2 2

3

Bildungswerk interpretation

Thorsten Ludwig

Interpretációs kalauz

Örökségünk megismertetése

4 4

Jelen kiadvány katalógusrekordja elérhető a Deutsche Nationalbibliothek-tól.

http://dnb.dnb.de

Az Európai Bizottság jelen kiadvány előállításához nyújtott támogatása nem jelenti a tartalom jóváhagyását is.

A tartalom kizárólag a szerző nézeteit tükrözi, és a Bizottság nem tehető felelőssé a jelen kiadványban közölt

információk bármilyen felhasználásáért.

Bildungswerk interpretation

Am Rasen 23

D-37214 Werleshausen

Tel. +49-(0)5542-505873

www.interp.de

Szerző:

Thorsten Ludwig

Eredeti cím:

The Interpretive Guide – Sharing Heritage with People

Németországi kiadás:

Bildungswerk interpretation, Werleshausen

Első kiadás, 2014

Fordította és szerkesztette: Miszné Korenchy Anikó és Misz József

Borító és rajzok: Philip Rutt

Printed on Mundoplus (100% recycled paper) with the use of energy from renewable sources and printing colours based on plant oil ISBN 978-3-9815219-#-#

5

6 A HeriQ-ról

7 Bevezetés

8 A négy ász

9 A vezető segíti az örökség megőrzését

10 A vezetők a jelenségeket élményekké változtatják

12 Kölcsönös kapcsolat

14 A vezetők a tényeket értelmes témákba rendezik

16 Az alakzatok váltogatása

17 Kellékek mértékletes használata

18 A zavaró hatások elfogadása

19 Akadályok leküzdése

20 A látóhatár kitágítása

21 A fenntarthatóság figyelembe vétele

22 Jelenségek összekapcsolása

23 Sorozatok tervezése és felidézése

24 Egy örökség-séta értékelése

25 Kezdés és befejezés

26 Hogyan tovább?

27 Függelék

28 Feladatlap interpretációs beszélgetéshez

29 Példák interpretációs beszélgetéshez

30 Értékelőlap interpretációs beszélgetéshez

Tartalom

6 6

A HeriQ egy, az innováció terjesztésére szolgáló EU Leonardo projekt. A HeriQ

egy korábbi Leonardo projektből, a TOPAS-ból (Training of Protected Area Staff)

származik, amelynek célja az európai örökség-interpretáció tulajdonságainak és

standardjainak meghatározása volt. A TOPAS-on belül 2003-ban kifejlesztettünk

egy „Alapvető interpretációs készségek” című próbakurzust, majd a következő

években több felkészítő és minősítő kurzust tartottunk az örökségtúrák vezetői

számára.

Három szervezet fogott össze 2008-ban Németországban és megegyeztek

azokban a TOPAS-on alapuló kritériumokban és kompetenciákban, amelyek

segítségével összekapcsolható az örökség-interpretáció és a fenntarthatóság

megismertetése. Ezt a ParcInterp-nek nevezett programot az UNESCO is

elismerte. A HeriQ 2013-ban azért indult el, hogy a ParcInterp tapasztalatait

átadja más európai országoknak is.

A HeriQ két célra összpontosít:

� a túravezetőket arra inspirálja, hogy interpretációs szószólóként lépjenek

fel, támogató hálózatokat kialakítva a fenntarthatóságot szolgáló örökség-

interpretáció számára

� olyan túra- és sétavezetők felkészítésére és minősítésére, akik meg

szeretnék osztani az örökségüket a résztvevőkkel

Ez a kézikönyv a második célt kívánja szolgálni.

A HeriQ partner szervezetei:

APARE – Association pour la Participation et l’Action Régionale, France

Bildungswerk interpretation, Germany

Heritage Interpretation Center, Bulgaria

Istituto Pangea Onlus, Italy

Mediterranean Centre of Environment, Greece

National Association for Small and Medium Business, Bulgaria

A HeriQ-ról

7

Európai örökségünk hatalmas: a déli templomoktól az északi fjordokig, a Duna

madárvédelmi területeitől az Atlanti-óceánra néző rejtélyes kőkorongokig tart.

Ez a mi örökségünk. Megsúgja azt, hogy honnan jöttünk és segít felfedezni azt,

hogy merre tartunk.

Sok európai főállásban vagy önkéntesként természetvédelmi területeken és

történelmi épületekben, múzeumokban, állatkertekben és botanikus kertekben

dolgozik. Elszántan munkálkodnak azon, hogy reflektorfénybe állítsák

örökségünket és jobb megoldásokat találjanak a jövő alakítására. Az örökség-

interpretáció támogatja őket. Világszerte elterjedt megközelítésként megerősíti

az embereket abban, hogy felelősséggel gondoskodjanak közös örökségünkről

és sok értékes európai helyszínen felfedezzék a „hely szellemét”.

Az örökség-interpretáció erősen kapcsolódik a nemzeti parkok történetéhez.

Freeman Tilden újságíró 1957-ben írta meg Örökségünk interpretációja című

nagy hatású könyvét az Egyesült Államok Nemzeti Park Szolgálata számára.

Ebben definiálta először az örökség-interpretációt és fektette le annak

alapelveit. Európában 2010 óta létezik egy European Association for Heritage

Interpretation (Interpret Europe), amelyben professzionális túra- és

sétavezetők osztják meg tapasztalataikat és fejlesztik munkájukat.

Az örökség-interpretáció a média számos formáját használja, de a közvetlen

személyközi kontaktusban működik a legjobban. Ezért az interpretációs vezetés

kiemelkedő szerepet játszik. Ez a kézikönyv az interpretációs vezetők számára

készült egész Európában. A kézikönyv kipróbált és letesztelt gyakorlataival,

amelyeket a vezetők önállóan is elvégezhetnek, valamint önértékelési és

kollégák közötti coaching javaslataival segíti az interpretációs vezetőket abban,

hogy javítsák készségeiket az örökség-interpretáció négy lényeges területén.

A természeti és kulturális örökségi helyszíneken – a különböző országokban

található parkokban, állatkertekben, botanikus kertekben, kastélyokban,

kisvárosokban és múzeumokban – dolgozó túra- és sétavezetők inspirálták a

kézikönyvben leszűrt gondolatokat. Mindannyiuknak köszönetet mondunk és

reméljük, hogy ezt a kiadványt hasznosnak találják majd, és folyamatosan

fejleszteni fogják.

Bevezetés

Megértem a sziklákat,

megtanulom az áradás,

a vihar és a lavina nyelvét.

Megismerkedem a

gleccserekkel és a vad

kertekkel, és olyan közel

kerülök a föld szívéhez,

amennyire csak tudok.

John Muir

8 8

Számos kompetencia és minőségi kritérium kapcsolódik az örökség-interpretá-

cióhoz. De a legtöbb pusztán négy lényeges tevékenységen nyugszik.

Ezek a tevékenységek az úgynevezett interpretációs háromszöggel szemléltet-

hetők:

Bármely interpretációs élmény pl. egy beszélgetés, vagy épületen belüli vagy

kívüli séta célja az, hogy életet leheljen a háromszög minden egyes sarka

közötti térbe, míg a három csúcs középpontjában egy erős téma helyezkedik el.

A négy ász, amely a háromszögben összekapcsolt négy elemből – a vezetőből, a

jelenségből, a résztvevőkből és a témából – származik, a következő:

Ez a négy ász bármely interpretációs tevékenység alapvető sajátosságát adja

meg. Vegyük szemügyre őket közelebbről.

� Elősegítjük az örökségről való gondoskodást.

� A jelenségeket élményekké változtatjuk.

� Kölcsönös kapcsolatba lépünk a résztvevőkkel.

� A tényeket értelmes témákba rendezzük.

Vezető

Jelenség

Téma

Résztvevők

Kölcsönös kapcsolatba lépünk a résztvevőkkel.

A jelenségeket élményekké változtatjuk.

Elősegítjük az örökségről való gondoskodást.

A tényeket értelmes témákba rendezzük.

Az emberek nem változtatják

meg az életüket adatok

hatására. Csak élmények és

másokkal való bizalmas

kapcsolatok hatására

változtatják meg azt.

Alan AtKisson

A négy ász

9

Nagykövetté válni

Mint interpretációs vezetők, dolgozzunk akár természetvédelmi területen,

történelmi vagy kulturális helyszínen, egy múzeumban, egy állatkertben vagy

botanikus kertben, egyben őrök is vagyunk. A kártyán látható parkőr kalap

szimbolizálja felelősségünket mindazért, amit örökségünkként értékelnünk és

védenünk kell, legyen az megfogható, mint egy gótikus katedrális, vagy

megfoghatatlan, mint a boltozatai alatt visszhangzó gregorián dallam. Minden

interpretációs tevékenység fontos célja, hogy ezzel a globális gondolattal

inspirálja a látogatókat, egyben lehetővé téve számukra, hogy

megtapasztalhassák ennek helyi megnyilvánulásait is.

Személyesnek lenni

Személyiségünk kritikus szerepet játszik az interpretációs vezetésben – különösen

azon vezetőké, akik a területen nőttek fel, és akiknek élete összefonódott a

természeti vagy kulturális környezettel. A személyes élmények gyakran

izgalmasabbak a résztvevők számára, mint a tényszerű információk. És az a

benyomás amelyet, mi mint vezetők teszünk a résztvevőkre, jelentősen

hozzájárul az interpretációs beszélgetés vagy séta sikeréhez.

Oktatás helyett ösztönzés

Az ismeretszerzés mai megközelítései azt hangsúlyozzák, hogy mint vezetőknek

nem oktatóknak, nem puszta információ-szolgáltatóknak kell lennünk. Mi

facilitátorok vagyunk, magyarázatokkal szolgálunk, új perspektívákat nyújtunk a

résztvevőknek, készen állunk arra, hogy élményeinket megosszuk velük, és arra

bátorítjuk őket, hogy többet fedezzenek fel maguknak. Beszélgetéseink során

készen kell állnunk arra is, hogy megkérdőjelezzük saját nézőpontunkat.

Különböző szerepekben feltűnni

Ennek érdekében képesnek kell lennünk különböző szerepekbe bújni. A vezetők

érvelnek, figyelnek, mediálnak, magyaráznak, inspirálnak és bátorítanak,

feszültséget keltenek, vagy lazításra ösztönöznek, és mindig támogatják a

résztvevőket, hogy rácsodálkozzanak új felfedezéseikre. Egy kis színházat hoznak

létre, egy emlékezetes drámát, amely segít bevésni az üzeneteket és az

emlékeket.

Legyőzni a gyengeségeket

Bármely sikeres munka védjegye és szükséges feltétele, hogy tudatában legyünk

saját gyengeségeinknek, nyíltan foglalkozzunk velük, de fogjuk fel őket tanulási

kihívásnak. Minden egyes örökség-sétán tűzzünk ki egyetlen célt – és rögtön a

séta után értékeljük önmagunkat, hogy mennyire sikerült elérni célunkat.

Gyakorlat: Különböző szerepek eljátszása

Egy-egy témát írunk fel tíz kártyára: a szavak lehetnek „fény”, „zaj”, „kezdet” stb. Aztán több papírkalapot készítünk, úgy hogy egy szerepet írunk mindegyikre, pl. „tanár”, „mediátor”, „narrátor” stb. Egyikünk húz egy témakártyát, választ egy „szerepkalapot” és bemutatja a témát belevonva másokat a szerepbe. Egy idő után valaki más vesz egy másik „kalapot”, és eljátszik egy másik szerepet, amíg mindegyik „kalapot” fel nem használták. Sok lehetőség van a kalapos játékra.

… védelem a nagyra értékelés révén,

nagyra értékelés a megértés útján,

és megértés az interpretáció

segítségével.

Conrad Wirth

A vezető segítiaz örökség

megőrzését

10 10

A tárgyak és az események életre keltése

Bármely interpretációs tevékenység középpontjában olyan kellemes, közvetlen

élmények állnak, amelyek autentikus örökségi elemekhez kapcsolódnak. Ezeket

az elemeket jelenségeknek nevezzük, hogy hangsúlyozzuk az értéküket. Minden

jelenséget érzékeinkkel fogunk fel, legyenek azok kézzelfogható tárgyak, mint a

fák, festmények vagy a házak, vagy megfoghatatlan jelenségek, mint a táncok,

dalok, vagy a napfelkelték. Vezetőként csak ott és akkor próbálunk meg témákat

felvetni ahol, és amikor azok láthatók, vagy érzékelhetők, és mint egyedi

tárgyakra mutathatunk rájuk. Például nem foglalkozunk gótikus templomokkal

általános módon, pusztán úgy tekintve az adott templomra, mint az

építészettörténet bizonyos szakaszának képviselőjére, hanem mindig

összekapcsoljuk a látott példát saját különleges történetével és tulajdonságaival.

Ezért egy jelenség, például egy természetvédelmi terület interpretációja

különböző lesz tavasszal és ősszel, és eltérő lesz napsütésben és esőben. A

helyszín vagy tárgy közvetlen érzékelése a legnagyobb ász bármely interpretációs

tevékenység paklijában. Általában még egy romos épület vagy egy örökségtúrán

véletlenül megtalált megrongálódott lelet is erőteljesebb élmény, mint egy

tökéletes másolat vagy kép a zsebedben. Minél jobban tudja kezelni egy vezető a

váratlan (bár a tapasztalat növekedésével talán könnyebben megjósolható)

tárgyakkal vagy eseményekkel való találkozást, annál jobb vezető lesz.

Rejtett izgalmak

Egy villámcsapás kettéhasította a fenyőfát és gomba terjedt el a hasíték egyik

oldalán. A fa másik oldala felé vezetett csoport nem vette észre a helyzet

súlyosságát. Azonban hamarosan meglepődve fedezték fel a sérült területet.

Ilyen felfedezéseket meglepő hangok vagy szagok is előidézhetnek. Ezek nagyon

vonzóvá tehetnek egy örökségtúrát.

Válogatás a „hidak” változataiból

Az interpretációs háromszögben azokat a kommunikációs elemeket, amelyek

segítenek közel hozni a résztvevőket a jelenséghez, a folyón való átkeléshez

hasonlítva, képszerűen „hidak”-nak nevezhetjük. Bármely magyarázat lehet

ilyen „híd”, és egy szakértőkkel megtett mezei túrán vagy múzeumlátogatáson

a magyarázatok elégségesek lehetnek. Ám egy széles nagyközönségnek szóló

tevékenység esetén a részletes magyarázatok általában nem megfelelőek. Ezért

a vezetőknek fel kell szerelkezniük a csoportokhoz és a jelenségekhez illő

érdekes „hidak” széles skálájával.

Gyakorlat: Egy jelenség egyediségének kiemelése

Négy csoportra oszlunk, mindegyik csoport négy első látásra hasonló jelenség, pl. négy hasonló korú és nagyságú út menti fa közül választ egyet. Mindegyik csoport megvizsgálja a kiválasztott jelenség sajátosságait, összehasonlítva a többivel. Végül mindegyik csoport bemutatja a jelenséget, világosan kifejezve annak „személyiségét”.

Gyakorlat: Titkok feltárása

Egy örökségi helyszínen pl. egy szabadtéri múzeumban mindannyiunk keres egy „titkokat” rejtő jelenséget. Aztán valamelyikünk elvezeti a többieket egy ilyen jelenséghez, először felkeltve az érdeklődést, majd hirtelen feltárva a rejtett vonást, lehetőség szerint a legdrámaibb módon.

Ne próbáld meg hiúságodat

kielégíteni nagyon sok dolog

megtanításával. Az emberek

kíváncsiságának felébresztése

elegendő, hogy felnyissa az

elméket; ne terheld túl őket.

Egy szikrát csiholj csak, s ahol

jól éghető anyag van,

tüzet fog gyújtani.

Anatole France

A vezetők a jelenségeket élményekké változtatják

11

Ezen a ponton világossá válik, hogy egyes „hidak” vonzóbbak lehetnek bizonyos

résztvevők számára, mint mások. Ez fontos, a szavak megválasztásával is

befolyásolt tényező, amelyről később még szó lesz majd.

A résztvevőink világához kapcsolni a jelenséget

Az egész képre tekintve

Az eredeti tárgyak vagy helyszínek egyediként való érzékelése nem azt jelenti,

hogy nem tudjuk szélesebb kontextusba helyezni azokat. Néha még a globális

utalások is értelmesek lehetnek (20-21. old). És ezek használata örökségünk

megőrzésének példáiként elfogadható mindaddig, amíg az interpretáció a

jelenségre összpontosít.

Beszélgetések és séták

Mikor egy helyben, pl. egy régi erőd bejáratánál öt vagy tíz percig maradva

felfedjük egy jelenség néhány titkát, akkor ezt interpretációs beszélgetésnek

nevezzük. Az interpretációs beszélgetés a vezetés középpontjában helyezkedik el.

Sűrűn látogatott kiállítások és népszerű helyszínek, ahová folyamatosan érkeznek

új látogatók jó esélyt kínálnak arra, hogy megismerkedjünk ezzel a megközelítéssel;

pl. minden órában hasonló interpretációs beszélgetést tartva ugyanazon a helyen.

Az örökség-séták (22. old.) számos interpretációs beszélgetésből állnak. A

személyes interpretáció egyetlen formája sem lehet monológ; mindegyikbe be kell

kapcsolni a résztvevőket.

Módszertani „hidak”, amelyekkel egy jelenség bemutatását segíthetjük:

� magyarázat � leírás (megfigyelés) � narratíva (kalandos történet, mese, legenda, vicc) � előadóművészeti kifejezés (költemény, rím, dal, dallam) � stimuláló érzéki észlelés � izgalmas képalkotás (pl. sziklákból vagy fák alakjából) � bemutató � illusztráció (fotó, rajz, statisztika) � vizsgálat (kísérlet) � játék (szerepjáték is)

Retorikai „hidak” a jelenséghez

Összehasonlítás Ez az agyagedény olyan vékony, mint a pergamen. Példa Ezen a kereskedelmi úton például mészkövet szállítottak. Szókép Ezeknek az ősi edényeknek nagy fülük van. A perspektíva elmozdítása Ha mi faszénégetők lennénk... Humanizálás …és aztán a szú azt gondolja... Ellentét Néhányan otthon, mások egész nap itt a gyárban dolgoztak Nyilvánvaló ellentmondás A holt fa él! Idézet Szegénység a bűn szülője, mondta állítólag Arisztotelész.

Gyakorlat: Egy jelenség megközelítése különböző „hidakon” át

Az előző két keretben felsorolt „hidakat” felírjuk egy-egy kártyára, keresünk egy érdekes örökségi tárgyat, és letesszük a kártyákat a tárgy és közénk. Egy idő múlva mindenki választ egy kártyát, és amint a kártyák elfogytak, sorban mindenki szemlélteti az általa húzott „hidat”; pl. víznyelő a sziklában � idézet � „A csepp kivájja a követ.” (Ovidius)

12 12

Tudatában lenni a vezetés előnyeinek

Az interpretáció első alapelve azt mondja, hogy össze kell kapcsolnunk a

jelenséget a résztvevőink személyiségével. Ezért hasznos valamennyit tudnunk

róluk, a hátterükről és korábbi tapasztalataikról. A vezetés nagy előnye az

interpretációs táblákkal vagy multimédiás berendezésekkel szemben az, hogy

képesek vagyunk ezt a tudást megszerezni és reagálni rá.

Elérni a résztvevőket

A párbeszéd kialakítása céljából először is kapcsolatba kell lépnünk a

résztvevőkkel. Visszaemlékezve az interpretációs háromszögre újra

felhasználhatjuk a „hidak” gondolatát – ám ezúttal a vezetők és a résztvevők

közötti „hidakét”.

Az interpretációs vezetők azon keresztül gyakorolnak hatást, amit

mondanak és ahogyan mondják. A vezetés a kommunikációról és a

nyilvános beszédről szól. Mindkettő tanulható általános nyilvános beszéd

kurzusokon néhány országban, pl. közösségi főiskolákon. Példaként két

gyakorlatot mutatunk be.

Beszélgetés kezdeményezése

Bár most jelentős figyelmet szenteltünk annak, hogy miként lehet egy

prezentációt érdekesebbé tenni, de ha a vezetett séták kártyái között az egyik

ász a beszélgetés, akkor a vezetőnek tudnia kell gyorsan átváltania az „előadás-

tartásról” a résztvevőkkel való valódi eszmecserére. Egy csoportot, amely

besüllyedt a pusztán hallgató szerepbe nehéz újra „életre kelteni”.

„Hidak” a vezetőktől a résztvevők felé

� Érthetőség (nyelvi és tartalmi) � Szemkontaktus (a reakciók megfigyelése is) � Szembefordulás a résztvevőkkel és a megfelelő testbeszéd használata � Humor � Nyitottság (pl. saját eszméinktől való eltérésre való hajlandóság) � Bemutatkozás és a résztvevők néven szólítása � Odafigyelés, hogy többet tudjunk meg (Tehát sokat jártak errefelé?) � Hasonló érdeklődés és gondolatok észlelése és felfogása � A résztvevőkhöz kapcsolódó barátokra vagy csoportokra való hivatkozás � A résztvevők saját világára való hivatkozás (munka, család, hobbi stb.)

Gyakorlat: Hangulat kifejezése

Teszünk egy semleges kijelentést (pl. ősszel sok madár délre költözik) és kis kártyákat készítünk, amelyeken egy melléknév utal egy hangulatra (pl. depressziós, szégyenlős, gőgös stb.). Aztán mindegyik résztvevő húz egy kártyát és elmondja ugyanazt a kijelentést a megfelelő hangulatot kifejezve, míg a többiek igyekeznek kitalálni, hogy melyik hangulatról van szó. Gyakorlat: Egy jelenet leírása szavak nélkül

Kialakítunk egy egyszerű történetet (pl. séta a természetben) cselekvésekkel (pl. becsomagolunk egy hátizsákot, keressük az irányt stb.) és számozott kártyákra felírjuk az egyes jeleneteket. Mindegyik résztvevő kap egy kártyát. Sorjában testbeszéddel mutatják be a saját jelenetüket; hangot kiadni tilos. A végén rekonstruáljuk a történetet és a csoport megvitatja melyik jelenet volt a legjobban bemutatva és mi tette azt a legjobbá.

Ameddig én beszélek, nem

tapasztalok meg semmi újat.

Marie von Ebner-Eschenbach

Kölcsönös kapcsolat

13

BeIemerülni a résztvevőink világába

Egy beszélgetés eredhet egy kérdéseket felvető közös élményből vagy a vezető

által feltett kérdésekből. A nyitott kérdések különösen hasznosak. Nyitott

kérdések azok, amelyek különböző válaszokat eredményeznek a résztvevők

saját tapasztalataitól függően, s nem pusztán igent vagy nemet. Pl. Európa

melyik más régiójára emlékezteti önt ez a táj? A különböző válaszok gyakran jó

lehetőséget adnak a beszélgetésre.

A zárt kérdésekre csak egyetlen meghatározott válasz adható (Pl. mi a neve ennek

az építészeti stílusnak? Tudja valaki?) Ezeket csak ritkán használjuk, mert gyakran

formális tanítást eredményeznek, de természetesen a válaszok felhasználhatók

magyarázatokra.

A teljes személy bevonása

Az interpretációs vezetők mindig a fejhez, a szívhez és a kézhez szólnak.

Amibe az emberek bele tudják élni magukat, és amit maguk mondanak és

tesznek, segíti őket, hogy mélyebben magukévá tegyék az élményeket, mint

amikor csak hallanak és látnak.

Az aktivizálás első szakasza a demonstráció lehet, amelybe bevonjuk az egyes

résztvevőket. (Megfogná ezt az ágat kérem?) Ha szükség van ránk, az mindig

vonzó a legtöbb ember számára. Egy másik ösztönző lehet valaminek a

megkeresése, pl. egy veszélyeztetett növényé vagy egy építészeti stíluselemé.

A második szakasz, a valódi részvétel egy lépéssel továbbmegy. Megadja a

lehetőséget egy tevékenység előrehaladásának irányítására. A részvétel

gondolatát, amely nagyon fontos szerepet játszik a mai tanulásban, több mint

50 éve hangsúlyozzák az örökség-interpretáció lényeges elemeként. Ha az

emberek közreműködnek, akkor teljesebben bekapcsolódnak. Például egy

római villa látogatói érdeklődnek az ott élő család életének bizonyos

vonatkozása iránt és a vezető azonnal bemutatja nekik az ahhoz kapcsolódó

felszerelési tárgyakat.

A részvétellel kapcsolatos egyik kihívás az lehet, hogy a vezetési folyamat

nem látható előre részletesen. A következő oldalon kifejtjük azt, hogy miként

kezeljük ezt a bizonytalanságot.

Gyakorlat: Nyitott kérdések feltétele

Csoportokra oszlunk, mindegyik csoport választ egy jelenséget és felkészül a kérdések feltételére:

� Egy fókusz kérdés (a válasz a jelenséggel való közvetlen kontaktust feltételez); pl. mire hasonlít ennek az agyagedénynek a hangja, ha megkopogtatjuk?

� Egy vonatkoztató kérdés (amelyik a résztvevők világába vezető kapcsolatokra kérdez rá); pl. hol látott már ilyen edényt korábban?

� Egy folyamatra vonatkozó kérdés (arra kérdez rá, hogy valami miként történhet); pl. milyen körülmények között maradhattak meg ilyen edények ilyen hosszú időn át?

� Egy értékelő kérdés (amelyik egy vélemény tisztázását igényli); pl. ássuk ki az agyagedényeket vagy hagyjuk ott, ahol vannak?

Ezután mindegyik csoportból valaki beszélgetést kezdeményez a többiekkel, diszkréten belefoglalva a négy kérdést. Miután befejeztük, összehasonlítjuk, hogy melyik beszélgetésből mit tudtunk meg.

Jól csak a szívével lát az

ember. Ami igazán

lényeges, az a szemnek

láthatatlan.

Antoine de Saint-Exupéry

(Rónay György fordítása)

14 14

Az interpretációs téma

Ha tapasztalt vezetők tevékenységét figyeljük, mély benyomást tesz ránk

interpretációs beszélgetéseik és sétáik könnyedsége és tömörsége. A titok abban az

ügyességben rejlik, amellyel a hosszú történeteket ellenállhatatlanul érdekes

témákká sűrítik össze. A témák az interpretáció legfontosabb elemei közé

tartoznak. Összekapcsolják az interpretációs háromszög három csúcspontját, belső

képeket keltenek fel és ösztönző módon világos irányt adnak az eseménynek. Ám

felborítanak néhány, a formális oktatásból ismert folyamatot.

Értelmes témakijelentések keresése

Mikor vezetésre készülnek, néhányan hajlamosak a gondolatokra és tényekre

fókuszálni. Az interpretációban a hangsúly az ún. témákra és jelentésekre

tevődik át. Ez nem azt jelenti, hogy a tények nem fontosak – igazából azok. Ám

a tények másképpen szerveződnek: egy-egy téma köré. Ezen a módon a tények

sokkal emlékezetesebbé válnak. Egy téma egy nagyobb igazságot reprezentál,

amelyik a jelenség természetéhez, valamint a résztvevők hátteréhez és

tapasztalataihoz kapcsolódik.

A témák egymondatos történetek, amelyek rezonálhatnak résztvevőink

tapasztalataival. Mint a fenti példákban láthatjuk, a témák közvetlenül

kapcsolódnak a jelenséghez (ha nem alkotják, mint főtémák, egy örökség-séta

alapját; lásd a 22. oldalt).

Hogyan működnek a témák?

Vegyük például a pici magot, amelyik egy hatalmas fát rejt magába. A fa

jelenség: láthatjuk, hallhatjuk, szagolhatjuk, még meg is ízlelhetjük. Viszont

nem érzékelhetjük a növekedés folyamatát; feltételezzük, hogy ez tény. Ám azt

tudni, hogy egy fa megnőhet nem érint túl mélyen minket. De amint felismerjük,

hogy valamilyen alig észrevehető dolog egy mély benyomást keltő valamivé

fejlődhet, ennek mélyebb jelentése lehet számunkra. Ismerjük ezt a motívumot

saját életünkből, érzelmeket és értékeket idéz fel bennünk – ebben az esetben

talán a csodálatot és az önfejlesztés eszméjét. Ezért az egyszerű mag hirtelen

jelentéssel telik meg számunkra és úgy érezzük, hogy kapcsolódunk hozzá.

Jelenség

Ez a fenyőmag

Tény

megnő

Jelentés

alig észrevehető dologből egy mély benyomást keltő valamivé.

Példák témakijelentésekre

� Ez a pici mag egy hatalmas fát rejt magába. (Fenyőmag) � A farmer felesége sosem akasztotta ezt a ruhát szekrénybe. (Rongyos ruha) � Ez a kosár kevés anyagot, ám sok ügyességet igényelt. (Régi fonott kosár) � Itt egy ősi tenger fenekén állunk. (Homokkő lemez)

Gyakorlat: A tények megkülönböztetése a jelentésektől

Szétszóródunk egy területen, mindegyikünk keres egy kis tárgyat, amelyik valamilyen reakciót vált ki belőlünk. Egy textildarabra gyűjtjük a tárgyakat, és rájuk nézve megállapítjuk, hogy melyik mi. Aztán sorban mindenki körbeadja a tárgyát és kifejti a tárgy jelentését számára (pl. egy megrágott madártoll együttérzést vált ki). Közösen rámutatunk a tény (mi ez?), és a jelentés (mit vált ki belőlem?) különbségére.

A tudományos tények megragadó

történeteket igényelnek, hogy

megnyerjék az emberek vonzalmát.

Ebben az esetben a mítosz nem

versenyez az igazsággal, hanem

kapcsolódik ahhoz, ami az

embereknek számít, és ami

álmodozásra készteti őket.

Denis Guedj

A vezetők a tényeket értelmes témákba rendezik

15

Egyetemes fogalmak észlelése

A jelentések elsősorban egyéniek, de vannak közöttük olyanok, amelyek majdnem

mindenkiben megjelennek. Ezeket egyetemes fogalmaknak hívjuk – mint a

születés és a halál, vagy mint a szabadság és a rabság. Az emberi természetben

mélyen gyökerező egyetemes fogalmakat tartalmazó témák majdnem mindig

működnek. Mindenkiben előidéznek valamit, habár nem biztos, hogy mindenki

számára azonos jelentéssel bírnak. De az egyetemes fogalmak valahogyan

felcserélhetőek, ezért gyakran felületesek, különösen akkor, ha túl sokszor

használjuk ugyanazokat a fogalmakat és nem győződünk meg arról, hogy a

jelentőségük, az eredeti helyszínre vagy tárgyra vonatkozó jelentésük nyilvánvaló.

Megeleveníteni az élettelent

Sok résztvevőnk számára a növények (különösen a virágzó növények) vonzóbbak

a köveknél és az állatok (különösen a kicsik) vonzóbbak a növényeknél – míg az

emberek (különösen a gyerekek) a legvonzóbbak legtöbbünk számára. A kevésbé

vonzó jelenségek több figyelmet kapnak, ha vonzóbb dologgal társulnak. Például

egy cserépedény gyakran sokkal vonzóbbá válik, ha egy izgalmas történet szól a

felfedezéséről vagy arról, hogy mit jelentett az edény egy ősi kultúrában.

A témák világítótoronyként való felfogása

A téma nemcsak azáltal támogat minket, hogy elősegíti a kapcsolatok

kialakítását a résztvevők és a jelenségek között, hanem szervezési eszköz is.

Mint egy világítótorony, amelyik vezeti a hajó útját, a téma az egyetlen olyan

elem a vezetés során, amely nem változhat. Megengedi a résztvevők számára a

jelenség megtapasztalását, kifejezi annak jelentését számukra a fókusz

elvesztésének kockázata nélkül. Újra felhasználva a világítótorony metaforáját:

a szelek és az áramlatok miatt ritkán közelítjük meg a világítótornyot egyenes

vonalban, de mindig rajta tartjuk a szemünket.

Gyakorlat: Történetek és tárgyak összekapcsolása

Egy táskában összegyűjtünk annyi mindennapi tárgyat, ahány tagja van a csoportnak. Körbe ülünk és valaki elveszi a táskát. Találomra kivesz belőle egy tárgyat, s elmond egy történetet, amelyik vonzóvá teszi a tárgyat a csoport számára. A táska ilyen módon egyik kézről a másikra jár. Ha valaki nem tud történetet mondani, akkor leteszi középre a tárgyat és vesz egy másikat. A középen lévő tárgyakat elevenítjük meg utoljára. Vigyázat: az interpretáció során soha nem találhatunk ki tények által alá nem támasztott történeteket, hacsak explicite nem hangsúlyozzuk azt.

Gyakorlat: Jelentések dióhéjban

Környezetünkben mindegyikünk keressen egy olyan jelenséget, amely különösen nagy hatással volt rá és körülbelül tíz percig tart lerajzolni egy kártyára. Ezután két résztvevő kicseréli kártyáit és meglátogatják egymást a jelenségeiknél és leírják, mi volt az, ami mély benyomást tett rájuk. Azután újabb tíz percre különválnak, leülnek és egyetlen rövid és találó mondatban összefoglalják, amit hallottak. Ezután újra mindannyian összegyűlünk, elkalauzoljuk egymást jelenségtől jelenségig beszélgetés nélkül, csak ezt az egyetlen mondatot elmondva. Végül megvitatjuk, hogy melyik mondat használható legjobban témaként egy vezetés során.

Gyakorlat: Témák felfedezése én-üzenetek segítségével

Mindegyikünk kiválaszt egy jelenséget és átgondolja, hogy az mit mondhatna nekünk magáról. Leírjuk ezeket az „én-üzeneteket” egy papírra (pl. egy hatalmas sziklától: "egy gleccser hozott ide engem") és elhelyezzük egy megfelelő helyre a jelenség körül. Ezután átbeszéljük milyen én-üzenet a legalkalmasabb témának, melyik ellenállhatatlanul izgalmas történetet lehet elmondani a segítségével és milyen tények támasztják alá a történetet.

Egy téma

� egy rövid mondat

� belsőnkbe hatol

� egyetlen eszmét követ

� azonosítja a lényeget

� tapasztalható a helyszínen

� kapcsolódik a résztvevők világához

� világítótoronyként szolgál.

Én-üzenet

Jelenség

Téma

Tények

16 16

A háromszög kialakítása a helyszínen

Az interpretációban a csoportok elrendezését az autentikus helyszínek és tárgyak

körül „alakzatnak” nevezzük, és körülbelül féltucat ilyen formáció létezik. A

legfontosabb alapelv: a vezető ne álljon a jelenség és a résztvevők közé – hacsak

szándékosan nem akarja eltakarni a jelenséget, hogy később fedje fel azt. A

legtöbb esetben az a legjobb, ha a jelenség, a vezető és a résztvevők a 8. oldalon

bemutatott interpretációs háromszögben helyezkednek el.

A megfelelő alakzat felajánlása a csoport számára

A résztvevőknek időre és helyre van szükségük, hogy megérkezzenek az adott

jelenséghez és ott elhelyezkedjenek. A séta közben a vezető általában pár

lépéssel előrébb jár, megvárja a csoport elhelyezkedését, majd megkeresi a

legjobb helyet a maga számára. Ez az a folyamat, amelyet a csoportnak

általában nem kell észrevennie. Csak ritkán – ha a csoport veszélyben van, vagy

nem helyezkedik el, holott az nagyon fontos lenne a vezetés számára – kell a

vezetőnek irányítania a résztvevőket, pl. lépjenek hátra, álljanak sorba vagy

alkossanak kört. A megfelelő alakzat fontos kritérium a jelenség

kiválasztásában.

Különböző alakzatok használata

Minden alakzatnak vannak előnyei és hátrányai. A lináris elhelyezkedésnek (1.

ábra) sok hátránya van, ám elkerülhetetlen lehet – pl. egy csodálatos kilátású

hegyoldali ösvényen, egy város feletti erkélyen, egy mólón, ahonnan láthatók a

vízfelszín alatti rákok, vagy egy szikla lábánál, ahol láthatók a sziklafalban levő

kövületek. Ha lehetséges, ilyen esetekben előre igazítsuk el a csoportot egy

megfelelőbb helyen.

Egyetlen alakzat se dominálja az örökségtúrát! Ám gyakran uralkodik az

úgynevezett frontális munkaforma (2. ábra). Itt a csoport a vezetőre fókuszál,

pusztán abból a tényből kifolyólag, hogy ő beszél. Ha a vezető a világosan

látható jelenség mellé lép, a csoport saját maga alkotja meg a háromszög

harmadik csúcsát.

A konferencia munkaforma (3. ábra) használata az egyik módja annak, hogy a

középpont a vezetőről a csoporttagokra terelődjön át. Ez egy beszélgetésből

ered, amelynek egy része, vagy lehetőleg a középpontja a jelenség. Ez az

alakzat automatikusan ki fog alakulni egy kis tárgy, pl. egy ősi nyílhegy

bemutatásából.

Ha a vezető visszahúzódik a körből hátulról figyelve és segítve az általa

kezdeményezett beszélgetést, akkor ez tutoriális munkaformát eredményez (4.

ábra).

Végül lehetséges megosztani a csoportot úgy hogy a résztvevőknek különböző

feladatokat adunk (pl. keresés vagy megfigyelés) és megkérjük őket, hogy utána

számoljanak be; az egyéni munkaforma (5. ábra).

Az alakzatokat befolyásolja a rendelkezésre álló tér és a helyszín jellege (patak,

tisztás stb.) Minél nagyobb a csoport, annál kevesebb lehetősége van a vezetőnek.

Ahogy említettük, minden beszélgetés alatt legalább egyszer célszerű alakzatot

váltani. A Titkok feltárása gyakorlattal (10. old.) ez elérhető.

3

4

5

1

2

Az alakzatok váltogatása

17

A kellékek tudatos kiválasztása

Egy örökség-séta során számtalan módja van annak, hogy a szükséges

tárgyakat „elővarázsoljuk” táskákból és hátizsákokból. A legfontosabb

kiválasztási kritérium az, hogy a kellékek támogassák a jelenséget és a témát

– és ne csupán önmaguk kedvéért kerüljenek elő.

Ez állandó kockázat, mert a kellékek megbízhatóbbak, mint a helyszíni

jelenségek. Például a táblák felállítása a helyszínek és tárgyak előtt eligazítást

nyújthat (amennyiben térkép van rajtuk), de megzavarhatja a helyekkel és

jelenségekkel való közvetlen szembesülést.

A kellékek kellemes hatásokat kelthetnek, de elővigyázattal használandók.

Nem minden vész esetére elcsomagolt dolgot kell előhúzni, és nem minden

szórakoztató hatás támogatja valójában a jelenség bemutatását.

Kellékek

� láthatóbbá tesznek valamit (pl. látcsövek, nagyítóüvegek) � keretezik a látóteret (pl. kis fotó keretek) � fókuszálhatják a látványt (pl. látcsövek) � új látványt nyújthatnak (pl. tükrök) � összezavarják az érzékeket (pl. szembekötők, füldugók) � jelölnek vagy összekötnek (pl. zászlók, kötelek) � bepillantást nyújtanak (pl. vágókés vagy emelőfa) � sajátosságokat ismertetnek (pl. grafikonok) � érthetőbbé teszik a folyamatokat (pl. modellek, történelmi képek) � kiterjesztik a tapasztalatot (pl. termékek, mint gyanta, almabor, liszt) � ösztönzik a képzeletet (pl. vízfestmények táblákon)

Kitérő: Élő interpretáció mint a vezetés egy különleges formája

Különösen fontosak a kellékek a kosztümös élő interpretációban, amelyet gyakran használnak történelmi sétákon. Korabeli kosztümökbe öltözött karaktereket játszva az előadók a dolgokat a karakterek szemén keresztül látják és láttatják, belemerülve egy másik korba és mélyebb kapcsolatot teremtve azzal.

Megkülönböztetjük az első személyű élő interpretációt (amikor a színész a karakter bőrébe bújik) a harmadik személyűtől, amelyik leíró jellegű és gyakoribb az örökség-sétákon, ekkor a vezető csupán a hatás kedvéért visel kosztümöt. Nem igazán játssza el a karaktert, hanem pusztán bemutatja őt és a kort a kellékek segítségével.

Az első személyű élő interpretációban az interpretátor következetesen úgy viselkedik, ahogyan a karakter viselkedne a saját korában. Ez azt jelenti, hogy előre meg kell alkotnia a karaktert: vagy a karakternek választott jól ismert személy életrajzának tanulmányozásával, vagy egy fiktív korabeli karakter kidolgozásával. El kell gondolkodnia azon, hogy hol élhetett ez a személy, hány gyermeke lehetett, mik voltak a fő gondjai, kik voltak a barátai és az ellenségei stb. A résztvevők által eldöntendő problémák felvázolásával és a kérdéseikre való válaszadással bevonjuk őket a színjátékba és ez színészi és improvizációs készségeket igényel. Ezért az első személyű élő interpretációt gyakran csak röviden használják egy szokásos vezetés során, pl. ha egy középkori szénégető mutatja be munkáját egy szabadtéri múzeumi séta során vagy egy reformkori cukrász mutatja be a műhelyét és a munkáját egy múzeumi foglalkozás részeként.

Néha több interpretátor kapcsolódik be egy eseménybe, hogy különböző perspektívákat nyújtsanak (és mert ez sokkal könnyebbé teszi az élő interpretációt). Különböző karaktereket jelenítenek meg, váratlanul lépnek színre, önmagukon és témáikon keresztül ösztönzik és bevonják a résztvevőket.

Mivel az élő interpretáció sokkal nagyobb szaktudást igényel, mint egy örökség-séta vezetése, ezért alapfokú interpretációs felkészítő tanfolyamunkon nem tárgyaljuk ezt a módszert részletesen.

Kellékek mértékleteshasználata

18 18

A véletlen események lehetőségként való felfogása

A résztvevők figyelme gyakran akkor a legnagyobb, ha valami nyilvánvalóan nem

előre megtervezett dolog történik. Ezek a meglepetések tartósan a memóriában

maradnak és ezért hatékony tanulási eszközt jelentenek – ha megragadjuk a

lehetőségeket. Ezért fontos, hogy a zavarokat a mélyebb bevonásra való

kihívásként fogjuk fel. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nincs szükség az

örökségtúra megtervezésére. Míg a résztvevők értékelik, ha a vezető képes

kezelni a váratlan eseményeket, a hangulat gyorsan megváltozik, ha nyilvánvalóvá

válik, hogy ezek az események a hiányos felkészülés következményei.

A váratlan bevonása

Gyakran keletkeznek zavaró hatások magából a jelenségből; valami hiányzik (pl.

egy tárgyat eltávolítottak a kiállításról), vagy valami megjelenik (pl. egy túrán

hirtelen előtűnik egy ritka madár). Az időjárás is jelentős forrása a

meglepetéseknek. Itt ismét megnőhet a témák hatása: a kihívás az, hogy

kombináljuk az előre nem látható eseményt a meglevő témával, ez némi

gyakorlattal a vártnál gyakrabban elérhető.

Ám itt is döntő emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb ász a pakliban az örökségi

elemek közvetlen élménye. Ha valamit eltávolítottak, a vezetőnek nem szabad

úgy tennie mintha az még ott lenne, hanem emlékeztetnie kell a témára és

értelmeznie kell az új helyzetet vagy váltania kell egy másik jelenségre, amelyet

a téma támogat.

A csoport részéről érkező zavaró hatások elfogadása

Zavaró hatást eredményezhetnek azokkal a résztvevőkkel való viták, akik

informáltabbak (vagy úgy tesznek mintha azok lennének), mint a vezető vagy

nem értenek egyet az elhangzottakkal. Míg a fentebb már említett okoknál

fogva általában ajánlott felkérni a résztvevőket az aktivitásra, nehézségeket

kezd okozni, ha ugyanazok szükségesnek érzik, hogy majdnem minden

mondatunkhoz hozzászóljanak vagy ellentmondjanak annak. E jelenség

kezelésének egyik módja, hogy némi teret adunk nekik, elfogadjuk őket

partnernek, anélkül, hogy elvesztenénk a vezető szerepet. Ha ez nem segít,

akkor megkérdezhetjük a csoportot, hogy belemerüljünk-e mélyebben a vitába,

vagy folytassuk a sétát.

A konfliktuskezelés nem része a kurzusnak, de bizonyos országokban tanítják a

konfliktus menedzsmentet pl. közösségi főiskolákon. Ragadjuk meg ezt a

lehetőséget, ha módunk van rá!

Gyakorlat: Válaszolni a meglepetésekre

Három embert kivéve mindenki hátrébb húzódik a körből. A középen maradók közül ketten szerepjátékot kezdenek játszani egy kiválasztott jelenetnek megfelelő szavakkal és mozdulatokkal (pl. fatörzs kivágása egy hatalmas ácsfűrésszel). A harmadik, mint rendező működik, tapsol amint a jelenet izgalmasnak látszik. Ebben a pillanatban a színészek „lefagynak”. Más csoporttag lép be a jelenetbe az egyik játékos helyett, pontosan ugyanazt a testtartást felvéve, míg a leváltott játékos közönség lesz. A „rendező” megint tapsol és az új páros új játékba kezd. A legfontosabb szabály az, hogy az új játékos veszi át a kezdeményezést, míg a régebbi reagál. Ha az új játékos másképpen fogja fel a szituációt (pl. favágás helyett bicikligumi felfújásként) a játék teljesen más irányt vesz. Mikor az összes résztvevő szerepelt, visszaidézzük az összes jelenetet.

A zavarok precedenst teremtenek.

Ruth Cohn

A zavaró hatások elfogadása

19

Az akadályok felismerése

A szó legszokásosabb értelmében az interpretáció a jelenség, a feladó nyelvének

lefordítását jelenti a hallgató, a befogadó nyelvére. Ezt számos tényező

bonyolíthatja:

� belső akadályok:

negatív hozzáállás, információhiány, intellektuális korlátok

� külső akadályok:

nem megfelelő vagy hiányzó segítség vagy eszközök

� kommunikációs akadályok:

nyelvi nehézségek, félreértések

E felfogás szerint a résztvevők, a jelenség és a vezetők közötti akadálymentes

hozzáférés keresésének és a meglévő akadályok leküzdésének eszméje nem

korlátozódik a közvélekedés szerint hátrányos helyzetű emberekre. Például a

korlátozott hozzáférés legnyilvánvalóbb esete a kerekesszéket használó vagy

babakocsit toló embereké. Becslés szerint Közép-Európában az örökségi

helyszínek látogatóinak 40%-a valamilyen fizikai hátrányt szenved (pl. látás-,

hallássérült, járási nehézségekkel küzdő) és ez a szám társadalmunk átlagos

életkorával együtt növekszik. Vidéken az idősebb emberek gyakran egyáltalán

nem tudnak kényelmesen túrázni, mert nincs ülőhely vagy mosdó a közelben.

Az országok új polgárai nyelvi vagy kulturális nehézségekkel küzdhetnek. Habár

sok ember szemmel láthatóan hátrányos helyzetű, a halláskárosodott emberek

még nagyobb – és gyakran észrevétlen -- csoportot alkotnak.

Gondoskodás a hozzáférhetőségről

A hozzáférhetőség azt jelenti, hogy a körülmények mindenki számára

lehetővé teszik, hogy megtegyen dolgokat másvalaki segítsége nélkül

(kivéve egy kerekesszék tolása, vagy egy vak ember gyengéd vezetése). Egy

minden hátrányos helyzetű számára hozzáférhető örökség-séta megtervezése

azt jelentheti, hogy gondoskodunk pihenési lehetőségről és akadálymentes

útvonalat teremtünk, ahelyett, hogy speciális útvonalat ajánlanánk a

fogyatékkal élők számára. Ugyanez vonatkozik a hallássérült résztvevőkre

(pl. lassan és tisztán beszélünk), vagy a látássérültekre (pl. ügyelünk a

távolságra és a kontrasztra). Mindig hasznos többet leírni, mint kevesebbet,

kérdezni a visszajelzés kedvéért, és bármely tevékenység megtervezésénél

ösztönözni legalább két érzék használatát (pl. nézni és megérinteni egy

műtárgyat).

Minden vezető számára cél kell legyen, hogy gyakran lépjen kapcsolatban

hátrányos helyzetű emberekkel, hogy úgy tudja kezelni őket, mint bárki

mást.

Gyakorlat: Szokatlan érzéki tapasztalatok megteremtése

Két csoportra oszlunk. Mindkét csoport felkészül egy vezetésre ugyanarról a jelenségről. Az egyik esetben a résztvevőknek bekötik a szemét, a másik esetben füldugót viselnek. Egymás után mindkét csoport látogatója lesz a másiknak. Ez a gyakorlat jobban működik, ha a látogató csoport egyáltalán nem ismeri a jelenséget. Akkor a legjobb a gyakorlat, ha a látogatócsoport tagjai valóban hátrányos helyzetűek. A hátrányos helyzetű emberek egyesülete jó és gyakran együttműködő partner ebben a vonatkozásban.

Akadályok leküzdése

20 20

A fenntarthatóság megértése

Az ENSZ 1992-es riói Föld csúcstalálkozója óta a fenntarthatóság világszerte

alapelv lett. A fenntartható fejlődés azt jelenti, különösen az iparosodott

országok számára, hogy be kell szorítaniuk magukat a természeti környezet

által megszabott határok közé. Ez lényeges annak biztosítására, hogy a jövő

generációi méltósággal élhessék életüket. De a fenntartható fejlődés azt is

jelenti, hogy tegyünk lépéseket ott ahol a jelen generáción belül a globális

igazságosság kérdése merül fel – pl. ne zsákmányoljuk ki az olcsó munkaerőt a

világ más részein. A fenntarthatóság megismerése előfeltétele annak, hogy

megfeleljünk a fenti kritikus célokat tiszteletben tartó társadalomba való

átmenet kihívásainak. Örökségünk őrzőiként, hozzá kell járulnunk ehhez.

A fenntarthatatlan fejlődés sémáinak felismerése

A pozitív példák bemutatása mellett, a fenntartható fejlődés elveit úgy

integrálhatjuk egy örökségtúrába, ha olyan jelenségeket is bemutatunk,

amelyek jól reprezentálják a fenntarthatatlan fejlődés formáit, és amelyek

világszerte érvényesek és nagy ismeretértékük van. A Globális Változás Német

Tanácsadó Bizottsága (WBGU) 16 ilyen sémát határozott meg.

Ezek a sémák mindig összekapcsolják a természetet és a kultúrát, éppúgy mint

az ökológiai, társadalmi és gazdasági dimenziókat. Képek, történetek és

példázatok segítségével az egymásba kapcsolt szerkezetek emlékezetessé

válnak. Erőteljes pl. a horgonyzó hajók képe abban a sivatagban, ami az Aral-tó

volt, 1960-ig a Föld negyedik legnagyobb tava (Aral-tó szindróma). Erőteljes

képek azok is, amelyek csontvázak sokaságát mutatják a Száhel-övezetbeli

kiszáradt kutak mellett, ahol az embereket arra bátorították, hogy mélyebb

kutakat ásva nagyobb nyájakat tartsanak, ami a túllegeltetés és ezzel egyidőben

a talajvíz elapasztása révén hatalmas területeket tett poros sivataggá (Száhel-

szindróma).

Ám, ha résztvevőink fellelkesednek, hogy ezekkel a témákkal foglalkozzanak és

látóhatárukat a helyi gondoktól a globális problémák felé tágítsák, akkor is

fontos követelmény, hogy legyen erős kapcsolat az említett sémák és a

helyszínen lévő jelenség között.

A fenntarthatatlan fejlődés három formája

Túlzott kihasználás szindróma

Egy táj természetes ökoszisztémájának túlzott kihasználása.

� dél-amerikai példa: az Amazonas esőerdőinek kiirtása � európai példa: a Földközi-tenger túlzott lehalászása

Katanga-szindróma

Egy táj természeti erőforrásainak a meddő pusztaságig való kimerítése.

� afrikai példa: réz-, kobalt- és uránbányászat Kongóban � európai példa: lignitbányászat Brandenburgban (Németország)

Tömegturizmus-szindróma

Egy táj elpusztítása üdülési céllal.

� dél-amerikai példa: idegen fajok betelepítése a Galápagos-szigetekre. � európai példák: az örökség veszélyeztetése Neszebarban és a Saint Michel-hegyen

Az új évszázadban a legnagyobb kihívás számunkra, hogy vegyünk egy elvontnak tűnő eszmét – fenntartható fejlődés – és változtassuk valósággá a Föld minden lakója számára.

Kofi Annan

� Globális Változás Német

Tanácsadó Bizottsága

(WBGU)

World in Transition:

The Research Challenge

Berlin (1996)

Ingyenesen letölthető:

www.wbgu.de

Megélhetés megőrzése

Gazdasági fejlődés

Globális igazságosság

A látóhatár kitágítása

21

A fenntarthatóság kulcsjelenségeinek bemutatása

Ahhoz, hogy szemléltessük a fenntarthatóságot egy örökségtúrán fontos, hogy

találjunk legalább egy jelenséget a tervezett útvonal mentén, amely bemutatja

a fenntarthatóság különböző vonatkozásait.

A tanulásnak is van fenntartható módja

Mivel a fenntarthatóság tanulása sokat mond az értékekről, a résztvevőkkel és a

jelenségekkel való bánásmód kiemelkedő szerepet játszik. Az örökség-

interpretáció támogatja a tanulás ezen értékorientált módját. Az alábbi

vonatkozásokat már tárgyaltuk ebben a kézikönyvben:

� oktatás helyett ösztönözzük a résztvevőket (9. old.)

� merüljünk bele a résztvevők világába (13. old.)

� vonjuk be a teljes személyt (13. old.)

� adjunk értelmet a jelenségnek a résztvevők szemszögéből (14. old.)

� építsünk az egyetemesre (14. old.)

� fogjuk fel a véletlen eseményeket lehetőségként (18. old.)

� használjuk fel a csoport részéről érkező közbeszólásokat (18. old.)

� tegyük képessé a résztvevőket saját megközelítésük megtalálására (19. old.).

Habár a fenntarthatóság komoly tárgykör, mindig tartsuk észben, hogy bármely

interpretáció akkor a legjobb, ha élvezetes.

Gyakorlat: A fenntarthatóság kulcsjelenségeinek kimutatása

1. Mennyire szignifikáns a jelenség, mint kulcsjelenség?

Milyen mértékben szól 0 + ++ +++

a természeti kincsek védelméről? a természeti kincsek egyenlő elosztásáról?

a természeti kincsek gondos használatáról?

a jövőbeli cselekvésről?

más országok helyzetéről?

2. Nyújt-e meglepő bepillantást rejtett összefüggésekbe? 3. Támogathatják-e egyetemes értékek és emlékezetes képek? 4. Van-e olyan téma, amely emlékezetessé teszi a kép komplexitását? 5. Ez a téma értelmezhető a résztvevők számára a saját világukban? 6. Ez a téma izgalmas a résztvevők számára még akkor is, ha más kontinensekhez kapcsolódik? 7. Ösztönzi a téma a résztvevőket arra, hogy újragondolják viselkedésüket?

Példák a fenntarthatóság kulcsjenségeire (lásd még 29. old.)

Fenntarthatóság: Középkori magtár egy faluban

A magtár egy alapvető élelmiszer tárolásának és megosztásának gondolatát reprezentálja, továbbá a magok megőrzését a jövő évi vetés számára, amely még mindig megfigyelhető sok országban.

Téma: Ez a magtár évszázadokig a fenntarthatóságot reprezentálta.

Fenntarthatatlanság: Egy történelmi szénégető kemence telepe az erdőben

Az embertelen körülmények között dolgozó szénégetők gyakran kimerítették az erdő fáit, míg a faszén eladásából származó profit távoli helyekre került. Afrikában és Ázsiában még ma is sok ember dolgozik hasonló körülmények között.

Téma: Ezen a telepen az emberek távoli piacok hasznáért szenvedtek.

Természeti kincsek

védelme

natural assets

Természeti kincsek

egyenlő elosztása

Természeti kincsek

gondos használata

Múlt, jelen és jövő

Itt és máshol

A fenntarthatóság figyelembe vétele

22 22

A fő téma bevezetése

Eddig ez a kézikönyv a vezetésről szólt: egyetlen jelenségnek és témájának

összekapcsolásáról a résztvevők világával. Egy örökség-séta megtervezése

számos jelenség egymáshoz kapcsolását jelenti; és ez egy fő témát igényel. Míg

egy téma mindig egyetlen, adott helyen érzékelhető jelenségre utal, addig a fő

téma általánosabb. Egy fő téma a Tavasz az ártéren tárgyhoz kapcsolódva lehet

pl.: Hosszú pihenés után az élet az ártéren visszakerül a fényre – ha ez fontos

jelenségek révén valóban érzékelhető a helyszínen.

Téma-vonal kialakítása

Egy téma-vonal lineáris struktúrát jelenít meg. Egy fő téma alá tartozó, egyetlen

jelenséghez kapcsolódó témákat sorol fel rögzített sorrendben:

Fő téma: Évszázadokig a cseresznye termesztés formálta e völgy arculatát.

1. A falu életvonala a cseresznyefák sorfala volt.

2. Ez a gyümölcsös megteremtette saját klímáját.

3. Durva gyökérzet nélkül nem lennének finom gyümölcsök.

4. A cseresznyefák alatt a méhek új életet indítanak el.

5. A gyümölcstárolóban minden megvan, ami biztonságban tartja a termést a tél alatt.

6. E cseresznyefa fölött eljárt az idő.

Az aláhúzott jelenségekhez kapcsolodó témákat néhány tény támasztja alá,

amelyeket „hidakkal” vagy nyíltvégű kérdésekkel támogatunk. A 6. téma részletes

kidolgozása megtalálható példaként a 29. oldalon.

A téma-vonalon belül az egyes témák egymásra épülnek és a fontos részek

dramaturgiai módon rendezettek. Mivel a természet nem mindig viselkedik a

kívánatos módon, ez gyakran könnyebb kulturális környezetben. A

természetben néha vonzó jelenségeket is ki kell hagyni, ha eltérítenek a

témavonaltól.

Téma-kör kialakítása

A téma-vonal lineáris struktúrájából való kiszabadulás egyik módja, hogy a

résztvevőkkel egy nagyon szűk területen maradjunk a főtémát támogató számos

jelenséggel körülvéve. Ezt téma-körnek nevezzük. Egy téma-körön belül nincsen

előre megszabva a megnézendő jelenségek sorrendje. A sorrend a résztvevőkkel

való beszélgetésből adódik. Egy ilyen szétszórt élményre való felkészülésként a

vezetőnek meg kell ismerkednie az összes környező jelenséggel és észben kell

tartania a megfelelő témákat.

A téma-körön belül való mozgást „kalandozó” interpretációnak is nevezzük. Ezt

az interpretációs vezetés csúcsteljesítményének szokták tekinteni. Nem lehet

megtanulni egyetlen kurzus alatt, hanem főként a vezető tudásából és

tapasztalatából fakad. Nem egy szokásos vezetésen, hanem kiemelkedő

helyszíneken, folyamatosan változó hallgatósággal használják.

Csábító dolog elkerülni a lineáris struktúra követésének kihívását és előnyben

részesíteni a „kalandozó” interpretáció liberálisabb megközelítését. Ám

minden vezetőt arra bátorítunk, először menjen végig a lineáris és előre

megalkotott folyamaton, hogy hozzászokjon a személyes interpretáció

minden eszközéhez.

…egy vörös fonál húzódik

végig mindenen, amelyet nem

lehet kibogozni, anélkül, hogy

az egész fel ne bomoljék.

Johann Wolfgang von Goethe

(Vas István fordítása)

Interpretációs beszélgetés

� egyetlen színtéren történik

� csak egyetlen jelenséggel foglalkozik

� csak egy témát használ

Örökség-séta/Vezetés

� számos jelenséget kapcsol össze

� van egy fő téma és minden

jelenségnél egy téma

� egy témavonalat követ

„Kalandozó” interpretáció

� számos jelenséget és témát tart

készenlétben

� a résztvevőkre bízza a választást

� egy téma-körön belül egy fő témát

bont ki

Jelenségek összekapcsolása

23

Téma jegyzetek megírása

Az örökség-séták megfelelő kialakításának és átrendezésének jó módszere

emlékeztetőkártyák megírása mindegyik jelenséghez; a 22. oldal 6. témájának

kártyája pl. így nézhet ki:

Veszélyeztetett gyümölcsfa Tárgy: Változó földhasználat

1. tény: Valaha a gyümölcsöskert messze felért a dombra.

� mások munkájának tisztelete � leírás, régi fénykép � Hol végződött a gyümölcsös?

Milyen könnyű volt leszedni a gyümölcsöt? � frontális munkaforma, fénykép használata

2. tény: Juharfák veszik át a cseresznyefák helyét.

� sajnálkozás a cseresznyefán, a természet tisztelete � perspektívák változása, elemzés � Hogyan különböznek egymástól a fák? � egyéni munkaforma

3. tény: Az itt termesztett gyümölcsöt helyben használták fel.

� a kontextus megértése � elbeszélés (gyermekkori emlékek) � Honnan jön az általunk fogyasztott gyümölcs?

Mi ennek az előnye/hátránya? � konferencia munkaforma

E cseresznyefa fölött eljárt az idő.

Az emlékeztetőkártyák közepén levő tények mögötti sorokban lehetséges

jelentések, „hidak”, kérdések és alakzatok vannak felsorolva. A jelenség a

kártya felső, a téma az alsó részén van feltüntetve.

Balra marad a szélesebb margó. Ha az örökség-sétára kiválasztott témakártyákat

oly módon kapcsoljuk össze, hogy csak az alsó részen levő téma marad látható,

akkor egyetlen pillantással felismerhető és követhető lesz a téma-vonal.

Egyetlen jelenséghez tartozó tevékenységek felidézése

Egy örökség-séta alatt a vezető természetesen nem tudja figyelni a kártyákon

levő jegyzeteket. És ahogy korábban említettük, egy vezetés alatt elsődleges

prioritás, hogy ne kövessünk egy rögzített tevékenységi sorrendet. Szóval,

hogyan emlékezzünk minden különböző pontra?

Legtöbbünk a képekre és a színekre sokkal jobban emlékszik, mint a szavakra és

a számokra. Ezért segít, ha az összes elemet egy gondolattérképen ábrázoljuk

(lásd alul). A térkép kicsinyített változata jól szolgál a jegyzetek fedőlapjaként.

Gyakorlat: Gondolattérkép felrajzolása

A fő témát egy felhőbe írjuk be egy nagy papírlap közepén. Az egyes témákat úgy rendezzük el, hogy bármilyen irányba mehetnek a felhőből kiindulva. Mást nem írunk a papírra. Világos színekkel kezdjük a megfelelő témák köré rajzolni a jelenségeket és mindent, amit szeretnénk használni vagy kapcsolatban áll velük (pl. illatozó növények, egy szerszám használata, egy elbeszélni kívánt legenda szereplői). Néhány nappal a vezetésünk előtt kitesszük a lapot valahová, ahol a nyugodt pillanatokban elég gyakran ránézhetünk. Ezáltal a képek és egymáshoz fűződő kapcsolataik könnyebben eszünkbe jutnak a séta során és nem vagyunk arra ösztönözve, hogy rögzített sorrendben kövessük őket – ami lehetőséget biztosít arra, hogy beszélgetni kezdjünk a résztvevőinkkel.

A zsenialitás az a képesség,

amivel a bonyolultat

egyszerűvé tesszük.

Curt Wilhelm Ceram

Sorozatok tervezése és

felidézése

24 24

A kollégák ösztönzése a kritikára

Még akkor is ha nincsenek külön gyakorló kurzusok, az örökség-séták

módszertanának javítására ajánljuk a kollegiális coaching módszerét, beleértve

a későbbi értékelő megbeszéléseket. Az interpretációs kritika, ahol a kollégák

kísérik egymást, kitűnő győztes-győztes helyzetet kínál, mert mindkét fél

tanulhat az interpretációs és az értékelési folyamatból is. A coach a vezető füle

is lehet, a séta alatt meghallgatva a résztvevők kommentárjait. Ám a sikerhez a

vezetőnek és a coach-nak tisztában kell lennie az értékelés kritériumaival (lásd

30. oldal).

A megfigyelés bejelentése

Mégha csupán egyetlen vezetést értékelünk, akkor is érdemes az egész sétát

végigjárni. Egyrészt jobban megértjük a kontextust, másrészt a résztvevőket

kezdetben jobban zavarja egy megfigyelő jelenléte. Ezért a séta első része nem

igazán reprezentatív. Az elején be kell jelenteni csatlakozásunkat a sétához, mert

a professzionális visszajelzés aligha lehetséges jegyzetek készítése nélkül. Ettől

eltekintve egy coach-nak úgy kell viselkednie, mintha résztvevő lenne. A vezető

és a coach nem beszélhetnek egymáshoz a séta alatt.

Bölcsen használjuk a kamerát!

A gyakorlásban a videofelvevők hasznosak lehetnek – még akkor is ha a videók

kiértékelése időt igényel. Ám egy örökség-séta értékeléséhez általában ne

használjuk, mert sok résztvevő nehezen tudja figyelmen kívül hagyni. Jó minőségű

hangrögzítő készülék fokozhatja az érzékelést és segíthet utólag felidézni a

szituációkat. Mindenesetre a résztvevőknek minden rögzítéshez előzetesen hozzá

kell járulniuk.

Az értékelési eredmények dokumentálása

Egy vezetés utáni értékelési összejövetel célja, hogy megegyezés szülessen

legalább egy apró javításról, amelyet a vezetőnek meg kell valósítani a következő

örökség-sétán. A kötelezettségvállalás érdekében ezt a megegyezést le lehet írni

és mindkét fél aláírhatja azt a vezetőnél maradó értékelőlap hátoldalán. A másik

esetben, ha nem születik megegyezés, az értékelő beszélgetés bizalmas marad.

Ennek nyugodt helyen kell lezajlania, ahol a vezetőt kérdezik először saját

észrevételeiről. A visszajelzés főként egyes szám első személyben történjék

(kerülve a „te így és úgy”-ot…), leírásként és nem értékelésként, először

valamilyen pozitív vonásra rámutatva. A kritikának mindig méltánylónak és

konstruktívnak kell lennie, képessé téve a vezetőt készségeinek javítására. Mivel

az interpretáció egyfajta művészet, ezért a dolgok gyakran különféleképpen

szemlélhetők.

Az interpretációs kritika lépései

1. Milyennek találtad a vezetésedet? Mi az, ami igazán jól sikerült? Hol látsz valamilyen javítási lehetőséget?

2. Úgy gondolom az jó volt, hogy... Én még látok lehetőséget a javításra...

3. Milyen világos célkitűzésed van a következő vezetésedre nézve?

Egy örökség-séta értékelése

25

Ezek a módszerek az interpretációs vezetés módszertanára fókuszálnak és a

modul vagy kurzus végén tehető gyakorlati vizsga is csak egy interpretációs

beszélgetésre korlátozódik. De a legtöbb tanulási kérdésnek van egy szervezési

háttere, amelyeket legalább futólag érintünk ebben a fejezetben.

A hosszúságot és az időtartamot úgy kell megválasztani, hogy a séta ne váljon egy

vezetett kirándulássá. Ez egy benti kiállításon általában nem probléma, de külső

helyszíneken ez előfordulhat. Külső helyszínen történő séta ne tartson tovább két

óránál, és az egyik jelenségtől a másikig való eljutás ideje ne legyen hosszabb 10

percnél, hogy el ne veszítsük a résztvevők figyelmét. A nagyobb csoportoknál

különösen fontos, hogy bizonyos időközökben megálljunk és összegyűlve

ellenőrizzük, hogy minden résztvevő megvan-e.

A csoport létszáma 15 főnél ideális a személyes interpretációnál (a helyszíntől

függően), mert így párbeszéden alapuló személyes kapcsolat is kialakítható. Minél

nagyobb a csoport, annál kisebb esélye van az egyes résztvevőknek az aktív

részvételre.

A séta meghirdetésekor (sajtóban, szórólapokon stb) használjunk egy vonzó

címet vagy szlogent és egy rövid, de izgalmas leírást a helyszín bemutatásával

együtt. Ennek tartalmaznia kell a gyülekezési helyet, a dátumot a kezdési és a

befejezési időponttal együtt. Kinti sétáknál a találkozási pont általában egy

tömegközlekedéshez közeli parkoló lehet, a kezdési időpontot pedig érdemes

összehangolni a tömegközlekedés menetrendjével is, illetve célszerű

meghatározni a túra nehézségét illetve a megfelelő öltözködést vagy a

szükséges felszerelést. Ha a sétát mindig ugyanaz a személy vezeti, meg lehet

adni a nevét és a telefonszámát is.

Kezdés előtt, a vezetőnek jól láthatónak kell lennie a gyülekezési helyen. Ez

különösen fontos a városi vagy múzemi találkozási pontoknál, ahol nagy

lehet a tömeg. Ez meleg fogadtatást nyújt és biztonságot ad a résztvevőknek.

Ugyanígy fontos része a sétának a bevezető áttekintés illetve egy könnyen

megtalálható találkozási vagy a záró pont meghatározása arra az esetre, ha

valaki eltéved a séta során. Az elsősegély felszerelés mellett (különösen kinti

sétáknál) egy mobiltelefont is érdemes vinni, ha van a helyszínen

lefedettség.

Kezdéskor, a létszámot – és nehéz terepen – a szükséges felszerelés meglétét

érdemes ellenőrizni. Ha vannak, a szabályokat is fel kell sorolni, pl. mit lehet

megérinteni és mit nem. Egy bemutatkozó körben megismerkedhetünk a

résztvevőkkel és hogy mi érdekli őket. Így megismerjük az elvárásaikat, és

később ezekre visszautalhatunk a séta során.

A séta alatt a sebességet a lassabb résztvevőkhöz kell igazítanunk. Az egyes

interpretációs beszélgetéseknek nem szabad 10 percnél tovább tartaniuk, és az

időkerethez mindenképpen tartanunk kell magunkat, hacsak a csoport máshogy

nem egyezik meg.

A séta végének speciális élménynek kell lennie egy a fő témát illető, világos

konklúzióval. Ennek lehetőség szerint egy csendes helyen kell történnie, ahol

minden résztvevő jól tud a vezetőre koncentrálni, és még mielőtt a csoport elkezd

felbomlani.

Kezdés és befejezés

26 26

Ez a kurzus vagy modul örökségi vezetők számára jó alapot nyújt egy általános

nem-formális tanulási helyzetben levő közönség és az örökségi helyszín vagy

egy gyűjtemény (ideértve az állatkertet vagy a múzeumokat is) közötti

kapcsolat megerősítésére. Azonban a 40 órás kurzus vagy modul túl rövid

ahhoz, hogy teljes gyakorlatot biztosítson, és sok témát csak futólag

tárgyalhat. Ezért javasoljuk kiegészítő tanfolyamok elvégzését is. A különböző

országokban ezekért a különböző témákban szervezett kurzusokért különböző

szervezetekhez fordulhatunk. Ebben a fejezetben adunk néhány ötletet a

további témákra.

Interpretáció

� „kalandozó” interpretáció

� élő interpretáció

� megfigyelés és értékelés

Kommunikáció

� szónoki és kommunikációs készségek

� problémamegoldás

� improvizáció

Célcsoportok

� gyerekek

� fiatalok

� helyi emberek

� fogyatékkal élő emberek

A munkától függően lehetnek más célcsoportok is, amelyek az adott országban

fontosak. Ráadásul, kiemelt figyelmet kell kapnia a fenntarthatósági oktatás

specialitásainak is. A megfelelő kurzusokat megtalálhatjuk a közösségi főiskolák

és az ezzel foglalkozó civil szervezetek kínálatában. Magunknak kell

megkeresnünk, hogy mi támogatja legjobban a kézikönyv elején említett négy

tevékenységet.

Habár az interpretációs vezetés területei általában taníthatóak, sikerünk

nagyrészt azon a kérdésen alapul, mennyire vagyunk nyitottak a

résztvevőinkkel való találkozásra és mennyire ismerjük azt a helyszínt vagy

eszközt, amelynek nagykövetei vagyunk. Ismerőssé válni nem csak azt jelenti,

hogy több tényt ismerünk, hanem azt is, hogy folyamatosan magunk is

személyes tapasztalatot szerzünk a helyről. Nemcsak azért érezzük otthon

magunkat a nappalinkban, mert sokat tudunk arról, hogy a bútoraink milyen

anyagból készültek. Az „otthon” egy olyan gondolat, amely nem írható le

kizárólag tényekkel. Hogy helyszínünket vagy eszközünket „otthonossá” tegyük,

ott kell „élnünk”. Az interpretációs vezetésre vonatkoztatva, ezért a gyakorlás a

siker legjobb kulcsa.

Az örökség-interpretáció módszerei számos évtizeden át sok alkalommal

bizonyítottak. Ám még a pusztaságban, a városokban, a kulturális helyszíneken

vagy az utolsó európai vadonban sem garantált a siker. Mint a halászatban, a

vadászatban vagy a gombászásban is a megjósolhatatlan a vonzerő lényeges

részét képezi.

Végül is az összes kis siker és kudarc eredménye adja azt, amit élménynek hívunk.

Ez tesz minket gazdaggá.

Az interpretáció felfedező

utazás az emberi érzelmek és

az intellektuális fejlődés

földjén, és nagyon nehéz előre

látni azt az időt, amikor a

vezető önbizalommal

mondhatja, „most teljes

mértékben megfelelünk a

feladatunknak”.

Freeman Tilden

Hogyan tovább?

27

Egy interpretációs beszélgetés kidolgozása és fejlesztése

A következő oldalakon az alábbiak találhatók:

� egy feladatlap

� példák

� értékelőlap

egy kb. 10 perces interpretációs beszélgetéshez.

A feladatlapot az alább felsorolt lépésekben érdemes kitölteni; a zárójelben

levő számok azt jelzik, hogy az aláhúzott kifejezések magyarázata melyik

oldalon található a kézikönyvben:

1. Érdekes jelenség kiválasztása (10-11. o.) egy bizonyos tárgykörben (22. o.)

2. Téma kidolgozása a jelenséggel kapcsolatban (14-15. o.)

3. Három tény kiválasztása (14. o.), amelyek kapcsolódnak a jelenséghez,

alátámasztják a témát és jelentőséggel bírnak a résztvevőink számára

(14.o)

4. Gondoljuk át mely „hidakat” használhatjuk (10-12. o.), hogy a tényeket

életre keltsük!

5. Gondoljuk át, a résztvevők hogyan vonhatók be nyitott kérdésekkel (13.

o.) és kellékekkel (17. o.)!

6. Válasszuk ki a megfelelő alakzatokat (16. o.) és gondoljuk át, hogy a

jelenség milyen izgalmas felfedezést kínál (13. o.)!

Ha az interpretációs beszélgetés egy vezetés része, akkor az értékelőlapot

használhatjuk kollegiális coaching keretében az értékelés során. További

információ erről a 24. oldalon található.

A vizsga az értékelőlapon alapszik. A feladatlap kitöltése nagyon hasznos

lehet a különböző elemek kipróbálásánál és az ötletelésnél. Azonban a

résztvevőkkel történő párbeszéd elengedhetetlen; a tények felsorolása a

lapon nem fontos, és amíg a téma nyilvánvaló, nem szükséges minden ötletet

megvalósítani.

Sok vezető hasznosnak találta a feladatlap kitöltését a gyakorláshoz. De ne

ragaszkodjunk hozzá túlságosan! Az interpretáció művészet, a túl sok részlet

elronthatja.

Függelék

28 28

A tények sorrendje nem rögzített, és nem muszáj felhasználni az összes

hidat és nyitott kérdést. Ám fontos, hogy a témát végig szem előtt tartsuk.

Feladatlap interpretációs beszélgetéshez

29

A jelenség ebben a példában egy öreg cseresznyefa, amelyet elnyomott egy

magas juharfa, mivel a korábbi gyümölcsöst elborította egy vadon nőtt erdő.

Példákinterpretációs

beszélgetéshez

30 30

Az értékelőlap a kollegiális coaching támogatására készült. Nem az osztályozásról

szól. Az értékelési javaslatoknak transzparensnek, a megjegyzéseknek

átgondoltaknak és egyértelműeknek kell lenniük.

Értékelőlap interpretációs beszélge- téshez

31

32 32