Európai Nívódíjas melléklet

DUNAÚJVÁROSIHÍRLAP

•2008.január5.

Ha belépsz e kertbe elfelejted abomlasztó médiát és büszke vagymagyarságodra. Sokszor azt hangoz-tatják rólunk, hogy túlzottan nacio-nalisták vagyunk. Úgy vélem sokmindent lehet rólunk mondani, deezt aligha. 6. oldal

Tavasz, nyár, ôsz, télHetedik osztályos tanuló voltam, amikor magával ra-gadott a vegyszerek és lombikok büdös és sejtelmesvilága. Kétszáz forintot költöttem Szegeden az orvosimûszereket arusító boltban... 5.oldal

Ortodoxok karácsonyaA szeretet ünnepére készülnek a szerb-ortodoxok. Akarácsonyuk háromnapos lesz, január hetedikén, hét-fôn kezdôdik. Elôtte azonban náluk is hagyomány aszenteste, vagyis a felkészülés napja. 6.oldal

Vita közben ismindig tanulok

Elnökként nemvolt hajlandó ma-nipulatív eszközö-ket igénybe venni

az egyes tudo-mányágak súlyá-nak megváltozta-

tásáért azakadémián belül

Dallos Zsuzsa laki mellett szólalok fel. Deezt is elvéthetem, ahogy megis történt. Pusztán tanítványiragaszkodásból odaítéltetniegy magas díjat olyannak, akiaz utóbbi negyedszázadbansemmi érdemleges szakmaiteljesítményt nem nyújtott,harcolni érte, miután a bizott-ság háromszor is leszavazta,kérni külön keretszámot, amitmegadnak méltányosságból.Ennek az érzelmi döntésneklogikusan az a jutalma, hogy avolt professzor elkezd gyana-kodni: a nem szeretett kor-mány adott neki díjat. Provo-kációnak veszi, és igyekszikengem pocskondiázni. Meg-érdemlem, le kellett volnamondanom a tagságról, mi-után az általam javasolt voltprofesszor neveletlen módonnem fogott kezet a miniszter-elnökkel.

– Sokfelé jár a nagyvilágban,hogy látja Európában milyen-nek ítélnek meg bennünket?

– 1991. és 2004. között vet-tem részt rendszeresen, éven-te 15-25-ször is repülve kü-lönbözô európai uniós bizott-ságokban. 1990-ben volt alegmagasabb az elismertsé-günk. Azt becsülték, hogy amagyarok békés és jól elôké-szített átmenetet hajtottakvégre. A 90-es évek végén ro-

dallos.zsuzsa@plt.hu

December 7-én a MûvészetekPalotájában átadták a tíz kategó-riában meghirdetett Prima Pri-missima-díjakat. A Magyar Tudo-mány kategóriában a díj nyerte-se Glatz Ferenc történész, a tu-dományos akadémia korábbielnöke volt.

– Gratulálunk legújabb elis-meréséhez. Melyikre a leg-büszkébb?

– Az elismerés mindigmindenkinek jólesik. Nekemis. Szakmánk legmagasabbnemzetközi kitüntetése, aHerder-díj (1997) megnyug-tatást adott: amit csináltam atörténettudományban ne-gyedszázadon át, azt a világ-ban elismerik. A legmaga-sabb osztrák állami kulturáliskitüntetés mint tudomány-és oktatáspolitikusnak adottmegnyugvást: 1990-ben, ami-kor sokan rajtam akarták el-verni a port, mint volt kultusz-miniszteren a régi rendszer hi-báiért, amelynek a kultúrpoli-tikai lebontását én dolgoztamki, és részben hajtottam végre,a Németh-kormány tagjaként.A német állam legmagasabbkitüntetése 2004-ben azt je-lentette számomra, nem hiábaröpködtem a világban 12 évig,mint az EU szakértô bizottsá-gainak tagja. A nemzetköziFreedom-kitüntetés 1998-banazt bizonyította, eredményesvolt következetes szellemi éskultúrpolitikai harcom a zsi-dó-keresztény kultúra közösgyökereinek elismeréséért ésa holokauszt után megmaradtbizalmatlanságok felszámo-lásáért. E mostani kitüntetésrészben a szakma, de legalábbennyire a közönség elismeré-sének jele. Érzelmileg ugyan-így megérintett, amikor szü-lôvárosom, Csepel vagy gyer-mekkori világom, Sziget-szentmiklós díszpolgárságát

kaptam meg. Két héttel ez-elôtt az utolsó egyetemi elô-adásomon a 150-es nagyelô-adóban felcsattanó vastaps ésa „vissza, vissza” szavalókó-rus jobban zavarba hozott,mint bármi más elismerés.

– Mint a legmagasabb álla-mi kulturális díjbizottság, a Szé-chenyi-, Kossuth-díjat osztoga-tó tagja, volt-e ítéletemiatt lelki-ismeret-furdalása?

– Jó dolog az elismeréstkapni, de a legrosszabb érzésvalamelyik díjkiosztó bizott-ságban ülni. Aggályos termé-szetû vagyok, mint mindenkutató, nem nagyon szoktamnemmel szavazni, inkább va-

hamosan romlott a megítélé-sünk. És ez nem feltétlenülkormányfüggô – kérem az ol-vasót, kapcsolja ki a családo-kat is megosztó pártpolitika-függôségi érzelmeit. Még azuniós monitorozásnál is,amelyben aktívan részt vet-tem 1995-97. között, a jelöl-tek között messze a legjobbminôséget kaptuk, megelôzveSzlovéniát, Csehországot is.Aztán a gazdasági sikertelen-ségek és az EU-csatlakozáselôkészítetlensége elénk so-rolta nemcsak a szlovéneket, acseheket, az észteket, de aszlovákokat is. Most itt a nagylehetôség, a 2007–2013. kö-zötti idôszakban az unióspénzek elérhetése, és akkor eza kicsiny adófizetôi és kicsinynemzeti közösség nem a nagykérdésekkel foglalkozik, ha-nem a két politikai szemét-domb kakasainak küzdelménszórakozik – ez az, ami a kül-föld számára már érthetetlen.

– Itthon az emberek elfor-dulnak a politikától. Igaz , a poli-tikusok is egyedül hagytákôket.Meddig mehet ez így tovább?

– Kénytelen vagyok a poli-tikacsinálókat védeni. Szerin-tem az 1989–90-ben alkotottpolitikai rendszer nem alkal-mas már az új helyzet kezelé-sére. Annak idején én már a

listás választási rendszert apártapparátusok bebetonozásieszközének tartottam. A poli-tizálást kölcsönviszonynakfogom fel ma is, amelyben apolitikus folyamatosan szem-besíti elképzeléseit a társada-lommal, és szembesül az em-berek elvárásaival. A pártlis-tás, személytelen választásokszinte kizárják eme kölcsön-viszony kialakulását. Áldozata politikus és a választó is. Le-het, ezért érzi ön is úgy, hogy apolitikusok elhagyták a társa-dalmat. Ebben a rendszerbenjönnek az ötletelések, jönneka diktatúrákból is ismert ese-tek. Felelevenednek a felvilá-gosult abszolutista korok,amikor azt hitték a politiku-sok, szabad a népért a nép el-lenére vagy a nép nélkül istenni. Szerintem a politikanem csak ötletelés, hanemkissé néptanítói hivatás is. Aharmóniateremtés mûvészetehárom tényezô között: a ra-cionális, ésszerû programal-kotás, a program elszenvedôi-nek érdekei és az érzelmekközött. Ezt kissé még tanulnikellene.

–Önnek volt ilyen esete?

– Mint elnök nem voltamhajlandó manipulatív eszkö-zöket igénybe venni az egyestudományágak súlyának meg-

változtatásáért az akadémiánbelül. Amit én terjesztettemelô, arra azt mondtam, ha nemlátják be az igazamat, ám sza-vazzák le az indítványt. Le isszavazták. Ma is így látom he-lyesnek. Bizonyos elfogadott-ságon alul nincs értelme veze-tônek lenni. Várni kell, mígmegérik a helyzet. Vagy be-látják az emberek a reform ér-telmét, vagy abba kell hagyni.Ez az én ars poeticám.

– Rosszkedvû országnak ti-tulálnakbennünket, deönmégvita közben is mosolyog.

– Vita közben is tanulok, avizsgákon a diákjaimtól is.Nem hiszem, hogy csak ne-kem lehet igazam. Nem az énigazságomért vitatkozom, ha-nem, hogy több szempontbólnézve a dolgokat, jobb követ-keztetésre jussunk. Másod-szor, szórakoztatnak a jóellenérvek. Unokáimnak ismondom, félek, nincs igazad,de gratulálok, jól védted az ál-láspontodat. Harmadszor, akeserûség engem is elfog,mint bárkit. De magambanélem meg. Ismeri a bölcs mon-dást: csak egészség legyen.

– Mit vár a 2008. évtôl tu-dósként, állampolgárként?

– Nyugalmat és munkát.

Született:

Életút

Csepelen, 1941. április 2-án

Az Eötvös Loránd Tudomány-egyeten szerzett diplomát. 1967-tôl az MTA TörténettudományiIntézet tudományos munkatársa,osztályvezetôje, majd igazgatója.1976-tól az ELTE oktatója. Alapí-tó-szerkesztôje a História címûfolyóiratnak. Külföldi tanul-mányutakon vette részt, számosmagyar és idegen nyelvû könyv,tanulmány szerzôje. 1989–90-ben a második Németh-kormánymûvelôdési minisztere, 1993-tólakadémikus, 1996-tól 2002-ig azMTA elnöke, utána ismét a tör-ténettudományi intézet igazga-tója. Számos hazai és külföldidíj, kitüntetés birtokosa

Szabó Zoltánszabo.zoltan@fmh.plt.hu

Kutyaharapást,szôrivel?Több mint figyelemre mél-tó megállapítások hangzot-tak el itt, az új évhez szóló-an, két tekintélyes emberszájából. Mondhatnánk,megszívlelendô gondola-tok, ha a jelzô nem hangza-na oly erôtlen – bár kívána-tos – közhelyként, s a gon-dolat – az árnyalt, a megér-lelt – nem lenne régótahiánycikk a közélet piacán.Helyette inkább a vakkan-tás, leugatás dívik.Szóval azt mondta SólyomLászló köztársasági elnökünnepi köszöntôjében,hogy Magyarországon min-denki pusztító megosztott-ságról panaszkodik, sokkárt okoz a mindent a mi-ôk sémára leegyszerûsítôfekete-fehér gondolkodás.Glatz Ferenc pedig azértkesereg, mert e kicsinynemzeti közösség nem anagy kérdésekkel foglalko-zik, hanem a két politikaiszemétdomb kakasainakküzdelmén szórakozik. S ezaz, ami a külföld számáramár érthetetlen.Valóban az, ám nem csak akülföld számára, habár abelföld józanabb részeemiatt egy csöppet sem ér-zi vidámnak magát. Kivéveazokat, akik szeretnek ordí-tozni, s örömüket lelik a ke-repelésben, a kölcsönösanyázásban. Számunkra –bocs, ha valakit sért a töb-bes szám – az is érthetet-len, hogy a két szemét-domb kakasai miért nemveszik észre, hogy mindezmennyire kontraproduktív.Hogy a régóta vágyott hata-lom bármi áron megszer-zése egyfelôl, s megtartásamásfelôl a szükséges, de aközmegegyezést nélkülözôátalakítások érdekében in-dulat (sôt, gyûlölet) hábo-rúba döntötte az országot.Lemarad(t)unk emiatt, aversenytársak örömére.S néhány jel arra mutat,hogy a leugatás idén isfolytatódik. Pedig az orvo-sok óva intenek tôle, hogy:kutyaharapást, szôrivel.