VETÜLET I.

3 BEVETÉS Szelevényi Gellért

4 ENTRÓPIA ARCHITEKTÚRA Szelevényi Gellért

9 MMI • PATKÓS RÉKA Szelevényi Gellért

14 A BŰVÉSZ Kovács Roland

16 MMART • LYNDA STEVENS Rásonyi Ábel László

19 KARLHEINZ STOCKHAUSEN Bérces Ádám

22 HYDRAULIS AQUINCUMĪ Szelevényi Gellért

26 A FELTÁMADÁS FORMULÁJA • KINCS Verdes Csaba

28 LÜNEBURG Mészáros Urbán Szabó Gábor

30 A KERTBEN Kovács Roland

32 AUTUMN TWILIGHT Szelevényi Gellért

37 MMART • MÉSZÁROS ZSUZSANNA Szuda M. Barna

40 GREGORIÁN Verdes Csaba

42 RAGNARÖKKR PetőZoltán

46 KÓBORLÁS AZ ÉJBEN Kovács Roland

48 MMI • BÉRCES ÁDÁM Szelevényi Gellért

56 DEUS EX MACHINA • SUFFOCO Verdes Csaba

58 MMFACT • VIAN50 Bérces Ádám

MEMENTO MORI MAGAZIN

3

Az elmúlt három esztendőben a Memento Mori Egye-sület elsősorban az akciókra helyezte a hangsúlyt, meg-rendezve kiállítás-sorozatokat több helyszínen; ilyen voltaz SMS Kávézóban „Dalí 20” címen hat alkotó támoga-tása, valamint jelenleg is tart a szintén budapesti PicassoPointban művészek bemutatása. Sikeresnek mondhatórendezvényeken vagyunk túl a több ízben szervezettPeremKult fesztivállal, Mátrafüreden pedig egy teljesnap lebonyolítását vállaltuk és teljesítettük a FeketeZajon, együttműködve a Nemzeti Múzeum munkatársá-val (régészeti bemutató), valamint hagyományőrző íjá-szokkal. Ezalatt tagságunk folyamatosan bővült éscsökkent; igyekezve közösségként egyben maradni; je-lenleg 16 tagot számlál társaságunk. Két rendezvényün-ket említhetem, ahol sikerült társítanunk az audiovizuálisélményt CD/DVD formátumú kiadvánnyal, ilyen volt a„vÁLSÁG!” nevezetű lemezünk 4 előadó szerepeltetésé-vel, majd Boris Vian emlékére tartott estünk zenei kí-sérőanyaga is megjelent „VIAN50” címen.

Ezen kiadvány, mely a Vetület nevet viseli, mindazokszámára lehet elsősorban hiánypótló, akik figyelemmelkísérték eddigi tevékenységünket. Induló rovatainkkalfolyamatosan szeretnénk bemutatni azokat a művésze-ket, zenészeket és csoportokat, akikkel kapcsolatba ke-rültünk, együttműködtünk (MMACT/MMART). Emelletttagságunk is szóhoz jut; interjú formájában segítve amélyebb megismerést (MMI). Költők és írók is bemu-tatkoznak, későbbi terveink szerint talán önálló formá-tumban is, jelenleg ízelítőként néhány alkotásukolvasható. Ezen kívül tagságunk személyes érdeklődésiköre is nyilvánosságot nyer oldalainkon.

Terveink szerint a Vetület harmadévente jelennemeg szabadon letölthető formában az Interneten, azesztendő végén pedig évkönyvben kiadva, amennyibenezt az anyagiak lehetővé teszik. A fentiek alapjánzártnak tekinthető kiadványunk, ennek ellenére arrabiztatom olvasóinkat, ha világunkba illeszkedő cikkel,alkotással kívánna bekerülni, ne habozzon megkeresnibennünket.

SZELEVÉNYI GELLÉRT

b VETÉSe

4

„Mahakala és Mahayana Buddhiz-mus, posztkonstruktivizmus, az iparigépek éneke és zaja, a posztmodernkorban való felnövés és élet. A szavaknem pontosak, így a további katego-rizálást a hallgatóra bízzuk.” ‒ írjamagáról a 11 esztendeje alakult zene-kar. Kevés interjú készült eddig velük,fél évtized után ezúttal a jelenlegi ál-lapotról faggattam Őket.

Szelevényi  Gellért:   ‒   Igazán ré-gen volt, hogy interjút készítettemVeletek, azóta komoly átrendező-désen esett át a zenekari tagság.Mindenekelőtt beszéljetek, kérlekerről a folyamatról, az új tagokróla jelenlegi felállásról…

Entrópia  Architektúra:  ‒  Komolyfejlődésen, nehéz időszakokonesett át a zenekar. Az átrendező-dés tulajdonképpen elmozdulásvolt a játéktól az életút felé. Nemtagadom kezdetben kísérleti zene-karként neveztem magam is az Ent-rópia Architektúrát. A kísérletezésjátékos, gyermeki szakaszábólazonban tovább kellett lépni. Ta-lán furcsán hangzik, de az alkotókreativitását korlátozza a túl nagytér vagy szabadság. Tehát e gyer-meki szakasz végét követte egyhosszú inaktív majd egy dinami-kus átrendeződési szakasz (rövididő alatt sok ember megfordult azenekarban).

Azonban végül rátaláltunk a je-lenlegi és reményeim szerint vég-leges felállásunk tagjaira: OroszPhilippe Balázs fagottos és Gra-bow Wolfgang András basszusgi-táros szinte egy időben történő

belépésével elkezdődött a mögöt-tünk álló másfél év szisztemati-kus fejlődése. Látásmódjukkal éstechnikai tudásukkal kiegészítik,erősítik és egyensúlyt teremte-nek.

Zeneileg és szervezési szem-pontból egyaránt megerősödtünk,a céltalan bolyongás véget ért, azEntrópia Architektúra elindult akijelölt útján.

Sz.  G.:   ‒  Hatásokként jelenleg aMahakala és Mahayana Buddhiz-must, a posztkonstruktivizmust,az ipari gépek énekét és zaját va-lamint a poszt-posztmodern kor-ban való felnövést és életetjelölitek meg. Ez utóbbi kettő nemszorul magyarázatra, az előbbiek-kel kapcsolatosan azonban mélyí-tenétek kicsit a „barázdát”?

E.  A.:  ‒  A tradíció képes egyedüljellemezni azokat az energiákatés erőket, melyek folyamatosanott sisteregnek a kimondatlanszavaink körül. A rituálé fontoseszköz ahhoz, hogy kiszakadjunka konstans szakrális és szellemikörnyezetszennyezés szorításá-ból, hogy megálljunk és kicsit acsendben odafigyeljünk a való-ságra. A tradíció súlya elsöpri ajelen lerakódott szemetét. Ebbena csendben hangokból faragunkposztkonstruktivista szobrokat,amik az abszolút jelen letisztultformáit mutatják meg. Ezek adolgok ősiek és sokkal ösztönö-sebbek annál, hogy érdemes le-gyen esztétikai eszközökkelösszekenni őket. Entrópia Archi-

E NTRÓPIA ARCHITEKTÚRA • „…A JÁTÉKTÓL AZ ÉLETÚT FELÉ.”

5

ENTRÓPIA ARCHITEKTÚRA

6

tektúra, leromboljuk a struktúrát,s a romokból újra alkotjuk, ésmegint, majd megint. Samsara,vagy tudatos körben járás? A vá-laszt a hallgatóra bízom.

Sz.  G. :   ‒  Augusztusban megje-lent első lemezetek, szerencsémvolt fül és szemtanúként résztvenni a sóskúti stúdiózásnál. So-kaknak mérföldkő az első hang-hordozó, fél év távlatában milyena viszonyotok a koronghoz?

E.  A.:   ‒  Az elkészült lemez pon-tosan megfelel a céljának. Annak,ami egy első lemez funkciója, hi-teles ízelítőt nyújt azoknak, akikszeretnék megismerni a munkáin-kat. Hűen tükrözi azt a hangula-tot, ami mélyen áthatja mindenáltalunk hallatott hang születését.Mérföldkő, ami egy az addigiak-nál sokkal strukturáltabb út meg-kezdését jelzi.

Azonban azóta sok változásonmentünk keresztül. A szerencsét-len külső körülmények közreját-szása miatt elég lassan készült elaz első lemezünk. Ez jócskánvisszavett a bennünk rejlő lendü-let lehetőségéből, ráadásul vi-szonylag sokat változott azenénk. Meg kell tanulnunk a sa-ját fej lődésünk sebességét megfe-lelően kezelni.

Sz.  G.:   ‒  Mindig kollektívaként de-finiáltátok a zenekart. 11 év távlatahúzódik meg mögöttetek, volt egykomolyabb váltás, amiből felfris-sülve és megerősödve születtetekúj já.

Az alkotóközösségek kohézió-járól, a közös munkáról felemástapasztalataim vannak, és az időmúlásával nem feltétlenül pozitívirányba billennek… Nálatok és akörnyezetetekben miről tudtokbeszámolni?

E.  A.:   ‒  A kérdésedre nehézegyszerű választ adni, a részletesmagyarázat pedig egy soha végetnem érő szemantikai vitafolya-mot eredményezne. Így az Ent-rópia Architektúra alkotásaihozhasonló ösztön szintű szavakkaligyekszem összekapcsolni a múltés jelen kérdéseinek mindenkoriértelmét. Az Entrópia Architek-túra egy érzékeny szellemi éslelki entitás. Nehéz harcok árán,de elérte azt az őszinteségi fokotminden tag egyéni részvétele,ami ennek az entitásnak az önál-ló létéhez szükséges. Ehhez megkellett, hogy találjuk önmagunk.Jelen felállással teljessé vált a fo-lyamat, amire abban a régi inter-júban utaltam. Innentől nincsértelme az egyént vizsgálni, hi-szen ami megszületett az sokkaltöbb, mint a részét alkotó egysé-gek. A kísérletet befejeztük, oka-fogyottá vált a kollektivista, vagyhierarchikus közösség kifejezés.Ami keletkezett az alkotás egyújra értelmezett energiaszintje,szavak nélküli áramlás.

Sz.  G.:   ‒  Lemez, honlap, havon-ta koncertek. Úgy tűnik, valamitényleg elindult; már nem egyholdudvarnak játszotok! Az En-trópia Architektúra azonban ré-

ENTRÓPIA ARCHITEKTÚRA • „…A JÁTÉKTÓL AZ ÉLETÚT FELÉ.”

7

tegzene, és gondolom az is ma-rad. Milyen lehetőségeket, kitöré-si pontokat reméltek ebben aviszonylatban?

E.  A.:   ‒  Egyfelől a zenei egység,a résztvevők gondolatinak és ér-

zelmi kohéziójának szintje fontos.Ami ebben az időszakunkban avisszavonult gyakorlással fejleszt-hető tovább. Másfelől a kialakultközönség igényli azt, hogy foglal-kozzunk velük, fenntartsuk a ben-sőséges viszonyt, melyet arendszeres koncertekkel tudunkbiztosítani. E két pólus köztegyensúlyozunk.

Szeretnénk a lehető legszéle-sebb körben előadni alkotásunk ahazai és az európai színpadokonegyaránt. Ezt a „mainstream” fe-lé történő elmozdulás nélkül. Je-lenleg és a közeljövőben ez a cél

igényli a legtöbb energia ráfordí-tást a zenekarnak.

Sz.  G.:   ‒  A múltban meghatározóvolt a spontaneitás és akciósze-rűség, előfordult, hogy perfor-

mance-ba ágyazva láthattukfellépéseteket. A jelenben én kö-töttnek és fegyelmezett zenénekérzem az Entrópia Architektúrát.A „társadalmi elégedetlenség”mintha háttérbe szorulna, átveszia helyét a lélek? Hiszen legtalá-lóbban meditatívnak lehetne ne-vezni a zenéteket, sőt akár egykoncerteteket…

E. A.:  ‒  Tekintve a tényt, hogy rég-óta ismerjük egymást és valóbanszinte a kezdetektől figyeled, azEntrópia Architektúra útját megér-tem az érzésed. A változás, a me-ditatív szubsztancia mindenképpen

ENTRÓPIA ARCHITEKTÚRA • „…A JÁTÉKTÓL AZ ÉLETÚT FELÉ.”

8

helyénvaló meglátások. Ennek a vál-tozásnak a jellege azonban össze-tettebb és árnyaltabb a spontaneitáskontra fegyelmezettség látszólagosellentéténél. Az elmúlt időszak ez-zel a jelenlegi felállással egy közösgyermek tanulásának kezdeti sza-kasza volt. Az útkeresésen, szárny-próbálgatáson túlléptünk. Mivelkialakult e felállással az az irány-vonal, vagy látásmód melyet Entró-pia Architektúrának neveztünk akezdetekben, kijelenthetem, hogytöbbé nem kísérletezünk. Az el-múlt másfél év tehát a strukturált-ság, a technikai fejlődés szakaszavolt. Továbbra a magunk által ki-alakított rendszerek rombolása ésújraépítése a folyamat, amit a hall-gató velünk együtt átélhet, fizikaiés szakrális téren egyaránt. Azon-ban e mögött egy meglehetősen bo-nyolult technikai és érzelmi rendszer

bújik meg. Az akció művészet mégmindig lényegi jellemzője a zenénk-nek. A társadalmi elégedetlenségpedig túl egyszerű és pillanatnyi ér-zelem ahhoz, hogy képes legyek azEntrópia Architektúra jelenlegi kon-textusában értelmezni. Egyedül akontinuitás értelmezhető az avant-garde alkotói érzésével. Azonbanmi nem folytatunk semmit, hanemaz Úton járunk, ezt igyekszünk be-mutatni mindenkinek, akit érdekelennek a témának a megközelítése,s nyitott erre.

HTTP://WWW.ENTROPIA-ARCHITEKTURA.ORG/HTTP://WWW.MYSPACE.COM/ENTROPIAARCHITEKTURA

HTTP://WWW.GOTHIC.HU/MAGANYTERULET_INTERJUK_EA.HTML

SZELEVÉNYI GELLÉRT

ENTRÓPIA ARCHITEKTÚRA • „…A JÁTÉKTÓL AZ ÉLETÚT FELÉ.”

9

A Memento Mori közösségét bemuta-tó rovatunkban (MMi) Patkós Rékávalbeszélgettem. Hogyan kerül valaki azEgyesült Arab Emirségekből Magyar-országra?Mi késztet valakit arra, hogyemberi bőrön maradandó nyomothagyjon? Hogyan látja a világot egyvegan deathrocker? A válaszokból er-re is fény derül.

Szelevényi  Gellért:  ‒  Kezdjük ta-lán az ismerkedést Veled egy szá-modra nem túlzottan érdekes ‒feltételezem természetes ‒ témával,amin azonban rengetegen megle-pődnek. Te életed egy részét AbuDhabi-ban, az Egyesült Arab Emír-ségekben élted le, nem éppen az ottmegszokott klisék között gondol-kodva… Milyen pozitív-negatív él-mények formáltak, mi az oka, hogyMagyarországon kötöttél ki?

Patkós  Réka: ‒   Igen, ezen valóbansokan meglepődnek, de számomranem is lehetne természetesebb, mertnem csak hogy életem egy részéttöltöttem ott, hanem ott nőttem fel.Abszolút az otthonomnak tekintem,szóval bármikor szívesen beszélekróla.

Első látásra tényleg elég furcsa le-het elképzelni egy viszonylag extrémkinézetű alakot egy olyan helyen,ahol úgy képzelik az emberek, hogycsadorban járnak a nők ‒ nos ebbenvan is némi igazság, néha ténylegérezni a kontrasztot. Ennek ellené-re egy végtelenül nyitott és elfogadóhely. Arrafelé udvariasabbak az em-berek annál, hogy beszóljanak vagybunkók legyenek az utcán, ha a má-sik számukra furán néz ki. Ez való-

színűleg abból fakad, hogy ott azemberek 80%-a külföldi, a világ min-den tájáról, ezért akkora kulturáliskülönbségek vannak, hogy meg sekottyan egy fura haj, egy óriás tur-bán, vagy éppen valami Afrikai fej-dísz. Mindenki más, mindenkikülönleges a maga módján, és jólmegtanultuk a tolerancia gyakorla-tát. De magukban ezt is biztosanamolyan európai hóbortnak nézik.

Már gyerekként is nyilvánvaló volt,hogy egy kicsit elvontabb és kreatí-vabb vagyok, mint a többi srác kö-rülöttem, szóval az, hogy ezen azúton fejlődtem tovább, megkérdője-lezve a körülöttem lévő világot éskulturális szokásainkat, talán egytermészetes folyamat volt. Erre per-sze az ottani erős kontrasztok jólrásegítettek. Abu Dhabi egy modern,viszonylag liberális, nyugodt hely, deegyben a tökéletes megtestesülése avadkapitalista, eldobható társada-lomnak, amitől időközben egyre in-kább eltávolodtam. Közelről látni,érezni minden porcikámban azt,hogy hogyan fejlődik egy viszonylagszerény fiatal kis ország, egy város,amiről épp hogy anno a Garfieldbólhallottak az emberek egy ultragaz-dag turista mennyországgá ‒ elégfurcsa volt. Ugyanakkor mégis úgyérzem, hogy mi építettük, minden-ki formált rajta egy kis darabot.Annyira új volt az ország, ha akar-tunk valamit, nekünk kellet megcsi-nálni. Nem voltak nekünk valókoncertek, nekünk való fesztiválok,klubok, vagy akármi más, ami egyátlag goth, metal, vagy akármilyenalternatív szubkultúrához tartozó

MMI • PATKÓS RÉKA • „…TITKOSRENDŐRSÉG AVAGY EGY INDIAI BARLANG…”

10

PATKÓS RÉKA • MEMENTO MORI EGYESÜLET

11

embert megfogott volna. Nekünkkellett létrehozni őket, mint ahogyezt szokás, abszolút D.I.Y. (Do ItYourself; a szerk.) módszerekkel.Azóta ezek a dolgok már bőven ki-nőtték magukat, amire mindannyi-an büszkék vagyunk. Ugyanakkorkevesen voltunk, így a különbözőszínterek összefogtak és támogat-ták egymást szerencsére ‒ ez ma-napság viszonylag ritkának minősülmáshol a világon.

Mint ahogy említettem, ezáltal sokpozitívum és negatívum is ért, vi-szonylag szigorú hely volt, elég dur-va cenzúrával, szóval nem voltegyszerű hozzájutni olyan kazetták-hoz, CD-khez, könyvekhez vagyakármi máshoz, amit a hatóság ár-talmasnak ítélt meg. Persze megol-dottuk a kérdést némi csempész-munka árán. Néha amikor errefelémesélnek az emberek az itteni 70-es évekről, teljesen át tudom érez-ni, mert ugyanaz ment ott is, a tit-kosrendőröket is beleértve. Viszontha annak a tipikus képnek megfeleltaz ember, amit elvártak tőle, maxi-mális nyugalomban és békében él-hetett. Még a lakáshoz az ajtónkatsem kellet soha kulcsra zárnunk ‒dehát mindennek megvan az ára…Mindenesetre akárhogy is nézem,nagyon szeretem azt a várost, mertkevés olyan hely van a világon, amiönzetlenül annyi lehetőséget, nyu-galmat és kedvességet kínál az em-bereknek ‒ luxuskörülmények közt‒, mint Abu Dhabi.

Magam sem tudom pontosan, ho-gyan kötöttem itt ki, nem gondoltamvolna hogy valaha itt fogok élni Bu-

dapesten, de örülök neki. Nagyon‐na-gyon sok helyen megfordultam már,de valami mégis megfogott Magyar-országban. Lehet az, hogy mégis-csak itt él sok családtagom, esetlegaz itteni barátaim, vagy éppen a Mar-co Polo volt, ne adj’ isten egy régiszerelem, de a lényeg az, hogy azutolsó percben úgy döntöttem, hogyMagyarországot választom Ameri-ka helyett. Ma már tudom, hogy en-nek mind így kellet lennie, mert jólérzem magam a bőrömben a pá-rommal, az hogy hova megyünk ez-után, az még a jövő zenéje.

Sz. G.:  ‒  Aki Veled találkozik, előbb-utóbb megkerülhetetlenül szembesülvegan életformáddal. Többen keve-rik ezt a vegetarianizmussal… Kifej-tenéd mit takar pontosan aveganizmus, miért élsz veganként,milyen hatással van ez Rád, és véle-ményed szerint a környezetedre?

P. R.:  ‒  Nem szoktam különöseb-ben felhozni a témát, de igazad vanezzel kapcsolatban; aki ismer, előbbvagy utóbb tényleg szembesül ezzel.

Először is elmondom a különb-séget a vegetáriánus és vegan közötthogy érthető legyen: a vegetáriánu-sok nem esznek húst, de általábanesznek és használnak is más állatieredetű termékeket. Ellenben egyvegan általában etikai okokból, azállatok kizsákmányolása és legyil-kolása ellen tiltakozik, és ezáltal szi-gorúbban veszi a „nem ártás”fogalmát. Egy vegan nem eszik sem-milyen állati eredetű dolgot, és nemis használja őket, szóval nem isziktejet, nem eszik tojást, nem használ

MMI • PATKÓS RÉKA • „…TITKOSRENDŐRSÉG AVAGY EGY INDIAI BARLANG…”

12

bőrt és egyéb más dolgokat is mel-lőz, tudván hogy etikailag nem va-gyunk jogosultak önös célból ártanimás érző lényeknek, ha nem mu-száj. Mára már a világ legnagyobbdietetikus szövetségei is alátámaszt-ják azt a tényt, hogy nincs szüksé-günk ezeknek a fogyasztására, szóvaligazából kulturális szokásokról vanszó. Amit mellesleg 53 milliárd szá-razföldi állat bán évente.

Én személyesen azért vagyok ve-gan, mert tisztelem és szeretem azállatokat, és sajnos tudom, hogy mimegy a nagyipari állattenyésztésbenés feldolgozóüzemekben, ahonnanmanapság származnak ezek a „ter-mékek”. Úgy ahogy vannak, kime-rítik a kínzás és a gyötrelemfogalmait, ez reménytelen, pokoliélet, és kegyetlen halál a semmiért.Négy éve úgy döntöttem, én ehhezsoha többet nem fogok hozzájárul-ni. Szerencsére elég gyorsan átszo-kik az ember arra, hogy hogyan kellmáshogyan elkészíteni a kedvencételeit, és hogy hol szerezheti megugyan azokat a dolgokat amiket ad-dig, szóval nekem igazából fel semtűnne, hogy vegan vagyok, ha nemkérdeznék meg néha. Sejtem, hogyezt sem sokan feltételeznék rólam,de az utolsó hajfestékemtől kezdvea legdurvább csizmámig mindenemvegan, és nem tesztelték azokat ál-latokon. Érdekes módon ez sok min-denre van kihatással, mert azótasokkal tudatosabb és környezetba-rátabb is lettem egyben.

Hogy milyen hatással van ez má-sokra? Hmm. Először sokan nemértik, hogy ez miért fontos, vagy mi-

ért jó, de változnak a dolgok, és egy-re többen belátják, hogy ha békétszeretnének a világban, akkor en-nek megteremtését bizony maguk-kal kell kezdeni. Sok olyan dolog vana világon, amihez kevesek vagyunk,hogy bármi érdemleges változásthozzunk, de ez pont nem az. Itt akereslet és a kínálat határozza mega jövőjét ennek az egész torz gépe-zetnek, ami annyi áldozatot követel.A közvetlen környezetemben is egy-re többen kérdeznek róla, egyre töb-ben lesznek vegetáriánusok ésveganok, mert meglátják, hogy nemis annyira nehéz, sőt, még olcsóbb is.

Sz.  G.:  ‒  Húst nem fogyasztasz, dehússal „dolgozol”. Tetoválóként dol-gozol az Octopus Tattoo-ban, aminem a hétköznapi szakmák egyike.Téged is bőségesen tarkítanak mármunkák… Mi vonzott ebbe az ext-rém világba, mik a tapasztalataid,hol képzeled el a helyed ebben aszintén „telítődő-szakosodó” szak-mában?

P. R.:  ‒  Ez a világ azóta vonz mió-ta az eszemet tudom, azt hogy mivolt konkrétan ennek az oka, márutólag biztosan össze-vissza ele-mezhetném. A lényeg viszont biz-tosan az, hogy egy jól átgondolttetoválás önkifejezési lehetőség, egy-ben dekoráció, és nem utolsó sor-ban a lélek egy kis tükre, ezért elégfontosnak tartom. Szerencsére ed-dig csak pozitív tapasztalataim van-nak, nagyon jó helyre kerültem, pontjó időben és meg is becsülnek. Amitalán a legfontosabb, hogy azt csi-nálhatom ami a legközelebb áll hoz-

MMI • PATKÓS RÉKA • „…TITKOSRENDŐRSÉG AVAGY EGY INDIAI BARLANG…”

13

zám, és amit szeretek. Hosszútávonmindenképpen stílusilag és techni-kailag is elismert tetováló szeretnéklenni, és ezért mindent meg is te-szek. Azt, hogy esetleg egy barlangszélén fogok tetoválni Indiában vagyépp egy saját szalonom lesz valaminagyobb városban, az megint csakattól függ, hogy melyik irányba sze-retnék haladni.

Sz.  G.:  ‒  Biztosan nem tiltakozolellene, ha azt mondom, Te kívül-be-lül nagy zenerajongó vagy. Bemu-tatnád azt a zenei világot, amitszívesen hallgatsz, ahová itthon vagykülföldön koncertekre eljársz?

P.  R.:  ‒  Ha-ha! Elég nehezen tud-nám letagadni… Tényleg nagyon fon-tos szerepet játszik az életemben azene, ez mindig is így volt.

Ha nagyon be kellene magamatkategorizálni, akkor azt mondanámhogy a hozzám legközelebb álló mű-faj az a gótikus rock, azon belül pe-dig inkább a punkosabb vonal, adeathrock. Ez a vonal az én sze-memben talán az, amiből ez az egészszubkultúra indult, és a saját nyers,de olykor nagyon lendületes ritmu-sában valahogy megfogja a kis lel-kemet. Mivel a punknak és a gothnaka tökéletes egyvelege, mindkét vo-nal megtálalható benne, drámai, demégis erős töltete van mind a mon-danivalóval, szarkazmussal és a vé-get nem érő D.I.Y. szellemmel. Itthonleginkább az általatok szervezett bu-likra járok, mint például a Nekro-mantika vagy a Batcave!, mertzeneileg mindig fel kell, hogy töl-tődjek. Külföldön a W.G.T., ami szin-

tén kihagyhatatlan számomra. Hamár ott járok, akkor mindig elnézeka Gothic Pogo Party-ra ami egy mi-ni fesztivál ugyanott, ugyanakkor, deinkább a fentebb említett emberkék-nek szóló zene és programok kísé-rik. Ott nagyon családias a hangulat,mindig van grillezés, tűz körüli be-szélgetés, és sok-sok érdekes em-berke mindenhonnan a világból. Éspersze dj-k meg zenekarok regge-lig. Ezeken kívül elég sokféle zenéthallgatok, szóval nem meglepő haegy psychobilly koncerten, vagy ép-pen valami világzenei sámán-dobo-lásos vagy tűz körüli ugrabugrálásközepette találkoznánk.

Sz.  G.:  ‒  Mivel a Memento Moritagjaként kérdezlek, kíváncsi lennék,eddigi rendezvényeink közül me-lyikre vagy leginkább büszke, vala-mint milyen Hozzád közel állóterületen lenne érdemes mozgósí-tani energiát, szervezni, alkotni?

P.  R.:  ‒  Mindenképpen a GothicHalloween jut eszembe, amikor el-jött Ausztriából a Strange Doll's Cultmeg a Collapsing New People. Fan-tasztikus volt a hangulat és a kon-certek is (beleértve a az AutumnTwilightot), és az, hogy ehhez hoz-zájárulhattam a Memento Mori ál-tal, mindenképp megtisztelő. Úgyérzem hogy az ilyen típusú koncer-tekre talán több igény van mint az-előtt, valószínűleg a Batcave! bulikmiatt. Természetesen továbbra isszívesen hozzájárulok a szervezés-hez.

SZELEVÉNYI GELLÉRT

MMI • PATKÓS RÉKA • „…TITKOSRENDŐRSÉG AVAGY EGY INDIAI BARLANG…”

14

A szemekben félelem csillog, valami régi szarukeretesszemüveg lencséje.Karcos emberek szivacsként rogynak, facsarodnak,nyaklanak bizarr szinkópákra.Előttük olajos hajú, kockaállú fiatal párducok.Mancsuk puhán egymásra téve.Gurul a dzsip, fényes, mint egy távoli galaxisból idetévedtszerkezet.Vasai krómos tükrök.Tekintély.Vér és ondó hajtja mindet.A kabátok mélyén reggel gyomorgörcs.Örülök, hogy van dolgom, korán kelek.Metrószag.És van még hitem, hitelem is.Addig nem dögölhetek meg.Kiszívható nedvek.Van még két kristálygolyó, ami látja, üvölt a bűvész,viaszkos arcán rúzsos száj .Tátja, mint a krokodil, vele nevetünk üvöltve, mi is.Majd, ha elevenen elégtem, szanaszét hordták tagjaim.Hasznos tagja voltam a társadalomnak.Újrahasznosítható.Nem hagyok maradékot magam után.Vasalófejű adminisztrátorok kocogtatják a jegeces vizetivótáljukban.A bűvész csettint uj jával, szeme fehérje két fénykürt asetét, havas éjszakában.Hull a papírhó, konfetti, áll a bál.Másnapra papírtrombiták hullái lepik el a metrók sínjeit.Léggömbök, leeresztett hólyagok vízzel teli kukákban.Kartonpapír.Egy házfalra felírta a teremtés utolsó nagy titkát.Meneteljünk együtt, hát újra, hiszen bűn, ha nem veszelrészt a táncban.Meneteljünk.Meneteljünk.Meneteljünk…

KOVÁCS ROLAND

A BŰVÉSZ

15

A SEGÉDFELÜGYELŐ • KOVÁCS ROLAND

16

„Ebben az alanti világban azonban azelemek durva formák, anyagi tömegekés anyagi elemek, az egekben viszonttermészetüket és tulajdonságaikat meg-őrizve találhatók meg. Égi módon lé-teznek, sokkal tökéletesebb formában,mint a Hold alatti világban.”

AGRIPPA, HENRICUS CORNELIUSAB NETTESHEYM

Megállapítható, hogy jelen kiál-lítás nézője számára Lynda Stevensképei nem csupán az alkotó művészkülönféle absztrakciói, sajátos(el) vonatkoztatási rendszerénekquadrokba foglalt megnyilvánulá-sai, hanem szerencsés esetben ma-gának a befogadónak is szenzuálisalapú lét‒„felismerései”.

Az, az először talán messzeme-nően szubjektívnek gondolt világ ‒értelmezés, melyet a művész, az ittfelsorakoztatott, aprólékos gonddalmegalkotott műveivel közvetítenipróbál, meditatív projekció nélkülis befogadhatóvá, egészen közért-hetővé ‒ felismerhetővé ‒ válik,amint alaposabban tanulmányoznikezdjük a képsíkból kimozduló fe-lületek struktúráját: a Létbe vetett-ség materiális lenyomataivaltalálkozunk. S valóban; az érzékenyfestőművész tábláin mindjobban fel-ismerhetővé válnak bizonyos kö-zölni kívánt események, látszólagösszefüggésüket vesztett élményeks az anyagon túli princípiumok szin-te ásványi lenyomatai.

Maga a művész, legutóbb, belsőképalkotási mechanizmusát lelki au-tomatizmusként határozta meg,

melyben tudatalatti benyomások ár-apálya váltakozik. A bensőjében fel-sejlő képek megragadásakor azokspontaneitására figyel fel s elkerül-ni igyekszik az irányítottság (nem-ritkán tévutakra vezető) befolyását.Ilyen szempontból ‒ saját megfo-galmazása szerint ‒ minden egyesműve kísérlet. Az időpillanatbanmegtalálható zen fellelésére tett kí-sérlet. Lynda Stevens jelen tárlatána befogadó számára is adott teháta felfedezés lehetősége: a matériaelpusztulásának, átalakulásának ésátszellemítésének megismerése!Egyúttal észrevehetjük, hogy ez akeresett és vágyott zen-pillanat ana-logikusan megegyezik az alkímiaiprocesszus talán legfontosabb, egy-ben legveszélyesebb stációjával is.

Lynda Stevens képein igazábólnem történik meg a kritériumsze-rűen elvárt, tárgyi forma alóli tény-leges felszabadulás. Mindenkiszámára nyilvánvaló, hogy Stevensalkotásain az anyagszerűségen ma-rad a legnagyobb hangsúly, s azanyagi világ elemei a maguk ta-pintható valóságában jelentkeznekfestményeinek többségén. Ugyan-akkor a műtárgyak létrehozásakorszemélyiségének lepárlóedényébenolyan folyamat megy végbe, melyenkeresztül a durva-anyag számunk-ra láthatatlan, szubtilis minőségeiis megnyilvánulnak, vizualizálható-vá válnak: a műveken többek köztezért jelenhet meg következetesenaz arany-szín, mint a mindenbenjelen lévő és mindent átható rejtetterő egyetemes szimbóluma, illetvevalósága. A hét segéd (azaz a boly-

MMART • LYNDA STEVENS • A FILOZÓFIAI HALÁL

17

UNTITLED • LYNDA STEVENS

18

gók) által uralt világ a végzetnekvan alávetve: ez az eimarmené. Lyn-da absztrakciói a tudatosan felfo-gott, végzet uralta világmegértésének lenyomatai, sajátosnyelvezettel ábrázolt képi megfo-galmazódásai. A kollázsszerűen al-kalmazott anyagokkal nem modernassemblage-okat hozott létre; ahangsúly épp, hogy nem a bevonttárgyak kontextusból kivontságánvan; az összeépített (egyúttal összeis olvasztott) elemekből álló frak-túrák egyfajta geografikus lenyoma-tok. Jelentésrétegük felszínén ezekcsupán spontán módon létrejött ér-dekes anyag-megfolyások, részbenalakított dermedések, ám valójábannem mások, mint távlati tájképek,a vertikális pólus-pontból szemlélt,domborzati elemeket felidéző tér-képek, melyek az ember számára‒ közönségesen csak sejtett, de bi-zonyos tudati szinteken teljesség-gel ‒ megismerhető (realizálható)toposzokon igazíthatnak el. Éppenezen a ponton kerül művészete tá-vol a Kandinszkij-féle, XX. száza-di szellemi művészettől: egyfelőlhíjával van a szám-alapú, konstruk-tív kimódoltságnak, de az öncélú,minden naturális utalás nélküli, esz-tétizálást is önkénytelenül elkerüli.Másfelől tekintve, pusztán témavá-lasztásaival is messze elhalad a je-lenségek redukciójára törekvő,mégis a káprázat impressziókonalapuló prezentációját szem előtttartó absztrakt művészet mellett.

Ahogyan oeuvre-jére általánosanjellemző, az itt bemutatásra kerültművein sem az egyszerű formák-

kal jelöl, nem egyszerű színeketalkalmaz, s csak esetenként közve-tít még csak nem is áradó érzel-meket: műveivel magasabbprincípiumokról nyilatkoztat ki.Képeivel a tárgyi világ jelenségeitazok esszenciális alapjainál ragad-ja meg; szükségtelen a kényszerí-tett (irányított) átszellemítés.

Lynda Stevens vegyes technikájúalkotásai tulajdonképpen a herme-tikus mortifikáció olyan állapotké-pei, melyeken a külső (érzékelt, segyütt-álmodott) világ támasz ér-tékű képei felbomlanak, elenyész-nek, majd a kataleptikus állapothalál-pillanatában a disszolúciótkövetően a megértett képek már azeloldódottságot tükrözik. (A képe-ken a fehérek gyakorisága ezért le-het szintén szembetűnő.)

A haláltusában kicserélődnek azismert formák, helyükre a borza-lom megtapasztalásával a termé-szet fénye szüremlik be! Eföldöntúli, új fény látható Lynda ké-pein; őket nézve ezért nem a pri-mér, dekoratív, modernfestményeken megszokott színvi-lággal találkozunk. Tudatosan vagytudattalanul akár: döntően az arany‒ a kvintesszencia ‒ megőrzéséről,megtartásáról szólnak e képek.

A szétesés, a roncsolódás körül-ményei közt is uralni próbált tuda-tosság az applikációk valós háttere.

HTTP://WWW.GOTHIC.HU/GALERIA_LYNDA_STEVENS.HTML

RÁSONYI ÁBEL LÁSZLÓ

MMART • LYNDA STEVENS • A FILOZÓFIAI HALÁL

19

Pierre SchaeOer és Edgar Varése mel-lett általában az Észak‒Rajna‒Veszt-fáliai születésűKarlheinz Stockhausentszokták a XX. századi kortárs klasszi-kus és kísérleti zene legfontosabb alak-jaként, sőt sokszor egyenesen az„elektronikus zene atyjaként” emleget-ni. Bár Stockhausen nem csak elektro-nikus és konkrét zenéket komponált,mégis az irányzat egyik legfontosabbzeneszerzője volt. A 70-es 80-as évekösszes jelentős, kísérletezősebb zenévelfoglalkozó előadó példaképének tekin-tette (mivel német volt így előszörkrautrock előadókra volt hatással,gyakran hivatkozott rá a KraPwerk ésTangeriene Dream is, de hatása ‒ raj-tuk keresztül és tőlük függetlenül is ‒mind a mai napig érezhető napjainkexperimental és industrial zenéin.

Stockhausen 1928-ban születettegy Mödrath nevű kis településen.Altenbergben nőtt fel, ahol a ka-tedrális kántorától tanult meg zon-gorázni. Már gyermekkorábanlenyűgözték a klasszikus zenékmellett a különböző zajok, állító-lag egyik kedvenc játéka egy kala-pács volt, amivel a házukberendezéseit ütögette, csak hogymeghallgassa, hogy szólnak. Fia-talkora sajnos nem volt épp vidám,édesanyja (aki szintén zongorázott)testvérei születése után elmegyógy-intézetbe került, majd 1942-benmeghalt és mostohaanyjával sosemvolt jó viszonyban. Édesapját a há-borúban vesztette el, ő 1945-ben,Magyarországon halt meg. 1942-tőlXantenben tanult tovább zongoráz-ni, illetve hegedülni és oboázni is,

majd 1944-ben behívták, a hábo-rúban a fiatal zeneszerző felcser-ként dolgozott.

A háború után Kölnben tanultzenepedagógiát, illetve Cologne-ban germanisztikát. 1950-ig nemnagyon érdeklődött a komponálásiránt, mígnem ’51-ben Párizsbantalálkozott Olivier Messiaennel ésDarius Milhauddal, akiktől zene-szerzést tanult. 1953-ban vissza-tért Németországba, ahol azNWDR, a NordwestdeutscherRundfunknál (Északnyugat‒NémetTávközlési intézet) kapott állástmajd 1954-től fonetikát, akusztikátés információelméletet tanultBonnban. Ezen tanulmányai ala-pozták meg későbbi, zeneszerzőimunkásságát.

Első műveit 1952 táján publikál-ta, ekkor elsősorban a dodekafó-nia és a szerializmus (ArnoldSchönberg módszere, századelejikomolyzenei irányzat) továbbfej-lesztéseként létrehozott új irány-zatban, a punktualizmusbanalkotott, amely lényege, hogy a ze-neszerző előre meghatároz bizo-nyos zenei hangokat, azok ritmikaiés dinamikai értékével, majd ezen„pontszerű”, diszkrét hangokbólhoz létre egy zenei sorozatokbólálló kompozíciót. A Végeredményígy meglehetősen érdekes, „hi-deg”, éteri hatást kelt (Kreuzspiel,Klavierstücke I-IV).

Persze ez még csak a kezdetvolt, Stockhausen mindig szeretettszélsőségesen kísérleti zenéketkomponálni, nem érdekelte, hogy

MUSIC CONCRETE • KARLHEINZ STOCKHAUSEN

20

KARLHEINZ STOCKHAUSEN A WDR ELEKTRONIKUS STÚDIÓJÁBAN • 1962

21

kinek tetszik és kinek nem, továb-bá magát sem kímélte, jóformánegész nap dolgozott. 1953-banSchaeffer konkrét zenei stúdiójá-ban készítette el a KonkreteEtüde, majd munkáját „otthon”, azNWDR-ben folytatta, a két elek-tronikus tanulmánnyal (Studie I,II), amely különböző szinuszhul-lámokból összeállított „dallamok-ból” és a Gesang der Jügendlige(A fiatalok éneke) című kompozí-cióval. Ez egy gyermekkórus éne-kének apró elemeire bontotthangmintáiból állt.

A hatvanas évektől főleg kórus-műveket és nagyzenekarra írt da-rabokat komponált. Ez utóbbibana koncepciója az volt, hogy az élő,hagyományos hangszerek elektro-nikus jelgenerátorok és szűrők kel-tette hangokat kísértek (Mixtur).1960-ban komponálta a Kontaktecímű művét, amely talán a legis-mertebb kompozíciója majd 1969-ben a Hymnen (Himnuszok) címűkonkrét zenei alkotást, amelybenismét kórusműveket: országok, né-pek himnuszait használta fel. 1970-ben publikálta a Mantra két zon-gorára és elektronikára címűművet, amely szintén a legismer-tebb művei közé tartozik. A het-venes években Stockhausenfokozatosan magába fordult és kü-lönböző tévképzetekben kezdett el

hinni, azt állította, hogy a Sziri-uszról származik és idegen, éterihangzású zenéjét is onnan hozta.Erről is szól az 1977-ben megje-lent Sirius c. operája.

Még két fontos művéről tennékemlítést, amelyek talán a legmeg-hökkentőbbek mind közül, az egyikaz 1993-ban befejezett Helikopter-Streichkvartett, amelyet egy vonós-négyesre és helikopterekre írt, ame-lyek egy szabadtéri színpad körül,megadott útvonalakon repülnek el aközönség felett. Minden helikopter-ben a kvartett egy-egy tagja ül és ahangszerek hangjait (amely így össze-keveredik a helikopterek hangjaival)rádión juttatják el a közönséghez. Amásik, talán legnagyobb szabásúműve, a Licht (Fény) című opera-ciklusa, amely összesen 29 órás.

Stockhausen 2007-ben, 79 éve-sen egy váratlan szívrohambanhunyt el. Tulajdonképpen neki kö-szönhető nem csak a kísérleti ze-nék léte és létjogosultsága, hanemigazából minden elektronikuszenéé.

HTTP://WWW.STOCKHAUSEN.ORG/HTTP://WWW.STOCKHAUSENMUSIC.COM/HTTP://HU.WIKIPEDIA.ORG/WIKI/KARLHEINZ_STOCKHAUSENHTTP://WWW.MYSPACE.COM/KHSTOCKHAUSEN

BÉRCES ÁDÁM

MUSIC CONCRETE • KARLHEINZ STOCKHAUSEN

22

Sokakat tölt el áhítattal az érzés, hatemplom mellett elhaladva orgonaszódallama szűrődik ki a vastag falakonát. Semmivel össze nem hasonlíthatóhangja, lenyűgöző kinézete nemcsakhangszerként, de képzőművészeti alko-tásként is egyedülálló. Legtöbbünkszámára természetes módon az orgo-na neve az egyházzal-egyházi zenévelkötődik össze, hiszen napjainkban több-nyire templomi hangszerként haszná-latos, istentiszteleteken a kántor agyülekezet énekét kíséri rajta.

Története a messzi múltba nyú-lik vissza, már a Biblia is teszemlítést a jeruzsálemi Salamon-templomban használatos olyanhangszerről, amelynek sípjait a le-vegő mesterséges befúvásával szó-laltatták meg. A hangszer elődjeiminden bizonnyal a kezdetlegespásztorsípok majd a több összeil-lesztett ajaksípból készített Pán-sípok voltak. A működési elv alap-ján a tömlős dudák is előfutárkéntemlíthetőek.

Az ókortól beszélhetünk tényle-gesen orgonáról, ebben az időszak-ban jelentek meg a víziorgonák, azúgynevezett hidrauliszok, jelen írástárgya is az orgonák ezen válfajá-ba tartozik; ismertetőm az egye-dülálló aquincumi víziorgonatörténetét járja körül. Ezelőtt azon-ban további kultúrtörténeti adatokkövetkezzenek…

A hangszer feltalálását Ktesibios(Kr. e. III. és II. század) nevéhezkötik, Heron és Vitriviusz fennma-radt leírásai ismertetik az akkormég gépnek, nem pedig hangszer-

nek tekintett szerkezetet. Rómá-ban a cirkuszi játékoknál jeladásra,színházi előadások kíséretéhez mármint hangkibocsátó eszköz hasz-nálatos, majd a császárság korábanházi hangszerként is elterjedőbenvolt. A hidraulikust a IV. század-tól folyamatosan váltja fel a pneu-matikus (levegővel működő)rendszer. Ahhoz, hogy a barokk-ban fénykorát élhesse, csaknemhárom évszázadnak kell eltelnie,fontos szerepet játszhatott ebbena bizánci császári ceremóniákonvaló használata (ennek következ-tében folyamatosan az egyházi li-turgia részévé is vált, templomiszerepre ennek következtében tettszert), majd hatalmi szimbólum-ként való ajándékozása Európa ud-varaiba ‒ az orgona egyre nagyobbtiszteletnek örvendett. De nem-csak a tisztelete, a mérete is ez időtájt növekszik (a hordozható, por-tatív orgonák a megszokottak ez-előtt), a 900-as évektől készülneka szekrénynagyságúak, Angliában980-ban már hatalmas méretűt épí-tenek a winchesteri apátság részé-re. A szigetországhoz köthető azantik orgona középkori orgonáváválása, ők kísérelték meg a grego-rián dallamokat a klasszikus görögzeneelmélettel összhangba hozni.A méreti növekedés következtébenegyre nehézkesebbé vált a hang-szer kezelése, amit a XIV. század-ban először alkalmazott pedálsoralkalmazásával könnyítettek, a fúj-tató, a szélláda és a traktúra (a ját-szóasztalt és az orgonaszekrénytösszekötő szerkezet) tökéletesíté-

H YDRAULIS AQUINCUMĪ • „…ISTENNEK ÉNEKELŐK AJKA ELNÉMULT…”

23

AZ AQUINCUMI ORGONA REKONSTRUKCIÓJA

24

sével pedig elérkezett az orgonaelső fénykora a barokkban.

Visszanyúlva az időben találjukaz orgona legismertebb hazai vo-natkozását, a már fentebb említettaquincumi víziorgona „személyé-ben”, hiszen a mai Óbuda terüle-tén került elő a római kor egyetlenantik orgonája.

G(AIUS) IVL(IUS) VIATORINVSDEC(URIO) COL(ONIAE) AQ(UINCI) AEDILICIVS PRAEF(ECTUS) COLL(EGII)

CENT(ONARIORUM) HYDRAM COLL(EGIO)S(UPRA) S(CRIPTO) DE SUO D(ONUM)D(EDIT) MODESTO ET PROBO

CO(N)S(ULIBUS)

A meglelt orgona szélládájáraerősített bronztábla utal vissza tör-ténetére, mely szerint:

„Gaius Iulius Viatorinus, a colonia ran-gú Aquincum városi tanácsosa, egykoraedilis, a posztósok társulatának pa-rancsnoka, Modestus és Probus konzul-sága alatt (Kr.u. 228.) saját költségénorgonát ajándékozott a posztósok tár-sulatának.”

A posztós céh székháza a város-falon belül állt, a közösségi élet-ben betöltött szerepe fontos volt aváros életében, a tűz észlelése isa közért vállalt feladatai közé tar-tozott, többek között a tűzoltóságlaktanyája is ebben az épületbenvolt. Az ajándékozott orgona ittvolt elhelyezve, ünnepségeken szó-laltatták meg. A sors fintora, hogyaz utókor pont a tűznek köszön-

hette megmaradását, egy III. szá-zadi tűzvész következtében apincébe leszakadt hydraulus a tör-melék alá került 1931-ig, ekkor NagyLajos (régész, művészettörténészés muzeológus) talált meg 400 dbép és töredékes részt, melynek saj-nos negyedrésze a II. világháború-ban elveszett.

Az orgona személyes történeté-ről több is kiderült, egy római szar-kofág felirata szerint T. AeliusJustus a II. segédlégió zsoldosa ésorgonistája, valamint hitvese, Sza-bina játszott a hangszeren. Aeliusfájdalmáról Nagy Lajos fordításá-ban ekképpen emlékezik meg:

„Lezárva egy kőkoporsóban fekszikSabina, a jámbor, kedves feleség. Mű-vészetekben tanult lévén, őaz egyedü-li, ki felülmúlja férjét. Kedves hangjavolt, s ujjaival pengette a húrokat. Dehirtelen elragadtatva, hallgat. Har-minc évet élt, jaj, sajnos öttel keveseb-bet, de három hónappal és tizennégynappal többet. Ő maga örökké fenn-marad a lakosság emlékében, mertgyakran és kedvesen orgonázott előtte.Légy boldog, bárki is olvasod e soro-kat, őrizzenek meg az istenek, és jám-bor hangon énekeld: Aelia Sabina,Isten veled!”

Az orgona paramétereit illetőenkisméretű (17  cm széles, 35  cmhosszú, 62  cm magas), kézzel hor-dozható hangszerként működött,ón, ólom, réz és cink ötvözetbőlálló 52 egységes sípsor gazdagítot-ta, amin egyszerre egy hangnem-ben lehetett játszani.

HYDRAULIS AQUINCUMĪ • „…ISTENNEK ÉNEKELŐK AJKA ELNÉMULT…”

25

Rekonstrukciója Óbudán az Aquin-cumi Múzeumban jelenleg is meg-tekinthető. A pneumatikus változatkészült el így a pécsi Angster cégés az Állami Tűzoltóság jóvoltá-ból. Az eredetivel megegyezően 52sípból álló négyregiszteres 13 bil-lentyűs hordozható hangszert faszekrényre építették, és a mai na-pig is megszólaltatható. Hogy mi-lyen jelentőséggel bír ez a páratlanókori lelet, arról nemcsak a honiszakirodalom, de a kizárólagosanennek az orgonának szentelt bő-séges idegen nyelvű könyvek és le-írások is tanúskodnak.

HTTP://WWW.AQUINCUM.HU/HTTP://HU.WIKIPEDIA.ORG/HTTP://WWW.MYORGANMUSIC.COM/

Felhasznált irodalom:

Kaba Melinda: Az aquincumi orgo-na. Osiris ‒ Budapesti TörténetiMúzeum, Budapest, 2001.

Nagy Lajos: Az aquincumi orgona.Budapest, 1933.

SZELEVÉNYI GELLÉRT

HYDRAULIS AQUINCUMĪ • „…ISTENNEK ÉNEKELŐK AJKA ELNÉMULT…”

26

Zsebkendőbe sírtSzerelem, átsugárzikSzívemen, mintA röntgensugárCsontkoporsóba zártSejteken, elrohad a nyár.

És vadhúsként nő a fellegekArcán a villám.

Gennytengerben matatóVitorlás, árboc nélkülNem létező jégvilágbanSzalad tova, és néma,Ismeretlen környékA szomszéd szoba,Benne tivornyázik és tort ülJézus tizenkét mennyasszonya.

Szép lányok,mint kis Szeráfokgörbülnek beleaz éjszakai lébe,homlokuk koppana parttalan tavon,a gyémántokkal kilúgozott kőben.

Apám halott.Anyám jós,a bátyám büszke férfivá érett,csak Én ülök a csillagok trambulinjánnézve, nézve a messzeséget.

VERDES CSABA

A FELTÁMADÁS FORMULÁJA

K INCS

27

RABBIT TALE • MÉSZÁROS ZSUZSANNA

28

A zeneszerző már három ihlettelennyári napja próbálgatta megtalálnizongoráján a fülében fészkelő dal-lam tökéletes lezárását, ami a daltúgy vezeti vissza a kezdő hanghoz,hogy bejárja és kioldja közben ahangnemváltásokban feszülő összesreszketőszépséget.

A ház felújítás alatt állt, az áll-ványokon ácsok dolgoztak, verej-tékezve, anekdotázva, ásítozvahordták felfelé az agyagcserepe-ket és a simára gyalult tetőgeren-dákat. A szegek és a kalapácsokütemes csattogása lehetetlenné tet-te az alkotást, az ablakot a zene-szerző a hőség miatt nemcsukhatta be. Megkísérelte éj jel isaz alkotást, de szörnyen álmosvolt, mert nappal a zaj miatt nemaludt, éjszaka meg a szatócs fele-sége verte a falat a zongorázásraválaszul, így a munka semmit semhaladt, a dallam nem akart lezá-rulni, nem sikerült visszakanyarí-tani a kezdőhangzat megemelőharmóniájába. Az ácsok komóto-san haladtak a tető új jáépítésével,a szerző pedig egyre szenvedett,mert fülében a dal követelte a be-fejezést, és se zaj , se csend, semegyéb muzsika nem csillapíthattaa hiánynak ezt a mindent túlhar-sogó fájdalmát. Az egyik ácsle-génynek, akinek lelke társainálbefogadóbbnak bizonyult a zené-re, a zongoramelódia annyira a fü-lébe mászott, hogy esténként,ahogy menyasszonyához látogató-ba igyekezett, öntudatlanul dúdol-gatta, fütyörészte a zeneszerző

ablaka alatt hallott töredéket.Mátkája meghallván a szívszorítódalt, nagy, csendes szemeket me-resztett rá, és bőrének érzékeny-sége is megnövekedett az éjben,amikor a legény megérintette.Hárman voltak immár a város-ban, akiket rabul ejtett a befeje-zetlen mű, hárman, akiket acsillagok felé indított, anélkül,hogy kegyelmet is adott volna er-re az útra, hiszen a dal nem zá-rult le, nem találta saját ívét, asemmire nyitott kaput és kiker-gette oda a legfájóbb vágyakozá-sokat, és ezek hárman ott álltak,remegve, kielégületlenül a hangokteremtette sötét kozmoszban, ésolyan egyedül voltak vágyaikkal,hogy álmaikban késeket éleztektenyerükön. A töredékben maradtdallam száműzetés volt, egy ott-hon megpillantása, amibe betérnilehetetlen, mert a kapuja nem érle a földig. Ezek hárman, anélkül,hogy tudtak volna egymás bajá-ról, ugyanannak a szomjúságnak akínját hordozták.

Pár nappal azelőtt, hogy min-den cserép a helyére került a te-tőn, az ácsok között tragédiatörtént. Már alkonyodott, a zene-szerző bágyadt kézzel és kialvat-lan szemmel ült a klaviatúramellett. Fásultságában igyekezettolyan hangokat megszólaltatni,amelyeknek durva és váratlanatonalitása talán képes feltörni adallamot fogva tartó hanglakatot.Éppen egyidőben történt, a zene-szerző erőteljesen leütött egydisszonáns akkordot, az ácsle-

L ÜNEBURG

29

gény pedig egy darázsfészekrebukkant az egyik cserép alatt. Vé-dekezés közben a darazsakkal ha-dakozó fiú megcsúszott a porosereszen, elveszítette egyensúlyát,aztán fejét az állványrúdba vervea mélybe zuhant. Odalent márnem lehetett segíteni rajta. Egyhéttel később, már estére járt, azeneszerző a tökéletes csömörközepén egy ópiumpipa meggyúj-tásával bajlódott, amikor a cselédhalk kopogás után bejelentett ne-ki egy hölgylátogatót. Fiatal, resz-keteg lány lépett be a szobába,halvány alakú, mint egy árnyék.Félszeg tekintetét a padlóra sze-gezte, majd helyet foglalt azegyik széken. Hosszú ideig egyi-kük sem szólt, mintha nem tud-nák, mi a teendő ebben aváratlan, társas csendben. Egygyufa sercenése, aztán egy játéko-san leütött e-hang a zongorán, ésa lány hallgatása megtört. Egé-szen halkan mesélte el a történe-tét, boldog ifjúkorát, amitvőlegényének szerelme beteljesí-tett, önfeledt napjaikat, egészen adallamig bezárólag, amit a fiú ahaláláig oly gyakran dúdolt abbana szűkös kis manzárdszobában,szerelmi fészkükben. A lány el-mondta, hogy a szíve nagyon fáj ,és sokat tépelődött ezen a látoga-táson, de amióta a legény elárultaneki, honnan származik a meló-dia, tudta, egy napon muszáj leszeljönnie ebbe a házba, megtenniezt az első és utolsó találkozást.

A tragédia az, hogy tökéletlenlényként kell megélnünk egy tö-kéletes sorsot. Ilyesmit mondottneki halkan a zeneszerző, de ek-kor már nem a zongora mellettült, hanem a lány előtt térdelt, ésannak egészen finom öt uj járahelyezte saját öt uj ját, és megpró-bált helyet csinálni magában ahelyzet elviselhetetlen bája szá-mára, ami, úgy érezte, egy csöp-pet sem volt illendő egy frissözvegy társaságában. Azon kaptamagát, hogy gyűrűsuj ja, akár egybillentyűt, néhányszor lágyan le-üti a lány gyűrűsuj ját, és ekkor,ebben a pillanatban a fejében eza kegyetlen, követelőző dallammegnyílt, feltárulkozott, és fülé-ben az egymást követő hangoksebesen, akár a víz egy lefolyónát, belecsorogtak a régóta haj-szolt tökéletes dalformába. Azeneszerző visszaült a hangszer-hez, és eljátszotta az elkészültművet, egyszer, kétszer, három-szor is egymásután. Olyan volt azegész gyertyafényes éj , mint együnnep, egy halottvirrasztás. Pir-kadatkor felemelte fejét a zongo-ralapról, látta, a lány már nincs aszobában. Kinézett az ablakon,az állványzatot elbontották, a kő-mosott mintás nyári ég épp csakébredezett. A csendben olyan hi-ányérzete támadt, amit csakis atökéletes dolgok hagynak hátraaz emberben.

MÉSZÁROS URBÁN SZABÓ GÁBOR

LÜNEBURG • MÉSZÁROS URBÁN SZABÓ GÁBOR

30

Zene szól kelyhéből száz virágnak,Tarka gyümölcsök ecetté vállnak.Zöld pettyes gyíkok siklanak tova,A levelek közt sáskák otthona.

Kígyóverem taszító hidege,Kiárad iszonyú serege.Kobaltkék párducok izzó szája,Mind a világ halálát várja.

Hasítsd szét a fát, benne Istenre lelsz,Életed a kérdés, most erre felelsz.A Vég előtt tanulsz alázatot,Aki idáig kísért, most elhagyott.

Cseppen a vér, csalán levelén,Csigák csordája cammog szerteszét.Ezüst sorokat írnak a fűbe,Pitypang magja száll, messzire űzve.

Lopott nyugalmunk a tömeg dúlja,Pendülve pattan a téboly húrja.A sokaságban lelkünk kiszárad,Vánszorgó létünk egyre sivárabb.

Börtönéből kiszabadult tudat,Keres a fényben haza utat.A Létezés zeng hozzá dicséretet,Mert a Teremtés újra kilélegez.

KOVÁCS ROLAND

A KERTBEN

31

NYULAS ÁLOM • KOVÁCS ROLAND

32

A fémes oldalról érkeztek, utaztak a80-as dark-wave hullámain, de folya-matosan változnak, kísérleteznek; tá-gítják a határokat. A nyíregyháziilletőségűAutumn Twilight túl van egyévtizeden ‒ ennek kapcsán hitről, ter-vekről nagy- és kishalakról kérdeztema frontember Kiss „Padre” Pétert.

Szelevényi  Gellért:   ‒  Honlapoto-kon a szövegvilágot tekintve a spi-ritualitást jelölitek meg. Ezmeglehetősen tág fogalom, ebbőlkiindulva beszélnétek az általatokképviselt-közvetített szellemi vagyezoterikus világképről?

Kiss  Péter:  ‒  Nem akarok misz-tifikálni, egyszerűen csak arról vanszó, hogy szeretném megtölteni aszövegeinket tartalommal, szelle-mi-lelki táplálékkal az üres fecse-gés, vagy az állandó szubjektívérzések leírása helyett. Ezt pedigegyedüli szövegíróként csakis a sa-ját gondolataimnak, érettségi szin-temnek megfelelően tudom tenni.

Az évek során kialakult egy ér-tékrendszerem, egy életfelfogá-som, világlátásom. Ha van egyérdemes gondolatom, megpróbá-lom megfogalmazni egy olyanszimbólumrendszerbe foglalva,ami valamennyire vizualizálható.Ezek a szimbólumok akár lehet-nek vallásos vagy ezoterikus szim-bólumok is, ami nekem fontos azaz, hogy a gondolat megőrizze azüzenetét. Tehát a szövegek nem bi-zonyos hitrendszerekről szólnak,inkább azok segítségével, azokhangján, nyelvén keresztül szólal-nak meg…

Nem is szeretném leszűkíteniezt a tág fogalmat. Nem szeret-nék vallásokat, irányzatokat,ideológiákat, könyveket, írókatemlíteni, mert azzal csak a gyü-mölcs héját adhatnánk át. Objek-tíven próbálom keresni akultúrákban, vallásokban a közösszellemi és lelki értékeket. Haegy szóval kellene meghatározni,hogy mi van a szövegek közép-pontjában, akkor a hitet monda-nám, ami szellemi és lelkifolyamat, tehát spiritualitás. Hi-szünk a lélek halhatatlanságábanés anyag feletti győzelmében! Alátható világ tökéletlensége pedigfeltételez valami tökéletesebbcélt, ami értelmet ad az emberiélet küzdelmének. Azt mondjaCalvin Miller: „A világ szegény, mertminden kincse az égben van eltemet-ve, de a kincshez vezető térképek föl-diek.” Ez a szellemi küzdelem éstörekvés az, amivel meghatároz-ható a szövegvilág.

Sz.  G.:   ‒  A zenekar már 11 évesmúltra tekinthet vissza, honlapo-tokon olvasható az elmúlt évtizedtörténete. Milyen emlékezetes ál-lomásokra emlékeztek vissza szí-vesen, és mik az aktualitások azAutumn Twilight háza táján?

K.  P. :   ‒  Ez a zenekar mindig iselőbb baráti társaság mint produk-ció. Igazából minden kis ered-ményt bónusznak tekintünk, hiszenmi tulajdonképpen csak magunkatszórakoztatjuk. Nekünk mindenzenekari élmény egy, a barátságun-kat összekovácsoló emlék.

A UTUMN TWILIGHT • „…MI PECÁSOK VAGYUNK.”

33

KISS „PADRE” PÉTER • AUTUMN TWILIGHT

34

Mi a régi kamasz fejünkkel néz-zük az eltelt időt, és így mindenemlékezetes állomás. Szerencsésembernek tartjuk magunkat, mertbőségesen túlszárnyalhattuk gye-rekkori álmainkat, és mivel ez azegész egy gyerekkori barátságbólindult, ez számunkra sikertörténet.

Felejthetetlen nyilván az elsőkézben tartott lemez, az első tur-nélehetőség, az első fesztivál kon-certek és sorolhatnám. De sosemilyen-olyan dolgok kipipálása, kö-vetkező lépcsőfokok megtételevagy a következő trófeák megszer-zése jelentette az emlékezetes ál-lomásokat. Inkább egy-egy dalmegírása, egy koncepció kiteljese-dése, vagy egy lemez készítése, el-készülése. Épp ezért ez nagyonszubjektív dolog, nem mérhető akarrier lépcsőfokaival…

Jelenleg kisebb szünetet tart azenekar, mert az egyik ‒ csak kon-certeken nélkülözhető ‒ őstag,Csekk Tamás hosszabb időreOlaszországba költözött. A 11 évalatt egyszer sem volt pihenő idő-szakunk, az elmúlt három évmindegyikében jelentkeztünk hang-zóanyaggal, úgyhogy most a krea-tív energiát máshol használjuk fel.Csupán néhány koncertmeghívás-nak teszünk eleget, amíg Tomi vég-legesen hazajön. Itt volt már azideje egy kicsit hátradőlni ésösszegezni az elmúlt évtizedet.

Sz.  G.:   ‒  Általánosságban talán el-mondható, kevés olyan banda vanhazánkban, aki ennyire kitartóantiszteleg a jelenben eléggé mellő-

zött klasszikus dark‒goth vonalelőtt. Mi az indíttatásotok ezenstílus értékei mögött felsorakozni?

K.  P. :   ‒  Mivel a ’Twilight egy„non-profit hobbitársulat”, mindigis megengedhettük magunknak azta luxust, amit a profi zenekaroknem: azt a zenét játsszuk, ami ne-künk tetszik, amit mi hallgatunk,amilyen korszakunk van éppen,vagy amiben kihívást érzünk.

Mi a fémesebb zenei oldalrólérkeztünk, és a jelek szerint úgynéz ki egy kicsit rockosabb irány-ba tartunk. Folyamatosan válto-zott, és változik a mai napig azenénk, hisz’ nem kötöttünk vér-szerződést egyetlen stílussal sem.Valóban az általad említett vonalaz amibe leghosszabb ideig beso-rolhatók vagyunk.

Igazából a műfaj szeretetén kí-vül nem tudnék más indokotmondani. Fontos lehet az is, hogyaz embert melyik életkorszakábankapja el ez a zene. Mi, a tagok isa műfaj iránti rajongás által talál-tunk egymásra. Ha innen közelí-tünk, akkor mondhatnám aközösséget, de ha mélyebb össze-függést keresünk, akkor szerintemaz abban az érzés- és hangulatvi-lágban gyökerezik, amelyet csakaz arra fogékonyak „vesznek”,ezért itt nagyobb valószínűséggeltalálkozhatunk érzelmileg értő fü-lekkel, rokonlelkekkel.

Tehát a lényeg nem a műfajbanvan, hanem az érzelmi intelligen-ciában, amit ennek a szubkultúrá-nak a tagjai nagy számbanképviselnek. Ennek a stílusnak a

AUTUMN TWILIGHT • „…MI PECÁSOK VAGYUNK.”

35

hívei közt találhatók meg legin-kább azok, akik rendelkeznek azenénkhez ezzel a nélkülözhetet-len feltétellel. Talán ez lehet az ok.

Sz.  G.:   ‒  Volt néhány nagy névmár, aki előtt játszottatok itthon,

megemlíthető itt a ChristianDeath, az ausztrál Ikon vagy akára Samael. Mi lenne az álomhár-mas, ha kívánhatnátok 3 újabbilyen fellépési lehetőséget? Körvo-nalazódik valamilyen külföldi kon-cert?

K.  P. :   ‒  Mondhatnánk ős- és óri-ás kedvenceket, akik már nem isélnek, álom ide vagy oda, de ta-lán érdekesebb lesz a válasz, hamegpróbálunk olyanokat találniakik napjainkban is léteznekmég. Fontos számunkra, hogy azenén túl szimpatikus legyen azenekarok életútja és az embe-rek is… Legyen hát a The Missi-on UK, a Killing Joke, ésmondjuk az új jáalakult Alice in

Chains! Ez persze inkább tisztel-gés mint reálisan megfontolt ki-jelentés… :)

Érkeznek külföldi meghívásokfőként gothic fesztiváloktól, klu-boktól például Görögországból,Spanyolországból, de a gazdasági

helyzet nem segíti elő ezek kivi-telezését. A távolság miatt az úti-költségünk finanszírozása isakadályba ütközött eddig. Remél-jük sikerül valami földrajzilag kö-zelebbi meghívásnál ezen aproblémán felülemelkedni a szer-vezőknek!

Sz.  G.:   ‒  Mint a szubkultúránbelüli szervező, lehetőségemvolt/van rálátni az elmúlt 20 évtörténéseire Magyarországon.Valljuk be, állóvíz akadt bőven.Kíváncsi lennék a Ti (mint zene-kar) tapasztalataitokra is. Ho-gyan változott körülöttetek aszcéna, a klubélet, a kiadási kö-rülmények, mennyire segít Ben-

AUTUMN TWILIGHT • „…MI PECÁSOK VAGYUNK.”

36

neteket a szerzői jogdíj , mit vár-tok a közeljövőtől?

K.  P. :   ‒  Az egész világ óriásit for-dult, nem épp a helyes irányba.Nagy Ferót tudnám idézni, misze-rint: „A mi időnkben könnyebb volt ze-nélni, nekünk csak a rendszerrel kellettmegküzdenünk. A mai zenekaroknak vi-szont a pénzzel…” Hát ez itt a prob-léma. A profithajhászás bekerültaz undergroundba is, így a klub-életbe, a fesztiválok szervezésébe,és még csak azt sem lehet mon-dani, hogy a minőség javára. Las-san ellehetetlenítik a koncertezést,a CD gyártásról pedig csak annyit,hogy hazánkban már nincs CDgyár(! ), olyannyira nem vesznek azemberek CD-t.

Jellemzőbben inkább külföldrőlérkeznek CD és póló rendelések,de ebből lehetetlen kompenzálnia kiadásokat.

A közönség sem gondol bele,hogy egy zenekar meddig képesfinanszírozni magát… Az embe-rek elvárják a profizmust a hang-zás terén a lemezeken, akoncerteken, ez mind pénzkérdés.Emellett legyen profi a weboldal,a megjelenés, legyél ott minden in-ternetes felületen, ahol mindig ak-tuálisnak és aktívnak kell lenned.Igen ám, de mindehhez idő iskell, és mint tudjuk az idő ispénz…

Kérdésedre válaszolva nem ka-punk jogdíjat, mert a lemezeinketjobb híján letölthetővé tettük, te-hát nem kerültek kereskedelmi for-galomba, ahonnan pénz várhatólenne…

Magyarul addig folytatható adolog, amíg egy zenekarnak a sa-ját zsebéből van mit kivennie.

Egy külföldi válogatás DVD-nvaló szereplésünk okán jelentke-zett egy német kiadó a legutóbbialbum megjelentetésére, de csakakkor jöhetett volna létre a szer-ződés, ha legyártatunk x példány-számot a lemezből. Ilyen szintűkiadásokat polgári foglalkozásokmellett képtelenség bevállalni.

Tehát választani kell a korszel-lem által diktált versenyképesség-gel való szakadatlan küzdelem,vagy a szabad önkifejezés között!Ha ez utóbbinak az az ára, hogycsökken a csatornák száma,amellyel eljuttathatóvá válik a kö-zönséghez a produktum, akkor is!Viccesen azt tudnám mondani,hogy a nagyüzemi halászatot nekeverjük össze a pecázással. Mipecások vagyunk, s nekünk nemaz a lényeg, hogy mennyi halat fo-gunk ki, hanem maga a pecázásélménye… Hadd említsek meg egyidevágó idézetet John Ruskintól:„Az ember munkájának legnagyobb ju-talma nem az amit kap érte, hanemamivé válik általa.”

Mi tesszük amit eddig tettünk:dalokat írunk, és a lehetőségeinkszerint rögzítjük azokat. Ha pedighívnak, megyünk koncertezni is.Igazából a zenekar már magánakírja a sorsát…

HTTP://WWW.AUTUMNTWILIGHT.HU/

SZELEVÉNYI GELLÉRT

AUTUMN TWILIGHT • „…MI PECÁSOK VAGYUNK.”

37

„Lógok az időlámpavasán,ha néha arra fújhimbál a nosztalgia.”

KISS JUDIT ÁGNES

Először a színek halványodnakel, aztán lassan már a kontúroksem érzékelhetőek. A tér kitágul,összeszűkül, majd kitágul megint,ahogy a képek felkerülnek a falraés monopolizálják a figyelmet…vagyis:

Mészáros Zsuzsanna kiállít.

Egy adott alkotást vagy egyegész életművet stílusa szerint ka-tegorizálni igen veszélyes dolog.Az efféle korlátok, mint a mű stí-lusának meghatározása általábansegít az értelmezőnek a megfele-lő irányba terelni a gondolatait,máskor azonban visszafog és cson-kít. Az utóbbi eset áll fent Mészá-ros Zsuzsi fotográfiáit illetően,mert ezek a munkák teret követel-nek maguknak és a határokat hír-ből sem hajlandóak megismerni. Aharmonikus kompozíciók, a leg-gyengédebb színekkel karon öltve,olyan egységet hívnak életre, amimindig több egy témánál, mindigtöbb mint egy fotó, mindig többmint két dimenzió, mindig többmint amennyinek korábban gon-doltuk volna… akár az életképek,amik mozaikként rendeződnek elfolyamatosan az emlékeink között,de nem marad nyoma annak a szö-vevényes környezetnek, ami által,és amik árán egy-egy mozaik lét-

rejön. Mészáros Zsuzsi ezen kör-nyezet elemeit, ezen körülményekszálait göngyölíti fel, amikor alegegyszerűbb szituációk mögöttis képes észlelni azt a bonyolulthátteret, amit aztán bátran lefény-képez. Mészáros Zsuzsi bátor.Mert bátorság kell ahhoz, hogyolyan szemmel szemléljük a vilá-got, amivel senki más. Bátorságkell ahhoz, hogy viccet csináljunkaz idő linearitásából, és megörö-kítsünk valamit, ami mulandó. Ésfőleg ahhoz kell bátorság, hogy hamár ebben a világban nem talá-lunk magunknak helyet, csináljunkegy másikat, ahol elférünk.Mészáros Zsuzsi saját igényeihezigazítja a tárgyakat, az embereketés önmagát. S, hogy ez a lüktetőés gyökeres változás arra halad-jon, amerre haladnia kell, Zsuzsisaját világába csempészi a stabili-tást, az újra és újra feltűnő ala-kokkal, mozdulatokkal ésszájízzel, amit nekünk, szemlélő-dőknek kölcsönöz, miután hagyottminket önnönmagába kóstolni.

Mészáros Zsuzsit nem bélye-gezhetjük meg a monomorf titu-lussal: „fotós”. Zsuzsi inkább„pillanattolvaj”. Valójában lop, sze-mérmetlenül és tisztelettel. Ellop-ja a képeken szereplő emberekáltal felkínált pillantásokat, gon-dolatokat, vágyakat, színeket, ál-mokat, hogy azokat egy pontonösszegyúrja, és új minőségben je-lenítse meg. Részleteket, pillana-tokat lop a világból, amik éppenmegfelelnek majd a saját univer-

MMART • MÉSZÁROS ZSUZSANNA • „MÁR A MÚLT SEM A RÉGI”

38

SLEEPING BEAUTY • MÉSZÁROS ZSUZSANNA

39

zumának bővítéséhez. Így hozzalétre azt a szenzációs montázst,amit összhangnak nevezünk. Azösszhang ritka kincs az életben,még ritkább jelenség az, ha ezt va-laki képes megteremteni.

Zsuzsi alkotásai gyakran a fotótés a grafikát összekötő pallón tán-colnak, mégpedig a legnagyobbnyugalommal. Képei monumenta-litását, a magáért beszélő látvány-világ mellett a tiszteletjelenvalósága teszi szilárddá. Zsu-zsi tiszteli az időt, amit örökkétesz és tiszteli az eszközt, amivelmindezt elköveti. Evégett fotóinem vesztik el a varázsukat, mintahogy az számtalan kortárs műal-kotással történik a módszer és akivitelezés súlya alatt.

Abban a homogenitásban, ami ajelenkori művészetet jellemzi, ne-héz különbséget tenni a tehetsé-ges és a dilettáns alkotók között.Azt viszont teljes bizonyossággalmegállapíthatjuk, hogy MészárosZsuzsi művésznő; nem azért mertkreatív, nem azért mert deviáns,még csak nem is ‒ az egyébkéntjelentékeny ‒ fejlődésre fogékonyhajlama miatt, hanem mert rendel-kezik azzal a jellemvonással, ami-vel egyre kevesebb ember bír:Teremtés. Zsuzsi minden veszte-sége nyereség. A fájdalmat, a ke-

serűséget ugyanolyan remektermőtalajként képes alkalmazni,mint a boldogságot. Képes alko-tást nevelni fény, víz, vagy föld,magyarán eszközök nélkül, mertképes mindezekkel azonosulni éshelyettesíteni őket. Alkotásaiőszinték, önazonosak és mégisnyitnak szemlélőik felé. Úgy me-sélik el a történetüket, hogy azmindannyiunk számára érthetőlegyen, s még a legnehezebbenemészthető szüzsét is lepke-szárny finomságúvá alakítva kí-nálják fel számunkra. Fogadjuk előket!

Az utcáról beszüremlő zaj töké-letlenül ugyan, de beleilleszkedikaz egységbe; a képek mesélnek, mihallgatjuk. Személyünktől függőutakon, mindig másképp, de mind-egyikünkhöz elér az üzenet; mi-szerint estére mindig többekleszünk, és többet viselünk el,mint azt reggel gondoltuk volna…vagyis:

Mészáros Zsuzsanna kiállít.

HTTP://WWW.GOTHIC.HU/GALERIA_MESZAROS.HTML

HTTP://WWW.FOTOVIDEO.HU/INTERJUK/MESZAROS+ZSUZSANNA.HTML

SZUDA M. BARNA

MMART • MÉSZÁROS ZSUZSANNA • „MÁR A MÚLT SEM A RÉGI”

40

A hét főbűnÉs még egy vagyunk,Ha véletlenül tüzet fogunk,Mialatt a szükségszerűségreHivatkozunk, szorítkozunkSzeretkezünk.

Legújabb divatra nyírtLakk hajad alatt,Átszivárog bőrödLikőr és pótkávé illata.

Arckrémes ezüstös álom,Vonat alá szakadt zsigerek,Permetszeres nylon:A nyomorúságHalkuló füttyjeleNem kell, hogy örökké fáj jon!

Mintha halottakatRáznának kihunyóMagnézium lángon.

Leköpött ikon ésMeszesgödörA falaknak támasztottHátad,Cérnával behúzottGerinccel, kapkodónIgyekszel pótolniRestanciádat.

VERDES CSABA

G REGORIÁN

41

FŰZŐ IV • MÉSZÁROS ZSUZSANNA

42

hommage á Neil Gaiman

Ahogyan az emberek mondják:a világ még fiatal volt, és az időmég nem létezett ‒ én azonbanöregebb voltam a világnál és azidőnél, öregebb az embereknél is.Hatalmas voltam, s egyedüli király-ként uralkodtam középső világ né-pein. Azonban fél szememetadtam a tudásért mikor a bölcses-ség kútjába pillantottam ‒ s meg-láttam a sorsomat.

Mikor a felső világból előszörleszálltam az emberek közé, csakkacagtam nevetséges játékaikon.A termékenység ünnepén, a beta-karítást követő áldozatokon,azon, ahogyan a démonokat és azalsóbbrendű szellemeket próbál-ják kiengesztelni terménnyel ésagyagfigurákkal, borral és füsttel.Szánalmas kis sárkunyhóikbanaludtam, amikor esett a hó és egyévig nem látták a napot, a tüzük-nél melegedtem a kunyhók nyir-kos homályában. Feleségeikkelháltam és gyermekeket nemzet-tem, vadásztam és földet művel-tem, együtt vándoroltam velüktavasszal, amikor a jég elolvadtés zöld fű tengere borította el apusztákat. Azután a papjuk let-tem, még később pedig a kirá-lyuk. De miután már sokszormeghaltam és új jászülettem a kö-zépső világban, eluntam ezeket akezdetleges játékokat és valódimivoltomban megnyilvánultam.

Azok az ostoba, csúszómászószellemek és démonok, akiket tisz-teltek ‒ a nevüket már ha akar-

nám se tudnám felidézni ‒férgekként takarodtak el az utam-ból, s menekültek le, egészen azalsó világba. A föld megremegett,és új teremtés vette kezdetét,amelynek az ura én voltam egye-dül, a Leghatalmasabb Isten. Miu-tán egyedül maradtam, teremtenikezdtem. Minden isten belőlemszármazott és minden isten; Thor,Loki, Tyr és Heimdall ‒ akiket azemberek gyermekeimnek nevez-tek ‒ én magam voltam.

Miután magamat megsokszo-roztam, megismertettem az em-berek legérdemesebb harcosaival,hogyan kell a föld gyomrából ki-bányászott ércből fegyvert ková-csolni, királyaikkal az acélt és amágiát, hogy csatába vezethessékharcosaikat az én dicsőségemre.Átadtam papjaiknak a rúna tudo-mányát, hogy megismerhessék azakaratomat. Eltöröltem a terményés füstáldozatot és bevezettem avéres emberáldozatot. Az akasz-tófák tövében jártam, s a halottakszámomra élők voltak és az élőkhalottak. Mindenhol megjelentem,ahol frissen ütött sebből vérfröccsent, és gyakran részeg let-tem a sok vértől, amelyet megit-tam. Ilyenkor ragyogtam belülről,feketén, mint az éjféli nap, s énvoltam a pusztító, aki bekebelezimagába a teremtést. Emlékszem,hogyan csorgott a fekete vér apáncélomon, hogy a szakállamegész vörös volt s hogy nyilak fú-ródtak a torkomba. Ilyenkor tán-cot jártam és minél többet éstöbbet öltem, annál részegebb let-

R AGNARÖKKR

43

tem, és annál jobban őrjöngtem.Bezúztam a koponyákat, karok éslábak repültek el mellettem, nyel-veket téptem le, szemeket toltamki, torkokat haraptam át. Mindegyvolt, ki győzött, hiszen a viszálytén támasztottam, és mindig csakén lehettem az igazi győztes.

Akik kegyetlennek tartottak ésellenem prédikáltak, valójábanszánni valóan ostobák voltak ‒ hi-szen nem tudták, hogy kegyetlen-ség nélkül mit sem ér az irgalom,erőszak nélkül nincsen értéke abékének sem. Azt hitték, hogy ahalál az élet ellenpólusa, és ők mi-nél hosszabb életet akartak a kö-zépső világban. Úgy hitték, hogy ajó és a rossz szemben állnak egy-mással, sőt, egymástól függetlenlétezést tulajdonítottak e fogalmak-nak. Azt hitték, hogy szüntelen ha-lál, borzalom, pusztítás nélkül,betegség nélkül lehetséges élet,szépség, növekedés, boldogság, ésegészség. Hogy a kettő nem min-dig egy végső soron, hanem azegy az ami szüli a kettőt. Azt hit-

ték, hogy én és Loki ellenségekvagyunk, és hogy Loki az elpusz-tításomra tör. Nem tudták, hogyén és Loki egyek vagyunk.

Ismertem minden gondolatukat.Amikor nem harcoltam, palotám-ban lakomáztam a Hősökkel, akika csatában haltak meg, és megdi-

csőülve Istenek lettek. Hallgattama hollókat, akik elmondták nekem,mit gondolnak a halandók a kö-zépső világban, minden gondola-tukat, minden tervüket ismertem.Éreztem, ahogyan reszketnek,ahogyan féltik az életüket a halá-los csapásra várva, és ilyenkor ka-cagtam, teli tüdőből, úgy, hogy apalotám falai megreszkettek belé,és a harcosok felemelték vérreltelt kupáikat, amit a halottak ko-ponyáiból faragtak lányaim, a Val-kűrök, és a Hősök éltettek engem,a Teremtés és a Pusztítás urát.Tudtam mindent, hiszen halottak-kal voltam körülvéve, ‒ s a halot-tak mindig bölcsebbek az élőknél.Tudtam, azt is, hogy el fog jönniŐ, aki letaszít engem a trónról.

RAGNARÖKKR • PETŐ ZOLTÁN

44

Személyesen sohasem találkoz-tunk. Én és hasonmás-testvéreimmegborzongtunk, mikor hírét vet-tük a születésének. Azt mondjákŐ is a felső világból jött, s élt aközépső világban, majd leszálltaz alsó világba. Azt mondják Ő istudta, ‒ nincsen különbség életés halál között. Megölték, de asírja üres volt. Magam is csak azüres sírt láttam és az elfordítottkövet, amely a szikla bejáratánálfeküdt félrelökve. Amikor bele-néztem a bölcsesség kútjába, ak-kor láttam mindezt, és félszemem kiégett attól a fénytől,amely a sírból áradt. Ő azt taní-totta ‒ légy irgalmas, és ha meg-támadnak, ne védekezz. Ez amétely lassan megfertőzte a vilá-gomat. Képmutató volt, én tudom‒ mert birtokolta mindazt az is-meretet amit én, de ő nálam is ha-talmasabb akart lenni. Én erősvoltam, számtalan harcos lélekura, egyetlen gondolatomra vasbaöltözött seregek mozdultak, de Őmég rajtam is túltett, mert az Őereje a szelídség volt. És az em-berek nem értettek semmit ab-ból, amit mondott, de érezték ahatalmát, azt a hatalmat, amitőlmi is megborzongtunk ott az As-gardban. Leghűbb követőim, aharcos királyok sorra borultaktérdre Előtte, s a lányaim máregyre kevesebb hőst kísértek vé-res lakomára. A középső világnem lett békésebb, de az embe-rek egyre kevésbé hittek már aháború megváltó erejében, abban,hogy a bátorság Istenné teheti

őket ‒ hogy Istenülhetnek a véráltal. Abban kezdtek hinni, hogyez a hatalom, amely Belőle su-gárzik erősebb, mint az a hata-lom, amely az összetörő csontokzajában, amely a halálhörgésbenés az én kacajomban visszhang-zik. Egy napon aztán, csendeseneltávoztam a palotámból. Testvé-reim és lányaim önként vetettekvéget életüknek, és én néztem,hogyan lángol az Asgard. Csak ahollók követtek.

Nevetnem kell, amikor arragondolok, hogy minek állítottakbe engem az új tanok féreg-szol-gái. Azt mondták én vagyok az al-só világ fejedelme, aki apusztában megkísértette Őt. Upp-salát lerombolták és az áldozatiköveket bemocskolták tömjénnelés valamiféle vízzel, amelynekmágikus hatást tulajdonítottak,amelyről azt hitték elkergeti az„ördögöt”. Sosem fogják megérte-ni, hogy Gonosz sohasem létezett,mert ők azt akarják, örökké nap-pal legyen, addig, amíg ki nem éga szemük a világosságtól, ahogynekem kiégett, amikor a kútba te-kintettem, és megláttam az Őnyomát.

A templomukban csodálkoztam,micsoda bálványt csináltak Belő-le, és láttam az ördög ábrázolásátis. Az egész olyan szánalmasnaktetszett, hogy nevetnem kellett ésgúnyolódnom, ismeretlen és ért-hetetlen szertartásaik közepette.Aznap éppen egy öregasszony ké-pét öltöttem magamra. Még akkorsem hagytam abba a kacagást,

RAGNARÖKKR • PETŐ ZOLTÁN

45

mikor a máglyára vittek és érez-tem sülő húsom szagát, élveztemlátni a megdöbbenést az arcukon,ahogyan a keresztet hányták ma-gukra, míg csak hamuvá nem per-zselődtem.

Persze, egyébként elvonultan él-tem, egészen északon, egy barlang-ban, amely egy fjord sziklafalábamélyedt. Olyan voltam, mint anap, amely hosszan rejtőzködik asarkvidéki éjszakában. A Hősökmár mind megöregedtek és meg-haltak, ‒ csak én voltam még min-dig itt ‒ az istenük. Én azonbantudtam, hogy így lesz, mert min-denről tudomást szereztem, mikora bölcsesség kútjába pillantottam.

Tavasz idején lementem a völgy-be és a parasztokkal beszélget-tem, a termésről, jó vagy rosszidőkről, hogy mennyi halat fogtak.Igen, tudták, hogy ki vagyok, fel-ismertek fél szememről és a kéthollóról, amelyeknek szemével lát-tam, s akik mindenhová követtek.Ott voltam mindenhol, ahol a pa-rasztok ekéje elesett hősök csont-jait forgatta ki a földből. Amikor afalvakat jártam, az emberek ren-delkezésemre bocsátották azasszonyaikat, s volt, aki titokbannekem áldozta elsőszülöttjét. Egymenyegzőn a vizet vérré változtat-tam, hogy Őt kigúnyoljam. Aztán‒ a következő ezer évben ‒ egyreritkábban látogattam az emberekközé. Nem akartam látni, mi lettbelőlük. A középső világ már egy-re kevésbé érdekelt ‒ ugyan a hol-lóim szemén keresztül mindentláttam és mindenről tudomást sze-

reztem, semmi sem keltette feligazán az érdeklődésemet.

Egészen addig, míg nem talál-koztam vele. Hajóval érkezett, avilág másik végéből. Az arcaolyan volt, mint egy hősnek ‒ haszerencsésebb korba születik ta-lán magam mellé emeltem volnaaz Asgardba. Szőrcsuhában volt,mezítláb, csak a szeme lángolt.Egyetlen pillantásommal kiol-vastam belőle életének egész tör-ténetét. Spanyol nemes volt, éstudtam, hogy a szíriai sivatagbanharminc évig élt csalánlevélen ésrovarokon, a ciliciumot még min-dig a dereka körül hordta. Azamazóniai őserdőben négy törzsettérített meg az Ő hitére. Azt be-szélik róla, megkapta a stigmákat.Emberi mértékkel már nagyonidős lehetett, mégis úgy tartottamagát, mint egy harcos.

Éppen akkor talált rám, mikora jeges folyóparton rőzsét gyűj-töttem. Azonnal felismert fél sze-memről, és a vállamon ülőhollóról. Csupán ennyit mondottnekem:

‒   Isten meghalt.Hosszú idő óta először kacag-

tam úgy, ahogyan király korom-ban. Úgy kacagtam, hogy ahalottak megborzongtak a sírjaik-ban, és a régi fegyverekről, me-lyek eltemetve feküdtek a földmélyében lepergett a rozsda. Mertláttam, tudtam ezt is előre.

A következő évben a világ újralángba borult.

PETŐ ZOLTÁN

RAGNARÖKKR • PETŐ ZOLTÁN

46

A lélegzet párás labdacsokká perdül,Zsúfolt tájak felett meredten elszáll.Kormos éjféli Hold fátyla szétterül,Kába lelked dobján tompán üti a csendMéla halálmeneted.

Kóválygunk múltban és jövőben mind,Pillantásunk iszony szippantja be.E dúlt világ törmeléke óva int,Vigyázz! szörnyű az ára, ha nem figyelsz ráLelked merre vezeted.

Kopott tehervagon nyitott ajtaján,Zörrenve hull ki az otthagyott brikett.Hallani macskák sikoltó zsivaját,Fénylő szemük borostyán parázskéntNevetve rád mered.

A Földön körbesettenkedett az éj ,S pirkadat vörösbora felfakad.Fent, kék vásznon bíborszín felhőkaréj ,Szikrázó csillagok bámuló hadaKíséri léptedet.

Órarendet üt már felhúzott szíved,Mától csak egy szó az örökkévaló.Megafon szavát régóta nem hiszed,Csendesen gomolygó ködben foszlik szétTétova kísérteted.

KOVÁCS ROLAND

K ÓBORLÁS AZ ÉJBEN

47

HINTALÓÉJSZAKA • KOVÁCS ROLAND

48

A Memento Mori közösségét bemutatórovatunkban (MMi) Bérces Ádámmalbeszélgettem. Mørk Skog, Durch Heerund KraP, Rivetril… és aki mögötte áll.

Szelevényi  Gellért:   ‒  A honlapod-ra látogató négy produkcióval (MørkSkog, Durch Heer und Kram, AdamBerces, Rivetril) találkozhat, me-lyeknek alapítójaként kérlek mu-tasd be ezeket, kitérve arra is,ahogyan a kezdetek-kezdetén mind-ez elindult.

Bérces  Ádám:  ‒  Általános isko-lás korom óta zenélek, ekkor kezd-tem el hangszeren (trombitán, majdkésőbb kürtön majd harsonán) ta-nulni, később játszottam fúvós- ésszimfonikus zenekarban is. Min-dig is lenyűgözött és érdekelt nemcsak meglévő művek előadása, ha-nem a komponálás is. Annak ide-jén Commodore számítógépenegyszerű „zajongó” programok írá-sával, majd később PC-n MIDI hang-zásokkal hoztam létre egyszerűbbkompozíciókat. Gimnázium elejénismerkedtem meg az elsőunderground zenékkel, eleinte fő-leg Oi!/streetpunk zenéket, majdkésőbb különböző extrém metalműfajokat is hallgattam. Az ekko-ri kedvenceimet jelentő igényesebb,kísérletibb black metal zenekarok-hoz kapcsolódtak dark ambient,sőt olykor folk és martial projek-tek is, így ezekkel a műfajokkal ishamar találkoztam, bár ekkor mégcsak kevés ilyen zenét ismertem,pl. a Summoning side-projektjét, aKreuzweg Ostot és a Burzumambient albumait hallgattam. Ko-

rai munkáimra tehát a neofolk‒martial‒industrial színtér nem isvolt közvetlen hatással, ezeken kí-vül még talán Laibachot és DeadCan Dance-t meg még pár gótikusneoclassical zenekart ismertem.Emellett ‒ már nem is tudom, ho-gyan ‒ jött az elektronikus zenekét német mestere, a Kramwerk ésa Tangerine Dream. Valahogy ezeklehettek a „kiindulópontok” ami-kor elkezdtem alkotni, valamikor2005 tájékán. Első saját projektje-im (amelyek a Mørk Skoggal pár-huzamosan jöttek létre) még azextrém metal műfajba tartoztak deegyik sem volt túl komoly ahhoz,hogy megmaradjon.

Az időrendileg első projekt, aMørk Skog első két demóját 2006-ban rögzítettem. Ezek még távolálltak a mostani „vas a vason” kon-cepciótól (ez az első koncertenkezdődött) és a sok egymásra ré-tegzett szintetizátorszőnyeg adtamély hangzástól. Ezután két év szü-net következett, legközelebb 2008-ban kerültek elő olyan ötleteim,amelyeket érdemesnek tartottamarra, hogy felvegyek ezekkel egyteljes albumot („ExiStance”), eztCDr-en terjesztettem barátok kö-zött, ez már átmenetet jelentett akorai minimalista és a mostani, tel-tebb hangzás között. Az első kon-cert, amely az első önállóelőadásom is volt 2008 novembe-rében került megrendezésre egyHavizaj keretein belül. Ezután aMemento Mori Egyesület rendez-vényei és a Nekromantika/Front-vonal keretein belül több koncertet

MMI • BÉRCES ÁDÁM • „…A ZENE ÜZENETÉVEL NYOMOT HAGYNI…”

49

BÉRCES ÁDÁM • MEMENTO MORI EGYESÜLET

50

is adtam, amelyekre nagyon szíve-sen emlékszem vissza, illetve ezekadták meg a löketet, hogy felve-gyek egy teljes albumot. Ez volt a„Prélude pour une Apocalypse In-dustrielle”. Azóta megérett és el-készült egy újabb nagylemez is,amely „Nachtlieder” címmel jelentmeg egy japán kiadónál; a saját ki-adómnál megjelentetett limitált EP;illetve nemrég készült el közösmunkánk eredménye is, a 2009-ben tartott Boris Vian emlékestanyagának kiadása is.

A Durch Heer und Kram 2008elején alakult, ekkor vettem fel azelső, öt számos demót. Ekkor mármint hallgató benne voltam a mar-tial-neofolk színtérben, így az is-mert, alappillérnek számítózenekarai (ekkoriban főleg aDernière Volonté) és emellett a ko-molyzene és a magyar népzene,különösöen Richard Wagner, GustavHolst, Kodály Zoltán és BartókBéla művei inspiráltak. Az első al-bum németországi megjelenéseután kezdtem el teljes zenekarrászervezni az egyszemélyes projek-tet, így a hangzásunk az élő hang-szerekkel és a többi tag ötleteivelsokat fejlődhetett. Első koncertünkszintén a Memento Mori szerve-zésében megvalósult vÁLSÁG! ne-vű rendezvény keretein belül zajlott.Már ezután elkezdtem ‒ elkezd-tünk dolgozni egy új lemezen, amelynagyon sokat húzódott, de errőlmajd később… Közben megjelentegy lemez, ami inkább válogatásvolt („Verloren und Gefunden ‒Elveszett és megtaláltatott”) a má-

sodik koncertünk gyenge minősé-gű, de archív szempontból értékesfelvételével és más, válogatásokraküldött számokkal. Maga a zene-kar jó, elsősorban baráti társaság-gá vált bár sajnos nagyon nehéz ésidővel egyre nehezebb és nehe-zebb volt megszervezni a próbá-kat. Utolsó koncertünk a tavalyiaugusztus 20-i Hyperborea Fesz-tiválon volt csaknem egyéves szü-net után…

A saját nevemmel jelzett projekttörténete a Mørk Skoghoz hason-lóan már lassan hat évre, 2006-ranyúlik vissza. A többi, „organiku-sabb” hangzású projekt mellett márekkor is érdekeltek az elektroni-kus hangzások, különösen a 80-asévek analóg, „műanyag” hangszí-neit szerettem, már említettem aKramwerket és a Tangerine Dreametis, mint ihletőimet. Ezen zeneka-rok jellegzetes hangzásvilágát pró-báltam meg komolyzenével ötvözni,amit szintén szívesen hallgatok.Hasonló zenét készített WendyCarlos és Isao Tomita is a 80-asévekben a híres Moog Modularszintivel. A névválasztás mögöttegyszerűen az állt, hogy ezek min-dig is nagyon személyes anyagokvoltak, nem nagyon terjesztettemőket. 2008-ig három albumot ké-szítettem így. Ezután félretettemaz egészet, lefoglaltak az ekkormár színpadig is eljutott, komo-lyabb zenekaraim, projektjeim. 2010végén valami (számomra) új dologjutott eszembe és azóta már ké-szült pár szám, amelyet ismét ezena néven szeretnék megjelentetni: a

MMI • BÉRCES ÁDÁM • „…A ZENE ÜZENETÉVEL NYOMOT HAGYNI…”

51

francia coldwave, minimal wave ésa német new wave (NDW) ésangstpop ihlette sötét hangulatúszintetizátoros zene, kizárólag „ko-rabeli”, csiszolatlan analóg és FMhangzásokkal.

A Rivetrilt Ottucsák Józseffelalapítottuk, akivel egy korábbi pro-jektünkben, a S.C.E.L.-ben talál-koztunk. 2009 nyara ótapróbálkozunk hagyományos EBMés elektropunk stílusokkal. Elsőpár koncertünkön végtelenül mini-malista zenei kísérettel és sok al-kohollal próbáltunk zenélni, bár ez(mármint a hangzás) nem nagyonjött be se a közönségnek, meg iga-zából nekünk sem. Már ekkor istöbb feldolgozást játszottunk, el-sősorban a D.A.F.-tól. Mivel a túl-ságosan minimalista hangzásunalmassá vált, ezért inkább el-kezdtünk a technikásabb, változa-tosabb Front 242 és Front LineAssembly-féle klasszikus electro‐industrial‒EBM vonal menténhaladni de megtartva az eredeti,punkos hozzáállást és hangulatot.Ezen új hangzás kialakításábannagy szerepe volt annak, hogy ma-gyar punk klasszikusokat is feldol-goztunk (ETA, CPg, SKAnzelizé,88-as csoport), sőt még Bauhausfeldolgozás is idővel a repertoá-runkba került. Azóta több, jó han-gulatú koncertet adtunk. (2011.december 3. Szabad az Á; a szerk.)

Sz.  G.:   ‒  Zenekaraid a dark am-bient, neofolk, klasszikus zene ésaz electro-punk formáiban túlzásnélkül a rétegzenék körébe tartoz-

nak. A „földalattiságnak” nyilvánvannak felszabadító aspektusai, dehogyan éled meg az ezzel járó ne-gatívumokat (érdektelenség, fellé-pések hiánya stb.)? Vannak maMagyarországon kitörési pontok?

B.  Á.:   ‒  Általánosságban elmond-ható, hogy az underground válság-ban van. Ennek legfőbb oka amainstream zenei színtér egy bi-zonyos rétege, a mostanság alter-natívnak nevezett zenekarok,amelyek közül pár egy-két évtize-de valóban alternatív rockzenétvagy punkot játszott, ma már azon-ban kevesen maradtak ki a show-biznisz kínálta lehetőségekből. Ígytulajdonképpen feladták azt, akikeredetileg voltak, árulók lettek.Megértem, hogy vannak műfajokvagyis inkább egyes előadók, ame-lyek idővel népszerűek lesznek ésígy bekerülnek a fősodorba, de aprobléma az, hogy sok zenekar aGrammy‐díjak ellenére is fenntar-totta magának pl. a lázadás jogátés hogy továbbra is „alter” zene-karként adják el magukat, miköz-ben már semmi közük nincs azegészhez. Egyszerűen gusztusta-lan, amikor az ilyenek emlegetik agyakran underground előadók szá-jából is gyerekesen hangzó egyé-niséget, önkifejezést és művészihozzáállást meg hasonló, jól hang-zó jelszavakat, miközben csak apénz meg a nők érdeklik őket. Ma-gyarországon is vannak ilyenek,sokan. De miért írtam le mindezt?Mert a fiatalok amikor az ameri-kai popénekesnők és tehetségku-tatók talán még ennél is

MMI • BÉRCES ÁDÁM • „…A ZENE ÜZENETÉVEL NYOMOT HAGYNI…”

52

felszínesebb, csillogó világa utánrátalálnak ilyen zenékre, egysze-rűen megelégszenek ezekkel, azthiszik, hogy „igen, ez tényleg va-lami más”, miközben maximum azenei körítés változik kicsit az előb-biekhez képest. Így sokan egysze-rűen nem is tudnak „rólunk” és azegész undergroundról. Ezért nincsutánpótlás a fiatalság részéről.

És ezzel összefügg az, amit sze-mélyesen tapasztalok mindebből.A színterünkön mozgó emberek jórésze már nem fiatal, van munká-juk, családjuk és nincs annyi ide-jük szórakozni, mint a fiataloknak.Természetesen ez nem baj és hacsak öt ember van a nézőtéren, deőket valóban érdekli, amit csiná-lok nekik is megéri zenélni, de ‒főleg az utóbbi időben tapasztal-tam ‒ volt, hogy ezt az öt embertsem érdekelte, igazából magamnakjátszottam. Remélem ez csak ide-iglenes „zavar”, nem is olyan ré-gen azért voltak nagyon jókoncertek is. A kitörést nekemkonkrétan ez jelenti: olyan koncer-tet adni, ami a zene üzenetévelnyomot hagy maga után az embe-rekben. Szerencsére, mint mármondtam sok ilyen volt, amiért na-gyon hálás vagyok mindenkinek,aki akár szervezőként, akár hall-gatóként kivette a részét belőlük.

Sz.  G.:   ‒  Egy alkotónak/alkotócso-portnak mindig fontos, hogy mi-lyen közegben alkot, tud-etapasztalatokat megosztani, véle-ményt hallani munkájáról. Itthon aneofolk és industrial zenei paletta

az elmúlt időben szürkülni látszik,pedig nagy nevekkel is bírtunk.Számodra van ilyen jellegű inspi-rációs forrás? Kikkel tudsz közös-séget vállalni?

B.  Á.:   ‒  Szerencsére sok jó ma-gyar zenekar van annak ellenére,hogy kevesen hallgatnak manapságilyen zenéket. Majdnem minden-kivel jóban vagyok, több produk-cióval már volt valamilyen formábanközös munkánk is. Csak pár név:a neofolk/martial színtérről a Kri-egsfall‐U., a Larrnakh, a Sturmast,az A.C.T.U.S., a Cawatana, a Sci-vias, és a legfiatalabb zenekar aCatharsi az, akikkel jó kapcsolatotápolok, illetve a wave/punk zene-karok közül az Új Látásmód Fúzióés a Hiteljugend. Ők mind nagyonjó zenét csinálnak és inspirálnakis saját zenéim készítése során.

Sz.  G.:   ‒  Néhány esztendős isme-retségünk alatt számtalanszor me-rült fel a lemezkiadás problémája.Jelenleg több szerzői kiadást jegy-zel, valamint jelent meg külföldikiadónál is lemezed. Mik a tapasz-talataid, mi a jelenlegi helyzet, mi-ben gondolkodsz a jövőt illetően?

B. Á.:  ‒  Sajnos a helyzet itt sem túlfényes, ahogyan a koncertek semjutnak el elég emberhez, úgy leme-zek sem nagyon fogynak. Ez perszeelsősorban nem anyagi szempont-ból rossz, egyszerűen szomorú,hogy egy magyar zenekar iránt kül-földön többen érdeklődnek, mintidehaza. Egyébként kinn is eléggénehéz érvényesülni, már sok recen-ziómban írtam, így nem akarom

MMI • BÉRCES ÁDÁM • „…A ZENE ÜZENETÉVEL NYOMOT HAGYNI…”

53

megint leírni, hogy milyen kedve-zőtlen, a minőség rovására menő,túltermelési válság jeleit mutató fo-lyamatok jellemzik jelenleg a neo-folk‒marital‒industrial színteret. Ígya legtöbb kiadó már csak a régi, be-vált nevektől jelenít meg szívesenanyagot. A jövőben ez csak akkorváltozhat meg, ha megváltozik az ál-talános hozzáállás a lemezvásárlás-sal kapcsolatban az ingyenesletöltögetés ellenében és ha leszpénzügyi tartalék (a halomban álló,eladatlan lemezek helyett) akkor akiadók megkockáztathatják a fiatalelőadók lemezeinek a kiadását is.

A jövő szerencsére jelenleg annyi-ra nem sötét, a napokban jelent megaz új Mørk Skog album, illetve je-lenleg két másik, a színtéren újdon-ságnak számító magyar dark-ambientzenekarral készítünk hamarosanegy közös splitet. A saját nevemetviselő projekttel szeretném, ha ha-marosan megjelenhetne valahol el-ső, már elkészült EP-m, erről párszám már hallható az interneten. ARiveriltől is várhatóak valamilyen,első körben valószínűleg szerzőikiadású demófelvételek.

Ez az első hely, ahol ezt „nyil-vánosan” leírom: a Durch Heerund Kram név alatt nem fog többdolog megjelenni. Ehelyett egy újnéven, zenei szempontból is meg-újulva folytatom a szellemi harcota D.H.u.K. által már részben kita-posott ösvényen. Az új album (ame-lyen részben felhasználom afélbemaradt D.H.u.K. album szá-mait is) olyan lesz, amit mindig isakartam, kíméletlenül indusztriá-

lis, de ugyanakkor nagyon soknagyzenekari elem lesz benne. Anépzene megmarad, de az is ma-ximum szimfonikus zenekarrahangszerelve, neofolkos elemeknem lesznek. Nem kiábrándulás-ról van szó, de az a fajta szigorúlégkör, ami uralni fogja a lemeztés a minden eddiginél szókimon-dóbb szövegek (természetesen po-zitív értelemben) egyszerűen nemengednek meg semmilyen lazasá-got.

Sz.  G.:   ‒  A közelmúltban indítot-tad útjára az A.I.M.S.-et. Mit ta-kar pontosan ezen törekvésed, mikaz eredmények, célkitűzések?

B.  Á. :   ‒  Az A.I.M.S.-et eredeti-leg nem kiadónak szántuk, azeredeti célunk két éve az volt,hogy egy név, egy „kollektíva” alágyűj tsük az akkor még jóval na-gyobb számú, valamilyen szintena Durch Heer und Kramhoz köt-hető zenei projekteket. Azóta eza szám csökkent és amúgy is ezta funkciót már nem, és csak rö-vid ideig töltötte be. Bár tervbenvolt, hogy ez akár egy platformis lehet lemezek kiadásához, dekimondottan kiadóvá akkor vált,mikor az eredetileg szerzői ki-adásra szánt „Prélude pour uneApocalypse Industrielle” lemez-re a borító készítésekor azA.I.M.S. név mellett rátettem azAIMS001-es katalógusszámot isés a pár perc alatt tervezett cél-keresztet formázó talpaskeresz-tes logót. A kiadó céljatermészetesen az, hogy hazánk-

MMI • BÉRCES ÁDÁM • „…A ZENE ÜZENETÉVEL NYOMOT HAGYNI…”

54

ban is legyen egy kísérleti műfa-jokat támogató lemezkiadó. Eb-ben nem első, de jelenlegegyedülálló, és tudom, hogy ezegy rögös út, nem véletlen, hogynem hemzsegnek idehaza az ilye-nek, mint pl. Németországban.Azóta még két kiadványunk je-lent meg, egy válogatáslemez ’56emlékére, ami nagyon jól sikerült,több ismert név és új előadók isszerepeltek raj ta, de idehaza szószerint egy darabotsikerült eladni be-lőle, a nálam poro-sodó darabokatleszámítva még eb-ből is több van kül-földön. A legújabblemez a Mørk Skogeredetileg névtelenEP- je (az eredetilegdesignnak szánt,borítón látható logómiatt a Discogsonµ∑ névre keresztelték) amely azeddigieknél is limitáltabb (25 pél-dány készült) és különleges kivi-telű, zenei anyaga főlegkoncerteken játszott feldolgozá-sokat tartalmaz. További terveimis vannak, elsősorban válogatás-lemezeket szeretnék készíteni ha-zai zenekarokkal, különbözőunderground műfajokból és a jö-vőben a CDr-nél igényesebb for-mátumú kiadványokat isszeretnék, de ehhez sok minden-nek meg kéne változnia.

Sz.  G.:   ‒  Tekintettel a zenekaraidsokszínűségére, de elkerülve az

aktuálpolitizálást: milyen szelle-mi/elvi sík áll a produkciók mögött?

B.  Á.:  ‒  Valóban sokfélék a pro-jektjeim és ezek tartalmi része, dal-szövegei is más-más témákatdolgoznak fel, de amit csinálok aznem szólhat másról, csak arról, amitén is képviselek, tehát valahol mindegy dologra vezethetőek vissza.Nyilván a martial zenekarok ismér-ve egyfajta „politikusabb” kiállás,míg a dark ambient sokszor sze-

mélyes érzelmek ha-tására készül, azEBM-re, new wave-re és egyéb „hullá-mos” zenékre pediga 80-as évekre jel-lemző kilátástalanságjellemző. Ami engemaz alkotásra ösztö-nöz (most csak cím-szavakban): katoliciz-mus, keresztény- éstávol-keleti misztika,

tradicionalizmus, legitimizmus, kon-zervativizmus.

Célom annak a rendnek a felele-venítése, amely egykor Európa sa-játja és egysége volt, de a„felvilágosodás”, polgári, vörös ésegyéb forradalmak által hozott fer-tő miatt elveszett számunkra. Ezazért is volt módfelett igazságtalan,mert Európát, különösen a nyuga-ti felét a kereszténység és a király-ság rendje emelte fel, de ők eztgyakorlatilag egyik napról a másik-ra sutba dobták, a hatalmat az egy-háztól, a nemességtől és azuralkodóktól önjelölt vezetők (ésmögöttük kétes, titkos társaságok)

MMI • BÉRCES ÁDÁM • „…A ZENE ÜZENETÉVEL NYOMOT HAGYNI…”

55

vették át. Időről időre megjelentekolyan gondolkodók, mozgalmak,amelyek ezt a régi rendet képvisel-ték és talán nem is csoda, hogy ezekgyakran keletről származtak. Ilye-nek voltak nagy íróink, Hamvas Bé-la és Molnár Tamás, olyantradicionalista szerzők, mint pl. Ju-lius Evola; Ungern von Sternbergbáró seregei, a romániai Szent Mi-hály Arkangyal Légiója vagy a spa-nyol polgárháború „felkelői”, illetveaz Oszták‒Magyar Monarchia pél-dás életű uralkodói. Ezek szintemindig háborús időkben jöttek előa különösen szélsőséges krízisidő-szakokban az öreg Európa egyfaj-ta segélykiáltásaként, így a győzteshatalmak által diktált történelem-ben hajlamosak őket okolni olyanbűnökkel, amelyekért éppen a nyu-gat volt a hibás. Örülök, hogy em-lítetted az aktuálpolitika mellőzését,ugyanis sosem akarnám, hogy a ze-német így értelmezze bárki is, ezeksokkal állandóbb, idő felett álló ér-tékek annál, mint ami most itt megy.

A közeljövőben viszont sajnosnem várhatunk változást, ígyvisszatérek az egyénre: mivel a tö-megre nem lehetek hatással, ígyzeném segíti a hallgatót a világos-ság megtalálásában (a külvilág ha-mis csillogása helyett) és ebbensegítenek, ha felnézhetünk rájuk,olyanokra, akik előttünk már eztaz utat járták.

Sz.  G.:   ‒  Nyilvánvalóan jelentősszerepet játszik az életedben a ze-ne. Mégis geográfiai (térképészet)tanulmányokat végzel. Vannak eset-

leg rejtett összefüggések, vagy egy-szerűen egy másik „rajongásról”van szó?

B.  Á. :   ‒  Egész egyszerűen szük-ség van valamilyen „polgári” fog-lalkozásra is. Természetesenörülnék, ha nem kéne a zene mel-lett mással foglalkozni, főleg, hogyez nekem több, mint egy hobbi,de underground zenéből nem le-het és nem is akarnék megélni.Ugyanakkor a munka is az életrésze és fontos, hogy aki csak tuddolgozni és kap is munkát az dol-gozzon, ez hozzátartozik a rend-hez. Sőt, ha valaki valamiveligazán komolyan akar foglalkozniazt a legjobb, ha nem kötelezőmunka keretein belül teszi.Egyébként a zene mellett sokminden érdekel és sosem voltilyen gyermekkori álmom vagy el-képzelésem, hogy térképész aka-rok lenni, majdnem, hogyvéletlenül találtam erre a szakra,de érdekes dolgokat tanulunk ésigyekszem ott is maximálisan tel-jesíteni. Egyébként vannak kap-csolatok, ez tulajdonképpen egyinformatikai képzés, számítógé-pes grafikát és nyomdászatot istanulunk, amivel már az itteni ta-nulmányaim előtt is foglalkoztamkiadványok kapcsán. Sőt volt,hogy az itt elsajátított ismereteksegítettek egy-egy kiadás nyom-dai előkészítésében.

HTTP://WWW.ADAMBERCES.HU/

SZELEVÉNYI GELLÉRT

MMI • BÉRCES ÁDÁM • „…A ZENE ÜZENETÉVEL NYOMOT HAGYNI…”

56

Halott ollók,élő haj lángolBenned,Mutasd a gyöngyöt,s megmondom, ki vagy!

Sínek kattogásaomlik le csonkahegytetők szakadékába,És ezüstfenyők bongásaforralja fela tenyerembe vert szögeket.

Félálomba tűnő,Pille határvidékA fürdőhab,Füttyszóra alámerülőFatörzs lesz,Ideges mágnes.

Taszítja a rozoga,Kőszirtes zománckoporsót.Felbukik a hullámokban,Ma a kádbanNem a fürdővíz lesz hideg.Ma sem sikerül üdvözülnie…

VERDES CSABA

D EUS EX MACHINA

S UFFOCO

57

SZÁRNYASZEGETT • MÉSZÁROS ZSUZSANNA

58

Több, mint két éve, 2009. június 23-án,Boris Vian halálának ötvenedik évfor-dulója alkalmából az író talán legis-mertebb műve után elnevezett TajtékosNapok étteremben, mintegy ötven ér-deklődő részvételével került sor a Me-mento Mori Egyesület által szervezettemlékestre.

Az Egyesület más, korábbi ren-dezvényeihez hasonlóan a szerve-zők ezen a napon is igyekeztekösszekötni az alkotóművészet kü-lönböző ágait, a rajzolók, festőkmunkáit a képek hangulatához il-lő, élő előadásban megszólaló ze-nével aláfesteni. A különlegesalkalomra látogatók azonban mégennél is többet kaptak, akik asz-talt foglaltak: egy, a Vian regénye-inek hangulatát idéző, az étteremáltal exkluzívan összeállított va-csora részesei lehettek. A hazánk-ban egyedülálló megemlékezés azEgyesület rendezvényeinek vendé-gein kívül többek érdeklődését isfelkeltette az irodalomkedvelők vi-lágából. Az estre az író műveitmagyarra fordító Takács M. Józsefis küldött köszöntő beszédet, akia Cartaphilus Könyvkiadó képvi-seletében írt az évfordulóra, így ahazai irodalmi élet fontos alakja.Úgy gondolom, ez egy kiemeltenfontos mozzanata volt az esemény-nek, mert talán ekkor valósultmeg először az Egyesületünkazon célkitűzése, hogy az esemé-nyek ne csak a hozzánk közel ál-ló, (gyakran méltatlanul lenézettvagy esetleg félt) goth stílusok ra-jongóinak szóljanak, hanem min-

denkinek, akit érdekel a művészetvagy szeretne emlékezni azokra,akik előttünk jártak és olyasmitalkottak, amire érdemes felnézni.

Vian nem csak remek író, demuzsikus is volt, így szinte adtamagát, hogy az esthez az Ő zeneimunkásságát felelevenítő előadástkell összeállítani. Ezért kért felaz Egyesület, hogy készítsek egyműsort az industrial-dark ambi-ent projektemmel, a Mørk Skog-gal, amellyel korábban már azEgyesület más eseményein isrészt vettem. Ehhez megkaptamSzelevényi Gellérttől és WolfgangGrabovtól az író zenéit, amelyekmind arra vártak, hogy feldolgo-zások formájában ötvözzem őketsaját zenei világommal. Ez többszempontból is érdekes feladat-nak bizonyult.

A KIADVÁNYRÓL

A művész a huszadik századelső felében divatos jazz egyikfrancia úttörője, korának népsze-rű zenésze volt. Muzsikája néholkimértebb, európaibb volt, mintaz amerikai jazz, de ugyanakkorakadtak szürreális darabok is.Legtöbb műve az Európábannépszerű modern sanzonok és atengerentúlról érkezett jazz keve-réke volt. Ez a kettősség azért isérdekes számomra, mert míg ajazz ezelőtt nem állt túl közelhozzám, addig a sanzonokat na-gyon szeretem. A francia LesJoyaux de la Princesse nevű in-dustrial és martial zenekar óta ‒

MMFACT • VIAN50

59

VIAN50

60

aki előszeretettel használt felvéte-lein ilyen bejátszásokat ‒ az álta-lam képviselt műfajokban isfontos szerep jut ennek a dalstí-lusnak.

A másik, hogy aki ismeri a ze-néimet, az talán már gondolkozottis e sorok olvasása közben, hogyazok a már a projekt nevéből iskövetkeztethető borongós, hideg,északias hangulata nem feltétlenül„passzol” Vian dalainak vidám,nem ritkán humoros világához.Ezek miatt az apróbb ellentétekmiatt is volt igen élvezetes az íróműveivel való munka, melynek so-rán volt, hogy számomra teljesenúj zenei megoldásokat alkalmaz-tam. Az egyik ilyen az IDM (intel-ligent dance music) nevű, szinténunderground zenei stílus bevoná-sa, amely bár elektronikus zene,de improvizatív, komplex formáita jazz filozófiájához kötik. Koráb-ban is próbálkoztam ilyen elemek,különösen a tört ütemek (break-beat) szétvágásával, majd jórésztvéletlenszerű összerakásával ké-szített jellegzetes ritmusok alkal-mazásával (lásd Venetian Snares),de itt az adott zenei kontextusbakülönösen jól passzoltak. Az ilyen„elektro-jazz” stílusú részek elké-szítésében különösen nagy segít-ségemre volt Kovács Roland, akihárom mixet is készített, amelye-ket bejátszva felhasználtam a kon-cert anyagában.

Ezen kívül természetesen jelenvannak a saját zenéimből ismerős,ambientes, egymásra rétegzettszintetizátorszólamokkal készített

„szőnyegek”, amelyek néhol meg-nyugtató, néhol azonban kísérteti-es vagy olykor nyomasztóhatásúak. A koncerten játszott el-ső szám is mély alapzajból előtö-rő, síri hangokkal indul, amelyekszinte megidézik az író szellemét,de pár sötétebb szólam után fe-lülkerekednek Vian zenéjének vi-dám szólamai és a szám egykönnyed, zongorás darabként érvéget. Ezután vegyesen találunk„populárisabb”, könnyedebb rit-musú dalokat és a már említett,kicsit nehezebben befogadhatófelvételeket is, amelyek gyakranzajos, ipari elemekkel párosulnak.Volt olyan dal is, amelynek sike-rült beszerezni a kottáját, így egyszám erejéig a hosszabb-rövidebbbejátszásokból összevágott zenemellett a harsonámat is elővet-tem. A műsort egy dinamikus in-duló zárta, amely végül visszatéregy morajló, de immár megnyug-tató, harangokkal kevert ambien-tes hangképbe.

Már a műsor előestéjén egy be-szélgetés során elterveztük, hogyaz így elkészített, exkluzív zeneianyagot valamilyen formában ki-adjuk, hogy bárki felidézhesse azemlékest hangulatát és természe-tesen olyanok is hallhassák az íróemlékét őrző hangokat, akik nemlehettek ott két éve. A kiadványmegjelenését persze nem mostan-ra terveztük, azonban anyagi ésegyéb, emberi korlátok miatt csakekkorra készülhetett el. Remélem,hogy mindenkinek kedvére lesz,aki kézbe veszi, meghallgatja. A le-

VIAN50

61

mez nem csak hangzó, kilenc név-telen számra osztható anyagot, ha-nem számítógépünkbe helyezvelátható multimédiás mellékletet istartalmaz, amely látványos kinéze-te Lelovics Zoltán munkáját dicsé-ri. Ez tartalmazza az est alko-tóinak munkáját (Huczek Zoltán ésKovács Roland), illetve a kiállításfalain is olvasható vagy felolvasottírásokat is: recenziókat AndriskaIstván tollából, egy életrajzot ésTakács M. József megemlékezését.A korongra Kató Tamás grafikájakerült (aki az esemény flyerét istervezte). Fontos megjegyezni,hogy a zenei anyag nem egy kon-certfelvétel (az esten nem készült

ilyen), hanem az ott elhangzottkompozíció stúdióban felvett vál-tozata. Ez az eredeti számsorrendmegtartásával, az esten elhangzottzenéhez teljesen hű felvétel, csu-pán a hangzás lett jobb a két évekomponált, akkor még gyengébbhangtechnikával készült anyaghozképest.

A CDR lemez kemény papír-tokba csomagolt, kézzel készült,fekete szalaggal átkötött, ötvenszámozott példányban jelent megés 1500 Forintos áron kapható.Megrendelhető a Memento Morikontaktcímén.

BÉRCES ÁDÁM

VIAN50

62

Bérces Ádám • az ELTE-TTK hallgatója, zenész,a Memento Mori tagja

Kiss Péter • zenész, gitároktatóKovács Roland • a 4Artz alkotóműhely tagja

Mészáros Zsuzsanna • fotográfusMészáros Urbán Szabó Gábor • író

Patkós Réka • az Octopus tetoválószalon munkatársa,a Memento Mori tagja

Pető Zoltán • autodidakta íróRásonyi Ábel László • művészettörténész

Lynda Stevens • képzőművész, nyelvtanárSzelevényi Gellért • a Gothic.hu alapítója,

a Memento Mori elnökeSzuda M. Barna • festőművész, író, költő

Verdes Csaba • autodidakta költő

A Memento Mori Közhasznú Egyesület orgánuma.Szerkesztő: Szelevényi Gellért (g.szelevenyi@gmail.com)Tördelés, tipográfia: Lelovics Zoltán (lelovics.zoltan@gmail.com)Kapcsolat: mementomoriegyesulet@gmail.comA cikkek lezárásának időpontja: 2012. Február 10.Megjelenik harmadévente.

Minden utánközlés kizárólagosan a szerkesztőség beleegyezéséveltörténhet.

Felhasznált betűkészlet: Romande-Collection (HTTP://ARKANDIS.TUXFAMILY.ORG/)

S ZERZŐINK • KÉPANYAG • INTERJÚALANYOK

V ETÜLET

MMXII I