Termesztett gyógynövények

Kerti borágó (Borago officinalis)

-Egyéb nevei: borvirág, borágó, (uborkafű)

-Család: Boraginaceae

-Drog: Boraginis fructus, Oleum boraginis, Boraginis herba

-Hatóanyag: zsírosolaj (gamma-linolénsav, linolsav, palmitinsav, olajsav, sztearinsav), nyálka, szaponin, cseranyag, illóolaj, ásványi sók

-Morfológia: lágy szárú, egyéves növény, szára felálló, bokrosodó, üreges. Levelei szórt állásúak, az alsók hosszú nyelűek, tojásdadok. Szára és levele sűrűn serteszőrös. Virágzata bókoló, kevés virágú forgó, a párta színe élénkkék. A magházban négy résztermés fejlődik.-Előfordulás: Kisázsiában, Dél-Európában és Afrikában őshonos, hazánkban termesztik.-Környezeti igény: meleg-, fény- és vízigényes. -Gyűjtés: a jó minőségű droghoz az érett terméseket folyamatos, 3-4 naponkénti betakarítással gyűjtik.

-Feldolgozás: a magot felszedés után, huzatos helyen 5-6 cm vastagon kell kiteríteni, naponta kell átforgatni.

-Farmakológiai hatás: zsírosolaja az érelmeszesedés megelőzésében hatásos.

-Felhasználás: zsírosolaja vérkoleszterinszint-csökkentő gyógyszerek alkotórésze, érrendszeri betegségek megelőzésére használják, hajtása vizelethajtó, hasmenésgátló, külsőleg toroköblítő és kelések borogatására ajánlott. Egyes országokban, így hazánkban is fiatal leveleit mártások, savanyú főzelékek ízesítésére használják, valamint salátaként is fogyasztják. A borágó a méhek kedvelt mézelő növénye.

Kerti körömvirág (Calendula officinalis)

-Egyéb nevei: körömvirág, orvosi körömvirág, kenyérbélvirág, (macskaköröm)

-Család: Asteraceae

-Drog: Calendulae flos cum calycibus, Calendulae flos sine calycibus (nyelves virág), Extractum Calendulae fluidum

-Hatóanyag: flavonoidok, sárga-és narancssárga karotinoidok, szaponinok, triterpének, illóolajok, nyálkaanyagok

-Morfológia: egyéves, lágyszárú növény, szára szögletes, elágazó. Levelei hosszúkás lándzsa alakúak, virágzata végálló fészekvirágzat, különböző színárnyalatú (sárga, narancssárga) nyelves virágokkal.Termése bibircses, érdes kaszattermés.-Előfordulás: mediterrán eredetű növény, hazánkban régóta termesztik.-Környezeti igény: napfény- és melegigényes, szárazságtűrő.-Gyűjtés: a növények gyorsan fejlődnek, már 6-7 hetes korukban virágoznak. Innentől 3-4 naponta folyamatosan gyűjthetők a virágzatok.

-Feldolgozás: a leszedett virágzatokat azonnal, gyorsan kell szárítani, hogy minőségüket és színüket megőrizzék.

-Farmakológiai hatás: hámosító, bőrújraképződést serkentő, vizes kivonata immunstimuláns, antibiotikus, baktericid és vírusölő hatása is igazolt.

-Felhasználás: belsőleg teaként gyomor-, nyombélfekély gyógyítására, külsőleg rosszul gyógyuló sebek, visszeres betegségek, bőrelváltozások esetén alkalmazzák. Olajos kivonata hámosító, bőrképző, a magvakból sajtolt olaj belsőleg is gyulladáscsökkentő.

Közönséges édeskömény (Foeniculum vulgare)

-Egyéb nevei: édeskömémy, magyar ánizs, olasz kömény

-Család: Apiaceae

-Drog: Foeniculi fructus, Aetheroleum foeniculi

-Hatóanyag: illóolaj (anetol, fenkon, metilkavikol), fehérje, zsírosolaj

-Morfológia: évelő, lágyszárú növény, szára hengeres, erősen elágazódó. Levelei szórtak, szárnyasan összetettek. Virágzata sárga virágú összetett ernyő. Termése hengeres ikerkaszat. Az egész növény édeskés, ánizs illatú.

-Előfordulás: Dél-Európában és a Földközi-tenger mellékén honos, hazánkban termesztett növény.

-Környezeti igény: fény-és melegigényes, hótakaró nélküli, hideg teleken kifagy.

-Gyűjtés: a terméseket októberben takarítják be.

-Feldolgozás: hideg levegős szárítóberendezéssel szárítják, elkülönítve tárolják.-Farmakológiai hatás: szélhajtó, emésztés- és étvágyjavító, , görcsoldó, epehajtó, enyhén antibakteriális.-Felhasználás: csecsemőgyógyászatban szélhajtó, görcsoldó. Gyakori alkotója szélhajtó, hashajtó, köptető, epehajtó, vesekő képződést gátló teáknak. Termése közkedvelt fűszer, illóolaját a likőripar hasznosítja. Illóolaja nagyobb mennyiségben bőrirritációt, hányást, légzési problémákat okozhat.

-Egyéb nevei: levendula, francia levendula, keskenylevelű levendula, közönséges levendula, orvosi levendula, szagos levendula-Család: Lamiaceae-Drog: Lavandulae flos, Aetheroleum lavandulae, ritkán Lavandulae herba-Hatóanyag: illóolaj (linalil-acetát, linalool, borneol, kámfor, geraniol, citronellol), cserzőanyagok, kumarinok, flavonoidok, szterolok.

Valódi levendula (Lavandula angustifolia),Hibrid levendula (Lavandula x intermedia)

-Morfológia: évelő félcserje, gyökérzete fás főgyökér rendszer, szára zömök, tövétől dúsan elágazó. Levelei szálasak, keskeny lándzsásak, keresztben átellenesek. Virágzata álörvökből álló, szaggatott, hengeres álfüzér, a virágok zigomorfak, ibolyáskékek. Termése csészébe zárt négy makkocska.-Előfordulás: a Földközi-tenger mellékén, D-Európában őshonos. Az első levendulaültetvényt hazánkban 1920-ban Bittera Gyula telepítette Tihanyban, Franciaországból hozott szaporítóanyaggal.

-Környezeti igény: xerofil, szárazságtűrő növény, melegigényes, fényigényes.-Gyűjtés: illóolajnyerés céljából a levendulát teljes virágzásban takarítják be. Az optimális időszak csupán 7-8 nap, ezért a nagyobb ültetvényeken a betakarítást már a virágzás kezdetén meg kell kezdeni. A kisebb területeken vagy 10-15%-nál meredekebb lejtőkön a vágást ma is kézzel végzik. A virágzati tengelyeket teljes hosszukban és egyenletes magasságban kell levágni, mert a bokron maradt virágszárak a levendula következő évi virágzását hátrányosan befolyásolják.

-Feldolgozás: a levágott virágokat azonnal szárítani kell, majd a szárakról lemorzsolva a tisztítógépekben a szárrészektől elválasztani.-Farmakológiai hatás: görcsoldó, emésztést javító, nyugtató, külsőleg reuma, ideggyulladás kezelésére használható.-Felhasználás: a virág forrázatát nyugtatószerként alkalmazzák ideges, feszült állapotok, túlterheltség esetén. Jó hatású álmatlanság és ideges gyomor-és bálpanaszok megszüntetésére. Fokozza az epeműködést. Gyógyfürdőként is nyugtató, olaját belsőleg neurotikus betegeknél alkalmazzák kockacukorra cseppentve.

Orvosi pemetefű (Marrubium vulgare)

-Egyéb nevei: pemetefű, fehér pemetefű

-Család: Lamiaceae

-Drog: Marrubii herba

-Hatóanyag: diterpén típusú keserűanyag (marrubiin), cserzőanyag, nyálkaanyag, kevés illóolaj

-Morfológia: évelő növény, szára négyélű, fehéren gyapjas. Levelei keresztben átellenesek, tojásdad alakúak vagy kerekdedek, szélük csipkés-fűrészes, fonákuk fehéren molyhos. Virágzata gömbös örvökben fejlődik, virágai fehér színűek. Termése makkocska.-Előfordulás: Közép-Ázsiában és a Földközi-tenger vidékén őshonos, hazánkban is előfordul vadon.-Környezeti igény: fényigényes, melegkedvelő, szárazságtűrő.-Gyűjtés: a gyűjtést a virágzás kezdetén sarlóval végzik, nagyobb termesztett állományban akár háromszor is vágható.

-Feldolgozás: árnyékos, szellős helyen vékony rétegben kiterítve, forgatás mellett szárítják.

-Farmakológiai hatás: köptető és epehajtó.

-Felhasználás: légúti hurutos betegségek esetén (torok- és garatgyulladásban) alkalmazott teakeverékek és gyógycukorkák alkotórésze. Használják epeelválasztás serkentésére és epekőképződés megakadályozá-sára. A népi gyógyászatban gyomorpanaszok és hasmenés ellen alkalmazzák.

Citromfű (Melissa officinalis)

-Egyéb nevei: kerti méhfű, citromszagú melissza, mézfű, méregnyomófű

-Család: Lamiaceae

-Drog: Melissae herba, Melissae folium, Aetheroleum melissae

-Hatóanyag: illóolaj (citrál, citronellál, geraniol és linalool), rozmaring- és más fenolkarbonsavak, triterpének, flavonoidok.

-Morfológia: terjedő tövű, lágy szárú évelő növény, szára felálló, bokrosan elágazó. Levelei keresztben átellenesek, tojásdadok, szélei fűrészesek. A levéllemez gyéren szőrözött. Virágai a felső levelek hónaljában álörvökben nyílnak, fehér színűek. Termései makkocskák.-Előfordulás: Dél-Európában és a kelet mediterránban őshonos, hazánkban termesztik, kivadulhat.-Környezeti igény: meleg- és fényigényes.-Gyűjtés: a teljes föld feletti részét begyűjtik, a talaj feletti 8-10 cm magas rész meghagyásával.

-Feldolgozás: a begyűjtött részek azonnali szárítása ajánlott, mivel a levelei nyomásra érzékenyek és megbarnulnak.-Farmakológiai hatás: nyugtató, külsőleg antivirális.-Felhasználás: drogját teaként és más drogokkal együtt étvágy- és ízjavító, altató teakeverékekben használják. Illóolaját idegfájdalmak, ideges gyomor-, bél- és szívbántalmak esetén alkalmazható. Étkezési teaként is kellemes, akár napi többszöri fogyasztással. Vizes kivonata ajaksömör kezelésére használatos.

-Család: Lamiaceae

-Drog: Menthae piperitae herba, Menthae piperitae folium, Aetheroleum menthae piperitae

-Hatóanyag: 20 komponensű illóolaj (mentol, menton, piperiton, stb.), rozmaringsav, flavonoidok.

Fodormenta (Mentha spicata var. crispata)Borsosmenta (Mentha x piperita)Csombormenta (Mentha pulegium)Lómenta (Mentha longifolium)

-Morfológia: terjedő tövű, lágy szárú évelő növények, szára felálló, bokrosan elágazó. Levelei keresztben átellenesek, tojásdadok-lándzsásak, szélei fűrészesek. Virágaik álörvökben nyílnak, lila színűek. Termései makkocskák.-Előfordulás: természetes előfordulása a borsos- és a fodormentának nem ismert, régóta termesztett növények. A lómenta üde erdők szélein, patakok mentén fordul elő.-Környezeti igény: meleg- és fényigényesek, vízigényük nagy.-Gyűjtés: a évente kétszer vágható.

-Feldolgozás: az illóolajat vízgőz desztillációval nyerik ki, a herbát 40 °C alatt szárítják.-Farmakológiai hatás: nyál- és epetermelést fokozó, enyhe görcsoldó és gyulladáscsökkentő, érzéstelenítő, hűsítő, antiszeptikus, étvágyjavító, szélhajtó.-Felhasználás: a gyógyászatban gyomor-, bél- és epegörcsökben, szélhajtóként használják, külsőleg kenőcsökben viszketés csökkentésére. Orr- és szájnyálkahártya gyulladásban ecsetelőként; szeszes kivonatát izom- és reumatikus fájdalmak esetén bedörzsölőszerként.

A menták gyógyhatásai, alkalmazási területei:

-étvágyjavító, emésztésserkentő-epetermelést elősegítő-szélhajtó-simaizom görcsoldó-reuma, izomfájdalmak-fertőtlenítő, gyulladáscsökkentő-hűsítő, érzéstelenítő-nőgyógyászati panaszok-kozmetikai felhasználás-fogkrém, szájvíz-rágógumi-gasztronómia-dísznövény

Rozmaring (Rosmarinus officinalis)

-Egyéb nevei: szagos rozmaring, illatos rozmaring

-Család: Lamiaceae

-Drog: Rosmarini folium, Aetheroleum rozmarini (virágzó friss ágvégből)

-Hatóanyag: illóolajok (cineol, kámfor, borneol), cserzőanyag, fahéjsav-származékok (rozmaringsav), flavonoidok, triterpének, diterpenoid keserűanyagok

-Morfológia: évelő, örökzöld, erőteljesen elágazó, félcserje.Levelei bőrszerűek, épek, tű alakúak, visszagöngyöltek, fonákuk molyhos.Virágai levélhónaljiak, kétajkúak, halványkékek, liláskékek, fehérek.Termése makkocska.

-Előfordulás: Dél-Európában őshonos, hazánk déli részén áttelel.

-Környezeti igény: szárazságtűrő, melegigényes.

-Fajta: ‘Harmat’

-Termesztés: hazánkban csak kísérleti léptékben. Magvetéssel, dugványozással és bujtással is szaporítható.

-Feldolgozás: a virágzás kezdetén levágott hajtást szellős, árnyékos helyen szárítják, majd morzsolják vagy lepárolják.

-Farmakológiai hatás: levele antibakteriális, antioxidáns, gyulladáscsökkentő, illóolaja a végtagok keringését javítja, reumaellenes és idegfájdalmat csillapító.

-Felhasználás: illóolaja bedörzsölő szerekben fájdalomcsillapító, ízületi és izomreuma kezelésére használják.Levele teakeverékben epe- és vizelet- és szélhajtó, idegerősítő, étvágygerjesztő.Kozmetikai iparban kölni, szappan, krém, dezodor, sampon alkotórésze.Fűszer és likőripari felhasználása is van.

-Belsőleg csak nagy körültekintéssel használjuk, terheseknél ellenjavallt.

-Egyéb nevei: szagos ruta, nehézszagú ruta, ruta

-Család: Rutaceae

-Drog: Rutae herba

-Hatóanyag: flavonoidok (rutin), kumainok, illóolajok, alkaloidok

Kerti ruta (Ruta graveolens)

-Morfológia: évelő, félcserje, hajtásai hamvasak, leágazók.Levelei szórtak, szárnyasan összetettek, az alsók nyelesek.Virágai sárgászöldek, virágzata álernyő.Termése négyhasábú tok.

-Előfordulás: Mediterrán eredetű, hazánkban kivadulhat.

-Környezeti igény: napfény- és melegigényes, szárazságtűrő.

-Termesztés: hazánkban termeszthető, palántázással.

-Feldolgozás: mesterséges vagy természetes úton szárítják.

-Farmakológiai hatás: görcsoldó, nyugtató, epefunkciót javító. A friss növény érintése bőrgyulladást okozhat.

-Felhasználás: A rutingyártás alapanyaga (Rutascorbin), teakeverékekben magas vérnyomás és epebántalmak esetén rendelik.

Orvosi zsálya (Salvia officinalis)

-Egyéb nevei: kerti zsálya, zsálya, kakastaréjfű

-Család: Lamiaceae

-Drog: Salviae folium, Aetheroleum salviae

-Hatóanyag: illóolajok (alfa- és béta tujon, borneol, cineol, kámfor, pinén), cserzőanyag, fahéjsav-származékok (rozmaringsav), flavonoidok, triterpének, diterpenoid keserűanyagok

-Morfológia: évelő félcserje, gyökere mélyre hatoló, elágazó.Levelei lándzsásak, az alsók nyelesek, színük és fonákuk molyhos.Virágai álörvös, virágai kétajkúak, kékek, rózsaszínűek vagy fehérek.Termése makkocska.

-Előfordulás: őshazája a Földközi-tenger partvidéke.

-Környezeti igény: szárazságtűrő, melegigényes.

-Fajta: ‘Extracta’

-Termesztés: hazánkban termesztik. Magvetéssel, palántaneveléssel termeszthető.

-Feldolgozás: természetes vagy mesterséges úton, 40 °C alatt szárítják.

-Farmakológiai hatás: gyulladás- és izzadáscsökkentő, hasmenés gátló, összehúzó, antibiotikus.

-Felhasználás: fokozott izzadás ellen használják. Vizes kivonata hidegen fogyasztható, teája, alkoholos kivonatai szájnyálkahártya és fogínygyulladás esetén alkalmazott.Túladagolás esetén tujontartalma mérgezést okoz: szapora szívverés, szédülés, epilepsziás görcsök, a mellékhatások inkább az illóolaj használatakor jelentkeznek.