A TARTALOMBÓL

„Calvinus Tyrannus?”– Adalékok a genfi Konzisztórium

létrehozásának történeti, teológiai és etikai aspektusaihoz

* * *

A 2011-es népszámlálás

adatai elé

* * *

Szabadság – felelõsséggel

ALAPÍTVA 1925

ÚJ FOLYAM (LV)

20121

THEOLOGIAISZEMLE

A MAGYARORSZÁGI EGYHÁZAK ÖKUMENIKUS TANÁCSÁNAK FOLYÓIRATA

THEOLOGIAISZEMLE2012. 1. szám

Felelõs kiadó:Magyarországi EgyházakÖkumenikus Tanácsa

Szerkesztõség:Ökumenikus Tanács Irodája1117 Budapest, Magyar tudósok körútja 3.Telefon: 371-2690 Fax: 371-2691

Kiadóhivatal: A Magyarországi Református EgyházKálvin János Kiadója1113 Budapest, Bocskai út 35.Telefon: 386-8267, 386-8277

Index: 26 842ISSN 0133 7599

Fõszerkesztõ:dr. Bóna Zoltán

Szerkesztõségi bizottságelnöke: dr. Kádár Zsolttagjai: dr. Cserháti Sándor

dr. Fekete Károlydr. Kodácsy Tamásdr. Reuss AndrásHáló GyulaKalota JózsefSzuhánszky T. GáborT. Németh László

Olvasószerkesztõ:Jakab László Tibor

Nyomás és kötés: HVG Press Kft.

Felelõs vezetõ: Erényi ÁgnesNyomdai elõkészítés: Külalak Bt.

Elõfizethetõ a kiadóhivatalban, pos-tautalványon, vagy átutalással a Re-formátus Kálvin Kiadó 11711034–20856731 számlájára.

Elõfizetési díj egy évre: 6300,– FtEgyes szám ára: 1575,– Ft

Elõfizetési díja nyugati terjesztés-ben befizethetõ a fenti forintszám-lára.

Megjelenik negyedévenként

szerzett ilyen-olyan tapasztalatok mondatják sokakkal, hogy ami nemjelenik meg a médiában, az nem is létezik. A híradásokban való megje-lenés egyébként régi vágy és a hírforrástól függõen jeleníti meg a tényekmegerõsítését vagy éppen az állítások hitelének elbizonytalanodását.Ennek a gondolatnak a mentén juthatunk el oda, hogy az a szervezet, in-tézmény, közösség, program, amelyiknek nincs önálló honlapja, azvagy nem létezik, vagy ha létezik is, nincs jelentõsége. Természetesenezeket a markáns, ugyanakkor felszínes megállapításokat nem abszolu-tizáljuk, de megvalljuk, hogy ezek is motiválták azt a lépést, hogy mireez a lapszám az olvasó kezébe jut, addigra a Theologiai Szemle – leg-alábbis a tervek szerint – önálló honlappal fog rendelkezni.

Eddig is megjelentünk az internet világában, de a laptulajdonos hon-lapjának egyik menüpontjaként. Természetesen ezt továbbra is fenn-tartjuk, de a bizottságunk úgy döntött, hogy önálló honlappal is igyek-szünk elérni olyanokat, akik a hagyományos, papír alapú kiadványokatritkábban veszik a kezükbe s olyanokat is, akiknek az érdeklõdési kö-rükbe az intézményes ökumené nem tartozik, de a teológiai tudomá-nyosság igen.

A honlapon természetesen visszatekintünk lassan kilenc évtizedesmúltunkra. Ízelítõt adunk a korábbi évek írásaiból és figyelemfelhívás-ként megjelenítjük az aktuális számunknak a tartalomjegyzékét. A hon-lapot látogatók közelebbrõl megismerhetik a szerkesztõket, a szerkesz-tõi célkitûzéseket, amelyek talán inspiratív erõvel bírnak a TheologiaiSzemlében való írásra és a Szemle olvasására is.

Hisszük, hogy nem csak a biblikus teológiának, a segédtudomány-oknak és az interdiszciplináris megközelítésben történõ valóság- ésigazságkeresésnek van jövendõje, hanem azt is hisszük, hogy ennek amunkának a modern infokommunikáció eszköztárát még intenzíveb-ben kell használni. Tudjuk, hogy a honlap elkészítése és karbantartásanem egy forradalmi tett. Mégis örömmel és reménységgel hívjuk fel ráazoknak a figyelmét is, akik a Szemle munkáját figyelemmel kísértékvagy abban aktívan részt vettek és azoknak is, akiknek látókörébe ép-pen a honlap által kerül be e kiadvány.

Ez a honlap hisszük sokak számára bepillantást ad a Szemle sajátosvilágába, „otthonába” s ugyanakkor otthonosabbá teszi a TheologiaiSzemlét az internet útján elérhetõ gazdag tudományos források között.http://theolszemle.meot.hu

Bóna Zoltán

A fõszerkesztõ jegyzete

Információs társadalmunkban

1. szám március 15.3. szám szeptember 15.

2. szám június 15.4. szám december 15.

A Theológiai Szemle egyes számainak megjelenési ideje:

A szerkesztõség közleménye

Kérjük kedves munkatársainkat, hogy szövegszerkesztõvel készült írásaikat E-mail-ben Microsoft Word dokumentumban küldjék el szerkesztõségünkbe. A dokumentummérete A/4-es álló formátum, 2,5 cm-es margóviszonyokkal. A kenyérszöveg 12 pontosTimes New Roman betûtípusból legyen szedve, szimpla sorközzel, ezzel is meg-könnyítve az elõzetes terjedelemszámítást. Ha a dokumentum tartalmaz görög vagyhéber írást is, úgy csatolják ezeket a betûtípus file-okat is az anyaghoz, ennek hiányábannem garantált az írás pontos megjelenítése. E-mail címünk: theolszemle@meot.hu.Internet: http://www.meot.hu.

Az írás közlése nem jelenti azt, hogy a szerkesztõség a szerzõvel mindenben egyetért.A cikkek tartalmáért minden szerzõ maga vállalja a felelõsséget. Dokumentumok meg-õrzését, visszaküldését nem tudjuk vállalni."

KÉZIRAT LEADÁSÁNAK IDEJE: 2012. 03. 01.

3

Ebben a gyorsan változó és az értékeit az elmúlásnakés az enyészetnek az oltárán eltékozló világban egy az,ami nem változik meg soha és nem múlik el soha: az Úrbeszéde, mely megmarad örökre. Ez az örök üzenethangzik felénk nemzedékrõl nemzedékre. Ez az öröküzenet, láttatja meg velünkKrisztusnak a halál felett aratottgyõzelmét és dicsõségét. Ez azörök üzenet gerjeszti szívünkbena reménységet, hogy szemlélhes-sük Jézus Krisztusban a magunkjövõjének zálogát. Ez az öröküzenet segít bennünket abban,hogy minden mostani bajunkon,valós bûnünkön túltekintve, a mihitünk reménység legyen Isten-ben és életünk ebben a remény-ségben folytatott élet legyen.

A változó idõk minden újsze-rûségétõl és modernségétõl érin-tetlenül, tisztán szól ez az öröküzenet most is. Az új élet titok-zatos erejével hat át és az igazsághatalmával tisztít meg. Ez azörökkévalóság és az életszentségdimenziója. Krisztus önmagátadta e világért. Ezért hív Isten,ezért kap minden nép meghívástKrisztushoz, hogy szentté vál-jon.

A nemzedékek hosszú sorá-nak egymástól eltérõ élettörténe-tei révén, a megszentelõdés kü-lönféle útjain járva egyetlen kö-zös célja lehet csak az embernek,az, hogy kövesse Krisztust és le-gyen hozzá hasonló, váljékKrisztusivá, azaz Krisztus-képû-vé, mivel õ a mi emberi sorsunklegvégsõ célja.

Kiderül ebbõl az igébõl, ésPéter egész szolgálatából, hogynemcsak hallotta azt, amit Jézustanított neki, nemcsak értette azt,hanem egész lénye, jelleme át-alakult általa. A látása, az életszemlélete, az értékrendje,az õt ért vádak és szenvedések átélésének a mikéntje, aszemélyisége hasonlítani kezdett Jézushoz. Betöltötteteljes lényét mindaz, ami Jézusból kiáradt. Éppen ezértJézus maga élt Péterben. Egészen azonosult vele. Birto-

kolta Isten biztos ismeretét, igazságát. Bízott Urában.Ezért lett Krisztus valóság az életében, ezért telt meg aszíve szeretettel.

Azért meglepõ ez, mert nem mindig volt ez így! Is-merjük Péter életútját. Egyszer kész mindenre Mesteré-

ért ... néhány óra múlva pedigmegtagadja Jézusát; hogy húsvéthajnalán rohanva keresse; majdpünkösdkor Szentlelkes erõvelhirdesse a dicsõséges Krisztust.

Micsoda átalakulás! Jézus tü-relmes szeretetének, az õ igéjé-nek és Szentlelkének a munkájaez minden emberben. Õ azt ígé-ri, hogy azoknak jelenti ki ma-gát, akik szeretik õt. Ezért Péter-tõl sem kérdezett mást feltáma-dása után, csupán ennyit:„Szeretsz-é engem?” Mert sze-rette Krisztusát, errõl az újjáte-remtõ szeretetrõl tett tanúságotPál apostol is hitvallásában:„Élek pedig többé nem én, ha-nem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testbenélek, az Isten Fiában való hitbenélem, a ki szeretett engem és ön-magát adta érettem”. Péter is ígytudja egyre nagyobb hitelesség-gel hirdetni, ki Õ.

Isten szava, a teremtõ igemunkálja ki bennünk is ezt anagy átalakulást. Aki befogadjaaz Isten igéjét, abban az ige cso-dás munkát végez. Átalakítja azembert, újjáteremti és üdvösség-re segíti. Megszenteli, hogy hiteértékével azonos életet éljen.

Ezzel a reménységgel kellegyszer mindenkinek elindulniaa Krisztust követõ úton, külön-ben hiába beszélünk bármirõl,hogy mi van utána. Tanítványai-nak és az õt olvasóknak-hallga-tóknak a makarizmákra utalva,

Jézus az életszentség felé vezetõ útként a nyolc boldog-mondást jelölte meg. Reménykedjetek abban a kegye-lemben, melyre elvezet. Ámen

Jakab László Tibor

SZÓLJ, URAM!

Reménységben folytatott élet

Ezért tehát elméteket felkészítve, legye-tek józanok és teljes bizonyossággal re-ménykedjetek abban a kegyelemben, ame-lyet Jézus Krisztus megjelenésekor kaptok.Mint engedelmes gyermekek ne igazodjatokazokhoz a korábbi vágyaitokhoz, amelyektudatlanságotok idején voltak bennetek, ha-nem – mivel õ, a Szent hívott el titeket – ma-gatok is szentek legyetek egész magatartá-sotokban, úgy, amint meg van írva: „Szen-tek legyetek, mert én szent vagyok.” Ha pe-dig mint Atyátokat hívjátok õt segítségül,aki személyválogatás nélkül ítél meg min-denkit cselekedete szerint, félelemmel tölt-sétek el jövevénységetek idejét, tudván,hogy nem veszendõ dolgokon, ezüstön vagyaranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölthiábavaló életmódotokból, hanem drágavéren, a hibátlan és szeplõtelen Báránynak,Krisztusnak a vérén. Õ ugyan a világ terem-tése elõtt kiválasztatott, de az idõk végén je-lent meg tiértetek, akik általa hisztek Isten-ben, aki feltámasztotta õt a halottak közül,és dicsõséget adott neki, hogy hitetek Isten-be vetett reménység is legyen. Tisztítsátokmeg lelketeket az igazság iránti engedel-mességgel képmutatás nélküli testvérszere-tetre, egymást kitartóan, tiszta szívbõl sze-ressétek, mint akik nem romlandó, hanemromolhatatlan magból születtetek újjá, Is-ten élõ és maradandó igéje által. „Mertminden test olyan, mint a fû, és minden di-csõsége, mint a mezõ virága: megszárad afû, és virága elhull, de az Úr beszéde meg-marad örökké”. Ez pedig az a beszéd, ame-lyet hirdettek nektek.

1Pt 1,13-25

4

„[Kálvin] elvitázhatatlanul a reformáció legsötétebbalakja. Istenrõl és az emberekrõl alkotott fogalmai, rólukhirdetett tanításai elképesztõ szörnyûségek […] E vissza-taszító, iszonyt és rémületet kiváltó tanításának erõsza-kos úton-módon való elterjesztésére Genfben külön szer-vet léptetett életbe. Konzisztórium néven bujkál a törté-nelem poros lapjain ez az inkvizíciós intézmény, amelyik-nek õ volt sugalmazója, a háttérben rejtõzõ mozgatója”– olvasható a Keddi Posta katolikus lap 1930. augusztus5-ei számában, „G. D.” aláírással.2 Fellapozva Kálvin Já-nos egyház- és társadalomformáló szolgálatát bemutatótanulmányokat és lexikon-szócikkeket, nehéz volna fi-gyelmen kívül hagyni azokat a szélsõséges sztereotípiá-kat, amelyek a reformátort Genf városának könyörtelenlelki zsarnokaként jellemezték.3 Ennek következtébennem meglepõ, hogy még a református egyházi köztudat-ban is széles körben terjedt el az a végletekig leegysze-rûsített, félrevezetõ megállapítás,4 miszerint a genfi kon-zisztórium teológiai és gyakorlati princípiumai a spanyolorvos, Servet Mihály (Miguel Serveto) perében jelentekmeg a legszignifikánsabban.5

Tény, hogy Kálvin János genfi szolgálata során hatá-rozott erõfeszítéseket tett „Isten városának, az új Jeru-

zsálem (Barth)”6 felépítése érdekében. A genfi konzisz-tórium elsõ, eseménydús idõszakát (1541-1546) követõ-en, 1546-ban került sor Kálvin két bibliakommentárjá-nak (Magyarázat Pál apostol 1-2 Korinthusi leveléhez)kiadására,7 amelyben a reformátor újra és újra az olvasókelé tárja a korinthusi és a genfi egyház vallásos és társa-dalmi kontextusának sajátos összefüggéseit. A reformá-tor bibliamagyarázatainak, továbbá 1541-es, elsõ francianyelvû Institutiójának8 részletes vizsgálata jelentõsenhozzájárul azon mélyreható teológiai és etikai felismeré-seinek megértéséhez, amelyek egyházfegyelmi bizottsá-gának tevékenysége által elsõsorban egy új „Isten-nép”vallásos nevelésére irányultak.9 Mégis a reformátor szi-gorú egyházfegyelmi törekvéseit érõ kritikai reflexiókszükségessé teszik egy olyan önálló tanulmánykísérletközzétételét, amely nemcsak a konzisztórium létrehozá-sának történeti aspektusait, hanem annak fontosabb teo-lógiai és etikai alapvetéseit is tárgyalni kívánja.

TANÍTS MINKET, URUNK!*

„Calvinus Tyrannus?”

– Adalékok a genfi Konzisztórium létrehozásának történeti, teológiai és etikai aspektusaihoz1

Jerom Bolsec, one of the most notorious theological and personal opponents of John Calvin, depictedhim as a „bloodthirsty tyrant of Geneva.” According to Bolsec Calvin exercised his political, moral, and spiritual control over the church and the state by the unlimited power of his “private institute”, namely: theconsistory. However, Calvin was taking pains to set up an intellectual and moral reformation in Geneva onthe basis of the Holy Scripture, still the very strict morals, pressured by the consistory, made him one of themost contradictory reformers of his times. Moreover, the well-known death penalty of Michael Servet (MiguelServeto) just intensified the people’s depression, created by Calvin’s unpopular moral codes. As a result, thepresent article scrutinizes the historical (chapter 1.), theological (chapter 2.), and the ethical (chapter 3.)backgrounds of the Genevan Consistory in the lights of Calvin’s personal correspondence, biblicalcommentaries, and his Opus Magnum, the Institutes. The essay intends to point out that Calvin was by nomeans a genevan dictator, but a high-esteemed moderator of the Genevan Consistory.

Kálvin János egyik leghírhedtebb teológiai és személyes ellenfele, Bolsec Jeromos a reformátort „Genfvérszomjas diktátorának” tartotta. Bolsec elõszeretettel hangsúlyozta, hogy Kálvin politikai és morális hatal-mának érvényesítésében egy általa létrehozott intézmény, nevezetesen a genfi konzisztórium játszott jelentõsszerepet. Jóllehet Kálvin szellemi és morális reformációja egyedül a Szentírásból táplálkozott és Genf váro-sának megújítására irányult, mégis az egyházfegyelmi tanács szigorú erkölcsi ítélkezése Kálvint koránakegyik legellentmondásosabb reformátorává tette. Servét Mihály (Miguel Serveto) híressé vált pere, majd ki-végzése pedig csak olaj volt a tûzre! A reformátor szigorú egyházfegyelmi gyakorlatát érõ kritikai reflexiókezért szükségessé teszik a genfi konzisztórium létrehozásának történeti (1. fej.), teológiai (2. fej.) és etikai(3. fej.) alapvetéseinek pontosabb megrajzolását, s mindezt Kálvin leveleinek, bibliamagyarázatainak és Insti-tutiójának vizsgálata alapján. A tanulmány bemutatja, hogy Kálvin korántsem „Genf városának vérszomjasdiktátora”, hanem sokkal inkább a konzisztórium megbecsült moderátora volt.

* Ebben a rovatban csak lektorált tanulmányok jelennek meg!

5

1. Kálvin egyházfegyelmi bizottságának történeti aspektusai

1.1. A konzisztórium létrejöttének hibás adatai a kur-rens Kálvin-kutatásban

A genfi konzisztórium „intézményének eredete tisztá-zatlan” – írja Alister E. McGrath, a magyar nyelven elér-hetõ legfrissebb, tudományos igényû Kálvin életrajz szer-zõje, majd így folytatja: „a létezõ házassági bíróságok,mint a zürichi Ehegericht,10 lehettek modelljei, s genfiprototípusát talán még Kálvin strasbourgi számûzetéseidején alapították.”11 A méltán híressé vált oxfordi teoló-giatörténész könyvének az Osiris Kiadó által közzétettmagyar nyelvû kiadását12 azonban érdemes összevetni aszerzõ eredeti munkájával,13 hiszen a fordító egy szellem-történetileg nagyon lényeges kiegészítéssel – „talán még”– gazdagította a magyar nyelvû szöveget. A Nagy Móni-ka Zsuzsanna által eredményezett „változtatás” igen sze-rencsésnek bizonyult, hiszen McGrath az angol nyelvûszövegben, Harro Höpfl The Christian Polity of JohnCalvin címû munkájára utalva tényként közli, hogy a gen-fi konzisztórium már Kálvin strasbourgi szolgálata alattlétrejött.14 Azonban Höpfl munkájában sokkal árnyaltab-ban fogalmaz, hiszen úgy vélekedik, hogy „a konzisztóri-um kifejezése csupán egy alkalommal jelenik meg Kálvintervezetében [Ordonnances Ecclèsiastiques-1541], amelyhagyományos értelemben véve házassági bíróságot jelent[…] A tervezet idevágó bekezdése, azonban különös, mi-vel azt sugallja, hogy a konzisztóriumot már Kálvinstrasbourgi távolléte alatt megalapították.”15 Höpfl állí-tásait Kampschulte (Johann Calvin. Seine Kirche undSein Staat in Genf) munkájával igazolta, aki a genfi váro-si tanács regisztereinek vizsgálata alapján azt írta, hogyKálvin távolléte során csak kísérlet (Versuch) történt egyhasonló intézmény felállítására.16 Nem sokkal McGrathangol nyelvû könyvének megjelenését követõen, 1994-ben került kiadásra William Naphy összefoglaló történetimunkája Calvin and the Consolidation of the GenevanReformation címmel, amelyben a szerzõ, felismerve azegyházfegyelmi bizottság felállításával kapcsolatos hibásadatokat, fontosnak tartotta meghatározni a konzisztóri-um létrejöttének pontos dátumát és körülményeit. A gen-fi városi tanács jegyzõkönyveinek összehasonlító vizsgá-latát követõen Naphy hangsúlyozza, hogy a „sus l’erection du Consistoyre” egészen Kálvin Strasbourgbólvaló visszatértéig elhalasztásra került, így a konzisztó-rium teológiai és etikai alapvetéseit leginkább a reformá-tor Strasbourgban nyert gyakorlati felismerései befolyá-solták.17

1.2. A hibás dátumok tisztázása Kálvin levelei alapjánA városi tanács jegyzõkönyve alapján „Kálvin 1541.

szeptember 13-án érkezett Genfbe, majd megjelent a ta-nács elõtt és átadta azokat a leveleket, amelyeket a stras-bourgi tanácstagok és lelkészek küldtek […] Ezt követõ-en elõadta, hogy szükségesnek tartja egy egyházi sza-bályzat összeállítását. Claud Pertemps, Ami Perrin,Claude Roset, Jean Lambert, Portalis és Jean Balard ta-nácstagokat jelölték ki mellé, annak érdekében, hogy atervezet mihamarabb elkészülhessen.”18 Ugyanerrõl azeseményrõl Kálvin Farelnek címzett levelében 1541.szeptember 16-án így írt:

„Ahogy kérted, visszatértem ide [Genfbe] és talán azÚr jóra fordítja itteni munkálkodásomat. […] Miutánfelajánlottam szolgálataimat a Tanácsnak, azonnal kije-lentettem, hogy az egyház nem állhat meg egy olyan kö-zösen elfogadott rendszabály nélkül, amely egyfelõl aSzentírás tanításán, másfelõl pedig az õskeresztyén egy-ház gyakorlatán nyugszik. Ezt követõen finoman érintet-tem azokat a legfontosabb kérdéseket, amelyekbõl meg-érthették, hogy mi is a szándékom. Annak következtében,hogy az egyházfegyelem teljes kérdésének megvitatásamessze meghaladná a dokumentum kereteit, indítványoz-tam, hogy jelöljenek ki néhány olyan tanácstagot, akik asegítségemre lehetnek. Hat tagot választottak ki, akikkelaz egész egyházi rendtartásra vonatkozó szabályzatot ké-szítünk el, amelyet pedig a Tanács rendelkezésére bo-csájtunk.”19

Habár Kálvin és a kijelölt tanácstagok két hét20 alattfogalmazták meg az Ordonnances alapszövegét, amely aKistanácsban (Petit Conseil) 1541. szeptember 27-én ke-rült megvitatásra, mégis a szabályzat végleges elfogadá-sára hetekig kellett várni. Ezért a reformátor az 1541. ok-tóber 15-én, Bucerhez intézett levelében csalódottságá-nak ad hangot: „az most a legfontosabb, hogy az egyhá-zi szabályzatunkat még nem tudom elküldeni a számod-ra. Bár két hét alatt elkészültünk vele, mégis [a Tanács-tól] ez idáig nem kaptunk választ.”21 Így Kálvinnak,csaknem két hónapig, 1541. november 20-áig kellett vár-nia arra, hogy a szindikusok, a Kis- és a Nagytanács tag-jai, ugyan kisebb változtatásokkal,22 mégis trombita- ésharangszó kíséretében ünnepélyesen kijelentsék: „üdvösdolognak ítéljük felállítani közöttünk jó formában azegyházi kormányzatot, amint azt az Úr az õ Igéjébenmegmutatta.”23 Az Ordonnances elfogadásával „alakultmeg az egyházfegyelmi bizottság [konzisztórium] is – ír-ja Kálvin egyik ismeretlen barátjának 1542 januárjában –az erkölcsi élet ellenõrzése és az egyházi törvények meg-tartása céljából.”24 Jóllehet Nagy Sándor Béla, a refor-mátor 1541-es ordonnance-ainak magyar nyelvû fordító-ja szerint a konzisztórium 1541. december 15-én tartottameg elsõ, alakuló ülését,25 mégis a fennmaradt feljegyzé-sek arra engednek következtetni, – vélekedik Robert M.Kingdon – hogy a testület már 1541. december 6-ánösszeült.26

Összegzésképpen kijelenthetõ, hogy Kálvin levelezé-se igazolja William G. Naphy állításait, miszerint a kon-zisztórium megalapítása egészen a reformátor Stras-bourgból való visszatértéig nem történt meg. A reformá-tor levelei azonban azt is világossá teszik, hogy a kon-zisztórium megalakulásának törvényes kereteit azOrdonnances 1541. november 20-i megszavazása bizto-sította, továbbá a Kálvin által életre hívott egyházfegyel-mi bizottság már a következõ hónapban, 1541 decembe-rében ülésezett.27

2. A konzisztórium létrehozásának teológiai aspektusai

2.1. Simul iustus et peccator vagy szent elkülönülés:vita az anabaptistákkal

Kálvin Institutiójának 1543-as latin nyelvû kiadásába„felvett egy hosszabb, önállóan kidolgozott szakaszt »az

6

egyházi fegyelemrõl« – valószínûleg a Strasbourgbannyert felismerései alapján –, melyet mûvének késõbbikiadásaiban meg is hagyott”28 – hangsúlyozza EberhardBusch. Megerõsíti Karl Barth tanítványának állításaitWilhelm Pauck is, aki a The Heritage of the Reformationcímû könyvében hosszasan vizsgálja Kálvin és astrasbourgi reformátor, Bucer Márton gondolatainakszoros kapcsolatát, különös tekintettel a két neves teoló-gus egyházfegyelmi tanítására.29

Kálvin sikertelen elsõ genfi szolgálatát (1536-1538)követõen, Bucer Márton meghívására érkezik Stras-bourgba, ahol a feljegyzések szerint elõször teológiai ta-nárként, majd az ottani francia protestáns menekülteklelkészeként dolgozott.30 Strasbourg messze híres voltvendégszeretetérõl ezért megannyi vallási menekült ke-resett oltalmat a város falain belül.31 A menekültek kü-lönbözõ csoportjával együtt, azonban számos anabaptis-ta is a városba érkezett, többek között Jean Stordeur,Kálvin késõbbi feleségének, Idelette de Burénak elsõ fér-je is.32 Az anabaptista csoportok, Stordeur fellépését kö-vetõen, egyre erõteljesebben hangsúlyozták az újrake-resztelkedés általi idealizált, tökéletes keresztyén gyüle-kezet képét, amely az általuk nem „szent és szeplõtelen”életûnek vélt egyháztagok végleges kirekesztésévelfenyegetett.33 Annak köszönhetõen, hogy az anabaptistacsoportok destruktív hatása mind vallási, mind pedigmorális tekintetben is egyre nagyobb veszélyt jelentett,Kálvinra mind nagyobb szerep hárult e városi és vidékianabaptisták „református hitnek” való megnyerésében –rajzolódik ki Willem Balke Calvin and the AnabaptistRadicals címû munkájából.34

Kálvin 1536-os Institutiójának, genfi Artikulusainakés Kátéjának legalapvetõbb egyházfegyelmi tanításaitkövetve, ugyan az Efézusi levél 1. fejezetének 4. versealapján35 kétségtelenül elismeri, hogy a választottak,mint Krisztus testének a tagjai arra hívattak, hogy szentéletet folytassanak, mégis határozottan elveti az anabap-tisták idealizált, tökéletes egyházra irányuló hamisábrándozását.36 Krisztus a hívõket „naponként megszen-teli, megtisztogatja, kiegyengeti, foltjaikat letörölgeti” –vélekedik Kálvin reflektálva az anabaptisták tanításaira.Ezt követõen a genfi reformátor kijelenti: „akkor bizo-nyos, hogy még mindig vannak rajtuk szeplõk és ráncok,és megszentelõdésük […] akkor lesz majd nyilvánvaló,amikor Krisztus […] betölti az egyházat a magaszentségével.”37 Jóllehet a reformátor újra és újra vissza-utasítja a vallási rajongók azon nézetét, miszerint az igazegyház legfontosabb ismertetõjegyét a hívõk feddhetet-len, szent élete jelentené,38 mégis szükségét érezte a ke-resztyén egyházfegyelem kérdésének részletesebb kidol-gozásának. Részben ezzel az alapintencióval születettmeg Kálvin Institutiójának elsõ, francia nyelvû kiadása1541-ben, amelyben a szerzõ, strasbourgi „egyházélmé-nyeivel”39 gazdagodva, jelentõsen átdolgozza egyházfe-gyelmi tanításait, különös tekintettel a kiközösítés kér-désére.

A reformátor 1541-es Institutiójának mélyreható ta-nulmányozását a jelenkori Kálvin-kutatás egyre inkábbelõtérbe helyezi, elõsegítve ezáltal a genfi konzisztóriumteológiai és gyakorlati alapvetéseinek pontosabb megraj-zolását. Kálvin Institutiójának különbözõ kiadásait vizs-gálva jól látható, hogy fõmûvének megnevezett, francia

nyelvû kiadásában több esetben is határozott kritikát fo-galmaz meg az anabaptisták tévtanításaival kapcsolat-ban,40 amely legszembetûnõbben az egyházfegyelemkérdéseinek tárgyalásakor figyelhetõ meg.

„Mindig is sokan voltak, – írja Kálvin – akik feddhe-tetlen életet színlelve azt képzelték, hogy a paradicsomangyalai közé számíttatnak, ezért távol tartották magu-kat mindazoktól, akikben valamilyen emberi gyengeséget[bûnt] véltek felfedezni. Ilyenek voltak egykor acatharosok [tiszták], és természetesen a donatisták is,akik hasonló képtelenségeket hittek. Ezekhez hasonlóanpedig, napjainkban itt vannak az anabaptisták, akik […]azt gondolják, hogy mindenki másnál nagyobb elõreha-ladást tettek a hitben.”41

Kétségtelen ugyan, hogy a reformátor 1541-es Institu-tiójában immár nyolc esetben utal Pálnak, a hívõ ember„szentségét” hangsúlyozó intéseire (Ef 1,4.), az Istennektetszõ, helyes keresztyén élet páli értelmezését Kálvin,mégsem azonosítja az anabaptista rajongók hamis egy-házfegyelmi gyakorlatával.

„Napjainkban az anabaptisták azt képzelik, – írja Kál-vin 1541-es fõmûvének a keresztyén hitrõl szóló fejeze-tében – hogy a keresztség által Isten népe egy olyan tisz-ta és angyali állapotra juthat, amelyet a test bûnei [folt-jai] nem szennyezhetnek be.”42

Azonban az anabaptisták tévelygéseivel ellentétben akeresztyén életet emberi bûnök terhelhetik, amely ígyKálvin szerint határozottan Krisztus érdemére szorul. Kö-vetkezésképpen a keresztyén élet Pál apostol által megkö-vetelt tisztasága egyedül „Krisztus naponkénti munkájaés a mi bûnös testünk levetkõzése által nyer értelmet.”43

Kálvin 1541-es Institutiójának az egyház kiközösítésigyakorlatára vonatkozó tanításai messze túlmutatnak avallási rajongók által szorgalmazott zárt, idealizált gyü-lekezeti struktúrákon. A hívõ egyén és a társadalom tel-jes egzisztenciáját érintik. Így a reformátor, elsõsorban avallásos egyén és az egyetemes keresztyén egyház össze-tartozását tartva szem elõtt, sokkal inkább a hívõknekakár a kiközösítés által való fegyelmezését, mint az ana-baptisták gõgös és képmutató elkülönülését teszi meg amértéktartó egyházfegyelem fundamentumának.44

2.2. A helyes orvosság: a kiközösítés gyakorlata akonzisztórium szolgálatában

Kálvin tanításai alapján a kiközösítés „gyógyszere”45egyfelõl Krisztus testének (egyetemes egyház) a szentsé-gét védi, másfelõl pedig az eltévedt gyülekezeti tagokmegmentését szolgálja. „Az egyházfegyelem – írja Kál-vin már 1559-es Institutiójában – tehát olyan, mint vala-mi fék, amely visszatartja és megszelídíti azokat, akikKrisztus tanítása ellen dühöngnek; vagy mint valamiösztöke, mely a kedvetleneket és resteket felébreszti.”46A reformátor egyházfegyelmi törekvései így kétségtele-nül megfeleltethetõek az Isten törvényérõl alkotott el-képzeléseinek, amelynek értelmében a konzisztórium te-ológiai és gyakorlati alapvetéseit leginkább a törvény„tükör – fék – ösztöke” alapdinamikája határozza meg.Csakis ennek alapján nyerhet értelmet a kiközösítés kál-vini értelmezése:

„Akiket bûneik miatt kiközösítettek, talán bûnbánatotgyakorolnak, amely egy új élethez vezethet” – írja Kálvin1541-es Institutiójában, majd így folytatja: „ezért az õ

7

[bûnösök] kiközösítésük szükségszerûen hozzátartoziküdvösségükhöz, hiszen […] az egyház intése által isme-rik fel bûneiket.”47

Tény, hogy a reformátor egyházfegyelmi gondolatai-nak tengelyében korántsem a bûnös ember kárhoztatása,hanem sokkal inkább az Istennek tetszõ élet elõmozdítá-sa áll. Kálvin mûveiben a konzisztórium elvi és gyakor-lati munkájának „ösztöke” funkcióját hangsúlyozza alegerõteljesebben, hiszen nyomatékosan kijelenti, hogy„az egyházi hatalom – Pál apostol tanúsága szerint –megigazításra, nem pedig rombolásra adatott.”48 Ennekkövetkeztében Kálvin óvva intett a kiközösítés gyakorla-tának túlhajszolt alkalmazásától, nehogy „a gyógyszer-bõl esetleg halál származzék.”49 Habár a reformátormind Institutiójában, mind pedig az 1-2 Korinthusi levélkommentárjában kijelenti, hogy a hívõknek „nem szabadbizalmi kapcsolatba lépni azokkal, akiket az egyházkiközösített,”50 mégis arra ösztönzi a gyülekezet tagjait,hogyha lehetõség adódik, akkor tegyenek meg mindentaz eltéved gyülekezeti tagok megmentéséért. Így a kikö-zösítettek a hívõk segítsége által „visszatérhetnek a he-lyes útra” – írja Kálvin, majd így folytatja: „ezt követõ-en pedig a keresztyén gyülekezetbe, s mindezt a [feleba-ráti] intés, tanítás vagy a kegyelem és a jóindulat segít-ségével.”51 S valóban, Kálvin egyházfegyelmi tanításaijól példázzák, hogy a genfi konzisztórium korántsem egylégüres térben mûködött. A kisebb kerületekre osztottváros gyülekezeti tagjainak, továbbá a kijelölt presbite-reknek a kiközösítettek „visszatéréséért” végzett szolgá-lata újra és újra bizonyítja, hogy az egyházfegyelmi ta-nács alapintenciója elsõsorban a válságba jutott hívõmegmentésére irányult. Így válik érvényessé Robert M.Kingdon azon állítása, miszerint a kiközösítés gyakorla-tát Kálvin és a konzisztórium – a szeretet, a szelídség ésaz emberiesség indulatát figyelembe véve – csakis a leg-végsõ esetben legitimálta.52

Mindezek következtében Kálvin teológiai gondolko-zásában a hamartológia nem létezhet szóterológia nélkül.Mindezt jól példázza a kiközösítés és a kiátkozás egyhá-zi gyakorlatának szembeállítása is, hiszen Kálvin szerintegy keresztyén „kiátkozása annyit tesz, hogy õt már abûnbocsánat minden reményétõl megfosztjuk, […] azon-ban a kiközösítés, a bûnös erkölcsi vétkeit elítélve méglehetõséged ad az egyházba való visszatérésre.”53 Azegyháznak ezért „senkit sem szabad kitörölnie a válasz-tottak sorából azok közül, akiket kiközösítettek […] mint-ha már teljesen elvesztek volna.”54

3. A konzisztórium létrehozásának etikai aspektusai

3.1. Az egyházi törvények gyakorlati értelmezése akonzisztórium hátterében

„Amikor megvizsgáljuk a legkülönfélébb emberi kö-zösségeket, akkor azt látjuk, hogy mindnyájan rendelkez-nek valamilyen törvénnyel, amely a társadalmi rendet ésa tagok békés együttélését biztosítja. Az egyháznak isezekre az alapvetésekre kell felépülnie, hiszen […] Páltanácsa szerint […] e törvények nélkül az egyházak da-rabokra szakadnának és elkorcsosulnának”55 – írja a re-formátor az 1541-es Institutiójában, hangsúlyozva a vi-

lági és az egyházi törvények létjogosultságát. Tény, hogyKálvin az anabaptistákkal folytatott vitájának eredmé-nyeképpen már egy igen markáns törvény-koncepcióvaltér vissza Genfbe 1541-ben, majd a Tanács felkéréséreugyan, mégis önállóan, strasbourgi tapasztalatait felhasz-nálva lát hozzá az egyházfegyelmi bizottság szervezeté-nek felállításához.56

A reformátor egyházépítõ munkáját sokkal inkább azõskeresztyén gyülekezetek alapvetéseire építõ bibliai lá-tása, mint politikai meggyõzõdései vezették az Ordon-nances és a konzisztórium szabályrendszerének megal-kotásakor, amelyhez – figyelembe véve az akkori „sváj-ci” viszonyokat – nem kis bátorságra volt szüksége. Kál-vin egyházszervezõ szolgálatát ezért kétség kívül egyolyan bibliai alapokon nyugvó szervezeti és tanbeli nyi-tottság jellemezte, amelynek kereteit, egyfelõl az egyhá-zak közti „minimális [hitbéli] konszenzusra valótörekvés,”57 másfelõl pedig a világi törvények józan,mégis következetes értelmezése adta. „Mindnyájan jóltudjuk,” – írja Kálvin az elsõ Korinthusi levél 11. fejeze-tének 2. versét magyarázva – „hogy minden egyháznaklehetõsége van egy olyan önálló egyházkormányzat meg-alkotására, amely számára a legalkalmasabb és a leg-hasznosabb, hiszen a mi Urunk [az egyház kormányzatá-ra vonatkozóan] nem ír elõ semmilyen határozott és vég-leges tanítást.”58 Mindebbõl jól látható, hogy a reformá-tor ezen a ponton adaptálja az 1530-ban elfogadott Ágos-tai Hitvallás, egyházra vonatkozó tanítását (VII. cikk),amely hangsúlyozza, hogy: „az egyház valódi egységé-hez elegendõ, hogy egyetértés legyen az evangélium ta-nításában és a szentségek kiszolgáltatásában. De nemszükséges, hogy az emberi hagyományok, vagyis az em-beri eredetû egyházi szokások és szertartások, mindenüttegyformák legyenek.”59 Ennek következtében, Kálvin azegyházi törvényeket két csoportba rendezi: lényeges ésközömbös elõírások.60 A reformátor szerint az egyházaka törvény meghatározó (lényeges) elemeinek elfogadásátnem utasíthatják el, hiszen az egész egyetemes keresz-tyén egyház hitét és identitását az adja, hogy „Isten egy,Jézus a Krisztus és Istennek a Fia és hogy a mi üdvössé-günk Isten könyörületességén nyugszik.”61 Késõbb, rátér-ve a közömbös törvények leírására már kijelenti, hogy a„nyilvános könyörgéseknek, az istentiszteleteknek, a ke-resztelésnek megállapított órái […] az éneklés rendje, azÚrvacsora felvételére kitûzött napok, a kiközösítés fe-gyelmi eljárása és más effélék […] egészen közömbösdolgok.”62 Következésképp, Kálvin már 1538-ban hatá-rozottan visszautasította Bern városának, a politikai éskatonai szövetség (kezdetben Combourgeoisie, majd ké-sõbb Svájci Konföderáció) egyházkormányzati és liturgi-ai gyakorlatára vonatkozó egységesítõ rendelkezéseit,hiszen leszögezi, hogy az egyházkormányzati szabályoktekintetében a különbözõ vidékek szerint szabadságotkell hagyni az egyháznak.63 Errõl az 1538-as, latin nyel-vû Kátéjában is megemlékezett: „méltatlan hozzánk aszolgai egyformaság, mely nem épít, holott az Úr nekünkszabadságot adott az építés nagyobb erejére.”64

3.2. A hatalommegosztás mint a konzisztórium szerve-zeti alapvetése

Habár Kálvin az egyházfegyelmi bizottságok (presbi-tériumok) felépítésérõl az elsõ Korinthusi levél 5. fejeze-

8

tének (1Kor 5,4) magyarázatában szól részletesebben,mégis a genfi konzisztórium legfontosabb bibliai és teo-lógiai alapvetései egyik késõbbi munkájában, az Evan-géliumi Harmóniában találhatók meg. A genfi reformá-tor 1555-ben, a Mt18,17–18 szakaszát magyarázva, töb-bek között így írt:

„A zsidóknál a kiközösítés hatalmát a vének gyakorol-ták, kik az egész egyházat képviselték […] Tudjuk, hogya zsidóknál babyloni számkivetésükbõl való visszatéré-sük után egy választott tanácsra, az úgynevezettsanhedrinra […] volt bízva az erkölcsök és a vallás tanaifelett való felügyelet. Ez volt a törvényes és Istentõl is jó-váhagyott kormányzás.”65

Annak köszönhetõen, hogy a véneknek e választott ta-nácsa már jóval Jézus fellépése elõtt megromlott, Kálvinkijelenti, hogy „annak a réginek a helyébe a tudományama rendszere lépett, mely Krisztus uralma alatt voltérvényben.”66 Minden bizonnyal a tudománynak emez„új” rendszere, a gyülekezet vénjeibõl álló „szenátusitanács”67 és az általa gyakorolt kiközösítés gyakorlata je-lentette a genfi konzisztórium bibliai és teológiai elõkép-ét, hiszen „Krisztus méltán dicsérte ezt a régi atyáktólszármazó rendet” – hangsúlyozza a reformátor.68

A kiközösítés hatalmát gyakorló egyházfegyelmiszervezetekkel kapcsolatban, Kálvin számára központijelentõséggel bírt a tanácstagok példaszerû életvitele, to-vábbá vallásos, illetve politikai felelõsségvállalása és ha-talomgyakorlása. A reformátor Ordonnances-ában ígyírja le a konzisztórium tagjaival, a presbiterekkel szem-ben támasztott általános erkölcsi követelményeket: „a[genfi] egyház jelen állapotát tekintve igen hasznos vol-na, ha a Kistanácsból két, a Hatvanak Tanácsából négy,és végezetül pedig a Kétszázak Tanácsából hat, jó és tisz-teletreméltó képviselõt jelölnének ki, akik […] Istenfélõk,továbbá minden gyanú […] felett állnak.”69

Kálvin egyházfegyelmi bizottságának második leg-fontosabb etikai alapvetését a hatalmi ágak szétválasztá-sa és a tanácstagok közös felelõsségvállalása adta.70 En-nek a hangsúlyos etikai meggyõzõdésének köszönhetõ-en, Kálvin az elsõ Korinthusi levél magyarázatában újraés újra fontosnak tartotta leszögezni, hogy Isten az egy-házfegyelem és a kiközösítés gyakorlatát nem egy em-ber, hanem az egyetemes egyház közösségének a kezébehelyezte. Tény azonban, hogy Kálvin az egyházfegyelemgyakorlatára vonatkozóan – leginkább Platón politikai éstársadalmi elgondolásainak hatására71 – sokkal inkábbegy legitim úton megválasztott testület, mint a számáraoly ellenszenves „tudatlan tömeg” dominanciáját legiti-málta.72

„Annak ellenére, hogy Pál apostoli tekintéllyel bírt,”– írja Kálvin az elsõ Korinthusi levél 5. fejezetének 4.versét magyarázva, majd így folytatja: „mégsem a sajátkénye-kedve szerint, egymaga gyakorolta a kiközösítést.Szüntelenül konzultált a gyülekezeti tagokkal annak ér-dekében, hogy a kiközösítést a gyülekezetnek egy válasz-tott tanácsa hajtsa végre. Elismerem, Pál valóban veze-tõ szereppel bírt és irányt mutatott, de némelyeket a vá-lasztott tanács tagjaivá téve, határozottan a tudtunkraadja, hogy ez a hatalom [kiközösítés hatalma] nem egyszemélynek adatott.”73

Ezt követõen a reformátor, rámutatva az egyházfe-gyelmi bizottság bibliai elõképére, így vélekedik: „mivel

azonban jól tudjuk, hogy a tömeg határozott útmutatásnélkül nem képes semmit sem kellõ komolysággal és mér-séklettel véghezvinni, ezért már az apostolok korábanlétrehozták a presbitériumot, amely a gyülekezet vénjei-bõl állt. Így a vének egyhangú jóváhagyása döntött azilyen [kiközösítéssel kapcsolatos] ügyekben.”74 A refor-mátor 1536-os, elsõ Institutiójában a papválasztásról ishasonlóképpen vélekedett:

„Cyprianus nagy erõvel hangoztatja, hogy csak akkorhelyes a [pap] választás, ha az egész népnek általánosszavazata által történik […] mivel azonban aligha tör-tént meg valaha is, hogy ilyen sok fej valamely dolgotszép egyetértéssel intézzen […] igazság van abban,hogy: »Ingatag a sokaság s harcos pártokra szakadszét« (Vergilius), jobbnak tartom, ha a választás jogátvagy a polgári hatóság, vagy valamilyen tanács gyako-rolja.”75

Kálvin egyházfegyelmi tanításait vizsgálva jól látható,hogy a reformátor nagy szerepet szánt a hatalommegosz-tás elv gyakorlati érvényesítésének, hiszen az igehelymagyarázatát így folytatta: „akármilyen is legyen az egy-házfegyelem gyakorlásának módja, ha a kiközösítés ha-talma egy ember kezébe jut, az nem csak Krisztus és a ta-nítványok intéseivel, de az egész egyház rendjével és améltányossággal is ellentétes […] ezért a fegyelemnekezt a módját leginkább a vének gyakorolják […] Ez leheta [lelki] zsarnokság elleni igaz gyógyszer.”76

Bár a konzisztórium szervezeti felépítése – a tagoklétszámát illetõen – az idõk folyamán jelentõsen módo-sult, mégis Kálvin mindvégig hû maradt etikai meggyõ-zõdéseihez, ezért nem meglepõ, hogy genfi szolgálatasorán csak az egyházfegyelmi bizottság moderátori tiszt-jét kívánta betölteni. Mindezek következtében, helyes ésérvényes Szûcs Ferenc azon megállapítása, hogy „mivelpedig a bûnös emberek kezében minden hatalom korrum-pálódhat, ezért nem engedhetõ meg, hogy egy ember,vagy egy csoport kezében összpontosuljon minden hata-lom, így helyesebb, ha megosztjuk azt. Ezzel Kálvin való-ban elvi megalapozója lett a hatalmi ágak késõbbi szét-választásának a modern polgári demokráciákban.”77

Összegzõ gondolatok

A genfi Egyetem és a Parc des Bastions kertjében1909-ben felállított Reformáció Emlékmûvének „kõsze-rû, rideg és apatikus”78 Kálvin-alakja nyomán, vajonigaza volt annak a titokzatos írónak, aki a Keddi Postahasábjain azt írta, hogy „Konzisztórium néven bujkál atörténelem poros lapjain az az inkvizíciós intézmény,amelyiknek Kálvin volt a háttérben rejtõzõ moz-gatója”?79

Kálvin János egyházfegyelmi bizottságának teológiaiés etikai aspektusait vizsgálva határozottan kijelenthetõ,hogy a genfi konzisztórium szervezeti és mûködési alap-vetései korántsem mutatnak lényegi hasonlóságot azzal afrancia, olasz vagy éppen spanyol inkvizícióval, amire acikk írója, „G. D.” utalt. Kétségtelen ugyan, hogy Kálvinés a konzisztórium „törvényei nem csak a társadalom, dea családok életébe is behatoltak,”80 mégis a két intéz-mény közti különbséget hitelesen mutatja be Révész Im-re, aki Kálvin-monográfiájában idézi egy bizonyos gróf

9

Vergerio, olasz protestáns menekült levelét. VergerioKálvin második genfi szolgálata során a városban járva akövetkezõ gondolatokat vetette papírra:

„Figyeljetek csak a különbségre! Amaz inkvizíciókfogsággal és gályarabsággal […] büntetik a Jézus Krisz-tus tiszta tudományának vallóit, a genfi konzisztórium el-lenben szelídség és oktatás által igyekszik megnyerni aszíveket az igazságnak […], továbbá gondoskodik az élettisztaságának a fenntartásáról.”81

Magyar Balázs Dávid

FELHASZNÁLT IRODALOM

BALKE, WILLEM: Calvin and the Anabaptist Radicals. William B.Eerdmans Publishing Co., Grand Rapids, 1982.

BARÁTH, BÉLA LEVENTE-OROSZ, ADRIENN: A presbiteri elvû egyház-kormányzás kálvini értelmezése és hatása Magyarországon. In:Debreceni Szemle 17. (2009: 3–4. sz.) 363-374.

BART, KARL: Die Theologie Calvins. Theologischer Verlag, Zürich,1993.

BATTLES, FORD LEWIS: Interpreting John Calvin. Baker BooksPublishing House, Grand Rapids, 1996.

BENEDICT, PHILIP: Un roi, une loi, deux fois: parameters for the historyof Catholic-Reformed co-existence in France 1555-1685. In: Grell,Ole Peter-Scribner, Bob (ed.): Tolerance and Intolerance in theEuropean Reformation. Cambridge University Press, Cambridge,1996, 65-94.

BOLYKI, JÁNOS (szerk.): Válogatás Kálvin János mûveibõl. KálvinKiadó, Budapest, 1993.

BONNET, JULES (ed.): Letters of John Calvin. vol. 1., Wipf and StockPublishing, Eugene, 2007.

BOUWSMA, WILLIAM J.: John Calvin. A Sixteenth Century Portrait.Oxford University Press, Oxford, 1988.

BUSCH, EBERHARD: Istenismeret és emberség. Betekintés Kálvin teoló-giájába. Kálvin Kiadó, Budapest, 2009.

BUSCH, EBERHARD: Kálvin és a demokrácia. In: Theologiai Szemle Újfolyam 47. (2004. 3. sz.) 153-165.

BUZOGÁNY, DEZSÕ: Kálvin állam- és társadalomszemlélete. In: Refor-mátus Szemle 102. (2009: 6. sz.) 704-723.

CALVIN, JOHN: Articles Concerning the Church of Geneva 1537. In:REID, J. K. S. (ed.): Calvin: Theological Treatises. WestminsterJohn Knox Press, Louisville, 2006, 48-57.

CALVIN, JOHN: Institutes of the Christian Religion. The first Englishversion of the 1541 French edition. William B. EerdmansPublishing Co, Grand Rapids, 2009.

CALVIN, JOHN: Ordonnance Ecclèsiastiques of 1541. In: REID, J. K. S.(ed.): Calvin: Theological Treatises. Westminster John Knox Press,Louisville, 2006, 58-73.

FÁY, ANDRÁS: Óramutató. Pest, 1842.FAZAKAS, SÁNDOR: Kálvin szociáletikája. In: uõ. (szerk.): Kálvin idõ-

szerûsége. Tanulmányok Kálvin János teológiájának maradandóértékeirõl és magyarországi hatásáról. Kálvin Kiadó, Budapest,2009, 104-140.

GÄBEL, ULRICH: Huldrych Zwingli. Kálvin Kiadó, Budapest, 2008.GÁNÓCZY, SÁNDOR: Kálvin gyülekezetteológiája. In: Confessio 3.

(1979: 3. sz.), 23-35.GORDON, BRUCE: Calvin. A Biography. Yale University Press, New

Haven, 2009.GREEF, WULFERT DE: The Writings of John Calvin. An Introductory

Guide. Westminster John Knox Press, Louisville, 22008.GRESCHAT, MARTIN: Martin Bucer. A Reformer and His Times.

Westminster John Knox Press, Louisville, 2004.HALL, DAVID W.: The Genevan Reformation and the American

Founding. Lexington Books, Lanham, 2003.HANCOCK, RALPH C: Calvin and the Foundation of Modern Politics.

Cornell University Press, London, 1989.HESSELINK, JOHN (ed.): Calvin’s First Catechism. An Introduction.

Westminster John Knox Press, Louisville, 2003.HÖPFL, HARRO: The Christian Polity of John Calvin. Cambridge

University Press, Cambridge, 1982.

JELSMA, AUKE: Frontiers of the Reformation. Dissidence andOrthodoxy in Sixteenth-Century Europe. Ashgate Publishing Co.,Aldershot, 1998.

KÁLVIN, JÁNOS: A keresztyén vallás rendszere. 2. köt., A MagyarReformátus Egyház kiadása, Pápa, 1910.

KÁLVIN, JÁNOS: Magyarázat Máté, Márk és Lukács összhangba hozottevangéliumához (Ford. Rábold Gusztáv). 2. köt., Az Ifjú Erdélykiadása, Kolozsvár, 1941.

KAMPSCHULTE, FRANZ WILHELM: Johann Calvin. Seine Kirche und SeinStaat in Genf. band 1., Verlag von Dungker & Humblot, Leipzig,1869.

KINGDON, ROBERT M.: A hugenotta család. In: Confessio Új folyam 3.(1979: 1. sz.) 71–80.

KINGDON, ROBERT M.: Calvin and the Establishment of ConsistoryDiscipline in Geneva: the Institution and the Men Who directed it.In: Nederlands Archief voor Kerkgeschiedenis (1990) 158-172.

KINGDON, ROBERT M. et al. (ed.): Registers of the Consistory of Genevain the Time of Calvin 1542-1544. vol. 1., William B. EerdmansPublishing Co., Grand Rapids, 2000.

KINGDON, ROBERT M.: The Genevan Consistory as Established by JohnCalvin. In: TROST, FEDERICK R. (ed.): On the Way: OccasionalPapers of the Wisconsin Conference of the United Church of Christ.[k. n.], Wisconsin, 1990, 30-44.

KINGDON, ROBERT M.–WITTE, JOHN (ed.): Sex, Marriage, and Familyin Calvin’s Geneva. William B. Eerdmans Publishing Co., GrandRapids, 2005.

KOCSIS, ELEMÉR: Az élet megszentelése Kálvin 1536-ban megjelentInstitutioja szerint. In: Theologiai Szemle Új folyam 27. (1986: 6.sz.), 327-333.

KOVÁCS, J. ISTVÁN (Ford.): Servet-pör aktái. Magyar Kálvin-fordítókTársasága, Pápa, 1909.

MAGYAR, BALÁZS DÁVID: „AMIKOR Kálvin fellépése elõtt még egy jótborozhattunk Genfben.” – A genfi konzisztórium létrehozásánaktörténeti, teológiai és etikai aspektusai. In: Szávay, László (szerk.):Vidimus enim stellam eius (A Fiatal Kutatók és Doktoranduszok II.Nemzetközi Teológuskonferenciáján, 2011. október 14-16. elhang-zott elõadások), Budapest, 2011, L’Harmattan, 245-256.

MAGYAR, BALÁZS DÁVID: „Genf városának világító lámpásként kelle-ne ragyognia.” A keresztyén házasság és gyermeknevelés társada-lomformáló szerepe Kálvin Efézus kommentárjában és igehirdeté-seiben. In: G. SZABÓ, BOTOND (szerk.): Tanulmányok Kálvinról ésmagyarországi jelenlétérõl. Debreceni Református KollégiumNagykönyvtárának kiadása, Debrecen, 2011, 20-37.

MCGRATH, ALISTER E.: A Life of John Calvin. A Shaping of WesternCulture. Blackwell Publishing Ltd., Oxford, 1990.

MCGRATH, ALISTER E.: Kálvin. A nyugati kultúra formálódása (Ford.Nagy Mónika Zsuzsanna). Osiris Kiadó, Budapest, 1996.

MACKINNON, JAMES: Calvin and the Reformation. Longmans, London,1936.

NAGY, SÁNDOR BÉLA: Kálvin egyházkormányzati alapelvei a gyakor-latban. Különös tekintettel a genfi egyház 1541. évi ordonnanceaira.In: Theologiai Szemle Új folyam 3. (1959: 9-10. sz.) 327-341.

NAPHY, WILLIAM G.: Calvin and the Consolidation of the GenevanReformation. Westminster John Knox Press, Louisville, 22003.

NAPHY, WILLIAM G.: Church and State in Calvin’s Geneva. In:FOXGROVER, DAVID (ed.): Calvin and the Church (Papers Presentedat the 13th Colloquium of the Calvin Studies Society, GrandRapids). CRC Product Services, Grand Rapids, 2002, 18-19.

NIESEL, WILHELM: The Theology of Calvin. Lutterworth Press, London,1956.

OBERNAM, HEIKO A.: The Reformation. Roots-Ramifications. T&TClark, Edinburgh, 1994.

PARKER, THOMAS HENRY LOUIS: Calvin’s New TestamentCommentaries. T&T Clark, Edinburgh, 1993

PARKER, THOMAS HENRY LOUIS: John Calvin. A Biography. LionPublishing Co., London, 1975.

PÁSZTOR, MIHÁLY: A római katholikus sajtó Kálvinról. In: KálvinistaSzemle 11. (1930: 34. sz.) 276-277.

PARTEE, CHARLES: Calvin and Classical Philosophy. E. J. Brill, Leiden,1977.

WARGA, LAJOS: A keresztyén egyház történelme (Antal Géza szerk.:Református Egyházi Könyvtár II.). A Magyar Református Egyházkiadása, Sárospatak, 1906.

10

PAUCK, WILHELM: The Heritage of the Reformation. Oxford UniversityPress, London, 1986.

PRUZSINSZKY, PÁL: Kálvin János (Antal Géza szerk.: Református Egy-házi Könyvtár IV.). 1. köt., A Magyar Református Egyház kiadása,Pápa, 1909.

PRUZSINSZKY, PÁL: Kálvin János (Antal Géza szerk.: Református Egy-házi Könyvtár VIII.). 2. köt., A Magyar Református Egyház kiadá-sa, Pápa, 1912.

SELDERHUIS, HERMAN J. (ed.): Calvin Handbook. William B. EerdmansCo., Grand Rapids, 2009.

SZÁSZ, KÁROLY: Kálvin János. In: Budapesti Szemle 17. (1878: 33-34.sz.) 209-246.

SZÛCS, FERENC: Kálvin tanítása az egyházkormányzásról. In: Confessio30. (2007: 3. sz.) 12-18.

VICTOR, JÁNOS (Ford.): Kálvin János Institutioja (Antal Géza szerk.:Református Egyházi Könyvtár XIX.). Pápa, 1936, A Magyar Refor-mátus Egyház kiadása.

WALLACE, RONALD S.: Calvin, Geneva, and the Reformation. ScottishAcademic Press, Edinburgh, 1988.

ZOVÁNYI, JENÕ: Theologiai ismeretek tára. II. köt., [k. n.], Mezõtúr,

1898.

JEGYZETEK

1 A tanulmány nem jöhetett volna létre az H. H. Meeter Center forCalvin Studies (Grand Rapids, USA), továbbá Karin Maag és PaulFields segítsége nélkül. A szerzõ a World Alliance of ReformedChurches és a Lombard Prize Committee jóvoltából 2010 júniusá-ban két hetet töltött a Grand Rapids-i Calvin College-ban. Ezútonköszönöm meg hálás szívvel Baráth Béla Leventének (DRHE, Egy-háztörténeti Tanszék), hogy jelen tanulmányom lektorálta. – A szer-zõ.

2 A cikkbõl válogatott részleteket közöl: PÁSZTOR, MIHÁLY: A rómaikatholikus sajtó Kálvinról. In: Kálvinista Szemle 11. (1930: 34. sz.)276-277.

3 Hasonló kijelentések a magyar nyelvû Kálvin-irodalomban: FÁY,ANDRÁS: Óramutató. Pest, 1842, 23.; ZOVÁNYI, JENÕ: Theologiai is-meretek tára. II. köt., [k. n.], Mezõtúr, 1898, 222.; WARGA, LAJOS:A keresztyén egyház történelme (Antal Géza szerk.: ReformátusEgyházi Könyvtár II.). A Magyar Református Egyház kiadása, Sá-rospatak, 1906, 119-132.

4 „A Servet-ügy körül még az intelligens magyar református kopo-nyák jó részében is mind e mai napig sûrû homály borong.” Lásd:ifj. RÉVÉSZ, IMRE: Könyvismertetés (A Servet kiengesztelõ emlék-mû). In: Debreceni Protestáns Lap 50. (1930: 24. sz.) 213.

5 A korabeli jegyzõkönyvek alapján Servet Mihály pere mind a genfikonzisztórium, mind pedig a reformátor hatáskörén kívül esett.Lásd: BENEDICT, PHILIP: Un roi, une loi, deux fois: parameters forthe history of Catholic-Reformed co-existence in France 1555-1685.In: Grell, Ole Peter-Scribner, Bob (ed.): Tolerance and Intolerancein the European Reformation. Cambridge University Press,Cambridge, 1996, 65-94., 70.

6 „Calvin sich als Beherrscher Genfs gegen alle seine Widersachererfolgreich und endgültig durchsetzt, den Bau der Cité de Dieu, desneuen Jerusalem wie die Freunde sagten.” BART, KARL: DieTheologie Calvins. Theologischer Verlag, Zürich, 1993, 153.

7 Vö. PARKER, THOMAS HENRY LOUIS: Calvin’s New TestamentCommentaries. T&T Clark, Edinburgh, 1993, 7-36.; GREEF,WULFERT DE: The Writings of John Calvin. An Introductory Guide.Westminster John Knox Press, Louisville, 22008, 75-90.

8 A szerzõ Kálvin mûvének angol nyelvû fordítását használja. Lásd:CALVIN, JOHN: Institutes of the Christian Religion. The first Englishversion of the 1541 French edition. William B. EerdmansPublishing Co, Grand Rapids, 2009. (CALVIN: Institutes of 1541)

9 KINGDON, ROBERT M.–WITTE, JOHN (ed.): Sex, Marriage, andFamily in Calvin’s Geneva. William B. Eerdmans Publishing Co.,Grand Rapids, 2005, 15. Lásd még: MAGYAR, BALÁZS DÁVID: „Genfvárosának világító lámpásként kellene ragyognia.” A keresztyénházasság és gyermeknevelés társadalomformáló szerepe KálvinEfézus kommentárjában és igehirdetéseiben. In: G. SZABÓ, BOTOND(szerk.): Tanulmányok Kálvinról és magyarországi jelenlétérõl.Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtárának kiadása, Deb-recen, 2011, 20-37.

10 A zürichi Ehegerichthez lásd: „Zürichben egy elõzetes megbeszéléstkövetõen […] Zwingli, javasolt egy új házassági bírósági rendtartást,ami 1525. május 10-én történt kihirdetésre. […] Felállítottak egy, apüspöktõl teljesen független új hatóságot (Ehegericht). Ennek a házas-sági bíróságnak négy világi, valamint három lelkészi tagja volt, vala-mint az ilyen ügyekben jártas addigi püspöki biztos.” Lásd: GÄBEL,ULRICH: Huldrych Zwingli. Kálvin Kiadó, Budapest, 2008, 96-97.

11 MCGRATH, ALISTER E.: Kálvin. A nyugati kultúra formálódása(Ford. Nagy Mónika Zsuzsanna). Osiris Kiadó, Budapest, 1996,124.

12 A magyar nyelvû kiadás recenziójához lásd: SZEMENYEI, SÁNDOR:Könyvismertetõ (McGrath: Kálvin). In: Református Egyház 48.(1996: 10. sz.) B/3-4.

13 Alister E. McGrath eredeti, angol nyelvû könyvében ez olvasható:„The origins of this institution are unclear; it seems that existingmatrimonial courts, such as Zurich’s Ehegericht, may have servedas a model, and that a prototype had actually been established inGeneva during Calvin’s exile in Strasbourg.” Lásd: MCGRATH,ALISTER E.: A Life of John Calvin. A Shaping of Western Culture.Blackwell Publishing Ltd., Oxford, 1990, 112.

14 Vö. MCGRATH: A Life of John Calvin, 294. 15 HÖPFL, HARRO: The Christian Polity of John Calvin. Cambridge

University Press, Cambridge, 1982, 94-95.16 „Es wurde sogar der Versuch(!) gemacht, Calvins Lieblingsidee, die

Einrichtung einer besondern Behörde zur Handhabung strengerSittenzucht, schon vor seiner Ankunft zur Ausführung zu bringen.”Lásd: KAMPSCHULTE, FRANZ WILHELM: Johann Calvin. Seine Kircheund Sein Staat in Genf. band 1., Verlag von Dungker & Humblot,Leipzig, 1869, 377.

17 NAPHY, WILLIAM G.: Calvin and the Consolidation of the GenevanReformation. Westminster John Knox Press, Louisville, 22003, 3.

18 Részlet a genfi városi tanács regiszterébõl. (1541. szeptember 13.)Lásd: BONNET, JULES (ed.): Letters of John Calvin. vol. 1., Wipf andStock Publishing, Eugene, 2007, 284., 1. jegyzet.; BUZOGÁNY,DEZSÕ: Kálvin állam- és társadalomszemlélete. In: ReformátusSzemle 102. (2009: 6. sz.) 704-723., 718.

19 Kálvin levele Farelhez. (1541. szeptember 16.) Lásd: BONNET:Letters of John Calvin. vol. 1., 284-285., 284.

20 A rendszabály elkészítésérõl Kálvin, 1542 januárjában így ír egyikismeretlen barátjának: „Az egyházi törvények megalkotásával kellettkezdenem, amelynek elõkészítésére a tanács hat tanácstagot rendeltmellém. Húsz nap alatt készen volt a tervezet, nem éppen tökéletes,de afféle munka, amely az idõknek erõtlenségét tekintve, tûrhetõ.”(Pruzsinszky Pál fordítása) Lásd: BOLYKI, JÁNOS (szerk.): VálogatásKálvin János mûveibõl. Kálvin Kiadó, Budapest, 1993, 185.

21 Kálvin levele Bucerhez. (1541. október 15.) Lásd: BONNET: Lettersof John Calvin. vol. 1., 288-295., 292.

22 GORDON, BRUCE: Calvin. A Biography. Yale University Press, NewHaven, 2009, 126.

23 PRUZSINSZKY, PÁL: Kálvin János (Antal Géza szerk.: ReformátusEgyházi Könyvtár VIII.). 2. köt., A Magyar Református Egyházkiadása, Pápa, 1912, 24.

24 Kálvin levele egyik ismeretlen barátjához. (1542 január) Lásd:BOLYKI: Válogatás Kálvin János mûveibõl, 185.

25 Vö. NAGY: Kálvin egyházkormányzati alapelvei a gyakorlatban.Különös tekintettel a genfi egyház 1541. évi ordonnance-aira. In:Theologiai Szemle Új folyam 3. (1959: 9-10. sz.) 327-341., 334.

26 KINGDON, ROBERT M.: Registers of the Consistory of Geneva in theTime of Calvin 1542–1544. vol. 1. William B. Eerdmans PublishingCo., Grand Rapids, 2000, Elõszó xxviii.; uõ: Calvin and theEstablishment of Consistory Discipline in Geneva: the Institutionand the Men Who directed it. In: Nederlands Archief voorKerkgeschiedenis (1990) 158-172.; uõ: The Genevan Consistory asEstablished by John Calvin. In: TROST, FEDERICK R. (ed.): On theWay: Occasional Papers of the Wisconsin Conference of the UnitedChurch of Christ. [k. n.], Wisconsin, 1990, 30-44.

27 Vö. Kálvin levele egyik ismeretlen barátjához. (1542 január) Lásd:BOLYKI: Válogatás Kálvin János mûveibõl, 185.

28 BUSCH, EBERHARD: Istenismeret és emberség. Betekintés Kálvinteológiájába. Kálvin Kiadó, Budapest, 2009, 104.

29 PAUCK, WILHELM: The Heritage of the Reformation. OxfordUniversity Press, London, 1986, 85-100. –Vö. GRESCHAT, MARTIN:Martin Bucer. A Reformer and His Times. Westminster John KnoxPress, Louisville, 2004, 147-150.

11

30 Vö. Kálvin levele Farelhez. (1538. augusztus 20.) Lásd: BONNET:Letters of John Calvin. vol. 1., 77-80.; Kálvin levele Farelhez. (1538szeptember) Lásd: uo. 80-82.; Kálvin levéle Farelhez. (1539 január)Lásd: uo.104-106., 106.

31 Vö. WALKER: John Calvin. The Organiser of ReformedProtestantism, 218.

32 uo. 221. ELSMA, AUKE: Frontiers of the Reformation. Dissidence andOrthodoxy in Sixteenth-Century Europe. Ashgate Publishing Co.,Aldershot, 1998, 52-75.

33 Vö. HÖPFL: The Christian Polity of John Calvin, 84-85. 34 BALKE, WILLEM: Calvin and the Anabaptist Radicals. William B.

Eerdmans Publishing Co., Grand Rapids, 1982, 5-8. 35 „Mert õbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése

elõtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk elõtte szeretetben.”(Ef 1,4.)

36 Vö. VICTOR, JÁNOS (Ford.): Kálvin János Institutioja (Antal Gézaszerk.: Református Egyházi Könyvtár XIX.). Pápa, 1936, A MagyarReformátus Egyház kiadása 55., 254. – Vö. KOCSIS, ELEMÉR: Az életmegszentelése Kálvin 1536-ban megjelent Institutioja szerint. In:Theologiai Szemle Új folyam 27. (1986: 6. sz.), 327-333., 329.

37 VICTOR: Kálvin János Institutioja, 278-279. –Vö. KÁLVIN, JÁNOS: Akeresztyén vallás rendszere. 2. köt., A Magyar Református Egyházkiadása, Pápa, 1910, IV. i. 17., 23.

38 Vö. „ha […] valahol Isten igéjét õszintén hirdetik és hallgatják, ahola szentségeket Krisztus rendelése szerint szolgáltatják ki, ott mindenkétséget kizáróan megvan Istennek valamiféle egyháza.” Lásd:KÁLVIN: A keresztyén vallás rendszere, 2. köt., IV. i. 9., 306. Kálvinstrasbourgi szolgálata alatt többször került összeütközésbe anabap-tista menekültekkel, akikkel gyakran vitázott az „igaz egyház” is-mertetõjegyeirõl. Kálvin fellépésének eredményeképpen számosanabaptista elfogadta a „református” tantételeket. A reformátor le-velei alapján egy bizonyos Hermann, aki fellépésével már Genfbenis teológiai vitát indukált, Strasbourgban „elismerte, hogy az egyhá-zon kívül nem létezik az üdvösség reménye, továbbá azt mondta –írja Kálvin –, hogy az igaz egyház megtalálható gyülekezeteinkben,beismerve ezáltal, hogy amikor elkülönítette magát a gyülekezettõl,akkor magától az egyháztól pártolt el.” Kálvin levele Farelhez.(1539. február 28.) Lásd: BONNET: Letters of John Calvin. vol. 1.,107-112., 111.–Vö. Kálvin levele Farelhez. (1540. február 6.) uo.171-175., 172.

39 Használja a kifejezést: GÁNÓCZY, SÁNDOR: Kálvin gyülekezetteoló-giája. In: Confessio 3. (1979: 3. sz.), 23-35., 24.

40 Kálvin 1541-es Institutiójában tizenegy esetben utal az anabaptis-tákra. –Vö. CALVIN: Institutes of 1541, 19., 138., 249., 258., 272.,385., 389., 518., 526., 532., 657.

41 uo. 249. –Vö. KÁLVIN: A keresztyén vallás rendszere, 2. köt., IV. i.23.

42 CALVIN: Institutes of 1541, 258. 43 uo. 51-52.–Vö. CALVIN, JOHN: Comm. on 1Cor 1,8-9.44 CALVIN: Institutes of 1541, 242. 45 A reformátor az egyházfegyelem eszközeit elõszeretettel hasonlítja

különféle orvossághoz. Lásd: KÁLVIN: A keresztyén vallás rendsze-re, 2. köt., IV. xii. 1., 507.

46 Vö. CALVIN, JOHN: Comm. on Eph 5,27.47 CALVIN: Institutes of 1541, 252. 48 uo. 629. – Vö. „Pál apostol hatalmát, egészen a hívõk megigazítá-

sáig terjeszti ki. Ezért nem lelkészek, hanem zsarnokok és tolvajokazok, akik hatalmukat az egyház romlására használják.” Lásd:CALVIN: Comm. on 2Cor 10,8.; „Pál apostol hatalmát sokkal inkábba korinthusiak hasznára, mint romlására kívánta használni.” Lásd:CALVIN: Comm. on 2Cor 13,10.

49 „Ha a bûnös megalázza magát mind az Úr, mind pedig a gyülekezetszíne elõtt […] de te mégis durván bánsz vele, akkor már nem fe-gyelmezést, hanem könyörtelen zsarnokságot gyakorolsz rajta.”Lásd: CALVIN: Comm. on 2Cor 2,7. –Vö. „A fenyítés […] gyógysze-rébõl így halál származnék.” Lásd: KÁLVIN: A keresztyén vallásrendszere, 2. köt., IV. xii. 8., 513.

50 CALVIN: Institutes of 1541, 253.51 uo. 52 Bõvebben lásd: KINGDON, ROBERT M.: A hugenotta család. In:

Confessio Új folyam 3. (1979: 1. sz.) 71–80. 53 CALVIN: Institutes of 1541, 253. 54 uo. 252.-Vö. KÁLVIN: A keresztyén vallás rendszere, 2. köt., IV. xii.

9., 514.

55 CALVIN: Institutes of 1541, 653.-Vö. „Minden emberi közösségbenszükséges valamilyen rendtartás, amely a közbéke ápolását és azegyetértés fenntartását biztosítja, és hogy minden dolgunk intézésé-ben szükséges bizonyos megszabott mód, amelyet a köztisztesség,sõt maga az emberi illendõség is megkíván.” Lásd: VICTOR: KálvinJános Institutioja, 294.

56 Lásd ehhez: HANCOCK, RALPH C: Calvin and the Foundation ofModern Politics. Cornell University Press, London, 1989, 74.–Vö.HALL, DAVID W.: The Genevan Reformation and the AmericanFounding. Lexington Books, Lanham, 2003, 110., 124., 128-129.

57 Gánóczy Sándor összehasonlítva Kálvin Institutiójának kiadásait ki-jelenti, hogy a reformátor minimális hitbéli konszenzusra való tö-rekvése, leginkább egyháztanának gyakorlati változásának köszön-hetõ. Lásd: GÁNÓCZY, SÁNDOR: Kálvin gyülekezetteológiája. In:Confessio 3. (1979: 3. sz.) 23-35., 26-27.

58 „Every Church has its liberty to frame for itself a form of government that is suitable and profitable for it, because the Lord hasnot prescribed anything definite.” Lásd: CALVIN: Comm. on ICor 11,2.

59 Ágostai Hitvallás VII. cikk.60 BATTLES, FORD LEWIS: Interpreting John Calvin. Baker Books

Publishing House, Grand Rapids, 1996, 200-201.61 Vö. KÁLVIN: A keresztyén vallás rendszere, 2. köt., IV. i. 12., 309. 62 VICTOR: Kálvin János Institutioja, 296.–Vö. CALVIN: Institutes of

1541, 654. 63 VICTOR: Kálvin János Institutioja, 176. Kálvin ugyanezt az érvelést

alkalmazza a római szék elsõségének megcáfolásakor is: „Semmi oksem kényszerít bennünket,” – írja Institutiójában – „hogy az egészvilágra kiterjesszük azt [a zsidó nép fõpapi intézményét], ami hasz-nos volt egy népre.” Lásd: KÁLVIN: A keresztyén vallás rendszere, 2.köt., IV. vi. 2., 384.

64 Kálvin genfi Kátéjának sorait idézi: PRUZSINSZKY, PÁL: KálvinJános (Antal Géza szerk.: Református Egyházi Könyvtár IV.). 1.köt., A Magyar Református Egyház kiadása, Pápa, 1909, 251.

65 KÁLVIN, JÁNOS: Magyarázat Máté, Márk és Lukács összhangbahozott evangéliumához (Ford. Rábold Gusztáv). III. köt., Az IfjúErdély kiadása, Kolozsvár, 1941, 108-109.

66 uo. 109. Az igeszakasz késõbbi értelmezéséhez lásd: KÁLVIN: A ke-resztyén vallás rendszere, 2. köt., IV. xii. 2., 508.

67 CALVIN: Comm. on ICor 12,28. 68 uo.69 CALVIN: Ordonnances Ecclèsiastique of 1541. In: REID, J. K. S.

(ed.): Calvin: Theological Treatises, Westminster John Knox Press,Louisville, 2006, 58-73., 63. – Vö. NAGY: Kálvin egyházkormány-zati alapelvei a gyakorlatban. Különös tekintettel a genfi egyház1541. évi ordonnance-aira. In: Theologiai Szemle Új folyam 3.(1959: 9-10. sz.) 333.

70 Vö. BUSCH, EBERHARD: Kálvin és a demokrácia. In: TheologiaiSzemle Új folyam 47. (2004. 3. sz.) 153-165.; SZÛCS, FERENC:Kálvin tanítása az egyházkormányzásról. In: Confessio 30. (2007: 3.sz.) 12-18., 17.

71 PARTEE, CHARLES: Calvin and Classical Philosophy. E. J. Brill,Leiden, 1977, 105-126.

72 HÖPFL: The Christian Polity of John Calvin, 13., 43. 73 CALVIN: Comm. on 1Cor 5,4.74 uo.75 Lásd: VICTOR: Kálvin János Institutioja, 241-242. 76 CALVIN: Comm. on 1Cor 5,4. A reformátor 1559-es Institutiójában

így ír a kiközösítés hatalmáról: „ez a hatalom pedig nem egy ember-nél volt, hogy saját tetszése szerint tehessen bármit is, hanem az öre-gek gyülekezeténél volt és ez a gyülekezet olyan volt az egyházban,amilyen a városban a tanács.” Lásd: KÁLVIN: A keresztyén vallásrendszere, 2. köt., IV. xii. 6., 495. A presbiterek hatalmának korlá-tozásához lásd: CALVIN, JOHN: Comm. on 1Pet 5,3-6.

77 SZÛCS: Kálvin tanítása az egyházkormányzásról. In: Confessio 30.(2007. 3. sz.) 17.

78 BOUWSMA, WILLIAM J.: John Calvin. A Sixteenth Century Portrait.Oxford University Press, Oxford, 1988, 2-3.

79 A cikkbõl válogatott részleteket közöl: PÁSZTOR: A római katholikussajtó Kálvinról. In: Kálvinista Szemle 11. (1930: 34. sz.) 276-277.

80 SZÁSZ, KÁROLY: Kálvin János. In: Budapesti Szemle 17. (1878:33-34. sz.) 209-246., 235.

81 Vergerio teljes levelét közli: RÉVÉSZ, IMRE: Kálvin élete és a kálvi-nizmus (Balogh Ferencz szerk.). Révész Imre Emlékalap Bizottságkiadása, Debrecen, 31909, 229.

12

Az „újszövetségi tudomány” még fiatal diszciplína. Aszak elsõ saját tanszékeit a 19. század utolsó harmadábanhozták létre. Bernhard Weiss berlini újszövetségi pro-fesszori kinevezését 1876-ban kapta, a Schleiermacherkatedráját átvevõ Twesten (1789–1876) halála után.1 Aszak tübingeni tanszékét 1898-ban Adolf Schlatter szá-mára alapították meg. Elõde, C. v. Weizsäcker még F.C.Baurt követte az egyháztörténeti professzori székben.2A. Schlatter mindenesetre a szó szoros értelmében nemegyszerûen „szak-tudós”, minthogy egyúttal jelentõsrendszeres teológus és a zsidóság kitûnõ ismerõje is volt.Újszövetségi folyóirat (a „Zeitschrift für die neutesta-mentliche Wissenschaft”) csak 1900 óta létezik.

Azok a nagy tudósok, akik a 19. században az Újszö-vetség kutatását elõrelendítették, mai felfogásunk szerintnem „újszövetségesek” voltak, hanem ószövetségesek,rendszeres teológusok, és fõképpen elsõrangú egyháztör-ténészek. Elég megemlíteni de Wette, Ewald, Wellhausenés Gunkel nevét az ószövetség oldaláról,3 vagy F.C. Baurt,Hilgenfeldet, Overbecket, Harnackot és Zahnt az egy-háztörténetérõl.4 Már Schleiermacher is szívesen tartottexegetikai elõadásokat, Ritschl, Lipsius, Cremer és Lüt-gert szisztematikusok voltak.5 Mindannyian egyúttal átfo-gó filológiai, történeti és filozófiai képzettséggel rendelke-zõ teológusok voltak. Munkaterületük – ahogy E. v.Dobschütz H.J. Holtzmannt jellemzi – „átfogta a teológiaiegészét” (RE3 23, 658).6 Ez a – beszûkült látószögünkbõlnézve – több területet átölelõ kompetencia a 20. századbanis megmutatkozott olyan tudósok tevékenyéségében, akikegyszerre voltak egyháztörténészek és exegéták, mint W.Bousset, A. Jülicher, H. Lietzmann, A. Klostermann, H. v.Campenhausen és K. Aland.7

Mindemellett nem feledkezhetünk meg arról, hogy a20. század legjelentõsebb rendszeres teológusa, Karl

Barth, a római levélhez svájci falusi lelkészként írt „pró-fétai” magyarázatával az elsõ világháborút követõen for-radalmi fordulatot hozott a teológiába, amely egy bõ év-tizeddel késõbb erõt adott a hitvalló egyháznak ahhoz,hogy ellenálljon a német keresztyének elidegenedésé-nek. A sajnos csak töredékesen fennmaradt János-elõ-adása a negyedik evangélium legjobb magyarázatai közétartozik, amelyeket megismerhettem. Exegetikai munká-ja érdemes arra, hogy újrafelfedezzük. És fordítva: a leg-nagyobb hatású újszövetséges, R. Bultmann éppannyiraszisztematikus is volt (vagy talán jobban is), mint exegé-ta. Döbbenetes iskolateremtõ hatása rendszeres-herme-neutikai programjának tisztaságával és egyszerûségévelfüggött össze. A történeti valóságtól viszont térben ésidõben elég távol került.

Éppen azért, mert az egyre fokozódó „veszedelmes spe-cializálódás” a teológia ágait a második világháború ótaegymástól mind jobban eltávolította, annyira, hogy idõn-ként már az lehet az érzésünk, hogy a teológia lassankéntszéthull, sürgõs lenne újra a „közepére” összpontosítani.

Ez a „közép” az Újszövetség. Egyedülálló rangját an-nak az „apostoli tanúságtételnek” a – kétségtelenül nemproblémamentes, hiszen önmagában szintén sokrétû –összefoglalásaként nyeri el, amelyre a keresztyén hit épül.Ennek a könyvnek a teológiai tanulmányok és a lelkésziszolgálat számára kiemelkedõ jelentõsége igazolja, hogyszakunk aránylag fiatal akadémiai léte mellett az egyetemikarokon gyakran két, sõt akár három tanszéket is kap.

Fiatal teológiai tudományág – válságban*

Nemrégen ünnepelte volna 85. születésnapját a 20. század utolsó harmadának egyik legnagyobb hatá-sú újszövetségi kutatója, Martin Hengel (1926. december 14.–2009. július 2.), az erlangeni és a tübingeni egyetem professzora, a világ számos egyetemének díszdoktora, a Societas Novi TestamentumStudiorum elnöke (1993–1994). A termékeny szerzõ, akinek tucatnyi monográfiáján és hét vastag kötetbenösszegyûjtött kisebb írásain mindig átszüremlett az antik világ irodalmának alapos ismerete és írójuk kivéte-les, egyéni látásmódja, 2003-ban az Eve-Marie Becker szerkesztette Neutestamentliche Wissenschaft címûesszégyûjtemény (UTB 2475; Tübingen – Basel: A. Francke) számára papírra vetette tudományos önéletraj-zát, amelyben saját élettörténetén keresztül mutatja be az újszövetség-kutatás múltját, jelenét és jövõbelilehetõségeit. A kitûnõ tudósra ennek az írásának a magyar fordításával emlékezünk.

Martin Hengel (14. Dezember 1926.–2. Juli 2009.), einer der wirkungsvollsten Neutestamentlern desletzten Drittels des 20. Jahrhunderts, Professor der Erlanger und der Tübinger Universität, Ehrendoktorzahlreicher Universitäten der Welt, Präsident der Societas Novi Testamentum Studiorum (1993-1994) hättevor kurzem seinen 85. Geburtstag gefeiert. Der fruchtbare Autor, dessen dutzende Monographien und insieben dicken Bänden gesammelte kleine Schriften immer die gründliche Kenntnis der antiken Welt und dieoriginelle Ansicht ihres Verfassers widerspiegeln, hat seine wissenschaftliche Autobiographie, in der er dieVergangenheit, die Gegenwart und die Zukunft der neutestamentlichen Forschung durch seineLebensgeschichte vorliegt, für die Essaysammlung Neutestamentliche Wissenschaft (Hrsg. Eve-MarieBecker; UTB 2475; Tübingen – Basel: A. Francke) aufs Papier geworfen. Wir gedenken des ausgezeichnetenGelehrten mit der ungarischen Übersetzung dieser Schrift.

* Ehhez a témához ajánlom a Studiorum Novi Testamenti Societas(SNTS) 48. éves gyûlésén (Chicago, 1993) tartott elnöki beszédemet:M. Hengel, Die Aufgaben der neutestamentlichen Wissenschaft:New Testament Studies 40 (1994) 321-357. (A szerzõ jegyzete. A to-vábbi, számozott jegyzetek a fordítótól származnak.)

13

De éppen tárgyának ez a súlya teszi ismét kérdésessé,hogy szakirányunk különálló teológiai tudományágkéntlétezzen. Mert ez – legalábbis a külsõ szemlélõ nézõ-pontjából – egyetlen, 680 oldalas könyvbõl áll, a szöveg-kritikai apparátust is beleértve, amennyiben aNestle/Aland 2001-ben elkészült legújabb, revideált 27.kiadását vesszük alapul (8. javított utánnyomás). Hason-lítsuk össze csupán annak a rokontudománynak, amely-nek olyan sokat köszönhetünk, az egyháztörténetnek aforrásaival! A teljes Migne 378, a Weimarana 100-nál istöbb és a Corpus Reformatorum 101 kötettel, továbbászámtalan más forrás, áll ezzel az egy kis könyvvelszemben.8 Ugyanezt a látványos aránytalanságot vesz-szük észre, ha egy pillantást vetünk az ószövetségi tudo-mányra is, széles területet átölelõ ókori keleti hátterével,és a „bibliai régészet” segédtudományával, vagy ajudaisztikára, a klasszika filológiára és ókortörténetre,azaz a saját tanszékekkel rendelkezõ kapcsolódó tudo-mányágakra: egyik oldalon egy vagy akár két évezred át-tekinthetetlen, még mindig növekvõ számú forrása, amásikon pedig 27 írás, egy, a zsidóságból kinövõ messi-ási közösség elsõ irodalmi emlékei, amelyek egy nagyjá-ból 70 évnyi idõtartamon belül, körülbelül Kr.u. 50 és120 között születtek meg.

Feltûnõ aránytalanság mutatkozik itt a tudományágakforrásokkal ellátottsága tekintetében. Ha GeorgChristoph Lichtenberg azt mondhatta, hogy „aki semmimáshoz nem ért, csak a kémiához, az ahhoz sem ért iga-zán”, ugyanez még inkább érvényes a mi, kétségkívülalapvetõ, mégis, tanulmányi körét tekintve kimondhatat-lanul szûkös tudományágunkra. Ennek következménye akevés iratra koncentrált exegetikai szekundér irodalomparttalanul áradó folyama. Az elsõ világháború óta ki-adott, a Corpus Johanneumot tárgyaló mûvek száma va-lószínûleg meghaladja a húszezret, a páli levelek tekinte-tében ez a szám feltehetõleg lényegesen magasabb. Ezt ahatalmas mennyiséget számítógépeken még el lehet tá-rolni, vagy – elriasztó – irodalomjegyzékekben ki lehetnyomtatni, de egyikünk sem képes már áttekinteni, nem-hogy értelmes módon feldolgozni; még akkor sem, hakutatásainkban, nagyfokú önelégültséggel, a tudatos„túlspecializálódás” révén egyetlen területre, Pálra, Já-nosra, vagy a szinoptikusokra korlátozzuk magunkat, éscsupán arra teszünk kísérletet, hogy az újonnan megjele-nõ mûvek sokaságát errõl a szûkebb területrõl valóbannyomon kövessük. Akinek túl sok unalmas másodlagosirodalmat kell olvasnia, végül maga is unalmassá válik.Ami a tanulmányok és a (mindenekelõtt szorgos dok-toranduszok és habilitálók által írt) monográfiák tengeré-re igaz, cum grano salis a kommentárokról is elmondha-tó. Ezek is áttekinthetetlenné váltak, minthogy a kiadókfolyton új sorozatokat és új kiadásokat akarnak megje-lentetni. Csak kevés mondható valóban jónak, éspediggyakran a régebbiek. Ez így hosszabb távon nem vezet-het jóra, mert a túláradó szekundér irodalom egyre keve-sebb valós tudásgyarapodást hoz magával, inkább régenfelismert megállapításokat ismételget, illetve olyanokat,amelyeket idõközben elfeledtek, vagy pedig hipotézisthipotézisre halmoz. A sajnálatosan korán elhunyt W.C.van Unnik egyik elõadását állítólag a következõ mondat-tal kezdte: „In New Testament scholarship what new isis not true and what true is is not new.”9 Ezzel biztosan

nem tévedett nagyot. Szûkebb tudományágunkban kü-lönlegesen igaz Mefisztónak a Baccalaureusról mondottítélete: „Távozz pompázva, te eredeti! – Bosszantó vol-na fölfedezned, hogy nincs oly bölcs vagy balga eszme,melyet a múlt ne gondolt volna ki.”10

A szakterület szûkösségétõl menekülve mûvelõi az új-ra meg újra változó módszerek (vagy éppen „módik”)egyre növekvõ sokféleségéhez fordultak, amelyekbenegytõl egyig biztosan volt valamiféle particula veri(egyesekben több, másokban kevesebb), és amelyek azutóbbi száz évben csak fokozatosan tovább finomodtak.Emögött a módszerbõség mögött és az ezzel összefüggõ„paradigmák” mögött ott állt a könyv igazságigényérevonatkozó komoly kérdés, amely, részben jogosan, elté-rõ válaszokhoz vezetett. Az egyetemi tanulmányaimkezdete óta eltelt 56 évben ilyen „paradigmaváltások”színes csokrát ismerhettem meg:

Amikor 1947-ben a Tübinger Stift hallgatója lettem,11Adolf Schlatter és Karl Barth gondolatainak egyfajta ke-veréke uralta a terepet. 1948-tól, R. Bultmann újszövet-ségi teológiája („Theologie des Neuen Testaments”) el-sõ kötetének kiadásától, és az Alpirsbachban tartott hí-res, „Neues Testament und Mythologie” címû elõadást12is tartalmazó (W. Bartsch szerkesztette) „Kerygma undMythos” kötet megjelenésétõl kezdve, eleinte bizonyta-lankodva, majd egyre viharosabban megindult az exisz-tencialista teológia diadalmenete, a „mítosztalanítás” kö-vetelésével és az exisztenciális interpretációval: ennekuralma egészen a 60-as évek végéig eltartott. Miután1954-ben Stiftsrepetent13 lettem, úgy tûnt nekem, hogykollégáim a mentori asztalnál „Marburg édes borától it-tasodtak meg” (barátom, Otto Betz kivételével, aki márakkor is felismerte a qumráni szövegek jelentõségét). Azúj téziseket hallgatva mindig csak a fejemet ingattam: aszinoptikusok radikális kritikája a „formatörténet” alap-ján, nem messiási Jézus, akirõl Pál alig tudott valamit az„eljöttének tényén” túl,14 „palesztinai” és „hellenista”gyülekezet radikális elválasztása, az õskeresztyénségmint „szinkretisztikus vallás”, egy állítólagos keresz-tyénség elõtti gnózis és a keleti misztériumok erõteljeshatása alatt, Pál és János mint a zsidó apokaliptika ellen-felei és elsõ „mítosztalanítók”, velük szemben Lukácsmint figyelemre méltó „korai katolikus”, és mindenekelõtt minden „objektiváló” történeti megismerés alapve-tõ lebecsülése, és mindenek mögött látens markionitiz-mus, amely számára a „bibliai teológia” fogalma szinteszitokszóvá vált. Bár én a korai egyház és az ókori törté-nelem bûvöletében inkább az egyháztörténet felé von-zódtam volna, mintegy ezek ellen az „új felismerések”ellen tiltakozva újszövetségi disszertációba fogtam,amely a zsidóságot mint a keresztyénség anyaföldjét tár-gyalta (Die Zeloten, AGSU 1, Leiden 1961). R. Bult-mann akkoriban oly divatos, a szakot eluraló, vélemé-nyem szerint kérdéses tézisei vezettek engem az Újszö-vetséghez. Amikor – az iparban eltöltött összesen tíz esz-tendõt követõen – 1964 õszén visszatértem a teológiára,és 1967 januárjában habilitáltam, a német tanszékeketnagyobbrészt az õ tanítványai foglalták el, bár a hatása(eleinte még szinte észrevétlenül) lassan már hanyatlott.Engem személyesen a „palesztinai” és a „hellenisztikusgyülekezet” viszonyának F.C. Baur óta alapvetõ, de mégR. Bultmann számára is meghatározó kérdése vezetett

14

oda, hogy több tanulmányban a „zsidóság és a helleniz-mus” összefüggésével foglalkozzam, és bizonyítani tud-tam, hogy a széles körben elterjedt lényegi szétválasztástévútra vezet. Azóta mindig vitatott témák feldolgozásánés fel nem térképezett vagy elhanyagolt területek meghó-dításán fáradoztam. A keresztyénség elõtti gnosztikus„megváltott megváltó” tézisét C. Colpe már 1961-benmegcáfolta, de még egy ideig továbbélt. 1968 óta újszemléletmódok hódítottak teret, mint pl. a társadalom-történeti; ez az év egyfajta elõrelépést is hozott. Engemszemélyesen ebben az esztendõben hívtak meg, barátom-mal és kollégámmal, Peter Stuhlmacherrel együtt, Erlan-genbe, és vele együtt 1972-ben tértünk vissza Tübin-genbe. Szakterületünkön ismét nagy átrendezõdés kez-dõdött: a nyelvészeti analízis és az elbeszéléskutatás egé-szen új felismerésekkel kecsegtettek, nem sokkal késõbbkövette õket az Amerikából induló „literary criticism” ésretorika felfedezése – új találmánynak tûnt az, amit ko-rábban Melanchthon és tanítványai már mélyebb tudás-sal és tisztábban felismertek. Gadamer „Igazság és mód-szere” filozófiai vezérfonalként fokozatosan elhalványí-totta Heidegger „Lét és idejét”, a recepcióesztétika és a„reader’s response” váltak érdekessé. A „materialista” ésa „feminista exegézis”, egyes németországi teológiai kö-rök minden igyekezete ellenére, szerencsés módon több-nyire inkább marginális jelenség maradt. A jellegzetesen„feminista magyarázat” követelése alapjában véve sértésmindazokkal a kutatónõkkel szemben, akik komolyan ésintenzíven dolgoznak az Újszövetség területén. Csakegyetlen tárgyszerû exegézis létezik, nevezetesen az,amelyik a textushoz (ahogy kontextusaihoz is) hozzáillõmódon viszonyul.

Az õskeresztyénség zsidó jellege viszont jogosan nyertegyre erõteljesebb hangsúlyt: ezt a folyamatot az új for-rásleletek ösztönözték, mindenekelõtt a kutatástörténeti-leg egyedülálló qumráni szövegek, amelyek jelentõségétNémetországban a mai napig nem értékelik kellõképpen;ehhez járult hozzá a zsidó „pszeudepigráf iratok” jobbkiaknázása, de fõképpen az ókori zsidóság – nem utolsó-sorban Josephus – szövegei iránti megújult érdeklõdés.Az Újszövetség legtöbb szerzõje mégiscsak a zsidóság-ból származott, vagy pedig különösen is közel állt ahhoz,mint Lukács, az egykori istenfélõ. Lehetséges, hogy azÚjszövetség „hellenisztikus” elemeit mindenestül zsidóforrások közvetítették, és mégis, a zsidó gyökerekbõl aKr. u. 1. században valami új nõtt fel. Ez utóbbiról gyak-ran megfeledkeznek, amikor a zsidóság és keresztyénségközötti különbségeket az általunk, németek által elköve-tett gaztettek hatása alatt megpróbálják elsimítani. Hamegkerüljük az igazság kérdését, nem vagyunk többé ke-resztyén teológusok. Ez történik meg akkor is, amikoregyesek az elkötelezõdés nélküli vallási pluralizmusmellett foglalnak állást, a „teológiát” elvbõl számûzik az„újszövetségi tudományból”, és csupán tisztán „vallás-történeti” megközelítésben kívánnak dolgozni. Ez a tu-dományág ezáltal éppannyira lenne csak érdekes (ill. ér-dektelen), mint a Serapis-kultusz vagy a manicheizmuseredetére vonatkozó kérdések. Ugyanígy a mostansággyakran hangoztatott szemlélet, amely tárgyunkat az„irodalomtudományhoz” sorolja, ebben a behatárolásbanvitatható, különösen ha ez azzal a ma népszerû, idõt-len–ahistorikus formalizmussal társul, amely a történe-

lem valósága alól ki akarja vonni magát. Egy, angolszászterületen sikeres, exegetikai irodalmat megjelentetõ ki-adó mondta nekem évekkel ezelõtt, hogy õ bármit ki-nyomtat, mert szerinte lényegileg az „anything goes”mottó érvényben van: ez azonban nem csupán a mi tudo-mányágunk végét jelentené, hanem minden komolyanvehetõ teológiájét is.

Szaktárgyunk alapvetõen „Janus-arcú”; két ábrázatavan: az egyiket a múlt, a másikat a jelen felé fordítja:

Tudományágunk egyfelõl az ókortudományoknak egyegészen szûk metszetét képviseli, és mint ilyen, filológi-ai–történeti diszciplína, amely az õt körülölelõ szak-komplexum ínségeiben részesül, és folyamatosan küzde-ni kényszerül ezekkel: az esetleges-töredékes hagyomá-nyozással és az ebbõl következõ hatalmas ismeretbeli hi-ányokkal, amelyeket rendszerint nem lehet kiküszöbölni.Kevéssé valószínû például, hogy az evangéliumok for-rásszövegeire vagy Pál egy új, valódi levelére rátalálja-nak. A – késõbbi – Tamás-evangéliumot, bármennyireérdekes, nem volna szabad ebben az összefüggésben em-líteni. Ez azt jelenti, hogy állandóan be kell vallanunknemtudásunkat, amelyet gyakran csak takargatunk a hi-potézis-hegyeinkkel.

Másfelõl beleütközünk a nyelv, gondolatok és elkép-zelések – viszonylagos – idegenségébe: az Újszövetség-ben egy számunkra idegen világba merülünk bele,amelytõl jelentõs idõbeli és gondolkozásbeli távolság vá-laszt el, még akkor is, ha szövegeit (és különleges költé-szetét) gyermekkorunk óta jól ismerjük. Mert – amint eztaz exegétáknak a Nestle-Bibliánk 680 oldalának helyesértelmezésérõl szóló, szûnni nem akaró vitája mutatja –az, hogy valóban helyesen értettük-e meg, és megfelelõ-en magyaráztuk-e, idõnként szinte eszkatologikus kér-désnek tûnik számomra (csábító a gondolat, hogy itt az1Kor 13,9-re és 12-re utaljunk; tanulhatnánk Páltól visz-szafogottságot és szerénységet).

A másik arc, amely teljesen a jelenünk felé fordul, aze könyv felé ma megnyilvánuló érdeklõdéshez kapcsoló-dik; ennek az érdeklõdésnek pedig szélsõségesen eltérõokai lehetnek: itt elõttünk tornyosul az „evangélium”apostoli üzenetének igazságigénye, a „kérügma” exisz-tenciális értelmezése, az újszövetség jelentõsége a teoló-gusok akadémiai képzésén belül, egyfajta általános, el-kötelezettség nélküli, vallástudományi ismeretéhség,vagy ak