TÓTH KAROLINA

A MANDALA LÉT-ILLÚZIÓJA

Tartalomjegyzék

Kulcsszavak - Keywords.................................................................................................................3

Bevezető..........................................................................................................................................3

A DNS MANDALA és a mandala................................................................................................3

A mandala, mint jelölő..................................................................................................................4

A mandala eredete.......................................................................................................................5

A körbe zárt tökéletesség.............................................................................................................6

Carl Gustav Jung és a mandala....................................................................................................7

A lét-illúzió.....................................................................................................................................8

Létezik-e a valóság?....................................................................................................................9

Mi az illúzió voltaképp?............................................................................................................11

Zárórész........................................................................................................................................12

Mellékletek...................................................................................................................................12

Szakirodalom-jegyzék.................................................................................................................14

2

Kulcsszavak - Keywords

illúzió - illusion

mandala - mandala

lét - existence

halál - death

Bevezető

Ez a munka egy olyan fikció, mely túlmutat a valóságon. Hogy hinni tudjunk benne, bele kell nyúlnunk a létezés legmélyebb alapfeltevéseibe, megkavarni azokat, majd apró darabokra tépni. Ezek a parányi részek adják majd a „szimulákrum” masszává gyúrt egészét, melyben a létünkből (amit mi emberek életként definiálunk) nem marad semmi.

Kérdések sokasága merül fel, de a legfontosabb, hogy elfogadhatunk-e akár egyetlen egy választ is. A válaszok az illúzó építő elemei, nélkülük nem hihetnénk létezésünkben, életünk értelmetlenné válna. Az értelem pedig nem más, mint amivel megpróbáljuk túlélni valósnak hitt világunkat, az összes jót és rosszat.

A tapasztalaton túli valóság, mint a SEMMI, és a kézzel fogható illúzió matériája, az ÉLET, a mandala hasonlat által, egyfajta körforgásban teljesíti be célját a kezdet és vég között.

A DNS MANDALA és a mandala

DNS - kulturális folyó-irat MANDALA (Újvidék 2008)

3

Maroon Mandala

A DNS MANDALA nem egy szokványos tárgy, se mandalának, se folyóiratnak nem mondható, mivel túlmutat mindezek hétköznapi jelentésén. Már a felületi elemek, a szemmel látható és tapintható külsőségek, rámutatnak olyan jelentéselemekre, melyek jelképként és útmutatásként szolgálnak a mandala-értelmezéshez.

Ez a MANDALA nem mandala, mégis benne találunk mindent, amit egy körbe zárt szimbólumrendszer közvetít. Az egymáson elcsúszó felületek az idő határtalanságával játszva új dimenziót nyitnak fel és ez által törik meg az illúzió. Amit látunk nem egyenlő azzal, amit nézünk. Ha a MANDALÁT valóban látjuk sokkal többet tudunk róla, mint amit a felszín mutat.

A határfelületek játéka és a körbe zárt körök a tökéletességet testesítik meg, ugyanis minden mandala tökéletes a maga illuzóriukus világában. Ez a MANDALA maga az illúzió, mivel a valóság számára nem létezik nyíltan, a szemnek látható módon. A felszín alatti világból csak pillanatképeket érzékelünk, külső szemmel folyamat nélküli jelentéselemeket. A szétdaraboltság miatt csak az képes megérteni, aki nagyon közel kerül a középponthoz és átlátja az egész MANDALÁT. Ezért a döbbdimenziós összefügéseket nem elég csak nézni, a felszíni réseken át egészen a középpontig kell nyúlni, bele a közepébe, ahol nincs értelme többé az időnek és az emberi életnek. A középpont mindennek a kezdete és vége, kapocs az illúzió és a körön kívüli SEMMI között.

A mandala, mint jelölő

A DNS MANDALA út a jelölőhöz, ahhoz a pillanathoz, amikor a mandala szimbólummá válik, számunkra az élet szimbólumává. A mandala egy használati tárgy, egy olyan szimulációs eszköz melynek rendeltetésszerű feladata, hogy elkalauzoljon bennünket a valósnak hitt illúzión

4

túlra. Válaszokat keresünk, a mandala pedig egy végtelen egyenes a lét és nemlét, valós és valótlan között, számtalan felelettel és újabb, egyre bonyolultabb kérdésekkel.

A mandala összetett szimbólum, és ezért több szinten értelmezhető. Legtágabb értelemben az egész világmindenség (lét és nemlét, élet és halál) megjelenítésére szolgál, egy tökéletes világmodellt tükröz. Mások szerint isteni palotát ábrázol, különböző védőkerítéssel, falakkal, melyek elválasztják a belső rendezett teret a külső káosztól. De hihetünk-e mindebben? Hihetjük-e, hogy az a valóság, amit a kör belsejében tapasztalunk vagy tapasztalni vágyunk? És mire szolgál a „védőkerítés”, a kör külső vonala mitől választ el minket? A mandalán túl talán nem vár ránk SEMMI vagy éppen a SEMMI vár ránk.

A mandala eredete

A mandala az emberiség közös öröksége és ezért minden vallásnak fontos részét képezi. Legelterjedtebb és legjelentősebb szerepet tölt be (most és évezredekkel ezelőtt) az Indiából eredő buddhizmusban, annak is leginkább a tantrikus, avagy tibeti buddhizmus ágában.

A mandala tibeti nyelven „dkyil-khor” (kjilkor), amiben a „kjil” a középpontot, és a „kor” a centrumot körülvevő koncentrikus köröket jelenti. Ezek szorosan összetartoznak, mivel egyik a másik nélkül nem létezik. Tarab Tulku szerint „A mandala a teljesség, a középpel harmonikus egységben lévő körülmények összessége.”1 A mandalát a tibeti buddhizmusban támasznak is nevezik, mert képi formába önti a tanítást, megjeleníti a láthatatlan ideákat és segíti a vallás követőit.

A buddhisták mandalája egy istenség jelenlétével megszentelt, a közönséges léttől elkülönített mágikus tér. Értelmezésük szerint a mandala önmagában a világ leképeződése, annak minden lényeges jellenzőjével. Középpontja a Világ Köldöke, ahol a Világuralkodó palotája áll. Az uralkodót Buddha szimbolizálja. A Világ Köldöke soha nem mozog, de körülötte minden forog, mint egy mozdulatlna mozgató tölti be szerepét.

A buddhisták által végzett meditációs gyakorlatok célja, hogy bevezesse őket a tökéletes Világegyetembe, ahol a külső elemek és a belső tudatszintek között harmóia uralkodik. Ha mindezt az ember szintjére vonatkoztatjukm akkor a bennünk lévő erőket, erényeket, tudást jeleníti meg, melyek sokszor rejtve vannak, de teljessé válásunkkal felébreszthetjük őket.

„A mandala tehát egy tudatos fejlődési folyamat térképe, mondhatnánk 'lélekvezetője'. A cél a mandala megszentelt, mágikus körének közepét, a mozdulatlan mozgató helyét elfoglalni. Ekkor a megnyilvánulások visszaolvadnak eredeti egységükbe, felismerszik a mikro- és makrokozmosz

azonossága, és a dualitás feloldódik e primordiális állapotban. A meditáló azonosulva a központi

1 Mandala, Dharma füzetek. Tarab Tulku a tibeti buddhizmus tanítója.

5

Buddhával, betölti annak tudatállapotát, és saját maga megvalósított lehetőségévé, Csakravartinná, a Kerék Forgatójává lesz."2

A mandalák világa túl távolinak és misztikusnak tűnhet a mai ember számára, de üzenete legfőképp nekünk szól, ha vágyunk a tökéletességre és az „igazság” megismerésére. A kör nézegetése vagy épp egy mandala megfestése (akár digitális megalkotása) harmonizál, pihenteti a szemet, megnyugtatja a szellemet, kiegyensúlyoz, lecsendesít és kikapcsol. Rég elfeledett igazságokra, tiszta gondolatokra döbbenthet rá minket, hogy a világot ne úgy értelmezzük, ahogy szemünk elé tárul.

A körbe zárt tökéletesség

A mandala tehát egy szanszkrit eredetű szó, mely szent vagy mágikus kört jelent. Ez a kör a teljességet és a tökéletességet jelképezi, tágabb értelemben a központ elérését, azaz a lényeg megragadását fejezi ki.

Ha kultúrtörténeti szempontból vizsgáljuk a mandalát láthatjuk, hogy a kör a világon létező legtökéletesebb alakzat, melyet minden kultúra és civilizáció használt ősi szimbólumként. Időtlen idők óta kíséri az emberiséget és ezt a formát már az ősi kultúrákban is szentnek tekintették. Pontosan ezért található annyi mandala alakú és elrendezésű művészeti alakotás, építmény, festmény, különböző tárgyak és rituális eszközök. A számtalan példa közül megemlíteném, hogy mandalára hasonlító forma a gótikus templomok ablakai, a Stonehenge, az olaszországi „csillagvárosok”, számos ázsiai pagoda, templom és temetkezési hely, a Jing és Jang, stb. Ezen kívül a természet is igen gazdag mandala formákban, gondoljunk csak a virágokra, gyümölcsökre, faágakra, fatörzsre, a madárfészekre vagy pókhálóra. De hasonló szerkezetre emlékeztet a Nap (vagy a Hold) és az őt körülvevő bolygók pályája vagy a Tejútrendszer, mely egy spirál alakú mandala.3

„Körben történik minden, amit a Világ Ereje tesz. Az ég kerek, és azt hallottam, hogy a föld is az, mint a labda, és ilyenek mind a csillagok. Örvénylik a szél, mikor legnagyobb erejében

mutatkozik meg. A madarak kör alakú fészket raknak, mivelhogy ugyanaz a hitük, mint a mienk. A nap ugyancsak körben jár, miként a hold is, és bizony mindkettő kerek. Ugyanígy nagy kört formálnak váltakozásukban az évszakok, és mindegyre visszatérnek ugyanoda, ahol voltak. Az

ember élete is kört alkot, a gyermekkortól a gyermekkorig, és ugyanilyen minden a világon, ahol az Erő működik.”4

A mandala, illetve annak teljessége mindenhol ott van, körülvesz bennünket, a létezésünket és túlmutat a világ értelmezése felé. Az emberi életet ugyanis képtelenek vagyunk a

2 Válogatás Milarepa Dalaiból (Forrás: http://mandalaportal.hu/mandala/miamand.htm, 2008. 06. 10.)

3 Képek a Mellékletben4 Egy dakota indián bölcsessége (Forrás: http://mandalaportal.hu/mandala/miamand.htm, 2008. 06. 10.)

6

maga teljességében felfogni, ha nem irányítjuk tudatosságunkat a létezés transzcendens területeire. A mandala szellemi segédeszközünk, mely rámutat a külső megjelenési formákon túli dimenziókra.

A mandala felépítésének három alapvető rendezési elvét ismerjük. Részeire bontva ez a középpont, a középpontból történő kisugárzás és a külső kör, ami az egészet lezárja. A középpont egy titokzatos szellemi erőközpont, mely minden létezés szülőhelye a térben és időben. A kiáramlás, a középpontból történő kisugárzás több módon mehet végbe, de lényegében kifelé törekszik, egészen a határig, a körig, így összeköti a belsőt a külsővel és végül visszatér a perifériáról a középpontba. Így az egész mandala a középpontra koncentrál, ahonnan a mozgás kiindul és ahová ez az egész visszavezet. A középpont tehát a kezdete és a vége minden lehetséges útnak. Egy ősi bölcsesség szerint: „Ha a pontot meg akarod ragadni, fedezd fel a környezetét.”5 Egyidejűleg azonban a végtelen, az egyetemes, a mindent felölelő szimbóluma is, a létezés határainak megteremtője.

Carl Gustav Jung és a mandala

C. G. Jung volt az, aki a nyugati kultúrába a mandalát értelmezhető módon bevezette. Szerepe igen nagy, mivel a mélylélektan segítségével a kognitív gondolkodásúak részére is feltárultak a mandala titkai. Persze az egyénenként változó, hogy kinek mit jelent, ki hogyan értelmezi a szimbólumokat, de a mandala tanulmányozása és megismerése utat nyit a teljesség felé.

Jung életének egy válságos szakaszában kezdett el rajzolni. Érdekes módon, tudattalanul mindig kör alakzatokat rajzolt, melyek belső világának állapotát jelképezték. Akkor még nem tudta, hogy ezek mandalák vagy éppen a saját lélekképei. Azonban a rajzolás utat nyitott saját lelki békéje felé, sikerült általa leküzdenie a belső viharokat és valamiképp megértenie a körülöttünk lévő világot.

Szerinte a mandala egy alapmotívum, mely nem más mint a személyiség központjának megtapasztalása. Ez egy olyan központ, ami mindennel összefüggésben van és az abból kiáradó energia ellenállhatatlan kényszerben mutatkozik meg, hogy törekszünk azzá válni amik vagyunk. A teljességre törekvés természetes folyamat, amely egyediességhez vezet, ezért Jung ezt a folyamatot nevezi individualizációnak. Az ember ráébred saját erejére és lehetőségeire és egy hosszú folyamat végén így alakulhat ki a személyiség és a mélymag közötti harmonikus kapcsolat.

Lényeg tehát a harmónia és békében lenni önmagunkkal. Amíg nem érjük el a lelki tisztaság és szellemi összhang ezen fokát, addig képtelen vagyunk megérteni a mandala és a lét-illúzió közötti összefüggéseket. Ez a körbe zárt szimbólumrendszer több jelentéssel bír, az ideák

5 Forrás: http://dudus.hu/mandala/, 2008. 06. 10.

7

kiegészítője vagy épp megalkotója. Az, hogy melyiket vesszük alapul, attól is függ, hogy mit keresünk, és mire szeretnénk választ kapni.

A pszichológus illetve analitikus sok éven keresztül rajzoltatott betegeivel különböző mandalákat, így ábrázolta a lélek teljességét, tudatot és tudattalant. Ugyanis szerinte a középpont köré rendeződő harmonikus felépítés az emberben élő magasabb rendű mélymagra utal. Ez ad életet lelkünknek és ez tartja fönt, ugyanúgy, ahogy a személyiségfejlődést is a mélymag indítja el, és ez teszi az embert fölcserélhetetlen, összetéveszthetetlen individuummá.

A lét-illúzió

„A képzelet

A Föld a hazugság tisztítótüze;itt minden hazug körülöttünk:

a tér ál-végtelenje, a dolgok ál-valósága,önmagunk ál-sokasága. S az ember-agyban

még az igazság is táncol: egyszerre minden igaz,

és egyszerre semmi sem igaz.A hazugság-áradatból az egyetlen kivezető

út éppen az, amely a leghazugabbnak látszik: a képzelet.

A sok ál-valóság közt képzeletedre van bízvaaz igazi valóság helyreállítása.

   Nem a hegy és nem a völgy a valódi,hanem a szépség, melyet képzeleted

a hegyek-völgyek formáin élvez;és a jelenség világ ál-végtelenjéből

képzeleteden át vezet az úta benned rejlő igazi végtelenbe.”

/Weöres Sándor: A teljesség felé/

Ahhoz, hogy megértsük a mandala lét-illúzióját egymástól külön kell választani a szimbolikus jelentést, a meditációs eszközként betöltött szereptől. Mivel a mandala nem csak az önmagunkhoz vezető út egyike, hanem a világ működésének, és abban betöltött helyünk megértésének kulcsa. Kulcs a végtelen körforgáshoz, melynek egy adott pontján az igazság megtalálható. De mit jelent számunkra az igazság?

Friedrich Nietzsche szavait idézve „Az igazságok olyan illúziók, amelyekről már elfelejtettük, hogy illúziók...”6 A filozófus szerint az igazság legjobb esetben is homályos dolog,

6 Friedrich Nietzsche, „On Truth and Lies in a Nonmoral Sense”, Philosophy and Truth, Sussex: Harvester Press, 1979, p. 149. (Horrocks, Christopher (2003): Baudrillard és a millennium, p. 21.)

8

a legrosszabb esetben pedig a rothadás és a halál szolgálatában áll. Ebből következik, hogy az egyedüli életképes alternatíva az „ön-tudatos illúzió”.

Nietzsche felfogása nagy hatással volt a szimulákrum megteremtőjére, Jean Baudrillardra. Szerinte a filozófus csodálatosan ír az „életképes illúzióról”7, amely kilátás egy olyan világra, történelemre és igazságra, ahol az igazságot fikciónak tartjuk. Másrészről, ha az illúziót objektív valóságnak tekintjük és az igazság „morális” tekintélyével ruházzuk fel anélkül, hogy ennek tudatára ébrednénk, akkor „eltakarjuk magunk elől ennek valódi természetét, és egy élettelen dogma szolgáivá válunk.”8

Létezik-e a valóság?

Alapfeltevésem tehát, hogy az emberi élet (létezés) úgy működik, mint egy mandala, az ellentétes erők harmóniájában, a lét-illúzió és a valóság között megteremtett igazságokkal. Amit a körvonalon belülre gondolunk, sokszor meditáció, elmélkedés által, és a szimbólumrendszer megragadása, nem más, mint az életünk és a világmindenség működésének jelképe. Ez maga az illúzió varázsa, a hit, melybe kapaszkodunk.

A mandala tökéletességbe zárt létszimbólum. Belül tudatunkat kielégítő érzékcsalódás, az életünk, a valóság illúziója, mindaz, amit beleképzelünk. A mandala is úgy működik, mint az élet, mindenki mást, eltérő szerepeket képzel bele, mindenki másként éli meg, vagy nem éli meg. Hihetjük azt, hogy a pénz boldogít, a tudás hatalom, az igaz barátságok és nagy szerelmek védőburokként ölelnek, vagy, hogy Isten sorsunk mozgatórugója, de az egész hiú reménység marad. Mert nincs az a pénz, ami valóban boldogít, nincs az a tudás, melyet ne lehetne felülmúlni és nincs az a látható Isten, melyben valóban hinni tudnánk.

Függünk a médiától, az információtól, a telekommunikációs eszközöktől, a természet erőitől és más emberektől is akik megteremtik számunkra azt az illuzórikus világot, amelyben jobb híjján hinni kényszerülünk. Kénytelenek vagyunk minden fikciónak alávetni magunkat, mert ha nem így tennénk, őrül öngyilkosokká válnánk vagy apátiába esnénk. Lehetünk szkeptikusak, de ha elfogadjuk, hogy az élet illúzió csupán, a legrosszabb ami történhet velünk, hogy a továbbiakban semmiben sem lehetünk biztosak.

Az élet-körön kívül azonban valami egészen más van, valami, ami csupasz, ami az illúzió és érzékelhető matéria határain túl létező SEMMI megtestesítője, a halál. A halál, az egyetlen olyan helyszín, mely illúziómentes. Bár számtalan illuzórikus elképzelés létezik a nemlétről, de ezek mind az élet-körön (mandalán) belül képződnek, Istenhez vagy más hatalomhoz kapcsolódnak és lényegük nem más, mint az öncsalás. A halálra és a körön kívülre nincs

7 Baudrillard, Jean (1994): The Illusion of the End, Cambridge: Polity Press, p. 94. (Horrocks, Christopher (2003): Baudrillard és a millennium, p. 21-22.)8 Horrocks, Christopher (2003): Baudrillard és a millennium, p. 22.

9

kihatásunk. Az emberek próbálnak Istent játszani, de nem megy, a halál legyőzése nem történhet meg semelyik fiktív időben vagy valóságban. Csak az irányítás látszata a miénk, ezért kísérletezünk géntechnikával, klónozással, hibernálással, mintha a jövőben képesek lennénk ezt a problémát is megoldani. Abba senki se gondol bele mekkora káoszt okozna a halálunk elvesztése és, hogy „...az idő és a történelem többé nem egy múltban található kezdetből növekszik, hanem folyamatosan csökken a nulla felé.”9

Az élet, jelen, jövő és múlt mintha játszana velünk és pontosan ezért visszafelé haladnánk az áltaunk lineárisnak vélt időben. A régmúlt idők társadalmában az emberek nem úgy féltek a haláltól, mint azt manapság tesszük, nem képzelték magukat mindentudó isteneknek akik megszabadítják az embert az elmúlástól. Mintha egyre butábbak lennénk és csak a mandala (a világ) beleséjeben uralkodó látszat valóságnak hinnénk. Ott vagyunk ahol csak magunkat látjuk és a gépezet többi tagját - ami olykor bekebelez - a védőfalon kívül lévő egyetemességet azonban észre sem vesszük.

A kör középpontja, melyről azt hinnénk, hogy állandó körforgásban van, valójában mozdulatlan, viszont körülötte minden forog az idő végtelenségéig létciklusokba merülve. Ez a körforgás illúzióba ringatja az egész létezésünket. Amennyiben egy ciklus végéhez érünk elkerülhetetlenül szembe kell néznünk a halállal. De ez már nem az egyén halála, túlmutat azon a lét-illúziójának pusztulásával és a SEMMIVEL való egybeolvadásával. Ez a SEMMI nem nyújthat számunkra mást, csak a valóság meztelen csábítását.

A mandala halála következtében, mint egy az űrben keletkezett titokzatos feketelyuk mindent magába szippant és végtelen időre börtönbe zárja létezésünk megtestesülését. Nem tudhatjuk, mi rejlik mögötte, talán egy hatalmas energia vagy egy ismeretlen dimenzió, mely számunkra felfoghatatlan. Óriási csábítás ez a halálon túlra egy valóságos állapot felé.

Nem tudhatjuk milyen valóság várhat ránk egy szörnyűnek vélt halál bekebelezése, a teljes megsemmisülés után. Egy bizonyos csupán, hogy valamikor a körforgás, életünk ciklusának kezdetéhez érünk vissza, ahhoz a teljességhez, amit a mandala középpontjának, más néven pedig a Bibliából jól ismert Paradicsomnak nevezhetünk. Ez az a helyszín, vagy létünk azon pillnata amikor Ádám és Éva a halhatatlanság csodájával nem tudatosulva bűnbe esnek.

Ekkor kezdődik minden előlről, s oda jutunk, ahonnan elindultunk, mivel „...a szimulált kezdet és szimulált vég közé vagyunk préselve...”10 Talán más útvonalon, más látszatnehézségeket leküzdve, más illúzió forradalmakat legyőzve, új személyiséget kialakítva és képzelt boldogságeszközöket keresve, de ugyanabban a világban élünk tovább új életet élve, új emberi lét-illúzióval. Mondhatnánk azt is, hogy a mandala körbefordult saját tengelye körül, ezzel új fikciókat teremtve a meditáló számára.

9 Horrocks, Christopher (2003): Baudrillard és a millennium, p. 42.10 Horrocks, Christopher (2003): Baudrillard és a millennium, p. 45.

10

Hogy hanyadik lét- illetve illúziókezdet ez, amiben élünk, hogy hanyadszor fordult körbe a mandala-világunk, nem tudhatjuk, mivel a végtelen felfoghatatlan, meg nem tapasztalható pontja a körnek. A kezdet a középpont, a vég a halál illúziója.

Mi az illúzió voltaképp?

Az illúzió feltételez egyfajta valóságot, melyben feladatát be tudja teljesíteni. Ez a valóság az egyedüli dolog, ami biztos, mivel a körön kívül esik. Abból indultam ki, hogy az élet illúzió, tehát a valóság ami létezik életünkön és tudatunkon túl, az nem más, mint a halál. A halál az egyedüli biztos pont számunkra, egyéni létünk beteljesedésének pillanata. Erről azonban nem tudunk semmit és pontosan ezért borzalmas illúziót kelt az emberekben, a vég, az elmúlás félelmét.

De mi van akkor, ha létezésünk valódi értelme a nemlét, a valóságnak hitt illúzió ledöntése?

Az életünk öncsalás, mivel hiszünk mindabban amit látunk, érzékelünk, de sokszor még abban is ami egyes emberek képzeletének szüleménye. Gondolataink az illúzió mintapéldányai, azaz a mandala pici darabjai. Hiszünk bennük, mert hihetőek. Hiszünk bennük, mert akár „igazak” is lehetnek.

Egy illuzórikus világban nincs más, csak a fikció, de valamiben minden embernek hinnie kell. Ha nem lenne hitünk, minden sokkal egyszerűbb lenne, de teljesen más élet is lenne az amit élünk. A valóság azonban annyira távol áll tőlünk, hogy annak értelmét nem kereshetjük, mert csak egy újabb illúzió lesz a végeredménye. Eszméink, filozófiánk és tudományunk csak a magunk szórakoztatására, megnyugtatására jó. Arra viszont alkalmatlan, hogy azt a VALAMIT megtudjuk általa.

El kell fogadnunk, hogy minden ami a mandala vagy a világunk körvonalán belül zajlik, csak fikció lehet. Azonban ami azon kívül van, a SEMMI valósága, melyben folyamatosan pörög a mandala-idő kereke. Újra és újra a középpontból kiindulva a totális megsemmisülés felé. A középpontot azonban csak egy hajszál választja el a haláltól. Ez egy törésvonal, mellyet a Paradicsomban elkövetett bűnnel azonosíthatunk, ami nélkülözhetetlen eleme az élet illúziójának.

A mandalát mindenki másként értelmezi, nem írható le kész tények összegeként. A körlapocskák egyszer jobbra, aztán balra forognak, lineárisan vagy spirál módjára jelképként szolgálva a létezés megújuló ciklusainak, melyek hozzátesznek valamilyen értéket vagy értéktelenséget az emberi élet illúziójához. Az által, hogy hogyan értelmezzük a mandala üzenetét a szimbólumok új és új értelmet nyernek. Ilyen lehet az élet kezdetének nevezett születés (vagy fogantatás), ennek fordítottja az individuum halála, a vágy, a bűn vagy a megváltás.

11

Ahogy a buddhista szerzetes a mandala középpontját nézve meditál azonosul a tökéletességgel. Ahogy mi az életünket szemléljük úgy tűnik az illúzió tökéletesen működik, minden a helyén van benne, a világ kettőssége, a jó és rossz harmóniája. Ha boldogok vagyunk lényegtelen, hogy mindazt csupán álmodjuk és nem akarunk felébredni.

Zárórész

Az illúziónak mindannyian részesei vagyunk az által, hogy életünket éljük, a halál elől pedig menekülni próbálunk. Felmerül a kérdés, hogy miben higgyünk tehát? Szerintem nincs más dolgunk, mint röhögve olyan rész-illúziót teremteni, amely kellemes és élvezni azt minden álomképével, valóságnak hitt parányi cseppjeivel. A halál utolsó előtti pillanatában pedig abban bízni, hogy az újrakezdés szebb és valóságosabb lesz az emberiség számára. Mert mindig azt a világot öljük meg, amiben éppen élünk és azt a halált haljuk, amit a fikció számunkra teremtett.

Mellékletek

Stonehenge

12

Galaxis

Napraforgó-mandala

Jing-Jang szimbólum

13

Szakirodalom-jegyzék

Horrocks, Christopher (2003): Baudrillard és a millennium, Pécs: Alexandra Kiadó

Internetes forrás:

http://mandalaportal.hu/mandala/fomandalalap.htm

http://www.nlcafe.hu/ezoteria/20041004/talald_meg_a_harmoniat/

http://mandalaportal.hu/mandala/miamand.htm

http://dudus.hu/mandala/

http://hu.wikipedia.org/wiki/Mandala

http://www.gyogyitomandala.hu/

14