vii. magyar földrajzi konferencia -...

1

VII. Magyar Földrajzi Konferencia Absztraktkötet

Tartalomjegyzék 1 TERÜLETFEJLESZTÉS SZEKCIÓ .......................................................................................................... 2

2 TALAJTAN 1 SZEKCIÓ ....................................................................................................................... 4

3 TALJTAN 2 SZEKCIÓ .......................................................................................................................... 8

4 ÉGHAJLATTAN 1 SZEKCIÓ .............................................................................................................. 11

5 ÉGHAJLATTAN 2 SZEKCIÓ .............................................................................................................. 14

6 VÍZFÖLDRAJZ SZEKCIÓ ................................................................................................................... 16

7 ETNIKAI FÖLDRAJZ SZEKCIÓ ........................................................................................................... 19

8 OKTATÁSMÓDSZERTAN 1 SZEKCIÓ ............................................................................................... 21

9 OKTATÁSMÓDZSERTAN 2 SZEKCIÓ ............................................................................................... 24

10 VÁROS- ÉS TELEPÜLÉSFÖLDRAJZ 1 SZEKCIÓ .............................................................................. 27

11 VÁROS- ÉS TELEPÜLÉSFÖLDRAJZ 2 SZEKCIÓ .............................................................................. 29

12 FELSZÍNALAKTAN 1 SZEKCIÓ ...................................................................................................... 31



15 MEGÚJULÓ ENERGIÁK SZEKCIÓ ................................................................................................. 42

16 GAZDASÁGFÖLDRAJZ SZEKCIÓ .................................................................................................. 46

17 TÁJFÖLDRAJZ 1 SZEKCIÓ ............................................................................................................ 48

18 TÁJFÖLDRAJZ 2 SZEKCIÓ ............................................................................................................ 52

19 IDEGENFORGALOM 1 SZEKCIÓ .................................................................................................. 55

20 IDEGENFORGALOM 2 SZEKCIÓ .................................................................................................. 57

21 EGÉSZSÉGFÖLDRAJZ SZEKCIÓ .................................................................................................... 59

22 TELEPÜLÉS- ÉS NÉPESSÉGFÖLDRAJZ SZEKCIÓ ........................................................................... 62

23 KÖZIGAZGATÁS ÉS TELEPÜLÉSFÖLDRAJZ SZEKCIÓ .................................................................... 66

24 NÉPESSÉGFÖLDRAJZ – VÁNDORLÁS SZEKCIÓ ............................................................................ 70

25 REGIONÁLIS FÖLDRAJZ SZEKCIÓ ................................................................................................ 73

26 TÉRINFORMATIKA SZEKCIÓ ....................................................................................................... 76

27 KÖZLEKEDÉSFÖLDRAJZ SZEKCIÓ ................................................................................................ 80

28 POSZTER SZEKCIÓ ...................................................................................................................... 81

2

1 TERÜLETFEJLESZTÉS SZEKCIÓ

Helyi termékek a helyi gazdaságfejlesztésben G. Fekete Éva

Miskolci Egyetem

A helyi termék fogalmát két irányból közelítem. Egyrészről – a termék helyhez kötöttségét és

tájjellegét hangsúlyozva – helyi terméknek tekintjük a helyben megtermelt vagy összegyűjtött

alapanyagokból, helyben kialakult eljárások (receptek) alkalmazásával, többnyire kisüzemi

keretek között előállított, esetleg csomagolásukban is helyi anyagokat, helyi kulturális

elemeket felhasználó - ily módon a hely sajátosságait megjelenítő - termékeket. Másrészről a

helyi munkaerővel a helyi lakossági igényeket kielégítő termékek sorolhatók ebbe a körbe.

Mindkét értelmezésben a globalizációval szemben a helyi termelés és értékesítés

felértékelődése jelenik meg. Az első megközelítésben az egyediségen, a másodikban a külső

behozatal kiváltásán, a helyi ellátáson van a hangsúly. A fenntartható fejlődés koncepciója

minden esetben visszatükröződik. A helyi erőforrások megőrizve hasznosítása, a hozzáadott

érték helyi munkaerő általi növelése, a szállítási költségek csökkentése, az egészséges,

ellenőrzött eredetű – közvetlenül az ismert termelőtől vásárolt - termékek fogyasztási

szerkezetünkben való növekedése, a helyi kulturális elemek megőrzése, a térségi

összetartozás erősítése képviselik az ökoszociális értékeket.

Nem véletlen, hogy a helyi termékek ügye napjaink egyik vidékfejlesztési kulcstémájává vált.

A téma láthatóan több ponton is hordoz geográfiai vonatkozásokat. Nem csak a földrajzi tér

sajátos szegmensét alkotó vidéki térségekhez való kötődés, de a lokalitás értelmezése és

érvényesülése, az endogén fejlődés földrajzi léptéke és forrásai, a termék – a fogyasztó – a táj

kölcsönhatása, a fenntarthatóság érvényesülése is megannyi érdekes vizsgálati témát rejt

magában. Előadásomban, a fentieket érintve, a helyi fejlesztés helyi termékekhez kötődő

gyakorlati feladataival is foglalkozni kívánok.

A területi elmaradottság kifejezésének lehetőségei Pénzes János

Debreceni Egyetem

A területi fejlettség és elmaradottság számos indikátorral, statisztikai mérőszámmal

megragadható, melyek jelentős részét már felhasználták a periférikus területek, települések

lehatárolása során. Bár a nagyszámú statisztikai mérőszámok beépítésének lehetősége akár a

területi adatbázisok, akár az elemzési eszközök oldaláról adott, mégis felmerülhet annak

dilemmája, hogy érdemes-e számos indikátort beépíteni a lehatárolásokba. A területi fejlettség

sokdimenziós jellege miatt nem lehet egyetlen mutatóval annak minden aspektusát kifejezni,

ugyanakkor a nagyszámú indikátor egy része pedig óhatatlanul is ugyanarra a sajátságra mutat

rá, adott esetben „felülsúlyozva” azt. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a statisztikai

mérőszámok tartalma is átalakulhat, elveszthetik „magyarázóerejüket”, míg mások pedig új

egyenlőtlenségekre mutathatnak rá. Éppen ezért érdemes egy vizsgálatot szentelni annak,

hogy mely statisztikai indikátorokat érdemes felhasználni az elmaradott területek, települések

lehatárolása során. Jelen előadás ennek áttekintésére vállalkozik, illusztrálva az országon

belüli területi egyenlőtlenségek megjelenésének néhány formáját.

3

LEADER térségek intézményesülése Európában és Magyarországon Patkós Csaba – Kovács Enikő

Eszterházy Károly Főiskola

A vidékfejlesztés, amellett, hogy az Európai Unió egyik fontos szakpolitikája, igazi

tudományos jelentőségű téma is egyben. Az európai és hazai vidékfejlesztés egyik fontos

eleme az alulról jövő kezdeményezések felkarolása, ami leggyakrabban a LEADER program

keretein belül valósul meg. A program napjainkban Európában már a negyedik generációját

éli, de a kísérleti programmal együtt hazánkban is már három ciklus óta működik.

A LEADER program alapját a helyben kialakuló, önmagukért és közösségükért felelősséget

vállalni tudó és akaró emberek és szervezetek partnerségére épülő ún. helyi akciócsoportok

(HACS) jelentik. A HACS-ok szervezésében fontos a területi elv, azaz egy adott földrajzi

térségből kell hogy kikerüljenek a különböző szereplők (önkormányzatok, civil szervezetek,

vállalkozások stb.). A program folyamán a megalakuló csoportok integrált helyi

vidékfejlesztési programot dolgoznak ki, amit állami és európai uniós társfinanszírozással

működtetett helyi pályázati rendszeren keresztül maguk osztanak szét. Mindeközben a HACS

ideális esetben egyre mélyebben szervesül a térségi társadalomba, más szóval intézményesül.

AnssiPaasi, finn geográfus elméletét a régiók intézményesüléséről alkotta meg mintegy két

évtizede. A teória ez elméleti keretet jelent, melynek megfelelően vizsgálható a különböző

méretű területi egységek genezise. A területi egység „élete” addig tart, amíg az őt életre hívó

és életben tartó erők működnek. A kutatás fő célja, hogy megvizsgáljuk a LEADER program

eddigi története (1991-2013) során Európában eddig létrehozott HACS-ok intézményesülését.

· A területi kiformálódás vizsgálatának részcéljai: az akciócsoportok méretének

összehasonlítása, meglévő közigazgatási egységekhez való viszonyuk (igazodás a

határokhoz)

· A szimbolikus forma vizsgálatának részcéljai: a HACS-ok nevének, illetve egyéb

szimbólumainak vizsgálata, típusalkotás

· Az intézményi alak vizsgálatának részcéljai: az akciócsoportot alkotó szervezetek

típusai, a HACS irányító és gesztor szervezeteinek jellemzői, a korábbi ciklusokban

létezett LEADER szerveződésekkel mutatott kontinuitás

· A kialakult szerepkör vizsgálatának részcéljai: az integrált vidékfejlesztési stratégiák

célrendszerének vizsgálata, tipizálás, illetve a továbbpályáztatott támogatások

összetétele a stratégiai prioritások szerint

Kutatási előfeltevésünk szerint az EU különböző tagországaiban létezett vagy létező

LEADER HACS-ok intézményesülésének sajátosságai jelentősen függnek a sajátos tagállami

környezettől, de – különösen a több cikluson keresztül működő akciócsoportoknál

megfigyelhetők, az adott ország sajátosságaitól független közös tulajdonságok is. A

működésükben kontinuitást mutató akciócsoportok esetében – hipotézisünk szerint – a

LEADER alapelvek érvényesülése markánsabban jelentkezik. Vizsgálatunkban külön

figyelmet kívánunk fordítani a Magyarországon létrejött akciócsoportok (beleértve a 2005-ös

kísérleti programot is) sajátosságainak az európai trendek függvényében.

H. Kovács Judit - Stunya Edina - Veresné Somosi Mariann: Szegregáció kezelésének

lehetőségei Miskolcon

4

Társadalmi – területi marginalizáció, állami függőségek újratermelése

perifériák lakóinak napi gyakorlataiban Timár Judit

MTA KRTK RKI

Az előadás magyarországi elmaradott vidéki térségekben élő, a területi mellett társadalmi

marginalizálódásnak is kitett csoportokhoz tartozó lakosoknak a gazdaság és az állam

strukturális átalakulásaira adott válaszait vizsgálja. Ezeket a válaszokat nem mint „passzív

szereplők” reakcióit, hanem mint a tértermelés aktív részvevőinek tapasztalatait, cselekvéseit

elemzi azzal a céllal, hogy ezeken keresztül jusson közelebb a marginalizáció és a függőségi

viszonyok (újra)termelésének megértéséhez.

A bemutatandó kutatásban kiemelt szerepet kapott Castel (1993) „szociális kohézió zónáira”

vonatkozó koncepciója. E szerint az egyes személyek, társadalmi csoportok a betagolódás

társadalmi terétől („zónájától”) a sebezhetőség zónáján át a kiilleszkedési zónáig

helyezkedhetnek el, s pozíciójukat két komponens, mint egy „koordinátarendszer” két

tengelye jelöli ki(munkához való viszony, társadalmi-családi társas kötelékek tengelye). A 4

vizsgált kistérségben életútinterjúkban megkérdezetteket ezért nem csak a munkalehetőségek

hiányával jellemezhető csoportokból választottuk, hanem bizonyos társadalmi kapcsolatokban

a marginalizáltság veszélyét valószínűsítő csoportokból is (romák, fogyatékkal élők,

hátrányos helyzetű, így egyedülálló nők). Mivel pedig az etnikai, nemi, testi „másságon”

alapuló jelenlegi magyarországi társadalmi kapcsolatrendszerek egyenlőtlenségekkel

terheltek, ezek szinte kivétel nélkül minden interjúpartnerünk munkaerő-piaci esélyeit is

rontják. A hatalomban, megbecsültségben, művelődési lehetőségekben stb. megtapasztalt

nélkülözésük mellett általában a fizetett munkához is nehezebben férnek hozzá, így a

sebezhetőség zónájából könnyen átkerülhetnek a kiilleszkedés zónájába.

Az interjúpartnerek megélt tapasztalatai azt támasztják alá, hogy lakóhelyeik

periferizációja/marginalizációja, a makrotársadalmi, gazdasági és hatalmi viszonyok és

folyamatok nagyon erősen leszűkítik a marginalizálódó társadalmi csoportok cselekvési terét.

Ezért a strukturális tényezőkkel együtt az ő legkézenfekvőbb válaszaik is gyakran csak a

„napi túlélésre” nyújtanak megoldást. Hosszabb távon a saját és/vagy a falujuk függőségi

viszonyainak és a társadalmi-területi marginalizációnak az újratermeléséhez és ezek

kölcsönös erősítéséhez járulnak hozzá.

2 TALAJTAN 1 SZEKCIÓ

Csernozjom talajok klíma-stressz- és defláció-érzékenységének értékelése a

szerkezeti állapot alakulásával összefüggésben Farsang Andrea – Bartus Máté – Barta Károly – Lázár Enikő

Szegedi Tudományegyetem

A talajok azon tulajdonságát, amely azt fejezi ki, hogy a talaj hogyan viselkedik a természeti

és antropogén eredetű stresszhatásokkal szemben, továbbá milyen mértékben és meddig képes

azokat tompítani, környezeti érzékenységnek nevezzük (Várallyay 2003). A talajok

agronómiai szerkezete nagymértékben befolyásolja többek között az éghajlati elemek okozta

stresszhatások mérséklését, illetve azok súlyosbítását. A szélsőségessé váló időjárási

helyzetek ráirányították a figyelmet arra, hogy a helytelenül alkalmazott művelési eljárások,

5

eszközök, illetve a talaj túlhasználata módosíthatja a talajszerkezetet, melynek egyik

megjelenési formája a talaj felszíni rétegének elporosodása. A poros szerkezet kialakulása

során a nagyobb makroaggregátumokmikroaggregátumokká esnek szét, s a létrejövő kisebb

frakciók jobban ki vannak téve a szél általi elhordásnak.

Birkás et al. (2010) szerint a talaj agronómiai szerkezetének állapota, vagyis a rög (>10 mm),

a morzsa (0,25-10 mm) és a por (<0,25 mm) aránya a rendszeresen művelt talajra jellemző

folyamatokról (morzsásodás, rögösödés, porosodás) tájékoztat. Amikor a por aránya 25-30%-

nál nagyobb, érzékeny, degradált talajról van szó, ellenben a 75-80%-ot meghaladó

morzsaarány jó klímastressz-tűrő állapotot mutat. A növekvő por- és rögarány (pl. 10-ről 30-

40-50%-ra), valamint a csökkenő morzsaarány (pl. 70-ről 50-40%-ra) kockázatos és igen

kockázatos minősítést jelent.

Vizsgálataink célja a dél-alföldi csernozjomok szerkezetéből adódó érzékenységének

állapotfelmérése, valamint a szélesemények hatására bekövetkező szerkezeti változások

bemutatása volt. A vizsgálataink helyszíneit az Alföld déli részén elterülő Észak-bácskai

löszhát, valamint az Dél-Tisza-völgy csernozjom területein jelöltük ki. Szerkezeti

vizsgálatainkhoz feltalaj mintákat gyűjtöttünk szántó területekről. A talajok agronómiai

szerkezeti vizsgálatát száraz szitálással, a talaj aggregátumok átlagos geometriai átmérőjének

(GMD) meghatározásával, az aggregátum-stabilitást iszapolást követően a Sekera-féle

kvalitatív becslés módszerével végeztük. A csernozjom talajfelszínek agronómiai

szerkezetének defláció hatására bekövetkező változásait terepi szélcsatorna kísérletekkel

vizsgáltuk 2011 és 2013 nyarán.

A vizsgált csernozjom talajokon jelentős részében kockázatos, leromlott talajszerkezetet

tapasztaltunk, melyek esetében a porfrakció aránya meghaladta a 60%-ot, egyes esetekben a

70%-ot is, továbbá a GMD értékük az átlagos érték alá esett. A klímastressz-tűrő állapot

csupán néhány esetben bizonyult igen jónak, mely területek megfelelő képességgel

rendelkeznek az éghajlati elemek által okozott, talajra nézve káros következménnyel járó

hatások mérséklésére, tompítására. A szélcsatorna kísérletek alkalmával a 10 perces

szélesemények hatására a feltalajban az aggregátum méretek százalékos aránya jelentősen

módosult. Az erodálhatósági mérések eredményeit figyelembe véve megállapítható, hogy az

egyes talajminták széllel szembeni ellenállását azok por- és iszaptartalma határozza meg, így

a talajok szerkezeti állapota, szerkezetének leromlottsága döntő a defláció

veszélyeztetettségük szempontjából.

Talajfelszínek defláció érzékenységének vizsgálata egy dél-alföldi

mintaterületen Bartus Máté - Farsang Andrea - Szatmári József - Barta Károly


Kulcsszavak: kritikus indítósebesség, csernozjom, homok, defláció, szélerózió

Magyarország területének potenciálisan 26,5%-a közepesen vagy erősen szélerózió

veszélyeztetett (Lóki 2011). A különböző talajfelszínek szélerózió érzékenységét leginkább

jellemző tulajdonság a kritikus indítósebesség. Ha a szél sebessége meghaladja a kritikus

indítósebesség értékét, akkor a talajfelszínen a részecskék már mozgásba lendülnek és elindul

a defláció. Hazai viszonylatban a talajfelszínek kritikus indítósebességének vizsgálata

elsőként az érzékenyebb, lazább szerkezetű talajokra terjedt ki, majd felismerve, hogy a

kötöttebb, vályog fizikai féleségű, de leromlott, porosodott szerkezetű talajok is defláció

érzékenyek, több tanulmány született ezen talajok érzékenységi vizsgálatának tárgyában is

(Lóki 2003; Négyesi-Pálfi 2008; Farsang et al. 2011, 2013).

6

Kutatásunk során terepi és laboratóriumi szélcsatorna vizsgálatokra támaszkodva határoztuk

meg különböző talajfelszínek kritikus indítósebességét és annak alakító tényezőit.

Vizsgálataink során Dél-alföldi mintaterületek különböző fizikai féleségű, agronómiai

szerkezetű és állapotú talajtípusain végeztünk kritikus indítósebesség vizsgálatokat

szélcsatornával. Méréseink során kidolgozott módszer segítségével a lehető legkisebb

beavatkozással mértük meg az eredeti szerkezetű talajfelszínek kritikus indítósebességét. A

talajfelszínek kritikus indítósebessége mellett számos fizikai és kémiai tulajdonságot mértünk

(aggregátumos összetétel, Arany-féle kötöttség, humusz-tartalom, pH, összes só és kalcium-

karbonát tartalom), majd statisztikai számítások alapján megállapítottuk a kritikus

indítósebesség és az azt befolyásoló talajtulajdonságok közti függvénykapcsolatot. A kritikus

indítósebességet leginkább befolyásoló tényező a talaj aggregátumos összetétele, továbbá az

ezzel szorosan együtt változó talajtextúra, humusz- és karbonát tartalom. A kapott

eredményeket mintaterületen validáltuk, mely Kiskundorozsma külterületén, a Dorozsma-

Majsai-homokhát és a Szegedi-sík határán helyezkedik el. Talajviszonyai változatosak, azaz

mind a lazább szerkezetű homok, mind a kötöttebb csernozjom talajok megtalálhatók rajta.

Vizsgálatunk eredménye a kritikus indítósebesség és az egyes talajparaméterek közti

összefüggés feltárása, mely segítségével a lehető legkisebb beavatkozással, ill. költséggel

becsülhető a talajfelszínek szélerózió általi veszélyeztetettsége.

Térképi alapú, talajtani adatigények kielégítése új, illetve megújított,

cél-specifikus, digitális talajtérképek és térbeli talajinformációk

előállításával 1Pásztor László,

1Laborczi Annamária,

1Takács Katalin,

2Szatmári Gábor,

3Dobos Endre,

1Bakacsi Zsófia,

1Szabó József,

4Illés Gábor

1MTA ATK TAKI

2Szegedi Tudományegyetem

3Miskolci Egyetem

4Erdészeti Tudományos Intézet

A talajok különböző statikus és dinamikus jellemzőire, illetve a környezeti folyamatokban

betöltött szerepére vonatkozó információk iránti igények mind hazai, mind nemzetközi

szinten számottevőek és folyamatosan bővülnek. A korábban gyűjtött, térképezések,

felvételezések által szolgáltatott információk hosszú időn keresztül jól szolgálták a felmerült

társadalmi igényeket. A talaj multifunkcionalitásának széleskörű felismerése azonban éppen

az adatgyűjtésre fordítható erőforrások beszűkülésével egyidőben következett be. Az

aktuálisan rendelkezésre álló, illetve a felhasználók által specifikusan megkívánt információk

pedig nem okvetlenül, sőt egyre ritkábban fedik egymást. A korábbi kiterjedt adatgyűjtés,

felvételezés, térképezés célja, az annak alapján elvégzett munka, illetve az ezek

eredményeképpen született adatok direkt módon nem feltétlenül alkalmazhatók egy adott,

talajtani információkat igénylő problémakör kapcsán. Emiatt számos esetben a döntéshozók

jelenlegi igényeinek kielégítése sem történhet meg megfelelő hatékonysággal. Ezen probléma

megoldása érdekében számos próbálkozás született a létező talajtani információk

kiegészítésére, pontosítására, harmonizációjára, korreláltatására és integrálására.

A hazai térképi alapú (mostanra szinte kizárólagosan) digitális, talajtani adatigények aktuális

kiszolgálására használt térbeli talajinformációs rendszerek számos előnyük mellett sem

tekinthetők omnipotensnek. Jól hasznosíthatóknak viszont igen, hiszen jelentős tudás és

tapasztalat halmozódott fel bennük, amelyek megfelelő kérdésfeltevéssel és módszerek

alkalmazásával belőlük kinyerhetők, megnyitva a továbbfejlesztésük lehetőségeit.

7

Archív és aktuális talajtani, valamint kiegészítő környezeti adatok, illetve térinformatikai és

alkalmazott matematikai módszerek feladat specifikus integrációjával országos projekt indult

(DOSoReMI.hu). Ennek keretében digitális talajtérképezési módszerek alkalmazásával

megújítjuk a térbeli talajinformációs szolgáltatásaink tematikus alapjait, illetve az új

felhasználói igények kielégítésére célspecifikus, digitális talajtérképek előállításába kezdtünk

kvantitatív (klasszikus matematikai statisztikai, geostatisztikai, adatbányászati és

térinformatikai elemeket ötvöző) módszerekkel. Univerzálisan használható módszerek híján

minden egyes termék előállítása az eredmény térkép pontossága/megbízhatósága és a digitális

talajtérképezési erőforrások közti optimalizálással történik. Az eddigi eredményekről

szeretnénk beszámolni.

Kulcsszavak: adatbányászat, archív adatok, digitális talajtérképezés, geostatisztika

A hazai talajosztályozás megújításának módszerei, eredményei Michéli Erika

Eötvös Loránd Tudományegyetem

Hazai, természettudományos alapokon nyugvó talajosztályozási rendszerünk, mint más

genetikai szemléletű rendszerek évtizedeken keresztül jól szolgálták a különböző társadalmak

térképezési és döntéshozói feladatait. Az utóbbi évtized tudományos és informatikai

eredményei, a megváltozott társadalmi és gyakorlati igények, valamint a globális

harmonizációs igények hatottak az osztályozási rendszerekre. Új, szigorúbb definíciókra,

standard mérésekre és számszerű adatokra épülő diagnosztikai szemlélet terjedt el a modern

talajosztályozási rendszerekben. A bevezetésre javasolt, megújított magyar talajosztályozási

rendszer diagnosztikai alapokra, és az évtizedek alatt összegyűlt talajadatokra és

tapasztalatokra épül. A pedometria modern eszközeinek alkalmazásával tanulmányoztuk

meghatározzuk a folyamattársulásokon alapuló osztályozás egységei között számítható

taxonómiai távolságokat az elkülönítési koncepcióira és valós adatokra vonatkoztatva

egyaránt. Az objektív számítások és szakértői feldolgozások, viták alapján az osztályozás

központi egységeiként 15 talajtípus került elkülönítésre, melyet terepi és számítógéppel

támogatott határozó kulccsal határozunk meg. Ezek: Láptalajok, Antropogén talajok, Köves-

sziklás váztalajok, Kőzethatású talajok, Szolonyec talajok, Szoloncsák talajok, Duzzadó

agyagtalajok, Réti talajok, Karbonát talajok, Mezőségi talajok, Agyagbemosódásos talajok,

Hordaléktalajok, Homoktalajok, Barnaföldek, Földes kopárok. Az elnevezésekben

igyekezetünk a hagyományokat megtartani, a határértékeket pedig úgy kidolgozni, hogy az

egységek megfeleltethetők legyenk a Világ Talaj Referenciabázis (WRB, World Reference

Base for Soil Resources) hazánkban előforduló talajcsoportjaival.

Redox- és kémhatásviszonyok dinamikájának megoszlása a magterületek és

a szegélyek között (vizes élőhelyek tájmozaikjaiban) Szalai Zoltán

1,2 – Kiss Klaudia

1 – Ringer Marianna

2 –Horváth-Szabó Kata

2 – Németh Tibor

3–

Jakab Gergely1

1MTA CsFK Földrajztudományi Intézet

2ELTE TTK FFI Környezet és Tájföldrajzi Tanszék

3MTA CsFK Földtani és Geokémiai Intézet

A domborzat, az éghajlat és a vízhatás és a növényzet által szemmel láthatóan is kirajzolt

mozaikok tájsejtjeiben a nedvességállapot, hőmérséklet, pH, Eh eltérő karakterisztikát

8

mutatnak, amiből kifolyólag az elemek szilárd folyadék, folyadék-gáz állapotváltozásai más

és más úton játszódnak le. A területi különbözőségek nem állandóak, bizonyos időszakokban

jelentősek, míg máskor jelentéktelenek. A kémhatásban és a redox viszonyokban mutatkozó

különbözőségek a talajoldat összetételében is eltéréseket indukálnak. Ezek az időlegesen

megjelenő koncentráció gradiensek az anyagforgalom motorjaiként is működhetnek.

Kérdésként merülhet fel, hogy a tájsejtek határai vajon a magterületek között átmenetet

képviselnek-e, vagy azoktól eltérő karakterisztikával rendelkeznek? Előadásunkban egy

alföldi és egy dombvidéki hidromorf terület példáján kívánjuk bemutatni a főelemek

mobilitását befolyásoló tényezők dinamikáinak különbségeit a magterületek és a és a határok

között.

A magterületeken és a növényzet által kirajzolt határokon a talaj hőmérsékletét pH-ját és

redoxviszonyait adatrögzítővel összekötött digitális elektródokkal, elektrometriásan mértük.

Az talajoldatot az elektródok mellett kiépített talajnedvesség-gyűjtő csövekkel mintáztuk. A

gyűjtött mintákat fémek analíziséhez cc. salétromsavval, a nitrogénanalízishez kloroformmal,

a DOC analízishez pedig fagyasztva konzerváltuk. A talajok ásványos vizsgálatához vett

mintákat légmentesen lezárt falcon típusú csövekben tároltuk. A talajok és a talajoldat Fe, és

Mn tartalmát fl-AAS-sel, a TOC és a DOC tartalmat NDIR TOC analizátorral, a talajoldat

NO3-, NO2

-, NH4

+ tartalmát UV-VIS fotometrikusan, a talajlevegő N2O és CH4 tartalmát GC-

MS-sel mértük.

A szegélyek mindkét mintaterületen egyes tájsejtek között átmeneti karakterisztikát mutattak,

míg más tájsejteknél a magterületeken kívüli talajkémiai sajátosságokat mutattak. A tájsejtek

magterületei között kialakuló vas, mangán és nitrogén horizontális áramlása az előbbi

esetekben lehetséges. A másodikként említett szegélyek kialakulása mind a horizontális, mind

a vertikális (folyadék-gáz váltáson alapuló) elemforgalmat gátolták.

3 TALJTAN 2 SZEKCIÓ

Pixel méretű talajtani heterogenitás – pixel alapú talajtani adatbázisok

validációja Dobos Endre - Kovács Károly - Vadnai Péter - Bertóti Diána

Miskolci Egyetem

Az e-SOTER projekt kvalitatív talajtani információk tárolásának és megjelenítésének

új megközelítését fejlesztette ki. A projekt keretén belül létrehozott adatbázis egy több-rétegű

raszteres állomány, melyben a komplex genetikus osztályok tartalmi elemeit szétbontva,

diagnosztikai jellemzők alapján jelenítik meg. A különböző rétegek a WRB diagnosztikai

szintjeinek, jellemzőinek és tulajdonságainak megjelenési valószínűségeit, illetve az adott

pixelhez tartozó WRB referencia csoportot (RSG) mutatják be (IUSS WORKING GROUP WRB.

2007). A raszteres adatmodell jelentős térbeli felbontás növekedéssel jár, de a pixelen belüli

sokféleség – bár kisebb mértékben – itt is jelen van. Mivel a pixelek csak egy hozzárendelt

osztályt tartalmaznak, így az RSG réteg valós megbízhatóságának jellemzése továbbra is

probléma. Sem adekvát validációs adatbázis, sem elfogadott módszertan nem létezik a

genetikus talajtérképek tartalmi tényezőket is figyelembe vevő validálására. E munka célja

egy olyan validációs adatbázis-fejlesztési módszertan kidolgozása, mely alkalmas lehet a

térbeli heterogenitás és területi fedési arányokat tartalmazó adatbázisok validálására. Ehhez

természetesen több pontból álló validációs helyszínek szükségesek, melyek alapján

jellemezhető a térbeli változatosság diagnosztikai és talajtípus szinten egyaránt. A validációs

9

adatbázis pontjainak kiválasztásában a függetlenség és a véletlenszerű mintavételezés az

alapvető szempont. Az eredmény egy helyszínenként 5 pont adataiból álló komplex adatbázis,

mely tartalmazza az összes megjelenő, felismerhető WRB diagnosztikai jellemzőt és osztályt.

Ezen adatok felhasználásával olyan validációs módszertan fejleszthető, mely képes az

osztályok közötti hasonlóság szintjeinek figyelembe vételére, és ezáltal talajosztályozási

kategóriákat tartalmazó adatbázisok megbízhatóságának jellemzésére. Munkánk második

részében a ValiDat.DSM felhasználásával e validációs módszertan két fő elemének, a

taxonómiai hasonlósági szintek kvantitatív jellemzésének, illetve az erre épülő adatbázis

validációnak módszertani lehetőségeit mutatjuk be.

Talajtani vizsgálatok az Agria-innorégió területén Kürti Lívia – Dobos Anna


Az Agria-Innorégió kutatási terület magában foglalja az Egri-Bükkalja kistájat,

valamint az egri borvidék tágabb területét. Az Innorégió területén a TÁMOP-4.2.2.A-

11/KONV-2012-0016 program keretében alapkutatásokat végzünk. Ezen kutatások egyik

célja, hogy a régió területén felépítsünk egy egységes természet- és társadalomföldrajzi

adatbázist, amelyet az alkalmazott kutatások, települési önkormányzatok felhasználhassanak

fejlesztési koncepciók kidolgozásához.

Munkánk során kijelölt mintaterület minden településén vettünk mintát,

talajfúrásokkal és szelvényásással. A mintavételi pontokat az ún. Catena-elv alapján jelöltük

ki, előzetes geológiai és topográfiai felmérés során. A talajszelvények leírását nemzetközi

szabvány alapján végeztük el. Megvizsgáltuk a talajok összetételét, szerkezetét, textúráját,

valamint CaCO3, N, P és humusztartalmát. A kapott eredményeket térképen ábrázoltuk, így

különböző talajtulajdonság-térképeket készítettünk az egész régió területére összesítve, illetve

településenként.Ezek a vizsgálatok segítenek rekonstruálni a táj fejlődését, valamint javaslatot

tehetünk a tájhasználat változtatására, ha az jelenleg veszélyezteti a talajtakaró épségét.

A talajtérképezés-genetikus (100 pontos) földminősítés adatigénye Kovács Károly Zoltán – Gál Szabó Lajos

Miskolci Egyetem

A XX. század eseményeit követően mostanra a falvak elvesztették önellátó

képességüket, és a korábbi nehézipar dolgozói pedig a földdel kapcsolatos ismereteiket.

Mégis komoly tendencia, hogy családok, vagy önkormányzatok a rendelkezésükre álló

kisebb-nagyobb területeken gazdálkodni kezdenek, de még így is óriási területek állnak

parlagon, használat nélkül, ami keresi helyét a magyar gazdaságban.

Magyarország területének 16 %-a (14500 km2) domb- és hegyvidéki terület

(tengerszint feletti magasság alapján), ez Borsod Abaúj Zemplén megye területének 40

százaléka. A megye területének 30 %-a 12%-osnál erősebb lejtésű. Ezeken a területeken nagy

táblás mezőgazdasági művelés nem alkalmazható, így megfelelő termőhely-értékelő módszer

nincs még rá kidolgozva.

Ezt a hiányt kitöltendő kezdtük meg kutatásainkat, hogy miként lehetne a

talajtérképes-genetikus földértékelést ilyen domborzatilag, földtanilag és talajtanilag is oly

változatos területekre átdolgozni. Már az első lépésnél, mikor az értékelő paraméterek

digitális térképeit próbáltuk elkészíteni, vagy meglévő adatokból deriválni nehézségekbe

ütköztünk.

10

Ebben a cikkben a diagnosztikai talajosztályozás hazai bevezetésének fontosságáról

kívánunk szólni, s előnyeiről a termőhely-értékelésben.

A talajerózió hatása a szénkörforgalomra Jakab Gergely

1 - Szabó Judit

2 - Kovács József

2 - Mészáros Erzsébet

1 - Centeri Csaba

3 - Szabó

Boglárka3 - Szalai Zoltán

1

1MTA CSFK FTI

2Eötvös Loránd Tudományegyetem

3Szent István Egyetem

A talaj, mint a második legnagyobb szárazföldi szénraktár alapvető szerepet játszik a szén

körforgalmában. A talajok széntartalmának változása közvetlen hatással van a légkör

széntartalmára és ezen keresztül a klímaváltozásra. A talajok széntartalma nem csak a klímára

hat, hanem pozitívan befolyásolja annak fizikai és kémiai tulajdonságait, vízgazdálkodást és

termékenységét. E széntartalom a művelés hatására jelentősen lecsökkenhet, átalakulhat,

illetve a művelés következményeként fellépő gyorsított erózió miatt lepusztulhat vagy

áthalmozódhat. A talajszén a lepusztulás során vagy feltáródik és a légkörbe kerül, vagy

eltemetődik és időlegesen kilép a körforgalomból.

Egy intenzíven művelt területen vizsgáltuk a talajvastagság alakulását a domborzat

függvényében. Az eltérő mélységű, lepusztult és szedimentálódott rétegekből vett száz minta

alapján becsültük az áthalmozás ütemét és tendenciáit. A talajmintákat kémiai, fizikai és

diffúz reflektancia értékeik alapján vizsgáltuk. Külön osztályozást végeztünk a diffúz

reflektancia spektrumok alapján és ezt összevetettük a hagyományos fizikai, kémiai

tulajdonságok alapján készült osztályozással.

Habár a két csoportosítás nem fed át teljesen mindkettő alapján ugyanazon felszínfejlődési

tendenciák szűrhetőek le, azaz a diffúz reflektancia használata lehetséges alternatívája a

hagyományos eljárásoknak. Maximális szerves széntartalmat a felhalmozódási területeket egy

és két méter közötti mélységű rétegeiben találtunk. E részek valószínűleg a művelésbe

vonáskori felszíni rétegek, az erre lerakódó hordalék jellemzően csökkent szervesszén

tartalmú. A minták szerves széntartalma több humuszminőség mutató alapján is egyenesen

arányos a szervesanyagpolimertizáltsági fokával. A szerves szénmennyiség egy része tehát a

lepusztulás során mineralizálódik, a jelentősebb rész azonban a mélyebb rétegekben

halmozódik fel.

A talajerózió mértékének változása a modellezett klímaadatok

függvényében Magyarországon Mezősi Gábor – Bata Teodóra – Blanka Viktória


Magyarországon a talajerózió a dombsági területeket érintő egyik legnagyobb ökológiai és

ökonómiai hatású veszély. A talajerózió mértékére széles körben használt a parcellaméretre

kialakított Wishmeier – Smith képlet és ezen az alapon nagyobb területegységek érintettségét

is így becsülik (a magyar szabványis ezt a vonalat követi). Ebben az összefüggésben és

évtizednyi időléptékbena domborzati tényezőket (lejtőhossz és szög), a talaj erodálhatóságát

állandónak tekintve, az klímaváltozásnak a csapadékviszonyokra és a vegetációborításra lehet

jelentősebb hatása. A vegetációval kapcsolatos predikciótól eltekintve így az erózió esetleges

változásáért a csapadék karaktere lehet leginkább felelős. A klímaváltozásnak magának

11

isismert (de részletesen nem számított) hatása a csapadék intenzitásának növekedése, azzal

együtt, hogy ezek a csapadékértékek a hőmérsékletnél kevésbé megalapozottak.

A vizsgálat során a WS összefüggésszükséges alapadatait használtuk. A kulcs a csapadék

intenzitás-változás számítása volt. Ehhez alapnak a 2000-2012 közötti Velence-hegység

előteri OMSZ állomások 10 perces csapadékméréseit használtuk. (Innen rendelkeztünk mért

eróziós adatokkal is.) Az így kiszámított R értéknél kapott trenddel – és hasznos technikai

megoldásokkal - a REMO és Aladin modellek 2021-2050 és 2071-2100 csapadékadataira

becsülhettük az intenzitást, eredményként mondható az intenzitás növekedését. A fenti 30

éves átlagokra előállítottunk eróziós térképeket, amely hasznos információkat adhatnak arra,

hogy mely területeken lehet indokolt az erózió csökkentése szempontjából cselekedni (pl.

területhasznosítás, vagy agrotechnika váltással).

4 ÉGHAJLATTAN 1 SZEKCIÓ

Fejezetek az éghajlatváltozás magyarországi tudománytörténetéből Jankó Ferenc

NYME-KTK

Az éghajlatváltozás tudományának nemzetközi történetében megvannak a jól ismert ikonok

SvanteArrheniustól, Guy Stewart Callendaron át Roger Revelle-ig. Több munka tárgyalta már

a globális felmelegedésnek a kezdeti megtorpanások után felívelő tudománytörténetét. Az

előadás célja az, hogy hazai kontextusban bontsuk ki ezt a megismerési folyamatot: milyen

teóriák éltek, formálódtak a második világháború előtt az éghajlat változásairól, hogyan

fejlődtek ezek az 50-60-as években? Ismerték-e, hivatkozták-e a kortársak Arrhenius

elképzeléseit? Hogyan került be a magyarországi tudományos diskurzusba a szén-dioxid

szerepére épített üvegházhatás elmélete, voltak-e viták ezzel kapcsolatban? Honnan jöttek a

tudományos információk, keletről vagy nyugatról? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresem

majd a választ előadásomban.

Székelyföldi telek (éghajlati sajátosságok) Rusz Ottilia

Észak-Erdélyi Regionális Meteorológiai Központ

Székelyföld éghajlata változatos, elsősorban különböző domborzati formáinak

köszönhetően (Keleti-Kárpátok, hegyközi medencék, Erdélyi-medence). Néhány éghajlati

idősort tanulmányoztam az 1978-2012-es időszakra a következő meteorológiai állomásokról:

Csíkszereda (661 m magasságszint), Gyergyóalfalu (750 m), Székelyudvarhely (523 m),

Maroshévíz (687 m), Marosvásárhely (305 m), Lakóca (1776 m), Kézdivásárhely (568 m) és

Bucsin (1282m). A téli hónapok (január, február, december) adatait vettem figyelembe, de a

két hegyi meteorológiai állomás esetében március, április és november hónapokat is, mivel itt

a telek ezekre a hónapokra is kiterjednek.

Ami a középhőmérsékletet illeti, a legalacsonyabb értékek januárra jellemzőek,

Székelyudvarhelyen ez -3.1 °C, míg Csíkszeredában -6.6 °C. Lakóca esetében február a

leghidegebb hónap, itt a középhőmérséklet -7.8 °C. A maximum hőmérsékletek pozitívak, de

ritkán haladják meg a 10 °C-ot, Lakócán viszont előfordult, hogy január és február

hónapokban a hőmérséklet negatív maradt. A legalacsonyabb hónapi minimum

12

hőmérsékletetet Csíkszeredában mérték 1985 januárjában, ez az érték -38.4°C .

Székelyudvarhelyen és a hegyi állomások esetében a vizsgált időszakban a hőmérséklet nem

süllyedt -30 °C alá. A téli hónapokban a csapadékok az éves értékek alig 3-7 %-át teszik ki.

Az alacsonyabban fekvő állomások estében január és február hónapokban legnagyobb a

hóréteg vastagsága (6 - 16 cm), míg a hegyi állomások esetében februárban és márciusban

találhatóak a legmagasabb értékek (52 - 76 cm). Január, február és március hónapokban a

Bucsinban és Lakócán maximális azon napok száma, amikor hóréteg borítja a talajt, míg a

többi állomás esetében már márciusban általában kevesebb, mint egy fél hónapot van jelen a

hóréteg. Lineáris trendvizsgálatot végeztem, a hónapi középhőmérsékletek esetében csak

Lakócán es Bucsinban találtam az áprilisi hónapra statisztikailag szignifikáns és pozitív

értékeket, míg a csapadékmennyiség esetében csak Kézdivásárhelyen a van szignifikáns,

csökkenő trend, február hónap esetében. A hóvastagságot illetően statisztikailag szignifikáns

és pozitív trendet a lakócai állomás estében észleltem a januári, februári és márciusi és áprilisi

hónapokra, illetve negatív trendet január hónapra a marosvásárhelyi állomás estében.

Faktoranalízist végeztem a teljes idősorokra a hóvastagságot illetően. Ennek alapján két fő

faktor különíthető el: első faktorba a hegyközi medencék és az Erdélyi-medence

meteorológiai állomásai tartoznak, a másik faktor a két hegyi állomást foglalja magában.

Főleg télen gyakori jelenség a termikus inverzió. Napi minimum hőmérskleteket

hasonlítottam össze a Bucsin és Gyergyóalfalu között, és az esetek felében, a Bucsinon

nagyobb minimum hőmérsékletet regisztráltak. Így például 1996 február 3-án Bucsinon -6.4

°C volt a minimum hőmérséklet, míg Alfaluban -27.0 °C-ot mértek.

Éghajlatváltozás és emberi alkalmazkodás a középkori meleg időszakban Pappné Vancsó Judit

NYME KTK

Az éghajlatváltozás lehetséges társadalmi hatásaival foglalkozó vizsgálatok egy része a

történelmi időkre tekint vissza, és igyekszik megfigyelni, valamint értelmezni a régmúlt

társadalmak sikeres vagy sikertelen alkalmazkodási technikáinak jelenkorra is érvényes

tanulságait. Az előadás hét olyan térség esetében tárgyalja e kérdést, ahol az ott élő

társadalmak életébe feltételezhetően lényegesen beleszóltak a klimatikus változások.

Vizsgálatom alapján azonban kiderült, hogy az alkalmazkodásban nem az éghajlatváltozás

adott térségre gyakorolt jellege, hanem az érintett társadalom állapota volt a meghatározó.

Mindazok a jellemzők, melyek lehetővé tették egy közösség éghajlatváltozáshoz való

alkalmazkodását, a stabil társadalom bázisán jutottak érvényesülésre. A kihívásokra adott

rugalmas válaszok, a változó körülményeket követő technológiaváltás, a természeti

környezetről kialakított hosszú távú kollektív emlékezet és tudás, az optimális erőforrás-

gazdálkodás jól szervezett társadalom hiányában még együttesen sem bizonyult elegendőnek

a sikeres alkalmazkodáshoz.

Szünetelő melegedés – kihívások és következtetések az IPCC jelentéseiben

(2013-2014) Mika János


Bolygónk átlaghőmérséklete legalább tíz éve nem mutat melegedést. Hiányzik a korábban

évtizedeken át megnyilvánuló, egyértelmű trend az alsó-troposzféra és az alsó sztratoszféra

léghőmérsékletében, az atmoszféra nedvességkészletében és az óceaánok felszínének

13

hőmérsékletében is. (Egyes szertzők 1998-től említik a stagnálást, ám ez egy kiugró El-Nino

év volt, amit a melegedő tendenciát akkor még tükröző évek vettek körül. A stagnálás oka

minden bizonnyal a déli félteke óceánjainak hirtelen felerősödő hőelnyelő képessége

magyarázza, hiszen az északi félgömb kontinensein még emelkedik a hőmérséklet, húzódik

vissza a hó- és a tengeri jégtakaró. Az Antarktisz körüli tengeri jég kiterjedése ugyanakkor

fokozódik. Az éghajlati modellek nem tudják szimulálni a stagnálást, ezen eszközök szerint

0,2 oC melegedésnek kellett volna bekövetkeznie a kérdéses tíz év során. A stagnálást az

IPCC Jelentés (Tudományos Alapok, 2013) Döntéshozói Összefoglalója nem exponálja, s az a

további Munkacsoportok Jelentéseiben (Hatások, Alkalmazkodás illetve Mérséklés, 2014)

sem hangsúlyos.

Előadásunkban az IPCC Jelentései alapján ismertetjük a stagnálás szimptómáit, hatásait a

rövid (2016-2035) illetve hosszú távú éghajlati prognózisokra, az alkalmazkodási stratégiákra

és a kibocsátás-mérséklésre. Mindhárom témakörben ismertetjük a 2013 szeptembere és 2013

áprilisa között napvilágot látó IPCC jelentések kapcsolódó legfontosabb eredményeket. Ezek

alapján rámutatunk, hogy a tapasztalt stagnálás- illetve az ezt okozó folyamatok megértésének

hiánya a modellekben illuzórikussá teszi a rövid távú alkalmazkodást. Ugyanakkor, a

kibocsátás-mérséklés szükséges voltát a stagnálás nemérinti, hiszen a teljes éghajlati rendszer

hőtartalma folyamatosan növekszik, s az óceán felső 200 méterében megfigyelt függőleges

hőmérsékletkülönbség csökkenése is arra utal,hogy a mélyóceán ma még meg nem értett

hőelnyelése sem tarthat örökké. Mindazonáltal érzékeltetjük azt is, hogy a melegedés

szünetelése az IPCC negyedszázados fennállásnak legsúlyosabb kihívása, amit a kiadott

hivatalos nyilatkozatok sem kezelnek Jelentésekben feldolgozott tényekhez illő

komolysággal.

Kulcsszavak: klímaváltozás, óceáni hőelnyelés, alkalmazkodás, kibocsátás-mérséklés

Szaharai por a Kárpát-medencében Varga György

1,* – Bradák Balázs

1 – Cserháti Csaba

2 – Kovács János

3 – Szeberényi József

1 –

Újvári Gábor4

1MTA CSFK FTI

2Debreceni Egyetem

3Pécsi Tudományegyetem

4MTA CSFK GGI

Szaharai forrásterületekről évente több száz millió tonna ásványi por kerül a légkörbe,

melynek jelentékeny hányada az afrikai kontinenst elhagyva távoli terülteken ülepszik le.

Európa déli régióiban viszonylag gyakoriak a Földközi-tengert átszelő szaharai

porkitörésekhez köthető különleges légköroptikai jelenségek (elhomályosodás, Bishop-

gyűrű), illetve a száraz kiülepedési vagy nedves kimosódási epizódok. Mindezen események

időnként hazánk területén is megfigyelhetők.

Munkánk során különböző, 1979-től rendelkezésre álló napi rendszerességű aeroszol-mérési

adatbázis, légtömegek mozgáspályája, valamint műholdas felvételek alapján azonosítottunk

szaharai porviharos eseményeket a Kárpát-medence légkörében. Modellszámítások alapján a

kiülepedő por mennyiségét, a nedves és a száraz kiülepedési folyamatok jelentőségét is

vizsgáltuk. Az intenzív porkifúvások kialakulásához vezető szinoptikus meteorológiai

helyzeteket, szállítási útvonalakat és az egyes eseményekhez köthető lehetséges

forrásterületeket is meghatároztuk.

Három jellemző szinoptikus főtípust tudtunk elkülöníteni, melyek közül a leggyakoribb eset

egy az Atlanti-óceán északi medencéje és Északkelet-Afrika felett található magasnyomású

légköri képződmény, és a kettő közé északról lehúzódó teknő vagy ciklon kialakulásához

14

köthető, döntően tavasszal és nyáron. Jellemzőn tavasszal észlelhetünk mediterrán ciklonok

előoldali áramlása által hazánk fölé sodort sivatagi szemcséket légkörünkben. Viszonylag

ritkán északnyugat/nyugat felől is érkezhet a Kárpát-medence területére csekély mennyiségű

szaharai poranyag, amely kezdetben az afrikai kontinens északnyugati régiója felől az Atlanti-

óceán felé vette útját, de egyre északabbra sodródva a nyugatias áramlások révénEurópa belső

területeire jutott végül.

A kiülepedő por mennyisége a 2000-2012 közti modellszámítások alapján ~65 µg/m2-re

tehető, de jelentős évenkénti különbségeket tapasztaltunk a számítások alapján (16-123

µg/m2/év). A száraz és nedves kiülepedési folyamatok mintegy fele-fele arányban felelősek az

ásványi por légkörből való kiürüléséért hazánk területén.

Kulcsszavak: porvihar, ásványi por, szinoptikus meteorológia, Szahara

5 ÉGHAJLATTAN 2 SZEKCIÓ

Éghajlatváltozás – tudás – internet Jankó Ferenc

NYME-KTK

Történeti perspektívában tekintve a tudás és a társadalom viszonyára vonatkozóan négy

kérdést legalább feltehetünk: Ki, kinek, hol és milyen közvetítő eszköz segítségével adja át az

előzőleg létrehozott tudást. Utóbbi esetében beszélhetünk a tudás médiumairól, azok

folyamatos átalakulásáról, változásáról. Bővültek a tudáslétrehozás és közlés, vagy

másképpen a tudományművelés helyszínei is (a tereptől a múzeumon, a laboratóriumon át a

World Wide Web-ig), annak ellenére, hogy ma a hely szerepét a tudomány globalizációja,

vagy az e-tudomány megjelenése igencsak megkérdőjelezi. Végül említhetjük a tudás

demokratizálódásának folyamatát, amely mind a tudás létrehozását, mind pedig fogyasztását

(felhasználását) tekintve elviekben azt jelenti, hogy egyre szélesebb néprétegek

részesülhetnek e kiváltságokban. S itt a sor végén, csakúgy, mint az előzőekben, az Internet,

illetve a World Wide Web áll, abban a korban, amelyet közismerten információs kornak

nevezünk. Az előadás célja az, hogy egy esettanulmányon keresztül – ez az éghajlatváltozás

ügyének hazai webes lecsapódása – vizsgálat tárgyává tegye a tudás létrehozásának,

átalakításának, közzétételének virtuális térbeni folyamatait. Azt szeretném elemezni, illetve

bemutatni, hogy az éghajlatváltozás példáján milyen különféle virtuális tartalmakról

beszélhetünk, milyen csomópontok, kulcsszereplők ismerhetők meg a tudásalakítási

folyamatban, kik számítanak „hiteles” forrásnak, feltérképezhetők-e az éghajlatváltozásról

való tudásalkotás hálózati közösségei, a tudásformálók különböző csoportjai.

Termésátlagok vizsgálata szélsőséges éghajlati viszonyok esetén Gál-Szabó Lajos - Kovács Károly Zoltán

Miskolci Egyetem

A Bükkalján található Tard település közelében elhelyezkedő mezőgazdasági parcellákat

vizsgáltam olyan tényezők alapján, mint termésátlagok és csapadékmennyiség. A

mezőgazdasági terület nagysága mintegy 1600 hektár. 1997 és 2012 közötti termésátlagokat

vizsgáltam, ezen időszak 16 évéből 3 évet emeltem ki vizsgálat céljából. Egy

15

csapadékszegény évet (2012), egy átlag körüli csapadék mennyiséget hozó évet (2004),

valamint egy, az átlagtól jóval több csapadékot hozó évet (2010). Kiszámoltam minden

növényre a sokéves termésátlagot és ezeket hasonlítottam össze a vizsgált évek

terméshozamaival. Megállapítást tettem, hogy mely növények hogyan viszonyultak a

szélsőséges időjárási viszonyokhoz.

A zalai agrártársadalom klímaváltozással kapcsolatos attitűdje Pappné Vancsó Judit

NYME-KTK

Az előrevetített klímaváltozás a nyári aszályok növekedésének, a csapadékmennyiség

csökkenésének és egyre egyenlőtlenebb eloszlásának, árvíz és belvízveszélyes helyzetek

gyakoribb kialakulásának valószínűségét jelzi előre, mely jelentős problémákat okozhat az

agráriumban. Zala megyében végzett kérdőíves felmérésünk – első sorban a mezőgazdasági

termelést érintő hatások felismerésével kapcsolatban – a helyi agrártársadalom klímaváltozást

érintő ismereteinek, illetve a megváltozott körülményekhez való alkalmazkodás képességének

felmérésére irányult. A vizsgálat során kiderült, hogy a megkérdezettek már érzékelik a

klímaváltozás hatásait, azonban az alkalmazkodással kapcsolatban csak töredékük rendelkezik

konstruktív megoldásokkal.

Klímaadaptáció – Eredmények és tapasztalatok egy transznacionális

projekt kapcsán Földi Zsuzsa – Uzzoli Annamária

MTA KRTK RKI

Az utóbbi évek tudományos eredményei alapján megállapítható, hogy a Kárpát-

medencében tipikus éghajlati jelenségek léteznek a klímaváltozással összefüggésben.

Általános tendencia a szélsőséges – egyúttal káreseményekkel együtt járó – időjárási

helyzetek gyakoriságának növekedése. Mind a szakmai, mind a tudományos, mind a

döntéshozatali szinten egyre inkább aktuális feladat a társadalom klímaváltozással kapcsolatos

tudásának, klímaadaptációs képességének és természeti veszélyhelyzetekre való

felkészültségének megismerése és javítása. Mindezekkel összefüggésben az Európai Unió

Délkelet-európai Transznacionális Együttműködési Programjának (SEE) keretében egy

nemzetközi projekt indult a régióban 2012-ben, amelynek alapvető célja egységes módszer és

gyakorlat kialakítása a szélsőséges időjárás okozta természeti katasztrófák kockázatának

elemzésére és kezelésére, a lakosság kellő felkészítésére. Ez az ún. SEERISK stratégiai

jelentőségű projekt több partnerország (Ausztria, Bosznia és Hercegovina, Bulgária,

Horvátország, Magyarország, Románia, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia) részvételével valósul

meg.

Hat mintaterületen került sor a lakosság, a döntéshozók, ill. a helyi intézményrendszer

veszélyhelyzeti felkészültségének társadalomtudományi vizsgálatára 2013-ban (pl. kérdőíves

felmérés, fejlesztési dokumentumok elemzése, félig strukturált interjúk készítése, gap-

analízis). A helyi közösségekben végrehajtott vizsgálatok önmagukban is rendszerező

értékűek voltak és számos tanulsággal szolgáltak, ráadásul vizsgálati alapot jelentettek a

projekt egészére vonatkozó nemzetközi összehasonlításhoz. A tanulmány célja tehát a kutatási

tapasztalatok és eredmények bemutatása, fókuszálva a beavatkozást igénylő problémákra és

hiányosságokra, valamint a szakpolitikai döntéshozatalt elősegítő javaslatokra.

16

Az azonos módszertannal lebonyolított empirikus vizsgálatok legfontosabb

eredményei a következők. A helyi lakosság nem egyértelműen képes eldönteni, hogy

bizonyos természeti veszélyhelyzet milyen mértékben veszélyeztető tényezők. A

tájékozottság szintjétől és a jövedelmi helyzettől függ a helyi társadalom klímaadaptációs

képessége. A helyi lakosság felkészültségét jelentősen befolyásolja adott település felelős

szervezeteinek tevékenysége. A klímaváltozás helyi adaptációs igénye fokozatosan épül be a

helyi fejlesztési dokumentumokba. Az adaptációs témakörrel a nemzeti klímastratégiák is

csak az elmúlt években kezdtek el foglalkozni, ugyanakkor az EU 2014-2020 időszak

fejlesztési prioritásainak ismeretében a téma iránti fokozódó érdeklődés várható szakpolitikai

és gyakorlati szinten is.

A tanulmány az EU támogatásával „Közös kockázatbecslés és felkészülés a Duna

makrorégióban” (SEE/C/0002/2.2/X SEERISK) nemzetközi projekt keretében készült el;

http://www.seeriskproject.eu.

Kulcsszavak: klímaváltozás, klímaadaptáció, gap-analízis, SEERISK, Közép- ésDélkelet-

Európa

Természeti veszélyek feltárása az Eger Energiarégió kutatási mintatérség

területén Kürti Lívia – Piskóti-Kovács Zsuzsa


Nemzetközi kontextusban megvalósuló kutatás keretében megtörténik Eger és a

vonzáskörzetbe tartozó 22 település esetén a megújuló energiapotenciál és fogyasztópiac

feltárása. Ennek részeként kap szerepet a természeti veszélyek számbavétele is. A kutatás

során létrehozzuk a mintaterület digitális terepmodelljét, mely alapjául szolgál a csuszamlás-

veszélyes területek lehatárolásához. Vizsgálatainkban részletesen foglalkozunk az extrém

időjárási helyzetekkel: a CARPATCLIM adatbázisából származó meteorológiai adatsorok

felhasználásával vizsgáljuk a szélsőséges időjárási helyzetek alakulását és térképezzük azok

területi eloszlását. A kutatáshoz jelentős mértékű terepi munka is társul: a térinformatikai

környezetben lehatárolt csuszamlás-veszélyes területek terepi dokumentációja is megvalósul.

A térinformatikai elemzéseket ArcMap 10.2 térinformatikai környezetben végezzük.

6 VÍZFÖLDRAJZ SZEKCIÓ

A talaj-talajvízrendszer komplex értékelése városi környezetben:

hidrodinamikai trendek és geokémiai folyamatok Fejes Ildikó - Farsang Andrea - M. Tóth Tivadar


Napjaink egyik fokozódó problémája a felszín alatti vizek elszennyeződése, a főként

antropogén hatásokkal erősen terhelt urbanizált területeken. A városi talaj-talajvíz

kapcsolatok vizsgálatának fontos szerepe van a szennyezések felderítésében, hiszen a

telítetlen zónában felhalmozódott toxikus anyagok fenyegetik leginkább a talajvíz minőségét.

17

A talajvíz hidrodinamikájának megismerése a heterogén városi környezetben

szinténelengedhetetlen a hatékony hidrogeokémiai kutatásokhoz. A talajvíz minősége tehát

önmagában nem, csak komplexen, talajtani- hidrológiai- hidrogeológiai rendszerként

értékelhető.

Kutatásunkban a szegedi talaj-talajvízrendszer kvalitatív és kvantitatív állapotának felmérését,

változásainak és hatásainak nyomon követését tűztük ki célul, mely magában foglalja a

vertikális szennyezés-terjedési modellezést, a folyó- és talajvíz-áramlási trendek, valamint a

talaj- és a talajvízrendszer közti kapcsolatok feltérképezését.

A talajvíz minőségének feltárásához két éves monitoring eredményeit használtuk fel, mely

során 12 szervetlen szennyező (Cu, Zn, Pb, Ni, Cr, Co, Cd, As, NH4+, NO3

-, NO2

-, PO4

3-)

koncentrációit mértük 28 monitoring kútra vonatkozóan. Az adatokat egy-és többváltozós

(korreláció, főkomponens és diszkriminancia analízis) statisztikai módszerekkel elemeztük,

melyek segítségével feltártuk a talajvíz minőségét alakító geokémiai folyamatokat és térbeli

kapcsolatokat. A legszennyezettebb talajvizű kutak környezetében talajmintákat vettünk,

melyek fizikai-kémiai tulajdonságait, valamint a talajvízben is mért fémek koncentrációját

határoztuk meg. A talajban zajló szorpciós tulajdonságok meghatározására laboratóriumi

egyensúlyi kísérleteket végeztünk a talajok fém megkötő képességére vonatkozóan. Az

adszorpciós kísérletek eredményeita háromfázisú talajzóna transzport-modellezéséhez is

felhasználtuk. Meghatároztuk a különböző időpontokban feltételezhető fémkoncentrációkat a

lefelé migráló talajoldatban, valamint azt az időintervallumot, amely után már megjelenhet a

csapadékból és a talajból származó szennyezés a talajvízben. A talajvízszintek és a Tisza

fluktuációjának törvényszerűségeit, fraktál viselkedését 30 talajvíz monitoring kútés a folyó

vízállás idősorainak felhasználásával RescaledRange (R/S) analízissel vizsgáltuk. A

kvantitatív és kvalitatív eredmények összevetésével feltártuk a földtani felépítés, a városi

talajok, a talajvíz minősége, valamint a Tisza és a talajvíz fluktuációja között fellelhető

kapcsolatokat. A különböző szférák együttes vizsgálatával lehetőség nyílt a város talaj-

talajvízrendszerének részletes megismerésére, különös tekintettel az urbánus környezetből és

az antropogén tevékenységekből adódó hatásokra.

Kulcsszavak: városi talaj, talajvízjárás, szervetlen szennyezők, többváltozós statisztika, fraktál

viselkedés

A talajvíz-változások új szempontú értékelése az Alföldön Rakonczai János – Fehér Zsolt


A talajvíz-változások részletes területi értékelése bő fél évszázadra nyúlik vissza hazánkban

(Rónai 1961). Ezek a vizsgálatok döntően a talajvíz relatív mélységét, és annak valamilyen

referencia időszakhoz viszonyított változásait értékelik.

Az 1990-es évek elején a Duna-Tisza közi hátságon tapasztalt jelentős talajvízszint-csökkenés

nyomán a vízszintváltozások vizsgálata ismét a tudományos érdeklődés előterébe került.

Ennek során számos érv elhangzott vízszint-csökkenés „igazi” okának meghatározására,

amelyek közül sok egymással szöges ellentétben volt ugyan, de egyenként mégis hihetőnek

tűnt valamennyi. Bár született tanulmány (Pálfai 1994) az egyes tényezők relatív súlyának

meghatározására, ezen számítások hitelességét nehéz volt ellenőrizni.

A geoinformatika új lehetőséget kínált a vízkészlet-változások mennyiségi értékelésében

(Rakonczai – Bódis 2002). A talajvízészlelő kutak viszonylag nagy távolsága miatt azonban a

talajvíz-felszín megfelelő pontosságú meghatározása jelentős bizonytalansági tényező volt.

Az elmúlt tíz évben több geomatematikai módszert kipróbáltunk a felület pontosabb

18

meghatározására, és ezen keresztül a talajvízkészlet-változások pontosítására. A számítógépes

feldolgozás hátterének kedvező változása, és a korábbi tapasztalatok hasznosítása alapján ma

már megfelelő pontosságú, havi részletességű adatokkal rendelkezünk. Ezek alapján

megbízható következtetéseket vonhatunk le nemcsak a változások mértékéről, de

határozottabban nyilváníthatunk véleményt a legfontosabb okokról is.

Legfontosabb eredményeink:

a tájegységszintű értékelésünk megmutatta, hogy a Duna-Tisza közi homokhátság

mellett a Nyírség területe is jelentős talajvízcsökkenést szenvedett el – nagyobb részben

a klímaváltozás következtében,

a Duna-Tisza közi homokhátság – a táj hosszanti kiterjedése miatt – érzékenyebb a

klimatikus vízhiányra,

a Duna-Tisza közi hátságon a klimatikus hatások szerepe a legnagyobb a

talajvízkészletek csökkenésében,

a klimatikus hatások az Alföld nagyobb részén még nem okoztak maradandó

változásokat (de egy 1000-1500 km2-nyi területen visszafordíthatatlannak látszik a

talajvíz csökkenése).

Hidrológiai szélsőségek térképezésének lehetőségei regresszió krigeléssel –

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye belvíz kockázati térképe Takács Katalin

1 – Pásztor László

1– Bozán Csaba

2 – Körösparti János

2 –Bakacsi Zsófia

1 –

Szabó József1 – Laborczi Annamária

1

1 MTA ATK TAKI

2HAKI

Magyarország medencehelyzetének köszönhetően területének körülbelül egynegyede

olyan mély fekvésű, sík terület, amelyről természetes úton nem folyik le a víz, így az ország

45%-át veszélyezteti a belvízi elöntés. Ez a veszélyeztetettségi mérték az egyik legnagyobb

Európában, de nemzetközi szinten is jelentős. Belvizek kialakulásakor a felszín egyes

területeit hosszú időn keresztül víz borítja, mert a keletkezett vízfelesleg sem felszíni lefolyás,

sem beszivárgás útján nem tud távozni. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye országon belüli

fekvésének és természeti adottságainak köszönhetően meglehetősen veszélyeztetett terület

belvíz szempontjából, így jó mintaterületként szolgált a kockázati térképezéshez.

A belvíz kockázati térképezés jelen munka során egy a környezeti modellezésben

egyre több területen bizonyító geostatisztikai módszer, a regresszió krigelés alkalmazásával

történt. Ennek során a vizsgált tényező térbeli változását a térbeli interpoláció mellett a vele

közvetett vagy közvetlen kapcsolatban álló segédváltozók figyelembe vételével modellezzük.

A regresszió krigelés során a térképezendő tulajdonságot először a környezeti változók

többváltozós regressziójával becsüljük, majd a modellezett értékek és az adatok közötti

eltérések térbeli kiterjesztése krigelési eljárással történik. Végül a teljes becslés a regressziós

modell és az interpolált eltérés összegeként adódik.

A regresszió krigelés környezeti segédváltozói esetünkben a belvizeket kialakító hat fő

(domborzati, hidrometeorológiai, talajtani, földtani és földhasználati) tényező volt, melyek

közül a domborzatot több paraméterrel jellemeztük. A rendelkezésre álló, korábbi belvíz

elöntési térképek alapján pedig a belvízi elöntés relatív gyakoriságát ábrázoló térképet

használtuk referenciaként, melynek segítségével történt a modellezéshez szükséges,

többszörös, virtuális mintavétel. A regresszió krigelés eredménye a belvízi elöntés

gyakoriságára becslést adó, 50 méter cellaméretű térkép.

Mivel a munka során referenciaként alkalmazott archív belvízi elöntési adatsor nem

elég hosszú távra visszatekintő, ezért az eredménytérkép elöntési gyakoriság pontos becslése

19

helyett inkább csak a veszélyeztetettséget regionalizálja. A térkép azonban így is jól

alkalmazható a területi tervezés számára. A bemutatott módszer több ponton is

továbbfejleszthetőnek gondoljuk: a mintavételi technika pontosításával, segédváltozóként

földmegfigyelési adatok bevonásával és egyes adatbányászati módszerek alkalmazása révén.

Köszönetnyilvánítás

Munkánkat a K105167 OTKA pályázat támogatta.

Vadnai Péter: Néhány szó a Duna-vízgyűjtő e-SOTER talajadatbázisáról

Az Alföld vízrajzának posztglaciális változásai Gábris Gyula


A Kárpát-medence és ezen belül az Alföld pleisztocén vízrajzi változásairól Sümeghy J.

térképeit követően több rekonstrukció született. Az utolsó glaciális maximum idejét követő

helyzetről – és főképpen a holocénre vonatkozólag – azonban csak résztanulmányok jelentek

meg. Az utóbbi években részben a szerző, részben több fiatal kutató közölte vizsgálatainak

eredményeit a peremi hordalékkúpok tanulmányozása alapján. Az Alföld évek óta folyó

geomorfológiai térképezése, és az említett kutatások lehetővé tették egy nagyvonalú

összegzés elkészítését a posztglaciális több időszakára.

7 ETNIKAI FÖLDRAJZ SZEKCIÓ

Contested spaces: Ethnic visibility in the city of Oradea Ágnes Erőss

RCAES Hungarian Academy of Sciences

City is a place that provides anonymity, at the same time serves as a surface to express

opinions, ideologies, differentiating features, both for individuals and groups. Additionally,

city offers place for intermingling,on the contrary can turn to be an arena challenged by

contesting groups and imaginations about public space. In case of traditional multi-ethnic

cities, with rich cultural and architectural heritage in Central-Eastern Europe, these struggles

often emerge upon the question: who has the right to be visible in the urban space; and by

“who” in many cases one should understand which ethnic group?

Since the second half of the 19th

century, nationalization of public space has become widely

employed tool for any political power to symbolically express its ownership over a given

territory. There are a great variety of frequently applied methods starting from changing street

names and commemorative statues/inscriptions until replacing old buildings (even whole

districts) with new ones, promoting and embodying the new regime. While for the dominant

group the struggle is to clarify their leading role, for a minority group visibility in public

space can be considered as a sign of existence at all.

Present paper aims to show how the symbolic appropriation of public space has taken shape in

Oradea/Nagyvárad, a multiethnic city in Romanian-Hungarian border region. The article pays

20

special attention to present how the public space gets re-structured and ethicized by the

aforementioned symbolic appropriation struggles, in certain cases called into being such

hidden ethnic places that functions as „safe places‟ for the less visible minority group.

Identitásvizsgálatok a történelmi Vas megye vegyes etnikumú településein Balizs Dániel

MTA-CSFK FTI

Kulcsszavak: kisebbségek, etnikai földrajz, kettős identitás, Vas megye, diverzitás

A történelmi Vas megye három ország – Ausztria, Magyarország és Szlovénia –

határvidékén elterülő mezorégió. Multipoláris nemzetiségi térstruktúra jellemzi, számos

kisebbséggel a határok mentén. Az etnikai diverzitás elmúlt évtizedekben tapasztalható

csökkenése nemcsak a kisebbségi nyelvszigetek és szórványok eltűnése, hanem a különböző

identitásbeli (kettős identitás, erős lokális azonosságtudat) és nyelvhasználati (két- és

többnyelvűség, illetve ennek megjelenési formái) jellemzőkön keresztül is érzékelhető.

Tanulmányomban az ún. vegyes etnikumú települések számbeli és területi jellemzőinek,

valamint a nemzetiségi elkülönülés mértékének bemutatása mellett a vizsgált területen élő

kettős identitással rendelkező népesség arányának meghatározására is kísérletet teszek. Ennek

alátámasztására a terepi felmérések, illetve a helyiekkel készített interjúk anyaga szolgál. A

kisebbségi településeken a helyi közösség igen magas aránya (30-70%-a) esetében az etnikai,

a nemzeti és a lokális azonosságtudat eltérései, valamint a földrajzi és történelmi körülmények

és tapasztalatok egy sajátos identitásforma meglétét eredményezik. E gondolkodásmód az

egyéni és közösségi térpályák, illetve a nyelvhasználati sajátosságok és a nemzetiségi tudat

egyéb reprezentációinak összessége révén jut kifejezésre.

Magyarország etnikai szerkezetének változásai az ezredfordulót követően Tátrai Patrik

MTA CSFK FTI

Kulcsszavak: etnikai földrajz, asszimiláció, szimbolikus etnicitás, migráció, határon átnyúló

szuburbanizáció

Magyarország lakosságának etnikai összetétele – a népszámlálási adatok szerint –

jelentősen megváltozott 2001 és 2011 között. A számok alapján elénk táruló kép első

pillantásra meglepőnek tűnik. A magyarok száma és aránya csökken, míg a kisebbségeké –

egy-két kivételtől eltekintve – nő. Tekintve, hogy a térség nemzetállamaiban az elmúlt

évtizedekben, a roma népességet nem számítva, etnikai homogenizáció valósult meg, és

korábban Magyarországon is ez a trend dominált, illetve hogy a korábbi hazai kutatások mind

a nemzeti kisebbségek fokozódó asszimilációjáról tudósítottak, e folyamatok némileg

ellentmondanak a várt eredményeknek. Hogyan lehetséges tehát, hogy a kisebbségek

lélekszáma nő, miközben körükben a nyelvváltás és az asszimiláció a szakirodalom szerint

egy létező folyamat? És mi a magyarázat arra, hogy több mint egy évszázados nemzetépítés,

és 1920 után fokozottan érvényesülő etnikai homogenizáció mellett a mai államterületen a

magyar anyanyelvűek aránya alig haladja meg az 1880-ban rögzített értéket? Előadásomban

többek között ezekre a kérdésekre keresem a választ.

Célom az általános, tehát nem az egyes kisebbségekre lebontott folyamatok ismertetése

és elemzése. Igyekszem bemutatni a népszámlálás módszertani változásainak hatását az

21

etnikai önidentifikációra (pl. többes kötődések, etnikai hovatartozást firtató kérdésekre nem

válaszolók), valamint a természetes szaporodás és a migráció szerepét a nemzetiségi kötődésű

lakosság lélekszámváltozására. Ehhez kapcsolódóan olyan, viszonylag új folyamatokat

vizsgálok, mint a határon átnyúló szuburbanizáció hatása az etnikai térszerkezet alakulására.

Mindemellett kiemelten foglalkozok az etnikai önbesorolást befolyásoló szubjektív tényezők

szerepével, és amellett fogok érvelni, hogy a hazai etnikai folyamatok csak kis részben

értelmezhetők az asszimilációs diskurzus keretében.

A fenti témák elemzése megadja a feleletet arra, hogy összességében milyen okok,

milyen folyamatok és milyen irányba alakítják Magyarország etnikai összetételét és

térszerkezetét.

Az átalakuló Nyugat-Balkán Kobolka István

Nemzeti Közszolgálati Egyetem

Az energiabiztonság mint új típusú biztonsági kockázat a klasszikus biztonságpolitikai-

biztonságföldrajzi kihívások mellett egyre inkább teret szorít magának régiónkban. Az ukrán

válság kapcsán a konfliktus egyik legfontosabb mozgatórugója és jövőbeli kérdése az

Ukrajnán átmenő gázvezeték hálózat sorsa, az energiahordozó ára és az ukrán, valamint

európai ellátásbiztonság. Vajon az energiabiztonság, az energiahordozókhoz való hozzáférés

ugyanilyen mértékben meghatározó kérdés-e a Nyugat-Balkánon? Milyen változásokat

hozhat ill hoztak a térségben zajló politikai és társadalmi események ? Ezekre és sok más

aktuális biztonságföldrajzi kérdést tisztáz az előadás.

Pap Norbert: Az iszlamizáció Kelet-Közép Európában

8 OKTATÁSMÓDSZERTAN 1 SZEKCIÓ

Tájföldrajzi terepgyakorlatok tapasztalatai Horváth Gergely–Csüllög Gábor


A kétciklusú képzés megszületésekor az egyes intézmények tanterveik összeállításakor a

földrajzos hagyományoknak megfelelően kötelező terepgyakorlatokat is beillesztettek a

tantervbe. Ezek tudományunk kettősségét tükrözve vagy természetföldrajzi, vagy társadalom-

földrajzi gyakorlatok. A földrajzi szemlélet kialakításhoz azonban összetettebb szemléletű

gyakorlatokra lenne szükség, és erre a legkiválóbb lehetőséget a tájföldrajzi terepgyakorlatok

képesek nyújtani. Az elmúlt években több kísérletet is tettünk ilyen komplex gyakorlatok

megszervezésére, előadásunkban ennek az elvi és módszertani kérdéseire igyekszünk

rávilágítani az általunk lebonyolított magyarországi (Medves-vidéki), illetve ausztriai

terepgyakorlatok alapján.

A tájföldrajzi terepgyakorlatok fő célja a természeti és társadalmi folyamatok együttes

értelmezése abban a rendszerben, amit tájnak nevezünk. Egy komplex és holisztikus

megközelítésű látásmód kialakítása szükséges; a hallgatók ne részleteket lássanak, azaz pl. ne

22

vesszenek el a löszkutatás vagy az ipari szerkezetváltás részleteiben, hanem a tájelemek terepi

vizsgálata alapján alakuljon ki képük arról, hogyan hat vissza a tájhasználat és annak

változása a természeti és a társadalmi folyamatokra. Fontos cél, hogy a tájállapotot, a

tájhasználati formák sajátosságait, környezetre gyakorolt hatásukat, a tájdegradációs

folyamatokat vizsgálva lássák meg, milyen múltból öröklött és mai tájproblémák és

tájkonfliktusok vannak, és gondolkozzanak ezek megoldási lehetőségein. Ismerjék fel, hogy a

táj egy komplex, érzékeny rendszer, amelynek jó állapota fennmaradása közös érdek – ahogy

ezt az Európai Unió tájegyezménye is megkívánja.

A vizsgálatok természetesen módot adnak egyéb tájhoz kötődő fogalmak (pl. természeti

értékek, kultúrtájértékek, bányászati és egyéb antropogén tájelemek stb.) megfigyelésére,

értelmezésére, minősítésére is. Lényeges az is, hogy a hallgatók ne csak tankönyvekből és

Internetről tájékozódjanak, hanem a terepen saját szemükkel lássák és – megadott

megfigyelési szempontok alapján – értékeljék a tájban lezajló folyamatokat.

Egyetemi hallgatók földrajzzal kapcsolatos tévképzeteinek összehasonlító

elemzése Farsang Andrea – Kádár Anett


A természettudományos tévképzetek kutatása az 1970-es évek óta jelentős kutatási

területté nőtte ki magát nemzetközi viszonylatban, hazánkban viszont csak az 1990-es évektől

indult meg e terület kutatása, akkor is elsősorban a kémia, a biológia és a fizika terén. A

magyar diákok földrajzzal kapcsolatos tévképzeteiről igen keveset tudunk, holott gyakorló

tanárként sokan találkoznak ezzel a jelenséggel mind általános, mind középiskolában. Jelen

tanulmány egy nagyobb, a földrajzi tévképzetek vizsgálatára irányuló kutatás részét képezi, és

elsődleges célja, hogy egyetemi hallgatók földrajzhoz kapcsolódó tévképzeteit vizsgálja.

Felmérésünkben 105 földrajz és geográfus szakos, illetve 85 bölcsész és jogtudományi

egyetemi hallgatót kérdeztünk meg alapvető földrajzi ismereteikről. A globális felmelegedés

és a Föld belső szerkezete témakörök alapfogalmaihoz és alapfolyamataihoz kapcsolódó

felmérés során háttérkérdőívet, szóasszociációs tesztet, nyílt végű kérdéseket és

tudásszintmérő tesztet töltöttek ki a hallgatók, amelyek kvantitatív és kvalitatív elemzése

során arra kerestük a választ, hogy 1) van-e eltérés a földrajz és nem földrajz szakos

hallgatók földrajzi ismeretanyagának strukturálódásában, 2) milyen tévképzetek jellemzik a

két csoportot, 3) van-e eltérés a két csoport tévképzeteiben, 4) mik lehetnek a tévképzetek

kialakulásának lehetséges okai. Felmérésünk eredményei alapján megállapíthatjuk, hogy a

földrajztanár-képzésben hangsúlyosabbnak kellene lennie a tévképzetekkel kapcsolatos

ismeretek tanításának, felismerésüknek és megfelelő kezelésükre való felkészítésnek, a

tévképzetek ugyanis aktívan megakadályozhatják a pontos és a gyakorlatban is hasznosítható

földrajzi ismeretanyag megszilárdítását.

Miskolci hallgatók földrajzi térszemléletének fejlődése(?), avagy a térbeli

tájékozódás fejlesztésének eredményessége Hegedűs András

Miskolci Egyetem

Az utóbbi években azt tapasztaljuk, hogy a Miskolci Egyetem földrajz alapszakos hallgatói

egyre kevésbé tudják elsajátítani az összetett földrajzos gondolkodásmódot, szemléletet,

nagyon tájékozatlanok a földrajzi térben. Ennek egyik, véleményem szerint alapvető oka,

23

hogy topográfiai ismereteik nagyon hiányosak, térképi tájékozódóképességük gyenge. A

vaktérképes dolgozatokat egyre rosszabb eredménnyel írják meg, a szóbeli vizsgákon sokszor

csak külön felszólításra használnak térképet és akkor is igen „elveszettek” rajta. Nagyon

gyakran az az érzésünk, hogy szinte félnek a térképtől. Úgy tűnik, hogy a földrajzi ismeretek

elsajátítása során éppen a térbeliséget sorolják az utolsó helyre. Tényleg így van? Valóbban

annyira elkeserítően tájékozatlanok a földrajzi térben és a térképen, ahogyan azt mi, oktatók

érezzük? Ha igen, mi ennek az oka? Mit lehetne, mit kellene tenni a helyzet javítása

érdekében? Előadásomban és a hozzá kapcsolódó cikkben ezeknek a kérdéseknek a

megválaszolására irányuló, hosszabb vizsgálatsorozatot megalapozó előkutatás eredményeit

mutatom be. Néhány egyszerű tesztet végeztem el az alapszak mindhárom évfolyamán,

törekedve arra, hogy a hallgatók ezt észre se vegyék, így tudásuk mellett képet kaptam

elsajátított készségeikről is.

Topográfiai tartalmak a földrajzi érettségiben Ütőné Visi Judit


2014-ben már közel egy évtizedes múltra tekint vissza a kétszintű érettségi, köztük a földrajz

érettségi vizsga. Az elmúlt évek tapasztalatai kirajzolták azokat az elemeket, amelyek

alapvető fontosságúak a tanulók földrajzi tudásának mérésében. Ezek között kiemelt helyet

foglalnak el a topográfiai ismeretek. A tanulmány célja, hogy bemutassa az elmúlt 5 év

közép- és emelt szintű feladatsorainak topográfiai feladataira vonatkozó elemzés

tapasztalatait. Az elemzés kiterjedt a feladattípusokra, a topográfiai tudás elvárt szintjére, az

elérhető pontszámokra és a feladatok tartalmára (természetföldrajz, társadalomföldrajz,

területi jellemző stb.). Emellett összevette a két vizsgaszint topográfiai feladatainak

jellemzőit, megfogalmazza a közös és eltérő vonásokat.

Az elemzés kitér a szaktanári-javítói visszajelzések, vélemények alapján megfogalmazható

problémákra, a vizsgafejlesztés lehetséges módjaira.

A szórványban élő vajdasági magyarok iskolaválasztási jellemzői Trombitás Tímea


A szórványban élők identitásának megőrzése kiemelt jelentőségű, melynek egyik

alapvetőpillére az anyanyelven történő tanulás. Az anyanyelvű oktatás fenntartása és

megőrzése fontos feladat, hiszena szórványban élő magyar kisebbség anyanyelv használata a

mindennapok során háttérbe szorul, amely felerősíti az asszimilációs folyamatokat. A

vajdasági szórványterületeken általánossá vált, hogy a szülők különböző megfontolásból

gyermekeiket többségi nyelven iskoláztatják, annak ellenére, hogy biztosított a magyar

tannyelvű oktatás.

Tanulmányomban a szórványban élővajdasági magyarok többségi nyelvű

iskolaválasztásának körülményeit és motivációit ismertetem. A kutatás célja, hogy

feltérképezzea szórványterületeken élő magyar tanulók és szüleik milyen szempontok alapján

döntöttek a szerb tannyelvű iskoláztatás mellett. A kutatás egyik fő kérdése, hogy milyen

családi, kulturális és mikroközösségi háttere van a magyar nemzetiségű szülők beiskolázási

gyakorlatainak? Illetve, milyen tényezők befolyásolják az iskola tannyelvének

megválasztását?A kérdések megválaszolására kvalitatív módszert alkalmaztam.A

vizsgálatban olyan szerb tannyelvű osztályokban tanulókat vontam be, akik magyar vagy

24

vegyes nemzetiségű családból származnak. Mindemellett interjút készítettem nemcsak a

diákokkal, hanem szüleikkel és pedagógusaikkal is.A kutatási helyszín Nagykikinda és

Újvidék községközpontok (a község fogalma Szerbiában tartalmában mást jelent, mint a

magyarországi terminológiában) voltak, ahol egyaránt lehetőség nyílik magyar és szerb

tannyelvű osztályokba iratkozni.

A nagykikindai kutatás rámutatott az iskolai előkészítő tannyelvének jelentőségére,

ugyanis a szülők elmondása alapján, azt követően, hogy gyermekük szerb nyelvű óvodába

járt, nem is gondolkodtak el a választható oktatási nyelveken, gyermeküket automatikusan

szerb tannyelvű osztályba íratták. Mindemellett az iskolaválasztást a nyelvi szemponton kívül

egyéb elvárások is befolyásolták, mint a tanárok személye, a családi mintakövetés, az iskola

térbeli elhelyezkedése, továbbá a szülő saját iskoláskori negatív illetve pozitív tapasztalata.

Összességében elmondható, hogy a döntéshozatalban számos kulturális, gazdasági, politikai

és családi tényező is szerepet játszik, melyet tanulmányomban részletesen elemzek.

9 OKTATÁSMÓDZSERTAN 2 SZEKCIÓ

Ember és természet kapcsolatrendszerének vizsgálata a

földrajztudományban Kőszegi Margit – Bottlik Zsolt – Telbisz Tamás – Mari László


Egységes földrajzi vizsgálat elvégzésére tesz kísérletet kutatócsoportunk (Telbisz Tamás,

Mari László, Bottlik Zsolt, Kőszegi Margit), amelynek elméleti háttereként hosszas tanakodás

után a posszibilizmust jelöltük meg. A közös munka során számos kihívással szembesülünk,

melynek egyike annak meghatározása, miként építhetjük fel posszibilista nézőpontból a közös

természet- és társadalomföldrajzi kutatásunkat. Előadásunkban a kutatómunka azon fázisát

szeretnénk bemutatni, amelyben körüljártuk a kapcsolattudományi irányzat és benne a

posszibilizmus elméletének létét, hatását a geográfiában.

Az intézményesülő földrajztudomány számára igen fontos kérdés volt ember és természet

kapcsolatának meghatározása. Lényegében ez a kérdéskör hívta életre a társadalomföldrajzot,

ami a 20. század folyamán egyre inkább társadalomtudományi jelleget öltött. Előadásunk első

felében a hőskort és benne a posszibilizmus születését járjuk körül, majd a

kapcsolattudományi irányzat 20. századi utóéletét és hatását mutatjuk be. Végezetül arra is

válaszokat keresünk, hogyan és miért jelentkezik a 21. században is ez a nézőpont, van-e

létjogosultsága a posztmodern geográfiában.

Kutatásunkat a nemzetközi tudományhoz szeretnénk pozícionálni, ezért arra is

rávilágítunk, hogyan kapcsolódik a hazai földrajz ember és természet kapcsolatának

vizsgálatához, mikor milyen hatások jelentkeztek a magyar geográfiában.

Amellett tehát, hogy bemutatjuk az irányzat jelentőségét az intézményesülő

földrajztudományban, bemutatjuk utóéletét is, valamint relevanciáját a 21. századi

kutatásokban. Bizonyítani kívánjuk, hogy a posszibilizmus igen jelentős hagyományokkal

rendelkezik a hazai geográfiában, ezért valóban kiindulópontja lehet egységes földrajzi

vizsgálatoknak. Ahogyan ez a téma a külföldi szakmai köröket is állandó vitákra sarkallja,

bízunk benne, hogy előadásunkkal a hazai tudomány képviselőinek érdeklődését is felkeltjük

kutatási eredményeink iránt.

25

A földrajz tantárgy tartalma és oktatási helyzete hazánkban és további

néhány országban Homoki Erika

Nyíregyháza Főiskola

A földrajztudomány ugyan hosszú múltra tekint vissza, mégis bizonytalan a tantárgy

oktatásának jövője. Magyarországon a tantárgy tudományági besorolása sem egyértelmű,

holott tartalmának döntő hányada megkérdőjelezhetetlen módon része a

természettudományoknak. Társadalomföldrajzi része pedig többletet nyújtó elemként akár

pozíciója erősítésére is szolgálhatna mind a tudomány, mind a közoktatás oldaláról.

A földrajz oktatási helyzetére bizonytalan besorolása, mely részben talán képviselőinek

magatartása miatt is vált ilyenné, sajnos olyannyira rányomja bélyegét, hogy fejlődése

megrekedni látszik, a kiútkeresés és megújulás égető kérdéssé vált napjainkra. Kérdéses, hogy

tartalmi eleminek szétdarabolásával egyáltalán néhány éven belül beszélhetünk-e még önálló

földrajz tantárgyról, illetve a romló közoktatási helyzet nyomán mennyire lesz elegendő

utánpótlás a földrajztanárok között. Ugyan a kedvezőtlen köz- és felsőoktatási pozíció

nemcsak a földrajzra, hanem a többi természettudományos tárgyra is igaz – sőt náluk a

probléma már súlyosabb – de a több oldalról hangoztatott természettudományos oktatási

reformból előbbi kimaradni látszik.

Hazai elvárás, hogy a közoktatási tantárgyak a társtudományok eredményeit jobban beágyazó

vagy azokat megalapozó, integrált ismeretanyagot közvetítsenek, gyakorlatorientált

módszereket használjanak. Ennek a földrajz tantárgy maximális megfelelne, de

megvalósulását a romló tanári, eszköz és strukturális feltételek egyre kevésbé teszik lehetővé.

Jelene tanulmányban célom annak bemutatása, milyen különbségek és hasonlóságok lelhetőek

fel hazánk, valamint a hasonló társadalmi-gazdasági és földrajzi térben elhelyezkedő néhány

szomszédos ország – Szlovákia, Ukrajna, Románia – földrajzoktatási helyzete között.

Kiegészítésként a nemzetközi természettudományos közoktatási felmérésekben jól szereplő

finnországi földrajzoktatás elemzését is bevontam a vizsgálatokba. Kérdésként merült fel,

hogy az óraszámok alakulása, a tananyagtartalom szerkezete mennyire hasonlít vagy tér el a

magyarországitól, milyen a tárgy közoktatási helyzete. A tantárgy pozíciójának elemzéséhez

egy kérdőíves felmérés eredményeit is felhasználtam, melyben kíváncsi voltam, hogyan ítélik

meg az egyes tartalmi kategóriák arányát és fontosságát több szempontú megközelítés alapján

a vizsgált országokban.

Adalékok a geográfia jelen helyzetének megítéléséhez a Kárpát–Pannon-

térség országaiban Kocsis Károly

MTA CSFK FTI - Miskolci Egyetem

Az előadás egy összefoglalást ad a magyar földrajzi kutatás és oktatás helyzetéről, történeti

gyökereiről, jelentős kitekintéssel a Kárpát–Pannon-térség országaira (pl. Ausztria, Szlovákia,

Ukrajna, Románia, Szerbia, Horvátország, Szlovénia). Az első részben az általános

tendenciák, a geográfia, környezettudomány és regionális tudomány viszonyának vázlata után

a földrajznak az MTA-n belüli pozíciójának elemzésére kerül sor. A második részben a

földrajznak a kelet-közép-európai országok közoktatásában elfoglalt súlyáról alkothatunk

képet. A harmadik-negyedik részben a geográfia (részben földtudományok) kutatói és

felsőoktatási intézményhálózatáról, a kutatási trendekről nyerhetünk áttekintést a Kárpát–

Pannon-térség országaira vonatkozólag.

26

Key words: geográfia, kutatás, oktatás, Kárpát–Pannon-térség

A Szegedi Tudományegyetem oktatási vonzáskörzetének értékelése

földrajzi, földtudományi, környezettani képzések példáján Kovács Ferenc - Mezősi Gábor - Mucsi László


Az Európai Uniós szemléletnek megfelelő Bologna képzés általános indítása óta a

felsőoktatási szerkezet megváltozott Magyarországon; az új tantervek kidolgozása mellett

változott a gazdálkodás is. A természettudományi képzési területen a felvehető létszám és a

finanszírozott hallgatói létszám is folyamatosan emelkedett, de a 2012. évtől csökkentek az

államilag támogatott felsőoktatási férőhelyek.

A felsőoktatási intézmények érdeke, hogy biztosítsák a működéshez szükséges hallgatói

létszámot, mivel az anyagi támogatás egyik fő tényezője ennek a létszámnak a nagysága. A

jelentkezők száma évről-évre alapvetően kevesebb lehet, mert a hazai népesség csökkenő. A

gazdasági körülmények, illetve a természettudományos tantárgyak szűkülő középiskolai

órakerete is csökkentheti a felvételizők számát.

A piaci szemlélet megnyilvánulásának fokozódása természetes. Minden intézmény

szeretné, hogy az érdeklődő őt részesítené előnyben, de a felvételiző is szeretné megtalálni a

számára megfelelő szakot. Kérdés, hogy az intézmény által támasztott igényt, milyen

módszerekkel támogathatnánk?

Vizsgálatunkkal az SZTE BSc képzés földrajz, földtudományi, valamint környezettan szak

hallgatói utánpótlását támogatjuk. Elemzésünk többféle természettudományi tanszék,

tanszékcsoport oktatási bázisát is megalapozza. A tanulmány célja, hogy az elmúlt 8 év

felvételi adatai alapján megtalálja a szakok szempontjából jelenleg eredményes és a

potenciálisan eredményes intézményeket, illetve támpontot adjon a beiskolázásra vonatkozó

tervezésnek. Természetesen arra a kérdésre is kerestük a választ, hogy hányan érkeznek a

vizsgált szakokra, de ugyanilyen fontos volt a térbeliség is. Részletes tér- és időbeli

elemzéssel városokra, sőt középiskolákra bontva kell értékelni, hogy az alapszakok nappali

tagozatra felvett hallgatói az ország mely pontjáról érkeztek az egyetemre. Azon kívül, hogy

megtudjuk honnan érkezik a legtöbb fő, vagyis hol kell fenntartani a számunkra kedvező

állapotot, megtudjuk azt is, hol kellene, illetve lehetne fejleszteni a felvételi bázison (akár

magasabb tudásszintű hallgatókra koncentrálva). Az SZTE TTIK adatbázisból kiindulva a

feladatot térinformatikai környezetben oldottuk meg a 2006–2013 közötti időszakra, csak a

hazai oktatási intézményekre.

Jelenlegi tanulmányunk folytatása annak a szerzők által jegyzett tanulmánynak, amely a

jelenleginél kisebb adatbázisra és rövidebb időtartamra készült (Kovács et al, 2012).

kulcsszavak: felsőoktatás, beiskolázás, geoinformatika, marketing

Környezeti nevelés a NAT és a tanári KKK-k tükrében Kaknics-Kiss Barbara – Kovács Enikő – Rázsi András – Ütőné Visi Judit


Az emberiség növekvő energiaigényének következtében az energiatudatos fogyasztóvá válás,

az energiaforrások ésszerű használata kiemelkedően fontos kérdéskörré vált. A

témaválasztáshoz hozzájárult az is, hogy az Eszterházy Károly Főiskola Földrajz Tanszékének

oktatói egy TÁMOP-os pályázat keretében vizsgálják egy Eger környezetében elhelyezkedő

23 település által alkotott régió energiagazdálkodását, a megújuló energiaforrások

27

alkalmazásának lehetőségét.A megújuló forrásokon alapuló energiaellátás elterjedéséhez

szemléletváltásra van szükség. Ebben pedig kiemelkedő szerep hárul az oktatásra. Ezért vált

fontossá a közoktatás feladatait meghatározó Nemzeti Alaptanterv és a tanárképzés

kapcsolódó tanárszakjainak tartalmát és szemléletét meghatározó dokumentumok elemzése. A

tanulmány annak a kulcsszavas dokumentumelemzésen alapuló kutatásnak az eredményét

mutatja be, amely azt vizsgálta, hogy milyen mértékben van jelenen a környezeti szemlélet,

kiemelten az energiatudatosság gondolata a közoktatásban zajló nevelő-oktató munkát

meghatározó Nemzeti Alaptantervben és a természettudományos, valamint a témához

kapcsolható osztatlan és mester tanárszakok képzési és kimeneti követelményeiben.

10 VÁROS- ÉS TELEPÜLÉSFÖLDRAJZ 1 SZEKCIÓ

Urbanizáció vagy deruralizáció? - Gondolatok az elmúlt negyed század

várossá nyilvánításainak tükrében Trócsányi András

Pécsi Tudományegyetem

Az elmúlt negyedszázad települési folyamatainak egyik döntő eleme a várossá nyilvánítás,

amely 1989 és 2014 között közel kétszáz elemmel bővítette a hazai városállományt. Ez a

közigazgatási értelemben vett előlépésben érintett, szerencsés települési kör legalább annyira

heterogén, mint a hazai településállomány egésze. Akadnak közöttük olyanok, amelyek

évtizedeket vártak a hőn áhított címre és a rendszer-, illetve törvényi változás nyitott új

lehetőségeket számukra, ugyanakkor markáns csoport a szuburbanizáció fűtötte

településfejlődés következtében előrelépők köre. E két típusba tartozó új városok urbánus

voltát egyre kevesebben kérdőjelezik meg, míg az idegenforgalmi, még inkább az

imázsvárosok előrelépése sokak szemében vitatott gyakorlat. Az időszak utolsó harmadában

azonban egyre több olyan új város született hazánkban, amelyek már a fenti megengedő

kategóriák szerint sem tekinthetők városnak, mégis, fejlettségükkel, egyedi vagy komplex

térségi szerepeikkel kiemelkednek a községek köréből. Társadalmuk elsősorban minőségi

mutatóiban, gazdasági, infrastrukturális és intézményi adottságaik sokszor országos

összevetésben is fejlettebbek, mint a jellemző (nagy)községi adottságok, amelyek általában

eltökélt településmenedzsmenttel társítva a várossá válásból remélnek további energiákat

meríteni.

Milyen folyamatok vezettek a községi állomány ilyetén differenciálódásához? Az előrelépők

valóban urbanizálódtak, avagy az ország egészére jellemző társadalmi-gazdasági folyamatok

mentén leértékelődő rurális terek funkcióvesztésében haladnak visszafogottabban? Azok a

falvak lehetnek várossá, akik új funkciókat tudnak magukhoz ragadni, vagy hagyományos

szerepeiket megerősíteni az átalakuló vidéken? Milyen mértékűre zsugorodnak össze és

milyen szerkezetűek az ‟újvárosi‟ vonzáskörzetek? Mennyiben meghatározó a víziókkal (is)

rendelkező településvezetés és a helyi közösségek szerepe a folyamatban, amely a városi

címig vezethet(ett)? Jelen tanulmányban az időszakban várossá nyilvánított települések több

szempontú elemzésén keresztül teszünk kísérletet e kérdések megválaszolására, amely

vélhetően további új kérdéseket vet fel a hazai urbanizáció ezen folyamataival kapcsolatban.

28

A szuburbanizáció két évtizede Magyarországon Bajmóczy Péter


A szinte előzmények nélküli szuburbanizáció az 1990-től napjainkig tartó időszak

legfontosabb térfolyamatává vált Magyarországon. A növekvő népességű települések, illetve

a települési népességnövekmények meghatározó része a nagy- és középvárosok körüli

településeken csapódott le, mind az 1990-es, mind a 2000-es években. A 2011-es

népszámlálás részletes külterületi adatbázisának hozzáférhetősége jó alapot teremt arra, hogy

néhány egyszerű számadat segítségével elemezzük a szuburbanizáció szerepét az ország

egyéb migrációs folyamataiban, megállapítsuk a szuburbanizáció időbeli és térbeli trendjeit, s

azokat a nagy- közép- és kisvárosokat, amelyek közelében dinamikus települések találhatóak.

Arra is lehetőség nyílik, hogy a két évtizedes folyamatok alapján a sok szerző által

leírt városhatáron belüli szuburbanizációs jelenségek számszerűsíthetők legyenek, a

városkörnyéki települések népességnövekményének mértéke ne csak a közigazgatásilag

önálló települések szintjén váljon értelmezhetővé, hanem a központi városhoz vagy a közeli

településekhez tartotó egyéb belterületek és külterületek szuburbán növekedése is

meghatározható legyen. E tekintetben is élesen elválik egymástól a főváros környéke és a

vidék, mivel a Budapest környéki folyamtok nem csak léptékükben mások, hanem abban is,

hogy ott a szuburbán népességnövekmény döntő része a környező települések központi

belterületén realizálódik, a többi város esetében ugyanakkor a nem a központi belterületekre

jutó növekmény aránya az 50%-ot is elérheti. A korábbi szuburbanizációs vizsgálatokkal

szemben így számos olyan település környékén is kimutathatóvá válnak növekvő népességű

egységek, ahol a pusztán önálló településekre korlátozódó vizsgálatok nem mutattak ki

szuburbanizációt. A tanulmány célja az elmúlt két évtized szuburbanizációs folyamatai

térbeli, időbeli és jogállás szerinti trendjeinek felvázolása.

Posztszocialista városfejlődés Romániában. Kolozsvár mint "Főnix-város"? Benedek József

Babeș-Bolyai Tudományegyetem

Absztrakt. A 2008-as gazdasági krízist követően a nemzetközi komparatív városvizsgálatok

figyelme újból a sikeres városokra, illetve a sikertényezőire irányult. Egy ilyen projekt

keretében vizsgáltuk meg két romániai városgazdasági helyzetét (lásd Benedek, Cristeaés

Lang, 2013). A jelenlegi tanulmányunkban csak Kolozsvárral foglalkozunk. Pontosabban

megvizsgáljuk a városi gazdaság rendszerváltást követő átalakulását. Adataink és

információink egy része hivatalos statisztikai forrásokból származik, amit kiegészítettünk az

interjú módszerével szerzett információkkal. Elemzésünk egyik fontos eredménye három

posztszocialistafejlődésiciklus lehatárolása, amelyek metaforikus megnevezése tükrözi az

egyes ciklusok legfontosabb mozgatótényezőit: Caritas (1991-94), Funar (1994-2004), Nokia

(2004-). Ugyanakkor vizsgálatunk elvégzése során újból bebizonyosodott, hogy a nyugat-

európai szakirodalomban használt tudományos metaforák és fogalmak nem alkalmazhatóak

sablonszerűen a kelet-európai városok realitásaira. Annak ellenére, hogy Kolozsvárt mintegy

“Főnix-városként” határoztuk meg a bevezetőben említett nemzetközi összehasonlító

kutatásban, gyakorlatilag hiányzik egy fontos gazdasági eleme a fenti meghatározásnak:

Kolozsvár gazdasága a rendszerváltást követően nem került számottevő kritikus helyzetbe,

hazai összehasonlításban.

29

A településközi kapcsolatok változása Magyarországon az ingázási adatok

tükrében Kovács Zoltán


A rendszerváltozás gyökeres átalakulásokat hozott Magyarország gazdasági szerkezetében és

a hazai munkaerőpiac működésében. Ennek egyik lényeges mozzanata volt, hogy

megváltozott a lakóhely-munkahely korábbi viszonyrendszere, az ingázás térszerkezete. Míg

az 1990 előtti időszakban a nagy tömegű, képzetlenebb munkaerő falu-(nagy)város

ingavándorforgalma volt a domináns, addig a posztfordi gazdaság keretei között a munkába

járás új formái terjedtek el, s az ingázók egyre nagyobb hányadát a szolgáltató szektor

magasan képzett dolgozói tették ki. A dolgozat három népszámlálás (1990, 2001, 2011)

települési szintű adatai alapján a napi munkábajárás társadalomföldrajzi jellemzőinek

átalakulását mutatja be a rendszerváltozás utáni Magyarországon. Külön hangsúlyt kap az

ingázás atipikus formáinak terjedése, a településhierarchia egyes szintjeinek változó

részesedése az ingavándorforgalomból, a településközi reciprocitás terjedése, és a területi

hátrányok újraértelmezése.

11 VÁROS- ÉS TELEPÜLÉSFÖLDRAJZ 2 SZEKCIÓ

A természeti adottságok hatása néhány vidéki nagyvárosunk alaprajz-terjeszkedésére Gyenizse Péter – Bognár Zita


A természeti környezet elemei különbözőképpen befolyásolták a település fejlődését. A

környezet ugyanazon eleme esetleg kezdetben indukálta az állandóan lakott hely kialakulását,

máskor a területi terjeszkedését gátolta. A természeti adottságoknak az elmúlt századok

többszöri funkcióváltása is bekövetkezett.

A sík tájból kimagasló hegy kezdetben segítette az állandóan lakott hely kialakulását

és fejlődését, mert kitűnő kilátást biztosított a tájra. A védelmi célból épített létesítmény – a

fejlődés újabb szakaszában – királyi székhelyként is funkcionált, azaz a társadalom vezető

rétegének adminisztratív központja, esetleg egyházi létesítmények központja volt. A modern

korban a várak, illetve a várfalakkal körülzárt területek idegenforgalmi funkciót is kaptak,

mint a település „történeti belvárosa”.

A lejtő funkciója is jelentősen változott az elmúlt századok alatt. Az állandóan lakott

helyek kialakulásnak időszakában ez a felszínforma általában vonzotta a települést. Hegy- és

domboldalak alján található forrásoknak is fontos letelepítő szerepe volt. A lejtő újabb

funkcióbővülését jelenti az az időszak, amikor a település is kezd a lejtőre „felkúszni”. Az

úthálózat kialakítását ekkor még – a géperejű járművek megjelenése előtt – a meredek lejtő

jelentősen nem befolyásolta. Jelentős szerepet játszanak napjainkban a városok fejlődésben a

csuszamlásveszélyes képződményeket tartalmazó pannon és miocén rétegek.

Síkságaink vízrajzi és fluviatilis formáinak némelyike számottevően befolyásolja a

település térbeli fejlődését A folyószabályozások eredményeként nagy folyóink nyílt ártere

jelentős mértékben szűkült, de a gátakon kívüli terület azonban továbbra is vizenyős maradt.

A holocén első felében képződött, ármentes magas ártéri felszíneken azonban évszázadok óta

települések fekszenek.

30

Az előadás során áttekintjük néhány hazai vidéki nagyváros alaprajzi fejlődését

befolyásoló ható legjelentősebb természeti hatásokat. Az elemzéshez geoinformatikai

programokat használunk, amivel domborzati modelleket és korábbi korok térképeit is

feldolgozzuk.

A sportlétesítmények szerepe a városfejlesztésben: a debreceni Nagyerdei

Stadion példája Kozma Gábor

Debreceni Egyetem

A sport utóbbi évtizedekben tapasztalható növekvő népszerűségének köszönhetően az elmúlt

időszakban a kutatók egyre nagyobb figyelmet szenteltek a sport és a városfejlesztés közötti

kapcsolat vizsgálatának. Ennek keretében a kutatások egyik igen fontos területét jelentették

azon vizsgálatok, amelyek a sportlétesítmények városfejlesztő hatását elemezték.A fentiek

szellemében az előadás célja egy konkrét esettanulmányon, a Debrecenben található

Nagyerdei Stadion felújításán keresztül bemutatni, milyen szerepet játszott a sportlétesítmény

a városrész megújításában.

Az 1930-as években épített stadion a szocializmus időszakában igen kevés figyelmet kapott,

és ezért a 1990-es közepére igen leromlott állapotba került. Az új évezredben ugyanakkor

több szempontból is szükségessé vált a létesítmény felújítása: egyrészt a helyi labdarúgó-

csapat sikere korszerűbb stadion kialakítását igényelte, másrészt Nagyerdő városrész is egyre

kevésbé volt képes megfelelni a lakossági igényeknek. A helyzet rendezése érdekében a város

vezetősége – a központi kormányzat pénzügyi támogatására támaszkodva – egy negyedik

generációs stadion felépítése mellett döntött, amely túlmutat magán a stadion funkción, és

környezetében olyan közösségi tereket hoz létre, melyek a hétköznapok során élményeket és

programokat biztosítanak a nagyközönségnek.

Az előadás során egyrészt bemutatásra kerülnek a létesítmény legfontosabb jellemzői, a

felmerült problémákra adott válaszok. Másrészt a szerzők vázolják, milyen módon járult

hozzá a létesítmény szűkebb és tágabb környezetének megújításához, egy többfajta

kikapcsolódást és szórakozást biztosító városrész kialakításhoz.

Agglomerációk, településegyüttesek a hazai térszerkezetben - Főbb

tendenciák a legfrissebb lehatárolás eredményei tükrében Tóth Géza – Nagy Zoltán

Miskolci Egyetem

A településszerkezetben meghatározó szerepű agglomerációk, agglomerálódó térségek és

településegyüttesek lehatárolásának felülvizsgálata a területfejlesztés, területi elemzés

szereplői részéről alapvető igényként jelentkezik. Ennek érdekében a Központi Statisztikai

Hivatal a 2011. évi Népszámlálás adatait felhasználva fontosnak tartotta a felülvizsgálat

elvégzését, hogy ezzel is követni tudja a hazai településszerkezetben lezajló folyamatokat és

az új lehatárolás alapján megkezdhesse a legfontosabb adatok publikálását. Munkánk

bemutatja az aktuális lehatárolás főbb tanulságait, valamint ismerteti az eredményeket.

Rámutat a 2003-as és a 2011-es lehatárolásban rejlő különbségekre. A különbségek talán

legmarkánsabban az ingázás felértékelődésében nyilvánulnak meg. Ezért a kutatás ismerteti

az ingázás legfontosabb jellemzőinek alakulását a főváros, illetve a megyei jogú városok

vonatkozásában.

31

Kocziszky György-Veresné Somosi Mariann - H. Kovács Judit: Regionális szervezetek

teljesítménymérési és értékelési sajátosságai

12 FELSZÍNALAKTAN 1 SZEKCIÓ

A Maros hordalékkúp fejlődéstörténete a késő pleisztocén óta Sümeghy Borbála – Kiss Tímea


A szabályos legyezőszerű alakú Maros hordalékkúpon a fluviális formák dominanciája

jellemző. A felszíni medrek alapján a fejlődéstörténet utolsó fázisa jól rekonstruálható,

azonban a korábbi kutatások során az akkor rendelkezésre álló adatok nem megfelelő

felbontása vagy bizonyos technológiák hiánya miatt ma is vannak a hordalékkúp történetének

ismeretlen vagy kevésbé feltárt mozzanatai.

Kutatásunk során célul tűztük ki a Maros hordalékkúp magyarországi és romániai

részének morfológia vizsgálatát és felszíni képződményei alapján a hordalékkúp-épülés utolsó

fázisának fejlődéstörténeti rekonstrukcióját.

A felszín általános morfometriai jellemzésének részeként feltártuk a hordalékkúp

esésviszonyait és elkülönítettük morfológiai egységeit. A hordalékkúp felszínén azonosítottuk

az egykori elhagyott medreket, azok mintázatát és a hozzájuk kapcsolódó fluviális formákat.

A meanderező medrek paraméterei alapján meghatároztuk egykori mederkitöltő

vízhozamukat. A medrek mederközepi és övzátonyaiból gyűjtött homokos mintáknak (29 db)

meghatároztuk az OSL korát.

A hordalékkúp fluviális formáinak elemzése során kirajzolódott, hogy a medrek jól

elkülöníthető, összesen 18 db összefüggő pásztát alkotnak. A különböző meder irányokhoz

hozzárendelve a medrek korát a Maros hordalékkúp fejlődéstörténetének utolsó, a felszíni

képződményei által képviselt fázisa (18,7±2,3 ezer évtől 1,6±0,3 ezer évig) vált

rekonstruálhatóvá.

Vizsgálataink során bebizonyosodott, hogy az elmúlt 20 ezer évben a Maros rendkívül

dinamikusan változó rendszert alkotott. A Maros 15,2±2,0-14,1±1,1 ezer éve először észak

felé folyt, gyakran váltogatva medrét, majd fokozatosan egyre délebbre tevődött. Így a

holocénben már csak a romániai részt formálta aktívan.

A hidrológiai változások hátterében álló környezeti tényezőket irodalmi adatok alapján

tártuk fel. Ezek közül különös hangsúlyt fektettünk a klimatikus viszonyokra (csapadék és

hőmérséklet) és a növényzetre, hiszen ezek a víz- és hordalékháztartás módosítása révén

jelentős mértékű hatást gyakorolhatnak a hordalékkúp rendszerére.

Kelet-Belső-Somogy homokformáinak szemcseösszetétele, osztályozása és

kora Györgyövics Katalin, Kiss Tímea, SiposGyörgy


Kelet-Belső-Somogyot összetett és összenőtt parabola-alakú és szélirányban megnyúlt

homokformák együttese jellemzi. Korábbi kutatások alapján a buckákat északi szél alakította

ki a pleisztocén során, majd a vegetáció stabilizálta a felszínt, majd a formák fluviális-

32

deráziós lepusztulás indult meg (Marosi 1970; Lóki 1981). Az újabb kutatások a szél

felszínalakító hatását tartják a legjelentősebb tényezőnek, azonban dűnerendszerről nem írnak

(Sebe et al. 2011). Ezért kutatásunk célja az volt, hogy feltérképezzük Kelet-Belső-

Somogyeolikus formáit, megvizsgáljuk a formacsoportok térbeli eloszlását, a homokanyag

mechanikai összetételének változását, és optikai lumineszcens kormeghatározás segítségével

megadjuk a formák korát.

Összesen 4404 pozitív és 2911 negatív forma került lehatárolásra a 1:10 000

méretarányú topográfiai térképek alapján. Helyzetük szerint a pozitív formák lehetnek

egyszerű vagy egymásra települő formák, utóbbiakat négy hierarchiai csoportba soroltuk.

Morfometriai paramétereik alapján előbb a pozitív formák közül görbültség alapján

leválogattuk az egyenes formákat. Az íves formákat tovább osztályoztuk ívhossz alapján,

mely a méretükre utal, majd kitöltöttség alapján, mely a homokutánpótlás mértékét jelzi. A

negatív formákat a területük és a megnyúltsági indexük alapján soroltuk osztályokba.

A homokanyag elemzésére 17 db, 120-300 cm mély fúrásból vett minták

szemcseösszetételét vizsgáltuk meg. A vizsgálat során a homok osztályozottsági fokának

megállapítására, a szélirányban való finomodás kimutatására, valamint a hierarchiai csoportok

és osztályok közötti különbségek elemzésére fektettük a hangsúlyt.

A különböző homokbucka osztályokat figyelembe véve összesen 22 OSL mintát

gyűjtöttünk pozitív homokformákból. A legidősebb eolikus tevékenység 15-17 ezer éve

történt, melynek során a nagyméretű parabolák képződtek. A közepes méretű formák 12-14

ezer éve mozoghattak. A boreálisból (8 ka) és a történelmi időkből (0,2-0,3 ka) is sikerült

kimutatnunk korábban nem feltételezett homokmozgásokat, melyek során a legkisebb formák

alakulhattak ki.

Globális környezetváltozások közép-európai és peremvidékei

löszsorozatainak összehasonlító vizsgálata alapján Kis Éva

1, Schweitzer Ferenc

1, Balogh János

1, Szeberényi József

1, Viczián István

1, Prodán

Tímea2

1MTA CSFK FTI

2MTA CSFK GGI

A kutatások keretében Kárpát-medencei és peremvidéki lösz- és paleosol sorozatokat

elemzünk. Célunk a vizsgált területek őskörnyezeti (ősdomborzat, őséghajlat, ősvízrajz, stb.)

változásaira, illetve fejlődéstörténetükre vonatkozó korábbi ismereteink pontosítása. A

vizsgálatok keretében a késő neogén és pleisztocén őskörnyezeti változásokat – melyeknek a

lösz- és paleotalaj sorozatok a terresztrikus archívumai – új környezetjelző kiértékelő

módszerrel vizsgáljuk és jellemezzük. A rétegsorok kapott üledékföldtani jellemzőit

kiegészítjük terepi geomorfológiai kutatásaink, feltételezéseink és térképezéseink

eredményeivel. A kapott eredményeket összevetjük a különböző kormeghatározási módszerek

értékeivel. Jellemezzük a földrajzi környezetben bekövetkező recens folyamatokat.

Üledékciklusokat állapítunk meg feltárásaink üledékföldtani paraméterértékei alapján és

kísérletet teszünk ezen szárazföldi üledékciklusoknak a mélytengeri üledékciklusokkal történő

összehasonlítására (mélytengeri fúrások, grönlandi, illetve antarktiszi jégmagok jellemző

értékei alapján). Ezáltal a gyakran problémás kormeghatározási nehézségeket a relatív

rétegtani helyzet meghatározásával próbáljuk kiküszöbölni.

Arra keressük a választ, hogy a mélytengeri üledékek hideg és meleg klímaszakaszainak

ciklusai milyen hatást gyakorolnak a szárazföldi paleogeográfiai és paleoklimatológiai

környezetre, és hogy hogyan lehet a hideg-meleg mélytengeri és jégmagok klímaszakaszainak

kb. 3 millió éves alsó határát a szárazföldi üledékekben kimutatni, valamint hogy mely

33

szárazföldi üledékben figyelhetők meg a pleisztocén eljegesedés jellegzetességei. Feltárásaink

vizsgálata során kapott eredmények lényegesen bővítik az utóbbi 3 millió év őskörnyezet-

változásaira és a fejlődéstörténetre vonatkozó ismereteinket a Duna-medencében. Kutatásaink

eredményeként szelvényeken belüli és szelvények közötti rétegek jellemzése és

párhuzamosítása vált lehetővé.

Az alpi és a szárazföldi, az alpi és az Appenninek közötti korridorok környéki feltárásaink

mindkét eljegesedés összes „rezdülését” mutatják, e lösz- és talajsorozatok a legvastagabbak,

ezért Közép-Európa és peremvidékei legjobban tanulmányozható feltárásai.

Az ember környezet-átalakító tevékenységének nyomai a Duna-Tisza köze

félig kötött futóhomok területein Nyári Diána – Knipl István – Rosta Szabolcs - Sipos György – Kiss Tímea


Az érzékeny félig kötött futóhomok területek nagyon jó indikátorai a változásoknak, hiszen

rendkívül gyorsan reagálnak a környezeti hatásokra. Erre egy Ausztráliában végzett kutatás

eredménye nyújt jó példát, ahol a jelenleg erdőkkel borított stabil homokdűnék területén

találtak futóhomok-mozgás következtében a korai holocénben kialakult homoklepleket. A

pollenvizsgálatok eredményei azonban nem mutattak szárazodást a területen, a

csapadékmennyiség folyamatosan emelkedett a Pleisztocén után és érte el a maximumot

körülbelül 4000 évvel ezelőtt (Shulmeister 1992, Shulmeister and Lees 1992). A száraz

időszak meglétét azonban számos bizonyítékkal alátámasztják és valószínűsítik, hogy a

klímaromlás olyan hirtelen volt és oly rövid ideig tartott a száraz időszak, hogy hatása a

pollenspektrumban nem mutatkozott (Nott et. al. 1999). Láthatjuk tehát, hogy a futóhomok-

mozgások kutatásának fontos szerepe lehet a környezeti hatások felmérésében, hiszen a

legkisebb változásra felborulhat érzékeny egyensúlyuk, és megindulhat a futóhomok

mozgása.

Magyarország területén a Tisza és a Duna egykori hordalékkúpjain kialakult félig kötött

futóhomok területek a holocén folyamán, illetve a történelmi időkben többször átformálódtak,

az eredeti pleisztocénben kialakult formák a későbbi homokmozgások nyomán átalakultak

klímaváltozás vagy antropogén tevékenység következtében, illetve ezek együttes hatására.

Bizonyos környezeti feltételek mellett tehát újra és újra aktiválódhat az eolikus tevékenység.

A népesség növekedésével, a termelőeszközök fejlődésével és a földhasználat változásával az

ember környezet átalakító tevékenysége pedig mindinkább előtérbe került a történelmi idők

folyamán. Erre különösen jó példákat találunk a Duna-Tisza köze érzékeny félig kötött

futóhomok területein, ahol a klímaváltozás és az emberi tevékenység környezetre gyakorolt

együttes hatására a történelem folyamán többször mozgásba lendült a homok. Ennek

következtében az egyes területek eredeti geomorfológiai felépítése megváltozott, a

pleisztocénben kialakult formák a későbbi futóhomok-mozgások hatására átformálódtak.

Kutatásunk célja az volt, hogy négy Duna-Tisza közi mintaterületen meghatározzuk az utóbbi

10 000 év fő homokmozgási periódusait. A kiválasztott mintaterületek: 1) aKiskunsági-

löszöshát, Bugaci-homokhát és a Dél-Tisza völgy határán lévő Csengele 2) a Solti sík nyugati

szélén elhelyezkedő Apostag, 3), a Dorozsma-Majsai homokhát területén található Kiskunhalas

és 4) valamint a Bugaci-homokhát területén található Kecel települések környezetében

helyezkednek el.

A mintaterület kiválasztásában elsődleges szerepet játszott az, hogy ezeken a területeken

korábban részletes régészeti feltárások folytak, alkalmat adva arra, hogy a régészeti kutatások

eredményeit kiegészítve a földtudományi vizsgálatok eredményeivel, egy-egy terület komplex

vizsgálatát végezzük el.

34

A vizsgálat első lépéseként a területek részletes geomorfológiai térképét készítettük el. Ezt

követően a régészeti ásatásokon kialakított szelvényekből vettünk homokmintákat, melyek

datálását az SZTE Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszékén található RISOE

TL/OSL-DA-15 típusú műszer segítségével végeztük.

A beazonosított homokmozgási időszakok segíthetnek a lokális eredményeken túl egy

általánosabb kép kialakításában, a történeti időkben fellépő antropogén hatás mértékének

meghatározásában.

Eredményeink alapján, mind a négy mintaterületen többször is mozgásba lendült a homok az

alábbiak szerint:

A csengelei mintaterület környezetében i.e. 1500-1200-ban a késő bronzkor elején volt az első

homokmozgási időszak, a többi területen nem találtunk hasonló korú eolikus tevékenységet.

A következő futóhomok-mozgási periódus az i.e. 9. században volt a kiskunhalasi terület

eredményei alapján. Az első nagyobb területre is kiterjedő futóhomok akkumuláció az i. sz. 1-

4. század alatt volt, amely mind a négy területet érintette. A Duna-Tisza köze területén ekkor

földművelő – nagyállattartó szarmaták telepedtek le. A régészeti ásatásokon feltárt

árokrendszerek, kutak, karámok, állati taposás-nyomok mind arra utalnak, hogy az

alacsonyabban fekvő, nedvesebb területeket itatásra, az állatok tartására használták, míg a

távolabb található magasabban fekvő területek legelők, esetleg szántók lehettek. Ugyanakkor

erre az időszakra a „római optimum” meleg, száraz klímája jellemző, ami kedvező feltételeket

teremtett a homokmozgás megindulására.

A következő eolikus periódus a 6-9. században volt, amikor az ásatások tanulsága szerint

nagyállattartó avarok lakták a Duna-Tisza közét. Mind a négy mintaterületen találtunk ebben

az időszakban lerakódott homokrétegeket. Ekkor hideg, száraz klíma volt jellemző, ami

ismételten kedvező feltételeket teremtett, hogy nagyobb területre, több területre kiterjedő

eolikus tevékenység alakuljon ki.

Ezek után a 13-15. században is meg-megindult a homokmozgás a kiskunhalasi, csengelei és

apostagi mintaterületek eredményei alapján. A legfiatalabb homokréteget pedig a keceli

területen találtuk, melynek tanulsága szerint az 1850-es években mozgott a homok a területen.

Mindezek alapján elmondhatjuk, hogy a Duna-Tisza közén az emberi tevékenység és a klíma

együttes hatására több alkalommal is megindult a futóhomok mozgása, ugyanakkor azokban

az időszakokban, amikor a klíma is kedvezőbb feltételeket teremtett ebből a szempontból,

nagyobb területre is kiterjedt ez a folyamat. Azt is leszögezhetjük azonban, hogy valószínűleg

a száraz klimatikus körülmények ellenére sem aktiválódott volna az eolikus tevékenység

emberi hatás nélkül. Erre abból következtethetünk, hogy a letelepedések közelében mindig

olyan korú futóhomok rétegeket találunk, amilyen korú régészeti leleteket ezekből az

időszakokból, ugyanakkor a szárazabb klimatikus viszonyok ellenére sem volt homokmozgás

azokon a területeken, ahol nem találtak abból az időszakból megtelepedésre bizonyítékot.

Tehát a klíma önmagában nem volt elegendő, hogy kialakuljon a folyamat.

Azt is láthatjuk, hogy nedvesebb klímán is jellemző volt futóhomokmozgás azokon a

területeken, ahol az emberi tevékenység jelentős volt, ezekben az időszakokban azonban csak

egy-egy helyen, lokálisan találhatunk erre bizonyítékot a nagyállattartó népességek

tevékenysége során (halomsíros, urnamezős kultúra, kunok).

Ezen kívül arra is érdemes felhívni a figyelmet, hogy a homokmozgások szinte kizárólag a

nagyállattartó népesség tevékenységéhez köthetők, hiszen például a nagy leletsűrűséggel

jellemezhető Árpád-korban, amelynek nyomait Csengelén, Apostagon, Kiskunhalason és

Kecel mellett is megtaláltuk, nem találtunk bizonyítékot eolikus tevékenységre, tehát minden

bizonnyal a homokmozgások kiváltó oka ezekhez a népekhez köthetően a túllegeltetés és

taposás erózió lehetett. A magasabb fekvésű területek számukra alkalmasak voltak

megtelepedésre, a buckákon tavasszal legeltethettek, míg nyáron a buckaközi laposok nedves

területein, valamint Apostagnál a Duna mentén mindig volt elegendő fű és megfelelő

35

itatóhely. A leletek bizonyítékai alapján ezek a népcsoportok nagy népességűek lehettek,

nagyszámú állatállománnyal, így a túllegeltetés hatására a rendkívül érzékeny buckatetők

anyagát megbonthatta a szél, aminek következtében homoktömegek lendültek mozgásba.


Az Ojos del Salado monitoring vizsgálata: jég- és vízjelenlét a Föld

legszárazabb magashegységében 1Nagy Balázs,

1Mari László,

1Kovács József,

2Nemerkényi Zsombor,

3Heiling Zsolt

1ELTE

2MTA CSFK Földrajztudományi Kutatóintézet

3A Földgömb az Expedíciós Kutatásért Alapítvány

A Földgömb az Expedíciós Kutatásért Alapítvány 2012-ben indította el magashegyi

környezetváltozás-monitoring vizsgálatát Chilében, az Ojos del Salado (6893 m) térségében.

A hosszú távra tervezett kutatómunka célja a klímaváltozás okozta átalakulások pontos

feltárása a Száraz-Andok legmagasabb részén. A kutatási helyszín olyan terep, amelynek

környezeti extremitása ismert ugyan, de működési sajátosságai, pontos adatai még

feltáratlanok. E kutatás a terepi adatgyűjtéssel, majd a feldolgozással az extrém helyszín olyan

környezeti paramétereiről (elsősorban a hegyi sivatagról, a periglaciális környezetről és a

permafrosztról) ad alapinformációkat, amelyek változásai egyben a klímaingadozás

dinamizmusának, következményeinek jelzői is. Az Ojos del Saladóra vonatkoztatott

megállapítások ugyanakkor kiterjeszthetőek: a Száraz-Andok egészében alapvetően hasonló

magashegyi sivatagi állapotok jellemzőek.

A kutatómunka jelen fázisában – 2 éves adatsorok alapján – már ismerjük a vizsgált

helyszínek mai olvadási és fagyási periódusainak hosszát, dinamikáját, a regolit aktív

rétegének évi középhőmérsékleteit, az aktív réteg vastagságviszonyait, a gleccserdegradáció

mai folyamatait. Magyarázni tudjuk a Föld legmagasabban fekvő tavainak keletkezését, mai

helyzetét és kilátásaikat és a periglaciális tömegmozgások alárendelt szerepének okait is.

Az olvadékvíz legfontosabb forrásterülete az 5800-6000 méteres övezet: az aktív réteg (évi

középhőmérséklete -3,2 – -3,5ºC) felengedése elnyújtott folyamat, a jégcement olvadása

egész nyáron szivárgó nedvességgel táplálja a lejtők felengedő regolitrétegének alját. Ebben a

vízadó magasságban az aktív réteg megvastagodása jellemzően 50-60 cm-es mélységig terjed,

a szivárgó víz a medenceterületeken tavakat hoz létre, s az erős besugárzás hatására e sekély

állóvizek nyáron akár 9ºC-ra is felmelegednek (miközben a levegő nappali hőmérséklete

árnyékban itt ugyanekkor fagypont közeli). A tavak hőátadása tovább csökkenti alattuk a

permafroszt mennyiségét, jelentős méretű talikokat létrehozva.

A szunnyadó óriásvulkán jégtartalma – mint aktív vízbázis – erős átalakuláson megy

keresztül, s e száraz területen a jégolvadás alapvetően meghatározza a felszínfejlődést. Az

eltemetett jég mai degradációja különösen figyelemre méltó: e jégolvadás rövidtávon növeli a

felszíni és felszín alatti vízáramlás mennyiségét, ám néhány évtizedes távlatban a regolitban

jégcementként megjelenő jég elfogyása is várható. A besugárzás növekedésével, a felszín

erőteljesebb felmelegedésével az aktív réteg további vastagodása, hosszabb távon pedig a

permafroszt degradációja következik be. Ez végül a permafroszt-övezet felszakadozásával, az

magasabbra szorulásával és zsugorodásával a hegyi környezet teljes kiszáradáshoz vezethet.

36

Az Óbudai-sziget geomorfológiája és környezettörténete Viczián István – Havas Zoltán – Balogh János – Kis Éva – Szeberényi József

MTA CSFK FTI

Az Óbudai-sziget a történelem során gyakran tartozott a településhierarchia csúcsát

jelentő település területéhez, a római korban Aquincum, jelenleg Budapest része. Aquincum

katonavárosának közvetlen szomszédságában lévő óbudai Kis-sziget területén állt a helytartói

palotaegyüttes, hasonlóan a Nagy-szigetről is kerültek napvilágra épületet-maradványok és

más leletek a régészeti ásatások során. Az eddig feltárások eredményeit áttekintve

megállapíthatjuk, hogy az ember a neolittól kezdődően minden korszakban jelen volt a

szigeten. Az árvizektől ma is veszélyeztetett sziget csak korlátozottan volt alkalmas a

megtelepedésre, a geomorfológiai adottságok, a klimatikus viszonyok és a folyó vízjárása

alapvetően meghatározzák ennek lehetőségeit és térbeli elhelyezkedését. Ez idő alatt a sziget

és környezete is sokat változott.

A sziget(ek) holocén fejlődéstörténetét egyrészt földrajzi, geomorfológia

megközelítéssel, másrészt régészeti, történeti szemszögből vizsgáljuk és az így létre jövő

közös eredmények alapján teszünk kísérletet a sziget környezettörténetének megismerésére.

Elkészítettük a szigetek mai és a 19. sz-i feltöltések előtti rekonstruált domborzati

viszonyait megjelenítő digitális modellt, a sziget geomorfológiai térképét és a terület régészeti

topográfiáját a leletek pontos szintadataival. A domborzati rekonstrukciót megnehezítette,

hogy a sziget egy része beépítetett, de más részeit is jelentős feltöltések és domborzatformáló

hatások érték. Terepi vizsgálataink során új szelvényeket vettünk fel, sekélyfúrásokat

mélyítettünk, a minták vizsgálata és a korábbi fúrások adatainak feldolgozása segítségével az

üledékképződés környezetére következtethettünk.

Antropogén beavatkozások hatására bekövetkező egyensúlyvesztés a

Dráván Andrási Gábor– Kiss Tímea


A Dráva nagy eséssel és bőséges fenékhordalékkal rendelkezik, ezért a medre dinamikusan

formálódik. A vízrendszert érő környezeti és antropogén hatásokra (pl. meder-szabályozás,

vízerőmű építés) így gyorsan reagálhat, látványos hidro-morfológiai válaszokat adva. Célunk

annak feltárása, hogy az antropogén beavatkozásokra a Dráva milyen válaszokat adott: (1)

hogyan változott a vízjárása és a (2) mederdinamikája, illetve (3) a beavatkozások időben és

térben milyen hatósugárral rendelkeztek.

A kanyarulat-átvágások csaknem folyamatosan történnek az Őrtilos-Eszék közötti

szakaszon, hiszen az utolsót 1994-ben vágták át. A kiegyenesített szakaszok kiszélesedtek,

bennük zátonyok jelentek meg és a mintázat fonatossá vált. A vezérárkok alatti 3-5 km-es

szakaszokon a megnövekedett esés és erózió miatt medertágulatok alakultak ki, ahol az

átvágásból kierodált hordalék zátonyok formájában lerakódott. Majd megindult egy

visszarendeződési folyamat, és a parthoz simuló zátonyok miatt a meder elkezdett

kanyargóssá válni. A vízerőművek felépülése után ez a folyamat felgyorsult, mivel a

csökkenő vízszintek miatt a sodorvonal kifejezettebbé és kanyargósabbá vált.

Az 1910-es évek végétől összesen 22 vízerőművet építettek a Dráván, melyek közül a

legalsó és egyben legutolsó 1989-ben lépett működésbe. Hatására a vízszintek 1-1,3 m-rel

csökkentek, az árvizek elmaradtak és a kisvizek egyre tartósabbá váltak. A meder átalakulását

tovább erősítik a csúcsrajáratás miatt kialakuló 1-1,5 m-es napi vízszintingadozások. A

vízszintcsökkenés hatására a zátonyokat rövidebb ideig borítja víz, így a szigetekhez simulva

37

felszínükön fák telepedtek meg, így a szigetek kerekdedebbé válnak. Ugyanakkor a mellettük

húzódó mellékágak elveszítették vízutánpótlásukat, így egyre inkább elveszítik sziget-

jellegüket. A tározók hordalékcsapdázása és a kavicsbányászat miatt meginduló bevágódás a

szigetek sodorvonal felöli oldalának és a partok intenzív erodálódását eredményezi. Azonban

így főleg finom szemcsés hordalék termelődik, ami a hordalékháztartása módosulására utal.

Mederközepi zátony georadar vizsgálata a Maros folyó apátfalvi szakaszán Katona Orsolya - Sipos György


Az elmúlt évtizedekbenszámos geofizikai módszer (pl. geoelektromos-, geomágneses-,

georadaros-, szeizmikus kutatási módszerek)használata népszerűvé vált a geomorfológiai

vizsgálatok során. A megfelelő geofizikai módszer kiválasztása, helyes alkalmazása,pontos és

átfogó értelmezése lehetőséget ad az összetett geomorfológia folyamatok részletes

tanulmányozására is.

Az egyik ilyen összetett geomorfológiai folyamat a zátonyok kialakulása, mely a folyó

hordalék szállítási kapacitásának csökkenésekor történik (Ashworth 1996, Charlton 2007),

valamint a zátonyok az alacsony és magas vízállás váltakozásával átrendeződnek, mozognak,

változnak (Einsele, 1992).

Kutatásunk során a recens zátonyok felépítését, rétegződését a Maros folyó apátfalvi

szakaszán (magyar- román határszakasz) vizsgáltuk. A vizsgálati területen számos zátony

található, melyek formálódása kisvízkor is folyamatos, valamint egy-egy nagyobb árvízi

esemény után a zátonyképződési helyek megváltoznak. A vizsgált folyószakaszon kisebb-

nagyobb zátonyok találhatók pl. váltakozó oldalzátonyok, illetve mederközi zátonyok,melyek

mozgása akár 100 m lehet évente (Právetz, Sipos 2014), melyek közül avizsgálatunk tárgyát

képezi a mintaterület középső részen, a sziget felett található zátony.

A zátony felmérése során 270 MHz-es antennát alkalmaztunk távolság alapú

mérésekkel. A zátonyon folyásiránynak megfelelően, valamint rá merőlegesen vettünk fel 5-

10 méterenként szelvényeket, melyek kezdeti és végpontját GPS-el határoztuk meg. A zátony

felmérése négy időszakban történt, (2011. okt., 2012. nov., 2013. jul., okt.), kisvízkor. A

mérések célja a fáciesek (radar-fáciesek) lehatárolásán és a zátony felépítésének

megjelenítésén kívül a különböző energiaviszonyok melletti zátonyépítési fázisok lehatárolása

volt.

A georadar szelvényeken elemzése során hat radar-fáciest különítettünk el a

rétegződés, valamint a visszavert elektromágneses jel amplitúdója alapján. Eredményeink

alátámasztották, hogy aradar-fáciesek alapján jól elkülöníthetőek a zátonyépülés ütemei. Az

éves felmérések alapján következtetni lehet a különböző energiaviszonyokkal jellemzett

időszakok hatására, az általuk létrehozott radar-fáciesekhelyzete és terjedelme alapján. A

júniusi és októberi georadaros vizsgálatok segítségével pedig következtetni lehetett a kisvizes

időszak zátonyformálásának jellegzetességeire és mértékére is.

Ashworth P.J. 1996: Mid-channel bar growth and itsrelationshipto local flow strength and

direction. EarthSurfaceProcesses 21, 103-123.

Charlton R. 2007. Fundamentals of FluvialGeomorphology, Taylor & Francis. London

Einsele G. 1992. SedimentaryBasins: Evolution, Facies, and SedimentBudget, Springer-

Verlag Berlin Heidelberg

Právetz T., SiposGy. 2014 . Mederanyag egyenleg változásának vizsgálata hidromorfológiai

felmérések segítségével a Maros síksági szakaszán. Hidrológiai közlöny, In print

38

Az új folyamszabályozás mint nemzetbiztonsági kérdés Schweitzer Ferenc

MTA CSFK FTI

Magyarország területének mintegy negyede árterület, amelyet 4220 km hosszú töltés véd. A

folyók árvizekkel veszélyeztetett részein mintegy 2,5 millió ember él, valamivel kevesebb,

mint 700 település környezetében. Ezen domborzati felszínen húzódik a vasútvonalak közel

32 %-a, a közutak 15 %-a és több mint kétezer ipari üzem is itt található. Ezeket az

objektumokat 19–20 000 km2-nyi értékes mezőgazdasági földterület foglalja magába. A

folyók hullámterületein hatalmas mennyiségű hordalék halmozódik fel, amely a vízgyűjtő

területekről érkezik. Az árvízvédelmi gátak további emelése a jelentős hullámtéri feltöltődés

miatt – mint ezt pl. a tiszai töltések emelése (1850-től hat-hét alkalommal) is bizonyítja, –

hosszú távon nem megoldás. A hullámterek feliszapolódása igen jelentős, aminek hatására az

elkövetkezendő évtizedekben még magasabb árvízszintek fognak majd jelentkezni. Hasonlóan

a Tiszához, a Körösökhöz. A Duna esetében is új árvízvédelmi koncepció kidolgozása

szükséges, amely az árvízszint csökkentő módszerek – pl. nagyvízi meder rekonstrukciója,

vízkitérülés, tározás stb. – alkalmazásával éri el és csak ott választja a töltések előírt

magasságának emelését, ahol az előbbiek nem vezethetnek eredményre. Nagyobb folyóink

nagyvízi medrében látható, hogy egyre keskenyebbek lettek azok a sávok, ahol az árvizek

akadályozása nélkül lefolyhattak. A nagyvízi mederben és a meder oldalában lévő sűrű

növényzet elősegíti a hordalék kiülepedését. Emiatt a jövőben még magasabb árvízszintek

várhatók, ha ezt a geomorfológiai folyamatot nem vesszük figyelembe. Belátható időn belül

nincs reális lehetősége újabb árvízi meder kialakulásának, a töltések emelése és az alacsony

ártéri tározók építésének lehetősége pedig mind műszaki, mint pedig anyagi okok miatt

korlátozott. E három lehetőség mellett fel kell vetni egy negyedik lehetőséget is. Ez pedig a

társadalom felkészülése, felkészítése az új folyamszabályozás megkezdésére. A

folyamszabályozás megkezdésétől 150 év telt el. Azóta a nagyvízi medrek hullámtere

feltöltődött, a hullámterek összeszűkültek, az árvíz öblözeteket beépítették stb. Az új

folyamszabályozási elképzelésekről, tervekről előbb vagy utóbb dönteni kell. Ha hazánk nem

dönt, akkor két lehetőség közül választhat:

vagy önként adja vissza folyóinknak nagyvízi medrét és további területeit, öblözeteit

vagy a folyók veszik azt vissza jóval jelentősebb területekkel, a korábbi alacsony

ártereikkel, de ez, sajnos, nagyon sok szenvedést, emberáldozatot fog követelni, nem

beszélve az újjáépítés hatalmas költségeiről.

Magyarországnak most az 1830-as és 40-es évekhez hasonló feladatot kell felvállalnia.

Hosszútávra szóló stratégiai döntést kell hozni folyóvölgyeink és ártereink népességének

biztonsága érdekében.

39


Mérnökgeomorfológiai kutatások az omlás és csuszamlásveszélyes dunai és

balatoni magaspartok partfal-rehabilitációjában Balogh János

1 - Jakab Gergely

1 - Kis Éva

1 – Prodán Timea

2 - Szalai Zoltán

1 - Szeberényi

József1, Varga György

1 - Viczián István

1

1MTA CSFK FTI

2MTA CSFK GGI

Az MTA CSFK Földrajztudományi Kutatóintézetben évtizedek óta kiemelt kutatási

program a felszínmozgásos területek vizsgálata és mérnökgeomorfológiai térképezése. A

felszínmozgásos folyamatok (areális és lineáris erózió, feliszapolódás, csuszamlások,

magasparti omlások stb.) és a domborzat labilis egyensúlyú állapota korlátozzák a

településfejlesztési lehetőségeket, veszélyeztetik az épített környezetet, károsítják az

agrárgazdasági térségeket.

2004-ben a Belügyminisztérium két tájon a Duna-mentén és a Balaton környékén az

omlásveszélyes magaspartokkal rendelkező települések értékeinek védelmében hosszú távú

beavatkozási program alapján határozatot hozott a tömegmozgásokkal veszélyeztetett

magaspartok védelmére.

A Duna és a Balaton menti kiemelten veszélyes szakaszokat-területeket

feltérképeztük. A védendő felszínek, létesítmények felmérései és a beruházások költségeinek

összevetései számszerűen is alátámasztják a partfalrehabilitációk indokoltságát. Az omlás és

csúszásveszélyes partfalak állékonyságának biztosítására kezdeményezett partfal védelmi

beavatkozásokat megalapozott mérnökgeomorfológiai kutatásokra kell alapozni. A komplex

műszaki beavatkozások monitorozására új módszereket dolgoztunk ki pl. a lineáris és areális

eróziós folyamatok kutatásában az épített rézsűk felületvédelmében. A kutatási eredmények

bizonyítják a terepi mesterséges esőztetés, erózió mérés előnyeit és a számítógépes

modellezés széleskörű felhasználhatóságát a magaspartok védelmében. A

mérnökgeomorfológiai kutatásaink alapján a felszínmozgások jellemzésére precíziós

geodéziai és geofizikai méréseket is alkalmaztunk.

A célorientált mérnökgeomorfológiai kutatások tudományos megállapításokkal és

segíthetik egy-egy magaspartvédelmi szakasz biztonságos megvalósulását, a megkezdett

műszaki munkák ütemezését, a tervezés és döntéshozatal folyamatát. A kutatások célja az

omlásveszélyes partfalak káreseményeinek megelőzése. A partfal stabilizációval kapcsolatos

kutatások bővülésével a környezeti értékek, a felszínmozgásos területek védelme és a

környezetbiztonság növelése megvalósul, így a mozgásveszélyes magaspartokkal rendelkező

településeken egy biztonságosabb élhetőbb környezet alakulhat ki.

Ártéri szintek és paleo-medrek az Alsó-Tisza mentén Hernesz Péter – Kiss Tímea


Az Alsó-Tisza-vidék és a Szegedi-süllyedék az Alföld vízhálózatának alakulásában

évmilliók óta kulcsszerepet játszik, és a mélyfúrások alapján feltöltődését nagyléptékben

ismerjük, ám a késő-pleisztocén és holocén felszínfejlődés lépéseinek többsége nem feltárt.

Célunk (1) a fejlődéstörténet rekonstrukciójához szükséges módszerek és különleges formák

bemutatása, (2) a táj felszínfejlődésének feltárása és (3) az eredmények beillesztése a közép-

tiszai és vajdasági kutatások sorába.

40

Vizsgálataink során a Tisza Csongrád és a dunai torkolat közötti szakaszához tartozó

ártéri szinteket elemeztük. A medrek korát OSL mérésekkel (18 db) határoztuk meg, míg a

kulcsszerepet játszó morfológiai képződményeket (ártéri szintek, szigetek és paleo-medrek)

morfometriai és szedimentológiai vizsgálatokkal elemeztük. A paleo-medrek horizontális

paraméterei alapján egykori mederkitöltő vízhozamukat is kiszámítottuk, amelyet a

medermélységgel korrigáltunk.

Eredményeink alapján három ártéri szint különíthető el a Tisza alsó szakasza mentén. A

legmagasabb térszín (C) mindkét oldalon megtalálható, bár keleten a Maros hordalékkúpja a

mintaterület középső részén befedte. Ennek a C-szintnek a magassága folyásirányban 85-83

m-ről 81-80 m-re csökken. Aktív ártérépülési időszaka a felszínén található medrek OSL kora

alapján 16,8±1,53 és 10,8±0,99 ezer év közé tehető. A hatalmas méretű sekély medrek a mai

Tisza vízhozamánál jóval nagyobb mederkitöltő vízhozamra utalnak (Qmk= 12-15 ezer m3).

A pleisztocén-holocén határán történt bevágódás hatására alakult ki az átlagosan 2-3 m-

rel alacsonyabban fekvő B-szint, amely a kiszélesedő ártérszakaszokon maradt csak fent.

Magassága a C szinttel párhuzamosan csökken (81-79,5 m-ről 77-76 m-re). A B-szint

bevágódása során nagyszámú belenövő kényszerített meander-mag (umlaufberg) maradt fenn.

A klímaváltozás szerepe csekély lehetett a bevágódásban, mert bár a vizsgált medrek kora a

holocén elejére tehető (10,6±1,9 – 8,0±0,7 ezer év), vízhozamuk a korábbihoz képest nem

változott jelentősen (Qmk= 11-13 ezer m3).

A következő bevágódás a boreális fázis végén és az atlantikus fázis elején indult meg,

mely kialakította a mai Tiszát kísérő legalacsonyabb (A) szintet. Az idősebb C-szinthez

viszonyított magassága 4-5 m-ről 6-7 m-re nő (divergens futás), ami arra utal, hogy a

tektonikus mozgások fontos szerepet játszhattak a bevágódásban, bár a csökkenő

mederméretek klimatikus hatásra is utalnak.

Dunateraszok helyzete a Visegrádi-szorosban Szeberényi József

1 – Balogh János

1 – Fábián Sz. Ákos

1 – Józsa Sándor

2 – Kis Éva

1 – Varga

György1 – Viczián István

1

1MTA CSFK FTI

2Eötvös Loránd Tudományegyetem

A Kárpát-medence negyedidőszaki fejlődéstörténetének kutatása során a Duna-völgy

teraszrendszere kulcskérdésnek számít. PÉCSI M. (1959) által felállított rendszer az újabb

kutatások szerint több helyen is megkérdőjelezhető. A teraszok kormeghatározási

módszereinek nehézségei (RUSZKICZAY - RÜDIGER ZS. 2005; GÁBRIS GY. 2006, 2007,

2013) mellett a magas teraszok értelmezése és rendszerbe illesztése (SCHWEITZER F. 2009,

2013) jelentik a legtöbb problémát.

A Visegrádi-szoros magas teraszai legtöbbször fedetlenek, néhány esetben azonban miocén

vagy annál idősebb üledékek borítják. A Szent Mihály-hegyen és környezetében a Rákosi

Mészkő Formáció egyes előfordulásai helyenként egymás feletti – V., VI. és VII. teraszoknak

értelmezett – szintekben is megjelennek. A VI. és VII. teraszokat borító kavicsok dunai

eredete is kérdéses, ezzel kapcsolatban PÉCSI M. (1959) is csak óvatosan fogalmaz. Korábbi

kutatások során többször is felmerült a kérdés, hogy lehet-e a dunai az alacsony- és a magas

teraszokat különböző rendszerekként értelmezni.

Korábbi kutatások a Visegrádi-szoros közvetlen vízválasztói közötti területre

koncentrálódtak. A nagy energiájú folyó, a szűk völgyben erőteljes eróziót eredményez,

amely a teraszok illetve más kutatható formák és üledékek pusztulásához vezet. Ez a kutatási

eredmények hiányosságát és pontatlanságát okozhatja. A vízválasztók mögötti patakok által

felszabdalt terület geomorfológiai szintjeinek és a Visegrádi-szoros dunai teraszainak

41

összekapcsolása eddig nem ismert információkkal szolgált, amely segíthet tisztázni az

alacsony- és a magas teraszok eredetét.

Kulcsszavak: Visegrádi-szoros, Délkeleti-Börzsöny, teraszrendszer, geomorfológiai szintek,

GIS.

Felszínmozgásos folyamatok vizsgálata a Tisza Mindszent környéki partfal

szakaszain Kis Éva

1 - SchweitzerFerenc

1 – Balogh János

1 – Szeberényi József

1– Viczián István

1 –

Prodán Tímea2

1MTA CSFK FTI

2MTA CSFK GGI

A klímaingadozások domborzatra gyakorolt hatása következtében fellépő földcsuszamlások

és partfal omlások kialakulásának közvetlen okait, a felszínmozgások típusait, azok

geomorfológiai vonatkozásait vizsgáljuk a Tisza felszínmozgásokkal veszélyeztetett

Mindszent környéki partszakaszain.

A kutatás eredményeként a tervezett partbiztosítási és övzátony rendezési munkálatokhoz

szedimentológiai, sztratigráfiai, geomorfológiai, környezetvédelmi és tájvédelmi

szempontokhoz igazodó javaslatokat teszünk a Vízügyi Igazgatóságok és az Egyetemek

partvédelemmel foglalkozó szakmérnökei és kutatói számára.

Az utóbbi évtized folyamán a Tisza magyarországi alsó, mintegy 80 km-es szakaszán gyakran

több helyen is omlott a partfal. Az omlások jelentős része a tél végi, vagy tavaszi árvizekhez

kapcsolódott. Az árhullámok levonulását követően jelentős partcsúszások keletkeztek. A tél

végiek közül az egyik legnagyobb Mindszent környékén a 2010. február 4-i volt. A Tisza

partfala öbölszerűen omlott be a folyóba. Az omlást ez időben a szokatlan nagyságú árhullám

és a löszpart még magasabban lévő talajvize okozta. A zajló jég parterodáló hatása is

hozzájárult a majdnem függőleges partfal leszakadásához. A tavaszi partfalomlások közül

Mindszentnél 2013. május 18-án a 217-es fkm-nél súlyos természeti katasztrófa következett

be. A hirtelen apadás után a partfal több száz méter hosszan szakadt le és a Tiszába csúszott.

A Tiszában sziget keletkezett, akadályozva a hajózást. A csuszamlást kiváltó okok: a löszpart

felépítése (löszös, iszapos, homokos és agyagos rétegek váltakozása); a tiszai árvizet követő

gyors apadás (az évtized leggyorsabb vízszint csökkenése); a löszparton történt repedések

észlelése a csúszás előtti napon; a repedések keletkezése óta a nagyobb széllökések; a löszpart

talajvízszintje a repedéstől a csúszás végéig a folyó felé lejtett; nagy mennyiségű csapadék a

csúszás előtti napokban és az átlagosnál több csapadék a tavaszi időszakban.

Üledékföldtani vizsgálatokkal jellemezzük a partfal rétegsorait, térképen ábrázoljuk

Mindszent és tágabb környezete felszíni formáit, a folyó menti különböző nagyságú és típusú

partfalszakadásokat, valamint az övzátonyokon bekövetkezett változásokat. Felmérjük, a

korábbi partfal stabilizálási beavatkozások eredményességét.

Vizsgálati eredményeink felhasználhatók mind a partstabilizálás növekedése érdekében

történt beavatkozások, mind pedig a hirtelen apadás következtében a löszpartban benn rekedt

vizek összegyűjtése és a víz Tiszába történő visszavezetése során.

42

Folyószabályozások és vízlépcsők - hidrogeográfiai változások

következményei ártéren (szigetközi esettanulmány) Szabó Mária


A folyókat és a hozzájuk kapcsolódó ártereket egészen a közelmúltig un. egy

dimenziós ökológiai rendszernek tekintették, amelyet alapvetően a folyóvíz környezeti

paraméterei határozzák meg. Az utóbbi néhány évtizedben azonban egyre nagyobb figyelmet

fordítanak az egyéb funkcionális dimenzióra is, mint a laterális (folyó – ártér kapcsolatok),

vertikális (felszíni víz – talajvíz interakciók) valamint az idődimenzióra (a különböző

időskálán végbemenő ökológiai és földtörténeti folyamatok). Az előadás a folyó – ártér

rendszert helyezi középpontba, tekintettel arra, hogy a tájváltozások szempontjából ez a

kiemelten fontos tényező.

Az árterek meghatározó ökológiai tényezője az áradásos és kiszáradt időszakok

ciklusa. A természetes árterek hidro-, morfo-, talaj-, és biodinamikai folyamatai szabják meg

a változatos tájszerkezetet és a hozzá kapcsolódó funkciókat. A fent említett dinamikák

egymással komplex és sokféle kapcsolatban állnak. Az elmúlt másfél évszázad emberi

beavatkozásai a Kárpát-medencében a vizes élőhelyek, a térben és időben változó árterek

leromlását eredményezték. Az emberi tevékenység hatására változott a táj szerkezete,

funkciója, degradálódott az élővilág és csökkent tájaink esztétikai értéke.

Az ártéri tájra jellemző a térben és időben mozaikos és változó szerkezet, a

kiemelkedően nagy ökológiai- és tájdiverzitás és az ún. ökoton jelleg. Ezt a mozaikosságot és

vizes élőhely (wetland) funkciót jelentős mértékben módosította a mezőgazdasági

tevékenység, a település- és infrastruktúra fejlesztés, a hajózás, a folyószabályozások, a

vízrendezések (elsősorban a csatornázások) és a vízierőművek építése. Mindez megnyilvánul

az összefüggő nagyobb tájfoltok feldarabolódásában és izolációjában, melyek tájökológiai és

természetvédelmi szempontból egyaránt károsak.

15 MEGÚJULÓ ENERGIÁK SZEKCIÓ

Egy megújuló energiaforrás. A szélenergia alternatív hasznosítása a Dél-

Dunántúlon Hágen András

Újvárosi Általános Iskola

Globális szinten egyre több szó esik a klímaváltozásról, és a kimerülő nem megújuló

energiaforrásokról. A fejlett országokban (Európai Unió, Amerikai Egyesült Államok) egyre

jobban kihasználják a megújuló energiaforrásokat, elsősorban a napenergiát és a szélenergiát.

Hazánkban a megújuló energiaforrások kihasználása még gyerekcipőben jár, de már

elkezdődött egy környezetbarát (megújuló energiaforrások kihasználása) technika bevezetése

a fenntartható fejlődés érdekében.

Magyarország nagy részét sík területek alkotják, ahol az átlagszél erőssége nem éri el a 3-3,5

m/s sebességet. A magasabb területeken, esetleg hegyek (pl. Mecsek) lábánál viszont meg van

a kellő átlagszél erősség. Így esett a választásom a Dél-dunántúli Pécs városára. Sajnálatosan

az átlagszél erősség mérést télen végeztem, így nem igazán érte el a kívánt szélerősséget.

Azonban a cikk érdekében egy megfelelő erősségű szelet (2-, 3,5- és 4 m/s) használtam fel

arra, hogy bizonyítsam a szélenergia hasznosságát.

43

Az (1) képlet felhasználásával, valamint 7 m sugarú turbinánál a 2 m/s erősségű szél esetében

0,159 kW, a 3,5 m/s erősség esetén 0,851 kW, és 4 m/s-os szélerősség esetén 1,3 kW energiát

termelne egy szélturbina. A (2) képlet felhasználásával 40 %-os hatékonyságú turbinánál és 4

m/s-os szélerősségnél 3,253 kW energiát termelne egy turbina.

Összességében elmondhatjuk, hogy a természetvédelem- és a fenntartható fejlődés érdekében

érdemes lenne befektetni szélerőművekbe a Dél-Dunántúlon. Természetesen a

környezetvédelmi hatóságok jóváhagyásával.

Kulcsszavak: szélenergia, Dél-Dunántúl, turbina, átlagszél.

Települési tetőkataszterek létrehozása a hasznosítható napenergia potenciál

meghatározására a Bódva-völgyében különböző térinformatikai

módszerekkel Szalontai Lajos

Miskolci Egyetem

Kulcsszavak: térinformatika, tetőkataszter, napenergia, megújuló energiaforrás,

A XXI. század során egyre nagyobb szerep jut a megújuló energiaforrások hasznosításának. A

2014-2020-as tervezési időszakában minden eddiginél nagyobb mértékű EU-s és hazai

forrásra nyílik pályázati lehetőség többek között a napenergia hasznosításhoz kapcsolódóan is.

Egy webes alapú tetőkataszter megalkotása nagyban hozzásegítheti a lakosságot a

napenergiával kapcsolatos hasznosítható információkhoz való hozzájutásban. A

környezettudatosság, a megújuló energiaforrások használatának ösztönzése, valamint a

települések Fenntartható Energia Akcióterveinek (SEAP – Sustainable Energy Action Plan)

elkészítése mind-mind pozitív hozadéka lehet egy ilyen web alapú adatbázis létrehozásának.

A térinformatikai és távérzékelési eszközök, módszerek fejlődésével a XXI. században már

lehetőség nyílik olyan adathalmazok és adatbázisok felépítésére, melyek segítségével képesek

lehetünk a napsugárzási tényezők lokális (utca, ház) szintű elemzésére és (tér)képi

megjelenítésére is. Ezen elemzések elvégzésével települési-, kistérségi-, regionális-szintű

tetőkatasztereket hozhatunk létre. Az előállított tetőkataszterek hozzáadott értéke abban rejlik,

hogy számszerűsített információval/adatokkal (pl.: besugárzás mennyisége, megtakarított

CO2, kiváltott energia értéke HUF-ban, stb.) szolgálnak az adott épület tulajdonosainak a

lakóházuk, gazdasági épületük tetejének tulajdonságairól a napenergia hasznosíthatóságának

aspektusából. Ezen értékes adatok nyilvános hozzáférhetőségének köszönhetően a pályázati

„kedv” emelkedése valamint a megvalósult projektek által pedig a lakókörnyezet/közösségben

élők környezettudatosságának a növekedése is várható.

A cikkben egy ilyen tetőkataszter megalkotásának alapjait, jelentőségét valamint a Bódva-

folyó völgyében megtalálható településekre fókuszáló kutatás eddig elért eredményeit, a

tervezett tetőkataszter létrehozásának pillanatnyi állapotát szeretném bemutatni.

44

Nap- és szélenergiapotenciál-becslésEger térségében Mika János

1– Csabai Edina Kitti

1 – Molnár Zsófia

2 - Rázsi András

1,2 – Tóth-Tarjányi

Zsuzsanna3 - Wantuchné Dobi Ildikó

3

1Eszterházy Károly Főiskola

2OMSz, Regionális Központ, Miskolc 3Országos Meteorológiai Szolgálat

A Carpatclim adatbázis- és az ennek elkészítésében fel nem használt, független egri állomás

adatai alapján vizsgáljuk a vízszintes felületre érkező napsugárzást és a 10 m-es szint

szélsebességének köbét. Az első cél a rácsponti adatok verifikálása, aminek tapasztalata

egyértelműen pozitív a globálsugárzás terén, de negatív a szélenergia vonatkozásában. Az

első tapasztalat annak ellenére örvendetes, hogy a rácsponti adatok a napfénytartamból

kerültek megállapításra. A szélenergia jelentős felülbecslésének valószínű oka, hogy a

rácsponti adatok kényszerűen a nappali három mérésből származnak. Bemutatjuk a

havonkénti átlagok és szórások éves menetét. Emellett végeztünk térségi és állomási

eloszlásvizsgálatokat, a két mutatóra egyenként, valamint együttesen is. Ez utóbbi vizsgálat

tanulsága, hogy általában nem igaz a két energiaforrás kiegészítő jellege, sőt télen

kimondottan pozitív korreláció mutatkozik. Végül, elemezzük a rácsponti adatok időbeli

trendjeit és megállapítjuk azok statisztikai kapcsolatát az 1976-2005 közötti, monoton

melegedő földi klímájú időszakban is. Az EKF és az OMSz közös kutatásait a TÁMOP-

4.2.2.A-11/1/KONV-2012-0016 projekt támogatta.

Kulcsszavak: napenergia, szélenergia, Carpatclim, átlag, szórás, trendek

Bányászathoz kapcsolódó felszínalaktani elemek egy megújuló természeti

erőforrások hasznosíthatóságát vizsgáló modellrégióban Dávid Árpád

1-Fodor Rozália

2

1Eszterházy Károly Főiskola

2Mátra Múzeum, Gyöngyös

A szerzők a TÁMOP-4.2.2.A-11/1/KONV-2012-0016számú pályázat keretében kialakított

modellrégió huszonhárom településén vizsgálták a bányászattal kapcsolatos különböző

antropogén eredetű geomorfológiai elemeket.

Az elmúlt százötven évben több mint kettőszázkisebb-nagyobb bányát nyitottak, műveltek a

vizsgált területen.Ezek többsége kőbánya, ahol gabbrót (Egerbakta, Szarvaskő), diabázt

(Egerbakta, Sirok, Szarvaskő), kavicsot (Eger, Kerecsend, Noszvaj, Sirok, Szarvaskő),

homokot (Andornaktálya, Kerecsend, Novaj, Verpelét), agyagot (Eger, Kerecsend),

mészkövet (Bükkzsérc, Eger, Felsőtárkány), tufát (Demjén, Bogács, Eger-Tihamér,

Noszvaj,Sirok, Szomolya, Tarnaszentmária), illetve agyagpalát (Felsőtárkány) bányásznak

vagy bányásztak. Ezek mind külfejtések. Legjelentősebb formakincseik a közvetlen

másodlagos formák közé tartozó bányaudvarok, bányatavak (exkavációs formák), valamint a

bányahelyeket kísérő meddőhányók (akkumulációs formák).

Néhány bányavágat, táró is találhatók a területen. Ezek részben ércbányák (Szarvaskő),

részben pedig kőszénbányák tárói (Szarvaskő). Ezekmeddőhányói jól

felismerhetőknapjainkban is.

Egertől délre, Demjén- Egerszalók-Kerecsend térségében számos kőolajkutató- és termelő

fúrást mélyítettek. Az ezek telepítésekor kialakított planációs térszínek jellemző felszínformái

a területnek.

45

A területen található bányák jelentős része felhagyott, nem rekultivált bányaudvar. Ezeken a

felszínformáló erők ténykedése okán különböző, másodlagos formák alakultak ki. Ilyenek

például a kőomlások (Szarvaskő) és a csuszamlások (Eger).

Az egykori bányaudvarok kezelése, hasznosítása a térségben még többnyire megoldatlan..

Egyes bányákat feltöltöttek (Andornaktálya, homokbánya), míg másokat földtani

bemutatóhelyként építettek ki (Szarvaskő, Tóbérc-bánya, Denevér-táró). Többségük

kezeletlen, gyakran illegális hulladéklerakó hellyé válik. A nagy területű, stabil bányafallal

rendelkező létesítmények azonban hasznosak lehetnek a megújuló energiatermelés

szempontjából. Több országban gyakorlattá vált, hogy az ilyen jellegű bányaudvarokba

napelem-parkokat telepítenek. Erre különösen az állékony riolittufa bányák gödrei lehetnek

alkalmasak a térségben.

Földrajzos válasz a fenntarthatóságra - az egri kutatási modellrégió Pajtókné Tari Ilona – Ruszkai Csaba

Eszterházy Károly fősikola

Nagyszabású tudományos kutatásra és fejlesztésre kapott felhatalmazást pályázat keretében az

EKF, Természettudományi Karának Agria-Innorégió Tudáscentruma. A német

KasseliEgyetem közreműködésével a megújuló energiaforrások és a klímaváltozás területén

célzott alapkutatásokat végzünk. A kutatásra épülve térségi geoinformatikai (GIS)

adatbázisthozunk létre. Továbbá kidolgozzuk a hozzá kapcsolódó energia-hatékony gazdasági

növekedést szolgáló tevékenységeket egy energetikailag fenntartható modellrégió kialakítása

céljából.

Munkánk során arra a kérdésre keressük a választ, hogy a térség saját erőforrásai alapján

vajon mennyiben felel meg az energetikailag önellátásra való törekvés feltételeinek és ezt a

folyamatot vajon mekkora mértékben befolyásolja a klímaváltozás okozta időjárási trendek és

rendkívüli helyzetek lefolyása.

A projekt fő szakmai tartalma a modellrégióra vonatkozó természetföldrajzi-, társadalmi-,

gazdasági- környezeti erőforrás feltárás és tájértékelés, hasznosíthatósági vizsgálat.

Az első feladatsor a természeti, táji erőforrások minőségi és mennyiségi jellemzőinek

kutatása, feltárása.(földtani alapok, talajtani adottságok, produktív növénytársulások, azok

becsült biomasszahozama, szennyvízalapú biogáztermelés helyi feltételei, bioetanol, hulladék

potenciál, felszíni és felszín alatti vizek állapota, geotermikus adottságok, felszín közeli

besugárzási értékek, szélpotenciál, védett településrészek, és élőhelyek, értékes adottságok)

Ezt követi a megújuló energiák helyi mennyiségének és jellemzőinek meghatározása,

alkalmazási lehetőségeinek vizsgálata, térségi energiastratégia tervezési alapjainak

lefektetése.

Kutatásunk harmadik összetevője a demográfiai és életkörülményekre vonatkozó adatok

kutatása, a gazdasági és infrastrukturális környezet adatsorának feltárása. A települési

belterületek energiafogyasztásának felmérése.

Előadásunkban a kutatásmenedzsment szemszögéből mutatjuk be a projektet, definiáljunk a

tervezett modellrégió területét. Ezt követi a természetföldrajzi alapok térképekkel történő

bemutatása (domborzat, geológia, term. kockázati térkép, tájhasználati térkép).

A természetföldrajz alapokon túlmenően illusztráljuk a társadalmi-gazdasági helyzetképet

térképekkel valamint az energetikai felmérés eredményeit. Végül kitekintést adunk a

továbblépés lehetőségeiről (HORIZON 2020 + KEHOP + CLLD)

46

16 GAZDASÁGFÖLDRAJZ SZEKCIÓ

A gazdasági válság és a MALÉV csőd hatása Budapest légi közlekedésére Dudás Gábor

MTA KRTK RKI ATO

Az utóbbi évtizedekben a ciklikusan ismétlődő nagy gazdasági és/vagy geopolitikai válságok

jelentős változásokat eredményeztek a légi közlekedési ágazatban is. A legutóbbi – 2008-ban

kirobbant – válság is érzékenyen érintette a légi közlekedést,és számos ágazati szereplő

kényszerült szolgáltatásainak jelentős átstrukturálására és útvonalhálózatának

újragondolására. Ennek a globális válságnak a hatásai - hasonlóan a gazdasági szektorban

bekövetkezett hatásokkal - térben nem egyenlően oszlanak meg, és elsősorban a fejlett

gazdaságokat és azok légitársaságait érintették nagyobb mértékben.

Tanulmányunk célja a 2008-as gazdasági válság légi közlekedési ágazatra gyakorolt

hatásainak összefoglalása, kiemelt figyelmet fordítva a magyar légi közlekedés helyzetére és a

Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren bekövetkező változások bemutatására.

Kutatásunkban kitérünk a Malév csőd után kialakult helyzet ismertetésére és a magyar

főváros légi közlekedési térkapcsolat értékeiben bekövetkezett változások modellezésére.

Elemzésünkben részben statisztikai adatbázisokra, részben egyéni adatgyűjtésre

támaszkodunk, míg a Budapest térkapcsolati értékeiben bekövetkezett változásokat

térinformatikai szoftverek segítségével készült tematikus térképek segítségével mutatjuk be.

Egy monofunkciós iparváros megújulási kísérletei:

Martfű a gazdasági diverzifikáció útján Molnár Ernő

Debreceni Egyetem

Az előadás középpontjában a nem szokványos alföldi utat bejáró Tisza-parti város hosszabb

távú gazdasági átalakulásának – helyben végzett terepi kutatásra épülő – vizsgálata áll. Martfű

gyakorlatilag a cipőgyárával együtt született település: az 1970-es években több mint 5000 főt

foglalkoztató Tisza Cipőgyár nemcsak munkaadóként játszott domináns szerepet, de a

település életének szinte valamennyi területét megszervezte. Az 1970-1980-as években több

élelmiszeripari ágazat országos kapacitás-növelésének szükségessége találkozott a bővülő

alföldi mezőgazdasági nyersanyagtermelés helyi feldolgozásának igényével. Martfűn ekkor –

a településhez kötődő szereplők lobbi tevékenységének és egy térségben szervezett, alulról

jövő kezdeményezésnek köszönhetően – előbb növényolajgyár, majd sörgyár épült. Az iparon

belüli diverzifikáció a rendszerváltás után is sikeresnek bizonyult, mert – bár jelentős volt a

foglalkoztatás leépülése – a város (transznacionális vállalatokba integráltan) mindhárom

stratégiai iparágát meg tudta tartani. A cipőipar nagyarányú zsugorodása utóbb mindinkább

felértékelte az élelmiszeripari szereplők jelentőségét: a város iparfejlesztési elképzeléseiben

ma is elsősorban a térség mezőgazdasági nyersanyagainak és hulladékainak feldolgozására

épülő (részben megújuló energiahasznosításhoz kötődő) vállalkozások számának gyarapítása

jelenik meg. Az ezredforduló óta – a cipőgyártás és élelmiszeripar mellett – a helyi gazdaság

újabb pillére körvonalazódik: a termálturizmus fejlődésével Martfű felkerült Magyarország

idegenforgalmi térképére, ahol pozícióját a kiépült infrastruktúra (sportlétesítmények), a

természeti adottságok (Tisza) és a kulturális örökség (Bata-város) bázisán igyekszik erősíteni.

47

Kulcskifejezések: iparváros, szerkezetváltás, diverzifikáció;

Marginalizálódó terek – marginalizálódó fogyasztók? A kereskedelem

változó szabályozási környezetének térbeli-társadalmi következményei

vidéki tereinkben Nagy Gábor, Nagy Erika

MTA KRTK

Az elmúlt két és fél évtizedben az anyagi javak és szolgáltatások fogyasztása a jólét és a

társadalmi hovatartozás indikátoraivá váltak a kelet-közép-európai térségben – miközben

szervezeti és térbeli keretei alapvetően átalakultak. Az e folyamatok hátterében álló

strukturális változások és a fogyasztás társadalmi szerepe átalakulásának – ideológiává

„emelésének” – kulcsszereplői kétségtelenül a kereskedelem magánbefektetői voltak. E

csoport stratégiáit, fejlesztéseit, üzleti gyakorlatait azonban az a jogi-szabályozási környezet

formálta, amelynek kialakítása alapvetően a nemzeti szakpolitikák – a központi kormányzat –

feladata, még ha kompetenciái részben szupranacionális (pl. EU versenyjog), illetve regionális

vagy lokális szintre (pl. építési engedélyek kiadása; működési feltételek szabályozása)

kerültek is.

A fogyasztás és a kereskedelem strukturális átalakulásának gyorsasága, illetve e folyamatok

szabályozási kereteinek lassú, sok szempontból megkésett kialakítása miatt Magyarországot a

régión belül „laboratóriumnak” tekintették/tekintik a befektetők és a kutatók is. A kritikai

politikai gazdaságtan keretei között – elfogadva tehát azokat az érveléseket, melyek a

fogyasztás tereinek átrendeződését a tőke „tértermelő” logikájából, illetve a fennálló politikai-

hatalmi viszonyokból kiindulva magyarázzák – arra keressük a választ, hogy a kereskedelmi

tevékenységeket szabályozó állami politikák milyen szerepet töltöttek be a vidéki térségekben

élő egyes társadalmi csoportok fogyasztóként történő marginalizációjában Magyarországon.

A térbeli-társadalmi egyenlőtlenségek e dimenzióját három metszetben próbáljuk megragadni:

(i) az ágazati szabályozók nagybefektetők stratégiákra gyakorolt hatásait, illetve ez utóbbiak

térbeli következményeit elemezve (fogyasztás tereinek vidéki tereket negatívan érintő

átrendeződése; az élelmiszer-ágazat belső függőségi rendszereinek átalakulása); ii) a

leszakadó vidéki térségekben működő helyi szolgáltatók stratégiáin keresztül; iii) a

„leszakadó” térségekben élők „válaszainak”, fogyasztói gyakorlatainak elemzésével.

Érvelésünk a vonatkozó szakirodalom mellett a szakpolitikai dokumentumok kritikai

elemzésére, továbbá 2013-ban négy vidéki térségben kvalitatív módszerekkel végzett

kutatásunkra épül.

A magyarországi kiskereskedelem és fogyasztás új trendjeinek

társadalomföldrajzi vizsgálata a válság tükrében Tömöri Mihály

Nyíregyházi főiskola

A 2008-ban kirobbant pénzügyi-gazdasági világválság, illetve ennek gazdasági, társadalmi,

politikai következményei mélyrehatóan érintették Magyarországot az elmúlt évek során. A

válság következtében megváltozott körülmények a piac valamennyi szereplőjét (termelők,

kereskedők, fogyasztók) új kihívások elé állította, ami új válaszok és alkalmazkodási

stratégiák kidolgozását, megvalósítását ösztönözte. Ennek következtében a magyarországi

kiskereskedelem és fogyasztás rendszere jelentősen átstrukturálódott, ami egyrészt az ágazat

48

kulcsszereplőinek (bevásárlóközpontok, tőkeerős kereskedelmi láncok) szervezeti

felépítésében és telephely választási preferenciáiban bekövetkezett változásokban, másrészt a

fogyasztói szokások és térpályák módosulásában érhető tetten. A kutatás kiemelt célja, hogy

megvizsgálja a kiskereskedelmet és a fogyasztást befolyásoló társadalmi (fogyasztói

szokások, minták, normák, értékrendek), gazdasági (konjunktúra ciklusok, makro- és

mikroökonómai tényezők), és politikai (jogszabályok, ideológiák, prioritások) környezetben a

válság hatására bekövetkezett változásokat és elemezze azok földrajzi (fogyasztói terek és

ezeket összekapcsoló vásárlói térpályák) konzekvenciáit.

Kreatív gazdaság Magyarországon a gazdaság válságidőszakában Egedy Tamás

MTA CSFK FTI

A rendszerváltozás után hazánk gazdasága gyors ütemben modernizálódott. A gazdasági

átalakulás során egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy Magyarország az európai versenyben

elsősorban a tudásintenzív gazdasági ágazatokban veheti fel a versenyt vetélytársaival. Ennek

megfelelően 2000 után a kreatív gazdaság fejlesztése egyre jobban a nemzeti, regionális és

helyi gazdasági stratégiák középpontjába került. A kreatív gazdaság megerősödött

Magyarországon és különösen a tudásintenzív iparágak előretörése volt látványos az elmúlt

évtizedben.

A kreatív gazdaság súlya a globális válság előtti évtizedben folyamatosan emelkedett,

azóta a cégek és foglalkoztatottak számában kisebb visszaesés tapasztalható. A gazdasági

válság tehát a kreatív és tudásalapú ágazatokat sem kímélte, de a tendenciák jól mutatják a

magyar gazdaság fokozatos tudásalapú modernizálódását.A krízis következtében

nagyvárosaink és városaink versenyképessége nemzetközi összehasonlításban csökkent. A

statisztikák alapján elmondhatjuk, hogy Budapest a kedvezőtlen tendenciák ellenére

kiemelkedő gazdasági potenciáljának és a helyi gazdaság “multi-layer” karakterének, a

kreatív és tudásalapú iparágak magas arányának köszönhetően meg tudta tartani kedvező

pozícióját. A gazdasági válság viszont egyértelműen kiélezte a versenyt a vidéki regionális

centrumok között. A válságból való kilábalást alapvetően befolyásolja, hogy a városok milyen

lehetőségeket biztosítanak a kreatív gazdaság betelepedésére, illetve milyen feltételeket

teremtenek a továbbfejlődésükre.

Előadásomban áttekintem a kreatív gazdaság aktuális fejlődési tendenciáit

Magyarországon, részletesebben elemezve a válság okozta átrendeződést a szektoron belül,

különös tekintettel a településhierarchia különböző szintjeire.

17 TÁJFÖLDRAJZ 1 SZEKCIÓ

A tájdegradációra való érzékenység meghatározása indexek alkalmazásával Kertész Ádám – Őrsi Anna

MTA CSFK FTI

A táj érzékenység és környezet érzékenység vizsgálata a tájkutatás egyik igen fontos és

korszerű területe napjainkban. Az előadás célja egy olyan módszer bemutatása, amelynek

segítségével értékelni tudjuk az ország kistájait a tájdegradációra és elsivatagosodásra való

érzékenység szempontjából. Az érzékenység meghatározására indexszámokat használunk.

Különböző degradációs folyamatok hatnak az egyes kistájakon és a folyamatok kiváltói is

49

különböző tényezők, így tehát az egyes folyamatokhoz is eltérő indexeket definiálunk. A

koncepció a MEDALUS indexen alapul (Kosmas et al. 1999). Lényege, hogy az érzékenységi

index értékét az egyes folyamatokat befolyásoló tényezők értékének mértani közepe adja

meg. Az egyes tényezőkről térkép sorozat készül, végül az érzékenységi index különböző

értékeit is térképen jelenítjük meg. A módszert három mintaterületre alkalmazzuk. Az árkos

erózióra való érzékenységet Külső-Somogy példáján, a felületi rétegerózió iránti

érzékenységet pedig a Zselic példáján mutatjuk be. Az elsivatagosodásra való érzékenységet

egy nagyobb területen, a Duna-Tisza köze vizsgálata alapján értékeljük. A mintaterületek

részletes elemzésével feltárjuk a különböző érzékenységi fokozatú területeket és magyarázatot

adunk az egyes területek eltérő érzékenységére is. A vizsgálatok alapján egyértelmű, hogy az

érzékenység jellemzésére a módszer jól alkalmazható. A távlati cél az ország valamennyi

kistáján jelenleg ható degradációs folyamatok, valamint a degradációra való érzékenység

feltárása és térképi ábrázolása.

A geodiverzitást veszélyeztető tájdegradációs folyamatok értékelése

magyarországi példák alapján Őrsi Anna

MTA CSFK FTI

A geodiverzitás legtömörebb meghatározása az élettelen környezeti tényezők sokfélesége. Ez

alatt a kőzetek, ásványok és fosszíliák, tájak, felszínformák és felszínalakító folyamatok,

talajok és vízrajzi elemek változatosságát értjük. A geodiverzitás a társadalom

nélkülözhetetlen erőforrása, melyet számos antropogén tevékenység és tájdegradációs

folyamat veszélyeztet. Hatásuk a folyamat intenzitásától és a terület érzékenységétől,

sérülékenységétől függ. Néhány változás irreverzibilis, vagy mert akkora változást okoznak,

hogy alapvetően megváltoztatják a tájat, vagy azért, mert a tájat korábban kialakító

folyamatok már nem működnek. A kisebb változások még visszafordíthatók, ha a természeti

folyamatok képesek visszaállítani az eredeti állapotot. Magyarországon a legjelentősebb

tájdegradációs folyamatok az elsivatagosodás és a talajerózió. A bányászat, hulladék-

elhelyezés, az urbanizáció és a vele együtt járó építkezések, a mezőgazdaság, a nem

megfelelő erdő- és vízgazdálkodás, a turizmus és a természeti adottságokhoz nem igazodó

földhasználat szintén súlyos tájdegradációt okoznak. Előadásunk két részből épül fel. Először

országos léptékben minden olyan tájdegradációs folyamatra példát mutatunk, melyek a

geodivertizást veszélyeztetik, majd egy kisebb mintaterület részletesebb elemzése következik,

melynek során a bélapátfalvi mészkőbányászat és cementgyártás környezeti hatásait

vizsgáljuk a geodiverzitás szemszögéből.

A kutatatás az OTKA 10875 támogatásával készült.

Antropogén geomorfológiai bolygatottság a Kelet-borsodi-szénmedencében,

tekintettel a bányászatra Sütő László

Nyíregyházi Főiskola

Az antropogén formaképzés napjainkra több kutató szerint is egyenrangúnak tekinthető a

természetes külső és belső felszínformáló erőkkel. Kutatásunk során a bányászat formaképző

szerepét választottuk vizsgálatunk céljául, mert az általa kialakított új formák és folyamatok

helyi szinten tájformáló mértékben átalakítanak egy-egy területet.

50

A Borsodi-medence dombsági térszínein 250 éve tanulmányozhatóak a kőszénbányászat

hatásai, amelyek a 18. század közepétől egy alacsony eltartóképességű, de stabil

földhasznosítási rendszert változtattak meg. A montanogén formák és létesítmények

napjainkra szerves részei a tájnak, a természetes tájelemekkel együtt fejlődnek.

A montanogén felszínformálódás elemzését a Kelet-borsodi-szénmedencében másfél évtizede

elkezdett kutatásainkat a Sajótól É-ra folytattuk tovább. Adatbázisunkat két oldalról építetjük

fel ArcGIS szoftverkörnyezetben. A szénmedence déli részén kiegészítettük a

kőszénbányászati eredetű formakincs adatbázisát további bányászati típusok – kő- és kavics –,

által igénybe vett térszínek formakincsének felvételezésével. Majd a munkát folytattuk a

szénmedence É-i területén található bányászati formák kataszterezésével. Ehhez különböző

adattári anyagokból összegyűjtük a bányászat által érintett térszíneket és formákat, amelyeket

terepi felmérések során egészítünk ki.

A táji változások értékeléséhez csoportosítjuk a montanogén terepidomokat az antropogén

formaképzés sajátosságai alapján. A következő fázisban fogjuk kijelölni a hatásvizsgálatra

alkalmas mintaterületeket. Néhány helyen elkezdtük az esetleges szennyezések, valamint a

táji változások elemzéséhez szükséges mérést, mintavételezést. A helyi szintű változásokat a

formakincs és folyamatok mérése alapján, míg a táji jelentőséget rendszerszinten próbáljuk

értékelni. Utóbbit az előző kutatásaink során a felszínváltozások mértékének kifejezésére

alkotott új mutató, a bolygatottsági index segítségével végezzük el. A kutatás végén a

bányászati létesítmények és formakincs térinformatikai adatbázisára alapozva megvizsgáljuk

a bányászati formaképzés táji szerepét a Kelet-borsodi-szénmedence egészén, és

megpróbáltuk továbbfejleszteni a kőszénbányászatra alapozott bolygatottsági minősítő

rendszert a montanogén formaképzés egészére nézve.

„A kutatás az Európai Unió és Magyarország támogatásával, az Európai Szociális Alap

társfinanszírozásával a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú „Nemzeti

Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer

kidolgozása és működtetése konvergencia program” című kiemelt projekt keretei között

valósult meg”

A bányászati tájterhelés vizsgálata Csüllög Gábor – Tamás László – Horváth Gergely


A bányászat évezredek óta jelen van környezetünkben. A természeti erőforrások

kitermelése fontos alapja a gazdasági fejlődésnek. Különösen így volt ez az elmúlt két

évszázadban az ipari korszak kialakulásától kezdve. Azóta jelentős ipari tevékenységgel

kiegészülő bányavidékek jöttek létre, ahol komoly átalakulás ment végbe, mind a

társadalomban, mind a környezetben. A környezetre közvetlenül ható ágazatok jelentős

környezetfogyasztók és környezetátalakítók egyben és sok esetben területileg is erőteljesen

kötődnek a bányászathoz. Az ipari, bányászati tevékenységek területi kiterjedése

folyamatosan változó, ugyanakkor a települések szegélyén vagy külterületén kialakított

építményei, kitermelő- és lerakóhelyei, szállítási létesítményei a termelés felhagyása után is

még sokáig jelen vannak, aminek következtében környezeti hatásuk továbbra is érvényesül.

Az elmúlt két évszázad alatt a gazdasági szükségszerűség, a nem átgondolt fejlesztések,

gazdasági csődök és válságok következtében nagyon sok bányavidék alakult át kedvezőtlenül,

jelentős környezeti károkat szenvedve. Ugyanakkor nem törvényszerű, hogy a bányászatnak

továbbra is ilyen következményei legyenek. Egyensúlyt kell találni a gazdasági érdek és a

minél jobb környezeti állapot között. Hiszen a gazdaságnak komoly mennyiségű nyersanyagra

51

és energiaordózóra van és lesz szüksége, de ugyanilyen mértékben van szükség az élhető

környezetre is.

A problémák megoldásához ezért összehangolt tájkezelés lenne szükséges.

Kikerülhetetlen azonban, hogy ennek a kezelésnek egyszerre kell hatékonynak lenni a

felhagyott bányák környezeti és tájproblémáinak megoldására, illetve az aktív bányászati

folyamat összetett környezeti terhelésének (kitermelés, szállítás, meddő deponálás, víz, talaj

és levegőszennyezés, növényzeti károk) csökkentésére. Jelenleg a tájban keletkező

konfliktusoknak nem csak a megoldása, de sokszor még a megfelelő tudományos feltárása is

elmarad, mivel nem csak az ilyen jellegű tájproblémák országos felmérése és feldolgozása

hiányzik, hanem a rövid és hosszú távú kezelési tervek kidolgozása és összehangolása,

valamint a szervezeti keretek kidolgozása is, várat magára.

Mind a környezeti veszélyek elhárítása, mind az új funkciók tervezése szempontjából

fontos feladat tehát a bányászat tájra gyakorolt hatásának felmérése, elemzése. . Bányászati

tájról akkor beszélhetünk, ha a kitermelő tevékenység széles köre jelen van az adott területen,

és ez meghatározó jelleget, karaktert ad a tájnak. Első lépés mindenképpen országos

viszonylatban a bányászati tájak problémáinak feltárása, rendszerezése. A táji keretekben

megfogalmazott értékek lehetőséget adnak a bányászati tevékenység által leginkább

befolyásolt tájak és főleg tájtípusok lehatárolására.

Antropogén tájak összehasonlító elemzése

– esettanulmányok BAZ megyéből Rózsa Péter1, Sütő László2, Dobány Zoltán2, Novák Tibor József1, Incze József1

1Debreceni Egyetem, 2 Nyíregyházi Főiskola

Kutatásaink során három, eltérő antropogén hatást elszenvedett, eltérő területhasználattal

jellemezhető tájegységet vizsgáltunk. (1) A Borsodi-medence máig meghatározó antropogén

környezet-átalakító tevékenysége a XIX. század közepétől a XX. század végéig zajló

szénbányászat volt. (2) A Taktaköz eredeti tájhasználata a XIX. század második felében a

folyamszabályozási- és belvízlevezető munkálatok következtében alakult át gyökeresen. (3) A

tokaji Nagyhegy ősi tájhasználatát a tatárjárás után meggyökeresedő szőlőtermesztés és

borgazdálkodás határozza meg napjainkig, emellett a kőbányászat is jelentős tájképi beavatkozást

jelentett.

Az említett antropogén folyamatok esetleges időszakos változásait – az egyes tájegységeket más-

más módon érintve – a konjunkturális hatások, illetve a szocialista időszak gazdasági

mechanizmusa idézte elő. Ez utóbbi a szénbányavidéken nagyfokú környezet átalakításhoz

vezetett, míg Tokaj-Hegyalján és a Taktaközben inkább csak homogenizálta a tájak szerkezetét.

Az antropogén hatás mértékét a domborzat bolygatottsága – azaz az emberi tevékenységek

nyomán megmozgatott anyagmennyiség – valamint a területhasználati folttípusok területi

változásai alapján próbáltuk megadni. Mivel a legrégebbi térképi forrást az első katonai felmérés szolgáltatja, vizsgálataink az elmúlt 200-250 év tájhasználat-változásait

követik nyomon, amelyhez a jelenleg is zajló terepi felszínborítási és bolygatottsági felvételezések

újabb adatait. A Borsodi-medencében az 1970-es évektől, párhuzamosan a fokozatosan leépülő

szénbányászattal, az erdőterületek stabilizálódása, azaz a bányászatot megelőző domináns

területhasználat újjáéledése figyelhető meg. Azt mondhatjuk, hogy az eredeti táj rehabilitációja

mintegy spontán módon halad előre. A Taktaköz esetében a folyamszabályozást követően

uralkodóvá váló szántóföldi gazdálkodás lett a meghatározó földhasznosítási forma. A

mezőgazdaság fejlődése és a gazdasági környezet változása azonban elvileg lehetővé teszi az ősi,

a folyamszabályozást megelőző tájhasználat legalább részleges visszatérésének előmozdítsuk. A

tokaji Nagyhegy esetében a domináns szőlőtermesztés mellett az eredeti erdőterület igen kis

52

területre húzódott vissza; több évszázados hagyományai, gazdasági perspektívái, s nem

utolsósorban világhíre miatt ez a területhasználat marad domináns a jövőben is.

„Sütő László kutatása az Európai Unió és Magyarország támogatásával, az Európai Szociális Alap

társfinanszírozásával a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú „Nemzeti Kiválóság Program –

Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia

program” című kiemelt projekt keretei között valósult meg”

A kutatás további részeit az OTKA (száma: 101787) támogatta.

18 TÁJFÖLDRAJZ 2 SZEKCIÓ

Hazai próbálkozások a tájvédelem pozícióinak erősítésére Csorba Péter

Debreceni Egyetem

Magyarország a 2007. évi CXI. törvény alapján teljes jogú részese az Európai Táj

Egyezménynek. Az európai folyamatokba történő hatékony bekapcsolódás látványos eleme

rendszeres részvételünk az Európai Táj Díjért folyó versenybe. Sokak véleménye szerint

azonban a tájvédelem ügyét a jogszabályi környezet javítása, esetleg egy tájtörvényig is eljutó

törekvés szolgálná leginkább.

Ennek előkészítésére létrejött egy szakértői testület, amely államtitkári felügyelettel (VM)

intézkedési tervet, ill. éves munkaprogramot állított össze. Az ezekben megfogalmazott célok

megvalósításához szükséges pénzügyi forrás tekintetébenfelvetődött a Norvég Alaphoz

beadandó pályázat, amit a (VÁTI-utód) Lechner Tudásközpont koordinál.

A felszínborítási stabilitás és a felszínborítási változások elemzésének

jelentősége a tájvédelmi és tájrendezési szempontú tájértékelésben Dóka Richárd

Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság

A felszínborítási stabilitás a táji adottságok egyik igen fontos indikátora. A stabil felszínek a

tájvédelem számára jelentősek, a tájak instabilitása viszont ráirányítja a figyelmet valamely

tájtényező különleges szerepére, vagy a táji folyamatok sajátosságára.

A 25x25 km-es kutatási területünk, ahol a felszínborítás változását és stabilitását vizsgáltuk

térinformatikai eszközökkel, a Duna-Tisza köze középső részén található városi,

városkörnyéki, vidéki és eltérő agroökológiai potenciálú tájrészeket foglal magába. A 19.

század végétől napjainkig tartó időszakot öt idősík (1883, 1940-1944, 1958-1959, 1992-1996,

2008) topográfiai térképei, ingatlan-nyilvántartási adatbázisai segítségével jellemeztük.

A kutatás célkitűzése volt a természetes felszíni vízborítások tájhasználati anomáliáinak

kimutatása, a tájvédelmi jelentőségű stabil felszínek feltárása, és a felszínborítási stabilitás,

valamint az agroökológiai potenciál kapcsolatának elemzése.

A felszíni vízborítások instabilitása a klimatikus változások indirekt hatásai mellett (lásd a

térség szárazodásának okait), sok esetben a különböző célú antropogén átalakítás

53

(beszántásnak, beépítésnek, erdősítésnek stb.) direkt következménye, ami a hasznosíthatóság

korlátossága miatt tájhasználati anomáliákat jelez. A direkt átalakítások megismerése után

tájrendezési javaslat tehető a természeti adottságoknak megfelelő adaptív tájhasználatra.

A stabil tájfoltok a tájértékek potenciális hordozói, ezért a tájvédelem (beleértve a

természetvédelmet is) számára kitüntetett jelentőségűek. Meg kell vizsgálni, hogy a

természetes felszíni vízborítások, gyepterületek milyen arányban, és mely területeken

maradtak hosszú időn keresztül fenn, és a természeti területként számon tartott tájrészek

mennyi ideje tekinthetők művelési ág váltás által érintetlennek. Eredményeink a gyakorlati

természetvédelem számára kínálnak adatokat a potenciális természeti területek további

ökológiai vizsgálatához.

A felszínborítási stabilitás-instabilitás agroökológiai potenciállal való összefüggését a

térségben bizonyítottuk. A gyakori felszínborítás-változást mutató területek a legalacsonyabb

agroökológiai potenciállal rendelkező tájrészekkel mutatnak szoros térbeli egybeesést, s ezek

egyértelműen a száraz homokfelszínekhez köthetők.

A tájmintázat, és a növényzet természetessége közötti kapcsolat elemzése

Magyarország példáján Szilassi Péter

1 - Bata Teodóra

1- Szabó Szilárd

2- Molnár Zsolt

3 - Czúcz Bálint

3


2DebreceniEgyetem

3 MTA ÖKÖkológiaiésBotanikaiIntézete

Kulcsszavak: MÉTA adatbázis, TermészetiTőke Index, Tájmintázat,

természetességindikátorok

A növényzet természetességének értékelése kiemelt szerepet kap a természetvédelmi,

kutatásokban, illetve a területi tervezésben, környezetvédelmi hatásvizsgálatokban.

Hazánkban a MÉTA adatbázis kialakítása során több éves terepi felmérés alapján az MTA

Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézetének munkatársai felmérték a hazai

vegetáció természetességét, melyet a növényzet-alapú Természeti Tőke Index segítségével

fejeztek ki. A növényzet-alapú Természeti Tőke Index egy olyan százalékos érték, mely

egyszerre fejezi ki az adott terület növényzetének mennyiségi, és minőségi jellemzőit a

természetesség szempontjából.

Jelen kutatással célunk a növényzet-alapú Természeti Tőke Index és bizonyos tájmetriai

mutatók közti kapcsolat statisztikai módszerekkel történő elemzése. Az ily módon kiválasztott

tájmintázat-indikátorokkal lehetővé válik a növényzet természetességének becslése olyan

hazai és külföldi területeken is, amelyekről nem készült részletes terepi botanikai felmérés,

ám a felszínborításról van adatunk.

Vizsgálataink során a 2000-ben készült 1: 50 000, és 1: 100 000 méretarányú CORINE

felszínborítás térképek és a 2006-ban készült 1: 100 000 méretarányú CORINE összes

polygonjára kiszámoltunk a tájmintázat folt szintű mutatóit, majd azokat a növényzet–alapú

Természeti Tőke Index kvadrátokra átlagoltuk.

Vizsgáltuk a különféle védettségi fokozatú természeti területeken belül a tájmintázat és a

növényzet természetessége közti összefüggést.

Az ország teljes területét nézve nincs statisztikailag kimutatható összefüggés növényzet-

alapú. Eredményeink arra utalnak, hogy minél erősebb a kvadrátok védettségi foka (a

Nemzeti Ökológiai Hálózaton, Natura 2000-es területeken, a Tájvédelmi körzeten át a

54

Nemzeti Parkig), annál magasabb a kapcsolat erőssége a növényzet-alapú Természeti Tőke

Index és tájmintázatot leíró metrikák között. További eredményünk, hogy növényzet

természetességének becslésére alkalmas tájmetriai mutatók köre jelentősen méretarányfüggő,

azaz más mutatók használhatók indikátorként regionális, és mások helyi szintű elemzéseknél.

A klímaváltozás és a vegetáció kapcsolatának vizsgálata térinformatikai

módszerekkel Ladányi Zsuzsanna - Blanka Viktória - Rakonczai János - Mezősi Gábor


Az elmúlt évtizedben a Kárpát-medence számos aszállyal nézett szembe, melyeknek igen

jelentős ökológiai és mezőgazdasági következményei is voltak (pl. biodiverzitás csökkenése,

terméskiesés). A vegetációs fenológia vizsgálata térinformatikai módszerekkel lehetőséget ad

az aszály kialakulásának és hatásának részletes vizsgálatára. A kutatásban az aszály és a

vegetáció kapcsolatát vizsgáljuk 2000 és 2013 között térinformatikai szoftverek segítségével.

Az aszály jellemzésére a Pálfai indexet (PaDI), az SPI indexeket használjuk. A biomassza

produkciós indexet mezőgazdasági művelés alatt álló területekre MODIS EVI és NDVI

indexek alapján 2000 és 2013 között évente számoljuk a vegetációs periódusra (április és

szeptember között), és a többéves átlagtól (2000-2013) való eltérést elemezzük az aszályos

években.

Az aszály különböző felszínborítási típusokra gyakorolt eltérő hatásainak elemzéséhez a

csökkenő biomassza produkcióval érintett területek nagyságát külön-külön összegezzük az

egyes Corine (2006) felszínborítási kategóriákra. A kutatás célja az aszály erőssége és a

csökkenő biomassza produkció összefüggéseinek vizsgálata.

Természeti és társadalmi tényezők kapcsolata az Erdélyi-szigethegység

területén TelbiszTamás

1, ImecsZoltán

2, Mari László

1, BottlikZsolt

1

1Eötvös Loránd Tudományegyetem 2Babes-Bolyai Tudományegyetem

A természeti és társadalmi tényezők összefüggését az Erdélyi-szigethegység példáján

vizsgáltuk térinformatikai, statisztikai módszerekkel. A vizsgált terület 16 730 km2, 1381

településsel és 780 000 fő lakossággal.Vizsgálatainkhoz az SRTM digitális terepmodellt,

CorineLandCover adatokat és román adatbázisokat (geológiai, topográfiai, talaj térképek,

népszámlálási adatok) használtunk. Bár mentális térképünkön az Erdélyi-szigethegységben a

karsztvidékek igen jelentős helyet képviselnek, valójában a geológiai térkép alapján az

elemzett területnek mindössze 6%-át alkotják a zömmel mészkőből és dolomitból álló

területek.A karsztvidékek mentális túlsúlyát a turisztikai szempontból értékelhető természeti

látványosságok relatíve magas arányával magyarázhatjuk. Ugyanakkor a népesség

elhelyezkedése szempontjából fordított a helyzet, a karsztvidékek népessége az Erdélyi-

szigethegység egészéhez viszonyítva még a terület-arányt sem éri el, mindössze 1%-ot jelent.

A karsztok alacsony népsűrűsége szinte valamennyi magassági kategóriában érvényesül, tehát

ez nem egyszerűen topográfiai, hanem litológiai hatás is. Ezt a litológiai hatást több tényezőre

is megvizsgálva megállapíthatjuk, hogy elsősorban a negyedidőszaki, és relatíve a

harmadidőszaki kőzetekből álló térszíneken van magas népsűrűség (204 fő/km2 ill. 36

55

fő/km2), míg a többi kőzetcsoport népsűrűsége jóval alacsonyabb (8,5-16,5 fő/km

2), és ebbe

az intervallumba esik a karsztvidékek átlagos népsűrűsége (11,8 fő/km2) is.

A domborzat erős, bár nem determinisztikus hatást gyakorol a népesség elhelyezkedésére,

amit 0,8 feletti determinációs együtthatók igazolnak: a népsűrűség exponenciálisan, a

jellemző településméret logaritmikusan csökken a t.sz.f. magasság függvényében.

Ugyanakkor a település-hálózat igen nagy eltéréseket mutat, és a szigethegység szívében, a

Mócvidéken egy rendkívül nagy település-sűrűségű régió alakult ki viszonylag nagy t.sz.f.

magasságban, Megvizsgáltuk továbbá néhány összetettebb társadalmi mutató (pl.

iskolázottsági szint, nemzetiségek elhelyezkedése) és a magasság kapcsolatát is, melyekre

szintén gyenge, de statisztikailag szignifikáns összefüggéseket kaptunk.

19 IDEGENFORGALOM 1 SZEKCIÓ

Turisztikai térhasználat a városokban – attrakció- és látogatómenedzsment

Pécsett Aubert Antal – Jónás-Berki Mónika – Pálfi Andrea – Papp Júlia – Katreiner Eszter


A turizmus térbeni megjelenésében speciális problémakört képez a turisták településen belüli

felbukkanása és mozgása. A turistaforgalom intenzitása és időbeli koncentráltsága miatt

különösen városi terek esetében jelenik meg fő problémaként a turisták megjelenése. A

turisták elsődlegesen a turisztikai attrakciók, szálláshelyek, vendéglátóhelyek és esetlegesen a

további kapcsolódó szolgáltatásoknál (pl. bevásárlóközpontok) lelhetők fel. Egy-egy

turisztikai attrakció, vagy desztináció térbelisége így viszonylag jól meghatározható,

azonosítható. A turisták térbeni megjelenése azonban mára a különböző eszközöknek

köszönhetően tervezhető, befolyásolható. Így a látogatómenedzsment napjainkban egyre

jelentősebb szerepet tölt be a turisztikai desztináció menedzsment során, amelyet az internet

és a mobileszközök adta lehetőségek tovább erősítenek. Tanulmányunkban az attrakció- és

látogatómenedzsment során alkalmazott technikákat és azok térre gyakorolt hatását mutatjuk

be, amelyek gyakorlati példákkal és egy pécsi esettanulmánnyal egészítünk ki. .

„Benne vagyunk-e a Tévében?” – Expedíció szervezés-Média-Szponzorok Heiling Zsolt

A Földgömb az Expedíciós Kutatásért Alapítvány

A tudományos kutatóexpedíciók anyagi hátterének előteremtése, biztosítása komoly kihívást

jelent, hiszen a magyarországi pályázatok általában nem támogatják a távoli tájakon történő

alapkutatásokat. A Földgömb az Expedíciós Kutatásért Alapítvány által 2012.

januárjábanútjára indított expedíció sorozat „A Földgömb Atacama Klímamonitoring

Expedíció” szervezése példáján mutatjuk be, hogy milyen stratégiával lehet elérni egy

expedíció ismertségét, amely növeli a szponzori támogatások megszerzésének lehetőségét.

Alapvető kérdés, hogy a nagyközönség és a média számára hogyan tegyük érthetővé és

érdekessé a kutatás témáját, célját. Példákon keresztül mutatjuk be, hogy milyen jellegű

híreket tart fontosnak a média és mit és hogyan értelmezett félre. Mindezeken keresztül arra is

fel kívánjuk hívni a figyelmet, milyen kulcsfontosságú, hogy a kutatómunka ne pusztán a

szakmai közönséghez, hanem a szélesebb publikumhoz is eljusson!

56

TDM-törekvések a székelyföldi Sóvidéken Horváth Alpár

Babes-Bolyai Tudományegyetem

A kelet-erdélyi hegyalji térségek közé tartozó Sóvidék, Szováta sós tavaira épült országos

jelentőségű üdülőhellyel, a sóbányájáról ismert Parajd nagyközséggel és a népművészeti

kirakodó vásárral azonosított Korond nagyközséggel Székelyföld leglátogatottabb

idegenforgalmi célterületét képezi. A hegyalji medence közepén fekvő Parajd sóbányája nem

csupán nyersanyag-kitermelő hely, hanem látványértéke miatt kedvelt vonzerő, de egyben a

légúti panaszok kezelését is szolgáló gyógyturisztikai objektum. A parajdi turizmus szereplői

ráébredtek arra, hogy a turizmus kínálta gazdasági lehetőségek jobb kihasználása érdekében

ösztönözniük kell a térségi együttműködést, a hálózatosodást.Célszerű volna a Sóvidék

koherens térségi turizmusfejlesztését s ezen belül térségi marketingtevékenységét

megalapozni. Románia Európai Uniós tagsága lehetővé tette olyan projektek finanszírozását,

amelyek némiképp ösztönözhetik e törekvések megvalósítását. A magyarországi TDM-

tapasztalatok tanulmányozása mindemellett olyan pótlólagos tudástranszfert biztosíthat,

amely szakszerűbbé teheti a térségi menedzsmentfeladatok megtervezését, megszervezését és

végrehajtását.Az integrált turizmusfejlesztési projekt egy többszereplős tanulási folyamat,

amelynek csak eszköze és nem célja a foglalási rendszer meghonosítása. Ennek – technikai és

üzleti modellként való – működését a társadalmi feltétel, vagyis a szakmai közösségbe

szerveződés biztosíthatja. A Sóvidék turisztikai szerepvállalása a nagyobb területi egység,

Székelyföld turisztikai desztinációvá fejlesztését is szolgálhatja, feltéve, ha a Székelyföld

nemcsak politikai programként, hanem a térségi szereplők tényleges együttműködésén

alapuló turisztikai identitással lesz képes megjelenni.

Fürdővárosok fejlesztéseinek hatása a helyi társadalomra Martyin Zita


A turizmus gazdasági szerepének felértékelődésével világszerte megnőtt a turisztikai

fejlesztések száma. A fejlesztések gyakran az adott terület természeti adottságaira épülnek,

így a Kárpát-medencében a kiváló termálvíz potenciált kihasználva indultak fürdőfejlesztések.

Ezek a fejlesztések a fürdővárosok életében kisebb-nagyobb társadalmi és gazdasági

változásokat indukáltak, attól függően, hogy az adott desztináció az életciklus mely

szakaszában található. Elsőként Butler állapította meg, hogy a turisztikai desztinációk hasonló

életciklust futnak be, mint a legtöbb termék vagy szolgáltatás (TALC-modell). Eszerint hat

jellegzetes fejlődési szakasz van: felfedezés, bekapcsolódás, fejlődés, konszolidáció, stagnálás

és végül az utolsó szakasz, mely lehet a megújulás, de a hanyatlás is.A turisztikai fejlesztések

hatásainak intenzitása, milyensége és mérhetősége nagyban függ tehát a fogadóterület aktuális

életciklus-szakaszától, illetve az ott bekövetkező változások dinamizmusától, melyre külső és

belső folyamatok egyaránt hatnak.

Kutatásom során különböző fejlődési szakaszban lévő fürdővárosokat, előre

meghatározott szempontok alapján vizsgáltam meg. Először arra a kérdésre kerestem a

választ, hogy mi jellemzi ezeket a szakaszokat, milyen hasonlóságok és különbségek

figyelhetők meg? Majd azt vizsgáltam, hogy az egyes fejlesztések milyen változásokat

indukáltak a fürdővárosokban és hogyan hatottak ezek a helyi lakosok életére?

57

A kiválasztott három mintaterület közül kettő Magyarországon, a Dél-Alföldön

található (Mórahalom, Tiszakécske), a harmadik pedig Szerbiában, a Vajdaságban (Ada). A

mintaterületek életciklus szakaszának mennyiségi jellemzőihez különböző statisztikai

adatokat dolgoztam fel (KSH, önkormányzatok adatai). A minőségi jellemzőket pedig

tartalomelemzéssel, kérdőívekkel és félig strukturált interjúk segítségével tártam fel. Mivel a

lakosok érzékenyebben reagálnak az egyes változásokra, így olyan különbségekre

világíthatnak rá, amelyek csak a statisztikai adatok elemzéséből és megfigyelésekből nem

szűrhetőek le, ezért volt indokolt kvalitatív módszereket alkalmazni.

Az eddigi eredmények alapján Ada a felfedezés és bekapcsolódás szakaszában van,

Tiszakécske elindult a fejlődés útján, Mórahalom pedig egyértelműen a konszolidációs

szakaszba ért, deaz egyes szakaszokban megfigyelt tulajdonságok nem mindig követik a

Butler által leírt jellemzőket. Bár a három település fejlődése különböző kontextusban

történik, így a változások intenzitása és hatása is más-más, azonban a lakosok körében

készített interjúk és kérdőíves felmérések rávilágítanak arra, hogy a fejlődési szakasztól

függetlenüla helyi társadalom attitűdjenem mindig igazodik az elméletben leírtakhoz – a

legjelentősebb különbségek főként a helyi lakosok és turisták viszonyában, a vállalkozók és a

város vezetőinek eltérő hozzáállásában, érdekeiben, céljaiban mutatkoztak meg.

20 IDEGENFORGALOM 2 SZEKCIÓ

A regisztrált láthatatlanok: a magyarországi vasúti közlekedésben

résztvevő idős korúak utazási magatartásának vizsgálata Somogyi Bence – Michalkó Gábor

Kodolányi János Főiskola

A belföldi turizmusban résztvevők közel fele nem jelenik meg közvetlenül a szálláshely-

statisztikai adatokban, ugyanakkor ezen tömeg turisztikai mobilitása – már csak a költése

okán is – nemzetgazdasági jelentőségű. Erről a több milliós utazóforgalomról felmérések

hiányában alig vannak ismereteink, ebből következően keveset tudunk mozgásuk tér- és

időbeli sajátosságairól, nem vagyunk tisztában turisztikai magatartásuk jellemvonásaival, de

különösen kevés információval rendelkezünk az érintettek korspecifikus vonásai tekintetében.

Kutatásunk célközönsége a belföldi vasúti forgalomban részt vevő 65 év felettiek

voltak, mely korcsoport bár azzal, hogy ingyenesen utazhatnak, statisztikailag nem láthatók,

ám a regisztrációs jegy alkalmazásával 2011-ben (egy rövid ideig) mégis láthatókká váltak.

Az idősek vizsgálatát Magyarország egészségturisztikai pozíciói, valamint a VFR-turizmus

magas aránya miatt is fontosnak tartjuk. A hazai korszerkezetben tapasztalható elöregedési

folyamatok révén e korosztály turisztikai magatartásformáinak ismerete egyre fontosabb lesz

bizonyos turisztikai döntések meghozatalánál, és egyre nagyobb szerepe lesz a turizmus

bevételeinek generálásában. Vizsgálatunkban a 65 év felettiek MÁV Zrt. vonalain történő

utazásainak statisztikai másodelemzésével jól hasznosítható konzekvenciákat tudtunk levonni

az idős korosztály magatartásmintáira, különösen mobilitásuk tér- és időbeli eloszlására

vonatkozóan. (A kutatást az OTKA K 100953 pályázata támogatta.)

58

Egy régi-új mobilitási forma a turizmusban Siskáné Szilasi Beáta - Sansumné Molnár Judit

Miskolci Egyetem

A korai időkben a vasút fontos szerepet játszott az egyes városi, később a rurális területek

elérhetőségének, valamint az ott élő népesség mobilitásának javításában. Az áru-és

személyszállítás is jóval egyszerűbbé és megbízhatóbbá vált. A tömegturizmus kialakulását is

a vasúti közlekedéshez köthetjük, hiszen Nagy-Britanniából indult a szervezett utazások

meghonosítása a Thomas Cook által indított kezdeményezéssel, ami később egész Európára,

majd a világra is kiterjedt. A XX.-XXI. századra a turisták tömeges szállításában a vasút

szerepét előbb a személyautók, majd a repülők vették át, és napjainkra a vasúti közlekedés

súlya és szerepe jelentősen átalakult. Az emberek sokkal mobilisabbá váltak, egyre nagyobb

távolságokat tesznek meg sokkal rövidebb idő alatt a turisztikai utazásaik során. A vasút

kötött pályája és viszonylagos lassúsága már nem elégíti ki a mai turisták igényeit, ezért újra

kell értelmezni, a turisták mozgásaival kapcsolatosan, a vasút szerepét.

Az előadás során áttekintésre kerül a vasúti közlekedés rövid története, valamint a turizmussal

kapcsolatos szerepének változása, illetve bemutatásra kerül annak a kutatásnak az eredménye,

melyet Borsod-Abaúj-Zemplén megyében végeztünk. A kutatás során a megyében lévő

vasútvonalak (8 db) és megállóhelyek (93 állomás) által felfűzött látnivalókat, turisztikai

rendezvényeket mértük fel, valamint az utóbbi években végbement változásokat a

szárnyvonalak bezárásával kapcsolatosan.

A magyarországi VFR turisták szabadidős magatartásának térspecifikus

sajátosságai Michalkó Gábor

1 2– Kulcsár Noémi

1 – T. Nagy Judit

1 – Balizs Dániel

2

1Kodolányi János Főiskola

2MTA CSFK FTI

A rokonok, ismerősök meglátogatása (VFR turizmus) a világ legtöbb országában a belföldi

utazási aktivitás első számú mozgatórugója (Schänzel 2012). A Központi Statisztikai Hivatal

2004 óta végzi a magyar lakosság utazási szokásainak számbavételét, amelyből

körvonalazódnak a hazai VFR turizmus egyes sajátosságai (KSH 2013). Ugyanakkor kevés

információval rendelkezünk arra vonatkozóan, hogy a rokonait, ismerőseit rendszeresen

felkeresők többmilliós táborát milyen térspecifikus szabadidős magatartás jellemzi. A VFR

turizmus keretében az első számú utazási motivációval kapcsolatos, a szeretet, a valahova

tartozás maslowi szükségéletének (Maslow 2003) kielégítésén túl számos, a turizmus

tradicionális fogalomkörébe tartozó szabadidős aktivitás is megvalósul.

A tervezett előadás során egy 896 főre kiterjedő kvótás, kényelmi mintán lebonyolított

kérdőíves vizsgálat legfontosabb eredményeit adjuk közre, amelyben a VFR turizmusban

résztvevők turisztikai magatartására, különös tekintettel a szabadidős aktivitás térspecifikus

vonásaira koncentrálunk. A többváltozós statisztikai elemzéssel feldolgozott adatbázist a

különböző településtípusokon megvalósuló tevékenységek azonosítására és térképi

ábrázolására hasznosítjuk. Miközben rávilágítunk a hazai VFR turizmus „láthatatlan”

jellemvonásaira (Michalkó–Rátz 2013), feltárjuk az érintettek véleményét a rokonok és

ismerősök felkeresésének utazási élményként történő azonosításáról.

Irodalom:

KSH 2013: Jelentés a turizmus 2012. évi teljesítményéről. KSH, Budapest

59

Maslow, A. 2003: A lét pszichológiája felé. Ursus Libris, Budapest

Michalkó G. – Rátz T. 2013: Rejtett dimenziók a Kárpát-medence turizmusában. In: Kárpát-

medence: természet, társadalom, gazdaság. Bocskai István Gimnázium Nyíregyházi Főiskola

Turizmus és Földrajztudományi Intézete, Nyíregyháza; Szerencs, pp. 463-476.

Schänzel, H. (eds.) 2012: Familytourism: multidisciplinaryperspectives.

ChannelViewPublications, Bristol.

A turizmus hatása a szőlőhegyekre

Mohos Mária


A történelmi borvidékek közül a Balaton környéki területeken már a 19.-20.

század fordulóján megjelent a turizmus. Szerepének erősödése szorosan

kapcsolódott a közlekedés fejlődéséhez: kezdetben a vasúti, később a közúti

elérhetőség volt a meghatározó. A Balaton közeli szőlőhegyeken az

ingatlantulajdonosok nyaranta vendégek fogadásával egészítették ki

jövedelmüket, a nagyobb jövedelmű városi családok nyaralóházakat, villákat

építtettek. A városi polgárok gyakran voltak alapítói a fürdőegyesületeknek,

és vettek részt a települések infrastruktúrájának fejlesztésében. A

szocializmus évtizedei alatt a kempingek, úttörőtáborok, vállalati üdülők a

parti területeken, a gyümölcstárolóként nyilvántartott épületek a zártkerti

szőlőkben váltak jellemzővé. Az egyes települések belterületüket a szőlőhegyek

rovására növelték, kis alapterületű telkek parcellázásával megváltoztatva azok

eredeti arculatát.

21 EGÉSZSÉGFÖLDRAJZ SZEKCIÓ

A magyarországi telemedicina területiségének vizsgálata az egészségügyi

szolgáltatók példáján Bán Attila


A telemedicina, vagy más néven távorvoslás egy innovatív egészségügyi ellátási forma,

ami az információtechnológiai forradalomnak köszönhetően a fejlődő és fejlett országokban

egyaránt feltörekvő terület. Ezt figyelembe véve fontos e szolgáltatás térbeli mintázatának

vizsgálata. Magyarországon az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) jelenleg nem

finanszírozza a telemedicinális ellátást. Ebből adódóan nem áll rendelkezésre szisztematikus

adatbázis e szolgáltatásról.

E problematikából kiindulva kutatásom egyik kérdése annak megállapítása volt, hogy hol,

mely egészségügyi intézményekben foglalkoznak ma Magyarországon telemedicinával.

A kérdés megválaszolásához egy önbevalláson alapuló, önkéntes online kérdőív tűnt a

legmegfelelőbbnek, melynek indokoltságát az adta, hogy zárt csoportot érintve releváns

információkat szolgáltat. A kutatáshoz az ÁNTSZ területi ellátási kötelezettséggel rendelkező,

járó és fekvőbeteg ellátást nyújtó egészségügyi szolgáltatók nevét tartalmazó listája szolgált

alapul. A kutatás során a kérdőívet megközelítőleg 500 egészségügyi szolgáltató számára

küldtem ki. Az újraküldés több esetben is megtörtént, ami mellett telefonos megkeresést is

60

alkalmaztam a válaszadói arány növelése céljából. Ez az arány ennek köszönhetően

megközelítette az 50 %-ot, azonban a kórházaknál és a járóbeteg szakellátóknál a beérkezési

arány ezt jóval meghaladta.

A kutatás során abból a hipotézisből indultam ki, hogy az egészségügyi intézményeknek

csak meglehetősen csekély aránya foglalkozik telemedicinával. Továbbá, akik foglalkoznak is

ezzel a szolgáltatással, azok rövid ideje alkalmazzák. Az előzetes eredmények mindkét

hipotézist megcáfolták. Elmondható ugyanis, hogy a szolgáltatók jelentős hányada, több mint

40 %-a foglalkozik telemedicinával és meghatározó azok száma is, akik 3-5 éve, vagy annál

régebb óta alkalmazzák. Ezt az innovatív ellátási formát nem csak a nagyobb, magasabb

hierarchia szinten lévő egészségügyi intézmények használják, azonban a szerepüket

feltehetően meghatározza a progresszivitási szintben elfoglalt helyzetük.

A kutatás eddigi eredményeinek köszönhetően sikerült megállapítani, hogy mely

intézmények foglalkoznak telemedicinával. A továbbiakban az egyes telemediciális projektek

társadalomföldrajzi vizsgálatát tervezem.

Az egészségügyi szakemberek elvándorlásának néhány földrajzi

vonatkozása Boros Lajos – Pál Viktor


Az egészségügyi dolgozók migrációjaglobálisan régóta létező jelenség, amely az

elmúlt évtizedekben egyre erőteljesebben érinti a posztszocialista országokat. A volt

szocialista országok egy részének európai uniós csatlakozása és a régi tagállamok

munkaerőpiacának megnyitása ugyanis felgyorsította az orvosok, betegápolók, egészségügyi

szakdolgozók külföldi munkavállalását. Ennek következtében az

egészségügyibraindrainbenmár régóta megfigyelhető Dél-Észak áramlások mellett a Kelet-

Nyugati vándorlások is megerősödtek. A korábbi kutatások alapján elsősorban a magasabb

bérezés, a jobb munka- és életkörülmények, a jobb karrierlehetőségek, a célországok

intézményeinek eltérő szervezeti kultúrája képezi a legfőbb vonzótényezőt az orvosok, ápolók

számára. Mivel a fejlett országokban egyre növekednek az egészségügyi szükségletek és

igények, így ez egyre fokozza az egészségügyi szakemberek iránti igényt is, amit részben a

braindrain segítségével elégítenek ki az érintett országok. Így e térségekben nagy

erőfeszítéseket tesznek (pl. munkaerő toborzása, reklámozás, a költözés megkönnyítése,

nyelvi képzések) arra, hogy magukhoz vonzzák az orvosokat és egészségügyi szakdolgozókat

– ezzel tovább erősítve a migrációs trendeket. Mindennek következtében a kibocsátó országok

jelentős, kvalifikált humán erőforrás veszteséget szenvednek el, ami már az ellátás biztonságát

is veszélyezteti, de jelentős az érzelmi és anyagi veszteség is.

Mindezek mellett az említett negatív hatások térben egyenlőtlenül oszlanak el, így az

egészségügyi ellátórendszereken belüli korábbi területi egyenlőtlenségek tovább nőttek: az

orvoshiány leginkább az elmaradott térségeket sújtja.

E problémakörből kiindulva kutatásunkban az orvosok és az egészségügyi

szakdolgozók elvándorlásainak okait és következményeit vizsgáljuk, áttekintve a problémákra

adott lehetséges politikai válaszokat is. A korábbi tanulmányok elsősorban a vándorlás

egészségügyi szolgáltatásokra gyakorolt, vagy szociológiai hatásaival foglalkoztak, kevesebb

figyelmet fordítva a geográfiai szempontokra. Célunk, hogy – mintegy kiegészítve a korábbi

kutatásokat – megvizsgáljuk a tér és a hely szerepét az egészségügyi szakemberek

elvándorlásában. Fő kérdéseink a következők: hogyan oszlanak el a migráció hatásai a térben?

Befolyásolják-e a földrajzi helyek (pl. a helyhez való kötődés, az identitás vagy a helyi

politika minősége stb. révén) a potenciális migránsok döntését? Léteznek-e „helyfüggő”

61

válaszlépések az egészségügyi elvándorlás kezelésre? Eredményeink fejlesztési és

szakpolitikai dokumentumok tartalomelemzésén valamint interjúkon alapulnak.

Statisztikai adatokon alapuló világleíró egészségföldrajzi vizsgálat Kóródi Tibor Zsolt

Miskolci Egyetem

Az egészségi állapot mérése egy komplex és nehéz feladat. A szakértőknek a mai

napig nem sikerült egy olyan általánosan elfogadott indexet megalkotni, melynek segítségével

maradéktalanul, pontosan leírható a népesség egy csoportjának egészségi állapota. A

nehézség az egészségre ható tényezők sokoldalúságából ered. Már az egyén esetében is

nehezen kijelenthető, hogy az alany egészséges vagy nem, gyakorlatilag a két állapot között

határt meghúzni szinte lehetetlen. Mindemellett létezik objektíven megítélt illetve

szubjektíven megélt egészségi állapot, melyek gyakran különböznek, mégis hatással vannak

egymásra. Ahhoz tehát, hogy egy pontos, az egészséget hitelesen leíró tanulmányt

készíthessünk, multidiszciplináris vizsgálatra van szükség, mely egyaránt kiterjed a természeti

és a társadalmi környezet szinte minden tényezőjének vizsgálatára. Léteznek azonban olyan,

főként demográfiai adatok, melyek lehetővé teszik az országok közötti összehasonlítást az

egészségi állapot tekintetében, mint például a születéskor várható élettartam, a standardizált

halálozási ráta, vagy újabban a várható egészségben eltöltött évek száma.

Dolgozatom célja, hogy összefüggéseket keressek az egészséget mutató (főként a

születéskor várható élettartam) és az egy-egy országot más szempontból leíró statisztikai

adatok között, olyan tényezőket keresve, melyek közvetve befolyásolhatják az egészségi

állapotot. A vizsgálathoz a CIA The World Factbook oldaláról vettem adatokat. A kutatáshoz

tizennyolc ország adatait vizsgáltam öt kontinensről. Az országok kiválasztása a születéskor

várható élettartam alapján történt aszerint, hogy a vizsgálat minél inkább reprezentatív legyen.

A vizsgált országok: Csád, Zambia, Uganda, Kamerun, Líbia, Etiópia, Dzsibuti, Kenya,

Ghána, India, Brazília, Magyarország, Csehország, Belgium, Kanada, Svájc, Japán, Monaco.

A kutatás által felvetett hipotézisek a következők:

- a születéskor várható élettartam és a GDP egészségügyre költött hányada között van

összefüggés

- a születéskor várható élettartam és GDP oktatásra költött hányada korrelál

- az oktatás anyagi támogatása erősebben hat az egészségi állapot statisztikai adataira,

mint az egészségügy anyagi támogatása

A hipotézisek megfogalmazásnál a WHO által megállapított, az egészségre ható

tényezők részarányát vettem alapul, miszerint az egyén egészségmagatartása 43%-ban hat

egészségi állapotára, szemben az egészségügy 11%-os részesedésével. Úgy vélem az

egészség-tudatos gondolkodás fejlesztése inkább az oktatás feladata, mint az egészségügyé.

A cukorbetegség földrajzi jellemzői Magyarországon Konderák Judit

1 – Uzzoli Annamária

2– Kóródi Tibor

3 – Sansumné Molnár Judit

3

1Synlab Hungary Kft. 2MTA KRTK RKI

3Miskolci Egyetem

Az ENSz Egészségügyi Világszervezete (WHO) definíciója alapján az egyik

meghatározó krónikus, civilizációs megbetegedés a világon a cukorbetegség (Diabetes

mellitus). Világszinten ugyan nem sorolható a legfőbb halálokok közé – összes halálozás 2%-

62

áért felelős –, de az egyéb halálokok (pl. kardiovaszkuláris), a rokkantság és egyéb súlyos

betegségek (pl. vese-elégtelenség, vakság) fő rizikófaktora. A WHO előrejelzései alapján

rövid- és középtávon is egyre inkább meghatározó globális betegségről van szó, amely már

nem csak a fejlett országok lakosságát érinti, hanem egyre inkább a feltörekvő gazdaságok

népességét is sújtja.

Magyarországon a cukorbetegség morbiditási arányszáma 7%, amely jelentős

mértékben megterheli az egészségügyi ellátást: a cukorbeteg-ellátás magas költségei fakadnak

abból, hogy eleve a betegség hosszú kezelési idejű, drága gyógyszereket kell alkalmazni, ill. a

szövődmények miatt magasabb szintű ellátást is igénybe vesznek a betegek. A tartós

egészségromlás pedig az egyén gazdasági teljesítőképességét is csökkenti. Háziorvosi

nyilvántartás alapján minden 10. lakos cukorbeteg hazánkban. Legtöbben időskorban

érintettek, viszont az EU-ban egyedülálló, hogy nálunk már 40 éves kortól jelentős mértékben

növekszik a cukorbetegség kialakulásának valószínűsége.

Kutatásunkban a cukorbetegség epidemiológiáját és területi jellemzőit egy hazai

országos laboratóriumi hálózat adatbázisára támaszkodva vizsgáltuk. Ennek során több mint

96300 beteg 2013. évi vérvételi adatait vettük alapul, amelyben a cukorbetegség kezelésének

egyik fontos laborparaméterét, az ún. HbA1c-értéket elemeztük. Segítségével megállapítható,

hogy milyen volt a beteg átlagos vércukorszintje az elmúlt három hónapban, ezért a betegek

negyedévente orvosi ellenőrzéseken vesznek részt. Kutatásunk legfőbb célja volt a diabétesz

kiváltó okainak és az ellátás igénybevételének területi szempontok szerinti értelmezése,

valamint mindezek társadalmi környezettel és életminőséggel való összefüggéseinek

magyarázata. A rendelkezésre álló adatbázis demográfiai és ellátási jellemzők szerinti

értékelése mellett egy esettanulmányban a háziorvosi szolgálatok gyakorlatát és annak területi

különbségeit szintén vizsgáltuk.

Legfontosabb eredményeink alkalmasak az egészségügyi ellátásban jelenlegi jelen

lévő anomáliák azonosítására, valamint a szakpolitikai döntéshozatal számára

gyakorlatorientált javaslatok megfogalmazására.

Kulcsszavak: egészség-egyenlőtlenség, egészségföldrajz, cukorbetegség, területi különbségek,

22 TELEPÜLÉS- ÉS NÉPESSÉGFÖLDRAJZ SZEKCIÓ

Külterületek a városfejlődés árnyékában Vasárus Gábor László


A rendszerváltozás után felgyorsult hazánkban a szuburbanizáció folyamata, ezzel a

nagyvárosok környezetében jelentős társadalmi és területhasználati változások indultak meg. A

jobbára spontán módon zajló folyamatok révén különböző előnyök és hátrányok hatnak a

városokat körülvevő rurális területekre. E térségek sajátos hazai formái a fokozatosan

lakóterületté alakuló külterületek, melyek közül a szőlőhegyek, zártkertek, majorok és az egyéb

típusok sajátosságaik miatt eltérnek a tanyák jellemzőitől, de ezek vizsgálata nem túl intenzív a

hazai szakirodalomban. Elemzésünk a szuburbanizációs jelenségek hatásainak feltárása mellett

azért is időszerű, mert a külterületi lakóhelyek recens folyamatairól viszonylag kevés adat áll

rendelkezésre, különösen a szuburbán öv esetében, ezért új adalékokkal szolgálhat vizsgálatuk.

Győr a vidéki nagyvárosok között az egyik legkiterjedtebb, legfejlettebb agglomerációval

rendelkezik, elemzésünkben az is e területi egység kiválasztását indokolja, hogy rendkívül

változatos kiterjedésű, lakosságszámú és típusú külterületek találhatóak nem csak az

63

agglomerációs községek, de a magváros közigazgatási területén is, lehetőséget biztosítva a

differenciált, eltérő fejlődési utak feltárására. Kutatásunkban a következő kérdésekre keressük a

választ empirikus eszközök - kérdőíves felmérés, interjúk és terepi felmérés - segítségével:

- Miben különbözik a külterületi szuburbanizáció a hagyományos (belterületeket célzó)

folyamattól? Kimutathatóak-e eltérő tendenciák a demográfiai folyamatokban?

- Kik alkotják az agglomerációs községek külterületein lakók és az ide migrálók csoportját,

mi az a tényező, amely miatt e területeket választják?

- Van-e eltérés a különböző típusok (majorok, szőlőhegyek, zártkertek, tanyák és egyéb)

fejlődése között? Esettanulmányok segítségével pedig értékeljük, hogy a külterületek

magtelepüléseinek (falvak) fejlődési tendenciái determinálják-e a külterületig útját.

A külterületeken intenzív átalakulás zajlik, ezért e területek szerepe lényegesen nagyobb a

hazai nagyvárosok agglomerációinak fejlődésében, mint azt a korábbi hazai kutatások

feltételezték. Jellemzőjük az agglomerációs övben, hogy nagy az idővel lakóhellyé váló

második otthonok és hobbitelkek aránya, magas a népességnövekedés, valamint olcsó

ingatlanaik alternatívát képeznek a szerényebb jövedelmű lakhelyváltók számára, így

jelentőségük a statisztikák tükrében még tovább nőhet.

A közszolgáltatások szervezése marginalizálódó térségekben Velkey Gábor

MTA KRTK

Ha a marginalizálódás jelenségét a szakirodalommal (G. Jones, W. Leimgruber, E. Nel, 2007,

Giddens 1984, Sommers-Mehretu, 1998) összhangban a társadalmi integráció hiányaként,

vagyis a társadalom szétesésekén, a társadalom egyes tagjai és csoportjai közötti gazdasági,

kulturális és politikai távolság növekedéseként értelmezzük, akkor kiemelt fontosságú az

állam szerepének vizsgálata. Az állam ugyanis közjogi értelemben az azt alkotó teljes

közösség (területi és társadalmi értelemben egyaránt) számára nyújtott szolgáltatásaival,

jelesül a közszolgáltatások egészével éppen a társadalmi integráció erősítését hivatott

szolgálni. Magát a marginalizáció folyamatát tehát sokszereplős, különböző földrajzi

léptékekhez (lokális, regionális, nemzeti, globális) is kötődő, társadalmi kölcsönhatások

eredményének tekintjük, amely az egyes egyének és csoportjaik döntéseiben és a hatalmi

viszonyok eredményeként előálló intézményi gyakorlatokban ragadható meg.

A közszolgáltatások elérhetősége a vidéki térségekben

Az alapszolgáltatások (igazgatás, oktatás, egészségügy, intézményes szociális szolgáltatások)

decentralizált szervezése

3200 „kis köztársaság”

100 fő és 250000 fő között

Vegyes finanszírozás (állami normatíva, helyi (adó)bevételek)

az állami hozzájárulás folyamatos és gyorsuló csökkenése

óriási polarizáció a helyi pénzügyi lehetőségekben

MÁSKÉNT: Túlzott decentralizáció, súlyos forráshiány, piaci kiszolgáltatottság (helyi

adóbevételek)

KÖVETKEZMÉNYEK: Hatalmas lejtő (településméret, centrum-periféria) az egyes lokális

közösségek számára elérhető állami közszolgáltatásokban

Ez (állami alulfinanszírozás és piaci kiszolgáltatottság), jellemző az központi állam által

nyújtott egyéb közszolgáltatásokban is, (úthálózat, infrastruktúra, tömegközlekedés,

támogatott beruházások, stb.)

VÁLSÁG ezt a folyamatot erősíti és gyorsítja

64

VÁLASZ: ERŐTELJES és SZÉLESKÖRŰ CENTRALIZÁCIÓ (RE-CENTRALIZÁCIÓ)

Piaci kiszolgáltatottság helyett állami függőség és felelősség (a paternalista hagyományok

újraéledése – atyáskodó állam, elvárt gondoskodás)

KÉT SAJÁTOSSÁG, demokratikus gyakorlat és hagyományok hiánya miatt a HATALMI-

POLITIKAI szempontok szinte korlátlan érvényesülése az állami döntésekben (rendre

felülírják a szakracionalitások), állandósuló FORRÁSHIÁNY

Hatalmi-politikai kiszolgáltatottság (1) és erősödő hatalmi-politikai függőség (2)

(vesztes, immár kétszeresen, a kis, periférikus helyzetű települések szegény közössége)

E FÜGGŐSÉG a KÖZMUNKÁBAN csúcsosodik ki, a helyiben élő aktív korú népesség 40-

60%-a, csak itt kap legális jövedelmet, kényszermunka, esély nélkül a nyílt munkaerőpiacra

történő visszaintegrálódást illetően.)

Magyarország gazdasági központjainak rangsorolása és klasszifikációja

(1992-2012) Csomós György

Debreceni Egyetem

Napjaink városokkal kapcsolatos társadalomtudományi kutatásainak egyik igen népszerű

irányzata foglalkozik azzal, hogy a városok milyen szerepet töltenek be a gazdaságban.

Ezekben a kutatásokban gyakran a multinacionális/transznacionális vállalatok, bankok

pénzügyi teljesítménye alapján következtetnek a városok gazdaságot érintő irányító és

ellenőrző funkciójára. Annak változásai ugyanis ok-okozati összefüggésben állnak az aktuális

gazdasági folyamatokkal. A jelen elemzésben egy, a nemzetközi gyakorlatban is alkalmazott

módszer segítségével azonosítom és rangsorolom a magyarországi gazdasági központokat

1992 és 2012 között. A rendszerváltozást követő gazdasági folyamatok, az Európai Unióhoz

történt csatlakozás, illetve egy-egy Magyarországra jellemző speciális adóügyi szabályozás

következtében megváltozott a települések gazdasági rendszerben elfoglalt pozíciója. A két

évtizedes átalakulás során jelentősen megnőtt a főváros és agglomerációjának dominanciája,

még hangsúlyosabbá vált a kelet-nyugat dichotómia, miközben a hagyományos iparközpontok

és néhány komplex gazdasági szerkezettel rendelkező nagyváros szerepe meggyengült.

Ezeknek a folyamatoknak a következményeként új típusú gazdasági központok jelentek meg,

amelyek sokszor mindössze egyetlen nemzetgazdasági szempontból is meghatározó cégnek

köszönhetik kiemelkedő pozíciójukat. Extrém esetet képviselnek a hazai adókikötők,

amelyeket a külföldi multinacionális cégek offshore tevékenysége emel a vezető gazdasági

központok közé.

A tanulmány végső célja, a települések gazdaságban betöltött dinamikusan változó

pozíciója alapján egy olyan településklasszifikáció létrehozása, amely tükrözi a

rendszerváltást követő gazdasági folyamatokat, annak minden jellemző anomáliájával együtt.

A hazai büntetés-végrehajtás és a szabadulók társadalmi reintegrációjának

földrajzi összefüggései Hégely Péter

Elycon Kft.

Magyarországon mintegy 18.000 fő tölti jogerős szabadságvesztését valamelyik büntetés-

végrehajtási intézményben. Sajnálatos tény, hogy az elítéltek mintegy 50-55%-a egyszeres,

vagy többszörös visszaesőnek számít, azaz legalább egyszer már sikertelen volt a társadalmi

integrációja, ismételten a bűn útjára lépett. Általában elmondható, hogy minél korábban

65

kezdődik valaki bűnözői karrierje, illetve minél több időt tölt börtönben, annál kisebb esélye

van arra, hogy szabadulás után megtalálja helyét a társadalomban. A bűnözés életformává

válik, az elzárás pedig természetes élethelyzetként jelentkezik.

Valamennyi büntetés-végrehajtási intézmény általános jellemzője a totálisan zárt intézményi

jelleg. Az elzárás során a döntéseket a fogvatartottak helyett és felett hozzák, az egyén

személyes autonómiája lényegében megszűnik. A fogvatartás alatt a tudat fokozatosan

beszűkül, a realitásérzék mind inkább elveszik. A szabadulás gyakran várva-várt örömteli, ám

egyben az ismeretlentől való félelemmel is átitatott esemény, melyet a szakzsargon a

„Kapuláz” fogalmával ír körül.

Egy büntetés-végrehajtási intézmény kvázi „társadalom a társadalomban”, mely

viszonyrendszer földrajzilag legalább két szinten vizsgálható: a.) az Intézet elhelyezkedése az

adott térség és/vagy ország társadalmában, államigazgatási rendszerében; b.) az Intézeten

belül fogvatartott populáció sajátos hierarchiáján, tagozódásán, napi rutinján és külső

kapcsolattartásán keresztül.

Az előadásban az alábbiakra keressük a választ: a.) van-e létjogosultsága és ha igen, hogyan

sorolható be a „börtönföldrajz” a földtudományok rendszerébe; b.) milyen területi

összefüggések figyelhetőek meg a hazai büntetés-végrehajtásban; c.) milyen területi

esélykülönbségek azonosíthatóak a szabadulást követően.

Felismerés, ignorálás, csodavárás? A demográfiai hanyatlás problémájának

megjelenése a hazai kisvárosokban Pirisi Gábor


A városi települések hanyatlása, zsugorodása, az „urbanshrinking” jelensége olyan, manapság

a nemzetközi városföldrajzi kutatások által gyakran vizsgált téma, amely hagyományosan

inkább nagyvárosi szinten került kibontásra. Amíg a nagyvárosok esetében erőteljesen

kapcsolódik valamely szerkezeti, gyakran egy-egy nagyrégiót érintő gazdasági válsághoz,

addig a kisvárosok esetében más jellegű problémáról van szó. A zsugorodás – amennyiben az

agglomerációk kisvárosait nem számítjuk ide – majdnem négyötödükre jellemző, és közel

kétharmaduknál jelentő mértékű, 10 éves viszonylatban 5%-ot meghaladó. A jelenség nem

köthető valamely térséghez vagy régióhoz, és nem magyarázható pusztán az ország

sajnálatosan negatív demográfiai trendjeivel. Olyan problémának tekinthető, amely a

kisváros, mint településtípus strukturális válságának kérdését veti fel, számos, sajátos

aspektussal.A népesség elvesztése hosszabb távon nyilvánvalóan veszélyezteti a települések

fejlődésének humán tőkében megragadható bázisát, illetve akár a kiépült központi funkciók

fenntarthatóságát.

A kutatásban arra kerestük a választ, hogy a kisvárosok helyi szinten hogyan ismerik fel és

hogyan reagálják le a demográfiai hanyatlás jelentőségét? Ennek érdekében tartalmilag

elemeztük mintegy 100 a kisváros tervezési dokumentumait (döntően integrált fejlesztési

stratégiákat) és vizsgáltuk a prszaboblémák és a potenciális kezelési lehetőségek

megjelenését. Szintén elemzés alá vettük a helyi projektfejlesztési gyakorlatot, vizsgálva,

hogy mennyire tekinthető ez adekvátnak a települések adott népesedési helyzetében.

66

23 KÖZIGAZGATÁS ÉS TELEPÜLÉSFÖLDRAJZ SZEKCIÓ

"Hangok" a perifériáról:

EU RegionálispolitikaielképzelésekvándorlásaiBrüsszelésBékésmegyeközött Balogh Péter

MTA KRTK RKI

Azeurópaiéskülönösen a magyartérségekegyremélyebb térbeli és szociális

polarizációsfolyamatokatmutatnakfel. Ez a kutatás a témát a politikai elképzelések és

fogalmak vándorlása szempontjából fogja megközelíteni. Ebben a kutatási projektben azt

szeretném tanulmányozni, hogy hogyan értelmezik és valósítják meg különböző döntéshozók

és társadalmi szereplők az EU Regionális politikáját Békésmegyében. A kiindulópont és a

kutatás motivációja egybecseng Lang (2011) azon megfigyelésével, mely szerint a

periferizációs folyamatok annak ellenére erősödnek Kelet-Közép-Európában, hogy a

Regionális politika ennek az ellenkezőjét hivatott elérni. Amellett, hogy a téma idáig

viszonylag kevés kutató figyelmét nyerte el, fontos a visszacsatolás a szegénységet

csökkenteni kívánó (szak)politikafelé.

A periferizáció témakörét több elméleti szemszögből meg lehet közelíteni, mint pl. szociális

fenntarthatóság (McKenzie 2004, Dillard et al 2008), szociálisigazságosság (Harvey 1996),

vagyvidéki (Chambers 1983), regionális (Amin & Thrift 1995)

avagyegyenlőtlenfejlődés(Smith 2008). A

kutatáselméletikereteinekmeghatározásamégfolyamatban

van.Főlegkéttípusúforrásthasználnékfel.Egyrésztszükséges a

különbözőföldrajziszintekrelevánspolitikaiirányvonalainaktanulmányozása.Másrésztszándéko

mbanállkulcsszereplőkkelinterjúkatkészíteni.A begyűjtöttanyagotfellehetdolgoznipl.

kritikaidiskurzuselemzéssel (van Dijk 2001).Alternatíva lehet egy inkább etnográfiai

megközelítés, vagy a cselekvő-hálózat-elmélet (Latour 2005) valamelyik változata.

Mivel a Regionális politika fókusza eltolódott egy főleg újraelosztási szerepről a fokozott

specializáció és a már amúgyis gazdaságilag növekvő régiók (nagyvárosok, klaszterek, stb.)

további támogatásának irányába, felmerül a kérdés, hogy nem egy szélesebb körű neoliberális

programot hivatott-e szolgálni?

Miben különbözik a Regionális politika más (területi) politikáktól? Milyen elméleti,

gyakorlati, és szakpolitikai alternatívák léteznek a periférizációval elleni küzdelemben?

Érzékeny-e a Regionális politika a különböző regionális igényekre, vagy egy kalap alá vesz

minden térséget? Utóbbi esetben mennyire sikeres egy ilyen politika?

Hogyan viszonyulnak különböző helyi és regionális szereplők a Regionális politika céljaihoz

és gyakorlatához? Ilyen típusú kérdésekre keres választ a kutatás.

Kulcsszavak: polarizáció, fogalomvándorlás, EU Regionális politika, Békés megye, regionális

fejlődés

Fiskális impulzusok területi hatásainak modellezése

Kocziszky György:

Miskolci Egyetem

A közgazdasági szakirodalom egyik állandóan visszatérő kérdése az állam monetáris és

fiskális szerepvállalásának mértéke és hatékonysága. Tanulmányunk ezeknek a

67

beavatkozásoknak a területi szintű fejlettségre gyakorolt hatásvizsgálatára kidolgozott modell

elvi kereteit tárgyalja. Dolgozatunk első részében röviden összefoglaljuk a téma

elmélettörténeti hátterét, a második részében pedig felvázoljuk azt a modellt, amely alkalmas

a monetáris és fiskális transzmissziós mechanizmus területi hatásainak vizsgálatára.

Az 1960-as évek végétől a területi diszparitások nőttek, mert az elsődleges jövedelemelosztás

képtelen volt ezeknek a problémáknak a kezelésére. A területi különbségek mind a

reálgazdasági mutatók (GDP, versenyszféra beruházása, munkanélküliségi ráta, stb.), mind

pedig a jövedelmi mutatók (fogyasztói kosár összetételében és az inflációs várakozásokban)

esetében karakteresebbé váltak. Az okok ma már ismertek: a régiókat sújtó válságok nem

egyszerűen konjunkturális, hanem strukturális jellegűek voltak, amit az anticiklikus

gazdaságpolitika beépített stabilizátorai nem, vagy csak korlátozottan tudták simítani.

Az elhúzódó strukturális válságoknak a fogyasztás visszaesésén túl súlyos, öngerjesztő hatásai

lettek (pl.: kapacitások leépülése, növekvő munkanélküliség, csökkenő adóbevételek,

magasabb képzettségűek elvándorlása, növekvő társadalmi feszültségek, szociális

elégedetlenség növekedése, stb.). Ugyanakkor nem volt egyértelmű a célzott állami

szerepvállalás hatékonysága sem, amiben nyilván szerepe lehetett a kiszorító hatásnak is.

Másrészt a beavatkozások következtében létrejött költségvetési deficitet a kormányok

lakossági állampapír kibocsátással kívánták fedezni, ami a versenyszféra beruházásainak

csökkenését (crowding out hatás) eredményezte. Ennek hatására előállt kamatnövekedés a

nemzeti fizetőeszközök felértékelődését generálta, ami a nettó export csökkenésével járt.

Az így kialakult helyzetet az Európai Gazdasági Közösség országaiban célzott területi

támogatáspolitikával kívánták kezelni. Az egyre növekvő forrásfelhasználás eredményessége

azonban korlátozottnak bizonyult (az 1990-es évek második felétől egyre több empírikus

elemzés foglalkozik a területi alapú költségvetési transzferek és a területi GDP közötti

kapcsolat feltárására).

A modell

Modellünk három kérdésre keresi a választ:

• A régiók (megyék) fejlődési pályáira milyen hatással vannak a monetáris és fiskális

beavatkozások?;

• A beavatkozások következményei illeszkednek-e a hosszabb távú makrogazdasági trendekbe?

• Milyen típusú és nagyságú beavatkozásokra lenne szükség a pályakorrekciókhoz?

A modell az adott területi egység fejlettségi szintjének meghatározására a fajlagos átlagos

munkajövedelmet veszi alapul, ami az adott térség gazdaság teljesítménye (az egy főre jutó

GDP) és a fajlagos kibocsátásra (y) jutó bértömeg (B) alapján írható fel:

,i

i

i

i

i

ii

y

B

L

y

L

Bb

ahol: i a térség sorszáma.

A modell négy exogén változóval operál (figyelembe véve a rendelkezésre álló területi

statisztikai adatokat): a vizsgált időszak makro kibocsátása, az árindex, a reálkamat, valamint

a költségvetési transzferek (célzott területi EU és kormányzati transzferek; szociális

támogatás: a vizsgált területre érkező rendszeres szociális segély, közmunkához kapcsolódó

kifizetések, nyugdíj előtt állók szociális segélye, munkanélküli járadék összege).

68

A modellnek három endogén blokkja van (1. ábra):

• a regionális nettó termelési modul;

• a regionális beruházási modul;

• a regionális fogyasztási modul.

1. ábra. Modell struktúrája

Forrás: saját szerkesztés

Az előadás a modell alapján végzett empirikus vizsgálatok eredményét foglalja össze.

A városi társadalmi sokszínűség mint erőforrás – magyarországi

szakpolitikák elemzése Budapest példáján Fabula Szabolcs


A városias települések, különösen a milliós népességszámú nagyvárosok, társadalmilag

igen komplex és sokszínű térképződmények. Ediverzitás egyes dimenziói negatív

jelenségként értelmezhetők, és az egyenlőtlenségek vizsgálata napjainkban is a városkutatás

egyik meghatározó ága. Mindazonáltal az utóbbi időben egyre többen hívják fel a figyelmet a

nemzetközi szakirodalomban a társadalmi sokszínűség olyan pozitív aspektusaira, amelyek

számottevően hozzájárulhatnak egy városi területen a gazdasági teljesítmény, a társadalmi

mobilitás vagy a társadalmi kohézió erősítéséhez.

Magyarország legfőbb társadalmi-gazdasági központjaként és kelet-közép-európai

regionális centrumként Budapest számos tekintetben igen változatos társadalmi összetétellel

rendelkezik, amely sokszínűségéhez jelentősen hozzájárultak az utóbbi két évtized

meghatározó folyamatai (pl. a rendszerváltozás utáni migrációs trendek, a kapitalista fejlődés

nyomán növekvő társadalmi-térbeli egyenlőtlenségek, a civil szféra erősödése).Bár a

regionális

jövedelem

makro

kibocsátás

árindex

reál

kamat

regionális

beruházás

regionális

kibocsátás

regionális

nettó termelés

költségvetési

transzferek

regionális

fogyasztás

árfolyam

69

különbségek bizonyos típusai (pl. etnikai összetétel, lakáspiaci viszonyok) a

rendszerváltozástól kezdve igen jól dokumentáltak, arra vonatkozóan viszonylag kevés

információval rendelkezünk, hogy a társadalmi csoportok keveredése milyen kedvező hatást

gyakorolhat a főváros és egyes városrészeinek fejlődésére.

Kutatásom alapvető célja egyrészt felhívni a városok fejlődésében érdekelt szereplők

figyelmét a társadalmi sokszínűség erőforrásként való hasznosításának lehetőségére, másrészt

bemutatni Budapest esetében a diverzitáshoz fűződő főbb kormányzati elképzeléseket.Ennek

érdekében beszámolok a témával kapcsolatos szakirodalmi előzményekről; olyan

városkutatási koncepciókról, amelyek elsősorban a sokszínűség pozitív aspektusaira

koncentrálnak.Továbbá, megvizsgálom, hogy melyek a domináns elemei a magyarországi és

budapesti várospolitikáknak a különböző kormányzati szinteken (országos, fővárosi, kerületi).

Saját empirikus kutatásomhoz módszerként kormányzati és nem-kormányzati szereplőkkel

készített félig-strukturált interjúkat, valamint várospolitikai dokumentumok (pl.

városfejlesztési koncepciók, stratégiák) diskurzuselemzését alkalmaztam.

A vizsgálat a DIVERCITIES (FP7-SSH-2012.2.2-1) nemzetközi városkutatási projekt

részét képezi.

Kulcsszavak: társadalmi sokszínűség, várospolitika, gazdasági teljesítmény, társadalmi

mobilitás, társadalmi kohézió

Forma vs. Funkcionalitás: a 2013-as romániai területi-közigazgatási reform

dilemmái Bajtalan Hunor


„Káosz, változás, zűrzavar, mindenképpen egy szükséges lépés, a történelmi-kulturális értékek

figyelmen kívül hagyása, a nemzet egysége elleni támadás, az önrendelkezés helyreállítása,

egy XXI. századi demokratikus folyamat” ‒ körülbelül ezekkel a fogalmakkal jellemezhető a

társadalmi-politikai diskurzusban oly gyakran fölmerülő területi-közigazgatási átszervezés

problémája, mely talán az elmúlt két-három év egyik legvitatottabb, ugyanakkor

legdivatosabb és legmediatizáltabb közérdekű kérdéseivé vált Romániában, melyet csak

fölerősített a volt kormánykoalíció (Szociálliberális Unió, USL) azon elszántsága, hogy 2013-

at a regionalizáció, az átfogó decentralizáció évévé tegye.

A politikai-közigazgatási játszma eddigi miliője, hogy máig sem született egy többszempontú,

tudományosan is megalapozott hatástanulmány a romániai regionalizáció folyamatáról. A

tudományos közeg, noha ontja magából a különböző elképzeléseket, tervezeteket, a

valóságban azonban a konkrét vizsgálatok, hatástanulmányok, a „Hogyan kéne?”, „Hogyan

lenne jó?” kérdések megválaszolása még várat magára. Mindennek ellenére az ország leendő

területi-közigazgatási régióit ábrázoló térképek hosszú sora elkészült, melyek azonban távol

állnak a tudományos érvelés, megalapozottság mezejétől. Sajnálatos módon a közvélemény is

nagymértékben hozzájárul a tudományos megalapozatlansághoz, hiszen a társadalmi, ahogyan

a politikai diskurzus is leginkább a leendő területi-közigazgatási egységek, régiók határai,

azok központjai, a sajtó szenzációhajhász kifejezésével élve, a „szupermegyék és a leendő

regionális fővárosok” körül tematizálódik. Azaz konkrétan a formai jellegre helyeződik a

hangsúly, kevésbé a leendő területi-közigazgatási egységek funkcionalitására, azok szerepére,

leendő jogköreire valamint működésére. Ezt a folyamatot találóan a romániai regionalizációs

diskurzus 2F, forma vs. funkcionalitás dilemmájának is nevezhetnénk. A felületesség, az

elhamarkodott, ad-hoc lépések közepette egyáltalán nem meglepő, hogy a 2013-ra tervezett

területi-közigazgatási reform kudarcba fulladt.

70

Jelen előadás tehát ebből a tág kérdéskörből indít és egy feltáró, exploratív elemzésnek

minősül, melynek célja áttekinteni a 2013-as területi-közigazgatási reformfolyamatot. Ennek

megfelelően az előadás a romániai regionalizáció kérdésének tematizálásával indít, feltárva a

rendszerváltást követő társadalmi-politikai diskurzus főbb aspektusait, az eddig megjelent

tervezeteket, politikai programokat. Ugyanakkor túllépve a regionalizációs folyamatok

helyzetelemzésén, az előadás célja egy társadalmi-gazdasági kritériumokon is alapuló,

funkcionális területi-közigazgatási modell fölvázolása.

24 NÉPESSÉGFÖLDRAJZ – VÁNDORLÁS SZEKCIÓ

A kognitív térkép hatása a migráció helyszínének kiválasztására. Magyar

hallgatók

Németországban

Juhász Rita

TechnischeUiversität Chemnitz

Ez előadás célja a migrációs elméletek hiányosságát pótoló „kognitív reprezentáció

befolyásoltamigrációs döntés” bemutatása a Németországban tanuló magyar hallgatók

példáján.

Ennek érdekében a következő hipotézis került megfogalmazásra: a magyar hallgatók

életükfolyamán a különböző kognitív kategóriákban sokkal több információt raktároztak el

Németországról, mint más országokról. A kognitív térképezés szabályainak megfelelően ez

döntőenbefolyásolja a hallgatók döntését a migráció helyszínére vonatkozóan, ebben az

esetben ezzelmagyarázható Németország kiválasztása.

A „kognitív reprezentáció befolyásolta migrációs döntés” modelljét a szerző annak

érdekébendolgozta ki, hogy a migrációs elméletekben tapasztalt hiányosságok egy részét

pótolja. A migrációmakró szintjére vonatkozó elméletek legnagyobb negatívuma, hogy a

túlnyomórészt közgazdaságimagyarázatok egy idealizált embertípusból indulnak ki, az ún.

Homo oeconomicusból. Ezzelpárhuzamosan megfigyeléseik, csakis a migrációs döntés

gazdasági aspektusaira korlátozódnak.

Hasonló hiányosságok jellemzik a mikro-elméletek is, annak ellenére, hogy a migrációt

befolyásolótényezők között szocio-demográfiai indikátorok is szerephez jutnak, továbbra is

egy racionálisanmegfontolt döntést feltételeznek a migráns részéről. A migráció mezo

szintjére koncentrálóelméletek gyújtópontjában a migráns szociális beágyazottsága került,

ezzel viszont elhanyagolják amigráció személyes céljait. Mint De Jong fogalmazott egyedi

motiváció és célok nélkül a társadalmitőke, kapcsolatok külföldön nem okoznak migrációt,

ezek a tényezők csupán segítő jellegűek.

Összességében elmondható, hogy a modellek figyelmen kívül hagyják, hogy az általuk

azonosítotttényezők nem önmagukban hatnak a migrációs döntésre, hanem az

információfeldolgozáspszichológiai szabályszerűségeinek megfelelően komplex módon.

Ezt a hiányosságot igyekszik pótolni a „kognitív reprezentáció befolyásolta migrációs

döntés”modellje, amennyiben nagy hangsúlyt fektet a kognitív térképek kialakulására és azok

használatáraa migrációs döntés során. Ebben az esetben kognitív térképezés alatt egy olyan

folyamatot ért aszerző, amely során korábbi kognitív kategóriákban tárolt információkból egy

új gondolatiképződmény jön létre, a kognitív térkép, amely a cselekvő igényeinek és céljainak

megfelelőenmegmutatja hol és hogyan oldható meg egy adott „térbeli probléma”, ezáltal

71

hogyan valósíthatóakmeg a személyes célok. „Térbeli problémával” az egyén akkor

konfrontálódik, ha bizonyosigényeit és céljait adott földrajzi hely nem tudja kielégíteni.

Az előadás során ebben az összefüggésben kerül bemutatásra a magyar hallgatói mobilitás.

Akiindulási hipotézis bizonyítására a korábban lefolytatott empirikus kutatás adatai

kerülnekelemzésre.

Legújabb trendek a magyarországi kivándorlásban Molnár Judit

1 –Gál-Szabó Lajos

1 –Siskáné Szilasi Beáta

1 –Mohos Mária

2 –Dudás Gábor

3

1Miskolci Egyetem

2Pécsi Tudományegyetem 3MTA KRTK RKI ATO

Magyarország népessége elöregedő, ami azt jelenti, hogy ahhoz, hogy képes legyen eltartani

az egyre növekvő idős korosztályt is, ahhoz inkább arra lenne szüksége az országnak, hogy

ide vándoroljanak a fiatalok, munkaképes korúak más országokból, nem arra, hogy a magyar

állampolgárok elhagyják hazánkat. De kik azok, akik elvándorolnak, és miért szeretnének

elmenni? Fontos kérdés az is, hogy ez a jelenség Magyarország térségeit egyformán érinti

vagy vannak-e olyan területei, ahonnan esetleg nagyobb az elvándorlás, és ha vannak, akkor

melyek ezek az országrészek?

A kutatás első évében 5354 főt kérdeztünk meg az ország 15 városában: Budapesten 1136,

Szegeden 487, Miskolcon 472, Pécsett 428, Nyíregyházán 409, Debrecenben 377, Győrött

347, Kecskeméten 286, Egerben 279, Mezőkövesden 278, Szombathelyen 231,

Székesfehérvárott 195, Tatabányán 193, Békéscsabán 180 és Kaposváron 56 személyt 17 és

83 év között, és az átlagéletkor 35 év volt a megkérdezettek körében. Továbbá készítettünk

egy online kérdőíves felvételezést is, amelyet a magyarországi felsőoktatási intézményekhez

juttattunk el. Erre 3360 értékelhető válasz érkezett be 19 és 65 év közöttiektől, akiknek az

átlagéletkoruk 27 év volt.

A kutatás jelen állapotában arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen a kivándorlási szándéka a

mai magyar lakosoknak, van-e ennek területi különbsége, ha igen, akkor ennek hátterében mi

lehet, illetve milyen demográfiai jellemzőkkel írhatók le a kivándorolni készülők az itthon

maradni akarókkal szemben.

Előadásunk ezekre a kérdésekre igyekszik választ adni.

A válság hatása a bevándorlók cirkulációjára Magyarországon Illés Sándor

Aktív Társadalom Alapítvány

Az egyéni döntésen alapuló, világméretekben növekvő mértékű migráció megatrenddé vált. A

vándorlás eseménye egyre gyakoribbá vált az egyén életében. Ugyanakkor, a szokásos

lakóhely koncepciója az Egyesült Nemzetek Szervezete migrációértelmezésének egyik

alapvetése. A migrációt egyszeri eseményként fogják fel, ami viszonylag ritkán fordul elő az

egyén életútjában. A mozgást követően a vándor véglegesen letelepszik (szokásos lakóhelyét

megváltoztatta újabb szokásos lakóhelyre). Ezzel a migráció-értelmezéssel egyre kevésbé

lehet megragadni, leírni, elemezni a globalizáció korának egyre szövevényesebbé váló

vándorlási rendszereit. Az egyén többes vándorlásai során nem egy, hanem legalább kettő

vagy annál több áramlás kapcsolódik össze. A legegyszerűbb vándorlási rendszer minimum

kételemű. Leghétköznapibb példaként a visszavándorlásokat említjük meg, amibe

szükségszerűen beleértendő a visszavándorlást megelőző odavándorlás is. Ha a

visszavándorlás nem csak egy alkalommal történik meg, hanem többször is, továbbá az

72

ismétlődő folyamat még időbeli jellegzetességgel is bír, akkor például szezonális

vándorlásokról beszélhetünk. Gazdasági motivációk esetén ebben a perspektívában a

távolsági ingázások fogalmához kerülünk közel, a kikapcsolódást célzó élményszerző

mozgások esetén pedig a turizmushoz. A nemzetközi vándorlás kontextusában értelmezett

cirkulációnak az általános definíciója a következő lehet. A cirkuláció olyan legalább három

összekapcsolódó áramláselemből álló térbeli mobilitási rendszer, melyben az egyének többes,

visszatérő mozgásai zajlanak. Az előadás keretében elemezzük a legfrissebb magyar

cirkulációs adatokat, melyek a 2009–2011-es évek Magyarországra bevándorlókra

vonatkoznak. A megelőző három évvel összehasonlítva ki tudjuk mutatni a gazdasági válság

cirkulációs rendszerekre gyakorolt hatásait.

A remigrációval kapcsolatos európai és magyarországi nemzeti politikák

elemzése Hegedűs Gábor – Lados Gábor


Világszerte, így például Kelet-Közép-Európában és Magyarországon egyre súlyosabb gondot

jelent a munkaerő fejlettebb országokba való elvándorlása, illetve elcsábítása. A folyamat

megállítására, az emigránsok visszatérésének – remigrációjának – elősegítésére globálisan

már számos nemzeti szintű politika és kezdeményezés született. Ennek legfőbb oka, hogy a

külföldről hazatérők által megszerzett tőke komoly fejlesztő hatást fejthet ki az

anyaországban. A nemzeti szintű politikák és kezdeményezések sikerének fokmérője, hogy

milyen mértékben képesek e fejlesztő hatást kihasználni. Kutatásunkban szakirodalmi

elemzés és dokumentumelemzés segítségével azt vizsgáljuk, hogy mi jellemzi a különböző,

remigrációval kapcsolatos nemzeti politikákat. E kutatási kérdéshez kapcsolódóan főként a

területi hasonlóságok és különbségek, a fő típusok, célkitűzések, az időtartam és az elért

eredmények vizsgálatára fókuszálunk. Kutatási területünk Európa és Magyarország.

Eredményeink alapján a nemzeti szintű politikákaz európai államok és Magyarország

esetében az elvándorlás kiváltotta problémák ellenére egyelőre csak kis számban fordulnak

elő. Viszonylag újkeletűnek számítanak, és a globálisan alkalmazott remigrációs eszközöket

és módszereket csak részben használják. Ugyanakkor változatos célkitűzésűek, és céljaik

elérése érdekében többféle eszközt és módszert is magukban foglalhatnak. Körükben kevés az

átfogó, az adott állam érintett szakpolitikáinak egészére kiterjedő nemzeti politika.

Összességében megállapítható, hogy a hazatérést támogató különböző nemzeti politikák

céljaikat tudatos tervezés és európai szintű összehangolás/irányítás nélkül csak részben tudják

elérni.

A munkaerőpiaci-területi mobilitás vizsgálatának új dimenziói, kutatási

módszerei és azok alkalmazása Alpek B. Levente


A munkanélküliség, hazánk egyik legsúlyosabb társadalmi-gazdasági feszültségforrása,

különösen súlyosan érinti mindazokat a társadalmi csoportokat, amelyek Magyarország

periférikus, szubperiférikus térségeiben próbálnak/kénytelenek boldogulni. A munkaerőpiaci

helyzet javulásának és javításának megfelelő módja lehet egyes kiemelt „gócpontok”,

központi – települési – terek fejlesztése, amelyek – nemzetközi versenyben történő –

73

felzárkózása, gazdasági fejlődése tovagyűrűző hatásain keresztül hozzájárulhat

„háttértérségeik” pozíciójának javulásához is.

Kérdéses azonban, hogy a foglalkoztatási centrumok esetleges növekedése valóban motorjává

válhat-e a szubperiféria lakosságánakmunkaerőpiaci helyzetének javulásának, amely kérdésre

a mobilitás – kiemelten a térbeli mobilitás – domináns faktorainak feltárásán,

csoportspecifikus és területi értékelésén keresztül adhatunk kielégítő választ.

A jelen kutatás olyan új kutatási/elemzési módszereket, modelleket mutat be, amelyek

segítségével feltárhatóak, értékelhetőek, rangsorolhatóak és térképezhetőek az egyes

települések térbeli, mobilitási minőségei, ezáltal pedig annak korlátozó tényezői. A bemutatott

módszerek példákon keresztül szemléltetik egy klasszikus problémakör új szemléletű

megvilágítását, amely eszközök alkalmazhatóak nemcsak a tértudományok elemzési, de a

konkrét, mindennapos vagy épp szuperberuházásokhoz kapcsolódó eseti projektek adekvát

területfejlesztés feladatainak hatékonyabb ellátásához is.

Az előadás hasznos mindazok számára, akik a különböző társadalmi csoportok területi

mobilitási problémáinak megoldásában érdekeltek, úgy a területfejlesztéssel foglalkozó

szakembereknek, mint a települések polgármestereinek, a probléma megismerésében fáradozó

kutatóknak és az érdeklődőknek egyaránt.

25 REGIONÁLIS FÖLDRAJZ SZEKCIÓ

A földrajzi tényezők szerepe a közigazgatás térbeli változásaiban Elekes Tibor

Miskolci Egyetem

A közigazgatás térbeli kialakításában meghatározó szerepük van atermészeti,

társadalmi, gazdasági és politikai tényezőknek. Ezen tényezők tér- és időbeli sajátosságait,

föl-, illetve leértékelődését erdélyi példákkal illusztrálom.

A XI. századi, a Keleti-Kárpátok és az Erdélyi-középhegység közötti, nagyobbrészt

Ny-K-i kiterjedésűmegyék kialakításakor szempont lehetett, az akkor gazdaságilag fontos

sóbányák térbeli elhelyezkedése.

Jelentős változást eredményezett a székelyek és a szászok betelepítése. A XIV.

századra, a szász térszerveződés a birtokba kapott területek térbeli kiterjedéséhez igazodott

(pl.: a Királyföldön), a szász székek és vidékek kialakítását politikai szempontok

befolyásolták. A székely székek, valamint a dél-erdélyi románok vidéke (Fogarasföld)

többnyire domborzati és vízföldrajzi adottságokhoz igazodott.

A XIV. századra kialakult erdélyi közigazgatás első jelentős átszervezéséreII. József

idején (1784-1790) került sor. Az egyszerűsítés és ésszerűsítés jegyében megfogalmazódott

átszervezés fölszámolta Erdélyben is a székek és vidékek különállóságát. A Székelyföldön és

Szászföldön létrehozott új területegységek viszonylatában a gazdasági szempontok mellette

történelmi területek fölszabdalásának politikai szándéka is fölfedezhető.

1790 után visszaállt az 1784 előtti erdélyi megyék, székek, vidékek rendszere. Az

1806-ban már létező járások kialakításában a természeti és a gazdasági tényező szerepe is

nyomon követhető az erdélyi megyék és a székely székek viszonylatában.

Újabb radikális átszervezést jelentett az 1850-1860 között létezettkatonai kerületek,

körzetek és alkörzetek rendszere. A politikai elnyomás eszközeként működötttérszerveződést

a politikai enyhülés jegyében, 1860-tól a „hagyományos közigazgatás”, majd 1876-tól a

„megyerendszer” váltotta föl.

74

A részben természeti adottságok függvényében kialakult székely székek területéhez

igazították az 1876-ban létrehozott székelyföldi megyéket. Ekkor, a történeti-etnikai szempont

érvényesült pl. Szeben és Fogaras megye kialakításakor. A többi új erdélyi megye

nagyobbrészt csak nevében őrizte meg a XI.-XIV. századi térfelosztást.

Kevéset változott a megyék térbelisége az I. világháború utáni hatalomváltást

követően. Az erdélyi megyerendszert országhatár szelte át a II. világháború alatti időszakban.

A II. világháború utáni gyökeres politikai, gazdasági, társadalmi változások egy új

térszerveződés meghonosítását jelentették Romániában. Szovjet mintára, a gazdasági

fejlesztés és az új térszemlélet függvényében 1950-ben bevezették a tartomány-rajon-komuna

rendszert. Az 1952-ben, 1956-ban és 1960-ban átalakított rendszert 1968-tól, a napjainkban is

érvényben levő új, a földrajzi, történeti szempontokat kevésbé figyelembe vevő

térszerveződés váltotta föl.

Az évezrednyiidőt felölelő erdélyi közigazgatás különböző változataiban nyomon

követhető a természeti, társadalmi és gazdasági tényezők szerepe, e kölcsönhatási rendszer

konkrét területi megnyilvánulásai. Politikai szempontrendszerérvényesült az1780-as, 1850-es

években, újabb kori fölértékelődésére az 1950-1960-as években végrehajtott átszervezések

során került sor. A XX. század gyakori átszervezései politikai, gazdasági szempontok szerint

történtek, ritkán alkalmazkodtak a szerves fejlődés során kialakult térszerkezeti,

térszerveződési keretekhez.

„Regionális úri muri”: a regionalizáció folyamata Romániában (1859‒2013) Bajtalan Hunor


Az elmúlt két-három évben a területi-közigazgatási átszervezés a társadalmi-politikai

diskurzus talán egyik legvitatottabb, legmediatizáltabb közérdekű kérdéseivé vált, melyet csak

fölerősített a volt kormánykoalíció (Szociálliberális Unió, USL) azon elszántsága, hogy 2013-

at a regionalizáció, az átfogó decentralizáció évévé tegye. A tudományos közeg, noha

tanulmányok, tervezetek és stratégiák egész sorát ontja magából, politikai pártok programjai

épülnek az átszervezés, az úgynevezett „regionális reform” kérdésére, mégis azonban mind a

mai napig alig született egy-két átfogó kutatás, mely többszempontú megközelítése révén

behatóan elemezte volna Románia regionalitásának sajátosságait, nem is beszélve egy

esetleges területi-közigazgatási átszervezés problematikájáról, annak lehetséges módozatairól.

A felületesség, az elhamarkodott, ad-hoc lépések közepette egyáltalán nem meglepő, hogy a

2013-ra tervezett területi-közigazgatási átszervezés kudarcba fulladt.

Jelen előadás természetesen nem adhat és nem is célja választ adni a fentebb vázolt

problémákra, hanem sokkal inkább egy visszapillantó munkának tekinthető, mely sajátos tér-

idő szemlélete révén ragadja meg a romániai regionalizáció folyamatának fontosabb

állomásait a modern Románia kialakulásától egészen napjainkig (1859-2013). Ennek

megfelelően az előadás a régiókérdés rövid tematizálásával indít, melyet a centralizmus-

regionalizmus ellentétpár mentén szerveződő különböző területi-közigazgatási modellek

kronológikus elemzése követ az államterület szervezésének első lépéseitől a jelenlegi

kormánykoalíció decentralizációs törvénytervezetéig. A precedensértékkel bíró területi-

közigazgatási modellek bemutatása mindenképpen új megvilágításba helyezi a jelenlegi

társadalmi-politikai diskurzust, sőt a történelmi múlt öröksége sok esetben olyan kérdéseket

vet fel, melyek mind a mai napig éreztetik hatásukat.

75

A regionális különbségek változásainak mérése Indiában 2001 és 2011

között Wilhelm Zoltán


A világ – mind természet-, mind társadalomföldrajzi szempontból – egyik legváltozatosabb

országa India. Lakosságának etnikai, nyelvi, vallási, illetve kaszttagolódása olyan

heterogenitást eredményez, melyre más országban aligha találunk példát. A rendkívüli

sokszínűség természetes módon eredményez komoly regionális különbségeket. Ezen területi

különbségek mérése nem történhet a tagállamok szintjén, hiszen a rendkívüli méretek (Európa

legnépesebb államainál jóval nagyobb lakosságszámmal rendelkező államokat találunk

Indiában) elfedik a lényeget. A 2010-ben publikált új módszerünkkel, a komplex SENTIENT

Index alkalmazásával sikerült a közvetlen szubnacionális szintet követő körzetek

adminisztratív szintjén meghatároznunk a relatív fejlettségi sorrendet. Az akkor létrehozott, a

2001-es népszámlálásra épülő adatbázisunkra támaszkodva – matematikai-statisztikai

módszerekkel – több, területi különbségekre vonatkozó, nóvumnak számító megállapítást

tehettünk. A 2011-es népszámlálás adatainak megjelenésével elemzéseinket már időben is

kiterjeszthettük, számtalan érdekes eredményt produkálva. Kimutathattuk pl. a leszakadó,

vagy éppen kiugróan fejlődő, a polarizálódó régiók területi elhelyezkedését, de a fejlődéssel

leginkább összefüggő faktorokra is tudunk következtetni. Mindemellettfeltártuk, hogy

egyelőre Indiában (is) az urbanizáltabb terekben jelentkeznek leginkább a fejlődés jegyei.

Előadásunkban további jellegzetesen indiai területi jelenségre hívjuk fel a figyelmet, de

általános érvényű megállapításokat is teszünk, pl. a Williamson-hipotézis dél-ázsiai

igazolásával.

Az új politikai irányzatok területi jellegzetességei a nagyvárosokban:

Prága, Varsó és Budapest példáján Szabó Balázs

MTA CSFK FTI

Európa nyugati felében az 1970-es években kezdődött a klasszikus törésvonalak átalakulása,

ami egy-két évtized alatt a pártpaletta átrendeződéséhez vezetett. Az egyik első lépés a

materialista-posztmaterialista törlésvonal kialakulása volt, ami a hagyományos vallási és

osztálykötődéseket felülírta, és egy új értékrend kialakulásához kapcsolódott, melyek közül a

környezetvédelem vált az irányzat szimbólumává. A zöld pártok lettek a legelterjedtebbek a

városi középosztálybeliek által támogatott újbaloldali pártok közül. A másik pártcsalád, a

jobboldali radikális populista pártok megjelenése szintén társadalmi átalakulásokhoz, ezen

belül is a bevándorláshoz köthető. A multikulturális társadalmat elutasító elsősorban az

elszegényedő, lecsúszó munkásság által támogatott irányzat hasonlóan a zöldekhez az 1990-

2000-es évekre stabil szereplőivé vált az európai parlamenteknek.

A posztszocialista országokban a rendszerváltáskor kialakult pártstruktúra a 2000-es évek

közepétől kezdett gyökeresen átalakulni, amikor megjelentek a korábbi törésvonalakhoz nem

illeszkedő szavazótáborok. A nyugati mintához hasonlóan itt is kerültek be a parlamentbe

újbaloldali és zöld pártok, Csehországban és Lengyelországban, később Magyarországon is,

igaz ezek a pártok még nem tekinthetők stabilnak (mint a cseh példa mutatja).

Az új pártok szavazótáborának elemzésére jó lehetőséget ad a nagyvárosi környezet, annak

heterogenitása, a területi egységek részletessége miatt jól követhető, hogy mely rétegek

támogatják az egyes politikai irányzatokat. A legutóbbi parlamenti választások eredményei

Prágában, Varsóban, és Budapesten megmutatják, hogy az újbaloldali/zöld, és a

76

populista/szélsőjobboldali pártok szavazótábora valóban megfelel-e a nyugati mintának. A

kérdés, hogy ezekben az országokban is kimutatható-e a nagyvárosi középosztálynak illetve a

lecsúszó, elszegényedő munkásságnak egy új, a korábbi törésvonalakétól eltérő politikai

viselkedése. A posztszocialista nagyvárosok átalakulásában hasonló folyamatok mentek

végbe mint nyugaton kérdés, hogy ezzel párhuzamosan alakultak-e át a választótáborok is. A

felértékelődő belvárosi negyedek, az elszegényedő városszéli lakótelepek, az elslumosodó

belső városrészek és az új építésű negyedek társadalma más-más politikai irányzatot támogat,

kérdés, hogy mindez hogy függ össze az új pártok kialakulásával.

Politikai törésvonalak a magyar társadalomban a 2014-es országgyűlési

választások alapján Vida György


A nemzetközi szakirodalomban több publikáció is próbálja összekapcsolni a

társadalmi tényezők térbeli eloszlását a választói magatartással. A pártpreferenciák térbeli

lenyomatának különbségeit magyarázzák politikai gazdaságtani, szociológiai és pszichológiai

okokkal. Többen matematikai módszerekkel próbálják a mélyebb összefüggéseket

megragadni, ilyen például a területi autókorreláció vagy a regresszió módszere.Hazánkbana

téma kutatása rendkívül aktuális, hiszen 2011. december 23-án fogadta el a parlament a

CCIII. törvényt az országgyűlési képviselők választásáról, és a 2013. évi XXXVI. törvényt a

választási eljárásról és2014-től már az új keretfeltételekkel szavazunk.

Tanulmányomban statisztikai és kvantitatív módszereket felhasználva próbálom

feltérképezni aválasztásföldrajzi jellegzetességek és a társadalomföldrajzi jellemzők közötti

összefüggéseket.A klasszikus Lipset–Rokkan féle törésvonalak elsősorban ipari társadalmakra

volt jellemzőek és a globalizáció és az információs társadalom mellékhatásaiként ezek

fokozatosan érvényüket vesztették. Megjelent a posztmateriális–materiális törésvonal. Ennek

kapcsán arra a kérdésre keresem a választ, hogy milyen politikai törésvonalak vannak a

magyar társadalomban a 2014-es országgyűlési választásokat követően.

Választókerületi és települési szinten aggregált 2014-es listás szavazatokkal dolgozom,

valamint a 2011-es népszámlálási adatokat használom fel az összefüggések megragadására. A

szükséges adatokat a Központi Statisztikai Hivatal, az Országos Választási Iroda elektronikus

adatbázisa szolgáltatja.A választási eredmények és a társadalmi jellemzők között fellelhető

kapcsolatot a regresszió módszerével próbálom megtalálni. Ezt alapvetően több társadalmi

mutató (lakóhelyi, életkori, iskolázottsági, foglalkoztatottsági… stb.) és a választási

eredmények összehasonlításával vizsgálnám. Elmondható, hogy a választói magatartás térbeli

eltéréseket mutat, és ezen eltérések néhány tényezőjét megmagyarázzák a társadalmi mutatók.

26 TÉRINFORMATIKA SZEKCIÓ

Térinformatikai járattervezés Ladányi Richárd

Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Közhasznú Nonprofit Kft.

Egyre terjednek napjainkban a háztartási hulladékok egymástól elkülönített gyűjtését

megvalósító inverz logisztikai rendszerek. A Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Közhasznú

Nonprofit Kft. alkalmazottjaként végzett tevékenységem során a háztartási elkülönített

77

hulladékgyűjtés témakörével foglalkozom, mérnöki szolgáltatás nyújtásának keretében

alkalmam nyílt számos hulladékgyűjtő rendszer megtervezésére is. Ezen gyakorlati

tapasztalatok birtokában, és a szakmában jelenlévő igény kielégítése érdekében kíséreltem

meg térinformatikai eszközök felhasználásával új hulladékgyűjtőrendszer – tervezési módszer

(és az erre épülő tervezőszoftver) kifejlesztését.

A térinformatika alkalmazása az említett igények költséghatékony kiszolgálásának

szempontjából kulcsfontosságú, mert egyedülálló lehetőséget biztosít olyan gyűjtőrendszer

kialakítására, amely

a lakosságot a gyűjtőrendszer igénybevételére azzal motiválja, hogy a

gyűjtőedényeket a hulladékok keletkezési helyeihez annyira közel viszi, amennyire

csak lehetséges,

ugyanakkor a működési költségeket a gyűjtőjáratok útvonalának minimalizálása

révén tartja a szükséges szinten.

Ezen lehetőségekkel kapcsolatban a például t/km mértékegységgel jellemezhetőgyűjtési

hatékonyságot az adott területen működő gyűjtőrendszer teljesítményét meghatározó

kulcstényezőnek (KPI) lehet tekinteni. Nagyobb hatékonysággal működő gyűjtőrendszer

kialakítása pedig akkor lehetséges, ha sikerül olyan terület felosztási eljárást definiálni, mely

alkalmazásával a szolgáltatási területről a különböző gyűjtési módszerekkel úgy gyűjthető be

nagyobb mennyiségű hulladék, hogy ez nem jár a gyűjtési távolság aránytalan növekedésével.

Az előadás az ilyen területi felosztás megvalósítására kíván fókuszálni.

Az előadásomban a fent vázolt célok eléréséhez kapcsolódó kutatásaimat, és az ArcGIS-

alapon kidolgozott tervezőalkalmazásban rejlő lehetőségeket kívánom bemutatni. A

tervezőeszköz létrehozására irányuló kutatás az Európai Unió és Magyarország

támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával a TÁMOP 4.2.4. A2-JÁDJ-

12-0234 azonosító számú "Nemzeti Kiválóság Program - Hazai hallgatói, illetve kutatói

személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program" c.

kiemelt projekt keretei között valósult meg.

Új biomassza erőmű - és kiszolgáló ültetvények - helyének meghatározása

térinformatikai módszerekkel az InnoEnergy KIC keretében Kiss Levente

Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Közhasznú Nonprofit Kft.

A fosszilis energiahordozók árának alakulása és energiafüggőségi, valamint

környezetvédelmi szempontokat figyelembe véve megállapíthatjuk, hogy foglalkoznunk kell a

biomasszából nyerhető energia hatékony felhasználásával. A biomassza felhasználása csak

rövidtávú szállítás mellett gazdaságos, megköveteli a precíz logisztikai tervezést, ezért a fent

említett projekt keretében azt vizsgáljuk, miként lehet a térinformatika eszközeivel

hatékonyan támogatni egy új biomassza erőmű létesítését.

Biomasszából háromféleképpen állítható elő energia:

erőműben eltüzelve

bioetanolt előállítva gépjárművekben üzemanyagként hasznosítva

biológiailag elgázosítható biomasszából biogázt előállítva és azt erőműben

eltüzelve

Ebből mi az első lehetőséggel számoltunk. Magyarország jó biomassza termelő

potenciállal rendelkezik a napsütéses órák száma 1700-2100 közé esik, az éves átlagos

csapadékmennyiség 500-800 mm a terület függvényében. Ezen növények termesztése

megvalósulhat ártereken, mezőgazdasági művelés alól kivont területeken, rekultivált

szemétlerakókon, és használaton kívüli szükségtározók területén is.

78

Biomassza erőmű helyének kijelölésekor számos tényezővel kell számolnunk.

Vizsgálnunk kell az elsődleges és másodlagos biomassza potenciális helyét, várható

mennyiségét és járattervezéssel kell optimalizálnunk a szállítási költségeket. A megfelelő

energianövény kiválasztása – terület, hozam, fűtőérték, járulékos költségek tekintetében – is

gondos tervezést igényel. A lakossági energiaigény és a költségek tükrében elemeznünk kell,

hogy egy teljesen új biomassza erőmű megépítése, vagy egy már meglévő fosszilis

tüzelőanyagot hasznosító erőmű kazánjának bővítésével érhetünk el jobb eredményt.

Ezen összetett problémák megoldására keresünk lehetőségeket a térinformatika

segítségével. Egyre több pozitív példa mutatja, hogy egyes intézmények, vagy lakótelepek

fűtését hatékonyan láthatjuk el kisebb biomassza erőművek által biztosított energiával.

Az Eger – Energiarégió Projekt térinformatikai vonatkozásai Utasi Zoltán


Az Eszterházy Károly Főiskola Földrajz Tanszéke és partnerei 2012-ben sikeres pályázatot

nyújtottak be „A megújuló természeti erőforrások és a klímaváltozás kapcsolatrendszerének

komplex vizsgálata egy fenntartható modellrégió kialakítása céljából magyar-német

közreműködéssel” (röviden Eger – Energiarégió) címmel (TÁMOP-4.2.2.A-11/1/KONV-

2012-0016). A projekt célja egy Eger központú, 23 települést magába foglaló mintaterületen a

megújuló energiaforrások és a klímaváltozás területén célzott alapkutatások elvégzése a

Kasseli Egyetem (Németország) közreműködésével, a kutatásra épülő térségi térinformatikai

adatbázis létrehozása és fejlesztése, valamint a hozzá kapcsolódó energiahatékony gazdasági

növekedést szolgáló tevékenységek kidolgozása egy fenntartható modellrégió kialakítása

céljából.

A projekt központi elemét jelenti, hogy az eredményeket nem egymástól elkülönítve, hanem

egy térinformatikai rendszerbe szervezve történik az adattárolás és feldolgozás, melynek célja

egy egységes alapra épülő digitális adatbázis létrehozása a különböző térképi állományok és

terepi adatfelvételezés integrációjával. Ezek közül a tanulmány főként a kataszteri és a

topográfiai digitális térképi alapok létrehozásának feladatait, problémáit mutatja be, valamint

a lehetséges megoldásokat tekinti át, de érinti további adatbázisok feldolgozásának kérdéseit

is.

Az adatbázis építése az ESRI cég ArcGIS 10.1 térinformatikai szoftverének használatával

történik. A választás a sokrétű felhasználhatósága (lényegében a térinformatikai

adatfeldolgozás teljes folyamata megvalósítható alkalmazásával) és az Európai Unióban

betöltött kvázi hivatalos térinformatikai szoftver státusa miatt esett a programra.

A bűnözés területi eloszlásának vizsgálata térinformatikai környezetben Piskóti-Kovács Zsuzsa


A tanulmány az Észak-magyarországi régió bűnözési helyzetének bemutatására és a bűnözési

adatok területi sajátosságainak feltárására fókuszál. Az elemzéseket ArcMap 10.2-es

térinformatikai környezetben végzem, melyben a települések az azok közigazgatási határait

lefedő polygonokkal kerülnek reprezentálásra. Ezekhez kerül hozzárendelésre a bűnözés két

mutatószáma: a 100 000 lakosra jutó ismertté vált bűncselekmények és bűnelkövetők száma.

A vizsgálatok során különböző területi statisztikai módszereket alkalmazok, melyek

alkalmasak a bűnözés eloszlásának és mintázatának elemzésére, valamint a bűnözési forró és

79

hideg pontok felderítésére. A bűnözés mintázatának vizsgálatára a területi

autokorrelációMoran I-féle mérőszámát alkalmazom, míg a bűnözési forró és hideg pontok

felderítésére a Getis-OrdGi* statisztikát. Ezek segítségével számszerű információt kaphatunk

a bűnözés területi eloszlásának jellemzőiről. Feltételezésem szerint a bűncselekmények és

bűnelkövetők területi eloszlása nem véletlenszerű, és a vizsgálatok segítségévelvalószínűleg

el lehet különíteni olyan területeket, melyek a szomszédjaikhoz képest kirívóan magas, avagy

alacsony bűnözési rátákkal rendelkeznek. Végezetül különböző társadalmi-gazdasági

változókat is bevonok a vizsgálatba, hogy feltárjam milyen tényezők húzódhatnak meg a

kialakult területi mintázat mögött.

Árvízi logisztikai modell fejlesztése a Bódva vízgyűjtőjén Vágó János

Miskolci Egyetem

Az elmúlt évek árvizei jelentős problémát okoztak a Sajó, a Hernád és a Bódva folyók

vízgyűjtőin. A levonuló árhullámok által elöntésre kerülő területek előre történő

meghatározásával jelentősen csökkenthető az árvizek okozta emberi és anyagi károk mértéke,

optimalizálhatóvá és tervezhetővé válik a megelőzés, védekezés és a mentés folyamata.

A Miskolci Egyetem vezetésével 2012-2014-ben, magyar-szlovák határ menti

együttműködés keretében került megvalósításra a FLOODLOG „Flood modeling and logistic

model development for flood crisis management” című pályázat. A kutatás vizsgálati területe

a Bódva vízgyűjtő teljes, Kassa megyére és Borsod-Abaúj-Zemplén megyére eső területe volt.

A pályázat legfőbb célkitűzése egy olyan eszközrendszer kialakítása volt, amely

alkalmazásával egy potenciális árvíz miatt bekövetkező gátszakadás esetében térben és időben

lehatárolhatók a potenciálisan elöntés alá kerülő területek, az árvízi védekezés logisztikai

folyamatai optimalizálhatók, jelentősen segítve ezzel az illetékes, védekezésben részt vevő

szervezetek döntéshozatali munkáját. E fő célok mellett az árvizek környezeti és egészségügyi

hatásainak vizsgálatára, valamint egy olyan egységes, többcélú, harmonizált térinformatikai

adatbázis összeállítására is sor került, ami a tartalmazza az elöntési és logisztikai modellek

futtatásához szükséges valamennyi, a védekezés szempontjából kulcsfontosságú objektumot

és infrastrukturális elemet.

A pályázat magyar partnerei a Dr. Cholnoky Környezetgazdálkodási, Dokumentációs

és Kutatási Központ Kiemelten Közhasznú Nonprofit Kft és a Borsod-Abaúj-Zemplén

Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság voltak, a szlovák félt a Kassai Műszaki Egyetem

(Technická Univerzita v Košiciach, TUKE) és a Kassai Nemzetvédelmi Egyetem (Vysoká

škola bezpečnostného manažérstva v Košiciach, VSBM) képviselte.

A munka első lépése az árvizek kialakulásának és területi kiterjedésének modellezését

lehetővé tevő, egységes, harmonizált térinformatikai adatbázis létrehozása volt. Ez az

adatbázis többcélú, nem csak az árvízi modellezés céljait szolgálja, hanem bármilyen közös,

kétoldalú területfejlesztési, környezeti modellezési célú munkának is alapja lehet.

A projekt következő lépésében elkészítésre került az árvizek kiterjedési (elöntési)

modellje, amely segítségével percre pontosan megbecsülhető a gátszakadások után a kiömlött

víztömeg terjedési iránya és sebessége, a vízmélység, víztömeg, valamint a víz által érintett

elöntés alá kerülő területeken található infrastruktúra.

A logisztikai modell az elöntési modell eredményeit bemeneti adatként felhasználva

képes meghatározni a menteni kívánt objektumokat, az érintett lakosság számát és

összetételét. Fontos gyakorlatban is használható alkalmazás, hiszen képes a védekezéshez és a

mentéshez felhasználható infrastruktúra (útvonalak, épületek stb.) felmérésére és a mentési

útvonalak tervezésére is.

80

A munka során folyamatos együttműködés és egyeztetés zajlott a Katasztrófavédelem

szakembereivel annak érdekében, hogy az igényeiknek minél jobban megfelelő alkalmazások

készülhessenek. A végleges modellek a sikeres tesztbemutatót követően a Borsod-Abaúj-

Zemplén Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóságon telepítésre kerültek, térinformatikus

munkatársuk azok alkalmazását megismerte és használni tudja.

Az eredmények a pályázat honlapjáról letölthető formában is elérhetők:

http://www.uni-miskolc.hu/~floodlog/index.html

27 KÖZLEKEDÉSFÖLDRAJZ SZEKCIÓ

A motorizációs szint változásának hatásai Romániában Máthé Csongor

Babes-Bolyai Tudományegyetem

Kulcsszavak: motorizációs index, közúti infrastruktúra, roncsautó program, baleseti

statisztika

Romániában az utóbbi tíz évben a gépjárműpark jelentősen megnövekedett, ennek

ellenére a motorizációs index még mindig messze alulmarad a nyugat-európai országok

átlagértékeihez képest. A gazdasági válság hatására a növekedés üteme átmenetileg lelassult,

azonban minden jel arra utal, hogy a motorizációs index a közeljövőben látványosan nőni fog.

A gépjárműpark bővülését a tömegesen külföldről importált használtautók valamint a sikeres

„roncsautó program” váltotta ki. Megyék szintjén (NUTS III) a lakosság gépjármű

ellátottságát tekintve lényeges diszparitás azonosítható, a gazdaságilag fejlettebb

közigazgatási egységek magasabb értékeket regisztrálnak.

A közúti közlekedési hálózat jelenlegi kiépítettségi szintje – gyorsforgalmi úthálózat

alulfejlettsége - mellett nem képes a forgalmi igényekoptimális kiszolgálására. Az egyensúlyi

helyzet felborulását jelzi a közúti balesetek számának növekedése is, mely lényegesen eltérő

tendenciát mutat az EU átlagértékeihez képest.

Következtetésképp megállapítható, hogy a közúti infrastruktúra fejlesztése nem csak

gazdaságösztönző hatása miatt kellene prioritás legyen Románia számára, hanem a közúti

közlekedésbiztonság javítása valamint a forgalmi fluxusok gördülékeny levezetése végett is.

Természeti adottságok miatti különleges vasútépítések Majdán János

Eötvös József Főiskola

A magyarországi vasútépítések során a kivitelezők komoly természeti akadályokkal

találkoztak, melyek leküzdése során számos műszaki újdonság született. A folyók és vizek

esetében a szegedi és szolnoki Tisza-híd, a dunai nagyhidak megépítésének programja és az

eszéki híd megvalósítása emelt be új elemeket a kivitelezésbe. A hegyekbe vezetett

vaspályáknál a Karakó völgyhídja, a lupkovi és a Cuha völgyében működő alagút és a Fiume

városa alatt megépített földalatti vasút kerül részletesebb bemutatásra.

http://www.uni-miskolc.hu/~floodlog/index.html

81

A közlekedésföldrajzi tényezők településfejlesztő hatásainak érvényesülése

Szob példáján (Történeti vázlat mai tanulságokkal) Tiner Tibor

MTA CSFK FTI

Az előadás egy Duna menti kisváros, Szob példáján mutatja be, hogy az egyes

közlekedésföldrajzi tényezőknek a különböző történeti korszakokban milyen szerepe volt a

település fejlődésében. A dunai hajózás, a vasútépítések, majd a közúthálózat fejlesztése

egyaránt meghatározó módon befolyásolta a kedvező közlekedésföldrajzi helyzetű település

demográfiai, gazdasági, foglalkoztatási szerkezetének időben alakulását, amelyben prosperáló

és hanyatló időszakok váltották egymást. A 19. század 60-as éveitől 1920-ig tartó országos,

régió szintű, valamint helyiközlekedésfejlesztési célú beruházások, vonalas

infrastruktúrafejlesztésekegymásra épülve segítették elő Szob töretlen gazdasági növekedését.

A trianoni határok meghúzása, az 1930 körüli gazdasági világválság, a második világháború,a

szocialista iparfejlesztés évtizedei, majd a Bős-Nagymarosi vízlépcső tervezett megépítése

körüli bizonytalanság egyaránt negatívan érintette a települést, háttébe szorítva a

közlekedésfejlesztés ügyét. Csak az 1989 utáni rendszerváltás, majd Magyaroszág EU-

tagsága, végül a schengeni övezehez való csatlakozás hozott jelentős fordulatot e téren.

28 POSZTER SZEKCIÓ

Kulcs–Rácalmás dunai magaspartjának mérnökgeomorfológiája és a

partfalvédelem

Balogh János, Viczián István, Kis Éva, Prácser Ernő, Prodán Tímea, Szeberényi József, Varga

György

Kulcs és Rácalmás települések a Mezőföld peremén az Adonyi-öblözettől délre a

Duna mentén sajátos paleogeomorfológiai fejlődésmenet eredményeként kialakult nagy

partrogyások földtömegeire épültek. A felszínmozgásos törmeléklejtőkön a mozgások és

kapcsolódó geomorfológiai kutatások valamint az épületkárok nyomon követései 1964

decemberében kezdődtek. Az 1964-66-os és 1977. évi felszínmozgásokat követően a

Központi Földtani Hivatal megbízásából a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat, az MTA

Földrajztudományi Kutatóintézet és később a Budapesti Műszaki Egyetem széleskörű

vizsgálatokat készített a Rácalmás–Kulcs löszös partfalszakaszairól és környezetükről. A

sajátos település szerkezet, a nem megfelelő infrastrukturális háttér mellett bekövetkezett

gyors településfejlődés, az antropogén hatások régóta fokozták az évek óta ismétlődő

földtömegmozgásokat. A településeken 1994 előtt a kiszámíthatatlan felszínmozgások miatt

hosszú ideig építési tilalom volt, amelyeket az ezredforduló környékén feloldottak. A

széleskörű földtani adatbázisok figyelembe vételével készült mérnökgeomorfológiai és

domborzatminősítő térképek értékelése számos vízföldtani és felszínalaktani a kérdésre adott

magyarázatot pl. a felszínalatti és felszíni vízmozgások, valamint a fosszilis csuszamlás

halmazok helyének és szakadási frontjaik meghatározása.

82

A felszínmozgások ok-okozati eseményeihez kapcsolódó tematikus

mérnökgeomorfológiai kutatások a 2005-ös Rácalmási épületkárok és a Kulcson 2011.

januárban bekövetkezett nagykiterjedésű felszínmozgások után új irányt kaptak. A

településeken EU-projekttámogatással megkezdődtek a csuszamlásokkal veszélyeztetett dunai

partfalszakaszok védelmi munkái. A felszínstabilizációs munkákhoz kapcsolódóan pedig új

mérnökgeomorfológiai kutatások indultak, amelyekhez geofizikai mérések is kapcsolódnak.

A kutatások célja, hogy vizsgálja a komplex geotechnikai módszerekkel és kivitelezéssel

készült partfal-rehabilitációk hatékonyságát az egyedi paleogeomorfológiai adottságokkal

rendelkező magasparti felszínen.

Műholdas adatokat fogadó munkaállomás kialakítása és alkalmazása

regionális környezeti problémák monitorozásában Tobak Zalán, van LeeuwenBoudewijn, Ladányi Zsuzsanna, Blanka Viktória


Az aszály kérdéskörének vizsgálatához kapcsolódóan, magyar-szerb együttműködés

keretében (WAHASTRAT projekt) kezdődött el a SZTE Természeti Földrajzi és

Geoinformatikai Tanszékén egy műholdas adatokat fogadó rendszer kiépítése. Az európai

meteorológiai műholdakat üzemeltető EUMETSAT által alkalmazott EUMETCast rendszeren

keresztül nemcsak nyers műholdadatokhoz férhetünk hozzá közel valós időben, de különböző

szintű feldolgozott termékek is a szolgáltatáscsomag részét képezik. Az EUMETSAT

geostacionárius pályán keringő, második generációs METEOSAT-10 műholdjának SEVIRI

szenzora 15 percenként szolgáltat 3, illetve 1 km-es térbeli felbontású, látható és

hőtartományú infravörös felvételeket. A szintén elérhető, poláris pályán keringő METOP az

amerikai NOAA, illetve a TERRA és AQUA műholdak – többek között AVHRR és

MODISszenzoraikkal – nagyobb időközönként, jobb térbeli felbontású adatokat szolgáltatnak.

A nyers (Level 1) adatok mellett fontos kiemelni a feldolgozott SAF

(SatelliteApplicationFacility) termékeket, melyek különböző földrajzi alkalmazások közvetlen

bementi adatrétegeit képezhetik (pl. felszínhőmérséklet, légköri nyomás és

nedvességtartalom, növényborítottság, stb.).

Az adatfolyamok továbbítása geostancionárius kommunikációs műholdakon keresztül, Digital

Video Broadcast (DVB) technológiával történik. A felhasználók részéről ehhez elegendő egy

kereskedelmi forgalomban is elérhető off-set parabola antenna, Ku-sávos digitális LNB-vel,

illetve egy számítógépbe telepíthető DVB-S tuner.A adatok dekódolásához hardverkulcs és

megfelelő kliens szoftver szükséges, mely a nyers adatokat különböző GIS formátumokba

konvertálja.

A fenti távérzékelt adatok nagy területre homogén információkat szolgáltatnak, így

hatékonyan alkalmazhatók regionális léptékű térbeli összehasonlító vizsgálatokban. Térben és

időben gyorsan változó környezeti paraméterekről nyújt részletes információkat, így lehetővé

teszi környezeti folyamatok monitorozását. A gyakori – nagy időfelbontású – képkészítés

mind gyorsan változó, havária jellegű események, mind időben elhúzódó természeti

folyamatok hosszú távú monitoringját is megalapozhatja. A vázolt térinformatikai rendszer

aszály indikátorok segítségével célozza meg egy regionális előrejelző és riasztási rendszer

kialakítását.

83

A borturizmus lehetőségei a Duna Borrégióban Faggyas Szabolcs

Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság

A Duna-Tisza közének táji adottságai mind klimatikus, mind talajtani szempontból kiváló

adottságokkal bírnak a szőlőtermesztésre, bortermelésre.

A Duna Borrégiót alkotó három borvidék közül a Csongrádi valamint a hazánk legnagyobb

borvidékének számító Kunsági borvidéken homokos alapkőzettel találkozunk, míg a Hajós-

Bajai borvidékre a löszös talajos a jellemzőek.

A turisztikai attrakciókat a borvidéki településeken kevésbé segítik elő az elszórtan

elhelyezkedő borházak, pincék, borászati létesítmények. Az időszakosan a borvidéki

településeken rendezett szüreti fesztiválok, borfesztiválok elsősorban a helyi lakosság

számára szerveződnek, kivételt ez alól az ország második legnagyobb borfesztiváljának tartott

Szegedi Borfesztivál jelenti.

A koncentráltan elhelyezkedő pincék, présházak, borházak pincesorokat, de akár egész

pincefalvakat alkotnak, melyek legismertebb és legjelentősebb példája a mintegy 1300 pincét

számláló Hajósi Pincefalu, amely méltán tekinthető az ország egyik legszebb pincefalujának,

míg a hozzá hasonló stílusú szintén sváb gyökerekkel rendelkező Nemesnádudvar és

Császártöltés településeken szép pincesorokat találhatunk.

A Duna-Tisza közén hasonló, építészeti szempontból is jelentős pincefalu található Monoron

és kisebb mértékben Solton.

Az igazán jelentős tömegeket megmozgató turisztikai vonzerőt ezek a pincefalvak jelentik,

ahol több rendezvényen már az ország egyéb tájegységeiből is érkeznek szép számmal

látogatók.

A hajósi Vintegro Pinceszövetség fiatal borászai minden évben olyan, már hagyományosnak

tekinthető rendezvényekkel csábítják a településre a látogatókat, mint a Tavaszi

Pincenyitogató, az Adventi Nyitott Pince Napok, vagy a Fröccsözön. Ezek a rendezvények jól

kiegészítik a 2014-ben már 34. alkalommal megrendezésre kerülő Orbán-napi Borünnepet.

A Monori Pincefaluban minden évben megrendezésre kerül a Borvidékek Hétvégéje, illetve a

rendezvényhez kapcsolódóan 2014-ben a Monori Bortárs Filmfesztivál is megrendezésre

kerül.

Ezek a rendezvények jelentősen hozzájárulnak a térség turisztikai attrakciójához, melynek

során a helyi fajták bemutatása, megismertetése segít elfeledett fajták (pl.:kövidinka)

feltámasztásában, vagy az izsáki arany sárfehér, mint eredetvédett fajta népszerűsítésében.

A fiatal borászok lelkesedésén túl nagy előrelépést jelenthetnek az uniós támogatások is, mely

a borászati fejlesztések mellett a turisztikai attrakciók, szálláshelyek kialakítása, fejlesztése

tekintetében is jelentős forrást biztosítanak.

Halmok az évszázadok sodrában – Halmok, földvárak természetközeli

állapotba való visszaállítása a Duna-Tisza közén Balázs Réka

1 - Kustár Rozália

2

1Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság

2Viski Károly Múzeum

Hazánkban a halmok megőrzésének fontosságára a honismereti kutatók, régészek,

természetvédők már a XIX. század végétől igyekeztek határozottan felhívni a figyelmet. A

természetvédelmi törvény hatálybalépése óta ex lege – azaz törvény erejénél fogva védett –

országos jelentőségű védett természeti területnek minősül valamennyi kunhalom és földvár. A

kulturális örökség védelméről szóló törvény alapján általános védelem alatt állnak. A törvény

84

általánosan foglalkozik a régészeti lelőhelyek védelmével, és nem emeli ki külön a halmok,

földvárak csoportját. A kiemelkedő történeti és kulturális jelentőségűek külön jogszabály

alapján védett- vagy fokozottan védett régészeti lelőhelyekké is nyilváníthatóak (pl.

Kovácshalom, Fajsz). Amikor halmokat kezdtük el számba venni ezen a vidéken,

változatosságuk a legszembetűnőbb: Olyan szeletei ezek a tájnak, melyek hol markánsan

kiemelkedő pontjai, hol az értő szemnek is alig észrevehetők, de az emberi történelemnek és a

táj fejlődésének egyaránt sok titkát őrzik. Az egykor itt élt népek máig fennmaradt, markáns,

tájformáló mementóit, a halmokat és földvárakat egykori környezetük megismerésével lehet

csak igazán megszólaltatni. Jogi védelmük megvalósult, további pusztulásuk

megakadályozása érdekében elkerülhetetlen további, gyakorlati lépéseket tenni. Mindenki, aki

részt vesz a halmok titkait feltáró vizsgálódásokban, óvja is őket. A közös örökségünk

védelme mindannyiunk ügye!

A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság – további gyakorlati természetvédelmi intézkedések

megvalósítása érdekében – az Új Széchenyi Terv Környezet és Energia Operatív Program

(KEOP) keretén belül „Élőhelyvédelem, és -helyreállítás, élettelen természeti értékek

védelme, vonalas létesítmények természetkárosító hatásának mérséklése” keretében

pályázatot nyújtott be és nyert a „Halmok az évszázadok sodrában – Halmok, földvárak

természetközeli állapotba való visszaállítása a Duna-Tisza közén” címmel.

A projekt négy projektterületet (Tiszaalpári Földvár, Érsekhalmi Földvár, Vaskúti Halmok és

dunatetétleni Csárda-halom) ölel fel, mely során cél a kunhalmokat, földvárakat ért

bolygatások és roncsolások károsító – így az illegális anyagnyerés, hulladéklerakás, ill. a

mezőgazdasági művelés következtében fellépő erózió visszagyepesítéssel történő

megakadályozása – nyomainak megszüntetését szolgáló rekonstrukciók, az érintett

területeken agresszívan terjedő tájidegen fa- és cserjeirtás, az eredeti vegetációregenerálódását

segítő folyamatok (visszagyepesítés), az érintett földvárak esetében – a térség egyediségét

nyújtó és a földvárak alapját képező – löszfalak állékonyságát megvalósító műszaki

létesítmények kivitelezésének megvalósítása.

A projekt célja, hogy a projekt keretében rekonstruált és védelem alá került halmok, földvárak

a nyilvánosság számára is elérhetőek legyenek, megőrződjenek és minél szélesebb körben

ismertek legyenek azok a védett és ritka fajokat is tartalmazó „élő”- és emlékhelyek, amelyek

az ember tevékenységének köszönhetően alakultak ki, s őrzik a múlt emlékeit, közös

örökségünket.

Talpalatnyi kő – Elveszett emlékeink nyomában

A DARÁZSKŐ Kustár Rozália

1 - Balázs Réka

2 - Sümegi Pál

3 - Szarka József

4

1Viski Károly Múzeum

2Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság


4Móra Ferenc Múzeum

Sokan hiszik, hogy az Alföldön építőanyagként évezredekig csak az agyagos vályog és az

ebből készíthető tégla állt rendelkezésre, pedig errefelé is akad „kő”. A Duna-Tisza közén

ugyanis foltokban bányászható és építkezésre alkalmas réti mészkövet lehet találni. A

vasoxidtól barnás fehér kőzetet a Homokhátság népe „darázskőnek” nevezi, amit a

darázsfészekre emlékeztető lyukacsos szerkezetéről kapott, de a népi emlékezetben szép és

kifejező sárkő, gyepkő, mocsárkő, varangykő és cupák elnevezésekkel is illették. A darázskő

az Alföld ma már szinte teljesen elfeledett geológiai képződménye, mely tartóssága miatt nem

85

vetekedhetett a hegyvidéki kőzetekkel, de helybeli bányászata, így olcsósága miatt a

térségben építőanyagként használták az Árpád-kortól folyamatosan egészen a ‟70-es évekig.

A modern építőanyagok alkalmazása, hajdani épültek lebontása és gondozatlansága

következtében ma már szinte alig-alig ismerhetjük. Feltárása, megismertetése és megőrzése

érdekében tett kutatások, gyakorlati intézkedések szükségszerűek, hiányukban múltunk,

kulturális és természeti örökségünk szeletei vesznek el!

A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság vezetésével az „Elfelejtett kulturális és természeti

örökségünk felfedezése a magyar-szerb határ menti régióban” elnevezésű Magyarország-

Szerbia IPA Határon Átnyúló Együttműködési Program keretében kutatói csapat alakult a

szerb-magyar határ menti régió közös természeti, történelmi és kulturális örökségének

megőrzése érdekében. A projekt célja a réti mészkő, mint a szerb-magyar határ menti régió

közös természeti, történelmi és kulturális örökségének megőrzése tudományos igényű

megalapozó kutatáson, turisztikai tematikus útvonal kijelölésén és népszerűsítő programok

megvalósításán (így többek között a Varangykő túraútvonal kijelölésén, a Csólyospálosi

Földtani Feltárás Természetvédelmi Terület felújításán) keresztül.

A projekt keretében indított kutatás a darázskő egykori előfordulására, bányászatára és

felhasználására vonatkozó régészeti, történeti, műemlékvédelmi, néprajzi és

természettudományos kutatások eredményeként napjainkig rendelkezésre álló adatok

összegyűjtésére, adatbázisba rendezésére és azok hozzáférésének biztosítására, továbbá az

összegyűjtött adatok terepi hitelesítésére irányult. A kutatási program kiemelt célja volt a réti

mészkővel kapcsolatos régészeti, történeti, műemlékvédelmi, néprajzi, geológiai és

természettudományos adatok gyűjtése és egységes szempontok szerint adatbázisba rendezése.

A gyűjtött adatbázis több tudományág eredményeinek integrálásával valósult meg és közel

2300 adatot tartalmaz. Az adatgyűjtést terepi hitelesítés és fotódokumentálás egészítette ki.

Összesen négy megye és a Szerb Köztársaság területéről – közel 160 települést érintve – az

adatbázisban egyenlő arányban találunk középkori és újkori adatokat, miközben a népi

építészet és városépítészet számos esetben csak település szintjén, egy-egy egységként

szerepel. A napjainkig összeállított adatbázis megfelelő alapot biztosíthat további kutatások

tervezéséhez, hasznosításához és további, komplex természeti-geológiai-kulturális

örökségvédelmi értékeink megőrzéséhez.

A Keleti-Kárpátok fiatal vulkáni és a hazai erubáz talajok agyagásványos

összetételének összehasonlítása Madarász Balázs - Németh Tibor - Fazakas Csaba - Jakab Gergely - Szalai Zoltán

MTA CSFK FTI

A Kárpát-medence földtörténetében igen jelentős szerepet töltött be a vulkanizmus. A

vulkánosság az ív Ny-i felében kezdődött 16,5 millió éve és K felé vándorolt. Legfiatalabb

tagja a Csomád, ahol csupán néhány tízezer éve ért véget a vulkanizmus. Munkánkban a

Keleti-Kárpátok 3 legfiatalabb vulkáni tagjának, a Görgényi-havasok (Mezőhavas), Hargita és

Csomád, valamint négy (jóval idősebb, 16–9 millió éves) magyarországi mintaterület,

összesen 8 erubáz szelvény talajtani és XRD vizsgálatát végeztük el. A vizsgált

szelvényekben erősen tükröződik a talajképző kőzet összetétele, amit a talajban található

kevésbé stabil színes szilikátásványok jelenléte bizonyít. A hargitai mintákban az amorf

anyag jelenléte is jelentős. A másodlagos ásványok közös vonása, hogy rosszul

kristályosodottak, pedogén fejlődésük korai szakaszában vannak. A cristobalit az (andezites)

minták jellegzetes fázisa.Jelen tanulmányban arra keressük a választ, hogy az azonos

talajképző kőzeten, de jelentősen különböző klimatikus feltételek mellett, milyen szerepe van

86

a kornak az agyagosodás és agyagásványtani átalakulás szempontjából, s ez alapján milyen

rendszertani azonosságok és különbségek emelhető ki a hazai, a román és a WRB

osztályozása alapján.

Magyarország defláció veszélyeztetettségi térképe Négyesi Gábor

1 - Pásztor László

2 - Laborczi Annamária

2 - Lóki József

1

1Debreceni Egyetem 2MTA ATK TAKI

A Debreceni Egyetem szélcsatornában végzett erodálhatósági méréseinek, az MTA ATK

TAKI új, országos talajtérképeinek és a CORINE felszínborítási adatbázis integrálásával

országos defláció veszélyeztetettségi térképet szerkesztettünk.

Az erodálhatósági mérések (kritikus indítósebesség, időegység alatt bekövetkező

talajveszteség) átlageredményeit térbelileg a digitálisan előállított talaj textúra térkép

segítségével kiterjesztve regionalizálhatóvá, illetve becsülhető vált az ország talajtakarójának

potenciális erodálhatósága. Elsőként azt vizsgáltuk, hogy ha az ország területén nem védené

növénytakaró a felszínt, akkor a munkaképes szelek mennyire veszélyeztetnék a különböző

talajadottságú területeket.

A következő lépésben a talajtani és a területhasználati adottságokat együtt vettük figyelembe.

Ez azt jelenti, hogy a talajtani térkép fedvényéből kivontuk azokat a területhasználati

egységeket, amelyek fedettségük miatt nem jelentenek a szélerózió számára kiindulási

felületet. Ilyenek például a beépített területek (települések, ipari területek, utak, vasutak és

kiegészítőik, szórt jellegű települések), egyéb antropogén létesítmények (halastavak,

hulladéklerakó telepek) illetve bizonyos zárt természetes növénytakarójú felszínek (erdők,

legelők, stb.). Végeredményben a szántókat és a degradált gyepeket minősítettük a hozzájuk

tartozó talajtani adottságok alapján.

Poszterünk az egyes forgatókönyvek szerinti, országos, defláció veszélyeztetettségi térképeket

mutatja be.

Kulcsszavak: defláció, digitális talajtérképezés, erodálhatósági mérés, felszínborítás,

potenciális erodálható

Magyarország erózió-veszélyeztetettségi térképe

a PESERA és az USLE modellek eredményeinek integrálásával Pásztor László

1 - Takács Katalin

1 - Waltner István

2 - Belényesi Márta

2 -

Centeri Csaba

2

1MTA ATK TAKI

2Szent István Egyetem

Az eróziós modellezés olyan eszköz, amelynek segítségével információt nyújthatunk a

talajpusztuláson keresztül a humuszanyagok mennyiségének, és az ebből következő

talajfunkciók csökkenésére vonatkozóan. Az eróziós modellezés lokális szinten is segíti a

számításokat, de egyre nagyobb az igény a nagyobb kiterjedésű vizsgálatokra, többek közt a

klímaváltozással kapcsolatos kutatások során, hiszen ezek eredményeinek ismerete jelentősen

pontosíthatja a szén-körforgással kapcsolatos előrejelzéseket. Az elmúlt több mint egy évtized

során két, számítógépes modelleken alapuló, országos léptékű vizsgálat készült a hazai

eróziós viszonyokról.

87

Az USLE jól ismert egyenlete széles körben használt, térinformatikai felhasználása is terjed.

A hat bemeneti paraméter közül öt térképi alapú adatokkal jól reprezentálható országos

szinten is viszonylag jó térbeli felbontással. A térinformatikailag nehezen kezelhető P tényező

a modellezés eredményeinek értelmezésére van hatással. A PESERA folyamat-alapú modell,

európai szintű és regionális alkalmazásra fejlesztették ki. A maximális 128 bemeneti réteg

négy fő adattípusra osztható: klimatikus tényezők; felszínborítás, növények és vetési idő;

talajadatok; domborzat. Mindkét modell t/ha/év-ben fejezi ki a becsült erózió mértékét. Az új

futtatásoknál minden tényező esetén törekedtünk a korábban használt tematikus rétegek

megújítására frissebb, megbízhatóbb, nagyobb térbeli felbontású adatok használatával. A talaj

szerepét leíró tényezők alaprétegei a DOSoReMI.hu projekt keretében szerkesztett, legújabb,

országos, digitális talajtérképeken alapulnak.

Célunk egy, a két modell eredményeit egyaránt felhasználó, az ország egész területére

kiterjedő eróziós térkép létrehozása volt. Az egyes modellek által szolgáltatott eredményeket

összevetettük, azok becsült pontossága és térbeli megbízhatósága alapján. Elemeztük és

értelmeztük az azonosságokat és eltéréseket. A két modell által szolgáltatott eredmény

térképet ezen értékelésre alapozva megfelelő módon illesztettük. Poszterünk az egyes

modellek által szolgáltatott eredményeket, azok összehasonlító elemzését, illetve a

harmonizált eredő térképet mutatja be.

Kulcsszavak: digitális térképezés, modellezés, víz erózió

Model of Migration and Integration of Immigrants Judit Molnár

University of Miskolc

The aim of this poster, “Model of Migration and Integration of Immigrants”1, is to

introduce a complex model of migration and integration of immigrants.

International migration is inevitable; it has effects on all, the receiving and sending

countries, their societies, economies, and many segments of life. In this poster we tried to

investigate not only different factors of the immigration but also summarise all the elements

which affect the process of immigrants' adaptation based on literature reviews and our

previous research about immigration. It presents a model which comprises these factors and

represents how they influence the émigrés' integration process.

A talaj szerkezetességének szerepe az erózióval szemben Szabó Judit

1 - Jakab Gergely

2 - Szabó Boglárka

3

1 Eötvös Loránd Tudományegyetem

2 MTA CSFK FTI

3 Szent István Egyetem

A talajok szerkezetességének megőrzése, javítása mezőgazdasági művelés szempontjából

fontos feladat. Azonban a talajok szerkezete heves csapadék hatására drasztikusan leromolhat.

A csapadék, - jellemzően eső – időtartama és intenzitása valamint a talaj minősége és

borítottsága, vagy éppen fedetlensége egyaránt szerepet játszik a talajdegradációs

folyamatokban. A felsorolt tényezők határozzák meg továbbá a talajra kifejtett hatás mértékét

is. Kutatásunk során a heves csapadék fedetlen, szerkezetes és szerkezet nélküli talajfelszínre

1 The project was supported by the European Commission. „Marie Curie International Outgoing Fellowships for

Career development” Call identifier: FP7 – PEOPLE – 2007–4-1-IOF Proposal N° 219671 - SEGREG-

INTEGRATION and no. 109449 OTKA Projekt „The most recent trends of the Hungarian emigration”

88

gyakorolt hatására, mint a kérgesedés, és a lehordódó talaj jellemzőire koncentráltunk, és

modelleztük. A vizsgálatokat labor eső-szimulátorral, 0,5m2 felületű fedetlen Ramann-féle

barna erdőtalajon nagy intenzitású csapadékkal 5 és 12%-os lejtőszög mellett végeztük.

Az eső hatására lehordódó talaj mennyiségének és minőségének, valamint a lehordódó talaj

aggregátum és elemi szemcse eloszlásának vizsgálata egy csapadékeseményen belül

folyamatosan mintázva megmutatja a lehordódó anyag jellemzőinek dinamikáját, ami a

degradációs folyamatok jobb megismeréséhez vezet.

A talaj szerkezetességének szerepe az erózióval szemben Szabó Judit

1, Jakab Gergely

2

1 Eötvös Loránd Tudományegyetem

2 MTA CSFK FTI

A talajok szerkezetességének megőrzése, javítása mezőgazdasági művelés szempontjából

fontos feladat. Azonban a talajok szerkezete hevescsapadék hatására drasztikusan leromolhat.

A csapadék,- jellemzően eső – időtartama és intenzitása valamint a talaj minősége és

borítottsága, vagy éppen fedetlensége egyaránt szerepet játszik a talajdegradációs

folyamatokban. A felsorolt tényezők határozzák meg továbbá a talajra kifejtett hatás mértékét

is. Kutatásunk során heves csapadék fedetlen, szerkezetes és szerkezet nélküli talajfelszínre

gyakorolt hatására, mint a kérgesedés, és a lehordódó talaj jellemzőire koncentráltunk, és

modelleztük a különbségeit labor körülmények között.A vizsgálatokat labor eső-

szimulátorral, 0,5m2

felületű fedetlen Ramann-féle barna erdőtalajon nagy intenzitású

csapadékkal 5 és 12%-os lejtőszög mellett végeztük.

Az eső hatására lehordódó talaj mennyiségének és minőségének, valamint a lehordódó talaj

aggregátum és elemi szemcse eloszlásának vizsgálata egy csapadékeseményen belül

folyamatosan mintázva megmutatja a lehordódó anyag jellemzőinek dinamikáját, ami a

degradációs folyamatok jobb megismeréséhez vezet.

A földrajz középszintű írásbel érettségi tartalmi és szerkezeti vizsgálata

2005-2013 Hamar László – Ütőné dr. Visi Judit


A posztera 2005-ben bevezetett kétszintű érettségi s azon belül is a földrajz középszintű

írásbeli érettségi tartalmi és szerkezeti felépítésének vizsgálata során szertett tapasztalatokat

mutatja be.

Földrajz egy olyan multidiszciplináris tárgy melyet csak azok művelhetnek sikeresen, akik

nyitottak a társadalmi-gazdasági, természeti-környezeti változásokra, illetve az azokban

megfigyelhető összefüggésekre. Így időről időre szükség van a földrajzoktatás modernizálásra

és fejlesztésére.

Tartalmi modernizálásra azért volt szükség, hogy az érettségi vizsga megfeleljen a megújuló

földrajzoktatásnak. Az új vizsgán aktuális adatokat bemutató grafikonok, táblázatok, ábrák

jelentek meg. A tanulmányból kiderül, hogy az új vizsgán számos feladat foglalkozik

általános társadalomföldrajzi témákkal, az aktuális napi gazdasági folyamatokkal.

Meghatározható az is, hogy mely, témakörök azok, amelyek keveset vagy egyáltalán nem

szerepelnek az érettségi feladatlapokban.

A vizsga szerkezeti átalakulásának fő vonása, hogy 2005-től írásbeli része is van a földrajz

érettséginek. Az írásbeli feladatok közt megjelentek új, az ismeretek alkalmazást igénylő

89

feladattípusok. Nagy hangsúlyt kaptak a gyakorlati alkalmazást igénylő kérdéssorok.

Számítási feladatok, adatsor, diagram, kép és szövegelemzési mérőfeladatok.

A vizsgálat a 2005-2013-as időszak középszintű feladatsorainak tartalmi és feladattipológiai

elemzését végezte el. A poszter a vizsgálat eredményeit mutatja be, és megfogalmazza a

későbbi vizsgafejlesztések szempontjából hasznosítható javaslatokat is.

Folyamatos, műhold alapú talajnedvesség monitoring Van Leeuwen Boudewijn - Tobak Zalán - Széchényi Ákos


A klímamodellek a Kárpát-medencére egyszerre jeleznek növekvő átlaghőmérsékleteket és

csökkenő nyári csapadékmennyiséget, ami a régiót a jövőben az aszályok által

veszélyeztetettebbé teszi. A talaj nedvességtartalmának csökkenése az aszály egyik fontos

indikátora, ezért is nagy jelentőségű egy olyan módszer kidolgozása, ami regionális léptékben

lehetővé teszi e paraméter dinamikus modellezését.

Jelen kutatás a műholdas alapú talajnedvesség becslést in situ terepi mérésekkel kombinálja.

A MODIS műholdfelvételek látható és közeli infravörös sávjait felhasználva normalizált

vegetációs index (NDVI) térképet készítettünk a mintaterületről, majd azt 10 kategóriába

újraosztályoztuk. Ezekre a területekre ugyanazon időpontban készült MODIS felvétel

hőtartományú infravörös csatornája alapján számított felszínhőmérséklet (LST –

LandSurfaceTemperature) is rendelkezésünkre állt. Ezzel minden egyes osztályra

hőmérsékleti statisztikát kaptunk, majd felszínhőmérséklet és a talajnedvesség értékek között

lineáris kapcsolatot definiáltunk, feltételezve, hogy adott növényzeti osztály esetében a felszín

hőmérséklete elsősorban a talaj nedvességtartalmától függ. Ennek eredményeképpen

megkaptuk az adott időpontra vonatkozó talajnedvesség indexet (SMI – SoilMoisture Index).

A WAHASTRAT EU-IPA projekt keretében a Dél-Alföldön és Vajdaságban 16

mérőállomásból álló hálózatot hoztunk létre. A mérőállomások talajnedvesség méréseit

felhasználva regresszió analízissel kalibráltuk a műholdadatokból számított SMI értékeket.

Az SMI értékek folyamatos számításából a talajnedvesség változására vonatkozó trendek

rajzolhatók ki, melyek segítségünkre lehetnek a jövőbeli aszályos periódusok előrejelzésében.

Természeti és emberi tényezők szerepe a Sajó 2010-es árvizének

levonulásában Viczián István – Balogh János – Kis Éva – Szeberényi József – Varga György

MTA CSFK FTI

2010 júniusában az extrém időjárási események következtében egy szokatlanul nagy

árvíz jelentkezett a Sajón és mellékvizein. Felsőzsolcán az ár- és belvíz következtében

összesen 173 lakóingatlan dőlt össze vagy sérült meg helyreállíthatatlanul, június 6-án és 7-én

közel 25 hektár, település 80 %-a állt víz alatt, víz alá Miskolc keleti határában épült

bevásárló övezet egy része is. Az árvíz alapvetően a példátlan csapadékmennyiség

eredményeként jött létre, de a károk kialakulásához az is hozzájárult, hogy az építkezéseknél

nem kellő elővigyázatossággal vették figyelembe a vízrajzi és domborzati viszonyokat.

Poszterünkön az árvízi esemény tanulságait értékeljük, bemutatjuk kialakulásának

természeti és emberi okait. A Sajó-völgy részletes geomorfológia kutatása és térképezése

alapján rámutatunk az elöntött településrészek szerencsétlen helykiválasztására és az árvízi

levonulását gátló tényezőkre.

90

A Sajó, a Bódva és mellékvízfolyásaik egyesült ártere Miskolc és Felsőzsolca között

az árvízvédelmi gátak közé szorítva tölcsérszerűen összeszűkül, ami a víz folyásának

lelassulását és a víztömeg felduzzadását eredményezi. Ezen az ártéri részen nagy területeket

töltöttek fel és hatalmas áruházak és parkolók épültek. Az ártér befogadó képességét és a

vizek levonulását akadályozzák az itt épült utak töltései (M30 autópálya, a 3-as főút, Sajó híd

előtti úttöltés) is, melyek mind-mind az árteret szűkítették, duzzasztó hatásúak.

A Felsőzsolcát ért pusztító árvizek nem a Sajó felöl, a települést nyugatról védő

árvízvédelmi töltéseken átcsapva érkezett, hanem – a lakosokat is meglepő módon – északi

irányból a Kis-Sajó irányából öntötte el a települést. A Kis-Sajó vizét (melyet nagyrészt a

Bódva táplál) nem volt képes befogadni Felsőzsolcánál a megduzzadt Sajó, így az megtalálva

régi természetes medreit elöntötte a települést. A Sajó mellett épült töltések, úttöltések, és más

építmények gátolták a víz átvonulását a településen, így az annyira visszaduzzadt, hogy 50-

cm-rel magasabb lett a szintje a Sajó vízállásánál. A vízszint csökkentéséhez több ponton át

kellett vágni a Sajó árvízvédelmi töltéseit és több úttöltést.

Az árvíz rávilágít a települések ártéri terjeszkedésének és egyéb műtárgyak építésének

kérdéseire és a vízrajzi, geomorfológiai kutatások alkalmazhatóságára.

Sótartalom területi modellezése LiDAR adatok alapján egy NATURA 2000-

es területen Gálya Bernadett

1 – Bozsik Éva

1 – Szőllősi Nikolett

1 – Riczu Péter

1– Blaskó Lajos

1– Tamás

János1 – Deák Balázs

2,3 – Hermann, Heilmeier

3 – Charles, Burriel

4

1 Debreceni

Egyetem

2 MTA-DE Biodiverzitás Kutatócsoport

3 Technische Universität Bergakademie Freiberg (TUBAF) Németország

4AGRO SUP Dijon Franciaország

A hazai szikes területeken hosszú idő óta számos kutatás központi témája a talajban lévő só

felhalmozódás vertikális vizsgálata hagyományos geodéziai felméréssel, amelyet számos

szerző publikált (Blaskó 2004, Mile 2001, Tóth et. al. 2001). Ezek a módszerek azonban kis

pontsűrűségű mintavételt tesznek lehetővé, ami pontatlan térbeli modellezést eredményez. A

sófelhalmozódási kutatások eddig kisebb hangsúlyt fektettek a horizontális változatosság

vizsgálatára, azonban ez összefügg a domborzattal, valamint figyelembe kell venni a talaj

tulajdonságait, vegetáció típusát és a hidrológiai viszonyokat is. A távérzékelt 3D-s LiDAR

felvételezéssel kapott nagy sűrűségű pontfelhőből lehetővé válik a földfelszín pontosabb

detektálása. Kutatásunk során a felszín modellezése érdekében összehasonlító vizsgálatokat

végeztünk a mintaterületen, amely során terepi mérésekből és légi LiDAR felvételekből

származó adatokat használtunk fel.

A vizsgálat helyszíne Ágota-puszta, amely a Hortobágyi Nemzeti Park és a Hortobágy Natura

2000 terület része. A terület természetközeli állapotban fennmaradt lösz- és szikes sztyeppjei,

szikes rétjei és mocsarai kiemelkedő természetvédelmi jelentőséggel bírnak. A 4700 hektáros

terület egy része ChangeHabitats2 nemzetközi projekt négy magyarországi területének

egyike. A projekt célja, hogy előmozdítsa a légi hiperspekrális és LiDAR technológia

alkalmazását a környezet- és természetvédelem területén, elsősorban Natura 2000 területek

élőhely térképezésében.

A területről készült légifelvétel több mint 700 millió lézerpontot tartalmaz. A felmérés 14

repülési sávban készült, 12,86 pont/m2-es pontsűrűséggel. A vizsgálat során célunk volt, hogy

a légi LiDAR felvételt a terepi méréssel és laboratóriumi vizsgálatokkal együtt értékeljük.

Terepi felmérés során a mintaterület különböző hidrológiai helyzetű részeiről vettünk

91

talajmintákat, amelyek sótartalma és az ott jellemző növényfajok közötti összefüggést tártuk

fel, a felszín domborzati és vízgazdálkodási jellemzőinek figyelembevételével. A mintavételi

helyeken 0,6 m mélységig bolygatott fúrt mintákat vettünk. A terület növénytársulásainak

felmérése kézi GPS rendszer segítségével történt. A mintavételi pontok környezetében egy

2x2 méteres kvadrátban történt meg a növényzet felvétele, amely során rögzítettük a jelenlévő

fajok listáját, a fajok borítását illetve a növényzet összborítását.

A légi LiDAR felvételt Global Mapper LiDAR Modul és ENVI LiDAR 3.2 térinformatikai

szoftveres környezetben elemeztük, amelyekben a háromdimenziós domborzatmodellt

készítettük el, illetve megjelenítettük az egyes mintavételi pontokhoz tartozó talajtani

jellemzőket és az ott előforduló növénytársulásokat (1. ábra). A légi LiDAR felvételből nyert

domborzatmodell, a vegetációs felmérés és a talajvizsgálat alapján megállapítható, hogy a

talaj sótartalma, a vegetáció és a mikro topográfia között is összefüggés található Ágota-

puszta területén. A változatos mikrodomborzat hatására az erősen mozaikos élőhelyek

alakultak ki.

1. ábra: A vizsgált terület domborzatmodellje a mintavételi pontokkal

Az 1. és 2. mintavételi pontokban egy réti elemekkel elegyes löszgyep volt jelen, amely

magasabban fekvő területeken található a sótartalom 1 mS/cm körüli mozog, amely a nem sós

kategóriába esik. A száraz gyepekre jellemző keskenylevelű perje, korai sás és lóhere fajok

mellett réti elemeket is találtunk, mint például a réti ecsetpázsit. A 3., 4. és 9. mintavételi

pontnál az élőhely típusa ecsetpázsitos szikes rét volt, ahol a réti ecsetpázsit volt az uralkodó

faj. A 3. és 4. minta esetében 10 cm-es mélységtől folyamatosan növekedett a sótartalom. Az

1.minta

2.minta

3.minta

4.minta

5.minta

6. minta

7.minta8.minta

9.minta

92

5. mintavételi hely cickórós puszta, amelyek gyakran a szikes rétekbe ékelődnek, ahol a

veresnadrág csenkesz volt jelen a legnagyobb borításban. Ebben az esetben a felső 10 cm-es

rétegben is 1 mS/cm feletti az értéke, mélyebb rétegekben pedig elérte 6,8 mS/cm értéket is

eléri, amely közepes sótartalmat jelent. A 6. mintavételi helyszínnél nádas található (a

legmélyebben fekvő terület), amelynek az alacsony sótartalom és a nád – mint uralkodó faj –

volt a jellemzője. A 7. mintavételi helynél az élőhely egy hernyópázsitos szikes rét, amelyben

a fehér tippan dominált. A 8. mintavételi helynél cickórós puszta található, amelynél a sziki

üröm volt jelen a legnagyobb borításban. Ebben az esetben 30-40 cm-es mélységtől 7 mS/cm

körüli értékeket mértünk, amely közepes sótartalomi értéket jelent. A 7-9. minta szintén

szikes puszta, a 9. minta esetében a mélyebb rétegekben 3 mS/cm-től nagyobb értékeket

mértünk, de még ez is kis sótartalomnak felel meg. A botanikai felméréssel összefüggésben a

talajminták Arany-féle kötöttségét, kémhatását és vezetőképességét (mS/cm) laboratóriumi

körülmények között vizsgáltuk.

A jelen tanulmányban bemutatattuk, hogy a LiDAR adatok feldolgozásával, valamint terepi

felméréssel kiegészítve, hogyan tudjuk monitorozni egy adott NATURA 2000-es terület

állapotát. A növénytársulások horizontális mintázata nagymértékben függ a só

talajszelvényben történő mozgásától, amelyet a referencia pontokon a domborzatmodell

segítségével reprezentáltunk. Ily módon pontosabb térbeli elemzés lehetséges a víz- és

sómozgás, a mikromofológia és a növényzet összefüggéseire vonatkozóan.

A kutatást a EU Leonardo-AgroFE és EU FP7 Marie Curie Changehabitats2 projektek

támogatták.

Kulcsszavak: Ágota-puszta, sótartalom, LiDAR, háromdimenziós terepmodell

Felhasznált irodalom

Belényesi M. – Kristóf D. – Skutai J. (2008): Térinformatika Elméleti Jegyzet. Egyetemi

jegyzet. Szent István Egyetem Mezőgazdaság és Környezettudományi Kar Környezet- és

Tájgazdálkodási Intézet. Gödöllő.

Blaskó L. (2004): Salinization and melioraton possibilities of salt affected soils on the

Hungarian Plain. Eurosoil Freiburg. Abstracts and Full Papers. Eurosoil CD-Rom.

Mile O, Mészáros I, Veres Sz, Lakatos Gy, 2001, Coherence between the spatial variability of

soil properties and vegetation in a salinisation area near Péteri-tó in Kiskunság, Agrochemistry

and Soil Science, 50, 427-438

Tóth T. - Kuti L. - Fórizs I. - Kabos S. (2001): The changes of salt accumulation factors in

Hortobágy "Nyírőlapos" plot soils. Agrochemistry and Soil Science. 50. 409-426.

W. Wagner - A. Roncat - T. Melze - A. Ullrich (2007): Waveform analysis techniques in

airborne laser scanning. IAPRS Volume XXXVI (Part 3 / W52). 413-417 pp.

Infúziós löszsorozatok vizsgálata a Közép- és Alsó-Tisza vidéken Kis Éva, Balogh János, Szeberényi József, Viczián István, Őrsi Anna, Prodán Tímea

MTA CSFK FTI

Őskörnyezet-változásokat vizsgáltunk infúziós lösszel fedett területeken granulometriai

kiértékelő módszerrel. Vizsgálataink célja az volt, hogy minél pontosabb adatok birtokába

juthassunk a vizsgált területek felső-pleisztocén és holocén fejlődéstörténetéről.

A feltárások rétegsorainak laboratóriumi értékei felhasználásával kapott új (finomsági érték

(FG) és Kd-index) és hagyományos (Md, So, Sk és K) üledékföldtani paraméter-értékeit

grafikonon ábrázoltuk a feltárások szelvényeinek mélységében. Így lehetőség nyílik az

93

infúziós löszök egymással és a típusos löszökkel történő összehasonlításukra is. A módszer

azonos a típusos löszök vizsgálata során is.

A grafikus ábrázoláson túl az adatbázis felhasználásával lehetséges tipizálni a különböző

lösztípusokat. A tól-ig kapott osztályozási értékek alapján a löszminták jól osztályozhatók.

A mutatószámok egymás mellett történő ábrázolásával vizsgáljuk azok együttes

környezetjelző szerepét. A kapott értékek alapján kísérletet teszünk a szelvényen belüli

granulometriai változások megismerése során a nagyobb litológiai egységek, az

üledékképződései szakaszok, az esetleges üledékhiátuszok kimutatására, a homogénnek látszó

rétegeken belüli és az azonos genetikájúnak vélt rétegek közötti változások kimutatására a

löszös üledékek összehasonlíthatósága, párhuzamosíthatósága, ősföldrajzi következtetések

levonása céljából.

Környezeti változások a Közép-Duna mentén

(Típusos löszsorozatok vizsgálata alapján) Kis Éva, Balogh János, Viczián István, Szeberényi József, Prodán Tímea, Őrsi Anna

MTA CSFK FTI

Őskörnyezet-változásokat és a fejlődéstörténetre vonatkozó változásokat vizsgálunk Duna-

menti és vízrendszeréhez tartozó típusos löszfeltárások alapján. A rétegek tükrözik a Pannon-

tó visszahúzódását követő földtörténetet. Vizsgáljuk, hogy mely szárazföldi ükedékekben

figyelhetők meg a pleisztocén eljegesedések hatásai. Kutatásaink eredményeként

szelvényeken belüli és szelvények közötti rétegek jellemzése és párhuzamosítása válik

lehetővé.

Az eredmények kiértékelésével lehetőség nyílik az eddigieknél jóval több és gyorsabb

információ megszerzésére a vizsgált területek fejlődéstörténetéről (a löszök ülepedésének

őskörnyezeti viszonyairól, a földrajzi környezetben bekövetkezett változásokról), az utóbbi 2-

3 millió év éghajlatváltozásairól, a jégkorszak alatt bekövetkezett klímaváltozásokról, a

felmelegedési és lehűlési maximumok kimutatásáról és a löszrégiók szelvényeinek ezen

módszerrel történő összehasonlító vizsgálatáról.

Szükséges még a specialisták számára is, hogy a viszonylag homogénnek tűnő szelvényekről

lehetőleg grafikonon ábrázolt és könnyen átlátható módon azonnal információkat

olvashassanak le a környezetjelző folyamatokról, és hogy azokat össze tudják hasonlítani az

ugyanolyan módszerrel készített többi szelvény grafikonjával, valamint, hogy naprakészen

megtekinthessék a mutatószám értékeket a szelvények adatbázisából.

Az új módszer alkalmazásával jellemezzük a negyedidőszaki üledékeket, s ily módon

következtetéseket kísérelünk meg levonni az üledékfelhalmozódás dinamikájának

változásaira. A módszer a rétegsorok függőleges és vízszintes irányú korrelálását segíti elő.

Együtt alkalmazzuk és ábrázoljuk a hagyományos üledékföldtani paramétereket (So, K, Sk,

Md) a Magyarországon általunk bevezetett 2 új környezetjelző mutatószámmal – a finomsági

fokkal (FG) és a mállási indexszel (Kd) – valamint a CaCO3-tartalommal és az agyag-, iszap-,

lösz- és homok százalékos részesedése változásával.

A mutatószámok egymás mellett történő ábrázolásával vizsgáljuk azok együttes

környezetjelző szerepét. A kapott értékek alapján kísérletet teszünk a szelvényen belüli

granulometriai változások megismerése során a nagyobb litológiai egységek, az

üledékképződései szakaszok, az esetleges üledékhiátuszok kimutatására, a homogénnek látszó

rétegeken belüli és az azonos genetikájúnak vélt rétegek közötti változások kimutatására a

löszös üledékek összehasonlíthatósága, párhuzamosíthatósága, ősföldrajzi következtetések

94

levonása céljából. Az ábrázolt szelvények minden egyes mélységi adatához tartozó fent

említett információ egyszerűen leolvasható a grafikonokról.

In-situ, bolygatatlan talajszerkezet vizsgálati módszertan fejlesztése Dobos E

1. és Kriston S.

2

1Miskolci Egyetem

2Caderton Műszaki Tervező Kft.

A mezőgazdasági művelés számos direkt és közvetett hatással van a talajok tulajdonságaira,

melyek közül talán a leginkább ismert és észlelhető hatás a talajszerkezet degradációja. A

talajszerkezet leromlása számos vízháztartási és tápanyag-gazdálkodási problémához vezet,

melyek csökkentik a mezőgazdasági termelés hatékonyságát. A degradált szerkezet javítása

hagyományos talajművelési eszközökkel idő és költség igényes és sajnos nem elég hatékony.

Az elmúlt években számos olyan új, illetve újszerű eljárás jelent meg a piacon, melyek hatása

egyelőre még nem bizonyított.

Jelen munka célja egy olyan in-situ talajszerkezet vizsgálati módszertan kidolgozása, mely

alkalmas lehet a vizsgált eljárások hatásainak terepen történő vizsgálatára, illetve a szerkezet

változás - fejlődés/degradáció - folyamatainak időben történő követésére és kvantitatív

jellemzésére.

A módszer a távérzékelési eljárásoknál használt képfeldolgozó eszközökkel mutat

hasonlóságot. A talaj profilról készített szkennelt képet maximum likelihood osztályozó

algoritmussal alakítjuk egy raszteres pórus- talajmátrix pixelekből álló állománnyá,

melyekből aztán számítható az összporozitás, illetve az egyes pórus méretfrakciók eloszlása a

szelvényen belül. A módszer legfontosabb előnye az időbeli folyamatok követésének

képessége, mivel a szkennert a mérési sor elején elássuk a vizsgált szelvénybe, ahol a

szkennelési és képalkotási körülmények a folyamat során nem változnak. Az eljárást

sikeresen alkalmaztuk szántóföldi és kertészeti kultúrákban egyaránt.

vii. magyar földrajzi konferencia -...

Documents