UNIVERZITA KONŠTANTÍNA FILOZOFA V NITRE

FAKULTA STREDOEURÓPSKYCH ŠTÚDIÍ

Szleng elemek vizsgálata a szlovákiai magyar nyelvhasználatban

Diplomová práca

2012 Bc. Izabela Kolesárová

UNIVERZITA KONŠTANTÍNA FILOZOFA V NITRE

FAKULTA STREDOEURÓPSKYCH ŠTÚDIÍ

Szleng elemek vizsgálata a szlovákiai magyar nyelvhasználatban

Diplomová práca

Študijný program: Maďarský jazyk a literatúra - psychológia

Študijný odbor: 1.1.1 - učiteľstvo akademických predmetov

Školiace pracovisko: ÚMJL – Ústav maď. jazykovedy a lit. vedy

Školiteľ: PaedDr. József Menyhárt, PhD.

2012 Bc. Izabela Kolesárová

ČESTNÉ VYHLÁSENIE

Dulopodpísaná Izabela Kolesárová čestne vyhlasujem, že diplomovú prácu som

písala samostatne na základe preštudovaného materiálu a použité zdroje som

uviedla na príslušných miestach.

Nitra, 2012-04-19 .....................................................

Izabela Kolesárová

POĎAKOVANIE

Touto cestou vyslovujem poďakovanie PaedDr. József Menyhárt, PhD. za pomoc,

odborné vedenie, cenné rady a pripomienky pri vypracovaní mojej diplomovej práce.

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

Ezúton köszönöm meg témavezető tanáromnak PaedDr. József Menyhárt, PhD. tanár

úrnak a segítséget, irányítást, tanácsokat, amelyeket szakdolgozatom írásánál nyújtott.

ABSTRAKT

Kolesárová, Izabela: Výskum slangových prvkov v jazykových prejavoch maďarskej

menšiny žijúca na slovensku. (2012) [Diplomová práca] – Izabela Kolesárová. Nitra:

Univerzita Konštantína Filozofa v Nitre. Fakulta Stredoeurópskych Štúdií. Katedra

maďarského jazyka a literatúry. 2012. 97 s.

Moja záverečná práca skúma postoj stredoškolských pedagógov k slangu na

školách s vyučovacím jazykom maďarským. V prvej časti práce som s pomocou

doterajších vedeckých prác poskytla základ k môjmu výskumu, kde som skúmala ako

jazykovedci, lingvistika, laici, literatúra a školstvo hodnotia slang. V druhej časti

hľadám odpoveď na to, ako zmýšľajú o slangu pedagógovia, či si uvedomujú význam

pojmu, či používajú slangové výrazy a prvky vo výučbe a mimo nej, čo si myslia

o používaní slangu na vyučovacích hodinách, aké používajú slangové výrazy v jednej

konkrétnej téme ( pocity, správanie ) a ako posúdia konkrétnu osobu na základe daného

textu v ktorom sa nachádzajú prvky slangu. Z výskumu vyplýva, že stredoškolský

pedagógovia si nie sú vo všeobecnosti vedomí toho, že slang alebo iný typ reči, ktorý sa

odlišuje od štandardu, nie je zlý či nesprávny. Dalej pre pojem slangu boli vo veľkej

časti odlišné názory, mladšia generácia respondentov poskytla najviac slangových

prvkov a výrazov a oni sú tí ktorí v súkromnom živote väčšinou a na vyučovaní

príležitostne používajú slangové výrazy.

Kľúčové slová: slangové výrazy, učitelia, postoj, názor

ABSTRAKT V CUDZOM JAZYKU

Kolesárová, Izabela: Výskum slangových prvkov v jazykových prejavoch maďarskej

menšiny žijúca na slovensku. (2012) [Master‘s Thesis] – Izabela Kolesárová.

Constantine the Philosopher University in Nitra. Faculty of Central European Studies.

Katedra maďarského jazyka a literatúry. 2012. 97 s.

My master's thesis examines the attitude of teachers to slang in secondary schools

with Hungarian teaching language in Slovakia. In the first part of the work, with the

help of current scientific works I provide the entity for my research, where I examine

how linguists, linguistics, laity, literature and education qualify slang. In the second part

I search the answer to questions such as: how teachers think about slang, if they use any

slang expressions and elements during lessons, what they think about using slang during

lessons, what kind of slang they use in one particular theme (feelings, behaviors) and

how they consider a person on the basis of his/her use of slang in written texts. The

research suggests that high school teachers do not generally consider slang or other type

of speech differnet from the standard language wrong or incorrect. Further different

opinions appeared to the term slang. The younger generation of respondents gave most

slang features and expressions and they are the ones who in private life and teaching

occasionally use slang.

Key words: Language use, slang words, lexicology, expressions, opinion

TARTALOMJEGYZÉK

BEVEZETÉS ........................................................................................................................ 9 I. A szleng ............................................................................................................................ 10 1.1. A szleng definíciója .................................................................................................... 13 1.2. Nyelvi norma és szleng ............................................................................................... 14 II. Az attitűdről általánosan .............................................................................................. 18 2.1. A nyelvi attitűd .......................................................................................................... 19 2.1. A nyelvváltozatokhoz tapadó attitűdök ..................................................................... 22 III. Vélemények a szlengről ............................................................................................... 23 3.1. Nyelvészek, nyelvművelők véleménye a szlengről ................................................... 23 3.1.1. Mitől kellene megvédeni a nyelvet? .......................................................................... 26 3.2. Laikusok véleménye a szlengről ................................................................................ 28 3.2.1 Miért azonosítják a trágár, durva nyelvhasználatot a szlenggel? ............................... 29 3.3. A szleng és a költői nyelvhasználat ........................................................................... 31 3.4. A szleng és az iskolai nyelvhasználat ........................................................................ 35 IV. Vizsgálat ....................................................................................................................... 38 4.1. Az anyaggyűjtés .......................................................................................................... 39 4.2. Kiindulópontok és hipotézisek .................................................................................... 41 4.3. A kérdőív szerkezete ................................................................................................... 41 V. A Vizsgálat eredményei ................................................................................................ 43 5.1. A kérdőív adatainak feldolgozása .............................................................................. 44 5.1.1. A kérdőív 1. részének feldolgozása ........................................................................... 44 5.1.2 A kérdőív 2. részének feldolgozása ........................................................................... 58 5.1.3. A kérdőív 3. részének feldolgozása ........................................................................... 69 ÖSSZEGZÉS ...................................................................................................................... 77 RESUMÉ ............................................................................................................................ 82 FELHASZNÁLT IRODALOM ........................................................................................ 85 MELLÉKLET ................................................................................................................... 89

9

BEVEZETŐ

Szakdolgozatom nem a teljes szlovákiai magyar szlenghasználatot vizsgálja,

hanem a szlovákiai magyar tanárok szlenggel kapcsolatos attitűdjeit. A munkámban arra

keresnem a választ, hogy a nyelvészek, a nyelvtudomány, a laikusok, az irodalom, az

oktatás hogyan ítéli meg a szlenget. Sokan elítélik, egyesek a nyelv szerves részének

tartják, azonban általánosságban elmondható, hogy a köztudatban nemkívánatos

nyelvváltozatként él. A munkám gyakorlati részében kiemelten foglalkozom a tanárok

szlenghez való hozzáállásával, mivel ők azok, akik nagymértékben befolyásolhatják a

felnövekvő generáció nyelvhasználatát. Azonban, azt hozzá kell tennem, hogy a mai

pedagógiai gyakorlat mást mutat, a diákoknak egyre szegényedik a szókincsük, nem

tudnak „rendesen” írni, olvasni. A tanárok véleménye a nyelvről rendkívül nagy

jelentőséggel bír, hisz ők ezt a pozitív vagy negatív véleményt közvetítik diákjaik felé.

Ha egy tanár elítéli a szlenget, sőt megbélyegzi a használóját, akkor a diák feltehetőleg,

olyan nyelvváltozatnak fogja gondolni, amit sehol, semmilyen körülmények között nem

szabad használni. A tanár felelős azért, hogy milyen irányba befolyásolja a diákok

nyelvhasználati szokásait. Munkámban végig azt hangsúlyozom, hogy a szleng nem

valami vírus, ami megfertőzi nyelvünket, nem gyom, melyet a legerősebb

vegyszerekkel kellene irtanunk, hanem nyelvünk szerves része, nagyon izgalmas

területe. Természetesen a nyelvnek ezen változatát nem ajánlatos bárhol, bármilyen

körülmények között, korlátlan mennyiségben használni. A standard nyelvet sem

használhatjuk bárhol, bármilyen körülmények között. Egy fiatal szájából

szórakozóhelyen sokkal természetesebbnek „normálisabbnak” érezzük a ’király ez a

buli’ kifejezést, mint az ’olyan gyönyörű ez az este, nagyon jól érzem magam’ szerű

mondatot. Szilágyi megfogalmazásában: „A szleng ugyanis jellegzetesen

érzelemleplező beszédmód. A fiatalok (tizenévesek) egyik életkori sajátossága az, hogy

nemesebb érzelmeiket nem szívesen nyilvánítják ki: talán semmitől sem viszolyognak

annyira, mint az érzelgősségtől, a szentimentalizmustól, ezért néha fölényeskedő ál-

cinizmussal próbálják azt a látszatot kelteni, hogy ők az érzelmekre nem adnak. (Ez

persze nincs így a valóságban, a leplező magatartás pedig részben divatjelenség is.) A

látszatkeltésnek nagyon jó eszköze a szleng, mivel az ilyen szavaknak a nyelvben még

12

nincs nagy múltjuk, így nincs meg az az érzelmi töltetük, amely egyéb szavainkkal

velejár. Ha például valami nagyon tetszik neki, fiatal barátunk azt mondja: Juj, de

klassz! De a világ minden kincséért ki nem mondaná, hogy: Gyönyörű! Ettől már

„fázik”, mert úgy érzi, hogy e szóval elárulja és kiszolgáltatja magát.“ (Szilágyi 1999:

12)

Ebből kiindulva, ha van olyan környezet, ahol használhatjuk, olyan

beszédhelyzet ahol más nyélváltozat használata furcsának tűnne, akkor nincs okunk

irtani sem. Mi emberek sem vagyunk egyformák, vannak műveltek, szegények, okosak,

kalandvágyók, de közös bennünk, hogy érző lények vagyunk. Nem várhatjuk el pl. egy

tanulatlan, kulturális életet nem élő embertől, hogy olyan nyelvet használjon, melyhez

valójában semmi köze.

A szleng erősen stigmatizált jellegű nyelvváltozat. Nemcsak a laikusok,

a nyelvhez tudományosan nem hozzáértők szerint, de sok nyelvész szerint is a nyelv

vadhajtása, melyet így vagy úgy, de irtani kell. Gyakori jelenség, hogy a tanárt negatív

jelzővel illetik, ha megnyilatkozása például szleng elemeket vagy nyelvjárási elemet

tartalmaz. Ezért érthető, hogy maguk a tanárok diákjaik részéről sem tűrhetik meg az

effajta nyelvváltozatokat. Ma még általános az elvárás, hogy a tanár kizárólag

a standard nyelvváltozatot használja, minden más nyelvváltozat nemkívánatos jelenség

a tanár beszédében. Egy tanár beszéljen „szépen magyarul“, mutasson példát nyelvi

viselkedésével is. Ennek következtében megtörténhet, hogy a tanár leszidja diákjait

nyelvjárásuk vagy épp szleng használatuk miatt. Véleményem szerint ez nem azt jelenti,

hogy a tanárnak támogatnia kellene a nem standard nyelvhasználatot, csupán annyit,

hogy a nyelvváltozatokat ne bélyegezze meg, hanem hangsúlyozza a köztük lévő

különbségeket.

1. A szleng

Az életben minden folyamatos változásban van ezért elengedhetetlen, hogy a

nyelvünk hozzá igazodjon. Minden nap, minden pillanatban egy kicsit változik a

beszéd, s maga a nyelv is. Ami a szókincset illeti, egyes szavak eltűnnek, és újak

keletkeznek. Az ember élete kezdetén, vagyis a kisgyermek, mikor beszélni tanul még nem

tudja mi a helyes és helytelen ezért, úgy használja a nyelvet, ahogy az neki tetszik,

13

szabadon sok-sok fantáziával megfűszerezve. Később a gyerek megtanul úgy beszélni,

ahogyan az mindenki által elfogadott, megtanulja a köznyelvet vagy akár a nyelvjárást,

ez a folyamat a szocializáció része. Rónaky Edit ezt így fogalmazza meg a: „ kisiskolás

korban lefojtott fantázia, nyelvteremtő vágy és készség elemi erővel tör fel a lázadó

kamaszkorban: az általános iskola felső tagozatán és a középiskolában. Túlfűtött,

érzelmekkel telített, játékos, szellemes, humoros, túlzásokkal teli, erőteljes saját nyelvet

hoz létre csak belső használatra” (Rónaky 1995: 3).

Életünk során sok olyan megkötéssel találkozunk, melyek tiltakozást váltanak ki

belőlünk. A történelem során az a társadalom mely, túlzott korlátok közé volt szorítva

előbb vagy utóbb forradalomban tört ki. Ennek megfelelően középiskolás korban, ami a

nyelvet illeti, „divat” eltérni, szabadon kinyilvánítani mindazt, ami tilos vagy nem

kívánatos a felnőttek körében. A szürkeség, ötlettelenség, unalmasság ellen tiltakoznak.

Vidámabban, eredetibben és érdekesebben akarnak beszélni, és főleg nem úgy, ahogyan

azt elvárják tőlük.

A nyelv folyamatos változásban van, nemcsak az idő múlásával változik, hanem

a kommunikációs tér megváltoztatásával is. Az egyes kommunikációs terek nincsenek

elválasztva egymástól, hanem hatnak egymásra. Reflexszerűen használunk különböző

stílusokat, szókészleteket, beszédmódokat a megfelelő beszédhelyzetekben társadalmi

csoportoktól függően. Ez a tény nagyon fontos a kommunikáció sikerességének

tekintetében. „A tapasztalat azt mutatja, hogy jelentősen sikeresebb a kommunikáció

során az, aki nem egyesnyelvű, és adott helyzetben a megkívánt nyelvváltozatot tudja

használni” (Kozmács 2008: 48). Ennek alapján azt mondhatjuk a szleng, nagyon fontos

része a nyelvnek, legfőképpen a beszélt nyelvnek.

Egyes vélekedések szerint viszont a szleng csak fölösleges hozadéka a

mindennapi igénytelen beszédnek, vagyis igazából nincs is rá szükség. De mi van

azokkal a szleng szavakkal, melyek kreatívak, és gazdagítják a szókincset? Ilyen

például a lelombozódik, mely kedvtelen hangulatot fejez ki, olyan a szomorú ember,

mint a fa, melynek lehullottak a levelei. Ennek a szónak semmivel sem alacsonyabb a

stílusértéke a köznyelvi megfelelőjétől, egyértelműen színesebbé teszi a szókincset. Az

olyan szleng elemek, melyek durvák és egyben töltelékszóként funkcionálnak, azt lehet

mondani, hogy fölöslegesek és igazából a kommunikációban nincsen semmilyen

szerepük. Erre nagyon jó példa a ‘baszd meg’, mely többféle funkciót tölt be a

kommunikációban, de a legújabb irány szerint töltelékszó (a töltelékszavakról

14

részletesen szólok az 3.3.1. fejezetben). Ennek a szónak többféle szerepe volt az idők

során, először volt a szexuális jelentése, majd kifakadásként, káromkodásként

funkcionált, nyelvjárási szóként is előfordult, ma pedig a beszédtöltelék szintjére került.

E mellett, a szóval szinte bármelyik igét helyettesíthetjük, pl. jól elbaszta ’alaposan

elrontotta’, jól kibasztak vele ’ellátták a baját’, baszik rá ’nem érdekli’.

Tolcsvai a baszd meg kifejezéssel kapcsolatban ezt mondja: „Ezt a szót tágan

kell, hogy értelmezzük, nemcsak a beszédszünetet tölti ki, s a beszédrészeket kapcsolja

egybe, de megszólítás értéke is van. A szólamvégi durva beszédtöltelék általában

valamennyire nyomósítja is a mondanivalót: megtámogatja a hencegést, a hősködést, a

kakaskodást. Szinte már a pont és a vessző helyett is ez járja, különösen a tizenévesek

és sajnos még a fiatalabbak nyelvhasználatában” (Tolcsvai 1985: 154). Kényelmes,

egyszerű és „menő” nyelvhasználat. A fiatalnak így nem kell gondolkodnia, ha éppen

megreked a beszédben, egyszerűen behelyettesíti, pl. a baszd meg szót, vagy

gondolkodási időt nyer más szó megtalálására, miközben kiejti ezt a szót.

Mivel a nyelv folyamatos változáson megy keresztül, fontos hogy vizsgáljuk,

milyen új szavak jönnek létre s melyek tűnnek el. Jelisztratov viszont arra hívja fel a

figyelmet, hogy nem a szókészlet a lényeges, hanem az azt létrehozó mechanizmusok.

Művében a szleng folyamatos változását az „élő szervezethez hasonlítja”, miszerint

minden sejt a szervezetben rövid idő alatt teljesen kicserélődik, de külsőleg a környezet

számára ugyanaz marad. (Jelisztratov 1998:17) Ugyanez vonatkozik a szlengre is, mivel

gyorsan változik, az egyik pillanatban még használunk egy bizonyos szót, de másnap

már nem is emlékszünk rá és újat hozunk létre. Jelisztratov ezt így fogalmazza meg: „a

mi az eredmény, az adottság, a hogyan pedig az alkotás folyamata, módozata”

(Jelisztratov 1998: 17). A szleng elemei az évek során teljesen kicserélődhetnek, de ha

ugyanazokkal az eljárásokkal alkottunk meg egy új kifejezést, akkor az ugyanúgy

szleng marad. Ebben az értelemben a jelentésnek nagyon fontos szerepe van. A szlenget

használó mindig szabadon viszi bele a neki tetsző jelentést vagy jelentéstartományt.

Ezért is van szükség arra, hogy a szlenget folyamatosan és különböző területeken

vizsgáljuk.

15

1.1. A szleng definíciója

Sok mindent fel tudunk sorolni a szlenggel kapcsolatban, de a szleng definíciója

valahogy máig megragadhatatlan. A nyelvtudomány mai állása szerint nincs egységes

definíció a szleng meghatározására. Megfelelő választ nem kapunk a „mi a szleng”

kérdésre, csak bizonyos nyelvészek, kutatók más-más definícióját találjuk. Szilágyi

szerint viszont van egy mindenki által elfogadott. „Egyetlen mindenki által elfogadott

definíció, mely szerint a szlenget mindenki felismeri, de senki sem tudja meghatározni”

(Szilágyi N. 1999: 12).

Mivel ilyen nehéz a meghatározás, ezért általánosan a nyelvből kell kiindulnunk,

A szleng inkább a beszélt nyelv része, nem pedig az írotté, ezért helyesírásuk

bizonytalan. Stenström, úgy határozza meg a szlenget, hogy felsorolja a legfőbb

tulajdonságait, és úgy véli, hogy ezekben a legtöbb nyelvész és szótárkészítő

megegyezik: „a szleng rövid életű, csoporthoz kötődő, folyton változó bizalmas

nyelvhasználat, amely a stilisztikailag semleges nyelv szintje alá sorolható be.

Kreatívnak és innovatívnak, gyakran játékosnak és metaforikusnak is nevezik. Mi több,

általános az a vélekedés is, miszerint a szleng elsősorban tizenévesek beszédében

jelenik meg, néhány forrás szerint pedig különösen jellemző fiúk körében, valamint

hogy nagyvárosokban alakul ki, és onnan terjed el egyéb helyeken is”. (Stenström 1999:

92) Kövecses Zoltán tizenhárom kérdés és megadva rá a válaszokat keretében hasonló

definíciót határozott meg (Kövecses 1997: 14-29):

„1. Kik használják a szlenget?

2. Hol beszélik a szlenget?

3. Mennyire társadalmilag elfogadott nyelv a szleng

4. Milyen kommunikációs módban használják a szlenget?

5. Milyen beszédstílusban fordul elő a szleng?

6. Milyen a szleng beszélőnek a beszéd témájához való viszonya?

7. Milyen a szleng beszélő viszonya a nyelvi rendszerhez?

8. Milyen fajta gondolkodásmód tükröződik a szlengben?

9. Hogyan fejezi ki a szleng beszélő az igazságot?

10. Milyen a szleng szavak esztétikai értékelése?

11. Milyen a szleng szavak társadalmi használhatósága?

16

12. Milyen nyelvi cselekvéseket végzünk a szlenggel?

13. Mi a szlenggel történő kommunikáció célja?

A definiálás azért is nehéz, mivel a szlengre vonatkozó nézetek sokszor

ellentmondásosak. A szlengről köztudott, hogy rövid életű, gyorsan változik, de egyes

szleng szavakra ez korántsem érvényes, mert vannak olyanok, melyek már nagyon

régen keletkeztek, és a fiatalok napjainkban is előszeretettel használják. Ilyen szavak

például az angol szlengben: ‘‘bogs ’WC klotyó’ amit az „The Oxford Dictionary of

Modern Slang” 1789- tesz, és fucker ’baszó’ sértő kifejezés 1598-es dátummal szerepel

a szótárban” (Stenström 1999: 93). Fontos megjegyeznünk, hogy ezek a dátumok csak a

szavak írásos följegyzéseire vonatkoznak, nem pedig a tényleges keletkezésükre.

Köztudott az is, hogy a szleng a nem standard nyelv része, de vannak olyan

szavak melyeket eredetileg szleng szónak tartottak, de az idők folyamán

köznyelvesedtek, a standard részévé váltak. Ilyenek például az angol nyelvben super

’csodálatos’ és telly ’televízió’ szavak.

Továbbá néhány kutató szerint a szleng titkos nyelv, azzal a céllal találják ki az

egyes csoportok, hogy senki más ne értse, csak a beavatottak, de nagyon sok szleng szót

mindenhol használnak kortól, nemtől, országhatártól függetlenül. Így például az angol

szlengből átvett a super, akár nemzetközi szleng szónak is fölfogható, mert szinte

Európában bárhol megértik.

1.2. Nyelvi norma és szleng

A nyelvhasználat viselkedésforma is egyben, a társadalomnak megfelelően,

éppen az adott beszédhelyzethez igazodva választunk beszédstílust, nyelvváltozatot. Ez

a választás inkább függ maguktól az emberektől, mintsem a magától a nyelvtől. A

társadalom és a nyelv összefüggésére figyelő nyelvtudományi irányzatok és diszciplínák

magára a beszélőre figyel, nem pedig a helyességre vagy helytelenségre, nincs szép

vagy rossz nyelv, nyelvváltozat, csupán nyelvváltozatokról, beszédhelyzetekről

beszélünk, ahol a nyelv heterogén rendszer, változataiban és változandóságában létezik.

Társadalmi-emberi együttélés normái, és a nyelvi norma függenek egymástól, a nyelvi

norma tehát a nyelvhasználók által alakított szabályok együttese.

17

Ahhoz, hogy valamiről véleményt tudjunk alkotni, szükség van valamiféle

irányra, normára, mihez képest mondok véleményt, mihez képest pozitív vagy negatív a

véleményem. Viszont kinek van joga megmondani, hogy mit értünk norma alatt? A

nyelvművelők, a tudomány, tudományosan megalapozott kutatások eredményei vagy a

mindennapi beszélő? Ezekre a kérdésekre nem kívánok választ adni, sőt olyan

nyelvészek véleményét mutatom be, akik a norma viszonylagos mivoltára mutatnak rá

és azt hangsúlyozzák, hogy ez valójában nem nyelvi kérdés, sokkal inkább társadalmi.

Nem egyszerű a norma megállapítása, mivel nyelvben újként felbukkanó (A

nyelvhasználat által szentesített ilyen „hibákat”) jelenségeket egyes nyelvművelők (pl.

Lőrincze Lajos, Grétsy László) maguk is elfogadják, de a nyelvművelők, sőt a közízlés

is általában bírálja a nyelvi normától eltérő, hibásnak tartott nyelvi megjelenési

formákat. Gombocz Zoltán szerint „Helyes az a nyelvi kifejezés, amely egy nyelvi

közösség szokásával megegyezik, helytelen az, ami vele ellentétben áll.” A

nyelvtudomány mai állása szerint a különböző nyelvváltozatok nem helytelenek, csupán

eltérnek a köznyelvtől és hivatalos megnyilatkozásokban nem ajánlatos használni,

legalábbis hazánkban vagy Magyarországon nem, de nem minden országban van ez így.

Finnországban az ország bármelyik részen probléma nélkül használhatóak a

nyelvjárások, nem ritka a televízióban, a sajtóban sem.

Balázs Géza szerint sokféle ún. „használati norma” létezhet. „Az írott és beszélt

nyelv használatának társadalmilag érvényes, helyesnek elismert szabályait, irányelveit,

szokásait nevezzük nyelvi normának. Ezt az egész társadalom számára érvényes

nyelvhasználati szabályrendszert a társadalmi megegyezés, a mindenkori nyelvszokás

alakítja, alakította ki. Nem mindenkinek, nem is a többségnek a nyelvszokása, nyelvi

ízlése (példája), hanem a nemzeti nyelv legfejlettebb formáját, a művelt köz- és az

irodalmi nyelvet használók, a nyelvileg iskolázottak, műveltebbek szokása,

nyelvhasználata vált- a történelmi fejlődés során- követendő példává.” (Balázs 2009:

262-277)

A norma viszonylagos fogalom, idővel mindig egy kicsit változik, egyes nyelvi

elemek általánosan elfogadottá válnak, mások pedig kikopnak a nyelvhasználók

szókincséből. Jó példa erre a névelőink elfogadottá válása, nem mindenki tudja, hogy

a magyarban nem mindig volt névelő. Nádasdy azt mondja erről, hogy a „régi

magyarban nem volt a/az névelő, s csak jóval a honfoglalás után alakult ki. Szükség

volt rá? Talán, hiszen a németben is van; de akkor a cseh nyelvnek miért nincs máig

18

szüksége névelőre? És vajon ha akkoriban élünk, kétségbeesetten hadakoznunk kellett

volna ez utólagos najmódi labanc rákfene, a névelő ellen?” ( Nádasdy 2003: 313)

A nyelvi norma a társalgási nyelvi kifejezéseket, a tabuszavakat tehát a

nyelvhasználatot nem veszi alapul, sokszor ezek kimaradnak a tudományos

vizsgálatokból. Tudományos szempontból minden nyelvváltozatnak egyenlőnek kellene

lennie. A norma is egy nyelvváltozatot képvisel, azonban társadalmi szempontból

magas presztízsű, kodifikált. Hivatalos kommunikációban, az oktatásban és a médiában

ezt a magas presztízsű normát használja, ezért emiatt sokszor értékesebbnek tartja a

közvélemény, társadalmi szempontból a többi fölé emelt nyelvváltozat. A nyelvi norma

a grammatika, a lexikológia, a fonetika és kiejtés szabályait jelenti, az irodalmi és

köznyelvet véve alapul. (Szathmári 2005: 33). Hogyan és miért válik egy nyelvváltozat

magas presztízsű normává? Kálmán László és Trón Viktor ezt a kérdést vizsgálta és arra

jutottak, hogy a norma megválasztása teljesen önkényes, a nyelvváltozatok esztétikai,

belső értékeit figyelmen kívül hagyva. „A standard köznyelv alapját képező nyelvjárás

választása önkényes vagy történelmi esetlegesség eredménye, tehát nem kötődik a

nyelvváltozat belső értékeihez (ha egyáltalán értelmes azt gondolni, hogy ilyenek

vannak). Ez már a konkrét példákból is kitűnik: a standard lehet az első bibliafordítás

nyelve (mint Németországban), területileg központi dialektus (mint Olaszországban)

avagy a fővárosi nyelvjárás (mint Franciaországban), vagy egy önkényesen választott

nyelvváltozat (mint Magyarországon Kazinczy miatt, pontosabban Széphalom

elhelyezkedése miatt az északkeleti). A standard köznyelv sokszor mesterséges

nyelvpolitikai beavatkozás révén keletkezik, létrejötte után azonban ugyanolyan önálló

életet él, mint más nyelvváltozatok.“ ( Kálmán László – Trón Viktor 2007: 35)

A norma viszonylagos fogalmára utal az a tény is, hogy egyes szavak helyesírása

idővel megváltozik, vagy akár két helyesírási alakot is elfogad egy időben. Hogyan

helyes a szólás: kimutatja a foga fehérét vagy kimutatja a foga fehérjét? Régebbi

szótáraink a foga fehérét formát tartalmazzák. A 2003-ban kiadott Magyar értelmező

kéziszótár a kimutatja a foga fehérjét (’önkéntelenül elárulja alattomos szándékát,

természetét’) formában rögzíti a szólást. Tehát mindkét módon helyes, mivel a fehér szó

a ’valaminek a fehér része’ jelentésben ingadozó: a szeme fehér(j)e; a disznó fehérje

’hája és szalonnája’ (ÉKsz.). Aj nélküli változat az eredeti, régebbi, a fehérje az újabb.

Kis Ádám szerint a norma betartása, ill. nem betartás nem nyelvi kérdés.

„Vannak az illemet kellemetlen pedantériával betartók, és – vulgárisan szólva – bunkók,

19

és e két szélsőség között ott van a tömeg.“ Tehát vannak norma követők és elvetők, de

ahhoz, hogy követhessük a normát ismernünk is kellene. Legfőképpen, olyan

mintaadók, nyelvhasználók szükségesek, akik megfelelő módon, közvetítik a normát.

Társadalmi szempontból ilyen mintaadók lehetnek a pedagógusok, de manapság

a médiaszereplők is lehetnek, műsorvezetők, színészek, politikusok.

Szikszainé társadalmi kérdésként kezeli a nyelvi norma meghatározását. „A

nyelvi helyesség, a normativitás szociokulturálisan meghatározott mintarendszernek

tekinthető. Ebből következik, hogy a norma viszonylagos kategória: a nyelvközösség

egyik tagja számára egy nyelvi jelenség megfelel a normának, a másiknak nem”

(Szikszainé 2007: 44). A norma viszonylagos mivolta miatt, a szleng mint nyelvváltozat

problémás a besorolását illetően, hisz nagyon sok olyan szlengszóról tudunk, melyek az

idők során köznyelvesedtek. Az, amit normának hiszünk ma, az holnap már helytelen,

eltér a normától és fordítva. Mielőtt ítéletet mondanánk a szlengről, gondolkodjunk el

azon a tényen, hogy sok szó, amit ma a standard nyelv részének tartunk, az valójában

régen szleng, nem standard nyelvváltozat része volt. „...a szleng változik az időben. Ami

szlengnek tekinthető egy személy, egy korosztály számára vagy egy adott helyzetben,

az mások számára, más helyzetben lehet, hogy nem az.„(Andersson–Trudgill 1999:

247-261)

„Aki tud egy kicsit franciául, bizonyára ismeri a ’fej’ jelentésű tête szót. Ez egy

átlagos, köznapi, semleges szava a francia köznyelvnek. Ha azonban nyo-mon követjük

a történetét, a latin testa ’fazék, tál’ szóra vezethetjük vissza. Tehát a tête eredetileg

szlengszó volt, amely a későbbiekben bekerült a köznyelvbe. Természetesen az

angolban is vannak olyan szavak, amelyek a szlengből a semleges, sőt a hivatalos

nyelvbe vándoroltak. A phone, bike, bus és pub szavak korábban a helyesebbnek vélt

telephone’telefon’, bicycle ’kerékpár’, omnibus ’omnibusz’ és public house ’kocsma’

szavak szlengváltozatai voltak. (Lars-Gunnar Andersson–Peter Trudgill 1999: 247-261)

A magyarban ilyen kifejezések a lelombozódik, átver, franc. Sőt ez a folyamat fordítva

is igaz, találkozhatunk olyan szavakkal melyek régen a köznyelv része volt, de ma

szlengszóként is funkcionál, ilyen a király ‘nagyszerű, jó‘ szavunk.

Sokak szerint a szleng, fölösleges hozadéka a nyelvnek, nem érdemes vele

foglalkozni. Anomália, nemkívánatos része a nyelvnek, a standard nyelvvel

szembenálló. A nyelv alakulásában, változásában, azonban jelentős szerepet játszik ez a

20

„rossz”. Nagyon sok olyan kifejezéssel találkozunk, mely keletkezését tekintve nem a

standard része volt, de később köznyelvesedett. Ebben az esetben nagyon fontos

ezeknek a szavaknak a vizsgálata, így a köznyelvi kifejezésekről is többet tudhatunk

meg. Jelisztratov erről így vélekedik: „ A kutatók figyelmét elkerüli, hogy ami tegnap

még anomáliának tűnt, az holnap analógia lehet és fordítva” (Jelisztratov 1999: 111).

Tehát az, ami tegnap még szleng volt ma már standard hétköznapi kifejezés, s ezt a

nyelv vizsgálata során nem hagyhatjuk figyelmen kívül.

Simonyi Zsigmond a nyelv helyességén nem valami,,magas”, ,,igényes” normát,

hanem mindig is a magyar nyelvtan szabályszerűségeihez igazodó, csak a magyar

beszélők, nem pedig valamiféle tekintély által szentesített nyelvhasználatot értett.

Simonyi szerint:,,Helyes mindaz, amit az egész magyar nép vagy a magyar népnek

nagyobb része vagy legalább igen nagy része alkalmaz; de nem eshetik kifogás alá egy-

egy olyan szó vagy szólás se, mely kisebb vidéken járatos, ha egyébiránt megfelel az

általános analógiáknak” (Simonyi 1905: 211).

2. Az attitűdről általánosan

Az attitűd, mint fogalom a szociálpszichológiából ismert a leginkább, de más

tudományágakban is előfordulhat, például szociológiában, szociolingvisztikában. Több

jelentése van; a latin „aptus” szóból származik, ami „alkalmasságot vagy

megfelelőséget” jelent. Ennek a kifejezésnek az egyik változata: „aptitude” = akcióra

való készültség szubjektív vagy mentális állapota. A fogalmat sokan sokféleképpen

definiálták a Magyar értelmező kéziszótár fogalom-meghatározása alapján az attitűd:

„magatartás, viselkedés” (ÉKSZ 1975: 74). A legtöbb szakértő megegyezik abban, hogy

az attitűd tapasztalat alapján jön létre, amely befolyásolja cselekedeteinket. Allport

megfogalmazásában „az attitűd tapasztalat révén szerveződött mentális és idegi

készenléti állapot, amely irányító vagy dinamikus hatást gyakorol az egyén reakcióira

mindazon tárgyak és helyzetek irányában, amelyekre az attitűd vonatkozik. „ (Allport

1954). Ugyanezt hangsúlyozza Webber is, aki szerint „az attitűdök olyan értékelő

beállítódások, viszonyulási minták, amelyek a múlt tapasztalatait foglalják egybe.

Magukba foglalhatnak érzelmi reakciót, véleményt, de választási preferenciát is“

(Weber 1992). Kiss az alábbi definíciót tartja a legmegfelelőbbnek: „beállítottság,

21

beállítódás, viselkedési mód: adott jelenséggel, véleménnyel, eseménnyel szembe

tanúsított magatartás”.

Legtöbbször az attitűd szó hallatán előítélet jut eszünkbe, pontosabban a negatív

attitűd. Az előítéletnek nem sok köze van a valós tényekhez, sokszor fiktív, nem létező

személyeket, csoportokat, helyzeteket, tárgyakat érint. Ha nem valós tapasztalat alapján

jön létre, akkor mégis mi az oka, hogy létrejön ez a fajta fiktív tapasztalat? A választ

talán Freud munkásságában találjuk, aki nagy jelentőséget tulajdonít a tudatalattinak,

melyben a természet, az ösztönök, az "én" úgy van jelen, hogy nem érvényesül a

szellemi-erkölcsi értékrend. A tudatalattiban felgyülemlik sok elfojtott indulat,

tapasztalat is, mely akaratlanul érezteti hatását a cselekvésben. Az olyan előítélet, mely

valós tapasztalat alapján jön létre az általában elfojtott, negatív indulatokkal párosul,

ami negatívan befolyásolja cselekedeteinket.

2.1. A nyelvi attitűd

Napjainkra a szleng „hátrányos megkülönböztetése” eltűnőben van, a szlenget

egyre többen szociolingvisztikai problémaként kezelik, s kezdik felismerni a nyelv

életében betöltött valódi szerepét.

Beszédünk során sok minden befolyásol, nem beszélhetünk szabadon, ahogy

akarunk, látszólag igen, de valójában a nyelvi attitűd befolyásol. A nyelvtudomány

strukturalista és generatív grammatikai nézeteit a szociolingvisztikai gondolkodás

értékelte át. Ezek szerint nem a nyelv struktúrája, nem a statikus eszményi nyelv áll a

kutatás középpontjában, hanem a mindenkori nyelvhasználat. ,,Csakis a nyelvszokás

döntheti el, mi helyes és mi helytelen”. (Simonyi 1905: 211)

Az emberi magatartás része a nyelvi viselkedés, így létezik nyelvi attitűd is,

amely ugyanúgy, mint az emberi viselkedéssel szembeni beállítódottság, ez is általában

valótlan tényekre vagy Freud alapján elfojtott indulatokra épül. A nyelvi attitűd a

nyelvhez vagy a nyelvváltozathoz fűződő pozitív vagy negatív vélemény, amely

befolyásolja nyelvi magatartásunkat.

22

A nyelvi attitűd egy nyelvvel, illetve nyelvváltozattal szemben kialakult értékelő

jellegű vélemény. A nyelvi attitűd szorosan összefügg a viselkedéssel, és a társadalmi,

politikai és nyelvpolitikai változások egyaránt alakítják (vö. Borbély 1995: 287)

Az emberek vagy embercsoportok nyelvekkel, nyelvváltozatokkal, nyelvi

jelenségekkel, valamint nyelvhasználattal szembeni beállítódása nem nyelvi, inkább

társadalmi eredetű, melyre Kiss is rámutat: „az előítéletet az egyént érő különböző

természetű presztízshatások, az egyén nyelvi és a nyelvhez kapcsolódó ismeretei és

hiedelmei anyanyelvi és általános műveltsége, környezetének szokásai, véleménye

formálja” (Kiss 1995: 135). A nyelvi attitűd sokkal inkább kapcsolódik a beszélőhöz,

mint magához a nyelvhez, elsősorban környezetünk formálja hozzáállásunkat

a nyelvhez. A nyelvi attitűd nemcsak magára a nyelvre hat, hanem nagymértékben

társadalmi összefüggésekre, a beszélőkre, beszélőközösségekre és a beszédhelyzetekre

is. A "nyelvközösség tagjai természetes módon viszonyulnak valamilyen módon a

nyelvhez. Ez, a nyelvi attitűd a nyelvi jelenségekkel és azok használóival kapcsolatos,

tartós, értékelő mozzanatot tartalmazó beállítódás, amelynek széles körű társadalmi

összefüggésrendszere van, többek között hatással van a nyelvi változásokra,

befolyásolhatja a tanár-diák viszonyt, hathat a nyelvmegtartásra, ill. nyelvcserére, az

idegennyelv-tanulásra, a nyelvváltozatok kölcsönös érthetőségére", ahogyan

Domonkosi Ágnes az MTA Nyelvtudományi Intézetében 2006. június 15-én elhangzott

előadásában megfogalmazta.

A nyelvi attitűdvizsgálatok általában, arra a kérdésre keresik a választ, hogy

mely nyelvet, nyelvváltozatot vélik szebbnek, hasznosabbnak, helyesebbnek a

megkérdezettek. A Kárpát-medencében jelentős attitűdkutatásokat végeztek Sándor

Anna, Kiss Jenő, Lanstyák István, Péntek János, Kontra Ferenc, Csernicskó István,

valamint Borbély Anna és még sokan mások az országhatáron belüli és kívüli régióiban.

A nyelvi attitűd vizsgálatánál az élőnyelvi kutatásokat kell, szabad csak figyelembe

vennünk, tehát a beszélők nyelvhasználatát kell alapul vennünk. „a nyelvről, mint

olyanról és egy-egy nyelvről is csak akkor tehetünk helytálló megállapításokat, ha

kijelentéseinket nem egy-egy nyelvész intuíciójára alapozzuk, hanem a tényleges

nyelvhasználatra.” (Sándor 1995: 121-146).

Az élőnyelvi vizsgálatok pl. hasznos információval szolgálnak

a pedagógusoknak, mivel sokszor bajban vannak pl. az új szavak helyesírásával.

23

Megtörténhet, hogy maguk a tanárok sem tudják, hogyan viszonyuljanak a nyelvhez, ha

épp tudják, akkor nem megfelelően viszonyulnak a nyelvhez. Sok esetben

a pedagógusok egy eszményi normát vesznek alapul a tanítás során, melynek általában

semmi köze a valódi nyelvhasználathoz.

A nyelvhez különbözőképpen viszonyulunk, saját nyelvünkről, legátfogóbban

saját nyelvváltozatunkról tudunk véleményt mondani. Köztudott, hogy a nyelvek nem

egységesek, minden nyelv nyelvváltozatok halmaza, a változatok közül egyik sem jobb

vagy rosszabb, legfeljebb egyéni ízlésünknek tetszenek, nem tetszenek. A különböző

nyelvváltozatok megítélése nyelvterületenként és nyelvhasználók tekintetében is eltér.

A nyelvről mindenkinek van véleménye, rossz vagy jó, de minden bizonnyal van. Mivel

a nyelvi attitűd befolyásolja a nyelvhasználatot, ezért fontos kérdés lett ez nemcsak

a laikusok körében, de a nyelvészek körében is. Számos olyan vizsgálatot felmérést

végeztek a nyelvészek, amelyek a beszélők véleménye alapján rangsorolja az egyes

nyelvváltozatokat. A tetszés, ill. nem tetszés bizony szubjektív dolog, mégis mindent

egybevetve beszélhetünk arról, hogy egy adott nyelvterületen, melyik

a legelfogadottabb, legszebb vagy legcsúnyább, mely nyelvváltozatról vélekedik

a legtöbb ember jól vagy melyről rosszul. „A szociolingvisztika térnyerése óta a

nyelvhasználattal kapcsolatban számos olyan felmérést végeztek, amelyek a beszélők

véleménye alapján a tetszési fok szerint rangsorolják a nyelvváltozatokat.“ (Kiss 2000)

Kiss Jenő 2000 februárjában, szülőfalujában, Mihályiban végezett kérdőíves fölmérést.

A kérdőívet a mihályi felső tagozatos általános iskolások szülei (127) töltötték ki.

A fölmérés alapján az első helyre, ahol szépen beszélnek magyarul az északnyugat-

dunántúli (Rábaköz, Mihályi, Győr- Moson-Sopron megye), tehát saját nyelvjárásukat

tették a magkérdezettek, majd a székelyföldi nyelvjárást, harmadik helyre pedig a

szegedi nyelvjárást tették. Az adatközlők alapján, csúnyán beszélnek magyarul: 1.az

Alföldön, kevésbé csúnyán 2.Palócföldön és 3. Budapesten a legkevésbé. Csupán

a pedagógusok csoportja volt az, akik tetszési sorrendben az első helyre nem a

környezet nyelvhasználatát, hanem Székelyföldét tették. Megállapítása szerint a

pedagógusokra jellemző (23%-ban) az a vélekedés, hogy „mindenhol szépen beszélnek

magyarul, mert minden tájegységnek megvan a maga szépsége”, hogy „sehol sem

beszélnek csúnyán magyarul”, hogy „minden tájszólásban van valami szépség”,

illetőleg hogy „az egész Kárpát-medencében beszélnek így is, meg úgy is”.

24

Egy másik vizsgálat, melyet Presinszky Károly 2007-ben végezett Nagyhinden,

azt kutatja, hogy a szlovák vagy a magyar szebb nyelv. „A magyar és a szlovák nyelv

esztétikai összehasonlítására vonatkozó kérdés a következő volt (Ha összehasonlítjuk a

magyar nyelvet a szlovákkal, Ön szerint melyik a szebb nyelv?). A magyar anyanyelvű

adatközlők döntő többsége (30/36=83,33%-a) úgy válaszolt, hogy mindkét nyelvet

egyformán szépnek tartja. Saját anyanyelvét csupán hat válaszadó (6/36=16,66%) tartja

szebbnek a szlováknál. A szlovák anyanyelvű és nemzetiségű adatközlők közül

a legtöbben (34/42=80,95%) a szlovák nyelvet tartják szebbnek. További nyolc

adatközlő (8/42=19,04%) mindkét nyelvet egyformán szépnek tartja„ (Presinszky 2007:

173-174).

2.2. A nyelvváltozatokhoz tapadó attitűdök

Egy-egy nyelvváltozat lehet általánosan elfogadott (standard). Vannak azonban

olyan változatok is, amelyek csak szűk társadalmi rétegek körében használatosak, mint

például a nyelvjárás és regionális köznyelv, illetve a társadalom különböző csoportok

nyelve, szociolektusok (szleng, argó, szakzsargon, hobbinyelv). Mivel ezek a változatok

csak egy-egy szűk (területileg vagy társadalmilag jól elkülöníthető) réteg sajátjai, ezért

össztársadalmi megítélésük eltérő.

A szleng általánosan nem elfogadott nyelvváltozatnak számít. „Minden felnőtt

beszélőnek van némi elképzelése a szlengről, legalább annyit mindenki tud, hogy

bizonyos szavak és kifejezések megsértik a formalitás és a helyénvalóság általánosan

elfogadott szabályait és valamiképpen nem szolgálnak rá a „választékos nyelv”

elnevezésre.“ (Eble 1999: 135)

A nyelv nem valami megfoghatatlant, elvont dolog. A nyelvet személyekhez,

magához az emberhez kötjük, éppen ezért, ha véleményt mondunk az adott nyelvről, az

adott nyelvváltozatról, véleményt mondunk az adott beszelőről is, a kettő szorosan

összefügg.

A vélemények megoszlanak abban is, hogy kit lehet helytelenül beszélő jelzővel

illetni.

Minden ember nyelvhasználata eltér egy kicsit, nem birtokoljuk ugyanolyan

mértékben az adott nyelvet vagy nyelvváltozatot. Ha valamilyen módon eltér a másik

25

ember nyelvhasználata az adott normától, rögtön felfigyelünk rá, pozitívan vagy

negatívan megítéljük. Ha egy adott beszédhelyzetben a stigmatizált nyelvváltozatot

fogjuk használni, akkor a kommunikáció szempontjából nem leszünk sikeresek, pl. ha

ismeretlen szakszavakat használunk előzetes magyarázat nélkül, vagy ha az idősebb

korosztály körében szlenget fogunk használni. Vannak, akik szerint csak az anyanyelvi

beszélő az, aki helyesen beszél. Akadnak olyanok is, akik szerint az

anyanyelvi beszélők is beszélhetnek helytelenül. Hazánkban a nem standard formák

nem rendelkeznek olyan mértékű presztízzsel, mint standard változatuk. A standard

nyelvváltozatot általában mindenki elfogadja és helyesnek tekinti. Az általánosan

elismert nyelvváltozattal szemben a szociolektusokat és a dialektusokat helytelennek

ítélik meg. Így a szlenget is, főleg az idősebb korosztály körében erősen stigmatizált,

mivel az csak a fiatalabbak nyelvhasználatában terjedt el. A nyelvjárások tekintetében

szintén ugyanez a helyzet, háttérbe szorulnak a standard nyelvhasználathoz képest,

a nyelvjáráson kívül sokan szégyellik saját nyelvjárásukat, ezért igyekeznek a standard

nyelvet előnybe részesíteni és azt használni. „Az anyanyelvi beszélők általában elveket

alakítanak ki, arról hogy mely nyelvi formák helyesek és melyek nem. Mivel az ország

határain kívül élő magyar közösségek nyelvhasználata eltér a normától, az így kialakuló

többközpontúságot az „elsődleges központ beszélői” nehezen fogadják el, a határon túli

nyelvváltozatot helytelennek ítélik meg“ (Lanstyák 1995: 76). Vannak olyan országok,

mint pl. Finnország, Svédország, ahol a nyelvjárások magas presztízzsel rendelkeznek

és országszerte bárhol használatosak. Senkit sem bélyegeznek meg nyelvjárása miatt,

TV-ben, rádióban általánosan elfogadottak az egyes nyelvjárások.

3. Vélemények a szlengről

3.1. Nyelvészek, nyelvművelők véleménye a szlengről

Kontra Miklós szerint nyelvet nem lehet elválasztani a beszélőtől. „Nyelv

tulajdonképpen nincs, csak nyelvhasználók vannak.” (Kontra Miklós) Ma még mindig

általános a vélekedés miszerint a szleng nemkívánatos nyelvváltozat, talán a legkevésbé

elfogadott.

26

Az 1990-es évekig a nyelvészetben előíró szemlélet uralkodott, miszerint

a szlenget nyelvi devianciának tekintik. A nyelvművelők idáig egyik fő feladatuknak

tartották, ezt a fajta devianciát a nyelvből kiirtani. Vannak, akik ellene, vannak akik

a szleng mellet állnak, de akadnak olyanok is akik a kettő között foglalnak állást. Ők

megkülönböztetnek úgynevezett rossz szlenget és jó szlenget. „Az angolszász

nyelvterületen az egyértelmű elítélés helyett inkább egyféle kettősség jellemezte a

kutatókat, akik megkülönböztették a rossz szlenget és a jó szlenget. „A jó szleng

ismertetőjegy, hogy valódi jelentése van. A rossz szlengnek nincsen jelentése; csupán

egy hangsor, amely mivel könnyedén kiszalad a szánkon, az olvasó öntudatlanul

működő képzeletére hagyatkozik. … A jó szleng kifejező, és néha közel áll ahhoz, hogy

költői legyen.” (Partridge 2002: 17–26)

A nyelvművelők körében az a nézet uralkodik, hogy van valami eszményi

magyar nyelv, amihez foggal körömmel ragaszkodnunk kellene, figyelmen kívül

hagyva a nyelvhasználatot, minden nyelvváltozat helytelen. Megmondják mely nyelvi

jelenségek helyesek, és melyek nem, de az utóbbi időben megjelentek a nyelvművelő

tanácsok is a mit, hol és milyen mértékben kívánatos használni. Azonban feltehetjük

a kérdést, hogy egyáltalán megmondhatja, előírhatja e valaki, hogy hogyan kell vagy

kellene beszelni. Hisz maga a beszelő, beszélő közösség alakítja a nyelvet, ezért az úgy

változik „ahogy akar“ vagyis a nyelvész csak kevéssé befolyásolhatja. Mario Pei,

amerikai nyelvész szintén arra hívja fel a figyelmet, hogy maguk a beszélők írják

a szabályokat és alakítják a nyelvet. „a nyelv az, amit az emberek beszélnek, nem pedig

az, amit egyesek szerint beszélniük kell” A nyelvművelő nyelvészek ma sem értik, ha

egy nyelvész értékeléstől mentes, csupán a tényeket leíró megállapítást tesz.

Tolcsvai igen erősen kritizálja magát a nyelvművelő kézikönyvet, miszerint

lehetetlen megállapítani, hogy a nyelvművelő kézikönyv mire hivatkozva állítja

valamiről, hogy az megfelel a nyelvszokásoknak vagy nem. „A kézikönyv minősítő

rendszere egy leegyszerűsítő dichotómiát mutat, az irodalmi nyelv- népnyelv, normatív-

nem normatív kettősséget, nem derül ki, honnan vannak a könyvbéli adatok: milyen

nyelvi korpuszok, milyen szociokultulturális ismeretanyag birtokában születtek a

döntések” (Tolcsvai 1991: 421). Tolcsvai alapján azt mondhatjuk, hogy a nyelvművelők

munkájuk során szinte semmilyen élőnyelvi kutatást nem végeznek.

Lőrincze a nyelvművelés védelmében megállapítja, hogy emberközpontú lett

ma, ami azért nagyon fontos mert így a beszélő, az élő nyelvhasználat kerül

27

a középpontba a régebbi eszményi nyelvvel szemben. "Nyelvművelésünk mostani

szemléletét én emberközpontúnak szoktam nevezni, a régebbi nyelvközpontúval

szemben. Emberközpontú - két szempontból is. Először: a nyelvi jelenségeket a nyelvet

beszélő ember, a társadalom érdeke, célja szempontjából nézzük; a társadalmi

hasznosság, felhasználhatóság dönt a helyes és helytelen, a jó és rossz kérdésében; "

(Lőrincze 1980: 13)

Magyarországon 2001 szeptemberében, mikor a parlament az általános vitát

folyatott a nyelvtörvényről (pontosabban reklámnyelv-törvényről) éles viták kezdődtek

a nyelvművelésről, a nyelv „védelméről”. Ezzel egy időben először tettek olyan merész

kijelentéseket, miszerint a nyelvművelés tudománytalan, gyakran káros tevékenység.

Szinte ezzel párhuzamosan indította Kis Tamás azt az internetes szöveggyűjteményt,

internetes oldalát (A nyelvművelés kártékonyságáról és ármánykodásáról) mely a

nyelvművelés ellen (és mellett) szóló írásokat foglalja magába. Kis Tamás nagyon

élesen kritizálja a nyelvművelőket, pontosabban a nyelvművelők egy csoportját. Ha

a nyelvművelők is ítélkeznek a nyelv és a nyelvet használók fölött, akkor egyenesen

szükség, hogy valaki őket is felülbírálja. Nagyon éles kijelentést tesz miszerint: „a

nyelvművelők a szellemi alvilág álnyelvész szélhámosai“ Olyan neves nyelvészek

írásait találjuk itt mint pl. : Kálmán László, Nádasdy Ádám, Sándor Klára, Kontra

Miklós, Lanstyák István, Cseresnyési László.

A honlap első mondata: „Ez az oldal azért készült, hogy egy helyre gyűjtve

bemutassa, hogyan tehettek szert hatalomra, befolyásra egy áltudomány képviselői,

milyen eszközöket alkalmaznak a naiv beszélők megtévesztése és a hatalomhoz jutás

érdekében, hogyan terrorizálnak egy egész nyelvközösséget, hogyan bélyegeznek meg

embercsoportokat anyanyelvük (anyanyelvváltozatuk) miatt”. (Kis Tamás 2011)

Kis Tamás szerint nyelvművelő az az állatorvos, aki a házi kedvenc teknőc

kezelése közben rászól a gazdira, hogy ne suksuköljön; nyelvművelő a néni a

villamoson, aki a korábban soha se látott gyerekek beszélgetésébe azzal avatkozik be,

hogy a „tisztára bealudtam matekon” mondatban hibás a be, mert rendes magyar ember

csak elalszik-ot mond. Továbbá szerinte ezeknél az úgynevezett

„hobbinyelvművelőknél“ sokkal veszélyesebbek a hatalmi helyzetben lévő iskolai

nyelvművelők: fizika- és tornatanárok, tanító nénik és társaik.

28

Nemcsak egyes nyelvészek véleménye tér el a szlenget illetően, de egyes

tudományágak is különbözőképpen vélekednek a szlengről. A szociolingvisztika,

nemcsak nem ítéli el, hanem a nyelv szerves részének tekinti, mivel az ember társas

lény, elsősorban a kommunikációs célt szolgálja. “A szociolingvisztika megállapításai

szerint a szleng „nem valami fakultatív dolog a nyelvben, nem daganat, amely a nyelvi

szervezet egészsége és szépsége érdekében eltávolítandó onnan, hanem éppen

ellenkezőleg, a nyelv sajátos struktúraalkotó tényezője” (Jelisztratov 1998: 143)

Szilágyi N. Sándor azok közé tartozik, akik nem kívánják elítélni a szlenget, de

a használatának már valamilyen korlátokat szab. Megengedő a szlenggel szemben,

viszont nem mindig mindenhol és minden körülmények között. „Kár volna (és

bizonyára reménytelen vállalkozás is) a szlenget tűzzel-vassal irtani, de jobb sorsra

érdemes elemeinek használata csak akkor helyeselhető, ha ez a beszélő számára nem

kizárólagos, hanem kiegészítő beszédmód, ha tehát a beszélő más közléshelyzetekben is

ugyanolyan biztonsággal és könnyedén fejezi ki magát – természetesen a helyzetnek

megfelelően – mint a szlengében. (Szilágyi 1999: 6)

3.1.1. Mitől kellene megvédeni a nyelvet?

A szleng nemkívánatos nyelvváltozat, tartanak tőle, nemcsak az idősebb

generáció, hanem a nyelvművelők, tanárok is. Sokszor azonosítják a trágár durva,

beszéddel, a szlenget egyfajta műveletlenséggel hozzák összefüggésbe. Nyelvművelők

nyelvészek szájából sokszor elhangzik a vád, miszerint a szleng „nyelvi gyom, vírus”,

amelyet válogatás nélkül irtani kell. („Gyomok”, azaz haszontalan, funkciótalan

jelenségek természetesen a szlengben is fellelhetők, akárcsak az „emelkedettebb”

nyelvhasználati változatokban.) Kétségtelenül vannak időszakok, amikor a szleng

mintegy „kilép a medréből” és a mindennapi bizalmas társalgáson kívül más nyelvhasz-

nálati szférákba is behatol. (Péter 1999: 36)

Sok esetben attól tartanak, hogy a magyar nyelv lassan elenyészik, ezzel együtt

pedig maga a magyar nemzet is eltűnik. Tény, hogy ma számos nyelv áll a kihalás

szélén vagy már ki is halt, de mivel a magyart tizenöt millió ember beszéli, ezért ez nem

aktuális kérdés. Grétsy László érdekes megállapítást tesz egyik cikkében, miszerint

semmi okunk félteni nyelvünket mivel „tavaly jelent meg az Akadémiai Kiadó

29

gondozásában egy nagy tudósi munkaközösség óriási teljesítményeként A világ nyelvei

című hatalmas mű, amely mintegy hatezer nyelvről ad tájékoztatást, s ezek között a

magyart elterjedtsége alapján a 30-35. helyre teszi. Ezt a nyelvet kellene félteni a

kihalástól? Ugye, ezt senki sem gondolhatja komolyan?“ (Grétsy 2000)

Nyelvészkedők, nyelvművelők tartanak attól, hogy a különböző nyelvek

beáramlása átalakítja saját nyelvüket, de Lázár A. Péter nyelvész szerint ettől egyáltalán

nem kell tartani, fontos, hogy mindenki tanuljon a saját nyelvéről, hogy minél

alaposabban megtanulja és megismerje azt. Szerinte a színesség, a dinamizmus

bármelyik nyelvnek jót tesz, ezért sem kell tartani az idegen szavak beáramlásától.

Angliában már senki nem nevet vagy mérgelődik azon, hogy például a BBC műsoraiban

egyes műsorvezetők arabos, indiai vagy egyéb angolsággal beszélnek. Mivel ez a

folyamat már nálunk is elindult, a nyelvész úgy véli, hamarosan senkit nem nevetnek ki

azért, mert tájszólással vagy akcentussal beszél magyarul a nyilvánosság előtt. Például

az angol nyelv óriási változásokon ment keresztül az idők során, hihetetlen mennyiségű

idegen szó került be a szókészletébe. Ezek francia és újlatin eredetű szavak, ennek

ellenére az angol világnyelvvé fejlődött. Fábián arra mutat rá, hogy ezeknek az átvett,

idegen eredetű szavaknak jelentős része nem állandósul, és amilyen gyorsan bekerülnek

a nyelvhasználatba, olyan gyorsan ki is vesznek.

A félelem elsősorban a tudatlanságból fakad, ezért elsősorban minél jobban meg

kell ismeri a saját nyelvünket. Ha egy adott beszélő ismeri és használja is a hasiburi

szlengszót, az általában ismeri a hasábburgonya kifejezést is, amit adott esetben nem

használ, de ismeri. Ha használja mindkettőt, az adott beszélő szókincse (aktív és

passzív) csak kiegészült a hasiburi szlengszóval, tehát a standard mellett ismer egy

másik kifejezést is. Így azt a változatot használja, amelyik épp az adott

beszédhelyzetben megfelelő. Ezáltal gazdagodik szókincse, nem pedig szegényedik,

vagy elkorcsosodik. Gyergyai Ferenc már 1872- ben a következőt mondja: „úgynevezett

marasztaló -ban -ben nincs a magyar nyelvbe, a magyar nép nem beszél -ban -bennel,

szájából mindenütt csak -ba -be hallik“ ismerték a vagy nem ismerték a -ba -be-t, nem

használták. Tehát butaság lenne elítélni azt a beszélőt, aki így használja a nyelvet. Sőt

különbséget kell tennünk írás és beszéd között. Ha valaki rosszul használja a nyelvet,

vagy épp nem ismeri azt, a közízlés erkölcstelennek titulálja.

30

Elmondhatjuk, hogy maga a szleng csak kiegészíti a nyelvet, hisz a szleng

legtöbbször csak a szókészletet változását érinti. A nyelv rendszerét kevéssé

befolyásolja. Nádasdy Ádám pont azt hangsúlyozza, hogy az új szavak, kifejezések

a nyelvünkben a legkevésbé sem károsak, egyenesen jótékony hatásúak, gazdagítják

a nyelvet. Sok olyan szó létezik, amit nem tudunk magyarul megnevezni, az idegen

kifejezés sokkal pontosabban fejezi ki mondanivalónkat. „Azt sem mindenki látja

világosan, hogy az idegenből átvett szavak nagyban gazdagítják a nyelvet. Sokszor

segítik az árnyaltabb kifejezésmódot, például a helytelen szó mellett az inkorrekt is

létezik, hiszen például az üzleti életben más a helytelen lépés és az inkorrekt lépés. Az

idegen szavak először mindig »kilógnak« a nyelvből, és fokozatosan illeszkednek be –

vagy kihullanak…” (Nádasdy, 2003: 313 )

3.2. Laikusok véleménye a szlengről

A köztudatban sokszor az a nézet uralkodik, hogy egyes szlengszavak vagy

kifejezések utcáról utcára terjednek, a színházak nyelvezetében ott van, a bulvárlapok

kinyomtatják, a gyerekek megtanulják őket játszótársaiktól.

Nemcsak a nyelvészek, nyelvművelők ítélik el élesen a szlenget, de a laikusok is

sokszor rossz véleménnyel vannak a szlenget illetően. Megtörténik, hogy épp az az

ember ítéli el a ezt a nyelvváltozatok, aki maga is használja. „Gyakran tapasztalható,

hogy azok, akik elítélik a szlenget, a szívük mélyén mégis vonzódnak hozzá. A helyzet

attól válik bonyolulttá, hogy a beszélők jelentős része szívesen meghallgatja ezeket a

kifejezéseket, de nem szívesen hallja vissza őket a gyerekeitől vagy másoktól.“

(Kövecses 1997: 7-39) Szemléltetésképp lássunk egy par kiragadott véleményt egy internetes oldalról.

Rengeteg olyan közösségi oldal található a világhálón, ahol rengeteg „hasznos“

információkat tudhatunk meg a szlenggel kapcsolatban, megtudhatjuk, hogyan

vélekednek a beszélők a szlengről. Nagyon sokan, akik hozzászólnak a témában,

elítélőek a nem standard nyelvváltozásokkal szemben, miközben saját

megnyilatkozásuk is tartalmaz nem standard elemeket. Általánosságban a nyelv

elkorcsosulásáról beszélnek. A következő két kiragadott hozzászólást hozom fel

példának:

31

1.Én sohasem használtam ezt a beszédstilust (sic!), és nem is akarom engem

kifejezetten idegesit, amikor valaki megkérdezi tőlem, hogy "micsi" vagy "hv?". Az ilyen

"cs" betűs kedves kis szlengektől idegbajt kapok ^^ (pl.puszcsi (sic!), lávcsi,szercsi stb.)

de a "mizu"-tól és a "micsi"-től is kibírok futni a világból.

2.Egy ideig még elviselhető...persze, ha valaki tudja, mennyit kell belőle használni,

mert én a köszcsitől, meg a puszcsitól már hányok... Undorító. Nyelv meggyalázása. Engem idegesít.Nem nagyon értem ezeket.Mire van a magyar óra?Meg kell tanulni

helyesen beszélni:Még a "Nem tom" elmegy,de...Hiaba is teszed szova. Igy kurvul el a

magyar nyelv, ezt latjak neten egymastol, tehat ez a helyes sokak szerint...Nemcsak a

magyar,minden nyelv elkurvul. globaleffekt.

3.2.1. Miért azonosítjuk a trágár durva nyelvhasználatot a szlenggel?

Sajnos sokszor a hozzá nem értőktől torz képet kapunk a szlengről, ami

előítéletek oka is lehet. Számos szlenggel kapcsolatos oldalt találhatunk a világhálón,

melyek közül kiemelnék egyet. Ez az oldal sajnos csak úgy ontja a trágárabbnál

trágárabb kifejezéseket. A szlengblog nevű oldal, ismertető szövegében ez áll:

„A szlengblog a magyar nyelv (és kultúra) blogja, alulnézetből. Pár tokodi főfasz,

a feltörekvő senki (Kisnovák), az öreg, ötvenkilós, de megfelelően erőszakos állat

(Gyulabá), és egyéb arcok kalandjai. Odabasz.“

Ha a nyelvel nem tudományosan foglalkozó személy (laikus) rátalál erre az

oldalra, valószínűleg a szlenget azonosítani fogja a trágár, vulgáris beszéddel. Az oldal

legtöbb szövegében a durva kifejezések vannak túlsúlyban, a humoros, ötletes

szlengkifejezésekkel szemben. Számos szövegben fölösleges töltelékszavakként

funkcionálnak a trágár szavak. Ilyen a következő két szöveg is:

1. szöveg: „Hallom, a Pazgyera Gazsi lányát az a kispályás Kremmer Peti

makkoltatja Egomból. Dehogynem vágod, Astrája van, a Tatárnál nyomja. Kemény,

bazmeg. Nem tehetek róla, meglátom a csajt, azt így hergel a fejével meg a szemeivel,

bazmeg. Pofoznám a mellét a faszommal, tudnák vele mit csinálni.”

2. szöveg: „Odafigyeljél, Étyienn a pultnál, bazmeg, bomberdzsekibe, fekete

farmerba meg makkos csukába. Ötven fok van, geci! Hallod, a motoros történet, amit a

rákos öccse pénzén vett, az is kurvára mindenvivő.“

32

Ezekben a szövegekben a bazmeg és a geci kifejezések töltelékszói szerepben

találhatóak. Ebben látom a legfőbb problémát, mikor a szó nem tölt be semmilyen

funkciót, a kommunikáció szempontjából, nincs célja. Ezek olyan szavak, kifejezések

melyekkel nem mondunk többet, csak megszokásból, vagy épp mondanivalónk

nyomatékosítására használjuk. Felesleges, a mondanivaló szempontjából nem fontos,

ún. töltelékszót használunk. Megfigyelhető ez mind a fiatalabb korosztály, mind a

középkorúak nyelvhasználatában. Ilyen kifejezések pl.: történetesen, gyakorlatilag,

szóval, ugye, izé, hát, nos, na mármost ugyebár, természetesen , mindenesetre, tudod,

érted, kérdem én, könyörgöm stb. Pl.: Mondom neki, ugye. Tudod, és akkor ott voltunk.

A töltelékszavak alkalmazása nem új jelenség. A magyar értelmező kéziszótár szerint:

„Az élőbeszédben szokásként gyakran használt, jelentését vesztett szó.” Az ok általában

megszokás, esetleg gondolatok hiánya, zavara, főleg akaratlanul, észre sem vesszük,

hogy használjuk őket. Előfordulnak durva kifejezések is ilyen szerepben. pl. baszd meg

kifejezés. A probléma az, hogy ma a durva szavak használatának uralkodó jegyévé a

nyelvi funkció nélküli töltelékszói szerep vált, tehát gyakran funkció nélkül használják

ezeket a kifejezéseket.

Durva szavak használatát elsősorban nem az érzelmek, hanem főleg az ifjúság

körében a modernség, egyfajta divatjelenség, az adott társadalmi csoporthoz való

igazodás, megfelelés jellemzi, ami főleg társadalmi jelenség, mint inkább nyelvi. Benkő

ezt a következőképpen fogalmazza meg: „...a káromkodásban nem a nyelvi kifejezési

formák játsszák a legfőbb szerepet, vagyis a káromkodás nem kizárólag és nem is

elsősorban nyelvi kérdés, hanem társadalmi, lélektani és más egyéb indítékokra

vezethető vissza.“ (Benkő 1980: 9)

Péter Mihály viszont arra hívja fel a figyelmet, hogy a szleng nem azonos a

durva, trágár beszéddel. Az obszcén szavak burjánzó és funkciótlan használata, a gya-

kori káromkodás és szitkozódás a durvaságnak és faragatlanságnak, gyűlölködésnek és

agresszivitásnak nyelvi vetülete. Ezért a trágár beszéd elleni küzdelemben nem a

„kanapé-módszert” kell alkalmazni. (Az ismert anekdota szerint a felszarvazott férj

elkeseredésében a kanapét tette ki az utcára…) A kulturált nyelvhasználatra való

nevelés leghatékonyabb módja a kulturált életszemléletre és kulturált életvitelre való

nevelés. Ez pedig már nem a nyelvművelők és magyartanárok reszortfeladata, ehhez az

egész társadalom törekvésére és cselekvő példamutatására van szükség. (Péter

1999:36)

33

Téves nézet az, amely szerint a szleng „szegényesebb”, mint a formális vagy

semleges stílusréteg. Éppen ellenkezőleg, az erős érzelmi töltésű kifejezések a lehető

legfinomabb megkülönböztetéseket szokták hordozni (gondoljunk például arra, hányféle

árnyalata van a mindenkori szlengben a ’hülye’, a ’jó’ vagy a ’csinos’ jelentésű

kifejezéseknek!). ( Kálmán – Trón 2007: 40)

Nyelvészek között a mai napig nincs egyetértés a szleng fogalmával

kapcsolatban, a definíció mintha megfoghatatlan lenne. Természetesen mindenki a saját

definícióját tartja megfelelőnek, de ezek olyannyira eltérnek egymástól, hogy lehetetlen

bármiféle egységes következtetést levonni. Nemcsak a kutatók, nyelvészek „tudják“ mit

értünk szleng szó alatt, de a nyelvészethez hozzá nem értők is egyet nem értve tudni

vélik mi a szleng. A feltételezés helyességére Lighter kutatása mutatott rá, amely éppen

ezt a kérdést vizsgálta. Mi a szleng az egyetemi hallgatók szerint? Amikor Lighter

1975-ben a University of Tennessee diákjai elé a mondatokat tett, felfedezte, hogy ha

van egyáltalán egyetértés ebben, az akkor is csekély. Az utasítás így szólt: „Húzza alá

az összes szót, amely ön szerint szleng. Ne használjon szótárt.”

A kifejezések között szerepeltek szelng elemek, és egyéb nyelvi kifejezések. pl.:

I don’t reckon so. ‚Nem hiszem‘. Bill ain’t here. Bill nincs itt., I don’t reckon so. ‚Nem

hiszem.‘ Some folks call skeeter-hawsk „dragon- flies“ Egyesek a moszkitót

szitakötőnek hívják. Sounds like a wild goose chase to me. ’Ezek légvárak.’ He fell flat

on his ass. ’Jól seggre esett.’ Sok hallgató szlengként értelmezte a reckon ’vél, gondol’,

ain’t [az isn’t egyes szám harmadik személyű tagadó létige nemsztenderd változata],

skeeter-hawks ’moszkitó’, wild goose chase ’légvár’ (tkp. vadlibahajsza; ) és ass ’segg’

szavakat is. Az eredményekből arra lehet következtetni, hogy a vélemények nagyon

ellentmondásosak. (Dumas- Lighter 2002: 282-283)

3.3. Szleng és költői nyelvhasználat

Ma általánosságban az irodalom nem ítéli el a szlenget, sőt maga is használja.

Mivel sokszor és sokan a szlenget nemkívánatos jelenségnek tartják, ezért fontosnak

tarom, felhívni a figyelmet arra, hogy a szleng igenis értékes része a nyelvünknek, és

hogy a szlengszavak keletkezésüket tekintve hasonlóak a költői nyelvhez. „Hogyan

kerülhet a nemes orchidea és az út mentén vadontenyésző gyom egy csokorba?” (Péter

34

1999: 13) Vagy, hogy is lehet az, hogy a nyelv hierarchiája szempontjából a legalsó

szintű és a legmagasabb szintű nyelvváltozat kerül összehasonlításra? Péter Mihály

szerint, amiben megegyezik e két fogalom, az a képzési mechanizmus. A szleng

ugyanazzal a mechanizmussal jön létre, mint a költői nyelv, mindkettő alapja az

elkülönítés a másként mondás. „Az elkülönülés, a másként mondás legegyszerűbb esete

a közhasználatú szónak egy másik, hangalakjában eltérő, de azonos vonatkozású,

(denotátumú), esetleg idegen szóval történő helyettesítése. A költő bor helyett nektár-t

mondhat, szellő helyett zefír-t, szövetség vagy házasság helyett frigy-et, hegycsúcs

helyett bérc-et stb. Ugyanezt az eljárást alkalmazza a szleng is az ilyen

helyettesítésekben, mint pl. lány : csaj, bula, bige; apa : fater; lakás : kégli; munka :

meló; bolond : dilis stb,, ( Péter 1999: 16). Azaz, mind a költői nyelv, mind a szleng

gazdag szinonimamezőt hoz létre, de míg a szleng szavakat, egy egész csoport

használhatja, addig a költői nyelvben, inkább csak egy konkrét költő használja

ugyanazon szinonimákat. Továbbá a költő sokkal inkább új jelentéseket hoz létre, olyan

dolgokat nevez meg, melyeket addig még soha senki. A szleng inkább másként mondja

a már meglévő kifejezést, fogalmat.

Péter Mihály jól szemlélteti a következő példán a szleng és a költészet

hasonlóságát. „A szlengben használatos volántekerő ’sofőr’ kifejezést a Radnóti Majális

című versében előforduló hangraforgó ’gramofonszóval’. Képzési mechanizmusuk

azonos: mindkettő szintagmatikus kapcsolat alapján létrejött képszerű perifrázis.

A volántekerő kontextustól független, míg a hangraforgónak, Radnóti versében

legalább három olvasata van” (Péter 1999: 21). Tehát itt a képzési mechanizmus

a közös, ami különbözik az az, hogy a költészetben mindig magasabb stílusértékű szó

jön létre a köznyelvi stílustól, míg a szlengben majdnem mindig alacsonyabb

stílusértékű. Továbbá, csak abban az esetben lehet azonosítani a szlenget az költői

nyelvvel, ha az új szlengszó nemcsak újranevezi a dolgokat, szinonimákat hoz létre,

hanem új jelentéseket is hoz létre, megnevezi az eddig meg nem nevezetteket, kimondja

azt, ami a standardban még nincs meg, kimondhatatlan.

Eble is a költészet és a szleng hasonlóságát hangsúlyozza. „Az emberi elme által

alkotott számos gondolatsor találkozik a szlengben, sok szempontból a költészethez

vagy a művészethez hasonlóvá téve azt. Akár a többi hasonló nyelvi és képi

kifejezésmód, a szleng is kisiklik kezünk közül, amint definiálni akarjuk.

Meggyőződésem szerint az emberiség egyik univerzális verbális beteljesedése a

35

költészet. A szlenget meghatározni éppoly nehéz, mint a költészetet, és ugyanazon

okokból. A szleng és a költészet nagyrészt az általuk kiváltott társadalmi és

pszichológiai hatás alapján ismerhetők fel.“ (Eble 1999: 139)

„Minden szleng metafora, és minden metafora költészet. Ha megállunk egy

pillanatra, hogy megvizsgáljuk a legközönségesebb tolvajnyelvi kifejezéseket, melyek

minden nap elhagyják ajkainkat, azt találjuk, hogy olyan gazdagok és kifejezők, mint

megannyi szonett. Hogy egy egyszerű példát vegyünk: angol társasági viszonylatban

szoktuk mondani, hogy egy ember megtöri a jeget (breaking the ice). Ha ezt egy

szonetté bővítenénk, egy örök jégóceán sötét és fennkölt képét látnánk magunk előtt, az

északi természet komor, zavaros tükrét, melyen az ember könnyedén sétál, táncol és

korcsolyázik, de mely alatt élő vizek zúgnak és kínlódnak ölnyi mélyen. A szleng világa

a költészet egyfajta fejreállt világa, tele kék holdakkal és fehér elefántokkal, fejüket

vesztett emberekkel, s olyan emberekkel, akikkel elszalad a nyelvük. A szleng világa a

tündérmesék teljes zűrzavara.” (K. Chesterton 2002: 10)

Ma az irodalom megtűri a vulgarizmusokat is, ami sokakban ellenszenvet kelt.

„A trágárság világjelenség és kordivat" – állítja egy interjú során Grétsy László

nyelvművelő, nyelvészprofesszor, ismert műsorvezető. Ennek ellenére, általánosan

elfogadott a nézet, miszerint az irodalmi nyelvnek egyfajta normaadó mintakövető

jelentősége is van, ezért a művész nem használhat öncélúan trágárságokat, az ilyen

alkotások nem is számítanak művészetnek. Sokan úgy gondolják, hogy ma nemcsak a

mindennapi nyelvhasználat, de az irodalom is elszemetesedett, ami új jelenség, romlik a

nyelv, minden romlik, még az irodalom is, és meg kell tennünk mindent hogy ezt

megakadályozzuk, nem szabad népszerűsíteni az ilyen irodalmi alkotásokat, meg kell

védeni a nyelvet. Ennek ellenére az irodalom mindig is használt a köznyelvtől eltérő

szavakat kifejezéseket, nem új jelenség. Jelisztratov hívja fel a figyelmünket arra a

tényre, hogy „a világirodalom klasszikusai (Villon, Rabelais, Cervantes, Shakespeare,

Charles de Coster, Petronius, Arisztophanész, Grimmelshausen, Hašek stb.) mind sok-

sok szleng szót használtak” (Jelisztratov 1999:15). Tehát azt mondhatjuk, hogy mikor

ezeket a klasszikusokat olvassuk, valójában az akkor használt szlenget olvassuk anélkül,

hogy tudnánk róla. Érdemes ezen elgondolkodnunk, hisz a kortárs szövegekben is

igencsak sok a szlengszó. Fontos kiemelni, hogy a költői nyelv és a szleng nem áll

egymástól távol, sőt hatnak egymásra.

36

Nagy magyar klasszikusaink is használtak szleng kifejezéseket, sőt durva,

vulgárisakat is. Pl. maga Petőfi is a Mit nem beszél az a német című versében

találhatunk durva szlengkifejezést: "Foglalod a kurvaanyádat, De nem ám a mi

hazánkat!..." József Attila is vulgáris kijelentéseket használ pl. az Aki szeretni gyáva

vagy című versében: „Ringyó! – hogy rólad ilyen szavam támad!” – süvölti az egyikben

szerelmének. Zrínyi Miklós a Szigeti veszedelemben szintént használja a kurva vulgáris

kifejezést "Hiszem tolvaj kurvák mit csináltak rajtunk“. Janus Pannonius kifejezetten

szlengkifejezéseket használ: punci, fütykös. A Súlyos és kellemetlen kérdés című

versében (Csorba Győző fordítása)

Ahogy már fentebb említettem a kortárs szövegekben különösen sok a

szlengszó, a fiatalok körében nagy népszerűségnek örvendenek pl. Varró Dániel SMS-

versei vagy Jenei Gyula iwiw-verse, melyek tele vannak szlengkifejezésekkel. Így van

ez Balogh Robert „Elveszett” című regényében is, nyelvi kifejezésmódjának

megformálásában kétségtelenül a szleng kapott központi szerepet. A következő részlet

jól szemlélteti, hogy a regény milyen nyelvezetet használ: „Szépen lassan kikoptam

mindenhonnan, szinte fölöslegessé váltam. Havonta egyre kevesebbet kerestem,

mondjuk ennek főképpen én voltam az oka. Elkapott a hév, és lehülyéztem élő

rádióadásban a fél irodalmi életet, több mogult hol hataloméhes kis pöcsnek, hol meg

impotens mitugrásznak, impertinens senkinek, erkölcsi nullának neveztem, és

kijelentettem, nem olvasom a középszerű kortársaimat, senkit sem, csak magamat, mert

én vagyok a legfaszább író a föld kerekén, és bekaphatják, vagy még azt sem…

„(Balogh, 2006)

Az irodalmi nyelvet a nyelvváltozatok gazdagítják, például a köznyelv, a

csoportnyelvek, a nyelvjárások. Az irodalmi nyelvre az idegen nyelvek is hatnak,

például tükörfordítások esetében, jövevényszavak formájában (Szathmári 2004: 45).

Összességében az állítható az irodalmi nyelvről, hogy állandóan, szüntelenül

gazdagszik. Ma a szépirodalomban jelentős szerepet kapott az élőbeszéd, a kötetlen

stílusú párbeszédek, a hiányos mondatok, vulgáris kifejezések gyakori használata. Ezt

a folyamatot nevezhetnénk a népiesség reneszánszának, mivel mint annak idején, ma az

irodalom a mai nép nyelvhasználatát veszi figyelembe akárcsak a népiesség. A népies

stílus képviselői gyakran használtak írásműveikben a beszélt nyelv szavait, szólásokat,

közmondásokat.

37

3.5. Szleng és az iskolai nyelvhasználat

Sokszor halljuk felnőttektől „rossz példa” szleng használatával kapcsolatban,

tehát egyértelműen elítélő hozzáállást tanúsítanak, főleg a szülők és pedagógusok.

Általában a felnőtteket a trágár kifejezések, ízléstelenségek, laza beszédstílus, túlzó

jelzők zavarják. Egyes vélekedések szerint a szleng legnagyobb vétsége a trágárság és a

nyelvi durvaság. Kis Tamás szlengkutató, azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy „a

szleng és a trágárság kapcsolata közösségfüggő, önmagában a szlengnek nincs köze a

trágársághoz. A szleng szókészlet, címszavakkal és hozzájuk rendelt jelentésekkel. A

mindennapokban pedig nyelvhasználati forma, amely szociálpszichológiai

jelenségekkel, tényezőkkel függ össze. Jelezni kívánom, milyen közösséghez tartozom,

az identitásomat pedig a beszédemen keresztül határozom meg.“ (Kis 2001: 45-46)

Egy szülő, nagyszülő kevésbé foglalkozik nyelvi kérdésekkel, mint például mi a

nyelvváltozat, norma vagy mi beszédhelyzet. Ők nyelv és a nyelvhasználat között aligha

tudnak/akarnak különbséget tenni (vannak nyelvészek, akik szerint nem is kell). Ami

fontos az az, hogy igyekeznek választékos nyelvhasználatra nevelni gyermekeiket, de

sajnos sokszor ezt úgy teszik, hogy saját megnyilatkozásuk nem épp a választékos

nyelvhasználatot tükrözi, így a felelősséget teljesen áthárítják az iskolára, „majd ott

megtanítanak“ mondván. Éppen ezért a pedagógusok elhivatott szószólói az úgymond

normakövetésnek, szép beszédnek. A pedagógusok próbálják leszoktatni diákjaikat

a szleng használatáról, teszik ezt ma, tették ezt a múltban és bizonyosan tenni fogják

még sokáig. Allen élesen bírálja a az angoltanárokat. „Az angoltanárokat sokszor illetik

azzal a rágalommal, hogy a szleng szüntelen üldözésének szentelték magukat, és akkor

a legboldogabbak, amikor egy szlengterminust lefülelnek, ez annak a súlyosabb vádnak

is részét képezi, miszerint az angoltanárok nem is emberek. Mindenki használja a

szlenget a beszéd természetes részeként, bár feltételezhetően igaz, hogy az életteli

fiatalság jobban szeret a nyelvvel játszani, mint az idősebbek. Szintén igaz, hogy ami

vidáman, pazarul és szellemesen hangzik a fiataloknak, idősebb fülek számára

egyszerűen banális.“ (Allen 1999: 135–139)

A köznyelvtől eltérő nyelvváltozatokat sokszor tévesen kevésbé értékesnek

ítélik meg, mint a köznyelvet. Az előítéletet nagyon nehéz megváltoztatni, vagy

egyáltalán pozitívan befolyásolni, „könnyebb szétrobbantani egy atomot, mint egy

előítéletet“ mondja Allport. Ha viszont ez sikerülne, akkor a nyelvváltozatok közötti

38

különbségeket megszűnnének és a pedagógusok harca a nyelvváltozatokkal szemben

értelmét veszítené. Sándor Anna szerint „a legtöbbet e tekintetben az iskola tehetne,

hiszen ezeknek az intézményeknek köztudottan az az egyik fő küldetése, hogy

a felnövekvő nemzedék tudását a tudományos ismeretekre támaszkodva fejlessze. S ez

nemcsak a természettudományok, hanem a nyelvtudomány ismeretanyagéra is

vonatkozik. Ha viszont az iskolában a nyelv és a nyelvhasználat jelenségeit nem

a nyelvtudomány tudományos eredményeire támaszkodva magyarázzák, az iskola

a nyelvi tévhitek terjesztőjévé válik. A nyelvjárásokkal kapcsolatos fent említett tévhit

terjesztésével iskoláink sok esetben így válhatnak a nyelvjárásokat lenéző, negatív

attitűdök gerjesztőjévé.“ (Sándor 2009: 231) Kis Ádám egyik előadásán (Nyelv és

oktatás) szintén ezt hangsúlyozza, azt mondja, hogy a nyelvi igényesség kialakításáért

a legtöbbet az iskola tehet. „Szerintem az egyes ember nyelvhasználatának minősége

nagyobb részt az iskolában eldől: az iskolának kellene kialakítani a nyelvi igényességet,

és az iskolának kellene biztosítani a mintát, amelyhez igazodni lehet. Az utólagos

nyesegetés már fájdalmasabb. E meggyőződésem sugallatára javaslom kezdetektől

fogva, hogy a kívánatos szakmai nyelvhasználat kialakítása az oktatás során kezdődjék

meg, ott kapjon nagy hangsúlyt. A legtöbbet a művelt és elhivatott tanárok, valamint az

ápolt, igényes tankönyvek tehetik ezen a téren.” (Kis 2001: 67). A nyelvváltozatokkal

szembeni előítéleteket amint mondtam nagyon nehéz megszüntetni, és ahogy Sándor

Anna mondja, legtöbbet e téren az iskola tehet, pl. úgy hogy beépítjük a tananyagba

a mai nyelvhasználatot, nyelvváltozatokat. Domonkosi szerint is az a kulcs, hogy a

„társasnyelvészeti szempontok tananyagba épülése tehetné lehetővé azonban azt, hogy a

köznyelv központi szerepe mellett a nyelvi változatosság ténye, szerepe és társadalmi

összefüggései tudatosodjanak az anyanyelvi nevelés során“ (Domonkosi 2004: 32).

Norvégiában a nyelvváltozatokkal szembeni előítéletekről nem lehet beszélni,

mivel két különböző sztenderd létezik, az oktatás a nyelvhasználatot veszi alapul, nem

pedig valamilyen eszményi nyelvet. Trudgill így fogalmazza meg: „Ma norvégban két

különböző sztenderd létezik, mindkettő sok változatot és lehetséges választható formát

tartalmaz. Így azok, akik norvégül akarnak írni, sok lehetőség közül választhatnak.

Ennek- véleményem szerint nagyszerű- eredményeként a tanulók az iskolában olyan

nyelvváltozatot használva tanulnak meg olvasni és – ez különösképpen fontos- írni is,

amely igen közel áll saját nyelvváltozatukhoz. Sőt nagyon lényeges, hogy a norvég

oktatási rendszer központi jelentőségű maradt az elv, amely szerint a sztenderd

39

nyelvváltozatoknak az emberek többsége által, s nem valamilyen elit által beszélt

változaton kell alapulnia. A norvég tankönyvek olyan társadalmi és nemzeti ideológiát

tükröznek, amely történetesen oktatási szempontból is értelmes” (Trudgill 1996:4-5).

Tehát, hazánkban is szorgalmaznunk kell a nyelvi esélyegyenlőség megteremtését. A

gyerekeknek meg kell tanítani azt, hogy mikor, hol, hogyan illik beszélni, vagyis

tudatosítani kell bennük a nyelvi változatok egymás mellett élését és használatát.

Nagyon sok vád éri ma az oktatást, többek között a nyelvtan hiányos vagy nem

megfelelő tanítását kifogásolják. A tanulók a nyelvtanórák keretében elsajátítják

a nyelvtani rendszer szabályait (leíró nyelvtan). Amit viszont mindenki kifogásol, hogy

a mai gyerekek nem tudnak helyesen írni, beszélni, ami mind az nyelvhasználattal, az

élő nyelvvel függ össze és pont ezek hiányoznak a nyelvtanórákról. Ma azt lehet

mondani, hogy a nyelvtanórák nem érik el a céljukat. Sok helyen még a nyelvtanórákat

sem tartják meg. Általánosságban kijelenthető, hogy nagy bizonytalanság van a

nyelvtanórák jellegében, ezért kezdenek kialakítani olyan tankönyveket, melyekben

hangsúlyozzák a szövegértést, kommunikációt, fogalmazást, nyelvváltozatokat.

Ahogyan Kontra Miklós is megfogalmazza: „Nyelv tulajdonképpen nincs, csak

nyelvhasználók vannak.” Tehát a valódi a nyelv az a nyelv, melyet az emberek a

mindennapokban használnak, ami pedig a könyvekben, szótárakban van leírva az egy

eszményi, elméleti nyelv, amit senki sem használ. Ezt ma már nagyon sokan tudják, de

megoldani ez idáig még senki sem tudta. Balázs Géza egy lehetséges nyelvstratégia

vázlata című tanulmányában azt hangsúlyozza, hogy az iskolai oktatásban sok, vitatható

kategóriával operáló alaktani-mondattani elemzés helyett szükség van több fogalmazási

és szövegértési gyakorlatra, nyelvi illemtanra és beszédművelésre, amelyek többek

között a korlátozott nyelvi kód megszüntetését, a sekélyes aktív szókincs bővítését, a

szegényes és nem hatékony kommunikáció miatt nyelvi hátrányos helyzetben lévők

felzárkóztatását célozza. Trudgill szerint abból kell kiindulni, hogy az

olvasókönyveknek figyelembe kellene venniük a gyerek már meglévő nyelvi,

nyelvhasználati ismereteit és a világról összegyűjtött tudását. „Az az ideológia,

amelynek olyan hatalma van, hogy a neveléssel foglalkozókat, nem létező vagy ritka

nyelvi formák megtanítására indítása, tehát amely azt eredményezi, hogy a tankönyvek

nyelvezete nagymértékben különbözik az átlagember beszédétől, egyértelműen

nemkívánatosnak nevezhető, ugyanis éppen annak a célnak az elérését, nevezetesen az

írás olvasás készségének a kialakítását nehezíti meg, amelyben mindenki egyetért.

40

Mindennek ellenére az angolszász világban fontos társadalmi tényező. Más

nyelvközösségekben az ilyenfajta ideológiák még hatékonyabbak vagy kevésbé azok, az

oktatás szempontjából még hátrányosabbak vagy kevésbé hátrányosak.” (Trudgill

1996:3)

A szlengnek nincs helyesírása, pontosabban eddig nem volt. Az élőbeszédhez

hasonlítható internetes nyelv ma már sokak számára teljesen természetes. A levelezés

internetes formája mindennapivá vált, sőt a mai 21. századi ember nemcsak levélben

kommunikál az interneten, de sokak saját üzenőfallal rendelkeznek, ahol bármilyen

információt megoszthatnak magukról. Ez a fajta kommunikáció nagyon hasonlít az élő

beszédhez, valójában élőbeszéd, viszont írásban. Ugyanúgy, mint az élőbeszédben,

a beszédhelyzet határozza meg, hogy milyen beszédstílust választunk. Azok

a nyelvváltozatok melyek megtalálhatóak az élőbeszédben, megtalálhatóak az internetes

nyelvhasználatban is, így a szleng is. Talán a szleng a legnagyobb mértékben, hisz az

átlagos internet felhasználó 28 év körüli, így a szlengelemek is nagyobb mértékben

vannak jelen a internetes nyelvhasználatban. Éppen ezért szükség van a közoktatásban

változásra, különös figyelmet kellene fordítanunk a nyelvtanórákra, ahol a tanárok

feladata már nemcsak a standard nyelvhasználat oktatása, de a nyelvváltozatok közötti

különbségtétel is fontos feladat lenne, sok más változtatás mellett.

4.Vizsgálat

Szakdolgozatom gyakorlati részében azt vizsgálom, hogy a tanárok milyen

véleménnyel vannak a szlenget illetően, hogy a vélemények függenek e nemtől,

életkortól, lakhelytől, iskolázottságtól, ill. a tanári gyakorlattól. Feltételezem, hogy

a mai pedagógiai gyakorlat a szociolektusokkal és regiolektusokkal szemben előítéletet

tanúsít, vagy egyáltalán nem szentel hangsúlyt nekik. Az általános vélekedés szerint

legnagyobb presztízzsel a köznyelv rendelkezik, a tanárok pedig ehhez igazodva

tanítanak a nyelvváltozatokat illetően. Mindezt egy átfogó kérdőíves anyaggyűjtéssel

szeretném alátámasztani. A következőkben a kutatómunkám eredményeit dolgozom fel,

levonva belőle azokat a következtetéseket és összefüggéseket, melyek úgy érzem,

alátámasztják feltételezéseimet.

41

4.1. Az anyaggyűjtésről

A jó kutatómunka alap feltétele a megfelelő gyűjtőmunka, ezért megpróbáltam a

legnagyobb mértékben tájékozódni a témában. A szociolingvisztikában már ismert tény,

hogy a szociolektusok és regiolektusok ugyanolyan értékesek, mint köznyelvi

változatuk, ennek ellenére sokan még mindig elítélőek akár saját nyelvjárásukkal

szemben is. A szleng szintén nemkívánatos nyelvváltozatként él a köztudatban, akik

ezen a tényen nagymértékben változtatni tudnának, azok a tanárok. Hozzáállásukkal,

szakmai hozzáértésükkel a nyelvi előítéletek alakíthatóakká válhatnának. A pedagógus

azon foglalkozások közé tartozik, ahol a társadalom a tanár belső sajátosságaival és

személyiségével kapcsolatosan is normatívákat ír elő. Az elmúlt évszázadokban a

pedagógusoknak gyakran igen szigorú normáknak kellett megfelelniük, öltözködésük,

életrendjük, magánéletük a munkáltató fennhatósága alatt állt. Az idők során egyes

normák fellazultak vagy megváltoztak, vannak olyanok is melyek változatlanul

megmaradtak, pl. a tanároktól általánosan elvárják, hogy ne használjanak trágár, durva

kifejezéseket. A sikeresség érzéséhez, élményéhez sok munka és erőfeszítés szükséges.

Sok esetben a pedagógusok azt érzik, hogy ők minden tőlük telhetőt megtettek egy adott

cél eléréséhez, de hiába. Sokszor nem értik a tanárok azt, hogy a szleng szigorú elítélése

ellenére a diákok körében „csak úgy virágzik“ ez a beszédstílus. Véleményem szerint

sok minden más mellett a tanárok hozzáállásán kellene változtatni.

Az attitűdvizsgálatok általában a kérdőíves módszert használják, mely az egyik

leghatékonyabb és leggyorsabb módja a vélemények összegyűjtésének, ezért

a kutatásomban én is ezt a módszert választottam. Annak érdekében, hogy a kérdőívben

szerepelt kérdésekre megfelelő válaszokat kapjak, szükség volt egy előzetes

anyaggyűjtésre, ahol személyesen, szóban kérdeztem ki az adatközlőimet, s így tudtam

megfogalmazni a megfelelő kérdéseket. Kollégáimat, volt tanáraimat, tanár barátaimat

figyeltem meg és kérdezetem ki a szlenggel kapcsolatban, mely lehetővé tette, hogy

vizsgálati alanyaimat bizalmas nyelvhasználati színtereken figyeljem meg. Természetes

élethelyzetben, mindenféle zavaró tényező nélkül sikerült megfigyelnem adatközlőimet.

Tehát gyűjtést és részt vevő megfigyelést is végeztem. A megfigyelés során azt vettem

észre, hogy nem formális beszédhelyzetben a tanárok fiatalabb generációja nagyszámú

42

szlengemelemeket használ. Ennek ellenére a tanítási órán való szlenghasználatról

teljesen határozott a véleményük- nemkívánatos, értéktelen nyelvváltozat. A

pedagógusokkal, akik nem formális, félig strukturált interjúkat (inkább irányított

beszélgetésnek nevezném) készítettem. Mivel személyesen ismerem interjúalanyaimat,

ezért a beszélgetések oldott hangulatban zajlottak, és legtöbben megfeledkeztek arról,

hogy megfigyelem őket. A beszélgetésből származó adatok csak tájékozódási pontként

szolgáltak a kérdőívem elkészítéséhez nyújtottak alapot. A beszélgetések a következő

főbb kérdéscsoportokat ölelték át:

1.Mi a szleng ön szerint (nem pontos definíciót kérek, csak meghatározást)?

2.Hogyan szokta értékelni a tanulók nyelvi megnyilatkozását (ha egyáltalán

szokta)? Milyen tényezők segítik, illetve gátolják ebben a munkában?

3.Hogyan viszonyul a tanulók megnyilatkozásaiban jelenlévő nem standard nyelvi

elemekhez pl. kompéra, hülye, kurva anyád, azt a hétárbócos tengeralatjáró (sic!)

hajóját? Hogyan reagál, mi a véleménye az effajta kifejezésekről?

A válaszokból kitűnik, hogy a hosszabb ideje oktatók sokkal elítélőbbek

a szlenggel szemben, és kevesebb számú szlengszavakat használnak. Az előzetes

anyaggyűjtésemnél azt vettem észre, hogy az adatközlőnek sokkal könnyebb a

válaszadás, ha az előre megadott válaszokból kell egyet kiválasztaniuk, így ennek a

tudatában fogalmaztam meg a kérdőív kérdéseit. A beszélgetések alapján végül egy 7

megállapítást tartalmazó állítás-sort hoztam létre, melynek alapján megalkottam

hipotéziseimet.

Kérdőívemmel középiskolákban tanító pedagógusokat kerestem fel.

A szlovákiai magyar középiskolák valamennyi iskolájának elektronikus üzenetben

küldtem el a kérdőívemet, tehát a vizsgált populáció minden tagjához eljuttattam. Az

iskolák között szerepelnek szakközépiskolák, szakmunkásképzők és gimnáziumok is.

43

4.2. Kiindulópontok, hipotézisek

A célom az volt, hogy kutatásommal tudományosan bizonyítsam a különböző

szociológiailag, nyelvészetileg is igazolt állításokat, miszerint a tanárok elítélően

viszonyulnak a szlenghez. Munkámban az következő hipotéziseimet kívánom igazolni,

ill. cáfolni:

Hipotézisek:

1. Feltételezésem szerint általában a középiskolai tanárok nincsenek tisztában

azzal, hogy a szleng vagy más beszédmód, ami eltér a standardtól nem rossz, nem

helytelen, csak bizonyos beszédhelyzetben az, viszont egy másik beszédhelyzetben

helyes, egyenesen megkövetelt. (pl. egy adott csoportban az összetartozás jele)

2. Feltételezem, hogy a középiskolai tanárok nincsenek tisztában a szleng, mint

fogalom jelentésével.

3. Feltételezem, hogy a középiskolai tanárok nemkívánatosnak tartják a tanításban

a szlengelemek használatát

4. Feltételezem, hogy a tanárok a tanításban nem használnak szlengelemeket

vagyis, saját bevallásuk szerint nem.

5. Feltételezem, hogy a tanár negatívabban értékeli azt a diákot, aki szóban vagy

írásban szlengelemt használ, azzal szemben, aki nem használ.

6. Feltételezésem szerint a tanárok fiatalabb generációja a magánéleti

kommunikációban használ szlengelemeket.

7. Feltételezem, hogy a tanárok idősebb generációja és a nők kevesebb számú

szlengkifejezés és ezen belül kevesebb durva szavakat használnak, mint fiatalabb

kollégáik. (gyűjtés)

4.3. A kérdőív szerkezete

A kérdőív 4 egységből áll: az első a személyes adatok csoportja, ahol a nemre,

életkorra, lakóhelyre, végzettségre, munkatapasztalatra voltam kíváncsi, melyek fontos

információval szolgálnak, melyeket az adatok feldolgozásánál összevetem a nyelvi

attitűdre vonatkozó kérdésekkel. Ezután tíz zárt kérdés következett, melyekre a

válaszlehetőségeket én adtam meg. Az adatközlőknek a következő válaszlehetőségek

közül lehet választani:

44

a. Egyetértek

b. Többnyire egyetértek

c. Részben egyetértek

d. Nem nagyon értek egyet

e. Egyáltalán nem értek egyet

Az ez után következő hét kérdésben szlengszavak gyűjtésével foglalkoztam,

melyek a köznyelvi szavak szleng megfelelőire vonatkoztak. Az ide vonatkozó kérdések

a 2009-ben készített kérdőívem részei voltak, így a szerzett adatokat össze tudom vetni

a középiskolások körében végezett vizsgálatommal. A kérdéseket úgy fogalmaztam

meg, hogy a legnagyobb bizonyossággal a köznyelvi szavak szlengmegfelelőit adják

meg az adatközlők. Ezek a szavak az érzelem, magatartás témakörébe tartoznak.

A kérdőívnek ezen részét külön tárgyalom és dolgozom fel.

A következő 15 zárt kérdés konkrétan az iskolai szlenghasználatra és

a szlenghez való hozzáállásra vonatkozott, melyekre a következő válaszadási

lehetőségek voltak megadva:

a. Igen

b. Általában igen

c. Alkalomadtán igen

d. Nagyon ritkán

e. Egyáltalán nem

Az utolsó kérdéssor pedig nyílt kérdéseket tartalmazott, a szociolingvisztikai

interjúhoz hasonlóan, egy előre megadott szöveg alapján kell véleményt nyilvánítaniuk

az adatközlőknek a szöveget alkotóról. Előre megadott szövegként egy kortárs magyar

író, Kukorelly Endre kap című gyermekversét választottam, amit az adatközlőimmel

nem ismertettem.

45

5. A vizsgálat eredményei

A vizsgálat szempontjából fontosnak tartottam az életrajzi adatok feldolgozását.

Összesen 62 tanár töltötte ki a kérdőíveket, többségben fiatalabbak, így az átlagéletkor

33 év, míg a legidősebb 53 a legfiatalabb 23 éves. Valószínűleg ez annak a ténynek

tudható be, hogy az idősebb generáció az internetet nem vagy alig használja. Ennek

megfelelően két csoportot alakítottam ki, a 33-tól idősebbek csoportját (26) és a 33-tól

fiatalabbak csoportját (36). Az ország összes szlovákiai magyar középiskoláiban tanító

tanároknak küldtem kérdőívet, így a kitöltött kérdőíveket többek között pozsonyiaktól,

rimaszombatiaktól, kassaiaktól, királyhelmeciektől egyaránt kaptam vissza, többnyire

városiaktól (50/62=81%) mint falusiaktól (12/62=19%). Végzettség szempontjából a

legtöbb adatközlő iskolai végzettsége mesterfokozatú (Mgr.) (47/62= 76%), míg

(7/62=11%) alapfokú (Bc.) egyetemi végzettséggel rendelkezik, és (8/62=13%)

adatközlő egyéb szintű végzettséget birtokol. A vizsgálat szempontjából fontos lehet a

továbbiakban, hogy magyar nyelvet és irodalmat oktató tanárról van-e szó. Ennek

ellenére a magyar nyelvet oktató adatközlők száma csupán (7/62=11%), így ezt a

szempontot sem fogom figyelembe venni a vizsgálatomban. Az adatközlők átlagosan 9

év munkatapasztalattal rendelkeznek, míg a legtöbb 33 év a legkevesebb fél év

munkatapasztalat.

1. táblázat: az adatközlők életrajzi adatai alapján kialakított

csoportok

Összes adatközlő (62)

Nő: 39 (63%) férfi: 23 (37%) 33-tól idősebbek: 26 (42%) 33-tól fiatalabbak: 36 (58%) Falusi 12 (19%) Városi 50 (80%) Bc.: 7 (11%) Mgr.: 47 (76%) Egyéb: 8 (13%) Magyar szakos tanárok: 7 (11%)

Nem magyar szakos tanárok: 55 (89%)

46

A szleng vizsgálata elsősorban társadalmi kérdés, az egyes szociális csoportok,

adnak teret a szleng kialakulásának, és ezek a csoportok nagyban befolyásolják a nyelv,

azaz a szleng alakulását, ezért ennek megfelelően két szempontot választottam az

adatok feldolgozásánál, az első a nem, második a kor szerinti nyelvhasználat. A

továbbiakban kérdőívek kiértékeléseivel foglalkozom.

5.1. A kérdőív adatainak feldolgozása (a kérdőív válaszait három részben

dolgozom fel)

1: A kérdőív 1. részének feldolgozása (A tanárok szlenghez, iskolai

szlenghasználathoz való hozzáállása, a szleng jelentésével mennyire vannak

tisztában a középiskolai tanárok.)

2: A kérdőív 2. részének feldolgozása (A gyűjtött szlengszavak elemzésével

foglalkozom)

3: A kérdőív 3. Részének feldolgozása (Kukorelly Endre kap című versével

kapcsolatos kérdésekre adott válaszok feldolgozása)

5.1.1. A kérdőív 1. Részének feldolgozása (A tanárok szlenghez, iskolai

szlenghasználathoz való hozzáállása, a szleng jelentésével mennyire vannak

tisztában a középiskolai tanárok)

Az első részben a kérdőívek feldolgozásánál a felállított hipotéziseim alapján fogok

haladni.

1. Hipotézisem: a középiskolai tanárok (összessége) nincsenek tisztában azzal,

hogy a szleng vagy más beszédmód, ami eltér a standardtól nem rossz, nem

helytelen, csak bizonyos beszédhelyzetben az, viszont egy másik beszédhelyzetben

helyes, egyenesen megkövetelt. (pl. egy adott csoportban az összetartozás jele)

Az első hipotézisemhez a kérdőív első két kérdését rendeltem, melyekből

kitűnik, hogy egyetért (8/62=13%) többnyire egyetértenek (26/62=42%), azzal

47

a kijelentéssel, hogy a standard nyelv „jobb”, „szebb”, „logikusabb”,

„szisztematikusabb”, mint a nem-standardnak minősített nyelvi variáns, a szleng. Ezek

alapján arra következtetek, hogy beigazolódott az a feltételezésem miszerint

középiskolai tanárok nincsenek tisztában azzal, hogy a szleng vagy más beszédmód,

ami eltér a standardtól nem rossz, nem helytelen. Így az adatközlők többsége szerint

a standard nyelvnek van a legnagyobb presztízse, ami attól eltér az kevésbé szép vagy

jó. A kérdésre adott válaszokat a következő ábra szemlélteti:

1.ábra: „ A standard nyelv „jobb”, „szebb”, „logikusabb”, „szisztematikusabb”, mint a nem-standardnak minősített nyelvi variáns, a szleng" kérdésre adott válaszok összesítése.

Ezzel ellentétben az adatközlők közül sokan többnyire egyetértenek

(26/62=42%) és (21/62=34%) egyetért azzal, hogy létezik olyan környezet, ahol

helyénvaló a szleng használata. Tehát a feltételezésem második része nem igazolódott

be, az adatközlők nagy része szerint létezik olyan környezet, ahol helyénvaló

a szlenghasználat. Az eredményeket a következő ábra szemlélteti:

2. ábra: „Létezik olyan környezet, ahol helyénvaló a szleng használata” kérdésre

adott válaszok összesítése.

Az adatok feldolgozásánál összefüggéseket kerestem a nem, a kor és

a vélemények között. Összesen az adatközlők 47/62=76%-a egyetért vagy többnyire

egyetért azzal, hogy létezik olyan környezet, ahol helyénvaló a szlenghasználat.

Közülük néhányan (14/47=30%) 33-tól idősebbek, 9 férfi és 5 nő, ők az idősebbek több

mint a felét (14/26=54%-át) teszik ki. Tehát az idősebbek fele egyetért, vagy többnyire

48

egyetért a kijelentéssel. Egyetért, vagy többnyire egyetért 33-tól fiatalabbak

(33/47=70%-a), ők a fiatalabbak (33/36=92%-át) teszik ki, nők és férfiak tekintetében

pedig nincs jelentősebb különbség. A kor, ill. a nem és a vélemények összehasonlítása

alapján arra a következtetésre jutottam, hogy a 33-tól fiatalabbak közül 3 tanár

kivételével mindenki és az idősebbek több mint a fele, egyetért, vagy többnyire egyetért

a kijelentéssel. A nők/férfiak tekintetében nem fedezhető fel jelentősebb eltérés. A

pontos adatokat a következő táblázat szemlélteti:

Adatközlők Összes (62) 33-tól idősebbek (26) 33-tól fiatalabbak (36)

Egyetért, többnyire egyetért 47/62=(76%) 14/26=53,8% 33/36= 91,66%

Részben egyetért 10/62=16% 9/26= 34,6% 1/36=2,77% Nem nagyon ért egyet, egyáltalán

nem ért egyet 5/62=8% 3/26= 11,5% 2/36=5,55%

2. táblázat: Létezik olyan környezet, ahol helyénvaló a szlenghasználat kérdésre adott

válaszok összesítése kor, nem tekintetében

2. hipotézisem: a középiskolai tanárok nincsenek tisztában a szleng, mint

fogalom jelentésével (feltételezem, hogy a vélemények nem egységesek).

Ezt a feltételezésemet a kérdőív 8 kérdésében vizsgálom. A kérdések olyan

kijelentéseket tartalmaznak a szleng fogalmát illetően, melyekben általában

a szlengkutatók megegyeznek. Ezt azért tartom fontosnak, mivel a szleng viszonylagos

fogalom, és a legtöbb kutató nem ért egyet a meghatározását illetően. „Egyetlen

mindenki által elfogadott definíció, mely szerint a szlenget mindenki felismeri, de senki

sem tudja meghatározni” (Szilágyi N. 1999: 12).

Az adatközlők 6 kérdés kijelentésével egyetértenek, vagy részben egyetértenek,

3-mal többnyire egyetértenek, 3-mal pedig csak részben, csupán 2 kijelentéssel nem

nagyon értenek egyet az adatközlők. Ezekben a kérdésekben nagyrészt eltérő

vélemények születtek, ami tükrözi a kutatók nem egyetértését is egyben, ezért nem

tartom a kutatásom céljából fontosnak, hogy a nem, kor, lakhely vagy további

személyes adat tekintetében vizsgáljam a kapott eredményeket.

Azzal a kérdéssel, hogy a szleng legjellemzőbben a nagyon bizalmas, fesztelen,

informális beszédhelyzetekben fordul elő az adatközlők közül sokan részben

49

egyetértenek (25/62=40%) és sokan többnyire egyetértenek (22/62=35%). Azzal

a kérdéssel, miszerint társadalmi szempontból a szlengbeszélők azért használnak

szlenget, hogy nyelvükkel kizárják azokat, akik nem tartoznak az adott csoportba az

adatközlők többségben nem nagyon értenek egyet 26/62=42%. Hasonlóan a következő

kérdéssel, miszerint pszichológiai oldalról nézve a szleng a szlengbeszélőknek egyfajta

azonosságtudatot ad, azt az érzést, hogy egy csoportba tartoznak, „egy húron

pendülnek” az adatközlők nagy része szintén nem nagyon ért egyet 18/62=29%, viszont

sokan többnyire egyetértenek 17/62=27%. Ugyanígy a következő kérdéssel az

adatközlők részben 18/62=29% egyetértenek, sokan többnyire 17/62=28%, és jelentős

részük nem nagyon ért egyet 14/62=23% azzal a kijelentéssel miszerint számos

szlengszó és kifejezés képeken, metaforán alapszik, ezért a nyelv fontos része, általa új,

kreatív, humoros szavak jönnek létre! Az adatközlők 32% többnyire egyetértenek azzal,

hogy nem minden szlengszót tekinthetünk durvának, csak a szlengszavak egy csoportját!

Az adatközlők (22/62=35,5%) többnyire egyetért azzal, hogy a társadalmilag tiltott

vagy nem nyilvánosnak szánt dolgokra és eseményekre utaló szavak, mint például a

nemi szervek és a közösülés a szlengszavak teljes repertoárjának csak kis részét képezik

és (26/62=42%) többnyire egyetért azzal, hogy a szleng a nem-standard nyelv részeként

él a társadalom tudatában. A legtöbb adatközlő részben egyetért (22/62=35,5%) azzal,

hogy a szlengbeszélők sok esetben igyekeznek a tabu dolgokra és eseményekre utaló

szavakat „szalonképessé tenni”. A feltételezésem ezzel beigazolódott, mivel az

adatközlő véleménye a legtöbb kérdésben nagyrészt igencsak eltér. A 8 kérdés

összefoglalása a következő:

a.Egyetért

b.Többnyire

egyetért

c.Részben egyetért

d.Nem nagyon ért egyet

e.Egyáltalán nem ért egyet

1.a szleng legjellemzőbben a nagyon bizalmas, fesztelen, informális beszédhelyzetekben fordul elő

10(16.1%)

22(35.5%)

25(40.3%)

5 (8.1%)

0 (0%)

2.társadalmi szempontból a szlengbeszélők azért használnak szlenget, hogy nyelvükkel kizárják azokat, akik nem tartoznak az adott csoportba

4 (6.5%)

7 (11.3%)

19 (30.6%)

26 (41.9%)

6 (9.7%9

3.pszichológiai oldalról nézve a szleng a szlengbeszélőknek egyfajta azonosságtudatot ad, azt az érzést, hogy egy csoportba tartoznak, „egy húron pendülnek”

14 (22.6%)

17 (27.4%)

11 (17.7%)

18 (29%)

2 (3.2%)

50

4.számos szlengszó és kifejezés képeken, metaforán alapszik, ezért a nyelv fontos része, általa új, kreatív, humoros szavak jönnek létre!

13 (21%)

17 (27.4%)

18 (29%)

14 (22.6%)

0( 0%)

5.nem minden szlengszót tekinthetünk durvának, csak a szlengszavak egy csoportját!

17(27.4%)

22 (35.5%)

20 (32.3%)

2 (3.2%)

1 (1.6%)

6.a társadalmilag tiltott vagy nem nyilvánosnak szánt dolgokra és eseményekre utaló szavak, mint például a nemi szervek és a közösülés a szlengszavak teljes repertoárjának csak kis részét képezik

10 (16.1%)

22 (35.5%)

18 (29%)

12 (19.4%)

0( 0%)

7.a szleng a nem-standard nyelv részeként él a társadalom tudatában.

16 (25.8%)

26 (41.9%)

15 (24.2%)

4 (6.5%)

1 (1.6%)

8.a szlengbeszélők sok esetben igyekeznek a tabu dolgokra és eseményekre utaló szavakat „szalonképessé tenni”

6 (9.7%)

12 (19.4%)

22 (35.5%)

19 (30.6%)

3 (4.8%)

3. táblázat: Az adatközlők a kérdőív 8 kérdésére adott válaszai összesítve.

3. hipotézisem: a középiskolai tanárok nemkívánatosnak tartják a

tanításban a szleng elemek használatát

Azzal a kérdésemml miszerint a szleng, mint beszédstílus nemkívánatos jelenség

az iskolákban az adatközlők jelentős része többnyire egyetért 26/62=41,9% és néhányan

egyétértenek 6/62=9,7%. Tehát valamivel több mint az adatközlők fele 51,6% többnyire

nemkívánatosnak tartja a szlenget mint beszédstílust az iskolákban, így ezzel a 3.

hipotézisem beigazolódott. A következő ábra szemléltéi a pontos százalékos eloszlást:

3. ábra: A szleng, mint beszédstílus nemkívánatos jelenség az iskolákban.

51

A kor és a nem tekintetében nem fedezhetőek fel nagyobb különbségek,

megközelítőleg minden csoport fele egyetért vagy többnyire egyetért a kijelentéssel. Az

eredményeket a következő táblázat foglalja össze:

Adatközlők Összes (62)

33-tól idősebbek (26)

33-tól fiatalabbak (36)

Férfiak 23

Nők 39

Egyetért, többnyire egyetért

32 (51,6%) 14 (54%) 18 (50%) 11 48% 21

54%

Részben egyetért 23 (37,1%) 9 (34,6%) 14 (39%) 9 (39%) 14

(36%) Nem nagyon ért egyet, egyáltalán

nem ért egyet 7 (11,3%) 3 (11,5%) 4 (11%) 3 (13%) 4

(10%)

4. táblázat: „Szleng, mint nyelvváltozat nemkívánatos jelenség az iskolákban.” Kérdésre

adott válaszok összesítése, kor és nem tekintetében.

Ennek ellenére az adatközlők jelentős része 47% szerint szerint alkalomadtán

pozitív jelentősége van, 16% szerint általában pozitív és csupán 18% szerint van negatív

jelentősége a tanításban a szlengnek. Tehát, annak ellenére, hogy a tanárok

nemkívánatosnak tartják a szlenget a tanításban, létezik olyan helyzet, amikor inkább

pozitív jelenség, mint negatív, helyes a szleng elemek használata, még a tanítási órán is.

Az adatközlők véleményét a következő ábra foglalja össze:

4. ábra: Véleménye szerint van - e pozitív/negatív jelentősége a tanításban a szlengnek?

52

Továbbá a döntő többség szerint 55% szerint alkalomadtán helyes, ha a tanítási

órán szleng elemet használ a tanuló, viszont sokak szerint nagyon ritkán 32% vagy

egyáltalán nem 6,5% helyes. Az eredményeket a következő ábra foglalja össze:

5.ábra: Ön szerint helyes, ha a tanítási órán szleng elemet használ a tanuló?

Szintén az adatközlők fele (31/62=50%) szerint alkalomadtán helyes, ha a

tanítási órán szleng elemet használ a tanár. Az adatközlők jelentős része szerint pedig

nagyon ritkán 16/62=26% és csupán 19,4% szerint egyáltalán nem helyes, ha a tanítási

órán szleng elemet használ a tanár.

6. ábra: Ön szerint helyes, ha a tanítási órán szleng elemet használ a tanár?

Annak ellenére, hogy az adatközlők szerint alkalomadtán használhatnak szlenget

a tanulók és tanárok egyaránt, az adatközlők többsége szerint a tanuló nem beszélhet

úgy, ahogy akar a tanítási órán. Tehát a kijelentésemmel miszerint a tanuló olyan

beszédstílusban beszél az órán, amilyenben szeretne, a tanárnak nincs beleszólása az

adatközlők nagy része nem nagyon 37% és 35% egyáltalán nem ért egyet.

7. ábra: „ A tanuló olyan beszédstílusban beszél az órán, amilyenben szeretne, a

tanárnak nincs beleszólása” kérdésre adott válaszok összesítése.

53

A 33-tól idősebbek 1 férfi kivételével senki nem ért egyet vagy nem nagyon ért

egyet. A fiatalabbak közül is a többség nem ért egyet. A nők és férfiak tekintetében

nincs különbség, a két csoportban csaknem ugyannyi adatközlő nem ért egyet.

Adatközlők Összes (62) 33-tól idősebbek (26)

33-tól fiatalabbak (36) Férfiak Nők

Egyetért, többnyire egyetért

3 (4,8%) 1 (7,7%) 2 (2,7%) 1 (4%) 2 (5%)

Részben egyetért 14 (22,6%) 1 (4%) 13 (33%) 5

(22%) 9 (23%)

Nem nagyon ért egyet, egyáltalán

nem ért egyet

45 (72,6%) 24 (92,3) 21 (58,3%) 17 (74%)

28 (72%)

5.táblázat: „A tanuló olyan beszédstílusban beszél az órán, amilyenben szeretne, a

tanárnak nincs beleszólása” kérdésre adott válaszok százalékos megoszlása kor, nem tekintetében.

Az adatközlők jelentős része többnyire egyetért 42% hogy a szleng, mint

nyelvváltozat nemkívánatos jelenség az iskolákban ennek megfelelően összesen 58%

egyetért, és többnyire egyetért abban, hogy a tanárnak kötelessége kijavítani a tanulót,

ha szleng elemet használ az órán, viszont az adatközlők jelentős része 35% csak részbe

ért egyet.

8. ábra: A tanárnak kötelessége kijavítani a tanulót, ha szleng elemet használ az órán.

54

Ennek ellenére a vélemények megoszlanak abban, hogy az iskolában kizárólag a

standard nyelv használata elfogadott (helyes). 39% részben egyetért és összesen 40%

többnyire egyetért és egyetért, 21% pedig nem nagyon és egyáltalán nem ért egyet.

Tehát a vélemények igencsak eltérőek, amit a következő ábra szemléltet:

9. ábra: az iskolában kizárólag a standard nyelv használata elfogadott (helyes).

Abban hogy a tanárok feladata, hogy az iskolában kizárólag a standard nyelv

használatát szorgalmazza a vélemények szintén nem egybehangzóak 39% többnyire

egyetetért, 34% részben egyetért.

10. ábra: „ A tanárok feladata, hogy az iskolában kizárólag a standard nyelv használatát

szorgalmazza” kérdésre adott válaszok összesítése

Tehát annak ellenére, hogy a tanárok nemkívánatosnak tartják a szlenget a

tanításban, és egyetértenek abban, hogy a tanuló nem beszélhet olyan beszédstílusban

amilyenben szeretne, mégis alkalomadtán pozitív jelenség mint negatív. Ebből arra

következtetek, hogy az adatközlők el tudnak képzelni olyan helyzet, amikor helyes, ha a

tanítási órán szlengelemet használ a tanár vagy a tanuló. Feltételezem, hogy

a megkérdezett tanárok döntő többsége alkalomadtán használ szlengelemeket az

iskolában, ehhez kapcsolódik a 4. hipotézisem.

4. Hipotézisem: a tanárok a tanításban nem használnak szleng elemeket

vagyis, saját bevallásuk szerint nem.

A kérdőív következő kérdésében szeretném alátámasztani vagy megcáfolni

hipotézisemet: Ön használ a tanítás során szleng elemeket?. Az adatközlők több mint

55

a fele 55%-a azt válaszolta, hogy alkalomadtán igen. Tehát ezzel az a feltételezésem,

hogy a tanárok nem használnak szleng elemeket a tanításban nem igazolódott be, mivel

alkalomadtán igen használnak, és alkalomadtán helyesnek tartják a használatukat is,

ahogy ez előzőleg kiderült.

11. ábra: Ön használ a tanítás során szlengelemeket?

Azt lehet mondani, hogy alkalomadtán minden csoport használ szleng elemeket.

Az idősebbek több mint a fele vallja azt, hogy egyáltalán vagy nem használ szleng

elemet, viszont a fiatalabbak kevesebben vallják, hogy nem használnak, két fiatalabb,

egy férfi egy nő vallja, hogy igen használ a tanítás során szleng elemet. A csoportok

között nagy különbségek nincsenek, saját bevallásuk szerint az idősebbek valamivel

kevesebb, mint a fele használ alkalomadtán szleng elemeket, és több mint a fele vallja,

hogy csak nagyon ritkán vagy egyáltalán nem. A fiatalabbak több mint a fele saját

bevallása szerint alkalomadtán használ, míg csupán 33% nagyon ritkán vagy egyáltalán

nem. A férfiak több mint a fele használ saját bevallása szerint, a nők csupán fele használ

alkalomadtán szleng elemeket.

Adatközlők Összes (62)

33-tól idősebbek (26)

33-tól fiatalabbak (36)

Férfi 23 Nő 39

Igen, általában igen 2 (3%) 0 (0%) 2 (5,5%) 1 (4%) 1

(2,5%) Alkalomadtán

igen 34 (54,

8%) 12 (46%) 22 (61%) 14 (61%)

20 (51%)

Nagyon ritkán, egyáltalán nem 26 (39%) 14 (54%) 12 (33,3%) 8

(35%) 18

(46%) 6. táblázat: az adatközlők használnak/nem használnak szleng elemeket

56

Összefüggéseket keresek a használat és a között, hogy mennyire értenek egyet a

következő kijelentésekkel:

1. A tanuló olyan beszédstílusban beszél az órán, amilyenben szeretne, a tanárnak

nincs beleszólása,

2. Szleng, mint beszédstílus nemkívánatos jelenség az iskolákban

Az 33-tól idősebbek 54%-a nemkívánatosnak tartja a szleng elemek használatát az

iskolában, és közülük szintén 54% vallja, hogy nagyon ritkán vagy egyáltalán nem

használ szleng elemet a tanítás során, és majdnem a 100% szerint a tanuló nem

beszélhet olyan beszédstílusban, amilyenben akar. Ebből arra lehet következtetni, hogy

az idősebbek valamivel több, mint a fele nemkívánatosnak tartja a szleng elemek

használatát és ennek megfelelően nem is használ szleng elemeket és szerintük a tanuló

sem beszélhet olyan beszédstílusban, amilyenben akar. A 33-tól fiatalabbak a pontosan

a fele tartja nemkívánatosnak, viszont csupán 33% vallja, hogy nagyon ritkán vagy

egyáltalán nem használ szleng elemeket. Tehát a fiatalabbak több mint a fele vallja,

hogy alkalomadtán használ a tanítás során szleng elemet, mégis közülük a fele

nemkívánatosnak tartja a szleng elemek használatát az iskolában. A fiatalabbak több

mint a fele alkalomadtán használ, ennek ellenére több mint a fele 58% szerint a tanuló

nem beszélhet olyan beszédstílusban, amilyenben akar. A férfiak és nők tekintetében

nem fedezhető fel jelentősebb különbség.

5. hipotézisem: a tanár negatívabban értékeli azt a diákot, aki szóban vagy

írásban szleng elemet használ, azzal szemben, aki nem használ.

Az adatközlőim többsége 42% csak alkalomadtán értékeli negatívabban azt

a diákot, aki rendszeresen használ szleng elemet, azzal szemben, aki nem használ, és az

adatközlők jelentős része33%, viszont egyáltalán nem értékeli negatívabban a diákokat.

12. ábra: Azt a diákot, aki rendszeresen használ szleng elemeket az órán, negatívabban

értékeli (pl. rosszabb jegyet kap) azzal szemben, aki nem használ?

57

A vulgáris kifejezések tekintetében már szigorúbbak a tanárok, mivel az

adatközlők (23/62=37%-a) általában, és (9/62=14,5) igen negatívabban értékeli azt

a diákot, aki vulgáris kifejezéseket használ az órán (a tanuló valamilyen formában

büntetést kap) azzal szemben, aki nem használ. Azonban a vélemények nem

egybehangzóak, mivel (21/62=34%) csak alkalomadtán értékeli negatívabban

a diákokat.

13. ábra: Azt a diákot, aki vulgáris kifejezéseket használ az órán, negatívabban értékeli (a

tanuló valamilyen formában büntetést kap) azzal szemben, aki nem használ?

Ehhez hasonló eredményeket mutatnak a következő az ide vonatkozó kérdésre

adott válaszok is. A tanulók írásbeli dolgozataiban jelenlevő szleng elemek

befolyásolják-e Önt az értékelésben (pl. rosszabb jeggyel értékeli az egész dolgozatot)?)

A legtöbb adatközlőt (27/62=43.5%) csak alkalomadtán befolyásolják a szleng

elemek az értékelésben, csupán 22,6%-át általában és igen befolyásolják, 33,9%-kát

pedig nagyon ritkán vagy egyáltalán nem.

14. ábra: „A tanulók írásbeli dolgozataiban jelenlevő szleng elemek befolyásolják-e Önt

az értékelésben (pl. rosszabb jeggyel értékeli az egész dolgozatot)?” kérdésre adott válaszok

összesítése.

A következő kérdésben szintén nem egységesek a vélemények: Hibaként értékel

egy-egy szlengszót a tanulók írásbeli munkáiban? Az adatközlők jelentős 32% része

nagyon ritkán és egyáltalán nem értékel hibaként egy-egy szlengszót a tanulók írásbeli

munkáiba. Meglepő számomra, hogy az adatközlők közül senki sem válaszolta azt,

58

hogy igen, de sokan 26% válaszolta, hogy általában igen. A legtöbben 41% szintén

alkalomadtán csak értékel hibaként a egy-egy szlengszót a tanulók írásbeli munkáiban.

15. ábra: „Hibaként értékel egy-egy szlengszót a tanulók írásbeli munkáiban?” kérdésre

adott válaszok összesítése.

Tehát a feltételezem, hogy a tanár negatívabban értékeli azt a diákot, aki szóban

vagy írásban szleng elemet használ, azzal szemben, aki nem használ nem igazolódott

be, mivel az erre vonatkozó kérdések többségében az adatközlők véleménye nem

egybehangzó. A kérdések egyikében sem beszélhetünk az adatközlők döntő

többségéről, csupán a következő kérdésben: A vulgáris szavakat használó diákokat

értékelik általában/igen negatívabban a tanárok több mint a fele 51,6%. Az adatközlők

többsége csak alkalomadtán értékelik negatívabban a diákokat, akik szóban vagy

írásban szlenget használnak a következő 2 megállapításom ellenére:

1. Az adatközlők jelentős része többnyire egyetért 55% hogy a szleng, mint

nyelvváltozat, nemkívánatos jelenség az iskolákban.

2. 72,6% nem nagyon és egyáltalán nem ért egyet azzal, hogy a tanuló olyan

beszédstílusban beszél az órán amilyenben szeretne.

6. hipotézisem: a tanárok fiatalabb generációja a magánéleti

kommunikációban használ szleng elemeket.

Az iskolán kívüli kommunikációban az adatközlők többsége (29/62=47%)

használ szleng elemeket, de jelentős részük 16/62=26% csupán ritkán használ.

59

Összesen az adatközlők (35/62=56%-a) gyakran és igennel válaszolt arra

a kérdésre, hogy magánéleti kommunikációban használ-e szleng elemeket, amit a

következő ábra szemléltet:

16. ábra: „Az iskolán kívüli kommunikációban (pl. internetes kommunikációban) használ

szleng elemeket?” kérdésre adott válaszok összesítése.

A nők (23/39=59%-a), a férfiak (12/23=52%-a) használ szleng elmeket, tehát

jelentős különbség a nemek között nem fedezhető fel. Az adatközlők (27/62=44%) nem,

ritkán vagy néha használ magánéleti kommunikációban szleng elemeket. Ebből arra a

következtetésre jutottam, hogy a tanárok több mint a fele használ magánéleti

kommunikációban szleng elemeket, amit a következő ábra szemléltet:

17. ábra: „Az iskolán kívüli kommunikációban (pl. internetes kommunikációban) használ

szleng elemeket?” kérdésre adott válaszok összesítése.

Azok közül, akik igen/gyakrannal válaszoltak (7/35=20%-a) 33-tól idősebb,

(28/35=80%) pedig fiatalabb. Ezek alapján beigazolódott a feltételezésem, miszerint

a tanárok fiatalabb generációja használ szleng elemeket a magánéleti

kommunikációban.

60

A kapott eredmények százalékos megoszlását a következő ábra szemléltéi:

18. ábra: Igen/gyakran használ iskolán kívüli kommunikációban szleng elemeket.

5.1.2. A vizsgálat 2. része (szleng elemek gyűjtése)

A vizsgálatom 2. részéhez az utolsó hipotézisem tartozik: 7. Feltételezem, hogy

a tanárok idősebb generációja és a nők kevesebb számú szlengkifejezés és ezen

belül kevesebb durva szavakat használnak, mint fiatalabb kollégáik. A kérdőív hét kérdésében szlengszavak gyűjtésével foglalkoztam, melyek a

köznyelvi szavak szleng megfelelőire vonatkoztak. A köznyelvi szavak a 2009-ben

(középiskolások körében végezett vizsgálatommal) készített kérdőívem részei voltak,

így az akkor szerzett adatokat össze tudom vetni a mostaniakkal. Ezek a szavak az

érzelem, magatartás témakörébe tartoznak bele.

A 2009-ben végzett kutatásomban 10 köznyelvi kifejezés szlengmegfelelőit

gyűjtöttem, míg a jelen vizsgálatomban ezek közül csupán 7 kifejezés

szlengmegfelelőit. A 2009-ben végezett gyűjtésemben két szempontot választottam az

adatok feldolgozásánál, az első a nemek, a második a lakhely szerinti nyelvhasználat. A

szavak elemzésénél a következő négy csoportot alakítottam ki:

Összesen városiak falusiak (30) férfiak nők férfiak nők

7 (23%) 11 (36,6%) 6 (20%) 6 (20%) 7. táblázat: 2009-ben végzett vizsgálatomban kialakított 4 csoport

Itt a kor szerinti feldolgozást nem vettem figyelembe mivel minimálisak voltak

csak az eltérések. Jelen kutatásomban, viszont a lakhely tekintetében voltak minimálisak

a különbségek, az adatközlőim nagy része városi, így ezt a szempontot nem veszem

figyelembe, ezért a nemek és a kor szerinti eloszlást vizsgálom. Tehát ami a két gyűjtés

61

összehasonlítását illeti, csak a nemek szerinti eloszlást fogom megvizsgálni, ill. hogy az

összegyűjtött szavak közül hány százaléka durva. Jelen kutatásomban figyelembe

vettem azt is, hogy a szavak hány százaléka szlengkifejezés, mivel az adatok

nagymértékben tartalmaznak köznyelvi kifejezéseket is. A 2009-ben végzett

kutatásomban viszont a szavak többsége szlengkifejezés, ezért ezt a szempontot akkor

nem vettem figyelembe.

2012-ben végzett gyűjtőmunka eredményei:

A továbbiakban az adatokat 2 szempont szerint vizsgálom:

a. Férfi/nő

b.33-tól idősebbek/fiatalabb

Csak a legfontosabb adatokat fogom bemutatni, melyek az összehasonlítás

szempontjából érdekesek lehetnek számunkra. Kérdésenként fogok haladni az adatok

elemzésében.

1. Mit mond, ha nagyon csodálkozik valamin (felkiáltás pozitív/negatív

értelemben)?

Az összegyűjtött szavak: húha, azta, Azta kurva, Mi a fasz, mi van?, behalok,

Basszus, Jééé, ez komoly?, nem semmi, nemá!, tessék?, hű, Mi a fene, piha, ez durva,

érdekes, igazan?, amarha, ejha, na nee, Micsoda, azt a mindenit, mi a franc, hát ez

hogy lehet?, wow, Ti kokszó!, Jaaaj, Bakker, yes, hogy letezik ez?, mii?, mi vaan?,Hűha,

remek, szuper, fantasztikus, szörnyű, pocsék, rémes, ez nem lehet igaz, meg áll az eszem,

Ezt nevezem, azta kutya fáját, Hű de jó, hű de kényelmetlen, ez hihetetlen, Baszki,

király, eszméletlen,

62

Csoportok 33-tól fiatalabbak 33-tól idősebbek Férfi Nő Férfi Nő

Összes megadott kifejezés 74 13 27 22 12 Összes megadott durva szó 7 2 0 1 0

Összes megadott szlengkifejezés 25

5 12 6 2

8. táblázat: a nagyon csodálkozik valamin köznyelvi kifejezésre adott összes adat

összefoglalása

Mivel a kérdőívet többségében női tanárok töltötték ki, ezért nem meglepő, hogy

a nők több kifejezést is adtak meg. Az első kérdésre adott szavak több mint a felét

(39/74=53%-át) nők adták meg, átlagosan minden nő 1 kifejezést adott meg. A férfiak a

szavak (35/74=47%-át) adták meg, de mivel ők kevesebben vannak, így minden férfi

átlagosan 1,5 kifejezést adott meg. Tehát átlagosan a férfiak több kifejezést adtak meg,

mint a nők. Az idősebbek és a fiatalabbak szinte ugyanolyan arányban adtak meg

kifejezéseket. Jelentős különbséget viszont abban találtam, hogy a nők többségben

vannak mégsem adtak meg egyetlen durva kifejezést sem, ellenben a férfiakkal, akik 3

durva kifejezést is megadtak. A szlengkifejezések több mint a felét (17/25=68%-át)

fiatalabbak adták meg, az idősebbek közül főleg férfiak adtak meg szlengkifejezést (6

férfi, 2 nő). A legtöbben az azta (8adat) kifejezést adták meg.

12. Ha valaki folyton zaklatja, mit mond neki, hogy ne folytassa tovább?

Hagyál már, szálj le rólam, menj a picsába, hagyd abba, akadj le rólam, húzz a

francba, hagyd már abba, kopj le, kussoljál, húzz innen, szeretnél valamit, haggy békén,

ne cseszegtess, dugulj el, nyugi már, mennem kell nincs rá időm, elég már, mindjárt

lebaszok egyet, fogd már be, ne idegesíts, ne zavarj már, ne már, nem unod még?,

basszus elég, befejezted, haggyál már, menj a francba, pihenjél, necsináld, könyörgöm

szálj le rólam, mmenj a rákba, állítsd le magad, fogd be, fárasztó vagy, bolondíts mást,

kuss, menj a sunyiba, baszódj meg, hogy dögölnél meg

63

Csoportok 33-tól fiatalabbak 33-tól idősebbek Férfi Nő Férfi Nő

Összes megadott kifejezés(73) 11 29 22 11 Összes megadott durva szó (7) 3 2 2 0

Összes megadott szlengkifejezés (37)

12 13 9 3

9. táblázat: a ne zaklass köznyelvi kifejezésre adott összes adat összefoglalása

Összesen az adatközlők 73 kifejezést adtak meg, természetesen többet a nők, és

a fiatalabbak valamivel többet, mint az idősebbek. A férfiak és a 33-tól fiatalabbak

adták meg a legtöbb durva kifejezést. Ennél a kifejezésnél beigazolódni látszik az

általános vélekedés miszerint a fiatalabb generáció férfi tagjai használnak több durva,

vulgáris kifejezést. A durva szavak 71% -át 33-tól fiatalabb férfiak adták meg. Az

idősebbek közül, akik durva kifejezést adtak meg mindketten férfiak voltak.

A legtöbben 8/62=11%-a kopj le kifejezést adták meg, férfiak, nők, idősebbek

fiatalabbak egyaránt.

13. Mit mond, ha például valamit elront, ha valami nem sikerül (hirtelen

felindulásból, düh kifejezésére)?

A picsába, basszus, baszki, a francba, a kurva életbe, bassza meg, a fenébe, a rohadt

életbe, a kurva faszom bassza meg, a franc vigye el, kurník, a kakas csípje meg, azt a

kutyafáját, azt a nemjóját, a manóba, a guta üsse meg, basszuskulcs, azt a hét meg a

nyóc, azt a kutya meg a macska, cseszd meg

Csoportok 33-tól fiatalabbak 33-tól idősebbek Férfi Nő Férfi Nő

Összes megadott kifejezés 64 11 34 13 6 Összes megadott durva szó 18 4 8 6 0

Összes megadott szlengkifejezés 39

10 22 5 2

10. táblázat: a mérgelődés, düh kifejezésére adott összes adat összefoglalása

Összesen a 64 kifejezést adtak meg az adatközlők, ebből 18 durva, és 34

szlengkifejezés, tehát az összegyűjtött szavak 50%- a szlengkifejezés, és a szavak 28%-

a pedig durva, vulgáris. Meglepő számomra, hogy a legtöbb durva kifejezést a 33-tól

fiatalabb nők, és az 33-tól idősebb férfiak adták meg, viszont ha csak a férfiakt és nőket

vizsgáljuk, akkor ők megközelítőleg azonos arányban adtak meg durva kifejezéseket

64

15%-ban. Egy 25 éves nő pedig nem adott meg semmilyen kifejezés, azt írta, hogy

általában káromkodom. Az idősebb nők viszont egy durva kifejezést sem adtak meg.

A legtöbben (11 adatközlő) pedig a fenébe kifejezést adta meg.

14. Ha valakire nagyon megharagszik (haragra gerjed, dühös valakire), mit mond neki, hogyan minősíti az adott személyt?

Hülye, köcsög, idióta, faszkalap, seggfej, a faszom eleje, farok, öcsisajt, ökörikra,

pinnuska, bunkó tahó gyökér, bunkó faszkalap, geci, vadállat, te hülye fasz, te fasz, te

picsa, te nagyon buta, buta, bunkó állat, te marha, szerencsétlen, bolond, marha, tágulj,

te fene, menj a francba te buzi, mocsok, szemét, kis genyó, észnél vagy?, Átugrott, pipa

vagyok, kiborítottál, hülye liba, ostoba, hülye bunkó, ostoba köcsög, hát te hülye fasz, a

francba veled, te buzi, te gecifaszű, te nem vagy normális, nem normális

Csoportok 33-tól fiatalabbak 33-tól idősebbek Férfi Nő Férfi Nő

Összes megadott kifejezés 64 9 36 13 6 Összes megadott durva szó 25 7 13 5 0

Összes megadott szlengkifejezés 35 8 19 5 3

11. táblázat: a haragra gerjedés (minősíteni valakit) kifejezésére adott összes adat

összefoglalása

Összesen 64 kifejezést adtak meg az adtaközlők, ebből 25 durva, 35

szlengkifejezést adtak meg. Az összegyűjtött szavak 39%-a durva, és az 55%-a pedig

szleng kifejezés. Jelentős eltérést mutat az, hogy a fiatalabb nők adták meg a legtöbb

durva kifejezést, az eddig vizsgát kifejezéseknél a legtöbb durva szót a fiatalabb férfiak,

vagy a fiatalabb nők és férfiak ugyanolyan arányban adták meg. Az idősebb nők ebben

az esetben sem adtak meg durva kifejezést, szlengkifejezést is csak csekély mértékben

pl. te marha vagy bukó szó adták meg. A legtöbben a hülye kifejezést adták meg 7

fiatalabb férfi és nő egyaránt, csupán egy idősebb férfi. Ugyanaz a 25 éves nő, aki az

előző kérdésben azt válaszolta, hogy általában kármkodom (sic!), ebbe a kérdésben

a következő választ adta: szellemi képeségei (sic!) alapján minősítem.

65

15. Hogyan mondaná másképp a következő kifejezést: nem érdekel (nem

törődök vele)?

Szarok rá, nem nyom, le se szarom, leszarom, nem izgat, nezájem, hidegen hagy, le

sem cseszem, cseszek rá, nem zavar, nem tankol, mit bánom én, lebaszom, nem az én

dolgom, no komment, nekem száz, baszok rá, nem érdekel, hanyagoljuk, nem bánt,

hallani se akarom, le se bagózom, fütyülök rá, le se pisilom, már hallottam, le se tojom,

tojok rá, letojom, kit nyom

Csoportok 33-tól fiatalabbak 33-tól idősebbek Férfi Nő Férfi Nő

Összes megadott kifejezés 64 14 40 13 6 Összes megadott durva szó 25 7 14 5 1

Összes megadott szlengkifejezés 35 11 26 7 3

12. táblázat: a nem érdekel (nem törődök vele) köznyelvi kifejezésre adott összes adat

Összesen 73 adatot gyűjtöttem össze ebben a kérdésben, ebből 27 adat 37%

durva és 47 adat 64% szlegkifejezés, tehát több mint a fele. A legtöbb durva kifejezést

ebben a kérdésben szintén a fiatalabb nők adták a a durva szavak 51%-át, és a

legkevesebbet szintén az idősebb nők adták, ami szintén azzal hozható összefüggésbe,

hogy ezek az eredmények tükrözik az egyes csoportok létszámát. A legtöbben

adatközlők (11 adat) 18%-a a leszarom kifejezést adta meg vagy ennek valamilyen

változatát szarok rá (5 adat), le se szarom 3 (adat).

16. Hogy mondja másképp, ha valakit nem bír elviselni, nagyon nem szeret?

Utálom, le se szarom, ki nem álhatom, nagyon nem jön be nekem, agyamre megy,

nem komálom, nem bírom, herótom van tőle, érdekes ember, nem csípem, fárasztó vagy,

rühellem, nem bírom a képét, elviselhetetlen, nemtűröm, úgy kívánom mint púpot a

hátamra, irritál, nem szimpi, kapja be, hate him, köcsög, nem akarom látni se, messziről

elkerülöm, nincs időm, irtózatosan utálom, utálom ezt a buzit, irtózom tőle, nem

szeretem

66

Csoportok 33-tól fiatalabbak 33-tól idősebbek Férfi Nő Férfi Nő

Összes megadott kifejezés 64 14 49 12 6 Összes megadott durva szó 25 3 1 1 1

Összes megadott szlengkifejezés 35 6 11 4 4

13. táblázat: a nem bír elviselni, nagyon nem szeret köznyelvi kifejezésre adott összes adat

Összesen 71 megadott kifejezés közül csupán 6 a szavak csupán 8% durva, és 23

azaz 32%-a szlengkifejezés. Tehát az adatközlők nagymértékben adtak meg köznyelvi

vagy egyéb kifejezéseket, de ezek eredtére nem térek ki. A legtöbb durva kifejezést

fiatalabb férfiak adták meg, durva szavak 50% -at, a legtöbb szlengkifejezést viszont a

fiatalabb nők adták meg a szlengszavak majdnem a felét 48%-át. A legtöbben az utálom

(9 adat), ki nem álhatom (sic!) (9 adat), mely a szavak 24%-át jelentős részét teszik ki

kifejezéseket adták meg, melyek nagymértékben megtalálhatóak mindegyik csoportban.

17. Milyen más szavakat használ, a szeret szóra?

Imád, csípem, vágom, lájkolom, szeri, szerike, lájk, kedvel, bírom, csípem,

komálom, megdöglök érted, cumizlak, csipázlak, ceje, nekem bejön, igen bír, csípem a

buráját, lamour, amore, szercsi, oda van érte, beléesett mint majom a gödörbe, szeret

Csoportok 33-tól fiatalabbak 33-tól idősebbek Férfi Nő Férfi Nő

Összes megadott kifejezés 98 16 59 15 6 Összes megadott durva szó 0 0 0 0 0

Összes megadott szlengkifejezés 52 8 35 7 2

14. táblázat: a szeret köznyelvi kifejezésre adott összes adat

Ebben a kérdésben gyűlt össze a legtöbb kifejezés 96, és pont itt egyetlen egy

durva kifejezést sem adtak meg az adatközlők. A legtöbb szlengkifejezést a fiatalabb

nők adták 35 adat, a szlengszavak 67%-át, tehát több mint a felét, a legkevesebbet pedig

az idősebb nők adták. A legtöbben az imád szót adták meg, ami a szavak jelentős

hányadát 26%-át teszi ki, és minden csoportban jelentős mértékben adták meg. Egy

adatközlő az írta, hogy semmilyen más szinonimát nem használ.

67

A gyűjtés összegzése

Összesen 547 adatot gyűjtöttem össze, a szavak csaknem fele (260/547=51%-a)

szlengszó, tehát az adatközlők fele-fele arányban adtak meg szlengszavakat, és egyéb

kifejezéséket (ide tartoznak a köznyelvi, idegen eredetű, vagy kölcsönszavak,

nyelvjárási szavak). Összesen 235 féle különböző kifejezést adtak meg az adatközlőim,

melyek közül (127/235=54%) különböző kifejezés. Az összegyűjtött szavak mindössze

(86/547=16%-a) durva, vulgáris. A durva, vulgáris szavakat a szlengszavakhoz

soroltam, így a szlengszavak (86/260=33%-a) durva kifejezés. Az összegyűjtött összes

különböző kifejezés közül csupán (33/127=14%) különböző durva kifejezés.

19. ábra: Az összegyűjtött kifejezések összetétele -2012

A 2009-ben a Márai Sándor gimnázium középiskolás diákjai körében végezett

vizsgálatomban összesen 491 adatot gyűjtöttem össze, az összegyűjtött szavak 26%-a

durva, vulgáris, tehát az adatközlők kevesebb, mint a fele adott meg durva kifejezéseket.

A szavak megközelítőleg 90%-a szlengszó. Az összegyűjtött összes különböző

kifejezés közül csupán 30%-a különböző durva kifejezés. Annak ellenére, hogy a két

vizsgálatban az adatközlők száma különbözik, mégis megközelítőleg ugyanannyi adat

gyűlt össze a két vizsgálatban. Ez a tény részben annak tudható be, hogy a jelen

kérdőívemben a az adatközlők a következő feladatok kapták: A következő kérdéssor

konkrét szlengszavakra vonatkozik. Lehetőség szerint a kérdésekre egy szóval vagy

kifejezéssel válaszoljon! Sokan ezt figyelmen kívül hagyták, és egy köznyelvi

kifejezéshez több kifejezést is adtak. Ha a két kutatásban összehasonlítjuk a durva

szavak százalékait, akkor arra a következtésre jutunk, hogy a tanárok kevesebb durva

kifejezést adtak meg. Továbbá míg a diákoknál 5 kifejezésnél (nem érdekel, ideges

vagyok, mérgelődés, te buta-minősíteni valakit, valami rossz) nagyobb arányban adtak

68

meg durva kifejezéseket, mint nem durva kifejezéseket, addig a tanárok körében egy

kifejezésnél sem dominálnak a durva szavak. Különbség fedezhető fel abban is, hogy

a diákok minden köznyelvi kifejezésre adtak meg durva kifejezést, viszont a tanárok a

szeret szóra egyet sem. A két kutatásból kitűnik, hogy a legkevésbé használnak durva

kifejezéseket a falusi nők (1, 2, 7- kérdésben nem adtak meg egyetlen durva kifejezést

sem), és a 33-tól idősebb nők (csupán két kérdőben adtak meg durva kifejezéseket- 5,

6). A gimnazisták körében végzett kutatásomban átlagosan a legnagyobb mértékben a

városi férfiak adtak meg durva kifejezéseket. A tanárok körében végzett kutatásomban

szintén a férfiak adták meg a legtöbb durva kifejezés, annak ellenére, hogy csupán 23

férfi és 39 nő töltötte ki a kérdőívet. Fontos megjegyeznem, hogy többségben a fiatalabb

férfi és női tanárok adtak meg a legnagyobb mértékben durva szavakat, közülük is a

férfiak több kérdésben adtak meg több durva szót mint a nők (nők 2 kérdésben többen

adtak meg mint a férfiak, 4-ben pedig a férfiak). Ezzel a feltételezésem beigazolódott,

miszerint a tanárok idősebb generációja és a nők kevesebb számú szlengkifejezés és

ezen belül kevesebb durva szavakat használnak, mint fiatalabb kollégáik.

Átlagosan a fiatalabbak 5 szlengszót adtak meg, míg az idősebbek csupán 2,2-őt,

így elmondható, hogy a fiatalabb adatközlők több szlengszót adtak meg. (Fiatalabbak

182, idősebbek -58) A fiatalabbak és idősebbek által megadott szlengszavak százalékos

megoszlását a következő ábra szemlélteti:

20. ábra: a szleng kifejezések aránya fiatalabbak és idősebbek között.

69

Minden férfiakra jut átlagosan 4,5 szlengkifejezés, míg a nőkre 4, tehát a férfiak

átlagosan több szlengszót adtak meg mint a nők. ( 157-nők, 103-férfiak) A férfiak és

nők által megadott szlengszavak százalékos megoszlását a következő ábra szemlélteti:

21. ábra: a szleng kifejezések aránya a férfiak és nők között

Minden férfi adatközlőre átlagosan 2 kifejezés jut, míg a nőkre csupán egy 1, így

a férfiak több durva kifejezést adtak meg. (Férfiak 46, nők 40) A férfiak és nők által

megadott durva szavak százalékos megoszlását a következő ábra szemlélteti:

21. ábra: a durva szavak aránya férfiak és nők között

70

Az idősebb korosztály átlagosan 1,2 kifejezést adott meg, míg minden fiatalabbra

jut 1,8 kifejezés. Tehát elmondható hogy a 33-tól fiatalabb adatközlők átlagosan több

durva kifejezést adtak meg. (64-fiatalabbak, 22- idősebbek) A fiatalabbak és idősebbek

által megadott durva kifejezések százalékos megoszlása:

22. ábra: a durva szavak aránya a fiatalabbak és az idősebbek között

Ha a szlengszavak használatát hasonlítom össze, akkor arra a következtetésre

jutok, hogy a középiskolás tanulók sokkal nagyobb mértékben használnak

szlengkifejezéseket, mint a tanárok, akik csupán (260/547=51%-a) adott meg

szlengkifejezést. A tanulók szinte elenyésző mértékben adtak meg köznyelvi vagy

egyéb vonatkozású kifejezéseket. Például a „Ne zaklass!“ köznyelvi kifejezésre

a tanulók a következő szavakat adták meg: : „menj a víz alá, haggy mán békén, húzd le

magad, menj a picsába, menj vissza oda ahonnan jöttél, bassz már rá, tod mit? Kabbe,

hagyd abba te béna, kapd be, a dühü eméssze meg a fejedet, hogy rohadnál meg, anyád

picsája szájadra van csinálva, hagyd abba mielőtt lebaszok egyet, ne picsázzál má

belém, ne buzerálj, kopj le, menj het, bújj el, odígy, hagyd abba baszd meg” Ezek közül

a kifejezések közül, én mindegyiket szlengkifejezésként határoztam meg. Két olyan szó

található a felsorolásban az odígy [menj el], ami a szlovákból átvett, és a menj het [menj

el], ami pedig nyelvjárásból is ismert, de mindkét szó ebben az esetben szlengkifejezés

szerepét látja el. A további gyűjtésemben szerepelt szavakra is ugyanez vonatozik, így

elmondható, hogy az összegyűjtött szavak mintegy 90 %-a szlengkifejezés, éppen ezért

a pontos számoknak nincs jelentősége az adatok feldolgozásnál. A kérdőívekből

kiderült, hogy a megadott témában a tanárok és tanulók között jelentős különbség

fedezhető fel, a két csoport vonatkozásában a tanulók használnak inkább szlengszavakat

és ezen belül durva kifejezéseket. Annak ellenére, hogy a tanárok diákjaik részéről nem

71

tűrik meg a szlengszavak használatát, saját nyelvhasználatukban mégis jelen vannak.

Mindkét kérdőívezés közben akadtak hasonló észrevételeim, pl. a a szlengszavak

helyesírását illetően, egyes szavakat igencsak sajátos helyesírással láttak el, pl. wow,

vou, ne mán. A wow ilyen formában az internetes kommunikációban jelenik meg főleg.

5.1.3. A kérdőív 3. részének feldolgozása

(Kukorelly Endre kap című versével kapcsolatos kérdésekre adott válaszok

feldolgozása)

Az utolsó kérdéssor pedig nyílt kérdéseket tartalmazott. Szociolingvisztikai

interjúhoz hasonlóan, egy előre megadott szöveg alapján a szövegalkotóról kell

véleményt nyilvánítania az adatközlőnek. A kérdések a nyelvhasználat és a

személyiségjegyek közötti összefüggést kutatta. Olyan szöveget próbáltam választani,

mely tükrözi a mai általános vagy középiskolás korú fiatalok nyelvhasználatát, és szleng

elemeket is tartalmaz. Így esett a választásom Kukorelly Endre kap című

gyermekversére, de ezt a körülményt adatközlőimmel nem ismertettem. Az adatokat

nem tudtam megfelelően csoportokra osztani, mivel az adatközlők egy része nem adott

egyértelmű választ, így a kapott eredmények csak megközelítőlegesek.

Szövegválasztás (Kukorelly Endre kap című gyermekverse a mellékletben

található)

Kukorelly Endre kortárs magyar író, költő, újságíró, kritikus. Kutatásom

szempontjából azért tartottam megfelelő szövegnek Kukorelly egyik gyermekversét,

mert látszólag igénytelen, sokszor szlengelemekkel teletűzdelt nyelvet, latszólag hibás

mondatokat használ. Pedagógiai szempontból azért lenne jelentősége verseinek, mert

elsődlegesen szórakoztatni, nevettetni próbál, azaz végső soron az olvasás öröméhez

vezet el. Ennek ellenére az esetek többségében a tanárok idegenkednek az ehhez

hasonló szövegektől, pont amiatt, hogy nyelvileg hibás mondatokkal, szavakkal él, vagy

épp szlenget használ. Farkas Zsolt Kukorelly monográfusa a következőt írja róla: „Így

beszél ez az >én<. Hogy ne tudná magát rendesen kifejezni? Lehet, de akkor nem is

szabad rendesen. Mert ennél autentikusabb, erősebb szövegre sohasem lesz képes, >a

rendes kifejezésekkel<, >a jólformáltság< sémáival működő nyelv. A normál

72

grammatika megbillen, a helyesség kritériumai átértékelődnek, a tautológiák nem

tautológiák, a hétköznapi a legköltőibbé emelődik. Az irodalmon innen irodalmon túlivá

válik. Egy autentikus <én> jut nyelvhez.” (Farkas 1996)

Vizsgálat eredményei

Többségben egybehangzó vélemények születtek, ami a költő nemét és a korát

illeti, a további kérdésekben nagyrészt megoszlanak a vélemények. Néhányan

humorosnak tartották ezeket a szövegeket, néhányan nem ítélték el annyira a

feltételezett szerzőt, egyesek érdekesnek tartották a szöveget, akadtak olyanok is

akiknek kifejezetten tetszett, sőt ráéreztek arra, hogy egy kortárs költőről van szó, aki

kifigurázza a nyelvhasználatot és az egész társadalmat. Egy 28 éves nő, magyar nyelv és

irodalmat oktató adatközlőm a következőt írja: „Az ember a szöveg alapján kétféle

következtetésre juthat: a szerző vagy egy fiatal tini, aki túl gyakran hiányzik az

iskolából, főleg a nyelvtanórákról, vagy egy felnőtt \"hivatásos\" költő, aki tudatosan

használ fonetikus írásmódot, illetve tesz fel \"gyerekes\" kérdéseket. Én az előbbire

tippelek: a szerző férfi, 32 éves, játékos, humoros, fiatalos, modern, kicsit gúnyolódó,

csipkelődő; néhány kifejezést, pl. a \"tuggya\" vagy \"tucc\" szavakat valószínűleg

szándékosan írta le fonetikusan, hisz pl a viszonylag nehéz helyesírású \"madzaggal\"

kifejezés leírása nem okozott neki gondot, így a fonetikus írás véleményem szerint nem

tudatlanságot (vagy kiskorúságot) tükröz, hanem stilisztikai szempontból jelentősége

van. A kérdőjel-felkiáltójel kombináció használata is arra enged következtetni, hogy a

szerző tudatosan használja a nyelvet, egy helyesen írni nem tudó tini aligha használná

ezeket a szóvégi írásjeleket így együtt. Jó lenne beleolvasni a szerző többi művébe is,

hogy teljesebb képet kapjak, egy ilyen rövid részlet alapján nehéz következtetéseket

levonni:) Külső tulajdonságok: hosszú haj, szakáll, kissé alternatív stílus.“

Az első kérdés a nem meghatározása volt. A megkérdezettek csaknem

(47/62=76 %-a) férfi költőre tippelt. (14/62=24%) gondolt női költőre, de volt olyan is

aki nem tudta eldönteni, bizonytalan volt a nemet illetően. Az egyik adatközlőm a

következőket írta (34 éves nő): „a nemet illetően összezavarodtam: a rózsaszinű (sic!)

73

teherkamionból itélve (sic!) nemi identitászavarban szenvedő kamasz, lehet

homoszexuális, mivel a ruci szó és a rózsaszin feminim (sic!) vonásokra utal, a

pléjstésön és a kamion maszkulinra, ezért összezavarodtam, ám a mócártkugli (sic!)

ismereteim szerint autó, ezért mégis fiúra tippelek, és mivel a játékautók érdeklik 12

évesnek tippelem, később már az igazi kocsik és a csajok kötik le a figyelmét.:DD“

Ezt írja egy másik adatközlőm, aki szintén nő, 38 éves: Nehéz megállapítani, hogy

férfi vagy nő, mivel rozsaszín terherkamionról (sic!) ír. Talán egy krtárs (sic!) író, aki

kifigurázza a mai fiatalok beszédstílusát. Inkább férfi, 28-30 év körüli. Tetszett a vers,

de csak középiskolás tanulóknak mutatnám meg a verset, és azt is egy nem rendhagyó

óra keretében. Ez a két adatközlő bizonytalan volt, de a végén sikerült döntést hozniuk.

Ellenben volt egy adatközlőm, férfi 56 éves, aki kitért a válaszadás alól, és a nemet

illetően ezt írta: „Valaki, aki nem tudja eldönteni.“ A válaszok százalékos megoszlása a

következőképpen alakult:

23. ábra: Ön szerint férfi vagy nő költő?

Az életkor meghatározása is nagyrészt egybehangzó volt. Az adatokat két

csoportba osztottam, az egyik csoport miszerint a költő tizenéves (10-től 18-ig), a másik

csoport, akik szerint pedig (20-60 év közötti), ezek között sok olyan vélemény volt,

miszerint profi kortárs költőről van szó. A szöveg szerzőjét többségben tizenévesnek

tartották (35/62=56%), és akik nem tizenévesnek gondolták (27/62=31%), akadt egy

adatközlő, aki felismerte a verset, viszont olyanok is akadtak, akik nem válaszoltak erre

a kérdésre 18 %. Talán egy kortárs író, aki kifigurázza a mai fiatalok beszédstílusát;

Inkább férfi, 28-30 év körüli; Fiatal férfi 20- 30 éves, művészlélek, verseket ír

szabadidejében, de sohase tanulta, kifigurrázza (sic!) a mai társadalmat (sic!),

embereket; Azt hiszem, valószínűleg kortárs alkotás lehet, amely az általános értékek

hanyatlására próbál utalni. Csupán egy adatközlőm ismerte fel ténylegesen a vers

74

szerzőjét, egy 32 éves férfi adatközlő: férfi 61 éves kortárs magyar szerző műve, kopasz,

sármos.

A válaszok százalékos megoszlása a következőképpen alakult:

24. ábra: Hány éves lehet a költő?

A szöveg költőjének tulajdonságainak meghatározása nem mutat egységet. Az

adatok feldolgozásánál három csoportot alakítottam ki. Az első csoport szerint átlagos

a kinézete, második csoport pontos leírást adott, harmadik pedig az egyéb kategória.

A legutóbbi kategóriában vagy azt írták, hogy ennyiből nem tudnak külső leírást adni,

vagy egyszerűen nem válaszoltak. Számomra különösen meglepő, hogy a külső

tulajdonságokat csak kis mértékben adták meg az adatközlők. Az adatközlők

(44/62=71%-a) nem válaszolt a külső tulajdonságot illetően, vagy az írta, hogy a vers

alapján nem tud véleményt mondani. Csupán az adatközlők (11/62=18%-a) adott pontos

leírást a költő külsejét illetően és csak (7/62=11%) mondta, azt hogy a költő kinézete

átlagos: szőke, kicsit duci, szerti (sic!) a csokit és csipszet, alacsony; kicsit kövérkés

(sic!), vörös hajú, elálló fülekkel;

25. ábra: Milyennek gondolja ezt a személyt? Jellemezze külső tulajdonságai

alapján!

A belső tulajdonságokat már sokkal többen adták meg, sokan olyan fiatalként

képzelték el, aki szeret a társaság középpontja lenni, fel van vágva a nyelve, gúnyolódó,

75

többségben nem túlságosan pozitív véleményt adtak meg. Ilyenek a következő

vélemények: enyhén beképzelt tinédzser, aki azt hiszi ő a Jani:); hebehurgya, butuska;

kicsit beképzelt, általában a középpontban van a társaságban, jól szituált; műveletlen;

kifigurázó bizonyos értelemben, arogáns (sic!) (a vers alapján) Pozitív tulajdonságként

minősítem: az önbizalma a helyén van; Kreatív; Belső tulajdonságai kiváncsi (sic!) és

nyito (sic!), szenzitív a mindennapi torténésekre (sic!) magakorul, flexibilis (sic!).

Viszont akadtak olyan vélemények is melyek semleges tulajdonságnak minősíteném,

pl.: kicsit meleg hajlamokkal; kortárs író, aki kifigurázza a mai fiatalok beszédstílusát.

Mivel sok esetben nem tudtam eldönteni, hogy jó vagy rossz tulajdonságról van-e szó,

ezért az adatokat csupán két részre osztom. Az egyik a pontos tulajdonságot

meghatározók csoportja, a másik az egyéb kategória, ide azok a vélemények tartoznak,

melyeket nem tudtam tulajdonságként értékelni, ill. ha nem adtak meg pontos belső

tulajdonságot. Az adatközlők valamivel több, mint a fele (34/62=55%-a) pontos

tulajdonságot adott meg, közülük szintén több, mint a fele (19/34=56%-a) fele

egyértelműen negatív tulajdonságot adott meg. A maradék (15/34=44%) pozitív vagy

semleges véleménye volt a költőről. Egyéb kategóriába soroltam azokat a véleményeket

mely szerint, a költő profi vagy amatőr költő. Nem a belső tulajdonságát írták le inkább

azt, hogy miért írhatott ilyen verset. Továbbá ide tartoznak azok az adatközlők, akik

nem válaszoltak erre a kérdésre, tehát az adtaközlők (28/62=45%-a) nem adott a belső

tulajdonság szempontjából értékelhető választ. Pl.: verseket ír szabadidejében, de

sohase tanulta, kifigurázza a mai társadalmat, embereket; fiú, akinek a "mim van" az

igazi érték (nem a mi, ill. ki vagyok, mit tudok); A meteriális világ szüleménye, akinek

Jézus csak az ajándék kapcsán jut eszébe.

26. ábra: Milyennek gondolja ezt a személyt? Jellemezze belső tulajdonságai alapján!

Az utolsó előtti kérdésre sokan csak egy választ adtak, mely szerint tetszett-e a

szöveg, a legtöbben 24/62=39% nemmel felelt. A vers irodalmi értékére tekintettel

76

érdekes eredmény született. Sokan 8/39=21% megjegyezték, hogy ez nem vers: nem

tetszett, értéktelen szöveg; nem nagyon tetszett, nem igazán tartom versnek; Nem

nagyon tetszett a vers, nem igazán tudnám versnek értékelni, tanárként nem olvasnám

fel a diákjaimnak; Maga a vers nem vers; nem tetszett, felszínes; felületes, ez vers???.

Az adatközlők csupán 9/62=15%-ának kifejezetten tetszett ez a szöveg és ők általában

humorosnak is tartották a verset: vicces, humoros, nagyon, jó példa a kortárs

alkotásra; a vers megrohogotetett (sic!), főleg a vili szó; nagyon tetszik kellems (sic!),

változatos, megnevetteto (sic!); Fantáziadús, tehetséges férfi. Nagyon tetszik a vers.;

Vicces, a helyesírásban vannak kisebb hibák, de versnek nagyon is jó; Fantáziadús,

tehetséges férfi, formabontó költő, aki tudatosan használta a szlenget,

Négyen pedig egy tehetséges fiatalembert képzeltek el: művészlélek, verseket ír

szabadidejében, de sohase tanulta, kifigurázza a mai társadalmat, embereket; kortárs

magyar szerző műve, kopasz, sármos; próbálgassa költői tehetségét lehet, hogy az is,

csak a mai nyelvhasználatot figurázza ki. Az egyéb kategóriába soroltam azokat az

adatközlőket, akik nem nyilvánítottak kifejezetten tetszést, ill. nem tetszést, ők az

adatközlők (29/62)=46% -át teszik ki, tehát ők vannak túlsúlyban. Ez arra utalhat, hogy

sokakban semleges érzelmeket váltott ki a vers. Ezen a kategórián belül két adatközlő

érdekesnek tartotta a szöveget, viszont nem versnek: nem nevezném versnek, de

másrészt érdekes, csak el ne terjedjen!!! Voltak olyanok is, akik minősítették a verset,

de nem nyilatkoztak arról, hogy mennyire tetszett nekik: a társadalom teljes mostani

ifjúsági keresztmettszete (sic!)-azaz az igénytelenség és értékrend béka segge alatti

szintje. De nem a kisgyerek tehet róla!!!

27. ábra: Mennyire tetszett Önnek a vers?

Arra a kérdésre, hogy mint tanár mit gondol a versről? Sokan nem válaszoltak,

ha viszont igen akkor csak utaltak arra, hogy tetszett, ill. nem tetszett, konkrét választ

77

nem adtak meg. A tetszett kategóriába soroltam a következő válaszhoz hasonló

véleményeket: a vers felhasználható a tanítási órákon - ők csupán az adatközlők 5%-át

teszik ki. Nem tetszésként értékeltem a következő vagy hasonló véleményeket:

iskolában például nem lenne szerencsés felolvasni; nem alkalmaznám óra keretében,

rossz példaként hatna a tanulókra, így is túl sok szlengszót használnak. Ezek alapján az

adatközlők 24%-a mondja azt, hogy tanárként nem tetszik neki a vers. Egyéb

kategóriába soroltam minden olyan véleményt, melyek a tetszés, ill. nem tetszés

kategóriájába nem tartoznak be. Így az adatközlők nagy része 71% nem foglalt állást

ebben a kérdésben, tehát következtetéseket sem vonhatok le a kapott eredményekből. A

következő adatközlőim sem foglaltak állást: Véleményem szerint nagyon jó versről van

szó, a gyerekekhez is közelebb áll az ilyen stílusé; Alternatív, nem olyan vers, ami

gyakran előfordul a tantervekben.

28. ábra: Mint tanár mit gondol a versről? A vizsgálat 3. részének összegzése

Annak ellenére, hogy a vizsgált szöveg igazi irodalmi értékkel bír és tartalmazta

a mai fiatalok által használt kifejezéseket, sokan nagyon erősen bírálták. Sokan

a szöveget is elítélték, nemcsak a személyt, az adatközlők 18%-a (főleg idősebbek) nem

tartotta versnek. Ez jól bizonyítja a tény, miszerint az irodalmi alkotások értéke

viszonylagos, és nagyban függ attól, milyen esztétikai élményt nyújtanak. Az előítélet

mellett, azonban jól látszott az elfogadás, néhányan amellett, hogy tanárként nem tartják

fiatalok számára megfelelő szövegnek, mégis humorosnak tartották őket. A válaszok

között akadtak olyanok is, akik arra az általam fel nem tett kérdésre is válaszoltak, hogy

vajon miért beszélnek így a fiatalok. Sokan úgy gondolták, hogy ezzel a szöveggel

szeretnének kitűnni a társaik közül vagy, hogy a társadalom felelős a fiatalok igénytelen

nyelvhasználatáért. Három kérdésben az adatközlők több mint a fele egyáltalán nem

vagy nem a kérdésre válaszolt, így a kapott eredményekből nem tudok

78

következtetéseket levonni csupán annyit, hogy a kutatás szempontjából értékelhetőbbek

a zárt kérdések. Az adatközlők több mint a fele tizenéves férfi költőre tippelt. Célom a

vélemények százalékos elemzése mellett az volt, hogy összefüggést találjak

nyelvhasználat és a személyiségjegyek között. Arra a következtetésre jutottam, hogy a

szöveg alapján az adatközlők többsége elítélte a szerzőt, viszont tetszést, ill. nem

tetszést többségben nem nyilvánítottak.

A nem, a kor tekintetében az alábbi következtetésekre jutottam:

Azok közül, akik pontos belső jellemzést adtak a költőről, az adatközlők több

mint a fele (19/34=56%-a) adott meg egyértelműen negatív jellemzőket. Negatív

jellemzőket férfiak és a nők ugyanolyan arányban adtak meg, nők (12/39=31%), férfiak

(7/23=30%). Az idősebbek és a fiatalabbak között, viszont nagy különbség fedezhető

fel, a fiatalabbak (7/36=19%), az idősebb adatközlők csaknem fele (12/26=46%)

jellemezte negatívan a költőt, közülük a 6 nő és 6 férfi. A fiatalabbak közül csupán 1

férfi és 6 nő ítélte negatívan a költő belső tulajdonságait.

Nemtetszését (10/23=43%) férfi, (14/39=36%) nő nyilvánította ki. A generációk

között ebben az esetben is szintén nagyobb a különbség. A fialtabbak csupán

(7/36=19%-nak) nem tetszett a szöveg, közülük 6 nőnek és csupán 1 férfinek. Az

idősebbek döntő többsége (17/26=65%-a) fejezte ki nemtetszését, közülük 9 férfi és 6

nő.

Kifejezetten tetszett az adatközlők 15%-nak. Férfiak és nők tekintetében nincs

jelentős különbség (férfiak- 3/23=13%, nők-6/39=15%), viszont az idősebbek és a

fiatalabbak között szintén találunk nagyobb különbségeket, csupán egy idősebb férfi

adatközlőnek tetszett a szöveg, 1/26=4%, fiatalabbak 8/36=22%-nak, inkább nőknek,

mint férfiaknak (6 nőnek, 2 férfinak) tetszett igazán a szöveg.

Tehát arra lehet következtetni, hogy a többség elítélte a szöveg alapján a

személyt, és az adatközlők csupán 15%-nak tetszett igazán a szöveg. Az összes

adatközlő 76%-a gondolt férfi költőre és 56%-a gondolja azt, hogy tizenéves szerzőről

van szó. Ezek az eredmények azt tény erősítik, miszerint a tipikus szlenghasználó a

fiatalabb korosztály tagja, tizenéves férfi. Az eredményekből arra lehet következtetni,

hogy a tanárok fiatalabb generációja a megadott szöveg alapján csekély mértékben ítélte

el a költőt.

79

ÖSSZEGZÉS

Szakdolgozatom a szlovákiai magyar középiskolákban oktató tanárok szlenggel

kapcsolatos attitűdjeit vizsgálta. A kutatás eredményei igazolják, megerősítik, vagy

megcáfolják az előre felállított hipotéziseimet. A munkám része volt a szlengszavak

gyűjtése is. Egy témában gyűjtöttem szavakat (érzelmek, magatartás), melynek célja az

volt, hogy összevessem a kapott eredményeket a 2009-ben végzett vizsgálatommal és,

hogy összevessem a tanárok véleményével. Továbbá a szociolingvisztikai interjúhoz

hasonlóan összefüggéseket keresek a nyelvhasználat (szlenghasználat) és a

személyiségjegyek megítélése között. Így átfogó képet kaptam arról, hogy a szlovákiai

magyar középiskolai tanárok hogyan vélekednek a szlengről, tisztában vannak-e a

fogalom jelentésével, használnak- e szleng elemeket a tanításban és azon kívül, hogyan

vélekednek a tanítási órán való szleng használatról, egy konkrét témában (magatartás,

érzelmek) milyen szleng elemeket használnak, és hogyan ítélnek meg egy konkrét

személyt megadott szöveg alapján, mely szleng elemeket is tartalmaz.

Ahogy a kérdőív válaszait is három részben dolgoztam fel, úgy a felmérés

legfontosabb tanulságait is:

1: A tanárok szlenghez, iskolai szlenghasználathoz való hozzáállása, a szleng

fogalmával mennyire vannak tisztában a középiskolai tanárok.

A gyakorlati rész első részében az előre felállított 6 hipotézisemet igazoltam

vagy cáfoltam. A hipotézisek alapján a következő tanulságokat vontam le:

1. Általában a középiskolai tanárok nincsenek tisztában azzal, hogy a szleng vagy

más beszédmód, ami eltér a standardtól nem rossz, nem helytelen, mivel az adataközlők

döntő többsége egyetért azzal a a kijelentéssel, hogy a standard nyelv „jobb”, „szebb”,

„logikusabb”, „szisztematikusabb”, mint a nem-standardnak minősített nyelvi variáns, a

szleng. Viszont az adatközlők nagy része szerint létezik olyan környezet, ahol

helyénvaló a szlenghasználat, így a hipotézisem második fel nem igazolódott be.

2. Nagyrészt eltérő vélemények születtek a szleng fogalmát illetően, ami tükrözi a

kutatók egyet nem értését is egyben. Az ide vonatkozó legtöbb kérdésben az adatközlő

elértő válaszokat adtak meg. Az eredmények alapján igaznak bizonyul az az

80

általánosságban ismert megállapítás, hogy a szlenget mindenki ismeri, de senki sem

tudja meghatározni.

3. Annak ellenére, hogy a szlovákiai magyar középiskolákban oktató tanárok

nemkívánatosnak tartják a szlenget a tanításban, és egyetértenek abban, hogy a tanuló

nem beszélhet, olyan nyelvváltozatban, amilyenben szeretne, mégis szerintük

alkalomadtán pozitív jelenség, mint negatív és alkalomadtán helyes, ha a tanítási órán

szlengelemet használ a tanár és a tanuló egyaránt.

4. A feltételezésem, hogy a tanárok nem használnak szleng elemeket a tanításban

nem igazolódott be, mivel alkalomadtán igen használnak, és alkalomadtán helyesnek

tartják a használatukat is, ahogy ez előző megállapításomból ki is derült. A tanárok

fiatalabb generációjának döntő többsége használ alkalomadtán szleng elemeket a tanítás

során, ennek ellenére nemkívánatosnak tartják használatukat az iskolában.

5. Az adatközlők nagy része csupán alkalomadtán értékeli negatívabban azt a

diákot, aki szóban vagy írásban szleng elemet használ, azzal szemben, aki nem használ.

Ennek ellenére megegyeznek abban, hogy a tanuló nem beszélhet, olyan

beszédstílusban, amilyenben szeretne. Viszont az adatközlők döntő többsége értékeli

negatívabban azt a diákot, aki vulgáris kifejezéseket használ az órán.

6. A megkérdezett tanárok több mint a fele használ magánéleti kommunikációban

szleng elemeket, közülük pedig a fiatalok döntő többsége. Az idősebbek is használnak,

de közülük is kevesebb, mint a fele.

2: A gyűjtött szlengszavakból levont következtetéseim:

Az adatközlők fele-fele arányban adtak meg szlengszavakat, és egyéb kifejezéseket

(ide tartoznak a köznyelvi, idegen eredetű, vagy kölcsönszavak, nyelvjárási szavak). Az

összegyűjtött szavak 16%-a durva kifejezés. Többségben a fiatalabb férfi és női tanárok

adtak meg a legnagyobb mértékben szlengkifejezéseket és durva szavakat. Tehát

a feltételezésem beigazolódott, miszerint a tanárok idősebb generációja és a nők

kevesebb számú szlengkifejezést és ezen belül kevesebb durva kifejezést használnak,

mint fiatalabb kollégáik. Ez a megállapításom összhangban van az előzőekkel, miszerint

a tanárok fiatalabb generációja alkalomadtán használ a tanítás során szleng elemeket,

magánéleti kommunikációban pedig gyakran használ.

81

3: Kukorelly Endre kap című versével kapcsolatos kérdésekre adott válaszokból

levont tanulságaim:

Az első fontos és meglepő megállapításom az, hogy ezt a verset sokan nem

tartották versnek. Az adatközlők jelentős része tetszést vagy nem tetszést nem

nyilvánított. Az idősebb adatközlőim közül csupán egy idősebb férfi adatközlőmnek, a

fiatalabbak közül is csak kevésnek tetszett a vers. Viszont az idősebbek döntő

többségének, a fiatalabbak közül szintén néhány adatközlőmnek nem tetszett a vers. A

legtöbb adatközlő tizenéves férfi költőre tippelt. Az adatközlők többsége elítélte a

szöveg alapján a személyt, viszont inkább az idősebb generáció tagjai (az idősebbek

többsége), a fiatalok közül kevesen ítélték el a személy.

Ezek a megállapításaim összefüggésbe hozhatóak azzal, hogy a fiatalabb

adatközlőim adták meg a legtöbb szleng elemet, ők azok, akik magánéleti

kommunikációban és a tanítási órán alkalomadtán használnak szleng elemeket.

82

RESUMÉ

V mojej práci sa zaoberám postojom lingvistov a jazykovedy, laikov, literatúry

a vzdelávacích inštitúcií k slangu. V praktickej časti práce sa dôrazne venujem vzťahu

učiteľov k slangu, pretože práve oni sú tí, ktorí vo veľkej miere môžu ovplyvniť

používanie jazyka dospievajúcej generácie. Mienka pedagógov je v tejto téme kľúčová,

veď práve oni svoj pozitívny alebo negatívny názor sprostredkujú výučbou žiakom. Ak

pedagóg odsudzuje používanie slangu a vyčíta žiakom tento spôsob komunikácie,

pravdepodobne si to môžu vysvetliť tak, že tento spôsob komunikácie nie je v žiadnom

prípade akceptovateľný. Učiteľ je v konečnom dôsledku zodpovedný za to, v akom

smere ovplyvní návyky žiakov v používaní jazyka. V mojej práci zdôrazňujem, že slang

nie je akýsi vírus čo infikuje náš jazyk, že nie je škodca, ktorého treba vyhubiť, ale je

organickou súčasťou a úchvatnou oblasťou nášho materinského jazyka. Samozrejme

nie je radno používať slang hocikde, v akejkoľvek situácii a v neobmedzenom rozsahu.

Ani štandardný variant jazyka sa nepoužíva hocikde a v hocijakej situácii. Z úst

mladého človeka znie oveľa prirodzenejšie ak povie „je to super párty“, než „je to

nádherný večer a cítim sa veľmi príjemne“.

Slang je silne poznačený jazykový variant. Nielen laici v jazykovede ale aj

niektorí lingvisti považujú slang za divokú vetvu jazyka, ktorú treba tak či onak

vyhubiť. Je všeobecne známe, že ak vyjadrenia pedagóga obsahujú prvky slangu alebo

nárečia, sú mu adresované negatívne prívlastky. Je pochopiteľné, že ani učitelia nemôžu

pripustiť zo strany žiakov takéto jazykové varianty. Vo všeobecnosti sa v súčasnosti od

učiteľov očakáva používanie výhradne štandardného jazyka, každá iná jazyková forma

je v reči pedagóga neprijateľná. Učiteľ má rozprávať „pekne po maďarsky“, má ísť

príkladom vo správaní (jazykovom správaní). V dôsledku toho môže dôjsť k tomu, že

pedagóg pokarhá žiakov pre ich nárečie respektíve za použitie slangu. Podľa môjho

názoru to neznamená to, že pedagóg by mal podporovať používanie neštandardného

jazyka, len toľko, že by mal prízvukovať rozdiel medzi jazykovými verziami

a nepripisovať im prívlastky.

Praktická časť mojej diplomovej práce skúma stanovisko pedagógov k slangu,

pôsobiacich na stredných školách s vyučovacím jazykom maďarským. Súčasťou práce

bolo aj zbieranie slangových výrazov (v téme pocity, správanie), čoho cieľom bolo

porovnanie výsledkov z výskumu v roku 2009 a porovnanie s názormi pedagógov.

83

Ďalej, podobne ako v sociolingvistickom interview, hľadám spojitosť medzi

osobnostnými znakmi a používaní jazyka. Takto som dostala komplexný obraz o tom,

ako zmýšľajú o slangu pedagógovia na stredných školách s vyučovacím jazykom

maďarským, či si uvedomujú význam pojmu, či používajú slangové výrazy a prvky vo

výučbe a mimo nej, čo si myslia o používaní slangu na vyučovacích hodinách, aké

používajú slangové výrazy v jednej konkrétnej téme ( pocity, správanie ) a ako posúdia

konkrétnu osobu na základe daného textu v ktorom sa nachádzajú prvky slangu.

Tak ako odpovede dotazníka, takisto aj najdôležitejšie výsledky prieskumu som

spracovala v troch častiach:

A: Do akej miery si stredoškolský učitelia uvedomujú pojem slangu, aký je ich

prístup k slangu a jeho používaniu na školách.

Prvá časť praktickej časti práce potvrdzuje alebo popiera mnou zostavených 6

hypotéz. Na základe týchto hypotéz som vyvodila nasledovné poučenia:

1. Stredoškolský pedagógovia si nie sú vo všeobecnosti vedomí toho, že slang

alebo iný typ reči, ktorý sa odlišuje od štandardu, nie je zlý či nesprávny, pretože

väčšina respondentov súhlasila s tým vyjadrením, že štandardný jazyk je „lepší“,

„krajší“, „logickejší“ a „systematickejší“ ako neštandardne kvalifikovaný variant reči

a slang. Ale veľká časť respondentov si myslí, že existujú také situácie a prostredie, kde

je použitie slangu oprávnené.

2. Pre pojem slangu boli vo veľkej časti odlišné názory, čo zároveň odzrkadľuje

nesúhlas výskumníkov. Potvrdilo sa vo všeobecnosti známe konštatovanie, že slang

pozná každý, ale nikto ho nedokáže presne určiť a definovať.

3. Napriek tomu, že učitelia považujú slang za nežiaduci vo výučbe a súhlasia

s tým, že žiaci nemôžu rozprávať na vyučovaní takým spôsobom akým chcú, predsa je

podľa ich mienky pozitívnym javom príležitostné použitie slangových výrazov počas

výučby či už pedagógom alebo žiakom.

4. Môj predpoklad, že učitelia nepoužívajú slangové prvky počas výučby, sa

nepotvrdil, pretože ich príležitostné používanie považujú za správne, a aj ich

príležitostne používajú ako sa to predchádzajúc potvrdilo. Drvivá väčšina pedagógov

mladšej generácie príležitostne používa prvky slangu na hodinách, no napriek tomu ho

považujú za nežiaduci na školách.

5. Veľká časť respondentov len príležitostne hodnotí negatívne toho žiaka, ktorý

používa slovne alebo písomne slangové výrazy v porovnaní s tým kto ich nepoužíva,

84

napriek tomu, že sa zhodnú na tom, že žiak nemôže rozprávať v takom štýle akom chce.

Viac ako polovica respondentov hodnotí negatívne toho žiaka, ktorý sa vyjadruje

vulgárne na vyučovacej hodine.

6. Viac ako polovica opýtaných učiteľov používa v komunikácii v súkromnom

živote prvky slangu. Spomedzi nich je práve mladšia generácia tá, ktorá oveľa viacej

komunikuje týmto spôsobom. V staršej generácii je používanie prvkov slangu v

komunikácii podľa prieskumu menej ako polovica.

B: Záver vyvodení na základe zozbieraných slangových slov:

Respondenti poskytli slangové výrazy v pomere 50/50. 33% poskytnutých slov

bolo vulgárnych. Vo väčšine poskytli slangové aj vulgárne výrazy mladší pedagógovia,

čím sa potvrdil môj predpoklad, podľa ktorého staršia generácia učiteľov a ženy

používajú menej slangových a vulgárnych prejavov ako ich mladší kolegovia. Toto

konštatovanie je v súlade s predošlými, podľa ktorých mladší učitelia príležitostne

používajú slang na vyučovacích hodinách a v súkromnej komunikácii ho používajú

často.

C: Záver vyvodený z odpovedí na otázky k básni kap od Endre Kukorellyho:

Prvé dôležité zistenie bolo to, že veľa respondentov nepovažovala báseň za báseň.

Významná časť respondentov nevyjadrila názor či sa im báseň páči alebo nepáči. Avšak

drvivej väčšine starších sa text nepáčil, len jednému staršiemu respondentovi (muž) sa

text páčil. Najviac respondentov tipovalo za autor násťročného muža. Na základe textu

odsudzovalo autora viac ako polovica respondentov z čoho väčšinu tvorila staršia

generácia. Tento fakt sa dá dať do súvislosti s tým, že mladšia generácia respondentov

poskytla najviac slangových prvkov a výrazov a oni sú tí ktorí v súkromnom živote a na

vyučovaní príležitostne používajú slangové výrazy.

85

FELHASZNÁLT IRODALOM:

ALLEN, I. L 1999. Szleng — szociológia. In: Mi a szleng? Tanulmányok a szleng

fogalmáról. Debrecen. Kossuth Egyetemi Kiadó. ISBN 963 472 435 3, p. 135–139

ANDERSSON, LARS-GUNNAR–TRUDGILL, PETER 1999: A szleng. In. Mi

a szleng? Tanulmányok a szleng fogalmáról. Debrecen. Kossuth Egyetemi Kiadó.

1999. ISBN 963 472 435 3, p. 247-260

BALÁZS GÉZA 2009. Miért van szükség magyar nyelvstratégiára? -A magyar

nyelvstratégia vázlata. In: Balázs Géza szerk.: Jelentés a magyar nyelvről, 2006–2010.

Inter-Magyar Szemiotikai Társaság, Budapest, 2010. p. 262-277

BALOGH ROBERT Elveszett (regény)Alexandra Kiadó, 2006.(„Irodalmi Jelen

könyvek”) ISBN 963 3700 949

BENKŐ LÓRÁND 1980. Durva szók a köznyelvben és a szépirodalomban.

Tanulmányok a mai magyar nyelv szókészlettana és jelentéstana köréből. Budapest.

Tankönyvkiadó. 1999. ISBN 963 17 4919 3, p. 5-14

BORBÉLY ANNA 1995. Attitűd és nyelvválasztás egy magyarországi román

nyelvközösségben. In: Kétnyelvűség és magyar nyelvhasználat. Szerk. –Kassai Ilona.

Bp. 287–299.

CHESTERTON, GILBERT K. 2002: A szleng védelme. In: Várnai Judit Szilvia–

Kis Tamás szerk.: A szlengkutatás 111 éve. (Szlengkutatás 4.) Debrecen. 7–10.

DOMONKOSI ÁGNES 2007. Nyelvi babonák és sztereotípiák: A helyes és a

helytelen a népi nyelvészeti szemléletben. In: Domonkosi, Á.; Lanstyák, I.,Posgay, I.

szerk. Műhelytanulmányok a nyelvművelésről. Dunaszerdahely-Budapest: Gramma

Nyelvi Iroda, Tinta Könyvkiadó. p. 141-153.

DUMAS, BETHANY K.–LIGHTER, JONATHAN 2002: Nyelvészeknek való-e a

szleng szó? In: Várnai Judit Szilvia, Kis Tamás szerk. A szlengkutatás 111 éve.

Debrecen. 17–26.

EBLE, CONNIE: A szleng meghatározásáról In: Mi a szleng? Tanulmányok

a szleng fogalmáról. Debrecen. Kossuth Egyetemi Kiadó. 1999. ISBN 963 472 435 3,

p. 135–139

GRÉTSY LÁSZLÓ, 2000. Hogy és mint szolgál az édes anyanyelvünk? In.: Új

Ember, Katolikus hetilap LVI. évf. 42. (2725.)

86

HOFFMANN, O. 1997: Mini tini szótár. [online] Pécs: Janus Pannonius

Tudományegyetem. 1997 [cit. 2009.12.10.]

http://mek.oszk.hu//00000/00071/fulszoveg.html

OSZK:link.oszk.hu/libriurl.php?LN=hu&DB=oszk&SRY=an&SRE=227950 ISBN 963

641 489

JELISZTRATOV VLADIMIR 1998: Szleng és kultúra. Debrecen: Kossuth

Egyetemi Kiadó, 1998. 183 s. ISBN 963 472 296 2

KÁLMÁN, L. – TRÓN, V- Bevezetés a nyelvtudományba második, bővített

kiadás, In. Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához. Tinta könyvkiadó,

Budapest, 2007, ISBN 963 7094 26 1

KIS TAMÁS 1997. Szempontok és adalékok a magyar szleng kutatásához. In: uő

szerk. A szlengkutatás útjai és lehetőségei. Debrecen, Kossuth Egyetemi Kiadó. ISBN

963 472 181 8

KIS TAMÁS 2001. A szleng az, amit a beszélő annak szán In: Vajna Tamás. HVG

2001/2.-45-46. január13.- 45-46. http://mnytud.arts.klte.hu/szleng/egyeb/vajnahvg.htm

KISS JENŐ 2000. Magyar nyelvjárási beszélők anyanyelvi tetszési indexéhez In:

Magyar Nyelvőr 124: 4. ISSN 1585-4515

KISS JENŐ 1995. Társadalom és nyelvhasználat. Budapest: Nemzeti

Tankönyvkiadó.

KOZMÁCS ISTVÁN 2008. Ismeretek a nyelvről - Nyelvészeti alapismeretek.

Nyitra. Konstantin Filozófus Egyetem, 2008. 155 s. ISBN 978-80-8094-353-0

KÖVECSES ZOLTÁN 1997. Az amerikai szleng. In: Kis Tamás szerk. A

szlengkutatás útjai és lehetőségei. (Szlengkutatás 1). Debrecen. 7–39.

KÖVECSES ZOLTÁN 1998. Magyar szleng szótár. 1.Vyd. Budapest. Akadémia

Kiadó, 1998. 323 s. ISBN 963 05 7604 X

LANSTYÁK ISTVÁN 2009. Nyelvi ideológiák és filozófiák. Fórum

Társadalomtudományi Szemle 11.évf. 1. sz. 27-44.

LANSTYÁK ISTVÁN—SZABÓMIHÁLY GIZELLA 1998. Standard − köznyelv

− nemzeti nyelv. In: Kontra, M.— Saly, N szerk. Nyelvmentés vagy nyelvárulás? Vita a

határon túli magyarnyelvhasználatról. Budapest: Osiris Kiadó. p. 211-216.

LANSTYÁK ISTVÁN 1998. Nyelvünkben – otthon. NAP Kiadó Dunaszerdahely,

1998 ISBN: 80–85509–64–4

87

NÁDASDY ÁDÁM 2003. Ízlések és szabályok – Írások nyelvről, nyelvészetről

1990–2002. Magvető Kiadó, Budapest, 313 lap

PARTRIDGE ERIC 2002. A szleng ma és tegnap. In: Várnai Judit Szilvia–Kis

Tamás szerk. A szlengkutatás 111 éve. (Szlengkutatás 4.) Debrecen. 17–26.

PETER TRUDGILL 1996. Az olvasókönyvek és nyelvészeti ideológia-

szociolingvisztikai nézőpontból In: Csernicskó István és Váradi Tamás Szerk. 8.

Élőnyelvi konferencia előadásai- Kissebségi magyar iskolai nyelvhasználat. Budapest,

1996, ISBN 963 85622 0 X

PÉTER MIHÁLY 1999. „Húsz év múlva” Régebbi és újabb gondolatok

a szlengről. In. Mi a szleng? Tanulmányok a szleng fogalmáról. Debrecen. Kossuth

Egyetemi Kiadó. 1999. ISBN 963 472 435 3, p. 25-38

PÉTER MIHÁLY 1999. Szleng és költői nyelvhasználat. In: Mi a szleng?

Tanulmányok a szleng fogalmáról. Debrecen. Kossuth Egyetemi Kiadó. 1999. ISBN

963 472 435 3, p. 13-24

PRESINSZKY KÁROLY 2007. A nagyhindi magyar nyelvjárás és nyelvhasználat Doktori disszertáció. p. 173-174

RÓNAKY EDIT 1997: Hogyan beszél ma az ifjúság (Avagy: hogy hadováznak a

skacok?). Szentlőrinc. Kemény Gábor Iskolaszövetség, 69 s. ISSN 1219-5979 ; 2.

SÁNDOR ANNA, 2000. Anyanyelvhasználat és kétnyelvűség egy kisebbségi

magyar beszélőközösségben, Kolonban. Pozsony: Kalligram Könyvkiadó

SÁNDOR ANNA 2008. A nyelvjárási attitűd vizsgálata a nyitrai magyar szakos

egyetemisták körében In: Borbély Anna, Vanconé Kremmer Ildikó, Hattyár Helga

Szerk.: Nyelvideológiák, Attitűdök és sztereotípiák : 15. Élőnyelvi konferencia, Párkány

(Szlovákia),Tinta Könyvkiadó, 2009

SÁNDOR KLÁRA 1995. Az élőnyelvi vizsgálatok és az iskola: kisebbségi

kétnyelvűség. Regio, 6 (1995)/4: 121–46. In. Kontra Miklós és Saly Noémi szerk.:

Nyelvmentés vagy nyelvárulás? Szerk. Kontra Miklós és Saly Noémi. Budapest, 1998.

SIMONYI ZSIGMOND 1905: A magyar nyelv. Második, átdolgozott kiadás.

Athenaeum, Budapest.

STENSTRÖM - BRITA, A. 1999. A szlengtől a szlengbeszédig. Egy tizenévesek

beszédén alapuló leírás. In. Mi a szleng? Tanulmányok a szleng fogalmáról. Debrecen.

Kossuth Egyetemi Kiadó. 1999. ISBN 963 472 435 3, p. 89-108

88

SZATHMÁRI, I. (2005): Stílusról, stilisztikáról napjainkban. Budapest,

TintaKönyvkiadó

SZERK. JUHÁSZ, J. ET AL. 1992: Magyar értelmező kéziszótár. Budapest.

Akadémia Kiadó. 1550 s. ISBN 936 06 6212 X (I- II. kötet)

SZERK. JUHÁSZ, J. ET AL. 2006: Magyar értelmező kéziszótár. Budapest.

Akadémia Kiadó, 1536 s. ISBN 963-05-8024-1

SZIKSZAINÉ NAGY IRMA. 2007: Magyar stilisztika. Budapest, Osiris Kiadó.

SZILÁGYI N. SÁNDOR 1999. A csoprtjellegű szövegek. In: Mi a szleng?

Tanulmányok a szleng fogalmáról. Debrecen. Kossuth Egyetemi Kiadó. 1999. ISBN

963 472 435 3, p. 9-12

SZ. I.: LŐRINCZE LAJOS: Emberközpontú nyelvművelés. [Magvető Kiadó,

Budapest, 1980.], Korunk, 1980, 11. sz., 863. p., nyelvművelés, könyvismertető

TOLCSVAI NAGY GÁBOR 1985. Nyelvi durvaság indulatból – és anélkül. In:

Nyelvi divatok. Budapest. Gondolat. 1985. ISBN 963 281 479, p. 147-161

WikiSzleng 2007: Szleng. In: Wikipédia. (A szabad enciklopédia) URL:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Szleng

.

89

MELLÉKLET Kérdőív

Üdvözlöm kedves Tanárnő/ Úr!

Szakdolgozatomat a szlengről írom, egy ezzel kapcsolatos kutatásban kérem a

segítségét.

Hogy a témával kapcsolatban megbízható és érvényes információkat szerezzek, arra

kérem, hogy őszintén válaszoljon a kérdésekre. A kérdőív kitöltése anonim módon

zajlik, így az egyéni információk sehol sem azonosíthatóak. Az adatokat csak összesítve

elemzem és mutatom be szakdolgozatomban.

Köszönöm a segítségét!

Személyes adatok

Nem :

Életkor:

Lakóhely:

Végzettsége:

Jelenleg főiskolai/egyetemi hallgató vagyok

Egyetemi diploma (szakpár)

Posztgarduális képesítéssel rendelkezem (PaedDr., Phd)

Munkatapasztalata:

A következő kérdéssor kijelentésekből áll! Jelölje be a skálán mennyire ért

egyet a kijelentésekkel!

90

1. Az ún. standard nyelv „jobb”, „szebb”, „logikusabb”, „szisztematikusabb”, mint

a nem-standardnak minősített nyelvi variáns a szleng.

a. Egyetértek

b. Többnyire egyetértek

c. Részben egyetértek

d. Nem nagyon értek egyet

e. Egyáltalán nem értek egyet

2. Létezik olyon környezet, ahol a szlengelemek használata helyénvaló.

a. Egyetértek

b. Többnyire egyetértek

c. Részben egyetértek

d. Nem nagyon értek egyet

e. Egyáltalán nem értek egyet

3. A szleng legjellemzőbben a nagyon bizalmas, fesztelen, informális

beszédhelyzetekben fordul elő.

a. Egyetértek

b. Többnyire egyetértek

c. Részben egyetértek

d. Nem nagyon értek egyet

e. Egyáltalán nem értek egyet

4. Társadalmi szempontból a szlengbeszélők azért használnak szlenget, hogy

nyelvükkel kizárják azokat, akik nem tartoznak az adott csoportba.

a. Egyetértek

b. Többnyire egyetértek

c. Részben egyetértek

d. Nem nagyon értek egyet

e. Egyáltalán nem értek egyet

91

5. Pszichológiai oldalról nézve a szleng a szlengbeszélőknek egyfajta

azonosságtudatot ad, azt az érzést, hogy egy csoportba tartoznak, „egy húron

pendülnek”.

a. Egyetértek

b. Többnyire egyetértek

c. Részben egyetértek

d. Nem nagyon értek egyet

e. Egyáltalán nem értek egyet

6. Számos szlengszó és kifejezés képeken, metaforán alapszik, ezért a nyelv fontos

része, általa új, kreatív, humoros szavak jönnek létre!

a. Egyetértek

b. Többnyire egyetértek

c. Részben egyetértek

d. Nem nagyon értek egyet

e. Egyáltalán nem értek egyet

7. Nem minden szlengszót tekinthetünk durvának, csak a szlengszavak egy

csoportját!

a. Egyetértek

b. Többnyire egyetértek

c. Részben egyetértek

d. Nem nagyon értek egyet

e. Egyáltalán nem értek egyet

8. A társadalmilag tiltott vagy nem nyilvánosnak szánt dolgokra és eseményekre

utaló szavak, mint például a nemi szervek és a közösülés a szlengszavak teljes

repertoárjának csak kis részét képezik.

a. Egyetértek

b. Többnyire egyetértek

c. Részben egyetértek

d. Nem nagyon értek egyet

92

e. Egyáltalán nem értek egyet

9. A szleng a nem-standard nyelv részeként él a társadalom tudatában.

a. Egyetértek

b. Többnyire egyetértek

c. Részben egyetértek

d. Nem nagyon értek egyet

e. Egyáltalán nem értek egyet

10. A szlengbeszélők sok esetben igyekeznek a tabu dolgokra és eseményekre utaló szavakat „szalonképessé tenni”.

a. Egyetértek

b. Többnyire egyetértek

c. Részben egyetértek

d. Nem nagyon értek egyet

e. Egyáltalán nem értek egyet

A következő kérdéssor konkrét szlengszavakra vonatkozik. Lehetőség szerint a

kérdésekre egy szóval vagy kifejezéssel válaszoljon!

11. Mit mond, ha nagyon csodálkozik valamin (felkiáltás, pozitív vagy negatív

értelemben)?

12. Ha valaki folyton zaklatja, mit mond neki, hogy ne folytassa azt tovább?

13. Mit mond, ha például valamit elront, ha valami nem sikerül (hirtelen

felindulásból, düh kifejezésére)?

14. Ha valakire nagyon megharagszik (haragra gerjed, dühös valakire), mit mond

neki, hogyan minősíti az adott személyt?

15. Hogyan mondaná másképp a következő szavakat: nem érdekel (nem törődök

vele), ideges vagyok

93

16. Hogy mondja másképp, ha valakit nagyon nem szeret vagy nem bírja elviselni?

17. Milyen, más szavakat használ a szeret szóra?

A következő kérdéssor az iskolai szlenghasználatra vonatkozik, a válaszok közül

egyet jelöljön be!

18. A szleng, mint beszédstílus nemkívánatos jelenség az iskolában!

a. Egyetértek

b. Többnyire egyetértek

c. Részben egyetértek

d. Nem nagyon értek egyet

e. Egyáltalán nem értek egyet

19. A tanárnak kötelessége kijavítani a tanulót, ha szlengelemet használ az órán!

a. Egyetértek

b. Többnyire egyetértek

c. Részben egyetértek

d. Nem nagyon értek egyet

e. Egyáltalán nem értek egyet

20. A tanuló olyan beszédstílusban beszél az órán, amilyenben szeretne, a tanárnak

nincs beleszólása! 3H

a. Egyetértek

b. Többnyire egyetértek

c. Részben egyetértek

d. Nem nagyon értek egyet

e. Egyáltalán nem értek egyet

21. Az iskolában kizárólag a standard nyelv használata elfogadott illetve helyes.

a. Egyetértek

b. Többnyire egyetértek

94

c. Részben egyetértek

d. Nem nagyon értek egyet

e. Egyáltalán nem értek egyet

22. A tanárok feladata, hogy kizárólagosan a standard nyelvet használatát

szorgalmazza.

a. Egyetértek

b. Többnyire egyetértek

c. Részben egyetértek

d. Nem nagyon értek egyet

e. Egyáltalán nem értek egyet

23. Véleménye szerint van - e pozitív ill. negatív jelentősége a tanításban a

szlengnek ?

a. Igen pozitív/ negatív

b. Általában igen pozitív/ negatív

c. Alkalomadtán igen pozitív/ negatív

d. Nagyon ritkán pozitív/ negatív

e. Egyáltalán Nem pozitív/ negatív

24. Ön szerint helyes, ha a tanítási órán szlengelemet használ a tanuló?

a. Igen

b. Általában igen,

c. Alkalomadtán igen,

d. Nagyon ritkán,

e. Egyáltalán Nem

25. Ön szerint helyes, ha a tanítási órán szlengelemet használ a tanár?

a. Igen

b. Általában igen,

c. Alkalomadtán igen,

d. Nagyon ritkán,

95

e. Egyáltalán Nem

26. Ön használ a tanítás során szlengelemeket?

a. Igen

b. Általában igen

c. Alkalomadtán igen

d. Nagyon ritkán

e. Egyáltalán Nem

27. 1-5 skálán fejezze ki a nemtetszését, ha a tanuló szlenget használ az órán.

a. Egyaltalán nem tetszik (pl. megszidom)

b. nem tetszik

c. semleges (észre sem veszem, nem reagálok rá)

d. tetszik

e. nagyon tetszik (pl. megdicsérem)

28. Azt a diákot, aki rendszeresen használ szlengelemeket az órán, azt negatívabban

értékeli (pl. rosszabb jegyet kap) azzal szemben, aki nem használ?

a. Igen

b. Általában igen

c. Alkalomadtán igen

d. Nagyon ritkán

e. Egyáltalán Nem

29. Azt a diákot, aki vulgáris kifejezéseket használ az órán, azt negatívabban

értékeli (a tanuló valamilyen formában büntetést kap) azzal szemben, aki nem használ?

a. Igen

b. Általában igen

c. Alkalomadtán igen

d. Nagyon ritkán

e. Egyáltalán Nem

96

30. A tanulók írásbeli dolgozataiban jelenlevő szlengelemek befolyásolják-e Önt az

értékelésben (pl. rosszabb jeggyel értékeli az egész dolgozatot)?

a. Igen

b. Általában igen

c. Alkalomadtán igen

d. Nagyon ritkán

e. Egyáltalán Nem

31. Hibaként értékel egy-egy szlengszót a tanulók írásbeli munkáiban ?

a. Igen

b. Általában igen

c. Alkalomadtán igen

d. Nagyon ritkán

e. Egyáltalán Nem

32. Az iskolán kívüli kommunikációban (pl. internetes kommunikációban) használ

szlengelemeket?

a. Igen

b. Nem

c. Ritkán

d. Gyakran

e. Néha

Kap

Kaptam Jézuskára rózsaszínű teherkamiont, kesztyűt madzaggal, mócártkuglit, rucit. Rucikat. Ruhát, na, ruha, érthető?!, ru és ha, vili?! És pléjstésönt. Jézus, nem tuggya, mi a pléjsztésön, atyám! Nem tudod, mi a pléjsztésön, de ha azt se tudod, akkor mit tucc?!

Ön szerint férfi vagy nő a költő?

97

Hány éves lehet?

Milyennek gondolja ezt a személyt? Jellemezze külső és belső tulajdonságai alapján!

Mennyire tetszett Önnek a vers?

Mint tanár mit gondol a versről?