MADARAS SZIDÓNIA • Mûvelt piacolás vagy piacos mûveltség? Kulturális marketingkontûrök . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3

EDWIN MORGAN • Hárman (vers, Gömöri György fordítása) . . . . . . . . . . . . . . . . . .11ÉBLI GÁBOR • Szakmai hiánypótlás, turisztikai városfejlesztés

vagy állami reprezentáció? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .12GYÖRGY PÉTER • Berlin – (az emlékezet és amnézia helyei) . . . . . . . . . . . . . . . . . .18NAGY RÉKA • A Metropolitantól Bilbaóig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .24KÁDÁR MAGOR • Kulturális márkázás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .31SIPOS NOÉMI • Az Ecsetgyár-jelenség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .36VASZILIJ BOGDANOV • A párizsi füzetbõl (vers) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .44SZAJBÉLY MIHÁLY • Szöveg + akusztikum = közvetített kultúra? . . . . . . . . . . . . .49SIVADÓ ÁKOS • James Hetfield és René Descartes metafizikája . . . . . . . . . . . . . . . .58MAKSA GYULA • Képregények transzkulturális helyzetekben . . . . . . . . . . . . . . . . .65ADORJÁNI PANNA – KESZEG ANNA • Született mûvész,

marketingzseni vagy szörny? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .71KESZTHELYI GYÖRGY • Élõ és halott kiesések, Utóhang (versek) . . . . . . . . . . . . . .78

TOLLKÁNTOR LAJOS • Önképünk – európai tükörben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .80

HISTÓRIATIBORI SZABÓ ZOLTÁN • Mit keresett a kommunista a grófnál? (II.) . . . . . . . . . . .81BEREKMÉRI ÁRPÁD-RÓBERT • A Marosvásárhelyi Református

Vidéki Gyûjtõlevéltár 50 éve (1961–2011) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .88

VILÁGABLAKBIRÓ ANNAMÁRIA • Répaföld a vízen, öltönyös urakkal

– a 13. kasseli documenta . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .96FENYVESI ÁRON • A „Kolozsvári Iskola” a Mûcsarnok perspektívájában . . . . . . . .99

KORUNKF Ó R U M • K U LT Ú R A • T U D O M Á N Y HARMADIK FOLYAM • XXIII/8. • 2012. AUGUSZTUS

TARTALOM

Kiadja a Korunk Baráti Társaság Elnök: KÁNTOR LAJOS Tiszteletbeli elnök: DEGENFELD SÁNDORFõszerkesztõ: BALÁZS IMRE JÓZSEF A szerkesztõség tagjai: CSEKE PÉTER (médiatudomány), HORVÁTH ANDOR (fõszerkesztõ-helyettes; világirodalom), KESZEG ANNA (társadalomtudományok), KOVÁCS KISS GYÖNGY (fõszerkesztõ-helyettes; történelem), RIGÁN LÓRÁND (filozófia) Gazdasági vezetõ: MÁRTON LEVENTE ATTILAA szerkesztõi munka irányítását 2012-ben hármas tanács végzi: Horváth Andor, Kántor Lajos, Kovács Kiss Gyöngy.

Grafikai arculat: KÖNCZEY ELEMÉR Titkárság: BALÁZS JÚLIA, SASS GYÖNGYI, SÓLYOM ANNAMÁRIAA Korunk – Budapesti Porta grémiuma: DERÉKY PÁL, ILIA MIHÁLY, POMOGÁTS BÉLA, POSZLER GYÖRGY,

ROMSICS IGNÁC, TETTAMANTI BÉLA, ZALÁN TIBORÁllandó munkatársak: EGYED PÉTER, HAJDÚ FARKAS-ZOLTÁN (Heidelberg), JAKABFFY TAMÁS,

KOVALSZKI PÉTER (Detroit), PETI LEHEL, SZENTES ZÁGON, ZELEI MIKLÓS (Budapest)A megjelenéshez támogatást nyújt a Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a Communitas Alapítvány,

a Bethlen Gábor Alap, a Nemzeti Kulturális Alap, a Kolozsvári Városi Tanács, a Román Mûvelõdésügyi és ÖrökségvédelmiMinisztérium, a Román Nemzeti Kulturális Alap és az Új Budapest Filmstúdió.

SZERKESZTÕSÉG: Kolozsvár, Str. Gen. Eremia Grigorescu (Rákóczi út) 52. Telefon: 0264-375-035; Fax: 0264-375-093 POSTACÍM: 400750 Cluj, OP.1. cp. 273, Románia; Internet: www.korunk.org; e-mail: korunk@gmail.com; korunk@korunk.org; Fényszedés: KOMP-PRESS Kft.

NYOMDA: ALUTUS, Csíkszereda, Hargita út 108/A. Tel./fax: 0266-372-407Elõfizetést a szerkesztõség is elfogad: egy évi elõfizetés 40, fél évi elõfizetés díja 20 RON.

A KORUNK magyarországi terjesztését az Apáczai Sajtóhíd Alapítvány végzi (1088. Budapest, Krúdy Gyula u. 3., Tel.: 0036-1-266-65-85); a lap megrendelhetõ a következõ faxon: 0036-1-235-07-39, illetve e-mailen: erno.toth.deb@gmail.com.

Revista apare cu sprijinul Ministerului Culturii ºi Patrimoniului Naþional ºi Administraþiei Fondului Cultural NaþionalProiect realizat cu sprijinul Primãriei ºi Consiliului Local Cluj-NapocaRevistã editatã de Asociaþia de Prietenie Korunk (400304 Cluj-Napoca, str. Gen. Eremia Grigorescu nr. 52.;

Cod fiscal 5149284) • Proiect realizat cu sprijinul ISSN: 1222-8338

ALAPÍTÁSI ÉV 1926

MÛHELYVINCZE LÁSZLÓ • Kétnyelvûség, tv-használat és kultiváció Erdélyben . . . . . . . .103

KÖZELKÉPBENKÕ SAMU • Köszöntõ Mátyás király szülõháza tövében könyves ünnepen . .106KÁNTOR LAJOS • Korunk-közelben, Jócsik Lajosról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .109

TÉKAZSIGMOND ADÉL • Használható és befejezetlen (múlt) (Mozgó könyv) . . . . . . . . .113GAAL GYÖRGY • Iskolák, iskolamesterek, diákok Erdélyben . . . . . . . . . . . . . . . . .115SÓLYOM ANDREA • Fiatalok fiatalokról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .119WEISZ ATTILA • Országkép tükörrel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .123A Korunk könyvajánlata (Keszeg Anna ajánlja) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .126

ABSTRACTS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .127

KÉPVICTOR MAN

hálózatiság paradigmájának korábanegyre gyakrabban szembesülünk azzal,hogy diszjunkt halmazokként, különál-lóként interpretált valóságszeletek a

hétköznapok gyakorlatában harmonikus szimbió-zisban mûködnek, és ezen együttélés felismerése ateória számára is érdekes továbblépési, következte-tési lehetõségeket hordoz. Ilyen kapcsolódási pont-ként körvonalazódik a kulturális marketing is.

Trivialitás az abszolút értékben: Kultúra-kulturális

Definíciós kísérletünkben elsõ lépésben vizs-gáljuk meg az összetevõket, kezdésként a kultúra-kulturális alkotóelemet. Az átértelmezõdés, jelen-tésátvitel, nyelvfejlõdés érdekes lenyomata ez aszavunk. Ezúttal azonban nem célunk közös neve-zõre hozni a több tucat szerteágazó tudományte-rület által vitatott kultúrameghatározást. A föld-mûvelésre vonatkozó latin colere soklépcsõs átmi-nõsülésben vette fel a mûvelés, ápolás, szelleminövekedés elõsegítését célzó erõfeszítés jelentést.Esetünkben viszont a hétköznapokat átszövõ je-lenség tettenérése a cél, kevésbé annak fogalom-történeti metamorfózisai.

Raymond Williams a kultúrát szociológiaimegközelítésben vizsgálja, három általános cso-portba sorolva a szemléletmódokat1. A legszûkebbhatárok közé vont értelmezés mindennapi viselke-dést, intézményeket, tudományt, mûvészetet átfo-gó sajátos jelentések hálójára és a bennük kifeje-zésre jutó értékekre, életmódra vonatkozik. Ebbena szemléletben helyet kapnak azon elemek is, 2012/8

A Kultúra és a Gazdaságmondhatni egybeesõhalmazok.

MADARAS SZIDÓNIA

MÛVELT PIACOLÁS VAGY PIACOS MÛVELTSÉG?Kulturális marketingkontûrök

A

amelyeket a másik két, tágabb meghatározás nem is sorolna a kultúra alkotóelemei-hez: így például a társas viszonyokat keretbe foglaló intézmények szerkezete, a tár-sadalom tagjainak jellegzetes érintkezési formái, a termelés szervezete. Így az élet-módot az ún. társadalmi karakter, azaz bizonyos érzelemstruktúra szerveziegységessé.2 Ez pedig nemzedékekben öröklõdik, hagyományozódik, és egy mindengenerációval újjászövõdõ élõ változásláncolatot alkot, a kultiváció-szempontú vizs-gálódások tehát mindenkor érdekes következtetésekkel járhatnak.

Ugyanakkor Williams hármas felosztásának másik két vonatkozása sem tekinthe-tõ az elõbbitõl teljességgel különálló elemnek. Köznapi használatban talán az eszmé-nyi megközelítés a leggyakoribb, amikor kultúra szavunkban abszolút, egyetemes ér-tékek jutnak kifejezésre, valamilyen megkérdõjelezhetetlen értékjelzõ funkcióval.Egyszersmind ez a legkevésbé megfogható jelentéstartomány is. Az emellett megje-lenõ dokumentumszerû megközelítés pontosan a kézzelfogható, konkretizáló igé-nyünknek tesz eleget, amikor kultúrán a gondolatokat, tapasztalatokat rögzítõ mû-vek összességét érti, egyúttal könnyítve a kultúra elemzését is.

Williams kiemeli, hogy minden feltáró tevékenységben egyidejûleg helyet kellkapnia a három szemszögnek – életmód, tárgyiasult eredmények és eszmények –, sõtszerinte igazán jelentõs felismerésekhez a közöttük lévõ viszonyra való reflektálásvezethet.3

Pszichoszámtan-szemléletek: Marketing

Az ipari forradalom által fémjelzett termelési éra, majd a rákövetkezõ telítõdõ éstúlkínálattal leírható piacon hatékony értékesítési módozatokat keresõ korszak köve-tõjeként lépett reflektorfénybe a klasszikus marketing. Akadémiai körökbe való be-szivárgása a 20. század hatvanas éveire datálódik, melyet az eszközmixre vonatkozóközismert 4P-modell (Jerome McCarthy) felállításához is kapcsolhatunk. Ekkoribaníródik a „szakma bibliája”, a Kotler–Keller-féle Marketingmenedzsment.4 Ennek elle-nére a tudományterületen található definíciók, a kultúráéhoz hasonlóan, nem tekint-hetõk egységesnek.

A marketingmeghatározások bõ választékának szemlézését kezdhetnénk szó-elemzéssel is: láthatjuk, hogy a piac–market szótõbõl képzett fogalommal van dol-gunk, a toldalékos variánst egyfajta piacolásként lehetne tehát meghatározni. Azaz acserefolyamat terének és idejének azonosítását követõen céljaink szerint egyszerû-sítjük, osztályozzuk kisebb-nagyobb vásárlói csoportokra az ott található tömeget. Aszakirodalomban külön jelzett „józan paraszti észre”, JPÉ5-re magabiztosan hagyat-kozva is eljutunk eddig. A piacolás szakmai kereteit Papp-Váry Árpád marketingtan-könyve részletesebben járja körül. Világosan körvonalazza azon fogalmakat, ame-lyek a tág értelemben vett eladást, népszerûsítést hangsúlyozó köznapi használatbangyakran homályosítják el a szakmai szempontú marketingtevékenységet; a szerzõ ki-emeli, hogy nem reklámmal, nem értékesítéssel, nem piackutatással és nem új vevõkfelkutatásával azonosítható területrõl beszélünk. A tévhitek tisztázására javasolt de-finícióban ez áll: „a marketing a szükségletek jövedelmezõ kielégítése, híd a vállalatés a fogyasztó között.”6

Hasonló fogalommal dolgozik Maria Moldoveanu és Valeriu Ioan-Franc is Marke-ting ºi culturã címû szakkönyvükben. A szerzõpáros John Fergusson definícióját köl-csönzi, mely szerint a marketing azon feltételek megteremtésének mûvészete, ame-lyek fennállása mellett a fogyasztásról önmagát gyõzi meg a fogyasztó.7 A gazdaságimérleg számtani növekedéséhez tehát lélektani mechanizmusokra való apellálás já-rulhat hozzá.

4

2012/8

Pierre Bourdieu részletekbe menõen, etikailag is megalapozva írja le ezt a profit-szerzési folyamatot: „a tõkefelhalmozás egyetlen legitim módját az jelenti, hogy ne-vet szereznek maguknak, ismert és elismert nevük lesz, a szentesítés olyan tõkéje,amely õket is a dolgok szentesítésének (ezt nevezhetjük márkajel- vagy aláíráshatás-nak) vagy személyek szentesítésének hatalmával ruházza fel, vagyis az értékadásnakés az ebbõl származó haszon kinyerésének hatalmával.”8 Azaz a közismert, négyesfelosztású (4P) marketingmix termék (Product) vagy szolgáltatás alpontjára, illetveannak beégetésére (branding: angol brand–beégetni, billogozni) kell gondolnunk. Eb-ben a folyamatban az egyediesítés és azonosíthatóság alapkövetelményeit a vizuáliselemek, a társított szimbolikus érték és a tapasztalatokban, élményekben konkreti-zálható insight erõsíti. Colin Campbell összegzése szerint9 a fogyasztás motorját a vá-gyak kielégítésének igénye, az aktív élvezet adta pozitívumok megélése képezi, azinsight folyamatos megerõsítése, beégetése tehát a fogyasztó fidelizálására alkalmas.Ez utóbbi összetevõt Wally Olins a sikeres üzleti vállalkozásban szükséges csábításikészségnek nevezi,10 szerinte a marketing egyenlõ azzal a felismerõképességgel, hogymiként lehet vonzóbbá tenni a kínált portékát.

A brandelési folyamatot a második P-vel, az árképzéssel (Price) összhangban ter-vezi a marketing, megjegyezve az alábbi képletet, amelyhez valamelyest ismerni kella megcélzott közönség mentális könyvelésében adott kategóriákra szánt összegekarányait is:

Kereslet = fizetõképes szükséglet × fizetési eszközök.11

Ezt az értékesítési útvonal stratégiai megszervezése követi, a harmadik P, a Place,ahol a fogyasztó hozzájuthat a portékához, ide értve az egyszerûnek tûnõ helyszín-választáson át a terméket vagy szolgáltatást közvetítõ csatorna összetevõit is (gyártó-alkotó, közvetítõk, fogyasztó).

A negyedik P a promóció, a mit-hogyan mondjunk marketingkommunikációsösszetevõje. Itt érvényesülhet a kommunikációs mix valamennyi lehetségeseszköze,12 ezek konkrét elemzését mindig az adott esetre alkalmazva érdemes átte-kinteni.

A marketingkutatás a termékek és szolgáltatások piacolását egymástól elkülönít-ve kezeli, így az utóbb említett esetre, amelynek javarészt a kulturális produktum isrészét képezi, a 4P modellhez másik három P-t kapcsol.13 A szolgáltatás megtapasz-talásában ugyanis, a termékkel ellentétben, egy elõre láthatatlan jószágért fizetünk,míg azok csak a döntést követõen, személyes közvetítéssel kerülnek hozzánk.

A szolgáltatások marketingjében eszerint értelemszerûen helyet kap a People P-je, a szolgáltatást közvetítõ személyek révén. A vásárlásban benne foglaltatik a front-személyzettel létrejövõ kapcsolat gördülékenységének költsége is, amelyért a fo-gyasztó joggal vár el megfelelõ viszonyulást. Ennek az aspektusnak viszont a CGM-(fogyasztók által generált piac, consumer generated marketing) eszköz lehetõsége isrészét képezi, azaz marketingeszközzé válnak a szolgáltatást másoknak ajánló fo-gyasztók is, egyszóval marketingeszközzé válik a pletyka.

Újabb P-t jelent a Process, a szolgáltatási folyamat megtervezése annak érdeké-ben, hogy ne legyen szélsõséges minõségi ingadozás az emberi tényezõ instabilitá-sának okán (azaz ne a pincér kedve határozza meg, hogy szívélyes kiszolgálás lesz,vagy goromba). Ez bizonyos rutin lépéssort jelent az ismétlõdõ igények kiszolgálása-kor. Utolsó összetevõként listázza Papp-Váry az ún. Physical Evidence tényezõt. Idesorolható minden olyan tárgyi elem, amely a szolgáltatás fizikai környezetének alko-tóelemeként megjelenik, a térbeosztástól a látható tárgyakon, illatokon, hangokon,színeken keresztül akár a személyzet öltözködéséig.

5

2012/8

Valamennyi elemet egységes filozófiának kell összehangolnia, ez pedig a szolgál-tatás pozicionálásában válik láthatóvá. A P-knek egy irányba kell mutatniuk a kik va-gyunk mi, milyen elõnyeink vannak a többi piaci versenytársunkhoz képest, hogyanhatározzuk meg a jelenlétünket kérdésekre adott válaszban. Ebbõl következik, hogya marketing a márkaépítésben, a beégetésben az értékteremtés mûvészetét is jelen-ti,14 olyan értékre való alapozást, amelyet a meghatározott célcsoportok követendõ-nek, jelentõsnek, közelinek éreznek, a massnak szánt kommunikációt my változat-ban értelmezik (analógia a mass media-my media gondolatra), netán a lovemark-listájukra15 írnak.

Mindazon „billog”-pártiaknak pedig, akik Sas Istvánnal egyetértenek abban,hogy a marketingben bársonyos forradalom zajlik,16 Wally Olins és Matthew Healeyjavaslatai alkalmazhatók sikerrel. Ezek a korábban Papp-Várynál említett 7P marke-tinges megközelítést egy fogalomban egyszerûsítik: brand. Olins négy vektor általhatárolja be a sikeres márkát, amely attól hatékony, hogy amõba, gyurma módjára ké-pes alakulni, minden irányba mozdulni oly módon, hogy felismerhetõségét nem ve-szíti el. A négy vektor Olinsnál:17

Ezek együttes megnyilvánulásában felállítható ugyanakkor egyfajta sorrendiség,fontosság. Maga Olins is hangsúlyozza, hogy minden egyes szolgáltatás magatartás-vezérelt, hiszen a döntésünkre nagy befolyást gyakorol az, ahogyan várhatóan visel-kednek majd velünk. Termékvezérelt elgondolásban a programkínálat sokszínûségelehet szempont, turisztikai eseteknél a térvezéreltség is meghatározóvá válhat annakfüggvényében, hogy éppen melyikre fektet hangsúlyt a „márkaalkotó”, illetve hogymelyik képes jelentõsen befolyásolni a személyes fogyasztói választást.

Healey öt lépés mentén gondolja el azt a tevékenységet, amelynek fõ célja a tör-ténetekre és érzelmekre hatást gyakorolni, hogy a fogyasztói szokások alakításábana márka sikeresen részt vegyen ezáltal.18 Pozicionálás – Történetmesélés – Design –Árképzés – Kapcsolattartás pilléreket azonosít az egyes esetekben, majd ezeketösszetevõkre bontja a stratégiai tervezés számára.

Summa summarum: új diszciplína? Kulturális marketing

A kifejezés által meghatározott területen képletesen szólva jelenleg csak bizonyoscsapásokon közlekedhetünk. A viszonylag fiatal ágazatot jelentõ kultúra és gazdaságszimbiózis egyelõre a teória számára vet fel számos kérdést, a gyakorlatban ösztönsze-rûleg mûködõ egységként van jelen. Ebben a fejezetben kísérletet teszek a szakiroda-lomban lelt kérdéskörök, világosabb és homályosabb foltok, a kultúrakutatás és mar-ketingszemléletek ide kapcsolódó szûkebb értelmezései és a vitás pontok vázolására.

Az angol nyelvû szakirodalomban Patrick Ebewo és Mzo Sirayi tanulmányára19

találunk gyakori hivatkozást. A szerzõpáros a kulturális menedzsment jelenlegihelyzetét kritikai szemmel vizsgálja, hiszen a 20. század második felében körvona-lazódó mûvészetmenedzsment szinonimáról egyelõre annyi állítható, hogy az aka-démiai diszciplína és a gyakorlat más-más szemszögbõl kezeli a kibontakozó terüle-tet. A pillanatnyilag gyakorlati alkalmazást jelentõ kulturális menedzsment várható-an fokozatosan önálló tudományterületté növi ki magát.

6

2012/8

Termék (amit eladok) Környezet (ahol eladom – márkaélmény)

Kommunikáció (ahogyan ezt közlöm)Magatartás(ahogyan a kapcsolataimban viszonyulok)

Teoretizált kulturális marketing

Magyarországi terepen Magyari Beck István, a budapesti Corvinus Egyetem pro-fesszora foglalkozik egyebek mellett kultúra-gazdaságtannal, kreatológiával és gazda-ságpszichológiával. Könyvében20 felveti a kultúra és gazdaság egymáshoz viszonyítottellentmondásos helyzetének kérdését: léteznek-e sajátosan kulturális javak, vagy a kul-túra egyszerre jellemzi valamennyi megtermelt és megalkotott produktumunkat? Akérdés felvetése több lehetséges irányvonalat enged a további vizsgálódásnak:

Ha kulturális javak léteznek, akkor a kultúra a gazdaság alesete, részhalmaza.Ha minden termék kulturális, mert az életet szervezõ jelentésháló hozta lét-

re, akkor:a) a Kultúra és a Gazdaság mondhatni egybeesõ halmazok;b) a Gazdaság a Kultúra részhalmaza;c) a Kultúra alesete, része önmagának, és tartalmazza a gazdasági jószágokat is. A

mindent keretbe foglaló Kultúra pedig az Eszmény, a Magasabb rendû megnyilvánulása.Mivel az elméleti összefoglaló kultúra köré szervezõdõ alfejezetében Raymond

Williams háromrétû kultúradefiníciójáról már szót ejtettünk (eszmény, dokumen-tum, intézményes hétköznapok), a 2. c eset látszólagos paradoxona feloldódik. Teháta hétköznapjainkat rendszerezõ Szabályhalmaz, Jelentésháló, Életmód keretében lét-rehozunk olyan jószágot, amely egyben magasabb rendû eszmény, minõség, kreati-vitás kifejezõje, azaz Magyari Beck értelmezésében kulturális jószágnak minõsül.

A közgazdaságtan eltérõ személetet vall (kultúra a gazdaságban modell), és há-rom megközelítés szerint tárgyalja a kulturális javakat sajátosságaik mentén: él-ményjavakról, innovációs jószágokról és információról beszél. Ezek jellemzõit azalábbi táblázat mutatja.21

A kulturális fogyasztás tehát egyszerre élvezet, tanulás és rendszerezés. MagyariBeck szerint a kulturális marketing ilyen értelemben a kulturális javak iránti szük-séglet- és igényszint növelését célozza a fizetõképesség keretein belül.

Ebewo és Sirayi eltérõ módon, menedzsment irányból közelítenek a témához –anyagi és emberi erõforrások felhasználásának optimalizálási folyamatát hangsú-lyozzák a kulturális célok elérése érdekében –, és kevésbé a profitszerzés korábbanleírt marketinges szempontjai mentén foglalnak állást. A célok elérésére négy össze-hangoló kulcstevékenységet javasolnak Beachre hivatkozva.22 Ezek a:

– szervezés;– irányítás, vezetés;– koordináció;– értékelés.

7

2012/8

ÉlményjavakInnovációsjószágok

Információ

LeírásIdõszakos,menekülési úti cél

Idõszakos, újítási igény motorja

Állandó keret, de csak a termék létrejöttéig tart,információs értékeezután felülíródik

HatásÉlmény, kikapcsolódás

Meglepetés Rendteremtés

Fogyasztás eredménye

SzaturációMegszokás.elfogadás

Szervezõdés,materializálódás

Lehetséges kritikaként az elitizmus merül fel. Az uralkodó kisebbség kezébenösszefonódó szálakat azonban szükséges feltételként, sine qua nonként nevezik mega fejlõdés jelenlegi haladási iránya szerint.

Magyari Beck táblázatában felmerült az innovációs jószág megléte mint a kultu-rális javak tipikus esete. Az innováció közgazdasági szempontból23 egy versenyké-pesség-nyereségességet segítõ motor, amely új, a meglévõktõl különbözõ értéket kí-nál a szükségletek kielégítésére. Ezzel párhuzamosan innovációs marketingrõl be-szélünk akkor, ha a meglévõktõl eltérõ igények kielégítése, a meglévõ források na-gyobb nyereséget hozó formában való felhasználása, az eddigiektõl különbözõ értéklétrehozása a marketingtevékenység célja. Az innovációmarketing feladata a kínálatmegújítása (a meglévõkkel kompatibilis, azokkal összhangot keresõ vagy schum-peteri fogalmazásban „teremtõ rombolás”, az elõdökkel szakító, azokat felülíró mó-don) a profitnövelés céljából. A leírt jelenség kulturális jószág esetében érdekes vizs-gálódási teret kínál. A Magyari Beck István felosztásából is láthattuk ugyanis, hogyadott típusú kulturális javakkal szemben meghatározó elvárás az újdonságérték. Kö-vetkezésképpen a kliensvonzó kínálat alakításakor a fogyasztók igényeihez való kö-zeledés egyik bejáratott módszere lehet az innovatív magatartás.

Bár a kulturális menedzsmentmarketing gyökerei a mûvészeti intézményekhezkapcsolódnak, mára szélesebb körben tapasztalható a jelenség, tulajdonképpen min-den szûk értelemben vett kultúrával foglalkozó intézmény mûködtetésénél tetten ér-hetõ. Láthattuk, a konkrét definíciótól az eddig említett szerzõk tartózkodnak, gyak-ran csak a használatban lévõ értelmezések problematikusságát jelzik.

A fentieket Maria Moldoveanu és Valeriu Ioan-Franc korai elméleti összegzõjefogja össze, a jelenleg használatban lévõk közül a szerzõpáros által javasolt jelen-tést24 tartom leginkább lényeglátónak. A marketingre adott meghatározásukat ezúttala kultúra részletesen vizsgált fogalmával bõvítik ki. Értelmezésükben a kulturálismarketing azon kulturális összetevõk tudatos marketingtevékenységbe építését je-lenti, amelyek mellett a fogyasztó önmagát gyõzi meg a fogyasztásról, legyen az amindennapi életmódbeli vagy társas viszonyok kultúrájára, a kultúra termékeirevagy eszményi kultúrára vonatkozó elem. A terminus kultúrafogyasztást elõsegítõanyagi és emberi erõforrások optimalizálására is értendõ, amelyek ezúttal közgazda-sági kifejezéssel élve a kínálati oldal valamely pontján jelennek meg egy kulturálispiac25és kulturális mezõ26 metszéspontjában. Természetesen itt is érvényesek a keres-lethez adaptáló technikák, az alakítás ismert vagy vélt preferenciákhoz, szükségle-tekhez. Az általános definíció alesete lesz az intézménytípusoknak megfelelõ kultu-rális marketingtevékenység, értelemszerûen eltérõ módon mûveli ezt egy kiadó, egyszínház, egy filmproducer, egy egyetemi kar, netán egy kávéház. A specifikum azegyes empirikus jelenségek vizsgálata révén írható le.

Alkalmazás és szerepkör

Seres Zsuzsanna az oktatás szemüvegén át látja a kulturális marketing/menedzs-ment helyzetét, a szerzõ Kulturális menedzsment jegyzete27 a maga pusztán gyakor-lati tanácsokkal szolgáló tartalmával vázlatos bepillantásra adhat csak lehetõséget akulturális szervezetekben járatlan olvasónak. Kulcskompetenciákról és projektme-nedzsmentben, rendezvényszervezésben, forrásteremtésben, szervezeti mûködés-ben elõforduló csapdahelyzetekrõl tájékozódhatunk – ezek már elõre jelzik a válto-zatos elvárásokkal telített szerepköröket, mélyebb vizsgálódásokhoz azonban to-vábbra is az angol szakirodalomhoz fordulhatunk.

Mitchell és Fisher leírása szerint28 négy típusban írhatók le a mûvészet mene-dzselésével foglalkozók alapszerepei:8

2012/8

– Az Intézményvezetõ: elsõ helyen szerepel, a kulturális intézmény vezetõjénektípusa, aki fõállásban és mellékállásban egyaránt ezt a funkciót tölti be.

– A Kultúripari29 Vállalkozó (például kiadó, producer).– A Mûvész-Menedzser: saját kreatívkodását kereskedelmi alapon megélõ-megte-

remtõ figura– Külön típust képez ezek mellett a lokális mûvészeti központ vezetését ellátó

személy.A szerep betöltésének nehézségeit Bourdieu is kiemeli: „a kulturális termelésben

részt vevõ vállalkozónak egy teljesen valószínûtlen, de legalábbis igen ritka kombi-nációt kell megvalósítania – össze kell egyeztetnie a realizmust, amely az eltagadott(de nem megtagadott) »gazdasági« szükségszerûségeknek való minimális engedmé-nyeket jelent, és az »érdekmentes« elhivatottságot, amely az elõbbieket kizárja.”30

Bourdieu nyíltan kimondja, hogy a döntéshozó állandó mérlegelési helyzetben van:nem jelentheti ki, hogy teljességgel a profit diktál, de nem hunyhat szemet a keres-let által támasztott igények elõtt sem a magaskultúra eszményének áldozva. Sarkít-va megjelenhet a helyzete úgy is, hogy a cirkuszt a népnek és a l’art pour l’art vég-pontok között kell állást foglalnia egy képzeletbeli tengelyen. Ennek eldöntésébenleginkább egy konkrétumokra alapozó, világos intézményfilozófia lehet segítõtárs.

Ebben a szerepelvárás-rendszerben a mûvész lehetséges pozíciói több megköze-lítésben értelmezhetõk, a Korunk egy teljes lapszámot szánt ennek a témának 2010májusában. A foglalkozási szerep a mesterséget ûzõk jellegzetes szokásaira, értéke-lésére, szakmabeli fogásokra egyaránt vonatkozik. Bár a mûvész romantikus hérosz-ként elképzelt személyisége igencsak népszerûvé lett, Howard S. Becker gondolatá-val ért egyet Vera L. Zolberg is, miszerint a mûvészi világ összetettségének következ-tében az alkotót olyan „munkamegosztás résztvevõjének is kell tekintenünk, amely-nek keretében nem sajátosan mûvészi szerepeket is játszhat”.31 Az ötleteket „szûkebbkörök vagy csoportosulások szokták támogatni” – ezeknek pedig sajátos kvalitásaikkell hogy legyenek a folyamat sikere érdekében,32 a közvetítési és életre hívásiegyüttmûködés sok olyan kérdést is felvet, melyek meghaladják e fejtegetés kereteit,említésre méltónak mégis azért véltem, hogy szemléltessem a high-mass, romanti-kus-posztmodern tengelyen meghatározott mûvészkoncepciók eltérõ meglátásait.

E mellé a komplexitás mellé a korábban Bourdieu-féle kulturális kapuõr szerepsorjázható. Julia de Roeper a kulturális kapuõr szerepét úgy írja le,33 mint aki a mû-vészet programálásáért felelõs, mintegy napirend-meghatározóvá válik minden dön-tésével. A mûvész-közönség-tõketulajdonos háromszögben keresi azt az optimumot,amely az alkotás örömét, az alkotó fizetését, a közönség kikapcsolódásigényét és amûvészet felemelõ eszményét úgy valósítja meg, hogy közben a befektetésbõl profit-ja származzon. Roeper szerint felelõssége többrétû, felel az alkotóért, a kielégítõ mû-vészi élményért és a befektetõnek a megtérülõ befektetésért. Amennyiben a mûvészmaga egyben vállalkozó vagy intézménytulajdonos a korábbi típusok közül, akkorezek a szerepek egymás átfedésében érvényesülnek, emiatt egy kategória kiválasztá-sa hiányos valóságdarabot eredményezne.

Tény, hogy a kulturális marketing a teória számára egyelõre homályos körvona-lak által behatárolt terminus, a helyzet pozitívuma azonban, hogy az alkalmazás ru-galmasságát is maga után vonja. Egyelõre a kimondottan kulturális intézmények ese-tében találkozunk a kulturális marketing tudatos használatával, emellett fontosnaktartom, hogy a kulturális igények menedzsmentje, és ezek profitnövelõ szerepétnemcsak színházak, könyvtárak, múzeumok esetén érdemes felismerni, vizsgálni.Kultúrakultiváló szerepet egyéb kereskedelmi alapokon mûködõ intézmények is vál-lalnak, ha szem elõtt tartjuk a Williams-féle kategóriákat. Nemcsak a kimondottankulturális szervezeteknél, hanem akár egy kocsmánál is tetten érhetjük a kulturális

9

2012/8

produktumot mint profitvonzó eszközt. A mûvészetmenedzsment csak részhalmazaa kulturális marketingnek. A „kulturális menedzser” státusz pedig egyelõre továbbipontosító kérdések sorát jelenti az érdeklõdõk részérõl, a szerepkör tisztázása még aszakmára vár…

JEGYZETEK1. Raymond Williams: A kultúra elemzése. (Ford. Pásztor Péter) In: Wessely Anna: A kultúra szociológiája.Osiris – Láthatatlan Kollégium, Bp., 2003. 23–44.2. Vö. a Yankelovich-csoport által feltárt kohorszélmény leírásával: Törõcsik Mária: Generációk fogyasztói ma-gatartása, marketing-következmények.http://www.dr-torocsik.hu/tanulmanyok/generacios_fogyasztoi_mag.pdf (2011. 4. 4.)3. Williams: i. m. 34.4. Philip Kotler – Kevin Lane Keller: Marketing Management. Analysis, Planning, Implementation and Control.Prentice Hall, 1967. 5. JPÉ – Józan Paraszti Ész, Mindenki marketinges és 7. Igazság: A marketing nem más, mint JPÉ címû fejeze-tek Papp-Váry: i. m.6. Papp-Váry: i. m. 23.7. „arta creãrii condiþiilor în care cumpãrãtorul se convinge singur sã cumpere”Maria Moldoveanu – Valeriu Ioan-Franc: Marketing ºi culturã. Expert, Buc., 1997. 7.8. Pierre Bourdieu: A mûvészet szabályai. Az irodalmi mezõ genezise és struktúrája. 4. fejezet. (Ford. SeregiTamás –megjelenés elõtt. Köszönöm a fordítónak, hogy a magyar változatot a rendelkezésemre bocsátotta.)9. Wally Olins: A márkák. A márkák világa, a világ márkái. (Ford. Hollósi Ilona) Jószöveg Mûhely Kiadó, Bp.,2004.10. Gyáni Gábor: A fogyasztás forradalmától a fogyasztói társadalomig. Historiográfiai vázlat. Múltunk 2008.3. sz. 4–16.11. Magyari Beck István: Kulturális marketing és kreatológia. Semmelweis, Bp., 2006. 123.12. Lásd Kádár Magor: Kampánykommunikáció. Kézikönyv a kommunikációs kampányok tervezéséhez éselemzéséhez. Kriterion, Kvár, 2008. 62–68.13. Papp-Váry: i. m. 290–297. nyomán.14. Uo. 20.15. Vö. http://www.lovemarks.com/index.php?pageID=20020 (2011. 5. 25.)16. Sas István: Bársonyos forradalom és a fogyasztói hatalomátvétel. III Marketingtorta Konferencia, 2009.http://www.sasistvan.hu/eloadasok/ (2011. 5. 25.)17. Wally Olins: i. m. 197–204.18. Matthew Healey: Mi az a branding? (Ford. Nyuli Kinga) Scolar Kiadó, Bp., 2009.19. Patrick Ebewo – Mzo Sirayi: The Concept of Arts/Cultural Management: a Critical Reflection. Journal of ArtsManagement, Law and Society, Heldref Publ., 2009. Vol. 38. Nr. 4. 281–295.20. Magyari: i. m. 110–112.21. Összeáll. Magyari: i. m. nyomán.22. D. S. Beach: Personnel: The management of people at work. 4th ed. New York, Macmillan, 1980. IdéziEbewo–Sirayi: i. m. 283.23. Vágási Mária – Piskóti István – Buzás Norbert: Innováció-marketing. Akadémiai Kiadó, Bp., 2006. 17–54.24. Moldoveanu–Ioan-Franc: i. m. 23.25. Kulturális piac: a kulturális termékek és szolgáltatások találkozása kulturális szükségletekkel érkezõ kö-zönséggel (Moldoveanu–Ioan-Franc: i. m. 61.)26. Kulturális mezõ (cultural field): kulturális javak termelésének kerete, amelyben sajátos szabályok, törvény-szerûségek mentén alakul a jószágok értéke, életgörbéje. Pierre Bourdieu: The Field of Cultural Production:Essays on Art and Literature. Cambridge Polity Press, 1993. Idézi és ford. Szívós Erika: Kétes hivatások: a kép-zõmûvész-szakmák professzionalizációja a dualizmuskori Magyarországon. Debreceni Egyetem Doktori Isko-lája, 2002. http://phd.okm.gov.hu/disszertaciok/ertekezesek/2004/de_2141.pdf (2011. 5. 8.)27. Seres Zsuzsanna: Kulturális menedzsment jegyzet. ELTE BTK – Kulturális Menedzserképzõ Program, 1998.28. R. Mitchell – R. Fisher: Professional managers for the arts and cultures: The training of cultural adminis-trators and arts managers in Europe, trends and perspectives. Helsinki Univ. Press, Helsinki, 1992. IdéziEbewo–Sirayi: i. m. 288.29. Kultúripar: iparág, melynek feladata a mûvészet, szórakoztatás, információ létrehozása és terjesztése. LásdJane Stokes: A média- és a kultúrakutatás gyakorlata. (Ford. Károlyi Júlia) Gondolat – PTE Kommunikáció- ésMédiatudományi Tanszék, Bp. – Pécs, 2008 [2003], 116.30. Bourdieu: i. m.31. Vera L. Zolberg: Születik-e a mûvész vagy azzá lesz? (Ford. Rigán Lóránd) In: Korunk. Korunk Baráti Tár-saság, Kvár, XXI/5. sz. 2010. 47–54.32. Uo.33. Julia de Roeper: The Cultural Gatekeeper’s Dilemma. Journal of Arts Management, Law and Society,Heldref Publ., Vol. 38. Nr. 1. 2008. 53–64.

10

2012/8

Fürgén jönnek a Buchanan Streeten ezen a fagyos téli esténegy fiatalember két lánnyal, a karácsonyi fények alatt – A fiú vadonatúj gitárt szorongat,tõle balra a lány egy nagyon új bébit tart a karjában,a járda felõli meg egy csihuaha kutyát cipel.Mindhárman nevetnek, lehelletük nagyöröm-felhõben száll fel, s ahogy elmennekmellettem, a fiú ezt mondja: „csak várj, amíg ezt meglátja!”A csihuahán egy icipici Royal Stewart skót kabát van, olyan,

mint egy teáskanna-védõ,fehér sálban a bébi egyetlen csillogó szempár és száj, mint pici

díszítések egy friss, édes tortán,tejszínû plasztiktáskájából kidagad a gitár, ami ezüstszalaggal

van átkötve, meg egy fagyöngy-ággal.Orfeuszi ágacska! Olvatag bébi! Meleg csihuaha!Erejét veszti tõletek ez a siralomvölgy.Akár megszületett Krisztus, akár nem, ti márfügét mutattatok a sorsnak, lemond az rólatok

a karácsonyi fények alatt.Az év szörnyei szét vannak verve, elenyésznek.

És ezek hárman elmentek, beolvadtak a tömegbe,(de mégsem tüntek el, mert karjukban hordjákaz emberek, állatok életét, meg a zenét,nevetésük védõgyûrûként cseng körülöttük)a nap végén, ezen a téli estén.

Gömöri György fordítása

11

2012/8

EDWIN MORGAN

Hárman

12

2012/8

rendszerváltás idején a kelet-európaimúzeumi szcéna egyik legelhanyagol-tabb területe a kortárs mûvészet volt,hiszen a szovjet típusú kultúrpolitika

kevés teret engedett a progresszív jelenkori mûvé-szetnek, s leginkább az önálló kánonképzõ intéz-ményi keretek biztosítását hanyagolta el. Számoshiányosságot az elmúlt negyedszázad sem tudottpótolni: mivel az egykori keleti blokk országaibanma sem fejlett a vizuális nevelés, a kortárs mûvé-szet iránti fogékonyság mind a médiában, mind azállami és önkormányzati politikában korlátozott, sállandó a forráshiány, miközben a terjedõ privát fi-nanszírozás konfliktusba kerül a kortárs mûvészetés intézményei önállóságigényével, kritikai szem-léletével. Mindezen kompromisszumok ellenéreláthatóan teret nyert a jelenkori mûvészet a kelet-európai múzeumi intézményrendszerben. A régiószinte minden országában állandó kiállításon sze-repel a kortárs mûvészet – amire húsz évvel ezelõttalig volt példa –, sõt sorra nyílnak az önálló kortársmûvészeti múzeumok. Ennek mozgatórugóit, köz-életi beágyazottságát vizsgálja e tanulmány.

A legfrissebb siker Szlovéniáé, ahol 2011 no-vemberében nyílt meg a Muzej sodobne umetnos-ti – Metelkova (MSUM) a fõváros egykori kaszár-nyájában. A fõpályaudvartól a külváros felé esõ,de még sétával elérhetõ, rendezett lakókörnyékenfekvõ hatalmas épülettömb négy blokkból áll,amelyek nagy, nyitott, az utcáról szabadon átjár-ható udvart fognak össze. A Habsburg-sárgára va-kolt egykori laktanya önmagában is tetszetõs mû-

...a nemzetközileg egyremarkánsabb romániaikortárs mûvészet elõbb-utóbb kiküzdimagának a megfelelõmúzeumi reprezentációtBukarestben...

ÉBLI GÁBOR

SZAKMAI HIÁNYPÓTLÁS, TURISZTIKAI VÁROSFEJLESZTÉSVAGY ÁLLAMI REPREZENTÁCIÓ?Kortárs mûvészeti múzeumok pozicionálása Kelet-Európában

A

emlék, s ahogy a felújítása haladt, múzeumokat költöztettek ide, például a SzlovénNéprajzi Múzeumot, amelynek soha korábban nem volt önálló épülete. A néprajzi-val szemben a Metelkova utcai blokkot nemcsak felújították, hanem egy kis üveg-szárnnyal bõvítették, mintegy építészetileg jelezve a kortársi gondolkodást. A tavalyõsszel berendezett állandó kiállításra az anyag zöme a múzeum anyaintézményébõl,a Moderna Galerijából jött. A Kortárs mûvészeti Múzeum jogilag nem önálló, hanema modern és a jelenkori gyûjteményért felelõs közintézmény, a város egy másik ré-szén a negyvenes években emelt, letisztult, elõkelõen modernista fõépülettel rendel-kezõ Moderna Galerija fiókintézménye. Mégsem csupán egy új kiállítási helyszínrõlvan szó a Metelkova esetében, mert a kortárs kollekció ArtEast 2000+ név már többmint egy évtizede szakmailag önállóan fejlõdik. A Moderna Galerija a rendszervál-tást követõen felismerte, hogy az új típusú kortárs gyûjtést függetleníteni kell a mo-dern törzsanyagtól, s így külön elvek mentén kezdte gyarapítani a mai anyagot,amelynek végre most önálló kiállítási helyszíne lett. Az MSUM önálló gyûjteményiegység egy saját kiállítási helyszínen – s talán egyszer majd a Moderna Galerijától isfüggetlenedik (amely egykoron ugyanígy vált le az inkább klasszikus anyagot gondo-zó Szlovén Nemzeti Galériáról). Ez a lépés jelenleg nem sürgetõ, az MG igazgatója,Zdenka Badovinac maga is inkább a kortárs, mint a modern mûvészet elkötelezett-je, õ kezdeményezte az ArtEast 2000+ létrehozását. Õ a nemzetközi együttmûködésegyik motorja is, ami az MSUM legfõbb erénye kelet-európai összevetésben. AzArtEast 2000+ három nyugat-európai múzeummal (Eindhoven, Barcelona, Antwer-pen) és egy-egy szlovák, illetve lengyel alapítvánnyal mûködik együtt írásban rögzí-tett, szisztematikus módon. Egymás között vándoroltatott gyûjteményeik révén e hatintézmény L’Internationale néven a nemzetközi kortárs mûvészet széles körét lefe-di. A kelet-európai helyszíneknek, például a ljubljanai állandó kiállításnak ez az in-tézményi együttmûködés nyugat-európai mûvek kölcsönzése révén ad a régiónkbanszokatlanul erõs színvonalat, míg a három nyugat-európai múzeumban a kelet-euró-pai (zömmel exjugoszláv konceptuális) mûvészet jelenik meg feltûnõen nagy súllyal.

Az egyórányi autózásra fekvõ Zágrábban szintén vadonatúj az elnevezésében akét nyelv rokonságát is mutató Muzej suvremene umjetnosti (MSU), amely azonbanegészen más üzenetet közvetít. A horvát fõváros saját költségvetésébõl kezdett kor-társ gyûjtésbe még a jugoszláv idõkben, s a nemzeti szuverenitás elnyerése után lettaz akkor még a belváros különbözõ épületeiben szerény színvonalon elhelyezett kor-társ gyûjteménybõl állami múzeum. A növekvõ kollekció új, saját otthona 2009 vé-gén nyílt meg Novi Zagreb városrészben, egy óriási szocialista lakótelep tõszomszéd-ságában. A hatalmas épület egyrészt elismerés a kortárs mûvészetnek: sehol másuttKelet-Európában nincs ekkora jelenkori múzeum, nemzetközi összehasonlításban isimpozáns a méret, amelyhez tetõtéri szoborkert, a hátsó fronton magasra nyúló, mû-vészi design-csúszda, míg a belsõ térben többek között látványos elõadóterem is tár-sul. Ugyancsak az intézmény jelentõségét sugallja, hogy önálló: nincs alárendelvemás múzeumnak, s épületét sem osztja meg más kulturális intézményekkel. Igaz, abeton- és üvegmonstrum építészetileg nem mondható innovatívnak, s elhelyezése avárosközponttól messze, egy alvóvárosi részben, minden egyéb turisztikai, kulturá-lis, gasztronómiai negyedtõl távol nem szerencsés, mert így nagyon magára hagyott.Az új horvát állam láthatóan nagy lépést kívánt tenni, régióbeli vezetõ szerepre ka-librálta az MSU-t, de ekkora épület csak külvárosi helyszínre volt tervezhetõ. Még akritikusok is elismerik, hogy a jelenleg túl nagy épület – amely a válság miatt márisfinanszírozási nehézségekkel küzd, hiszen a kormányzat a megnyitásig követte aprojektet, azóta a kiállításokra a szükségesnél kevesebb pénzt ad – középtávon megfog telni kiállítási élettel, s talán a lerobbant környéket is magával húzza a kulturá-lis turizmus jegyében.

13

2012/8

Az MSU elhelyezése nemcsak azért rokonítható a budapesti Ludwig Múzeu-méval, mert mindkét beruházást pénzügyi és közéleti botrányok kísérték, hanemmert a Lumúnak otthont adó Mûvészetek Palotája szintén külvárosi helyszínenáll, nagyméretû kormányzati presztízsberuházásnak minõsül, s a kulturális költ-ségvetés ambivalenciáira is rávilágít. A Lumú eredete máshonnan indul: a nem-zetközi terjeszkedést keresõ mûgyûjtõ Ludwig házaspár, illetve aacheni alapítvá-nyuk a bécsi megtelepedésük után már a Vasfüggöny idején kiállításokat, majdegyüttmûködést ütött nyélbe a magyar szervekkel, s így akkor még a Magyar Nem-zeti Galéria keretében kezdett csírázni egy nemzetközi kortárs mûvészeti gyûjte-mény gondolata. A múzeum 1996-ban lett önálló, s elhelyezése a Vár „A” épüle-tében – az egykori Munkásmozgalmi Múzeum blokkjában – inkább a soron követ-kezõ cseh, román vagy bolgár példáinkkal hasonlatos, ahol egykori arisztokratavagy uralkodói palotákban rendeztek be különbözõ múzeumokat, kisebb-nagyobbhelyet szorítva a kortárs mûvészetnek is. A Mûvészetek Palotájába kényszerûség-bõl költözött végül 2005-ben a Lumú, mert az eredetileg oda álmodott ModernMagyar Mûvészeti Múzeum (4M) nem valósult meg, ám az építkezés már zajlott,s a kormányzat a legkisebb ellenállás irányát a kis lobbi erejû kortárs mûvészetimúzeum odatelepítésében látta. A mai zágrábi és budapesti helyzet annyiban ha-sonló, hogy a kortárs múzeum mindkét helyen önálló intézmény, a fõváros egyrevitalizációra szoruló félig külsõ negyedében található, az építészeti idiómáit te-kintve nem támadható, mainstream nemzetközi megoldásokat alkalmaz, de nemis vonzó, nem egyedi, nem szó szerint kortársi, hanem inkább egy hatalmaskodó,jóindulattal szólva semleges kulturális pláza jegyében. Az már jelentõs különb-ség, hogy a Lumú a MüPának csak része, sõt a legeldugottabb része, míg az MSUegymaga birtokolja az épületet. Elvileg lehetne elõny a MüPa esetében a háromtársmûvészeti intézmény egy tetõ alatti mûködtetése, de ebbõl a Lumú számáraszinte semmi nem valósul meg. A Duna és a Soroksári út közötti hatalmas terü-let izgalmas, kultúraorientált, városi tájépítészettel, okos közlekedésszervezésselkombinált beépítése szintén sokat lendíthetett volna a Lumú pozícióján, hiszenönmagában a Duna-parti telken nincs rossz helyen az intézmény, de a NemzetiSzínház és a mellé emelt lakó- és irodaházak az ingatlanfejlesztési kalkuláción túlszinte semmilyen igényes városrendezési, mûvészeti szempontnak, üzenetneknem feleltethetõek meg.

Az egykori fõúri vagy uralkodói paloták múzeumi hasznosítása világszerte ismerttendencia, a Louvre múzeumi megnyitása óta republikánus hagyománnyá nõtte kimagát. A keleti blokkban is elterjedt a második világháború után, részben ideológi-ai indokkal, a történelmi múlt lezárásának jegyében. Prágában a Nemzeti Galériamindmáig olyan ernyõszervezet, amely nemzeti és egyetemes, klasszikus és moderngyûjteményekért egyaránt felel, s ezeket saját központi épület híján különbözõ vilá-gi és egyházi mûemlékekben mutatja be. Szemben az eddigi három példával a kor-társ kollekció nem élvez önállóságot, nincs külön jelenkori múzeum, ám a NemzetiGalérián belül a huszadik és huszonegyedik századi anyag stílszerûen az egykori,modernista felfogásban épült Vásárpalotában kapott helyet. A belvárosból valame-lyest kiesik, az ott és a Hradzsinban láthatóan turistacsalogatónak szánt múzeumihelyszínekkel ellentétben a modern és a kortárs anyag helyszíne inkább a szakmaiközönséget szolgálja. A sokemeletes Vásárpalotában az állandó kiállítás szikár tago-lása szintenként és szárnyanként a különbözõ évtizedek, stílusok szerint túlságosanfegyelmezett, szó szerint a bennfentes szakmának szól, holott az épülethasáb köze-pén nyíló átrium látványossá teszi a helyszínt, s talán a földszinti nagycsarnok is iz-galmasabban lenne használható. Meglepõ, hogy az egyébként a nemzetközi integrá-cióban oly jeles új, önálló cseh állam miért nem mozdult el mindmáig a kortárs mû-14

2012/8

vészet intézményileg önálló és mind a hazai közönség, mind a külföldi látogatókszámára befogadhatóbb, sokatmondóbb kanonizálása felé.

Pozsonyban ugyancsak a Nemzeti Galéria képvisel minden korszakot, a kortársmûvészetnek nincs önálló múzeuma. A Slovenská Národná Galéria egy barokk mû-emlékben található a belvárosban a Duna partján, bár homlokzatát immár kettõs be-avatkozás torzítja el. A szocialista korszakban otromba modern szárnyat emeltek afolyó felõli oldalon, amelyet a rendszerváltás óta – az új demokráciák vizuális igény-telensége, egyúttal a piacgazdaság kommunikációs diktátumainak jegyében – gigan-tikus méretû reklámposzter „díszít”, még jobban a háttérbe szorítva a patinás hófe-hér épülettömb három eredeti szárnyát. A szomszédos, szintén az SNG kezelésébenálló Esterházy-palotával együtt ez a múzeumi helyszín mutat be a gyûjteménybõlidõrõl idõre változó alapterületen és logikával modern és részben kortárs szegmen-seket. A szlovák esetben tehát sem önálló múzeuma, sem valamely nagyobb intéz-ményben állandó kiállítása nincs a kortárs mûvészetnek; az eddigi példák közül itta legszerényebb a jelenkori anyag múzeumi súlya. Két magánmúzeum is mûködikPozsonyban, illetve környékén a kortárs mûvészet terén (a Milan Dobeš Múzeum ésDanubiana Art Museum), s mivel mindkettõ teljesítménye sok kívánnivalót hagymaga után, különösen feltûnõ, hogy miért nem szán a szlovák állam markánsabbszerepet a jelenkori mûvészet múzeumi reprezentációjának; számos bécsi múzeumipélda is szolgálhatna mintául.

Konverzió – egykor más célra emelt épület múzeumi újrahasznosítása – mellettmás országokban is döntöttek a kortárs mûvészet elhelyezésekor. Bukarestben aNemzeti Galéria a volt Királyi Palotában kapott helyet, ami annál is logikusabb volt,hogy az uralkodó már a második világháborút megelõzõen köztulajdonba tervezteadni gyûjteményét. A rendszerváltás után jött létre az önálló kortárs mûvészeti mú-zeum, francia mintára, hangsúlyosan nemzeti típusú múzeumként, Muzeul Naþionalde Artã Contemporanã (MNAC) néven. Ez az intézmény egy másik korszak „uralko-dói” házában, a volt Ceauºescu-palotában nyert elhelyezést, a hatalmas épület egykicsiny, bár múzeumi célokra megfelelõ méretû szárnyában. Míg a gesztus – a dikta-tórikus közelmúlt emblematikus épületének felülírása a mai, szubverzív kortárs mû-vészet által – ígéretes volt, s a kis épületszárny felújítása is elfogadható módon, sõta homlokzatra kívülrõl szerelt két üveglift révén még némi jelenkori leleményesség-gel is valósult meg, maga a múzeumi mûködés kiábrándító. A múzeum inkább fog-lya a hatalmas palotakolosszusnak, ahová a többi épületszárnyban elhelyezett álla-mi testületek és az ebbõl adódóan állandó szigorú rendõri ellenõrzés miatt félelme-tes és bonyolult bejutni. Ráadásul sem a múzeum törzsgyûjteménye, sem költségve-tése nincs szilárdan rendezve, talán félig állandónak (az angolszász szakirodalom-ban semi-permanent) nevezhetõ az a rotációs rendszer, ahogyan a kortárs anyag be-mutatásra kerül az alig látogatott intézményben. A MNAC szemlélteti, mennyirenem elegendõ az érdemi szakmai munkához önmagában egy kortárs mûvészeti mú-zeum önálló megléte és négyzetméterben mérve nem is elhanyagolható területe.Döntõ kérdés, hogy a jogi önállóság milyen valós cselekvési szabadsággal, illetve anagy terület milyen tényleges elhelyezéssel, a látogatók szemszögébõl nézve milyenvalós hozzáférési lehetõségekkel jár együtt.

A szomszédos Bulgária csak a közelmúltban kezdte meg a felzárkózást a kortársmûvészeti múzeumok nemzetközi modelljéhez. Amint Bukarestben, úgy Szófiábanis a volt uralkodói (cári) palotában – és más helyszíneken – található meg a Nemze-ti Galéria s annak állandó kiállításán néhány kortársi alkotás, amelyek azonban leg-feljebb dátumukban, de nem szellemiségükben jelenkoriak. Míg azonban Bukarest-ben létrejött, még ha sérült autonómiával és kompromisszumos helyszínen is, azönálló MNAC, Szófiában 2011 nyaráig sem önálló intézmény, sem állandó kortárs

15

2012/8

kiállítás nem volt; ehelyett a Városi Mûvészeti Múzeum tette a legtöbbet a jelenkorimûvészet reprezentációjáért. Ám egy szobrászmûvész lett a bolgár kulturális minisz-ter, az uniós csatlakozás is aktuálissá tette az európai jellegû intézményrendszer leg-alább kis léptékû meghonosítását, s végül a Norvég Alap támogatásával megindultegy egykori fegyverraktár felújítása kortárs mûvészeti múzeummá. A játékos betû-szóval SAMCA névre keresztelt Sofia Arsenal Museum of Contemporary Art a bel-várostól nem túl messze fekvõ épületének bejárati szintjét tavaly júliusban egy nor-vég kiállítással adták át, azóta más tárlatok is helyet kaptak itt, illetve norvég segít-séggel folytatják a rekonstrukciót. Mivel 2011 õszén megnyílt a Totalitárius Mûvé-szet Múzeuma is, illetve konkrét részletek nélkül a kormányzati kommunikációbanfelbukkant egy Nemzeti Múzeumi Komplexum terve, kisebbfajta múzeumi boomrólbeszélhetünk Szófiában. Az igazi – társadalomkritikus, mûfajilag kísérleti, a mûvé-szet és az élet választóvonalait feszegetõ – kortárs múzeumi szemlélet bizonyáracsak fokozatosan, lassan terjed majd el, hiszen a SAMCA részleges megnyitása egy-elõre alig több gesztusnál, nem lévén sem komoly kortárs mûvészeti gyûjteménye,amely egy vállalható állandó kiállítás alapja lenne, sem jól megfogalmazott küldeté-se és programja, kinevezett kompetens és független szakmai vezetéssel. Annak esé-lyei azonban, hogy ezekbõl a törekvésekbõl egyre több valósuljon meg Bulgáriában,nagyok, hiszen a délkelet-európai környezet követendõ példákkal szolgál. A Balkán-nak a szovjet típusú évtizedek alatti vezetõ kortárs mûvészeti központja, Belgrád – aMiloševiæ-éra elzárkózása után – egyre inkább integrálódik a nemzetközi kulturálisszcénába, s a Belgrádban a Duna és a Száva torkolatánál fél évszázaddal ezelõtt épültmodern és kortárs mûvészeti múzeum valószínûleg újra egyre fontosabb orientációspont lesz. Bulgária számára inspirációt nyújthat a török kortárs mûvészeti színtér,amely globális összevetésben is az egyik legdinamikusabb; intézményi modell lehetaz ezredfordulón a biennálékból állandó helyszínné fejlesztett Istanbul Modern el-nevezésû múzeum. A jelen válságtól eltekintve, szófiai perspektívából Athén is min-tája lehet a kortárs mûvészet folyamatainak intézménytípusainak felfuttatására: a gö-rög fõvárosban két magánmúzeum is felkerült a jelenkori mûvészet globális térképé-re. Délkelet-Európa számára távlatilag mértékadó fogódzó lehet a Földközi-tengeregész keleti medencéjének várható kulturális virágzása, ha az arab közéleti változá-sok is folytatódnak.

Eközben Kelet-Európa északi országaiban már javában zajlik is ez az egyetemeskortárs mûvészeti betagozódás. Lengyelország az egész régió kortárs mûvészetileglegfontosabb szereplõje, s különösen fejlett a múzeumi intézményrendszere. Különtanulmányra lenne szükség ennek vázolására, hiszen a lengyel múzeumi háló nema fõvárosra centrált, hanem az európai folyamatokban is egyre erõsebb szerepet ját-szó modern és kortárs múzeumok találhatóak a varsói Nemzeti Múzeum, Zachêta,Ujazdowski-kastély trión túl számos más városban is, például Wroclawban, Lodzbanvagy éppen a belorusz határhoz közel fekvõ Bialystokban. Ez a felállás jól mutatja adecentralizáció elõnyeit, amit a lengyel múzeumok esetében az is tovább erõsít,hogy számos intézmény már a két világháború között sokat merített a szomszédosorosz-szovjet, illetve német avantgárd intézményi, múzeumi kísérletezésébõl, s amodern, kortárs mûvészet múzeumi befogadásának megmaradt ez az experimentá-lis jellege, laboratóriumi nyitottsága. A lengyel kulturális minisztérium által finan-szírozott Znaki czasu (Az idõ jelei) elnevezésû program – amely minden, az adott in-tézmény által biztosított forrás mellé ugyanolyan összegû támogatást szánt kortársmûvészeti gyûjteményezésre, múzeumi modernizációra, akár új intézmények létre-hozására – az ezredfordulón szintén sokat lendített a jelenkori mûvészet múzeumiügyén. A szomszédos balti kisállamokban hasonló történeti hagyomány, továbbá anemrég visszanyert állami szuverenitás által fûtött reprezentációs ambíció, valamint16

2012/8

a skandináv gazdasági húzóerõ és kulturális példa segíti a kortárs mûvészeti múze-umok terjedését. Az egykor valóban forradalmi, a mûvészeti progresszió értelmébenis nagy idõkben alapított Eesti Kuunstimuuseum (1919) 2006-ban átadott vékony fe-kete épülethasábja karizmatikus építészeti megoldás. Mára – a számtalan fotónak kö-szönhetõen – az észt múzeum vált a külsejét tekintve talán legismertebb kelet-euró-pai kortárs mûvészeti múzeummá, immáron a barátságos KUMU néven, miközbengyûjteményükben egyes lengyel intézmények, a budapesti Lumú vagy a ljubljanai ésa zágrábi MSU jóval erõsebbek; valamint feltörekvõ lett és litván intézményi példá-kat is lehet említeni.

A többi exszovjet tagköztársaságról politikai okok miatt külön kellene írni, aho-gyan Oroszország, elsõsorban Moszkva kortárs mûvészeti pozíciókeresése sem vehe-tõ egy lapra régiónk eddigi áttekintésével. A Baltikumtól az Adriáig, részben a Bal-kánig húzódó térségben azonban felfedezhetõek voltak a kortárs mûvészet muzea-lizációjának hasonló tendenciái. Szinte minden országban napirendre került a jelen-kori mûvészet gyûjtésének, bemutatásának és a formálódó intézmény építészeti el-helyezésének kérdésköre a rendszerváltást követõen. A mai kortárs múzeumi hely-zet kialakulásában döntõ volt a külföldi lökés Magyarországon, az új szuverén álla-mi reprezentáció igénye Horvátországban, illetve a jó földrajzi elhelyezkedését oko-san felmérõ kisállam nemzetközi integrációs szándéka Szlovéniában, s hasonlóanerõsnek mondható a keleti blokk örökségébõl kitörõ, más (északi) integrációt keresõprogram a Baltikumban. A legerõsebb történeti alapokra a lengyel modern és kortársmúzeumok támaszkodhatnak, míg éppen ellenkezõleg, a késõn jövõk lendülete érez-hetõ talán az utóbbi évek Bulgáriájában. A civilizáció számos ágát bemutató, gazdagmúzeumi hálónak egyelõre nem egyenrangú partnere a kortárs mûvészeti gyûjte-mény és felemás elhelyezése Prágában, míg Pozsonyban talán éppen a közeli Bécsmúzeumainak széles körû modern és kortárs mûvészeti aktivitása hat bénítóan.Szinte bizonyosra vehetõ, hogy a nemzetközileg egyre markánsabb romániai kortársmûvészet elõbb-utóbb kiküzdi magának a megfelelõ múzeumi reprezentációt Buka-restben; hasonlóan a modern és kortárs mûvészeti múzeum pozíciójának erõsödésevárható Szerbiában, nem utolsósorban mindkét országban akkor és attól, ha a poli-tikai elit felismeri, hogy ezek az intézmények nemcsak szakmailag szükségesek,vagy a turizmust szolgálják, netán a hazai közönség vizuális nevelését segítik, ha-nem egy ország nemzetközi reprezentációjában is nagy szerepet játszanak. A politi-kai motiváció önmagában tehát nem jelent hátrányt, negatívumot a kortárs mûvésze-ti múzeumok létrehozásában, fenntartásában. A kérdés inkább az, hogy ha adott apolitikai szándék, azzal együtt jár-e a döntéshozói belátás, amely megfelelõ szakmaiautonómiát is biztosít ezeknek az intézményeknek.

17

2012/8

Egy lassan harmincéves mítosz szerint a mo-dern mûvészet szelleme idõrõl idõre más, egy-mással élénk versengésben álló nagyvárosokbantûnik fel, mint az Serge Guilbaut 1983-ban meg-jelent könyvcímében is áll: How New York Stolethe Idea of Modern Art: Abstract Expressionism,Freedom and the Cold War. Hogy pontosan hon-nan is lopta el New York a modern mûvészetszellemét, az az Egyesült Államokban doktorálófrancia mûvészettörténész könyvének negyedikfejezetébõl „derül ki” (Success: How New YorkStole the Notion of Modernism from theParisians, 1948). Ez az eljárás nyilván részben acímadás marketingretorikai követelményeinekaz eredménye: hiszen a könyv alapjául szolgálódoktori értekezés címében mindez még nemszerepelt (Creation and Development of Avant-Garde: New York and its Ideological Fight withParis, 1945-1948). A nemes küzdelem a hideg-háborús években a kommunizmussal versengõNyugat vezetõ szerepéért, a kulturális dominan-cia birtoklásáért zajlott, s mindennek a kiindu-lópontja az akkortájt (még) magától értetõdõnektûnõ hipotézis volt, miszerint Párizs, mintWalter Benjámin állította, „a 19. század fõváro-saként”, magától értetõdõen képviselte az egye-temes modern mûvészet szellemét is. Magyaránaz univerzális mûvészettörténet és -elméletnagy narratívája mégsem választható el a kultu-rális földrajztól. Az Új szelleme mindig a kultu-rális térben keletkezik, sokkja egy helyen csaple, s onnan kiindulva hatja át a távolabbi régió-kat: a szellemi divatok sajátos lökéshullámainakmegfelelõen. Nem pusztán arról van tehát szó,18

2012/8

...a járókelõ a szó szorosés átvitt értelmében: elbotlik a múltban.

GYÖRGY PÉTER

BERLIN - (AZ EMLÉKEZET ÉS AMNÉZIA HELYEI)

hogy nem minden korban gondolható el minden gondolat, hanem arról is, hogynem mindenhol gondolható el ugyanakkor ugyanaz.

Mindannak a mégoly vázlatos elemzése is, hogy a háború utáni New York, pon-tosabban az absztrakt expresszionizmus miként lophatta el Párizstól a modern mû-vészet szellemét, messze túlmegy ennek a szövegnek a lehetõségein. Most csak aszempontunkból releváns kérdéseket, tágabb összefüggéseket jelölhetem, s nem re-konstruálhatom pontosan ezt a folyamatot, ahogyan azt sem, ami azóta történt,mindazt, amiért úgy vélem, hogy ma Berlin van azon, hogy – immár Londontól – ra-gadja, lopja el ezen szellemet. Ráadásul ez a verseny hosszú évtizedek óta egy ön-magát folyamatosan újrareflektáló, egyre rafináltabb, építõ jellegû városmarketing-stratégia része, s nem pusztán a tudomány- és mûvészettörténet belügye. Nem pusz-tán retorikai fordulat, ellenben valóban bonyolult ok-okozati összefüggések láncola-ta kellett ahhoz, hogy a modern mûvészet szelleme – mintegy az olimpia rendezésé-nek jogához, kiváltságához hasonlóan – úgymond megszerezhetõ, majd tudatosan te-lepíthetõ is legyen.

Egyrészt nyilván számolnunk kell a mindenkori centrum és periféria tényével: amodern mûvészet világszellemének lokális képviselete csak metropolisokban elkép-zelhetõ, s a tulajdonképpeni verseny egyik lényeges pontja épp ebben áll: a globálismédiatérben bizonyítani, hogy az adott város a világszínpad maga. Mikor, milyenfeltételekkel lehet alkalmas egy város az egyetemes modernség eszméjének irigyeltképviseletére, milyen gyakorlat kell mindehhez: ennek a belátásnak a tudatosulásá-ról, érdekek kérdésérõl, a reflexiójáról is szól ez a történet. (Mely történet amúgy amúzeumok metamorfózisának egyik megkerülhetetlen kontextusa: ezek az intézmé-nyek többé nem az egyetemes mûvészettörténet gyûjteményébõl vett mintát õriznekcsupán, ellenben visszaadják a kölcsönt, azaz: komolyan befolyásolják egy-egy városfejlõdési lehetõségét.)

New York esetében mindenekelõtt ott volt a direkt nagyhatalmi érdek: a CIA já-tékai az avantgárddal, a kortárs mûvészettel. Azon belátás, hogy a „mûvészeti sza-badság” olyan nyugati jellegzetesség kell hogy legyen, amely millió és millió balol-dali nyugat-európai, különösképp francia és olasz számára átélhetõvé teszi, hogy aSzovjetunió nem elsõsorban a nácikat legyõzõ, velük és értük harcoló szövetségesnagyhatalom, hanem a sztálinista rettenet világa. És a szocialista realizmus ennek atömegekben kikényszerítendõ percepcióváltásnak lett az emblémája.

A New York School, az absztrakt expresszionizmus talán soha nem lett volna aháború utáni Nyugat immanens értékének tekintett korlátozhatatlan individuálisszabadság, a történelmi determinizmustól megszabadult psziché univerzális metafo-rája, ha a CIA egy gyengéd mozdulattal nem nyúlt volna Jackson Pollock hóna alá.Pillanat mûve volt, hogy az absztrakt expresszionizmus alig ismert(szélsõ)baloldalinak tekintett szubkultúrából az Egyesült Államok mintegy »hivata-los« festészete legyen, Pollockról pedig már a színes magazinok olvasói is tudták,hogy õ a 20. század legnagyobb festõje.

Ezzel párhuzamosan számos anyagi tényezõt is meg kell említenünk: mindenek-elõtt a telekárak és a mûvészeti világ (artworld) szabadságfoka közti szoros össze-függést, minek megfelelõen: minél alacsonyabb az elsõ, annál nagyobb a második.Az én értelmezésemben, ha ez megtörtént, akkor a nyolcvanas évek végétõl Londonazért is lophatta el New Yorktól a modern mûvészet szellemét, mert az amerikaiSoHo (South of Houston /street/) a neoavantgárd galériák negyedébõl az »alternatívdesign« giccseiért rajongó felsõ középosztálybeli turisták célpontja lett. Azaz a SoHotörténete a városmarketing különös csapdájának megfelelõen alakult. Minél jobbanment a kortárs mûvészet, annál jobban kiszorult saját helyérõl, hiszen a telekárakemelkedésével a galériák is kénytelenek voltak egyre drágább mûvészekkel dolgoz-

19

2012/8

ni, rafináltabb, kozmopolita stratégiákat követni, s nyilván egyre kevesebb kockáza-tot vállalhattak. Az egykori SoHo ikonikus hõse, Gordon Matta-Clark korai halálaután hosszú évtizedekkel lett az egyetemes artworld figurája, majdnem sztár. Amireaztán kiderült, hogy New York imázsának talán nagyobb szüksége lenne a függetlenmûvészet mítoszára, mint a ténylegesen elbûvölõ pénzforgalomra, addigra késõ lett.Mára a hajdani New York artworld kérlelhetlenül a felsõ középosztály kiváltsága ma-radt. Amikor az újraépített MoMA 2004-ben 20 dolláros belépõjegyekkel nyílt meg,akkor már csak a rezignált kritikusok vitriolos cikkeit olvashatták mindazok, akikoda többé nem jutottak be. Mindez nem azt jelenti, hogy New York ne lenne tovább-ra is vonzó múzeumi célpont, ne nyújtana felemelõ látványt, de az tény, hogy a hely-ben termelt s mégis univerzális hatású újdonság, a divatnál mélyebb trendeket dik-táló mûvészet mintha lassan elkerülné. (Mindez persze részben megváltozik, ha a lá-togató kimegy a Queensbe, Brooklynba s végül a Bronxba áttelepülõ galériákba. Ahajdani reneszánsznak vége. Jeff Koonsból lett korszakos ikon: aki épp olyan cinikus,mint amilyen szellemtelen, õ maga sem más, mint a független mûvészet elárulásá-nak a paródiája: kettõs tagadás, dupla pszeudo.)

London persze nem volt olcsóbb New Yorknál, csakhogy a YBA (Young BritishArt) mozgalomnak tûnõ rafinált nemzedék divatja épp a csúcsponton volt, s ugyan akilencvenes években, Clinton korában az Egyesült Államok még változatlanul vonzókörnyezet maradt, számos szempont szólt egy európai come back mellett. Az ugyan-csak angol nyelvû város, London gazdagságán, multikulturalizmusán, nyugalmán éssznobériáján túl is vonzó volt, mert különös módon mindaz, ami New Yorkban kíno-san emlékeztetett a független artworld mítoszának összeomlására, az itt már fel semmerült. New York a pénz uralomra kerülésének a metaforája lett, London viszont egy-szerûen a pénz volt maga. Londonban a modern mûvészet helyett már kortárs mûvé-szetrõl volt szó, annak mitikus hõse pedig Damien Hirst lett: a pénz immár nemmetaironikus fétisként jelent meg, mint Warholnál, hanem a maga nyers brutális ere-jével. A város kulturális tudatmérnökei, közgazdászai fölényesen tisztában vannak amûvészeti, múzeumi iparág jelentõségével, ha valaki nyomon követi például a Tatestratégiáját, akkor pompásan láthatja ezt. Sir Nicholas Serota a Tate mûvek „elnök ve-zérigazgatója” egy globális iparág, a kortárs múzemipar nagyszerû szelleme, aki ke-véssé emlékeztet száraz és unalmas 19. századi elõdeire.

Úgy vélem, hogy a következõ állomás akár Berlin is lehet, illetve annak vagyunka szemtanúi, hogy a város mindent elkövet azért, hogy afféle vándorserlegként magá-hoz ragadja a modern mûvészet szellemét. S itt aztán nem pusztán pénzrõl van szó,hanem különösen érzékeny kérdések soráról. Berlin (fõként a másik két városhoz ké-pest) még mindig igen olcsó, azaz remek célpontja az Art-in-Residence programok-nak, amelyek manapság a galériás kultúrával egyenrangú eszközei a városok identi-táspolitikájának, illetve önreklámjának. Berlin: a birodalmi múltjától radikális távol-ságot tartó szövetségi köztársaság fõvárosa, amelynek érdekei messze nem azonosakMünchenével, Kölnével, Frankfurtéval, Hamburgéval. Az új Berlin városmarketingjé-nek alapvetõ normája a minden egyes pillanatban és minden újjáépített térben vilá-gosan érzékelhetõ radikális távolságtartás a III Birodalomtól. A kritikai emlékezet vá-rosi térben való megjelenítésének példátlanul tudatos programjáról van szó: ahogyanazt például a Museumsinsel egészének rendbehozatala, illetve a Neues Museum re-konstrukciója is mutatja. A traumatikus történelem minden nyoma ott van az épüle-ten, a múlt radikális kritikája és fájdalma elválaszthatatlan, s a múzeum architek-turális önreflexiója mintha a kortárs város alapvetõ jellemzõje lenne egyben.

Mindez annyit jelent, hogy a mai Berlin újjáépítése és kritikai történeti archeoló-giája elválaszthatatlan: a város topográfiai és szellemi centrumában a Mahnmal, il-letve az Unter den Linden maga és a Museumsinsel áll: a valóban példás gyorsaság-20

2012/8

gal és nagyvonalúsággal elköltött pénz eredményeként átírt tér. Az eredmény is lát-szik: a turisták tényleg elözönlötték a várost.

S ugyanakkor ugyanez a Berlin az amnézia városa is lett: mintha az NDK nem islétezett volna. Nem pusztán a Palast der Republik elbontásáról, tehát a SchlossHumboldt Fórumként való visszaállításának programjáról van szó: bár ez is számta-lan vitát váltott ki. Ellenben a város keleti felének szimbolikus pontjai, emlékhelyeimintha nem is léteznének az új 1989 utáni kulturális térben. Maga az egykori Fal ismintha láthatatlan lenne. A Bernauer Strassén lévõ Berlin Wall Memorialt számta-lan vita után végül 2011-ben (sic!) adták át a közönségnek, de annak léte is a háttér-be szorult a fent említett kontextusok mellett. S mintha a Wende emlékezete ab-szurd módon épp a Stasi múzeumainál ért volna véget: amelyek igazán elfelejtett he-lyek, s épp ezért végtelenül vonzóak és felkavaróak.

Két emlékhelyrõl, illetve múzeumról van szó. Az egyik a Berlin-Hohenschönhausen városrészben lévõ Gedenkstatte, amely a háború után létreho-zott szovjet börtön folytatásaként kiépített Stasi-börtön helyén áll. A másikLichtenbergben, az MfS (Ministeriums für Staatssicherheit) Zentrale üres épületei-nek egyikében, Erich Mielke volt irodáiban, illetve annak közvetlen szomszédságá-ban látható Stasi Museum. (Ha e két hely az elmúlt években valamennyire ismerttévált, azt elsõsorban a Das Leben der Anderen címû filmnek köszönheti, amelybenpár jelenetre mindkét helyszín feltûnik. Ám a mediális reprezentációnak nem sokköze van a valósághoz.)

Nem pusztán két, az eredeti helyszínen kialakított, mára leverõen rossz állapotúemlékhely-múzeumról, hanem két, berlini léptékkel is hatalmas területen lévõ, 1989után kiürített épületkomplexumról van szó, amelyek egyes, igen szerény részei las-san átestek a „muzealizálódás” folyamatán, de legnagyobb részük ma is érintetlen, sigencsak kísérteties hatást kelt. A hohenschönhauseni Gedenkstatte, tehát az egyko-ri Stasi-börtön évtizedeken át „tiltott város” volt, magas falakkal elzárt titkos terület,melytõl minden NDK állampolgár okkal félt. A börtönt a szocializmus évtizedei alattkiadott térképeken üres fehér vakfolt jelölte, a berlini városi szövetbõl egyszerûen el-tûntek az érintett utcák, a nevek: s nagyon helyesen a puszta semmi maradt a papí-ron. Hohenschönhausenben az óránként induló csoportokat idegenvezetõk kísérik,akik, mint az ottlétemkor kiderült: többnyire egykori elítéltek közül kerülnek ki, míga területet õrzõ férfiak a hajdani Stasi alkalmazottai voltak: s a két csoport közt nemépp felhõtlen a viszony. Ez a tény – vagy mítosz, akármint is legyen – elég pontosanérzékelteti ezeknek az intézményeknek a társadalmi státuszát. Sachsenhausenbenmég egy ilyen gondolatkísérlet is értelmetlen: lévén hogy a volt koncentrációs táborarchaeológiai rétegeinek feltárása, illetve prezentációja az antifasiszta múltját de-monstráló városmarketing fontos része s amúgy szakmai remeke.

Hohenschönhausen végtelen épülettengerében éppoly elveszetten bolyonganak alátogatók, mint Lichtenbergben, ahol miután megtekinthették Erich Mielke egykoriirodáját s a szomszédos folyosókon lévõ, minimális pénzrõl összebarkácsolt, szeren-csétlen kiállításokat, ugyancsak magukra maradva járhatják végig az amúgy nyílt te-rületet, ahol egymás mellett sorakoznak a hatvanas-nyolcvanas években épült hatal-mas, a szocialista realizmus, álfunkcionalizmus erõdítményei. A kémelhárítás, a kü-lönféle információgyûjtéssel, -õrzéssel, -archiválással foglalkozó intézmények, vég-telen mennyiségû iroda, kórház, az egykori dolgozók saját lakótelepe, színház, ven-déglõ mind némán, üresen a sorsára vár. Köztünk szólván nehéz eldönteni, hogy me-lyik elgondolkoztatóbb: a zárt vagy a nyílt terület elhagyatottsága, de mindkét em-lékhely, múzeum akaratlan idõutazást kínál. S azt hiszem, ez a lényeg.

Mindenekelõtt: az a gyanú, hogy a két múzeumegyüttes évi költségvetése nem ha-ladhatja meg például a Neues Museum vagy a Topographie des Terrors, tehát a volt

21

2012/8

Gestapo-székház helyén létrehozott emlékhely pár négyzetméterének restaurálásiköltségeit, önmagában véve világos üzenet. A nemzetiszocializmussal való folyama-tos (!) leszámolás az új berlini muzeológia alapvetõ mozzanata, a szocializmus (rém-ségeinek) emlékezete egyszerûen sodródik a múló idõvel. Elõbb-utóbb csak elmúlikmajd. Berlin kulturális terekben megjelenõ identitáspolitikájának hû tükre ez a ket-tõsség. A múzeumi terek kialakítása ugyanis a politikai döntéseket jeleníti meg, örö-kíti tovább, újabb és újabb nemzedékeknek adja a tudtára, hogy mint is kell érteniükaz örökségüket. A Museumsinsel félreérthetetlen hely: a Bildungsbürgertum, a németpolitikai és kulturális identitás elválaszthatatlanságának kritikai demonstrálása. Ber-lin Kulturstadt: a kulturális kozmopolitizmus hozta el a város fénykorát, s ennek aszellemnek a restaurációja az egész város. Az újjáépítés során folyamatosan visszaté-rõ vitákban a nagyság, a gigantománia, Speer és Hitler építészetének, illetve terveineka tagadása merül fel: ha a 2007-ben átadott új üvegstruktúra, azaz a Hauptbahnhof,ha a Kancellária épülete vagy épp a Schloss újjáépítése a tárgy. A kritikai reflexió min-den térben, minden pillanatban, utcasarkon ott vár: az Unter den Lindenrõl aTopographie des Terrors felé haladó gyalogos végigmegy a Friedrichstrassén, s a java-részt lebombázott út minden egyes pontján gondosan megszerkesztett táblák emlé-keztetnek arra, hogy épp itt mi volt 1933 és 1945 között. Mintha Günter DemnigStolpersteine-, botlatókõ-projektjét, avantgarde emlékezetkultúráját követné Berlin.Aki itt él, naponta szembetalálja magát a múlttal, egészen pontosan a nemzetiszocia-lizmussal. (Demnig Magyarországon is követett projektje során a nemzetiszocializ-mus áldozatainak egykori lakhelye elõtt egy 10-10 cm-es, a nevet, a születés éselhalálozás dátumát, helyét tartalmazó, fénylõ bronzkövet illesztenek a járdába, holis a járókelõ a szó szoros és átvitt értelmében: elbotlik a múltban.)

Ami az NDK-t illeti, az kívül van a kulturális terek által kanonizált múlton. S ez a kettõsség nemegyszer szürreális. Berlin – Haupstadt der DDR: ennek a

mondatnak nyoma sincs a mai Berlinben. A Museumsinseltõl pár méterre, a Spreepartján, luxuséttermek között, a turisták kedvéért mûködik a DDR-Museum: amelya nosztalgia-giccs-turizmus lenézett helye. Az Altes Museum oldalában mindeztényleg alkalmas a kulturális megvetés, a múzeum és emlékezés általi megsemmisí-tésre. Hiszen a felejtés mellett ez a fajta emlékezetkultúra a múlt eltüntetését, dis-neylandesítését szolgálja: a DDR-Museum látogatói a folyamatosan újragyártottszovjet giccsek között tobzódhatnak: usanka, tányérsapka s többféle kis trabant vár-ja õket. A szomszédos Alexanderplatz ugyan még mindig a szocializmus akaratlanemlékhelye, de a globális kapitalizmus szemiotikája: évrõl évre tünteti el az egyko-ri rendszer nyomait.

Persze semmi sem véletlen: az NDK városi térbõl való kiszorítása pontosan meg-felel a két rendszer közötti politikai viszonyrendszernek. 1989 után nem két, addigeltérõ módon létezett, tehát fragmentumként értett ország egyesült, hanem a Szövet-ségi Köztársaság mintegy kiterjesztette önmagát a volt NDK-ra, amely pár hónap alattteljes egészében nem megszûnt, de el is tûnt. (Csak az üres épületek, a hatalmas bot-latókövek maradtak.) A német egyesítés a szocializmus bukását, illetve nyomainaklehetõség szerint radikális felszámolását jelentette. A berlini múzeumi emlékezet, il-letve amnéziapolitika hasonló megoldásokat hozott Drezdában is, ahol 2002-ben azárvíz után zseniálisan rendbe hozott Albertinum falai között bolyongó látogató ne-hezen leli meg annak a szocialista országnak a nyomait, ahonnan Gerhard Richterpályafutása elindult. Richter NDK-ban töltött szakmai életének újrafelfedezése nemvéletlen indult el az amerikai Getty Foundation kereteiben: hiszen maga „a” németfestõ sem volt érdekelt abban, hogy a szocializmus alatti köztéri munkásságának em-léke elõkerüljön. Nincs annál félreérthetetlenebb, ahogy õ maga az amnézia érdeké-ben a restitutív cenzúra minden eszközét latba vetette, miközben munkásságában az22

2012/8

NS-Zeit iszonyata folyamatosan vissza-visszatér. (A Higiéniai Múzeum falain lévõ,1956-ban festett, utóbb 1962-ben, emigrálása után átmeszelt Lebensfreunde címûfreskója láthatóvá tételéhez nem járult hozzá.)

A múzeumi rekonstrukciók tehát – magától értetõdõ módon – soha nem függet-lenek a városok politikai marketingjétõl: attól a szereptõl, amelyet azok maguknakszánnak, s amelynek reprezentációját ezektõl az intézményektõl elvárják. Azonbanegy dolog az intenció, s egy másik a végeredmény. Mert az mégis letagadhatatlan,hogy a Museumsinsel a globális felsõ középosztály szent helye lett, s ez mindenféleszempontból értékes a város számára. Ahogyan az is vitathatatlan, hogy az új Berlin-imázs kulcsfontosságú intézménye a Daniel Libeskind által tervezett JüdischesMuseum, amely mára a leglátogatottabb német múzeumok egyike: számtalan iskolaibusz áll az épület elõtt, hogy új és új nemzedékek tanulják meg, mint s mit nem le-het többé soha.

S ennek a nagy és sodró erejû világvárosi történetnek az árnyékában ott van avolt NDK két horror múzeuma: elsõsorban honi látogatókra számítva.(Hohenschönhausenben naponta egyszer van angol nyelvû vezetés, ami világosanmutatja a kül- és belföldi látogatók arányát.) Ahogyan én láttam, olvastam: ezek azemlékhelyek elsõsorban azoknak fontosak, akiknek az NDK volt az otthonuk: gyû-lölt és rettegett hely, de a világuk volt. És különös, abszurd módon, ha ugyanabbana városban élnek is, ahol egykor felnõttek, nem nagyon tudnak máshova menni,mint ezekbe – a berlini múzeumipari sztenderdek szerint – minimum buherált, nyo-morúságos kis múzeumokba, ahol igazán nem érezhetik azt, hogy a Szövetségi Köz-társaság az õ szomorú életüket ugyanolyan komolyan venné, mint a nagy német tör-ténelmet. S ez éppolyan felháborító, mint amilyen szívszorító és persze immár ma-gától értetõdõ.

A modernizmus szellemének megragadásért küzdõ (olimpiát is ezért rendezõ)Berlin ismét világváros, s ezen szerepének megfelelõen semmi dolga saját közvetlenmúltjával: a szocializmus kisstílû nyomorával, mindennapi szenvedésével. Ironikusvagy sem: az univerzális politikai rendszer, az államszocializmus nyomai a mai Ber-linben a lokális történelemhez tartoznak. Miközben egy új világtörténelmi korszakkötõdik a berlini Fal leomlásához, Berlin–Haupstadt der DDR korszaka múló epizódlett, felesleges, szomorú s tán lényegtelen kitérõ: amint azt mindenki láthatja, akima Berlinbe megy.

Így válik felismerhetõvé, hogy a múltrekonstrukciók veszteseinek terei végül köl-tõiek lesznek – s elhagyatottságukban végtelenül vonzóak. Ez különösen zavarba ej-tõ, illetve elgondolkoztató két Stasi-intézmény esetében. A high tech múzeumiparglobális sztenderdjei szerint ami a modern mûvészet és kultúra univerzális kereteinkívül, amúgy a városokban történt, az helytörténet, tehát lokális jelentõségû: szinteértelmezhetetlen, láthatatlan. Az eltérõ értelmezési rácsok, léptékek között, szó sze-rint elvész egy város történelme. Ha a városoknak a globális médiatérben kell helyt-állniuk, akkor múltjukból mindössze az menthetõ át, ami ennek a virtuális világnaka szempontjából is értelmezhetõ. S mint látjuk: ami ténylegesen megtörtént, az pil-lanatok alatt eltûnhet, miközben ugyanabban a városban az emlékezetipar csúcs-technológiai intézményei mûködnek – tényleg remekül.

Kérdés, van-e átjárás a két szemlélet között.

23

2012/8

We are similar to a museum.[Our] function is to present old

masterpieces in modern frames.

RUDOLPH BING1

mikor New Yorkba látogattam, úgyéreztem, hogy nem jöhetek el, míg nemsétáltam végig a Museum Mile-on ésnem voltam a Metropolitanban. Párizs-

ban járva kihagyhatatlannak tûnt a Louvre, akár-csak Londonban a British Museum. Bilbaóba csakazért mennék el, hogy láthassam a Guggenheimot.Mert attrakció. Mert kíváncsivá tesz. Mert õ magaBilbao.

Mi a múzeum funkciója ma? Mitõl lehet vonzóés hogyan tehetõ azzá? Ezek azok a kérdések, ame-lyeket abban a korban teszünk fel, amelyben a fest-mény, egy kiállítás és talán maga a múzeum is ter-mékké vált. A kulturális misszió és a pályázatokbólösszegyûjtött pénzösszeg még nem elegendõ ahhoz,hogy fenntartsanak egy épületet, megszervezzenekegy megnyitót vagy felállítsanak egy installációt, fõ-leg meg ahhoz nem, hogy vonzóvá tegyenek egy in-tézményt. A bilbaói Guggenheim ügyes marketin-ges fogás volt, mely azt példázza, hogy egy város,egy festõ vagy akár egy épületegyüttes akkor léte-zik, ha hallanak róla. A terméket, szolgáltatást rek-lám vezeti be a piacra, jól kidolgozott hadjárat áll asiker mögött. PR-, reklám- és marketingszakembe-rek gondolják ki, tervezik meg azokat a stratégiákat,amelyekkel beégetik a márkát az emberek tudatába.Hasonló a helyzet. Hallottunk a városról, de távol-ról sem annyian, amennyien 1997 óta. Fellendült aturizmus, és egyre jobban gyarapszik azoknak aszáma is, akik a múzeum tárlatait meglátogatják.24

2012/8

A rendszerváltás elõttakkor is volt múzeum,ha nem látogatta senki.

NAGY RÉKA

A METROPOLITANTÓL BILBAÓIG

A

„Ma már a magas minõségû mûvészetet sem lehet úgy prezentálni, hogy arra ma-gától betóduljon a közönség.” – olvasható egy, a Kossuth Rádió által sugárzott inter-júból átvett gondolat az Artportal.hu 2004-es bejegyzésében, mely a múzeumot amûvészeti marketing gyakorlótereként mutatja be.2 A kérdés csak az, hogy milyenmértékben van szükség egy külön tudományág, a kulturális PR kifejlesztésére. Fel-készít-e erre a tevékenységre egy sima marketing vagy PR szak?

Ha az említett interjú egy példájára hivatkozom, miszerint a New York-i MOMA-ban négy muzeológus és negyven marketingszakember dolgozik, vagy felmérjük azamerikai, de akár az ausztrál, brit, finn egyetemek kínálatát, úgy tûnik, létezõ, sõt ke-resett szakma az úgynevezett Creative Production & Arts Management, a CulturalManagement és PR. De nem bírálni és (el)dönteni szeretnék, hanem a jelenlegi hely-zetet felmérni, valamint bemutatni és összehasonlítani egy-két sikeres megoldást,mintegy ötletforrásként prezentálni ismert múzeumok PR-fogásait, kommunikációsés marketingstratégiáit.

Modernizálódó társadalom és mûvészet

A rendszerváltást követõ idõszak több országban is a megszokottól eltérõ gazda-sági viszonyokat eredményezett, ami természetesen kihatott a kultúrszférára és egy-ben az emberek kultúrához való viszonyára. Míg eleinte csupán az állam tartottafenn a kulturális intézményeket, ezeket központilag finanszírozták, most szinte tel-jes mértékben önmaguknak kell megteremteniük az alapot a mûködéshez és fejlõ-déshez. Természetesen az állam nem fordított teljesen hátat a múzeumoknak és ha-sonló kulturális intézményrendszereknek. De nagyon fontos az, hogy kiknek és mek-kora összeget utal ki. Ahhoz, hogy például a városi fejlesztések érintsenek egy bizo-nyos múzeumot, az intézménynek el kell nyernie a döntéshozók szimpátiáját. Bizo-nyítania kell, rámutatni fennállásának szükségességére. Mindezt egy olyan korban,amikor a szórakozást az internetes felületeken való böngészés, televíziónézés, mozi-zás és egyéb hasonló elfoglaltság jelenti. Sokszor nyûgnek érzik a diákok, ha az osz-tálynak el kell látogatnia a múzeumba, ahol egyéb sincs, mint egy tanár vagy tárlat-vezetõ, aki a poros, megsárgult kacatok közt vezeti végig õket. Rifkin rámutat, hogymennyire szürreális világban élünk. A kulturális kapitalizmus kora elvezetett oda,hogy jelenleg minden tevékenységterületünket, mint a sportolást vagy szórakozást,a nagyvállalatok tudatos marketingtevékenysége határozza meg és befolyásolja.3 Eza mentalitás és attitûdváltás hatalmas feladat elé állította a múzeumok és hasonló in-tézmények vezetõségét. A látogatottság érdekében, ami már szinte kizárólagos azanyagi biztonságérzet meg- vagy újrateremtéséhez, át kellett alakítaniuk a mûködé-si mechanizmusukat. Ez eredményezte az összefogást, a mûvészeti önszervezõdésenalapuló formációk létrejöttét is. Lehetõségként tekinthettek ugyanakkor a magán-szektor mûtárgypiaci expanziójára, a mûvészet finanszírozási konstrukcióinak kibõ-vülésére, akárcsak az új képzési formák létrejöttére.4 Mindez viszont nem elegendõ,ha az új állapotot nem tudjuk kihasználni. Ahogy a múzeumok régi és új helyzetételemzõk közül többen is rámutatnak, a koncepció hiánya, a prioritások téves megje-lölése vagy kijelölésének mellõzése, egy hozzáértõ közeg kinevelése és foglalkozta-tása, mint például a kurátori-asszisztensi, a mûvészethez értõ adminisztráció, a ke-reskedelmi galériamenedzsment, kiállításrendezés, múzeumpedagógia, rendezvény-szervezés, felnõttképzés, közönségszolgálat-marketing, PR, és sorolhatnám, komolygondokat okozott és okoz sok helyen még ma is.5 Gyengeségként tünteti fel egy a ma-gyarországi szférát vizsgáló elõadásában dr. Bereczki Ibolya, a Múzeumok Minden-kinek Program egyik felelõse azt a tényt, hogy „a kiállítások tematikáját, a megvaló-sítás módját minden esetben a múzeum tudományos kutatói döntik el, ez azonban

25

2012/8

így egyirányú kommunikációt jelent a múzeum felõl a közönség vélt igényei felé”, „atudományos tevékenység népszerûsítését, a kiállításokhoz kapcsolódó ismeretekközvetítését gyakran nem megfelelõ színvonalon, szakmai gyakorlattal nem rendel-kezõ, más szakirányhoz tartozó munkatársak végzik”.6 Az intézményeknek tehát újeszközöket kell fölsorakoztatniuk ahhoz, hogy alkalmazkodhassanak és megfelelhes-senek a piac elvárásainak, a differenciált látogatói igényeknek. De mi lehet az egyiklegfontosabb eszköz, miben kellene leginkább változni?

Elismerem, hogy szükség van jó szakemberekre, de ami a legfontosabb: észre kellvennünk, hogy mindeddig kimaradt az ember a képbõl, és itt arról az emberrõl be-szélek, aki hétköznapjaink fogyasztója, aki egy jól meghatározott célcsoport tagja. Arendszerváltás elõtt akkor is volt múzeum, ha nem látogatta senki. Ma, egy profitori-entált, publicitásra alapozó kultúrában, aki nem reklámoz, vagy nincs jelen a médi-ában, az nem létezik.

Megváltozott az emberek élete, lehetõsége, perspektívája, ezt nem lehet figyel-men kívül hagyni. S bár koncentrálnak arra az intézmények közönségszervezõi,hogy bizonyos számú befogadót vagy ahogy Holden nevezi õket, résztvevõt (atten-ders) úgy szólítsanak meg, hogy elõtte felmérik a szükségletet, az elvárásokat, még-is ez még nem elegendõ.7 Szükségleteket kell kialakítani, új igényeket generálni. Azújrapozicionálás érdekében a múzeumoknak látogató- és nem mûvészorientálttá kellátalakulniuk. A mûvészeknek észre kell venniük, hogy csupán a múzeum, a galérianem segítheti, nem viheti elõre munkájukat, hogy érdemes a médiában hallatni ahangjukat, akárcsak a kultúrát vagy kulturális eseményeket felkínáló intézmények-nek, amelyek pl. a közösségi média segítsége nélkül nem boldogulnának. „A történettöbbé nem a médiumhoz való csatlakozásról, hanem a médiumon keresztül a kultú-rához való hozzáférésrõl szól.”8 Ezzel a szemléletváltással pedig együtt jár a marke-ting és PR eszköztárának használata.

Mi a múzeum ma?

A hivatalos meghatározás szerint: „A múzeum a kulturális javak tudományosanrendszerezett gyûjteményébõl álló muzeális intézmény; feladata a kulturális javakmeghatározott anyagának folyamatos gyûjtése, nyilvántartása, megõrzése, restaurá-lása, tudományos feldolgozása és kiállításokon történõ bemutatása. Magyarországontöbb mint 800 muzeális intézmény mûködik, amelyeket fenntartójuk, illetve szak-mai besorolásuk szerint csoportosíthatunk: így léteznek állami, önkormányzati, ma-gán-, alapítványi és egyházi fenntartású intézmények, feladatellátásukat tekintve pe-dig országos múzeumok, országos szakmúzeumok, megyei múzeumok, területi mú-zeumok, tematikus múzeumok, illetve közérdekû muzeális gyûjtemények és kiállí-tóhelyek. A múzeum elnevezést hivatalosan csak a mûködési engedéllyel rendelke-zõ, múzeumi besorolású intézmények használhatják.”9

De vajon csak ennyibõl állna egy múzeum tevékenysége? Az említett koncepció-váltások eredménye, hogy újra kell definiálnunk a múzeumot mint olyat. A múze-um múzeum mivolta már nem merülhet ki abban, hogy lehetõséget ad a tárlatokmegtekintésére, megszervez egy-egy kiállítást, átörökíti a kultúrát, a hagyományokat.A múzeum ma ott van a plakátokon, a televízióban, az utcán, a Facebookon és az éj-szakában. Üzleti vállalkozás, misszió? Talán mindkettõ. Egy biztos: ugyanolyan mar-ketingfogásokat alkalmaz annak érdekében, hogy az érdeklõdés fókuszába kerüljön,mint bármely, a kereskedelemben, a piacon szereplõ vállalat. A progresszív, felelõsgondolkodást hivatott szemléltetni az az átalakulás, mely a passzív, szemlélhetõ en-titásból elmozdult az aktívabb központ felé.10

26

2012/8

A múzeumnak rá kellett jönnie, hogy ma a potenciális látogatók nagy többségemás csatornákon keresztül jut el információkhoz, más csatornákat felhasználva tanul,így természetes, hogy a mûvészetet is más csatornákon keresztül fogja fogyasztani. Amúzeumok modernizációjára számos stratégiát kezdtek el alkalmazni már jó néhányéve külföldön, mely változás Magyarországon és részben itthon is érezhetõ, még hanem is annyira erõteljesen. Egy angol példát szeretnék kiemelni, majd felsorolok né-hány módszert, melyet sikeresen alkalmaz a budapesti Szépmûvészeti Múzeum.

A mûvészet médiaképessége

Hogyan vonzzuk be a potenciális látogatókat? Ez képezte a legnagyobb problémátattól a pillanattól kezdve, amikor az állam megvonta vagy csökkentette a támogatásta múzeumok irányába. A pályázatok nem fedezik a költségeket, az emberek kis szá-zaléka jár el múzeumba. Mi a megoldás?

A londoni National Gallery úgy döntött, kiviszi a mûvészetet az utcára. 2007. jú-nius 13-án arról számolt be a The Guardian, hogy a múzeum egy népszerûsítõ kam-pány keretén belül 44 életnagyságú reprodukciót állított ki London utcáin, arra biz-tatva a járókelõket, hogy néhány percig elidõzzenek egy Rubens vagy éppen egyCaravaggio elõtt.11 Minden festményt bekeretezve, leírással ellátva függesztettek ki,egy telefont helyezve mindemellé, lehetõséget nyújtva az audioismertetésre is. Né-hol múzeumi személyzet õrizte a képeket, vagy elébük állított kordon, az eredeti kör-nyezetüket idézve. Ezekre a darabokra úgy esett a választás, hogy amellett, hogy

klasszikus mûvekrõl van szó,olyan ismert alkotók munkái,akikrõl jó volna, azaz illene tud-ni, vagy esetleg a felismerés, rá-eszmélés örömével szolgálnak,így mindenképp pozitív attitû-döt váltva ki a befogadókban.Ugyanakkor a festmények mon-danivalója sem volt bonyolult,mindenki könnyen élvezhetteaz esztétikai hatást.

Két példa látható a fotókon:egyiken Van Gogh napraforgóiteszik színesebbé a fakó Sohonegyedi kávézót, mellyel annakidején egy Gauguinnel közösenbérelt lakás falát szerette volnadíszíteni a festõ – derül ki az is-mertetõbõl. A másikon egyDegas-kép teremti meg a kont-rasztot populáris és elit között,rámutatva arra, hogy igenis vanhelye a mûvészetnek a hétköz-napjainkban.

Az említett napilap blogjána legsikeresebb show-nak titu-lálják a múzeum Grand Tour-

kezdeményezését.12 Az új kontextusba helyezett kópiák ha nem is mindegyike, delegtöbbje embereket állított meg néhány pillanatra munkába menet, vásárlás közben

27

2012/8

vagy épp a reggeli kávé iszogatása alatt. Rádöbbentette arra a járókelõket, hogy tulaj-donképpen hasonló élményben lehet részük, ha ellátogatnak a múzeumba, hogymég nagyon sok olyan alkotással találkozhatnak, ha megteszik ezt a lépést, amely el-idõzésre késztet. Az érdeklõdés felkeltése ahhoz vezetett, hogy a potenciális látoga-tók elkezdtek beszélni a mûvészetrõl és magáról a múzeumról. Azt pedig már régtudjuk, hogy az egyik legjobb reklám a pletyka. S bár vannak, akik úgy gondolják,hogy a képzõmûvészet nem médiaképes, példánk mutatja, hogy a National Galleryez esetben sikeresen megalapozta pár napra a média jelenlétét is.

Kulturális értéket számos hasonló módon lehet közvetíteni, a magaskultúra nemannyira öncélú és fogyaszthatatlan, mint amilyennek a kilencvenes évek táján minõ-sítették.13 Vonzó marketingfogásként említhetõ, hogy sok helyütt az állandó kiállítá-sokra ingyenes a belépés, pénzbe sem kerül nyitni a kultúra felé. Megszerettetve amûvészetet pedig elérhetõ az, hogy idõszakos kiállításokra már befizessen és vissza-járjon a mûkedvelõ. A gyûjtemények mobilissá váltak, a múzeumok együttmûköd-nek, különbözõ kiállításokat visznek országról országra. Ez nemcsak a helyi látoga-tottságot alapozza meg, hanem mintegy ízelítõt nyújt, ideális esetben elérvén azt,hogy egy külföldi tartózkodás során a kiállításon részt vevõk majd ellátogassanak azilletõ ország, város egy-egy múzeumába.

A magyarországi, illetve budapesti helyzetet jobban ismerve kiemelnék még né-hány, a brit példához hasonló próbálkozást, összevetve ezeket. A magyar múzeumiélet akkor kezdett el felzárkózni az amerikai és nyugat-európai világéhoz, amikorlegelsõ nagyszabású és médiajelenlétet nyerõ kiállításait megszervezte, és olyan jel-legû programokat indított el, mint a Múzeumok Mindenkinek Program (2008–2013),mely az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretén belül jött létre. Célja a látogatóba-rát intézmények, „a kompetenciafejlesztõ oktatás érdekében újszerû múzeumpeda-gógiai megoldások, valamint a múzeumok és a közoktatási intézmények közöttiegyüttmûködések kialakítása”.14 A program célja nemcsak kiállításokkal nyitni a lá-togatók felé, hanem egyéb tevékenységekkel is megcélozni a nagyközönséget. Múze-umok Mindenkinek címmel kiadványsorozatot szerkesztenek, melyben múzeumpe-dagógiai programokról számolnak be, és módszertani segítséget nyújtanak a pedagó-gusoknak. Pályázatokat írnak ki, és aktívan részt vesznek a Múzeumok Fókuszbanrendezvényein, ami egy hasonló projekt, célja évente megszervezni néhány, a múze-umokat népszerûsítõ rendezvényt, mint a Múzeumok Majálisa vagy a Múzeumok Éj-szakája, mely már 2003 óta hatalmas népszerûségnek örvend.15 A fordulópontkéntemlegetett kiállítást is ebben az évben rendezték meg a Szépmûvészeti MúzeumbanMonet és barátai címmel, melyre 250 ezren látogattak el. Ezt követte 2004-ben aNemzeti Galéria szervezésében a Munkácsy a nagyvilágban, majd az Öt évszázadspanyol festészetének remekmûvei a Szépmûvészetiben, valamint a 400 év franciafestészete a Mûcsarnokban. Mindezt 2006-ban tetézte a Van Gogh-kiállítás, melyreközel negyven gyûjteménybõl szereztek példányokat a világ minden részérõl. A stra-tégia: szenzációmarketing.

A múzeum részben megkísérelte azt, amit nyugatabbra már régen gyakoroltak: amûvészetet jelenlévõvé tenni a hétköznapi életben. Az akció annyiban hasonló aNational Galleryéhoz, hogy a felvezetõ és figyelemfelkeltõ események ötletességük-ben, innovatív szándékukban, a megvalósítás minõségében megegyeznek. Azelõkampány az említett év õszén indult, amikor rejtélyes bõrcipõk jelentek meg kü-lönbözõ helyszíneken a következõ felírattal: „Már száz éve várjuk.” A feszültségetnovemberig fokozták, mikor végül is kielégítették az emberek kíváncsiságát, és el-árulták, mire utal a fentebb idézett mondat. De nem ez volt az egyedüli újdonság.Elõfutár kép érkezett, a Van Gogh által szignált Parasztház Provance-ban, mely méga kiállítás megnyitása elõtt egy hónapig ingyenesen megtekinthetõ volt a múzeum28

2012/8

elõcsarnokában. A reklámkampányuk hasonlóan színvonalasnak bizonyult. Interak-tív felületet hoztak létre a honlapon, játékra invitálták az érdeklõdõket, akikben ígymég inkább pozitív kép alakult ki a kiállításról és a múzeumról. Elõször történt megaz is, hogy nemcsak magyar nyelvterületen függesztettek ki plakátokat, hanem a kör-nyezõ országokkal határos területeken is „Van Gogh in Budapest” szlogennel. Ez ter-mészetesen gyümölcsözõ volt a múzeum számára, hiszen a kiállítás látogatóinakelég nagy része külföldrõl érkezett. A bevételt pedig gyarapították a különféle szol-gáltatások, mint pl. egyedi bögre készítése stb.

Az emberek és a média felkapta a fejét, elkezdett figyelni ezekre az intézmények-re. Köszönhetõ ez annak is, hogy az említett múzeumok személyi állománya és an-nak összetétele megváltozott, olyan emberek kerültek be a rendszerbe, akik már ru-tinosabban kezelték a kommunikációs problémákat. Új intézményi részlegek alakul-tak ki, pl. a Beszerzési, Jogi és Kommunikációs Osztály a Szépmûvészeti Múzeum-ban. Nagy elõrelépést jelentett e részterületen foglalkoztatottak szükségességénekfelismerése minden intézmény számára. Az eredmény: hozzáértõ marketing és PR-tevékenység, mint pl. arculatépítés, imázsfüzetek, kiadványok, honlapok szerkeszté-se, mely által folyamatossá válhat az információszolgáltatás, ugyanakkor nem hagy-hatjuk figyelmen kívül a modern kommunikációs eszközök és technológiák haszná-latát sem. Bár még korántsem értük el múzeumainkban a MOMA-ban foglalkoztatottszakemberek számát, hiszen tíznél kevesebben töltik be ezt a feladatot a Szépmûvé-szeti Múzeumban például, mégis jó úton haladunk. Az önkéntes programok pedigújabb jó ötlet a civil szférából segítség és ismertség biztosítására.

De nem csupán a múzeumok mint szervezetek vesznek részt a népszerûsítésben.A mûvészek, és mûkedvelõk a galériamenedzserek, PR-szakemberek segítségével fel-ismerték a médiában rejlõ lehetõséget. Így televíziós mûsorok indultak, interjúk ké-szültek egy-egy alkotóról és mûveirõl. Ilyen jelleggel indult a Viva Tv Kép a Képbenvagy a Music Television Pixel címû mûsora, amelyek lényege 35-40 mûvész és mun-kájának bemutatása. A propagáló szavazós játék vagy a verseny, melyet komoly zsû-ri értékel ki, érdemi része pedig az, hogy felkarolnak egy alkotót, munkát biztosítvaneki (arculati elemek, díszlet, honlap stb. tervezése). Ennek pozitívumait emeli kiErdõs, Illés, Málnay, Nemes és Perenyei egy beszélgetés során, mely a Lettre 77-ik(2010) számának hasábjain jelent meg.16 Az alkotóknak esélyt nyújtanak ezek az adá-sok, nekik pedig képesnek kell lenniük saját mûvészetük piacképesként való feltün-tetésére, akárcsak a múzeumoknak gyûjteményeik „piacosítására”. A rövid, tömörinterjúk nem csupán a televízióban láthatók, hanem az interneten is, hiszen már em-lítettem, hogy figyelembe kell venni az újabb generáció médiafogyasztási szokásait.Ezen a felületen azért érdemesebb jelen lenni, mert interaktívvá tehetõ a kommuni-káció, nemcsak tartalmat adunk át, hanem participációt is várhatunk. Erre példa azadások letöltésének, visszajátszásának lehetõsége mellett a különbözõ játékok beve-zetése, a szavazások. Amint Málnay Levente rámutat, a nézettség egyszerû szavazás-sal felmérhetõ. Bizonyos munkák értékelésére került sor egy alkalommal, amikorHídvégi Áron munkája nyolcezer szavazattal nyert. Mindez azt jelenti, hogy ennyi-en látogatták a honlapot, nézték meg az illetõ mûsort, reagáltak a felhívásra. Ha en-nek csupán egy része lesz mûkedvelõ és jár el kiállításokra, már az is nyert ügy. Abemutatott PR-tevékenységek fõ célja (amit egyébként egyre inkább elérni látszik)az, hogy divat legyen múzeumba járni.

A médiaképesség persze nem egyenlõ a kvalitással. De sok esetben a médiajelen-lét határozza meg, hogy kit vagy mit tekintünk értékesnek. Egyet kell értenemMálnay Leventével, amikor azt állítja, hogy: „Ha annyira egyszerû lenne, hogy a te-hetség átviláglana mindenkin, és csak a legtehetségesebbek értékesítenének, akkoregyfelõl egy nagyon más világban élnénk, Van Gogh nem halt volna meg szegényen,

29

2012/8

és nem lenne szükség arra az egyébként nagyon fontos, komoly pénzbe, idõbe ésenergiába kerülõ munkára, amit a galériák invesztálnak egy-egy mûvészbe.”17 Vissza-térve a mottóhoz, amivel indítottam a gondolatmenetem: a kulturális PR mint szak-ma, de egyszerûen bármilyen marketinges feladatkör egy múzeumhoz hasonlítható.Feladata és egyben missziója a régit új keretek közt megõrizni.

JEGYZETEK1. Hasonlóak vagyunk egy múzeumhoz./ A feladatunk régi mestermûveket/ új keretekben felmutatni. (A szer-zõ fordítása)2. http://artportal.hu/aktualis/hirek/a_muzeum_a_muveszeti_marketing_gyakorlotere (2012. 06. 10.)3. Palatitz András idézi Rifkint. In: Minõségi hozzáférés. Fordulat. 2010/8. 143.4. Szoboszlai János: Folyt. köv. Lettre 77. sz. 2010.5. Uo.6. Lásd http://www.esza.hu/hir/tamop-3-2-8-b-2009-februar-11-i-tajekoztatonap-pre1537 (2012.06.19.)7. John Holden: Publicly-funded culture and the creative industries. Demos 2007/June.8. Palatitz idézi Rifkint, i.m. 144.9. Lásd bõvebben http://www.kormany.hu/hu/emberi-eroforrasok-miniszteriuma/kulturaert-felelos-allamtitkarsag/hirek/muzeum (2012. 06. 12.)10. Ébli Gábor: A köz- és a magámúzeumok és a privát intézmények a kortársmûvészet nemzetközi kanonizá-lásában. Lettre 2010. 77. sz.11. Lásd http://www.guardian.co.uk/uk/2007/jun/13/artnews.art (2012. 06. 13.)12. Lásd http://www.guardian.co.uk/artanddesign/artblog/2007/jun/13/thenationalgallerysgrandto (2012. 06.09.)13. Erdõs Ibolya – Illés Roland – Málnay B. Levente – Nemes Csaba – Perenyei Mónika: Direkt és indirekt kom-munikáció a kortárs magyar képzõmûvészeti színtéren. Lettre 2012. 77. sz14. Lásd http://www.muzeumokmindenkinek.hu/ (2012. 06. 10.)15. Lásd http://www.nefmi.gov.hu/kultura/muzeumok-fokuszban/muzeumok-fokuszban (2012. 06. 05.)16. Lásd 11. lábjegyzet.17. Erdõs Ibolya – Illés Roland – Málnay B. Levente – Nemes Csaba – Perenyei Mónika: i. m.

30

2012/8

olyó év júniusában, a helyhatósági vá-lasztások által elõmelegített közéletben,a levegõben lógó országos területi átszer-vezés fenyegetése alatt éles viták zajlot-

tak le a városok és régiók szétválásáról, életképes-ségérõl, vonzásképességérõl. Miközben mindenszem a gazdasági mutatókra figyel, háttérbe szorula településmárkázás másik nagy irányvonala, aszociális márka, és mintha teljesen elfeledné min-den szereplõ a kulturális márkázást.

Látszólag, ugyanis a háttérben tevékenykedve,több erdélyi település már felismerte és alaposankihasználta a kulturális PR és márkázás adta lehe-tõségeket. Miközben egyesek a hagyományaik,örökségük vagy éppen rendezvényeik által erõsí-tik saját pozíciójukat, mások leálltak, hanyatlás-nak indultak, gyakorlatilag leszorulnak Erdélykulturális térképérõl.1 A lemaradásnak számos okavan, a fejlõdésnek azonban egy útja: az önkor-mányzat, megyei tanács, kulturális intézmények amagán- és közszférából, gazdasági szereplõk, civilszervezetek, esetenként a politikai erõk összefog-nak, és több-kevesebb egyetértéssel, szakértõk be-vonásával megpróbálnak irányt szabni és elindul-ni a márkázás ismeretlen és göröngyös útján.

Felkiáltásos helyfoglalás

Ismerõs filmjelenet a vadnyugat benépesítése:felsorakoznak a családok egy-egy megrakott sze-kérrel, majd rajtjelre indulnak területet foglalni.Egy megfelelõ, gazdátlan, megmunkálásra alkal-mas területre érve a család elfoglal egy leszúrt cö-löpöt, jelölve, hogy a környezõ terület a sajátja, õ 2012/8

...szabad a pálya a kitalált, de erõsen felépített jelzõk és értékek kitalálására, lefoglalására és felépítésére.

KÁDÁR MAGOR

KULTURÁLIS MÁRKÁZÁSGondolatok az erdélyi települések, különösképpen Marosvásárhely márkázásáról

F

fogja megmunkálni, kiépíteni és gondozni.2 Felkiáltással jelzi a többi, hozzá közele-dõ térfoglalónak, hogy ez a sajátja, késõbb pedig, amikor minden terület már el vanfoglalva, minden erejével arra törekszik, hogy a sajátját védelmezze. Hasonlóképpenzajlik ez a városmárkázás esetében is. Több régió vagy település bírhat azonos érté-kekkel, amelyeket az elsõ szakaszban az összekapcsolás, közös megjelenítés helyettegymás konkurens márkaértékeinek tekintenek. Aki hamarabb kiáltja ki sajátjának,vagyis úgy promoválja magát mint az illetõ érték tulajdonosa, megelõzi a többieket,ezáltal kiszorítva õket. Minthogy hamarabb foglalta le, a köztudatba úgy fog belépnimint a településhez kapcsolt érték (az adott tényezõ márkaértékké lép elõ), a többi-eket pedig kiszorítja belõle.

Alakulóban levõ területen a márkázás – így a kulturális márkázás is – a települé-sek esetében hasonlóképpen zajlik. Válaszolva a kérdésre, miért szorul le Marosvá-sárhely az erdélyi, tágabb értelemben pedig a romániai vagy kelet-európai kulturálistérképrõl, gyorsan áttekintjük az értékállítás és márkázás folyamatát, a pozicioná-lást, majd végül a lehetséges továbblépési irányokat.

Értékbõl márka

A márkázás gyakorlata öt elemet foglal magába: pozicionálás, történetmesélés, di-zájn, ár és az ügyfelekkel való kapcsolattartás.3 A sorrend sem véletlen, az önmegfo-galmazást követik a megjelenítés elemei, melyek igazán lényegesek a városmárkázásesetében is.

A pozicionáláshoz elsõsorban értékeket kell megfogalmazni, amelyek a városraegyértelmûen jellemzõek, és szívesen társítaná magát ezekhez a szimbólumokhoz.Szimbólummá léphet elõ gyakorlatilag bármilyen jellemzõ, így sok erdélyi település-nek már eleve adva van néhány sajátossága. Szimbólumokká válhatnak:

– állandó jelzõk, pl. kincses város;– hagyományok, pl. fafaragás vagy fazekasközpont;– természeti erõforrások, pl. a Medve-tó városa, gyógyfürdõk, borvizek térsége;– épített örökség, pl. Fekete-templom, Sas-palota, Szabadság-szobor;– hírességek, pl. Arany János szülõvárosa, Tamási Áron faluja, a Bolyaiak városa;– intézmények, pl. színházak, magyar opera, orvosi egyetem;– történelmi események, pl. csaták színtere, mint Fehéregyháza, Madéfalva;– spirituális élet helyei, pl. a csíksomlyói búcsú, püspökségek székhelye. Az asszociáció kétirányú folyamat, egyrészt kimondva ezt az értéket egyértelmûen

a településre kell gondolni (pl. a pünkösdi zarándoklat helye), másrészt a településrevagy régióra gondolva ez kell legyen az elsõ asszociációk (top of the mind) egyike (pl.Parajd – sóbánya, Korond – fazekasság). Ez részben köszönhetõ a spontán arculat- ésmárkaépítésnek, de sok esetben nem elég, tudatos márkaépítésre van szükség.

Egyes településeknek a földrajzi vagy történeti adottságai eleve sok lehetõségetteremtenek, szinte dúskálnak a felhasználható szimbólumokban és értékekben.Ilyen például Kolozsvár, amelyet a jelenlegi geopolitikai helyzete szinte belekény-szerít a régióközpont, másodlagos fõváros szerepébe. A márkázási folyamat elsõ kétéve szinte teljes mértékben az értékek felleltározásáról szólt, amelyeket viszont a je-lenlegi társadalmi sajátosságok, például a vegyes etnikumú és eredetû csoportokszemszögébõl is sorra meg kellett vizsgálnunk. A római korból ismert település,majd szabad királyi város, amely az erdélyi forgatagos történelem minden szakaszátlátványosan megélte. Ideológiák, alkotások, mesterségek és intézmények jöttek létre,amelyek jelenlegi helyzetét is meghatározzák. Egy érett közösségben a multikul-turális valóság értéknek számít, ám Kolozsváron ez a környezet adja a márkázás ne-hézségeit is. Ezért Kolozsvár esetében úgy gondoltuk, ez képezheti a márkatengelyt,432

2012/8

mivel kihagyni, megfeledkezni róla nem lehet, annyira pregnánsan jelen van min-den történeti és jelenlegi vonatkozásában is. Ugyanakkor összhangban van az Euró-pai Unió alapelveivel is,5 ami további lehetõségeket, kitekintést jelent a város számá-ra. Mivel sok más, egyértelmû érték is megfogalmazható, Kolozsvár jó néhány egye-di szimbólummal is rendelkezik, a márkastratégia négy márkapillért különít el: gaz-daság, kultúra, oktatás, sport. Ezáltal pozícionálja magát, mindegyik pillérnél értéketmutatva fel, történetekbe foglalva, programokkal összekötve az egyes elemeket.

Amennyiben nincsenek egyértelmû szimbólumok, amelyek a márka lényegét,márkaesszenciáját képezhetnék, megszûnik az örökség felvállalásának terhe, és sza-bad a pálya a kitalált, de erõsen felépített jelzõk és értékek kitalálására, lefoglalásá-ra és felépítésére. Példa erre Sepsiszentgyörgy, melynek helyi értékei jól ismertek atelepülésen és régión belül élõk számára. A felhasználható szimbólum a város név-adó szentje, de mára már az elsõ asszociáció a várossal kapcsolatosan az erdélyi la-kosok számára a Szent György Napok. Olyan rendezvénysorozatról van szó, amelyfelhívja a figyelmet a városra, melynek kapcsán felmutathatók azok az értékek is,amelyek esetleg nem láthatók távolabbról, és kiemeli a várost a lehetséges turiszti-kai célpontok tömegébõl. A fesztiválnak köszönhetõen a város fogadókészsége és-kapacitása megnövekszik, rugalmasabbá válik, így teret nyújthat más rendezvé-nyeknek is (példa erre a terméknévrõl lassan márkára váltó Reflex színházfesztivál),ugyanakkor felhelyezi magát a fogyasztók mentális térképére, és megfelelõ helyetbiztosít magának az erdélyi városok, kulturális célpontok között.

Hasonló taktikát alkalmazott Szeben is, amely szász történetisége miatt jól meg-határozottan és viszonylag egyedül volt a mentális térképeken, de mindezt megerõ-sítette egy szervezett, erõteljes programsorozattal, elnyerve a 2007-es Európa Kultu-rális Fõvárosa címet Luxembourggal közösen. A cím fejlesztési támogatást, intézmé-nyi és infrastrukturális építkezési lehetõséget, mediatizálást vont maga után, meg-szilárdítva pozícióját az országon belül, ugyanakkor nemzetközi ismertséget biztosí-tott számára. Az év lejártával az újrapozicionált város megtartott egyes rendezvénye-ket, kialakított folyamatos tevékenységeket, így biztosítva a maga számára a folyama-tos vendégfluxust, ugyanakkor kihasználva ismertségét erõteljes kulturális, kisebbmértékben gazdasági fejlesztésekbe kezdhetett.

Konkurenciatérkép

A városmárkázás folyamata során a meglévõ értékeket tehát fel kell tárni, eseten-ként meg kell alkotni. Ezután lehet rangsorolni azokat, majd márkapillérekbe lehetépíteni, megtervezve, hogyan fog mindez hozzájárulni a város pozicionálásához, le-gyen szó gazdasági vagy szociális profilról. Az építés a klasszikus lépéssort követi:6

1. premisszák;2. erõsségek, adottságok;3. gyenge pontok, hiányosságok;4. fejlesztési gócpontok, potenciál;5. konkurencia és versenyképesség;6. hosszú távú célok, brandcélok.A helyzetfelmérés gyakran megáll az adottságok és hiányosságok felmérésénél,

de ez még nem elég a márkaépítéshez. Össze kell vetni az értékeket (gyakran a prob-lémákat is) a környezõ települések és régiók adottságaival, nemzetközi nyitáskor pe-dig más országok településeit és régióit is sorra kell venni. Egyedi érték esetén meglehet nézni, hányan rendelkeznek hasonló adottságokkal (pl. borvidék, gazdaságiközpont, kézmûvesség vagy hagyományõrzõ régió), általános értékek esetén pedigminden hasonló adottságú települést elemezni kell (pl. oktatási vagy orvosi köz-

33

2012/8

pont). Az általános adottságok és értékek esetében a felkiáltásos helyfoglalás van ér-vényben: ki tudja elérni azt hamarabb és intenzívebben, hogy hozzá társítsanak egy-egy értéket. Egy már elfoglalt területet még be lehet építeni ugyan egy márkapillér-be, esetenként erõteljesebben, integrált kommunikációval el lehet rabolni más tele-pülésektõl, de mindez szervezettebb építkezést és nagyobb erõforrás-felhasználástigényel.

Az értékfoglalás és értékrablás versenyében elég kiszolgáltatott helyzetben vanMarosvásárhely, ahol a közintézmények és a magánszféra intézményi közremûködé-se egyetlen számottevõ formát sem öltött. A helyiek ismerik és méltán büszkék vá-rosukra, azonban a legtöbb értékfelmérés feltételes, vagy a múltra vonatkozik: mibenvolt elsõ a város, mi volt jellemzõ rá, mitõl lenne egyedi, sajátos, értékes. A szimbó-lumok (márkaesszenciák) léteznek ugyan, de nem élnek. Léteznek, de nincsenek ki-használva, megtekinthetõk, de nincsenek programba integrálva, nem élhetnek velea lakosok vagy az odalátogatók. Kiemelkedõ volt mint orvosi központ és orvosi egye-tem, sõt a sürgõsségi állomás bölcsõje is volt, de mára már elsõként Kolozsvárt em-lítik; jeles volt színháza és filharmóniája, mindehhez zene-, színész- és báboktatás istársult, amelyet ha a közelmúlt változásai nem emelnek vissza helyére, megelõzikmás városok társulatai és alternatív kínálatai (Kolozsvár, Szeben, Sepsiszentgyörgy);kiemelkedõ sportteljesítményei és egykori sportlétesítményei legendásak voltak, má-ra a legkevesebb sportlehetõséget biztosító megyeszékhelyek egyike; a sort folytatnilehetne. A fesztiválok sorában induló AlterNative-ra ráépült Szeben és a kolozsváriTIFF (ez utóbbi brand akkorára nõtte ki magát, hogy nemzetközi viszonylatban ispozicionálja a várost), jelenleg a Félsziget hozza a legnagyobb ismertséget ilyen té-ren. Ezeken túlmenõen viszont sok civil, alternatív kezdeményezés morális vagyanyagi támogatás hiányában nem fejlõdött ki.

A helyiek gondolatvilágában Marosvásárhely központként, gyakran fõvároskéntjelenik meg. A magyar lakosok felfogásában, Orbán Balázst követve, a Székelyföldfõvárosa, míg mások szerint a Mezõség központja. Egykori szerepét elvitatni nem le-het, ám a szerephez tartozó legitimitás és infrastruktúra nem áll rendelkezésére, egy-re több márkaértéket elrabolnak a várostól, míg teljes szerepkonfliktus alakul ki aképzelt és valós helyzet megélése miatt.

A márkázás, bár nem lehetetlen, nehéz feladat elé állítja a tervezõket. Stabil po-zíciót kellene megjelölni, olyat, amelyet a város jelenlegi adottságaival felvállalhat,majd visszaszerezheti egyes értékeit. Annál is inkább, mert a párhuzamos építkezéscsak Erdélyen belül látványos, nemzetközi vonzáshoz összefogás szükséges (példaerre a repterek összekapcsolása, közös orvosi központok kiépítése). Egyre több régióvállalja ezt, a leglátványosabb Kelet-Európában Szlovénia esete, a horvátországi ten-gerparti turizmus vagy a soros EU-elnökség idejére idõzített magyarországi kam-pány, amely a fürdõkre és gyógyturizmusra épített. Marosvásárhely olyan egyediszimbólumokkal léphet be a kulturális körforgásba, amelyek márkázzák a várost,mint például a Bolyaiak hagyatéka vagy a magyar nyelvemlékek egyike, a Vásárhe-lyi Sorok. Míg az utóbbi egyelõre a magyar nemzeti értékekhez kötött, az elõbbivelkönnyûszerrel kiléphetne nemzetközi porondra. Oktatási, verseny-vetélkedõ, konfe-rencia- vagy kulturális turizmust alapozhatna meg, amely mint gazdasági ágazat ki-hatással lehet más ágazatokra is. Ha pedig megvan az egyedi pozíció, épülhetnek akövetkezõ pillérek, legyen szó oktatásról, orvosi ellátásról, kulturális termékekrõlvagy szórakozásról-sportról (lásd a Víkend-telepet és a fesztiválokat), bevonva a szé-lesebb, megyei és regionális környezetet, hogy a település és térsége ne csak turisz-tikai tranzitövezet legyen. Az idõ múltával pedig egy sikeres kulturális márkázás ál-tal gerjesztett gazdasági fejlõdés esettanulmánya lehetne, amelyre számos példa

34

2012/8

akad az országhatárokon kívül. A bátor, távlati cél pedig az lehetne, hogy Marosvá-sárhely önmaga legyen ismert és elismert kulturális márka.

A nemzet márkázása

A település- és régiómárkázás identitásalkotó tényezõ. Kedvezõbb egy ismert,vállalható régióval azonosulni, mint egy egész országgal, ez pedig megtöri az egy-értelmû etnikai identitást és énkifejezést. Bár naivság lenne feltételezni, hogy amélyen gyökerezõ etnikai vagy más természetû konfliktusokat a sikeres márkázásfogja feloldani, tény, hogy sok régióban hozzájárult a jobb összhanghoz a közös ér-tékek vállalása. Kifelé képviselve megváltozik a cél és az ellenségkép, egyes térsé-gek polgárai pedig inkább a megjelölt márkaértékekkel azonosulnak, egységesentudnak megjelenni a külföldi érdeklõdõk és idelátogatók elõtt, legyen szó turisták-ról, befektetõkrõl, intézményekrõl vagy vendégrendezvényekrõl (a sportrendezvé-nyek például nem is rejtik el a közösségépítõ szándékukat, és tudatában vannakmárkapotenciáljuknak).

Elképzelhetõ nemcsak a települések vagy régiók márkázása, hanem az ott élõk ál-tal vállalt értékek, szimbólumok olyan mértékû vállalása és megjelenítése, amelyvisszahat az etnikai csoportra vagy a nemzetre. Akárcsak a pozicionálásnál ismerte-tett asszociációk esetében, minden csoporthoz szimbólumok rendelhetõk, ugyanak-kor egy-egy szimbólum kifejez, utal egy csoportra (például a hungarikumok). A ré-giómárkázás erre is alkalmas, és a spontán kialakult Erdély és Drakula-asszociációmellett vagy helyett más szimbólumokat is ki lehetne építeni a közösség vagy a nem-zet márkázása érdekében.7 Itt is, akárcsak Kolozsvár esetében, a multikulturalizmusadja ennek az élményét, és teremti meg nehézségeit is. Talán ezért nincs még egysé-ges város-, Székelyföld- vagy Erdély-márkánk.

JEGYZETEK1. Lásd Marosvásárhely, az új fõváros, http://manna.ro/kozter/marosvasarhely-az-uj-fovaros-2012-07-02.html,(2012. július 10.)2. Angolul a cölöp stake, innen ered a stratégiai tervezésben használatos, célcsoportokra vagy lényegcsopor-tokra vonatkozó stakeholder kifejezés is.3. Matthew Healey: Mi az a branding? Scolar Design Kiadó, Bp., 2009. 8–9.4. Kolozsvár márkastratégiája (Strategia de Branding Cluj-Napoca), 2011.5. Az Európai Unió elsõ szlogenje az All different, all equal (Különbözõek, de egyenlõk) helyét 2000-ben át-vette a latin In varietate concordia mottó, Unity in Diversity. A mottó elõfordulása és értelmezése azonban ataoizmusban sokkal korábbi: egység egyformaság nélkül, és különbözõség széthúzás nélkül (unity withoutuniformity and diversity without fragmentation).6. Lásd még Olins és Keller munkáit.7. A nemzet márkázásáról lásd Wally Olins: A márkák. A márkák világa, a világ márkái. Jószöveg Mûhely Ki-adó, Bp., 2004. 164–189.

35

2012/8

Még kolozsvári kultúrafaló diák voltam, amikorhirtelen egy addig ismeretlen színfolt jelent meg akulturális palettán. Habár hallottam már hasonlókülföldi példákról, az egyszerre karnyújtásnyi kö-zelségben megtestesült miliõrõl meglepetten, kí-váncsian és lelkesen vettem tudomást. Az újon-nan megalakuló kulturális központ azon túl, hogykultúrafogyasztó igényeimnek kedvezett, a jelen-ség árnyaltabb megértése iránt is felkeltette érdek-lõdésemet, tartalmi és mûködési szempontbólegyaránt.

A szóban forgó jelenség önmagában paradox.Röviden megfogalmazva: arról van szó, hogy a világszámos pontján az elhagyott indusztriális tereketkulturális központokká alakítják. A lerobbant kül-városi gyárakba beköltöznek a kreatívok, a poros,rozsdás épületek pezsgõ közösségi terekké és a kor-társ mûvészet melegágyaivá válnak. Lehet szó aProekt Fabrikáról1 Moszkvában, a Rote Fabrikról2

Zürichben, Fabryka Trzcinyrõl3 Varsóban, a régi do-hánygyárról (The Old Tobacco Factory of Lavapiés4)Madridban, a 798 Art Zone-ról5 Beijingben, a közösnevezõ mindegyikük esetében ugyanaz: indusztriá-lis térben kulturális tevékenység.

A Romániában elsõ és igen figyelemre méltókezdeményezés tehát éppen kolozsvári: az Ecset-gyár. A gyakran látogatott kulturális központ miér-tek és hogyanok kérdéssorozatát indította el ben-nem. A 2009-ben útjára indított projekt általánoskaraktere beleillik a fentebb említett példák sorá-ba, éppen ezért deduktívan Ecsetgyár-jelenségnekneveztem el minden arra vonatkozó kezdeménye-zést, kísérletet, amikor gyárépületet kulturális tér-ré kívánnak alakítani.36

2012/8

...az elõállított árubanaz alkotó ember vanbenne.

SIPOS NOÉMI

AZ ECSETGYÁR-JELENSÉGavagy vonzó szinergiamûvészet, indusztriális tér és kulturális menedzsment között

Az átörökített kulturális központok az indusztriális környezetbõl adódóan általá-ban külvárosokban helyezkednek el. Távol a kulturális intézmények, rendezvényekáltal telített belvárostól, a magaskultúra színfoltjai jelennek meg a periférián. A leg-több esetben kortárs mûvészet szerepel a kínálati oldalon. Komplex mûvészeti köz-pontokról beszélhetünk, hisz minden mûvészeti ág képviselteti magát, színházi éstáncelõadások, kiállítások, koncertek, filmvetítések egyaránt szerepelnek a kulturá-lis programkínálatban. A közönség workshopok, mûhelyek keretében aktívan isrészt vehet az alkotófolyamatban, következésképp a központok jelentõs szerepet ját-szanak az egyszerû kultúrakedvelõ embernek a kortárs mûvészethez való közelebbkerülésében. Empirikusan megfogalmazva, röviden ezek az Ecsetgyár-jelenség szeg-menseinek legáltalánosabb és legszembetûnõbb jellemzõi.

Annak ellenére, hogy a jelenség eredetére vonatkozó magyarázatok után csupána sötétben tapogatózhatunk, nyitott szemmel is látható, hogy mûködõképesek ezeka kulturális intézmények. A színfalak, pontosabban gyárfalak mögött létezik egynem mûvészeti tevékenység, amely összhangba hozza az alkotást a közönséggel, akínálatot a kereslettel, ha éppen marketingfogalmakkal akarunk operálni. Egy szak-szerû menedzsmentgyakorlat, mely koordinálja a tagokat, programot és közönségetszervez, valamint a finanszírozásról is gondoskodik. Jelen tanulmányban a kolozs-vári Ecsetgyárhoz kapcsolódó menedzsmenttevékenység, a kulturális központ mû-ködésének általános aspektusait kívánom független szemszögbõl áttekinteni. Aproblémát kvalitatív módon, minõségileg közelítem meg, amelyhez a Szakáts István-nal és Mihai Poppal készített interjúk szolgáltak elsõdleges információforrásként. Azegykori fizikai ipari térben otthont kapó szimbolikus kultúripar azért sem elemezhe-tõ kvantitatív módon, mivel az elõállított áruban, produktumban egy nagyon szub-jektív tényezõ, az alkotó ember van benne. A mûvész, akit Szakáts István „pezsgõpi-rulaként” metaforizál, hisz beledobja magát egy pohárba, tartós társadalmi folyama-tokat azonban optimizálni képtelen alkata, életciklusa stb. szempontjából. Csupán„katalizálja az optimizálást”, de magát a társadalmi folyamatot egy másfajta tevé-kenységnek kell véghezvinnie.6

A kulturális szervezeti menedzsmenttevékenység elemzéséhez jól alkalmazhatóa Threefold Balanced Scorecard módszertana.7 Tulajdonképpen egy mátrixról vanszó, mely az aktuálisan vizsgált szervezeti menedzsmentre adaptálható. A mátrixmindegyik mezõje a menedzsment szempontjából egy elkülönített, de nem függetlenterület. Egyenként ezeket megvizsgálva kerekedik ki az a menedzsment teljesítmény,mely az adott kulturális szervezetet jellemzi.8 A mátrix függõleges dimenzióját, aszervezeti Misszión kívül, a fõ tevékenységi és így a teljesítményértékelési dimenzi-ók (performance dimensions) alkotják: Szervezet és ügyfelei, Külsõ-belsõ folyamatok,Financiális kérdések és Fejlesztés. A vízszintes dimenziót a hármas értékközvetítésifolyamat által kiszolgált csoportok képezik, vagyis a Közönség, a Közösség és a Szak-ma. A szóban forgó menedzsment tevékenységének elemzése szerkezetileg tehát emátrix mezõit követi a továbbiakban.

Küldetés

Az Ecsetgyár szándéknyilatkozata a következõ meghatározást tartalmazza,mely egyben a szervezeti misszió: „Az Ecsetgyár egy független kulturális központ,a kortárs mûvészetek alkotását és terjesztését szolgáló tér. A projektet egy kolozs-vári mûvészekbõl, kurátorokból és kulturális menedzserekbõl álló csapat hoztalétre 2009-ben azzal a meggyõzõdéssel, hogy a mûvészetnek valós kihatása van aközösségre.”9 Dõlt betûkkel kiemeltem azokat a kulcsfogalmakat, amelyek magya-rázatot igényelnek.

37

2012/8

Feltevõdhet a kérdés, hogy miért és kitõl független ez a kulturális központ. Egy-részt anyagi függetlenségrõl beszélhetünk, hisz nincs egy olyan szervezet, mely a mû-ködési költségeket teljes egészében finanszírozná, amelytõl ezáltal a kulturális intéz-mény függõvé válhatna, azaz elvárásaihoz igazodnia kellene. Nem függ tehát sem ön-kormányzattól, sem kulturális minisztériumtól, sem gazdasági érdektõl. Másrészt füg-getlen, mert a negyvennél is több jelen lévõ kulturális „operator” nagyon változatosmûvészi és kulturális szférákat képviselve lakja be egyenrangúan a teret, mindegyika maga fenntartásáról gondoskodva. Az Ecsetgyár etnikumtól is független, ugyan-olyan lehetõséggel kapnak teret benne román, magyar és külföldi produkciók. Eseté-ben a közös nevezõ tehát nem a nyelv, hanem a kortárs kulturális produktum.

Az Ecsetgyár kortárs mûvészeti kínálata az alapértelmezett mûvészi produkció-nál sokrétûbb. A misszióban megfogalmazott kortárs mûvészeti tér mellett magábanfoglal egy hangsúlyos interdiszciplináris jelleget.

Kérdés lehet továbbá, hogy az elsõdlegesen bevonzott kultúrakedvelõ közönsé-gen túlmenõen ki az a tágabban értelmezett „comunitate”, amelyre a mûvészet „va-lós hatást gyakorolhat”. Az utóbbi mondat relevanciája bizonyos célcsoport esetébennagyobb, más célcsoportban kisebb, ugyanis ez a közösség koncentrikus körökbõl te-võdik össze. Általánosságban véve úgy fogalmazhatunk, hogy az Ecsetgyár mint kul-turális központ az elsõdleges mûvészi produkción túl a várost megszólítva próbáljaa város társadalmi folyamatait optimizálni.10

Egy kulturális központról beszélünk tehát, mely egy 2500 négyzetméteres in-dusztriális épületben mûködik Kolozsvár külvárosában, a Mãrãºti negyedben. AzEcsetgyár alapítóiban tudatosan is megfogalmazódott a „mûvészet a gyárban” trend-hez igazítás, de a valós koncepció valahol az idealizmus és a pénzügyi fenntartható-ság pragmatikus diskurzusa közötti félúton helyezkedik el. Szakáts a következõkép-pen nyilatkozik: „Ismertük már akkor is a nagy európai példákat, és már rég fentüka fogunkat ilyesmire.” De hozzáteszi, hogy míg az itt alkotók egy része társadalmiküldetést, másik része csupán olcsó mûtermet lát a központban.

Érintett csoportok és értékközvetítés

Elsõdleges célcsoport és fogyasztói értékközvetítés

Az Ecsetgyár elsõdleges célcsoportja az a közönség, mely gyakran látogatja a köz-pontot, rendszeresen követi a programot, esetleg részt is vesz különbözõ mûhelyte-vékenységekben. Kétségkívül a magaskultúrát kedvelõk kolozsvári csoportjának egyszubkultúrájáról beszélhetünk, azokról, akik érdeklõdnek a kortárs mûvészetekiránt, fogékonyak az új formákra, kifejezési módokra, és hajlandók akár aktívan résztvenni az alkotási folyamatban. Ez a szûk kultúrakedvelõ csoport önmagában nagyondivergens, a negyvennél is több jelen lévõ kulturális szereplõ mindegyikének meg-van a maga kis célközönsége. Ha közös nevezõre akarnánk õket hozni, a következõtényezõk mentén ragadható meg a célcsoport: fiatalok, jól szituáltak, felsõfokú ta-nulmányokat folytatnak/folytattak, és az átlagnál magasabban mûveltek.11

Már az Ecsetgyár elhelyezkedése is erõsen célcsoport-szelektáló: az hajlandó el-menni odáig, akit igazán érdekel. Mihai Pop a következõképpen vélekedik: „Kolozs-vár összes kulturális intézménye a központban sûrûsödik össze, és ez így nincs rend-ben. És melléje még lusták is… Talán kockázatos a döntés a perifériára, egy régi in-dusztriális térbe emigrálni, habár egyre világosabb, hogy a közönség hajlandó meg-tenni azokat a kilométereket a Gyárig. Aki odáig kijön, bizonyosságot is ad, hogy iga-zán érdekelt, és erre a minimális érdeklõdésre sok minden építhetõ.”12

38

2012/8

Ami a fogyasztói értékközvetítést illeti, az Ecsetgyár közönsége számára kettõsfunkciót tölt be. Elsõdlegesen magas presztízsértékû kortárs mûvészeti kínálatotnyújt, a különbözõ mûhelytevékenységek által pedig másodlagosan egy pezsgõ kö-zösségi tér és önképzõ mûhely. A posztmodern mûvészeti megnyilvánulásokban amûvész és befogadó közötti viszonyt véve tekintetbe egy átértelmezett nézõi szerepválik aktuálissá. A nézõ többé nem passzív befogadónak tekintendõ, hanem inkábbtársproducer, aki aktívan közremûködik a mûvészi aktus kibontakozásában.13

A mûvészeti kínálat terén egyrészt a képzõmûvészet, másrészt azelõadómûvészet dominál. De vannak továbbá könyvbemutatók, filmvetítések, ese-tenként pedig elõfordul egy-egy vintage-ruhavásár, kézmûvesbazár, hanginstalláció,koncert, sõt buli is. A kiállításokon és elõadásokon túl tehát bárki számára hozzáfér-hetõ színházi, kontakt improvizációs, capoeira angola vagy akár ütõhangszeres mû-helytevékenységek szerepelnek heti rendszerességgel a programban. A színvonalaterõsíti, hogy idõnként külföldi társulatok turnéállomása a kulturális központ (pl. azúj-zélandi Quartett színház elõadása 2010 novemberében14), valamint „nagy meste-reket” is meghívnak workshopokat tartani (pl. Sapoti mester Capoeira Angola work-shopja; a világhírû Odin Színház zenei munkatársának, Frans Winthernek Az elõ-adás ritmusa és a színész zeneisége címû workshopja).

A közösség megszólítása és társadalmi értékközvetítés

A misszióba is belefoglalt közösséget továbbgondolva jutunk el a társadalmi ér-tékközvetítés kategóriájához. A Boorsma–Chiaravalotti szerzõpáros tanulmányábanúgy vélekedik, hogy az elsõdleges célcsoport tulajdonképpen híd a kulturális tevé-kenység és a tágabban értelmezett közösség között, melyben az illetõ mûvész és kul-turális intézmény mûködik.15 Vizsgálódásom elején feltételeztem, hogy az elsõdlege-sen megcélzott közönségen túlmenõen valamiféle, a külvárosi lakosságot magaskul-turálódáshoz hozzásegítõ, misszionárius szerep húzódik meg valahol a felvállaltküldetés mögött.

Ezek a folyamatok jelentkeznek a létrehozott rendezvények szintjén, hol tudato-san, hol tudattalanul, de nem stratégiai vezérelv: „az Ecsetgyár mitológiájából azértezt érdemes kivenni, hogy mi nem azért mentünk oda, mert akkora nagy küldetés-tudatunk van. Azért mentünk oda, mert oda lehetett menni. […] A messianizmusnem produktív”16 – vallja a kulturális menedzser. A küldetéstudat kapcsán ugyanisegyrészt megkérdõjelezhetõ, hogy milyen alapon szabad a szóban forgó közösségetgórcsõ alá venni, egyáltalán van-e igénye az életébe, hétköznapjaiba való bármifélebeavatkozásra. Még akkor is, ha a filozófiai eszmefuttatás és nem a gyakorlati inter-akció talajáról szemléljük a problémát. Másrészt problematikus, hogy ha az esetlege-sen erre fogékony közösség aktív közremûködésével az interakció megvalósul is, en-nek kezdeményezõje képes-e „messiás”szerepét felelõsen és tartósan felvállalni. To-vábbá az Ecsetgyár nem egy monolitikus struktúra. „Vannak projektek, melyek exp-licite a külváros lakóit célozzák, és vannak, melyek számításba se veszik, hogy azEcsetgyár valahol a földbolygón van. A két véglet között minden megtalálható.”17

A társadalmi értékközvetítés leghangsúlyosabban a kultúrpolitikai konferenciá-kon, társadalomtudományi kollokviumokon keresztül érhetõ tetten, melyek általá-nosságban az urbanitás témáját járják körül.

Szakmai berkek és klaszteresedés

Az Ecsetgyár harmadik érintett csoportja az alkotók közössége, azok a mûvészekés mûvészi csoportosulások, akiknek/amelyeknek tevékenysége az indusztriális épü-letet kulturális központtá lényegíti át. A tanulmány elkészítésének pillanatában tízszervezet, öt galéria és több mint 40 egyéni alkotó lakja be a 2500 négyzetméteres

39

2012/8

teret.18 Külön említést érdemel a két felszerelt elõadóterem, a Sala Studio és a SalaMicã, ugyanis az egyesületek szervezésében itt kapnak helyet a színházi és mozgás-mûvészeti elõadások, performanszok, workshopok, konferenciák.

Az idézett kulturális menedzser kiemeli, hogy az Ecsetgyárban való alkotás mostmár olyan státust jelent, hogy ha netán üresedés van, nyomban többen lecsapnak ahelyekre, így válogatni is lehet, a színvonalas produkciókínálat elõnyére.

Az említett mûvészi csoportosulások legnagyobb része nonprofit egyesületi, ala-pítványi keretben mûködik. Az angol szakirodalom a kis mûvészeti szervezeteketSAO (small arts organizations) néven általánosítja. Ezek a szervezetek a mûvészi vi-lág és kultúripar gyökerei, biztosítják a kulturális sokszínûséget a helyi közösségek-ben. Érdemük, hogy gyakran olyan tevékenységi területeket és célcsoportokat tud-nak megközelíteni, ahol egy nagyobb szervezet csõdöt mondana.19

Az Ecsetgyár tulajdonképpen e kis szervezetek tömörülése egy „ernyõszervezet”alá, ezek együttmûködve, egymás erõsségeit kihasználva egy piacképes komplexmûvészeti központot alkotnak. Egyéni potenciáljuk erre nem lett volna elegendõ, há-lózatba tömörülve azonban Kolozsvár kulturális életének igen jelentõs színfoltjáthozták létre. Diana Crane kultúraszociológus a következõt állítja: „A mai, posztmo-dern társadalom kultúráját a különbözõ típusú kulturális médiumok, illetve a hoz-zájuk kapcsolódó termelõ szervezetek alkotta hálózatok határozzák meg.”20 Ezt a je-lenséget nevezi a szakirodalom kreatív klaszternek. Mihai Pop szépen megfogalmaz-za a folyamatot: „Mindegyikünk lelkesedett az ötletért, hogy egy koherens projektbecsoportosuljunk, és valahogy többletjelentést adjunk annak, amit külön-külön csiná-lunk. A legtöbben az Ecsetgyár tagjai közül már sok éve tevékenykednek, és minden-ki pontosan tudja, hogy mit akar saját projektjével; ha egyedül vagy, talán jó, egyközpont részeként azonban inkább van közönséged. Ha többen vagyunk egy helyretömörülve, nem számít, ha ez a hely messze van is, a közönség jön; az elsõ nyertesa közönség, hisz több eseményt láthat egyszerre.”21

Külsõ-belsõ folyamatok

A vizsgált kulturális intézményre adaptált Threefold Balanced Scorecard modellkülsõ-belsõ folyamatok dimenziójában tárgyalom nagy vonalakban a szervezeti mûkö-déshez, programszervezéshez, közönségszervezéshez és kommunikációhoz, önkénte-sekhez és egyéb külsõ együttmûködésekhez kapcsolódó menedzsment gyakorlatot.

Szervezeti mûködés

Cornwall és Perlman nyomán a kulturális vállalkozások háromfélék lehetnek:egyéni vállalkozás, „intrapreneurial” ernyõszervezet és egyetlen területet felölelõszervezeti vállalkozás.22 Az intrapreneurial kategóriába tartoznak azok a kulturálisközpontok, ahol több apró, részben független társulás mûködik egyszerre. Az Ecset-gyár föderáció mint jogi személyiség fogja egybe a negyvennél is több kulturális ope-ratort, és foglalkozik a kulturális központ mûködtetésével kapcsolatos általános me-nedzsmenttevékenységekkel. Szervezetpolitikája szerint nem termel kulturális prog-ramokat, csupán tagjai termelnek.

Ernyõszervezeti felépítése az igazgatótanácsból, a közgyûlésbõl és egy Admi-nisztrátorból áll. A szervezeti döntéshozatal kétszintû: kisebb kérdésekben azigazgatótanács dönt, nagyobb problémák megvitatására azonban összehívják aközgyûlést. A föderációnak természetesen általános menedzsmentköltségei van-nak. A különbözõ projektekre az igazgatótanács tagjai önkéntes alapon írnak ki pá-lyázatot. Továbbá a föderáció mûködteti az Ecsetgyár hivatalos honlapját, awww.fabricadepensule.ro -t.40

2012/8

ProgramszervezésAz Ecsetgyárban minden egyesület, galéria és egyéni alkotó maga felel a saját te-

réért, programjaiért és rendezvényeiért. Ezeket az adminisztrátor összesíti, és õ állít-ja össze a hetente frissülõ programkínálatot. Továbbá vele kell intézni a közös terekkibérlésének adminisztratív folyamatait.

Közönségszervezés és kommunikáció

A fõ közönségszervezési tevékenység alsóbb szinten, a tagok szintjén történik.Mindenkinek saját felelõssége a maga csatornáin, a maga idõbeosztásával gon-doskodni saját programjainak kommunikálásáról az általa megszólítandó közön-ség felé. Ugyanígy, külön-külön oldják meg az elõadásokra vonatkozó közönségihelyfoglalást és jegyárusítást. Nincs állandó frontszemélyzet, amely a közönsé-get fogadná.

Az Ecsetgyár általános szervezeti közönségszervezése és kommunikációja kime-rül az összeállított heti program saját felületeken és néhány külsõ csatornán történõkommunikálásában. Annak ellenére, hogy az alkalmazott kommunikációs csatornákszáma csekély, ezek célcsoport elérési hatékonysága megfelelõ.

Önkéntesek

Az ilyen kulturális központok esetében nagyon hatékony vállalkozás önkéntesekfoglalkoztatása. A kölcsönös elõnyökön alapuló együttmûködés hozzájárul az intéz-mények hatékonyabb mûködéséhez és hosszú távon a fejlõdéséhez.

Megfelelõ hozzáértés hiányában az Ecsetgyárnak egyelõre szakszerûen kidolgo-zott önkéntes programja nincs. „Jelen pillanatban nincs egy olyan ember, aki eléggéjól tudná érezni az önkéntesekkel való foglalkozás pulzusát” – állítja Szakáts. Ugyan-is az önkéntesek foglalkoztatásának is megvan a maga pszichológiája, a magaknowhow-ja. Ha kerülne hozzáértõ személy, az intézmény maximálisan nyitott len-ne a kezdeményezésre.23

Együttmûködés más kulturális szervezetekkel, rendezvényekkel

A szakmai berkek kontextusába tartozó külsõ folyamatokat illetõen kiemelt fon-tosságú a kulturális központ életében a különbözõ rendezvényekkel és kulturálisszervezetekkel történõ együttmûködés. Ilyen fontos együttmûködés például aTrans Europe Halles hálózat vagy akár a TIFF (Transilvania International FilmFestival).

Financiális kérdések

Szervezeti költségvetés

A financiális kérdések tárgyalása is kétszintû. A tagok felelõsek önmaguk fenntar-tásáért és az általuk elfoglalt tér bérleti díjának kifizetéséért, maguknak termelik elõa mûködésükhöz szükséges anyagi keretet. A föderációnak is vannak állandó jellegûkiadásai: a mûködési költségek (víz, fûtés, villany, szemét, telefon) és a különbözõmenedzsmentköltségek, ezek egy részét tagjaik hozzájárulásából fedezik. Bevételnekszámít az esetlegesen külsõsöknek bérbe adott terekért járó fizetség.

A föderáció projektorientáltan pályázik különbözõ fejlesztésekre, intézményimenedzsmentre, nagyrészt így finanszírozza teljesen a kiadásait.

41

2012/8

ÁrszínvonalA kulturális kínálatból az elõadásokért kell fizetni, a galériák kiállításai ingyen is

megtekinthetõk. A rendezvény szervezõjének feladata megszabni a részvételi árat.Általában a jegyek ára egy szinten mozog, de esetenként változhat is, a rendezvényszínvonalának függvényében.

A mûhelytevékenységek egy részéért havi fix összeget kell fizetni, a többi ingyenlátogatható. Említést érdemel a dob- és perkúciós mûhelytevékenység részvételi díj-jal kapcsolatos feltétele: „Ingyenes. Hozzájárulásokat szívesen fogadunk” („Nu sepercep taxe fixe. Contribuþia e liberã”).

Finanszírozási források és fundraising

Az Ecsetgyár projektorientáltan, konkrétan meghatározott programjaira közható-sági és magánforrásokból egyaránt kapott támogatásokat. A lényegesebb projektektámogatását illetõen a honlapon megjelenik az EEA Grants, a román AFCN és azEuropean Cultural Foundation mint finanszírozók. A gazdasági szférából is tüntet-nek fel szponzort, ám egy szakszerû fundraising program lefuttatása a föderáció jö-võbeli tervei között szerepel.24

Következtetések

Az Ecsetgyár-jelenség, vagyis az indusztriális terek kultúrahelyszínekként való új-rahasznosítása olyan aktuális téma, melyrõl igazán nem olvashatunk tudományosmunkákban. Ahogyan bebizonyosodott, mind az Ecsetgyár, mind európai rokonai amagas presztízsértékû kultúra új színtereinek tekintendõek, a jelenség gyökerei pe-dig még az avantgárdig visszanyúlnak. Az indusztriális örökség újra hasznossá válika társadalom számára, és kulturális központtá alakítva azonos ízléskultúrák találko-zási teréül szolgálhat. Továbbá anyagi hozzáférhetõségét illetõen otthont ad egyolyan kreatív klaszternek, mely nagymértékben gazdagítja a város kulturális sokszí-nûségét. Mindezt, ahogyan Mihai Pop fogalmaz, „kolozsvári módra” („de un tip clu-jean”).

Az Ecsetgyár továbbá rávilágít a kreatív klaszteresedésben rejlõ lehetõségekre. Akisebb, meghatározott mûvészeti területen tevékenykedõ nonprofit kulturális szer-vezetek vagy kisebb kulturális vállalkozások ugyanis önmagukban nehezen tudnakhelytállni a kultúrapiaci versenyben. Kölcsönös elõnyökön alapuló együttmûködé-seket kezdeményezve azonban kreatív klaszterbe tömörülhetnek, és létrehozhatnakegy független kulturális központot. Így nagyobb közönséget szólíthatnak meg, mintamelyre külön-külön lehetõségük volna.

Az indusztriális épületek a fizikai munka terébõl a szellemi alkotás miliõjévé vál-nak, az értéktranszformáció megvalósulásában pedig a kulturális menedzsmentgya-korlat játszik jelentõs szerepet. Az a kultúraszervezési tevékenység, amely az alkotó-kat, egyesületeket és kulturális vállalkozásokat összefogó Ecsetgyár föderációt mû-ködteti. Az Ecsetgyár független kulturális központ társadalmi hasznossága kettõs.Azonkívül, hogy regenerál, újra használatba helyez egy elhagyott indusztriális épü-letet, teret ad a mûvészi kifejezésmód új, kísérletezõ formáinak, az új kezdeménye-zések pedig hosszú távon kihatnak a kultúra fejlõdésére. A színvonalas mûvészetiproduktumok és kulturális rendezvények által nemcsak gazdagítja a város kulturálissokszínûségét, az etnikai függetlenség Kolozsvár multikulturális jellegét erõsíti. Ép-pen ezért a közhatóságoknak fel kellene ismerniük társadalmi fontosságát és támo-gatniuk kellene a mûködésben és fejlõdésben.

42

2012/8

JEGYZETEK1. Proekt Fabrika (Moszkva): http://www.proektfabrika.ru/ (2011. 05 . 15.)2. Rote Fabrik (Zürich): http://www.rotefabrik.ch/de/home/ (2011. 05. 15.)3. Fabryka Trzciny (Varsó): http://www.fabrykatrzciny.pl/ (2011. 05. 15.)4. The Old Tobacco Factory of Lavapiés (Madrid): http://latabacalera.net/ (2011. 05. 15.)5. 798 Art Zone (Beijing): http://www.798space.com/index_en.asp (2011. 05. 15.)6. Szakáts Isvánnal 2011. május 13-án készített interjú. (A továbbiakban Szakáts 2011.)7. G Speckbacher: The economics of performance management in nonprofit organizations.Nonprofit Management and Leadership 2003. 3. 267–281.8. M Boorsma – F. Chiaravalotti: Arts Marketing Performance: An Artistic-Mission-Led Approachto Evaluation. Journal of Arts Management, Law & Society 2010. 4. 310. (A továbbiakbanBoorsma–Chiaravalotti 2010.)9. Fordítás általam – S. N. Az eredeti, román nyelvû szöveg: „Fabrica de Pensule este un spaþiude creaþie ºi difuzare a artei contemporane, funcþionând ca un centru cultural independent.Proiectul a fost iniþiat în 2009 de un grup de artiºti, curatori, producãtori ºi manageri culturalidin Cluj, animaþi de ideea cã arta creeazã un impact real asupra comunitãþii.” Forrás:http://www.sectorulcultural.info/fabricadepensule/?page_id=2 (2011. 06. 08.)10. Szakáts 2011.11. Szakáts 2011.12. Mihai Poppal 2011. június 6-án készített interjú. (A továbbiakban Pop 2011.)13. Boorsma–Chiaravalotti 2010.14. 2010. novemberi program: http://www.sectorulcultural.info/fabricadepensule/?p=809 (2011.06. 09.)15. Boorsma–Chiaravalotti 2010.16. Szakáts 2011.17. Szakáts 2011.18. Forrás: http://www.fabricadepensule.ro/fabrica-de-pensule/prezentare-generala/ (2012. 07. 14.)19. Woong Jo Chang: How „Small” Are Small Arts Organizations? Journal of Arts Management,Law & Society 2010. 3.217.20. Wessely Anna: Elõszó: A kultúra szociológiai tanulmányozása. In: A kultúra szociológiája.Szerk. Wessely Anna, Osiris – Láthatatlan Kollégium, Bp., 2003. 25.21. Pop 2011.22. R. J. Cornwall – B. Perlman: Organizational entrepreneurship. 1990. Idézi Aleksandar Brkiæ:Teaching Arts Management: Where Did We Lost the Core Ideas? In: Journal of Arts Management,Law & Society 2009. 4. 270–280.23. Szakáts 2011.24. Szakáts 2011.

43

2012/8

Emigránsok XVI. A tükör, a szó, a sötétség, a zongora

Beszélgetések Rachmaninovval

1

Rachmaninovval egy bárbantalálkoztunk egy délután. Versem olvasta hallgatag és eltûnõdve nézett le rám.„Igen, az életünk talány,de fel nem ment semmi alól.Eltûnõ hasonlataink biztos megvannak valahol.Elherdált díszleteink isott árválkodnak a homályban,elfelejtett szerelmeink mégvárnak ránk. Az álmunkban nyár van.

Valahol áll egy zongora, egyszer meg kell szólalnia.”

2

„Nagyon tetszik A fúriák. Mért nem bûvölte el Igort?Mért nem írt balettet belõle?Nívóérzéke sose volt...”„Elutazott Amerikába,Mindent félbe-szerbe hagyott. Hívták a fények, a siker.És félt a sötétben! Tudod?”Rachmaninov kissé elképedt.Elképzelte a sötétséget.„De az is lehet, hazudott! Mert foglyul ejtette a mámor, vagy menekült egy régi nyárból.” „Nem! Elaludni nem tudott.”

3

Rachmaninov vörösbort rendelt. „Ne haragudj. Semmit nem értek.44

2012/8 VASZILIJ BOGDANOV

A párizsi füzetbõl

Hogyhogy nem tudott elaludni?Elsodorták a szenvedélyek?”„Félt a sötétben. Rettegett.Gyermekkorában egy lámpatûzött a szobájába be,kis fénysugár az éjszakába.Azóta mindig erre vár, de elveszett a fénysugár.nem pótolják reflektorok.Kinéz homályos ablakán,lenn sétálgat egy utcalány…”„Felhívja!” – szól Rachmaninov.

4

Aztán a zongorához ült, nem érdekelte már Igor.Chopin-kerengõket játszott.Még mind megvannak valahol.Ott bujkálnak a félhomályban,lehunyom a szemem és hallom.Fehér nyírfák között kószálok, és körém hull az orosz alkony.Fehér és fekete kockák, az életünket kettéosztják,csak a fehérre léphetek.Kerülgetem a feketéket,lassan eltûnnek a fehérek.Chopin-zenére ébredek.

A homály szobraiMit is akarok én itt, ebben az áttekinthetetlen épületbányában,a soha el nem álló esõben, az iszonyatos kavargásban, ahol állandóan nagy orosz O betûk forognak elõttem, mintha hívnának napsütötte mezõkre, ahol csendesen zizeg a fû és madarak csattognak a tiszta levegõben, de amikor megindulnék utánuk, eltûnnek,ott hagynak a sáros utcán, egyedül?Minden szembejövõ szemében elveszek,minden szembejövõ tekintete kirabol, minden szembejövõ kifoszt és megaláz és semmibe vesz.Mit keresek én itt,

45

2012/8

idõnként alászállva a város alatt kerengõ metróba,légszomjjal küszködve, bámulva az elsuhanó állomásokat, s remélve, innen már nem lehet visszatérés, innen már nem juthatok felszínre soha. Mit keresek a Luxembourg kertben, a kocsmákban, a színházakban, a Louvre termeiben, Mona Lisa mosolyába belefeledkezve,amit otthon, a lassúdan süllyedõ hajót, félrehajtott fejjel, hosszasan elnézegetve, már képtelen vagyok felidézni, de ha tehetném, mindennap elzarándokolnék hozzá, hogy nézzem az iszonyatosan idegen és talányos arcát, de csak a hajót nézegethetem állandóan, a süllyedõ hajót, és elõbb-utóbb én is ott markolom a köteleket, elkeseredetten a fedélzeten. Sehol senki! A hullámok csapkodják a hajót,a fedélzetet elönti a víz. Hova tûnhettek innen a tengerészek, elmenekültek volna? A kapitány is elhagyta volna a hajót?Érthetetlen.Ide-oda rohangálok a bokáig, majd térdig érõ vízben, arcomba csapnak a hullámok, már a recsegõ-ropogó árbocrúdon kúszok fölfelé,és nem tudom, mit keresek ott. Oroszország pedig távolodik, egyre távolodik, már képtelen vagyok felidézni,rám dõlnek a részletek, fojtogatnak.S szobámban, a kép elõtt kuporogva, a süllyedõ hajón fulladozva, várom Lénát, mintha jelenléte megszabadíthatna rémeimtõl, de késik valahol, nem jön, s a homály borzongató terében 46

2012/8

hirtelen villannak meg az Anyicskov híd rejtelmesen megelevenedõ szobrai.

Gyermekkorom gesztenyefáiGyermekkorom gesztenyefái borulnak védelmezõn reám, Hová tûnhettek el? Talány.Tudom, a végét ki kell várni.Estébe fúl a délután.Annyi mindenre kell vigyázni.Gyermekkorom gesztenyefái borulnak védelmezõn reám.Az elátkozottak hazáiszétesnek. Tombol a magány.Kísért a vörös ruhás leány.Hányszor láthattak reá várni gyermekkorom gesztenyefái?

VecsernyeRachmaninovnak

Ha a Vecsernyét hallgatom, ellebegnek kolostorkertek, setét ruhás szerzetesrendek zúdulnak álmaimon át. Teremtenek nekünk hazát,szent bolondkák és eszementek.Életre kelnek a holt lelkek.Kétszer zöldülnek ki a fák.Önmagát nézi a világ tavak, felhõk ingó tükrében,magára eszmél égi kékben,dúdolva profán himnuszát.

De azonnal el is felejti, amíg észbontó táncát lejti.

A párizsi reggelekA párizsi reggelek nem is hasonlítanak a szentpéterváriakra, légiesebbek, esendõbbek. Péterváron súlyosabb volt a reggel, felhõk kerengõztek az öböl fölött, és pipált a tó.A felszakadozó ködpamacsok között Andrej elképedt arcára meredhettem. Felgyûrt nadrágban állott a vízben,

47

2012/8

kíváncsian figyelte az ollóikat tétován mozgató vörös rákokat, néha hátára fordított egyet, csodálta, hogyan erõlködik, de hiába, mert önerõbõl képtelen visszafordulni, de mégsem adja fel. Végül megsajnálta, visszafordította, s a rák, ismeretlen veszélytõl tartva, gyorsan araszolt a nedves homokon. Vörös ollói mozogtak, mint a kardok. Sirályok kóvályogtak a levegõben, és valahonnan a ködbõl egy láthatatlan hajó ködkürtje szólott fülrepesztõen, mintha figyelmeztetni akart volna valamire.De mi már csak önmagunkra figyeltünk, lehánytuk a ruháinkat és lélegzetünk visszatartva rohantunk be a tengerbe. Ezek a reggeli úszások sem térnek vissza soha. Félálomban hallom, amint tejeskocsik zörögnek a kövezeten, és sorra emelkednek fel a redõnyök. Ismét megkezdõdik egy nap és ugyanolyan lesz, mint tegnapelõtt vagy tíz éve.El kéne menni innen már, csak tudnám hova.

Amikor ezeket a verseket olvastam az egyik párizsi füzetben, mert nem került beminden darab utolsó, emigrációban megjelenõ könyvébe, az Orosz ábrándokba, még éltLéna nagymama, és elmondta: nemcsak Sztravinszkijjal voltak jó barátságban, párizsiéveik alatt, hanem a városban idõnként feltûnõ, koncertezõ Rachmaninovval is, aki na-gyon szerette õket, s sokszor ültek együtt kedves kocsmájukban, hallgatva a bûvöletesenimprovizáló Billt, a dzsessz-zongoristát, aki ismerte, tisztelte Rachmaninovot, és éjsza-ka mindég odahívta a zongorához, helyet cseréltek, s ilyenkor a vendégeknek nem min-dennapi élményben lehetett részük, legtöbbször Chopin-kerengõket játszott, de szeretteMuszorgszkijt is, sokat játszotta az Egy kiállítás képeit is. A versekbõl ezzel együtt vagye felejthetetlen éjszakákat felidézve valami sodró mélabú árad, az emlékezõ versekösszekeverednek az egyhangú párizsi napok felidézésével, mutatva, hogy a költõbenmár érlelõdik a nagy elhatározás, a hazatelepedés gondolata, hiszen magányosnak,gyökértelennek, elveszettnek érzi magát. – Tatjána Bogdanova

48

2012/8

Magyar Rádió 1925. december 1-jénkezdte el mûsorainak sugárzását, és arákövetkezõ években sokan tekintettekrá úgy mint a kultúraközvetítés koráb-

ban nem ismert és nem remélt, hatékony eszközé-re. A lelkes nyilatkozatokból egész csokorra valógyûjthetõ össze Tóbiás Áron rádiótörténetimunkája1 nyomán: „Az ismeretek micsoda gazdagmagvait hinti szét a rádió olyan egyszerû lelkekbe,akik eddig valami sötét és kultúrát gyûlölõ õsiség-be, primitívségbe burkolóztak be, vagy alvó lel-kekbe, amelyek eddig a legközönségesebb tudásszínvonala alatt szunnyadoztak…” (Szini Gyula2)„A rádió alkalmas arra, hogy egységes kultúrszín-vonalra emelje az egy nyelven élõket.” (MóriczZsigmond3) „Az is helyes, ha a legnagyobb magyarírók legszebb novelláit elõször is a rádió olvashat-ná fel […] minden olyan elbeszélésedet, amelyette magad nagyon jónak tartasz […], küldd be idea stúdióba; […] s a legjobb írásaidat százezrekhallgathatják.” (Németh László levele MóriczZsigmondhoz4) „[…] a rádió van hivatva a világ-történelmi tévedéseket kikapcsolni. […] ledönti azelválasztó falakat, és a kultúra lelket szelídítõ szó-zatát árasztja szét a Föld minden pontján. Mindenország megismertetheti speciális zenei kultúráját,irodalmát, […] a felolvasótermek szûk méretei he-lyett a hallgatók milliói elõtt tárhatjuk fel annakszépségeit. A kultúrák kicserélõdnek, az egész vi-lág egyetlen összefüggõ egész, melyet a rádió hul-lámvonalai abroncsolnak össze.” (Pekár Gyula5)„A rádió e század legnagyobb emberi találmánya.Több, mint a repülõgép, hatékonyabb, mint amustárgáz; a lélek megkereste ezzel a talál- 2012/8

...a technika szenzációjakezdetben odaültette azembereket a készülékmellé, függetlenül attól,hogy éppen milyen mûsort sugároztak.

SZAJBÉLY MIHÁLY

SZÖVEG + AKUSZTIKUM = KÖZVETÍTETT KULTÚRA?

A

mánnyal a közvetlen utat az emberek lelkéhez…” (Márai Sándor6) „Némelyik rádiókoporsó alakú. Mit temettek el benne? Mindazt, ami a múltban elválasztotta ember-tõl az embert, ami kicsinyesség volt, butaság, zárkózottság, kucorgás, rabság.” (Kosz-tolányi Dezsõ7) Hasonló megnyilatkozásokat bõségesen lehetne idézni a rádiózás el-sõ évtizedébõl. Közös jellemzõjük, hogy a rádióért nem mint új és sajátos médiu-mért, hanem mint a már meglévõ médiumokba foglalt üzenetek közvetítõjéért lelke-sednek; felfogásuk szerint tehát a rádió nem létrehoz, hanem (csupán) sugároz. Samit a rádióhullámok közvetítenek, az nem más, mint a megelõzõ évszázadokban ki-alakult, de sokak számára megközelíthetetlenül maradt írásos és zenei kultúra. Jóvalelõtte vagyunk még McLuhan mára médiaelméleti közhellyé vált megállapításának,mely szerint puszta közvetítés nincsen, the Medium is the Message, a tartalom nemcsomagolható ki a díszdobozból, mint a karácsonyi ajándék.

A rádió puszta közvetítõ médiumként való felfogását kezdetben természetessétette, hogy szinte minden „élõben ment”, elõzetesen rögzített anyagok sugárzásacsak a második világháborútól kezdve, a magnetofon elterjedésével vált általánossá.A magnetofon legnagyobb újdonsága a fonográffal szemben nem könnyebb kezelhe-tõsége, hanem az, hogy a hangot nem csupán rögzíthetõvé, hanem manipulálhatóvá(vághatóvá, keverhetõvé, kollázsolhatóvá) tette.8 Ettõl a pillanattól kezdve ugyanis arögzített hanganyagok valójában alapanyagokká váltak, Niklas Luhmann terminoló-giájával élve:9 laza médiumaivá a belõlük késõbb kialakuló formának, az adásba ke-rülõ akusztikus produkciónak. A vágás szerepe az egyszerû kozmetikázástól kezdvea sokrétû hanganyagból készülõ hangjátékok összeállításáig terjedhet, melynek so-rán az alkotó úgy bánik a rendelkezésére álló hangokkal, ahogyan a festõ palettájá-nak színeivel. Pontosabban nem is alkotóról, hanem alkotókról kell beszélni, hiszenaz akusztikus produkciók létrehozásához éppen úgy egész stáb összehangolt munká-ja szükséges, mint a mozifilmek forgatásához. A rendezõ által koordinált tevékeny-ség nyomán adásba kerülõ akusztikus produkciók pedig nyilvánvalóvá teszik, hogya rádiózással olyan új médium született a 20. század elején, mely nem egyszerûenterjeszt valami meglévõt: vele nem a kultúra közvetítésének, hanem magának a kul-túrának egy új szegmense jött létre.

Az elmondottak nyomán két kérdést szeretnék felvetni és a teljesség igénye nél-kül körüljárni:

1. Vajon miért hittek kezdetben éppoly naiv hittel és lelkesedéssel a rádió kultú-raközvetítõ szerepében, ahogyan jó egy évszázaddal korábban, a felvilágosodás ide-jén hittek abban, hogy az írni-olvasni tudás terjesztése az általános mûveltség eme-lésének csodafegyvere lehet?

2. Vajon az akusztikum önállóságának felismerése azt jelenti-e, hogy le kell mon-danunk a nem akusztikus kultúra akusztikum útján történõ közvetítésérõl?

A rádió mint a technikai innováció szenzációja

Az elsõ kérdésre legkézenfekvõbben technikatörténeti válasz adható. Beszél vala-ki, aki nincsen jelen, zenét hallunk, de nincsenek itt a zenészek: ez a csoda kezdet-ben, függetlenül attól, hogy mit mond, hogyan zenélnek, biztosította az érdeklõdést.Az emberek nem a mûsort hallgatták, hanem a rádiót. Antje Vowinckel arra hívja fela figyelmet, hogy kezdetben, amikor a rádiókészülékek eladása – nyilván magas árukmiatt – csak vontatottan haladt, a hallgatók között a barkácsolók voltak többségben,akik maguk gyártotta kristálydetektoros készülékükkel faggatták az étert. A készülékmegszólalása önmagában sikerélményt jelentett, s teljesen mindegy volt számukra,hogy mit közvetítenek, a fontos csak az volt, hogy közvetítenek valamit, amit fogni-uk sikerült.10 Az elsõ készen megvásárolható, fülhallgatós, majd hangszórós rádióké-50

2012/8

szülékek birtokosai ugyanezt élték át: a technika szenzációja kezdetben odaültette azembereket a készülék mellé, függetlenül attól, hogy éppen milyen mûsort sugároz-tak. Ráadásul a rádiónak nem volt igazi konkurenciája, a következõ elektronikus mé-dium, a televízió megjelenésére és elterjedésére jó néhány évtizedet kellett várni.Úgy tûnik, Németh László nem minden alap nélkül biztathatta Móriczot azzal, hogynovellájának felolvasását százezrek hallgatják, amint Móricz sem véletlenül hitt a rá-dió kultúrszínvonalat nivelláló hatásában.

Annak persze, hogy mindegy, mi szól, csak szóljon, éppen a kultúraközvetítés, aközvetített kultúra mélyebb megértése és átélése szempontjából gyorsan mutatkoz-tak a hátulütõi. A veszélyekre minden bizonnyal elsõként Forró Pál hívta fel a figyel-met a Magyar Rádió Újság 1926. október 16-i számában, s igyekezett mindjárt – mamár mosolyogtató naivsággal – rávezetni olvasóit a helyes rádióhallgatói magatartás-ra. „l. Nem muszáj a rádiómûsor minden számát feltétlenül meghallgatnod. […] Nefeledkezz meg arról, hogy sohasem jutna eszedbe ugyanaznap felolvasásra menni,hangversenyt hallgatni, színházat nézni. Ebbe ugye belezavarodnál, kifáradnál, el-tompulnál? Nos, így jársz akkor is, ha a rádió egész mûsorát akarod felhabzsolni. 2.Nézd át elõre a rádió egész heti mûsorát. Válogasd ki a kedvedre való számokat éskészülj azok élvezésére. A hangverseny mûsorszámait zongorázd le (Szerk.: Feltéve,ha értesz hozzá…), a színdarabok írója felõl tájékozódj, ne sajnáld elolvasni néhánynevesebb esztétikusnak azokra vonatkozó ismertebb cikkeit. 3. Sohase emeld füled-hez ötletszerûleg a hallgatót. Ne ugorj fejest egy már javában folyó elõadásba, mintahogyan a színházban sem a második felvonás közepén foglalod el a helyedet. […]4. Ha rádiómûsort hallgatsz, éppen úgy kapcsolódj ki környezetedbõl, munkádból,mintha csak színházban lennél. Helyezkedj el kényelmesen karosszékedben, ne saj-nálj egy, a lámpa elé tett selyemernyõvel hangulatvilágítást rögtönözni, és a nagyta-karításra való elõkészületek megkezdését is halasztasd el a harmadik felvonás végé-re. Sem Puccini, sem Lehár bûbájos muzsikáját nem élvezheted, ha közben számlá-kat nyújtanak át, az asztalt terítik vagy a feleséged napi eseményekrõl tart tempera-mentumos elõadást.”11

A hang fiziognómiája és a hangok érzékisége

Az elektronikus médiumok megjelenését Niklas Luhmann evolúciós vívmánynaktekinti, olyan változásnak tehát, amelynek hatása nem csupán saját körében és köz-vetlen környezetében érzékelhetõ, hanem átalakítja a társadalom valamennyi szeg-mensének a mûködését, s így új makrokorszak kezdetét jelöli az emberiségtörténelmében.12 A rádióval ugyanis az élõszó, mely korábban a személyközi kom-munikáció területét birtokolhatta csak, átkerül a tömegkommunikáció területére, sezzel útjára indul az elektronikus médiumok által generált másodlagos szóbeliség,13

a tömegkommunikáció szóbelisége, mely alapvetõen formálja át az emberek tájéko-zódási lehetõségeit, következésképpen cselekvési stratégiáit, általános életvezetésétis. Ha mármost magyarázatot keresünk arra, hogy a másodlagos szóbeliség térnyeré-se miért járt együtt ilyen alapvetõ változásokkal, akkor nem elégedhetünk meg atechnikai szenzációra való utalással: mint minden csoda, ez is három napig tartottcsupán. Sokkal inkább azokból a jellegzetességekbõl kell kiindulnunk, amelyekkelaz élõbeszéd rendelkezik a kultúra más (írásos) médiumaival szemben – s ha ezekettisztán látjuk, akkor talán választ kaphatunk arra a kérdésre, hogy a rádiót mint azélõbeszéd tömegmédiumát miért tarthatták különösen alkalmasnak a(z írásos) kul-túra közvetítésére.

Az élõszónak az írásos kommunikációval szemben elõnyei és hátrányai egy-aránt vannak. Platón az írásbeliség megszületésének hajnalán úgy fogalmazott e

51

2012/8

vonatkozásban gyakran idézett Phaidrosz címû dialógusában, hogy aki „azt hiszi,hogy mûvészetét írásban hátrahagyhatja, nemkülönben az, aki átveszi, abban ahiszemben, hogy az írás alapján világos és szilárd lesz a tudása, együgyûséggel vantelítve, és tényleg nem ismeri Ammón jóslatát, ha azt hiszi, hogy nagyobb jelentõ-sége van az írásnak, mint az, hogy emlékeztesse azt, aki már úgyis tudta, arra, ami-rõl az írás szól.”14 E Szókratész szájába adott mondatokat néhány sorral lejjebbPhaidrosz úgy összegzi, hogy a hozzáértõ ember eleven és lelkes szavainak az írottszó árnyképe csupán.15 Az idézett sorok arra utalnak, hogy a rögzített szöveg a szó-beli megnyilvánulásnak csak egy részét képes megõrizni. Beszédkutatók mai ter-minológiával ezt úgy fejezik ki, hogy az írás csak a beszéd szegmentális elemeineklejegyzésére képes, a szupraszegmentális (beszéddallam, hangsúly, tempó, szünet,ritmus stb.) és az extralingvális (mimika, gesztusok) elemeket írásban rögzíteninem lehetséges.16 Ugyanez azonban – félig üres már az üveg, vagy félig még televan – pozitív felhanggal is megfogalmazható. Az írás feltalálásáig az élõbeszédegyetlen összetevõje sem volt rögzíthetõ, most legalább a szegmentális elemek ar-chiválása lehetõvé vált, s ez mint evolúciós vívmány megnyitotta az írásbeliségmakrokorszakát. A kultúra más archivált szegmenseihez hasonlóan a nyelvhaszná-lat is képessé vált arra, hogy tartós nyomokat hagyjon maga után, melyek bármi-kor szemügyre vehetõk és vizsgálhatók – szemben a hang szupraszegmentálisösszetevõivel, melyek a fonográf 19. századi felfedezéséig (1877) egyszeri és tüné-keny jelenségek maradtak. „A színész két sírban nyugszik, egyik a föld, másik a fe-ledékenység. Neki nemcsak omlatag teste válik porrá, hanem mindaz, amit lelkealkotott, szellemének csodamûvei, lángesze, híre; – por és hamu a halál után, mita szél elfú. – A költõ édes gyermeke a múzsának; ha ihletett lelkének aranyeszméivoltak, azoknak értéke halála után még nõni fog, eszméit egyik szív a másiknak ad-ja által; – a színész a mostoha fiú, aki csak álmodik a nagyságról, az arany hírrõl,s mikor az álomnak vége, semmivé lesz, mint a szép álmok képe” – fogalmazott Jó-kai a reformkor nagy színészét, Lendvay Mártont búcsúztató nekrológjában.17 Pla-tón érvelését megfordítva úgy is fogalmazhatnánk tehát, hogy az írás legalább va-laminek a rögzítésére képes; márpedig vizsgálni csak azt tudjuk, ami rendelkezés-re áll; nyilván ennek tulajdonítható, hogy az antik görögöktõl kezdve a füllel szem-ben minden kor a szemet tekintette elsõdleges érzékszervnek.18

Az élõszó tünékenysége ugyanakkor nemcsak nehézséget okoz a befogadónak,hanem számos ponton megkönnyíti helyzetét: ami itt hátrány, az a másik oldalonelõnyként mutatkozik.

Kétségtelen: hang csak leendésben létezik, keletkezik és keletkezése pillanatá-ban elmúlik.19 Befogadása jelenlétet követel, hangjelenséget recipiálni csak per-formativitásában lehet, s ezen nem változtat az sem, ha a hangot a rádió közvetí-ti, az sem, ha rögzített hangot közvetít, sõt még az sem, ha a hangot mi magunkrögzítjük, és újra meg újra meghallgatjuk. A visszahallgatás során is csak aleendést hallgathatjuk vissza, a rögzítettnek a megszólalása pillanatában mindjártel is múló, egymásra következõ elemeit. Ez nagyon fontos különbség az olvasás-hoz képest. Ha olvasunk, akkor nem betûket olvasunk, hanem szavakat, monda-tokat, sõt bekezdéseket: szemünk elõtt mindig ott van a már olvasott és a még ol-vasandó, bármikor elõre- és visszapillanthatunk, tetszõleges befogadási egysége-ket képezhetünk önmagunk számára. A hangzó szövegnek viszont mindig csak azéppen hangzó részét halljuk, elõttjét és utánját megteremteni, érzékelni és tuda-tosítani azt, ami éppen nem hallatszik, még olyan digitális hangvágó programoksegítségével sem könnyû, amelyek nem csupán visszajátszhatóvá teszik a hang-sort, hanem pontosan jelzik, sõt jelölhetõvé teszik annak idõbeli lefutását és mo-dalitását is, azaz ábraszerûen olvashatóvá teszik a hallhatót. 52

2012/8

Más oldalról nézve azonban a jelenlét, a leendés fültanújának szituációja meg-könnyíti a befogadást; a korlát, mint a mûalkotások létrehozása és befogadása ese-tében mindig, itt sem csupán akadály, hanem támasztókarfa egyben.20 A beszéd,szemben az írással, mindig magával hozza az odafigyelés pillanatnyiság által ger-jesztett kényszerét, a fokozott koncentrálást. Az írást máskor is elolvashatom, ol-vasását végtelenségig halogathatom, ha olvasás közben elkalandozik a figyelmem,visszalapozással bármikor korrigálhatok. A hangok viszont azonnal elszállnak,ezért ösztönszerûen jobban összpontosítunk megértésükre. A beszéd akkor is ma-gával hozza a jelenlét egyidejûségbõl adódó érzését és vele a fokozott koncentráci-ót, ha a beszélõ valamilyen technikai médiumon keresztül szólal meg; ezért okozfurcsa érzést, személyes érintettség esetén fájdalmat és megrendülést, ha halottemberek szavait halljuk.21

Az egyidejûség és jelenlét érzése tehát nem csak a személyközi kommuniká-ció klasszikus terében alakulhat ki. Ennek legfõbb oka az, hogy – Sybille Krämermegfogalmazása szerint – amikor valamit mondunk, egyben mutatunk is valamit,azaz a hang elkerülhetetlenül játékba hozza a testet, még akkor is, ha az látha-tatlan marad. Megállapításának alátámasztására egyrészt Nietzschére hivatkozik,aki egyik hátrahagyott töredékében úgy fogalmazott, hogy „Az, ami a legérthe-tõbb a beszédben, nem maguk a szavak, hanem a tónus, a hangerõ, a moduláció,a tempó, melyekkel szavak sorát ejtjük ki, röviden a szavak mögött meghúzódózene”, másrészt svájci agykutatók 2005-ös, a Nature Neuroscience címû folyó-iratban megjelent tanulmányára, mely szerint a beszélõ hangjában megnyilatko-zó indulat (harag, düh) a hallgatók agyát riadókészültségbe helyezi – még akkoris, ha nem értik a kimondott szavak jelentését, vagy éppen egészen másra kon-centrálnak.22

A test tehát nem csupán a látható extralingvális jegyek útján hagy nyomot abeszédben, hanem a hallható részhez tartozó szupraszegmentális elemeken ke-resztül is. A hangokat a test hangképzõ szervei hozzák létre; ebbõl következõenegyrészt individuálisak (megismerjük egymást a hangunkról), másrészt a hangtulajdonosa által csak korlátozottan uralhatóak és ellenõrizhetõek. A hang azon-ban, jóllehet mindig személyhez kötõdik, és csak folyamatában, személyhez kö-tõdõen fogadhatjuk be, egyben konvencionális, sokak által használt jelrendszerhordozója: azaz egyszerre individuális és társadalmi jelenség. „A hang nem egy-szerûen test vagy szellem, érzéki vagy értelmi, affektus vagy intellektus, nyelvvagy kép, hanem mindkettõ megtestesülése. Két olyan oldal között helyezkedikel, amelyek általa kerülnek kapcsolatba” – olvasható a Stimme címû tanulmány-kötet bevezetõjében.23

A test ilyen módon való elkerülhetetlen jelenléte a beszédben megkönnyíti abefogadást. Érzékivé teszi a közlést, vezeti a hallgatót a recepció folyamata so-rán. A beszéd fiziognómiai komponenseinek (melyek láthatóság esetén termé-szetesen a beszéd extralingvális elemeivel is kiegészülnek) éppen ez a funkció-ja.24 Az írásos szöveg ilyen mankókkal nem rendelkezik. Az élõszó további elõ-nye, hogy lefutásában érzéki elemek tudatosan is elhelyezhetõk. A test által hát-rahagyott nyomot kiküszöbölni nem lehet, alakítani és vele a megértésre „ráse-gíteni” annál inkább. Ennek mûvészei a színészek, de ezt gyakorolja az anyukais, amikor felolvassa ágyban fekvõ gyermekének az esti mesét. S amint az utób-bi példa jelzi, a hang befogadása nem kíván aktivitást. Éppen ellenkezõleg, ne-héz nem tudomást venni róla, ha hallótávolságon belül vagyunk, ez bosszantó islehet, míg a látótávolságon belüli könyvet minden további nélkül figyelmen kí-vül hagyhatjuk.25

53

2012/8

Akusztikum: a kultúra önálló szegmense és/vagy a kultúra közvetítése?

A rádió kultúraközvetítõ képességébe vetett hajdani hitnek – túl a technika cso-dáján – alighanem az élõbeszéd imént ecsetelt jellegzetességeire, a benne rejlõ lehe-tõségekre való ösztönös ráérzésben lelhetjük magyarázatát. Az elmondottak alapjánugyanakkor világossá vált, hogy az élõbeszéd eredendõen, személyközi kommuniká-ció formájában, az elsõdleges szóbeliség idõszakában sem volt egyszerû, engedelmesés semleges közvetítõ médium. E tény pedig mindjárt érthetõvé teszi, hogy miért bi-zonyult naivnak a beléje vetett hit. Ha valami egyáltalán, akkor a könyv több joggalpályázhatna a puszta közvetítõ médium státusára: a nyomtatott szöveg alapelemei,a betûk végsõ soron egyformák és személytelenek. A könyv mégis ellenáll a teljesuniformizáltságnak. A betûtípusok megválasztása, a nyomdai tükör, a papír minõsé-ge, a borító, a méret, a külsõ dizájn milyensége egyedivé teszi a könyvet, és részesé-vé válik a szöveg jelentésének. Egészen más élmény Ady versesköteteit az elsõ ki-adásban olvasni, és más egy késõbbi összkiadásban. A példák száma tetszés szerintmultiplikálható.26 A magukra valamit adó nyomdák termékeit valaha könnyû voltfelismerni, a magukra valamit adó kiadók ma is súlyt helyeznek arra, hogy könyve-ik külsõ formája igényes és a szöveggel harmonizáló legyen. A szöveg lecsupaszítá-sa puszta szövegre csak az írógép feltalálásával vette kezdetét a 19. század másodikfelében, mert a kézírásnak mindig volt dizájnja. Nemcsak a tehetségtõl függ a siker,fogalmazott Kosztolányi, hanem „attól is, hogy violaszín tentával írsz-e vagy feketé-vel”, s attól is, hogy az íráshoz milyen papírt választasz.27 A szöveg uniformizálásá-nak írógépek által megkezdett gyakorlatát folytatták a számítógépes szövegszerkesz-tõk, legújabban pedig már a régi könyvek is egyenruhában jelennek meg az e-book-olvasók képernyõjén. Ha a Gutenberg-galaxis mégsem ér véget, az csak annak leszköszönhetõ, hogy talán mindig lesznek ínyencek, akik minden praktikussága ellené-re sem kedvelik a digitalizált menzakosztot.

A rádióban hallható akusztikus produkciók jelentõs részének – gondoljunk ahangjátékokra példának okáért! – az élõbeszéd ráadásul egyik komponense csupán.„Amikor az akusztikus elemek bejutnak a mikrofonba, abszolutizálódnak, új játéktérkeletkezik, melyhez hasonló korábban nem létezett. […] Ebben a potenciális játék-térben az összes akusztikus elem új szerepkörhöz juthat. A hang, a zörej ábrázolófunkciókat vehetnek át, beszéddé válhatnak, és fordítva, a beszéd hangokká és zöre-jekké alakulhat. A szavak és a hangok csak a beszéden keresztül közvetítõdnek, ígya szó szoros értelmében nem literárisak, és a beszéd egészen más szerepet is játsz-hat, mint amelyet a színpadon és a filmben játszani képes. A beszéd »megtestesít-het« személyeket, helyet és cselekményt, ugyanakkor instrumentuma a »text-sound-composition«-nak is” – fogalmaz Werner Klippert a hangjáték elemeit bemutatókönyvében.28 Azt, hogy a különbözõ akusztikus elemek, közöttük a beszédhangok, arádiójátékban sajátos mûalkotássá szervezõdhetnek, Hans Flesch már nagyon korán,a Funk címû lapban közreadott 1925-ös írásában felismerte.29 Errõl azonban csak atávoli jövõ lehetõségeként értekezett, míg a rádió legfontosabb szerepét õ is a közve-títésben látta. Ám a bevezetõben idézett magyar szerzõktõl eltérõen nem abban az ér-telemben, hogy a rádióban felhangzó az eredeti élményében részesítené a hallgatót.Az akkori technikai feltételek mellett természetesen nem volt nehéz belátni, hogyami készülékek mellett helyet foglalva hallható, az közel sem azonos a mikrofonelõtt elhangzóval. Másként fogalmazva, annak az új játéktérnek, amely az akusztikuselemek mikrofonba való bejutása nyomán jött létre, kezdetben a minõségromlás volta legszembetûnõbb jellemzõje. A rádió által közvetített koncert nem más, mint egy-féle, a Walter Benjamin-i értelemben auráját vesztett adaptáció, hangos partitúraol-54

2012/8

vasás, melynek Flesch szerint csak az adhat létjogosultságot, hogy képes felkelteniaz érdeklõdést az eredeti iránt.

Hans Flesch érdemei tehát nem csupán az önálló rádiómûvészet vizionálása te-rén vitathatatlanok, hanem a rádió közvetítõ szerepének a mikrofon által teremtettúj és önálló játéktérrel összefüggõ, differenciáltabb megítélésében és leírásában is.Szavai nyomán ugyanis világossá válik, hogy a rádió sohasem lehet képes egy má-sik médium által létrehozott alkotás puszta – értsd: semleges – közvetítésére, legyenszó akár szövegrõl, akár zenérõl. A közvetítés mindig elsajátítás, amely elvesz éshozzátesz az eredetihez, s hogy a kettõ közül melyik a feltûnõbb, az a technikai fel-tételektõl, a rendezõ és csapata tehetségétõl, a hallgató elõzetes ismereteitõl egyarántfügg. Másként értékeli az adaptációt az, aki ismeri az eredeti mûvet, és másként az,aki elõször akusztikus formájában ismerkedik meg vele. Utóbbi esetben biztosannem az eredetihez képesti hiányok lesznek számára a legszembetûnõbbek – ám en-nek ellenére (vagy éppen ezért) kedvet kaphat az eredeti megismeréséhez is. Egyikhallgatóm, amikor 2011 tavaszán Markovits Ferenc hangjátékát elemeztük a szegediegyetemen, mely Tolnai Ottó Wilhelm-dalok címû verseskötete30 nyomán készült,31

úgy fogalmazott, hogy számára Tolnai szövegeinek költõi világa könnyebben befo-gadhatóvá vált az akusztikus produkció meghallgatása nyomán, s ebben az értelem-ben a hangjátékot jó belépõnek tartja a Tolnai mûvészetének olvasás útján való meg-ismeréséhez. Markovits Ferenc (valamint a szövegkönyvet készítõ Parti Nagy Lajos,a három színész és a produkció többi munkatársa) eszerint és ennek a befogadónakaz esetében nem csupán önálló akusztikus mûalkotást32 hozott létre, hanem kedvetteremtett Tolnai munkáinak olvasás útján való megismeréséhez: a fleschi értelem-ben vett kultúraközvetítés is megvalósult tehát. Ám nem a Flesch által leírt módon,az eredeti limitált formában való közvetítésével. Markovits hangjátéka éppen annakköszönheti közvetítõ erejét, hogy erõs és magával ragadó, öntörvényû akusztikusmûalkotásként megteremtette önmaga esélyét arra, hogy érzékeny, értõ és fõként kí-váncsi befogadókra találhasson. S ez persze fordítva is igaz: bizonyosan szép szám-mal voltak és lesznek olyanok, akik azért kapták és kapják fel a fejüket Markovits Fe-renc munkája hallatán, mert Tolnai Wilhelm-dalainak, az írott kultúra ezen erõs al-kotásának az olvasmányélménye már predesztinálta iránta való érdeklõdésüket.

Egy összegzõ mondat – és még valami

Az a rádiózás hajnalán kialakult hit, hogy az új médium egy csapásra megoldhat-ja a kultúra terjesztésének és magas szinten való nivellálásának a felvilágosodás ótanapirenden lévõ és megoldatlan problémáját, azért bizonyult naivnak tehát, mert ve-le nem a közvetítés Jolly Jokere, hanem a kultúra olyan új és önálló szegmense jöttlétre, amelynek akusztikus produkciói esetenként éppen úgy közvetítõkreszorul(ná)nak, mint az írott kultúra magas színvonalú termékei.

A megszólaltatás az írásos kultúra közvetítése terén csak abban a kivételes eset-ben játszhat kulcsszerepet, amikor valamely írásbeliség által megõrzött és ma máraz írásbeliség részeként számon tartott, de eredendõen szóbeli befogadásra készültmûvet vezet vissza eredeti közegébe. Tipikusan ilyenek a homéroszi eposzok, ame-lyeket ugyan már az antik görögök lejegyeztek, de nem azért, hogy olvassák, ha-nem hogy felolvassák õket. Elõször Nietzsche figyelmeztetett a 19. század végén33

arra, hogy a klasszikus görög irodalmat az írásbeliség évszázadainak nyomása alattduplán félreértették: egyrészt elválasztották eredeti, szóbeli befogadáson alapulóközegétõl, másrészt figyelmen kívül hagyták, hogy a szóbeli elõadás során többmûvészet (deklamáció, zene, dal, tánc stb.) kapcsolódott össze. Az eredeti közegrekonstruálása persze nem lehetséges, de a modern, hangzó feldolgozás ilyen eset-

55

2012/8

ben meglepõ eredménnyel járhat. Tanúskodik errõl az Odüsszeia hallás útján tör-ténõ befogadását ismét lehetõvé tévõ, német nyelvû hangoskönyv pár évvel ezelõt-ti, lelkes fogadtatása. Példaként – Korinna Janz-Peschkének az adaptáció létrejöt-tét és fogadtatását részletesen bemutató tanulmánya nyomán34 – a BunteWochenzeitung kritikusának szavait idézem: „Aki iskolás korában csak kényszere-detten foglalkozott Homérosz Odüsszeiájával, íme új lehetõséget kapott arra, hogyehhez az irodalmi mûalkotáshoz közelítsen […]. Thomas Holtzman [a mûvet fel-olvasó színész – Sz. M.] […] élõvé teszi az antik történetet. Még az is újra felfede-zi, aki ismeri a szöveget, olyan mellékzöngéket és hangulatokat hall ki belõle, ame-lyek az olvasás során eddig talán fel sem tûntek neki.”35 S ha valaki magyar nyel-ven szeretne próbát tenni, szeretne fültanúja lenni annak, hogy mennyire más él-mény Homéroszt hallgatva befogadni, megszabadulva a végtelenbe nyúló hexame-terek hervasztó látványától, a néma olvasás monotóniájától, akkor rendelkezéséreáll a Magyar Vakok És Gyengén Látók Országos Szövetségének hangos könyvtárá-ban Devecseri Gábor fordításának hangos változata.

Érdemes rákeresni,36 az élmény garantáltan különös és meglepõ lesz.

JEGYZETEK1. Tóbiás Áron: Fellegvár. A Magyar Rádió regénye. Emberek – Történetek – Dokumentumok. 1925–1945. Ma-gyar Rádió Közalapítvány, Bp., 2003. (A továbbiakban Tóbiás 2003.) A szerzõ forrásainak lelõhelyeit nem ad-ja meg; e hiányt az alábbi idézetek esetében, ahol tudtam, pótoltam.2. Tóbiás 2003. 13.3. I.m. 1; lásd Móricz Zsigmond: A rádió új lelket termel. In: A tízéves Magyar Rádió. 1925–1935. Tolnai Nyom-da, Bp., 1935; Rádió!...Rádió! Magyar írók novellái és publicisztikai írásai. Szerk. Salamon István. Noran Ki-adó, Bp., 2005.; (A továbbiakban Salamon 2005.) 41.4. Tóbiás 2003. 165; lásd Németh Ágnes (szerk.): Németh László élete levelekben. 1914–1948. Magvetõ ésSzépirodalmi Kiadó, Bp., 1993. 202.5. I.m. 29.6. Márai Sándor: Mûsoron kívül. Újság 1935. november 30. Lásd Az étheren át. Írók a Magyar Rádió mûhelyé-ben. Az interjúkat készítette és szerk. Salamon István. Magyar Rádió Rt., Bp., 2002. 218.7. Tóbiás 2003. 45; lásd Kosztolányi Dezsõ: Szavak a rádióról és a távolbalátásról. In: Salamon 2005. 68.8. Antje Vowinckel: Collagen im Hörspiel. Die Entwicklung einer radiophonen Kunst. Königshausen & Neu-mann, Würzburg, 1995. (Epistemata. Würzburger Wissenschaftliche Schriften. Reihe Literaturwissenschaft,Band 146.) (A továbbiakban Vowinckel 1995.) 134.9. A médium és forma kapcsolatáról szóló elméletét Luhmann szinte valamennyi munkájában érinti. Magyarnyelven lásd például Niklas Luhmann: Bevezetés a rendszerelméletbe. (Ford. Brunczel Balázs) Gondolat Ki-adó, Bp., 2006. 211–222; speciálisan a mûvészet vonatkozásában lásd Niklas Luhmann: Das Medium derKunst. In: Uõ: Schriften zu Kunst und Literatur. Suhrkamp Verlag, Frankfurt/M., 2008. (SuhrkampTaschenbuch Wissenschaft 1872.) 123–138. 10. Vowinckel 1995. 121.11. Tóbiás 2003. 31.12. Niklas Luhmann: A korszakképzés problémája és az evolúcióelmélet. (Ford. Rákai Orsolya) In: Rákai Orso-lya (szerk.): A háló, a halászok és a halak. Tanulmányok a mezõelmélet, a diskurzusanalízis, a rendszerelmé-let és az irodalomtörténet-írás néhány kapcsolódási pontjáról. Osiris – Pompeji, Bp. –Szeged, 2001. 183–207.13. Walter J. Ong által bevezetett terminus; vö. Nyíri Kristóf: Adalékok a szóbeliség-írásbeliség paradigma tör-ténetéhez. In: Nyíri Kristóf – Szécsi Gábor (szerk.): Szóbeliség és írásbeliség. A kommunikációs technikák tör-ténete Homérosztól Heideggerig. Áron Kiadó, Bp., 1998. (A továbbiakban Nyíri–Szécsi 1998.) 11–16.14. Platón: Phaidrosz. (Ford. Kövendi Dénes) In: Falus Róbert (szerk.): Platón válogatott mûvei. Európa Kiadó,Bp., 1983. 561.15. I.m. 562.16. Benczik Vilmos: Nyelv, írás, irodalom kommunikációelméleti megközelítésben. Trezor Kiadó, Bp., 2001.23–28, 52; Gósy Mária: Fonetika, a beszéd tudománya. Osiris Kiadó, Bp., 2004. 164–227; Németh Géza –Olaszy Gábor (szerk.): A magyar beszéd. Beszédkutatás, beszédtechnológia, beszédinformációs rendszerek.Akadémiai Kiadó, Bp., 2010. 95–205.17. Vasárnapi Újság, 1858. február 7. 61.18. Doris Kolesch – Sybille Krämer: Stimmen im Konzert der Disziplinen. Zur Einführung in diesen Band. (Atovábbiakban Kolesch–Krämer 2006.) In: Doris Kolesch – Sybille Krämer (Hrsg.): Stimme. Annäherung an einPhänomen. Suhrkamp Verlag, Frankfurt/M. 2006. (Suhrkamp Taschenbuch Wissenschaft 1789.) (A továbbiak-ban Stimme 2006.) 7–8; Bernhard Waldenfels: Das Lautwerden der Stimme. In: Stimme 2006. 195.19. Kolesch–Krämer 2006. 11.20. Weöres Sándor: A vers születése. In: Uõ: Egybegyûjtött írások. Magvetõ Kiadó, Bp., 1986. I. köt. 226.21. Kolesch–Krämer 2006. 7.

56

2012/8

22. Sybille Krämer: Die »Rehabilitierung der Stimme« Über die Oralitäät hinaus. (A továbbiakban Krämer2006.) In: Stimme 2006. 274.23. Kolesch–Krämer 2006. 12. In: Stimme 2006. 12. (Saját fordításom.)24. Krämer 2006. 274–276.25. Thomas Macho: Stimmen ohne Körper. Anmerkungen zur Technikgeschichte der Stimme. In: Stimme2006. 130.26. Részletesebben lásd Szajbély Mihály: Intermediális randevúk a 19. században. Arany, Kemény, Jókai & Co.Pro Pannonia Kiadói Alapítvány, Pécs, 2008. 36–39.27. Kosztolányi Dezsõ: Az írás technikája. In: Uõ: Nyelv és lélek. Szépirodalmi Kiadó, Bp., 7. 1971. 356.28. Werner Klippert: Elemente des Hörspiels. Philipp Reclam Jun. Verlag, Stuttgart 1977. (Saját fordításom.)Általam használt internetes kiadása: http://www.mediaculture-online.de/Autoren-A-Z.253+M586d515aedf.0.html (Utolsó letöltés: 2012. június 20.)29. Hans Flesch: Mein Bekenntnis zum Rundfunk. Funk, 1925. 445. Általam használt internetes kiadása:http://www.mediaculture-online.de/Autoren-A-Z.253+M5a2eeccadc2.0.html (Utolsó letöltés: 2012. június20.)30. Tolnai Ottó: Wilhelm-dalok, avagy a vidéki Orfeusz. Jelenkor Kiadó, Pécs, 1992.31. Tolnai Ottó: Wilhelm-dalok, avagy A vidéki Orfeusz. Rádióra alkalmazta: Parti Nagy Lajos. Elõadja: CsomósMari, Máté Gábor, Vallai Péter. Zenei szerkesztõ: Molnár András. A felvételt Kosárszky Péter és Pápay Móni-ka készítette. Dramaturg: Varga Viktor. Rendezõ: Markovits Ferenc (1992) Lelõhely: http://kereso.nava.hu/do-cument/show/id/450844/highlight?description=tolnai+wilhelm&subjects=tolnai+wilhelm&participants=tolnai+wilhelm&imagegallery=tolnai+wilhelm&tvguideinfo=tolnai+wilhelm. (Utolsó letöltés: 2012. június19.)32. Vö. Szajbély Mihály: Tolnai Ottó akusztikus mûalkotássá formált Wilhelm-dalai. Markovits Ferenc hangjá-téka, Parti Nagy Lajos szövegkönyve nyomán. Tiszatáj 2012. (Sajtó alatt.)33. Friedrich Nietzsche: A görög irodalom története. I. és II. rész. Részletek. (Ford. Vajda Károly) In:Nyíri–Szécsi 1998. 25.34. Korinna Janz-Peschke: Hörbuch und Mündlichkeit. In: Jürg Häusermann – Korinna Janz-Peschke – SandraRühr: Das Hörbuch. Medium – Geschichte – Formen. UVK Verlagsgesellschaft mbH, Konstanz, 2010. 233–347.35. I.m. 301. (Saját fordításom.)36. Iliász: http://mek.oszk.hu/03300/03319/index.phtml; Odüsszeia:http://mek.oszk.hu/03300/03320/index.phtml. Felolvassa Bodor Tibor. (Utolsó letöltés: 2012. június 19.)

57

2012/8

„Nem értünk-e el még arra a szintre, ahol [a gazdaságnál és az üzleti életnél] fontosabb

kérdések érdekelnek bennünket? Olyanok, mintpéldául az élet rejtelmei. Az én természete.

Az álmok és a tudat. A nyelv és a gondolkodás.Az alapvetõ igazságok keresése.”

DARRAGH MCMANUS1

Bevezetõ megjegyzések – Filozófia és a hétköznapokA társadalom- és bölcsészettudományokkal

kapcsolatos kulturális menedzsment kérdései egé-szen a közelmúltig nem kerültek a különféle disz-ciplínákról szóló diskurzusok középpontjába. Akultúraközvetítés problémája azonban az elmúltévtizedekben nem csupán az adott tudományterü-leteken belüli, hanem azokhoz képest külsõ igény-ként is megfogalmazódott – nem jelent ez alól ki-vételt a filozófia diszciplínája sem. A mottóbanidézett, a brit The Guardian napilap interneteshonlapján 2010 februárjában megjelent, Megment-het-e bennünket a filozófia? címû írás jól példázzaezt az igényt. Szerzõje, Darragh McManus a hét-köznapi diskurzust „üzlettel” és „gazdasággal” át-itatottnak találja, az élet igazán fontos kérdéseieközben viszont szerinte elsikkadnak. A cikkre ér-kezett 185 hozzászólás is azt látszik alátámaszta-ni, hogy a téma nem közömbös az olvasóközönségszámára – mindezt a meggyõzõdést pedig továbberõsíti egy másik írás a világhálóról, ezúttal azon-ban már a tudományosságon belülrõl.

Az andphilosophy.com, a Wiley-Blackwell tu-dományos könyv- és folyóirat-kiadó által mûköd-tetett honlap a következõképp fogalmazza meg a58

2012/8

...pusztán annyi történik, hogy egy érthetetlen eseménystruktúra mellé kapunk egy elsõpillantásra közel ugyanannyira érthetetlen elméletet.

SIVADÓ ÁKOS

JAMES HETFIELD ÉS RENÉ DESCARTES METAFIZIKÁJAavagy hogyan és hogyan ne népszerûsítsük a filozófiát

The Blackwell Philosophy and Pop Culture címû könyvsorozatának hitvallását: „A fi-lozófia immáron több évszázada PR-problémákkal küszködik. Jelen sorozatunk ezenkíván változtatni, megmutatva, hogy a filozófia az életed releváns része tud lenni.”2

Látható tehát, hogy a kulturális marketing problémája mindkét oldalon artikulá-lódott, a kérdés csak az, hogy hogyan kíván rá megoldást nyújtani akár a Blackwellkiadó említett sorozata, akár más hasonló kezdeményezés. Az alábbiakban arra te-szek kísérletet, hogy a megoldási javaslatként felfogható tudomány-népszerûsítõ iro-dalmat a filozófia diszciplínáján belülrõl elemezve értékeljem a következõ szem-pontok szerint: 1) milyen szakmai színvonalúak az elkészült könyvek; 2) milyen tí-pusú filozófiai problémákra összpontosítanak; 3) milyen olvasótábort igyekeznekmegszólítani; 4) hogyan lehetnek képesek hatást kelteni a filozófián belül és a hét-köznapi életben egyaránt. Az elemzés célja, hogy kiderüljön, milyen módszerek áll-nak a filozófiai kultúra közvetítésének rendelkezésére, azaz hogyan és hogyan nemérdemes a filozófiát népszerûsíteni.

1. Variációk egy (vagy több) témára – a népszerûsítõ irodalom két fõ iránya

A filozófiai kérdések popularizálásának sajátos nehézsége, hogy a filozófia olyanproblémákkal foglalkozik, melyeken alapvetõen bárki elgondolkodhat, azonban a fi-lozófiai szakirodalomban, diszciplínatörténetben járatlanok dolgát az elõbb-utóbbelkerülhetetlenné váló terminusok használata jelentõsen megnehezítheti. A filozófi-ai reflexiót népszerûsíteni, befogadhatóbbá tenni, a hétköznapi életünkhöz közelíte-ni kívánó kötetek ezt a problémát alapvetõen kétféleképpen igyekeznek megoldani.Az egyik út annak elismerése, hogy a filozófiai problémák néha ugyan az élettõl el-rugaszkodottnak tûnnek, ám különféle példák (hétköznapi szituációk) segítségévelközérthetõbbé tehetõk. Erre a célra kiválóan alkalmasak az eredetileg is filozófusok-tól származó ún. gondolatkísérletek (azaz olyan elképzelt szituációk, melyek egyszisztematikusan felépített, logikai ellentmondásoktól mentes „valóságot” tárnakelénk), amelyek keretén belül az adott probléma világosabban láthatóvá válik, egyút-tal pedig körvonalazódnak a lehetséges megoldási alternatívák és azok implikációiis. A gondolatkísérletek ismertetésén és megvitatásán alapuló irodalom tehát a filo-zófia felõl közelít: a filozófiatörténet híres problémáit és az azokra adható lehetségesválaszokat igyekszik a hétköznapi élettel összekötni, gyakran módosítva, aktualizál-va a példák szövegét (errõl bõvebben a 2. pontban lesz szó).

Ezzel ellentétes az a megközelítés, amely a hétköznapi életben – adott célközön-ség szemében – egyébként is relevanciával bíró kulturális tartalmakból indul ki, ésazt igyekszik beemelni a filozófiai vizsgálódások körébe. Ide sorolhatók mindazok akönyvsorozatok, melyek valamilyen, a populáris kultúrából származó „alapra” építikrá a különféle filozófiai elméleteket, azt igyekezvén kimutatni, hogy a filozófia mû-veléséhez nem szükséges annál jobban elrugaszkodni a valóságtól, mint amennyireaz olvasó egyébként is megtenné ezt a tanulmányok alapjául szolgáló könyvek, fil-mek vagy zenemûvek befogadásakor. Az ígéret a következõ: amennyiben vesszük afáradságot, hogy pár percnél tovább is elgondolkodjunk az említett kultúrjavak általfelvetett kérdésekrõl, közelebb kerülhetünk a filozófia – az akadémiai filozófia –szellemiségéhez. Az elmúlt évtizedben három nagy kiadó indított el könyvsorozatoterre a koncepcióra alapozva: a már említett, The Blackwell Philosophy and PopCulture sorozaton kívül hasonló feladatra vállalkozott az Open Court PublishingCompany által megjelentetett Popular Culture and Philosophy, illetve a TheUniversity Press of Kentucky nevéhez fûzõdõ The Philosophy of Popular Culture. Té-maválasztásuk szempontjából a sorozatok hasonlítanak egymásra: alapvetõen olyan

59

2012/8

közelmúltbeli filmek, képregények, együttesek és szórakoztató irodalmi mûvek ké-pezik a filozófiai reflektálás kiindulópontját, melyek feltételezhetõen sokakat érde-kelnek – azaz jóval több embert annál, mint ahányan a filozófiát pusztán a filozófi-áért tanulmányoznák.3

A filozófiai kultúrát népszerûsíteni hivatott irodalom két legfontosabb típusánakrövid bemutatása után következzen azok elemzése, szem elõtt tartva, hogy ezek akönyvek – ahogy az a Blackwell kiadó honlapján is olvasható – a filozófia PR-prob-lémáinak orvoslása céljából születtek. (Elõzetes megjegyzésként: a két típus ismerte-tése közötti terjedelmi különbséget a felmerülõ problémák mennyiségi és minõségikülönbsége eredményezte.)

2. Elméletek és gondolatkísérletek – a filozófiától a hétköznapokig

Az elsõ kategóriába tartozó kiadványok szintén két részre oszthatók. Egyik részüka már említett gondolatkísérletek ismertetésén és az azokkal kapcsolatos problémákfelvetésén alapuló mûvek csoportja, a másik pedig azoké a könyveké, melyek a leg-fontosabb filozófiai elméleteket és álláspontokat igyekeznek röviden és közérthetõ-en bemutatni. Ez utóbbi írásokat el kell különíteni a filozófusok életérõl szóló rövidbiográfiáktól – életrajzi adatokra ugyanis a legritkább esetben térnek ki, mivel az el-sõdleges fontosság a gondolatoké, nem pedig az azokat elgondoló konkrét személye-ké. A magyar olvasók számára mindkét kategóriából rendelkezésre állnak lefordítottmûvek: a gondolatkísérleteket összegzõ típusból Julian Baggini A tányérra kívánko-zó malac címû munkája, az elméleteket röviden ismertetõ irodalomból pedig a BarryLoewer által szerkesztett 30 másodperc filozófia.4 Ez utóbbival kezdve elmondható,hogy a cél – amint az Barry Loewer bevezetõ megjegyzéseibõl is kiderül – a filozófiamint tudományos diszciplína megismertetése az olvasóval, egy olyan, többé-kevés-bé átfogó kép nyújtása, mely lehetõvé teszi, hogy a késõbbiek során valaki akár mé-lyebben is elmerülhessen a különféle elméletekkel kapcsolatos nehézségekben és azazok feloldására tett próbálkozásokban. A kötet – a gondolatkísérleteket összefogla-ló irodalommal szemben – tartalmazza a legfontosabb filozófiai terminusok röviddefinícióját, valamint néhány kulcsfontosságú szerzõrõl hosszabban is értekezik.Szakmai színvonala egyenletesen magas, a tartalmát érintõ egyetlen kritika az lehet,hogy a 20. századi analitikus filozófiai tradíció mellett nem sok szó esik a filozófiaelmúlt századának másik jelentõs hagyományáról, a kontinentális filozófiáról.5

Ugyanez a kritika megfogalmazható a gondolatkísérleteket ismertetõ mûvekkelkapcsolatban is, melyek azonban egy további problémával is szembesülni kénytele-nek: az ismétlõdéssel.6 A leghíresebb filozófiai gondolatkísérletek ugyanis végesszámban állnak csak rendelkezésre, így elkerülhetetlen, hogy az ezeket összefoglal-ni kívánó mûvek között átfedések legyenek. A változatosságot az jelentheti, ahogy azanyagot az egyes szerzõk kezelik: míg Baggini modernizálja az esetenként az ókorigörög filozófiából származó gondolatokat, majd azokat anekdotaszerûen elmesélvekülön alfejezetben gondolja tovább a lehetséges következményeket, addig MartinCohen könyvei (lásd 6. jegyzet) az eredeti szöveg megtartása mellett tesznek fel kü-lönbözõ kérdéseket, melyekre a könyv végén található egy válasz vagy válaszjavas-lat. A cél tehát mindkét szerzõ esetében az, hogy az olvasó maga próbálja meg leve-zetni a számára leginkább logikusnak tûnõ következtetéseket – a „hivatalos” vá-lasszal pedig csak végszükség esetén foglalkozzon.

Ebbõl is látszik, hogy az elsõ, a filozófiát a diszciplináris ismeretekre alapozvanépszerûsíteni kívánó kiadványok célközönsége nem korlátozódik a filozófiávalelsõ ízben ismerkedõ „laikus” olvasók táborára, hanem számít az egyetemi tanul-60

2012/8

mányaikat megkezdõ hallgatók figyelmére is. A bemutatott elméletek, az ismerte-tett példák a filozófia minden lényeges részterületérõl válogatnak: egyaránt talál-hatók köztük metafizikai, ismeretelméleti, esztétikai, etikai/morálfilozófiai kérdés-feltevések.

Összefoglalásképpen azt mondhatjuk, hogy magas szakmai színvonalon megírt,a filozófiai problémák széles körére kiterjedõ, nem pusztán a szakmaiság berkeinkívülieket megcélzó mûvek azok, melyek a filozófiát a filozófia felõl próbálják ahétköznapisághoz közelíteni. Ennek eredményeképpen pedig figyelemfelkeltõ írá-sokként és bevezetésjellegû könyvekként egyaránt olvashatóak. Mindannyian gon-dolunk valamit arról, hogy mit helyes és helytelen megtenni; hogy honnan tudjuk,amit tudunk; hogy mit tartunk értékesnek és mit értéktelennek; hogy kik vagyunkvalójában. Az elméleteket röviden, közérthetõen és gondolatébresztõen összefog-laló mûvek egyik hatása pedig az lehet, hogy felhívják a figyelmet ezeknek a gon-dolatainknak a következményeire, mindarra, amit egy adott ítélet meghozatala ma-gában foglalhat. A filozófiának pedig talán az egyik legnagyobb érdeme, hogy is-mert dolgokat eddig végig nem gondolt következetességgel tár elénk, rávilágítvaazok olyan jellegzetességeire, melyek a hétköznapi életben valószínûleg elkerül-nék figyelmünket.

3. Batman és a metafizika – a hétköznapoktól a filozófiáig

A filozófia népszerûsítésének másik módja, hogy nem a különféle filozófiai állás-pontokból kiindulva igyekszünk bemutatni azokat a mindennapi életet segítségül hí-va, hanem egy adott kulturális termékre (jelesül a populáris kultúra bizonyos cikke-ire) alapozva „felfedezzük” az abban rejlõ filozófiai problémákat. Míg az elõzõ kate-góriában említett kötetek potenciális olvasói bázisát nehéz lenne körülhatárolni (ki-véve természetesen az elsõéves egyetemi hallgatókat, amennyiben valamilyen beve-zetõ kurzuson forgatják az ismertetett mûveket), addig a populáris kultúrára építke-zõ könyvsorozatok esetében a célközönség nagy valószínûséggel a fiatal felnõttek ésa középkorúak rétege. Ezt alátámasztandó – a teljesség igénye nélkül – álljon itt né-hány példa a tematikus kötetek által feldolgozott kultúrjavakból:

Filmek: Avatár, Eredet (Inception), Mátrix, Csillagok háborújaTv-sorozatok: Doktor House, Lost – Eltûntek, Seinfeld, South ParkKépregények: Batman, X-Men, Watchmen, Iron ManKönyvek: a Harry Potter-sorozat, a Twilight-sorozat, Sherlock Holmes-történetekZene: Led Zeppelin, Metallica, Radiohead.

A könyvek a filozófia minden területérõl tartalmaznak értekezéseket – az egyet-len szempont az, hogy releváns módon kapcsolódjanak az adott populáris témához.Az elsõ probléma pedig már a témakiválasztás kapcsán felvethetõ: nem biztos, hogyminden sikerfilm/könyv/sorozat érdemes filozófiai elemzésre. Természetesen akad-nak olyanok, melyek hasznosak lehetnek egy bizonyos filozófiai probléma illusztrá-lására – gondolok itt Sherlock Holmes deduktív (de valójában induktív) módszerérevagy az õ alakját mintaként használó Doktor House karakterére. Az, hogy mennyi fi-lozófiai „terhet” bír el egy tömegkulturális termék, természetesen még ezekben azesetekben sem egyértelmû – jó példája lehet ennek Sherlock Holmes protofeministaértelmezése.7 A legtöbb esetben azonban olyan alapra kívánnak építkezni a kötetekszerzõi, amely egész egyszerûen nincs ott. Bizonyos esetekben a felszínen filozofi-kusnak tûnõ tartalmak szolgáltathatják ezt az alapot (például a Lost sorozat elemzé-

61

2012/8

se során), más esetekben pedig még a látszat is hiányzik (lásd a Metallica-dalszöveg-ek vagy a Twilight-regények elemzését). Tekintettel arra, hogy a kötetek elsõsorbanazokhoz szólnak, akik egyébként nem foglalkoznának a filozófiával, kétséges, hogyaz olvasók úgy interpretálják-e az újonnan felfedezett metafizikai, egzisztenciál-filozófiai, esetleg társadalomelméleti többlettartalmakat, mint amelyek hozzátesz-nek valamit az elsõdleges élményeikhez, avagy mint valami alapvetõen érthetõ in-formáció szükségtelen túlbonyolítását. Érdemes közelebbrõl is szemügyre venni egypéldát az említett kötetek egyikébõl, hogy világosabbá váljon, milyen problémák me-rülhetnek fel.

A Lost – Eltûntek filmsorozat filozófiai analízise többek között a személyes azo-nosság, az idõutazás, a társadalmi szerzõdés és a lehetséges világok szemantikájánakkérdéseit járja körül. Richard Davies tanulmányában az idõutazás filozófiai problé-máinak vizsgálata elõtt az Eltûntek mûfaji meghatározására tesz kísérletet.8 Amellettérvel, hogy a sorozat nem felel meg maradéktalanul a tragédiával szemben Ariszto-telész által támasztott követelményeknek, az eposz jellemzõi azonban többé-kevés-bé illenek rá. Davies idõt fordít arra is, hogy kimutassa, Shakespeare drámái semminden esetben tartották tiszteletben az arisztotelészi formai kritériumokat – még-sem vitatná el senki tõlük, hogy valódi drámák lennének. A tanulmány elsõ tíz ol-dala így Arisztotelész ellenében kívánja megvédeni az Eltûnteket, nem törõdve az-zal, hogy valószínûleg soha senki nem próbálta a sorozatot arisztoteliánus kategóri-ákra hivatkozva támadni. A gondosan elkészített szalmabábu ledöntése után a tanul-mány az idõutazás elméleti kérdései felé fordul, és a hátralévõ oldalakat JohnMcTaggart idõérvének rövid ismertetésére, illetõleg ezzel kapcsolatban a szabad aka-rat kontra determinizmus vitában történõ állásfoglalásra használja.

Elképzelhetõ ellenvetés lehetne itt, hogy McTaggart idõérve9 nem feltétlenülolyasmi, amit elsõként lenne érdemes elsajátítani a különféle filozófiai elméletekközül, ám ez akár ízlés kérdése is lehet. Fontosabbnak érzem azt megjegyezni,hogy aki végignézte a sorozatot, az minden bizonnyal egy ponton feladta a külön-bözõ idõsíkok váltakozása által generált ellentmondások tisztázásának igényét, ésbeletörõdött, hogy a „hitetlenség felfüggesztésén” kívül nem sok lehetõsége ma-radt. Ez pedig azzal sem változik meg, ha McTaggart metafizikája felõl próbáljukértelmezni az idõutazásokat – pusztán annyi történik, hogy egy érthetetlen ese-ménystruktúra (a sorozat) mellé kapunk egy elsõ pillantásra közel ugyanannyiraérthetetlen (de legalábbis mindennemû filozófiai elõképzettség hiányában nehe-zen átlátható és valószínûleg intuitíve implauzibilisnak tûnõ) elméletet. Az íráskonklúziója mindemellett az, hogy amennyiben filozófiailag problematikus is azidõutazás, nem szabad, hogy a befogadás élményét ilyesmik megnehezítsék. Odajutottunk tehát, ahol eleve álltunk – a különbség pusztán annyi, hogy indulás elõttmég nem ismertük McTaggart elméletét.

A többi tanulmánnyal kapcsolatban is hasonló problémák merülnek fel: a néholmégoly jó és színvonalas filozófiai elemzések is olyasmiknek tûnnek, amik egyálta-lán nem következnek a sorozatból – azaz a cselekmények és karakterek nélkülük iséppannyira értelmezhetõk (vagy értelmezhetetlenek), mint a segítségükkel. A fõprobléma tehát nem változott: Lost-rajongókon és filozófusokon kívül aligha fogjabárki is olvasni ezt a szerkesztett kötetet. Az elsõ kategóriába tartozók valószínûleg(jogosan) azt kérdezik majd, hogy mi értelme még jobban bonyolítani a történetet, amásodikba tartozók pedig könnyen találnak az Eltûntek ötödik évadjánál jobb példáta kontrafaktuális kondicionálisok szemléltetésére.

Mindezek ellenére a Lost a felszínen valóban filozófiai mondanivalóval bíró so-rozatnak tûnhet – nem ez a helyzet viszont a Metallica dalszövegeivel vagy aTwilight könyvsorozat vámpírjaival. Elképzelhetõ persze, hogy James Hetfield való-62

2012/8

ban a szubsztancia-dualizmus problémáin töprengve írja a szövegeit, avagy hogyStephenie Meyer a „személynek lenni” szükséges és elégséges feltételeit kutatva me-séli el vámpír-történeteit, azonban mindez kevéssé valószínû. Ezekben az esetekbenolyannyira sok, az említett mûvek létrejöttében szerepet játszó tényezõt kell figyel-men kívül hagynunk és filozófiai motivációval helyettesítenünk, hogy az eredeti da-lok/könyvek rajongói aligha ismernének rájuk az értekezéseket olvasva. Ezek ugyan-is éppannyira szolgáltatnak alapot filozófiai elméletek ismertetésére, amennyire bár-mi más is. Az elidegenítõ hatás kapcsán azonban a rajongókat (akik elvileg a köny-vek fõ olvasói bázisát nyújtanák) rendkívül nehéz lesz megnyerni, hiszen úgy tûn-het számukra, hogy egyáltalán nem arról olvasnak, amirõl szerettek volna. Képlete-sen fogalmazva: lehet a Metallicából filozófiát csinálni, csak ahhoz végül ki kellhagyni belõle a Metallicát.

Összefoglalva: a populáris kultúrát a filozófiához közelíteni igyekvõ könyvso-rozatok a legjobb esetben is csak mérsékelten lehetnek sikeresek, mivel kevésolyan témát találni a ténylegesen populáris kultúra termékei között, amelyik alkal-mas lenne filozófiai kérdések felvetésére anélkül, hogy teljesen eltávolodna erede-ti tárgyától. A fejezetek többnyire ezekben a kötetekben is színvonalasak (jó példaerre a David Lynch filmjeinek szereplõi segítségével különbözõ érvelési típusokatbemutató Arp–Brace-tanulmány)10, a felvetett filozófiai problémák pedig eseten-ként szélesebb területet fognak át a gondolatkísérletekre támaszkodó könyveknél.A különbözõ filmekkel, könyvekkel, dalszövegekkel kapcsolatban ugyanis olyan, akontinentális hagyományban rendkívül jelentõs koncepciók is elõtérbe kerülhet-nek, mint Kierkegaard szorongásfogalma, Foucault gondolatai fegyelemrõl és bün-tetésrõl, a heideggeri létbe vetettség vagy épp a Husserl nevéhez fûzõdõ fenome-nológiai redukció.

A könyvsorozatok célközönsége – az elõzõ kategóriával ellentétben – kifejezettena filozófiai tanulmányokat egyáltalán nem folytatók tábora. Így lehet értelme aBlackwell kiadó filozófiai PR-ral kapcsolatos megjegyzésének – azoknak ugyanisnyilván nem szükséges közvetíteni a filozófiai kultúrát, akik azt már eleve tanulmá-nyozzák. Ez az elkötelezõdés azonban, a fent említett problémák miatt, kétélû fegy-verré válhat: egyrészt elriaszthatja azokat, akik nem képesek a (sok esetben valóbanerõltetett) filozófiai párhuzamokat befogadni, másrészt pedig kivívhatja azok ellen-szenvét, akik nem gondolják úgy, hogy a filozófiát alapvetõen nem kedvelõ társadal-mi rétegek szívéhez a tömegkultúra gyakran nem is legszínvonalasabb termékein átvezet az út. Sõt akár azt is gondolhatják, hogy erre a bizonyos útra egyáltalán nincsis szükség – és ha azt észlelik, hogy a közvetítés kizárólag ilyen eszközökkel történ-het, az csak megerõsítheti ezt a meggyõzõdésüket.

4. Záró megjegyzések: Hogyan és hogyan ne népszerûsítsük a filozófiát?

A fentiekben a filozófiai ismeretek popularizálásának, a filozófiai kultúra közve-títésének két fõ megvalósulási formáját vizsgáltam: a gondolatkísérleteken és elmé-letek összefoglalásán alapuló, illetve a tömegkultúra termékeit kiindulópontkénthasználó kezdeményezéseket. Mindkét próbálkozásnak vannak elõnyei és hátrányai,ám – számomra legalábbis – úgy tûnik, hogy hosszú távon az elsõ elképzelés a jár-ható út. Márpedig a kultúraközvetítés mindenképp „hosszú távnak” tûnik, hiszenegyik megoldási javaslat sem az idei év szülötte, a filozófiai mûveltség (de legalább-is a logikus gondolkodás képességének) hiánya pedig ma sem kisebb probléma, mintkét-három évtizede volt. Van tehát a filozófiának PR-problémája, ám ezt nem feltét-lenül a „populáris kultúra és a filozófia” típusú sorozatok fogják egyszer s minden-

63

2012/8

korra orvosolni – hiszen azok a kifogások, amelyek a filozófiát mûvelõket érik (leg-inkább az, hogy valójában nem folytatnak produktív tevékenységet), nem abból nye-rik erejüket, hogy a filozófiának nincs köze a tömegkultúrához. Ennek értelmébenpedig mindez nem változik meg akkor sem, ha a „filozófiai PR-t mûvelõk” számoskötet segítségével igyekeznek kimutatni, hogy a filozófiának szinte mindenhez közevan. A figyelem felkeltésére, a fiatal olvasók filozófia felé orientálására természete-sen kisebb-nagyobb mértékben mindkét megoldási kísérlet alkalmas lehet – a filozó-fia mint diszciplína általános megítélésén azonban aligha változtathatnak. Ehhezugyanis nem pusztán PR-jellegû tevékenység szükségeltetik.

JEGYZETEK1. Darragh McManus: Can Philosophy Save Us? The Guardian. 2010. 02. 26. http://www.guardian.co.uk/commentisfree/2010/feb/06/philosophy-economy-celebrity-gossip (letöltve: 2012.06. 10.)2. andphilosophy.com (letöltve: 2012. 06. 10.)3. Némileg eltér a másik kettõtõl a University of Kentucky Press sorozata, mivel abban kizárólag filmrendezõkéletmûve, illetõleg különféle sportágak (!) köré csoportosítják a filozófiai témájú esszéket – ez azonban nemolyan nagy különbség, amely indokolná elkülönítését a másik két sorozattól.4. Julian Baggini: A tányérra kívánkozó malac… és 99 további gondolatkísérlet. (Ford. Barabás András) Corvi-na Kiadó, Bp., 2008.; Barry Loewer (szerk.): 30 másodperc filozófia – A legfontosabb filozófiai elméletek rövi-den. (Ford. Kállai Tibor) Partvonal Könyvkiadó, Bp., 2011.5. Egészen pontosan négy szerzõrõl olvashatunk csupán: Nietzsche, Derrida, Heidegger és Sartre egy-egy prob-léma erejéig szerepel a válogatásban.6. A következõkben a magyar nyelven hozzáférhetõ Baggini-kötet mellett az alábbi könyvekre támaszkodom:Martin Cohen: 101 Philosophy Problems. Routledge, New York, 2007; Uõ: Wittgenstein’s Beetle and OtherClassic Thought Experiments. Blackwell, Oxford, 2004.7. Mona Rocha – James Rocha: A Feminist Scandal in Holmes’ Generalizations. In: Josef Steiff (ed.): SherlockHolmes and Philosophy. Open Court Publishing Company, Chicago (IL), 2011. 147–155.8. Richard Davies: Lost in Lost’s Times. In: Sharon Kaye (ed.): The Ultimate Lost and Philosophy. John Wiley &Sons, Hoboken (New Jersey), 2011. 9–31.9. Az eredeti érvet lásd John McTaggart: The Unreality of Time. Mind 1908. vol. 17. 457–474.10. Robert Arp – Patricia Brace: „The Owls Are Not What They Seem”: The Logic of Lynch’s World. In: WilliamJ. Devlin – Shai Biderman (eds.): The Philosophy of David Lynch. The University of Kentucky Press, Lexington(Kentucky), 2011. 7–24.

64

2012/8

Transzkulturalitás és képregény

A képregénymédia kulturális változatokban éstranszkulturális szóródásban létezik. Azt láthat-juk, hogy a médiaszöveg-termelés, -terjesztés és-használat társadalmi gyakorlatai nemegyszer elté-rõek a különbözõ kultúrákban, és joggal beszélhe-tünk a képregénymédia kulturális változatairól. Aképregényes szakirodalom hagyományosan meg-különböztet három változatot, a világtermelés há-rom nagy központjára tekintve: a japán mangátvagy egyre inkább tágabban: a keleti képregényt,az észak-amerikai comicsot és a francia-belga(-svájci) bande dessinée-t vagy tágabban: az euró-pai képregényt. E három hagyomány egymástól el-térõ grafikai stílusokat, részben különbözõ medi-atikus elrendezéseket, diszpozitívokat és különfé-le médiagazdaságtani modelleket is jelent. A glo-balizáció transznacionális és transzkulturális fo-lyamatainak köszönhetõen ezek az önmagukbansem homogén nagyobb változatok egyre gyakrab-ban egymástól nem függetlenül alakulnak, sõt:egymást egyre inkább át- meg átszövik.

Éppen ezért a kortárs kultúra- és médiatudo-mány olyan fogalmai, mint a transzkulturalitás, ahibridizáció, a dekulturalizáció, a rekulturalizá-ció, az egyezkedés, különösen használhatónaktûnnek a kortárs képregény médiakulturális jelen-ségeinek vizsgálatakor. Elõször a latin-amerikaikultúraelméletekben (Fernando Ortízt és AngelRamát idézi Encarnación Gutiérrez Rodríguez2008), majd máshol, például a német szakiroda-lomban (Welsch 1999) és különösen a brit eredetûcultural studies tapasztalatait a globalizáció kon- 2012/8

...címszereplõje nem egyeurópai kisfiú, hanemegy elefántcsontpartikislány...

MAKSA GYULA

KÉPREGÉNYEK TRANSZKULTURÁLIS HELYZETEKBENMarguerite Abouet munkáinak értelmezéséhez

textusában továbbgondoló médiatudós, Andreas Hepp könyvei nyomán (Hepp –Löffelholz 2002, Hepp 2006) kezdték el használni a transzkulturalizáció, transzkul-turális, valamint a hozzájuk kötõdõ transzkulturalitás fogalmakat. A kultúraköziségelgondolásakor a még mindig talán elterjedtebb inter- és multikulturalitáshoz képestezek kevésbé feltételeznek önmagukban homogénnek és viszonylag állandónak te-kinthetõ, egymástól jól elhatárolható kultúrákat. Inkább a kultúrák alakulásának fo-lyamatára és dinamikus identitására hívhatják fel a figyelmünket, így alkalmasabb-nak mutatkoznak a nem kizárólag homogenizációként és kulturális imperializmus-ként felfogott kulturális globalizációs áramlatok megértésére.

A társadalom- és kultúratudományokban manapság sokan szívesen használják ahibridizáció metaforáját is számos késõ modern jelenségkör bemutatásakor azújtelevíziózástól a nemzetközi menedzsmentig és a transzkulturalitás kapcsán is. Atranszkulturális jelenségek esetében a hibridizáció megvalósulása gyakran delokali-záció vagy dekulturalizáció, illetve relokalizáció vagy rekulturalizáció során megyvégbe. A médiakultúraként értett képregény történetét nemcsak az ezredfordulótóljellemzik, hanem a kezdetektõl végigkísérik a hibridizációk, egyezkedések, transz-kulturális folyamatok, nagy saját kulturális teljesítményeket eredményezõ hatásszo-rongásos állapotok. Komoly tizenkilencedik századi, jórészt európai elõzmények, ko-rai képregények után az elõzõ századfordulón a nagy példányszámú nyomtatott saj-tóban jön létre az az észak-amerikai comics, amelynek nemzetközi sikere nagybanhozzájárul a két háború között a francia-belga, a második világháború után pedig ajapán saját hagyomány intézményesüléséhez, amelyek késõbb vissza is hatnak azészak-amerikai képregényre.

Már az 1920-as évek legvégétõl, de fõként az 1930-as évek közepétõl részben azifjúságnak szánt észak-amerikai képregények „ellenhatására” jelennek meg a belgakatolikus sajtóban a késõbb brüsszeli és charleroi-i iskoláknak nevezett irányzatokképregényfigurái, köztük a Brüsszel környéki katolikus cserkészkultúrából érkezõTintin, aki késõbb a frankofón, majd sokak szemében általában az európai populárisképregény emblematikus alakjává válik (Grossman 2011). A francia ajkú belga kö-zösség gazdasági, társadalmi és kulturális viszonyai kedveztek a képregénynek.Nyomdaipari nagyvállalkozók és a katolikus értelmiség egy része felismerte az üzle-ti és a közösségi identitásalakító lehetõséget a huszadik század közepén, késõbb aszélesedõ belga középosztály is egyre inkább saját kulturális hagyományként tudtatovábbéltetni a képregényt. A képregény-sorozatokból persze idõvel kikoptak a bel-gaságra tett utalások, vagy legalábbis rejtettebbekké váltak, mert a sikeres alkotások-nak egy nagyobb piacon is helyt kellett állniuk. Elõször más frankofón országokban,majd a fordítások által más helyeken is. A népszerû képregényekben, köztük aTintin-sorozatban is végbemegy egy delokalizációs/dekulturalizációs folyamat azért,hogy sikeres lehessen a nemzetközi piacon is. (Egy döntõen epizodikus kalandsoro-zatról van szó, ahol az elsõ albumnál még konkrétan Brüsszelbe tér haza a fõhõs, ké-sõbb viszont általában Európába.) Viszont a belga és belgiumi francia ajkú közösségszámára némely más képregényhez hasonlóan a Tintin is a saját közösségi identitás-konstrukció számára lesz fontos, amit különösen az utóbbi bõ két évtizedben számosrelokalizációs eljárás és gesztus jelez a belga nyomtatott sajtóban, a múzeumokban,az oktatásban, a turizmusban, de a brüsszeli mindennapi életben, az utcákképregényfreskóin is. És ezt éppen a nemzetközi elismertség is ösztönzi. Megmutat-kozott ez a legutóbbi, hollywoodi filmes adaptáció kapcsán is. Tavaly október végéna Time magazin ázsiai, európai és csendes-óceáni kiadása is a címlapképét adta a té-mának, és az ehhez kapcsolódó, eredetileg az ázsiai kiadásban megjelent cikk „parexcellence páneurópai hõsnek” tartja Tintint, miközben nem hallgatja el brüsszelieredetét sem (Grossman 2011). Bizonyára újabb lendületet ad Tintin nemzetközi és66

2012/8

nemzeti-közösségi hõssé válásának is a 2011-es film. A hollywoodi alkotás premier-je mégiscsak Brüsszelben volt, amelyen – ahogy a belga híradásokból is látszik – ahelyi politikai és kulturális elit fontosnak tartotta a részvételt, majd a belgiumifrankofón közösség közszolgálati híradója különkiadásban, a Le Soir napilap pedigahogy kell: képregényben számolt be az eseményrõl. Sejthetõ, hogy a keleti képre-gény esetében is zajlottak hasonló de- és rekulturalizációs, illetve de- és relokalizá-ciós folyamatok. Miközben a japán populáris kultúra kutatója, Koichi Iwabuchi a ja-pán kulturális termékek transznacionális keretek közötti forgalmazásával kapcsolat-ban még egy évtizeddel ezelõtt is arra hívta fel a figyelmet, hogy sikerük éppen a „ja-pánság” vagy a nemzeti kulturális kontextus és utalások hiányával függ össze (idéziWang – Yeh 2010. 42–43.) – a belga képregény sikerével kapcsolatban hasonlóról szá-molt be korábban Jan Baetens (2006) is –, addig az utóbbi években mintha egyre fon-tosabbá válna a japán nyelvi-kulturális beágyazottság jelzése.1

Marguerite Abouet munkái

A továbbiakban a transzkulturalitással összefüggésben fõként olyan afrikai-euró-pai képregényekre szeretném irányítani a figyelmet, amelyekhez konkrét olvasáskul-túra-fejlesztõ projekt kapcsolódik. Marguerite Abouet Elefántcsontparton játszódóképregényeit eddig tizenöt nyelvre fordították le (Kwami 2012), és sikerük segíti aszerzõ által alapított Könyvet mindenkinek (Des livres pour tous) nevû szervezetmunkáját is. 2005 és 2010 között hat kötetben jelent meg az írónõ és ClémentOubrerie rajzoló közös sorozata, az Aya de Yopougon. Egy olyan könyvsorozatról vanszó, amely érdekes kulturális közvetítésre vállalkozik. A szerzõi és kiadói paratextu-sok egy része szerint az afrikaiakról a kortárs európai médiában bevett kliséktõl men-tesen szeretne szólni. Ez nem könnyû feladat azért sem, mert – ahogy a kameruniszületésû filozófus Achille Mbembe felhívja rá a figyelmet – Afrika a nyugati diskur-zusban „hiányt,” „negativitást”, „nemlétezést” jelöl (idézi Fistetti 2009. 32–26.).Marguerite Abouet máshol érzékelt hiányosságot. Könyvének keletkezésében szerin-te az is közrejátszott, hogy úgy látta, „gyakran mesélik el, hogy az afrikaiak hogyanhalnak meg, de azt soha, hogyan élnek”.2

Úgy szándékozik betölteni ezt a hiányt, úgy próbál eltávolodni a nyugati médiá-ban bevett Afrika-képtõl, úgy tesz kísérletet a közvetítésre, hogy az elbeszélés a min-dennapi élet azon problémáira, örömeire, nehézségeire, reménykedéseire fókuszál,amelyek hasonlóan jelennek meg a világban máshol is a párkapcsolatokban, a szü-lõ-gyerekek viszonyban stb. A magánéleti tematika dominál tehát az elbeszélésben,olyan közéleti problémák, mint a korrupció vagy a poligámia megítélésének kérdéseis csak a konkrét szereplõk magánéletén keresztül villannak fel. Mondhatjuk azt,hogy az elbeszélés tehát egyfelõl delokalizál, dekulturalizál, a nem elefántcsontpar-ti vagy nem afrikai olvasóval való közös tapasztalatokra épít tematikájával, de oly-kor elbeszéléstechnikájával, továbbá a hordozóval is. Nemcsak a narratív tartalmak,de az elbeszélésalakító eljárások, például a cliffhanger gyakori alkalmazása is bizo-nyos televíziós mûfajokat idéz, elsõsorban az észak-amerikai day time, valamintprime time szappanoperát, és fõként az egyébként izgalmas transzkulturális folya-matok révén kialakult latin-amerikai telenovellát vagy magyarul: tévéregényt. A Dal-lasra és konkrét tévéregényekre tett tematikus utalások is vannak a kötetekben. A te-levíziós utalásrend fontosságát jelzi, hogy az Aya indítása, azaz elsõ, egyoldalas pa-nelje is egy televíziót mutat.

A népszerû televíziós alkotásokat idézõ tematika és elbeszéléstechnika azAyában szerzõi vagy másképpen: mûvészképregényes közeggel találkozik. A nem el-sõsorban képregényekkel foglalkozó Gallimard kiadó szerzõi képregényes sorozatá-

67

2012/8

nak darabjai a frankofón populáris képregény szokásaitól eltérõen kötetenként többmint száz oldalon és 175 × 247 mm-es formátumban jelentek meg. Az Aya hordozó-jával és grafikai stílusával is megfelel a frankofón képregényes intézményrendszerelvárásainak. Igazolta ezt az elsõ kötet díjazása is a talán legtekintélyesebb, a fran-ciaországi Angoulême-ben megrendezett fesztiválon 2006-ban.

Az Aya úgy próbál az európai média fõsodrához képest másfajta képet adni afri-kai emberek életérõl, hogy közben kedvelt kortárs európai képregénytípusok megol-dásait alkalmazza. A 2000-es évek a frankofón képregényben hoztak változásokat.Például egyre fontosabbá vált a nõi alkotók és olvasók szerepe a képregény-kultúrában. Nem lehetetlen, hogy elõször a keleti képregény hatására, de mintha egy-re inkább bevonódnának az európai képregénykultúrákba is a nõk (ez Magyarorszá-gon is megfigyelhetõ). Az Aya de Yopougon is a hagyományosan nõi célközönségreszámító kortárs populáris érzelmes irodalmi és televíziós fikciók tematikáját, mûfaja-it és szövegalakító eljárásait idézi. Továbbá egy nõi címszereplõ, Aya alakja köré szer-vezi az egymással különféle, szövevényes viszonylatokban lévõ szereplõk hálóját.

Egy másik izgalmas fejlemény az utóbbi bõ évtizedben az autentifikáló eljárások-kal dolgozó képregényes megnyilatkozások iránti igény növekedése, amely megmu-tatkozik például abban is, hogy elõtérbe került az önéletrajzolás és a képregényriportmûfaja is mind az észak-amerikai, mind az európai képregények esetében. Gondol-hatunk itt mások mellett például Marjane Satrapi, Art Spiegelman, Joe Sacco, RiadSattouf, Alexandar Zograf mûveire. Nem képregényriport és nem önéletrajzolás azAya, mégis e szerzõk mûveivel együtt szokás emlegetni. Éppen a képregényes elbe-szélés, de a paratextusok és a kritikai recepció autentifikáló gesztusai miatt. Az1970-es/80-as évek fordulójának Yopougonjáról, Elefántcsontpartjáról, Afrikájárólszóló tudósításként is olvassák sokan e képregényt, vagy legalábbis annak minden-napjairól, kultúrájáról való beszámolóként. Egy autentifikáló olvasásra lehetõségetadhat már az Aya elsõ mondata is, amely magyar fordításban így hangzik: „1978-banElefántcsontpart, az én szép országom, megismerte elsõ reklámkampányát.”3 Az au-tentifikáló befogadói stratégiának kedveznek a kötetek végén olvasható „elefánt-csontparti bónuszok”: azok a kulturális ismeretterjesztõ magyarázatok, amelyek el-választottak ugyan a képregényfolyamtól, de szorosan kapcsolódnak hozzá: szóma-gyarázatok, receptek, az elbeszélésben elõkerülõ, de bõvebben nem tárgyalt helyiszokások és jelenségek hátterének megvilágítása. (Ekkor egyébként úgy járnak el azAya alkotói, ahogyan tették azt már némely más képregényes ismeretterjesztõ kiad-vány készítõi is: a függelékben helyeznek el olyan kiegészítéseket, amelyek másképpszétfeszítenék a képregényes elbeszélés kereteit.)

Már a címben is szerepel Yopougon (Abidjan külvárosa), és a szereplõk párbeszé-dei a helyi területi és társadalmi nyelvváltozatokból is építkeznek. Az autentifikálóstratégia együtt jár tehát a lokalizálással, bizonyos távlatból nézve rekulturalizáció-val, pontosabban az Aya esetében a delokalizálás és lokalizálás folyamatai egyszerrezajlanak, a képregényes megnyilatkozás sajátos hibridizáció, olyan egyezkedés ered-ményének tekinthetõ, amelyben afrikai kulturális tapasztalatok, amerikai eredetû te-levíziós, illetve európai (közvetve keleti és amerikai) képregényes mûfaji hagyomá-nyok is részt vesznek. (Részben az Ayához hasonló eljárásokkal dolgozik a szerzõújabb, 2010-ben indult sorozata, a gyermekolvasóknak szóló Akissi, amely viszont afrankofón populáris képregény kívánalmainak megfelelõ 48 oldalas, keményborítósszínes albumokból áll, és az egyik legnépszerûbb kortárs mûfaj, a kölyökképregényelõírásait követi. Igaz, címszereplõje nem egy európai kisfiú, hanem egy elefánt-csontparti kislány, és itt sem maradnak el a kötetek végérõl az elefántcsontparti is-meretterjesztõ bónuszok.)

68

2012/8

Tintinnek, Gaston Lagaffe-nak, Spirounak és a többieknek elõször el kellett ve-szíteniük belgaságukat és vallonságukat ahhoz, hogy nemzetközileg is ismertek le-gyenek, késõbb viszont a nemzetközi elismertség tükre irányította ismét a figyelmetbelga „eredetükre”. Az utóbbi bõ évtizedben viszont többször is megfigyelhetõ volt,például Marjane Satrapi Persepolisa vagy éppen az Aya de Yopougon esetében, hogyvalamiféle helyi kulturális utalásrendszer („irániság”, illetve „afrikaiság”) játékba ho-zása is hozzájárult a sikerhez. Marguerite Abouet könyvei, fõként az Aya-sorozatazért is különleges, mert annak kapcsán a „relokalizáció” különbözõ szinteken megyvégbe, nemcsak a képregényes megnyilatkozásén. Látva, hogy Abidjanban a ke-ményborítós kiadás sokakhoz az ára miatt nem tud eljutni, az írónõ közbenjárt a ki-adónál egy afrikai piacra szánt puha fedeles változatért, amely a keményborítós ki-adás árának nagyjából harmadáért kapható (Abouet 2010). De ami talán ennél jelen-tõsebb: a „másfajta” Afrika-képet mutatni szándékozó szerzõ képregényeinek euró-pai sikere tette lehetõvé, hogy megvalósuljon afrikai olvasáskultúra-fejlesztõ projekt-je, a Könyvet mindenkinek (Des livres pour tous). A szervezet webhelyének nyitó-lapja egy Afrika térképére helyezett olvasó lányt mutat. A honlap szerint a projektegyrészt annak fontosságát kívánja érzékeltetni, hogy olyan afrikai gyerekek is hoz-záférjenek könyvekhez, akiknek erre még nincs lehetõségük, illetve ezzel összefüg-gésben kerületi könyvtárakat is létre kíván hozni.4 Médiaszerepléseit és az író-olva-só találkozókat is felhasználja projektje népszerûsítésére Marguerite Abouet, aki vég-sõ soron a kulturális közvetítést végrehajtó képregényei sikerének köszönheti azt az(el)ismertséget, amely lehetõvé tette franciaországi, tehát európai minisztériumok ésmagánvállalkozások, köztük fõként könyvkiadók támogatásának megszerzését is.Olyan találkozási helyek kialakításáról van szó, ahol azok számára is lehetõség nyíl-na az olvasás örömének megtapasztalására, akik attól eddig meg voltak fosztva. Mármeg is nyílt az elsõ ilyen könyvtár Abidjanban.

JEGYZETEK1. Talán azzal is összefüggésben, hogy Európában ezek a termékek mintha egy a gasztronómiától az öltözkö-désen át a szabadidõ eltöltéséig sok mindent érintõ életstílus-ajánlat részeként jelennének meg (Rafoni 2008).Az ázsiai, amerikai és európai képregény-hagyományok egy idõben és egy földrajzi-kulturális térben való je-lenléte, gyakran ötvözõdése számos képregénykultúrát, köztük a magyar képregényt is jellemzi. A kortárs ma-gyar képregény is transzkulturális folyamatok összjátékában alakul: kiépülõben lévõ intézményrendszere, ter-jesztési szokásai, jellemzõ hordozói, a magyar nyelvû fordítások és többnyire az eredeti alkotások jelentõs ré-sze is a világ nagy képregény-kulturális központjainak hatásait is mutatják. A transzkulturalitás kérdéskörévelkapcsolatban érdemes volna azt is megvizsgálni, hogy az internet hogyan alakította át a képregénytermelés,-terjesztés és -használat szokásait. Például miképpen vesznek részt magyarországi alkotók transznacionális ke-retek között szervezõdõ képregényalkotásban, vagy az olvasók hogyan hoznak létre és tartanak fenn transz-lokális (poszt)szubkultúrákat különösen azon képregénytípusok (például a yaoi) kapcsán, amelyek döntõen azinterneten hozzáférhetõek.2. „À l’origine du livre, il y avait aussi ce constat: on raconte souvant comment meurent les Africains, maisjamais comment ils vivent.” (Abouet 2010), illetve ezzel összefüggésben az, hogy „Nyugaton tudják, hogyanhalnak meg az afrikaiak, de azt nem, hogyan élnek”. („En Occident, on sait comment meurent les Africainsmais pas comment ils vivent.” Abouet 2011.)3. „En 1978, La Côte d’Ivoire, mon beau pays, connut sa première campagne publicitaire.”4. http://www.deslivrespourtous.org/accueil.php (letöltve: 2012. június 10.)

IRODALOMAbouet, Marguerite: Les joies et les peines des Africains. Entretien avec Marguerite Abouet. Propos recueillis parBooks. Books 2010. avril-mars. Hors-série 2. 63.Abouet, Marguerite: Salon du livre bande-dessinée. Afrique loin des clichés. Entretien avec Abouet,Marguerite. Propos recueillis par Fatima El Ouafi. L’Economiste. 2011. 02. 15.http://www.leconomiste.com/article/salon-du-livrebrbande-dessinee-l-afrique-loin-des-clichesbrientretien-avec-marguerite-abouet (letöltve: 2012. június 10.)Baetens, Jan: Hergé écrivain. Flammarion, h.n. [Paris], 2006.Grossman, Lev: European Son. Steven Spielberg and Peter Jackson bring Tintin to the big screen. Time 2011.october 31. 32–38.Rodríguez, Encarnación Gutiérrez: Lost in Translation – Transcultural Translation and Decolonialization ofKnowledge. Transversal 2008. 6. http://eipcp.net/transversal/0608/gutierrez-rodriguez/en (letöltve: 2012. júni-us 10.)

69

2012/8

Fistetti, Francesco: Théories du multiculturalisme. Un parcours entre philosophie et sciences sociales. (Trad.Philippe Chanial et Marilisa Preziosi) La Découverte/M.A.U.S.S., Paris, 2009.Hepp, Andreas: Transkulturelle Kommunikation. UVK, Konstanz, 2006.Hepp, Andreas – Löffelholz, Martin (hrsg.): Grundlagentexte zur transkulturellen Kommunikation. UVK,Konstanz, 2002.Kwami, Milton: Marguerite Abouet: Grande bédéiste ivoirienne de succès. Africa Nouvelles 2012. mai 30.http://www.africanouvelles.com/africains-de-la-diaspora/communautes-africaines/474-marguerite-abouet-grande-bedeiste-ivoirienne-de-succes.html (letöltve: 2012. június 10.)Rafoni, Béatrice: Le néo-japonisme en France: une alter-mondialisation culturelle. In: Francophonie etGlobalisation Culturelle. Politique, Médias, Littératures. (Éds. Ute Fendler – Hans-Jürgen Lüsebrink – ChristophVatter) IKO (Verlag für Interkulturelle Kommunikation), Frankfurt am Main – London, 2008. 255–274.Wang, Georgette – Yueh-yu Yeh, Elmilie: Globalizáció és hibridizáció a kulturális termelésben. A Mulan és aTigris és sárkány esete. (Ford. Roboz Gábor) Metropolis 2010. 2. 40–55.Welsch, Wolfgang: Transculturality – the Puzzling Form of Cultures Today. In: Spaces of Culture. City, Nation,World. (Ed. Mike Featherstone – Scott Lash) Sage, London, 1999. 194–213. http://www2.uni-jena.de/welsch/Papers/transcultSociety.html (letöltve: 2012. június 10.)

70

2012/8

cikk szerzõi számára egyértelmû, hogy2012-ben lehetetlen olyan kultúraköz-vetítéssel kapcsolatos lapszámot szer-keszteni, amelyben ne lenne szó Lady

Gagáról. E tematikus szám kontextusához alkal-mazkodó szerzõkként azonban mégiscsak végigkell gondolnunk, hogy kérdésfelvetésünk vagyegyáltalán témaválasztásunk mennyire közelítimeg a Korunk olvasói bázisának érdeklõdését. An-nál is inkább, mert a lapszámot elõkészítõ szer-kesztõi gyûlések egyikén az egyik szerkesztõ aszerzõknek szegezte a kérdést: ki ez a Lady Gaga?;milyen csatornákon, médiumokban lehet találkoz-ni a nevével? Akkor gondolkodás nélkül vágtuk rá:mindenütt. Aztán kezdett valóban problémáváválni a kérdés: ha már megfogalmazódhat, LadyGaga még sincs ott mindenütt – sõt, amint a pop-énekesnõ 2008/2009-hez képest jelentõsen mér-séklõdõ népszerûsége mutatja, a popzene main-streamjének általunk ösztönösen emlegetett „min-denüttjében” sem annyira egyértelmû már LadyGaga egyeduralma.

Kiindulópontunk kettõs: mindenekelõtt meg-próbálkozunk a Lady Gaga-jelenség néhány frap-páns és társadalomtudományos meghatározásá-val, majd pedig több szempontot követve amellettfogunk érvelni, hogy a zenei kultúrjavak e terjedé-si formájának tárgyalása semmiképpen nem hiá-nyozhatott ebbõl a lapszámból.

1. Lady Gaga a 2008-as év könnyûzenei revelá-ciója, akinek zenei teljesítményét már karrierjelátványos felívelésének idején komoly szakmai vi-ták kérdõjelezték meg. Életmûvét sokkal inkább az

2012/8

...szexuális vagy aszexuális, nõies vagy androgün, szép vagy csúnya?

ADORJÁNI PANNA – KESZEG ANNA

SZÜLETETT MÛVÉSZ, MARKETINGZSENI VAGY SZÖRNY?Lady Gaga mint sztártípus és látványkonstrukció

E

online marketing és a professzionális, csapatszervezésen alapuló látványtervezéseredményének tekintik, mint zenei önértéknek.

2. Lady Gaga minden idõk legnagyobb eladási mutatókat produkáló popénekese-inek egyike, a globális sztárság egy sajátos, az individuális Másságon alapuló típusá-nak valószínûleg utolsó képviselõje.

3. Lady Gaga a nyolcvanas évek zenei kultúráját megidézõ popénekes, akinekéletmûve David Bowie, Michael Jackson, Madonna, Queen erõteljes hatását mutat-ja. Számainak központi tematikus eleme az identitás autentikussága.

4. Lady Gaga elõadómûvészként és celebként a popzene és látványtervezés, pop-zene és divat, popzene és alternatív megjelenéskultúra összefüggéseibõl a 2012-ig is-mert technikák szintjén a maximumot hozta ki.

A fenti meghatározások egy része Lady Gagát elõadómûvészi teljesítményénekzenei, másik része sztárallûrjeinek celebszociológiai, a harmadik pedig a látványkul-túra kontextusába helyezte. A zenei teljesítmény értékelésérõl mindjárt az elején leis mondhatunk. Két okból kifolyólag. Egyrészt, mert a társszerzõk közül egyikneksem szakterülete. Másrészt (és ez már tudományosabb érv), mert a zeneszociológia1

alapvetõ és a Gaga-szakirodalomban sokszor visszatérõ megállapítása, hogy valójá-ban nincs zenei önérték, csak társadalmi jelentések összekapcsolódása hangok által.„A zeneszociológia kortárs perspektíváival egyetértésben, a hírnév (mint jólismert-ség) és a híresség (jólismertként elismertnek lenni) olyan kulturális konstruktumokathoznak létre, melyek sajátos társadalmi viszonyokkal állnak összefüggésben. A hír-név és a híresség nem a személy vagy a csoport tulajdonságai, hanem annak a vi-szonynak a jellemzõi, mely a jólismert és a jólismertként elismertnek kikiáltott sze-mély vagy csoport és azon közösség között jön létre, aki ezeket a titulusokat odaíté-li.”2 Mindezzel nyilván nem vitatjuk a zeneesztétika fontosságát, a Gaga-jelenségkapcsán azonban mégiscsak fontosabb kérdésnek ítéljük a társadalmi imaginárius3

azon területeinek feltérképezését, ahol ez a sztárfogalom létrejöhetett – ráadásul egyigencsak váratlan pillanatban: a zenei világ 2008-as gazdasági válsága közepette. Ezta megközelítési szempontot az az akadémiai kontextus ihlette, melyben a Gaga-jelenség társadalomtudományi kiértékelése megtörtént: 2011-ben az erdélyi média-világ is tudósított arról az eseményrõl, mely az amerikai sajtóban igencsak nagy fi-gyelmet kapott: Mathieu Deflem 2011 tavaszától a University of South Carolinán tar-tott Lady Gaga és a hírnév szociológiája címû kurzusáról. Ez a szemináriumsorozat,mely 2012 õszén is folytatódik, alaposan dokumentálta azokat a perspektívákat, tu-dományos irányzatokat, melyek a sztárság kortárs fogalmisága felõl közelítik meg eztaz ellentmondásos popzenei konstruktumot. Ebbõl a kontextusból származik aCastoriadisra alapuló megközelítés, illetve a látványkonstrukciót illetõ esetelemzés.

A Lady Gaga-dalszövegek hordozzák mindazon kulcsszavakat, melyek a brand-identitásban központi szerepet játszanak, illetve a kulcsszavak azon jellemzõ össze-kapcsolódásait is, melyek a Gaga-fogalmat ihlették. Innen nézve a brandépítés pro-fesszionalizmusát a jelentések erõteljes koherenciája és egymásra épülése bizonyít-ja, s ugyanez a jelentéstermelés minden szintjén végigvitt koherencia lehet a sikeregyik magyarázata – amennyiben a sikert tudatosan uralhatóként, konstruktumkéntfogjuk fel. Ez a koherencia a privát és nyilvános szférában megjelenõ Lady Gagára,dalszövegeire, koncertjeire, klippjeire stb. egyaránt kiterjed. Ezzel el is jutottunk ajelenség számunkra legfontosabb jellemzõjéhez: ahhoz a totális sztárfogalomhoz,4

mely megsemmisíti a privát szféra jelentését, az ahhoz való jogot, nem számol asztárral mint szcénán kívül levõvel, ezáltal mindent színpaddá alakít, minden cse-lekedetet fellépésként fog fel. Innen adódik az erõteljes kontraszt a sztárság másikigen fontos kortárs dimenziójához, a girl-next-door típusú sztárhoz képest, akinek amagánélete terjed ki a színpadi szerepléseire, a színpadi szereplések hétköznapivá,72

2012/8

mindenki által elérhetõ teljesítménnyé válnak. Ez az a dimenzió, mely a sztárság 21.századi fejlõdését vélhetõen meg fogja határozni. S ennek vonatkozásában beszé-lünk Lady Gagáról mint utolsóról. A két jelenségben természetesen közös a konstruk-tum-volt elfogadása, hiszen mindkettõ beágyazódik a jelentéstermelés gazdasági fo-lyamataiba,5 a kultúrjavak termelésének kapitalista gépezetébe, abban van viszont akülönbség, hogy a színpadot viszik-e a privátba vagy pedig a privátot a színpadra. Aprivát színpadiasítása tipikusan poszt-posztmodern vagy Lipovetsky terminusávalhipermodern6 jelenség: olyan alkotói ars poeticák állnak mögötte, melyek a nyolcva-nas-kilencvenes évek sztárvilágán szocializálódtak.7

1. A név tartalma a medialitás és a konstrukció címszavaiban ragadható meg.A névválasztás önmagában jelentõs – és nem pusztán anekdotikus háttere miatt.Egyrészt – és ez az anekdotára utal – benne van az énhermeneutikák8 felõli meg-közelítés lehetõsége: a haveri kör általi névadás az egyéni átértelmezésében sajá-tos életstratégiákká alakul. Lady Gaga önmagáról mesélt történetei szerint9 azértkapta ezt a nevet barátaitól, mert mindig túlságosan színpadias volt: az énépítés-ben ez a jellemzés tudatosan vállalt stratégiává alakul át, a színpadiasság folya-matos törekvés, maga az autentikusság. Ennek az összefüggésnek a szlogenné ala-kítása a Born this Way szövege, melyben a gyerekkori élményre való utalás (azanya kijelentése, hogy mindannyian sztárnak születtünk, illetve a tükör elõttisminkelés) a személyiség tudatos pozicionálásának már a kezdeteknél jelen levõtapasztalatát hangsúlyozza. A szörnyanya manifesztójában egy új rassz megszü-letése van ott, mely az aliennel10 kapcsolatos kulturális imaginárius összes popu-láris kultúrában jelen levõ jelentésrétegét mozgásba hozza. Másrészt a QueenRadio Gaga címû számára utalva a név a rádió televízióval szembeni térvesztésé-ben egy halott médium újrapozicionálási lehetõségeire, a médium általi megjele-nítés fontosságára reflektál. A név tehát a mások szemében látszó én fogalomrahozását, illetve a megkésettként érkezettség és e megkésettség korszerûségkénttörténõ értelmezését jelenti.

2. A hírnév. Lady Gaga elsõ két albumának címe The Fame (2008), The FameMonster (2009) vagy a Born this Way albumon szereplõ The Edge of Glory (2011) exp-licitté teszi, hogy ez az életmû tipikusan posztmodern jelentéscserén alapszik: a kö-vetkezményt helyettesíti a kiváltó okkal, a célt a célhoz vezetõ úttal, a formát a tar-talommal.11 A dalszövegeknek nincs más tartalmuk, mint a brand tartalmáról valóbeszéd, sõt: ez a tartalom nem más, mint a brand sikeressége önmagában. A divat,az öltözködéskultúra mint központi tényezõ ennek a gondolatsornak lesz metaforá-ja: a ruha helyettesíti a testet: I am anyone you want me to be.12

3. A hírnév terjesztése.13 Hogyan történik meg ez a jelentõs tartalmi átrendezés aszámok mondanivalója és képanyaga által? A tömeg, a tömeg érdeklõdésén élõskö-dõ paparazzi, az eszközökkel bánni tudó outsider a klippek fõszereplõi. A karrier-építés és az alkotói identitáskeresés tematizálása összekapcsolódik az életútra valóhivatkozással: Lady Gaga nem a berobbanó sztártípus, a tinikorban felfedezett, mégéretlen tehetség, hanem háromévnyi arculatkeresés és -építés elõzi meg a main-streambe való bekerülést, s ennek a folyamatnak a tapasztalati hozadéka folyamatostématartalékot jelent.

4. A társadalmi imaginárius értékeinek formai megjelenítése. Lady Gaga számai-nak másik tematikus erõssége a hírnév és a siker formai elemeire való hivatkozás. Amodellértékû párkapcsolathoz kapcsolódó jelentések halmozásában az Americano atipikusat, az Electric Chapel, a Bad Romance a tipikusra épülõ rendhagyót építi fel.A „holy fool” több klippben is visszatérõ szókapcsolata önreferenciális: a társadalminormaszegést a társadalmi normák asszimilálása után és annak következményekéntértelmezi az énekesnõ magatartásmintáira utalva.

73

2012/8

5. Utolsó összetevõként a Gaga-koncept három kulcsfogalmát említeném: az au-tentikusság, a másság és a freakség kategóriáit. 1996-ban jelenik meg GarlandThomson szerkesztésében egy olyan társadalomtörténeti ihletésû tanulmánykötet,14

mely az emberi test furcsaságaira, malformációira érzékeny látványkonstrukciókattekinti át. Ezen az úton a kötet – érthetõ módon – Michael Jacksonig jut el. LadyGaga megírásra vár, illetve Victor P. Corona és Mathieu Deflem Gagáról szóló tanul-mányai lehetnek a következõ fejezet.15 Vagy éppen azok a viták, melyek Lady Gagatestének jelentésére kérdeztek rá: szexuális vagy aszexuális, nõies vagy androgün,szép vagy csúnya?16 Ezeknek a kérdéseknek a hasonló intenzitású felvetõdése a ha-társértés jele: Lady Gaga testérõl nincs konszenzuális társadalmi tudás. Õ a freak, aszörny. És innen az alien-mitológia jelentõsége.

Összegzésként az illusztratív esettanulmány elõtt Victor P. Corona hipotézisétfoglaljuk össze: Lady Gaga esetében a hollywoodi sztárgyár brandépítési stratégiái ahipermodern individualizmusra és autenticitáskultúrára kapcsolódnak rá, s ezáltala Lady Gaga-jelenség jelentésrétegei a legkülönfélébb identitásfaktorok szerint meg-határozódó szubkultúrákba képesek beágyazódni. Ez lenne Lady Gaga hírnévrecept-jének titka.

Lady Gaga nemcsak totális sztár és utolsó, aki színházként éli meg a magánéle-tét, és minden nyilvános megjelenését színpadiassá teszi, hanem totális alkotó is, akia médiát egyenesen színpadként használja, ahol õ a teljhatalmú rendezõ és a fõsze-replõ is, a (el)játszás tudatos, a mechanizmus pedig felmutatott. A média ugyanisalapvetõen olyan eszközként definiálja magát, amely kapcsolatot teremt a nyilvános-ság és bárki más között, és ebben a formában vagy láthatatlannak tetteti magát, vagycsak önmagáról mint „a csodáról” képes beszélni.17 A médiát körülölelõ talány és ön-imádat pontosan a szerkezetet, a markánsan felépített színpadot rejti el és misztifi-kálja, Lady Gaga pedig – miközben teljes mértékben (ki)használja a brandépítéséhezazt – erre a szerkezetre mutat rá, és ezt leplezi le. Vagyis Lady Gaga egyszerre bizo-nyítja az említett sztárgyár sikerességét, illetve a gépezet sekélyességét. A gyors éselsöprõ hírnévre jutása elsõsorban a sikeres marketingrõl tesz tanúságot: ekkor méga furcsa image-hez társuló tartalom igencsak homályos, de a Gaga által azóta is elõ-szeretettel használt sokkeffektus már hat. A popsztár megteremtése mögött azonbanpontosan felépített koncepció van, amiben a (szín)játék és az elõadásjelleg igen fon-tos szerepet kap.

A média mûködésének leleplezéséhez használt módszer az elidegenítés,18 amipedig teátrális eszközökkel történik. Philip Auslander, aki a popzenészeket per-formereknek tekinti, a popzenész identitásait Simon Frith19 nyomán a következõ há-rom kategóriába sorolja: a valós személy, az elõadás personája, illetve a karakter.20

Frith értelmezésében a karakter „a dal személyisége, az a szerep, amelyet mindenikdalszöveg megkövetel”, ehhez kapcsolódik a sztár személyisége, az ún. arcmás (i-mage), az elõadás alatt pedig együtt érvényesül e kettõ játéka (double enactment).Ennek alapján az auslanderi értelemben vett szerepfelvétel több szinten történik:Stefani Germanotta megteremti Lady Gagát – ez az a persona, aki majd eljátssza a ka-raktert, a férfi alterego Jo Calderone-t. Az identitások közötti határvonalak itt nemolyan egyértelmûek, mint a hagyományos színházi szerepfelvétel esetében, és bár-minémû elválasztás felszámolná a személyiség vetületei közötti szellõs átmenetet ésa spontán interakciókat, amelyek e modellnek elengedhetetlen komponensei. A ma-gánember Germanottát tehát a média színpadának nézõiként ismeretlennek kell fel-tételeznünk, minden – a nyilvánosság számára látható – tettet pedig Lady Gagánaktulajdonítanunk.

74

2012/8

Lady Gaga olyan performer, aki valamely zenei dramaturgia mentén hozza létreaz elõadását, amely elõadás önmagára mint performerre reflektál, mindenkori köz-ponti témája pedig a performer personájának ünneplése. Más szóval: Lady Gaganemcsak alanya, de tárgya is a zenei elõadásnak. „Posztdramatikus testû”, vagyis tes-te már nem szemantikai test, hanem ez a test már önmagában a jelentést prezentál-ja, az alkotói folyamat pedig ennek megfelelõen nem a testek között (between thebodies), hanem a testtel, a testen, a testhez utalva (with/on/to the body) történik. Atest nem hordozza, hanem felmutatja az agónia képét, és a játszó teste immár nemmédium, amely illusztrál vagy reprezentál, hanem önmagát kínálja fel.21 A test mintkinyilatkoztatás erõs önéletrajzisággal társul, és ez teremti meg a „valóságeffektust”:Roland Barthes kifejezése arra a jelenségre vonatkozik, amikor „a nézõ úgy érzi, résztvesz a bemutatott eseményben, magával ragadja a szimbolikus világ, nem mûvészifikcióval vagy esztétikai reprezentációval szembesül, hanem valós eseménnyel”.22

Bár az önmagát felkínáló test állandóan önmagáról beszél és önazonosnak mutat-ja magát, mégis – a saját magáról és az írókról valló Foucault-t idézve – „rejtõzködõtest”, amely ellenáll az „anyakönyvek moráljának”, és nem akar arcot saját magá-nak.23 Gaga az önmaga mûvészi megformálásában egyszerre mutatkozik meg és rej-tõzködik el: megjelenéseit a meglepetés és sokkhatás logikája szerint alakítja, az ál-landó másságban pedig az egyetlen kiszámítható dolog maga az, hogy biztosan min-dig más lesz. De míg az eszközök (ruhák, smink, haj, vizualitás stb.) tekintetébennincs határ, a tartalmat illetõen a persona felbukkanásától kezdõdõen változatlan „azüzenet”.

A Gaga-jelenség örök témája a szexizmus és homofóbia ellen való fellépés, ésminthogy mindkettõ erõteljesen kapcsolódik a médiához (hiszen a média elõszere-tettel promoválja a szexizmus és homofóbia elõítélettel teli és illuzionista ideáit),Gaga az ellen is állást foglal. A kritika megfogalmazódik mind a látványszerkesztés-ben, mind pedig bizonyos szerepek és magatartásminták felmutatásán keresztül. Eb-ben az esetben egy újabb „szerepfelvételt” lehet tetten érnünk: Lady Gaga, aki erede-tileg rockzenészként indult, eljátssza a nõi popzenészt, a popzenész viszont úgy vi-selkedik, mintha férfi rockzenész volna. Vagyis már maga a test alapvetõen „drámai”(ahol a drámai Judith Butler nyomán nem tragikumot, hanem performanciát je-lent):24 a szexualizált nõi testen a tipikusan maszkulin rockkultúra diskurzusa folyik.A szegecses bõrruha, a hosszú szárú fekete csizma, az ágyék elé lógatott hangszer vi-zuális jelzések, de a maszkulinitás Lady Gaga magatartásában is nyomon követhetõ.A Monster Ball Tour koncertfelvételén például az állítólagos férfi nemiszervérõl be-szél, amikor harsányan felszólítja a közönséget, hogy táncoljon. Ugyanitt az egyik ra-jongótól elvesz egy Barbie babát, letöri a baba fejét, szétfeszíti a lábát, majd bedobjaa közönségbe, a babafejet pedig a szemérméhez dörzsöli, és azt is visszadobja. A Bar-bie baba megszentségtelenítésével egy olyan tárgyról alkot véleményt, ami a mai na-pig jelentõsen meghatározza a nõképet. A szexista objektummal olyan tettet viszvéghez, ami egy férfitól elfogadhatatlannak és erõszakosnak minõsülne, egy nõ ese-tében viszont valóságos protestálás.

Lady Gaga tehát nem válik a tömegmédia szexuális játékává: nem tartozik azontipikus szexi énekesnõk körébe, akik a média színpadán a szexista nõi képet erõsí-tik, és valójában felemésztõdnek annak bilincseiben. Inkább bizarr és sokkoló õ,mint nõies vagy szexi. Teste queer test: pályája kezdetén például igen széles körbenterjedtek pletykák arról, hogy igazából férfi volna vagy esetleg hermafrodita, majd JoCalderone megalkotásával olyan pucckirályt teremtett meg, akirõl az elsõ fotók meg-jelenésekor a média még nem tudta bizonyosan megállapítani, hogy kicsoda – vagyisa szerepjáték és a nemcsere nem volt egyértelmûen beazonosítható.

75

2012/8

A teljes körû azonosulás és a harsány eltartás feszültségében körvonalazódik eza persona, az állandó kibillen(t)és, illetve a konstrukció és dekonstrukció ördögi kö-rének vonzásában. Lady Gaga esetében nemcsak a sztárlétbõl kifolyólag teatra-lizálódik a személyes élet: a színház az élet esztétizálásának esélyét jelenti, amelymár a médiába való berobbanását is megelõzi. A hírnév ugyanis belülrõl fakad(„mindig is híres voltam, csak akkor még nem tudtátok”25), a nyilvánosság pedig vál-tozatlan kísérõje Gaga életének, aki gondolatban és egyedüllétében is tekintetek ke-reszttüzében érzi magát. Lady Gaga megjelenése tehát már önmagában látványosság(spectacle). A hangsúlyozottan csinált külsõ (look) fizikailag is felnagyítja a sztárt(lásd az irdatlan magas sarkú cipõk), a szobor- vagy akár képszerûre festett arc, ahozzá tartozó kiegészítõk és az önmagában is igencsak hatásos öltözékek valóbanszínházi figurát csinálnak az énekesnõbõl. Itt minden ki van találva, gondoljunkcsak a bõrbõl készített öltözékek ellen protestáló húsruhára, hogy csak a legeviden-sebbet említsem. A kép, amit megteremt egy-egy ilyen szerelés, már maga történetetmond, sõt cselekszik. Az említett húsruha például már önmagában performatívum,jelenléte és használati módja rendkívül beszédes.

A tökéletesre sminkelt és dizájnolt énekesnõ, aki hibátlanra formázott figurakéntjelenik meg, az õt megörökítõ millió fotó ellenére is illékony jelenség, aki éjszakáraösszemaszatolódik, és másnapra teljesen felismerhetetlenné válik a csillogása:„Gyakran úgy ébredek fel, hogy a paróka csúszik le a fejemrõl, és a hamis anyaje-gyem az arcom másik oldalán van.”26 A szoborszerû alak, az élettelen és élet felettifigura egyik napról a másikra hiúsul meg. Az image-et mindig újra és újra meg kellteremteni, újra kitalálni és összeállítani. Lady Gaga teatralitása tehát ebben a fõnix-létben is áll: olyan mûvész õ, aki nap mint nap újrajátssza magát, vagyis játssza a sa-ját show-jának fõszerepét.

A címben feltett kérdés eredetileg az lett volna: ki ez a lány? A kérdés Gaga ese-tében rossz – s Madonna-epigonként való emlegetése éppen emiatt téves. Lady Gaganem lány, hanem a populáris kultúra alkotóját fausti természettel felruházó, a min-denfajta megbélyegzés, kategorizálás ellen tiltakozó konstruktum.

JEGYZETEK1. Legutóbbi és pontos összefoglalás: Peter J. Martin: 1995.2. Mathieu Deflem: 2012b.3. E fogalmat Cornelius Castoriadis-felfogásában használjuk. Lásd Cornelius Castoriadis 1987. 157–160. „Az,amit a modern társadalom racionalitásaként mutatnak fel, egyszerû formai kérdés...” 156. Ford. tõlem K. A.4. A sztárkutatás kortárs perspektíváiról lásd Munk Veronika: Sztárság elméletben. Médiakutató 2009. Tavasz.Online elérhetõség: http://www.mediakutato.hu/cikk/2009_01_tavasz/01_sztarsag_elmeletben/ (2012. 07. 09.)5. Ennek a sztárságtípusnak a paradigmatikus összefoglalását adja David P. Marshall 1997.6. Gilles Lipovetsky 2004.7. Lásd például Karl Lagerfeld hasonló paraméterek között elgondolt karrierépítését: a magánélet teljes meg-tagadását, a bulvártémaként való létezés létformává alakítását. Ehhez lásd Alicia Drake 2006.8. A fogalom meghatározásához lásd Michel Foucault 2001.9. Ennek az anekdotának a hátterérõl lásd Bard Larosa: How Stefani Germanotta Became Lady Gaga. ABCNews 2010. 01. 21. http://abcnews.go.com/2020/lady-gaga-tells-barbara-walters-felt-freak/story?id=9612835#.TrBA-GCEYps (2012. 07. 10.)10. Az Alien Ridley Scott által rendezett 1979-es film, melynek földöntúli civilizációjának látványtervét H. R.Giger svájci képzõmûvész tervezte, s mely a science fiction egyik legnépszerûbb mémévé vált.11. Ezek a hangsúlyváltások Jacques Derrida munkáira vezethetõk vissza, itt azonban eltekintünk e referenci-ák felsorolásától.12. Az vagyok, akinek akarsz. Lady Gaga, Fashion. 2009-es szám, a Confessions of a Shopaholic (r. P. J. Hogan,2009) c. film soundtrackjérõl.13. Ehhez a kérdéshez lásd Mathieu Deflem 2012a.14. Rosemaria Garland Thomson 1996.15. Victor P. Corona 2011, Mathieu Deflem 2012b.16. E vitákhoz nem kapcsolunk itt magyarázó linkeket, Mathieu Deflem 2012b tanulmányában bõvebb kifej-tést talál az olvasó.17. Umberto Eco 1992.76

2012/8

18. Az elidegenítés (Verfremdungseffekt) a színház bevett formulája, amelynek eredete Bertolt Brechtnél és azõ epikus színházában keresendõ.19. Lásd Simon Frith 1996.20. Philip Auslander 2004.21. Hans Thies-Lehmann 2006.22. Patrice Pavis 2006.23. Vö. Michel Foucault: A tudás archeológiája. Atlantisz, Budapest, 2011. Idézi P. Müller 2009.24. Lásd Judith Butler 2005.25. Lásd Neil McCormick: Lady Gaga: ‘I’ve Always Been Famous, You Just Didn’t Know It’. Independent.co.uk.,16 february 2010.26. The Ellen Show: Lady Gaga – The Full Interview!

IRODALOMAuslander, Philip: Performance Analysis and Popular Music: A Manifesto. Contemporary Theatre Review 2004.1. 1–13.Butler, Judith: Jelentõs testek. Új Mandátum, Bp., 2005.Castoriadis, Cornelius: The Imaginary Institution of Society. Polity Press, 1987.Corona, Victor P.: Memory, Monsters and Gaga. Journal of Popular Culture 2011. 2. 1–19.Deflem, Mathieu: Marketing Monster. Selling the Fame of Lady Gaga. In: The Wicked Twins. Fame & Notoriety.Exhibition catalogue, Paul Robeson Galleries, a program of Rutgers, The State University of New Jersey 30–35.Exhibition dates: January 17 – April 19, 2012. (A hivatkozásokban Mathieu Deflem 2012 a)Deflem, Mathieu: The Sex of Lady Gaga. In: Richard J. Gray II. (ed.): The Performance Identities of Lady Gaga.Critical Essays. NC: McFarland 2012. 19–32. (A továbbiakban Mathieu Deflem 2012b)Drake, Alicia: The Beautiful Fall. Lagerfeld, Saint Laurent, and Glorious Excess in 1970s Paris. Little, Brownand Company, New York, 2006.Eco, Umberto: Már nem átlátszó a képernyõ. In: Uõ: Új középkor. Európa, Bp., 1992. 62–87.Frith, Simon: Performing Rites: On the Value of Popular Music.: Harvard University Press, Cambridge, MA;1996.Foucault, Michel: L’herméneutique du sujet. Cours au Collège de France 1981-1982. Haute Études, Gallimard,Seuil, Paris, 2001.Lipovetsky, Gilles: Les temps hypermodernes. Nouveau Collège de Philosophie, Grasset, Paris, 2004.Marshall, David P.: Celebrity and Power. Fame in Contemporary Culture. University of Minnesota Press,Minneapolis, 1997.Martel, Frédéric: Mainstream. Enquête sur la guerre globale de la culture et des médias. Champs Actuel,Flammarion, Paris, 2011.Martin, Peter J.: Sounds and Society. Themes on the Sociology of Music. Manchester University Press, 1995.Pavis, Patrice: Színházi szótár. L’Harmattan, Bp., 2006.P. Müller Péter: Test és teatralitás. Balassi, Bp., 2009.Thies-Lehmann, Hans: Postdramatic Theatre. Routledge, London–New York, 2006.

Garland Thomson, Rosemarie (ed.): Freakery. Cultural Spectacles of the Extraordinary Body. New YorkUniversity Press, New York, 1996.

WEBOGRÁFIAhttp://www.gagacourse.net/http://gagajournal.blogspot.ro/http://www.gagafrontrow.net/http://www.blackocean.org/with-deer/

VIDEÓKA Very Gaga Thanksgiving (2011), r. Lady GagaLady Gaga 60 minutes interview (2010) - http://www.youtube.com/watch?v=KaoBHxFOIKc&feature=relatedThe Ellen Show: Lady Gaga – The Full Interview! 28. April 2011.http://www.youtube.com/watch?v=1AKBLJeTXnU „I would wake up in my wig falling of my head and myfake mole is on the other side of my face”

77

2012/8

Deletálál(Dr. Gatty utolsó feljegyzése)

Deletálál – üzenéd minap, azazhogyeltörölél – vagy ki – (vajh mely zenemûbõlgondolád, hogy csak úgy kivethetsz egy hangot?)tudhatád tán (de hát oly kevéssé ismersz),hogy a nagy szavakat én semmivé párlom.Egyszer majd, idõk múltán – értelmedig érik,mily fordítva történe mindez: elnapoltalakegyelõre beláthatatlan idõre – ámdenem nagyzolásból vagy vezérhím-gõgbõl,nem is asszonyi cyberfitogtatómártásba tunkolva, miként kegyed tevé,hanem azért, mert énnálam rendszerintekképpen változik a bútorok rendje:hol itt, hol meg ott helyezkedik elkedvenc karosszékem, dolgozóasztalom –azt sem tudom soha, ki fogja túlélnimindezt: én-e, avagy a büszke társadalom...

DelilaMiként a buldózer sárkányt alakított,úgy játszott velem gépszörnyet Delila;ahogy az is néhány istentelencsapással sepert el egy egész emeletet –valahogy úgy...Figyeltem szadista pofáját, ahogyroppantott ajtót, ablakkeretet,ahogy még csak esélyt sem adotttéglának, malternek, vasszerkezetnek.Megszámoltam: pontosan hat foga volt.

A kis fülkében buzgólkodó melósbeleadott ám apait-anyait,ott verte agyon – helyben – feleségét,taglózta le anyósát büntetlenül.

Nos, valami hasonló szerepet választott Delila egyszer, merthogy ily módon78

2012/8 KESZTHELYI GYÖRGY

Élõ és halott kiesések

simán átmenthette közös bûneinketoda, ahol mindig van tél- és térerõ –osztott-szorzott nyesve Sámson-fürtöket,hisz senki sem nézheti deviánsnak így,nem üthet nevére fekete pecsétet –teszi a dolgát, mindössze ennyi –s tudomásul veszi a jól informált világ.

Az elsõ tél bére(N)

Az elsõ gyors érkezésével egy idõben virrad,ajkaid között ébredõ élõ-vörös fényekszámolják ki az elsõ tél gödrének bérét;nemrég volt iszonyat térhasadásaiörök varratot hagytak a fiúfrizurás képen(a festõ már rég nem alszik – többnyire halott folt õ),de a tengermély kockák éber szívverése –bizony láttam, ahogy te is rákapcsolódtál...

Ébresztõ! – csorog az ereszekrõl ingem alácsillapíthatatlan, jéghideg üdvözülésed.

UtóhangPihen a buldózerElpihent. Rémítõ fejea hullákon. Teste kisséoldalra dõl, mintha gondolkodna.Ez most vagy a lelkiismerettestbeszéde, vagy újabb terveké.Ki tudja. Én nem. Én csak gondolom,saccolom a felvetõdéseket.Mert aki egymagábanilyen pózban áll-fekszik moccanatlanul,eleve gyanút kelt, fõleg, haismerjük az elõzményeket.Fõleg, ha láttuk õt mûködés közben.Ha figyeltük arcát, mozdulatait.Akkor.

2011. január 28.

79

2012/8

79

2012/8

ÖNKÉPÜNK – EURÓPAI TÜKÖRBENMit gondolunk magunkról? Mit gondolnak mások rólunk?

Normális társadalmakban – hol van manapság ilyen? – ezek természetes, idõrõl idõre felte-hetõ, szükségszerûen felteendõ kérdések. A mi kelet-közép-európai régióinkban nem szokásegyikre vagy másikra, fõként egyszerre mindkettõre rákérdezni, mert ugye mi tudjuk, hogykik vagyunk, mások pedig, fõként a szomszédok le vannak… Õk irigyek, ellenségeink, tör-ténelmi haragot õriznek magukban, elégtételt akarnak venni rajtunk.

Ritka hely – és szerencsére még megõrzött – az Európai Protestáns Magyar Szabadegye-tem, fõként az évente megrendezésre kerülõ Akadémiai Napok, ahol lehet, ahol természetesilyen kérdéseket feltenni, netán egy egész heti konferenciát ennek szentelni. Különbözõ ta-pasztalatokat felhalmozott emberek jönnek össze Európa számos országából, néhányanAmerikából, no meg most már természetesen ott lehetünk mi legfrissebb Kárpát-medenceiélményeinkkel; megpróbáljuk tovább éltetni az EPMSZ jeles atyáinak, Cs. Szabó Lászlónak,Szabó Zoltánnak az örökségét, a svájci bejegyzés idejétõl változatlanul hûséges maiak böl-csességét, higgadtságát s a késõbb csatlakozottak pragmatizmusát. Egyszóval a normalitásfeltételeit. A 2012. májusi Akadémiai Napokon a Nagyvárad melletti Félix-fürdõn ha nem isa feltétlen boldogság, de a jó közérzet napjaiban, az EPMSZ Erdélyi Köre társszervezésébenlehetett elõadásokat hallgatni, beszélgetéseket folytatni nemzeti önképünkrõl és a szomszéd-ságról, fájdalommentesen „besétálni” identitásunkba és rákérdezni a másokéra, felidézni a19. századi hagyományt és a mi – ugyancsak ellentmondásos – transzszilvanista kísérletein-ket, Nyugaton élõ fiatalabbak és legfiatalabbak életérzését, amelyben jelen van, jelen lehet akettõs identitás. A közösségformálásnak természetes eszköze, közege a gazdaság, errõl isszólt egy kerekasztal-beszélgetés.

Nem tiszte a jegyzetírónak (és valamiképpen az ötletgazdának) jegyekkel minõsíteni azegyes programokat – a fõ szervezõ Veres Kovács Attilának kijáró csillagos tízes (vagy ötös)mégsem maradhat ki e visszatekintésbõl –, azt azonban érdemes kiemelni, hogy a hangvé-tel, a forma milyen fontos eleme a hatékonyságnak. Ez megnyilvánulhat olyan „klasszikus”,jól felépített, alapos anyagismeretrõl és belsõ meggyõzõdésrõl tanúskodó elõadásban, ami-lyenre példát az irodalomtörténész Láng Gusztáv adott. De a lazább megszólalást kedvelõ,humorral, öniróniával megtûzdelt, „széljegyzeteket” elmondó Demény Péter sikere akár idõ-sebb hallgatók körében is azt bizonyította, hogy az Akadémiai Napok igenis elviseli a nemakadémikus keretet; a lankadók felkapják a fejüket, rákérdeznek, hogy tulajdonképpen ki eza „süvölvény” (aki most érte el a negyvenet), és mirõl is beszél…

Helyhatósági választásaink legfrissebb tapasztalatával, a megelõzõ kampány feledni va-ló média-jelenlétével és sok egyéb történéssel gazdagabban, illetve illúziótlanabbul egyegész társadalmat (nemzetet, nemzetiséget) megszólító Akadémiai Napokat képzelünk elmagunknak, ahová mindenki behajtható volna (politikai funkciókra pályázók az elsõk kö-zött!), egyetemes Akadémiai Napok végighallgatására.

Kántor Lajos

80

2012/8

A Korunk szerkesztõsége 75. születésnapja alkalmából köszönti Kántor Lajost, a folyóirat volt fõszerkesztõjét, a Korunk Baráti Társaságelnökét.

A „King”-ügy és a látogatásokfolytatása

A lehallgatási dokumentumok szerintGáll Ernõ egy darabig valóban nem bukkanfel Telekinél, de ez azért sem meglepõ, mertközben el kellett költöznie Erzsébet úti laká-sából, majd 1978. április 11-én meglátogatjabarátját. Bevallja neki, hogy nem a figyel-meztetés hatására vált körültekintõbbé, ha-nem a „King”-ügy39 gondolkoztatta el éskésztette arra, hogy – mindkettõjük érdeké-ben – ritkítsa vizitjeit. Gáll elmesélte, hogyKirály a pártvezetõségnek intézett beadvá-nyát 16 személynek küldte el, köztük neki,pedig õt személyesen nem is ismeri. Így ne-ve minden bizonnyal felkerülhetett a bead-vány külföldre juttatásával gyanúsított sze-mélyek listájára. Teleki érdeklõdésére GállErnõ elmondta, hogy Királyt – „testi épségé-nek biztosítása végett”, amire „Marosvásár-helyen nem volt mód” – Karánsebesre „köl-töztették”. Egyébként, tette hozzá, abban azidõszakban Marosvásárhely valóságos ost-romzár alatt állott, fokozott rendõri jelenlét-tel, mert röplapok jelentek meg „Mellettedállunk” szöveggel, a totális szolidaritás kife-jezéseképpen. A helyzet még kellemetleneb-bé vált azt követõen, hogy Király Károly in-terjút adott a New York Herald Tribune-nekés a BBC-nek, amelybõl kiderült, hogy bead-ványát az Igaz Szó, A Hét és a Korunk fõszer-kesztõje is olvasta, ez pedig Gállra még na-gyobb bajt hozott.

A Korunk fõszerkesztõje örömét fejezteki, hogy kihagyták abból a „propagandiszti-kus célokkal” az Egyesült Államokba látoga-tó magyar delegációból, amely nemrég in-dult el a tengerentúlra, és ez csökkentetteharagját amiatt, hogy bár a kisebbségi kér-dés szakértõje, nem hívták meg a MagyarNemzetiségû Dolgozók Tanácsának (MNDT)ülésére. A delegációval Domokos Géza vi-szont elutazott, pedig az MNDT-ülésenegyesek felháborodását kiváltó, ám remekbeszédet mondott, ez azonban nem befolyá-

solta kiküldését. És ebbõl az is látszik, hogyolyan helyzet alakult ki, amely lehetõvé te-szi az emberek manipulálását, bizonyos kér-désekben befolyásolja állásfoglalásukat,nem teszi lehetõvé a visszavonulást, és „ki-szolgáltatja õket annak a gárdának, amelyik-tõl a napi betennivalót kapják, a feladatokteljesítése függvényében”.

A Király-ügyben Gáll bírálta a SzabadEurópa Rádiót is, amelynek szerkesztõsége– „a hazai nacionalista légkör fenntartása ér-dekében” – elhatárolódott az ügytõl és egy-ben „a Románia területén érvényesülõszemtelen magyar dominanciától [existenþaunei dominaþii obraznice maghiare peteritoriul României]”. Ugyanakkor kritizáltaa Magyar Hírlapnak a dákoromán elmélettelkapcsolatos cikkét, rámutatva, hogy a romá-niai magyar kisebbség jogait nem lehet an-nak függvényévé tenni, hogy ki telepedett lehamarabb vagy késõbb az ország területén,hiszen azt kizárólag abból kiindulva lehetmegítélni, hogy a magyarság „itt létezik”.

A két férfi ismét belebocsátkozott annaktalálgatásába, hogy vajon kitõl értesülhetteka hatóságok a Gáll-látogatásokról. Telekinem tartotta lehetetlennek, hogy az infor-mációt minden rosszindulat nélkül Gogo-mán osztotta meg valakivel, aki aztán továb-bította az illetékes helyre. Gáll úgy véleke-dett, hogy az egész ügyet ellene akarták fel-használni, hiszen egyesek érdekeltek abban,hogy „valamivel elkapják”: „kapcsolatokkal,italszenvedéllyel vagy nõügyekkel – merterre alapozzák kényszerítési taktikájukat”.40

Hogy május elején Gáll ismét meglátogat-ta Telekit, azt nem lehallgatási jegyzetbõl, ha-nem csak egy összefoglaló jelentésbõl tudjuk,amelyet a kolozsvári Securitate a bukarestiközpontnak küldött. Ebbõl egyebek mellettkiderül: Telekivel Péterfi István haláláról be-szélgetve Gáll felrótta az elhunytnak, hogy„kettõs politikát folytatott”.41 A következõ látogatásra Gáll Ernõ május 13-án kerítettsort, s az ekkori lehallgatási anyagból válik

história

81

TIBORI SZABÓ ZOLTÁN

MIT KERESETT A KOMMUNISTA A GRÓFNÁL? (II.)

A tanulmány elsõ részét júliusi számunkban közöltük.

világossá, hogy elõbbi vizitje során az Ame-rikából érkezett Fülöp Gáborral, BocsánczyZoltán rokonával is megismerkedett Teleki-nél. Gáll arról beszélt, hogy két évvel azelõttmeglátogatta Párizsban egykori barátját, anagyváradi származású Filip Györgyöt,42 aki1945-ben francia családjával együtt hazate-lepült, és Bukarestben magas pártfunkció-kat töltött be. Filip késõbb „ugyanazokon acsalódásokon ment át, mint valamennyi ré-gi zsidó és magyar kommunista, akik a ro-mániai kommunista mozgalom 80 százalé-kát képviselték, és akiket a román párt ro-mánosítása nyomán félreállítottak, hogy vé-gül saját eszményeikben is csalódjanak”.Gáll szerint Filip és családja egyik jó barát-juk, Mihai Florescu vegyipari miniszter se-gítségével jutott 1972-ben útlevélhez, éstöbbé nem tért vissza Romániába. Franciaor-szágban pedig, csalódásai miatt, „fanatikuskommunistából fanatikus antikommunistá-vá, a hidegháború egyik megszállottjává ésnacionalista cionistává vált”, ami miatt ba-rátságuk folytatása lehetetlenné vált. Egyéb-ként Filip – Gáll írásait olvasva – azt isrosszallta, hogy „magyar érzelmeket táplál”.

Gáll Ernõ elõvigyázatosságára jellemzõaz a beszámoló, amelyben beszélgetõpart-nerét ezúttal a bécsi Lendvai Pál43 látogatá-sáról tájékoztatta. Azonnal rájött, hogyLendvai a kelet-európai ügyekben igen tájé-kozott, úgyhogy 15-20 perces beszélgetésükalatt neki kevés mondanivalója volt. Egyéb-ként Lendvait három Dacia gépkocsi mulat-ságos módon követte, rendszámukat ameri-kai származású felesége fel is jegyezte.Lendvai tudósítása végül a román delegációlondoni látogatása elõtt került nyilvánosság-ra, de abban szerencsére semmi kivetnivalótnem talált.

Teleki figyelmeztette beszélgetõtársát,hogy tartózkodjék az ilyen jellegû találko-zóktól, hiszen biztos abban, hogy követik,dossziéja van, amelybe idõrõl idõre ráállí-tott emberek jelentései is bekerülnek, s ezekközül „egyesek a semmibõl is képesek bár-mit kihozni”. A két férfi megegyezett abban,hogy mellõzik a telefonbeszélgetéseket, éshogy Gáll rendszeresen, keddenként meglá-togatja Telekit.44

Teleki lakásán Gáll Ernõ személye há-rom nappal késõbb került szóba, amikor Ne-mes István és a házigazda társaságában Er-dõs Tibor kifejtette: a bukaresti televízióadásában részt vevõ Gáll – beosztásait féltve– nem foglalt állást semmilyen kérdésben,holott tekintetbe kellett volna vennie az õtfigyelemmel követõ közvéleményt. Erdõs

szembeállította Gáll-lal Rappaport Ottó pél-dáját, „aki szintén zsidó, de nem volt karri-erista, s a színháznál õ volt az, aki Az embertragédiája színrevitele érdekében harcolt”.45

A mozzanat jellemzõ arra az értetlenségre,amellyel mind az erdélyi magyar értelmiségegy része, mind pedig a Securitate Gáll Ernõmagyar elkötelezettségét szemlélte.

A Gáll-iratcsomóban a Teleki lakásánrögzített soron következõ lehallgatás 1978.november 7-én készült, amikor a fõszerkesz-tõ Dumitru Popescu kolozsvári látogatásá-nak és az általa vezetett gyûlésnek a részle-teit ismertette. Elmondta, hogy Popescu sze-rint Gyulafehérvár nem oldotta meg a ro-mánság ügyét teljes mértékben, és elismer-te, hogy Románia részt vett a magyar Ta-nácsköztársaság leverésében, ami azt bizo-nyítja, hogy egyesek elkezdtek gondolkodni.Gáll szóvá tette, hogy a gyûlésen Kovács La-jos unitárius püspök is felszólalt, akinekszolgai magatartása döbbentette rá arra,hogy „ez a nép annyira elnyomott, hogy márrendes papjai sincsenek”, a folyamatosan le-alacsonyodó képviselõirõl nem is beszélve.

Teleki úgy vélte, valóban ideje, hogy avad érzelmek megfékezése megtörténjék,mert a kisebbségi kérdésben ténylegesennem ismernek mértéket, hiszen nemcsak az ország többnemzetiségû jellegét, hanem anemzeti kisebbségek létét is tagadták. Gállhozzátette: „jelenleg is tagadják, mert a több-nemzetiségû jelleg föderatív megoldásokatkívánna”, Románia ellenben „olyan nemzet-államnak deklarálja magát, amelyben ki-sebbségek is élnek – ám ezen kisebbségekjellegét olyképpen igyekszenek megfogal-mazni, hogy az autonómia bármely lehetõsé-gét kizárják”. A beszélgetés az „antifasiszta”Tudor Bugnariuról, illetve rokonáról, a szél-sõjobboldali Constantin Daicoviciuról foly-tatódott, végül az ortodox papok mûvelet-lenségének és az egykori görög katolikusklérus – Mária Teréziának köszönhetõ – ha-ladó jellegének összehasonlításával zárult.46

A nemzetiségi kérdéssel kapcsolatban ebeszélgetés során elhangzottakról a kolozs-vári Securitate külön jelentésben számolt bebukaresti feletteseinek.47

Ha ez idáig a Securitate fõvárosi fõnök-ségének a reakcióját a dosszié nem tartal-mazza, a következõ irat Bukarestbõl érkezikKolozsvárra. Meg nem nevezett forrásra hi-vatkozva közlik a kolozsváriakkal, hogy egybeszélgetés alkalmával Gáll Ernõ, a Korunkfõszerkesztõje, Jordáky Lajos egyetemi tanár„szeparatista” és „autonomista” akcióirautalva „kifejtette saját elméletét, miszerint a82

2012/8

világ »kisméretû államalakulatok, etnikaicsoportok« irányában halad, amilyenek aspanyolországi baszkok, a franciaországibretonok és normandok, vagy pedig Belgi-um esetében, amely föderatív szövetséggéválik. Ugyanebben a kontextusban, az erdé-lyi helyzetre utalva kijelentette, hogy »az et-nikai csoportok egyre határozottabban nyil-vánítják majd ki sajátosságukat«”. A doku-mentum felhívja a figyelmet arra, hogy GállErnõ hetente látogatja „a kolozsvári TelekiErnõ volt grófot, aki köré egész sor magyar,román és zsidó értelmiségi gyûlt, a szárma-zást és a társadalmi pozíciót mellõzõ»transzszilván« testvériség és emberi szoli-daritás szellemében”.48

Furcsaságok soraMiközben a Gáll–Teleki lehallgatási

anyagból összegyûlt információhalmaz GállErnõ számára egyre fenyegetõbbé válik, és abukaresti Securitate-vezetés is adatokatküld ezzel kapcsolatban Kolozsvárra, a Ko-runk fõszerkesztõjének megfigyelési dosszi-éjába, furcsa módon, erre vonatkozó anyagegy éven át nem kerül.

A legközelebbi lehallgatási anyag 1979.november 27-i keltezésû. Megtudjuk belõle,hogy Gáll beszámolt Telekinek a budapestiÚj Tükör címû folyóiratnak adott interjújá-ról, és ezzel kapcsolatban kifejtette: „nagyonkellett ügyelnie”, hogy a magyarországiakraés az itthoniakra egyaránt legyen tekintettel.A nemzeti kérdésrõl pedig úgy kellett be-szélnie, hogy mindkét ország (Magyarországés Románia) szája ízének megfeleljen.

Teleki és Gáll a továbbiakban Constan-tin Pîrvulescu pártkongresszusi felszólalá-sát vitatta meg. Gáll úgy ítélte meg, hogy„Pîrvulescu gesztusa óriási erkölcsi bátorsá-got jelent, fõképpen, hogy régi sztálinistárólvan szó”. Kifejezte meggyõzõdését, hogyPîrvulescu „hosszú (erkölcsi) utat tett meg,amíg elhatározta, hogy elmondja mindazt,amit elmondott”.

Teleki nem kommentálta a román kom-munista Ceauºescut kritizáló kijelentéseit,viszont élesen bírálta Hajdu Gyõzõt, „akirõlazt hallotta, hogy a párt felsõ vezetésénektetszõ beszédet mondott”. Gáll egyetértett,azt ajánlotta Telekinek, hogy olvassa el asajtóban megjelent beszámolókat Hajdu be-szédérõl, majd levonta a következtetést:„Hajdu egy farizeus”. „Egyetlen román semtette volna, amit Hajdu tett!” – kiáltott felTeleki, majd így folytatta: „Nem tudjuk, mi-kor és hol tört el az itteni magyarság gerin-ce. De leginkább azt nem tudjuk, hogy mi-

ért.” A gróf úgy vélte, a magyarság teljesenel fog tûnni Európa térképérõl. Ennek okaegyfelõl az, hogy Magyarországon sokan né-met és nem magyar származásúak, másfelõlErdélyben a vegyes házasságok fogják a „ka-tasztrófát” beteljesíteni.

A beszélgetést rögzítõ feljegyzést aKolozs megyei Securitate azonnal elküldteBukarestbe,49 és egyik példányát Mocuþamegyei párttitkárnak is eljuttatta.50 Gáll Er-nõt a párt valószínûleg ismét kérdõre vonta,errõl azonban az iratcsomó konkrét infor-mációt nem tartalmaz.

Az utolsó rögzített beszélgetés……pontos idõpontját nem ismerjük, mert

arról csak a Securitate által Bukarestbe kül-dött keltezetlen összefoglaló jelentés tett em-lítést. Eszerint Gáll Ernõ 1980 szeptemberé-nek második felében Kovásznán találkozottCsehszlovákia és Magyarország nagykövete-ivel, és errõl – nyilván hazatérését követõen,tehát valószínûleg szeptember végén vagyoktóber elején – Teleki Ernõt is tájékoztatta.51

Ez az információ egyben arról is szól, hogyGáll Ernõ és Teleki Ernõ beszélgetései gya-korlatilag utóbbinak 1980. november 27-énbekövetkezett haláláig tartottak.

Ügynökök ügyködéseFõ kérdésünk, a Gáll–Teleki-kapcsolat

természetrajzának megállapítását szemelõtt tartva meg kell jegyeznünk, hogy GállErnõ terjedelmes, tíz kötetet kitevõ szekusmegfigyelési iratcsomója a Teleki Ernõ laká-sában lezajlott beszélgetéseknek mindenbizonnyal csak egy részét rögzítette és tar-talmazza. Ez sok mindenbõl adódhatott,leginkább talán abból, hogy a Securitatekampányszerûen foglalkozott a magyarságbelsõ ügyeivel, de nem utolsósorban abbólis, hogy a lehallgatással, a lehallgatottanyag fordításával és annak leírásával meg-bízott Securitate-tisztek és -munkatársakidõrõl idõre érdektelennek, esetleg éppen-séggel unalmasnak találhatták az elhang-zottakat, s így azokat feljegyzésre érdemte-lennek tekintették.

De támpontot kínál a Gáll-iratcsomóbantalálható néhány ügynöki jelentés is, ame-lyek tanulmányozása közelebb vihet e kér-dés megválaszolásához. A jelentések kéttestvér tollából származnak, akiket aSecuritate 1978-ban, illetve 1980-ban állítottrá a célszemély Gáll Ernõ megfigyelésére.

A „Mãrcuº” fedõnevû ügynök már 1978decemberében jelentést készít tartótisztjé-nek, Florian Stineanu századosnak Gáll Er- história

83

nõ magyarországi publikációiról. Másfél év-vel késõbb, 1980. május 28-án azt jelentiidõközben megváltozott tartótisztjének,Mihai Crãciun alezredesnek, hogy Gáll Ernõváltoztatni készül a Korunk irányvonalán,nagyobb hangsúlyt kíván fektetni a nemze-tiségek helyzetére és perspektíváira, mûve-lõdési intézményeik mûködésére, a nemze-déki vitákra, a romániai „dogmatikus kor-szak” ügyeinek feltárására és hatásukra anemzetiség aktuális helyzetére. A témavál-tást az ügynök szerint hangnemváltás is kí-séri, Gáll Ernõ ugyanis korábban „csak szûkelit társasággal tartotta a kapcsolatot, újab-ban viszont olyan személyekkel folytat leve-lezést, akikre azelõtt fel sem figyelt”. Példa-képpen említi, hogy testvérétõl a fõszerkesz-tõ „kevésbé konformista” írásokat kért a ha-zai jogrendszerrõl, Veress Károlyt pedig arrabiztatta, hogy „vizsgálja behatóbban a dog-matizmus korszakát”, illetve annak hatásáta korabeli irodalomra.52

Az ügynök 1980. június 19-én arról szá-molt be Mihai Crãciunnak, hogy testvérétGáll Ernõ június 14-ére megbeszélésre hív-ta. A beszélgetés a szerkesztõségben zajlottle, és két órát tartott. A fõszerkesztõ arraösztönözte az ügynök testvérét – akirõl adossziéból kiderül, hogy „Bardac Ioan” fe-dõnévvel egyben a Securitate nagyváradiügynöke –, hogy „foglalkozzon egyfelõl azelhunyt Mikó Imre jogi könyvtárának fel-dolgozásával”, másfelõl pedig „folytassaMikónak a kisebbségi jogvédelem nemzet-közi vonatkozásaival kapcsolatos munkás-ságát”. Gáll átadott a nagyváradi ügynöknekegy könyvet a nemzetiségek jogairól, ame-lyet Mikó „a felszabadulás elõtt írt”,53 továb-bá saját tanulmányát e kérdéskörrõl, ame-lyet a fõszerkesztõ egyik könyvének elõsza-vaként kívánt közzétenni. Gáll azt kérte anagyváradi Korunk-munkatárstól, hogy „ta-nulmányozza a kisebbségeket érintõ törvé-nyeket, a Népszövetséggel kezdve a bécsidöntésig és tovább, a helsinki, illetve a belg-rádi egyezményig”. Az ügynöki jelentésCrãciun alezredestõl származó lapalji meg-jegyzése szerint az információt „speciálisforrásokból” [értsd: lehallgatási anyagból] ismegerõsítették.54

A soron következõ jelentésben a„Mãrcuº” fedõnevû ügynök megnevezi test-vérét, Király Ernõt. Beszámol arról, hogy jú-lius 23-án Gáll Ernõ irodájában megbeszé-lésre került sor, amelyen a fõszerkesztõn kí-vül Aradi József szerkesztõ, továbbá õ magaés testvére, Király Ernõ vett részt. Aradi tájé-koztatta õket, hogy a Korunk október–

november táján kerekasztal-beszélgetést sze-retne rendezni fiatal jogászok részvételével aromániai magyar nemzetiség jogi helyzeté-rõl. Aradi kifejtette: a háborút követõenhosszú évekig megszakadt a jogtudomány-nak ez a két világháború között magas elmé-leti és erkölcsi színvonalon mûvelt ága. 1968körül azonban új jogászgeneráció született, sannak feltett szándéka a nemzetiségi jog kér-déseinek tanulmányozása, a fiatalok azon-ban az országban elszórtan élnek, a Korunk-nak pedig össze kell õket fognia.

A beszélgetés során Gáll Ernõ kifejtette,hogy a fiatalokat el kívánják látni a témakör-rel kapcsolatos régebbi és újabb szakiroda-lommal. Azonnal át is adott „Mãrcuº” test-vérének egész sor, az emberi jogokra és a ki-sebbségekre vonatkozó dokumentumot az1978-as belgrádi nemzetközi értekezletanyagai közül.55

„Mãrcuº”-sal párhuzamosan Nagyvára-don testvére, „Bardac Ioan” is jelentéseketírt tartótisztjének, Ioan Budai alezredesnek.Az 1980. június 19-i jelentésben részletekbemenõen beszámolt a Korunk szerkesztõségé-ben június 12-én Gáll Ernõvel folytatott két-órás beszélgetésrõl, amelyet saját kommen-tárjaival is bõségesen kiegészített. Közölte,hogy Gáll jól dokumentált anyagot kért tõle„az együtt élõ nemzetiségek jogvédelmérõl,vagyis a jogaikat szabályozó korábbi és je-lenlegi belföldi és nemzetközi jogi normák-ról”. Szó szerint is idézi a fõszerkesztõt, akiszerinte kijelentette: „kizárólag az igazatakarjuk, semmi túlzást, semmi államelle-nest, de fokozott figyelmet is a jelenlegihelyzetre.” Az ügynök vissza-kérdezett: va-jon nem olyasmit kér tõle, amit majd lehe-tetlen lesz publikálni? A fõszerkesztõ errekifejtette, hogy lapja „nem forradalmi, de el-lenforradalmi sem, pusztán ideológiai fo-lyóirat, és az adott körülmények között ahelyzet magaslatán akar állni”. Elmondta,hogy tudják, mivel tartoznak a pártnak, denem kívánják sem a Király Károly, sem pe-dig a Takács Lajos múltbeli magatartását kö-vetni, tevékenységük e két szélsõséges esetközött mozoghat. „Konkrétan nem akarnakirreális elképzelések terjesztõivé válni, mintamilyen volt és maradt Király, de Takács totális szervilizmusának szintjére sem sze-retnének jutni” – idézte „Bardac Ioan” a fõ-szerkesztõt.

A nagyváradi jogász-ügynök tudattaszekus feletteseivel, hogy Gáll megkérdezte:mi a véleménye Királyról és Takácsról? Demiután az ügynök közölte vele, hogy Király-ról csak „pletykákat” hallott, továbbá azt,84

2012/8

hogy „talán visszavonta korábbi állításait, ésma gondtalanul él”, Takácsról pedig csakisazt tudja, „amit évekkel korábban beszéltekróla”, Gáll Ernõ „megrótta”, mondván, hogy„nagyváradiként sem távolodhat el ennyireaz erdélyi valóságtól, és nem alkothat tévesvéleményeket emberekrõl”. Meggyõzése vé-gett elmesélte, hogy nemrég a szerkesztõ-ségben jártak „az amerikai szenátusi bizott-ság tagjai, akik éppen azért látogatták megországunkat, hogy adatokat gyûjtsenek azemberi jogok és az együtt élõ nemzetiségekjogainak betartásáról, hiszen köztudott,hogy nemsokára lejár az a határidõ, amed-dig az amerikai szenátus a legnagyobb ked-vezmény elvét nekünk megadta”, s a ked-vezmény odaítélésének meghosszabbítása –a Jackson-törvény értelmében – éppen e jo-gok tiszteletben tartásán múlik. Gáll Ernõközölte az ügynökkel, hogy az amerikai de-legáció „meglátogatta Király Károlyt is, aki-vel több alkalommal is tárgyaltak az együttélõ nemzetiségek jogairól”. A küldöttség„Gáll Ernõt is tájékoztatta a Királlyal folyta-tott beszélgetések tartalmáról, így a pro-fesszornak alkalma volt megtudni, hogy Ki-rály egyáltalán nem változott, s ugyanazokatez elveket vallja, amelyek õt híressé tették aromániai magyarság soraiban és a határontúl is”. Gáll nem közölt túl sok részletet,azokat más alkalmakra ígérte az ügynöknek,de annyit azért elmondott, hogy Király „jólkipakolt nekik”.56 Takács Lajos professzorralkapcsolatban Gáll Ernõ rámutatott: az Ál-lamtanács tagja volt, s „igaz, hogy egykoronviszonylag vitatható álláspontot foglalt el amagyarsággal szemben, mára azonban, ami-kor elég öreg és súlyos beteg, radikálisanmegváltoztatta magatartását, és a magyarnemzetiségû lakosság érdekeinek egyik fõtámogatójává vált”. Ezt mi sem bizonyítjajobban, mint az a beadvány, amelyet Takács„a köztársaság elnökének” írt, s amely egészsor követelést tartalmaz.

A fõszerkesztõ össze szerette volna hoz-ni az ügynököt Takáccsal és Balogh Edgárralis; elõbbi betegsége miatt nem tudta fogad-ni, utóbbi viszont – akit Gáll azonnal fel ishívott telefonon – hajlandónak mutatkozotta találkozásra, de elutazása miatt csak egykésõbbi alkalommal, két-három hét múlva.Az ügynök lejegyezte a Balogh Edgár tele-fonszámát is, amelyet a jelentésében szinténfontosnak tartott közölni: 14389.

Ezt követõen tért rá Gáll Ernõ konkrételvárásainak ismertetésére. Átadta az ügy-nöknek Mikó Imre 1944-ben Kolozsváron, aMinervánál megjelent, Nemzetiségi jog és

nemzetiségi politika címû könyvét, valaminta fõszerkesztõ által készített, Mikó Imre –nemzetiségi jogász címû tanulmányt, ame-lyet Gáll – készülõ Mikó-kötet elõszavaként– még Mikó halála elõtt leadott a KriterionKönyvkiadónak. Király Ernõ alias „BardacIoan” közölte a Securitatéval: Mikó könyvétnem volt ideje elolvasni, Gáll tanulmányátazonban igen, és az „»erõsebb« dolgokat istartalmaz”. Hozzátette, hogy a kézirat birto-kában van, azt fénymásolni lehet, de körül-tekintéssel, mert a nála levõn kívül csak akiadónak és a Mikó családnak van belõlepéldánya. Végül az ügynök tudatta, hogy afõszerkesztõ „lelkiismeretes, minél doku-mentáltabb, a valósággal teljes összhangbanálló és a két említett anyag szellemével meg-egyezõ” munkát kért tõle, õ pedig beleegye-zett abba, hogy a kért anyagot legkésõbb au-gusztus végére elkészítse.57 „Bardac Ioan”jelentését a nagyváradi Securitate június 24-én küldte át Kolozsvárra, és azt a kolozsváriszekusok június 26-án kapták kézhez.58

Mindezen információk birtokában GállErnõ célszemély „GRECU” fedõnevû megfi-gyelési iratcsomóját 1980. július 10-én magaNeculai Dumitraºcu ezredes, kolozsváriSecuritate-parancsnok elemezte. Megállapí-tást nyert, hogy a célszemély megfigyelésiiratcsomója által tükrözött „operatív hely-zetben új elemek jelentek meg”: „Grecu” aKorunk új tematikai orientációját szorgal-mazza, „az együtt élõ nemzetiségek helyze-tét kívánja elõtérbe helyezni”, és kerekasz-tal-beszélgetéseket kezdeményezett „a nem-zetiségek jogairól, illetve azok szociológiaiés etnográfiai problémáiról”. Következés-képpen a Securitate-fõnök utasította beosz-tottjait, hogy 1) „Mãrcuº” és „Adam” ügynö-kök közremûködésével azonosítsák azokat abelsõ és külsõ, kolozsvári és vidéki munka-társakat, akiket „Grecu” ebbe a munkába beakar vonni; 2) az említett ügynökök segítsé-gével tudják meg, mikorra tervezi „Grecu” aszóban forgó kerekasztal-beszélgetések meg-tartását; 3) tájékoztassák „Grecu” szándéka-iról a pártszerveket; 4) mûködjenek együtt aBihar Megyei Felügyelõséggel, a „Bardac”fedõnevû ügynöknek az akcióba történõ be-vonása végett.59 Az elemzés fõ megállapítá-sairól a Securitate még aznap tájékoztatta azRKP Kolozs Megyei Bizottságát és a Belügy-minisztérium I. sz. Igazgatóságát.60

Másfél hónappal késõbb a kolozsváriSecuritate bukaresti feletteseinek arról szá-molt be, hogy a Korunk szerkesztõségébenmegbeszélésre került sor Gáll Ernõ fõszer-kesztõ, Aradi József szerkesztõ, Király Ernõ história

85

nagyváradi jogász és Király István kolozsvá-ri filozófus részvételével. Ez alkalommal el-határozták, hogy „október vagy novemberfolyamán fiatal magyar jogászok részvételé-vel kerekasztal-beszélgetést rendeznek a ro-mániai magyar nemzetiség jogi problémái-ról”. Aradi ennek szükségességét magyaráz-va leszögezte: „a felszabadulást követõensok évre megszakadt a két világháború köz-ti idõszak azon hagyománya, hogy a romá-niai együtt élõ nemzetiségek jogi kérdései-vel magas elméleti szinten foglalkozzanak”,az 1968 táján megszületett fiatal jogászgene-ráció azonban igényli ezt, s a Korunk támo-gatni kívánja „álmaik valóra váltását”. Gállpedig olyan tanulmányok elkészítését szor-galmazta, amelyek a nemzetiségi jogok ha-gyományait a modern trendekkel ötvözik,elsõsorban a helsinki és a belgrádi konferen-ciák eredményeire alapozva.61

A beszélgetésre valójában július 23-ánkerült sor, ám ezt már „Mãrcuº” jelentésébõltudjuk meg. „A forrás tájékoztatja önöket arról a megbeszélésrõl, amelyre a Korunkfõszerkesztõjének irodájában került sor1980.VII. 23-án, és amelyen részt vettek:Gáll Ernõ, Aradi József, Király Ernõ (testvé-rem) és alulírott” – írta az ügynök. A jelentésszerint Gáll azt is világossá tette beszélgetõ-partnereinek, hogy „a kért anyagok publiká-lását nem garantálhatja, de fontosnak tartja,hogy ezeket a kérdéseket ne kerüljék meg”.62

A Securitate intézkedései nyomán a Ko-runk szerkesztõsége ellen beindult a hatal-mi gépezet. Mivel a lap 1980. szeptemberiszámában a szárhegyi Kriterion-táborban el-hangzott hozzászólások anyagát is közölte –amelyben a Securitate és a felettes pártszer-vek rengeteg kivetnivalót találtak –, az újkurzus elleni határozott fellépés egyik jele-ként 1980. november 3-án a szerkesztõség-ben megjelent Eugen Florescu, az RKP KBhelyettes szekcióvezetõje és Aurel Duca, aSzocialista Mûvelõdési és Nevelési Tanácsalelnöke, akik a lap vezetõit és munkatársa-it erõteljes figyelmeztetésben részesítették.Gáll Ernõ egyik naplóbejegyzésében kifejtet-te: a bukaresti brigád a szerkesztõség „meg-fenyítésére” érkezett Kolozsvárra „a hírhedt,magyarellenességérõl is ismert Eugen Flo-rescu” vezetésével.63 A publikálással elköve-tett „vétséget” Gáll Ernõ magára vállalta,ami – más „bûneivel” együtt – késõbbi félre-állításához vezetett.

A Korunk Király Ernõ tanulmányát vé-gül nem közölte, pedig a szerzõ azt 1980 ok-tóberében postázta a szerkesztõségnek,64 éstudomásunk szerint a fiatal jogászok tanul-

mánysorozata és kerekasztala is elmaradt,vele együtt pedig végképp lekerült a napi-rendrõl annak nyilvános vizsgálata, hogy a legújabb nemzetközi jogi trendeknek mi-lyen befolyása lehet a hazai valóságra. A Király Ernõ-kézirat sorsáról bizonyosrészleteket megtudhatunk a nagyváradi jogász és Gáll Ernõ 1980–1984 közöttilevélváltásából.65

Végül is: mit kereshetett Gáll Telekinél?

A kérdésünk lényeget érintõ megválaszo-lásához jutottunk, s e válasz a megvizsgáltanyag nyomán szinte magától adódik.

Gáll Ernõ hosszas és cseppet semkönnyû önreflexió-folyamat, illetve a nem-zeti-nemzetiségi kérdéskörben folytatott ki-terjedt vizsgálatai és publikációi nyomán ju-tott el a hetvenes évek közepén végképpenannak felismeréséhez, hogy a nemzetiségikérdést a szocializmusnak – ígérete ellenére– nem sikerült megoldania, a nemzetiségi jo-gok biztosítása egyre jobban akadozik, s a ro-mániai magyarság ellen hozott intézkedéseka közösségre nézve végzetes csapásokat je-lenthetnek. Ezzel a megdöbbentõ felismerés-sel párhuzamosan zajlottak Helsinkiben azEurópai Biztonsági és Együttmûködési Érte-kezlet munkálatai, amelynek 1975. augusz-tus 1-jén 35 ország – köztük Románia – általaláírt záróokmánya és a belgrádi Helsinki-utókonferencia által elindított folyamat ké-sõbb jelentõs normák kidolgozásához veze-tett, egyebek között a kisebbségi jogok terü-letén is. A Korunk fõszerkesztõje akkor márjól ismerte Mikó Imre és más jogászok két vi-lágháború közötti, a nemzetiségi jogok terénkifejtett munkásságát, és felismerte, hogy aHelsinkiben elindított és a Belgrádban foly-tatott folyamat új kisebbségi normarendszerkialakításához vezethet. Rájött arra is, hogyaz újabb elképzeléseket a régiekkel is összekellene vetni, tehát hogy e tekintetben a ha-zai tapasztalatok kapcsán is szakszerû, szak-avatott vizsgálatot kellene elvégezni.

Mivel Teleki Ernõt a kortársak az erdélyimagyar politika egyik szürke eminenciásá-nak tartották, akinek kapcsolatai a két világ-háború közötti bukaresti román politikaielittel és ugyanakkor a budapesti vezetõkkelközismertek voltak, Gáll Ernõ számára azélete végéhez közeledõ arisztokratával apárbeszéd kezdeményezése és fenntartásakézenfekvõnek, szükségesnek, sõt elkerül-hetetlennek mutatkozott. A Korunk-fõszer-kesztõ terve is világosan kivehetõ a meg-vizsgált anyagból: 1) Teleki Ernõtõl tájéko-86

2012/8

zódni a múltbeli, esetleg írásban le sem fek-tetett nemzetiségi elképzelésekrõl, az azok-ra vonatkozó egykori román reakciókról; 2)Mikó Imre korábbi nemzetközi jogi munkás-ságának felhasználásával, illetve a hazaiszakkönyvtárakban õrzött dokumentumoksegítségével megvizsgálni a múltbeli joginormaelképzeléseket; 3) fiatal jogászokkalelemeztetni a romániai magyar nemzetiségaktuális kisebbségjogi helyzetét; 4) konkrétjavaslatokkal hozzájárulni az új, már kita-

pintható európai kisebbségvédelmi jogi nor-marendszer kidolgozásához.

Ebben a kontextusban került közel egy-máshoz a két Ernõ. Két, ideológiailag és tár-sadalmilag egymástól távol álló, de nyitottember párbeszéde következett, amelyneksorán a beszélgetõpartnerek vétkeiket ésmulasztásaikat is õszintén bevallották. Kétdolog kötötte õket össze végképp: a megta-pasztalt kisebbségi sors és a népükért érzettfelelõsség.

história

87

JEGYZETEK39. „King” – Király Károly megfigyelési fedõneve a Securitate irataiban.40. Ministerul de Interne, Inspectoratul Judeþean Cluj: Nota – privind discuþiile purtate de TelekyErnest cu Gall Ernest (Belügyminisztérium, Kolozs Megyei Felügyelõség: Feljegyzés – a Teleki Ernõáltal Gáll Ernõvel folytatott beszélgetésrõl). Szigorúan bizalmas, géppel írott, 1978.04.11-i 0060007 –688/409. sz., aláíratlan feljegyzés, egyetlen példány. In: Gáll-8, 147–147v–148.41. Ministerul de Interne, Inspectoratul Judeþean Cluj: Cãtre Ministerul de Interne – Direcþia I-a ºi C.I. D., Bucureºti (Belügyminisztérium, Kolozs Megyei Felügyelõség. Átirat a Belügyminisztérium I.Igazgatóságának és a CID-nek, Bukarest). 1978.05.11-i 102/0032835. sz. szigorúan bizalmas átirat;aláírója Dumitraºcu Neculai ezredes, a Kolozs megyei Securitate fõnöke. In: Gáll-8, 139–139v. Erre alátogatásra valamikor Péterfi május 6-án bekövetkezett halála és a jelentés megírása közötti idõszak-ban került sor.Péterfi István (1906–1978): biológus, a kolozsvári Babeº-Bolyai Egyetem tanára, rektorhelyettes, a Ro-mán Akadémia tagja, az Államtanács alelnöke.42. Az 1919. október 16-án született Filip Párizsban végezte egyetemi tanulmányait, majd 1944-ben,24 évesen a Lyont felszabadító partizánok parancsnoka lett.43. Lendvai Pál (Paul Lendvai, 1929–) magyar származású osztrák újságíró. Budapesten született,1957-ben telepedett le Ausztriában, 1959-tõl több mint két évtizeden át a Die Presse és a FinancialTimes kelet-európai tudósítója, 1982-tõl az Osztrák Rádió és televízió (ORF) kelet- és délkelet-euró-pai osztályának fõszerkesztõje, 1987–1998 között a Radio Österreich International intendánsa. Pub-licisztikáit a Der Standard közli.44. TIMAR [Teleki Ernõ megfigyelési fedõneve]. Magyar nyelvbõl fordított, szigorúan bizalmas, gép-pel írott, David M. õrnagy által jegyzett lehallgatási anyag. 1978.06.13-i 0060007 – 688/668. sz. jegy-zet. In: Gáll-8, 134–135–136–137.45. TIMAR. Magyar nyelvbõl fordított, szigorúan bizalmas, géppel írott, aláíratlan lehallgatási anyag.1978.06.16-i 0060007 – 284/52. sz. jegyzet. In: Gáll-8, 133–133v.46. Ministerul de Interne, Inspectoratul Judeþean Cluj: Nota (Belügyminisztérium, Kolozs Megyei Fel-ügyelõség: Feljegyzés). Szigorúan bizalmas, géppel írott, 1978.11.07-i 0060007. sz., Constantin Ioanavezérõrnagy által aláírt feljegyzés egyetlen példánya. In: Gáll-8, 96–96v.47. Ministerul de Interne, Inspectoratul Judeþean Cluj: Cãtre Ministerul de Interne – Direcþia I-a –Serv. II. Bucureºti (Belügyminisztérium, Kolozs Megyei Felügyelõség. Átirat a Belügyminisztérium I.Igazgatósága II. Osztályának, Bukarest). 1978.11.11-i 102/RV/0034952 – 688/1298. sz. szigorúan bizal-mas átirat 1. sz. példánya; aláírói Constantin Ioana vezérõrnagy, a felügyelõség parancsnoka ésFlorian Oprea alezredes, az I/B Osztály vezetõje. In: Gáll-8, 92–92v.48. Ministerul de Interne, Departamentul Securitãþii Statului, Direcþia I., NOTA (Belügyminisztérium.Állambiztonsági Fõigazgatóság. I. Igazgatóság, Feljegyzés). Szigorúan bizalmas, géppel írott, 1978.12.14-i 00390.661. sz., Dumitru Tãbãcaru vezérõrnagy által aláírt feljegyzés 2. sz. példánya. In: Gáll-8, 83.49. A feljegyzést a Belügyminisztérium I. Igazgatósága II. Osztályának küldte el a Kolozs megyei bel-ügyi felügyelõség az 1979.12.07-i 102/0060007 – 584/1664. sz., Constantin Ioana vezérõrnagy, a fel-ügyelõség parancsnoka és Florian Oprea alezredes, az I/B Osztály vezetõje által aláírt kísérõlevéllel.50. Ministerul de Interne, Inspectoratul Judeþean Cluj: Nota (Belügyminisztérium, Kolozs Megyei Fel-ügyelõség: Feljegyzés). Szigorúan bizalmas, géppel írott, 1979.11.27-i 0060007. sz., Constantin Ioanavezérõrnagy által aláírt lehallgatási feljegyzés egyetlen példánya. In: Gáll-8, 15–15v–16. A példányszéljegyzete: „1981.I.7. A feljegyzést Mocuþa elvt.-nak bemutattuk.” Florian Oprea alezredes aláírása.51. Ministerul de Interne, Inspectoratul Judeþean Cluj: Cãtre Ministerul de Interne – Direcþia I-a –Serv. II. Bucureºti (Belügyminisztérium, Kolozs Megyei Felügyelõség. Átirat a Belügyminisztérium I.Igazgatósága II. Osztályának, Bukarest). 1980.??.??-i 102/OF/??? [a számokat erre a példányra elmu-lasztották rávezetni] sz. szigorúan bizalmas átirat 3. sz. példánya; aláírói Constantin Ioana vezérõr-nagy, a felügyelõség parancsnoka és Florian Oprea alezredes, osztályvezetõ. In: Dosar de UrmãrireInformativã 110053, GOGA 1980. Mat[erial] Inf[ormativ], IB/NG. CNSAS, Direcþia Arhivã Centralã, I210370, vol. 6. (a továbbiakban Gáll-6), 325 p., 29.52. Inf. „MARCUS”, Lt. col. CRACIUN MIHAI. Nr. 21773/0027/31.05.1980. Notã informativã (Tájékoztató feljegyzés). Kézzel írt ügynöki jelentés, „Mãrcuº” aláírással. In: Gáll-6, 86.53. A Gáll-iratcsomó tartalmazza fénymásolatban Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika.Tanulmány a magyar közjog és politikai történet körébõl. Az Államtudományi Intézet támogatásával.

A Minerva kiadása, Kvár, 1944. tanulmányának 52–53, 208–209, 224, 278–289, 296–297. oldalait. In:Gáll-6, 88–107. (A fénymásolt részleteket a Kolozs megyei Securitate, 1980. augusztus 16-án, a Bel-ügyminisztérium Bihar Megyei Felügyelõségétõl kapta meg.)54. Inf. „MARCUS”, Lt. col. CRACIUN MIHAI. Nr. 21773/0030/20.06.1980. Notã informativã (Tájé-koztató feljegyzés). Kézzel írt ügynöki jelentés, „Mãrcuº” aláírással. In: Gáll-6, 77–77v.55. Inf. „MARCUS”, Lt. col. CRACIUN MIHAI. Nr. 21773/0035/30.07.1980. Notã informativã (Tájé-koztató feljegyzés). Kézzel írt ügynöki jelentés, „Mãrcuº” aláírással. In: Gáll-6, 78–78v. A jelentés hát-oldalán a tartótiszt megjegyezte, hogy az értesülésrõl az RKP szerveit is értesítik.56. A román nyelvû jelentésben az ügynök ezt a kifejezést magyarul idézte.57. Inspectoratul Jud. Bihor. Primit: Lt. col. BUDAI IOAN. Sursa: „BARDAC IOAN”. Data: 19.VI.1980.Nr. dos. 003360, Nr. opis 272. NOTA INFORMATIVA (Bihar Megyei Felügyelõség. Kapta: Budai Ioanalezredes. Forrás: „Bardac Ioan”. Dátum: 1980.VI.19. Iratcsomó sz. 003360, Nyilvántartó sz. 272. Tá-jékoztató feljegyzés). In: Gáll-6, 121–121v–122–122v.58. Ministerul de Interne. Inspectoruatul Judeþean Bihor. Nr. I/2/BI/0072.213 din 24.VI.1980. CãtreInspectoratul Judeþean Cluj – Securitate (Belügyminisztérium. Bihar Megyei Felügyelõség.1980.VI.24-i I/2/BI/0072.213. sz. Kolozs Megyei Felügyelõség – Securitate). Szigorúan titkos átirat, 1.sz. példány, Traian Sima alezredes, Securitate-parancsnoknak és Ioan Sãlãgean õrnagy, az I. sz. Osz-tály vezetõjének aláírásával, rajta 1980.06.26-i 0022893. beérkezési iktatószám. In: Gáll-8, 31.59. Data 10.07.1980. NOTA DE ANALIZA (Dátum: 1980.07.10. Elemzési feljegyzés). Crãciun Mihaialezredes kézírásával, aláíratlan feljegyzés. In: Gáll-4, 16–16v.60. Ministerul de Interne, Inspectoratul Judeþean Cluj: Nota – privind tendinþele de a da o nouãorientare conþinutului revistei „Korunk” din Cluj-Napoca (Belügyminisztérium, Kolozs Megyei Fel-ügyelõség: Feljegyzés – a kolozsvári „Korunk” folyóiratnak szánt új orientáció trendjeirõl). Szigorúanbizalmas, géppel írott, 1980.07.10-i 102/CM/0023002. sz., Neculai Dumitraºcu ezredes, Securitate-parancsnok és Florian Oprea alezredes, osztályvezetõ által aláírt feljegyzés 2. sz. példánya. In: Gáll-6, 115–116–117.61. Ministerul de Interne, Inspectoratul Judeþean Cluj. Cãtre Ministerul de Interne, Direcþia I-a (Bel-ügyminisztérium, Kolozs Megyei Felügyelõség. A Belügyminisztérium I. sz. Igazgatóságának). Szi-gorúan bizalmas, géppel írott, 1980.08.21-i 102/CM/0023213. sz., Constantin Ioana vezérõrnagy, fõ-felügyelõ és Florian Oprea alezredes, osztályvezetõ által aláírt átirat 2. sz. példánya. In: Gáll-6,80–80v.62. Inf. „MARCUS”, Lt. col. CRACIUN MIHAI. Nr. 21773/0035/30.07.1980. Notã informativã (Tájé-koztató feljegyzés). Kézzel írt ügynöki jelentés, 1980.VII.29-i keltezéssel, „Mãrcuº” aláírással. In:Gáll-6, 77–77v.63. Gáll Ernõ: Számvetés. Huszonhét év a Korunk szerkesztõségében. Komp-Press–Korunk Baráti Tár-saság, Kolozsvár, 1995, 205.64. M. I. U. M. 0916/S/Cluj, Nr. 21.F./43/0083276 din 23.10.1980. Cãtre 102/C. M. (A Kolozs megyeiSecuritate levelezés-megfigyelési osztályának átirata Mihai Crãciun alezredesnek). In: Gáll-6,49–49v. A dokumentum szerint Király Ernõ levélben értesítette Gáll Ernõt, hogy az elkészített tanul-mányát, három példányban, postázta Herédi Gusztáv címére.65. Lásd Gáll Éva – Dávid Gyula (szerk.): Gáll Ernõ: Levelek, 1949–2000. Korunk – Napvilág Kiadó,Kolozsvár–Budapest, 2009; a kötet CD-mellékletében Gáll Ernõ–Király Ernõ teljes levelezését.

88

2012/8

A MAROSVÁSÁRHELYI REFORMÁTUS VIDÉKI GYÛJTÕLEVÉLTÁR50 ÉVE (1961–2011)

A múlt írásos emlékei iránti érzékenység,azok megõrzésének fontossága az erdélyi re-formátus egyházon belül is nyomon követhe-tõ. A levelesládákban, levéltárolókban fenn-maradt értékes iratok, könyvek számos bizo-nyítékát nyújtják annak az erõfeszítésnek,amelyet az egyház, megbízott személyek ré-vén, a történelem folyamán ez irányban tett.

A szakszerûen gyûjtött és rendezett le-véltárak létrehozásának, illetve az iratokkorszerû kezelésének igénye azonban csak a20. század elsõ évtizedeiben bontakozott ki,

de ekkor már határozott célt követett. Az Erdélyi Egyházkerületben 1948-ban megala-kult Levéltárügyi Bizottság1 már egy Kolozs-vár székhelyû egyházkerületi levéltár létre-hozását hangsúlyozta. Az elképzelés azadott politikai konjunktúra miatt akkor mégnem volt kivitelezhetõ. A szaklevéltárakmûködésének lehetõségét a 353/1957. éviromán levéltári dekrétum teremtette meg,amely lehetõvé tette, hogy a román államilevéltárak azonos szabályai szerint az egyhá-zak, történelmi értékû iratanyagaikat saját

hatáskörükben õrizhessék. A törvény adtalehetõséggel élve az Egyházkerület 1959-ben egy saját levéltárszabályzatot dolgozottki, amely már egy gyûjtõlevéltár-hálózatotis magába foglalt. A tervbe vett kolozsvári,marosvásárhelyi és sepsiszentgyörgyi köz-pontok a környezõ egyházmegyék, illetveegyházközségek történelmi értékû iratanya-gainak gyûjtõhelyéül szolgáltak volna. Ke-rethiány miatt késõbb csak a kolozsváriközponti és a marosvásárhelyi vidéki gyûj-tõlevéltár kezdhette meg mûködését 1959-ben, illetve 1961-ben.2 Jelen tanulmány ke-retei között a marosvásárhelyi vidéki gyûj-tõlevéltár fejlõdéstörténetét kísérjük végig,amely bár értékét tekintve sohasem emelke-dett a kolozsvári központi intézmény szint-jére, de helyi viszonylatban igen hasznosmegoldást jelentett az egyházi iratmegóvásés kutatás tekintetében.

Az Erdélyi Református EgyházkerületIgazgatótanácsának 1958. november 14-ei, amarosvásárhelyi református gyûjtõlevéltármegalakulására vonatkozó határozatát, aMagyar Autonóm Tartomány Néptanácsá-hoz 1959. május 2-án,3 illetve a Marosi egy-házmegye Esperesi Hivatalához 1960. feb-ruár 5-én intézett leiratából ismerjük.4 A ha-tározat értelmében, az újonnan létrehozottlevéltár a Marosvásárhelyi egyházközség ré-gi levéltárán kívül a Marosi, a Görgényi és aBekecsaljai egyházmegyék iratait foglaltavolna magába. A számottevõ iratanyag meg-felelõ befogadóképességgel rendelkezõ és acélnak megfelelõ helyiséget, helyiségeketigényelt volna. A városi Néptanács Építé-szeti és Városrendészeti Ügyosztálya a le-véltár részére azonban – az alapvetõ levéltá-ri elõírásokat is figyelmen kívül hagyva – az1958–1959-ben felújított, a Bernády tér 3.szám alatt lévõ Teleki-ház két alagsori ter-mét utalta ki.5 A hosszadalmas hivatalnokiprocedúra miatt hivatalosan csak 1960 már-ciusában átadott pincehelyiségek nem felel-tek meg sem a tárolási, sem pedig a feldol-gozási elõírásoknak, ami a késõbbiek soránszámos irat károsodásához, pusztulásáhozvezetett.

Az adott lehetõségekhez igazodva a Püs-pöki Hivatal a levéltárosi teendõkkel NagyBéla6 nyugalmazott lelkipásztort bízta meg.Az 1959. november 1-jén kinevezett7 levél-táros feladatkörét az 1960. évi igazgatótaná-csi leirat 5. pontja szabályozta. Ennek meg-felelõen Nagy Béla levéltáros „azonnal el-kezdi a marosvásárhelyi egyházközségi le-véltár rendezését, s ugyanakkor minden tá-mogatást megad a marosi egyházmegye

levéltárosának,8 a levéltárrendezés és lajst-romozás mielõbbi befejezésére és a kutatókszámára hozzáférhetõvé tételére”.9 Az Igaz-gatótanács ugyanakkor felkérte BarabásBenedek10 esperest, hogy a három egyház-megye (Marosi, Görgényi és Bekecsaljai) illetékes szerveinek részvételével egy levél-tári találkozót szervezzen meg, amelyen azegyházmegyéknek a levéltár fenntartásáhozszükséges részesedésérõl egyeztessenek. Atalálkozót 1960. március 11-én tartottákmeg,11 melyre referensként az Igazgatóta-nács, mûvelõdési elõadóját, a kolozsvárigyûjtõlevéltár megbízott levéltárosát, ifj. dr.Nagy Gézát12 küldte ki. A marosvásárhelyiegyeztetésen az egyházmegyék és a helyiegyházközség régi levéltárának további sor-sát vitatták meg, de ugyanakkor a gyûjtõle-véltár berendezésérõl, fenntartási költségei-rõl, valamint a levéltáros javadalmazásárólés feladatkörérõl is döntöttek.13

Az értekezlet ugyan sikeres volt, hiszenszámos kérdésre megoldást nyújtott,14 de alevéltár szabályos és folyamatos mûködésé-re továbbra is várni kellett. A Teleki-házalagsori helyiségeinek felújítása és berende-zése idõigényes munka volt,15 ezért a kezde-ti idõszakban Nagy Béla a levéltárosi felada-tok ellátására igen kevés idõt fordíthatott.16

A javítási munkálatokat, illetve a levéltárberendezkedését az Állami Levéltárak Tar-tományi igazgatója17 is figyelemmel kísérteés támogatta. A törvényes elõírások betartá-sát pedig Tankó Árpád18 ellenõrizte, aki1960. március 19-én egy kultuszinspekto-rokból álló bizottság élén látogatta meg agyûjtõlevéltárat.19

Nagy Béla elfoglaltsága miatt a levéltárianyag gondozása nagyobbrészt Gáll Sándortterhelte, aki nem egy esetben emelt panasztaz ellen, hogy kénytelen az egyházmegyeilevéltár lajstromozásának „lassú és idegölõmunkáját” egyedül végezni. Az 1961. márci-us 14-én kelt levelében arra kérte az espe-rest, hogy mentesítse Nagy Bélát a marosvá-sárhelyi levéltár anyagának további rende-zése alól, addig, amíg az egyházmegyeianyag lajstromozását be nem fejezik.20 To-vábbá kisegítõ személyzet alkalmazását ja-vasolta, hogy az Igazgatótanács által megha-tározott határidõre (1961. június 25-ig) akért feladatot elvégezhessék.21 Kérése pozi-tív elbírálást nyerhetett, hiszen a reformátusegyházközségi levéltár 1963. augusztus 1-jé-vel felfektetett Jelenléti és munkanaplójábanNagy Béla mellett már kezdettõl két új sze-mély – Barabás Rozália22 és FarczádyKornélia23 – neve is szerepel. A munkanap- história

89

lóból nem tûnik ki ugyan, de a fennmaradtkéziratok alapján valószínûnek tartjuk,hogy a fent nevezettek az egyházmegyei le-véltár anyagának rendezésében már 1962folyamán is segédkeztek.24

A szakszerûtlenül végzett belsõ építésimunkálatokkal a levéltár részére kiutalt he-lyiségeket nem sikerült az elõírásoknakmegfelelõ állapotba hozni, ezért 1963 júliu-sáig ezekben levéltári anyagot nem helyez-tek el. A vár tervezett restaurálása és régé-szeti feltárása miatt, az állami hatóságok fel-szólítására, a Marosvásárhelyi egyházköz-ség és a Marosi egyházmegye addig a Vargákbástyájának pincéjében õrzött25 levéltárát ésberendezését26 szállították át ide.27 Az át-szállítást 1963. július 4-ig kellett elvégezni,ami ekkorra meg is történt. A levéltárakanyaga azonban a lehetõ legrosszabb helyrekerült. Az áldatlan állapotokra az egyházke-rület Levéltár Bizottságának figyelmét azegyházmegyei levéltáros hívta fel, aki a fel-sõbb hatósághoz intézett jelentésében a kö-vetkezõképpen fogalmazott: „az egyházme-gyei levéltár anyagának elhelyezése a jelenkörülmények között a kívánalmaknak meg-felelõ, de a helyiség nem fûthetõ, s a nedveshelyiségben fûtés nélkül az értékes anyagromlásnak van kitéve.”28 A levéltárosi mun-ka legfõbb akadálya azonban a térhiányvolt. A hirtelen megnõtt anyagmennyiségelhelyezése gondot okozott, hiszen megfele-lõ polc, illetve szabványos állványzat nemállt rendelkezésre, így nem volt lehetõség aziratokat az elõírásoknak megfelelõen tárol-ni. Az egyházközségek fraktúr alakba kötöttiratai faállványú polcokon, rekeszekben vol-tak felhalmozva, s emiatt kezelésük nehéz-kes volt. A régi protokollumokat, a vizitációsjegyzõkönyveket és a matrikulákat viszontkét szekrényben, a követelményeknek meg-felelõen helyezték el.29 A levéltár mellett ki-alakított, 526 darabot számláló, addig nemszakosított Értekezleti Szakkönyvtár rende-zése is jelentõs terhet jelentett.30 A fenti ada-tokból kitûnik, hogy mekkora kihívás voltaz intézmény optimális körülmények közöt-ti mûködtetése, akkor, amikor minden tényez ellen szólt.

A hatvanas évek második felétõl a levél-tárosok munkájának nagyobb részét az Érte-kezleti Szakkönyvtár rendezése és szaksze-rû csoportosítása, a válóperek leltározása éslajstromozása, a Mátyus-alap,31 illetve azegyházmegyei közigazgatási iratok rendezé-se foglalta le. Az 1965. év folyamán a Be-kecsaljai egyházmegye tíz egyházközség-ének 1927–1950 között termelt iratanyagát

szállították be a levéltárba, amelybõl hetetmég abban az évben fel is dolgoztak. A pro-tokolláris jegyzõkönyveket és a ParciálisSzinódus jegyzõkönyveit lapszámozták, il-letve név- és helységjegyzékkel látták elõket. Az 1692–1927. évkört tartalmazó, na-gyon rossz állapotban lévõ vizitációs jegy-zõkönyvet restauráltatták, és félbõr kötésbeújraköttették. Gáll Sándor levéltáros a kuta-tás szempontjából fontos jegyzõkönyveketkatalogizálta, úgyhogy a levéltár anyagánakez a részlege pontosan áttekinthetõ lett.32

Ugyanakkor készítették el a marosvásárhe-lyi egyházközség levéltárának új, ma ishasználatban lévõ lajstromkönyveit és inde-xeit, illetve a különbözõ jegyzõkönyvek lel-tárainak gépelt másolatait.33 A polcokon tá-rolt iratokat ekkortájt helyezték el a ma ismeglévõ kriptás szekrényekbe, illetveugyanekkor alakították ki a 4,20 ívfolyómé-tert kitevõ iratmennyiség számozási és elhe-lyezési rendjét is.

A levéltárosok tevékenységét tudomá-nyos munkatársként dr. Farczády Elek34 issegítette. A kiváló szakembert az egyház-község presbitériuma már 1961. szeptember1-jén megbízta a levéltár rendezésével éskezelésével.35 Szerepérõl Nagy Béla a követ-kezõket írta: „minden tudományos és gya-korlati kérdésünkkel hozzá fordulunk levél-tári és könyvtári munkánkban. A minden-napi, gyakorlati munkában is teljesen önzet-lenül és rendszeresen vett részt. […]”36 A le-véltárosi munka mellett Farczády aktív ku-tatói tevékenységet is folytatott. Több, a ma-rosvásárhelyi egyházközség és a város életétérintõ, eddig kiadatlan tanulmányát a levél-tár jelenleg is õrzi. A lehetetlen kutatási kö-rülmények ellenére az elsõ kutatókat is ek-kor említik a jelentések.37

A következõ években a levéltár jobb kö-rülmények közé való elhelyezése távolrólsem látszott megoldhatónak, annak ellené-re, hogy az illetékesek részérõl a ScholaParticulába, illetve a Kisbástyába való át-szállításának gondolata is felvetõdött. A le-véltár fokozatosan romló állapota38 miatt alevéltárosok munkaidejük nagy részét kény-telenek voltak más helyiségekben tölteni, demindezek ellenére a gyûjtõ- és feldolgozó-munka továbbra sem szünetelt. 1966. már-cius 9-én a levéltárba szállították, a koráb-ban megszûnt Bekecsaljai egyházmegyeErdõszentgyörgyön és Balavásáron õrzöttteljes iratanyagát, illetve végleg rendezték a Központi Iroda iratait és Török János39 ha-gyatékát. A biztonságosabb megõrzés végetta 16. és 17. századi értékes oklevelek máso-90

2012/8

latait a vártemplomi parókia páncélszek-rényében helyezték el.40

A levéltárban idõközben személyi válto-zások történtek. 1967 januárjában a sokatbetegeskedõ Nagy Béla állásáról lemondott.Az Igazgatótanács megbízásából helyét1967. május 1-jétõl négyhónapi határidõredr. Farczády Elek vette át, majd ideiglenesenBarabás Rozália, 1968. szeptember 1-jétõlpedig Szabó Frigyesné Kiss Borbála41 töltöt-te be a levéltárosi állást.

A hetvenes évek sem hozták meg a le-véltár számára azokat a feltételeket, ame-lyek az alkalmazottak és a kutatók adotthelyzetén javíthattak volna. Dr. MarkosAndrás42 fõlevéltáros 1970. május végén tettlátogatása során ez a kérdés is napirendrekerült ugyan, de a vizitáció fõ célja mégisinkább szakmai jellegû volt. A tõle kapottutasítások alapján az egyházmegyeiprotokollumokat újra csoportosították és át-számozták, illetve helységnévmutatókkallátták el. A tárgymutatók elkészítésénél pe-dig áttértek a cédulázási rendszerre. Ugyan-akkor folytatták a Bekecsaljai egyházmegyeanyagának lajstromozását és rendezését, va-lamint azon iratok feldolgozását, amelyeketa temetõi irodában megejtett selejtezések al-kalmával találtak. Az iratrendezés mellettnémi anyaggyarapításra is sor került. 1971októberében vették át megõrzésre a Marosiegyházmegye 1950-tõl 1964-ig terjedõ irat-anyagát, amelynek rendezését az újonnanalkalmazott Farkas Árpádra43 bízták. A Vár-templom restaurálása során, a toronygomb-ból kiemelt irategyüttes is ekkor került agyûjtõlevéltárba.44

Rövid levéltárosi pályafutása alatt Far-kas Árpád jórészt a Marosi egyházmegyeutólag beszállított iratait rendezte, de a Ma-rosi és a Dicsõszentmártoni egyházmegyékegyházközségeitõl begyûjtött iratoknak azÁllami Levéltártól igényelt román nyelvûleltárát készítette el. 1973 júniusában felfek-tette a Kutatók jelenléti naplóját, amelybõlkitûnik, hogy a gyûjtõlevéltár a mostoha kö-rülmények ellenére évente több alkalommal4–6 kutatót is fogadott, illetve látott el a ku-tatáshoz szükséges forrásanyaggal. A sze-mélyes problémákkal is küszködõ levéltáros1977 decemberében, betegségére hivatkoz-va állásáról lemondott, és helyét BarthaGyöngyvérnek45 adta át, akit az Igazgatóta-nács 1978 januárjától egyéves próbaidõre,1979. május 1-jétõl pedig teljes jogkörrelalkalmazott.46

A nyolcvanas évek a gyûjtõlevéltár szá-mára új korszakot jelentettek. Elsõsorban

két évtizedes alagsori lét után a levéltár ál-lagát jobb körülmények közé helyezték, má-sodsorban pedig a lényeges anyaggyarapításmellett, ebben az évtizedben fektették le akézikönyvtár és a folyóirat-gyûjteményalapjait. Az új levéltáros az Állami Levéltár-nak még át nem adott, a Küküllõi egyház-megyéhez tartozó egyházközségektõl kivá-lasztott iratokat leltározta, illetve átadásrakészítette elõ. Ugyanakkor a Marosi, aGörgényi, a Bekecsaljai, illetve a Ludasi47

egyházmegyék feldolgozatlan anyagánakleltározását és lajstromozását is megkezdte.A késõbbiekben alkalmazkodási nehézségeiakadtak, ezért a munkálatokat 1984-tõlSipos Gábor fõlevéltáros irányította és fel-ügyelte. A rendezési munkálatok mellett,1982–83-ban a levéltár teljes állagát – nemvégsõ helyére ugyan – végérvényesen eme-leti helyiségben helyezték el, ahol már jobbtárolási körülmények fogadták 1983 decem-berében a volt Bekecsaljai és a Marosi egy-házmegyék 1956–1964 közötti pénzügyiiratait.48

A Teleki-ház 1985. évi felújítása miatt alevéltárat újból költöztetni kellett. A nagy fi-zikai igénybevétel mellett fejezte be a levél-táros 1986 áprilisában a Marosi és a Ludasiegyházmegyék iratanyagának rendezését. Arestaurálási munkálatok elhúzódása miatt alevéltár csak 1987 szeptemberében került avégleges helyére, az épület keleti szárnyá-nak emeleti helyiségeibe.49 A nagy raktárhe-lyiség polcait 1989. június elején szereltékfel, amelyekre az egyházmegyék idõközbenpalliumba kötött, kötegelt iratait helyeztékel.50 Ezekre került fel ugyanakkor a Marosiegyházmegye 1962–1988 között, a Görgényiegyházmegye 1962–1968 között termelt ésjúnius 12-én átvett iratanyaga is.51

A rendszerváltás után berendezkedettúj politikai konjunktúra a levéltári munkaés kutatás lehetõségeit is átrendezte. A kuta-tói tevékenység, amelyhez addig a Vallás-ügyi Államtitkárság elõzetes beleegyezésé-vel kiállított engedély52 kellett, 1990 utánszabadabbá vált. Az engedélyeket mind abel-, mind a külföldi kutatók számára márhelyben állították ki, úgyhogy a kérelmezettanyagot a kutató azonnal megkaphatta. Anyitás a levéltárat felkeresõk számának nö-vekedését eredményezte. 1991-ben példáulaz addigi évente jegyzett 4–6 kutatóvalszemben már 11 kutató gyûjtött a levéltár-ban a munkájához szükséges adatokat, de akutatónaplóban ekkortájt számos más ér-deklõdõt is feljegyeztek. Közülük JanicaBrown brit újságírónõt emelnénk itt ki, aki a história

91

gyûjtõlevéltárról és az azt befogadó Teleki-házról kért ismertetõ anyagot.53

Az iratoknak az új polcokon való elhe-lyezését, illetve a beérkezett egyházmegyeianyag revízióját 1992-ben fejezték be.Ugyanakkor négy ív terjedelemben elké-szült a levéltár nagy raktárának topográfiaileltára is. Ezt követõen a levéltáros idejét ja-varészt a segédletek elkészítése és a voltnagy Marosi egyházmegyéhez tartozó egy-házközségek iratainak lajstromozása kötöttele, de a máig jól használható 118 egyházköz-ség és fília egyház-, orgona- és iskolatörténe-tét magába foglaló gyûjteményt is ekkortájtállították össze. A kilencvenes évek máso-dik felében a levéltár a Marosi egyházmegye1980. és 1984. évi iratait, hat egyházmegyeés az egyházközségek Kuratóriumának töre-dékanyagát, illetve Keresztes Gyula építész-mérnök hagyatékát fogadta.54 Feldolgozásukaz új évezred küszöbén ért véget, s ez utób-bi munkával fejezte be levéltárkezelõi pá-lyafutását Bartha Gyöngyvér. A közel két ésfél évtizedes tevékenység után 2002 január-jában nyugdíjba vonult. Helyét – egy év zár-va tartás után – 2003. május 15-tõl e sorokírója foglalta el.

Az eltelt nyolc év tevékenységét igenkorai lenne kiértékelni. Ezt megtenni nem isa mi tisztünk, de néhány tényt, ami az utób-bi években a gyûjtõlevéltár életében történt,érdemesnek tartottunk kiemelni. Elsõdlegescélunk a levéltári fond bõvítése és a levéltártechnikai fejlesztése volt. Ennek megfelelõ-en a kézikönyvtárat és folyóirat-gyûjte-ményt már 2003 júliusában egy újonnan be-épített polcrendszerre helyeztük el. A kuta-tóterem fûtési gondjait a Kuratórium segít-ségét igénybe véve egy közepes kapacitásúkonvektor beszerelésével oldottuk meg. Alevéltári fond gyarapítása sem akadozott. Azintézmény 2004 februárjában a marosvásár-helyi egyházközségek Kuratóriumának1974–1998 közötti töredékes anyagát, illetvea Marosi egyházmegye 1985 és 1987 közötttermelt iratait vette át.55 A következõ évbenaz esperesi vizitációhoz csatlakozva többhelyszínen levéltári ellenõrzéseket végez-tünk, melyek során három egyházközség56

levéltárát ítéltük veszélyeztetettnek, s mintilyet a gyûjtõlevéltárba szállítottuk. Az irat-mentés 2009 márciusában a torboszlói és aszékelycsókai egyházközségek történeti le-véltárára is kiterjedt. Az egyházközségi ira-tokon kívül a különbözõ magánszemélyekés a központi gyûjtõlevéltár jóvoltából a le-véltár hagyatéki és személyi gyûjteménye,illetve kézikönyvtára is jelentõs mértékben

bõvült. Az anyaggyarapítási folyamat soránvette át a levéltár 2005-ben Imreh Ernõ jog-tanácsos, 2007-ben Varga Sámuel, a zilahiSebess, a Zilitzki és a Dimény családok, va-lamint Marosi Péter irodalomkritikus töre-dékes hagyatékát, 2006-ban pedig Nagy Gé-za nyugalmazott lelkipásztor folyóirat-gyûj-teményének egy részét.57 A gyûjteményeketrövid idõn belül rendeztük és jegyzékkel lát-tuk el, majd a Marosi egyházközségek irat-csomóival egyetemben a kolozsvári társin-tézménytõl kapott savmentes dobozokbahelyeztük el.

Az utóbbi években a levéltári tevékeny-ség legnagyobb részét a marosvásárhelyi Re-formátus Kollégium történeti levéltáránakmegmentése foglalta le. Az 1954–1955-ben a kollégium pincéjében elhelyezett és ott afokozatos romlásnak kitett levéltár, a rend-szerváltás után került újra az illetékes szer-vek figyelmébe, de így is közel két évtized-nek kellett eltelnie ahhoz, hogy a mentésimunkálatok elkezdõdjenek. A kolozsváriközponti gyûjtõlevéltár munkatársainak és akollégium diákjainak bevonásával végzettmentést 2008-ban, az iratok tisztítását éskonzerválását pedig egy évre rá fejeztük be.58

A dobozolt levéltári anyagot 2010-ben agyûjtõlevéltár számára ideiglenesen átadottraktárhelyiségbe szállítottuk,59 ahol a kollé-gium építésére vonatkozó részt Barabás Kis-anna és Oniga Erika mûvészettörténészeksegítségével rendeztük. A kollégium többi ésa hozzá kapcsolódó dr. Gecse Dániel Alapít-vány iratanyaga pedig rendezés alatt áll.60

Kiemelt figyelmet érdemel az a két tör-ténelmi értékû dokumentum is, melyeket1971-ben, a Román Nemzeti Múzeum létre-hozásakor a hatóság mint a kulturális örök-ség értékeit Bukarestbe szállított és ott le-tétbe helyezett. Az idõszakosnak álcázottátadás a rendszerváltásig tartott, sõt ezt követõen sem volt hajlandó az illetékes in-tézmény a dokumentumok visszaszolgálta-tásáról tárgyalni. A lehetõséget erre az182/2000. évi törvény megteremtette ugyan,de a kulturális minisztérium részérõl 2005-ben megfogalmazott elvi elhatározás gya-korlatba ültetésére további hat évet kellettvárni. Az Erdélyi Református Egyházkerületés a Román Nemzeti Történeti Múzeum ille-tékesei között – a mûvelõdési és örökségvé-delmi minisztérium hathatós támogatásával– létrejött megállapodás eredményeként aBethlen Gábor és I. Apafi Mihály erdélyi fe-jedelmek által 1615-ben, illetve 1675-benkiállított oklevelek 2011. május 6-án vissza-kerültek a gyûjtõlevéltárba.92

2012/8

Az utóbbi évek intenzív anyaggyûjtés-ének eredményeként a levéltár új épületbevaló átköltöztetése idõszerûvé vált. Raktáraimára már zsúfolttá váltak, a levéltárosi és akutatói tevékenység egyaránt egy kis dolgozó-szobában zajlik. A hiányosságok ellenéreigyekszünk a levéltárat felkeresõk számáraakadálymentes kiszolgálást biztosítani. A 170folyóméternyi levéltári anyag legnagyobb ré-sze kéziratos, illetve gépelt segédletek segítsé-gével kutatható. Az érdeklõdés középpontjá-ban elsõsorban a Marosi és a Bekecsaljai egy-házmegyék 1605–1987, illetve 1898–1960,valamint a Marosvásárhelyi egyházközség1567–1987 közötti iratanyaga áll, de a kutatóka levéltár folyóirat-gyûjteményét is több eset-ben haszonnal forgatták. A feltárt adatokat azelmúlt években a Református Szemle, a Men-tor kiadó gondozásában megjelent Erdély Em-

lékezete sorozat, illetve egyéb önálló kiad-ványok (falumonográfia, egyházközség-törté-net) hasábjain tették közzé.

Az elvégzett munka új célkitûzések meg-fogalmazására is ösztönöz. Fõ célunk azegész levéltári anyag segédletekkel való ellá-tása és a fondjegyzékek közzététele. E célbólelõnyben részesítjük a kollégium és a GecseDániel Alapítvány számos érdekességet rejtõiratanyagának a feldolgozását. Elodázhatat-lannak tartjuk a kutatási körülmények kor-szerûsítését, egy elektronikus adatbázis létrehozását és az értékes oklevelek digitali-zálását, amelyek hozzásegítenek a kor levél-tár-szervezési és kutatási elvárásainak meg-valósításához, illetve az egyházi és világi levéltári hálózat vérkeringésébe való bekap-csolódáshoz.

Berekméri Árpád-Róbert

história

93

JEGYZETEK1. A Bizottság elnöke László Dezsõ kolozsvári belvárosi lelkipásztor-esperes, tagjai pedig Szabó T. At-tila, Jakó Zsigmond, id. Nagy Géza és Juhász István voltak.2. Az Erdélyi Református Egyházkerület Központi Gyûjtõlevéltárának ismertetõ leltára. ÖsszeállítottaDáné Veronka és Sipos Gábor. Kvár, 2002. 3.3. A Marosi Egyházmegye közigazgatási iratai (A továbbiakban MEmeKI) az Erdélyi Református Egy-házkerület marosvásárhelyi Vidéki Gyûjtõlevéltárában, 1627–1959.4. MEmeKI 1771–1960.5. MEmeKI 1813–1960. A nevezett alagsori rész egy 19,68 m²-es irodahelyiséget és egy 25,56 m² rak-tárhelyiséget foglalt magába.6. Sepsiszentgyörgyi Nagy Béla Ádám (Sepsiszentgyörgy, 1907. december 29. – Marosvásárhely,1967. december 13.) teológiai tanulmányait követõen Gyergyószentmiklóson és Székelybõn szolgált.Betegeskedése a teljes körû lelkészi hivatást nem tette lehetõvé, s emiatt levéltárosi teendõket bíztakrá. Feladatát 1967. január 28-ig látta el, amikor súlyosbodó betegsége miatt kénytelen volt munkakö-rétõl megválni.7. Nagy Béla kinevezését a Minisztertanácsnak alárendelt Egyházügyi Hivatal (DepartamentulCultelor), 1365/1959. sz. rendeletével erõsítette meg.8. Gáll Sándor (Marosvásárhely, 1908. december 10. – Marosvásárhely, 1991. október 24.) a debrece-ni Calassausi Szent József Reálgimnáziumban 1930-ban érettségizett, majd 1933-ban végzett a kolozs-vári Református Teológiai Fakultáson. Közel két év segéd-, illetve helyettes lelkészi szolgálat után,1935-ben szentelték rendes lelkésszé. Szolgálati idejét Székelyabodon, Kelementelkén és Mezõcsává-son töltötte. Lelkészi hivatása mellett 1937 és 1944 között aljegyzõként és tanácsbíróként is tevékeny-kedett. 1958. március 4-tõl a Marosi egyházmegye levéltárosa volt, s mint ilyen 1966. november 22-tõl Nagy Bélát helyettesítette, majd óradíjasként mellette dolgozott.9. MEmeKI 1771–1960. 5.10. Barabás Benedek (Zabola, 1905. július 7. – Marosvásárhely, 1988) teológiai tanulmányait 1930 és1934 között Kolozsváron végezte. 1935-ben szentelték pappá, majd 1975. évi nyugdíjazásáig elõbbMarosszentgyörgyön helyettes, Székelyvajában, Marosszentgyörgyön és az Alsóvárosi egyházközség-nél rendes lelkészként szolgált. 1951 és 1973 között a Marosi egyházmegye esperese volt.11. MEmeKI 1814–1960.12. Nagy Géza, dr., ifjabb (Székelyszenterzsébet, 1914. szeptember 1. – Marosvásárhely, 1981. január24.) irodalomtörténész, egyetemi tanár, mûfordító. Az említett idõpontban az Erdélyi ReformátusEgyházkerület Igazgatótanácsának mûemléki és egyházmûvészeti elõadója, könyv- és levéltárosa, va-lamint az iratterjesztés és a sajtó felelõse volt.13. MEmeKI 1814–1960., 1874–1960. (Gyûjtõlevéltári Szabályzat) A találkozón rögzített jegyzõkönyv1. pontja értelmében a Bekecsaljai egyházmegye régi anyaga ekkor már a Marosi egyházmegye részétképezte, s így a Bekecsalján csak az 1927-tõl képzõdött anyagot õrizték. Ezt az iratmennyiséget 1960.május 31-ig az erdõszentgyörgyi parókia épületében kellett elhelyezni. Ha az adott idõpontig ez nemtörténne meg, akkor Marosvásárhelyre szállítják. A 2. pontban az értekezlet helyeselte az igazgatóta-nácsi tervezetnek azt a megállapítását, hogy az egyes levéltári részlegeket együtt kell kezelni, de kü-lön kell tartani, mégpedig úgy, hogy a Marosi egyházmegye és a marosvásárhelyi egyházközségek le-véltára a bástyába, a Görgényi egyházmegye levéltára a Teleki-házba kerüljön. Az utóbbi szállításiköltségei pedig az egyházmegyét terheljék. Továbbá leszögezték, hogy a gyûjtõlevéltár központja éskutatóhelyisége a Teleki-házban legyen. A jegyzõkönyv 3. pontjában lefektették, hogy a gyûjtõlevél-tár befogadására szolgáló helyiségek továbbra is a marosvásárhelyi egyházközségek tulajdonát képez-

94

2012/8

zék. Berendezésükhöz a Görgényi egyházmegye két nagy szekrényt, a marosvásárhelyi egyházközsé-gek asztalokat és székeket adományoznak. A levéltár elõírásos polcokkal való felszerelését az érde-kelt egyházi hatóságok fokozatosan fogják végezni. Addig, amíg az Igazgatótanács központilag rende-zi a központi és vidéki gyûjtõlevéltárak fenntartási költségvetését, az érdekelt egyházi hatóságok eztlélekszámuk arányában vállalják. Ezt figyelembe véve a Marosi egyházmegye (a marosvásárhelyi egy-házközséget is beleértve) 50%, a Bekecsaljai egyházmegye 30%, a Görgényi egyházmegye pedig 20%-ban kellett hozzájáruljon a költségek fizetéséhez. Az értekezlet vállalta, hogy az Igazgatótanáccsalegyeztetve megkeresi a módját Nagy Béla levéltáros javadalmazásának megfelelõ kiegészítésére is.14. MEmeKI 1814–1960. (Dr. Nagy Gézának Barabás Benedek espereshez intézett levele.)15. MEmeKI 1849–1960. (Költségelõirányzat.)16. MEmeKI 2007–1961. Nagy Bélának az Esperesi Hivatalhoz március 17-én intézett jelentésébõl ki-tûnik, hogy a Marosvásárhelyi egyházközség levéltárát csak 50%-ban sikerült rendezni, illetve 25%-ban lajstromozni.17. Liviu Moldovan igazgatóról van itt szó.18. Tankó Árpád a Magyar Autonóm Tartomány, majd az 1980-as évekig Maros megye EgyházügyiHivatalának vezetõje volt.19. A Kolozsvári Református Egyházkerület Marosvásárhelyi Gyûjtõlevéltárának iratgyûjtõje,1959–1964. 49.20. MEmeKI 2008–1961., 2013–1961. A március 18-i jelentésben a következõket írta: „Ezt az embererejét meghaladó munkát második éve egyedül végzem olyan mostoha körülmények között, aminekhatása alatt számtalanszor felmerült bennem annak gondolata, hogy megtisztelõ levéltárosi megbízá-somról mondjak le.”21. Uo.22. Barabás Rozália (Marosvásárhely, 1902. október 14. – Marosvásárhely, 1987. július 29.) 1920 jú-niusában szerzett tanítónõi oklevelet a nagyenyedi Református Kollégiumban. 1940. október 1. és1943. szeptember 1. között Székelyvajában állami tanítónõként tevékenykedett. 1963. március 1-jé-vel mint gondozónõt a Marosi egyházmegyénél alkalmazták. 1964-tõl 1971. augusztusi nyugdíjazá-sáig óradíjasként a gyûjtõlevéltárban dolgozott.23. Farczády Kornélia (Nagybaromlak, 1897. szeptember 4. – Marosvásárhely, 1975. november 11.)1922-ben érettségizett a marosvásárhelyi felsõkereskedelmi iskolában, majd két évet a zeneiskolaénektan szakán végzett el. 1963. január 1-jével gondozónõi és levéltárosi minõségben, a Marosvásár-hely I. vártemplomi egyházközségnél alkalmazták.24. Az 1962. évi jelentés nem maradt fenn.25. Az egyházközség levéltárának csak egy töredékét õrizték itt. A levéltári anyag nagyobb része Far-kas Jenõ nyugalmazott esperes lakásában volt elhelyezve.26. A helyiségek berendezése a következõ bútordarabokból állt össze: egy egyszerû fiókos fenyõfaasztal, egy állványos íróasztal, két darab hajlított szék és egy polírozott állófogas, amit a Kuratóriumirodájából szállítottak át, egy festett és két üveges szekrény, amelyeket a bástyában lévõ levéltárbólvittek át, illetve egy festett asztal és két darab szék, amelyek az egyház raktárából kerültek a gyûjtõ-levéltárba. A berendezés nagy részét még 1960. március 15-én a gyûjtõlevéltárba szállították.27. A gyûjtõlevéltár ügyiratai. Évi jelentések (a továbbiakban Üi. Jelent.). Szám nélküli irat, 1963. jú-lius 10.28. Uo.29. Üi. Jelent. 1965.30. Uo.31. Mátyus (Kibédi) István, dr. nemes, széki fõorvos 1800 májusában a szegények támogatására lét-rehozott alapítványáról van szó.32. Üi. Jelent. 1965. Lásd még a Református egyházközségi levéltár 1963-tól 1969. jún. 1-jéig terjedõjelenléti és munkanaplóját (a továbbiakban Napló).33. Üi. Jelent. 1966.34. Farczády Elek, dr. (Marosvásárhely, 1890. április 9. – Marosvásárhely, 1974. február 6.) középis-kolai tanulmányait a marosvásárhelyi Református Kollégiumban végezte, ahol 1908 júniusában érett-ségizett. Ezt követõen a budapesti Tudományegyetemen szerzett 1912-ben középiskolai tanári, 1913-ban pedig bölcsésztudományi doktori oklevelet. 1913–1914-ben a Sorbonne-on és az École Nationaledes Chartes-on diplomatikai és paleográfiai tanulmányokat folytatott. Ezt követõen 1950-ig középis-kolai tanár, igazgató és fõigazgató-helyettes, 1950 és 1961. szeptember 1. között pedig a Bolyai Doku-mentációs könyvtár vezetõje volt. Eközben különbözõ egyházi tisztségeket is betöltött. 1951-tõl a Ma-rosi egyházmegye világi képviselõje, 1957-tõl a Gecse úti egyházközség tiszteletbeli, 1961-tõl pedigaz Alsóvárosi egyházközség fõgondnoka volt. Tudományos munkatársként már 1965-tõl a levéltárbanhasznosította tudását, 1967. május 1-jétõl pedig hivatalosan a levéltár rendezésével és egyes anyaga-inak feldolgozásával bízták meg.35. A Vártemplomi egyházközség presbitériumának jegyzõkönyve, 1957–1987. 89. Meg kell jegyez-nünk, hogy Farczády hivatalosan, a Csíki Józsefné eltávozása révén megüresedett gondozói állást töl-tötte be.36. MEmeKI 2007–1961.37. Üi. Jelent. 1966. A levéltárat Péterffy Lászlón kívül dr. Imreh Barna és Keresztesi Gyula is rend-szeresen látogatta.38. Uo. (Emlékirat a Marosvásárhely-vidéki gyûjtõlevéltárral kapcsolatos ügyekrõl és kérdésekrõl,amelyek 1966. február 15-én kerültek elõterjesztésre.) „A tulajdonos egyházközség és a Marosi egy-házmegye nagy költségekkel igyekezett a lehetõség határain belül levéltáraink itteni elhelyezését és

história

95mûködését biztosítani. Sajnos a kémény kijavítása és a cserépkályha újrarakatása árán sem lehetetta pincehelyiségeket eléggé kiszárítani. A vízvezeték és csatornázás olyan szerencsétlen módon sze-reltetett, hogy változtatni vagy segíteni a minduntalan jelentkezõ bajokon semmiképpen sem lehet.Helyiségeinket évente többször is elönti a víz vagy éppen a szennyvíz. […] Az állandó szennyvízszi-várgás miatt nedves falakat nem tudjuk kiszárítani. A bútorok, könyvek és iratok penészedését több-ször tapasztaltuk. A levegõ dohos.”39. Török János, az 1854. március 10-én vértanúhalált halt lelkész, kollégiumi professzor hagyatéká-ról van szó.40. Üi. Jelent. 1969.41. Szabó Frigyesné Kiss Borbála (Árkos, 1936. február 19. – ) A sepsiszentgyörgyi Szövetkezeti Kö-zépiskolát 1953 júniusában végezte el. 1953. szeptember 1-jétõl egy éven át a marosvásárhelyi rajo-ni szövetkezetnél volt könyvelõ, majd 1968. szeptember 1-jétõl 1972. december 31-ig a gyûjtõlevél-tárnál tevékenykedett. Utóbbi dátummal, a Marosvásárhely I. egyházközség, majd 1990 júliusától amarosvásárhelyi egyházközségek Kuratóriumának könyvelõi állását töltötte be.42. Markos András, dr. (Kolozsvár, 1920. február 16. – Kolozsvár, 1974. március 22.) szociológus, gaz-daságtörténész. 1964 szeptemberétõl volt a Központi Gyûjtõlevéltár levéltárosa.43. Farkas Árpád (Marosgezse, 1919. december 30. – Marosvásárhely, 1988. július 30.). 1940. július20-án, a nagyenyedi református Bethlen-kollégium fõgimnáziumában érettségizett, majd egy évetmint oklevél nélküli helyettes igazgató-tanító, Mezõörményesen dolgozott. Innen Kolozsvárra távo-zott, ahol rövid ideig bölcsész, 1943 és 1946 között pedig teológiai tanulmányokat folytatott. Tanul-mányi ideje alatt egy éven át a marosvásárhelyi Állami Tanítóképzõ Intézet helyettes tanára volt. Amásodik lelkészképesítõ vizsgát 1948-ban tette le, s elõbb Meggyesfalván volt helyettes és segédlel-kész, 1961-tõl pedig a Vártemplom másod-, illetve rendes lelkészeként szolgált. Betegnyugdíjasként,1971. októbertõl, a Marosi esperesi hivatalnál egyházgondozói és levéltárosi feladatokat látott el.1973. január 1. és 1977. december 31. között a Gyûjtõlevéltár alkalmazottja volt.44. Üi. Jelent. 1972.45. Bartha Gyöngyvér (Nagyernye, 1953. november 23. – ). Általános iskolai tanulmányait szülõfalu-jában végezte el, majd 1972-ben a marosvásárhelyi Unirea líceumban érettségizett. 1973 és 1977 kö-zött a Népi Egyetemen volt könyvelõ. Ezt követõen 1978. január 1-jéig a marosvásárhelyi Posta- ésTávközlési Hivatalnál számítógép-kezelõ, majd a gyûjtõlevéltár alkalmazottjaként tevékenykedett.46. Üi. 3-1980.47. A megszûnt Ludasi egyházmegye iratanyagának átvételérõl eddig nem került elõ jegyzõkönyv, dea fellelhetõ iratokból az derül ki, hogy azt 1979 folyamán helyezték el a gyûjtõlevéltárban.48. Üi. Jelent 1984.49. Üi. 25-1987.50. Üi. Jelent. 1989., 7. melléklet.51. Üi. Jelent. 9-1989.52. Az egyéves határidõre kiállított engedélyt minden román állampolgár megkaphatta. A külföldikutatók igen ritkán jutottak kutatási lehetõséghez. Az engedély megszerzése esetén az adatgyûjtést õkminden alkalommal egy az Állami Levéltár által kinevezett személy felügyelete alatt végezték.53. Üi. Jelent. 1992.54. Üi. 6,7-1996., 2-1999.55. Üi. Jelent. 2004.56. Üi. Jelent. 2005–2006. Gerendkeresztúr és Hadrév, valamint Uzdiszentpéter és filiáinak iratanya-gát 2006 novemberében szállították be a levéltárba.57. Uo.58. A mentési munkálatokat a dr. Sipos Gábor fõlevéltáros vezette munkaközösség (Õsz Sándor Elõd,Berekméri Árpád-Róbert, Fodor János és mások), míg a tisztítást és konzerválást Márton Krisztina res-taurátor végezte.59. Ezúton fejezzük ki hálánkat Nemes Gyula helytörténésznek az önzetlen segítségért.60. Üi. Jelent. 2007–2010.

Kassel, 2012. június 22. Német–görögelõdöntõ. Már a meccs elõtt népünnepély azutcákon, közben és utána pedig rendõri ésmentõszirénával tarkított városbuli. Az álta-lános örömmámor visszatérõ szlogenje aDeutschland! felkiáltás, autóból, utcasar-kokról, füstmentes kocsmákból és hûvös te-raszokról a legkülönfélébb kiejtésben hall-ható: Dájcslánd, Ducsland, Tojcsland!Hochdeutsch kizárva. Olyan az egész, mint-ha az egész a teljes városra kiterjesztettperformansz lenne, és ha nem volnánk biz-tosak benne, hogy Németország minden vá-rosában hasonló esmények zajlanak, talánmég a dOCUMENTA 13 katalógusát is elõ-kapnánk, hogy megnézzük, vajon nemCarolyn Christov-Bakargiev, a kiállítás kurá-tora rendelte-e a bulit mondjuk valamiposztkoloniális mûvészeti aktusként. Vagyannak a kritikájaként.

A Kasselben június 6. és szeptember 16.között (vagyis 100 napon át) zajló 13.Documentára ugyanis valószínûleg úgy ér-kezik a látogató (és majdnem biztos, hogyúgy is távozik), hogy ebben a városban ezidõ alatt minden mûvészet. Vagy nem.1 Az1955-ben Arnold Bode által rendezett elsõDocumenta nem véletlenül került Kasselbenmegrendezésre: a város egykor az országföldrajzi közepén helyezkedett el, de a fel-darabolás után határzónává vált.2 Ezért kü-lönösen jelentõs az, hogy éppen itt mutattákbe elõször azt, a legnagyobb német múzeu-mok anyagából összeválogatott mintegy hat-száz expresszionista, dadaista és szürrealis-ta mûalkotást, amelyet a hitleri propaganda-gépezet 1937 júliusa és novembere közöttElfajzott mûveszet (Entartete Kunst) címmelállított ki Münchenben az ugyanakkor meg-rendezett Német mûvészet címû kiállítás el-lenpontjaként. Az ezután négyévente, majda hetvenes évektõl ötévente megrendezésrekerülõ kiállítás a szakmai érdeklõdés mel-lett egyre nagyobb közönséget vonz3 már

csak jellegébõl adódóan is: itt a mûvészettöbbnyire társadalmi problémákra világít rá,és sokszor azt a mai magyar mûvészeti dis-kurzusban is felbukkanó kérdést feszegeti,hogy milyen funkciója van a politikai mûvé-szetnek. Ezért volt némileg meglepõ és a né-metországi sajtó kritikáját is kiváló CarolynChristov-Bakargiev gesztusa, hogy nagyonsokáig titkolta a kiállító mûvészek nevét, ésa koncepcióról is leginkább azt nyilatkozta,hogy nincs neki ilyen. Persze az értetlenke-dõ kérdések remek terepet biztosítottak az-tán annak, hogy kifejthesse sajátos állás-pontját a mûvészet mibenlétérõl, a koncep-ció hiányát a tudásbirtoklás kizárólagossá-gának kritikájaként értékelte, elképzelései-rõl pedig legtöbbször társadalomkritikus,kissé ezoterikus és erõteljesen feminista ké-pet festett. Az idei kiállításnak logója semlett, hacsak a hagyományos német írásmó-dot felcserélõ, ezáltal a szavak képi megjele-nítésével játszó megformálást nem tekintjükannak. A szlogent nem lehetett megkerülni,bár õszintén szólva sem a kiállításon, sem akiadványokban nem láttam sehol, csupán anyomtatott és online sajtóban került elõ,mindenesetre nagymértékben fedte azt, amia nem létezõ koncepció mögött azért mégisjelen lehetett: Collapse and Recovery, Zu-sammenbruch und Wiederaufbau, Összeom-lás és felépülés.

Valóban nehéz lenne szlogen nélkülbármilyen részleges összefoglalót is írni az55 ország mintegy 150 mûvészét felvonulta-tó kiállításról, amely most ráadásul nem iscsak Kasselben zajlik, hanem Kabul, Kairóés a kanadai Banff is mûvészeti szemináriu-mok és kiállítások helyszínei lettek. Kassel-ben pedig a hagyományos tereken kívül (Fri-dericianum, Documenta-Halle, Neue Galerie)több olyan épületet is a dOCUMENTA 13 ré-szévé tettek, amely Kassel mindennapi éle-tében is múzeumként mûködik (Ottoneum,Orangerie), vagy kimondottan mostanra ala-96

2012/8BIRÓ ANNAMÁRIA

RÉPAFÖLD A VÍZEN, ÖLTÖNYÖS URAKKAL – A 13. KASSELI DOCUMENTA

kítottak át kiállítótérré (a régi pályaudvar),valamint több városi épület és nem utolsó-sorban a hatalmas városi park, a Karlsaue isa kiállítás részévé vált. Aminek azonkívül,hogy a látogató a rendelkezésére álló idõfüggvényében több kilométert is gyalogol-hat a mûtárgyakat keresve, s ezáltal a test-formálásnak is hódolhat, számtalan másfunkciója is lehet a városi terek (city art) fel-fedezésétõl a temészet (land art) különbözõmegjelenési formáinak csodálatáig. A kurá-tornõ meglátása szerint az embernek visszakellene húzódnia, hiszen a bolygót nemegyedül lakja, hanem azon kövekkel, álla-tokkal és növényekkel osztozik. Talán aszlogen és ez a nyilatkozat az, amely men-tén megpróbálhatjuk számba venni, mit isláthatunk Kasselben.

The Brain: a Fridericianum rotundájátüveggel választották el, és itt rendezték be akiállítás amolyan öntükrét, minden olyanproblémát tematizáltak a rendezõk, amelymajd más helyszíneken is megjelenik. Többmódszerrel is felhívják a figyelmet a teremfontosságára: egyszerre csak negyven láto-gató tartózkodhat benn, a többiek színes ka-valkádként élvezhetik az üvegablakon meg-jelenített mûalkotást, míg az agyukba nemégnek Lawrence Weiner belülrõl felfestettszavai: THE MIDDLE OF THE MIDDLE OFTHE MIDDLE OF, így már csak azért is mu-száj bemenni, mert félünk, hogy lemara-dunk valami nagyon fontosról. Az elsõ meg-döbbenés akkor éri az embert, amikor felfe-dezi, hogy igazán kortárs vagy kimondottana dOCUMENTA 13-ra készült alkotással ittalig találkozhat, bár a fõ irányvonalakat va-lóban kijelöli a terem. Ezek közül a legfon-tosabb a háborúk okozta traumák és feldol-gozási lehetõségeik. Erre utal több alkotásis: Lee Miller Hitler müncheni rezidenciájá-ban készült fotósorozatától (és az ott találttárgyaktól) kezdve a bejrúti múzeumot 1975és 1990 között ért támadások következtébenösszeolvadt mûtárgyakig, Giorgio Morandinemzetiszocialista rezsim alatt készültcsendéleteitõl St. Turba Tamás (SzentjóbyTamás) Csehszlovák rádió 1968 címû kén-csíkkal ellátott tégláiig több munka is.Ugyanakkor a természet, a vegetáció ebbena teremben szintén a trauma utáni felépü-lést szimbolizálja, leghangsúlyosabban ta-lán Vandy Rattana felvételén, aki a kambo-dzsai „bombatavakat” fényképezte, az ame-rikaiak vietnami bombázások idején kelet-kezett krátereket, melyek mára tavakká ala-kultak. A kõhöz, a különbözõ anyagokhozvaló viszony is hangsúlyosan megjelenik,

leglátványosabban Giuseppe Penone kövei-ben (közönséges folyóból kihalászott kõ ésennek carrarai márványból készült mása, il-letve a nyilván erre hajazó Sam DurantCalcium Carbonate (ideas spring from deedsand not other way around) címû, ugyancsakmárványból faragott meszeszsákjában. Azanyag megmunkálásának idõtlenségét jelké-pezik a mûvészettörténetben „baktriai her-cegnõk” néven számon tartott nõi alakokatábrázoló apró szobrok, amelyek az i.e.2500–1500 közötti idõszakban keletkeztek,tehát még a csodálat közben is joggal me-rülhet fel a kérdés, hogy mit keresnek egykortárs mûvészetet megjelenítõ kiállításon.A katalógus szócikkének szerzõje meglepõasszociációkat fogalmaz meg a miniatûrszobrokkal kapcsolatban: olyan aprók ezeka szobrok, mint a mi okostelefonjaink, ámõk nem a digitális, hanem a földi világot je-lenítik meg. Örültem a társításnak, mert hi-ányoltam ebbõl a terembõl a technológiáhozvaló viszonyt, miközben a kiállításon újra ésújra téma lesz ember és gép viszonya.

A nagy struktúrákra figyelõ látogatónakleghangsúlyosabban a természet, állat- ésnövényvilág erõteljes jelenléte, a minket kö-rülvevõ világ elpusztításának, az energiafor-rások kimerítésének, illetve ezek pótlásá-nak, az újrahasznosításnak, a természetba-rát gazdálkodásnak és a természetközeliéletnek a tematizálása tûnhet fel leginkább.Amit a Documentát mûködtetõ kiszolgáló-gépezet is hatásosan kihasznál, a fõ kiállító-helyek környékén csakis biokávét ihat amûélvezetben megfáradt látogató, de borsosáron a különbözõ biokolbászokból készültfinomságokat is élvezheti. A növényvilágbevonása a kiállításokba 1982 óta jelen vana documenták történetében, amikor JosephBeuys Stadtverwaldung statt Stadtverwal-tung címû akciója során hétezer tölgyfát ültettetett el, s mindegyik mellé egy-egy ba-zaltoszlopot emelt. A katalógusban is õ aleggyakrabban hivatkozott személy, mindenmûvész, aki valami hasonlóval próbálko-zott, õt jelölte ki megkérdõjelezhetetlen referenciaként. Az egyébként természettu-dományi múzeumként mûködõ Ottoneum aközpontja ennek az irányultságnak, az ál-landó kiállítás tárgyai közé helyezték azokata mûalkotásokat, amelyek ember és termé-szet viszonyát tematizálják. Személyes ked-venc ezek közül az ún. Carl Schildbach-féle„Xylothéka”, azaz az 1771 és 1799 közöttkészített fa-könyvtár, melyet erre az alka-lomra restauráltak. Tulajdonképpen 530 kö-tetet tartalmaz, melyeket kizárólag fából ké- világablak

97

szítettek: dobozszerûen kifaragva, kinyitvaa virág és a termés található benne, a gerin-cen pedig a fafajtáról szóló legfontosabb in-formációk. Lenyûgözõ lexikon. Ugyanakkorszámomra legtöbbször értelmezhetetlenekaz olyan alkotások, mint pl. Maria Lobodamozgó ciprusbokrai (mindennap kicsit kö-zelebb kerülnek az Orangerie-hez) vagyAraya Rasdjarmrearnsooké, aki egy kóborkutyát fogadott örökbe a kiállítás idejére.Sokkal látványosabb és elgondolkodtatóbbSong Dong Doing Nothing Garden címû sze-méthegyszerû alkotása, amelyrõl csak az lát-szik, hogy egy háromcsúcsú domb buja nö-vényzettel, de az már csak a katalógusbólderül ki, hogy az egész szemétre épül. Ebbõla sorozatból legjátékosabb Christian PhilippMüller installációja, Der Russe kommt nichtmehr über die Fulda, aki a Karlsaue egyikkanálisát átszelõ bárkahidat vetette be kü-lönbözõ céklafajtákkal. Oroszokat nem lát-tam átkelni rajta, ám elegáns öltönyös úri-embereket igen, akik nagyon mulatságos ké-pet nyújtottak a vízen ringó répaföldön bot-ladozva, ahogy a céklalevelek között próbál-tak átmászni egyik csónakból a másikba.Egyébként a Karlsaueban bolyongva, a kü-lönbözõ kiállítási térként szolgáló faházakatkeresve lépten-nyomon mûalkotásba ütkö-zik az ember, néha még egy szimpla ösvény-rõl is kiderül, hogy valamilyen életutatszimbolizál, amelyen hangszóróból hétköz-napi állatok hétköznapi hangokat adnak ki.

Az ember és technika viszonya legin-kább a kiállítások számára épült ún.documenta-Halle épületében kerül bemuta-tásra. A csarnok fõ termét Thomas Bayrlemunkái töltik ki, az 1982–1983-as repülõ-gép-kollázsa, az egy teljes falat betöltõ autó-pályadarab-tapétája és az imádkozó autóal-katrészek (mûködõ motorok, ritmusra járóablaktörlõk, zenélõ hengerek): mindez aCarmaggedon címet kapta. Ha viszont hoz-záképzeljük Maria Martins a Neue Galerie-ben kiállított bronzszobrait, amelyek a szür-realizmus idejébõl kerültek át a mostaniDocumentára, és amelyek közül egyik-má-sik az ünnepélyes, ugyanakkor kannibalisz-tikus összefonódásra emlékeztet, megjelené-sében pedig az Alien-filmek figuráihoz ishasonlít, máris a 2012-es Prometheus film-nél tartunk, legalábbis asszociációs szinten:ember és gép, ember és robot, földön kívüliéletformák mint esztétikailag is kategorizál-ható lények; a szabad asszociációkra apellá-ló Christov-Bakargiev talán megenged ennyiátjárást a populáris kultúra világába. Azosztrák Anton Zeilinger kvantumfizikai

fénykísérletei ugyanis számomra csak ab-ban az esetben érthetõek, ha egy némileg fu-turisztikus világba helyezem õket.

A végére hagytam, pedig talán egyik leg-fontosabb tematikája ennek a Documen-tának mégis a háborús traumák utáni fel-épülés. Hangsúlyos a két év múlva 100. év-fordulós elsõ világháború megjelenítése, akolonizációs és posztkolonizációs tematikákés persze a Kassel közelében fekvõ breite-naui munkatábor dokumentálása is. Néhaaz asszociációs lehetõségek igencsak irányí-tottak, ezért aztán zavaróak is lehetnek.Sanja Ivekoviæ egy 1933-as sajtófotót állítki, amely szögesdróttal körbekerített szama-rat ábrázol valahol Németországban, a náciidõben, elõtte sisakos katona. Állítólag a fo-tó üzenete az volt 1933-ban, hogy az enge-detlen polgárokat koncentrációs táborbazárják, ezért ne vásároljanak a zsidóktól. ANeue Galerie-ben pedig több tucat plüss-sza-marat rendez üvegvitrinbe az alkotó, minde-nik alatt egy-egy híres 20. századi emberjogiharcos vagy a totalitárius hatalmaknak ellen-álló személy nevével. Ez így már kicsit sok,nem kell ennyire a szánkba rágni mindent.Ennél sokrétûbb és elgondolkodtatóbb KaderAttia The Repair from Occident to Extra-Occidental Cultures címû installációja. A ki-állítótér itt több rétegbõl áll: egyrészt impo-záns gyûjteményt hozott létre a háború esz-tétikájáról szóló kiadványokból, másrésztolyan tárgyakat gyûjtött össze, amelyek sé-rült, romlott formában kerültek a fehér gyar-matosítóktól az afrikai lakosokhoz, akik vi-szont ezeket megjavították, s gyakran ugyannem a funkciójuknak megfelelõen, de to-vább használták. Párhuzamosan ezekkelolyan faszobrokat állít ki, amelyek az elsõ vi-lágháborúban megsérült katonák mûtéteiután készültek (természetesen a fotók is lát-hatók a terem végében). Ezek az arcok ko-rántsem esztétikusak, sõt nagyon sok eset-ben az egyes szervek nem is funkcionálisak,akárcsak a megjavított tárgyak esetében.

Román és magyar kiállítók viszonylagkevesen vannak. A már említett Szentjóbymellett Csörgõ Attila jelentkezett egy tudo-mány és mûvészet kapcsolódási pontjait ke-resõ installációval4 és a sepsiszentgyörgyiszületésû Csákány István, aki egy fából ké-szült varrómûhelyt állított ki. Nagyon erõs amagyar jelenlét elméleti szinten, a kiállítás-ra kiadott 100 kiadvány három magyar szer-zõt is felvonultat: Lukács Györgyöt, TamásGáspár Miklóst és György Pétert. Némiképpérthetetlen a román képzõmûvészek teljeshiánya, az egyetlen román származású, ám98

2012/8

szerbiai születésû és késõbb Szingapúrbakivándorló Ana Prvacki maga is láthatatlanalkotással van jelen: mivel nagymamájátóleltanulta az udvarias viselkedés fontossá-gát, a Documenta megnyitása elõtt felkészí-tõt tartott a személyzet számára az udvariasviselkedés kultúrák szerinti eltéréseirõl. Ahiányérzetet az sem pótolja, hogy a járulé-kos eseményeken, szimpóziumokon résztvett Lia Perjovschi, hiszen ezeknek mégsincs olyan visszhangja, mint a 100 naposkiállításnak.

A Documenta történetében volt márolyan, hogy 2700 mûvész állított ki. Fogal-mam sincs, mit tud tenni a befogadó egyekkora méretû kiállítás esetében, gyakranaz volt az érzésem, hogy a mostani, csak

Kasselben található alkotásokat is képte-lenség megnézni, megérteni, értékelni.Leginkább az emberközi kapcsolatok hiá-nyoztak ebben a kiállításban. Mert rend-ben van az, hogy az ember vonuljon vissza,teret adva a bolygó más lakóinak is. Na deakkor már egymással se foglalkozzanak,csak a súlyos témákkal?! Persze a több száznégyzetméteres kiállítótér rengeteg látoga-tót vonz, elõbb-utóbb õk is a kiállítás része-ivé válnak. Különösen, ha már ismerõs pá-rokat lát az ember kidõlni a Beuys-féle fáktövében, vagy ugyanaz a csoport értetlen-kedik a Documenta-túrák egy-egy vezetõjé-nél. Tekintsük õket is mûalkotásnak, lehet-ne gondolni. Csak az a kár, hogy nem lehetfotózni õket.

világablak

99

JEGYZETEK1. Carolyn Christov-Bakargiev a kiállítás megnyitóján nyilatkozta a következõket: “Was dieseTeilnehmer auf der dOCUMENTA (13) ‘ausstellen’, mag Kunst sein oder nicht, doch ihre Hand-lungen, Gesten, Gedanken und Kenntnisse erzeugen Verhältnisse und werden durch Verhältnissehervorgebracht, die man als Kunst interpretieren kann”. „Akár mûvészet, akár nem mûvészet az, amita résztvevõk a dOCUMENTA (13) keretében kiállítanak: cselekedeteik, megnyilatkozásaik, gondola-taik és ismereteik olyan viszonyokat hoznak létre, illetve olyan viszonylatokra adott válaszokként keletkeztek, amelyeket már nyugodtan nevezhetünk mûvészetnek.”2. Bõvebben a Documenta mögötti „láthatatlan” városról ld. György Péter: The Two Kassels: Same Ti-me, Another Space / Die beiden Kassels: gleiche Zeit, anderer Ort. 100 Notes – 100 Thougths / 100Notizen – 100 Gedanken. Hatje Cantz Verlag, 2012.3. Az egyes kiállítások látogatói létszámát ld. http://de.wikipedia.org/wiki/Documenta. Letöltve: 2012.06. 25.4. Ottjártamkor ez csak részben mûködött. Az objektum a kör négyszögesítését hivatott ábrázolni, kü-lönbözõ kör alakú megvilágított testekkel. A négyzetbõl azonban trapéz lett, a felvigyázó elmondásaszerint nem tudják kellõképpen elsötétíteni a faházat.

A „KOLOZSVÁRI ISKOLA” – A MÛCSARNOK PERSPEKTÍVÁJÁBAN

Ahhoz, hogy az írás témájául szolgáló Eu-rópai Utasok – kolozsvári képzõmûvészet azezredforduló után címû kiállításhoz érdem-ben hozzá tudjunk szólni, elõször az ún.„Kolozsvári Iskola” brandrõl és az azzal dia-lógusba kerülõ budapesti Mûcsarnok intéz-ményérõl is szót kell ejtenünk.

Szélesebb körben is ismert, hogy a „Ko-lozsvári Iskola” kifejezést elõször 2007-ben aIII Prágai Biennálén szereplõ román képzõ-mûvészek kapcsán használta Giancarlo Politia Flash Art magazin alapítója. Az emlegetettmûvészek ekkor már jellemzõen a kolozsváriPlan B Galéria körül csoportosultak és jelen-tõs, trendsetter kiállításokon – például a jó

visszhangot kapó Mihnea Mircan által kurált2007-es Velencei Biennálé román pavilonjá-ban – és meghatározó intézményekben szere-peltek, nem utolsósorban pedig piacilag is sikeresnek bizonyultak.

A „Kolozsvári Iskola” brand genealógiájaokán persze joggal következtethetünk arra,hogy a címke erõteljesen forprofit ihletett-ségû, és emiatt fõ motivációi közé tartozikaz, hogy széleskörû konszenzus esetén kor-társ képzõmûvészek csoportjait tegye keres-kedelmileg is rentábilissá a mûtárgypiacon.A budapesti Mûcsarnok már Petrányi Zsoltigazgatása alatt is érzékeny volt a kolozsvári-hoz hasonló brandek bemutatására, részben

Európai Utasok – kolozsvári képzõmûvészet az ezredforduló után címû kiállítás, Mûcsarnok, Buda-pest, 2012. 04. 19 – 2012. 07. 01.

elemzésére is. Elég, ha ennek kapcsán az ún.Új Lipcsei Iskolát elemzõ, többek között NeoRauch nevével fémjelzett Lipcse-jelenség ki-állítás vagy a Luc Tuymans és MichaëlBorremans kiállítások jutnak eszünkbe. A kétutóbbi flamand mûvész figurális festészetialapokból építkezik, és nagyon visszafogottszínregisztereket használ, valamint jelenetei-ben számtalan szimbolista és szürrealista ele-met is vegyít.

Ezek a mûtárgypiaci brandek szinte kivétel nélkül az unalomig ismételt YBA, va-gyis a Young British Art prototípusra vezethe-tõk vissza Damien Hirst- és Tracey Eminestül.Ezek azok a „labelek” ugyanis, amelyek képe-sek kijelölni egy fókuszban levõ generációt,amelynek tagjai általában egyazon intézményközel egy évfolyamain végeztek, valamintmûvészeti produkciójuk helyszíne is egycentrumként szolgáló földrajzi pont. Perszeettõl még az ilyen típusú brandeléseknekugyanúgy a sajátja az, hogy második ránézés-re általában semmi összefüggõt nem találunka megjelölt mûvészek munkáiban. A piaciazonosíthatóságot elõsegítõ címke mégis el-hanyagolhatatlan jelentõségû, hiszen a gyûj-tõ, vásárló és tõkéje számára szolgál orientáci-ós pontként az amúgy viszonylag kevés fogó-dzót kínáló kortárs képzõmûvészeti szcéná-ban, és ezek számára persze nem elhanyagol-ható módon befektetési biztosítékot és garan-ciát is jelent.

Úgy tûnik, hogy a kolozsvári mûvészetiszcéna sok szereplõje ügyesen felismerte atörténtek jelentõségét, és a körülményekegyüttállásából fakadó lehetõségekkel tudottis élni, ami ugyancsak nem törvényszerû. Ígyahelyett, hogy a piac õket használta volna ki,a hullám segítségével nagyon jól pozicionál-ták magukat: ami nemcsak képzõmûvészeti,hanem önmenedzselési tehetségrõl is árulko-dik. Persze a kurátor feladata ilyenkor – amirejelen esetben Angel Judit vállalkozott –, hogytaláljon olyan, akár stiláris elemeket, akáregészen más tényezõként a brand bõre alatt,amelyek egyben-tárgyalható jelenséggé teszika kiállításon kiállító mûvészek mûveit. Egynagy témát – a közelmúlt román történelmét– persze hoznak a többnyire történeti reflexi-ókat hordozó mûtárgyak, valamint aktuálpo-litikusabb mûvek is. A kicsit gumifalú kuráto-ri kereten túl már csak egyetlen erõs kohézióseszköz manifesztálódott a Mûcsarnok falainbelül: Kim Attila az egész épületet befonóytong téglából épült invenciózus kiállítás-architektúrája. Ezentúl azonban mintha nemnagyon tudott volna fogást találni a rendkívülsok kiállítót és mûvet felvonultató kiállításon

a kurátor és az igazgató. Valóban figyelemreméltó tény, hogy Kolozsvár méretéhez képestmilyen koncentrációban vannak jelen kiemel-kedõen tehetséges képzõmûvészek a városmûvészeti szcénájában mind a mai napig. Demintha a Mûcsarnok sem tudna ennél lénye-gesebben többet mondani, miközben mégislényegesen nagyobbat markol a több mintharminc kiállító számos mûvének és több tu-cat kolozsvári alternatív helyszínnek a bemu-tatásával. Mintha ezek által a Mûcsarnok a„Kolozsvári Iskola” fogalmát akarná kicsit ref-lektálatlanul kitágítani, amitõl adott pontután egyedül hagyja a látogatót a kiállítás.Nem is annyira a kontroll elvesztése a proble-matikus eleme a tárlatnak, hanem az, hogy akiállítás statement-szerû élei ettõl elég erõsenelmaszatolódnak, és a sorok között olvasninem tudó látogató biztosan kevesebbet értmeg így a kolozsvári képletbõl.

Sajnálatos gyenge pontja ez a fenti jelen-ség a Mûcsarnok utóbbi idõben rendezett ki-állításainak. Nem lennék korrekt, ha ezt a ten-denciát egyértelmûen Gulyás Gábor igazgató-ságának kezdetétõl eredeztetném, de tény,hogy az új kiállításprogram hullámzó színvo-nala felerõsítette azt a tendenciát, amibõl egy-re kevésbé olvasható ki egy olyan konzekvensszakmai ív, még inkább talán éles állítás arról,hogy mi a jó, és mi a rossz képzõmûvészet. Debátorkodom még tovább menni: mintha a kor-társ képzõmûvészet fogalmát sem tisztáztavolna a maga számára az intézmény. Én ezzelmagyaráztam a tagadhatatlanul értékes kiállí-tás kicsit konfúz, zavaros nagytotálját, össz-képét, melyben van bõven szezon is meg fa-zon is. De persze a mûvek, mivel többségébenszínvonalas alkotásokról van szó, megoldjákmindezen problémákat a maguk módján. Va-gyis persze egyértelmû, hogy összességébenegy jó és érdekes kiállítást láthattunk, de ez, -véleményem szerint, nagyrészt annak kö-szönhetõ, hogy a budapesti intézmény Ko-lozsvárról egy valóban élõ és mûködõ mûvé-szetfogalmat exportált. A kiállított mûvészekmûveibõl pedig azt biztosan meg lehet tanul-ni, hogy kételkedni a saját kortárs képzõmû-vészet-fogalmunkban nagy plénum elõtt nemszerencsés. De akkor lássuk végre, miben isáll a Kolozsvár városához köthetõ mûvészekmûvészete a Mûcsarnok szerint.

A kiállítás elsõ tereiben rögtön a történe-tünkben négy legexponáltabb szerephez jutóés generációsan is meghatározó jelentõségûképzõmûvész munkáival találkozunk. Az el-sõ terem legszembetûnõbb mûvei AdrianGhenie festményei, melyeknek kontúrjai alegtöbbek számára elsõként ugranak be a „Ko-100

2012/8

lozsvári Iskola” emlegetése kapcsán. AGhenie-festmények elképesztõ sikere kap-csán fanyalgók azzal intézik el a képeket,hogy ezek az ún. képcsarnoki, vagyis az évti-zedekkel ezelõtti hivatalos festészet kortársinterpretálásai a nyugati piac egzotizáló te-kintete számára. Ám ezek a kritikusok akkortévednek nagyot, amikor szemellenzõikethasználva nem ismerik fel a mûvek által in-dukált összetett ironikus keretet és referencia-mezõt, azt, ami tortacsaták ihletésébõl képeskirajzolni egy hátborzongatóan személytelenportréképfestészetet, vagy éppen figyelmenkívül hagyják a Duchamp temetését fiktívenmegidézõ festmény pimaszságát, ami azikonikus Forrás címû piszoár gesztusértéké-nek leszármazottja. Ghenie rendkívül össze-tett alkotói metódusába is bepillantást nyer-hettünk néhány mû által, amelyek arról ta-núskodnak, hogy a mûvész kollázsszerûenösszeállított tanulmányaiból ülteti át a vászontextúrájára párját ritkítóan expresszív felüle-teit, amelyeket különlegesen sötét és mélyszínkombinációi fémjeleznek.

Ghenie rendkívül komor hangulatú fest-ményei kiragadott, kimerevített és idõtlenítetttörténeti képek, talán az egyik legdermesz-tõbb kiállított festménye nem is a már emlí-tett Duchamp-ravatal, hanem a Lehetne akár-hol címû kép, amin egy útszéli kivégzést vizi-onál fél-madártávlatból.

Egy, a „Kolozsvári Iskolával” kapcsola-tos prekoncepciót már a kiállítás elsõ termé-ben is igyekszik eloszlatni a kolozsvári szcé-nát elsõ kézbõl ismerõ, Aradon született éskorábban ott is kurátorkodó Angel Judit. Hi-szen már a kiállítás elõszavában felhívja afigyelmet arra, hogy a kolozsvári képzõmû-vészet egyenrangú összetevõi a lírai és kriti-kai konceptuális mûvészeti alapokból valóépítkezés és a figuratív festészeti tradíció.Így már a Ghenie-képekkel átellenben „po-fára esik” a kiállítás egyik tagadhatatlanjolly jokere, Ciprian Mureºan, aki YvesKlein hírhedt Ugrás a semmibe címû mûvétdolgozta fel, a három másodperccel Kleinelrugaszkodása utáni állapotot bemutatókoncept-fotóval, ami a mûvész a londoniTate Modernben nyílt kiállításának is egyikenigmatikus darabja. Az elsõ tér hangsúlyoseleme továbbá az üres szobortalapzatot imi-táló ytong struktúra, melynek gyomrábanMureºan Dog Luv báb-paraboláját vetítettékmagyar szinkronnal. Én az objektek közülmégis Cristi Pogãcean Ólom címû mûvétemelném ki ebbõl a térszegmensbõl, melyszerintem az egész kiállítás egyik legerõ-sebb darabja, emiatt talán egy kicsit expo-

náltabb szereppel is megbirkózott volna. Amû egyébként nem más, mint egy katonasi-sak ólomból készült mása. A sisakról csakannyi bizonyos, hogy második világháborúsmodell, lényeges viszont, hogy ennél ponto-sabban talán nem is állapítható meg aprovenienciája. Az viszont biztos, hogy habárki megpróbálná a fejébe húzni, jó esély-lyel roppannának meg a csigolyái a súlyaalatt, ami nyilvánvalóan a múlt terheinekallegóriája is.

A rendkívül erõs képek, tárgyak szintesúlytalan geggé változtatják Mircea Cantor rö-vid videóját, amin egy rendkívül helyes an-golsággal beszélõ gyermek közli, hogy úgydöntött, ma nem menti meg a világot. De ha-ladjunk is tovább virtuális sétánkon, mert azelsõ terembõl két ellentétes mágikus pólusnyílik: egy fekete terem és egy hófehér szoba.

A fekete tér s talán a szimbolika sem vé-letlen, Victor Man birodalma. A komplex tér-installációt nagyrészben jegyzõ Man a ko-lozsvári szcéna egyik legrejtélyesebb, egybenegyik legmeghatározóbb jelentõségû mûvé-sze, akinek nagy szerepe van a lokális tradí-cióvá kinövõ figurális festészeti alapok leté-telében is. Victor Man elképesztõen hátbor-zongató, szinte woodoo rítusok kellékeihezhasonló, pszeudomágikus erõvel bíró, meg-határozhatatlan eredetû tárgyak kombináció-ival teszi teljessé, már önmagukban isenigma-tikus festményeit. A misztikus, hibátés ellentmondást nem tûrõ térben univerzá-lis jelentõségûvé nõnek a tárgyak, melyeknekszimulált varázsereje a látogató kontextus-nélküli állapotából is táplálkozik. Az ösztö-nösnek ható objektkonstellációk zsigeri él-ménye sokáig kísérti nézõit. Man kiterjesztettképterei, „fekete mágiából” építkezõ színei,kék szemû macskái még sötét szexuális ösz-tönöket is a fekete tükrök felszínére sodornak.A mûvész ráadásul egy olyan térben instal-lál, amelyet mintha saját barlangrajzai gya-nánt gyerekkori képregénye hatalmas inverztapétái határolnának. Érdekes összevetni,hogy a néhány teremmel beljebb helyet ka-pó Alex Mirutziu munkáinak sokkal direk-tebb szadomázó konnotációnál mennyivelemlékezetesebb Man visszafogott brutalitá-sa. De ne feledkezzünk meg persze az Akik-nek van foguk, és akiknek nincs címû instal-láció társszerzõjérõl sem, Papp Anna-Bellá-ról, akinek gipszbe fojtott tárgykontúrjai en-nek a misztikus univerzumnak a szerves ré-szét képezik. És nemcsak ezek a mûvekmondatják velem azt, hogy fogunk még ta-lálkozni Papp Anna-Bella nevével. A kétmûvész installációjának integrált eleme a világablak

101

tárgyakat övezõ rejtély és mágikus referen-ciatartomány, amelynek negligálásával félreis értenénk ezt a típusú mûködésmódot.

Mircea Cantor átellenben található hó-fehér terében vetített videómunkája egy ha-sonlóan megkérdõjelezhetetlen mûvészetiregiszterbe kalauzol minket. Cantor ugyanisarra vállalkozott, hogy videójával megpróbál-ja kortárs eszközökkel vizualizálni a mítosztmagát. A földöntúli hangulatot árasztósómezõt ábrázoló mozgóképen több fehérbeöltözött hosszú hajú lány sepregeti egymásmeztelen lábának a nyomát. Cantor 2009-es,A boldogság nyomában címû videója a mû-vész sziszifuszi munkájának egyik legújabbstációja, melynek keretében a folklór kortársvizuális interpretációját próbálja meg létre-hozni. A kiállításon szerepelnek még Cantorolyan más, hasonlóan mérföldkõnek számítókorábbi videói is, mint a 2003-as A tájkép vál-tozik, melynek jeleneteiben Tirana utcáinrendezett csoportokba verõdõ emberek hor-doznak tükör-tüntetõtáblákat.

A kiállítás kezdeti éteri regisztereit,Cantor színtiszta mítoszát és Man sötét, zsige-ri regiszterben orkesztrált tárgyait elhagyvamég kitart a kiállításon a Ghenie mûvei általindukált történeti és politikus munkák íve. Akövetkezõ termekben megférnek egymás mel-lett ªerban Savu kietlenül kortárs román táj-képei, amelyek legalább annyira szólnak le-festett emberi viszonyokról, mint a román va-lóság sivár hétköznapjairól, melyek elõl képe-in a melósok az alvásba menekülnek inkább.Nem úgy, mint László István üzletember címûizgága szobra, ami a vécén lehúzhatatlannakbizonyuló vörös csillagról szóló videóvalegyetemben a kiállítás leghumorosabb felve-tései közé tartozik. A kiállítás felvonultat mégtöbb ikonikus mûvet is, mint például CristiPogãcean Szöktetés a szerájbólját, amin a mû-vész egy faliszõnyegbe fonatta a román újság-írókkal megtörtént hírhedt közel-keleti túsz-dráma emblematikus fotóját.

Pogãcean egy másik videójában pedig ab-szurd módon emeli ki az utcai járókelõk bi-gott vallásosságát, mivel azok hétköznapi sé-tájuk keresztvetéssel történõ megszakításaitdokumentálja. A román egyházzal foglalkozikCiprian Mureºan slágermûve is, a pátriárkáteltaláló meteor viaszszobor, amellyel együtt amûvész Maurizio Cattelan eredeti mûvénekbotrányát is importálta Romániába. A Korunkolvasói számára nyilván nem ismeretlen kor-társ fotóarchívumot hozott létre a Duo vander mixt, akik amúgy szintén vizsgálja egymodelljén a görög-katolikus és az ortodoxegyház viszonyát. A duó több száz fotóján

Funar kolozsvári polgármestersége idejealatt készült román nemzeti színû trikolórtárgyak és városi tájképek garmadájávalszembesülhetünk. Szabó Péter kicsit elapró-zott, de elmélyedésre alkalmas mûve hasonlójellegûbõl egyébként nincs túl sok a kiállítá-son – családjának történetét meséli el sok diaés kézzel írt feljegyzés segítségével. A közöstörténeti referenciatartomány ettõl kezdve fel-lazul a kiállítás oldaltereiben – az építészetikeret ugyan még összetartja a munkákat, deaz architektúra hézagai is jelzik már a történe-ti szálak bomlását.

A kiállításon kiderül még azért, hogyRãzvan Botiº a legfiatalabb kolozsvári mû-vész-nemzedék egyik legerõsebb konceptu-ális hangja; az egy irányban megnyerhetõNovosibirskbe szóló jegyérõl pedig az, hogyaz egyik legabszurdabb és legerõsebb kon-ceptuális gesztus a Mûcsarnokban. Egy má-sik figyelemre méltó, de nemzetközileg mégnem túlexponált név Radu Comºa, aki falnaktámasztott efemer, textil installációival és tér-beli kollázsaival modernista formakísérleteketidéz meg. Mihuþ Boºcut is rejtélyesenpszichedelikus objektekkel dolgozik, amelye-ket olyan, fõként kaliforniai és New York-i popmûveken elõforduló élénk színek jellemez-nek. Boºcut ráadásul videóra is veszi tárgyak-kal készült jelmezes jeleneteit. A számomralegérdekesebb fiatal festõ-pozíció SergiuTomáé, aki szürreális szereplõkkel, elemekkeltûzdeli meg képeit, hogy csak a felejthetetlennagymama kályhája mellett megjelenõ Jetitidézzem fel a kiállításról. Toma a Savu-féleprózaian kietlen zsánert töltheti fel, ha kon-zekvensen kitart programja mellett. Ebben aférfihangok által dominált miliõben rendkí-vül fontos és erõs nõi pozíció jut GabrielaVanganak, akinek a gyerekek által összetört,majd összeragasztott porcelán nippjei az em-beri lélek rontatlan moralitását bizonyítják.

Sajnos van néhány kicsit csalódást keltõterem is a kiállításon, Leonardo Silaghi ésBetuker István képei kicsit szürkék maradtak.Sõt Veres Szabolcs is eltért képein az eddigtõle megszokott expresszív ecsetvonásoktól,és talán túlságosan is felaprózott vonásokkalhozta létre legújabb textúráit, melyekbõl ígyhiányzott az az erõ, amitõl eddig érdekeseklehettek a festményei. Mircea Suciu festmé-nyeit pedig egyszerûen túl kevés motívumkülönbözteti meg Michaël Borremans képei-tõl. És bár Victor Rãcãtãu nagyméretû munkáinem túl meggyõzõek, kisméretû képeibõl ki-rajzolódó mû-felhõjében akadtak jó darabok.

Fenyvesi Áron102

2012/8

E rövid beszámoló célja, hogy bepillan-tást nyújtson az erdélyi magyar fiatalok té-vénézési szokásaiba a kétnyelvûség és anyelvi identitás alakulása szempontjából.*

A kultivációs elmélet1 szerint a televíziófontos szerepet tölt be a szocializációban s avilágról alkotott képünk formálódásában.2 Amédia hatása hosszú távú és kumulatív jel-legû, s azok, akik napjaik során több idõttöltenek tévézéssel, azaz hosszabb ideig me-rülnek el a televízió világában, jobban ala-kítják képzeteiket a televízióhoz, mint azok,akik csak kevesebbet tévéznek. Bár akultivációs elméletet az évek során számoskritika érte, az elmélet által megfogalmazotthipotézisre kutatások egész sora talált empi-rikus bizonyítékot.3

Tény ugyanakkor, hogy a szocializációalapvetõen legfontosabb kommunikációseszközünkön, a nyelven keresztül történik,így mindig együtt jár a nyelvi szocializá-cióval.4 S mivel a televízió a nyelven keresz-tül mûködik, és üzeneteit, képeit, szimbólu-mait nyelvünk segítségével építjük beénünkbe, tudati és érzelmi világunkba, a te-levízió kultivációs hatásai nyelvi szocializá-ciónkat s általa a nyelvekhez fûzõdõ viszo-nyunkat is érintik.

E jelenség relevanciája különösen két-nyelvû környezetben jelentõs. Az elmúltévekben számos tanulmány mutatott rá,

hogy az Egyesült Államokba érkezõ beván-dorlók akkulturációjára, azaz kulturálisadaptációjukra jelentõs hatással van az,hogy mennyit nézik az amerikai tévécsator-nákat. Azok, akik mindennapjaik soránhosszabb ideig nézik a mûsorokat, gyorsab-ban adaptálódnak az amerikai kultúrához,életmódhoz és gondolkodási módhoz, minta kevesebbet tévézõk.5

Jelen cikk erdélyi magyar fiatalok tévé-nézési szokásait vizsgálja a nyelv perspektí-vájából, és megpróbálja elhelyezni azt akultivációs elmélet kontextusában. Kutatá-sunk három hipotézist vizsgál. Elõször isfeltételezzük, hogy a nyelvi háttér, ponto-sabban a család nyelvhasználati szokásaibefolyással bírnak arra, hogy ki melyiknyelvet preferálja tv-nézéskor; azaz arra szá-mítunk, hogy többet fognak románul tévéz-ni azok, akik a családban is használják a ro-mán nyelvet. Másrészt feltételezzük, hogy atelevízióhasználat nyelvi jellemzõi, azazhogy a megkérdezettek általában véve mi-lyen nyelven néznek tv-t, hozzájárul nyelviidentitásuk alakulásához. Harmadrészt pe-dig arra számítunk, hogy a tv hatása a nyel-vi identitásra nagyobb lesz azok körében,akik hosszabb idõt töltenek tv-nézéssel(heavy nézõk), mint akik kevesebbet (lightnézõk). Az alábbi modell (lásd 1. ábra) e há-rom hipotézist foglalja magában.

mûhely

103

VINCZE LÁSZLÓ

KÉTNYELVÛSÉG, TV-HASZNÁLAT ÉS KULTIVÁCIÓ ERDÉLYBEN

*A kutatás a Finn Tudományos Akadémia által finanszírozott „Kétnyelvûség, identitás és média” címû projekt keretében zajlott.

1. ábra. A kétnyelvû tv-használat kultivációs modellje

Tv-idõ

Nyelvi háttér Tv-nyelv Nyelvi identitás

Kontrollváltozók

Adatok, módszer és eredményekA kutatás alapját egy 2009-ben, erdélyi

magyar gimnazisták körében gyûjtött adatbá-zis képezi (N = 1185). Az adatgyûjtésre négyvárosban került sor; a diákok 18%-a kolozsvá-ri, 20%-a marosvásárhelyi, 36%-a sepsiszent-györgyi, 26%-a pedig székelyud-varhelyi volt.A megkérdezettek 62%-a volt lány, szüleikkörében mind az apák, mind az anyák 38%-arendelkezett felsõfokú végzettséggel.

A családban használt nyelvet, a nyelviidentitást és a tv nézéskor használt nyelvetötfokú skálákkal mértük, melyen a lépték acsak/teljesen romántól a csak/teljesen magya-rig terjedt. Ahogy az alábbi táblázatból is lát-ható, a családok szinte kizárólag a magyarnyelvet használják odahaza, és a diákok erõsmagyar nyelvi identitással rendelkeznek; jól-lehet, tv-használatukban a magyar nyelv do-minál, a román nyelv szerepe is jelentõs.

A tv-nézéssel töltött átlagos idõt egy ötfokú skálán mértük, ahol a lehetséges válaszlehetõségek semennyit, 1-30 percet,31-60 percet, 61-120 percet és több mint120 percet mutattak. A diákok 31%-a többmint egy órát tölt naponta tv-nézéssel; õketa továbbiakban heavy nézõknek tekintjük.69%-uk viszont kevesebb mint egy órát néztévét naponta; õk alkotják kutatásunkban alight nézõk csoportját. (Noha ez a megkü-lönböztetés amerikai viszonyok között lé-nyegesen szélesebb skálán történik (lightnézõk 1-4 óra, heavy nézõk több mint négyóra), esetünkben fontosnak tartottuk, hogyalkalmazkodjunk az erdélyi viszonyokhoz,és érzékenyebb kategóriákat vezessünk be.

Az adatokat az SPSS-hez készítettMODMED makró segítségével elemeztük.6 Azanalízis során a családban használt nyelvetfüggetlen változóként, a tv-nézéskor használtnyelvet közvetítõ változóként, a tv-nézésseltöltött idõt a közvetítõ változó moderátora-ként, míg a nyelvi identitást független válto-zóként használtuk. A városok nyelvi összeté-tele, a nem és a két szülõ végzettsége pedigkontrollváltozóként szerepeltek a modellben.

A modell elsõ szakasza szignifikánsnakbizonyult (R2 = .23, F = 71.12, p < .01), smintegy 23%-át magyarázta meg a tv-né-zéskor használt nyelv varianciájának. A

családban használt nyelv (B = .55, p < .01)és a város nyelvi összetétele (B = .23, p <.01) szignifikáns hatással volt a tv-nézés-kor használt nyelvre. Az eredmények aztjelezték, hogy a kétnyelvû családokbantöbbet néznek románul tv-t, mint az egy-nyelvû magyar családokban, illetve hogyminél nagyobb a románajkú népesség ará-nya egy településen, annál nagyobb szere-pet kap a román nyelv a diákok tv-haszná-latában. Ezzel szemben a nem (B = .01, p> .05), valamint az anya (B = .02, p > .05)és az apa végzettsége (B = .05, p > .05) ha-tástalannak bizonyult.

Ugyancsak szignifikáns eredményt ho-zott a modell második lépcsõje is (R2=.27,F = 56.00, p < .01), mely a nyelvi identitásvarianciájának 27%-át magyarázta meg. Acsaládban használt nyelv (B = .50, p < .01)továbbra is szignifikáns maradt. Ugyanak-

kor szignifikánsnak bizonyult a tv-nézés-kor használt nyelv (B = .14, p < .01), a tv-használattal töltött idõ (B = .29, p < .05),valamint e két változó interakciója is (B =-.06, p < .05). Mindez azt jelzi, hogy a tv-nézéskor használt nyelv nagyobb hatássalvan a nyelvi identitásra azok körében, akikegy óránál többet tévéznek naponta (heavyviewers), mint azoknál, akik egy óránál ke-vesebbet néznek naponta tv-t. A kontroll-változók közül (a város nyelvi összetétele B= -.01, p > .05; a nem B = .07, p > .05, azanya végzettsége B = .02, p > .05, az apavégzettsége B = .04, p > .05) egyik semvolt hatással a nyelvi identitásra.

A modell eredményeit az alábbi ábra fog-lalja össze (2. ábra). Amint látható, minél töb-bet használják románul a tv-t a diákok, annálnagyobb a különbség a két csoport között anyelvi identitás vonatkozásában, hiszen alight nézõk nyelvi identitása kevésbé hajlik aromán nyelv felé a román tv-használat hatá-sára, mint a heavy nézõk. esetében.

DiszkusszióE rövid írás arra hívja fel a figyelmet, mi-

lyen szerepet tölt be a román nyelvû tévéadá-sok nézése erdélyi magyarok fiatalok nyelviidentitásának alakulásában. A kutatás mind-három hipotézisünket megerõsítette. A tv-104

2012/8

A családban használt nyelv Nelvi identitás Tévénézéskor használt nyelv

4.86 (.42) 4.73 (.56) 3.83 (.92)

1= (teljesen) román, 5 = (teljesen) magyar

1. táblázat. A független, a közvetítõ és a függõ változó átlagértéke és szórása

használathoz választott nyelv mélyen be vanágyazódva a diákok nyelvi hátterébe: minéltöbbet használják valakinek a családjában aromán nyelvet, a diák annál többet néz romá-nul tv-t. Hasonló „párhuzamos effektus” a la-kókörnyezet nyelvi összetételével kapcsolat-ban is megfigyelhetõ: minél nagyobb a román-ajkúak aránya egy településen, annál többethasználják a diákok televíziónézéskor is a ro-mán nyelvet.7 Erre egyfelõl az adhat magyará-zatot, hogy a többségi népcsoporttal való kap-csolat gyakorisága befolyásolja a románnyelv és kultúra elfogadottságát. Másfelõl azis tény, hogy minél kisebb egy településen amagyarajkú népesség aránya, annál kisebb aszolgáltatók által kínált magyar nyelvû csator-naválaszték is. Jellemzõ módon a magyar csa-tornák aránya a TV-szolgáltatók programcso-magjaiban jóval alulmúlja a magyar lakosságarányát az egyes településeken lakosságiösszetételében. Ez különösen azon települése-ken szembetûnõ, ahol a magyar lakosság ki-sebbségben van. Ez a körülmény feltehetõlegjelentõs mértékben a román tv-csatornákhasználatára ösztönzi a magyar nézõket.

Ugyancsak megerõsítette kutatásunk azonfeltevésünket, hogy a tv-nézéskor használtnyelv hozzájárul a nyelvi identitás alakulásá-

hoz, s hogy ez fõként azok esetében jellemzõ,akik többet használják a médiumot. Minélgyakrabban választja valaki tv-nézéshez a ro-mán nyelvet, annál inkább gyengül magyarnyelvi identitása, s ez a tendencia inkább jel-lemzõ a heavy nézõkre, mint a light nézõkre.Jóllehet a nyelvi magatartás és a nyelvi identi-tás viszonya minden esetben kétirányú,8 a kér-dés kultivációs megközelítése, azaz az idõté-nyezõ bevonása által véleményünk szerintfontos aspektusát tártuk fel a román nyelvûmédiahasználatnak.

Lévén, hogy adataink nem reprezentatívjellegûek, általános érvényességû tanulsá-gok nem vonhatók le eredményeinkbõl.Emellett fontosnak tartjuk hangsúlyozni,hogy kutatásunk keresztmetszeti jellegû,nem teszi lehetõvé az ok-okozati összefüg-gések egyértelmû definiálását.

Megfigyeléseink relevanciáját sokkal in-kább az adja, hogy a tv-nézéssel töltött idõmint módosító változó beépítése modellünk-be sikeresnek bizonyult, amivel kutatásunk akultivációs elmélet létjogosultságát alátá-masztó vizsgálatok sorába illeszkedik. Továb-bi erénye munkánknak, hogy a kultivációs el-méletet egy olyan irányba terjesztettük ki,ahol eddig csak érintõlegesen alkalmazták.

mûhely

105N

yelv

i id

enti

tás

Tévénézéskor használt nyelv2. ábra. A nyelvi identitás becsült értékei a modell eredményeinek tükrében

JEGYZETEK1. G. Gerbner – L. Gross: Living with television. The violence profile. Journal of Communication 1976. 2. 172–199.2. Bõvebben B. Reimer – K. E. Rosengren: Cultivated viewers and readers: A life-style perspective. In: N.Signorielli – M. Morgan (eds.): Cultivation Analysis: New Directions in Media Effects Research. Sage,Newbury Park 1990. 181–206.3. Áttekintését lásd M. Morgan – J. Shanahan: The State of Cultivation. Journal of Broadcasting –Electronic Media 2010. 2. 337–355.4. P. Garrett – P. Baquedano-López: Language Socialization: Reproduction and Continuity, Transformationand Change. Annual Review of Anthropology 2002. 31. 339–361.5. Pl. Woo Hyung-Jin – J. R. Dominick: Acculturation, Cultivation, and Daytime TV Talk Shows. Journalismand Mass Communication Quarterly 2003. 1. 109–127.6. K. J. Preacher – D. D. Rucker – A. F. Hayes: Assessing moderated mediation hypotheses: Theory,methods, and prescriptions. Multivariate Behavioral Research 2007. 42. 185–227.7. Vincze László: Nyelvi környezet és médiahasználat. In: Horváth I. – Tódor E. M. (szerk.): Nemzetálla-mok, globalizáció és kétnyelvûség. Kriterion Könyvkiadó, Kvár, 2009. 145–153.8. J. Abrams – J. O’Connor – H. Giles: Identity and Intergroup Communication. In: W. B. Gudykunst – B.Mody (eds.): Handbook of International and Intercultural Communication. Sage, London, 2002. 225–241.

Nincs kétségem afelõl, hogy valamennyi-ünket, akik most itt, Mátyás királyunk szü-lõháza tövében összegyûltünk, a könyv kö-rül fodrozódó gondolataink valamelyikfoszlánya serkentett idejövetelre. A könyvõsforrása az emberi közlésvágy, avagy a köz-lési kényszer. A kényszer nem minden eset-ben sátáni eredetû, lehet biológiai foganta-tású, megjelenhet égi sugallatra is. Már vi-lágra jöttünkkor sírva panaszoljuk, hogy azanyatest kellemes melegét felváltani kény-szerültünk az univerzum kellemetlen hideg-ségével. S telt az idõ – emberi fajtánk eseté-ben évezredek vagy milliók múltával –hangszalagunk síró rezgése szavak formálá-sára bizonyult alkalmasnak, s ugyancsakezer esztendõk kellettek ahhoz, hogy a füllelfelfogható hangból, szemmel látható jel, be-tû szülessen meg.

Aztán megint csak a múló idõ jóvoltábólaz egymással szövetkezõ két jel: a hang és abetû sima felületre, kõre, lágy, de aztán cse-réppé égethetõ agyagra, netalán nílusi sásbólkészített papiruszra vagy írásra érlelt állat-bõrre, pergamenre írva-róva idõtálló szava-kat, mondatokat, szövegeket hozott létre. Ígyjutunk el a könyvhöz. Az elsõk természete-sen kéziratosak voltak, következésképpen rit-kák és roppant nagy értékûek. A létrejövõembertársulások, állam, egyház sokféle hasz-nukat vették, és elõállításuk érdekében nagyáldozatokat hoztak. Keletiek, arabok, görö-gök, rómaiak fáradságos intellektuális telje-sítménye nyomán jött létre a könyv.

Illõnek vélem, hogy éppen itt, egy királyiszülõház tövében emlékeztessek arra, hogykönyv szavunk -es toldalékával gazdagodva,tehát könyves formában a kilencedik Árpád-házi király, Könyves Kálmán nevében fordulelõ elõször, egy 1282-ben keletkezett oklevé-len. Ezt a nevet a magyar király mûveltségeokán kapta, vagyis a beszélõ személynév azthozta a kortársak tudomására, hogy viselõjekedveli, tehát olvassa a könyvet.

Ennek a beszélõ névnek idõvel kialakultegy másik változata is, azt kezdték könyvesembernek nevezni, aki könyvet árul.

Mindjárt tegyük fel magunknak a kér-dést: vajon hol árult ez a könyves ember? Ésfeleljünk: a piacon, az ott leterített ponyván.

Helyben vagyunk!A bennünket most, itt körülvevõ alkal-

mi építményeket, a sátrakat és a könyvekkeldúsan megrakott asztalokat anyanyelvi em-lékezetünk jóvoltából bízvást tekinthetjükponyváknak. Az ott vásárolt könyvet nevez-ték ponyvának. A szó megjárta a jelentésvál-tozás kanyargós útját, s a silány könyvneklett a neve. A mostanság ponyvának minõ-síthetõ könyvet már nem kenderbõl vagylenbõl szõtt, piacra terített leplen forgal-mazzák, hanem elegáns üzletekben.

Ilyenekkel most itt biztosan nem találkozunk.Könyv szavunk összetételeinek gazdag

családjában huszadik századi hozadék akönyvnap és a könyvhét. Azt az egy vagytöbb napból álló idõszakot nevezzük így,amelyet ugyan a kalendárium nem jelöl vö-rös betûkkel, de számunkra ünnep, hiszenekkor egy ország, nemzet vagy annak ki-sebbségi sorsba szorult töredék része fordulfokozott értelmi és érzelmi telítettséggel aközterekre kitelepült könyv fölé.

Emlékezetem szerint a könyvnap fogal-mával, egyáltalán a jelenséggel 1941-ben amarosvásárhelyi Református Kollégium III.gimnazista diákjaként ismerkedtem meg. Akönyvnapot megelõzõ este a kollégiumtemplomi áhítatú dísztermében a KeményZsigmond Társaság rendezett irodalmi es-tet. A díszterem karzata fenn volt tartva azinternátusban bennlakó diákoknak. Innenhallgattuk Móricz Zsigmond csodálatos sza-vait, amint felolvasta Ebéd címû elbeszélé-sét, és Jancsó Adrienne elõadásában pedigszebbnél szebb verseket.

Korábban nem hallottam a dedikációról,az írói ajánlásról, csak azt vettem észre azon106

2012/8BENKÕ SAMU

KÖSZÖNTÕ MÁTYÁS KIRÁLY SZÜLÕHÁZA TÖVÉBENKÖNYVES ÜNNEPEN

este, hogy mûsor végeztével felsõbb osztá-lyos diáktársaim (köztük az akkor VII. gim-nazista, ma is Vásárhelyt élõ Nagy Pál) a Ke-mény Zsigmond Társaság nyomtatott mû-sorfüzetével Móricz közelébe furakodnak ésaláírást kérnek. Nagy volt az elszontyolodá-suk, amikor az író azzal utasította el õket,hogy csak mûvei címlapjára adja az aláírá-sát. Nem tudom, hogy másnap a piactérikönyvvásárban valamelyik iskolatársamszerzett-e magának dedikációt, néhány év-vel késõbb viszont Jancsó Adrienne kolozs-vári Szentegyház utcai lakásán megmutatta,hogy õ Móricznak milyen vásárhelyi dedi-kációját õrzi. Az író frissen megjelent regé-nye, a Rózsa Sándor a lovát ugratja címlap-ján a nyomtatott szöveg utolsó két szavátbekarikázta, és nyíllal jelezve kézírásos szö-vegébe húzta; az így szerkesztett ajánlás ígyhangzott: „Jancsó Adrienne-nek, aki máso-kat, nem éppen a lovát ugratja.”

A könyvnapon jelen volt sok más író is,köztük a költõ Jékely Zoltán. JancsóAdrienne tõle is kért dedikációt. És kapott.Errõl Újra és újra címû, Életpályám alcímûkönyvében így ír a versmondás fejedelem-asszonya: „Annak a dedikációnak, amit õ írta könyvébe, házasság, két gyermek és hétunoka és (1995-ig) egy dédunoka lett a kö-vetkezménye.”

De vissza Móricz Zsigmondhoz, aki aSupka Géza kezdeményezte magyar könyv-napokon már bõven megmerítkezett könyv-napi élményekben.

1931-ben a budapesti Nemzetközi Vásárrendezõi felajánlottak egy pavilont a magyaríróknak, hogy ott állítsák ki könyveiket, ésszemélyesen találkozzanak olvasóikkal. Azírók elfogadták az ajánlatot és a történtekrõlmaga Móricz írt beszámolót a Nyugat címûfolyóiratban. Ebbõl, A könyv és az író a vá-sáron címû írásból idézek:

„Magunk sem láttuk elõre, hogyan fogtörténni [tudniillik író és olvasó vásári talál-kozója] és mi lesz a hatása és következmé-nye. Az író zárkózott lény. Az írás a csönd-ben születik.

A könyv a legtitokzatosabb körülmé-nyek közt jön létre, mint az emberi élet, deha leszakad szülõjétõl, megkezdi a maga út-ját, s tekintet nélkül arra, aki létrehozta, élvagy elhull. Az író csak teremtõje a könyv-nek, de nem terjesztõje…

A Magyar Írók Szalonja. Ez volt felírva ahatalmas pavilon homlokzatára.

Rendkívül érdekes volt az a tíz nap,amit én magam személyesen kinn töltöttemebben a pavilonban. Elõször is érdekes volt,

hogy bár legelsõ tervünk azonnal az volt,hogy elõadásokat fogunk tartani, két napignem tudtuk megnyitni az elõadásokat, mertegyetlen íróban sem volt bátorság, hogy egymozgó, nyüzsgõ, vásári tömeg elé álljon ésbeszélni kezdjen.

Az író nem tud beszélni. Aki az írókközt beszélõ ember, nem azért beszél, mertíró, hanem dacára annak, hogy beszélni tud,mégis író. Én magam – mert hiszen az em-ber önmagán keresztül ismeri meg az egészéletet – egyáltalán nem tudok beszélni. Nemmondom azt, hogy néma vagyok, de nemszoktam hozzá, hogy szavakkal, a nyelv se-gítségével fejezzem ki magamat. Én az ujja-immal beszélek. Annakelõtte tollal vagy ce-ruzával, az utolsó húsz évben írógéppel dis-kurálok. A Sárarany volt az utolsó regé-nyem, amit tollal írtam, azóta mindent gé-pen fogalmazok, még a távirataimat is. Hanincs gép a közelben, ma már szinte zavar-ba jövök, hogy hogyan írjak.”

Az írógép a könyvvásáron is segített.Így folytatja Móricz:„Egy napon kivittem az írógépemet, s

ott sebtiben lejegyeztem nehány megfigye-lést, s ezt itt közlöm:

1931. május 15.A pavilon jobb sarkát átengedtük a

Pathé-filmvállalatnak, amely helypénzt fizeta Magyar Írók Egyesülete írói segélyalapjajavára. Gondoltuk, legalább ennyi hasznalegyen legrosszabb esetben néhány írónak.Jól is jártunk az albérlõvel, mert állandó kö-zönségrõl gondoskodik az ingyen-mozi. Azemberek hajlandók tömegesen megállani afilm lepedõje elõtt, ellenben a könyv pultjae pillanatban is néptelen.

[…]Érdekes, hogy mióta ideültem a géphez,

a közönség egyszerre csak fellépett a dobo-góra s egész nyüzsgés van a könyvek elõtt.Talán csak nem azért, hogy jobban lássák,hogy egy író ír…

[...]A pavilonunk körül borkóstoló-sátrak

vannak. Egy tokaji borkereskedõ kedveske-dik ezzel.

Azt kérdi egy vevõ, aki egy pohár bortivott:

– Mi ez a nagy pavilon?– Ez a magyar írók sátora.– Úgy, és jó ez nekik?Az idegen, aki megivott húsz fillérért

egy pohár tokajit, csodálkozik, hogy a ma-gyar író, leülnek egy sátorban.

Kóstolót kellene neki adni az irodalomból.* közelkép

107

Úgy értette nyilván, hogy ezek az írók,ezek az elõkelõ és arisztokratikus lények, haj-landók leülni a sátorban a könyveik mellé.

Valaki mellém áll s nézi, hogy kopogta-tok a gépen.

– Így is lehet írni? – szól.– Igen – mondom –, és úgy is, hogy az

ember bezárkózik a szobába.”

Félbeszakítva Móricz 1931-es ízes nyel-vû szövegének idézését, visszatérek sajátkönyvnapi emlékeimhez, mégpedig az 1942-es kolozsvárihoz. Sokatmondó fénykép ismaradt fenn az összesereglett írókról. Ezenegymás mellett áll Bartalis János, Kiss Jenõ,Jékely Zoltán, akkor már feleségével, JancsóAdrienne-nel, a költõ Hegyi Endre, a Világos-ság címû kolozsvári lap kulturális rovatveze-tõje, Szentgericei Jakab Jenõ, õ lesz a rövide-sen megjelenõ Termés címû folyóirat kiadó-ja, és a sor végén a kolozsvári Nemzeti Szín-ház igazgatója, Kemény János. A képennincs rajta az akkor már magának költõi ran-got szerzõ Szabédi László, de jelenlétére em-lékeztet az a beszámoló, amelyet a VenczelJózsef szerkesztette kolozsvári Hitel címû fo-lyóiratban tett közzé. Ezt írta: „az ideikönyvnap is azt igazolja, s az elmúlt évkönyvnapjai sem tanúsítanak mást – egyrejobban erõsödnek a szálak, melyek a magyarolvasókat íróikhoz fûzik, egyre követelõbbenlép fel a könyvvásárló közönség néma igé-nye, melynek hovatovább mind nehezebbellenállni. Ennek az igénynek az iránya vilá-gosan megmutatkozik… ez az irány a ma-gyar önismeret felé mutat…” Györffy István,Karácsony Sándor, Szekfû Gyula, NémethLászló nevét említi Szabédi, akinek könyveifelsorakoznak a könyvnapi asztalokon.

Személyes emlékeimrõl szólva említemmeg, hogy elsõ, írótól származó dedikáció-mat kolozsvári könyvnapon Veres Pétertõlszereztem.

Erre az itteni szereplésemre készülveazonban nem elégedtem meg személyes em-lékeim megbolygatásával. Kerestem az egye-temes történeti összefüggéseket. Folyóirat-beli híradást találtam arról, hogy Finnor-szágban már 1908-ban országos irodalmihetet szerveztek, Spanyolországban 1926õszén tartották meg elõször „a könyv nem-zeti ünnepét”, az olaszok 1927. május 19-rõldatálják elsõ könyvnapjukat. 1935-ben Bu-karestben is könyvünnepet rendeznek. Azelsõ reprezentatívnak szánt román könyv-hetet az év május 12-én a Dalles alapítványhelyiségeiben maga az uralkodó mint a rólaelnevezett „II. Károly Király Irodalmi és Mû-

vészeti Alapítvány” fõvédnöke nyitotta meg.Az eseményrõl az egyik rendezõ, a fiatal íróCezar Petrescu számolt be a tekintélyes fõ-városi lap, a Curentul hasábjain. Nem gyõzihangsúlyozni, hogy az uralkodó mekkoraszerepet vállalt a román mûvelõdés ápolásá-ban, és cikkében – az akkori helyzetbenmeglepõnek tetszõ módon – arról is említésttesz, hogy a román fõvárosban elsõ ízbenmagyar könyveket is kiállítottak.

Az eseménynek természetesen nemmaradt el a kolozsvári visszhangja. Az Er-délyi Helikon 1935. évfolyamának 457–458. lapján ilyen címû cikket olvasunk:Magyar könyv a román könyvhéten. Ebbõlmegtudjuk, hogy az erdélyi magyar íróknemcsak könyveikkel, hanem személye-sen, küldöttségileg is részt vettek az ünne-pélyes megnyitón.

Idézet a helikoni cikkbõl: „…a négy tag-ból (gr. Bánffy Miklós, br. Kemény János, Ká-dár Imre és e sorok írója) álló küldöttség […]igyekezett a könyvhéten való részvétel jelen-tõségét kidomborítani. A külön állványon ki-állított könyveket látogató közönséget perszeleginkább a szép kiállítású könyvek külsejeragadta meg, és számos ember ajkáról hang-zott el elismerõ nyilatkozat. Egyelõre ez is si-kernek számíthat. Ha valakit nem ismerünk,legelsõsorban a külseje révén igyekszünkbelsejére következtetni, és a mostani esetbena külsõvel semmi baj sem volt. De az udvari-as és következésképpen mulandó megnyilvá-nulás mögött talán más is rejlik. Bizonyáraerre mutat a fiatal román írók részletekig ter-jedõ élénk érdeklõdése az erdélyi magyarírók mûhelytitkai iránt és az a végtelen ked-vesség, amit a küldöttség tagjai V. Eftimiu, N.Davidescu, Cezar Petrescu, L. Rebreanu – ésmások részérõl tapasztaltak.”

A cikket a küldöttség negyedik tagja, afiatal költõ írta alá így: I. Szemlér Ferenc. Õegészen apja 1938-ban bekövetkezõ haláláigazért használta neve elõtt az ifjabb jelentésûnagy I betût, nehogy a brassói gimnazistákösszetévesszék azonos nevû apjával, a kato-likus fõgimnázium igazgatójával, aki magais írt és publikált verseket.

Nem állom meg, hogy a névhasználatotmagyarázva ne említsem a sírfeliratairól iselhíresedett Bözödi György írói körökbengyakran idézett kétsorosát:

„Itt nyugszik Szemlérbõl az I.,pedig az volt az igazi.”(Az igazság kedvéért hadd jegyezzem

meg, hogy Szemlér Ferenc a román írókhozfûzõdõ hûséges barátságát 1978-ban Buka-restben bekövetkezett haláláig megõrizte.)108

2012/8

Ezzel a kacagtató versikével, köszöntõ-nek szánt szavaimat befejezem. Kérem, néz-zenek körül, tekintsenek rá a szimbolikusponyvára itt kiteregetett könyvekre, simo-

gassák, lapozgassák õket, és azt, amelyikleginkább megnyeri tetszésüket és egybevágízlésükkel, vásárolják meg és vigyék ottho-nukba.

közelkép

109

KORUNK-KÖZELBEN, JÓCSIK LAJOSRÓL„Utóélet nélkül nem teljes az élet.” Több

okból idézem* ezt a mondatot „a Sarló kifej-letére” emlékezõ Balogh Edgár cikkébõl, aKorunk 1978. októberi számából, a Jócsik La-jos életmûvére visszatekintõ érsekújvárikonferencián. A történelembe bekerült ifjú-sági mozgalom indulásának félszázados év-fordulóján az egykori sarlós vezér, a kolozs-vári Korunk már nyugdíjba vonult fõszer-kesztõ-helyettese ugyanis ebben a múltidé-zésében meglepõ gondolattársítással él,amelyet most fedez föl a hajdani irodalmiszerkesztõ. Balogh Edgár a Sarló-örökségidézésekor szóba hozza a Márciusi Frontotés a Vásárhelyi Találkozót (népfrontos prog-ramjának megfelelõen), zárójelben pedig föl-teszi a kérdést: „újabb ötven év múlva nema romániai Forrás-nemzedékrõl beszélnekmajd így?” Nos, 2011-ben volt ötven éve,hogy az erdélyi fiatal magyar írók sorozatátútjára indították – így hát váratlanul találvaérzem magam mint Forrás-szerzõ, az elsõForrás-nemzedék tagja. És mint annyiszor aszerkesztõségen belül, volt fõnökömmel s aszerkesztõségen kívül (a harmincegy éveskorkülönbség ellenére mondhatni baráti kö-zelségben) természetesen vitába szállok Ba-logh Edgárral a rokonításkísérletben. Az öt-ven év mindenesetre ötven év, az emlékezéselkerülhetetlen volt és marad; a két helyzetszinte összehasonlíthatatlan, az eredmé-nyek mások (más természetûek) – a Korunkazonban összeköt minket, Sarlót és Forrást,legalább 1930-tól a hatvanas évekig, 1978-igés 2011-ig, Gaál Gábortól Balogh Edgárig ésa szerkesztõutódokig.

Ebben a történetben Jócsik Lajosnak ésÉrsekújvárnak megkülönböztetett szerepevan. Ismét Edgárt kell idéznem, az „Egy nem-zedék elindul” alcímet viselõ Hét próbából(olvasom az ajánlását, 1966 májusából:„utódlásra minden tekintetben”). „Ha büsz-kén emlegetjük Kolozsvárt, ahol egy század-dal a mi nemzedékünk elõtt az unitárius kol-légium olvasótársasága a reform korszak er-délyi jeleseit indította útnak egy diák-zseb-

könyv – a Remény – kiadásával, s ha hivatko-zunk a pápai diákok önképzõkörére, aholPetrovics Sándor Petõfivé érik, miért ne je-gyezzük meg Érsekújvárt is”; az 1927. õszi el-sõ szabad tanulmányi körök szociográfiai ésszociológiai önképzését említi, a magyar re-álgimnázium Czuczor Gergelyrõl elnevezettönképzõkörét, a nyolcadikos Dobossy Lász-lót – és „a másik nyolcadikos diákot”, JócsikLajost, aki itt szervezi meg az ifjúság elsõszociográfiai értekezletét, „a vidéki önképzõ-körök kamaszos poétáskodása helyébe”.

Ezzel tulajdonképpen már témánknálvagyunk, hiszen az iskolás korból alig kilé-pett Jócsik Lajos 1930 júniusától kilenc évenát a Korunk munkatársa, következetesen szo-ciográfiai megközelítésû tanulmányok felké-szült és megbecsült szállítója. Az elsõ meg-talált nyom: Gaál Gábor levele Fábry Zoltán-nak, 1930. május 24-rõl; ebben visszajelziForbáth Imre írását, majd hozzáteszi: „A lap-ban azonban Forbáth cikkén kívül a Szemlé-ben lesz még egy nagyon okos hozzászólás adologhoz valami Fodor Lajos nevû embertõlBrünnbõl.” Nos, ez a valami Fodor: JócsikLajos. (Gaál Gábor leveleinek 1975-ös kiadá-sában a kötet szerkesztõje fölfedi az álnevet,megjegyezve, hogy GG és Jócsik késõbb le-velezésben álltak, de a Gaál-hagyatékbannem maradt ennek nyoma.) Nem tudjuk, mi-ért ez az 1930-as névhasználat, sem azt,hogy ki kezdeményezte a kapcsolatot a ko-lozsvári lap és a „brünni” (érsekújvári) ifjúszerzõ között – csak annyi bizonyos, hogynem Fábry.

A mindössze húszéves Jócsik elsõ sze-replése a Korunkban A szlovenszkói magyarirodalom válságához címû cikkel többszörö-sen korjellemzõ. Hangütése erõteljesen nem-zedéki: „Újabban mindenféle generációkmozgolódnak, szervezkednek. Makacs pe-dantériával mérik fel a korosztályokat: med-dig érthetõ a húsz-, a harminc-, meddig anegyvenévesek generációja stb.” Elítéli aharmincévesek hangoskodását, „reakciósfrontját”, hamisnak ítéli Gyõry Dezsõ „Ki-

A 2011-es érsekújvári Jócsik-konferencián elhangzott elõadás.

sebbségi géniusz” elgondolását, mert Gyõrinem veszi tudomásul a súlyos osztálykü-lönbségeket; gondolatmenetével eljut az Er-délyi Helikon és Babits szigorú elmarasztalá-sáig, ugyanis ennek a szlovenszkói polgáriírócsoportnak a tagjai „maradék nélkül vál-lalnak közösséget az Erdélyi Helikonnal ésBabits Mihállyal (aki szervezkedésük archi-médeszi pontja), hogy teljes legyen a ma-gyar burzsoázia összefogása a szocializmuslikvidálásáért”. Hasonló minõsítésben ré-szesül a nyugati világ, a polgári dekadencia;„Párizs: az európai burzsoázia szennyének areservoir-ja.”

A pályakezdõ Jócsik ítéletei összehang-zanak az egy hónappal korábban ugyancsaka Korunkban közölt Fábry-szöveggel, a Tízszomorú, magyar évvel. Hét évtized távolá-ból újraolvasva Fábry Zoltán állásfoglalásátbizony szomorú írásnak kell mondanunk; aKorunk múltjának sajnos nem felejthetõszektás-dogmatikus szakaszának legrosz-szabb idejét jellemzi (amely többek köztKassákot és József Attilát is kirekesztettevolna a haladás frontjáról). Fábry itt a „szentvilágegység: világreakció” részének tudja aNyugatot, az Erdélyi Helikont – Babits Mi-hályt, Móricz Zsigmondot, Kosztolányit, Ka-rinthyt, Áprily Lajost is; ezzel szemben él,Erdélyben él a „perifériairodalom”, enneklegnagyobb publicitású orgánuma pedig aKorunk.

Jócsik (Fodor) Lajos elsõ megszólalásaGaál Gábor kolozsvári folyóiratában egy má-sik sorba is beállítható – és ez nem kevésbéfigyelemre méltó. Gaál ugyanis a harmincasévekben feltûnõen nagy figyelmet szentel aszlovenszkói (csehszlovákiai) magyar iroda-lomnak, a lap legfontosabb munkatársai-ként tartja számon az ott élõ szerzõket, s azirodalom mellett az ottani valóság, a magyarkisebbség sorsának alakulása igencsak ér-dekli. Az 1930. júniusi számot nézve, afõlaptestben Sellyei Józseftõl közöl „zsellér-miniatûröket”, Forbáth Imre Prágából küldiel kritikus véleményét a kisebbségi magyarirodalomról (amelyben kijut a bírálatból aSarló-mozgalomnak is, Kessler BaloghEdgárék jelszavainak, a Duna-konföderációs a nemzetek békés együttmûködése meg-hirdetésének ellenére, merthogy ez „csakminõségileg más reakció”, „a csehszlovákimperializmus Szlovenszkóra átültetett slokálkolorittal ellátott ideológiája: egy tipi-kusan szociál-fascista kisebbségi mozga-lom”); a Szemlében pedig, Fodor Lajos elõtt,Fábry és Szalatnay Rezsõ egy-egy recenziójaolvasható.

1931 és 1938 között aztán még 18 (!)Jócsik-tanulmány, illetve hozzászólás talál-ható a Korunkban – egyre igényesebb, több-nyire nagy terjedelmû kifejtései aszlovenszkói és kelet-közép-európai társa-dalmi-gazdasági problémáknak, továbbra isnyílt marxista (történelmi materialista)alapvetéssel, széles körû tájékozottsággal.Visszatérõ témája a szlovenszkói magyar kö-zéposztály helyzete (1931-ben, majd 1933-ban folytatásokban elemzi a kérdést, 1934-ben a középosztály-kutatás tudományosszempontjairól értekezik), többször ír aszlovenszkói, a kelet-európai paraszttöme-gek eladósodásáról, a földosztás következ-ményeirõl, az ipari termelés változásairól;utolsó, tekintélyes statisztikai anyagra épí-tett tanulmánya, 1938 õszén, a szlovenszkóiés ruszinszkói városok alakulását tekinti átaz utolsó ötven évben, az elszlovákosodásfolyamatát írja le. Elméleti érdeklõdésénekés a konkrét társadalomelemzésnek meg-gyõzõ bizonyítéka A szociográfia szociológi-ája cím alatt 1937 januárjában megjelentokfejtése. És alighanem a magyar szakiroda-lom legjavához – akár Bibó Istvánhoz – tár-sítható kitûnõ helyzetrajza 1933-ból: A zsi-dóság helyzete Csehszlovákiában. Vala-mennyi érdemes az újraolvasásra, kortársszakemberek elemzésére.

Néhány olyan Jócsik-írásra szeretnékvalamivel részletesebben kitérni, amelyek amagyar kultúra, az irodalom máig kényes-nek mutatkozó problémáihoz kapcsolód-nak. Jócsik Lajos következetesen a gazdasá-gi-társadalmi háttér felvázolásával beszélpéldául a kisebbségi kultúrpolitikáról, több-ség és kisebbség kulturális érintkezésérõl, anépi kultúra értelmezésérõl – és persze az õtkezdettõl foglalkoztató nemzedékgondok-ról. A szlovák–magyar kultúrérintkezés címûtanulmányában (1934) részletesen kitér aSarlóra, mondhatni a külsõ szemlélõ objek-tivitásával jellemezve a sarlósok kísérleteit aszlovák és cseh haladó ifjúsággal, politiku-sokkal és írókkal történõ kapcsolatfelvétel-re. Jócsik eljut a következtetéshez: „A kétnép gazdasági viszonyának alakulása tetteilluzórikussá a szellemi kultúra cseréjénektervezgetéseit s hozott létre nagy mennyisé-gû gyúanyagot a két nép között. A földre-form például, amelyben a cseh polgárságoly határozottan s széles alapon likvidálta afeudális maradványait, a kisebbséghez márnemzetiségellenes módon, a telepítések for-májában jutott el. A szociográfiai tanul-mányutak feltárták a kisebbség társadalmiviszonyait az új nemzedék elõtt.” Jócsik az110

2012/8

illúziókat a reális eredményekkel szembesí-ti. (A szerkesztõ, Gaál Gábor elképzeléseitolvashatjuk ki egy-egy ilyen Jócsik-írásKorunk-beli helyezésébõl: az 1934-es nyáridupla szám élére teszi a Jócsik-tanulmányt,itt közli József Attila román költõkbõl ké-szült fordításait, Forbáth Imre háborúelle-nes versét – Mikor a néma beszélni kezd –,valamint a pozsonyi Kovács Károly írását amaterialista esztétikai törekvésekrõl.)

1936-ban ismét Jócsikkal indul az egyik,a júniusi Korunk-szám; A népi kultúra kér-déséhez (a szerzõ legterjedelmesebb tanul-mánya a kolozsvári folyóiratban) Balogh Ed-gárnak szintén a Korunkban közölt tanulmá-nyára reflektál, amelyben a dunántúli egy-kézésbõl levezetett, a nép kipusztulását si-rató, halálhangulatos ideológiát bírálja.Jócsik ezt a kérdésfelvetést kiegészítendõ-nek véli a parasztsághoz fûzõdõ másik, ez-zel ellenkezõ értelmiségi ideológia elemzé-sével, szembesítve a két ellentétes vonalat:„1. kiveszünk, elpusztulunk, mert pusztul anép, a parasztság és 2. megújhodásunk fel-tétele visszatérés a néphez, az õsegészség,az õsi kultúrkincsek forrásához.” Szerzõnkezúttal is nagy ismeretanyaggal dolgozva aszociológiai gyökerekig hatol le. Egyértel-mûen elismeri, igazi értékként mutatja fel,amit Ady, Móricz, Bartók és Kodály a népihagyománykincs felkutatásáért, továbbélte-téséért tett, de vitázik az új népiesekkel (pél-dául Féja Gézával), a nemzeti romantikávalszembe „az idõk hangját” állítja.

Nem kevésbé fontos Jócsik-írás a DózsaGyörgy unokája és a Héja nász (1937. febru-ár). Az Ady-örökséget értelmezi, kisebbségiaktualitással, Révész Béla szlovenszkói fel-olvasó körútja alkalmából, pontosabban ajobboldali diákság tiltakozása kapcsán; azAdy–Léda viszony dokumentumainak feltá-rása váltotta ki a diákok egy csoportjának sa-játos Ady-védelmét – ezzel vonja párhuzam-ba Jócsik a Dózsa György unokája költõjé-nek idõszerûségét, rámutatva az Ady-értel-mezés és értékelés ellentmondásaira. (En-nek a közlésnek a szövegkörnyezete is meg-érdemli a kiemelést: ugyanitt Peéry Rezsõ íra csehszlovákiai magyar irodalomról, ismétvan a Korunkban Forbáth-vers, s a 20. száza-di magyar irodalom nagyjait ezúttal Déry Ti-bor prózája képviseli, Dési Huber Istvánesztétikai tanulmányt ad közre.)

Végül szólni kell Jócsik Lajos 1937-benközölt, idõszerû mûvelõdéspolitikai kérdé-sekhez kapcsolódó két írásáról. A Kisebbséginemzedékgondok Csehszlovákiában, mint-egy rímelve a Fodor Lajos név alatt megjelent

elsõ közlésre, kritikus-önkritikus hangvétel-lel beszél az egymást követõ generációkról,és beidézi Komlós Aladárt. „Csehszlovákiá-ban is – írja Komlós – úgy látszik egy képzetttudós magyar generáció bontogatja szárnya-it, tudósok, akiknek tudománya azonbanszorosabb kapcsolatban áll a társadalomproblémáival, mint a 20. századbeli elõdei-ké.” Noha itt a szlovenszkói második nemze-dékrõl van szó, Jócsik pedig a harmadikhozsorolja magát, ez a jellemzés rá is illik.

Nagyobb súlyú a késõbbi közleménye, aKisebbségi kultúrpolitika made in Slovensko.Két, jellemzõnek ítélt megnyilatkozást ele-mez: az egyik a félelem a provincializmus-tól, a vidékiség vádjától, a másik – ezzelösszefüggésben – a metropolisra figyelés. Ahorizonttágításra persze szükség van, denem vezet jóra, ha „miként az ifjúi lelkese-dés gondolja – kultúrpolitikánk csak a ma-gyarországi mozgalmasság könyvtartalmi is-mertetésében és kolportálásában merül ki.[…] Most a szellemi, gondolat- és érzelemvi-lág-gyarmat kialakulásánál tartunk, amikora kisebbségi szellem esetleges alkotókedvétmás alkotásának csodálatában éli ki, s magaszépen és lassan elmarad az élet mögött,amelyhez teremtõ bátorságú szava sincsen.”Az új szociográfiai irodalom népszerûségéttermészetesen üdvözölni lehet, ám „minketnem részleteiben, de az összmagyar sorskö-zösség alapján általános vonatkozásaikbanérdekelhetnek ezek a jelenségek. Egy du-nántúli falu részletrajza szép és dicséretesdolog, de nálunk csak a magyar népi sors ál-talános vonalain nézve van jelentõsége. Ab-ból a szempontból, mit mond egy nép jövõ-jérõl, ami minket is nyugtalanít és izgat” –írja Jócsik.

Nincs tudomásunk róla, hogy az itt csakvázlatosan vagy utalásszerûen ismertetett,említett tanulmányok valamikor önálló kö-tetbe kerültek volna. Szerzõjük sorsa 1938után másképp alakult, noha továbbra semfüggetlenül a kisebbségi problémáktól,Csehszlovákiától, Szlovenszkótól. Lehet,hogy Jócsik Lajos már nem mindent vállaltvolna korábbi állásfoglalásaiból, ennek elle-nére érdemes volna a szükséges magyará-zattal közelebb hozni õket a mai olvasóhoz.

Az, amit késõbb, a Korunk a második fo-lyamában – bizonyára Balogh Edgár megke-resésére – közölt, nyilván ismertebb, hiszenaz akkor már Magyarországon élt tudós,közéleti szerzõ talajerõrõl, talajerózióról, il-letve táplálkozásról szóló tanulmányai Bu-dapesten megjelent könyveivel vethetõkegybe. 1959 februárjában és áprilisában ke- közelkép

111

rültek közlésre a kolozsvári folyóiratban,majd a harmadik (tudtunkkal az utolsó) az1964. 2. lapszámban. 1956 októberét–no-vemberét követõen, egy újabb szomorú kor-szakban, 1957-ben újraindult Korunk 1959-ben még nem sok jót mutatott, 1964-reazonban valamelyest oldódni kezdett a lég-kör Romániában. A Táplálkozás és tudo-mány címû Jócsik-tanulmány így egy olyanlapszámba kerülhetett, ahol más gazdaság-történeti írások mellett már genetikáról, ki-bernetikáról, Schönberg zenéjérõl lehetettszólni, ahol az irodalmat Miroslav Krleza és

a Kosztolányi biztatásával indult erdélyiköltõ, Bartalis János képviselte. Jócsik szak-tanulmánya jól illeszkedik ebbe a környe-zetbe – nem színezi az okfejtést semmiféleimperializmus-leleplezõ toldalék.

Az a harmincnégy év, amelyet átfog a Korunk-dosszié Jócsik-fejezete, egyformántanulságos a kétségtelenül nagy tehetségûérsekújvári-budapesti munkatárs és a folyó-irat története felõl nézve. És ma sem csak a történelemre tartozik.

Kántor Lajos

112

2012/8

Ugyan Sárközy Réka elsõ könyvét tartjukkézben, a szerzõ korántsem most kezdte amagyar dokumentumfilmek tanulmányozá-sát. 1995 óta dolgozik az 1956-os Intézetnél,producerként számos történelmi dokumen-tumfilm elkészítésében vett részt, a filmekgyártási körülményeirõl is bõven lehet tehátfogalma. Elsõ könyve, amely egyben dokto-ri disszertációja is, a dokumentumfilm, éshogy specifikus legyek, a történelmi témájúfilmek magyarországi helyzetének elemzé-sét célozza meg. Olyan alapkérdéseket fe-szeget, mint hogy melyek a történelem elbe-szélésének lehetséges útjai filmen, miértfontos a dokumentumfilm számára a törté-nelem elbeszélése egészen a kezdetektõl,miért közelít a filmes másként a történelem-hez Magyarországon, mint Nyugat-Európá-ban vagy Amerikában, milyen társadalmi ésfilmtörténeti okok vezettek a történelmi do-kumentumfilm eltérõ szerepeihez, vagyhogy mit várnak a tudomány képviselõi és afilmesek egymástól. A könyv kiindulópont-ja a nyolcvanas évek dokumentumfilmesgyakorlata, hiszen ekkor alakult ki Magya-rországon a hosszú interjúkon alapuló do-kumentumfilmes forma, amely sokáig tar-totta magát mint a múlt elbeszélésének leg-gyakrabban használt módja.

Sárközy könyve összefoglaló jellegû, amagyar történelmi dokumentumfilm törté-netének áttekintését kívánja nyújtani, a mû-faj kialakulását, fejlõdését követi nyomon.Maga a jelenség érdekli, a filmek összességealapján leszûrhetõ általánosan megfogal-mazható igazságok, és nem az egyes filmekrészletekbe menõ elemzése. A könyv fejeze-teit olvasva így gyakran lehet olyan érzé-sünk, mintha ezt vagy azt a megállapítástmár olvastuk volna valahol (nem, minthanem lenne mindez körültekintõen doku-mentálva a szövegben!), olyan fogalmak ke-rülnek bennük ugyanis szóba, mint a poszt-

modern történetírás, a mikrotörténet vagyaz emlékezet, e fogalmak mentén pedigolyan nevek, mint a Lyotard-é, a Foucault-é,a Gyáni Gáboré, a Hayden White-é vagy aNatalie Zemon Davisé. Szemléletmódjábantehát illeszkedik a már alaposan bejáratott,egyébként releváns, a fent említett nevek ál-tal fémjelzett megközelítésmódokba. Sárkö-zynek nincsenek nagy vitái az általa idézettszerzõkkel, bár néhol jelzi, hogy ezt-aztmásként gondol, nála a szakirodalom azegyébként önálló, logikus és történeti mun-kához híven átlátható szerkezetet hivatotttámogatni.

A bevezetõ fejezet fontosnak tart né-hány mûfajelméleti kérdést tisztázni, ehhezBill Nichols és Ungváry Rudolf dokumen-tumfilm-tipológiáját hívja segítségül, az an-golszász, illetve a magyar dokumentumfilm-re vonatkoztatva, nem célja azonban mûfaj-elméleti kérdésekben állást foglalni, hiszen,ahogy írja, számára „a dokumentumfilmbena történeti narratíva filmes jelenléte fontos”(14.) A filmek mûfaji elkülönülése számáracsak annyiban lényeges, amennyiben segít-ségükkel a mögöttük lévõ társadalmi, gazda-sági és egyéb okokat feltárhatja. A bevezetésa könyvben érvényes dokumentumfilm-de-finíciót is megadja: minden filmet doku-mentumfilmnek tart, amely a megértésszándékával szemléli a múltat, illetve mód-szereit és szemléletét a történettudomány-ból meríti. Nem az ismeretterjesztõ funkció-jú filmekre kíváncsi, hanem azokra, ame-lyek alkotója „a dramaturgia, a látvány, azemberábrázolás középpontba helyezésével[kíván] szólni a múltról” (34.).

A posztmodern történetírást taglalvaNatalie Zemon Davies Martin Guerre vissza-térése címû könyvébõl1 kiindulva és a körü-lötte kibontakozó vita kapcsán fontosnaktartja kiemelni, hogy a posztmodern szemlé-let számára immár nincs totális történet, a

téka

ZSIGMOND ADÉL

HASZNÁLHATÓ ÉS BEFEJEZETLEN (MÚLT)Sárközy Réka: Elbeszélt múltjaink. A magyar történelmi dokumentumfilm útja

MOZGÓ KÖNYV 113

1956-os Intézet – L’Harmattan Kiadó, Bp., 2011.

talánok is részei a történetnek. A szemléletimegalapozást követõen a könyv a dokumen-tumfilmeket nemzetközi terepen tekinti átolyan történeti szempontok szerint, mint azinterjú és a dokumentumfilm kapcsolata, aszinkron hangrögzítés kialakulása, a directcinema és a cinéma vérité, a videó térhódí-tása a hetvenes évek elején, illetve az archívfelvételek használata. Szempontok, ame-lyek külön köteteket is kitehetnének, deamelyeket itt – nem tévesztve a könyv tár-gyát szem elõl – mintegy a magyarországitörténelmi dokumentumfilm alakulásánakjobban értéséhez szükséges elemekként lis-táz a szerzõ.

Csak ez után az alapos kontextuste-remtés után érkezik el a kötet fõ tárgyához,a Magyarországon készült dokumentumfil-mekhez. Hangsúlyosan a magyarországi fil-mek történetérõl kíván szólni a szerzõ, bár akötetben felbukkan erdélyi alkotó filmje is.Bár a szerzõ erre nem reflektál, de mindenbizonnyal túl szerteágazóvá válna, ha a Ro-mániában, Szlovákiában vagy Szerbiábankészült magyar filmek is terítékre kerülné-nek, hiszen feladat volna ezek kapcsán isfölvázolni azokat a különbözõ társadalmi,politikai tényezõket, amelyek befolyásoltáka filmek témaválasztását, esztétikai válasz-tásait, minõségét. Sárközy számára ugyanisfontos megvizsgálni a társadalomban rejlõokokat erre vonatkozólag – miért érzik úgy adokumentumfilmesek, hogy a nézõk számá-ra fontosak lehetnek a filmjeikben felvetettkérdések, milyen történeteket emelnek ki amúltból. A nyugat-európai és a magyar do-kumentumfilmesek szemlélete közti kü-lönbséget abban látja körvonalazódni, hogyelõbbi a múltat használhatónak gondolja,utóbbi a befejezetlensége miatt érzi a jelenszámára is aktuálisnak a múlt feldolgozását.

A magyarországi filmekkel foglalkozórészek négy fejezetben tárgyalják a magyardokumentumfilm útját, mintegy korszakha-tárokhoz kötve a film történetében végbe-menõ fõbb változásokat. Az elsõ blokk1988-ig, a rendszerváltás elõtti idõszakig te-kinti át a történelmi dokumentumfilm ala-

kulását. Kiemelten mutatja be a fejezet a Ba-lázs Béla Stúdió innovatív szerepét a doku-mentumfilmezésben, a Szociológiai Film-csoportot! címû kiáltványukban megfogal-mazott szemléletváltás lényegét és közvet-len hatásait a filmkészítésre. Nem kevésbéhangsúlyos a könyvben a Magyar Televíziótörténelmi ismeretterjesztõ szerepénekelemzése sem, amit különösen a rendszer-váltás idején tart fontosnak vizsgálni.

Sárközy jól érzékeli, hogy nem lehetmegérteni a dokumentumfilm változásait afinanszírozási háttér ismerete nélkül, ezértösszefoglalja a rendszerváltás után létrejött újgyártási környezet, az új állami finanszírozá-si rendszer felállásának lépéseit. Ez a szem-pont, úgy tûnik, a magyar (dokumentum)filmtörténetében mindig meghatározó lesz, hi-szen a filmek elkészülte és minõsége mind-untalan ki van szolgáltatva a politikumnak,az éppen aktuális kormány döntéseinek.

A kötet a továbbiakban rámutat, hogy azidõközben lezajlott technológiai változás – a16 mm-es filmet teljes mértékben felváltottaa videó – hatására dömpingben készülõ do-kumentumfilmek (évente 150-200 alkotástneveztek a Filmszemlére) végül a mûfaj de-valválódását eredményezték. A kiüresedésokai viszont nemcsak a technológiai váltás-ban keresendõk, hanem egy tematikusan je-lentkezõ túltermelésben is megmutatkoz-nak: az 1956-os forradalom történetét fel-dolgozó filmek számának megszaporodásais ludas a folyamatban.

A dokumentumfilmek mai helyzetét,esztétikáját elemezve nemzetközi forráskéntaz Amsterdami IDFA Fesztiválon látott doku-mentumfilmeket használja a szerzõ, majd rámutat a történelem elbeszélhetõségéneknéhány friss megoldására, amit Kincses Ré-ka, Pigniczky Réka, Schuster Richárd vagyForgács Péter filmjeiben követ nyomon. AzElbeszélt múltjaink tendenciózusnak látja amagántörténelem, a családtörténetek, a kis-közösségek életének megjelenítését a mai do-kumentumfilmben. Használható könyv, befe-jezetlen dokumentumfilm-történet. Ez utób-bit a most készülõ filmek írják majd tovább.

114

2012/8

JEGYZET1 Natalie Zemon Davis: Martin Guerre visszatérése.(Ford. Lafferton Emese, Sebõk Marcell) Osiris,Bp., 1999.

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Bölcsé-szet-, Nyelv- és Történettudományi Szak-osztálya talán eddigi legsikeresebb konfe-renciáját rendezte meg 2007. november 24-én A Magyar Tudomány Napja alkalmából.Az akkori szakosztályi elnök, Keszeg Vilmosállapítja meg a most közzétett kötet elõsza-vában, hogy „a szervezõket meglepte a ren-dezvényre jelentkezettek nagy száma”. Be-bizonyosodott, hogy „történészek, pedagó-gusok, néprajzkutatók, nyelvészek és iroda-lomtörténészek számára egyaránt megkerül-hetetlennek bizonyult az erdélyi oktatás tör-ténete”. Mert az ülésszakot Az erdélyi (a ma-gyar) iskolai oktatás története címmel hir-dették meg. Az akkori programfüzet szerinta plenáris ülésen, majd a két szekcióban 34dolgozatnak kellett elhangoznia. Már azülés folyamán felmerült az igény, hogy adolgozatokat érdemes összegyûjteni s egykötetben közzétenni: a kiadvány adattárráválhat, és mintát szolgáltathat a jövõ kutatóiszámára.

Hosszas vajúdás után, négy évvel azülésszakot követõen 2011 õszén kikerült anyomdából a tizenhat elõadást felölelõ kö-tet. Megállapítható, hogy jórészt a felsõokta-tásban dolgozó elõadók mulasztották elmunkáikkal megtisztelni a kötetet. Így né-hány témakör kimaradt. A kötet azonbanígy is nagyon gazdag anyagot tesz közzé. Bára dolgozatok nincsenek fejezetcímek alácsoportosítva, elrendezésük mégis témakö-rök kitapintását teszi lehetõvé.

Az elsõ két tanulmány az iskolatörténetkét fontos forrására hívja fel a figyelmet.Róth András Lajos az iskolai értesítõk törté-netét és alig hasznosított, gazdag adatanya-gát tárja elénk. A legrégebbi magyarországiértesítõ 1744-bõl származik (Kassa), de ezekévenkénti megjelentetése csak a bécsi pa-rancsra 1850-ben bevezetett Organisation-sentwurf címmel ismert tanügyi rendelet ér-

telmében vált kötelezõvé. Az erdélyi, fõlegprotestáns iskolák még sokáig vonakodtakezek összeállításától, legfeljebb tanár- és di-áknévsorokat tartalmazó vizsgarendeket je-lentettek meg. Az 1870-es évektõl már egyretöbb tanintézet tett közzé füzetes értesítõt.Ezek egy tanévre vonatkozóan minden ada-tot összegyûjtöttek. A szerzõ felsorolja a le-hetséges rovatokat. Tény, hogy nemcsak aziskola mûködésére, belsõ életére, de a taná-rok – akár iskolán kívüli – munkásságára ésa felcseperedõ diákok elõmenetelére, köritevékenységére is rengeteg adatot rejtenek ekis füzetek. Hány késõbbi híres személyiségéletrajzát lehet még teljesebbé tenni az érte-sítõk adalékaival! Gyakran az új iskolaépü-letek alaprajzait, mérnöki pontosságú be-mutatását is megtaláljuk bennük. Néha mégfényképeket is közölnek. Az értesítõket atanintézetek megküldték egymásnak, úgy-hogy legtöbbjük könyvtárában az iskolai ér-tesítõk külön állagot képviselnek. Kolozsvárkülönlegesen szerencsés helyzetben van,mert három nagy felekezeti tanintézetének –jelenleg az akadémiai fiókkönyvtárban õr-zött – értesítõgyûjteménye mellé felsorako-zik az egyetemi könyvtár gazdag kötelespél-dány-anyaga. Jelenleg az iskolai értesítõkbibliográfiájának elkészítése és számítógé-pes adattári feldolgozása folyik. Nagy kár,hogy többnyire csak 1944-ig jelentek meg azértesítõk, azután a cenzúra lehetetlenné tet-te közzétételüket. Itt-ott a nyomdakész kéz-iratok megmaradtak a levéltárakban. Erdélyiviszonylatban 1990-ig csak egészen kivéte-lesen engedték meg egy-egy kerek évfordulókapcsán az értesítõkhöz hasonló adattárak,emlékkötetek közzétételét. Utóbb sok iskolamegpróbálta felújítani e kiadványtípust, defüzeteik rendszertelenül jelennek meg, s jó-val kevesebb adatot tartalmaznak, mint a ré-gi értesítõk. Nemegyszer diáklappá minõ-sülnek le, s csak tanár- és diáknévsoraik em-

téka

115

ISKOLÁK, ISKOLAMESTEREK, DIÁKOK ERDÉLYBENIskolák, iskolamesterek, diákok ErdélybenIskola- és oktatástörténeti tanulmányok Szerkesztette Keszeg Vilmos

Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kvár, 2011.

lékeztetnek az értesítõkre. Mindenesetre a19. század második és a 20. század elsõ fe-lének iskolatörténetét fõleg az értesítõkrealapozva kell megírni.

Sebestyén Kálmán egy régebbi, nehe-zebben felkutatható forráshoz nyúl: a vizitá-ciós jegyzõkönyvek alapján vizsgálja a18–19. század fordulóján mûködõ erdélyinépiskolák eredményességét. Ebben az idõ-szakban a püspökök vagy azok megbízottaielég rendszeresen felkeresték az egyházköz-ségeket, plébániákat, s a vizitáció végénjegyzõkönyvet vettek fel, amelyben leírták afelekezeti iskola állapotát, jellemezték azoktató(ka)t és a diákokat, néha még a tan-anyagot és a használt tankönyveket is elõ-számlálták. Így a szerzõ megállapítja, hogy avizsgált korszakban körülbelül 820 magyarelemi iskola mûködött a katolikus, reformá-tus és unitárius felekezet felügyelete alatt. Areformátus és katolikus iskolákban 50–60,az unitáriusokban 80 százalékos volt az is-kolalátogatás. Megismerjük a korszak tanító-inak státusát és képzettségét. Legtöbben avárosi iskolákban jutottak el valamelyik ma-gasabb osztályba, mielõtt tanításra vállal-koztak volna, az unitáriusok ragaszkodtak amár akadémiai tagozatnak számító bölcsé-szeti tanfolyam elvégzéséhez a tanítói kine-vezésnél. A korábbi két-három évre kikül-dött diákokat ekkoriban váltják fel a letele-pedõ, családot alapító mesterek. Vallási is-meretek mellett fõleg az írást-olvasást taní-tották, egy kevés számtant, földrajzot-termé-szetrajzot és történelmet. Természetesenanyanyelven. Tankönyve eleinte legfeljebb atanítónak volt.

A következõ öt dolgozat falvak, tájegy-ségek kisvárosok iskolatörténetét dolgozzafel több-kevesebb rendszerességgel. A szer-zõk néhánya a bemutatott iskolának a diák-ja, tanára, sõt igazgatója is volt egy ideig.Ennek megfelelõen különösen azok a fejeze-tek válnak forrásértékûvé, amelyekben aszerzõk saját tapasztalataikat, emlékeiketörökítik meg. Boldizsár Zeyk Imre Kalota-szeg magyar oktatás- és iskolatörténetét gaz-dagítja adatokkal. A 15. századig visszame-nõleg összegyûjti a vidék iskoláira, iskola-mestereire vonatkozó elszórt utalásokat. A19. század végétõl kezdve inkább a törvé-nyek megszabta kereteket vizsgálja, s a kétvilágháború közti magyarellenes iskolapoli-tikát illusztrálja adalékokkal. Mikor sajátmunkahelyére, a tordaszentlászlói iskoláratér rá, s annak 1945 utáni sorsát tárja elénk,már történelmet ír: az iskolai levéltár adata-it egészíti ki személyes emlékeivel. 1994-ig

eredezteti az eseményeket, fejleményeket.Kétségtelenül neki is része van abban, hogya faluban fennmaradhatott a magyar iskola.

Bartis Erika a Székelyföld katolikus sar-kának, Csík-, Gyergyó- és Kászonszéknek akorai, 1848-ig terjedõ iskolatörténetét állítjaössze. Közismerten a protestáns felekezetek-hez fûzõdik az iskolázás elterjedése tájain-kon. Jóformán minden parókia mellett mû-ködött iskola is. A tanulmányban vizsgált vi-dék azért érdekes, mert itt a lakosság meg-maradt a katolikus hitben. Feltevõdik a kér-dés, náluk mennyire terjedt az iskoláztatás.Szerzõnk a levéltárakból, vizitációs jegyzõ-könyvekbõl, oklevéltárakból kijegyez min-den tanítóra vonatkozó adatot, s ezeket a 17.század végéig kronologikusan sorolja fel,majd a 18. századra vonatkozóan márfõesperesi kerületenként s azon belül falvan-ként csoportosítja õket. A kántortanítóktöbbnyire a csíksomlyói és a kantai iskoláknéhány osztályának elvégzése után kerülteka pályára, kivételesen Kolozsvárt és Maros-vásárhelyen is tanulhattak pár évig. Összeg-zésként megállapítja: „Csík, Gyergyó ésKászon iskolái semmiben sem különbözneka kor székelyföldi, erdélyi vagy magyarorszá-gi oktatásától. A reformáció kívül rekedt e te-rület határain, de a katolikus egyház igyeke-zett felzárkózni a kor szelleméhez, így az ok-tatás szerepe is fokozatosan megnõtt.”

Garda Dezsõ az elõbb vizsgált tájegységegyetlen települését emeli ki: Gyergyó-szentmiklós iskolatörténetét vázolja a 20.század második évtizedéig. A kezdeteket tö-mören összegzi, s lényegében a 19. századközepétõl mélyíti el kutatásait. Ekkor márkisgimnázium mûködik a községben. Ennekelõtörténetérõl, 1790-re felhúzott épületérõlalig maradt fenn adat. 1865-ben nyílik pol-gári fiúiskola, tíz évvel késõbb pedig különleányiskola. 1892–93-ra felépül a 36 helyi-séges iskolaépület. 1897-ben indul mozga-lom a polgári fiúiskola gimnáziummá törté-nõ átalakítására. Eleinte vita folyik arról,hogy fõreáliskola vagy gimnázium létesül-jön-e. A többség az utóbbi mellett dönt. Mi-után 1907-ben Gyergyószentmiklós városirangot kap, s bekapcsolódik a vasúthálózat-ba, a következõ év meghozza a fõgimnáziu-mi elsõ osztály beindítását is, egyelõre apolgári iskola helyiségeiben. Aztán hosszaskilincselés, levelezés után 1913 és 1915 kö-zött a város egyik legszebb épülete, az újgimnázium is felépül. A részleteket a szerzõa levéltári források mellett a helybéliGyergyó, valamint a csíkszeredai Csíki La-pok híradásai alapján mutatja be.116

2012/8

Szõcs János a Bartis Erika által már fel-dolgozott témát Csíkszékre leszûkítve vizs-gálja: jelesül az ottani elemi oktatást 1800-ig. Felsorolja az elsõ híradásokat, szól az is-kolamesterek bérezésérõl, a tananyagról, sbemutat néhány 17–18. századi mestert,akirõl több adat maradt fenn.

Farkas Aladár a másfél százados borszékioktatás történetét vázolja. A kis településen,amely akkoriban a ditrói plébánia filiája volt,1852-ben létesült az elsõ katolikus elemi is-kola. Az elsõ két tantermes iskolaépület1874-ben készült el, s ekkor került elõszörokleveles tanító a faluba. A négy tantermesmodernebb iskolaépület 1911-ben kerül tetõalá, ebben már tanítói lakás is van. 1956-ig ittfolyik az oktatás. Külön fejezet mutatja be azelsõ világháborút követõ huszonkét év sor-vasztó politikáját, hatását a magyar oktatásra.Következik a Magyar Királyi Állami ElemiNépiskola négyéves korszaka, majd az 1945és 1948 közötti átmeneti idõszak, hogy aztánnagyon részletesen megismerjük az 1948-tóla kommunizmus bukásáig terjedõ szakaszt.Ennek egyik alapembere volt a szerzõ is, úgy-hogy a statisztikai adatokat minduntalan aszemélyes emlékezés is kiegészíti. Jóformána falu minden oktatójának a nevét, néhol jel-lemzését is megtaláljuk. A kiemelkedõ diá-kokra is utalás történik. Az utolsó fejezet az1989-es rendszerváltás utáni fejleményeketfoglalja össze igen tömören. A városka az el-néptelenedéssel küzd, tíz év alatt százzalcsökkent a diáklétszám, a líceumi tagozat be-indítása nem sikerült.

Újabb tömböt képez a következõ öt dol-gozat, ezek nagy múltú tanintézeteink egy-egy korszakát, valamelyik kimagasló tanár-egyéniségét mutatják be. Bura László az1948-ban létesített szatmárnémeti magyartannyelvû állami középiskolának a hat évti-zedét dolgozza fel szemtanúként. Megdöb-bentõ, milyen rafinált módon keverték a ka-tolikus és a református iskolákat, csereberél-ték épületeiket. Számmal kapcsolatos nevükis gyakran változott. A fiúiskola 1957-benfelvehette Kölcsey Ferenc nevét, de már1960-ban egyesítve az Eminescu Líceummalelvesztette önállóságát és nevét is. 1971-benönálló Magyar Líceum létesült, amelyet1977-ben 5-ös számú Ipari Líceummá fokoz-tak le. Ez vette fel aztán 1990-ben újra Köl-csey nevét. A név- és helyváltoztatások, át-szervezések ellenére a magyar oktatásbantudós tanárok sora tevékenykedett, s a nevestanítványokkal is méltán büszkélkedhetnek.S ráadásul még 1990 után sem jutottak rév-be, mert az épületet visszakapta a reformá-

tus egyház, a Kölcseynek újra költözködnikell. Az átalakulások és költözködések, szét-választások olyan labirintusába vezet el Bu-ra László, hogy ezt talán csak a kortárs ésszemtanú tudta így tisztázni. Sajnos, a szat-mári eset nem egyedi, hány város iskoláitkavarták így át! S hány városban okoz gon-dot az állami iskolák épületének visszaszol-gáltatása. Ezeket a tényeket addig kell rögzí-teni, amíg még az emlékezés is segít benne.A levéltárak annyira szétszóródnak, hogyutólag szinte lehetetlen lesz kiigazodni azátszervezések labirintusában.

A marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líce-umban él talán leginkább a múlt iránti tisz-telet. Kötetünkben három dolgozat is erre atanintézetre vonatkozik. Kiss Székely Zol-tán a természetrajzi katedra történeténekegy szakaszát, tulajdonképpen Nagy Ödönmunkásságát tárja fel. Nagy az 1925-ben aromán hatóságok által bezáratott Szászváro-si Kun Kollégium utolsó igazgatója volt. On-nan került Marosvásárhelyre, ahol neve ta-nárként, botanikusként fogalommá vált. Me-teorológiával, természetvédelemmel is fog-lalkozott. A dolgozat szerzõje és édesapjaegyaránt tanított a tanszéken, õk gondoztákNagy Ödön hagyatékát. Az iskola fizikataná-raként Oláh Anna Bolyai Farkas hagyatékátkutatja, s célja, hogy megvédelmezze a kol-légium híres tanárát Brassai Sámuel akadé-miai emlékbeszédének vádjától: egy-kettõkivételével diákjai nem értették tanítását.Sorra veszi tantárgyait, módszereit, felfede-zéseit. Rámutat tanári érdemeire, majd jelestanítványaiból mutat be néhányat, külön iskiemelve az orvosokat. Vida Tekei Erika dol-gozata az 1557-ben alapított líceum 450éves múltjához kapcsolódik, a kollégium-történetek történetét mutatja be. Erre fõlegaz ad alkalmat, hogy az évfordulóra újra ki-adták Koncz József 19. Század végi iskola-történetét és címrendszerét, átdolgozva, tar-talomjegyzékét kibõvítve, a latin forrásszö-vegek magyar fordítását mellékelve.

A 2006-os újrakiadással párhuzamosankészült el Sebestyén Mihály kiegészítõ köte-te (A marosvásárhelyi Ev. Református Kollé-gium történetébõl – 1895–1944.), amely anyomtatott értesítõk alapján néhány téma-kört dolgoz fel. Végül 2008-ban megjelentMadaras Piroska volt igazgatónõ az1944–1990 közötti idõszakot bemutató isko-latörténete. Így több mint négy évszázadravonatkozóan fel van dolgozva a város elsõiskolájának múltja.

Kolozsvári iskolatörténettel egyetlendolgozat foglalkozik, e sorok írója mutatja téka

117

be az Unitárius Kollégium 1900 és 1948 kö-zötti diákköreit és -egyesületeit. Ez szinténévfordulós írás: a marosvásárhelyivel egy-szerre alakult a kolozsvári kollégium is, úgy-hogy 2007-ben a 450. évfordulóját ünnepel-te. Az erre az alkalomra készült iskolatörté-net egy fejezete került itt sajtó alá. Bemutat-ja az önképzõkör utolsó évtizedeit, tanár ve-zetõit és diák tagjait, kiadványait. Megis-merkedhetünk a két olvasóegylettel, a közösmuzsikálást szolgáló Apolló-körrel, a cser-készethez kapcsolódó aeromodellezéssel.Szó esik a leventeképzésrõl, valamint az1945-tõl beindult új mozgalmakról.

Ebbe a tömbbe véletlenszerûen beékelõ-dik Lõrinczi Réka tanulmánya: Észrevételeka Kolozsvári Grammatikáról. Ez egy nyelv-tudományi dolgozat, s annyiban kapcsoló-dik a témához, hogy iskolai használatra ké-szült kéziratos nyelvtankönyvvel foglalko-zik. A Donatus-féle latin nyelvtanokat Euró-pa-szerte használták, helyi igényekhez al-kalmazták. A Melanchton-féle átdolgozástMolnár Gergely 1556-ban kivonatolta diák-jai részére. Ezt a nyomtatásban is megjelentmunkát ismeretlen szerzõ magyar szöveg-gel, terminusokkal látta el kéziratában, me-lyet Kolozsvári Grammatikaként emleget-nek. Szövegét 1998-ban jegyzetekkel és be-vezetõvel Lõrinczi Réka adta közre. Az ittközzétett tanulmány a fordítás magyarítottszakszavait elemzi, s nyelvtani megállapítá-sairól mond véleményt.

Az utolsó három dolgozatból egy peda-gógiai-módszertani vonatkozású, kettõ pe-dig néprajzi. Szabó-Thalmeiner Noémi a pe-dagógusképzésben 1990–2006 között beál-lott változásokat teszi mérlegre, összehason-lítja a háromféle képzés elõnyeit és hátrá-nyait. A tanítókat ugyanis eleinte líceumikeretek közt képezték, azután átvette tanítá-sukat a felsõoktatás, a tanárokat egyetemenkészítik fel. Megállapítja, hogy a jövendõoktatók pedagógiai-gyakorlati felkészítésenem elégséges. Az egész rendszert újra átkell gondolni s a hangsúlyt a gyakorlatrafektetni. Emellett biztosítani kell a pedagó-gusok rendszeres továbbképzését.

A néprajzi dolgozatok arra a szerepre vi-lágítanak rá, amelyet a vidékre került taní-tók, tanárok tölthettek be a közelmúltig anépi kultúra mûvelésében, megörökítésé-ben. Ozsváth Imola dolgozatcíme is beszé-des: Néptanítók néprajzi munkássága. A ki-tûzött témát a szerzõ igen rendszeresen dol-gozza fel. Az elméleti alapvetés után né-hány emlékíró néptanító élettörténetét vil-lantja fel: õk a falusi múlt hagyományait

akarták rögzíteni az utókor számára. Követ-keznek a 19. század közepétõl közzétett –fõleg népköltészeti – gyûjtésfelhívások,programok, s ezek eredményeinek méltatá-sa. Újabb lépés az 1930-as évektõl a tanító-képzésbe a néprajzi szemlélet bevezetése: anéptanítókat eleve néprajzi gyûjtésre ismegpróbálják kiképezni. A romániai ma-gyar néprajzi gyûjtõk számbavétele soránHaáz Ferenc, Vámszer Géza, Domokos PálPéter, Kallós Zoltán, Ráduly János, KonszaSamu s még több mint tíz követõjük mun-kásságát jellemzi a szerzõ. A továbbiakbanöt – kevésbé számon tartott – néptanító élet-pályáját és néprajzi gyûjtõmunkáját ismer-jük meg. Végül ezeknek a gyûjtéseknek anéprajzi besorolását (szellemi kultúra: gyer-mekjátékok, népi epika, népi idõjóslás; tár-gyi kultúra: kenderfeldolgozás, méhelés, fo-nás, szapulás, szövés, népi hangszerkészí-tés, tájház-berendezés; társadalomnéprajz:gazdaságok sorsa, tanulás és faluelhagyás,társas munkák) ejti meg. Vajda András dol-gozatában kifejezetten egy személyre össz-pontosít: Egy sáromberki néptanító biográfi-ája. Az 1925-ben született néptanítót Mi-hály Bélának hívták. 1952-ben érkezett a fa-luba, letelepedett, s 1967-es hirtelen halálá-ig ott tanított (megszerezte a tanári diplomátis), hosszasan igazgatói megbízatást viselt, aTeleki-kastélyban mezõgazdasági szakisko-lát létesített. Községi tanácsosnak is megvá-lasztották. Rövid ideig õ igazgatta a kultúr-házat. Egyénisége tulajdonképpen ellent-mondásos. Tekintélyes, jó tanár volt, akirediákjai szívesen emlékeznek, vezette a faluszellemi életét, de ugyanakkor felvállalta akommunista ideológiát, kiszolgálta a hatal-mat. Alakja köré most mitológia fonódik, õlett a falusi tanító mintaképe. Kollégákkal,rokonokkal, egykori diákokkal készített in-terjúkból, a család és az iskola levéltáránakadataiból áll össze a tanulságos dolgozat.

A Keszeg Vilmos szerkesztette kötet il-lusztrációkat is közöl: fényképeket, színesgrafikonokat. Bizonyára több szerzõ is tudtavolna illusztrálni dolgozatát iskolai épület-felvételekkel, esetleg arcképekkel. Ízléses a kötéstáblán elmosódva megjelenõ maros-vásárhelyi líceumhomlokzat. A barnás szín-árnyalat is sejteti, hogy komoly témáról szóla könyv.

Jó volna folytatni e tematika módszereskutatását és feldolgozását. A millenniumelõtt, az 1890-es évek közepén elhangzott afelszólítás, hogy minden intézet (így iskolais) készítse el a maga történetét. Ekkor szü-lettek a – gyakran máig is fõ forrásként hasz-118

2012/8

nált – alapvetõ munkák. Aztán 1940-ben, abécsi döntést követõen újra érkezett felszó-lítás: írják meg a román uralom alatti iskola-történetet. Ahol akadt rá hivatott tanár, elké-szült az összefoglalás, s az értesítõben ismegjelent. Sajnos 1990-ben nem hangzott elhatásos biztatás, hogy az iskolák kommu-nizmus alatti hányatott sorsáról készítsenekösszegzést. Így csak alkalomszerûen szüle-tett meg egy-egy ilyen témájú dolgozat. Akommunizmus évtizedeinek alig maradtakfenn olyan iskolai dokumentumai, amelyek-bõl a belsõ életet hitelesen rekonstruálni le-

hetne. De még élnek a szemtanúk, az egyko-ri diákok, tanárok. Nekik kell tollat ragadni-uk. Elkészíteni az egyes települések iskola-monográfiáját, nagyvárosokban pedig a tan-intézetek múlt századi történetét.

Ezek kiegészítéseként aztán készülhet-nek részdolgozatok jeles tanárokról, népta-nítókról, a tanárképzésrõl és a tankönyvek-rõl. A rátermettek, szakképzettek pedig a ré-gi századokba is elmerülhetnek a korai ada-tokat felkutatni, az eddigi eredményeketgazdagítani.

Gaal György

téka

119

FIATALOK FIATALOKRÓLIfjúsági élethelyzetekIfjúságszociológiai tanulmányok Szerk. Balku Anett, Dusa Ágnes, Sõrés Anett

A kötetrõlA kötet kiváló megvalósulása a fiatal ku-

tatók és a mentorok együttmûködésének. Atanulmányok egyfelõl arról tanúskodnak,hogy a szerzõk komolyan vették az alap-, il-letve mesterképzés szakdolgozat-készítésimunkáját, másrészt arról, hogy volt szeren-cséjük, képességük, nyitottságuk, alkalmukbekapcsolódni egy olyan projektbe, amelyszakmai útmutatást és publikációs lehetõsé-get egyaránt kínált számukra. Sõt a szerzõkegy részének alkalma nyílt belekóstolni éstapasztalatot szerezni a szerkesztési munká-latokba, feladatokba. Így valószínûsíthetõ,hogy a szerzõk a kutatás megtervezésénekfázisától a publikáció megjelenéséig mindenkutatási, elemzési fázisról – szakmai fel-ügyelet mellett – önálló tapasztalatokat sze-rezhettek, tehát olyan gyakorlati tudásra te-hettek szert, ami egyre értékesebb kincsnekszámít a szociológusképzés, utánpótlás-ne-velés területén.

Hogy ez miért van így, abban – feltétele-zésem szerint – konszenzus uralkodik aszakma mûvelõi körében. A szociológuskép-zés kulcsfontosságú eleme a szakmai tapasz-talatszerzés. Ennek egyes fázisaival külön-bözõ tantárgyak foglalkoznak, de egy kutatásteljes folyamatával fõként extracurriculáristevékenységek révén, például szakkollégiu-mok, kutatómûhelyek keretében ismerked-hetnek meg a leendõ kutatók. Ehhez termé-

szetesen szükség van mind a fiatal szerzõkkitartására, mind a mentorok (nem kis) ener-giaráfordítására. Jelen kötet létrejöttébenigen jelentõs szerepet játszott Szabó Ildikóprofesszorasszony, akirõl volt alkalmam éve-ken át megtapasztalni, hogy ha diákok, fiatalkutatók mentorálásáról, kutatásról és publi-kálásról van szó, nem ismer fáradtságot, tu-dása, iránymutatása, tanári habitusa inkubá-torként veszi körül és indítja el szakmai út-jukra a tanítványokat.

Kinek szól a kötet? Egyrészt fiatal, denemcsak fiatal kutatóknak, akiknek elméletiés empirikus szempontból egyaránt követen-dõ mintákkal szolgálnak a szerzõk arról,hogy mi lehet aktuális téma, hogyan lehetazt megfogni, kezelni, konceptualizálni,operacionalizálni, elemezni, értelmezni.Másrészt a fiatalokat érintõ társadalmi folya-matok iránt érdeklõdõ szélesebb olvasókö-zönségnek. Ezek között lehetnek a fiatal ge-nerációk tagjai, az ifjúság szocializációjábanrészt vevõ intézmények képviselõi (szülõk,pedagógusok stb.), akik számára kevésbé akutatás menete, módszertani szempontjaiszolgálnak hasznos információkkal, mint in-kább problémafelvetései, eredményei.

A kötet tartalmi és formai szempontbólegyaránt igényes teljesítmény. A borító aprojekthez és a szerzõkhöz igazodva az egye-tem belsõ terébõl mutat egy részletet, bizo-nyos szögbõl, bár viszonylag kevés életjellel.

Debreceni Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2011.

A betûtípus és a borító színei sugároznakinkább fiatalos lendületet. A kötet nem fi-gyelemfelkeltõ, nem a külsejével vonja ma-gára a közönség figyelmét, hanem példáulazáltal, hogy fiatal kutatók és mentorok ta-lálkozásának kézzelfogható produktuma. Atartalmi igényességre visszatérek az egyestanulmányok rövid bemutatása során.

A tizennégy szerzõ – egyesek több ta-nulmány esetében is szerepelnek társszer-zõként – 1985 és 1988 között született fiatal,többségük mesterképzõs, három kivétellelkutató munkatársai a Campus-lét a Debrece-ni Egyetemen. Csoportok, csoporthatárokcsoportkultúrák címû OTKA kutatásnak.

A kötet három fejezetbe tagoltan tizen-négy tanulmányt tartalmaz.

I. Van-e élet az egyetem elõtt?Az elsõ és egyben leginkább terjedelmes

rész hét írást tartalmaz, és az egyetem elõttiéletszakaszról szól. Ezekben az óvodások,általános iskolások, középiskolások képezikazt a három célcsoportot, alapsokaságot,amelyek könnyen elérhetõek, megfogható-ak, vizsgálhatóak az egyes oktatási intézmé-nyek keretei között. Az elsõ rész témaköreia következõk voltak: a rétegzõdésben elfog-lalt hely és a mobilitási esélyek, a kisebbsé-gi léthelyzetben kialakuló identitás, a de-mokráciához és a mássághoz való viszony,annak médiafogyasztással való kapcsolata, afelnõtt társadalomhoz és a kortárscsoport-hoz való viszony.

És most lássuk röviden az egyes írásoktartalmát. Bízom benne, hogy az egy-egy be-kezdéses ízelítõk serkentik a célirányos ol-vasási kedvet.

Az elsõ tanulmány három – egy elit, egyalsó középosztálybeli és egy hátrányos hely-zetû családok gyerekeit foglalkoztató – óvo-dát hasonlít össze. Módszere a fókuszcso-portos interjú volt nagycsoportosok köré-ben. A szerzõ, Lovász Ildikó hat témáról (er-kölcsi értékek, hatalom, nemzeti kötõdés,társadalmi egyenlõtlenségek, politikai rend-szer és a világkép forrásai) kérdezte az 5-6éveseket, és arra a következtetésre jutott,miszerint ebben az életszakaszban már je-lentõs mértékben tájékozottak a gyerekek atársadalom ezen szegmenseirõl, illetve,hogy az egyes óvodás csoportok közöttnagymértékû különbségek érzékelhetõek aválaszok számát és tartalmát illetõen. Kide-rül a tanulmányból, hogy a társadalmi hát-tér differenciáló hatása mellett ebben azéletszakaszban már az óvoda és a tömeg-kommunikáció is szerephez jut a szocializá-

ció és a politikai szocializáció folyamatá-ban. A tanulmány érdeme a szakirodalmimegalapozottság mellett a téma, a célcso-port és a módszer viszonylagos egyedisége,kevésbé elterjedt eszközök használata.

A második tanulmány a továbbtanulásidöntéseket és az iskolaválasztási stratégiá-kat elemzi az általános iskolát kezdõ gyere-kek szüleinek körében. Szerzõje, SõrésAnett arra keresi a választ, hogy a származá-si különbségek milyen iskolai élet- és mun-kahelyi karrierútbeli különbségeket vetíte-nek elõre. Foglalkozik az iskolai szegregációproblémájával is. Különbözõ iskolákból,osztályokból, társadalmi rétegekbõl kivá-lasztott elsõ osztályos gyerekek édesanyjá-val készült interjúk alapján válaszolja meg aszakirodalmi áttekintés által megalapozotthipotéziseit. Húsz félstrukturált interjút ké-szít. Módszerválasztását az indokolja, hogyelsõsorban a döntések motivációja érdekli.Arra az eredményre jut, hogy az alacso-nyabb státusú szülõk nem választják az is-kolát, nem mérlegelnek minõségi szempon-tokat, ehhez kevésbé adottak a lehetõségeik,hanem a legközelebbi iskolába íratják gyer-mekeiket, míg a magasabb státusú szülõkhosszabb távon gondolkodva olyan intéz-ményt választanak, amelyben nagyobb ga-ranciáját, potenciálját látják a késõbbiekbena kulturális és anyagi tõkefelhalmozásnak.Összegzésében megállapítja, hogy az oktatá-si rendszer jelenlegi mûködése a társadalmiegyenlõtlenségek újratermelõdéséhez járulhozzá, hogy a szabad iskolaválasztás lehetõ-ségének eltörlése nem tûnik kivitelezhetõalternatívának az esélyegyenlõség növelésé-re, és hogy további kutatások szükségesekegy minden társadalmi csoport számára el-fogadhatóbb alternatíva kidolgozásához.

A harmadik tanulmány témája az isko-lai erõszak, amely több tudományágat érint.A deviancia szociológiája, a pszichológia ésa szociálpszichológia egyaránt foglalkozik atémával, amelyek megközelítéseit illetõen aszerzõk bizonyítják jártasságukat. A témaaktualitását az utóbbi években elterjedtebbévált erõszakos cselekedetek támasztják alá,illetve azok mediatizálása. Olvashattunkmind a magyarországi, mind a nemzetközisajtóban tanár-diák, illetve diák-diák vi-szonyban verbális, valamint fizikai erõszakalkalmazásával történõ konfliktuskezelés-rõl. A szerzõk, Nagy Zita és Dojcsák Ádámnem végeztek saját vizsgálatot, hanem több,ebben a témában megjelent kutatás eredmé-nyei alapján fogalmazzák meg következteté-seiket. Összegzésük olvastán viszont hiány-120

2012/8

érzete marad a recenzensnek. Ugyanis aztfogalmazzák meg, hogy egyre elterjedtebbekaz agresszív cselekedetek az iskolákban, ésezek megelõzésére prevenciós programokatvezettek be az egyes intézményekben, vala-mint hogy a származás összefügg az ag-resszív cselekedetek gyakoriságával, ezértfokozott figyelmet kellene fordítani az egyestörténések okainak vizsgálatára. Az olvasóúgy érezheti, hogy ezekkel az információk-kal a tanulmány elolvasása elõtt is rendelke-zett, és a szerzõk nem támasztják alá megfe-lelõen állításaikat.

A negyedik tanulmány a médiahaszná-lat és az elõítéletesség összefüggéseit elem-zi, a szerzõ akkurátus munkáját jelzi az íráskövethetõsége, könnyen áttekinthetõ szer-kezete, vezérfonala. Szerzõje, Molnár Viktó-ria Gizella kvantitatív adatok másodelemzé-se révén magyarázó modellt épít, e célkitû-zés professzionális megvalósítása kiemeli aszakdolgozatok sorából. A média szocializá-ló szerepe mellett a társadalmi háttér egyeselemeinek hatásáról alkot képet. A 2005–2006-os adatok visszaigazolják azt a tenden-ciát, miszerint kisebb településekrõl, ala-csonyabb iskolai végzettségû szülõktõl szár-mazó, szakközép- vagy szakiskolába járó,nem vallásos fiúk kevésbé elfogadóak máscsoportokkal szemben.

Az ötödik tanulmány két kárpátaljaimagyar középiskola végzõs diákjainakidentitásdimenzióit hasonlítja össze. Azösszehasonlítás legfõbb problémája az ala-csony esetszám, ugyanis az egyik iskolában30, a másikban 79, tehát összesen 109 ti-zenkettedikes diák tanul. A szerzõ, MárkusZsuzsa foglalkozik a nyelvhasználattal, aziskolai teljesítménnyel, a továbbtanulásiszándékkal és a munkavállalási jövõtervek-kel, a nemzetfelfogással, valamint a vallás-gyakorlással. Nem derül ki az elemzésbõl,hogy a vizsgált dimenziókban ábrázolt kü-lönbségek szignifikánsak-e, illetve az ala-csony esetszám a szignifikanciaszintet isbefolyásolhatta.

A hatodik tanulmányban Nyüsti Szilviaa demokráciafelfogások területi különbsége-it vizsgálja magyarországi középiskolásokkörében 2008-as adatok másodelemzésealapján. Elméleti és módszertani szempont-ból jól megalapozott munka, két tipológiáthasznál. Kimutatja, hogy milyen területi, il-letve iskolatípusbeli különbségek húzódnakaz egyes demokráciafelfogások között.

A hetedik tanulmány a kapcsolati tõkegenerációról generációra való átörökítési,újratermelõdési képességével foglalkozik.

Varga Szabolcs munkája jól követhetõenmutatja be a kutatás és elemzés egyes lépé-seit, a hipotézisek megfogalmazását, a kuta-tási elõzményeket, a módszereket, az indi-kátorokat, valamint az összefüggéseket. Ar-ra az eredményre jut, hogy a kapcsolati tõkemásképp viselkedik, mint a kulturális ésanyagi tõke, a származás hatása a szocio-metriai pozícióra nem szignifikáns, a kap-csolati tõke az oktatási rendszeren belülnem termeli újra önmagát. A szerzõ kutatá-si javaslatokat fogalmaz meg egyrészt arról,hogy nagyobb esetszámú vizsgálatban akárszignifikánsnak is bizonyulhatnak a vizsgáltösszefüggések, másrészt az egyes fogalmakoperacionalizálására vonatkozóan.

II. Egyetemi élethelyzetek A második rész négy tanulmánya az egye-

temen töltött idõszakra koncentrál. Ezek kö-zött az elõzõ részhez viszonyítva új témát járkörül a campusszal mint élettérrel, identitás-képzõ tényezõvel kapcsolatos kutatás, illetveaz egyetemisták nyelvhasználatát, szlengjételemzõ írás. A politikához és a mássághozvaló viszony – téma szempontjából – hason-lóságot képez az elsõ és a második rész kö-zött. További hasonlóság az elsõ és a másodikrész tanulmányai között, hogy célcsoportju-kat tekintve ez utóbbiak is könnyen elérhetõ,oktatási intézményi keretek között megtalál-ható alapsokaságot vizsgáltak.

A második rész elsõ tanulmánya résztvevõ megfigyelés módszerével az egyetemis-ták által leginkább frekventált helyeken – azegyetem fõépülete elõtt, házibulikban, szó-rakozóhelyeken és fesztiválokon – végzettvizsgálat eredményeit elemzi. A szerzõk –Dojcsák Ádám és Sõrés Anett – hat megfi-gyelés alapján tárgyalják a politika verbális,vizuális és audiovizuális megjelenési formá-it. A vizuális jelek közül a politikai szélsõ-jobboldalhoz tartozó motívumokkal foglal-koznak. Ez egyrészt a dolgozat egyik érdeme,mivel aktuális jelenségek értelmezésévelfoglalkozik, másrészt annak egyik korlátja,mivel a motívumok értelmezése teljesebblett volna, ha kiegészül más ideológiákhoztartozó kampányelemek elemzésével, akontextualizálást kiegészítve.

A második tanulmányban Dusa Ágnesazzal foglalkozik, hogyan gondolkodnakmeleg és heteroszexuális debreceni egyete-misták a homoszexualitásról. A témánakmegfelelõen a szerzõ félstrukturált interjúhasználata mellett dönt. Saját eredményei-nek bemutatása elõtt áttekinti a Magyaror-szágon ebben a témában hozzáférhetõ kuta- téka

121

tási adatokat a kilencvenes évek elejétõl avizsgálat idõpontjáig. A tíz heteroszexuálisés hét homoszexuális fiatallal készült interjúegy az elterjedt elõítéletek és sztereotípiákfeltárására szolgáló esettanulmány megírásá-nak képezik, az alapját. A tanulmányban azinterjúalanyok percepcióinak megfelelõenmegjelenik a divatmelegek és normális mele-gek elkülönítése, a homoszexualitás mint je-lenség és a homoszexuálisok mint egyénekkettéválása, a mássággal szembeni elutasítóattitûd és a tolerancia értékeinek preferenci-ája mint ambivalens viszonyulásmód.

A harmadik tanulmány az elsõhöz ha-sonlóan a részt vevõ megfigyelés módszerétalkalmazza az egyetemisták szóhasználatá-nak felderítésére. Popovics György tanulmá-nya a szleng fogalmával kapcsolatos elméle-ti megközelítéseket tárgyal, majd két házi-buli és a Campus Fesztivál alkalmával meg-figyelt csoportok nyelvhasználatát elemzi.Jegyzetei alapján összehasonlítja a két házi-buli alkalmával szóba került témákat és azazokhoz tartozó jellegzetes kifejezéseket. Ki-emeli a nemek, szakok, alkoholfogyasztásiszokások alapján körvonalazódó különbsé-geket a csoportokban. A fesztiválon végzettmegfigyeléseket nemek szerint mutatja be.Ahogyan a szerzõ is jelzi, munkáját alapozókutatásnak szánja. Érdeme, hogy egy szoci-ológiai szempontból kevésbé kutatott témá-val foglalkozik.

A negyedik tanulmány a kollégium cso-portidentitás-formáló szerepét elemzi. Ol-vashatunk a kiválasztott kollégiumban és al-bérletben élés közötti hasonlóságokról éskülönbségekrõl, valamint a szerzõk –Zékány Erzsébet és Harmati Edina – meg-próbálják típusokba sorolni az egyetemistá-kat a kollégiumhoz való viszonyuk alapján arészt vevõ megfigyelésük és hat fókuszcso-portos interjú eredményeit elemezve. Osztá-lyozási szempont a szobák berendezése, akollégiumban töltött idõ mennyisége, vala-mint a társaságokban, kollégiumi életbenvaló részvétel intenzitása.

III. Az egyetem falain kívülA harmadik rész három tanulmányának

szerzõi nem (feltétlenül) oktatási intézmé-nyekbõl választanak célcsoportot. Részbenezért, részben más tényezõk miatt temati-kailag ez a leginkább heterogén része a kö-tetnek a recenzens véleménye szerint. Atanulmányok közös eleme a kvalitatívmódszerek használata. Az egyik tanul-mány a politikai grafittiket, a másodiksportolónõk családi és karrierútját, a har-

madik az internetes szerepjátékokban valórészvételt vizsgálta.

A harmadik rész elsõ tanulmányánaktémáját a falfirkák képezik. Ebbõl a szem-pontból a második rész elsõ tanulmányáhozhasonlít leginkább. A szerzõk – Balku Anett,Dusa Ágnes és Sõrés Anett – fontosnak tart-ják a grafittizés és a falfirkálás jelenségénekegymástól való elkülönítését. Rámutatnak akettõ közötti különbségekre: a szerzõ beazo-nosíthatóságára, illetve be nem azonosítha-tóságára, a szubkulturális hovatartozásra, il-letve annak hiányára, a szûkebb és tágabbolvasóközönséghez szóló üzenetekre, végüla hasonlóságokra, amelyek a rejtõzködésbenés az illegalitásban rejlenek.

A második tanulmány témája a sport- ésa genderszociológia területének találkozásipontja, élsportoló ökölvívó nõk élet- és kar-rierútja. Kovács Klára azt feltételezi, hogy asportág természetébõl adódóan az interjú-alanyoknak egyaránt eleget kell tenniük fér-fi és nõi szerepelvárásoknak, ami konfliktu-sokhoz vezet. Két, olvasatomban egymás-hoz nagyon hasonló hipotézist fogalmazmeg, amelyek között döntõ mértékû tartal-mi átfedést látok. A tíz interjú – öt élsporto-ló ökölvívónõ és négy férfiedzõ – eredmé-nyeinek elemzése elõtt a szerzõ áttekinti atémába vágó szakirodalmi és kutatási elõz-ményeket, majd hét alfejezetre tagolva mu-tatja be a sportolónõk életútját a pályafutáskezdetétõl a családon át a jövõképig.

Végül a kötetbe válogatott utolsó tanul-mány szerzõje vállalkozik megítélésem sze-rint leginkább új téma, jelenség kutatására.Balku Anett online szerepjátékokban résztvevõ egyetemistákat vizsgál, valamint e sze-repjátékok csoportképzõ erejét elemzi. Elmé-leti szempontból megalapozott munkájánakempirikus része online megfigyelés módsze-rével operál. Felderítõ vizsgálatának eredmé-nyei alapján új kutatási kérdéseket, hipotézi-seket fogalmaz meg a vizsgált szerepjátékszubkultúra-formáló hatására, a részvételi, illetve szerepválasztási motivációra, a kap-csolatkialakítási stratégiákra vonatkozóan.

A tematikai sokszínûség a kötet egyikerénye. A vizsgált témák aktualitását többtényezõben látom. Egyrészt olyan témákatjárnak körül a fiatal kutatók, amelyek az el-múlt néhány évben jelentõs változásokonmentek keresztül. A változás közös eleme apolitikai szocializációhoz kapcsolódó kuta-tások, a mássághoz való viszony, a nyelv-használat, falfirkák, mobilitási esélyek stb.vizsgálatának. Tehát akár kutatott, akár ke-122

2012/8

vésbé kutatott egy téma a szakirodalomban,a lezajlott helyi és globális léptékû változá-sok révén új információval szolgálnak a te-reptapasztalatokat feldolgozó szerzõk. Más-részt vannak a témák aktualitásánakmakropolitikai összetevõi is. A mássághozvaló viszony, a kisebbségi léthelyzetben ki-alakuló identitás változásaihoz ugyanisnagymértékben hozzájárulhattak a közel-múlt bel- és külpolitikai eseményei.

A kötet kevésbé vet fel újdonságnak szá-mító témát. Nem foglalkozik például azzal,hogy a közösségi oldalakon eltöltött idõ mi-lyen összefüggésben van a személyközi ta-lálkozásokkal, stb. Egyrészt tehát „hagyomá-nyos” témák, másrészt természetesen a pro-jekt célkitûzéseinek megfelelõ témák állnaka kötet szerzõinek fókuszában.

A kötet szerkesztésében, fejezetekre va-ló tagolásában úgy tûnik, a célcsoport volt afõ határképzõ tényezõ, a vizsgált mintasoka-ságok életszakaszbeli sajátosságai alapjánkerültek be a tanulmányok egyik vagy má-sik fejezetbe. Ezen a csoportosítási kritériu-mon kívül alkalmazhatónak látok több to-vábbi szempontot. Az egyik ilyen kritériuma témák természete. Például a tanulmányoktöbbsége a politikai szocializáció, illetve apolitikai kultúra témakörébe tartozva alkot-hatna egy fejezetet, a tanulmányok egy kö-vetkezõ csoportjának közös eleme a rétegzõ-désben elfoglalt hely, illetve a mobilitási

esélyek vizsgálata, a tanulmányok harmadikcsoportja a kapcsolatokra fókuszál, arra,hogy ezek alakulásában milyen szerepet töltbe az egyetemi idõszak alatt lakóhelykéntszolgáló élettér, valamint az internetes sze-repjátékokban való részvétel. Egy következõcsoportosítási kritérium lehetne a témák hagyományos, illetve újszerû, jelentõs vagykisebb mértékben kutatott volta, az alkalma-zott módszertan alapján történõ besorolás.

Gratulálok a szerzõknek, a szerkesztõk-nek és a mentoroknak ehhez a szakirodal-mat gazdagító teljesítményhez, amelynekolvasóközönsége minden bizonnyal találegyrészt friss eredményeket egy változásbanlévõ életszakaszról, másrészt hasznos elmé-leti, módszertani és empirikus útmutatáso-kat. Végül ismételten kiemelem annak aszakmai mûhelynek a jelentõségét, amely-ben ez a kötet létrejöhetett, amelynek jelenmunka „csak” indikátora, tünetegyüttese, ésamelynek egyrészt méltán helye van a ma-gyar ifjúságszociológiai szakirodalomban,másrészt példaértékû más tudományterüle-tek számára is a fiatal kutatók és mentoraikegyüttmûködése. Azt kívánom a tudomá-nyos karrierutat célul kitûzõ fiatal kutatók-nak, hogy találják meg az ehhez hasonlószakmai mûhelyek, inkubátorok, ugródesz-kák keretében a számukra leginkább megfe-lelõ pozíciókat.

Sólyom Andrea

téka

123

ORSZÁGKÉP TÜKÖRRELSzékely Miklós: Az ország tükrei. Magyar építészet és mûvészet szerepe a nemzetireprezentációban az Osztrák–Magyar Monarchiakorának Világkiállításain

A kötet Székely Miklós mûvészettörté-nész – az Eötvös Loránd Tudományegyete-men 2009-ben Beke László vezetésével meg-védett – kisdoktori dolgozatának szerkesz-tett változata, hasonló témájú szakdolgoza-tának témavezetõje Révész Emese volt, érte-kezésének opponensei pedig Prékopa Ágnesés Lõvei Pál. Jelen kötet megszületésénél ottbábáskodott Róka Enikõ, Sisa József, RitoókPál, Kelényi György, Takács Imre, hogy csaka szerzõnél idõsebb generáció tagjait említ-

sem. Minden fiatal mûvészettörténésznekilyen csapatot kívánok elsõ könyve kiadásatámogatásához.

A könyvcím áthallásos: nemcsak a világ-kiállításokra eljuttatott, számos elõ-zsûrizé-sen átesett s elsõdlegesen az ország külföldireprezentálásának szándékával szerepelte-tett tárgyak és együttesek összképét juttatjaeszünkbe, hanem – valószínûleg a könyvbo-rító találó szûrmotívuma miatt is – akár tük-rös mézeskalácsszívre is asszociálhatunk,

CentrArt, Bp., 2012.

ami sem mázas-vásáros hangulatában, semaz 1900 körüli hivatalos magyar népies-nemzeti formakincskeresés és -alkalmazásmiatt nem idegen a kor világkiállításaitól.

A könyvben a köszönetnyilvánítást ti-zennégy fejezet követi. A törzsrész tulajdon-képpen két bevezetõ tanulmánnyal nyit. Azelsõ (Bevezetõ) fogalmi kérdésekkel, kutatás-történettel, a világkiállítások általános törté-neti kérdéseivel foglalkozik, és a korszak bel-sõ periodizációját taglalja. A következõ feje-zet szintén bevezetõ tanulmányként értel-mezhetõ: a világkiállítások elõzményeit és amagyar szereplést lehetõvé tevõ társadalmi,muzeológiai, oktatási körülményeket tárgyal-ja. Ezt követi tizenkét (eset)tanulmány, me-lyek közül tíz a magyar állami szereplésselmegrendezett egyes világkiállítások magyarvonatkozásáról szól (ebbõl egy, az 1902-es tu-lajdonképpen nem világkiállítás, csupánnemzetközi iparmûvészeti kiállítás, illetveegy, a kötetben utolsónak szereplõ 1917-esbudapesti csak tervezett). E tanulmányok kö-zül kettõ összefoglaló jellegû: a harmadik fe-jezet az elsõ világkiállítások (1851–1862) sze-rény, de egyre összetettebb magyar, nyilvánmég nem állami szintû részvételével foglal-kozik, míg a hetedik fejezet az 1878-tól 1900-ig tartó hosszú hivatalos magyar szünettel.Az esettanulmányok alfejezetekre oszlanak,kivétel a két utolsó, rövid fejezet.

A törzsrészt jegyzetapparátus, könyvé-szet és képjegyzék egészíti ki, a könyvben va-ló gyors tájékozódást személynévmutató és afejezetcímeket feltüntetõ élõfej segíti.

A legelsõ Világkiállítást 1851-ben nyitot-ták meg a híres londoni Crystal Palace-ben, alegutóbbi Expó Sanghaiban volt 2010-ben, akövetkezõ 2015-ben, Milánóban kerül meg-rendezésre. A világkiállítások a köztudatbaninkább a nemzetközi ipari-mûszaki-tudo-mányos fejlõdés bemutatásának a színterei,és érdekes kérdés, hogy mit is kezdhet törté-netükkel a mûvészettörténész.

Székely Miklós könyvében revelációsze-rû a világkiállítások sokrétû mûvészettörté-neti jelentõsége: a hatalmas korai csarnokok,az 1867-es párizsi Világkiállításon megjelenõpavilonok rendszere (melyek elõbb szakági-ak, késõbb nemzetiek is lehettek, s amelyek akor efemer építészetének legjellegzetesebbalkotásai) vagy a kiállítási installációk az épí-tészettörténet fontos dokumentumai, amiketkiegészítenek a kiállítók által bemutatott ha-zai tervek, makettek. Ezeken túlmutatóan pe-dig a világkiállítások egyik lényegi célja aruskini elvekhez igen hasonlóan az ipari ter-melés személytelenségének a képzõmûvé-

szet kulturális és eredeti, egyedi értékeihezvaló pozitív célzatú közelítése. A világkiállí-tásokon belüli képzõmûvészeti kiállításokkülönleges fontosságát az országok legjobbja-inak lényeges mûvei jelzik, melyeket kiegé-szítenek az iparmûvészet változatos alkotá-sai. Emellett számos alkalommal a világkiál-lítások különleges helyszínt biztosítottak amûvészeti, iparmûvészeti és ipari oktatás, aháziipar fejlesztésének a bemutatására. Ha eznem volna elég a mûvészettörténeti vonatko-zásokból, említsük meg a stílusok történeteegyik gyökeres változásának mozzanatát, apárizsi 1900-as Világkiállításon a szecessziólátványos, megállíthatatlan, de aztán mégistiszavirág-életûnek bizonyuló elõretörését.

Ennek az elképzelhetetlenül gazdag ésminõségi mûvészettörténeti alapanyagnak ésösszefüggésrendszernek Székely Miklóskönyve egy szegmentumát állítja elõtérbe, amagyar vonatkozású emlékanyagot. Ebbõl isa dualizmus kori Magyarország hivatalosreprezentációs eszközeit emeli ki, melyekkelaz ország és a nemzet 1867-tõl egyszerûen lé-tezését vagy a „civilizált” nemzetek közé tar-tozását, majd fejlõdésének ritmusát és Auszt-riától való „függetlenségét” s 1900-tól kezdveáhított nagyhatalmi státusát próbálta több-kevesebb sikerrel illusztrálni.

Székely Miklós a világkiállításokat mintaz ipari forradalmak folyományát tárgyalja,és szépen vezeti le a 18. század végének fran-cia, angol ipari, mezõgazdasági kiállításaiból,melyekhez hasonlókat az 1840-es évekbenmár Magyarországon szerveztek. Ám nagyonhelyesen a világkiállítások koncepcióját egymásik pillérre is ráhelyezi, jelesen a modernmúzeumi rendszer kialakításának folyamatá-ra. Bár az 1753-ban létrejött British Museumés az 1851-ben megnyílt elsõ londoni Világ-kiállítás között majdnem egy évszázad telt el,a kettõ alapkoncepciója hasonló: az emberi-ség tudományos, mûszaki, mûvészeti fejlõ-désérõl minél átfogóbb képet adni – az elõb-bi állandó, az utóbbi idõszakos jelleggel. Avilágkiállítások nyilván sajátosak: kereske-delmi jellegük erõsen kidomborodik, idõsza-kosak, alapterületük sokszor gigászi, parádésépületeik nagy része efemer, elmaradhatatla-nok a vigalmi épületek/rendezvények, és bi-zonyos történeti szemlélet ellenére elsõsor-ban a jövõt alakító jelenre koncentrálnak. Smindezek mellett lényeges a sokszor igenerõteljes politikai mondanivaló mind a szer-vezõ állam, mind a kiállítók részérõl.

A magyar részvételt illetõen a kötet ár-nyaltan mutatja be azt a folyamatot, mely aBach-éra szerény, a mûszaki fejletlenség és a124

2012/8

politikai konjunktúra példázataként legin-kább ipari alapanyagokkal (pl. ásványokkal,bõrárukkal stb.), de néha mûalkotások kiállí-tásával indít. Ez a folyamat nõtte ki magát adualizmus idején nemcsak egy önmagátnagyhatalomnak gondoló ország egyik leg-fontosabb reprezentációs eszközévé, hanema korszak végének olaszországi világkiállítá-sait tekintve akár mûvészeti inspirációs for-rássá is más nemzetek számára. Az 1900 utá-ni években ugyanis a hivatalos olasz kultúr-és mûvészeti politika a historizáló stílusokspiráljából való kitörési lehetõséget keresvepéldaként a magyar korai modernista törek-véseket állította példaként (magyar részrõlebben a tekintetben leginkább a finn törek-vések voltak példamutatóak). E fölvillantottszegmentumok is illusztrálják a dualizmuskori hivatalos mûvészeti/iparmûvészeti rep-rezentáció változásainak gyorsuló ritmusát:az 1850–1890-es évek egyre nemzetibb jelle-gû historizáló („neo-”) stílusait 1900 körülváltja a tudatosan és a politikum által is támogatott népies, „magyaros” elemekkelmodelláló lechneri szecesszió, majd ezt bõegy évtized múlva lemossa az elsõsorban a„Fiatalok” által bevállalt korai modernistaformaképzés.

Az országreprezentáció tekintetében aszerzõ által kiemelt önálló és magyar fogal-mak a mérvadóak és lesznek egyre mérv-adóbbak. Az 1867-es kiegyezés egy igenhosszú, 1526-ig visszanyúló történeti sikerte-lenségek, kudarcok sorozataként jellemezhe-tõ idõszak végére látszott pontot tenni, ésmegkísérelt a középkori magyar állam mo-dern folytatása lenni. Ez igen jól meglátszikaz éppen a kiegyezés évében, 1867-ben valólegelsõ hivatalos magyar párizsi szereplésenis, ahol a még csecsemõkorú új magyar állammár próbálgatta tejfogait.

A kötet nem mindennapi fontosságáhozmérten tárgyalja azt az 1867 utáni tudatos,igen dinamikus oktatásfejlesztést, mely lehe-tõvé tette nemcsak a világkiállításokon valószereplést, hanem az ország ipari, mûvészeti,kereskedelmi fejlõdését is. Ezek az oktatásiintézmények általában nyugat-európai,francia–angol, illetve német–osztrák model-leket követtek, és fontosságukat jelzi, hogy avilágkiállításokon különállóan is bemutat-kozhattak. A magyar intézményrendszer ki-épülése több évtizedes, esetenként évszáza-dos lemaradást tudott behozni rövid idõn be-lül. Ebben a rendszerben elsõdleges volt amúzeumhálózat, melynek kiállítási koncep-ciója a maitól eltérõen nemcsak a régmúltéletének, mûvészetének bemutatása, hanem

a jövõbe tekintve az (ipar)oktatás szemlélte-téséé is. Itt nemcsak ipari modellek, tanításiszemléltetõ anyagok, hanem népmûvészetitárgyak is voltak igen nagy számban. E kon-cepció már sejteti a „nemzeti építészet” szá-zadfordulós huszkai–lechneri irányát.Mindezt kiegészítette a mind profiljában ésszintjében, mind földrajzi elterjedésébenigen széles spektrumot átfogó iparoktatás ésiparmûvészeti képzés. Még mélyebb társa-dalmi jelentõsége volt a háziipar tudatos,intézményi fejlesztésének, amit a népmûvé-szeti jellegû tárgyak, technikák iskolai beta-nítása és a kereskedelmi kiszámíthatóság, apiacra való termelés átadása határozott meg.Ebben a képzésben a vidéki lakosság igen je-lentõs hányada részt vett. E fejlõdésrend-szer dinamikájában mûvészettörténetilegtalán a leglényegesebb a Közép-Európábanaddig Bécs meg München által dominált fõ-iskolai szintû mûvészeti oktatás magyaror-szági megszervezése volt.

A szerzõ által alkalmazott módszertantanulságos: a levéltári, könyvtári kutatá-sokat kiegészíti a stíluskritika és a recepció-szövegek – korabeli külföldi és hazai, „hiva-talos” és „nem hivatalos” vélemények – jó,lényegre törõ megválogatása. A kötet inter-diszciplinaritásának példázata a számos nép-rajzi utalás (skanzenek, kisebbségek házai,népmûvészet stb.). Nyelvezete szabatos, ol-vasmányos és mégis tömör. Pont olyan élve-zetet nyújthat az érdeklõdõnek, mint a szak-embernek, s ez igen sokat jelent mostanában,amikor a mûvészettörténeti kutatások ered-ményeinek nagyon nagy hányada szakdoku-mentációkban, pályázati tanulmányokban,disszertációkban, hivatali dossziékban ma-rad, s ha véletlenül meg is jelennek, az ala-csony példányszámú, de magas árú kiad-ványok befásult szaknyelve semmit nemmond az „egyszerû” olvasónak.

A kötet igen alapos, adatgazdag, lényegimegállapításokat tevõ, rengeteg új adatot fel-színre hozó alapkutatás eredménye, melyre a késõbbi kutatás bátran támaszkodhat. A vi-lágkiállítások gazdag nyugati irodalmát elér-hetõ közelségbe hozó könyv a magyar kutatáshiányát igyekszik pótolni ebben a vonatko-zásban. És végezetül egy tanulság: gyakorlómûvészettörténészként gyakran találkozomfanyalgásnak is beillõ véleményekkel a nagy,összefüggõ mûtörténeti témák „elfogyásáról”és a magyar mûvészet európai rendszerbe va-ló ágyazási lehetõségeinek kimerülésérõl.Székely Miklós könyve mindennek csattanóscáfolata.

Weisz Attila téka

125

KESZEG ANNA AJÁNLJAAugusztus mindig is a laza olvasás szezonja volt: az akadémiai közegben dolgozóknak ez

az igazán szabad hónap, amikor tervezni lehet a következõ évet, olvasmánylistákat lehetösszeállítani, ráérõsen szemezgetni lehet az évközben felhalmozódott, nem szorosan szak-mai érdeklõdésbõl beszerzett könyvekbõl. Tipikus táblagép- és nem laptop-hónap. Az au-gusztusi olvasási szokásokhoz alkalmazkodtam, amikor az alábbi listát összeállítottam.

126

KÖNYVAJÁNLÓ

Bán Dávid: Utazás a pályaudvar körül. Azelsõ indóháztól a pályaudvarokig. L’Harmat-tan Kiadó, Bp., 2011.

Budai Ferenc polgári lexikona I–II–III.Históriaantik Könyvesház Kiadó, Bp., 2012.

Csíkszentmihályi Mihály – Eugene Roch-berg-Halton: Tárgyaink tükrében. Az vagy,amit birtokolsz. (Ford. Bozai Ágota) Libri,Bp., 2011.

Csipes Antal: A divatról komolyan. Balas-si Kiadó, Bp., 2011.

Darvasi László: Vándorló sírok. MagvetõKiadó, Bp., 2012.

DeLillo, Don: Cosmopolis. (Ford. BarabásAndrás) Libri, Bp., 2012.

Dér Csaba Dezsõ – Zachar Balázs: Új utaka kulturális menedzsmentben. Art&Busin-ness Kiadó, Bp., 2011.

drMáriás: Nem élhetek Miloševic nélkül.Noran, Bp., 2011.

Freedman, Des: A médiapolitika mint köz-politika. (Ford. Kallay Nóra – Rohonyi And-rás) Gondolat Kiadó, Bp., 2012.

Halász Tamás – Hamarits Zsolt: Parallelportrék. Scolar, Bp., 2012.

Kékesi Zoltán: Haladék. Holokauszt-em-lékezet a kortárs mûvészetben. Kijárat Kiadó.Bp., 2012.

Kornai János: A szocialista rendszer. Kal-ligram, Pozsony, 2012.

Nagy Julianna: Miért nem lehettem költõ?Erdélyi Múzeum-Egyesület, Bp., 2012.

Parti Nagy Lajos: Fülkefor és vidéke. Ma-gyar mesék, Magvetõ Kiadó, Bp., 2012.

Rodolfo: Bûvészkönyv. Móra Kiadó, Bp.,2012.

Spiró György: Magtár. Magvetõ Kiadó, Bp.,2012.

Szabó Róbert Csaba: Fekete Dácia. Erdélyirémtörténetek. Libri, Bp., 2012.

Tarantino, Quentin: Ponyvaregény. Forga-tókönyv. (Ford. Schéry András) Cartaphilus,Bp., 2012.

Veres András: Kosztolányi Ady-komplexuma.Filológiai regény. Balassi Kiadó, Bp., 2012.

Vida Gábor: A kétely meg a hiába. Magve-tõ Kiadó, Bp., 2012.

Virág Benedek’ poétai munkáji. (Sajtó alárendezte Porkoláb Tibor) Universitas, Bp.,2011.

ABSTRACTS

Panna Adorjáni – Anna KeszegInnate Artist, Marketing Genius or

Monster? Lady Gaga as Star and VisualConstructKeywords: social imagery, freakery, genderroles, celebrity typesThis study offers a general presentation ofthe Lady Gaga-phenomenon from the pointof view of the role of Gaga in contemporarysocial imagery. On the one hand, the mainquestions are: how to situate Lady Gaga onthe field of contemporary celebrity-culture?Which are the main components of herentirely reflected identity? On the otherhand, the authors’ aim is to present anoverview of the researches dedicated toLady Gaga. The analysis is based on thevisual and textual content analysis of LadyGaga’s lyrics, videos and some publicappearances.

Árpád-Róbert Berekméri The Collective Archive of the Transyl-

vanian Reformed Church's Diocese ofMarosvásárhelyKeywords: Collective Archive of the Transyl-vanian Reformed Church, diocese of Maros-vásárhely, Teleki-House The Collective Archive of the Transylva-nian Reformed Church’s diocese of Maros-vásárhely is situated at the upper level ofthe Teleki-House (Bernády Street 3, Ma-rosvásárhely) since 1961, when it wasmoved there. In the collection of the archivethere are more than 170 linear meters ofdocuments from the years between 1567and 1987, preserved in proper conditions.The archive contains mostly documentsand records of local deaneries (ex. Maros,Görgény, Bekecsalja and Ludas), parishesand other major institutions of theReformed Church. The documents can bestudied with the help of typed andmanuscript versions of the archive guide.The archive conducts a massive documentsaving and preserving project, but it is openfor researchers and historians at a definedperiod of time. The editing of the inventoryguidebook of the archive is in progress.Since 2003, the archivist of the CollectiveArchive of the Transylvanian ReformedChurch’s diocese of Marosvásárhely isÁrpád-Róbert Berekméri.

Gábor ÉbliProfessional Completion, Touristic City

Planning or State Representation?Keywords: contemporary art, museums andnational galleries, East-Central Europe,national representationBadly neglected under Communism, therepresentation of contemporary art in mu-seums over East-Central Europe has mar-kedly improved since the fall of the IronCurtain. With the number of independentnew states multiplied in this region duringthe past quarter-century, there is today avariety of national canonising institutionsof contemporary art. However, the profes-sional level of these collections and theirpresentation, either as part of large mono-lithic national art galleries or in separatemuseums of contemporary art, show vastdifferences. This paper looks in a compa-rative approach at the diverging motifs,ranging from international politics to localurban development, and the various solu-tions that the nearly two dozen countriesbetween the Baltic region and the Balkanshave adopted for placing contemporary artin old or new museums.

Réka NagyFrom the Metropolitan to Bilbao

Keywords: cultural and arts management,marketing, PR, museums, trends, (social)mediaThe aim of the article is to present thestrategies which help museums or othercultural institutions like galleries to get tobe known. Museums are establishmentswhich were funded and sustained by thegovernment. This has changed with thepolitical alterations, and they are forced to attain their own funds, mostly by spon-sorship and projects for attracting visitors.How can they do that? Is there a need forpeople specialized in Arts or CulturalManagement and PR? Here you will findsome examples for museums and gallerieswhich gained recognition by introducingnew strategies, and changed their view ofpropagating their work and their wholeexistence by becoming a place where it istrendy to go.

Noémi SiposThe Paintbrush Factory Phenomenon

Keywords: cultural centre, industrial space,contemporary art, cultural management

127

2012/8

The study focuses on a world-wide culturalphenomenon’s Romanian example. Thephenomenon itself is paradoxical: theabandoned, rusty industrial spaces aretransformed to attractive cultural centres. Faraway from the cultural crowded city centres,alternative cultural places appear on theurban periphery, with a qualitative culturaloffer, mostly focusing on contemporary art.In Romania the first initiative came intoexistence in 2009 at Kolozsvár (Cluj-Napoca)under the name "Fabrica de Pensule"(Paintbrush Factory). Beside the artisticcontent, there must be non-artistic activity,as well as a cultural management practice,which brings forth possibilities for creationand consumerism. The study analyzes thismanagement activity based on the ThreefoldBalanced Scorecard model.

Ákos SivadóThe Metaphysics of James Hetfield and

René Descartes, Or How and How Not toPopularize PhilosophyKeywords: philosophy, PR, popular culture,metaphysicsThere has been a PR-problem in philosophyfor the past centuries – or so says the home-page of Wiley-Blackwell’s book series calledThe Blackwell Philosophy and Pop Culture.This essay examines and evaluates themerits and demerits of various attempts tosolve this problem, focusing on twodifferent ways of popularizing philosophy:publications that try to summarize the mostimportant philosophical theories and relatethem to our everyday lives – and books that

aim to show how products of popularculture can ultimately lead us to ask andhopefully answer philosophical questions.

Mihály Szajbély Text + Acoustics = Mediated Culture?

Keywords: electronic media, secondary ora-lity, physiognomy, sensuality, and performa-tivity of voice, culture mediation vs. culturecreation, acoustic artOriginally, the radio has been considered asimple medium and thought to be to solvethe problem of the propagation andlevelling of culture at a high level, datingback to the Enlightenment. The study triesto answer the question concerning theassociation between this belief and thetechnical sensation of the new medium,respectively the characteristics of livespeech. At the same time, the author alsoasks how the frustration of this faith can beassociated with the recognition of McLuhan,according to which the Medium is theMessage, or, in other words, there are nomerely transmitting media. The recognitionof the possibilities inherent in acousticswas favoured by the widespread use of thetape recorder, which offered the possibilityof sound manipulation. Recorded soundshave become raw material and a loose me-dium for the form emerging from them, theacoustic production which is broadcasted.The invention of the radio signified notmerely a new way of transmitting culture,but a new segment of culture itself, which,of course, can aid the transmission of othercultural segments.

128

2012/8