Tippek festéshez, tapétázáshoz

Néhány ügyetlen mozdulat, rosszul megválasztott munkaeszköz vagy a nem megfelelő előkészítés miatt akár botrányos végeredménye is lehet a tapétázásnak. Összegyűjtöttük az öreg szakik legjobb tanácsait.

Eszközök

Kezdjük mindjárt a szükséges eszközökkel, amelyeken nagyon is sok múlik. A legfontosabb a kenőecset, aminek teljes sörtéje van, aztán a ragasztós vödör, a tapétázókefe és a simítóhenger, valamint egy másik vödör langyos vízzel és egy puha rongy a ragasztó eltávolításához. Az igazán profik és a lelkes amatőrök nem nélkülözhetik a függőónt avezetővonalak meghúzásához, és akenőállványt, amit könnyen helyettesíthet két szék fölé helyezett, leszerelt ajtó is, a lényeg, hogy stabil legyen. Ugyanez a helyzet a létrával is: fontos, hogy teljes biztonsággal tudjon dolgozni rajta az, aki tapétázik.

Helyes irány

Talán kevesek által ismert tipp, hogy a munkát érdemes az ablak mellett balra elkezdeni, majd jobb oldalon is az ablaktól kezdve folytatni a fal fedését. Mivel a sarkok, ajtófélfák és ablakkeretek legtöbbször nem pontosan függőlegesek, az első tapétacsík felrakásához mindenképpen érdemes vezetővonalat húzni a függőón segítségével. Az átfedéssel egymás mellé ragasztott csíkok mindig a fény felé essenek, mert így kevésbé látszanak. A ragasztóval bekent tapéta egyenletesen nedvesedik át, ha a tapétacsíkok össze vannak hajtva és így pihennek legalább tíz percet. Ha nem felrakás előtt duzzadnak meg, akkor viszont a falon fognak és ez azt jelenti, hogy száradás után is hólyagos marad. Az egyes

csíkokat mindig ugyanannyi ideig kell nedvesíteni, hogy egyformán nyúljanak meg. Hasznos tipp a plafon tapétázásához, hogy ne a tapétára kerüljön a ragasztó, hanem a mennyezetre.

Hibák javítása

Ha hiba csúszott az illesztésbe, azt azonnal korrigálni kell, mert később erre már nem lesz mód. A ragasztófoltokat is rögtön el kell távolítani a langyos vizes szivaccsal, máskülönben nyomot hagy. Érdemes pontosan mérni, de a szabásnál néhány centit ráhagyni, hogy a tapéta széleit egy-másfél centiméter átfedéssel lehessen ragasztani az előző csíkra. Éppen ezért, kevésbé gyakorlott tapétázóknak nem ajánlott olyan tapétát választani, ahol a mintáknak pontosan kell találkozniuk. Előfordul, hogy légbuborékok maradnak a feltett csík alatt, ezt puha kefével vagy szivacsos hengerrel középről kifelé, felülről lefelé haladva ki lehet kergetni.

Akadályok

A tapétacsík széle nem kerülhet pontosan a sarokba, ezért a saroktól mintegy két centiméter távolságra függőleges vonalat kell húzni a szomszédos falrészre és a tapétát ettől a vonaltól kezdve kell a falra ragasztani. Mind a belső, mind pedig a külső sarkok ragasztásánál ezt a módszert érdemes alkalmazni. Az ajtó- vagy ablakmélyedéseknél a megfelelő formát ki kell vágni a tapétacsíkból úgy, hogy a nyílás kerületén történő későbbi átlapoláshoz további két-öt centiméter szélességű csík még a rendelkezésre álljon. Gondosan kell eljárni a dugaszolóaljak és kapcsolók környékének tapétázásakor is. Mindenekelőtt áramtalanítani kell, majd a dugaszoló aljzat fedelét levéve kell a tapétát a falra ragasztani. Később az aljzat körül körbe lehet vágni a tapétát, a fedeleket csak száradás után szabad visszaszerelni.IdőjárásA tapétázást célszerű 10 Celsius fok felett végezni és száradáskor kerülni kell a huzatot. Néhány nap után, ha esetleg a szélek néhol felválnak, akkor tubusos tapétaszél-ragasztóval lehet javítani a bosszantó hibákat.

Tapéta eltávolítása

Gyakran a tapétázás egy nem túl hálás feladattal, a régi eltávolításával kezdődik. Mivel a régi tapéta alatt nem látható egyenetlenségek és az átlapolások az új tapéta felrakása után jól láthatóak lesznek, ezért sajnos kihagyhatatlan ez a munkafázis. Tíz plusz egy jó tanács tapétaeltávolítóknak.Számos trükk létezik az egyszerű és gyors tapétaeltávolításra, nézzük meg a leghatékonyabbakat:

1. Érdemes próbaként egy kisebb felületen leszedni a tapétát a kiválasztott módszerrel, majd ha ez eredménytelen, egy másik technikával újrapróbálni.

2. A vastag tapétát először perforálni kell, így a tapétaleoldó folyadék vagy a víz könnyebben behatol a ragasztórétegbe. Ehhez a legmegfelelőbb célszerszám a kaparókés, a drótkefe vagy az úgynevezett sündisznóhenger.

3. A tapéta lehúzását mindig felülről lefelé érdemes végezni, szükség esetén spaklit lehet használni.

4. A tapétaleoldó folyadékok megkönnyítik az eltávolítást, hiszen azok legfontosabb tulajdonsága, hogy behatol a tapéta szerkezetébe, gyorsan és könnyen feloldja a tapétán lévő ragasztóréteget. Így a felületelőkészítés legkellemetlenebb részét hamar le lehet tudni.

5. Áztatáshoz hideg vizet kell használni. A lassúbb száradás érdekében pedig az ajtókat és az ablakokat érdemes bezárni.6. A tapéta eltávolítása után a falon maradt csirizt spatulyával lehet lekaparni és enyhén kopott korongkefével lemosni. Ha lehet, nagy páratartalmú légteret kell létrehozni a helyiségben.7. A gyári tapétaleoldó folyadék házilag is előállítható: 10 liter langyos vízben 30 dekagramm mosószert kell feloldani, majd annyi fehér agyagot kell az oldatban elkeverni, hogy jól kenhető masszát kapjunk. Egy másik népi módszer szerint 10 liter langyos vízben 80 deka konyhasót feloldva, agyaggal elkeverve készül a leghatásosabb csodaszer. Mindkét áztatószert használt, durvaszőrű korongecsettel lehet a tapéta

felületére felhordani.

8. A tapéta eltávolításakor ügyelni kell arra, hogy a falfelület ne sérüljön meg, ezért célszerű széles, vékony kaparókést használni.

9. A textil- és fatapéták, illetve a papíralátétes műanyag tapéták leáztatását két ütemben érdemes elvégezni. Először a textilanyagot kell eltávolítani száraz állapotban, majd az alatta lévő hordozópapír réteget, ha szükséges áztatással.

10. Ha végképp kifogna rajtunk a tapétaeltávolítás, keressük fel a legközelebbi kisgépkölcsönzőt, ahol könnyen kezelhető tapétaleszedőgép vár a nagy feladatra. A forró gőzt előállító készülék fellazítja a papírtapéta anyagát és feloldja a ragasztót. Közönséges csapvízzel üzemeltethető, ám mivel a forró gőz veszélyes lehet, óvatosan kell bánni a géppel. A gőzpajzsot, mint egy simítót kell a felületre helyezni és a mennyezettől a padló irányába húzni. Ami nem jön le egyből, azt újra fel lehet gőzölni.+ 1. Előfordulhat, hogy a tapéta eltávolításakor minden igyekezet ellenére megsérül a vakolat. A javítást megfelelő glettanyaggal lehet végezni. A felületsimító glettanyaggal vagy készglettel sima, tartós, száradás után fehér színű falfelületet kapunk. A sérült felületre kis mennyiségben érdemes csak felvinni a glettanyagot és gondosan elsimítani, míg eltűnik a repedés, lyuk vagy egyéb hiba a falon.

Festékek, fára, fémre, betonra.

Hasznos tanácsokkal szolgálunk a megfelelő festéktípus kiválasztásához és alkalmazásához.

Fára

A fedőfestékek alapanyaguktól függően három csoportba sorolhatóak: alkid, akril és poliuretán alapú festékek. Ez a sorrend egyben a minőséget is meghatározza, de fontos az is mivel kell hígítani a festéket, ugyanis a vízzel hígított festékek sokkal lassabban sárgulnak. A fedőfestékeket az általuk képzett felület alapján tovább csoportosíthatjuk: lazúrok, lakkok, zománcfestékek. Általában igaz az,

hogy a festékeket rendszerben kell használni, tehát először legalább egyszer alapoznunk kell, ezután jön két réteg fedőfesték.A fa kényes jószágA környezetünkben használt faanyagokat számos külső hatás éri, amit már csak akkor veszünk észre, amikor megvan a baj. Az eső, a levegő nedvességtartalma, az UV-sugárzás, illetve a gombásodás, szürkévé és repedezetté alakítja a fa felületét. A károsodás akár néhány héten belül jelentkezhet. Fontos, hogy a natúr fafelületet minél hamarabb beeresztő alapozóval kell kezelni, ez egyrészt pórustömítő hatású, másrészt távol tartja a rovarokat, kártevőket, megakadályozza, hogy a fa a levegő nedvességtartalmának hatására megvetemedjen.

Festékek fémre

A fémtárgyak kezelése gyakran okoz nehézséget. Nem mindig tudjuk pontosan eldönteni milyen anyagot is használjunk, hogy olyan fedőréteget kapjunk, amely évekig megvédi a fémeket a korrózió okozta károktól. A fémek festésénél is - akárcsak a többi anyagnál - szükség van a megfelelő felület előkészítésre. Alapozóként használjuk antikorróziós alapozót, amely egyaránt alkalmazható külső és belső térben. A gyártók különböző megoldásokat – rozsda-átalakítók, rozsdára felhordható alapozók – kínálnak arra az esetre, ha már korrodált a felületünk.

Lazúrok

A lazúrok két csoportja: a vékony illetve a vastag lazúrok. A vékonyak áttetsző felületet képeznek, amely alatt nemcsak a fa mintázata, hanem erezete is látható marad. A vastag lazúr inkább takaró jellegű, ezért ebben az esetben csak a fa mintázata marad látható a festés után. A lazúrokat széles színválasztékban kínálják a gyártók; a színtelentől, a természetes árnyalatokon (fenyő, tölgy, stb.) át a legextrémebb színekig. Ne felejtsük el, hogy külső térben a csak színezett lazúrokat használjunk, ellenkező esetben nem nyújt megfelelő védelmet az UV sugárzás ellen.

Lakkok

A lakkozással fokozhatjuk a fa védelmét, és egyben megnövelhetjük a kopásállóságát is. A lakkokat használhatjuk kül-, és beltérben, járófelületeken, faszerkezeteken. Vizes és oldószeres változatban is kaphatóak. Lakkozás előtt pácolhatjuk a fát, ami egyrészt színt ad a

fának, másrészt növeli a sötét-világos részek kontrasztját, tehát kiemeli a fa mintázatát. Különböző kopásállóságú és rugalmasságú lakkok léteznek, érdemes mindig az igénybevételnek megfelelőt választani, kis többletbefektetéssel többszörösére növelhető a felület élettartama. Azokat a felületeket, amelyek már előzőleg lakkozva voltak, csak a régi lakkozás teljes lecsiszolása után lehet újralakkozni.

Fedőbevonatok, vagyis zománcfestékek

A zománcfestékek fára és fémre is egyaránt alkalmazhatóak. Ezek az anyagok színt adnak a felületnek, teljes egészében befedik, így sem erezet, sem mintázat nem marad látható. A termékeket több ezer színben választhatjuk, csillogó, vagy matt felületet adnak száradás után, azaz magas-, vagy selyemfényűek. A magas fényű festékek általában jobban tisztíthatók, nagy igénybevételnek kitett helyekre ezeket használjuk. Ha a felület már volt festve, állapítsuk meg milyen vastag, illetve stabil-e rajta a festék. A peregő vagy több mint két réteg vastagságú festéket, sajnos el kell távolítanunk, újra kell alapoznunk, majd ezután jöhet a fedőfesték két rétegben. Ellenkező esetben, elég alaposan átcsiszolnunk a felületet, hogy egy jól tapadó felszín kapjunk, majd egyből a fedőfestéket használhatjuk.

Homlokzatok és lábazatok festése

Az épületek homlokzatát és lábazatát is legalább annyi külső hatás éri (eső, poros szennyeződések, kipufogó gázok, UV - sugárzás), mint más környezetünkben lévő felületeket. A homlokzati és lábazati festékek biztosítják a fal szellőzését, vízlepergető hatásúak, és lehetővé teszik az esztétikus megjelenést. A homlokzati festékek egyaránt alkalmasak régi és új, vakolt és beton felületek kezelésére. A tökéletes bevonatot a mélyalapozás és a két rétegnyi fedőfestés után kapjuk meg.

Melyik ecsettel fessek?

Az ecset minősége elsősorban a szőr anyagától, rugalmasságától és rögzítésétől függ. Hogy milyen ecsetet használjunk különböző festési és mázolási feladatainkhoz, azt a kezelendő felület minősége, nagysága, valamint a festék oldószere határozza meg.

Az ecsetkínálat bőséges, egy- és kétsoros lapos ecsetek, kerek-, poroló-, lakkozó ecsetek közül választhatunk, de ne feledkezzünk meg a korongecsetekről, valamint a meszelő- és oszlató ecsetekről sem. Többnyire fa- vagy műanyag nyéllel, sörtéik állatszőrből vagy műanyag szálakból készülnek. Nem csupán az ár dönt arról, hogy melyik festési munkálathoz melyik ecset javasolt. A megfelelő ecset kiválasztása a feladat nagyságától, valamint a felület és a festék fajtájától függ. A természetes és műsörtéjű ecsetek készülhetnek fa- és műanyag nyéllel, szőrük mennyiségétől függ festékfelvételük.

Vizes bázisú ecsetek

A vizes bázisú ecsetek alapanyaga sertéssörte és műszál keveréke, mivel önmagában a sörte víz hatására elvesztené egyenességét. Az egyenesség megtartásáról és a jó oszlató képességről speciális műszál gondoskodik.

Lakkozó ecsetek

A lakkozó ecsetek sörtéje legtöbbször világos kínai sertésszőr. Válogatás, osztályozás, főzés után válik ecset készítéshez használható alapanyaggá. Kiváló festékfelvevő és -megtartó tulajdonságát behasított csúcsának,

pikkelyes szerkezetű falának köszönheti. Leginkább oldószeres festékek, lakkok felhordására javasolt.

Ne az olcsót!

Gyártáskor az ecsetek sörtéit méretre vágják, enyvvel összeragasztják, majd fémkalodával a nyélre rögzítik. Az olcsó, szó szerint száz forintos ecsetek sörtéi a gyenge rögzítés miatt könnyen kihullanak, s a felkent felülethez ragadva rontanak munkánk minőségén, ezen kívül sörtéik általában csavarodás és széthajlás nélkül nem bírnak ki két festésnél többet. Érdemes jó minőségűt választani a vizes bázisú és az oldószeres (lakkozó) ecsetekből is. Falfestésnél, de különösen a lakk felhordásnál igaz, hogy minél jobb minőségű az ecset, annál jobb minőségû felületet tudunk elérni. Vannak eszközök, amelyek oldószertől függően a festő és a mázoló munkához egyaránt használhatók. Általános vélemény, hogy a fanyelű ecsetek jobbak, mint a műanyag nyelűek. Ez a legtöbb esetben igaz, habár kivételt képeznek a speciális feladatra oldószerálló műanyagból készült ecsetek. Az otthoni felhasználásban a fanyelű ecsetről mégis elmondható, hogy használat közben nem csúszik, és könnyebb fajsúlya miatt kényelmesebb vele a festés, valamint a függőleges munkavégzés során a visszafolyó festéket a fanyél beszívja, míg a műanyagon tovább folyik kezünk felé.

Használat előtt

Első használat előtt az ecsetet minden irányban húzzuk végig enyhén érdes felületen, a laza szálak így kihullanak és nem tapadnak a festett felületre. Használati és tisztítási szempontból is nagyon fontos a festékek oldószertartalma. A diszperziós (vízzel hígítható) festékek leggyakrabban falak, mennyezetek fedőrétegét adják. Ennek megfelelően a diszperziós festékeket vizes bázisú ecsettel, hengerrel hordjuk fel. A festékek másik nagy csoportjába a lakkfestékek tartoznak. Fémre, fára, műanyagra kenhetjük a lakkfestékeket, amelyek leginkább műgyanta alapúak, tehát szintetikus oldószerrel hígítható festékek, de néhány újabb

változatuk már vízbázisú is lehet. A műgyanta alapú festékek terpentinnel, nitrohigítóval, lakkbenzinnel oldhatóak, felhordásuk lakkozó ecsetet igényel.

Speciális feladathoz

A festékek között külön kategóriát képviselnek a fafelületeken használt lazúrok. A lazúr nem felületfesték, hanem beszívódik a fa sejtjeibe. Műgyanta alapú (szintetikus oldószeres) és vizes bázisú (akril) változatban is hozzájuthatunk, felviteléhez ennek megfelelően válasszunk vizes bázisú vagy lakkozó ecsetet. A fűtőtestek színezéséhez például hőálló festéket és radiátorecsetet használjunk, ezek leginkább szintetikus oldószeres változatokban kaphatók.

Tisztítás, tárolás

Sokan megfeledkeznek róla, hogy az ecsetek nem egyszer használatosak. Érdemes jobb minőségű ecsetet vásárolni, amellyel szebben dolgozhatunk, és megfelelő tisztítással, tárolással évekig használhatjuk őket. A festéket saját oldószerével tisztíthatjuk ki az ecsetből. Az enyves, diszperziós és az akrilfestéket vízzel lehet kimosni, míg az olaj és műgyanta alapúakat lakkbenzinnel, terpentinnel. Sok kellemetlenséget spórolhatunk meg, ha hosszabb festési szünetekben az eszközöket vízbe mártjuk, így azok nem száradnak be. Sok műanyagnyelű ecsetet old a nitrohigító, ezért olyan munkáknál, ahol nitrofestéket, hígítót használunk, nem szabad ezeket alkalmazni. Tisztításkor mellőzzük a nagyobb erőkifejtést a szálak dörzsölésekor, mert könnyen kilazulhatnak a kötésből.

Ecsettisztítás lépésről lépésre

1. Használat után azonnal tisztítsuk ki a festőeszközöket. A mosást a használt festék hígítójával végezzük. Ha jól átmostuk a sörtéket, a tisztítószert nyomjuk ki belőle egy ronggyal. 2. A szálak között megbújó festékmaradékot réz drótkefével fésülhetjük ki, száliránnyal párhuzamosan, kifelé húzva.

3. A tárolóedényben (befőttesüveg) az oldószert időnként cserélni kell, és ki kell önteni a kiázott festékmaradékot. Vízzel vagy hígítóval csak a kötésig töltsük fel. Hígítót csak jól szellőző, tűzvédett helyiségben használjunk.

4. A már megtisztított, még nedves ecseteket fektetve vagy felakasztva szárítsuk, de soha ne a szőrükre állítva. A száraz ecseteket molymentes, száraz helyen tároljuk.

Tudnivalók a tapétáról

Ha mintásat választottunk, felrakásakor az összeillesztéseknél kell kicsit jobban odafigyelni. Ezek a tapéták ragasztáskor nem nyúlnak, száradáskor nem zsugorodnak, a színüket sem vesztik el az évek alatt, nap vagy tisztítás hatására sem, moshatók vagy legalábbis nedves ruhával tisztíthatók. A gyártók általában tíz év garanciát adnak rájuk.

A vliestapéták cseréje egyszerű, mivel a felső felület könnyen lehúzható, a falon maradt réteg pedig kiváló alap az új tapéta számára. A vliestapéták népszerűségének köszönhetően fokozatosan háttérbe szorulnak a festhető tapéták.

A hagyományos, fűrészporos tapéta a szobafestők álma, hiszen dupla pénzt (tapétázás és festés) kaszálhattak a lakástulajdonosoktól. Több üzletben ingyen adnak fűrészporos tapétát a falfestékhez, és nem is a legolcsóbb gyártmányt. Ha belefutunk egy ilyen akcióba, érdemes ellenőrizni a tapéta tulajdonságait, esetleg megalkudni egy jobbfajta fűrészporosra, amit amúgy is nehezebben adnának el.

Az eleve drágább, habosított technológiával készült tapétákból is sokféle többször festhető változat létezik. Emellett döntve ne feledjük, hogy a ragasztó mellé falfestéket is vennünk kell, illetve annak

kockázatát sem, hogy a kikeverthez képest a végeredmény más árnyalatú lehet.

Legdrágább kategória a selyemtapétáké, amelyeket a legtöbb szaküzletben csak katalógusból tudjuk kiválasztani. Ezt a típust mindenütt csak megfelelő referenciákkal rendelkező szakemberrel javasolják feltétetni. A minőséget a gyártók csak szakszerű felrakás esetén szavatolják, a selyemtapéta felhelyezése pedig külön szakértelmet és nagy gyakorlatot igényel.

A nem megfelelő alapozás, túl sok ragasztó, tökéletlen összeillesztés egyaránt tönkreteszi a tapéta fényét, a megmattult felület pedig igen csúnyán fest a sima falon. Munkabérre nagyjából a tapéta árát kell rászámolnunk.

Sok szakember első ránézésre olcsóbbnak tűnik, mivel csak a tapéta lerakásának díjáról tájékoztat, ám ne feledjük; a korábbi tapéta eltávolítása, glettelés-alapozás és a felhelyezés mind külön tétel négyzetméterenként, amiket ha összeadunk a végén, mégiscsak kijön a tapéta ára.

Hogyan válasszunk ablakot?

Egyáltalán nem mindegy, hogy milyen nyílászárók vannak a házon, a lakáson. A magas energia számlák, a huzattól fájó fejek, és az alacsony szobahőmérsékletek elkerülésére ma már számos ajtó és ablak közül választhatunk. Melyek ezek a szempontok?

Az építkezés, felújítás pénzügyi tervezésénél bizony alaposan meg kell nézni, hogy milyen tételek kerüljenek bele a költségvetésbe. A nyílászáró kiválasztásakor rengeteg dologra kell odafigyelni – a legfontosabb megtudni, hogy van-e az általunk választott nyílászárónak terméktanúsítványa (ezzel minden építőipari terméknek rendelkeznie kell). Ebben szerepelnek a szükséges műszaki adatok és a minősítés.

Figyelembe kell venni, hogy milyen funkciót kell betöltenie majd a nyílászárónak (például külső vagy belső nyílászáró, vizes helyiség stb.). A külső nyílászárók esetében elvárható minimális műszaki paraméter, hogy az úgynevezett hőátbocsájtási tényező ne legyen magasabb 2,8 W/m2K-nél, az alkalmazott üveg esetében pedig 1,3 W/m2K-nél. Fontos tisztában lenni a biztonságtechnikai tényezőkkel is, hiszen például a biztosítótársaságok igen nagy gondot fordítanak a káresetek alkalmával ezek vizsgálatára. Éppen ezért a legtöbb terméket már a MABISZ (ez a biztosítótársaságok szövetsége) által meghatározott és elfogadott normák alapján készítik.

Ellenőrzött gyártótól

Nyílászáró vásárlása esetén nagyon lényeges a garancia és szervizszolgáltatás. Nem árt, ha a termék jól ismert piaci szereplőtől származik, olyan cégtől, amely várhatóan a garancia és szavatosság idejének lejárta előtt nem szűnik meg. A törvényben szabályozott garancia egy év bármilyen hibára, kivéve a nem rendeltetésszerű használatot. A szavatossági idő a legtöbb esetben 5 év. Válasszunk olyan gyártót vagy forgalmazót, akinek van bemutatóterme – az a cég, amely vállalja a bemutatóterem költségeit, általában hosszú távra tervez, és

biztosabb háttérrel rendelkezik. Az eladótól kérdezzünk meg mindent, főképp azzal kapcsolatban, hogy mit tartalmaz az ár. Az árban általában benne van a régi ablak kivétele és elszállítása, a külső-belső párkányok és takarólécek felrakása és a sitt elszállítása. Soha ne fizessünk 50%-nál nagyobb előleget, és a maradékot csakis akkor adjuk át, ha már fent vannak a párkányok, a takarólécek, és meg vagyunk elégedve a munkával.

Ablakcsere télen is

Hasznos rákérdezni a beszerelés körülményeire is. Jó, ha tudjuk, hogy egy kb. 70 m2-es lakás teljes ablakozását 3-4 ember egy nap alatt el tudja végezni, és egy nyílászáró cseréjénél kb. 20 percig van ablak nélkül a lakás. Akár télen is tervezhetünk nyílászárócserét, mert ma már léteznek olyan PUR habok, amelyekkel akár mínusz 10 fokos hidegben is lehet dolgozni.A nyílászárók cseréje nem azt jelenti, hogy az egész lakásunkat ellepi a por és a szemét! A beszerelők általában lefóliázzák a bútorokat és a szőnyegpadlót, és saját, erre a célra rendszeresített porszívóval rendelkeznek. Ne ajánljuk fel saját porszívónkat a csere utáni takarításhoz, mert a nagyobb betontörmelékek tönkretehetik azt. A nyílászáró általában tapétával vagy csempével érintkezik. A cserénél figyeljünk oda, hogy a tapéta ne sérüljön nagyobb mértékben a kelleténél, és a csempéket is le lehet úgy szedni, hogy azok ne törjenek el, így aztán később visszaragaszthatjuk azokat. Vagyis legyünk nagyon körültekintőek, mert a nyílászárócsere nem olcsó mulatság. A termékek nagy része kiváló minőségű, így aztán válasszunk a beépítéshez is profi csapatot.

Hogyan válasszunk nyílászárót...ésahogyan nem!

Az energiaárak emelkedésével egyre többen vizsgáljuk felül otthonunk nyílászáróinak állapotát. Van is rá okunk, hiszen egy pár évvel ezelőtti felmérés szerint a hazai lakásállomány nyílászáróinak közel 90 %-a műszaki és hőtechnikai szempontból nem megfelelő.A hazai lakások fűtésére fordított energia durván kétszerese a nyugat-európainak. Ennek egyik oka a nyílászárók állapota, ami nem csak magára a nyílászáróra vonatkozik, hanem annak beépítésére is. Egy átlagos épület fűtésének körülbelül 60 %-át teszi ki a nyílászárók „hőfogyasztása”, azaz ott távozik a legtöbb meleg. Minden kivitelező tekintetében érdemes minőséget választani, ha nyílászáró cserére szánjuk el magunkat. A kínálat óriási, a piaci igényekhez képest ma a hatszorosára becsülik a hazai nyílászáró gyártók kapacitását. A szakértők szerint a kínált termékek többsége az európai minőségnek megfelelő színvonalú termék, de változatlanul nagy a – szabványoknak ugyan megfelelő, de – minőségileg kevésbé igényes termékek kínálata, s szép számmal akadnak a megfelelő engedélyek és tanúsítványok nélkül forgalmazott termékek és vállalkozók is. Senkit ne tévesszen meg a termékeken feltüntetett CE-jelzés, ez nem minőségi tanúsítvány. Ha minőségi terméket és kivitelezőt keresünk, akkor érdemes az ÉMI engedélyeknek és tanúsítványoknak utánanézni. A nem szakkereskedésekben, készen kapható, előre gyártott műanyag nyílászárók tulajdonságainak pedig különösen alaposan nézzünk utána, mert a szakemberek szerint ezek között szép számmal akad rossz minőségű termék.

Műanyag, vagy nem műanyag?

Sokan azért viszolyognak a PVC-nyílászáróktól, mert úgy tudják, hogy még mindig ólomadalékot tartalmaznak, de ma már ez nem használatos, és a PVC-hulladék is újrahasznosítható a gyártási folyamatban. Sokan a statikai stabilitását kérdőjelezik meg. Tény, hogy a korábban gyártott ablakoknál volt ilyen gond, de a mai minőségi szerkezeteket olyan acélmerevítéssel látják el, amelyeknél ez a probléma nem merül fel.

Mások azért húzódoznak, mert a rossz szellőzés miatti páralecsapódást és penészedést kizárólag a műanyag nyílászáróknak tulajdonítják, holott ez más alapanyagból készült nyílászáróknál is előfordulhat a rosszul (vagy egyáltalán nem) tervezett szellőzésnél. Egyébként a minőségi nyílászáró-rendszerekhez – és nem csak a PVC-ből készültekhez – már készülnek automatikus légbevezetők, de ezekre általában csak akkor van szükség, ha másként nem oldható meg a lakás megfelelő légcseréje. Az ÉMI bevizsgálásai szerint gyakorlatilag mindegy, hogy milyen anyagból készül a nyílászáró, csak megfelelően legyen elkészítve. A korszerű gyártástechnológia nagyon pontos betartásával, igényes kivitelezéssel és beépítéssel bármely alapanyagból készült termék eleget tesz a követelményeknek. Tény, hogy nagy előnye a ma már korszerű gyártástechnológiával, a legkülönfélébb színekben, dizájnnal készült műanyag nyílászáróknak, hogy minimális gondozás mellett egy emberöltőt is kiszolgálnak, mintegy 40-50 évig használhatók.

Milyen a jó nyílászáró? Mit ír elő a rendelet?

Amikor bevizsgálnak egy nyílászárót, akkor lég- és vízzárását, hőtechnikai jellemzőket és a léghanggátlását (hangszigetelését) veszik górcső alá.

Légzárás

A nyílászáró illeszkedő felületeire (szárnyakra és a tokra) vonatkozó tulajdonság, a kívánatos légáteresztést is figyelembe véve, amelyet osztályba sorolással adnak meg. A légáteresztésnél a 4-es osztály a legjobb.

Vízzárás

A vízáteresztést kilenc osztályba sorolják, de hogy milyen vízzáró tulajdonságú nyílászáróra van szükség, azt az elhelyezkedés magassága és az épület földrajzi fekvése határozza meg. A 30 m-nél kisebb beépítési magasságnál megfelelő a 4–6-os osztályba soroltak is. (Ma már többnyire csak kétlépcsős tömítéssel ellátott ütközési hézagú nyílászárókat forgalmaznak, de készíttetésnél erre érdemes odafigyelni).

Hőtechnikai tulajdonságok

Ezek azt mutatják, hogy a nyílászárónak téli, nyári időjárás mellett milyen az energia-áteresztő képessége. A keret- és tokszerkezeten, az üvegezésen, ajtó esetében az ajtólapon, illetve annak keretkitöltésén keresztül a hőmérsékletkülönbség hatására létrejövő hőáram hogyan jellemezhető, pontosabban a hőátbocsátási tulajdonsága milyen. Ezt a hőátbocsátási tényezővel határozzák meg, s rendeletben írják elő a követelményértéket. A rendeletben előírtaknál jobb hőátbocsátási tényezőkkel rendelkező nyílászárók is kaphatók, ami a műanyag nyílászárók esetében a magasabb (lég)kamra számot, és egyben nagyobb profilvastagságot jelent. Ma nálunk a három légkamrás (58–62 mm beépítési mélységű) ablakok iránt a legnagyobb a kereslet. A 4-8 kamrás (70–80 mm beépítési mélységű) típusokból is széles a kínálat, igaz ezek lényegesen drágábbak, mint a kevesebb légkamrával készültek.

A másik hőtechnikai jellemző a szerkezet, az illesztés és a beépítés résein keresztül létrejövő légáteresztés (filtráció) energiaértéke. A 80-as évek építésügyi előírásainak megfelelően az ablakok légáteresztése jelentősen csökkent, szinte megszüntetve a szükséges légcserét is. Ma a korszerű fa-, műanyag és alumíniumablakoknál már nem a túlzott légáteresztés, hanem annak hiánya okozza a nagyobb gondot. Ennek kiküszöbölésére egyre gyakrabban helyeznek el légáteresztést szabályozó szerkezeteket (résszellőző) az ablakon, vagy az ablak közelében.

Az ablakok hőtechnikai tulajdonságai tekintetében az üvegezés meghatározó. A normál ablaküveget a fenti követelményértékek alapján elfelejthetjük. E követelmények ellenére gyakori, hogy nagyon magas U-értékkel rendelkező üvegezést alkalmaznak. A nyílászáró kiválasztásánál érdemes két dolgot szem előtt tartani: több rétegű legyen az üvegezés – ma már a három üvegréteg sem ritka – és azt, hogy az egyes üvegtáblákon van-e hővédő bevonat. A három rétegű üvegezésnél akár két réteg is lehet hővédő bevonatú. Például kétrétegű üvegnél, ha nincs hővédő bevonat, az U-érték 2,8-3, ha az egyik táblán van ilyen bevonat, akkor 1,4 lesz, ha pedig argongáz van a két tábla között, akkor 1,1 körül mozog ez az érték.

Léghanggátlás, hangszigetelés

A léghanggátlási tulajdonságot szabvány határozza meg, öt teljesítményfokozatba sorolva (H1-től H5-ig) a nyílászárókat az alábbi táblázat szerint. Akik forgalmas utcára néző ablakot, ajtót cserélnek, azok mindenképpen kérdezzenek rá e tulajdonságokra.

Parkettázás valós költségei

Könnyen csapdába eshet az a vevő, aki a burkolat kiválasztása előtt az árra vonatkozó feliratot keresi. Számtalan reklám is arra sarkallja a gyanútlan építkezőt, hogy a legolcsóbbnak látszó terméket vásárolja meg. Ha egy hozzáértő, lelkiismeretes kereskedő nem ad megfelelő tájékoztatást, vagy nem segít a szakember, könnyen lehet, hogy a legolcsóbbnak hitt termékből a legdrágább szerkezet lesz.

Tisztázni kell mindenekelőtt az általános szabályt, miszerint - a végfelhasználó szempontjából – egy termék viszonylag akkor a

legolcsóbb, minél inkább „kész“ van. Egy másik alapvető szabály, hogy mindig fajlagos költséggel kell számolni. Ez azt jelenti, hogy mire vége lesz az adott építési szakasznak, ez esetben a burkolásnak, mennyit költöttünk mondjuk egy négyzetméterre.

Senki ne érezzen lelkiismeret furdalást, ha kérdezősködik. Az építészet, a kivitelezés, és ezen belül is az épületburkolás, még szűkebben nézve a parkettázás egy önálló szakma. Sok-sok éves tanulás és gyakorlat kell ahhoz, hogy valaki az egyes műveletek és anyagok minden fortélyát ismerje, hogy az esetleges hibákat kiküszöbölje. Ha valaki pontos árajánlatot ad anélkül, hogylátná a munka tárgyát, azonnal gyanúba keveredhet. Nagyon sok múlhat azon, hogy a burkoló anyagot mire fektetjük, vagy mire használjuk.

Választék

Különösen nagy figyelmet érdemel egy régi lakás felújítása. Egyszerűbb a helyzet, ha panellakásról van szó, ott nagyjából lehet elképzelésünk a fogadó felületről.

Itt feltételezhetjük, hogy az aljzat száraz és viszonylag sima. Amennyiben készparkettát fektetünk majd, elég lehet egy párazáró és egy lépéshanggátló-réteg a lapok alá, szegélylécek és burkolatváltó profilok a dilatációs hézagok takarásához.

Ha viszont ragasztani kell, legyen az lágy burkoló anyag (gumi, PVC, parafa, linóleum), vagy parketta elemek (lamella parketta, hagyományos csaphornyos parketta fából vagy nádból), alaposan elő kell készíteni az aljzatot.

Speciális - panellakásnál általában nem nedvszívó aljzathoz való alapozót, azaz tapadó hidat kell első rétegként felhordani. Erre kerül az aljzatkiegyenlítő, átlagosan 3 mm vastagságban. Ehhez még hozzá kell számolni a ragasztót is. Az alapozó és a ragasztó esetében teljes dobozzal kell számolni, mivel felbontás után nem lehet tárolni. Amennyiben felületkezelt anyagról (lakkozott vagy olajozott parketta, parafa parketta, PVC, linóleum, PVC) van szó, akkor itt is csak kiegészítőkkel kell már csak számolni.

Azonban ha felületkezeletlen fát rak le a burkoló, akkor hátra van még a csiszolás és legalább két, de inkább három rétegű lakkozás.Ez azt jelenti, hogy időben legalább egy hétről van szó, és egy mesternek 4- 5 alkalommal kell a tett színén megjelenni. Így aztán könnyen elképzelhető, hogy a legolcsóbbnak (kb. 2500 Ft/m2) látszó parkettánk ára sem áll meg tízezer forint alatt. Ugyanakkor laminált lapot (7 mm-nél ne legyen vékonyabb) kapunk már 2500 forintért, parafa készparkettát már vásárolhatunk 5000 forintért, fa és nád készparkettát pedig kb. 6000 forintért.

Meg kell azonban említeni, ezek az adatok a legalacsonyabb, még minőségi terméket jelző árak. A laminált lapból is érdemes igényesebbet választani, ha már nem természetes anyagot építünk be, akkor legalább legyen különleges, valamint pontosan és tartósan illeszthető. Izgalmas, nagy igénybevételnek is ellenálló, 33-as felületű, strukturált, a természeteshez a megszólalásig hasonló laminálok kaphatók 4-6000 forintért. (A laminált lapot gyakran nevezik parkettának, pedig attól lesz egy termék parketta, ha legalább 2,5 mm-es fa-, nád- vagy parafakoptató réteg van rajta).

Ennél drágább, kb. 5-8000 forint a furnérparketta, ami ugyan szintén nem valódi parketta, hanem valódi fafurnérral díszített HDF-lap. A szalagparketták nagy szórást mutatnak, úgy a látványukat, minőségüket, mint az árukat illetően. Azt kell mondani, hogy a piacra jellemző az ár/érték arány. Az osztályos termékekkel gyakran adódik gond, nemcsak a felületük lehet a szabványtól eltérő, hanem felületi egyenetlenségek, alakváltozások, méreteltérések is jelentkezhetnek. Az osztályos termék felé nehéz a reklamációt realizálni. Azt javaslom, csak kivitelező válasszon nem első osztályú terméket. Részben azért, mert tudja, hogy mit vesz, részben azért, mert korrigálni tudja a hibákat a beépítés során.

Visszatérve az eredeti gondolatmenethez: a készparketták ára kb. 6500 forinttól indul, és elérheti akár a 70 000 forintot is. Természetesen ez utóbbi már kivételesen ritka és különösenmegmunkált fafajtából készül.

Mi a különbség?

Egy különleges példával szemléltetjük a készparketták és a hagyományos parketták árai közti különbséget. Pár éve nagyon divatos lett parkettával burkolni a fürdőszoba padlóját. A vizes helyiségbe is használható teakfa alapanyagára kb. 6500 forint.

Lerakása nagy körültekintéstés alapos szaktudást, gyakorlatot igényel. A tökéletesen sima, szigetelt és száraz aljzatra ragasztják le a lapokat. A ragasztó száradása után speciális anyaggal kell a fugákat kitölteni.A fugaanyag megkötése után lehet csiszolni, majd lakkozni vagy olajozni. A burkolat ára az utolsó kivitelezési fázis után 40-65 000 forint lesz, tehát eléri az első ár öt-tízszeresét. Eddig csupán viszonylag egyszerű esetekről volt szó. Új épületnél, ha az előkészítő munkákra alaposan ügyelünk, a burkolásnál némi megtakarításra tehetünk szert. Például ha ügyes a kőműves, szépen elsimított felületet ad át, akkor készparketta alkalmazása esetén megspórolhatjuk az aljzatkiegyenlítést.

Hozzáteszem, hogy olyan termékeknél, amelyeket ragasztani kell, mindenképpen egyenlítsük ki az aljzatot! Régi épületnél vagy lakásnál több pénzünk is rámehet a parketta cseréjére. Egy régi építésű, városi ház padlózata sok kellemetlen meglepetéssel szolgálhat. Az is elképzelhető, hogy nem kell a parkettát kicserélni, egy szakszerű felújítás csodákra képes.

Másik lehetőség, hogy ugyan már nagyon régi a padló, de egészséges, nem mozog, nem nedves, nem gombás. Ilyenkor akár bent is maradhat a régi burkolat. Különböző rétegrendeket javasolnak a gyártók, az utasításokat azonban mindig be kell tartani. Ami ilyenkor a legfontosabb, hogy soha ne fedjünk el beteg felületet. Ha a parketta teljesen tönkrement, a lapok mozognak, a széles hézagokat már hiába tömítik, a faanyag elszíneződött, akkor végérvényes a döntés, cserére ítéltetett. Innen pedig alaposan át kell gondolni a költségvetést.

Szerencsés esetben, a hetvenes években lerakott lamella parkettát kell visszaszedni. Nagyobb költségekkel jár egy ötven éve vagy régebben épült lakásnál, mivel ez esetben komoly bontási munkákkal és nagyobb mennyiségű törmelékkel is kell számolni. Láthatjuk tehát, milyen ingadozó ára lehet egy álmodozó háziasszony hirtelen támadt gondolatnak, vagy egy igencsak szükségszerű, egyszerűnek látszó építési folyamatnak.

Hidegburkolatok a lakásban

Lakások felújításánál jelentős tételt képeznek a burkolatok és maga a burkolás. A lakásokban használt hideg- és melegburkolatok aránya a közelmúltban megváltozott.

Az új fűtési rendszereknek, elsősorban a padlófűtésnek köszönhetően a hidegburkolatok aránya meg növekedett.

Ma már nemcsak a klasszikusnak számító előszoba, vécé, fürdőszoba és konyha kap lapburkolatot, hanem egyéb helyiségek is.

A hidegburkolatok nagy előnyének számít általában a könnyebb tisztíthatóság és a kopásállóság. Természetesen ezek nagyban változnak a burkolatok típusától függően. A korábban szinte egyeduralkodó mázas kerámiaburkolatok mellett ma gress, üvegmozaik és kőburkolatok is jellemzőek. A célnak megfelelő anyag kiválasztásánál az ár mellett figyelemmel kell lenni a kopásállóságra is. A teljesen sík felületű lapok mellett léteznek érdesített felületűek is, ezeknek jobb a csúszásgátlása. Az érdesített felületeknél mindig gondoljunk a tisztíthatóságra is.

Padlófűtésre

Ma már nem szükséges a padlófűtésre egyértelműen hidegburkolatot tenni. Ezeket a felületeket akár megfelelő fa vagy természetes alapanyagú burkolattal is el lehet látni, azonban burkolólapok alkalmazásánál érhető el a fűtésnél legjobb hatásfok. Jellemző, hogy azokban a lakásokban, ahol a felújítás során a fűtési rendszer cserére kerül, de nem alakítanak ki padlófűtést, a fűtési vezetékeket az aljzatban vezetik. Ennél a megoldásnál a fürdőszobában az úgynevezett visszatérő vezeték speciális fektetésével temperálják az aljzatot. Fontos tudni, hogy mind a temperált aljzatoknál, mind a padlófűtési rendszereknél flexibilis ragasztót kell alkalmazni. Erre az aljzatok hőtágulásából adódó nagyobb „mozgása” miatt van szükség. A hagyományos ragasztók ezeket nem bírják „felvenni”, ezért a lapok elválhatnak a felülettől.

Burkolati terv

Hidegburkolat készítése előtt érdemes burkolati tervet készíteni. Ezen méretarányosan meg kell rajzolni a helyiség vagy helyiségek alaprajzát. Fel kell tüntetni a beépített elemeket, például fürdőszoba esetén a zuhanytálcát vagy a kádat. Abban az esetben, ha a vécéből a szennyvízelvezetés az aljzaton keresztül történik, akkor a csatlakozó csonkot is. A vécé és bide a burkolás után kerül beépítésre, ezért a burkolást csak esetleges csatlakozó szerkezeteikben befolyásolják. Ezek után rajzolhatjuk meg a kiosztást. Érdemes az alaprajzot papírra, a burkolatkiosztást a ráhelyezett pauszpapíron szerkeszteni, így több variáció is könnyen elkészíthető. Ügyelni kell arra, hogy ne a nyers, hanem a burkolt falsíkokat vegyük figyelembe az alaprajz szerkesztésénél.

Hálós és diagonál

A padlóburkolatoknál két alapvető fektetési mód alkalmazható. Hálós, vagyis a helyiség határoló felületeivel párhuzamosan (természetesen egyszerű négyzetgeometria esetén) vagy diagonális, a falakkal szöget

bezáróan fektetett módon. A hálós fektetés nagy hátránya, hogy nem párhuzamos falszerkezet esetén már igen kis eltérésnél is komoly esztétikai problémák merülnek fel, a burkolat fugái nem minden fallal lesznek párhuzamosak. Ezt az általános jelenséget elkerülendő, választhatjuk a diagonális fektetési módot. A két kiosztás vegyesen is alkalmazható. Érdemes azonban más burkolatmintákkal is próbálkozni. Nagyobb gyártók katalógusaiban és internetoldalaikon találhatók ilyen minták.

Fürdőszobákban úgynevezett falnézeteket is készíthetünk, ahol a csempekiosztást tudjuk megtervezni. Ezeknél a falnézeteknél ügyelni kell a rejtett elemekre, úgymint a kéménynyílás, gépészeti eszközök. Amennyiben el kívánjuk takarni ezeket, úgynevezett csempeajtót kell betervezni. Ennek keretét a falra rögzítsük, ehhez csatlakozik a mágneses ajtó, amelyre ragasszunk fel egy burkolólapot. Ezek csempe típusméretekben kaphatók, de léteznek méretfüggetlen elemek is, amelyek bármely burkolólaphoz alkalmazhatók.

A fuga helye

Fal- és padlóburkolatoknál általános esetben az elemek között található a fuga. Ennek mérete nagyságrendileg 1-3 mm között van.

Ezeket a távolságokat mindig figyelembe kell venni a burkolati terveknél, nagyobb felületek esetén ha csak a burkolóelem méretével számolunk, nagy eltérések mutatkozhatnak a valóságos helyzet és a terv között.

Csatlakozó felületek esetén (például fal–padló) a fugában rendszerint valamilyen tartósan rugalmas tömítőanyagot helyezzünk el. A kifejezetten fürdőszobai használatra kifejlesztett tömítők jól ellenállnak a nedves környezetben megtelepedő gombáknak, baktériumoknak.

Azokban a helyiségekben, ahol a falon nincs lapburkolat, érdemes lábazatot kialakítani. Ennek a mérete legalább 5 cm kell legyen, de takarékossági okokból érdemes a burkolólap léptékében maradni. A

lábazati elem nemcsak esztétikus, hanem védi is a fal alsó síkját takarítás közben.

A kültéri lépcsőket, feljárókat legtöbb esetben hidegburkolattal látják el. A csúszásveszély ezeken a helyeken még kiemeltebb probléma. Egyes gyártók külön gyártanak lépcsőkhöz való speciális burkolólapokat, melyeknek egyik élével párhuzamosan bordák találhatók. Gress és kőlapoknál lehetőség van a járóvonalra merőleges vágások kialakítására.

Hidegburkolati elemek vastagsági mérete anyagtípustól függően nagymértékben változik. Ezért különösen felújítás során mindig ellenőrizni kell, hogy elegendő hely áll-e rendelkezésre. Azoknál az éleknél, ahol két különböző típusú burkolat találkozik és, nincs például küszöb, érdemes burkolatváltó profilt használni. Ezek a profilok különböző anyagúak lehetnek, azonban a két csatlakozó burkolat felső síkjának egy magasságban kell lennie. Ez a burkolat alatt található aljzatbeton vastagságával biztosítható, ezért a burkolat anyagát már a tervezés folyamán érdemes kiválasztani.

A burkolólapok ára igen tág határok között mozog, ezért lényeges a burkolati terv, hogy a kiválasztott burkolatból megfelelő mennyiségben vásároljuk, és a kész felület az álmainknak megfelelően készüljön el.

Hogyan válasszunk csempét?

Csempével ma már nemcsak vizes helyiségeket, de gyakran az egész lakást is burkoljákAlapvető különbségek vannak a hidegburkolatok között és az is kiderül, mit jelentenek a csomagoláson olvasható, minőségjelző számok.

Kopásállósági fokozatok értelmezése:

PEI I. A lakás kopásnak legkevésbé kitett, belső helyiségeibe ajánlott (kamra, gardrób), ahol kevesen, tiszta, puha talpú cipővel vagy mezítláb járnak. PEI II. Szintén kevésbé igénybe vett helyeken (fürdőszoba, hálószoba vagy dolgozószoba) ajánlott. PEI III . A lakás belső, közös helyiségeibe ajánlott, nem nagyforgalmú helyekre. Utcai cipő, homok, sár által okozott szennyeződéseket nem jól viseli. PEI IV. Lakásunk bármely része (főleg magas igénybevételnek kitett

helyek), illetve középületek kevésbé forgalmas terei burkolására való. PEI V. Nagy forgalmú középületek, irodák, éttermek, várótermek, kórházak stb. burkolására alkalmazzák.

Mit hová rakjunk?

A burkolatokat hosszú távra tervezzük, nem cserélhetjük olyan gyakran, mint bútorainkat. Választásunk során fontos figyelembe venni a csempe színét és stílusát, vagyis azt, mennyire illik majd a már meglévő berendezésekhez és lakásunk adottságaihoz. Sötét helyiségbe akkor válasszunk sötét tónusú burkolatot, ha megfelelő megvilágításról is gondoskodni tudunk.

Erős kopásnak kitett helyre (előszobába, folyosóra, étkezőre, konyhára és nappaliba) csakis jó minőségű, PEI IV-V-ös fokozatú járólapot vegyünk, olyat, ami nemcsak a strapát, de a tisztítószereket is bírja.

A legtöbb csempe nem bírja a savas szennyeződéseket és a gyakori vegyszeres felmosást, speciális kerámiatisztítóval kell felmosni ahhoz, hogy sokáig szépek maradjanak. Figyelembe kell venni lakásunk adottságait is; a padlófűtést nem minden járólap bírja, a gyártók kifejezetten ilyen igényre is készítenek burkolatokat. Ugyanígy nem biztos, hogy a nappaliba lerakott kerámia erkélyünkre is megfelelő lesz. Teraszt, erkélyt fagyálló és lehetőleg csúszásmentes greslapokkal burkoljunk, a megcsúszásos baleseteket elkerülendő.

Ha egy helyiség zegzugos, ne ragaszkodjunk a nagyméretű lapokhoz, hiszen sokat kell majd vágni őket, vizesblokkba pedig ne vegyünk olyan csempét, ami sok vizet vesz fel, csúszik és nem bírja a vegyszereket. A tükörfényű csempék vizesen nagyon csúsznak, az érzékeny felületűek pedig elszíneződhetnek, kifoltosodhatnak, a lecsöppenő körömlakklemosótól, lakkbenzintől.

Mennyit vegyünk?

Még az első osztályú csempék között is előfordulhat egy-egy hibás lap, és a burkoló is hibázhat. Burkolás közben néhány lapot fúrni, vágni is kell.

Ha egyenetlen a fal vagy több beugrója, kiszögellése van, több csempét kell vágni. Ha mintát akarunk kirakni, akkor is rá kell számolnunk a mennyiségre. Nem mindegy, hogy a helyiséget hálómintában vagy diagonál-módon csempézzük ki.

Előbbi esetben jóval több csempére van szükség. Elvileg darabra pontosan kiszámolható az anyagszükséglet, de mivel a boltokban a burkolatok négyzetméterre kaphatóak (kivéve a dekorációs lapokat) és általában a teljes dobozt meg kell vásárolni, már a vásárlás során tudunk tartalékolni. Ez azért sem baj, mert nem árt későbbre is eltenni néhány ép lapot a javításokhoz. Mivel a trendek gyorsan változnak, évek múlva már szinte biztos, hogy nem találunk ugyanolyan csempét a boltban. A szakemberek általában a szükségesnél legalább öt-10 százalékkal több csempe vásárlását javasolják.

1.osztályú: Megfelel a DIN/EN szabványnak2.osztályú: Felületi hiányosság, méretbeli eltérés és színbeli különbség van a dobozban

A megfelelő alap készítése a burkolás sikerének titka

Az aljzatot alaposan fel kell porszívózni, hogy teljesen tiszta, sima és jól tapadó felület legyen. Már meglévő kövezetre történő ráburkolásra nem minden önterülő aljzatkiegyenlítő folyadék alkalmas, erről már vásárláskor tájékozódjunk.

Szellőztetés a penész ellen

Új vagy felújított lakások esetén, az első fűtési szezon kiemelt gondosságot igényel a tulajdonosoktól. A kivitelezés során alkalmazott vizes technológiákból eredően, mint például: falazás, vakolás, festés – a szerkezetekben nedvesség maradhat.

Ez akkor is igaz, ha a szerkezetet szemmel száraznak látjuk, hiszen a felső rétegek száradnak ki elsőként. A szerkezetnek e tulajdonságát is figyelembe véve korábban az új épületek esetén az első úgynevezett tisztasági festést mésszel készítették el. Ez a fertőtlenítés mellett szabadon engedte a falat „lélegezni”. Fűtés során ezek a nedves falak elkezdenek kiszáradni, így a belső térbe több nedvesség jut. Ezt az állapotot gyakori szellőztetéssel kell kompenzálni. Amíg korábban a nyílászárókón keresztül nagy légcsere tudott lezajlani, addig ma ezt a hatást nem lehet figyelembe venni. Tehát a korszerű nyílászárók akár páratechnikai problémák kialakulásához is vezethetnek. A fokozott légzárás ma nem csak a műanyag, fa nyílászárókkal is elérhető. A probléma fokozotabban jelentkezik kis alapterületű alacsony belmagasságú helyiségekben. Megfelelő légcsere ma nem csak az ablakok kinyitásával érhető el. Korszerű nyílászárók úgynevezett résszellőzővel lehetnek ellátva. Lényege, hogy a nyílászárón kialakított nyitható-zárható résen keresztül megfelelő légcsere biztosítható. Résszellőzőknek zárt állásban mindazon tulajdonságokkal kell rendelkezniük, mint a nyílászáró általános felületeinek, úgy mint légzárás, hőszigetelés stb. Napjainkban elsősorban a tetősík ablakoknál, mint késztermékeknél jellemző Magyarországon. Ezek a szellőzők működtetésükben gyártókként különbözőek. Hagyományos ablakszerkezetek esetén, a résszellőzést biztosító szerkezetek vasalatok még nem jellemzőek. Korábban a szellőző csövek mellet a homlokzatra szerelt kerámia szellőző rács volt általános. Téli időszakban a magas páratartalom hatására hideg felületeken párakicsapódás, sőt penész keletkezhet. Ez már több cikk témájában ismertetett módón nem csak szerkezeti, hanem egészségügyi problémákat is okoz. Érdemes tehát a folyamatnak elejét venni. Mi a teendő abban az esetben amikor egy frissen felújított, vagy új lakással állunk szemben. Természetesen gyakori szellőztetéssel kell megfelelő

légcserét biztosítani, helyiségenként. Ennek mértékét a helyiség méretei és használati módja határozza meg. A szerkezetekben lévő nedvességből eredő nedvesedésnek vannak előjelei. Elsősorban a falsarkokban, illetve olyan eltakart felületeknél ahol a légmozgás nem biztosított kell figyelemmel lenni. Amennyiben a felület nedvesség hatására elszíneződik fokozni kell a helyiségben a légcserét. Kezdeti stádiumban és kisebb felületi elszíneződések esetén „helyi kezeléssel” is élhetünk. Jól bevált módszer, a felület előtt egy hagyományos izzóval felszerelt lámpát elhelyezni, illetve azt -lehetőség szerint- rendszeresen működtetni. A lámpa által leadott hő segít a felület kiszárításában. A felújított lakásokban megjelenő vizesedés és az ebből kialakuló penészesedés sok tulajdonost érintő kellemetlenség. Ez általában egy fűtési szezon alatt megszűnik. Kis odafigyeléssel a károsodások elékerülhetőek.

Ajánlott linkek:

Használt lakás felújításwww.lakas-burkolo.hu

Videós ingatlanközvetítés 2.5 % jutalékért Budapesten és pestmegyében.

www.videos-ingatlankozvetito.hu

Elérhetőség: 06 20/5544-195 Pozsonyi Gábor

E-mail: info@lakas-burkolo.hu

info@videos-ingatlankozvetito.hu