2

1944 MÁJUS 15 – 1944 JÚNIUS 30

cimne_2dik_cimne.qxd 2017.08.25. 11:21 Page 1

VÁDIRAT A NÁCIZMUS ELLEN

Dokumentumok a magyarországi zsidóüldözés történetéhez

2.

1944. május 15.—1944. június 30.A budapesti zsidóság összeköltöztetése

Szerkesztette

BENOSCHOFSKY ILONA – KARSAI ELEK

BALASSI KIADÓ . BUDAPEST2017

A digitális megjelenést támogatta a

Nemzeti Kulturális Alap

LektorokHORVÁTH MIKLÓS

(dokumentumok)

PAMLÉNYI ERVIN

A címlapFARKASHÁZY MIKLÓS

munkája

© Karsai Elek és Benoschofsky Ilona jogutódai, 2017

A digitális kiadás a Magyar Izraeliták Országos Képviselete1960-ban megjelent kötete alapján készült

Digitalizálás Mocsonoky Gábor

Ez a sorozat a magyarországi fasizmus üldözöttei és áldozatai közül a zsidók sorsát idézi. Félelmetes volt a szenvedés és a veszteség felejthetetlen. De nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a bűnt utoléri a büntetés, mert egyetlen nép vagy közösség sem élhet szabadság, emberség és béke nélkül.

I.

Forráskiadvány-sorozatunk második kötetének bevezetőjeként néhány fontosabb, az 1919–1945-ös magyar ellenforradalmi rendszer zsidóüldözéseit illető kérdést szeretnénk tisztázni. Szükségesnek tartjuk azonban leszögezni, hogy távolról sem áll szándékunkban az egész kérdéskomplexum beható elemzése, mert ezt a rendelkezésre álló forrásanyag ma még nem teszi lehetővé. Az itt kiemelt vitatott problémák a tárgyalt korszak zsidóüldözésének csak egy-egy részletét világítják meg. E rövid bevezető, ennek a korlátozott célkitűzésnek megfelelően, nem tárgyalja az ellenforradalmi korszak antiszemitizmusának jellegét általában, társadalmi és kormányzati megnyilvánulásait: a „zsidó”-ellenes hivatalos intézkedések, törvények, rendeletek, utasítások részletekbe menő tárgyalása, más későbbi feldolgozás feladata.

A tanulmány két problémakört ölel fel: az első – az ellenforradalmi rendszer törvényhozási, kormányzati „zsidó-ellenes intézkedéseinek néhány fontosabb vonása –, a második – az üldözöttek reagálása e törvények, rendeletek végrehajtására.

Az első részben a következő kérdéseket óhajtjuk röviden megvizsgálni: a) hogyan érvényesültek 1920-tól kezdve a magyar törvényhozásban az antiszemita tendenciák, hogyan tágult az üldözött zsidók köre, a zsidóellenes korlátozó törvények és rendeletek mikor, milyen körülmények között jöttek létre, milyen volt e diszkriminációs kormányzati intézkedések osztályjellege; b) 1944 március 19. után mi volt a magyar és német polgári katonai szervek szerepe a „zsidóˮ-ellenes rendelkezések meghozatalában és végrehajtásában, végül c) mi volt a Magyarország német megszállása után kiadott „zsidóˮ-ellenes rendeletek jellege, háttere.1

A magyar ellenforradalmi rendszeré a „dicsőségˮ, hogy az 1914–1918-as világháborút követő korszakban az európai államok közül elsőnek iktatott törvénybe antiszemita, a lakosság egy bizonyos csoportját korlátozó rendelkezést. Teleki Pál gráf kormánya 1920. július 22-én mutatkozott be a Nemzetgyűlésben és a miniszterelnök programbeszéde után, megelőzve olyan fontos törvényjavaslatokat, mint például a földbirtokreformról, a közigazgatási reformról, az infláció megállításáról szóló javaslatokat, Haller vallás- és közoktatásügyi miniszter beterjesztette „a tudományegyetemekre, a műegyetemre, a budapesti egyetemi közgazdaságtudományi karra és a jogakadémiákra való beiratkozás szabályozásárólˮ című törvényjavaslatot.2

Sem a törvényjavaslat, sem az indokolás, de még a Nemzetgyűlés bizottsági jelentése sem mondja ki nyíltan miről is van szó tulajdonképpen, miért előz meg ez a törvényjavaslat minden más törvényjavaslatot. A törvényjavaslat bevallott célkitűzése: „kontingentálni a hallgatók számát bölcs mérséklettel”.3

A „kontingentálás” módjáról a törvény harmadik §-ának harmadik bekezdése a következőket mondja: „Az engedély megadásánál… figyelemmel kell lenni, hogy az ország területén lakó egyes népfajokhoz és nemzetiségekhez tartozó ifjak arányszáma a hallgatók közt lehetőleg elérje az illető népfaj vagy nemzetiség országos arányszámát, de legalább kitegye annak kilenctized részét.”4

1 Dokumentumok a magyarországi zsidóüldözés történetéhez. Vádirat a nácizmus ellen. 1. köt. – 1944. március 19–

május 15. Magyar Izraeliták Országos Képviselete kiadása, Budapest, 1958. A továbbiakban DMZST. 1. köt. 2 A törvényjavaslat szövegét 1. az 1920. február 16-ára összehívott Nemzetgyűlés Irományai, III. köt. 89.

szám alatt. A Nemzetgyűlés pénzügyi és közoktatásügyi bizottságának együttes jelentését 1. ugyanott IV. köt. 119. szám alatt. A javaslat, mint az 1920: XXV. tc. került a Törvénytárba. Magyar Törvénytár, 1920 évi törvénycikkek, Budapest, 1921. 145–146. old.

3 Az 1920. február 16-ára összehívott Nemzetgyűlés Irományai, IV. köt. 119. szám. 135. old. A pénzügyi és közoktatásügyi bizottság együttes jelentése.

4 Magyar Törvénytár, 1920. évi törvénycikkek, Budapest, 1921. 146. old.

A törvényjavaslat nemzetgyűlési vitája, melynek során a törvénynek ez a szövege kialakult – ugyanis sem a miniszteri törvényjavaslatban, sem a bizottsági jelentésben ez a szöveg még nem szerepelt –, már félreérthetetlenül megmutatta, hogy mi a javaslat célja, kik ellen irányulnak a korlátozó rendelkezések. Bár Usetty Béla, a törvényjavaslat előadója leszögezte, hogy a Ház előtt fekvő törvényjavaslat „a magyar nemzeti intelligencia védelme, nem irányul valamiféle felekezet ellen”,5 Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök már „faji önvédelem”-ről beszél, 6 Gömbös Gyula képviselő, a magyar fajvédők egyik vezére pedig elégedetten állapítja meg, hogy ez a törvényjavaslat első intézményes megoldási kísérlete a keresztény kurzusnak.7

Ezt támasztja alá egyébként a törvény végrehajtási utasítása is,8 amely szerint az egyetemi felvételért folyamodóknak „a nemzetiség szempontjából és erkölcsi tekintetben való feltétlen megbízhatóságának elbírálása céljából” többek között csatolni kellett a születési anyakönyvi kivonatot, a rendőrség vagy a községi elöljáróság által kiállított erkölcsi bizonyítványt, továbbá közhatósági bizonyítványt a szülők jelenlegi és megelőző foglalkozásáról, vagyoni viszonyairól.9

A megfelelő arányszám kialakítása érdekében a végrehajtási utasításhoz csatolt melléklet közli Magyarország lakosságának megoszlását anyanyelv szerint. A statisztikai táblázat rovatai megadják az ország területén élő magyar, német, román, szerb, szlovák, rutén, horvát és végül zsidó nemzetiségű lakosok számát. A „zsidó” rovat magyarázatául a melléklet szükségesnek tartja hozzáfűzni: „az izraelitákat külön nemzetiségnek véve”. Valóban az itt megadott szám 474 303, azaz az összes lakosok 6%-a, majdnem teljesen megegyezik az 1920-as népszámlálás szerint kimutatott izraelita hitfelekezethez tartozó magyar állampolgárok számával.10

A „zsidó”, akire az egyetemi korlátozó rendelkezések kiterjednek, itt egyenlő az izraelita hitfelekezethez tartozó egyénnel.

Az ellenforradalmi rendszer első Nemzetgyűlése tehát a magyar állampolgárok egy részét, az izraelita hitfelekezethez tartozókat, 6% kivételével, megfosztotta attól a joguktól, hogy a törvényben megjelölt egyetemekre és jogakadémiákra szabadon beiratkozhassanak.

Ha a „keresztény, nemzeti” Magyarországon 1920 és 1938 között, az ún. bethleni konszolidáció idején, a 20-as években, vagy Károlyi Gyula gróf és Gömbös Gyula miniszterelnöksége alatt, a 30-as évek elején és közepén, a törvényhozás nem is hozott újabb antiszemita törvényeket, az izraelita hitfelekezetű magyar állampolgárok döntő többségével szemben az állami élet számos területén továbbra is érvényesült a diszkrimináció, a hátrányos megkülönböztetés.

5 Az 1920. február 16-ára összehívott Nemzetgyűlés Naplója, 96. ülés, 1920. szeptember 2. 6 Ugyanott, 103. ülés, 1920. szeptember 16. 7 Ugyanott, 104. ülés, 1920. szeptember 17. 8 A vallás- és közoktatásügyi miniszter 1920. szeptember 27-én kelt 123 033/1920. számú rendeletével intézkedett

a törvény végrehajtásáról. A rendelet szövegét 1. Magyarországi Rendeletek Tára, 54. évf. 1920. Budapest, 1920. 1455–1460. old.

9 Ebből persze következik, hogy a magyar állampolgárok bizonyos kategóriájába tartozó egyének, pl. azok, akik a rendőrség vagy az elöljáróság megítélése szerint politikailag nem voltak megbízhatók, meg sem kísérelhették az egyetemi felvételt.

10 Az 1919–1922-es Statisztikai Évkönyvben található 1920. évi népességi adatok csekély mértékben eltérnek a rendelet mellékletének adataitól. Ennek oka egyrészt az, hogy a rendelet melléklete Magyarország lakosságának számát az Ausztriához csatolt ún. burgenlandi területtel adja meg, másrészt az eltérés abból is adódhat, hogy 1920 őszén még nem álltak a kormányzat rendelkezésére a pontos népszámlálási adatok.

Az 1920. évi népszámlálás szerint az izraelita hitfelekezethez tartozó magyar állampolgárok száma 473 310, az egész lakosság 5,9 százaléka. – A m. kir kormány 1919–1922. évi működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentés és Statisztikai Évkönyv, Budapest, 1926. 10. old.

Így például „zsidó” állami alkalmaztatást, – noha erre törvényes alap nem volt – csak a legkivételesebb esetben nyerhetett, hallgatólagos „numerus clausus”, azaz zárt szám volt érvényben sok közép- és felső iskolában is, a „zsidó” tanulók felvételének korlátozására.

De talán mindennél fontosabb, hogy az ellenforradalmi Magyarországon a „keresztény kurzus” eszméjét vallotta magáénak Teleki Pál éppúgy, mint Bethlen István, vagy Gömbös Gyula. Ehhez az „eszméhez” pedig hozzá tartozott, egyik lényeges alkotóeleme volt az antiszemitizmus, mely az 1938–1944 évek történetének alakulásában, különösen ami a „zsidók” sorsát illeti, nem jelentéktelen előkészítő szerepet játszott.

Amikor a második világháború előestéjén a náci Németország befolyása alatt erősödik az országban a szélsőjobboldal, különösen a nyilaskeresztes mozgalom, a magyar uralkodó osztályok, a nagybirtok és a nagytőke, ahogyan akkoriban mondották, ki akarván fogni a szelet a nyilasok vitorlájából, megalkották az első zsidótörvényt, az 1938: XV. tc.-t, mely a következő szemérmes címet viselte: „A társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról.”11

Az 1938: XV. tc. feltűnő jellegzetessége volt, hogy nem határozta meg, ki tekintendő a törvény hatálya alá eső „zsidó”-nak, mindössze a negyedik § második bekezdésének a), b), c) pontja sorolta fel a korlátozó rendelkezések alá nem eső zsidókat, azaz egykori közhasználati kifejezéssel a kivételezetteket.12

Egy hónappal a törvény elfogadása után az Imrédy-kormány a törvény végrehajtási utasításában részletesen szabályozta a felmerült vitás kérdéseket, pontosan meghatározta kiket kell a magyar állampolgárok közül „zsidó”-nak tekinteni.13

A rendelet nagyjában és egészében a felekezeti hovatartozás alapján állapítja meg a törvény hatálya alá eső állampolgárok körét. De csak nagyjában, mert hiszen az izraelita hitfelekezetből 1919. augusztus elseje után 14 más bevett felekezetre áttérteket, valamint a zsidó szülők keresztény gyermekeit bizonyos korlátozással zsidónak tekinti.

Az érem másik oldala viszont: a 4. § második bekezdésének a), b), c) pontja részben az izraelita felekezethez tartozók közül kiemel egyeseket és ezeket nem tekinti „zsidó”-nak.

Mi következik ebből? Először az, hogy a döntő ismérv az 1938: XV. tc. végrehajtásánál, a „zsidó” fogalom meghatározásánál az izraelita felekezethez való tartozás. De a „zsidók” közé számítottak más, bevett felekezetek tagjai is, ha ők maguk, vagy szüleik a törvényben meghatározott időpontban, 1919. augusztus elseje után még az izraelita hitfelekezet tagjai voltak. Ezzel a kikötéssel, megszorítással olyan magyar állampolgárokat is „zsidók”-nak tekintettek, akiknek semmi közük az izraelita hitfelekezethez nem volt. A felekezeti ismérv mellett előtűnik egy új ismérv is, amelynek alapja az lehetett, hogy az izraelita hitfelekezethez való tartozás nem szűnik meg a felekezet elhagyásával, ha az nem a törvényben előírt

11 A törvényjavaslatot Imrédy miniszterelnök és Tasnády-Nagy igazságügy-miniszter 1938. április 8-án nyújtotta

be, a Képviselőház 1938. május 5–18-ig, a Felsőház május 24-én tárgyalta. A törvény szövegét és a miniszteri indokolást 1. Magyar Törvénytár, 1938. évi törvénycikkek. Budapest é. n. 132–144. old.

12 A 4. § szövege: „Ebbe a húsz százalékba nem lehet beszámítani: a) a hadirokkantakat, a tűzharcost, továbbá a hősi halált halt szülőnek gyermekét és a hadiözvegyet; b) azt, aki az 1919. évi augusztus hó 1. napja előtt tért át valamely más bevett felekezetbe és megszakítás nélkül

ugyanennek a felekezetnek a tagja; c) a b) pont alá eső szülőnek olyan leszármazóját, aki nem izraelita hitfelekezet tagja.” Magyar Törvénytár, 1938. évi törvénycikkek, Budapest. 1938. é. n. 138. old. 13 A rendelet 1938. június 24-i kelettel, 1938. június 26-án jelent meg. Teljes címe: „A m. kir. minisztérium 1938.

évi 4350. Me. sz. rendelete a társadalom és gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról szóló 1938: XV. törvénycikkben az ügyvédi, a mérnöki és az orvosi kamara, valamint a vállalatokra vonatkozó rendelkezések végrehajtásáról.” Magyarországi Rendeletek Tára, hetvenkettedik évfolyam. 1938. Budapest, 1939. 872–879. old.

14 1919. július 31-én az ántánt fegyveres túlereje leveri a Tanácsköztársaságot, uralomra jut az ellenforradalom, ezért tekintik ezt határidőpontnak.

megfelelő korai időpontban történt – ez egyébként ellentmond minden vallás alapelveinek –, vagy az lehetett az alapja, és ez még fontosabb, hogy az izraelita hitfelekezethez való tartozás fennáll akkor is, ha más bevett felekezet tagjaként nevelkedett magyar állampolgárról van szó, abban az esetben, ha az illetőnek egyik szülője, apja vagy anyja 1919. augusztus 1-e után még az izraelita hitfelekezet tagja volt.

Összefoglalva: bár a törvény alkotói tagadták, az 1938: XV. tc. idézett paragrafusai és a végrehajtási utasítás a magyar törvényhozásban az első lépést jelentette a faji megkülönböztetés terén.

Alig fél évvel az első zsidótörvény-javaslat benyújtása után az Imrédy-kormány a parlament elé terjesztette a második zsidótörvény-javaslatot.15

Okulva az első zsidótörvény tapasztalatain, az 1939: IV. tc. 1. §-a kimondja: „A jelen törvény alkalmazása szempontjából zsidónak kell tekinteni azt, aki ő maga, vagy akinek legalább egyik szülője, vagy akinek nagyszülői közül legalább kettő a jelen törvény hatályba lépésekor az izraelita hitfelekezet tagja vagy a jelen törvény hatályba lépése előtt az izraelita hitfelekezet tagja volt, úgyszintén a felsoroltaknak a jelen törvény hatályba lépése után született ivadékait.”16

A „zsidó” fogalom újabb, jelentős változáson megy át. Az izraelita hitfelekezet tagjain kívül zsidónak tekinti a törvény a magyar állampolgároknak újabb rétegét, mindazokat, akik legalább 50%-ban az izraelita hitfelekezethez tartozó egyénektől származtak. Ez a törvény már kétségbevonhatatlanul magán viselte a német fajvédelmi törvények, rendelkezések nyomait.17

Az 1939: IV. tc. 1. §-ához fűzött miniszteri indokolás már nyíltan állást foglal amellett, hogy „az, aki az izraelita hitfelekezet tagja, egyúttal a zsidó faji közösséghez is tartozik”,18 és a „zsidó” fogalmát ennek megfelelően határozza is meg.

Ennek, nyugodtan mondhatjuk az első magyar fajvédelmi törvénynek szinte groteszk következményei mutatkoznak az 1941-i népszámlálás adataiban. Eszerint Magyarország lakosainak száma 14 683 323, ebből izraelita vallású 725 007 (a lakosság 4,9%-a), ismer azonban ez a statisztikai felvétel még egyféle „zsidót”: a táblázat egyik rovata ugyanis a következő furcsa címet viseli: „Nem izraelita vallású zsidó (az 1939: IV. tc. értelmében)" – ezeknek száma a statisztikai felvétel szerint 34 435 volt.19

Ez a törvény tágítja a „zsidó"-k körét, másrészt kivételeket állapít meg: származás és felekezeti hovatartozás ellenére nem számítja „zsidó”-nak azokat, akik a világháborúban magas katonai kitüntetést kaptak vagy az ellenforradalmi szervezkedésben kitüntették magukat.

15 A törvényjavaslatot Imrédy miniszterelnök 1938. december 23-án nyújtotta be a Képviselőházban. A parlament

mindkét háza, a Képviselőház és a Felsőház ugyanazon a napon, 1939. április 28-án fogadta el a törvényjavaslatot. A Törvénytárba mint az 1939: IV. tc. került. – A törvény szövegét és indokolását 1. Magyar Törvénytár, 1939. évi törvénycikk, Budapest, 1940. 129–148. old.

16 Magyar Törvénytár; 1939. évi törvénycikkek, Budapest, 1940. 129. old. 17 1938. december 28-án a Führer Göring miniszterelnök előterjesztésére titkos utasítást adott ki a zsidókkal való

bánásmódról. Az utasítás B. pontja intézkedik a vegyes házasságokból származó gyerekek sorsáról. Procés des Grands Criminels de Guerre devant le Tribunal Militaire International Nuremberg 14 Novembre 1945 – Ier Octobre 1946. Édité à Nuremberg, Allemagne 1947. Tome XXV. p. 133–134.

18 Magyar Törvénytár, 1939. évi törvénycikkek, Budapest, 1940. 131. old. 19 Az 1941. évi népszámlálás. Demográfiai adatok községek szerint. Szerkeszti és kiadja a Központi Statisztikai

Hivatal, Budapest, 1941. 696–697. old. – Érdemes megjegyezni, hogy ezen népszámlálás adatai szerint zsidó nemzetiségűnek vallotta magát 139 455 fő, jiddisch, héber anyanyelvűnek pedig 132 325 személy. Ez a két utóbbi számadat Kárpát-Ukrajna Magyarországhoz való hozzácsatolása után, ezen területen alakult ki.

Végül röviden foglalkozni kell az 1941: XV. tc., az ún. fajvédelmi törvény 20 zsidó fogalmával.

A törvény 9. §-a szerint „zsidó"-nak tekintendő minden olyan magyar állampolgár, aki az izraelita hitfelekezet tagja, akinek legalább két nagyszülője a hitfelekezet tagjaként született.

Ez a törvény „zsidó” fogalmának a lényege, ezután a különféle kivételek következnek, melyek részben szűkítik, részben tágítják a „zsidók” körét.21

Az ellenforradalmi rendszer törvényhozása ezzel a §-sal teljes egészében magáévá tette a ,fajvédelem” elméletét és a 9. § „zsidó” fogalma semmilyen tekintetben nem marad el a náci fajvédők alkotta „Jude” fogalom mögött.22

A törvény miniszteri indokolása nyíltan leszögezi, hogy a „zsidó” fogalom-meghatározás a lehetőség korlátain belül tiszta faji megoldásra törekszik,23 de bevallja a miniszteri indokolás azt is, hogy a „zsidók” és „nem zsidók” házasságkötési tilalmának megállapításánál a törvény Németország, Olaszország, Románia, Szlovákia és Horvátország jogalkotásához hasonló házassági tilalmat állapított meg.24

Itt már eljut a magyar ellenforradalmi rendszer arra a „fejlődési” fokra, amikor a „fajtiszta”, de „zsidók”-kal rokonszenvező, azok érdekében fellépő magyar állampolgárokat nemcsak társadalmi kiközösítéssel („zsidóbérenc”) igyekezett sújtani, hanem egyes esetekben a „zsidók”-éhoz hasonló sorsot (deportálás, börtön stb.) juttatott nekik.

Befejezésül: amikor 1944. március 19-e után megjelennek a súlyosabbnál súlyosabb zsidóellenes rendeletek, a „zsidó” fogalom meghatározásánál állandóan visszatérő formula: „annak megállapításában, hogy a jelen rendelet alkalmazása szempontjából ki a nem zsidó és ki a zsidó, az 1941: XV. tc. 9. és 16. §-ának rendelkezései az irányadók azzal, hogy nem zsidó az olyan személy is, aki származására és vallásra nézve az említett 9. § utolsó bekezdésében foglalt meghatározásnak megfelel, feltéve, hogy nem kötött, illetőleg mindaddig, amíg nem köt házasságot zsidóval, vagy olyan nem zsidóval, akinek egy vagy két nagyszülője az izraelita hitfelekezet tagjaként született.”25

Ha 1944. március 19., Magyarország náci megszállása után hozott zsidóellenes rendelkezések, melyekről a továbbiakban még lesz szó, – „minőségileg” eltértek is a megelőző időszak antiszemita intézkedéseitől, azonban az kétségbevonhatatlan, hogy a magyar állampolgárok jelentős rétegének másodrangú állampolgárokká történt lesüllyesztéséért, tízezer és tízezer kisember egzisztenciájának tönkretételéért, a munkaszolgálat megalázó, egyre több

20 A törvény címe: „A házassági jogról szóló 1894: XXXI. te. kiegészítéséről és módosításáról, valamint az ezzel

kapcsolatban szükséges fajvédelmi rendelkezésekről.” A törvényjavaslatot az igazságügy-miniszter 1941. június 11-én nyújtotta be, a Képviselőház 1941. július 22-én, a Felsőház 1941. július 24-én fogadta el.

21 Magyar Törvénytár, 1941. évi törvénycikkek, Budapest, é. n. 63–64. old. 22 A háborús főbűnösök nürnbergi perében ismertetett PS-212 számú okmány, amelynek címe „Richtlienien für die

Behandlung der Judenfrage” a következőképpen határozza meg a „Jude” fogalmát. (Meg kell jegyeznünk, hogy az okmányon nincs dátum, valószínű keltezési ideje 1941. vége, 1942 eleje.) „Danach ist Jude, wer sich zur jüdischen Religions gemeinschaft oder sonst als Jude bekannt oder bekannt hat oder wessen Zuhörigkeit zum Judentum sich aus sonstigen Umständen ergibt. Dem Juden wird gleichgestellt, wer einen Elternteil hat, der Jude im Sinne des vorhergehenden Sa`zes ist.” Procés des Grands Criminels de Guerre devant le Tribunal Militaire International Nuremberg 14 Novembre 1945 – Ier Octobre 1946. Édité à Nuremberg, Allemagne 1947. Tome XXV. p. 303.

A szöveg magyar fordítása: Irányelvek a zsidókérdéssel kapcsolatos eljáráshoz. Eszerint zsidó az, aki a zsidó vallásközösséghez tartozónak, vagy egyéb módon zsidónak vallja, vagy vallotta

magát, vagy akinek a zsidósághoz tartozása egyéb körülményből adódik. Zsidóval egyenlő az a személy, akinek egyik szülői ága az előbbi mondat értelmében zsidónak tekintendő.

23 Magyar Törvénytár, 1941. évi törvénycikkek, Budapest, é. n. 63. old. 24 Ugyanott, 58. old. 25 DMZST. 1. köt. 53. old.

és több áldozatot követelő intézményének bevezetéséért és „kifejlesztéséért”, az Imrédy-, Teleki- és Bárdossy-kormányt terheli a legsúlyosabb felelősség.

Kétségbevonhatatlan tény, hogy 1944. március 19. után az 1939: IV. tc. 1. §-a és az ennek nyomán megalkotott 1941 : XV. tc. 9. §-a alapján jelölték meg és választották ki a fizikai megsemmisítésre ítélt magyar állampolgárokat – a zsidókat.

Sztójay és Jaross, Endre és Baky hóhér-munkáját megkönnyítette, hogy elődeik, Imrédy, Teleki és Bárdossy már lerakták az alapot; az évek hosszú során keresztül céltudatosan szított faji gyűlölet gyümölcsének előbb vagy utóbb be kellett érnie, és a német megszállás után a tragédia be is következett.

Ahhoz, hogy helyes megvilágításban lássuk az 1944. március 19. után hozott zsidóellenes rendelkezéseket, szükséges tisztáznunk legalább nagy vonalakban az ellenforradalmi korszak idején 1944. március 19-ig hozott legfontosabb zsidóellenes törvények néhány lényeges vonását.

Az első: valamennyi, ez irányú törvényalkotás egyik indító okát a tömegek figyelmének elterelésére irányuló szándékban kell keresnünk. Ez a figyelem-elterelés nem egy ízben találkozik a szociális demagógiával.

Ma már, különösen az 1933-tól 1945-ig tartó náci rémuralom után, nem kell különösebb bizonyító anyaggal alátámasztanunk azt a tételt, mely szerint az antiszemita uszításhoz, a zsidóellenes rendelkezésekhez az uralkodó osztályok akkor nyúlnak, mikor széles néptömegek figyelmét el akarják terelni a társadalmi, gazdasági és politikai problémákról, amikor saját felelőségükről a zsidóságra akarják terelni a figyelmet, amikor a kizsákmányolástól agyongyötört, forrongó néptömegek elégedetlenségét, indulatait saját magukról a zsidóság felé akarják fordítani, „szabad kezet” adnak az elégedetlenség levezetésére, a zsidók rovására. Az antiszemita uszítást megkönnyíti bizonyos mértékig a tömegek tőkés ellenes beállítottsága: ezeknek politikailag iskolázatlan részét, elsősorban a kispolgárságot azzal tévesztik meg, hogy elmossák a dolgozó zsidók ás a tőkés zsidók közötti alapvető különbséget egyrészt, másfelől a zsidók elleni uszítást, mint a tőke elleni támadást állítják be, holott közben éppúgy védik a „zsidó”, mint a „keresztény” nagytőke érdekeit.

Az antiszemita hangulat szítása, minden baj okának a zsidókra történő áthárítása a magyar ellenforradalmi rendszer kezdetén a nagytőke és nagybirtok számára eszköz volt a rendszer megszilárdítása céljából. 1920. június 4-én írták alá Versailles-ban a magyar meghatalmazottak a trianoni békeszerződést, melynek következtében az ország területe egyharmadára csökkent.

A területileg megkisebbedett ország súlyos problémáiért egyedül a zsidókat tenni felelőssé – ez látszott a legcélszerűbbnek. Az ellenforradalmi rendszer ideológusai, Szekfü Gyula és mások, azt igyekeztek elhitetni a tömegekkel, hogy az ország háborús vereségéért nem a magyar uralkodó osztályok, hanem a zsidók a felelősek; ők az okai a forradalmaknak és így közvetve ők az okai a trianoni békeszerződésnek.

Mindezt pedig szükséges volt annál is inkább hangoztatni, mert azzal nem lehetett a tömegek elé állni, hogy az ellenforradalom uralomra jutását a Tanácsköztársaságot leverő antant fegyvereknek köszönheti. Ezért kellett, röviddel a trianoni szerződés aláírása után gyorsan napirendre tűzni egy olyan törvényjavaslat tárgyalását, mely a társadalom egyes, politikailag elmaradt rétegeinek antiszemita érzelmeit jól fel tudta korbácsolni, és figyelmüket az ország tényleges bajairól az izraelita vallású egyetemi hallgatók beiratkozásának korlátozására irányítani. Mint már az előző részben is utaltunk rá, ennek a törvényjavaslatnak a benyújtása és tárgyalása minden más törvényjavaslatot megelőzött. Lehet-e véletlennek tekinteni, hogy a Teleki-kormány előbb iktattatja törvénybe az úgynevezett „numerus clausus”-t, mint a földbirtokreform-javaslatot? Lehet-e véletlennek tekinteni, hogy 1920 őszén hosszú

heteken keresztül a parlamentben és a napi sajtóban szinte másról sincs szó, mint a zsidók ártalmas befolyásáról a szellemi életben? Kissé leegyszerűsítve a Teleki Pál gróf kormányának „csodatevő”, minden bajra írt hozó receptje: Magyarország gazdasági és politikai problémáit nem földosztással, a közigazgatás reformjával, a háborús vagyonok megadóztatásával, a demokratikus szabadságjogok megteremtésével kell és lehet megoldani, hanem elsőnek arra kell törekedni, hogy 15-20% helyett csak 6010 legyen az egyetemeken az izraelita felekezethez tartozó magyar egyetemi hallgatók száma!

Van azonban e kérdésnek, a „numerus clausus” törvényjavaslat benyújtásának egy másik, szintén nem elhanyagolható oldala, része is. Rendkívül érdekes képet kapunk akkor, ha fel-vázoljuk: e törvényjavaslat benyújtása és parlamenti tárgyalása idején, vagy röviddel ennek előtte és utána a kormány milyen más, egyéb törvényjavaslattal foglalkoztatta az első Nemzet-gyűlést. (L. az I. sz. táblázatot a 20. oldalon.)

E táblázat adataiból kitűnik egyrészt, hogy a kormánynak szüksége volt a „numerus clausus” törvényjavaslatra, hogy más fontosabb törvényjavaslatról a figyelmet elterelje, másrészt az, hogy az antidemokratikus, antiszemita diszkriminációs törvényalkotás idején szinte szükségszerűen sor kerül másfajta, a nép nagy tömegeit érintő antidemokratikus törvényes korlátozásra, mint a kormányzói jogkör kiterjesztése, a botbüntetés bevezetése stb. 1920. július–szeptember hónapokban, a magyar ellenforradalmi rendszer első antiszemita törvényalkotásával egyidejűleg tárgyalt törvényjavaslatok a magyar nép további sorsának kialakításában komoly, nagy jelentőségűek voltak: a „numerus clausus” előterjesztése az ellenforradalmi rendszer népellenes jellegének, kormányzati célkitűzésének csak egyik, de nem is jelentéktelen megnyilvánulása volt.

Igen tanulságos kép alakul ki, ha összehasonlítjuk az I. zsidótörvény benyújtásával, tárgyalásával egy időben a parlament előtt fekvő törvényjavaslatok listáját. (L. a II. sz. táblázatot.)

Nem lehet véletlennek tekinteni, hogy az úgynevezett I. zsidótörvényt az Imrédy-kormány 1938. április 8-án, akkor terjeszti be a parlamentben, amikor az 1000 millió pengős fegy-verkezési programot, amellyel az országot a háború örvényének szélére taszítják; amint az sem lehet véletlen, hogy e törvényjavaslattal együtt négy másik antidemokratikus törvényjavaslat került a parlament elé.

De hasonló a helyzet a II. zsidótörvénnyel is. 1938. november 2-án születik meg az I. bécsi döntés, Hitler és Mussolini közös műve, mely részben teljesíti, valóra váltja a magyar irredenta, revizionista törekvéseket, célkitűzéseket. De alig telik el néhány hét, a félrevezetett, a nacionalista uszítástól megzavart tömegek is világosan látják, hogy az ország helyzete, a dolgozó nép életszínvonala a terület-megnagyobbodással semmit sem változott. A tömeghangulat „megfelelő” irányba való terelésére mi sem látszott célravezetőbbnek, minthogy 6 hónappal az I. zsidótörvény beterjesztése és nem egészen 2 hónappal az I. bécsi döntés után, 1938. december 23-án az Imrédy-kormány benyújtja a parlamentben a II. zsidótörvény-javaslatot.

I. sz. táblázat A törvényjavaslat

A kihirdetett törvénycikk száma

rövid címe

benyújtása (1920)

nemzetgyűlési tárgyalása (1920)

1) kormányzói jogkör kiterjesztése

jól. 28.

aug. 5, 7.

1920: XVII.26

2) „numerus clausus”

jól. 22.

szept. 2, 3, 16–18, 20–22.

1920: XXV.

3) botbüntetés

jón. 15.

aug 25, 26, 27, 31. szept. 1, 2.

1920: XXVI.27

4) felhatalmazás (indemnitas)

szept. 21.

szept. 27, 28.

1920: XXVII.28

5) földreform

aug. 18.

nov. 4–6, 8–12.

1920: XXXVI.29

II. sz. táblázat A törvényjavaslat

rövid címe

benyújtása (1938)

képviselőházi

felsőházi

A kihirdetett törvénycikk száma

tárgyalása (1938)

1) I. zsidótörvény

április 8.

máj. 5–6, 18.

máj. 24.

1938: XV.

2) ötös tanácsok felállítása máj. 14. máj. 19, 20, 23. máj. 24. 1938: XVI.30

26 A törvény 1. §-a kimondja, hogy a kormányzót is megilleti „az országgyűlés elnapolásának, berekesztésének és

feloszlatásának a királyi hatalomban foglalt joga”, a 2. § alapján a kormányzó elrendelheti a hadseregnek az ország határán kívül történő alkalmazását a kormány felelőssége és a nemzetgyűlés utólagos hozzájárulása mellett, – végül a 3. § felruházza a kormányzót az általános kegyelmi joggal (általános amnesztia). (Magyar Törvénytár 1920. évi törvénycikkek, Budapest, 1921. 61. old.) – E törvénnyel Horthy kormányzó több, csak a koronás királyt illető jogot megkapott.

27 A törvény felhatalmazza a bíróságot, hogy bizonyos bűntettek és vétségek esetében a kiosztott szabadságvesztés mellett, vagy e büntetés helyett az elítéltet (csak a „férfinem”-hez tartozókról van szó) botbüntetésre ítélheti. (Ugyanott, 146–148. old.) – E törvény a középkori botbüntetést hozta vissza a magyar igazságszolgáltatásba.

28 A törvény felhatalmazza a kormányt, hogy 1920. december végéig az állami bevételeket és kiadásokat a törvénybe iktatott költségvetés nélkül eszközölhesse és a költségvetést csak utólag kell előerjesztenie. A törvény ezen kívül intézkedik a vármegyei pótadóról, az útadóról és a községi munka kivetéséről. (Ugyanott, 148–149. old.)

29 Az elfogadott törvényjavaslat csak rendkívül laza, tetszés szerint alakítható kereteket állapít meg a földreformra. E törvény lényegében már sejtetni engedte a később kialakult gyakorlatot, amelynek során sikerült egyrészről a nagybirtokot majdnem teljes egészében megóvni az igénybevételtől, másrészről a valódi földreformot váró parasztságot földhöz jutástól elütni. (Ugyanott, 230–272. old. Az 1920: XXXVI. tc. bővebb, alaposabb értékelését lásd a Az 1929–1933. világgazdasági válság hatása Magyarországon c. gyűjteményes kötetben, szerk. Incze Miklós, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1955. 72–82. old.)

3) egyesülési szabadság korlátozása

máj. 14.

máj. 18–20.

máj. 24.

1938: XVII.31

4) sajtószabadság korlátozása

ápr. 8.

máj. 2–9.

máj. 19.

1938: XVII32

5) képviselőválasztási jog | szűkítése

1937. dec. 30.

márc. 23.– ápr. 8.

máj. 10–11.

1938: XIX.33

6) a fegyverkezés költségeinek fedezése

ápr. 8.

ápr. 26.– máj. 2.

máj. 11–12.

1938: XX.34

Hozzá kell azonban tenni, hogy a II. zsidótörvény-javaslat benyújtásával az Imrédy-kormánynak más célja is volt: a faji gondolat törvénybe iktatásával még szorosabbra fűzte a náci Németországgal – az I. bécsi döntés egyik döntőbírájával – való kapcsolatait.

1941. június 11-én terjeszti a parlament elé a Bárdossy-kormány az előzőekben már tárgyalt úgynevezett fajvédelmi törvényt. A Képviselőház június 20-án kezdi tárgyalni a törvény-javaslatot, 3 nappal azután, hogy Magyarország a náci Németország oldalán belépett a háborúba a Szovjetunió ellen. Nem frázis, de szomorú tény, hogy akkor, amikor a magyar uralkodó osztályok a „fajmagyar” katonák tízezreit küldik vágóhídra, ugyanakkor a magyar törvényhozásban dörgedelmes szónoklatok hangzanak el – a magyar faj védelmében.

30 A törvény teljes címe: „Az állami rend megóvása végett szükséges büntetőjogi rendelkezésekről.” – A törvény 1.

§-a kimondja, hogy felségsértés, hűtlenség, lázadás, izgatás, az 1921: III. tc. rendelkezésébe ütköző, valamint robbantószer előállításával, tartásával és felhasználásával büntettek és vétségek esetében öttagú külön tanács bíráskodik.

Az öttagú külön tanács hatáskörébe tartozik a sajtó útján elkövetett ilyesfajta „bűncselekmény”, ez a tanács ítélkezik a fiatalkorúak felett.

Az öttagú külön tanács ítélete ellen a Kir. Kúriához lehet semmiségi panaszt benyújtani – „a törvény lényeges rendelkezésének megsértése miatt.” (Magyar Törvénytár 1938. évi törvénycikkek, Budapest é. n. 144–152. old.)

31 A törvény elsősorban a „tilos egyesületek” ellen irányul. E törvénycikk értelmében tilos az egyesület tagjaitól olyan esküt, fogadalmat vagy nyilatkozatot megkívánni, amely „lelkiismeretbeli lekötelezettséggel jár”. A törvény 4–7. §-ai az e törvény megszegéséért kiszabható büntetéseket tartalmazza. (Ugyanott, 153–156. old.)

32 A törvény az időszaki lapokat kivéve minden sokszorosított sajtótermékre bevezeti az előzetes cenzúrát. Az időszaki lapok alapításához a miniszterelnök engedélye szükséges. A már megjelenő lapok 1938. augusztus 31-ig kérhetik az engedélyt. (Ennek alapján számos lapnak az engedélyt nem adta meg a Miniszterelnökség.) (Ugyanott, 156–161. old.)

33 A törvény a lajstromos választókerületekben a választójogot tízéves magyar állampolgársághoz, hatévi helyben lakáshoz, az elemi iskola hatodik osztályának elvégzéséhez köti, a férfiaknál 26, a nőknél 30 év a korhatár. Az egyéni választókerületekben a férfiaknál a korhatárt felemeli 30 évre, csak családfenntartónak adja meg a választójogot.

A törvény a képviselőjelöltektől magas biztosítékot (egyéni választókerületben 2000 pengő, 2 képviselőt választó lajstromos kerületben 3000 pengő) követel.

A jelölés ajánlási íveken történik. Érvényes ajánláshoz egyéni kerületben 500, lajstromos kerületben 1500 ajánló szükséges. (Ez tulajdonképpen a nyílt választás bevezetését jelentette.) (Ugyanott, 161–250. old.)

34 A törvény célja a győri program (1000 millió pengős beruházási előirányzat) fedezése. E program Magyarország háborús előkészületeinek szolgálatában állott. (Ugyanott, 250–264. old.)

Nem vitás, hogy ezzel a törvényjavaslattal a Bárdossy-kormány éppen a legégetőbb kérdésekről igyekezett elterelni a figyelmet.

Ebbe a gondolatmenetbe tartozik az is, hogy a magyar ellenforradalmi rendszer egymást követő kormányai az ún. zsidókérdés felmerülésénél, megoldási módjánál mindig szem előtt tartották a nagybirtok és nagytőke egyetemes érdekeit. Jól tudták, hogy nem nyúlhatnak a zsidó nagybirtokosok vagy nagytőkések vagyonához anélkül, hogy fel ne idéznék ezt a veszélyt a keresztény nagybirtokosok és nagytőkések feje fölé is.

Az persze teljesen érthető, hogy amikor a Nagyatádi-féle földreform végrehajtása napirendre kerül és a nagybirtok egy részét át kell adni földbirtok-politikai célokra, akkor elsősorban a zsidóbirtokosok birtokainak egy részét sajátítják ki, magas kártalanítási összeg fejében,35 vagy amikor 1942-ben újra égetővé válik a földkérdés, akkor az 1941: XV. tc. 9. §-a alapján „zsidó”-nak tekintendő földbirtokosok földjét veszik igénybe teljes egészében.36

De emellett meg kell állapítanunk azt is, hogy sem az 1920: XXV. tc., sem az 1938: XV. tc., sem az 1939: IV. tc. rendelkezései nem rendítették meg alapvetően a zsidó nagytőke pozícióit.

Az 1920: XXV. tc. kétségtelenül nagy jelentőségű törvényalkotása volt a magyar ellenforradalmi rendszernek, hiszen ezzel törvénybe iktatta az antiszemitizmust. De ez a törvényes szabályozás elsősorban az értelmiségi pályákra törekvő, gyengébb anyagi helyzetben levő zsidó vallású magyar állampolgárokat sújtotta és sokkal kevésbé érintette azokat, akik megfelelő anyagi alappal és személyi összeköttetésekkel bírván, fiaikat mégis be tudták juttatni az egyetemekre, vagy ha ez nem sikerült, akkor külföldi egyetemeken taníttathatták.

Az első zsidótörvény, az 1938: XV. tc. két irányban tartalmazott diszkriminációt: egyrészt korlátozta a szabad értelmiségi – ügyvédi, mérnöki, orvosi, újságírói, színészi pályákon működő zsidók százalékarányát (a már felállított vagy felállítandó kamarákban a zsidó tagok száma nem haladhatta meg az összes tagok 20%-át), másrészt a 10 alkalmazottnál többet foglalkoztató ipari és kereskedelmi vállalatok kötelesek voltak az értelmiségi munkakörben dolgozó zsidó tisztviselők egy részét elbocsátani, ha azok száma bizonyos százalékarányt meghaladott.37

35 Az 1920-as földreform eredményeként 312 000 kat. hold földet vettek el a zsidó birtokosoktól. (L. az 1942: XV.

tc. „A zsidók mező- és erdőgazdasági ingatlanairól” miniszteri indokolását. Magyar Törvénytár, 1942. évi törvénycikkek, Budapes,t é. n. 91. old.)

36 „A zsidók mező- és erdőgazdasági ingatlanairól” szóló törvényjavaslatot a földművelésügyi miniszter 1942. május 22-én nyújtotta be A Képviselőház július 17-én, a Felsőház július 19-én fogadta el, a Törvénytárba mint az 1942: XV. tc. került be. (Magyar Törvénytár, 1942. évi törvénycikkek, Budapest, é. n. 89–109. old.)

37 A törvény szövegét és a miniszteri indokolást 1. Magyar Törvénytár, 1938. évi törvénycikkek, Budapest, é. n. 132–144. old.

A diszkrimináció, a hátrányos rendelkezések tehát csak a szabad értelmiségi pályán működőket és az ipari és kereskedelmi vállalatok tisztviselőit sújtották, de nem terjedtek ki a vállalatok tulajdonosaira, a tőkések tevékenységére.38

Az 1938: XV. tc. tárgyalásánál azonban nem feledkezhetünk meg ugyanakkor a törvénynek arról a morálisan romboló hatásáról, melyet az összes zsidó állampolgárok létére, társadalmi helyzetére gyakorolt. Az 1938: XV. tc. törvénybe iktatása Magyarországon kialakította az állampolgároknak egy olyan csoportját, amelybe tartozó egyének már nem voltak egyen-rangúak a többi állampolgárokkal. Ez a diszkrimináció óhatatlanul behatolt a társadalmi tudatba és előkészítette, megalapozta a további, a szükségszerűen következő korlátozó rendelkezéseket. Az erkölcsi alapot mindehhez az 1938: XV. tc. szolgáltatta.

Az 1939: IV. tc. a zsidónak tekintendő személyeket megfosztotta állampolgári jogaik egy részétől, kizárta az állami alkalmaztatásából, leszállította az értelmiségi munkavállalók (vállalati tisztviselők), továbbá az úgynevezett szabad pályákon működő ügyvédek, orvosok, mérnökök, színészek arányszámát.

Ezek a diszkriminációs, korlátozó rendelkezések a zsidónak minősített személyeknek jelentős hányadát – elsősorban a szabadfoglalkozású értelmiségieket – súlyosan érintették. Ugyanekkor rá kell mutatnunk arra is, hogy még ez a törvény sem változtatta meg döntően a zsidó nagytőke gazdasági helyzetét.

Imrédy Béla miniszterelnök a Képviselőház közjogi, közgazdasági és közlekedésügyi, közoktatásügyi, igazságügyi, valamint földművelésügyi együttes bizottságában 1939. február 3-án szükségesnek tartotta leszögezni: „Nincsenek ebben a javaslatban olyan intézkedések, amelyek lehetetlenné tennék a zsidó tőkének Magyarországon való gazdasági tevékenységét”; a javaslat kizárólag azt célozza, hogy az a tőke, amely Magyarországon van, keresztény irányítás alatt működjék, úgy működjék, hogy az ország gazdasági politikájába szervesen beleilleszkedjék.39

Nagyjában és egészében ez volt a helyzet 1944. március 19-ig. Mikor az ellenforradalmi rendszer „zsidó”-ellenes intézkedéseinek ezen jellegzetességeit állítjuk előtérbe, nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt a jelentős tényt, hogy a zsidónak tekintendő magyar

38 Horthy Miklós emlékirataiban az első zsidótörvényről a következőket írja: „After the Austrian Anschluss,

German pressure was brought to bear yet more heavily on us, and the Governement decided to allay German insistence; the peparation of legislation circumscribing the civil rights of Jewish citizens – in itself a protection – was put into the hands of dr. Béla Imrédy, former Minister of Finance and later President of the National Bank, … whomoreover, as a financier, had close connection with Jewish circles. This law…, differed fundamentally from the Nuremberg laws in that it was based on religion and not on racial origin… The numerus clausus put no restrictions on the independent acttivies of Jews in commercial life.”

The Admiral Horthy Memoirs. Robert Speller & Sons. New York 1957. 171. old. A szöveg magyar fordítása: Az osztrák Anschluss után a ránk gyakorolt német nyomás elviselése még nehezebbé vált és a kormány úgy

határozott, hogy lecsendesíti a németek háborgásait; a zsidó állampolgárok polgárjogait korlátozó – önmagában védelmet jelentő – törvényhozás előkészítése dr. Imrédy Béla, volt pénzügyminiszter és későbben a Nemzeti Bank elnöke kezébe tétetett ..., aki ezenfelül, mint pénzügyi szakember szoros kapcsolatban állott zsidó körökkel. Ez a törvény … alapvetően különbözött a nürnbergi törvényektől abban, hogy alapja a vallás volt és nem a faji származás … A numerus clausus nem hozott megszorításokat a zsidók független tevékenységére a kereskedelmi életben.

Nem tekintve azt, hogy Horthy képmutató, hazug beállításban állítja elénk az 1938: XV. tc. célját, amikor azt állítja, hogy ezzel tulajdonképpen védelmet akartak a zsidóknak nyújtani, érdemes felfigyelni arra, hogy szükségesnek tartja hangsúlyozni, hogy a zsidók kereskedelmi tevékenységét a törvény nem korlátozza.

39 A zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról szóló törvényjavaslatnak a képviselőház közjogi,

közgazdasági és közlekedésügyi, közoktatásügyi, igazságügyi, valamint földművelésügyi együttes bizottságban való tárgyalása alkalmával az általános vita során 1939. évi január hó 23., 24., 26., 27., 31., továbbá február hó 1. és 3. napjain elhangzott beszédek. Athenaeum, Budapest, é. n. 143. old.

állampolgárok közül a katonaköteles sorban levők személyi biztonsága, fizikai léte 1939–1940-től kezdve egyre fokozódó mértékben volt veszélyeztetve – a német mintára bevezetett munkaszolgálat intézménye által.40

A munkaszolgálatnak 1944. március 19-ig 42 000 zsidó áldozata volt.41 *

1944. március 19-én hajnalban, Hitler és Horthy megegyezése alapján, német csapatok bevonulnak Magyarországra és bizonytalan időre megszállják.

Témánk szempontjából elsőrendű fontosságú kérdés: hogyan alakul a „zsidó”-nak tekintendő magyar állampolgárok felett gyakorolt hatósági felügyelet –, vagy egyszerűen: 1944. március 19. után mi volt a szerepük a magyar, és mi a német katonai és polgári szerveknek a „zsidó”-ellenes rendelkezések meghozatalában és végrehajtásában, vagy még rövidebben: ki a felelős?

1944. március 19-én délelőtt Horthy hazaérkezése után koronatanács ül össze a Várban,42 melyen Keresztes-Fischer belügyminiszter közölte: „A németek átvették már ma reggel a rendőrséget. A Gestapo megkezdte működését. Nem engednek egy zsidót sem a várost elhagyni.”43

Valóban a bevonuló németek mint megszállók léptek fel, és az első napokban teljesen irányításuk alatt tartották a rendőrséget. (Az irányítás, ha leplezett formában is, de mindvégig megmaradt.)

Az izraelita vallású magyar állampolgárok központi szerve az Országos Iroda volt, melynek felettes állami hatósága a Miniszterelnökség és a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium volt. Amikor 1944. március 19-én a délutáni órákban Gestapo tisztek megjelennek az Országos Iroda Síp utcai székházában és az ügyeletes tisztviselőnőnek parancsot adnak, hogy másnapra a vezetőség hívja meg értekezletre az összes hitközségek, fontosabb zsidó intézmények vezetőit, akkor az Országos Iroda vezetői a Miniszterelnökséghez fordulnak, ahonnan előbb kitérő választ kapnak, majd azt közlik velük, hogy a németek utasítása dolgában másnap reggel a rendőrség adja meg a választ. A rendőrkapitányság válasza március 20-án kora reggel: „Amit a németek kívánnak, teljesíteni kell.”

Ehhez Munkácsi Ernő, az Országos Iroda főtitkára a következő megjegyzést fűzi: „Az akkori magyar kormányzat levette a kezét zsidó polgárairól, kiszolgáltatta őket.”44

A valóságos helyzet a következőképpen festett: a „zsidó”-ügyek intézése a megszálló Wehrmacht-egységekkel Budapestre érkezett Eichmann, SD Obersturmbannführer vezetésével egy különleges csoport. Az Eichmann Kommandó parancsait, utasításait közvetlenül adta ki a Zsidó Tanácsnak, függetlenül a Sztójay-kormánytól – már a megszállást követő naptól kezdve.45

Ezzel a német vonallal párhuzamosan intézte a „zsidó”-ügyeket a Belügyminisztérium XXI. osztálya Endre államtitkár irányítása alatt. A Belügyminisztérium – német mintára és az itt

40 Az 1939: II. tc., a honvédelmi törvény szolgáltatta a jogalapot a munkaszolgálat bevezetésére. Mindazokat a

katonaköteles férfiakat, akiket a rendszer nem tartott megbízhatónak fegyveres katonai szolgálatra, tehát a zsidókat, a román, a rutén stb. nemzetiségűeket, továbbá baloldali elemeket munkaszolgálatra osztottak be. (Egyébként a „zsidó” munkaszolgálatosok helyzetének külön kötetet szentelünk.)

41 DMZST. 1. köt. 8. old. 42 A Koronatanács jegyzőkönyvét 1. DMZST. 1. köt. 15–20. old. 43 Ugyanott, 20. old. 44 Ugyanott, 23. old. 45 Ugyanott, 23–24., 82–86., 240–241. old.

működő SD csoport útmutatásai, tanácsi alapján – szerkesztette meg, a kormány hagyta jóvá és jelentette meg kormányrendeletként az összes „zsidó”-ellenes rendelkezéseket.46

A végrehajtás a Belügyminisztérium rendőri és csendőri szerveinek feladata volt. A végrehajtás elvi szempontjainak megadásában részt vettek a német SD tisztjei is.47

Összefoglalva: a német SD és a magyar Belügyminisztérium vezetői együtt állapították meg a „zsidó”-kérdés megoldásának programját és – ha a német SD-nek volt is közvetlen kapcsolata a Zsidó Tanáccsal – a végrehajtásban az Eichmann Kommandó szorosan, ha nem is mindig súrlódásmentesen48 együttműködött a magyar Belügyminisztérium illetékes tényezőivel, szerveivel.

Végül, az 1944. március 19. után kiadott „zsidó”-ellenes rendelkezések jellegével, hátterével kell röviden foglalkoznunk.

1944. első két hónapjában a német Wehrmacht sorozatos, súlyos csapásokat szenvedett a keleti hadszíntéren, elsősorban Ukrajnában. 49 Magyarország szerepe, magatartása Hitler számára rendkívül fontos lett: a rendezett visszavonulást Németország felé – Magyarországon keresztül szerette volna a Wehrmacht főparancsnoksága lebonyolítani. A német nagyvezérkar eme terve azt jelentette, hogy Magyarország hadszíntérré válik, az ország elpusztul a német birodalmi területekért folytatandó hátvédharcokban.

Magyarország német megszállásának napja mérhetetlen szenvedés kezdete volt – az egész lakosság számára. Hitler és magyar csatlósai számára létfontosságú lett, hogy a nép figyelmét eltereljék a valóságos helyzetről.

1944. március 25-én a külföldön működő Kossuth Rádió ezzel kapcsolatban a következőket mondotta: „Abban az órában, mikor ránk törtek a náci martalócok, hogy Hitler lábaihoz rakják Magyarországot, megindult a féktelen, vad hajsza a zsidók ellen. SS-legények és nyilas banditák a vonatokról leráncigálták a zsidókat, az utcákon megkezdődött a zsidó és zsidó külsejű egyének bántalmazása. Azóta is folyik a zsidók tömeges letartóztatása és a letartóztatottak állati kínzása … Ha szükség volt még rá, itt a bizonyíték, hogy a zsidóüldözés kizárólag a németek ügyét szolgálja. A nácik azt remélik, hogy sikerülni fog a magyar nép-tömegeket elvadítaniok és elvakítaniok. Márpedig épp erre van szükségük, hogy a nép ne lássa, mi megy végbe saját hazájában.”50

Egy hónappal később, 1944. április 19-én a Kossuth Rádió újból figyelmeztette hallgatóit – most már négyhetes tapasztalatokra támaszkodva: „Az egész szennyes söpredék, mely a német megszállás óta ellepte közéletünket, ezer torokból bőgi, üvölti, okádja az átkot a zsidókra. Minden szavukból a berlini barbár fajelmélet ordít. De nemcsak az. Sztójayék összeesküvő társaságának külön nyomós oka van a féktelen zsidóellenes uszításra. A magyarság ellen elkövetett aljas náci merénylet nyomán könny, vér, szenvedés zúdult hazánkra. Budapest nagy része romokban hever. Fiainkat tömegesen viszik ágyútölteléknek a német háborúba. A városok népe éhezik. A paraszttól elrekvirálják utolsó lovát, elveszik maradék élelmét. Legjobb hazafiak esnek áldozatul a náci gyiloknak, kerülnek az SS-haramiák kínpadjaira, börtönbe,

46 L. a DMZST. 1. kötetében közölt kormányrendeleteket. 47 A kassai csendőrkerület területén lakó zsidók kitelepítésére – mint Baky államtitkár 1944. április 7-én a

Belügyminisztériumban tartott értekezleten közölte – „Munkácson lesz egy német törzs Ferenczy rendőralezredes és Megyeri kir. ügyész részvételével.” (Ugyanott, 123. old.)

48 Erre vonatkozóan 1. DMZST. 1. köt. 187–190. old. A Belügyminisztérium 1944. április 19-én kelt körrendelete a magyar hatóságok és a német fegyveres alakulatok között kialakítandó együttműködés irányelveiről.

49 A keleti front fontosabb eseményei 1944. január–február hónapban: a leningrádi fronton Govorov tábornok csapatai széttörik a németek ostromgyűrűjét, a város felszabadul. A középső fronton a Vörös Hadsereg csapatai elérik a lengyel határt, majd tovább nyomulnak előre nyugat felé.

50 DMZST. 1. köt. 43–44. old.

gyűjtőtáborba, vagy bujdosnak hazátlanul az országban. Ezeréves történelmünkben nem éltünk át ily rövid idő alatt annyi szörnyűséget, mint Hitler–Horthy-Sztójay uralmának egy hónapja alatt. Erről akarják elterelni a figyelmet a gazemberek. El akarják bódítani a magyarságot a zsidóüldözés maszlagjával. A zsidóirtás vérgőzös levegőjével akarják megrészegíteni a népet, hogy ne vegye észre, mi történik vele.”51

És mert a Sztójay-kormánynak minden megelőző kormánynál nagyobb szüksége volt a zsidóüldözés „maszlagára”, elkerülhetetlen volt, hogy a korlátozó rendelkezések egyrészt minél több magyar állampolgárt érintsenek, másrészt, hogy – és ez talán még fontosabb – a diszkrimináció minél mélyrehatóbb legyen. Így, ebben a szellemben születnek meg az 1944. március 29-i Minisztertanácson az első lényeges „zsidó”-ellenes rendeletek a sárga csillag viseléséről, a zsidók közszolgálatának, továbbá a sajtó-, színművészeti és filmművészeti kamarai tagságának megszűntetéséről, a zsidók bankbetétjeinek kifizetési korlátozásáról stb., stb., 52 majd a legfontosabb intézkedés: április 7-én a Belügyminisztérium kiadja titkos utasítását a „zsidók” gyűjtőtáborba szállításáról, a deportálásról.53

A kivételezettek körét jelentősen szűkítette a Sztójay-kormány, a diszkrimináció az élet minden területére kiterjedt, a „zsidó”-nak tekintendő magyar állampolgárokat megfosztották minden anyagi javuktól, a gyűjtőtáborok felállításával, a deportálás megkezdésével pedig szinte halálraítéltek több százezer embert.

S bár a négy legnagyobb tőkés család tagjainak – a németek kapzsisága folytán – sikerült életüket megvásárolniok,54 a Sztójay-kormány rendeletei már nem tettek különbséget dolgozó „zsidó” és tőkés „zsidó” között. A totális fasizmus uralomra jutása, egyebek mellett, ezt jelentette a „zsidók” számára Magyarországon.

Karsai Elek

II.

Előző fejezetünkben részletesen ismertettük az úgynevezett I., II. és III. zsidótörvény létrehozásának körülményeit és indítékait. A továbbiakban az lesz a feladatunk, hogy meg-vizsgáljuk, hogyan reagált a magyar zsidóság az egyre inkább reá nehezedő fasizmus jogfosztó törvényeire és rendeleteire, milyen szervezeti változásokat, új intézményeket hozott létre a közősség és hogyan próbált védekezni a védtelen egyes zsidó.

Alig néhány hónappal azután, hogy a magyar zsidóság megünnepelte az emancipációs törvény55 megjelenésének hetvenedik évfordulóját, jelent meg a társadalom és gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosítása címen az I. zsidótörvény. Más szóval alig hetven évvel a jogegyenlőséget proklamáló emancipációs törvény megjelenése után megjelent az a törvény, amely az ország zsidó lakosságát másodrendű polgárrá degradálta és elvette, vagy legalábbis a százalékszámok szűk korlátai közé szorította a munka lehetőségét.

Az 1938-as év szomorú esztendeje a közép-európai zsidóságnak. Németországban ötödik éve dúl a hitlerizmus. Többi üldözöttei között a német zsidóság valamennyi politikai és polgári

51 Ugyanott, 184. old. 52 Ugyanott, 50–78. old. 53 Ugyanott, 124–127. old. 54 A Weiss Manfréd konszern részvényeinek átadása fejében a Gestapo segítségével repülőgépen Svájcba, majd

Portugáliába menekült a Weiss-, a Chorin-, a Mauthner-család 32 tagja (erre vonatkozóan lásd e kötet 36a–36b. sz. iratait), de ebben az esetben és más, hasonló esetben is a menekülésük ára magyarországi vagyonuk jó részének feláldozása volt.

55 1867: XVII. tc. DMZST. I. köt. 24, old.

jogától megfosztottan, az intézményes zsidóellenes rendelkezések és a félrevezetett tömegek dühének 56 kiszolgáltatottan él. Az év márciusában bekövetkezik Ausztria megszállása, októberben a „Szudétaföld”-é. E területek zsidó lakosságára a német zsidók sorsa vár. Olaszországban ez év nyarán jelenik meg a tíz pontba foglalt fajelmélet. Kilencedik pontja alapján („A zsidók nem tartoznak az olasz fajhoz”) sűrű egymásutánban hozzák meg zsidóellenes rendelkezéseiket. Magyarországon 1938. március 5-én Győrött hangzik el az ország miniszterelnökének, Darányi Kálmánnak szájából hivatalosan, hogy zsidókérdés van, és azt meg kell oldani. Április 8-án beterjesztik a zsidótörvénynek nevezett javaslatot, április 15-én pedig megjelenik a törvényjavaslat indokolása.

A magyar zsidóság vezetői első – és hosszú ideig egyetlen – feladatuknak azt érzik, hogy ünnepélyes deklarációkban tiltakozzanak a jogfosztó törvények ellen.

„A »zsidótörvény-javaslat« azzal a ténnyel, hogy megkülönböztetést tesz zsidó vallású és más vallású polgárok között, súlyosan megsérti a magyar alkotmányban gyökerező jog-egyenlőség elvét, melyet a magyar törvényhozás … iktatott törvénybe. Ez a törvény – az 1867: XVI. tc. – kimondja, hogy: »az ország izraelita lakosai a keresztény lakosokkal minden polgári és politikai jog gyakorlására egyenlően jogosítottaknak nyilváníttatnak, minden ezzel ellenkező törvény, szokás vagy rendelet pedig ezennel megszűnik«” – írja a Magyarországi Izraeliták Országos Irodájának április 16-án keltezett tiltakozó nyilatkozata, majd így folytatja:

„Az ország zsidó vallású lakossága e törvény áldásos következményeként jogot nyert arra, hogy a nemzeti munka minden terén és vonalán képességeit szabadon érvényesíthesse, ezt a jogát pedig mindenkor azzal a kötelességtudattal gyakorolta, hogy az önmaga boldogulásával együtt a nemzet javát minél eredményesebben szolgálhassa…

Erkölcsi és anyagi létünkben támad meg tehát bennünket a kormány törvényjavaslata, amely a hazai zsidóságot százalékszámok korlátai közé akarja szorítani. Mégis, amíg a törvény-javaslatnak csupán tételes rendelkezései állottak előttünk, tartózkodtunk attól, hogy mint hitfelekezet állást foglaljunk az ellen a súlyos sérelem ellen, amelyet a jogegyenlőség és az állampolgári szabadságok korlátozása jelent, és amely sérelmek ellen a törvényes küzdelmet felvenni az alkotmányos tényezőknek feladata és kötelessége. Bizalommal eltelten vártuk és hisszük is, hogy a magyar törvényhozás és a magyar társadalom nem fogja engedni a polgári jogok egyenlőségének s a munka szabadságának ezt a méltatlan korlátozását. Ebben a bizalomban vallásfelekezetünk eddig nem szólalt meg. Most azonban, amikor a jogcsorbító törvényjavaslat indokolása megjelent, s amikor ez az indokolás már magát az izraelita vallásfelekezetet állítja szembe a nemzettel, nem hallgathatunk tovább és fel kell emelnünk tiltakozó szavunkat vallásunk e megbélyegzése ellen … Tiltakozunk a zsidó vallásfelekezet kötelékébe való tartozásnak oly beállítása ellen, mintha e valláshoz való tartozás ellentétben állhatna a nemzet történeti hagyományainak hű követéseivel… Tiltakozunk a zsidó vallásfelekezet kötelékébe való tartozásnak oly beállítása ellen, mintha ez a magyarság szelleméhez való idomulást bármiképpen befolyásolhatná. És külön is tiltakozunk az ellen, hogy a felekezet elhagyását a magyarsághoz való idomulásnak minősíthessék … Apellálunk

56 A német zsidóság pusztulását roppant módon meggyorsította a „Kristallnacht”-nak nevezett éjszaka, ez év

november tizedike. Ezen a napon Grünspann Herschl behatolt a párizsi német követség palotájába és agyonlőtte von Rath német követségi titkárt. A követségi titkár halálának hírére megindult a szervezett támadás: az egész birodalom területén megtámadták és felgyújtották a zsinagógákat és a hitközségek épületeit, behatoltak a zsidók otthonaiba, összetörték a berendezéseket, súlyosan bántalmazták az ottlakó zsidókat, feltörték és kirabolták a zsidó tulajdonban levő üzleteket és műhelyeket. A „népharag”-nak Göbbels propagandaminiszter kiadványa vetett véget: „Miután a nép jogos és érthető felháborodásában bosszút állt a gyalázatos párizsi gyilkosságért, most már szüntessék be a további akciókat. A végleges választ a zsidó merényletre a kormány adja majd meg törvényekkel és rendeletekkel.” A beígért törvényes akciók természetesen nem maradtak el.

elsősorban Magyarország Főméltóságú Kormányzójához … apellálunk hazánk összes vallásfelekezeteinek egyházfőihez … Hirdetjük és valljuk, hogy hitünkben hű zsidók, érzésünkben hű magyarok vagyunk és maradunk … Nincs a földkerekségen Magyarországon kívül más hazánk, nincs más oltalmunk, mint a haza törvényei, nincs más menedékünk, mint az emberiség ama kötelességei, melyekkel ember ember iránt kivétel nélkül tartozik.”57

Néhány nappal később, 1938. április 20-án, a három izraelita Országos Iroda közös felterjesztést intéz az Országgyűlés két házához. Ezt a jogvédelmet kérő feliratot megküldi a magyar társadalmi élet számos vezetőjének is.

A magyar zsidóság voltaképpen még fel sem készülhetett mindarra a feladatra, amely az I. zsidótörvény végrehajtása következtében reá zúdult, még fel sem mérte az új helyzetet és a tennivalókat, amikor ugyanez év december 23-án a miniszterelnök, az igazságügy-miniszter a Parlament elé terjesztette a zsidóság közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról szóló javaslatot: a II. zsidótörvényt. Ez a javaslat nemcsak szűkíti az I. zsidótörvényen túlmenően a zsidók számarányát a szellemi életben 20%-ról 6%-ra, az ipari és kereskedelmi foglal-kozásokban 12%-ra, míg a köztisztviselői pályákat teljesen elzárja a zsidók elől, hanem lényeges közjogi megszorításokat is tartalmaz.

A magyar zsidóság eseményeinek hű krónikása58 a II. zsidótörvényről így ír: „Az I. zsidótörvény alkotói még azt állíthatják: »egyetlen egy zsidó magyar állampolgár,

egyetlen egy közjogát nem érinti a törvény«, a második javaslat már ismer »közjogi korlá-tozásokat«, közjogi gettót létesít. A zsidók az általános országgyűlési képviselőválasztások után, országos lajstrom alapján, külön választanak maguk közül országgyűlési képviselőket. A zsidó nem lehet választás alapján tagja az országgyűlés felsőházának. A közhivatali képességet a zsidóktól megvonja. Bíró, ügyész, tanár, tanító, királyi közjegyző, bírósági becsüs nem lehet. Munkásintézmények vezetőségében nem foglalhat helyet. Állami egyedáruság alá eső cikkek árusítására engedélyt nem kaphat. Újabb elhelyezkedésüket a gazdasági életben lehetetlenné teszi az, hogy iparigazolványok kiadását zsidók részére megtiltja mindaddig, amíg a részükre már kiadott jogosítványok száma községenként a hat százalék alá nem esik. Megszorítja a zsidókra nézve a magyar állampolgárság megszerzésének lehetőségét, módot ad az 1914. július hó első napja utáni honosítások felülvizsgálására. A javaslat a zsidó problémát faji problémának fogja fel, meghatározza, kit kell a törvény szempontjából zsidónak tekinteni, még ha nem is tagja az izraelita hitfelekezetnek, »a külföldi törvényekben kialakult állásfoglaláshoz hasonlóan«. Az I. zsidótörvény alkotója még azt írta: Magyarországnak elég gazdasági ereje van ahhoz, hogy az állásukat vesztett embereket »ne dobja az utcára«. A második már felhatalmazza a kormányt a zsidók kivándorlásának előmozdítására.”

A II. zsidótörvény után megjelent a végrehajtási utasítások egész sorozata. Minden végrehajtási utasítás újabb szigorításokat hozott, a végrehajtás üteme pedig olyan mértékben meggyorsult, hogy hónapokon belül állás nélkül maradtak, akikre esetleg csak négy év elmúltával került volna sor.

Az újabb zsidóellenes rendeletek létrehozásakor a hivatalos zsidóság újabb és újabb ünnepélyes hangú nyilatkozatokban tiltakozott a megszorító rendelkezések ellen.

A Pesti Izraelita Hitközség a II. zsidótörvény képviselőházi tárgyalása előtt deklarációt bocsátott ki:

57 A Pesti Izraelita Hitközség elöljáróságának jelentése az 1937. évben kifejtett működéséről, Budapest, 1938. 12–

13. old. 58 Grünvald Fülöp: Az elmúlt év története. Az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat Évkönyve, Budapest 1939. 318–

319. old.

„Mélységes fájdalommal tölt el bennünket az Országgyűlés elé terjesztett törvényjavaslat, mely ki akarja zárni a zsidó vallású magyar állampolgárokat a nemzeti közösségből. A tervbe-vett törvény nemcsak a magyar izraelita vallásfelekezetet és annak tagjait sújtja méltatlanul, de hazánknak is végzetes, mérhetetlen kárára szolgál. Lelkünk mélyében rendít meg bennünket, hogy hitünket valló magyar polgárok százezreit, akik életüket, vérüket, munkájukat hűségesen áldozták mindenkor a hazáért, ki akarják tagadni abból a nemzeti közösségből, amelyhez nemzedékeken át tartoztak. Tiltakozunk nemzeti becsületünk, emberi jogunk, magyar érzésünk megtagadása ellen és rendíthetetlenül valljuk Isten és nemzet előtt tántoríthatatlan magyarságunkat, törhetetlen nemzethűségünket.”

1938. december 19-én az e célból egybehívott rendkívüli közgyűlésen a Pesti Izraelita Hitközség újabb határozatokat hozott, amely többek között így hangzik: „A Pesti Izraelita Hit-község közgyűlése, nem nyugodva bele az I. zsidótörvény korlátozásába sem, ünnepélyesen felemeli szavát minden további jogcsorbítás és munkakorlátozás ellen és nemzethűsége öntuda-tában annak a rendíthetetlen bizalmának ad kifejezést, hogy a jog, a törvény, az igazság, de egyúttal az emberiség örök eszményeinek szellemében továbbra is megadatik a magyar izraelita hitfelekezet tagjainak az élet és a munka lehetősége a hazában, amelyhez minden csepp vérével törhetetlenül ragaszkodik.”

Az Országos Irodák felterjesztése az Országgyűléshez rámutatott arra, hogy a törvényjavaslat

„1. nemcsak a magyar alkotmányba ütközik, hanem radikális szakítást jelent az alkotmány alapelveivel: a politikai magyar nemzet egységes fogalmával, a jogegyenlőséggel, a törvény előtti egyenlőséggel, a szerzett jogok tiszteletben tartásával;

2. ellenkezik az emberi Igazsággal, a Jog isteni szent parancsolataival; 3. a magyar nemzet eminens érdekeibe ütközik.” A végén pedig a következőket írta: „…Szabadjon végre nekünk is egyszer kimondani, hogy elvégre a mi hítünk, becsületünk és

jogaink nem közpréda, melynek terhére lehet keresni a szociális bajok megoldását. S hozzon a magas Törvényhozás új törvényeket, amelyekben a szociális bajok enyhítésére mindenkit kötelez, akinek tehetsége van –, mindenkit felekezetére, származására való tekintet nélkül. Ez a mi tiszteletteljes kérésünk. De ha csalódnánk és ebből a javaslatból törvény lenne, annak következményeként magunk és gyermekeink százezrei lennének kénytelenek lakóhelyüket cserélni. Lakóhelyet, de nem hazát. Mert a magyar hazától semmilyen emberi törvény nem foszthat meg”…

A felsőházi tárgyalás előtt újabb deklarációt bocsátottak ki, és a többi között a következőket írták:

„Tiltakozunk nemzeti becsületünk, emberi jogunk és magyar érzésünk megtagadása ellen, tiltakozunk az ellen, hogy tételes törvény állítja a nemzethűséggel szembe a hithűséget…”

Talán az idézett részletekből nem derül ki egészen, de e memorandumok olvasásakor – míg egyrészt részvétet kelt a ki nem mondott kétségbeesés – felötlő a fogalmazás bizonyos erőtlensége. Elméletileg helyesen hivatkozik az első deklaráció az Alkotmányra, a jogegyenlőség elvére és tételes törvényére, de a memorandumok szerzőinek tudniuk kellett, hogy ezeknek a hivatkozásoknak semmiféle gyakorlati értéke nem lehet azok előtt, akik cselekedeteikben, propagandájukban régen letértek ezekről a – különösen soha meg nem valósított – elvekről, és akik ezeket a tételes törvényeket a valóságban régen elhatározottan megszegték, semmibe vették és éppen azon igyekeztek, hogy „törvényesen” is megszüntessék. Vagy miféle propagatív erőt remélhettek azoknak a gazdasági érdemeknek hangoztatásától, amelyeket évtizedek óta a zsidók főbűneinek hirdetett a propaganda.

Jelen tanulmányunk feladatán túlnő annak vizsgálata, hogy a magyar zsidóságnak milyen szerepe volt a magyarországi kapitalista fejlődésben. Annyi azonban bizonyos, hogy ezt a szerepet csak az egész kapitalista fejlődéssel, a magyar nagytőke egész tevékenységével együtt lehet helyesen megítélni és nem felekezeti alapon.

Vagy mit várhattak a Hortyhoz való apellálástól, remélhettek-e sokat az egyházfőktől? És ha hazafiságuk hangoztatása teljesen őszinte is volt, a hazug hírveréssel félrevezetett emberektől és maguktól azoktól, akik e hazugsággal akarták félrevezetni a jogosan elkeseredett tömegeket – várhattak-e egyebet gúnynál, nevetségnél? Csak ez lehetett sor a további nyilatkozatoknak is, akármilyen „történelmi, jogi, gazdasági és erkölcsi” érvekkel akarták igazolni, hogy mindez „nemcsak a magyar zsidósággal szemben volna érdemtelenül sújtó méltatlanság… hanem ártalmára volna az egész országnak”. Pedig ez az utóbbi valóban súlyos érv, és kegyetlen módon igazolódott – de ereje csak akkor lett volna, ha konkrét módon ki tudták volna fejteni és ha ki lehetett volna fejteni, meg lehetett volna írni, hogy a fasizmusnak való behódolás végső soron nemcsak a zsidóságnak, hanem az ország valamennyi lakosának ártott, hogy a fasizmus az emberségnek, a jognak, az erkölcsnek a meglazulásával kezdődött és magával hozta a háborút, a zsarnokságot, amely az egész országot katasztrófába döntötte. És ha kifejthették volna, hogy a kizsákmányolt tömegek elkeseredésének megszüntetésére, a szociális problémák megoldására nem egy felekezet kifosztásán vezet az út. A memorandumok egyetlen pozitív mondata utal is erre: „S hozzon a magas Törvényhozás új törvényeket, amelyekben a szociális bajok enyhítésére mindenkit kötelez, akinek tehetsége van –, mindenkit felekezetére, származására való tekintet nélkül.”

Egyebekben a mai olvasónak – ha e memorandumokat végigolvassa – az a szomorú érzése, hogy ezek az ünnepélyes nyilatkozatok inkább a nyilatkozók lelkiismeretét és a sújtott zsidó tömegek nyugtalanságát, vezetőik iránt való bizalmatlanságát voltak hivatva megnyugtatni, elcsendesíteni, hogy úgy lássék, mintha valami történt volna, mintha valamit cselekedtek volna. A nyilatkozatok erőtlensége nyilván a szerzőknek abból a meggyőződéséből fakadt, hogy ezek a deklarációk szép szónál nem egyebek, hogy tenni, segíteni semmit sem lehet. Pedig, mint látni fogjuk, valamit mégis lehetett tenni. Később tettek is. Az a különös, hogy kezdetben a vezetők megelégedtek a cselekedet látszatával is. Talán azt hitték, hogy a veszedelem hozzájuk nem ér el.

Minthogy a magyar zsidóság vezetőinek tiltakozása természetszerűleg nem hozott semmiféle eredményt, egyetlen lehetőségnek látszott az egyre növekvő nyomor enyhítésére társadalmi segítség megszervezése.

Az országban a zsidó vallás árnyalatainak megfelelően három fajta hitközség és ezek felett három országos szerv, három Országos Iroda működött. 59 Egy egységes országos szerv létrehozása sokszor felmerült már, most azonban ennek a szervezetnek megalkotása sürgetőbb, mint valaha. Egy egységes szervezet magja a Pesti Izraelita Pártfogó Iroda néven meg is alakul és elkészíti munkaprogramját is. Ez a munkaprogram, akár maga a szervezet, kezdetleges, de csírájában hordja az eljövendő nagy segítő mozgalom lehetőségét. A Pesti Izraeliták Pártfogó Irodája hamarosan a Magyar Izraeliták Pártfogó Irodájává (MIPI) alakul át. Ennek első feladata az lenne, hogy az egész magyar zsidóság szociális ügyeinek egyedül illetékes szerve legyen. De a megoldatlan feladatok oly sokrétűek, hogy az új szervezet hatásköre már az első percben túlnövi a szociális segítés határát. Az országba sok német, osztrák, cseh zsidó menekült érkezik, Átmeneti itt-tartózkodásuk idejére fedélre és kenyérre van szükségük. A visszatért

59 Magyarországi Izraeliták Országos Irodája, Magyarországi Autonom Orthodox Izraelita Hitfelekezet Központi

Irodája, Magyarországi Statusquo Ante Izraelita Hitközségek Országos Szövetsége.

országrészek igen nagyszámú zsidó lakosa közül kevésnek van meg az állampolgársági bizonyítványa. Jogsegélyre van szükségük és a szükséges igazolványok, bizonyítványok beszerzésében segítségre. A menekült zsidók egy része is, az állampolgársági bizonyítványt felmutatni nem tudók egy része is internáló táborba kerül. Az internáltak ellátása, a táborokból való kiszabadítás nehéz feladata ugyancsak a MIPI hatáskörébe kerül át. A szociális segítésen túl, produktív megsegítésre van szükség. Munkaalkalmat kell keresni azoknak, akik a zsidótörvények következtében elvesztették állásukat. Ipari és mezőgazdasági munkára kell átképezni azokat, akik eddig szellemi munkakörben dolgoztak, de a zsidótörvények következtében elvesztették állásukat. Nyelvtanfolyamot kell szervezni azoknak, akik kivándorolni készülnek. Minthogy zsidó fiatalok nehezen helyezkedhetnek el ipari tanulóként is, meg kell szervezni az ilyen pályára készülők elhelyezését. És iskolát kell szervezni azoknak, akik elől már a középiskola kapui is bezáródnak.

A Magyar Izraeliták Pártfogó Irodájának tevékenységi köre a zsidótörvények és rendeletek mind nagyobb területre való kitágításával egyre nő. 1942-ben a budapesti központon kívül már 63 vidéki fiókiroda tevékenykedik: „Országos Osztálya” elsősorban szociális segélyt ad, népkonyhákat létesít, gyermekek számára napközi otthonokat tart fenn, segíti a szociális intézményeket. „Menekültügyi Osztálya” segíti a hontalanokat, a külföldi honosságú internáltak szabadlábon levő hozzátartozóit, az 1941. évi első magyarországi deportálás itt maradt ellátatlan családtagjait. Budapesten is, a vidéken is, öt-öt átmeneti táborban őrzik a zsidókat. E táborok csaknem minden fenntartási költsége a zsidóságra hárul. Hozzá kell járulni maguknak a táboroknak berendezési költségeihez, gondoskodni kell az internáltak ruházatáról és élelméről. Ezen túl gondoskodni kell a központi toloncházban és a kistarcsai internáló táborban levők élelmezéséről is. A „Jogügyi Osztály” jogsegélyt ad, igyekszik állampolgársági bizonyítványokat szerezni, foglalkozik az idegenellenőrzés és hontalansági ügyekkel kapcsolatos problémákkal. Az 1942. évben például 1662 internált számára szerzik meg a szabadulást jelentő bizonyítványokat. Az internáltak száma azonban nem fogy, legfeljebb az internáltak személye cserélődik ki. Időnként sikerült az internált gyermekeket a táborokból kihozni és árvaházakban vagy magánosoknál elhelyezni. A „Tanoncosztály” fiatalokat helyez el, iparitanuló-otthonokat tart fenn, gondoskodik az ipari tanulók hálóhelyéről, ipari tanuló „vacsorázók”-ról, és akiknek ezekben nem jut hely, ezek számára étkezési segélyt, lakbérsegélyt ad. A „Munkahelyosztály”-nál az 1942. évben például 19 368 munkaalkalmat jelentettek be és a Pártfogó Iroda munkába helyezett 21 023 férfit és nőt. Az „Élelmezési osztály” népkonyhákat tart fenn. A „Kivándorlási osztály” elsősorban a hontalanok kivándorlását mozdította elő, tevékenységét a második világháború csaknem teljesen megbénította.60

*

A kezdeti időben a megnövekedett pártfogó munka anyagi ellátásáról a zsidóság külföldi segítő szervei gondoskodtak. Azonban a náci megszállta európai országok zsidóságának egyre fokozódó tragikus helyzete egyrészt, a háború kitörése másrészt, a külföldről jött segélyek összegét nagyon lecsökkentette. A magyar zsidóságnak tudatosítania kellett, hogy részben önmagára van utalva. A szükséges pénzösszegek összegyűjtésére ugyancsak országos szervezet létesítését határozzák el. (Országos Magyar Zsidó Segítő Alap, OMZSA.) Amikor a segítés országos szervezése megindult, megállapították, hogy a jelentős segítő akcióhoz legalább évi tízmillió pengőre lenne szükség. Ennek előteremtésére először országos gyűjtést határoztak el

60 Pásztor József: A Magyar Izraeliták Pártfogó Irodája. OMZSA Évkönyv, Budapest, 1942/43. 203–216. old.

1939 őszén. Csakhamar kiderült azonban, hogy a gyűjtés eredménye nem elégséges, és hogy éppen a gazdaságilag vezető réteg veszi ki részét az adakozásból a legkevésbé.61 Nyilván éppen a leggazdagabbak féltek a legkevésbé a veszélytől és ezért vonakodtak nagyobb áldozatot hozni. Természetesnek látszanék, hogy az országos feladatok fedezésére minden egyes hitközség számára hozzájárulási kötelezettséget állapítsanak meg, azonban igen sok hitközség vonakodik ezt a kötelezettséget vállalni. Mai szemmel különösnek, sőt bizarrnak látszik, miért elleneznek az egyes hitközségek minden országos megmozdulást, miért nem értik meg a zsidótörvények éveiben és közvetlenül ezek után, hogy az országos megsegítéshez országos hozzájárulás is kell? Ennek oka nemcsak abban rejlik, amire az egyes hitközségek hivatkoznak, hogy ti. „féltik autonómiájukat”, hanem kétségkívül abban, hogy az autonómiájukat a zsidóság akkori vezetőitől féltik. Ekkor merül fel az a megoldás, hogy egy országos járulék kirovására a kormányhatóságoktól kérjenek rendeleti úton megalkotott jogszabályt. Mennyire érthető, hogy e tervnek is – hogy ti. a zsidóellenes törvényeket megalkotó kormányhoz olyan törvény meghozataláért forduljanak, amelynek a zsidók érdekét kellene szolgálni – bőven vannak ellenzői.

Így áll a helyzet, amikor 1941 decemberében benyújtják a zsidó vallás recepciójának megszüntetéséről szóló törvény-javaslatot62 és ezzel a zsidó vallás bevett vallásból elismert vallássá degradálódott. Ezzel együtt jár egyrészt az, hogy az állami segélyek megszűntek, másrészt az is, hogy a hitközségi adókat nincs tovább lehetőség közadók módjára behajtani. Minthogy e törvényjavaslattal kapcsolatosan a hatóságok amúgy is foglalkoznak már a zsidóság jogállásával, elesik az az aggodalom, hogy az országos járulék ügyében is ne lehessen a kormányhoz fordulni. A tárgyalások eredményeként 1942 márciusában a Képviselőház Közoktatásügyi Bizottsága a törvényjavaslatot módosította és az újonnan szerkesztett 3. §-ba a következő szöveg került:

„Felhatalmaztatik a vallás- és közoktatásügyi miniszter, hogy a pénzügyminiszterrel és az igazságügy-miniszterrel egyetértve az izraelita hitközséget az izraelita vallásfelekezet céljaira szolgáló országos járulék fizetésére köteleztesse és mind az országos járuléknak, mind az izraelita hitközségi adónak behajtási szabályait rendeletben megállapítsa.”

Az országos járulék kivetésével kapcsolatban az Országos Irodák valóban a hitközségek felett álló hatóságokká váltak: kivethették az országos járulékot és nemfizetés esetén szankciókat alkalmazhattak, végső soron kérhették a minisztériumot, hogy a nem fizető hitközség autonómiáját felfüggessze.

Így keletkezett az az országos járulék,63 amelyből a Pártfogó Iroda szükségleteinek egy részét kellett fedezni. A külföldi zsidó segítő szervekkel történt megállapodás értelmében ugyanis a külföldi zsidóság oly mértékben vette ki részét a magyar zsidóság megsegítésében, amilyen mértékben a magyar zsidóság támogatta önmagát, azaz, amekkora összeget gyűjtött a magyar zsidóság intézményeinek fenntartására, akkora összegű támogatást kapott a külföldi zsidóságtól.

Az OMZSA feladata az önkéntes adományok összegyűjtése. Kezdettől fogva nagy energiával és propagandával folyt az országos gyűjtés. A gyűjtő tevékenység élére sikerült

61 Ugyanott, 214. old. 62 Az izraelita vallásfelekezet jogállásának szabályozásáról szóló 1942: VIII. tc. a zsidók egyéni jogegyenlőségének

megszüntetése után a zsidó vallás jogegyenlőségét is megszüntette és hatályon kívül helyezte az izraelita vallás recepciójáról szóló 1895: XLII. tc.-et.

63 Munkácsi Ernő: Az Országos Járulék keletkezésének története. OMZSA Évkönyv, Budapest, 1943/44. 185–194. old.

olyan vezetőt állítani,64 aki minden erejét és idejét, kimeríthetetlen energiáját erre a munkára tette fel. AZ OMZSA kezdettől fogva nagy nehézségekkel küzdött, de mégis volt elég lehetősége arra, hogy a legelemibb produktív és szociális segítés anyagi eszközeit előteremtse.

Időközben a magyar zsidóságot lassan és fokozatosan teljesen leválasztották a magyar nemzetről. A zsidóság ennek következtében egyre inkább befelé fordult. Fiataljai nem tudtak elhelyezkedni, maga keresett számukra elhelyezkedési lehetőségeket. Színészei, zenészei előtt elzárták a színpadokat és előadói dobogókat, maga alkotott magának színházat és hangversenyeket. Az Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület (OMIKE) nagyarányú és nagy jelentőségű művész akciót indít. Az 1939–1940-es évben 75 színházi előadást tartottak (12 bemutató előadást) és 50 hangversenyt. Két évvel később 14 színdarabot 116 előadásban mutattak be, 35 zenei műsort pedig 190 estén. 65 Operaestjeikre, hangversenyeikre felfigyelt a város, színházi estjeiken ősbemutatókat tartottak és megszólaltattak olyan szerzőket és olyan művészeket, akik baloldali magatartásuk miatt régen némaságra ítéltettek.

Az egyetemekről kizárt ifjúság számára nívós szabadegyetemi előadásokat rendszeresítenek, a tanulni vágyók nyelvtanfolyamokon ismerkedhettek az idegen nyelvekkel. Az iskolák hálózatát egyre tágították és könyvek jelentek meg, sőt könyvsorozatok, komoly és jelentős munkák.

Első pillanatban úgy tűnik, kulturális szempontból új életre kelt a magyar zsidóság. Úgy látszott, a „halál árnyékában” a szellem vigasztalása felé fordult. De ez a pezsgés – egyébként bármily szép eredményeket is ér el – minden aktív és passzív résztvevője számára tudatosan – nem az élet üteme, hanem a kirekesztettségé és a halálé.

Ha az üldözések hatását vizsgáljuk, elsősorban a vallásukat elhagyókról, a „kitérők” számának rohamos növekedéséről kell beszélnünk. Az első zsidótörvény esztendejében a zsidó vallástól elmenekülők száma az össz-zsidóság két százaléka. Ijesztően nagy szám. És ez a szám évről évre csak növekszik és különösen magas százalékot ér el akkor, amikor híre jár, hogy Szlovákiában például a kitért zsidóknak enyhébb a sorsa. A legtöbb kitérő természetesen nem azért hagyja el a zsidó vallást, mert meggyőződött valamelyik más vallás igazáról, hanem egyszerűen azért, mert úgy érzi, hogy ez nagyobb biztonságot jelent számára. Mégis – minden egyén, aki kiesik a zsidóságot bármely szempontból támogatók sorából – ezzel egyre fokozottabban a zsidóság erejét csökkenti.

A másik áramlat, amely ugyancsak a zsidóság erejét csökkenti, a születések számának ijesztő visszaesése ezekben az esztendőkben.

A születések száma egyébként lassú csökkenést mutat már a század elejétől kezdve. Ugyanakkor fokozatosan emelkedik a halálozások száma. Nézzük meg például Budapest statisztikáját.66

év

a halálozások száma

a születések száma

64 Dr. Ribáry Géza. 65 Az OMIKE művész akció keretében rendezendő előadások műsortervezete és tájékoztatója. OMZSA Évkönyv,

Budapest, 1942/43. 242. old. 66 A Pesti Izraelita Hitközség elöljáróságának jelentése az 1940. évben kifejtett működéséről. Budapest 1941. 12.

old.

a zsidóknál

1900

2322

4701

1910

2637

3926

1930

2866

1893

1935

3022

1723

1938

3184

1463

1939

3287

933

A század elején tehát 2322 halálesettel szemben 4701 zsidó gyermek született. 1939-ben, a II. zsidótörvény évében 3287-en haltak meg és születtek mindössze 933-an, azaz három és félszer annyian haltak, mint ahányan születtek; a zsidóság természetes apadása ebben az esztendőben Budapesten 71%-os.

A következő esztendőben a születések száma még jobban visszaesik. A zsidóság természetes sorvadásának tragikussága még szemléletesebben tűnik ki a következő adatokból.

1940-ben a zsidó születések száma 897 a zsidó halálozások száma 3423 a zsidóságra nézve a természetes csökkenés: 2526 Ha az országos számadatokat vesszük figyelembe, kitűnik, hogy az 1936–1940-es évek

átlagos csökkenése a zsidóságnál 2283, az 1942. évben (ez az esztendő az utolsó, amelyről még statisztikai adatunk van) 2374.

Úgy tűnik, a magyarországi zsidóság, miközben milliókat gyűjt és oszt szét, tanul és tanít, könyveket ad ki és iskolákat alapít – a valóságban már önmaga is halálra ítélte önmagát.

A kivándorlás mértékéről nincsenek megbízható adataink, a második világháború kitörése egyebekben a kivándorlást a minimumra csökkentette.

Az egyének egy további része pedig megtalálja az egyetlen célravezető utat: a harcos ellenállást a fasizmussal szemben. Egyesek azokhoz csatlakoznak, akik a betű erejével harcolnak, mások a nemzetközi brigádban küzdenek együtt a haladás többi hősével, vagy a szabadság önfeláldozó harcosai közé állva, ejtőernyővel ereszkednek az ellenséges vonalak mögé. Megint mások a névtelen partizánok hősies életében találják meg az utat.

Egyesek nyilas vagy csendőr álruhában harcolnak és mentenek közösséget vagy egyént. Ok azonban, akikre különösen büszkék vagyunk, már az ellenállás egyetemes történetébe tar-toznak, tevékenységük, sokuk hősi halála annak krónikájába illeszkedik.

*

A német megszállás határkövet jelent a magyar zsidóság történetében. Előző fejezetünkben már hivatkoztunk arra, hogy Eichmann Obersturmbannführer vezetésével a német meg-szállókkal egy napon Budapestre érkezett az a „Sonder-kommando”, amelynek feladatkörébe tartozott a magyarországi zsidóság sorsának intézése. A Kommando – mint megírtuk – azonnal összehívta a zsidóság vezetőit és bejelentette, hogy a magyarországi zsidóság ügyeinek intézése ezentúl az ő hatáskörükbe tartozik. Es ami éveken keresztül annyi akadályba ütközött és a zsidóság önszántából sohasem oldódott meg, hogy létrehozzanak egy egységes szervezetet a zsidóság megmentésére, most éppen nem a zsidóság megmentésére néhány perc alatt német parancsra megtörténik; kinevezik a magyar zsidóság egyetlen felelős szervezetét, a Zsidó Tanácsot.

Amint előző fejezetünkben a német és magyar vezetők felelősségét igyekeztünk megállapítani a zsidóság sorsának tragikussá válásában, a továbbiakban ugyanígy a zsidóság vezetőinek felelősségét kívánjuk mérlegelni.

A Zsidó Tanács tagjai a Tanács megalakulásának pillanatában tudták, hogy halálra ítélt közösség vezetői lettek. Felelősségük éppen abban állt, hogy ebből a tényből azt a következtetést vonták le, hogy a német parancsokat ellenállás nélkül teljesíteni kell és nem azt, hogy próbálják keresni a menekülés nagyon csekélyre méretezett lehetőségeit.

A legszigorúbb kritikusnak is be kell látnia, hogy nem lett volna könnyű feladat a német parancsoknak ellenállni. Talán nehéz is elvárni egyes emberektől, akiket a helyzet és a körül-mények és nem a közösségükért hősiesen harcolni és akár meghalni kész magatartásuk tett vezető pozícióba, hogy feláldozzák önmagukat. Nem kétséges, hogy ha a Tanács tagjai, vagy a tagok közül csak egyesek ellenállnak, lemondanak, vagy akár az öngyilkosságot választják – ahogy más országokban megtörtént –, lett volna más, aki a helyükre áll. Talán a zsidóság fizikai megsemmisítését egészében nem hárította volna el. De annál nagyobb erkölcsi értéket jelentett volna, s a zsidó tömegek nem úgy tekintettek volna rájuk, mint a zsidóellenes rendeletek szigorú végrehajtóira és az utódok nem úgy, mint a német követelések könyörtelen kiszolgálóira.

Jól tudjuk, hogy a szerepük nem volt könnyű. A Zsidó Tanács létrehozásának egyik oka éppen az volt, hogy a németek a zsidóság vezetőit helyezzék az előtérbe és velük végeztessenek el olyan népszerűtlen feladatokat, mint a lakásrekvirálások, az internáló táborokba való behívások, a csillagos házakba való összeköltöztetések.67 Ugyanez a szempont vezette a németeket különben, amikor a deportálást kizárólag magyar csendőrökkel végeztették és filmfelvételeken örökítették meg, hogy nekik a vagonokba gyömöszölés kegyetlen aktusában semmi szerepük nem volt. (Ami egyébként nem menti a magyar csendőrök brutalitását.)

67 Erre a szituációra jellemző fényt vet az a vicc, amelyet 1944 nyarán széltében-hosszában meséltek Budapesten:

egy zsidó lakásának ajtaján dörömbölnek éjszaka. A zsidó halálra váltan tántorog az előszobába és megkérdi: ki az? A Gestapo – hangzik a felelet. – Hála Istennek – sóhajt fel megkönnyebbülten a zsidó –, már azt hittem, hogy a Zsidó Tanács. – Ugyanez a vicc egyébként más országokban is „divatos” volt, egy a theresienstadti dokumentumokat megjelentető forráskiadványban a következőképpen olvasható: „Mitten in der Nacht läutet es Sturm bei Kohns »Gestapo, sofort aufmachen!« – Man atmet erleichtert auf und sagt: »Gottseidank, wir dachten schon, es wäre die Kultusgemeinde!«” H. G. Adler: Theresienstadt 1941–1945. Das Antlitz einer Zwangsgemein-schaft. J. C. B. Mohr. Tübingen, 1955. 13. old. – Igen jellemző az is, hogy Gábor János, a Pesti Izraelita Hitközség ügyésze, aki összekötő volt a Zsidó Tanács és a német hatóságok között, egy alkalommal, amikor Krumey SS Obersturmbannführer újabb követelésekkel állt elő, megpróbált kitérni a követelés teljesítése elől és arra hivatkozott, hogy a zsidó közvélemény már amúgy is elkeseredett a Zsidó Tanáccsal szemben. Az elkeseredett hangulat alátámasztására elmondta Krumeynek a fenti viccet. És hogy a vicc mennyire lényegbe talált, azt a hatás mutatja: Krumey dűlt a nevetéstől, boldog volt és ettől kezdve minden módon hasonló vicc elmondására ösztökélte Gábort.

A német „tigrisek”, a Gestapo szervezettsége, az SS kínzókamrái és krematóriumai ellen valóban kevés eredménnyel harcolhatott volna a Zsidó Tanács. De harcolhatott volna az időért. Kinevezésének pillanatában a felszabadító hadsereg már közel állt Magyarország határaihoz. Mindenki tudta – a németeknek is tudniok kellett – a háború már nem tarthat soká. Ha a Zsidó Tanács például megsemmisíti irattárát – ha nem áll a németek rendelkezésére minden, már a kívánságuk első pillanatában, időt lehetett volna nyerni. Tudjuk, hogy az egyik hitközség dolgozói elhatározták irattáruk névjegyzékei, lakásnyilvántartásuk megsemmisítését. A hitközség vezetője – a Zsidó Tanács tagja – megakadályozta. Nem merték vállalni azt sem, hogy egy nappal előbb értesítsék azt, akinek lakását a következő napon rekvirálni kényszerültek, nem vállalták azt sem, hogy értesítsék azokat, akiknek a következő napon behívó jegyet kellett küldeni az internáló táborokba. Tudjuk, hogy a nagy budapesti összeköltöztetésre a hatóságok először hosszabb időt akartak kijelölni, a Tanács lakáshivatalának vezetője vállalta, hogy rövidebb időn belül is lebonyolítja. 1944 őszén sáncmunkára sorozott a Tanács. A sorozás a templomokban folyt. Az őszi zsidó nagyünnepek napjaira a templomokat visszaadták istentiszteletek céljaira, néhány napig szünetelhetett volna a sorozás. De a Tanács – más helyiségekben – mégis sorozott. Igaz, hogy ezzel a sorozással azt szerették volna elérni, hogy a Budapesten élő férfiakat ne deportálják, hanem hazai munkára osszák be, mégis, ha a Tanács vezetői bíztak a hatóságoknak abban az ígéretében, hogy ezek az öreg és beteg férfiak itt fognak maradhatni Magyarországon – miért akadályozta meg, hogy néhány napot még fedél alatt, lakásban és családjuk körében tölthessenek?

Harcolniok kellett volna az időért. És harcolniok kellett volna a felvilágosításért. Feltehetően a Zsidó Tanács elgondolása az volt, hogy a magyar zsidóság menthetetlen, és

így jobb, ha nem tudja, milyen sors vár rá. S minthogy amúgy is a németek kivégzéssel fenyegették azt, aki deportálásról beszél, a Tanács nem segített abban, hogy nyilvánosságra kerüljön a deportálás igazi célja, a gázkamra és a krematórium. Valóban, az egyes vidéki gettók testi és lelki kínszenvedése olyan elviselhetetlenül nagy volt, hogy a zsidók ellenállás nélkül szálltak a vagonba, azt remélvén, hogy annál, ami a téglagyárakban velük történt, már semmi sem lehet rosszabb. Minthogy pedig azzal áltatták őket, hogy az ország más területére viszik munkára, a deportálás a vidéki zsidóság számára valami elviselhetőbb élet reménységét jelentette. Lehet, hogy a magatehetetlen öregek és a gyerekek számára valóban jobb volt, hogy nem tudták, hogy elkerülhetetlenül halál vár rájuk. De a fiatalabbak számára kétségkívül rosszabb. Ha tudták volna, hogy útjuk végső állomása Auschwitz, inkább gondoltak volna szökésre, ellenállásra, menekülésre. A budapesti zsidóság nagy számban való megmenekülésének egyik oka, hogy a nyilasság idején biztosan tudták, hogy nincs veszteni valójuk. Menekülni próbáltak tehát; volt, akinek nem sikerült, elfogták és visszaállították a gyalogosan nyugat felé menetelők sorába, ahonnan megszökött. De volt, akinek sikerült és életben maradt. Aki úgy érzi, hogy nincs veszteni valója, az megpróbálja a menekülést és esetleg életben marad.

Az volt a baj, hogy a Zsidó Tanács azt hitte, a tömegek számára nincs semmiféle kiút. Viszont titokban remélte, hogy a saját maga számára mégiscsak van. Az ellenforradalmi rendszer első két évtizedében, sőt a zsidótörvények idején is – előző fejezetünkben kifejtettük – a zsidóellenes rendelkezések főként a kis zsidókat érintették. Az első zsidótörvény a kis értelmiségieket sújtotta leginkább, a területek iparengedély-revíziója a kiskereskedőket, kisiparosokat, a napról napra tengődő házalókat. A földbirtokok kisajátítását kiszabó

rendelkezésen túl a végtelen sok törvény, rendelet és végrehajtási utasítás újra meg újra a szegényebb réteget sújtotta, és a gazdaságilag vezető réteg a sújtó rendeletek hatása alól csaknem kimaradt. Így a Zsidó Tanács tagjai – akik eddig is nagyrészt csak hírből ismerték a megszorító intézkedéseket – nyilván most is azt remélték, hogy mentséget kapnak.

A „Sonderkommando” a Zsidó Tanács tagjainak és hozzátartozóinak valóban mentességet ígért és fényképes mentességi igazolványt adott. Egyébként is megindult a hadjárat a különféle mentességi igazolványokért. A német hatóságok többfélét hoztak forgalomba. Volt a Tanács tagjai számára, és volt a zsidóság egyéb vezetői számára, és volt a Tanács dolgozói számára mentességi igazolvány. A valóságban egyik sem ért semmit. Mindenfajta igazolvány tulajdonosával előfordult, hogy internálták, börtönbe csukták vagy deportálták. Mégis – akinek „Immunitätsausweis” (mentességi igazolvány) volt a birtokában – biztonságosabban érezte magát. A Zsidó Tanács tagjai között pedig akadt olyan, aki mentességi igazolványának birtokában letette ruhájáról a sárga csillagot, elköltözött a zsidó házból, azt hitte, mentes minden rendelkezés alól. Akadt olyan tanácstag, aki ott maradt a zsidó házban, de lakása ajtajára nem átallotta kitenni a zsidó házban maradt keresztények lakásainak megkülönböztető feliratát: „Itt nem laknak zsidók.” És akadt olyan tanácstag, aki a neves zsidó tudósok, a Rabbiképző Intézet tudós professzorai számára küldött kitöltetlen svéd útlevelet a saját családtagjai között osztotta szét. Akadt olyan is – és éppen a rabbi-tanácstag –, aki néhány kollégájának teljes mentességet ígért, ha azok hajlandók népszerű tudományos cikkeket írni a „Harc” című uszító propagandalapba, amely szívesen venné, ha zsidóellenes cikkeinek a zsidó tudományokból merített idézetekkel bővelkedő tudományos látszatot tudna adni.

Voltak másféle vezetők is. A tanácstag-orvos például, aki erején felül igyekezett a zsidó betegeknek valamiféle kedvezményt kieszközölni, vagy a bátor összekötő a Tanács és a német hatóságok között, aki nehéz posztján megmaradt embernek. És sokan mások, akik próbáltak menteni egyént és tömeget. Talán nem véletlen, hogy a kitűnő vezetők nagy része nem érhette meg a felszabadulást, a nyilasok elfogták őket és ezentúl sorsuk ismeretlen, senki sem tudja róluk, ki végzett velük és hogyan. Életük önfeláldozó, hősi élet volt, a haláluk hősi halál.

Benoschofsky Ilona *

A „Vádirat a nácizmus ellen” c. kiadványsorozatnak az a célja, hogy megjelentesse a magyarországi fasizmus zsidóellenes tevékenységének dokumentumait. A sorozat első kötete az 1944. március 19–1944. május 15 közötti időszak dokumentumait publikálta. Ebben az időszakban a magyarországi zsidóság sorsa még egységes volt. Május közepén azonban megindult a vidéki zsidóság deportálása és közeledett a budapesti zsidóság első összeköltöztetésének időszaka. Sorozatunk e második kötete főként a budapesti zsidóság sorsát kívánja bemutatni 1944. május 15-től ugyanez év június végéig. E kötet tanulmányozásakor az olvasónak egyetlen pillanatra sem szabad megfeledkeznie arról, hogy a vidéki zsidóság deportálása ugyanebben az időpontban folyt. Ennek megvilágításában lehet csak az eseményeket megfigyelni, hiszen maguk a budapesti zsidók is úgy tekintettek a kijelölt csillagos házakba költöztetésükre, mint a deportálás bevezető aktusára.

Sorozatunk további kötetei a vidéki zsidóság sorsát fogják bemutatni.

* Dokumentumsorozatunk 2. kötetének tárgya, mint az az előző részből kitűnik, a budapesti

zsidók első tömörítése, sárga csillaggal megjelölt házakba való költöztetése. A kutatás súly-pontja, a célkitűzésnek megfelelően, azokra a levéltári állagokra tevődött át, amelyekben leginkább lehetett remény a lezajlott eseményeket megfelelő megvilágításban bemutató iratok

feltárására. Kötetünk iratainak jó része tehát a Budapesti 1. sz. Állami Levéltár fondjaiból származik, kiegészítve az országos fontosságú miniszteriális rendeletekkel, melyeket a Miniszterelnökség, a Belügyminisztérium és más országos jellegű hivatalok és intézmények levéltáraiban kutattunk fel.

Súlyos nehézséget okozott kutató munkánkban az, hogy a budapesti Zsidó Tanács lakásügyi hivatalának iratanyaga mind ez ideig nem került elő, a fővárosi lakásügyi kormánybiztosság irattára pedig a második világháború végén, Budapest ostrománál megsemmisült, így az összeköltöztetés részleteit, gyakorlati lebonyolítását tárgyaló iratok csak olyan kivételes esetekben voltak feltalálhatók, amikor az ügy, más vonatkozásai miatt, átkerült a fővárosi polgármesteri hivatal valamely ügyosztályához vagy kerületi elöljárósághoz, vagy esetleg a főváros és a Zsidó Tanács felettes hatóságához (pl. Belügyminisztérium).

A levéltári dokumentumokat az 1. kötet anyagának összegyűjtésénél követett módszernek megfelelően kiegészítettük a nyomtatásban megjelent egykorú sajtódokumentumokkal, a Budapesti Közlöny, Magyarországi Zsidók Lapja, Pesti Hírlap, Függetlenség, Esti Újság, Új Magyarság stb. közleményeivel, cikkeivel.

A dokumentumok közlésének szempontjai azonosak az 1. kötet archeográfiai bevezetésében kifejtett elvekkel és módszerekkel.

A kötet használhatóságának elősegítése érdekében időrendi áttekintést, név- és tárgymutatót, a kötetben előforduló törvények és rendeletek jegyzékét, valamint a budapesti utcák, utak, körutak és terek régi és új nevét tartalmazó összeállítást közlünk.

Végül köszönetet mondunk az Állami Egyházügyi Hivatal, a Levéltárak Országos Központja, a Magyar Országos Levéltár, a Budapesti 1. sz. Állami Levéltár, a Párttörténeti Intézet Archívuma, a Széchenyi Könyvtár és a Szabó Ervin Könyvtár vezetőinek és dolgozóinak azért a támogatásért, amellyel kutatómunkánkat lehetővé tették és a felmerült nehézségeken átsegítettek bennünket.

Legvégül köszönetünket kell kifejeznünk a Conference on Jewish Material Claims Against Germany Kulturális és Nevelésügyi Osztályának, amely lehetővé tette könyvünk megjelen-tetését.

Budapest, 1960. augusztus.

1944. május 15.

1. A Magyar Távirati Iroda ismerteti a belügyminiszter felhívását: a lakosság jelentse fel a sárga csillagot nem viselő zsidókat

A m. kir. belügyminisztérium felhívja a közönség figyelmét, hogy mindazokat a zsidó személyeket, akikről tudják, hogy a megkülönböztető jel viselésére kötelezettek, azt azonban nem viselik, az illetékes rendőrhatóságoknál ellenük tegyenek feljelentést.

Sokszorosított másolat. – OL MTI Magyar Kiadás 1944. május 15.

1944. május 16.

2. Isztanbuli Reuter-jelentés szerint a budapesti zsidókra megsemmisülés vár

Ankara, május 16. A Journal d'Orient közli a Reuter Iroda isztanbuli tudósítójának jelentését arról, hogy az Új

Magyarság egyik számában követelte, hogy minden légitámadás után megtorlásképpen ezer zsidót végezzenek ki Budapesten. A jelentés hangoztatja, hogy a magyar kormány magatartása a zsidókkal szemben teljesen barbárrá vált és túllépi az emberi megértés határait. A budapesti zsidók a teljes megsemmisülés veszélyében élnek.

Sokszorosított másolat. – OL MTI Híranyag. – Magyarország. 1944. május 16.

1944. május 16.

3. A Magyar Távirati Iroda ismerteti a belügyminiszter felhívását: hét napon belül mindenki jelentse be a megőrzésre átvett zsidó vagyont

A zsidó vagyonok bejelentésével kapcsolatosan alapos gyanú merült fel, hogy a keresztény közönség tagjai közül sokan részben anyagi előnyök, részben pedig helytelenül értelmezett felebaráti szempontból zsidó értékeket vettek magukhoz, illetőleg rejtettek el. Ez a cselekvésük egyfelől a kiadott rendelkezések megszegését, másfelől a magyar állam súlyos megkárosítását jelenti, ami szigorú büntetéssel jár. Hogy a nagyközönség ezt a fontos kérdést helyesen mérlegelni és az eddigi esetleg elkövetett hibáját jóvátenni tudja, a belügyi kormányzat felhív mindenkit, hogy az ily módon birtokába került értékeket és javakat a jelen rendelkezés keltétől számított 7 nap alatt az illetékes hatóságoknak jelentse be. Az ezen idő alatt tett bejelentés tekintetében az illetők ellen semmiféle eljárás, vagy megtorlás folyamatba téve nem lesz, míg e rendelkezést áthágók a meghatározott idő után fokozott eréllyel és szigorral lesznek megbüntetve.

Sokszorosított másolat. – OL MTI Magyar Kiadás 1944. május 16.

1944. május 17.

4. A Minisztertanács ülésének jegyzőkönyve a könyvkölcsönzés ügyében készített rendelettervezetről

45. pont. Vitéz Kolosváry-Borcsa Mihály államtitkár úr ismerteti a könyvkölcsönzésnek iparengedélyhez kötéséről készített rendelettervezetet. Kéri a Minisztertanács hozzájárulását ahhoz, hogy a rendelettervezet mint a minisztérium rendelete kiadassék.

A Minisztertanács hozzájárul.

Eredeti tisztázat. – OL Mt. jkv. 1944. május 17. (45).

A könyvkölcsönzésről szóló 10 950/1944. Me. sz. rendelet (megjelent a Budapesti Közlöny 1944. május 20-i, 113. számában) 1. § 4. bek. kimondja, hogy „zsidó részére kiadott iparjogosítványok (iparigazolvány, iparengedély) jelen rendelet hatálybalépésével hatályukat vesztik, a jövőben pedig zsidóknak ilyen iparengedélyt adni nem szabad”.

1944. május 17.

5. A hercegprímás körlevele a püspöki karhoz a zsidórendeletekről

A./3795/1944. sz. Nagyméltóságú Püspöki Kar!

Míg a régebbi m. kir. kormányok olyan készülő törvényjavaslataikat, vagy

rendelettervezeteiket, amelyek az egyházat, annak intézményeit, jogait, az egyházi személyeket, vagy a hit- és erkölcsi törvényeket érintették, velem hozzászólás céljából idejekorán közölni szokták; addig a mostani helyzetben ilyen előzetes közlések nem történtek. Ezért a magam és a mélt. püspöki kar nevében szóval és írásban csak akkor tehettem észrevételeket a készülő rendeletekhez, ha azok szerkesztéséről valahogyan tudomást szereztem. Legtöbbször azonban – sajnos – csak a már kihirdetett rendeletekhez szólhattam hozzá és kérhettem azok visszavonását vagy módosítását, ami természetesen nehezebben, vagy egyáltalában nem sikerült, annál is inkább, mert a siker főképpen attól függ, vajon a másik fél akar-e, vagy tud-e kívánságomnak deferálni. A mostani körülmények a másik fél állásfoglalásával kapcsolatban is sok eredménytelenséget megmagyaráznak; azt azonban meg kell állapítanom, hogy nem rajtam és nem a püspöki karon múlt, ha illetékes hazai tényezőkkel, főképpen pedig a miniszterelnök úrral folytatott hosszú és nehéz tárgyalásaim több eredményt elérni nem tudtak, mikor általában az igazságosságnak, különösen pedig katolikus hittestvéreink velük született, illetve törvényes úton szerzett jogainak védelmére keltem.

Mikor a zsidók megkülönböztető jelzéséről szóló 1240/1944. Me. számú rendelet 1 megjelenése előtt folyó évi március végén a miniszterelnök úrhoz fordultam és a Szent Kereszt Egyesületnek hozzá benyújtott memorandumát magamévá téve, de attól függetlenül is sürgettem, hogy a rendelet ki ne adassék, mert szerintem a hatágú csillag nem a zsidó faj, hanem a zsidó vallás jele, amely a keresztényeknél ellentmondást és hittagadást jelent; ugyanakkor azt is sürgettem, hogy a megkereszteltek ne kényszeríttessenek bele a zsidó szövetségbe. Mikor a rendelet mégis megjelent, ismét a miniszterelnök úrhoz fordultam, mégpedig a következő levéllel: „Az eddigi zsidótörvények rendelkezései alól kivétetett a

1 E rendeletet közölte. DMZST. 1. köt. Budapest, 1958. 53–54. old.

katolikus papság, szerzetesek és szerzetesnők. A legutóbbi, zsidókra vonatkozó rendelkezéseket, különösen az 1240/1944. Me. számú rendeletet némelyek úgy magyarázzák, hogy az a fentiekre is vonatkozik. A magam részéről nem tudom elhinni, hogy azok, akik a haza érdekében a lehető legtöbbet teszik és hivatásuk révén az egyháznak papságához és szerzetesi intézményéhez tartoznak, ilyen megvetést keltő intézkedéssel sújtassanak. Legyen szabad ezért tisztelettel kérnem Excellenciádat, méltóztassék a fentiek tekintetében magyarázó rendelkezést tenni, és az előbb nevezetteket az új zsidórendelkezés alól kifejezetten kivenni. Amennyiben ilyen rendelkezés nem történnék, a legnagyobb sajnálatomra bár, de kénytelen lennék az egyházi személyeknek a hatágú csillag viselését megtiltani, mert hittagadás számba menne és azért egyrészt nem tűrhető, másrészt nem kívánható, hogy más vallásnak a jelvényét hordozzák. Bízom abban, hogy Nagyméltóságod megértéssel veszi soraimat és bölcs intézkedésével megakadályoz egy lehetetlen helyzetet.”

Levelemre folyó évi április 5-én a miniszterelnök úrtól a következő választ kaptam: „Nagybecsű sorainak birtokában méltóztassék megengedni, hogy szíves figyelmét felhívjam a Budapesti Közlöny mai számában megjelent 1450/1944. Me. számú rendeletre, a zsidók megkülönböztető jelzéséről szóló rendelet kiegészítése tárgyában. 2 A rendelet első §-a magában foglalja mindazokat a rendelkezéseket, amelyeket Főmagasságod kíván.”3

Folyó évi április 13-án személyesen letárgyaltam a miniszterelnök úrral az eddigi rendelkezések sérelmes intézkedéseit, a kiadandó rendeletekre vonatkozóan pedig lefektettem a követendő alapelveket.

Majd április 23-án ismét hosszú megbeszélést folytattam a miniszterelnök úrral, kinek személyesen írásban is átnyújtottam a nmélt. püspöki kar nevében is kifejezett kérésemet és követeléseimet…4

,,…Tehát ezúton is tisztelettel hangsúlyozom és kérem, hogy a keresztény Magyarországon a m. kir. kormány, amelynek tagjai valamennyien keresztények, a megkeresztelteket, még ha zsidó származásúak is, tekintse keresztényeknek, következőleg különítse el őket a zsidó vallásúaktól, minthogy ezek megkeresztelkedésük által már maguk is különválasztották magukat azoktól. 1. A zsidó vallásúakra kiadott rendelkezéseket ne vonatkoztassák a

2 DMZST. 1. köt. 108–109. old. 3 A rendelet 1. §-a 1. bek. 1. pontja szerint az 1240/1944. Me. sz. rendelet nem terjed ki „keresztény vallásfelekezet

tényleges vagy nyugdíjas lelkipásztorára, szerzetes rendek lelkipásztori működésére jogosult tagjára és arra, aki – akár mint szerzetes rendnek tagja, akár mint az illetékes egyházi hatóság részéről felavatott diakonus –, kizárólagos élet-hivatásként elhagyottak, szegények, árvák és betegek gondozásának munkáját végzi.” (Ugyanott, 108. old.)

4 A következőkben a hercegprímás részletesen idéz az 1944. április 23-án kelt, a miniszterelnökhöz intézett leveléből. Utal arra, hogy a miniszterelnök az április 13-i bizalmas megbeszélésen a katolikus püspöki kart és a papságot felszólította a kommunizmus elleni küzdelem támogatására. Serédi erre vonatkozóan megjegyzi: a magyar katolikus papság már 1919-ben is szemben állt a magyarországi tanácsköztársasággal, azóta sem változtatta meg álláspontját, viszont arra kérte Sztójayt, hogy bizonyos mértékben módosítsák a kiadott kormányrendeleteket.

A hercegprímás leszögezi: „súlyos aggodalommal tölt el az a tény, hogy az akkor szóba került kormányrendeletek tiszteletteljes kérésemnek, illetve az igazságosságnak megfelelően nemcsak nem módosíttattak, hanem azóta újakkal tetéztettek és a jelek szerint még súlyosbíttatni fognak. Hogy ennek magyar hazánkra nézve milyen végzetes következ-ményei lesznek befelé és kifelé és hogy ezek a következmények miképp fogják sújtani a magyarságot, beleértve azokat a magyar állampolgárokat is, akiknek pedig a szóban forgó rendelkezések kiadásában semmi részük sem volt, arra nézve nem szeretnék jóslásokba bocsátkozni.

Azokra az egyéni bűntett bírói megállapítása és jogerős ítélet nélkül is jogfosztó, magyar polgártársainkat és katolikus híveimet és hittestvéreinket pedig ok nélkül megalázó rendelkezésekre gondolok, amelyek már eddig is megjelentek és amelyek közeli megjelenése kilátásba helyeztetett, de amelyek, minden más állam, sőt a német birodalom hasonló tárgyú rendelkezéseinél is tovább mennek, pedig ott ezek a rendelkezések sokkal kevesebb embert érintenek, míg nálunk legalább egymillió embert sújtanak.”

Kérése tehát az, hogy „a m. kir. kormány részéről kiadandó rendelkezések jogerős bírói ítélettel megállapított bűntett nélkül nemcsak senkinek emberi jogait ne sértsék és senkit ok nélkül meg ne alázzanak, hanem inkább reparálják az eddigi rendelkezéseknek sérelmes részeit is.”

keresztényekre. 2. A keresztény vallásúak ne tartozzanak a zsidó vallásúakkal egy tanácsba, amelynek egész szervezete a zsidó vallási szervezetből nőtt ki, mert lehetetlen, hogy a zsidó vallásúak most még a katolikus papokra, szerzetesekre és szerzetesnőkre s általában a keresztényekre vonatkozóan külön hatalmat, illetve joghatóságot kapjanak, amelyet esetleges elfogultságukban részrehajlóan gyakorolhatnak ezek kárára, akik közül a legtöbben lelkiismeretüket követve, mindannyian pedig a régi magyar kormányok kívánságát is szem előtt tartva, hagyták ott zsidó vallásukat. 3. A keresztények továbbá ne köteleztessenek a sárga csillag viselésére, mert ez nem a zsidó faj, hanem a zsidó vallás jelvénye, úgyhogy annak viselése a keresztényeknél nem felel meg a valóságnak, sőt külsőleg valóságos hittagadást jelent, ami ellen nekünk püspököknek, ünnepélyesen óvást kell emelnünk. Ha már – nem tudom, mi célból – ez utóbbiakat is meg akarják jelölni, akkor használják pl. a fehér keresztet. 4. Ugyancsak kérjük, hogy tarthassanak nem zsidó háztartási alkalmazottat a zsidókról szóló rendelkezés alá eső katolikus papok, továbbá az öregek, a betegek, s általában a megkereszteltek, mert embertelenség volna őket magukra hagyni, vagy – ha zsidó származású keresztényt nem kapnak – zsidó vallású háztartási alkalmazottak tartására kényszeríteni (hiszen ezzel a kormány éppen azt rendeli el, amit el akar kerülni, hogy ti. a zsidók ne érintkezzenek a nem zsidókkal). 5. Arra is rá kell mutatnom, hogy amikor a zsidóknak számító szülők vagyonát elkobozták, vagy a családfőt foglalkozásától eltiltják, sokszor azokat a gyermekeket fosztják meg vagyonuktól, illetve megélhetésüktől, akik már nem is esnek a zsidótörvények alá…5

A miniszterelnök úr megértéssel fogadta érveléseimet és minden pontban némi enyhítést ígért. Válaszát folyó évi május 3-i (1615/M. E. I.) levelében foglalja össze. Arra az alapelvre, hogy senkit jogerős bírói ítélettel rábizonyított egyéni bűntett nélkül veleszületett és törvényes úton szerzett jogaitól megfosztani nem lehet, közvetlen reflexiót nem kaptam. De, úgy gondolom, közvetve ide vonatkozik válaszlevelének ez a kijelentése: .,Kétségtelen, hogy a zsidókérdés gyökeres megoldása elől kitérni nem lehet. Nem lehet mindenekelőtt azért, mert Európának minden háborúban álló állama megtette a kellő intézkedéseket és ha a magyar kormány nem tenné meg azokat, annak adná nyilvánvaló tanújelét, hogy nem tud és nem akar beleilleszkedni az új alapokra épülő európai rendbe: ennek pedig felmérhetetlenül súlyos következményei lennének a nemzet egyetemére nézve.

Mély igaság van Széchényi tanításában, amely szerint »ha egy bárkában ülök és abban van gyermekem és más gyermeke és ha a bárkába bejő a víz és előttem apodiktice áll, hogy ezen két gyermeket benn nem tarthatom, az igaz, ha a magamét lököm ki és a másikat benn tartom, azt újságban fogják hirdetni, de biz, én inkább a magam gyermekét konzerválom és a másikat fogom kitenni«. Nem lehet az egymillió zsidóra tekintettel a 13 és 1/2 millió magyar életét és jövőjét kockára tenni, különösen akkor, amikor ez a kímélet a zsidóknak is legfeljebb átmenetileg válna hasznára. Nem kétséges ugyanis, hogy a magyar kormány törvényes intézkedéseinek elmaradása esetén a zsidóság semmiesetre sem kerülne jobb sorba, sőt sorsa talán még kritikusabbá válnék.”

Konkrét javaslataimra a miniszterelnök úr szó szerint így válaszolt: „l. A »zsidó« fogalmának tekintetében utalok a fentebb előadott érvelésre. Hozzá kell azonban ahhoz még tenni azt is, hogy az 1944. évi március hó 22. napja óta kibocsátott rendeletek a zsidóknak a törvényhozás által az 1941: XV. tc. 9. §-ában megállapított fogalmát nem terjesztették ki, sőt azt szűkítették. Míg ugyanis az 1941: XV. tc. 9. §-a csak azt a félvért minősíti nem zsidónak,

5 Serédi befejezésül arra a kéri a kormányt, hogy kerüljön minden olyan jogfosztó intézkedést, mely az ország ellen

fordítja a keresztény világ közvéleményét. Bízik abban, hogy a „békességes tárgyalás és türelmes várakozás” nem marad eredménytelen, és a püspöki kart a kormány nem fogja olyan lépésre kényszeríteni, amelyet „csak fájó szívvel tehetne meg”. (Szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy ámbár a Sztójay-kormány egy kivételével nem teljesítette a hercegprímás kívánságait, a klérus várt fellépése elmaradt és még a már elkészült pásztorlevelet, mely tiltakozott az embertelenségek ellen, sem olvasták fel a katolikus templomokban. – Szerk.)

akinek zsidó származású szülője már a házasságkötés előtt megkereszteltetett, addig az új rendeletek még azokat a félvéreket is kiveszik a zsidók közül, akik kereszténynek születtek, vagy életük hetedik éve előtt keresztényekké lettek, de zsidó származású szülőjük csak később keresztelkedett meg, vagy egyáltalán nem keresztelkedett meg. Továbbá még emellett is számos kivételt állapít meg valamennyi rendelet.

2. Ami a keresztény vallású zsidóknak a Magyarországi Zsidók Szövetségében való részvétele kérdését illeti, mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy Eminenciád átiratában említett zsidó származású katolikus papokra, szerzetesekre és szerzetesnőkre a Szövetség joghatósága nem terjed ki, tekintettel arra, hogy a Szövetségbe való belépés csak a sárga csillaggal meg-jelölt zsidókra kötelező, az említett egyházi személyek pedig a megkülönböztető jelzés viselése alól az 1450/1944. Me. számú rendelet értelmében mentesek. Mindazonáltal azonban a kor-mány a belügyminiszter úr útján intézkedni fog abban az irányban, hogy a Szövetségnek a 1520/1944. Me. számú rendelet 3. §-a alapján megalkotandó alapszabályai lehetőséget nyújtsa-nak a keresztény vallású zsidók részére a Szövetségen belül alosztály alakítására és ugyancsak az alapszabály a belügyminiszterhez panaszjogot fog biztosítani a Szövetségnek e keresztény vallású zsidók ellen irányuló esetleges túlzó, vagy jogtalan intézkedései ellen. Addig pedig, amíg az alapszabályok el nem készülnek és azokat a belügyminiszter jóvá nem hagyja, az 1520/1944. Me. számú rendelet 4. §-ában megjelölt intézőbizottságban a keresztény vallású zsidók is megfelelő képviselethez fognak jutni.6

3. Ami a sárga csillag jelének viselését illeti, erre vonatkozólag az a m. kir. kormány álláspontja, hogy az említett jelzés nem vallási jelkép, hanem a zsidó fajnak közigazgatási szempontból szükséges megjelölésére szolgáló, alkalmas eszköz. Mindazonáltal a kormány nem kifogásolná, ha a keresztény vallású zsidók – külön erre irányuló állami jogszabály nélkül – keresztet is alkalmaznak ruhájukon a sárga csillag mellett, vagy egyebütt elhelyezve.

4. A m. kir. kormány nem zárkózik el a zsidók háztartásában nem zsidók alkalmazásának tilalma tárgyában kibocsátott 1200/1944. Me. számú rendelet olyan módosításától, amely szerint a tilalom nem vonatkozik azokra a papokra és egyéb egyházi személyekre, akik az 1450/1944. Me. számú rendelet értelmében a megkülönböztető jelzés viselése alól mentesek, sőt megfontolás alá veszi olyan háztartásoknak e tilalom alóli mentesítését is, amelynek egyetlen zsidó tagja az egyik házastárs, míg a másik házastárs és – amennyiben vannak – a gyermekek nem zsidók.

5. Ami végül a nem zsidó házastárs és a leszármazók vagyonának csorbítására vonatkozó aggályt illeti, meg kell állapítani, hogy a zsidók vagyona mind ez ideig csupán bejelentés alá került, illetőleg zár alá vétetett, a tulajdonjog tekintetében azonban változás nem történt.7 Annak idején majd, amikor e vagyon sorsa felől – a törvényhozás rendelkezése alapján – döntés történik, a m. kir. kormánynak gondja lesz arra, hogy a nem zsidó házastárs és a nem zsidó gyermekek vagyoni várományai bizonyos mértékig figyelembe vétessenek.

A m. kir. kormánynak eme felvilágosításai után hiszem és remélem, hogy Eminenciád és a nmélt. püspöki kar nem fog az ország súlyos helyzetéből való kibontakozás és ennek érdekében is elkerülhetetlenül megoldandó kérdések elintézése elé akadályokat gördíteni, hanem a m. kir. kormány ily irányú munkájával szemben megértéssel és bizalommal fog viseltetni.”

6 A hercegprímás kérései közül ezt teljesítette a kormány az 1944. július 12-én kiadott 2540/1944. Me. sz.

rendelettel, mely szerint a keresztény vallásfelekezethez tartozó, a megkülönböztető jelzés viselésére kötelezett zsidók ezentúl különálló önkormányzati és érdek-képviseleti szervezetbe tartoznak. E szervezet neve: Magyarországi Keresztény Zsidók Szövetsége. (A rendelet megjelent a Budapesti Közlöny 1944. július 14-i, 157. számában.)

7 Sztójay miniszterelnök eme állítása otromba hazugság, hiszen 1944. április eleje óta folyt már a vidéken a zsidók gettóba tömörítése, ahová ingóságaiknak csak minimális részét vihették magukkal. (Erre vonatkozólag 1. a Bm. 6163/1944. res. sz. 1944. április 7-i keltezésű rendeletét a zsidók gyűjtőtáborokba szállításáról. DMZST. 1. köt. 124–127. old.)

Minthogy a válaszlevél nem volt megnyugtató, folyó évi május 10-én (3512/44. sz.) hozzá bizonyos reflexiókat kellett fűznöm és az igazságosság, meg a vallásszabadság érvényesítése végett egyes kéréseim megismételnem, illetve részleteznem és még jobban hangsúlyoznom, nevezetesen: „ad 1. A »zsidó« fogalmának szűkítésével céltalannak látom tovább foglalkozni. Azonban a zsidó származású keresztényeknek a zsidó vallásúaktól való különválasztását újra és nyomatékosan hangsúlyoznom kell. Áll ez különösen arra az esetre, amikor a zsidó származású keresztényeket a zsidó vallásúakkal egy lakásba, házba, házcsoportba (ghetto), munkatáborba stb. akarják bekényszeríteni. Amint a munkaszolgálatos alakulatokban külön választották a keresztényeket: éppen úgy válasszák őket külön a fentebb felsorolt esetekben is. Legalább ennyivel tartozunk keresztény hittestvéreinknek. Ugyanezek részére biztosítani kell a vallás szabadságát is, tehát lehetővé kell tenni, hogy tartózkodási helyükről elmehessenek vallásos kötelességeik végzésére és hogy hozzájuk bemehessenek lelkipásztoraik, mikor erre szükség van. Arra is vigyázni kell, hogy erkölcsi életük veszélynek ki ne tétessék. Főképpen pedig meg kell akadályozni, hogy bizonytalan végű deportálások következtében életüket arányos egyéni bűntett bírói rábizonyítása nélkül el ne veszítsék. Ezért tisztelettel kérem, hogy a m. kir. kormány történelmi felelőssége tudatában magyar és nem magyar tényezőknél egyaránt tegye meg a szükséges lépéseket, hogy ilyen deportálások ne legyenek, illetve megszűnjenek.

Ad 2. Hálás köszönettel vettem Nagyméltóságod szíves felvilágosítását, hogy a Zsidó Szövetség joghatósága nem terjed ki a katolikus papokra, szerzetesekre és szerzetesnőkre. A kérdést csak azért vetettem fel, mert a gyakorlatban – sajnos – akadtak ilyen próbálkozások. Bár megnyugtatóbb volna, ha azok a keresztény magyar állampolgárok, akiket a legutóbb hozott törvények, illetve kiadott rendeletek »zsidók«-nak minősítenek, nem kényszeríttetnének a Zsidó Szövetségbe, hanem külön Szövetségbe tömörülhetnének, némileg enyhül a helyzetük, ha a Zsidó Szövetség kebelén belül külön alosztályt alkothatnak, amely az ő érdekeiket képviselheti és panaszjoggal is bír. Azonban ez az enyhítés a gyakorlatban csak akkor nem lesz illuzórikus, ha a Zsidó Szövetség a keresztény alosztály hozzájárulása nélkül nem rendelkezhetik a keresztény tagokkal és ha az utóbbiak jogos panaszai valóban figyelembe is vétetnek és orvosoltatnak. Ezért a készülő alapszabályokban ilyen értelmű rendelkezést kérek, amit különben Excellenciád szóval kilátásba is helyezett.

Ad 3. A sárga csillag viselése alól való mentességet, félremagyarázható különbségtétel nélkül, világosan meg kellene adni az összes zsidó származású katolikus papoknak, szerzeteseknek és szerzetesnőknek, továbbá az ilyen származású keresztény hívek bizonyos kategóriáinak. A többi zsidó származású kereszténynél viszont azt a lehetőséget, hogy ruhájukon a sárga csillag mellett, vagy egyebütt, keresztet is viselhessenek, közölni kellene a közigazgatási és rendőrhatóságokkal, mert különben sok feljelentés és zaklatás érheti őket, ha valóban élnek ezzel a lehetőséggel, amelyet valahogyan mégis csak tudomásukra kell hozni.

Ad 4. Szíves köszönetet mondok Excellenciádnak azért az ígéretért, hogy »a m. kir. kormány nem zárkózik el a zsidók háztartásában nem zsidók alkalmazásának tilalma tárgyában kibocsátott 1200/1944. Me. számú rendelet olyan módosításától, amely szerint a tilalom nem vonatkozik azokra a papokra és egyéb egyházi személyekre, akik az 1450/1944. Me. számú rendelet értelmében a megkülönböztető jelzés viselése alól mentesek, sőt megfontolás alá veszi ilyen háztartásoknak a tilalom alól való mentesítését is, amelyeknek egyetlen zsidó tagja az egyik házastárs, míg a másik házastárs és – amennyiben vannak – a gyermekek nem zsidók«. De ide vonatkozóan is kérem, hogy a készülő rendelet a katolikus papoknak, szerzeteseknek és szerzetesnőknek, egyszóval egyházi személyeknek, minden különbségtétel nélkül ismerje el azt a jogát: hasonlóképpen az olyan háztartásokét is, amelyekben a rendeletek szerint csupán egy tag számít zsidónak.

Ad 5. Tisztelettel megismétlem azt a kérésemet, hogy a rendeletek szerint zsidónak tekintendő személyek tulajdonjogának csorbítása ne érintse azok olyan családtagjait, akik nem esnek a zsidó-rendeletek alá.

Végül nagy sajnálattal kell megvallanom, hogy ha az úgyis sovány ígéreteket a kiadandó rendelkezések még tovább szűkítik: akkor én ilyen kevés eredménnyel nem tudnám sem a nagyméltóságú püspöki kart, sem katolikus hittestvéreinket megnyugtatni annál kevésbé, mert a háborúval és a légitámadásokkal természetszerűen velejáró nyugtalanságot a már kiadott és a még kiadandó rendelkezések csak fokozzák, pedig már most is mindenfelé nagy az elégedetlenség azért, hogy a zsidó vagy zsidónak minősített magyar állampolgárokat egyes házakba, vagy házcsoportokba való összetelepítése miatt nem zsidó polgárokat is kiszorítanak saját házaikból, amelyekhez pedig sokszor kedves családi tradíciók fűzik őket és hogy a zsidókat érintő rendeletek nemcsak nagy adókiesést, hanem tetemes pozitív kiadásokat is jelentenek ugyanazoknak. Ilyen körülmények között még háborút is viselni, igen nehéz dolog.”

Tárgyalásaim eredményeképpen jelent meg az 1730/1944. Me. számú rendelet8 a zsidókra megállapított rendelkezések hatálya alól mentesített személyek körének egységes szabályzása tárgyában, amely némileg enyhíti ugyan az előbbi rendelkezéseket, de bizony csak sovány eredménynek mondható. Hogy a többi módosító rendelkezés milyen lesz, nem tudom. Mivel arra nézve, hogy a zsidónak minősített keresztények a sárga csillagon kívül keresztet is viselhetnek ruhájukon, külön rendelet nem fog megjelenni, a miniszterelnök hozzám intézett levelére (1944. május 3. – 1615/M. E. I.) hivatkozva elkezdhetik a csillag és a kereszt együttes viselését.

Fenti tárgyalásaim és az adott helyzetből magyarázható kevés eredmény ismertetése után kérem a nmélt. püspöki kar tagjait és rajtuk keresztül papjainkat is: alkalmas módon szóval közöljük és értessük mag azokkal, akiket a sérelmes rendeletek érintenek, hogy tudtommal rajtunk kívül senki más nem igen vette védelmébe őket és hogy ha békességes úton bizonyos enyhítéseket mégis csak elértek, azt talán teljesen nekünk köszönhetik. Ha sok és küzdelmes tárgyalásunkról a nagy nyilvánosság előtt nem beszéltünk és ha a sérelmes rendeletekkel nyilvánosan szembe nem helyezkedhettünk, ez az ügy érdekében, valamint azért is történt, hogy a m. kir. kormány helyzetét ne nehezítsük és hogy hivatalos tárgyalásainkkal párhuzamosan senkinek ürügyet ne szolgáltassunk a rendeletektől még nem érintett katolikus testvéreink, egyházunk és katolikus intézményeink jogainak támadására és megnyirbálására, vagy az eddigi engedmények visszavonására. Mi tehát sem el nem hagytuk, sem el nem árultuk az igazságot vagy katolikus hittestvéreinket, de az adott viszonyok között többet nem tehettünk.

Esztergom, 1944. május hó 17-én. Mély tisztelettel

bíboros hercegprímás

Egykorú másolat. – OL Küm. Bé. oszt. II/2-27/27–(41/A.)

8 E rendelet 1944. május 10-i keltezéssel 1944. május 13-án jelent meg a Budapest Közlönyben. Szövegét 1.

DMZST. 1. köt. 251–253. old.

1944. május 18.

6. A Pénzügyminisztérium rendelettervezete a zsidók közadó-tartozásainak behajtásáról

135 7401/1944. VIII. Tárgy: Zsidók közadó-tartozásának behajtása.

KÖRRENDELET

valamennyi m. kir. pénzügyigazgatóságnak és pénzügyigazgatósági kirendeltségnek

A zsidók vagyonának bejelentéséről és zár alá vételéről szóló 1600/1944. Me. számú rendelet 1 (Budapesti Közlöny, 85. szám) alapján tett bejelentésekből, a bejelentési kötelezettség alá eső zsidók vagyonára vonatkozó adatok a pénzügyigazgatóság rendelkezésére állanak.

Minthogy a KKHO 51. § (1) bekezdésének 1. pontja szerint a közadó végrehajtás során a hátralékosnak elsősorban készpénzét, értékpapírját, arany- és ezüstneműjét (drágaságát) kell lefoglalni, haladéktalanul intézkedjék az iránt, hogy a községi elöljáróság (városi adóhivatal) a bejelentésre kötelezett zsidók terhén nyilvántartott vagy az eset körülményeihez képest esetleg soron kívül kivetett közadókból fennálló tartozások fedezésére a hátralékos, vagy a hátralékos vagyontárgyait őrizetben tartó személy által bejelentett betéti könyvön, folyószámlán, vagy posta-takarékpénztári csekkszámlán alapuló, továbbá bármely más címen fennálló követelését, értékpapírjait, arany- és ezüstneműjét (drágaságait) – ide értve a bérelt vagy egyébként rendelkezésére álló páncélrekeszben levő értéktárgyait is –, szükség esetén pedig a bejelentési kötelezettség alá eső egyéb ingóságait foglalja le.

Ilyen módon biztosítani kell nemcsak a múlt évekből fennálló hátralékokat, hanem múlt évi alapon a folyó évre fizetendő vagy a folyó évre már tényleg kivetett közadóknak esedékessé vált részleteit is.

Ha a pénzügyigazgatóság területén a zsidók ghettóba vagy gyűjtőtáborokba tömörítésével kapcsolatban a közigazgatási hatóságok készpénzt és egyéb értékeket vagy ingóságokat vesz-nek őrizetbe, a községi elöljáróságnak (városi adóhivatalnak) a zsidó hátralékostól őrizetbe vett készpénzt és értéktárgyakat, illetőleg egyéb ingóságokat a közadó-tartozások összegének erejéig, le kell foglalni. A lefoglalt készpénzből a hátralékos közadó-tartozásait ki kell elégíteni. Ezekben az esetekben a készpénz vagy egyéb értékek, illetőleg ingóságok lefoglalását tanúsító zálogolási jegyzőkönyv, valamint a készpénz elszámolására vonatkozó nyugta egy másolati példányát az értékeket tartalmazó csomagban kell elhelyezni.

Ha a hátralékos olyan zsidó, akinek az értelmiségi munkakörben történt alkalmazása az 1540/1944. Me. számú rendelet alapján megszűnt vagy megszűnik és az általa, illetőleg a vagyontárgyait őrizetben tartó személy által bejelentett betéti könyvön, folyószámlán vagy posta-takarékpénztári csekkszámlán alapuló vagy bármely más címen fennálló követelése, értékpapírja, arany- és ezüstneműje (drágasága) a terhén nyilvántartott közadó-tartozásokat nem fedezi, a községi elöljáróságnak (városi adóhivatalnak) – a KKHÖ 51. §-ában megállapított sorrendben – a felmondási időre járó illetményeket, továbbá az esetleg járó végkielégítést is le kell tiltani.

Ha a zsidó kereskedő üzletéhez tartozó árukészlet és üzleti berendezés a m. kir. kereskedelem és közlekedésügyi miniszter úr 50 500/1944. KKM számú rendelete (Budapesti

1 A kötetben előforduló valamennyi törvény, rendelet tartalmát egyenkénti felsorolás helyett a „Függelék”-ben

közöljük.

Közlöny, 89. szám) alapján zár alá van véve, s a terhén nyilvántartott közadó-tartozásokat készpénzből, betéti könyvön, folyószámlán, vagy posta-takarékpénztári csekkszámlán, vagy bármilyen más címen fennálló követelésből, avagy egyéb könnyen értékesíthető ingóságokból kielégíteni nem lehet, a zár alá vett árukészletet és üzleti berendezést kell végrehajtás alá vonni.

Ha a lefoglalt árukészlet hatósági árumegállapítás alá eső, vagy korlátozott forgalmú ingóság, a lefoglalt árukészletet a 3380/1943. Me. számú rendelet (Budapesti Közlöny, 145. szám) szerint kell értékesíteni.

Különös gondot kell fordítani a zsidó haszonbérlők adótartozásainak megfelelő biztosítására is, és amennyiben a KKHÖ 51. §-ának (1) bek. 1–3. pontjaiban felsorolt kielégítési alap nincs, vagy az a tartozást nem fedezi, a zsidó gazdálkodók élő és holt felszerelését és gazdasági készleteit vonassa végrehajtás alá.

Intézkedjék az iránt is, hogy az olyan zsidók közadó-hátraléka, akik bejelentési kötelezettség alá eső ingósággal nem rendelkeznek, de ingatlanuk van, összes ingatlanaikon jelzálogjogilag haladéktalanul biztosíttassék.

A tévesen befizetett, illetőleg lerótt, vagy jogellenesen beszedett közszolgáltatások, illetőleg a folyó tartozások nélkül álló túlfizetések visszautalásra irányuló kérelmeket – ha a visszautalandó összeg 3000 pengőt nem halad meg – az érvényben levő jogszabályok szerint kell elbírálni. A visszautalást elrendelő határozat záradékába azonban a következő szöveget kell feltűnően beiktatni:

Ha a visszautalt összeg tulajdonosa az 1600/1944. Me. számú rendelet hatálya alá tartozó zsidó, vagy a rendelet 13. §-a alá eső társaság, az említett rendelet 8. §-a alapján általában 3000 pengőt, ha pedig kereskedelmi vagy ipari vállalatot (üzletet, üzemet) tart üzemben, az előző üzleti évben elért forgalom 5%-át meghaladó készpénzét köteles a Pénzintézeti Központ tagjai sorába tartozó valamelyik pénzintézetnél betéti könyvre, folyószámlára, vagy a m. kir. Posta-takarékpénztárnál betéti számlára, vagy csekkszámlára befizetni és ezt a pénzügy-igazgatóságnak bejelenteni.

Ha a visszautalt összeg 3000 pengőt, ha pedig kérelmező kereskedelmi vagy ipari vállalatot tart üzemben, az előző évben elért forgalom 5%-át meghaladja, és a kérelmező a kiutaló hatóság tudomása szerint vagy feltehetőleg zsidó, a kiutalást megelőzően a kérelmezőt fel kell hívni annak igazolására, hogy az 1600/1944. Me. számú rendelet hatálya alá nem esik. Ha beigazolást nyer, hogy a kérelmező nem esik az említett rendelet hatálya alá, az összeget ki kell utalni.

Ha azonban a kérelmező az említett rendelet hatálya alá esik, és a visszautalandó összeg a 3000 pengőt, ha pedig kereskedelmi vagy ipari vállalatot tart üzemben, az előző évben elért forgalom 5%-át meghaladja, az egész összeget – az 1600/1944. Me. számú rendelet 8. §-ában foglalt rendelkezéseknek megfelelően – a zsidó nevére zárolt számlára kell befizetni.

Ha az 1600/1944. Me. számú rendelet hatálya alá tartozó zsidó, vagy azzal egyenlő elbírálás alá eső társaság terhén nyilvántartott közadó-tartozás a bejelentési kötelezettség alá eső készpénzből, követelésekből vagy ingóságokból kielégíthető, a hátralékos részére bármilyen címen engedélyezett fizetési kedvezményt hatálytalanítani kell, a rendelkezésre álló kielégítési alapból a tartozást be kell hajtani.

Budapest, 1944. évi május hó.

Másolat. – OL Bm. ált. 1944–IV–13–67 578.

Az irat hátlapján a következő megjegyzés olvasható: „A benti tervezetet a Pm. részéről r. u. bemutatták. Annak kibocsátása ellen ügykörünk szempontjából észrevételt nem tettünk. Bp. 1944. V. 18. oly. aláírás.”

1944. május 18.

7. Az iparügyi miniszter rendelete visszavonja a zsidók szabadalmi ügyvivői jogosítványát

Az 1210/1944. Me. számú rendelet 7. §-ában, továbbá az 1895: XXXVII. tc. 28. §-ában foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendelem:

1. §

(1) Az, akinek a rendelet hatálybalépésének napján szabadalmi ügyvivői jogosítványa van, köteles rendelet hatálybalépése napjától számított nyolc nap alatt a szabadalmi bíróság elnökénél benyújtandó illetékmentes beadványban bejelenteni, hogy a zsidók közszolgálatának és közmegbízatásainak, továbbá ügyvédi működésének megszüntetéséről szóló 1210/1944. Me. számú rendelet (Budapesti Közlöny, 1944. évi március hó 31-i 73. száma) 8. §-a értelmében zsidó-e vagy sem, és hogyha zsidó, a zsidókra megállapított rendelkezések hatálya alól mentesített személyek körének egységes szabályozásáról szóló 1730/1944. Me. számú rendelet (Budapesti Közlöny, 1944. évi május 13-i 108. száma) 1. §-ában foglalt rendelkezések hatálya alá esik-e.

(2) Amennyiben a bejelentő a nyilatkozata szerint nem zsidó, az (1) bekezdésben említett beadványához csatolnia kell a születési anyakönyvi kivonatát, valamint a szülei és nagyszülei születési és házassági anyakönyvi kivonatait. Ha a bejelentő nős és személyében olyan körülmények állanak fenn, amelyeknél fogva annak elbírálásában, hogy őt nem zsidónak vagy zsidónak kell-e tekinteni, a felesége származásának és vallásának is jelentősége van (1941: XV. tc. 9. § hetedik és utolsó bekezdése), a beadványához csatolnia kell a házassági anyakönyvi kivonatát. a felesége születési anyakönyvi kivonatát, valamint a felesége szüleinek és nagyszüleinek születési és házassági anyakönyvi kivonatait is. Ha pedig a bejelentő a nyilatkozata szerint zsidó ugyan, de az 1730/1944 Me. számú rendelet. 1. §-ában foglalt rendelkezések hatálya alá esik, a beadványhoz az előbb megjelölt okiratok helyett az említett rendelet 1. §-ában meghatározott ténykörülmény igazolására szolgáló okiratot (okiratokat) kell csatolnia.

(3) A (2) bekezdésben említett anyakönyvi kivonatok tekintetében a 7720/1939. Me. számú rendelet (Rendeletek Tára, 1939. évfolyam, 1173. oldal) 1. §-ában foglalt rendelkezések irányadók.

(4) Az a bejelentésre, illetőleg adatszolgáltatásra kötelezett, aki az (1) és a (2) bekezdés szerinti kötelességének nem tesz eleget, a 2. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezések szempontjából a zsidókkal esik egy tekintet alá.

2. §

(1) A szabadalmi bíróság elnöke a beadványokat mellékleteikkel és a szabadalmi ügyvivők jegyzékével együtt az iparügyi miniszterhez az 1. §. (1) bekezdésében megállapított határidő eltelte után haladéktalanul felterjeszti.

(2) A beadványban és mellékleteiben foglalt adatok szerint, illetőleg az 1. § (4) bekezdése értelmében zsidónak tekintendő és az 1730/1944. Me. számú rendelet 1. §-ának hatálya alá nem eső személy szabadalmi ügyvivői jogosítványának visszavonása iránt (1210/1944. Me. számú rendelet 4. §-ának második bekezdése) az iparügyi miniszter intézkedik. Véghatározata ellen jogorvoslatnak helye nincsen.

3. §

(1) Az iparügyi miniszter a szabadalmi ügyvivői jogosítvány visszavonásáról az érdekeltet és a szabadalmi bíróság elnökét értesíti.

(2) A szabadalmi bíróság elnöke azoknak az irodája részére, akikről az iparügyi miniszter a szabadalmi ügyvivői jogosítványt visszavonta, a szabadalmi ügyvivők sorából gondnokot rendel ki, és a volt szabadalmi ügyvivő jogosítványának visszavonását, továbbá a volt szabadalmi ügyvivő irodája részére kirendelt gondnok nevét és irodája helyét a Budapesti Közlönyben és a Szabadalmi Közlönyben közzéteszi.

(3) A gondnok a kirendelést nem utasíthatja vissza; köteles a megbízatása körében: 1. a volt szabadalmi ügyvivő által e minőségében őrzött iratokat és egyéb értékeket a

kirendelő határozatban megszabott határidő alatt leltározni és átvenni, majd megőrizni; 2. az ügyfelet – hacsak annak elháríthatatlan akadálya nincsen – a volt szabadalmi ügyvivő

jogosítványának visszavonásáról haladéktalanul értesíteni és őt új képviselő megbízására felhívni;

3. az ügyfél jogainak megóvása érdekében szükséges halaszthatatlan intézkedéseket – amennyiben a fennálló jogszabályok értelmében egyébként helyük van – megtenni;

4. az ügyfélnek vagy igazolt új képviselőjének – kívánságára – az 1. pont szerint átvett iratokat és egyéb értékeket átadni.

(4) A volt szabadalmi ügyvivő köteles a gondnoknak a (3) bekezdés 1. pontjában említett feladata ellátását lehetővé tenni, és az általa őrzött iratokat, valamint egyéb értékeket a gondnoknak – a kirendelő határozatban megszabott határidő alatt – átadni.

4. §

A szabadalmi bíróság az előtte folyamatban levő olyan szabadalmi ügyben, amelyben az iparügyi miniszter a megbízott szabadalmi ügyvivő jogosítványát a 2. § (2) bekezdése szerint visszavonta, határozatait – mindaddig, amíg a fél új képviselőt nem bíz meg s ezt a bíróságnál be nem jelenti – a gondnokkal közli. Az ilyen közlés csak tájékoztató jellegű és ennélfogva annak nincsen az a hatálya, amelyet a jogszabályok a kézbesítés tekintetében meghatároznak. Egyebekben a polgári perrendtartásról szóló 1911: I. törvénycikknek az eljárás félbe-szakadására vonatkozó rendelkezéseit, úgyszintén a szabadalmi, a védjegy és a mintaoltalmi ügyekben egyes határidők meghosszabbításáról szóló 620/1940. Me. számú rendelet (Rendele-tek Tára, 1940. évfolyam, 22. oldal), továbbá a polgári peres és nemperes eljárásban, valamint a magánjogi kötelezettségek tárgyában a háború következtében szükségessé vált kivételes szabályok megállapításáról szóló 1990/1942. Me. számú rendelet (Rendeletek Tára, 1942. évfolyam, 714. oldal) rendelkezéseit az ilyen ügyekben is megfelelően alkalmazni kell.

5. §

(1) Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és tizenöt napig terjedhető elzárással büntetendő

1. az, aki az 1. §-ban említett bejelentésében a valóságnak meg nem felelő adatokat közöl; 2. a volt szabadalmi ügyvivő, ha jogosítványának visszavonása után szabadalmi ügyvivői

munkakörbe tartozó tevékenységet fejt ki; 3. az, aki a volt szabadalmi ügyvivőnek a 2. pontba ütköző tevékenységét elősegíti; 4. a volt szabadalmi ügyvivő, ha a 3. § (4) bekezdésében foglalt rendelkezés ellenére az

iratoknak és egyéb értékeknek a kirendelt gondnok részére való átadását megtagadja, vagy

akként késlelteti, hogy az átvétel a kirendelő határozatban megszabott határidő alatt nem fejezhető be;

5. a gondnok, ha a 3. § (3) bekezdésében meghatározott kötelességeinek nem tesz eleget. (2) A pénzbüntetésre az 1928: X. törvénycikk rendelkezései az irányadók. (3) A kihágás miatt az eljárás a közigazgatási hatóságnak mint rendőri büntetőbíróságnak, a

m. kir. rendőrség működési területén a m. kir. rendőrségnek mint rendőri büntetőbíróságnak hatáskörébe tartozik. Az 1929: XXX. tc. 59. §-a (1) bekezdése 3. pontjának alkalmazása szempontjából szakminiszternek az iparügyi minisztert kell tekinteni.

(4) A kihágás elkövetése esetén a büntetőjogi felelősségre vonáson felül a 8130/1939. Me. számú rendelet (Rendeletek Tára, 1939. évfolyam, 1269. oldal) alapján rendőrhatósági őrizet alá helyezésnek (internálásnak) is helye van.

6. §

Ez a rendelet a kihirdetésének napján lép hatályba. Budapest, 1944. évi május hó 16-án.

dr. Szász Lajos s. k. m. kir. iparügyi miniszter

Budapesti Közlöny, 1944. május 18., csütörtök, 112. sz. – „A m. kir. iparügyi miniszter 24 200/1944. Ip. M. számú rendelete a zsidók szabadalmi ügyvivői jogosítványainak visszavonása tárgyában.”

1944. május 19.

8/a Antal István igazságügy-miniszter megküldi a Belügyminisztériumnak a zsidóknak összes polgári jogaiktól való megfosztásáról készített törvényjavaslat első tervezetét

T. 564/865 Tárgy: Törvényjavaslat a zsidóknak az ország

közéletéből és gazdasági életéből való kiküszö-böléséről.

A fenti tárgyú törvényjavaslatot van szerencsém Nagyméltóságodnak megküldeni azzal,

hogy az arra vonatkozó esetleges nagybecsű észrevételeket velem mielőbb közölni szívesked-jék, tekintettel arra, hogy a törvényjavaslat tervezetét a legközelebbi Minisztertanács elé kívánom terjeszteni.

A törvényjavaslat tervezetéhez tartozó indokolást néhány nap múlva pótlólag meg fogom küldeni Nagyméltóságodnak. Budapest, 1944. évi május hó 19. napján.

Antal István

Eredeti tisztázat, Antal miniszter saját kezű aláírásával. – OL Bm. ált. 1944–1–499.

1944. május 19.

8/b A zsidóknak az ország közéletéből és gazdasági életéből való kiküszöböléséről szóló törvényjavaslat első tervezete

1. §

Zsidónak nincs sem országgyűlési, sem törvényhatósági, sem községi választójoga; zsidó nem lehet tagja sem az országgyűlésnek, sem törvényhatósági bizottságnak, sem községi képviselő-testületnek.

A zsidók országgyűlési, törvényhatósági bizottsági és községi képviselő-testületi tagsága a jelen törvény hatályba lépésével megszűnik.

2. §

Az 1867. évi december hó 31. napja után zsidó részére történt adományozás alapján nyert magyar nemesség (főnemesség) megszűnik.

Zsidó a kitüntetésként adományozott méltóságot vagy címet elveszti.

3. §

Honosítás, házasságkötés vagy törvényesítés által zsidó magyar állampolgárságot nem szerezhet.

Hatálytalanítani kell a honosítás (visszahonosítás) útján az 1914. évi július hó 1. napja után magyar állampolgárrá vált zsidók állampolgárságát. A honosítás (visszahonosítás) hatályta-lanítása kiterjed a honosított (visszahonosított) személynek vele együtt élő feleségére, úgyszintén a leszármazóira.

4. §

Nem zsidó férfi zsidót, zsidó férfi nem zsidót nem törvényesíthet. Nem zsidó zsidót, zsidó nem zsidót örökbe nem fogadhat.

5. §

Zsidó jogügylettel vagy árverés útján az 1942: XV. tc. 2. §-a alá nem eső ingatlant sem szerezhet.

6. §

Felhatalmaztatik a minisztérium, hogy rendelettel a jelen törvényen túlmenően is minden olyan rendelkezést megtegyen, amely a zsidóknak az ország közéletéből és gazdasági életéből való kiküszöbölésére szükséges, továbbá, hogy a zsidók vagyonát a honvédelemmel járó állami kiadások fedezése, valamint az ország gazdasági helyzetének megerősítése céljából hosszú lejáratú állami kötelezettség (állami könyvadósság) vállalása ellenében igénybe vehesse, végül, hogy az állami könyvadósság tőke- és kamatszolgálata fejében a zsidóknak járó törlesztő részleteknek a minisztérium által időről időre megállapítandó összegen felüli részét az országban lévő zsidók létfenntartására, illetőleg kitelepítésére felhasználhassa.

Felhatalmaztatik továbbá a minisztérium arra is, hogy a zsidóknak az országból kitelepítése végett külföldi állammal megállapodást köthessen, s a kitelepítés végrehajtása végett szükséges intézkedéseket – a büntető intézetekben letartóztatásban lévőkre is kiterjedően – megtegye.

7. §

Jóváhagyatnak a minisztériumnak és az egyes minisztereknek mindazok a rendeletei, amelyeket a zsidók tekintetében az 1944. évi március hó 22. napja után a jelen törvény hatályba lépéséig tettek.

8. §

Annak megállapításában, hogy a jelen törvény szempontjából ki a nem zsidó és ki a zsidó, az 1941: XV. tc. 9. és 16. §-ának rendelkezései irányadók azzal, hogy nem zsidó az olyan személy is, aki származására és vallására nézve az említett 9. § utolsó bekezdésében foglalt meghatározásnak megfelel, feltéve, hogy nem kötött, illetőleg mindaddig, amíg nem köt házasságot zsidóval vagy olyan nem zsidóval, akinek egy vagy két nagyszülője az izraelita hitfelekezet tagjaként született.

9. §

A minisztérium a jelen törvény hatálya alól rendelettel kivételeket állapíthat meg különösen azokra a zsidókra és hozzátartozóikra, akik az országért vívott harcokban kitűntek, vagy annak során súlyos áldozatokat hoztak; vagy az 1918. és 1919. évi forradalmak idején vagy az országtól elcsatolt területeken az elcsatolás ideje alatt nemzeti magatartásuknak kiváló tanújelét adták.1

10. §

A minisztérium a jelen törvény alapján kibocsátott rendeletének és a jelen törvény, illetőleg az említett rendelet alapján tett hatósági rendelkezéseknek megszegését kihágássá nyilváníthatja és a kihágás büntetését hat hónapig terjedhető elzárásban, a kihágás miatt kiszabható pénzbüntetés legmagasabb összegét pedig nyolcezer pengőben állapíthatja meg.

A kihágás tekintetében a minisztérium az elkobzásra, valamint az elkobzott tárgyra és értékének hováfordítására nézve a fennálló szabályoktól eltérő rendelkezéseket is állapíthat meg.

A kihágás miatt kiszabható pénzbüntetés behajthatatlanságának esetére megállapított elzárás büntetés leghosszabb tartama hat hónap, kihágások halmazata esetében egy év.

A kihágás miatt a büntetőeljárás egy év alatt, a kiszabható büntetés pedig két év alatt évül el.

11. §

Vétség miatt három évig terjedhető fogházzal büntetendő az, aki

1 Azokról van szó, akik 1918–].919-ben részt vettek ellenforradalmi mozgalmakban és ott érdemeket szereztek.

(Ilyen ellenforradalmi érdemek alapján kivételes elbánást kérő folyamodványokat 1. pl. Szegedi All. Lt. Föisp. res. 1944 „Zsidókérdés”.)

1. a jelen törvény alapján kibocsátott vagy a jelen törvénnyel jóváhagyott rendeletben meghatározott kihágást nyereségvágyból vagy vagyoni haszon szerzésének céljából követi el; vagy

2. a jelen törvény alapján kibocsátott vagy a jelen törvénnyel jóváhagyott rendelet végrehajtása körében a hatóságot fondorlattal megtéveszti vagy megtéveszteni törekszik.

A pénzbüntetésre az 1928: X. törvénycikk rendelkezései irányadók, a pénzbüntetés legmagasabb összege húszezer pengő.

12. §

Bűntett miatt öt évig terjedhető börtönnel, hivatalvesztéssel és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztésével büntetendő az, aki a jelen törvény alapján kibocsátott vagy a jelen törvénnyel jóváhagyott rendelet lényeges rendelkezésének szándékos megszegésével vagy kijátszásával a jelen törvény eredményes végrehajtásához fűződő közérdeket súlyosan veszélyezteti.

Az előbbi bekezdésben meghatározott bűntett miatt a bíróság az elítéltet az államkincstár javára belátása szerint megállapítandó összegű, s az elítélt egyéni és vagyoni viszonyaihoz, a cselekménnyel elért vagy elérni kívánt haszon, valamint a cselekményből a közérdekre háruló veszély nagyságához mért, az elítélt egész vagyonának elkobzásáig terjedhető vagyoni elégtétel megfizetésére kötelezheti.

13. §

Ha az előző §-okban meghatározott vétséget vagy bűntettet vállalat alkalmazottja vagy megbízottja követte el, és a vállalat tulajdonosát (üzletvezetőjét), illetőleg a megbízót a hivatásából folyó felügyeleti vagy ellenőrzési kötelességének teljesítésében akár szándékos, akár gondatlan mulasztás terheli, a vállalat tulajdonosa (üzletvezetője), illetőleg a megbízó vétség miatt a 11. §-ban meghatározott büntetéssel büntetendő.

14. §

A jelen törvény a kihirdetésének napján lép hatályba. Budapest, 1944. évi május hó napján.

Sokszorosított másolat. – OL Bm. ált. 1944–I-499.

Az irat hátlapján a következő feljegyzés áll: „Új javaslat készült. Irattárba! Bp., 1944. VI. 1. K. Dr. Argalás.” Az általános indokolás leszögezi, hogy 1918 után Európa összes nemzetei közül a magyar törvényhozás volt az

első, mely zsidókat korlátozó törvényes rendelkezést hozott. Igaz ugyan, hogy ez a törvény – az 1920: XXV. tc. – csupán az egyetemi felvételek tekintetében szabott bizonyos korlátokat, mégis ennek „nagy demonstratív jelentősége volt”.

Mikor a német és olasz fasizmus – a 30-as évek derekán – „Európa megújítására irányuló tevékenységük első sorába helyezték az európai zsidókérdés végleges felszámolását”, Magyarországon is – Gömbös kormányra jutásával – új erőre kapott a „fajvédelmi” gondolat.

Az indokolás a továbbiakban részletesen ismerteti az I., II. és III. zsidótörvényt, valamint a zsidók munkaszolgálatra kötelezéséről szóló törvényt, majd az 1944. március 19-ét követő eseményekkel kapcsolatban megállapítja: „Az 1944 évi március hó 22. napján hivatalába lépett kormány a fennálló törvényes felhatalmazásokat kimerítve a rendeletek egész sorozatával szabályozta a zsidókkal kapcsolatos életviszonyokat. Nem fér kétség ahhoz, hogy ebben a helyzetben a kormány helyesen nyúlt a honvédelemről szóló 1939: II. tc. 131. §-ának (2) bekezdésében foglalt felhatalmazáshoz, mert az intézkedés ,rendkívüli viszonyok által előidézett helyzetben a honvédelem érdekében elkerülhetetlenül szükségesnek mutatkozott és „a késedelemben veszély” volt.

Mindezek a rendelkezések kizárták a zsidókat a közszolgálatból, a közmegbízatásokból, a magánalkalmazásból, a hasznot hajtó jogosítványokból, az ügyvédi pályáról, a sajtóból, a színházi és a filmművészetből, kiküszöbölték a zsidó irodalmi termékeket a közforgalomból, kizárták a zsidókat a társadalmi és egyéb egyesületekből, bejelentési kötelezettséget állapítottak meg a zsidó vagyon tekintetében, zár alá vették azokat, és intézkedéseket foglalnak magukban a zsidók elkülönített lakóhelyének kijelölésével kapcsolatban stb.

Most a törvényhozásra az a feladat vár, hogy ezeket a rendeleteket – jóllehet törvényes felhatalmazás alapján bocsáttattak ki – a törvény súlyával és tekintélyével is jóváhagyja, továbbá, hogy maga alkossa meg a zsidókérdés gyökeres megoldásához feltétlenül szükséges azokat a közjogi és anyagi büntetőjogi szabályokat, amelyeknek rendeleti úton való megalkotására az eddigi törvényi felhatalmazások nem terjedtek ki, végül, hogy olyan megfelelő felhatalmazást adjon a minisztérium kezébe, amely lehetővé teszi olyan rendelkezéseknek és intézkedéseknek meg-tételét, amelyek a zsidóknak az ország közéletéből, kulturális és gazdasági életéből való kiküszöbölése végett vagy egyébként a nemzet érdekéből szükséges.”

A törvényjavaslat részletes indokolása az 1. §-sal kapcsolatban leszögezi, hogy „ha a zsidóságot az ország közéletéből és gazdasági életéből teljesen ki kell küszöbölni, nem engedhető meg, hogy a zsidóság az ország sorsát érintő politikának irányításában akár a legkisebb mértékig is részt vehessen.”

A 3. §-hoz magyarázatul hozzáfűzi, hogy „az 1931: XXVI. tc. 2. §-ában, továbbá az 1939: II. tc. 141. §-ának (2) bekezdésében foglalt felhatalmazás széles körű jogalkotó hatalmat ad a minisztérium kezébe, de ez a felhatalmazás kifejezetten mégsem szólt az életviszonyoknak a zsidókkal kapcsolatos körére. Helyesebb tehát, ha a törvényhozás ehelyütt kifejezetten felhatalmazza a minisztériumot arra, hogy a zsidók tekintetében minden olyan rendelkezést és intézkedést megtegyen, amelyet az ország közéletéből, kulturális és gazdasági életéből való kiküszöbölésük végett vagy egyébként a nemzet érdekéből szükségesnek tart.”

Megemlíti a mentesítés kérdését is, és kifejti, ez a § módot ad a kormánynak arra, hogy – „hasonlóan a külföldi jogalkotásokban ismert kivételező szabályokhoz” – az első világháborúban különlegesen kitüntetetteket, valamint az 1918. és 1919. évi ellenforradalmi mozgalmak résztvevőit mentesíthesse, majd megállapítja: „Végül tekintettel arra, hogy a zsidókra vonatkozólag megállapított rendelkezéseknek végső célja az, hogy a zsidók az országból kitelepíttessenek és ez csak a kitelepítendők elhelyezése szempontjából területileg számba jöhető külső államokkal való megegyezés alapján lehetséges, a felhatalmazásnak ki kell terjednie megfelelő egyezményeknek a külföldi államokkal való megkötésére is.”

E § indokolása végül felsorolja a kormány és az egyes miniszterek által 1944. március 22. után alkotott és jóváhagyandó korlátozó rendelkezéseket.

A büntető rendelkezésekkel kapcsolatban adandó széles körű felhatalmazás indokolásával megemlíti, hogy „a törvény végrehajtása során előreláthatólag a legkülönbözőbb természetű rendelkezésekre lesz szükség, amelyek a végrehajtás eredményességének biztosítása érdekében büntetőjogi védelemre szorulnak”. Ezzel függ össze az is, hogy a „kihágás miatt megállapítható elzárásbüntetés legmagasabb mértékét az elzárásnak büntetőjogi rendszerünkben ismert leghosszabb tartamára emeli fel”.

A 6. § indokolása kifejti, hogy a várható súlyosabb visszaélések megtorlására bűntettnek kell nyilvánítani e rendeletek szándékos megszegését és kijátszását, mely esetben a börtönbüntetés elérheti az öt évet is. (Ugyanott.)

1944. május 31.

8/c Antal igazságügy-miniszter megküldi a Belügyminisztériumnak a zsidóknak az ország közéletéből, kulturális és gazdasági életéből való kiküszöböléséről szóló törvényjavaslat új

szövegét

A fenti tárgyú törvényjavaslat tervezetének újabb szövegét és az ahhoz tartozó indokolást van szerencsém Nagyméltóságodnak megküldeni azzal, hogy azt a legközelebbi Minisztertanács elé kívánom terjeszteni.

Budapest, 1944. évi május hó 31. napján. Antal István

Eredeti tisztázat, Antal miniszter saját kezű aláírásával. – OL Bm. ált. 1944–I--499.

1944. május 31.

8/d A c) iratban említett törvényjavaslat új szövege

1. §

Zsidónak nincs sem országgyűlési, sem törvényhatósági, sem községi választójoga; zsidó nem lehet tagja sem az országgyűlésnek, sem törvényhatósági bizottságnak, sem községi képviselő-testületnek.

A zsidók országgyűlési, törvényhatósági bizottsági és községi képviselő-testületi tagsága a jelen törvény hatályba lépésével megszűnik.

Az 1939: IV. tc. 4. §-a hatályát veszti.

2. §

Az 1867. évi június hó 7. napja után kelt legfelsőbb elhatározással izraelita hitfelekezet tagjaként született személy részére magyar nemesség (főnemesség), előnév vagy címer adományozásán (átruházásán, megerősítésén, kiterjesztésén), vagy ilyen személy leszármazóinak főnemesi rangra emelésén alapuló jogok hatályukat vesztik. Ez a rendelkezés kiterjed a megadományozott személynek a legfelsőbb elhatározásban megnevezett olyan leszármazójára is, aki nem született az izraelita hitfelekezet tagjaként.

Magyar állampolgárságú zsidó sem belföldi, sem külföldi eredetű nemességét (főnemes-cégét), előnevét és címerét nem viselheti.

Zsidó a kitüntetéseként adományozott méltóságot vagy címet elveszti, és csak olyan rend- vagy díszjelet viselhet, amelyet az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásáért kapott.

3. §

Felhatalmaztatik a minisztérium, hogy a jelen törvényben foglalt szabályozás körén kívül eső vonatkozásban a zsidók tekintetében minden olyan rendelkezést és intézkedést megtegyen, amelyet az ország közéletéből, kulturális és gazdasági életéből való kiküszöbölésük végett vagy egyébként a nemzet érdekéből szükségesnek tart. Ez a felhatalmazás kiterjed a zsidók

fogalmi körének, továbbá kivételeknek megállapítására, úgyszintén arra is, hogy a minisztérium a zsidóknak az országból kitelepítése végett külföldi állammal megállapodást köthessen.

Jóváhagyatnak a minisztériumnak és az egyes minisztereknek mindazok a rendelkezései, amelyeket a zsidók tekintetében az 1944 évi március hó 22. napja után a jelen törvény hatálybalépéséig tettek …1

A 8. §-hoz

Ez a § a törvény hatályba lépésének idejéről rendelkezik. Budapest, 1944. évi május hó napján.

Sokszorosított másolat. – OL Bm. ált. 1944-1-499.

Az irat hátlapján a következő feljegyzés olvasható: „A Belügyminisztérium ügyköre szempontjából nem merült fel észrevétel. Budapest, 1944. évi május hó 31-én. Dr. Argalás.”

Az Igazságügy-minisztériumból kapott értesítés szerint új tervezet készül. Irattárba! Bp., 1944. VII. 15. K. Dr. Argalás.

Eddigi kutatásaink során az új tervezet nem került elő, egyébként a törvény sem készült el.

1944. május 19.

9. A Magyarországi Zsidók Lapja bizalmat kér az újonnan kinevezett Ideiglenes Intéző Bizottság számára

A Magyar Zsidók Központi Tanácsa után a Belügyminiszter Úr rendelete alapján most megkezdte működését a Magyarországi Zsidók Szövetségének Ideiglenes Intéző Bizottsága.

A Tanács egyik felhívásában azt a megállapítást tette, hogy a mai időkben nyíltan kell beszélni. A Tanács ezt az elvét azóta is követte és – amennyire lehetséges volt – nyíltan beszélt. Mégis éreznie kellett nap-nap után, hogy hittestvéreink a Tanács munkáját félreismerik, és nem értik meg kellő módon a jelentőségét. Akadt olyan hittestvérünk, aki idegenül, sőt ellenséges szemmel figyelte a Tanács működését, és mindenféle kétes forrásból származó kósza hírek alapján bírálatot gyakorolt olyan kérdésekben, melyeknek körülményeit, okát, súlyát, végrehajtási módját, természetét és főleg esetleges következményeit nem ismerhette, egyúttal pedig olyan hatáskört tulajdonított a Tanácsnak, mellyel az nem rendelkezett. Az ilyen bírálatok rendszerint súlyos következtetésekre vezettek, nemcsak a Tanács, hanem az igazság rovására is.

Ennek az igazságnak érdekében meg, kell állapítani, hogy a Tanács egyáltalán nem kereshette a népszerűséget: kötelességet kellett teljesítenie, és tisztában volt azzal, hogy az elébe szabott feladatok végrehajtása terhet jelent őreá és az érdekeltekre egyaránt. Kifelé, sajnos, többnyire csak ezek a terhek mutatkoztak.

Egyéni ügyekben a Tanács legtöbbször nem járhatott el. és így azok, akiket ez az álláspont közelről érintett, keserű érzéssel távoztak. Ám a Tanács vállán nyugodott az egész zsidóság ügye, anélkül, hogy birtokában lett volna a szükséges eszközöknek.

Amikor most a Tanács munkáját az Ideiglenes Intéző Bizottság veszi át, rá kell mutatnunk arra, hogy ez a helyzet lényegileg most sem változott. Éppen ezért nehéz és sokszor

1 A következő 4., 5., 6. és 7. § szóról szóra megegyezik a törvényjavaslat fentebb közölt első tervezetének 10., 11.,

12. és 13. §-ával.

áldatlannak látszó munkája közepett az új Intéző Bizottság sem kérhet. népszerűséget. BIZALMAT KÉR! Feltétlen s megértő bizalmat.

Intsük le tehát a gáncsoskodókat, akik bizalmatlanságot, ellentétet szítanak, és fogadjuk megadással az intézkedéseket. Ne várjunk magyarázatot, melyet úgysem lehet megadni. Bízzunk és higgyünk! Csakis így sikerülhet a vezetőségnek összeegyeztetnie a zsidóság érdekeit az adottságokkal, és csakis így törődhetünk bele mi is abba, hogy nem történhetik meg mindaz, aminek történnie kellene, hanem csak annyi, amennyinek történnie lehet.

Magyarországi Zsidók Lapja, 1944. május 19. 6. évf. 20. sz. – „Bizalmat!”

1944. május 19.

10. A Magyarországi Zsidók Lapjának felhívása a 19 esztendős zsidó férfiakhoz, hogy jelentkezzenek a Központi Tanácsnál – „sorozás” céljából

FELHÍVÁS!

Felhívunk minden férfit, akinek állandó lakása Budapest székesfőváros területén van és 1925-ben született, s a legújabb rendeletek értelmében zsidónak tekintendő, s ez ideig sem kisegítő munkaszolgálatot nem teljesít, sem pedig hadiüzemben nem dolgozik, hogy e felhívás közzétételétől számított 3 napon belül a Magyarországi Zsidók Szövetségénél (VII. Wesselényi- utca 7., a Goldmark-terem ruhatárában) lajstromozás végett jelentkezzék.

E felhívás nem teljesítése büntető- és kényszerrendszabályokat von maga után. Budapest, 1944. május 18.

MAGYARORSZÁGI ZSIDÓK SZÖVETSÉGE IDEIGLENES INTÉZŐ BIZOTTSÁGA

Magyarországi Zsidók Lapja, 1944. május 19. 6. évf. 20. sz. –„ Felhívás!”

1944. május 19.

11. A Magyarországi Zsidók Lapjának közleménye a fontos tudnivalókról

Ruházati cikkek gyűjtése a szegény sorsú munkaszolgálatosok részére

Az ügy nagy fontosságára való tekintettel megismételjük a legutóbbi számunkban megjelent Felhívást, amely hittestvéreinket arra kéri, hogy a szegény sorsú munkaszolgálatosokat lássák el ruházati cikkekkel. A Munkaszolgálatos Ruhagyűjtés erre vonatkozó felhívása így hangzik:

„A m. kir. Honvédelmi Miniszter Úr Őnagyméltóságának e hónap 5-én kelt 150 652/eln. 44–1944. sz. rendelete kötelességünkké tette a munkaszolgálatosoknak ruházati cikkekkel való ellátását. Ebből a célból a munkaszolgálatos ruhagyűjtésnek különleges igazolvánnyal ellátott megbízottai, akik igazolványukat felmutatni tartoznak, előzetes értesítés után megjelennek, és felhívjuk, hogy akkorra a ruhát, fehérneműt, lábbelit előkészíteni szíveskedjék.

A ruhagyűjtési megbízottak az átvett ruházati cikkekről Önnek névre szóló, részletes, hivatalos nyugtát fognak kiszolgáltatni.”

Mosónő, vasalónő és takarítónő alkalomszerű foglalkoztatása

Ama rendelettel kapcsolatban, amely megtiltja a zsidónak számító háztartásban keresztény háztartási alkalmazott rendszeres foglalkoztatását, számosan fordultak hozzánk azzal a kérdéssel, hogy keresztény mosónő, vasalónő vagy takarítónő esetenkénti és alkalomszerű foglalkoztatására van-e lehetőség?

Ebben az ügyben az arra illetékes szervhez fordultunk, ahol a következő felvilágosítást kaptuk:

– Minthogy a hivatkozott rendelet a keresztény munkavállalóknak csupán „rendszeres” foglalkoztatásától tiltja el a zsidónak számító háztartásokat, nincs akadálya annak, hogy alkalomszerűen, csakis a szükséglet felmerülésekor, tehát nem előre megbeszélt s pontosan visszatérő időközökben a szóban forgó munkavállalókat a fent körülírt munkakörben foglalkoztassák. Nincs olyan megszorító magyarázat sem, hogy ily alkalomszerű esetekben a keresztény munkavállaló csak a ház mosó-, illetve vasalószobájában végezhetné a vállalt munkát, hanem azt a szorosan vett lakásban is elvégezheti. Viszont ajánlatos, hogy – amennyiben lehetőség van arra – ezeket az alkalmi munkákat esetenként más munkavállalóval végeztessék, mert ezzel a móddal a „rendszeresség”-nek még a legkisebb látszata is elkerülhető.

Magyarországi Zsidók Lapja, 1944. május 19. 6. évf. 20. sz. – „Fontos tudnivalók!”

1944. május 19.

12. A Magyarországi Zsidók Lapja bejelenti a Zsidó-kórház és a Szeretet-kórház igénybevételét

Illetékes hatóságok az elmúlt héten a 200 személyes Szeretet-kórházat, e héten pedig a 740 ágyas Zsidó-kórházat vették igénybe. A Pesti Izr. Hitközség e kórházak pótlására a Wesselényi utca 44. szám alatti iskolaépületben szükségkórházat rendezett be, s kisegítő szükségkórházat létesített a Bethlen Gábor tér 2. szám alatti épület néhány második emeleti termében, valamint a Vilma királynő út 25. szám alatt a Fiú árvaház néhány első emeleti helyiségében.

E szükségkórházakat dr. Lévy Lajos, a Zsidó-kórház igazgató főorvosa vezeti, helyetteseként dr. Fuchs Dénes. a Szeretet-kórház igazgató főorvosa működik. A kisegítő kór-házak betegellátását a két kórház orvosi kara végzi.

A Kaszab-poliklinika nyilvános rendelője pedig az orth. hitközség VII. Nagyatádi Szabó utca 32. szánt alatt lévő nyilvános rendelőintézetének ambulatóriumában működik tovább.

A szegény betegek otthon való ápolása és orvosi kezelése érdekében is megfelelő intézkedések történnek.

Magyarországi Zsidók Lapja, 1944. május 19. 6. évf. 20. sz. – „Az igénybe vett Zsidó-kórház és Szeretet-kórház helyett szükségkórházak létesültek.”

1944. május 19.

13. A Magyarországi Zsidók Lapjának híre a Leány árvaház, a Süketnémák és Vakok Intézete, a Pártfogó Iroda leányotthonai és a MIKÉFE helyiségeinek a hatóságok részéről történt le-

foglalásáról

A Fiú árvaházban a következő zsidó intézmények foglalnak helyet: A Fiú árvaház, a Leány árvaház, a Süketnémák és Vakok Intézete, a Pártfogó Iroda beutalt leánynövendékei és a MIKÉFE. Mindennemű érdeklődések a következő címre intézendők: A Pesti Izraelita Alapítványi Fiú árvaház, Budapest, VII. ker. Vilma királynő út 25–27. Tel.: 221–207.

A Fiú árvaházban nyer elhelyezést a hitközség szükségkórházának több betegosztálya is.

Magyarországi Zsidók Lapja, 1944. május 19. 6. évf. 20. sz. – „Hét intézményt helyeztek el a Fiú árvaházban.”

1944. május 19.

14. A pénzügyminiszter kiegészítő rendelete a lefoglalt zsidó vagyonok ügyében kiadott rendelethez

A zsidók vagyonának bejelentése és zár alá vétele tárgyában kiadott 1600/1944. Me. számú rendelet 18. §-ában foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendelem:

1. §

Azok a személyek, akikre az 1600/1944. Me. számú rendelet (megjelent a Budapesti Közlöny 1944. évi április hó 16-i 85. számában) 14. §-ának (2) bekezdése alapján az említett rendelet rendelkezései nem terjedtek ki, akik azonban ezt a mentességet az 1730/1944. Me. számú rendelet (megjelent a Budapesti Közlöny 1944. évi május hó 13-i 108. számában) 1. §-a értelmében elvesztették, az 1600/1944. Me. számú rendelet határidőhöz kötött bejelentési és letétbehelyezési kötelességet az 1600/1944. Me. számú rendelet 17. §-ában megállapított jog-következmények mellett, az 1944. évi május hó 31. napjáig köteles teljesíteni.

2. §

A jelen rendelet kihirdetésének napján lép hatályba. Budapest, 1944. évi május hó 19-én.

dr. Reményi Schneller Lajos s. k. m. kir. pénzügyminiszter

Budapesti Közlöny, 1944. május 20, szombat, 113. sz. – „A m. kir. pénzügyminiszter 1252/1944. VI. Pm. sz. rendelete a zsidók vagyonának bejelentése és zár alá vétele tárgyában kiadott 1600/1944. Me. sz. rendelet végrehajtása tárgyában.”

1944. május 20.

15. A Belügyminisztérium távirata Budapest főpolgármesteréhez: a közigazgatási hatóságok igényelhetnek zsidóktól elkobzott rádiókat

Főpolgármester Budapest. Váci u. 64. 100 SSS Budapest. 1 1404 62 19. 1650 Állami. 39261/1944 3. A. Azonnal jelentse zsidóktól igénybe vett rádiókra szükség van-e vármegyei, városi, községi

közigazgatáshoz, valamint ezek üzemeinek viteléhez. Kizárólag hálózati gép igényelhető. Bejelentendő, hogy a helyi áram hány voltos és váltó vagy egyenáram-e. Jelentésében fel kell tüntetni, hogy a rádióra mely hatóságnak mi célból van szüksége. Légoltalommal, iskolán kívüli népműveléssel kapcsolatos igényt itt nem kell jelenteni.

Belügyminiszter

Eredeti távirat. – Bp., 1. sz. Lt. Főpolg. 1944–1141.

Budapest alpolgármestere 1944. május 26-án kelt jelentésében közli a főpolgármesterrel, hogy a székesfővárosnak 248 db rádióra van szüksége. (Ugyanott.)

1944. május 20.

16. Kormányrendelet a zsidók részére kiadott sokszorosító ipar űzésére, hirdető- és hírlapterjesztő vállalat létesítésére és fenntartására szóló iparjogosítványok megvonásáról

A m. kir. minisztérium 11000/1944. Me. számú rendelete a zsidók részére kiadott egyes iparjogosítványok megvonása tárgyában.

A m. kir. minisztérium a honvédelemről szóló 1939: II. tc. 141. §-ának (2) bekezdésében és a 212. §-ban, valamint az 1942: XIV. tc. 28. §-ában foglalt felhatalmazás alapján a követ-kezőket rendeli:

1. §

(1) A jelen rendelet hatályba lépésével hatályukat vesztik a sokszorosító ipar gyakorlására (könyvnyomtatás, kőnyomás, betű- és tömöntés, fotochemigraphia, fotolitographia, fém-nyomás, mélynyomás, cinkographia, fametszés, sokszorosító és leíró iroda stb.), hirdetések szerzésével, összegyűjtésével és továbbításával foglalkozó (hirdetőiroda), úgyszintén lapterjesztő vállalat (iroda) létesítésére és fenntartására zsidók számára adott iparjogosítványok (iparengedélyek, iparigazolványok). Ilyen iparjogosítványt a jövőben zsidónak nem szabad adni.

2. §

Az a zsidó, akinek az 1. §-ban említett iparjogosítványa volt és akinek tulajdonában vagy birtokában ilyen iparjogosítvány gyakorlásához szükséges berendezési és felszerelési tárgyak vannak, köteles a jelen rendelet hatályba lépésétől számított tizenöt nap alatt a sajtóügyek m.

kir. kormánybiztosánál (Budapest, I. Uri u. 18.) három azonos példányban kiállított iratban bejelenteni:

1. nevét (cégét), foglalkozását és lakóhelyét, 2. az iparjogosítvány megnevezését, 3. az üzleti (üzemi helyiség, helyiségek), valamint az iparjogosítvány gyakorlásához tartozó

nyersanyag és árukészlet elhelyezésére használt raktár pontos megjelölését, annak fel-tüntetésével, hogy a helyiséget tulajdonjog, haszonélvezet, bérlet, vagy más jogviszony alapján használja,

4. a jelen rendelet hatályba lépésekor birtokában (tulajdonában) levő és az iparjogosítvány gyakorlása körében használt összes berendezési és felszerelési tárgyakat, értékük feltünte-tésével,

5. az iparjogosítvány alapján gyakorolt üzlethez tartozó nyersanyag és árukészlet mennyiségét és értékét.

3. §

Az 1. §-ban említett jogosítvány gyakorlására szolgáló üzletek (üzemek), valamint az annak körében használt berendezési és felszerelési tárgyak, úgyszintén a nyersanyag és az árukészlet zár alá vétetik és azokat nem szabad elidegeníteni vagy megterhelni.

Ha az üzlet (üzem) folytatása közérdekből szükséges, a m. kir. miniszterelnök (sajtóügyek m. kir. kormánybiztosa) az üzlet (üzem) folytatására a vállalat tulajdonosának költségére vállalati vezetőt rendelhet ki. A vállalati vezető kirendelésére, hatáskörébe, működésére és felmentésére vonatkozólag az 1600/1944. Me. számú rendelet 10. §-ában foglalt rendelkezése-ket megfelelően kell alkalmazni.

4. §

A jelen rendeletben a zsidókra megállapított rendelkezéseket alkalmazni kell minden olyan közkereseti, betéti és korlátolt felelősségű társaságra, amelynek legalább egy tagja (betéti társaságoknál akár kültagja) zsidó.

5. §

(1) A jelen rendelet alkalmazása szempontjából annak megállapításában, hogy ki a nemzsidó és ki a zsidó, az 1941: XIV. tc. 9. és 16. §-nak rendelkezései irányadók azzal, hogy nem zsidó az olyan személy is. aki származására és vallására nézve az említett 9. § utolsó bekezdésében foglalt meghatározásnak megfelel, feltéve, hogy nem kötött, illetőleg mindaddig, amíg nem köt házasságot zsidóval, vagy olyan nem zsidóval, akinek egy, vagy két nagyszülője az izraelita hitfelekezet tagjaként született.

(2) Arra nézve, hogy a rendeletben foglalt rendelkezések a zsidók közül kikre nem terjednek ki, az 1730/1944. Me. számú rendelet 1. §-ának rendelkezései az irányadók.

6. §

(1) Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntetőrendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és két hónapig, háború idején hat hónapig terjedhető elzárással büntetendő, aki

1. a jelen rendelet 2. §-ában meghatározott bejelentési kötelezettségének nem tesz, vagy nem megfelelően tesz eleget;

2. a három szakasz értelmében elidegenítési és terhelési tilalom alá eső tárgyakkal a tilalom ellenére rendelkezik, vagy azokat a rendes kereskedő gondossággal meg nem őrzi;

3. a hatóság által a 3. § 2. bekezdése értelmében kijelölt személyt a helyiség, a berendezési vagy felszerelési tárgy, a nyersanyag vagy az árukészlet birtokba vételében vagy használatában jogtalanul akadályozza.

(2) Az (1) bekezdés alá tartozó kihágás miatt kiszabható pénzbüntetésre az 1928: X. tc. rendelkezései irányadók; a pénzbüntetés legmagasabb értéke 8000 pengő; olyan esetben pedig, amikor megállapítható annak a nyereségnek a mennyisége, amelyet a kihágás elkövetője a cselekménnyel illetéktelenül elért, a 8000 pengőnek a megállapított nyereség kétszeresével felemelt összege.

(3) A pénzbüntetés átváltoztatására, valamint a kihágás elévülésére az 1939: II. tc. 212. §-nak (4) és (5) bekezdésében, a befolyt pénzbüntetés hovafordítására nézve pedig az 1939: II. tc. 218. §-nak (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni.

(4) Az (1) bekezdés alá tartozó kihágás miatt az eljárás a közigazgatási hatóságnak, a m. kir. rendőrség működési területén a rendőrségnek, mint rendőri büntetőbíróságnak hatáskörébe tartozik. Az 1929: XXX. tc. 59. §-a (1) bekezdésének 3. pontjában foglalt rendelkezés alkalmazása szempontjából szakminiszternek a miniszterelnököt kell tekinteni.

7. §

Ez a rendelet a kihirdetésének napján lép hatályba. Budapest, 1944. évi május hó 17. napján.

Sztójay Döme s. k. m. kir. miniszterelnök

Budapesti Közlöny, 1944. május 20, szombat, 113. sz. – .,A m. kir. minisztérium 11.000/1944. Me. sz. rendelete a zsidók részére kiadott egyes iparjogosítványok megvonása tárgyában.”

1944. május 20.

17. A belügyminiszter rendelete korlátozza a zsidókat a vendéglők és szállodák látogatásában

A közrend fokozottabb biztosítása érdekében – a kereskedelem és közlekedésügyi, valamint a közellátási miniszterrel egyetértve – a következőket rendelem:

1. §

Az 1240/1944. Me. számú rendeletben meghatározott megkülönböztető jelzés viselésére köteles zsidók a fogadók (szállók, penziók) közül csak azokban szállhatnak meg, illetőleg a vendéglők, kávéházak, korcsmák, italmérő és más hasonló üzemek (cukrászda, kifőzés, kávémérés, buffet, espressó stb.) közül csak azokat látogathatják,

a) amelyek tekintetében azt a törvényhatóság első tisztviselője megengedi, b) amelyeket a törvényhatóság első tisztviselője kizárólag zsidók használatára jelöl ki.

2. §

(1) Azokban a fogadókban (szállókban, penziókban), amelyekben az 1. § a) pontjában említett engedély alapján zsidók megszállhatnak, a törvényhatóság első tisztviselője kijelöli azokat a helyiségeket, amelyekbe a zsidók elhelyezhetők. Más helyiségeket zsidók elhelyezésére felhasználni nem szabad.

(2) Azokban a vendéglőkben, kávéházakban, korcsmákban, italmérő és más hasonló üzemekben, amelyeket az 1. § a) pontjában említett engedély alapján zsidók látogathatnak, részükre külön helyiséget kell kijelölni, és zsidók csak ebben a helyiségben tartózkodhatnak. Abban az esetben, ha zsidók részére kijelölhető helyiség nincs, a törvényhatóság első tisztviselője meghatározza, hogy a zsidók a vendéglátó üzemet a napnak mely szakában látogathatják.

3. §

A törvényhatóság első tisztviselője az 1. és 2. §-ban említett kérdésekben a vendéglátó üzem tulajdonosának és az illetékes érdek-képviseleti szervezetnek meghallgatása után határoz.

4. §

A vendéglátó üzemekben ételneműeknek megkülönböztető jelzés viselésére köteles zsidók részére kiszolgáltatásánál a 108 500/1944. KM számú rendelet rendelkezéseit alkalmazni kell.

5. §

(1) A megkülönböztető jelzés viselésére köteles zsidóknak vendéglátó üzem ételneműt csak helyben fogyasztásra szolgáltathat ki.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezése nem vonatkozik az 1. § b) pontban említett vendéglátó üzemekre.

6. §

(1) Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és tizenöt napig terjedhető elzárással büntetendő, aki a jelen rendelet rendelkezéseit meg-szegi vagy kijátssza.

(2) A pénzbüntetésre az 1928: X. törvénycikk rendelkezései az irányadók. (3) A kihágás miatt az eljárás a közigazgatási hatóságnak, a rendőrség működési területén a

m. kir. rendőrségnek, mint büntető bíróságnak a hatáskörébe tartozik. Harmadfokon a belügyminiszter jár el.

7. §

Ez a rendelet az 1944. évi május hó 25. napján lép hatályba. Budapesten, 1944. évi május hó 19-én.

Budapesti Közlöny, 1944. május 20., szombat, 113. sz. – „A m. kir. belügyminiszter 500/1944. Bm. sz. rendelete a zsidóknak a vendéglátó üzemek látogatásában való korlátozása tárgyában.”

1944. május 23-án Budapest polgármestere 294 507/1944. XV. ü. o. sz. alatt rendeletet ad ki, amely kijelöli a megkülönböztető jelzés viselésére kötelezett zsidók ál al használható szállodákat, fogadókat és penziókat.

A rendelet 3 szállodában 11 szobát, 5 fogadóban 17 szobát és 14 penzióban pedig 27 szobát jelöl meg fent említett célra.

A polgármesteri rendelet felhívja a kijelölt üzemek vezetőit, hogy „az üzem bejáratánál szembetűnő módon tüntessék fel azt a körülményt, hogy a jelen határozat értelmében zsidók az üzemük mely részében helyezhetők el, illetőleg, hogy üzemüket kizárólag zsidók használhatják”. (Bp., 1. sz. Lt. II. ker. 1944–12 016.)

Budapest polgármestere 1944. május 24-én kelt, 294 509/1944. XV. sz. rendeletében kijelölte a megkülönböztető jelzés viselésére kötelezett zsidók által látogatható vendéglőket, kávéházakat és korcsmákat.

A polgármesteri rendelet a vendéglők első csoportjába azokat a vendéglátó üzemeket (összesen 6 üzem) sorolta, amelyek a zsidó vallási előírásoknak megfelelően készítik az ételeket („kóser” vendéglők) és amelyeket csak zsidók látogathatnak.

A második csoportba azt a 7 vendéglőt sorolta, amelyekben zsidók elkülönített helyiségben vagy részben tartózkodhatnak.

A rendelet ezenkívül kijelölt 21 kávéházat és 9 korcsmát, ahol szintén az elkülöníthető helyiségeket, részeket látogathatják zsidók.

A rendelet értelmében az üzemek tulajdonosai kötelesek az üzem bejáratánál szembetűnő módon feltüntetni, hogy üzemükben vagy annak egy részében zsidók megjelenhetnek. (Bp., 1. sz. Lt. II. ker. 1944–12 017.)

1944. május 20.

18/a A belügyminiszter rendelete eltiltja a zsidóknak a nyilvános szórakozóhelyek látogatását

A közrend fokozottabb biztosítása érdekében a következőket rendelem:

1. §

Az 1240/1944. Me. számú rendeletben meghatározott megkülönböztető jelzés viselésére kötelezett zsidók a nyilvános szórakozóhelyiségeket (színház, kabaré, mozgófényképüzem, cirkusz, hangversenyterem, éjjeli mulató stb.) – az alábbi §-okban foglalt kivételektől eltekintve – nem látogathatják.

2. §

A törvényhatóság első tisztviselője engedélyt adhat kizárólag zsidók részére rendezendő színielőadásra vagy hangversenyre.

3.§

A törvényhatóság első tisztviselője – az érdekelt engedélyes és az illetékes érdek-képviseleti szervezet meghallgatása után – megengedheti, hogy a mozgófényképüzemek meghatározott előadásait zsidók látogathassák.

4. §

(1) Amennyiben cselekménye súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és tizenöt napig terjedhető elzárással büntetendő, aki a jelen rendelet rendelkezéseit megszegi vagy kijátssza.

(2) A pénzbüntetésre az 1928: X. törvénycikk rendelkezései az irányadók.

(3) A kihágás miatt az eljárás a közigazgatási hatóságnak, a rendőrség működési területén a m. kir. rendőrségnek, mint rendőri büntető bíróságnak a hatáskörébe tartozik. Harmadfokon a belügyminiszter jár el.

Ez a rendelet az 1944. évi május 25. napján lép hatályba. Budapest, 1944. évi május hé 19-én.

vitéz Jaross Andor s. k. m. kir. belügyminiszter

Budapesti Közlöny, 1944. május 20. szombat, 113. sz. – „A m. kir. belügyminiszter 510/1944. Bm. sz. rendelete zsidóknak nyilvános szórakozóhelyek látogatásától való eltiltása tárgyában.”

1944. május 31.

18/b Budapest polgármesterének határozata a zsidók által látogatható filmszínházak és előadások kijelöléséről

Budapest székesfőváros polgármestere. 224 597–XI. 1944.

Tárgy

Egyes mozgófénykép-üzemek meghatározott előadásai látogatásának engedélyezése a megkülönböztető jelzés viselésére kötelezett zsidók részére.

Határozat

A zsidóknak nyilvános szórakozóhelyek látogatásától való eltiltása tárgyában kiadott 510/1944. BM számú rendelet 3. §-ában kapott felhatalmazás alapján1 – az érdekelt engedé-lyesek és az illetékes érdek-képviseleti szervezetek meghallgatása után – megengedem, hogy a megkülönböztető jelzés viselésére kötelezett zsidók

1. az V. Csáky utca 65. szám alatt lévő Ipoly filmszínház minden szerda és pénteki első előadását,

2. a VI. Izabella utca 65. szám alatt lévő Körönd-mozgó minden szerda és pénteki első előadását,

3. a VI. ker. Csengery utca 39. szám alatt lévő Andrássy-mozgó minden szerdai és pénteki első előadását,

4. a VI. Nagymező utca 8. szám alatt lévő Tinódi-filmszínház minden hétfő, szerda és pénteki első előadását,

5. a VI. Szent László utca 48. szám alatt levő Béke-filmszínház minden hétfő, szerda és pénteki első előadását,

6. a VI. Nagymező utca 21. szám alatt lévő Turán-mozgó minden szerda és péntek délutáni első előadását,

7. a VII. Erzsébet körút 26. szám alatt lévő Székely-filmszínház minden hétfő, szerda és péntek délutáni első előadását,

1 L. e kötet 18/a. sz. iratát.

8. a VII. Damjanich utca 1. szám alatt lévő Damjanich-mozgó minden szerda és pénteki első előadását,

9. a VII. István út 39. szám alatt lévő Szivárvány-filmszínház minden szerda és pénteki első előadását,

10. a VII. Akácfa utca 4. szám alatt lévő Beleznay-filmszínház minden hétfő, szerda és péntek délutáni első előadását,

11. a VIII. Kun utca 12. szám alatt lévő Népszínház-mozgó minden szerda és pénteki első előadását,

12. a VIII. Népszínház utca 31. szám alatt lévő Tisza-mozgó minden szerda és pénteki első előadását,

13. a IX. Üllői út 63. szám alatt lévő Tátra-mozgó minden szerdai első előadását, 14. a XIII. Váci út 150. szám lévő Hazám-filmszínház minden szerda és pénteki első

előadását, 15. a XIII. Váci út 76. szám alatt lévő Nép-mozgó minden hétfő, szerda és pénteki első

előadását, végül 16. a XIV. Kerepesi út 146. szám alatt lévő Árpád-film-színház minden szerdai első

előadását látogathassák…2 Budapest, 1944. május 31.

dr. Bódy László s. k. h. polgármester

Sokszorosított, hiteles másolat. – Bp., 1. sz. Lt. VI. ker. 1944/36 791.

1944. május 20.

19. A Harc részletesen összefoglalja mindazt, ami a zsidókérdés megoldása terén mind ez ideig történt (Részletek)

… 1944 március 31-én jelentek meg az új kormány első fontosabb rendeletei, a zsidók háztartásában nem zsidók alkalmazásának tilalma, a zsidók közszolgálatának és közmegbízatá-sainak, továbbá ügyvédi működésének, sajtókamarai, valamint színművészeti és filmművészeti kamarai tagságának megszüntetése, a zsidók tulajdonában lévő közúti gépjárművek bejelentése és a zsidók megkülönböztetése tárgyában.

A félvérek ügye

Ezeket a rendeleteket a napilapok részletesen közölték és ismertették. Éppen ezért itt csak azzal a kérdéssel kívánunk foglalkozni, kik számítanak a fenti rendelet szempontjából zsidónak? A rendeletek alkalmazása szempontjából mindazok zsidók, akiknek négy vagy három nagyszülejük volt zsidó, vagyis a telivér és háromnegyedvér zsidók. A félvérek, vagyis a két zsidó nagyszülővel bíró egyének közül nem zsidóknak minősülnek azok, akiknek szülei házasságkötésük idejében már keresztények voltak, és akik maguk is keresztény hitfelekezet tagjaként születtek és meg is maradtak a keresztény hiten. Nem zsidónak minősülnek azok a félvérek is, akik legkésőbb 7. életévük betöltéséig megkeresztelkedtek, tekintet nélkül arra, hogy szüleik a házasságkötéskor keresztények voltak-e vagy sem, amíg nem kötnek házasságot

2 A kihagyott rész közli, hogy ezt a polgármesteri rendeletet az érdekelt közigazgatási hatóságok és a kijelölt mozik

tulajdonosainak meg kell küldeni.

telivér, vagy háromnegyedvér és félvér zsidóval. [Telivér zsidó biológiai szempontból az, akinek mind a négy nagyszülője zsidó, háromnegyedvér zsidó, akinek három nagyszülője zsidó, félvér zsidó, akinek két nagyszülője zsidó, negyedvér zsidó, akinek egy nagyszülője volt zsidó. A németek a félvért másodfokú keveréknek (Mischling zweiten Grades) nevezik.]

A német fajvédelmi törvényhozás a félvéreket általában a zsidókhoz számítja és tilalmazza a házasságkötésüket a nem zsidókkal. míg a negyedvér zsidókat már a népi közösségbe beolvasztani törekszik és tilalmazza házasságkötésüket zsidókkal és félvérekkel. Nálunk a fajvédelmi törvény a félzsidók beolvadását is szorgalmazza, eltiltván őket a zsidókkal való házasságkötéstől.

A rendeletek számos kivételt ismernek hadikitüntetés, 75%-os rokkantság, ellenforradalmi és a megszállott területen tanúsított hazafias magatartás címén. Közalkalmazottak és sajtó-kamarai stb. tagok tehát továbbra is lehetnek félvérek és negyed-vérek, továbbá kivételezett zsidók – valamint olyan nem zsidók, akiknek feleségük vagy férjük zsidó. A fent felsorolt rendeletek közül csupán a gépjárművek bejelentésére vonatkozó rendelet nem ismer kivételt, vagyis a kivételezett zsidóknak is be kellett jelenteniök gépkocsijaikat.

Régen esedékes rendeletek

Április 5-én szűkítette a kormány a zsidócsillag viselésére kötelezett egyének körét, amennyiben mentesítette a zsidócsillag viselése alól a keresztény egyházak zsidó származású papjait, a kitüntetéseik folytán kivételezett zsidók feleségét, özvegyét és gyermekeit, a jelenlegi háború hadiözvegyeit és hadiárváit, nem zsidók zsidó házastársát és özvegyét, és a külföldi állampolgárságú zsidókat.

A honvédelmi miniszter április 5-i rendeletével megvonta a sárga csillag viselésére kötelezettek katonai egyenruhaviselési jogát a honvédségi és csendőrségi személyektől.

Két nappal később, április 7-én közölte a hivatalos lap azt a miniszterelnöki rendeletet, amely szerint sárga csillag viselésére kötelezett zsidók csak engedéllyel utazhatnak, továbbá azt az ugyancsak miniszterelnöki rendeletet, amely a zsidó rádióengedélyesek adatszolgáltatási kötelezettségét állapította meg. A rádiórendelet kimondotta, hogy az ún. kivételezett zsidók rádióengedélye nem szűnik meg. E napon jelent meg az a rendelet is, amelynek értelmében május 31-ig lehet betiltani az időszaki lapokat és hírlaptudósító újságokat.

Április 14-én intézkedett rendeletileg a kormány a zsidók gyógyszertári jogosítványainak megvonása tárgyában. A kivételezett zsidókra ez a rendelet nem vonatkozik.

A zsidó vagyonbejelentésére és zár alá vételére vonatkozó, április 16-án megjelent rendelet nem vonatkozik a kivételezett zsidókra, azok feleségére, özvegyére és gyermekeire, a jelenlegi háború hadiözvegyeire és hadiárváira, valamint a külföldi állampolgárságú zsidókra. A rendelet értelmében a zsidók személyenként és havonként 1000 pengőt vehetnek ki betétkönyvükből saját személyes szükségleteik céljaira.

Az április 19-i hivatalos lap egy kisebb jelentőségű rendeletet közölt a budapesti zsidók háztartásában foglalkoztatott alkalmazottak szolgálati viszonya megszűnésének bejelentéséről.

Április 21-én három rendelet jelent meg a zsidónak tekintendő személyek rádiókészülékeinek igénybevétele tárgyában. Figyelemre méltó az a rendelet, amely az 1944. március 22-e után nem zsidók által zsidóktól szerzett rádió-vevőkészülékek bejelentése tárgyában intézkedik, mert e rendelet kiadása igazolja, milyen nagy mértékben iparkodtak a zsidók megszabadulni rádió-vevőkészülékeik beszolgáltatási kötelezettségétől oly módon, hogy készülékeiket nem zsidóknak adták át. A másik két rendelet a zsidók rádióinak beszolgáltatását írja elő és szabályozza.

Sárga csillagosok a honvédségnél

Igen fontos rendelet az, amely ugyanezen a napon került kibocsátásra és a zsidó kereskedések lezáratását és árukészleteinek, valamint üzleti berendezéseinek zár alá vételét írja elő. A zsidóknak tekintendő személyek körét e rendelet ugyanúgy állapítja meg, mint a zsidó vagyonok bejelentéséről szóló rendelet. A rendelet értelmében az üzletek lezárását a zsidó üzlettulajdonosok maguk végezték és reájuk hárult a leltár elkészítésének kötelezettsége is. Mivel a lezárt üzleteket a hatóságok nem pecsételték le, a zár alá vétel voltaképpen csak formai volt, úgyhogy számos zsidó élt az alkalommal és árukészletének jelentős részét üzletéből elszállítva, elrejtette.

Április 22-én tették közzé a zsidók önkormányzatáról és érdek-képviseletéről szóló rendeletet, amelyet a napilapok részletesen ismertettek. E napon jelent meg a honvédelmi miniszter körrendelete, amely szerint az 55 000–Eln. 1942. számú HM körrendelet 7., 8., 9. és 10. szakaszai alapján kivételezettek a honvédségi szolgálat, illetve az 1942: XIV. tc. 5. szakaszának alkalmazása szempontjából továbbra is kivételezettnek számítanak függetlenül attól, hogy kell-e viselniök a sárga csillagot, vagy sem. Az idézett rendelet 11. szakaszát a honvédelmi miniszter új körrendelete oda módosította, hogy az ilyen kivételezetteknek katonai behívásuk esetében szolgálatukat polgári ruhában kell ellátniok. A zsidó csillag viselése alóli mentesítés igazolása nem a honvédhatóságok feladata. Ebből a rendeletből kitűnik, hogy a honvédség kötelékében olyanok is teljesíthetnek szolgálatot, akik a zsidó csillag viselésére kötelezettek!

A zsidók élelmiszer-ellátását korlátozó rendelet. amely mindazokra vonatkozik, akik a zsidó csillag viselésére kötelesek, április 23-án látott napvilágot.

Nagy jelentőségű a Budapesti Közlönyben április 26-án megjelent rendelet, amely a zsidóknak alkalmaztatását és foglalkoztatását tilalmazza értelmiségi munkakörben, s ez év szeptember végéig minden zsidónak számító alkalmazott elbocsátását írja elő. A rendelet nem terjed ki az ún. kivételezett zsidókra, azok feleségeire, özvegyeire és gyermekeire, valamint a jelenlegi háború hadiözvegyeire és hadiárváira. Érdekes, hogy a rendelet alkalmazása szempontjából a nem zsidók házastársát zsidónak kell tekinteni, vagyis a kivételezett zsidók feleségei és özvegyei megmaradhatnak értelmiségi munkakörben, de a nem zsidók zsidó feleségei nem! A rendelet 10. §-a szerint a csendestárs az üzletvitelbe nem folyhat be. Szerény felfogásunk szerint a zsidó csendestársakat teljesen ki kellene kapcsolni a gazdasági életből még akkor is, ha csendben maradnak és nem avatkoznak bele az általuk finanszírozott üzletek menetébe.

A közellátásügyi miniszternek az élelmiszerellátás szempontjából zsidóknak tekintendő személyek adatainak bejelentése tárgyában kiadott rendelete április 27-én jelent meg a hivatalos lapban.

„Nem kell”, vagy „nem szabad”

Április 28-án igen fontos rendelet jelent meg „a zsidók lakásával és lakóhelyének kijelölésével kapcsolatos egyes kérdések szabályozása tárgyában”. E rendelet lehetővé teszi a tízezernél kisebb lélekszámú községek teljes zsidómentessé tételét, a zsidók átköltöztetését az ennél népesebb községekbe és városokba, ahol viszont el lehet rendelni, hogy „a zsidók a városnak, illetőleg a községnek csak meghatározott részében, illetőleg a községnek csak meghatározott részeiben, illetőleg meghatározott utcákban, esetleg kijelölt házakban lakhatnak”. El lehet rendelni a nemzsidó személyek kiköltözését is a zsidók részére kijelölt város-, illetve községrészből, utcából, házból.

Ez a rendelet teszi lehetővé a zsidók területi, fizikai elkülönítését az ország nem zsidó népességétől, a zárt zsidó lakónegyedek megvalósítását, csak a zsidók által lakott utcák és házak vagy háztömbök kijelölését. A rendelet értelmében el lehet különíteni és elköltöztetni a fajvédelmi törvény hatálya alá eső személyeket. A rendelet intézkedéseit nem kell alkalmazni azokra a zsidókra, akik nem kötelesek sárga csillagot viselni. Mivel a rendelet a nem kell kifejezést használja a nem szabad helyett, a kivételezett stb. zsidók elkülönítésére is sor kerülhet!

Az ugyanazon a napon megjelent másik rendelet eltiltja a zsidókat lőfegyverek, lőszerek, robbanóanyagok és robbanószerek tartásától és vásárlásától. Ez a rendelet sem vonatkozik a kivételezett zsidókra.

Az iparügyi miniszternek az a rendelete, amely a legfeljebb ötven alkalmazottat foglalkoztató üzemeknek a zsidó vagyon bejelentése szempontjából zsidónak minősülő tulajdonosait adatszolgáltatásra kötelezi, április 29-én jelent meg. Ez fontos rendelet, mert a zsidó iparosok adatainak ismeretében lehet majd további lépéseket tenni a gazdasági élet zsidómentessé tétele érdekében. Ugyanezen a napon jelent meg a pénzügyminiszteri rendelet, amely gondnokok kirendelését teszi lehetővé a zsidók által bérelt birtokokra. Zsidónak minősül az a bérlő, akinek vagyona bejelentési kötelezettség alá esik. A pénzügyminiszternek egy másik rendelete a zsidók utazási illetékére nézve intézkedik.

Tiszta már a fürdővizünk!

Igen nagy jelentőségű az az április 30-án megjelent miniszterelnöki rendelet, amelyet „a magyar szellemi életnek a zsidó szerzők műveitől való megtisztítása tárgyában” adtak ki. E rendelet tartalma a napilapokból ismeretes. Reá kell mutatnunk azonban arra az örvendetes tényre; hogy ez a rendelet legalább nem ismer semmiféle kivételezést és szigorúan a fajvédelmi törvény alapján áll. Legfeljebb egyes félvérzsidó írók művei maradhatnak meg tehát ezentúl könyvárusi forgalomban, könyvtárakban stb. Fontos miniszterelnöki rendelet az is, amely szintén e napon jelent meg, és amely az ellenforradalmi és megszállott területi magatartást igazoló, a zsidótörvény hatálya alól mentesítő régebbi okiratok felülvizsgálatát rendeli el a belügyminiszter által.

A magyar társadalomnak régi óhaja teljesült azzal a május 2-i rendelettel, amelyben a belügyminiszter eltiltotta a megkülönböztető jelzés viselésére kötelezett zsidókat a nyilvános fürdők látogatásától.

Reméljük, hogy ezt az intézkedést további intézkedések követik. amelyek a zsidók és nem zsidók érintkezésének, együttlétének a körét és lehetőségét tovább szűkítik.

A május 6-án megjelent, a zsidók hasznot hajtó jogosítványainak megszüntetése tárgyában kiadott rendelet címe is mutatja, elveszi a fajvédelmi törvény értelmében zsidónak minősülő személyek hatósági jogosítványait, az iparengedélyek és iparigazolványok, valamint bányajogosítványok kivételével. E rendelet az ún. kivételezett zsidókra nem vonatkozik: Ez a rendelet is lépés a gazdasági élet teljes zsidómentessé tétele felé; remélhetőleg nyomon követi olyan intézkedés, amely megszünteti a zsidók iparengedélyeit és iparigazolványait és bánya-jogosítványait, illetve elveszi azokat is a zsidóktól!

Május 9-én közölte a hivatalos lap a belügyminiszter rendeletét, amelynek értelmében a távol levő zsidó egyének részére gondnokot kell kijelölni. Ugyanezen a napon jelent meg a pénzügyminiszter rendelete a zsidóktól elvett ingatlanokért járó térítés megállapítása tárgyában…

Nagykálnai Levatich László

Harc, 1944. május 20, – „Mi történt eddig a zsidókérdés megoldása terén?”

1944. május 21.

20. A kereskedelem és közlekedésügyi miniszter rendelete tovább korlátozza a zsidók ipari és kereskedelmi tevékenységét

A zsidók vagyonának bejelentése és zár alá vétele tárgyában kiadott 1600/1944. Me. számú rendelet 10. §-ának (4) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendelem:

Ide jön egy embléma: zárójegy a zsidók zár alá vett műtárgyainak számbavételéhez

Budapest polgármestere elrendeli a főváros területén levő lakások összeírását

1. §

(1) Az 1600/1944. Me. számú rendelet hatálya alá eső zsidó iparos (kereskedő) – ide értve a közkereseti, betéti és korlátolt felelősségű társaságokat is –, aki olyan ipari (kereskedelmi) tevékenységet gyakorol, amely ügyeinek intézése a 7500/1935. Me. számú rendelet értelmében a kereskedelem és közlekedésügyi miniszter ügykörébe tartozik, köteles üzletét (üzlet-, üzem-, irodahelyiség stb.) lezárni és azt községben az elöljáróságnak, városban a polgármesternek, Budapest székesfővárosban pedig a kerületi elöljáróságnak bejelenteni. Az üzlethelyiség lezárásával az üzleti, üzemi, irodai stb. berendezési és felszerelési tárgyak, az ipari (kereskedelmi) tevékenység gyakorlására szolgáló eszközök stb. zár alá vétetnek s az ipari (kereskedelmi) tevékenységet továbbfolytatni nem szabad.

(2) A lezárt üzlet (üzem, irodahelyiség stb.) bejáratán, szembetűnő helyen az (1) bekezdésben említett hatóság pecsétjével ellátott, alábbi szövegű feliratot kell elhelyezni: „A m. kir. kereskedelem és közlekedésügyi miniszter 58 000/1944. KKM számú rendelete alapján zár alá vétetett.”

(3) Az (1) és (2) bekezdés rendelkezései nem vonatkoznak a fogadóra (szállóra, penzióra), a vagyonőrző vállalatra, az autó- és csónakgarázsra, a zálogházra, a közraktárakra, a beraktározási és gabona-beraktározási vállalatra, a telephelyről, valamint a közterületről űzött géperejű bérkocsi iparra, az állati erővel űzött teher- és személyfuvarozó iparra, a szállítmányozó- és a könyvkiadó iparra, továbbá az 50 500/1944. KKM számú rendelet hatályai alá eső kereskedésekre.

2. §

Az 1. §-ban megszabott kötelességnek a zsidó iparos (kereskedő) a) az ipartörvény hatálya alá tartozó fürdő-, vendéglő-, kávéház-, korcsma-, kifőzőipar,

menetjegyiroda (utazási és fürdőjegyiroda), fuvarleveleket felülvizsgáló iroda, pénzkölcsönt közvetítő iroda, pénzkölcsönt közvetítő ügynöki ipar, követelések beszedésével (inkasszó) foglalkozó ipar, filmkölcsönző vállalat, az ipartörvény hatálya alá tartozó bármilyen közvetítő tevékenységet végző ügynöki ipar gyakorlása esetében a jelen rendelet hatálybalépésének napjától számított tizenöt nap alatt,

b) az 1. § hatálya alá eső egyéb (kávémérés-, espressó-, fodrász-, kozmetika-, manikűr-, pedikűripar, hitelhírszolgálat és hiteltudósítóiroda, hitelezők és adósok közötti egyezkedést közvetítő ipar, küldöncipar, színházjegy közvetítő iroda, kölcsönkönyvtár,

foglalkozásközvetítő iroda stb.) ipari (kereskedelmi) tevékenység gyakorlása esetében a jelen rendelet hatályba lépésének napján köteles eleget tenni.

3. §

(1) Az 1600/1944. Me. számú rendelet hatálya alá eső fogadó (szálló, penzió), vagyonőrző vállalat, autó- és csónakgarázs, zálogház, közraktár, beraktározási és gabona-beraktározási vállalat továbbfolytatására a jelen rendelet hatályba lépésének napjától számított tizenöt nap alatt hivatali vezetőt kell kirendelni.

(2) A 2. § a) pontjában felsorolt olyan üzem, üzlet vagy vállalat vezetésére, amelynek továbbfolytatása közérdekből szükséges, haladéktalanul vállalati vezetőt kell kirendelni.

(3) A vállalati vezető az üzlet (üzem, iroda, vállalat stb.) továbbfolytatásáról gondoskodik. A vállalati vezetőt községben a főszolgabíró, városban – az illetékes kereskedelmi és ipar-kamara, Budapest székesfővárosban valamely vendéglátóipari vállalathoz, továbbá fürdőhöz vállalati vezető kirendelése esetében az Országos Magyar Idegenforgalmi Hivatal meghallgatása után – a polgármester rendeli ki. A vállalati vezető kirendelésére, jogaira, kötelességeire és felmentésére az 1600/1944. Me. számú rendelet 10. §-ának (5)–(11) bekezdésében foglalt rendelkezések az irányadók. A vállalati vezető kirendeléséről az illetékes kereskedelmi és iparkamarát, továbbá az értelmiségi munkanélküliség ügyeinek kormánybiztosát (Budapest, V. Klotild utca 10/c sz.) haladéktalanul értesíteni kell.

4. §

A zsidó iparos (kereskedő) üzleti alkalmazottainak illetményét a szolgálati viszony megszűnéséig folyósítani kell. Ez a rendelkezés a szolgálati jogviszonyra (felmondás, végkielégítés stb.) vonatkozó törvényes rendelkezéseket nem érinti.

5. §

A lezárt üzlet-, üzem-, iroda- stb. helyiségben csak az 1. § (1) bekezdésében említett hatóság engedélyével szabad tartózkodni.

6. §

Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, az 1600/1944. Me. számú rendelet 17. §-ának (1) bekezdésében meghatározott kihágást követi el és az ott meg-határozott büntetéssel büntetendő az, aki a jelen rendeletben foglalt rendelkezéseket megszegi vagy kijátssza. A büntetőjogi felelősségrevonáson felül a 8130/1943. Me. számú rendelet alap-ján a rendőrhatósági őrizet alá helyezésnek (internálásnak) is helye van. (1) A pénzbüntetésre az 1928: X. törvénycikk rendelkezései irányadók azzal az eltéréssel, hogy

a pénzbüntetés legmagasabb ősszege az 1939: II. tc. 212. §-ának (1) bekezdésében meghatározott mértékig terjed. A pénzbüntetés átváltoztatására és a kihágás elévülésére az említett § (4) és (5) bekezdésében foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni.

(2) Azt a vagyontárgyat, amelyre nézve a kihágást elkövették, el kell kobozni. (3) A kihágás miatt az eljárás a közigazgatási hatóságnak, a rendőrség működési területén a m.

kir. rendőrségnek, mint rendőri büntető bíróságnak hatáskörébe tartozik. Az 1929: XXX. tc. 59. §-a (1) bekezdése 3. pontjának alkalmazása szempontjából szakminiszternek a m. kir. kereskedelem és közlekedésügyi minisztert kell tekinteni.

7. §

A jelen rendelet kihirdetésének napján lép hatályba. Budapest, 1944. évi május hó 18-án.

Kunder Antal s. k. m. kir. kereskedelem és

közlekedésügyi miniszter

Budapesti Közlöny, 1944. május 21., vasárnap, 114. sz. – „A m. kir. kereskedelem és közlekedésügyi. miniszter 58 000/1944. KKM sz. rendelete a zsidók ipari (kereskedelmi) tevékenységének további kor-látozása tárgyában.”

1944. május 22.

21. Két zsidó tartalékos tisztnek Budapest polgármesteréhez intézett beadványa, melyben a lakás-igénybevétel és a lakóhely kijelölés alól történő mentesítést kérik

Méltóságos Polgármester Úr!

Alulírottak, akik az elmúlt világháborúban átlagon felüli mértékben teljesítettük kötelességünket, akik az 1942: XIV. tc. 6. §-a alapján kivételezett személyek és az arra illetékes katonai parancsnokságunk részéről a 4035/eln. 8. b.-1943. HM sz. körrendelet III. fejezet 11. §-ával rendszeresített „Kivételezettségi Igazolvány”-nyal vagyunk ellátva, azon tiszteletteljes kérelemmel járulunk Méltóságod elé:

méltóztassék bennünket és velünk együttélő hozzánk tartozóinkat a lakás-igénybevétel, úgyszintén a lakhelykijelölés alól mentesíteni.

Alulírottak az 1914–1918 évi háborúban részt vettünk, az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásunkért legalább három vitézségi éremmel, illetve kardos kitüntetéssel tüntettek ki bennünket, a Kormányzó Úr Ő Főméltósága által részünkre 1935. évben kelt legmagasabb elhatározással átlagon felüli háborús teljesítményeink elismeréseképpen magasabb rendfokozat címe adományoztatott, az 55 000/eln. oszt.-1942. HM sz. rendelet 11. § értelmében rendfokozatunkat és korábbi tiszti, tiszthelyettesi vagy tisztesi jellegünket megtartottuk, jelenleg is a m. kir. honvédség nem tényleges állományú tart. tisztei, tiszthelyettesei vagy tisztesei vagyunk. Kivételezettségünk megállapítása a katonai „Igazolványi Lap”-on is fel van tüntetve. Közülünk többen ez idő szerint is tényleges katonai szolgálatot teljesítenek, mint századparancsnok-helyettesek és szakaszparancsnokok.

A kivételezettség megállapításával kapcsolatos igazoló eljárásban a büntetlen előéletet, a tiszti állás tekintélyének megfelelő foglalkozást hatósági bizonyítvánnyal igazolni kellett, emellett a magyar állampolgárság és a forradalmak alatti magatartás is igazolandó volt, de a katonai hatóság a kémelhárító véleményét (prius) is bekérte. Aki tehát ilyen kivételezettségi igazolvánnyal el van látva, keresztülment egy katonai, polgári, közigazgatási felülvizsgálaton, mely az illető megbízhatóságát vitán felül kétségtelenül tanúsítja.1

Mi, akik annak idején Hazánk szolgálatában kötelességünket átlagon felüli mértékben teljesítettük, Hazánk érdekében teljesítményünk legjavát nyújtottuk, mindenkor hazafias és

1 A „megbízhatóság” azt jelentette, hogy az illető 1918–1919-ben nem állt a forradalom oldalán vagy egyenesen

részt vett ellenforradalmi megmozdulásokban.

kötelességtudó magatartást tanúsítottunk, mert éppúgy mint a harctéren, polgári kötelességünket is mindenkor maradéktalanul teljesítettük, mindenkor magyarnak éreztük és vallottuk magunkat, magyarok vagyunk és magyarok akarunk maradni.

Tiszteletteljes kérelmünk tehát az, hogy az 1942: XIV. tc. 6. §-a alapján kivételezett személyeket, akik a 4035/eln. 8. b. 1943. HM sz. körrendelet III. fejezet 11. §-ával rendszeresített „Kivételezettségi Igazolvány”-nyal el vannak látva, valamint ezek együtt élő hozzátartozóit a lakás-igénybevétel és lakhelykijelölés alól mentesíteni és ezek szerint az átlagon felül teljesített katonai érdemek alapján elnyert kivételezettségünket fenti vonatkozásban is alkalmazni méltóztassék.

Budapesten, 1944. évi május hó 22. napján. Mély hazafias tisztelettel

a bajtársi szolgálat nevében:2

Schalk Ferenc tart százados

a Pénzintézeti Központ ny. főrevizora hites könyvvizsgáló

dr. Balázs István

tart. főhadnagy ügyvéd

Eredeti tisztázat. – Bp., 1. sz. Lt. Polg. IX. ü. o. 1944–2096.

Az irat hátlapján a következő feljegyzés olvasható: „Mivel az V. ker. gróf Teleki Pál u. 24. sz. ház zsidók által lakható háznak jelöltesett ki, kérelem tárgytalan,

irattárba kell tenni. Budapest, 1944. július 12.

A polgármester megbízásából: Dr. Szentmiklósi József

tanácsnok”

1944. május 23.

22. A Pesti Hírlap közli Kolosváry-Borcsa Mihály rádióbeszédét, amelyben a szerző beszámol arról, hogyan tisztítják meg a magyar szellemi életet a zsidó és haladó írók műveitől

(Részletek)

Vitéz Kolosváry-Borcsa Mihály államtitkár-kormánybiztos vasárnap a Világnézeti Akadémia Sorozatában előadást tartott a magyar rádióban „A magyar szellemi élet megtisztítása” címmel…

Az elvégzendő feladatok

Ezekben a napokban, pontosan egy évvel ezelőtt, tettem közzé könyvemet „A zsidókérdés magyarországi irodalmáról” és összegyűjtve szörnyű csokorba a problémával foglalkozó irodalom bibliográfiai anyagát és a magyarországi zsidó írók névsorát, bevezető tanulmányomban felállítottam a következő követeléseket:

2 A „bajtársi szolgálat' mibenlétéről nincs közelebbi tudomásunk.

Haladéktalanul felállítandó a zsidókérdést kutató tudományos intézet a zsidókérdés lehetőség határáig teljes könyvtárának megteremtésével.

A zsidókérdésről megfelelő kiadványok útján a magyar nép legszélesebb rétegei felvilágosítandók. A zsidókérdés tanítandó a magyar iskolákban, különös tekintettel az ószövetségi zsidó történetírás objektív megvilágítására és a zsidóknak a magyar történelem, társadalmi és gazdasági élet utolsó évtizedeiben betöltött végzetes szerepére.

A könyvtárakból (az iskolai és egyesületi könyvtárakból is) a zsidó szerzők művei eltávolítandók. Zsidó művek csak a tudományos kutatás részére, a nagyközönség számára hozzá nem férhető módon őrzendők meg. Úgy ezek, mint az esetleg még könyvárusítási forgalomban meghagyott zsidó munkák már külső címlapjukon feltűnő módon, hatóságilag megjelölendők: ,,Zsidó könyv!”

A könyvkiadás és a nyomdaipar száz százalékosan megtisztítandó a zsidóságtól. Zsidó sajtóterméket, könyvet (műfordítást), röpiratot, csak a cégjelzésben is feltüntetett zsidó könyvkiadó és nyomda adhat ki.

A program valóra váltása

A magyar főiskolák, nem utolsósorban pedig a Magyar Tudományos Akadémia kötelezendők a zsidókérdés széles körű és magyar szellemi tudományos feltárására és feldolgozására.

Ezeknek a pontoknak valóra váltása sohasem látszott annyira reménytelennek, mint éppen a könyvem megjelenésének idején. Mindannyiunkra, akik a magyar fajvédelem szolgálatára szántuk életünket, súlyos nyomás nehezedett…

Az alapelgondolások

A világnézeti és sajtópolitikai kétértelműség e nyomasztó korszakának vetette végét az új magyar kormány megalakulása. A sajtóügyi kormánybiztosnak széles körű felhatalmazásával megadatott a mód annak a programnak teljes megvalósítására, amelynek organikus kezdete volt még az Imrédy Béla kormány által 1938. végén a 410, közötte 230 zsidó sajtótermék betiltásával megindított laprevízió.

A közelmúltban kiadott kormányrendeletek – minekutána a zsidókérdést kutató magyar intézet most már megfelelő keretek között létrejött – a következő alapelgondolásokat valósítja meg: Új laprevízió útján a napi és folyóiratsajtó oly módon való újjárendezését, hogy az hiánytalanul be tudja tölteni a háborús helyzet által megkövetelt nemzeti hivatását.

Gondoskodás történik arról, hogy a zsidóságnak irodalmi művein át érvényesülő befolyása végleg megszűnjék, a zsidó szerzők művei eltűnjenek a magyar közönség kezéből, és ne legyen mód újabb zsidó könyvek kiadására.

Végül, a könyvkiadás és általában a sajtótermékek magyarságának biztosítására a sokszorosítás és terjesztés eszközeit vonjuk el a zsidóságtól.

A sajtó megtisztítása

Az új laprevízió során megszűntek a liberális szellemű, népfront agitációt űző politikai napilapok a fővárosban és a vidéken egyaránt. Osztották sorsukat azok a szépirodalmi és társadalmi jellegű folyóiratok, amelyek óvatosabb, vagy átlátszóbb módon befelé osztályharcot, ellenségeink irányában pacifizmust hirdettek s az Európa pótolhatatlan

kultúrkincseit pusztító barbarizmus képviselőit valami torz szemlélettel a humánum keresztesvitézeinek igyekeztek feltüntetni…

… Megszűnt összesen nyolc budapesti és hét vidéki napilap, egy fővárosi hétfői lap, valamint 146 egyéb időszaki lap. A további átrendezés, a megmaradt lapok vezetésének és irányításának biztosítása folyamatban van.

A szépirodalom

Talán még a sajtó újjáformálásánál is jelentősebb kérdés volt a zsidó szépirodalom kiküszöbölése a magyar életből. Ezen a téren az ellenforradalom óta eltelt negyedszázad alatt a szó szoros értelmében nem történt semmi. Zsidó és baloldali szellemű könyvkiadó vállalkozások – a magas százalékban elzsidósodott könyvkereskedelem odaadó támogatásával – olyan egyeduralmat biztosítottak a magyarországi és külföldi zsidó írók szellemi termékei számára, hogy kíméletlen és türelmetlen elnyomatásuk alatt reménytelenül fuldoklott a magyar irodalom…

Zsidó szerző könyve többé nem jelenhet meg Magyarországon

Most itt is tiszta helyzetet teremtett a magyar kormány. Zsidó szerzők könyve többé nem jelenhetik meg Magyarországon, s a zsidó könyvkiadó vállalatok, zsidó könyvkereskedések bezárultak. A nyilvános- és közkönyvtárak, elkülönítve, a nagyközönség részére hozzá nem férhetően kezelik a zsidó írók műveit, betekintést csak a tudományos kutatás nyerhet e zárt gyűjteményekbe. A zsidó könyvek forgalomból való kivonása a befejezés felé közeledik és a sok tízezernyi kötet komoly nemzetgazdasági feladatot fog betölteni: papírzúzómalomba kerül. Mennyire szükséges volt ez a radikális intézkedés, bizonyítják a sajtóügyek kormánybiztosához beérkezett kötelező jelentések elrettentő adatai: iskolák, egyházi vezetés alatt álló egyesületek, hazafias célú testületek, könyvtárak telítve voltak a nemzetköziséget, fülledt érzékiséget, gátlástalan erkölcsi szabadosságot, lázadó szellemet árasztó zsidó művekkel: Bródi Sándor. Békefi, Bus-Fekete, Erdős René, Földi Mihály, Gellért Oszkár, Ignotus, Kiss József, Kóbor Tamás, Molnár Ferenc, Révész Béla, Szomory Dezső, Várnai Zseni, Zsolt Béla és társaik, valamint az idegen nyelvekből fordított silány és amorális zsidó szerzők, főként németországi emigránsok könyveivel.

A könyvkiadás és sokszorosítás

Érthető, hogy az így megtisztított kölcsönkönyvtárakat is szorosabb felügyelet alá kellett vonni s az iparengedélyek kiadása, mint a könyvkiadó vállalatoknál, csak megbízható, kipróbált szellemű, magyar vállalkozóknak fog módot adni a magyar közönség olvasmányokkal való ellátására.

A megsemmisítésre ítélt könyvek szerzőinek mintegy százhúsz magyarországi és harmincöt külföldi zsidó szerzőt felölelő első névsora természetesen nem az utolsó lista. A papírmalom felé vezető úton követni fogják a most még nem szereplő többi zsidó írók is az első csoportot, amellyel az idegen szellemiségnek csak az utolsó évtizedekben közismertté lett legkiválóbb képviselői tűnnek el.

Tökéletes munkát azonban így sem végzünk, ha nem siet segítségünkre a magyar társadalom. Ezért itt, a rádió nyilvánossága útján, kérek minden öntudatos magyar embert, gondoljon családjára, gyermekére, hozzátartozóira és semmisítse meg a tulajdonában levő zsidó könyveket, vagy szolgáltassa be a zsidókérdést kutató magyar intézetnek…

Pesti Hírlap, 1944. május 23. – „Vitéz Kolosváry-Borcsa Mihály rádióbeszéde a magyar szellemi élet megtisztításáról.”

1944. május 24.

23. Budapest polgármesterének rendelete a zsidók zár alá vett vagyonának leltározásáról

A 147 000/1944. Pm. sz. rendelet értelmében a zsidók tulajdonában volt, de a vonatkozó rendelkezések értelmében zár alá vett, vagy a zsidók által elhagyott vagyontárgyakat – ide értve a zsidók által a bombakárosultak részére felajánlott lakásokban lévő vagyontárgyakat is – a m. kir. pénzügyigazgató úr leltározni tartozik.

A bombakárosultak részére felajánlott lakásokban maradt zsidó vagyon leltározásánál való közreműködés tekintetében a következőket rendelem:

A m. kir. pénzügyigazgató úr által kirendelt és megfelelő igazolással ellátott szakközegek, később meghatározott időpontban, a polgármesteri IX. ügyosztályban jelentkeznek. Itt csatlakozni fog mindegyikükhöz egy-egy székesfővárosi tanár, vagy tanító és ezek, az egy-egy kerületben levő bombakárosultak részére felajánlott zsidó lakások jegyzékével, megjelennek az illetékes kerületi elöljáró úrnál.

A székesfőváros közegei által a szóbanforgó lakásokban hagyott ingóságokról annak idején kerített leltárakat ugyanis az illetékes kerületi elöljáró urak őrzik, és pedig a már kiutalt lakások leltárai – a bombakárosult kijelölt bérlő átvételi elismervényeként – az elöljárók irattárában, a még ki nem utalt lakások leltárai pedig, a lakás kulcsaival együtt az elöljárók birtokában vannak.

A kerületi elöljáró tehát a nála majd jelentkező pénzügy-igazgatósági kiküldötteknek, rövid használatra, elismervény ellenében, kiadja a már kiutalt lakások ingóságainak átvételi elismerését képező leltárakat is, valamint a még ki nem utalt lakások kulcsait és az ottlévő ingóságok leltárait is.

A pénzügyigazgatóság szakközegei ezután a melléjük beosztott tantestületi tagokkal együtt megjelennek a lakásokban. Ahol a kijelölt bérlő már bent lakik, ott ellenőrzik, hogy az általa átvett ingóságok megvannak-e és vizsgálatuk eredményét a leltáron, illetve átvételi elismervényen feltüntetik. A még ki nem utalt lakások bejáratán alkalmazott zárójegyet eltávolítják, majd a leltár ellenőrzése után, a lakást ismét hatósági pecséttel lezárják.

Ennek megtörténtével a leltárakat és a kulcsokat elismervényeik kiadása ellenében visszaszolgáltatják az illetékes kerületi elöljáró uraknak.

A kir. pénzügyigazgató urat felkértem, szíveskedjék utasítani közegeit, hogy abban az esetben, ha az ellenőrzés alkalmával a leltári tárgyakban hiányt állapítanának meg, ezt közöljék az illetékes kerületi elöljáró urakkal, a kerületi elöljáró urakat pedig felhívom, hogy ilyen esetben tegyenek hozzám a polgármesteri IX. ügyosztály útján jelentést, hogy a szükséges további intézkedéseket folyamatba tehessem.

Hasonló eljárásra kérem fel Pestszenterzsébet megyei város polgármesterét, illetve hadiüzemeit, valamint a Bszkrt. igazgatóságát a még náluk levő leltárak és lakáskulcsok ideiglenes kiadásával kapcsolatosan.

Erről a budapesti m. kir. pénzügyigazgató urat és Pestszenterzsébet megyei város polgármesterét átirattal, a polgármesteri IX. ügyosztályt, a kerületi elöljáró urakat és a Bszkrt. igazgatóságát felzeten értesítem.

Budapest, 1944. május 24. Dr. Bódy s. k.

h. polgármester

Sokszorosított másolat. – Bp., 1. sz. Lt. II. ker. 1944–12014.

1944. május 25.

24. Kormányrendelet a zsidók zár alá vett műtárgyainak sorsáról

A m. kir. minisztérium a honvédelemről szóló 1939: II. tc. 141. §-ának (2) bekezdésében és 212. §-ában foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendeli:

1. §

(1) Az 1600/1944. Me. számú rendelet (megjelent a Budapesti Közlöny 1944. évf. 85. számában) értelmében bejelentés alá eső és zár alá vett műtárgyak számbavételére és gondozására a honvédelemről szóló 1939: II. tc. 142. §-ának d) pontja alapján kormánybiztost kell kinevezni.

(2) A kormánybiztos a vallás- és közoktatásügyi miniszter felügyelete alatt áll. A kormánybiztos mellé a vallás- és közoktatásügyi miniszter a szükséghez képest szakértőket és más segédszemélyzetet oszt be.

2. §

A kormánybiztos feladata, hogy a) a zsidók vagyonáról az illetékes pénzügy-igazgatóságnál benyújtott bejelentéseket

számbavegye abból a szempontból, hogy a bejelentett vagyontárgyak között van-e a nemzeti művelődés és a magyar gyűjteményügy szempontjából jelentős műtárgy;

b) megfelelő módon ellenőrizze, hogy a zsidók által az említett műtárgyak szempontjából eleget tettek-e az 1600/1944. Me. számú rendelet 1. §-ának (3) bekezdésében megállapított bejelentési kötelezettségüknek;

pontban, a polgármesteri IX. ügyosztályban jelentkeznek. Itt csatlakozni fog mindegyikükhöz egy-egy székesfővárosi tanár, vagy tanító és ezek, az egy-egy kerületben levő bombakárosultak részére felajánlott zsidó lakások jegyzékével, megjelennek az illetékes kerületi elöljáró úrnál.

A székesfőváros közegei által a szóbanforgó lakásokban hagyott ingóságokról annak idején készített leltárakat ugyanis az illetékes kerületi elöljáró urak őrzik, és pedig a már kiutalt lakások leltárai – a bombakárosult kijelölt bérlő átvételi elismervényeként – az elöljárók irattárában, a még ki nem utalt lakások leltárai pedig, a lakás kulcsaival együtt az elöljárók birtokában vannak.

A kerületi elöljáró tehát a nála majd jelentkező pénzügy-igazgatósági kiküldötteknek, rövid használatra, elismervény ellenében, kiadja a már kiutalt lakások ingóságainak átvételi elismerését képező leltárakat is, valamint a még ki nem utalt lakások kulcsait és az ottlévő ingóságok leltárait is.

A pénzügy-igazgatóság szakközegei ezután a melléjük beosztott tantestületi tagokkal együtt megjelennek a lakásokban. Ahol a kijelölt bérlő már bent lakik, ott ellenőrzik, hogy az általa átvett ingóságok megvannak-e és vizsgálatuk eredményét a leltáron, illetve átvételi elismervényen feltüntetik. A még ki nem utalt lakások bejáratán alkalmazott zárójegyet eltávolítják, majd a leltár ellenőrzése után, a lakást ismét hatósági pecséttel lezárják.

Ennek megtörténtével a leltárakat és a kulcsokat elismervényeik kiadása ellenében visszaszolgáltatják az illetékes kerületi elöljáró uraknak.

A kir. pénzügyigazgató urat felkértem, szíveskedjék utasítani közegeit, hogy abban az esetben, ha az ellenőrzés alkalmával a leltári tárgyakban hiányt állapítanának meg, ezt közöljék az illetékes kerületi elöljáró urakkal, a kerületi elöljáró urakat pedig felhívom, hogy ilyen esetben tegyenek hozzám a polgármesteri IX. ügyosztály útján jelentést, hogy a szükséges további intézkedéseket folyamatba tehessem.

Hasonló eljárásra kérem fel Pestszenterzsébet megyei város polgármesterét, illetve hadiüzemeit, valamint a Bszkrt. igazgatóságát a még náluk levő leltárak és lakáskulcsok ideiglenes kiadásával kapcsolatosan.

Erről a budapesti m. kir. pénzügyigazgató urat és Pest-szenterzsébet megyei város polgármesterét átirattal, a polgármesteri IX. ügyosztályt, a kerületi elöljáró urakat és a Bszkrt igazgatóságát felzeten értesítem.

Budapest, 1944. május 24. Dr. Bódy s. k.

h. polgármester

Sokszorosított másolat. – Bp., 1. sz. Lt. II. ker. 1944–12014.

1944. május 25.

24. Kormányrendelet a zsidók zár alá vett műtárgyainak sorsáról

A m. kir. minisztérium a honvédelemről szóló 1939: II. tc. 141. §-ának (2) bekezdésében és 212. §-ában foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendeli:

1. §

(1) Az 1600/1944. Me. számú rendelet (megjelent a Budapesti Közlöny 1944. évf. 85. számában) értelmében bejelentés alá eső és zár alá vett műtárgyak számbavételére és gondozására a honvédelemről szóló 1939: II. tc. 142. §-ának d) pontja alapján kormánybiztost kell kinevezni.

(2) A kormánybiztos a vallás- és közoktatásügyi miniszter felügyelete alatt áll. A kormánybiztos mellé a vallás- és közoktatásügyi miniszter a szükséghez képest szakértőket és más segédszemélyzetet oszt be.

2. §

A kormánybiztos feladata, hogy a) a zsidók vagyonáról az illetékes pénzügy-igazgatóságnál benyújtott bejelentéseket

számbavegye abból a szempontból, hogy a bejelentett vagyontárgyak között van-e a nemzeti művelődés és a magyar gyűjteményügy szempontjából jelentős műtárgy;

b) megfelelő módon ellenőrizze, hogy a zsidók által az említett műtárgyak szempontjából eleget tettek-e az 1600/1944. Me. számú rendelet 1. §-ának (3) bekezdésében megállapított bejelentési kötelezettségüknek;

c) gondoskodjék a bejelentés alá eső, de be nem jelentett műtárgyak felkutatásáról és azok szoros zár alá vételéről;

d) rendelkezzék a zár alá vett műtárgyak ideiglenes elhelyezéséről és őrzéséről, valamint szakszerű gondozásáról;

e) a műtárgyak végleges elhelyezésére nézve a vallás- és közoktatásügyi miniszternek javaslatot tegyen.

3. §

(1) A bejelentés alá eső műtárgyakat – akár a bejelentésre kötelezett személy birtokában és őrizetében, akár pedig pénzintézeti letétben vagy más személy őrizetében vannak – meg-vizsgálás és az azonosság megállapítási céljából a kormánybiztos (megbízottja) megtekintheti. A bejelentő, illetőleg a műtárgyat őrizetében tartó más személy (pénzintézet) köteles a műtárgyat ebből a célból a kormánybiztosnak (megbízottjának) rendelkezésére bocsátani.

(2) A kormánybiztos (megbízottja) a zsidó vagyonról szóló bejelentéseket a 2. §-ban megjelölt feladatának ellátása végett megtekintheti. A pénzügy-igazgatóságok kötelesek ebből a célból a hozzájuk benyújtott bejelentéseket a kormánybiztosnak (megbízottjának) rendelkezésére bocsátani.

(3) A kormánybiztos a be nem jelentett vagy az elrejtett műtárgyak felkutatása végett, továbbá szükség esetében szoros zár alá vett vagy az átszállított műtárgyak hatékonyabb megőrzése céljából más hatóság közreműködését is igénybe veheti. A hatóság köteles a kormánybiztos megkeresésére a törvényes közreműködést soron kívül teljesíteni.

4. §

(1) A kormánybiztos megkeresésére a pénzügy-igazgatóság köteles a bejelentő birtokában maradó műtárgyra nézve az 1600/1944. Me. számú rendelet 12. §-ának (1) bekezdése alapján a szoros zárat azonnal elrendelni.

A pénzügyigazgatóság a zárgondnoknak a kormánybiztos által javaslatba hozott személyt nevez ki. A szoros zár alá vett és a zárgondnok kezelésére adott műtárgyon, illetőleg az ilyen tárgyak elhelyezésére rendelt helyiség ajtaján a pénzügy-igazgatóság pecsétjét kell alkalmazni. (2) A kormánybiztos megkeresésére a pénzügy-igazgatóság, köteles elrendelni a zár alá vett

ingóságok átszállítását (1881: LX. tc. 76. §) a kormánybiztos által megjelölt helyre. Az átszállított műtárgyak szakszerű elhelyezéséről és megőrzéséről a kormánybiztos köteles gondoskodni.

5. §

Az 1600/1944. Me. számú rendelet 1. §-ának (1) bekezdésében és a jelen rendeletben foglalt rendelkezések szempontjából műtárgynak kell tekinteni különösen

a) a szépművészet körében: a festményeket, rajzokat, metszeteket, szobrokat, vereteket; b) a népművészet körében: mindennemű régi használati tárgyat, mint üveg-, cserép- és

porcelántárgyakat, szövött, varrott, kötött, horgolt, hímzett tárgyakat, ruhaneműeket, szőnyegeket, ötvösműveket, faragványokat és munkaeszközöket;

c) az iparművészet körében: üveg-, cserép- és porcelán- tárgyakat, szövött, varrott, kötött, horgolt és hímzett tárgyakat, szőnyegeket, ruhaneműeket, ötvösműveket, bútordarabokat, művelődéstörténeti tárgyakat;

d) a régészet körében: magyar vagy idegen földben talált régészeti leletanyaghoz tartozó tárgyakat;

e) a történeti műemlékek körében: magyar vagy idegen földben talált történeti leletanyaghoz tartozó tárgyakat, művelődéstörténeti emlékeket, fegyvereket, használati eszközöket, pénzeket, érmeket és vereteket;

f) a természettudományi emlékek körében: őslénytani emlékeket, ásványokat, növényeket és állatokat;

g) a levéltári és könyvtári gyűjtés körében: egyes okleveleket, leveleket, magán-, családi vagy közlevéltári anyagot, ősnyomtatványokat, régi magyar könyveket, magyar vonatkozású külföldi nyomtatványokat (hungarica), első kiadásokat (editio princeps), művészi kiállítású könyveket (bibliofil példányokat), középkori kéziratokat (codex), újabbkori kéziratokat, régi falragaszokat, színlapokat, térképeket, zenei kéziratokat és nyomtatványokat, régi hírlapokat és folyóiratokat.

6. §

(1) Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és két hónapig, háború idején hat hónapig terjedhető elzárással büntetendő az, aki a birtokában (őrizetében) levő és bejelentés alá eső műtárgyat a kormánybiztosnak megtekintés végett rendelkezésre nem bocsátja [3. § (1) bek.]. A büntetőjogi felelősségrevonáson felül a 8130/1939. Me, számú rendelet (Magyarországi Rendeletek Tára, 1269. lap) alapján rendőrhatósági őrizet alá helyezésnek (internálásnak) is helye van.

(2) A pénzbüntetésre az 1928: X. törvénycikk rendelkezései irányadók azzal az eltéréssel, hogy a pénzbüntetés legmagasabb összege az 1939: II. tc. 212. §-ának (1) bekezdésében meghatározott mértékéig terjed. A pénzbüntetés átváltoztatására és a kihágás elévülésére az említett § (4) és (5) bekezdésében foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni.

(3) Azt a vagyontárgyat, amelyre nézve a kihágást elkövették, el kell kobozni. (4) A kihágás miatt az eljárás a közigazgatási hatóságnak, a rendőrség működési területén a m.

kir. rendőrségnek, mint rendőri büntetőbíróságnak hatáskörébe tartozik. Az 1929: XXX. tc. 59. §-a (1) bekezdése 3. pontjának alkalmazása szempontjából szakminiszternek a vallás- és közoktatásügyi minisztert kell tekinteni.

7. §

Ez a rendelet kihirdetésének napján lép hatályba. Végrehajtásáról a vallás- és közoktatásügyi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértve gondoskodik.

Budapest, 1944. évi május hó 22-én. Sztójay Döme s. k.

m. kir. miniszterelnök

Budapesti Közlöny, 1944. május 25., csütörtök, 117. sz. – „A m. kir. minisztérium 1830/1944. Me. számú rendelete a zsidók zár alá vett műtárgyainak számbavétele és megőrzése tárgyában.”

1944. május 25.

25. A Magyarországi Zsidók Lapja híradása arról, hogy az orthodox rabbiság böjtöt és az ezen szokásos imák beiktatását rendelte el

A budapesti orth. hitközség a rabbiság utasítására az elmúlt hétfőn, Rós-hódes előnapján általános böjtöt tartott,1 reggel-este az Ovinumalkénu bűnbánó imát is beiktatták az imarendbe, a „Jaum-kippur kotaun” ima keretében pedig a böjtökre előírt „Vajchal”-tóra felolvasás volt az összes templomokban és zsoltárokat is recitáltak.

Magyarországi Zsidók Lapja, 1944. május 25. 6. évf. 21. sz. – „Az orthodoxia hírei.”

1944. május 25.

26. A Magyarországi Zsidók Lapja felhívása a szükséges magatartásról

Kérelemmel és intelemmel fordulunk ismét minden hittestvérünkhöz, akit illet, helyes magatartásuk érdekében, amelyet ma fokozott mértékben kell tanúsítanunk, hogy magunkat és közösségünket káros következményektől megóvjuk.

Felhívtuk már a figyelmet arra, hogy az utcán feleslegesen ne járjunk-keljünk. Munkába menet és munkából jövet úgyis az utcán kell tartózkodnunk, esetleg a nélkülözhetetlen egész-ségi követelményeknek is tegyünk eleget, de feleslegesen ne legyünk házon kívül. Semmi esetre se csoportosuljunk többedmagunkkal az utcán, ne keltsünk feltűnést hangos beszéddel vagy magatartással sem. Ha az utcán a rikkancs lapokat kínál, ne rohamozzuk meg, mert az ilyen mohósággal is csak helytelen következtetéseket vonhatunk magunkra. Tartózkodjunk bármily véleménynyilvánítástól és felesleges kérdezősködéstől is. Az óvóhelyeken sincs helye megjegyzéseknek vagy észrevételeknek, a házparancsnok és az óvóhelyparancsnok nem azért van, hogy a mi kíváncsiságunkat kielégítse, nekünk az óvóhelyen is az egyetlen gondunk az lehet, hogy a Mindenható őrködjék felettünk, a légi veszély elmúltával pedig csak hála és megnyugvás tölthet el, hogy szerencsésen és sértetlenül visszatérhetünk otthonunkba.

Általában ne beszéljünk felesleges módon a magunk helyzetéről és ügyeiről. Beszéddel a magunk helyzetén amúgy sem változtathatunk, ma inkább arra kell ügyelnünk, hogy cseleke-deteink legyenek a helyzetnek és a követelményeknek megfelelőek. Értelmi és érzelmi megnyilatkozásainkat vezessük le a vallásos hitnek, valamint az Istenbe vetett bizalomnak a vonalán.

Kíméljük meg önmagunkat és másokat a felesleges izgalomtól és helytelen magatartásunkkal ne ártsunk sem magunknak, sem másoknak.

Magyarországi Zsidók Lapja, 1944. május 25. 6. évf. 21. sz. – „Vigyázzunk magunkra!”

1 Évszázadok óta kialakult szokás, hogy a vallásos zsidók igen nagy bajban, halálos veszedelem idején önkéntes

böjtöt vállalnak és együttesen „bűnbánó imádságokat” mondanak el. Az orthodox-rabbiság bőjthirdetése a vallásos zsidók kétségbeesett és reménytelen lelkiállapotát mutatja.

1944. május 25.

27. A Magyarországi Zsidók Lapja közli a fontos tudnivalókat

Ez kell annak, aki bevonul!

Nagyon gyakran előfordul, hogy az, aki behívót kap, nem tudja helyesen összeállítani, hogy mit vigyen magával. A tapasztalat azt mutatja, hogy fontos a hátizsákba a következőket elhelyezni (természetesen, amennyiben rendelkezésre állanak) :

1 meleg és 2 könnyű ing, 1 clothnadrág, 2 könnyű alsónadrág, 1 jägernadrág, 1 fürdőnadrág, 6 zsebkendő, 4 pár harisnya, 2 gyapjúzokni, kapcának való anyag (a kapcahordás célszerűbb, mert harisnyával nem győzi), 1 pár kesztyű, 2 törülköző, 1 kenyérruha, ceruza, notesz, levelezőlap, szeg, spárga, szíjak, sapka, aki szemüveget hord, annak tartalék szemüveg, bicska, kulacs, csajka, kanál, edénytisztító (alumíniumforgács), 1 pár könnyű cipő, papucs, biztosítótűk, gyógyszer, tea, cukor, mosdószappan, mosószappan, borotvaszappan, borotvakészlet, W. C. papír, tű, cérna, gombok, tartalék bakancs és cipőfűző, gyufa és gyertya.

Ez a lista természetesen csak útmutatásul szolgál arra, hogy milyen cikkekre lehet leginkább szükség.

Magyarországi Zsidók Lapja, 1944. május 25. 6. évf. 21. sz. – „Fontos tudnivalók!”

Adatszolgáltatási ív a zsidó házak kijelöléséhez

Az előző irat folytatása Keledy főpolgármester aláírásával

1944. május 26.

28/a A főváros társadalompolitikai osztálya vezetőjének feljegyzése Endre László államtitkár utasításáról a zsidó házak kijelölésére vonatkozóan

Május 26-án, pénteken délelőtt 10 órakor telefonon felhívott dr. Puskás István vármegyei főjegyző úr és közölte azt, hogy vitéz Endre László államtitkár úrtól rövid írásbeli utasítást kapott, amelyben a következők foglaltatnak:

„Május 31-ig ki kell jelölni a zsidók és a nem zsidók részére átadandó lakásokat. Tehát legyenek zsidó házak és nem zsidó házak. Ezeket a házakat kell kijelölni.

A kijelölésnél azt kell alapul venni, hogy olyan házakba kerüljenek a zsidók, ahol a lakók többsége zsidó, ezenkívül a háztulajdonos is zsidó és fordítva.

Lehetőleg figyelembe kell venni a háztulajdonosok érdekét is, tehát keresztények keresztény háztulajdonos házaiba legyenek beköltöztetve.

A nem zsidók részére olcsó bérű lakásokat kell kijelölni. A zsidóknak a kijelölést követő 24 óra alatt kell kiköltözniök. A nem zsidóknak a kijelölést

követő 30 nap alatt, tehát június 30-ig kell elhagyniok a zsidók részére kijelölt lakásokat. A kijelölést Szentmiklósi tanácsnokkal kell egyetértve megcsinálni.”

Géppel irt feljegyzés. – Bp., 1. sz. Lt. Főpolg. 1944–124.

1944. május 30.

Budapest polgármesterének hirdetménye a székesfővárosi épületek lakásainak összeírásáról

BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS POLGÁRMESTERE 1944. május 30.

146 739 szám 1944–IX

A székesfővárosi épületek lakásainak összeírása

A zsidók lakásával és lakóhelyének kijelölésével kapcsolatos egyes kérdések szabályozása tárgyában kibocsátott 1610/1944. Me. sz. rendelet végrehajtásának előkészítése céljából a székesfővárosban fekvő összes épületek lakásainak, illetve a lakások bérlőinek összeírását rendelem el. Az összeírás a hivatalosan kibocsátott adatszolgáltatási ív kitöltésével történik.

Az adatszolgáltatási ív űrlapokat 1944. június 1-jén fogják a kerületi adószámviteli osztályok minden ingatlantulajdonos részére a házfelügyelők kezéhez kézbesíteni. Az adatszolgáltatási íveket a háztulajdonos vagy megbízottja (házgondnok, házkezelő, házfelügyelő) 24 órán belül köteles a valósághoz híven, legjobb tudomása szerint kitölteni és azt a jelentkező hatósági megbízottaknak visszaadni.

Felhívom az ingatlantulajdonosokat, hogy ennek a rendelkezésnek pontosan tegyenek eleget, ha pedig az említett napon adatszolgáltatási ívet részükre nem kézbesítettek volna, azért személyesen vagy megbízott útján 1944. évi június 2-án jelentkezzenek az illetékes kerületi adószámviteli osztálynál.

Az 1610/1944. Me. sz. rendelet 3. §-a szerint: „(1) Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ

el és két hónapig, háború idején hat hónapig terjedhető elzárással büntetendő, aki 1. a jelen rendeleten alapuló igénybevétel meghiúsítása végett a hatóságot a valóság

elhallgatásával, valótlan adatok közlésével, vagy más módon szándékosan megtéveszti, vagy megtéveszteni törekszik, vagy abban közreműködik;

2. a jelen rendelet alapján tett hatósági rendelkezéseknek nem tesz eleget.” Dr. Morvay s. k. h. polgármester

Nyomtatott plakát. – Bp.,1. sz. Lt. Főpolg. 1944–124

1944. május 31.

28/c Keledy Tibornak, Budapest főpolgármesterének felterjesztése Jaross Andor belügyminiszterhez a zsidó házak kijelölése tárgyában

Miniszter Úr!

A székesfőváros társadalompolitikai ügyosztályának vezetőjét 1944. május 26-án, pénteken délelőtt 10 órakor telefonon felhívta dr. Puskás István vármegyei főjegyző és közölte azt, hogy

vitéz Endre László államtitkár úrtól rövid írásbeli utasítást kapott, amelyben a következők foglaltatnak: …1

Ugyanaznap délelőtt a belügyminisztérium lakásosztályán értekezlet volt, amelyen a zsidók lakásának és lakóhelyének kijelölése ügyében készült polgármesteri felterjesztés alapján tárgyalásra kerültek mindazok a kérdések, amelyek eldöntése a végrehajtás elrendelése előtt a szervezés és lebonyolítás szempontjából elengedhetetlenül szükséges.

Május 30-án tájékozódtam az illetékes tanácsnok bejelentése alapján az ügy állásáról, amikor is távbeszélőn nyomban érintkezésbe léptem dr. vitéz Endre László államtitkár úrral, aki a zsidók kiköltözésére a fentiek szerint meghatározott időpontot június 10-ig meghosszabbította.

A belügyminisztériumban május 26-án tartott értekezleten megállapított munkabeosztásnak megfelelően a székesfőváros elkészítette azokat az adatszolgáltatási íveket,2 amelyek a házak lakásainak, illetve a bérlőknek összeírásához és ennek alapján minden egyes ház keresztény, vagy zsidó jellegének elbírálásához és megállapításához szükségesek.

Ez a munka az eddigi tervezetnek megfelelően folyamatban van, a vonatkozó falragaszokat még ma kiragasztjuk, az adatszolgáltatási íveket pedig holnap, június 1-én, minden egyes háztulajdonos kezéhez kézbesítik, a kitöltött íveket pedig június 2-án és az esetleg következő napokon fogják a házakból összeszedni.

A székesfőváros statisztikai hivatala kellő felkészültséggel várja, hogy a beérkező adatszolgáltatási íveket a döntéshez szükséges adatok alapján csoportosítsa.

Ennek megtörténte után fog a székesfőváros polgármestere a Budapest területén lévő mintegy 36 ezer épületre vonatkozóan egyenként rendelkezni olyan irányban, hogy azok nem zsidók, vagy zsidók által lakható házak legyenek-e.

Ennek a nagy munkának a felelősségteljes és lelkiismeretes elvégzéséhez a legmegerőltetőbb munkamenet mellett is, előreláthatóan legalább egy hét szükséges, így tehát ez legkorábban június 10-ig lesz befejezhető. Ekkor kerülhet tehát majd sor a vonatkozó polgármesteri rendeletek kibocsátására, amelyeket minden egyes háztulajdonosnak ki kell kézbesíteni.

Mindaddig, amíg ezek a rendeletek ki nem adatnak, az átköltözködés nem kezdődhetik meg, mert egyelőre legfeljebb annyit lehet tudni, hogy a főútvonalakon lévő házakból a zsidóknak ki kell költözniök, azonban, hogy melyek lesznek azok a zsidók által lakható házak, ahova átköltözködhetnek, ez csak akkor lesz megtudható, ha a beérkezett adatok feldolgozása után polgármesteri rendelet a zsidó házakat kijelölte.

Ezek szerint tehát a zsidók kiköltöztetése június 10-ig úgy látom nem lesz befejezhető. A zsidóknak az általuk tovább nem lakható házakból való kiköltöztetése és a lakások

bútorzatának elszállítása után történhetik majd meg az ilyképpen megürülő lakásokba a nem zsidók beköltöztetése.

A mai lehetőségek között nagy nehézséggel fog járni a zsidók bútorainak elszállítása, ha pedig ezt végrehajtani nem tudjuk, hely hiányában az általuk hátrahagyott bútorok hatósági elraktározása.

A székesfőváros ezt esetleg úgy gondolja megoldhatónak, hogy a zsidók által visszahagyott bútorok egy-egy általuk kiürített lakásba hordassanak össze, ekkor is felmerül azonban pl. az a kérdés, hogy a m. kir. pénzügyigazgatóságnak a leltározással nem lesznek-e nehézségei, vagy pl. az, hogy az ilyképpen raktározásra használt lakások lakbérét kifizesse.

1 A továbbiakban Keledy főpolgármester megismétli Endre államtitkár utasításának tartalmát – Puskás főjegyző

telefonközlése alapján. (Szövegét közli a kötet 28/a. sz. irata.) 2 L. ezen irathoz mellékelt fotokópiát.

Még nagyobb nehézséget fog okozni, sőt a mai viszonyok között szinte leküzdhetetlen feladat lesz a zsidók részére kijelölt házakban lakó keresztényeknek a zsidók által elhagyott lakásokba való átköltöztetése. Nem tekintve azt, hogy már is hallottam olyan kijelentésekről, hogy keresztény lakók nem lesznek hajlandók eddigi lakásukat elhagyni még akkor sem, ha az illető ház zsidók részére jelöltetik ki, mert sem a költözködéssel járó, sem a zsidók által elhagyott lakások kitatarozásával és fertőtlenítésével járó költségeket viselni nem tudják, még a legjobb akarat mellett is lehetetlen lesz rövid idő alatt a költözködéshez szükséges munkaerőkhöz és eszközökhöz ilyen nagy tömegben hozzájutni.

Egy-egy lófogatú vagy éppen géperejű fuvart szerezni a mai időkben rendkívül nehéz, igen nagy anyagi áldozatot igényel, a költözködéshez és a. lakás tatarozásához szükséges szakmunkások pedig alig állnak rendelkezésre.

Kérem tehát Miniszter Urat, hogy az átköltöztetés időpontjának meghatározásánál szíveskedjék ezeket a szempontokat figyelembe venni, annál inkább, mert meggyőződésem, hogy még a leggondosabb, legkörültekintőbb és hosszú időre elhúzódó végrehajtás mellett is tömérdek zavar, panasz és elégedetlenség várható mindazon keresztény lakosok részéről, akik zsidó házakból átköltözni kényszerülnek.

Ezt a sok nehézséget és elégedetlenséget semmi esetre sem szabad tehát még azzal fokozni, hogy az átköltözködés időpontját olyan rövidre szabjuk, ami a keresztény polgárságot megoldhatatlan feladat elé állítja.

A polgármester jelentése szerint a székesfőváros illetékes ügyosztályának vezetője az 1944. május 10-én tartott minisztertanácson személyesen meghallgattatván, a miniszterelnök úr kérdésére jelentette, hogy az átköltözködések végrehajtásához előreláthatóan legalább három hónap szükséges. A miniszterelnök úr és a minisztertanács ezt a jelentést ellenvetés nélkül tudomásul vette.

Mindezek alapján a magam részéről azt kérem, hogy ha csak erre egyéb szempontok lehetőséget adnak, méltóztassék

1. a zsidók kiköltöztetését három részletben engedélyezni, úgy, hogy az első hónapban a főútvonalakról, a következő hónapban a többi házból költözzenek ki, a harmadik hónapban pedig a keresztények által a zsidóknak kijelölt házakba kiürített lakásokat foglalhassák el,

2. a keresztények kiköltöztetése tekintetében pedig elvileg helyeslem a székesfőváros polgármesterének azt a javaslatát, hogy a zsidók kiköltöztetése után az általuk elhagyott lakások kibérlése szabadíttassék fel, vagyis először a zsidó házakból kiköltözni kényszerülő nem zsidók, majd ha azok már elhelyezkedtek, más nem zsidók is a keresztény házakban zsidók által kiürített lakásokat hatósági kijelölés nélkül szabadon kibérelhessék, az eddigi bérleti feltételek mellett.

Ez a rendelkezés módot fog adni arra, hogy minden nem zsidó az életviszonyainak és igényeinek legjobban megfelelő lakást bérelhesse ki, jelentősen le fogja fokozni azt a feszült-séget, ami az eddigi lakásuk elhagyása folytán a nem zsidókban is érthetően keletkezik, végül a kérdés ilyen megoldása lesz képes csak elejét venni annak a politikailag káros közhangulatnak, ami a kényszerköltözködés erőltetett, gyors lebonyolítása következtében egészen bizonyosan felmerülne, éppen ama keresztények körében, akiken ezekkel az intézkedésekkel segíteni akarunk.

Magam is rajta leszek és állandóan figyelemmel fogom kísérni, hogy a székesfőváros közigazgatása az ügy lebonyolítását az adott eszközök és lehetőségek legteljesebb kihasználásával, percnyi késedelem nélkül intézze, ismétlem azonban, ha az átköltözködésre kellő időt nem szabunk, ez olyan zavart fog okozni és olyan leküzdhetetlen nehézségeket fog támasztani, amiért a politikai felelősséget nem vállalhatom.

Budapest, 1944. május 31.

Keledy Tibor főpolgármester

Géppel írt fogalmazvány. – Bp., 1. sz. Lt. Főpolg. 1944–124.

1944. június 1.

28/d Budapest főpolgármesterének bizalmas átirata a polgármesterhez: ismerteti a zsidó lakók összeköltöztetése ügyében tett és teendő lépéseket

Bizalmas! Tárgy: A zsidó lakók összeköltöztetése. Biz. 323/1944. Polgármester Úr! A zsidók összeköltöztetése ügyében, a Székesfőváros és a Belügyminisztérium között folyó

tárgyalások alapján, szükségesnek tartottam, hogy az ide 1108/1944 fpm. szám alatt csatolt felterjesztéssel forduljak a m. kir. belügyminiszter úrhoz.

V. 31-én este a belügyminiszter úrnak a felterjesztésben foglaltakat előadtam. A miniszter úr arra utasított, hogy Endre László államtitkár úrral lépjek érintkezésbe. A mai napon az államtitkár úr tudomásul vette, hogy a 146 739/1944. IX. számú polgármesteri intézkedés alapján, a székesfőváros adminisztrációja a legnagyobb erőfeszítés mellett is, csak június hó 10-én lesz abban a helyzetben, hogy teljes képet adhasson, mely házak minősülnek zsidó, vagy nem zsidó házaknak. Az államtitkár úr közölte velem, hogy szeretné, ha 10-e előtt is ebben az ügyben a 10-e után követendő lépésekről megbeszélés történnék.

Június 11-én már megjelöltetnének sárga csillaggal azok a házak, amelyek zsidóknak minősülnek. Elégséges egy papiros falragasz, amelyen a sárga csillagon kívül, fel kellene tüntetni, hogy a falragaszoknak megsértése vagy eltávolítás büntetendő cselekmény stb. Az államtitkár úr közölte azt is, hogy a zsidóknak az átköltözésre igen rövid terminust kíván adni, minthogy pedig bútoraikat nemigen fogják tudni magukkal vinni, a sűrített új lakrészekbe, az átköltözésnek technikai akadályai alig lesznek. A hátramaradó bútorokat, az elhagyott lakás egyik helyiségében kell elhelyezni, a visszamaradó bútorok és egyéb tárgyak leltározásáról a Pénzügyigazgatóság kell, hogy gondoskodjék.

Kerületenként kis léptékű térképeken fel kellene tüntetni, hogy az egyes házakban hány zsidó lakik.

A főútvonalakat nem kell kiüríttetni, de lehetőség szerint a főútvonalakon a zsidó házakat inkább csökkenteni kell.

Az átköltözésnek rendészeti okokból egy kerületi körzeten belül kell megtörténnie. A keresztények átköltöztetése későbbre marad, csak arról kellene legfeljebb gondoskodni,

hogy azok a keresztények, akik zsidó házakban laknak, átmenetileg, ideiglenesen máshol is elhelyezést találjanak.

Felkérem Polgármester urat, legyen szíves velem közölni, ha esetleg már június 10-e előtt a most folyó összeírás alapján olyan adatok birtokában van, amelyeknek alapján a további lépésekről összehívandó belügyminisztériumi értekezlet már megtartható lenne. Az értekezletre az államtitkár úr meg kívánja hívni a pénzügy-minisztériumot, a rendőrfőkapitányt, a polgár-mestert, az illetékes fővárosi ügyosztály előadóját, a tiszti főorvost és a főpolgármestert.

Továbbá azért is közöltem az előadottakat, hogy a szükséges előintézkedéseket módjában álljon megtenni.

Felkérem Polgármester Urat, hogy ezt az ügyet szigorúan bizalmasan kezelje. Budapest, 1944. június 1-jén.

Keledy s. k. főpolgármester

Géppel írt fogalmazvány a főpolgármester sajátkezű aláírásával. – Bp., 1. sz. Lt. Főpolg. biz. 1944–323.

A főpolgármester „szigorúan bizalmas” jelzésű levelét 1944. június 2-án kézbesítették ki Bódy alpolgármesternek.

1944. május 26.

29. A pénzügyminiszter rendelete a zsidók birtokában levő páncélrekeszek tartalmának leltározásáról

Az 1600/1944. Me. számú rendelet (Budapesti Közlöny, 85. szám) 9. §-ának (3) bekezdésében, valamint 18. §-ában foglalt felhatalmazás alapján – utalással az idézett rendelet 1. §-ának (4) bekezdésében megállapított bejelentési kötelességre – a következőket rendelem:

1. §

Zsidó által bérelt vagy zsidó részére egyébként rendelkezésre bocsátott páncélrekesz tartalmának leltározását bizottság végzi. A bizottság elnökét a pénzügyminiszter jelöli ki, egy tagját a Pénzintézeti Központ, egy tagját pedig a páncélrekeszt bérbeadó pénzintézet küldi ki. A leltározás elvégzéséhez, szükséghez képest, több bizottságot kell alakítani.

2. §

A leltározáshoz a páncélrekesz bérlőjén kívül a pénzintézet meghívja mindazokat az akár zsidó, akár nem zsidó személyeket is, akiknek vagyontárgya – a pénzintézet tudomása szerint – a páncélrekeszben fekszik.

3. §

A páncélrekeszben elhelyezett zsidó tulajdonban lévő értékpapírok, betéti könyvek, értéktárgyak, valamint készpénz letétbe helyezése és zárolása tekintetében az 1600/1944. Me. számú rendelet 9. §-ának (3) bekezdése alapján az idézett rendelet 4–6. és 8. §-aiban foglalt rendelkezéseknek megfelelően kell eljárni.

Zsidó által bérelt vagy zsidó részére egyébként rendelkezésre bocsátott páncélrekeszben elhelyezett olyan tárgyat, amelynek tulajdonosa nem esik az 1600/1944. Me. számú rendelet hatálya alá, a bizottság engedélyével a tulajdonosnak vagy meghatalmazottjának abban az esetben lehet kiszolgáltatni, ha a nem zsidó személy tulajdonjogát a bizottság előtt hitelt érdemlően igazolja.

4. §

Az 1. § alapján alakított bizottság dönt az 1600/1944. Me. számú rendelet 4., illetőleg 5. §-ában meghatározott értékpapírok, illetőleg értéktárgyak kiszolgáltatása kérdésében olyan esetben, ha az értékpapírt, vagy az értéktárgyat az 1600/1944. Me. számú rendelet hatálya alá eső személy helyezte letétbe, a tulajdonos azonban az említett rendelet hatálya alá nem eső személy, továbbá az olyan esetben is, ha az említett értékpapírok, illetőleg értéktárgyak zsidó és nem zsidó személy közös tulajdonában állanak.

5. §

Az 1. § alapján alakított bizottság dönt abban a kérdésben is, hogy valamely takarékbetétkönyvön, illetőleg folyószámlán alapuló követelés egészben vagy részben az 1600/1944. Me. számú rendelet 6. §-ának hatálya alá esik-e.

6. §

A bizottság határozatát a felek, valamint a pénzintézet meghallgatása után és az azok által esetleg előterjesztett bizonyítékok alapján hozza meg. Ha a bizottság nem tudna egyhangú határozatot hozni, az ügyet a pénzügyminiszterhez kell felterjeszteni, aki a vitás kérdésben végérvényesen határoz.

7. §

A közpénztár, a m. kir. posta-takarékpénztár és a Magyar Nemzeti Bank, valamint a Pénzintézeti Központ tagjai sorába tartozó pénzintézet köteles a Pénzintézeti Központhoz bejelentést tenni az 1600/1944. Me. számú rendelet hatálya alá eső, nála letétként kezelt zsidó tulajdonban álló értékpapírokról.

A bejelentést minden zsidó tulajdonos értékpapírjai tekintetében külön-külön két példányban kell elkészíteni. A bejelentésnek tartalmaznia kell a bejelentő nevét (cégét), a zsidó tulajdonos nevét (cégét), lakhelyét (székhelyét), valamint a zsidó tulajdonában álló értékpapírokat nemenként és kibocsátásonként a névérték megjelölésével.

A bejelentésre kötelezett ezenfelül a bejelentésekhez olyan kimutatást köteles csatolni, amelyben az értékpapírok névértékét nemenként és kibocsátásonként összesítve tünteti fel.

8. §

A m. kir. posta-takarékpénztár és a Magyar Nemzeti Bank, valamint a Pénzintézeti Központ tagjai sorába tartozó pénzintézet köteles a Budapesti Giró- és Pénztár-Egylet Rt.-nál bejelentést tenni arról, hogy az 1944. évi április hó 16. napján vele szemben milyen összegben állottak fenn az 1600/1944. Me. számú rendelet hatálya alá eső, betétkönyvön vagy folyószámlán (csekkszámlán) alapuló követelések.

A bejelentést minden zsidó követelése tekintetében külön-külön két példányban kell elkészíteni. A bejelentésnek tartalmaznia kell a bejelentő nevét (cégét), a betétkönyv, illetőleg a folyószámla zsidó tulajdonosának nevét (cégét), lakóhelyét (székhelyét), valamint a betétkönyvön vagy folyószámlán alapuló követelés összegét.

A bejelentésre kötelezett ezenfelül külön bejelentésben köteles közölni egyrészt azt, hogy az 1944. április hó 16. napján vele szemben zsidóknak összesen milyen összegben állott fenn

betéti könyvön, illetőleg folyószámlán (csekkszámlán) alapuló követelése, másrészt, hogy nála az 1600/1944. Me. számú rendelet 8. §-a alapján betéti könyvre, illetőleg folyószámlára (csekkszámlára) milyen összegű befizetés történt.

9. §

Az 1600/1944. Me. számú rendelet 4. §-ának (5) bekezdése alapján tett bejelentések figyelembe vételével a belföldi részvénytársaság köteles a zsidó tulajdonos nevének és. lakó-helyének feltüntetésével a Pénzintézeti Központnál bejelenteni, hogy az általa kibocsátott részvényekből hány darab és milyen névértékű részvény áll zsidók tulajdonában.

A részvénytársaság bejelentésében azt is köteles közölni, mennyi a részvény tőkéje és a bejelentések szerint a részvényeknek hány százaléka áll zsidók tulajdonában.

A bejelentést a mellékletként csatolt minta szerint kell elkészíteni.

10. §

A 7–9. §-okban említett bejelentéseket az 1944 évi június hó 20. napjáig kell megtenni; e határidő eltelte után az 1600/1944. Me. számú rendelet 4. §-a alapján letétbe helyezett értékpapírokról a letéteményes a 7. §-ban megszabott bejelentést a letétbe helyezést követő 10 nap alatt köteles megtenni.

Ha a páncélrekesznek a jelen rendeletben szabályozott leltározása az 1944. évi június hó 20. napjáig megtörténik, a pénzintézet a bejelentésekben figyelembe venni köteles a 3. § alapján történt letétbehelyezéseket is. Ha pedig a páncélrekeszek leltározása az említett határidő után fejeződik be, a pénzintézet a 3. § alapján történt letétbe helyezésekről a leltározás befejezésétől számított 10 nap alatt köteles bejelentést tenni.

11. §

Ez a rendelet kihirdetésének napján lép hatályba. Budapest, 1944. évi május hó 26-án. dr. Reményi Schneller Lajos

s. k. m. kir. pénzügyminiszter

Budapesti Közlöny. 1944. május 28., vasárnap, 120. sz. – „A m. kir. pénzügyminiszter 1290/1944 Pm. sz. rendelete az 1600/1944 Me. számú rendelet hatálya alá eső páncélrekeszek tartalmának leltározása és a rendelet egyes más rendelkezéseinek végrehajtása tárgyában.”

1944. május 27.

30/a Budapest főpolgármesterének felterjesztése a belügyminiszterhez a zsidók piaci bevásárlási idejének szabályozása ügyében

Budapest Székesfőváros polgármestere 1067. szám, 1944.

Miniszter Úr!

A közönség körében panaszok hangzanak el, hogy a zsidók a nyílt árusítási helyeken azokból az élelmiszerekből, melyek jegy nélkül kiszolgáltathatók, oly mértékben vásárolnak, hogy annak hátrányát a magyar közönség megérzi.

Ezért a székesfőváros polgármesteréhez átiratot intéztem és felhívtam, hogy a megkülönböztető jelvény viselésére kötelezett személyeknek, a nyílt árusítási helyeken való vásárlási idejét saját hatáskörében szabályozza.

Megkeresésemre polgármester közölte, hogy a vásárok és vásárcsarnokok igazgatóságának megállapítása szerint, különösen a halárusítás tekintetében alakult ki az a helyzet, hogy a korlátolt mértékben eladásra kerülő halmennyiséget a zsidóság a vásárcsarnokokban és piacokon olyan nagymértékben vásárolja fel, hogy a vásárló közönség panasza mindenképpen indokolt.

Ezeknek a visszásságoknak megszüntetése érdekében a vásárcsarnokok igazgatósága is javasolta, hogy a vásárcsarnokokban és a nyílt élelmiszerpiacokon a zsidók csak délelőtt 11 órától kezdődőleg vásárolhassanak.

Tekintettel arra, hogy a nagyközönség főleg a reggeli órákban – délelőtt 11 óra előtt – keresi fel nagy tömegekben a vásárcsarnokokat és piacokat, ezzel az intézkedéssel a sorban állások csökkennének az árusítóhelyek előtt. Ugyanekkor az a légoltalmi szempontból többször kifejezésre juttatott kívánság is teljesülne, hogy a tömegforgalom megosztásával, a vásár-csarnokok és piacok tömegvédelme jobban megoldható legyen.

A most ismertetett szempontok mérlegelése után a székesfőváros polgármestere elgondolásomat teljes mértékben magáévá tette, a tiszti főügyész meghallgatása után azonban megállapította, hogy a zsidók bevásárlásainak a vásárcsarnokokban és piacokon való korlátozása tekintetében a kormányhatósági rendeletek részére felhatalmazást nem tartalmaznak, megfelelő jogalap hiányában tehát intézkedni nem tud.

Ennek a közérdekű kérdésnek mielőbbi szabályozása érdekében kérem Miniszter Urat, hogy a törvényhatóságok első tisztviselői részére a szükséges felhatalmazást megadni méltóztassék.

Budapest, 1944. május 27. Keledy

főpolgármester

Eredeti tisztázat. – OL Bm. ált. 1944–IV--24–68 245.

Az irat hátlapján a következő feljegyzés olvasható: „R. u. a IV/városi osztálynak. A kérdést szabályozó rendelet 1990/1944. Me. szám alatt megjelent.” Az 1990/1944. Me. számú rendelet a Budapesti Közlöny 1944. június 4-i, 125. számában jelent meg (1. e kötet

30/c. sz. iratát).

1944. június 1.

30/b A Minisztertanács ülésének jegyzőkönyve a zsidók napi bevásárlási idejének korlátozásáról, és az e tárgyban hozandó rendeletről

45. pont. A kereskedelem és közlekedésügyi miniszter úr kéri a Minisztertanács hozzájárulását ahhoz, hogy a bemutatott rendelettervezetet az 1939: II. törvénycikk szerint alakult országos bizottságnak leendő utólagos bemutatása mellett, mint a m. kir. minisztérium rendeletét kiadhassa.

Az előadó miniszter úr kifejti, hogy az üzleti bevásárlások mai módja a keresztények és zsidók sűrű érintkezését vonja maga után, mert a bevásárlások alkalmával találkoznak és igen gyakran hosszabb időt töltenek ugyanabban az üzlethelyiségben. Ez az érintkezés nem kívánatos, mert izgatásra, álhírek terjesztésére stb. ad lehetőséget. Arra kell tehát törekedni, hogy az érintkezés lehetőségét a bevásárlások alkalmával is az elérhető legkisebb mértékre csökkentsük. Ebből a célból szükséges, hogy azt az időt, amelyben a zsidókat a nyílt árusítási üzletekben, az országos, havi és heti vásárokon, valamint a napi piacon ki szabad szolgálni, a napnak két órájára korlátozzák.

Hogy ez a két óra a napnak melyik szakába essék, azt országos hatállyal, egységesen megállapítani nem kívánatos, mert a helyi viszonyok nagyon eltérőek és a napi két órai kiszolgálási időnek helyenként eltérő megállapítását tehetik szükségessé. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy azokban a községekben és városokban, ahol a zsidók a lakó-helyükül kijelölt zárt területet csak a napnak meghatározott szakaszában hagyhatják el, a kiszolgálási időnek ebben a napszakba kell esnie. Ezért a napi két órai kiszolgálási idő kezdeté-nek és végének megállapítását városokban a polgármester, kis-és nagyközségekben a főszolgabíró feladatává kell tenni.

Az így megállapítandó árusítási idő megtartásának biztosítása céljából a kiadandó rendeletben megfelelő büntető rendelkezéseket is meg kell állapítani.

A Minisztertanács hozzájárul.

Eredeti tisztázat. – OL Mt. jkv. 1944. június 1. (45).

1944. június 4.

30/c Kormányrendelet a zsidók bevásárlásának a nap meghatározott szakán való korlátozása tárgyában

A m. kir. minisztérium a honvédelemről szóló 1939: II. tc. 141. §-ának (2) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendeli:

1. §

(1) Az 1240/1944. Me. számú rendelet 1. §-ában meghatározott megkülönböztető jelzés viselésére köteles zsidókat a nyílt árusítási üzletekben, az országos, havi és heti vásárokon, valamint a napi piacokon csak a napnak két óráján át szabad kiszolgálni.

(2) A zsidók kiszolgálására rendelt kétórai idő kezdetét és végét a törvényhatósági jogú és megyei városokban a polgármester, kis- és nagyközségekre szólóan a főszolgabíró állapítja meg és teszi közzé.

2. §

(1) Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és két hónapig, háború esetén hat hónapig terjedhető elzárással büntetendő: 1. az 1. § alá eső az a zsidó, aki meg nem engedett időben vásárol, 2. az a kereskedő, vásári vagy piaci árus, aki az 1. § alá eső zsidónak meg nem engedett

időben árut szolgáltat ki. (2) A büntetőjogi felelősségrevonáson felül a 8130/1949. Me. számú rendelet (Magyarországi

Rendeletek Tára, 1269. oldal) alapján rendőrhatósági őrizet alá helyezésnek (internálásnak) is helye van.

3. §

A jelen rendelet kihirdetésének napján lép hatályba. Budapest, 1944. évi június hó 1-én.

Sztójay Döme s. k. miniszterelnök

Budapesti Közlöny, 1944. június 4., vasárnap, 125. sz. – „A m. kir. minisztérium 1990/1944. Me. számú rendelete a zsidók bevásárlásainak a nap meghatározott szakára korlátozása tárgyában.”

1944. június 5.

30/d Budapest polgármestere rendeletben korlátozza a zsidók bevásárlását

1944. június 5. Budapest Székesfőváros Polgármestere

295 061 szám. 1944–XV.

A ZSIDÓK BEVÁSÁRLÁSAINAK a nap meghatározott szakára való korlátozása

A m. kir. minisztérium 1960/1944. Me. számú rendelete értelmében az 1240/1944. Me. számú rendelet 1. §-ában meghatározott megkülönböztető jelzés viselésére köteles zsidókat a nyílt árusítási üzletekben, az országos, havi és heti vásárokon, valamint a napi piacokon csak a napnak két óráján át szabad kiszolgálni.

A rendeletben kapott felhatalmazás alapján a zsidók kiszolgálására rendelt kétórai idő kezdetét és végét Budapest székesfőváros területére az alábbiakban állapítom meg és teszem közzé:

A megkülönböztető jelzés viselésére köteles zsidókat a vásárcsarnokokban, piacokon és nyílt árusítási üzletekben élelmiszerrel 11 órától 13 óráig szabad kiszolgálni.

A zsidók a vásárcsarnokok és a piacok területére egyéb cikkek – iparcikk, virág, apró állat (házinyúl, galamb, kanári stb.) – vásárlása céljából ugyancsak a jelzett időben léphetnek be, illetve szolgálhatók ki.

Azon nyílt árusítási üzletekben, amelyek nem élelmiszert árusítanak, a zsidókat 13 órától 15 óráig szabad kiszolgálni.

Áruházakban, amelyek élelmiszereket és egyéb cikkeket egyaránt árusítanak, a zsidókat élelmiszerrel 11 órától 13 óráig, egyéb cikkekkel 13 órától 15 óráig szabad kiszolgálni.

A Gergely-naptár szerinti vagy nemzeti ünnepen a zsidókat mind élelmiszerrel, mind egyéb cikkekkel egyaránt 10 órától 12 óráig szabad kiszolgálni.

Életbeléptető és büntető rendelkezések

Ez a rendelkezésem 1944. évi június hó 9. napján lép hatályba. Az 1990/1944. Me. számú rendelet értelmében – amennyiben a cselekmény súlyosabb

büntető rendelkezés alá nem esik – kishágást követ el és két hónapig, háború idejét hat hónapig terjedhető elzárással büntetendő:

1. az a zsidó, aki meg nem engedett időben vásárol; 2. az a kereskedő, vásári vagy piaci árus, aki zsidónak meg nem engedett időben árut

szolgáltat ki. A büntetőjogi felelősségrevonáson felül a 8130/1939. Me. számú rendelet alapján

rendőrhatósági őrizet alá helyezésnek (internálásnak) is helye van. Dr. Bódy s. k.

h. polgármester

Nyomtatvány. – Bp., 1. sz. Lt. 1944.

1944. május 30.

31. A Magyar Távirati Iroda jelentése a Romániába menekülő zsidókra kiszabott büntetésről

Bukarest, május 30. (Német Távirati Iroda.) A Capitala keddi száma jelenti, hogy a román hivatalos lap május 29-i száma bizonyos

változást közöl az 1943 augusztusában megjelent 509. számú törvényen. A változás szerint azokat a zsidókat, akik meg nem engedett módon jönnek át a határon román területre, halállal büntetik.

Sokszorosított másolat. – OL MTI Híranyag. – Románia. 1944. május 30. 15. lap.

Budapest főpolgármesterének felterjesztése a belügyminiszterhez a zsidók piaci bevásárlási idejének szabályozása ügyében

A Magyarországi Zsidók Szövetsége Lakáshivatalának összeköltöztetési nyomtatványa

1944. május 31.

32. A Belügyminisztérium bizalmas rendelete a rendőrhatóságokhoz a külföldi állampolgárságú és hontalan zsidók tartózkodási ügyének újabb rendezéséről

M. kir. Belügyminiszter Sz. 9999/1944 VII. res.

Szigorúan bizalmas! A m. kir. rendőrség budapesti és vidéki főkapitányának, valamennyi elsőfokú

rendőrhatóságnak, határvidéki rendőrkapitányságnak és kirendeltségnek, Keokh kirendeltségeknek

Székhelyeiken A Magyarországon tartózkodó külföldi állampolgárságú és hontalan zsidók tartózkodási

ügyének rendezése tárgyában a folyó évi május hó 3-án 7233/1944. VII. res. Bm. szám alatt kiadott rendeletem egyidejű hatályon kívül helyezése mellett a következőképpen rendelkezem:

1. Az ellenséges államok (Anglia dominiumaival és gyarmataival, valamint mandátuma alatt álló területeivel, USA, Szovjet-oroszország, Haiti és Nikaragua) nem zsidó származású állam-polgárai elvileg védőőrizetbe nem kerülnek.

Védőőrizetbe kell venni az ellenséges államok zsidó állampolgárait, valamint azokat a nem zsidó származásúakat, akik közrendészeti vagy állambiztonsági szempontból kifogás alá esnek.

Az ellenséges államok védőőrizetbe nem vett állampolgárait állandó vagy kijelölt lakóhelyükön a vonatkozó szabályok rendelkezései szerint rendőrhatósági felügyelet alá kell helyezni.

Akiknek rendőrhatósági felügyelet alá helyezése közrendészeti vagy állambiztonsági szempontból nem feltétlenül megokolt, vagy a magyarsághoz való beállítottságuknál, koruknál, egészségi állapotuknál, vagy más különleges oknál fogva a rendőrhatósági felügyelet alá helyezés túlságosan súlyosnak mutatkoznék, azokat hetenként egyszeri jelentkezéssel szemé-lyes jelentkezésre kell kötelezni.

A védőőrizetbe vett ellenséges állampolgárokat egy helyen kell őrizetben tartani és tekintet nélkül arra, hogy zsidó származású-e vagy sem, teljesen egyenlő elbánásban részesíteni.

Személyes használatukra szükséges felszerelési tárgyaikat (ágynemű, ruhanemű, legszükségesebb bútorok) használhatják és étkezésükről maguk gondoskodhatnak.

2. Semleges államok (Írország, Portugália, Spanyolország, Svájc, Svédország, Törökország, valamint a dél-amerikai államok: Argentína, Bolívia, Brazília, Kolumbia, Chile, Paraguay, Peru, Uruguay, Venezuela, továbbá ezekkel egyenlő elbírálás alá eső Finnország, Románia és Franciaország) zsidó állampolgárai közül csak azokat kell védőőrizetbe venni, akik köz-rendészeti vagy állambiztonsági szempontból kifogás alá esnek.

A semleges államok védőőrizetbe nem vett zsidó állampolgárait addig is, amíg a folyamatban lévő tárgyalások eredményeképpen saját államaik hazaszállításukról nem gondoskodnak, legkésőbb azonban 1944. július hó 1-jéig állandó vagy kijelölt lakóhelyükön, a vonatkozó szabályok rendelkezései szerint, hetenkénti egyszeri jelentkezéssel és munkavállalási tilalommal személyes jelentkezésre kell kötelezni.

Ezen határidő eltelte után azonban védőőrizetbe kell őket venni. 3. A tengelyhatalmak érdekkörébe tartozó államok (Németország, Szlovákia, Horvátország,

Szerbia, Görögország, Bulgária, Olasz Szociális Köztársaság, Belgium, Hollandia, Dánia, Norvégia, Lengyelország, Lett-, Észt- és Litvánország) zsidó állampolgáraival szemben ugyanúgy kell eljárni, mint a 2. pont alatti semleges államok zsidó állampolgáraival.

4. A kétes állampolgárságú és hontalan zsidókkal szemben általában ugyanúgy kell eljárni, mint a magyar állampolgárságú zsidókkal.

Kivételt képeznek a büntetett előéletű, munkakerülő, állandó lakhellyel nem bíró, a közrendre aggályos és állambiztonsági szempontból kifogás alá eső hontalan és kétes állam-polgárságú zsidók, akiket azonnal rendőrhatósági őrizetbe kell venni (internálni).

Utasítom az elsőfokú rendőrhatóságokat, hogy ezen rendeletem alapján őrizetbe vett külföldi kétes vagy hontalan állampolgárokat kimerítő jelentéssel egyidejűleg a m. kir. rendőrség budapesti főkapitánysága fogház és toloncügy osztályához kísértesse fel.

Abban az esetben, ha kétely merülne fel, hogy az őrizetbe vett külföldi állampolgár állama az ellenséges államok vagy a semleges államok csoportjába tartozik-e, a külügyminiszter úr igazolását kell kikérni.

Irányadó elv az, hogy a családfő vallása, illetve zsidó származása maga után vonja a hozzá tartozó családtagok őrizetbevételét is.

Az őrizetbevétel alól felmentést kaphat az a külföldi, kétes vagy hontalan állampolgárságú zsidó, aki hatósági orvosi bizonyítvánnyal igazolja, hogy őrizetben tartása egészségi állapotára való tekintettel életveszélyes.

Ez a mentesség azonban a veszély elmúltával megszűnik. Az őrizetbe vett külföldi, kétes vagy hontalan állampolgárok részére módot kell adni arra,

hogy kellő felügyelet mellett anyagi ügyeiket meghatározott idő alatt lebonyolítsák. A távollévő zsidó egyének részére gondnok rendelése tárgyában 1944 évi május hó 5-én kelt

231 300/1944. számú rendeletemmel intézkedtem. A rendeletben foglaltak ebben az esetben is értelemszerűen alkalmazhatók.

Végül felhívom Címet, amennyiben hatósága területéről jelen rendeletem hatálya alá tartozó személyeket zárt területre szállítottak, azokat a ghettóból vegye ki és velük szemben rendeletszerűen járjon el.

Csak a m. kir. rendőrség budapesti Főkapitányának (fogház és toloncügy osztály)

Felhívom, hogy az elsőfokú rendőrhatóságok által beszállított külföldi, kétes vagy hontalan állampolgárok rendőrhatósági őrizetbe, vagy védőőrizetbe vételére vonatkozólag a Kül-földieket Ellenőrző Országos Központi Hatósághoz (Budapest, IX. Fővám tér 8. I. em.) tegyen előterjesztést és az 1., 2. és 3. csoportba tartozók részére egymástól függetlenül biztosítson olyan, az általános egészségügyi követelményeket minden tekintetben kielégítő férőhelyet, amely a kellő előkészületek után intézkedésem végrehajtását oly módon teszi lehetővé. hogy az a nemzetközi kritikát minden tekintetben kiállja.

Budapest, 1944. évi május hó 31-én. aláírás s. k.

Másolat. – OL Küm. Bé. res. 24–16 a/1-sz.

1944. június 1.

33. A Magyarországi Zsidók Lapjának közleménye az újabban felmerült kérdésekről, a fontosabb tudnivalókról

Csomagküldés a Csepelen és a Rökk Szilárd utcában lévő őrizetesek részére

A hatóság megengedte, hogy a Magyarországi Zsidók Szövetségének Szociális Osztálya (Pártfogó Iroda) Bethlen tér 2. továbbítsa a Csepel-szigeten és a Rökk Szilárd utcában lévő őrizetes hittestvéreink részére szánt csomagokat.

A csomagokban küldhető: kenyér, gyárilag készült gyümölcsíz papírcsomagolásban, házilag készült lekvár üvegben (jam vagy gyárilag készült lekvár nem küldhető), sajt, keményre főtt tojás, alma, vagy más általános tömegforgalomban árusított gyümölcs, ruha, fehérnemű (korlátolt mennyiségben), tisztálkodási eszközök.

Egyéb élelmiszer küldhető a közös konyha részére. Dohánynemű küldhető, de kizárólag a közösség részére. Gyógyszer küldhető igazolt betegeknek. A gyógyszercsomagra ráírandó a beteg neve és

megnevezendő az orvosság. E csomagokat a tábororvos kezeihez kézbesítik és az ő jóvá-hagyása után jutnak a betegekhez.

Nem küldhető szeszesital, szúró és vágó eszközök, luxuscikk, levél és pénz. A csomagok burkolatán tintával vagy tintairónnal olvashatóan feltüntetendő: 1. a címzett

neve, 2. születési éve, 3. a tábor megjelölése, 4. a feladó neve és lakcíme. A csomagok a Magyarországi Zsidók Szövetségének Szociális Osztályánál (Pártfogó Iroda)

adandók át. A csomagok tartalmát ellenőrzi a Szociális Osztály, de a táborparancsnokság is. A szabályok betartásáért a csomagok küldői saját személyükben a legmesszebbmenően

felelősek, miért is érdekükben áll a szabályok pontos betartása. A használt fehérnemű és egyéb visszcsomagok az őrizetesek részéről a Szociális Osztályhoz

küldetnek, amely azokat a hozzátartozóknak továbbítja.

A Magyarországi Zsidók Szövetsége Vidéki Osztálya a Bethlen tér 2. alá költözött

Az eddig Síp utca 12. szám alatt működő úgynevezett vidéki osztály átköltözött a Bethlen Gábor tér 2. alá és ott a Magyarországi Zsidók Szövetsége Szociális Osztályába kapcsolódva folytatja munkáját. Ennek a munkának legfontosabb feladata a vidéki közületeknek (hitközségeknek, gettóknak) a megsegítése; a kapcsolat megteremtése és fenntartása; a kapcsolat elősegítése vidéki ügyekben hatóságokkal; tájékoztatás nyújtása vidéken élő hittestvérekre vonatkozóan az érdeklődőknek. A vidékről Budapestre érkezett egyének megsegítését továbbra is úgy, mint a múltban, ugyancsak a Bethlen tér 2. alatt munkáját folytató Szociális Osztály végzi.

Megbüntetik a női honvédelmi munkára behívott és nem jelentkező nőket

A női honvédelmi munkaszolgálat az 1939: II. tc. 87. § alapján kiadott 9300/1939. Me. rendelet értelmében kötelező. A behívások a népmozgalmi nyilvántartók részéről most vannak folyamatban. Illetékes helyről sajtó útján figyelmeztetik a behívottakat, hogy az idézésnek, illetőleg a kijelölt munkahelyek elfoglalásának pontosan tegyenek eleget, mert a törvény értelmében 2-6 hónapig tartó elzárással, vagy 8000 P-ig terjedhető pénzbírsággal büntetik meg.

Magyarországi Zsidók Lapja, 1944. június 1. 6. évf. 22. sz. – „Fontos tudnivalók!”

1944. június 1.

34. A Magyarországi Zsidók Lapjának közleménye a Pesti Izraelita Hitközség szükségkórházainak működéséről

Mint már jelentettük, illetékes hatóságok igénybevették előbb a Szentegylet 200 ágyas Szeretet-kórházát, majd a Pesti Izraelita Hitközség Szabolcs utcai 740 ágyas kórházát s egyben közöltük, hogy a hitközség e kórházak pótlására szükségkórházakat létesít a Wesselényi utcai 44. sz. iskolaépületben, a Bethlen tér 2. szám alatt a Pártfogó Iroda székházában és a Vilma királynő út 25. szám alatti Fiú árvaházban.

A Pesti Izraelita Hitközség elöljárósága a szükségkórházak létesítésével kapcsolatos intézkedéseket a következőkben tette meg:

Elsősorban megállapítást nyert, hogy a szükségkórházak, mint a Pesti Izraelita Hitközség szükségkórházai működnek s azokra továbbra is, mint eddig, megmarad az elöljáróság kizárólagos jogköre és hatásköre. De vendégműködési jogot nyert ezekben a kisajátított Szeretet-kórház orvosi kara is, A szükségkórházak vezetésével dr. Lévy Lajos zsidókórházi igazgató főorvos, helyettesítésével pedig dr. Fuchs Dénes Szeretet-kórházi igazgató főorvos bízatott meg, aki dr. Lévy Lajos igazgató főorvos ellenőrzése alatt egyben a Bethlen téri szükségkórház orvosi vezetésére is megbízást nyert.

A Wesselényi utcai szükségkórházban 240 beteg számára, a Bethlen téri szükségkórházban 100–120 beteg számára, a fiúárvaházi kórházban pedig kb. 60 beteg számára történik berendezkedés. A Wesselényi utcai kórházban a II. és III. emelet már üzemben van, ott kb. 120 beteg van elhelyezve, míg a Fiú árvaházban hat terem most van berendezés alatt. A szükség-kórházakban nem valósítható meg az osztályos taglalás, de lehetőleg úgy fogják csoportosítani a betegeket, hogy azokból egy-egy osztály szerinti egység alakulhasson ki. A műtőorvosok ügykörébe tartozó betegeket lehetőleg a Wesselényi utcai épület II. emeletén kívánják elhelyezni, ahová a műtő és kötöző kerül.

A főorvosok elosztására nézve az igazgató főorvos előterjesztése alapján történt döntés szerint a Wesselényi utcai szükségkórházban működnek: dr. Fodor Imre (B. belosztály), dr. Lévy Lajos (C. belosztály), dr. Schill Imre (D. belosztály), dr. Molnár Béla (sebészeti osztály), dr. Faragó György (urológia), dr. Hőnig Adolf (szemészeti osztály), dr. Richter Hugó (ideg-osztály), dr. Fleischmann László (B. fül-, gégeosztály), dr. Bársony Jenő (A. nőgyógyászat), dr. Sándor Gyula (B. nőgyógyászat, szülészet, esetleg Bethlen tér), dr. Polgár Ferenc (röntgen, egyelőre), dr. Vigyázó Gyula és dr. Róna Andor (sebészet), dr. Erdélyi Sándor (fül-, gégeosztály), dr. Acélné dr. Vécsei Anna (prosectura), dr. Somló Ernő (elektro-kardiografia), dr. Acél Dezső (laboratórium).

A Bethlen téri szükségkórházban működnek: dr. Biedermann János (A. belosztály), dr. Steiner Béla (fertőzőosztály), dr. Fuchs Dénes és dr. Nádor Henrik (belgyógyászat), dr. Szántó (elektrokardiografia); dr. Hegedüs András (Szeretet-kórházi laboratórium), dr. Polgár (röntgen) és dr. Acélné (prosectura) a Bethlen téren is működnek.

A Fiúárvaházba kerülnek: dr. Kepes Pál (A. fül-, gége), felnőtt betegeit a Wesselényi utcai kórházba véteti fel és operálja, dr. Grosszmann Ferenc (Bródy-belosztály), dr. Schischa Lipót (Bródy-sebészet), felnőtt betegeit szintén a Wesselényi utcai kórházba véteti fel és operálja. A szükséghez és lehetőséghez képest a Fiúárvaházba egyik belosztály is kerül.

Az eddigi Kaszab-poliklinikai ambulatorium a Nagyatádi Szabó utcai ortodox ambulatóriumba helyeztetett el, ott már működik is dr. Acél Dezső főorvos vezetése alatt. Ebben az ambulatóriumban az ortodox ambulatórium eddigi orvosai mellett úgy a hitközségi, mint a Szeretet-kórház rendelő főorvosai, valamint rendelő orvosai működnek. Ha a Chevra

Kadisa Erzsébet körúti székházának földszinti díszterme felszabadul, a Kaszab-ambulancia egy része ott fog elhelyezést nyerni.

A kisegítő toloncházak ellátása is ez idő szerint a kórházak feladatává vált. A szükségkórházakban szolgálatot teljesítő al- és segédorvosi kar tagjainak szolgálati

megbízatását június 1-jétől számítva további 3 hónapra hosszabbították meg. Végezetül az elöljáróság tudomásul vette azt a bejelentést, hogy dr. Nagy József főorvosnak,

a Magyarországi Zsidók Szövetsége Ideiglenes Intéző Bizottsági tagjának vezetésével és az elöljáróság orvostagjainak, dr. Rosenák Miksa és dr. Zahler Emil főorvosoknak, valamint dr. Acél Dezső kórházi főorvosnak és dr. Flesch Armin egyetemi magántanárnak bevonásával akció indult meg szegény betegek otthoni orvosi ápolásának és gyógyszerellátásának intézményes biztosítása érdekében olyképpen, hogy az erre vonatkozó kérelmek a Magyarországi Izraeliták Pártfogó Irodájánál folynak be, illetőleg rászorultságuk ott bíráltatik el, az orvosi ellátásra pedig fővárosi zsidó orvosok kéretnek fel. Ezzel az egészségvédelmi akcióval kívánják biztosítani a zsidó betegek orvosi ellátását, amely a mindössze 400 férőhelyet magába foglaló szükségkórházak útján nem oldható meg.

Magyarországi Zsidók Lapja, 1944. június 1. 6. évf. 22. sz. – „Megkezdték működésüket a Pesti Izraelita Hitközség szükségkórházai.”

1944. június 1.

35. A Minisztertanács ülésének jegyzőkönyve az ipari munkásság bérproblémáiról, a zsidó vagyonokkal kapcsolatos kérdések rendezéséről, az „Aladár-rendelet” mielőbbi

megjelentetéséről

8. pont. A tárcanélküli közgazdasági miniszter úr rámutat arra, hogy szociális szempontból nem sok történt azóta, mióta a jelenlegi kormány megkezdte működését. Feszültség áll fenn a munkáskérdésben. Olyan információi vannak, hogy némely esetekben igen alacsonyak a munkások heti bérei. Kívánatosnak tartaná az üzemi bizottságok felállítását, a munkásság összefogását, a zsidó vagyon tekintetében szükséges kérdések mielőbbi rendezését. Az ipari munkásság légoltalmi kérdéseinek szabályozását. Németországban aktív légvédelem van az ipartelepeken, de nálunk nincs. Rámutat Győr város bombázására. Azóta mindenki rohan ki a városból 10 km-re, annyira meg vannak rendülve az emberek, hogy semmi légvédelemben nem részesültek Győr legutóbbi súlyos bombázása alkalmából. Sürgős szükségét látja az „Aladár-rendelet”1 mielőbbi megjelenésének. Az utóbbi időben sokan meggazdagodtak. Szükségesnek tartaná ezen vagyonszaporulatok megvizsgálását. A legközelebbi minisztertanácsok egyikén konkrét javaslatokkal fog jönni. A miniszterelnök úr felkérte őt az árstop kérdésének rendezé-sére. Legközelebb jön erre nézve javaslataival. Szükségesnek tartaná, ha az árkormánybiztos neki volna alárendelve.

Tudomásul vétetik.

Eredeti tisztázat. – OL Mt. jkv. 1944. június 1. (8).

1 „Aladár”-nak nevezték közhasználatú szóval azokat, akik a zsidótörvények értelmében „árják”-nak, vagy

„őskeresztényeknek” tekinttettek és formailag – megfelelő ellenszolgáltatás fejében – átvettek zsidóknak minősülőktől üzletet, vagyontárgyakat stb., semmiféle tevékenységet nem fejtettek ki, csak a nevüket adták oda, hogy így a zsidó tulajdonos megmaradhasson az üzlet, a vállalat birtokában.

1944. június 1.

36/a A Minisztertanács ülésének jegyzőkönyve a németek egyre növekvő gazdasági követeléseiről, továbbá a Weiss Manfréd Rt. német tulajdonba való kerüléséről

6. pont. A tárcanélküli közgazdasági miniszter úr tájékoztatja a minisztertanácsot Dr. Bodennal folytatott megbeszéléseiről. Ezek szerint a németek a Nickl–Clodius vonal megszüntetése mellett állandó gazdasági érintkezést (Fortlaufende Fühlung-nahme) javasolnak. Hetenként fogják tehát előterjeszteni a németek kívánságaikat. Sokkal többet fognak tőlünk kérni, mint eddig. Miután különben is sokkal kevesebb áru fog rendelkezésre állni mint eddig, a jövőben tehát kevesebb lesz az áru és több lesz a pénz. A termelt árura pedig Németország fog igényt tartani. Pénz fog tehát bepumpálódni és áru fog kiszivárogni. Tájékoztatja a minisztertanácsot ezután a Weisz Manfred féle Labor–Holding ügy jelenlegi állásáról. Ezek szerint e fontos nehézipar részvénytöbbsége német kezekbe került.

Tudomásul vétetik.

Eredeti tisztázat. – OL Mt. jkv. 1944. június 1. (6).

1944. június 10.

36/b A Minisztertanács ülésének jegyzőkönyve a Weiss Manfréd-ügyről

35. pont. A tárcanélküli közgazdasági miniszter ár bejelenti a minisztertanácsnak, hogy a Weisz Manfréd-ügybe még keményebben óhajt belenyúlni.

A miniszterelnök úr azon meggyőződésének ad kifejezést, hogy a tárcanélküli közgazdasági miniszter úr e kérdésben biztosítani fogja a mi szuverénitásunkat.

Tudomásul vétetik. 37. pont. A . tárcanélküli közgazdasági miniszter úr tájékoztatja a minisztertanácsot a Weisz

Manfréd-ügyről. A német vezetés alá került ezen nagyipari részvénytársaság Markotayt a vállalathoz szerződtette. Ez magánjogi formában történt meg. Markotay így vezérigazgató lett és tulajdonképpen Hermann Göring Werke befolyása alá került a vállalat, amelynek legfőbb irányítása tehát nincs magyar kézben, hanem német kézben. Ez a magyar gazdasági szuverenitás megsértését jelenti. Kéri az ipar- és igazságügy-miniszter urakat tanulmányozzák sürgősen azt, hogy mily módon lehetne segíteni, hogy ez az állapot reparáltassék.

Az igazságügyminiszter úr azon nézetének ad kifejezést, hogy minden intézkedés, melyet a reparáció tekintetében tennénk, német részről ellenséges intézkedésnek lenne feltüntetve.

A pénzügyminiszter úr tájékoztatja a minisztertanácsot a Weisz Manfréd Művek részvényeinek a Labor tulajdonosai közötti megosztásáról.

A miniszterelnök úr felkéri az igazságügy-miniszter urat, hogy az e kérdésben általa elkészítendő memorandumot juttassa el hozzá és ő ezt azzal fogja közölni a németekkel, hogy ezt a megállapodást a törvényeinkbe ütközőnek kell tekinteni.

Tudomásul vétetik.

Eredeti tisztázat. – OL Mt. jkv. 1944. június 10. (35, 37).

1944. június 27.

36/c A lisszaboni magyar követ számjeltávirata a Külügyminisztériumnak a Weiss Manfréd és Chorin család tagjainak megérkezéséről

Lisboa: 1944. VI. 27. 21 ó. Bpest: 1944. VI. 28. 14 ó. 126. szám. 6519 Miniszter úr

Jungerth követ úr Csopey köv. tan. úr

Számjeltávirat

a lisszaboni magyar kir. követségtől.

Vonatkozással 124. számú számjelsürgönyöm első bekezdésére.1 Tegnap ideérkezett zsidókat angolszász és portugál újságírók állandóan megrohamozzák.

Eddig még nem sikerült interwiew-t kapni. Téma Lisszabon főszenzációja …………………. követségen is állandóan érdeklődnek. Kérek tájékoztatást sürgősen, hogy hamis híreknek legalább részben elejét vehessem.

Ujpétery Dechiff: 1944. VI. 28. 18 ó. Linzboth. Gép: L

Géppel írt másolat. – OL Küm. res. pol. 1944–43–234 (330).

A számjeltávirat szövegét a Külügyminisztériumban nem tudták pontosan megfejteni –, a szövegben a kimaradt részt pontokkal jelölték.

A táviratot láttamozta Arnóthy-Jungerth külügyminiszter helyettes, valamint Sztójay miniszterelnök.

1 Az idézett számjelsürgöny nincs az iratok között.

1944. június 30.

36/d A Külügyminisztérium válasza a lisszaboni magyar követnek a fent közölt számtáviratára

Exung Lisszabon

Válasz 126. számú számjeltáviratára

Német csapatok Magyarországra érkezése után német biztonsági szervek több pénzügyi és gazdasági befolyással rendelkező zsidót védőőrizetbe vettek, hogy ezek a helyzet normális alakulását meg ne akadályozhassák. E zsidókat később Németországba szállították, hol internáltak és német szervek között tárgyalások folytak, amelyek eredményeképpen németek internáltak semleges külföldre való távozását lehetővé tették.

Külföldre távozó internáltak ígéretet tettek, hogy minden akciótól távol tartják magukat és loyálisak lesznek. Eme ígéret biztosítására zsidó internáltak egy része Németországban vissza-tartatott.

Internáltak 1 külföldre való kijuttatásának egyéb körülményeiről Nagyságodat később részletesebben fogom tájékoztatni.

Sztójay

Kézzel írt fogalmazvány. – OL Küm. res. pol. 1944–43–234 (330).

1944. június 30.

36/e A lisszaboni magyar ügyvivő jelentése a Külügyminisztériumnak gazdag magyar zsidók Lisszabonba való érkezéséről

72/Pol.–1944 szám. Lisszabon, 1944. június 30-án. Tárgy: Magyar zsidók érkezése

Lisszabonba. Június 26-án futótűzként terjedt el a városban a hír, hogy néhány gazdag magyar zsidó

család, a Lufthansa különgépén június 25-én délután Lisszabonba érkezett. Rövid utánjárással sikerült megállapítanom, hogy a hír igaz. Két részletben a következő magyar zsidók érkeztek Lisszabonba:

Chorin Ferenc, feleségével és három gyermekével, Hoff György, a Weiss Manfréd művek jogtanácsosa, két családtagjával, a Mauthner család két tagja, a Weiss család 10 tagja, köztük Weiss Jenő és Weiss Edit, a Fenyvessi család négy tagja, Kornfeld Móric feleségével és három gyermekével és a Billitz család három tagja.

1 Ezen szó után eredetileg a következő szavak állottak: „németekkel történt megegyezés”, ezt azonban

fogalmazványban áthúzták.

Összesen tehát 32 személy. Nevezettek együttvéve 1210 kg csomagot hoztak ás a repülőtéren arany és ezüst tárgyaikat a portugál közegeknek szabályszerűen bejelentették. A Lufthansa itteni igazgatója megerősítette előttem, hogy az emigránsok Stuttgartig különvonaton utaztak és ott várta őket a rendelkezésükre bocsátott nagy Lufthansa gép. Madridban néhányuknak egy napot el kellett tölteni portugál vízum-nehézségek elsimítása céljából.

Megérkezésük után Lisszabon második legjobb szállodájában, az Avenida Palace-ban szálltak meg. Azonnal kontaktust találtak hivatali elődömmel, aki unokaöccsét mintegy szolgálattételre melléjük delegálta. A terv az volt, hogy július 1-jén az estorili egyik szállodába költöznek át. 28 és 29-én azonban a portugál nemzetközi rendőrség beidézte őket és órákig tartó részletekbe menő kihallgatás után a Közép-Portugáliában fekvő Curia fürdőhelyre utasította őket. Július 1-je óta már ott is tartózkodnak. Nincs tudomásom róla, hogy a rendőrségen milyen kérdéseket tettek fel a kihallgatás alkalmával, de egyes hírek szerint a magyarországi és németországi belső helyzetre vonatkozó információkat is kértek tőlük.

Az angolszász és portugál újságírók már a megérkezés pillanatától kezdve ostrom alá vették az emigránsokat. Ezek azonban kitértek minden nyilatkozat elől azzal, hogy néhány családtagjuk még Németországban van és azoknak kiérkeztéig nem hajlandók beszélni. A városban természetesen különböző kommentárokat fűztek ahhoz, hogy ez a kiutazás magyar beleegyezéssel és német segítséggel lehetséges volt. Egyesek szerint a szóbanforgó családok óriási ipari és részvényvagyonukat a Hermann Göring-Werke-nek adták át. Bennfentesek azt is tudni vélték, hogy Lisszabonba érkezésük után bizalmas körben úgy nyilatkoztak Chorinék, hogy természetesen mindenüket odaadták azért, hogy élve megmeneküljenek. Az ő logikájuk szerint, ha Németország megnyeri a háborút, úgyis elvették volna tőlük a vagyont, ha pedig Németország veszít, akkor a szövetséges nemzetek régebbi közös deklarációja alapján ez a magánjogi ügylet úgysem lesz érvényesnek tekinthető. Természetes, hogy ők a szövetséges nemzetek győzelmével számolnak, sőt arról is meg vannak győződve, hogy Németország és szövetségeseinek összeomlása hónapokon belül, de legfeljebb az év végéig be fog következni. Portugálok kérdezték tőlem, hogy ha fenti hír igaz, hogyan lehetséges, hogy Magyarország komoly értékeket kitevő vagyontárgyakat ilyen módon engedett elidegeníteni. Milyen előnyök származnak az üzletből ránk? Egyesek a választ is tudni vélték, azt mondván, hogy az emigránsok nagy valutaösszegeket adtak át távozásuk előtt a Magyar Nemzeti Banknak.

Biztosra vehető, hogy sem angolszász, sem itteni német hivatalos körök Chorinék Lisszabonba érkezéséről nem tudtak. Egyik Magyarországot ismerő itteni német egyenesen érthetetlennek minősítette saját hatóságai eljárását, megállapítva, hogy a magyar gyáripar emigrált vezetői nemcsak a magyar termelésről és hadfelszerelésről adhatnak az angolszászoknak tökéletes képet és nemcsak a magyar politikai élet rugóit ismerik tökéletesen, hanem megfizethetetlen információkkal láthatják el a szövetségeseket Németországra vonatkozólag is.

Ujpétery követségi titkár,

ideiglenes ügyvivő

Eredeti géppel írt tisztázat, az ügyvivő sajátkezű aláírásával. – OL Küm. res. pol. 1944-43-234 (402).

1944. július 19.

36/f Sztójay miniszterelnök levele Imrédy Bélához a Weiss Manfréd-ügyben

Titkos!

1 db melléklet.

Kedves Barátom!

Lisszaboni ideiglenes ügyvivőnk jelentését Chorinék lisszaboni megjelenéséről és ezzel kapcsolatban elterjedt híresztelésekről személyes tájékoztatásodra csatoltan megküldöm.1

Mivel a Chorin–Weiss ügy az érdekeltek portugáliai tartózkodása következtében ott érthető nagy port vert fel és különböző ránk nézve előnytelen kombinációkra adott alkalmat, ügyvivőnket bizalmasan tájékoztattam a Chorinék által kötött szerződés körülményeiről.

Szívélyesen üdvözöl Sztójay

Géppel írt fogalmazvány. – OL Küm. res. pol. 1944–43–234 (402).

A fogalmazványt láttamozta Arnóthy-Jungerth külügyminiszter helyettes, a tisztázatot Sztójay miniszterelnök írta alá.

1944. július 5.

36/g A Minisztertanács ülésének jegyzőkönyve a csepeli Weiss-család és az SS főparancsnokság között létrejött megegyezésről

3. pont. A tárcanélküli közgazdasági miniszter úr ismerteti a minisztertanács előtt a Weiss Manfréd-féle csepeli gyár ügyét, melyek részvénytöbbsége a németek kezére ment át 25 éves bérlet címén azon megegyezés alapján, amely egyrészt ezen gyárak keresztény részvénytulajdonosai a Weiss család keresztény tagjai és rokonsága, másrészt Himler SS főparancsnok birodalmi belügyminiszter megbízottai részéről létrejött. Ennek folytán a magyar nehézipar ezen legelső reprezentáns gyárai feletti intézkedési jogot Himlerék magukhoz ragadták. Rámutat arra, hogy az SS-nek ez idő szerint hadosztályai vannak Magyarországon. Himler szerint ő a protektora az összes külföldi németségnek (Protektor aller Auslandsdeutschen). Ma csak az elvi kérdést akarja felvetni, hogy e kérdésben vagy a merev válasz álláspontjára helyezkedjünk, vagy pedig egy levelet intéznénk Himlerhez rámutatva arra, hogy ez mennyire érinti a kormány és az ország presztízsét és röviden kidomborítani a vele való személyes megbeszélés szükségességét.

A minisztertanács az utóbbi megoldást helyesli.

Fogalmazvány. – OL Mt. jkv. 1944 július 5 (3).

1 Ez a tájékoztatás nincs az iratok között.

1944. augusztus 17.

36/h A Minisztertanács ülésének jegyzőkönyve a Weiss Manfréd Rt.-ügyről

6. pont. Az elnöklő pénzügymin. úr a Weiss Manfréd Rt. ügye tárgyában tájékoztatja a min. tanácsot. Rámutat arra, hogy teljesen elromlott a helyzet. Becher német igazgató felkereste őt egy pro memoriát nyújtott át neki és kérte azt, hogy a kormány foglaljon állást ezen ügyben, mert az Imrédy Béla miniszterrel való tárgyalások nem vezettek eredményre. A tárgyalásoknál koncessziókat lehetne elérni. Az SS csak Treuhändler1 akar lenni. A német részvények 49 1/2%-a a magyar államra hárul, ezt a németek tudomásul veszik. A nemzeti vagyon tekintetében tehát nem lenne változás. A németek kijelentése szerint: Überschüsse werden in Ungarn gelassen, höchstmögliche Ausnützung wird angestrebt.2 A németek továbbá kijelentik, hogy ez csak egy egyszerű transakció, ha más hasonló kérdés felmerülne, úgy azt előzőleg a magyar kormánnyal fogják letárgyalni. A honvéd rendelések megmaradnak. Himler 25 évre gondolja ezt a megállapodást. Ist aber bereit eine Änderung bei Kriegsende zu erörtern.3 A németek egy Beiratot szerveznek, ebbe magyar részről bevenni óhajtanák: Lázár Andort, Takátsy Konstantint, Lamotte Károlyt és a kormány egy bizalmi emberét. Német részről bevennék a Beiratba4 a következőket: Milch, Schröder, Puhl generálista és Hüttner SS tábornokot. Az igazgatóságba előkelő német szakembereket, magyar részről is elsőrangú magyar szakembereket és négy magyar miniszteriális szakképviselőt. Felmerül tehát az a kérdés, hogy a magyar kormány delegáljon-e a maga részéről szakférfiakat s részt vegyünk-e az üzletvezetésben.

A min. tan. e kérdésben végleges döntést nem hoz. Fogalmazvány. – OL Mt. jkv. 1944 augusztus 17 (6).

1944. június 1.

37. A pénzügyminiszter előterjesztése a Minisztertanácshoz: javasolja, hogy a zsidók anyagi és vagyonjogi természetű kérdéseinek egységes végrehajtására Turvölgyi Albert pénzügy-

miniszteri osztályfőnököt kormánybiztossá nevezzék ki

A nagyméltóságú minisztertanács hozzájárulását kérem, hogy a zsidók anyagi és vagyonjogi természetű kérdéseinek egységes elvek szerinti végrehajtására vitéz dr. Turvölgyi Albert pénzügyminiszteri osztályfőnök, szeszegyedárusági igazgatót kormánybiztossá kinevezhessem.

Indokolás:

1. A zsidók vagyonának bejelentése és zár alá vétele tárgyában kiadott 1600/1944. Me. számú rendelettel a zsidó vagyonok bejelentése és zár alá vétele megtörtént. A rendelet végrehajtása során gondoskodni kellett a megtett vagyonbejelentések statisztikai feldolgozásáról, a bejelentett és zárolt zsidó vagyon biztosításáról, közgazdasági és közellátási szempontból fontos zsidó ipari és kereskedelmi vállalatok élére vállalati vezető

1 Vagyonkezeléssel megbízott bizalmi személy, trustee 2 A fölösleget Magyarországon fogják hagyni, (csak) a lehető legnagyobb kihasználását fogják szorgalmazni. 3 Kész azonban arra, hogy a háború befejezése után (esetleges) változásról tárgyaljon. 4 Tanács.

kirendeléséről, zsidók haszonélvezetében vagy használatában, illetőleg haszonbérletében levő mezőgazdasági ingatlanokra vagy egyéb zsidó vagyonokra a zsidó vagyon megóvása érdekében zárgondnokok kijelöléséről.

2. Az 1600/1944. Me. számú rendelet a zsidó tulajdonban levő bérházak jövedelmének biztosítását is lehetővé teszi. A bérjövedelem biztosítása céljából elrendeltem a zsidó ház-ingatlanok összeírását és kataszterbe foglalását, a továbbiakban azonban szükséges lesz a bérjövedelem biztosítása, és a házingatlan kezelése érdekében a zsidó házingatlan gondnoki kezelését is intézményesen rendezni.

3. A belügyi kormányzat részben még az 1600/1944. Me. számú rendelet közzététele előtt, részben már a rendelet megjelenése után az ország egyes részein elrendelte a zsidók gyűjtőtáborba zárását, illetőleg elkülönítését. E zsidók nagy része vagyonát bejelenteni egyáltalán nem tudta, másfelől pedig a lakóhelyükről eltávolított zsidók lakásaiban, üzlethelyiségeiben, raktáraiban stb. levő vagyontárgyak (értékek és ingóságok) gondozás és őrizet nélkül maradtak és ezek részben – a különböző pénzügy-igazgatóságoktól beérkezett jelentések szerint – veszendőbe mentek. Országszerte megindult és jelenleg is folyamatban van a zsidók elkülönítő táborokban (gettóban) való elhelyezése. Minthogy a zsidók kijelölt új elhelyezési körzetükbe ingóságaiknak csak azt a részét vihetik magukkal, amelynek elhelyezésére új lakásukban hely van, régi lakóhelyükön rendszerint igen nagy mennyiségű ingóság (bútorok, lakásberendezési tárgyak, ruházati tárgyak stb.) marad vissza, amelynek biztosításáról feltétlenül gondoskodni kell. A zsidók elhagyott lakásaikban, üzlethelyiségeiben, raktáraiban stb. hátrahagyott értékek és ingóságok leltározására, összegyűjtésére és biztosítására a nagyméltóságú minisztertanács folyó évi május hó 10-én tartott ülésében kapott felhatalmazás alapján a szükséges intézkedéseket már megtettem. A belügyminiszter úrral egyetértésben gondoskodtam arról is, hogy ott, ahol a zsidók elkülönítése jelenleg van folyamatban, vagy arra ezután kerül sor, a hátra-hagyott vagyontárgyak leltározása és biztosítása a közigazgatási hatóságok eljárásával párhuzamosan történjen meg. A leltározott, valamint a leltározás során összegyűjtött és különböző raktárakban elhelyezett és elhelyezendő ingóságok további sorsáról azonban ugyancsak intézkedni kell.

4. A tervbe vett további rendelkezések is számos teendőt fognak a kinevezendő kormánybiztosra bízni. E teendők legnagyobb részében a kormányrendeletek kiadása után a kormánybiztosnak haladéktalanul intézkednie kell.

Mindezekre való tekintettel szükséges, hogy a kormánybiztos mielőbb kineveztessék, egyrészt azért, hogy a zsidó vagyonok kezelésével kapcsolatban már eddig felmerült kérdé-sekben intézkedhessen, másrészt, hogy az ezután kiadásra kerülő törvényes rendelkezések értelmében általa megoldandó feladatok végrehajtására az előkészületeket megtehesse, így a zsidók anyagi és vagyonjogi természetű kérdéseinek egységes elvek szerinti végrehajtása biztosíttassék s egyben meg legyen a lehetőség arra, hogy a miniszterek átruházhassák azoknak a feladatoknak intézését, amelyek a vonatkozó jogszabályok alapján eddig az egyes miniszterek kizárólagos hatáskörébe tartoztak.

Budapest, 1944. évi június hó.

Eredeti, géppel írt tisztázat. – OL Mt. jkv. 1944. június 1. (27. – Előterjesztések)

Az előterjesztés hátlapján a következő feljegyzés látható: „Elfogadtatott a minisztertanácsnak 1944. évi június hó 1-jén tartott ülésén.

Olvashatatlan aláírás VI/5.”

Túrvölgyi Albert kinevezése a Budapesti Közlöny 1944. június 3-i, 124. számában jelent meg.

1944. június 1.

38/a Rendelettervezet a zsidók üzlethelyiségeinek hasznosítására vonatkozóan

A m. kir. minisztérium a honvédelemről szóló 1939: II. tc. 141. §-ának (2) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendeli:

1. §

(1) Ha nemz sidó iparos (kereskedő) üzlet- vagy üzemhelyisége (a továbbiakban: üzlethelyiség) légitámadás okozta megrongálás miatt használhatatlanná vált, vagy ha az iparos (kereskedő) régi üzlethelyiségében iparát (kereskedését) azért nem tudja folytatni, mert az üzlethelyiség a zsidóknak lakóhelyül kijelölt területen van, az elsőfokú iparhatóság az iparos (kereskedő) részére üzlethelyiséget vehet igénybe azok közül az üzlethelyiségek közül, amelyeket az 50 500/1944. KKM, illetőleg az 58 000/1944. KKM számú rendelet értelmében be kellett zárni.

(2) Az (1) bekezdésben megjelölt célra az iparhatóság olyan üzlethelyiséget vehet igénybe, amely üres, vagy amelyben lévő áru- és anyagkészletet, valamint a berendezési és felszerelési tárgyakat más megfelelő helyiségbe lehet szállítani és ott lezárni; igénybe lehet venni továbbá az üzlethelyiségnek egy részét is abban az esetben, ha az üzlethelyiségnek igénybe nem vett részében az üzlethelyiségben volt áru- és anyagkészletet, valamint berendezési és felszerelési tárgyakat az üzlethelyiség elkülöníthető más részében megfelelően el lehet helyezni és lezárni. Ha az iparhatóság áru- vagy anyagkészlet, valamint berendezési vagy felszerelési tárgy elszállítását rendeli el, az elszállított tárgyakról leltárt kell készíteni, amelynek egy példányát az illetékes pénzügy-igazgatóságnak kell elküldeni.

(3) Az üzlethelyiség igénybevételénél irányadó szempont, hogy az igénylő olyan üzlethelyiséget kapjon, amely a korábbi üzlethelyiség méreteinek és jellegének megfelel, és lehetőleg azonos üzletág céljaira szolgált.

(4) Ha ugyanarra az üzlethelyiségre többen jelentenek be igényt, a (3) bekezdésben megállapított irányelvek érvényesítésével annak kell az üzlethelyiséget kiutalni, aki az igénylők közül a városban (községben) a leghosszabb idő óta űzi iparát (kereskedését).1

2. §

Üzlethelyiségre az 1. § alapján nem tarthat igényt, akinek ugyanazon város (község) területén több üzlethelyisége és ezek között legalább egy olyan üzlethelyisége van, amely nem vonható az 1. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés alá.

3. §

(1) Ha az 1. §-ban meghatározott jelentkező nincsen, az iparhatóság ipar (kereskedés) folytatása céljából igénybevehet az 1. § hatálya alá eső olyan üzlethelyiséget is, amelyben áru- vagy anyagkészlet nincsen, valamint az olyan üzlethelyiséget is, amelyre vonatkozó

1 E bekezdés új szövege a rendeletben: „(4) Ha ugyanarra az üzlethelyiségre többen jelentenek be igényt, a jelen §

(3) bekezdésében, továbbá a 3. § (2) bekezdésében megállapított irányelvek megfelelő alkalmazásával kell az üzlethelyiséget igénybe venni.”

bérleti szerződés a zsidók ipari (kereskedelmi) tevékenységének korlátozására vonatkozó valamely jogszabályban foglalt rendelkezés következtében megszűnt.2

(2) Az (1) bekezdés alapján elsősorban olyan személy javára kell üzlethelyiséget igénybe venni, akinek iparjogosítványa már van és eddigi ipari (kereskedelmi) tevékenységével bizonyságot tett szakmai megbízhatóságáról. Figyelembe kell venni továbbá a közszükségletek megfelelő kielégítésének biztosítását, valamint azt, hogy a lehetőséghez képest az új bérlő ugyanolyan ipart (kereskedést) űzzön, mint elődje, úgyszintén azt is, hogy az arra érdemes iparosok (kereskedők) forgalmasabb helyen jussanak üzlethelyiséghez. Egyébként egyenlő jogosítottak közül előnyt kell biztosítani a harctéri szolgálatot teljesítőnek, a hadigondozottnak, a családosnak; a családosok közül előnyben kell részesíteni azt, akinek nagyobb családja van.

4. §

A bérbeadó, illetőleg a tulajdonos és a kijelölt iparos (kereskedő) közötti jogviszony tekintetében a bérletre fennálló jogszabályok irányadók. A kijelölt iparos (kereskedő) a bérbe-adónak a korábbi bérlő által fizetett bérösszeget köteles fizetni attól a naptól kezdve, amely napon az üzlethelyiséget elfoglalta. Az üzlethelyiség egy részének igénybevétele esetében, továbbá ha a korábbi bérlő bért nem fizetett vagy valamilyen oknál fogva (rokoni kapcsolat stb.) a helyben szokásos bérnél kevesebb bért fizetett, valamint ha az üzlethelyiséget lakással együtt bérelte és a bérösszegnek az üzlethelyiségre eső része nem volt külön megállapítva, az üzlethelyiség bérét az iparhatóság állapítja meg. A bér összegét az üzlethelyiség egy részének igénybe vétele esetében az igénybe vett üzlethelyiség és az igénybe nem vett üzlethelyiség közötti aránynak megfelelő, egyéb esetben pedig olyan összegben kell megállapítani, amilyen összeget a kérdéses városban (községben, kerületben) hasonló üzlethelyiség bérletéért általában fizetnek.3 Ha az üzlethelyiségben berendezési vagy felszerelési tárgy maradt, azt az új bérlőnek leltár mellett kell átadni és a leltár egy példányát az illetékes pénzügy-igazgatóságnak meg kell küldeni. Az új bérlő az átadott berendezési és felszerelési tárgyakat a hatóság további rendelkezéséig rendes kereskedő gondosságával megőrizni köteles.

5. §

Az iparhatóságnak az üzlethelyiség igénybevételére vonatkozó véghatározata ellen jogorvoslatnak nincs helye. Az új bérlő kijelölését azonban az illetékes miniszter felülvizsgálhatja és a bérlő kijelölése tárgyában hozott véghatározat megváltoztatásával más bérlőt jelölhet ki.

6. §

2 A rendelet szövege: „Ha az 1. §-ban meghatározott jelentkező nincsen, az iparhatóság ipar (kereskedés) folytatása

céljából igénybe veheti az 1. § hatálya alá eső olyan üzlethelyiséget, amely üres, vagy amelyben áru- vagy anyagkészlet nincsen és az üzlethelyiségben lévő berendezést, továbbá felszerelési tárgyakat az üzlethelyiséghez tartozó vagy más alkalmas helyiségbe lehet szállítani és elzárni; igénybe lehet venni továbbá az olyan üzlethelyiséget is, amelyre vonatkozó bérleti szerződés a zsidók ipari (kereskedelmi) tevékenységének korlátozására vonatkozó valamely jogszabályban foglalt rendelkezés következtében megszűnt. Ha az iparhatóság berendezési vagy felszerelési tárgy elszállítását rendeli el, az elszállított tárgyakról leltárt kell készíteni, amelynek egy példányát az illetékes pénzügy-igazgatóságnak kell elküldeni.”

3 A rendeletből a tervezetnek két utolsó mondata elmaradt.

A jelen rendelet hatálya alá eső üzlethelyiséget első ízben csak az iparhatóság engedélyével szabad bérbe adni.4 Az iparhatóság engedélye nélkül kötött bérleti szerződés semmis és az üzlethelyiség igénybevételét nem akadályozza.

7. §

A jelen rendeletben az elsőfokú iparhatóság hatáskörébe utalt teendők ellátása az ungi, beregi és máramarosi közigazgatási kirendeltség, továbbá Ung, Bereg, Ugocsa és Máramaros vármegyék, valamint Ungvár thj. város területén a kormányzói biztos, illetőleg az e területeken működő hadműveleti kormánybiztos hatáskörébe tartozik.

8. §

Ez a rendelet a kihirdetésének napján lép hatályba. Budapest …………………………………………

Sokszorosított másolat. – OL Bm. 1944–1–559.

A rendelettervezetet a kereskedelem és közlekedésügyi miniszter 1944. június 1-jén azzal küldte meg a belügyminiszternek, hogy azt a legközelebbi minisztertanácson óhajtja előterjeszteni.

A rendelet, mint a kormány 2120/1944. Me. sz. rendelete, 1944. június 10-i keltezéssel a Budapesti Közlöny 132. számában 1944. június 14-én jelent meg.

A rendelet szövege több helyen eltér a rendelettervezet szövegétől. Az eltéréseket lásd az ezen irathoz fűzött lábjegyzetekben.

4 A rendeletben ezután az alábbi mondat áll: „Ha az iparhatóság a kérvény benyújtásának napjától számított tizenöt

nap alatt az érdekeltet a kérelem elutasításáról nem értesíti, az engedélyt megadottnak kell tekinteni.”

1944. június 7.

38/b A Belügyminisztérium észrevételei a zsidók üzlethelyiségeinek hasznosítására vonatkozó rendelettervezetet illetően

M. Kir. Kereskedelem és Közlekedésügyi Miniszter Úrnak

Budapest

Tisztelettel értesítem Miniszter Urat, hogy a zsidók üzlethelyiségeinek hasznosításáról szóló rendelettervezetre általánosságban nincsen észrevételem; a részletekre vonatkozóan a követ-kező észrevételeket teszem: 1. A tervezet 1. §-a (2) bekezdésének nyolcadik és kilencedik sorából az „az üzlethelyiség

elkülöníthető más részében” szavakat – miután azok feleslegesek és értelemzavarók – el kell hagyni.1

2. Az előbb említett bekezdés szerint abban az esetben, ha az igénybe vett helyiségből áru- vagy anyagkészlet stb. elszállítását rendeli el a hatóság, az elszállított ingókról leltárt kell készíteni és azt a pénzügy-igazgatóságnak kell megküldeni. Ezzel kapcsolatban felhívom a figyelmet arra, hogy a pénzügyminiszter úr 147 310/1944. VI. fő számú rendeletével a zsidók ingóságainak leltározását már elrendelte.2 A tervezet most említett rendelkezését ezzel a pénzügyminiszteri rendelettel úgy kellene összhangba hozni, hogy a közigazgatási hatóságoknak ne merüljön fel felesleges munkája a kétszeres leltározással.

A leltározás szüksége egyébként nemcsak az elszállított ingóságokra vonatkozóan áll fenn, hanem még fokozatosabban az igénybe vett helyiségben maradt ingóságokra. 3. A tervezet 3. §-ának (1) bekezdéséből – valószínűleg leírás során – kimaradt néhány szó,

mert a jelenlegi szövegezésben homályos és nem egészen érthető.3 4. A tervezet 5. §-ának a jogorvoslatra vonatkozó rendelkezése ellenkezik az 1929: XXX.

törvénycikk jogorvoslati rendelkezéseivel. A magam részéről a jogorvoslat kizárását nem látom indokoltnak azért, mert a fellebbezési jog kizárása miatt az esetleges visszaélések megtorlására vagy a méltánytalanságok orvoslására alig van lehetőség. Ki lehetne mondani, hogy az elsőfokú iparhatóságnak az igénybevételre vonatkozó határozata ellen csak birtokon kívül van helye fellebbezésnek, esetleg ki lehetne hagyni a jogorvoslatból a másodfokot: de minden esetre lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a méltánytalanságok kiküszöbölhetők legyenek. Megítélésem szerint a § jelenlegi szövegezése szerint biztosított lehetőség nem látszik elegen-dőnek.4

5. Nem látom indokát annak sem, hogy Kárpátalján a jelen rendelettel kapcsolatban felmerülő tennivalókat az elsőfokú iparhatóság helyett a kormányzói biztos lássa el. A Kárpátalján, valamint a 7. §-ban felsorolt egyéb területeken az üzlethelyiségek rendelkezésre állanak, azok igénybevételével különösebb nehézségek nem merülnek fel. A zsidók üzleteinek bezárásával Kárpátalján a lakosságnak közszükségleti cikkekkel való ellátásában komoly zavarok állottak be, lévén ezen a területen a kereskedők jó része zsidó. Szükséges éppen ezért, hogy az új kereskedők mielőbb működhessenek. Ezt a szempontot pedig egyáltalán nem szolgálja az, hogy az igénybevételt a kormánybiztos rendeli el. Azt,

1 Az ajánlott módosítást nem fogadta el a Kereskedelem és Közlekedésügyi Minisztérium. 2 Ez a rendelet eddig még nem került elő. 3 Az új szöveget 1. az előző irat 2. sz. jegyzetében. 4 L. az 1. sz. jegyzetet.

hogy a hadműveleti kormánybiztos milyen ügyekben és milyen hatáskörben járhat el, a kormánybiztosra vonatkozó rendelkezések mondják meg. A kormánybiztos feladatkörének ebben a rendeletben való külön felemlítése felesleges.

A mondottakra tekintettel a 7. §-t törölni kérem.5 6. Végül megemlítem, hogy a tervezetben mindenütt – így az 1. § (2), 2. § (1) bekezdésében,

a 4. és 5. §-ban „iparhatóság” helyett „elsőfokú iparhatóság” kifejezést kell használni.6 Budapest, 1944. évi június hó 7-én.

Géppel írt, tintával javított fogalmazvány. – OL Bm. 1944–1–599.

5 L. az 1. sz. jegyzetet. 6 L. az 1. sz. jegyzetet.

1944. június 2.

39. Rendelettervezet a zsidóknak az ország gazdasági életéből való kiküszöböléséről

A m. kir. minisztérium az 1944: tc. §-ában foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendeli:

1. §

(1) Zsidónak minden vagyona – az 1600/1944. Me. számú rendelet 1. §-ának (5) bekezdésében említett vagyontárgyak kivételével1 – a jelen rendelet kihirdetésének napján az államra száll át.

(2) Az államra a jelen rendelet alapján átszállott vagyon értékének, valamint a zsidók mező- és erdőgazdasági ingatlanairól szóló 1942: XV. törvénycikk alapján akár pénzben, akár kötvényben járó ellenértéknek a terhek levonása után fennmaradó összegét az állam könyvadósság vállalásával téríti meg.

(3) A vagyontárgyak értékeként azt az összeget kell számításba venni, amelyet a zsidó az 1600/1944. Me. számú rendelet alapján tett bejelentésében feltüntetett. Ha a zsidó önhibáján kívül bejelentést nem tett, vagy az egyes vagyontárgyak értékének a bejelentésben feltüntetett együttes összege meghaladja a legutóbbi vagyonadó-bevallásban erre vonatkozóan megjelölt összeget, a térítés összegét a vagyonadó-bevallásban feltüntetett értékben kell megállapítani.

Amennyiben a legutóbbi vagyonadó-bevallás az értékre vonatkozó adatot nem tartalmaz, a térítés összegének megállapításában a legutóbbi vagyonadóalap irányadó. Ha pedig a zsidó jövedelem-, illetőleg vagyonadó-bevallást nem tett, vagyonadóalapjaként legfeljebb a vagyonadóalap legkisebb tételét, azaz 5000, illetőleg 25 000 P-t lehet számításba venni.

A vagyonadó alá nem eső vagyontárgyakért járó könyvadósság összegét a jelen rendelet végrehajtására kirendelt kormánybiztos állapítja meg. (4) A könyvadósságnak a bejelentés, illetőleg a vagyonadó-bevallás alapján megállapított

összegét utóbb csökkenteni kell, amennyiben a zsidónak az államra átszállott vagyona a bejelentésben, illetőleg a vagyonadó-bevallásban feltüntetett értéknél kevesebb.

(5) A könyvadósságot a kincstár évi 1%-os utólagos kamatot is magában foglaló évi 3%-os, félévenként esedékes törlesztőrészlet (annuitás) fizetésével egyenlíti ki.

(6) A könyvadósság címén fennálló követelést jogügylettel sem átruházni, sem megterhelni nem lehet.

(7) Külföldön tartózkodó zsidó a külföldi tartózkodásának ideje alatt esedékes törlesztőrészletekhez való jogát elveszti, ha pedig a zsidó az ország területét véglegesen elhagyja, a könyvadósság alapján fennálló követelése megszűnik.

(8) Az állami könyvadósság alapján zsidó részére évenként legfeljebb évi …… pengő fizethető ki. Az évi törlesztőrészletnek ezt meghaladó részét a jelen § (9) bekezdésében meghatározott célra szolgáló alapba kell befizetni. Ez a korlátozás nem áll fenn abban az esetben, ha a zsidónak köteles részre jogosult nem zsidó leszármazója van. Ilyen esetben az évi ……… pengőt meghaladó összeg, a törvényes örökösödés szabályainak megfelelő mértékben a köteles részre jogosult leszármazókat illeti.

(9) Az előbbi bekezdésben említett alap elsősorban a kincstár által a 13. § alapján teljesített kifizetések megtérítésére szolgál annyiban, amennyiben a kincstár a zsidó tartozásai fejében a nem zsidó hitelezők javára a zsidóról az államra átszállott vagyonnak a jelen §

1 A zsidók mező- és erdőgazdasági ingatlanairól szóló 1942: XV. tc. hatálya alá eső vagyontárgyakról van szó.

értelmében megállapított értékét meghaladó összegen felül tejesített fizetést. Az alapnak erre nem szükséges része a magyarországi zsidókérdés megoldásával kapcsolatos költségek fedezésének céljára szolgál.

2. §

(1) Az 1. § értelmében az államra átszállott ingatlan tulajdonjogát a telekkönyvi hatóság a pénzügyi hatóság megkeresésére, vagy amennyiben az ingatlanra vonatkozólag azt, hogy tulajdonosa zsidó, az 1600/1944. Me. számú rendelet 3. §-ának (2) bekezdése értelmében már bejelentették, hivatalból a jelen rendeletre utalással a kir. kincstár javára jegyzi be. A bejegyzés tárgyában hozott végzést a telekkönyvi hatóság az ingatlan fekvése szerint illetékes m. kir. pénzügy-igazgatóságnak és a kormánybiztosnak, a bányatelekkönyvben felvett ingatlanok tekintetében hozott végzést pedig az illetékes bányakapitányságnak is megküldi.

(2) Az 1600/1944. Me. számú rendelet 2. §-a értelmében érvénytelen jogügylet alapján bejegyzett tulajdonjogát a pénzügyi hatóság megkeresésére az érvénytelen jogszerzés egyidejű törlésével kell a kincstár javára bejegyezni.

(3) A kincstár javára kell bejegyezni a tulajdonjogot akkor is, ha a tulajdonjog bejegyzését az 1944. évi április hó 30. napja előtt kötött jogügylet alapján zsidó javára kérik.

(4) Amennyiben a telekkönyvi hatóságnak a jelen … § alapján hozott végzése ellen használt felfolyamodás következtében abban a kérdésben kell határozni, hogy a kincstár jog-szerzésének a jelen §-ban megszabott előfeltételei fennállanak-e, a telekkönyvi eljárás szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a felfolyamodásban erre vonatkozóan felhozott tényeket és bizonyítékokat figyelembe kell venni és a felek meghallgatásának és az esetleg szükséges bizonyítás felvételének is helye van. A felfolyamodásnak a telekkönyvi hatóság maga is eleget tehet.

3. § (1) A tulajdonjognak az államkincstár javára, való bekebelezésével egyidejűleg az

ingatlant terhelő akár nem zsidó, akár zsidó javára bejegyzett jelzálogok törlésének bekebelezését hivatalból el kell rendelni. A törlésről a hitelezőt a jelen rendeletre utalással kell értesíteni és a végzést a 2. § (1) bekezdésében meghatározott példányszámban, az ott említett hatóságok részére is kézbesíteni kell. A jelzálogjoggal biztosított követelés kielégítésére a 13. § rendelkezései irányadók. Nincs helye az olyan jelzálogjog törlésének, amely a telekkönyvben foglalt feljegyzés szerint záloglevelek vagy kötvények kibocsátásának alapjául szolgáló követelés biztosítására van bejegyezve.

(2) A kincstárra a 2. § értelmében átszállott ingatlanra vonatkozóan zsidó javára bejegyzett egyéb jogokat is a pénzügyi hatóság megkeresésére törölni kell.

(3) A jelen § alapján hozott végzések elleni felfolyamodásokra a 2. § (4) bekezdésének rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.

4. §

A kincstárra átszállott ingatlanok kezeléséről a kormánybiztos gondoskodik; mégpedig a beépítetlen telkeknek a helyhatóság gondmásába adása, a bérházaknak és más lakóházaknak az erre kirendelt gondnokok kezelésébe adása útján …2

32. §

(1) A jelen rendelet végrehajtására kirendelt kormánybiztos a pénzügyminiszter felügyelete alatt működik. A kormánybiztos vezetése alatt működő hivatal személyzetét más hatósá-goktól az illetékes miniszterek rendelik ki, és amennyiben szükséges a kormánybiztos szerződéssel alkalmazza. A személyi és dologi kiadások fedezéséről a pénzügyminiszter gondoskodik.

(2) A pénzügyminiszter a jelen rendelet végrehajtásával kapcsolatos egyes tennivalók ellátására a kormánybiztos felügyelete alatt működő külön intézeteket (szerveket) létesíthet és egyes tennivalóknak a kormánybiztos felügyelete alatt való ellátásával meglevő intézeteket (szerveket) is megbízhat.

33. §

A jelen rendelet kihirdetésének napján lép hatályba.

Sokszorosított másolat. – OL Bm. 1944–1–575.

A rendelettervezetet a pénzügyminiszter 1944. június 2-án küldte meg a belügyminiszternek, kérve, hogy észrevételét június 9-ig átiratilag közölje.

A belügyminiszter 1944. június 13-án kelt átiratában közli, hogy a rendelettervezetben foglaltakkal szemben „a Belügyminisztérium ügyköre szempontjából – általánosságban nem merült fel észrevétel”, ugyanakkor a tervezet egyes részleteivel kapcsolatban néhány kérdésre felhívja a pénzügyminiszter figyelmét. (Ugyanott.)

A rendelettervezetből – amennyire eddigi kutatásainkból tudjuk –. nem lett rendelet.

2 Az 5. § az ingatlanok, a 6. § az értékpapírok, a 7. § a részvények, a 8. § a betétben lévő értékpapírok, a 9. §

betétkönyvek, folyószámlákon, csekkszámlákon alapuló követelések, a 10. § a zsidók javára fennálló pénztartozás értékesítéséről, felhasználásáról és kezeléséről intézkedik.

A 11–30. §-ok részletekbe menően szabályozzák az érvékesítéssel, a felügyelettel kapcsolatban felmerülő problémákat.

A 31. § kimondja, hogy a rendelet hatálya „nem terjed ki a zsidók közül az 1730/1944. Me. sz. rendelet 1. §-ában meghatározott kivételezett személyekre, úgyszintén viszonosság esetében a külföldön lakó nem magyar állampolgárságú zsidókra.”

A 32. § szerint a „jelen rendelet végrehajtására kirendelt kormánybiztos a pénzügyminiszter felügyelete alatt működik.

1944. június 2.

40. A Kossuth Rádió1 kommentárja az újabb zsidórendeletekről

Az újabb zsidórendeletekhez

Két fő forrása van a náci megszállók kormányának, amelyből a mesterséges ködöt ontja az országra: a bolsevista veszély falra festése és az antiszemitizmus. Mindkettőnek célja az, hogy elterelje a figyelmet a fő dologról: az ország kifosztásáról, a honvédek frontra hurcolásáról és mindenekelőtt a béke kérdéséről. A bolsevista mumust már annyit nyúzták a megelőző kormányok is, hogy vonzóereje, helyesebben, figyelmet elterelő hatása vajmi kevés. A zsidóellenes demagógiát is elég bőkezűen űzték Horthyék, s azok a szűk rétegek, amelyek a zsidók üldözéséből és kiszorításából valamelyes hasznot húztak, értek is el vele bizonyos hatást. Csakhamar kiderült azonban, hogy míg a zsidótörvények készítői és végrehajtói minden sarkon a magyarság erősítéséről kurjongattak, közben az egész országot német kézre juttatták. A mostani új zsidóüldözés már teljesen egybevág a magyarság nyílt üldözésével: az egymást követő zsidórendeletekre harsogva hívja fel a közfigyelmet az átállított sajtó, hogy közben nagyobb feltűnés nélkül, de annál kíméletlenebbül gyilkolják a magyarság legjobbjait, a frontra dobják a magyar katonát és kirabolják a gazdákat. Az összefüggés világos: a zsidók üldözése, a magyarság üldözésének lényeges része. Így is fogja fel itthon is, külföldön is minden magyar hazafi. Az amerikai magyarság tiltakozását a zsidóüldözések ellen itthon mindenki csak helyesléssel fogadja. Az üldözött zsidók támogatása lényeges része a nemzeti ellenállás harcának. És megfordítva: aki a zsidóüldözésekben bármely módon részt vesz, vagy belőlük hasznot húz, az az ellenséget támogatja s kíméletlenül felelősségre vonják, ha üt a leszámolás órája. Az öntudatos magyar tisztánlátását semmiféle mesterséges köd meg nem zavarja: hirdessen a német náci és bitang cselédje antibolsevizmust, vagy antiszemitizmust, szándéka világos: minket magyarokat akar közben megrabolni és pusztítani.

Eredeti tisztázat. – PI. Kossuth Rádió (1018). – „Az újabb zsidórendeletekhez.”

1 A Kossuth Rádió a Kommunisták Magyarországi Pártja Külföldi Bizottságának a Függetlenségi Mozgalom

propagálására létrehozott rádiója volt. 1941. és 1945. április 3-a között működött Moszkvában

1944. június 6.

41/a A belügyminiszternek a miniszterelnökhöz és a miniszterekhez intézett átirata, melyben a zsidó ingatlanok felhasználására vonatkozó tervezetét ismerteti

A zsidók vagyonának bejelentéséről és zár alá vételéről kiadott 1600/1944. Me. számú rendelet 1. és 3. §-ai alapján bejelentett ingatlanok felhasználása tárgyában a tárcám gondo-zására bízott közigazgatási, egészségügyi és szociális érdekek biztosítása végett álláspontomat a következőkben közlöm:

I. Az említett rendeletben körülírt ingatlanoknak magyar állami kezelésben megtartását sem pénzügyi, sem gyakorlati szempontból keresztülvihetőnek nem tartom, hanem úgy az ingatlan, mint az ingó vagyontárgyaknak a mielőbbi értékesítését és e célra külön jogszabály kibocsátását tartom kívánatosnak.

Az említett ingatlanoknak a közérdek szempontjából való felhasználása számos olyan kérdésnek az elintézését teszi lehetővé, amelyet eddig részben fedezet hiánya, méginkább a háború okozta anyagbeszerzési nehézségek miatt nem volt lehetséges megoldani.

A tárcám ügykörébe tartozó vármegyei és városi törvényhatóságok, nem különben a községek részére közcélokra szükséges ingatlanokat térítési összeg ellenében kellene az érdekelt közületeknek átadni.

Mindazokat a nagyobb városi lakóházakat és hasznot hajtó ingatlanokat, amelyek közcélra fel nem használhatók, a társadalombiztosító intézetek öregségi tartalékainak részére kellene eladás útján értékesíteni. A társadalombiztosítási intézmények körébe az Országos Társadalombiztosító Intézetben, a Magánalkalmazottak Biztosító Intézetén kívül a házingatlanok vétele szempontjából az elismert vállalati pénztárakat, valamint nyugdíjalapokat is besoroznám.

A közületek részére eladott ingatlanok után azok becsértékét kellene megtéríteni, a társadalombiztosító intézmények részére pedig házingatlanok után olyan árat megszabni, hogy a kezelési és tatarozási költségek levonása után az öregségi járulékalap részére az 1928: XL. törvénycikkben megállapított 4%-os kamatozás elérhető legyen.

A kisebb házingatlanok és telkek értékesítése által tárcám ügykörébe a községházák, óvodák, napközi otthonok, egészségházak, nemkülönben a jegyző-, orvosi- és óvónői lakások építése azokban a községekben, ahol megfelelő zsidó ingatlanok vannak, mellőzhetővé válik. Ezeket az ingatlanokat az azt fenntartó közületeknek térítési ár ellenében kellene átengedni. A térítési ár a házadó, vagy házbéradó alá eső ingatlanoknál a házadóalap tízszeres összege, telekingatlannál pedig a hatósági becslés alapján megállapított érték lenne.

II. A kisebb zsidóingatlanok felhasználásával egyrészt a hadigondozottak, másrészt az 1940: XXIII. törvénycikk alá eső sokgyermekes családok házigénye is jórészt kielégíthető lesz. Ugyancsak felhasználhatók lesznek a zsidók kisebb ipari és kereskedelmi üzemei, nemkülönben mezőgazdasági, fuvarozási, lakberendezési és egyéb ingóságai is.

Ezeknek az ingatlanoknak és ingóságoknak az értékesítésénél ás juttatásánál felajánlom az Országos Nép- és Családvédelmi Alap feladatainak megvalósítására alakult közjóléti szövetkezetek közreműködését, amelyek az 5 holdon aluli zsidó ingatlanok juttatását és a juttatható ingatlanok értékesítését sikerrel, kifogástalanul, rövid idő alatt végrehajtották. Minthogy az utóbb említett törvénycikk elgondolása szerint ingyenes juttatásnak nincs helye, hanem csakis térítési ár ellenében lehet úgy ingatlanokat, mint ingókat juttatni, úgy az Alap részére az állami költségvetésben biztosított költségvetési hitel egyrésze, mint pedig a

hadigondozásra felvett ellátmányok jelentős része az államkincstárba visszafolynék. Az e tárgyban készült előadói tervezet egy példányát csatoltan megküldöm.1

III. Végül fel kell hívnom Miniszterelnök Úr figyelmét arra a körülményre, hogy Máramaros vármegyében, valamint a

kárpátaljai kormányzóság területén a zsidó ingatlanok és ingóságok olyan tömegbe kerültek közkezelésbe, hogy azok felhasználásával jelentős telepítés válik lehetővé.

A tárcám ügykörébe tartozó Országos Nép- és Családvédelmi Alap a földmívelésügyi és kereskedelemügyi miniszter urakkal egyetértésben kidolgozta a Visó és Tisza völgyében a telepítés tervezetét. E helyekre egyrészt természeti adottságok, másrészt a népesedési viszonyok alapján Csík-, Udvarhely és Háromszék vármegyék túlnépesedése következtében megélhetést nem találó lakosságát kellene áttelepíteni. E célra egyrészt megfelelő költségvetési hitel áll rendelkezésre, másrészt pedig a földmívelésügyi miniszter úr elhatározása alapján nagyobb terjedelmű mezőgazdasági ingatlanok is felhasználhatók. A telepítés tényleges megkezdésének eddig a lakóházak hiánya, illetőleg a házépítéshez szükséges anyagok és munkaerők hiánya állta útját. A zsidó házingatlanok nagy tömege nemcsak a földműves foglalkozású lakosság áttelepítésének feltételeit teremti meg, hanem az eddig telepített útörőkön, vasutasokon, postásokon kívül nagyobb számú iparos és kereskedő elem részére megélhetés biztosítását teszi lehetővé.

Végül a zár alá vett mezőgazdasági felszerelések; állatállomány, fuvaros felszerelés, takarmány, végül bútor, az áttelepítés utolsó akadályát is elhárította.

Az előadottak alapján tisztelettel kérem Miniszterelnök Urat, hogy e tárgyban állástfoglalni és annak eredményéről engem mielőbb értesíteni szíveskedjék.

Budapest, 1944. június hó 6-án. Jaross s. k.

Sokszorosított másolat. – OL Bm. 1944–I-575.

1944. június

41/b Rendelettervezet a zsidók kisebb lakóház és telekingatlanai, valamint az azokkal kapcsolatos ingóságok felhasználásáról

A minisztérium az 1939: II. tc. 141. 3-ában foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendeli:

1. § (1) Jelen rendelet hatálya alá eső ingatlannak kell tekinteni az 1600/1944. Me. sz. rendelet alapján zár alá vett:

a) egyemeletesnél nem magasabb olyan lakóházat, amelyben a lakások száma a négyet nem haladja meg,

b) a kisipar és kiskereskedelem céljaira használt üzemi, illetőleg üzlethelyiségeket, akár kizárólag kereseti tevékenység folytatására szolgálnak, akár lakással vannak egybeépítve,

c) az oktatási célokra szolgáló épületeket, d) az építési szabályrendeletek alapján az a) pontban meghatározott lakóház építésére

szolgáló be nem épített háztelket.

1 Lásd a következő, 41/b sz. iratot.

(2) Jelen rendelet hatálya alá esik az (1) bekezdés a–c pontjaiban felsorolt ingatlanok volt zsidó tulajdonosainak a zár alá vétel időpontjában az ingatlan területén lévő:

a) bútorzata, konyhafelszerelése. ágyneműje és egyéb ingósága, b) üzemi és üzleti berendezése, amennyiben más jogszabály hatálya alá nem esik, c) állatállománya, mezőgazdasági, fuvarozási felszerelése, valamint takarmány és

egyéb mezőgazdasági készlete. (3) Jelen rendelet hatálya nem terjed ki:

a) Budapest székesfőváros területén, valamint b) fürdő- és üdülőhelyeken fekvő ház- és telekingatlanokra.

2. § (1) Az 1. § a–c) pontjaiban felsorolt ingatlanokat véglegesen a következőképpen kell felhasználni:

a) közcélra: iskola, egészségház, szülőotthon, óvoda, napközi otthon, egyéb egészségügyi intézmény, keresztény templom, községháza, kultúrház, leventeotthon, gazdakör, iskolai internátus, tanoncotthon, jegyzői, orvosi, tanítói, lelkészi, védőnői lakás, szövetkezeti helyiség létesítésére,

b) a most folyó háború rokkantjainak, hadiözvegyeinek és hadiárváinak, c) az ország területét ért légitámadás rokkantjainak, az áldozatok hátramaradottjainak,

valamint a légitámadás folytán családi lakóházukat elvesztett egyéneknek, d) az 1940: XXIII. tc. és az azt kiegészítő rendelkezések értelmében az Országos Nép-

és Családvédelmi Alapból támogatandó sokgyermekes családoknak való juttatásra, e) azokat az ingatlanokat, amelyeket az a–d) pontokban felsorolt célok egyikére sem

lehet felhasználni, az m. kir. államkincstár javára nyilvános pályázaton kell értékesíteni.

(2) Az 1. § (2) bekezdés a–c) pontjaiban felsorolt ingóságokat az előző bekezdés a–e) pontjainak megfelelően, illetőleg az 1100/1941. Bm. sz. rendelet értelmében házassági kölcsönök természetben való nyújtására kell felhasználni.

3. § Jelen rendelet hatálya alá eső ingatlanok után fizetendő térítési összeget a következőképpen kell meghatározni:

a) házadó alá eső ingatlannál az 1944. évre kivetett házadóalap tízszeres összegében, b) telekingatlannál, haszonállatnál, mezőgazdasági fuvarozási felszerelésnél,

takarmány és egyéb mezőgazdasági készletnél az 1942: XV. tc. 5. és 6. §-ában foglalt rendelkezéseknek megfelelően,

c) egyéb ingóságoknál az elhasználódás figyelembevételével megállapított hatósági becslés útján.

4. § Jelen rendelet ellen fellebbezésinek csak annyiban van helye, hogy az igénybevételt szenvedő nem esik az 1941: XV. tc. 9. §-ának hatálya alá.

A fellebbezés a rendelet végrehajtását nem akadályozza. 5. § (1) A pénzügy-igazgatóság vezetője jelen rendelet hatálybalépésétől számított 15 napon

belül megküldi a törvényhatóság első tisztviselőjének az 1600/1944. Me. sz. rendelet alapján zár alá vett és a jelen rendelet hatálya alá eső ingatlanok és ingóságok jegyzékét.

(2) A törvényhatóság első tisztviselője a jegyzék kézhezvételétől számított 15 napon belül nyilatkozik arról, hogy mely ingatlanokat kíván a 2. § a) pontjában felsorolt közcélra igénybevenni.

A törvényhatóság első tisztviselője döntés előtt meghallgatja: a pénzügyigazgató, tiszti főorvos, tanfelügyelő, törvényhatósági szociális szakelőadó, gazdasági felügyelő. iparfelügyelő és leventeparancsnok véleményét.

(3) A törvényhatóság első tisztviselőjének határozata ellen a belügyminiszterhez lehet fellebbezni, aki a pénzügyminiszterrel egyetértve végérvényesen dönt az ingatlan felhasználását illetően.

(4) A törvényhatóság első tisztviselője a közcélokra igénybevenni nem kívánt ingatlanok jegyzékét 3 napon belül megküldi a területileg illetékes vármegyei, illetőleg megyei városi Közjóléti Szövetkezet igazgatóságának, amely 30 napon belül dönt arról, hogy mely ingatlanokat kívánja a 2. § b–d) pontjaiban felsorolt juttatási célra felhasználni.

A Közjóléti Szövetkezet igazgatósága a juttatásnál az Országos Hadigondozó Hatósággal egyetértőleg jár el.

(5) A törvényhatóság első tisztviselője a Közjóléti Szövetkezet igazgatóságának határozatát 3 napon belül közli a pénzügyigazgatóság vezetőjével.

6. § Jelen rendelet kihirdetésének napján lép életbe

Sokszorosított másolat. – OL Bm. 1944–1–575.

A tervezetből nem lett rendelet.

1944. június 9.

42/a A Pénzügyminisztérium referensének feljegyzése a budapesti zsidók összeköltöztetése ügyében tartott belügyminisztériumi értekezletről

Folyó hó 9-én a Belügyminisztériumban a Budapesti Székesfőváros területén lakó zsidók összeköltöztetése tárgyában Endre államtitkár úr elnöklete alatt értekezés volt, amelyen a pénzügyi hatóság képviseletében Kozocsa miniszteri osztályfőnök székesfővárosi pénzügyigazgató jelent meg.

A pénzügyigazgató jelentése szerint az értekezlet abból a feltevésből indult ki, hogy Budapesten 300 000 zsidó él 60 000 lakásban. A belügyi kormány a 60 000 zsidó lakásból 30 000-et ki akar üríteni és lakóit a meghagyandó 30 000 zsidó lakásban kívánja elhelyezni.

Az összeköltöztetés végrehajtása során azokat a házakat, amelyekben zsidó lakhat, feltűnő jelzéssel látnák el és lehetőséget adnának arra, hogy onnan az esetleg ott lakó keresztények más helyre költözhessenek át. Az ilyen házakból más lakásba elköltöző keresztény lakónak azonban viselnie kellene az átköltözés összes költségeit és az esetleges lakbérkülönbözetet is.

A kiürített zsidó lakásokba elsősorban a zsidók részére lakásul kijelölt házakból kiköltöző keresztény lakókat helyeznék el, ezenkívül azt a 15 000 hadiüzemi munkást, akik a közeljövő-ben a székesfőváros területére költöznek.

A Belügyminisztérium a zsidók összeköltöztetését a jövő hét első napjaiban szándékozik végrehajtani oly módon, hogy az erre vonatkozó rendelkezés, illetőleg falragaszok megjelené-sétől számított 48 órán belül az átköltözködés megtörténjék. Az átköltöztetés technikai megoldása az lenne, hogy a székesfőváros polgármestere falragaszokon közölné az érdekeltekkel azt, hogy mely házakban lakhatnak zsidók és ezeket a házakat egyidejűleg feltűnően alkalmazott sárga csillaggal meg is jelölnék. A zsidók lakására kijelölt házakban zsidó csak már meglevő, illetőleg zsidó által lakott lakásba költözhetne be, az ilyen házban lakó keresztények egyelőre lakásukban továbbra is megmaradhatnának.

Az értekezleten elhangzottak szerint a kiköltöztetett zsidók lakásait a lakás kiürítésével egyidejűleg a ház légoltalmi parancsnoka, a házfelügyelő és a zsidó jelenlétében lezárná és a rendőrségtől kapott pecséttel lepecsételné. A hátrahagyott ingóságok leltározását azután a pénzügyi hatóság végezné el.

Az összeköltöztetés végrehajtására vonatkozólag egyébként a Belügyminisztérium kormányrendeletet dolgoz ki, a kormányrendelet megjelenése előtt azonban hírlapi közleményekben is ismertetni szándékozik a kiköltözésre vonatkozó terveit.

Nézetünk szerint a légoltalmi parancsnok megbízatása csak úgy tekinthető hivatalos funkciónak, ha a lakások kiürítésével kapcsolatos teendőit a kiadandó kormányrendeletben szabályozza.

Mindezekkel kapcsolatban a zsidó vagyon biztonságba helyezése szempontjából két kérdés merül fel:

1. hogyan bonyolódik le a leltározás és az ingóságok biztonságba helyezése még azelőtt, mielőtt a kiürített zsidó lakásokba a keresztények beköltöztetése megtörténik,

2. kiköltözése alkalmával a zsidó milyen ingóságokat vihet magával. ad 1. Minthogy a belügyi kormányzat az összeköltözés végrehajtására rendkívül rövid időt

irányzott elő, a leltározást a közigazgatási hatóság intézkedésével párhuzamosan végrehajtani a pénzügyi hatóság nem képes, ezért, hogy a kiürített zsidó lakásokban maradt ingóságok illetéktelen kezekbe való jutását elkerüljük, olyan értelmű kormányrendelet kiadását látnánk szükségesnek, amely még az elköltözés előtt kötelezné a zsidókat arra, hogy a lakásukban levő összes ingóságokról részletes leltárt készítsenek és azt a házfelügyelőknél adják át, illetőleg a kerületi elöljáróságoknál nyújtsák be. A továbbiakban pedig fel kellene kérni a belügyminiszter urat arra, hogy az üresen maradt zsidó lakásokba keresztény lakókat mindaddig ne költöztessenek be, amíg a pénzügyi hatóság a zsidó által készített leltár alapján a lakásban maradt ingóságokat át nem veszi és abból azokat, amelyeknek elszállítására szükség van, el nem szállítja.

ad 2. A Belügyminisztériumban megtartott értekezleten elhangzottak szerint a zsidó átköltözése alkalmával elvileg lakásából mindazokat az ingóságait magával viheti, amiket el tud szállítani. Az elszállításnál tehát csak annyiban van korlátozva, hogy a jelenlegi körülmények között esetleg nem kap elegendő fuvart, minthogy azonban ez a körülmény nem elegendő biztosíték arra, hogy a zsidó elköltözése előtt ingóságai közül azok, amelyeket közellátás szempontjából, különösen azonban honvédelmi célokra feltétlenül igénybe akarunk venni (fehérneműek, más textil áruk, lábbeliek stb.), megmaradjanak, szükségesnek látszik részletes megjelölése azoknak az ingóságoknak, amelyeket az elköltöző zsidó új lakásába magával vihet.

A zsidók összeköltöztetésére vonatkozólag a belügyminiszter úr által előkészített kormányrendelet-tervezet tárgyalásánál annak idején fel kellene hívni a belügyminiszter úr figyelmét arra, hogy ezeknek a cikkeknek a mennyiségét és minőségét a kormányrendeletben részletesen szabályozza. Elgondolásunk szerint az elköltöztetett zsidó az általa előzőleg leltározott lakásból két váltás fehérneműt, ide értve a szükséges ágyneműt is, kettő pár cipőt, két rend felsőruhát, felöltőt, egészségügyi felszerelést, a legszükségesebb tisztogatási cikkeket, kegyeleti tárgyakat, a jogszabály alapján engedélyezett munkakörrel kapcsolatos munkaeszközöket, a személyi igazolást szolgáló okmányokat, és az 1600/1944. Me. számú rendeletben meghatározott összegű készpénzt vihetné magával.1

Tisztelettel megjegyezzük, hogy a leltározásról szóló kormányrendeletnek a legrövidebb időn belül meg kellene jelennie és feltétlenül meg kellene előznie a zsidók összeköltöztetésére vonatkozólag a belügyminiszter úr által tervezett kormányrendelet közzétételét.

Az előadottak alapján tisztelettel előterjesztjük a zsidók lakásának leltározására vonatkozó kormányrendelet-tervezet és minisztertanácsi előterjesztés szövegét:

1 Ezt a bekezdést Szilágyi államtitkár oldalt piros ceruzával megjelölte és a következőket jegyezte fel: „Tisztelettel

kérem, hogy ezt a holnapi MT-en felvetni méltóztassék.”

Géppel írt feljegyzés. – OL Pm. eln. 1944–1449.

1944. június 9.

42/b A Pénzügyminisztérium minisztertanácsi előterjesztés-tervezete a budapesti zsidók lakásleltározási kötelezettségéről

Tisztelettel kérem a Nagyméltóságú Minisztertanács felhatalmazását arra, hogy a zsidók lakásának leltározása tárgyában elkészített és idezárt rendelettervezetet a honvédelemről szóló 1939: II. tc. 141. §-ának (2) bekezdésében és 212. §-ában, valamint az 1942: XIV. tc. 28. §-ában foglalt felhatalmazás alapján, mint a m. kir. minisztérium rendeletét közzétehessem.

Indokolás:

A belügyi kormányzat Budapest Székesfőváros területén lakó zsidók összeköltöztetését határozta el. Minthogy a pénzügyi hatóságok az összeköltöztetésre előirányzott 48 óra alatt a kiüríteni szándékolt mintegy 30 000 zsidó lakást leltározni nem tudják, és így az a veszély áll fenn, hogy a lakásokban visszahagyott értékek, továbbá az ingóságok közül főleg azok, amelyek igénybevételére honvédelmi és közellátási szempontokból feltétlenül szükség van (fehérneműek, egyéb textilcikkek, lábbelik stb.), illetéktelen kezekbe jutnak, vagy egyébként elkallódnak, a zsidó lazás tulajdonosát kell kötelezni arra, hogy lakásáról még esetleges kiköltözése előtt részletes leltárt készítsen.

A rendelettervezet 1. §-a kimondja, hogy minden zsidó köteles a lakásában levő összes ingóságokról a jelen rendelet hatálybalépésétől számított 24 órán belül 2 példányú részletes leltárt készíteni és azt a házfelügyelőnél, illetőleg amennyiben olyan házban lakik, ahol házfelügyelő nincs, az illetékes kerületi elöljáróságnál (vidéki városban a polgármesternél, községekben a községi elöljáróságnál) benyújtani.

A leltárban a nem zsidó tulajdont képező tárgyakat a tulajdonos nevének és lakhelyének megjelölésével külön meg kell jelölni.

A 2. § kimondja, hogy a leltározott és zsidó tulajdonát képező ingóságokat a lakásból elvinni, vagy elidegeníteni csak a területileg illetékes pénzügy-igazgatóság engedélyével szabad.

A 3. § azt szabályozza, hogy a rendelet alkalmazása szempontjából kit kell zsidónak tekinteni.

A 4. § a büntető rendelkezéseket tartalmazza és kimondja, hogy a rendelet megszegői ellen rendőrségi hatósági őrizet alá helyezésnek (internálásnak) is helye van, és hogy azt a vagyontárgyat, amelyre nézve a kihágást elkövették, el kell kobozni.

Az 5. § a rendelet hatálybalépése iránt intézkedik. Nátly VI. 9., Rényi VI. 9., Szilágyi VI. 9.

Géppel írt fogalmazvány. – OL Pm. eln. 1944–1449.

Az előterjesztés után található a rendelettervezet szövege, mely minden részletében az előterjesztést követi, ezért közlésétől eltekintettünk.

Az irat végére Szilágyi államtitkár a következő megjegyzést írta: „Ez a rendelettervezet az ügy sürgősségére való tekintettel a tárcákkal, tehát az Igazságügy-minisztériummal nem lett letárgyalva. Szükséges azonban, hogy a rendelet a belügyi intézkedés előtt jelenjék meg.” – A rendelettervezet, noha a referens államtitkár sürgősnek jelezte, nem került az elkészítés napjához legközelebb megtartott minisztertanácsi ülés napirendjére. Az illetékes referens az irat borítólapjának külső oldalára előbb azt jegyezte fel, hogy „jövő hét”, majd július 5-én az aktát félretették – minden tárgyalás nélkül. – Az iraton található utolsó feljegyzés: „Az ügy tárgyalása jelenleg nem időszerű, az ügyirat egyelőre irattárba teendő. Budapest, 1944. december 21. Kiss.”

1944. június 9.

43/a A Pénzügyminisztériumban készített minisztertanácsi előterjesztés a zsidók egyes ingóságainak igénybevételéről szóló kormányrendelet tárgyában

Kérem a Nagyméltóságú Minisztertanácsot, méltóztassék hozzájárulni, hogy a zsidók egyes ingóságainak igénybevétele tárgyában készült és idezárt rendelettervezetet a honvédelemről szóló 1939: II. tc. 141. §-ának (2) bekezdésében és 212. §-ában, valamint az 1942: XIV. tc. 28. §-ában foglalt felhatalmazás alapján a 42 tagú Országos Bizottságnak való utólagos bejelentése mellett, mint a m. kir. minisztérium rendeletét közzétehessem.

Indokolás:

Az ország területén lakó zsidók tulajdonában saját és házuk népe használatára feltétlenül szükséges mennyiséget jelentékenyen meghaladó ruházati tárgyak, ágy-, asztal- és egyéb fehér-neműek, takarók, lábbelik, továbbá az ezek előállítására alkalmas feldolgozatlan anyagok vannak. Minthogy ezekben a cikkekben országszerte jelentkező igényeket, ide értve a honvédség szükségletét is, árukészletek hiányában kielégíteni nem lehet, indokoltnak látszik, hogy ezek a cikkek, elsősorban a honvédség szükségletének kielégítésére, másodsorban pedig a polgári lakosság ellátására a zsidóktól igénybe vétessenek.

A zsidók vagyonjogi viszonyainak végleges rendezésére vonatkozó és jelenleg tárgyalás alatt álló kormányrendelet-tervezet szerint a zsidók minden vagyona, tehát a fentebb felsorolt ingóságok is, a magyar államra szállna át.

Figyelemmel azonban arra, hogy a zsidók már megtörtént elkülönítése során az eddigi tapasztalatok szerint ezekből az ingóságokból igen nagy mennyiség kallódott el és jutott illetéktelen kezekbe, és ezért tartani lehet attól, hogy az ezután végrehajtandó elkülönítés alkalmával ezekből a cikkekből további mennyiségek mennének veszendőbe, még a zsidók vagyonjogi viszonyait véglegesen rendező kormányrendelet megjelenése előtt sürgős intézkedés kiadása látszik szükségesnek.

A rendelettervezet 1. §-a kimondja, hogy a zsidók tulajdonában levő ruházati tárgyak, ágy-, asztal- és egyéb fehérneműek, takarók, lábbelik, továbbá az ezek előállítására alkalmas fel-dolgozatlan anyagok és anyaghulladékok – kivéve a zsidó saját és házanépe használatára feltétlenül szükséges mennyiséget –, az 1939: II. tc. 82. §-ában meghatározott célra igénybevétetnek. Kimondja továbbá ez a §, hogy az igénybevétel nem terjed ki az üzletek (üzemek) áru- és anyagkészletére, valamint felszerelési tárgyaira.

A 2. § az igénybevétel végrehajtását a zsidók anyagi és vagyonjogi természetű kérdéseinek egységes elvek szerinti megoldására kinevezett kormánybiztosra bízza.

A 3. § azt szabályozza, hogy a rendelet alkalmazása szempontjából kit kell zsidónak tekinteni.

A 4. § a büntető rendelkezéseket tartalmazza. Ez a § kimondja, hogy a büntetőjogi felelősségrevonáson felül a rendelet megszegése ellen rendőrhatósági őrizet alá helyezésnek (internálásnak) is helye van és hogy azt a vagyontárgyat, amelyre nézve a kihágást elkövették, el kell kobozni. Az így elkobzott dolog felhasználásáról a rendelet 1. §-a alapján igénybevett dolgokhoz hasonlóan a kormánybiztos rendelkezik.

Az 5. § a rendelet hatályba lépése iránt intézkedik. Nátly VI. 9., Rényi VI. 9., Szilágyi VI. 9.

Géppel írt feljegyzés, a referensek aláírásával. – OL Pm. eln. 1944–1437.

Az előterjesztés után következik a rendelettervezet szövege, melynek paragrafusai a tervezetnek megfelelően készültek, és minthogy a rendelet, mint a továbbiakból kiderült, nem került kiadásra, teljes szövegének közlését nem láttuk szükségesnek. Meg kell azonban említenünk, hogy az 1. § szövege valamivel többet tartalmaz, mint az előterjesztés tervezete, éspedig hozzáillesztettek egy (2) bekezdést, amely kimondta, hogy „az igénybe vett tárgyakért járó térítés megállapítása és kifizetése iránt külön rendelet intézkedik”.

A minisztertanácsi előterjesztést és a hozzácsatolt rendelettervezetet még az irat elkészülésének napján külön küldönccel valamennyi miniszterhez eljuttatták.

1944. június 9.

43/b A Pénzügyminisztériumban készített feljegyzés az a) alatt közölt rendelettervezet ügyében

Feljegyzés

a zsidók egyes ingóságainak igénybevétele tárgyában

A mai nap folyamán a Miniszter Úr Ő Excellentiája elé terjesztettük a zsidók egyes ingóságainak igénybevételéről szóló kormányrendelet-tervezetet és az azzal kapcsolatban készült minisztertanácsi előterjesztést. A kormányrendelet-tervezet a honvédelmi minisztérium, illetőleg a kereskedelem és közlekedésügyi minisztérium sürgető kívánságának megfelelően a zsidók tulajdonában lévő ruházati tárgyak, továbbá ágy-, asztal- és egyéb fehérneműek, lábbelik igénybevételét mondotta volna ki. A rendelettervezetet a kormánybiztossal, továbbá az illetékes tárcák kiküldötteivel tárgyaltuk le. A rendelettervezetnek és a minisztertanácsi előterjesztésnek kézbesítése előtt közölték az igazságügy-minisztérium részéről (Visky Károly miniszteri oszt. tan.), hogy a rendelettervezetet az értekezleten tárgyalt formában referálták az igazságügyminiszter úrnak, aki ahhoz nem járult hozzá. Az igazságügyminiszter úr véleménye szerint ugyanis a jelenlegi törvények felhatalmazást nem adnak arra, hogy bárkit is a saját házi vagy gazdasági szükségletének megállapított mértékét meghaladó szolgáltatásra lehessen kötelezni. Közszükségleti cikkek szolgáltatását csakis a honvédelemről szóló törvény 113. §-a alapján lehet követelni, az átengedésre kötelezett mennyiséggel azonban semmiképpen sem lehetne a saját házi, vagy gazdasági szükségletnek megállapított mértékét érinteni. Az említett törvény alapján igénybe vett dologért önként értetődőleg az 1939: II. tc. 122. §-a alapján térítés járna. Ezt az összeget a dolog közönséges forgalmi értékének megfelelően kellene megállapítani. Közölték még az igazságügy-minisztérium részéről, hogy az említett törvény alapján és keretei között történő igénybevétel elrendezésére a honvédelmi minisztérium, illetőleg az iparügyi minisztérium, esetleg közellátásügyi miniszter úr volnának illetékesek. Az

igazságügy-minisztérium fentiekben vázolt álláspontját az iparügyi miniszter úrral is közölte, aki az igazságügy-minisztérium véleményével egyetértett.

Rényi VI. 9., Nátly VI. 9., Szilágyi VI. 9.

Géppel írt feljegyzés, a referensek aláírásával. – OL Pm. eln. 1944–1437.

Az irat első oldalán egy piros ceruzás feljegyzés: „M. T. tárgya!”, valamint egy kézzel nyomtatott utasítás: „ó Excellenciája elé!”. Az ügy további menetéről mindössze annyit tudunk, hogy 1944. december 13-án (!) az iratra a referens a következő utasítást jegyezte fel: „Az ügy jelenleg nem időszerű, az ügyirat irattárba teendő.”

1944. június 10.

44. Budapest polgármesterének rendelete a közpénztárakban elhelyezett, zsidó tulajdonban lévő értékpapírok bejelentéséről

Budapest székesfőváros polgármestere 62 239/1944.–VI.

Tárgy: Az 1600/1944. Me. számú

rendelet hatálya alá eső páncélrekeszek leltározása és a rendelet egyes más rendelkezéseinek végrehajtása tárgyában kiadott 1290/1944. P. M. számú rendelet végrehajtása.

Rendelet

A tárgyban megjelölt rendelet 7. §-a szerint: „A közpénztár, a m. kir. Posta-takarékpénztár és a Magyar Nemzeti Bank, valamint a

Pénzintézeti Központ tagjai sorába tartozó pénzintézet köteles a Pénzintézeti Központhoz bejelentést tenni az 1600/1944. Me. számú rendelet hatálya alá eső, nála letétként kezelt zsidó tulajdonban álló értékpapírokról.

A bejelentést minden zsidó tulajdonos értékpapírjai tekintetében külön-külön két példányban kell elkészíteni. A bejelentésnek tartalmaznia kell a bejelentő nevét (cégét), a zsidó tulajdonos nevét (cégét), lakhelyét (székhelyét), valamint a zsidó tulajdonában álló értékpapírokat nemenként és kibocsátásonként a névérték megjelölésével.

A bejelentésre kötelezett ezenfelül a bejelentésekhez olyan kimutatást köteles csatolni, amelyben az értékpapírok névértékét nemenként és kibocsátásonként összesítve tünteti fel.”

A rendelet 10. §-a szerint a 7. §-ban említett bejelentéseket az 1944. évi június hó 20. napjáig kell megtenni.

Annak megállapítása érdekében, hogy a székesfővárosi központi pénztárnál, a kerületi és adókerületi pénztáraknál kezelt letétekből, melyek esnek az 1600/1944. Me. számú rendelet hatálya alá, az alábbi felhívást bocsátom ki:

Budapest, 1944. június 10. 62 239/1944.–VI. sz.

Felhívás

A m. kir. pénzügyminiszter úr 1290/1944. Pm. számú rendeletének 7. §-a értelmében a közpénztár köteles 1944. június 20. napjáig a Pénzintézeti Központhoz bejelentést tenni az

1600/1944. Me. számú rendelet hatálya alá első, nála letétként kezelt zsidó tulajdonban levő értékpapírokról.

A rendelet alapján felhívom mindazokat, akiknek a székesfőváros központi pénztáránál, kerületi vagy adókerületi pénztárainál a zsidók vagyonának bejelentése és zár alá vétele tár-gyában kiadott 1600/1944. Me. számú rendelet hatálya alá eső értékpapírletétje van, hogy a letétet kezelő pénztárnál, a letétre való hivatkozással, legkésőbb f. évi június hó 16. napjáig írásban jelentsék be, hogy a letét zsidó tulajdonban van. A bejelentésnek tartalmaznia kell a betevő nevét, lakcímét, az értékpapír pontos megjelölését és darabszámát.

Dr. Bódy s. k. h. polgármester

Utasítom a központi pénztárt, a kerületi és az adókerületi pénztárakat, hogy a hirdetmény

alapján hozzájuk beérkező bejelentéseket az 1290/1944. PM számú rendelet 7. §-ának 2. és 3. bekezdésében foglaltak szerint dolgozzák fel és a bejelentéseket a rendelet 10. §-ában meghatározott határidőig a Pénzintézeti Központhoz tegyék meg.

Erről a kerületi elöljáró urakat, a főszámvevő urat, az adóhivatali igazgató urat, a pénztári igazgató urat, a központi pénztárt, a kerületi és adókerületi pénztárakat és a számvevőséget értesítem.

Budapest, 1944. június 10. Dr. Bódy s. k.

h. polgármester A kiadmány hiteléül: olvashatatlan aláírás s. hiv. főigazgató

Sokszorosított hiteles másolat. – Bp. 1. sz. Lt. VIII. ker. 1944–33 305.

Az irat első oldalán lila pecsét: „Sürgős!!” szöveggel.

1944. június 10.

45. A Minisztertanács ülésének jegyzőkönyve a félzsidó vagy zsidó feleséggel rendelkező tisztviselők előléptetési tilalmáról

38. pont. A kereskedelem és közlekedésügyi miniszter úr felveti a kérdést, hogy a mostani július 1-jei tisztviselői előléptetések során mi legyen a minisztériumok egyöntetű álláspontja a tekintetben, hogy olyan tisztviselők, akik félzsidók, avagy olyan tisztviselők, akik teljesen keresztények, de feleségeik fajra nézve zsidók, előléptetésben részesülhetnek-e?

A minisztertanács akként határoz, hogy ezek a tisztviselők a mostani júliusi előléptetések során nem lépnek elő.

Eredeti tisztázat. – OL Mt. jkv. 1944. június 10. (38).

1944. június 10.

46. A Minisztertanács ülésének jegyzőkönyve a zsidóknak dohánygyártmányok vásárlásától való eltiltása tárgyában kiadandó kormányrendelet-tervezetről

12. pont. A pénzügyminiszter úr bemutatja a zsidóknak dohánygyártmányok vásárlásától való eltiltása tárgyában kiadandó kormányrendelet- tervezetét.

A rendelet kiadását az a körülmény teszi szükségessé, hogy a honvédség szükségletének emelkedése folytán a dohányellátás terén nehézségek merültek fel és – mivel a dohány-gyártmányok előállítását tovább fokozni már alig lehetséges – e nehézségek ez idő szerint csak a polgári ellátás bizonyos korlátozásával enyhíthetők. Nyilvánvaló, hogy e korlátozásokat elsősorban a zsidókkal szemben kell érvényesíteni és remélhető, hogy a tervezett rendeletnek az lesz a hatása, hogy a dohányellátás terén a keresztény dolgozó polgári lakosság dohány-ellátása javul.

Megemlíti előadó miniszter úr, hogy a közönség és a dohányárusok köréből hozzá érkezett panaszok szerint mindinkább megismétlődnek a kellemetlen jelenetek abból kifolyólag, hogy a csak korlátozott mérvben kiszolgálható keresztény vevők között visszatetszést kelt a zsidóknak kiszolgálás, amit viszont a dohányárus – jogszabály hiányában – eddig nem tagadhatott meg.

A rendelet 1. §-a azt a tilalmat tartalmazza, hogy a megkülönböztető jelzés viselésére kötelezett zsidók dohánygyártmányokat nem vásárolhatnak és a dohánygyártmányoknak részükre való kiszolgáltatása tilos.

A rendelet 2. §-a a szükséges büntető szankciót tartalmazza és a rendeletben foglalt tilalom kijátszásának megelőzése érdekében kihágási tényálladékot kellett megállapítani arra az esetre is, ha valaki az 1. §-ban foglalt tilalom kijátszása céljából zsidó részére dohánygyártmányt vásárol, vagy zsidónak dohánygyártmányokat ajándékoz.

Megjegyzi előadó miniszter úr, hogy a kormányrendelet a honvédelemről szóló 1939: II. tc. 141. §-ának (2) bekezdésében foglalt felhatalmazáson alapul és így annak kibocsátása után az 1939: II. tc. 141. §-ának (4) bekezdésre értelmében teszi meg a szükséges intézkedéseket a kibocsátott rendeletnek a honvédelmi 36 tagú bizottságnak való bemutatása iránt.

Kéri a rendelet kibocsátásához a minisztertanács hozzájárulását. A minisztertanács nem járul hozzá.

Eredeti tisztázat. – OL Mt. jkv. 1944. június 10. (12).

A rendelettervezet szövege a minisztertanácsi előterjesztések között található.

1944. június 10.

47. Budapest polgármesterének határozata a munkaképtelen zsidók intézeti és családi gondozásának megszüntetéséről

147 401/1944. IX.

Határozat

A m. kir. belügyminiszter úr a 61 324/1941. Bm. sz. leiratában felhívott arra, hogy a jövőben a zsidókat közsegélyben ne részesítsem.

A m. kir. belügyminiszter úrnak e rendelkezése alapján a kerületi elöljárók által folyósított nyílt segélyezés, kis szeretetotthoni ellátás tekintetében a szükséges intézkedéseket a 145 541/1944. IX. sz. rendeletemben már megtettem. A 145 589/1944. IX. sz. határozatommal pedig intézkedtem a székesfővárosi szeretetotthonokban gondozott zsidó ápoltak kihelyezése iránt.

A m. kir. belügyminiszter úr idézett rendelkezése értelmében azonban meg kell szüntetnem azoknak a munkaképtelen zsidóknak a főváros terhére történő támogatását is, akik társadalmi és felekezeti egyesületek intézeteiben; vagy ilyenek közreműködésével, főleg vidéki családoknál részesültek gondozásban, és utánuk a székesfőváros tartásdíj-megtérítést folyó-sított.

Ehhez képest felhívom a Ferences Mária gondozónővérek, az Országos Református Szeretetszövetség, az Országos Katholikus Nővédő Egyesület, a Testvérszövetség, a Gyógyíthatatlan Betegek Irgalomháza, a Budai Szent Erzsébet Apácarend női kórháza, a Felsőkrisztinavárosi Római Katholikus Egyházközség pilisvörösvári szeretetotthona, végül a Budapesti Férfiszabók és Fiúruhakészítők Ipartestülete soroksári szeretetotthona vezetőségét, hogy a székesfőváros terhére gondozott ápoltakról sürgősen állapítsák meg, vajon a törvényes rendelkezések alapján nem tekintendők-e zsidóknak, és erről a zsidóknak tekintendő ápoltak nevének, valamint az esetleges beutaló határozat számának közlésével jelentésüket sürgősen tegyék meg.

Megjegyzem, hogy a keresztény származás okmányokkal történő igazolása helyett elfogadható az olyan értelmű nyilatkozat, amelyben az ápolt büntetőjogi felelőssége tudatában kijelenti, hogy a fennálló törvényes rendelkezések értelmében nem zsidónak tekintendő.

Erről a polgármesteri IX. ügyosztályt, az I–XIV. ker. elöljáró urakat és a határozatban megnevezett egyesületek vezetőségét értesítem.

Budapest, 1944. június 10. A polgármester megbízásából

dr. Szentmiklósi s. k. tanácsnok

A kiadmány hiteléül: kmft. olvashatatlan aláírás s. hiv. igazgató

Sokszorosított, hiteles másolat. – Bp., 1. sz. Lt. IX. ker. 1944–30 265.

1944. június 11.

48/a A budapesti svéd követség az iránt érdeklődik a Külügyminisztériumnál: milyen fogadtatásban részesítené a kormány a Vörös Keresztnek a gyermekek, asszonyok és öregek

megmentése érdekében indítandó akcióját

LÉGATION DE SUÉDE

Une action en vue de porter secours aux enfants, femmes et vieillards en Hongrie par l’entremise éventuelle des différentes Croix Rouges est actuellement sérieusement envisagée en Suède.

La Légation Royale des Suède a été requise par son Gouvernement de s'informer de l'accueil que recevrait une action de ce genre de la part du Gouvernement Royal Hongrois. Il est vraisemblable que le Comte Bernadotte, neveu de S. M. le Roi de Suède et viceprésident de la Croix Rouge Suédoise serait désigné pour prendre la direction de l’action suédoise.

Budapest le 11 jun 1944.

Másolat. – Küm. res. pol. 1944-43-234 (187).

1944. június 11.

48/b Az a) alatt közölt irat szó szerinti fordítása

SVÉDORSZÁG KÖVETSÉGE

Svédországban jelenleg komolyan tervezik a magyarországi gyermekeknek, asszonyoknak és öregeknek a különféle Vörös Kereszt-szervezetek esetleges közreműködésével történő meg-segítésére irányuló akciót.

Svédország királyi követségét kormánya arra szólította fel, érdeklődjék az iránt, hogy a magyar királyi kormánynál egy ilyen jellegű akció milyen fogadtatásban részesülne. A svéd akció irányításával valószínűleg Bernadotte grófot, Ő felsége Svédország királyának unokaöccsét, a Svéd Vöröskereszt alelnökét fogják megkérni.

Budapest, 1944. június 11.

Másolat. – Küm. res. pol. 1944–43–234 (187).

Az iraton semmiféle feljegyzés nincs, az ügy további fejleményeit nem ismerjük.

1944. június 11.

49. A földművelésügyi miniszter végrehajtási utasítása a zsidók hasznot hajtó hatósági bizonyítványainak megszüntetéséről szóló rendelethez

A zsidók hasznot hajtó hatósági jogosítványainak megszüntetéséről szóló 1580/1944. Me. számú rendelet (Budapesti Közlöny, 1944. évi. 102. szám) 11. §-ában foglalt felhatalmazás alapján – a belügyminiszterrel egyetértőleg – a következőket rendelem:

1. §

(1) Az 1580/1944. Me. számú rendelet (a továbbiakban: R.) 1. §-ának (1) bekezdése értelmében a jelen rendelet hatálya alá tartozó hasznot hajtó hatósági engedélyt vagy jogosítványt (a továbbiakban, röviden: jogosítvány) zsidónak nem lehet adni; zsidónak kiadott ilyen jogosítványt pedig legkésőbb 1944. évi július hó 4. napjáig meg kell vonni.

(2) A jelen rendelet hatálya alá a következő jogosítványok tartoznak: a) Szőlővesszők és szőlőoltványok üzletszerű (kereskedelmi) termelésére irányuló új

szőlőtelepek létesítésére, illetőleg a már meglévő ilyen telepek további üzemben tartására, valamint egészben vagy részben mástól vásárolt szőlővesszőknek vagy szőlőoltványoknak üzletszerű adásvételére vonatkozó engedélyek;

b) mustnak vagy seprőjéről le nem fejtett új bornak besűrített musttal vagy szárított (fonnyasztott) szőlővel való javítására, borhoz, musthoz borpárlat hozzáadására, típusbor előállítására és forgalomba hozatalára, csemegebor (ürmösbor), borecet gyártására szolgáló bor, misztella (fojtott must), párlási célra szolgáló bor (Brennwein) előállítására vonatkozó engedélyek ;

c) gyümölcsfaoltvány üzletszerű (kereskedelmi) termelésére, új gyümölcsfaiskola és faiskolai lerakatok létesítésére, kereskedelmi gyümölcsösök telepítésére, cserepes növények piaci és vásári árusítására jogosító engedélyek;

d) Budapest területén való közvetlen forgalomba hozatalra jogosító tejbehozatali igazolványok;

e) Budapest területére szóló tehéntartási engedélyek; f) nyilvános állatkórházak, állatorvosi rendelők, állatorvosi vizsgálatok végzésére

szolgáló nyilvános laboratóriumok létesítésére és üzemben tartására, állatorvoslásban használt bakteriológiai természetű oltó- és diagnosztikai szerek, állatok irtására használt bakteriológiai természetű szerek, állatbetegségek ellen óvó vagy gyógyítási célokra szolgáló titkos összetételű gyógyszerkészítmények, gyógyszerkülönlegességek, valamint állatokra nézve kedvező élettani hatás kifejtésére szolgáló készítmények előállítására, gyakorlati kipróbálására és forgalomba hozatalára vonatkozó engedélyek;

g) állatorvosi kézi gyógyszertárak tartására vonatkozó engedélyek; h) ló-, szamár- és öszvérhúsnak húsiparos által való kimérésére, ló-, szamár- és

öszvérhúsnak vendéglősök, korcsmárosok és kifőzők üzletben való felhasználására vonatkozó engedélyek;

i) herélésnek vagy miskárolásnak állatorvosi képesítés nélkül való keresetszerű űzésére jogosító igazolványok;

j) lóversenyeknél üzletszerű vagy nyilvános fogadások gyakorolhatására (bookmaker, fogadási iroda), továbbá kölcsönös fogadások közvetítésére (totalisateur) vonatkozó engedélyek;

k) különféle mezőgazdasági termények, termékek és cikkek (méz, tejtermék, paprika, vető- és fűmagvak, gabonaneműekből készült liszt, gyümölcsök, bor, disznózsír, hal, vad stb.) hatósági vagy egyéb közhitelű márkajeggyel (minősítőjegy, tanúsítójegy, ellenőrzőjegy, árujegy, zárójegy, bárca, fémzár stb.) való ellátására jogosító engedélyek;

l) kiviteli (export) egyesülési tagságra, illetőleg a kiviteli keretben való részesedésre jogosító engedélyek;

m) ingatlanok adásvételének üzletszerű közvetítésére vonatkozó engedélyek; n) vízhasználatra, valamint a vízhasználat célját szolgáló vízimunkálatok végzésére

vonatkozó engedélyek; o) halászjegyek; p) különleges növényvédelmi szerek (vetőmagcsávázó-, vetőmagporozó-, permetező-,

porozószerek, csalétkek, fasebkátrányok és vértetűirtó ecsetelő szerek, gázosító- és füstölő-, gyom- és arankairtószerek, hernyóenyvek, oltóviaszok, raktárfertőtlenítők és tapadást fokozó kiegészítő szerek stb.) forgalomba hozatalára vonatkozó engedélyek;

q) gyógynövény-nagykereskedői, gyógynövény-beváltói- és feldolgozói engedélyek; r) fűszerpaprika-termelési és őrlési engedélyek; s) gazdasági (haszon- és erdei) és díszfaiskolai termesztvények forgalomba hozatalára

jogosító faiskolai, valamint faiskolai lerakati növény-egészségügyi igazolványok;

t) külföldiek részére a mezőgazdaság körében adható munkavállalási engedélyek, feltéve, hogy a R. rendelkezéseit az illető külföldi állampolgárra az 1730/1944. Me. számú rendelet (Budapesti Közlöny, 1944. évi 108. szám) 1. §-a értelmében alkalmazni kell;

u) a mezőgazdasági termények, termékek és cikkek hamisításának tilalmazásáról szóló 1895: XLVI. törvénycikk felhatalmazása alapján kibocsátott rendeletek hatálya alá tartozó termények, termékek és cikkek készítéséhez felhasználható alap-, járulékos- és segédanyagoktól eltérő anyagok használatára, valamint a vonatkozó rendeletekben szabályozott készítési, kezelési eljárásoktól eltérő eljárások alkalmazására, továbbá az egyes terményeknek, termékeknek és cikkeknek a vonatkozó rendeletekben megállapított összetételi és minőségi kellékektől, elnevezéstől vagy jelzési módtól eltérő összetétellel, minőséggel, illetőleg elnevezéssel vagy jelzési móddal való forgalomba hozatalára vonatkozó engedélyek (pl. húskészítményeknél, méhviasznál és műlépnél, baromfitollnál, nem gyümölcsből készült lekvároknál, egyes magyartea jellegektől eltérő összetételű magyarteáknál vagy bármilyen más élvezeti célra szolgáló teakészítményeknél, teakonzervnél, teapótló kivonatoknál és tablettáknál, fűszerkeverékeknél, kávékonzerveknél, diétás célra szolgáló kakaó- és csokoládékészítményeknél, leveskészítményeknél, leves- és ételízesítőknél, különleges tejkészítményeknél, emberi táplálkozás céljára szolgáló termékek feldolgozásához használt vegyszereknél, liszt előállításánál, külföldi kivitelre kerülő lisztek kezelésére használt vegyszereknél);

v) a mezőgazdasági termények, termékek és cikkek hamisításának tilalmazásáról szóló 1895: XLVI. törvénycikk hatálya alá tartozó mezőgazdasági termények, termékek és cikkek pótlására szolgáló anyagok és készítmények (ecet- és ecetsavpótló készítmények, tojáspótlók, nem gyümölcsből készült lekvárok, dió, mogyoró, mandula pótlására szolgáló anyagok, fűszerpótlók stb.) forgalomba hozatalára vonatkozó engedélyek;

w) a mezőgazdasági termények, termékek és cikkek hamisításának tilalmazásáról szóló 1895: XLVI. törvénycikk hatálya alá tartozó egyes mezőgazdasági termények, termékek és cikkek (minősített nyerstej, napraforgómaghéj, tökmaghéj, tökmagkorpa, rizshéj, kölesmaghéj, hajdinamaghéj, cirokmaghéj, sütőipari segédanyagok: sütőpor, sütő- és főzőszerek stb.) előállítására és forgalomba hozatalára vonatkozó engedélyek;

x) tudományos vagy egyéb szaktestület, illetőleg magánosok által létesített vegyvizsgálók és mikroszkópiai laboratóriumok nyilvános működésére, illetőleg a közönség részére szakszerű vizsgálatok végzésére jogosító engedélyek.

2. §

(1) Az a zsidó, akinek a jelen rendelet 1. §-ában felsorolt valamilyen jogosítványa van vagy volt, illetőleg ilyen jogosítványhoz kötött tevékenységet folytat vagy folytatott, és akinek tulajdonában vagy birtokában ilyen jogosítvány gyakorlásához szükséges berendezési és felszerelési tárgyak vannak, a jelen rendelet hatályba lépésétől számított nyolc napon belül köteles a (4) bekezdésben megjelölt hatóságnál vagy intézménynél írásban bejelenteni: a) nevét, foglalkozását és lakóhelyét; b) amennyiben engedélye vagy jogosítványa van, annak megnevezését; c) az üzleti (üzemi) helyiség (helyiségek), valamint a tevékenység gyakorlásához tartozó

termesztvények, nyers-, járulékos- és segédanyagok, félgyártmányok, félkészítmények, készgyártmányok (a továbbiakban: termesztvény-, anyag- és áru-

készletek) elhelyezésére használt raktár pontos megjelölését annak feltüntetésével, hogy a helyiséget tulajdonjog, haszonélvezet, bérlet vagy más jogviszony alapján használja;

d) az 1944. évi március hó 22. napján birtokában (tulajdonában) lévő és a jogosítványhoz kötött tevékenység gyakorlása körében használt összes berendezési vagy felszerelési tárgyakat értékük feltüntetésével;

e) az 1944. évi március hó 22. napján birtokában (tulajdonában) lévő és a jogosítványhoz kötött tevékenység alapján gyakorolt üzlethez (üzemhez) tartozó termesztvény-, anyag- és árukészletek mennyiségét és értékét.

(2) A bejelentésnek tartalmaznia kell az (1) bekezdés szerint bejelentendő adatokon felül a jogosítvány gyakorlásához használt szabadalmat, védjegyet, mintákat, mustrákat, terveket, a jogszabályok által kötelezően előírt könyvek (naplók, helyszínrajzok) felsorolását, továbbá a jogosítvány gyakorlásával előállított készítmények előállítására vonatkozó gyártási eljárás (recept) leírását.

(3) Amennyiben a zsidó a bejelentési kötelezettség teljesítésében akadályozva van, az ügyeinek vitelével megbízott személy köteles a bejelentést megtenni.

(4) A bejelentést a következő hatóságoknál, illetőleg intézeteknél kell megtenni: az 1. § (2) bekezdésének a) pontja alá tartozó esetekben a telephely szerint illetékes m. kir.

szőlészeti és borászati kerületi felügyelőségnél; b) pontja alá tartozó esetekben az Országos M. Kir. Szőlő- és Borgazdasági Kísérleti Intézetnél; c) pontja alá tartozó esetekben a telephely szerint illetékes m. kir. kertészeti felügyelőségnél; d), e), f), j), k), 1), m), s) és u) pontjai alá tartozó esetekben a földművelésügyi miniszternél; g), i) és n) pontjai alá tartozó esetekben a törvényhatóság első tisztviselőjénél; h) pontja alá tartozó esetekben az elsőfokú állategészségügyrendőri hatóságnál; o) pontja alá tartozó esetekben az elsőfokú közigazgatási hatóságnál; p) pontja alá tartozó esetekben a M. Kir. Növény-egészségügyi Intézetnél; r) pontja alá tartozó esetekben a budapesti és kolozsvári M. Kir. Gyógynövény-kísérleti Intézeteknél; t) pontja alá tartozó esetekben a M. Kir. Növény-egészségügyi Szolgálatnál; v), x), y) és z) pontjai alá tartozó esetekben az Országos M. Kir. Chemiai Intézetnél.

3. §

(1) Az a hatóság vagy intézet, ahol a 2. § szerinti bejelentést a zsidó megtenni köteles (a továbbiakban: a felülvizsgálást végző hatóság vagy intézet), a bejelentés beérkezésétől számított 10 nap alatt köteles a zsidónak minősülők jogosítványát azonnali hatállyal megvonni és az erről szóló határozat kiadásával egyidejűleg az üzlet (üzem), illetőleg tevékenység gyakorlásának beszüntetését elrendelni. Ha a jogosítvány alapján gyakorolt tevékenység az üzletnek (üzemnek) csupán egy részét képezi, az üzlet (üzem) vonatkozó részének beszüntetését kell elrendelni. Ha a felülvizsgálást végző hatóság vagy intézet megítélése szerint az üzlet (üzem) folytatása közgazdasági érdekből szükséges, a R. 4. §-a alapján történő vállalati vezető kirendelése iránt a földmívelésügyi miniszternek azonnal jelentést és javaslatot tesz.

(2) A jogosítvány megvonásával egyidejűleg a R. 9. §-a bekezdésének második mondatában említett esetben köteles a felülvizsgálást végző hatóság vagy intézet az iparhatóságot az iparjogosítvány visszavonása miatt megkeresni.

(3) A jogosítvány megvonását elrendelő határozat ellen csak azon a címen van a földmívelésügyi miniszterhez fellebbezésnek helye, hogy a folyamodó nem zsidó, vagy, hogy a zsidókra megállapított rendelkezések hatálya alól mentesített személyek körének egységes szabályozása tárgyában kiadott 1730/1944. Me. számú rendelet 1. §-ában foglaltak szerint mentesség illeti.

(4) Az üzlet (üzem) beszüntetésére halasztás nem engedélyezhető. (5) Az ingatlanok adásvételének üzletszerű közvetítésére vonatkozó engedély megvonása

esetében a volt engedélyes az engedély megvonása napjáig le nem bonyolított megbízását a megbízónak visszaadni, vagy a megbízó által megjelölt, engedéllyel rendelkező más ingatlanközvetítőnek átadni köteles.

4. §

(1) A felülvizsgálást végző hatóság vagy intézet – amennyiben a bejelentés adatait aggályosnak találja – a helyszínen köteles a bejelentés adatait haladéktalanul felülvizsgálni. Különös gondot kell fordítani annak megállapítására, hogy a bejelentésben valamennyi berendezési és felszerelési tárgy fel van-e véve és azok milyen állapotban vannak, továbbá, hogy az 1944. március hó 22. napján meg volt és az üzlet (üzem) beszüntetésének időpontjában talált termesztvény-, anyag- és árukészletek közötti különbség nem haladja-e meg az üzlet (üzem) rendes forgalmának kereteit. Visszaélés esetén a R. 10. §-a alapján a büntető eljárás megindítása iránt kell haladéktalanul intézkedni.

5. §

(1) A zsidók jogosítványainak megvonása után a felülvizsgáló hatóság vagy intézet köteles valamennyi jogosítványt átvizsgálni abból a szempontból, hogy minden bejelentésre kötelezett természetes és jogi személy eleget tett-e bejelentési kötelezettségének.

(2) Azt, akinek származása a rendelkezésre álló okmányokból (ügyiratokból) kétséget kizáró módon nem állapítható meg, illetőleg azt, akinek az okmányai zsidó származásra utaló adatokat tartalmaznak, a jogosítvány elvonásának terhével fel kell hívni a hiányzó okmányoknak nyolc nap alatt való bemutatására.

(3) Több, a jelen rendelet hatálya alá eső jogosítvány esetében elegendő, ha a származást csak az egyik jogosítvánnyal kapcsolatban igazolják; az igazolás megtörténtét a többi jogo-sítványnál is figyelembe kell venni, ha a bejelentő beadványában erre hivatkozik.

(4) A jövőben kiadásra kerülő jogosítvány kiadása előtt a R. 8. §-ában körülírt nyilatkozatot kell a folyamodótól megkövetelni, és ezt az iratok mellett meg kell őrizni.

(5) Az 1. § (2) bekezdésében meghatározott jogosítvánnyal rendelkező üzlet (üzem) vagy tevékenység ellenőrzésére és felügyeletére hivatott szervek ellenőrzéseik során kötelesek a R. 1. § (2) bekezdésében foglaltak szigorú betartását ellenőrizni s amennyiben azt állapítanák meg, hogy az elbocsátásra irányuló kötelességet megszegték vagy pedig tilalom ellenére zsidót értelmiségi vagy más munkakörben alkalmaztak, erről a földmívelésügyi miniszternek azonnal jelentést tenni tartoznak a R. 10. §-ában foglaltak alapján a jogosítvány elvonása és a büntető eljárás megindítása végett.

6. §

(1) A felülvizsgálást végző hatóság vagy intézet köteles a R. 2. §-a alapján tett bejelentéseket – annak feltüntetésével, hogy milyen jogosíványt vont meg és az engedélyesek közül kit illet meg mentesség – jegyzékbe foglalni és a jegyzéket a bejelentések beérkezésétől számított tíz nap alatt a földmívelésügyi miniszterhez felterjeszteni.

(2) A földmívelésügyi miniszter a felterjesztett bejelentések alapján dönt abban a tekintetben, hogy mely üzleti (üzemi) helyiségekre, illetőleg mely felszerelési és berendezési tár-

gyakra, továbbá mely termesztvény-, anyag- és árukészletekre vonatkozólag rendeli el a R. 5. §-a értelmében az igénybevételt, illetőleg az átengedést.

(3) Az üzleti (üzemi) helyiségek, a felszerelési és berendezési tárgyak, valamint a termesztvény-, anyag- és árukészletek igénybevételét és átadását az elsőfokú közigazgatási hatóság által kell foganatosítani. A felülvizsgáló hatóság vagy intézet a földmívelésügyi miniszter határozata alapján az illetékes elsőfokú közigazgatási hatóságot értesíti, hogy a helyiségeket, a felszerelési és berendezési tárgyakat, a termesztvény-, anyag-és árukészletet, illetőleg a jogosítványt melyik igénylőnek kívánja juttatni. A földmívelésügyi miniszter az üzlet (üzem) vagy telep kincstári kezelésbe vételét is elrendelheti.

(4) A berendezési és felszerelési tárgyakért, valamint a termesztvény-, anyag- és árukészletekért az átvevő által fizetendő árat a földmívelésügyi miniszter háromtagú bizottság javaslata alapján esetenként állapítja meg. Amennyiben a felülvizsgálást nem a földmívelésügyi miniszter végzi, a háromtagú bizottságot a felülvizsgálást végző hatóság vagy intézet alakítja meg és ennek meghallgatásával tesz az átvételi árra vonatkozólag javaslatot a földmívelésügyi miniszternek.

(5) A bizottság elnöke a földmívelésügyi miniszter által megbízott tisztviselő, illetőleg a felülvizsgálást végző hatóság vagy intézet vezetője, tagjai pedig az érdek-képviseleti szervek vagy más szakértők köréből a bizottságot megalakító szerv által meghívott személyek.

(6) A termesztvény-, anyag- és árukészletért fizetendő átvételi árat az átadás idején érvényes, hivatalosan megállapított nagybani áraknak megfelelően kell megszabni. A berendezési, felszerelési tárgyakat, valamint termesztvény-, anyag- és árukészleteket csak készpénzfizetés ellenében lehet átadni.

(7) Az átvevő által fizetendő ellenértéket a volt engedélyes zárolt számlájára kell befizetni. A volt engedélyes hitelezőit az üzleti vagyon, illetőleg az abból való kielégítés tekintetében megillető jogok a befizetett összeget terhelik.

7. §

(1) A jelen rendelet alkalmazása szempontjából zsidónak tekintendő az, aki a R. 6. §-ában foglaltak értelmében zsidó, továbbá minden olyan közkereseti, betéti és korlátolt felelősségű társaság, amelynek legalább egy tagja (betéti társaságnál akár kültagja is) zsidó.

(2) A zsidónak minősülő természetes és jogi személy, ha vele szemben az 1730/1944. Me. számú rendelet 1. §-a értelmében a zsidókra vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók, köteles a jelen rendelet hatályba lépésétől számított nyolc nap alatt a 2. § (4) bekezdésében megjelölt hatóságnál írásban bejelenteni az őt, illetőleg jogi személynél a zsidó tagot meg-illető mentesség jogcímét és a beadványhoz mellékelni kell a mentességet igazoló okiratokat.

(3) A mentesség alapjául szolgáló jogcímek közül az arany, az I. osztályú ezüst vitézségi érem, továbbá a kardokkal ékesített III. osztályú vaskoronarend vagy annál magasabb, ugyancsak kardokkal ékesített kitüntetéseket, a kitüntetés adományozásáról kiállított eredeti okirattal vagy a hadilevéltár által kiállított igazolvánnyal, a legalább 75%-os hadirokkantak, valamint ezek özvegyei és árvái, úgyszintén a jelenlegi háborúban hősi halált halt személyek özvegyei és árvái ezt a minőségüket az igazolás évére érvényesített hadigondozási igazolvánnyal, az 1730/1944. Me. számú rendelet 1. §-a (1) bekezdésének harmadik pontjában említett mentességet pedig a belügyminiszter által felülvizsgált és érvényben meghagyott mentesítő okirattal kell igazolni. Az a személy, aki a mentesítő

okiratot felülvizsgálás végett a belügyminiszterhez benyújtotta, egyelőre ezt a tényt köteles igazolni.

8. §

A jelen rendelet a kihirdetésének napján lép hatályba. Budapest, 1944. évi június hó 10-én. A miniszter helyet:

Mocsári Dániel s. k. államtitkár

Budapesti Közlöny, 1944. június 11., vasárnap, 130. sz. – „A m. kir. földművelésügyi miniszter 74187/1944. Fm. számú rendelete a zsidók hasznot hajtó hatósági bizonyítványainak megszüntetéséről szóló 1580/1944. Me. számú rendelet végrehajtása tárgyában.”

1944. június 12.

50. A Magyar Szó cikke arról, hogy kit illet a zsidó villák kertjeinek gyümölcstermése

Érdekes probléma merült fel a napokban a kilakoltatott zsidó villák kertjeinek gyümölcstermésével kapcsolatban. Egy budai villából kilakoltatott zsidó háztulajdonos, mielőtt a villát elhagyta volna, az új, keresztény beköltözködőnek kikötötte, hogy a villa kertjében lévő gyümölcsfák termésére reflektál, mert az az ő tulajdona. Az új bérlő tanácstalanul állott a furcsa kikötés előtt és különböző szabályrendeletekre hivatkozva próbálta a zsidót meggyőzni arról, hogy kívánsága nem helytálló. A zsidó azonban ragaszkodott a terméshez és most az új keresztény bérlő különböző fórumokhoz fordult a kérdés eldöntésére.

Nagyon sok ilyen villa és kertes ház van Budapesten és Pest környékén, ahonnan a zsidó tulajdonosokat kilakoltatták, az új bérlő pedig tanácstalanul áll, hogy mi történjék a kert fáinak termésével. Elvégre még a nyár elején vagyunk, a fák további gondozása most az új bérlőt terheli, illő tehát, hogy a termés is az ő tulajdona legyen.

De ettől függetlenül is: az a zsidó, akit kiköltöztettek, nem azért távozott el régi lakásából, hogy most szebb és jobb lakáshoz és ezzel nagyobb kényelemhez jusson és innen további jogait hangoztatva követelődzön. Elégedjék meg azzal, hogy holmiját elvitte magával és mondjon le a további követelődzésekről. És az a Pest környéki zsidó, aki gettóba került, hogyan képzeli el, hogy a gyümölcstermés az övé lesz? Ki fogja neki oda utána szállítani? Vagy úgy gondolja a zsidó, hogy az új bérlő megveszi tőle a gyümölcsöt? Vagy talán eladja helyette és az árát eljuttatja a gettóba? Még itt is, még most is az üzlet jár az eszükben? Nyugodjanak már egyszer bele a volt zsidó háztulajdonosok és egyéb kapitalisták, hogy az ő számukra már nem terem gyümölcs széles e hazában.

Magyar Szó, 1944. június 12. III. évf. 130. sz. – „Mi lesz a zsidó villák kertjeinek gyümölcstermésével?”

1944. június 13.

51. Beadvány Budapest polgármesteréhez: a légitámadásokra figyelemmel a zsidókat a kereszténylakta házak legfelső emeleteire kell költöztetni, óvóhelyeken menedéket ne

találhassanak

Mélyentisztelt Polgármester Úr! Tisztelettel kérem nevegye rósznéven hogy háborgatom soraimmal, Én ezt nem azért

teszem, mintha egyébb dólgóm nem akadna. Azónban lángolló haza szeretetem, arra ösztökel, hogy e sorokat megirjam, És kérem Polgármester Urat, hogy javaslatomat, tegye mérlegellés tárgyává, mit az alábbi soraimban ismertetek.

Én nap nap után figyelemmel kisérem a zsidosággal kapcsolatossan ki adótt rendeleteket. De úgyan akkor figyelemmel kisérem a zsidóság tevékenykedéssét is. És így jöttem rá arra, hógy a zsidoság megrendszabályozása, akkorfogja éreztetni a hatássát, ha az én elgóndollásom valóra válhat.

Budapeströl a zsidoságot ki telepiteni nem szabad, azért mert ez légvédelem. Gettó létesítésse szintén nem jó, azért mert a Gettó a zsidokkal megmarad mi elpúsztúlúnk. Ellenben példa képpen megemlitem azt, hógy egy négy emeletes házban, hogyan kellene

eljárni, a földszint, első, és második emeleten lévő illetve lakó zsidokat, felkel költöztetni a harmadik és a negyedik emeletekre. Ugyan akkorpedig a Keresztény magyar családokat a felsö kétt emeletről a földszint-első- és a második emeleteken kell elhelyezni aszerint hógy egy egy ház, hány emeletes, földszintes és egy emeletes épületekbe pedig kizárolag, csak zsidokat kel össze költöztetni. De lehetöleg össze zsúfolva.

A zsidoság által lakott lakásokbol a villanyt le kell szerelni a fövezetéket kihúzni azért, hógy lehetetlenné vályjon részükre a be csempészet Rádió adó, vagy vevö készülék, üzembe helyezése. Légi támadás esetén, a zsidok az óvó helyekre ne mehessenek, ótt menedéket ne találjanak, zavarró repüllés vagy légi veszély tartalma alatt, akár nappal, akár éjjel történik is az a zsidok a lakásúkat elve hagyhassák, ajtót, ablakót, kine nyithassanak, és amennyiben ezt megtennék Ugy az egész társaságot a Hadbiroság elá kel álitani. De magát a ház parancsnokót is amennyiben ezekkel szemben szemet húnyna.

Zsidok zseb lámpát, ne használhassanak, mert fényjelzések leadássára ezekis alkalmassak. Megvagyok gyöződve arról hógy ezen elgóndóllássom meg-valósítássa esetén, joval

kevesebb magyar púsztúlna, a zsidó pedig fógyna, és minden Magyar embernek ez kel hógy legyen a célja

Magamat ajálva. Hazafias Tisztelettel m

Csapó Károly tart. őrm. Bp. VI. Szív u. 3.

Eredeti, kézzel írt tisztázat. – Bp., 1. sz. Lt. Polgm. IX. ü. o. 1944–2042.

Az irat hátlapján a következő feljegyzés olvasható: „Az ügyben intézkedésre szükség nincs. Tárgyiratot irattárba kell tenni. Budapest, 1944. július 6.

A polgármester rendeletéről: Dr. Potoczky Jenő

tanácsjegyző”

1944. június 13.

52. Budapest polgármesterének rendelete a kiürített zsidó lakásokban maradt közüzemi berendezések biztonságba helyezéséről

147 584/1944. IX.

Rendelet

A székesfőváros Gáz- és Elektromos Műveinek igazgatósága azt a kérelmet terjesztette elő, hogy a bombakárosultak elhelyezésére a Magyarországi Zsidók Szövetsége által felajánlott lakásokban levő közüzemi berendezések biztonságba helyezése céljából járuljak hozzá ahhoz, hogy a megnevezett üzemek tisztviselői ezekről a lakásokról a hatósági zárójegyet eltávolíthassák, a lakásokat felnyithassák, és az itt található elektromos áramfogyasztó- és gázfogyasztó készülékeket biztonságba helyezzék, illetve elszállíthassák. A kérelemhez – a nyomós közérdekre való tekintettel – hozzájárulok, és a bombakárosultak részére felajánlott lakásokban maradt közüzemi berendezési tárgyak biztonságba helyezésénél követendő el-járásra nézve a következőket rendelem:

A székesfőváros Elektromos- és Gázművei által kirendelt és megfelelő személyazonossági igazolvánnyal, valamint a polgármesteri IX. (Társadalompolitikai) ügyosztálynak erre a célra kiadott igazolvánnyal ellátott egy tisztviselő és egy szerelő az illetékes ker. elöljárónál a felnyitásra kerülő lakások kulcsait és leltárát elismervény ellenében átveszi. Az így kézhez vett kulcsokkal a lakásokat a háztulajdonos vagy megbízottja (házgondnok, házkezelő, házfelügyelő) jelenlétében felnyitják és a közüzemi berendezéseket biztonságba helyezik. Ha a lakásból elektromos áramfogyasztó vagy gázfogyasztó készüléket elvisznek, azt a leltáron feltüntetik. Az elvitt tárgyakat a leltáron abban az esetben is fel kell tüntetni, ha azok nem voltak a leltárban.

A kiküldött üzemi alkalmazottak munkájuk elvégzése után a lakásokat újból lezárják és az ajtókon az alábbi szövegű hatósági zárójegyeket helyezik el:

„HATÓSÁGILAG ZÁRVA!

A helyiség felnyitása törvény szerint büntetendő.

A polgármester IX. ü. o. megbízásából: Budapest Székesfőváros Elektromos Művei és Gázművei”

Ennek megtörténte után a kulcsokat és leltárokat elismervényeik visszaadása ellenében a

ker. elöljáró uraknak visszaszolgáltatják. Hasonló eljárásra kérem fel Pestszenterzsébet megyei város polgármesterét, illetve

hadiüzemeit, valamint a B. SZ. K. R. T. igazgatóságát, a még náluk levő leltárok és lakáskulcsok ideiglenes kiadásával kapcsolatban.

Erről a polgármesteri IX. ügyosztályt, a ker. elöljáró urakat, a B. SZ. K. R. T. igazgatóságát, Ratkovszky Ferenc, üzemi központi vezérigazgató urat (V., Váci út 72.), a székesfőváros Elektromos- és Gázművei körzeti irodáinak központi főosztályát felzeten, Pestszenterzsébet megyei város polgármesterét pedig átirattal értesítem.

Budapest, 1944. június 13.

Dr. Morvay s. k. alpolgármester

A kiadmány hiteléül: kmf. olvashatatlan aláírás shiv. igazgató

Sokszorosított hiteles másolat. – Bp., 1. sz. Lt. III. ker. 1944–14 949.

1944. június 13.

53. Az Összetartás hírt ad a budapesti zsidóság összeköltöztetéséről

A Magyar Távirati Iroda jelenti: Budapest székesfőváros polgármestere az 1610–1944. Me. számú rendelet értelmében

elrendelte a székesfővárosi zsidóknak külön házakba összeköltöztetését. A rendeletet a legközelebbi napokban teszi közzé, amelynek megjelenése után sárga

csillaggal fogják tudni megjelölni a zsidók lakóhelyéül kijelölt házakat. A nem zsidók részére kijelölt. házakból a zsidóknak záros határidőn belül ki kell költözni. A zsidó házakban lakó nem zsidók átköltöztetése iránt később történik intézkedés. A zsidók elköltöztetésével megürülő lakások juttatását részletesen szabályozza polgármesteri rendelet.

A székesfőváros polgármesterének ezzel az intézkedésével egyrészt megtörténik a zsidó lakosságnak a nem zsidóktól való elkülönítése, másrészt lehetővé válik nagyszámú lakás fel-szabadítása és a lakásnélküliek részére való kiutalása. A zsidók új elhelyezése folytán a zsidók számarányuknak és társadalmi értéküknek megfelelő lakásokba fognak kerülni, megszűnik tehát az az állapot, hogy amíg a magyar dolgozók lakás nélkül vannak, a zsidók anyagi erejük folytán őket meg nem illető túlzott lakásviszonyok között élnek.

Összetartás, 1944. június 13. II. évf. 131. sz. – „A budapesti zsidókat külön házakba költöztetik.”

1944. június 14.

54. Beadvány Budapest polgármesteréhez a zsidó főbérlőknél lakó keresztény albérlők érdekeinek védelmében

Méltóságos Polgármester Úr! Mint ismeretes, Budapesten a statisztika szerint cca. 160 000 albérlő lakik. A zsidók ellen

elrendelt kényszer-kilakoltatás alkalmával, ha már egy szó sem esik a 27 000 zsidó albérlőről, de a rendelet nem törődik a 45 000 zsidó főbérlőnél lakó albérlőkkel sem. A keresztény albérlők helyzetét súlyosbítja az is, hogyha minden zsidó család csak 1 szobát kap, hol alig a holmiját elhelyezni tudja, nem lehet a zsidó albérlőket elhelyezni, ami szintén csak bonyolulttá teszi a költözködést.

Okvetlenül törődni kellene Méltóságos Uram a keresztény albérlőkkel, hogy ne kelljen heteket lakáskereséssel eltölteniök, tehát a polgármesteri rendelet e részben kiegészítésre szorul.

Míg az újság szerint a zsidó lakások elhanyagolva vannak, mind annak dacára azt ajánlják, hogy a zsidókat a modern lakásokba utalják be. Eltekintve tőle, hogy a vagyonuk és keresettől megfosztott zsidók ezeket a lakbéreket miután nem tudják fizetni, néhány hónap múlva az utcára kerülnek, a hatóságok terhére; de ha a sajtónak igaza van, úgy rövid időn belül az új lakások is elhanyagolt állapotba kerülnek, tehát minek kell annak a veszélynek a modern lakásokat kitenni.

Mint albérlő maradok alázatos

hazafias üdvözlettel Biró I.

Eredeti, írógéppel írt kérvény. – Bp., 1. sz. Lt. Polgm. IX. ü. o. 1944–2043.

Az iratot intézkedés nélkül irattárba tették.

1944. június 14.

55. A Pesti Hírlap cikke a budapesti zsidók összeköltöztetésének végrehajtásáról

Hogyan hajtják végre a zsidók összeköltöztetését

A főváros közigazgatási bizottságának üléséről beszámolva közöltük már dr. Bódy László alpolgármester bejelentését, amely szerint rövidesen végrehajtják Budapesten a megkülönböztető jelzés viselésére kötelezett zsidóság lakóhelyének kijelölését. Az intézkedést hosszú előkészület előzte meg. A főváros lakásügyi ügyosztálya hetek óta dolgozta fel a zsidó lakásokra vonatkozó bejelentéseket.

Értesülésünk szerint – erre különben több hivatalos kijelentés is mutat – Budapesten, eltérőleg a vidéki városokban alkalmazott gyakorlattól, nem egy zárt területre telepítik a zsidóságot, hanem háztömböket, illetve egyes házakat jelölnek ki majd a zsidók lakóhelyéül. Az említett és előreláthatólag csütörtökön kiadásra kerülő rendelet már pontosan felsorolja majd mindazokat a házakat, illetve háztömböket, amelyekben zsidók lakhatnak. Valószínűleg lesznek zsidó, és úgynevezett vegyes lakóházak, tehát olyanok, amelyekben zsidók és keresz-tények is lakhatnak.

A házak kijelölése

A házak kijelölése olyan elvek alapján történik, hogy keresztény házaknak minősítik majd elsősorban azokat a házakat, amelyeknek tulajdonosa keresztény, továbbá azokat a házakat, ahol a bérlők többsége keresztény. Figyelemmel lesznek azonkívül arra, hogy az egészséges fekvésű, modern és aránylag olcsó bérű házak keresztény házaknak legyenek nyilvánítva. Vegyes, illetve zsidó házak lesznek, amelyekben eddig is többségben zsidók laktak, főleg, ha a tulajdonos is zsidó. Ilyen jellegű házak lesznek a mellékutcákban lévő régi, elavult házak, vagy az igen magas bérű modern ]akóépületek. Körülbelül 2800 budapesti házat kell majd kijelölni zsidó, illetve vegyes lakójú háznak, és ezeket az épületeket sárga csillaggal feltűnően meg is jelölik majd.

Egy-egy zsidó család egy szobában

A kijelölt helyre való költözésre kötelezett zsidóknál elv az lesz, hogy minden egyes zsidó család egy szobára tarthat igényt. Kivételt csupán az orvosok képeznek, akik a lakószobán kívül egy rendelőt is kaphatnak, valamint a volt ügyvédek és mérnökök, akik irattáruk elhelyezésére kaphatnak még egy szobát. Azt, hogy ki kivel köteles összeköltözni, a Magyarországi Zsidók Szövetsége állapítja meg kötelező erővel.

A keresztény lakók számára – értesülésünk szerint – nem lesz kötelező az eddigi lakásukból való kiköltözködés még akkor sem, ha a szóban forgó házat zsidó vagy vegyes háznak jelölik ki, a kiköltözést azonban lehetővé teszik számukra, és a zsidók összeköltöztetésével felszabaduló lakásokból, elsősorban az ő igényeiket elégítik majd ki. A lehetőség szerint biztosítani kívánják, hogy az ilyen önkéntesen kiköltöző keresztény családok eddigi lakásukkal egyenlő értékű és bérű lakásokat kaphassanak.

Időleges szabad lakásforgalom?

Miután a becslés szerint az összeköltözködés révén, mintegy 40 000 eddig zsidók által bérelt lakás szabadult fel, míg a zsidók lakóhelyéül kijelölt épületekben csak mintegy 12 000 keresztény lakik, a lakásfronton jelentékeny enyhülés várható. Éppen ezért – hír szerint – szó van arról is, hogy három hónapra felszabadítják a lakások forgalmát és ez alatt az idő alatt mindenki tetszés szerint cserélhetne majd lakást. Természetesen azonban a korlátozás átmeneti megszüntetése kizárólag a lakások forgalmára vonatkoznék és nem érintené a lakbéreket, amelyek továbbra is a rögzített szinten maradnak. A lakbér kérdéssel kapcsolatban felmerülő problémákat különben is a legapróbb részletekig szabályozzák.

Nagyszabású költözködés

A zsidók összeköltöztetése igen nagy körültekintést és alapos szervezést igényel, mert hiszen az elmúlt évek statisztikája szerint a békeidőben a legnagyobb arányú költözködés az egyik májusi lakbérnegyed alkalmával 6000 lakásváltoztatás volt. Most ennél sokszorosan nagyobb számú költöztetésről van szó. Külön kérdés lesz a bútorok problémája, amennyiben, bár a zsidókra nézve a lakásberendezés elszállítását illetőleg a rendelet nem léptetett életbe korlátozást, mégis, miután a zsidó családok a jövőben csak egy-egy szobát foglalhatnak el, az eddigi négy-ötszobás zsidó lakások bútorai ott nem lesznek elhelyezhetők.

Az összeköltözésre kötelezett zsidóknak a Magyarországi Zsidók Szövetsége azt javasolja, hogy egyelőre közös háztartást és közös konyhát vezessenek addig is, amíg a hatóságok meg-felelő megoldást találnak arra, hogy háztömbönként vagy kerületenként vagy esetleg utcánként gondoskodjanak a zsidók közös étkeztetéséről.

Pesti Hírlap, 1944. június 14. – „Hogyan hajtják végre a zsidók összeköltöztetését?”

1944. június 14.

56. A Függetlenség beszámol arról, hogy milyen módon hajtják végre a 250 000 budapesti zsidó összeköltöztetését

A főváros közigazgatási bizottságának hétfői ülésén tárgyalták a Budapesten lakó zsidók elkülönítésének, illetve összeköltöztetésének ügyét. A lakásügyi ügyosztály a zsidó lakásösszeírások adatai alapján lázas iramban dolgozik, hogy pár napon belül a fővárosban is nyugvópontra jusson a zsidók elkülönítésének kérdése.

A Magyarországi Zsidók Szövetsége Lakáshivatalának összeköltöztetési nyomtatványa

Előreláthatólag csütörtökön jelenik meg a székesfőváros polgármesterének rendelete az összeköltöztetéssel kapcsolatban,

amely rendelkezés már tartalmazni fogja a főváros területén az egyes vegyes, illetve teljesen zsidó lakókkal betelepített ház megjelölését is.

Budapesti viszonylatban más megoldást kellett keresni illetékeseknek, mint vidéken a zsidó elkülönítés megoldására, mert ott a falvakból és községekből egyszerűen elszállították a sárga csillagosokat a nagyobb városokba, ahol a számukra kijelölt zárt területre telepítették őket.

Minthogy a fővárosban oly nagy tömegben élnek zsidók, hogy a teljes elkülönítés és az azzal összefüggő adminisztráció és a gyakorlati megoldás hosszabb időt vett volna igénybe, éppen ezért a belügyi kormányzat egyelőre csak háztömbökbe, illetve külön kijelölt házakba költözteti össze a zsidókat.

Hatvanezer zsidó lakott főbérleti lakásban

Hogy milyen óriási arányú „költözőforgalmat” fog látni Budapest keresztény közönsége a közeli napokban, arra jellemző, ha megemlítjük,

Budapesten – a népszámlálás, valamint a legutóbb hozott rendelkezések számadatait is figyelembe véve – több, mint 250 000 zsidó él, akiket a sárga csillag viselésére köteleztek.

Ebből a hatalmas számbeli zsidó tömegből, mintegy hatvanezren laktak főbérleti lakásokban és százharmincötezren közös háztartásban, illetve albérletben.

2800 zsidó ház, egy szoba egy családnak

A zsidó lakások összeírásakor nyert adatok átvizsgálásával most készültek el s ennek alapján megállapították, hogy

a főváros területén majdnem 2800 házat kell kijelölni, amelyekben csak zsidók, vagy vegyesen zsidók és keresztények fognak lakni. Amikor a belügyi kormányzat elhatározta, hogy a budapesti zsidók lakásviszonyait is megrendszabályozza, az elvi álláspont az volt, hogy

a zsidóknak ezután nem lehet olyan kényelmes lakásuk – sőt mondhatjuk: túl kényelmes, mint amilyen eddig volt.

A jelenlegi összeköltöztetés tehát úgy történik, hogy minden zsidó család csak egy szobát kap, ez körülbelül megfelel a vidéki és Pest környéki városokban nyert elkülönítési tapasztalatoknak, ahol egy-egy zsidó személy férőhelyét hatóságilag úgy állapították meg, hogy mindenkire átlag számítva 2 négyzetméternyi terület jutott. Hogy azután a zsidók közül ki-kivel költözik majd össze, azt a Magyarországi Zsidók Szövetsége kötelező erővel állapítja meg.

Bizonyos kivételt csak a rendelővel bíró zsidó orvosoknál tesznek, akik egy külön szobát igényelhetnek rendelőnek. Ugyancsak kivétel alá esnek a zsidó ügyvédek és mérnökök is, akik irataik egy részére egy-egy külön szobát tarthatnak meg.

Sárga csillag a kapun

Keresztény házaknak minősítik elsősorban azokat, amelyeknek tulajdonosa keresztény, vagy ahol a bérlők túlnyomó többsége keresztény. Vegyes, illetve zsidó háznak nyilvánítják azokat, amelyekben eddig is főleg zsidók béreltek lakásokat, azonkívül a

szűk utcában lévő, régi, elavult vagy modern, de magas bérű házakat, főleg, ha a tulajdonos és a lakók többsége zsidó.

Ezekre a házakra feltűnő nagyságú sárga csillagot ragasztanak ki. A zsidók a lakberendezéseiket magukkal vihetik. A keresztény bérlőket nem kötelezik elköltözésre. Ezeknek számára hosszabb időt adnak, hogy keresztény házakban találjanak lakást és gondoskodhassanak a nyugodt költözésről.

A budapesti zsidók összeköltöztetése nagyban sietteti a fővárosban évek óta tapasztalható lakáshiány-probléma megoldását, amely éppen a keresztény, nemzethű magyar dolgozók tízezreit sújtotta.

Körülbelül 28 000, eddig zsidók által lakott lakás szabadul fel, mert az összesen 40 000 zsidó lakásban mintegy 12 000 keresztény bérlő is lakik.

A Függetlenség értesülése szerint, hogy minél gyorsabban menjen a keresztény lakosság lakás igényeinek kielégítése, valószínűleg egy lakbérnegyedre felszabadítják a lakásforgalmat s így majd az üresen hagyott lakásokat a székesfőváros lakásügyi ügyosztályától függetlenül is ki lehet venni. Ez a lakásforgalom felszabadítása azonban nem jelenti a lakbérek emelkedését, mert azok változatlanul rögzítve maradnak.

Függetlenség, 1944. június 14. XII. évf. 132. sz. – „Budapesten 28 000 üres lakás lesz a zsidók összeköltöztetése után. – Még ezen a héten megjelenik a zsidó házak kijelölésére vonatkozó rendelet.”

1944. június 14.

57. A Függetlenség híradása az összegyűjtött zsidó könyvek megsemmisítéséről

Egy hónappal ezelőtt járt le a határidő, amelyet a zsidó könyvek megsemmisítésével kapcsolatban kiadott kormányrendelet a bejelentési kötelezettségre kitűzött. 1 Annak idején beszámolt róla a Függetlenség, hogy a megsemmisítésre kerülő könyvek száma hozzávetőlegesen meghaladja a félmilliót.

Az elmúlt hónap alatt a különféle egyesületi, iskola- és más könyvtárak mázsaszámra szállították Budapestre a kiselejtezett, bezúzásra kerülő zsidó könyveket, amelyeket a Magyar

1 A 10 800/1944. Me. számú kormányrendeletről van szó, melynek tárgya „a magyar szellemi életnek a zsidó

szerzők műveitől való megóvása”. Szövegét közölte DMZST I. köt. 276–281. old.

Papirosipari Nyersanyagbeszerző Kft. útján azonnal a papírgyárakba vittek. Vagonszámra gyűlt itt össze a sok halálra ítélt szennyes szellemi termék, amely az elmúlt évtizedek alatt akadálytalanul mételyezhette, ronthatta a különféle könyvtárak útján a magyar társadalmat, az iskolai könyvtárakban pedig legféltettebb kincsünket, a magyar ifjúságot.

Ennek most vége: a zsidó könyv megszűnt hatalom lenni. Anyag lett belőle, tehetetlen celluloze tömeg, amelyet gépek marófogai tépnek majd millió

és millió apró porcikára. A gép nem nézi, hogy Erdős Renéről, Szép Ernőről, vagy Földi Mihályról van-e szó, egyforma szürke papírpépet gyár mindegyikből. A piszkos nyomdafestéket, a szétolvadt átkos betűket, majd vegyszerekkel kioldják s a félmillió zsidó könyvből ismét szép fehér írópapír lesz.

Fehér írópapír a magyar író asztalára, dolgozatfüzet a magyar diák elé, és jó magyar könyv a magyar olvasó kezébe.

Az összegyűjtött zsidó könyvek megsemmisítését csütörtökön délben kezdik meg az Első Magyar Kartonlemezgyár budafoki telepén. Ünnepélyes pillanat lesz: A zsidó sajtó vissza-vonhatatlan halála és a magyar szellem igazi újjászületése.

Függetlenség, 1944. június 14. XII. évi. 132. sz. – „Csütörtökön kezdik meg az összegyűjtött zsidó sajtótermékek megsemmisítését.”

1944. június 15.

58. A Magyarországi Zsidók Lapja az összeköltözött zsidók egymás iránti segítőkészségének szükségességére hívja fel a figyelmet

Az állami törvényen, hatósági rendelkezésen kívül az emberszeretet parancsa is követelményeket szab elénk. A felebaráti szeretet, egymás iránt való megértés akkor is kötelező erejű parancsként szól hozzánk, ha magunk nem szenvedünk együtt embertársunkkal, még inkább kötelező azonban abban az esetben, ha embertársunkkal együtt viseljük a sorsnak közösségét. Ilyenkor különösen figyelni kell arra, hogy a magunk fájdalmából fakadó érzelmeinket ne éreztessük olyan embertársunkkal, aki hasonló sorsnak a nehézségeit viseli, és akit ugyancsak súlyosan érint a maga megpróbáltatása.

Mindezek a gondolatok különösen időszerűkké válnak abból az alkalomból, hogy a főváros zsidó lakossága, amely az egész ország zsidó lakosságának számban is jelentékeny része, de egyébként vezető rétegét teszi, az elé a helyzet elé kerül, hogy nagy tömegeiben kénytelen otthonát elhagyni, megszokott és meghitt ingóságaitól megválni. Egy másik része a zsidó lakosságnak ugyan benne maradhat régi lakásaiban, de ugyanakkor kénytelen helyet adni a hozzá beköltöző hittestvéreknek és megosztani velük nemcsak a maga lakását, hanem felszerelését, berendezését is. Mindkét fél számára kettős kényelmetlenség adódik. Meg kell válnia a szívéhez hozzánőtt hajléktól vagy holmiktól és otthonába, családi körébe kénytelen befogadni másokat, életét kénytelen másokkal megosztani.

Ebben a helyzetben csak a lelki felemelkedés adhat könnyebbséget és enyhülést. Tisztában kell lennünk azzal, hogy mindaz, ami történik, hatósági parancson alapszik, és ennek a parancsnak feltétlenül engedelmeskedni kell. Mindenki a legszigorúbban kövesse az előírt rendelkezéseket, tartsa be a kiszabott határidőket. Félig enyhül az intézkedések következ-ményein érzett fájó érzés, ha tudatában vagyunk, hogy parancsot teljesítünk, és hogy a parancs teljesítése megmásíthatatlan kötelesség. Tudatában kell lennünk annak is, hogy ennek a parancsnak a teljesítésénél minden másodrendű szempontnak háttérbe kell szorulnia. Ha fáj is,

hogy meg kell válnunk évek alatt esetleg nehezen megszerzett kedves dolgainktól, tisztában kell lennünk azzal, hogy ezek ma mellékes kérdések, amelyeknek szem előtt tartásával csak a magunk lelkiállapotát súlyosbítjuk.

Ne a holmival, ne apró-cseprő kérdésekkel törődjünk, hanem azzal, hogy mennél kevesebb zökkenővel, mennél simábban bonyolítsuk le a lakáscserét. És ahelyett, hogy a magunk apró dolgainak a megmentésén fáradozunk és arra összpontosítjuk minden erőnket és idegünket, gondoljunk embertársainkra is, akik hasonló helyzetben vannak. Az ő helyzetüket is meg kell könnyíteni azzal, hogy lemondást gyakorolunk a magunk érdekei tekintetében, és tekintettel vagyunk arra, hogy másoknak is vannak jogos érdekeik, amelyeket szem előtt kell tartani.

Az emberszeretet, a felebaráti szeretet, a sorsközösségben élőknek egymás iránt való kötelességérzete egyenlítse ki és hidalja át mindazokat a nehézségeket, amelyek a hatósági parancs teljesítésénél felmerülnek. Fogadjuk jó szívvel azokat, akiket a helyzet kényszerűsége a mi hajlékunkba sodor, bánjunk velük testvérek módján, osszuk meg velük lakásunkat, holminkat, igyekezzünk elfeledtetni, hogy nem a magukéban laknak. Ne kényelmetlen és betolakodó idegeneket lássunk bennük, hanem velünk sorsközösségben élő zsidó testvért.

Ha így fogjuk fel a helyzet parancsát, akkor könnyebbé tesszük a magunk és embertársaink helyzetét, mert a régi mondás szerint a megosztott bánat és fájdalom megfeleződik, és a megosztott öröm megkétszereződik. A legnehezebb helyzetben is legyünk igaz emberek és igaz zsidók és külső parancsok mellett mindig engedelmeskedjünk vallásunk emberszereteti parancsainak is.

Magyarországi Zsidók Lapja, 1944. június 15. 6. évf. 24. sz. – „Segítsünk egymáson!”

1944. június 15.

59. A Magyarországi Zsidók Lapja munkaerőket keres az összeköltöztetés lebonyolítására

A közeli nagyarányú költöztetéshez szállító munkaerőknek megfelelő díjazás ellenében való sürgős jelentkezését kérjük Wesselényi utca 7., földszinten, a Magyarországi Zsidók Szövet-ségének Lakáshivatalánál.

Magyarországi Zsidók Lapja, 1944. június 15. 6. évf. 24. sz.

1944. június 15.

60. A Magyarországi Zsidók Lapja tudnivalókat közöl néhány újabb rendelettel kapcsolatban (hasznot hajtó jogosítványok megszüntetése, tüzelőanyag-kiszolgáltatás, kerékpár-beszolgál-

tatás)

Újabb rendeletek

A hivatalos lap június 11-i (30.) vasárnapi számában jelent meg a m. kir. földművelésügyi miniszter 74187/1944. FM sz. rendelete a zsidók hasznot hajtó hatósági jogosítványainak meg-szüntetéséről szóló 1580/1944. Me. sz. rendelet végrehajtása tárgyában.

A rendelet értelmében 1944. évi július hó 4. napjáig meg kell vonni a zsidóknak kiadott mindazokat a jogosítványokat, amelyek szőlővessző, must, gyümölcsfa oltvány, tejbehozatal, tehéntartás, állatkórházak, állatorvosi rendelők stb., ló-, szamár- és öszvérhús kimérése, lóversenyfogadások lebonyolítása, különböző mezőgazdasági termények márkajeggyel való ellátása, kiviteli egyesülése, ingatlanok adásvétele, vízhasználat, halászjegy, növényvédelmi szerek forgalomba hozatalára, fűszerpaprika termelés, erdei termesztvények, a mezőgazdasági termények hamisításának tilalmazásáról szóló törvény hatálya alá tartozó cikkek pótlására szolgáló anyagok és készítmények forgalomba hozatalára, vegyvizsgálók mikroszkópiai laboratóriumok nyilvános működésére vonatkozó engedélyekkel kapcsolatosak.

A hivatalos lapnak ugyanez a száma közölte mindazoknak a szállodáknak, fogadóknak, vendéglőknek, kávéházaknak és penzióknak jegyzékét, amelyekre Budapest székesfőváros polgármestere vezetőket rendelt ki.

Tüzelőanyag-kiszolgáltatás zsidók részére

A főváros ipari és kereskedelmi ügyosztálya közölte az érdekeltekkel, hogy a megkülönböztető jelzés viselésére köteles zsidókat tüzelőanyaggal az élelmiszer-üzletekkel megállapított időben kell, 11 órától 13 óráig kiszolgálni, tekintettel arra, hogy a tüzelőanyagot árusító üzletek ] 3 órától 15 óráig zárva vannak.

A zsidók kerékpárjainak beszolgáltatása

Aggteleky Béla altábornagy, az I. honvédhadtest parancsnoka, falragaszokon felhívja a zsidókat, hogy szolgáltassák be a tulajdonukban levő taposó vagy segédmotorral ellátott kerék-párjaikat. Azok, akik a budai kerületben laknak, a Károly király laktanyában (XI.. Budaörsi út 51.), akik a Duna bal partján lévő kerületekben laknak, a Tenyészállat-vásártelepen (X. Pongrácz út) szolgáltassák be az átvevő szerveknek a járműveket.

A falragasz részletesen közli, hogy a főváros környékén lévő városokban és községekben lakók hol adják át kerékpárjaikat. A beszolgáltatás, illetve a vasúti feladás sorrendje a következő: Az A–D betűvel kezdődő vezetéknevűek június 15-én, az E–G-ig 16-án, H–K-ig 17-én. L–O-ig 19-én, P–T-ig 20-án, U–Zs-ig 21-én.

A kerékpárokat üzemképes állapotban, teljes felszereléssel, elismervény ellenében kell beszolgáltatni. A gépekre a névtáblán kívül egy másik táblát kell felerősíteni, amely feltünteti a tulajdonos nevét, lakcímét, a kerékpár márkáját, gyártási számát, a világító lámpa gyártmányát és a szerszámtáska tartalmát. Azok, akik a fővároson kívül laknak, kérhetik a vasúti szállítási költség visszatérítését az I. hadtestparancsnokság gazdasági hivatalától (IV. Veres Pálné u. 1.). Azokkal szemben, akik nem tesznek eleget beszolgáltatási kötelezettségüknek, a törvény szigorával járnak majd el.

Magyarországi Zsidók Lapja, 1944. június 15. 6. évf. 24. sz. – „Fontos tudnivalók.”

1944. június 15.

61. A Magyarországi Zsidók Lapja felhívást közöl a megkülönböztető jelzést viselő budapesti lakosokhoz az összeköltözéssel kapcsolatban

Mire e soraink megjelennek, talán már plakátok hirdetik fővárosszerte a polgármesteri rendeletet Budapest zsidó lakosságának külön zsidó házakba való tömörítéséről. Ezzel a ren-delettel Budapesten is megvalósul a zsidóknak elkülönítése és súlyos gondként nehezedik minden érdekeltre a rendelet végrehajtása.

A legsúlyosabb gond a Magyarországi Zsidók Szövetségének Ideiglenes Intéző Bizottságát tölti el, amelytől nehéz helyzetében mindenki elsősorban várja a segítséget. Hadd állapítsuk meg mindenekelőtt, hogy az Intéző Bizottságnak intézkedési joga nincs, csak kérő előterjesztései lehetnek. S mint minden fontos ügyben, úgy ebben a legelemibb létérdekünket érintő kérdésben is mindent elkövetett, hogy a zsidók elkülönítésére vonatkozó rendelkezések vegyék tekintetbe a vitálisan fontos fizikai lehetőségeket.

Felterjesztéseink és közvetlen kérelmeink minden illetékes helyre eljutottak e lehetőségek biztosítása érdekében és nem rajtunk múlott, ha ezek az intézkedések súlyosabb feladatot rónak az érdekeltekre a rendelet végrehajtása tekintetében.1

Meg kell állapítanunk továbbá, hogy a fővárosban a zsidónak minősülő házakat kizárólag és önállóan az illetékes hatóságok jelölték ki, ebben a Magyarországi Zsidók Szövetségének része nem volt és nem lehetett. A Szövetség Intéző Bizottsága azonban így is kötelességének érezte, hogy a rendelkezések végrehajtásának lehetővé tétele érdekében a lakáshivatalát nyomban a legerőteljesebb akcióba állítsa és minden alkalmas munkaerőt mozgósított e célra. Mihelyt az Intéző Bizottság a rendelet közeli kibocsátásáról értesült, azonnal 216 lakásügyi körzeti irodát létesített, hogy ezek az irodák a felek rendelkezésére állhassanak. Minden házban értesítést ragasztottak ki, amely jelzi, hogy e ház zsidó lakói mely körzeti irodához fordulhatnak. Ugyancsak nyomban minden fővárosi zsidónak a következő felhívást küldötte szét a Magyarországi Zsidók Szövetségének Ideiglenes Intéző Bizottsága:

Felhívás a megkülönböztető jelzés viselésére kötelezett budapesti lakosokhoz

Szövetségünk Intéző Bizottsága ismét súlyos feladat elé került. Az 1610/1944. Me. számú rendeletnek 2 a zsidók lakóhelyének kijelölésére vonatkozó határozmányait a legközelebbi napokban ki fogják terjeszteni Budapest székesfővárosra is.

Szövetségünk kötelességét teljesíti, amidőn az érdekeltek javát szolgálva, felhívja figyelmüket az összeköltözés lehetőségére, és ennek előnyeire. Kétségtelen ugyanis, hogy a megkülönböztető jelzés viselésére kötelezettek többsége nem maradhat meg jelenlegi lakásában. Ezért ajánljuk, hogy mindenki, aki olyan házban lakik, ahol a főbérlők többsége nem viseli a megkülönböztető jelzést, úgyhogy fel lehet tenni, hogy a házat nem fogják zsidó háznak minősíteni: keresse a módját annak, hogy a maga számára olyan házban lakó rokonnál, vagy ismerősnél találjon elhelyezkedési lehetőséget, amely házban a főbérlők többsége a mai rendeletek szerint zsidónak tekintendő és a ház előreláthatólag zsidó háznak fog minősülni.

1 Ez az állítás nem felel meg a valóságnak. A Zsidó Tanács Lakáshivatalának túlbuzgó működésére vonatkozólag

lásd e kötet Bevezetését, 44. oldal. 2 Szövegét közölte DMZST I. köt. 244–249. old.

E célból a mellékelt nyilatkozatot ki kell tölteni és azt úgy a befogadónak, mint az odaköltözni szándékozónak alá kell írnia. Ezután az érdekelt keresse fel a kitöltött és aláírt űrlappal a jelenlegi lakása szerint illetékes körzeti irodát, amelynek számát és címét (helyét) az ön jelenlegi lakóházában kifüggesztjük és a házfelügyelővel is közöljük.

A Magyarországi Zsidók Szövetsége Ideiglenes Intéző Bizottsága

Ezen a módon igyekezett tehát az Intéző Bizottság lakáshivatala a lehetőség szerint már

előre biztosítani, hogy minden zsidó lakó, aki kiköltözésre kényszerül, megkereshesse a módját a rokonánál, vagy jó ismerősénél való elhelyezkedésre. Az Intéző Bizottság mindent el fog követni, hogy az így önként választott új lakóhelyüket az oda jelentkezők elfoglalhassák.

Arról is gondoskodni igyekszik az Intéző Bizottság, a lakáshivatala útján, hogy amennyire csak lehetséges, az elköltözők, akik önmaguk sehogyan sem képesek gondoskodni magukról, a bútoraikat, vagy legalább legszükségesebb holmijaikat a megszabott időn belül új lakóhelyükre szállíthassák. Evégből az Intéző Bizottság minden megszerezhető szállítóeszközt, nagy és kis kézikocsit igyekezett a költözködési időszakra biztosítani és lehetővé tenni, hogy a körzeti irodák ily szállítási eszközöket a rászoruló jelentkezőknek rendelkezésére bocsáthassanak. Mindenki igyekezzék azonban a maga holmijának elszállításáról gondoskodni, mert központilag a maga egészében ez természetesen nem intézhető el. Ismételjük tehát: csak az forduljon a körzeti irodához, aki másként sehogyan sem tud maga gondoskodni holmija elszállításáról.

Mikor e sorokat írjuk, még nem tudjuk véglegesen, mennyi időn belül kell a külön zsidó házakba való költözködést végrehajtani. De az Intéző Bizottság az utolsó pillanatig mindent elkövetett és elkövet, hogy ezt a terminust annyi időre eszközölje ki, amelyen belül a költözések emberileg és fizikailag lebonyolíthatók legyenek.

Magyarországi Zsidók Lapja, 1944. június 15. 6. évf. 24. sz. – „Budapest zsidó lakosságának külön zsidó házakba való tömörítése.” – „Miben tud a Magyarországi Zsidók Szövetségének Lakáshivatala az érdekeltek rendelkezésére állani.”

1944. június 16.

62. Budapest polgármesterének rendelete az I. kerületben a zsidók által lakható házak kijelölése tárgyában

BUDAPEST SZËKESFŐVAROS POLGÁRMESTERE

147 501/1944.-1 X. szám

Tárgy:

Zsidók által lakható épületek kijelölése a székesfőváros I. közigazgatási kerületében.

Rendelet

A)

Az 1610/1944. Me. sz. kormányrendeletben és a m. kir. belügyminiszter 523 926/1944.–XXI. sz. leiratában foglalt utasításokhoz képest, a székesfőváros I. kerületében egyelőre a

következő épületeket jelölöm ki olyanoknak, amelyekben zsidók (a fennálló rendelkezések értelmében megkülönböztető jelzés – sárga csillag – viselésére kötelezettek) lakhatnak:

Aladár utca 6., 9/b, 12. Ág utca 3., 4., 5. Derék utca 2., 18. Dezső utca 1. Disz tér 14. (gróf Bethlen István

bástyasétány 4.) Gellérthegy utca 29., 31. Karátsonyi utca 4/a, 13. Lisznyai utca 15., 40. Lógodi utca 20.

Márvány utca 10., 18. Mészáros utca 8. Naphegy tér 2., 9. (Fém utca 10.) Negyedik Béla út 35., 49. Pauler utca 5., 12. Térfy Gyula utca 4. Tigris utca 3., 5. (Ág utca 6.) Tigris utca 6., 10., 29/a, 43., 51. Úri utca 45.

Zsidók a székesfőváros I. kerületében más épületekben ezentúl nem lakhatnak. Márvány

utca 10., 18.

B)

A fenti rendelkezéseimet a következőképpen kell végrehajtani: 1. Az A) alatt felsorolt épületek valamennyi utcai kapubejáratának az utcára néző oldalán

sárga csillag jelzést kell alkalmazni és azt állandóan ép és tiszta állapotban kell tartani. A jelzés 51×36 cm-es fekete alapon 30 cm átmérőjű, hatágú kanárisárga csillag. A kifüggesztendő hivatalos nyomtatványt a háztulajdonos (megbízottja) jelen rendeletem kézhezvételét követő 24 órán belül az ingatlan fekvése szerint illetékes adókerületi adószámviteli osztálynál elismervény ellenében annyi példányban köteles átvenni, ahány utcai kapubejárata az ingatlannak van, és a nyomtatványt valamennyi kapura azonnal tartósan felerősíteni köteles.

2. Ha a jelzés bepiszkolódik, megrongálódik vagy bármily okból elvész, ehelyett a háztulajdonos ugyanilyen nagyságú és színű jelzést köteles házának valamennyi kapubejárata mellett a falra festetni és felelősség mellett ép és tiszta állapotban fenntartani.

3. Minthogy zsidók a székesfővárosban csak az általam erre kijelölt házakban lakhatnak, az I. kerületnek az A) alatt fel nem sorolt összes épületeiben bírt valamennyi lakásból a zsidóknak, bármilyen címen tartózkodnak ott – háztulajdonos, haszonélvező, bérlő, albérlő, szolgálati lakásban, természetbeni lakásban lakók, vendégek stb. –, legkésőbb 1944. június hó 21. napjának este 8 órájáig ki kell költözniök lehetőleg ugyanabban, vagy valamelyik szomszédos közigazgatási kerületben fekvő olyan házakba, amelyeket akár a jelen rendeletemben A) alatt, akár más hasonló rendeleteimben zsidók által elfoglalható házaknak kijelöltem, vagy a jövőben ki fogok jelölni.

4. A nem lakás céljára szolgáló helyiségek (üzlet, rendelő, iroda, műhely, raktár stb.) kiürítésére ez a rendelet nem vonatkozik. Zsidók azonban részükre ki nem jelölt épület ilyen helyiségében nem lakhatnak, ott csak eddigi tevékenységüket folytathatják a jogszabályok korlátai között; az itteni lakószobákat ki kell üríteni és elkülönítve le kell zárni.

5. A zsidónak tekintendő, megkülönböztető jelzés – sárga csillag – viselésére köteles személyek a több kapubejárattal bíró épületek (átjáróházak) összes lakásaiban bent maradhatnak akkor is, ha az illető épületnek akár csak egyik bejáratát is fent A) alatt felsoroltam.

6. Az átköltözés a sárga csillaggal megjelölt házakba közelebbről: akár olyan lakásokba történhetik – a mellékhelyiségek közös használata mellett –, amelyeket más zsidó bérlő már elfoglalva tart, a lakás azonban az eddigi bérlő indokolt lakásszükségletét meghaladja, akár az említett házakban esetleg megüresedő más lakásokba.

7. Az A) alatt felsorolt épületekben nem zsidók által kiürített lakást, annak tényleges kiürítése után, zsidónak tekintendő személyek, a Magyarországi Zsidók Szövetsége kijelölése alapján, előzetes írásbeli hozzájárulásom nélkül indokolt lakásszükségletük mértékéig elfoglalhatják, illetve bérbe vehetik.

8. Egy zsidó családnak általában egy szobára van igénye. Ha azonban a szoba alapterülete 25 négyzetméternél kisebb és a családtagjainak száma négynél több, vagy pedig ha vala-milyen foglalkozást űznek, vagy űztek (orvosi rendelő, ügyvédi iroda, mérnöki tervtár, műhely stb.), és a foglalkozás folytatása, a felszerelés, irattár megőrzése másként nem biztosítható, úgy további szobára is igénye lehet. Ennél nagyobb lakás, illetve lakrész a zsidóknak indokolt lakásszükségletét meghaladja. Ha tehát zsidó az általa eddig bérelt, de a szükségletét meghaladó lakásban megmarad, úgy a többi szobába más zsidó családokat kell átköltöztetni.

9. Azokban a házakban, ahol zsidónak tekintendő bérlőhöz ilyen módon más zsidó beköltözik, társbérlet létesülhet, és erre vonatkozó hozzájárulásomat elvben már most megadom.

10. A fenti rendelkezések értelmében kiköltöző zsidó bérlők minden ingóságukat – a közüzemektől bérelt vagy tulajdonjog fenntartással vett és ezek által a kiköltözésig vissza nem vett berendezési és felszerelési tárgyak (elektromos áramfogyasztó-, gázfogyasztó készülékek, távbeszélő készülékek stb.) ép állapotban való hátrahagyásával – magukkal vihetik. Ha azonban erre az előírt határidő alatt nem képesek, úgy ingóságaikat az eddigi lakásuk egyik szobájában elraktározni kötelesek. Ebben az esetben a lakás többi helyiségét teljesen kiürítve kell átadni.

11. A zsidók az általuk elhagyott lakás valamennyi külső bejáratának és mellékbejáratának összes kulcsait – a lakásnak az alábbi 12. pont szerint történő lezárása után – a háztulajdo-nosnak, illetve megbízottjának kötelesek a légoltalmi házőrség-parancsnok vagy helyettese által lezárt és aláírt borítékban átadni. A lakás lezárása előtt a háztulajdonos (megbízottja: házkezelő, házgondnok, házfelügyelő) a ház légoltalmi házőrség-parancsnokának vagy helyettesének és a távozó bérlőnek a jelenlétében meggyőződni köteles arról, hogy az elhagyandó lakásban milyen közüzemi berendezések (felszerelési tárgyak) maradtak, köteles megállapítani az árammérő, a gázmérő állását, valamint azt, hogy az áramszolgáltatás, a gázvezetékek, a vízcsapok szabályszerűen elzárattak-e, és erről jegyzőkönyvet vesz fel, amelyet mind a három fél aláír. A közüzemi berendezések, illetve vezetékek ép állapotban való megőrzéséért a háztulajdonos is felelős mindaddig, amíg a közüzemek a készülékeket át nem veszik és el nem szállítják, illetve a fogyasztásmérőket le nem zárják. A visszamaradó bútorok és egyéb vagyontárgyak leltározásáról és elraktározásáról a m. kir. pénzügyigazgatóság fog gondoskodni, igazolt kiküldöttei útján.

12. A lakást a bérlő távozásakor oly módon kell lezárni, hogy oda hatósági engedély és a légoltalmi házőrség-parancsnok (helyettese), valamint a háztulajdonos (megbízottja) együttes tudomása nélkül többé senki be ne léphessen. Evégett az összes külső bejárati és mellékbejárati ajtókon zárójegyet kell alkalmazni, úgyhogy ennek megsértése nélkül az ajtó felnyitható ne legyen. A zárójegy – amelyet közvetlenül a kulcslyuk felett elvezetve az ajtószárnyakra, illetve ajtófélfára kell felragasztani – a következő felírást tartalmazza: „Lezáratott a székesfőváros polgármesterének rendelkezése alapján. E zárójegy hatósági engedély nélküli megsértése vagy eltávolítása büntetendő cselekmény.” A zárójegyen fel

kell tüntetni a lezárás napját és azt a légoltalmi házőrség-parancsnok (helyettese), valamint a háztulajdonos (megbízottja) sajátkezűleg aláírni köteles.

13. Az ily módon lezárt lakásba belépni, onnan bármit elvinni, csak hatósági engedéllyel, illetve erre feljogosított hatósági közegeknek (pénzügy-igazgatóság, közüzemek ki-küldötteinek) szabad, amikor is ezek jelentkezésére a zárójegyet a légoltalmi házőrségparancsnok (helyettese) és a háztulajdonos (megbízottja) együttesen, lehetőleg a volt bérlő jelenlétében távolítják el, a lakás borítékba zárt kulcsait a házfelügyelőtől átveszik, majd a boríték sértetlenségének megállapítása után azt felbontják és a kulcsokkal a lakást felnyitják. A hatósági közegek feladatának elvégzése után a lakást új zárójeggyel a fenti módon ismét lezárják, kulcsait új aláírt borítékba téve, a házfelügyelő őrizetébe visszaadják. Egyéb elkerülhetetlen szükség esetén is – pl. légitámadás okozta károk elhárítása, csőrepedés megjavítása stb. végett – a zárójegyet csak a légoltalmi házőrség-parancsnok vagy helyettese távolíthatja el.

14. A házfelügyelő naponta ellenőrizni köteles, hogy a lakás ajtóin alkalmazott zárójegyek épek, sértetlenek-e. Ha az a gyanúja merül fel, hogy a lakásba valaki illetéktelenül behatolt, azt a légoltalmi házőrség-parancsnoknak azonnal tudomására hozni és a rendőrségen bejelenteni köteles.

15. A zsidók átköltöztetésének végrehajtását a fent megállapított keretek között – hatósági ellenőrzés mellett –a Magyarországi Zsidók Szövetségére bízom.

16. Felhívom azokat a zsidókat, akik rendelkezésem folytán lakásukat megváltoztatják, hogy ezt a körülményt a rendőrségi bejelentésen kívül a Magyarországi Zsidók Szövetségének is 24 óra alatt írásban jelentsék be.

C)

17. A zsidók által lakható házaknak ki nem jelölt, vagyis az A) alatt fel nem sorolt épületekben levő olyan lakások jegyzékét, amelyeket az eddig ottlakó zsidó bérlők kiürítenek, a háztulajdonos a ház kapuján a lakás fekvésének, szobaszámának és évi bérének megjelölésével kifüggeszteni tartozik.

18. Az A) alatt fel nem sorolt házakban a zsidók által kiürítendő lakás elfoglalásához a 6740/1941. Me. sz. rendelet értelmében előzetes engedélyem, illetve bérlőkijelölést tartal-mazó írásbeli határozatom szükséges.

19. Elvben hozzájárulok ahhoz, hogy olyan nem zsidónak tekintendő bérlő, aki zsidók által lakhatónak kijelölt házban lakik, lakást cserélhessen olyan zsidó bérlővel, aki zsidók által elfoglalhatónak ki nem jelölt házban lakik. Lakáscsere esetén is figyelemmel kell azonban lenni arra, hogy az új cserelakás a zsidónak tekintendő személy indokolt lakásszükségletét meg ne haladja, illetőleg ilyen esetben a zsidó által elfoglalandó cserelakásba a Magyarországi Zsidók Szövetsége még más zsidót is köteles helyezni. Az ilyen lakáscseréket, azok végrehajtását követően három napon belül a Magyarországi Zsidók Szövetsége igazolásával, hozzám, a polgármesteri XVII. ügyosztály útján, a szóban forgó házak minősítésére vonatkozó rendeleteim számára hivatkozással, tudomás- és nyilvántartásba-vétel végett be kell jelenteni.

20. A zsidók által kiürített lakásokban lakó albérlők jogviszonya megszűnik, azonban a nem zsidó albérlők vagy más címen ott lakók az általuk eddig elfoglalt lakrészben a saját vagy általuk eddig is bérelt bútorokkal egyelőre – az új bérlet létrejöttéig – bent maradhatnak. Ezeknek a bérelt bútorokat leltár mellett kell átadni, a többi szobát azonban ki kell üríteni, az összes elválasztó belső ajtókat a fenti 11–12. pontokban foglaltak szerint le kell zárni és

a kulcsokat át kell adni. A visszamaradt nem zsidó a lakás bérének az általa használt helyiségekre eső arányos részét a háztulajdonosnak megfizetni tartozik.

21. Egyebekben a nem zsidó személyeknek az A) alatt felsorolt házakból való kiköltözése tekintetében később rendelkezem.

Erről a m. kir. belügyminiszter urat felterjesztéssel, a főpolgármester urat, a budapesti m. kir. pénzügyigazgató urat, a m. kir. rendőrség budapesti főkapitányát és főparancsnokságát, a budapesti m. kir. távíró és távbeszélő igazgatóságot és a Légoltalmi Liga budapesti főcsoportja elnökségét átirat formájában, továbbá a polgármesteri I–XVII. ügyosztályokat, a kerületi elöljáró urat, a székesfővárosi központi adóhivatalt, a Székesfőváros Gáz- és Elektromos Művei körzeti irodáinak központi főosztályát, a Székesfőváros Vízműveit, a Budapesti Közlöny és a Fővárosi Közlöny szerkesztőségét, a légoltalmi letétgyűjteményt, a Magyarországi Zsidók Szövetségét felzeten, végül az érdekelt ingatlantulajdonosokat és lakókat a hivatalos lapokban való közzététel és falragaszok útján értesítem.

Budapest, 1944. évi június hó 16-án. Doroghi Farkas Ákos dr. s. k.

polgármester

Nyomtatvány. – Bp., 1. sz. Lt. Főpofig. 1944–533.

Itt említjük meg, hogy a zsidók lakóhelyének kijelöléséről szóló polgármesteri hirdetményt a M. Kir. Államnyomda 68 500 példányban készítette el. Ebből az I–XIV. kerületek 52 700 példányt kaptak, a többit a nyomtatványraktár a selejtezendő nyomtatványok közé sorolta. (Bp., 1. sz. Lt. Polg. IX–1944–3075.)

Ugyanitt található a főváros valamennyi kerületére vonatkozó polgármesteri rendelet a zsidók által lakható házak kijelöléséről. Ezek közül a továbbiakban csak a VI., VII. és XIII. kerületi hirdetményt közöljük, úgy, hogy az összes rendeletekben szóról szóra azonos B és C fejezetet elhagyjuk.

1944. június 16.

63. Budapest polgármesterének rendelete a VI. kerületben a zsidók által lakható házak kijelölése tárgyában

BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS POLGÁRMESTERE

147 506/1944. IX. szám

Tárgy:

Zsidók által lakható épületek kijelölése a székesfőváros VI. közigazgatási kerületében.

Rendelet A)

Az 1610/1944. Me. sz. kormányrendeletben és a m. kir. belügyminiszter 523 926/1944.–XXI. sz. leiratában foglalt utasításokhoz képest, a székesfőváros VI. kerületében egyelőre a következő épületeket jelölöm ki olyanoknak, amelyekben zsidók (a fennálló rendelkezések értelmében a megkülönböztető jelzés – sárga csillag – viselésére kötelezettek) lakhatnak:

Andrássy út 2., 6 , 8., 9., 10., 11., 21., (Paulay Ede utca 30., Kazár utca 13.), Andrássy út 32., 37., 40., 45., 53., 77., 81., 84., 89., (Benczúr utca 2.), Andrássy út 96.

Anker-köz 2–4. Aradi utca 11., 17., 22., 29., 31., 60., 62.,

64. Aréna út 108., 122., 126. Bajnok utca 4/b,

7., 12., 15., 19., 21., 28, 31. Bajza utca 47, 68. Benczúr utca 1. (Felsőerdősor 13. sarok),

Benczúr utca 5, 25, 35/c, 39/a, 39/b. Bulcsu utca 21/a, 21/b. Bulyovszky utca 18, 21, 28, 38, 40. Csengery utca 39, 45, 54, 57, 58, 61, 63/a,

64, 71, 80. Dalszínház utca 2, 10. Dessewffy utca 6, 8, 10, 14, 15, 23, 25, 27,

30, 34, 39, 41, 47. Délibáb utca 14. Dévai utca 6. Eötvös utca 2, 6/b, 9, 19, 20, 24, (Aradi

utca 13.), Eötvös utca 26/d, 27, 29, 30, 31, 35, 38, 39, 46, 48.

Felsőerdősor 4, 11, 12–14. Hajós utca 7, 13–15, 16–18, 25, 26,/b, 41. Hegedüs Sándor utca 7., 16., 18., 23. Horn Ede utca 3., 5., 6., 9., 10., 15., 18. Hunyadi tér 8., 12. Izabella utca 41., 43., 45., 52., 62–64., 65.,

66., 75., 83., 96. Jókai utca 1., 4., 6., 12., 14., 20., 26., 36. Jókai tér 1., 3., 6., 10. Kazár utca 3., 4–6., 5., 7., 8.,

9.,10.,11.,12.,16. Király utca 6., 10., 14., 20., 28., 34., 36.,

38., 40., 42., 48., 54., 60., 70., 82., 86., 88., 92., 98/b, 102., 108.

Kiss János utca 6.

Kmetty utca 14. Laudon utca 1., 31., 41., 9. Lázár utca 7., 8., 9., 14., 16., 20. Lehel utca 4/c, 19. Lendvay utca 15. Liszt Ferenc tér 2., 4., 5.. 6., 10., 11. Lovag utca 3., 10., 14., 15., 16., 17., 22. Lövölde tér 3., 4. Mozsár utca 7., 9., 14. Munkácsy Mihály utca 23. (Szondy utca

73.), Munkácsy Mihály utca 25., 29. Nagymező utca 8., 11., 12., 21., 25., 26.,

37–39., 41., 47., 60., 66., 68. Ó utca 4., 5., 6., 11., 14., 16., 37., 38., 40.,

48. Paulay Ede utca 7–9., 10., 13., 15., 16.,

18., 21., 22–24., 25-27., 37., 39., 41., 43., 49., 58., 65.

Podmaniczky utca 12., 13., 27., 29., 39., 49., 59., 63., 77.

Próféta utca 9. Révay utca 14., 16., 20., 22. Rózsa utca 42., 48., 57., 59., 62., 71., 72.,

95., 97/b, 98. Szabolcs utca 26. Székely Bertalan utca 5. Szív utca 2., 11., 13., 15., 33., 48/b, 49. Szobi utca 4. Szondy utca 9., 88., 102. Teréz körút 7., 8., 12., 13., 17., 33., 35. Vasváry Pál utca 3., 5., 8., 9. Vilma királynő út 18., 25. Vilmos császár út 5., 15/b, 19/d, 31. Vörösmarty utca 24/b, 32., 34/b, 41., 45.,

59., 69–71. Gróf Zichy Jenő utca 1. (Vilmos egálzár út

sarok), Gróf Zichy Jenő utca 7., 10., 15., 19., 20.,

30., 32., 35., 37., 39., 41., 44.

Zsidók a székesfőváros VI. kerületében más épületekben ezentúl nem lakhatnak …1

Nyomtatvány. – Bp., 1. sz. Lt. Főpolg. 1944–533.

1 Ezután következik a rendelet B és C pontja, ennek szövegét lásd a 62. sz. iratban.

1944. június 16.

64. Budapest polgármesterének rendelete a VII. kerületben a zsidók által lakható házak kijelölése tárgyában

BUDAPEST SZÉKESFOVÁROS POLGÁRMESTERE

147 507/1944.–1X. szám

Tárgy:

Zsidók által lakható épületek kijelölése a székesfőváros VII. közigazgatási kerületében.

Rendelet

A)

Az 1610/1944. Me. sz. kormányrendeletben és a m. kir. belügyminiszter 523 926/1944.–XXI. sz. leiratában foglalt utasításokhoz képest, a székesfőváros VII. kerületében egyelőre a következő épületeket jelölöm ki olyanoknak, amelyekben zsidók (a fennálló rendelkezések értelmében a megkülönböztető jelzés – sárga csillag – viselésére kötelezettek) lakhatnak:

Akáczfa utca 4., 5., 6., 7., 10., 11., 13., 20.,

22., 27., 30., 32., 34., 36., 41., 43., 45., 48., 50., 58., 59., 65.

Almássy tér 8., 12., 15., 16., 17. Almássy utca 2., 6. Alpár utca 6. Alsóerdősor 1/b, 12., 22. Barát utca 4. Barcsay utca 3., 11. Baross tér 12. Bethlen Gábor tér 2. (István út 15., Bethlen Gábor utca 25.) Bethlen Gábor

utca 5., 45. Csányi utca 5. Csengery utca 3., 6., 8., 9., 20., 23., 24.,

26., 30. Cserhát utca 19. Damjanich utca 25/b, 33., 46., 49., 54., 58. Dembinszky utca 4., 18., 20., 28., 33., 34.,

36., 48. Dob utca 4., 11., 15., 18., 20., 23., 24., 27.,

31., 32., 34., 35., 38., 41., 46/b, 52., 53., 55., 60., 61., 65. (Erzsébet körút 40–42), Dob utca 70., 71., 73., 89., 94–96., 107., 108.

Dohány utca 1/b, 1/c, 10., 12., 14., 16–18., 22–24., 28., 30., 36., 39., 46., 47., 48., 50., 55., 56., 57., 58–62., 59., 61., 67.,

68., 69/a, 71., 74., 78., 81., 82., 84., 88., 90., 92., 94.

Elemér utca 16., 22., 23. Erzsébet körút 8., 9–11., (Miksa utca 10-

12.), Erzsébet körút 14., 17., 22., 24., 26., 25–27., 34., 35., 36., 41., 50., 52., 53., 54

Éva utca 15., 17., 19., 22. Garay tér 4., 11., 19. Garay utca 20., 36.,

37., 38., 44., 45. Grassalkovich utca 24. Hársfa utca 24.,

26., 28., 37., 40. Hernád utca 5., 7., 15., 22., 23., 43., 45.,

50. Holló utca 1., 3., 4., 9., 10., 12., 15. Huszár utca 8. Hutyra Ferenc utca 6–8. István út 7., 9.,

17., 33., 35., 38., 40., 41., 42., 43., 47. Izabella tér 1., 5., 7., 11., 29., 34. Izabella utca 7., 11., 29., 34. Jósika utca 2., 4., 10., 24., 29 Kazinczy utca 3/b, 5., 6/a, 7. 10., 11., 14.,

16., 28., 30., 34., 35., 37., 41., 42., 44., 48., 51., 53., 55.

Károly király út 3/a (Dohány utca 1/a), Károly király út 3/c (Dob utca 1.),

Károly király út 5. (Dob utca 2.), Károly király út 21., 23.

Király utca 1/b, 7., 13., 15., 17., 19., 21., 27., 29., 31., 33., 35., 41., 43–45., 47., (Csányi utca 12.), Király utca 49., 51., (Akácfa utca 64.), Király utca 53., 67., 69., 75., 77., 81., 85., 87., 89., 91., 93., 95., 97., 99.

Kisdiófa utca 2., 4., 5., 9., 11., 12., 13. Klauzál tér 1., 3., 4., 6., 9. Klauzál utca 15., 16., 23., 26-28., 30., 31.,

34., 35. Lövölde tér 2/a (Vilma királynő út 1.) Madách Imre tér 7. Miksa utca 5., 17. Munkás utca 11., 13. Murányi utca 4., 20., 25., 36. Nagyatádi Szabó utca 27., 33., 35., 38–40.,

39., 41., 42-44., 43., 46., 50. Nagydiófa utca 5., 6., 7., 9., 13., 15., 17.,

27., 34. Nefelejcs utca 6., 12., 38., 40., 42., 46.,

47., 50., 58. Nyár utca 7., 8., 14., 19., 36.

Peterdy utca 5., 18., 23., 38. Péterffy Sándor utca 17., 19., 22., 40., 42.,

43., 44., (Murányi utca 14.) Rákóczi út 18., 24., 56., (Miksa utca 2.), Rákóczi út 68., 74., 76., (Alsóerdősor 2.),

Rákóczi út 8C., 86. Rottenbiller utca 24., 30., 37/b, 37/c, 37/f, 48., 64.

Rózsa utca 11., 12., 16., 20., 27., 29., 32., 38/a, 38/b, 43., 45., 47.

Rumbach Sebestyén utca 3., 6., 9., 11., 13. Síp utca 5., 6., 11., 12., 15., 16–18., 22. Szövetség utca 6., 10–12., 13., 17., 22.,

26., 27., 28/a, 33., 36/b, 38., 45. Thököly út 2., 11., 15., 18. Tivadar utca 2. Vilma királynő út 11., 25–27., 31., 33.,

35/a, 37., 45., 47. Vörösmarty utca 3/a, 4., 5., 7., 11., (Dob

utca 88.), Vörösmarty utca 13., 14., 19., 20. Wesselényi utca 1–7., 2., 6., 9., 11., (Síp

utca 19.), Wesselényi utca 13., 16., 18., 21., 24., 26., 29., 30., 33., 37., 41., 47., 51., 60., 61., 63., 65., 69., 71., 75.

Zsidók a székesfőváros VII. kerületében más épületekben ezentúl nem lakhatnak …1

Nyomtatvány. – Bp., 1. sz. Lt. Főpolg. 1944–533.

1 L. az előző irat 1. sz. jegyzetét.

1944. június 16.

65. Budapest polgármesterének rendelete a XIII. kerületben a zsidók által lakható házak kijelölése tárgyában

BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS POLGÁRMESTERE

147 513/1944. IX. szám

Tárgy:

Zsidók által lakható épületek kijelölése a székesfőváros XIII. közigazgatási kerületében.

Rendelet

A)

Az 1610/1944. Me. sz. kormányrendeletben és a m. kir. belügyminiszter 523 926/1944. XXI. sz. leiratában foglalt utasításokhoz képest, a székesfőváros XIII. kerületében egyelőre a következő épületeket jelölöm ki olyanoknak, amelyekben zsidók (a fennálló rendelkezések értelmében a megkülönböztető jelzés – sárga csillag – viselésére kötelezettek) lakhatnak: Angyalföldi út 21. Apály utca 2/f. Aréna út 55. Árva utca 3., 9., 11. Bazsam utca 52., 55. Béke tér 6. Béke utca 5., 18/a, 49. Bodor utca 11. Botond utca 7. Csata utca 14/a, 28. Csángó utca 20/d, 21. Dagály utca 9/d. Dévényi út 10. Diós utca 3., 6., 8. Dolmány utca 17/a. Fáy utca 12., 14., 16. Forgách utca 14., 69. Forgách-köz 28. Fóthi út 51., 61., 79. Frangepán utca 15–17., 16/b, 65/b. Gömb utca 14–16., 36., 37., 61., 81/a. Gyöngyösi út 87/b. Hajdu utca 16. Jász utca 27–31., 37., 47., 66/b, 81/b, 108. Kartács utca 14.

Kerekes utca 11/b, 25. Keszkenő utca 23. Mohács utca 5. Mór utca 2–4., 10/a. Országbíró utca 27. Palócz utca 10., 18. Petneházy utca 12., 20/b, 33., 38., 66/c,

77/b. Reitter Ferenc utca 12/b, 16., 20., 21/a,

64/a, 66., 79., 87/b, 99/b, 107., 152., 171.

Révész utca 6/d, 9., 11. Róbert Károly körút 55., 56. Röppentyű utca 3., 25., 34. Szegedi út 10., 52/a. Szekszárdi utca 15/a, 16/a, 17/a. Szent László út 12/a, 12/b (Gömb utca

89.), Szent László út 13., 32., 49 (Tatai út),

Szent László út 51., 89/a, 97/a, 102., 125. Toborzó-köz 7. Tüzér utca 39., 43. Üteg utca 16/a (Gömb utca 36., Szegedi út

9/a, 9/b), Üteg utca 46/b. Váci út 123.

Zsidók a székesfőváros XIII. kerületében más épületekben ezentúl nem lakhatnak …1

Nyomtatvány – Bp., 1. sz. Lt. Főpolg. 1944–533.

1944. június 16.

66. Budapest polgármesterének rendelete a zsidók által a főváros pesti oldalán lakható házak újabb kijelölése tárgyában

BUDAPEST SZÉKESFŐVAROS POLGÁRMESTERE

1944. június 16. 148 452/1944-IX. szám

ZSIDÓK ÁLTAL LAKHATÓ ÉPÜLETEK végleges kijelölése a székesfőváros pesti oldalán

A m. kir. belügyminiszter a zsidók (megkülönböztető jelzés – sárga csillag – viselésére

kötelezettek) által lakható, a székesfőváros pesti oldalán fekvő épületek kijelölése tárgyában, 1944. június 16-án kelt és ugyanaznap falragaszokon közhírré tett rendelkezéseim felülvizsgálata során, 525 571/1944.–XXI. Bm. szám alatt a következőkben döntött:

A) Újonnan felvette a zsidók által lakható épületek közé a következő ingatlanokat:

1 L. a 63. sz. irat 1. sz. jegyzetét.

A IV. kerületben:

Aranykéz utca 3. Hajó utca 8-10. Károly király út 8. Párisi utca 1.

Szép utca 5. Váci utca 11/a. Váci utca 23.

Az V. kerületben:

Csáky utca 17., 21. Erzsébet tér 5. Hollán utca 12., 16., 28. Klotild utca 10/a. Koháry utca 14. Nádor utca 19. Pannónia utca 8. Phönix utca 14. Pozsonyi út 49., 54. Rothermere utca 23. Sas utca 18. Szent István körút 19.

Szent István-Park 3., 10. Sziget utca 4–6. Tátra utca 5/a, 12/a, 33/b, 44. Thurzó utca 5/a. Gróf Tisza István utca 22. Vadász utca 30. Váci út 32. Vilmos császár út 48. Visegrádi utca 17., 60. Wekerle Sándor utca 19. Zoltán utca 11.

A VI. kerületben:

Andrássy út 12. Aréna út 86/b. Dessewffy utca 18–20., 43. Eötvös utca 32. Hegedüs Sándor utca 8. Izabella utca 49., 63. Király utca 76. Lázár utca 13. Lovag utca 18.

Nagymező utca 14., 43. Ó utca 42. Paulay Ede utca 45. Szív utca 14., 26., 42. Székely Bertalan utca 2/b. Szondy utca 37/c, 40., 42/c, 56. Teréz körút 1/c, 19., 25., 34., 40–42. Vörösmarty utca 8/b, 46., 60. Vilmos császár út 33.

A VII. kerületben:

Akácfa utca 5., 18., 29., 38., 54. Almássy tér 3. Csányi utca 6., 12. Damjanich utca 18., 26/a, 26/b. Dembinszky utca 29. Dob utca 2., 9., 13., 103., 106. Dohány utca 5., 37., 77. Erzsébet körút 15., 23., 32., 38., 51., 56. Garay utca 4. Hársfa utca 5., 57.

Hernád utca 40. István út 20. Kazinczy utca 12. Király utca 103. Klauzál tér 5., 15., 16. Klauzál utca 11. Nagyatádi Szabó utca 20. Nefelejcs utca 15. Nyár utca 16. Péterffy Sándor utca 7., 47.

Rákóczi út 14., 78. Rumbach Sebestyén utca 8., 10. Sajó utca 2.

Síp utca 7., 8., 17., 24. Thököly út 8., 16., 22. Wesselényi utca 4., 10., 19., 35.

A VIII. kerületben:

Déry utca 18. Lujza utca 16. Karpfenstein utca 11.

Népszínház utca 25., 29., 40., 42–44., 46., 53.

Teleki tér 1–2., 3., 6., 23.

A IX. kerületben:

Vendel utca 15.

A X. kerületben:

Hölgy utca 5. Kőrösi Csoma út 11.

Liget utca 16.

A XIII. kerületben:

Huba utca 8. Szegedi út 58.

Váci út 51/a–b.

Ezeknek az épületeknek az összes utcai kapubejárataira – akkor is, ha ezek között olyan

átjáróházak vannak, amelyeknek több kapuja közül alak az egyik is a felsorolásban szerepel – az illetékes adókerületi adószámviteli osztálynál beszerezhető sárga csillag jelzést haladéktalanul ki kell függeszteni.

B) Törölte a zsidók által lakhatónak megjelölt épületek közül a következő ingatlanokat:

A IV. kerületben:

Eskü út 3. Ferenc József-rakpart 16. Kristóf tér 2. Múzeum körút 33.

Petőfi Sándor utca 20. (Régiposta utca 16.) Régiposta utca 15. Semmelweiss utca 21. Váci utca 12., 50.

Az V. kerületben:

Akadémia utca 14., 16. Arany János utca 16., 18. Aulich utca 7. Csáky utca 35/a, 49–51. Gróf Klébelsberg utca 19. Kossuth Lajos tér 9., 18. Nádor utca 12. Pannónia utca 10. Perczel Mór utca 2. Pozsonyi út 38., 46.

Szent István-park 26. Személynök utca 9–11. Széchenyi-rakpart 12/b. Váci út 30. Vécsey utca 4. Vértanúk-tere 1. Vilmos császár út 22. Visegrádi utca 54/b. Wekerle Sándor utca 9. Zoltán utca 16.

A VI. kerületben:

Andrássy út 6., 53. Bajnok utca 15. Benczúr utca 25. Bulyovszky utca 21. Délibáb utca 14.

Király utca 82. Munkácsy Mihály utca 25. Szabolcs utca 26. Teréz körút 13.

A VII. kerületben:

Almássy tér 16. Damjanich utca 46. Dob utca 35. Erzsébet körút 8.. 9–11. Hernád utca 15. Izabella tér 7.

Nefelejcs utca 6. Rákóczi út 80. Rózsa utca 43. Síp utca 5. Thököly út 2., 18. Vilma királynő út 11., 35/a, 37.

A VIII. kerületben:

Aggteleki utca 2/a. Baross utca 47. Bezerédi utca 9. Conti utca 1. Dankó utca 27. József körút 14., 22–24. Kisfaludy-köz 4. Luther utca 1/a, 1/b, 1/c. Nagytemplom utca 29.

Népszínház utca 20. Rökk Szilárd utca 12. Szentkirályi utca 1/b, 6. Szerdahelyi utca 9., 16. Szeszgyár utca 5. Thék Endre utca 38. Tisza Kálmán tér 6. Tömő utca 35. (Jázmin utca 13.) Víg utca 31–33.

A IX. kerületben:

Gróf Haller utca 44. (Márton utca 1.) Gróf Haller utca 48., 50., 54. Közraktár utca 22/a (Gólya utca 2.) Lónyai utca 14. Ráday utca 9., 40. Ranolder utca 26/b. Sobiesky János utca 23.

Soroksári út 26., 33–35., 53–55., 121.; 138–138/a. (Illatos út 1.)

Soroksári út 142. Üllői út 89/b.

A X. kerületben:

Alkér utca 52. Apaffy utca 10., 30. Beleznay utca 10/a. Ciprus utca 2. Család utca 3., 14. Cserkész utca 23. Dömsödi utca 17., 21. Előd utca 2/f.

Endre utca 10/b. Füzér utca 17/b. Gergely utca 42. Gyömrői út 9., 40., 41. Halom utca 24. Harmat utca 41 253. hrsz. Hédervári utca 4., 22., 34. Hölgy utca 8., 37/b.

Kápolna utca 11. Kelemen utca 11., 22. Kendeffy utca 12. Kerepesi út 113. Kissörgyár utca 41 257. hrsz. Kolozsvári utca 5/b. Korponai utca 13. Kőbányai út 59/a. Kőrösi Csoma utca 5/b, (Füzér utca 16.), Kőrösi Csoma utca 13. Lencse utca 3. Liget utca 37/c.

Maglódi út 69. (Bodza utca 61.) Mády utca 119. Márga utca 24. Noszlopi utca 5. Nyitra utca 9/b. Orczy út 39. Örmény utca 7., 20. Petróczy utca 20/b, 36/b. Szabóky utca 13., 22., 58. Szállás utca 21/13. Szlávy utca 23. Vaspálya utca 8–9. (Román utca 13.)

A XIII. kerületben:

Árva utca 3., 9., 11. Béke tér 6. Forgách utca 14. Fóthi út 51. Gömb utca 14–16., 81/a. Keszkenő utca 23. Mohács utca 5. Országbíró utca 27. Petneházy utca 66/c, 77/b.

Reitter Ferenc utca 12/b, 64/a, 66., 79., 87/b, 99/b, 107., 152., 171.

Röppentyű utca 3. Szegedi út 10., 52/a. Szent László utca 89/a, 102., 125. Tüzér utca 39. Üteg utca 46/b. Váci út 123.

A XIV. kerületben:

Abavár utca 46. Alsóőr utca 6. Amerikai út 12., 26., 54., 75/a, 80. Állatkerti út 9. Álmos vezér út 40. Balázs utca 10., 31., 68. Bazsarózsa utca 34/a, 99. Benkő utca 18. Besnyői utca 13., 33. Bethesda utca 6. Bíbor utca 8. Bonyhádi utca 27., 68/a. Bosnyák utca 4/b, 10. Kolumbus utca 10/b. Cobor utca 3., 7., 23., 106., 118., 118/a. Csantavér utca 10. Cserei utca 16. Csernyus utca 8., 42. Deés utca 40., 57.

Dongó utca 7. Dorozsmai-köz 2. (Dorozsmai utca 38.),

Dorozsmai-köz 15. Dorozsmai utca 37/b, 84., 89., 140., 152.,

165., 193/a, 196., 208., 210., 222., 226. Egressy út 34., 171/b. Egressy tér 10. Eleonora utca 5. Emilia utca 3., 5., 7. Erzsébet királyné útja 26., 48., 69/b, 9?/b,

105., 109. Felsőőr utca 15. Fogarassy út 185., 186., 200. Francia út 4., 49/c. Füredi utca 14/b, 33., 37. Fűrész utca 15/a, 53/a, 94. Gerle utca 7., 13., 15. Gervay utca 24., 61., 62/a, 79/b, 98/a,

120/a.

Gizella út 22., 30. Gödöllői utca 31., 168. Gróf Gvadányi utca 24. Gyanafalva utca 3. Gyarmat utca 13., 33/b, 48/c, 50/a, 50/b,

51/c, 57., 78. Hermina út 8., 22., 55. Holics utca 5/a. Hungária körút 69., 87/b, 103/a, 151., 187. Ilosvai utca 15., 18., 23/b, 46/b, 55. Írottkő utca 16/b. Istvánffy utca 20/a, 20/b, 21., 37., 44/a,

48/a. Jávor utca 13. Jávorka Ádám utca 5. Báró Jeszenák János utca 12., 38., 80. Káldy utca 10., 19., 22/a, 39., 43., 45., 49. Kalocsai utca 14/a, 14/b. Kassai-köz 8/b. Kassai utca 21., 23., 25., 26., 33., 38., 44.,

47., 48., 64., 66., 115., 121., 123., 129., 131., 138.

Kápa utca 6. Kerékgyártó utca 10., 28., 36., 82., 84.,

92., 100. Kerepesi út 34., 40., 108. Királyhida utca 29., 30. Komáromi út 7/b, 22. Komócsi utca 26. Korong utca 36. Laki Adolf utca 15., 24., 76., 78. Laki-köz 6., 13. Lapály utca 5. Lipótvár utca 25. Lőcsei utca 40., 55/a, 73–75., 95/a, 107.,

121., 124. Majolika utca 6., 9., 16. Mexikói út 28/b, 30/a, 32/b, 34/b. Mirtusz utca 65. Miskolci utca 28/a, 85., 91/a. Mogyoródi út 145. Nagy Lajos király útja 19., 24., 129., 158. Nezsider utca 14., 16. Nürnberg utca 45., 55. Ond vezér útja 2/b, 32. Ötvenes utca 43., 45. Öv utca 92., 109., 111., 120.

Pálma utca 1., 3., 4., 5., 6., 7. Paskál utca 8/a. Pósa Lajos utca 36. Privigye utca 4/a. Rákospatak utca 82. Rákosszeg utca 25., 28. Ráskai Lea utca 20., 42., 86. Róbert Károly körút 93. (Vágány utca 17.) Róna utca 123., 127., 129/a, 129/c, 165.,

207. Sashalmi utca 9. Savanyúkút utca 4. Semsey Andor utca 10., 12. Stefánia út 59. Stubnyai utca 16. Szabács utca 7. Szabó József utca 23. Szatmár utca 40/a, 115/a. Szent Domonkos utca 8. Szent Mihály utca 6/b, 32/b. Szent Tamás utca 1. Szered utca 2. (Miskolci utca 61.) Szigligeti út 11/b. Szikszó utca 9. Szobránc-köz 3., 6. Szomolányi utca 47. Szugló utca 24., 72., 94., 163. Tallér utca 28. Tarsoly utca 3. Telepes utca 50., 51., 54-56., 96. Tengerszem utca 24. Thököly út 55., 62., 68., 77., 105., 156.,

161., 171. Törökőr utca 16., 47., 53., 59., 63. Törökőr-dűlő 32 153/5. hrsz. és 32 154/7.

hrsz. Udvard utca 9. Újvidék-köz 10. Újvidék utca 21., 23. Ungvár utca 9. Uzsoki utca 32. Vágsellye utca 5/a. Várna utca 16. Zalán utca 44., 51/b. Zászlós utca 5. Zoborhegy tér 6/a.

A felsorolt ingatlanok összes utcai kapubejáratairól -- akkor is, ha ezek között olyan átjáróházak vannak, amelyeknek több kapuja közül csak az egyik is a felsorolásban szerepel a sárga csillag jelzést haladéktalanul el kell távolítani.

A zsidók lakhelyéül most már véglegesen kijelölt épületekbe legkésőbb 1944 június 24-én, szombaton este 24 óráig átköltözni kötelesek mindazok a zsidók, akik nem a m. kir. belügyminiszter által, vagy általam kijelölt épületekben laknak.

A zsidók által lakhatónak kijelölt házakban lakó nemzsidók kiköltözésére, valamint a zsidóknak ezekbe az épületekbe való átköltözésére vonatkozóan egyébként az 1944. június 16-án kelt falragaszokon közzétett rendelkezéseim az irányadók.

Felhívom még azokat a nem zsidókat, akik a zsidók részére kijelölt épületekben laknak és onnan egyelőre kiköltözni nem óhajtanak, hogy lakásuk külső bejárati ajtóin nem zsidó mivoltukat tüntessék fel. Erre a célra „Itt nem laknak zsidók!” felírású, a székesfőváros címerével ellátott nyomtatványt bocsátok rendelkezésre. Minden egyes, a zsidók részére lakhatónak kijelölt házban a háztulajdonos vagy megbízottja (házgondnok, házkezelő, házfelügyelő) köteles büntetőjogi felelősség mellett összeállítani a házban levő, azoknak a lakásoknak a jegyzékét, amelyekben senki olyan nem lakik, aki a megkülönböztető jelzés – sárga csillag – viselésére köteles.

A jegyzékben fel kell tüntetni a lakás fekvését (emelet, ajtószám), a bérlő nevét, az ottlakó személyek számát és azt, hogy a lakásnak hány bejárati ajtaja (előszobaajtó, konyhaajtó) nyílik a lépcsőházba, illetőleg a közös folyosóra stb. Az ilyen módon összeállított jegyzéken mindegyik felsorolt bérlő büntetőjogi felelősség mellett saját aláírásával igazolni tartozik azt, hogy sem ő, sem a lakásában lakók közül senki a megkülönböztető jelzés – sárga csillag – viselésére nem köteles. A jegyzéket azután a háztulajdonos, illetve megbízottja (házgondnok, házkezelő, házfelügyelő) is aláírja, és bemutatja az illetékes adókerületi, adószámviteli osztálynál, ahol a jegyzék ellenében megfelelő számú nyomtatványt adnak ki. Az átvett nyomtatványokat a házfelügyelő az illető lakónak az ajtókra való kifüggesztés végett kiosztja.

A háztulajdonos, illetve megbízottja (házgondnok, házkezelő, házfelügyelő) állandóan ellenőrizni köteles, hogy a lakók nem zsidó mivoltát feltüntető nyomtatványt nem ragasztottak-e ki olyan lakás ajtajára is, amelyben bármilyen címen megkülönböztető jelzés – sárga csillag – viselésére köteles személy lakik. Ha ilyet tapasztal, köteles erről a rendőrségen feljelentést tenni.

A polgármester

Nyomtatott, zöld színű plakát. – Bp., 1. sz. Lt. Főpolg. 1944–533.

1944. június 16.

67. Belügyminiszteri rendelet a Budai Chevra Kadisa Szentegylet feloszlatásáról

M. Kir. Belügyminiszter 181 380/1944. szám. VII. b. Értesítem Polgármester Urat, hogy a Budai Chevra Kadisa Izraelita Szentegylet egyesületet

az 1520/1944. Me. számú rendelet 5. §-ában kapott felhatalmazás alapján feloszlatom. Felhívom Polgármester Urat, hogy a feloszlatott egyesület esetleges vagyonát és tartozásait

a legapróbb részletességgel állapítsa meg és esetleges vagyontárgyait vegye zár alá.

Ha a megszűnt egyesületnek tartozása volna, a vagyonból elsősorban ezt kell kifizetni. A tartozások rendezése után fennmaradó ingó és ingatlan vagyont Polgármester Úr bocsássa a Magyarországi Zsidók Szövetsége kezelésébe, míg a feloszlatott egyesület irattárát és könyvtárát a Zsidókérdéskutató Magyar Intézetnek (Budapest V. ,Vörösmarty tér 4. I.) kell megküldeni.

Felhívom Polgármester Urat, hogy a feloszlatott egyesületet nyilvántartásából törölje és erről a Magyarországi Zsidók Szövetsége vezetőségét (Budapest VII., Síp utca 12.) értesítse.

Budapest, 1944. évi június hó 16-án. vitéz Jaross Andor s. k.

A kiadmány hiteléül: olvashatatlan aláírás, irodavezető

Hiteles másolat, a Belügyminisztérium pecsétjével. – Bp., 1. sz. Lt. Polg. IX. ü. o. 1944–4288.

A belügyminiszter az 1520!1944. Me. sz. rendelet 5. §-a alapján – a fent közölt egyesülethez hasonlóan – egymás után oszlatta fel a zsidónak minősített egyesületeket. Ezeknek névsorát lásd OL MTI Magyar Kiad. 1944. június 8., június 22., június 26.

Budapest polgármestere 1944. július 19-én felhívta a polgármesteri IX. ügyosztályt és az I. kerületi elöljárót a rendelet végrehajtására és erről értesítette a IV., IX. és XI. ügyosztályt, a X. kerületi elöljárót és a Magyarországi Zsidók Szövetsége vezetőségét. Az irathoz csatolva van a Budai Chevra Kadisa működésére vonatkozó néhány irat, így: az alapszabály láttamozásáról szóló belügyminiszteri leirat 1934. március 17-én, a budapesti polgármester számára, 1938. július 6-i kelettel, a Budai Chevra Kadisa titkárságának jelentése a polgármesternek arról, hogy az egylet vezetőségének személyi adatait az államrendőrség főkapitányságának beszolgáltatta stb.

1944. június 16.

68/a Hivatalos felhívás a lakossághoz: a zsidók különböző használati tárgyait – büntetés terhe alatt – ne vásárolják meg

Ne vegyük meg a zsidók lakásberendezési, ruházati és háztartási tárgyait! Illetékes köröknek tudomására jutott, hogy a zsidók átköltöztetésükkel kapcsolatban egyes

lakásberendezéseit, ruházati és háztartási tárgyaikat eladásra kínálják. Miután az 1600/1944. Me. számú rendelet értelmében a zsidó által 1944. évi március 22. napja után kötött jogügylet, amellyel bejelentés alá eső vagyontárgyát másra átruházta, érvénytelen, továbbá, mert hivatalosan nincs megállapítva, hogy az eladásra kínált vagyontárgy tényleg mentes-e a bejelentés alól, figyelmeztetünk mindenkit, hogy a zsidók tulajdonában lévő vagyontárgyak megvételétől vagy bármi módon való megszerzésétől tartózkodjék. Ezekkel az adásvételekkel kapcsolatban úgy az eladó, mint a vevő súlyos büntetésnek teszi ki magát.

Aki tudomást szerez arról, hogy zsidó bármely vagyontárgyát áruba bocsátja, azt a rendészeti hatóságnál jelentse be.

Sokszorosított másolat. – OL MTI Magyar kiad. 1944. június 16.

1944. június 20.

68/b Hivatalos tájékoztatás a zsidók ingóságaira vonatkozó forgalmi korlátozásokról

Pro domo: A miniszterelnökség sajtóosztálya kéri a lapok igen tisztelt szerkesztőit, hogy az alábbi

közleményt jó helyen hozni szíveskedjenek.

Milyen forgalmi korlátozások állnak fenn a zsidók ingóságaira?

Az elmúlt napokban az újságokban több cikk jelent meg, amely sokszor ellentmondóan és homályosan tartalmazott utasításokat a zsidók ingóságainak forgalmi korlátozásaira fennálló szabályok tekintetében. Az ezzel kapcsolatban a nagyközönség részéről felmerült számos érdeklődésre tájékozódásul közöljük az erre vonatkozóan ez idő szerint fennálló szabályokat:

A zsidók vagyonának bejelentése és zár alá vétele tárgyában 1944. április 16-án megjelent 1600/1944. Me. számú rendelet – amely a zsidók vagyonának 1944. április 30-ig való bejelentéséről rendelkezett – 1. §-ának 3. bekezdésében a következőket tartalmazza: „Bejelentés alá esik az egész vagyon, kivéve a személyes használatra szolgáló lakásberendezési, ruházati és háztartási tárgyakat. Az utóbb említett vagyontárgyak is bejelentés alá esnek, ha együttes értékük a 10 000 pengőt meghaladja, ha ezek a vagyontárgyak a bejelentésre kötelezettel közös háztartásban élő hozzátartozók szükségleteinek kielégítésére is szolgálnak, a mentességi értékhatár minden egyes hozzátartozó után további 3000–3000 pengővel emelkedik. A bejelentési kötelesség azonban minden esetben kiterjed a műtárgyakra, a szőnyegekre, az ezüstneműre és más fényűzési tárgyakra.”

Ugyanennek a §-nak az utolsó bekezdése a következőképpen szól: „A bejelentés alá eső vagyontárgyakat, hacsak a rendelet, vagy más jogszabály kivételt nem tesz, a jelen rendelet hatályba lépésétől kezdve jogügylettel sem elidegeníteni, sem elzálogosítani nem lehet.”

Végül az említett rendelet 2. §-a szerint: „Érvénytelen az az 1944. évi március hó 22. napja után kötött jogügylet, amellyel a zsidó a jelen rendelet szerint bejelentés alá eső vagyontárgyát másra átruházta, kivéve, ha az átruházás a zsidó üzlete körében, az üzlet rendes kereskedelmi forgalmát meg nem haladó mértékben történt.”

Ezek szerint tehát a zsidóknak olyan ingóságaikat, amelyek bejelentés alá esnek, elidegeníteniök (eladniok vagy elajándékozniok) nem szabad, sőt az ilyen elidegenítésekre vonatkozóan az 1944. március 22-e óta kötött jogügyletek is érvénytelenek.

Ezeket a szabályokat kiegészíti a fővárosban a polgármester leltározási rendelete, mely szerint a zsidónak elköltözésekor a tulajdonában lévő tárgyakat leltárba kell foglalni. A lel-tározás kiterjed majd a bejelentés alá nem eső, tehát zár alá nem helyezett ingóságokra is. Amennyiben tehát egy zsidó a leltárba felvett, de egyébként zár alá nem helyezett ingóságát később adná el, szükség esetén majd számot tartozik adni arról, hogy az eladás kinek és milyen feltételek mellett történt meg.

Sokszorosított másolat. – OL MTI Magyar kiad. 1944. június 20.

1944. június 17.

69. A Függetlenség ismerteti az összeköltöztetés részleteit

Pénteken reggel Budapest minden kerületében különböző színű plakátok jelentek meg, amelyeken a székesfőváros polgármestere kerületenként közzétette a zsidók lakóhelyéül kijelölt házak jegyzékét.

Ezek a plakátok érthető érdeklődést keltettek a zsidó lakosság körében, de nem kisebb kíváncsisággal olvasták a légiriadó megszűnése után a csillagos házak listáját a keresztény lakók is, mert a polgármesteri döntéstől függött, hogy helyükön maradnak-e, vagy kiköltöznek a zsidók részére kijelölt épületekből. A polgármester intézkedett, hogy a zsidók által lakható épületek valamennyi utcai kapubejáratának az utcára néző oldalán sárga csillag jelzést kell alkalmazni. A jelzés 31 × 31 cm-es fekete alapon 30 cm átmérőjű kanárisárga csillag.

A továbbiakban intézkedett a polgármester arról, hogy a zsidó házakban kifüggesztett hivatalos nyomtatványokat 24 órán belül hogyan és hol kell átvenni, miképpen kell a ház vala-mennyi utcai kapubejáratára felerősíteni.

Csillagtalan házakban zsidó semmiféle címen nem lakhatik

A polgármester a zsidók lakásaival, a költözködéssel, a bérfizetéssel stb. kapcsolatos valamennyi szóba jöhető kérdésre részletes végrehajtási utasítást adott ki, amelynek leglényegesebb rendelkezései a következők:

A kifüggesztett plakátokon fel nem sorolt épületek valamennyi lakásaiból a zsidóknak, bármilyen címen tartózkodnak ott (háztulajdonos, haszonélvező, bérlő, albérlő), továbbá a szolgálati lakásban, a természetbeni lakásban lakók, vagy vendégek stb. legkésőbb június 21. napjának este 8 órájáig ki kell költözniök, mégpedig lehetőleg ugyanabban, vagy valamelyik szomszédos kerületben fekvő, zsidók részére kijelölt házba.

Nem vonatkozik ez a rendelet a csillagtalan házakban levő üzletekre, rendelőkre, irodákra, műhelyekre, raktárakra stb., általában a nem lakás céljára szolgáló helyiségek kiürítésére, zsidók azonban a ki nem jelölt épületek említett helyiségeiben sem lakhatnak. Ilyen helyiségekben csak eddigi tevékenységüket folytathatják, de az esetleges lakószobákat ki kell üríteni és le kell zárni.

Társbérletet létesíthetnek a zsidók

A polgármester rendelete a továbbiakban pontosan szabályozza, hogy a sárga csillaggal megjelölt házakba az átköltözés miképpen történjék. Be lehet költözni olyan, más zsidó bérlőtől már elfoglalt lakásba, amely az addigi bérlő indokolt lakásszükségletét meghaladja. Hasonlóképpen be lehet költözni a megjelölt házakban bármilyen címen megüresedő más laká-sokba is. A megjelölt házakban nem zsidók által kiürített lakást a zsidóknak tekintendő személyek a Magyarországi Zsidók Szövetsége kijelölése alapján a polgármester előzetes hozzájárulása nélkül, indokolt lakásszükségletük mértékéig elfoglalhatják, illetve bérbevehetik.

Ismerteti a rendelet, hogy egy-egy zsidó családnak általában hány és milyen lakószobára lehet igénye és melyik az a határ, amelynél nagyobb lakása egyetlen zsidónak sem lehet. Ha egy zsidó bérlőhöz egy másik zsidó beköltözik, kettőjük között társbérlet létesülhet, amihez a polgármester elvi hozzájárulását már előzetesen megadja.

Zsidók minden ingóságukat magukkal vihetik, kivéve a közüzemektől bérelt vagy tulajdonjog fenntartásával vásárolt és eddig vissza nem vett tárgyat (elektromos áramfogyasztó,

gáz-fogyasztókészülék, telefon stb.). Ha az előírt határidőig a zsidó lakó a költözködést nem tudja lebonyolítani, eddigi lakása egyik szobájában elraktározhatja ingóságait, míg a többi helyiséget kiürítve át kell adni.

Lezárt zsidó lakásba belépni tilos

Részletesen rendelkezik a polgármester az elhagyott zsidó lakások lezárásáról, a kulcsok átadásáról, az áram- és gázfogyasztók állásának feljegyzéséről, az erre vonatkozó jegyzőkönyv kiállításáról és aláírásáról.

A lakást a zsidó bérlő távozása után olyan módon kell lezárni, hogy oda hatósági engedély és a légoltalmi házőrség parancsnokának, valamint a háztulajdonosnak, vagy megbízottjának együttes tudomása nélkül többé senki be ne léphessen. A lezárt ajtókra zárójegyet kell tenni. A lezárt lakásba belépni, onnan bármit elvinni csak hatósági engedéllyel szabad. Ilyen esetben a zárójegyet a légoltalmi házőrség parancsnoka és a háztulajdonos vagy megbízottja, lehetőleg a volt bérlő jelenlétében távolítják el. A lakás kulcsait lezárt borítékban kell tartani a házfelügyelőnél. A feladat elvégzése után az esetleg felnyitott lakást új zárójeggyel kell ismét ellátni. Légiveszély esetén a záró jegyet csak a légoltalmi parancsnok vagy helyettese távolíthatja el.

A házfelügyelő naponta köteles ellenőrizni, hogy a záró jegyek sértetlenek-e. A lakásváltoztatást az elköltöző zsidóknak a rendőrségi bejelentésen kívül a Zsidószövetségnél is be kell jelenteniök, lehetőleg 24 óra leforgása alatt – írásban.

A kiürített zsidó lakások elfoglalásához polgármesteri határozat szükséges

Fontos intézkedése a rendeletnek, hogy a zsidók által nem lakható épületekben megüresedett zsidó lakások jegyzékét a háztulajdonos köteles a ház kapuján a lakás fekvésének, szoba-számának és évi bérének megjelölésével kifüggeszteni.

Felhívja a figyelmet a rendelet arra, hogy a zsidók által kiürített lakások elfoglalásához előzetes polgármesteri engedély, illetve bérlőkijelölést tartalmazó, írásbeli polgármesteri hatá-rozat szükséges, tehát a zsidó lakásokat önkényesen senki el nem foglalhatja.

Ezzel szemben elvben hozzájárul a polgármester ahhoz, hogy azok a keresztények, akik most zsidócsillagos házban laknak, lakást cserélhessenek olyan zsidó bérlővel, aki eddig zsidók által elfoglalhatónak ki nem jelölt házban lakott. Lakáscsere esetén is figyelemmel kell azonban lenni arra, hogy az új cserelakás a zsidó személy indokolt lakásszükségletét meg ne haladja. Ha a lakás, amelyet a zsidó ily módon elfoglal, nagyobb, abba a Zsidó Tanács más zsidót is köteles beköltöztetni. A lakáscseréket a végrehajtást követő három napon belül a Magyarországi Zsidók Szövetsége igazolásával a polgármesterhez, a XVIII. ügyosztály útján, be kell jelenteni.

Az albérlők sorsa

A zsidók által kiürített lakásokban lakó albérlők jogviszonya rendelettel megszűnik. A nem zsidó albérlők, vagy más címen ottlakó keresztények az általuk eddig elfoglalt

lakrészekben a saját, vagy általuk eddig bérelt bútorokkal egyelőre – az új bérlet létrejöttéig, azaz az új bérlő beköltözéséig – bent maradhatnak.

A bérelt bútorokat leltár mellett kell átadni, a többi szobát azonban ki kell üríteni, az előbb ismertetett módon le kell zárni, pecsételni és a kulcsokat a házfelügyelőnek átadni. A vissza-

maradt nem zsidó albérlő a lakás bérének az általa használt helyiségekre eső arányos részét a háztulajdonosnak megfizetni tartozik.

Egyebekben a nem zsidó személyeknek a sárga csillaggal ellátott házakból történő kiköltözése tekintetében a polgármester később rendelkezik.

Függetlenség. 1944. június 17. XII. évf. 135. sz. – „Hogyan juthatnak keresztények a kiürített zsidó lakások bérletéhez? – Polgármesteri rendelet a zsidók összeköltöztetésének végrehajtásáról, a kiköltöző keresztények elhelyezéséről és a zsidó lakások keresztény albérlőinek jogviszonyáról.”

1944. június 17.

70. Budapest polgármesterének rendelete: a bombakárosultak részére lefoglalt, az ún. zsidó házakban levő lakásokat visszaadják a Magyarországi Zsidók Szövetségének

Budapest Székesfőváros Polgármestere 643 035. p. m. 1944. ü. o.

Rendelet

A m. kir. belügyminiszter úr az 1944. május 24-én kiadott 523 845/1944. XXI. sz. rendeletében elrendelte, hogy a zsidók által bombakárosultak részére kiürített, de még át nem adott lakásokat az arra jelentkező igénylőknek bocsássam rendelkezésére.

E rendelet alapján a zsidók által kiürített, de még át nem adott lakások közül azokat, amelyek zsidók részére kijelölt házakban vannak, a zsidók elrendelt átköltöztetésekor zsidók elhelyezésére a Magyarországi Zsidók Szövetségének a rendelkezésére bocsátom, és egyben felhatalmazom a Szövetséget, hogy az említett lakásokon lévő hatósági zárat eltávolítsa és a lakásokat leltár szerint átvegye.

Ezzel kapcsolatban felhívom, illetve felkérem az I–XIV. ker. Elöljáró urakat, Pestszenterzsébet város polgármesterét, a Beszkárt igazgatóságát s a pestszenterzsébeti bombakárosult hadiüzemi alkalmazottak lakásügyeinek intézésével megbízott Csányi Tibor m. kir. főhadnagy urat, hogy az előző bekezdésben említett lakások kulcsait átvételi elismervény, valamint a lakásban lévő felszerelések és más ingóságok átvételének a korábban felvett leltáron történő igazolása ellenében a Magyarországi Zsidók Szövetségének adják ki.

Erről a polgármesteri IX. és XVII. ügyosztályokat, a I–XIV. ker. Elöljáró urakat, Pestszenterzsébet város polgármesterét, a Beszkárt igazgatóságát, Csányi Tibor m. kir. főhadnagy urat és a Magyarországi Zsidók Szövetségét értesítem.

Budapest, 1944. június 17. A polgármester rendeletéből:

Vásárhelyi s. k. főjegyző

VI. ker. Elöljáró Úrnak

Hiteles másolat. – Bp., 1. sz. Lt. VI. ker. 1944–19111.

Ugyanezen a napon a Magyar Zsidók Központi Tanácsának megbízottja, dr. Kertész Adolf ügyvéd írásbeli beadvánnyal jelentkezett a VI. ker. elöljáróságnál és kérte, hogy a rendeletben megjelölt lakások kulcsait és a leltárakat neki adják át.

Az átadás, illetve átvétel 1944. június 19-én megtörtént, melyről a VI. ker. elöljáró 1944. június 20-án kelt jelentésében értesítette a polgármestert. (Ugyanott.)

1944. június 18.

71. A Függetlenség ismerteti Budapest polgármesterének intézkedését, amely szerint a zsidó tulajdonban levő összes ingóságokról leltárt kötelesek készíteni

A zsidók összeköltöztetésével kapcsolatban a székesfőváros polgármestere úgy intézkedett, hogy az összes zsidók akár elköltöznek eddigi lakásukból, akár bentmaradnak, a lakásukon lévő összes ingóságokról (bútorok, felszerelések, ruházati cikkek, fehérnemű, ágynemű, asztalnemű, konyhai felszerelés stb.) legkésőbb a kiköltözésig, illetve június 21-én estig, három példányban leltárt készítsenek.

Az így elkészített leltár a háztulajdonos, a házgondnok, vagy a házfelügyelő és a légoltalmi házőrség parancsnoka, ha ez zsidó, a helyettese, ellenőrzi és aláírja.

A leltár két példányát a háztulajdonosnak, illetőleg megbízottjának a házfelügyelőnek kell átadni megőrzés végett, a harmadik példányt a zsidók tarthatják meg, illetve az elköltözők magukkal vihetik. A pénzügy-igazgatóság kiküldöttei fogják ezután a leltárt ellenőrizni.

Függetlenség, 1944. június 18. XII. évf. 136. sz. – „4 zsidóknak leltárt kell készíteniök összes ingóságaikról.”

1944. június 18.

72. A Pesti Hírlap híradása az összeköltöztetéssel kapcsolatban

Egyelőre nem lehet megürült zsidó lakást igényelni

Budapest polgármestere rendelete nyomán, amely a megkülönböztető jel viselésére kötelezett zsidók kijelölt házakban való összeköltöztetését rendelte el, nagy számban fordultak máris a lakásigénylésekkel a város illetékes ügyosztályához. Mintegy 25 ezer, eddig zsidók által bérelt lakás ürül meg a rendelet folyamányaképpen szerda este 8 óráig.

Dr. Csanády Gusztáv tanácsnok, a lakásügyi osztály vezetője közölte, hogy a megürülő lakások nagy számára való tekintettel, a belügyminiszter úgy döntött: külön rendelettel szabá-lyozza azt a kérdést, hogyan kaphatják meg keresztények a zsidók által kiürített lakásokat. A rendeletet valószínűleg hamarosan kiadják és az igen nagymértékben leegyszerűsíti majd ezeknek a lakásoknak a bérbevételét. Addig is, amíg ez a rendelet megjelenik, továbbra is fennáll a lakások forgalmára szóló megfelelő kormányrendelet, amely a polgármester hatás-körébe utalja a lakások bérbevételének engedélyezését. A zsidók által kiürített lakásokra vonatkozó igénylések bejelentése tehát egyelőre felesleges és nem is célravezető, mert a lakásügyi osztály érdemben amúgy sem foglalkozhatik az ilyen módon beadott igénylésekkel.

Ez az illetékes helyről származott tájékoztatás nem érinti azt a polgármesteri rendeletben biztosított jogot, hogy zsidó házakban lakó keresztény bérlők lakásukat nem zsidó házban lakó zsidó bérlővel kicserélhessék. Ehhez külön engedély továbbra sem szükséges, az érdekeltek csupán arra vannak kötelezve, hogy a lakáscserét annak megtörténte után három napon belül a polgármesteri VII. ügyosztálynak, tehát a lakásügyi osztálynak bejelentsék. A bejelentést előzőleg a Magyarországi Zsidók Szövetségével láttamoztatni kell.

Azoknak a zsidóknak, akik a rendelet alapján új lakásba költöztek, szintén a legrövidebb idő alatt bejelentést kell tenniök a Magyarországi Zsidók Szövetségéhez, annak területileg illetékes körzeti irodája útján. Azok, akiknek nincs módjában, hogy rokonnal vagy ismerőssel költözzenek össze, forduljanak a lakóhelyük szerint illetékes zsidó körzeti irodához, ahol elhelyezésükre nézve megfelelő útbaigazítást kaphatnak.

Egyébként az összeköltözésre vonatkozó polgármesteri rendeletben nagyszámban jelöltek ki zsidók lakhelyéül olyan budapesti bérházakat is, amelyekben a lakók túlnyomó többsége keresztény és amelyeknek tulajdonosa is keresztény. Mint értesülünk, az érdekeltek azzal a kéréssel fordultak az illetékes hatósághoz, hogy ezekben az esetekben vegyék még utólagosan revízió alá a kiadott rendelkezést.

Zsidó lakberendezések leltározása

A zsidók összeköltöztetésével kapcsolatban a polgármester a belügyminiszter utasítására elrendelte, hogy a fővárosban lakó összes zsidók, akár elköltöznek az eddigi lakásukból, akár bent maradnak, a lakásaikban lévő összes ingóságaikról (bútorok, felszerelések, ruházati cikkek, fehérnemű, ágynemű, asztalnemű, konyhafelszerelés és minden egyéb, a lakásaikban lévő tárgyakról) legkésőbb a kiköltözésig, illetve június 21-én estig három példányban leltárt készítsenek. A lakásukból kiköltöző zsidók a leltár jegyzetrovatában egyenként kötelesek meg-jelölni azokat az ingóságokat, amelyeket esetleg az eddigi lakásukban ott hagynak, fel kell továbbá tüntetni azt, hogy a többi ingóságot hová, melyik lakásba viszik magukkal.

Az így elkészített leltárt a háztulajdonos vagy megbízottja (házgondnok, házkezelő, vagy ha ez zsidó, vagy távollétében akadályozva van, a házfelügyelő és a légoltalmi házőrség parancsnok, vagy ha ez zsidó, a helyettese) ellenőrizni és ennek jeléül aláírásával ellátni tartozik.

A leltár két példányát a háztulajdonosnak, illetve megbízottjának, a házfelügyelőnek kell átadni megőrzés végett, a harmadik példányt a zsidók tarthatják meg, illetve az elköltözők magukkal vihetik. A pénzügy-igazgatóság kiküldöttei fogják azután a leltárt ellenőrizni, s részükre a kiürített lakás kulcsait és leltárát e végett az előírt módon ki kell adni.

Pesti Hírlap, 1944. június 18. – „Egyelőre nem lehet megürült zsidó lakást igényelni.”

1944. június 19.

73. Az Országos Iparbank Rt. képviseletében dr. Kardos János ügyvéd felügyeleti panasszal él a Budapest. V. ker. Bank utca 7. számú ház zsidó házzá nyilvánításával kapcsolatban

Nagyméltóságú Miniszter Úr! Kegyelmes Urunk!

Budapest Székesfőváros polgármestere 147 505/1944. IX. számú rendeletével a Budapest,

V. Bank utca 7. szám alatti bérházat olyan épületként jelölte ki, amelyben a megkülönböztető sárga csillag viselésére kötelezettek lakhatnak.

Ez a ház az alulírott Országos Iparbank Rt. telekkönyvi tulajdonát képezi, maga az Országos Iparbank viszont a gróf Schönborn – Buchheim György wieni (Renngasse 4.) lakos, német állampolgár és a német birodalmi hadsereg tagja tulajdona, illetőleg a bank részvényei 99%-ban az ő birtokát képezik.

Az igaz, hogy a házban 5 zsidók által lakott lakás van, de ezenkívül 6 olyan helyiség van, amely árja leszármazásúak használatában van.

Ezek között ebben a házban van elhelyezve az alulírott Országos Iparbank is, amelyben igen sok német állampolgár és német katonai személy fordul meg. Emellett a bank összes üzletfelei is tiszta keresztények.

Mivel a háznak zsidó csillaggal való megjelölése és zsidók által való megszállása a ház valódi tulajdonosának, gróf Schönborn – Buchheim György német birodalmi állampolgárnak nemcsak az érdekeit, de az érzelmeit is sérti, az alulírott Országos Iparbankra nézve pedig exisztenciális veszélyt jelentene, tisztelettel

felügyeleti panasszal élünk és tisztelettel kérjük Nagyméltóságodat, méltóztassék Budapest Székesfőváros polgármesterének ezt a rendelkezését hatályon kívül helyezni, és a Bank utca 7. szám alatti bérházat a zsidók által lakható épületek közül törölni.

Maradok Nagyméltóságod iránt kiváló tisztelettel:

ORSZÁGOS IPARBANK RT.

két olvashatatlan aláírás

Eredeti, géppel írt beadvány. – Bp., 1. sz. Lt. Polg. IX. I944–2783 (148 072).

A kérvényt intézkedés nélkül irattárba tették. – Általánosságban megjegyzendő, hogy a ház kijelölések ügyében beadott panaszoknak – különösen a pesti oldalon – sem pozitív, sem negatív irányban nem adtak helyt. A Belügyminisztérium általános érvényű elvi állásfoglalását a kijelölések ellen beadott panaszokkal kapcsolatban Jaross belügyminiszter fejti ki 1944. jún. 22-i keltezésű, a pénzügyminiszterhez írt levelében. (Lásd e kötet 106. sz. iratát, 314–315. old.)

1944. június 19.

74. Komlósi László, a Magyar Nemzeti Bank felügyelője és dr. vitéz Farkas Gábor, a Magyar Nemzeti Bank ügyésze kéri Budapest polgármesterétől, hogy az V. kerületi Szent István park

25. számú házat minősítse vissza keresztény házzá

Méltóságos Uram!

Alulírottak az V. Szent István park 25. számú ház keresztény lakói nevében arra kérjük Méltóságodat, hogy a Szent István park 25. számú házat a zsidók lakóhelyéül történt kijelölése alól mentesíteni szíveskedjék.

A szóban lévő ház a Szent István park és egyben Budapest egyik legszebben fekvő háza, csupa olcsó bérű, ideálisan egészséges, déli fekvésű, két- és háromszobás napsütötte lakással, ahonnan nagyon szép kilátás nyílik a Dunaparton át a Rózsadombra, valamint a Margitszigetre. A házban 30% a keresztény lakók száma – csupa kispénzű hivatalnokember –, akiknek egybehangzó óhaja, hogy itt maradhassanak. Megjegyezzük, hogy a zsidó lakások túlnyomó részét keresztény lakók már kiigényelték, úgyhogy hacsak két hetet késett volna a kijelölés, itt már nem talált volna zsidó lakót.

Budapest, 1944. évi június hó 19-én. Mély tisztelettel:

Komlósi László a Magyar Nemzeti Bank felügyelője

dr. vitéz Farkas Gábor ügyvéd, a Magyar Nemzeti Bank ügyésze

Eredeti, géppel irt beadvány. – Bp,. 1. sz. Lt. Polg. IX. 1944–2784 (148 194).

Az iraton a kérelem elintézéséről semmi feljegyzés nincs. Egyébként ugyanezen szám (2784) alatt még mintegy 50 hasonló kérvényt gyűjtöttek össze, az iratjegyzékre pedig a referens a következőt írta: „Az 525 571–1944–XXI. BM. számú leirat alapján irattárba kell tenni. Budapest, 1944. szeptember 9. A polgármester rendeletéből, olvasható aláírás.”

1944. június 19.

75. Egyéni kérelem a főváros polgármesteriéhez, hogy egy vegyes házasságból származó gyereknek ne kelljen keresztény anyjától elköltöznie

Nagyméltóságú Polgármester Úr!

Alulírott azzal a kérelemmel fordulok Nagyméltóságod elé, hogy 15 éves fiúgyermekemet, ki sárga megkülönböztető jelzésre kötelezett, az elkülönítés alól mentesíteni kegyeskedjen.

Kérésem mellett felhozom, hogy őskeresztény, hadiárva vagyok. A férjem márciusban már kikeresztelkedett, most fehérszalagos munkaszolgálatos és így én egyedül vagyok. Ezért kérem, hogy gyermekem mellettem maradhasson, kinek kikeresztelése folyamatban van.

Kérésem megismételve és meghallgatásom kérve Maradtam alázatos tisztelettel: Braun Sándorné Halász Vilma

Budapest VIII. Nagyfuvaros u. 26. I. 26. Bp., 1944. VI. 19.

Sajátkezű, tintával írt kérvény. – Bp., 1. sz. Lt. Polg. IX. ü. o. 1944–2784 (148 146).

Lásd az előző, a 74. sz. irathoz fűzött kommentárt.

1944. június 19.

76/a A Magyar Távirati Iroda jelentése a Dagens Nyheternek a magyarországi internáló táborokról közölt cikkéről

Stockholm, 19. juni. Dagens Nyheter meldet aus Berlin, dass die ungarischen Internierten in einigen Lagern

nicht schlecht behandelt werden; in Kistarcsa werden jedoch die politischen Internierten als Geiseln behandelt, und wenn irgendwelche Sabotageakte vorkommen, wird eine Grupwerden die Gefangenen hart behandelt. Sie sind manchmal so erschöpft, dass die bei dem Spaziergang zusammenbrechen und wenn sie auf den mit elektrischen Strom Drahtzaun fallen, sterben.

Sokszorosított másolat. – 07, MTI Híranyag. – Svédország. 1944. június 19. 111. lap.

76/b A 76/a alatt közölt irat szó szerinti fordítása

Stockholm, június 9. Dagens Nyheter jelenti Berlinből, hogy egyes táborokban nem bánnak rosszul a magyar

internáltakkal; Kistarcsán azonban a politikai internáltakat túszokként kezelik és ha bármilyen szabotázsakció fordul elő, a foglyokkal keményen bánnak. Ezek (a foglyok) néha olyan

kimerültek, hogy séta alatt összeesnek és ha az elektromos árammal töltött drótkerítésre esnek, meghalnak.

1944. június 19.

77. A Pest híradása arról, hogy Endre László vizsgálja felül a zsidó házak kijelölésével kapcsolatos panaszokat

A főváros polgármesterének pénteken megjelent rendelete alapján szerda este 8 óráig a budapesti zsidóknak össze kell költözniök. A kerületenként kijelölt házakba való összeköltöz-tetés azonnal megkezdődik.

Az összeköltöztetéssel kapcsolatban már pénteken kora délelőtt a városháza társadalompolitikai, illetve lakásügyi ügyosztályán, valamint a belügyminisztériumban tömegesen jelentkeztek tiltakozók, akik kifogásolták, hogy házaikat zsidó házzá minősítették. A hatóságok természetesen a tiltakozó kérvényeket csak átvették, illetve iktathatták.

A társadalompolitikai ügyosztályhoz futottak össze ezek a fellebbezések, jóllehet, elvben a kijelölés ellen fellebbezésnek helye nincs. Mégis méltánylást érdemlő esetek miatt a több, mint 500 panaszos kérelmet a társadalompolitikai ügyosztály ma reggel felterjesztette a belügyminisztériumba vitéz Endre László államtitkárhoz.

A belügyi államtitkár a mai nap folyamán fogja elbírálni a panaszokat és holnapra várható érdemi döntés a kérelmek ügyében.

A legtöbb kérelmező az iránt tiltakozik, hogy házát zsidóháznak minősítsék. Több olyan kérvény is van, amelyet zsidók nyújtottak be az iránt, hogy házukat zsidó házzá minősítsék.

A kijelöléssel kapcsolatban a társadalompolitikai ügyosztály rámutatott arra, hogy Budapesten 36 000 ház közül 2681-et kellett zsidó házzá minősíteni és ezekben a házakban a zsidókat összetömöríteni. A munkálatokat nagyon megnehezítette az idő rövidsége és az, hogy a házfelügyelők sok esetben hiányos bejelentést tettek, ezeket a hiányos bejelentéseket a leventék nem tudták felülbírálni és felülvizsgálni. Előfordult azonkívül, hogy több zsidó elhagyta lakását és így a házfelügyelő nem tudta, hogy hol tartózkodnak családjaikkal együtt. A hatóság részéről nyomozás indult ezek felderítésére.

A gyors munkánál – ahol a felülvizsgálatot a lakáshivatal tizenkét munkától agyonterhelt tisztviselője végezte – természetesen hibák csúszhattak be.

Vitéz Endre László belügyi államtitkár hír szerint a panaszok elbírálása után a helyszínen vizsgálja felül az összeköltözéseket, úgy ahogy ezt a vidék legtöbb városában már megtette.

A polgármester elrendelte az összeköltözésekkel kapcsolatban a zsidó lakásokban visszamaradt tárgyak leltároztatását is. A leltározást eredetileg a pénzügyigazgatóság közegeire kívánták bízni éppúgy, mint vidéken. Budapesten azonban a zsidóság nagy számára való tekintettel ezt nem lehetett keresztülvinni, egyrészt az idő rövidsége miatt, de másrészt a tisztviselők létszámának alacsony volta, illetőleg másirányú nagy elfoglaltságuk miatt.

A polgármester ezért azt a megoldást választotta, hogy a leltározásokat a háztulajdonos vagy megbízottja, illetőleg a ház légoltalmi őrségének parancsnoka ellenőrzi. Az elhagyott lakásokat azután a kiköltözött zsidó bentmaradó ingóságaival le kell pecsételni.

Több esetről tudnak máris, amikor a zsidók által elhagyott lakásokba stromanok költöztek, ezekkel szemben a legszigorúbban járnak el. Hivatalos helyen nyomatékosan rámutatnak arra, hogy a lakásváltozással kapcsolatban senki se kíséreljen meg jogtalan meggazdagodást megkísérelni, mert az ilyenekkel szemben a legrövidebb időn belül szigorú börtönbüntetést, vagyonelkobzást és internálást foganatosítanak.

A zsidók összeköltöztetésével kapcsolatban a belügyi kormányzat nagy feladatot rótt a rendőrségre. A rendőrség ellenőrzi az elköltöztetést, illetve, hogy kik azok a zsidók, akik szerda este 8 óráig nem költöznek a kijelölt házakba. A rendelet megszegőivel szemben azonnali internálást foganatosítanak.

A rendőrség egy különleges szervét fogják megbízni annak felderítésével, hogy kik rejtegetnek zsidó vagyont vagy a zsidó lakások felszabadulásával kapcsolatban kik vettek birtokba zsidó bútort és egyéb használati tárgyat.

Pest, 1944. június 19. VI. évf. 136. sz. – „Endre László ma dönt a zsidó lakások ügyében.”

1944. június 19.

78. A Pest közleménye a fuvarosok felemelt árairól

A zsidó átköltözésekkel kapcsolatban sok oldalról súlyos panaszok hangzanak el arról, hogy egyes fuvarosok óriási, sokszor több ezer pengős összegeket követelnek egyes lakások átköltöztetéséért.

Munkatársunk a Fuvaros Ipartársulattól azt a felvilágosítást kapta, hogy egyetlen fuvaros sem számíthat többet az átköltöztetésért, mint amennyit a legutóbbi fuvardíjak megálla-pításánál a közellátási minisztérium árhivatala engedélyezett.

A fuvaros erről a fuvardíjról számlát adni köteles. Ebben az összegben minden fuvarösszeg már benne van és az a fuvaros, aki a számla feletti összeget követel, az árdrágítást követ el.

Pest, 1944. június 19. VI. évf. 136. sz. – „A költözködések ára.”

1944. június 19.

79. Az Esti Újság közleménye a zsidók összeköltözésével kapcsolatos „visszaélések” megakadályozásáról

A budapesti zsidók összeköltöztetése tulajdonképpen abban az órában vette kezdetét, amikor a polgármester rendeletét tartalmazó falragaszok a főváros utcáin megjelentek. A falragaszok részletes útmutatást adtak az összeköltöztetés gyakorlati lebonyolításáról, közölték azoknak a házaknak a címét, amelyeket a zsidók számára lakóhelyül jelöltek ki, ennek ellenére szombaton és vasárnap – bár bizonyos mozgolódás látszott a főváros utcáin – a költözködés mégsem öltött olyan méretet, amilyen várható lett volna.

A keresztény közvélemény ebből arra következtet, hogy a zsidóság túlnyomó része valahogyan nem akarja elhinni a bekövetkezett eseményeket és minden hatósági intézkedés mellett is megpróbál bizakodni abban, hogy szerda estig talán mégis „változik” valamit a helyzet.

Az eltünedező zsidók

A zsidóság az utolsó hetekben megint élénk tanújelét adta annak, hogy mennyire egyoldalúan gondolkozik és mennyire nem hajlandó felismerni a megváltozott viszonyokat.

Ezzel a magatartásával viszont az intézkedő hatóságok újabb erélyes rendelkezéseit provokálja ki, mert nem kétséges, hogy ha a zsidók részéről jelentkező szabotálási törekvéseket látják a hivatalos körök, akkor nem fognak késlekedni a szigorúbb intézkedések azonnali érvényesítésével.

A keresztény közvéleményben általános feltűnést keltett a legutóbbi polgármesteri jelentés, amely arról számolt be, hogy Nagy-Budapest területén a zsidó élelmiszerjegyek átcserélése során május hónapban alig több mint százezer darab zsidó élelmiszerjegyet szolgáltattak be az elosztó fiókokhoz becserélés céljából.

Tekintettel arra, hogy egyedül Budapesten körülbelül 250 000 főre tekinthető a zsidóság létszáma s ehhez még hozzá kell számítani a környező városok és községek (a közellátásilag Budapesthez csatolt helyiségek) zsidó lakosságát, a beszolgáltatott zsidó élelmiszerjegyek száma feltűnően kevésnek mondható.

Ezt a körülményt szakértők azzal magyarázzák, hogy a zsidók élelmiszerjegyeik beszolgáltatásánál is húzták-halasztották az időt, aminek káros következményeit most fogják majd érezni, amikor a július 1-jétől érvényes élelmiszerjegyek szétosztása megkezdődik. A hatóságok természetesen nem lehetnek figyelemmel arra, hogy a zsidóság okosabbnak akar látszani, mint amilyen valójában és ezért a retorziók a z élelmiszerjegyek kiadásánál nem is fognak elmaradni.

A másik feltűnő jelenség, hogy a Pest környéki városokból és községekből egymás után tünedeznek el a zsidók és a főváros területén egyre növekszik azoknak a zsidóknak a száma, akiket egyszerűen nem lehet megtalálni.

Az eltünedezés magyarázata az, hogy – amint erről már az utóbbi napokban a rendőrség egyre sűrűbben győződik meg a leleplezések során, több okmány-hamisítógyár működik Budapesten és ezek látják el a zsidókat olyan iratokkal, amelyek látszólag mentesítik őket a sárga csillag viselésétől és az ezzel kapcsolatos korlátozásoktól.

A zsidóság azt gondolja, hogy ezekkel a hamis okmányokkal huzamosabb ideig grasszálhat, pedig erre semmi kilátás nincs. A rendőrség teljes készenlétben várja a szerda estét és akkor megkezdődik a főváros és környékének teljes átfésülése.

A keresztény közvélemény joggal el is várja, hogy az átfésülésnél elfogott zsidókkal szemben a legszigorúbban érvényesül a törvények sújtó keze.

A lakásfronton is megjelent régi ismerősünk: Aladár

A közgazdasági élet Aladárjai után a zsidók összeköltöztetésével kapcsolatban jelentkezett régi ismerősünk: Aladár is.

Egymás után kapjuk a jelentéseket, hogy a kereszténynek kijelölt házakból kiköltözésre kényszerített zsidók felkeresik a keresztény lakókat, nyilatkozatokat próbálnak aláíratni velük.

A nyilatkozat rendszerint azt igyekszik hangsúlyozni, hogy a kereszténynek kijelölt házakban eddig lakó zsidók nem veszélyeztetik a közrendet, a nyugalmat és a ház békességét, tehát kérik a hatóságokat, hogy hagyják meg őket továbbra is eddigi lakásaikban.

Sok sikerrel eddig ez az akció nem járt, de már tudunk néhány esetről, amikor a „jó érzésű” keresztények készséggel tettek eleget ennek a kérésnek.

A kijátszási trükköknek egész áradata indult meg a múlt héten, amikor bizonyossá vált, hogy az összeköltöztetési rendelkezések a legrövidebb időn belül napvilágot látnak.

Voltak lakás-Aladárok, akik maguk jelentkeztek, de akadtak olyanok is, akiket a zsidók próbáltak lakás-Aladárrá „nemesíteni”.

Ez a tevékenység abból állt, hogy a berendezési tárgyakat átadták egyes keresztényeknek és nem gondoltak arra a megtévedt keresztények, hogy szigorú rendelkezések állnak fenn,

amelyek a leghatározottabban megtiltják a keresztényeknek március 22-e óta, hogy a zsidóktól bármit is megvásároljanak.

Ez a bármi vonatkozik aranyra, ékszerre éppúgy, mint lakásberendezési tárgyakra, vagy a legcsekélyebb értékre is. A zsidók természetesen nem törődnek azzal, hogy értékeik fel-ajánlásával és a keresztényekre való esetleges rátukmálással milyen bajba sodorhatják a keresztényeket, nekik csak az a fontos, hogy a hatóságok kezébe ne jussanak ezek az értékek, azután „lesz, ami lesz …”

Ismételten felhívjuk a keresztény közönség figyelmét ezekre a rendelkezésekre, mert a hatóságok könyörtelenül érvényt szereznek a törvényes intézkedéseknek.

Érvényt szereznek azokkal szemben is, akik jó pénzért bujtatásra vállalkoznak, de azokkal szemben is, akik, mint például az élelmiszerjegyeknél is megtörtént, elmellőzték a hivatalos intézkedéseket és hozzásegítették a zsidókat ahhoz, hogy változatlanul fenntartsák eddigi élelmiszerjegyeik érvényességét.

Lelkiismeretes leltárokat kell készíteni

Szombaton a polgármester kiegészítésül újabb falragaszokon közölte az átköltöző zsidókkal, hogy a székesfővárosban lakó összes zsidók, akár elköltöznek eddigi lakásukból, akár bentmaradnak, a lakásaikban lévő összes ingóságaikról (bútorok, felszerelések, ruházati cikkek, fehérnemű, asztalnemű, ágynemű, konyhafelszerelés és minden egyéb, a lakásaikban lévő tárgyakról) legkésőbb a kiköltözésig, illetve június hó 21-én estig három példányban lelkiismeretes leltárt készítsenek.

A lakásokból kiköltöző zsidók a leltár jegyzet rovatában egyenként kötelesek megjelölni azokat az ingóságokat, amelyeket esetleg eddigi lakásukban otthagynak, fel kell továbbá tüntetni azt is, hogy a további ingóságot hová, melyik lakásba viszik magukkal.

Az így elkészített leltárt a háztulajdonos vagy megbízottja ellenőrizni és ennek jeléül aláírásával ellátni tartozik. A leltár két példányát a háztulajdonosnak, illetve megbízottjának, a házfelügyelőnek kell átadni megőrzés végett, a harmadik példányt a zsidók tarthatják meg, illetve az elköltözők magukkal vihetik. A pénzügy-igazgatóság kiküldöttei fogják azután a leltárt ellenőrizni és részükre a kiürített lakás kulcsait és leltárát az előírt módon ki kell adni.

A kijelölések újabb rendezése

Az Esti Újság szerkesztősége szombat óta tömegesen kapja a leveleket; a telefonértesítéseket és a személyes panaszokat a lakáskijelölések ügyében. A VII. kerületi adóhivatal azt kéri, hogy minden olyan házból, amelyben közhivatal dolgozik, költöztessék ki a zsidókat és mentesítsék ezeket a házakat a sárga csillag megjelölésétől. Számos olvasónk azt panaszolja, hogy ideális fekvésű, régi bérű, modern házakat zsidók számára jelöltek ki, sőt olyan esetek is vannak, hogy az ilyen házakban túlnyomó többségben laknak keresztények, tehát ne büntessük a keresztényeket azzal, hogy nekik kelljen kiköltözniök az ilyen házaikból.

Az egyik „zsidó házban rekedt keresztény” közli velünk, hogy a terepszemlére érkezett zsidók valósággal elbámultak: milyen tiszta lakásokat kapnak és ennek a véleményüknek hangos szóval kifejezést is adtak.

Értesülésünk szerint az eddig megtörtént kijelöléseket illetékes helyen rövidesen felül-vizsgálják és amennyiben az egyes háztulajdonosok, illetve lakók kérelmét indokoltnak és jogosnak tartják, a megfelelő változtatásokat végre is hajtják.

Ezzel az újabb rendezéssel kapcsolatban szintén azt kérik a keresztények, hogy a megürülő zsidó lakásokat minden egyes házban elsősorban az ott lakó keresztényeknek ajánlják fel, illetve ezeknek legyen elsőbbségi joguk a megürülő zsidó lakások elfoglalására.

Természetesen minden kérelmet nem lehet teljesíteni, de a hivatalos körök messzemenő jóindulattal és az összes körülmények tekintetbevételével a legsürgősebben kívánják ezt a kérdést is rendezni.

Tekintettel arra, hogy a zsidók összeköltöztetésével kapcsolatban szakértői becslés szerint mintegy 30 000 zsidó lakás szabadul fel, szükség van arra, hogy a felszabaduló lakásoknak keresztények részéről történt kibérelhetését újra szabályozzák. Ennyi lakást az igényjogosultak között szétosztani, a szétosztást adminisztrálni a mai emberhiányos világban olyan akadályokba ütközik, amelyek szinte leküzdhetetlenek.

Éppen ezért illetékes helyen rövidesen intézkedés történik a megürülő zsidó lakások bérbeadásával kapcsolatban. Valószínűnek látszik, hogy a lakásforgalmat felszabadítják, de ugyanakkor gondoskodás történik, hogy a valóban rászorult keresztények, a sokgyermekes családok elsősorban jussanak a megürült zsidó lakásokhoz és egyben tartalékoljanak bizonyos számú lakást az esetleg kibombázandók számára is.

Minden lakásvisszaélést a legszigorúbban büntetnek

A lakásfelszabadítással kapcsolatban rendezni kell a házfelügyelői kérdést is. Az előző rendelkezések már kimondották, hogy zsidó nem lehet sem házfelügyelő, sem házgondnok, most azonban felmerült az a probléma: mi történik a házfelügyelői állással azokban a házakban, ahol kizárólag zsidók laknak. Ezt a kérdést a rövidesen kiadandó új rendelet fogja szabályozni.

Az elmúlt két évtized során a keresztény közvélemény, sajnos a legszomorúbb tapasztalatokra tett szert Budapesten a lakásbérletek terén. Szomorúan emlékezünk még azokra az időkre, amikor vagyonszámba menő lelépéseket kellett fizetni egy-egy lakásért, és amikor mindenki harácsolni próbált, akinek valamelyik bérházhoz a legkisebb köze is volt. Ezek a rossz emlékek támadnak most fel a keresztény közvéleményben, amikor újabb szabad lakásforgalomról esik szó.

Az Esti Újság értesülése szerint a keresztényeknek semmi okuk sincs az aggodalomra, mert a belügyi kormányzat – az eddig megszokott eréllyel – kíván gondoskodni arról, hogy a megürülő zsidó lakások hasznosításánál senkinek, sem háztulajdonosnak, sem házgondnoknak, sem házfelügyelőnek, sem házkezelőnek jogtalan anyagi előnye ne lehessen. Szerkesztőségünkhöz máris panaszok érkeztek, hogy az érdeklődő keresztényekkel közölték: lehet a lakásra számítani, de bizonyos áldozatokat kell hozni, beépített berendezési tárgyakat meg kell fizetni, a csapokat rendbe kell hozni (természetesen tízszeres-húszszoros áron), azonkívül félnek a keresztények attól is, hogy szerződéskötési költségekbe, ügyvédi költségekbe próbálják majd becsempészni a lelépési díjakat.

Illetékes helyen tisztában vannak azzal, hogy a visszaéléseknek egész légiója állhat fenn, éppen ezért, hír szerint, minden olyan esetben, amikor jogtalan követelésekről, vagy jogtalan költségek felszámításáról van szó, a visszaélést elkövetőket internálással, vagyonelkobzással és börtönbüntetéssel fogják sújtani.

A keresztény közönség tehát teljes megnyugvással fogadhatja a készülő rendelkezéseket, mert a hatóságok minden visszaélést a legsürgősebben és a legszigorúbban megtorolnak.

Esti Újság, 1944. június 19., hétfő. IX. évf. 136. sz. – „Megszülettek a lakás-Aladárok.” – „Hiábavaló minden huzavona: szerda este 8 óráig a zsidók összeköltöztetésének be kell fejeződnie.” – „Internálás és vagyonelkobzás vár azokra, akik a megürült zsidólakásokból akarnak meggazdagodni.”

1944. június 19.

80/a Ismeretlen forrásból származó tájékoztató levél a magyarországi deportálásokról

Budapest, den 19. Juni 1944 Sehr geehrter Herr,1 Soeben erhalte ich Ihre Visitenkarte und benütze die Gelegenheit, Ihnen beiliegend zwei

Berichte über unsere Lage zu übermitteln. Wie Sie aus den beiliegenden beiden Berichten entnehem können, haben die Deportierungen aus Ungarn am 15. Mai begonnen und wurden binnen 3 Welchen, d. h. bis zum 7. Juni, bereits 335 000 Juden aus dem Lande deportiert, hievon ungefähr 90% nach Polen – Birkenau, Auschwitz – und der übrige Teil nach Deutschland… Während in anderen Ländern das physische Leiden der Juden mit der Deportierung seinen Anfang nahm, beginnt hier die barbarische Quälerei seitens der ungari-schen Gendarmerie schon in den Ghettos durch das unerhörte Peinigen der Menschen, um auf diese Art aus ihnen herauszubringen, wo sie ihr angebliches Vermögen vergraben haben. Wie bekannt, wurde das Vermögen der ungarischen Juden bereits vor einigen Wochen beschlagnahmt, Gold und Geld eingeliefert. Als Folge dieser Peinigung gibt es schon in den Ghettos sehr viele Opfer und die meisten von ihnen werden halbtot einwagoniert. Wir haben zwar verschiedene Rettungswege eingeleitet, aber leider sind bis nun alle unsere Versuche erfolglos. Die deutschen Behörden machen zwar Versprechungen, halten aber nichts ein, hingegen die ungarische Quislingregierung ist nicht einmal zu Versprechungen bzw. Verhandlungen bereit. Ein weiterer Unterschied ist der, dass die ungarische Regierung der deutschen Besatzungsbehörde nicht vollkommen untergeordnet ist und eben deshalb in mancher Hinsicht etwas mithelfen könnte. Sie tut es aber nicht.

Wie aus den beiliegenden Berichten hervorgeht, wurden bis zum 7. Juni 335 000 Juden deportiert, seit dieser Zeit weitere 100 000. In der Provinz gibt es nur noch 4 nichtjudenfreie Städte und nach Durchführung der Deportierung aus diesen d. h. nach etwa 8–10 Tagen kommt Budapest an die Reihe. Budapest und Umgebung beträgt 350 000 Juden. Die Umgebung ist bereits seit Wochen ghettoisiert. Die Ghettoisierung Budapests begann am 16 Juni und muss zum 21. abgeschlossen werden. In Budapest wurde die Ghettoisierung auf diese

1 Tahy Imre ideiglenes berni ügyvivő 1944. július 13-án jelentést küldött Arnóthy-Jungerth Mihály

külügyminiszter-helyettesnek a magyarországi deportálásokkal kapcsolatosan külföldön elterjedt hírekről. A jelentés aggódva utal arra, hogy a deportálások külföldön egyre fokozódó felháborodást keltenek, majd a következőket írja: „ .. csatolom a június 19-ről Budapesten keltezett levelet, amelyet a magyarországi deportálásokról pontos adatokat tartalmazó és az Auschwitz-i, valamint Birkenau-i táborok szörnyűségeiről beszámoló mellékletekkel együtt sok-szorosított példányokban terjesztenek és amelyek már mindenüvé eljutottak.

Amikor tehát arról beszélünk, hogy a zsidókat munkára küldjük, az egész világ tudja az említett táborokról szóló leírás alapján – amelyet, akár valóságon nyugszik, akár nem, a világ, mint hitelest elfogadott –, hogy ez a munkaszolgálat mit jelent. Vagyis az a meggyőződés uralkodik mindenütt, hogy a zsidókat a legborzasztóbb halálba küldjük … Mindenütt a sajtóban megjelent hírek dementijét várják, vagy a deportálások leállítását …”

A jelentés első mellékleteként három svájci professzor és egy svájci lelkipásztor sokszorosított körlevele található, amely a következőképpen szól: „Mellékelve küldünk Önnek 2 Magyarországból való tudósítást és egy kísérőlevelet 1944. június 19-ről keltezve, ezek teljesen meghízható forrásból származnak és diplomáciai úton jutottak Svájcba. Ezek a tudósítások nagyon mélyen megráztak bennünket. Felelősségérzetünk arra kötelez, hegy a két tudósítást Önnel is közöljük.

Nem kételkedünk abban, hogy vállalja a fáradságot, elolvassa és terjeszti az ön körében a tudósításokat. E tudósításokat az illetékes hatóságok is ismerik.” –

Az itt közölt iratok a vidéki zsidók deportálásáról szólnak, látszólag tehát nem illeszkednek e kötet keretébe. Mégis, azért látszik közlésük célszerűnek, mert a budapesti zsidóüldözés valóságos atmoszférája csak úgy érzékelhető teljes hűségében, ha tudatossá válik, hogy a fővárosi zsidók figyelemmel kísérték a vidéki zsidóság sorsát, illegális módokon értesültek a gettók és a deportálás rémségeiről és ennek tudatában, állandó halálfélelemben, az összeköltöztetést és valamennyi megszorító rendszabályt a gettó és a deportálás előállomásának tekintették.

Art durchgeführt, dass die Juden schachbrettartig in Häuserblöcke zusammengesiedelt wurden, da die ungarische Regierung der Meinung ist, wenn die Juden in Budapest abgesondert leben würden, der übrige Stadtteil einem viel grösseren Bombardement ausgesetzt wäre.

Aus obigem ersehen Sie, dass das ganze ungarische Judentum zum Todesverurteilt ist. Es gibt keine Ausnahme, es gibt kein Entfliehen, es gibt keine Verbergungsmöglichkeit, und wir sehen unserem Schicksal entgegen. Für uns besteht nicht einmal die Möglichkeit, sich in ein benachbartes Land zu flüchten, wohin? das einzige in Betracht kommende Land ist Rumänien, aber seine Grenzen auf ungarischer Seite sind so bewacht, dass ein Entkommen fast ausgeschlossen ist. Es gibt nur 2 Möglichkeiten: Selbstmord oder sich dem Schicksal überlassen…

Auf Grund verlässlicher Informationen wurden 90% der Juden, die aus Ungarn deportiert wurden, nach Auschwitz (Oberschlesien) gebracht.

Wir besitzen eine genaue Beschreibung des Vernichtungslagers Auschwitz. Aus unserem diesbezüglichen, pünktlichen und mehrmals kontrollierten, von mehreren Seiten bestätigten Protokoll geben wir hier bloss einen kurzen Auszug. Das Protokoll wirtgetreu aufgenommen nach der Aussage zweier junger slowakischer Juden. Der eine wurde am 13. April 1942 aus dem Konzentrationslager von Szered nach Auschwitz und von dort nach Birkenau gebracht, und der andere kam am 14. Juni 1942. aus dem Lager bei Novaky nach Lublin, und von dort nach Birkenau und später nach Auschwitz. Diesen zwei deportierten slowakischen Juden ist es gelungen, nach langen Vorbereitungen und übermenschlichen Anstrengungen zu fliehen, und sie befinden sich jetzt auf neutralen Boden.

„In Auschwitz wurden wir gleich in eine grosse Baracke gebracht. Auf einer Seite mussten wir uns nackt ausziehen und unsere Kleider und Wertsachen abliefern. Dann gingen wir so in eine benachbarte Baracke, wo wir nach vollständiger Enthaarung mit Lysol desinfiziert wurden. Jeder bekam beim Verlassen der Baracke eine Nummer. Die Nummer begannen bei 28 600. Wir wurden mit dieser Nummer in der Hand in eine dritte Baracke getrieben, wo zum Zeichen unserer Aufnahme die betreffende Nummer auf der Linken Brustseite auf brutalste Weise eintätowiert wurde. Von dort wurden wir, je 100 in einer Gruppe, in einen Keller und danach wieder in eine Baracke getrieben, wo wir Sträflingskleider und Holzschuhe bekamen. Diese Anzuge wurden uns noch an demselben Nachmittag ausgezogen, und wir bekamen alte, zerlumpte ehemalige russische Uniformen. So wurden wir nach Birkenau gebracht.

Dem Lagerkommando von Auschwitz wurde das Arbeitslager von Birkenau und Harmanse, die kleine Landwirtschaft des Lagers untergebracht. Die Gefangenen werden in der Reihenfolge ihrer Zuteilung ins Lager mit fortlaufenden Nummern versehen. Zur Zeit unserer Flucht, anfangs April 1944, betrug diese Nummer 180 000. Später wurden die Nummern auf dem linken Fuss tätowiert. Wenn auch die Behandlung der Gefangenen für alle die gleiche war, so wurden diese doch nach Nationalität und Kategorie des „Verbrechens” mit verschiedenfarbigen Dreiecken, bzw. verschiedenen Buchstaben auf den Oberkleidern bezeichnet. Diesbezügliche Einzelheiten sind im Originalprotokoll zu finden. Auf dem Gebiet des Lagers von Auschwitz befinden sich die Werkstätten der DAW (Deutsche Aufrüstungs-Werke) der Firma Krupp in Siemens, ein grosses im Bau befindliches Fabriklager der BUNA. Hier arbeiten viele Gefangene.

Das eigentliche Gebiet des Lagers umfasst eine Fläche von 500 × 300 mtr., welches von einer Doppelreihe von 3 m hohen Betonsäulen umsäumt und mit Hochspannungsleitung umgeben ist. Zwischen den beiden Zäunen, in einer Entfernung von ungefähr 150 m voneinander, stehen 5 m hohe Wachtürme, welche mit Maschinengewehren und Scheinwerfen versehen sind. Vor dem inneren unter Strom gesetzten Zaun zieht sich ein gewöhnlicher

Drahtzaun dahin. Schon dieses Berühren dieses Zaunes wird mit Schüssen aus den Türmen beantwortet. Dieses Bewachungssystem nennt man die „kleine Postenkette”. Das Lager selbst besteht aus drei Häuserreihen. Dem gegenüber steht die „grosse Postenkette”, die das ganze Lager in einem Umkreis von ca 2 km mit 150 mtr. voneinander entfernten Wachtürmen umgibt. Auf dem Gebiet zwischen der kleinen und grossen Postenkette stehen die verschiedenen Werkstätten und Arbeitsplätze. Die „kleine Postenkette” wird nur nachts bewacht und zur selben Zeit wird der elektrische Strom im doppelten Drahtzaun eingeschaltet. Morgens, wenn die Besatzung der kleinen Postenkette abzieht, werden die Türme der grossen Postenkette von Wachtmannschaft besetzt. Ein Entkommen durch die beiden Postenketten is beinahe aus-geschlossen. Die Ablösung der Mannschaft der „grossen Postenkette” erfolgt nur nach Feststellung der Anzahl der Gefangenen, innerhalb der kleinen Postenkette. Wenn Flucht festgestellt wurde, ertönen Sirenen und mit Hilfe von SS-Männern und Bluthunden wird 3 Tage lang nach dem Entflohenen gesucht. Nach Verlaufen von drei Tagen wird die Nachforschung aufgegeben. Wenn der Flüchtling lebend gefangen wird, so wird er in Gegenwart des ganzen Lagers aufgehängt. Wird aber seine Leiche irgendwo gefunden, so wird sie an den Eingang des Lagers zurückgebracht und bekommt in die Hand eine Tafel mit der Aufschrift „Hier bin ich”.

Als wir in Birkenau ankamen, befanden sich dort eine für 15 000 Menschen eingerichtete Küche, zwei vollendete und ein im Bau befindliches Haus. Jedes Gebäude ist ungefähr 300 m2 gross, worin je 400/500 Personen untergebracht sind. Ich wurde 3 Tage nach der Ankunft mit 200 slowakischen Juden zusammen in das DAW von Auschwitz zur Arbeit geschickt. Unsere Wohnstätte blieb weiter Birkenau. Zweimal täglich bekamen wir zu essen. Mittag 1 Liter Rübensuppe und abends 300 gr schlechtes Brot. Die Arbeitsbedingungen waren die denkbar schlechtesten und härtesten, sodass die meisten von uns von Hunger und ungeniessbaren Speisen geschächt, dies nicht ertrugen. Von unserer Arbeitsgruppe starben täglich 30/35 Leute. Viele wurden von den „Capos” (Arbeitsaufseher) einfach während der Arbeit erschlagen. Die dadurch entstandene Lücke wurde täglich durch die in Birkenau verbliebenen Menschen ersetzt. Als nach 14 Tagen der zweite Transport ankam, waren von unserem 650 Personen betragenden Transport nur noch 150 Leute am Leben. Als wir nach Auschwitz zurückkehrten, wurde ich als Oberwärter dem sogenannten Krankenbau zugeteilt. Dorthin wurden die Arbeitsunfähiger Gefangenen gebracht. Täglich zählten wir ungefähr 150 Tote. Die Leichen wurden im Auschwitzer Krematorium eingeliefert.

Gleichzeitig begann die sogenannte Selektion. Wöchentlich Montags und Donnerstags, stellte der Standortsarzt die Zahl jener Gefangenen fest, welche durch Vergasung zu vernichten und deren Leicheni zu verbrennen waren. Die Selektierten wurden auf einen Lastwagen verladen, welcher sie in den nahen Birkenwald brachte. Wer dort lebend ankam, wurde vergast und in einer Grube verbrannt. In dem Krankenbau, dem berüchtigten „Block No. 7.” starben wöchentlich 2000 Menschen, davon ungefähr 1200 eines natürlichen Todes und ungefähr 800 durch Selektion. Im Originalprotokoll folgen hier sehr genaue Aufzeichnungen über die Herkunft und Zahl, bzw. Numerierung der Deportierung.

Wir bringen nun folgendes Beispiel. Eintätowierte laufende Nummer der Menschen: 28 000–38 600 600 französische naturalisierte Juden.

Diese Juden kamen mit ihren Angehörigen an. Ingsgesamt ungefähr 1600 Seelen. Davon kamen 400 Männer und 200 Frauen, mit den obigen laufenden Nummern versehen, auf die bekannte Weise in das Lager, während die übrigen 1000 französischen Juden, ältere

Frauen, Männer und Kinder, einfach auf einem Nebengeleise in den Birkenwald befördert, und dort vergast und verbrannt wurden.

Von diesem Zeitpunkt an wurde jeder jüdische Transport auf ähnliche Weise behandelt. Ungefähr 10°/0 der Männer und 5% der Frauen der Deportierten wurden ins Lager zugewiesen, die übrigen unmittelbar vergast und verbrannt.

Die Vergasung und Verbrennung führte das sogenannte Sonderkommando aus, welches in zwei Schichten Tag und Nacht arbeitete. In dieser Zeit wurden die Juden in einer Anzahl von 100000-en vergast und verbrannt. Die Mannschaft des Sonderkommandos wohnte abgesonder. Schon wegen des Leichengeruches, den sie verbreiteten, kamen wir nicht mit ihnen in Berührung. Sie waren immer schmutzig vollständig verwildert und brutal.

Im Februar 1943 wurde das neu erbaute Krematorium und die Gaskammer in Birkenau 4 Krematorien in Betrieb. Die Krematorien bestehen aus drei Teilen:

a) Verbrennungsöfen b) Badehalle c) Gaskammer. An der Mitte der Öfen tragt ein hoher Schornstein hervor, um den herum 9 Öfen mit 4

Öffnungen erbaut sind. Jede Öffnung kann 3 normale Leichen fassen, die in ungefähr 11/2 Stunden verbrannt werden. Die Kapazität der Öfen beläuft sich auf 2000 Leichen täglich. Daneben befindet sich eine grosse Vorbereitungshalle, die so gebaut ist, dass sie den Eindruck einer Badeanstalt erweckt. Die Halle fasst 2000 Menschen, und angeblich befinden sich darunter ebenso grosse, ausgebaute Warteräume. Von hier führt eine Tür und einige Stufen in die tiefer liegende, sehr lange und enge Gaskammer. Auf der Mauer der Gaskammer sind imitierte Duscheinrichtungen angebracht, sodass die Kammer den Eindruck eines riesigen Baderaums erweckt. Auf dem flachen Dach der Kammer befindet sich ein Fenster, das durch 3 Ventile hermetisch geschlossen wird. Von der Gaskammer zum Ofen führt ein Geleise durch die Halle. Die Opfer werden in die Halle geführt, wo man ihnen sagt, dass sie baden gehen. Dort entkleiden sie sich und damit sie in diesem Glauben bestärkt werden, gibt man ihnen ein Handtuch mit Seife. Dann treibt man sie in die Gaskammern. Nach Abschluss der Türen wird durch SS-Männer durch die geöffneten Ventile ein pulverförmiges Präparat aus Blechdosen in die Kammer gestreut. Auf den Blechdosen befindet sich die Aufschrift „Zyklon zur Schädlingsbekämpfung” und sie tragen die Marke einer Hamburger Fabrik. Wahrscheinlich handelt es sich um ein Zyanpräparat, welches bei entsprechender Temparatur gasförmig wird. Nach 3 Minuten ist jeder gestorben. Nachher befördert das Sonderkommando die Leichen zu den Verbrennungsöfen. Die vier Krematorien vergasen und verbrennen 6000 Menschen täglich.

Zur Einweihung des ersten Krematoriums im März 1943, welches durch die Vernichtung von 8000 Juden aus Krakau geschah, kamen prominente Gäste aus Berlin. Sie waren sehr zufrieden mit der Leistung des Vemichtungsapparates, und sie schauten persönlich durch die Gucklöcher der Gaskammer. Laufende Nummern:

148 000–152 000 Am 7. September 1943 kamen Familientransporte aus Teresienstadt an. Diese wurden mit dem Zeichen SB-Transport tschechischer Juden mit 6 – monatlicher Quarantaine versehen. Während dieser Zeit wurde ihnen eine besondere Behandlung zuteil.

Nach Ablauf der 6 Monate wurden sie vernichtet. Die Jugend ging unter Gesang in den Tod. Nur 11 Zwilingspaare blieben am Leben, an denen man is Auschwitz biologische Versuche ausführte. Die vergasten tschechischen Juden wurden gezwungen eine Woche, bevor sie in den Tod geschickt wurden, ihren Angehörigen postdatiert zu schreiben und sogar noch in den

Briefen Pakete zu verlangen. Die innere Verwaltung des Birkenauer Lagers versehen die damit betrauten Gefangenen.

Jeder Block hat 5 Funktionäre: 1. Blockältester 2. Blockschreiber 3. Pfleger 4. Blockdiener 5. Blockdiener Der augenblickliche Lagerälteste in Birkenau ist Nr. ...................... politischer Gefangener

aus Königshütte. Der augenblickliche Blockschreiber Nr. ................ polnischer politischer Gefangener. Den Oberbefehl über die verschiedenen Blocks versehen 6/8 SS-Blockführer. Der Oberbefehlshaber derselben ist Untersturmführer Schwarzhuber aus Tirol, ein grosser Säufer und Sadist.

Nach vorsichtiger Schätzung beträgt die Zahl der vom April 1942 bis April 1944 vergasten Juden in Birkenau aus

Polen. 900000 Holland 100000 Griechenland 45000 Frankreich 150000 Belgien 50000 Deutschland 60000 Jugoslawien, Italien und Norwegen 50000 Böhmen, Mähren, Österreich 50000 Slowakei 30000 fremde Juden aus verschiedenen Lagern in Polen 300000 Insgesamt 17150002

Sokszorosított másolat. – OL Küm. Berni köv. res. 1944–5. tétel (289. csomó).

2 A közölt irat nincs befejezve, aláírás sem található rajta. Tahy Imre jelentése egyébként 4 mellékletet tüntet fel,

amelyek közül mind ez ideig csak 3 került elő. – Az iratokból nem derül ki, vajon a Külügyminisztérium adott-e választ a berni követség felterjesztésére vagy sem.

1944. június 19.

80/b Az a) alatt közölt irat szószerinti fordítása

Budapest, 1944. június 19. Igen tisztelt Uram, Éppen most kaptam meg névjegyét és felhasználom az alkalmat, hogy helyzetünkről a két

mellékelt tudósítást eljuttassam Önhöz. Mint a két mellékelt tudósításból láthatja, a deportálások Magyarországon május 15-én kezdődtek, és 3 hét alatt, vagyis június 7-ig máris 335 000 zsidót deportáltak az országból, ebből kb. 90%-ot Lengyelországba – Birkenauba, Auschwitzba –, a többit Németországba … Más országokban a zsidók fizikai szenvedése a deportálással kezdődött, itt a barbár kínzást a magyar csendőrség már a gettókban kezdi az emberek hallatlan gyötrésével – így akarván kicsikarni belőlük, hova ásták állítólagos vagyonukat. Mint ismeretes, a magyar zsidók vagyonát már néhány héttel ezelőtt lefoglalták, az aranyat és a pénzt be kellett szolgáltatni. E kínzásoknak nagyon sok áldozata van a gettókban, legtöbbjüket félholtan rakják vagonba. Bár különböző mentő kísérleteket próbáltunk, sajnos eddig minden próbálkozásunk eredménytelen maradt. A német hatóságok tettek ugyan ígéreteket, de semmit sem teljesítenek, a magyar Quislins kormány ígéretekre, illetve tárgyalásokra sem hajlandó. További különbség, hogy a magyar kormány nincs teljesen alárendelve a német megszálló hatóságnak és éppen ezért bizonyos tekintetben módja volna valamit segíteni. Ezt azonban nem teszi.

Mint a mellékelt tudósításokból kiviláglik, június 7-ig 335 000 zsidót deportáltak, azóta még 100 000-et. Vidéken már csak 4 olyan város van, amely nem zsidómentes, és ha ezekből is deportálják őket, tehát 8-10 nap múlva Budapest kerül sorra. Budapesten és környékén 350 000 zsidó van. A környéket már hetek óta gettósították. Budapest gettósítása június 16-án kezdődött és 21-ig kell, hogy befejeződjék. Budapest gettósítását oly módon hajtották végre, hogy a zsidókat sakktáblaszerűen háztömbökbe költöztették össze, minthogy a magyar kormánynak az a véleménye, hogy ha a zsidók Budapesten elkülönítve laknának, a többi városrész nagyobb bombázásnak volna kitéve.

Fentiekből láthatja, hogy az egész magyar zsidóság halálra van ítélve. Nincs kivétel, nincs menekvés, nincs megbúvásra lehetőség, várjuk végzetünk beteljesedését. Arra sincs lehetősé-günk, hogy valamely szomszédos országba meneküljünk. Hová? Az egyetlen számbajövő ország Románia, de a román–magyar határt a magyarok oly erősen őrzik, hogy az átjutás csaknem lehetetlen. Csak 2 lehetőség marad: öngyilkosság, vagy a végzet tehetetlen várása…

Megbízható információk szerint a Magyarországról deportált zsidók 90%-át Auschwitzba (Felső-Szilézia) vitték.

Pontos leírás van birtokunkban az auschwitzi megsemmisítő táborról. Erre vonatkozó pontos jegyzőkönyveinkből, amelyeket többször ellenőriztünk és amelyeket több oldalról meg-erősítettek, csak rövid kivonatot adunk. A jegyzőkönyvet szó szerint vettük fel két fiatal szlovák zsidó vallomása alapján. Az egyiket 1942. április 13-án vitték a szeredi koncentrációs táborból Auschwitzba és onnan Birkenauba, a másik 1942. június 14-én került a Novaky mellett levő táborból Lublinba. E két deportált szlovákiai zsidónak – hosszú előkészületek és emberfeletti erőfeszítések után – sikerült onnan elmenekülni, most semleges földön vannak.

„Auschwitzban rögtön egy nagy barakba vittek bennünket. Egyik oldalon meztelenre kellett vetkőznünk, ruháinkat és értéktárgyainkat beszolgáltatnunk. Akkor így mentünk át egy szomszédos barakba, ahol teljes szőrtelenítés után lysollal fertőtlenítettek. A barak elhagyásakor mindenki egy számot kapott. A számok 28 600-zal kezdődtek. Ezzel a számmal

kezünkben egy harmadik barakba hajtottak bennünket, ahol felvételünk jeleképpen az illető számot a legbrutálisabb módon mellünk bal oldalára tetoválták. Onnan százanként egy pincébe hajtottak, azután megint egy barakba, ahol fegyencruhát és facipőt kaptunk. Ezeket a ruhákat még aznap délután levették rólunk, és öreg, elrongyolódott, volt orosz egyenruhákat kaptunk. Így vittek minket Birkenauba.

Az auschwitzi táborparancsnokság alá volt rendelve a birkenaui munkatábor és Harmanse, a tábor kis gazdasága. A foglyokat a táborba való beosztásuk sorrendjében folyószámmal látták el. Menekülésünk idején, 1944 áprilisában ez a szám 180 000-re rúgott. Később a számot a bal lábra tetoválták. Bár a foglyokkal való bánásmód egyenlő volt, mégis nemzetiségük és „bűnük” kategóriái szerint különböző színű háromszögekkel, illetve különböző betűkkel jelölték meg felső ruhájukat. Erre vonatkozó részletek az eredeti jegyzőkönyvben találhatók. Az auschwitzi tábor területén találhatók a siemensi Krupp cég, a DAW (Deutsche Aufrüstungs-Werke) üzemei, a BUNA épülőfélben lévő nagy festékraktára. Itt sok fogoly dolgozik.

A tábor tulajdonképpeni területe 500×300 m területre terjed, ezt 3 m magas betonoszlopok kettős sora veszi körül és magasfeszültségű vezeték keríti. A két kerítés között kb. 150 m-nyire egymástól 5 m magas őrtornyok állnak fényszórókkal és gépfegyverekkel felszerelve. A belső magasfeszültségű árammal ellátott kerítés előtt egy közönséges szögesdrótkerítés húzódik. Már ennek a kerítésnek az érintése a tornyokból tüzelést von maga után. Ezt az őrzésrendszert a „kis őrláncolat”-nak nevezik. Maga a tábor három házsorból áll. Ezzel szemben áll a „nagy őrláncolat”, amely az egész tábort kb. 2 km-es körben egymástól 150 m-nyire álló őrtornyokkal veszi körül. A kis És a nagy őrláncolat közti területen állnak a különböző üzemek És munkahelyek. A „kis őrláncolat”-ot csak éjjel őrzik és ugyanakkor kapcsolják be a kettős drótkerítésbe a magasfeszültségű áramot. Reggel, amikor a kis őrláncolat legénysége elvonul, lép szolgálatba a nagy őrláncolat őrsége. A két őrláncolat között elmenekülni csaknem lehetetlen. A „nagy őrláncolat” legénységének leváltása csak a foglyok létszámának a kis őrláncolaton belül történt megállapítása után megy végbe. Ha szökést állapítottak meg, megszólalnak a szirénák és SS legények vérebek segítségével 3 napon át keresik a szökötteket. Ha a menekülőt élve fogják el, az egész tábor előtt felakasztják. Ha azonban a holttestét találják meg valahol, visszahozzák a tábor bejáratához és kezébe adnak egy táblát azzal a felirattal: „Itt vagyok.”

Amikor Birkenauba érkeztünk, volt ott egy 15 000 emberre berendezett konyha, két befejezett és egy épülőfélben levő ház. Minden épület körülbelül 300 m2-nyi területű, ebben 4–500 embert helyeznek el. Engem 3 nappal a megérkezésem után 200 szlovák zsidóval az auschwitzi DAW-ba küldtek munkára. Lakhelyünk továbbra is Birkenau maradt. Naponta kétszer kaptunk enni. Délben 1 liter répalevest, este 300 gr rossz kenyeret. A munkafeltételek az elképzelhető legrosszabbak és legkeményebbek voltak, úgyhogy legtöbbünk az éhségtől és az élvezhetetlen ételektől elgyengülten nem bírta ki. Munkacsoportunkból naponta 30-35 ember halt meg. Sokat a „Capo”-k (munkafelügyelők) munkaközben egyszerűen agyonütöttek. Az így támadt hiányt naponta a Birkenauban maradt emberekkel pótolták. Amikor 14 nap múlva megérkezett a második transzport, a mi 650 személyből állt transzportunkból csak 150 ember volt még életben. Amikor Auschwitzba visszatértünk, engem az úgynevezett betegépületbe osztottak be főápolónak. Naponta körülbelül 150 halottunk volt. A holttesteket az auschwitzi krematóriumba szállították.

Egyidejűleg megkezdődött az úgynevezett szelekció. Hetenként hétfőn és csütörtökön megállapította a „Standortsarzt” (főorvos) azoknak a foglyoknak a számát, akiket elgázosítással meg kell semmisíteni és akiknek a holttestét a krematóriumban el kell égetni. A szelektáltakat egy teherkocsira rakták, amely a közeli Birkenauba vitte őket. Aki élve odaérkezett, azt elgázosították és egy gödörben elégették. A „beteg-épület”-ben, a hírhedt „7.

sz. blokkban” hetenként 2000 ember halt meg, ebből körülbelül 1200 természetes halállal és körülbelül 800 szelekció által. Az eredeti jegyzőkönyvben itt pontos feljegyzések vannak a deportáltak származásáról, számáról, megszámozásáról.

Csak a következő példát adjuk. Az emberek tetovált folyószáma: 28 000-38 600 600 francia állampolgárságú zsidó. Ezek a zsidók hozzátartozóikkal érkeztek.

összesen körülbelül 1600 lélek. Ebből 400 férfi és 200 nő – fenti folyószámmal ellátva – érkezett a táborba, a többi 1000 francia zsidót, idősebb nőket, férfiakat és gyermekeket egyszerűen egy mellékvágányon a nyírfaerdőbe vitték, ott elgázosították és elégették.

Ettől kezdve minden zsidó transzportot hasonlóan kezeltek. Körülbelül a férfiak 10%-át és a nők 5%-át a deportáltak közül a táborba utalták, a többieket közvetlenül elgázosították és elégették.

A gázosítást és elégetést az úgynevezett „Sonder-kommando” (különleges parancsnokság) végezte, ez két műszakban éjjel-nappal dolgozott. Ez idő tájt 100 000-nyi zsidót gázosítottak és égettek el. A Sonder-kommando legénysége elkülönítve lakott. Már a belőlük áradó hullaszag miatt sem kerültünk velük érintkezésbe. Mindig piszkosak voltak, teljesen elvadultak és brutálisak.

1943 februárjában az újonnan épült krematóriummal és a birkenaui gázkamrával 4 krematórium volt üzemben. A krematóriumok három részből álltak:

égetőkemencék fürdőcsarnok gázkamrák. A kemencék középpontjában egy magas kémény emelkedett, körülötte 9 db 4 nyílású

kemence épült. Minden nyílásba 3 normál holttest fért, ezek körülbelül 11/2 óra alatt égtek el. A kemencék kapacitása naponta 2000 holttest volt. Mellettük egy nagy előkészítő csarnok állt, úgy építve, hogy fürdőnek lássék. A csarnokba 2000 ember fért és állítólag alatta ugyanolyan nagy várócsarnokok épültek. Innen nyílt egy ajtó és néhány lépcső vezetett egy mélyebben fekvő, igen hosszú és szűk gázkamrába. A gázkamra falán imitált zuhanyok vannak, úgyhogy a kamra valódi fürdő-helyiségnek látszik. A kamra lapos tetején van egy ablak, amely 3 szellőzővel hermetikusan zárható. A gázkamrától a kemencéig vágány vezet a csarnokon át. Az áldozatokat a csarnokba vezetik, ahol azt mondják nekik, hogy fürödni mennek. Ott levetkőznek és hogy ebben a hitben megerősödjenek, törülközőt és szappant kapnak. Akkor a gázkamrába hajtják őket. Az ajtók becsukása után SS emberek a nyitott szellőzőkön egy porszerű preparátumot szórnak a kamrába egy bádogdobozból. A bádogdobozokon a következő felirat van: „Zyklon zur Schădlingsbekämpfung” („Cyklon kártékony állatok ellen”) egy hamburgi gyár márkájával. Valószínűleg valami cyán preparátumról van szó, amely a meg-felelő hőfokon gáz-szerűvé válik. 3 perc múlva mindenki halott. Ezután a Sonder-kommando a holttesteket az égetőkemencékhez viszi. A 4 krematórium naponta 6000 embert gázosít és éget el.

Az első krematórium felavatására, ami 1943 márciusában 8000 krakkói zsidó megsemmisítésével ment végbe, előkelő vendégek érkeztek Berlinből. Nagyon elégedettek voltak a megsemmisítő-apparátussal, személyesen néztek be a gázkamrák kémlelőlyukain.

Folyószámok: 148 000–152 000 1943 szeptember 7-én családtranszportok érkeztek Teresien-Stadtból.

Ezeket a következő jellel látták el: „SB-Transport tschechischer Juden mit 6 monatlicher Quarantin.”1 Ez alatt az idő alatt különleges kezelésben volt részük.

1 „Cseh zsidók SB-szállítmánya 6 hónapos vesztegzárral.”

A 6 hónap leteltével megsemmisítették őket. Az ifjúság dalolva ment a halálba. Csak 11 ikerpár maradt életben, akiken Auschwitzban biológiai kísérleteket végeztek. Az elgázosított cseh zsidókat kényszerítették, hogy egy héttel halálba-küldésük előtt levelet írjanak hozzátartozóiknak, sőt, hogy a levelekben csomagokat is kérjenek. A birkenaui tábor belső adminisztráció ját az ezzel megbízott foglyok látják el.

Minden bloknak 5 funkcionáriusa van: „Blockáltester” (blok-elöljáró) „Blockschreiber” (írnok) Ápoló Blok-szolga Blok-szolga A pillanatnyi „Lägerăltester” (tábor-elöljáró) Nr. ................. egy Königshütte-i politikai

fogoly. A pillanatnyi blokk-írnok Nr. .................. lengyel politikai fogoly. A különböző blokkok főparancsnokságát 6-8 SS-Blockführer látja el. Ezek főparancsnoka egy részeges szadista, a Tirolból való Schwarzhuber Untersturmf ührer.

Óvatos becslés szerint az 1942 áprilisától 1944 áprilisáig Birkenauban elgázosított zsidók száma

Lengyelországból 900000 Hollandiából 100000 Görögországból 45000 Franciaországból 150000 Belgiumból 50000 Németországból 60000 Jugoszláviából, Olaszországból és Norvégiából 50000 Csehországból, Morvaországból, Ausztriából 50000 Szlovákiából 30000 Külföldi zsidók Lengyelország különböző táboraiból 300000 Összesen 715000

Sokszorosított másolat. – OL Küm. Berni köv. res. 1944–5. tétel (289. csomó).

1944 június 30

30/c Az Exchange Telegraph cikke: „Magyarország nemzeti öngyilkosságot követ el.” (Részlet)1

… Es kann keine Frage sein, dass es der amerikanischen Regierung und damit auch den Regierungen der Vereinten Nationen sehr ernst ist, wenn sie versichert, dass die Schuldigen zur Rechenschaft gezogen werden sollen. Man weiss sehr wohl, dass der Innenminister Jaross, die Unterstaatssekretäre Endre und Baky, sowie das Amt Imrédys die Hauptschuldigen sind, aber die Strafe wird auch alle diejenigen treffen, die bei den Deportationen Hilfe Leisten und aus Konfiskationen für sich selbst Profite ziehen. Der Höhepunkt der Schamlosigkeit wird in

1 Tahy Imre jelentésének harmadik melléklete.

einer Regierungserklärung gesehen, die kürzlich der „Pester Lloyd” veröffentlichte, und in der es ausdrücklich hiess, die Juden Ungarns hätten zwar niemals sich als Feinde des Magyarentums gezeigt, aber die loyale Bündnisfreundschaft zu „Hitler-Deutschland” erfordert es, die Vernichtung des Judentums in Ungarn zu vollenden.

Subkarpathien: Munkács 35 000 Seelen Ungvár 12 000 Seelen Beregszász 9 000 Seelen Nagyszőllős 8 000 Seelen Huszt 12 000 Seelen Máramarossziget 12 000 Seelen Felsővisó 35 000 Seelen Técső 8 000 Seelen Aknaszlatïna 3 500 Seelen Iza 3 000. Seelen Insgesamt 106 000 Seelen Transylvanien: Nagybánya 14 000 Seelen Beszterce 8 000 Seelen Kolozsvár 18 000 Seelen Marosvásárhely 6 000 Seelen Nagyvárad 25 000 Seelen Dés 6000 Seelen Szilágysomlyó 8 000 Seelen Szászrégen 6 000 Seelen Sepsiszentgyörgy 3 000 Seelen Insgesamt 94 000 Seelen Oberungarn: Kassa. 15 000 Seelen Sátoraljaújhely 15 000 Seelen Sárospatak Gyöngyös 5 000 Seelen Insgesamt 35 000 Seelen Obere Tisza gegend: Nyíregyháza 18 000 Seelen Kisvárda 12 000 Seelen Mátészalka 12 000 Seelen Szatmárnémeti 25 000 Seelen Nagykároly 8 000 Seelen Insgesamt 75 000 Seelen Südungarn: Nagykanizsa 7 000 Seelen Baja 8 000 Seelen

Barcs 2 000 Seelen Bácstopolya 5 000 Seelen Újvidék, Szabadka, Zenta, Zombor, Muraköz 3 000 Seelen Insgesamt 25 000 Seelen Vom 15 Mai bis zum 10. Juni wurden insgesamt 335000 Juden aus Ungarn deportiert. Die Konzentrierung der ungariländischen Juden begann am 16. April 1944 immer und

überall auf die gleiche Weise. Anfänglich die überstürzte Konzentrierung im Ghetto, dann nach ständiger Verschlechterung der Verhältnisse in Ziegeleien, auf den Höfen, ohne Wasser, auf blosser Erde, die Ausplünderung der Juden von allen ihren materiellen Gütern darauffolgend brutale Verhöre in Begleitung schwerer körperlicher Misshandlung in Bezug auf angeblich verborgene Wertsachen, zuletzt die Deportation, 70 Menschen in einem Wagen, als Wegzehrung ein Kübel Wasser. Wir können nicht den Verlauf der Konzentration in allen Ortschaften bis ins Einzelne beschreiben, obwohl die Daten vorhanden sind, sondern berichten nur in wenigen Worten über das kurze Leben einiger charakteristischer Konzentrierungsplätze.

Nyíregyháza 16. April. Nach Nyíregyháza und der hiervon 12 km entfernten Simapuszta wurden die

Juden aus 46 umliegenden Gemeinden ausgesiedelt. In Nyíregyháza selbst wurden 4120 Juden aus Nyíregyháza und 6639 aus der Umgebung insgesamt also 10 759 Personen, in 123 Häusern zusammengepfercht. Die Grundfläche dieser 123 Häuser, auch die Küchen und Vorzimmer inbegriffen, betrug insgesamt 9665 m2, sodass auf eine Person nicht einmal 1 m2 fiel. Den Verordnungen gemäss konnte jede Person ausser der am Körper befindlichen Kleider und Wäsche noch 2 Garnituren Unterwäsche und 1 Paket von 50 kg. mit sich nehmen, welches auch Nahrungsmittel für 2 Wochen enthalten musste. Leider wurden die Juden in der Provinz derart überraschend von den Gendarmen zusammengetrieben, dass sie überhaupt nichts mitnehmen konnten. Als beispiel sei der Fall der Juden aus Nyírbátor, die nach Simapuszta ausgesiedelt wurden, angeführt. Am 21. April, Freitag nachts um 11 Uhr wurden sie durch fremde Gendarme von der Wohnung abgeholt, und nachts um 1/22 Uhr auf Bauerwagen aus anderen Dörfern verladen und unter brutaler Behandlung nach Simapuszta gebracht.

1. Mai. Die Lage hat sich auffallend verschlechtert. Aus den für das Ghetto bestimmtem Strassen in Nyíregyháza wurden die Leute nach Papospuszta gebracht, wo die Nahrungs-verhältnisse sehr schlecht sind. Die verlangten Decken, Strohsäcke und hauptsächlich Stroh, damit sie wenigstens die Alten und Kranken vor dem Liegen auf der blossen Erde verschonen können.

5. Mai. Die in Nyíregyháza aus der Umgebung konzentrierten Juden werden aus der Stadt nach der cca. 6 km. entfernten Wirtschaft des Barons Molnár geführt, wo sie in Tabakscheunen furchtbar zusammengepfercht untergebracht wurden. Auf dem ganzen Gebiet befindet sich nur ein einziger Brunnen, in einer Entfernung von 150 m vom Lager, wohin die Leute nur hie und da in Begleitung eines Gendarmen gehen können, um Wasser zu holen. Das traurigste ist aber dass die Einwohner von Nyíregyháza selbst denen es endlich nach Erleiden scherer Misshandlungen gelang, sich im Ghetto zu placieren, welches sie schon fast vollständig eingerichtet hatten, auf Grund der neuen Weisungen gezwungen waren, dieses zu verlassen.

7. Mai. Beim Morgengrauen wird sowohl, das Lager in Nyirjespuszta wie auch in Simapuszta von Gendarmen umzingelt, sodass sich von jetzt an niemand dem Lager nähern

kann, die Leute hungern, sie erhalten täglich 100 gr Brot und ebensoviel Bohnen. Geld haben sie keines, Kleider nur soviel als sie anhaben.

8. Mai. Die Aussiedlung aus Nyíregyháza nimmt ihren Fortgang. Es sind nur mehr die Mitglieder des Judenrates und die Frontkämpfer dort. Auf Nyirjespuszta befinden sich noch 5665 Leute, auf einem Gebiet, von kaum einigen m2 zusammengepfercht, Behandlung, wie im Konzentrationslager. Die Lage wird dadurch noch unerträglicher, dass der einzige vorhandene Brunnen zu verschlammen beginnt. Der Wassermangel auf Simapuszta ist noch grösser als in Nyirjes. Das Lager auf Harangodpuszta beginnt man heute auszufüllen.

10. Mai. Die Aussiedlung nach Harangodpuszta hält weiter an. Die Kapazität der dort befindliches Tabakscheunen beträgt nicht mehr als 3000 Personen, aber schon am 10. Mai hat man dort eine grössere Menge von Menschen in gefährlicher Überfüllung untergebracht. Das Lager hat überhaupt kein Wasser, denn das Graben einiger Brunnen führt zu keinem Erfolg. Obwohl die Behörde die Mitnahme der notwendigsten

Gegenstände gestattete, nahm die Gendarmerie den Leuten beim Eingang des Lagers alle Gebrauchsgegenstände, sogar den grösseren Teil der Lebensmittel ab. In den Lagern Simapuszta, Varjuläpos, und Nyirjes beträgt die tägliche Lebensmittelration pro Kopf 100 gr Brot, 100 gr Kartoffeln, 10 gr Mehl.

15. Mai. Montag in den früheren Morgenstunden wurden die ersten 3200 Leute, darunter Alte, Kranken, Säuglinge, schwangere Frauen, zu 70 unter schweren körperliche Misshand-lungen, bei gänzlicher Fernhaltung der umgebenden Bevölkerung einwaggoniert mit der Bestimmung nach einem unbekannten 'Einziel.

22. Mai. In der Frühe erfahren wir durch eine Telephonmeldung, dass die Zahl der Abtransportierten über 9600 ausmacht. Es gibt kein Konzentrationslager mehr in Nyirjes und Harangodpuszta, auf Simapuszta befinden sich noch 760 Menschen, in Nyíregyháza sind jedoch nur noch die Mitglieder des Judenrates verblieben.

23. Mai. Auch die noch auf Simapuszta 760 Juden aus Nyíregyháza werden einwaggoniert. 6. Juni. Aus einem Telephongespräch mit der Polizei, erfahren wir, dass alle Juden von

Nyíregyháza und den umgebenden „Puszta”-s schon weggeführt wurden, unter ihnen auch der Oberrabbiner dr. Béla Bernstein.

Munkács 30. April. Die Juden von Munkács, cca. 15 000 Seelen, wurden in 12 Gassen untergebracht.

Die zum Komitat Bereg gehörenden cca. 20 000 Juden wurden in der Kallus’schen und Sajovics’sehen Ziegelei konzentriert. Da sie weder Geld, noch Lebensmittel mitnehmen konnten, ist die Lage besorgniserregend und katastrophal.

1. Mai. Die deutschen Soldaten drangen in die Ghettos ein, was mehrere Todesopfer erforderte. Es kamen Meldungen über 3 Typhusfälle. Wegen Arznei- und Lebensmittelmangel ist die Lage schrecklich. Ein Arzt und ein Ingenieur beginnen Selbstmord.

9. Mai. Zwei Mitglieder des Judenrates wurdén erschossen, die anderen schwer misshandelt.

14. Mai. Die Lage in dem Ghetto in der Stadt und besonders in den zwei Ziegeleien hat sich bis Sonntag morgens bedeutend verschlechtert. Den jüdischen Functionären und der jüdischen Hilfspolizei wird das Verlassen des Ghettos, bezw. Lagers, was bisher gestattet war, verboten. Die Ziegeleien werden von Lagergendarmen umzingelt, und dann beginnt die Abtransportierung der dort Konzentrierten. Familien werden nicht getrennt, Arbeitsfähige und Arbeitsunfähige werden unter den schrecklichsten Verhältnissen in Begleitung der schwersten Atrozitäten einwagoniert. Montag wurde ein neuer Transport auf den Weg gebracht. Die Zahl der Mitglieder des Judenrates wurde von 12 auf 6 herabgesetzt.

18. Mai. Das grössere Lager, wo ungefährt 13 000 Personen zusammengepfercht waren, wurde nach der am Sonntag begonnenen Einwagonierung bis Mittwoch ganz ausgeleert. Der Transport, 70/80 Personen pro Wagen wurden in der Richtung von Kassa abgefertigt. Die Abtransportierten konnten keine Sachen mit sich führen, die besseren Kleider zog man ihnen aus, und jeder Waggon führte nur ein Kübel Wasser mit. Diese zu Tode gequälten Juden wollten in Sátoraljaújhely aus den Waggons ausbrechen, und cca. 30. derselben verloren glücklicherweise dabei das Leben. Das kleinere Lager wird auch liquidiert. Die Zahl der dort untergebrachten Personen beträgt 7000. Die Juden aus Munkács, die im Ghetto untergebracht waren, wurden unter schweren Begleitumständen am 17 früh morgens in das ausgeleerte grössere Lager versetzt. Die Umstände der Versetzung waren so brutal, dass sich einige mit Messern auf die Polizisten stürzten. Hierbei kamen 5 Juden ums Leben. Die zu den Ausnahmekategorien gehörenden, selbst die von Innenministerium hinversetzten Aerzte erlitten dasselbe Schicksal.

30. Mai. Wir bekamen die folgende, niederschmetternde Nachricht: Munkács, Huszt, Nagyszöllös sind leer; die Juden wurden alle abtransportiert.

Nagyvárad 3. Mai. Beim Morgengrauen erschienen die Ghettoplakate, und schon um 5 Uhr morgens

nahm ein Detektiv in Begleitung eines Polizisten den Juden alle Wertgegenstände ab 15/20 Minuten zum Packen der notwendigen Kleider, Bettwäsche und Lebensmittel für 14 Tage wurden bewilligt. In einem Zimmer wurden 16/18 Personen zusammengepfercht. Die Strassen- fenster wurden mit Brettern verschlagen, das Ghetto umzaunt.

11. Mai. Die Bexoachung des umzäunten Ghettos wurde am 11. verschärft. Die dort diensttuende Polizei wurde durch Gendarmerie abgelöst, sodass man sich dem Ghetto nicht einmal nähern konnte. Es ist bezeichend für die Strenge, dass solche Strassen, deren eine Seite zum Ghetto gehört, wie z. B. Szacsvay-Gasse, Kertész-Gasse, Kapuciner-Gasse von der Gendarmerie bewacht werden, die der christlichen Bevölkerung nur das Gehen auf dem Bürgersteig gestatteten. Die sogenannten reicheren oder als reich zu betrachtenden Juden sind ohne Ausnahme verhaftet. Sie befinden sich in Gefangenschaft im Polizeigebäude und beider Gendarmerie in der Burg, wo sie teuflische Peinigungen auszuhalten haben. Dadurch will man sie zum Eingestehen der angeblich verborgenen Schätze zwingen.

24. Mai. Das kleine Ghetto, wo die Juden aus der Umgebung konzentriert waren, ist schon bald ausgeleert. Die halb zu Tode gequälten Leute wurden zu 70 einwaggoniert. Das grosse Ghetto wurde noch enger umzingelt, und die Folterung wird fortgesetzt.

25. Mai. Die Einwaggonierung wird weiter fortgesetzt. Nagyvárad ist entjudet. Kassa 28. April. 11 Strassen wurden den Juden aus Kassa als Ghetto angewiesen. Diese wurden

am 20. April auf 3 reduziert. Endlich wurde aber der grösste Teil der Juden aus Kassa doch in der Ziegelei untergebracht.

2. Mai. Das Schicksal der in der Ziegelei untergebrachten 12 000 Juden ist katastrophal. Frauen, Kinder und Greise sind zwar um Trockenraum der Ziegelei unter einem Dach, aber die Räumlichkeiten gewähren den aller ihrer Habseligkeiten beraubten Wesen keinen Schutz, da die Trockenräume keine Seitenwände besitzen. Da die Ausgesiedelten ihre Wohnsätten, die dann völlig ausgeraubt wurden, plötzlich verlassen mussten, kamen diese Leute ohne die notwendigste Ausrüstung und ohne Lebensmittel in die Ziegelei. Bloss 60% der Ausgesiedelten erhielten Lebensmittel. Trinkwasser wird einmal täglich in den städtlichen Sprengwagen hingebracht.

8. Mai. Von einem bewährten alten Freunde, einer prominenten Persönlichkeit, erhielten wir den folgenden Brief. „Für einige Stunde bin ich draussen aus den Greueln. Die Volksküche verlangte mich für irgendeine Arbeit auf kurze Zeit heraus, Ich fürchte, ich halte es nicht lange aus, denn wir leiden unbeschreiblich. Wir liegen im Staube, haben weder Strohsack, noch Decke, und werden erfrieren. Die Wohnung ist versiegelt, ich sehe keinen Ausweg. Schickt mir nichts, wir bekommen es sowieso nicht. Für einige Tage haben wir noch etwas zu essen, wie es weiter sein wird, weiss nur Gott. Hier befinden sich ungefähr 15 000 Menschen. Die Volksküche gibt uns jetzt schon einmal täglich nach langem Schiangstehen irgendeine suppenartige Flüssigkeit. Wer wird aber diesen Betrieb aufrechterhalten können. Wir sind so vernachlässigt, dass wir nicht mehr menschenähnlich aussehen. Ich esse seit Tagen nicht, und hoffe dadurch meinen Wegen verkürzem zu können. Keinerlei Möglichkeit zur Reinigung ist vorhanden. Seitdem wir da sind haben wir die Kleider nicht abgelegt. Viele Grosse an euch alle, betet für uns damit wird bald sterben.”

13. Mai. Die Aussiedlung ist im Gange. Das Konzentrationslager wurde durch die Gendarmerie und Polizei von der Aussenwelt gänzlich abgesperrt, nicht einmal die Mitglieder des Judenrates durften sich dem Lager nähern.

15. Mai. Die ersten 8 Baracken des ersten Lagers wurden ausgeleert. Damit begann die letzte Etappe der Leidengeschichte der Juden aus Kassa. Zuerst wurden 4800 Leute ein- waggoniert. Die Männer und Jungen wurden vor den Waggons unter freiem Himmel von den Gendarmen und Polizisten vollständig entkleidet, damit sie nichts bei sich verbergen können. Die Frauen und Mädchen wurden von den Gendarmen in den Baracken auf diesselbe Weise untersucht. Die 4 Wochen der Konzentration haben unsere Brüder derart zugrundegerichtet, dass 8 derselben beim Einwaggonieren starben, in einem Waggon wurden unter grausamster Brutalität 70/80 Leute einwaggoniert.

20. Mai. Abends um 6 Uhr werden die Mitglieder des Judenrates verhaftet. Diejenigen Christen, die den Juden irgendeinen Beistand leisteten, wurden ebenfalls einwaggoniert und mit den Juden verschleppt.

7. Juni. In Kassa gibt es keine Juden mehr. Unter solchen und ähnlichen Umständen wurde die gesamte jüdische Bevölkerung Ungarns,

mit Ausnahme von Budapest konzentriert. Die auf Budapest bezüglichen Massnahmen wurden soeben veröffentlicht, und es besteht kein Zweifel darüber, welches Schicksal den Juden in Budapest bevorsteht.

Gegenwärtig sind folgende Städte vollständig entjudet: Munkács, Ungvár, Beregszász, Nagyszőllős, Huszt, Máramarossziget, Nagyvárad,

Nagybánya, Beszterce, Kolozsvár, Marosvásárhely, Szatmárnémeti, Mátészalka, Baja, Barcs, Bács-topolya, Újvidék, Szabadka, Zenta, Zombor, Muraköz, Gyöngyös, Sátoraljaújhely,. Sárospatak, Szilágysomlyó, Szászrégen, Sepsiszentgyörgy, Técső, Aknaszlatina, Nagykároly, Felsővisó, Nagykanizsa, Kassa, Dés, Nyíregyháza, Kisvárda. Die Bevölkerung jolgender Städte wurde dieser Tage samt der jüdischen Bevölkerung der Umgebung konzentriert und wird, in diesen Tagen deportiert: Komárom, Győr, Dunaszerdahely, Miskolc, Pécs.

Másolat. – OL Küm. Berni köv. res. 1944-5. tétel (289. csomó).

1944. június 30.

80/d A c) alatt közölt irat szószerinti fordítása

…Nem lehet kérdéses, hogy az amerikai kormány és vele együtt az Egyesült Nemzetek valamennyi kormánya nagyon komolyan gondolja, amikor kijelenti, hogy a bűnösöket felelős-ségre kell majd vonni. Nagyon jól tudják, hogy Jaross belügyminiszter, Endre és Baky államtitkár és Imrédy hivatala a főbűnösök, de a büntetés el fogja érni mindazokat, akik a deportáláshoz segédkezet nyújtanak és akik a vagyonelkobzásokból egyéni hasznot húznak. A szemérmetlenség csúcspontjának azt a kormánynyilatkozatot tekintik, amely a „Pester Lloyd”-ban jelent meg és amelyben kifejezetten kijelentik, hogy – bár a zsidók Magyarországon sohasem mutatkoztak a magyarság ellenségeinek, azonban a lojális szövetséges barátság „Hitler Németországával” követeli a magyar zsidóság megsemmisítését

Kárpátalja: Munkács 35 000 lélek Ungvár 12 000 lélek Beregszász 9 000 lélek Nagyszőllős 8 000 lélek Huszt 12 000 lélek Máramarossziget 12 000 lélek Felsővisó 35 000 lélek Técső 8 000 lélek Aknaszlatina 3 500 lélek Iza 3 000 lélek Összesen 106 000 lélek Erdély: Nagybánya 14 000 lélek Beszterce 8 000 lélek Kolozsvár 18 000 lélek Marosvásárhely 6 000 lélek Nagyvárad 25 000 lélek Dés 6 000 lélek Szilágysomlyó 8 000 lélek Szászrégen 6 000 lélek Sepsziszentgyörgy 3 000 lélek Összesen 94 000 lélek Felső-Magyarország: Kassa 15 000 lélek Sátoraljaújhely 15 000 lélek Sárospatak Gyöngyös 5 000 lélek Felső-Tiszavidék: Nyíregyháza 18 000 lélek Kisvárda 12 000 lélek

Mátészalka 12 000 lélek Szatmárnémeti 25 000 lélek Nagykároly 8 000 lélek Összesen 75 000 lélek Dél-Magyarország: Nagykanizsa 7 000 lélek Baja 8 000 lélek Barcs 2 000 lélek Bácstopolya 5 000 lélek Újvidék, Szabadka, Zenta, Zombor, Muraköz 3 000 lélek Összesen 25 000 lélek Május 15-től június 10-ig összesen 335 000 zsidót deportáltak Magyarországról. A magyarországi zsidók koncentrálása 1944. április 16-án kezdődött, mindig és mindenütt

egyformán. Kezdetben a gyors, hevenyészett koncentrálás a gettóban, azután egyre rosszabbodó viszonyok közt téglagyárakban, az udvarokon, víz nélkül, a puszta földön, a zsidók kifosztása minden anyagi javukból, ezután brutális kihallgatások súlyos testi bántalmazásokkal az állítólag elrejtett értékek iránt, végül a deportálás, 70 ember egy vagonban, útravalóul egy dézsa víz. Nem írhatjuk le a koncentrálást minden helységben részletesen, bár az adatok megvannak, csak kevés szóval tudósítunk néhány jellemző koncentrációs hely rövid életéről.

Nyíregyháza Április 16. Nyíregyházára és az ettől 12 km-nyire fekvő Simapusztára költöztették a

zsidókat 46 környező községből, Nyíregyházán magán 4120 nyíregyházi és 6639 környékbeli zsidót préseltek össze – összesen tehát 10 759 személyt – 123 házba. E 123 ház alapterülete a konyhákat és előszobákat is beszámítva összesen 9665 m2-re rúgott, úgyhogy egy személyre 1 m2 sem jutott. A rendelkezések szerint minden személy a rajta levő ruhán és fehérneműn kívül 2 garnitúra fehérneműt és egy 50 kg-os csomagot vihetett magával, ebben 2 heti élelemnek is benne kellett lennie. Sajnos, a vidéki zsidókat a csendőrök annyira meglepetésszerűen hajtották össze, hogy egyáltalán semmit sem tudtak magukkal vinni. Példa gyanánt említjük a nyírbátori zsidókat, akiket Simapusztára költöztettek át. Április 21-én, péntek éjjel 11 órakor hozták el őket lakásukról idegen csendőrök és éjjel 1/22-kor más községekből való parasztszekerekre rakták őket és brutális bánásanód közepette vitték Simapusztára.

Május 1. A helyzet feltűnően rosszabbodott. A gettó számára kijelölt nyíregyházi utcákból Padospusztára vitték az embereket, ahol a táplálkozási viszonyok nagyon rosszak. Takarót, szalmazsákot és főképp szalmát kértek, hogy legalább az öregeket és a betegeket megkíméljék a piszkos földön való fekvéstől.

Május 5. A környékből Nyíregyházára koncentrált zsidókat a városból a kb. 6 km-nyire levő báró Molnár-féle tanyára vitték, ahol dohánypajtákban borzalmasan összezsúfolták őket. Az egész területen egyetlen kút van 150 m-nyire a tábortól, az emberek csak időnként mehetnek oda vízért egy csendőr kíséretében. A legszomorúbb a dologban az, hogy maguknak a nyíregyháziaknak, akiknek csak súlyos bántalmazások elszenvedése után sikerült végül is a gettóban elhelyezkedni és azt csaknem teljesen berendezni, szintén el kellett az új rendelkezések értelmében hagyniok a gettót.

Május 7. Hajnalban a nyirjespusztai és a simapusztai tábort csendőrök vették körül, úgyhogy mostantól senki sem közeledhetik a táborhoz. Az emberek éheznek, naponta 100 g kenyeret és ugyanannyi babot kapnak, pénzük nincs, ruhájuk csak az, ami rajtuk van.

Május 8. A kiköltöztetés folytatódik Nyíregyházáról. Már csak a Zsidótanács tagjai és a frontharcosok vannak ott. Nyirjespusztán még 5665 ember van, alig néhány m2-nyi területre összezsúfolva, a bánásmód olyan mint a koncentrációs táborokban. A helyzet azáltal vált még elviselhetetlenebbé, hogy az egyetlen kút kezd eliszaposodni. Simapusztán még nagyobb a vízhiány mint Nyirjesen. A harangodpusztai tábort ma kezdik feltölteni.

Május 10. A Harangodpusztára való kiköltöztetés folytatódik. Az ottani dohánypajták befogadó képessége nem nagyobb 3000 személynél, de már május 10-én egy nagyobb tömeget helyeztek el ott veszélyes túlzsúfoltságban. A tábornak egyáltalán nincs vize, mert néhány kútásás eredménytelen volt. Bár a hatóság megengedte, hogy a legszükségesebb tárgyakat magukkal vigyék, a csendőrség a tábor bejáratánál elvett minden használati tárgyat, sőt az élelem nagy részét is. A simapusztai, a varjúláposi és a nyirjesi táborban a napi élelemfejadag 100 g kenyér, 100 g burgonya, 10 g liszt.

Május 15. Hétfőn a kora reggeli órákban vagonba rakták az első 3200 embert, köztük öregeket, betegeket, csecsemőket, terhes asszonyokat, súlyos bántalmazások közt, hetvenenként. A környező lakosságot teljesen távoltartották. Az út végcélja ismeretlen.

Május 22. Reggel megtudtuk egy telefonjelentésből, hogy az elszállítottak száma meghaladja a 9600-at. Nyirjesen és Harangodpusztán nincs többé koncentrációs tábor, Simapusztán még van 760 ember, Nyíregyházán csak a Zsidótanács tagjai maradtak.

Május 23. A Simapusztán volt 760 nyíregyházi zsidót is vagonba rakják. Június 6. A rendőrséggel való telefonbeszélgetésből értesülünk, hogy minden zsidót

elszállítottak Nyíregyházáról és a környező pusztákról, köztük dr. Bernstein Béla főrabbit. Munkács Április 30. A munkácsi zsidókat, kb. 15 000 lelket, 12 utcában helyezték el. A Bereg megyei

kb. 20 000 zsidót a Kallus-féle és a Sajovics-féle téglagyárban koncentrálták. Minthogy sem pénzt, sem élelmet nem vihettek magukkal, a helyzet komoly, katasztrofális.

Május 1. A német katonák behatoltak a gettóba, ez több halálos áldozatot jelentett. 3 tífuszesetet jelentettek. Gyógyszer- és élelemhiány miatt a helyzet félelmetes. Egy orvos és egy mérnök öngyilkos lett.

Május 9. A Zsidótanács két tagját agyonlőtték, a többit súlyosan bántalmazták. Május 14. A helyzet a városi gettóban és a két téglagyárban vasárnap reggelig jelentősen

rosszabbodott. Megtiltották a zsidó funkcionáriusoknak és a zsidó segédrendőrségnek a gettó, illetve a táborok elhagyását – ez mostanáig meg volt engedve. A téglagyárakat tábori csendőrök vették körül – azután megkezdődik az ott tömörítettek elszállítása. A családokat nem választják el, munkaképeseket és munkaképteleneket a legborzasztóbb atrocitások közben rakják vagonba. Hétfőn egy újabb szállítmányt indítottak útnak. A Zsidótanács létszámát 12-ről 6-ra szállították le.

Május 18. A nagyobb tábort, ahol körülbelül 13 000 személyt zsúfoltak össze, a vasárnap kezdődő bevagonozás után szerdáig egészen kiürítették. A transzportot – 70-80 személyt kocsinként – Kassa felé irányították. Az elszállítottak semmit sem vihettek magukkal, a jobb ruhákat leszedték róluk, minden vagonban csak egy dézsa víz volt. Ezek a halálra kínzott zsidók Sátoraljaújhelyen ki akartak törni a vagonokból és kb. 30 szerencsésen életét vesztette. A kisebb tábort is likvidálják. Az ott elhelyezett személyek száma 7000. A munkácsi zsidókat, akik a gettóban voltak elhelyezve, súlyos kísérő jelenségek között 17-én reggel áthelyezték a nagyobb táborba. Az áthelyezés körülményei oly brutálisak voltak, hogy egyesek késekkel

rontottak a rendőrökre. 5 zsidó életét vesztette. A kivételezettek, sőt a belügyminisztérium által idehelyezett orvosok is ugyanarra a sorsra jutottak.

Május 30. A következő lesújtó hírt kaptuk: Munkács, Huszt, Nagyszőllős üres; a zsidókat elszállították.

Nagyvárad Május 3. Hajnalban megjelentek a gettó-plakátok és már reggel 5 órakor egy detektív egy

rendőr kíséretében minden értéktárgyat elvett a zsidóktól. 15–20 percet engedélyeztek a szükséges ruhák, ágyneműk és 14 napra való élelem becsomagolására. Egy szobába 16-18 személyt zsúfoltak össze. Az utcára nyíló ablakokat bedeszkázták, a gettót körülkerítették.

Május 11. A körülkerített gettó őrizetét 11-én megerősítették. A szolgálattevő rendőrséget csendőrség váltotta fel, a gettóhoz nem is lehetett közeledni. Jellemző a szigorra, hogy az olyan utcákat, amelyeknek egyik oldala a gettóhoz tartozik, mint pl. a Szacsvay utca, Kertész utca, Kapucinus utca, a csendőrség őrzi, amely a keresztény lakosságnak csak a járdán való járást engedi meg. Az úgynevezett gazdagabb, vagy gazdagnak vélhető zsidókat kivétel nélkül letartóztatták. Fogságban vannak a rendőrség épületében és a csendőrségen a Várban, ahol pokoli kínzásokat kell kiállniuk. Így akarják az állítólag elrejtett kincsek bevallására kényszeríteni őket.

Május 24. A bevagonozás tovább folyik. Nagyváradot zsidótlanították. Kassa Április 28. A kassai zsidók gettója számára 11 utcát jelöltek ki. Ezeket április 20-án 3-ra

csökkentették. Végül azonban a kassai zsidók nagyrészét mégis a téglagyárban helyezték el. Május 2. A téglagyárban elhelyezett 12 000 zsidó sorsa katasztrófális. A nők, gyerekek és

aggastyánok a téglagyár szárítójában fedél alatt vannak ugyan, de ezek a helyiségek a mindenükből kifosztottaknak mégsem nyújtanak menedéket, minthogy a szárítóknak nincsenek oldalfalaik. Minthogy a kiköltöztetetteknek hirtelen kellett elhagyni lakásukat (ezeket a lakásokat aztán teljesen kifosztották), ezek az emberek a legszükségesebb felszerelések híján és élelem nélkül érkeztek a téglagyárba. A kiköltöztetetteknek csupán 60%-a kapott élelmet. Ivóvizet naponta egyszer hoz a városi öntözőkocsi.

Május 8. Megbízható régi baráttól, prominens személyiségtől kaptuk a következő levelet: „Néhány órára kívül vagyok az iszonyaton. A népkonyha rövid időre kikért engem valami munkára. Attól félek, nem birom ki soká, mert leírhatatlanul szenvedünk. A porban fekszünk, sem szalmazsákunk, sem takarónk, meg fogunk fagyni. A lakás lepecsételve, nem látok kivezető utat. Ne küldjetek nekem semmit, úgysem kapjuk meg. Néhány napig még van valami ennivalónk, hogy lesz tovább, csak Isten tudja. Itt körülbelül 15 000 ember van. A népkonyha most már ad nekünk naponta egyszer hosszú sorbanállás után valamiféle levesszerű folyadékot. De ki tudja ezt az üzemet fenntartani. Oly elhanyagoltak vagyunk, hogy nincs már emberhez hasonló külsőnk. Napok óta nem eszem, így remélem megrövidíteni utamat. Tisztálkodásra nincs lehetőség. Mióta itt vagyunk, ruhánkat le sem vetettük. Sok üdvözlet mindannyiotoknak, imádkozzatok értünk, hogy mielőbb meghaljunk.”

Május 13. A kitelepítés folyik. A koncentrációs tábort a csendőrség és rendőrség teljesen elzárta a külvilágtól, még a Zsidótanács tagjai sem közelíthetik meg a tábort.

Május 15. Az első tábor első 8 barakját kiürítették. Ezzel megkezdődött a kassai zsidók szenvedéstörténetének utolsó fejezete. Először 4800 embert raktak vagonokba. A férfiakat és a fiúkat a vagonok előtt szabad ég alatt teljesen levetkőztették, hogy semmit el ne rejthessenek. Az asszonyokat és a leányokat a csendőrök a barakokban hasonló módon vizsgálták meg. A

koncentráció 4 hete annyira tönkretette testvéreinket, hogy nyolcan meghaltak a bevagonozáskor. Egy vagonba 70-80 embert raktak a legkegyetlenebb brutalitások közben.

Május 20. Este 6 órakor letartóztatták a Zsidótanács tagjait. Azokat a keresztényeket, akik a zsidókon bármi módon segítettek, ugyancsak bevagonozták és a zsidókkal együtt elhurcolták.

Június 7. Kassán nincs többé zsidó. Ilyen és hasonló körülmények között koncentrálták Magyarország teljes zsidó lakosságát,

Budapest kivételével. A Budapestre vonatkozó rendelkezéseket éppen most tették közzé, nincs kétség az iránt, milyen sors vár a budapesti zsidókra.

Jelenleg a következő városokat zsidótlanították teljes egészükben: Munkács, Ungvár, Beregszász, Nagyszőllős, Huszt, Máramarossziget, Nagyvárad,

Nagybánya, Beszterce, Kolozsvár, Marosvásárhely, Szatmárnémeti, Mátészalka, Baja, Barcs, Bács-topolya, Újvidék, Szabadka, Zenta, Zombor, Muraköz, Gyöngyös, Sátoraljaújhely, Sárospatak, Szilágysomlyó, Szászrégen, Sepsziszentgyörgy, Técső, Aknaszlatina, Nagykároly, Felsővisó, Nagykanizsa, Kassa, Dés, Nyíregyháza, Kisvárda. A következő városok lakosságát környékük zsidó lakosságával együtt a napokban koncentrálták és a napokban fogják deportálni: Komárom, Győr, Dunaszerdahely, Miskolc, Pécs.

Másolat. – OL Küm. Berni köv. res. 1944–5. tétel (289. csomó).

1944. június 20.

81. Glück Sándorné keresztény asszony kéri Budapest polgármesterét: engedélyezze, hogy zsidó férje megmaradhasson közös lakásukban

Budapest székesfőváros Tek. Lakáshivatalának

Budapest Alulírott őskeresztény bpesti lakos alázatosan kérem, hogy zsidó házastársam velem

maradhasson a régi lakásunkban. Kérelmem indokolásául felhozom, hogy férjem munkás ember és az ő keresetéből élek

ötéves, szintén keresztény gyermekemmel együtt. Férjem távozása esetén a legnagyobb nyomorba jutnék, és gyermekemet sem tudnám ellátni. Alázatosan kérem ügyem kedvező elintézését.

Alázatos tisztelettel Glück Sándorné

sz. Székely Julianna Budapest, VII. Elemér u. 5. sz. II. e. 20.

Eredeti, kézzel írt kérvény. – Bp., 1. sz. Lt. Polg. IX. ü. o. 1944–2784 (148 148).

Lásd a 74. sz. irathoz fűzött kommentárt.

1944. június 20.

82. A VIII. Rákóczi út 51. sz. ház keresztény lakóinak Budapest polgármesteréhez intézett beadványa, házuknak „zsidó ház”-zá való nyilvánítása érdekében

Budapest, 1944. június 20-án.

Nagyméltóságú dr. dorogi Farkas Ákos Polgármester Úrnak Nagyméltóságú Polgármester Úr!

Alulírottak a következő tiszteletteljes kéréssel és bejelentéssel fordulunk a Nagyméltóságú

Polgármester Úrhoz: Mi, a VIII. Rákóczi út 51. sz. bérház keresztény lakói a körülményekkel tisztában nem lévén és számos családfő távolléte alatt, kérvényt szerkesztettünk, hogy a Rákóczi út 51. számú házat ne nyilvánítsák zsidóháznak. Tisztelettel bejelentjük, hogy az általunk már előbb aláírt kérvényt, melyet azonnal vissza is vontunk, a visszavonás dacára tudtunk nélkül beadták. Bátorkodunk megemlíteni, hogy nekünk nagyobb részben már csere-lakásunk van (nem zsidó házakban), ezek ránk nézve sokkal kedvezőbbek. Mély tisztelettel kérjük, hogy a fent nevezett házat zsidóháznak meghagyni kegyeskedjen, annál is inkább, mert közülünk sokan már kezdtek költözni, sőt már el is költöztek.

Kérésünket megismételve maradunk alázatos tisztelettel özv. Eiler Dánielné Bierer Oskarné Bauer Mária Vérti Zsigmond Stonczel Margit Tóth Illésné Fuhse Erzsébet Mária Noszlopi Irén Halász Dénes tart. zls.

Eredeti, kézzel írt beadvány. – Bp., 1. sz. Lt. Polg. IX. ü. o. 1944–2027.

A hátlapon a következő feljegyzés olvasható: „A zsidó házak végleges kijelölése megtörtént. További intézkedésre szükség nincs, tárgyiratot irattárba kell tenni. Budapest, 1944. július 7.

A polgármester rendeletéből: dr. Potoczky Jenő

tanácsjegyző”

1944. június 20.

83. Jakabffy Ottó kéri Budapest polgármesterét: engedélyezze, hogy a zsidótörvények hatálya alá eső felesége ideiglenesen mellette maradhasson

Méltóságos Budapest Székesfőváros Polgármestere Úrnak, Budapest

Alulírott mély tisztelettel bejelentem, hogy evang. vallású feleségem, szül. Grün Zelma, akivel 1927. évi január hó 30-án kötöttem törvényes házasságot, mint nem zsidónak házastársa, aki valamely keresztény hitfelekezet tagja, az eredeti rendelet szerint megkülönböztető jelzést viselni nem volt köteles. – Minthogy azonban feleségem f. évi március 21-e után lett keresztény hitfelekezet tagja, az 1944. évi május hó 14-én megjelent újabb rendelet óta – amely sajnos visszamenő hatállyal rendelkezik – a megkülönböztető jelzést viselni mégis köteles. Bár súlyosan érintett a rendeletnek visszamenő hatálya, türelmesen vártam a vegyes házasságokat véglegesen rendező általános jellegű rendelet megjelenését. – A zsidók összeköltöztetésére vonatkozó most megjelent rendelet az én esetemben elébe vág a készülő rendeletnek – tekintettel arra, hogy zsidók által nem lakható házban lakom. – Ugyanis feleségem, a rendelet értelmében, mely a vegyes házastársakra vonatkozólag külön intézkedést nem tartalmaz –dacára annak, hogy keresztény hitfelekezet tagja, kénytelen f. hó 21-én este 8 óráig a lakásomat elhagyni.

Feleségem 51 éves. Magam 57 éves korommal ez idő szerint megoldhatatlannak látszó probléma elé vagyok állítva. – Az e magas korral együtt járó súlyos betegség gyötör, miért is ápolását gyakran vagyok kénytelen igénybe venni.

Ezek előrebocsátása után mély tisztelettel kérem, hogy a vegyes házasságokat szabályozó rendelet megjelenéséig, feltételes vagy ideiglenes kivételezettség címén elkülönítésünkre türelmi időt engedélyezni és feleségemnek jelenlegi lakásban való maradásához – ha ideiglenesen is – hozzájárulását megadni méltóztassék.

Mély tisztelettel: Jakabffy Ottó

Eredeti, géppel írt kérvény. Bp., 1. sz. Lt. Polg. IX. ü. o. 1944–2784 (148 186).

Lásd a 74. sz. irathoz fűzött kommentárt.

1944. június 20.

84. Dr. Ciráky Jánosnak Budapest polgármesteréhez intézett beadványa, melyben a Baross tér 12. sz. ház „keresztény-ház”-zá való nyilvánítása ellen tiltakozik

Méltóságos Polgármester Úr!

Tisztelettel bejelentem, hogy Baross tér körzetében csak egy ház, a Baross tér 12. szám van zsidó háznak kijelölve és még ezt a házat is kereszténynek akarják minősíteni a zsidó tanácson keresztül, valamint olyképpen, hogy a keresztény lakókkal aláírásokat gyűjtetnek a keresztény házzá való nyilvánítás érdekében.

A Baross tér 12. számú ház keresztény lakóival nem cserélnek a zsidók lakást, mert azt nagyon veszélyesnek tartják bombázás szempontjából, sőt mint fentebb is említettem, az ott

lévő zsidók is menekülni szeretnének a Baross tér környékéről, mint exponált és már bombázott helyről. A Keleti-pályaudvar, a vasutas 8 ház, a rendőrparancsnokság és egész csomó keresztény intézmény, valamint a most már zsidótalanított keresztény házakban csakis keresztények laknak és félő, hogy bármily veszedelemnél csakis keresztények károsodnának, mert az egész Baross téren ez eddig csak a 12. szám van zsidó háznak jelölve.

Amidőn méltóságos Polgármester Úr szíves figyelmét ismételten felhívom a fenti körülményekre, maradtam a Baross téri keresztény magyarság nevében

mély tisztelettel Dr. Ciráky János

Budapesten, 1944. június 20-án.

Eredeti tisztázat. – Bp., 1. sz. Lt. Polg. IX. ü. o. 1944–2037.

A hátlapon a következő feljegyzés olvasható: „A zsidó házak végleges kijelölése megtörtént. További intézkedésre szükség nincs, tárgyiratot irattárba kell tenni. Budapest; 1944. július 7.

A polgármester rendeletéből: dr. Potoczky Jenő

tanácsjegyző”

1944. június 20.

85. Egyéni kérelem: Lovas Dezső és társai beadványa, melyben házuknak zsidó házzá való kijelölését kérik

Tekintetes Magyarországi Zsidók Szövetsége Tanácsának! Tisztelettel alulírottak, mint a VII. Erzsébet körút 28. sz. a. ház zsidó lakói azon alázatos

kérelmünket terjesszük elő, hogy az általunk lakott fenti lakóházat zsidó háznak kijelölni mél-tóztassék.

A háziúr személyes beleegyezését adta, de távolléte miatt nem írhatta alá. – A fenti kérelemhez alulírott őskeresztény lakók hozzájárulunk: Krause Ernő és társa, Csekő Gyuláné, Eberle Károlyné, Lovas Dezső, Klein Benő, Friedmann Ede, Berger Aladár, Márkus Alfréd, Deutsch Sándor, dr. Deák László, Deutsch Mórné, olvh. aláírás.

Kézzel írott kérvény. – Bp., 1. sz. Lt. Polg. IX. ü. o. 1944–2784 (148 144).

A kérelmet a Zsidó Tanács továbbította a fővárosi Lakáshivatalhoz, amely a kérelmet elutasította. Az irat felzetén a kérelem elutasításáról a következő feljegyzés olvasható: „A házban, amely a főútvonalon van, 15 lakásbérlemény van, amelyből 8 zsidó, a lakások olcsó bérrel vannak kiadva s komfortosak. A kérelem közérdekű szempontból elutasítandó.

dr. Duka László szfőv. tanácsjegyző”

1944. június 20.

86. A Pesti Hírlap közli Jaross Andor beszédét, amelyben a legfontosabb problémának a zsidókérdés megoldását jelenti ki (Részlet)

A legelső megoldásra váró probléma a zsidókérdés volt. Közel egymillió inficiáló elemet kellett a nemzet vérkeringéséből eltávolítani. Sokat beszélnek humanitárius szempontok figyelembevételéről zsidókérdés megoldása kapcsán. Arra semmi szükség nincsen, hogy bárki bárhol egyéni kegyetlenkedéseket kövessen el azokkal szemben, akiknek a nemzeti életből való végleges eltávolítása amúgy is elhatározott dolog. A problémát azonban a mellékes szempontok figyelmen kívül hagyásával a maga teljességében kell megoldanunk, mert nem lehet háborút viselni úgy, hogy magában az országban egymillió főnyi ellenség tartózkodjék. A zsidók sohasem mondották azt, hogy ellenségei a magyarságnak, de józan ésszel feltételezhető-e az, hogy a zsidóság együtt érezzen és együtt haladjon azzal a Magyarországgal, amely Hitler Németországának hű szövetségese? Eltávolításuk a nemzet életéből parancsoló szükségesség…

A zsidóvagyon hovátartozásának kérdése is megoldásra vár. Ezek a vagyonok a nemzeti vagyonnak egy részét jelentik, de törvényhozási intézkedésre van még szükség, hogy a kormány megfelelően intézkedni tudjon a zsidóvagyon fölött. Ne gondolja azonban senki, hogy majd osztoszkodni lehet a zsidóvagyonban. Az államnak lesz a kötelessége, hogy ezt a vagyont, ahogy annak szüksége mutatkozik, újra visszavezesse a gazdasági élet vér-keringéseibe.

Lehet, hogy a zsidókérdés megoldásakor itt-ott egyes üzemekben átmeneti zavarok mutatkoztak és kisebb bajok voltak. Ilyen nagy horderejű kérdést azonban máról holnapra tökéletesen megoldani nem lehet. A bajok elbírálása javában folyik, és már most megcáfolhatjuk azt a felfogást, hogy a magyar zsidó nélkül nem tud megélni.

Pesti Hírlap, 1944. június 20. – „Jaross Andor sepsiszentgyörgyi beszéde.”

1944. június 20.

87. A Reggeli Magyarország híradása arról, hogy sok a fellebbezés a zsidóházak kijelölése ellen

Péntek óta Budapest mozgalmas utcáin sűrűn közlekednek a bútorszállító kocsik, amelyek a zsidókat költöztetik új lakásaikba. A polgármester rendelete szerint szerda este 8 óráig a zsidóknak a kijelölt házakba kell összeköltözniök. Az idő rövidsége miatt a költözködés vasárnap is folyt, zuhogó esőben. Ezzel egy időben több mint 500 kérelmet terjesztettek a lakásügyekkel foglalkozó társadalompolitikai ügyosztályhoz. A legtöbb kérelmező azt kifogásolja, hogy házát zsidó házzá minősítették. A fővárosban lévő 36 000 ház közül 2681-et kellett zsidó házzá nyilvánítani. A nagy munka és az idő rövidsége következtében előfordulhattak hibák. A panaszokat most vitéz Endre László államtitkár fogja felülvizsgálni. Az államtitkár a helyszínen vizsgálja felül az összeköltözéseket és az így szerzett benyomások alapján határoz a kérelmek további sorsáról. Természetesen csak alaposan indokolt és alátámasztott kérelmeket intéznek el kedvezően.

Miután olyan jelentések érkeztek, hogy egyes lakásokba strómanok költöztek, hivatalos helyről közlik, hogy senki se kíséreljen meg jogtalan meggazdagodást, mert a legszigorúbban járnak el ellenük. A rendőrség ellenőrzi az összeköltöztetést és azokat, akik szerda este 8 óráig

nem költöztek a kijelölt házakba, internálják. A rendőrség egyik szerve fogja ellenőrizni, hogy kik rejtegettek zsidó vagyont és kik vettek birtokba zsidó bútort és más tárgyakat.

Itt említjük meg, hogy küszöbön áll a lakásbérletek korlátozásainak felfüggesztése. Budapest lakosságának alkalmat akarnak nyújtani arra, hogy igényeinek megfelelő lakáshoz jusson s ezért egy időre szabaddá teszik a lakásforgalmat. Mindenki megegyezhet a háztulajdonossal. Az intézkedéssel remélik, hogy megoldják a fővárosban a lakásproblémát.

Reggeli Magyarország, 1944. június 20. VI. évf. 137. sz. – „Ötszáz fellebbezés a budapesti zsidó házak kijelölése ellen.”

1944. június 21.

88. Budapest VI. kerülete elöljárójának átirata a rendőrséghez arról, hogy két, zsidók részére kijelölt házra a sárga csillagot nem függesztették ki

VI.–XIII. ker. Kapitányság

Budapest Folyó hó 20-án a zsidók részére kijelölt házak ellenőrzése során megállapítottam, hogy az

Andrássy út 6. szám és Andrássy út 40. számú házak kapujára annak dacára, hogy zsidók részére kijelölt házak, a rendeletben meghatározott sárga csillagot nem függesztették ki, illetve ily módon való megjelölését elmulasztották.

Budapest, 1944. évi június hó 21-én. olvashatatlan aláírás

VI. ker. elöljáró

Géppel írt fogalmazvány. – Bp. 1. sz. Lt. VI. ker. 1944–19 314.

1944. június 21.

89. Egyéni kérelem arra vonatkozóan, hogy keresztény férj zsidó származású felesége nap közben eredeti lakásán tartózkodhassék

Méltóságos Polgármester Úr!

Alulírott azon tiszteletteljes kéréssel fordulok Méltóságodhoz, hogy zsidó feleségemnek – ki a zsidók összeköltöztetésére vonatkozó rendelet értelmében a részükre kijelölt lakások egyi-kébe költözik – a délelőtti és délutáni órákban a régi közös lakásunkban való tartózkodást engedélyezni méltóztassék.

Kérésem alábbiakban indokolom: 50 éves, református vallású szerszámkészítő vagyok, hadiüzemben, az Uhry Testvérek karosszéria gyárában dolgozom. Feleségem, Tausz Gizella 48 éves zsidó nő, Budapesten született és magyar állampolgár. Én súlyos szívbajommal jelenleg betegállományban vagyok. Most, hogy feleségem elköltözik tőlem, teljesen magamra maradok, nincs aki a háztartásomat ellássa és ápoljon. Ezért kérem, hogy feleségem legalább a nappali órákban velem lehessen a régi közös lakásban.

Kérésem ismételve vagyok tisztelettel Nagy Imre

szerszámkészítő

Eredeti, írógéppel írott kérvény. – Bp., 1. sz. Lt. Polg. IX 1944–2789 (148 367).

A kérvényt intézkedés nélkül irattárba tették.

1944. június 21.

90. Blau Salamon és Klein Lászlóné kérik Budapest polgármesterét, hogy a XV. kerületi Lipótváros u. 25. számú házat az eredeti kijelölésnek megfelelően újból minősítse zsidó házzá

Polgármesteri Hivatal XVII. Ügyosztály Budapest

Hivatkozva 1600/Km. rendelet értelmében az első kijelölésnél zsidó háznak jelölték ki

házamat, és most a második jelölésnél visszavonták! Alázatosan kérem 70 éves öreg szüleim vannak, a házunk saját ház, 35 éve lakunk benne,,

öreg, rozoga épület, nincs sem alápincézve, nincs komfort és mint ilyenben csak zsidók lakják 9-en.

Kérjük tisztelettel, hogy ezen ház zsidó háznak kijelölve megmaradhasson. Teljes tisztelettel

Blau Salamon Klein Lászlóné

XV. ker. Lipótváros u. 25. Bpest, 1944. VII. 21-én.

Eredeti, kézzel irt kérvény. – Bp., 1. sz. Lt. Polg. IX. ü. o. 1944–2791 (148 148).

Ugyanezen szám (2791) alatt még mintegy 50-60 hasonló kérvényt gyűjtöttek össze; az iktató számokat feltüntető összefoglaló iratjegyzéken a következő feljegyzés olvasható: „Az 525 571/1944–XXI. BM. számú leirat alapján irattárba kell tenni.”

Tehát: ezen 2791 alapszám alatt található összes kérvényeket intézkedés nélkül irattárba tették.

1944. június 21.

91. A Pesti Hírlap híradása arról, hogy a zsidók összeköltöztetésének határidejét meghosszabbították

Szombat éjfélig meghosszabbítják a zsidók összeköltöztetésének határidejét

Mint már közöltük, a budapesti zsidók kötelező lakóhelyének kijelölése után igen sok olyan házat jelöltek ki zsidó házként, amelyekben a lakók többsége keresztény volt és ezek kérelemmel fordultak az illetékes hatósághoz a rájuk nézve sérelmes intézkedés orvoslása érdekében. Értesülésünk szerint a székesfőváros társadalompolitikai osztályának felterjesztése alapján a Belügyminisztérium, tekintettel arra, hogy a kérések egy tekintélyes része indokoltnak tekinthető, a kérelmek felülvizsgálását rendelte el. Amennyiben az eddigi kijelöléseken változtatás történnék, ezeket előreláthatólag június 21-én, szerdán hozzák nyilvánosságra. Miután azonban ilyen körülmények között még sok, egyelőre zsidónak számító

ház sorsa bizonytalan, a belügyminiszter úgy rendelkezett, hogy az összeköltöztetés végső határidejét június 24-én, szombaton éjfélig meghosszabbítják. A megkülönböztető jel viselésére kötelezett zsidóságnak tehát eddig az időpontig kell elfoglalnia a végérvényesen kijelölt házak valamelyikében új lakását.

A határidő meghosszabbítására az a körülmény is okot adott, hogy éppen, mert igen nagy számban jelöltek ki keresztény lakású házakat zsidó házakká, viszont a keresztények részére egyelőre nem kötelező az elköltözés, nem szabadult fel annyi lakás, amennyire a zsidóságnak a rendeletben megállapított szempontok szerint való összeköltöztetésére szükség lett volna.

Ha a házkijelölések revíziója megtörtént, és a hét végéig lebonyolódik a zsidók kötelező összeköltöztetése, sor kerülhet a lakások forgalmát felszabadító rendelkezés kiadására. A jövő hét elején kiadandó rendelet nem állítja helyre teljesen a békebeli szabad lakásforgalmat, csupán a lakások igénylésének és megkapásának módját fogja igen nagymértékben leegyszerűsíteni. Illetékes helyen ugyanis bizonyos elvi szempontokat akarnak érvényesíteni a lakások kiutalásánál. Így mindenekelőtt el akarják kerülni, hogy az anyagilag tehetősebbek érdekei olyan sokgyermekes családok rovására érvényesülhessenek, amelyeknek nagyobb, világosabb és levegősebb lakásokra inkább van szükségük. Különös elbánásban kívánják részesíteni a hadbavonultakat is, nehogy az a körülmény, hogy az arcvonalon telje-sítenek szolgálatot, hátrányos helyzetbe hozza őket. Azonkívül természetesen lakáshoz kell juttatni azt a mintegy 11 000 keresztényt, akik jelenleg a zsidók részére kijelölt házakban laknak. Az ő átköltöztetésükről egyébként külön történik majd intézkedés.

Elsősorban tehát a fenti három kategória lakásigényét elégítik ki és minden más igény érvényesítésére csak azután kerülhet sor. Addig is azonban, míg az erre vonatkozó rendelkezés megjelenik, senki ne adjon be se a társadalompolitikai osztálynál, sem a lakáshivatalnál, sem pedig a Belügyminisztériumba lakásra vonatkozó kérelmet, mert átmenetileg semmiféle lakás-kijelölés nem lesz, és az említett hivatalokat kérvényekkel zaklató közönség csak a tisztviselőket akadályozza közérdekű munkájukban.

Pesti Hírlap, 1944. június 21. – „Szombat éjfélig meghosszabbítják a zsidók összeköltöztetésének határidejét.”

1944. június 21.

92/a A belügyminiszter előterjesztése a Minisztertanácshoz a rendőrség fegyverhasználati jogának a fővárosra és környékére való kiterjesztéséről

643/1944. I.

Előterjesztés a Minisztertanácshoz

A zsidók tekintetében hozott rendszabályokkal, különösen pedig elkülönítésükkel kapcsolatban felmerült annak szükségessége, hogy a rendőrség fegyverhasználati joga a székesfőváros és közvetlen környékén megfelelően kiterjesztessék.

A kiterjesztés legmegfelelőbb módja – és jogszabályainkba is ez a megoldás illeszkedik bele leginkább –, ha a m. kir. rendőrség budapesti főkapitányának illetékességi területén a m. kir. rendőrség fegyverhasználati jogának terjedelmére vonatkozóan a csendőrség számára kiadott szervezeti és szolgálati utasítás 330. pontjában foglalt rendelkezéseket tesszük meg irányadókul.

Ez a megoldás a jelenlegi körülmények között megfelelőnek és elegendőnek is látszik.

Az újabb szabályozás alapján ugyanis a rendőr részére biztosítjuk a fegyverhasználat jogát pl. arra az esetre is, ha valaki őt szolgálati ténykedésében a fegyverhasználattal való fenyegetés dacára tettlegesen akadályozza és az ellenszegülést másképpen megtörni nem lehet, avagy ha valaki magát gyanússá teszi és a felhívásra kielégítő válasz nélkül elszalad. Ezekben az esetekben ezideig kizárólag csak csendőr használhatta fegyverét.

Természetesen a m. kir. rendőrség fegyverhasználati joga tekintetében fennálló egyéb szabályok továbbra is alkalmazást nyernek.

Tekintettel arra, hogy már magának az új rendelkezésnek közhírrététele is előreláthatólag megfelelő hatást vált ki, tisztelettel kérem a t. Minisztertanácsot, hogy a bemutatott és az 1939: II. tc. 141. §-ának (2) bekezdésében foglalt kivételes felhatalmazáson alapuló rendelet tervezetét elfogadni és annak kiadásához hozzájárulni szíveskedjék.

Budapest, 1944. évi június hó 21-én.

Eredeti tisztázat. – OL Mt. jkv. 1944. június 21. (4).

1944. augusztus 17.

92/b Kormányrendelet a rendőrség fegyverhasználati jogának kiterjesztéséről

A m. kir. minisztérium a honvédelemről szóló 1939: II. tc. 141. §-ának (2) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendeli.

1. §

A jelen rendelet kihirdetését követő naptól kezdődő hatállyal a m. kir. rendőrség budapesti főkapitányának illetékességi területén a m. kir. rendőrség fegyverhasználati jogának terjedelmére vonatkozóan – további intézkedésig – a 120 403/1927. Hm. számú rendelettel a csendőrség számára kiadott szervezeti és szolgálati utasítás 330. pontjában foglalt rendelkezések az irányadók, azzal a kiegészítéssel, hogy az említett pont 7. alpontjában megállapított rendkívüli fegyverhasználati jogot is alkalmazni kell. Egyebekben a m. kir. rend-őrség fegyverhasználati joga tekintetében fennálló szabályok továbbra is alkalmazást nyernek.

2. §

Ez a rendelet 1944. évi augusztus hó 18. napján lép hatályba. Budapest, 1944. évi június hó 21-én.

Sztójay Döme s. k. miniszterelnök

Budapesti Közlöny, 1944. augusztus 17., csütörtök, 185. sz. – „A m. kir. minisztérium 2330/1944. Me. számú rendelete a m. kir. rendőrség budapesti főkapitányának illetékességi területén a m. kir. rendőrség fegyverhasználati jogának kiterjesztése tárgyában.”

1944. június 21.

93/a A belügyminiszter előterjesztése a Minisztertanácshoz a zsidó orvosok működésének és orvosi kamarai tagságának szabályozásáról

651/1944 I.

Előterjesztés a Minisztertanácshoz

A magyarországi zsidóság helyzetének rendezésére irányuló alapvető intézkedések sorozatába okszerűen beletartozik a zsidóság orvosi gyakorlatának és orvosi kamarai tagságának szabályozása.

A sikeres gyógykezelésnek közismerten sajátságos feltétele, hogy a gyógykezelésre szoruló beteg, az orvossal szemben bizonyos mértékű bizalmat tápláljon, az orvosnak pedig a gyakorlatilag alkalmazott szaktudását etikai tartalommal párosítva kell érvényesítenie. E feltételek fennforgása nélkül a gyógyító orvosi szolgálat csak szükségszerűen látható el, sőt, ha az nem áll állandó ellenőrzés alatt, úgy az orvos működése a gyógyítás helyett könnyen rombolást eredményezhet.

Nem kétséges, hogy a zsidó fajú orvosokkal szemben, illetőleg azok részéről az említett bizalmi és etikai megnyilvánulásokra megnyugtató módon számítani nem lehet.

Ez a tény elkerülhetetlenül szükségessé teszi azt, hogy a zsidó orvosok a nem zsidó személyek – általában ellenőrzés nélküli – gyógykezelésétől eltiltassanak és gyógyító tevékenységük csak a zsidó személyekre korlátozódjék.

Ilyen irányú rendelkezéssel szorosan összefügg a zsidó orvosok orvoskamarai tagságának a kérdése. Ebben a tekintetben az előzőekhez képest irányadó szempontul csak az szolgálhat, hogy azok a zsidó orvosok, akik már tagjai a kamarának, ezt a tagságukat a korlátozott orvosi gyakorlatuk folytatása céljából megtarthassák, a testületi életben azonban részt ne vehessenek. Természetszerűleg alapvető követelmény az is, hogy az orvosi kamarákba újabb zsidó orvosokat felvenni, s ezáltal az orvosi gyakorlatra jogosított zsidó orvosok számát szaporítani ne lehessen.

A fentiekben vázolt célokat kívánja szolgálni az 1939: II. tc. 141. §-ának (2) bekezdésében és a 212. §-ában, valamint az 1942: XIV. tc. 28. §-ában foglalt felhatalmazáson alapuló rendelettervezet.

A tervezet 1. §-a kimondja, hogy a zsidó orvos csak zsidó személyt gyógykezelhet. Ez alól az általános érvényű rendelkezés alól a § (2) bekezdése – a dolog természeténél

fogva – kiveszi az elsősegélynyújtás esetét, valamint a háborús helyzet parancsoló szükségszerűsége folytán a honvédelmi munkakötelezettség alapján végzett orvosi tevékenykedést.

Mindkét esetben megvan a biztosíték arra, hogy a zsidó orvos tevékenykedése nem eredményezhet káros hatást, mert az elsősegélynyújtás esetében a beteg sérülése vagy jelentéktelen vagy rövid időn belül amúgy is nem zsidó orvos kezelése alá kerül, míg a honvédelmi munkakötelezettség alapján kifejtett orvosi ténykedés fokozott ellenőrzés alatt áll.

Az előző rendelkezésekből okszerűen következik, hogy a zsidó orvosok kötelesek orvosi névtáblájukat szembetűnően elhelyezett sárgacsillaggal megjelölni. Ezt a rendelkezést a ter-vezet 2. §-a tartalmazza.

A 3. § kimondja, hogy az orvosi kamarákba zsidót felvenni nem szabad; azok a zsidók pedig, akik már korábbi felvétel alapján tagjai az orvosi kamaráknak, sem tisztséget nem visel-hetnek és kamarai választójogukat sem gyakorolhatják.

A tervezet 4. §-a a rendelet hatálya szempontjából meghatározza a zsidó fogalmát, a közelmúltban megjelent hasonló tárgyú rendeletekkel azonos módon.

Az 5. § megállapítja a büntető rendelkezéseket, a 6. § pedig a rendelet hatályba lépéséről és végrehajtásáról rendelkezik.

* Az elmondottak alapján tisztelettel kérem a Minisztertanácsot, hogy a bemutatott rendelet

tervezetét elfogadni és annak kiadásához hozzájárulni szíveskedjék. Budapest, 1944. évi június hó 21-én.

Eredeti tisztázat. – OL Mt. jkv. 1944. június 21. (6–előterjesztések).

1944. június 23.

93/b Kormányrendelet a zsidók orvosi gyakorlatának és orvosi kamarai tagságának szabályozása tárgyában

A m. kir. minisztérium a honvédelemről szóló 1939: II. tc. 141. §-ának (2) bekezdésében és 212. §-ában, valamint az 1942: XIV. tc. 28. §-ában foglalt felhatalmazás alapján a követ-kezőket rendeli.

1. §

(1) Zsidó orvos csak zsidó személyt gyógykezelhet. (2) Az (1) bekezdés rendelkezése nem vonatkozik az elsősegélynyújtás esetére és a

honvédelmi munkakötelezettség címén igénybe vett zsidó orvosi tevékenységére.

2. §

A zsidó orvosok kötelesek az utcán, a kapualjban, a lépcsőházban vagy a rendelőjük bejáratán elhelyezett névtáblájukat szembetűnően alkalmazott sárgacsillaggal megjelölni.

3. §

(1) Orvosi kamarába zsidót felvenni nem szabad. (2) Az orvosi kamarák névjegyzékébe – a jelen rendelet hatálybalépése előtt – bejegyzett

zsidó orvosok az orvosi kamarákban semmiféle tisztséget nem viselhetnek és kamarai választójogot sem gyakorolhatnak.

4. §

(1) Annak megállapításában, hogy a jelen rendelet szempontjából ki a nem zsidó és ki a zsidó, az 1941: XV. tc. 9. és 16. §-ának rendelkezései irányadók azzal, hogy nem zsidó az olyan személy is, aki származására és vallására nézve az említett 9. § utolsó bekezdésében foglalt meghatározásnak megfelel, feltéve, hogy nem kötött, illetőleg mindaddig, amíg nem köt házasságot zsidóval vagy olyan nem zsidóval, akinek egy vagy két nagyszülője az izraelita hitfelekezet tagjaként született.

(2) A jelen rendelet rendelkezései nem terjednek ki a zsidók közül az 1730/1944. Me. számú rendelet 1. §-ában meghatározott kivételezett személyekre.

5. §

(1) Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntetőrendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és két hónapig, háború esetén hat hónapig terjedhető elzárással büntetendő a) az a zsidó orvos, aki az 1. vagy a 2. §-ban foglalt rendelkezést megszegi vagy kijátsza, b) az a nemzsidó személy, aki magát – az 1. § (2) bekezdésében említett eseteket kivéve

– zsidó orvossal (4. §) gyógykezelteti. (2) A pénzbüntetésre az 1928: X. törvénycikk rendelkezései irányadók azzal az eltéréssel,

hogy a pénzbüntetés legmagasabb összege az 1939: II. tc. 212. §-ának (1) bekezdésében meghatározott mértékig terjed; a pénzbüntetés átváltoztatására pedig az említett § (4) bekezdésében foglalt rendelkezést kell alkalmazni.

(3) Az (1) bekezdésben meghatározott kihágás miatt az eljárás a közigazgatási hatóságnak, a rendőrség működési területén a m. kir. rendőrségnek, mint rendőri büntetőbíróságnak a hatáskörébe tartozik. Harmadfokon a belügyminiszter bíráskodik.

6. §

Ez a rendelet a kihirdetését követő tizenötödik napon lép hatályba; végrehajtásáról a belügyminiszter gondoskodik.

Budapest, 1944. évi június hó 21-én. Sztójay Döme s. k.

miniszterelnök

Budapesti Közlöny, 1944. június 23., péntek, 140. sz. – „A m. kir, minisztérium 2250/1944. Me. sz. rendelete a zsidók orvosi gyakorlata és kamarai tagsága tárgyában.”

1944. június 22.

94. Az iparügyi miniszter rendelete az ipartestületekhez és az ipartársulatokhoz zsidó iparűzők adatszolgáltatása tárgyában

M. Kir. Iparügyi Miniszter 25 700/IX. 1944. A 25 700/1944. számú felhívásra tett jelentéséből megállapítottam, hogy működési területén

több zsidó iparűző nem tett eleget a 20 500/1944. Ip. M. számú rendelettel elrendelt adat-szolgáltatási kötelezettségének.

Felhívom ezért, hogy a csatolt „Üzemi bejelentőlapokat” a megjelölt üzemekről pótlólag töltesse ki.

Amennyiben a zsidó iparos bármilyen oknál fogva már nincs a lakhelyén vagy a telephelyén, az esetben, ha kell, hatósági segítséggel is, az alkalmazottak, szomszédok stb. bevonásával, vagy egyébként rendelkezésre álló adatok felhasználása útján töltendők ki a bejelentőlapok.

A zsidó ipari üzemek minden jelenlegi, azonkívül 1944. évi április hó 29-én még szolgálatban volt alkalmazottjáról a csatolt mintájú „Személyi bejelentőlap” szintén kitöltendő. Nyomtatvány hiányában egy ív papíron is megtehető a bejelentés, természetesen a nyomtatványon megjelölt adatokat ennek is mind tartalmaznia kell.

A fenti módon kitöltött üzemi és személyi bejelentőlapok haladéktalanul, de legkésőbb 3 napon belül, ugyancsak 25 700/1944. számra hivatkozással felterjesztendők. Az „Üzemi bejelentőlapok” alján okvetlenül megjelölendő, hogy a zsidó iparos mely oknál fogva nem tett eddig bejelentést (pl. gettóba szállítás, internálás, mulasztás stb.), a „Személyi bejelentőlapon” pedig megjelölendő, hogy az üzem tulajdonosa (vagyis a munkaadó) jelenleg hol van (gettóba szállítva, internálva stb.), továbbá a bejelentő alkalmazott jelenleg dolgozik-e és hol, vagy pedig nem dolgozik.

Budapest, 1944. évi június hó 22-én. A miniszter rendeletéből:

Dr. Tóbiás Kornél s. k. miniszteri tanácsos

Sokszorosított hiteles másolat. – Bp., 1. sz. Lt. VIII. ker. 1944-36 152.

1944. június 22.

95. Budapest VI. kerülete elöljárójának felterjesztése a polgármesterhez a zsidók összeköltöztetésével kapcsolatos újabb házkijelölések ügyében

Polgármester Úr! (IX. ü. o.) A kapott utasítás értelmében eljárva, a hatóságom által lefolytatott vizsgálat adatai alapján

javasolom, hogy a VI. kerületi házak közül az alábbiak jelöltessenek ki pótlólag zsidó -lakóházként: Andrássy út 12. (Lakások száma: 8, ebből keresztény főbérlet 2, zsidó főbérlet 6. Keresztény

lakó 10, zsidó lakó 16.) Aréna út 86/b. (Lakások száma: 6, ebből keresztény főbérlet 1, zsidó főbérlet 5. Keresztény

lakó 6, zsidó lakó 15.) Csengery u. 76. (Lakások száma: 24, ebből keresztény főbérlet 9, zsidó főbérlet 15. Keresztény

lakó 72, zsidó lakó 53.) Dalszínház utca 8. (Lakások száma: 15, ebből 3 lakás 20 szobával penzió, a penzióban jelenleg

4 keresztény és 16 zsidó lakik, a többi lakásban 22 keresztény és 26 zsidó lakó van.) Desewffy u. 18–20. (Lakások száma: 16, ebből keresztény főbérlet 7, zsidó 9. Keresztény lakó

24, zsidó 39.) Desewffy u. 24. (Lakások száma: 42, ebből keresztény főbérlet 24, zsidó 18. Keresztény lakó

43, zsidó 37.) A lakások egészségtelenek, rosszak. Desewffy u. 43. (Lakások száma: 19, ebből keresztény főbérlet 8, zsidó 11. Keresztény lakó 26,

zsidó 49.) Eötvös u. 32. (Lakások száma: 27, ebből keresztény főbérlet 13, zsidó 14. Keresztény lakó 39,

zsidó 42.)

Hajós u. 12. (Lakások száma: 6, ebből keresztény főbérlet 2, zsidó 4. Keresztény lakó 14, zsidó 22.)

Hegedűs Sándor u. 8. (Lakások száma: 14, ebből keresztény főbérlet 7, zsidó 10. Keresztény lakó 25, zsidó 30.)

Izabella u. 49. (Lakások száma: 21, ebből keresztény főbérlet 10, zsidó 11. Keresztény lakó 31, zsidó 46.)

Izabella u. 63. (Lakások száma: 27, ebből keresztény főbérlet 9, zsidó 18. Keresztény lakó 25, zsidó 95.)

Király u. 76. (Lakások száma: 32, ebből keresztény főbérlet 13, zsidó 19. Keresztény lakó 64, zsidó 67.)

Lázár u. 13. (Lakások száma: 40, ebből keresztény főbérlet 16. zsidó 24. Keresztény lakó 34, zsidó 72.)

Lovag u. 18. (Lakások száma: 28, ebből keresztény főbérlet 13, zsidó 15. Keresztény lakó 25, zsidó 37.)

Nagymező u. 6. (Elavult ház, komfort nélküli lakásokkal.) Nagymező u. 14. (Lakások száma: 26, ebből keresztény főbérlet 11, zsidó 15.) Nagymező u. 35. (Lakások száma: 18, ebből keresztény főbérlet 9, zsidó 9. Keresztény lakó 18,

zsidó 31.) Nagymező u. 43. (Lakások száma: 14, ebből keresztény főbérlet 4, zsidó 10. Keresztény lakó

12, zsidó 23.) Ó u. 12. (Nagy lakásait csupa zsidó lakja.) Ó u. 42. (Lakások száma: 21, ebből keresztény főbérlet 8, zsidó 13. Keresztény lakó 35, zsidó

44.) Paulay Ede u. 45. (Lakások száma: 10, ebből keresztény főbérlet 3, zsidó 7. Keresztény lakó

10, zsidó 26.) Szív u. 14. (Lakások száma: 25, ebből keresztény főbérlet 7, zsidó 18. Keresztény lakó 23,

zsidó 58.) Szív u. 26. (Lakások száma: 16, ebből keresztény főbérlet 4, zsidó 12. Keresztény lakó 26,

zsidó 56.) Szív u. 42. (Lakások száma: 20, ebből keresztény főbérlet 8, zsidó 12. Keresztény lakó 22,

zsidó 43.) Székely Bertalan u. 2/b. (Lakások száma: 21, ebből keresztény főbérlet 4, zsidó 17. Keresztény

lakó 21, zsidó 51.) Szondy u. 37/c. (Lakások száma: 22, ebből keresztény főbérlet 5, zsidó 17. Keresztény lakó 11,

zsidó 57.) Szondy u. 40. (Lakások száma: 25, ebből keresztény főbérlet 8, zsidó 17. Keresztény lakó 21,

zsidó 62.) Szondy u. 42/c. (Lakások száma: 24, ebből keresztény főbérlet 6, zsidó 18. Keresztény lakó 41,

zsidó 70.) Szondy u. 56. (Lakások száma: 29, ebből keresztény főbérlet 8, zsidó 21. Keresztény lakó 32,

zsidó 102.) Teréz-krt. 1/c. (Lakások száma: 12, ebből keresztény főbérlet 4, zsidó 8. Keresztény lakó 16,

zsidó 21.) Teréz-krt. 19. (Lakások száma: 15, ebből keresztény főbérlet 3, zsidó 12. Keresztény lakó 18,

zsidó 37.) Teréz-krt. 25. (Lakások száma: 39, ebből keresztény főbérlet 13, zsidó 26. Keresztény lakó 43,

zsidó 78.) Teréz-krt. 34. (Jókai u. 11.) (Tulajdonosa zsidó, lakók száma: 110, ebből 80 zsidó.)

Teréz-krt. 40–42. (Lakások száma: 17, ebből keresztény főbérlet 4, zsidó 13. Keresztény lakó 16, zsidó 35.)

Vörösmarty u. 8/b. (Lakások száma: 16. Ebből keresztény főbérlet 5, zsidó 11. Keresztény lakó 14, zsidó 26.)

Vörösmarty u. 46. (Lakások száma: 27, ebből keresztény főbérlet 8, zsidó 19. Keresztény lakó 34, zsidó 57.)

Vörösmarty u. 60. (Lakások száma: 23, ebből keresztény főbérlet 8, zsidó 15. Keresztény lakó 14, zsidó 58.)

Vilmos cs. út 23. (Lakások száma: 38, ebből keresztény főbérlet 10, zsidó 28. Keresztény lakó 20, zsidó 75.) A lefolytatott vizsgálat alapján javasolom egyben, hogy az alább következő házakat, mint

már zsidó lakóházként kijelölteket, ezen minőségükben mentesíteni méltóztassék.

Andrássy út 53. (Lakások száma 6, ebből keresztény főbérlet 2, zsidó 4.) A mentesítést a vonatkozó kérvényben felhozottak alapján is javasolom.

Andrássy út 77. (Lakások száma: 16, ebből keresztény főbérlet 8, zsidó 8. Keresztény lakó 25, zsidó 33.)

Bajnok u. 15. (Lakások száma: 31, ebből keresztény főbérlet 18, zsidó 13. Keresztény lakó 51, zsidó 40.)

Bulyovszky u. 21. (Lakások száma: 40, ebből keresztény főbérlet 22, zsidó 18. Keresztény lakó 94, zsidó 67.)

Felsőerdősor 4. (Lakások száma: 24, ebből keresztény főbérlet 12, zsidó 12. Keresztény lakó 25, zsidó 19.)

Király u. 82. (Lakások száma: 51, ebből keresztény főbérlet 20, zsidó 31. Keresztény lakó 161, zsidó 95.)

Mussolini tér 4. (Teréz-krt. 13.) (Lakások száma: 25, ebből keresztény főbérlet 12, zsidó 13. Keresztény lakó 41, zsidó 45.)

Szabolcs u. 26. (Lakás száma: 1, főbérlő keresztény, lakók száma 1 keresztény, üzemház.) Benczúr u. 39/a. (A Pénzintézeti Központ tulajdonát képező ház.)

Megjegyzem egyúttal, hogy a Magyarországi Zsidók Szövetsége által pótlólag zsidó

lakóházként kijelölni javasolt házak közül a lefolytatott vizsgálat adatai alapján az alább felsoroltakat a magam részéről nem áll módomban javasolni.

Andrássy út 35., Benczúr u. 48., Csengeri u. 78., Eötvös u. 4., Felsőerdősor u. 10., Jókai u.

28., Király u. 44., Király u. 52., Nagymező u. 10., 36., Nagymező u. 52., Nagymező u. 64.,00 u. 46., Podmaniczky u. 18., Podmaniczky u. 41., Szinnyei Merse u. 2., Szív u. 8., Szondy u. 22., Szondy u. 24., Teréz-krt. 15., Teréz-krt. 37., Vörösmarty u. 9., Vilmos cs. út 63., Vörösmarty u. 51/a. és Vörösmarty u. 58/b.

Budapesten, 1944. évi június hó 22-én. keresztes

VI. ker. elöljáró

Másolat. – Bp., 1. sz. Lt. VI. ker. 1944–19 006.

Tekintettel arra, hogy a főváros pesti oldalán újabb ház törlések vagy kijelölések nem történtek, a VI. kerületi elöljáró felterjesztése nem nyert elintézést.

1944. június 22.

96. Budapest polgármesterének rendelete a zsidók által a főváros budai oldalán lakható házak újabb kijelölése tárgyában

BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS POLGÁRMESTERE

1944. június 22. 148 451/1944.–IX. szám

ZSIDÓK ÁLTAL LAKHATÓ ÉPÜLETEK végleges kijelölése a székesfőváros budai oldalán

A m. kir. belügyminiszter a zsidók (megkülönböztető jelzés – sárga csillag – viselésére kötelezettek) által lakható, a székesfőváros budai oldalán fekvő épületek kijelölése tárgyában, 1944. június 16-án kelt és ugyanaznap falragaszokon közhírré tett rendelkezéseim felülvizsgálata során 525 571/1944.–XXI Bm. szám alatt a következőkben döntött:

Újonnan felvette a zsidók által lakható épületek közé a következő ingatlanokat: A II. kerületben: A III. kerületben:

Keleti Károly utca 31. Beszterce utca 17/b. Ezeknek az épületeknek az összes utcai kapubejárataira – akkor is, ha ezek között olyan

átjáróházak vannak, amelyeknek több kapuja közül csak az egyik is a felsorolásban szerepel – az illetékes adókerületi adószámviteli osztálynál beszerezhető sárga csillag jelzést haladéktalanul ki kell függeszteni.

Törölte a zsidók által lakhatónak megjelölt épületek közül a következő ingatlanokat:

Az I. kerületben:

Aladár utca 9/b. Ág utca 3–5. Derék utca utca 2. Dezső utca 1. Dísz tér 14. Gróf Bethlen István bástyasétány 4. Gellérthegy utca 31.

Logodi utca 23. Márvány utca 10. IV. Béla út 35. Térffy Gyula utca 4. Tigris utca 3., 5., 6., 10., 29/a., 43., 51. Úri utca 45.

A II. kerületben:

Ady Endre utca 2., 16., 21–23., 24. Alsó törökvész út 9. (Bogár utca 8.) Alvinci utca 18. Apostol utca 7., 14. Árvácska utca 9. Bimbó út 6. (Kitaibel Pál utca 9.)

Bimbó út 14., 19., 21., 27., 39., 49., 52., 64., 65., 163/d.

Buday László utca 8/b., 14. Csalogány utca 5. Csévi utca 5., 11/b., 25. Csopaki utca 10. Donáti utca 13/a.

Endrődi Sándor utca 42. Érmelléki utca 8., 12. Felvinczy utca 5., 19. Fiáth János utca 1. Fillér utca 30., 39. Garas utca 6., 8., 10., 24/a. Görgey Artúr utca 1. Hadapród utca 6. Hargita utca 1. Hermann Ottó utca 31. Hunyadi János út 4., 6., 8., 9. Jégverem utca 5. Júlia utca 6. Kapás utca 45/b. Kapi utca 46. Keleti Károly utca 15/a., 15/b., 36. Kitaibel Pál utca 12. Küküllő utca 13. Lánchíd utca 11. (Öntőház utca 8.) Lepke utca 10., 19. Levél utca 2., 4. Lévay utca 6. Lóczy Lajos utca 5. Lotz Károly utca 6. Margit körút 2., 29. (Mechwart-liget 10.) Mák utca 3. Nagyajtay utca 9/b.

Nagybányai utca 24/a., 41. Nyúl utca 1., 18. Orgona utca 4. Orsó utca 35., 37. Ostrom utca 1. Pasaréti út 29., 33., 49., 55., 94. Radna utca 3. Rózsahegyi utca 3/a. Spáhi utca 14. Szalag utca 11. Szemlőhegy utca 1. Tapolcsányi utca 6. Torockó utca 11. Tömörkény utca 2. Törökvész utca 30. Tövis utca 5/a. (Spáhi utca 13.) Tövis utca 7. (Spáhi utca 12.) Tövis utca 14., 26/a. Trombitás utca 11., 19. Tulipán utca 5., 17., 19., 20. Vöröstorony utca 1., 10., 12. (Csalán utca

1.) Vöröstorony utca 33. Zárda utca 40., 41. Zilah utca 7. Zivatar utca 9.

A III. kerületben:

Ali utca 5. Aranyhegyi-üdülő 22600. hrsz. Árpád fejedelem útja 53., 62., 94. Áfonya utca 3., 5/b., 8/b., 10. Berkenye utca 3., 12. Beszterce utca 7/b. Bécsi út 63., 69., 102/b., 109., 122. Cimbalom utca 4/a., 12., 14. Csalma utca 3. Csatárka utca 4/b. Csatárka-dülő 15886. hrsz. Csejtei utca 7. Csepkő utca 43. Csernye utca 16/a. Dózsa utca 21. Drugeth utca 4. Emőd utca 44/b., 50.

Erdőalja utca 16. Farkastorki utca 33. Felső zöldmáli út 61. Flórián tér 14. Folyondár utca 16. (Mátyáshegy utca 1.) Hunor utca 11. Jablonka utca 70. Kavics utca 5., 8/d., 8/f., 11., 16. Kerék utca 9. Keve utca 56. Kishegy-dülő 20895. hrsz., 2107/2. hrsz. Kiskorona utca 35. Kulpa utca 3., 8. Kupeczky utca 4. Lajos utca 56., 137. Lőpormalom-dülő 23268. hrsz. Mandula utca 16. (Szemlőhegy utca 20.)

Mandula utca 30., 32. Máramarosi út 5., 37. Mátyáshegyi utca 5. Mókus utca 12/a. Muraközi utca 2–4., 13., 18., 21. Napsugár utca 7. Nánási út 2. Pacsirtamező utca 40. Palánta utca 5., 13., 16., 17. Pentelei Molnár utca 1., 10. Perényi utca 3/a., 9., 162815. hrsz. Péterhegyi-dülő 22202. hrsz. Pusztaszeri utca 10., 23/a., 41/b. Remetehegyi út 75. Római-part 1/a. (Nánási út), Római-part

1/b. (Nánási út 7.) San Marco utca 42. Sarolta utca 3., 8.

Selmeci utca 30. Seregély-köz 16. Szentendrei utca 36. Szemlőhegy utca 18., 27/b. Szeréna utca 61. Szépvölgyi út 31., 90/a., 99. Tavasz utca 5. Testvérhegyi-dülő 20429/3. hrsz. Toboz utca 16. Törökvész utca 11/a. Vajda János utca 12. Vend utca 12. Vérhalom utca 27/b., 31/c., 36/a., 36/b.,

36/c., 36/d. Vihar utca 1. Vörösvári utca 136. Zsigmond király útja 49., 51., 70., 104.

A XI. kerületben:

Albert utca 8–10., 12/b., 19., 20., 72. (Nagykikinda utca 5.)

Albert utca 74., 114., 138/b., 143. Andor utca 16. Avar utca 4. (Hegyalja út 30.) Abel Jenő utca 4/b. Bakator utca 9. Balatoni út 202. Bártfai utca 16. Bére utca 15. (Orom utca 14.) Bereck utca 10. Beregszász-köz 4. Berényi utca 6/b. Bocskai út 34. Bod Péter utca 81. Bornemissza utca 4. Budafoki út 28., 107. Budaörsi út 91. (Dajka Gábor utca 1.) Csetneki utca 11. Diószegi út 43. Elek utca 13. Ercsi út 83., 96. Fehérvári út 56. (Prielle Kornélia utca 2.) Fehérvári út 158-160. Gazdagréti út 1933/15. hrsz.

Györök utca 21. Holdvilág utca 13/a. Horthy Miklós út 28., 33., 37. Ibrahim utca 5. Kankalin utca 4. Kende utca 17. Kikinda-köz 9. Kondorosi út 32/a., 32/b. Mohai utca 123. Muskotály utca 14. Nagyboldogasszony útja 7. Otthon utca 8., 13. Plósz Lajos utca 8/a. Prielle Kornélia utca 51. Sárbogárdi út 2. Schweidel utca 29. Somlói út 46–50. Somogy utca 30. Szent Imre herceg útja 107. Szent Korona utca 23. Szirted út 6/a., 9. Tarcali utca 22/c. Társ utca 1. Ulászló utca 26., 27. Vincellér utca 26/c.

A XII. kerületben:

Barackos utca 6. Bazin utca 4/b., 20., 24. Bánffy utca 13. Biró utca 6/d., 14., 25. Böszörményi út 9. Brassay Sámuel utca 16. Budakeszi út 30/a. (Zugligeti út 17/a.) Bürök utca 9. Cserregi utca 5. Diós-árok 17/a., 17/b., 21., 24., 25., 26.,

29., 31., 65/a. (Városkúti utca 22/a.) Fery Oszkár utca 6., 11., 24/b., 28/b., 44.,

56., 58., 76. Gaál utca 6. Hidegkúti út 32., 48/c., 55. Istenhegyi út 2., 4/f., 7/a., 8., 44/b., 48/c. Kissvábhegyi út 6.

Menkina János utca 2/c., 11. Németvölgyi út 15., 19., 27., 53/a., 53/b. Pethényi út 3. Ráth György utca 15., 36., 50., 56. (Csaba

utca 26.) Szamos utca 5-7. Szilágyi Erzsébet-fasor 24. Tállya utca 17. Tömös utca 24. Törcsvár utca 18., 20. Városmajor utca 23., 24., 26. (Roskovits

utca), Városmajor utca 26/a., 58. Vércse utca 27. Wolff Károly út 61., 75. (Korompai utca

18.) Wolff Károly út 94.

A felsorolt ingatlanok összes utcai kapubejáratairól – akkor is, ha ezek között olyan

átjáróházak vannak, amelyeknek több kapuja közül csak az egyik is a felsorolásban szerepel – a sárga csillag jelzést haladéktanul el kell távolítani.

A zsidók lakóhelyéül most már véglegesen kijelölt épületekbe legkésőbb 1944. évi június hó 24-én, szombaton este 24 óráig átköltözni kötelesek mindazok a zsidók, akik nem a m. kir. belügyminiszter által, vagy általam részükre kijelölt épületekben laknak.

A zsidók által lakhatónak kijelölt házakban lakó nem zsidók kiköltözésére, valamint a zsidóknak ezekbe az épületekbe való átköltözésére vonatkozóan egyébként az 1944. évi június 16-án kelt falragaszokon közzétett rendelkezéseim az irányadók.

Felhívom még azokat a nem zsidókat, akik a zsidók részére kijelölt épületekben laknak és onnan egyelőre kiköltözni nem óhajtanak, hogy lakásuk külső bejárati ajtóin nem zsidó mivoltukat tüntessék fel. Erre a célra „Itt nem laknak zsidók!” felírású, a székesfőváros címerével ellátott nyomtatványt bocsátok rendelkezésre. Minden egyes, a zsidók részére lakhatónak kijelölt házban a háztulajdonos vagy megbízottja (házgondnok, házkezelő, házfelügyelő) köteles büntetőjogi felelősség mellett összeállítani a házban levő, azoknak a lakásoknak a jegyzékét, amelyekben senki olyan nem lakik, aki a megkülönböztető jelzés – sárga csillag – viselésére köteles.

A jegyzékben fel kell tüntetni a lakás fekvését (emelet, ajtószám), a bérlő nevét, az ottlakó személyek számát és azt, hogy a lakásnak hány bejárati ajtaja (előszobaajtó, konyhaajtó) nyílik a lépcsőházba, illetőleg a közös folyosóra stb. Az ilyen módon összeállított jegyzéken mindegyik felsorolt bérlő büntetőjogi felelősség mellett sajátkezű aláírásával igazolni tartozik azt, hogy sem ő, sem a lakásában lakók közül senki a megkülönböztető jelzés – sárga csillag – viselésére nem köteles. A jegyzéket azután a háztulajdonos, illetve megbízottja (házgondnok, házkezelő, házfelügyelő) is aláírja és bemutatja az illetékes adókerületi adószámviteli osztálynál, ahol a jegyzék ellenében megfelelő számú nyomtatványt adnak ki. Az átvett nyomtatványokat a házfelügyelő az illető lakóknak az ajtókra való kifüggesztés végett kiosztja.

A háztulajdonos, illetve megbízottja (házgondnok, házkezelő, házfelügyelő) állandóan ellenőrizni köteles, hogy a lakók nem zsidó mivoltát feltüntető nyomtatványt nem ragasztották-

e ki olyan lakás ajtajára is, amelyben bármilyen címen megkülönböztető jelzés – sárga csillag – viselésére köteles személy lakik. Ha ilyet tapasztal, köteles erről a rendőrségen feljelentést tenni.

A polgármester

Nyomtatott, kék színű plakát. – Bp., 1. sz. Lt. Főpolg. 1944–533.

1944. június 22.

97. A Magyarországi Zsidók Lapja közleménye a Magyarországi Zsidók Szövetsége Lakáshivatalának tevékenységéről az összeköltöztetéssel kapcsolatban

A főváros zsidóságának igen súlyos gondokkal kellett megküzdenie az elmúlt héten. A megjelent rendelet megszabta, hogy a nem zsidóknak minősített házakból péntektől szerda estig olyan házakba költözzenek a zsidó lakók, amelyeket a rendelet zsidóknak minősített. Több mint kétezerhatszáz házat minősített zsidó háznak a rendelet. Minthogy csaknem tízezer házban laknak zsidók, tehát több, mint hétezer házból kellett a kétezer-hatszáz kijelölt házba átköltözködni. Ez kb. 28 000 lakásnak a kiürítését jelentette, és csaknem 200 000 lelket érintett az átköltözködési rendelet.

Az adminisztráció küzdelme az átköltözködés lebonyolítására

A fenti számok képet adhatnak arról, hogy milyen hatalmas megmozdulást jelentett ez az átköltözködés és ennek az óriási akciónak az irányítását és lebonyolítását a rendelet a Magyar-országi Zsidók Szövetsége lakáshivatalára bízta, amelyet ily módon szinte megoldhatatlan feladat elé állított. Hiszen fizikailag is szinte lehetetlennek látszott, hogy rövid öt nap alatt akár csak ki is jelölhessenek az átköltözködésre kényszerülők részére megfelelő szállásokat. A lakáshivatal úgy látott ennek az óriási feladatnak a megoldásához, hogy először szabad megállapodást engedett arra, hogy ismerősök, rokonok és barátok összeköltözhessenek. Ily módon is tízezrével maradtak olyanok, akiknek nem jutott elhelyezkedés. Megnehezítette a költözködés lebonyolítását az a köztudomású tény, hogy hiány van a szállítási eszközökben és a szállítómunkások részint katonai, részint munkaszolgálatra vonultak be és távol vannak.

A lakáshivatal a fővárost 216 körzetre osztotta fel, minden körzetben egy-egy körzeti irodát állítva fel, és a körzetek 23 főkörzethez tartoznak. Azonban már kezdetben előrelátható volt, hogy még ez az óriási adminisztráció sem fogja tudni megoldani a rendelkezésre álló rövid idő alatt a felmerülő feladatokat, és éppen ezért igen alaposan megindokolt beadvánnyal fordult az illetékes hatósághoz, amelyben a rendelet által megállapított határidő meghosszabbítását kérte. Annyit sikerült elérni, hogy a szerda estig szóló határidőt szombat éjfélig toldották meg. Ezenkívül sikerült reményt nyerni arra, hogy olyan házak helyett, amelyeknek zsidó házzá való kijelölését a benyújtott jogorvoslatok folytán utólag megszüntették, megfelelő más házakat fognak kijelölni zsidó ház gyanánt.1

1 Ez a remény egyáltalán nem vált valóra, mert a házkijelölési eljárás végén kb. 800 házzal kevesebb maradt a zsidó

lakók részére.

A 23 főkörzeti és 216 körzeti iroda

A lakáshivatal által felállított főkörzeti és körzeti irodák behálózzák az egész fővárost úgy, hogy szinte a helyszínen intézik el a szükségessé váló beutalásokat és az ezekkel kapcsolatos kérdéseket. Ezeknek az irodáknak az elhelyezését a lap más részén közöljük.

A főkörzeti irodák mellett szállítmányozási irodát létesítettek, amelyeknek az volt a feladatuk, hogy az átköltözködéssel kapcsolatos fuvarozási eszközöket rendelkezésre bocsássák. Ily módon tehát a körzeti és főkörzeti irodák hatásköre úgy oszlott, hogy lakásigénylésért, beutalásért a körzeti irodához kellett fordulni, amelyek a megfelelő nyomtatványokat rendelkezésre bocsátották és a lakásváltoztatással kapcsolatos intézkedéseket megtették. Amennyiben mégis sérelem esnék meg valakin, úgy ezzel a főkörzeti irodához kell fordulnia, mely a sérelem ügyében intézkedik.

Minden elintézés a körzeti, illetve főkörzeti irodán belül történik, a központ a Síp utca 12. szám alatt csak ezeknek a főkörzeti és körzeti irodáknak az irányítását és adminisztrációját vezeti. Éppen ezért nyomatékosan felhívjuk a közönséget, hogy sem kérelmeikkel, szem sérelmeikkel a Síp utca 12. szám alatt levő Központi Lakáshivatalhoz ne forduljanak. Beutalási kérvényeket a körzeti irodák, sérelmeket a főkörzeti iroda intézi el, és egyéni intézkedések általában a központban nem történhetnek, tehát ilyen ügyekkel hiába is fordul bárki is a Síp u. 12. sz. alatt levő Központi Lakáshivatalba.

A sérelmek ellen irányuló panaszokat írásban a főkörzeteknél kell benyújtani és ezeket a leggyorsabban érdemben intézik el.

A rendőrségen kívül a Magyarországi Zsidók Szövetségénél is be kell jelenteni az átköltözködést

Ha valaki szálláshoz jutott és új lakásba költözködik, akkor nem elég, ha a m. kir. államrendőrség bejelentő hivatalában eszközli a bejelentést, hanem a beköltözködés után 24 órán belül külön bejelentést kell eszközölnie a Magyarországi Zsidók Szövetségének bejelentő hivatalában. Erre a célra a szövetség önálló bejelentő hivatalt létesített VII. Erzsébet körút 26. szám alatt a Pesti Chevra Kadisa dísztermének helyiségeiben, ide kell beadni a bejelentéseket, míg a bejelentési űrlapokat a körzeti és főkörzeti irodákban 1 hét alatt be kell szerezni. Csak olyan beköltözés érvényes, amely szabályszerű beutaló jeggyel történt, s amelyről a bejelentés is megtörtént és a szövetség bejelentő hivatala a bejelentést le is pecsételte.

Mindenki csak egy helyen jelentse be igényét

Mint ismeretes, a rendeletnek az az alapelve, hogy szobánként egy-egy család helyezendő el. A lakáshivatal nyomatékosan felhív mindenkit, hogy lakásigényét ne több helyen jelentse be, hanem csak egyetlen körzeti irodánál. Aki több helyen jelenti be igényét, az elvonja más reászorulók elől a lakásokat, és ezzel kitesz másokat azoknak a súlyos következményeknek, amelyeket a rendelet ahhoz fűz, hogy ha valaki a kitűzött határidő elteltével az átköltözködést nem hajtotta végre.

Lakáscsere

A polgármesteri rendelet módot ad arra, hogy nem zsidónak minősülő házban lakó zsidók és zsidónak minősülő házban lakó nem zsidók elcserélhessék lakásaikat, és ilyen módon tegyék lehetővé azt, hogy zsidó lakók a rendelet intézkedésének eleget téve, kijelölt házakba

költözzenek, viszont a nem zsidó lakók ilyen házakból a ki nem jelölt házakba költözzenek át. A polgármester az ilyen lakáscseréhez eleve megadta a hozzájárulását, úgy, hogy ilyen cserék minden külön engedély nélkül a lakáshivatal által erre a célra felállított osztályánál bonyolíthatók le. (VII. Síp utca 12. II. 100.) Akik lakásukat cserélni óhajtják, akár zsidók, akár nem zsidók, szíveskedjenek ehhez az osztályhoz fordulni, amely ügyüket készséggel lebonyolítja.

Megoldatlan problémák

Igen sok megoldatlan probléma nehezíti még meg súlyosan az elrendelt átköltöztetést. Elsősorban az, hogy az 1, 2, 3 lakásos zsidónak minősített villákba a beköltöztetés fel van függesztve, mert azokból még több törlés történt, és ezek egy része el fogja veszíteni a kijelölést. Megnehezíti az átköltöztetést az is, hogy sok kijelölt házat hatóságok már előzőleg igénybe vettek, és így azok beköltöztetési célokra fel nem használhatók. Sok zsidónak minősülő házban akadályokat gördítenek a beköltözködés elé. Az eddigi tapasztalatok általában azt mutatják, hogy csak igen kevesen tudtak költözködni, voltak helyek, ahol különböző kifogásokat támasztottak a beköltözködés ellen. Nyomatékosan felhívjuk az érdekeltek figyelmét arra, hogy érezzék át és értsék meg a mai idők követelményeit és tegyék lehetővé, hogy a költözködésre kényszerültek minél akadálytalanabbul juthassanak hajlékhoz.

Magyarországi Zsidók Lapja, 1944. június 22. 6. évf. 25. sz. – „Huszonnyolcezer zsidó lakás átköltöztetése.” – „Az eredetileg szerda estig szóló határidőt szombat éjfélig toldották meg.” – „Mit tett és mit tehet a Magyarországi Zsidók Szövetségének lakáshivatala a kiköltözködésre kényszerültekért?”

A Zsidó Tanács lakáshivatalának feladata volt: 1. a csillagos házakban levő lakások, illetve szabad lakrészek nyilvántartása; 2. a szabad lakrészekbe nem kijelölt házakban lakó zsidók beutalása az eredeti lakástulajdonos és a beutalandó megegyezése vagy kényszer alapján; 3. lakáscserék lebonyolítása, csillagos házakban lakó nem zsidók és nem kijelölt házakban lakó zsidók között. A lakáshivatal szervezete: a) Központi Lakáshivatal a Zsidó Tanács épületében, b) főkörzeti és c) körzeti lakáshivatalok a város különböző pontjain.

1944. június 22.

98. A Magyarországi Zsidók Lapja közleménye a zsidók ingóságainak leltározásáról

Mint ismeretes, a zsidók átköltöztetésével kapcsolatban rendelet jelent meg arról, hogy a lakásban maradó, vagy más lakásba költözködő zsidó köteles a lakásban hagyott, vagy az új lakásba átvitt, illetve a lakásban levő ingóságairól leltárt készíteni. Ennek a leltárnak a hirdetményben feltüntetett módon kell elkészülnie és a hirdetménnyel szemben csak annyi változás történt, hogy a költözködésnek szombat éjfélig való meghosszabbítása a leltár elkészítésére vonatkozó kötelezettségét is kitolta eddig az időpontig.

Magyarországi Zsidók Lapja, 1944. június 22. 6. évf. 25. sz. – „A leltárakat is szombat éjfélig kell elkészíteni.”

1944. június 22.

99. A Magyarországi Zsidók Lapja beszámolója egy lakáskörzeti iroda tevékenységéről

A zsidóknak kijelölt házakba való összeköltözésére vonatkozó rendelet végrehajtásának ötödik napján, amikor már némi kép volt nyerhető az összeköltözések lebonyolításáról és folyamatáról – felkerestük a székesfőváros egyik legnépesebb kerületének lakáskörzeti irodáját, ahol a körzetvezető a következőkben világosított fel bennünket az összeköltözés folyamáról, annak kezdő időpontjától a mai napig.

– Amikor még csak annyi került nyilvánosságra, hogy a zsidóknak kijelölt házakba kell költözniök, de még a házak kijelölése nem történt meg, máris igen jelentős tömeg kereste fel irodánkat, amely már akkor teljes felkészültséggel várta a feleket. Természetesen ekkor még csak – kijelölés hiányában – tanácsokkal szolgálhattunk és tanácsunk az volt, hogy lehetőleg mindenki igyekezzék rokonával, ismerőseivel, jóbarátaival elvi megállapodásra jutni az esetleges összeköltözés kérdésében.

– Amikor azután a polgármester által kibocsátott plakáton köztudomásra jutott, hogy mely házak lesznek azok, amelyeket zsidó házaknak jelölnek ki – első teendőnk volt, hogy a körze-tünkbe eső házakról térképszerűen pontos katasztert készítsünk, hogy minden pillanatban tisztán álljon előttünk a rendelkezésre álló helyiség.

– Ebben a körzetben 13 ház került kijelölésre. 220 lakással s összesen 560 szobával. Ezekbe a helyiségekbe eddig a pillanatig a már bentlakókon kívül, további 1550 személyt helyeztünk el. Megállapításunk szerint a jelen pillanatban – ebben a körzetben – még több száz család nem jutott elhelyezkedéshez, hisszük azonban, hogy az illetékes hatóság részéről kilátásba helyezett újabb kijelölések folytán sikerülni fog ezeket a megfelelő helyiséghez juttatni. A kényszerbeköltöztetést természeten – a legnagyobb körültekintéssel óhajtjuk intézni, s ily lépés megtétele előtt minden egyes esetben a körzeti tisztviselők helyszíni szemlét tartanak azokban a lakásokban, amelyekben a kényszerbeköltöztetést keresztül kell vinni.

– Megkönnyítené a munkánkat, ha több keresztény család lakáscsere útján igyekeznék enyhíteni a beköltöztetések súlyosságát és meg kell említenünk azt is, hogy egyedül a mi körzetünkben sajnos, mintegy 70 keresztény lakásból legnagyobbrészt nem kívánnak a lakók kiköltözni.

– Egyébként állandóan kitartó munka folyik irodánkban, ahol a tisztviselők kora reggeltől késő estig megszakítás nélkül állanak a közönség rendelkezésére, de sajnos így sem tudnak a reájuk háruló súlyos feladatokkal megküzdeni.

Magyarországi Zsidók Lapja, 1944. június 22. 6. évf. 25. sz. – „Rendben folyik a kijelölt házakba való összeköltözés.”

1944. június 22.

100. A Magyarországi Zsidók Szövetsége Lakáshivatalának Buda területén működő főkörzeti és körzeti kirendeltségei

Főkörzetek helyisége:

I. sz. főkörzet: XI. Bocskay u. 37. (templom előcsarnoka) Alkörzetei: 199–202. Vezető: Szerényi Zoltán. II. sz. főkörzet: II. Vérmező út 16. (Chevra) Alkörzetei: 203–213. Vezető: Fischer Péter.

III. sz. főkörzet: II. Fő u. 12. fdszt. 5. Alkörzetei: 214–220. Vezető: dr. Gerő Imre. Hely: Nagy László József. IV. sz. főkörzet: III. Lajos u. 56. Alkörzetei: 221–224. Vezető: Gergely Nándor. Weisz Mihály.

I. sz. főkörzet

199. körzet Keszler Gábor Faragó Artúr XI. Horthy Miklós-körtér 4. félem. 3. Müller József 200. körzet Szerényi Zoltán Gellért Gyula XI. Horthy Miklós út 20. I. 4. 201. körzet Vágó Gyula XI. Dombovári út 9. I. 37. 202. körzet dr. László Gyula XI. Nagyszebeni út 2042. hrsz.

11. sz. főkörzet

203. körzet Nemes Ede Fehér Gyula XII., Kékgolyó u. 20/b. I. 1. 204. és 205. körzet Gál Lipót Boros Artúr XII. Németvölgyi út 19. fdszt. 206. és 207. körzet Gyulai Artúr Nádor Oszkár XII. Tárogató út 4/a. magas fdszt. 208. és 209. körzet Wolff György I. Logodi u. 3. fdszt. 1. 210. körzet Fritz Károly I. Pauler u. 7. I. 1. 211. körzet Kláber Pál Quittner Pál I. Ag u. 4. I. 1.

212. körzet Weisz László I. Aladár u. 12. fdszt. 213. körzet Eisenberg Pál XI. Hegyalja út 64. I. 6.

III. sz. főkörzet

214. körzet Grünfeld Henrik Müller Zsigmond II. Lánchíd u. 15–17. (353–989) 215. körzet Győző József II. Zsigmond király útja 3. II. 17. 216. körzet Kálmán Béla Glaser Viktor dr. Deutsch Jenő II. Margit-krt. 3. fdszt. 22. Szabó Dezső 217. körzet Grosz István Feledi Dénes II. Fillér u. 1. II. 2. 218. körzet Boskovitz Ernő Kerpel Pál II. Bimbó út 20. Havas lakás 219. körzet Stern Pál Friedler Jenő II. Vérmező út 16. (Chevra) 220. körzet Zerkovitz Andor Goldberger Miklós II. Hadapród u. 15. fdszt. 1.

IV. főkörzet

221. körzet Svéd Pál III. Zsigmond király útja 21/23. II. 3. 222. és 223. körzet Horovitz Rezső III. Zsigmond király útja 78.

224. és 221/b. körzet Herzl Béla Schwartz Henrik III. Lajos u. 12. fdszt. 7.

Egykorú másolat. – Országos Zsidó Vallási és Tört. gyűjtemény.

1944. június 22.

101. A Magyarországi Zsidók Lapja közli dr. Nagy József felhívását az összeköltöztetett zsidó betegek ellátásáról

Új életformára rendezkedik be a napokban Budapest zsidósága. Szűk keretek között, teljesen egymásra utalva folyik majd a zsidóság élete és a szűk keretek folytán új problémák, új köve-telmények tömegével tárulnak az egyén és a közösség elé. Nemcsak családok vonulnak ki a lakások tízezreiből, és keresnek szerény férőhelyet, mely keretet nyújthat a legelemibb élet-feltételeiknek, hanem ugyanakkor a zsidó egészségügyi és jóléti intézmények is kénytelenek részben bezárni kapuikat. E két körülmény összetalálkozása az egyéni tragédiák tömegeit idézi elő és ha most mint orvos hozzászólok a kérdéshez, az a törekvésem, hogy addig is, amíg a Magyarországi Zsidók Szövetsége tud valami egyöntetű intézkedést hozni, a legégetőbb teendőkre mutassak rá és megoldást javasoljak, kiutat keresve a súlyos helyzetből.

Minden zsidó házban fenyeget olyan helyzet, hogy nagy számban kerülnek az egyes lakásfokba aggok, rokkantak, betegek, gyermekek, akik ha külön-külön együtt maradnak az amúgy is sok személyt magukba tömörítő szobákban, az ott levő többi lakóknak nyugalmát, a betegek pedig a többiek egészségét is veszélyeztetik. Bizonyára a legtöbb házban akad orvos is majd, de amelyikben nincs, az a ház majd forduljon a Magyarországi Zsidók Szövetségének egészségvédelmi osztályához. Kívánatos volna, hogy minden házban a betegeket tömörítsék a különböző lakásokból egy-egy közös szobába, esetleg egy lakásba és vállalják a házban lakó orvosok, valamint a ház női lakói, e betegszobák, vagy lakás ellátását. Erre a célra is segítségre készen áll a Zsidók Szövetségének egészségvédelmi osztálya, mely nemcsak orvost tud küldeni, hanem gondozónőt, ápolónőt, sőt, a nincstelennek még gyógyszert is.

Mindezt külön hatósági engedély nélkül is meg tudjuk egyelőre csinálni és a mai súlyos helyzetben ezzel is tudunk egymáson segíteni. Ily módon minden házban egy-egy valóságos kis menhely, illetőleg egészségügyi otthon fog keletkezni, amelyek egyaránt nyújthatnak testi és lelki segítséget. A rászorultak helyzetét bizonyára enyhítené az a tudat, hogy törődnek velük, hogy nincsenek magukra hagyatva és hogy a legnehezebb órákban is mellettük állunk, ha segíteni kell.

Itt csak az ötletet óhajtottuk felvetni, a kidolgozás és megvalósítás tulajdonképpen a zsidó házak lakóira, főként az ott lakó orvosokra hárul, akiknek szívesen szolgálunk ez ügyben tanáccsal és segítséggel.

Adja Isten, hogy eredményt legalább e téren tudjunk rövidesen elérni. Dr. Nagy József

Magyarországi Zsidók Lapja, 1944. június 22. 6. évf. 25. sz. – „Létesítsenek minden zsidó házban külön szobát a betegek és ápolásra szorulók részére.”

1944. június 22.

102. A Magyarországi Zsidók Lapja közleménye a tisztiorvosi bizonyítvánnyal rendelkező zsidó betegek visszamaradásáról

Azok a betegek, akiknek betegségét tisztiorvos igazolja, csakis abban az esetben maradhatnak vissza az eddig ki nem jelölt házban lévő lakásukban, ha erre vonatkozóan kérvénnyel fordultak a belügyminisztériumhoz és a visszamaradásra engedélyt kaptak. Minden ilyen esetben ugyanis a döntés joga a belügyminisztériumé, amely esetleg az ilyen betegek kórházba utalásáról intézkedik.

Kérünk mindenkit, aki e körülményről lapunk révén tudomást szerez, közölje azt az érdekeltekkel, azzal, hogy a tisztiorvosi bizonyítvánnyal felszerelt kérvényeket nyújtsák be a Szövetség lakáshivatalánál (VII., Wesselényi u. 7. II. 104. sz. alatt), amely a kérvényeket haladéktalanul az illetékes helyre továbbítja.

Magyarországi Zsidók Lapja, 1944. június 22. 6. évf. 25. sz. – „A tisztiorvosi bizonyítvánnyal rendelkezők figyelmébe.”

1944. június 22.

A Magyarországi Zsidók Lapjának felhívása a munkaerők jelentkezésére

A Magyarországi Zsidók Szövetsége technikai osztályánál sürgősen jelentkezzenek olyan férfiak, akik fakitermelésnél és faszénégetésnél dolgozni tudnak. A munkára a hatóságoknak van szükségük, ők gondoskodnak a munka felügyeletéről, a munkásoknak rendes barakokban való elszállásolásáról, a munkások és családtagjaik védelméről és napi 5-8 pengő munkabérről. Alkalmazást nyer, mintegy 500 munkás és kb. 30 nő, ez utóbbiak takarításnál, főzésnél, esetleg adminisztratív munkánál. Szükség van továbbá kislétszámú intelligens munkavezetőre, technikusra és adminisztratív munkaerőre, akik a fenti munkával kapcsolatban egy Budapesten létesítendő központi irodában tervek és előírások kidolgozásával, bérelszámolással stb. fognak foglalkozni.

Azonnali jelentkezéseket kér a technikai osztály: Síp utca 12. I. 25.

Magyarországi Zsidók Lapja, 1944. június 22. 6. évf. 25. sz. – „Sürgős felhívás munkaerők jelentkezésére!”

1944. június 22.

A Magyarországi Zsidók Lapja közli a „Fontos tudnivaló”-kat

Minden csillagviselésre kötelezett figyelmébe!

Miután a törvényes rendelkezés folytán minden csillagviselésre kötelezett egyén a Magyarországi Zsidók Szövetségének kötelékébe tartozik, természetes, hogy minden olyan ügyben, amelyben a Szövetségnek intézkedési, rendelkezési joga van, vagy minden olyan ügyben, amelynek elintézése a Szövetség hatáskörébe tartozik, joga van az illetőnek – bármely

valláshoz tartozzék is – a Szövetséghez, illetve az Intéző Bizottsághoz, annak bármely tagjához és bármely osztályához, valamint a Magyarországi Zsidók Lapjához bizalommal fordulni, ahol mindenütt készséggel állnak rendelkezésükre. Ezenkívül a katolikusok a Szentkereszt Egyesülethez (IV., Múzeum-krt. 10.), a protestánsok a Jópásztor Egyesülethez (VI., Lázár u. 5.) is fordulhatnak. Az esetleg felmerülő sérelem vagy panasz ügyében az érdekeltek forduljanak Török Sándor intézőbizottsági tag osztályához (VII., Síp u. 12. III. 50.). Személyes természetű ügyekben azonban kíméljük az összesség ügyeinek egyetemes intézésével amúgy is túlterhelt osztályokat és tisztviselőket.

Ne levelezzünk névtelenül

A Magyarországi Zsidók Szövetségének Ideiglenes Intéző Bizottsága napi postájában minden nap sok névtelen levelet talál, amelyeknek egy része alaptalan panaszokat vagy nagy általánosságokat tartalmaz, másik része pedig különböző „ötleteket” foglal magában. Arra való tekintettel, hogy az Ideiglenes Intéző Bizottságnak a legsúlyosabb kérdésekkel kell nap-nap után foglalkoznia, módja és ideje sincs, hogy a névtelenség homályába burkolt ilyen levelezgetésekkel foglalkozhassék. Ezért kéri a felesleges munkát okozó és időt rabló névtelen levelezgetés beszüntetését.

Zsidó munkaszolgálatosok részére ruhatartalmú csomagok küldhetők a harctérre

A honvéd vezérkar főnöke a tábori postaszámon levelező zsidó munkaszolgálatosok részére június hó 20–30 között egy darab 2 kilogrammos, kizárólag alsó vagy felső ruhaneműt tar-talmazó csomag feladását engedélyezte. A csomag bármely polgári postahivatalnál feladható. Feladásához bélyeg nem szükséges. A csomagban ruhaneműn kívül egyéb dolgot, vagy levelet elhelyezni tilos. Egy egyén részére csak egy darab ilyen csomag küldhető. Amennyiben ugyanazon címzett részére több ilyen csomag érkeznék, úgy valamennyi csomagot visszaküldik a feladónak.

Milyen forgalmi korlátozások állnak fenn a zsidók ingóságaira?

Az elmúlt napokban az újságokban több cikk jelent meg, amely sokszor ellentmondóan és homályosan tartalmazott utasításokat a zsidók ingóságainak forgalmi korlátozásaira fennálló szabályok tekintetében. Az ezzel kapcsolatban a nagyközönség részéről felmerült számos érdeklődésre tájékoztatásul közöljük az erre vonatkozóan ez idő szerint fennálló szabályokat.

A zsidók vagyonának bejelentése és zár alá vétele tárgyában 1944. április 16-án megjelent 1600/1944. Me. sz. rendelet1 – amely a zsidók vagyonának 1944. április 30-ig való bejelen-téséről rendelkezett – 1. §-ának 3. bekezdésében a következőket tartalmazza:

„Bejelentés alá esik az egész vagyon, kivéve a személyes használatra szolgáló lakberendezési, ruházati és háztartási tárgyakat. Az utóbb említett vagyontárgyak is bejelentés alá esnek, ha együttes értékük a 10 000 pengőt meghaladja, ha ezek a vagyontárgyak a bejelentésre kötelezettel közös háztartásban élő hozzátartozók szükségleteinek kielégítésére is szolgálnak, a mentességi értékhatár minden egyes hozzátartozó után további 3000–3000 pengővel emelkedik. A bejelentési kötelesség azonban minden esetben kiterjed a műtárgyakra, a szőnyegekre, az ezüstneműre és más fényűző tárgyakra.”

1 A. rendelet teljes szövegét lásd DMZST I. 170–181. old.

Ugyanennek a paragrafusnak az utolsó bekezdése a következőképpen szól: „A bejelentés alá eső vagyontárgyakat, hacsak a rendelet, vagy más jogszabály kivételt nem

tesz, a jelen rendelet hatályba lépésétől kezdve jogügylettel sem elidegeníteni, sem elzálogosí-tani nem lehet.”

Végül az említett rendelet 2. §-a szerint: „Érvénytelen az 1944. évi március hó 22. napja után kötött jogügylet, amellyel a zsidó a

jelen rendelet szerint bejelentés alá eső vagyontárgyát másra átruházta, kivéve, ha az átruházás a zsidó üzlete körében az ügylet rendes kereskedelmi forgalmát meg nem haladó mértékben történt.”

Ezek szerint tehát a zsidóknak olyan ingóságaikat, amelyek bejelentés alá esnek, elidegeníteniök (eladniok, vagy elajándékozniok) nem szabad, sőt az ilyen elidegenítésekre vonatkozóan az 1944. március 22 óta kötött jogügyletek is érvénytelenek.

Ezeket a szabályokat kiegészíti a fővárosban a polgármester leltározási rendelete, mely szerint a zsidónak elköltözéskor a tulajdonában lévő tárgyakat leltárba kell foglalni. A leltározás kiterjed majd a bejelentés alá nem eső, tehát zár alá nem helyezett ingóságokra is. Amennyiben tehát egy zsidó a leltárba felvett, de egyébként zár alá nem helyezett ingóságát később adná el, szükség esetén majd számot tartozik adni arról, hogy az eladás kinek és milyen feltételek mellett történt meg. (MTI)

Közintézmények, amelyekben továbbra is megmaradhatnak a csillag viselésére kötelesek

Megjelent azoknak a közintézményeknek a listája, amelyekben, anélkül, hogy zsidó lakóházként volnának kijelölve, a csillagviselésre kötelezett zsidók továbbra is megmaradhatnak. Ezek a következők:

II. Maros u. 16. (kórház), VII. Wesselényi u. 44. (kórház és iskola), XII. Zugligeti út 19. (gyógyintézet), XII. Labanc út 16/b. (Aggok otthona), XII. Városmajor u. 62. (Aggokháza), XII. Városmajor u. 64–66. (kórház), XII. Alma u. 2/b. (Szeretetotthon), XIV. Mexikói út 60. (Siketnémák és Vakok Intézete), XIV. Hungária körút 167–169. (Aggokháza), XIV. Amerikai út 55. (Szeretet-kórház és Vakok Intézete), XIV. Amerikai út 57. (Menedékház), XIV. Erzsébet királyné út 25. (kórház). Több intézmény (Fiú árvaház, Bethlen téri kórház) már a polgár-mesteri rendeletben kijelölt háznak volt minősítve.

Újabb rendeletek

A hivatalos lap június 14-i (32.) számában jelent meg a m. kir. minisztérium 2120/1944. Me. sz. rendelete a zsidók üzlethelyiségeinek hasznosítása tárgyában.

A rendelet taxatíve felsorolja, hogy milyen zsidó üzlethelyiségeket és miképpen lehet igénybe venni nemzsidó iparosnak vagy kereskedőnek.

A hivatalos lap június 17-i (135.) számában jelentek meg Budapest székesfőváros polgármesterének rendeletei a zsidók által lakható épületek kijelölése tárgyában.

A hivatalos lap 1944. június 21-i (138.) számában jelentek meg a m. kir. közellátásügyi miniszter 111 200/1944. Km. sz. rendelete a zsidók hasznothajtó jogosítványainak megszüntetéséről szóló rendelet végrehajtása tárgyában.

A rendelkezés felsorolja, hogy mily hasznothajtó hatósági engedélyt, vagy jogosítványt zsidónak nem lehet adni, vagy a már kiadott ilyen jogosítványt 1944. július 4. napjáig meg kell vonni.

Ezek a jogosítványok a következők: A beszolgáltatási kötelesség teljesítésébe beszámítható áruknak kereskedelmi forgalomba hozatal céljából vásárlására vonatkozó jogosítvány, községi zsírgyűjtő jogosítvány, kenyér- és takarmánygabonának ipari feldolgozására kiadott gyártási és bérmunkavállalási engedélyek, hüvelyesek ipari feldolgozására kiadott engedélyek, hüvelyeseknek hántolására adott feljogosítás, rostnövények kikészítésére vonatkozó jogosítvány, paprikakikészítő iparosként működésre vonatkozó feljogosítás, káposzta savanyításával, szárításával stb. foglalkozó iparüzemek káposztavásárlási jogosítványa, beszolgáltatási kötelezettség kapcsán sertéshús átvételére vonatkozó feljogosítás, tartósított élelmiszerek előállítására és kiviteléhez adott engedélyek.

Magyarországi Zsidók Lapja, 1944. június 22. 6. évf. 25. sz. – „Fontos tudnivalók!”

1944. június 22.

105. Az Összetartás annak a nézetének ad kifejezést, hogy az átköltöztetéssel kapcsolatban a keresztények költségeit is a zsidóknak kellene fizetniök

Budapest székesfőváros polgármestere egy városházi értekezleten foglalkozott a zsidók részére kijelölt házakban lévő keresztény családok kényszerű költözködésének kérdésével. Bejelentése szerint a kormány megnyugtató módon kívánja rendezni az összeköltöztetéssel kapcsolatban felmerült problémákat, azonban ehhez a zsidó hurcolkodás befejeztet kell megvárni.

A keresztény családok rövid időn belül megfelelő lakásokba költözhetnek át és lehetőség fog nyílni arra, hogy a keresztény lakosok költözködésével kapcsolatosan felmerült költségeket és egyéb kívánságokat valamely módon megtérítsék. Ez azt jelenti, hogy a keresztény lakók nem lesznek kénytelenek a sárgacsillagos házakban csak azért bennmaradni, mert anyagi hely-zetüknél fogva nem győzik a manapság több száz, sőt ezer pengőkre rúgó átköltözködési költségeket. Véleményünk szerint valamilyen formában előfogatokat kellene állítani kincstári költségmegtérítéssel vagy villamos-vasútvonalakon villamos-teherkocsival történő szállítással könnyíteni a költözködni kényszerülők gondjain.

Zsidók villákban nem lakhatnak

Mint ismeretes, a pesti zsidó házak kijelölésével kapcsolatban rengeteg kérvény, panasz, fellebbezés került a belügyminisztériumba zsidók és nem zsidók részéről egyaránt. A kérdést véglegesen most oldják meg. Alapvető szempont, hogy a rendelet intenciói maradéktalanul érvényesülhessenek, ami pedig az egészséges és szép fekvésű villalakásokat és egyéb luxuslakásokat illeti, ezek közül egy sem lesz zsidó épület.

A zsidókat a legrövidebb időn belül eltávolítják ezekből a lakásokból. Egyébként a zsidók kiköltözködésének utolsó határideje: június 24.

Összetartás, 1944. június 22. II. évf. 139. sz. – „Ki viseli a nem zsidók kényszerű költözködési költségeit?”

1944. június 22.

106. Jaross belügyminiszter átirata Reményi-Schneller pénzügyminiszterhez: ismerteti a zsidó házak kijelölésénél követett szempontokat és közli, hogy az egyes minisztériumi tisztviselők

által benyújtott panaszokat most már nem vehetik figyelembe

Értesítem Nagyméltóságodat, hogy Budapest Székesfőváros polgármestere kerületenként kijelölte azokat a házakat, amelyekben zsidók lakhatnak.

A kijelölés alapjául szolgált, hogy lehetőleg azok a házak jelöltessenek ki, ahol a lakók többsége zsidó. Figyelemmel kellett arra is lenni, hogy lehetőleg a főváros valamennyi részén legyen zsidó ház és a nem zsidó házból elköltözött zsidók ugyanazon, vagy szomszédos kerületben nyerjenek elhelyezést. Ezek miatt a követelmények miatt igen nehéz feladat volt a zsidó házak igazságos kijelölése. A kijelölést az is akadályozta, hogy az utóbbi időben több zsidó elhagyta lakását és helyettük nem zsidó költözött be, az összeírás szerint azonban a lakát lakójául még a zsidó volt feltüntetve. Mindezekből kifolyólag a polgármester által közzétett kijelöléseket felülvizsgálat alá kellett vennem. A felülvizsgálat során egyrészt ügy intézkedtem, hogy a zsidók részére kijelölt valamennyi villalakást mentesítettem a kijelölés alól, másrészt a többi kijelölések ellen beadott panaszokat is elbírálás tárgyává tettem. Minthogy azonban, mintegy háromszázezer zsidó elhelyezését kellett biztosítanom, a felhozott panaszok kis százalékának adhattam helyet.

A beérkezett panaszok nagy részét köztisztviselők tették és tiltakoztak az ellen, hogy az a ház, amelyikben laknak, zsidó házzá legyen nyilvánítva, mert azt az állapotot hivatali állásuk-kal összeférhetetlennek és megszégyenítőnek találták. Több esetben panaszosok azt is kilátásba helyezték, hogy erőszakkal megakadályozzák a házba a zsidóknak a beköltözését, továbbá, hogy eltávolítják a házról a megkülönböztető jelzést.

Amikor fentieket Nagyméltóságoddal tájékozásul közlöm és amikor hangsúlyozom Nagyméltóságod előtt a zsidók gyors elkülönítésének rendkívüli fontosságát, felkérem méltóztassék a bölcs vezetése alatt álló hivatalok vezetőinek és tisztviselőinek a következőket miheztartás végett tudomásukra hozni: 1. A zsidó házak kijelölése a nem zsidó lakók érdekeinek lehetősége szerinti

figyelembevételével történt. 2. Önként értetődik, hogy minden zsidóház kijelölésénél nem zsidó érdekek is sérelmet

szenvednek, melyeket azonban a magasabb cél érdekében kötelesség eltűrni. 3. A legkirívóbb hibákat és visszásságokat orvosoltam és az egyidejűleg kiadott

rendeletemben egyes zsidó házakat mentesítettem a kijelölés alól, egyes házakat viszont kijelöltem. Ez a rendelkezésem most már végérvényes és azon változtatni nincs módomban, a megváltoztatás érdekében tehát sem írásban, sem személyesen senki ne forduljon a hatósághoz.

4. Az a körülmény, hogy bármilyen állást betöltő személy zsidó házban lakik, sem közhivatali, sem társadalmi szempontból nem szégyenteljes és nem kifogásolható és nem tart ez az állapot hosszú ideig, mert valamennyi zsidó házban lakó nem zsidó részére intézményesen megfelelő elhelyezést fog biztosítani a hatóság. A zsidó házakba a zsidók beköltözésének megakadályozása büntetendő cselekmény.

Fentiek szíves tudomásulvételét és az intézkedések megtételét kérem. Fogadja Nagyméltóságod kiváló tiszteletem őszinte nyilvánítását. Budapest, 1944. június hó 22-én.

Jaross

Géppel írt tisztázat, Jaross sajátkezű aláírásával. – OL Pm. eln. 1944–1640.

Az átirat 1944. június 26-án érkezett a Pénzügy-minisztériumba, ahol az aktára a következő géppel írt elintézést vezették: „A m. kir. belügyminiszter úrnak a székesfővárosban kijelölt ún. zsidó házakra vonatkozó jelen átiratában foglaltak a sajtóban már több ízben részletesen ismertettek.

Amennyiben pedig az érdekelt tisztviselők és egyéb alkalmazottak a fenti kijelölésekkel kapcsolatban panaszokat fognak esetleg előterjeszteni, az elnöki osztály nekik a szükséges felvilágosításokat esetenként fogja megadni.

Ezek szerint a jelen ügyirat intézkedést nem igényel, és ezért irattárba teendő. Budapest, 1944. június 28. Madarassy VI. 27.”

1944. június 23.

107. A rendőrség budapesti főkapitányságának a megkülönböztető jelzés viselésére kötelezett zsidókra vonatkozó rendelete

M. kir. rendőrség budapesti főkapitánya

7200/f k. eln. 1944 szám

Rendelet

Az 1881: XXI. tc. 8. §-ában biztosított jogom alapján – Budapest székesfőváros polgármesterével egyetértésben – az alábbiakat rendelem el:

1. § Az 1240/1944. Me. számú rendeletben meghatározott megkülönböztető jelzés (sárga csillag) viselésére kötelezett zsidók (alábbiakban: zsidók) Budapest székesfőváros polgár-mestere által részükre lakásul kijelölt házakat csak 14 és 17 óra között kizárólag gyógykezelés, tisztálkodás, illetve bevásárlás céljából hagyhatják el.

2. § Zsidó lakásán látogatót nem fogadhat, lakásának utcára néző ablakán keresztül társalgást nem folytathat.

3. § Minden zsidó házban a ház tulajdonosa vagy felügyelője a ház légoltalmi parancsnoka, vagy helyettesével együttesen, a ház zsidó lakóiról 24 órán belül emeletenként csoportosítva 3 példányú névjegyzéket készít és azokat mindkettő névaláírásával hitelesíti. A névjegyzéknek tartalmaznia kell személyenként a házban lakó zsidókat lakás, név, nem és kor szerint feltüntetve. A névjegyzék egy példánya a ház kapuja alatt vagy más alkalmas és könnyen megtekinthető helyen kifüggesztendő és a megrongálástól megóvandó. A többi példányt a háztulajdonos vagy a házfelügyelő megőrizni és a hatósági közegeknek felhívására haladéktalanul felmutatni, illetve kiszolgáltatni köteles.

A házfelügyelő a 4. §-ban említett lakásfelügyelők által a házban lakó zsidók létszámát a névjegyzék alapján naponként ellenőrizni és az esetleges eltűnteket a legközelebbi rendőr-őrszobán bejelenteni tartozik.

4. § A zsidók lakásukat a közegészségügyi követelményeknek megfelelő módon tisztántartani kötelesek.

Az olyan lakásban, amelyben több zsidó család lakik, az előző bekezdésben foglalt rendelkezés betartásának ellenőrzésére a lakásban lakók maguk közül egy lakásfelügyelőt kötelesek választani, aki a lakás tisztaságáért és rendjének biztosításáért személyében felelős.

A lakásfelügyelők névjegyzékét a házfelügyelő a ház kapualjában kifüggeszteni, ha a névjegyzék megrongálódik vagy megsemmisül, azt pótolni köteles.

5. § A zsidók részére kijelölt házakban a légoltalmi házőrség parancsnoka (helyettes parancsnoka) a ház nem zsidó lakói részére a légoltalmi óvóhelyen lehetőleg elkülönített részt

kijelölni és biztosítani köteles. Az óvóhelyről esetleg kiszoruló zsidókat a ház legmélyebben fekvő egyéb helyiségeiben kell elhelyezni.

6. § Több kocsiból álló villamosvasúti szerelvényen zsidók csak az utolsó pótkocsin utazhatnak.

7. § Zsidók parkokban és sétatereken nem tartózkodhatnak. 8. § Hatósági területemen, sem keresztény házakban, sem zsidó házak keresztények által

lakott lakrészeiben zsidót rejtegetni vagy bármily rövid időre befogadni, internálás terhe alatt szigorúan tilos.

9. § Amennyiben cselekménye súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és az 1881: XXI. tc. 8. §-a alapján 100 pengőig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő, aki az 1–8. §-okban foglalt rendelkezéseimet megszegi. A büntetőjogi felelősségrevonáson felül a 8130/1939. Me. számú rendelet alapján rendőrhatósági őrizet alá helyezésnek (internálásnak) is van helye.

Rendeletem kifüggesztése napján lép hatályba. Budapest, 1944. június hó 23-án.

Főkapitány (Fővárosi Nyomda Rt. Felelős v.: Duchon János.)

Sárga alapon, fekete betűkkel készített nyomtatvány. – Bp.. 1. sz. Lt. Polg. IX. 1944–2046.

A budapesti főkapitányság 1944. június 21-én 7200/fk. eln. 1944. sz. átiratával küldötte meg a rendeletet Budapest polgármesterének.

1944. június 23.

108. Albach Vilmos feljelentése egy zsidó ellen, aki állítólag egy házat hamis címmel jelentett be

M. KIR. 109/16. KISEGÍTŐ MUNKÁSSZÁZAD Albach Vilmos gazd. hivatala tart. hadapród-őrmester gh. fk. Dédabisztra, Maros.megye

Budapest Székesfőváros Polgármester Úr Őméltóságának

Dédabisztra 1944. június 23. Budapest Alulírott t. hadapród őrm. – szül. 1886 – világháborús, kitüntetett, 7 évig orosz

hadifogságban volt és jelenleg 1940 óta mint tartalékos hadapród négy éven keresztül szüntelenül teljesítek szolgálatot a román határvidéken zsidó tábori munkás századokban, tisztelettel bejelentem, hogy a ma vett értesülés szerint a

VI. Mussolini tér 4. szám alatt levő házat – amely azelőtt Andrássy út 50 volt! – s amelyben 12 év óta lakom hamisan VI. Teréz kört. 13. számú háznak jelentette be az Angliába szökött hazaáruló zsidó háztulajdonos rokona. De csak azért – hogy a házban lakó aljas fajtestvéreit a költözködés alól mentesítse.

Amidőn ezt a hamis – zsidó jellemtelenséghez méltó bejelentést ezennel leleplezem, mély tisztelettel kérem, hogy az ügyet kivizsgálni – a benne lakó keresztényeket a kiköltöztetés alól felmenteni (a múlt hónapban 1200 pengő költséggel renováltattam a lakásomat!), a házban még mindig lakó talmudistákat – azaz galíciai söpredéket hozzájuk méltó mellékutcákba utasítani és

a hazug bejelentést tevő zsidót a magas Hatóság félrevezetése miatt szigorú megtorlásban részesíteni méltóztassék.

Bátor vagyok javaslatba hozni, hogy a zsidót az én „büntető századomhoz” bevonultatni méltóztassék.

Maradtam a magas Polgármesteri Hivatalnak teljes tisztelettel

Albach Vilmos t. hdp. őrm. Bpesti lakása, VI. Mussolini tér 4. III. 33.

Eredeti, géppel írt beadvány. – Bp., 1. sz. Lt. Polg. IX. 1944–2791.

1944. június 23.

109. Kormányrendelet külföldi állampolgárságú zsidók birtokának kezeléséről

A m. kir. minisztérium a zsidók mező- és erdőgazdasági ingatlanairól szóló 1942: XV. tc. 20. §-ában és a honvédelemről szóló 1939: II. tc. 141. §-ának (2) bekezdésében foglalt felhatal-mazás alapján a következőket rendeli:

1. §

A Magyarországgal hadiállapotban levő állam állampolgárának az 1942: XV. tc. alapján átengedésre kijelölhető ingatlanát a hozzá tartozó élő- és holt felszereléssel és a gazdasági üzemmel kapcsolatos egyéb vagyontárgyakkal együtt a földmívelésügyi miniszter felügyelet alá helyezheti és mezőgazdasági ingatlanok kezelésére megbízottat (birtokkezelőt) rendelhet ki, erdőgazdasági ingatlanok tekintetében pedig erdőkincstári kezelést rendelhet el.

2. §

Az 1. § alapján a birtokkezelőt a földmívelésügyi miniszter nevezi ki. Amennyiben a földmívelésügyi miniszter máskint nem rendelkezik, a kezelés tekintetében a zsidók mező- és erdőgazdasági ingatlanainak zárlati kezelésére kirendelt zárgondnokok utasításáról szóló 210 000/1942. Fm. számú rendelet (Budapesti Közlöny, 1942. évi 139. száma) rendelkezéseit azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a felügyelet alá helyezett vagyontárgyak tulajdonosának járó összeget a külfölddel való fizetési forgalomra vonatkozó jogszabályoknak megfelelően a Magyar Nemzeti Bank engedélyével megbízott pénzintézethez zárolt belföldi pengőszámlára kell befizetni.

3. §

Az ingatlanokra vagy ingóságokra elrendelt végrehajtási vagy biztosítási zárlat nem akadályozza, hogy a földmívelésügyi miniszter az 1. § alkalmazásával intézkedjék. Ilyen esetben a zsidók tulajdonában levő mező- és erdőgazdasági ingatlanok forgalmának korlátozása és zárlat alá helyezése tárgyában kibocsátott 1750/1942. Me. számú rendelet (1. a Budapesti Közlöny 1942. évi 65. számát) 7. §-ának (4) bekezdésében foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni.

4. §

Ez a rendelet a kihirdetésének napján lép hatályba. Budapest, 1944. évi június hó 19-én. Sztójay Döme s. k.

m. kir. miniszterelnök

Budapesti Közlöny, 1944. június 23., péntek, 140. sz. – „A m. kir. minisztérium 2230/1944. Me. számú rendelete egyes zsidó külföldi állampolgárok mező- és erdőgazdasági ingatlanai kezelésének felügyelete tárgyában.”

1944. június 23.

110. A Függetlenség közleménye a kijelölt házak felülvizsgálatáról

A belügyminiszter Budapest székesfőváros polgármesterének azt az intézkedését, amelyben a székesfővárosban kijelölte a zsidók által lakható házakat, felügyeleti hatáskörében módosí-totta. A zsidóknak kijelölt házakat részben mentesítette a kijelölés alól, továbbá ezek helyett újabb zsidó házakat jelölt ki.

Elsősorban a villákat és a családi házakat mentesítették a kijelölés alól, másodsorban olyan házakat jelöltek ki zsidó házaknak, ahol a zsidók aránylag nagy számban laknak. A zsidók a részükre ki nem jelölt házakból június 24-én éjjel 24 óráig kötelesek kiköltözni. A belügyminiszter ezzel a rendelettel a házak kijelölése irányában végérvényesen intézkedett és határozata ellen fellebbezéssel nem lehet élni.

A főváros polgármestere a házrevízió után megfelelő módon hozta a lakosság tudomására a zsidó csillagtól mentesített és a zsidók részére kijelölt házak újabb jegyzékét. A felülvizsgálat következtében mintegy 500–600 házat mentesitettek a zsidók részére kijelölés alól, ugyanakkor körülbelül 150–200 házat vettek fel a zsidók részére lakóhelyül kijelölt házak jegyzékébe.

Függetlenség, 1944. június 23. XII. évf. 140. sz. – „Több száz budapesti házat mentesitettek a sárga csillagtól. Az új intézkedés végérvényes, további fellebbezésnek helye nincs.”

1944. június 23.

111. A Magyar Távirati Iroda közli „illetékes hely” figyelmeztetését: Budapesten június 24-ig be kell fejezni a zsidóknak a lakásaikban levő ingóságok leltározását

A zsidó lakásokban lévő ingóságokról készített leltár felülvizsgálata ügyében illetékes helyről felhívják a Budapesten lakó zsidók figyelmét, hogy a lakásukban lévő ingóságok leltározását június 24-ig fejezzék be, és az elkészített leltárt ellenőrzés végett adják át a háztulajdonosnak vagy megbízottjának (házgondnok, házkezelőnek) vagy ha az zsidó vagy távolléte miatt akadályozva van, a házfelügyelőnek vagy a légoltalmi házőrség parancsnokának vagy ha az zsidó, helyettesének, mert a leltárok hatósági felülvizsgálata a közeli napokban megkezdődik.

Aki a leltározást az előírt módon nem készíti el, illetőleg nem adja át, az büntetésnek teszi ki magát.

Sokszorosított másolat. – OL MTI Magyar Kiad. 1944 június 23. 23. kiad.

1944. június 23.

112. A vallás- és közoktatásügyi miniszter elrendeli a zsidó intézmények birtokában lévő anyakönyvek beszolgáltatását

1. §

Az 1895. évi október hó 1. napja előtt vezetett izraelita vallásfelekezeti, születési, házassági és halálozási anyakönyveknek az izraelita hitközségek őrizetében lévő példányait, továbbá akár az izraelita lelkész (rabbi), akár a hitközség irattárában őrzött összeírásokat (conscriptio) és a személyállapotra vonatkozó egyéb feljegyzéseket – amennyiben azok 1895. évi október hó 1. napja előtt keletkeztek – 1944. évi június hó 30 napjáig a területileg illetékes törvényhatóság levéltárába be kell szolgáltatni.

2. §

Az 1. §-ban említett anyakönyvekben foglalt bejegyzésekre vonatkozóan elrendelt utólagos bejegyzéseket a törvényhatósági levéltáros vezeti be és ugyan ő ad az említett anyakönyvekből hiteles kivonatokat is. Az anyakönyvi kivonat kiszolgáltatása előtt az anyakönyvek első és másodpéldányának a kivonatokra vonatkozó adatait össze kell hasonlítani; ha az összehasonlított adatok eltérnek, a kért anyakönyvi kivonat kiszolgáltatását meg kell tagadni.

3. §

(1) Az izraelita vallásfelekezet által fenntartott középiskolák, középfokú iskolák és szakiskolák összes anyakönyveit, érettségi vizsgálati és képesítő vizsgálati anyakönyveit az 1. §-ban említett időpontig, az illetékes tankerületi kir. főigazgatónak, az izraelita vallásfelekezet által fenntartott népiskolák anyakönyveit pedig az illetékes kir. tanfelügyelőnek kell beszolgáltatni; a főigazgató, illetőleg tanfelügyelő az említett anyakönyveket további megőrzés céljából hivatala irattárában helyezi el.

(2) Az előbbi bekezdésben említett iskolák igazgatója (vezető tanítója) által kiállított és elveszett iskolai bizonyítványok hatálytalanítása és a hivatala őrizetében lévő anyakönyvek alapján bizonyítvány másodlat kiállítása iránt a tankerületi kir. főigazgató, illetőleg a kir. tanfelügyelő intézkedik.

4. §

Ha az 1. vagy 3. §-ban meghatározott kötelezettség teljesítésében a beszolgáltatásra kötelezett izraelita vallásfelekezeti szerv akadályozva van, a vallásfelekezeti anyakönyvek beszállítása iránt az illetékes törvényhatóság első tisztviselője, az iskolai anyakönyvek beszállítása iránt pedig az illetékes tankerületi kir. főigazgató, illetőleg kir. tanfelügyelő intézkedik.

5. §

Ez a rendelet kihirdetése napján lép hatályba. Budapest, 1944. évi június hó 23-án.

dr. Antal István s. k.

a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszteri teendők ideiglenes

ellátásával megbízott m. kir. igazságügy miniszter

Budapesti Közlöny, 1944. június 24., szombat, 141. sz. – „A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter 8200/1944. Vkm. sz. rendelete az izraelita vallásfelekezeti és iskolai anyakönyvek beszolgáltatásáról.”

1944. június 24.

113. A sajtó- és könyvkiadás kormánybiztosa közli azoknak a zsidó szerzőknek újabb listáját, akiknek műveit el kell kobozni

A magyar szellemi életnek a zsidó szerzők írói műveitől való megóvása tárgyában kibocsátott 10 800/1944. Me. számú rendelet 7. §-ában foglalt felhatalmazás alapján a következő zsidó szerzők műveinek a közforgalomból való kivonását rendelem el:

a) Magyarországiak:

Aczél Lajos (Adler), írói álnév: Aczél László

Ács Klára (Adler) Adler Miklós, írói álneve: Ákos Miklós Adorján Sándor (Weisz) Ágai Béla (Schäffer) Ágoston Ernő (Adler) Alba Nevis (Ungár Ilona) Andersen György Aszlányi Károly (Ausländer) Avar Pál (Auer) Balassa Emil (Berger) Bálint Dezső (Beck) Bálint Imre (Österreicher) Bánóczi László (Weisz) Bárd Imre (Beck) Bárdos Arthúr (Burstein) Báttaszéki Lajos (Hoffmann) Baumgárten Ferenc Bédi-Schwimmer Róza Békefi István (Kaim) Béldi Izor (Goldstein) Bencze Tibor (Bruch), írói álneve:

Benczés Tibor Berend László (Braun) Berkes Imre (Bergl) Bogdányi Mór (Bienenstock) Bokor Malvin (Bruck) Bródy László Bródy Miksa

Csergő Hugó (Hónig) Csermely Gyula Déri Tibor (Deutsch) Dormándi László Egri Viktor Ernőd Tamás (Fleischer Ernő) Farkas Pál (Wolfner) Feld Mátyás (Rosenfeld) Fenyő László Fóthy János (Fleiner) Gara Ákos (Gottlieb) Garami Andor (Goldstein) Gellért Andor Gerő Attila (Guttmann) Gró Lajos (Grosz) Guthi Soma (Guttmann) Haáz István (Háász) Hajó Sándor (Hoffmann) Hárs László (Herczog) Heltai Jenő (Herczl) Hervay Frigyes (Herczfeld) Heumann Károly Hevesi József (Kronstein) Horn Ede (Einhom) Incze Henrik (Izrael) Incze Sándor (Stein) Jászi Oszkárné (Moskovitz Amália), írói

álneve: Lesznai Anna Kádár Imre Kadosa Marcel (Krieszhaber)

Kálmán Jenő (Kreisler) Kálnoki Izor (Kaufmann) Karácsony Benő Karczag Vilmos (Krammer) Kardos László (Katz) Karinthy Frigyes Keér Dezső Kemény Simon (Kohn) Kéri Pál (Krammer) Kohn Sámuel Komját Aladár (Korah) (A név nem

tévesztendő össze Komjáthy Aladár magyar költőével, a Petőfi Társaság tagjáéval)

Komlós Aladár (Katz) Komor András (Kohn) Komor Gyula (Kohn) Kőműves Imre Kuthi Sándor (Schönbom), írói álneve:

Térey Sándor Latzkó Andor Lendvay Lehel (Léderer) Lengyel Géza Lestyán Sándor (Lichtstein) Ligeti Ernő (Lichtstein) Loránth László Lukács Gyula (Lichtstein) Magyar Lajos Makai Emil (Fischer) Mezei Imre (Rosenfeld) Miklós Jutka (Militzer) Miskolczi Henrik (Weiszmann)

Moly Tamás Nagy Endre (Grosz) Nagy Samu (Neuhaus) Nagy Zoltán (A volt Nyugat főmunkatársa) Paál Jób Palágyi Lajos (Silberstein) Palágyi Menyhért (Silberstein) Pályi Ede (Klein) Papp Károly (nem tévesztendő össze Papp

Károly magyar irodalomtörténész professzorral)

Patai József (Klein) Radnóti Miklós (Glatter) Reichard Piroska Roboz Andor (Rosenzweig) Rónai Mihály András Rózsa Miklós (Rosenthal) Sas László Sásdi Sándor Szabó Imre (Steiner) Szántó György Székely Nándor Szenes Béla (Schlesinger) Szirmai Rezső (Schwartzkopf) Szomori Emil (Weisz) Tábori Kornél (Tauber) Tamás Sári Újvári Péter (Groszmann) Újvári László (Groszmann) Újvári Jenő (Groszmann) Vajda Ernő (Weisz) Vándor Iván (Weisz)

b) Külföldiek:

Bialik Chaim Nachman Döblin Alfred Hameiri Avigdor Heine Heinrich Herzl Theodor Mandes Catulle

Proust Marcel Saphir Moritz Gottlieb Sokolov Nachum Tolier Ernst da Verona Guido

A fent felsorolt zsidó szerzők műveire vonatkozólag a 10 800/1944. Me. számú rendelet 3.

§-ában megszabott kimutatásokat 1944. évi július hó 11. napjáig kell öt azonos példányban a sajtóügyek m. kir. kormánybiztosához benyújtani.

A Magyar Papirosipari Nyersanyagbeszerző Kft. a bejelentett példányokat legkésőbb 1944. évi augusztus hó 31. napjáig köteles összegyűjteni. A Magyar Papirosipari Nyersanyag-

beszerző Kft. a sajtótermékek beszolgáltatásáról, vagy annak elmulasztásáról 1944. évi szeptember hó 15. napjáig jelentést tesz a sajtóügyek m. kir. kormánybiztosának.

Budapest, 1944. évi június hó 24-én. A miniszterelnök helyett:

dr. vitéz Kolosváry-Borcsa Mihály s. k. államtitkár

a sajtóügyek m. kir. kormánybiztosa

Budapesti Közlöny, 1944. június 25., vasárnap, 142. sz. – „A m. kir. miniszterelnök 11300/1944. Me. számú határozata a magyar szellemi életnek a zsidó szerzők műveinek a közforgalomból való kivonása tárgyában.”

1944. június 27.

A Magyarország híradása arról, hogy csendőrök érkeztek a fővárosba az átköltözés felülvizsgálására

Budapest rendőrfőkapitányának falragaszai jelezték már, hogy hatósági személyek és erre a célra igénybevett különleges szervek vizsgálják majd felül, vajon minden zsidó átköltözködött-e a keresztény házakból a zsidó házakba.

Az összeköltözések felülvizsgálása rövidesen megkezdődik. Felkutatják majd azokat, akik valami úton-módon hamis okmányok vagy más eszközök segítségével kibújtak az összeköltöz-ködés kötelezettsége alól. Mintegy 1600 csendőr érkezett a fővárosba és más hatósági személyekkel együtt részben ők végzik el majd az igazoltatást.

Magyarország, 1944. június 27.. II. év f. 143. sz. – „Rövidesen megkezdődik a zsidók összeköltöztetésének felülvizsgálata.” – „1600 csendőr a fővárosban.”

Az 1600 csendőrt azért irányították a fővárosba, hogy a zsidó lakosság csillagos házakba való tömörítése után, majd ezek a csendőrök intézzék a budapesti zsidóság deportálását.

1944. június 28.

115. Budapest polgármesterének jelentése a belügyminiszterhez a zsidók közszolgálatának és közmegbízatásának megszüntetéséről szóló rendelet végrehajtása tárgyában

Budapest Székesfőváros polgármestere 11 451/1944–I.

Hiv. szám: 37 402/1944–III. és 67 094/1944–IV. Bm.

Miniszter Úr!

A Miniszter Úr a zsidók közszolgálatának és közmegbízatásainak stb. megszüntetése tárgyában kiadott 1210/1944. Me. sz. rendelet 1. §-ában foglalt rendelkezések végrehajtása iránt intézkedő 37 402/1944. III. sz. rendeletével felhívott, hogy a székesfőváros szolgálatában álló tisztviselők és más alkalmazottak leszármazását az előírt módon igazoltassam,

a zsidóknak tekintendő alkalmazottakkal kapcsolatban a kormányrendelet 1. §-ában foglaltak értelmében járjak el, végül

az igazoltatási eljárás lefolytatásáról ás eredményéről. tegyek jelentést f. évi május hó 15-éig.

Folyó évi május hó 2-án 8161/1944. I. sz. alatt jelentettem, hogy a székesfőváros közigazgatási, közoktatási és üzemi alkalmazottai közül a zsidóknak tekintendő személyeket, akiknek a névjegyzékét is felterjesztettem. 1944. évi április hó végével szabályszerű elbánás alá vontam, illetőleg a székesfőváros szolgálatából elbocsátottam.

Egyben tekintettel az igazoltatás alá eső alkalmazottak nagy létszámára, az igazoltatás befejezésére és jelentésem felterjesztésére 1944. évi július hó 1. napjáig halasztást kértem.

A halasztást a Miniszter Úr a 67 094/1944. IV. sz. leiratával engedélyezte. A fentiek alapján az igazoltatási eljárásról s annak eredményéről a székesfővárosi

közigazgatási és közoktatási alkalmazottakkal kapcsolatban az alábbiakban teszek jelentést: Az igazoltatási eljárást a csatolt 7684/1944. I. és 89 968/1944. VII. sz. rendeleteimmel

tettem folyamatba. Az igazoltatás folyamán az előírt módon 5429 közigazgatási tiszti létszámhoz tartozó 3548 közigazgatási altiszti létszámhoz tartozó és 4389 közoktatási alkalmazott (ideértve az óvónőket és dajkákat), tehát összesen: 13 366 alkalmazott szolgáltatott adatokat. Nem állított ki személyi lapot és az igazoltatás során más adatot sem szolgáltatott a csatolt I.

és II. sz. kimutatásban név szerint felsorolt 957 közigazgatási tiszti, 778 közigazgatási altiszti létszámhoz tartozó és 465 közoktatási alkalmazott. Ezeknek nagy része honvédelmi kötelezettségét teljesíti, más része pedig betegsége, vagy

más körülmény folytán akadályozva nem szolgáltatott adatokat. Ezekkel az alkalmazottakkal kapcsolatban eljárok és az igazoltatásukat a lehetőséghez képest záros határidőn belül foganatosítom.

Az igazoltatás. során adatokat szolgáltató és a személyi lapot kitöltő alkalmazottak közül: 1. A saját személye szerint a) tiszta keresztény leszármazású 4166 közig. tiszti, 1626 altiszti b) nem tekintendő zsidónak 953 közig. tiszti, 957 altiszti c) nem volt elbírálható 309 közig. tiszti, 964 altiszti d) zsidónak tekintendő 1 közig. tiszti, 1 altiszti összesen: 5429 közig. tiszti, 3548 altiszti és a) tiszta keresztény leszármazású 3527 közoktatási b) nem tekintendő zsidónak 569 közoktatási c) nem volt elbírálható 490 közoktatási d) zsidónak tekintendő 3 közoktatási összesen: 4589 közoktatási létszámhoz tartozó alkalmazott. 2. A házastársára vonatkozóan 9251 alkalmazott szolgáltatott adatot. Ezek közül: a) tiszta keresztény leszármazású 2023 közig. tiszti, 1163 altiszti b) nem tekintendő zsidónak 742 közig. tiszti, 723 altiszti

c) nem volt elbírálható 517 közig. tiszti, 1278 altiszti d) zsidónak tekintendő 92 közig. tiszti, 8 altiszti összesen: 3374 közig. tiszti, 3172 altiszti és a) tiszta keresztény leszármazású 1957 közoktatási b) nem tekintendő zsidónak 390 közoktatási c) nem volt elbírálható 304 közoktatási d) zsidónak tekintendő 54 közoktatási összesen: 2705 közoktatási létszámhoz tartozó alkalmazott házastársa. Megjegyzem, hogy ha az alkalmazott több házastársa leszármazását igazolta, a fenti adatok

közé csak azt a házastársat soroztam be, akivel az alkalmazott együtt él, vagy legutoljára együtt élt.

Az a) pont alattiak a személyi lap valamennyi adatát igazolták. A b) pont alatt azokat tüntettem fel, akik ugyan nem igazolták a személyi lap összes adatait,

de a bemutatott okmányok alapján megállapítható volt, hogy nem tekinthetők zsidónak. Ugyanitt tüntettem fel azokat is, akiknek felmenői között zsidó van ugyan, de egyébként nem tekinthetők zsidónak.

A c) pont alatt azokat tüntettem fel, akik olyan kevés okmányt mutattak be, hogy leszármazásuk nem volt elbírálható.

Az alkalmazottak adatainak név szerinti és a házastársakra is kiterjedő felsorolását tartalmazó kimutatás elkészítése – az igazolás alá vontak nagy létszáma miatt – jelentős késedelemmel járt volna. Ezért a Miniszter Úr hozzájárulásával ilyen kimutatás elkészítését mellőztem és abból a célból, hogy az adatszolgáltatásról teljes képet nyújtsak, csatoltan tisztelettel felterjesztem valamennyi igazoltatott alkalmazott – két eredeti példányban kiállított – személyi lapjának egyik példányát.

A személyi lapokat a közigazgatási, valamint a közoktatási létszám szerint elkülönítve két – A) és B) – csoportba osztottam be:

Az első (A) csoport azoknak az alkalmazottaknak a személyi lapjait tartalmazza, akik a saját és a házastársuk tiszta keresztény leszármazását igazolták (fent 1/a.), továbbá azokét, akik minden okmányukat nem mutatták be ugyan, de bevallásuk szerint sem saját, sem házastársuk felmenői között zsidó nem szerepel.

A második (B) csoportba azoknak az alkalmazottaknak személyi lapját helyeztem, akiknek akár sajátmaguk, akár pedig házastársuk felmenői között zsidó szerepel.

Az alkalmazottak lapjait az A) és B) csoportokon belül a-b-c sorrendben, a közigazgatási alkalmazottak lapjait pedig a tiszti és altiszti létszám szerint is elkülönítve csoportosítottam. Ugyancsak elkülönítve – külön a-b-c rendben – következnek a közoktatási alkalmazottak sorában az óvónők és dajkák lapjai.

A B) csoporthoz tartozó személyi lapokon az alkalmazottak felmenői közötti zsidókat kék, a házastárs felmenői közötti zsidókat pedig zöld színnel külön is megjelöltem.

A B) csoportba sorozott személyi lapokat tartalmazó borítékon feltüntettem azt a körülményt, hogy a zsidó beütéses alkalmazottak és házastársak közül mennyi a nem zsidó (b) pont alatti), mennyinek a leszármazása nem volt elbírálható (c) pont alatti) és mennyi a zsidó (d) pont alatti).

Azokat a székesfővárosi alkalmazottakat, akikkel kapcsolatban már az igazoltatások előtt tudomásom volt arról, hogy zsidóknak tekintendők – amint ezt a 8161/1944. I. számú fel-

terjesztésemben jelentettem –, már 1944. évi április hó végével szabályszerű elbánás alá vontam és a szolgálat alól felmentettem.1

Ezúttal jelentem, hogy az említett felterjesztéshez csatolt kimutatásban felsorolt alkalmazottakon kívül még az igazoltatások megkezdése előtt szabályszerű elbánás alá vontam és a szolgálat alól felmentettem az alább megnevezett további 5 zsidó közigazgatási alkalmazottat is:

dr. Gyöngyösi István adóhivatali gyakornok, Báródi László adószedő főtiszt, Sinai Kornélia kezelőnő, Gáti Vilmos irodatiszt és Rippner László gépész. A 8161/1944. I. számú felterjesztésemhez csatolt I. sz. kimutatásban II. rovat alatt

feltüntettem özv. Tóth Lászlóné kezelőnőt, az 1210/1944. Me. sz. rendelet alapján elbocsátott alkalmazottak között. Ezért nevezett a

leszármazását nem is igazolta, mert az igazoltatások idején már nem teljesített szolgálatot. Az időközben f. évi május hó 13-án életbelépett 1730/1944. Me. sz. rendelet 1. pontja az ott megjelölt okból való mentesítést kiterjesztette a mentesítettek özvegyeire is. Özv. Tóth Lászlóné kezelőnő ezt követően igazolta nálam, hogy bár mind a négy nagyszülője zsidó volt, a férje, akivel elhunytáig együtt élt, a kormányrendelet 1. pontjában megjelölt több kitüntetésben részesült. Ez alapon nevezett elbocsátását mellőztem.

Az igazoltatások során zsidónak bizonyult a fentebbi 1. sz. szám szerinti kimutatás d) rovata szerint

2 (köztük 1 mentesített) közigazgatási és 3 közoktatási, tehát összesen: 5 alkalmazott. A nem mentesített 4 alkalmazottat, név szerint: Kinizsi Jánosné napibéres takarítónőt, továbbá özv. Baumgartner Antalné óvónőt, valamint Périk Józsefné és Tromposch Béláné napibéres dajkákat az 1210/1944. Me. sz. rendelet 1. §-a alapján szabályszerű elbánás alá vontam és a szolgálat

alól 1944. évi június hó végével felmentettem. Zsidónak tekintendő, de az 1730/1944. Me. sz. rendelet alapján a zsidókra megállapított

rendelkezések hatálya alól mentesített személy: dr. Káldi Tibor mb. kerületi orvos, aki két ízben I. o. ezüst vitézségi éremmel történt kitüntetést előttem igazolta. Az igazoltatási eljárással kapcsolatban az alábbi lényegesebb kérdések merültek fel,

amelyekre vonatkozóan a Miniszter Úr állásfoglalását kérem:

I.

A 37 402/1944. III. Bm. sz. körrendelet értelmében azok a tisztviselők és alkalmazottak, akik a m. kir. honvédségnél származásukat már igazolták, az erről szóló igazolvány bemutatása esetén az okmányok bemutatása alól mentesítendők.

1 Lásd DMZST I. köt. 236. old.

A m. kir. honvédség által kiadott igazolások egy része azonban nem tanúsítja kétséget kizáróan, hogy az alkalmazott az 1941: XV. tc. 9. §-a értelmében nem zsidónak tekintendő személy. Így bemutattak olyan honvédségi származási igazolványt, amely azt tanúsítja csupán, hogy az igazolt a szülőkig bezárólag tiszta keresztény származású; vannak olyan igazolványok, amelyek megállapítják, hogy az alkalmazott egyes leszármazási okmányai hiányoznak ugyan, de keresztény leszármazását valószínűsítette stb.

Ezért kérem a Miniszter Úr rendelkezését, hogy a honvédségi származási igazolványokat tartalmukra való tekintet nélkül elfogadni és az alkalmazott nem zsidó leszármazását igazoltnak kell-e venni, vagy pedig a leszármazás nem zsidó voltát kétséget kizáró módon nem tanúsító honvédségi igazolványokat felmutató alkalmazottakat a származási adataik újabb igazolására kell-e kötelezni.

Megjegyzem, hogy a nem zsidó leszármazást világosan nem tanúsító honvédségi származási igazolványt felmutató közigazgatási alkalmazottakat a fentebbi számszerű kimutatásban a „nem volt elbírálható” (c) pont alatti) rovatba állítottam be.

II.

Rendelkezést kérek a tekintetben is, hogy azokat az alkalmazottakat, akiknek leszármazása – mivel adataikat nem igazolták – nem volt elbírálható, milyen elbánás alá kell vonni.

Különös jelentősége van ennek a kérdésnek azokkal az alkalmazottakkal kapcsolatban (lapjaik a B) csoportban), akiknek a saját, vagy házastársuk felmenői között zsidók szerepelnek.

III.

Az altiszti létszámhoz tartozó alkalmazottakkal kapcsolatban méltányos volna a leszármazás igazolásának a megkönnyítése.

Az altiszti létszámhoz tartozó alkalmazottak ugyanis a felmenőik, különösen pedig a házastársuk felmenőinek adatait nem tartják olyan pontosan nyilván, mint a magasabb értelmiségű tiszti létszámhoz tartozó alkalmazottak. Ezért sokan nem is képesek beszerezni okmányaikat a nagyszülőkig bezárólag. Ezenkívül a legtöbb csupán az igazoltatási eljárás során kezdte beszerezni okmányait és ezért a leszármazását a kellő időben igazolni nem tudta.

Valószínűleg hasonló szempontokat mérlegelve a m. kir. minisztérium „a zsidók értelmiségi munkakörben való alkalmazásának és foglalkoztatásának megszűnése” tárgyában kiadott 1540/1944. Me. sz. rendelete 14. §-ában annak igazolása tekintetében, hogy valaki nem minősül zsidónak, lényeges könnyítő rendelkezéseket adott ki.

Méltányos volna, ha a már szolgálatban álló székesfővárosi altiszti létszámhoz tartozó alkalmazottak leszármazásának elbírálásával kapcsolatban is mód nyílnék ezeknek a könnyítő rendelkezéseknek az alkalmazására.

Ezért tisztelettel kérem a Miniszter Úr engedélyét, hogy azokat az altiszti létszámhoz tartozó alkalmazottakat, akik az igazoltatás elrendelése idején már a székesfőváros szolgálatában állottak és a leszármazásukat az 1540/1944. Me. sz. rendelet 14. §-ában előírt módon igazolták, „nem zsidó”-nak minősíthessem.

Végül tisztelettel bejelentem, hogy a székesfővárosi üzemi alkalmazottak igazoltatásáról külön jelentést terjesztek elő.

Budapest, 1944. június hó 28-án. Bódy

polgármester

Eredeti tisztázat. – OL Bm. ált. 1944–IV–24-67 094.

1944. június 28.

116. A Kossuth Rádió a magyar zsidók kiirtásáról, a „szegedi gondolat”-ról

A magyar múlt Endre László tükrében

Endre László, mint a zsidó ügyek kormánybiztosa, munkaidejének jelentékeny részét arra fordítja, hogy kijelölteti, összeíratja és elfogatja azokat a zsidókat, akiket aztán átadnak a németeknek. Ezeket a zsidókat, amennyiben még a Gestapó budapesti pincéiben, vagy az internáló táborok poklában válogatott kínzások között agyon nem verik, elviszik a lengyelországi gázkamrákba s ott megfojtják őket. Három hónap alatt 200 000 magyar zsidót gyilkoltak így le: több, mint fele ennek gyermek, asszony, aggastyán. S amit Endre László tesz a zsidókkal, azt a másik államtitkár, Baky László a nem zsidókkal teszi. Kíméletlenül irtják a magyart, zsidót, s közben zsolozsmákat zengenek Horthyra, a szegedi gondolatra, mely a barbárságok terén, mint Endre László mondotta, „elsőséget biztosított nekünk Európa valamennyi nemzete között”. A szabadságért küzdő haladó emberiség eliszonyodva néz most Magyarország felé, ahol végvonaglása előtt a fasiszta szörny még egyszer megmutatja minden állati aljasságát. S minél többet hivatkoznak ezek az Endrék és Bakyak Horthyra, meg a szegedi gondolatra, annál világosabb a gondolkozó magyar előtt, hogy ez a borzalom, amely hazánkra március 19-én rászakadt, valóban szerves folytatása mindannak, ami nálunk 25 év óta történt. A Horthy-rendszer volt az a talaj, amelyből ezek az Endre László-féle fenevadak kinőttek. Endre László hosszú esztendeig lehetett Pest megyének – „Kossuth vármegyéjének” – alispánja, s amit most a zsidókérdésről, a magyarkérdésről megereszt, azt előtte más változatban, de lényegileg azonosan, elmondotta Horthy, Gömbös, Teleki, Kállay, Eckhardt Tibor is. Ez a fekély, melyet most eliszonyodva néz a világ és elsősorban az igazi, becsületes, hazáját szerető magyar –, az utolsó 20 év alatt burjánzott el. Nemzetünk becsülete, egész jövője függ attól, hogy ennek a szörnyű múltnak a felszámolását magunk végezzük el és ne várjunk arra, hogy a minden oldalról hazánk felé közeledő felszabadító hadsereg végezze el helyettünk. Magunk seperjük ki azt a szemetet, ami 25 év alatt Horthy augiász istállójában felgyülemlett. A nemzeti ellenállás az Endre Lászlók tükrében ismeri fel valójában a harc sürgősségét és nagyságát és minden erejét megfeszíti, hogy elszánt, eredményes küzdelemmel elvégezze a nemzetmentés történelmi feladatát.

Eredeti tisztázat. – PI. Kossuth Rádió (1048). – „A magyar múlt Endre László tükrében.”

1944. június 28.

117. A fővárosi szeretetotthonok kórháza igazgató főorvosának felterjesztése Budapest polgármesteréhez a Hajléktalanok Menhelyére kihelyezett zsidó betegek ügyében

SZÉKESFŐVÁROSI SZERETETOTTHONOK KÓRHÁZA IGAZGATÓ-FŐORVOS VII., Alsóerdősor 7. Telefon: 224–019, 225–883, 223–454

2386/1944. szám

Polgármester Úr! (IX. ü. o.)

Jelentem, hogy az elmúlt negyedévi jelentésemmel kapcsolatban a Hajléktalanok Menhelyén az orvosi és egészségügyi szolgálat a következőképpen módosult. A Kerepesi út 29/b. sz. alatt az orvosi szolgálatot a tisztifőorvos úr által rendelkezésre bocsájtott Dr. Groó Ede egyetemi magántanár fővárosi iskolaorvos látja el naponta, 1944. május 1 óta. 1944 április 28-i kormányrendelet és a Polgármester Úr rendelkezése szerint a székesfővárosi szeretetotthonok kórházából és fiókintézeteiből a zsidó betegeket és ápoltakat a Hajléktalanok Menhelyére helyeztem ki. A zsidó fekvőbetegek a menhely új épületében elkülönítve vannak, az I. emeleten egy kórteremben a férfiak, a II. em. egy kórteremben a nők. A szeretetotthonokból kihelyezett zsidó betegek közül a férfiak a Kerepesi úti, a nők a Pillangó.-utcai menhelyen nyertek elhelyezést.

A menhelyen elhelyezett zsidó betegek és ápoltak gyógykezelésére a belügyminiszter úr által a szeretetotthonok kórházához kirendelt munkaszolgálatos orvosok közül kettőt jelöltem ki, akik naponta felváltva látják el a szolgálatot.

A menhelyen elhelyezett betegek fürdetése és fertőtlenítése rendszeresen történik. Azzal, hogy most állandó orvos látja el a menhelyen az orvosi teendőket, lényegesen javult az orvosi ellátás. Tekintve azonban azt, hogy ez csak az iskolai szünidő alatt áll rendelkezésünkre fent nevezett orvos úr, ismételten javasolom, hogy a Hajléktalanok Menhelyére egy végleges orvosi állás rendszeresíttessék, hogy a jövőben is orvosi segítségre szoruló betegek naponta orvosi ellátásban részesüljenek.

Budapest, 1944. június 28. olvashatatlan aláírás

igazgató főorvos

Eredeti tisztázat. – Bp., 1. sz. Lt. Polg. IX. ü. o. 1944–2101.

Az ügy elintézése: „R. tudomásul szolgál. Irattárba kell tenni. Budapest, 1944. július 14.”

1944. június 29.

118. Az Új Magyarság ismételten közli a budapesti polgármester felhívását, hogy a lakáshivatalhoz ne forduljanak, mert egyelőre nem utalják még ki a zsidók lakásait

A székesfőváros lakáshivatalát a városházán oly tömegesen keresi fel a közönség, hogy valóságos tömegjelenetek játszódnak le, ami a mai időkben nem kívánatos. A főváros vezetősége felhívta már a közönség figyelmét arra több ízben, hogy ne rohanja meg a lakáshivatalt, mert a lakáskiutalások a további intézkedésig szünetelnek. A napokban várható az igényjogosultak lakáshoz juttatásának végleges rendezése. Ezt a munkát a keddi légi terrortámadás nagyban hátráltatja, mert a lakásügyi hatóság első feladata a kibombázottak hajlékhoz juttatása. Közli a polgármester, hogy a légitámadások hajléktalanjainak elhelyezése a lakhatatlanná vált lakás fekvése szerint illetékes kerületi elöljáróságok hatáskörébe tartozik. A kerületi elöljárók már megkapták az utasítást arra, hogy az elhagyott zsidó lakások igénybe-vételével haladéktalanul gondoskodjanak a bombakárosultak elhelyezéséről. A kerületi elöljárók felhatalmazást kaptak arra, hogy a bombakárosultak részére a zsidók által kiürített lakásokat saját hatáskörükben igénybe vehessék. Közli még a polgármester, hogy a bombakárosultak az elöljáróságok által részükre kiutalt lakás használatáért a korábbi bérlő által fizetett bért tartoznak a háztulajdonosoknak megfizetni. A lakásban talált bútorok használatáért is térítés jár, amelynek mértékét később állapítják meg.

Nyomatékosan felhívja a polgármester a főváros közönségét arra, hogy a lakáshivatalba lakáskérdésekkel ne forduljanak, mert a hivatal ilyen kérelmeket nem fogadhat el. Az elhagyott zsidó lakások összeírása folyik és rövid időn belül azok igénybevétele tekintetében megnyugtató intézkedések történnek.

Felhívja a polgármester a közönség figyelmét arra is, hogy önkényesen ne foglaljon el üres lakásokat senki, lakáscseréket ne bonyolítsanak le önhatalmúlag, mert az ebből eredhető káro-sodásokért és egyéb kellemetlenségekért a főváros vezetősége felelősséget nem vállalhat –, a felelősség az önkényesen eljárókra hárul.

Mint a Magyar Országos Tudósító folytatólag jelenti, a zsidók összeköltöztetésével kapcsolatban megüresedett lakások kiutalása az igényjogosultak részére, a lakásokra vonatkozó adatok felvételezése és feldolgozása után kezdődik meg. A városházára érkezett jelentések szerint előfordul, hogy egyesek engedély nélkül, önkényesen költöznek be üres zsidó lakásokba. A főváros vezetősége figyelmezteti a közönséget, hogy önkényesen ne költözzön be egy lakásba sem, s aki ezt megteszi, súlyos büntetésben részesül és kártérítést is tartozik majd fizetni. Felhívja a főváros vezetősége a budapesti házak légoltalmi parancsnokait, hogyha önkényes, erőszakos lakásigénybevételről tudomást szereznek, azonnal tegyenek sürgős feljelentést az illetékes kerületi elöljáróságokon az illetők ellen, hogy a megtorlás azonnal megindulhasson.

Új Magyarság, 1944. június 29. XI. évf. 145. sz. – „Ne rohanja meg a közönség a lakáshivatalt.”

1944. június 30.

119. Jaross belügyminiszter leirata Budapest főpolgármesteréhez, amelyben mentesíteni szándékait zsidó személyekre nézve kér jelentést

Szám: 576 991/1944. II./a. Határidő: 5 (öt) nap. Tárgy: Zsidókra megállapított jogszabályok hatálya alóli

mentesítések ügyében véleménynyilvánítás.

Szigorúan bizalmas!

Értesítem Főpolgármester Urat, hogy a zsidókra megállapított jogszabályok hatálya alól való mentesítés iránt benyújtott kérvények tárgyalása során a mellékelt névjegyzékben szereplő személyek olyan méltányos indokokat igazoltak, amelyeknek alapján kérelmüket az 1530/1944. Me. számú rendeletben biztosított jogkörömben teljesítettem.

Az erre vonatkozó végleges határozatok kiállítása előtt azonban szükségesnek látom azt, hogy nevezettek erkölcsi és nemzethűségi magatartása felől Főpolgármester Úr véleményét meghallgassam. Ezért felkérem, hogy a mellékelt névjegyzékben szereplő személyek erkölcsi és nemzethű: égi szempontból való magatartásáról e rendeletem kézhezvételétől számított 5 (öt) napon belül hozzám nevemre címzett borítékban bizalmas jelentést tenni szíveskedjék.

Amennyiben a kérdéses személyek közül a német közegek egyeseket esetleg elszállítottak volna, erről a körülményről is jelentést kérek.

Az egyes személyekre vonatkozó jelentéseket a névjegyzékben a nevek mellé írt ügyiratszámnak hivatkozási számként való feltüntetésével külön-külön féliveken szíveskedjék megtenni, hogy azokat a benyújtott kérvények mellé szereltethessem.

Budapest, 1944. évi június hó 30 napján. Jaross

Eredeti tisztázat. – Bp., 1. sz. Lt. Főpolg. 1944–173.

Az irathoz mellékelve van egy névsor a mentesíteni szándékolt zsidókról. A főpolgármester 1944. július 4-én átiratot intézett a budapesti rendőrfőkapitányhoz, kérve, hogy a névsorban

szereplő személyekről erkölcsi és nemzethűségi szempontból véleményt adjon. A rendőrség a jellemzéseket 1944. július 17-én megküldte, ámde több érdekelt tartózkodási helyét nem tudta megállapítani, a nyilvántartás rendezetlen volta miatt. A jelentéseket a főpolgármester 1944. július 18-án felterjesztette a belügyminiszternek, megjegyezve, hogy azon személyek tartózkodási helye, akik a kijelölt házakba beköltöztek, csak a későbbi időpontban lesz megjelölhető. Ugyanezen szám alatt több mentesítési ügy szerepel még, de az iratok minden esetben csak a kért jellemzésekre és ezek beterjesztésére vonatkoznak.

1944. június 30.

120. A Magyarországi Zsidók Lapja közöl egy, a szerkesztőségbe küldött levelet, amelyben az összeköltözötteket egymás iránti türelemre inti

Teljes névvel aláírt levelet kaptunk egy nőolvasónktól. Aktualitásánál és közérdekű voltánál fogva alább teljes terjedelemben közöljük:

Tisztelt Szerkesztő Úr! Kérem, engedje meg, hogy ismeretlenül is bekopogtassak soraimmal. Szeretném megkérni az igen tisztelt szerkesztőséget, hogy hívja fel a fővárosi zsidóság figyelmét arra, hogy talán még sohasem volt aktuálisabb a „szeresd felebarátodat” jelszó, mint ma.

Nagyon szomorú lenne, ha ezt a mai nehéz időkben nem tudnák átérezni az emberek és még mindig volnának olyanok, akik lakásukban főbérlői mivoltukat hangoztatják „albérlőikkel” szemben. Ismétlem, azokhoz kellene szólni, akik a mai időket, illetve azoknak kötelező parancsát nem éreznék át maguk egészében és nem volnának annak tudatában, hogy ma az emberek sokkal érzékenyebbek, mint valaha voltak és legkisebb bántást vagy sértést felfokozott mértékben érzik és szenvedik. Nem szabad elfeledni, hogy a sors véletlensége szabta meg, hogy ma ki a régi lakásában lakó és ki a beköltözött. Éppen ezért elviselhetővé kell tenni a közös életet azzal, hogy egymást fölöslegesen ne háborgassuk, oktalan vitákat fel ne idézzünk. Ez ter-mészetesen áll egyformán a befogadóra és a befogadottra is.

Állítom és tapasztalásból tudom, hogy egy kis ügyeskedéssel, alkalmazkodással egymásnak nemcsak terhére nem vagyunk, hanem százszorosan egymás segítségére lehetünk. Sok szakács nem okvetlenül sózza el a levest, sőt nagyon ízes levest készíthet kellő beosztással.

Ne bíráljuk egymást, mert ahány ház, annyi szokás. Tegyünk le arról, hogy Julcsa nénit, aki ötven éve kockacukrot használt, most porcukor használatára szoktassuk. Kétségtelen, hogy a tömeges együttlakással kisebb-nagyobb zavarok, kényelmetlenségek, sőt talán bosszantó dolgok is előfordulnak, de ezeken tegyük túl magunkat, s ne hagyjuk a dolgokat elfajulni. Otthonunkat ne tegyük kellemetlen tartózkodási hellyé, ahonnan mindenáron ki akarunk szabadulni.

Csinosítsuk házunk táját széppé, varázsoljuk tiszta, kellemes otthonná és szemünk előtt csakis egy fő cél lebegjen: szeressük egymást!

A szerkesztő úr szíves elnézését kérve, maradok stb. (Teljes névaláírás)

Fenti levélhez magunk részéről csak annyit fűzünk hozzá, hogy szeretnők, ha az abban

foglaltakat mindenütt megszívlelnék. Az összeköltözködéssel kapcsolatosan már több ízben is megírtuk, hogy legyünk egymás iránt testvéri szeretettel, barátsággal, megértéssel s akkor elkerülhető lesz minden félreértés és minden zökkenő. A mai idők parancsolóan írják elő számunkra mindezeket.

Magyarországi Zsidók Lapja, 1944. június 30. 6. évf. 26. sz. – „Tegyük elviselhetővé a közös életet.” (Levél a szerkesztőhöz.)

1944. június 30.

121. A Magyarországi Zsidók Lapja közli a „Fontos tudnivalók”-at

Istentiszteletek rendje: Szombat de. 1/212. A Pesti Izraelita Hitközség Elöljárósága és Rabbisága közli a hívekkel, hogy az összes

templomokban további intézkedésig szombat de. 1/212 órakor Muszaf istentiszteletet tart.1

1 A zsidó istentiszteletek rendje: reggeli és esti istentisztelet, szombaton muszáj, azaz délelőtti istentisztelet. A

kijárási tilalom miatt a reggeli és esti istentiszteleteknek el kellett maradniok.

Zsidó szűcsök, szőrme- és bőrkereskedők, bőröndösök stb. és kesztyűkészítők figyelmébe

A bőranyaggazdálkodási m. kir. kormánybiztosság (V., Vigadó tér 1. félemelet) felszólítja

mindazokat a zsidó készbőr, cipészkellék, szűcs és szőrme, kesztyű, bőrönd és díszmű, nyers- és vadbőr, bőripari segédanyag és cipőkereskedőket, hogy az összeköltöztetések miatt megváltozott címüket ajánlott levélben 3 napon belül jelentsék be a fenti címre. A bejelentésben fel kell tüntetni régi üzlethelyiségük címét és szakmáját is.

Szélhámos hírhozó

Olvasóink közül többen felhívták figyelmünket arra, hogy egy 60–65 év körüli magas, szikár testalkatú, foghíjas, jobb munkáskülsejű egyén keresi fel olyan munkaszolgálatosok hozzátartozóit, akikről hír érkezett, hogy eltűntek vagy elhunytak és azt a mesét adja elő, hogy az illetőkről összeköttetései révén azt a hírt kapta, hogy élnek és itt, vagy ott, általa megnevezett külföldi helyen tartózkodnak. Azt is ígéri a hozzátartozóknak, hogy erről a tényről hiteles bizonyítékot fog hozni. Természetes, hogy a felkeresett hozzátartozók örömükben kisebb-nagyobb összegekkel ajándékozzák meg az illető hírhozót, aki a pénz felvétele után már többé az illetőknél nem mutatkozik. Kétségtelen tehát, hogy szélhámosságról van szó és ezért a jövőben senki se üljön fel az illetőnek.

Magyarországi Zsidók Lapja, 1944 .június 30. 6. évf. 26. sz. – „Fontos tudnivalók!”

1944. június 30.

122. A Magyarországi Zsidók Lapja hírei az összeköltöztetésről A még megoldásra váró kérdések is rövidesen elintéződnek

A fővárosi zsidóság összeköltöztetése példátlan feladatot rótt nemcsak azokra a zsidó tömegekre, amelyek kénytelenek voltak lakásaikat felcserélni, hanem azokra a szervekre is, amelyekre a rendelet az összeköltözés lebonyolítását reábízta. Az akció lebonyolítására eredetileg öt nap állt rendelkezésre, de ezt a határidőt a hatóság, különös tekintettel a házkijelölések körül beállott változásokra, további három nappal meghosszabbította. A feladat oroszlánrészének elvégzése az utolsó napra, június 24-ére esett, mert ezen az utolsó napon tűntek ki azok az aránytalanságok, amelyek az egyes kerületekben megmutatkoztak. Így voltak kerületek (VIII., IX., XIV. és a budai kerületek), amelyekben kevesebb férőhely volt az elköltözni kényszerülők számára, míg a többi kerületekben aránylag inkább jutott férőhely.

Ezért intézkedés történt, hogy a kisebb férőhelyű kerületekből, IV., V., VI. és VII. kerületekbe telepítsék be a ki nem jelölt házakból kiköltözni kényszerülőket.

Ugyancsak ezen a napon, június 24-én a Magyarországi Zsidók Szövetségének Központi Lakáshivatalától utasítást kaptak a főkörzetek, illetve a körzetek vezetői, hogy pontosan állapítsák meg, hány kiköltöztetett személy maradt hajléktalanul az ő körzetükben.

Ennek az utasításnak megfelelve, aznap de. 11 óráig minden körzet háromtagú bizottságot alakított, amely eljárt az illető körzethez tartozó kijelölt zsidó házak minden lakásába és hely-színen állapította meg, hogy a lakásokban ténylegesen hány személy lakik.

Ahol még hely volt, a bizottság azonnali beutalást foganatosított, mindenkor szem előtt tartva a lehető méltányosság határait. Amikor még ezután is maradtak elhelyezettlenek, az

illetőket tízes és húszas csoportokba osztották s a körzet nagyobb bérházaiba utalták be azzal, hogy a házak zsidó lakóinak e célból választott megbízottai helyezzék el őket ideiglenesen. Ahol lehetséges volt, a ház régebbi lakóit költöztették össze oly módon, hogy egy-egy lakás a hajléktalanok számára teljes egészében felszabadult.

Intézkedés történt továbbá arra nézve is, hogy ha még ezek után is maradnának elhelyezettlenek, ezeket az egyes körzeti templomokban, esetleg közintézményekben juttassák fedél alá.

Ez az utóbbi megoldás azonban nagy nehézségekbe ütközött, mert ma már alig van olyan zsidó közintézmény, amelynek épületét ne vették volna igénybe közcélra. Például a Fiú árvaház több mint 600 odatelepített fiú- és leányárva, vak, siketnéma növendék és kórházi betegek összetömörítése folytán máris túl van zsúfolva. Mégis, itt is újabb termeket ürítettek ki kórházi ápolásra szoruló betegek számára. Ugyancsak ez történt a Bethlen téri szükségkórházban is. A hatóságok előzékenysége folytán bár az összeköltözés végső határideje június 24-én lejárt, másnap, vasárnap délig, sőt estig is pótlólag végezhetik az össze-költözéseket. Az összeköltöztetések kapcsán különböző problémák is merültek fel.

Ilyenek voltak elsősorban azoknak a súlyos betegeknek átszállítása, akik saját lábukon nem juthattak el új szállásaikra.

Ezeket a mentők a kórházba, vagy a kijelölt zsidó lakóházakba szállították. Az ilyenek, amennyiben egyedülállóak voltak, nem vihettek magukkal több holmit, mint amennyi a mentőkocsiban kézi poggyászként elfért. A körzeti templomokban egyébként még ma is vannak nagyon sokan, akiket eddig nem lehetett lakáshoz juttatni.

Az összeköltöztetés megtörténte után is volnának még olyan megoldandó feladatok, mint például egyes aránytalanságok kiküszöbölése, illetve kiegyenlitése, mert a leggondosabb körül-tekintés mellett is megtörtént, hogy egyes helyeken túlzsúfoltság mutatkozik, amit meg lehetne szüntetni, megfelelőbb lakásokba való átköltöztetéssel. Az ilyen kiegyenlítésnek megvan az elvi lehetősége, egyelőre azonban a szabad mozgást korlátozó rendelkezés folytán a Szövetség lakáshivatalának tisztviselői nincsenek abban a helyzetben, hogy munkájukat folytathassák.

Fáradtságos munkát jelentett a keresztény–zsidó lakáscsere lebonyolítása is. Ennek érdekében a szövetség lakáshivatala az összeköltöztetés utolsó két napján a napilapokban hirdetéseket is tett közzé, amelyekben felajánlotta segítségét, illetve közreműködését azon nem zsidók számára, akik a kijelölt házakból elköltözködni kívánnak.

A hatósági rendelkezés értelmében most már fel kellene dolgozni az összeköltöztetés kapcsán felmerült egész anyagot, bejelentési statisztikát stb., ezt fel kellene terjeszteni Budapest székesfőváros polgármesteréhez. A mozgást korlátozó rendelkezések ez idő szerint ennek a munkának elvégzését is hátráltatják.

Magyarországi Zsidók Lapja, 1944. június 30. 6. évf. 26. sz. –.,Hogyan bonyolódott le a hatalmas arányú összeköltöztető akció.”

1944. június 30.

123. A Magyarországi Zsidók Lapja közli a Magyarországi Zsidók Szövetségének legfontosabb teendőit

Lebonyolódott tehát a nagy összeköltöztetési akció. Sárga csillagok jelzik a kijelölt házak kapuján, hogy azokban laknak az össszeköltöztetett zsidók és újabb hatósági rendelkezés foly-tán ugyancsak e házak kapualjában kifüggesztett jegyzékek sorolják fel az ott lakó zsidók neveit és személyadatait. E jegyzékek arról tesznek tanúságot, hogy az illető házakban sokszorosan többen laknak zsidók, mint azelőtt. S ez természetes is, hiszen csupán kb. 2000

olyan ház van Budapesten, amelyekben zsidók lakhatnak. Ma még nem állnak rendelkezésre pontos számadatok, hogy hány lakásból és mennyien költöztek össze, mert a zsidók szabad mozgását korlátozó rendelkezések folytán a Magyarországi Zsidók Szövetsége Lakáshivatalának tisztviselői az erre vonatkozó munkát eddig még nem végezhették el. Sőt, volnának még egyéb megoldandó problémák is, amelyek az összeköltöztetés kapcsán felmerültek és még meg nem oldattak.

De nemcsak a lakáshivatal nem tudja munkáját ellátni a korlátozó rendelkezések következtében, mert hiszen a Magyarországi Zsidók Szövetségének számos egyéb olyan ügyköre van, amelyeknek munkáját elsősorban hatósági intézkedések végrehajtása teszi fontossá. Éppen ezért fordult a Szövetség Ideiglenes Intéző Bizottsága az illetékes helyekre, hogy tisztviselőkara és egyéb alkalmazottai részére tegyék lehetővé a szabad mozgást, hogy közérdekű munkájukat zavartalanul elvégezhessék. Ezek közül csak a legfontosabbakat emeljük ki, ilyenek:

A munkaszolgálatosok ruházattal való ellátással kapcsolatos ruhagyűjtési akció, valamint az ily módon összegyűjtött ruhaneműeknek illetékes helyre való eljuttatása; a hatósági parancsok folytán Budapesten és a környékén különböző internáló táborok, kisegítő toloncházak lakóinak élelmezése (az élelmiszerek megvásárlása, feldolgozása és eljuttatása); a szentegyletek feloszlatása következtében a temetkezési teendőkkel kapcsolatos újabb nagyobb munkakör; a hatósági parancsok végrehajtásához szükséges állandó készenlét és az igénylések lebonyolításának gyors és pontos adminisztrációja; és nem utolsó sorban magának a Szövetségnek széles körű és fontos teendői, amelyeknek ellátása csak főtisztviselői és tisztviselői karának permanens munkájával végezhető el. Ez az egyszerű felsorolás is megmutatja, hogy milyen súlyos nehézségeket idéz fel a szabad mozgást korlátozó rendelkezésnek a Szövetség munkájára kiterjedő vonatkozása.1

De mindezeken felül a szövetség munkakörébe tartoznak a kisegítő szükségkórházakkal kapcsolatos tennivalók is. A rendelkezésre álló kevés helyiség miatt sem az orvosok, sem az ápoló személyek, sem pedig az adminisztráció tagjai nem lakhatnak benn az épületekben. s így a dolog természetében rejlik az a sok nehézség, amely csaknem megoldhatatlan helyzet elé állítja a vezetőséget és az érdekelteket. Talán felesleges is ezeket részletezni.

S ha már mindezekre rámutattunk, arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy fontos munkahelyeken még mindig vannak olyan tisztviselők, akiknek munkáját az értelmiségi kormánybiztosság egyelőre nélkülözhetetlennek minősítette, és vannak olyan ipari és egyéb munkások is, akiknek munkája ma a köz érdekében elsőrendűen fontos. Indokolt tehát, hogy a Magyarországi Zsidók Szövetségének Ideiglenes Intéző Bizottsága az illetékes tényezők figyelmét mindezekre a körülményekre felhívta és kérte, hogy a korlátozó rendelkezések legalább ezekben a vonatkozásaikban enyhíttessenek.

Magyarországi Zsidók Lapja, 1944. június 30. 6. évf. 26. sz. – „Fontos feladatok, amelyek elintézésre várnak.”

1 A kérésnek az illetékes hatóságok helyt adtak, egyes szakmunkások, valamint a Zsidó Tanács fontosabb beosztású

tisztviselői kijárási tilalmát enyhítették. Fényképes igazolványt kaptak azok, akik reggel 8-tól este 8-ig elhagyhatták csillagos házukat.

1944. június vége (1946. augusztus 8.)

124. Munkácsi Ernő visszaemlékezése a „csillagos házak”-ba való összeköltöztetésről

Miközben a fővárosi zsidóság vezetősége utolsó kísérleteket tette a vidéki zsidóság maradékának megmentése végett és kétségbeesetten próbálta elhárítani a budapesti zsidóságot is már fenyegető deportálást, ugyanakkor bonyolították le a budapesti zsidóság összeköltöztetését is. Nem hiszem, hogy példa lenne a világtörténelemben, hogy egy város területén közel 250 000 ember 8 nap alatt lakást változtasson, illetőleg lakását másokkal megossza. Pedig ez a folyamat játszódott le 1944. június 17 és június 24-e között a korábban „lovagiasnak” ismert magyar nemzet és a magyar „kultúrállam” fővárosában.

Amióta 1944. április 27-én megjelent az a rendelet, amely felhatalmazta a törvényhatóságok első tisztviselőjét és a polgármestereket, hogy az ország területén a zsidók számára elkülönített lakóhelyeket (gettókat) jelöljenek ki, gyors iramban megindult a vidéki gettók felállítása. A vidéki példák után nem lehetett kétstéges, hogy előbb-utóbb a fővárosra is sor kerül és „Varsó után” Európa legnagyobb zsidó közösségét is „kényszer lakóhelyek” közé szorítják. A németeknek és Hain Péteréknek első tervük egy nagy budapesti gettó felállítása volt, amely a Rákóczi úttól a Podmaniczky-utcáig magában foglalta volna a legsűrűbben lakott zsidó utcákat. Nem is titkolták ezt a tervüket, amikor a bombakárosultak részére való lakáskiürítések alkalmával a Zsidó Tanács figyelmét felhívták arra, hogy az elköltözőket lehetőleg ezen a területen szállásolják be. E terv megvalósításával szemben sok akadály merült fel, elsősorban az, hogy rendkívül nagyszámú kereszténynek kellett volna kiköltözni innen, amely a fővárosnak igen forgalmas részét képezi. A Gestapo és magyar bérenceik pedig mindig óvatosan vigyáztak arra, hogy a nem zsidó lakosság érzékenységét ne sértsék, sőt különböző koncok adásával a zsidók elleni intézkedéseket úgy tüntessék fel, mint részükre szolgáló jótéteményt. A budapesti nagy gettó felállítását végleg megbuktatta az a feltevés, hogy a szövetségesek bombatámadásai a zsidó negyedet kímélni fogják és ezért – kizárólag saját bőrük megkímélése végett – a tervet elejtették, ehelyett az az elgondolásuk született meg, hogy a főváros legkülönbözőbb helyein szétszórva fognak zsidó (csillagos) házakat kijelölni, amelyek a zsidók börtönei lesznek. Erre már volt példa egyes vidéki városokban is.

Endre László tervez

Május 17-én dr. Szentmiklóssy József tanácsnok, a székesfőváros IX. szociális politikai osztályának vezetője, magához hívatta dr. K. I.-t,1 a Zsidó Tanács egyik főtisztviselőjét és bizalmasan közölte, hogy Endre László a zsidók „Budapesten való összeköltöztetésének tervével” foglalkozik. Szó van arról, hogy ennek végrehajtásával és lebonyolításával a belügyminiszter őt bízza meg, de Szentmiklóssy a tervet és az elgondolást jogtalannak és emberietlennek tartja, vissza akarja utasítani. A Tanács haladéktalanul foglalkozott ezzel a kérdéssel és az volt az álláspont, hogy jobb, ha Szentmiklóssy vállalja ezt a megbízást, mintha azt más ismeretlenre bíznák, akitől nem várható annyi megértés, mint Szentmiklóssytól. A Tanácsnak ezt az állásfoglalását közölték a tanácsnokkal és ez alkalommal dr. Szentmiklóssy a Tanács vezetőségét külön is fogadta, előre is gondoskodva arról, hogy a tanácskozásra kijelölt időpontban csak megbízható tisztviselői legyenek jelen.

1 K. I. = Kurzweil István.

Ilyen előzmények után vállalta Szentmiklóssy a megbízatást, de egyúttal a Zsidó Tanácsnak ígéretet tett, hogy amennyire csak módjában áll, oda fog hatni, hogy az egész tervet elejtsék, ha ez nem sikerülne, úgy az összeköltöztetést húzza-halassza. A tanácskozás alkalmával dr. Szentmiklóssy bizalmasan közölte főbb vonásokban Endre László elgondolásait és megbeszélték, hogy milyen részletkérdésekben lehetne enyhítéseket elérni.

Kijelölték a házakat

Ezután úgyszólván naponta informálta a tanácsot dr. Szentmiklóssy, hogy az ügyben milyen lépések történtek. Megmutatta a rendelet tervezetét és bizonyos változtatásokat is tett kedvező irányban. Felterjesztésében rámutatott arra, hogy teljesen lehetetlen az összeköltöztetést a házak kijelölésétől számított három hónapi határidő előtt lebonyolítani, illetve az össze-költöztetésre legalábbis három havi határidő szükséges. Rámutatott azokra a veszélyekre, amelyek a keresztény közönségre nézve származnának, ha az összeköltöztetést gyorsabban bonyolítják le és általában igyekezett felterjesztésében kidomborítani az összeköltöztetéssel kapcsolatos bonyodalmakat.

De minden igyekezete hiábavaló volt és sor került a házak kijelölésére. A kijelölési tervezetet Szentmiklóssy külön osztálya készítette elő a statisztikai hivatalból szerzett adatok alapján, annak figyelembevételével, hogy csillagosnak jelöltek ki minden házat, amelyben 50%, vagy közel 50% zsidó lakott. (Az üzleteket és irodákat nem számították ide.) Endre László először három napban akarta meghatározni az összeköltöztetési időtartamot és csak nagy nehezen sikerült azt 8 napra kitolni.

Már előzőleg és különösen az összeköltöztetési hirdetmény megjelenését követően, valóságos emberáradat özönlött dr. Szentmiklóssyhoz és a legnagyobb összeköttetéseket is igénybe vették, hogy egyes házak zsidó csillagos jellegét szüntessék meg, vagy megfordítva, hogy csillagosnak nyilvánítsák. Minthogy dr. Szentmiklóssyt ezekben a napokban alig lehetett elérni (először a Statisztikai Hivatalban zárkózott el, majd néhány napi szabadságra ment), a panaszosok – akik többnyire az illető házak keresztény tulajdonosaiból és bérlőiből kerültek ki – a belügyminisztériumhoz fordultak. Jaross és Endre nagyon sok esetben helyt adtak a panasznak és dr. Szentmiklóssy által kijelölt házaknak – kb. 800-nál – a házak egyharmad részénél a csillagos jelleget megszüntette és így annyival kevesebb férőhely állott az összeköltöző zsidók rendelkezésére. A belügyminisztériumban ezeket a fellebbezéseket és panaszokat Puskás nevű Pest vármegyei jegyző intézte, aki akkor a belügyminisztérium lakás-ügyi osztályának élére került, dr. Kiss Károly fővárosi tiszti ügyész, a nyilaspárt „oszlopos” tagjának bevonásával.

Endre Lászlóéknak ez az intézkedése, amellyel kb. 800 házat elvettek a zsidóktól, újabb szenvedést zúdított azokra, mert az összeköltöztetési parancs megjelenésekor minden zsidó igyekezett magának a hirdetményben megjelölt csillagos házak egyikében lakást biztosítani; óriási költséggel, nagy sietve oda már be is költöztek és mire a rendelkezésre álló helyiségekben az összeköltöztetést lebonyolították, megjelent a belügyminisztérium új rendelete, aminek folytán úgy a korábban is ott lakóknak, mint az újabban oda beköltözötteknek, ismét el kellett távozniok. De addigra már minden hely foglalt volt és ezek részére az eredetileg kitűzött 6 nap helyett csak három nap állott rendelkezésükre, hogy lakást keressenek, beköltözködjenek, sőt, hogy az előírt leltárt is elkészítsék.

A Zsidó Tanács lakáshivatalában, a lakásügyek legfőbb intézője, Müller Rezső, már előzetesen részletes statisztikát készített arról, hogy mely házakban, hány zsidó lakik és ezek-ben a zsidó lakásokban hány zsidó részére van férőhely – úgyhogy amikor a hirdetmény

megjelent –, a Zsidó Tanács lakáshivatala már megszervezetten készen állott az összeköltöztetések lebonyolítására.

A nyolcnapos összeköltöztetési idő alatt a Tanács dr. Szentmiklóssy útján több ízben kérte a határidő kitolását – különös tekintettel a belügyminiszter utólagos intézkedésére, amely az előzetes terveket felborította –, azonban Jaross hajthatatlan maradt és csak annyit sikerült elérni, hogy a Tanács ígéretet kapott arra, hogy június 25-én még nem tartanak razziát a nem csillagos házakban és akik 25-én költözködnek, azokat költözködésükben háborítani nem fogják.

Az összeköltöztetés utolsó napja

Június 24-e szombati napra esett. Budapest olyan látvány színhelye volt, amelyre évszázadok óta példa nem lehetett. Lovasszekereken, kézikocsikon, taligákon és – akiknek más nem jutott – hátukon batyukban cipelték Izrael gyermekei cókmókjukat, a legszükségesebb bútort és használati tárgyakat a „kijelölt” házakba. Egy nappal később (a kijárási tilalom folytán) a templomokban megszűnt a rendes időben tartott istentisztelet, ami a zsinagógák fennállása óta nem fordult elő. Bekövetkezett a prófétának gyászos jóslata, mit egykor Izrael országának bűnös fővárosáról mondott: „Megszüntette az Úr Cionban a szombati nyugalmat és az ünnepeket.” A szombat szentségének megtörésével voltak kénytelenek ezren és ezren az utolsó napon terhet hordani, málhát cipelni, hogy amikor az est leszáll, ne legyenek fedél nélkül és ne szolgáltassanak ürügyet arra, hogy az utcákon razziázó SS legények és detektívek elhurcolják őket. Hosszú nyári este volt. A leszálló nap még megvilágított egy-egy költözködő csoportot, akik az utolsó percekben kapkodva, szinte lopódzkodva menekültek „új otthonaikba”.

Még az éjjel bemondotta a rádió és a reggeli lapok június 25-én hozták, hogy a zsidók ezentúl csak 2 óra és 5 óra között és csak kellő indoklással, hagyhatják el csillagos házaikat. (Később ezt úgy enyhítették, hogy már délelőtt 11 órakor kimehettek.)…

Új Élet, 1946. augusztus 8. II. évf. 32. sz. – Munkácsi Ernő: Hogy történt? XXXI. „A budapesti zsidóság összeköltöztetése.”

FÜGGELÉK

és

MUTATÓK

A Függelék és a Mutatók Karsai Elek munkája

RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE

Áll. Lt. = Állami levéltár Bé. = béke-előkészítő biz. = bizalmas Bm., BM. = Belügyminisztérium Bp. 1. sz. Lt. = Budapesti 1. számú Levéltár Bszkrt., = Budapesti Székesfővárosi Közlekedési Részvénytársaság B. Sz.

K. R. T. bezw. (német) = beziehungsweise (illetve, azaz) d. h. = das heisst (azaz) eln. = elnöki é. n. = év nélkül Fm., F. M. = Földművelésügyi Minisztérium fk = főkapitányság, főkapitánysági fő. o. = főosztály Főpolg., fpm. = főpolgármesteri Gestapo = Geheime Staatspolizei hdp. = hadapród HM., Hm. = Honvédelmi Minisztérium hrsz. = helyrajzi szám Ip. M. = Iparügyi Minisztérium jkv. = jegyzőkönyv KEOKH. = Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hatóság ker. = kerületi kft. = korlátolt felelősségű társaság kmft. = kelt mint fent KKHO. = A közadók kezelésére vonatkozó hivatalos összeállítás köv. = követ, követség Közig. = közigazgatási Küm. = Külügyminisztérium K. K. M. = Kereskedelem és Közlekedésügyi Minisztérium Me., ME. = Miniszterelnökség MIKÉFE = Magyar Izraelita Kézműves és Földművelő Egyesület min. tan. = miniszteri tanácsos m. kir. = magyar királyi Mt, M. T. = Minisztertanács MTI. = Magyar Távirati Iroda OL. = Országos Levéltár orth. = orthodox oszt. tan. = osztálytanácsos P. I. = Párttörténeti Intézet Pm., PM. = Pénzügyminisztérium polg. = polgármesteri őrm. = őrmester res. = rezervált (bizalmas) res. pol. = reservata politica Rt. = Részvénytársaság

r. u. = rövid úton SD = Sicherheitsdienst hiv. = segédhivatal SS = Schutzstaffel der Nationalsozialistischen Deutschen

Arbeitspartei tart. = tartalékos tc. = törvénycikk thj. (város) = törvényhatósági joggal felruházott város ü. o. = ügyosztály Vkm., VKM. = Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium z. B. zum Beispiel

IDŐRENDI ÁTTEKINTÉS

1944. május 15. Ezen a napon tartja alakuló ülését a Magyarországi Zsidók Szövetsége megalakításának előkészítésére kormányrendelettel kinevezett Ideiglenes Intéző Bizottság. A Magyar Zsidók Központi Tanácsának munkája ezzel megszűnik, tevékenységi körét az Ideiglenes Intéző Bizottság veszi át.

május 15. Megkezdődik a vidéki zsidók deportálása – május 15–18. a munkácsi gettó deportálása – május 16–június 6. a Nyíregyházán és környékén lakó zsidók deportálása – május 17–június 8. a kassai zsidó tábor lakóinak deportálása – május 24. a nagyváradi gettó bevagonírozásának befejezése – június 7-ig a következő városokat zsidótalanították teljes egészükben: Munkács, Ungvár, Beregszász, Nagyszőllős, Huszt, Máramarossziget, Nagyvárad, Nagybánya, Beszterce, Kolozsvár, Marosvásárhely, Szatmárnémeti, Mátészalka, Baja, Barcs, Bácstopolya, Újvidék, Szabadka, Zenta, Zombor, Muraköz, Gyöngyös, Sátoraljaújhely, Sárospatak, Szilágysomlyó, Szászrégen, Sepsiszentgyörgy, Técső, Aknaszlatina, Nagykároly, Felsővisó, Nagykanizsa, Kassa, Dés, Nyíregyháza, Kisvárda.

május 15. A budapesti orth. hitközség a rabbiság utasítására általános bőjtöt tart.

május 17. A Zsidó Tanács bizalmas értesítést kap a fővárosi zsidók összeköltöztetési tervéről.

május 18. Az iparügyi miniszter rendelete visszavonja a zsidók szabadalmi ügyvivői jogosítványát. (24 200/1944. Ip. M.)

május 19. A magyar és német katonai és polgári szervek május elején igénybe vették a Zsidókórházat, a Szeretetkórházat, a Pesti Izr. Hitközség Leányárvaházát, a Siketnémák – és a Vakok Intézetét, a Pártfogó Iroda leányotthonait és a MIKÉFE helyiségét. A kiigényelt kórházak helyett – jelenti ezen a napon a Magyarországi Zsidók Lapja – szükségkórházat és kisegítő szükségkórházat rendeztek be a Wesselényi utcai iskolaépületben, az OMZSA Bethlen Gábor téri épületében és a Fiú árvaház (Vilma Királynő út) néhány termében.

május 20. Két kormányrendelet jelenik meg ezen a napon: az első (10 950/1944. Me.) a könyvkölcsönzési, a második (11 000/1944. Me.) a sokszorosítóipar, valamint a hirdető- és lapterjesztő tevékenység gyakorlására kiadott iparengedélyeket vonja meg a zsidóktól.

május 21. A zsidók ipari és kereskedelmi tevékenységét korlátozó újabb rendelet jelenik meg: a kereskedelem és közlekedésügyi miniszter ügykörébe tartozó zsidó üzleteket és üzemeket le kell zárni, egyes fontosabb üzletek, üzemek élére vállalatvezetőt kell kirendelni. (58 000/1944. K. K. M.)

május 24. Budapest polgármestere elrendeli a zsidók zár alá vett vagy elhagyott vagyontárgyainak leltározását.

május 26. a pénzügyminiszter elrendeli a zsidók tulajdonában levő páncélrekeszek leltározását (1290/1944. Pm.) – június 10. Buda-

pest polgármesterének rendelete a fővárosi közpénztárakban elhelyezett zsidó tulajdonban levő értékpapírok bejelentéséről (az 1290/1944. Pm. rendelet végrehajtása.)

május 25. Életbe lép két belügyminiszteri rendelet: a zsidók csak a számukra kijelölt vendéglőket és szállodákat (500/1944. Bm.), valamint nyilvános szórakozóhelyeket látogathatják (510/1944. Bm.). A két rendelet a Budapesti Közlöny május 20-i számában jelent meg. – május 23. Budapest polgármestere kijelöli azokat a szállodákat és penziókat amelyeket a zsidók látogathatnak. (294 507/1944. XV. ü. o.) – május 24. Budapest polgármestere kijelöli azokat a vendéglőket, kávéházakat és kocsmákat, amelyeket a zsidók látogathatnak (294 509/1944. (XV. ü. o.). – május 31. Budapest polgármestere kijelöli azokat a filmszínházakat, amelyeket zsidók látogathatnak. (224 597-1944. XI.)

május 25. A zár alá vett műtárgyak számbavételére és gondozására a kormány kormánybiztost nevez ki. (1830/1944. Me.)

május 26. Endre László utasítást ad ki: május 31-ig ki kell jelölni Budapest területén azokat a házakat, amelyekben majd zsidók lakhatnak. – május 30. a zsidók várható összeköltöztetésével kapcsolatban Budapest helyettes polgármestere elrendeli, hogy a főváros valamennyi épületében a lakásokat össze kell írni. – június 1. a budapesti házfelügyelők megkapják az adatszolgáltatási íveket, amelyeket 24 órán belül kötelesek kitölteni. Az ív többek között a következő kérdéseket tartalmazza: zsidónak tekintendő-e a háztulajdonos, a lakások főbérlői közül hányan tekintendők zsidónak?

május 31. A május 13-i kormányrendelet (1730/1944. Me.) alapján mentességet elvesztett zsidók vagyonbejelentési kötelezettségének határidejét e napban állapította meg a pénzügyminiszter. (1252/1944. VI. Pm.)

május 31. A belügyminiszter újabb rendelete a külföldi állampolgárságú és hontalan zsidók ellenőrzéséről és internálásáról (9999/1944. Bm. VII. res.)

június 1. A pénzügyminiszter előterjesztése a Minisztertanácshoz: a zsidók vagyonügyi kormánybiztosává dr. Túrvölgyi Albertet nevezzék ki. – június 3. Túrvölgyi kinevezése megjelenik a Budapesti Közlönyben.

június 1. A Minisztertanácson Imrédy tárcanélküli közgazdasági miniszter beszámol arról, hogy a Weiss Manfréd-konszern a Hermann Göring Werke befolyása alá, német kézbe került. –

június 10. a Minisztertanács ismét foglalkozik a Weiss Manfréd-üggyel. – június 26. a Weiss-, Chorin-, Mauthner- és Kornfeld-család 32 tagja a német Lufthansa különgépén Lisszabonba érkezik – július 5. augusztus 10. a Minisztertanácson ismét szóba került a Weiss Manfréd ügy.

június 4. Kormányrendelet a zsidók bevásárlási idejét a napnak két órájára korlátozza. (1990/1944. Me.) – június 5. Budapest

polgármesterének rendelete értelmében zsidók élelmiszert csak 11–13 óra között, iparcikket 13–15 óra között vásárolhatnak. (295 061–1944. XV. ü. o.)

június 7-ig 335 000 zsidót deportáltak Magyarországról Lengyelországba és Németországba.

június 8. A belügyminiszter az 1520/1944. Me. sz. rendelet alapján egész sor zsidó egyesületet oszlat fel –a június 16., június 22. és június 26-i MTI közli a feloszlatott egyesületek névsorát.

június 9. Értekezlet a Belügyminisztériumban a budapesti zsidók összeköltöztetésének lebonyolítása ügyében.

június 10. Budapest polgármestere megszünteti a munkaképtelen zsidóknak a főváros terhére történő támogatását, szociális gondozását.

június 10. A Minisztertanács határozatot hoz, amelynek értelmében zsidó vagy félzsidó feleséggel rendelkező tisztviselőket nem lehet előléptetni.

június 10. A pénzügyminiszter javasolja a Minisztertanácson, hogy a zsidókat tiltsák el a dohánygyártmányok vásárlásától –, a Minisztertanács a javaslatot nem fogadja el.

június 11. A földművelésügyi miniszter végrehajtási utasítást (74 187/1944. Fm.) ad ki a zsidók hasznot hajtó jogosítványainak megszüntetéséről szóló rendelethez. (1580/1944. Me.)

június 11. A budapesti svéd követség jegyzéke a magyar kormányhoz a gyermekek, asszonyok és öregeknek a Vöröskereszt útján történő megmentésére irányuló svéd akcióról.

június 12. A fővárosi közigazgatási bizottsága a zsidók összeköltöztetésének ügyét tárgyalja. –

június 16. megjelenik Budapest polgármesterének rendelete, amely a főváros területén kijelölt zsidó házak listáját közli. – Még ugyanazon a napon újabb polgármesteri hirdetmény jelenik meg: a belügyminiszter felülvizsgálta a főváros pesti oldalán történt kijelöléseket és néhány háznak zsidók által is lakható házzá való kijelölése mellett több száz házat törölt a zsidó házak sorából.

június 13. Budapest polgármestere rendeletében engedélyt ad arra, hogy a bombakárosultak részére kiürített zsidó lakásokból a Székesfővárosi Elektromos és Gázművek az elektromos áramfogyasztó vagy gázfogyasztó készülékeket biztonságba helyezzék, vagy elszállítsák.

június 14. Megjelenik a zsidók üzlethelyiségeinek felhasználásáról szóló kormányrendelet (2120/1944. Me.)

június 15–20-ig kell beszolgáltatni az I. honvédhadtest területén a főváros és környékén lakó zsidóknak kerékpárjaikat.

június 16–19. A házkijelölések ellen tömegesen érkeznek fellebbezések a polgármesteri hivatalhoz, június 19-ig számuk meghaladja az 500-at.

június 17. Budapest polgármestere az ún. zsidó házakban a bombakárosultak részére előzőleg lefoglalt, de igénybe nem vett lakásokat – a Bm.

május 24-i rendelete alapján – visszaadja a Magyarországi Zsidók Szövetségének.

június 17. Budapest polgármesterének rendelete: valamennyi budapesti zsidónak a lakásukon levő összes ingóságokról június 21-ig leltárt kell készíteni, megjelölve, hogy az ingóságok az új lakásba vitettek-e, vagy a régi lakásban maradtak.

június 21. a határidőt június 24-ig meghosszabbítják. június 17–24. A budapesti zsidóság első összeköltöztetése. június 19. Jaross belügyminiszter sepsiszentgyörgyi beszédében részletesen

ismerteti a kormány álláspontját a zsidó-kérdésben. június 19-i légitámadás alkalmával 11 sárgacsillagos házat ért bombatalálat,

116-an meghaltak, 342-en megsebesültek. június 20. A budapesti zsidók összeköltöztetésének határidejét június 24-ig

meghosszabbítják. június 21. A belügyminiszter előterjesztése a Minisztertanácshoz: terjesszék

ki a rendőrség fegyverhasználati jogát a fővárosra és környékére. – augusztus 18. a június 21-én elfogadott kormányrendelet hatályba lépésének napja. (2330/1944. Me.)

június 21. A belügyminiszter előterjesztése a Minisztertanácshoz: zsidó orvos csak zsidót kezelhessen, az orvosi névtáblát sárga csillaggal kell megjelölni, zsidó orvos nem lehet az orvosi kamara tagja. – június 23. a Budapesti Közlönyben megjelenik az erre vonatkozó kormányrendelet, mely 15 nap múlva lép hatályba. (2250/1944. Me.)

június 21-én estig a zsidóknak ingóságaikról leltárt kell készíteni. június 22. Az iparügyi miniszter elrendeli, hogy azok a zsidó iparosok, akik

az 1944. ápr. 21-i rendeletben előírt adatszolgáltatási kötelezettségüknek nem tettek eleget, 3 napon belül a bejelentést tegyék meg. (25 700–IX. –1944.)

június 22. Budapest polgármesterének rendelete a főváros budai oldalán 2 házat „zsidó” házzá nyilvánít, ugyanakkor több száz házat töröl a zsidók részére előzőleg kijelölt házak sorából.

június 23. A Vallás- és Közoktatásügyi miniszter elrendeli a zsidó intézmények birtokában lévő anyakönyvek beszolgáltatását. (8200–1944. VKM.)

június 23. Budapest főkapitánysága újabb megszorító rendeletet hoz, mely szerint a zsidók lakásukat csak 14 és 17 óra között hagyhatják el; lakásukon látogatót nem fogadhatnak; a házak kapujában lakásonként és emeletenként ki kell függeszteni az ott lakó zsidók névjegyzékét; villamosoknak csak az utolsó kocsijában szabad utazniok; parkban, sétatereken nem tartózkodhatnak; zsidót bármilyen rövid időre is nem zsidó lakásba befogadni, vagy elrejteni internálás terhe alatt tilos. (7200/fk. eln. 1944.)

június 23. Kormányrendelet a külföldi állampolgárságú zsidók birtokának kezeléséről. (2230/1944. Me.)

június 24. éjfél az összeköltöztetés végső határideje. június 24. Kolosváry-Borcsa, a sajtó és könyvkiadás kormánybiztosa – a

miniszterelnök helyett – közli azoknak a zsidó szerzőknek újabb

listáját, akiknek műveit el kell kobozni. (11 300–1944. Me.) – július 11. a kimutatások felterjesztési határideje – augusztus 31. a példányok összegyűjtésének határideje.

június 27. Befejeződik a vidéki zsidóság deportálása. június 27. 1600 csendőr érkezik a fővárosba „a zsidók összeköltöztetésének

felülvizsgálatára”.

A KÖTETBEN ELŐFORDULÓ FONTOSABB TÖRVÉNYCIKKEK ÉS RENDELETEK

a) Törvénycikkek

1528: X. tc. – „a büntető igazságszolgáltatás egyes kérdéseinek szabályozásáról.”

A pénzbüntetéssel kapcsolatos kérdések szabályozása. – Magyar Törvénytár 1928. évi törvénycikkek. Bp., 1929. 265–296. old.

1928: XL. tc. – „az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló kötelező biztosításról.”

– Magyar Törvénytár. 1928. évi törvénycikkek. Bp., 1929. 587–652. old.

1929: XXX. tc. – „a közigazgatás rendezéséről.” – Magyar Törvénytár. 1929. évi törvénycikkek. Bp., 1930. 333–407. old.

az 59. § felsorolja kihágási ügyekben az illetékes hatóságot, első-, másod- és harmadfokon. – Ugyanott 377. old.

1939: II. tc. – „a honvédelemről.” – Magyar Törvénytár. 1939. évi törvénycikkek. Bp., 1940. 6–128. old.

a 82. § (1) bek. kimondja: „A m. kir. honvédség szükségleteinek kielégítése céljából, valamint a hadviselés érdekében szükséges védelmi intézkedésekhez a jelen törvényben meghatározott honvédelmi szolgáltatások vehetők igénybe annyiban, amennyiben az említett szükségletek a rendes úton, vagyis a gazdasági forgalomban közönségesen alkalmazott módozatok szerint idejekorán nem, vagy csak a gazdasági viszonyok által indokoltnál aránytalanul nagyobb költséggel volnának kielégíthetők.” – Ugyanott 53. oldal.

a 87. § (1) bek. elrendeli: „Nemre való tekintet nélkül minden olyan személy, aki tizennegyedik életévét betöltötte és hetvenedik életévét túl nem haladta, köteles arra, hogy a honvédelem érdekében testi és szellemi képességének megfelelő munkát végezzen.” – Ugyanott 55. old.

a 122. § (1) bek. alapján „véglegesen igénybe vett dologért térítésként a dolog közönséges

forgalmi értékének megfelelő összeg jár.” – Ugyanott 73. old. a 141.§ a háború vagy az országot fenyegető háborús veszély esetében a

minisztériumot (valamennyi tagjának felelőssége mellett) kivételes hatalommal ruházza fel. – Ugyanott 83–85. old.

a 142. § d. pontja kimondja, hogy a kormány „a főispánok (főpolgármester hatáskörébe tartozó,

továbbá az a)–c) pontok alapján tett rendelkezésekkel kapcsolatban felmerülő, valamint egyéb közigazgatási feladatok ellátását kormánybiztosra bízhatja”. – Ugyanott 85. old.

a 212. § a kihágásokra vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza. – Ugyanott 115–116. old.

a 218. § a pénzbüntetés hovafordításáról intézkedik. – Ugyanott 119–120. old.

1939: IV. tc. – „a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról.” Magyar Törvénytár. 1939. évi törvénycikkek. Bp. ,1940. 129–148. old.

a. 4. § (1) bek. szövege: „Zsidót nem lehet az országgyűlés felsőházának tagjává megválasztani, kivéve az izrealita hitfelekezet képviseletére hivatott lelkészeket.” – Ugyanott 133. old.

1940: XXIII. tc. – „az Országos Nép- és Családvédelmi Alapról.” Magyar Törvénytár. 1940. évi törvénycikkek. Bp., én. 174–176. old.

1941: XV. tc. – „a házassági jogról szóló 1894: XXXI. törvénycikk kiegészítéséről és módosításáról, valamint az ezzel kapcsolatban szükséges fajvédelmi rendelkezésekről.” – Magyar Törvénytár. 1941. évi törvénycikkek. Bp., én. 56–66. old.

a 9. § szövege: „Nem zsidónak zsidóval házasságot kötni tilos. Zsidó nőnek külföldi állampolgárságú nem zsidóval kötendő házassága nem esik a jelen §-ban meghatározott tilalom alá.

A jelen § alkalmazásában zsidó az, akinek legalább két nagyszülője az izraelita hitfelekezet tagjaként született, úgyszintén – tekintet nélkül származására az, aki az izraelita hitfelekezet tagja. Az, akinek két nagyszülője született az izraelita hitfelekezet tagjaként, nem esik a zsidókkal egy tekintet alá, ha ő maga keresztény-hitfelekezet tagjaként született és az is maradt, s emellett mind a két szülője házasságkötésük idejében keresztény hitfelekezet tagja volt. Az ilyen személynek azonban nemcsak zsidóval, hanem olyan nem zsidóval is tilos házasságot kötnie, akinek egy vagy két nagyszülője az izraelita hitfelekezet tagjaként született.

Az előbbi bekezdés rendelkezéseit a házasságon kívül született gyermekre is alkalmazni kell, ha őt a természetes atya az anyakönyvvezető előtt vagy közokiratban magáénak elismerte vagy az atyai elismerést a bíróság megállapította. Atyai elismerés hiányában a házasságon kívül született az a gyermek zsidó, akinek legalább egyik nagyszülője az izraelita hitfelekezet tagjaként született. Az, akinek csak egyik nagyszülője született az izraelita hitfelekezet tagjaként, nem esik a zsidókkal egy tekintet alá, ha ő maga keresztény hitfelekezet tagjaként született és az is maradt, s e mellett anyja a gyermek születése idejében keresztény hitfelekezet tagja volt.

Zsidóknak a jelen törvény hatályba lépése után kötött házasságából eredő leszármazói is zsidók, tekintet nélkül arra, hogy nagyszülőik, mely hitfelekezet tagjaként születtek.

A jelen §-ban foglalt tilalom megszegésével kötött házassága következtében a zsidókkal esik egy tekintet alá az is, aki keresztény hitfelekezet tagjaként született és az is maradt, s e mellett mind a két szülője házasságkötésük idejében keresztény hitfelekezet tagja volt s nagyszülők közül csak kettő született az izraelita hitfelekezet tagjaként A jelen §-ban foglalt tilalom ellenére kötött házasságból született gyermek is a zsidókkal esik egy tekintet alá.

Az izraelita hitfelekezetbe a jelen törvény hatályba lépése után áttért olyan személy, akinek a jelen § értelmében tilos volna áttérése előtt zsidóval házasságot kötnie, ha az izraelita hithatályba lépése után áttért olyan személy, akinek felekezet tagjaként zsidóval köt házasságot a zsidókkal egy tekintet alá eső személy marad akkor is ha utóbb ismét keresztény hitfelekezet tagjává lesz.

A jelen § rendelkezései nem érintik az 1894: XXXI. törvénycikknek azokat a rendelkezéseit, amelyek külföldi házasulóknak Magyarországon kötött házasságára irányadók.

Az igazságügy-miniszter különös méltánylást érdemlő okból kivételesen felmentést adhat a jelen §-ban foglalt tilalom alól nem zsidó és olyan zsidó között kötendő házasság tekintetében, akinek csak két nagyszülője született az izraelita hitfelekezet tagjaként s ő maga keresztény hitfelekezet tagjaként született, vagy élete hetedik évének betöltése előtt keresztény hitfelekezet tagjává lett s mind a két esetben az is maradt. Ezt a rendelkezést a házasságon kívül született gyermekre is megfelelően alkalmazni kell. Ugyanott 63. old.

a 16. § szövege: „Az olyan úgynevezett erdélyi szombatos vagy ivadéka, aki származásánál fogva nem zsidó (9. §, 1939: IV. tc. 1. §) és nem tagja az izraelita hitfelekezetnek, mind a jelen, törvény 9., 10., 14. és 15, §-ának, mind a zsidókra vonatkozó egyéb jogszabályoknak alkalmazása szempontjából a nem-zsidókkal esik egy tekintet alá.

A szükséges részletes szabályokat, ide értve az igazolás módozatait is, az igazságügy-miniszter rendelettel állapítja meg.” – Ugyanott 65. old.

1942: XIV. tc. – „a honvédelemről szóló 1939: II. törvénycikk, valamint az 1914–1918 évi világháború tűzharcosainak .érdemeinek elismeréséről szóló 1938: IV. törvénycikk módosításáról és kiegészítéséről.” – Magyar Törvénytár. 1942. évi törvénycikkek. Bp., én. – 76–89. old.

a 6. § szövege: „ (1) Az 5. § rendelkezéseit nem lehet alkalmazni keresztény hitfelekezethez tartozó akár tényleges, akár nyugdíjas lelkipásztorokra és papi jellegű tanárokra, továbbá azokra, akik az 1914–1918. évi háborúban hadirokkantakká lettek és rokkantságuk mértéke az ötven százalékot eléri.

(2) A honvédelmi miniszter rendelettel határozza meg, hogy az 5. § rendelkezései mennyiben nem terjednek ki azokra, akik az 1914–1918. évi háborúban katonai érdemeket (kitüntetéseket) szereztek, továbbá azokra, akik az 1918–1919. évi forradalmak idején az ezek ellen irányuló nemzeti mozgalmakban részt vettek, ha ezzel életüket kockáztatták vagy emiatt szabadságvesztést szenvedtek, végül azokra, akik a visszacsatolt területen az elszakítás ideje alatt a magyarsághoz való hűségükről bizonyságot tettek és ezzel kimagasló érdemeket szereztek.” Ugyanott 78. old.

a 28. § úgy rendelkezik, hogy a kihágás miatti eljárás a kir. járásbíróság hatáskörébe, illetőleg, hogy a rendőrség működési területén is a

közigazgatási hatóság, mint rendőri büntetőbíróság hatáskörébe tartozik. – Ugyanott 83. old.

1942 : XV. tc. – „a zsidók mező- és erdőgazdasági ingatlanairól.” – Magyar Törvénytár. 1942. évi törvénycikkek. Bp., én. 89–109. old.

a 2. § kimondja, hogy „zsidó nem szerezhet jogügylettel vagy árverés útján mező vagy erdőgazdasági ingatlant (ingatlan használati illetőséget), kis – és nagyközségben pedig egyéb ingatlant sem.” Ugyanott 93. old.

az 5. § meghatározza az átengedésre kötelezett (mező- és erdőgazdasági) ingatlanokért járó térítés mértékét. A térítés megállapításának alapja az 1939. évi május hó 5-én fennállott állapotnak megfelelően, az ingatlanok átlagos kataszteri tiszta jövedelme, ha pedig ennek meghatározására nincs mód, becslés útján kell dönteni. (A visszacsatolt keleti, erdélyi és déli területeken fenti dátum módosul.)

A paragrafus a továbbiakban a házadó alá eső és attól mentes ingatlanok, továbbá az azokhoz tartozó alkatrészek, tartozékok, üzemek, és üzemi berendezések átengedéséért térítendő összegről, valamint az 1940: IV. tc. 36. § vonatkozó (8) bekezdésének alkalmazásáról intézkedik. – Ugyanott 98. old.

a 6.§ rendelkezik az ingatlanokért fizetendő összeg becslés útján történő megállapításának módjáról. A hatóság által megállapított összeg ellen az érdekelt kifogással élhet s ez esetben szakértő bizottság ad összegszerű véleményt, de a bizottság döntése a földművelésügyi minisztert nem köti. A szakasz a továbbiakban intézkedik a szakértő bizottság tagjainak kijelöléséről, eljárásának költségeiről és a fenti tárgyban később kiadandó rendeletről.

a 20. § kimondja, hogy „(1) Ez a törvény kihirdetésének napján lép hatályba; rendelkezéseit a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell. A jelen törvény hatálybalépésével az 1939: IV. tc. 15. és 16. § hatályát veszti.

(2) Ezt a törvényt az érdekelt miniszterekkel egyetértve a földművelésügyi miniszter hajtja végre.” – Ugyanott 109. old.

(E törvény az Országos Törvénytár 1942. szept. 6-i számában jelent meg. – Fontosabb végrehajtási utasítások 5300/1942. Me., 7020/1942. Me.)

b) Rendeletek

A m. kir. minisztérium 1939. évi 7720. Me. sz. rendelete a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról szóló

1939: IV. tc. végrehajtásáról. – Magyarországi Rendeletek Tára. Hetvenharmadik évfolyam. 1939. Bp,, 1940. 1176–77., 1178., 1200–1201. és 1205. old.

A m. kir, minisztérium 1939. évi 8130. Me. sz. rendelete a kitiltásról és a rendőrhatósági felügyelet vagy őrizet alá

helyezésről rendelkezik – a honvédelemről szóló 1939: II. tc. 150.

§-ában kapott felhatalmazása alapján. Magyarországi Rendeletek Tára. Hetvenharmadik évfolyam. 1939. Bp., 1940. 1269. oldal.

A m. kir. földművelésügyi miniszter 1942. évi 210 000 Fm, sz. rendelete „a zsidók mező- és erdőgazdasági ingatlanainak zárlati kezelésére

kirendelt zárgondnokok utasításáról.” Budapesti Közlöny. 1942. június 21. 139. szám.

A m. kir. minisztérium 1943. évi 1200. Me. sz. rendelete „a légitámadások következményeinek elhárításáról és az ezzel

kapcsolatos jogviszonyok rendezéséről.” Magyarországi Rendeletek Tára. Hetvenhetedik évfolyam. 1943. Bp., 1944. 174–204. old.

A m. kir. minisztérium 1944. évi 1210. Me. sz. rendelete „a zsidók közszolgálatának és közmegbízatásának, továbbá

ügyvédi működésének megszüntetéséről.” Budapesti Közlöny, 1944. március 31. – 73. sz. – Közölte a DMZST. I. köt. 66–68. old.

az 1. § szövege: „Tisztviselőként vagy egyéb alkalmazottként zsidó nem léphet az állam, a törvényhatóság, a község, egyéb köztestület, közalapítvány, közintézet vagy közüzem szolgálatába.

Az állam, a törvényhatóság, a község egyéb köztestület, közintézet vagy közüzem szolgálatában álló zsidó tisztviselőt vagy egyéb zsidó alkalmazottat nyugdíjazni kell, illetőleg az erre irányadó szabályok szerint a szolgálatból el kell bocsátani, a szerződéses alkalmazottak szolgálati viszonyát pedig a törvényes felmondási idő közbevetésével meg kell szüntetni.

Az izraelita hitfelekezeti vallástanítókra (vallástanárokra), valamint az izraelita hitfelekezet szervezeteinek, felekezeti célokra szolgáló intézményeinek és intézeteinek alkalmazottaira a jelen § rendelkezései nem terjednek ki.” – Ugyanott.

a 3. § szövege: „Az 1. § rendelkezéseit alkalmazni kell a Magyar Nemzeti Bank, a Pénzintézeti Központ és az Országos Központi Hitelszövetkezet tekintetében is.” – Ugyanott.

az 4. § szövege: „Zsidót kir. közjegyzővé, hites tolmáccsá, állandó bírósági vagy más hivatalos szakértővé (becsüssé), jogszabálynál fogva véleményadásra rendelt testület (bizottság, tanács) tagjává kinevezni, közjegyzői helyettesül kirendelni, szabadalmi ügyvivői jogosítvánnyal felruházni nem lehet.

Zsidó kir. közjegyző, hites tolmács, állandó bírósági vagy más hivatalos szakértő (becsüs) kinevezését, zsidó közjegyzői helyettes kirendelését hatálytalanítani kell, zsidónak adott szabadalmi ügyvivői jogosítványt pedig vissza kell vonni. Jogszabálynál fogva véleményadásra rendelt testület (bizottság, tanács) zsidó tagjainak megbízatása a jelen rendelet hatálybalépésének napján megszűnik.

Hites könyvvizsgálatra képesítő vizsgára zsidót nem lehet bocsátani.” – Ugyanott.

az 7. § szövege: „Az illetékes miniszter a jelen rendelet rendelkezéseinek végrehajtása céljából a szükséghez képest bejelentési és adatszolgáltatási kötelezettséget állapíthat meg.” – Ugyanott.

az 8. § szövege: „Annak megállapításában, hogy a jelen rendelet szempontjából ki a nem zsidó és ki a zsidó, az 1941: XV. tc. 9. és 16. §-ának rendelkezései az irányadók azzal, hogy nem zsidó az olyan személy is, aki származására és vallására nézve az említett 9. § utolsó bekezdésében foglalt meghatározásnak megfelel, feltéve, hogy nem kötött, illetőleg mindaddig, amíg nem köt házasságot zsidóval vagy olyan nem zsidóval, akinek egy vagy két nagy-szülője az izraelita hitfelekezet tagjaként született.” – Ugyanott.

A m. kir. minisztérium 1944. évi 1240. Me. sz. rendelete „a zsidók megkülönböztető jelzéséről.” – Budapesti Közlöny,

1944. március 31. – 73. sz. – Közölte a DMZST. I. köt. 53–54. old.)

az 1. § szövege: „(1) A jelen rendelet hatályba lépésétől kezdődően minden hatodik életévét betöltött zsidó személy – nemre való tekintet nélkül – köteles házon kívül felső ruhadarabjának bal mellrészén, jól láthatóan, 10 × 10 cm átmérőjű szövet-, selyem-, vagy bársonyanyagból készült, kanárisárga színű, hatágú csillagot viselni.

(2) Az előbbi bekezdésben említett megkülönböztető jelet könnyen el nem távolítható módon kell a ruhára – varrással – ráerősíteni.” – Ugyanott.

A m. kir. minisztérium 1944. évi 1450. Me. sz. rendelete „a zsidók megkülönböztető jelzéséről szóló 1240/1944. Me. számú

rendelet 3. §-ának kiegészítéséről.” – Budapesti Közlöny, 1944. április 5. – 77. sz. – Közölte a DMZST I. köt. 108–109. old.

az l. § meghatározza azon személyeket, akikre az 1240/1944. Me. sz. rendelet 1. §-ában foglaltak nem terjednek ki. Ezek: keresztény vallásfelekezetek tényleges vagy nyugdíjas lelkipásztori működésre jogosult tagjai, ha azok a rendelet hatályba lépésekor felavatott személyek, a hivatkozott rendelet 3. §-ában felsorolt kitüntetések alapján kivétel alá eső személy vele együtt élő felesége, vagy özvegye, valamint gyermeke, a jelenlegi háború hadiözvegyei és hadiárvái, nem zsidó személynek vele együtt élő keresztény vallású házastársa, özvegye és ezek gyermekei, ha azok nem zsidók s végül azok a külföldi állampolgárok, akik ezen minőségüket a KEOKH által az előírt tanúsítvánnyal igazolják. – Ugyanott.

A m. kir. minisztérium 1944. évi 1600. Me. sz. rendelete „a zsidók vagyonának bejelentéséről és zár alá vételéről.” –

Budapesti Közlöny. 1944. április 16. – 85. szám. – Közölte a DMZST. I. köt. 171–181. oldal.

az 1. § a zsidókat arra kötelezi, hogy a hatályba lépéskor birtokukban lévő vagyonukat 1944. április 20-ig jelentsék be. Az 1942: XV. tc.-ben meghatározott ingatlanokat s azok tartozékait, valamint a személyes használatra szolgáló lakberendezési, ruházati s egyéb tárgyakat nem kell bejelenteni, feltéve, hogy ez utóbbiak együttes értéke nem haladja meg a 10 000 pengőt s nem tartoznak a fényűzési tárgyak kategóriájába (műtárgy, szőnyeg, ezüstnemű stb.). Az értékhatár családtagonként 3000 pengővel emelkedik. A bejelentés alá eső tárgyakat – hatályba lépéstől kezdődően – elide-geníteni, elzálogosítani nem lehet. Bejelentési kötelezettség terheli mindazon nem zsidó személyeket, akik zsidó tulajdonban lévő vagyontárgyat őrizetükben tartanak. A kiskorúak, gyámság alatt állók s kötelezettségük megtételében akadályozottak helyett vagyonkezelőjük köteles a bejelentést megtenni. – Ugyanott.

a 4. § az értékpapírok bejelentéséről intézkedik. Az értékpapírokat a bejelentés benyújtása előtt a Pénzintézeti Központ tagjai sorába tartozó pénzintézetnél letétbe helyezni, vagy amennyiben az értékpapírok egyébként is pénzintézetnél vannak letétben, úgy a letéteményest a tulajdonos zsidó voltáról értesíteni kell. Zsidó a birtokában lévő értékpapírral a fenti eljárást még abban az esetben is köteles követni, ha az értékpapírnak nem tulajdonosa, hasonlóképpen kell eljárnia a nem zsidónak, ha tudomást szerez arról, hogy a birtokában lévő értékpapír zsidó tulajdon. A zsidó tulajdonban lévő belföldi részvényekről a részvénytársaság ügyvezetőségéhez szintén bejelentést kell tenni. – Ugyanott.

az 5. § szövege: „(1) A zsidó tulajdonában lévő színplatina és platina ötvözetek, továbbá színarany és aranyötvözetek – ideértve mindenfajta aranyérmét, törtaranyat és mindennemű aranyhulladékot is – aranyvegyületek, bánya- és hordalékarany, úgyszintén platinából, aranyból vagy e nemes fémek felhasználásával készült tárgyak, ékszerek, valamint a drágakövek és igazgyöngyök bejelentésére és letétbe helyezésére a 4. § rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

(2) A jelen § rendelkezései nem vonatkoznak a zsidó házastársak (jegyesek) jegygyűrűire feltéve, hogy azokba drágakő vagy igazgyöngy nincs belefoglalva.” – Ugyanott.

a 6. § szerint a pénzintézeteknél fennálló követeléseknél a bejelentéssel egyidejűleg a pénzintézetnek is köteles a jogosított bejelenteni, hogy a törvény hatálya alá esik.

A fentiek alapján zárolt követelésből havonként 1000 pengőt lehet kifizetni. Ezen felül csak az alábbi esetekben lehet – hitelt érdemlő igazolás mellett – kifizetéseket eszközölni: munkabérek, lak- és üzemi bérek, köztartozások, és közüzemi használati díjak, haszonbérek, különböző kölcsönkövetelések kamatainak és tőke-törlesztő részleteinek kifizetése, nyugdíj, tartásdíj, életjáradék, váltó és bíróilag megítélt követelések, fuvar és vámdíjak, munkás-, társadalombiztosító vagy hasonló intézmények követeléseinek kifizetése, már átvett, vagy az üzem folytatására nélkülözhetetlen

anyagok beszerzésére történő kifizetések. Ugyancsak kifizethető 3000 pengő értékhatárig munkateljesítményekre irányuló szerződésekből eredő díjtartozás is. Vitás kérdésekben a szakminiszter és a Magyar Nemzeti Bank által kiküldött tagokból álló bizottság dönt. – Ugyanott.

a 9. § szövege: „(1) (Zsidó által bérelt vagy zsidó részére egyébként rendelkezésre bocsátott páncélrekeszt (safe deposit) a hitelintézet köteles zárva tartani. A zsidó a bejelentésben köteles megjelölni, hogy van-e és melyik hitelintézetnél páncélrekesze, továbbá, hogy a páncélrekeszben milyen tárgyak vannak.

(2) A pénzügyminiszter a páncélrekeszből okiratoknak és lejárt váltóknak kiadására esetenként engedélyt adhat.

(3) Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy a zsidó által bérelt, vagy zsidó részére egyébként rendelkezésre bocsátott páncélrekesz tartalmát leltároztassa és az abban lévő, zsidó tulajdonban álló értékpapírokat, betéti könyveket, értéktárgyakat, valamint készpénzt a jelen rendelet rendelkezéseinek megfelelően letétbe helyeztesse.” – Ugyanott.

a 10. § értelmében zsidó kereskedelmi és ipari vállalatoknak az alábbiak szerint kell bejelentést tenni: iparjogosítványa milyen ipar gyakorlására szól s ténylegesen milyen ipart gyakorol, telepének helye, nyersanyag-, árukészlet-, üzemi és berendezési leltár. Fentiekről pontos leltárt kell készíteni, – kiegészítve a bizományba adó adataival. Az üzlet (üzem) a jelentés megtétele után továbbvihető, azonban a szokásos forgalmat meghaladó elidegenítéseket nem végezhet. A kereskedelmi- és közlekedési, valamint az iparügyi miniszter, vagy más hatóság az üzletet zárolhatja s ha annak folytatása közérdekből szükséges, annak élére vállalati vezetőt nevezhet ki. E körülményt a Budapesti Közlönyben közzé kell tenni és a cégbíróságnak jelenteni kell. A paragrafus a továbbiakban a vállalati vezető jogait és kötelességeit, valamint tennivalóit ismerteti. – Ugyanott.

a 12. § szerint ha a zsidó vagyontárgyak megóvása végett szükségesnek mutatkozik, a pénzügyigazgatóság elrendelheti azok szoros zár alá vételét, melynek során az 1881: LX. tc. 75. §-ában foglaltaknak megfelelően kell eljárni. Mező- és erdőgazdasági vagyontárgyak esetében gazdasági felügyelőt jelölnek ki, esetleg zárlati kezelést rendelnek el. A paragrafus a továbbiakban a vállalati vezető s a gazdasági felügyelő díjazásáról s egyéb adminisztratív eljárásról intézkedik. Nem rendelhető el a szoros zár a 10. §-ban említett üzlet (üzem) nyersanyag- és árukészletre, valamint berendezési és felszerelési tárgyaira. – Ugyanott.

a 13. § szövege: „A jelen rendeletben a zsidókra megállapított rendelkezéseket alkalmazni kell minden olyan közkereseti, betéti és korlátolt felelősségű társaságra, amelynek legalább egy tagja (betéti társa-ságnál akár kültagja) zsidó. A bejelentésben fel kell tüntetni, hogy a zsidó tagot a társaság vagyonában (jövedelmében) milyen részesedés illeti.”

a 14. § meghatározza, hogy ki tekintendő a rendelet alkalmazása szempontjából zsidónak, valamint felsorolja azon személyeket, akikre a rendelkezések nem terjednek ki.

a 17. § ismerteti a büntető rendelkezéseket; amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágásnak minősül és két hónapig, háború idején hat hónapig terjedő elzárással büntetendő a rendelet előírásainak mellőzése, megszegése. A büntetőjogi felelősségre vonáson felül, a szabálysértő internálással is sújtható, ugyanakkor a vagyontárgyat, amelyre nézve kihágást követtek el, el kell kobozni.

a 18. § szövege: „Ez a rendelet a kihirdetésének napján lép hatályba. Végrehajtásáról a pénzügyminiszter az érdekelt miniszterekkel egyetértve gondoskodik. A rendeletnek a forgalmat korlátozó rendelkezéseitől, a gazdasági élet zavartalan menete érdekében egyes esetekben a Minisztérium eltérő intézkedést tehet.” (A rendelet 1944 április 16-án jelent meg.)

A. m. kir. kereskedelem „a zsidó kereskedők üzletéhez tartozó árukészletek és közlekedésügyi és üzleti berendezések zár alá vételéről.” – miniszter 1944. évi Budapesti Közlöny, 1944. április 21. – 85. szám. 50 500. sz. rendelete Közölte a DMZST. I. köt. 204–206. old. a 3. § szövege: „Az olyan üzlet vezetésére, amelynek továbbfolytatása

honvédelmi, vagy közellátási érdekből szükséges, haladéktalanul vállalatvezetőt kell kirendelni. A vállalatvezetőt kis- és nagyközségekben a főszolgabíró, városokban pedig – az illetékes kereskedelmi és iparkamara meghallgatása után – a polgármester rendeli ki. A vállalatvezető kirendeléséről az illetékes kereskedelmi-és iparkamarát haladéktalanul értesíteni kell.” – Ugyanott.

a 4. § szövege: „A zsidó kereskedő üzleti alkalmazottainak illetményét további rendelkezésig folyósítani köteles.”

A m. kir. minisztérium 1944. évi 1520. Me. sz. rendelete „a zsidók önkormányzatáról és érdek-képviseletéről.” – Budapesti

Közlöny, 1944. április 22. – 90. szám. Közölte a DMZST. I. köt. 191–194. old.

a 3. § szövege: „(1) A Magyarországi Zsidók Szövetsége szervezetét – ide értve a kötelékébe tartozó zsidónak a szövetség irányában való jogait és kötelességeit, valamint a velük szemben alkalmazható fegyelmi rendszabályokat – a szövetség alapszabályai állapítják meg.

(2) Az alapszabályok hatályosságához a belügyminiszter jóváhagyása szükséges.” – Ugyanott.

a 4. § szövege: „(1) A Magyarországi Zsidók Szövetsége megalakításának előkészítésére – ide értve az alapszabályok elkészítését is – a belügyminiszter kilenc tagból álló ideiglenes intéző bizottságot nevez ki. Az ideiglenes intéző bizottság elnökét tagjai közül maga választja.

(2) Mindaddig, amíg a szövetség alapszabályszerűen meg nem alakul, az ideiglenes intéző bizottság látja el a 2. §-ban

meghatározott feladatkörbe tartozó, halaszthatatlan tennivalókat.” – Ugyanott.

A m. kir. közellátásügyi miniszter 1944. évi 108 500 K. M. sz. „A zsidók élelmiszer-ellátásának szabályozásáról.” – Budapesti

Közlöny 1944. április 23. – 91. szám. Közölte a DMZST. I. köt. 228–231. old.

A m. kir. minisztérium 1944. évi 1610. Me. sz. rendelete „A zsidók lakásával és lakóhelyének kijelölésével kapcsolatos

egyes kérdések szabályozásáról.” Budapesti Közlöny, 1944. április 28. – 55. szám. Közölte DMZST. I. köt. 244–249. old.

a 3. § szövege: „Az 1. §-ban foglalt rendelkezések alkalmazása során a nyaralás (üdülés) céljaira szolgáló lakást is számításba kell venni, ha az állandó (téli–nyári) lakásra alkalmas. Számításba kell venni, azt a lakást is, amelyet a zsidó más zsidó személy részére bérel; ilyen esetben a hajléktalanná vált zsidó részére ugyanabban a községben (városban) lakásszükségletének, életviszonyainak és állandó keresetének megfelelő más lakást kell biztosítani.” Ugyanott.

A m. kir. iparügyi min. 1944. évi 20 500 Ip. M. számú rendelete. „Egyes zsidó iparosok adatszolgáltatási kötelezettségéről.” –

Budapesti Közlöny. 1944. április 29. – 96. szám. Közölte DMZST. I. köt. 271–272. old.

A m. kir. belügyminiszter 1944. évi 231 300. sz. rendelete. A m. kir. minisztérium 1944. évi 1530. Me. sz. rendelete. „A zsidókra vonatkozó egyes mentesítő okiratok

felülvizsgálásáról.” Budapesti Közlöny – 1944. április 20. – 87. szám. Közölte DMZST. I. köt. 274–276. old.

A m. kir. minisztérium 1944. évi 1540. Me. sz. rendelete. „A zsidók értelmiségi munkakörben való alkalmazásának és

foglalkoztatásának megszüntetéséről.” – Budapesti Közlöny 1944. április 25. – 92. szám. Közölte a DMZST. I. köt. 211–217. old.

a 14. § szövege: „Annak igazolására, hogy valaki a jelen rendelet alkalmazása szempontjából nem minősül zsidónak, rendszerint elegendő, ha felekezeti, illetőleg állami anyakönyvi kivonattal kimutatja, hogy az 1895. évi október hó 1. napja előtt keresztény hitfelekezet tagjaként született és a szülői az ő születésekor keresztény hitfelekezet tagjai voltak, vagy ha az 1895. évi október hó 1. napja után született, mind ő maga mind szülői keresztény hitfelekezet tagjaiként születtek és szülői születésekor azok szülői keresztény hitfelekezet tagjai voltak, egyúttal pedig mindkét esetben a büntetőjogi jogkövetkezmények terhével írásban kijelenti, hogy ő a jelen rendelet 12. §-a értelmében nem zsidó. Ha azonban a fent említett tények igazolására bemutatott valamely okirat az alkalmazott zsidó származására utaló adatot tartalmaz, vagy az

alkalmazott nem-zsidó származása egyéb okból kétséges, a nagy-szülőkig terjedő igazolást is meg kell követelni.” Ugyanott.

A m. kir. belügyminiszter 1944. évi 231 300. sz. rendelete. „A távol levő zsidó egyének részére gondnok rendeléséről.”

Budapesti Közlöny. – 1944. május 9. 104. sz. – Közölte DMZST. I. köt. 143–144. old.

A m. kir. minisztérium 1944. évi 1580. Me. sz. rendelete. „A zsidók hasznot hajtó hatósági jogosítványainak

megszüntetéséről.” Budapesti Közlöny, 1944. máj. 6. 102. szám. – Közölte DMZST. I. köt. 256–261. old.

a 11. § szövege: „A jelen rendelet kihirdetése napján lép hatályba; végrehajtásáról az engedély vagy jogosítvány kiadására illetékes miniszter az esetleg érdekelt más miniszterrel egyetértve gondoskodik.” (A rendelet 1944. május 6-án jelent meg.) Ugyanott.

A m. kir. minisztérium 1944. évi 1730. Me. sz. rendelete. „A zsidókra megállapított rendelkezések hatálya alól mentesített

személyek körének egységes szabályozásáról.” Budapesti Közlöny, 1944. május 13. – 108. szám. Közölte DMZST. 250–253. old.

A m. kir. földművelésügyi miniszter 1944. évi 74187. számú rendelete. „A zsidók hasznot hajtó hatósági jogosítványainak

megszüntetéséről szóló 1580/1944. Me. számú rendelet végrehajtásáról.” – Budapesti Közlöny. – 1944. június 11. – 130. szám.

A m. kir. minisztérium 1944. évi 2120 Me. sz. rendelete. „A zsidók üzlethelyiségeinek hasznosításáról” – Budapesti

Közlöny, 1944. június 14. – 132. szám. A m. kir. minisztérium 1944. évi 2230. Me. sz. rendelete. „Egyes zsidó külföldi állampolgárok mező- és erdőgazdasági

ingatlanai kezelésének felügyeletéről.” – Budapesti Közlöny. 1944. június 23. –140. szám.

A m. kir. közellátásügyi min. 111200. K. M. sz. rendelete. „A zsidók hasznot hajtó hatósági jogosítványainak

megszüntetéséről szóló 1580/1944. Me. számú rendelet végrehajtásáról.” – Budapesti Közlöny. –1944. június 21. – 138. szám.

A m. kir. minisztérium 1944. évi 2350. Me. sz. rendelete. „A visszacsatolt területeken kiállított régi váltókon alapuló

követelések kamatainak elévüléséről.” Budapesti Közlöny. 1944. június 23. – 140. szám.

HELYNÉV- ÉS TÁRGYMUTATÓ

A Aknaszlatina – 259, 266, 272. „Aladár” – fogalom – 136, 240241 ("lakás-Aladárok”). Anglia – 129, 318. Ankara – 51. antiszemita uszítás – 12, 18, 22, 23, 30, 34. Argentina – 130. árja – 136. árstop – 136. Auschwitz – 44, 245, 249, 251–258. Ausztria – (Österreich) – 11, 30, 252. osztrák zsidók, 252, 258. autonómia (hitközségi) – 38. „áttérés” (az izraelita vallásról más felekezetre) – 13, 14, 31, 40. B Baja – 259, 265, 267, 272. Barcs – 259, 265, 267, 272. Bácstopolya – 259, 265, 267, 272. Bárdossy-kormány – 17. Belgium (Belgien) – 130, 252, 258. belga zsidók – 252, 258. Belügyminisztérium – a deportálási rendelet – 29. – felhívás a sárga csillagot nem viselő zsidók feljelentésére – 51. – fürdők látogatásának tilalma 96. – a gettók felállítása – 29. – ingatlanok felhasználása 157–161. – külföldi zsidókkal való bánásmód – 129–131. – levéltára – 46, 47. – mentesítések ügyében Bp. polgármesterhez – 336–337. – munkaképtelen zsidók támogatásának megszüntetése 173–174. – nyilvános szórakozóhelyek látogatásának korlátozása – 88–89. – orvosok működése – 286–290. – XXI. osztálya (zsidó ügyek) 26. – őrzésre átvett zsidó vagyonok – bejelentése – 52. – összeköltöztetés (budapesti) –1. zsidók (bp.-i) – 162–164, 215–222, 235–242, 314–315. – rádiók (zsidóktól elkobzott) igénylése (május 20.) – 82. – rendőrség fegyverhasználati joga – 284–286. – és az SD – 26, 27. – üzlethelyiségek hasznosítása – 150–152. – vendéglők, szállodák látogatásának korlátozása – 86–87. Bereg vm. – 269, 149. Beregszász – 258, 265, 266. Berlin – 235, 257. Bern – 245.

Beszterce – 259, 265, 267, 272. Bécs (Wien) – 19, 22, 233. Birkenau – 245, 246–249, 250–258. Bolívia – 130. böjt – elrendelése orthodox) 110–111. Brazília – 130. Budai Chevra Kadisa Szentegylet feloszlatása – 222–223. Budai Szt. Erzsébet Apácarend női kórháza – 173. Budapest – I.–XIV. ker. – 90, 174, 208, 215–222, 229–230. – I. ker. – 203. – I., II., III., XI. ker. és a budai oldal – 293–298, 304–306. – V. ker. – 233, 234. – VI. ker. – 186, 208–210, 230, 279–280, 290–293, 318. – VII. ker. – 208, 211–213, 242, 273. – VIII. ker. – 235, 273–274, 276. – VIII., IX., XIV. ker. és Buda 340. – IV., V., VI., VII, ker. – 341. – XIII. ker. – 208, 213–214. – XV. ker. – 281. Budapesti Férfiszabók és Fiú-ruhakészítők Ipartestülete soroksári szeretetotthona – 174. Budapesti Giró- és Pénztár Egylet Rt. – 122. Budapesti Közlöny – 47, 54, 62, 63, 65, 66, 81, 92, 93, 94, 96, 107, 120, 175, 198, 208, 312,

319. – anyakönyvek beszolgáltatása 321–323 (VKM). – iparjogosítványok megvonása (sokszorosító, hirdető és hírlapterjesztő) – 83–85 (Me.). – a hasznot hajtó hatósági jogosítványok megszüntetéséről szóló rendelet végrehajtási utasítása

– 126–127 (FM). – külföldi állampolgárok (zsidók) birtokának kezeléséről – 319–320 (Me.). – műtárgyak (zár alá vett) sorsáról – 107–110 (Me.). – nyilvános szórakozóhelyek látogatásának eltiltásáról – 8889. (Bm.) – orvosok (zsidók) gyakorlatának szabályozása – 288–290 (Me.). – a rendőrség fegyverhasználati jogának kiterjesztéséről – 285, 286 (Me.). – páncélrekeszek tartalmának leltározásáról – 120–123 (Pm.). – szabadalmi ügyvivői jogosítványok visszavonásáról – 65-68 (Ip. M.). – vendéglők és szállodák látogatásának korlátozása – 86-87. (Bm.) – zsidók bevásárlásának korlátozásáról 126–127 (Me.). – zsidók ipari és kereskedelmi tevékenységének további korlátozásáról – 96–99 (KKM). – zsidó szerzők műveinek elkobzásáról – 323–325 (korm. bizt.). – zsidók (lefoglalt) vagyonáról kiadott rendelet kiegészítése –81–82 (PM). Bulgária – 130. Burgenland – 11. C–Cs Chile – 130. Curia (Portugália) – 141. Csehország (Böhmen) – 252. – cseh zsidók – 251, 252, 257, 258.

csendőrség – 246, 252–253, 260, 263, 265, 268, 270, 272, 326. Csepel-sziget – 132. Csík-Udvarhely és Háromszék vm. – 159. D „Dagens Nyheter” (svéd lap) a magyarországi internálótáborokról – 235–236. Dánia – 130. deportálás – 16, 17, 29, 36 (1941-es) 44, 46, 245–272 (berni köv. jelentése). Dédabisztra – 318. Dés – 259, 266–267, 272. Dunaszerdahely – 266, 272. Egyesült Nemzetek – 258, 266. Eichmann-Kommandó – lásd még Gestapo. – értekezletet hív össze 1944 márt. 20-26. – és a Belügyminisztérium 26, 27. – és a Zsidó Tanács – 26, 42. – és a deportálások – 246, 253. az ellenforradalom uralomra jutása – 18. „Esti Újság” (szélsőjobboldali napilap) – 239–244. – a zsidók összeköltöztetésével kapcsolatos visszaélések megakadályozásáról – 239–244. F „fajvédelem”, faji gondolat. – horvát – 16. – magyar – 11, 15, 22, 73, 92, 103. – német – 16, 92. – olasz – 16. – román – 16. fasizmus – magyar – 35. – német – 30. Felső krisztinavárosi Római Katolikus Egyházközség pilisvörösvári szeretetotthona –173–174. Felsőszilézia (Oberschlesien) 247, 253. Felsővisó – 259, 266, 272. Félvér fogalma – 91-92. Ferences Mária gondozónővérek 173. filmszínházak kijelölése – 89–91. (Budapest) Finnország – 130. Fiú árvaház – berendezése szükségkórházzá – 80. – helyet foglaló intézmények –81, 341. Franciaország (Frankreich) –252, 258. – és a francia zsidók – 249, 252, 258. Földművelésügyi Minisztérium – hasznot hajtó jogosítványok megszüntetése – 175–184. – felszerelésekért, árukészletért járó térítés – 183. „Függetlenség” (szélsőjobboldali napilap)

– az összegyűjtött zsidó könyvek megsemmisítéséről – 195–196. – az összeköltöztetésről – 192–195, 226–229, 320. – a zsidók leltárkészítési kötelezettségéről – 230–231. G Gestapo – 26, 43 (lásd még SS.). gettó, gyűjtőtáborok – 62, 162, 165, 185, 193, 260–266, 267–272. – csendőrség a -ban – 246, 252253, 260, 263, 265, 268, 270, 272. – ellenállás a munkácsi -ban –263, 270. – élelmezés a -ban – 261, 264, 265, 268, 269. – férőhely a -ban – 260, 261, 268. – a kassai gettó – 264, 265, 271272. – a munkácsi – 262–263, 269–270. – – német katonák a munkácsi gettóban – 262, 270. – – Zsidó Tanács a munkácsi gettóban – 263, 270. – a nagyváradi gettó – 263–264, 270, 271. – német katonák a gettóban –262, 270. – a nyíregyházi gettó – 260–262, 268, 269. – víz a -ban – 260, 264, 268, 269. gondnok kirendelése – szabadalmi ügyvivőhöz – 66. – „távollevő zsidók” részére – 96. – zsidóbérlőhöz – 95. Hermann, Göring Werke – 138, 141 Görögország (Griechenland) – 130, 252, 257. – és a görög zsidók – 252, 258. Gy Gyógyíthatatlan Betegek Irgalomháza – 173. Gyöngyös – 259, 265, 267, 272. Győr – 30, 136, 266, 272. H Haiti – 129. Hajléktalanok Menhelye – 334–335. „Haláltáborok” – és a BUNA – 248, 254. – és a DAV – 248, 249, 254, 255. – elgázosítás – 249, 250, 256. – – belga zsidók – 252, 258. – – cseh zsidók – 251, 252, 257, 258. – – francia zsidók – 249, 252, 258. – – görög zsidók – 252, 257. – – holland zsidók – 252, 257. – – jugoszláv zsidók – 252, 258. – – lengyel zsidók – 252, 258. – – német zsidók – 252, 258. – – norvég zsidók – 252, 258.

– – olasz zsidók – 252, 258. – – osztrák zsidók – 252, 258. – szlovák zsidók – 252, 258. – fertőtlenítés a -ban – 247, 254. – kényszermunka – 248, 254. – krematórium – 249, 255, 256, 257. – és a Krupp cég – 248, 254. – őrzése – 248, 254. – és a Siemens-cég – 248, 254. – sorszámozás – 247, 254. szelekció – 249, 255. Hamburg – 250, 256. Harangodpuszta – 261, 262, 269. Harmansee – 247, 254. „Harc” (szélsőjobboldali hetilap) – 91-96. – összefoglalja a zsidókérdés terén ez idáig történteket – 91–92. Hollandia (Holland) – 130, 232, 257. – holland zsidók – 252, 258. honvédelmi 36-tagú bizottság –172. Horváthország – 16, 130. Huszt – 259, 263, 265–266, 270, 272. I Igazságügy-minisztérium – zsidók összes polgári jogoktól megfosztása (törvényjavaslat-tervezet) – 69-76. – álláspontja a zsidó ingóságok igénybevétele tárgyában 169170. Imrédy-kormány – 14, 17, 25. internáltak, internálótáborok – 36, 37 (1940–1943), 43, 129–131, 235–236. – Csepel-szigeti – 132. – Dagens Nyheter cikke az -ról 235–236. – részére csomagküldés – 132. – Rökk Szilárd utcai – 132. iparengedélyek elvételének követelése („Harc!”) – 96. ipari munkásság – bérproblémái – 136. – és a légoltalom – 136. – üzemi bizottságok felállítása –136. iparosok adatszolgáltatása – 95, 289–290. Iparügyi Minisztérium – szabadalmi ügyvivői jogosítványok visszavonása – 65-68. Írország – 130. irrendentizmus – 19. Iza – 259, 266. J Jópásztor Egyesület – 310. Journal d'Orient – 51. Jugoszlávia – (Jugoslavien) – 252, 257. – jugoszláv zsidók – 252, 258.

K Kassa – 27, 259, 263, 264–267, 270, 271–272. Kárpátalja (Kárpátukrajna) – 15, 151. KEOKH – 129, 131. keresztény albérlők érdekeinek védelme – 189–190. keresztény kurzus – 12. Kistarcsa – 235–236. Kisvárda – 259, 266–267, 272. Kolumbia – 130. Kolozsvár – 259, 265, 267, 272. Kivételezettek – 13, 15, 29, 71, 74, 92, 100–101, 183, 337. Komárom – 266, 272. Koronatanács (1944. márc. 19.) – 26. Kossuth Rádió – 27, 28. – a magyar zsidók kiirtásáról (jún. 28.) – 333–334. – az újabb zsidórendeletről (jún. 2.) – 156–157. Königshütte – 251, 257. könyvkiadó vállalatok és könyvkereskedések bezárása (zsidó és baloldali szellemű) – 104. „közjogi gettó” – 32. lásd még II. zsidótörvény. Közjóléti Szövetkezet (zsidó ingatlanok felhasználása) –161–162. Krakkó (Krakau) – 251. Kristallnacht (1938. nov. 10.) – 30. külföldi zsidók – -kal való bánásmód – 129–131. – birtokának kezelése (Me.) – 319–320. – ellenséges államok polgárai – 129–130. – semleges államok polgárai – 130. – tengelyhatalmak érdekkörébe tartozó állampolgárok – 130-131. Külügyminisztérium – a berni követség jelentése a deportálásokról – 245–272. L lakás-igénybevétel – 43, 100. lakóhely-kijelölés – 100, 344 (lásd még összeköltöztetés (zsidók, budapesti). Leány árvaház – lefoglalása – 81. – elhelyezése a Fiú árvaházban – 81. Lengyelország (Polen) – 246, 252, 257. – és a lengyel zsidók – 252, 258. Leningrád – 27. Lett-, Észt- és Litvánország – 130. Lisszabon – 138, 140–142. Lublin – 247, 253. Lufthansa – 140.

M Madrid – 140. Magánalkalmazottak Biztosító Intézete (zsidó ingatlanok felhasználása) – 158. Magyar Izraeliták Pártfogó Irodája (MIPI) – 36, 134, 135. – Élelmezési Osztálya – 37. – Jogügyi Osztálya – 37. – Kivándorlási Osztálya – 37. – leánynövendékeinek elhelyezése a Fiú árvaházba – 81. – Menekültügyi Osztálya – 36. – Munkahely osztálya – 37. – Országos Osztálya – 36. – Szociális Osztálya – 132. – Tanonc Osztálya – 37. – Vidéki Osztálya – 133. Magyar Nemzeti Bank – 121, 122, 140, 170. Magyarország nemzetiségi statisztikája (1920) – 11. A „Magyarország” – az összeköltöztetésről – 326. Magyarország német megszállása (1944. márc. 19.) – 25–28. Magyarországi Keresztény Zsidók Szövetsége – 55, 57, 58, 59–60. Magyarországi Zsidók Lapja – a bőranyaggazdálkodási kormánybiztosság felszólítása – 339–340. – felhívás a Tanácsnál történő sorozásra – 78. – az Ideiglenes Intéző Bizottság bizalmat kér – 77–78. – internáltaknak küldhető csomagok tartalmáról – 132–133. – Istentiszteletek rendje – 339. – a Magyarországi Zsidók Szövetségének feladatai – 342–344. – munkaalkalmakról – 309. – a munkaszolgálatosokról (férfi és női) 79, 112, 133, 340. – névtelen levelezések ellen –310. – az orth. rabbiság által elrendelt böjtről – 110–111. – az összeköltöztetésről – 196–197, 198, 200–202, 299–302, 303–304, 304–306, 307–308, 312,

338–339, 340–342. – az ún. vidéki osztályról – 133. – Zsidó- és Szeretet-Kórházak igénybevételéről – 80. – zsidó intézmények listája –312. – zsidó intézmények lefoglalásáról – 81. – zsidórendeletekről – – hasznot hajtó jogosítványok megszüntetése – 198, 312, 313. – – keresztény háztartási alkalmazottak foglalkoztatása –79-80. – – kerékpárok beszolgáltatása 199–200. – – tüzelőanyagvásárlás – 199. üzlethelyiségek hasznosítása 312. – – vagyonbejelentés – 311. – zsidó szükségkórházak működéséről – 133–135. Magyarországi Zsidók Szövetsége – lásd Zsidó Tanács, Magyar Papirosipari Nyersanyagbeszerző Kft. – 195, 325. magyarság üldözése – 156–157. „Magyar Szó”

– a zsidó villák kertjének gyümölcséről – 184–185. Maros m. – 318. Marosvásárhely – 259, 265, 267, 272. Máramarossziget – 259, 265–266, 272. Mátészalka – 259, 265, 267, 272. meggazdagodás – 136. mentesítés – 337–338. MIKÉFE – elhelyezése a Fiú árvaházba 81. – lefoglalása – 81. Miniszterelnökség – 26, 46. Miskolc – 266–272. Morva-ország (Mähren) – 252, 258. Moszkva – 156. munkaszolgálat – 25, (318). – gyűjtés a -sok javára – 79. – női munkaszolgálat – 133. – -ra bevonulók felszerelése –112. – -ról szóló törvény (1942: XIV. tc.) – 73. – szélhámosok – 340. Munkács – 27, 258, 262, 263, 265-269–270, 272. Muraköz – 260, 265, 267, 272. N Nagybánya – 259, 265, 267, 272. nagybirtok – 18, 22, 23. Nagykanizsa – 259, 266–267, 272. Nagykároly – 259, 266–267, 272. Nagyszöllős – 259, 263, 265–266, 270, 272. nagytőke – 18, 22, 23, 24, 25, 29, 34. Nagyvárad – 259, 263, 264, 265, 272. német hatóságok (magyarországi) – 246, 253. Németország – (Allemagne, Deutschland) – 12, 14, 16, 22, 27, 29, 130, 136, 141, 246, 252,

258, 278. – és a német zsidók – 252, 258. Nikaragua – 129. Norvégia (Norwegen) – 130, 252, 258. – és a norvég zsidók – 252, 258. Novaky – 247, 253. „numerus clausus” (az egyetemeken és a főiskolákon) – 1012, 73. – állami alkalmaztatás terén –12. – a kereskedelem terén – 24 (lásd még a zsidótörvények). nyilaskeresztes mozgalom – 12. Nyírbátor – 260, 268. Nyíregyháza – 259, 260, 261, 262, 266–269, 272. Nyírjes – 261, 262, 269. Nyírjespuszta – 261, 269.

O Olaszország (Italien) – 16, 30, 252, 258. – és az olasz zsidók – 252, 258. Olasz Szocialista Köztársaság –130. országos gyűjtés – 37, lásd még OMZSA. Országos Hadigondozó Hatóság (zsidó ingatlanok felhasználása) – 161. Országos Iroda (Magyar Izraeliták) – 26, 30. (a 3 izraelita –) – 31, 33–34, 35, 38. országos járulék – 38-39. Országos Katholikus Nővédő Egyesület – 173. Országos Magyar Izraelita Közművelődési (OMIKE) – 39, 40. Országos Magyar Zsidó Segítő Alap (OMZSA) – 37–39. Országos Nép és Családvédelmi Alap (zsidó ingatlanok felhasználása) – 158–159, 160. Országos Református Szeretetszövetség – 173. Országos Társadalombiztosító Intézet (zsidó ingatlanok felhasználása) – 158. osztályharc hirdetése – 103. Ö őskeresztény – 136. összeköltöztetések – lásd, zsidók (budapesti) – összeköltöztetése. „Összetartás” (szélsőjobboldali napilap) – 188–189, 313–314. – az összeköltöztetésről – 188189. – a keresztények költözködési költségeit is fizessék meg a zsidók – 313–314. P pacifizmus – 103. Papospuszta – 261, 268. Paraguay – 130. Páris – 30. Peru – 130. „Pest” – az összeköltöztetésről – 238. „Pesti Hírlap” (félhivatalos napilap). – Jaross beszéde (jún. 20.) – 277–278. – Kolosváry-Borcsa rádióbeszéde 102–105. – az összeköltöztetésről – 190„192, 231–232, 236–238, 283284. Pesti Izraelita Pártfogó Iroda (PIPI) – 36. Pestszenterzsébet – 106. Pécs – 266, 272. Pénzintézeti Központ – 120, 121, 170. Pénzügyigazgatóság – és a vagyonleltározás – 106107. Pénzügyminisztérium – rendelete – – a (zs.) közadótartozásáról – 62„64. – az 1600.1944. Me. végrehajtása 81-82. – ingóságok igénybevételéről –166„169. – dohánygyártmányok vásárlásától eltiltás – 172„173. Pilisvörösvár – 174.

Portugália – 29, 130. Posta-takarékpénztár, m. kir. –170. R „Reggeli Magyarország" – az összeköltöztetésről – 278, 279. Románia (Rumänien) – 16, 128, 130, 246, 253. S sajtórendelet (1944. ápr. 7.) – 93, 103. – lapok megszüntetése – 103-104. Sajtóügyek m. kir. kormánybiztosa – 83, 103, 325. Sárospatak – 259, 266„267, 272. Sátoraljaújhely – 259, 263, 266„267, 270, 272. Sepsiszentgyörgy – 259, 266-267, 272. Simapuszta – 260, 261, 262, 268„269. Soroksár – 174. sorozás (1944). – 1925. évi férfiak – 78. – sáncmunkára – 44. Spanyolország – 130. SS – 143, 144, 248, 250, 251, 254, 256, 257, 348. Stockholm – 235-236. Stuttgart – 140. Süketnémák és Vakok Intézete – elhelyezése a Fiú árvaházban –81. – lefoglalása – 81. Svájc – 29, 130, 245. Svéd Követség (Budapest) – akciója gyermekek, asszonyok, öregek megmentése érdekében 174-175. Svédország (Suède) – 130, 174, 175. SZ Szabadalmi Bíróság – 67. Szabadka – 260, 265, 267, 272. származás (nem zsidó) igazolása – 65, 174, 328–329. Szatmárnémeti – 259, 265, 267, 272. Szászrégen – 259, 266–267, 272. Szeged – 71. „szegedi gondolat" – 333-334. Szerbia – 130. Szered – 247. Szeretet-Kórház – helyett szükségkórház felállítása – 80. – igénybevétele – 80. Szilágysomlyó – 259, 266–267, 272. Szlovákia (Slovakei) – 16, 40, 130, 252, 258. szlovák zsidók – 252, 258.

szociális demagógia – 17–18, 27, 28, 34 lásd még zsidótörvények. Szovjetunió – 22, 129. Szudetaföld – 30. T tanárok, tanítók igénybevétele a zsidó vagyonok leltározásához 106. Teleki Pál (I) kormánya (1920–1921) – 10. (II) kormánya (1939–1941) 17. Testvérszövetség – 173. Técső – 259, 266, 272. Theresienstadt – 43, 251, 257. Tirol – 251. Tisztviselők (zsidó feleséggel rendelkezők) előléptetési tilalma 171. Törökország – 130. törvényjavaslatok, törvények – botbüntetés (1920) – 20. – egyesülési szabadság korlátozása (1921) – 21. – fegyverkezési program (1938) 21, 22. – földreform (1920) – 10, 18, 20. – indemnitás (1920) – 20. – infláció megállítása (1920) – 10, 18. – kormányzói jogkör kiterjesztése (1920) – 20. – közigazgatási reform (1920) 10, 18. – numerus clausus, I., II., III. zsidótörvény, Ig. min. tervezet (1944), L Zsidótörvények. – ötös tanácsok felállítása (1938) – 21. – sajtószabadság korlátozása (1938) – 21, 22. – választói jog (1938) – 21, 22. – 1939: II. tc. (honvédelmi törvény) – 25. trianoni békeszerződés – 18. U „Új Magyarság” – a zsidó lakások kiigényléséről 335–336. újvidék – 260, 265, 267, 272. Ukrajna – 27. Ung-, Ugocsa vm. – 149. Ungvár – 149, 258, 265–266, 272. Uruguay – 130. USA – 129. V Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium – 26. anyakönyvek (zsidó) beszolgáltatása – 321–322. Varjúlápos – 262, 269. Varsó – 345. vállalati nyugdíjpénztárak és nyugdíjalapok (zsidó ingatlanok felhasználása) – 158. vállalatvezető kirendelése. – üzlethez, iparvállalathoz – 84, 98. vendéglátó üzemek kijelölése (Budapest) – 87–88.

Venezuela – 130. Versailles – 18. Visó- és Tisza völgye – 159. W Wehrmacht – és Magyarország megszállása 26. – vereségei a Keleti Fronton 27. Weiss Manfréd-, Chorin-, Mauthner-családok egyezsége az SS-el 29, 137–144. – Mt. ülése (jún. 1.) – 137. – Mt. ülése (jún. 10.) – 137–138. – a lisszaboni ügyvivő távirata – (jún. 27.) – 138–139. – Küm. tájékoztatás Lisszabonba 139–140. – lisszaboni ügyvivő jelentése – 140–142. (jún. 30.) – Sztójay levele Imrédyhez 142. – Mt. ülése (július 5) – 143. – Mt. ülése (aug. 17.) – 143–144. Z, ZS Zenta – 260, 265, 267, 272. Zombor – 260, 265, 267, 272. Zsidó, zsidók (budapesti) – albérlők száma – 189, 193, – eltűnése – 239–240. – filmszínházak kijelölése 89-91. – főbérlők száma – 192–193. – gyümölcstermés (zsidó villák) sorsa – 184–185. – kerékpárok beszolgáltatása 199–200. – közintézmények (zsidó) listája 312. – közös háztartásban élők száma 193. – közüzemi berendezések (gáz- és elektromos) leszerelése – 187, 188. – lakások (bombakárosultak részére lefoglalt) visszaadása –229–230. – lélekszáma – 193. – mozgási szabadságát korlátozó főkap. rendelet – 316–317. – – látogatók fogadásának tilalma – 316. – – megszegésének büntetése – 317. – – óvóhelyek elkülönített részei – 317. – – utcai közlekedés korlátozása – 317. – – zsidó házak lakóiról névjegyzék készítése – 316–317. – munkaképtelen – gondozásának megszüntetése – 173–174. – Munkácsi Ernő visszaemlékezése – 344–348. – népességi statisztikája (1938–1940.) – 40–41. – összeköltöztetés. (május 26–június 1.): – – Bm. utasítása Budapest polgármesterének (máj. 26.) –113. – – rendelet a lakások összeírására – 113–114, 115. – – főpolgármester felterjesztése a Bm.-hez (máj. 31.) – 114–118. – – a főpolgármester átirata a polgármesterhez (jún. 1.) – 118–119. – – – a költözködés nehézségei – 116–117, 163–164. 189. 192, 198, 202, 238. (június 9–28.): – – (ügyében) értekezlet a Bm.- (jún. 9.) – 162–164.

– – albérlők (zsidó lakásban maradók) – 207–208, 228. – – betegek ellátása – 307–308. – – bútorok (visszamaradt) elraktározása – 227. – – feljelentés – 318. – – férőhelyigény (családonként – 25 m2) – 193–194, 205, 227. – – férőhelyigény (személyenként – 2 m2) – 194. – – fuvardíjak felemelése – 238. gettó (budapesti) terve –345. – – határidő – 204, 226, (jún. 21.), 246, 221 (jún. 24.) – 283–284, 297, 300, 340–341, 344, 347. – – házak (zsidó) kijelölés szempontjai – 162–164, 191, 193, 194, 246, 253, 314–315, 345. – – – elleni fellebbezések –233, 234, 235, 236–237, 273–274, 275, 276, 280, 313–314, 346–

347. – – – felülvizsgálata– 232, 242, 243, 236–237, 290–293, 320, 326 (csendőrök). – – házak megjelölése (sárga csillaggal) – 162, 194, 204, 222, 226, 279–280. – – ingóságok (hátrahagyott) leltározása – 163, 165–166, (Pm. tervezet) – 230–231, 232

(polgm. rend.), 302–303. – – ingóságok (új lakásba vihető) szabályozása – 163–164. – – keresztény lakók (zsidó házakban) – 191, 221–222, 298. – – költözködési költségei –313. – – keresztényi-, zsidó házastársak együtt maradása – 273, 275, 280 (kérvények). – – körzeti templomokban elhelyezett lakásnélküliek – 342. – – közüzemi berendezések sorsa 206. – – külön szoba (orvosi, mérnöki, ügyvédi) – 191, 194. – – lakáscsere módja – 207, 228, 231, 301. – – lakásforgalom felszabadítása 191–192, 194–195. – – – felszabaduló lakások száma – 191, 194. – – lakások (zsidó) elfoglalása, kiutalása – 228, 335–336. – – lakások (kiürített) kulcsainak leadása – 205, 227. – – lakások (elhagyott) lepecsételése – 206. – – a zárójegy eltávolítása – 206–207. – – lakásváltoztatás bejelentése 207, 228. – – lakásvisszaélések büntetése 243–244. – – leltározási kötelezettség – 163, 165–166, 230–231. társbérlet (zsidó) létesítése 227. – – újságcikkek az -ről – 239–244 (Esti Újság), 192–195, 226–229, 320 (Függetlenség) 188–

189, 313–314 (Összetartás), 190–192 (Pesti Hírlap), 231–232, 283–284, 278–279 (Reggeli Magyarország), 335–336 (Új Magyarság).

– – „Zsidó” házak kijelölése 311. – – – az I. kerületben – 203–208. – – – a VI. kerületben – 209–210. – – – a VII. kerületben – 211–213. – – – a XIII. kerületben – 213–214. – – – a budai oldalon (új kijelölések és törlések) 293–298, 347. – – és a Zsidó Tanács. – – – felhívása (jún. 15.) – 196–197, 200–201. – – – lakáshivatalának működése – 299–302, 340342. – – – lakáskörzeti irodák – 303–306. – – – lakásváltozás bejelentési kötelezettség – 207–228, 301. – – – lakótárs kijelölési joga – 191, 194, 205. – – – türelem egymás iránt – 338–339.

– piaci bevásárlás idejének korlátozása – – – Budapest főpolgármesterének felterjesztése a Bm.-hez – 123–124. – – Budapest polgármesterének rendelete – 127–128. – a rendőrség fegyverhasználati jogának kiterjesztése (Bm.) – 284–286. – – előterjesztés a Mt.-hez 284–285. – – kormányrendelet – 285–286. – Reuter a – sorsáról (1944 máj. 16) – 51. – tüzelőanyag vásárlási ideje 199. – vendéglátó üzemek kijelölése 86–87. – Zsidó kórház. – – helyett szükségkórházak felállítása, működése, – 80, 133–135. – – igénybevétele – 80. Zsidó, zsidók (magyarországi) – anyakönyvek beszolgáltatása (VKM) – 321–322. – bántalmazása – 28. – ellenállása – 41, 42. – fogalma. – – az 1920: XXV. tc. alapján – 11–12. – – az 1938: XV. tc. alapján – 13–14. – – az 1939: IV. tc. alapján – 14–15. – – az 1941 : XV. tc. alapján – 15–16. – – 1944 már. 19 után – 16–17, 71, 84, 289. – – Sztójay álláspontja – 57. – – Serédi reflexiója – 59, – – a nácik szerint (1941–42). – 16. – – a „Harc” cikke – 91–92. – hallgatók arányszáma az egyetemen – 1. numerus clausus. – intézmények. – – lefoglalása – 81. – – elhelyezése a Fiúárvaházban 81. – „zsidókérdés”. – – és a Magyar Tudományos Akadémia – 103. – – magyarországi irodalma –102. – – oktatása az iskolákban –102. – Zsidókérdést Kutató Magyar Intézet – 102. – kivándorlása – 32, 41. – kitelepítés előkészítése – 71, 74, 76. – (zsidókat) korlátozó rendelkezések – 1. zsidótörvények, rendeletek. – menekülése Romániába – 128, 246, 253. – „önsegély” – 1. MIPI, OMZSA, országos járulék. – zsidó származású keresztények – 13, 14, 15, 55, 57, 58, 59–60, 65, 91–92, 174. – – „félvér” – 91–92. – – „háromnegyedvér” – 91–92. – Zsidórendeletek – – az 1944. márc. 22. után alkotott zsidó rendeletek általában – 28–29, 73–74. – – – törvényhozási jóváhagyása (Ig. M. tervezet) –71. – – hercegprímás levele a min. eln.-höz – 54 (márc. 31.), 55–56, (ápr. 23.), 59–61, (máj. 10.). – – – min. eln. válasza – 54 (ápr. 5.), 56–59 (máj. 3.).

– – és a hercegprímás körlevele a püspöki karhoz – 53–61. – – és a püspöki kar pásztorlevele – 56. – – a rendőrség fegyverhasználata (Bm-Me) – 284–286. – – állampolgárság-szerzés tilalma – 70. – – bankbetétek kifizetésének tilalma – 28-29. – – deportálás – 29 (Bm.), 71, 74, 76 (Ig. M. tervezet). – – – dohánygyártmányok vásárlásától eltiltás (Pm. rendelettervezet) 172–173. – – egyesületek feloszlatása –223. – – értelmiségi munkakörben való alkalmaztatás megszüntetése – 63, 91, 94. – – értékpapírok bejelentése (budapesti közpénztárakban elhelyezett) – 169–179. – – fegyver-, lőszertartás tilalma 95. – – fürdők látogatásának korlátozása (Bm.) – 96. – – gettóba (gyűjtőtáborokba) tömörítés (Bm.) – 62, 162164. – – gépjárművek bejelentése –92. – – gyógyszertári jogosítványok megvonása – 93. – – hasznot hajtó jogosítványok megszüntetése – 73, 96, 175–184, 198–199, 312–313 (FM). – – honvédség kötelékeiben (1944. márc. 19 után) – 94. – – ingatlanok felhasználása 157–159. – – – -ért járó térítés – 161, 96 (Pm.). – – – hadirokkantak, hadiözvegyek, hadiárvák, légitámadások károsultjai részére – 160. – – – kormányrendelet-tervezet – 159–162. – – – közcélokra – 157–158, 160. – – – Országos Nép és Családvédelmi Alap céljaira – 158–159. – – – társadalombiztosító intézetek részére – 158. – – – telepítési célokra –158–159. – – ingatlanszerzési tilalom 70. – – ingóságok forgalmának korlátozása (Me.) – 224–225. – – ingóságok igénybevétele (Pm. Mt. előterjesztés) – 166–168 (Pm.-ben készült feljegyzés),

168–169 (Pm.-ben készült feljegyzés.) 168–169 (Hm. álláspontja), – 168–169 (Ig. M. álláspontja), 169 (Ip. M. álláspontja), –168 (KKM álláspontja).

– – ingóságok leltározása – 321. ingóságok megvételének tilalma – 223–224. – – ipari és kereskedelmi tevékenység korlátozása (KKM) 96–99. – – – megszegése – 99. – – iparosok adatszolgáltatási kötelezettsége (Ip. M.) – 95, 289–290. – – irodalmi termékek (zsidó) zár alá vétele, megsemmisítése (Me) – 73, 95–96, 102, 104, 195–

196, 323–325 (II. írónévsor). – – katonai egyenruha viselési tilalom (HM) – 92. – – keresztény háztartási alkalmazott tartásának tilalma (Me.) – 56, 58, 60, 79–80, 91. – – kitüntetések (nemesség, címek) elvétele – 70, 75, 76. – – könyvkölcsönzés (Me.) –52, 105. – – közadótartozás behajtása (Pm) – 62-64. közszolgálat megszüntetése 28, 65, 73, 91, 326–

332 (polgm. jelentése). – – külföldi állampolgárságú és hontalan zsidók ellenőrzése (Bm.) – 129–131. – – lakóhely kijelölés (gettó, Me.) – 94–95. – – műtárgyak zár alá vétele (Me.) – 107–110. – – – elszállítása – 108. – – – felkutatása – 108. – – – fogalma – 109.

– – – kormánybiztos kinevezése – 107–109. – – – lepecsételése – 108. – – – büntető rendelkezések – 109–110. – – nem zsidó házastárs és leszármazók vagyona (Me.) –56. 58. – – nyilvános szórakozóhelyek látogatásának korlátozása (Bm.) 88-89. – – – budapesti filmszínházak kijelölése – 89-91. – – orvosok működése – 286290. – – – kamarai tagság megszűnése – 287, 288. keresztény betegek gyógyításának tilalma –287,

288. – – – orvosi tábla megjelölése 287, 288. – – – orvosok működése 286–290. – – – a rendelet megszegése 289. – – önkormányzat és érdekképviselet – 93-94. – – örökbefogadási tilalom – 70. – – páncélrekeszek leltározása (Pm.) – 120–123. – – – bejelentési kötelezettség 122, 123. – – piaci bevásárlás idejének korlátozása – 123–128. – – – Budapest főpolgármesterének felterjesztése a Bm.-hez – 123–124. – – – Budapest polgármesterének rendelete – 127, 128. – – – kormányrendelet – 126. – – – Mt. jkv. – 125. – – – büntető rendelkezések – 126–128. – – rádiótulajdonosok adatszolgáltatási kötelezettsége 92–93. – – – igénylése – 82. – – – elkobzása – 93. – – sajtó-, film- és színművészeti kamarai tagság megszüntetése – 28, 73, 91. – – sárga csillag viselése – 28, 51, 54, 55. 58. – – – büntető rendelkezések 51, 52. – – szabadalmi ügyvivői jogosítványok visszavonása (Ip. M.) – 65–68. – – – megszegésének büntetése 67–68. – – – sokszorosító-, hirdető- és hírlapterjesztő tevékenység megtiltása (Me.) 102. – – – büntető rendelkezések 85. – – utazási korlátozás, 26, 92. – – üzleteinek és üzemeinek bezárása – 96–99. – – üzletek, árukészletek zár alá vétele (KKM.) – 63, 93. – – üzlethelyiségek hasznosítása (tervezet) – 146–150. – – – Bm. észrevételei – 150-152. – – – kormányrendelet – 311. – – vagyonok. – – – bejelentése – elkobzása 70, 74, 93. – – – bejelentési kötelezettség (mentességet elvesztetteknek) – 81–82. – – – ingó- és ingatlan – elkobzása (tervezet) – 152–155. – – – kormánybiztos kinevezése (Mt. előterjesztés Pm.) – 144–146. – – – tevékenysége – 167, 168. – – – kormányrendelet – 145. – – – leltározása – 145. – – – zár alá vett – leltározása (Budapest) – 105–107. – – – megőrzésre átvett – bejelentése (Bm. felhívás) 52.

– – választójoga, választhatósága (Ig. Min. tervezet) -- 69, 75. – – vegyesházassági tilalom – 70. – – vendéglők és szállodák látogatásának korlátozására (Bm.) – 86–87. – – – Budapest polgármestere kijelöli a zsidók által igénybevehető vendéglátó üzemeket – 87–

88. – – – büntető rendelkezések 87. – Zsidó Tanács. – – bombakárosultak részére rekvirált lakások ügye 187, 229–230. – – csomagküldés a munkaszolgálatosok részére – 310. – – egyes tagjainak becstelensége – 43, 44, 45. – – egyes tagjainak segítőkészsége – 45. – – és az Eichmann-Kommandó 26. – – feladatköre – 342–344. – – – hatósági igénylések, ezeknek végrehajtása – 343. – – – internálótáborok élelmezése – 343. – – – kisegítő szükségkórházak 343. – – – munkaszolgálatosok ruhával való ellátása – 343. – – – temetkezési teendők 343. – – felhívása – 196–197, 309. – – – fakitermelő és faszénégető munkára – 309. – – – az összeköltözéssel kapcsolatban – 196–197. – – – sorozásra (1925. évi férfiak) – 78. – – – szűcsök, szőrme és bőrkereskedők, bőröndösök ügyében – 339–340. – – az ingóságok forgalmi korlátozásáról – 310–311. – – Ideiglenes Intézőbizottsága megkezdi működését – 77–78, kinevezése – 42. – – lakótárs kijelölési joga 191, 194. – – a névtelen levelezés ellen 310. – – az összeköltöztetés (bp.-i zsidó) végrehajtása – 207. (1. bp.-i zsidók összeköltöztetésénél.) – – – felhívása az -el kapcsolatban – 196–197. – – – feladata a lakáscseréknél – 207. – – – Lakásügyi Hivatala – 44, 201, 299–302. – – – – körzeti irodák – 201, 202, 300, 303–306. – – sárga csillag viselésére kötelezettek ügyeinek intézése 309, 310. – – tevékenységének kritikája 42-46. – – tisztviselőinek mozgási szabadsága – 343–344. – Zsidótörvények, törvényjavaslatok. – – 1867: XVI. tc. (emancipációs törvények) – 30. – – 1895: XLII. tc. (izr. vallás recepciója) – 38. – – numerus clausus (1920: XXV. te.) – 10, 12, 18, 19, 20, 23, 73. – – I. zsidótörvény (1938: XV. te.) – 12–13, 19, 21. 23, 24, 29, 30, 31, 32. – – – elleni tiltakozás – 30–31. – – II. zsidótörvény (1939: IV. te,) – 14–15, 19, 22, 24, 32, 33, 73. – – – elleni tiltakozás – 33–34, 35. – – – és a magyar zsidóság vezetői, – 35. – – – és a zsidó nagybirtok –22–23. – – – és a zsidó nagytőke –22–25, 29, 45. – – III. zsidótörvény (1941: XV. te.) – 15–16, 22, 73. – – 1942: VIII. tc. (az 1895: XLII. tc. hatályon kívül helyezése) – 38.

– – munkaszolgálatra kötelezés katonai szolgálat helyett (1942: XV. te.) – 23, 27. – – az 1944 márc. 19 után kiadott rendeletekben – 16–17. – – és a szociális demagógia –17–18, 24, 27, 28. – – jellege, háttere – 27, 28. létrejöttének következményei – 17–23. – – az összes polgári jogoktól való megfosztás (Ig. Min. törvényjavaslat tervezet) – 69–76. – – – megszegésének büntetése – 71–73, 74. – Zsidóüldözés. – – az amerikai magyarság tiltakozása az – ellen – 156–157. – – a Kossuth Rádió a -ről – 156. – – a Sztójay-kormány alatt –51, 156–157.

A mutatóban szereplő szomszédos országokhoz tartozó községek, városok mai neve: Aknaszlatina, SZU, Szolotvino, – Beregszász, SZU, Berehovo, – Beszterce, R., Bistrita, – Dédabisztra, R.,

Dédabistra, – Dés, R., Dej, – Dunaszerdahely, Cs. Szl., Dunajska Streda, – Felsővisó, R., Viseul – de Sus, – Huszt, SZU, Chuszt, –Iza, SZU, Iza, – Kassa, Kosice, Cs. Szl., – Kolozsvár, R.. Cluj – Komárom, Cs. Szl., Komárno – Marosvásárhely, R., Târgu-Mures, – Máramarossziget, R., Sighet, – Munkács, SZU, Munkacsevo, – Nagybánya, R., Baia-Mare, – Nagykároly, R., Carei, – Nagyszőllős, SZU, Vinohradovo, – Nagyvárad, R, R., Oradea – Sepsi-szentgyörgy, R., Sfănlul – Gheorghe, Szabadka, Ju., Subotica, – Szatmárnémeti, P.., Satu-Mare, – Szászrégen, R., Reghin, – Szered Cs. Szl. Sered, – Szilágy-somlyó, R., Simleul, – Silvaniei, Técső, SZU, Tjacsevo, – Újvidék, Ju., Novi Sad, – Ungvár, SZU, Uzshorod, – Zenta, Ju., Senta, – Zombor, Ju., Sombor.

Rövidítések: Cs. Szl. = Csehszlovákia, Ju. = Jugoszlávia, R. = Románia, SZU = Szovjetunió.

NÉVMUTATÓ

A Névmutatóban csak a tárgyalt időszakban nagyobb szerepet játszó személyek nevei és adatai találhatók

Aggteleky Béla – altábornagy, I. honvédhadtest-parancsnok, 1944. október 15-én a németek letartóztatják. – 199.

Antal István – A Gömbös-kormány idején a miniszterelnökségi sajtóosztály vezetője, majd igazságügyi államtitkár. 1942-ben nemzetvédelmi propagandaminiszter, a Sztójay-kormányban igazságügyi, valamint vallás- és közoktatásügyi miniszter. Népellenes bűncselekményei miatt életfogytiglani fegyházra ítélték. – 69, 75, 322.

Baky László – államtitkár, – nyugalmazott csendőrőrnagy. A Sztójay-kormány belügyi ál-lamtitkára. A Szálasi-kormánytól felhatalmazást kapott különleges katonai rendfenntartó szervezet felállítására. Népellenes bűncselekményei miatt a Népbíróság 1946-ban halálra ítélte és kivégezték. – 17, 27, 258, 266, 333.

Bárdossy László – 1934-től 1941-ig Magyarország bukaresti követe. 1941. április 8-tól 1942. május 10-ig miniszterelnök. – Mint háborús bűnöst a Budapesti Népbíróság 1945-ben halálra ítélte. 1948-ban kivégezték. 17, 22.

Bethlen István, gróf – a magyar ellenforradalmi rendszer vezető politikusa, 1921. ápr.–1931. aug. miniszterelnök. – 12.

Bódy László – Budapest főváros főpolgármester-helyettese, 1945. jan.-ban a szovjet csapatok fogságába kerül, 1946. febr.-ban szabadon bocsájtják. – 91, 107, 119, 128, 170, 171, 190, 332.

Darányi Kálmán – 1936. október 1-jétől 1938 május 13-ig miniszterelnök. – 30. Doroghy Farkas Ákos – lásd Farkas Ákos (Doroghy) Eichmann, Adolf – SD. Ober-sturmbannführer, a Birodalmi Biztonsági Főhivatal IV. a osz-

tályának, a zsidók liquidálására létrehozott speciális osztály vezetője. 1980-ban Argentínában az izraeli titkosszolgálat emberei elfogják és Izraelbe szállítják. Perének tárgyalása 1961 elején kezdődik. – 26, 27, 42.

Endre László – gödöllői főszolgabíró, a Sztójay-kormányban belügyi államtitkár. A magyar-országi antiszemitizmus egyik vezéralakja. Több ízben részt vett a hitleri nemzeti szocialista párt nürnbergi pártnapján. Mint pestmegyei alispán már az 1940-es évek elején súlyos zsidó-ellenes intézkedéseket hozott. Szálasi polgári főkormánybiztosnak nevezte ki. 1946-ban népellenes cselekedeteiért halálra ítélték és kivégezték. – 17, 26, 113, 115, 118, 162, 236, 237, 238, 258, 266, 333, 334, 345, 346, 347.

Farkas Ákos (Doroghy) – Budapest polgármestere, a nyilasokkal Nyugatra menekül. 1946-ban Népbíróság elé állítják, súlyos börtönbüntetésre ítélik. A fogházban meghal. – 208, 273.

Fuchs Dénes dr. – a Szeretet kórház igazgató fűorvosa, 1944. május 15. után a zsidó szükség-kórházak helyettes vezetője. 80, 134.

Göbbels, Joseph – az NSDAP, a német náci párt egyik alapító és vezető tagja, birodalmi propa-gandaügyi miniszter, 1945. május elején Berlin ostroma idején családjával együtt öngyilkos lesz. – 30.

Gömbös Gyula – A MOVE elnöke. Az Egységes Párt ügyvezető alelnöke, 1923 őszén megalakítja csoportjából a Fajvédő Pártot. 1929–1932 között hadügyminiszter, majd 1932–1936-ig, haláláig miniszterelnök. – 11, 12, 73, 333.

Göring, Wilhelm Hermann – A Reichstag elnöke, birodalmi légügyi miniszter, a Birodalom védelmére létesített Minisztertanács tagja, a Titkos Kabinettanács tagja, a Hermann Göring Konszern elnöke, Hitler kijelölt utódja. – 138.

Hain Péter – A német megszállás hazai szálláscsinálója. 1944. március 19. után mint az Állam-védelmi Központ vezetője könyörtelen szadizmussal hajtotta végre a baloldal és a zsidóság elleni rendeleteket. 1946-ban a Népbíróság mint háborús bűnöst halálra ítélte és kivégezték. 345.

Haller István – 1919. november 24-től – 1920. december 16-ig vallás- és közoktatásügyi mi-niszter. – 10.

Himler, Heinrich – birodalmi belügyminiszter, az SS és a Gestapo birodalmi vezetője, a koncentrációs táborok szervezője, Hitler helyettese és kiszemelt utódja. 1945. máj. 22-én angol fogságban öngyilkos lett. – 143, 144.

Hitler, Adolf – a német nemzeti szocialista mozgalom vezére, 1933-tól a Német Birodalom kancellárja. – 19, 25, 27, 28.

Horthy Miklós, nagybányai – Tengerésztiszt, a szegedi ellenforradalmi kormányban hadügyminiszter. Tiszti különítménye élén 1919–20-ban vad programokat rendez, 1920. március 1-jén a különítményesek fegyveres asszisztenciája mellett kormányzóvá választják. Szisztematikusan előkészíti a Németország oldalán vívott nemzetellenes háborút. 1944. március 19. az ország megszállása után is megmaradt kormányzónak. 1944. október 15-én minden előkészítés nélkül proklamálja a fegyverletételt, másnap Szálasi javára lemond kormányzói tisztségéről. 1957-ben Portugáliában halt meg. 24, 25, 26, 28, 34, 333.

Imrédy Béla – 1932–1935 között a Gömbös-kormány pénzügyminisztere, 1938–39-ben minisz-terelnök, ő nyújtotta be a parlamentben a II. zsidótörvényt. A Magyar Megújulás Pártja nevű szélső jobboldali párt vezére. A Sztójay-kormányban 1944 májusában gazdasági csúcsmi-niszter lesz. A felszabadulás után mint háborús bűnöst halálra ítélték és kivégezték. – 12, 13, 14, 17, 19, 22, 24, 25, 103, 142, 258, 266.

Jaross Andor – A Csehszlovákiában működő irredenta magyar mozgalom egyik vezetője, 1938. novembertől a felvidéki ügyek tárcanélküli minisztere, Sztójay kabinetjében belügyminiszter. A háború után népellenes bűnei miatt kivégezték. – 17, 89, 114, 159, 223, 258, 266, 277, 278, 314, 315, 336, 337, 346, 347.

Kállay Miklós – Az első Gömbös-kormány földművelésügyi minisztere, 1942-től 1944 március 22-ig miniszterelnök. A német megszállás után a török követségre menekül, később a nyila-sok elhurcolják, jelenleg Olaszországban él. – 333.

Károlyi Gyula, gróf – 1919-ben az Aradon, majd Szegeden alakult ellenforradalmi kormány feje, 1931 aug.–1932 okt. miniszterelnök. – 12.

Keledy Tibor – Fővárosi tanácsnok, majd a II. bécsi döntés után Kolozsvár polgármestere, a Sztójay-kormány idején elvállalta Budapest főpolgármesteri tisztjét. – 114, 115, 118, 119, 124.

Keresztes-Fischer Ferenc – 1931 aug.–1935 márc., majd 1938 máj.–1944 márc. 22-ig belügy-miniszter, Magyarország megszállása után a Gestapo letartóztatja, Németországba depor-tálják, a felszabadulás után Ausztriában hal meg. – 26.

Kolosváry-Borcsa Mihály – Imrédy miniszterelnöksége idején a sajtószolgálat vezetője. A Sajtókamara elnöke. A Sztójay-kormány kinevezte a sajtó, rádió, a könyvkiadás és a külföldi hírszolgálat kománybiztosává. 1945-ben a Sajtókamara pénzével és bizalmas irattárával Németországba szökött. – 52, 102, 105, 325.

Kunder Antal – 1936-ban a Külkereskedelmi Hivatal vezetője, 1938-ban kereskedelmi állam-titkár, majd miniszter, tárcáját megtartotta az Imrédy- és Teleki kormányban is. A Sztójay-kormányba ismét mint kereskedelmi és közlekedésügyi miniszter lépett be. – 99.

Lény Lajos dr. – a Zsidó Kórház igazgató főorvosa, 1944. május 15. után a zsidó szükségkórházak vezetője. – 80, 134.

Morvay Endre – 1934-ben tanácsnok, majd 1939–1947-ig Budapest helyettes polgármestere. –114, 188.

Munkácsi Ernő – ügyvéd, a Pesti Izraelita Hitközség főügyésze, később főtitkára. – 26, 39, 344, 348.

Nagy József dr. – főorvos a Magyarországi Zsidó Szövetsége Ideiglenes Intéző Bizottsága tagja. – 135, 307, 308.

Prohászka Ottokár – 1905-től székesfehérvári püspök, 1920-ban a Keresztény Nemzeti Egység Pártjának programjával képviselővé választják. – 11.

Puskás István – vármegyei főjegyző. – 113, 114, 115, 347. Reményi Schneller Lajos – 1938-tól 1945-ig pénzügyminiszterként minden kormánynak tagja

volt. A Népbíróság halálra ítélte és kivégezték. – 82, 123, 314. Serédi Jusztinián – XI. Plus pápa 1927-ben a Bethlen-kormány tiltakozása ellenére kinevezi

Magyarország hercegprímásává, egyúttal bíborosi rangra emeli. 1944 őszén rész vesz Szálasi nemzetvezetői eskütételén. –56.

Szász Lajos – 1942. október 19-én közellátásügyi, tárcanélküli miniszter lett s ugyancsak közellátásügyi miniszter volt a Sztójay kabinetben is. Tárcát vállalt Szálasi kormányában is. – 68.

Szentmiklósi József – fővárosi tanácsnok, 1943-ban a polgármesteri XVII. (lakásügyi), majd a IX. (szociálpolitikai) osztály vezetője. – 101, 113, 174, 345, 346, 347.

Sztójay (Sztojakovics) Döme – Hírszerző tiszt, 1925-től 1933-ig Berlinben katonai attasé, 1936-tól berlini rendkívüli követ. Innen került 1944. március 22-én a miniszterelnöki székbe. Mint háborús bűnöst a Népbíróság halálra ítélte és kivégezték. – 17, 28, 29, 55, 58, 85, 110, 126, 137, 140, 142, 286, 290, 320.

Teleki Pál, gróf – földbirtokos, a Horthy-fasizmus egyik vezető államférfia. 1920–21-ben, majd 1939–1941-ben miniszterelnök. Második miniszterelnöksége idején csatlakozik Magyarország a német–olasz–japán agresszív fasiszta blokk „hármas szövetségéhez”. 1941. tavaszán öngyilkos lett. – 10, 12, 17, 18, 333.

UTCANEVEK VÁLTOZÁSAI

Régi Új VIII., Aggteleki u. VIII., Kiss József u. I., Aladár u. I., Asztalos János u. Andrássy u. VI., Népköztársaság útja X., Apaffy u. X., Kőér u. VI., VII., Aréna u. VI., VII., VIII., XIII., XIV., Dózsa György út. VI., Bajnok u. VI., Bokányi Dezső u. X., Beleznay u. X., Paprika u. VI., Bulyovszky u. VI., Rippl-Rónai u. V., Csáky u. XIII., Hegedűs Gyula u. VIII., Déry u. VIII., Déry Miksa u. IV., Erzsébet tér V., Engels tér VII., Erzsébet körút VII., Lenin körút IV., Eskü út V. Szabadsajtó út IV., Ferenc József rakpart V., Belgrád rakpart IX., Fővám tér IX., Dimitrov tér VII., Grassalkovish u. VII., Színház út IX., Gr. Haller u. IX., Hámán Kató u. VIII., Héderváry u. VIII., Benyovszky Móric u. VI., Hegedűs Sándor u. VI., Szófia u. XIV., Hermina út XIV., Május 1. út V., Hollán u. XIII., Fürst Sándor u. XIV., Ilosvai u. XIV., Ilosvay Selymes u. VII., István út VII., Landler Jenő út XIV., Káldy u. XIV., Ilosvay Selymes utcába olvadt I. Karácsony u. I., Kuny Domokos u. VIII., Karpfenstein u. VIII. Karácsony Sándor u. VIII., Kendeffy u. VIII., Győrffy István u. V., Gr Klebelsberg u. V., Rosenberg házaspár utca VI., VII., Király u. VI., VII., Majakovszky u. V. Klotild u. V., Stollár Béla u. V., Koháry u. V., Nagy Ignác u. VIII., Conti u. VIII., Tolnai Lajos u. VI., Laudon u. VI., Káldy Gyula u. IX., Lónyai u. IX., Szamuely u. VII., Nagyatádi Szabó u. VII., Kertész u. I. Negyedik Béla u. I. Attila út XIV., Nürnberg u. XIV., Ilka u. Phőnix u. XIII., Raoul Wallenberg u. Podmaniczky u. VI., Rudas László u. VI., Próféta u. VI., Hegedű u. IX., Ranolder u. IX., Balázs Béla u. V., Sas u. V., Guszev u. XIV., Sashalmi út XIV., Orbó u. XIV., Stefánia út XIV., Vorosilov út VIII., Szabóky u. VIII., Bíró Lajos u.

V., Személynök u. V., Balassi Bálint u. XIV. Szt. Domonkos u. XIV., Cházár András u. XIII., Szt. László u. XIII., Mautner Sándor u. XIII., Tátra u . XIII., Sallai Imre u. VI., Teréz krt. VI., Lenin krt. I., Térfy Gyula u. I., Galeotti u. VIII., Thék Endre u. VIII., Leonardo da Vinci u. V., Gr Tisza István u. V., József Attila u. VIII. Tisza Kálmán tér VIII., Köztársaság tér V., Thurzó u. XIII., Muk Sándor u. V., Vértanúk tere V., Ságvári tér VI., Vilma királynő út VI., Gorkij fasor VI., Vilmos császár út VI., Bajcsi Zsilinszky út V., Zoltán u. V. Beloiannisz u.