1

Doc.2229_HU

ÚTMUTATÓ nemzeti munkaügyi felügyelők számára a

vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről,

engedélyezéséről és korlátozásáról szóló (REACH)

rendelet (1907/2006/EK rendelet), a vegyi anyagokról

szóló irányelv, valamint a rákkeltő anyagokról és

mutagénekről szóló irányelv kapcsolatáról

Vezető munkaügyi felügyeleti

tisztviselők bizottsága

(Senior Labour Inspector's

Committee – SLIC)

Elfogadás helye és ideje: a SLIC 65. plenáris ülése, Vilnius (LT), 2013. november 15.

2

Tartalomjegyzék

Oldalszám

1. Bevezetés .............................................................................................................................. 3 1.1 A dokumentum háttere ............................................................................................. 3 1.2 Az útmutató használata ............................................................................................ 3 1.3 A REACH-rendelet áttekintése ................................................................................. 3 1.4 A REACH-rendelet és a CAD-/CMD-irányelvek ....................................................... 6

2. A REACH-rendelet szerinti kockázatértékelés és „expozíciós forgatókönyvek” ................... 7 3. A REACH-rendelet hatálya alá tartozó anyagok és keverékek ............................................. 8

3.1 Engedélyezés ........................................................................................................... 8 3.2 Korlátozás ................................................................................................................ 9 3.3 Az anyag vagy a keverék felhasználásának módja ................................................. 9

4. Biztonsági adatlapok ........................................................................................................... 10 4.1 Biztonsági adatlapot kell biztosítani a következőkhöz: .......................................... 10 4.2 Milyen információkat kell a biztonsági adatlapon figyelembe venni? ..................... 11 4.3 Mely adatokat kell a felügyelőnek ellenőriznie a biztonsági adatlapon?................ 12 4.4 Az egyes szimbólumok jelentése ........................................................................... 13

5. Expozíciós forgatókönyv ...................................................................................................... 14 5.1 A biztonsági adatlap tartalma ................................................................................. 14 5.2 Kockázatkezelési intézkedések ............................................................................. 16 5.3 Megfelelés az expozíciós forgatókönyvben nem szereplő felhasználás esetén ... 16 5.4 Felügyelői fellépés abban az esetben, ha a továbbfelhasználó az adott

felhasználást nem alkalmazza ............................................................................ 17 6. Kockázatértékelés ............................................................................................................... 17 7. Ellenőrzési intézkedések (a REACH-rendelet és a CAD-/CMD-irányelvek) ....................... 18

7.1 Helyettesítés ........................................................................................................... 18 7.2 Eltérő ellenőrzési intézkedések .............................................................................. 18 7.3 Műszaki ellenőrzések ............................................................................................. 19 7.4 Egyéni védőeszköz alkalmazása ........................................................................... 19

8. OELV-k és DNEL-ek ............................................................................................................ 19 9. A REACH-rendeletnek való megfeleléssel kapcsolatos problémák .................................... 20

9.1 A regisztrációval kapcsolatos megfelelési problémák jellemzően az alábbiak lehetnek: .............................................................................................................. 20

9.2 A szállítói lánchoz kapcsolódó kötelezettségekről nyújtott tájékoztatás ................ 20 9.3 A felhasználáshoz kapcsolódó kötelezettségek ..................................................... 21 9.4 Az értékeléssel kapcsolatos kötelezettségek ......................................................... 21 9.5 Az engedélyezéssel kapcsolatos kötelezettségek ................................................. 22 9.6 Korlátozás .............................................................................................................. 23 9.7 A REACH-rendelethez kapcsolódó további kötelezettségek ................................. 23

10. A REACH-rendeletnek való megfeleléssel kapcsolatos problémák megállapítása .......... 24 10.1 A REACH-rendeletnek való megfeleléssel kapcsolatos problémák megállapítása

és kezelése .......................................................................................................... 24 10.2 A CAD-/CMD-irányelvek helyett a REACH-rendelet szerinti végrehajtás .............. 25 10.3 A REACH-rendelet szerinti végrehajtást igazoló adatok ....................................... 26 10.4 A kötelezett által a megfelelés igazolásához felhasználható dokumentumok ....... 30

11. Kérdések és válaszok ........................................................................................................ 31 12. Esettanulmányok ............................................................................................................... 33

12.1 Gumiabroncs-újrafeldolgozás ................................................................................ 34 12.2 Kórház (üzemeltetési osztály) ................................................................................ 36 12.3 Turbinagyártó ......................................................................................................... 37 12.4 Festékszállító (korlátozások) .................................................................................. 39 12.5 Műanyag kábelek gyártója (engedélyezés) ........................................................... 40 12.6 Vegyianyag-gyártó ................................................................................................. 42 12.7 Anyagokat szállító vegyianyag-gyártó ................................................................... 44

1. függelék: A REACH-rendelet és a CAD-irányelv összehasonlításának folyamatábrája ..... 46 2. függelék: Szószedet ............................................................................................................ 47

3

1. Bevezetés

1.1 A dokumentum háttere

Ez a dokumentum a nemzeti munkaügyi felügyeletek és felügyelőik számára nyújt útmutatást,

tehát nem a gyártóknak és a vegyi anyagok felhasználóinak szól. Míg a SLIC CHEMEX

munkacsoportjának WS 2 (workstream 2) dokumentuma (hivatkozási szám:

2009_0239_edited) a REACH végrehajtására irányuló nemzeti munkaügyi felügyeleti

intézkedések keretét határozta meg, ez a dokumentum a felügyelőknek nyújt gyakorlati

útmutatást a REACH-rendelet követelményeiről, valamint arról, hogy ezek hogyan

kapcsolódnak a vegyi anyagokról szóló irányelvben (CAD) és a rákkeltő anyagokról és

mutagénekről szóló irányelvben (CMD) foglalt követelmények végrehajtásához.

1.2 Az útmutató használata

Az útmutató 1.3. szakasztól 8. szakaszig tartó első részében a REACH-rendelet

követelményeit mutatjuk be, és kiemeljük azokat a területeket, amelyeken a REACH-

rendeletben, illetve a CAD-/CMD-irányelvekben meghatározott kötelezettségek egyaránt

fennállnak.

A 9. szakasztól a 12. szakaszig az útmutató gyakorlatban történő használatát ismertetjük, és

olyan eszközöket biztosítunk a nemzeti munkaügyi felügyeletek és felügyelőik számára,

amelyekkel könnyebben értékelni tudják a REACH-rendelet követelményeinek való

megfelelést, valamint a végrehajtással kapcsolatos döntések tekintetében könnyebben meg

tudják határozni, hogy a REACH-rendeletben vagy a CAD-/CMD-irányelvben szereplő

előírásokat kell-e alkalmazni. Az útmutató tartalmaz továbbá olyan kérdéseket is, amelyeket

az adott helyzetnek megfelelő módosítással a felügyelők a REACH-rendelet

követelményeinek való megfelelés értékelésére használhatnak, és olyan kidolgozott

esettanulmányokat is, amelyek támpontként szolgálhatnak a végrehajtással kapcsolatos

döntéshozatalban. A dokumentum a teljesség igénye nélkül készült, és nem kíván minden

mást felülíró iránymutatást nyújtani abban a tekintetben, hogy milyen végrehajtási

intézkedéseket kell hozni. A dokumentum függelékét egy szószedet képezi, de az „anyag”,

„keverék” és „veszélyes” kifejezést ebben az útmutatóban az egységesség érdekében az

anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról szóló

1272/2008/EK rendeletnek (CLP-rendelet) megfelelő jelentésben és módon használjuk.

Az egyes tagállamok eltérő rendelkezéseket alkalmazhatnak arra vonatkozóan, hogy a

REACH-rendeletben foglalt, munkahelyi egészségvédelemre és biztonságra, valamint

piacfelügyeletre vonatkozó kötelezettségeket miként ellenőrzik – erről a nemzeti munkaügyi

felügyeleteknek kell megfelelő tájékoztatást nyújtaniuk a tagállamukban hatáskörrel

rendelkező illetékes szervnek. Például az egyes tagállamokban az engedélyezésre vagy az

információk pontosságára és minőségére vonatkozó követelményeknek való megfeleléssel

kapcsolatos piacfelügyeletet a nemzeti munkaügyi felügyeleteken kívül más szervezetek is

végezhetik. A nemzeti munkaügyi felügyeletek csak a munkavédelmi intézkedések gyakorlati

alkalmazásáért felelnek.

1.3 A REACH-rendelet áttekintése

A REACH-rendelet a legtöbb vállalkozásra nézve kötelező, a benne foglalt kötelezettségek

köre azonban a kötelezett tevékenységeitől függően nagyban eltérhet. A REACH-rendelet a

4

szállítói lánc szereplői, például a vegyi anyagok gyártói, importőrei, szállítói és

továbbfelhasználói számára ír elő kötelezettségeket.

A REACH-rendelet minden, egy adott anyagból évente legalább egy tonnát előállító, illetve

importáló gyártó vagy importőr számára előírja, hogy az anyagot regisztrálják az Európai

Vegyianyag-ügynökségnél. Regisztrálás során dokumentációt kell benyújtani az Európai

Vegyianyag-ügynökség számára az anyag tulajdonságaival, felhasználásával és a

kockázatkezelési intézkedésekkel kapcsolatban. A REACH-rendelet a vegyi anyagok szállítói

és felhasználói számára is kötelezettségeket ír elő, elsősorban annak érdekében, hogy a

regisztráció céljából összegyűjtött információkat továbbítsák a szállítói láncban, és

alkalmazzák is a kockázatok kezelésére. A továbbfelhasználókat pedig arra kötelezi, hogy

tájékoztassák a szállítót, ha újabb információk merülnek fel a veszélyekkel kapcsolatban, és

arról, ha a kockázatkezelési intézkedések nem megfelelők.

A kötelezettségek teljesítésének menete jól szemléltethető egy vegyi anyag szállítói láncán

keresztül:

Regisztráció (előzetes regisztráció)

Szállítói lánc

Végfelhasználás

Értékelés

Engedélyezés

Korlátozás

A regisztrálással kapcsolatos kötelezettségeket a szállítói lánc csúcsán elhelyezkedő

szereplőknek kell ellátniuk: azaz az anyagok vagy keverékek uniós gyártóinak, az

anyagokat vagy keverékeket az Unióba szállító importőröknek vagy a nem uniós

gyártók egyedüli képviselőinek.

A szállítói lánc középső szakaszához tartozó szereplőknek jellemzően az a feladatuk,

hogy a biztonsági adatlapon feltüntessék és továbbítsák a biztonsággal, valamint az

egészség- és környezetvédelemmel kapcsolatos információkat. Ilyen kötelezettség

terheli a forgalmazókat és a kiskereskedőket, de akár az anyagok, keverékek vagy

árucikkek szállítóit is.

Az anyagokat vagy keverékeket ipari vagy szakmai minőségben felhasználóknak

pedig az a dolguk, hogy alkalmazzák azokat a kockázatkezelési információkat,

amelyeket az emberi egészséget és a környezetet érintő kockázatok minimalizálása

céljából biztosítottak a számukra. Az anyagokat vagy keverékeket felhasználó üzleti

vállalkozásokat a REACH-rendelet a továbbfelhasználó elnevezéssel illeti.

A szállítói lánc fent említett szereplői lehetnek természetes vagy jogi személyek

(részvénytársaságok, partnerségek, egyéni vállalkozók, önfoglalkoztatók stb.), de a

Közösségen belül kell székhellyel rendelkezniük.

5

A vegyi anyagok továbbfelhasználói

Számos különböző típusú üzleti vállalkozás tartozik a továbbfelhasználók REACH-

rendeletben foglalt meghatározásának körébe, például az alábbiak:

készítő: az anyagokat termék előállítása céljából összekeverő személy, például

festékgyártó, aki e művelet során azonban nem hoz létre (szándékosan) új anyagot,

ipari felhasználó: az előállított termékbe be nem épülő anyagot vagy keveréket –

például segédanyagot, úgymint zsírtalanítót vagy fémmegmunkálási folyadékot – ipari

tevékenysége során felhasználó személy,

végfelhasználó: az anyagokat vagy keverékeket ipari vagy foglalkozásszerű

tevékenység során felhasználó személy (tehát nem a fogyasztó vagy a forgalmazó),

aki az anyagokat vagy keverékeket nem továbbítja a szállítói lánc alsóbb szakasza

felé, tehát vagy beépíti őket egy adott árucikkbe (lásd „árucikk-előállító”), vagy

elhasználja azokat a tevékenység során (lásd „foglalkozásszerű felhasználó”),

árucikk-előállító: az anyagokat/keverékeket az árucikkek szerves részeként azokba

beépítő végfelhasználó; az árucikkekben történő felhasználásra példa a textilszálak

festése vagy az árucikk felszínén történő alkalmazás, például a porszórás,

foglalkozásszerű felhasználó: az anyagokat foglalkozásszerűen, de nem ipari

minőségben alkalmazó felhasználók. Idetartozhatnak a kivitelezők és szolgáltatók,

például a padlóburkolók, a mobil takarítócégek, a szobafestők, az építőipari vállalatok

és így tovább,

áttöltő: az anyagokat vagy keverékeket egyik tartályból a másikba áttöltő személy;

például aeroszol-előállító,

újraimportőr: az eredetileg az Unióban gyártott és más által már regisztrált

anyagokat importáló személy (ebben az esetben az érintett személy mentesül az

anyag ismételt regisztrációjának kötelezettsége alól és továbbfelhasználónak

minősül),

egyedüli képviselői megállapodás hatálya alá tartozó importőr: az egyedüli

képviselői megállapodás hatálya alá tartozó importőr az adott szállítói láncon belül –

tehát kizárólag az egyedüli képviselőt kijelölő nem uniós gyártótól származó

mennyiségek tekintetében – továbbfelhasználónak minősül. Amennyiben az érintett

importőr más, Unión kívüli letelepedett szállítóktól is importálja az anyagot, az utóbbi,

nem uniós gyártók mindegyikétől származó mennyiségeket továbbra is regisztrálnia

kell, ha azok nem jelöltek ki másik egyedüli képviselőt.

A REACH-rendelet szerinti továbbfelhasználó ezért nagymértékben különbözhet a CAD-

/CMD-irányelv értelmében felhasználónak minősülő szereplőtől. Még pontosabb

megfogalmazásban ez azt jelenti, hogy a fent felsorolt egyes szereplők – például a készítők,

az áttöltők, az újraimportőrök stb. – a CAD-/CMD-irányelv értelmében hagyományosan

szállítónak, nem pedig felhasználónak minősülnek.

A REACH-rendelet szerinti továbbfelhasználók fő kötelezettsége a vegyi anyagok

biztonságos alkalmazásának biztosítása. Noha ez a kötelezettségük természetesen más

munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági jogszabályok értelmében is fennáll, fontos

eltérések figyelhetők meg. A REACH-rendelet értelmében:

6

- a továbbfelhasználók adott körülmények között kötelesek információkat továbbítani a

szállítói lánc felsőbb szakasza felé,

- kötelezettségek vonatkoznak arra az esetre is, ha a vegyi anyagokat a regisztrálás

feltételeinek nem megfelelő vagy a szállító tanácsától eltérő módon használják fel, és

- a végfelhasználásra vonatkozó kötelezettségek a felhasználás során potenciálisan

bekövetkező, a környezetbe való kibocsátással és környezeti hatásokkal

kapcsolatosak.

A REACH-rendelet a fent ismertetett három általános szemponton kívül más jellegű

kötelezettségeket is előír a vegyipar tekintetében. A regisztrált anyagokra értékelési

kötelezettség vonatkozhat a regisztrálási dokumentációban benyújtott adatok minőségét vagy

a vizsgálati javaslatokat illetően, valamint annak tisztázása céljából, hogy a használt anyag

veszélyezteti-e az emberi egészséget vagy a környezetet. A REACH-rendelet egyes nagyon

veszélyes anyagok felhasználását is korlátozza, más, különös aggodalomra okot adó

anyagok tekintetében pedig felhasználásspecifikus engedélyezésre lehet szükség.

1.4 A REACH-rendelet és a CAD-/CMD-irányelvek

Mind a REACH-rendelet, mind a CAD-/CMD-irányelvek kötelezettségeket határoznak meg a

veszélyes vegyi anyagok munkahelyi felhasználása tekintetében, így a munkáltatóknak

jelenleg a kötelezettségek kétfajta csoportját kell teljesíteniük. Jóllehet a REACH-rendeletnek

és a CAD-/CMD-irányelveknek végső soron ki kell egészíteniük egymást, a követelmények

bizonyos mértékben átfedésben vannak, ezért alkalmazásuk során ellentmondások

merülhetnek fel.

A REACH-rendelet 2. cikkének (4) bekezdése kimondja, hogy a rendelet a közösségi,

munkahellyel kapcsolatos és környezetvédelmi jogszabályok „sérelme nélkül” alkalmazandó,

a munkáltatóknak tehát mind a REACH-rendelet, mind a CAD-/CMD-irányelvek

követelményeit teljesíteniük kell. Az egyik rendszernek való megfelelés nem indokolhatja a

másiknak való meg nem felelést.

A REACH-rendelet és a CAD-/CMD-irányelvek azonos szemléletet képviselnek a

munkavállalók védelmét illetően, és célkitűzéseik között szerepel az emberi egészség

fokozott védelme, e célok megvalósításának módjában azonban számos különbség figyelhető

meg a rendelet és az irányelvek között:

A REACH nagyon sok területet felölel, előírásai kiterjednek a munkahelyi

egészségvédelem és biztonság, a környezetvédelem és a fogyasztóvédelem

területére is, a CAD-/CMD-irányelvek azonban kizárólag az első említett területre

összpontosítanak.

A CAD-/CMD-irányelvek értelmében valamennyi munkáltató köteles értékelni, hogy a

veszélyes anyagokkal végzett munka milyen kockázatokkal jár a munkavállalók

egészsége szempontjából, és meg kell határozniuk, hogy milyen ellenőrzésekre van

szükség. A REACH-rendelet ugyanakkor a szállítói lánc jóval magasabb szintjéhez (a

gyártóhoz vagy az importőrhöz) rendeli a kockázatértékelés és a szükséges

ellenőrzések meghatározásának feladatát. Ennek következtében a CAD-/CMD-

irányelvek szerinti kockázatértékelések inkább munkahely-specifikusak, míg a

REACH-rendeletben meghatározott kockázatkezelési intézkedések átfogóbb

jellegűek.

A CAD-/CMD-irányelvek a veszélyes anyagok és keverékek felhasználásával járó

valamennyi munkahelyi tevékenységet magukban foglalják, ideértve az egészségre

7

veszélyes anyagok és keverékek – például a hegesztési füstök, a fűrészpor, a

dízelmotor-kipufogógáz stb. – képződésével járó folyamatokat. A REACH-rendelet

nem vonatkozik az ilyen típusú folyamatok során képződött anyagokra és

keverékekre, és ezért nem írja elő kémiai biztonsági jelentés vagy kémiai biztonsági

értékelés (és az ezekből következő expozíciós forgatókönyvek) elkészítését.

A REACH-rendelet középpontjában az anyag áll, és a REACH szerinti

kockázatértékelések az érintett anyag szállítói láncon belüli felhasználásához

kapcsolódnak. A REACH-rendelet szerinti kockázatértékelések során feltehetőleg

nem veszik figyelembe az adott telephelyen felhasznált egyéb anyagokat és

keverékeket, illetve az egyes folyamatokban felhasznált különböző anyagok

egymásra hatását vagy egészségre gyakorolt együttes hatását. A CAD-/CMD-

irányelvek ezzel szemben jellemzően inkább a folyamatra összpontosítanak (vagy

munkahely-specifikusak); azaz a munkáltató az elvégzett folyamatot – ideértve a

meglévő ellenőrzéseket –, valamint a folyamatban felhasznált valamennyi anyagot

vizsgálja.

A REACH-rendelet 2. cikke számos anyag és keverék – például a veszélyes anyagok vagy

keverékek szállításáról szóló jogszabályokban foglalt hulladékok vagy anyagok – tekintetében

teljes mentességet biztosít. Más anyagok vagy keverékek részben mentesülnek a REACH-

rendelet hatálya alól, például az V. címben a továbbfelhasználókra vonatkozó követelmények

nem alkalmazandók, amennyiben az anyagot vagy keveréket gyógyszerkészítményekben

vagy élelmiszerekben használják fel. A REACH-rendelet IV. és V. melléklete ugyancsak

számos olyan anyagot sorol fel, amelyekre nem alkalmazandók az V. cím követelményei.

Ezek az anyagok és keverékek azonban továbbra is a CAD-/CMD-irányelvek hatálya alá

tartoznak, és esetükben kötelező a munkahelyi egészség és biztonság védelme céljából előírt

ellenőrzési intézkedések figyelembevétele.

2. A REACH-rendelet szerinti kockázatértékelés és „expozíciós forgatókönyvek”

Az anyagok REACH-rendelet szerinti regisztrálása során minden alkalommal technikai

dokumentációt kell benyújtani az Európai Vegyianyag-ügynökséghez. A legalább évi 10 tonna

mennyiségben gyártott vagy behozott anyagok esetében a regisztrálással egy időben kémiai

biztonsági jelentést kell készíteni. A kémiai biztonsági jelentés a regisztrálónak az adott

anyagra vonatkozó kémiai biztonsági értékelésével – lényegében kockázatértékelésével –

kapcsolatos dokumentáció. A gyártók és az importőrök részletesen ismertetik az emberi

egészségre és a környezetre veszélyes anyag tulajdonságaival kapcsolatos információkat a

kémiai biztonsági értékelésben. A CLP-rendeletben „veszélyesként” osztályozott anyagok

esetében expozíciós és kockázatértékelést is végezni kell. Ez az úgynevezett expozíciós

forgatókönyv, amely az anyag vagy a keverék felhasználásából fakadó egészségügyi és

biztonsági kockázatok ellenőrzéséhez szükséges üzemi feltételeket és kockázatkezelési

intézkedéseket tartalmazza.

A REACH-rendeletben az emberi egészségvédelem érdekében az expozíció ellenőrzésére

szolgáló új referenciaértéket is bevezettek, ez a származtatott hatásmentes szint (DNEL). A

regisztrálók a kémiai biztonsági értékelés részeként kötelesek megállapítani a DNEL értékét.

A DNEL-értékeknek tükrözniük kell az expozíció várható útvonalait, időtartamát és

gyakoriságát, és amennyiben több expozíciós útvonal (szájon át, bőrön át vagy belégzéssel)

valószínű, valamennyi útvonal tekintetében meg kell állapítaniuk a DNEL értékét. A

különböző érintett emberi populációk (például a munkavállalók, a fogyasztók és a

környezeten keresztül a veszélynek közvetetten kitett személyek) és esetleg bizonyos

veszélyeztetett alpopulációk (például gyermekek, terhes nők) tekintetében is szükség lehet

külön DNEL-értékek megállapítására.

8

A REACH-rendelet szerinti „expozíciós forgatókönyv” pontosan meghatározza az

egészségügyi és biztonsági kockázatok megfelelő ellenőrzéséhez szükséges felhasználási

feltételeket (az üzemi feltételeket és a kockázatkezelési intézkedéseket). Az expozíciós

forgatókönyvet – az anyag szállításakor biztosított kiegészített biztonsági adatlaphoz

mellékletként csatolva – a továbbfelhasználók rendelkezésére bocsátják. A kockázatkezelési

intézkedéseket úgy kell kidolgozni, hogy a releváns DNEL-érték(ek)et be lehessen tartani. A

regisztrálók valamennyi érintett azonosított felhasználáshoz kötelesek expozíciós

forgatókönyvet készíteni. Az anyag vagy a keverék „azonosított felhasználása” olyan

felhasználás, amely a szállítói lánc valamely szereplőjének a szándékában áll, vagy amelyről

a szállítót továbbfelhasználó tájékoztatta.

Mivel a REACH-rendelet fokozatosan vezeti be a regisztrálással kapcsolatos előírásokat, az

expozíciós forgatókönyvek teljes körű bevezetésére csak 2018-ban kerül sor. Még ezt

követően is kizárólag a regisztrációköteles, regisztrálóként évente legalább 10 tonna

mennyiségben gyártott vagy behozott és veszélyesként osztályozott anyagok esetében lesz

kötelező expozíciós forgatókönyvet készíteni. Mindazonáltal, ha rendelkezésre áll ilyen

forgatókönyv, abban pontosabb tájékoztatást kell nyújtani a továbbfelhasználók számára

azokról a veszélyekről, felhasználásokról és kockázatkezelési intézkedésekről, amelyek a

CAD-/CMD-irányelvek szerinti kockázatértékelés alapjául szolgálhatnak.

Fontos, hogy ha a továbbfelhasználók kiegészített biztonsági adatlap útján jutnak a REACH-

rendelet értelmében létrehozott információkhoz, ezek alapján felül kell vizsgálniuk a meglévő

kockázatértékeléseket és ellenőrzéseket. A továbbfelhasználónak ezenkívül ellenőriznie kell,

hogy az expozíciós forgatókönyv magában foglalja-e az anyagnak a felhasználó szándéka

szerinti felhasználását, és a kockázatkezelési intézkedéseket megállapították-e.

3. A REACH-rendelet hatálya alá tartozó anyagok és keverékek

A REACH-rendelet előírja, hogy a regisztrált anyagok regisztrációs számát fel kell tüntetni a

biztonsági adatlap 1. szakaszában. Ez a szám jelzi, hogy az anyagot regisztrálták. A

regisztrációs szám megléte nem jelenti azt, hogy teljesülnek a CMD/CAD-irányelvekben az

expozíció ellenőrzésére vonatkozóan meghatározott követelmények, a kiegészített biztonsági

adatlaphoz csatolt expozíciós forgatókönyvnek az anyagra vagy keverékre vonatkozó

követelményei azonban a regisztrálás időpontjától alkalmazandók.

A (CLP-rendelet értelmében) „veszélyesként” osztályozott keverék összetevőit, valamint

rendelkezésre állásuk esetén regisztrációs számukat fel kell tüntetni a biztonsági adatlap

3. szakaszában. A REACH-rendelet értelmében a keverékek felhasználóit semmilyen további

ebből fakadó kötelezettség nem terheli.

3.1 Engedélyezés

A „különös aggodalomra okot adó anyagként” (SVHC) osztályozott – a REACH-rendelet

XIV. mellékletében felsorolt – anyagokra jellemző tulajdonságokkal bíró anyagok forgalomba

hozatalát vagy felhasználását a kötelezetteknek engedélyeztetniük kell. Ebből azonban nem

következik automatikusan, hogy végül valamennyi, ilyen tulajdonságokkal rendelkező anyag

bekerül a XIV. mellékletben található jegyzékbe és engedélykötelessé válik. Az Európai

Vegyianyag-ügynökség először előzetes jegyzéket – az úgynevezett „jelöltlistát” – tesz közzé.

A listán olyan anyagok vannak, amelyeket bizonyos felhasználás vagy felhasználások

tekintetében az Európai Vegyianyag-ügynökség, a Bizottság, illetve a tagállami illetékes

hatóságok javaslatára adott esetben engedélykötelessé kívánnak tenni. Ezeket az anyagokat

ezt követően tovább rangsorolják, és egy részük bekerül a REACH-rendelet

XIV. mellékletébe. Az eljárást megismétlik, így idővel mind a jelöltlistában, mind a

XIV. mellékletben szereplő anyagok jegyzéke bővül.

9

Ezek az anyagok és keverékek engedélykötelesek, mivel

a jelöltlista rangsorolása során engedélykötelesnek választották őket;

rákkeltő, mutagén vagy reprodukciót károsító, az 1A. és 1B. kategóriába tartozó

anyagok;

eseti alapon tudományosan igazolták, hogy a fent említett anyagokkal egyenértékű

veszélyt jelentenek az emberre vagy a környezetre, ilyenek például az endokrin

rendszert károsító anyagok; vagy

a REACH-rendelet XIII. mellékletében meghatározott kritériumok alapján

perzisztensek, bioakkumulatívak és mérgezők (PBT) vagy nagyon perzisztensek és

nagyon bioakkumulatívak (vPvB).

A REACH-rendelet 56. cikke kimondja, hogy a gyártó, importőr vagy továbbfelhasználó a

mások általi felhasználás céljából nem hozhatja forgalomba, vagy saját maga nem

használhatja fel a XIV. mellékletben felsorolt anyagokat, kivéve, ha az adott anyagot

engedélyezték. A kivételeket a REACH-rendelet (az 1907/2006/EK rendelet 56. cikke)

ismerteti részletesen.

Ha a továbbfelhasználó engedélyköteles anyagot kíván felhasználni, és a szállítói lánc

felsőbb szakaszán elhelyezkedő szereplő már megszerezte a javasolt felhasználásra

vonatkozó engedélyt, a továbbfelhasználónak nem kell külön engedélyt beszereznie. Ebben

az esetben a továbbfelhasználónak értesítenie kell az Európai Vegyianyag-ügynökséget az

anyag alkalmazásáról (a 66. cikk (1) bekezdése) és biztosítania kell, hogy az anyag

alkalmazása összhangban legyen az engedély feltételeivel (az 56. cikk (2) bekezdése).

3.2 Korlátozás

A REACH-rendelet 67. cikkének (1) bekezdése tiltja az anyagok (önmagukban, keverékben

vagy árucikkben történő) felhasználását, ha az a XVII. mellékletben foglalt korlátozás

feltételeinek nem megfelelő módon történik. A korlátozás hatálya a teljes körű (vagy közel

teljes körű) tilalomtól az egyes tevékenységekre megállapított feltételekig – például a kötelező

különleges munka- és egészségvédelmi intézkedések vagy kockázatcsökkentést célzó

intézkedések (például zárt rendszerek, zárt eljárásban való felhasználási módok vagy

alkalmazási területek) előírásáig – terjedhet. A korlátozások az árucikkekben felhasznált

anyagokra is alkalmazhatók. Lásd még a 9.6. szakaszt.

3.3 Az anyag vagy a keverék felhasználásának módja

Az expozíciós forgatókönyvnek nem megfelelő felhasználás

Lehetséges, hogy az anyag javasolt felhasználása nem felel meg az expozíciós

forgatókönyvben ismertetett feltételeknek, vagy más módon ellentétes a szállító (biztonsági

adatlapon vagy máshol közzétett) tanácsával. Ez előfordulhat az anyagok új vagy szokatlan

felhasználása esetén, mivel ezek eltérhetnek az expozíciós forgatókönyvben azonosított,

jellemző felhasználásoktól. A továbbfelhasználók számára ilyen esetben rendelkezésre álló

lehetőségekről további információk az 5.3. szakaszban olvashatók.

Nem minden anyag esetében kötelező expozíciós forgatókönyvet készíteni; a kivételek közé

tartoznak a nem regisztrációköteles anyagok, vagy a regisztrációköteles, de évi 10 tonnánál

kisebb mennyiségben gyártott vagy importált, illetve a nem „veszélyesként” osztályozott

anyagok.

10

4. Biztonsági adatlapok

A biztonsági adatlapok hasznos információkkal szolgálnak az anyagokról és a keverékekről,

ismertetik az anyag vagy a keverék veszélyeit, és tájékoztatást nyújtanak a

kockázatcsökkentési intézkedésekről, különösen a kezelésre, a tárolásra, valamint baleset

esetén a vészhelyzeti intézkedésekre vonatkozó ajánlásokról. A REACH-rendelettel

összhangban valamennyi veszélyes anyaghoz vagy keverékhez biztonsági adatlapot kell

kitölteni. A következő években a biztonsági adatlapok – expozíciós forgatókönyvek

formájában – további információkat fognak tartalmazni a biztonságos kezelésre vonatkozóan.

A REACH-rendelet arra kötelezi a veszélyes anyagok és keverékek felhasználóit, hogy

kövessék az expozíciós forgatókönyvben ismertetett kockázatkezelési intézkedésekre

vonatkozó tanácsokat, vagy válasszák ki az 5.3. szakaszban felsorolt lehetőségek egyikét.

4.1 Biztonsági adatlapot kell biztosítani a következőkhöz:

veszélyesként osztályozott anyagok és keverékek,

a környezet szempontjából perzisztens, bioakkumulatív és mérgező (PBT), vagy nagyon

perzisztens és nagyon bioakkumulatív (vPvB) anyagok,

az Európai Vegyianyag-ügynökség különös aggodalomra okot adó anyagok jelöltlistáján

a fenti két pontban említett szempontoktól eltérő okból feltüntetett anyagok,

a továbbfelhasználó/forgalmazó kérésére azok a keverékek, amelyek nem tartoznak a

veszélyeztetett keverékek osztályába, de amelyeknek legalább egy összetevője:

a nem gáznemű keverékek esetében ≥ 1 tömegszázalék, a gáznemű keverékek

esetében ≥ 0,2 tömegszázalék koncentrációban az egészségre vagy a

környezetre veszélyes anyagok osztályába tartozik,

≥ 0,1 tömegszázalék koncentrációjú PBT- vagy vPvB-anyag,

≥ 0,1 tömegszázalék koncentrációban az Európai Vegyianyag-ügynökség

különös aggodalomra okot adó anyagokat tartalmazó jelöltlistáján a fenti két

pontban említett szempontoktól eltérő okból feltüntetett anyag,

olyan anyag, amelyhez uniós munkahelyi expozíciós határértéket (OELV)

rendeltek.

A biztonsági adatlapnak az alábbi feltételeknek kell megfelelnie:

annak a tagállamnak a hivatalos nyelvén készült, amelyben az anyagot vagy a keveréket

forgalomba hozzák,

díjmentesen, papíron vagy elektronikus formában bocsátják rendelkezésre,

legkésőbb az első szállítás időpontjában átadják,

minden egyes alkalommal aktualizálják, ha új információ áll rendelkezésre az anyaggal

vagy a keverékkel kapcsolatos veszélyekről vagy kockázatkezelési intézkedésekről, ha

engedélyt adnak vagy tagadnak meg, vagy a REACH-rendelet értelmében korlátozást

alkalmaznak,

aktualizált, illetve felülvizsgált változatát továbbítják minden olyan szereplőnek, aki a

megelőző 12 hónapban hozzájutott az anyaghoz vagy a keverékhez;

11

az illetékes személy tölti ki,

tartalmazza az előírt 16 pontot, és minden alpont ki van töltve,

kifejezetten az adott anyagra vagy keverékre vonatkozik,

világos és érthető,

dátummal és oldalszámmal látták el.

4.2 Milyen információkat kell a biztonsági adatlapon figyelembe venni?

A REACH-rendelet kötelezi az anyag vagy a keverék felhasználóit olyan intézkedések

bevezetésére, amelyek mind az embereknek, mind a környezetnek az anyaghoz vagy a

keverékhez kapcsolódó veszélyek elleni védelmét szolgálják. Ezért fontos, hogy a munkahely

kémiai kockázatértékelésének elkészítése során figyelembe vegyék és felhasználják a

biztonsági adatlapon feltüntetett adatokat. A CAD-/CMD-irányelvek az emberek védelmét

teszik kötelezővé, ezért a munkahelyen alkalmazott anyagokkal és keverékekkel kapcsolatos

információkat valamennyi munkavállaló számára biztosítani kell, a biztonsági adatlap pedig

az ilyen anyagok és keverékek veszélyeivel, valamint a felhasználásuk során alkalmazandó

óvintézkedésekkel kapcsolatos tájékoztatás hasznos eszköze.

A biztonsági adatlap valamennyi szakasza kizárólag arra az anyagra vagy keverékre jellemző

információkat tartalmazza, amelyhez a biztonsági adatlap készült. (A munka- és

egészségvédelem szabályozása tekintetében legfontosabb az 1., a 2., a 4., a 7., a 8. és a 13.

szakasz, valamint az expozíciós forgatókönyvre vonatkozó melléklet).

Az 1. szakasz az anyag azonosítását és regisztrációs számát, azonosított

felhasználásait és ellenjavallt felhasználásait, a vegyi anyag szállításáért felelős

személy/vállalat kapcsolattartási adatait, valamint a vészhelyzet esetén tárcsázandó

telefonszámot tartalmazza.

A 2. szakasz az anyag vagy a keverék osztályozásának és címkézésének, valamint a

felhasználásból eredő lehetséges hatások és tünetek részletes bemutatására szolgál.

Ez elősegíti az egészségügyi és biztonsági, valamint a munkavállalók egészségét és

a környezetet érintő kockázat értékelését. Az ebben a szakaszban szereplő

információknak meg kell egyezniük a címkén található adatokkal.

A 3. szakasz a keverékben található egyes anyagokhoz fűződő veszélyekről

tájékoztat.

A 4. szakasz a baleset esetén kötelező elsősegély-nyújtási intézkedéseket

tartalmazza.

Az 5. szakasz kifejezetten az anyag vagy a keverék által előidézett tűz

megfékezésére – többek között a legmegfelelőbb oltóanyagra és védőeszközre –

vonatkozó információkat tartalmazza.

A 6. szakasz az anyag vagy a keverék véletlenszerű kibocsátása esetén

végrehajtandó intézkedéseket foglalja magában.

A 7. szakasz az anyag vagy a keverék biztonságos kezelésére és tárolására

vonatkozó részletes információkat tartalmazza. Az expozíciós forgatókönyvben

12

található eljárási paramétereket és kockázatkezelési intézkedéseket a 7. és

8. szakaszban összesítik.

A 8. szakasz az expozíció csökkentéséhez szükséges lépéseket, például a

szellőztetést és az emberi egészség védelméhez nélkülözhetetlen egyéni

védőeszközöket ismerteti részletesen.

A 9., 11. és 12. szakasz a vegyi anyag fizikai-kémiai, toxikológiai és ökológiai

tulajdonságaira vonatkozó részletes információkat tartalmazza.

A 10. szakasz a vegyi anyagok adott körülmények között történő alkalmazásakor

potenciálisan előforduló veszélyes reakciókat ismerteti részletesen.

A 13. szakasz a vegyi anyagok megfelelő ártalmatlanításának szabályait foglalja

magában.

A 14. szakasz a vegyi anyag szállításával kapcsolatosan nyújt tájékoztatást.

A 15. szakasz a kapcsolódó uniós/nemzeti jogszabályokra vonatkozó részletes

adatokat tartalmazza.

A 16. szakasz további lényeges információkat – például képzési tanácsot, a

figyelmeztető mondatok teljes szövegét stb. – tartalmaz a vegyi anyaggal

kapcsolatban.

A REACH-rendelet szerint regisztrált anyagok biztonsági adatlapjaihoz ezenkívül csatolni kell

– az ilyen anyagokat tartalmazó keverékek esetében pedig csatolni lehet – az évi 10 tonnánál

nagyobb mennyiségben regisztrált veszélyes anyagokra vonatkozó, minden kötelező

kockázatkezelési intézkedést magukban foglaló expozíciós forgatókönyveket.

4.3 Mely adatokat kell a felügyelőnek ellenőriznie a biztonsági adatlapon?

A felügyelőknek ellenőrizniük kell, hogy a biztonsági adatlapon szereplő információkat a

munkahelyi kockázatértékelés elvégzése céljából értékelték-e.

Gondoskodniuk kell arról, hogy a munkavállalókat tájékoztassák az általuk felhasznált

anyaghoz vagy keverékhez kapcsolódó kockázatkezelési intézkedésekről.

Ellenőrizniük kell, hogy a biztonsági adatlapok a vegyi anyagnak kitett valamennyi

személy számára hozzáférhetők-e.

Biztosítaniuk kell, hogy a biztonsági adatlapok összhangban legyenek a REACH-rendelet

(453/2010/EU rendelet által aktualizált) II. mellékletével, valamint azt is, hogy az anyag

vagy a keverék címkéjén szereplő részletes adatok megegyezzenek a biztonsági adatlap

2. szakaszában foglalt adatokkal.

Biztosítaniuk kell, hogy a biztonsági adatlap kifejezetten a szállított anyagra vagy

keverékre vonatkozzon, és ne általános érvényű legyen – ugyanakkor a vegyi anyagok

egy adott csoportjához (például különböző színű festékekhez) tartozhat egy biztonsági

adatlap is, amennyiben ezen anyagok használata azonos veszélyekkel jár.

Ellenőrizniük kell, hogy a biztonsági adatlap dátumát, valamint a felülvizsgálatok dátumait

és részletes adatait feltüntették-e a 16. szakaszban vagy máshol.

13

A keverékek biztonsági adatlapjait ellenőrző felügyelőknek ezenkívül ellenőrizniük kell,

hogy az összetevőkhöz tartozó kiegészített biztonsági adatlapokat értékelték-e és

figyelembe vették-e a keverék biztonsági adatlapjának összeállítása során.

Ellenőrizniük kell azt is, hogy a biztonsági adatlap megfelel-e a CLP-rendelet

IV. mellékletében foglalt előírásoknak.

4.4 Az egyes szimbólumok jelentése

Az anyagok és keverékek osztályozására és címkézésére vonatkozó részletes adatok a

biztonsági adatlapok 2. szakaszában találhatók. 2012. december 1-je óta valamennyi anyag

osztályozását és címkézését az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és

csomagolásáról szóló 1272/2008/EK uniós rendeletnek megfelelően kell elvégezni, ezért új

piktogramokat, figyelmeztetéseket, figyelmeztető mondatokat és óvintézkedésekre vonatkozó

mondatokat kell feltüntetni a 2. szakaszban. 2015. június 1-jéig a 67/548/EGK rendelet

szerinti osztályozást is fel kell tüntetni a 2. szakaszban.

A keverékeket 2015. június 1-jéig (amennyiben a CLP-rendelet önkéntes alapon nem

alkalmazzák már korábban) továbbra is az Unió veszélyes készítményekről szóló irányelve

(1999/45/EK) szerint, azt követően pedig a CLP-rendelet szerint kell osztályozni.

2012. december 1-jétől valamennyi biztonsági adatlapnak meg kell felelnie a 453/2010/EU

rendelet I. mellékletének. 2015. június 1-jétől valamennyi biztonsági adatlapot a

453/2010/EU rendelet II. mellékletével összhangban kell elkészíteni; e követelmény alól

azonban azok a keverékek 2017. június 1-jéig felmentést kapnak, amelyeket 2015. június 1.

előtt már az I. melléklet előírásainak megfelelő formában forgalomba hoztak.

Meglévő

A veszély megjelölése és a hozzá

tartozó szimbólum (67/548/EGK

irányelv)

Új

Figyelmeztetések és a hozzájuk

tartozó piktogramok (1272/2008/EK,

CLP rendelet alapján)

Robbanásveszély (E)

„Veszély” vagy „Figyelem!”

Rendkívül vagy fokozottan

tűzveszélyes

„Veszély” vagy „Figyelem!”

Oxidáló hatású

14

„Veszély” vagy „Figyelem!”

Maró hatású

„Veszély” vagy „Figyelem!”

„Nagyon mérgező” vagy „Mérgező”

Veszély

„Ártalmas” vagy „Irritatív”

Figyelem!

„Ártalmas” vagy „Mérgező”

Veszély

Környezetre veszélyes

Figyelem!

5. Expozíciós forgatókönyv

5.1 A biztonsági adatlap tartalma

Az expozíciós forgatókönyv mindazon feltételek és körülmények leírása, amely között az

anyagot gyártják, illetve felhasználják (a teljes életciklust figyelembe véve), ideértve annak

leírását is, hogy a gyártó vagy az importőr milyen intézkedéseket hoz a humán és környezeti

15

expozíció kezelésére, illetve milyen ajánlásokat tesz a továbbfelhasználó számára e

tekintetben (ideértve mind az üzemi feltételeket, mind a kockázatkezelési intézkedéseket).

Ezenkívül az emberek (a munkavállalók és adott esetben a fogyasztók) és a környezet

expozíciós szintjeinek becsült értékeit is tartalmazza, amelyekről a felhasználók a

továbbfelhasználóknak szóló iránymutatásokból http://echa.europa.eu/ tájékozódhatnak.

Keverékek esetében nem kötelező expozíciós forgatókönyvet készíteni.

A biztonsági adatlap és az expozíciós forgatókönyv együtt hasznos információkkal szolgál a

munkahelyi kockázatértékelés elvégzéséhez, különösen az alábbi tevékenységek során:

a kockázatok azonosítása;

a kockázatkezelési intézkedések meghatározása;

a kockázatkezelési intézkedések hatékonyságának ellenőrzése.

A 8. szakasz és a biztonsági adatlaphoz mellékletként csatolt expozíciós forgatókönyv

további tájékoztatást nyújt egyebek mellett a biztonsági intézkedések várható

hatékonyságáról. Ezt az információt figyelembe kell venni a kockázatértékeléshez tartozó

kockázatkezelési intézkedések – többek között cselekvési tervek – kidolgozása vagy

felülvizsgálata során.

A biztonsági adatlap 7. és 8. szakaszában („Kezelés és tárolás”, illetve „Az expozíció

ellenőrzésére/egyéni védelemre irányuló intézkedések”) kockázatkezelési intézkedések

szerepelnek. A küszöbértékek és a DNEL (származtatott hatásmentes szint vagy a gyártó

által származtatott, egészségkárosodást nem okozó dózis) értékei a 8.1. szakaszban

találhatók. A felhasználóknak alkalmazniuk kell ezeket saját üzemi feltételeik kialakítása

során, meglévő kockázatkezelési intézkedéseiket pedig felül kell vizsgálniuk a biztonsági

adatlapon szereplő azonosított felhasználások alapján. További információk a „How

downstream users can handle exposure scenarios – practical Guide 13” (Az expozíciós

forgatókönyvek alkalmazásáról továbbfelhasználóknak – 13. gyakorlati útmutató) című

dokumentumban

http://echa.europa.eu/documents/10162/13655/du_practical_guide_13_en.pdf találhatók.

A felhasználónak a biztonsági adatlap 1.2. szakaszában („Az anyag vagy keverék

felhasználása”), valamint az expozíciós forgatókönyvben foglalt információk alapján

ellenőriznie kell, hogy saját felhasználása szerepel-e az expozíciós forgatókönyvben, és hogy

hasznosítani tudja-e a biztonsági adatlapon vagy az expozíciós forgatókönyvben ismertetett

kockázatkezelési intézkedéseket saját munkahelyi kockázatértékelésének elvégzése során.

Az expozíciós forgatókönyv vonatkozhat a felhasználó saját felhasználási céljára attól

függetlenül, hogy a forgatókönyvben nem említik kifejezetten ezt a felhasználási célt. A

felhasználónak minden esetben ellenőriznie kell, hogy felhasználási feltételek megegyeznek-

e az expozíciós forgatókönyvben említett felhasználási feltételeknek, illetve hasonlítanak-e

azokra. Kétség esetén a felhasználónak kapcsolatba kell lépnie a regisztrálóval, és szükség

esetén az ECHA „Guideline for downstream users” (Továbbfelhasználóknak szóló útmutató)

dokumentumából ki kell keresni a megfelelő információkat.

http://echa.europa.eu/documents/10162/13643/sds_en.pdf

Az expozíciós forgatókönyvben szereplő felhasználási feltételeket az expozíció szintjét

meghatározó számos változó (például a felhasznált anyag mennyisége, a koncentráció, a

hőmérséklet, az alkalmazási gyakoriság) írja le. Az expozíció szintjének megállapításához

alkalmazott változók az expozíciós értékelés során alkalmazott modellektől függően

16

eltérhetnek egymástól. Idetartoznak a kockázatkezelési intézkedések is. A legegyszerűbb

helyzet az, amikor az ismertetett expozíciós forgatókönyvben foglalt valamennyi felhasználási

feltétel megegyezik a felhasználó saját felhasználásának feltételeivel.

Ha a felhasználó feltételeinek némelyike eltér az expozíciós forgatókönyvben foglaltaktól, a

felhasználás továbbra is megfelelhet az expozíciós forgatókönyv feltételeinek. Egyes

változókat adott esetben ellensúlyozhatnak más változók. Az egyedi paraméterek

megváltoztatásának lehetősége a „skálázás”, amelyet az expozíciós forgatókönyv is részben

magában foglal, és a továbbfelhasználóknak szóló ECHA-útmutató ismertet.

5.2 Kockázatkezelési intézkedések

Ha a felhasználók a REACH-rendelet bármely kockázatkezelési intézkedéséről megállapítják,

hogy nem megfelelő, munkahelyi kockázatértékelésükben rögzíteni kell ennek okait, és a

felhasználóknak értesíteniük kell szállítóikat. A felügyelőknek a felhasználónál és a szállítónál

is ellenőrizniük kell, hogy ez megtörtént.

5.3 Megfelelés az expozíciós forgatókönyvben nem szereplő felhasználás esetén

Ha az expozíciós forgatókönyv az adott felhasználást nem foglalja magában, számos

lehetőség áll rendelkezésre:

Összhangba kell hozni a felhasználást az expozíciós forgatókönyv előírásaival,

például az abban ismertetett ellenőrzési intézkedések alkalmazásával; ennek során a

továbbfelhasználónak felül kell vizsgálnia a CAD-/CMD-irányelvekben előírt

kockázatértékelést, és biztosítania kell, hogy a felhasználás során megfelelően

ellenőrizzék az expozíciót.

A továbbfelhasználó továbbíthatja a szállító számára az expozíciós forgatókönyv

kidolgozásához szükséges lényeges információkat, valamint felkérheti a szállítót,

hogy felhasználását tegye „azonosított felhasználássá”, és dolgozzon ki hozzá

expozíciós forgatókönyvet. Időközben a továbbfelhasználónak a CAD-/CMD-

irányelvek szerinti kockázatértékelése alapján intézkedéseket kell kiválasztania. A

39. cikk hat, illetve tizenkét hónapos határidőt irányoz elő a továbbfelhasználóknak a

37. és 38. cikkben foglalt kötelezettségeik teljesítése tekintetében. A

továbbfelhasználók ez idő alatt folytathatják tevékenységüket. A szállító köteles

1 hónapon belül azonosítani a felhasználást (a 37. cikk (3) bekezdése).

Olyan másik szállítót kell választani, akinek expozíciós forgatókönyve magában

foglalja az érintett felhasználó általi felhasználást.

Saját kémiai biztonsági értékelést kell kidolgozni (a REACH-rendelet 37. cikkének

(4) bekezdése rendelkezik arról, hogy mikor köteles a továbbfelhasználó kémiai

biztonsági jelentést kidolgozni, vagy hogy alkalmazható-e mentesség) és ez alapján

meghatározzák az ellenőrzési intézkedéseket. Amennyiben a REACH-rendelet

értelmében nem kell kémiai biztonsági jelentést készíteni, a továbbfelhasználók az

egészségvédelmi és biztonsági jogszabályok (CAD-/CMD-irányelvek) értelmében

továbbra is kötelesek saját kockázatértékelésük alapján ellenőrzési intézkedéseket

elfogadni.

Be kell szüntetni az anyag vagy a keverék felhasználását.

Előfordulhat, hogy az adott anyag vagy keverék esetében nem áll rendelkezésre expozíciós

forgatókönyv, például azért, mert az anyagot vagy a keveréket még nem regisztrálták, nem

volt szükség kémiai biztonsági értékelésre, vagy a keverékek esetében nem kötelező ilyen

17

forgatókönyvet készíteni. Ezekben az esetekben az anyag vagy a keverék felhasználójának

saját kockázatértékelése alapján kell intézkedéseket meghatároznia. Fontos, hogy a

biztonsági adatlapon szereplő információkat beépítsék a kockázatértékelésbe, és a

kockázatkezelési intézkedések kiválasztása során figyelembe vegyék a 7. és 8. szakaszban

foglalt információkat.

5.4 Felügyelői fellépés abban az esetben, ha a továbbfelhasználó az adott

felhasználást nem alkalmazza

Az expozíciós forgatókönyv végrehajtásának határideje minden anyag és minden szállító

tekintetében a regisztrációs számot és az expozíciós forgatókönyvet tartalmazó kiegészített

biztonsági adatlap kézhezvételétől számított 12 hónap. A felhasználásnak mindig

biztonságosnak kell lennie a felhasználók kockázatértékelésében meghatározott ellenőrzési

intézkedéseknek megfelelően.

6. Kockázatértékelés

A CAD- és a CMD-irányelv kötelezi a munkáltatókat, hogy végezzék el a munkavállalók

biztonságát és egészségét érintő, a veszélyes anyagokkal végzett munkával járó kockázatok

megfelelő és kielégítő értékelését. Az egészségre káros anyagoknak való expozíció

megelőzése a CAD-/CMD-irányelvek alapvető követelménye. Ha egy anyagot helyettesíteni

kívánnak, több tényező mellett a javasolt helyettesítő anyag esetleges ártalmas hatásait is

figyelembe kell venni. A REACH-rendelet értelmében ebben az esetben a javasolt

helyettesítő anyag által előidézett környezeti kockázatokat is szem előtt kell tartani.

A CAD-/CMD-irányelvek értelmében a kockázatértékelés során a kötelezetteknek figyelembe

kell venniük a szállítójuk által az egészségügyi hatásokkal kapcsolatban megadott adatokat,

köztük a kapcsolódó biztonsági adatlapon szereplő információkat is. A REACH-rendelet

37. cikkének (5) bekezdése erre a kötelezettségre épül, és kimondja, hogy valamennyi

továbbfelhasználó köteles megfelelő intézkedéseket meghatározni és alkalmazni a következő

dokumentumok valamelyikében meghatározott kockázatok megfelelő ellenőrzésére:

a részükre átadott biztonsági adatlapok (a biztonsági adatlapot nem igénylő anyagok

esetében az anyaggal együtt átadott kockázatkezelési intézkedésekre vonatkozó

bármely más információ); vagy

a saját maguk végezte kémiai biztonsági értékelés, amennyiben kötelesek ilyet

készíteni.

Ezt a kötelezettséget csak a „megfelelő” kockázatkezelési intézkedések erejéig kell

végrehajtani, ami azt feltételezi, hogy az intézkedéseket értékelik. Ha a továbbfelhasználó

úgy dönt, hogy egyes kockázatkezelési intézkedések nem megfelelők, érvelését a

kockázatértékelésére történő hivatkozással tudnia kell igazolni és indokolni. A

továbbfelhasználók kockázatértékelésükben kötelesek dokumentálni és megindokolni minden

olyan döntést, amely alapján elvetik a REACH-rendeletnek megfelelő, a biztonsági adatlapon

részletesen ismertetett kockázatkezelési intézkedések alkalmazását. A

továbbfelhasználóknak a REACH-rendelet 34. cikke értelmében ezenkívül tájékoztatniuk kell

szállítójukat a biztonsági adatlapon szereplő minden olyan információról, amely

megkérdőjelezheti a kockázatkezelési intézkedések megfelelőségét.

18

7. Ellenőrzési intézkedések (a REACH-rendelet és a CAD-/CMD-irányelvek)

A REACH-rendeletben előírt kockázatkezelési intézkedések kötelező alkalmazásán felül a

továbbfelhasználóknak arról is gondoskodniuk kell, hogy ezek az intézkedések hatékonyak

legyenek. Amikor a felhasználók a kötelezettek által meghatározott intézkedéseket

alkalmazzák/végrehajtják, igazolniuk kell, hogy figyelembe vették az alábbiakat:

A REACH-rendelet 60. cikkének (10) bekezdése, amelynek értelmében az engedély

jogosultja köteles biztosítani, hogy az expozíció szintjét az engedélyezés feltételeitől

függetlenül „a műszakilag és gyakorlatilag lehetséges legalacsonyabb szintre

csökkentsék”.

A CAD-/CMD-irányelvekkel összefüggésben meghatározott munkahelyi expozíciós

határértékeket (OELV) továbbra is be kell tartani. A REACH-rendeletben

meghatározott valamennyi kockázatértékelési intézkedés egyetlen forgatókönyvön

belüli alkalmazása lényegében az OELV érték teljesítését eredményezi. Mivel a

származtatott hatásmentes szint értékeinek meghatározása folyamata óvatosabb

megközelítésen alapul, mint néhány nemzeti munkahelyi expozíciós határértéké, a

DNEL szigorúbb védelmet jelenthet. A keverékekhez azonban nem minden esetben

biztosítanak expozíciós forgatókönyvet, és a továbbfelhasználók sem feltétlenül

hajtják végre a REACH-rendeletben foglalt valamennyi kockázatkezelési intézkedést.

A CAD-/CMD-irányelvekben további követelmények találhatók a rákkeltő és mutagén

anyagok felhasználására vonatkozóan. Ilyen anyagok felhasználása esetén a lehető

legalacsonyabb szintre kell csökkenteni az expozíciót, még akkor is, ha ez a

követelményszint szigorúbb az expozíciós forgatókönyvben meghatározott szintnél. A

rákkeltő anyagok és mutagének azonban a REACH-rendelet értelmében

engedélykötelesek is lehetnek, ebben az esetben pedig az engedélyezési feltételeket

még szigorúbban határozhatják meg.

A CAD-/CMD-irányelvekben a légzőszervi szenzibilizáló anyagok felhasználására

vonatkozóan is vannak további követelmények, amelyek értelmében ilyen esetben a

lehető legalacsonyabb szintre kell csökkenteni az expozíciót.

7.1 Helyettesítés

A REACH-rendelet szerinti regisztrálás nem foglalja magában a helyettesítés lehetőségeinek

vizsgálatát. Ez azt jelenti, hogy a munkáltató/továbbfelhasználó maga köteles megvizsgálni

és végrehajtani a nem ártalmas vagy kevésbé ártalmas anyaggal történő helyettesítés

lehetőségeit a CAD-/CMD-irányelvek alkalmazásában. Ha csak lehetőség van a veszélyes

anyag helyettesítésére, a munkáltató a CAD-/CMD-irányelvek értelmében köteles erre az

általános kockázat csökkentése céljából.

7.2 Eltérő ellenőrzési intézkedések

Önmagában az a tény, hogy a továbbfelhasználó megvalósította az ellenőrzés CAD-/CMD-

irányelvekben előírt megfelelő szintjét, nem jelenti azt, hogy figyelmen kívül hagyhatja a

REACH-rendelet követelményeit. A továbbfelhasználók azonban igazolhatják, hogy meglévő

ellenőrzési intézkedéseik azonos szintű biztonságot eredményeznek, és a REACH-rendelet

szerinti ellenőrzések nem megfelelők számukra. Erre vonatkozó álláspontjukat a saját

kockázatértékelésükre hivatkozva kell indokolniuk.

Előfordulhat, hogy a továbbfelhasználókat emlékeztetni kell arra, hogy bizonyos körülmények

esetén mindenképpen készíteniük kell kémiai biztonsági jelentést (az expozíciós

19

forgatókönyvben ismertetett feltételeknek nem megfelelő felhasználások vagy a szállító

tanácsával ellentétes felhasználások esetén).

7.3 Műszaki ellenőrzések

A CAD-/CMD-irányelvek rendelkezései szerint a munkáltatók első és legfontosabb

kötelezettsége, hogy megelőzzék, vagy ha ez nem lehetséges, legalább megfelelően

ellenőrizzék az expozíciót. Ehhez a munkáltatóknak először azt kell megvizsgálniuk, hogy

kevésbé veszélyes anyagokkal történő helyettesítéssel elkerülhetik-e a veszélyes anyag

alkalmazását.

Amennyiben nincs lehetőség helyettesítésre, műszaki intézkedésekkel kell biztosítaniuk a

megfelelő ellenőrzést, amihez a felhasználóknak figyelembe kell venniük a műszaki

ellenőrzési hierarchiát a teljesen zárt helyiségektől a megfelelő szellőztetésre irányuló

intézkedések biztosításáig. Annak értékelése, hogy az ellenőrzés elfogadható szintjét a

hierarchia mely pontján sikerül majd megvalósítani, a biztonsági adatlaphoz csatolt

expozíciós forgatókönyvtől és a felhasználó saját kockázatértékelésétől függ.

7.4 Egyéni védőeszköz alkalmazása

Amennyiben kockázatkezelési intézkedésekre van szükség a kockázatok minimalizáláshoz,

azokat a kémiai biztonsági értékelés során a biztonsági adatlapon és az expozíciós

forgatókönyvben pontosan meg kell határozni, és közölni kell a továbbfelhasználókkal.

A biztonsági adatlap a 8. szakasz előírásainak megfelelően kizárólag egy adott anyagra vagy

keverékre jellemző kockázatok tekintetében megfelelő egyéni védőeszközökre – például az

egyéni védőeszköz anyagának megfelelő típusára vagy a felhasználás maximális idejére –

vonatkozó információkat tartalmaz. Az egyéni védőeszközök tisztítására, karbantartására és

tárolása vonatkozó információk az egyéni védőeszközök szállítójától és a CAD-/CMD-

irányelvek azon követelményeiből származnak, amelyek az egyéni védőeszközök

karbantartását is magában foglaló ellenőrzési intézkedéseket határoznak meg. A

munkáltatóknak ezenkívül figyelembe kell venniük a saját üzleti tevékenységük keretében

történő felhasználás konkrét körülményeit (például a kifejezetten a saját tevékenységük során

alkalmazott keverékek megfelelését), valamint a munkavállalók személyes preferenciáit és

alkalmasságát. Hangsúlyozni kell, hogy az egyéni védőeszköz a CAD-/CMD-irányelveknek

megfelelő ellenőrzési hierarchiában a legvégső megoldás, és amennyiben a biztonsági

adatlapon a biztonság szintjénél egyéni védőeszköz használatát tüntetik fel, a munkáltatónak

továbbra is meg kell vizsgálnia, hogy alkalmazhatók-e a hierarchia magasabb szintjeihez

tartozó ellenőrzési intézkedések.

8. OELV-k és DNEL-ek

Az expozíciós forgatókönyvet általában azért készítik el, hogy az emberi expozíció becsült

mértéke alacsonyabb legyen, mint a kapcsolódó DNEL-érték. Azoknak a munkáltatóknak,

akik részére biztosítottak expozíciós forgatókönyvet, elsőként ellenőrizniük kell, hogy az eltér-

e a munkahelyi expozíciós határértéktől. A kockázatkezelési intézkedések hatékonysága

emellett függ az üzemi körülményektől és a műszaki állapottól (például az elszívórendszer

műszaki állapotától) is. A kockázatkezelési intézkedések hatékonyságának megállapítása

céljából szükség esetén mérésekkel vagy megfelelő becsült kvantitatív értékkel kell

meghatározni az expozíció szintjét. A nemzeti munkahelyi expozíciós határértéket azonban

egyik esetben sem szabad túllépni.

Az expozíciós forgatókönyvben javasolt intézkedések elégségesek a DNEL-értékeknek való

megfeleléshez. Ha teljesülnek az expozíciós forgatókönyvben ismertetett feltételek, akkor a

20

(műszaki) intézkedések hatékonynak tekinthetők. Ezt üzemi szinten ellenőrizni és biztosítani

kell.

A REACH-rendelet szerint a biztonsági adatlapon szereplő kockázatkezelési intézkedéseknek

szavatolniuk kell, hogy az üzemi értékek nem haladják meg a DNEL-értékeket. Ez azonban

nem mentesíti a munkáltatót azon kötelezettsége alól, hogy a CAD-/CMD-irányelvekben előírt

módon ellenőrizze a kockázatkezelési intézkedések hatékonyságát. A szellőztetés

hatékonysága például az ágazatra jellemző sajátos körülményektől függ.

9. A REACH-rendeletnek való megfeleléssel kapcsolatos problémák

Lásd az 1. függelékben a REACH-rendeletben és a CAD-/CMD-irányelvekben foglalt

kötelezettségek összehasonlításának folyamatábráját.

9.1 A regisztrációval kapcsolatos megfelelési problémák jellemzően az alábbiak

lehetnek:

- az anyagok évi legalább egy tonna mennyiségben történő gyártása/behozatala

érvényes regisztráció vagy előzetes regisztráció nélkül, például azért, mert a

kötelezett korábban nem hallott a REACH-rendeletről, vagy nem intézkedett

időben,

- érvénytelen előzetes regisztrálás, például amiatt, hogy hiba történt az előzetes

regisztrálás során (például elírták az anyag nevét), vagy hogy az előzetesen

regisztrált anyag nem jogosult előzetes regisztrációra,

- olyan anyagok gyártása/behozatala, amelyeket előzetesen regisztráltak ugyan, de

regisztrálásukra a megfelelő regisztrációs határidőn belül nem került sor,

- helytelen vagy hiányos adatokat tartalmazó regisztrálási kérelmek,

- olyan importőrök, akik állítólag egyedüli képviselői megállapodás hatálya alá

tartoznak, de ezt nem tudják a szükséges dokumentumokkal igazolni,

- az intermedierekre benyújtott olyan „könnyített” regisztrálási kérelmek, amelyek

esetében az anyag nem megfelelő, például azért, mert nem tartozik az intermedier

meghatározásának körébe, vagy mert kezelésére és felhasználására nem

szigorúan ellenőrzött feltételek mellett kerül sor,

- a benyújtott, de – például a veszélyekkel kapcsolatos új információk megadásával,

illetve a gyártott vagy behozott mennyiség növekedését követően – nem aktualizált

regisztrálási kérelmek.

9.2 A szállítói lánchoz kapcsolódó kötelezettségekről nyújtott tájékoztatás

Ismét hangsúlyozzuk, hogy mind a szállítói lánc alsóbb, mind felsőbb szakasza felé irányuló

tájékoztatás kritikus jelentőségű a REACH-rendelet sikeres végrehajtása tekintetében. Évek

óta végzik a biztonsági adatlapok ellenőrzését, ez tehát nem új feladat a nemzeti munkaügyi

felügyelők számára. Újdonságot jelentenek ugyanakkor a biztonsági adatlapokhoz

mellékletként csatolandó expozíciós forgatókönyvekre vonatkozó követelmények, a

biztonsági adatlapot nem igénylő esetekre vonatkozó tájékoztatási követelmények, az

árucikkekben található, különös aggodalomra okot adó anyagokra vonatkozó adatok és egyes

körülmények között a szállítói lánc felsőbb szakasza felé irányuló tájékoztatási kötelezettség.

21

A biztonsági adatlapokkal kapcsolatos, jellemző megfelelési problémák többek között az

alábbiak lehetnek:

- a kockázatkezelési intézkedések nem kellően részletesek (különösen a biztonsági

adatlap 7. és 8. szakaszában),

- olyan szállítók, akik mások biztonsági adatlapjait a sajátjuknak adják ki,

- nem adják át a biztonsági adatlapokat automatikusan minden vásárlónak, tehát

kizárólag kérésre történik az átadás, vagy csak egy honlapon teszik az adatlapokat

közzé stb.,

- az anyag vagy a keverék egészének vagy a keverék összetevőinek helytelen

veszélyességi osztályozása. Vegye figyelembe, hogy a CLP-rendelet

VI. mellékletében szereplő anyagok közül számos anyag rendelkezik uniós szinten

harmonizált osztályozással, amely megtekinthető az ECHA honlapján található

osztályozási és címkézési jegyzékben,

- egy másik ország számára készült biztonsági adatlapot adnak át, ami szabályozási

vagy más szempontból – például a munkahelyi expozíciós határértékek, a

vészhelyzeti kapcsolattartási adatok stb. tekintetében – gyakran nem megfelelő

tájékoztatáshoz vezet,

- üresen hagyott vagy hiányosan kitöltött szakaszok,

- formai hibák, például a szakaszok helytelen sorrendje, a felülvizsgálati számok vagy

dátumok feltüntetésének elmulasztása stb., és

- keverékek esetében az összetevők helyes azonosításának – például a megfelelő

kémiai név, az EK-szám, a CAS-szám stb. megadásának – elmulasztása.

9.3 A felhasználáshoz kapcsolódó kötelezettségek

A REACH-rendelet a fő feladatokat a gyártók és az importőrök számára jelöli ki – idetartozik

például az adatok gyűjtése és értékelése, valamint a továbbfelhasználóknak a biztonsági

adatlapok és az expozíciós forgatókönyvek útján a felhasználással kapcsolatban történő

tájékoztatása. A vegyi anyagok ellenőrzéséről szóló korábbi jogszabályoktól eltérően

azonban a REACH-rendelet előírja a továbbfelhasználók számára, hogy vagy ezeket a

kockázatkezelési intézkedéseket hajtsák végre, vagy maguk határozzanak meg ilyeneket. Ez

elsősorban azt a célt szolgálja, hogy a regisztrálás és az értékelés során szerzett, és a

szállítói láncban továbbított információkat eredményesen a kockázatok ellenőrzésének

szolgálatába állítsák, azaz a REACH-rendelet által létrehozott rendszer a gyakorlatban is

megvalósuljon.

9.4 Az értékeléssel kapcsolatos kötelezettségek

A REACH-rendelet értelmében a regisztrálási dokumentációkra értékelési kötelezettség

vonatkozhat. Az „értékelés” számos különböző eljárást jelöl, amelyekkel ellenőrizhető a

regisztráció során megadott adatok pontossága és minősége. Ezek az eljárások jórészt az

Európai Vegyianyag-ügynökség és a tagállami illetékes hatóságok hatáskörébe tartoznak,

ezért ebben a tekintetben ez az útmutató további információkkal nem szolgál. Az értékelési

eljárásokkal összefüggésben azonban felmerül néhány számon kérhető kötelezettség:

22

a vizsgálati javaslatoknak a dokumentáció értékelése során történő áttekintését

követően a regisztrálóknak vagy továbbfelhasználóknak kiegészítő információkat kell

benyújtaniuk az Európai Vegyianyag-ügynökséghez (a 40. cikk (4) bekezdése),

a regisztrálási dokumentáció megfelelőségével kapcsolatos értékelést követően

kérésre helyesbíteni, illetve pótolni kell a nem megfelelő vagy hiányzó információkat,

és be kell őket nyújtani az Európai Vegyianyag-ügynökséghez (a 41. cikk

(4) bekezdése),

az anyag tagállami illetékes hatóságok által végzett értékelésének alátámasztása

céljából kiegészítő információkat kell benyújtani az Európai Vegyianyag-

ügynökséghez (a 46. cikk (2) bekezdése),

a tagállami illetékes hatóságok kérésére a telephelyen elkülönített intermedierek

tekintetében azonosított kockázatokkal kapcsolatban kiegészítő információkat kell

benyújtani e hatóságokhoz (a 49. cikk a) pontja), és

a regisztráló által már nem gyártott vagy behozott, az emberi egészség vagy a

környezet védelme szempontjából azonban továbbra is komoly kockázatot jelentő

anyagokkal kapcsolatban kiegészítő információkat kell benyújtani az Európai

Vegyianyag-ügynökséghez (az 50. cikk (4) bekezdése).

9.5 Az engedélyezéssel kapcsolatos kötelezettségek

Az engedélyezéssel kapcsolatos részletes információk a 3.1. szakaszban találhatók.

Az engedélyezéssel kapcsolatban számon kérhető kötelezettségek a következők:

A gyártó, importőr vagy továbbfelhasználó – az engedélyezési kötelezettség alóli

mentesség eseteinek kivételével – köteles engedélyt szerezni a XIV. mellékletben

felsorolt anyagok forgalomba hozatala vagy felhasználása előtt (az 56. cikk

(1) bekezdése). Az általános jelleggel alkalmazandó anyagok esetében nem létezik

átfogó engedélyezés. Ehelyett az anyagot forgalmazó vagy felhasználó vállalatoknak

a konkrét felhasználásra vonatkozóan kell engedély iránti kérelmet benyújtaniuk.

Ahhoz, hogy az engedély érvényes maradjon, a kötelezetteknek valamennyi

engedélyezési feltételt teljesíteniük kell.

A továbbfelhasználónak nincs szüksége engedélyre, ha a szállítói lánc felsőbb

szakaszához tartozó kötelezett már rendelkezik az érintett továbbfelhasználó

felhasználását is magában foglaló engedéllyel, feltéve, hogy az anyag felhasználása

megfelel az adott engedély valamennyi feltételének (az 56. cikk (2) bekezdése), és a

továbbfelhasználó értesítette az Európai Vegyianyag-ügynökséget saját

felhasználásáról (a 66. cikk (1) bekezdése).

Az engedély jogosultjai kötelesek biztosítani, hogy az expozíció szintjét az

engedélyezés feltételeitől függetlenül a műszakilag és gyakorlatilag lehetséges

legalacsonyabb szintre csökkentsék (a 60. cikk (10) bekezdése).

Az engedélyek jogosultjainak, csakúgy mint a továbbfelhasználóknak – ideértve

azokat is, akik az anyagot keverékben használják fel – fel kell tüntetniük az

engedélyszámot a termék címkéjén az anyag (vagy az anyagot tartalmazó keverék)

engedélyezett felhasználás céljából történő forgalomba hozatala előtt (65. cikk).

23

9.6 Korlátozás

A REACH-rendelet 67. cikkének (1) bekezdése tiltja az anyag (önmagában, keverékben

vagy árucikkben történő) felhasználását, ha az nem felel meg a XVII. mellékletben foglalt

korlátozás feltételeinek. E korlátozás hatálya a teljes körű (vagy közel teljes körű) tilalomtól az

egyes tevékenységekre, folyamatokra vagy alkalmazásokra megállapított feltételekig

terjedhet. Korlátozások valamennyi anyagra, többek között a regisztrálást nem igénylő

anyagokat is vonatkozhatnak.

A XVII. mellékletet időről időre új vagy módosított korlátozásokkal aktualizálják, a

felügyelőknek tehát a XVII. melléklet legfrissebb változatából kell tájékozódniuk a hatályos

korlátozásokra vonatkozó teljes körű információkról. Korlátozott anyagok például az alábbiak:

- azbeszt,

- benzol,

- a festékben felhasznált ólomkarbonátok és ólomszulfátok,

- egyes termékekben vagy alkalmazásokban felhasznált higany- és arzénvegyületek,

- a lakossági értékesítésre szánt anyagokban vagy keverékekben található rákkeltő,

mutagén vagy reprodukciót károsító anyagok (1. és 2. kategória),

- a faanyagok kezelésére szánt kreozot (és a kreozottal kezelt fa),

- a cementben található króm(VI) vegyületek,

- a gumiabroncsok előállításához használt lágyító olajokban található poliaromás

szénhidrogének (és az ilyen anyagokat tartalmazó lágyító olaj felhasználásával

készült gumiabroncsok).

9.7 A REACH-rendelethez kapcsolódó további kötelezettségek

Az alábbiakban a REACH-rendeletben foglalt, valamennyi kötelezettre általánosan

alkalmazandó követelmények olvashatók.

• Az információhoz való hozzáférés: a 35. cikk kimondja, hogy a munkáltatónak

elérhetővé kell tennie a munkavállalók és képviselőik számára a 31. és a 32. cikkel

(azaz a biztonsági adatlapokkal és a szállító által rendelkezésre bocsátott egyéb

információkkal) összhangban az olyan anyagokra vagy keverékekre vonatkozóan

biztosított információkat, amelyeket munkájuk során felhasználnak, vagy amelyek

veszélyeinek ki lehetnek téve.

• Az információk megőrzése: a 36. cikk értelmében minden gyártó, importőr,

továbbfelhasználó vagy forgalmazó köteles összegyűjteni a REACH-rendelet szerinti

kötelezettségei végrehajtásához szükséges információkat, és ezeket az anyagnak

vagy a keveréknek az általa utoljára történő gyártását, behozatalát, szállítását vagy

felhasználását követően legalább 10 éven át meg kell őrizniük.

24

10. A REACH-rendeletnek való megfeleléssel kapcsolatos problémák megállapítása

10.1 A REACH-rendeletnek való megfeleléssel kapcsolatos problémák megállapítása

és kezelése

Az alábbiakban olyan kérdéseket sorolunk fel, amelyeket a nemzeti munkaügyi felügyelők

kérdezhetnek annak megállapítása céljából, hogy feltehetőleg fennállnak-e problémák a

REACH-rendeletnek való megfeleléssel kapcsolatosan:

Tudja-e, hogy milyen vegyi anyagok érkeznek be vállalkozásának telephelyére és

hagyják el azt?

Különösen a REACH-rendeletet korábban nem ismerő vállalkozások esetében fontos

létrehozni az üzleti vállalkozás telephelyére beérkező, annak részét képező vagy

onnan kikerülő valamennyi vegyi anyag jegyzékét – milyen alapanyagokat,

intermediereket vagy termékeket használnak fel vagy állítanak elő? E jegyzék

létrehozását követően a kötelezett meghatározhatja, hogy milyen helyet foglal el a

szállítói láncban egyes anyagok tekintetében, és ennélfogva azt, hogy a REACH-

rendelet mely rendelkezéseit kell szem előtt tartania. A vállalkozások ezt az

információt felhasználhatják arra is, hogy azonosítsák a számukra különösen fontos

anyagokat, és mérlegeljék, hogy milyen hatást gyakorolna üzleti tevékenységükre, ha

a REACH-rendelet befolyásolná az anyagok szállítását (a regisztrálók esetében

pedig az anyag gyártását vagy behozatalát). A jegyzék segítségével mérlegelhetők a

korábban ki nem használt lehetőségek, például alternatív szállítási útvonalak, vegyi

anyagok vagy eljárások alkalmazása.

Milyen kérdésekről egyeztetett a szállítóival/vásárlóival a REACH-rendelettel

kapcsolatban?

Az üzleti vállalkozásoknak tisztában kell lenniük azzal, hogy a REACH-rendelet

milyen hatást fog gyakorolni szállítói láncukra, mielőtt a tevékenységükkel

kapcsolatban döntést hoznak. Ellenőrizték-e például a továbbfelhasználók a

szállítóknál, hogy regisztrálni fogják-e az általuk szállított anyagot? A regisztráció

hatálya ki fog-e terjedni a vegyi anyagok továbbfelhasználók által alkalmazott

jelenlegi felhasználásaira? A regisztrálók esetében pedig vásárlóik megerősítették-e

azokat a felhasználásokat, amelyeket azután a regisztrációban fel kell tüntetni?

Gyárt-e vagy importál-e vegyi anyagot évi legalább 1 tonna mennyiségben?

Még a REACH-rendelet értelmében elsősorban továbbfelhasználónak minősülő

vállalatok is hozhatnak be vegyi anyagokat az Unióba olyan mennyiségben, amely

már regisztrációköteles.

Szállít-e valamilyen vegyi anyagot (önmagában vagy keverékben)?

Ha a vállalat ugyan nem regisztráló, de anyagokat vagy keverékeket szállít,

gondoskodnia kell (regisztrálási kötelezettség esetén) az anyagok regisztrálásáról,

meglévő osztályozás esetén pedig biztonsági adatlapot kell biztosítania.

Milyen intézkedéseket tesz, ha vegyi anyagokkal kapcsolatos új információkra tesz

szert?

A REACH-rendelet értelmében a szállító által biztosított információkban – például a

biztonsági adatlapokon – azonosított kockázatok megfelelő ellenőrzése céljából a

továbbfelhasználóknak megfelelő intézkedéseket kell meghatározniuk és

25

alkalmazniuk. Az úgynevezett „kiegészített” (tehát a regisztrálás eredményeként

expozíciós forgatókönyvet tartalmazó) biztonsági adatlapokon olyan új információk

szerepelhetnek a kockázatkezelésre vonatkozóan, amelyeket végre kell hajtani. A

CLP-rendelet hatására ezenkívül előfordulhat, hogy a kötelezett által használt egyes

vegyi anyagok osztályozása megváltozik – hogyan befolyásolja ez a meglévő

ellenőrzéseket?

Felhasználja-e szokatlan célokra a vegyi anyagokat?

Ha a felhasználások eltérnek az expozíciós forgatókönyv feltételeitől, vagy más

módon ellentétesek a szállító tanácsával, előfordulhat, hogy a továbbfelhasználónak

intézkedéseket kell végrehajtania a REACH-rendeletnek való megfelelés céljából.

Ha az expozíciós forgatókönyv nem foglalja magában az érintett felhasználást, lásd

az 5.3. szakaszt.

A különböző lehetőségekről további információk a vegyi anyagok kereskedőit

tömörítő európai ernyőszervezet által kidolgozott dokumentumban találhatók. Az

Európa Vegyianyag-ügynökség részletes tervet tartalmazó tájékoztatót is kidolgozott

erre vonatkozóan.

További információk a 9.3. szakaszban találhatók.

A REACH-rendeletben foglalt, piacfelügyeletre vonatkozó kötelezettségek általában

„adminisztratív” jellegűek, azaz regisztrálási kérelmeket kell összeállítani és benyújtani,

biztonsági adatlapokat kell kidolgozni stb. Ez a vizsgálat szempontjából előnyös, mivel az

ilyen kötelezettségek teljesítése gyakran a kötelezettnél tett látogatás nélkül ellenőrizhető. Az

például, hogy valóban benyújtotta-e a kötelezett az (előzetes) regisztráció iránti kérelmet,

vagy hogy a biztonsági adatlap megfelel-e a REACH-rendelet II. mellékletében foglalt

követelményeknek, dokumentumvizsgálattal is megerősíthető. A nemzeti munkaügyi

felügyelő általi beavatkozás ilyen módon – legalább az első alkalommal – levelezés útján is

megvalósítható.

Amennyiben a munkaügyi felügyelők megfelelési problémát gyanítanak vagy állapítanak meg,

azt is szem előtt kell tartaniuk, hogy a szállítói lánc csúcsán – tehát a jogsértés „forrásánál”

– végzett, célzott végrehajtási intézkedés általában hatékonyabb és arányosabb. Ha

például a forgalmazó nem regisztrált anyagokat szállít, a gyártót vagy az importőrt kell

azonosítani, hogy velük szemben megfelelő intézkedések legyenek végrehajthatók (mivel a

követelményeknek való megfelelésük közvetlenül befolyásolja a szállítói láncban alattuk

elhelyezkedő valamennyi szereplő megfelelését).

10.2 A CAD-/CMD-irányelvek helyett a REACH-rendelet szerinti végrehajtás

A vegyi anyagok munkahelyi felhasználásával kapcsolatos kötelezettségek tekintetében a

CAD-/CMD-irányelvek továbbra is nagy jelentőséggel bírnak, és sok esetben feltehetőleg

előnyben részesítik azokat a REACH-rendelettel szemben. Mindazonáltal az alábbi

esetekben többnyire megfelelőbb a REACH-rendelet, mint az általánosabb érvényű

munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági jogszabályok szerinti végrehajtás:

ha a jogsértés az anyagnak a regisztráció hatálya alá nem tartozó – tehát az

expozíciós forgatókönyv feltételeinek nem megfelelő vagy a szállító tanácsával más

módon ellentétes – felhasználásában áll. Ennek oka az, hogy a CAD-/CMD-

irányelvektől eltérően a REACH-rendelet kifejezetten rendelkezik az ilyen esetekről,

26

ha a továbbfelhasználó – kötelezettsége ellenére – nem továbbította az információt a

szállítói lánc felsőbb szakasza felé; például olyan esetben, amikor a

kockázatkezeléssel kapcsolatos információk véleménye szerint nem voltak

megfelelők, vagy új veszélyekkel kapcsolatos információk kerültek birtokába,

ha a továbbfelhasználó engedélyköteles anyagot használ, de ehhez nem rendelkezik

saját engedéllyel, vagy a szállítói lánc felsőbb szakaszához tartozó szereplő által

szerzett engedély nem foglalja magában az adott felhasználást,

ha a továbbfelhasználó engedélyezett anyagot használ, de nem tesz eleget az

engedély feltételeinek, vagy

ha a továbbfelhasználó korlátozás hatálya alá tartozó anyagokat használ, de ennek

módja nem felel meg a korlátozás feltételeinek,

ha a felhasználó köteles (a biztonsági adatlapon szereplő) információkról tájékoztatni

munkavállalóit, valamint a veszélyes anyagoknak és keverékeknek kitett más

személyeket, de elmulasztja ezt megtenni,

ha a készítő köteles biztonsági adatlapot készíteni és biztosítani, de elmulasztja ezt

megtenni, vagy nem megfelelő, illetve hiányos biztonsági adatlapot biztosít,

ha az áttöltő vagy újraimportőr köteles biztonsági adatlapot biztosítani, de elmulasztja

ezt megtenni.

10.3 A REACH-rendelet szerinti végrehajtást igazoló adatok

Az alábbi felsorolás azokat az információkat tartalmazza, amelyek összegyűjtésére a

REACH-rendelet értelmében szükség lehet a jogsértés igazolása céljából. Mivel a

végrehajtási intézkedésről minden alkalommal eseti alapon döntenek, az ebben a

felsorolásban szereplő tételeket nem szükséges minden esetben összegyűjteni, és a

felsorolás nem minősül teljes körűnek.

Az alábbi felsorolás számos általános szempontot érint, amelyek tekintetében

információgyűjtésre lehet szükség, azaz igazolni kell:

i. a kötelezett szállítói láncon belüli helyzetét, tehát azt, hogy (a meghatározás

értelmében) gyártónak, importőrnek, szállítónak, továbbfelhasználónak vagy

forgalmazónak stb. minősül-e. A szállítói láncok hosszuk és összetettségük

tekintetében jelentősen eltérhetnek egymástól, és e szereplők jogi kötelezettségeinek

meghatározásához létfontosságú a szállítói lánc különböző szereplőihez kapcsolódó

szerepek és feladatok megértése;

ii. hogy az érintett termék (a meghatározás értelmében) anyagnak, keveréknek vagy

árucikknek minősül-e;

iii. a veszélyeket – ezeket gyakran biztonsági adatlapon adják meg, vagy eltérő esetben

a REACH-rendelet szerinti regisztrálási adatokban, a szállítmány címkézésén vagy a

CLP-rendelet értelmében létrehozott, uniós szintű osztályozási és címkézési

jegyzékben is elérhetők. Különösen az arra vonatkozó információkat kell figyelembe

venni, hogy

- az anyag vagy a keverék megfelel-e azoknak a kritériumoknak, amelyek

alapján a veszélyes készítményekről szóló irányelv vagy a CLP-rendelet

értelmében veszélyes anyagként osztályozzák, és

27

- engedélyköteles-e az anyag, vagy korlátozás hatálya alá tartozik-e,

iv. a kockázatokat – ez a REACH-rendeletben foglalt számos kötelezettség tekintetében

nem szükséges a jogsértés igazolásához, azonban feltehetőleg a végrehajtási

intézkedés mellett szól,

v. a gyártott, importált, szállított vagy felhasznált mennyiségeket, valamint az érintett

felhasználók számát. Ez az információ nem minden esetben lényeges, azonban

segíthet rávilágítani a probléma mértékére,

vi. az anyag azonosságát – lehetőség szerint és szükség esetén (például tervezett jogi

eljárások esetén) mintát kell venni az anyagból, keverékből vagy árucikkből. A

javasolt végrehajtási intézkedés meghiúsulhat, ha nem igazolható az érintett anyag

azonossága. Mintavétel során a nemzeti szabályoknak megfelelően kell eljárni;

vii. az anyag gyártásának, behozatalának, szállításának vagy felhasználásának

időpontját (időpontjait) és az ezeket alátámasztó dokumentumokat, például a

szállítólevelet, számlákat, termelési nyilvántartást stb.;

viii. adott esetben a kötelezett számára az Európai Vegyianyag-ügynökség, az illetékes

hatóság vagy más szervek által (például az értékelést követően) előírt döntéseket,

követelményeket vagy feltételeket;

ix. mentesség alkalmazása esetén a mentesség okát igazoló információkat – például az

anyag szerepel az V. mellékletben foglalt felsorolásban.

A felhasználással kapcsolatos kötelezettségek megszegése esetén a fent ismertetett

általános szempontok mellett információgyűjtésre lehet szükség az alábbiak igazolása

céljából:

a kötelezett meghatározta és alkalmazza a számára elérhető dokumentumokban –

különösen a biztonsági adatlapokon – szereplő kockázatkezelési intézkedéseket,

vagy amennyiben ezt nem tette meg, igazolni tudja, hogy az érintett ellenőrzési

intézkedés(ek) nem megfelelő(k),

a kötelezett tájékoztatást nyújtott a veszélyekről és az expozíció által érintett

személyek védelme érdekében végrehajtandó intézkedésekről,

a káros hatások megelőzéséhez esetleg szükséges további teendők,

a termék felhasználásának tényleges módja – különösen az expozíciós

forgatókönyvben ismertetett feltételeknek nem megfelelő vagy a szállító tanácsával

más módon ellentétes felhasználás esetében (ezek a biztonsági adatlapon

feltüntetett információk alapján azonosíthatók),

a fent említett körülmények között tett (vagy nem tett) intézkedések, azaz

tájékoztatták-e a szállítót a felhasználásról, vagy a továbbfelhasználó elkészítette-e

saját kémiai biztonsági értékelését,

a felhasználásból fakadó egészségügyi kockázatok,

adott esetben a szállítói lánc felső szakasza felé történő információtovábbítás

elmulasztása, például az új veszélyekkel kapcsolatos információk esetében, vagy ha

a felhasználó szerint a biztonsági adatlapon szereplő információk nem megfelelők.

28

A korlátozások esetleges be nem tartása esetén a fent ismertetett általános szempontok

mellett információgyűjtésre lehet szükség az alábbiak igazolása céljából:

az anyagra nem vonatkozik korlátozás. Megerősítették-e – például elemzéses

vizsgálattal – a korlátozás hatálya alá tartozó anyag azonosságát? Megfelel-e a

szóban forgó helyzet korlátozás feltételeinek? Korlátozás hatálya alá tartozik például

a ftalátok játékokban és gyermekgondozási cikkekben történő felhasználása, tehát

játék vagy gyermekgondozási cikk-e az érintett termék? Egyes korlátozások

mentességeket is lehetővé tesznek az adott korlátozás alól, ezért ellenőrizni kell,

hogy alkalmazandó-e a mentesség,

a korlátozás hatálya alá tartozó anyag koncentrációja megfelel a minimális

határértéknek vagy adott esetben meghaladja azt. Egyes korlátozásokban például

pontosan meghatározzák, hogy a korlátozás érvényességéhez az anyagnak legalább

0,1 tömegszázalékban jelen kell lennie a keverékben. Nem minden korlátozáshoz

tartozik koncentrációs határérték (ilyen kivétel például az azbeszt), tehát valamennyi

esetet külön kell kezelni;

fogyasztó vagy ipari/foglalkozásszerű felhasználó-e az anyag felhasználója, mivel

számos korlátozás kifejezetten tiltja az előbbinek, de engedélyezi az utóbbinak

történő szállítást.

A szállítással kapcsolatos kötelezettségek megszegése esetén a fent ismertetett általános

szempontok mellett információgyűjtésre lehet szükség az alábbiak igazolása céljából:

a szállító köteles biztonsági adatlapot biztosítani azokhoz az anyagokhoz vagy

keverékekhez, amelyek a CLP-rendelet, illetve a veszélyes készítményekről szóló

irányelv értelmében a veszélyes anyag, illetve veszélyes keverék besorolást kapták,

a szállító automatikusan biztosít-e biztonsági adatlapot vásárlói részére, és nem

egyszerűen honlapon vagy kérésre stb. teszi elérhetővé ezt a dokumentumot,

megfelel-e a biztonsági adatlap a REACH-rendelet 31. cikkében és II. mellékletében

foglalt követelményeknek. A felügyelőknek meg kell kapniuk a szóban forgó

biztonsági adatlap másolatát, azonban ellenőrizniük kell, hogy az adott felhasználó

által készített biztonsági adatlap továbbra is érvényes-e. A felhasználó elavult

biztonsági adatlapot készíthet az anyagokról tárolt belső információk aktualizálásának

elmulasztása miatt. A felügyelőknek ezenkívül meg kell vizsgálniuk a szállító azon

eljárásait, amelyek során naprakész biztonsági adatlapokat biztosít a rendelések

mellé, és hogy változás esetén elküldi-e az aktualizált biztonsági adatlapokat az

érintett vásárlóknak.

A REACH-rendelet piacfelügyeleti szempontjaiért felelős felügyelőknek különösen az

alábbiakat kell figyelembe venniük:

- a megfelelő nyelven készült-e a biztonsági adatlap,

- pontos és megfelelő információkat tartalmaz-e a biztonsági adatlap,

különösen a kockázatértékelésre vonatkozó szakaszok tekintetében,

- a biztonsági adatlap releváns-e a piac szempontjából, és nem tartalmaz-e

helytelen vagy lényegtelen információkat (például más országokra vonatkozó

munkahelyi expozíciós határértékeket),

29

- mikor került sor a biztonsági adatlap utolsó felülvizsgálatára (legalább a

REACH-rendelet 2007. júniusi hatálybalépése óta aktualizálni kellett),

- tartalmazza-e a biztonsági adatlap a kötelező 16 pontot,

- hozzáértő személy töltötte-e ki a biztonsági adatlapot.

(További részletes információk a fenti 4. szakaszban találhatók.)

Mivel a II. melléklet követelményei előíró jellegűek, a felügyelők gyakran maguk is meg tudják

állapítani, hogy a biztonsági adatlap megfelel-e a REACH-rendelet követelményeinek. Egyes

esetekben azonban – például a kockázatkezelésre vonatkozó információk megfelelőségének

vizsgálatakor – szakértői tanácsra lehet szükség:

adott esetben például az új veszélyekkel, kockázatokkal vagy felhasználásokkal

kapcsolatos információknak a szállítói lánc felső szakasza felé történő

továbbításának elmulasztása,

az anyag tervezett/tényleges útvonala a szállítói láncon belül, és

az anyag átvevőinek azonosítása, és különösen annak megállapítása, hogy

ipari/foglalkozásszerű felhasználók vagy fogyasztók-e. A fogyasztók részére nem kell

biztonsági adatlapot biztosítani, az árucikkekben lévő, különös aggodalomra okot adó

anyagokról pedig csak kérésre nyújtanak tájékoztatást számukra.

A regisztrációval kapcsolatos kötelezettségek megszegése esetén a fent ismertetett

általános szempontok mellett információgyűjtésre lehet szükség az alábbiak igazolása

céljából:

az importőrök esetében a nem uniós gyártó vagy készítő kijelölte-e egyedüli

képviselőt, és amennyiben igen:

- az egyedüli képviselő azonosítása; és

- az írásbeli bejelenés, amelyben fel kell tüntetni, hogy az egyedüli képviselő

mely anyag(ok) tekintetében rendelkezik hatáskörrel, és mely uniós

székhelyű importőrök tartoznak a kijelölés hatálya alá;

a gyártott vagy behozott anyag mennyisége (tonna/év). A gyártott vagy behozott

anyag mennyiségének meghatározása során a felügyelőknek figyelembe kell venniük

az alábbiakat:

- a regisztrációval kapcsolatos kötelezettségek kizárólag akkor alkalmazandók,

ha évi legalább egy tonna mennyiségben gyártják vagy importálják az

anyagot, a mennyiségi szint emelkedésével egyenes arányban nő a

regisztrációhoz szükséges információk mennyisége is,

- az „évi” kifejezés a naptári évet jelöli, és a három vagy több egymást követő

évben gyártott vagy behozott, bevezetett anyagok esetében a megelőző

három naptári évre vonatkozó átlagos mennyiséget kell figyelembe venni. Ha

tehát az anyagot két évig 0,5 tonna mennyiségben, a harmadik évben pedig

1,5 tonna mennyiségben gyártották, a hároméves időszakban gyártott

mennyiség átlagértéke nem haladja meg az évi egy tonnát, ezért az anyag

nem regisztrációköteles;

30

- az önmagában gyártott/behozott anyag mennyiségének kiszámítása

viszonylag egyértelmű, azonban szem előtt kell tartani, hogy 1 liter nem

minden esetben felel meg 1 kg-nak,

- a keverékben használt anyag mennyiségének kiszámítása bonyolultabb. A

kötelezettnek először meg kell határoznia a keverékben található összes

anyag százalékos arányát. Ezeknek az arányoknak a segítségével azután

kiszámítható a különböző anyagoknak az egyes években behozott teljes

mennyisége. Ha az információk alapján több, két szélső érték közötti (például

5–15%-os) koncentráció lehetséges, a számítások során a magasabb értéket

kell figyelembe venni;

- nem a gyártott/behozott „termék” mennyisége, hanem az azt alkotó anyagok

mennyisége számít,

- ugyanazok az anyagok egy sor különböző termékben jelen lehetnek,

amennyiben úgy vélik, hogy a regisztráció vagy az előzetes regisztráció iránti

kérelmet nem nyújtották be, ennek megerősítése;

amennyiben a regisztráció vagy az előzetes regisztráció iránti kérelmet benyújtották,

de az hiányos, a benyújtott információk hiányosságaira vonatkozó adatok.

A korlátozások esetleges be nem tartása esetén a fent ismertetett általános szempontok

mellett információgyűjtésre lehet szükség az alábbiak igazolása céljából: fogyasztó vagy

ipari/foglalkozásszerű felhasználó-e az anyag felhasználója, mivel számos korlátozás

kifejezetten tiltja az előbbinek, de engedélyezi az utóbbinak történő szállítást.

10.4 A kötelezett által a megfelelés igazolásához felhasználható dokumentumok

A REACH-rendelettel összefüggésben végzett szokásos vizsgálat során a felügyelőknek

feltehetőleg számos dokumentumra szükségük van, amelyek segítségével könnyebben

ellenőrizhetik, hogy a kötelezett megfelel-e a követelményeknek. E dokumentumok teljes körű

felsorolása nem lehetséges, mivel az ügy sajátos körülményeitől függ, hogy milyen

dokumentumokra van szükség. Az alábbi dokumentációk azonban feltehetőleg hasznosak:

- biztonsági adatlapok,

- számlák,

- nyugták,

- szállítólevelek,

- termelési nyilvántartás;

- az elemzések alapján kiállított tanúsítványok (vagy más eredmények), amelyek

megfelelnek a kapcsolódó vizsgálati követelményeknek,

- a szállító által a vásárlónak küldött visszaigazoló levelek/e-mailek.

A kötelezetteknek azt is tudniuk kell igazolni, hogy megfelelő-e (és ha igen, hogyan valósul

meg) a kommunikáció a szállítói láncon belül. Ugyancsak hasznos lehet, ha igazolni tudják,

hogy a REACH-rendeletnek való megfelelés szélesebb körű irányítási rendszer – például a

31

REACH-rendeletnek való megfelelést feltételként magában foglaló beszerzési politika –

részét képezi.

A REACH-rendelet 36. cikke értelmében a kötelezettek kötelesek a REACH-rendelet szerinti

kötelezettségeik végrehajtásához szükséges információkat összegyűjteni és legalább

10 éven át megőrizni a szóban forgó anyag(ok) vagy keverék(ek) utolsó alkalommal történő

gyártását, behozatalát, szállítását vagy felhasználását követően. A felügyelők emlékeztethetik

a kötelezetteket erre a rendelkezésre, ha utóbbiak nem tudják biztosítani a kért információkat.

Egyes esetekben előfordulhat, hogy a kért információk rendelkezésre állnak, azonban a

látogatás során nem hozzáférhetők, mert például másik telephelyen tárolják őket. Ilyen

esetben arra ösztönzik a felügyelőket, hogy tegyék lehetővé a kötelezettek számára az

információk ésszerű határidőn belüli összegyűjtését és továbbítását.

11. Kérdések és válaszok

Mi történik, ha a továbbfelhasználó a CAD-/CMD-irányelveknek való megfelelést tudja,

a REACH-rendeletnek való megfelelést azonban nem tudja igazolni?

A REACH-rendelet és a CAD-/CMD-irányelvek követelményei egymás „sérelme nélkül”

alkalmazandók, így az egyik rendszernek való megfelelés nem szolgálhat a másiknak való

meg nem felelés indokául.

Mi történik, ha a továbbfelhasználó a CAD-/CMD-irányelvekben előírt megfelelő

ellenőrzési szintnek eleget tett, de a REACH-rendelet szerinti kockázatkezelési

intézkedéseket nem hajtotta végre?

Az, hogy a továbbfelhasználó megvalósította az ellenőrzés CAD-/CMD-irányelvekben előírt

megfelelő szintjét, nem jelenti azt, hogy figyelmen kívül hagyhatja a REACH-rendelet

követelményeit. Önmagában az a tény, hogy a továbbfelhasználó megvalósította az

ellenőrzés CAD-/CMD-irányelvekben előírt megfelelő szintjét, nem jelenti azt, hogy figyelmen

kívül hagyhatja a REACH-rendelet követelményeit. Erre vonatkozó álláspontjukat a saját

kockázatértékelésükre hivatkozva kell indokolniuk.

A továbbfelhasználóknak az erre vonatkozó álláspontjukat a saját kockázatértékelésükre

hivatkozva kell indokolniuk.

Mi történik, ha nem biztosítottak biztonsági adatlapot a továbbfelhasználó számára?

A „veszélyes” osztályba sorolt anyagok vagy keverékek szállítói kötelesek a REACH-rendelet

követelményeinek megfelelően kitöltött biztonsági adatlapot az átvevők rendelkezésére

bocsátani. A REACH-rendelet értelmében fennállnak más olyan körülmények is, amelyek

esetén a szállító köteles biztonsági adatlapot biztosítani. Nem minden esetben van azonban

szükség biztonsági adatlapra, kivételt jelentenek például a nem osztályozott anyagok és

keverékek. Ez azt jelenti, hogy a továbbfelhasználó nem feltétlenül kap biztonsági adatlapot

valamennyi általa használt anyaghoz vagy keverékhez.

Amennyiben kötelező a biztonsági adatlap, a szállító kötelessége, hogy gondoskodjon arról,

hogy azt a továbbfelhasználó meg is kapja. Nem elég egyszerűen (például egy honlapon

vagy kizárólag a vásárló kérésére válaszul) elérhetővé tenni a biztonsági adatlapot. Ez

azonban nem azt jelenti, hogy ugyanazon anyag vagy keverék megrendelésekor minden

alkalommal biztosítani kell a biztonsági adatlapot a vásárló számára; ebben az esetben elég,

ha az anyag vagy a keverék első szállítását megelőzően vagy azzal együtt továbbítják a

vásárlónak a biztonsági adatlapot, feltéve, hogy bármely felülvizsgálat esetén újra megküldik

32

a számára. A biztonsági adatlapot minden esetben díjmentesen, elektronikus vagy írott

formában kell elküldeni.

A továbbfelhasználó köteles összegyűjteni és legalább 10 évig elérhetővé tenni valamennyi

olyan információt, amely a kötelezettségei teljesítéséhez szükséges. Ha a (címkézés által

egyértelműen jelzett) veszélyes anyaghoz vagy keverékhez nem biztosítanak részére

biztonsági adatlapot, törekednie kell az információ beszerzésére. Ennek legegyszerűbb

módja az lehet, ha kapcsolatba lép a szállítójával, és megkéri, hogy küldje el számára a

legújabb biztonsági adatlapot.

Mi történik, ha a biztonsági adatlaphoz nem csatolnak expozíciós forgatókönyvet?

Előfordulhat, hogy alapos okkal nem csatoltak expozíciós forgatókönyvet a biztonsági

adatlaphoz. Noha a mennyiségi szinttől függetlenül valamennyi veszélyesként osztályozott

anyag vagy keverék esetében biztosítani kell biztonsági adatlapot, expozíciós forgatókönyvet

kizárólag a regisztrálónként évi legalább 10 tonna mennyiségben regisztrált és veszélyesként

osztályozott anyagok esetében kell kidolgozni. Az évi 10 tonnánál kisebb mennyiségben

regisztrált (vagy regisztrációt nem igénylő) anyagok esetében nem várható el az expozíciós

forgatókönyv megléte. Számos esetben – például a IV. és V. mellékletben felsorolt anyagok

esetében – nem kötelező kémiai biztonsági értékelést (és így expozíciós forgatókönyvet)

készíteni. A keverékek esetében csatolható expozíciós forgatókönyv, de a készítő határozhat

úgy is, hogy a kapcsolódó információkat a biztonsági adatlap főszövegében tünteti fel.

Mit tegyen a felhasználó, amikor megkapja a biztonsági adatlap felülvizsgált

változatát?

Ilyenkor felül kell vizsgálnia a CAD-/CMD-irányelvek értelmében meglévő

kockázatértékelését.

Mi történik, ha a továbbfelhasználó két vagy több szállítótól is beszerzi ugyanazt az

anyagot, de a csatolt biztonsági adatlapokon eltérő kockázatkezelési információk

szerepelnek?

A REACH-rendelet kimondja, hogy „megfelelő” kockázatkezelési intézkedéseket kell

meghatározni és alkalmazni, tehát a továbbfelhasználó feladata, hogy a CAD-/CMD-

irányelvek szerinti értékelés elvégzése során eldöntse, az adott körülmények között mely

kockázatkezelési intézkedések „megfelelők”. Ilyen esetben azonban előfordulhat, hogy a

biztonsági adatlapokon feltüntetett egyes kockázatkezelési intézkedések nem megfelelők. Ha

ez előfordul, a továbbfelhasználónak tájékoztatnia kell az érintett szállítót vagy szállítókat,

akiknek meg kell tenniük a szükséges intézkedéseket.

Mit tegyen a továbbfelhasználó, ha nem érti a biztonsági adatlapon szereplő

kockázatkezelési intézkedéseket?

Lehetséges, hogy az egyik ágazatban használt egyes szavak vagy kifejezések egy másik

ágazatban nem érthetők, vagy a továbbfelhasználó bizonytalan a kockázatkezelési

intézkedések saját körülményeire történő alkalmazását illetően. A felügyelőknek javasolniuk

kell a továbbfelhasználók számára, hogy az információk egyértelműsítése céljából lépjenek

kapcsolatba a szállítójukkal.

Mit történik, ha nem lehetséges vagy nem célszerű a biztonsági adatlapon szereplő

kockázatkezelési intézkedések alkalmazása?

Ezt a CAD-/CMD-irányelvek értelmében végzett értékelés részeként kell mérlegelni. A

REACH-rendelet egyértelműen előírja, hogy a továbbfelhasználóknak a biztonsági adatlapon

33

meghatározott összes ellenőrzési intézkedést alkalmazniuk kell. Ha azonban egyértelmű és

alátámasztható okból (tehát a kockázatkezelési intézkedések nem „megfelelő" volta miatt)

tagadják meg ezt, az eltérő intézkedések alkalmazása nem minősül a REACH-rendelet

megsértésének. Ebben az esetben a továbbfelhasználónak tudnia kell igazolni, hogy az általa

végzett eltérő intézkedések ugyanolyan hatékony biztonsági szintet eredményeznek, és

kockázatértékelésében ismertetnie kell azokat az okokat, amelyek alapján elvetette a

REACH-rendelet szerinti ellenőrzések alkalmazását. A továbbfelhasználónak ezenkívül

minden nem megfelelő kockázatkezelési intézkedésről is tájékoztatnia kell a szállítót.

Elégségesek-e az expozíciós forgatókönyvben foglalt intézkedések, ha az OEL- és a

DNEL-értékek eltérnek?

A REACH-rendelet értelmében a DNEL-értéket a megfelelő kockázatkezelési intézkedések

meghatározása céljából alkalmazzák, és így ezen intézkedések teljes körű végrehajtásának

biztosítania kell a DNEL-értéknek való megfelelést. Egyértelmű, hogy amennyiben ez a

biztonsági szint megfelel a munkahelyi expozíciós határértéknek vagy meghaladja azt, nincs

szükség további intézkedésre. Ha a biztonsági szint ennél alacsonyabb, a felhasználónak

további ellenőrzések elvégzését kell mérlegelnie annak érdekében, hogy biztosítsa a

munkahelyi expozíciós határérték teljesítését is. A CAD-irányelv értelmében végzett

kockázatértékelés tekintetében a munkáltatóknak tisztában kell lenniük azzal, hogy a

REACH-rendeletnek megfelelő intézkedések az EGYETLEN regisztrált anyag alkalmazására

vonatkoznak. Amennyiben több anyagot alkalmaznak a munkahelyen, eltérő vagy kiegészítő

intézkedésekre lehet szükség.

Mi történik, ha hiányosak vagy pontatlanok a biztonsági adatlapon szereplő adatok?

A biztonsági adatlap – ideértve valamennyi mellékletét – továbbra is létfontosságú

kommunikációs eszköz a vegyi anyagok szállítói és továbbfelhasználói között. A munkahelyi

ellenőrzések meghatározásához nélkülözhetetlen, hogy a biztonsági adatlapon szereplő

információk pontosak, hiánytalanok és helyesek legyenek. Ha a felügyelők aggodalmukat

fejezik ki a biztonsági adatlapon megadott információk minőségével vagy megbízhatóságával

kapcsolatban, a problémát az érintett regionális termékbiztonsági munkacsoport vagy a

REACH nemzeti illetékes hatóság elé kell terjeszteniük.

A felügyelőknek ezenkívül emlékeztetniük kell a továbbfelhasználókat arra, hogy a REACH-

rendelet értelmében kifejezetten kötelesek minden olyan, a biztonsági adatlapon szereplő

információt bejelenteni, amely megkérdőjelezheti a kockázatkezelési intézkedések

megfelelőségét.

12. Esettanulmányok

Az alábbi esettanulmányokban olyan elképzelhető forgatókönyveket ismertetünk, amelyek

magukban foglalják a REACH-rendelet megsértését és/vagy a CAD-/CMD-irányelvek

lehetséges megsértését. Az esettanulmányokat úgy dolgozták ki, hogy kitérjenek a REACH-

rendelet legtöbb szempontjára, tehát a regisztrálásra, a szállításra és a felhasználással

kapcsolatos kötelezettségekre, valamint az engedélyezéssel/korlátozással kapcsolatos

rendelkezésekre. Az esettanulmányok egyúttal arra is rámutatnak, hogy a REACH-rendelet

hatálya sokféle kötelezettre kiterjedhet.

A munkaügyi felügyelők valamennyi esettanulmány esetében mérlegelhetik az alábbi

szempontokat:

- ki(k) a kötelezett(ek),

34

- melyek azok a jogszabályi követelmények, amelyeket feltehetően nem tartottak be,

- milyen végrehajtási intézkedéseket tennének, és

- felmerülnek-e problémák a gyakorlati alkalmazással kapcsolatban.

Annak ellenére, hogy az esettanulmányok kizárólag szemléltető jellegűek, és valamennyi

helyzetet eseti alapon kell megítélni, az egyes esettanulmányok után ismertetjük az

esetekhez adott „mintaválaszokat”.

12.1 Gumiabroncs-újrafeldolgozás

Ön gumiabroncs-bezúzó üzemet vizsgál, amelyben a hulladék gumiabroncsokat átveszik,

bezúzzák, majd a zúzalékból az alábbi négy anyagot különítik el:

- gumiőrlemény,

- drót / fém,

- anyagszálak,

- por.

Ezt követően négyből három anyagot többféle ipari felhasználási célra értékesítenek tovább

(a fém kivételével, amelyet törmelékként öntödék számára értékesítenek).

A vállalat egyetlen anyagnak a REACH-rendeletben előírt előzetes regisztrálását sem

végezte el, mivel úgy ítélik meg, hogy tevékenységük nem tartozik a REACH-rendelet hatálya

alá.

A folyamatokra, valamint a por és az anyagszálak előállítására a CAD-/CMD-irányelv

vonatkozik, mivel a megfelelő ellenőrzés hiányában a munkavállalók potenciálisan veszélyes

anyagoknak vannak kitéve.

Az esettanulmány célja

- A regisztrálási kötelezettség alóli mentességek – hulladékok, hasznosított anyagok

esetében – előtérbe helyezése,

- az „árucikk” REACH-rendeletben szereplő meghatározásának figyelembe vétele és

alkalmazása,

- annak vizsgálata, hogy a felügyelőknek milyen esetben kell előnyben részesíteniük a

CAD-/CMD-irányelveket.

A kötelezett(ek):

- a gumiabroncs-hasznosítást végző vállalat.

A REACH-rendelet be nem tartott rendelkezései:

Potenciálisan az 5. cikk, a 6. cikk (1) bekezdésére történő hivatkozással, mivel a kötelezett

nem tett eleget az általa gyártott és forgalmazott anyagokra – mentesség hiányában –

vonatkozó regisztrálási vagy előzetes regisztrálási kötelezettségének.

35

A hulladék mentesül a REACH-rendelet követelményei alól, mivel más jogszabályok hatálya

alá tartozik. Ha azonban a hulladék visszakerül a szállítói láncba, már nem minősül

hulladéknak, ezért a REACH-rendelet hatálya alá kerül; mivel a vállalat anyagokat állít elő a

hulladékból, így regisztrálási kötelezettség terhelheti. Ebben az esetben a kötelezett

hasznosítja a hulladékot és a fém kivételével – amely továbbra is hulladéknak minősül és

törmelékként értékesítik – ismét forgalomba hozza.

Lehetséges azonban, hogy más mentességek alkalmazandók:

- a forgalomba hozott gumiőrlemény egy része (a meghatározás szerint) „árucikknek”

minősülhet, ha úgy dolgozzák fel, hogy bizonyos méret- és alakbeli

követelményeknek megfeleljen. Ha a vállalat elfogadhatóan alá tudja támasztani,

hogy árucikket állít elő, a szóban forgó árucikkre nem vonatkozik regisztrálási

kötelezettség. Ezt a döntést a kötelezettnek kell meghoznia és indokolnia,

- a REACH-rendeletben foglalt mentesség értelmében az anyagok hasznosítását

végző szereplőknek nem kell regisztrálniuk az anyagokat, ha korábban már

regisztrálták azokat. A gyakorlatban ez a mentesség nem alkalmazandó, ha a

hasznosított anyagoknak (a teljes körű regisztrálással szemben) csak az előzetes

regisztrálását végezték el,

- az V. mellékletben foglalt mentességek ugyancsak alkalmazandók lehetnek, például

a természetben előforduló és kémiailag nem átalakított vagy veszélyesként nem

osztályozott anyagokra.

A CAD-/CMD-irányelvek be nem tartott rendelkezései

A hulladéknak a telephelyen történő feldolgozása a CAD-/CMD-irányelvek értelmében

kötelezettségeket ró a munkáltatóra, függetlenül attól, hogy a REACH-rendelet hatálya

kiterjed-e a beérkező hulladéktermékekre.

A feldolgozás során a munkáltatónak a – termék tekintetében rendelkezésre álló – nemzeti

expozíciós határértékek vagy DNEL-érték alkalmazásával előzetesen értékelnie kell az

expozícióból fakadó kockázatokat.

Milyen intézkedéseket kell tenni?

Amennyiben nem alkalmazandó mentesség, végrehajtási intézkedésekre lehet szükség a

regisztrálás vagy az előzetes regisztrálás elmulasztása tekintetében. A munkáltatónak

ezenfelül teljesítenie kell a CAD-/CMD-irányelvekben foglalt kötelezettségeit is.

Az alkalmazandó mentességektől függetlenül a munkáltatónak tudnia kell igazolni, hogy

ellenőrzi a veszélyes anyagoknak való expozíció szintjét. Ha nem tudja igazolni ezt, a

nemzeti iránymutatásokkal összhangban végrehajtási intézkedésekre lehet szükség.

A gyakorlati alkalmazással kapcsolatos feladatok:

- felhívni a figyelmet arra, hogy az „árucikkek” fogalmának értelmezésével kapcsolatban

nehézségek merülhetnek fel – a gumiőrlemény a REACH-rendelet értelmében

„árucikknek” vagy „keveréknek” minősül?

- rá kell mutatni a REACH-rendeletben foglalt egyes mentességek alkalmazásával

kapcsolatos nehézségekre:

36

- Mikortól és meddig számít hulladéknak a hulladék a REACH-rendelet

alkalmazásában?

- A REACH-rendeletben a „hasznosított anyagokra” vonatkozó mentesség

kizárólag a regisztrált anyagok esetében alkalmazandó, az előzetesen regisztrált

anyagok esetében nem. Ha feltételezzük, hogy végül elvégzik az előzetesen

regisztrált anyagok teljes körű regisztrációját és alkalmazható lesz a mentesség,

a köztes időben milyen intézkedéseket kell tennie a felügyelőnek?

- Alkalmazandók-e más – például az V. mellékletben foglalt – mentességek, és ha

igen, melyek ezek?

- Az ECHA hulladékokról és hasznosított anyagokról szóló útmutatója kifejezetten kitér a

gumiabroncs-hasznosításra (Hiv.).

- fel kell hívni a figyelmet arra, hogy bizonyos körülmények mellett mind a REACH-

rendelet, mind a CAD-/CMD-irányelvek értelmében megállapíthatók a végrehajtással

kapcsolatos feladatok.

12.2 Kórház (üzemeltetési osztály)

Egy kórház üzemeltetési osztályának vizsgálatát végzi, és az egyik tárolószekrényben

néhány doboznyi lefolyótisztítót talál. A dobozokat közelebbről megvizsgálva észreveszi,

hogy a címkén szereplő felirat szerint a lefolyótisztító nátrium-hidroxidot tartalmaz (amely

maró hatásúként osztályozott veszélyes anyag).

A karbantartó azt állítja, hogy egyáltalán nem volt tisztában a lefolyótisztító nátrium-hidroxid-

tartalmával, és aggodalmát fejezi ki, amikor ön elmagyarázza neki az anyag veszélyes

hatásait. A karbantartó állítása szerint nem használják rendszeresen a terméket, de amikor

erre mégis sor kerül, a személyzet nem alkalmaz semmilyen ellenőrzési intézkedést, például

egyéni védőeszközt vagy légzésvédő eszközt.

Ön megkéri a karbantartót, hogy adja át az anyagra vonatkozó kockázatértékelés másolatát,

ő azonban mindössze a biztonsági adatlap másolatát tudja felmutatni.

A biztonsági adatlapot megvizsgálva ön észreveszi, hogy a nátrium-hidroxidot feltüntették a

dokumentum 3. szakaszában felsorolt veszélyes összetevők között, azonban helytelenül nem

maró hatásúként (mindössze „belélegezve és lenyelve ártalmas” anyagként) osztályozták. A

biztonsági adatlapok 8. szakaszában ezenkívül feltüntették, hogy az expozíció ellenőrzésére

„megfelelő légzésvédő eszközök és/vagy kesztyűk” alkalmazandók, de további információt

nem biztosítottak.

Az esettanulmány célja

- a REACH-rendelet szerinti, továbbfelhasználók általi felhasználással kapcsolatos

kérdések előtérbe helyezése és a vegyi anyagokra vonatkozó más jogszabályokkal –

például a CAD-/CMD-irányelvekkel – való átfedés vizsgálata,

- annak hangsúlyozása, hogy elmulasztották a kapcsolódó kockázatkezelési intézkedések

meghatározását vagy alkalmazását,

- a nem megfelelően kitöltött biztonsági adatlapokkal és a szállítói lánc felső szakasza felé

történő információtovábbításra vonatkozó REACH-rendelkezésekkel kapcsolatos

kérdések szemléltetése

37

A kötelezett(ek):

- a kórház (mint továbbfelhasználó),

- a lefolyótisztító szállítója.

Jogsértések:

- a REACH-rendelet 37. cikke (5) bekezdésének megsértése, mivel a kórház nem

határozott meg és alkalmazott megfelelő kockázatkezelési intézkedéseket a kockázatok

megfelelő ellenőrzése céljából.

- Ehhez kapcsolódóan a CAD-irányelv 4–6. cikkének megsértése, mivel a kórház nem

mérte fel megfelelő módon a munkavállalók egészségét veszélyeztető kockázatokat, és

sem az expozíció megelőzéséről, sem megfelelő ellenőrzéséről nem gondoskodott,

- a REACH-rendelet 34. cikke b) pontjának megsértése, mivel a kórház nem értesítette

szállítóját arról, hogy nem megfelelőek a részére átadott biztonsági adatlapon

meghatározott kockázatkezelési intézkedések,

- a REACH-rendelet 31. cikke (1) bekezdésének megsértése a szállító azon

kötelezettségével összefüggésben, hogy a II. mellékletnek megfelelően összeállított

biztonsági adatlapot kell kiállítania (hiányos kockázatkezelési információk és a nátrium-

hidroxid helytelen osztályozása),

- ezenfelül feltehetőleg a CLP-rendelet megsértése is, mivel a biztonsági adatlapon

helytelen osztályozási és címkézési információkat adtak meg.

Milyen intézkedéseket kell tenni?

A felügyelőknek mérlegelniük kell, hogy fennáll-e súlyos személyi sérülés kockázata. Ha úgy

ítélik meg, hogy fennáll ilyen kockázat, akkor elsőbbséget élveznek a CAD-/CMD-irányelvek

szerinti végrehajtási intézkedések. Ezt követően sor kerülhet a REACH-rendelet, a DPD-

irányelv, illetve a CLP-rendelet megsértésének orvoslására irányuló intézkedésekre.

A gyakorlati alkalmazással kapcsolatos feladatok:

- A felügyelőknek mérlegelniük kell, hogy ilyen körülmények között a REACH-rendelet vagy

a CAD-/CMD-irányelvek előírásai szerinti végrehajtási intézkedéseket szorgalmazzák-e.

A jelenlegi esetben például feltehetőleg megfelelőbb a CAD-/CMD-irányelvek szerinti

végrehajtás alkalmazása, kivéve a szállítói lánc felső szakasza felé irányuló tájékoztatás

elmulasztása miatt a 34. cikk b) pont megsértését, mivel ennek megfelelő rendelkezés

nem szerepel a CAD-/CMD-irányelvekben.

- Noha alapvetően a szállító feladata, hogy a REACH-rendelet követelményeinek

megfelelő biztonsági adatlapot állítson ki, a továbbfelhasználók a REACH-rendelet

értelmében kötelesek kapcsolatba lépni a szállítókkal, ha úgy ítélik meg, hogy a

biztonsági adatlapon feltüntetett kockázatkezelési információk nem megfelelők.

- Az esettanulmány rámutat a biztonsági adatlapokkal kapcsolatos gyakori problémák

közül néhányra, például a nem kellően részletes kockázatkezelési információkra, a

helytelen osztályozásra stb.

12.3 Turbinagyártó

38

Az Ön által vizsgált turbinagyártó új módot talált a turbinái előállítása során használt

aeroszolos bútorfényező felhasználására. Évente több tonna fényezőt használ fel erre a

célra. A szállító által biztosított biztonsági adatlapon nem kifejezetten ellenjavallt ez a

felhasználás, azonban a biztonsági adatlaphoz csatolt expozíciós forgatókönyvben ismertetett

feltételeknek nem felel meg.

A vállalat titokban kívánja tartani ezt a felhasználást versenytársai előtt, mivel úgy véli, hogy

azzal jelentős üzleti előnyre tesz szert. A vállalat szerint felhasználása biztonságos, és

ellenőrzik a kockázatokat, a végrehajtott ellenőrzések azonban jelentősen eltérnek az

expozíciós forgatókönyvben foglaltaktól, és ön kétségbe vonja hatékonyságukat. A vállalat ez

idáig nem tett a REACH-rendeletnek megfelelő további intézkedéseket.

Az esettanulmány célja

- a továbbfelhasználók általi – különösen az expozíciós forgatókönyvben ismertetett

feltételeknek nem megfelelő – felhasználással kapcsolatos kérdések előtérbe helyezése,

- azon intézkedések szemléltetése, amelyeket ebben az esetben a vállalatnak üzleti

érdekeinek védelme céljából végre kellene hajtania a REACH-rendelet értelmében.

A kötelezett(ek):

- a turbinagyártó.

Jogsértések:

- a REACH-rendelet 37. cikke (5) bekezdésének megsértése, mivel a turbinagyártó nem

határozott meg és nem alkalmazott megfelelő kockázatkezelési intézkedéseket a

kockázatok megfelelő ellenőrzése céljából,

- potenciálisan a CAD-/CMD-irányelvekben foglalt, általánosabb érvényű kötelezettségek

megsértése a veszélyes anyagok biztonságos munkahelyi felhasználásával

összefüggésben (például kockázatértékelés, az expozíció megelőzése és ellenőrzése),

- a REACH-rendelet 37. cikke (4) bekezdésének megsértése, mivel nem készítettek kémiai

biztonsági jelentést az expozíciós forgatókönyvben ismertetett feltételeknek nem

megfelelő felhasználáshoz,

- a REACH-rendelet 38. cikke (1) bekezdésének megsértése, mivel az anyag sajátos

felhasználásának megkezdését vagy folytatását megelőzően nem jelentették be az

Európai Vegyianyag-ügynökségnek a 38. cikk (2) bekezdésében előírt információkat.

Milyen intézkedéseket kell tenni?

A munkahelyi egészségvédelmet érintő kockázatok ellenőrzésének biztosítása céljából – az

előző esettanulmányhoz hasonlóan – elsőbbséget élvezhetnek a CAD-/CMD-irányelvekben

meghatározott, a veszélyes anyagok biztonságos felhasználásával kapcsolatos problémák.

Ezt követően orvosolhatók az adott anyagra vagy keverékre vonatkozó kémiai biztonsági

jelentés elkészítésének elmulasztásával stb. összefüggő azon jogsértések, amelyek esetében

végrehajtási intézkedésre van szükség.

A gyakorlati alkalmazással kapcsolatos feladatok:

- Ebben az esettanulmányban felmerül az a gyanú, hogy a meglévő kockázatkezelési

intézkedések nem megfelelők. Mi történik azonban akkor, ha a továbbfelhasználónak

39

sikerül megfelelően ellenőriznie az anyag felhasználásából eredő kockázatokat, de ennek

módja eltér az expozíciós forgatókönyvben foglalt intézkedésektől? A felügyelőknek

mérlegelniük kell, hogy ebben az esetben a REACH-rendelet vagy a CAD-/CMD-

irányelvek előírásai szerinti végrehajtási intézkedéseket szorgalmazzák-e. Az előző

esettanulmánytól eltérően a REACH-rendelet feltehetőleg relevánsabb, mivel az

expozíciós forgatókönyv feltételeinek nem megfelelő felhasználást szabályozó, konkrét

rendelkezéseket tartalmaz. A CAD-/CMD-irányelvek továbbra is lényegesek a meglévő

ellenőrzési intézkedések hatékonyságával kapcsolatos problémák kezelése

szempontjából.

12.4 Festékszállító (korlátozások)

Lakossági bejelentés nyomán ön építőanyag-kiskereskedő által szállított festékkel

kapcsolatos információkhoz jut, miután a bejelentő korábban festéket vásárolt az építőanyag-

kiskereskedőtől, majd később észrevette, hogy a festék címkéjén figyelmeztetést tüntettek fel

az ólomtartalomra vonatkozóan.

A bejelentő közli önnel az importőr nagykereskedő nevét, amely a festéket szállítja az

építőanyag-kiskereskedő számára. Ön látogatást tesz az importőrnél, akinek raktárában

megmutatják önnek a szóban forgó terméket. Ön megállapítja, hogy a festékdobozok

címkéjén valóban megtalálható a festék ólomtartalmát jelző figyelmeztetés, a címkén

azonban kevés további információ szerepel, és mindenekelőtt a figyelmeztető mondatok és a

piktogramok hiányoznak. Hogy többet megtudjon, felkéri az importőrt, hogy adja át az ehhez

a termékhez tartozó biztonsági adatlapot, de az importőr nem tud ilyet felmutatni.

Az importőr azt állítja, hogy ezt a terméket csak kiskereskedők (és nem közvetlenül a

lakosság) részére szállítja. Az építőanyag-kiskereskedő a festéket kereskedőknek és

fogyasztóknak is szállította volna, jóllehet mostanra megtiltotta a további szállítást, és a

vállalattal a termék visszahívását készíti elő.

Az esettanulmány célja

- a korlátozások előtérbe helyezése (ebben az esetben az ólomtartalmú festékek

szállításával kapcsolatban),

- a biztonsági adatlapok rendelkezésre bocsátásával, valamint a CLP-rendelet szerinti

osztályozással és címkézéssel kapcsolatos problémák vizsgálata.

A kötelezett(ek):

- az építőanyag-kiskereskedő,

- az importőr,

- az ólomtartalmú festék más (egyelőre ismeretlen) átvevői.

A REACH-rendelet be nem tartott rendelkezései:

- A 67. cikk (1) bekezdésének megsértése, mivel nem vették figyelembe az ólomtartalmú

festék forgalmazására vonatkozó korlátozásokat – ezt a jogsértést az építőanyag-

kiskereskedő, az importőr és az importőr más vásárlói követték el.

- A 31. cikk (1) bekezdésének megsértése, mivel nem biztosítottak a II. melléklettel

összhangban összeállított biztonsági adatlapot az átvevők számára – mind az importőr,

mind az építőanyag-kiskereskedő elkövette ezt a jogsértést.

40

- A 31. cikk (4) bekezdésének megsértése, mivel nem nyújtottak megfelelő tájékoztatást,

amely lehetővé tette volna a lakosság számára az emberi egészség és a környezet

védelmének biztosításához szükséges intézkedések végrehajtását.

- Az építőanyag-kiskereskedő a 34. cikk b) pontját is megsérthette, mivel nem jelezte

szállítójának a biztonsági adatlap hiányát.

- A festék megfelelő címkézésének elmulasztásával összefüggésben további, a CLP-

rendeletet érintő jogsértések állhatnak fenn – ismét hangsúlyozni kell, hogy mind az

építőanyag-kiskereskedő, mind az importőr elkövette ezt a jogsértést.

Milyen intézkedéseket kell tenni?

A 67. cikk (korlátozások) megsértése tekintetében – amennyiben nem tettek eleget a

korlátozás feltételeinek – mérlegelni kell a festék további szállításának tilalmára vonatkozó

végrehajtási felszólítás alkalmazását. Noha mindkét kötelezett megsértette a 67. cikket,

elsőként az importőr elleni végrehajtási intézkedéseket kell mérlegelni, mivel általában

hatékonyabb, ha a célzott végrehajtási intézkedések a szállítói lánc csúcsára irányulnak.

A 31. cikk megsértése (a biztonsági adatlap biztosításának elmulasztása) tekintetében is

mérlegelni kell a végrehajtási felszólítás alkalmazását, a felügyelőknek azonban figyelembe

kell venniük az átvevők részére nem biztosított biztonsági adatlapok, a címkén szereplő nem

megfelelő információk és a festék nagyon veszélyes tulajdonsága miatti súlyos személyi

sérülés kockázatát is.

A gyakorlati alkalmazással kapcsolatos feladatok:

- A REACH-rendelet XVII. melléklete három, ebben az esetben potenciálisan

alkalmazandó korlátozást foglal magában – a 16. és 17. számú korlátozás a festékekben

található ólom-karbonátokra és ólom-szulfátokra, a 30. korlátozás pedig a reprodukciót

károsító anyagokra vonatkozik. Annak meghatározása érdekében, hogy a REACH-

rendelet mely korlátozásait kell alkalmazni, a felügyelőknek meg kell állapítaniuk, hogy

melyik ólomalkotórész van jelen a festékben. Ha az importőr nem rendelkezik ezzel az

információval, elemzéses vizsgálatra lehet szükség.

- A 16. és a 17. korlátozás a festőanyagként való felhasználásra szánt anyagokra és

keverékekre vonatkozik. Elkerülheti-e a kötelezett a korlátozás megsértésének vádját, ha

azt állítja, hogy az anyagot vagy keveréket nem festőanyagban való felhasználásra

szánja? Hogyan lehet bebizonyítani ennek az ellenkezőjét?

- A végrehajtási felszólítás alkalmazható a további behozatal és szállítás tiltása, de más

eredmények (visszahívás, ártalmatlanítás, megsemmisítés stb.) megvalósítása céljából

is.

- A 16. és a 17. korlátozás (a festékekben felhasználandó ólomra vonatkozó korlátozások)

kimondja, hogy a tagállamok a területükön engedélyezhetik az anyag vagy a keverék

felhasználását műtárgyak, valamint történelmi épületek és ezek belső terének

restaurálásához és karbantartásához.

12.5 Műanyag kábelek gyártója (engedélyezés)

Ön egy műanyagkábel-gyártót vizsgál. Megállapítja, hogy a vállalat a késztermék előállítása

során lágyítószert használ a késztermék rugalmasságának biztosítása céljából. Megkérdezi,

hogy milyen lágyítószert alkalmaznak. A vállalattól azt az információt kapja, hogy benzil-butil-

ftalátot (BBP) használnak lágyítószerként. Megállapítja, hogy a vállalat a BBP-t uniós

41

gyártótól szerzi be. Jelzi, hogy meg szeretné tekinteni az anyaghoz tartozó biztonsági

adatlapot.

Tisztában van azzal, hogy ez az anyag szerepel a REACH-rendelet XIV. mellékletében, tehát

engedélyköteles. Noha úgy tűnik, hogy a biztonságos felhasználáshoz szükséges információk

mindegyike szerepel a biztonsági adatlapon, ön megállapítja, hogy nem tüntették fel az erre

az anyagra kiadott engedély meglétét. A termék címkéjén sem található erre utaló információ.

További kérdéseket követően nyilvánvalóvá válik, hogy a vizsgált vállalat nem tud az

engedélyezési kötelezettségről. (Ekkor Ön még nem tudja, hogy a BBP uniós gyártója

rendelkezik-e engedéllyel).

Az esettanulmány célja

- Az engedélyezés kérdésének előtérbe helyezése és a szállítói lánc különböző

szereplőinek az engedélyezéssel kapcsolatos követelményekkel összefüggő feladatainak

vizsgálata

- Az engedélyezéssel kapcsolatos információk szállítói láncban történő továbbításával

kapcsolatos szállítói kötelezettségek hangsúlyozása

A kötelezett(ek):

- A műanyag gyártója (továbbfelhasználó)

- A BBP gyártója (egy másik tagállamban)

A REACH-rendelet be nem tartott rendelkezései:

- Az 56. cikk (1) bekezdésének megsértése, mivel a kábelgyártó nem engedélyeztette az

anyagot annak felhasználása előtt. Ha a BBP uniós gyártója is elmulasztotta az engedély

beszerzését, az általa végzett szállítás is ellentétes az 56. cikk (1) bekezdésével.

- Megjegyzendő, hogy amennyiben az uniós gyártó rendelkezik engedéllyel, a műanyag

kábeleket gyártó vállalatnak nincs szüksége külön engedélyre, de gondoskodnia kell

arról, hogy teljesítse a felhasználás feltételeit (56. cikk (2) bekezdés), valamint értesítse

az Európai Vegyianyag-ügynökséget az anyag felhasználásáról (66. cikk (1) bekezdés).

- Az uniós gyártó eljárása feltehetőleg ellentétes volt az alábbiakkal:

- 65. cikk, az engedélyszámnak a termék címkéjén történő feltüntetésének

elmulasztásával összefüggésben;

- a 31. cikk (9) bekezdése, a biztonsági adatlap engedélyadatokkal történő

aktualizálásának elmulasztásával összefüggésben;

- esetleg a 60. cikk (10) bekezdése, mivel az engedély jogosultja köteles

biztosítani, hogy az expozíció szintjét a felhasználás feltételeitől függetlenül a

műszakilag és gyakorlatilag lehetséges legalacsonyabb szintre csökkentse.

Milyen intézkedéseket kell tenni?

Végrehajtási felszólítást kell kiadni, amennyiben helyénvaló az engedély nélküli

engedélyköteles anyagok behozatalának, szállításának vagy felhasználásának haladéktalan

megszüntetésére vonatkozó előírás. Ezeket a döntéseket eseti alapon kell meghozni, noha a

42

végrehajtási felszólítás feltehetőleg számos esetben megfelelően alkalmazható, mivel

valamennyi engedélyköteles anyag nagyon veszélyes tulajdonságokkal rendelkezik.

Mivel az uniós gyártó esetében megfeleléssel kapcsolatos problémák merülnek fel, a lehető

leghamarabb részletesen tájékoztatni kell ezekről a nemzeti illetékes hatóságot, amely ezt

követően az illetékes tagállami hatóságok hatáskörébe utalja az ügyet.

12.6 Vegyianyag-gyártó

Ön olyan nemzetközi vegyianyag-gyártó telephelyén tesz látogatást, amely poliklór-etént

(poli(vinil-klorid) vagy PVC) állít elő az alábbi eljárással:

- etén (etilén) és klór reagáltatása 1,2-diklór-etán (etilén-diklorid) előállítása céljából;

- az 1,2-diklór-etán átalakítása klór-eténné (vinil-klorid-monomer) termikus

krakkolással;

- a klór-etén átalakítása poliklór-eténné (poli(vinil-klorid), PVC).

A vállalat az etént az Egyesült Államokban lévő üzeméből importálja, a felhasznált klór

azonban uniós székhelyű vállalattól származik. A vállalat esetenként 1,2-diklór-etánt is

importál az egyesült államokbeli üzeméből rendelkezésére álló készleteinek kiegészítése

céljából.

A vállalat azt állítja, hogy az előzetes regisztráció iránti kérelmeket benyújtotta az Európai

Vegyianyag-ügynökséghez, teljes körű regisztrációt azonban még nem kezdeményezett.

További vizsgálattal ön megállapítja, hogy a vállalat előzetesen három terméket regisztrált: az

etént, a klórt és (az 1,2-diklór-etán helyett) az 1,1-diklór-etánt, és úgy tűnik, ez utóbbi a

vállalat hibájából történt.

Az esettanulmány célja

- A regisztrálás és az előzetes regisztrálás kérdésének előtérbe helyezése és számos

regisztrációköteles anyag vizsgálata.

- Az előzetes regisztrálással és a regisztrálással összefüggő problémák vizsgálata:

- egy anyagot (klór-etén) egyáltalán nem regisztráltak (előzetesen sem);

- egy anyagot (etén) előzetesen megfelelően regisztráltak, teljes körű

regisztrálására azonban ez idáig nem került sor;

- egy anyagot (1,2-diklór-etán) előzetesen helytelenül regisztráltak, és teljes körű

regisztrálására ez idáig nem került sor;

- egy anyagot (klór) előzetesen szükségtelenül regisztráltak;

- egy anyagra nem vonatkozik előzetes regisztrációs kötelezettség, mivel az anyag

polimer.

- Az intermedierek regisztrálásával összefüggő problémák vizsgálata.

- Az adatok hiányában alkalmazandó forgalombahozatali tilalom végrehajtásának

mérlegelése.

A kötelezett(ek):

43

- A vegyianyag-gyártó – amely számára a REACH-rendelet gyártóként, importőrként és (a

klór tekintetében) továbbfelhasználóként is kijelöl feladatokat (jóllehet a

továbbfelhasználói minőségben elkövetett jogsértést nem igazolja semmilyen adat).

- Potenciálisan a klór uniós székhelyű szállítója is (jóllehet az általa elkövetett jogsértést

sem igazolja semmilyen adat).

A REACH-rendelet be nem tartott rendelkezései:

- Az 5. cikk (adatok hiányában a forgalomba hozatal tilalma) megsértése – a 6. cikk

(1) bekezdésére történő hivatkozással –, mivel az 1,2-diklór-etánt előzetesen helytelenül

regisztrálták, majd annak ellenére folytatták gyártását és behozatalát, hogy előtte nem

regisztrálták (megfelelően). Kezdetben ez „technikai” jogsértésnek minősülhet, noha az

1,2-diklór-etánt az 1B. kategóriába tartozó rákkeltő anyagként osztályozzák, ezért

2010. december 1-jéig teljes körűen regisztrálni kellett volna. A vállalat ugyan igazolni

tudja, hogy ez az anyag a telephelyükön történő gyártása miatt intermediernek minősül, a

behozott mennyiségekre tekintettel – feltéve, hogy azok meghaladják az évi 1 tonnát –

továbbra is köteles lenne elvégezni az anyag „teljes körű” regisztrálását.

- Az 5. cikk (adatok hiányában a forgalomba hozatal tilalma) megsértése – a 6. cikk

(1) bekezdésére történő hivatkozással –, mivel a klór-etént előzetesen nem regisztrálták,

majd anélkül folytatták az anyag gyártását és behozatalát, hogy előtte teljes körűen

regisztrálták volna. A klór-etén az 1A. kategóriába tartozó rákkeltő anyag, amelyet

2010. december 1-jéig ugyancsak teljes körűen regisztrálni kellett volna abban az

esetben is, ha a vállalat előzetesen már regisztrálta az anyagot. Lehetséges azonban,

hogy az anyag intermedier; ennek részletes kifejtését lásd alább.

- Potenciálisan az 5. cikk (adatok hiányában a forgalomba hozatal tilalma) ismételt

megsértése – a 6. cikk (1) bekezdésére történő hivatkozással – az etén regisztrálásának

elmulasztásával. Jóllehet a vállalat elvégezte az anyag előzetes regisztrációját,

előfordulhat, hogy az Egyesült Államokból behozott mennyiségek meghaladják az évi

1000 tonnát, ezért az anyagot 2010. december 1-jéig teljes körűen regisztrálni kellett

volna.

Milyen intézkedéseket kell tenni?

A felügyelőknek mérlegelniük kell, hogy arányos lenne-e a REACH-rendeletben foglalt,

adatok hiányában alkalmazandó forgalombahozatali tilalom azonnali hatállyal történő

végrehajtása, vagyis az érintett anyagok gyártásának és behozatalának megszüntetése a

teljes körű regisztrálás végrehajtásáig. Ezen intézkedés mellett szól az, hogy két anyag

rákkeltő, tehát nagyon veszélyes, és feltehetőleg mindhárom anyagot jelentős mennyiségben

gyártják/importálják. Az ellenérvek között az szerepel, hogy egy ilyen intézkedés

potenciálisan aránytalan hatást eredményez (a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az üzemet az

anyagok regisztrálásának elvégzéséhez szükséges időre – akár hónapokra – bezárják),

valamint az a tény, hogy a vállalat legalább néhány – jóllehet korlátozott mértékű –

intézkedést tett a REACH-rendeletnek való megfelelés érdekében.

Hibás – például elírást tartalmazó – előzetes regisztráció iránti kérelem benyújtása esetén a

vállalat technikailag megsérti a REACH-rendelet 5. cikkét, ha folytatja az adott anyag

gyártását vagy behozatalát.

A gyakorlati alkalmazással kapcsolatos feladatok:

- Az 5. cikk végrehajtása és az ezáltal a vállalat üzleti tevékenységére gyakorolt potenciális

hatás (lásd az előző szakaszt).

44

- Intermediernek minősül-e az 1,2-diklór-etán, a klór-etén és az etán a REACH-rendelet

értelmében? A REACH-rendelet meghatározása szerint az intermedier „kémiai

feldolgozás céljából gyártott és annak során felhasznált vagy másik anyaggá való

átalakítás céljából kémiai feldolgozás során felhasznált anyag”, tehát valószínű, hogy az

említett anyagok intermedierek. A nem elkülönített intermedierek mentesülnek a REACH-

rendelet hatálya alól. Az elkülönített intermedierekre nem vonatkozik a mentesség, a

regisztrálók azonban nem teljes körű információkat is benyújthatnak, amennyiben igazolni

tudják, hogy az intermedierek kezelését és felhasználását szigorúan ellenőrzött

körülmények között végzik.

- A vállalat más módon is biztosíthatja a megfelelést, például bérgyártót szerződtethet,

akinek lehetősége van késői előzetes regisztrálásra, és választhat olyan uniós székhelyű

szállítót, amely megfelel az előírásoknak, az eltérő megoldások azonban gyakran nem

praktikusak a vállalat számára.

- A vállalat egy terméket (klór) szükségtelenül regisztrált előzetesen, mivel azt nem a

vállalat gyártja vagy importálja. Ez a REACH-rendelet értelmében nem minősül

jogsértésnek, mivel az előzetes regisztrálás nem kötelező. Hasznos lehet azonban a

vállalat számára, ha ellenőrzi, hogy szállítója teljesítette-e a REACH-rendeletben foglalt

kötelezettségeit – ha ez nem történt meg, azzal veszélybe sodorják a vállalat

klórellátását.

12.7 Anyagokat szállító vegyianyag-gyártó

Az előző esettanulmányban szereplő vegyianyag-gyártó az általa gyártott 1,2-diklór-etán egy

részét közvetlenül az európai piacra szállítja. Ön elkéri az anyaghoz tartozó vállalati

biztonsági adatlap másolatát, hogy ellenőrizze a REACH-rendelet követelményeinek való

megfelelést.

A vállalat átadja önnek a biztonsági adatlapot. A vállalat megerősíti, hogy kérésre továbbítja a

biztonsági adatlapot vásárlói részére, és az adatlap a vállalat honlapján is elérhető,

máskülönben azonban nem bocsátják automatikusan vásárlóik rendelkezésére.

A biztonsági adatlap áttekintését követően kiderül, az adatlap tartalmazza a kötelező

16 pontot, azonban úgy tűnik, hogy az az Egyesült Államok piacára készült (az Egyesült

Államok tekintetében meghatározott munkahelyi expozíciós határértékeket, valamint az ottani

jogszabályokra történő hivatkozásokat tartalmaz). Az anyag osztályozása (2. szakasz)

helytelen, mivel nem tüntették fel, hogy az rákkeltő. Ön kifogásolhatónak találja azokat a

8. szakaszban ismertetett kockázatkezelési információkat is, amelyek meghatározzák, hogy a

felhasználóknak „kesztyűt” és „megfelelő légzésvédő eszközt” kell viselniük, de további

részletekkel nem szolgálnak.

Az esettanulmány célja

- A szállítás (a biztonsági adatlapok biztosítása) kérdésének előtérbe helyezése, valam int

a biztonsági adatlapok formájának és tartalmának vizsgálata a REACH-rendelet

II. mellékletében foglalt követelmények alapján.

- Annak meghatározása, hogy mikor kell biztonsági adatlapot „biztosítani” az átvevők

számára.

A kötelezett(ek):

- A vegyianyag-gyártó (mint szállító)

45

Jogsértések:

- A REACH-rendelet 31. cikke (1) bekezdésének megsértése, mivel a biztonsági adatlapot

nem a II. melléklettel összhangban állították össze, például:

- nem adtak meg az uniós piac tekintetében releváns munkahelyi expozíciós

határértékeket vagy más adatokat (például szabályozási információkat) (az

Egyesült Államok szabványainak és a kapcsolódó információknak feltehetőleg

nem veszi hasznát az a továbbfelhasználó, akinek saját tagállama törvényeinek

kell megfelelnie),

- helytelen vagy hiányos adatok szerepelnek a biztonsági adatlapon, például

helytelen az anyag osztályozása vagy hiányosak a kockázatkezelési információk

(amelyeknek a megfelelő szabványokra történő hivatkozással pontosan meg kell

határozniuk a kötelező egyéni védőeszközöket ).

- a REACH-rendelet 31. cikke (1) bekezdésének megsértése, mivel a biztonsági adatlapot

nem biztosították az átvevők számára (kizárólag kérésre vagy a vállalat honlapján tették

elérhetővé). A biztonsági adatlapot (elektronikus vagy írott formában) legkésőbb az első

szállítás időpontjában biztosítani kell a vásárló számára.

- Ha a biztonsági adatlap 2. szakaszában helytelen információt tüntettek fel az

osztályozásra vonatkozóan, ésszerűen feltételezhető, hogy nem teljesülnek a CLP-

rendelet osztályozásra és címkézésre vonatkozó követelményei.

Milyen intézkedéseket kell tenni?

A felügyelők végrehajtó hatáskörök alkalmazását is mérlegelhetik, mivel a vállalat például a

biztonsági adatlapot nem biztosítja automatikusan az átvevők számára, és ha megkapják is

(vagy megtalálják a vállalat honlapján), a biztonsági adatlap nem tartalmaz megfelelő

kockázatkezelési információkat, és különösen az anyag rákkeltő tulajdonságát nem tüntetik

fel rajta.

A gyakorlati alkalmazással kapcsolatos feladatok:

- A „formai”, például a biztonsági adatlap szakaszainak sorrendjét érintő hibák esetében

végzett végrehajtási intézkedések kevésbé fontosak, mint a tartalmi hibák, például a

kifogásolható minőségű információk miatt indokolt végrehajtási intézkedések

alkalmazása.

- Az esettanulmány ezenkívül a biztonsági adatlapokkal kapcsolatos gyakori hibákra –

például a nem kellően részletes kockázatkezelési információkra, a helytelen

osztályozásra vagy a más piacok számára készült biztonsági adatlapoknak az uniós

piacon módosítás nélkül történő alkalmazására – is rá kíván világítani.

- Jellemző az a téves értelmezés, hogy elfogadható, ha a biztonsági adatlapokat kizárólag

honlapon történő közzététel útján vagy kérésére biztosítják. A REACH-rendelet előírja a

biztonsági adatlapnak az átvevő számára történő „biztosítását”; ez olyan, megelőzési

céllal teljesítendő kötelezettség, amely hozzájárul ahhoz, hogy a biztonságra, valamint az

egészség és a környezet védelmére vonatkozó létfontosságú információk valóban

eljussanak a szállítói lánc alsóbb szakaszának szereplőihez.

- A szállítói lánc valamennyi szállítója felelős azért, hogy megfeleljen a 31. cikk és a

II. melléklet által előírt követelményeknek. Noha a saját szállító által biztosított

információk egyértelműen hasznos és lényeges forrást jelentenek a biztonsági adatlapok

46

összeállítása során, valamennyi szállító továbbra is felelős azért, hogy az általuk

biztosított biztonsági adatlapokon feltüntetett információk pontosak legyenek.

1. függelék: A REACH-rendelet és a CAD-irányelv összehasonlításának folyamatábrája

REACH 98/24/EK tanácsi irányelv vagy nemzeti iránymutatás

Vége. Kövesse a kémiai értékelésről szóló nemzeti iránymutatást vagy a

4. cikket

A javasolt felhasználás nem

engedélyezett. A felhasználó köteles másik felhaszná lást javasolni a

folytatáshoz. A felhasználó köteles:

1. engedélykérelmet benyújtani, vagy

2. a szállítói lánc felső szakaszán már meglévő engedély esetében értesíteni az ECHA-t a saját felhasználásról.

Az engedélyezés valamennyi feltételét

teljesíteni kell.

1

Alkalmazandóság

REACH, 2. és 3. cikk

Alkalmazandó-e a REACH?

2

Korlátozások REACH, 67. cikk (1) bek.

9. cikk A javasolt felhasználás

korlátozás vagy tilalom tárgyát képezi-e?

3

Engedélyezés

REACH, 56. cikk (1) bekezdés Engedélyköteles-e a javasolt

felhasználás?

5

Kémiai értékelés elvégzése / felülvizsgálata

4. cikk

A REACH és a 98/24/EK irányelv

követelményeinek figyelembevétele

VAGY: 1. A felhasználó köteles kémiai bizton-

sági adatlapot készíteni a megfelelő kockázatkezelési intézkedések meg-határozására és alkalmazására. Ha a

kémiai biztonsági adatlap nem köte-lező, a felhasználónak a felhasználás alapján kell meghatároznia és

alkalmaznia a megfelelő intézke-déseket 2. A felhasználónak szükség esetén értesítenie kell az ECHA-t.

VAGY: 3. A felhasználó tájékoztatja a szállítót saját felhasználásáról, hogy azt azonosított felhasználásként

ismertesse el.

Ha valamely REACH-kockázatkezelési intézkedés nem

megfelelőnek bizonyul, az értékelésben fel kell jegyezni ennek okait, és a felhasználónak értesítenie

kell szállítóját

Kövesse az engedélyezési feltételeket, és csökkentse az expozíciót a műszakilag és gyakorlatilag lehetséges

legalacsonyabb szintre (60.cikk (10) bek.)

4

Az exp. forg.könyvnek megfelelő felhasználás

REACH, 37. (4), 38. (1)

A felhasználás valamely expozíciós

forgatókönyv feltételeinek vagy a szállító tanácsainak megfelelő, azonosított felhasználás-e?

Elkerülhető-e az expozíció (pl. más anyaggal való helyettesítéssel)?

Azonosítsa a biztonsági adatlapon vagy a felhasználó saját kémiai biztonsági

jelentésében szereplő összes megfelelő kockázatkezelési intézkedést

Azonosítsa a CAD/CMD vagy a nemzeti

iránymutatás által adott esetben előírt ellenőrzési intézkedéseket

7

Az ellenőrzések sorrendje, 5. és 6. cikk

A fenti 5. lépésben meghatározott intézkedéseket az 5., illetve 6. cikk szerinti sorrendben kell alkalmazni

különös tekintettel az alábbiakra:

Vannak-e idevágó munkahelyi expozíciós határértékek (ún. OELV-k)?

Engedélyköteles-e

az adott felhasználás?

A felhasználás részét képezi-e rákkeltő/mutagén anyagnak való expozíció?

Helyettesítse az anyagot valamilyen más

anyaggal. Ha az is veszélyes anyagnak minősül, térjen vissza az 1. lépéshez

A felhasználás részét képezi-e légzőszervi szenzibilizáló anyagnak való expozíció?

13

Konzultáció:

REACH 35. cikk, CAD 11. cikk

Gondoskodjon a munkavállalók és

képviselőik folyamatos tájékoztatásáról

8

A helyes gyakorlat elvei 5. cikk

Az alkalmazott ellenőrzési intézkedések összhangban vannak-e a helyes gyakorlat

elveivel?

Vizsgálja felül a

kockázatértékelést, majd térjen vissza a fenti 6. lépéshez

9

A nemzeti iránymutatásban és a CAD-/CMD-irányelvben foglalt

egyéb követelmények Teljesítse a nemzeti iránymutatás

és a 7–11. cikk követelményeit (pl.karbantartás), ha erre a fenti 5. és 6.

lépésben még nem került sor

6

Alkalmazza/hajtsa végre az ellenőrzési intézkedéseket

REACH, 37. (5), 38. (1), 6. cikk cikk

Alkalmazzon/hajtson végre a kémiai kockázatértékelésben meghatározott minden ellenőrzési intézkedést, és

gondoskodjon azok hatékonyságáról

10

Jegyzőkönyvek 8. cikk, REACH 37.(7)

Rögzítse az értékelést és szükség

esetén a kémiai biztonsági jelentést

11

Az információk megőrzése

REACH 36. cikk, CAD/CMD

Őrizze meg az információkat a REACH-ben,

ill. a nemz. jogszabályokban előírt határidőkig

12

Felülvizsgálat: CAD 4. cikk, REACH 37. cikk (7) bekezdés

A kock. értékelést és a kémiai bizt. jelentést

rendszeresen felül kell vizsgálni

Teljesítse a CMD további követelményeit

Intézkedjen az OELV betartása érdekében

Teljesítse a CMD további követelményeit

NEM

NEM

NEM

IGEN

NEM

ÉS

IGEN

IGEN

IGEN

IGEN

NEM

IGEN

IGEN

IGEN

IGEN

IGEN

NEM

47

2. függelék: Szószedet

Számos olyan rövidítés, szó és kifejezés szerepel ebben az útmutatóban, amelyek a REACH-

rendelettel összefüggésben konkrét jelentéssel bírnak. E kifejezések egy részének

fogalommeghatározásai jogszabályokon alapulnak, és megtalálhatók a REACH-rendelet

3. cikkében.

II. melléklet: A REACH-rendelet II. melléklete meghatározza a biztonsági adatlapokra vonatkozó formai

és tartalmi követelményeket.

XIV. melléklet: A REACH-rendelet XIV. melléklete az engedélyköteles anyagok felsorolását

tartalmazza. A XIV. mellékletben felsorolt anyagok felhasználása vagy felhasználási célú forgalmazása

a lejárati időt követően tilos, kivéve, ha az adott felhasználást engedélyezték, vagy mentesség

alkalmazandó.

XVII. melléklet: A REACH-rendelet XVII. melléklete a korlátozott anyagok felsorolását és a rájuk

vonatkozó korlátozások REACH-rendelet szerinti feltételeit tartalmazza.

Adatok hiányában a forgalomba hozatal tilalma: A REACH-rendelet alapvető rendelkezése (5. cikk),

amely kimondja, hogy az (önmagukban vagy keverékben előforduló, illetve az árucikkekből

szándékosan szándékos tevékenységgel kiszabaduló) regisztrációköteles anyagok regisztrálás vagy

előzetes regisztrálás hiányában nem gyárthatók, importálhatók vagy szállíthatók.

Anyag: Olyan természetes állapotban előforduló vagy gyártási folyamatból származó kémiai elem és

vegyületei, amely az anyag stabilitásának megőrzéséhez szükséges adalékanyagot és az alkalmazott

folyamatból származó szennyező anyagot is tartalmazhat, de nem tartalmaz olyan oldószert, amely az

anyag stabilitásának befolyásolása vagy összetételének megváltoztatása nélkül elkülöníthető.

Árucikk: Az árucikk olyan tárgy, amely az előállítás során a funkcióját a kémiai összetételnél nagyobb

mértékben meghatározó különleges formát, felületet vagy alakot kap. Az árucikkek az egyszerű

árucikkektől – például bögrék, ruházati cikkek vagy bútorok – az összetettebb árucikkekig – például

számítógépek vagy gépjárművek – sokféle tárgyat magukban foglalnak. Egyes termékek – például a

gyertya – besorolása nem egyértelmű: .egyik vagy másik kategória mellett is szólnak érvek. Az

árucikkek lehetnek az anyagok és keverékek hordozóanyagai vagy tárolói, ilyen árucikk például a

festékek fémdoboza. Vannak tehát a meghatározás tekintetében határesetnek minősülő termékek,

ilyenek például a nedves törlőkendők.

Behozatal: A Közösség vámterületére történő fizikai behozatal.

Bejelentés: Információk benyújtása az Európai Vegyianyag-ügynökségnek a REACH-rendelet

követelményének megfelelően. A REACH-rendelet bizonyos körülmények esetén a következő típusú

bejelentéseket írja elő a szállítói lánc szereplői számára:

- Valamely adott, árucikkben megtalálható anyag bejelentése

- Az osztályozás és a címkézés bejelentése

- Termék- és folyamatorientált kutatásra és fejlesztésre szolgáló anyagok bejelentése

- A szállítói lánc korábbi szereplőjének kiadott engedély feltételeivel összhangban lévő

felhasználás továbbfelhasználó általi bejelentése

- A felhasználás újraindításának továbbfelhasználó általi bejelentése

A bejelentés az új anyagok bejelentéséről szóló irányelv értelmében bejelentett anyagokra is utalhat.

48

Bérgyártó: A gyártó különleges típusa, aki általában egy másik vállalat kérésére állítja elő az anyagot.

Az anyag regisztrálásával kapcsolatos felelősség feltehetőleg az Uniós székhelyű bérgyártót terheli,

mivel annak ellenére, hogy nem ő az engedély vagy az anyag tulajdonosa, ő felel az anyag Unióba

történő fizikai behozataláért. Lásd a „Gyártó” szócikket.

Bevezetett és nem bevezetett anyagok: A bevezetett anyag (amelyre gyakran „létező” anyagként

hivatkoznak) olyan anyag, amely az alábbi kritériumok legalább egyikének megfelel:

- szerepel a Létező Kereskedelmi Vegyi Anyagok Európai Jegyzékében (EINECS); vagy

- a REACH jogszabályba foglalását megelőző 15 évben legalább egy alkalommal gyártották az

Unióban (ideértve az újonnan csatlakozó tagállamokat), azonban a gyártó nem hozta

forgalomba (feltéve, hogy a gyártó dokumentumokkal igazolni tudja ezt). Például kizárólag

kivitel céljából vagy a gyártó saját felhasználására gyártották, vagy

- úgynevezett „polimernek már nem minősülő anyag” (ugyancsak dokumentumokkal történő

igazolás esetén).

Nem bevezetett anyag (amelyre gyakran „új anyagként” hivatkoznak): minden más anyag, amely nem

felel meg a fenti feltételeknek, és amely máskülönben nem mentesül a REACH-rendelet szerinti

regisztrálás kötelezettsége alól. A nem bevezetett anyagok esetében nincs lehetőség előzetes

regisztrálásra, ezért azokat teljes körűen regisztrálni kell, mielőtt évi legalább egy tonna mennyiségben

megkezdik a gyártását vagy a behozatalát.

Biztonsági adatlap (ún. SDS, safety data sheet, egyes esetekben MSDS, manufacturer’s safety data

sheet, a gyártó biztonsági adatlapja): A biztonsági adatlap az adott anyaggal vagy keverékkel

kapcsolatos biztonsági, illetve egészség- és környezetvédelmi információk szállítói láncon belüli

továbbítására szolgáló dokumentum. A REACH-rendelet értelmében a CLP-rendelet szerint

veszélyesként osztályozott anyag vagy keverék szállítói kötelesek az átvevők számára biztonsági

adatlapot biztosítani. A biztonsági adatlapok az anyag vagy a keverék veszélyes tulajdonságaival, a

biztonságos kezeléssel és felhasználással, valamint a vészhelyzet esetén szükséges teendőkkel

kapcsolatos információkat tartalmazzák. A biztonsági adatlapot a REACH-rendelet II. mellékletével

összhangban kell összeállítani, amely a forma és a tartalom tekintetében előíró követelményeket

határoz meg.

CAS: Chemical Abstracts Service, az Amerikai Kémiai Társaság alszervezete. A CAS átfogó jegyzéket

vezet a vegyi anyagokról. A CAS nyilvántartásában regisztrált valamennyi anyaghoz CAS nyilvántartási

számot rendelnek (lásd a „CAS-szám” szócikket).

CAS-szám: Az ún. „Chemical Abstract Service” indexszám, a vegyi anyagok egyedi azonosítószáma.

Legfeljebb 9 számjegyet tartalmaz, amelyek kötőjellel három részre tagolódnak. Balról olvasva a szám

első része legfeljebb 6 számjegyet, második része két számjegyet, harmadik része pedig egyetlen,

ellenőrző számjegyet tartalmaz.

Cikk: A REACH-rendelet jogi követelménye, például a 31. cikk, amely a veszélyesként osztályozott

anyagok vagy keverékek szállítóit arra kötelezi, hogy az átvevők számára biztosítsanak biztonsági

adatlapot.

CLP-rendelet: Az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról szóló

1272/2008/EK rendelet.

CMR: Rákkeltő, mutagén vagy reprodukciót károsító anyagok.

DMEL: Származtatott minimális hatásszint. A kémiai biztonsági értékelés során megállapított expozíciós

határértékek egyik típusa. Akkor alkalmazzák, ha nem lehet a DNEL-értéket meghatározni (például ha

az expozíció „biztonságos” szintje nem állapítható meg), és olyan, az emberi egészségre nézve

alacsony, esetleg elméleti kockázatnak megfelelő expozíciós szintet fejez ki, amelyet elfogadható

kockázatnak kell tekinteni.

49

DNEL: Származtatott hatásmentes szint. A kémiai biztonsági értékelés során megállapított expozíciós

határértékek egyik típusa. A DNEL-érték az adott anyagnak való expozíció azon szintjét jelöli, amelynél

kisebb mértékű expozíció esetében nem várható az emberi egészséget károsító hatás. Tehát ez az

anyag azon expozíciós szintje, amelynél magasabb szintnek az embereket nem szabad kitenni.

ECHA: European Chemicals Agency, Európai Vegyianyag-ügynökség. Az ECHA új uniós ügynökség,

amelynek székhelye a finnországi Helsinkiben található. A REACH-rendelettel hozták létre a rendelet

technikai, tudományos és adminisztratív feladatainak irányítása és kivitelezése céljából. A vegyi

anyagokra vonatkozó korábbi (például a biocidokról, peszticidekről vagy az új vegyi anyagok

bejelentéséről szóló) jogszabályokhoz képest jelentős eltérés figyelhető meg abban a tekintetben, hogy

az anyagok regisztrációja iránti kérelmet az uniós Ügynökségnek, és nem a nemzeti hatóságnak kell

elküldeni. Az Európai Vegyianyag-ügynökséggel kapcsolatos további információkért látogasson el az

Ügynökség honlapjára.

Egyedüli képviselő: Az anyagot gyártó, keverékeket készítő vagy árucikkeket előállító nem uniós

vállalatok önállóan nem regisztrálhatnak vegyi anyagokat. Kölcsönös megállapodással azonban

kijelölhetnek uniós székhellyel rendelkező közvetítőt, aki az anyagok regisztrálása tekintetében egyedüli

képviselőjükként eleget tehet az Uniós székhelyű importőrökre vonatkozó kötelezettségeknek.

Kijelölésüket követően az egyedüli képviselői megállapodás hatálya alá tartozó valamennyi olyan Uniós

székhelyű importőr továbbfelhasználóvá válik, amely nem uniós gyártótól származó anyagok, keverékek

vagy árucikkek behozatalát végzi. Az egyedüli képviselőnek eleget kell tennie az importőrök a REACH

alapján fennálló valamennyi egyéb kötelezettségének is.

EIES: Electronic Information Exchange System, elektronikus információcsere-rendszer. A REACH-

rendelettel vagy annak végrehajtásával kapcsolatos információk elektronikus úton történő, állami

hatóságok közötti cseréjét lehetővé tevő rendszerek általános megnevezése. Ilyen a már meglévő

RAPEX vagy ICSMS.

EK-szám: A vegyi anyagok azonosítószáma. A vegyi anyagokra vonatkozó korábbi uniós jogszabályi

keretből származó három európai anyagjegyzék (EINECS, ELINCS és a polimernek már nem minősülő

anyagok jegyzéke) közös elnevezése az EK-jegyzék, amely az anyagok azonosítására szolgáló EK-

számok forrása. Az EK-számoknak az ESIS honlapján lehet utánanézni.

Előzetes regisztrálás: Az anyag lehetséges regisztrálói meghatározott információkat nyújtanak be az

Európai Vegyianyag-ügynökségnek. Az előzetes regisztrálás a REACH-rendelet értelmében nem

kötelező, ha a regisztrálók azonban érvényes előzetes regisztráció iránti kérelmet nyújtottak be, a

szakaszosan meghatározott három határidő egyikéig (az érintett anyag gyártott/behozott mennyiségétől

és veszélyes tulajdonságaitól függően 2010-ig, 2013-ig vagy 2018-ig) késleltethetik a teljes körű

regisztráció iránti kérelmük benyújtását. Az előzetes regisztrálás időszaka 2008. január 1-jétől 2008.

december 1-jéig tartott, tehát már lezárult, kivéve a 2008. december 1-je után első alkalommal évi

legalább 1 tonna mennyiségben gyártott vagy behozott anyagok esetében, amelyeknek előzetes

regisztrálása továbbra is lehetséges, feltéve, hogy a rájuk vonatkozó regisztrálási határidő még nem járt

le. Kizárólag bevezetett anyagok regisztrálhatók előzetesen.

Engedélyezés: A REACH-rendelet olyan rendszert hoz létre, amelyben a különös aggodalomra okot

adó tulajdonságokkal rendelkező anyagok felhasználása és forgalomba hozatala engedélyköteles lehet.

Ezek az anyagok a REACH-rendelet XIV. mellékletében találhatók, és engedély nélkül nem hozhatók

forgalomba, illetve nem használhatók fel. Az engedélyeztetési követelmény biztosítja, hogy megfelelően

ellenőrizzék az ilyen anyagok felhasználásával járó kockázatokat, és ha vannak is kockázatok, a

felhasználás társadalmi-gazdasági előnyei felülmúlják azokat. Az alternatív anyagok vagy technológiák

vizsgálata alapvető fontossággal bír az engedélyezési eljárás során.

Értékelés: Számos különböző eljárást jelöl, amelyekkel az ECHA vagy az illetékes hatóság ellenőrizheti

a regisztráció során megadott adatok pontosságát és minőségét. A REACH-rendelet egy sor különböző

típusú értékelést ír elő.

- Valamennyi regisztrálási dokumentáció esetében automatikusan teljességi ellenőrzést

végeznek, hogy biztosítsák valamennyi lényeges információ jelenlétét. A teljességi ellenőrzés

során nem értékelik az információ minőségét vagy megfelelőségét.

50

- A megfelelés ellenőrzése: Az ágazati szereplők által benyújtott információk minőségének

ellenőrzése. Az ellenőrzést az ECHA végzi el a mennyiségi szintenként benyújtott

dokumentációk mintáján (legalább 5%-án).

- A vizsgálati javaslatok értékelése (dokumentációértékelés): Nagyobb (évi ≥ 100 tonna)

mennyiségben regisztrált anyagok esetében a regisztráló javaslatot fogalmaz meg, amelyben

részletesen ismerteti azokat a szabványos vizsgálatok jegyzékében szereplő állatkísérleteket,

amelyeket végre kell hajtani. Az ECHA a szükségtelen állatkísérletek megelőzése céljából

értékeli ezeket a vizsgálati javaslatokat.

- Az anyagok értékelése: Az illetékes hatóság végzi el azon anyagok tekintetében, amelyeket a

veszélyes tulajdonságaikkal kapcsolatos kockázati megfontolás alapján történő rangsorolással

választottak ki, hogy esetükben lehetséges szabályozási intézkedéseket hajtsanak végre. Az

értékelés eredményeként szabályozói szinten korlátozások vezethetők be az anyag

gyártására, szállítására és felhasználására vonatkozóan. Az értékelés nyomán az adott anyag

felkerülhet a potenciálisan engedélyköteles anyagok listájára, vagy változhat az anyag

osztályozása és címkézése.

ESIS: European chemical Substances Information System, a vegyi anyagok európai információs

rendszere. Az ESIS a Vegyi Anyagok Európai Irodája által kifejlesztett informatikai rendszer, amely

átfogó tájékoztatást nyújt a vegyi anyagokról az alábbi információkkal kapcsolatban:

- EINECS (Létező Kereskedelmi Vegyi Anyagok Európai Jegyzéke),

- ELINCS (Törzskönyvezett Vegyi Anyagok Európai Jegyzéke),

- NLP (polimernek már nem minősülő anyagok),

- HPVC (nagy mennyiségben gyártott vegyi anyagok) és LPVC (kis mennyiségben gyártott vegyi

anyagok), ideértve az uniós gyártók/importőrök jegyzékét,

- Osztályozás és címkézés, R- és S-mondatok, veszélyt jelző mondatok stb.

ESR: Existing Substances Regulation, a létező anyagokról szóló rendelet. A létező anyagok

kockázatainak értékeléséről és ellenőrzéséről szóló 793/93/EGK rendelet, amely a REACH-rendelet

által felváltott uniós jogszabályok egyike volt.

Expozíciós forgatókönyv: Az expozíciós forgatókönyv ismerteti azokat a feltételeket, amelyek

teljesítése esetén az anyag (önmagában vagy keverékben) biztonságosan felhasználható. A

forgatókönyvet többnyire gyártók és importőrök dolgozzák ki az évi legalább 10 tonna mennyiségben

gyártott/behozott veszélyes anyagok regisztrálási dokumentációjának részeként. Az expozíciós

forgatókönyv az előállítástól az ártalmatlanításig az anyag életciklusának valamennyi szakaszára

kiterjed. Az expozíciós forgatókönyveket a biztonsági adatlaphoz mellékletként csatolva továbbítják a

szállítói láncban. A keverékek biztonsági adatlapjaihoz csatolni lehet a keverékre, a keverékben

található egyes veszélyes anyagokra, illetve mindezekre vonatkozó expozíciós forgatókönyveket.

Felhasználás: Bármely feldolgozás, összeállítás, fogyasztás, tárolás, tartás, kezelés, tartályokba való

töltés, egyik tartályból másikba való áttöltés, keverés, árucikk előállítása és minden egyéb felhasználás.

Felhasználási feltételek: A felhasználási feltételek az expozíciós forgatókönyvben ismertetett üzemi

feltételek és kockázatkezelési intézkedések.

Forgalmazó: A Közösségen belül letelepedett természetes vagy jogi személy, aki az (önmagában vagy

keverékben előforduló) anyagot kizárólag harmadik felek számára tárolja és hozza forgalomba. Ez a

meghatározás például a kiskereskedőket is magában foglalja.

Forgalomba hozatal: Harmadik fél számára fizetés ellenében vagy ingyenesen történő szállítás vagy

rendelkezésre bocsátás. A meghatározás kifejezetten magában foglalja a behozatalt, amely tehát

51

szükségszerűen forgalomba hozatalnak minősül. A felügyelőknek figyelembe kell venniük, hogy a

forgalomba hozatal REACH-rendeletben foglalt meghatározása eltér számos más uniós irányelv és

rendelet meghatározásaitól. Ez abból fakad, hogy a forgalomba hozatal nem korlátozódik a termék első

szállítására vagy rendelkezésre bocsátására. A REACH-rendelet értelmében a szállítói lánc valamennyi

szakaszán történhet forgalomba hozatal.

Fórum: A végrehajtással kapcsolatos információcseréért felelős fórum (a fórum) az egész Európai

Unióban megvalósuló együttműködés és információcsere biztosítására szolgáló fő mechanizmus. A

fórumot a REACH-rendelettel hozták létre, amelynek 76. cikke (1) bekezdése kimondja, hogy a fórum

„koordinálja” a REACH-rendelet „végrehajtásáért felelős tagállami hatóságok hálózatát”. A 77. cikk (4)

bekezdése az alábbi konkrét feladatokat határozza meg a fórum számára:

- közösségi szinten terjeszti a helyes gyakorlatot és tudatosítja a problémákat;

- javaslatot tesz a harmonizált végrehajtási projektekre és közös ellenőrzésekre, valamint

koordinálja és értékeli azokat;

- koordinálja az ellenőrök cseréjét;

- meghatározza a végrehajtási stratégiákat, valamint a legjobb végrehajtási gyakorlatot;

- kidolgozza a helyszíni ellenőrök munkamódszereit és segédeszközeit;

- elektronikus információcserére szolgáló eljárást dolgoz ki;

- kapcsolatot tart az iparral és a többi érdekelt féllel, beleértve az illetékes nemzetközi

szervezeteket; és

- a végrehajthatósággal kapcsolatos tanácsadás szempontjából megvizsgálja a korlátozásokra

vonatkozó javaslatokat.

A fórum a tagállamok és az EGT–EFTA-államok (Izland, Liechtenstein és Norvégia) képviselőiből áll.

További információk – például a fórum tagjainak jegyzéke, valamint a fórum által elfogadott és közzétett

dokumentumok – az ECHA honlapján érhetők el. Ilyen dokumentumok például a nemzeti végrehajtási

stratégiákról szóló iránymutatás és a REACH szerinti ellenőrzések tekintetében meghatározott

minimumkövetelmények.

Gyártás: Anyagok előállítása vagy kitermelése természetes állapotban.

Gyártó: A gyártó a Közösségben letelepedett természetes vagy jogi személy, aki a Közösségben

anyagot gyárt. A felügyelőknek figyelembe kell venniük, hogy ez a meghatározás kizárólag az anyagok,

és nem a keverékek vagy árucikkek gyártására vonatkozik. Ennek következtében a keverékek készítői

vagy az árucikkek előállítói a REACH-rendelet értelmében nem minősülnek gyártónak. Lásd még a

„Bérgyártók” szócikket.

ICSMS: A különböző termékbiztonsági kérdéssel kapcsolatos, állami hatóságok közötti uniós szintű

információcsere céljára alkalmazott elektronikus információcsere-rendszer. Az ICSMS egy zárt és egy

nyilvános felületből áll. A zárt felületet a piacfelügyeleti hatóságok, a vámügyi hatóságok és az Európai

Bizottság használja, és termékinformációkkal, vizsgálati eredményekkel, az elvégzett végrehajtási

intézkedésekkel stb. kapcsolatos tájékoztatást nyújt. A nyilvános felületet a fogyasztók és a gyártók

használhatják, és például hivatalos tájékoztatást nyújt a veszélyes anyagokról, valamint a termékek

ágazati szereplők általi önkéntes visszahívásáról.

Illetékes hatóság: A tagállamok által a REACH-rendeletből eredő kötelezettségek végrehajtására

létrehozott hatóság(ok) vagy szerv(ek).

Importőr: A Közösségben letelepedett természetes vagy jogi személy, aki a behozatalért felel. Ez

annyit tesz, hogy a REACH-rendelet értelmében az importőr az Unión kívüli termékek behozatalát végzi.

52

A más tagállamokból vagy az EGT–EFTA-államokból (Izlandról, Liechtensteinből és Norvégiából)

származó áruk a REACH-rendelet értelmében nem minősülnek behozott árunak. Egy adott szállítói

láncon belül az importőr azonosítása nehézségekbe ütközhet, különösen akkor, ha különböző

rakodócégek vagy vámügynökök is érintettek. Annak meghatározása, hogy az ilyen összetett

helyzetekben a szállítói láncon belül kit jelöljenek ki importőrként, az ágazati szereplők feladata. Ez

számos szempont alapján történhet, például aszerint, hogy ki felelős a vámkezelésért vagy hogy a

vállalatot a tényleges importőr csupán az áruszállítás céljából alkalmazza.

Intermedier: A REACH-rendelet meghatározása szerint az intermedier „kémiai feldolgozás céljából

gyártott és annak során felhasznált vagy másik anyaggá való átalakítás céljából kémiai feldolgozás

során felhasznált anyag”. A REACH háromféle terméket különböztet meg:

- A „nem elkülönített” intermedier olyan intermedier, amelyet a szintézis során nem távolítanak el

szándékosan (kivéve mintavétel céljából) abból a berendezésből, amelyben a szintézis

végbemegy,

- A „telephelyen elkülönített” intermedier olyan intermedier, amely nem felel meg a nem

elkülönített intermedier kritériumainak, és amelynek esetében az intermedier gyártására és az

adott intermedierből az egyéb anyag(ok) szintézisére egyazon – egy vagy több jogi személy

által üzemeltetett – telephelyen kerül sor,

- A „szállított elkülönített” intermedier olyan intermedier, amely nem felel meg a nem elkülönített

intermedier kritériumainak, és amelyet más telephelyek között szállítmányoznak vagy

beszállítanak.

Jelöltlista: A különös aggodalomra okot adó anyagok listája – a XIV. mellékletbe (az engedélyköteles

anyagok jegyzékébe) felveendő anyagokat ebből a listából választják ki. Az 59. cikkel összhangban

összeállított jelöltlistát az Európai Vegyianyag-ügynökség gondozza a honlapján.

Kémiai biztonsági értékelés (ún. „CSA”): Az évi legalább 10 tonna mennyiségben gyártott vagy

behozott regisztrált anyagok mindegyikével kapcsolatban végzett kémiai biztonsági értékelés. Az

értékelésnek figyelembe kell vennie az anyag önmagában (beleértve minden főbb szennyező anyagot

és adalékot), keverékben vagy árucikkben történő felhasználásának minden azonosított módját. Az

értékelésben ki kell térni az anyag életciklusának a gyártásból és az azonosított felhasználásokból

következő valamennyi fázisára. A kémiai biztonsági értékelés alapjául az anyag lehetséges káros

hatásainak az adott anyaggal való ismert vagy ésszerűen előre látható humán és/vagy környezeti

expozícióval történő összehasonlítása szolgál, amelynek során figyelembe veszik az alkalmazott és

ajánlott kockázatkezelési intézkedéseket és üzemi feltételeket.

Kémiai biztonsági jelentés (ún. „CSR”): A regisztrálóknak évente legalább tíz tonna mennyiség

esetén valamennyi regisztrációköteles anyag tekintetében kémiai biztonsági jelentést kell készíteniük,

amely tulajdonképpen a kémiai biztonsági értékelés dokumentációja (lásd a „kémiai biztonsági

értékelés” címszót).

Képviselőként kijelölt harmadik fél: Bár nevében hasonlít az egyedüli képviselőhöz, a képviselőként

kijelölt harmadik fél teljesen más szerepet tölt be. E harmadik feleket abból a célból jelölhetik ki, hogy –

üzleti okokból vagy azért, mert a regisztráló nem rendelkezik a regisztrálási kérelem benyújtásához

szükséges szakismerettel – a regisztrálást végző vállalat nevében eljárjanak, így nem derül fény a

vállalat kilétére a más vállalatokkal folytatott egyeztetések során. A harmadik fél azonban nem vállalja át

a felelősséget a REACH-rendeletben foglalt kötelezettségekért.

Készítmény: A keverék korábbi megnevezése (lásd a „Keverék” címszót).

Keverék: Két vagy több anyagot tartalmazó keverék vagy oldat.

Kkv: a mikro-, kis- és középvállalkozások meghatározásáról szóló, 2003. május 6-i bizottsági

ajánlásban meghatározott kis- és középvállalkozások.

53

Kockázatkezelési intézkedések: Az adott anyagra vonatkozó ellenőrzési stratégiát tartalmazó

intézkedések, amelyekkel csökkentik az anyag kibocsátását és az anyagnak való expozíció mértékét,

így mérsékelik az emberi egészséget és a környezetet érintő kockázatokat.

Korlátozás: Az anyag (önmagában, keverékben vagy árucikkben történő) gyártása, behozatala vagy

felhasználása tekintetében meghatározott feltételek vagy tilalom.

Kötelezett: Az a természetes vagy jogi személy, akit a REACH-rendelet, a CAD- vagy a CMD-irányelv,

valamint más elfogadott uniós vagy nemzeti jogszabály jogi rendelkezéseiben meghatározott szerepe

szerint kötelesség terhel.

Közös regisztrálás: Vállalatok egy csoportja a regisztrációik iránti kérelmek közös benyújtása céljából

anyaginformációs cserefórumot (SIEF) hoz létre.

Különös aggodalomra okot adó anyag: Általános értelemben a különös aggodalomra okot adó

anyagok olyan veszélyes tulajdonságokkal rendelkező anyagok, amelyek súlyos következményekkel

járnak – például tartósan megmaradnak a környezetben; rákkeltők, mutagének vagy károsítják a

reprodukciót –, vagy a CMR- és PBT-/vPvB-anyagokkal azonos szintű veszélyt jelentő anyagok. Ha az

anyag megfelel bizonyos kritériumoknak, és a REACH nemzeti illetékes hatósága elsőbbségi anyagként

sorolja be, felvehetik az engedélyköteles anyagok jelöltlistájára (majd onnan a REACH-rendelet XIV.

mellékletben található jegyzékbe).

Mennyiségi küszöb: A REACH-rendeletben foglalt különböző követelmények tekintetében

meghatározott, mennyiségi alapú feltételek, amelyeket az egy „gyártóra/importőrre jutó X tonna/év”

formában fejeznek ki. A mennyiségi küszöbértékek a bevezetett anyagok regisztrálásának határidejét is

befolyásolják.

Monomer: Olyan anyag, amely képes kovalens kötést alkotni további hasonló vagy különböző

molekulasorokkal a meghatározott folyamatban használt, érintett polimerképző reakció feltételei szerint.

Lásd még a „Polimer” szócikket.

Osztályozás: Az osztályozás folyamata során egy adott anyaghoz vagy keverékhez – veszélyes

tulajdonságaitól függően – egy vagy több veszélyességi kategóriát rendelnek a CLP-rendeletben

meghatározott osztályozási kritériumokkal összhangban. Ha az anyagról e kritériumok alapján azt

állapítják meg, hogy nem veszélyes, akkor nem osztályozzák.

PBT: Perzisztens, bioakkumulatív és mérgező. A REACH-rendelet XIII. melléklete meghatározza a –

környezetre értelemszerűen nagyon veszélyes – PBT-anyagok azonosításának feltételeit. A PBT-

anyagok megfelelnek a különös aggodalomra okot adó (SVHC) anyaggá minősítés feltételeinek, ezért

bekerülhetnek a jelöltlistába és a REACH-rendelet XIV. mellékletébe.

Polimer: Monomer egységek egy vagy több típusának sorozatával jellemzett molekulákból álló anyag.

Az ilyen molekulák széles molekulasúly-tartományban oszlanak el, amelyben a molekulasúly

különbségét elsősorban a monomer egységek számának különbsége okozza. A polimer a

következőkből áll:

- a legalább három monomer egységet tartalmazó molekulák egyszerű súlytöbbsége, amelyek

legalább egy másik monomer egységhez vagy egyéb reagenshez kovalens kötéssel

kapcsolódnak,

- az azonos molekulasúlyú molekulák kevesebb mint egyszerű súlytöbbsége.

Ennek a meghatározásnak az összefüggésében a „monomer egység” a polimerben található monomer

anyag kötött formáját jelenti. Lásd még a „Monomer” szócikket.

Polimernek már nem minősülő anyagok: Olyan anyagok, amelyek korábban polimernek minősültek

(és ezért nem szerepeltek az EINECS-jegyzékben), és amelyeket az új anyagok bejelentéséről szóló

eredeti jogszabály értelmében nem jelentettek be. A polimer új meghatározásának az új anyagok

bejelentéséről szóló új jogszabályban történő 1993-as bevezetése miatt ezek az anyagok elveszítették

54

polimer státuszukat, azonban továbbra is mentesülnek az új anyagok bejelentéséről szóló jogszabály

értelmében tett bejelentés alól. Ahhoz, hogy az anyagot polimernek már nem minősülő terméknek

tekintsék, 1981. szeptember 18. és 1993. október 31. között (e két dátumot is beleértve) forgalomban

kellett lennie, és meg kell felelnie annak a követelménynek, hogy az EINECS-re vonatkozó jelentéstételi

szabályok értelmében polimernek minősült, a 67/548/EGK irányelv 7. módosítása (92/32/EGK irányelv)

értelmében azonban már nem minősül annak.

PPORD: Product and process orientated research and development, termék- és folyamatorientált

kutatás és fejlesztés. A termékfejlesztéssel és valamely – önmagában, keverékekben vagy

árucikkekben előforduló – anyag továbbfejlesztésével kapcsolatos tudományos fejlesztés, amelynek

során a termelési folyamat fejlesztésére és/vagy az anyag alkalmazási területeinek a vizsgálatára

kísérleti üzemeket vesznek igénybe vagy próbatermelést végeznek.

RAPEX: Valamennyi veszélyes fogyasztási cikk uniós riasztási rendszere, kivéve az élelmiszert,

valamint a gyógyszeripari termékeket és az orvosi műszereket. Központi kapcsolattartási pontokon és a

Bizottságon keresztül gyors információcserét tesz lehetővé a tagállamok között a fogyasztók

egészségére és biztonságára súlyos kockázatot jelentő termékek forgalmazásának és felhasználásának

megakadályozását és korlátozását célzó intézkedésekkel kapcsolatban.

REACH: A vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról szóló

1907/2006/EK rendelet.

REACH-IT: Az ECHA, a tagállamok illetékes hatóságai és az ágazati szereplők által a REACH-eljárások

kezelésére használt, az ECHA által üzemeltetett központi informatikai rendszer, amely az ágazati

szereplők számára az információk (például a regisztrálási dokumentáció, az engedélyezés iránti

kérelem stb.) ECHA-hoz történő benyújtására szolgáló fő portál.

Regisztrálás: A regisztrálás az évi legalább egy tonna mennyiségben az Európai Unióban gyártott vagy

oda behozott anyaggal kapcsolatos információkat tartalmazó technikai dokumentáció – és szükség

esetén a kémiai biztonsági jelentés – benyújtása az Európai Vegyianyag-ügynökségnek.

Regisztráló: A regisztráló az anyag azon gyártója vagy importőre, vagy az árucikk azon előállítója vagy

importőre, amely az anyagra vonatkozóan regisztrálási dokumentációt nyújt be.

RIPE: A REACH végrehajtási információs portálja. Annak érdekében, hogy ne kelljen a nemzeti illetékes

hatóságot megkeresni minden olyan esetben, amikor a REACH-IT rendszerében található információkra

van szükség, az Európai Vegyianyag-ügynökség másodlagos rendszert hozott létre – ez a RIPE. A

RIPE lehetővé teszi a hatóságok számára, hogy közvetlenül hozzáférjenek a REACH-IT rendszerében

tárolt adatok többségéhez – becslések szerint a saját tagállamukra vonatkozóan elérhető adatok 80%-

ához. A RIPE internetalapú, tokennel hozzáférhető rendszer.

Szállító: Olyan gyártó, importőr, forgalmazó vagy továbbfelhasználó, aki anyagot, keveréket vagy

árucikket hoz forgalomba.

Szállítói lánc szereplője: a szállítói láncban részt vevő gyártó, importőr, forgalmazó vagy

továbbfelhasználó.

Természetes vagy jogi személy: A „természetes személy” kifejezés egy-egy embert jelöl.

Természetes személyek például az önfoglalkoztatók, az egyéni vállalkozók vagy a partnerségekben

részt vevő egyének. A jogi személy nem konkrét személy, hanem jogi személyiséggel rendelkező

egység, például részvénytársaság, tröszt, jótékonysági szervezet stb.

Továbbfelhasználó: Az a gyártótól vagy importőrtől különböző, a Közösségben letelepedett

természetes vagy jogi személy, aki vagy amely ipari vagy foglalkozásszerű tevékenységei – például

munkahelyi tevékenysége – során az anyagot önmagában vagy keverékben felhasználja. Noha a

jogszabályban ezt nem határozzák meg, a továbbfelhasználóknak három fő típusa van:

- a szállítói lánc következő szereplői, például a készítők vagy áttöltők (és a REACH-rendelet

értelmében a szállítók is); a REACH-rendelet értelmében ugyancsak továbbfelhasználónak

55

minősülhetnek azok az újraimportőrök, akik sikeresen élnek az újrabehozott anyagok

regisztrálása alóli mentesség lehetőségével (lásd fent);

- azok, akik az anyagot tevékenységeik során alkalmazzák és/vagy felhasználják, például az

árucikk-előállítók (végfelhasználók); és

- egyedüli képviselői megállapodás hatálya alá tartozó importőrök.

A REACH-rendelet meghatározása kifejezetten kizárja a forgalmazókat és a fogyasztókat a

továbbfelhasználók köréből.

Ügynökség: Európai Vegyianyag-ügynökség (lásd az „ECHA” címszónál).

Vezető regisztráló: Az a vállalat, amely a közös regisztrálás más tagjai nevében benyújtja a

regisztrálással kapcsolatos információkat az Európai Vegyianyag-ügynökség számára.

vPvB: Very persistent and very bio-accumulative, nagyon perzisztens és nagyon bioakkumulatív. A

REACH-rendelet XIII. melléklete feltételeket határoz meg a vPvB – tehát a környezetre nagyon

veszélyes – anyagok azonosítása tekintetében. A vPvB-anyagok megfelelnek a különös aggodalomra

okot adó (SVHC) anyaggá minősítés feltételeinek, ezért bekerülhetnek a jelöltlistába és a REACH-

rendelet XIV. mellékletébe.