terebess kiadó,budapest, 2006mit rövidít, de maga bulmár egy nagy-nagy medve, láttunk egy ilyen...

Terebess Kiadó, Budapest, 2006

Tandori Dezsô

Zen Koala Kártya

- A TÓVAN -

--------------

© Tandori Dezsô, 2006Kiadta a Terebess Kiadó Budapesten, 2006-ban

http://www.terebess.huA kötetet tervezte és a kiadásért felel Terebess Gábor

Szerkesztette: Steinert ÁgotaMuszaki szerkesztô: Bozzay Kristóf

Készült a Kapitális Nyomda Kft. üzemébenFelelôs vezetô: Gera Imre ügyvezetô igazgató

ISBN 963 9147 63 XTE 100

FONTOS FIGYELMEZTETÉS!VESZÉLY!

Ebben a könyvben minden benne van,

amit pillanatnyilagközölni akartam

magamról (ki az?)és világomról (mi az?).

Csak végig kell olvasni (mi az? ki az?).

x

Palkum, dakelkum.Pakuldum, kuldum.

2004. január 11.

-----5

Függõ némaság(A megírhatatlan bevezetés)

Egyet lépek „Az elbeszélés nehézségei” és„Musil” után, és rendre hajíthatom el utólagírt elõszavaimat, holott azt érzem, kelleneilyes. Függõ némaság egy ilyen bevezetés,mert én már tudom az elmondhatatlant (s Ol-vasóm örömét rontanám), de nekem épp a megtu-dottak számítanak. Mentségeim is. Ez itt háta könyv végvára, nonszensz kafkai „felleg”. Volt egy idõ, mikor... kezdõdnek így mesék.

Ez a könyv nem mese. Technikai részérõlmost, hogy befejeztem, többet tudván, kezd-hetném elölrõl. Például „jobban írnám meg”,ez mélyes mély mondás volt egy kollégámtólsaját dolgában. Igen, mely igaz! Átnézvénezt itt, hamarost láttam, s Olvasóm, látnifogod: „regényelméletem” detektívhistóri-ai! Nem a gyilkost vagy indokait akarjuktudni, de (ahogy a jó kriminális-történet-ben is) többet ennél, valamire rá akarunkdöbbenni, ahogyan egy dzséjdíszelindzsere-sen pozitív családregényzet olvastán valakiazt érzi, jé, ez az én Zooey öcsém, holottnincs is öccse, itt meg akkor: íme, az énmackóm! az én kártyafordulóm! Hanem én afelfénylést speciálisan nem így gondolom.El sem árulhatom, nekem hogyan jött be.(Megengedhetetlen bár, ezért ismétlem el, smostani gépírással, mindjárvást.) Volt egyidõ, mikor úgy kezdték nézni az irodalmimûveket a (jó, fogadjuk el, jót a rosszellen tenni akarók), hogy mit is lehet kez-deni velök. Ez lett, s ez már nem jó, azérték fogalma. Érdekes, hogy a mai, üzleti-esebb értékszempontok nem ily kárhoztatan-dók (medvém kedvenc eleme!), mert szervesen

-----7

jönnek egy olyan-amilyenbõl. Hanem akkorvelem nem lehetett mit kezdeni, s ez nemjött jól nekem, és ez jól jött nekem, na-gyon. A funkcionális lett a kritérium, spedig tudhatták volna, mennyire hasonlítez a „funkcionárius”-hoz, ahogyan, jaj maa „funkcionál” szó nem hányadék társaságá-ban jön ki-ki szájából, de hagyjuk. Mintlegracionálisabb világ-kötelmû alaknak jóljött, hogy a világnak még az ellenzésébõlis kijjebb lettem küllebbítve, mert ígysemmiféle harmadlag-hatodlag (ld. késõbb:közszereplõk = másodleosztás, Ottlik így),lényegtelen, bár bizsegõ eszmeközeg nemlett meghatározóm. Azóta fordultak a dolgok,de mint talpon a vastagult bõr, jár csakellenemre, mi így járt. Már késõ, ez. Denem „a Tóvan”! Akkor hát legalább itt tartunk, sikerül;

s hogy bárki is tud-e kezdeni valamitdolgunkkal, kiderül. A regény nagy kérdésemindig ez: felfénylik-e hirtelen valami,amirõl nem is hittük. (Nekem itt, így utóbb,megvan érzetem s titkos tippem. Hogy mi.) „Feljegyeztem, hogy...”(E vélt formaelemet hagytam el aztán)Kérem elhinni: legkülönösebb könyvem ez. Mert ez a könyv nem ez a könyv. (De, végül

nagyon is az lett.) — Valaki írja: „hát kedvestédé, az összefoglalás mellett döntött...nyilvánvaló is, a két Kártyatorna 1972 ótatartó történetét lehetetlenség könyvbe fog-lalni. A Tornakönyvek maguk: épp e história.És elolvasni se tudná a közönség, a legcso-dásabb közönség se. Na már nem én!” Kb.,de leveleket nem ki!! Szóval hogy õ, ki ezt írta, el tudná ol-

vasni fordulóról fordulóra... egy-egy Tornamind a 300 meccsének krónikáját, és hány

------

8

ilyen tornajáték is volt? 80? 90? Hányfélestatisztika, mely eltérõ izgalmak...Ez a könyv, így írom, EZ a könyv nem lett

meg. Van helyette EZ. (Jaj, mondanám, pofa be,

elölrõl-hátulról! Valahogy döntenem kellett. Adódott a sze-

rény „Feljegyeztem, hogy...” formaelem. Ésa bolond is látja, hogy a kontraszt hatásá-ra építettem, bár nem oldalbabökõsen: emez az élet (jó, az én hülye fejemen át-

szûrve is marad az élet az, ami, de bárkiokos fején átszûrve se lesz különb), amazmeg amit a könyv hátlapjára írtam, ez azIGAZI, a VALÓJÁN-LÉTEZÕ dolog. A Bajnok-ság, mely elhamvadás, az idõ elmúlása, anégyzetrács betelése eredményekkel, számok-kal, valami eredmény, ami kialakul, márisszintén dologi, tehát porladó, feledés pré-dája – de nem! Épp ez az, hogy nem. A 2 KoalaKártyabajnokság itt az Elmúlva Megmaradáspéldája. Kis sem merem mondani, hogy mi. Hogy mi–vagy–sem. Lásd elõzõ könyvemet,

Zen–Vagy–Sem. Ki–ki elnézését kérem a túl-sokért v. a

túl-kevésért! Lehet: álomként húz át rajtam ez a könyv

majd, ha meglesz, mert olyan lesz, minthanem is lenne meg. Alapvetõ lélektani, mûvészeti, jelenség-

vizsgálati kérdéseket érintek ezzel: úgylesz meg, hogy mintha meg se lenne, amikép-pen a Kártyabajnokság így folytatódik, sohanincs meg, így a könyv, mely nem lehet a Kártyabaj-

nokság igazi beszámolója, a Kártyabajnok-ságot a legkevésbé zavarja! S ez így jó. Pillanatnyilag a Kis Koala Kártyabajnok-

ság 2003/2004-es Szuper Kupájának elsõ

-----9

tornája zajlik, a Kis Koala... neve OT, OldTrafford, ez ragadt rá 1976-ban, mikor kezdõ-dött, mert sokat foglalkoztunk a vaksággal,és az Old Trafford stadionban, hallottuk,van a vak embereknek külön szektora. Aztánlett vak verebünk is, de már csak 1981-ben,ha jól írom, a Pipi Néni, de õ a Patti nevûmedvénkkel a Nagy Koala Kártyabajnokságbanalkot klubot. Mindegyik bajnokságban húszklub van, nehéz lesz például mindegyikük-rõl csak bármit is, érintõlegesen mondaniitt. A Nagy Koala... az NKKB. Koala úgy letta dolog, hogy sokat foglalkoztunk a 70-esévek elején koalákkal, van is ilyen könyvem,és 1976-ban, mikor az NKKB már ötödik évement, nagy önlegyõzésembe került, hogy vers-ben is érintsem a bajnokságokat, tehát hogyidehaza mi a Felügyelõnével (legyen feleségemneve itt) húsz klubnak (öt csapatba vannakosztva) egymás ellen francia kaszinót ját-szunk, amiképpen én zsenge éveimtõl fogvaminden második jóbarátommal játszottam ezt;akkoriban is sokat ment az NKKB, csatlako-zott hozzá 1976-ban az OT, de ma az életemegyik középpontja ez a munkám, madárkánk,kutyánk mellett, Dömi Fõmedvémék örökre meg-oldatlan élete mellett. (Mi lesz Dömiékbõl,ha mi a Felügyelõnével meghalunk?) Itt csupanagy kérdés jött elõ, ezeket mind érinti aKártyabajnokság, sõt. Az élettel szembenellenjáték is, az úgynevezett életnek kiegé-szítõje is; sajnos, valóján megírhatatlantéma. De nem minden arra van, hogy megírják.Mondom a Felügyelõnének, ahogy megy le

kutyánkkal, mondom, ebben a könyvben te is-mét mint „Felügyelõné” szerepelsz, rendben?Rendben, de Fõmedvénk (a Felügyelõné hang-ján) megszólal: „Nekem õ Fõfelügyelõné, denem a Mágret miatt, hanem mert annyira fé-lek tõle sokszor!” Fõmedvénk vásott. De a

------

10

kártyabajnokságban semmi ilyen édes-fanyarhumor nincs, nem lenne, a kártyabajnokságokigazi története az eredmények sora lenne,a latolgatásoké, az örömöké, csalódásoké. Ezcsak egy kis jelenet volt. Lényegesebb, hogyaz OT új sorozatának I. tornájában a XVII.fordulónál tartunk, összesen 20 fordulóvan, és még halvány esélye adódik a Mézi/Ibraha klubnak, õk 1976 óta egyszer semnyertek tornát, tehát soha; esélye, hogygyõzzenek, de a Bill bácsiék, azaz Bill/Bob/Molly/Grace/Csutora, igazi ausztrál ko-alaklub, négy koala, meg a mi házi verebünk,Csutora, Csutora már rég nem él, klubjainknevében ott vannak halottaink, állandóanegyütt vagyunk velük, de én pl. nem jároktemetõbe, ez nem halottkultusz, ez valamiszent derû, vagy nem szent, valami természe-tesség. Õk örökké léteznek. Valahol itt majdmadarainkat is elsorolom, épp csak érintõ-leg, ahogy a könyv szerkezete is kialakult(íme, egy szakkérdés), jó, hát szakkérdé-sekrõl szólok, az egész könyvnek kártya-szakkérdésnek, szakkérdések sorának kénelennie, de ez az, ami nem megy. Egy könyv, ld. a mindenkori irodalom (mot-

tónk itt) annyira nincs meg soha, hogy pl.ide, ahonnét jobb–vigyázni–alapon megint ki-vágtam egy „rohadmányos világ!”-ot, talánhogy a közszereplõket nem egészen arratenyésztették, hogy közszerepeljenek, ergoamatõrség... A Tóvan, ami a hátlapon van, onnan van,

hogy Csirip(ovics Csiprip), Dömiék csapa-tának egyik klubja, apró sárga madár, mega Lapos, egy szivacsmedve, még a mamámtólkaptam rég, együtt csónakázott egy kis bronztálban egy üveglapon, és énekelték: „Gyerecsónakázni a TÓVAN–TÓVAN, gyere csónakáznivelem, Lapos! v. Csirip” stb. Szegény Lapost

-----11

egy nap széthullva találtuk kis dobozában,karácsonyi cukorpapírból hajtogatott aranyágyában. Anyaga, a szivacs, nem bírta, deLapos szuperklub! Fontos! A „Tóvan” a felügyelõné lelemé-

nye, helyi értékûen használt változata acsónakázó tó! Lapos és Csirip, ott, a kisbronz tálban, minden nap, csónakáztattamõket, ahogy ma a Totyi szárnyas ajtaját ésa rozzant kis konyhaajtaját megsimogatom(ld. késõbb), és éjszaka is, éspedig kaba-lából két kézzel, lebezek neki. Na, most itt a határtalan izgalmak azonban

mások, a tüzek–lázak (egyszerû szurkolókénthasználom a szavakat pillanatnyilag) merremegy tovább az OT/I/XVII. Ez, ugye, az ideielsõ torna XVII. bajnoksága, meg a XVIII.is jön rögtön. A Martin/Szpéró klubnak 100az 1-hez esélyt adok csak. Fülöpke/Phil klu-bunknak („A Fülöpke/Phil-nek”) 25 az 1-hezesélyt. Õk néha nekizúdulnak, nyernek egy-egy bajnoki fordulót, az 5 pont, a többiek4, 3–3, 2–2–2–2, meg 1 stb. pontot szerez-nek, fel lehet jönni az ötpontozással, azám, de nem mindig. A Fülöpke/Phil is 27éven át küzdött hiába a tornagyõzelemért.Aztán épp a legutóbb ez sikerült nekik. Tény-leg a semmibõl jöttek. Ahogy egész csapatuk(Martin/Szpéró; õk maguk; Athos/Colours,Vöcsök; KaktuszCH) ott volt az élen, min-denben. Vannak csapatversenyek is stb. Ezek-rõl késõbb. (A továbbiakban sose mondom,hogy „errõl késõbb”. Ami belefér, arróllesz szó elõbb-utóbb, „késõbb”.)A mûfaji (mûfilozófiai) nehézség itt az,

hogy meg is kell írni valahogy rendesen ezta könyvet, meg a tárgyáról is kéne szólnia,s a kettõ nehezen megy együtt. Na, a múltkor a Palmerék (egy pingvines

csapat) letottyantak a vége elõtt, így húz-

------

12

tak el mellettük Fülöpkéék, maradt elõttükAthos, jöttek fel nagy hajrával Kaktuszkáék,látjuk, elsöprõ fölénye volt ez a Fülöpkéék-csapatnak. (Fülöpkéék, négyen: ez egy csa-pat. Fülöpke a Phillel, aki egy szegény kiszöldike volt, négy napot se élt meg, rette-netes kínok közepette múlt el, ó, istenem,az egy klub.)Az OT-ben pl. így van öt csapat (már fej-

bõl tudom, de három éve, 23 év után tehát,még én se tudtam fejbõl, csak most mindennap játszunk, ha mindketten itthon élünk-vagyunk, kétszer 5 meccset, hát ez már magaaz élet!):BULMÁRÉK, klubjai: BULMÁR/OFN – itt az „OFN” homályba vész,

mit rövidít, de maga Bulmár egy nagy-nagymedve, láttunk egy ilyen medvét Belgrádban,még 1973-ban egy teherautó sofõrfülkéjérekötve, kabalának, s ahol anyám az elfekvõ-kórházban feküdt végül, volt egy trafik,kirakatában egy nagy medve (Bulmár; mert aBulvar Revolucjén láttuk Belgrádban azt a medvét), hamu v. por a fején, kabalából,gyógyulna meg anyám, megvettem, komolyszégyenkezések közepette, 1974-ben. Egyjeles, nem is rossz irod. történész írta,„Bulmárjait nem értjük...” Mondom erre:akadtak, akik azt mondták, na majd mi olyatírunk, amit itt értenek etc. (S írtak!) BILL/BOB/MOLLY/GRACE/CSUTORA – Billt

Ausztráliából küldték barátaink, egy kedvesvak asszony áthozta az egész városon (S.)a Billt, s hangfelvételt készített hozzá azajokból, meg rábeszélt. Bill légi úton ér-kezett rendben, itt a postás (1975) simánráakasztotta a kilincsre, bárki elvihettevolna! Magyarország. A három koala szinténugyanígy jött (Bob etc., õk kisebbek, kétházaspár ez). Csutora legelzárkózóbb házi

-----13

verebünk volt, így is csaknem 11 évet élt,szegény drága Csuti. A koalák eleve úgy jöt-tek a kártyabajnokság nevébe, hogy retten-tõen kétségbeestünk a koalák, az igaziaksorsát megismerve, nagy koala-idõszakok vol-tak. De Monet, az amerikai absztraktok isrég „benn” voltak nálunk, Beuys, Artaud, mire„itt” kultuszuk lett (vagy sem). (A koaláka bozótirtások tüzeiben elevenen égtek el,éji átkelõhelyeiken százával ütötték elõket stb. ld. „Itt éjszaka koalák járnak...”c. könyvemet). ULLSTEIN/ICSI – Ullstein egy Ullstein

Könyv címlapján egy (kocsiból kihajított)kis medve; magunkhoz vettük. Sokáig õk senyertek tornát; az külön esemény lett! Ahogymost Mézinek/Ibrahának drukkol mindenki.Icsi: széncinegénk volt. A legönfejûbb kisfickó, akit valaha láttam. De olyan öko-nomikusan alakította életét, hogy a késeiévek során a fáradásának megfelelõen mentvissza hamarabb s hamarabb a kalitkájába.Eleinte nem akart. Apró színes tárgyakkal,dobókockák, építõkövecskék, kavicsok stb.csalogattuk be. Mellesleg, ma élõ egyetlenmadarunk (szóló verebet akartam, s ez cso-dásan bejött!), Totyi így fekszik le este.Kalács a tenyerembe, s õ bemegy. Máskorszabadon kalitkaajtaján jár ki-be, övé kétszobánk egyike, volt dolgozószobám, aholegykor néha 15 madár is élt. Aki akart közü-lük, kint tölthetett bizonyos idõt. A töb-biekre való tekintettel keveset. (Mi nemszámítottunk a Felügyelõnével.) Icsinek isezért kellett visszamennie. Végül megvakult,õ is jó 11 évet élt. Vakon is remekül töl-tött két és fél évet, hasalt a Felügyelõnéáltal neki is a kalitkába szerkesztõdött falapon. Szerette a zöldborsót. Sokat für-dött. A lábára végül sárkoloncok tapadtak,

------

14

képtelen volt tisztálkodni. Szörnyû látványvolt. De meghagytuk természetes halálát,mely azért persze már megváltás volt neki. ARA/TRAFIK/FLÓRI – Arát és Trafikot ezer

éve nem láttam, a Medveszekrényben hátullaknak. Talán mindketten trafikból kerültek?Ara esetleg Olaszországból? Flórika elsõmadarunk volt, õt még nem tudtuk megmen-teni, siralmasan halt éhen. Halála napjántaláltam alapmadarunkat, Szpérót. Ez voltaz a lehetetlen vállalkozás, hogy „én pedighozok haza fiókát”. Véletlenül hoztam is.Szpéróról egyebütt, bár õ ismert valaki.

Sokakat alig látok. Sõt. Vannak, akik nemkártyáznak de elöl csücsülnek, vagy har-mincöten pl., apró madarak, medvék, lovakstb., õk a Kupola, a lemezjátszó mellett.Vagy igen hálás helyen van Luso, a nagy lon-doni medve. Egy Luso nevû lovon kalandosannyertem (Hong-Kongban futott, távfogadásvolt kétségbeesett helyzetben, ld. Zen–ló...Terebess), s õ a centrum, majd ejtek szótróla, de mellette ül Ambrus, A. ajándéka,és Bocs, T. éké; egy ír medve, zöld; egyLisi nevû mackó, jó drágán vettem Alízverébkénk, nagy drágám emlékére Bécsben – eleve: volt ez a vonulat, van: Szpéró –Alíz – Totyi. Persze, nagyok mellettük mégtucatnyian. Mégis. És medvének ott van azújonnan ide került Zazie, akinek a metróépül Budapesten, Tati (a megbukott áruház-láncból), Muki (a Fény utcából, õ is elit,és a legszebb arcú kis medve), õket, megGoncsarovot (bécsi kínai bolt) könnyû abaj-gatni, gyurmálni, megsimogatni este v.napközben, mert jól elöl vannak. Dömiéketis elõ szoktam venni (Dömi, a neje Broomey,velük van Csirip kis dobozban), megsi-mogatom Billéket. Átmentünk egy új évbe,

-----15

nem az új év számít, de az OT/XVII-tõl atorna. A klubokról meg ennél is többet le-hetne írni. Az egyik nap, hogy ezt írom, hajnalodik,

szeretek hajnalban gépelni, mindjárt át-megyek Totyihoz. A csukott szárnyas ajtómögött alszik. A régi lakásunkból, 4 szoba,cselédszoba etc. ez a szárnyas ajtó maradt(a megmaradt két szoba közt). Apámék egybizonyos történelmi korszakban (inkább oknélkül, de...) féltek, kitelepítenek minketBudáról. Hát leadták a lakás másik részét.Elég sok sötét népség is volt az ideköltöz-tetettek közt. (Budai úri negyed.) Mindegy,Bubus úr, elsõ medvém megmaradt. Õ 64 évesmúlt, az NKKB-ben van csapat és klubja. Amedvék története jellegzetes. Kamaszodásomteljén Bubust anyámra bíztam. Aztán, márházasságom idején, visszavettem. Felnõtt-ként. Igazi felnõttként, aki nem akar fel-nõttködni nagyon. Dömit a Felügyelõné hoztaa házhoz. (A Fõfelügyelõné, Dömi szerint,bár én csak Felügyelõ vagyok neki. A Dömitalálta ki a „Hányszor ne mondjam?” viccet.Arra a kérésre válaszul, hogy ne mondd márannyiszor...!) Meg Csiripet, meg Broomeyt,meg aki Broomey (Brumi) klubjában van, aBlankát, az õ férje, Zénó a Dömi klubjábanjátszik, de errõl késõbb. És Barnabásról sa már említett Patti doktornõrõl. Totyinál, ezt még ideírom, vizet cserélek,

sajtot cserélek, két új sejbni krumplitadok, friss salátát, szépiatörmeléket, reg-gel is egyebeket. Totyit ki is engedem. Egydarabig velem van, tévézik (vagy sem), aztánkiköveteli, csukjuk rá az ajtót, a szárnya-sat, ott rádiót hallgat, uralkodik a zenefelett; remekül meglett szóló veréb; jólél. A nap késõbbi részét inkább velünktölti. Nézi, mert kedveli, a kártyát, az 52

------

16

francia lapot. Totyi az életem. Rajta csüggminden, rajta függ. Neki járok le krumplit,salátát vásárolni. Most elhagytam a bort,sört cipeltünk haza, de sokba kerül a dobo-zos, nehéz, meg túlságosan „rászokottság”.Abbahagyom? De Totyi miatt is van, hogy nemutazom. Nem is vágyom többé sehova. Vonat-fülkébe nem bírnék beülni. Indul a mai nap.

A Tornakönyvek, egymásra rakva, negyvencentis tornyot alkotnak már. Van kimutatás atornákról, szuper kupákról, ki hányat nyert,hány helyezése van. De magam sem emlékszem,mikor mi volt. Majd utána kell lapoznom. Mégsehol sem tartunk a tárgyban, mégis hangula-tos írói mûvecske kavarog (már akinek). Íme,a tematika és a forma mennyire eltér, jaj. Billék háromszor nyertek tornát. Mikor,

nem emlékszem. Csak arra, hogy pár éve bal-szerencséjük volt. Na ja, mi az. Palmeréknek(Palmer/RémóZsV) szintén, nem is oly rég,ezt írtam talán. Nehéz kinek szurkolni.Persze, Mézi/Ibraha a kedvenc épp. Még nemnyertek, mondtam, tornát. Helyzetük nemkönnyû. Errõl is írok hamarosan. Miket aka-rok közölni? Amik ideférnek. I. Mi a játék maga? Miféle szerencse-osz-

tása van? (Elárulom: a kluboknak, ugye, mijátszunk, egymás „ellen”, a Fõfelügyelõné-vel. Az utolsó 1800 játszma: 900 neki, 900nekem, néha elhullámzik plusz-mínusz 10–15értékig, de... csak hihetetlen, ugye? Rit-ka eset, hogy hibázunk, azaz hogy egyikünksokkal többet vét. A játék lapjárása megilyen! Azon múlik, melyik klub kezd...?melyik klub a hányas számot kapta az 1–20közt? majd mutatok...... II. táblázatokat. III. Ismertetek különösen izgalmas haj-

rákat, alakulásokat.

-----17

IV. Bemutatom természetesen a többi csa-patot és klubot. V. (vagy nem is külön pont) mindig elõjön

az egésznek a megfogható-megfoghatatlan„lényege” („nem lényege”), ennek, ami ez.Ami „A Tóvan”. Mert a tó meg a rag... „ta-von”, miért ne lenne „tóvan”? Fõ az, hogyketten egymást annyira szeressék, mint aLapos meg a Csirip, és akkor lehet csónakáz-ni. Mindkettõ szuperklub, bár hát a 40 klubmindegyike az, függetlenül attól, hogy van-egyõzelme már tornán vagy nincs. Örökké vannak. Nekem õk a már említett dolgoknál-élõknél nincsenek jobban, de a világ vala-mennyi „tényezõjénél” jobban megvannak, sjobban vagyok velük.

Nem szeretem az olyan egyenlõsdizõs mellé-beszélést, szép-beszélést, hogy „mindenkiegyforma”. Ezért nem is vágyom beszélgetni.Jó, az „üzleti” mellé teszem még: szakmaibeszélgetések kevesekkel. Szakmai levele-zések. Vagy a kártyabajnokságról levelezni„a Batthyány utcával”. Ezek jöhetnek, ezeknekem jók. De nem lehet azt hazudni, társasági-beszé-

dezni, hogy egyformaság. Aki igenis résztvesz a közéletben, a diskurzusba beveszik,reáliák elérésére törekszik (többre, minta háztartási pénz meg egy kis plusz), akinagy társaságokban mozog, külföldön, itt,politikai (újság-írói) szerepet fõ-fõ módvisz, nem is sorolom, akinek vállalkozásavan a kultúrában, aki meghatározó személystb. – az nem olyan illetõ, mint én. Punktum. Hanem hát én már öreg vagyok, 65 éves, még

ha megy is az ipar, de csak öreg vagyok.Nem „mérvadó”. Hála az égnek, hogy a kártyabajnoksággal

így összeforrtam. Tényleg egyek vagyunk.

------

18

Ez a 40 klub és bajnokságai, meg én (és ek-képp a Fõfelügyelõné, rángatja meg trikómatDömi). Igen, ekképp. Nagyon is, ekképp. Megmásképp még. De a sorolásokat sem szeretem. A sokszor

leírt „de” szót sem. Ha rendben van minden(lásd: rend, haha!), nincs „de”. Nem? Megyek Totyihoz. Ennyit az életrõl. Ret-

tegek: él-e. Minden nap ez: hát megértük,a Totyi és én. De (de!) sosincs mézmáz, hogy„jaj, de jó”. Az van: mi lesz holnap? Tény-leg megyek. Borzasztó gyorsan tudok gépelni. Ez meg-

maradt. De (de!) a bal kezem feje már csak-nem egyetlen dudor. Két ujjam elhalt majdnem.Újabban „beráng”. Felrántják magukra a má-sik két ujjamat. Nem megyek orvoshoz. Seho-va nem járok. Mindenem a szabadság. Annyitdolgoztam fordítóként másoknak, másokért.Csak saját akaratomat tûröm a kinti mozgás-ban. (Ahogy azt én képzelem!) Fõ, hogy egyujjam, rúdként, gépelõnek megmaradjon, s afájdalmak eltûrhetõek legyenek, kis gyógy-szerrel. Totyi már szabad, végigjárja helyeit.

Még nem falatozik, ma történetesen rajtamsem lóg. Majd késõbb. Hatalmasakat kurjon-gat a csengetésre, ahogy a Felügyelõné skutyánk, Lotti érkezik. Szuszival imádtákegymást ketten: Alíz és Szuszi. Ügyetlenmondat. De Alíz sánta volt. 1984-ben félhol-tan került hozzánk, leszakadt láb, vérzõkloaka. Akarata ellenére mentettük meg.Csak kalitkában élhetett, nem bírt landol-ni. Szuszi volt neki „a tévé”. Én voltamAlíz mindene. Van egy kis porcelánmadaramaz emlékére: „Nálam mindenki második leosz-tás melletted”, ez van ráégetve. Alíz többmint 12 évet élt. Agyvérzést kaphatott egyeste, másnap holtan fogadott minket.

-----19

Lefényképeztem. Akkor már 15–16 éve nemfényképeztem madarainkat. Alíz halála ide-jén nem ittam. Hát könnyem se hullt. Csakelmúlt belõlem az utazás vágya. Még kikény-szerültem párszor Londonba, sõt, újra nekiis lelkesedtem, de 1999-ben már majdnemmind a négy napomat gyárnegyedek bemászká-lásával töltöttem a szigetországban – ésDublinban –, s ma útlevelem sincs. Még voltpár lelkes bécsizõ év, de – vége. Alíz ha-lála után, mikor még Csutora és Rudi nevû,életkori rekorder, kalitkájából szintén kinem mozduló, bár ép mezei verebünk megvolt,megtanultam: egyszerûbb, ha nincs olyanod,akit érrendszerig szeretsz! 1997-ben kerültide Totyi. Most 6 és fél éves. Rácsuktam az ajtót, van zenéje (számomra

borzalom mai slágerzene) stb. Majd 10 órafelé ránézek. Nem akarom megzavarni addig,együtt él a „zenével”. Az OT nevezetes csapata a FÜLÖPKÉÉK. Fülöpke még háború elõtti kis drótlábú

cinke, Phil rettentõ körülmények közt, 1984-ben meghalt zöldike madár (emléke, azaz õ).Martin/Szpéró: hát a Martin az egy halász-madár, jégmadár, egy fotóalbumból, s csak„õ volt” a klub, de 1977-tõl Szpéró hozzácsatlakozott. Szpéró volt az Alap-Madárnálunk, sokan ismerik õt könyveimbõl, fény-képrõl is. Miatta hagytuk abba 1977-ben azutazgatást, azaz Jugoszláviát (Adria-õszeit).A Felügyelõné 1986-ban, magam szerencsérecsak 1988-ban Szpérónk halála után utaztam.(London és a brit sziget.) Szpéróval egészenúj dimenziója lett az életemnek, életünk-nek. Kockázatos ügy, hogy Totyi szóló veréb.Rettegés az egész! De erre ne gondoljunk. Mert Szpérót annyiszor megírtam (A meghí-

vás fennáll; És megint messze szállnak...etc.), Kaktuszkával folytatom. Õ a bajnoki

------

20

rekorder. A CH = Certo, egy kis fényképe-zõgép, és Hertie veréb, aki valamivel Totyielõtt jött, de hamar meghalt, nem tudni,miért. Ez nagy lutri, mit hoznak a szerve-zetükben, hajlamokat stb. Kaktuszka mégSzpéró elõtt volt. Kicsiny, másfél centiskaktusz. Egyszerre csak száradni kezdett.Teljes kétségbeesés! Nagy kaktuszozó perió-dust indított el a halála, ez nem tartozikide. Athos egy ceruzásdobozon látható med-ve, mellette áll, hogy „Colours”, így õ ez.Vöcsök egy Szpéró halála után hozzánkkerült kisveréb, pár napot élt csak. Athos/C/Vö a klub neve, íme. Mézi/Ibraha egy BÁRÁNYÉK nevû csapat

klubja. Mézi a régi medve-alakú-kisflakon,mézzel. Ibraha ugyanolyan tragikus sorsúzöldike volt, mint Phil. Most nem részlete-zem a madarak sorsát. Ebbe a könyvbe mindenilyen „színbõl” csak egy bizonyos mennyiségfér, akár egy Seurat- vagy Veszelszky-képre.Foltocskák. Bárány, a csapatfõnök, egybenklub is (ez mindig így van), nála játszikBöbe, egyik legkedvesebb kicsi verebünk,1987 nyarának végén õ kezdte a Nagy Halál-Sort, folytatódott a dolog legzseniálisabb,legnevetõsebb verébkénkkel, a hímmadár Éli-ással, aztán Poszi halt meg, majdnem hason-ló rémkörülmények közt, poszátánk, mint acinege Icsi, s meghalt 1988; nem felejthetõjúnius 5-érõl 6-ára virradó éjszakáján, smost kicsordulnak könnyeim (söröztem!),Szpéró, a tenyeremben. Sokáig hittem, mégél. Aztán a drága vak Pipi Néni december3-án, meg nem érdemelt hosszú szenvedéstkövetõen, 8 és fél órás agóniával, „miköz-ben” 8 és fél évet élt is nálunk. Samu volta barátja, Samu nem udvarolt neki soha, demindenfélére tanította a szomszéd kalitká-ból. Samu ugyanolyan szívközép emlék, mint

-----21

Szpéró, Alíz stb. A második legnagyobb élet-kort érte meg, több, mint 13 évet. A Felügyelõné már nem nagyon beszél senki-

nek a madárkákról. Ezek a dolgok azon ahõfokon, melyet érdemelnének, senkivel nemjönnek össze. Elnézõen megértõ bólogatás-ból pedig nem kérünk. Jó, az emberek aztérezhetik, hogy a Felügyelõné és én: tel-jesen ugyanazok azért nem vagyunk. Ez igazis. De nem a kártya és nem a madárkák dol-gánál jön ez. E = Elza, a bárányklubban. Az oroszlán.

„Elza halott volt.” Õ kicsit: Szpérónk. Bá-rány maga egy báránybõr, leszakadt részeitSzuszi kutyánk imádta. „Barátom”, ez voltneki a báránybõr. Canarino is a Bárány-csapat tagja. Canarino

itáliai medvécske, egy ottani kanárirólneveztük el. Vele van FB, azaz Fnac, párizsikis figura, és Berci, a mi kanárink, szegény.Végül Bárány-csapatos Lipton/Ke/Pad. Lip-

ton egy teásdoboz. Kezdetben nem volt ittannyi lény és „illetõ”. Ma százával lenné-nek, akik klubba kívánkoznak, de nincs hely.Nehéz átélni egy új nevet, még toldalékkéntis. Sokan próbálkoznak, próbáljuk velük,leperegnek. Ligát cserélni is csak Samunakés pingvineink közül a fõ-fõ figurának,Neárer Szidinek sikerült. (Át az NKKB-bõlaz OT-be, ill. fordítva.) Na ja, Samu, nekiminden megy. (Fõmedvém szavajárása, sajátmagáról.) Kis Emír a „Ke”. Õ volt legesle-geslegelsõ lelenc madarunk, az Állatkertbevittük be, na ja, még Flóri elõtt. A „Pad”= Paddington Medve. Nekem egy kicsiny ilymedvém van, a British Museummal szemköztegy skót boltban vettem, de nagyon sokszorlaktam Londonban a Paddington pályaudvarközelében. Megvoltak hát BULMÁRÉK, FÜLÖPKÉÉK, BÁRÁ-

------

22

NYÉK, van még a NON STOP-csapat és a POOH-csapat (Micimackóék, Winnie the Pooh). NonStopék, a klub, egy síelõ mackópár, ott vanmég Pepi, lelenc papagájunk, meg Berger,egy bécsi medve. Aztán a „M” az McMurdóék,Párizsba keveredtek innen, ritka dolog.Így: NSPepiMB. Itt van Famadár/SzLT. Eredetileg Szokol/

LT. A Szokol a kis rádió volt, sokat szóltnekünk az Adria mellett. A L = Labda. AT –az a Toshi rádió. Ilyen klubnevek alakultakhajdan. Mit fejlõdtek a dolgok! De a hagyo-mányõrzõ konzervativizmus itt csak annyitengedett, hogy a Duisburgból 1994 tájánhozott, rúdján föl-le szaladgáló, harkály-szerû Famadár, Fami vegye át a klubot. (Meny-nyit néztem vele, toronyszobámból, az éjierdõ feletti jelzõfényt!) Innen a név.Nagyon népszerû, sokszor szeretett volna aBárányék csapatába átmenni, de ezek nemszerencsés cserék. A NS-csapat tagja végülSzidi/Július/Tódor. Szidi a Neárer Side:Pingvin, aki egy régi National Geographiccímlapja, több példányban megvettük a 70-es évek derekán. Egyáltalán, az akkori ho-noráriumokból igen sok mindent lehetettvenni, ma szinte semmit. A 90-es évek dere-káig is rendesen lehetett utazgatni, repül-ni a honoráriumokból, munkát vitt magávalaz ember, pár hetet Londonban, Németország-ban élt, a könyvhonoráriumból telt repülõ-jegyre, mondom, megélhetésre külföldön,itthon. Ma a háztartás nem jön ki, egy hónap-ra, messze nem, egy vastag-féle mûfordítottprózakönyvbõl. Hát a Samu innen ment át azNKKB-be, de errõl is – majd. Július egy szegény, rejtélyesen meghalt

zöldike, Tódor egy drága pofa, szintén csakpár évet élt papagáj. (Júliusnak mindösszenéhány napja adatott.)

-----23

Marad a POOHÉK. Pooh/BVG = Pooh, Bagoli(sic!), Vendel. Õk folyóiratlapokon vannak,gyakran simogatom meg õket. És Gida: egyszegény, rövid életû mezei verébke. Hogy olvasás-unalom ne legyen: szaporáz-

zuk Koala/Postage/Ny. Koala/Postage: egyilyen gyerekkori ausztrál bélyeg. Zöld. Ámsok-sok koalánk van! Ny = Nyuszi, a Rudikishúga, mezei veréb, Rudi életkorát messzenem közelítette meg, szelíd illetõcske volt,élete végén sokat fürdött, gyanúsan sokat,aztán széthullt, meghalt hirtelen. Sokanhalnak meg így, hirtelen, még távol az opti-mális életkortól, ami elérhetõ nekik pedig. Itt vannak még, harmadikként (mondjuk),

Lancyék. Lancy egy kis medve, Petit Lancy,Párizsból. A klub neve furcsa. Mert hogy„Lancy/Svök”. SV = Csucsu zöldikénk, élt ötévet, a legkedvesebbek egyike. Látható be-tegeskedés után, mégis, hirtelen halt meg.Szívünk közepe ment el vele, hadd mondjamígy. Szpérónak udvarolt, faji különbséggelnem törõdve. (A verebek etc. minket, embere-ket is fajtársaiknak tekintenek, ha fiókakoruktól velünk nõnek fel.) Svunicsnakhívták õt eredetileg, de Csucsu lett. Az Õk– jeles dolog. A Münchenben 1989-ben vettÖkörke jelölése. Ökörke nagy fej. Velem vantáskám mélyén örökké. De ott van a ceruza-hegyezõ oroszlán, Leó, ott a famadár Racine,ott van Aston, Csi A. barátom ajándéka (velelevelezek a Batth. utcába! Õ is nagy liga-fõnök.) Ott van az Orrszarvú, egyik kedvesállatom mûanyagból. S így tovább. De csakÖkörke tudott klubba kerülni. Próbálkoztunk III. ligával. De abbahagy-

tuk. Az NKKB és az OT már akkora... mit ismondjak... elemi nyomatékkal van meg, ahogyírom a hátlapon. Megvannak! Amiképpen egyírótársam mondta rólam, „Hogyan írnak az

------

24

írók?” viccsorozatában: „Tandori – megvan.”Úgy, azzal írok, hogy megvagyok. Azt írom.S ezért nem bírok többé utazni. Mert nemevidens. Szenvedés lenne az utazás mindenrészlete, az elõzõ esti becsomagolástól...végig. Még mondjuk a Westbahnhof peronjánleszállni – az megható. De nem éri meg már. A lovak elmentek, a lójáték; a rövid ital,

a bor; a kocsmák; a beszélgetések; találko-zások. Budapesti csatangolások. Kiállítások.Minden. Maradtak Dömiék, maradt Totyi, ma-radt az élet a Felügyelõnével és a munkával.Maradt, ahol lakom, a hely. A környezet.Nagyon fontos. De már nem a kinti. Írtam:kilépek a kapun, és... merre, hova, minek?(Ld. Lábon vett filozófia: Terebess) Részbencsak Totyi az oka. Részben. De a rengetegülõ foglalkozás, tévézés... hogy kint isjármûvel járok... felszedtem a kilókat,tízkilókat. Teljesült (brr, sajnos) álmom,hogy mint az e szerephez kihízlalt GerardPhillip csak ülök Guatemala (vagy mely or-szág) partján, ex-orvos, nem csinálok sem-mit, pusztulok. Pusztulni nem pusztulok,de elég cifra életmód, ha már a küldönc, apostás gondolata is teher. Holott pénzthozhatnak (bár az inkább a bankba küldõdik,ez jó is, rossz is), érdekes küldeményeket,s akkor már örülök. Ám szabadságom csorbí-tásának tartom, ha várni kell valakit,valamit. Ha el kell tûrnöm. Olyan jól (??)megvagyok. Vagy sem. S akkor is... hm?! A negyedik Pooh-csapatos: AAAA. Aloysius,

Alacsony, Alassio, A-Maci. Nem engednekötödik a-betst magukhoz. Aloysius medve egynagy regényben szerepel, kedvenc medvéjevalakinek, de elveszíti ezt az ember-barát-ját. Kallódik õ is. Mi, a felügyelõnével,egy kis fenyõ alatt, Széplakon, még 1974-ben (istenem, Balaton sincs, semmi sincs,

-----25

a kutyák és a madarak kíméletlenek! a szívkíméletlen végül önmagával, ha tényleg szív),örökbe fogadtuk bor mellett. S Alassio egykis táska, nem utaztunk vele végül se azitáliai alassióba. Rossz belegondolni, nekemott pl. mily szörnyû lenne két téli nap!A-Maci: csak úgy egy maci. Alacsony: sajátkönyveim egyikébõl van. Ez egy nagyon elvont,ezoterikus klub hát, az AAAA. Rendkívülsokat nyertek. Izgalmas, most az OT-ben (azaktuális I/XVII-ben) a semmibõl jöttek fel.Beleszólhatnak az élmezõny harcába? Erremindjárt rátérek, aztán másról lesz szó.

Itt hát a körmérkõzéses táblázat. Mivel az ökölvívás vagy a tenisz (stb.)

kieséses rendszere szerint zajlik a torna,vagyis a legjobb tizenhat (azaz: tizenhat), innen a nyolc gyõztes, marad négy, jön a döntõbe jutó kettõ, és a döntõ,

------

26

világos, hogy kialakult hamar, 1972 után,talán már 1974-re, hogy ezt a rendszert kelljátszani: mindig egy csapat kimarad. (A 16közt nem játszanak egymás ellen azonoscsapatbéliek.) S így 20 forduló egy torna. Lássuk a mostani OT/2003–04/I. bajn. for-

duló példáját. Kimarad a harmadik helyresorsolt csapat, õk itt FÜLÖPKÉÉK. Kezd azelsõ helyre sorsolt NS-csapat az utolsóhelyre sorsolt BULMÁRÉK-csapattal, játszika POOHÉK a BÁRÁNYÉK ellen. Ez adta:

I. bajn. 2003. XII. 1–2. NS-ék – Bulmárék: 24:20 Poohék – Bárányék: 28:16

NyolcadFelügyelõ, kezd Felügyelõné

FamiSzLT – AraTrFlóri 6:5AAAA – BárányBE 7:4PalmerRZsV – Bulmár OFN 6:5SzidiJTódor – BillBobMGCs 5:6KoalaPNy – Canarino FB 8:3LancySvök – Lipton KePad 8:3PoohBVG – Mézi Ibraha 5:6NSPediMB – Ullstein Icsi 7:4

Látjuk, itt az nyert többször, aki kezdett,de ez kiegyenlítõdik végül. Akik nyertek,továbbjutottak.

Így jött a Negyed

Felügyelõné Felügyelõ (cseréltünk) (innen a kezdést már sorsoljuk; a 16 közt

halálpontosan igazságosan kezd mindegyikklub egyformán)

-----27

FamiSzLT – AAAA 6:5Palmerék – Billék 10:1KoalaPNy – LancySvök 3:8MéziIbraha – NSPepiMB 4:7

Jaj! írtam oda, egyformán) de szoktam ilye-neket is: 27–25 laptöbbség;7–6 pikktöbbség;csak poénok.Stb. Ezeket elmagyarázom még.

Jött azElõdöntõ

Felügyelõ Felügyelõné(õ vezetteaz elöl állókat)

FamiSzLT – Palmer RZsV 4:7LancySvök – NSPepiMB 4:7

DöntõFelügyelõné Felügyelõ

PalmerRZsV – NSPepiMB 2:9

Bajnoki forduló-bajnok tehát az NS-klub.Babona: általában nem nyeri a tornát, akiaz elsõ fordulót nyeri. Bulmár volt kivé-tel, talán Lipton az utóbbi idõkben. Ja, a„Felügyelõné”-t a L betû, a „Felügyelõ”-taz M jelöli a Tornakönyvben. Palmeréknálmeg a Zs egy Zsuzsi nevû, télen megmentettmezei verébke, akit tavasszal elengedtünk.Õt el lehetett engedni! S ez megy fordulóról fordulóra, telik a

körmérkõzéses „elsõfordulós tábla”. A mitáblánkba már a XVII. utánit írtam be. Termé-szetesen a körsorsolások klasszikus rendjeszerint most másik csapat „pihen”. (Bárá-

------

28

nyéké. S úgy tovább.) Aztán a VI. fordulótkövetõen, hogy egy körbejátszás megvolt,és a csapatok más tagjai (klubjai) kezdeneka 16 közt egymás ellen (a párok elhelyezke-dését sorsoljuk!), cserélõdik a „ki kezd” is.A XI-XX. közt a Felügyelõné (L) kezd stb. Az elõrehaladási táblázaton látni fogjuk,

mi lett a II. bajn. fordulóban. Mert: a forduló-bajnok 5 pontot, a máso-

dik 4 pontot, a két harmadik 3–3 pontot,az elsõ fordulóból továbbjutók 2–2 pontotkapnak, a rögtön a 16 közt kiesõk 1–1 pon-tot, a pihenõk 0 pontot. Aki döntetlen után jut tovább, kap egy

mínusz jelet, és + jelet kap, aki így esikki, utánjátszásra. Ez az „index”. Ha kétklubnak azonosan van egy adott forduló után20–20 pontja, és az egyiknek van egy plusza,+, ez áll elõbb. Ha nincs index, a két azo-nos pontszámú klub közt az dönt, melyiknekvan jobb helyezése. Pl. ha az egyiknek vanI. helye, a másiknak csak két II., az álljobban, amelyiknek I. helye van. Az elõrehaladási táblázatból kiderül, a

II. fordulóban NS-ék csak egyet mentek, 2pont az 5-re. Ellenben Palmerék újra II.lettek, mert a 4-re 4 pont jött, így lettnekik 8, igaz, ezzel élre is álltak, merta fordulót Billék nyerték, világos, 2 pont-ról 7-re ugrottak. Stb. Akit érdekel, elmé-lyedhet ebben, más Olvasóimat nem untatom.Lesz ebben a – végsõ soron, most már úgyérzem – rendesen sikeredõ könyvben sok egyéb.Életem legnehezebb feladatainak egyike eza munkám. Belátható, nem? De ezt már jeleztem. Elmondtam. Többet

róla – ne. Néha kézzel rajzolom meg a táblázatot,

nem vonalzóval, szabadkézzel, merthogy min-dig „kézzel”. Az írás is ad ilyen pontatlan-

-----29

ságokat, a táblázat is suta néha, pl. nemonnan húzom a vonalat, ahová kijelöltem akezdõ pontot stb. A mostani elõrehaladási táblázatról le-

olvasható, hogy Palmerék négy fordulón átvezettek (bekarikázás). De akkor „pihentek”,s Mézi/Ibraha, sokak nagy örömére, elõzteõket. Ám ott volt a BillBobMGCs klub, aLiptonék is kartávolságra. Akkor Palmerékismét jók voltak, de õk, figyeljük meg, for-dulót nem nyertek. Billék azonban igen, sátvették a vezetést. Mézi jól tartotta magát,feljött Bárány. Innen Bill ellenállhatatlannak bizonyult,

s kis elõnyt is szerzett. Pl. a dolgok a XV.forduló után így álltak (kivetítem ekképpa táblázat hasábját): 1. Billék 31 pont 2. PalmerRZsV + 283. Lipton KePad 274. MéziIbraha – 26 (tehát mínusszal,

volt egy döntetlen) 5. AAAA – 266. Fülöpke/Phil 25 etc. A múltkori torna (végre, elõször, írtam)

gyõztes Fülöpke-klubjától bajosan várhatunktovábbi I. helyet. De jól állnak. Billékhelyzetében sokszor „letottyantak” a klu-bok, mások lehajrázták õket. Méziék? AAAA?Lipton nagy ravaszdi. Õk sokáig nem voltaktornagyõztesek, de Paddington csatlakozásaután a 90-es évek végén, s utána kicsivel,arattak. Ld. összesítõ táblázatunkat. Innen, ugye, még 5 forduló van. Látjuk,

a XVII. forduló derekán nagyon nyílt minden.Jönnek AAAA-ék. Méziék pihennek. Palmer nemtudott döntõ esélyt kicsikarni, a 8 köztvesztett. Stb. Ez mind leolvasható az elõre-haladási táblázatról.

------

30

-----31

Ilyen táblázat annyi van, ahány torna volt.Azaz majdnem. Az elsõ hármat, azt hiszem,kicsit romantikusan játszottuk, akkor csak14, ha jól emlékszem, majd 16 klub volt.Balatonszéplak-felsõn indult az ügy, s nemakarom ilyen hangulatosan mesélni, nem,hogy „Dömiék s pár medve, madár elhatároz-ta...” Nem. Madár akkor még csak Csiripvolt stb. Szpéróék 1977-tõl jöttek. De nemhatároztak el semmit, hanem mi (velem azélen ebben) úgy döntöttünk, legyen az egymáselleni kártyázásnak valami jobb rendje. Neegymás ellen játsszuk a francia kaszinót,hanem legyen ez egy bajnokság, egy rendszer, legyenek szereplõi, legyen így izgalmasabb, önzetlenebb, éljük át mások sikerét, ku-darcát.

stb. S így lett. Jelsán (Hvar szigetén) már így

játszottunk 1973-ban, ha jól mondom. Elõfogom keresni a szép rendben õrzött torna-könyveket-füzeteket. Azokban minden ott van.Említettem, sok függ attól, melyik klub

milyen rajtszámot kap. Egy-egy csapat kap-ja az 1–4., 5–8., 9–12., 13–16. rajtszámokat,majd az utolsónak marad a 17–20. közötticsoport. Azt hinnõk, ez hátrány, a 17–20.De látni fogjuk, nem az. Csak a lóversenybenvan, hogy ott „gyengébbek” futnak kisebbsúllyal, de pl. francia, angol földön isgyakran van, mit tudom én, 17, 20-as befutó,vagy 15, 18, 13-as hármasbefutó. Újabban feljegyzem (mert minden élvezetet

meg akarok szerezni magamnak a tornákból!),milyen rajtszámok nyertek nemrég, értek elhelyezést. Itt pl. most:

------

32

OT/III, 2003 11 – 9 –10 – 17 – 7 – 5NKKB/I. 2004 17 – 20 – 6 – 10 – 12 – 18

OT/I. 2004Az V. után: 13 – 18 – 4 – 15 – 2 – 17A X. után:18 – 15 – 4 – 13 – 14 – 1A XV. után: 18 – 4 – 15 – 13 – 7 – 12

Ellenõrizzük!A két végeredményt (OT/III, NKKB/I) és a

mostani állást tekintve (OT/legújabb I.)szép nagy a szórás. Ugye? Pl. Fülöpkéék csapata véletlenül (ezen

sokat töprengek mindig: engedhetõ-e ugyan-az a csapat, ugyanaz a négy klub ugyanolyanrajtszámokkal? Jó, még ha a négy klubotmegkeverem is!), véletlenül õk a középsõ,rögtön kimaradó blokkot (9.–12. rajtszámok)kapták. Logikus, most eléggé lemaradtak. Deez sem törvényszerû. Természetes, hogy az igazi Tornagyõzelem

(s az értékes további 6 hely) abból adódik,ki hány gyõzelempontot ért el, azaz a XX.forduló után az 5, 4, 3, 2, 1 pontokbólmennyi jön össze. De (a Nagy Egyéni ennek a neve) a Nagy

Egyéni mellett van Kis Egyéni is. Ez lényeg-telenebb úgy, de végig vezetem kimutatását.Adódik a pontszám a 16 közt, az elsõ fordu-lóban elért kártyapontokból. Ez 16 meccsbõljön össze, a Kis Egyéni pontszám, de eléggémásodlagos jellegû ügy; jegyezzük, jó, eny-nyi csupán. Fontos a Nagy Csapat. Jeleztem az I. for-

dulónál itt, hogy NS-ék 24, Bulmárék 20 pontot értek el, Poohék 28-at, Bárányék 16-ot. És így tovább, fordulóról fordulóra. A

klubok „16 közti” kártyapontszámából adód-nak e számok. Pl. itt Fami 6 pontot szerzett,

-----33

Palmer is 6-ot, Szidi 5-öt, NSPepi 7-et, az24. Mint látjuk. Stb. És van a Kis Csapat, világos, hogy ez a

klubok „nagy egyénibe számító” helyezésipontszámaiból jön (gyõzelmi pontszámokból).Így az I. fordulóban NS-ék 13 pontot szerez-tek, Poohék 8-at, Bárányék 5-öt és Bulmárékis 5-öt, míg a „pihenõ” Fülöpke-csapat 0 ponttal indult. Az elõrehaladási táblá-zatból leolvasható a Kis Csapat állása, akörmérkõzéses táblázatról a Nagy Csapat. Ez, ha nyomába sem jön Ottlik bridzsének,

azért elég komoly ügy, úgy érzem, fõleg havalakik (mint mi a Felügyelõnével, hol ki-csivel, hol naggyal írom, a klubok nevét seírom ki mindig etc.) több, mint 30, sõt,33–34. éve csináljuk. Ez egy életmû. („Ne életmûzzél, barátom, és ne világozz

annyit, figyelj inkább”, így Dömi, „sokathibázol osztásnál, számolásnál!” Igaz,igaz.) Vissza az iméntiekhez, s erre értem,arra, amit jól csinálok: Rólam feltétlenül elmond valamit a dolog.

A Felügyelõné is mosolyog (bár nagyon szere-ti a kártyázásunkat), micsoda hangyaszor-galom ez az enyém; hányszor elvétem a szá-molást, nem nyugszom akkor, ha gyanút fogok,vagy durván nem stimmel valami, amíg ki nemjavítom. Sokszor negyedórákat ellenõrzök,számolok. Könyvelek! Mond ez valamit, ismétlem, arról az igé-

nyemrõl, mely a világgal „szemben” lenne. A könyv kontrasztos felépítése pedig az,

hogy most megint a világ dolgai jönnek (dol-gaim, ha úgy tetszik, a világgal), a cetlik,melyeket az írógépfedélben õrzök. Egy halom.Feldolgozom majd a matériát hosszabb cikk-nek is, azt hiszem, A meddõhányó funkcionállesz a címe, egy barom tévés „funkcionál”bemondása alapján, de tényleg, egy kráterre,

------

34

kihûlt meddõhányóra mondták, hogy „funkcio-nál”, „hogyan funkcionál”. Sejthetõen, ugye,„imádom” a motivál, angazsál, funkcionál,mirõl szól stb. szavakat és kifejezéseket.Ez a mai világ, persze, nagyon is ez. Kiadómat megkértem, ha kell, kiemelt mon-

datokkal, szavakkal stb. tagolják könyvemet,már ahol a táblázatok etc. nem teszik meg ezt. Itt se tudom, mi lesz az alcím, de így a

jó. Valami rejtély nekem is maradjon, örömennyi munkában. Évek óta halogattam. Vala-mikor a hetvenes évek végén írtam egy (szá-momra) sikertelen Tornakönyvet. Õszintevoltam, írtam, ahogy történt. De BulmárOFNlenyerte a versenyt. Ráadásul megalkudtam.4 csapat indult csak. Ilyen pedig nincs. Az NKKB és az OT 20–20 klubos. Mondtam,

5 csapatos. Nem is lehetett jó az a könyv.Nyilvánvaló, az az Olvasóm, elemzõm, aki aztmondta, õ centire elolvasná Balatonszéplak-felsõtõl, Jelsán át az egészet, hiteles aszámomra. De az Olvasó láthatja, csak ez a két torna, melynek táblázatait közlöm, ezis mekkora feladat, ha valaki, elsõ nekiru-gaszkodásra, fel akarná dolgozni. (Nem kellfeldolgozni, persze! Csak úgy mondom.)

Nehéz érzékeltetnem azt is, mi a játék,mit jelent, mik az érzelmeim, netán a felü-gyelõné érzelmei a klubok iránt. Én ebbenélek, ezekben az eredményekben. Arányítok.Ki, melyik klub mennyit, mikor nyert, milyensorozata van, mit várnék már tõlük, nekikmit kívánnék, szegényeknek. Persze, a FÜLÖP-KÉÉK csapat a legvonzóbb nekem. (Ha mondhatokilyet.) De Liptonék, Ullsteinék ugyanígy!Vagy most Méziék. Famadárék! Billéknek iskéne drukkolnom. Lancy és Lipton jó barátok,na tessék. Sok szempont van. Vágyom a szoros versenyre is. A jó haj-

-----35

rákra. De ezzel igazságtalanságot követekel. Drukkolok Billék ellen? Különlegesnektartanám AAAA-ék gyõzelmét? Igen. Szpéróé-két jószerén lehetetlennek. De mi a vélemé-nyem (utaltam rá) Palmerékról, ahol a kicsiRémó, apró medve, is játszik? Lipton újabbbravúrja? Közlöm majd a táblázatot: játsz-hat az Liptonék 4. tornagyõzelme lenne.AAAA-éknak van eddig 5, a tömérdek helye-zéssel büszkélkedhetõ Kaktuszéknak 4 etc. Közben az émelyítõ slágerek szólnak „To-

tyi szobájából”. Ez megint egy másik nap,csak késõ délelõtt van, elõszedem Totyikosztját a jégrõl. – Lotti itt alszik lábam-nál. – A Felügyelõné vásárolni ment, csek-keket befizetni, ez az õ reszortja. Postá-mat épp feladni. Õrület ez a postagyártás.Tegnap is: 12 nagyalakú levél, küldemény,kötetanyag, cikk, vers, köszönet, szerzõ-dés. Jó, ez egy nagy ipar, egy kis manufak-túra. Meddig bírom? Bármeddig, és mégse. A kezem leszakadhat. Írtam róla. Más istörténhet. Természetes, hogy a munka rend-je jól beleillik a „csak semmi pluszt ne,nem látogatni, nem beszélgetni, nem utaznistb.” rendjébe. Ez kialakult. De meddigvihetõ? Nemcsak a bíráson múlik...(Ha leesik egy hidam, melyet óvok, bal

felõl rágok csak, de ha ott így átlukad egykorona. Ha mégis orvoshoz kell mennem. Haés ha... Nem lehet mindent küldöncök, vil-lámtalálkozások útján. De, lehet. Csakmégse. Akkor meg? Nem várom a tavaszt, hogyakkor más lesz. Persze, nyáron másképp élek.De ugyanannyit dolgozom.) („Slamposkodsz”, zárja iménti szavait

Fõmedvém. Feledjük!) Tovább!Slamposan, feledve, elhanyagolva ne ma-

radjon semmi: nem közlöm a Kis Csapat, NagyCsapat és a Kis Egyéni eredményeket (pl.

------

36

máról), mert, ám legyen, a „mai” keresztmet-szetet adom, egyetlen képzetes napon írvaezt, pillanatnyi fõmûvemet, bizarr HáziUlyssesként, nem, e mellék versenyek nekemis eléggé átélhetetlenek. Túl sok már így!De írom, pontosan, javítom, bárki megál-lapíthatja, hogy a XVI. forduló után a NagyCsapatban Bulmárék vezettek (319 pont),utánuk jöttek Bárányék (293) etc. S a KisCsapatban Bárányék álltak az élen (111 pont),majd Bulmárék 106-tal, és hogy Fülöpkéékcsapata eléggé lemaradva kullog. De a múlt-kor õk arattak. Nem tudom, mennyi helyem marad még régi

dolgok idézésére. Olvasómnak úgysem fontos.De Fülöpkéék a legutóbb valami fantaszti-kus hajrával törtek fel az I. helyre a NagyEgyéniben, és a csapat is minden lehetõtelért. Ne ismételjem magam: nézzük inkább,hogyan zajlanak „lelkileg” (nekem) a mecs-csek. Például amikor a XVI. ford. után ittBill vezetett, Mézi a maga mínuszos 30 pont-jával pihent, ott állt Palmer plusszal és29-cel, Lipton is pihent a 29-ével, BárányBEa 27-tel, de AAAA a mínusszal és 27-telugrásra kész, Fülöpke is a 25-tel (bár nemhiszem, ismétlem), mit éreztem egy olyanforduló láttán, ahol Palmerék kezdenek,Poohék ellen... s nyernek! Aztán Bill kikapAthoséktól! Bill leállt. Totyogás jön? 33-ra 1 pont, az 34. S Palmerék a 8 közt isnyernek, verik épp Athosékat (ergo Billt isverték volna). PalmerRémónak már 32 pontjavan és plussza. Élre állhat! Érzelmileg fontos még, hogy Martin/Szpéró

a 8 közt, KaktuszCH is. AAAA játszik Szpé-róék ellen, ez visszavágó. Mert az elõzõfordulóban õk nyerték ezt a meccset. (Vélet-len, hogy újra összekerültek. De annyiraérrendszerig megy nekem ez a játék, hogy

-----37

emlékszem, volt ilyen meccs, mondjuk, ötfordulóval ezelõtt. Állítólag Szép Ernõmagát a játszmát, a francia kaszinó ütései-nek sorát tudta mindig, milyen lap várhatómég. Efféléket az ember (bár én messze nemvagyok játékos-géniusz) szintén érez, sze-rény méretekben. Megismétlem, 2002 október óta számolom

(véletlenül jött be! mit lehetne még kiszá-mítani?), hány játszmát nyert a felügyelõné,hányat én. S így jött ki (ezt a számot nemis adtam meg pontosan, bocsánat, javítom,hogy az elõzõ Szuper Kupa (egy szuperkupa-egység az három torna), a két Szuper Kupa(NKKB és OT) játszmái, meg a mostani teljesNKKB/I és az OT/I/XVII. töredék, mert felé-nél vagyunk, játszmanyerési összege egyen-lõ. Nincs plusz!!! 905:895 a Felügyelõnénekamaz, nekem 279:269 ez itt. Az akkor Az akkor: 895 905

+ 279 + 269———————————————

1174 1174ILYEN NINCS !!!van.

Kis szünetet tartottam én is, azaz idebeiktatom a „Mi is a francia kaszinó”?-t.Hogyan játsszuk. Csak röviden. Egy pakli francia kártyával, dzsókerek

nélkül. 52 lappal. A mi változatunk (nem az orthodox!) ez:

11 játékpont (kártyapont) van. Ja, még. A francia kaszinó a NKKB és az OT hordozó-anyaga. Ez a matériája. Ez a (kicsit gépies)játék. Itt tehát a kártyára épülõ plusz em-beri rendszer, bajnoki rendszer az, amirõlszólunk, amirõl itt a könyv etc.

------

38

A 11 pont így jön össze: a négy ász, alaptöbbség, a pikktöbbség, a nagy kaszinó-nak nevezett lap, tehát a káró tízes, és akis kaszinónak nevezett lap, a pikk kettes. A végeredmény lehet tehát (oda-vissza)

11:0, 10:1, 9:2, 8:3, 7:4, 6:5, illetve5:3, 4:4, 8:0, 7:1, 6:2, ha lapegyenlõségvan. Erre épül a körverseny, de a kieséses(16–8–4–2) lebonyolítás adja az igazit, aNagy Egyéni gyõztest. Végsõ soron a három torna együttese, egy-

egy évben, ergo három OT, három NKKB tornaösszeadott eredménye adja a két szuper kupa-gyõztest. Nagyon érdekes, hogy (ha jól emlékezem)

38 pontnál kisebb eredménnyel nem nyertékmég a tornák egyikét sem, de a maximum pont-szám sem magasabb a 45-nél. (Tévedek!) Ha egy klub mindent nyerne, az 80 pont

lenne. Messze nincs így! Ld. 45 pont. (46!)Ha egy klub mindent veszítene (egy tornán)

ez már jobban elõfordul. Akadt már 19 pontoseredmény is. Az 3 gyõzelmet és 15 vereségetjelent. Miért van ebben az irányban szélsõség,

amabban miért nincs? Talán mert már a 8közt, a 4 közt, a döntõben is kell mérkõzni.Míg a 16 közt „elvérezve”, ugye, marad azárva 1–1 pont. Talán. Sõt, kicsit valószínû.De valóban hogyan játsszuk?Egy játszma ezzel indul: Felütünk 4 lapot, ki-ki kap három lapot.

Az egyik fél kezd. A tornák elsõ 10 forduló-jában mindig az elöl álló klub (színeit afelügyelõ vezeti), a második tízben a hátulálló (a felügyelõné játszik nekik). Ezt hagyjuk. Valaki tehát kezd, lapjait

nem mutatja meg, üt, ha tud. Például...mutatok egy darabig egy játszmát:

-----39

(Szól közben szenvedélyes könnyûzene,sláger. Jó szám, egyébként. Én e dolgom ár-nyékában mégis nevetségesnek tartom. Akiilyen komolyan csinál ilyen periferikusdolgot, mint ez a bajnoki rendszer, a fel-színen mindenféle iránt – munka, emberek...khm, khm – tûrõképes, udvarias, igyekvõ, azmagára vessen. Hiába csinálja rendesen dol-gát a felszínen. Hiába dolgozik többnyiremegfelelõen. Ha ott van a szívében, idegei-ben etc. a költészet iránti, az absztraktfestészet – durva szó – iránti, a medvék,madarak iránti vonzalom – játékmedvék? nemjáték! nehéz –, ha ilyen bajnokságot vallélete egyik középpontjának... ld. mindjártjegyzeteimet, magára vessen. Ha közben ilymegátalkodott, hogy majdnem mindent – prak-tikusan csak csöndben, de már egyre nagyobbpofával, a szabad világban, a felszínen is– bírál... hagyom.) Áthozom Totyit. Vigyázni fogok, épp nagyon ég a munkától

az agyam. A meccset bemutatom elõbb; sajnos, bele-

látok az ellenfél kártyáiba, sebaj, nemakarom a Felügyelõnét egy mintajátszmávalgyötörni, meg az a játszma egy tornajátszmalenne, hohó!Az életrõl meg: ha várni kell a postást,

az is teher. Ha egy kétes ünnep-nem-ünnep? napon nem

jön, akkor „ez a szar posta”. Közel azigazsághoz. Felütöm a négy lapot. 14 egységig lehet

ütni. Pikk 4, treff király, pikk 8, treffbúb. Mim van? Treff 5, 2 és 6. Hm. A király13 egység, a dáma 12, a búb 11, az ász csak1, de... a végelszámolásnál számít. Ütömhárom lapommal (5+2+6) a királyt, megmaradígy a kezdés, mert „kimentem”. Mit tesz az

------

40

ellenfél? Megnézem lapját (mondom ez ígyabszurd). Kör király és ász, pikk hármas.Ütik a pikk négyest, leteszi királyát. Felkell ütni még egy lapot, amíg lehet, legyennégy ott. Kapok három lapot. Kis kaszinó,treff ász, pikk búb. Hm. A királyt ütöm abúbommal és a kis kaszinóval. Jön az ellen-fél. Van pikk 10-ese és 7-ese, kör 3-asa.Ütése nincs. Leteszi talán a tizest, hogy7+3 ütése jöjjön. Le kell tennem az ászt.Ellenfelem bosszús, üt, de hagyja az ászt.Felütünk egy lapot, legyen négy. Treff hatos.Kezdek. Kapok kör dámát és 2-est, treff 8-ast. Ne feledjük, tizenhármon belül vanütés. Dámámmal a búbot és az ászt ütöm. Azellenfél pikk király és dáma, kör 6-os. Csaka káró hatost ütheti. Megkönnyebbülten ütöma pikk nyolcast, nõ a pikk és a lap számanálam. Ellenfelem dámát rak le, én a kettest,ellenfelem a királyt. Rosszul áll. Vélet-lenül megint csak egy lapot kell felütni.Van pikk ászom, kör ötösöm, káró 8-am még.Nem tudok ütni, mert kör 2-es lett felütve.Ászom nem szolgáltatom ki, rakom az ötöst.Ellenfelem örül. Királyával üti a búbot ésa 2-est. Rakom ászom? Vagy kilencesem?Ászom, kockáztatva. Rossz. Stb. A végén...kiderül, kinek van több lapja, pikkje, poén-ja. Az utolsó menetet már nyílt lapokkaljátsszuk. Kitárom lapjaimat, ellenfelem isaz övéit. Felütve középen már nem okvet-lenül 4 lap van, hanem amennyi jut. S akezdés nem okvetlen esély. Sokszor látszikitt, ha kezdek, ha nem: semmi esélyem. Azadott partiban, mellyel Olvasómat nem gyö-törtem tovább, úgyis irreális, hogy látomaz ellenfél lapjait, még a nagy kaszinódönthet, az ászok se jöttek elõ mind, és a laptöbbség, pikktöbbség korántsem dõltel.

-----41

Szinte csak egyszer fordult elõ, hogy avégén, „nyíltban” két ász volt ezen, kettõazon az oldalon. De gyakorta marad, jó ke-verés ellenére is, nagy és kis kaszinó, megegy ász a „nyíltra”. Sokszor van 27:25-öslaptöbbség. Elõfordult bõven, valakinél lap-többség és pikktöbbség van, de mind a hétpoén „amott”. Van, hogy valakinek csak„pikk-poén-triója” van, ergo pikk ász éskis kaszinó, meg pikk többség. Sokszor érzõdik parti közben, valamelyik

fél fölényben van. Figyelem, a laptöbbségsokszor behozható. Majdnem minden a lapjá-ráson múlik, de egészen kis árnyalatok a játékosok esélyeit növelik; jó döntés,rossz döntés, utóbb derül ki. Kockáztatok.Több lap mellé lerakom az ászt, mert üthe-tem. De elviszik. S így tovább. Nagyon egyszerû játék. Elemi erõvel az.

Azért meséltem el csak nagy vonalakban, mertnem hiszem, innen akarná megtanulni bárkiis. A kártyakönyvekben más változatai sze-repelnek. Ott poén az is, pl., ha kiürítjük„az asztalt”, tarolunk a felnyitott lapok-ból. Én gyerekkorom óta a mi mai változatun-kat játszom, a játékot a Felügyelõnõ tõlemtanulta. Játszottuk már néhány éve a francia ka-

szinót, amikor medvéink elhatározták, baj-noki rendszert teremtenek. Annak a világnak se volt jó a rendszere,

a maié se, félszívvel utáltam azt is, fél-szívvel utálom ezt is... ráfér a világ rend-szereire egy kis házi rendszer. Ez is aNagy Koala... és az OT. (Épp ma jön Felügyelõném, s mondja: a fél

világot be kellett járnia, mert nincs nyi-tott posta, csak a fõposták. Egy péntekinapon, jó ég. Közben az európaiuniós pos-táról szaval a rádió stb. A postások össze-

------

42

vissza járnak, kevesebbszer jönnek, mintjöttek 1976-ban egy párizsi munkáskerület-ben, adjuk a sok borravalót, tûrjük a bor-zalmas drágulást... és ez van.) Ez van – de az NKKB és az OT, az nem az

EZ VAN.

A kártyabajnokságuk a medvéknek, madarak-nak, lényeknek: a kicsi betûkkel írva bár,de maga a van. Még az. Jól úszunk át feljegyzéseim feldolgozásá-

ba. A legapróbb mozzanat is a mi szemünkbenszar világot példázza, mutatja. Most a posta.A világ pártoktól, politikai rendszerektõlnem függetlenül, de egyfolyamban szar. Haemezek alatt, ha amazok alatt. Ha keletien,ha nyugatian. Ha a kereskedelem által kite-nyésztetlenné kitenyésztett közönség bor-nírtsága által, ha fegyverkezve, rombolva,aljaskodva, hatalmaskodva, ha másképp. Egygiccsfilmben nem a mûvészélet, hanem a halál-ra kiakasztott muzsik a reális. A borzadályaz. Reá emlékezem, nem a hegedûs kaland-jaira. De hagyjuk ezt. Mégis, 1956-ban igen kö-

zel kerültem valami nagy bajhoz. Az iskolaforradalmi gyûlésén csaknem elkiáltottam:„Le a vörös csillaggal...!” S akkor... amiutána várt volna... Nem egyetemi felvételi(még így is keserves volt, nagy ellenszél),semmi az utána következõkbõl. Mégis öt év„mûvészélet”, bár utána 9 év keserves állás-viselés, végül nem is oly keserves, azokbanaz idõkben például úgy is meg lehetett élniegész jól, mi lakást tudtunk venni, amikormásodik verskötetem még le volt tiltva, s csak harmincötéves koromra jelent meg.Sebaj, volt fordítás bõven, egyszerûenéltünk, mondom, az Adriára jártunk õsszel,segítettek az újvidéki tudósok, írók etc.

-----43

Amikor az 1956-os forradalomban tovább iz-gágáskodtam volna, apám ettõl határozottaneltiltott. Hallotta a rádióban, hogy az angolok el-

ismerték pl. a BBC hullámhosszán, hogy aszovjetnek, nagy birodalom, joga van egyvédõövezetre. Nos, akkor egymagamban ját-szottam a franciakártya-paklival úgy, hogya színeket versenyeztettem egymás ellen. Dekora gyerekidõmben is mindig játszottam atömérdek társas (vagy magányos, magam elle-ni) gombfocizás mellett valami kockadobá-sosat, mércéset. Feltaláltam az atlétikaijátékokat, még a rúdugrást is, de gombokkalkosárlabdát, és síversenyt, lesiklást, mû-lesiklást, és játszottam lóversenyt, ésgombokkal és gesztenyékkel minden lehetõt,és az udvarban, a romok közt motorverseny-pályát építettünk, és 56 alatt és után isgombfociztunk barátaim egyikével a házban.De ma már csak valakivel tudok játszani(bajnokságot), nekem magamnak nem volnahozzá türelmem... nem is érdekel. Annak el-lenére, mondom, hogy gépiesen megy a dolog.Beosztása van így a napoknak, délben 5 meccs,este 5, vagy 4–4, aztán 4–3... tudjuk, a „3”az az elõdöntõ és döntõ. S annyira Dömiék,Szpéróék, Samuék, Liptonék, Totyi, Laposetc. nekem ez a bajnokságosdi, hogy messzetöbb, mint a páros kapcsolat (viccem erre:nekem a páros kapcsolathoz a két fél is sokáltalában, nem hogy a három!) - - -Visszapillantok még pár régi tornára,

mégis, álljon itt az OT eredménylistája. Kihány gyõzelmet, helyezést szerzett tornán,szuper kupában. A // választja el a torna-belieket a szuperkupabeliektõl. Az I–VI.helyezéseket számolom. Ezek 1976 óta gyûltek össze. Tudom, nehéz

így az Olvasónak, nincs érzelmi kapcsolata

------

44

a klubokkal, mint írtam, mibenlétük v. a sokjáték szerint. Sebaj. Értsd itt: I, II, III,IV, V, VI hely és // u.e.

Martin/Szpéró 3, 4, 3, 4, 2, 2 // 1, 2, 0, 1, 1, 0Kaktusz/CH 4, 4, 3, 4, 4, 2 // 4, 3, 1, 0, 0, 0Fülöpke/Phil 1, 1, 0, 1, 0, 4 // 0, 0, 1, 1, 0, 0Athos C Vö 1, 3, 3, 0, 1, 1 // 1, 0, 0, 1, 2, 1CanarinoFB 2, 1, 2, 3, 1, 3 // 0, 1, 0, 2, 0, 0BárányFB 1, 1, 2, 1, 2, 3 // 1, 0, 1, 0, 2, 0Mézi/Ibraha 0, 0, 1, 2, 3, 1 // – – – – – –LiptonKePad 3, 2, 0, 2, 1, 1 // 0, 1, 1, 1, 1, 1NSPepiMBerger 1, 3, 0, 1, 0, 1 // 0, 0, 0, 0, 2, 0SzidiJTódor 2, 1, 2, 3, 0, 3 // 1, 0, 1, 0, 0, 4Palmer RZsV 1, 3, 4, 2, 3, 0 // 1, 2, 0, 1, 0, 0Fami Sz LT 2, 1, 2, 3, 2, 2 // 0, 1, 2, 0, 1, 1Bulmár OFN 3, 2, 0, 1, 5, 0 // 1, 0, 0, 0, 0, 1Bill bob MGCs 3, 0, 0, 2, 1, 2 // 0, 0, 2, 0, 0, 2Ara Tr Flóri 1, 2, 2, 0, 2, 1 // 0, 1, 1, 0, 0, 1UllsteinIcsi 2, 1, 1, 2, 3, 3 // 0, 0, 0, 1, 1, 2Pooh BVG 1, 1, 3, 1, 2. 1 // 0, 0, 0, 1, 0, 1AAAA 5, 1, 0, 2, 1, 2 // 0, 2, 0, 0, 0, 1Lancy Svök 2, 0, 2, 3, 2, 2 // 1, 0, 0, 2, 0, 0

Koala PNyuszi 2, 2, 3, 1, 0, 0 // 1, 1, 0, 1, 0, 1

Érdekes, Kaktuszkáék 4 szuperkupa-gyõzel-met jegyeznek

AAAA 5-ször nyert (írtam már) tornátMéziéknek semmije sincs a Szuper Kupák-

ból. Stb.

-----45

(Kommentárok nélkül)

Beszélgetés minek? Nem lehet magamat elmon-danom. Mert eleve az van: „Téged szinte min-denki elismer, de nem nagyon szeretnek.” Eza „nem nagyon szeretnek” nem ám ilyet je-lent. Nem nagyon akarnak – enyhe szó! – adiskurzusba bevenni, semmi pluszt adni azérvényesülés piacán. De nekem nagyon jók aTandori-konferenciák, a G.F. úr nagyon jó,bibliográfusom, sok minden jó. Jó a sok-sokemlék Totyival. Bár a gyakorlatban nehézvele. Veréb! iszonyúan erõszakos. Önveszé-lyesen. S az én életemet rombolná le bármibalesete. Mennyit vigyáztam rá, ösztönösenis, amikor rossz volt a tollazata, lábamalá repült, talpam alá zuhant. Ha leteszemfölemelt lábam... – Totyit kézbõl etetemsokszor, ezen még a Felügyelõné is elcso-dálkozott. Õ sokat szór neki az asztalra,hoz neki tyúkhúrt január elején is. De eztnem tudta. – Szépséges lett az OT a XVII-re.(Feljegyzések errõl itt is, rendre.) – Minde-nek határán túl védenem kell szabadságomat.Ahogy én azt képzelem. Ez jó kétértelmû. –Jó rendezgetni Lisiéket, Mukiékat, Lusóék-et. (Írtam már? Van, amit fejbõl tudok. Eztfejezem ki így.) – Jó, ha bõven van itthongéppapír. Csak olyan sivár környékrõl ho-zom az olcsót. Hm. – JÓKRÓL IS ÍRNI. (Na,tessék!) – Egyetlen slágerénekesnõ feje azMTV-ben, a felügyelõné: „Jó ég...” Kezdemtovább magyarázni, férfiak, nõk így milyenrémesek az utóbbi évtizedben már, de õ mond-ja: „Nem, nem, csak a tekintete... benne a jelenség... borzalom.” – Egy tévében, demûegyetemista fiatalemberek, stb., értelmesfickók: „És tudjátok, itt hatalmas robotok-kal kell megküzdenünk...” Tévé-játékok így

-----47

komolyan véve! Jóságos ég, szintén. Aztána „funkcionáló meddõhányó” a német adón.Nem részletezem. Ha vannak is kiváló erõkilyen tévéknél, nem minõsíthetõek, mertolyan közegben mozognak, hogy nagy értékeikabba mosódnak bele, s ki tudja, mikor mi-lyenek(nek kell lenniök). De pár egyéniségígy is átüt, megáll. – A slágerzenék konti-nuóját – hogy folyton szólnak – nem lehetfigyelmen kívül hagyni. Régen ez a tényezõnem volt. Az elhülyített, netán a hülyénekhagyott sokaság... a tömegek ilyen „lázadá-sa”... ízlésük jogain belül érzik s tudjákmagukat. Agresszívek? Jámborak? Ostobasága „mint egy rocksztár” kifejezés. Elemi volt,hogy abbahagyom a sapkás, majomkodós, bársokaknak kedves szereplõsdit. És velejáró-ikról is lemondok. –Érdekes, egészen más kluboknak drukkolok

ma, mint régen. Vagy akik régen nagyok vol-tak (mikor?), nincsenek is horizontomon.Canarinóék, de Billék is, Ullstein megintmindig lecsúszik, pedig, Liptonnal együtt,nagy volt. Lipton ma is kb. az. – A medvékrégen, jegyeztem fel, „Adok! – Kakukk!”játékot játszottak. (Nagy robotokkal?) Akártya óriási fejlõdés nekik. Az emberekadok-kakukk játékaihoz (gépi játékok) mikadhatnának visszautat a hajdani emberibe?Vagy épp ez az ember? Nekem nem egészen em-ber, mert mai ember? Ide jutottam? Nemvagyok engedékeny. Elmondhatatlan viszontaz izgalom egy Fülöpkéért, Méziékért. Ígynem lehet meg ez a könyv (írtam már, de nemlehet elégszer), mert a szíve elmondhatat-lan épp. – Ilyen bajnoki rendszert senki sejátszik! (De, biztosan. Semmiben sem va-gyunk páratlanok.) Sokan abbahagyták a gomb-focit, kártyáznak másképp. Rokonok? Nem?Nehéz. A mi kártyánk rendszere, mint pontos

------

48

felélõdés, így megmaradás. Ld. hátlap. –Van, aki úgy akaszkodik, hogy végképp nemlehet „leveszekedni” õt magunkról. A végénazt mondja, mint rossz párkapcsolatokbanszokás, (nekem egy férfiember nem is párkap-csolat): „Te kiabáltál velem a végén.” Õkiabált. De ez tisztázhatatlan. Engem figye-lembe nem vevõ, csupa-szeretetnek mondottmásságát tûrjem? Annyit kérem: ne legyen õ az egyetlen, aki bensõ-csend igényembebeleront. Annyit olvashatna tõlem! Ha irán-ta érdeklõdik. Ha „én kellek” neki. De nekia maga pillanatnyija kell.

Mondtam, e kis közjátékok, beiktatások:kontrasztok, íme, ahhoz képest, ami „a mibajnoki kártyánk”. Szerencsére, nem csak akártyánk ellenjáték. De ne legyen „ellen”,és nem „játék”. Ha valami kizökken, még aHamlet említése is hiábavaló. Kizökkent azidõ, ó, kárhozat, végképp el van kettyintveaz egész. Felesleges vagyok én is, mehetnékvissza egyetemi városomba vígan játszani,mint Gábor Miklós elemzi szenzációsan akirályfit.

A funkcionáló kráteresek elfelejtik, nemis tudják, írtam, hogy utáltuk a funkcioná-riusokat. Én az „apparatcsik” és a „szamiz-dat” szót is utálom, mert szovjet-orosz. – A sok sörivást a pénzt és a cipelés fogjamegbuktatni nálam. Nem a hízás félelme. –Micsoda nagy dolog egy ilyen állandó rend-szer, mint az NKKB és az OT. Vissza lehettérni hozzájuk, búvárolni lehet õket, ak-tivizálódnak. – – A kocsmai emberekrõl istöbbet tételeztem fel. Nem járok kocsmákba.Nem az én társalgásom. De a magam emberei-vel így leülni: azt se már. Sok helyre éppazért nem járok, mert akár talán még jól

-----49

is el lehetne beszélgetni. Ne lehessen ne-kem jól elbeszélgetnem. – Keserves tévébenlátni komoly zenészeket, ahogy rockosanhülyéskednek. Fejbe verik egymást, négy-kézlábra ereszkednek. Derekas mûvész urakés hölgyek, ilyenek titkon? Takaros arcukefféléket rejt? De mit rejt az arc, mi a„megjelenés”? A mai világban agyon-favori-zált külsõk s etc. E világ már nem az énvilágom, de nem mint Pilinszky mondja. Nemesleereszkedéssel – többé senki és semmit nemakarnék kezelni. De hogyan lehetséges az?Mégis érdekrendszereim vannak, része vagyokilyeneknek. Mindenütt összeütközni? Ebbõlígy együtt lett elegem. Folytatódott az OT/XVII., véget ért egy

forduló. Koaláék nyerték a döntõt a feljavultSzpéróék ellen, akik (Szpéróék) visszavág-tak Aloysiuséknak (AAAA) és KaktuszCH-nakis, de végül. Mármost így, hihetetlen, Bil-lék 34, Palmarék +32 mögé, Méziék (30 ésmínusz) elé a III. helyre KoalaPostageNyu-szi 30 és mínusszal feljött. Igaz, rögtönpihennek is. Hatalmas izgalom. Mondom aFelügyelõnének, miközben Totyi a kezembenül, s mindent megtesz az önveszélyesség ésa kártyázás akadályozásának érdekében, jó,hogy egy torna lett a könyv középpontja,így jobban bemutatható sok minden. Visszatérek jegyzeteimhez. Ha a 64. évem

után a 65. a „mi a 65. mezõ”, a sakkban,kérdést hozta (mert a 64. a sakk éve volt,a sakktábla 64 mezõ, hát mi? Minden = a 65.mezõ! Konkrétan: megúsztam a borzalmashalált, mert nem siettem nehéz cipõ, nagytestsúly (talán), nem léptem a vörös tûzol-tóautó elé a Clarkon, elszámítva irányát.Élek. Rengeteget dolgoztam (írtam), elhíz-tam közben, megszakadt legalább egy kap-csolatom, melyet a világi körülmények nem

------

50

engedtek, sajnos, nem kettõ. Lotti kutyánkjött áprilisban. Totyi él. (Lotti! De Szu-szi, elõdje: az emlékek emléke! Emlékszem,ahogy halála elõtt három nappal – ki tudta,drága nagybetegünk akkor hal meg! – vissza-hozott a Keletibe a vonat, valami vezeték-hiba miatt visszatolatott, s én leugrottam,rohantam haza, eleve hozzá, Szuszinkhoz! õa Dömiék ligájában, NKKB, játszik, Guszti/Kutya/Szuszi a klubja, róluk késõbb.) Nem kis teljesítmény: annyi minden volt,

amit tõlem nem „kaptak fel”. Nem kerültdiskurzusba, ó. De hát akik diskurálnak,rajtuk is múlik. Helyette volt: az életrövid, Tandori hosszú. A kártyabajnokságokhossza, ó... S egy ilyen rövid könyv, ésbenne ennyi minden. Az élet hosszú és sokré-tegû, s én, ha azt mind írnám... Én vagyokebben rövid. Azát húzom, a rövidebbjét. Halálok és elszakadások ellen nem jó a

kártya, de különben majdnem mindenre jó!

Milyen nehéz volt legyõzni szégyenkezé-sem a Mennyezet... kötetnél, hogy versek akoalákról, a bajnoki kártyáról. Mégsem voltmás út. Csak ez nem vezetet a diskurzushoz,Németországhoz, Berlinhez. Nekem egyik semkellett. Szpéróék miatt halasztottam el,aztán nem is kértem újra a DAAD-ot. (Ösztön-díj.) Lettek volna késõbb is segítõk. De haa Tandori nem, hát nem. Ez is egy felfogás.Hagyjuk. Unom, jegyeztem fel, a focisták nevét.

Zidane, Rolando, Beckham. Én, aki gombfoci-könyvekben annyit... de nem és nem. Unom a síugrókét is. Örökké a sportolókról,politikusokról, slágersztárokról van szó.Felõlem! Csak unom neveiket. Is. De nem lehetne – fel sem forrósodna a do-

log! – 1972-ig végigismertetni a kártyát.

-----51

Mennyi fölösleges feljegyzés. Mi mindenthiszünk még magunkról is. (Hallom: „Na, öre-gem, most mondtál igazat!)Kézrángás. Nagyon fáj a csuklóm a gépelés-

tõl. Majd lesz valahogy. Kezem sem rebbent.Szemrebbenés nélkül beszélek. Stb. Ostobasá-gok. Mindent s mindenkit örökké hibáztatninem lehet! Totyi, magam, jellegem, egykorSzpéró, választásaim stb. összjátéka zaj-lik (velem). Melón kívül senkivel nem akarokkooperálni. Szívbõl már, a kártyán kívül,nem is tudok. Még egy dologban: én igyekszemkedves és udvarias lenni hozzád, hát légyszíves, te is. Ám ez nem megy. Az illetõnekaz õ életében esélyek jönnek, fordulatok –olyan emberekkel függ össze, akik nekem„nem”. Olyan dolgokhoz jut, melyekrõl nemfogom hallgatni lelkes beszámolóit. Jobb haa kapcsolat véget ér. Vagy ld. makacs tele-fon-keresõm: semmi mással nem törõdik belõ-lem, csak amit hallhat tõlem, meg amit tõlemeghallgatok. Pedig hajdan egész jó olvasómvolt. Sõt. S most mégis ez. De õ talán nemakar ennyi munkát tudomásul venni tõlem.Jó. De miért erõlteti akkor? Számít ez? Hagyjam már abba, mondtam az

imént.

Ennyire szarnak tartani az életet, mint én(ha belegondolok), divatból, hazugul vagytévelygésbõl NEM LEHET. Nem úgy tartom szar-nak az életet, hogy még unokáim is prosperál-nak, pozícionáltak. (Nincsnek nincs ilyenje.)

A Kártyabajnokság (a torna): tevékenység,saját tulajdonú izgalom, szerves élet,melyhez nem kell „kinti” más; szeretteimõrzése, együttlét velük... s a véletlen, asors. Bármi hiányt szenvedsz: itt a bajnok-ság! Örökké játszódik.

------

52

Na, hagyjuk ezt. Ha van, akit másoknál is jobban „megter-

helek”, magam vagyok az. Csak magamtól nemszabadulhatok. Akkor nem egyszerûbb komp-lexen, mint kierõltetve az úgysem teljesszólót? Az élet lecseng, elfogy. És tovább kell

élni Pipi Néni nélkül... hol van csodáskalitkája, melyet a Felügyelõné berende-zett neki? Melyben Pipit megtanította, hola fûcsomó, a fürdõtál, merre vezet a rúd?Pipi, akinek lement a nyakáról a toll, sokkhatása, lila nyak, áttetszõ csontocskák...s milyen gyönyörû madár lett. A szoba levegõ-jét is megfújtam körötte, s egyszer nagyotvétettem mégis ellene. Hogyan lehet így bár-mirõl beszélni, akármirõl is? Ha mindenrõlúgyse? A kártyabajnokságnál mindenrõl lehet be-

szélni! Legyen elegendõ ennyi kontrasztanyag a

világból? Talán.

Vissza. Lotti kutyánk (katalán pásztor,nagy tünemény, de kicsit túl energikus még,vad, fiatalka 11 hónaposan is, bár nagy, 22kilós!) még nincs beosztva kártyaklubba.Ráér. Fülöpke/Phil lenne a klubja. Jó, hogynem még, mert Fülöpkéék maguk akartak nyer-ni végre. Méziék is! Mézi/Ibraha jobbanlerázott eddig minden kapcsolódni vágyót,mint kapcsolatokat én. De hogy nyernek-e?Náluk legalább igazi a tét. Nálam – örökhullámzás. Borzasztó teherbíró vagyok – és sérülé-

keny. A kártyabajnokság is igazi hullámzás, de

másképp. Valódi tény mindig (ahogy írtammár). Fáj a kezem a gépeléstõl, az ujjambegye.

-----53

Latolgatja-e velem itt bárki is, Olvasóm,komolyan: mi lesz az OT/I végeredménye?Mégis örülök, hogy így részleteztem. Jó,hát ez a könyv – ilyen tárgy. Hirtelen in-kább a többi dolog marad fénytelen, a kont-raszt elemek nem élednek. Helyes! Ne is. Hagyjuk jókora világot, különben még

megbánjuk!)(Sérüléseim hamar is múlnak.)

Lapozgatok visszafelé a nagy tornakönyv-ben – mekkora köteg mondja róla a felügye-lõné –, mutatom, valamelyik korábbi évbõlis ugyanilyen nagy, bele kell férnie hattornának, két szuperkupának tehát. A 2003/2004-es tornákat (három-három torna, íromújra, tehát 1–1 Szuper Kupa) 2003. október24–25-én kezdtük. Október 23. a korai kár-tyázásomra, nagy szerencsémre, apám böl-csességére való tekintettel az elõzõ SzuperKupa végnapjának maradt meg. (Abszolút nem vagyok papázós, sõt. Divat

lett ez az apa-micsoda a mai magyar iroda-lomban. Ne mán, hogy én. Nem. Csak igaz, amiigaz. Kártyaszempontból, is.)Totyival, leírni, hogyan járok-kelek a

szobában. (Hogyan lehet leírni? Ahogy ka-paszkodik rajtam stb.) Viselkedése (Totyié). Hogyan lehet leír-

ni? Mániákus képeslapkirakó lettem. Polcai-ról leveri a képeslapjaim egy részét. Mégazt se láttam soha, hogyan. Rejtõzködve él,haha! Egyszer majdnem láttam mégis. Hatal-mas szárnylengetéssel repül, kicsit lassan,s e szél leveri a lapokat. De nem biztos!Lottival sosem lesznek olyan kapcsolatban,

mint Szuszival. Szuszi megtanulta kint,ahogy a felügyelõné madarakat etetett, amadár: „gazdié”. Szabadon voltak együtt,Szuszi és Totyi. Ez volt.

------

54

Már csak volt. Nézzük azonban, ha már az OT-rõl ennyi

szó esett, az NKKB-ben mi minden volt. La-pozzunk vissza a 2003/04 I. torna végered-ményéhez. S de szép dolog is volt (az), íme! Lapos-

nak és Csiripnek, a két örök jóbarátnakvolt itt egy csodás dolga. (Egyébként Laposa Szuper Kupa abszolút világrekordere, 123ponttal. Gondoljuk meg, háromszor 41 pont.Micsoda átlag. Már Totyival.) Totyi csak klubtársa Laposnak, nem más.

De nagyon jó küzdés az, amit várhatunk tõlükmindig. Íme, most is. Lapos/SzW/Totyi, Dömiék csapatának négy

oszlopa közül az egyik (Dömi, Broomey ésCsirip mellett) a II. fordulóban az élreállt, aztán is jól szerepelt. De fõleg Bájos/Poszi ígérkezett egy darabig nagy esélyes-nek. Bájos a Bubus úr felesége. Szlovákiai,szép nagy termetû medve. (Lusónál és Bulmár-nál kisebb.) Igaz, Bájos/Poszi nyerte az I.bajnoki fordulót, ez nem jó elõjel. KésõbbTVMaciValér/Goncsarov vezetett, majd Dömi.Hanem akkor, a XIII. fordulóban, Csirip-CsCsSzp az élre állt, és végig vezetve nyert.Az a Csirip, akitõl senki se várt sokat,mert régóta(?) nem produkált semmit. Ellen-ben Lapos/Totyi! visszakapaszkodtak, és azutolsó fordulóban...

Tessék: Bankárék/Tóni ellen a 16 közt 8:3Patti/Pipi ellen a 8 közt 9:2A négy közt (elõdöntõ) Jakabék/Éliás ellen 7:4

végül a döntõben Záróra Tili/Lisi ellen6:5, 27:25 laptöbbséggel.

És a második helyre jöttek fel, Csiripmögé közvetlenül. Megelõzve Goncsarovékat

-----55

(TVHV), Guszti/Kutya/Szuszit, Sörösék/Rudiklubját, Broomey/Blanka/Alízt. Mennyi ismerõs név, ugye? És az is jó,

hogy ismerõsek már kicsit talán a fogalmak,fordulatok, számszerûségek is. (Aki az OT-tfigyelte itt. Egyébként a XX. forduló ered-ményének kialakulását – a végeredményét! –követni fogjuk. Január 6-án, ha jól mondom,Vízkeresztkor ér véget az elsõ 2004-es OT.)Ám itt Dömiék ligájáról, az NKKB-rõl kell

pár szót ejtenünk. Az Olvasó több nevet is-mer már, de fogalma sem lehet a csapatokról,klubokról. Tessék, jegyeztem fel: DÖMIÉK csapata. Természetesen Dömi, vele

Zénó (az unokafivére), meg egy Staedtlernevû majom. Dömit nem kell bemutatnom, ama-zok meg ketten a harcostársai. Brumi, Dömineje, Blankával (Zénó felesége) és Alízzaljátszik egy klubban. Csiriprõl volt szó, akét Cs két jóbarátunk már meghalt verebénekkezdõbetûje, Szpérusz meg (Szp) Csí A. bará-tomtól kapott ajándék veréb, barna varrott.Laposnál Totyi a klubtárs-sztár, Sz az Szi-vacs, és Wagner egy kis lándzsás figura,védelmezõjük, testõr. BARNABÁS csapatában Barnabás egy „Tar-

talma Medve” nevû, ritkán látható medvévelküzd együtt a klubban. A medve ilyen feli-ratú dobozkában érkezett, õ is barna. Bar-nabás neje Patti, vele játszik együtt Pipi.Barnabás a Medve Takarék elnöke, vidékiesengazdag. Dömi tõle kér kölcsön anyagiakat,sosem adja meg. Velem voltak Angliában, Ling-field pályáján, kézenfogva jöttek velemkétfelõl, s Dömi szerint Barnabás hangosa-kat lingott. Ez Dömi! Itt játszik még Samu, vele Némó, Szpéró

utáni verébkénk, akit az én hibámból elen-gedtek ismerõseink. Még kötelezõnek tartot-tuk, hogy lemenjünk Jelsába, az Adriára.

------

56

Szpéró és Némó itt maradt, féltem, nemboldogulnak kettejükkel, dühös voltam (ma-gunkra, hogy elmegyünk, ez volt az utolsóutam Szpéró mellõl, s az egyetlen), kértem,ha nem megy a dolog, engedjék el Némót. A kicsi Némó a Felügyelõné barátnéja volt,játszottak együtt gesztenyegurítósdit aszõnyegen. Némó késõbb megbocsátott nekem,a madárkák sírjához zarándokoltam ki (de régnem jártam már náluk se, de hát a bajnok-sággal és egyebekkel folyton itt vannak,játszanak!), s mit látok: kettétépett könyvegy fa tövén. Nézem: Némó kapitány, a Verne-mû. Bár talán Némó boldog volt. Remélem,nem fázott meg kint, s talált ennivalót.Három hét után már kockázatos a madárelen-gedés, ha nincs kertünk, s ha nálunk nõttfel õ. Ábrándos a negyedik klub Barnabásnál,

vele játszott Simonka és Celesztin, kétbárányka-féle hosszú lábú lény. Mikor nemutaztam el (Szpéró mellõl) 1986-ban Angliá-ba, örömemben vettem õket a Gólya Áruházban.Sérült emberek mûvei. Celesztinnek nemvarrtak hangszálakat, ám Simonka annálpofázósabb. Éles hangon kukorékol, szemte-lenkedik. Szerettek volna a Bárányékhozátmenni az OT-be; most ott is vannak, devissza fognak jönni Ábrándoshoz (aki doboz-ban élõ kis fehér medve), s itt már a Trió-val lesznek együtt, õk három veréb, fotón,jópofák, ahogy az ereszen ülnek, néznek,itt szemközt az íróasztalom túlján. Így nem lehet oly könnyen szakítani a ha-

gyományokkal. Simonka és Celesztin a jó pél-da. (Névadásuk: a felügyelõnétõl, ahogy sokmedve és lény neve ily eredetû.) Most – ma, hogy épp ezt írom – „rácsuktam”

az imént Totyira a szoba ajtaját. Aludnifog hamar. Nekem az egyedüli evidens dolog

-----57

ez: nem menni sehova, nem utazni, Totyivallenni ugyanazokban az idõpontokban mindig.Ez nem édeskés viszony. Totyi erõszakos,bár rendkívül rám hangolódott, elképzel-hetetlenül. Igazi veréb maradt, van (sok)akarata, és nagyon igényel engem. A felügye-lõnével is pompás a kapcsolata. A MEDINÉK csapat névadója egy fehér mac-

kó, aki a Medin Kolac feliratú régi „jugó”mézeskalácsos dobozokon ül, ráfotózva tar-ka kockás háttér elõtt. Gyûjtöttük õket, ésF-éktõl is kaptunk egyszer egy Medint.Valaha Méziék is játszottak náluk, de csaka kezdet kezdetén. Medinék klubtársa Tutu,egy szegény félvak zöldike, rég meghalt,egy hangot nem adott ki soha, barátja volta Berci kanári (Canarino/Fn ac/Berci klub,OT), akivel együtt hoztuk el õt Kispestrõl,télen. Egész kommandóakció volt. Pokrócok-ban az ottani kalitkáik. Roncskalitkák.Itthon kaptak gyönyörût. Berci, a hím kaná-ri, a hím zöldikének, Tutunak udvarolt.Ezek õk! Tutu életét egyszer válságos állapotában

a felügyelõné mentette meg négynapos munká-val. (Tutu volt válságos állapotban.) Medin/Tutu/Luso – ez a klub. Lusót Londonból hoz-tam, nyertem egy Luso nevû lovon, említet-tem már így-úgy, és vettem Luso medvét areptéren. Õ öleli át Ambrusékat, Lisit stb. Centrális klub itt a Bankárék/Tóni. Ban-

kárék ez két medve, metropoliszi házaspár,fekete és fehér. Dömi nagy barátai, kölcsön-zõi. Tónika az egyik legcsodásabb verebünkvolt. Hím veréb. Ellõtt szárnnyal hozták,tökéletesen idomult a körülményekhez, ki-csit volt csak félénk. Kalitkája az ablakhozközel, növényeink mellett volt. Tóni, a ki-csi kertész. Többször is felvérezte lábát,mentem gyógyszerért, addig a félénk Tóni

------

58

ˆ

jámboran ült a felügyelõnõ kezében. Különlegenda, jaj, hogy most tíz éves, mikor meg-halt, december 15-én (1993) épp Londonbanvoltam, telefonon vettem halálhírét. Egypadba belevéstem a nevét, aztán újra. Deelvétettem a nevet, mást véstem rá több évmúlva. Mikor a Londoni Tandori c. filmetforgattuk (ah, már nem akartam volna akkorutazni; hagyjuk, van, ahogy volt), nagygarral vittem oda a stábot a padhoz – hûlthelye volt. A padnak. Ott van még Záróra/Tili/Lisi. Záróra kis

lógómedve, mûanyag, kalitkai, Tili társavolt. Tili meg zöldike. Mennyi tragédia,bánat volt imádott zöldikéinkkel, ugye? (Havalaki követte ezt...) Tili tragikusan haltmeg, Szpéró barátnõje volt. (Szpérónak ké-sõbb Csucsu udvarolt vadul.) Erõszakos, deügyetlen repülõ. Sokat írtam kapcsolatukról.Agyontojta magát, nem értettünk megmenté-séhez. Hogyan alakult ez a klub? Mi volteredeti neve? Hiszen Tili 1979-es madárka,s neki vásároltuk Zárórát, Lisit meg páréve hoztam Bécsbõl! Történeti rejtély. Egy-szer, ha a régi tornakönyveket is elõszedem,kiderítem. Lisi ott volt egy kirakatban nem messze

szállásomtól az Ungargassén. Jól kinyitot-tam érte pénztárcámat, de megérte. Csodáskis medve. BUBUS úr csapata Bájosból, Tituszékból

és egy Kék-Sárga eredetû klubból áll. Bubusegyszer majdnem elveszett, édesapám mentvissza érte a Svábhegyre (1943?) – és Bájosta Felügyelõné hozta, vette, szlovák eredetû.Dömi rossz nyelve szerint a Bájos prakke-rekkel kereskedett Szlovák és Magyar közt.Haha. Õt párszor jól elverte (Bájos a Dömit).Bubus neve mellett, a klubjelölésben, YBvan. Yashica fényképezõgépünk, meg a Brown

-----59

villanyborotvám nevébõl. Bájos társa Poszi,ó, istenem, Poszi. Csodás poszáta tojónk.Õ is megvakult. (Mennyi vakunk, sántánk,ellõtt szárnyúnk volt.) Akkor jöttem rá,hogy a Poszi vak, mikor egy du. (bor hatá-sára) díványunkon, egymagam itthon, elalud-tam, s Poszi egyre a kezemen ült. Csuklómon,ahogy Csáth Géza foghatta Kosztolányi kezét.Fogta. Kézbõl etettük éveken át a Poszit,végül lábtól elvérzett. Tituszékra (Tisusz és Berenisz, házaspár,

kicsik, sárgák) Dömi egyszer gyalázatosanazt mondta: „Hülye mázlisták.” De Döminek,aki professzor, Titusz a legjobb tanárse-gédje, és Dömit szeretné megtanítani, önzet-lenül, írni. „Nem akarok önzetlenül-írnitanulni”, így Dömi. „Titusz, mázlista, ta-níts meg önzõn-írni.” Hanem a mázlista szókiment már a divatból. Tituszék társa Mokka,egy csodás verébke. Réges rég meghalt, per-sze, ma csak Totyi él itt. Mokka visszafej-lõdése nem ismert határt. Eleinte kijárt,aztán nem volt hajlandó fél percnél többetidõzni karunkon, ha kiemeltük a kalitká-ból. Végül nem jött ki soha. Tíz és félévet élt õ is, és túl nagyokat tojt. Lehet,ez viselte meg. Most Muki, a szépséges kisfehér medve (említettem: Fény utca) csatla-kozott hozzájuk. Nehezen megy a dolog, demár ki fognak tartani egymás mellett Titu-szék-Mokka és Muki. Megint külön történet – mi más lenne – az

ötödik NKKB-s GUSZTI csapaté. Guszti/Kutya/Szuszi. A „Kutya” édesapám levélnehezéke.Szuszi kicsapott, v. elszökött kutyakéntkerült hozzánk. Mondtam-e, bánkódunk most,mennyire túl sokat vártunk volna tõle azon-nal, mikor – fogai szerint – fél évesenfeltûnt horizontunkon? Nem mesélem el kalan-dos történetét nálunk, elég legyen ennyi:

------

60

kis kutya volt õ, és idegei sokszor fel-mondhatták a szolgálatot a gazdavesztésmegpróbáltatásai után. Végül nálunk maradt(visszakerült hozzánk, mikor már kétszerkitettük a szûrét) (bár jó helyre adtuk).és csodálatos életet élt, rettentõ gyászvolt halála, majdnem 15 évesen. Lotti ha-sonló kutya, de barna, nem fehér, és – másis. Jakabék/Éliás a második klub itt (havan sorrend. Gusztink, aki egér, nagyonrokonszenves kis arc, a Felügyelõnévelérkezett 1967-ben... jaj, ti régi idõk, szé-pek voltatok, meg milyenek is még? Bonyo-dalmasak. Jó, hogy a munka ment, sok min-den remek volt, „elõbbre jutottunk”, pl.meglett az NKKB! Jakabék két nyúl, a Jakabés neje, Tapsi. Éliást már mondtam. Igen,a felügyelõné szerint Éliás nevetett.Mókázott. Építkezett a karunkra füvekbõl,fészket, és még ma is vannak magasabb pol-cokon könyveink, melyeken az Élike füveitarkállanak-sárgulnak. Másutt írtam márróla is. Fõveréb volt! Bubuséknál, most látom, elfelejtettem

részletezni Kék-Sárgát. Két kaucsuk medve,kedves kis méretûek. Nagyon jók a kártyá-ban! Pippa egy kék-sárga kacsa, egy Párizsmelletti pékboltban is volt ilyen, én a Tatiáruházban vettem. Ah, Enghien és lóverseny-pályája. A versenyekre menet a péknél vet-tem kenyeret, néztem a kacsát. Öröm volt aTatiban hasonlót vásárolhatni. Cicu kicsiveréb volt, egy napot se élt nálunk; viharverhette ki. No, Gusztiék csapatához vissza. Volt úgy,

hogy a Kék-Sárgáék ide jöttek volna, de a GUSZTI-csapat annyira együtt van, hogy ezszóba se jöhetett végül soha. Bronzék/Mi/Za,azt jelenti, hogy a Bronzék maguk, ugye, azkét medve, alacsony kis bronz medvék, pesti

-----61

nagyapáméktól hoztam el õket. (Még 1948-ban.Azóta jeltelen éltek, míg csapattársai nemlettek Gusztinak.) Sokáig ugyanúgy nemvoltak képesek tornát nyerni, ahogy Fülöp-kéék; Méziék máig etc. Kétszer is másodikaklettek aztán a 2002/03-as évben. Csak elsõknem! De a Szuper Kupában nõttek az esélyeik.Az utolsó, a III. NKKB XI. fordulója utánez volt a Szuper kupa állása, érdemes kive-títeni: 1. Bronzék/Mi/Za...jaj, el ne feledjem.

Mikóka a Mi, egy napot se volt nálunk,szélverte fióka, hangos sikollyal halt megestére...

94 pont2.–4. Bankárék Tóni 852–4. Brumi Blanka Alíz 85

(Broomey, Broomy, Brumi, sokféle írása van)2.–4. Ábrándos/SC 85...

És senki se hitte volna, hogy Ábrándosékcsaknem utolérik Bronzékat! A vége ez lett:

1. Bronzék/Mi/Za 1082. Ábrándos SC 107...!

Így Bronzéknak is lett végre I. helye,igaz, Szuper Kupa „csak”, de az, lehet, mégtöbbet ér. Nem tudom. Amit igazán számon tartunk, ez a kettõ az:

a tornagyõzelem és a szuperkupa-siker. Csapatdolgokról továbbra sem írok, Dömiék-

nél se. (Milyen nagy egyéniség Dömi, jellem-zõ: az NKKB neve inkább „Dömiék”. Az OT-nálnem ilyen erõsen „Kaktuszkáék”, „Szpéróék”,nem, egyáltalán nem. Dömi „a” Fõmedve maga!)Szeretem megvenni Totyinak a salátát

(0,01%-os hatásfok, ennyit fogyaszt, ennyitse), mégsem „szeretem” a piacot. Jó nézni,ahogy ösztönös diadallal a salátákon állvaTotyi megkezdi egy-egy napját.

------

62

(Nyomorult sör! Olyan jó, kell a napomhoz.De ha hízlal?!) Az egyik reggel, valami ünnepnap volt,

hétvége, úgy mentem ki a konyhába, hogycigányzene, efféle félmûvi népzene szólt.Hallgattam kis darabig, nevettünk a Felü-gyelõnével, milyen fura nyenyerézés (nemvolt „egészen” ez a bizonyos úri-útfélicigányzene, tehát én nem a romák zenéjérõlbeszélek itt, hanem a „ciki” zenérõl), mond-tam is, a Karinthy Frigyesék ilyenektõl isihletõdtek a halandzsa szövegeik írására,s akkor bevágott. Azt mondtam: „Tudod, énezt még mindig sokkal jobban bírom és kevés-bé unom, mint a pop és rockzenét! Mert aztfél nap hosszat hallgatom, bár ha csukottajtón át csak, de...” „Persze, persze”, mondta a Felügyelõné,

„de azt a Totyi boldogan hallgatja.” És kornyikál rá, és én a Totyi miatt hall-

gatom. Akinek a szárnyas ajtaját most ismegsimogatom. Közeledik, sõt, örökké itt az idõ, amikor

a Love Story és a Keresztapa zenéjén, aMichel Legrand filmzenéken kicsit sírok. Milesz velem egyedül. Dömi csak néz komoranmaga elé, félt engem és félti magát. Reálisabb ügy a fulladásom. Éjszaka fel-

kelek – kevesebb sört ittam, most elfogy akészlet, kevesebbszer megyek ki éjjel –, ámahogy leülök a vécére, ahogy felállok: ful-ladok. Ahogy visszafekszem földközel matra-comra, negyedóráig fulladok, zihálok. Most,hogy a nyáron majdnem bementem a tûzoltóautóalá, borzalmas halál, vagy még borzalmasabbtúlélés aztán, anyámra gondoltam. (Én, akinem „szülõzök”. Én is szülõzök, csak én nemtudnék a szüleimrõl annyi rosszat össze-írni, volt, ahogy volt, és sajnálom, hogyapámat mindig untam, ha az elsõ világháborús

-----63

balkáni élményeirõl beszél, meg a család-történetünkrõl, és anyámmal eléggé bajlód-va viselkedtem, mikor az elfekvõben volt.)Elgondoltam, jó ég, anyám 66 éves volt, mi-kor meghalt. Igaz, rémségesen, szörnyû kétév három hónap után. De én még nem vagyok66 éves! És ez a fulladás, a felszedett nagysúly, igen, még sosem voltam ekkora súly-ban...S akkor Dömi: „A Felügyelõ (õ így mondja:

a barátom, sõt, a M.!) újra suliba jár, csakellipszilonnal írja!” (Súlyba járok.) S õengem, magas tandíjért, mindig is be akartvolna íratni a medveegyetemre. „Meglásd,az egy világegyetem!” (Hogy ne kelljen min-dig a Barnabáshoz és a Bankárékhoz kuncso-rogni járnia.)

Mondom a Felügyelõnének: „Egy kései fõmûlett ez a Zen Koala Kártya” Mert megoldot-tam benne a legnehezebbet: nem terheltem,nem nyomtam agyon az Olvasót sok adattal,de már a könyv fele táján bevontam õt egyvilágba, ahol evidens neki a sok medve, meghogy a Barnabás hogyan és mint, a Dömi, aTotyi... Ez a legtöbb, amit egy nehéz témá-ban elérhetünk. Mégis: így van-e ez? Képze-lem? A Felügyelõné azonban, jól gondolja-e,

vagy sem, a lelki egészségemért (a testiértis) önzetlenül és – miért ne! – önzõen isdrukkol, tehát ha a Barnabást hallja, ezta nevet, elsõ gondolata, persze, a tájszó-lásban beszélõ, rendkívül jó szívû kiszömök barna medve, akinek a Patti doktornõa neje, ám a második gondolata, hogy én egy-kor Lingfieldben, a lópályára, oly víganmentem a Barnussal (Barnabás) meg a Dömi-vel, kézenfogva (és a vodkát a táskámbarejtve, mert italt nem szabad bevinni, csak

------

64

a pálya italából szabad, akár lerészegedniis ott), és mekkorákat lingott a Barnabása jó hagymás angol koszttól. És hogy nemkísérelném-e meg (Dömi: „nem-e kisérelnéd-ée meg”) újra az ilyesmit. Ha nem is Angliát,nem is a lovat, de legalább Bécset. Akkormit is kisérelne meg? Ezt kérdi Fõmedvém.Na, így megy ez nálunk, amikor jól megy,és menjen minél többször jól. Hogy végül nem fogok elmenni most mégse

Bécsbe (két napra) oka nem az, hogy túlkomolyan veszem az ügyet. Nem! Elemien nembírom elviselni az utazás körülményeit.Hogy pár utazási óráig nem én vagyok életemvitelének korlátlan ura. („Hogy a vonatvisz?” Dömi!)De ahogy a „66 év”-dolgokat nem bírom

egészen komolyan venni, s a szívem mélyénkönnyelmû vagyok, már csak a Totyi révénsincs soha idill nekem, nincs mégse, merta végpusztulás képe ott bujkál, mit, bujkál!itt van. Ez más, mint az utazást ne! Még alszik õ, majd elindítjuk a napot,

tél van, fél nyolc felé, akkor kicsit velemvan, megkapja a slágerzenéjét, ordibál rá,és – érdekes! – majd csak késõ délben verle egy sor levelezõlapot a könyvespolcról:Zürich, Írország, kutyák, madarak, Hvarmelletti sziget stb. képét. A Hvar mellettisziget képét K. küldte, az abszolút poéta,isten éltesse ezúton is. Hajdani Szerkesz-tõmet.

Na, így mennek a dolgok, és feljegyeztem,mert most csak e könyv számára jegyzetelek,hogy így megy ez a testi bajokkal, hall-gatni nem hallgathat róluk az ember, de hamondja (ezeket a bajait), azt felelik, hogyaha, a segged fáj, vagyis a farpofád, ki-sugárzik valami, magad is mondod, de mi? A

-----65

combforgó? A mi?? Ha én azt tudnám, és nemmindegy? És hogyan fáj? Jó, hát... mondom.De akkor jönnek a tanácsok, mit kéne tenni.És én nem akarok semmit se tenni pluszba!Én ezt a könyvet is megírtam, tíz évi készü-lõdés és két évi szorongás után úgy, mintamikor egy síkfutó az 5000 métert sprint-ben futja le, még 1500 méterre nem egészenjó ez az idõ a nyeréshez, vagy talán odais, 800-hoz még nem, de az 5000-t olyanidõvel nyeri, hogy... De nem is az idõ alényeg, nekem az a lényeg egy ilyen kali-berû könyvnél (hála istennek, hogy ilyenkaliberû lett, s én ne tudnám ezt?!), hogya rövidke idõ alatt, míg írom, bár a kezemleszakad, a mutatóujjamon szó szerint tyúk-szem lesz, akár a búváron a homloklámpa,hogy egyben maradjon a képzet, érezzem, mitírtam meg, mit nem, rakjam fel a festék-foltokat, mint a Veszelszky vagy a Seurat.Igen, hát ez a könyv egy Seurat. S mégse Seurat, nem tehetség v. rang

okán. De mert ez a könyv nem „evidens”. Túlsok ahhoz a tényezõje. Egy festménynekfõleg egyetlen tényezõje van, s ezért nemlehet leokádni, mert akkor második ténye-zõje is lenne (s túl direktben). Egy íróimûvet le lehet. Nincs hát cserebere. Majd csak lesz vala-

hogy az izületijeimmel. (Nem lehet így venni!El kell menni Cs.-hez. Jó. Most pl. útleve-let csináltatok, bár nem utazom. Mert... detérjünk lényegesebbekre. Mert... Közben, hallom, Dömiék már jobb kedvben

vannak, s „a Dömike dánol danol, a Dömikedánol danol, a Dömike danol.” Egy régidzsessz-motívum, írtam máshol. Nem kell elsietni, mondom a felügyelõnének,

legyünk túl a januáron, aztán meglátjuk, miidõm van elmenni a Cs.-hoz (orvos jótevõnk).

------

66

Na, így megy ez, mondom, s hogy én csaka változatlanságot bírnám, elegendõ kalanda kártyabajnokság, de mekkora kaland. El is mondom, mi történt azóta, hogy Ol-

vasómat a XVII. fordulóban benne hagytam.Meglett a XVII. forduló. S az történt, hogyPalmerék bejutottak ugyan a 4-be (elõdöntõ),ám ott kikaptak, és a mezõnyben hátul állókjátszották a döntõt. A XVII. forduló utántehát ez volt az állás:

1. Bill/Bob/MGCs 342. PalmerRZsV 32 és plusz 3. Koala/Postage Nyuszi 30 és mínusz,

óriási, így feljöttek!!4. Mézi/Ibraha 30 és mínusz5. Lipton Ke Pad 296. AAAA 29 és mínusz

...etc.

Így vágtunk a XVIII. fordulónak, ahol innenAAAA pihent. (Sajnos, nem sikerült nekik aXVII. fordulóban feljebb jönni, az Aloysius-éknak.)A XVIII. fordulóban a 16 közt ez lett a

párosítás (a körmérkõzéses tábla kívánalmai,majd a kisorsolt mérkõzés sorrend szerint):Bárányék – Billék – s lett 7:4Az egyik legnagyobb meccs a torna során.

Adok-kapok, folyton hullámzó esélyek, s avégén a nyíltból (amikor ki-ki megmutatjalapját, lehet kombinálni, van alapja) tör-vényszerûen Bárányék! Az ám, csak ezzel Billletottyant. Mit tesz Mézi? Én vittem színeit, nem voltunk kezdõk, és

rosszul indult a parti, poén az ellenfélhez,Billék csapattársához, Ullstein/Icsihez. Dea végén Mézi kerekedett felül, és

7:4Mézi/Ibraha azért csak jön!

-----67

Szpéró is nyert, ez csak magán-öröm, denyert, és Lipton/Ke/Pad kikapott! Ma ját-szik délben Palmer, kiderül, Mézin kívül„hozott-e” bárki is pontot Billéken. Ne feledjük, Billék már csak egyszer ját-

szanak, az utolsó fordulóban. S ha nyakukon3–4 klub, ez nagy cidri, nadrágban a szív.Vagy épp: Billék még egyszer összekapjákmagukat. Hm. A 8 közt Bárányékkal, csapattársukkal ját-

szanak Méziék. Csalás nincs, de ha vanisten, õk nyernek, Mézi/Ibraha, és már kétponttal (sajnos, mínusszal is) vannak Bil-lék mögött, ám eggyel többet játszanak!Ennyit az OT-rõl. Beszélgetünk itt reggel (hajnalban még,

mielõtt Lottit levinné) a Felügyelõnével,mondom, amit ma hajnalban ezzel a könyvvelmegcsináltam, 4 óra óta és beszélgetéseinkmellett, az egyik legnagyobb feladat megol-dása, J. D. Salinger is ambicionálta (vol-na?) ezt: megírni az ilyen átlagos családihajnalt, a dumákkal, minden. (Veled, bará-tom, mondja Dömi, mint rémalakkal! Na, kösz,Dömikém.) „M., barátom, hogy bírtuk mi egymást?” így

Dömi. S a Felügyelõné (Dömink néha Fõfelügye-lõné hangján): „Barátom, mi azért, ugye, el-viselhetõk vagyunk, hogy?” Hangsúly fel amagasba. Tudom, az „elmegyek-e izületeimmel” címû

kérdésnél még nevetségesebb, mennyit fog-lalkozom a „ki zavar telefonon, ki nem”üggyel. Ellenben ez máris irodalmi „minden-koriság”. Mutatja, valami „elemiségemben”(ha van olyanom), milyen elemien vagyok fel-kavarható. Ez adottság. Életmindenkoriság?(Vicc.) Na, szóval, mondom, mert úgyse fogja sen-

ki így mondani, így, úgy, ez egy baromi jó

------

68

könyv, és, mondja a Felügyelõné, Dömiék mármegrendelték „a Ternyesztõtõl”, sic, mindeniskolaszintre, alagsor, földszint, emelet,padlás, kötelezõ olvasmány lesz. Medvei. Akedvéért Dömi is megtanul olvasni. (Önzõ-en!)Hogy Totyi mondom a felügyelõnének, azt

mondja: „Hát ez az, mihelyt van valakid,véged...” stb. Ahogy Kosztolányi is kife-jezte ezt, sokkal régebben, hasonló tömör-séggel. „A Lotti is...” Persze, rengetegbaj van vele, de – ne lenne? Akkor a Felügye-lõné azt mondaná, minek élek? Van idõm rá,van... lehetõség, hogy... Na. De a Lotti,mondom magamban, még nagyon fiatal, velecsak az élet bajai vannak, ám Totyi már 6és fél lesz január tizedikén, nálunk.Nálunk. Plusz egy hónap. És a vég bajaiképzelhetõek. A medvéknek is voltak bajai. Viselkedés-

beliek. Rettegtek, nehogy medvejavítóbakerüljenek. Mert a Tituszék, akikkel a Dömiezért is volt ingerült, egy MEDVEJAVÍTÓfeliratú helyrõl jöttek. De ez bezárt. Hálaégnek, nincs több medvejavító! Így az énFõmedvém. „Nem, nem, M.” (bizalmas nevem,Menotti fõedzõbõl lett), „én tudom, ez medvedolog, ezt én tudom, nem te, több medvejaví-tó nincs, punktum.”„És hogy punktum, ezt meg honnan tudod?” „Ezt tõled, na jól van, jól van...” Fõmed-

vém kedvenc szavajárása. „Ez egy frazeoló-gia”, mondja büszkén.

Szokás kérdezni, s az OT/I/XVIII-nál jo-gos is a kérdés, én is felteszem magamnak:kinek drukkolsz? Kinek drukkolok? „Ezt a mondatot is hogy megoldottad, M.,

igaz?” „Így Fõmedvém. Szemtelenkedését akar-ja ellensúlyozni. De hát Dömi felülmúlha-

-----69

tatlan. „Ugye, én is így vagyok ezzel?”kérdi. Utal egy mondásomra: „Felülmúlhatóvagyok, de alul múlhatatlan!”Ez írásban nem jön ki, mert a felül és a

múlható egybe vagy külön íródik, ha máríródik. „Ha már íródik, az baj, mi?” kérdiFõmedvém, általánosítva. „Sok baj van, he,az írással, akkor már?” De ne micimackóz-zunk. Alul is nagyon múlható vagyok, 64. szüle-

tésnapomat közelítve négy hónapon át vol-tak válogatott zûrjeim: vezetékek? vese?hólyag? prosztata? Magam kezeltem, az erõsgyógyszerektõl külön fulladások stb. Deorvoshoz nem! Ezért nem akarok telefonál-gatni se, ezt nem lehet megérteni? Egy önzõfráter az ilyen illetõ, ha nem érti meg.Egy fokon túl már nem is „kedves” önzõ frá-ter. Na. Dömi kérdi: „Szóba kerültem? Az mennyi?

Mennyibe kerültem?” Mennyi szóba? „Nézteda fogam?” Mert ajándékba hozta õt a felü-gyelõné, aztán „a resztlit” is megkaptuk(Blanka, Zénó). Dömi vigyáz, meg nem sérte-né a Zénó barátját, hogy „te resztli”. Bárközel járok ehhez. „Közel járok, barátom, a resztlihez!”

mondja büszkén. Jaj, mikor a Dömi londoni regényét írtam.

De rég volt. Az a Kiadó is beugratott mostvalamibe, és jól átvert. („...ssza meg azisten mind a két kezével?” idézi Petõfi-változatunkat Dömi. Rákiabálok: „Medvém!”Lefokozom egy pillanatra. Medvék nálunknem használnak csúnya szavakat.) „Nem hiszem, hogy én elégbe kerülhetek,

elég szóba. Hogy rólam elég szó lehet.” Egyszótárkönyvet lapozgat. „Vannak rólam pl.szólások?” És így tovább. Nem ismétlem el, az ilyenekkel egy hajnal

------

70

hangulatát ábrázolni nehéz. De ha valakijön most, mint ahogy a „Zabkeselyû” c. könyvbefejezését túl amerikaiasnak, bestselle-resnek, mûanyagosnak minõsítette egy voltbarátom, hát azt mondom: lehet, bár nemhiszem, de nyilván irritált rám. S mikor énbekanyarítok így kifogásokat valaki regé-nyére, hát abba is belejátszhat, jól érzik,akik érzik, hogy valami a kapcsolatban nemtetszik. Akkor a kapcsolatot abba kell hagy-ni. „Nálunk semmi se játszik be, ugye?” kérdi

Dömi. Mondom, nem, nálunk semmi. „Nekünk méga Szpéró is megcsipkedte a fülünket”, büsz-kélkedik. Igen, a fotelban ültek õk 1977-78-ig, és Szpéró egyszer meghúzta a Dömi fülét.„Csak mert te kérkedsz, a könyveddel, én iskérkedek”, mondja. „Kérem”, felelem. „Temost kéremkedsz vagy kérkedsz?” kérdi. Az esti játékból, írtam fel, játéktól,

inkább, csak a Totyi hiányzik. Egyébként aXVII. fordulót, sejthetõen, ha így feltör-tek (a III. helyre, ha csak átmenetileg is!),Koaláék nyerték. Bánt már, régi könyveimbe miért annyi an-

gol focieredményt írtam, nem a Dömi s Tár-sai eredményeit. Most már sebaj, vígasztalFõmedvém, a focit, a német 2. Bundesligakivételével, meguntad, és minket nem. Jó,de a Különtorna-könyv, magam is tudtam, nemjó, visszariasztott. „Íme, te azt is tudod,mikor nem jó egy könyved, sõt”, így Fõmed-vém. Mi ez a „sõt”? „S öt könyvem nem jó?”Kétségbeesve elkullog. Elhatároztam, mégis visszalapozok a régi

tornakönyvekbe! Legyen itt ez-az, még.

Tati medvénk talpán van egy cetli: „Szár-mazási országa: Európai Únió”. Ez meg ho-gyan értendõ? „Csak nem azért jött ez, hogy

-----71

rengeteg szabályt érvényesítsen nálunk is,medvéknél? Lesznek ránk, medvékre nézve,új európai úniós szabályok? Szabályoznakminket? Fogszabályzó, Tisza-szabályzó,ilyesmi?” S hogy õ fogorvoshoz (agyarászhoz!) nem

megy. Nyugtatom, nem is kell. „Altassátokminél többet a Tatit!” kéri. Ha az ilyenegyszerû lenne. A madáreleséges a Csarnok-ban már az Únióra hivatkozva kért 3%-kaltöbbet. „Ez minden év elején többet kér!”Nálunk teljes zûrzavart fog okozni az Únió. Mondják, háborog a Felügyelõné, másutt is

okozott. Ennyiben nem lesz különbség, teszihozzá, köztünk és egy normálisabb únióstagország közt. Egyelõre ennyiben. Zûrzavart fog okozni a belépés. Bár hát

Ausztriában én nem láttam zûrzavart. Nor-mális helyen a zûrzavart is normálisanveszi, nem normális helyen a normálisat iszûrzavarosra. Már pardon. Ugye, jobb csak Dömiékrõl, a kártyáról?

Már Totyiról is szívszorongva írok, az úniósdolgokról meg szívszarongva. A háború utánsokan mondták: még mindig jobb a szovjeturalom, mint ha... nem akarom mondani,melyik fél nyert volna. Mert azok, na ja,módszeresen fosztottak volna ki minket, aszovjet meg csak úgy ruszki módra. Én nemtudom. Ezt sokan mondták, és nem beszéltekössze. Mármost akkor most... Hm... Nem mondom!

Tényleg, kinek drukkolok? Ezt nem az Únió-ra értem. A kártyában. Persze, nem drukko-lok Billék ellen. Ha vesztenek, sajnálomõket, ha nyertek volna a XVIII. fordulóban,sajnálnám a többieket. Méziék megérdemel-nék a gyõzelmet. De vajon? És most látszik,milyen nagy dolog, hogy Billék háromszoros

------

72

-----73

(!) tornagyõztesek. Csak egyetlen tornátmegnyerni is mekkora dolog! Hát Palmerék? Azt hiszem, ha pl. itt Mézi

egy pontra megközelítené Billéket, csak ehárom, itt említett klub nyerheti a tornát.Bár megtáltosodhat akár Bárány is stb. Akárki, akinek matematikai esélyei vannak.Jaj, eszembe jut sok lóversenyfutam haj-

rája, és elszorul a szívem. Azért csakelszorul! A cigaretta, a bor emlékére nemszorul el, a lovakéra igen. De hagyjuk.

Remélem, Szép Ernõ úgy a mélyek mélyénnem vert át engem, írtam a minap, egy könyv-ismertetõbe. Hogy az élet, az élnivaló nemszép itt mégsem, vagy hogyan is mondta.(„Szép”, ez nem stimmel.)

Ha a szabadság olyan nagy szám nekem, hátDömivel, Totyival, a kártyával vagyok sza-bad? Totyival nem, lásd szorongás. Dömivelse, lásd szorongás. Mi lesz velük utánunk,medvéinkkel; mi lesz velem Totyi után? Szé-pen szimmetrikus. A kártyával vagyok szabad.Az emlékeimmel se, úgy összességükben.Hagyjuk. Hagyjunk mindent, és írjunk. Ah, nem. Ezzel a könyvvel sem vagyok sza-

bad. Mégis megoldottam a KártyabajnokságokTörténetét, aztán kész. Nincs több még–meg-nem–írt dolgom, variációk jönnek, új vers-kötetek, esszégyûjtemények, ha igaz, de így,hogy elõttem legyen valami, és meg kell ol-dani, nem lesz több semmi. Megvolt minden.Ezzel a könyvvel, érzetemben, hirtelen egy-könyves író lettem. Az egykönyves író nemaz igazán, akinek egy jelentõs mûve van.Hanem akkor vagyunk egykönyvesek, ha ez a könyv van, ez, amit írok éppen, s – fõleg,ha jól meglett – több nincs. Vége.

Valamikor félve szégyelltem, hogy a kár-tyabajnokságról írok. Ma szinte azt szégyel-lem, hogy nem mindig a kártyáról beszélek,hanem olyan sokat lázongok irodalmi dolgok-ban, marha „úniós” dolgokban, bánom is én!Ha tényleg kívül élek kicsit a világon, mitmegyek vissza a világba a szidásával, a do-hogásommal? Igaz, így igaz, igaz. Hát akkormost ez... Ám Dömi mondja jól. „Ez a Kártyakönyv, meg a kártya, meg mi...

nem vagyunk ugye csak fagylalt?” kérdi.„Hogy micsoda??” „Jég, na. Vagy fagylalt. Németül ez ugyan-

az”.Vagy úgy, a bécsi villamosokon a Tichy-

fagylalt reklámjára gondol! Weil Eis nicht Eis ist! Tichy.Hahaha.

Összedolgoztam egy csomót, és szétdolgoz-tam magamat. De „hogy 35 éves korodra márhülyére dolgoztad magad”, mint telefonle-rázhatatlanom mondja, az is túlzás. Visszais vonná, de csak durván lehet az ilyet.Mondjuk, hogy ezt én mondtam, ezt mondjanekem. Meg hogy új verseskötetemmel feltá-madtam. Miért, 35 éves korom óta szerintenem csináltam semmit? Hanem majdnem mindenki ilyen telefonálós.

Azért jobb régi ismerõsökkel se érintkezni.Én benne élek, miben élnék, a magam publi-kációs szekvenciáiban, hol jön írásom, mitkell megírni, jó lett-e ez ott, amaz emittstb. Õk meg: jó, ha egy finci valamit olvas-tak tõlem. Nem mondom, jó az is, valami,de én nem ennek a mai kornak a valamijevagyok, hanem inkább nem vagyok semmi korsemmije (az Ady-tartás korszerûtlensége, napersze, hagyjuk), viszont akkor ne is tár-salogjunk felszínességekrõl, nekem óhatat-

------

74

lanul felszínes dolgokról, hanem maradjonmeg a csöndem, ha nem is szilíciumos angyal-csend, G. F., na nem, hanem nagyon realistaalapokon megkívánt csend. És ha nyökögök acsuklóm bajaival, hogy kipotyognak belõlenéha olyan tárgyak is, mint félig telisöröskrigli, bele a krumplis ládába, vagymint írtam, lerántom (nem rántottam le!)combfájdalomtól elcsúszva, a konyhai gáz-bojlert, s hogy megkapaszkodjam, magamratépem a sütõt (nem téptem még!), akkor miértne nézhetnék végig elégedetten mûvemen, mi-ért titkolnám azt, mondaná-e halász, ragyo-gó fogás után (pfuj!), ez szar volt, vagyszobrász, ahogy a jelsai kikötõben (ah,jelsai kikötõ, drága!), hogy ez egy szar.Nem, isteni kegybõl és saját erõmbõl ez akönyv meg van oldva. Ez a könyv, így Dömi,„egy vanoldva.”

Egy reggel Dömi azzal fogad, s errõl anapról még nagyon is lesz szó – csak idemégse iktattam be semmit, ez a könyv tehátbeiktatások nélkül íródott! –, ma Simonkanapja van! Ah, Simonka, írtam már, õ az,aki éles hangon okosakat, de tényleg, mond,és barátnéja Celesztin hangszálak nélküllett varrva, és Simonkáék át akartak menniaz OT-ba Bárányékhoz, és jól tették, Méziellenében egy kényes pillanatban nem nyer-tek, ezzel nyitva hagyták Méziék útját atornagyõzelemhez. (Ha ez aztán meglesz. Vagysem.) Tegnap is nagy nap volt, emlékeztetemDömit. Titusz napja. Khm. Így Fõmedvém.Megünnepeltük. Megünnepeltétek? És ma Simonnapját. Minden napot meg kell ünnepelni.Megünnepeltek ti egyáltalán minden napot?– Nehogy Medvém szektát alapítson a végén! –Feljegyeztem még, s ide iktatom: estére,mikor a második öt meccs van minden nap, s

-----75

ezek lennének ünnepek, fõleg egy-egy iz-galmas torna vége felé, nagyon fáradtakvagyunk. S vagy a Felügyelõné olyan, mintaz író, akinél lelkesebb az olvasója (én),vagy fordítva, vagy olyasmi történt (s ké-sõbb látni fogjuk itt, ezen a Titusz napon,ezen nagyon is!), hogy csak dermedten ját-szom, és még Mézi/Ibraha sikerét is mattulveszem. Totyi az életem! Persze, hogy veletörtént (majdnem) valami ezen a Titusz napon,az OT/XIX. ford. elsõ 10 meccsének napján.S persze, hogy ez elõhoz mindent. Jól alud-tam az éjszaka, de felébredtem többször is(a sör!), és mindig azt éreztem, mi lenneha. Olyan volt, mint a képzelt atomháborúsfilmben, csak még rosszabb. Akkor így adnámle a dolgaimat, melyeken annyit dolgoztam?Ezért volt a 65. mezõ? Én életben maradtam(tûzoltóautó stb.), mindent megtettem, tûr-tem izületeim lerobbanását, elhízásomat,napjaim megoldatlanságát – és tudtam közben,mindig tudtam, csak Totyi éltet, csak õ aszerves kapcsolat mindenhez, s akkor õ,igen, õ, de úgy, hogy én is „hibás” vagyok,itthagy? Ez TÖRTÉNHET? „Megünnepeltek min-den napot, hé, ti?” kérdi Fõmedvém. Ésigaza van. Ezek után érintkezzem-e bárki-vel is, vagy sem? Mert úgysem értik... Eljutottam Kafka nagybátyjának alap-állá-

sához: nem hiszem, hogy a szomszéd falubaegyáltalán el lehet érni.

„Tatandó megvolt?” kérdi Fõmedvém, merthogy beiktatandó, tatandó volt ez a kis cikk.„Iktatandó, tatandó, ikta...” Ezt mormolva,Dömi távozik. S mind a fentebbi sikeres futamok után,

maradok magam egyedül, azzal, hogy hogyantovább. Mert hiába van meg az egy munka egy adott

ponton, el lehet szúrni. Megyek mosdani, az-

-----

76

tán jöjjön Totyi. (Bár ma megint egy másiknap van.)„Nekünk nincsenek tatandóink”, hallom még

Fõmedvémet, „Ezért nem is mosdunk mi annyira.” Nevetek. Mire õ: „Jó, jó, barátom, de any-

nyira azért te se.” Jól van, jól van, mondom.Késõbb hallom, a „tatandó” az valami med-

vebirkózás szõnyege lett náluk, a legkisebbmedvéket tatandón oktatják medvebirkózásra.Na tessék. „Most azért leálltunk, igaz, barátom?”

hallom. „Nem, nem látod, én épp felálltam, hogy

menjek...” „Mosdani inkább. Te ahelyett mosakszol,

hogy elrontanád a könyvünket”, mondja Fõ-medvém. „A könyvünkért mosakszol.” „Nem, nem, pontosan az, hogy nem akarok

utóbb mosakodni a könyv ügyében.” „Ezt feljegyzem”, mondja. (Hogyan jegyzi

fel?!) „Könyv közben kell mosakodni menni,akkor nem kell utána mosakodni. Barátom, deha én elõre mosakszom?” „Mert hogy?”„Mert hogy nem is írok könyvet. Lehet azt?”„Lehet, Dömikém, lehet.” „Na, kösz azért, M., ezt el is vártam tõ-

led.” S hosszabb idõre elbilleg. A halál után poraim szétszórva lesznek,

nem koporsóban, urnában, nem soká. Koporsó-ban, mert igényes vagyok, koporsóban: élek.Ma. Emberek: faanyag vagytok, üveg, bádog!

Kis idõ múltán, ahogy nyûglõdöm, hogyan to-vább, hallom, Fõmedvém jár-kel, dünnyög. Így:

Közbeiktatandó,magánbaiktatandó.

Hm. Integetek, jöjjön...

-----77

„Tehát?” kérdi. „Beik avagy baik?” (Az életet, barátom...)

„Hogy érted ezt?” (szétszórja itt az élet, én nem tudom...)

„Azt mondom épp. Hogy sehogyan se.” (mit éltem, s mi az...)

„Hm.” (hogy én itt voltam, már minden igazságnak, mi itt...)

„Tehát?” (jár, udvaroltam, fáradt vagyok, nincs kedvem...)

„Dömiiiiii! Medvém!” (s magamról nem beszélek.) (Szép Ernõ)

„Ez felfokozás vagy lefokozás?” (Brumi: „Dömi, agyon-)

„Fel.” (váglak, miféle szépnek udvaroltál te, hallod?”)

„Tehát: Medvém, Fõmedvé, Medvém? Ez a három alak?”

Mondom, ez, s õ tovább kérdez.

„Mi az, amit veled kapcsolatban annyit emlegetnek.”

„Ez kérdés?” (Jó, gyengébb viccek, de „a mindenkori...”)

„Igen.” (irodalom pont ez.)

„De milyen mit?” (S mégis hiszi, reméli, várja, hogy)

„Tandori. Azt.” (a boldogság fog egyszer feléje jönni,)

„Hogyhogy?” (s elmúlt napjai, mint tavasz, vissza.)

„Ez mit jelent?” (Ez az ide-oda, ez, van, Szép Ernõ ezért

„Jó ég, Dömi...” (volt a legnagyobb, mert ezt mindennapi,)

„De tényleg. A neved nem lehet, mert az nekem M., Felügyelõ,

Barátom, meg ilyesmi. Tandori, az mi?” (emberi nyelven,)

„Ha én azt tudnám!” Így én. (költõieskedés nélkül, mégis)

„Te se tudod. Aha. Jó, még ez a legjobb. De miért

tûröd?” (költõien kimondta. Ez a „mindenkori irodalom”.)

„Pont ez az. Te nem tûrsz sok mindent? Medvém?”

„Ez felsõfok? Ha felsõfok, tûröm.”

Kis csend támad. (Az „ahogy épp” s az „örök”.)

„Barátom, mondhatok valamit?” (Látod, barátom, itt)

„Mondhatsz.” (ez a szép Ernõ dolog volt a)

„Mondhatom, jó hírem van. Mondhatom?” (tatandó!”)

„Hatod.” (Látom, mondom magamban.)

„Na, megy a járás? Úgy értem, a forgóddal, minden. A súlyod-

dal. Igaz, Magrétnek is volt.” (És szép volt?” Így Medvém.)

„Mije? Súlya?” (Szép, sõt, Ernõ is, így én.)

„Á, viseld el. Elõ akarunk léptetni. Fõfelügyelõvé. Arány-

talan, hogy a L. Fõfelügyelõné, te meg csak Felügyelõ vagy.”

„Szép tõletek”, mondom. („Na látod”, így õ. S én látom.)

„És most, hogy annyit ülsz kint a sámlin a Lotti mellett, meg

a Totyinál is a polc tövében, tudod, a képeslapok alatt...”

Miket megfigyelnek az én medvéim! (Megsímogatom Dömi fejét.)

„...olvasgatod a Magrétet, ahol õ már fõ-felügyelõ, gondoltuk, megy neked is.. ez...és így.” „Aha. Nagyon kedves tõletek.” „Csak a Tandori az nem tatandó, vagy ilyes-

mi. Mert beiktatnánk. Ez lenne a magán tatandónk. Jó?” „Jó.” „Magánfelügyelõ? Ez jó? Mint magáníró,

magán terület, magánzó...” „Magánfelügyelõ az jó.” „És hogyan tovább?” kérdi. És ez az, amit

itt épp én se tudok!Tatandók Dömi: „A ser – passzivitásra serkentõ szer,

de serkentõ szer!”

Nem lehet örökké érintkezni, hát nem kellörökké érintkezni. Vagyis, barátom, ígyelemzi ezt Fõmedvém, ha te velünk örökkévagy, együtt, ez megy. Ez a norma. Van ilyena világon. De az Iksszel vagy Ipszilonnalnem érintkezhetnél oly bõségben, ahogy õazt megérdemelné, vagy a kapcsolatotok.Mindig volna valami közbeiktatandó, vagy akapcsolat lenne csak olyan...tatandó. Hátinkább nem szabad nagyon belemenni semmibe,és miért? Ezt kérdi. „Miért?” kérdem, mert eddig a gondolatait

olvastam, kérdem már fennhangon. „Mert úgyse lenne az olyan nagyon, és a

végén semmi se lenne.” Más kérdés jön elõ. Persze, barátom, így

õ, hogy megalázónak érzed, ha rendezel vala-mi kapcsolatot. Hogy te pedig ezt is tûrted,azt is, de ami most jönne, azt te nem ésnem tûröd. Jó, igaz is, azért csak megalázó.Úgy fest, hogy neked, aki annyi mindenenkeresztülnéztél, átnéztél, most egy ilyen

-----79

csekélységen fennakadsz, hogy te ezt nemfogod hallgatni... ezt te már nem tûröd...ez igazságtalanság... ez már nem barátiviszony. Akkor ez vagy továbbra is barátiviszony, vagy sose volt az, nem igaz. Hümmögök a kijelentésre, melyet Fõmedvém

gondolataiból olvasok. „Na?” kérdem. – „Mithogy na?” fortyan fel õ. „Velem volt ez márígy neked?” – „Dömikém, ez nem férfias gon-dolkodás!” próbálom. De csak legyint. Hí-zeleg neki a „férfias” szó, kihúzza magát.Aztán egészében is kihúzódik a szobából, smég azt mondja: „A kártyabajnokságunkbanaz is jó, igaz, hogy ott nincsenek ilyen...”– „visszásságok?” – „Azt nem ismerem, dehogy köz-tatandók.” Zavarom zavarba hozza. „Na”, mondja, „csak

annyi, hogy ténylegesen be tudtok kapcso-lódni a medve dolgokba, és...” Említ párszélsõbb értéket. „Nincs ilyenekben hiány,ezek nincsenek.” Nem, hát tényleg nincsenek, mondom (gon-

dolom) utána, s nézem meghatottan, ahogy. „Te most ne meghatottan nézd, ahogy meg-

hatódtam”, fordul vissza, „hanem megindul-tan nézd, ahogy megindultam. Világos?” Világos, és megindultan nézem, ahogy új-

ra megindul, s eltûnik a medvesötétben. Mártudom, hol folytatom. Megmosakodtam ugyanis, még az iméntiek

elõtt. Szép fehér ujjas-trikó van rajtam,kellemes meglepetés, hogy Totyi ezeket istûri, nem csupán a koszvadtakat, szakadta-kat stb. Jaj, Totyi, éljünk soká, de mindigegyütt! És ez nem fog menni. Bárki nyeri is az

OT-t, ha Méziék, ha Bill, ha Lipton, haPalmerék, ha... mit tudom én, Koaláék akár. Ja, és Dömi még ezt is mondta: „Összehoz-

tad, utólag, a cím értelmét is. Én pl. nem

------

80

vagyok koala, de mégis koala vagyok, aSzpéró is koala, mindenki koala, és mindenkártya, és ez akkor az, hogy zen. A Tandoriaz, amit veled kapcsolatban annyit emle-getnek, és, ne is tagadd, te, aki annyittiltakozol minden ellen...” Hogy ez a Tandori az egyetlen, ami ellen

nem tiltakozom, holott, kezem a szívemre,én se tudom megmondani, mi ez. Kezem. Tény-leg nem tudom. „Neked mindig igazad jön”, mondom neki.

Ez megint egy másik alkalommal van. Ül alemezjátszó szélén, látogatóba ment a Fama-dárhoz, és a lábát lógázza. „Na, maradjunk ebben”, mondja engedéke-

nyebben. Mehetek elõkeresni legutóbbi eredményei-

ket, a közelmúlt NKKB-tornáit. Majd eldönt-jük, a régi-régi tornakönyveket is elõkerítjük-e. Elõ kéne õket. Mikor, ha nem most. Sze-

rencse, hogy Olvasómnak már nem kell csodátvárnia. Csoda, hogy ez a könyv itt is tart,ahol!

Ládaruffa tuffa druffa duffa truffaddum! Ládaruffa tu...

Ezt hallom. De nem Fõmedvémtõl, hanem ezzsong a fejemben. Mert ma olyan reggel van,amikor se sporthírt nem akarok nézni (az adó,a képújsággal, rondán redukálta a sport-híreket egyetlen sporthírre, és ez: vagyismétlés tegnapról, vagy olyasmi, hogy Ba-den-Tuftenberg sportminisztériuma ezentúlnagyobb... kisebb... ugyanolyan összegetáldoz a...), nincs kedvem tévézni, hát mertmég Totyi alszik, a Felügyelõné lent van aLottival, sörözgetek. S ma már nem hozok

-----81

haza sört. „Eldobom” – ha igaz – a sört.Az itthoni sörözést. Az „ennyi sokat”. Ke-vesebbet, mondja a Felügyelõné. Mintha nemismerne, hogy sok mindent eltúlzok. Ebben a könyvben az a jó, hogy nincs

eltúlozva. Szépen kialakult. Mondom ezt,ahogy Kosztolányi tapsolt saját versének azeneakadémiai Nyugat-esten. Különben szél-hámos lennék, csaló. Miért hagytam, hogyelmondják, ha nekem se tetszik? Tetszik,igen, tetszik. Így õ. Ma azt fogom élvezni, hogy nem hozok sört.Ez olyan lesz, volumenre, mintha hoznék. De nem hozok. Tehát nem lesz súlya. Tehát nem az lesz, hogy így a jobb. Nem

jobb, de sokkal jobb, mert súlya sincs. Igaz, hogy sör se lesz aztán itthon. Sebaj, dolgozhatok, amivel megkeresem,

amit mégse fogok holmi doboz sörökre költe-ni. Holott miért ne költeném? A súlyod miatt, mondja Fõmedvém. Muszáj

azzal törõdni? Közbeiktatom, valami iméntiekhez: „És

nem akarnál egy oly kedvesen és jól ismertbécsi utcán állni, és Totyira gondolni, rávágyni, szeretett, nagyon kedvelt Bécsed-ben? Elég neked az V. ker. Bécsi utca? Riasz-tó, ezt a pesti Bécsi utcát abszolút nemkedvelem külön, de a nevezett célra megfe-lelõbb. Hát ezek az igazi ellentmondások,sterilen!

Nézegetem eredményeiket. Tulajdonképpenenyhe meghatottsággal. Mennyi igyekezet. Sezek a zsúfolt oldalak! Fotóztass be egyet,így a Felügyelõné. Azt nem, a házból a torna-könyvek ki nem mennek, de kb. ilyen egy-kétoldal:

------

82

-----83

„Na, szóval: állni egy bécsi utcasarkon,így??”

Ha a medveiskolában ezt tanítanák, az len-ne: Na, Kismackó, itt volt az, a legutóbbiNKKB-ben, ahol a Csiripék nyertek, hogy azutolsó forduló elõtt a dolog így állt; Bécside v. oda: CsiripCsCsSzp 37pontTVMVGoncsarov 33 és plusz (nyerhet tor-

nát!)és Guszti Kutya Szuszi 33 és jobb helye-

zési szám (nyerhet). Ergo nagyon rossz nyitány volt a Csiripnek,

hogy egybõl kikapott a Záróra/Tili/Lisiklubtól. De a Záróráék becsületesek voltak.9:2-re verték csapattársukat, a TVMaci-ValérGon-t, s nagy jót tettek Csiripéknek.Mert ha TV-ék nyerték volna a fordulót, sha Tévéék nyerik, pk a tornagyõztesek, apluszukkal. Medin is szépen cselekedett,hogy Gusztiékat kiütötte. Így Cs-éknek.Igaz, nem Záróráék nyerték a fordulót, ha-nem LaposTotyi :5-re, de micsoda izgalmakután, 27:25 laptöbbség. Így a jobb. És ittjött fel a

TÓVAN másik tagja, a két örök barát közül az

egyik, Lapos (vele már Totyi, aki a M. örökbarátja), a II. helyre Csiripék mögé, errõlvolt már szó. Kár, hogy eredetiben a torna-könyv lapján nem mutathatjuk be, de azt aM. még nekünk se adja kölcsõõõõn. Na, Kis-mackó, mirõl volt szó?” NEM TUDJUUUUK!”Harsogják kórusban. Van kit lehagyni, Olvasóm. És most megyek Totyihoz. Világos az ég,

világos? kérdi magában Fõmedvém. De most õegy „illetõ”, meg van illetõdve az imént

------

84

vázoltak utólagos izgalmától is. Érdekeskérdés, felforrósodik-e a tornák emléke? Anagy események? Mikor pl. a tévék „Aranygó-lok, nagy meccsek, halhatatlanok, védhetet-lenek” mûsorait unom. Igen, talán az, amivalóban minket érintett, kicsit felforrósod-hat. Fellangyosodhat, hogy õszinte legyek.Mindig a jelen az, ami él!!!

Nagy erõ kellett hozzá tavaly januárban,sérülésemmel ne adjam magam emberek (orvo-sok) kezére. Nagy erõ. Holott a Hemingway-teóriát sem vallom: a sebesülések helyénerõs leszel. Fenét. A sebesülésekkel nyomoré-kabb leszel. Így is inkább, mint a „feladás”!

Olyan egyszerû mindig, a reggelek, Totyi-val. Krumplikat (sejbnik) ide, sajtot oda,ezt ekkor, azt akkor, almakockák a komódra,fürtös kölesek ellenõrzése, zöldek leváltá-sa, víz friss. Ez kellene már csak egy éle-ten át. S nem olyan drámai dolgok az emberi kap-

csolatok és megszüntetéseik, ahogy akár „Azutolsó látogatás” v. „Utolsó látogatás”veszi. Nem. A telefonkapcsolatoknál, ha nemteljes, full contact az érintkezés, s van-eolyan: két íróféle egymás minden – legalábbmegjelent – mûvét ismeri stb.? mire is kéneaz? ergo ha nem, ez történhet: az egyik aztmondja: „Nézd, a fele jó a dolognak. Én nemvagyok jó benne, mert nem akarom elmesélnia panaszaimat stb. senkinek. S akkor nekedmiért? miért pont neked? mert neked az jólesne, elbüszkélkedhetsz” (régen rossz), „tá-jékozott vagy, csak csöndes hiúságod tápjaaz egész?” Mire ez az írás megjelenik, só-hajtok oda (de Fõmedvém alszik, õ nem szólbele effélékbe), már rég elintézettnek kelllennie (ennek a dolognak). Holott semmifé-

-----85

le „dolog”. S persze, el is lehet altatni,húzni, nyúzni, sietek, mondani... ezer mód-ja van. Miért kell nekem ezt tisztázni? Miaz, „tisztázni”? Nem kisszerû? De engem ne tartson sakkban a kisszerûség

vádja! Fõmedvém látja jól: „Tandori”, mi az? S

ami vele jár. Érdemben az, hogy Tandori,Zekudovszkij, Mbdofongó, Fak-Von Csi nincs.És a legtöbb világi lebonyolítás...„Barátom, ne rontsd el írásban, ami szó-

ban olyan jól volt magánbeiktatandó. Hagyda közbeiktatandókat”, így egyszerre Dömi,aki meg az én gondolataimban olvasott.Így tud olvasni õ! S nem ez volna-e az

igazi olvasás? Aki tud így olvasni, mégsemígy olvas, (ön)csaló.

Kihagyott anyagokból (s nem „gyávaság” akihagyás, így): A bal kezemnek már három ujja zsibbad, ma

hajnalban akkora fájdalom vágott bele, hogyéreztem, mi a totálkár. Valóban kivédõle-gességbõl kell elmennem Cs. sebész bará-tunkhoz. – Hol élünk, mikor a világ ilyen:egy cég, zászlóshajóul, hipp-hopp közli,nem lesz nyugdíj a dolgozóinak?? – (Naná, apéldát sokan fogják követni. A törvény nemszólhat bele. Ah, a törvények! Ah, felvilá-gosodás kori írók, mit filozofáltatok! Azállamfilozofáló írók egyetlen haszna a sa-ját hasznuk. – Nekem a létminimumom a Totyiés az itthoni két kártyaliga. – Bejön vala-mi, megjósoltam: lesz az, hogy már a gyógy-szerek ára is a bécsi, a honoráriumunk azausztriainak a negyede se! Az írók honorári-uma még rosszabb arány, mint a minimálbér,az állítólag itt az amottani legrosszabbak-nak a fele. (Persze, az se.) Tehát megpróbál-tam becsukni a szemem, mint Balzac papja,

------

86

aki hiába jósolta (volna) a mulatozó népnek,zsiványok fûrészelték el másnapra kocsijukalatt a hidat. De a világ ma nem ilyenromantikus. Hiába hunyjuk be a szemünket.„Elõrehaladásunk” napsugarai oly erõveltörnek ránk, hogy szemhéjunk felcsusszan:s látjuk a Polybé (a Polybé!) árának emelke-dését 2,70 forintról (eleve volt még „fil-lér”! de a mi pénzünk, a forint olyan nagypéééz, hogy nincs kis-egységgye! a jó ízlésta magánemberként talán jó ízlésû „elhiva-tottak” a Nagy Dolgokban nem hogyishívjá-kolják!) 580 forint körülire ment. Mentcsak az utóbbi hónapban ebbõl 100 forintot.Most akkor, mondjuk, az irod. hetilapnálkaptunk anno 1000 forintot egy cikkért, ma8000-et. Phuhh. S végig így. Végig így! Ésaki nem üzletember? Nem „vállalkozó”? S én,az író, mint vállalkozó! Musil, csak neemlegessük Musilt, éhen halt Svájcban ahitleráj idején, kis híján éhen halt. – Ilytémák feldolgozhatatlanok. József Attilá-nak mindenben igaza lett. „Csak hát az énapám egy tényleges tõkés világban voltkereskedelmi fõigazgató!” Félek, az mástõkés világ volt. Látjuk, ha belemegyünk a„köz-beiktatandók”-ba, a közhelyekig ju-tunk. Az átlagember élete közhelyesen vantönkretéve, és otthon elitként reflektálrá: tehetetlenül. Természetes, hogy verebek-rõl ír, mondta a Felügyelõné mamája, mikornála maceráltak, mit ír a veje verebekrõl.Mirõl írjon. (Még a szovjet korszakban.)Miért, és ma mirõl írj, mondja a Felügye-lõné mamája sajnos ugyanígy. De jó, hogy aKártya Könyve is megvan! Passz.

A témák egymás mellett vannak. (Még a – bo-csánat – mi nemzedékünknél, mint a Felügye-lõné s jómagam. Egyrészt: „a nagy világ-

-----87

fórumok, mûvelt nyugati országgyûlések isémelyítõek, ha örökké csak a pénz a témájuk,s mi magunk milyen szerephez jutunk így,átlagemberek? „Hiába, hogy – mint a Felü-gyelõné mondja – én itt állítólag jégbortkészítek, ritka, extra, koncentrált, s akönyv végén, õrület, látni fogjuk, ez a hi-deg-ügy bejön! Együtt jönnek a témák, mondom.S megragadom az alkalmat...) ...és kimegyek a zárjelbõl, s azt mondom:sok rá a példa, a kártyabajnokság melycsodás. Íme: Ha csak egy kicsit is visszább megyek: azOT/2002/I. Itt történt, hogy Guszti/K/Szuszi nyert,de hogyan! A végén Samuék majdnem feljöt-tek a nyakára, és Brumi/Bl/Alíz végig ottvolt mögöttük. Jaj, nem is. Ezt a Canari-nóék nyerték. Miket írok. Látod, Olvasóm,én is ilyenekre vagyok képes. A Canarinó-ék akkor, nagy utolsó fordulóbelivel,beugrottak Kaktuszkáé elé. És világos,hogy az NKKB/II-t nyerték a Gusztiék. Mégén beszélek a világ dolgairól, mikor asajátjaimban is így leégek. Talán nem akarnék visszalapozni, igazából.Hagyjuk azonban a világot. Zûrképe: ld. az

iméntiek. (Miket is gyáván – kihagytam!!!)

Mégis, lapozzunk. A köv. OT-t, 2002, ha-talmas meglepetésre, az utolsó fordulóbeligyõzelemmel nyerték Szidiék az AAAA klubelõtt. 42 pontjuk lett, ejha, 37-re 5! ÉsAAAA-ék is 42, de – hihetetlen! – ez volt aza torna, amikor valaki (AAAA-ék) 8 harmadikhelyet jegyezhetett! Két elsõ és 8, ismétlem,nyolc harmadik hely. Így haladtak elõre: 0, 1, 6, 7, 8, 8, 13, 16, 17, 19,19, 22,25, 27, 30, 30, 33, 36, 39, 42Az utolsó öt tornán mindig harmadikak voltak.

------

88

Talán ez a legkuriózabb eredmény a Törté-nelemben itt. Nem? Ilyen kincseket rejte-nek a tornakönyvek. Szidiéknek, persze,három elsõ helye volt, s ezzel elsõk! Az index, már tudod mi az, Olvasó! (Par-

don.)

Aloysiusék tiszteletére „y”-t írtam ide„x” helyett! Aztán: Az NKKB III. tornáján (2002) ez

volt: Samuék a második fordulóban az élre áll-

tak, innen leváltotta õket Záróra/TiLi, dea IX. fordulóban Samuék újra, s innen végigvezetve, 40 ponttal elsõk! Aztán: az OT III. kicsit zûrös lett.

Valamiért a két klub, Koaláék és Lancyék,csapattársak (Poohnál) nem tudtak megegyez-ni valamiben. Így a mínuszok is kevésnekbizonyultak, hát kibékültek, abban marad-ván, mindketten elsõk. Mert ez senkit semzavart, 38,5 ponttal nyerték, Ullsteinék37-tel a harmadikak. Jobb feledni! Ja, és a Szuper Kupát Szidiék vitték, õk

eléggé jól hajtottak nemrég. Feledtem, ah,én botfülû. Az NKKB/2002/2003 – azaz 2003 – I. torná-

ján Brumiék gyõztek, tehát Brumi/Blanka/Alíz, 40 ponttal, itt volt rettentõen saj-nálható, hogy Bronzék ugyancsak 40-nel aII-ak. Aztán Bronzék, még mindig torna –vagy szupergyõzelem nélkül, Samuék (de jólhajtottak nemrég, a Samuék! mi lesz a foly-tatás az NKKB 2004/II-ben?) mögött Bronzékújra II., de hát a totyogó Samuékat be kel-lett volna fogniuk, jaj! Akkor, mint írtam,nyerték végre e sorozat Szuper Kupáját. És még visszább, orrom elõtt ezek a tor-

nakönyvek-füzetek:

-----89

NKKB/2001. KSPippa Cicu nyeri. 42 pont.A második: itt is Lapos/SzVV/Totyi. Õk istartják a tartandót. Harmadik a ma szürkeJakabék/Éli! Szürke? Bármikor bármi lehet. Olvasóm,

örülök, hogy legalább valamicskét ismeredmár e neveket. Az OT ugyanezen évbõl, I.: Az 1. rajtszámmal Bulmár (nagy hörgés).

Jobb index révén verte Martin/Szpérót (mégnagyobb hörgés). Nézzünk oda, III. Poohék. Majd, NKKB II: Patti/Pipi nyert, nem is

oly rég! A doktornõ. És Vak Pipi Nénink. A II. a becses férje, Barnabás/TM, a III.pedig Lapos SzVV Totyi, nézzük meg! Mi lettitt a Szuper Kupa? Nem találom, néha furahelyre iktatom be táblázatát. Keresem. Aztán NKKB/2001/III: Samuék nyerik Jaka-

bék/Éli és Brumi/Bl/Ali elõtt. Õrület, si-kerklubok. Ah, a Szuper Kupát ismét Lapos/Totyi nyerte, Barnabás/TM elõtt, Tituszéka harmadikak. Ez Laposék 2. szuper-gyõzelme,az elõzõn állították fel a fantasztikus,említett 123 pontos rekordot. Itt már csak az tartson velem, aki valóban

beevõdött a tárgyba (akibe beleette magáta tárgy). Aki nem, térjen meg a világba!

Említettem a Kaktusz/CH I. helyet? OT/II.S hogy 38–38–38 pont volt Samu, Jakabék,Brumiék! Majd: OT/2001/III: Liptonék gyõzelme,

NS-ékkel azonos pontszám. Liptonék eztnyerték AZ ELSÕ FORDULÓTÓL VEZETVE! Az elsõ fordulótól vezetve. És NS-éknek a végén 5 pont kellett volna,

4-et szereztek. Igazságtalanság lett volnaLiptonékat lehajrázniok. Azzal együtt: Liptonék örök barátja, az L-es Lancy verte

meg a kérdéses döntõben NS-éket!!!!!!!!!!!Ez a barátság. Ez. (És a mázli.)

------

90

És az NKKB/2000/I-et Záróráék nyerték,második Bubus/YB, harmadik Bronzék/Mi/Za. Na, mindegy, Bronzék megvannak, mi lesz

Méziékkel ma?

Annyit dolgozok (sic) ezen a könyvön, tol-dok-foldok, Szerkesztõm látja, vágok-ra-gasztok, elvetek, visszahozok, figyelemreméltatok mégis, és mindez teljes „homály-ban” zajlik. Ássak még mélyebb? Érzed, Olvasó, a dolgok

kavargását? Nevekét, vonzódásokét, érzed ahatalmas teljesítményeket? Liptonék végigvezetve! ILYEN NINCS. Van. Nekem élvezet, hogy kicsit visszalapoz-

hatok. Meddig? Menne – egészen a 70-esekig? Nem,

olyan nagy a matéria. Annyi a dicsõség. annyia nemesen-ugyanaz, míg a politika, fontos-ra feltolva, zajlott. Pfuj!

Az igazi munka jeltelen szépsége. És kont-rasztja, íme: „A rémes az, hogy ami, törekvésnek, a gya-

korlati élet köz-terepén nemes, megvalósul-va: minimum bemocskolódott.”És a lehetõségek a legelemibb emberi haj-

lamot hívják elõ: hasznot nekünk! Akik fennvagyunk! Mert ki is épp lenn van, õ sem kü-lönb. Ez igaz, sajnos.

Furcsa, hogy ezek a „régi” eredmények ne-kem már nem eleven emlékek. Ha valamibõlsok van, mint nálunk a tornákból, abból jönez. De a pillanatok dúsabbak, pillanatokbangazdagabbak vagyunk. Szent ellentmondás! A „gyakorlati életben” csak a hazugságokkényszerû tûrésével, a hamisításokkal va-gyunk „gazdagabbak”. S mi jön még, 2004után, mi jött, eleve, 1989 után. Mi volt,

-----91

mondják sokan, 1989 elõtt, na ja. De nemis hitte magáról az a világ, hogy az igaz-ság világa. Ez a nagy bökkenõ.

Gazdag vagyok, hogy így visszalapozhatok.Keresem Liptonék, Laposék emlékezetes si-kereit. (Ó, mától nem felejtem: Liptonékegyszer végig vezetve gyõztek! Isten!)

A robbantók (szörnyetegek, rendben) nyíl-tan robbantanak. De J. A. megmondta, bankó a bombarobbanás,

mint fillér száll szét a szilánkja. Jó, arobbantó rémalakok sem pénztelenek. Nálunknincs fillér se. Ízléstelen dolog, lehetmondani? Kinek? Kikrõl?

Közbevetõleg, az NKKB eddigi Örök Ered-ménylistája:

Tornák Szuper Kupa

DömiZST 4, 3, 2, 2, 2, 2 // 2, 0, 0, 1, 0, 2BrumiBlAlíz 3, 3, 4, 2, 1, 2 // 0, 0, 0, 2, 1, 1CsiripCsCsSzp 3, 1, 1, 4, 4, 2 // 1, 0, 1, 1, 0, 0Lapos SzVV Totyi 2, 3, 5, 2, 0, 0 // 2, 0, 1, 0, 0, 1Bubus YB 2, 3, 0, 1, 2, 0 // 0, 0, 3, 1, 1, 0Bájos Poszi 0, 1, 0, 0, 3, 2 // 0, 0, 0, 1, 1, 1TituszékMoMu 2, 1, 1, 4, 3, 4 // 1, 0, 2, 0, 0, 0KS Pippa Cicu 3, 1, 2, 2, 1, 3 // 0, 3, 0, 1, 1, 1Guszti K Szuszi 3, 1, 0, 2, 2, 0 // 0, 0, 2, 0, 0, 2JakabékÉliás 1, 1, 2, 1, 1, 2 // 1, 0, 0, 0, 1, 1Sörösék Rudi 0, 2, 2, 1, 3, 3 // 1, 0, 1, 0, 1, 0BronzékMiZa 0, 3, 2, 1, 2, 1 // 1, 0, 0, 0, 1, 0Medin Tu Lu 1, 4, 1, 2, 2, 2 // 1, 1, 1, 0, 0, 1Bankárék Tóni 3, 3, 1, 3, 1, 0 // 1, 0, 1, 3, 0, 0TVMVGoncsarov 2, 2, 2, 2, 2, 3 // 0, 0, 1, 0, 1, 0Záróra Ti/Lisi 1, 2, 2, 2, 2, 4 // 1, 2, 2, 0, 0, 0Barnabás TM 2, 3, 1, 1, 3, 0 // 0, 2, 0, 1, 0, 1Patti Pipi 2, 1, 2, 2, 3, 1 // 0, 2, 0, 1, 0, 1Samu PNémó 3, 3, 2, 0, 1, 5 // 2, 0, 0, 1, 0, 1Ábrándos Trió (SC) 1, 2, 3, 2, 2, 4 // 0, 1, 1,0, 0, 0

------

92

S ezek mögött (a számok túlján) fantaszti-kus egyszeri esetek vannak. Minden gyõzelemirdatlan teljesítmény (megérdemelt, szeren-csés), el kellett érni, oda kellett jutni.Tényleg van. Talán a könyv hátulján ez lesz:Tényleg van. A Tóvan. De nem. Ez megvan. A Tóvan. Jobb. Ám ezek az eredmények mindtényleg vannak, olyan dolgok. Nem mint apolitikai rendszerek, a harc a pénzért, aszemkitörlések, meg amivel kitörölhetjük.Ezek a dolgok tényleg vannak. Ez voltam.

„Ez voltál? És még mi minden! Valld megkisszerûségedet, hülyének ne nézzenek.”Kafka finomabban fogalmazott. Egy finomabbvilág volt az. Az eldurvulást, az igényte-lenséget, ma a majdnem kizárólagos-csak-érvényesülési–vágyat nem tudom, mi honosí-totta meg? Kualumbur Gulungur? Japán, aNyugat? Az Észak Sarka? A pingvinek? Vagytermészetes fakadmány. Haladás és primitív-ség jegyesek. J.A. – ? És most, Olvasóm, a 2004-es OT/I/XVIII.

ford. legjobb 8-as közt ez: BárányBE – Mézi/IbrahaMartin/Szpéró – Athos Cvö, de elõtte még Palmerék Fülöpkéék ellen

stb. Három pár a 8 közé jutásért. Ugrál a gyomrom. Ahogy az utóbbi három év torná-it (villám-futva) átnéztem, a könyvírásfárad(t)ságánál is rémesebb állapot környé-kez. Ugyan, nagyvilág, globál, juró, hunvilág, pannon világ, 1938. dec. 8. – 2004...közti kacat rémvilág, másodlag világ, mi-kor hogy, kinek-mi. Jön az OT... stb. nagymeccse. Bárányék a klubtársuk ellen. És nemtörténhet csalás. És Palmerék még elõbb. Nefeledjük, pillanatnyilag:

Billék 35 és most befejezték, aztán aköv. ford. pihennek,

-----93

Palmerék 32 és plusz, s játszanak, azutolsó ford. pihennek, Méziék 30 és mínusz, játszanak és mégkét fordulóban megvolt a pihenés.

Koaláék most pihennek. 30 és mínusz. Stb. Lássuk. Tényleg annyi smonca után, ami a

világról, a korról stb. szól. És ami remény-telen agytépés. Senki... mondjuk így: a köl-tõ úgyis hasztalan vonít. Ki lenne az, funk-cionáló meddõhányó-ember, aki azt mondaná,elvtársak, polgártársak, honfitársak, ked-ves bélelputyiszkaiak itt a tanácsteremben,önkormányzati szálában, igen, József Attilanagy igazságai fogják jellemezni elkövet-kezõ korunkat, melyet azért csak ne... Be-fejezni sem merem. Így vagyok szabadabb. Nekem akkor Billék maradnak inkább, Mézi-

ék, Samuék, Liptonék.

Az EMMÁ (NEM) NYÓC medve-ügyosztály köz-leménye: az adatok annyira stimmelnek (hanem tévesek mégis!), hogy pl. az OT-nek 13Szuper Kupája volt, s csak azért látszik atáblázati számokat összeadva 12, mert Samu2-t hozott át az NKKB-ba, és Szidi csak 1-et vitt az OT-ba.

Eléggé érdekes egy ilyen világban, ami-lyen a mai, a „ki független” kérdése. Hagyd a világot, barátom, ilyesmit morog

Fõmedvém, és ha azt mondod, jámbor vagy,légy is az, és ha azt, hogy bizonyos órán,mikor beállítódsz a magányra – és nem azvan, hogy „be volnál állítva” –, ha ezt mon-dod, hogy semelyik óra sem alkalmas, hogya világ téged keressen, csak úgy érintkeznipróbáljon veled, mert ez a világ sem azértnem a te világod, mert olyan a magadfélék-hez, a nem e világi aktivitásra valókhoz,mint hozzád, és ha a régebbi világ inger-

------

94

szegényebbje neked jobban megfelelt (nemlé-tezik, hogy ezt Fõmedvém mondaná), most megazt se tudod, hány ingered van, „mit tudomén, ma hány ingerem van, mikor abban az in-gerszegényebb, de hát persze, hogy tartha-tatlan világban valahogy csak megvoltam”,ha ezt mondod, tudd, abban sem voltál meg,ott is, negatívan, meghatározódtál a rendcélszerûségei és másokat-kegyelése által,és az egészet hagyd, inkább azon töprengjel, milyen különös, hogy az OT/I/XVII. ésetc. átélése ilyen intenzív nálad, és ne ke-seregj, tényleg, azon se, hogy az igazibbélet is hogyan rétegzõdik, igen, hogy döb-benetedre volt Kaktuszka nem is oly régigyõzelme, és hogy akkor most meg erre föllett II., micsoda sorozat, a Samué is, ésmég a Samuéhoz és a Liptonéhoz és a Lapos/Totyiéhoz is vissza fogsz talán kotorni,igen, ezek oly elevenek voltak, rendben, manem azok, de ma a Méziékért élsz át min-dent, vajon mi lesz? Bal kezed középsõ ujjais takarosan zsibbad, ne beszélj hát a vi-lág állapotáról, annyi a témád! Ez a könyvmégis ez a könyv lett! Mondd ezt, vagy hogy„Fûmû? Kései fûmû?” S feleld: „A tóvan.”Hát akkor most jönnek még az OT/I/XVII.negyeddöntõjébõl ezek a meccsek: Bulmárék – KaktuszkáékFülöpke Phil – Canarino FB, s utána Mézi/Ibraha, Athos/CVö ellen!!!

A párhuzamos szerkesztés érdekes példája:a Totyi-elemek következetes (?) betoldása.Hogy pl. kikurjongat „kinti” hangokra, mi-ket csak õ hall.

Hosszú oldalakat töröltem. A Dömi által„Köz Beikta Tatandók” sokaságát. Mit írjakarról, amit a Felügyelõné is így mondott:

-----95

„Elkeserítõ, ami itt van” (körülöttünk).És elgondolkoztam a (megnézni rendesen nemvolt türelmem, ilyen filmekhez nincs) TheDay After címû 1983-as amerikai produkció,atomtragédia az Egyesült Államokban, mittudom én. Undorító volt és maradt az a vi-lág, mely atomzsarolásra épült. Így voltjogos a „Köz Beikta Tandó” mondás, hogy a világpolitika = szovjet belpolitika. ÉsCsernobillal meg is történt „a ruszkinál”,ott történt meg a dolog, s kint jártam azutcán, rám szakadt az esõ, melyet Észak-Kelet-Magyarország s a Felvidék felõl hoz-tak a felhõk, csatangoltam, akkoriban iscsatangoltam még ezért-azért, Budán, s„hekibõl” nem nyitottam ki az esernyõmet.Csak évekre rá, akkor jutott eszembe, hogyjesszus, én hamarosan lefogytam akkor 53kilóra (!), s a sógornõm csaknem bizonyítot-tan Csernobil következtében halt meg va-lami rákban, drága jó olvasóm. Így meghalni,kiált fel ezen a hajnalon a Felügyelõné.Mindjárt mesélem Méziék dolgát. Nem fura?Sorsuk épp egy Kártyapakliban szunnyad. Mikor Kennedy és Hruscsov dolgában – eny-

nyit mégis Köz–Beik–Tatok, Dömi épp alszikmég, nem szólhat közbe, olyan közel hozták– na ja, „õk” – az atomveszélyt, nagy gomb-fociéletet éltem. Túlestem épp az egyetemen,az állás-eligazításra el se mentem, nem re-mélhettem semmi jót. Valami majd csak lesz.Ah, a kártya mennyire más, ez a bajnokság1972 óta. De szituáltságomat felboríthatjabármi, Csernobil nélkül is, itt ez a mostanimeghízás, nehéz légzés, elemi fulladások,s különben is elég rémes, hogy napról napraélek abban az értelemben, hogy tényleg, miis volt ez tegnap, mi van ma, mi vár holnap,hiába, hogy ezt a könyvet is írom, jó, sokminden összejön, de az „elemi életem”, a

------

96

Magán Beik Tatandó egyáltalán: nincs-meg-hogy. Csak e könyv van meg. (S a Tóvan?)

Bécs már nem „a Tóvan”. Nem lehetek együttott a régiek emlékével sem, a maiaktól ottvégképp el vagyok szakítva. A papír alatt, melyre írok, a másodpéldány:

már „rontott” lap. Eldobtam, mert fölösdolgok voltak rajta. Ez a szó szabadsága mais, íme! Félni kell. Nem direkt, meg nemis... itt...ma...sehogy. Nem kell félni.És mégis nehéz még csak annyit is leírni,hogy akik bármi mód funkcionálnak, nem mintmeddõhányók, hanem nagyon is elven zseb-bel...na, már ezt is nehéz leírni... deeleven hiúsággal, meg valahogy ráálltak epályára, holott külön efféle „képzõbe” nemjártak, medveiskolába pl., a magamféle írómeg kijárta N.N.Á., Ottlik, Mészöly isko-láit, kijárta, olvasóként, Kosztolányiékét,József Attiláét, a világirodalomét stb., dehagyjuk, és mégis „e” betût üt „a” helyett,s fordítva, hát még akkor a köz-funkcio-nálók, emez így beiktatottak! nem az, hogyki-ki dolgához mit értenek, de... egyre többa géphiba, hagyom, nem akaródik ez, kárezekre az emberekre pazarolni a papírt,mikor olvasott–hallott kijelentéseik nyo-mán a legkevesebb, hogy hitetlenkedve ráz-zuk fejünket, nehéz leírni, hogy egy olyanvilágrend aktív részesei, amelyik nemrégaz atomzsarolásra épült, ma a pénz egész-emberiség-zsarolására, és hogy mi tartjukel õket, rendben, hogy állítólag „meg van-nak választva”, és ezt Kuala Nullumpurra ésa vele ellenséges Buala Dulumpurra (is) ér-tem. Tasmániáról is láttam valamit. Amikorgengszterek ivadékaiból álló népesség, „afehérek” behatoltak e szép szigetre, kiir-tották a még maradék ottani õslakosságot,

-----97

25000 ember volt az, az utolsó szálig. Hogyhiggyek az emberiség-katasztrófafilmekben?Rendben van, állítólag fejlett (?) politikaitudatú országok (ah, németek? osztrákok?)sajátja az erõs zöld párt. De miért annyikonferenciára járnak a zöld vezetõk is? Mi-ért nem gombfociznak, vezetnek amatõrkéntma is taxit, mit tudom én, dolgoznak kicsitkertészetekben? Miért nincs Kártyabajnok-ságuk? Ó, és miért nem érdeklõdnek a párhuzamos

szerkesztõdés hátborzongató újabb lehetõ-ségei iránt? Jó ez, tõlem. Mikor nekem egyegész élet kellett hozzá, hát hogy õk egyfröccs idejéig... (Ezt sem komolyan szeretném tõlük, az

isten attól óvjon!) Hát mondom, hagyom, aközbeszéd az a közbeszéd, a magánbeszéd apiacon, a kocsmában, egyebütt, hagyom hát,hogy végsõ soron kifosztódunk, lefosztódunk,mert pl. engem éhhalál, efféle nem fenyeget,és aki teljesen kifosztódik, maga is hibáslehet, kivéve ha nyugdíjas, és egy adotttársadalmi megállapodás jegyében dolgoztale az életét, 40 évet, mit tudom én, és mégNémetországban is baj van a nyugdíjakkal,és Budulum Lumpurban, hallom, bajok vannak,és egybõl az egészségügy, a kultúra, az ok-tatás stb. anyagilag rövidítendõ. Ezekrõlhadd ne beszéljek, a Patyomkin és Vissza-hajl. Kéz kitüntetésekrõl meg végképp ne,végsõ soron egy csomó díjat maga is meg-kapott, Tandorikám, most mit akar? Semmi mást nem akarok, csak hogy az ne

legyen, ami tavaly, mikor elcsúsztam egyalattomos üveglapon (a hó alatt volt), egydíszkivilágítási tartozékon (de bármin el-csúszhatsz!), és fél napig nem bírtam lábraállni az alattomos sérülés nyomán, aztán sementem orvoshoz (akkor mit bájtelefonáljak

------

98

bárkivel? majd a D.-vel igenis beszélgetek,mert õ rendesen dolgozik a prózámon, minden,tudósilag, meg a szegedi T. Á.-val boldoganlevelezek, mert („hát kedves TéDé”) amittud, mindent elolvas tõlem, de különben, az„üzleti” kapcsolataimat leszámítva, nem sokemberrel, és mirõl beszéljünk? a Kártya-bajnokságról? holott lehetne! az említet-tek egyike írta, hogy centire elolvasná, azelejétõl, na, erre én, hogy attól megóvnám,de tényleg izgalmas, prousti dolog ez azzal,hogy mire emlékezünk... jesszus, hogy aLipton végig-vezetését elfeledtem, a nagyutolsó fordulós cidrit! még én is elfeled-tem, azt akarom csak, hogy elbírjon a lá-bam... hogy kapjak levegõt, fizikailag...az ellen majd csak védekezem valahogy, hogyaz újságok hírei csak az árak emelkedéseirévén jussanak el hozzám. Miért, mit akarjavelem egy-egy kis pöcshuszár-helyzetû elhi-tetni, hogy nem a pénzrõl van szó? Arrólvan szó. És undorít, hogy még a piacot jár-va is az ilyen 3 százalékot kell hallanom,az amazt a 15 százalékot, és ezt olyan nyu-szi arccal adják be nekünk, hogy mi vagyunka nyulak, naná. A 2. Bundesligát vagy asíugrást keresve szar csatornáimon, óha-tatlan látom a német politikai dolgokat.Csak a pénzrõl van szó! Émelyítõen csak apénzrõl. Mondom, „az atom” helyett most ezvan. S ebbe köz–beik–tatódni? Még én is sokat

beszéltem róla. (És nem kell pöcshuszározvagorombulni.)

Tényleg, mit gorombázok, értelme sincs.Jaj, pedig, mondom, jámbor ember vagyok, éscsak akkor zsongulok, mikor a tasmániai mai-lakos, a gengszter apák révén szintén õs-lakó, azt mondja, hát igen, õ büszke a

-----99

fegyenc apjára (tessék! büszke az apjára!nem ürült ki az apaképe! nem meakulpázik,s igenis szeretni kell apáinkat, már lega-lább e tasmán pofa szerint), ki kell tartani,írja, eredetünk mellett, és minél jobbankell élvezni a pillanatokat! Õ kikötõi tu-ristahajókáztató. És a tasmániaiak nagyital- és ételélvezõk, naponta más vendég-lõkbe etc. járnak, nekik semmi se elég jó.Az õslakosok meg a papáiknak, dédpapáiknak(képzeljünk el egy Nagy Tasmán Ükapare-gényt!) túl jók voltak, még jó, hogy megették õket ezért. Na, ha ezeket leszámítjuk, meg hogy a mai

állítólagos Európában élek (bár Svájcbanvagy Norvégiában se élnék, ott is öncsaláslehet a köz-boldogság), jámbor fickó vagyok.Mint Szeredy Dani, mondjuk. Lennék. (Ott-lik könyvében.) Ritkán mondok olyanokat,hogy: „A politika? folyton beszéltetnekmagukról!” Aztán 2%-ok meg ilyesmik jönnekki csökkentésnek, és 3000 forintok emelés-nek, és a legbalgább ifjúsági tévéken isáhítattal mondják: „Kossuth-díjas”, nemgyáriparos-díjast mondanak áhítattal, ésha Ottlik „Kossuth Lajos-díj”-nak neveztea dolgot, a dolog így a helyén van ezért...és akkor a Kossuth-díjasok szerencsétlen,egy közép-bankvezér havi juttatásának 2–3százalékát kivetõ... nem javadalmát, jutal-mát, hanem eladott mûveivel kapcsolatosüzleti járandóságát nem tudják megadnicentrálisan? Miért, ezt én ugyanúgy mondom,ahogy az olimpiai bajnok kardvívó meséltOttliknak a gödöllõi HÉV-en a tiszti nyug-díjjal kapcsolatos...khm, khm-ökrõl...miért nem meri leírni az ember ma se, azátlagembert sújtó disznóságokat? ilyenlapokat dobtam ki a könyvbõl, de vissza-kéredzkednek, szóval, akár „a ruszkinál”,

------

100

mindenütt a „tárgyaljunk”, az van e világon,amikor valamelyik fél úgy érzi, neki az ajobb, megy az idõ, nem kell cselekednieaddig se. „A ruszki” legalább (úgy-ahogy)megbukott, de még a Felügyelõné is aztmondja (pedig, velem ellentétben, õ foglal-kozik is a politikával, úgy-emígy), hogyazért jobb mégis az Únióban lenni, mint nem,mert akkor a... nevezgeti az országokat,melyekkel lennénk együtt. Hát ha így vesszük,tényleg. Na jó. Szóval, az nincs megszavazva, hogy a

Kossuth-díjasok üzleti járandósága fixre,örökéletig meglegyen. De a fõ bajok ezek: meddig mûködik (funkci-

onál) a kezem, visz el a lábam, lefogyok-e,ha nem iszom sört, nem iszom bort (a bortmár kiköpöm, nem kell, de a sör a kávérakell, mert 38 év meló-túlkávézottsága miatta gyomrom is „kivan”, s amit elértem, így,politikamentesen? Persze, persze, a Tandori(Dömi kérdése: „mi az? mit mondják róladfolyton?” emlékszünk?) egy sajátos érték...Na, nekem ezért lukad ki csaknem a gyomrom?ld. ingerbõség, attól is. És ezek a minimá-lis egészségi meglétezhetések, kérdéseik:ezek érdekelnek, nem a politrukk helyzet.

Csodásak! A Fõfelügyelõné maga-ácsoltaajtópótlásai (polcokra), lécezései, linó-leumozásai (Lotti „ellen”, kivédõlegesen).S nagyszerû olcsó–bevásárlásai ilyen köz-pontokban, a város peremén. (Kutyatáp, kávé,sajt, kenyérfélék, ágynemû, fantasztikus,gyönyörû.) S ah, gyönyörû volt tegnap a kártya! Bá-

rányék, csapattárs, kikaptak Méziéktõl, õkígy az elõdöntõbe jutottak. Ott is csalásnélkül 11:0-ra verték a derék Athosékat.Hanem CanarinoFB – szintén Mézi/Ibraha

-----101

csapattársa – volt a döntõbéli ellenfél, sbizony nem kímélték õk Méziéket. Mégis min-denki boldog volt. Velem az élen. Bizonyít-ja ez is, hogy nem lehetetlent kívánnéksemmiben. Csak a kizsákmányolás enyhülését(aki sokat dolgozik az én szakmámban, aztsokat zsákmányolják ki! ezt teszik vele, amûfordító, kevés kivételtõl eltekintve, éh-bérért dolgozik), normálisabb honoráriumot(röhej vagyok ezzel!), íme, nekem az, hogyMéziék végre tornagyõztesek legyenek, na-gyon fontos, mégis meghajtom fejem az adódáselõtt, Méziék a harmadik döntõt veszítikel, most egymás után kettõt, ám így is min-den esélyük megvan. A célegyenesben mennekmár, és 1. Bill Bob MG CS 35 pont (de csak egyszer

játszik már) 2. Mézi/Ibraha 34 és mínusz (még kétszer

játszik)3. Palmer/Rémó ZsV 33 és plusz (veszélyes)

még egy meccs)4. Lipton Ke Pad 30 (még két meccs)5. Canarino FB 30 (még két meccs) 6. Bulmár OFN 30 (még egy meccs)7. Koala PNy 30 és mínusz (még két meccs)8. Bárányék 29 (még két meccs). A következõ fordulóban (utolsó elõtti)

Méziék a Szidiék ellen állnak ki, nemrégdöntõt vesztetek Szidiék ellen, kezdenek,a Felügyelõné vezeti színeiket a 16 közt;Palmerék, a nagy veszély – õk Canarinóékellen küzdenek, na, Canarino, most mutasdmeg, ez lenne a szép, holott kisebb a fela-dat, mint mikor Lancyék megmentették Liptontornagyõzelmét, írtam itt. Ah, Lancy/Csucsu!Nemes szívek!

Ahogy az „Iskola” olvastán egy volt növen-déktársa azt írta Ottliknak, „Kõszeg” leg-

------

102

szebb felmagasztalása, ez a nevelés, akatonás nevelés, a könyv: így ne mondja rámsenki végül a kártyabajnokságok túl bõ kont-rasztjaira, hogy „ez az, a tényleges maiélettel kell foglalkozni”.

(Dömi: „Köz–beik–tatandók! Magán-baik-beik-tatandók!”) Apámtól, s ha õ maga nem mozgott is nagy

nemzetközi körökben (mozgott!), barátaiközt olyan ügyvédek, egyebek voltak (ó, bárfaggattam volna ki õket, de hát tízéves vol-tam, ilyesmi, akkor), akik, mit tudom én,az egyik késõbbi amerikai külügyminiszter-rel dolgozott egy-irodán, na, mindegy, apám-tól sok alapigazságot tanultam. Egyrésztnagyapám szavát közvetítette apám: „Politi-ka hazugság.” Sokkal egyszerûbb politizál-ni, mint embernek lenni. Ez utóbbiba bele-tartozik ugyanis, amit a Felügyelõné mond:hogy mintha meglenne újra kis féllábú rigó-ja, akit évek óta etet. Tessék! Reméljük.Meg amit nagyanyámra mondott apám: hogy akinem tudott kijönni vele, az maga volt hibás.(Nagyapámmal, aki talán alkoholista is volt,én nem tudom, elváltak.) Én apámékat azértse akarom „kiapázni”, mert – ha jóra, harosszra – nekem pl. nem mondták meg, hogyanyám elsõ férje agytumorban meghalt, min-degy, miben (engem az se dúlt fel hipochon-driákkal, hogy apám nõvére is!), és apám,mint a volt férj barátja, mintegy örökbekapta, gondozásra anyámat, aztán házasságlett a dologból. És én. Nem akarok, mondom,szülõzni, hát azt mondom inkább, amit apám-tól hallottam: hogy az egyik nagyhatalom pl.Dél-Amerikában mindig a legrohadtabb kor-rupt rétegekkel szövetkezett, lespóroltakegy centet mindenrõl e hajdani politikusai,aztán meg is kapták az uszító szovjetet a

-----103

bérenceivel a nyakukba. Nem tudom. Pillanat-nyilag úgy fest, a volt szovjetet „a Nyugat”(na, köszönöm) kipénzezte. Meglátjuk eztis, ne lássam meg. Nem sorolom az alapigaz-ságokat. Ha alapigazságokra fogok vágyni,majd az NKKB és az OT eredményeit tanulmá-nyozom, de hát, be kell látni, nem csinál-hattam ezekbõl könyvet, nekem ugyanis egykönyvet kellett csinálnom, ez volt a lehe-tõségem és a kötelességem is, még egyszer,nem összegyûjtés formájában, meg kellettpróbálnom: mi az, ami... ami nem „Tandori”csak. Relációbb.

Így: „Barátom, nekem te ne legyél egy apa-képp!” Így Dömi, két p-vel, a relációkról.„És manapság, mikor kinek-kinek a szavátúgy lesik, ne mondj olyanokat se, hogy neked56 óta „egy 56” az egész, végig. Csak mertazt a „le a vörös csillaggal”-t nem mondtadki. Legyen neked apakép, hogy apád vissza-tartott a heveskedéstõl”, így Fõmedvém, akiúgy nyilatkozik, mint a sportújságokban akülönben netán bakogó-makogó sportolók(csak az ilyen sportolókra mondtam ezt!vannak örökké márcosan, simán szövegelõk,meg aztán teljesen normálisak is, bõven),úgy, mintha az újságíró eleve úgy olvasná.Szóismétlés. „És ne heveskedj! Ennyi az azegész.” – Komolyabb kérdés, hogy az OT aXVIII. ford. után hogy is alakult. Õrület.Jó, Bill most pihen, de ha Palmerék és Mé-ziék nem jeleskednek, ott vannak a 30 pon-tosak, akik még rendre kétszer játszanak:Liptonék, Canarinóék (!), Koaláék, és mégBárányék is a 29 pontjukkal feltörhetnek,helyezésre minimum jók, I-III. valami. Bá-rányékhoz alkalmilag e tornára átment azNKKB-bõl, Ábrándos mellõl, mint írtam,Simonka és Celesztin. (Micsoda boldogság

------

104

volt nekem az 1986-ban, hogy Szpéró mellõlnem mentem el Angliába! ld. korábban, itt.)Hát Bárányék kikaptak Méziéktõl, írtam azimént, s a Simonka azt mondta: „Nem azértjöttünk át az OT-ba, hogy a csapattársunkkalkiszúrjunk!” Szép! Mondom a Felügyelõnének,ez, akárhogy vesszük, ritka egy könyv, ezitt. Ilyen nyers, mégis árnyalatosan át-menetes (vagy sem) szomszédságban egymásmellett nyers világ, éteri összetartozások,igen konkrét adottságok (a kártya), nem na-gyon szoktak lenni, együtt. Salinger a csa-láddal próbálta ezt, nálam messze nem ígyadódott, hanem Dömiékkel, Szpéróékkal (maTotyi), meg a többi. Magát a kártya-alaku-lást is gyengéden nézem, mintha élõlénylenne. Igen, élõ lény a kártya alakulása,ezt nem tudom megmagyarázni. És itt nagy-nagy elnézéseket is kell kérnem. Bájtele-fonálósdi? Nem csak! Semmit sem tudok márelviselni, ami „fenyeget! Hogy valami tele-fon holnap hivatalosan bejön, intézni kella dolgot. De nem túlzom el kicsit? Ma rös-tellhettem magam: betévedtem régi másoló-irodámba, ahol a fiatal fõnök úrnak ezzeljó napja lett. Oly rég nem találkoztunk, smás szóismétlések. Még én volnék emberkerü-lõ? Csak úgy legyek az, ahogy az erdõkerülõerdõkerülõ. (Régi viccem. Minden ismétlõdik.Mi újat mond ez a könyv? Csak rétegzõdésé-ben, kontrasztjaival mondhat. Ha.) Valamicskét menjünk vissza mi is. Itt egy

1999-es OT, ahol – de érdekes! mégse 45 ponta rekord, hanem – 46! – Bulmár ennek a re-kordnak a beállításával gyõzött. Megintletarolta a mezõnyt, az akkor még Szokol/LT/Fami és Bárányék 38–38 ponttal végeztekmögötte. (Mézi utolsó elõtti lett.) Visz-szább: az 1999-es NKKB Szuper Kupa, aha!Lapos/SzW/Totyi nyerte az utolsó tornát,

-----105

és itt állították fel a talán megdönthetetlen123 pontos Szuper Kupa-csúcsot, mögöttükakkor KS/Pipp/C 107, Sörösék/Rudi 104 etc.Õrületes eredmény: Lapos/Totyi 36+44+43pont, a három tornán. Elõtte volt nagy Lipton/KePad siker. 44

pontos tornagyõzelem. Még korábban: Kék-Sárga Pippa Cicu, a 46-os rekord felállítása.Csináltak egy 16 pontos utolsó negyedet!Laposék a XV. ford. után még (32 pont) kétponttal vezettek elõttük. 44 pontjukkalcsak másodikok lettek. (Ez a 44 pont a fen-tebbi 36+44+43 része.) Ezek felülmúlhatatlan dolgok. Jó fölele-

venítenem emlékeimet! Hála néked, Olvasó.Az NKKB-ben, korábban itt, az NSPepiMB az1-es sorsolási számmal (most ezek Famiék,az 1-es) nyerte 43 ponttal élete elsõ torná-ját. Mennyi levél, falevél, koala- és madár-kép van a üzletekben, képeslap, minden. Vanitt egy szép, 1998-as Csiripék–tornagyõze-lem is, Szidiék elõtt. Akkor Szidiék még azNKKB-ben szerepeltek. Laposéknak a IV. he-lyen, ez az a kétszer már ideírt 36 pontja,na tessék. Kerek a kép. – Micsoda mackóképek, micsoda falevelek ebben a tornakönyv-ben. A többi könyvért a Medveszekrényt kellmegtúrnom. De meg fogom. (Aztán mégse. Degondoljuk meg: ha egy ilyen OT/I. 2003/2004ilyen dúsan konkrét, „mennyi lehet” 80torna!) Ide valamit még. Mert ez egyrészt, for-

mailag, az OT mostani regénye (na ja!),egyebekben pedig... összetett dolog, nemfuttathattam ki a szándékolt fõ motívumra.(Hogy a kártyabajnokság mi volt, nem írhat-tam meg úgy, hogy „hogyan is volt”. Ez lát-szana abszolútnak (kizárólagosnak). De vanaz összetettség gyarló telje. Az írás, ami-lyen ez is itt, sajnos, ily abszolútság

------

106

igényével létezhet csak. Hogy neki s csakneki van igaza – abban a valamiben, ami õ,azaz: a mindenkori írás. Mondtuk ezt. (Azelején.) Mivel be vagy avatva, Olvasó, kivelhát, íme, kapcsolatomat jelenti ez a könyv,magánemberként nem érintkezem, az csak(általam pillanatnyilag elháríthatatlan)istencsapása lehet, futó, azonnal megszün-tetendõ véletlen, rámköszönés, bolti-pultügy (Dömi, ez itt egy „tetendõ”, akkor!),máris rátérek erre, ez az egyik téma. – Ap-róságok. Milyen kevés zoknit, alsónadrágot,fehér sortot, fehér (koszvadt, rongyos)trikót váltogatok csak; Totyi ebben a trikó-fehér, sort-fehér szerelésben ismer; kevésinget, két kinti nagykabátot, egy sálat,kesztyût még, bár kezem összefagyhat, állí-tólag, nem hordtam ezen a télen még (tessék!a kezem jó lenne, csak szétgépeltem), kevésholmi, kevés pár pizsama (alsó-felsõ) vál-togatja egymást a fregolin. Feljegyeztemvalamit arról is, lehet-e két embernek esz-ményi kapcsolata. Kezdjük máshonnét. Mekkorakülönbségeket bír el az „eszményi” fogalom?Kinél-kinél másmennyit. Dömivel, Dömiékkeleszményi a kapcsolatom. S mégsem az. A tra-gédia fenyegetõ árnyéka miatt nem. (Mi leszvelük, ha mi meghalunk? S a többi, s megfogunk.) Totyival? Nem. Eszményi lehetne,de mi lesz velem, ha õ hal meg elõbb? Esz-ményi lehet-e más emberrel a kapcsolat? AFelügyelõné maga mondja meg, õ mit gondole tárgyban. Nem vagyok családkiíró (család-irtó) író, hahaha. Magammal azért nem esz-ményi a kapcsolatom, mert... nem az abszurdemlékeim miatt, nem is. Hanem mert szép,szép, viszem ezt az életet, életvitelemvan, s ez megy is, pillanatnyilag. Tavalyjanuárban is kibekkeltem az orvosokat,mentõket, sérült maradtam inkább, de nem

-----107

adtam magam – pardon – emberek kezére. Hanemez meddig megy? Ha már egy nagyobb fogor-vosi beavatkozást is inzultusnak veszem?Meddig megy így, ez a másik téma, hogy én,aki – más könyveimben ott van – Totyit ésSzuszit anno a szinte biztos füsthaláltólmentettem meg, azzal, hogy nem nyitottamajtót a tûzoltóknak se (fura ezek után atûzoltókocsis majdnemhalál!), én nem akarokmagánkapcsolatot senkivel, marad a szakmaiés „üzleti”. Emberkapcsolatok, mint jelez-tem, lezárva. Nix telefon, bájolgás.

TOTYI MA DÉLBEN MAJDNEM MEGHALT! Érdekelis engem a világ, mikor majdnem „én öltemmeg” – Totyi közremûködésével, saját köz-remûködésével – azt az egyetlent, akin...aki által... hagyjuk. A Felügyelõné a kony-hában volt, épp akkor jött haza, s én kiakartam menni hozzá a belsõ (a veréb–) szobakis ajtaján át, ennél az ajtónál erõszakos-kodtak madaraink mindig, repültek ki a megnem engedett, életveszélyes konyhába. Sze-rencsére lassan húztam be magam mögött azajtót – gépies óvatosság –, de azt hittem,már a fölemelt könyvvel, elriasztó színé-vel, megoldottam a dolgot, Totyi bent marad.De õ iszonyú, halálos gyors. És surr-zurr,egy kis koppanás, ott volt, szerencsére csakszárnyával ütközött az ajtónak, magasan.Jó ég. Nem kommentálom. Végem lett volna.Ha Totyi meghal, akkor végünk, hogy Dömitvariáljam. De ha van fohász, ima, ha vanjó kapcsolat a sorssal, íme: 1./ hogy tegnapnem zúgolódtam Méziék kis balszerencséjemiatt, elfogadtam, még nem biztos az I. he-lyük jó esélye; 2./ hogy ez az ajtó annyitlátta Szpérót, meg más története is van,nem mesélem, mert családtörténet; 3./ ésnem halhatott volna meg Totyi épp akkor –

------

108

épp most –, amikor a Felügyelõnének a magamkis családíró–kiíró, családirtó ötletétakartam volna elmesélni, írótársaim mostmár sok évtizedes apakeresése, apakiírásastb. után. – Ez volt, s e napra írtam ki a XIX. fordulót, s azt hittem, legnagyobb„gondom” az. – Beszélgettünk másról is. Va-laki, aki többet tehetne többünk ügyéért,meg lett bírálva általunk (a Felügyelõné ésén). Hogy funkcionárius, így nem a mi–félénk,nem a fajtánk. – Totyi rettentõ ragaszko-dása hozzám. Folyton rajtam. Karszékemenstb. S meghalna! – De, írtam fel, ha meg-halt volna (NEM!), nem tudnék átállni, sígy sem tudok átállni a „minden eleve szar”életkönnyítõ felfogásra. Nem szar minden.Van tét. – S kinek meséljem el az egészet,szakmailag akár, közeli embernek (ki nekemaz?), hát ezért írom meg. Ezért írok. Fel-jegyeztem, hogy: „Iszonyú profi író, író-gondolkozó vagyok, mert Totyi sokadik majd-nem-tragédiájához azonnal az írói emlékei-met (a maiakat) kapcsoltam.” Ld. az iménti1–3. pontot. Ha Ottlik azt írja, hogy sze-rinte az író az angyalok földi megbízottja,csúnyább szóval mondta õ ezt, felderítõje,hírszerzõje, még csúnyább szóval... nem sze-retem ezeket a fogalmakat, mert ügyosztá-lyok rút földi ügyekkel elrontották alegtöbbet... hanem én mégis a kivédõle-gesség önéleti, Magánfelügyelõje vagyok,ugye, és ez azért is mulatságos, mert ajelek szerint annyi zûrzavart, kalamajkátnem tudtam életemben kivédeni, és magam isképtelenül viselkedtem tömérdekszer. Holottaz volt gyerekkorom óta az elgondolásom: 3jó nem ér meg egyetlen rosszat. Az álla-tokkal úgy vagyok, hogy képtelenségeiketelviselem, de ha bajba jutnak, azt nem? Azemberek képtelenségeit nem viselem el, de

-----109

ha bajba keverednek, nem nagyon érdekel?Szerencsére a sors nem az ilyen mondásai-mért „jutalmazott” ma, amikor Totyi életétmegóvta. Kivédõlegesként a Totyi életét(akár önmaga által is) fenyegetõ veszélyekteljes elhárítására törekszem. Mellékesehhez képest, sikerül-e (így nevezem a csakmagánemberi kapcsolatokat) minden bájolgástvagy fürkészõsdit kiiktatni az életembõl.Ki kellene. Totyi, mondja a Felügyelõné, oly csodás.

Ahogy teljes életet alakított ki „magányá-ban” (is). Ahogy a „zenékre” reagál. Ahogynem zavarja a téli ablakbepokrócolás: ezígy – odú. Az OT/XIX. elindult. Jaj, Palmer máris

kikapott, neki szegénynek nincs már matema-tikai esélye a gyõzelemre, s ugyanez a sorsérte utol a Lipton-klubot is. Fami nyertitt, de hiába, õk már kiestek az esélyesekkörébõl. Canarino gyõzte le Palmeréket, sezt jó néven vette tõlük a medve-közvélemény,mert „ha Méziéket meg tudták verni, most isbizonyítsanak”, ez volt. Méziék este ját-szanak, utolsó párban. Igen, és Koala PNyis nyert, még van valami kiszámítható esé-lyük. Visszavágó a Mézi-meccs, Szidiéketkellene legyõzniök. És Martin/Szpéró AAAA-val találkozik. (Szintén matematikai esé-lyek, nagyon halványak. Totyi már alszik.Nagyon vigyáztam rá délután.)

Hát ez volt Titusz napja! Az élet ilyen:Titusz császár, akinek tegnap volt a napja,csak úgy mondom, keresztre feszíttette Si-mont, akinek ma van a napja. Ha Totyi teg-nap meghalt volna, legfõbb gondom az lenne,hogy nem tudok hogyan megszabadulni az éle-temtõl. (Nehogy Dömi bezárasson ezért! Csakazért nem zárat be, tudom, mert akkor is

------

110

elvesztene.) Érvényes-e bármi viccem, azokután, hogy Totyi ezt a szakadékot tárta fölelõttem, teljesen naivul? Érvényes-e, hogy„nem megyek sehová, csak ha elõállítanak;viszont engem 1938. dec. 8-án már elõállí-tottak, sõt, elõbb valamivel”? Mit kellnekem írók sok évszázados seregén tréfál-koznom, hogy családírók-családirtók? Mitérdekelnek engem az írók? A Felügyelõnénekvan igaza: Totyi él! Nem szabad képzeleg-nem! Nagyon kell rá vigyázni. Mert õ nem tudmagára. Õ életazonos. Biztos az életében.Hát igen. Rilke: oroszlán, ki nem ismerhanyatlást. Csak én ismerek sokakat, akiksosem térnek magukhoz a kedves emberük,állatuk halála utáni én-nem-tudom-mibõl. Az OT/XIX. sem ragyogott igazi fényben

Nyertek pedig Méziék, egy õrjítõ, vereke-dõs partiban Szidiék ellen, akik nem adtákolcsón a 6:5-öt (Méziéknek). Szpéróék 11:0-ra verték AAAA-t, Bárányék is kikaptak. Mosta még tornaesélyesek így festenek: 1. Mézi/Ibraha 36 és mínusz és játszik; 2. Billék35 (épp nem játszanak); 3. CanarinoFnac-Berci 32 és játszik; s vicc, Martin/Szpéró,30 pont és plusz és épp játszik. Koaláék,AAAA-ék, Liptonék és Bárányék, de Fülöpké-ék is elvesztették esélyüket. Ez az utolsóelõtti fordulókban gyakran van így. Dili,ugye, mennyi mélye van (lehet) 32 év torná-inak! A tornakönyvek tömérdek könyvelést jelen-

tenek, ezt a Felügyelõné „csak úgy bámulja”.Mégis õ a – jó! – közönség, én vagyok akártyabajnoksággal az író. De különben azötletek nagy tömegét (Dömin át) a Felügyelõ-né szolgáltatja, már ha jól van, s nem dü-höng a Lotti vagy egyebek miatt, nem fáj azez-meg-az neki, s így tovább. Ergo, mert õjátssza a bajnokságok felét, ez közös könyv

-----111

valahogy. Kérdik tõle sokszor, te mit csi-nálsz. Nem mondhatom már, hogy „végsõ soronTandorit”, mert a Dömi nem tudja, mi az,amit annyit mondanak, hogy Tandori. Jaj, istenem, hagyjuk ezt. Mit keltem ki

magamból a minap, egy cikkben, hogy nekemnem kell a „külön szerencse”, nekem (ha márannyi adottságom el kell szenvednem) ki-járna a Jó. S mindenkinek. N.N.Á. tanárnõmsem unta volna, versében írja, „az örök üd-vösséget”. De a legtöbben így veszik ezt:szerencséd volt, öcsi. Csak az ilyen írás,mint ez, nem a legtöbbeknek szól. No busi-ness. Mégis nyugodtabb nap volt ma, lementem, s

bár nem tudtam, mire, miért, vásároltam sokpapírt; salátát Totyinak, és borzalmas len-ne, ha nem vásárolhatnék neki salátát, éserre mondom: ha engem ilyesmik fenyegetnek,hát ne várd, öreg, hogy bájcsevegjek veled,s hogy az emberek víg dolgaiban komor vagyokkicsit, de szakmai dolgokban (ha ténylegazok!) nem dohogok. Az együttlétekre pszi-chós vagyok, így látszik mindenesetre,holott ez a normális. A kártyában nincseneknevetséges riporteri kérdések, mint azigazi sportban, mûdolgokról. Mézi pokolipartiban nyert NSPepi/MB ellen, a négy közéjutott, itt Lancy SvÖk megverte. De Canari-nóékat (micsoda sorozat), akik a döntõbejutottak, szintén (legyõzte a Lancy-klub,derekas). Így az állás a XX., utolsó for-duló elõtt: 1. Mézi/Ibraha 37 és mínusz 2.BillBobMGCs 35 (3. Palmer Rzsv 34 és plusz,de befejezte.) 4. Canarinóék 34. Több esé-lyes nincs, elhulltak így heten. Totyi masok képeslapot vert le, én képeslapokat ra-kosgattam, mint Schwitters (akihez hasonlít-gattak már engem) Hannoverben a Nerz-mûvétépítette. Ha Totyi meghalna (holnaptól e

------

112

szót le nem írom megint), én pöccentgetnémle a képeslapokat? Nagyon velem volt ma,fürdött, kártya közben a kezemen stb. ült.Kegyelem, hogy Totyival mehet tovább azélet, másképp nem is mehetne. Nagy szavak?– Irtózatos erõ kellett 2003-beli munkáim-hoz, most rettenetes fáradt lehetek. De ezmiben nyilvánul? Sör marad, de kevesebb.Amit a Felügyelõné hazahoz. Elvbõl nem hozok.De csak elvben! Milyen baromságokat írokide! Hiába, hogy a panaszkodás ugyanolyanfals, mint a fegyelmezett tûrés...(??) –Mert Totyi egy nap igenis itt fog hagyni,jóllehet 2003 jún. 1. a tûzoltóautó (kikolvasták azt egyáltalán?), s visszatér be-lém, Baudelaire, vad kavargásban, pokolban,a tél, az egész rémség, a széthullt élet-anyag köröttem, ahol, e lakásban, Totyivalminden úgy renden van, ahol Fõmedvém a Manués Menotti alapján így hív: „Menyu” (ez azM.), ahol az életem kész csoda, szervezek,tervezek, igen, beáll, hogy magányos, szo-morú és reménytelen vagyok (ma is). De Totyi harsog odaátról: élek.

Hogy „odaátról”: ne kössünk bele. A másikszobából. Ahol annyit dolgoztam. Fordítot-tam sok száz könyvet, kötelezõen elolvastamsok tucatnyit, de hagyjuk ezt; a magaméitannyiban ismerem, hogy papírra kellett vet-nem valamennyit; és akkor, íme, valami iga-zam csak lehet, ha mondom: ez hosszú idõkrevisszamenõleg, egy bizonyos „hajóosztály-ban” talán abszolút, a legjobb prózai munkám.(Más hajóosztályban van egy, szerintem,gáncstalan esszékötetem, A Honlap Utánicímmel, és zászlóshajónak ígérkezik aGalambocskám – Tõrmellék. Hagyjuk ezt.) Ésakkor (hozzáteszem, e könyv megannyi hibá-jával együtt, így értettem!) itt ez a könyv,

-----113

itt vannak az állítólagosan komoly „élet-beli fontolásaim”, végsõ soron „verekedé-seim” azért, hogy miként is éljek, itt vancsak a fürdõszoba sarka is, melyre rálátoka klozetton ülve, itt vannak a testi nyava-lyáim stb. – és ez mind attól él csak,hogy–és–ha a Totyi él. Jó, eltelt egy kisidõ a konyhaajtó majdnem-balesete óta, sze-gény drága kis rozzant konyhaajtó, hiszen„õt” is megsimogattam mindig, ha Totyimögötte aludt benn, igen, és nem lennék élõmost, mindenemmel együtt, ha a Totyi nemélne. Haladékot ó, még évek haladékát kérem,Szpéró halála is rettenetes volt, a Samuélt 13 és plusz töredék évet, Alíz nagyotélt stb. Totyi ráadásul azonban Egyetlen,Szóló Veréb lett, vele valami meg is sza-kad, teljesen kiürül az élete-módom ebbena lakásban etc. – S akkor a kártya. Mézimellé jött fel Totyi könyvbeli második sze-replõnek, Dömi meg állandó szereplõ volt,ilyen ez a regény. A felügyelõné, Billék:állandó szereplõk. Hát tegnap este, mitmondjak, Canarinóék a 8 közé jutottak, deMézi is a 8 közé jutott, szegény Billékpedig kiestek. Hosszú vezetés után. Mostúgy áll a dolog, hogy ha a 8 közt Canarinóék,Méziék is nyernek, Mézi/Ibraha megnyerte a tornát, mert igaz, hogy a 4 közt, haCanarinóékkel (!) összekerülve vesztenek aMéziék, már nincs annyi pont a pakliban,jelképesen, hogy az elért 40 pontjukkal,mínuszuk ellenére, Canarinóék lehagyhatnákõket. Jaj, hogy csapattársuk, a Canarino/PB így feljött; nélkülük nem lenne gond,de...

------

114

„Ráadás”Hogyan lehetne ráadás egy regény-félénekaz az utolsó (pár) oldala, mely a cselekménybefejezõdésérõl ad számot? A cselekményráadásul be sem fejezõdött, mert... Nos,Kiadóm, aki velem drukkolt, valósulhassonmeg ez a lehetetlennek látszó vállalkozás,és remélem, utána páran úgy ünnepelnek majd– mert megvalósult, ennyit tudnom kell! –,mint egy norvég síugrót a Négysánc után,vagy mit tudom én, ahol és akiket ünnepelniszokás, mondjuk medvéim ujjonganak... Kia-dóm azt kérte, 100 oldal legyen, és milyenigaza volt! Ebbõl lett meg, legalább 1/3részt a könyvnek ez a formája és... mijeis? A többi oldal tehát ráadás. Sajnos, rosz-szul indul ez a mai nap, Vízkereszt, 2004napja. Canarinóék is, Méziék is túljutottakaz elsõ fordulón, de akkor már csak Canari-nóék, mert Méziék kiestek, vereséget szen-vedve arról a Martin/Szpéró klubtól, amelyikmost a 4 közé jutásért Canarinóékkal játszik,s este gyõznie kellene. Fakó a szívem, nemtudom, mi lesz. Totyi is sok életveszéllyelél, váratlanul belekap a számba, valamimorzsa maradt a szélén? Nos. – És akkor este. Beszélni alig tudtam az

izgalomtól. Próbáltam beszélgetni mindenrõl.Arról, hogy az irodalmi pályán velem kapcso-latban kínosan betartják az ízlésességet:alig egy nagy, üres dicséret, hahaha! Írás-ban soha! És meséltem Totyit. És akkor...Martin/Szpéró a négy közt 10:1-re verte

Canarinóékat! És megvolt Mézi/Ibraha elsõtornagyõzelme, majdnem 28 évi játék után!!

-----115

És Ullsteinék is megszerezték a bûvös 30pontot (14-en a húszból), és Pooh nyerte a XX. fordulót, végül Szpéróékat legyõzve.És Canarinóék is boldogok voltak, szörnyû-nél is szörnyebb lett volna, ha csapattársa csapattársat elüti. Másodikak lettek,szegény Billék a harmadikak, és Palmerékután Szpéróék az ötödikek, és Koaláék (Rudihúga, Nyuszi pl.) a VI.És holnap már Dömiéket, az NKKB-t sorsolom,

táblázataikat rajzolom.

„F Û K E L L É K, G E L L É K” (Dömi)

Fõmedvém ragaszkodott ennek végbe-iktatá-sához. Tehát röviden: egy-két nap, hogymegszervezik Mézi/Ibraha méltó ünneplését.Mézi, tudjuk, gyûjtõnév: és több ilyen kisflakon-medvénk van, egykor méz volt bennük.Ibraha zöldikénk említett tragikus sorsá-hoz az is hozzájárult, amit úgy hívunk:„emberi tényezõ”. Egy lelkes madárbarát –ma már nem él szegény! az operativitástegyesítette valami fura érzelgõsséggel – elakarta kunyerálni, a Felügyelõné hajlott ekérésre, én sietve akartam Ibrahát felne-velni, s talán az õszibarack (madárnak ne!)rostjai és a túl hamar befalt homok (kellpedig a begy mûködéséhez) okozta a tragé-diát. Se Phil, se Ibraha halála nem voltépületes. Láttunk így vagy 40 halált. –Tegnap este két szempontból is irtózatosnyomás (feszültség) alól szabadultam. Azegyik nagy munkám kontroll-szerkesztésévelkellett szembenéznem. És csudás! Éljen!Méziék gyõzelme más. Magam már megküzdöt-tem tavaly azzal a munkával (a Parzival c.lovagregény fordításáról van szó, mindegy),de Méziék... És most, látod, Olvasó, az én„lelkemnek” megfelelõ a helyzet az OT-ben.Mindenkinek van tornagyõzelme. Így szere-tem én a világot. Ugyan már, hogy hanyadikleosztás a legtöbb közszerepelõ... ugyanmár, emberi széttagozódottságunk (kocsmáknépe és tolakodók), ugyan már. Rend van azOT-ben, és tényleg csodásan fejezõdött beez a regény, sõt, regény lett. (Mégse írha-tom címbe ilyen ügyiratosan, hogy „Az OT2003/2004/I. regénye”. Mit hinnének rólam?Hanem hát nem az „Emmá Nyóc” regénye semez. – Naná, nem „nyóc” nekem, milyen volt

-----117

Méziék útja. A könyvnek köszönhetem, hogyolyan átélten lapozgathatok vissza a tor-nakönyv emez adott részében.) De tekintsükMéziéket: eleve a szerencsétlen 13-as számvolt a rajtszámuk. Igaz, ezzel nem ért elklub jobb helyezést a legutóbbiakban. (Is-mertettem ezt a kimutatást, de még hátrábbis nézek hamarost.) Tehát: a bekarikázásaz, hogy elsõk: 2–2–7–8–13 — 14–14–15–16–20 — 21–21–22-

25-26–30–30–34–37–39Íme, a sokáig olyan kis „szürke klub”

révbe ért! Sztárok ma. (S itt így haladtakelõre, a bekarikázás: élen!)És Bill: a VIII. fordulóban átvette a

vezetést. És vezettek õk még a XVIII. utánis. De akkor...Canarinóék meg: 6 pontjuk volt, mikor Mé-

ziéknek 13, aztán 14, mikor Méziéknek 20.a XV. fordulónál már közel kerültek, 24nekik, 26 a Méziéknek. És mind Méziék, mindCanarinóék 13–13 pontot szereztek (nagyhajrá!) az utolsó 5 fordulóban. Mézi 13 ponttal kezdte (V. forduló), az-

tán két 5-ös ciklusban összesen 13 pontotszerzett, s végül egy ciklusból is 13-at.És 13-as volt a rajtszámuk. Aki az ilyetszereti...De búvárkodni lehet, s a könyv miatt, már

csak magamnak, fogok is. Méziék, megjegyzem,a Kis Egyénit is megnyerték, de hogy milyenszoros verseny volt, jelzi, csak õk érték ela 100 pontot. (Tudjuk, a 16 közt játszottmeccsek kártyalap-pontszáma.) A Nagy Csa-patot Bulmárék nyerték (Bulmár, Bill, Ull-stein, AraTrafik). A Kis Csapatot, persze,Bárányék (Méziék és Canarinóék mellett Bá-rányék és Liptonék). S így tovább. Jelenlega múltkori 905:895 arányt követõen (az afelügyelõné „javára” volt), most 307:293

------

118

lett „nekem”. De ez nem számít. Dömiék sor-solásánál (NKKB, még ma) a medvék és társaiknagy latolgatásokba bocsátkoznak majd, mitígérnek a rajtszámok. Most ez lett a sorrend,rajtszám szerint az elsõ hat helyezetté: 13 – 16 – 18 – 4 – 9 – 5 (Eltalálhatatlan,

akár egy ilyen francia lóversenyfutam.)Nézem, korábban mi volt, ugye, az utolsóNKKB-ben, az utolsó OT-ben semmi 13 és 16,a 18-nak van egy VI. hellyel, aztán... éslassan búcsúzom. Dömiék, az udvariassághatárain belül, készülõdnek már a maguk dol-gához. Totyi él. A Parzival kontrolljávalnagyon jól tudok együtt-élni. Ne csússzakel az utcán. Hagyjam a sok sört is (nem iskell igazán, csak valami kell), próbáljaklefogyni. Nincs sok erõm. Nagyon ki-dolgoz-tam magam. Fáradtan ébredek. Tegnap estehalántékgörcseim voltak, mint szinte soha.Sok volt! És: 2003 elején a 13-assal Samuéknyertek azért, s a 16-os is volt meg jól

Egy szókimondóbb medve: „B.+”, tédé, ha meg téged spec. igazán ér-

tékeltek volna, már rég nem értékelnének!Ez lenne. Nem jobb akkor várni, vagy plánemár nem is?” Mi az, hogy!

(„Tolakodjunk le!” Dömi)Visszavonom mentegetõzésemet, hogy meg-

haladtam volna a 100 oldalt (gépelve). Mertnem haladtam meg! (Meghaladtam.) Ugyanis,mint korábban itt céloztam rá, „gyávaságból”kidobtam a legzaftosabb, „világi” (e maivilágra utaló, finoman szólva, epés) olda-lakat. (Nem mindet!) „A sör rossz az epé-nek!” Így Dömi. Az OT hihetetlen izgalmaiután elkezdtük az NKKB-t, a 2003/04-es II.tornát. A viharos tenger után (nem mondtam

-----119

még ezt? páratlanul újító hasonlat): akáraz olajozott víz az öbölben. Dömivel (elõveszem õket olykor, Brumit,

Dömit, Csiripet, nézünk tévét, ilyesmi)láttunk egyszer egy filmet Genováról. Ír-tam errõl egy verset, talán nem is sikerültrosszul. Idáig lehet elmenni (a közlésben).Hogy milyen jó volt Dömiékkel nézni a fil-mecskét, az elbeszélhetetlen. Jól belemász-tam tehát ebbe. Nem tudom, T. Á. számáralesz-e erõm, hogy az NKKB-t és az OT-t (majd)ismertessem levélben? Cs. A.-nak mindigírok e dolgokról. Lassan belejöttem ebbe azírásosságba. Holott különben sokszor keser-ves a napi 15–16 ily intézendõ. De sem Cs.A., sem T. Á., sem egy bizonyos „Morszelf”– nem „intézendõ”. Meg még más levelezés isvan, ami üdítõ. Békés napok zajlanak, nagyjából. Merede-

kebb hangú cikkeimet vagy nem olvassák el,vagy úgy tesznek (sokan), mintha viccelnék,sõt, bohóc lennék etc. Mostanság fogadtammeg, sõt, abban a lapban, melyben könyveket„ismertetek”, egyszer végre meg is írom: maélõ írókról soha többé! Hogyan jön ez ide?Egyszerû! Ki fog majd errõl a könyvrõl? Sakkor, ha nem? Akkor, ha I/A-nyertes lóvagyok, és senki nem... hát ki vagyok, hogyfeltolakodjam? S ha nem vagyok az, fõleg kivagyok, akkor?„VÉGE!?”

------

120

ÚSZÓ TÓ, VÉSZGÓ „Mert várgyuk!”

„Most kiírtál magadból minden ilyet, és hagydezt, hagyd a szakmád, hagyd a mai világot,és csináld a saját dolgodat”, így a Felügye-lõné, és Dömi hozzáteszi: „És a kezeddelmenj el a Cs.-hoz!” A kezemmel menjek el?!Medvém! De valóban. Ideírom még, amire(ahogy Elvist elnéztem ma a tévén; micsodahang, micsoda figura volt, ikon!) ma jöt-tem rá. Ahogy Elvis elhízott. Meg az egész.A „Töredék Hamletnek” súly sem volt tartha-tó. Persze. De a rajzversekkel a mai napigvisszahozom és tartom a csodát. Azt a sze-rény csodát, melyre nekem futja, melyhez(még így is nyilván eltúlozva elért akár-mijeim becsét) satöbbizhettem. Csak hát mivan; az van, hogy legaktívabb híveim egyikeis azt mondja, hát igen, magam sem vagyokkivétel, rólad épp a leg–köz–be–ik–ta–tóbbközhelyeken (mérvadó, ah, mi az a mérv!)(folyóiratokban stb.) nem írjuk le a legna-gyobb szavakat, való igaz, amit mondasz,hagyjuk, hogy te szemérmetlenebb légy, ha-dakozz, mi meg a legnagyobb szavakat nem...Megkérdem legközelebb, drága öreg, te pl.miért nem? Igaz volna, amit valaki mond:„Neked, tédé, nagyon be van keményítve.” Jó,keményítõ, kékítõ, de kik által? S kinek azérdekében? Ez nem olyasmi, mint hogy énakár a Bill bácsi ellen is drukkolok Mézi-éknek. A világi dolgok nem tiszta dolgok,mert a világ gyakorlati, materiális együtt-hatója ott van. Miért nem akaró(d)zottnekem a Kártyabajnokságot megírni? Mertezzel is védeni akartam létezését a világmaterializmusától. Miért, hogy valaki azt

-----121

mondja: hát igen, tédé, a KOPPAR KÖLDÜSkorszakos mû volt, csak mégse lett az, mertnem tették azzá? Ah, pár évtized, s a mû-vész – ha olyan fene mûvész volt sok maitündöklet! – híre elhúny, s bár a halál õr-zi csak nevét, mégis minden rajta áll, mertpl. Méziék gyõzelme is a biztos fundamentum.Én így vagyok fundamentalista. Ism.: Cémus, pokémus,

kalabandémus.Élni annyi, mint... Hogy ez el ne marad-

jon. Élni annyi, mint ítélõ széket tartanimagunk felett. Dömi: „Hogy engem pl. ez azitt él a szék ítéljen meg? Ez a fotel, ame-lyikben ültem? Nem és nem!”

(„Ez a szék ítéljen meg engem? És ehhez még én tartsam? Nem elég,

hogy az államférfiakat, a közembereket eltartjuk? Meddig tart ez még el?”)

MEDVÉM!!!!!Élni tehát, s ezért hoztam fel Elvist,

élni annyi, mint: egyszerre lenni 53 kilós-nak, 93 kilósnak, 74 kilósnak stb. Egyszer-re! De nem úgy, hogy a 93-ban benne a 74,a 74-ben benne a csontváz–TD, az 53, nem.

------

122

Egyszerre. A dolog látványával is. Ez a lé-lek állapota, így kell élnie annak a szel-lemnek, mely mi vagyunk – s mindenki az!szellem IS –, s ezt képzeletünk csak váltó-lázasan tudja realizálni, képként. Mindent képként realizálunk. A Kártyabaj-

nokság nem volt kép e lapokon, medvém nemígy mutat, ahogy rajzoltam, medvém annál isláthatatlanabb, mint...na, a medvéknél azEMMÁ NYÓC az Ügyosztály. Mint annak a feje.S nem is találgatjuk: a Bubus úr az? netánegy Bronz? Egyszerre kell mindenféle lelkikilósnak lennünk, nem csoda hát, hogy emezélet végét IS, tkp., várgyuk.

De hogy ez a dolog azzal, hogy „vég”,milyen nehezen megy végbe, tessék! A Felü-gyelõné, mint már mondtam, fantasztikusvásárlásokkal megjött a Város Pereme áruház-ból, és ebédnél megemlítette, férfi házikön-tös is van ott, 2900.-forint (nulla fillér).S hogy ilyenek a városi boltokban 19000forintok, ilyesmi. Hû, így én, ha kimegyek(mert kimegyek, hozok kávét stb., bár napiegy és fél bögre kávétól is hányok már, in-gergazdag világa 38 év munkámnak), veszekilyen köntöst. Kopik a régi. Hallom, nagy-kockás, de hogy nekem van már ilyen, mondjaa Felügyelõné, õ nem bánja, de hozott nekemPárizsból (egyetlen útja volt ez az utolsó7 évben, Szuszi halála után tette). De éncsak az avittasat nyúzom. No, nem emlékszem,így én. Hát hív ki hamar a fürdõszobába,ott lóg egy sötétkék, erre még kicsit deren-gett az agyam reá, de a fekete? Hûha, s téli,jó vastag, posztó. No, ez akkor kipipálva.„A MenJu pipázni is fog benne”, így Dömi.„Na hogy is ne”, így a Felügyelõné etc. D.u.megyek, felpróbálom a kéket, rendben, de afekete tényleg izgat. Rá van „hímezve”:

-----123

Kelvin Gordon 26. Tisztára egy EMMÁ NYÓCfõnök neve, medvében, mondanám Döminek, deeszembe jut: A Kelvin-fok! Az abszolút vala-mi hõfok, elérhetetlen. „Ezt hordd, bará-tom”, így Dömi, „és elérhetetlen leszel,fõleg, ha a telefont továbbra se dugod be.”Hanem más is akad. Egy cetli, árvédjegy,Kelvin Gordon stb., és hogy TATI. Az áruház,ott vette a Felü.né. Ott! És a kis medveneve, aki jött hozzánk, hogy származásaEurópai Únió, írtam, az a Tati. Ó, ez vala-mi remény, a sors utalása. „Mire?” Az Únió-ra, mondom Medvémnek, minden: és ráírjukMézi/Ibraha klubnevét, a gyõzelemre föl.„Tehát kijöhetünk valahogy az EU-val?” ÍgyDömi. „Hát ha belõle nem jöhetünk ki, csaka vele marad.” Ezen lelkesedünk épp, hát a„Tiffany” (Audrey Hepburn) film után, ki-csit könnyen halljuk a német híreket. Tel-jes zûr az egészségbiztosítással ott, azemberek kétségbe vannak esve! Na, ez jó do-log, kicsit zavarban vagyunk, halljuk tovább,súlyos betegek szoronganak, kiabálnak, nemfogják tudni kifizetni az ilyen díjat,olyat. Elkiabáltunk valamit megint Fõmed-vémmel? (A Felügyelõné lent van a Lottival.Majd lesz újság.) De megint beleront a vi-lág, az euzósdi, a szép TATI cetlibe, meg aKelvinbe! „Ne próbáljunk lemenni Gordon26-ba?” Így Dömi. „Annak meg mi értelme van?”„Hát a hidegfok miatt. Jó meleg a házi-kabát, nem?” Mondom, igen, de mi értelme,mégis? „Hát neked van?” Ezt kérdi õ, régipatron. Új azonban az én viccem. Hogy t.i.mi a különbség a gerelyhajítás és a disz-koszvetés közt? Ami e könyvet illeti, hm,mi? Mi, tanakodik Fõmedvém. Mondom neki,hogy majd azt kérdezzük meg, hogy ha nincsis semmi kivetnivaló a könyvben, nem fog-nak-e vele minket kihajítani??

------

124

„Burkolózzunk be Kelvinbe”, így Medvém,„és eztán ne törõdjünk a világgal és fejlõ-désével.” Ebben a maradiságunkban maradunk.

Dömi: „M., meglett, hogy e könyv mégiscsak 0–101 gépelt old. S: „Ezt kötik majd.”És ez akkor csakugyan az utolsó szó itt:

feljegyeztem, hogy: „Néha arra ébredek,szent ég, mi lesz, ha egyszer nem tudoktöbbé lábra állni, úgy elültem a seggempéldául 40 év munkájával, és e munkálatoksorán annyira elegem lett a teljes szabad-ságon (max. krumpli- és salátavásárlás To-tyinak, sörözés papírpohárból), hogy tehátnincs idõpontom senkivel, e teljességen kí-vül annyira nem bírtam elviselni dolgokat,hogy nem mentem orvoshoz, a bal kezemmelse, és a Totyi még rég élni fog, de a keze-met le fogják vágni, vagy gipszben kellhordanom, és akkor én hogyan leszek meg a Totyinak, félkézzel kártyázni még csaktudok... de hagyjuk. Hajnalonta arra ébre-dek, hogy nonszensz kafkai fellegként lebegfelettem ez a könyv is, és ahogy egy klubcsak nyer, csak nyer, tudható, eljön egy nap,amikor veszít, vagy épp csak letottyad, az-tán elveszíti az egészet. S ez itt MÉG TÖBBIS! jaj, több még, jaj, több.

-----125

TARTALOM

Függõ némaság (A megírhatatlan bevezetés)......6(Kommentárok nélkül)........................45Ráadás.....................................113„Fûkellék, gellék”.........................115

„Úszó tó, vészgó”...........................119

terebess kiadó,budapest, 2006mit rövidít, de maga bulmár egy nagy-nagy medve, láttunk egy ilyen...

Documents