Csettegő

Forrás: http://erdo-mezo.hu/2014/07/28/hungarikum-lehet-a-csettego-is-video/

A csettegő - mely az őt hajtó motor jellegzetes „csettegő” hangjáról kapta a nevét - Soltvadkerten és

környékén elsősorban mezőgazdasági, erdészeti munkákra kifejlesztett és gyártott gép, még ma is

fontos szerepet tölt be a környék életében.

Az 1960-as évek helyi terméke, mely több gazda és iparos ötletének és a hiánygazdaságnak

köszönhető. Amikor az egyéni szőlő- és gyümölcstermelő gazdaságok újból teret nyerhettek, a

termelőknek meg kellett oldaniuk a munkaeszköz kérdését. Lovat már egyre kevesebben tartottak,

azokat is inkább tanyán. Munkagép beszerzésére viszont nem volt lehetőség, ebben az időben

magánember traktort nem vehetett.

A munka megkönnyítésére és a költségek csökkentésére szülte a kényszer az első házi készítésű

járműveket, melyek a szocializmus e szakaszában jelentősen javították a vidéki lakosság

megélhetését, elsősorban a szőlőművelés, mint kiegészítő tevékenység megkönnyítése által. Az első

csettegők, küllemükben leginkább egy robbanómotor és egy gumikerekű lovas kocsi összeépítésének

voltak tekinthetők. Ezek a járművek a rendelkezésre álló alkatrészekből (Soltvadkerten jellemzően

terepjárókból) jöttek létre.

Oldal 1

Az első csettegőt 1964-ben Lehoczki Ferenc géplakatos (1996-ban Soltvadkertért Kitüntető Oklevelet

kapott) tervezte és építtette meg. Ezzel olyan eszközt adott a termelők kezébe, amely sok száz

családot segített mezőgazdasági munkájában a 60-as, 70-es, 80-as években.

Soltvadkert – mezőgazdasági település lévén - fejlődésében kulcsszerepet játszott a csettegők

jelenléte és helyben történő gyártása. Minden bizonnyal a legtöbbet Kőszegi László kisiparos

gyártotta, és egyedül az általa gyártott csettegők rendelkeznek típusbizonyítvánnyal. Abban az időben

nem volt egyszerű megszerezni a típusbizonyítványt, de kitartó utánajárással sikerült.

A 60-as évek végére, 70-es évek elejére egyre több kisiparos foglalkozott a csettegő gyártásával.

Kőszegi László mellett megemlítendő még Kugelmann Péter, Fogl András, később Győri Zoltán, Kévés

Sándor, Várszegi István, Schuller Sándor, de készültek csettegők Kiskőrösön és Kecelen is. A központ

azonban mindig Soltvadkert maradt. Természetesen mindnek megvolt a maga különlegessége, így a

Lehoczki-féle járműveknél például a motor alá szerelt hangtompító, az eredeti fordulatszám

szabályozó megtartása, és még sok más „trükk”.

Kőszegi László műhelyében a 70-es évek elejétől havonta 4 készült el, azaz összesen mintegy 350

darab. Ez tekinthető a térség „klasszikus csettegőjének”, hiszen ma is ebből közlekedik az utakon a

legtöbb példány.

A konstrukciók, mivel egyedi készítésűek voltak, ezért változatos külleműre készültek, attól függően,

hogy milyen részekből állították össze azokat. Ezeket a járműveket akkor még háromszög

rendszámmal és igazoló lappal látták el, úgy vehettek részt a közúti forgalomban, de eleinte még

gyakran e nélkül is.

A felhasznált MIA és MIB, BL-7 és BL-12 egyhengeres dízel vagy benzines motorokat eredetileg

különféle munkaeszközök, pl. szivattyúk, darálók, szalagfűrészek stb. hajtására használták. A

csettegők sebessége attól függött, hogy milyen erős motort szereltek bele, de a mai gyors

csettegőkkel ellentétben a 70-es évek járművei 20 km/óra sebességgel haladtak terhelés nélkül.

A csettegők egyedi készítésűek voltak és mindegyiket máshogyan, a megrendelő számára

legmegfelelőbb módon készítették el, ám felhasználásuk minden esetben a mezőgazdaság, a szállítás

és a borászat köré orientálódott. A soltvadkerti borvidék talán leghasznosabb találmánya volt a

csettegő, ami a szállítás mennyiségét és sebességét is nagyban megnövelte. Készültek olyan

konstrukciók is, amelyek szállítási feladatokon felül, talajművelésre, permetezésre és más munkákra

is használhatóak voltak, sőt szüret idején a szőlőt is ezekkel a járművekkel szállították, különösen

Soltvadkert, Kiskőrös környékén. Készültek fix és billenő platós változatok is.

Oldal 2

Az egyediségét az is fokozta, hogy a sorozatgyártó műhelyeken kívül egyedileg otthon gyártották és

minden gazda a saját, otthon talált eszközeiből rakta össze az ő csettegőjét, ami sok esetben

teljesen a tulajdonosához volt köthető, mint egy jellegzetes ismertetőjegy. A klasszikus darabok

mellett készültek Pannónia motoros, Trabant motoros és mindenféle más változatok is. A

konstrukciók kialakításának csak a fantázia és az anyagi lehetőségek szabtak határt.

A csettegő fejlődésében három fő fázis különíthető el.

A 60-as évek próbálkozó, újító szellemiségű időszaka, amikor a lakosságnak, mind pedig a

közlekedési rendőröknek sok fejtörést okozott a találékonyság eme terméke. Az ezt követő

szabályozás után Lehoczki mesterrel párhuzamosan többen ráálltak a csettegő, mint önálló

jármű „nagyüzemi” gyártására a 70-es 80-as években (pld. Kőszegi László).

Ezt követően a gazdasági eredmények nyomán csökkent a hagyományos csettegő iránti

érdeklődés és ezzel együtt felmerült a speciális járművek igénye (ezt elégíti ki pld. Fogl

András). Itt említendő meg, hogy Lehoczki Ferenc kisiparost, a szakmában eltöltött 30 év és a

csettegő, mint ötlet megvalósítása miatt 1996-ban az akkor legmagasabb elismeréssel

tüntette ki a város önkormányzata.

A 90-es évektől a politikai és gazdasági rendszer átalakulásával lehetőség nyílt az újabb

technika beszerzésére. Aki manapság mezőgazdasági gépet akar vásárolni, inkább keresi azt

a modern, megfelelő szervizháttérrel rendelkező traktorok között.

A modern traktorok megjelenésének és elérhetőségének ellenére az elmúlt 40-50 év öröksége –

melynek egyik szimbóluma ma is az úton pöfögő csettegő – kétségtelenül még hosszú évtizedekig

meglátszik majd Soltvadkert városán.

Soltvadkert város és a térség hírnevét öregbíti a csettegő az alábbiak okán:

1. A csettegő (teherjármű) a magyar gazda találékonyságát tükrözte, amely nélkül a

kiskunsági családok nem tudtak volna megélni a gyenge minőségű homokhátsági talajon,

ugyanis a gépesítés a mezőgazdasági munkában elengedhetetlenné vált, ugyanakkor

magánember anno traktort nem vehetett.

2. Az első csettegőt Soltvadkerten 1964-ben Lehoczki Ferenc géplakatos, Soltvadkert város

díszpolgára készítette.

3. Az első típusbizonyítvánnyal rendelkező csettegőt Kőszegi László készítette Soltvadkerten.

4. A soltvadkerti borvidék talán leghasznosabb találmánya a csettegő.

Oldal 3

5. Jellemzően a Soltvadkert-Kiskőrös-Kecel háromszögben használták ezt az eszközt

Magyarországon, és még a mai napig is lehet vele találkozni ezen a vidéken a közúti

forgalomban.

6. Minden évben megrendezésre kerül a Soltvadkerti Szüreti Fesztivál keretében a „Csettegő-

találkozó”, mely egyrészt hagyományőrző, másrészt közösségépítő erővel bír.

Források:

1. Halasi Múzeum 2. Emlékkönyv a Thorma János Múzeum 130. évfordulójára: Csettegő.

Miért éppen Soltvadkerten? (szerző: ifj. Káposztás Lajos)

2. Erdő-mező online: Hungarikum lehet a csettegő is (+VIDEÓ):

http://erdo-mezo.hu/2014/07/28/hungarikum-lehet-a-csettego-is-video/

3. BAON.HU-n Barta Zsolt: Traktort pótolt a csettegő (2014. július 25. 07:29):

http://www.baon.hu/bacs-kiskun/kozelet/traktort-potolt-a-csettego-564375

4. Wikipédia/Csettegő: https://hu.wikipedia.org/wiki/Csetteg%C5%91

5. Daám Zoltán honlapja: http://daam.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1140271

6. Személyes interjú Kőszegi Lászlóval

Oldal 4