XIX. évfolyam 11. szám2012. november

A Koinónia régebbi számai elérhetők:www.faragoferenc.webnode.hu

BNT Záró-mise - beszéd 2171Király Ignácz, Egy nagy család portréja 2175Márczi Imre, Esszék (2.) 2178Beszélgetés Bokrosokkal… 2180Bulányi György, Merre visz az út? 2185Gyombolai Márton Újra küldesz 2188Korponai Erzsébet, Az egyházközség… 2188Barcza Barna A belső ima (1.) 2191DRYP, Miről mi jut az eszembe… 2198György Lajos, Miszticizmus és… 2197Hol a Piros? – Zsombok György 2205Kipling: Ha 2206

«Az emberi elköteleződés folyóirata – családunkért, nemze-tünkért, mindenkiért – Isten Országa megvalósulásáért.»

Elérhetőség; koinonia.tarsak@gmail.com

„Csak szavakat tudok mondani, melyek szentek aBokorban. Uralkodás helyett szolgálni. Gazdagodáshelyett szegényen, egyszerűen élni. Belső veszekedésekés külső verekedések nélkül mindenütt békességet te-remteni. Valaki egyszer azt üzente nekem, hogy vi-gyázzak, mert a kereszténység valami nagyon csendesdolog, és mi nagyon hangosak vagyunk. Máig semtudom, hogy jót üzent-e. Jézus nem akart hangos lenni,de mindig elmondta, hogy mi a kedves Atyjának, s avégén ebből halálos ítélet és keresztre feszítés lett. ABokor az elmúlt jó félszázadban sem hangoskodott, svéleményét csak az egyházon belül mondta el, s mégisvilágra szóló ribillió lett abból, amit csináltunk. Nemtudom, hogy lehetséges-e a csendes kereszténység. Azttudom, hogy Jézusnak nem sikerült. Ügyesebbeknekkell lennünk, mint Jézus volt? Nem hiszem. Inkábbazt gondolom, hogy aki hűséges marad azokhoz a tar-talmakhoz, melyeket ő tanított, az előbb-utóbb bizto-san kihúzza a gyufát. S ezen nincs mód segíteni.”

(Bulányi György)

BNT 2012 ZÁRÓ-MISEPRÉDIKÁCIÓJA KAPOSVÁRON

RAGYOGJ BOKOR!Nem kell félni, nem a katonaságról fogok beszélni, ar-

ról Garay András beszélt kitűnően. Az elhangzott Olvas-mányok nyomán a lelki alapokról szólnék, bár erről isvolt előadás. Kezdem az evangéliummal.

Két pusztai történetet idéz fel a mai evangélium, ami-hez szeretnék hozzátenni egy harmadikat. Mindhárom-ban azt keresem, hogy mitől élhet és ragyoghat a kietlenpusztában is egy nép? A kaposvári tábor mottója szerint:„Ragyogj, mert Isten üzenete vagy! Szebb lesz tőled avilág és boldogabb!”

1. A történetek1) Mózes történeteA zsidók kiszabadultak az egyiptomi fogságból és el-

indultak az új haza, a Kánaán felé. De a pusztában meg-tapasztalják az út összes nehézségét. Éheznek és szom-jaznak és fellázadnak Mózes ellen. Visszavágynak ahúsosfazekak mellé. Csodát várnak, és a történet szerintJahwe kenyeret és húst küld nekik: mannát és fürjeket…

2172 KOINÓNIA 2012. november2) Jézus történeteA rómaiaktól elnyomott nép is új világot remél. Jézus a

pusztában kenyeret és halat ad a tömegnek. Mire őt király-lyá akarják tenni, de ő elszökik előlük. Utána mennek.Kafarnaumban érik utol. Az égből pottyant mannára vágy-nak, csodát követelnek. Mire Jézus a maga húsáról és véré-ről beszél nekik és azt állítja, hogy ő az égből küldött ke-nyér, az Isten kenyere, mely életet ad a világnak.

3) A Bokor történeteA Bokor is egy nép, mely az elnyomástól felszabadulva

már húsz éve bolyong a „pusztában”, a kapitalizmus „jólétitársadalmat” ígérő pusztaságában, szintén egy isteni vilá-got remélve, miközben sokaknak lassan már se kenyerük,se állásuk nincsen. Pedig ők is megismerték a maguk Pró-fétáját az üldözöttség éveiben, aki Jézusra hivatkozva aztállította, hogy ha keresik az „egy szükségest”, az IstenOrszágát, akkor a „többi mindet” is megkapják: ételt, italt,ruhát. Vártuk a csodát, de az Isten Országa nincs sehol, éslassan már se kenyér, se állás nem lesz…

2. Miről szólnak vagy szólhatnak a történetek?1) CsodavárásA három történet (az első és második, de a harmadik

is), szerintem egyről szól: ez pedig a csodavárás. Amineka lényege, csak kérni kell az Istent, és az Isten segít, akárcsodát is tesz!

Ezt régen a nagymamák így fogalmazták meg a kisunokáknak: „Imádkozz, légy jó kislányom, kisfiam, ésmajd a jó Isten megsegít”. (Ennek következtében a felser-dült lányok és fiúk egy rosszul sikerült vizsga után gyorsanelvetették a nagymama meséjét a jó Istenről, mert hát kér-ték a jó Istent, hogy segítsen a vizsgán, de nem segített.Ergo Isten vagy nincs, vagy gonosz!) És ennek következ-tében lettek ateisták. Néha persze bejön az imádság, ésteljesül a kérés, és a türelmesebb és jámborabb fajta lá-nyok-fiúk, anyák-apák hitükben megerősödve bizton állít-ják, hogy a jó Isten megsegítette őket).

Elnézést kérek a nagymamáktól, mert úgy tűnhet talán,hogy mindenért ők a felelősek. Pedig erről szó sincs! Nemők a hibásak, hiszen erre a hitre épül fel minden vallás:„Az Isten arra való, hogy a bajban segítsen!” A csalódá-sért maguk a vallások felelősek!

Nem csoda hát, hogy erre a vallási tételre épített és építa pusztában vándorló éhező, szomjazó bajba jutott nép is:legyen az Mózes népe, vagy a Jézust kergető nép, és talánmi is, a Bokor.

De hát mi rossz van ebben?! Nem lehet elítélni minket,szerencsétlen embereket, amikor a bajban Istenhez kiál-tunk: Jaj, Istenem, segíts! Ki segíthet rajtunk, ha nem Te!Te a Mindenható, a Jó! Vagy még sincs így?!

2) CselekvésHa most azt merném mondani, hogy ezzel a vallásos

„megsegít az Isten” istenképpel végképp fel kell hagy-nunk, félek, hogy megköveznétek. Ezért inkább ErichFromm-ot idézem, aki azt állítja a „Szeretet művészete”című könyvében, hogy még „az igazi nagy vallásos kultú-rák embere is csak egy nyolc éves gyerek szintjén áll, aki-nek szüksége van az apja segítségére, de már kezdi alkal-mazni a maga életében az apai elveket és tanításokat. A

mai ember pedig inkább olyan, mint a három éves gye-rek, aki sír az apja után, ha szüksége van rá, egyébkéntpedig remekül elvan a játékaival”.

Kérdezem, nincs igaza Fromm-nak, hogy egy felnőttistenhívő „nem rendelheti alá magát gyermeteg módonegy emberszabású istenképnek anélkül, hogy ne süllyed-ne le ezzel egy primitív bálványimádó törzshöz”?! Mely,mint tudjuk szómágiával, varázsigékkel akarja befolyá-solni az Istent, dicshimnuszt zengő dalokkal és táncokkalakarja megnyerni az Ég jóindulatát, és különféle szertar-tásokkal, (hókusz-pókuszokkal) vagyis pótcselekvések-kel akarja pótolni a cselekvést. Hiszen a felnőtt istenhí-vőnek magának kellene cselekednie!

Jó, jó, de hát az Isten nem segít, nem gondviselőAtya?!

3. Az Atya egy új Isten és Jézus népe egy új nép!1) Jézus AtyjaJézus Atyja nem Jahwe, de nem is Allah, nem is a

nagy Manitu, vagy más vallások istene. Jézus Atyja egyúj Isten!

Aki igazán megismerte Jézust, az tudhatja, hogy őmélységesen elítélte a csodavárást: a csodavárókat „go-nosz és hitetlen nemzedéknek” mondja (Mt. 12,39).

Mikor pedig arra buzdít, hogy bizalommal „kérjünkbármit az Atyától”, nem azt ígéri, hogy mint a földi apakenyeret, halat, tojást ad gyermekeinek, hanem azt, hogya mi összes kérésünkre a Lelkét adja nekünk (Lk. 11,13).

Még a teológus János evangéliumából is az olvashatóki, hogy Jézus Atyja nem mannát ad a népnek, hanem őtmagát, mint az „élet kenyerét” (Jn. 6, 25).

Amikor pedig ez a Jézus az utolsó vacsorán a kezébeveszi a kenyeret és a kelyhet, akkor is magáról beszél:akinek testét megkínozzák, és a vérét kiontják. (Mk. 14,22-24), hogy rá emlékezzenek!

Tehát az Atya nem égből pottyant mannát ad, és Jé-zus nem valami automatikusan ható lelki aszpirint. AzAtya a Lelkét adja, Jézus a Példáját adja. Ezzel segít,semmi mással!

Jézus Atyja a Szeretet Istene, aki szabadnak teremtet-te az embert, és fiának, teremtőtársának akarta, és nemgyermeteg csodavárásra, hanem cselekvésre teremtette.

Jézus az Atya akaratával egybenőtt fiú. Ő az, aki pél-dát ad a felnőtt istenhitből és az Isten gondolatait megva-lósító életből.

Mindkettő arról szól, hogy nem lehet az emberi erő-feszítést sem isteni csodákkal, sem különféle vallásipraktikákkal pótolni.

2) A Bokor identitásaA Bokor egy nép a pusztában, a XXI. század zűrza-

varos és gazos világában, ahol őserdei erkölcs és mági-kus hitek hódítanak.

Ebben a világban elvileg mit képvisel ez a Bokor?Ez a maroknyi nép igenis ismeri Istenét! Azt az Atyát,aki magafajta fiakat akar. Olyan fiakat, akik nem sültgalambot és isteni csodákat várnak, mert felnőttségük-höz méltatlan az, hogy a maguk dolgát az apjuktól vár-ják.

2012. november KOINÓNIA 2173A Bokor egy nép, mely nem menekül olcsó vallásos-

ságba, mert számára Jézus nem az a vallási megváltó, akihelyettünk váltja meg a világot úgy, hogy nekünk csakhinnünk kell benne. Hanem az a példa, akit követve egyremegváltottabb, szebb lehet a világ.

A Bokor az a nép, melyet nem az engedelmesség és jogköt össze egy hatalmas világszervezetbe, hanem azoknak aJézust követőknek közössége, akiket a közös erkölcsi tör-vény, a szeretet törvénye egyesít.

A Bokor önazonossága tehát abban áll, hogy a SzeretetIstenében hisz, a Jézus által bemutatott életet akarja élni,és az Isten Országát itt a földön akarja létrehozni.

Nem azt várja, hogy az Isten tegyen csodát, etesse megaz éhezőket, gyógyítsa meg a betegeket, szerelje le a fegy-verkezőket. Mindezt maga akarja tenni az Istennel egye-sülve, ahogy Jézus tette.

Csak ismételni tudom, hogy a Bokor nem a csodavárók,a potyakenyér várók, nem az égből pottyant mannavárók,nem is az ég kegyeit hízelkedéssel kiesdeni akaró udva-roncok közössége. A Bokor a benne élő Isten által cse-lekvő közösség!

Tudja azt, hogy az imádság nem arra való, hogy mani-puláljuk Istent, vagy kiesdekeljük az Ő kegyeit, hanemarra, hogy megbeszéljük Atyánkkal, hogy nekünk mit kelltennünk.

Tudja azt, hogy a mise nem arra való, hogy azzal meg-ismételjük (vérontás nélkül ugyan), de Jézus véres golgotaiáldozatát, és ez által szentesítsük naponta a gyilkolásosmegváltás teóriát, hanem szövetségkötés és szövetségújításJézus Istenével és egymással a cselekvésre.

A szentségek nem arra valók, hogy az Isten azokkal he-lyettünk végezze el bennünk a változást, hanem hogy midöntsünk az Úton járás különféle állomásain, és az „or-szágbeli” döntéseinket megpecsételjük a közösség előtt.

Az egyház, a „főszentség” sem arra való, hogy világ-hódító papi birodalmat építsen ki Jézus nevében (általábana mindenkori hatalommal szövetkezve), és evilági kivált-ságokat, anyagi előnyöket biztosítson magának, hanemhogy a testvériség birodalmát építse a földön.

Így tudjuk elméletben, de ez is a gyakorlatunk? Kellnekünk ez az Isten? Kell nekünk ez a Jézus? Vagy bele-menekülünk vágyainkba és álmainkba? Belebódulunk ahamis vallások kábulatába, és mormoljuk magunknak:„Ringasd el magad!!”

Netán kifosztva érezzük így magunkat, és azt gondol-juk az Isten is cserbenhagyott? Jézus is így érezte, de tu-dott dönteni nem csak a szegénység, a kiváltság nélküliségés az erőszak megtagadása mellett, tudott dönteni életefeláldozása mellett is, mert ismerte az Atya akaratát.

Ha nem ez nekünk a példa, akkor miről beszélünk?!Félünk? Jézus számtalanszor mondta: „Ne féljetek!”

Sőt azt is mondta: „Aki nekem hisz, ugyanazokat a tetteketfogja végbevinni, amiket én magam cselekszem, sőt na-gyobbakat is fog tenni azoknál…” (Jn. 14, 12). Csakugyanazzal a Lélekkel, a bennünk élő Istennel egyesülveés lelkiismeretünkre hallgatva kell döntenünk. Egy„igent” kimondani ugyanannyi energiába kerül, mint egy

„nemet”. Megtapasztalhattuk, csak egy apró szabad dön-tés kell, és az Úton vagyunk!

– Én ebben a népben, ebben a Bokorban hiszek!Csak ennek a Bokornak a jövőjéért drukkolok. Csakebben a Bokorban hívő új nemzedékben bízom. Csak eztszeretném!

A kaposvári Tábor jelszava alapján:„Ragyogj, mert Isten üzenete vagy! Szebb lesz tőled a

világ, s boldogabb!”Ragyogj Bokor!!!

MINDENSZENTEK"E mai napon, szeretteim,mindvalamennyi szenteknek emlékezetétegy közös ünneplésnek vígságával üljük.Mert hitvallásuk minél szilárdabb volt a szenvedésben,annál ragyogóbb most a tisztességben.Lépjünk mi is erre az útra, siessünk a mennyei hazába,melynek polgárai közé felvétettünk! ”

Beda Venerabilis, angol szerzetes(672/673 – 735. május 26.)

*****

JÓKEDVŰ SZÓVÁLTÁS

– Kit nevezünk az egyházban hitvallónak?– ?– Aki hősies fokban gyakorolta a szerete-

tet. És ki a vértanú?– ??– Aki elviselt egy hitvallót…

Uram!Tudom, hogy a hit csak a kapcso-

lat elején látszik magánügynek.Szeretném meghallani kezdeménye-ző szavad és igent mondani rá. Meg-hívásod nem zárhat be önző magá-nyomba, hanem kinyit a valóságra,az élet teljességére. Hitem által kezetnyújtok a másik ember felé. Tudom,hogy hitem bekapcsol Isten népéneknagyobb közösségébe. Erősítsdlegszemélyesebb ügyemet, hogyéletet alakító közügy legyen. Élni,hinni és szeretni csak közösen lehet.

Boldog II. János Pál

2174 KOINÓNIA 2012. november

KIRÁLY IGNÁCZEGY NAGY CSALÁD PORTRÉJA…

Nagy. Mihez képest? Nagy az 1....13 gyermekesekhez ké-pest, vagy legalább is nagyobb. Ez is egyfajta teljesítmény. Devajon a „maradandó gyümölcs” jézusi mércéjét eléri-e? Megtud-e felelni a minőségi követelményeknek, amelyeket nemparagrafusok, hanem a lelkiismeret ír elő. Ha nem tud megfelel-ni, akkor milyen, a fejlődést segíteni akaró technikák-trükkökvetődnek felszínre? Milyen bukások és felkapaszkodások adód-nak? Van, amiben föl lehet rá nézni, van, amiben sajnálkoznilehet miatta, attól függően, hogy a kívülről szemlélő lelkiismere-tével mi harmonizál és mi nem. Az átlagostól eltérő életalakítá-sok lehetnek elrettentő példák és lehetnek vonzó, példaértékűtörekvések. Széles testvér-baráti körünkben a cölebsz, az egygyermekes és a több gyermekes mind arra törekszik, hogy Isten-nek tetszően élje le az életét, ki így, ki úgy. Egyikünk sempuhánykodhatik, az egyéni életkoktélt magunk keverjük és ma-gunknak kell elszámolnunk vele.

Néhány, házasság előtt álló fiatal pár szeretett volna beké-redzkedni hozzánk egy napra, hogy lássa a családi nagyüzemegy hétköznapját; szándékukat az motiválta, hogy ők is nagycsaládot szeretnének. „Isten őrizz!” – hökkentettem meg őket. Akönnyebb megértés kedvéért egy példázatot meséltem el. Azelőző házunknál nem volt víz, és kutat kellett vésnem a sziklába.Napi 1 métert haladva szépen el is készült a mű, és az erekbőlelőtörő vízben állva boldogan integettem a 15 méterre levő fé-nyes karika felé, ahol kicsi és nagyobb fejek lestek lefelé. Né-hány év múlva tisztítani kellett a kutat, és nagy lendülettel indul-tam lefelé a kötélhágcsón. Még félúton sem jártam és szédülnikezdtem, föl kellett jönnöm. Csak lassú szoktatással tudtamleszállni és a munkát elvégezni. Ilyen egy nagy család élete egycsaládtervező fiatal számára. Ha mi Zsikémmel tudtuk volna,hogy mivel jár egy ilyen kihívás, nagyon megszeppentünk volnaés el sem tudtuk volna képzelni, hogy egyszer majd ilyen lesz azéletünk.

1. A nagy család kialakulásaAmikor a családos életformát választottuk, akkor az

együttjárás beszélgetéseit a sok sületlen és aranyos témán túl azelveink harmóniába hozása és az ehhez való, fejlődőképes hűségmindennapos elképzelései jelentették. Nem a nagy család azeszmény. Az eszmény a jézusi szeretetben való fejlődés. A há-zaspár maga határozza meg egyéniségeikből adódóan a magakoktélját. Ebben jelentős szerepet játszanak a biológiai adottsá-

gok, az egyéniségek kibontakozását célzó elképzelések, azIsten Országát szolgáló talentumok kamatoztatási lehetősé-gei...

A mi eredeti elképzelésünk egy négygyermekes kereszténycsaládot álmodott. Négygyermekest, akár saját, akár örökbe-fogadott megoldással. Egyet-egyet magunk helyett, egyet azokhelyett, akiknek sajnos nem lehet és egyet azért, hogy a ma-gyar nép ne haljon ki. Ez utóbbit úgy is fogalmazhatom, hogycsökkenjen a magyar nép bűne, hiszen minden nép elhalásasúlyos bűnök következménye (abortusz, agresszió, kollektívönzés, morális züllés, civilizációs puhányság...).

A Jézustól tanult adás-szolgálat-békességteremtés törvényeszámunkra szükségképpen hozta a kisközösség építés mellett avérségi másokért élést, vagyis a gyermekeinkért élni akarást.Ennek szolgálatában igyekeztünk közös (reggeli és esti) ima-életre és egyéni lelkiségre. Mindezek feletti kulcsszavunk a„fejlődés” volt; a meglátott jóban nem visszacsúszni, nemmegállni, hanem minőségi és mennyiségi előrelépést produ-kálni. Erre a fejlődés-hangsúlyra tipikus példa volt, hogy pá-rom megkérdezte: mit szeretek benne. Azt válaszoltam: alehetőségeket, amelyek beléd vannak teremtve. Alaposanmegsértődött, és nagy fejtegetés kellett a fejlődésről, hogy azne csupán az én meglátásom legyen, hanem közös kincsünkkéváljék. Azzá vált.

Háromféle gyermek van: a kívánt, az elfogadott és az el-utasított. Nálunk ebből két szempont érvényesült. Nagyonvártunk az elsőnek egy fiút, a következőkben a ritmikus váltá-sokat, hogy egyenlő arány lehessen a fiúk és leányok között.Ha az előzetes vágyunk nem jött össze, akkor elfogadtuk atényeket, és a kis cuppogó baba fölött az elfogadást felváltottaa megajándékozottság boldog szülői érzése. Addig tud azember hideg ésszerűséggel hozzáállni egy új babához, amígvilágra nem születik és karjába nem veszi őt. Ez az alapél-mény olyan erős, hogy minden magasztos eszme nélkül, pusz-tán emberi, természetes erkölcsi érzékkel elképzelhetetlennektartjuk a megfogant élet elutasítását.

Jöjjön annyi, amennyivel a „jó Isten megajándékoz”? A jóIsten annyival ajándékoz meg, amennyit mi akarunk és elfo-gadunk. Számunkra a gyermek Isten ajándéka és kihívása. Akettő együtt. Nem tudunk abban tetszelegni, hogy az az éle-tünk értelme, hogy Zsikém tizennégy nagyszerű gyermeketszült, én meg az életfeltételeket előszolgálom nekik. Tetszikez így nekünk és ezért csináljuk – ez az ajándék. Nyomaszt afelelősség, hogy a mennyiség mellett a minőségre tevődjön anagyobb hangsúly – ez a kihívás. Ebből a kettőből, ezek ere-dőjeként léptük túl a megtervezett négy gyermeket. Az akkorilegújabb és lelkiismeretünkkel harmóniában levő védekezésimódszer Billings doktor nevéhez fűződik. Eredményeképpenmár két év elteltével született csak babánk, és nem évente. Azöt (3 fiú és 2 leány) után kellett egy hatodik, hogy a létszámpáros is legyen, arányos is legyen. És lett: 3-3. Fejlődni akar-ván egy újabb üdvözítő módszert próbáltunk a védekezésre,mely dr. Rötzer nevéhez fűződik, sőt a két módszer ötvözetétis próbáltuk (szimpto-termál); az eredményt Robi névre ke-reszteltük. Újabb egyensúlyra törekvésként jött Lilla (4-4). Aző jövetele megerősítette a tételt, hogy áldás és kihívás a gyer-mek. Méhen belüli nyitott hátgerinc miatt abortálását javasol-ták, mivel súlyos szellemi- és mozgás-károsodás volt várható.Pár hónapig sírdogáltunk, beszélgettünk, imádkoztunk, éselfogadtuk és vártuk. Figyelmeztetőt kaptunk és nem nehézpróbatételt: Lilla egészségesen született meg. Feleségem sze-rette volna elkerülni az önzés látszatát is, hogy ti. csak ma-gunknak szülünk, és rábeszélt, hogy kérjünk két babát aGYIVI-től, hogy gondban legyünk a meglévő életekért is.

2012. november KOINÓNIA 2175Ahol nyolcat át tudunk ölelni, ott még kettő befogadható. Azintézet nem reagált, illetve két és fél év múlva jöttek ki környe-zettanulmányra, akkorára már mi magunk betöltöttük a két he-lyet, de közölték, hogy az egy főre eső jövedelem és négyzetmé-ter miatt úgysem adtak volna. Az arány azonban felborult, elhúz-tak a lányok (6-4), de szép kerek családnak gondoltuk így ismagunkat. Nagyobb hangsúlyt tettünk az aszkézisre, és mindenemberi számítás ellenére újabb baba született, leány (7-4). Min-den szempontból kellett egy kisfiú is, hogy 12 legyen, hogyBenjámin legyen. Úgy is lett. Cölebsz életre emlékeztető aszké-zis ellenére – amiben már mi sem bíztunk igazán –, újabb tündé-ri kisfiú jött. Lehet, hogy eredeti arányálmunknak van esélye?Hiszen olyan nagyok már a nagyok, olyan sokszínűek az általá-nos iskolások és annyira sok melegség forrásai a kicsik... Így jötta kis Csaba (7-7). (A Szerkesztő megjegyzése: időközben AnnaViktória és Áron is csatlakoztak a Király-családhoz.)

Valahogy így jön létre egy nagy család. Vajon nem zavart,hogy az ilyen családokat körüllengik a minősítések: élősdiek,felelőtlenek, lumpenek, bigott vallásosak...? Ezek addig létez-nek, amíg személyes ismeretség nem jön létre. Ha valahol alapjalenne ezeknek az általánosításoknak, ott különösen kellene igye-kezni, hogy fejlődjünk.

2. Család és társadaloma. Hasznos jelenlét a társadalombanA második házunk építése közben az utcán menő iskolás

gyerekek egyike megjegyezte; „Ahhoz képest, hogy cigány, jólmelózik a hapsi.” Előzetesen elterjedt az utcában, hogy egynyolcgyermekes család vette meg a telket, és automatikusanbesorolt bennünket valahová. A környék megterhelése helyetttudatosan törekedtünk arra, hogy támasszá legyünk. Nem voltnehéz jellé lenni néhány szempontból, hiszen olyan világbanélünk, ahol a normális életvitel már jel, már kilóg a sorból. Aházastársi feszültségek könnyeit ott lehet törölgetni, ahol harmó-nia van, az egy gyermek ott keres barátot, ahol korosztályánakmegfelelőt mindig találhat, a magányos öreg apró-cseprő gond-jaival oda kopog be, ahol nem csupán kalapács van, de kéz ishozzá ... Persze az elfogadottságnak és a jézusi szeretetre valótörekvésnek ára van. Idő- és energiaigényes vállalkozás ez.

A népes családokat könnyen besorolják: Szegény gyerek,azért ilyen ütött-kopott, mert sokan vannak. Igényes igénytelen-ségre kell törekednünk. Igényességre, hogy látszódjék mindenmegjelenési területünkön a belső életünk rendezettsége. A há-zunk otthon legyen, ahol az ott lakók ízlése, céltudatossága,rendszeretete nyilvánvaló. (Aki pl. esti fürösztéskor állít be, és azsongó élethelyzetben nem tapasztal templomi csendet, igényesrendet, az ne csodálkozzék, hanem kérjen elnézést a zavarásért.)

Igényességnek a gyermekekre figyelésnek azon területén ismeg kell látszódnia, ahogy a kert arányait meghatározzuk: le-gyen hely a játszótér számára, az a tér pedig legyen ellátva hin-tákkal, homokozóval, medencével, csúszdával – ötletesség éslehetőség szerint. Mifelénk az óvodán kívül még ma is csaknálunk van érdemi játszótér, ami egy kicsit kritika is az illetéke-sek felé.

Az igényességnek a ruházkodásban is meg kell mutatkoznia.Ha a mieink szakadtan, topisan jelennek meg, az lesajnáló kriti-kát szül, míg ugyanezt más gyermekeknél szó nélkül hagyják.Ugyanakkor mi is érzékenyebbek vagyunk, hiszen minőséget isszeretnénk, leégni pedig nem akarunk. Bizonyítanunk kell, hogyígy is lehet értelmes emberi életet élni. A ruházkodásban nemmárkát veszünk, hanem minőséget. A KGST-piac olcsóságasokszor igen drágának bizonyult (hamar levált cipőtalpak, szét-feslett ágyneműk, színehagyott szabadidőruhák ...). A divatmár-ka éppúgy idegen, mint a bóvli: az egyik a divatfelár miatt, a

másik használhatatlansága miatt áll távol tőlünk. Szerencséreaz áramoltatás egyes cikkek területén sokat segít rajtunk, ésígy felszabadul egy kis lehetőség arra, hogy az elkerülhetetlenvásárláskor a jobb, csinosabb holmik polcáig is elmerészked-hessünk. Természetesen ez a törekvésünk a valóságban min-denkinek az egyénisége szerint mutatkozik meg a megjelené-sén: van, aki mindig tükör előtt billegne, van, akin a legünnep-lőbb szerelés is úgy áll, mint tehénen a gatya ... de igyekez-nünk kell!

Az igényességnek meg kell mutatkoznia a zajszintben és abeszédstíluson is. Egyik néni dicsérőleg említette, hogy mi-lyen csendes család vagyunk. Valamelyik gyerek ezt annaktudta be, hogy a néni bizonyára nagyothall. Mert van azért zaj,de hízelgő, hogy a kiabálás, a hangerő csak az iskolába mené-sekkel jelentkezik a gyerekeknél. A beszédstílus a nagyobblétszámból adódóan eldurvulásra hajlamos. A szelídebb ésfegyelmezettebb tagoknak nagy a feladatuk, hogy „édes anya-nyelvünk” ne adjon teret a „mutter dumá”-jának. A feszültsé-gek levezetésére a „mindent szépen megbeszélünk” elvet sze-retnők érvényesíteni, hiszen az igazság nem a hangerőben és anyers stílusban tud kibontakozni, hanem az engedékeny bé-kességkeresésben. Nálunk az előforduló „könnyed kifejezése-ket” a humor rovatba szorítja a cikizés, az oldott derültség. Azanyai kiabálásokat a nagyobb szájúak visszakiabálják, és nagyfüsttel – kis lánggal oszlik el a gond. Törekvési irányunkat ittis könnyű meghatározni.

A társadalmi hasznos jelenlét fontos jelensége a holmikáramoltatása. A nagy család feneketlen kút tud lenni, ha nemvigyáz. Itt minden jó valakire, mindenre előbb-utóbb szükségvan. A jézusi adástörvény tanít meg bennünket arra, hogy neváljunk a szeretet zsákutcájává. A kóros begyűjtést szerencsé-re az elvek mellett a véges tárolási lehetőségek is gátolják. Atapasztalat az, hogy a rászorulók számára is nyitott szekré-nyekben mindig van annyi, amennyi szükséges – hála az Úr-nak és az őt követőknek! Jelentős segítséget jelent az ötletekés információk áramlása, hiszen kiscsalád és nagycsalád ígyjut olcsóbb élelmiszerhez, mosószerhez, bolhapiaci árukhoz,bútorhoz, alapanyagokhoz. Összetartó barátságaink nagy jelekaz önközpontú környezetben.

b. Kritikus jelenlét a társadalombanLegalapvetőbb kritikánkat azzal gyakoroljuk, hogy a fo-

gyasztói és pazarló társadalomban sajátosan szervezzük amagunk gazdaságát. Ez a törekvés azt jelenti, hogy 3 lábútermelést csinálunk: állattenyésztéssel a hús- és tojásellátástbiztosítjuk, telkek művelésével a mezőgazdasági termékeketállítjuk elő, az asztalos műhelyben pedig a magunk és a rászo-rulók szakirányú feladatait végezzük el. A munka nem szé-gyen, csak kellemetlen. Elvisz egy csomó időt, energiát, denem látunk más utat egy ekkora családi üzem számára. Amunka értékelését azzal segítjük elő, hogy pl. elviselemZsikém zsörtölődését a hátráltatásért, amit a népes barkácsológyermeksereg okoz a műhelyben. Az biztos, hogy ezek leg-alább tudják, hogyan kell fogni a kalapácsot, hogy biztosan neüssenek a körmükre (két kézzel!). A kapanyél sem élvezeticikk, de a teljesítményt növeli, ha több időnk marad fürödni aVelencei-tóban, melynek közelében a telek van.

Nem csinálunk titkot az éhezők (India) támogatásából. Asiránkozó panasztémájú emberek között nem kis meghökke-nést kelt, hogy rendszeresen lecsípünk a bevételből erre a célra(évi 24-40 ezer). Sajnos a hazai rászorulók irányában törésekvannak a család lelkesedésében. Ezeket a tőlünk történt soro-zatos lopások eredményezték, hiszen nehéz a gyermekeinkkelelfogadtatni, hogy a tolvajok is emberek, a gyerekeik nem

2176 KOINÓNIA 2012. novembertehetnek róla, hogy oda születtek. A szociális törvények helyiértelmezésében a szigorúságot szorgalmazzuk, hogy a valódirászorultság kiderülhessen. A valódi szegényt föl kell fedezni, ésebben a Nagycsaládosok Országos Egyesülete helyi kereteinbelül magunk is részt veszünk. A kedvezmények kihasználásá-ban elég szemérmesek vagyunk, emberi kapcsolataink áthidaljákezt, és csurran-cseppen tanszersegély, beiskolázási támogatás ...A gyógyszerkedvezményt elvből nem kérjük, mert annak kétsze-resét kellene az Önkormányzatnak befizetnie „fölfelé”, így ezzelis szeretnők kimutatni, hogy nem a „mindent, mindenáron”-elvszerint élünk.

Az anyagiakat illetően a jelen (1994 eleje) rövid havi mérle-ge, melyre 16-an vagyunk, a következő: Hetvenezer forint osz-tódik, így az egy főre eső majdnem eléri az ötezret. Jól megva-gyunk. Életünkhöz szükséges évi 20 tyúk, 4 hízó, 6-8 mázsaalma, 8-10 mázsa burgonya, 450-500 üveg befőtt, 80 q szénAnyagbeszerzésünk természetesen nagy tételekben történik (pl.1 q rizs, 2 q cukor, fél q méz...).

Az iskolai, óvodai (iskola előtti egy év) és haveri hatásokbólaz elviselhetőt elviseljük. Az elképzeléseinkkel ellenkezőt ér-vekkel és főként ellenprogramokkal próbáljuk elsorvasztani.Mivel sok az iskolásunk (jelenleg 9), így mód van jelen lenni aszülői értekezletek révén a „rongyrázós” szülők szavazásain,mikor a programokról döntünk. Fenntartjuk magunknak a jogot,hogy egy-egy tanrenden kívüli költséges és haszontalan prog-ramból kivonjuk gyerekeinket (kirándulások, mozgalmi, politi-kai kampányok...), ha az indokolt, és más programmal ellensú-lyozzuk, hogy a gyerekek ne negatívan éljék meg ezt.

3. Gyermeknevelésünka. Szülői önnevelésMivel minden lényeges dolog az egyéni odaadottság mérté-

kén múlik, ezért az önnevelést komolyan kell vennünk. Húszéves házasságunk alatt kialakultak fix pontok, amelyek segítenekebben. Mindenekelőtt egyéni és házaspári elcsendesüléseink. Azegyik nem pótolja a másikat, mégis az a tapasztalat, hogy ha azegyéni lerövidül, de a közös imádság megvan, akkor nincs baj.Néha olyan érzésem van, hogy a házastársi egységben még alelkiélet területén is egymás kiegészítői vagyunk. Nekem többlehetőségem van elcsendesülni, mint feleségemnek, és ez adja astabilitást a közös Biblia-olvasásunknak. Amelyikünkben állan-dósult a lelkiélet, az viszi a másikat is. Amíg ez ki nem alakult,sokat kínlódtunk. Jót tett az is, hogy a lelkiéletre szánt idő vala-mi eleve meglevő szokáshoz kötött. Nálunk ez egy reggeli csé-sze kávé és a konyha ablakában mindig ott levő Biblia. Azért akonyha ablakában, mert félálmosan onnan szoktam végignézni akerten, és így óhatatlanul is „belébotlom” a Szentírásba. Azértkávé, mert mindketten finomnak találjuk. Ilyen semmiségeksegítettek arra, hogy minden reggel a napi evangéliummal indu-lunk és egymás mellől indulunk. Számtalanszor a legjobb lelkitanácsadó a házastárs, életünk legtöbb kérdését higgadt megbe-széléssel oldjuk meg. Sok mindenben hatunk egymásra, pl. so-sem tudtam volna elképzelni, hogy spórolni is tudok, és lám, afeleségem minden fortélyt bevetve lassan átalakította herdálótermészetemet. Ugyanebben a témában a „skót” asszonyból azévek során megkörnyékezhető pénzügyminiszter-asszony lett.Neveljük magunkat és egymást. Azonban egymást közvetlenmódon a legritkábban próbáljuk nevelni, mert ez rendre csődötszokott mondani (két nyakas ember ...) Közvetetten a gesztusok-kal, jelekkel, a szokatlan viselkedéssel jelzünk. Ha társam ajkaelvékonyodik és szája széle picit lefelé ível, akkor baj van. Ak-kor is baj van, ha valakivel beszélgetek, és feleségem elkezdtenni-venni körülöttünk... Jézustól is tanuljuk, hogy a jelekbőlolvasni tudni kell; ezekből is. Olvasni és önnevelődni. Adalék-

anyagot minden nap szolgáltat, de ezek nagy része elsüllyed anapi forgatagban. Este törekszünk arra, hogy a kiemelkedő, amég megmenthető tanulságokat felelevenítsük összcsaládiszinten az esti imában. Nagy gondok felmerülése esetére hoz-tuk létre a családi Fórumot, amit a 14 éven felüliek bármelyikeösszehívhat, és ott egyenrangúan megbeszéljük, kiértékeljük ahelyzetet, és határozatot hozunk, amely szülőkre, gyermekekreegyaránt vonatkozik és kötelező. Ilyen pl. hogy a hétköznapidélutánokon maximum kétszer mehetek le a műhelybe, helyet-te a kicsik célirányos semlegesítését kell végeznem, hogy anagyok tanulhassanak.

Szülői önnevelésünkben nagy szerepet játszanak az olvas-mányaink, tananyagaink, amelyeket egyénileg, vagy kisközös-ségi baráti körben veszünk át. A legnagyobb hatásfokkal eddigBulányi György Bokorlelkiségét és Gyökössy Endre írásaitforgattuk családi életünk alakításában.

b. GyermeknevelésünkrőlKapaszkodásunk iránya: jézusi normára nevelés szelíden.

Hol tartunk és honnan indultunk? Kezdetben volt az öntudatosanya és a még öntudatosabb apa, és az ebből adódó feszültsé-gek. Az apai elképzelés szerint egy gyerek akkor bőgjön, haéhes, ha tisztába kell tenni, ha valamije igazolhatóan fáj. Hamindezek rendben találtattak, akkor éjjel aludnia kell. Azanyai elképzelés szerint a ringató, csucsujgató kézbentartásnemhogy nem kényeztetés, de a baba fejlődésében nélkülözhe-tetlen szeretet-megnyilvánulás. Bizonyára az anyai szempontérvényesült mindig, amikor nem voltam otthon, mert otthonlé-temkor is egy csapásra megszűntek a babák titkos fájdalmai,ha felvettük és ringatgattuk őket. Be kellett látnom, hogy nincsesélyem keménykedni, és ráadásul nem is lettek nyafka, elké-nyeztetett gyerekeink. Felcseperedvén és felszaporodván, azodakoppintások, fenékre suhintások jelezték, mikor mondottcsődöt a türelmünk és a nevelési ötlettárunk. A legmegalázóbbfenyítésnek az arcul ütést tartom, ezért gyakorlatilag nem isalkalmaztam (a 20 év alatt kb. háromszor volt ilyen). A hét-köznapi gyűrődések kapcsán előfordul az anyai nyakleves(szakkifejezése: „Megtéplek”), de ennek hatásfoka a ventillá-tor légfrissítő hatására emlékeztet, és a szenvedő fél ezt egyapai „No-no!” figyelmeztetéssel egy súlycsoportba sorolja.Minden családtag számára világos, hogy a verekedés és averés bűn, ezért a felelősség megoszlik a kiprovokáló és avégrehajtó között – tehát nagyon kerülendő. Ma már a legszi-gorúbb fenyítésnek a „Megrázlak, hogy helyre rendeződj!”számít. Hogy ez konkréten mi mindent jelenthetne, azt magamsem tudom, mert odáig a gyerekek sem mennek el. A konflik-tusok oldása egyénenként változik. Tipikus képet mutat be ahozzám hasonlóan nyakas Benjáminnal (4 éves) történt eset.Valami figyelmeztetés miatt megsértődött, és vonult körben azebédlőben, és szépen földhöz vágott mindent. „Hagyd abba,mert megrázlak!” vesztettem el türelmemet. „Nem!” szögeztele ő, és még egy könyvet földhöz vágott. „Akkor pedig azon-nal gyere a szobába, és beszéljük meg!” – bődültem el, nemakarván a család plénuma előtt megtörni őt. Erre azt válaszol-ta: „Az más” – és elindult a szoba felé. Így kell leszerelni egyszülőt.

Vannak megállapítások, amelyeket nagyon komolyan aka-runk venni. Álljon itt néhány. Szeretni akarjuk bennük a rosszénjüket is, hogy könnyebb legyen az önnevelődésük. Amit mijónak vagy rossznak tartunk, arról világos képet adunk, de anagyok helyett nem akarunk dönteni (14-20 éveseknél). Arábeszélések annál gyakoribbak, minél kisebbek a gyerekek.Az értelmes rétegnél alaptételként ismételjük, hogy a szülőihibák nem mentségek a gyerek számára, mert a megtérést

2012. november KOINÓNIA 2177mindenkinek magának kell kifejlesztenie magából. A szülőierények nem erényei a gyereknek, mert az erényharmónia azegyén módszeres önnevelésének gyümölcse. A parancsnoki ésutánkullogó szülőkép helyett az előttük járó, elöljárói képetszeretnők. Jóleső érzés, ha a nagyok párkapcsolataiban, elképze-léseiben jelen vagyunk, mint minta. Nevelés szempontjábólérdekes, ahogyan a felnövekvő gyerekeknél erősödik az önneve-lés hangsúlya, ugyanakkor erősödnie kell a szülői türelemnek éselviselésnek is. Ebben sokat segít az a tudat, hogy nem a mieinkők, csak ránk vannak bízva.

Ha a direkt és indirekt nevelés arányát nézzük, akkor a köz-vetett a jelentősebb. Az, ahogyan élünk, feszülünk, oldunk éskötünk, ahogyan előttük éljük a magunk szentségre törekvőéletét. Előttük és nem számukra: nincs pedagogizáló példálózás;minden szinten rontaná a hatásfokot. Igyekszünk csökkenteni aszeszélyes (nem kiszámítható) feladatkiosztásokat, mert pl. anapi sokszori rendcsinálási parancs feszültségnövelőbb, mint haazt is egy-egy fix napirendi ponthoz kötjük: étkezés előttre,fürdés előttre... „Ha valamit abbahagyunk akkor elrámolunk” –ez csak nehézkesen működő tétel, mert itt sokan érdekeltek éssok az átfedés a felelősség területén (ki játszott vele, ki öntötte kistb.) Jó, ha hagyjuk „alkotni” a népet, még akkor is, ha az rumli-val jár. Ilyen rumlis játék a kunyhóépítés a kertben. Főleg eldu-gottabb helyen, hogy anyjuk minél később fedezze fel ... Egyikalkalommal falut játszottak, és volt 2-3 dobozház, 1 templom.Robi volt a pap, és jól megénekeltette, megimádkoztatta falujanépét (kibővülve utcabeliekkel), estére pedig egy fél zokni apró-pénzt perselyezett össze.

Nagy szerepe van a humornak, sok görcsöt oldunk vele. Ér-dekes, hogy nem csorbulnak az elvek, a tekintély nem sérül. Egyszámonkérési forma például az, hogy megfogom az illetékesállát azzal, hogy „Nincs probléma?”! Ez egy kedves játékunk is,mikor ők fogják meg a szakállamat, és illik megrettenve vála-szolnom az ő kérdésükre. Élesben mégis hatékony, figyelmezte-tő ez a gesztus ma is. Elfojtás helyett a levezetésre törekszünk.Szabad dühösködni, de rombolni nem. Fejezze ki feszültségeit,de ha lehet, kulturáltan. A hogyanokba szólunk bele csupán.

A normára nevelésben az állapotbeli kötelességeket ellen-őrizzük és számon kérjük, vagy erre alkalmas idősebb testvértfelkérünk rá. Jellemző az időnkénti körletszemle, amikor mi,szülők leosztályozzuk mindenki körletét (ágyát, szekrényét,asztalát) és kiértékeljük az eredményt. A legnagyobb büntetés aközös nevetés, mikor mosatlan zoknik kerülnek elő innen, lerá-gott almacsutkák onnan, és „borz-alom” minősítést kap egyruhásszekrény. Akkor van nagy rend, ha valahogyan előre kiszi-várog a szemle híre; sok jutalom is szétosztódik olyankor. Anormára segítésben a mindent megbeszélés lassan ható, de fej-lesztő elvét valljuk. A megbeszélés és érvelés azonban nem leheta tett halála, ezért esetenként utasítás a huzavona vége, de avégső kiértékeléssel igyekszünk oldani ezt a kategorikus nyo-mást. Ide, a norma kérdéséhez tartozó az is, hogy nem a nagy-szülők és rokonok nyakára szülünk. A magunk lábán való meg-állás legyen természetes törekvés, még akkor is, ha sok segítő-kész testvér-barát vesz körül bennünket.

4. Befejezés helyettEgy ilyen mozaikkép magán hordoz mindent, ami éreztetheti,

hogy kimeríthetetlenül sokrétű és csak folyamatában ragadhatómeg egy nagy család élete. Túlméretezett-e a tizenhattagú csa-lád? Van, akinek megválaszolandó kihívást hozott az élet. Min-den azon fordul, hogy mennyire sikerül a helyzet uraivá lennünk,és egymás, gyermekeink, embertársaink szolgáivá lennünk.Meggondolatlanul része vagyunk a világ túlnépesedésének? Erreegy brazil püspök azt mondta a túlnépesedésről szónokló német

kollégájának, hogy náluk tizennégy ember jut egynégyzetkilomléterre, Németországban több mint kétszáz – holis van túlnépesedés? A szegénnyé tett népekről mondja ezt azészak-atlanti világ, ahol a fogyasztói jólétben fölélik az embe-riség nagyrészének életfeltételeit is. Óvatosan kell kezelnünk afölkapott tételeket. Mi odáig jutottunk, hogy élni jó, az életetszolgálni jó. Jó és nagyon nehéz. Gyermekeinkben értéklehe-tőségeket, az Isten Országa lehetőségeit szolgáljuk, még akkoris, ha egy szülő nagyobbakat álmodik gyermekeiről, mint amimegvalósul. A Föld gondjait az egyének megtérései oldhatjákmeg: az igénytelenségre törekvő másokért éléssel, a sokolda-lúságra törekvő, talpraesett, ajándékozó élettel, és az összetar-tó, békességre képes együttmunkálkodással. Egy nagy családnem is tud másként fennállni, mint az erre való kemény törek-véssel.

Király Ignác maga írta le gondolatait családjukról (1994)

MÁRCZI IMREESSZÉK…2.

III. ÉRTELMISÉG ÉS/VAGY BIZTONSÁG?...HELYETT... LENNI VAGY VENNI?

Az emberi történelem a létért folyó harc története ugyan-úgy, ahogy a mindennapi élet is az. Az eszközök, a harcmodorváltozik, de a cél egy: Hozzájutni mindahhoz, ami az életfenntartása, továbbvitele számára fontos. Az anyagi javakelőteremtése, az egészség megőrzése az ember számára isugyanolyan feladat, mint az állatvilágban, és nagyjából hason-ló ösztönös késztetés áll mögötte. A magasabb rendű, csak azember világához tartozó értékek esetében ez a kényszer nem,vagy csak áttételesen működik. Így elsősorban a biológiai-materiális dolgokban véli megtalálni az ember létének fő tá-maszát. Az étel-ital, ruha, lakás, egészség mellett azonban aszabadság, a hit, a tudás, a szeretet is olyan emberi szükséglet,amit nemigen lehet nélkülözni.

A birtokolt dolgok azonban elveszíthetők. Ez még bizo-nyos értelemben a szellemi értékekre és a szeretetre, szerelem-re is érvényes. És az élet végén ott a halál, amely minden élősorsa és amely ellen az élet ösztönösen tiltakozik. Az elveszít-hetőség, a létbizonytalanság kihívásaira az ember a történelemsorán alapvetően háromféle választ adott. Az egyik a mértékenfelüli birtoklás, a felhalmozás. A másik a misztika, a harmadikaz egzisztencializmus.

A felhalmozást alapvetően a technika tette lehetővé, ésegyütt jár a hatalommal, erőszakkal, mert a felhalmozott java-kat, kiváltságokat meg kell védeni azokkal szemben, akik kivannak rekesztve azokból. Az ily módon megszerezhető anya-gi biztonság ellentmondásos, mert könnyen elveszíthető.Ugyanakkor az ember biztonságigényét csak ritkán elégíti ki.A misztika ezzel szemben a valóság mögött álló Teremtőre, alét forrására hivatkozik, és tökéletes megoldást jelent akkor,ha zárójelbe tudjuk tenni az evilági létet, és azt egy másik, ezután következő lét előjátékának fogjuk fel. Az egzisztencia-lizmus elutasítja a túlvilági létet és azt mondja, hogy az emberakarata ellenére ki van szolgáltatva a lét szeszélyeinek, és ezellen lényegében semmit sem tehet. A nihilizmus levonja akövetkeztetést: Ennek az életnek nincs értelme.

2178 KOINÓNIA 2012. novemberAz élet ennek ellenére újratermelődik és fejlődik, vagyis vál-

tozatos, új formákat hoz létre – mit sem törődve a biztonsággal.Az ember alatti világban a létezés szerves formáit, az élővilágszövetét, szövetségét eddig lényegében nem veszélyeztettesemmi. Csupán az ember érzi magát fenyegetve. Ennek végsőoka a létben elfoglalt sajátos helyzete, ami részben adottságaiból(értelem stb.), részben tevékenységeiből, választásaiból (öntudatstb.) adódik. Az ember az idővel egyre távolodik attól a termé-szettől, amely létének alapja, és ezért egyre kevésbé érzi, hogyélete biztonságban van.

A hatalom, birtoklás révén nem lehet visszaállítani az emberlétbe ágyazottságát. Ma már látható, hogy a hatalom, a technika,a birtoklás megóv ugyan bizonyos veszélyektől (a fogyasztói létbiztonsága), de hatalmas, az egész világra kiterjedő kockázatárán. Ez egyrészt a hatalom és erőszak értelmetlen felhalmozá-sából, másrészt – ennek következményeként – az ökológiaiegyensúly megbontásából adódik.

A misztikus-vallási válasz tiszteletre méltó, aszketikus életvi-telt feltételez. De mit tegyen az, aki korunk egyáltalán nemmisztikus kihívásai között kénytelen naponta újratermelni (jócs-kán elidegenedett) létének alapjait? És mit tegyen az, aki azegzisztencializmus realizmusával szemben mégis vállalja azéletet – esetleg nem csak a maga egyedi létét, hanem a környeze-tét is? Lehet-e otthon az ember a világban? Van-e alapja a túl-élésbe, a szebbjövőbe vetett makacs hitnek?

Aki mostanság e hazában szertenéz, kísértést érezhet nemmelválaszolni. De aki él, az remél, aki itt él, az itt remél. Lehet valósalapot állítani ennek a reménynek? Az alábbiakban erre próbá-lunk választ adni.

A romló gazdasági, anyagi helyzet, a multinacionális pénzvi-lág ránk telepedése, a kiszolgáltatottság fokozódása, a szociálisviszonyok romlása, a tolerancia fogyása rossz jelek. A munka-nélküliség, a feleslegesség érzése a biztonság olyan hiányávaljár, ami önpusztító magatartásformák elburjánzásához vezet. Ahatalom, birtoklás révén megszerzett látszólagos biztonság ki-váltságos szűk réteg előjoga.

A létharmónia visszaállítása a lét megértése, a létformák is-merete és az azoknak megfelelő magatartási minták kialakítása,életünkbe való beépítése útján valósítható meg. A kultúra, aszimbolikus formák működtetése lényegében erről a létharmóni-áról szól. Az ebben gyökerező életszemlélet nyomán olyan élet-módot folytathatunk, amely lényegéből adódóan sokkal kevésbéveszélyeztetett, mint az anyagiakra épülő. Ellene mondani lát-szik ennek, hogy Magyarországon ma soha nem tapasztalt mére-tű értelmiségi munkanélküliségnek nézünk elébe. Érthető: a ránktelepedő idegen gazdasági hatalmak hozzák magukkal az appará-tust; ebben a játszmában kultúrának, értelmiségnek nem sok helymarad. A kultúra műhelyei – mára inkább menedékhelyei –egyre rosszabb feltételek között működnek. Az országban fel-halmozott tudás, szellemi kincs – szoftver – túlnyomó részeműködésképtelen. Van, aki egyenesen feleslegesnek ítéli. Cini-kusan azt mondhatnánk, hogy az értelmiségiek egzisztenciálisellehetetlenülése, térvesztése magától megoldja ezt a kérdéstnéhány éven belül. Akik ilyen kérdéseket vetnek fel, kiszorulnaka társadalom peremére. Bizonyos tekintetben a médiaharc iserről szól: Az anyagi biztonság, jólét, fogyasztás evangéliumávaltölteni fel az agyakat, hogy senki ne foglalkozzon olyan kérdé-sekkel, melyek túlmutatnak az itt-és-most-jó-nekünk szűk és éppezért hamis horizontján. A magyar kultúra illetve értelmiségszanálása? A kérdés drámai, de nem minden alap nélkül való. Halemondunk a szellemi formák műveléséről, a gondolkodás, alélek, az érzelmek napi létünkben megerősítő funkcióiról, mimarad? Ráolvasással az elvont létbe kapaszkodni, mondogatván,hogy nincs baj, túléljük, lesz még szőlő, lágy kenyér...?

Legyünk gyakorlatiasak. Próbáljuk meg pénzzel működ-tetni a szellemet, kultúrát! Abban az értelemben, hogy a ren-delkezésre álló egyre kevesebb anyagi forrást arra használjuk,hogy minél több gondolatot, ötletet, alkotást, hitet hozzonlétre. Ez ellentmondásosnak látszó vállalkozás és Faust,Münchhausen báró és persze C. P. Snow jut az ember eszébe.De egy valamirevaló értelmiségi a lelkét is eladja, hogy létre-hozhassa azt az általában erősen középszerű opuszt, amiért evilágra jönnie érdemes volt.

Ne akarjunk mi sem többet, de ne érjük be kevesebbel se.A dal lehet kissé hamis, csak szóljon. Most épp arról, hogymilyen formákat és anyagi alapokat lehet teremteni a veszé-lyeztetett, de még meglevő értelmiségi alkotóerő részére.

Az anyagi biztonság önmagától alig teremt kultúrát. Egyilyen szükséghelyzetben, amiben a magyar kultúra ma van, „rákell segíteni”. Erre vállalkozik a Magyar Kulturális Szövetség,amikor létrehozza azt a konstrukciót, amelyben az önkéntesnyugdíjbiztosítás kiegészül a kulturális vállalkozásokat segítőgarancia-alappal és egy segélyezési rendszerrel. Ez mindenaktív, nyugdíjas, munkanélküli, egzisztenciájában sérült vagyveszélyeztetett értelmiségi számára anyagilag megalapozottalkotó tevékenységet kínál fel. A pályázati rendszerben mű-ködtetett, többnyire ösztöndíjként adott juttatás mozgásbantudná tartani azt a hatalmas szellemi alkotóerőt, „humán-szoftvert”, amely e hazában a mai napig felhalmozódott. Ezegyrészt valódi létbiztonságot nyújthatna az egyén számára,másrészt ezúton tömegesen lehetne megoldani olyan, a helyiés tágabb közösség számára létfontosságú Kulturális-szervezési feladatokat, amelyekre pillanatnyilag nincs erő. Akulturális intézményrendszer (pl. művelődési házak) szanálá-sával sem kellene annyira sietni; kiderülhet, hogy nemcsakbulik, butikok, raktározás céljára használhatók, hanem ma isotthont adhatnak olyan programoknak, amelyekre – urambocsá' – fizetőképes kereslet is van.

Egy efféle jól működtetett szervezet hatékonyan tudná el-lensúlyozni az értelmiség térvesztését. Amikor az értelmiségállami intézményei, illetve intézményes foglalkoztatása meg-szűnik, nem marad más. Tudomásul kell venni, hogy csakmagunkra számíthatunk. Fanyalgás helyett be kell rendezkedniaz új viszonyok között, és új stratégiát kell találni a DisznófejűNagyúrral folytatott örök reménytelen, mégis reményteljesharchoz.

IV. ZÓNA

A Tudós a bombával babrál. Az Író cinikus pózban erköl-csi romlást emleget. – Én mindenütt börtönben vagyok – zo-kogja Stalker. Tarkovszkij pontos képet rajzol arról a létről,amelybe életünk tereiből kiszorulva kerülünk. Egy képzeletbe-li Zónával érzékelteti a mindenétől megfosztott ember tudati,illetve lelkiállapotát.

Ne legyenek illúzióink: Részben önként adjuk oda, aminkvan. Magunktól menekülünk a zónába, amely ugyan nemotthonos, néha cudar, sőt kiszámíthatatlan. De nem maradtmás számunkra, csak ez. „Itt élned, halnod kell” – hangzik aköltő szava a zóna mélyéről. Mert a világ zónásodik. Hiábaszínezi bármilyen lilára a médiumok tömege. Újabb és újabbzónák megnyitása csak ideig-óráig fedheti el azt a tényt, hogya tér zsugorodik. Valamikor a tudomány, a vallás, a művészet,a kommunikáció – az egész emberi világ, sőt a kozmosz, amindenség – egyetlen egészet alkotott. Igaz ugyan, hogy szá-mos dolgot ebben a világban az ember a képzeletéből, vágyai-

2012. november KOINÓNIA 2179ból, sejtéseiből teremtett meg, hogy egységes és használhatólegyen. De tény, hogy minden hibája ellenére működött, mertbiztosította a túlélést. A legújabb kor élménye az, hogy a tudo-mány ellentmondásba került a vallással, a művészet pedig avallás és szabadság pótléka lett, és misztikus ködbe burkolózikvagy egyszerűen csak provokál, lázad. A kultúra már nem fogjaössze a társadalmat; csupán repedező máz az érdekektől kidaga-dó fazékon. Esetleg rovat, egy kínos „zóna” a költségvetésben.

Ki tudná megmondani, hogy évente mekkora terület „zóná-sodik el” az emberi psziché még épen megmaradt tartományá-ból? Cinikus ellenkérdés: Az egyéniből vagy a kollektívból –mintha nem volna végül is mindegy... hiszen az Isten Országaakkor jön el, mondja a Tamás-evangélium apokrif (érvénytelen?cenzúrázott?) szövege, amikor a külső olyan lesz, mint a belső,és a belső olyan lesz, mint a külső... A modern tudományosvilágszemléletből tudjuk, hogy a tér görbe – csak azt nem, hogymerre görbül a kerítés; mi vagyunk börtönben, vagy mi zártuklakat alá a világegyetemet. Tulajdonképpen mindegy: a zónákközött nincs átjárás.

Dehogy nincs! Ebből él, egzisztál a kapuőr, aki néha csakvoajőr, de többnyire élet és halál ura. Mert le lehet ugyan élniegy életet egy zónában, de mi van akkor, ha mondjuk hirtelenpörkölt – zónapörkölt – szagát hozza a szél, amiből megtudjuk,hogy a szomszéd zónában történt valami?

– Értsétek meg, nekem nincs semmim, nekem csak ez a zónamaradt, nincs hova mennem – mondja zokogva TarkovszkijStalkere, miután a csalás lelepleződött. És se a Professzor, se azÍró nem érti, hogy most kínáltatik fel nekik a világmindenségteljessége: az, hogy kilépjenek a saját zónájukból, és egyetlenhanyag mozdulattal megragadják a lét eredendő és mindig kéz-nél levő egységét, amely ezt a képtelen sokaságot, apokaliptikuskavalkádot létrehozta és naponta újratermeli.

Minden zónának vannak stalkerei, akik a reménytelenülszürke „van” és a „lehet” között valamilyen utat mutatnak. Devannak-e a zónának lakói? Vagy már csak emberségünktől meg-fosztott, zombi-létre redukált lények vagyunk? Ha nincs a zóná-ban valaki, akkor a zóna léte értelmetlen, felesleges – nincs.

Lehet, hogy addig van reményünk, amíg van zóna. Mert ak-kor őrzünk még valamilyen emléket az egységről, a Teljességről.

Akkor még talán visszatalálhatunk hozzá.

(folytatjuk)

BESZÉLGETÉS BOKROSOKKAL

SZERVEZETT VAGY SZERVES, VAGY MIND-KETTŐ?

„Szóljak próféták új szavával:Nem kik mertek tagadni múltat,De kik nem magvak a Jövőnek,

Mindig azok, akik kihullnak:Világok, népek, girhes eszmék.”

(Ady E.: Az idő rostájában)

Nyár volt még, vagy már ősz? Nem lehetett tudni. Ta-lán vénasszonyok nyara – vagy aranynapok, ahogyHamvas mondta. A vadgesztenyék már potyogtak a Vi-har utcában, ahogy a csendes Szellő utca felé haladtam.A piacon kívül is roskadásig megrakott asztalokon mo-solygott a sárga őszibarack, a kék szilva és az ezerszínűszőlő. Sárgadinnye illata töltötte be a levegőt és vala-hogy az autók zaja sem volt olyan zavaró itt, a nagytízemeletes panelházak között. Meleg volt még, de márfülledt, vihar előtti.

A szobában még nagyobb volt a csend. Feri kávét ho-zott és kiraktuk a kölcsönös tisztelet jeléül hozott almá-kat is. Az enyém piaci, az övé tanyasi. Sok múlik a kö-rülményeken.

Ha a jelenről kell, hogy beszéljek, azt kell monda-nom: nyugdíjas lettem. Ez egy jó dolog. Úgy tapasztal-tam a köreimben, ami nagyrészt Bokros kör, hogy ezmásoknál egyfajta negatív életérzésként jön le: felesle-ges már az ember, elhasználódott. Én a magam részéről alehetőség oldalát fogom meg. A Nyugdíjfolyósító vala-milyen kis összeggel gondoskodik a biológiai szükségle-tünkről. Végre az ember az idő terjedelmében még job-ban azt csinálhatja, ami a szíve csücske, bár a gyógype-dagógia a szívem csücske, de tudod, kicsit más, ha csön-gő-szóra, fizetésért kell bemenned, vagy pedig ingyen,vagy meglátásaid szerint kicsit szabadabban. Nekem ez anyugdíjazás egy leesett kő-érzés. Kicsit restelkedem is akollegák előtt: ezer dolga van az embernek, több is, mintkorábban, kitöltődik a nap és hát a kulcsszó az, hogyazzal foglalkozhatom, amivel szeretek – a maga mélysé-gében. És ez a szabadság két személyhez, két – számom-ra - mesterhez kötődik a múltból – akár a keleti hagyo-mány szellemében is, bár ez ellen, lehet, Gyurka bácsitiltakozna: Bulányi Gyurka bácsi és Hamvas Béla. És eza két személy be tudott lőni számomra pillanatnyilag egyolyan utat, amin jó menni. Gyurka bácsi esetében ez egyszemélyes hatás – akkurátus stílusával, határozottságá-val, tömörségével és sokszor keménységével, természe-tesen mindig és mindenkor a szeretet jegyében -, mígHamvasnál a művein és követőin keresztüli. És lehet,hogy ezen csodálkozni fogsz, bennem valahogy összeáll,egybe. De tudjuk, hogy ketten egymástól, szellemi di-menzióban óriási távolságra vannak. És még így is bele-fér ebbe az egybe.

2180 KOINÓNIA 2012. novemberHogy jön ez benned össze – kérlek, mondj erről vala-

mit, ha már belementünk mégis a múltba, ami elkerülhetet-len? Hogyan jön össze benned ez a két dimenzió: az adás,szolgálat és szeretet a hétköznapokban – ahogy ez lehetsé-ges; és mindeközben egy kitekintés valamiféle univerzálisegységre?

Ezt a hasonlatot szoktam mondani és ezt mondommost is, ha ez a kérdés szóba kerül: Gyurka bácsi a mikro-szkópon keresztül néz és ízeire szed mindent, az evangéli-umokon keresztül Pál, Hamvas és mindenki szavát és az-tán ebből valamit szintetizál; Hamvas pedig nem szed szétsemmit ízekre, hanem felülről, az univerzum magasságá-ból szemléli az egészet. A kettő valahol mégis összetart, amagyar 'ugyanaz' szó talán nem jó rá, de mintha ugyanazta dolgot néznénk mikroszkópon át és odafentről, mondjuka Holdból. Talán még tudományos magyarázat is lenneerre: az atomok, a szubatomok rendje nagy hasonlóságotmutat a bolygók, a galaxisok rendjével.

Mi ez az 'ugyanaz' Nálad?Hát…? Azt hiszem ez a legnehezebb kérdés. Ha

azt mondom Isten, akkor talán nagyon klerikálisan hang-zik, ha azt mondom, hogy a Mindenség, akkor meg talánnagyon ezoterikusan.

Értem. Szóval mindenképpen valami távoli, messzi,nagy „dologról” van szó.

Igen. Ezt tudom mondani.Ugyanakkor pedig az evangéliumok valamilyen

Apukáról beszélnek, aki nagyon közeli, kézen lehet fogni,kérdezni és beszélgetni lehet vele. Nem jöhet ez a távoli,valahogy közel?

Persze Gyurka bácsi a maga módján megpróbáltaobjektivizálni a Jóistent, nem azt mondta, hogy Mindenha-tó, hanem Mindentadó, de megpróbálta a transzcendenciá-ba tolni. Hamvas pedig, hogy is fogalmaz: a főtt csülkösbablevesben is ott van. Ezért aztán meg is kapta a magapanteista jelzőjét, ami persze nem igaz. Ezt látom a kétember között és hidd el, hogy ennek ellenére Gyurka bácsiis érzett valamiféle hullámhosszt. Tanúja voltam a vívódá-sának Hamvassal kapcsolatban. Járt a Hamvas körre is és –soha nem felejtem el: a kilencvenes évek elejei a történet.Egy előadáson Miklóssy Endre kérdezte Czakó GábortHamvasról. Gyurka bácsi és Terike ott ültek és az előadásfelén feszengeni kezdett, majd felálltak Terikével és ki-mentek. Harmadnap találkoztam vele és nem tudtam meg-állni, hogy rá ne kérdezzek: Gyurka bácsi rosszul voltál,hogy ki kellett mennetek? Nem – mondta –, amit ez a kétember mondott azt nem bírtam megemészteni. Ugyanak-kor láttam, hogy az íróasztalán már ott volt két Hamvaskötet. Ezt követően a KOINONIA találkozókon csaknemminden alkalommal előjött Hamvas. Sokat beszéltünk róla.Talán ekkortájt határozta el a Scientia Sacra elemzését.

Ferikém, meg kell mondanom, nagyon féltem attól,hogy Hamvasról és Gyurka bácsiról fogunk beszélgetni –amit persze más körülmények között nagyon szívesen megis teszek –, de inkább Faragó Ferenc mai életgyakorlatá-ról szeretnék hallani. Úgy, hogy kérlek, most arról beszélj,hogy ez a két, számodra meghatározó szemlélet hogyanjelenik meg, mint Faragó Ferenc életszemlélete a jelenlegi,

mindennapi életedben? Mi vált ebből a Te részeddé, amiakkor jelenik meg, amikor bejön egy gyerek hozzád, vagyleülsz valakivel – mint mi most – beszélgetni? Nehéz akérésem?

Nehéz ezt így elválasztani, bár nagyon is óvnékmindenkit, hogy kis Bulányi vagy Hamvas epigonoklegyenek, mégis a hatásuk rám elementáris erejű…

Hamvast olvasva, főleg az elején, az volt az érzésem– és olyan rosszallóan is tekintettem rá –, hogy ezt én isígy gondolom, csak neki volt tehetsége ezt így leírni.Hogy ez aprópénzre váltva a hétköznapokban mit je-lent…? Talán a gondolkozásom módja változik az irá-nyába, ugyanakkor megmarad sajátosan az enyémnek,bár kétségtelen, hogy ez a két toló vagy húzóerő megha-tározó a hétköznapok során.

Kicsit menjünk bele ennek a pszichológiájába,ha nincs ellene kifogásod. Ez azt jelenti, hogy egy hét-köznapi, egyszerű helyzetben automatikusan, egy időbenbejön neked egy szolidáris – a másik lényt látó, együtt-érző – és egy univerzális – a másik lény valóságát látó ésérző – látás? Azért vetem ezt így fel – tudva, hogy errőlalig lehet beszélni –, mert különben megint Bulányiról ésHamvasról beszélgetünk. Nem tudom hogyan is kelleneerről beszélni. Talán ha a mindennapjaidról beszélnél –a kérdéseidről, problémáidról, akadályokról és megol-dásokról és aztán azon keresztül talán megjelenik ezönmagától. Megpróbáljuk?

Rendben! Megpróbálom ki sem ejteni Hamvasnevét. Úgy tekintem, úgy szemlélem a hétköznapjaimat,hogy ez az egész egyfajta káprázat, amiben itt élünk avilágban. A realitás, a valóság sokkal távolabb (vagyközelebb?) van. Ugyanakkor a szemem előtt ezek a lát-szatvibrálások vannak: személyekben, tárgyakban, sor-sokban – a saját sorsomban, a családtagjaim sorsában.Úgy élem meg, hogy fontosak ezek a sorskérdések, de –értelmét, eredetét, okát tekintve – egy nagyobb, univer-zálisabb dimenzió van az egész mögött. Ez lehet, hogyegy gondolkodásforma – talán érzésforma –, ami mások-tól függetlenül alakul ki az emberben. Talán az életkor-ral, élettapasztalattal együtt alakul ez ki. Ott van a kisesemények díszlete, egy játszóház, de ott van mögötte,egyre tudottabban, egyre markánsabban más életszemlé-let – dimenzió, ha úgy tetszik –, mert nem tudja az em-ber megnevezni. Egy „isteni” világ, aminek részeseivagyunk. Ennek a forgatagnak, amibe belesodródunk,csak benne-levői vagyunk csupán, de az életnek nem ezaz igazi dimenziója.

Ismerős nekem, amit mondasz. Nemrég beszél-gettem valakivel, aki szinte szóról-szóra ugyanezt mond-ta. Ugyanakkor, ha ezt hallom, az merül fel bennem,hogy vajon melléteszem-e azt, hogy én, te szintén látszat,vibrálás vagyunk? Mert ha ezt nem teszem mellé, akkornagyon klassz, mert hát akkor minden, az egész világ egynagy semmi, én meg itt nyugodtan beszélek erről a nagysemmiről: én vagyok, az meg nincs. Valódi szolidaritáscsak akkor jön létre, ha ezt önmagamra is vonatkoztatni– átélni – is tudom és ezzel párhozamosan egy nagy hála

2012. november KOINÓNIA 2181azért, hogy ez a két semmi itt most képes a legkülönbözőbbformában és minőségben megnyilvánulni.

Igen. Igazad van. Talán ebből kellett volna kiin-dulnunk. Azzal a szemlélettel, hogy ez itt tulajdonképpennem egy asztal, hanem semmi, még az egóm is erősödhet.Valamilyen mérce kell, hogy legyen mögöttünk, amit min-den helyzetben látunk, és amihez mindent viszonyítanitudnánk, egy olyan mérce, aminek nem mi vagyunk azalapja, az etalonja. Végül is kimondtuk a semmi szót, amitúgy értek, hogy nem lépek ki ebből a látszatvilágból, nemrajtam kívül van ez, hanem – megjelenik az, hogy ebben asors által determinált világban helyt kell állni! A család-ban, közösségben, nemzetben, a kis „kommunákban”.Mégis a tudatomban az van, hogy lejátsszuk ezt a játékotés majd meglátjuk, hogyan tovább!

Helytállni! Erről eszembe jut – most már talánvisszatérhetünk egyik mesteredhez –, hogy Hamvas azArany napokban a nevezetes névtelenségről beszél, azagonális, a nyilvánosság előtt zajló élettel szemben, és aztmondja: a kifejezés egyébként annyit jelent, hogy kozmikushelyzet jelentékeny betöltése. Nem egy semmi, hanem egysemminek látszó valami betölti azt a helyet, ami számáraki van jelölve. És itt bejön egy egész más világlátás, mertfelmerül, hogy mi egy igazi ember kozmikus helye a Min-denségben. És ez egy életre szóló kérdés kell, maradjon.Hiszen a földi helyét talán nagyjából ismerjük a bioszféránbelül, de a kozmikust…?

Nagyon egoistának tűnne valaki, kívülálló számá-ra, ha azt mondanám, hogy nélkülem ez az egész semmitsem ér, mert ha én nem lennék, összedűlne minden.Ugyanakkor, ha nem töltöm be, semmi sem történik. Ak-kor tényleg előjön a semmi és az ember kérdése… Egosum – mondják az evangéliumok…

Milyen különös az, hogy a régi tudásra szomjazó fiatalhelyére, aki annak idején négy oldal latin szöveget egyiknapról a másikra beemelt, mára, nyugdíjasként alig maradvalami, de kárpótolódik valahogyan egyfajta belátás ké-pességgel, egyfajta mélyre látás képességgel, ami viszontkorábban nem volt meg. Most nem a fejben rakódnak le adolgok, hanem áthatja az egész valómat, a lényemé lesznemcsak a fejemé. És ez tulajdonképpen a csoportozássalkezdődött el, a kérdezéssel, a kérdésben tartással: a miért-tel és a hogyannal. Nem a Püthagorasz tétel beemelése,hanem szemléletének megélése.

Fordítsunk egyet! A Bokornak van egy etikája,amit jól ismerünk: adni, szolgálni és szelídnek maradniúgy, ahogy Jézus. E mögött az etika mögött van egy alapmódszertan: a csoportozás – ahogy a Bokorlelkiségbenannak idején meg lett fogalmazva. Hogy látod ezt az olda-lát, nem elméletileg, hiszen bizonyára csináltad húsz-harminc évig, hanem ezt a gyakorlati oldalát? Szükséges-eez, vagy megy ez az egész e nélkül is? Hiszen az etikát nemlehet csoportosan követni, csak egyénenként.

Értem. A gyengémre tapintottál. Talán pszicholó-giai kérdés ez nálam. Nem vagyok egy olyan karakter, akimaga köré gyűjt tizenkettőt. Nem vagyok egy Gyurkabácsi, aki egy csettintésre csoportok tucatjait hozta létremaga körül. Nem vagyok közösségteremtő emberfajta. Be

kell vallanom, hogy saját, halászott közösségem nincs is.Mindig Mártin, Gyurka bácsin, KoLacin, Terikén ke-resztül kapcsolódtam közösségbe. Innen indulva könnyűlenne azt mondanom, hogy mivel ez nekem nem megy,így ennek a formának nincs hatóereje. De nem mondom,bár látom a közösségekben a hierarchiát, ha nem is any-nyira strukturáltan, nem is annyira mereven. Ha lennenekem, akkor sokkal organikusabban csinálnám.

És ezt, egy ilyet miért nem kezdesz el?Tudod, én az individuumnak adok prioritást. A

közösség az már valahogy mesterkélt, mert ugye elren-delem, vezetőt választok – vagyis van benne egy kismesterséges szervezet a szerves helyett. Az individuummegáll a maga természetességében a maga helyén. Nincsszükség egy olyan szervezetre, ami esetleg támogatja,vagy inkább visszafogja.

Az ezotériában – amiben Te otthon vagy – vanegy nagyon különös tétel, ami erről szól, és amit el kellmondanom Neked. Így szól: Az úthoz egy lépcső vezet…Mindenkinek, aki ezen a lépcsőn jár, és feljebb akarlépni ezen a lépcsőn, valakit a maga helyére kell állíta-nia.

Ez, nekem most már mindent elmond arról, hogy mi-ért szükséges egy közösség, és hogyan szolgálja egy cso-port az individuumot még az esetleges lehúzásával, eme-lésével, állandó feszültségeivel is; illetve mi egy indivi-duum szerepe egy csoportban. Ez egy nagy játék egypenge élén: egyéni és csoport egoizmus, illetve teljeselszállás egy képzeletbeli szeretet országba – e között akettő közötti egyensúly megtalálása. Nagyszerűen meg-fogalmazza az odavezető út nehézségeit, a mindenkori„mesterek” – apám, anyám, tanítóm, lelkiismeretem –szerepét és a tanítványok helyzetét és szerepének válto-zását. Ez persze csak elmélet, ha nincs mögötte az atapasztalat, amit együtt megéltünk a csoportban, amikornéha Gyurka bácsi, de más is önkénytelenül azt mondta:hát ilyen jó csoport már régen volt! Vagy azt: érezted,amikor X.Y. beszélt? És a másik válaszolta: igen, hihe-tetlen volt.

Igen. Értem és talán át is éltem – néha. És enneka valaminek a megjelenésébe nemcsak a pozitívumokjátszanak közre. Például a jézusi közösségre gondolok,aminek Jézus nem volt a része, valahogy mindig különbeszélünk a Tizenkettőről (közösség) és külön Jézusról(individuum), de ezzel a lépcső hasonlattal ez így elfo-gadható. Mikor Jézus mond valamit a Tizenkettőnek,vagy egyenként (Péternek, Jakabnak, Júdásnak, Tamás-nak, stb.), akkor azt az egész emberiségnek is mondja.Az én tartózkodásom a kényszer ellen szól, a „meg kelllennie ennek és ennek” ellen. „Akkor vagy jó Bokor tag,ha…” ellen. A forma megvan, de lehet, hogy üres. Vi-szont kétségtelen, hogy forma nélkül, itt semmi sincs.Hamvast kell most idéznem: „egyetlen hiteles közössé-get tudok elfogadni, az emberiséget.” Nem lehet dara-bolni: nemzetre, vallásra, fajra, Bokor közösségre, sem-mire. Ha ez nincs meg, akkor töredék az egész. Ugyan-akkor viszont nincs más, csak töredék. Hamvas sem

2182 KOINÓNIA 2012. novembertudott mit kezdeni az emberiséggel és valljuk be, talán acsoporttal sem.

Nagyon érdekes volt nekem a Trilógusban, amitGyurka bácsi Hamvas reflexiójához, mint harmadik tétele-sen hozzátettél. Gyurka bácsi mondja: „Mit használ, ha azegész világot megnyertük is, de Isten álmát az, Országot,Jézus álmát az Isten Országát odadobtuk.”

Ő már emberiségben gondolkodik – megnyertük, oda-dobtuk –, ami egy nagyon magas szint, már talán az útonvan, de az Evangéliumokban nem ez van, hanem: „Mithasznál az embernek…” Nem tudom, nem voltam ott, hogyJézus ott, annak idején nem a tanítványai lehetőségérőlbeszélt-e? Az egyén lehetőségéről, ami ha megvalósul,megnyeri az országot, és akkor az, rajta keresztül hat avilágra is.

Az is tény viszont, hogy nagyon nehéz elválasztaniaz egy embert a hat és félmilliárdtól. Mintha ugyanaztmondanám: ember – emberiség. Emberi lélek = emberiséglelke, mert nincs hat és félmilliárd lélek, hanem egy van.Igen, ez már elvisz a jungi kollektív tudattalan állapot felé.A közösség pedig nem félúton van az ember és az emberi-ség lelke között, hanem egy szükséges valami, amire ah-hoz szükség van, hogy a természet kérges tenyerén léteznitudjunk. Össze kell verődnünk – hordába, csapatba, közös-ségbe, a civilizációban, főleg most, napjainkban: team-mé,hogy hatékonyak lehessünk. De lélek az egy van – azatman és a brahman viszonyában, ahogy az indiaiak meg-fogalmazzák ezt.

Ahogy hallgatlak, az merült fel bennem, hogy mi-lyen érdekes, hogy számomra az emberiség sokkal inkábba bioszférával összefüggő fogalom, mint a lélekkel. Megvan a szerepe a Föld és a Naprendszer érdekében éppenúgy, ahogy minden élőlénynek. És ha leöli az összes nagy-testű állatot, akkor neki kell elszaporodnia, hogy a Földszámára szükséges mennyiségű anyag előállításra kerül-jön, például a metáné. Ez nem egy ember szociológiaifeladata, hanem az emberiség egészéé. A másik szereppedig számomra abban az egészen finom, alig észlelhető,akkor is nagyon ritkán tapasztalható valamiben van, amita csoporttalálkozón történtekről mondtam. Valami, amitöbb a szociológiai szerepnél, több a bioszférában megkö-vetelt szerepnél. Zárt ajtók mögött, együtt, várakozva.

Kint az iskola folyosóján hirtelen megszólalt egylágy dallam, ami nem a szokásos módon, a visítóan élescsengő hangján jelezte a szünet elkövetkeztét. A gyerek-zsongás hirtelen betöltötte a kinti teret és beszűrődött hoz-zánk is. Talán azt akarta jelezni, hogy bármennyire is lát-szat a világ, bármennyire az a valóság, ami itt benn közöt-tünk megnyilvánul, a kettő itt, a Föld nevű bolygón nincskülön. Vagy talán azt, hogy mindig lesznek olyanok, akika megszokott szociológiai jelzőszerepnél többre becsülik ahallás szentségét.

A szervezett és a szerves közösséggel kapcsolatbantudnál-e a saját életedből az utóbbira példákat említeni?Arra gondolok, hogy a merevnek gondolt csoport-szabályok az élet közösségeiben nem alkalmazhatóak.Kénytelenek szervessé válni, hogy beépülhessenek, szolgál-janak.

Biztos rossz riportalany az, aki nem szeret magá-ról beszélni, most bajlódnod kell velem. Ha közössége-imről kérdezel, elsőként a családot gondolnám, bárgyermekeink közel sem klasszikus bokor-fiatalok, ámerkölcsi tartásban, megbízhatóságban, segítőkészségbenmegemelhetem az apai kalapomat. Feleségemmel egye-temben még lennének elvárásaink elsősorban a család-alapítás, a nagyszámú unokák megjelenése irányába is,de a malmok kissé lassan őrölnek…

Büszke vagyok a rám bízott munkahelyi (iskolai) kö-zösségre is, ahol számszerűen is tizenkettő gyógypeda-gógussal kell megoldanom a sajátos nevelési igényűgyermekek integrálását a III. kerületben. Nagyon egyhúron pendülünk, mindenféle főnöki diktátum és beosz-totti alázat nélkül is.

Sajátos közösség a Koinónia közösség is – még neveis van: Társak. Had mondjam, hogy kik: Lombos Ida,Korponai Zsóka, Inczédy Péter, Sarló Csaba, Totya(hogy pap is legyen a társaságban) és jómagam. Gyurkabácsi szellemi örökségét igyekszünk őrizni, ránk bíztaezt a kis orgánumot, s ez jó ok arra, hogy együtt le-gyünk. Nem kell törni a fejünket, hogy kitaláljuk, milegyen a következő házi feladat, Gyurka bácsi gondos-kodott róla.

Aztán van a Szellő iskolának egy igazgató asszonya,akivel már ezelőtt riportot is készítettél, és akivel nem-csak munkatársi kapcsolatban vagyok. Nos, Ő hozottlétre egy nagyon is organikusnak nevezhető közösséget– minimális szabályzókkal: csak el kell jönni – és holisz-tikusan lehet együttgondolkodni.

Van még egy közösség, amiről be tudok számolniNeked, de ezt már csak múlt időben fogalmazhatom.Annak idején elvállaltam az Autisták ÉrdekvédelmiEgyesületének vezetését, itt az érintett szülők érdekeitkellett képviselnem. Ha valami, hát ez egy szervezettszervezet volt, de mégsem ez volt benne a hatékony,hanem az a szülői közösség, ami a belső dinamikájábólfakadóan sikereket érhetett el az autista gyermekek sor-sának javítása terén. Ettől vált szervessé. Az egyesületiközgyűlést roppant mód utáltuk, de az őszinte beszélge-téseink azért mindig előbbre vitték a szekeret.

Vannak körülötted csoportok, amelyek számom-ra nyilvánvalóan azt az utat követik, amit a Bokorbanevangéliumi útnak: az adás, a szolgálat és a békességte-remtés útjának nevezünk. Teszed ezt, közvetíted ezt azzala látókörrel, amit együtt, a Bokorban elsajátítottunk. Haszerinted ilyen csoportok az igaziak – nem szervezettek,hanem szervesek –, akkor összefoglalásul talán azt ja-vaslod a fiataloknak, hogy csak és kizárólag a gerincükegyenességére vigyázzanak. legyenek becsületesek éstisztességesek, jó családapák és anyák, vagyis egy ilyenklasszikus nagypolgári életet éljenek – természetesenadva, szolgálva és szelíden mindenkit, akivel kapcsolat-ba kerül? Vagyis egy tisztességes életet? Vagy pedig…

Talán nem így, ahogy mondod. Igen, a kiindulópont az jó. Az egyenes gerinc nélkül talán semmi nemmegy, bár jelenleg az egész világ látszólag gerinc nélkülműködik. Számomra a közösség organikusan értendő –

2012. november KOINÓNIA 2183ahogy már mondtam is –, vagyis a család az alapja. Mon-dom ezt annak ellenére, vagy éppen azért, mert látom,hogy ez az alap kezd megszűnni, bedugulni. A fiataloknem családban, hanem párkapcsolatokban, összeköltözés-ben, nem utódok nevelésében gondolkoznak. Gyurka bá-csinak is nagy aggálya volt ez: fogy a magyar – mondta. Acsalád és a belőle kinövő közösség volt, amit próbált, csakrosszul kommunikált: a kommuna címszóval. Családokszéles és mély sors-, akár vagyon- és életközössége révéntudom elképzelni. Nem strukturált, hanem organikusanalakuló közösséggel: nagy, egészen széles családok összesoldalkapcsolatukkal együtt. Gazdasági, lelki és spirituális,egymást támogató közösség lenne az én felfogásom szerin-ti modell, a kiút ebből a mai, összeomlásban lévő világból,mely összeomlás jeleit mindannyian a saját bőrünkön ér-zünk.

Igen. Láthatod ezt az iskolát is. Mártival ez az egyikközösségünk, az egyik ág, ami működik.

Gondolom, ezt azért mondod így, mert a saját fel-adatodnak is látod, hogy ezt segítsd? Látod, hogy jelenlegmi az emberiség egyik nagy problémája: a szétaprózásonalapuló mérhetetlen manipulálási lehetőség, és ezzelszemben igyekszel – a lehetőségeidhez mérten – segíteni azegyenes-gerincű, nem manipulálható individuumok létre-jöttét még akkor is, ha azok ne adj’ Isten gyógypedagógiaibánást igényelnek. Azt keresem, hogy mitől lesznek őkilyenek. Nem parancsra, nem követőként, hanem már sajátbelátásuk és elhatározásuk alapján, vállalva ennek mindenkövetkezményét. A gazdasági rész az világos, de… Mitőllesz ez rálátó, valóságlátó, olyan, aki érti, hogy mi az em-ber szerepe a Földön és az Égben?

Nincs nekem problémám a csoportokkal. Hiszenott vannak például a hutteriek is példának, vagy ne men-jünk olyan messzire, itt vannak azok a családok a Bokor-ban – had ne említsem a nevüket, hisz’ mindenki ismeriőket – akik ebben a szerves, organikus értelemben élik aközösséget. Úgy látom, hogy ott a közösségesdi mindenvetülete működik: a gazdasági, a lelki, a szellemi és még atovábbadó-építő is. Mégis egy, például Orsiék a Bokronkívül egész háztömböt szerveznek egybe, rendszeresen –ha erre a szükség megjelenik. Már nem a Bokorért csinál-ják – talán –, hanem vérükké vált, beépült ez az életszem-lélet. Igen, ilyenben gondolkozom. Teljesen belülről épít-kező, kifelé ható közösségben.

Így azért helyére kerül lassan az a megállapításod,amit az elején mondtál a fájó pontról, hogy „nekem nincssaját magam létrehozta közösségem”, hiszen nem is egyvan és nyakig benne vagy. Talán nem te teremtetted, ha-nem lehetővé vált – egész életviteled kapcsán –, hogy raj-tad és a melletted, körülötted lévőkön át megjelenjen.

Igen, így ez már egészen más. Nem csupán egygondolat, hanem egy olyan ideán alapuló életgyakorlat,ami él, fejlődik és talán tovább is megy. Nem a név, nemegy szervezet, hanem az élő működés: gyere, nézd meghogyan élünk! Ha tetszik, próbáld ki te is!

Aztán még almát ettünk, a tanyáról valót, megittuk amaradék kávét és elbúcsúztunk.

A Flórián tér felé menet még eszembe jutott az a gye-rekkori élményem, amit talán meg kellett volna Ferivelosztanom. Egyszer az iskolával káposztát szedni mentünkLakihegyre. A földek még a reggeli párában úsztak, ésamikor a káposztaföldhöz értünk hirtelen megszólalt aKossuth rádió jól ismert szignálja. Az egész káposztaföldközvetítette az adást. Döbbenten álltunk, de a gazda csaknevetett. Itt ez mindig így van, ha párás a levegő és ren-desen gondozzuk a káposztát. Adás pedig mindig van –tette hozzá. Igen. Talán ez a három együtt kell az ember-hez méltó élethez is. Adás mindig van: venni kell. A vé-telhez jól gondozott, felnőtt, harmonikusan élő, kiegyen-súlyozott emberek csoportja kell. És még valami: vé-kony, kis, alig érzékelhető páraréteg, ami emberi szintenegy olyan anyag, ami vagy létrejön, vagy nem. Vagykialakul egy ember körül, vagy nem. De kialakulásáhozmindenképpen kell mind a harmonikusan fejlődő élet,mind az adás. És akkor, talán nyugdíjasan, vagy akárelőbb is a lehetőség megvalósul és az egész „káposzta-föld” énekel.

A beszélgetést összeállította Faragó Ferenc és Far-kas István

BULÁNYI GYÖRGY

MERRE VISZ AZ ÚT?

Aligha van, aki tagadnáJézus jó szándékát. S aligha van,aki állítani merészelné, hogytörekvéseit siker koronázta.Jelen van-e egyáltalán az embe-riség történelmében, vagy csakhivatkozunk rá? Csak hivatko-zunk rá, de hivatkozásaink elfe-dik törekvéseit. Vallásos keresz-tény családban nevelkedve,kispapnak szegődve, hét évigteológiát tanulva, pappá szente-

lődve – magam is elmentem törekvései mellett. Pedigmég meg is szerettem Jézus személyét. Így is elmentemmellette. Hogyan volt ez lehetséges? Úgy, hogy az em-

2184 KOINÓNIA 2012. novemberberiség jézusutáni történelmének summája: Jézus törekvé-seinek elfedése, és bizonyítása annak, hogy semmi semvalósult meg azokból. Lehetséges-e ez, ha egyszer nevé-nek ismételgetésétől hangos e kétezer esztendő? Lehetsé-ges. Azért lehetséges, mert olyasmit tulajdonítunk neki,ami tökéletesen elfedi azt, amit akart. Életművének jelen-tőségét abban foglaltuk össze, hogy önként vállalt halálá-val, és helyettünk, kiengesztelte az Istent. Az Istent, akitősszüleink vétkével – mi, akik tízezer évekkel később szü-lettünk – magunkra haragítottunk. A mi dolgunk: elfogad-ni Jézustól, hogy immár össze vagyunk békítve Istennel,hogy immár semmi sem áll üdvösségünk, megmentődé-sünk útjában.

Aki az Istent despotának képzeli, szóba állhat ez-zel a képtelenséggel. De ez az istenkép bűzlik, emberbűzevan. Ember találta ki, akinek a lelke mélyén ott a törekvés,hogy despota legyen: Tomoceuszkakatiti, aki képesGyugyukká nyomorítani embertársait – ahogyan SánthaFerenc rajzolja Az ötödik pecsétben. Jézus istenéneksemmi köze ehhez a megalomán őrült Istenhez, ehhez azembernek is csak torzóhoz. Jézus Istene inkább a tékozlófiú apjára hasonlít. Ezt az Istent nem kell kiengesztelni.Ezt az Istent nem is lehet kiengesztelni. Ezt az Istent Jézushalála végtelen szomorúsággal tölti el. Azonnal nullifikáljais e halált azzal, hogy feltámasztja Jézust. Ennek az Isten-nek vagyunk tékozló és nem tékozló lányai, fiai. Ez azIsten a nem tékozlókat magánál tartja otthonában, és min-denét megosztja velük. A tékozlók miatt halálos bánatbanvan, s amikor abbahagyják a tékozlást, jobban elhalmozzaőket javaival, mint a nem tékozlókat. Egyszerűen csak élés szolgálva szeret. Így aztán engesztelhetetlen is. A végte-len szeretet nem ismerhet ilyesmit. A magam szeretetenem végtelen, de én sem vágyom rá soha, hogy engesztel-jenek. Ha egy testvérem-gyerekem messzire kóborol, csakarra vágyom, hogy haza jöjjön, és végre megölelhessem.Nem arra, hogy engeszteljenek. Kielégülök attól, hogyhazajött.

Jézusnak esze ágában sem volt Istent engesztelni.Az evangéliumok nem is ismerik ezt a fogalmat; s a szótsem! Jézus csak jó akart lenni, mert az Isten jó, s fiainak,lányainak is az a dolguk, hogy jók legyenek. Jézus meg-halni sem óhajtott. Élni akart Isten Országának megvalósu-lásáért. Hogy Isten tolmácsaként nem vállalja, nem vállal-hatja, amit tanácsoltak neki, hogy ti. felhagyjon e szerepé-vel, hogy ne legyen tolmács – ez igaz. Hogy a soros főpap– szakmájának megfelelően – ezért Jézust, mint Izraelsoron levő tolmácsát-prófétáját, kivégezteti – ez is igaz.De Jézus minden lehetőt, tőle telhetőt, megtett azért, hogyne végezzék ki öt. Az, hogy felhagyjon küldetésével, eznem volt számára „lehető”. Nem akarta, nem vállalta ön-ként a halált, csak odahelyezte életét, csak elviselte halálát.Ember volt, aki élni akart, de nem vágyott meghalni. Is-tennek sem volt semmi jó benne, hogy kivégezték őt. El-lenkezőleg: azt remélte, hogy meg fogják becsülni a Fiát.

A kereszténység elmúlt kétezer esztendeje e jézusihalál körül köröz. Úgy köröz, hogy megdicsőíti e halált,ahelyett hogy szégyellné azt az egész emberiség nevében.Annak a nevében, mert nem a zsidók ölték meg, hanem az

Istent nem vállaló emberiség ölte meg őt. A zsidók csakkéznél voltak. Akármelyik nép megteszi Jézus küldöttei-vel ugyanezt. Akármelyik nép főpapja, Kaifása, kész rá.Legfeljebb idő múltával majd bocsánatot kér. A zsidók-nál sem Jézus volt az első, akit meggyilkoltak Isten tol-mácsai közül; s nem is az utolsó. A kereszténység nemtudja és nem is akarja bevallani, hogy Jézusnak azértkellett meghalnia, mert rendszeridegen volt. Rászolgált ahalálra, mert Jézus üzenete valójában ez: Annak ellenére,hogy Isten teremtett világában mozogtok, istenidegenvilágot csináltok magatoknak. Aki ilyen üzeneteket köz-vetít, annak meg kell halnia. Aki isten-idegennek mondminket, az számunkra rendszeridegen. Aki kihúzza azerkölcsi talajt a lábunk alól, az haljon meg. Az embert, –mindannyiunkat – lehetetlen helyzetbe hozó üzenetemiatt a világ és benne a keresztények sem tudnak másttenni, mint Jézust és minden őt értő követőjét kiutálni atársadalomból, s ha mód van rá, az életből is.

A kereszténység válasza a jézusi üzenetre ezért –a teljes elutasítás. Megcukrozva utasítjuk el: nagyonszép, de utópia. Utópia, azaz Isten teremtett világábannincs hely arra, amit Jézus üzen nekünk, amit az Istenvár az embertől. Nincs, mert Jézus Istene számunkrarendszeridegen. Senki se tagadja, hogy nagyon szép avégtelenül tökéletes meg a végtelenül irgalmas Istenneka képe meg ország-koncepciója is. De mi nem tudunk ésnem is akarunk tökéletesek és irgalmasok lenni. Mégnem végtelenül, azaz végesen sem. Ragaszkodunk azuralkodáshoz, a többet birtokolni akaráshoz, s az ezeketbiztosító jogrendhez. Felhőkanalazásnak, álmodozásnakminősítjük ezeknek az ellenkezőjét; mindazt, ami nemkikényszeríthető. Az emberiségnek és benne a keresz-ténységnek ez a válasza a jézusi üzenetre. Részletezemezt egy kicsit. Ha Isten nevében igazolod, hogy uralkod-hassam; azaz hogy pl. nem a dolgozók kollektívája, ha-nem magam nevezhessem ki a tőkémmel létrehozottvállalatom vezetőit…, s ha ennek következtében adha-tom akár százszorosát is az egy dénárnak a vezérigazga-tónak, aki utcára teszi a munkavállalókat, ha úgy, ha eztkívánja a profit, az Isten ellenlábasa, a Pénz…; akkorrendben van. Ha tehát az Isten nevében hirdeted, hogy aMammon az Isten, s uralkodhatom úgy, ahogy akarok,akkor minden rendben. Akkor építhetsz templomot ésliturgiázhatsz benne istenednek, ahogy akarsz.

Ha vallod, hogy igenis a többet birtokolni aka-rásban van az ember élete, és pert indíthatsz testvéredellen, hogy megossza veled az örökséget, mert azt gon-dolod, hogy a birtokolható javak bőségében rejlik azIsten által neked adott élet célja és értelme, – akkor min-den rendben. Akkor építheted a templomot és liturgiáz-hatsz benne. Ha vallod, hogy megvédheted magad azok-tól, akik rá akarják tenni kezüket arra, ami a tiéd; hogymegvédheted magad akár perrel, akár világháborúval, demindenképpen az Istentől eredőnek mondott fegyvereshatalom segítségével /mert hiszen az Isten szolgálatábanviselünk és forgatunk kardot, s ezt a szentírások is tanú-sítják/, akkor építheted a templomot és liturgiázhatszbenne… a többet birtokolni akarás és a fegyveres hata-

2012. november KOINÓNIA 2185lom Istenének. Akit aztán mindenhatónak is fogsz neveznimeg a Seregek urának-istenének is, ahogy Jézus soha nemtitulálta Atyját. Akkor… Csakhogy ez a véres és tőkésIsten nincsen. Ha megvallod ezt az Istent, aki nincsen,akkor felépítheted büszke és látható épületét annak a látha-tó egyháznak, amelyen a pokol kapui sem vesznek erőt.Nem vesznek? Nem bizony, mert a joggal, a megvédhetőigazsággal, a fegyverek igazolásával már be is vannaképítve egyházadba a pokol kapui. Már rég erőt vettek rajta.

„Oh ha talán vagytok, kik meghallgattatok eddig,El ne ijedjetek, a hadakat nem folytatom én most”– írja Vörösmarty a Zalán futása IX. énekében. Nem

folytatom az eddigieket, a hadakat, amikkel bizony le aka-rom rombolni mindazt, ami századoknak, évezredeknekkedves, vagy legalább is megszokott. Az ember tiszte:időnként megállni és kérdezni. Azt is, hogy nem tévedek-e. Azt is, hogy nem tévedett-e Jézus is. De hát ő az IstenFia! Hogyan tévedhetne?! Hagyjuk akkor el most e máso-dik kérdést! Legyen elég annyi, hogy: nem tévedek-e én.Nem tévedünk-e mi, barátaim? Akkor is, ha Jézus nemtévedett, és igaz mindaz, amit mondott? És igaz mindaz,amit tanultunk tőle?

Hátha nem így verik a cigányt, ahogy elmondtam?Hanem hogyan? Egyfajta kettős könyveléssel. Az egyikkönyvbe róják a történelmet, ami olyan, amilyen. Bennevan Jézus meg a többi kiközösített, kiátkozott is: a kereszt,a kínvallatások, meg a máglya. De Istennek van egy másikkönyve is. Abba van feljegyezve a szentek imája és áldo-zata. A szenteké, akik róják Kalkutta utcáit, hogy illő mó-don haljanak a holtak. Akik járják a Trastevere sikátorait,hogy Kalazancius megmossa és betűvetésre meg hittanraokítsa az utcán kallódó gyerekeket. A szenteké, akikrőlKosztolányi ír a Számadásban:

Térdelve, föltárt hassal, láncra kötve,Templomba, kórházakba, börtönökbeLassan vonul a roppant karaván,Siess te is oda, igaz körödbes – égő kanóc – lobogj velük örökreelégedetlenség szent olaján.

Nem írhatom ide az egész szonett-koszorút, amely be-szédesen tanúsítja, hogy van egy másik út is, és ez semlehet idegen Jézustól. Helye van az üzenetben! Mondjátokmeg Jánosnak, hogy a vakok látnak, a sánták járnak, leprá-sok tisztulnak… és a szegényeknek hirdetik a jóhírt. Éselküldte őket kettesével: Gyógyítsátok meg a betegeket éshirdessétek az Isten Országát! – Dolgozzál te is e másikkönyvnek, amelybe a szentek imáját és áldozatát írják, éstöbbre mész vele, mintha elégetnek a Campo di Fiori-n,mint Giordano Bruno-t, vagy az innsbrucki székesegyháztövében, mint Hutter Jakabot. Így mentsd meg lelkedet, ésakkor békén mondhatod imádat a székesegyházban.

Ki ismeri Teréz anya ezernyi névtelen lányának nevét?Nem tettek-e annyit Isten Országáért mint e félszázad ösz-szes elnémított teológusai, akiknek nevét zászlóként lo-bogtatják a Kaifások orra alá? Fontosabb-e a hírnév, minta tett? Azt mondod, hogy kötelez téged a hűség a megis-mert teljes jézusi üzenethez; az, hogy közvetítsed Istenegész üzenetét! Mit érsz el vele? Néhány kiadvány fel-

jegyzi neved és kálváriád. De a „hívek” Kaifás intésérema is kiáltják a Feszítsd meg!-et. Kiközösítenek, elszige-telnek, búra alá helyeznek, s kiszívják alóla a levegőt.Csak azt éred el, hogy Isten soros tolmácsát megint el-némítják. Legfeljebb azt éred el, hogy az érzékenyebblelkű Kaifásoknak lelkiismeret-furdalásuk támad. Csakazt éred el, amit Jézus: istenkáromlónak bélyegeznek.Esetleg rehabilitálnak pár száz évvel halálod után, ami-kor már igazán semmi szükséged sincs rá. Amikor avilágnak se nagyon van szüksége rehabilitációdra, mertaz óvodások is tudják már, hogy a Föld forog a Napkörül. Aztán gondold meg: igaz ugyan, hogy Isten Jézusáltal közölte velünk az idők végezetéig érvényes üzene-tét, de még csak kétezer esztendő telt le. Van idő, hogymegvalósuljon az is, ami ma még nem lehetséges. Nemlátod, hogy a szentek imája és áldozata az, ami ma lehet-séges? Tett, ami termékenyít, ami nem puszta prófétaiszó? – Szó, ami csak falra hányt borsó Kaifásnak is, mega „híveknek” is.

A történelem uráé az egész kettős könyvelés. Is-ten számba veszi a ki nem mondott szót, üzenetet is, haimádság és tett van mögötte. Bízzál benne, hogy vankettős könyvelés, s te írd életedet bátran a másik könyv-be, majd Isten elvégzi a végső számadást, s abban ottlesznek a te imádságaid és tetteid is. Megérted-e, hogy aprófétai szóval sem tegnap, se ma nem mész semmire?Ma sem, ahogyan kétezer éve sem. Csak Golgotáramész.

Mindazonáltal. Mindazonáltal. Mindazonáltal.Háromszor is mindazonáltal! Jézus tudta mindazt, amitaz előző fejezetben elmondtam, vagy sem…, de ő egy-szerre írt Isten mind a két könyvébe. Jót is tett, meg ki ishirdette Isten végérvényes üzenetét, az Isten Országát.

Kovács Imre 1937 tavaszán megírta A néma forrada-lom c. könyvét A királyi törvényszék rögvest elítélte őtnemzetgyalázásért. Azt mondta el könyvében, hogy afeudalizmus, a nagybirtok halálos ölelésében a magyaragrárproletáriátus, a 3 millió magyar koldus, egykézik éskivándorol és szektákba menekül. Ez a harmadik is aztjelentette, amit az egykézés és a kivándorlás. Azt, hogylemondott a földi jövőről, sorsának jobbra fordulásáról, smár csak az égi hazában reménykedik. Nem sokáig tar-tott az agrárproletariátus jámbor hívő mozgalma és buz-galma. Hitler megmozdulására kaszáskeresztesekké let-tek, majd a vörös hadsereg ideérkeztével – ha félve ésbizonytalanul is – de meghallották a Párt földosztásrafelhívó szavát. Ahogyan Galileában történt. A csodálatoskenyérszaporításkor, amikor is megindult Jézus feléötezer férfi, hogy királlyá tegye. Jézusnak gondot okoz amegvendégeltek tudatában lejátszódó félreértése az IstenOrszágának, s tanítványaival Szíriába menekül hosszúnyári vakációra – mielőtt át akarnák őt a galileaiak ültet-ni Heródes vagy Kaifás székébe. Valami új stratégiátkell kieszelnie, hogy megértse Galilea népe, hogy azIsten Országa valahogyan másképpen készül. Nem úgyhogy valakit királlyá tesznek. De Kovács Imre magyaragrárproletárjainak szektát elhagyása is, Galilea népénekJézus felé indulása is világosan mutatja, hogy a csak az

2186 KOINÓNIA 2012. novemberégi hazában reménykedés természetellenes, az ember vég-ső kétségbeesésének terméke. Akárki és akármi történelmiesemény – pusztai vendégség, Hitler vagy Sztálin – visz-szahozza az ember reményét. A reményt, hogy élni tudunkIsten teremtett világában is, nem csak a teremtetlen, égihazában. Isten előbb idelent vendégeli meg az embert.

Mondok három nevet a magyar reform-korból:Széchenyi, Vörösmarty, Petőfi. Mindhárman mélyen val-lásos emberek voltak, habár nem biztos, hogy minden va-sárnap templomba jártak. Közös jellemzésükre idézemPetőfi egy versének néhány sorát, melyben ugyan csakmagát rajzolja. Húsz éves volt mindössze, amikor írta. Acíme: Én.

A világ az Isten kertje,Gyom s virág vagytok ti benne,Emberek!Én e kertnek egy kis magja,De az úr ha pártom fogja:Benne gyom tán nem leszek.

Különbeket, mint ők, e háromnál a múlt század első fe-léből nem ismerek. De eszük ágában sem volt igénybevenni a kettős könyvelést. Egyiket golyó találta, a másikkettőnek elméje elborult. Nem voltak Jézust értő emberek,de félre sem értették őt, miként a pusztai megvendégeltek,s miként a keresztény kétezer esztendő. A múlt század elsőfelében nem volt kiktől tudomásul venniök, hogy mit akarta názáreti ács. De Jézus felé tapogattak, ha nem is jutottakel hozzá. Tudtak arról, hogy Isten az embernek adta a Föl-det, s a csúnyácska hazát szebbé akarták tenni. S feltettékmaguknak a kérdést, hogy mi végre vagyunk a világon, sválaszoltak rá: egy nemzetet kivívni a mély süllyedésből. Snem az volt az ambíciójuk, hogy ágyban párnák közötthaljanak meg. Törekvéseikből lett Lánc-híd, Tisza-szabályozás, s minden igazra, jóra, szépre és szentre nyi-tott nemzeti irodalom. Nemzeti!? S ennek mi köze az IstenOrszágához? Van köze, mert csak nemzeti irodalom léte-zik. A Biblia is – ha tetszik, ha nem – zsidó nemzeti iroda-lom. Lehet, hogy valaki nem ismeri az evangéliumot ésJézust, de azt, hogy embertársain segítenie kell, azt tudniakell a nemzeti irodalmakból is, ha ember és az embertmegteremtő Isten Lelke van abban, aki írja és olvassa ezt anemzeti irodalmat.

Bizony többet akartak, mint Kalkutta utcáin össze-szedni a haldoklókat. Kilenc millió jobbágynak akartakemberibb életet. S e jobbágyok képviselőjének a gyermek-Széchenyi – szülei akaratából – kezet csókolt még, merttőlük kapják a kenyeret. Álljunk meg! De hiszen forrada-lom, szabadságharc, csaták, fegyverropogás, Világos, ön-kényuralom lett a következménye nagy-nagy jó szándé-kuknak! Belé is őrült Széchenyi is, Vörösmarty is; Petőfimeg belehalt Segesváron. Sorsukból kellene valamit ne-künk, késő unokáknak megtanulnunk. Mit? Az evangéliu-mot, amit a názáreti ács hirdetett.

Illenék valamit világosan látnia a keresztény em-bernek. Az emberiség eddigi történelme utópiának minősí-ti az evangéliumot. Az evangélium viszont mára utópiánakbizonyítja már az emberiség eddigi történelmét. A Tisza-pusztulás kicsiny előjele az ökológiai katasztrófának.

Uganda, Koszovó, Csecsen-föld, öböl-válság – pedigjelei annak, hogy nem lesz, és nem lehet a Föld a nem-szelídeké. S az egyre végzetesebbé táguló különbség akevés gazdagok, és a milliárdnyi szegény között előreve-ti árnyékát a neoliberalizmus, a jelenlegi gazdasági rend,tarthatatlanságának és összeomlásának is. S mindezegyütt – annak, hogy a Föld nem lesz a miénk, ahogyVörösmarty énekelte:

Sóvár szemmel néz az ég felé, Mert hajh a Föld!Az nem övé.

Amint mondtam, illenék valamit világosan látni. Mit?Azt, amire Marx tanított, ha már Jézustól nem akarjuktudomásul venni, amit a gazdag ifjúnak mondott. Azt,hogy nem akarhatsz többet birtokolni, mint amennyitestvérednek jut. A pleonexia, a többet birtokolni akarás,amikor már hatmilliárdan élünk a földön, a biztos ökoló-giai vagy/és nukleáris katasztrófa előidézője.

Marx nem Jézus, hanem az emberi történelem tanít-ványa. Úgy tudta, hogy az ember – még ha a megváltóproletariátushoz tartozik is – magától soha nem adjaközösbe, ami az övé; tehát erőszakkal el kell venni tőle.Kísérletét a Szovjetunióban s kapcsolt részeiben, miná-lunk is, a neoliberalizmus ereje tönkre verte, bár Kíná-ban egyelőre még lábán áll. De hiába áll, mert a történe-lem tanítja, hogy szuronyokkal sok mindent lehet tenni,csak ülni nem lehet rajtuk. Idő kérdése csak, hogy a kí-nai terrornak is vége szakadjon. Jézus viszont – Marxellenében – úgy tudta, hogy az ember az Isten népe is.Az Isten népe viszont képes arra, amire az az ember, akinem tartozik Isten népéhez, még nem képes. Itt az idő,most vagy soha – mondom Petőfivel. És kérdezem: van-e Istennek népe? Van-e nép, amely képes lemondani apleonexiáról? Van-e nép, amely beéri annyival, amennyitestvérének jut?

Ezt a kérdést nem lehet megkerülni. Ezt a kér-dést nem lehet kikerülni. Ki kell találnia az Isten nép-ének valamit, hogy mindenki dolgozhassék az Isten Or-szágának szőlejébe, s ne legyen zúgolódás, hanem érjebe mindenki az egy dénárral. A tőkéstársaságok világ-uralmát nem tudjuk megdönteni; de azt, hogy az Istennépén uralkodhassék, megakadályozhatjuk. Hogy a tő-kés egyikünknek egy dénárt ad, másikunknak meg szá-zat, ezt az istentelenséget nem tudjuk megszüntetni. Deazt, hogy akármennyit is ad, mi, az Isten népe, megosz-tozunk rajta, megtehetjük. Rajtunk áll. Hogy ne szüntet-hesse meg munkahelyeinket – ma az enyémet, holnap atiédet –, nem akadályozhatjuk meg. De azt, hogy a sétál-ni küldöttnek ugyanúgy jusson kenyér, mint akinekmegmaradt a munkája, megtehetjük. Hogyan lesz ebbőlvalóság? Nem tudom. Nem is kell tudnom. Annak akisközösségnek kell tudnia, amelyikhez tartozom. Ame-lyiknek ezt az osztozást Isten dicsőségére, ember javára,Isten és ember örömére el kell végeznie. Mert sem acserebogarak halhatatlanságával, sem Jézus szavainakanalizálásával nem érdemes foglalkozni, ha nem születikmeg belőle az isteni, a jézusi tett.

Tudomásul kell venni, hogy ez a kairos, a mos-tani idő, követelménye. Hogy mellébeszélés, hogy Isten

2012. november KOINÓNIA 2187Országát lehet kommuna nélkül is építeni, meg lehetkommunával is, ha valaki éppen úgy akarná. Hogy mellé-beszélés, hogy – most idézet következik – „erre lehet ne-velni, biztatni, lehet példákat felmutatni, lehet és kellimádkozni, de teljesítési elvárásokat kár erőszakolni.”Ezeket a szavakat a Bokor kommuna-vitájából idéztem.Azért mellébeszélés az idézett szöveg, mert arra, ami eszövegben kárnak mondatik, senkinek nincsen semmifélelehetősége. Csak arra van ugyanis lehetőségünk, hogyelmondjuk, amit Jézus a gazdag ifjúnak elmondott. Jézus-ról, pedig talán még sem lehet azt mondani, hogy nemvárja ki a Lélek mozdulását, hanem erőltet, és teljesítésielvárásokat erőltet. Nem erőlteti! Annyira nem erőlteti,hogy hagyja elmenni a gazdag ifjút. Szavai azonban egyér-telműek: nem teszik lehetővé Isten népe számára, hogy atestvéri osztozás nélkül is Isten népének képzelhesse ma-gát. Hagyja elmenni a gazdag ifjút, s a vele maradóknak, akommunában élőknek, mondja el a szomorú valóságot,hogy a gazdagnak, a nem-osztozónak nehezebb bejutnia azOrszágba, mint a tevének átbújnia tű fokán.

S most megismétlem, amit az elején mondtam.Aligha van, aki állítani merészelné, hogy Jézus törekvéseitsiker koronázta volna. Jelen van-e egyáltalán az emberitörténelemben, vagy csak hivatkozunk rá? Csak hivatko-zunk rá, de hivatkozásaink elfedik törekvéseit. S mért vanez így? Mert nincs módja Jézusnak teljesítési elvárásokaterőszakolni. Mert nincs módja azt tenni, amit kárnak mon-dott az idézett szöveg. Mert Jézus csak hívni tudja, azokat,akinek van fülük a hallásra. Minden erőltetés nélkül. Mivelis erőltetne? Szavával? Nem képes reá, mert van fülünk abecsukásra.

GYOMBOLAI MÁRTON

ÚJRA KÜLDESZ(Lelkigyakorlat után)

Új útra küldesz, Uram, engem,Testvér szavaktól gazdagabban,Testvér szívektől melegebben.Uram, szolgád most csak azt kéri,Hogy az maradjon benne a régi,Ami Tőled van, ami égi!Viharban, csöndben, napsugárban,A madártrillák himnuszában,Csikorgó, ordas, rideg télben,Minden kinyújtott emberkézben:Add, hogy mindig a kezed lássam!Segíts hát menni, szólni, tenni,Roskadva nálad megpihenni.Te légy indító, friss reményem,Szeresd velem kicsi népem,S kiért naponta neved áldom,Hű társul úgy add drága párom,Hogy az maradjon bennünk régi,Ami Tőled van: ami égi.

KORPONAI ERZSÉBET

AZ EGYHÁZKÖZÖSSÉG EGY HIT-OKTATÓ SZEMÉVEL

ANNO 1984.

1. Nálunk még ma is általában a gyermekkatekézis ahangsúlyos. Elkeseredünk, mert igen hatástalannak tű-nik. Pedig, ha számolunk vele, hogy a gyerek nem aszavakat követi, hanem a tetteket, akkor nem érhet ben-nünket meglepetés, sőt számítanunk kell rá, hogy a meg-felelő családi háttér nélkül nincs talaja a hitoktatásunk-nak, pontosabban hit-nevelésünknek. Mert még ha megis tanulja és szépen el is mondja a gyerek a hittananya-got, életté nem képes váltani, talajtalanná válik családihitélet nélkül. A keresztény családi légkör nélkül növek-vő, hittanra járó gyermek már a tizenéves kor elejénfelülbírálja a hittantanulás szülői követelményét, és leg-később 14-15 éves korában nem fogja értelmét látniannak, hogy tovább érdeklődjön a hit és vallás iránt.

2. Ha mégis, az annak lesz köszönhető, hogy olyan if-júsági csoportba kerül – hiszen ez a kor a „csoportban-élés” ideje – ahol együtt keresheti több, komolyan hitre

2188 KOINÓNIA 2012. novembertörekvő barátjával a hiteles keresztény élet megvalósításá-nak módjait. Ezt a jó levegőjű, szabad, ifjúsági csoportotmeg kell teremteni. További esély marad a gyökérverésre,ha ilyen csoportban esetleg, erős hívő családi háttérrelrendelkező társra talál. Erre annál nagyobb lehetőség van,minél több fiatallal találkozhat. Ebből a szempontból isszerencsésnek tartom, a kétnapos ifjúsági találkozókat.(Hajós, Máriagyüd). Már ebben a korosztályban fontos,hogy komoly feladatokat kapjanak! Belevonni liturgiába,családlátogatásokba, gyerekekkel való foglalkozásokba.Hitükről kapjanak mély, tudományos megalapozást,ugyanakkor legyen alkalom a korosztályuknak megfelelőkérdések felvetésére, megvitatására, kötetlen találkozások-ra (pl.név- és szülinapi bulikra), együttimádkozásra, közösifjúsági szentmisékre.

3. Nagyon sok fiatal párt lehet elgondolkodtatni és hitrevezetni, ha alapos és mély házasság-előkészítés van. Ezlehet csoportos is. Fontos, hogy „szakemberek” tartsák, ésne a pap, akinek ebben nincs gyakorlata. Persze ez aztvonzza maga után, hogy később is foglalkozni kellene afiatal házaspárokkal. A legideálisabb, ha 3-4 fiatal párrallehet rendszeres időközönként együtt beszélgetni, hiszenvalószínű, hogy hasonló problémáik lesznek. És újabblehetőség az egyházközösség életébe belevonni őket.

4. Ismét egy nagyon jó alkalom a keresztelési előkészí-tés, természetesen szintén, ha komolyan csináljuk. Ebbemár gyakorló kisgyerekes szülőket is be lehetne vonnisegítségnek, akik esetleg baráti kapcsolatba is kerülhetnekvelük.

5. A 30-50. év közötti házaspárokat szinte lehetetlenmegközelíteni ezen előzmények nélkül. A „világ gondjai, acsalóka gazdagság és a többi vágy szívükbe hatol és elfojt-ja az isteni szót.” Azért itt is akad lehetőség, pl. a gyer-mek elsőáldozása. Az igazi az lenne, ha az előkészítésreegyütt jönnének a gyerekekkel, egymás mellett ülnének,otthon újra átbeszélgetnék a hallottakat, közösen imádkoz-nának.

6. Az időskor vagy a magára maradottság (válás, há-zastárs halála) ismét „jó talaj”. Itt lenne nagy szükség afiatalok, gyerekek bevonására (látogatás „csak” beszélget-ni, vagy apró ház körüli munkákat elvégezni, bevásárolnistb.), sőt fiatal gyerekes házaspárok fogadhatnának „örök-be” pótnagyszülőket.

7. Ez persze megvalósíthatatlan egy plébános számára.Ezt csak egy jó kollektíva tudja ma elérni. Elsődlegesfeladata lehetne a plébánosnak egy ilyen kollektívát kine-velni maga körül. Sokkal vonzóbb is a mai társadalomban,mint a „hétköznapi” életet nem ismerő, egyedülálló papszemélye. Ma már nem tisztelnek valakit azért, mert pap,vagy bármi más. Tisztelni olyan embereket tisztelnek, akirészt tud venni a mindennapi gondokban, de segít túlemel-kedni ezeken. Hasznos lenne, ha a ma „kisszemináriuma”1-2 év gyári munka lenne a leendő kispapok számára és

nem – a tanulmányilag egyébként igen jó – , a többi 18-19 éveshez képest infantilis érettségizetteket útra indító,egyházi gimnázium után kerülnének a mai világtólmajdnem idegen levegőjű papnevelő szemináriumokba,ahol pont ilyen nevelésű előljárók foglalkoznak velük.Ennek az eredménye, egy zárt, életidegen klérus, és egyIstent kínlódva kereső „plebs”, mert még egy „szentéle-tű” pap példáját sem képes, teljesen más élethelyzetébenkövetni. Így egy idő után reménytelenül odébbáll.

Hétköznapi szentekre lenne szükség! Hol vannak?

BOTLIK BENCE

CSALÁDOS LELKIGYAKORLAT(EGY KÍSÉRLET KRÓNIKÁJA anno 1989.)

0. Bevezető.Mindannyiunknak szüksége van az évenkénti elcsen-

desedésre, elszámolásra, töltekezésre, megújulásra. ABokorban kialakult A, B és C típusú lelkigyakorlatok eztszolgálták – szolgálják. A lelkigyakorlat az elmélyüléshelye, a csendé. Sokan igazán meg sem tanultuk az el-csendesülést, döcögnek ezért lelkigyakorlatos csendje-ink. Sablonossá válnak elszámolásaink, töltekezésünk éselerőtlenedtünk a megújulásban.

A legtöbbünk családos ember – nagycsaládos. Amió-ta eszményünk lett a szeretet, azóta minél többet akarunkadni, és szüljük-neveljük 3-4-6-8 gyermekünket. Azután(és közben) őrlődünk, mert kevesen vagyunk, akiknél acsalád-ellátás, a gyermek-nevelés, a halászás, az önkép-zés, a hivatali munka... igazán harmonikusan összeférne.Túlterheltek vagyunk. És ha megújulásért nem, hát leg-alább azért várjuk a nyári lelkigyakorlatot, mert kipihen-ni szeretnénk magunkat, egymást, gyermekeinket.

1. Ütközések.A nagycsalád velejárója, hogy gyakran van olyan

gyermekünk, aki a nyári lelkigyakorlat ideje alatt mégolyan kicsi, hogy anyai táplálékra szorul. A rossz meg-oldás helyett (mármint, hogy a szoptatós kismamák nemjönnek lgy-ra) született a jobb: lelkigyakorlatainkonrendre ott vannak a kismamák, és valahogy „összegyö-möszölődik” a dolog; a napirend kicsit csúszik, a kis-mama kicsit elmarad, a gyermek kicsit bőg... De a lelki-gyakorlat megvolt.

A következő években, amikor az 1-2-3 éves gyermek– aki persze nem bölcsődés, mert szüksége van az anyára(ld. anyaiskola hat éves korig) –, otthon marad, miköz-ben szíve szakad az anyja után, s az anyáé őutána.

Évek múlnak, és öntudatra ébredő gyermekeink kez-dik megérteni, hogy ma gyerekvigyázó jön, mert anyu-nak-apunak csoportja van, most négy napig nagyiéknálleszünk, mert anyu és apu lgy-ra mennek. Persze együttimádkozik naponta a család (és ekkor nem zavaró a mégnem beszélő gyermek belegagyogása), és így együtt élik

2012. november KOINÓNIA 2189meg hitüket olykor, de „anyu és apu nélkülünk él közössé-geikben, mert mi nem oda valók vagyunk”. Rosszabbesetben kialakulhat, hogy a csoporttalálkozó és a lgy va-lami rossz, mert szüleink olyankor magunkra hagynak.

2. A megoldás koncepciója.(A fenti ütközések nem csak a lgy-kor léphetnek föl,

hanem a közösségi találkozó, a közösségi mise (miért kellkülönválasztani a gyerek-liturgiát, misét??) esetében is, dejelen tanulmány csak a lgy problémakörét járja körül)

Életreszólóan vállaltuk közösségeinket, és azt is, hogyévente szánunk időt a megújulásra. Életreszólóan vállaltukgyermekeinket is. Szükséges tehát, hogy valami megoldástkeressünk, hogy a kecske is jól lakjék, és a káposzta ismegmaradjon.

Abból a feltevésből indultunk ki, hogy a csend és agyermek nem összeegyezhetetlen, és nem az a lelkigyakor-lat és a család sem. A felvázolandó elképzelés és kísérletolyan családoknak aktuális, akiknek megszületett már elsőgyermekük, de az utolsó még nem érte el a 10-14 éveskort. Ettől kezdve ugyanis a gyermek már a saját csoport-jával a saját lgy-án vehet részt. Tehát a fent behatároltkorszakban, amely egy család életében 15-20 évet is kite-het, elképzelésünk szerint a családos lelkigyakorlat lenneaz ideális.

Ez egy olyan 5-7-10 napos együttlét, amely lelkigya-korlat és nyaralás is egyben (nem tartjuk szentségtörésneke kettő összekapcsolását), amely megpróbálja megterem-teni a szükséges családos és egyéni csendet, amely a magamódján talán jobban szolgálja a megújulást a kisgyerekescsaládoknak, mint az eddigi lehetőségek tették.

Először nézzük, mit sikerült ebből megvalósítani az el-ső kísérletben, mely három család részvételével 1989.nyarán volt.

3. A családi lelkigyakorlat első kísérlete.3.1. Előkészítés.1988. nyarán-őszén merült fel konkrétan a gondolat,

hogy kellene valami megoldást keresni az 1. pontban tár-gyalt ütközésekre. A többfordulós megbeszélésen kb.1989. márciusára megérett a terv. Megegyeztünk az időtar-tamban, és a három vitaindító előadás témájában. Május-ban a részletekben is, de ekkor már megkaptuk a vitaindítóelőadásokat is, amelyekre júniusban eljuttattuk hozzászó-lásainkat. Így júliusban a lgy-ra úgy érkeztünk, hogy azelőadás és az „első” kör már az előkészület során megtör-tént.

3.2. A lelkigyakorlat.3.2.1. A résztvevők.Három család, hat felnőtt tizenegy gyerekkel. A gyere-

kek megoszlása korban: első család: 11-10-9-7-5 éves gyerekekkel második család: 4-2-1 éves gyerekekkel harmadik család: 5-3-2 éves gyerekekkel.

3.2.2. Időtartam.Négy nap: szerda délutántól vasárnap délutánig.3.3. A napirend.

(k – közös program; cs – családos program nap: szerda):1. nap (szerda):1830 Érkezés1900 Vacsora (k)1930 Mosakodás (cs)2000 Közös esti ima gyerekekkel (k)2100 Felnőttek imája vagy beszélgetése (k)2300 Takarodó (cs)2., 3., 4. nap (csütörtök-szombat):

700 Felkelés-mosakodás (cs)800 Reggeli (k)830 Szünet845 Gyerekfoglalkozás (k)945 Szünet.

1000 Felnőttek megbeszélése (k)1200 Szünet1230 Ebéd (k)1300 Csendes pihenő (cs)1500 Felnőttek megbeszélése (k)1630 Szünet1700 Gyerekfoglalkozás vagy kirándulás (k)1900 Vacsora (k)1930 Mosakodás (cs)2000 Közös esti ima gyerekekkel (k)2100 Felnőttek imája vagy beszélgetése (k)2300 Takarodó (cs)5. nap (vasárnap):

700 Felkelés-mosakodás (cs)800 Reggeli (k)830 Szünet845 Gyerekfoglalkozás (k)945 Szünet

1000 Csend (záróima)1200 Szünet1230 Ebéd (k)1300 Csendes pihenő (cs)1500 Indulás haza

3.4. Funkciók.A lgy-on háziasszony nincs. Minden nap két házaspár

volt „szolgálatban”. Az egyik hp. (= házaspár) a háziasz-szonyi funkciót látja el, a másik a napirend felelőse és agyerekfoglalkozásoké. A harmadik házaspárnak ez a„pihenőnapja”. Minden nap egy hp. tulajdonképpen csakegyfélére figyelt – így egyáltalán nem volt fárasztó.

4. Tapasztalatok.A lelkigyakorlatokból sokszor hiányzik a gyakorlat.

Foglalkozunk elménkkel, lelkünkkel, csak éppen a szere-tet megélésének gyakorlata marad otthonra. A gyerekek„kizárása”, a feszített napirend meghatározza életünket.

2190 KOINÓNIA 2012. novemberRészben jó, hogy nem ad alkalmat ütközésekre, ugyanak-kor életidegenné teszi az ott eltöltött időt. A családos lgy.első kísérlete ebben más volt. Próbája volt szeretetünknek.Hiszen a három család reggeltől-estig, gyerekestől együttélt. Gyakorlat volt tehát a szó igazi értelmében.

Ugyanakkor – természetesen – a körülményekre tekin-tettel kevesebb idő jutott csendre, elmélyedésre. Ezen se-gíthet egy hosszabbra nyújtott lgy. (ld. 5. pont). Az igaz-sághoz hozzátartozik, hogy ezt az első kísérletet többenközülünk inkább nyaralásnak ítéltük meg (mint írtam, va-lójában lgy + nyaralás ez.). Ennek oka lehet, hogy mintelső kísérletben, sok minden tökéletesítendő még.

A másik ok pedig az lehet, hogy eddigi gyakorlatunkalapján a lgy-tól mindenki alapvetően mást vár. Kizökke-nést a hétköznapokból, nyugodt (értsd gyerekmentes) kö-rülményeket, gondtalanságot (ld. háziasszony) mindeztazért, hogy a cél: elcsendesedés, elmélyülés, megújulás...megvalósulhasson.

Persze gond, hogy a lgy-on a napi sok órás csendet éselmélyülést sokszor a hétköznapok sikertelenségei követik:teljesen elmaradó csendek; hiszen a gondtalanság és nyu-godt körülmények közt épp azt nem tanultuk meg, hogyanlehet 3-6 gyerekkel a hétköznapokban is megvalósítani ezt.A kísérlet többek között ezt célozza. Nyugalmat teremtünkugyan, hiszen ezt az öt-hét napot egy kulcsosházban vagyplébánián töltjük, nem zavar a postás vagy szomszéd, sőt aházimunka is kevesebb (ld. 3.4.); de életszerűen élünkgyermekeinkkel és ha megéljük, hogyan szakítható ki anapokból 2-3 óra csend, 3-5 óra beszélgetés, akkor ez talánsikerül a hétköznapokban is (az évközben napi 1-2 óracsendhez, 1-2 óra önképzéshez).

Növekedett szeretetünk egymás iránt. Persze ez történ-hetett volna másképp is – hiszen egymás előtt „kitárulkoz-va” folyt a családok élete, s ha egymás hibáit figyeljük –de nem így történt, tehát ez is pozitív tapasztalat.

Jótékony hatással volt az együttlét gyermekeinkre is.Hetekig megmaradt az élménye a közös játékoknak, agyerekfoglalkozásoknak... Itt mondanám el, hogy mi szü-lők is sokat tanultunk a gyerekfoglalkozások kapcsánegymástól. A bibliai témájú „hittan”-szerű foglalkozások(pl. lerajzolni egy megbeszélt jelenetet Jézus életéből,eljátszani, gyurmából megmintázni stb.) segítséget nyújtot-tak az évközi családi-hittanok megtartásához.

A kísérletben tapasztalt hiányosságok arra indítanak,hogy jövőre jobban csináljuk.

5. Terveink.Hasonló lgy-ról álmodom 1990-re is. A felkészülést

(értsd: vitaindító előadások – első kör válaszai) kell ponto-sabbá (értsd: határidők betartása) és alaposabbá tennünk.

A lgy időtartamát 7 napra kellene növelni. Felmerülhetellenérvként: kinek van ennyi szabadsága? – Ha úgy te-kintjük, hogy ez nyaralás is, akkor gondolom, jut rá ennyiidő: A hét nap elég ahhoz, hogy három nagy témát (két-kétnapra osztva) vagy 5-6 kisebbet alaposan megbeszéljünk;elég ahhoz, hogy a napi csendekből összejöjjön 14-20 óra(szerintem ennél több egy hagyományos lgy-on sincs);

elég ahhoz, hogy az elmélyülés, az elszámolás, a meg-újulás megvalósulhasson.

6. Befejező gondolatok.Különbözőknek teremtett az Isten. A családi lelki-

gyakorlat nekünk bevált, és remélem, erről számolhatokbe a továbbiakban is. De lehet, hogy valakik számára ezaz út nem vonzó, nem járható vagy egyszerűen másravan igénye. A Lélek legyen vele és velünk is. Hangsú-lyozom tehát: nem állítom, miszerint minden kisgyerme-kes szülőnek jó ez, és így kellene megszervezni a lgy-ukat. Azt hiszem, az a helyes, ha mindenki a neki leg-megfelelőbbet választja, azt, amelyik fejlődését, hűségét,újjászületését legjobban biztosítja.

Itt szeretnék elnézést kérni azoktól, akiknek nincse-nek a 0. és 1. pontban felsorolt problémáik (akinek neminge...) – elsősorban magunkról írtam. Mindazonáltalszeretettel várunk minden kritikai észrevételt, megjegy-zést, ötletet, hogy csiszolódhassanak gondolataink, ter-veink, gyakorlatunk.

BARCZA BARNA

A BELSŐ IMA (1.)A BELSŐ TÖRTÉNÉSEKRE FIGYELÉS

„TECHNOLÓGIÁJA”

Jézus lelkisége A szenvedésről Közösségi lelkivezetés

BevezetésHa diagnózist kellene készítenünk korunk embe-

réről, akkor ebben a sokszorosan összetett kórképbenfeltétlenül szerepelne ez a kórkép: elkülsőségesedésünk.Nincsenek mélységeink. Saját létünk felületén élünkcsupán. Elnézem az arcokat: Mennyi lehetőség, amelytán sose valósul meg! Jaj, ha ezekben az emberekbenvalósággá válna, ténylegesülne az Isten! A humoristaKarinthy ezt így fogalmazta meg: „De vagyunk-e azok,akik lehetnénk?”

A pszichológusok is azt mondják, hogy a ren-delkezésre álló pszichikai energiánknak csupán töredékéthasznosítjuk. Az átlag nem emelkedik 30-40% fölé.Nem csoda, hiszen nem ismerjük az emberré-válás, aszemélyiségformálás leghatékonyabb műhelyének: abelső imának titkait.

Manapság világméretekben az elmélkedésnek abelső imának, a keleti misztika felfedezésének reneszán-szát éljük. Technikailag felgyorsult, de lélekben, harmó-niában, érzelmi fejlettségben és befelé figyelésben na-gyon lemaradt nyugati civilizációnk már szeretne tanulnia kelettől. Nyugaton még jobbára csak a vágy fogalma-zódik meg, de már lehetetlen meg nem hallanunk a kiál-tást a bennünk aktivizálódható Isten után.

2012. november KOINÓNIA 2191“Az ember még nem emberCsak hadonászó veszélyes kamasz.Az ember akkor lesz ember,ha átvilágítja mélyéig önmagát,s a benső világosságbólKörnyezetére sugarat bocsát.”

Weöres Sándor: Protohomo

Szent-Gály Kata Fény és Vallomás c. kötetében írja:„Mennyi időt fordítasz egy világnyelv elsajátítására?Isten országának nyelve az imádság, – életkérdés,hogy megtanuld. Van-e már róla annyi áttekintésed,mint az orosz, angol vagy német nyelvtanról? És holmaradnak a szóhasználati finomságok: a germanizmu-sok, gallicizmusok,… a christianizmusok?!”Az imádság ideje szent. Csak Istené és lelkedé. Úgyiskevés, amit kizárólagosan erre szentelhetsz, legalábbolyankor add bele minden érdeklődésedet…Kérted már az Urat, hogy tanítson imádkozni? Ő szí-vesen ad órákat. Csak nyisd ki a Szentírást azzal a ké-réssel: Uram, beszélj nekem az Atyáról!…Aki utolsó pillanatban fut be egy hangversenyre, leg-alább öt percet veszít a műsorból. Ennyi idő kell, hogygondolataink összeterelődjenek, hogy tényleg feloldód-junk. Az imánál sincs másképpen. Kell valami kis elő-készület, akár a hit felindítása, a Benne élünk tudatosí-tása, vagy a Miserere pár sora…Isten egész szívet kér, a társbérletet ő is utálja.”

Hasonlítsuk az ember lelkét a tengerszemhez,melynek keresztmetszete egy hosszan elnyújtott tölcsér. Emodell felszínén, a víz felületén folyik le életünk nagyrésze, mint a vízipókok élete. Az ellenkező póluson, lel-künk legmélyén vár az Isten.

E modell segítségével érzékeltetem a kétféle imamivoltát. Az átlagos imádság esetében – pl, egy esti lelki-ismeretvizsgálat alkalmával – az ember egy pillanatramegáll nyüzsgésében, próbálja átgondolni napját, talánmeg is szólítja az Istent, de csak ott maradva a felszínenmintegy lekiabál a mélybe. Ez a „lekiabálós”, vagy „táv-beszélős” ima. Ezt el lehet intézni akár öt perc alatt is.

Az imádság másik formája a „lemerülős ima”,amikor az ember időt szán arra, hogy lemerüljön lelkemélyére, és ott szinte megérintse az Istent. Ne csak lekiált-son hozzá, hanem személyesen találkozzon vele. Ez termé-szetesen időigényes, tehát nem a hétköznapok, hanem azünnepi alkalmak imája. Erről az Istent megérinteni, meg-ragadni akaró imáról szól eme írásunk.

Ha egyszer letettük a garast a lemerülős, a belsőima mellett, azonnal meg kérdezheti valaki: talán miszti-kus imáról lesz szó? Azt sem zárjuk ki, sőt azt is megcé-lozhatjuk, itt azonban csak arról lesz szó, hogyan lehetennek elébe menni. Hiszen a misztikus imában már azIsten veszi át a vezető szerepet, Ő veszi át tőlünk a staféta-botot, de hogy átvehesse, ahhoz oda kell vinnünk Hozzá.

A repülőgép kifutópályájára is azért van szükség,hogy gép felgyorsulhasson, és felemelkedhessen. Nekifu-tás nélkül a levegő nem tudja kifejteni emelő hatását.

A zavaró szóhasználat miatt még egy fogalmatkell tisztáznunk. Mi a különbség az elmélkedés és a bel-ső ima között? A kettő azonos, vagy különböző? Erre aztválaszoljuk: az elmélkedés is akkor lesz igazán elmélke-dés, ha belső imává szélesül. A gyakorlatban elmélkedé-sen jobbára az Istennel való értelmi beszélgetést értjük,míg a belső ima elképzelhetetlen a szív kitüzesedése, aszemélyes és boldogító találkozás nélkül.

Ezek után most először is egy „belső térképet”adunk ehhez a befelé való utazáshoz. E „térkép” tulaj-donképpen a belső ima különböző fázisait tartalmazza,amelyek természetesen a valóságban egymástól nemmindig elkülöníthetők, nem is tartják be mindig ezt asorrendet, mégis valahogyan rendbe kellett szedni, hogybeszélni tudjunk róluk. E szétbontás megvilágításai utánúgyis ki-ki a maga tapasztalatai alapján fog ezekbenigazán eligazodni, amelyhez csupán segítséget kívánunknyújtani, nem pedig a járható utat „kötelezően” kijelölni.Egyéni alkatok, helyzetek, hangulatok, stb., mindeztúgyis nagyban befolyásolják.

A belső ima megteremtésének /0-3./; lefolyásá-nak /4-9./ és következményeinek /10-12./ főbb fázisai:

0. Vágyódás Desideratio 1. Csendteremtés Isolatio 2. Megtisztulás Purificatio /Paenitentia/ 3. Lemerülés Interiorisatio 4. Találkozás Personalisatio /Ego-Tu/ 5. Látomás Colorisatio /Visio/ 6. Bevilágítás Illuminatio /Video/

7. Kitüzesedés Erotisatio /Sitio/, Extasis 8. Megvalósítás Verificatio /Volo/

9. Belekapaszkodás Unitatio /Volo Tecum/, Identificatio10. Kiteljesedés Syntetisatio, Harmonisatio, Beatitudo11. Együttélés Confraternatio12. Vágyódás Desideratio

Eme pontok alapján kezdjük meg a tárgyalást.

Vágyódás (0.) – DesideratioVágy nélkül nincs cselekvés: s amit nem isme-

rünk, arra nem is vágyunk. „Ignoti nulla cupido” az is-meretlen után nincs vágyódás – mondja a latin mondás.A belső imához csak akkor jutunk el, ha annyira vágyó-dunk rá, hogy majd időt is teremtünk számára. Van, akiazt mondja, hogy ez a vágyódás a legfontosabb a belsőimához, mert ha ez megvan, akkor az létre is fog jönni.

Ugyanakkor szinte elmondhatatlan kínlódást je-lenthet számunkra, hogy ezt a vágyódást felébresszükolyanokban, akikben nincs meg. Meg is kérdeztek, hogymit lehet itt tenni?

Egyesek – apostoli lelkesültség híján – könnyenelintézik, mert azt mondják: törődjünk bele, hogy azokfognak így imádkozni, akik vágynak is rá. Aki azonbanátélte e belső ima boldogságát, az nem hallgathat róla,

2192 KOINÓNIA 2012. novemberannak beszélnie kell élményeiről. Ez az írás is azért szü-lethetett meg, mert ez az apostoli tudat szeretne másokat isfelrázni, és mindjárt azzal kezdeni, hogy megismertet va-lamit ezekből a belső történésekből.

Gyónóim közül, akik arról panaszkodnak, hogyígy még sose imádkoztak, és általában az imának csupánkötelességszerű módját ismerik, azokat – szinte könyörög-ve – arra szoktam kérni, hogy legalább egyszer próbáljákmeg úgy „istenigazából”, s ha valamennyire sikerült, akkormár biztosan jobban fognak vágyódni arra, hogy még job-ban sikerüljön. Hiszen, ha figyeltük, a 12. pont után felhin-tázva kapjuk vissza a magasabb nívón jelentkező 0. pontot.

Azt se felejtsük el, hogy „Isten szomjunk utánszomjúhozik”. Az Isten vágyódik arra, hogy bennünk ismegszülessen a vágy, hogy elinduljunk feléje eme belsőúton, és ne csak az embertestvéren keresztül, hanem eme„közvetlen” módon is viszontszeressük Őt. ThomasMerton írja: „Az imádkozás lényege abban áll, hogy akar-junk imádkozni, és abban a kívánságban, hogy Istennekszolgáljunk, miután Őt megismertük, és megszerettük. Haengeded, hogy ez a vágy töltse el egész valódat, ezzelmindent megtettél, amit tőled Isten vár. Sokkal jobb érezniezt a vágyat az Isten után anélkül, hogy lelkünkben kifeje-zetten és világosan foglalkozni tudnánk Vele, mint a leg-fölségesebb gondolatokkal foglalkozni anélkül, hogy kí-vánnánk az akaratával való egyesülést.”Csendteremtés (1.) – Isolatio

A csendteremtés azért isolatio, mert elszigetelő-dést, távolságvételt jelent egy sereg dologtól, amelyekkülön-külön is, még inkább összességükben megakadá-lyozzák a befelé figyelést, a lemerülést. Távolságtétel:információ-özöntől, élményektől, feladatoktól, emberektől,zajtól, beszédtől, eseményektől… Ha vízipók életünketvízszintes vektorokkal, a lemerülést pedig függőlegesselmodellezzük, akkor a csendteremtés távolságtételt jelentmindattól, ami „vízszintes”, hogy létrejöhessen a „függő-leges”. Mint pszichikai állapot sürgetés-mentességet, lelas-sulást jelent. A zaklatott és rohanó életű ember még acsend, a fizikai csend létrejötte után is belsőleg feszültmarad valamiféle sürgetettség kényszere miatt, mely ezt alassan előálló állapotot szeretné mielőbb megszüntetni.Mivel a csendteremtés távolabbi célja: találkozni az Isten-nel, az Időtlennel, ezért ez a sürgetésmentesség más fo-galmazásban lelassulást jelent. Huxley regénycíme: „Ésmegállt az idő…” itt nagyon sokat mond. Ha nyüzsgő éle-temből kiszakadva találkozni akarok az Istennel, akkorvalamiképpen be kell lépnem az Ő életmódjába, melyszámunkra a lelassult időt jelenti.

Először kihagyhatatlanul fizikai csendet kell te-remtenem, hogy majd létrejöhessen az aktív csend. Míg afizikai csend főleg passzív lehetőség, addig az aktív csend,ennek az előállt új lehetőségnek új tartalommal való kitöl-tése: belső történésekkel való tartalmassá tétele. A fizikaicsend passzív jellege azt jelenti, hogy az lehet még csupánalkati sajátosság, élettől való menekülés, konstitucionáliszárkózottság, mely egyszerűen csak nyugalmat keres, vagyelábrándozik, esetleg alvásba torkollik. Míg az aktív csendaz egyre inkább kifinomuló belső hallást és ennek segítsé-

gével a belső történések célszerű irányítását, Istenretalálását célozza.

Hol lehet helye a csendteremtésnek?Technicizált világunkban, szűkös lakásviszonyaink ésszemélyekkel is zsúfolt programunk közepette ez nem iskönnyű kérdés. Inkább csak lehetőségeket sorolok fel, dekinek-kinek saját magának kell megtalálnia a helyet az őspeciális viszonyai közepette. Sötét szoba, csendes temp-lom, hegy magasa, kert magánya, séta elkülönült helyen,séta zajban /ez csak szükségmegoldás, de nem lehetetlen,mert bár nincs fizikai csend, mégis egy különleges figye-lést nem igénylő, monoton zaj lehetővé tesz egy más-képp meg nem valósítható befelé figyelést/, fügefa alatt(mint Nathanael)…

Ideje: Jézus általában éjjel imádkozott, vagy ko-ra reggel még napfelkelte előtte Ha nappal és huzamo-sabban, akkor a pusztában. Családban a gyermekek le-fektetése után. Jó, ha házaspárok előre betervezik a heti„csendteremtő napjukat”, mert akkor egyik a másikatsem zavarja. Lehet egy szabad szombaton akár a hegyenvagy erdőben sétálva, talán másokkal érkezve, de ott ki-ki elkülönülve, stb.

Testhelyzet: általános szabály: lazítva, de nemelkényelmesedve. Lazítva azért, hogy az aszketikus test-helyzet ne vonja el figyelmünket /bár az is igaz, hogy azelmélyülés bizonyos foka után ez már nem zavar, éssokszor az elalvástól is megvéd/, az el nem kényelmese-dés pedig azért, hogy ne az ellustulás felé haladjunk,hanem a belső összeszedettség, a belső koncentrálásirányába. Tehát: térdelve-támaszkodva; ülve, kezet ösz-szekulcsolva, lelógatva; lótusz-ülés; törökülés; hasrafekvés (Szent Ignác) Taizé-i testtartás (letérdelve, sarok-ra ülve, arcot tenyérbe rejtve, vagy homlokot földreérintve); séta tisztáson háttal az erdőnek, szemben a táv-lattal; sziklák tetején (Prohászka)…

Emlékszem, fiatal koromban a zsúfolt lakás mi-att meg kellett várnom, míg a többiek elalszanak, akkorletérdeltem az ágy mellé és az ágyra könyököltem. Így isnem egyszer ott találtak elaludva.

Szólnunk kell még az időzsilip fogalmáról. Idő-zsilipnek azt az időtartamot nevezem, amíg a fizikaicsendből át tudunk váltani az aktív csendbe. Hiszen afizikai csend csak még inkább elszabadítja így vagy úgylefogott gondolatainkat, tehát a külső csend csupán belsőlármánkat segítette elő. Az időzsilip időtartama nemcsakemberenként más és más, hanem hangulatok, életkörül-mények, stb. szerint is nagyon különböző lehet. Nálamáltalában egy negyed óra.

A csendteremtésnek kétségkívül vannak aszketi-kus elősegítői is, Jézus nagy imáit általában böjttel kap-csolta össze, és nem véletlenül. Ha sikerül testünketvalamiben megtagadnunk, ezzel előnyt adunk a lélekelőretörésének. Keresztes Szent János: „Az ima ízletesgyümölcse száraz és hideg földön terem.”

Talán sokan félnek a „száraz és hideg földtől”,és ezért sose tapasztalják meg a belső ima boldogságát.Nemcsak civilek, de még kifejezetten imádságra „elsze-gődött” szerzetesek életében is probléma lehet ez. Hall-

2012. november KOINÓNIA 2193gassuk meg erre vonatkozóan, mit mond Halász Piuszszerzetes társainak: „A cellában elrejtőző és imádságbamerült szerzetes típusa nem azért tűnik el végleg közülünk,mert az apostoli gondok hajszolnak bennünket, hanemegyszerűen azért, mert az imádság untat. Lelkünk annyiratele van zajjal, hogy Istent nem halljuk meg, nekünk pedignincs mondanivalónk számára. – Imádkozni ugyanis any-nyit jelent, mint együtt lenni az Istennel, de annyit is, mintegyedül lenni az Istennel. Mi pedig nem tudunk már egye-dül maradni. S éppen ez lesz a tragédiánk, mert amelyikpillanatban Istentől elszakadunk, végzetesen magunkramaradunk. Menekülünk a pszichikai magányból, és egymég szörnyűbb metafizikai magányba zuhanunk. Ismere-tesek Kierkegaard szavai: A legnagyobb borzalom embe-rek között egyedül lenni. Istenélmény nélkül ez lesz a sor-sunk a legnépesebb szerzetesi közösségben is.” Itt gondol-junk arra is, hogy csendteremtéssel nem akkor kell próbál-koznunk, amikor halálfáradtak vagyunk, hanem amikorkipihentek. Igaz, hogy a belső ima válhat nagy „felüdülés-sé”, pihenéssé, de amíg ide eljuthatunk, addig nagyon nagyerőbevetésre van szükség. Ha időnként – kényszerhelyzet-ben – Isten pótolja is hiányzó energiánkat, erre azonban neépítsünk.

Megtisztulás (2.) – Purificatio /Paenitentia/A szeretet élete: arccal Isten felé; a bűn állapota:

háttal az Istennek. Márpedig háttal az Istennek nem lehetVele találkozni, mint ahogy ilyen helyzetben senkivel semlehet találkozni.

Az Istentől így vagy úgy, ennyire vagy annyira el-fordult embernek először feléje kell fordulnia.

Akiben nincs igény a megtisztulásra, az önelégült.Márpedig az önelégültség valóságellenes. Ámde egy való-ságellenes alapállásban remélhetem, hogy a LegteljesebbValósággal találkozzam? Ne feledjük, ez a találkozás ak-kor fog létrejönni, ha az álmok, káprázatok, eltévelyedésekés félreértések világából, tehát a valóságellenes világbólegyre inkább a realitások fele sodródunk.

Éppen kicsiségem, nyomorúságom, tehetetlensé-gem beismerésével hatom meg az Istent. Őt is valamivel„le lehet venni a lábáról”. Semmiképp sem az önelégült-séggel.

A bűnbánatot tartó ember segítséget kér; beismerikiszolgáltatottságát, irgalmat esd, kinyúl az Isten felé. Ezaz Isten felé kinyújtott kéz nemcsak szimbólum, hanem alegemberibb magatartás.

Azt is meg kell mondjam, hogy igazi bűnbánatcsak az igazi találkozás után fakadhat föl az emberben. Akezdet kezdetén: az elinduláskor még csak valami általá-nos elégedetlenség, vagy egy éppen terítéken lévő hibánvaló bánkódás szerepelhet. Amiért majd igazán bánkód-nunk /s amiért majd igazán örülnünk/ kell, az a végén ala-kul ki. Gondoljunk csak az ószövetségi erkölcs és a jézusierkölcs különböző alapsorrendjére. Az „elvárásos” erkölcsszerint a bűnös, ha Istennel akar találkozni, először ismerjebe, vallja meg bűneit, bánja meg azokat, aztán majd talál-kozhat Istennel. Az „elvárás nélküli” jézusi erkölcs szerint:az embernek először találkoznia kell a valóságos Istennel,

el kell ámulnia, meg kell rendülnie Tőle, s akkor fölfa-kad benne egy nagy, életet-megváltoztató komponens,mint igazi bűnbánat.

Weöres Sándor: „Ne várj csodát. Mert a csodásígéret teljesül, anélkül, hogy csoda történne.”

Ha az élet-fölötti, különlét-fölötti világba akarszhatolni (ő nem lefelé, hanem fölfelé rétegeli az embert!),illetve élet-fölötti, különlét-fölötti, valódi lényedbe: vi-gyázz, hogy a valóság helyett káprázatokba, „csodákba”ne keveredj. Ez ellen gyakori ima, gyakori önvizsgálat avédelem. Sehol olyan szükség éberségre és józanságra,mint itt, ahol az életbeli mértékek nem alkalmazhatók.

Ha meg akarod ismerni időtlen alap-rétegedet,előbb meg kell küzdened a reárétegződött időbeli szemé-lyeddel, mely az alapot elfedi előled. Bontsd szét szemé-lyedet, és szemléld, mint idegent. Ne maradjon bennesemmi rejtett, vizsgálatlan, tudatalatti. Ne maródjonbenne semmi olyan, amihez ragaszkodsz, vagy amitőlutálkozol, mert a ragaszkodás is, utálat is hamisít.

Az önvizsgálat legegyszerűbb módja az imád-ság. Ha imádban Istennek gyónod meg hibáidat, ezzelbejárod személyednek minden zegét-zugát, mert az em-ber imájában őszintére vetkőzik Isten előtt; önmagánakfolyton hazudik, de Istennek nem mer hazudni. S haIsten segítségét kéred, ezzel a személyed alatt ismeretle-nül rejlő segítőket sorra működésbe hozod.

Lemerülés (3.) – Interiorisatio – BensőségesülésDe nehéz is befelé figyelni! Mit tegyünk? Sze-

münk kifelé néz! Külön meg kell tanulnunk a befelélátást, befelé figyelést.

A lemerülés, a bensőségesülés időigényes fel-adat. Már a legtöbben azért is elhagyják, mivel magára alemerülésre több időt kellene fordítani, mint amennyitáltalában a legtöbb ember imára fordít.

Ha az ember a befelé látást, sőt a belül látástmeg akarja tanulni, kénytelen bizonyos segítő modelle-ket igénybe venni. Nagy Szent Teréz óta lett közismertfogalom a „belső várkastély”, az ember belső világánakemeletekre, vagy szobákra való beosztása. Módosítsukezt most a mi gondolatvilágunknak megfelelően.

Életünk legkülső és legtágasabb termeiben, abáltermekben folyik az úgyszólván mindenkivel valótalálkozás élete. Lelkem eme legkülső szobájában talál-kozom azokkal, akikkel magam is akarok, vagy csupánkényszerülök: közlekedési társak, munkatársak, vevők-eladók, szomszédok-ismerősök, stb.

A belsőbb szobába már azokat vezetem, akik ígyvagy úgy barátaim, akikkel nem csak az élet esetlegessé-geiről beszélgetek, nem csak a termelés, az időjárás, apénzszerzés a közös téma, hanem már szellemi, vagyerkölcsi tartalmak kötnek össze. Olykor irodalmi szalon,máskor tudományos ankét, vagy zenei panoráma, demindenképpen „válogatott cigánylegények” alkotják.

Lelkem harmadik szobájában találkozom IstenOrszágabeli testvéreimmel, akikkel az élet alapvető kér-déseiben: boldogság és küldetés kérdésében, tehát JézusKrisztusban, vagy Isten Lelkében egy vagyok.

2194 KOINÓNIA 2012. novemberLelkünk negyedik szobájába csak házastársunkat

visszük be. Hiszen már eddig is észrevehettük, hogy azegyre beljebb nyíló szobákat az is jellemzi, hogy ott meny-nyit tárok fel magamból, mennyit mutatunk meg egymás-nak belső titkainkból. Mivel emberek között legteljesebbharmóniában és legmélyebb ismeretségben házastársunk-kal kell lennünk, ezért van fenntartva kettőnk számára anegyedik szoba.

Az ötödik szobába már szigorúan egymagam lé-pek. Itt már mindenkit hátrahagyok. Ide viszem be legbel-sőbb titkaimat, legféltettebb rejtélyeimet, legkritikusabbönmagam. Itt kezd véget érni minden szerepjátszás. Ittkezdenek felszabadulni, és más célra felhasználódni ezek aszerepjátszást végző, ezek az eltakarást intéző energiák.Azért mondom, hogy kezdenek, mert nagyon mélyre nyúlóönzésünk itt is szépíteni kívánja a dolgokat, itt is mentegetiönmagát, míg csak a hatodik szoba lakója be nem világít,át nem sugároz szeretetével, amikor is rádöbbenünk, hogymég jobban menteget minket. Nos, csak itt alakul ki ve-hemens igényünk a valóságra, csak az Ő fényénél tudunkelkeseredés nélkül szembenézni önmagunkkal és elfogadnisaját magunkat. A hatodik szobában vár minket az Isten.

Az ember tehát a lemerülés folyamán azonnalmegcélozza, hogy az ötödik szobába kerüljön. Persze nemilyen egyszerű a helyzet. Minden szoba minden lakójamegszólíthat minket. Mint a mesebeli kisfiú, aki elindult amély erdőbe, hogy a csodálatos tündért megláthassa, egyretöbb emberrel találkozott össze, akik vele szembejöttekugyan, de őt mind megszólították és mondták a magukgondját-baját. Először figyelmesen végighallgatta őket, deaztán rájött, hogy ezek a gonosz boszorkány küldöttei,akik el akarják őt téríteni céljától. Ettől kezdve már hiábaszólítgatták ezek őt, meg sem állt, hanem egyre határozot-tabb léptekkel haladt az erdő mélye felé, míg végül is tel-jesen elmaradtak ezek az „eltérítők”, s ő egyre inkább arragondolt, hogy mit is fog a jóságos tündértől kérni.

Így mi is, eleinte hiába húzzuk ki a telefondugót,hogy senki se zavarjon, a gondolatok szinte rajzani kezde-nek agyunkban. Hiszen a csendteremtéssel bizonyos „le-préselési” nyomástól felszabadultak, és könnyen mozdít-hatókká váltak. Mit tegyünk ilyenkor? A direkt küzdelemnem sokat ér, ráadásul a figyelmünket is elvonja, mellék-vágányra tereli, megrekeszt valamelyik előző szobában.Röviden ezt mondom: hagyni… Vegyük tudomásul, hogyezek kikerülhetetlen akadékoskodók, ezeken egyszerűentúl kell jutni. Bizonyos idő után maguktól is csendesülnekezek a gondolat-rajzások, de éppen itt kell még inkábbmegtanulnunk a „technikát”. Ilyesmit mondhatnék: lazaelengedés, nem heveskedő küzdelem: egyre fokozódókoncentrálás; egyre előbbre tekintés… A direkt elhessege-tés helyett szólítgassuk az Urat. Már távolról is Hozzákiáltunk segítségért.

Nagyon segít a lemerülésben az un. bevitt téma,amit Vele megbeszélni szándékozunk. Erre állandóan gon-dolunk. Hogy is fogjuk ezt elétárni? No de mi legyen ez abevitt téma? Úgyszólván bármi lehet, ami minket foglal-koztat. Annál jobb, minél inkább egyéniségünket, életvite-lünket, gondolkodásunkat, emberi kapcsolatainkat, szóval

boldogságunkat érinti. Lehet egy szentírási rész, melyeta saját életemre szeretnék alkalmazni. Lehet egy felis-mert igazság, melyet életembe szeretnék beépíteni. Lehetapostoli kínlódásom egy konkrét személlyel kapcsolat-ban. Lehet életünknek bármely egzisztenciális problémá-ja. Sőt, minél egzisztenciálisabb a bevitt téma, annáljobban sikerülhet a belső ima.

A lemerülést talán így mondhatjuk: egyrészt bel-ső történésekre figyelés, másrészt Istennel a kapcsolat-felvétel próbálkozásai, miközben igyekszünk a zavarótényezőket kiszűrni, illetve azok mellett elhaladni.

Ügyetlenségünkben majd rájövünk arra, hogy jóvolna nagy szentek, nagy imádkozók segítségét kérni,kezdve a Szűzanyán és végezvén – mondjuk kedvencszentünknél. Teophil Gautier azt mondja: „A költő az,aki számára a látható világ létezik.” Ennek analógiájáraazt mondhatjuk: Az elmélyült imádkozó az, akinek szá-mára a láthatatlan világ létezik, sőt ez a láthatatlan világélni kezd.

Avilai Szent Teréz mondja: „A jó Isten minde-nütt jelen van. A mennyország pedig ott van, ahol Istenvan. Ha tehát a lélek azt akarja, hogy Isten meghallja őt,akkor nem kell felmennie az égbe, kiáltania sem kell,vagy hangosan beszélnie, hanem csak el kell vonulnialelke mélyére, és ott megtalálja azt, Akit keres. Akármi-lyen halkan suttogjon is, meg fogja őt az Úr hallani, hiszközel van hozzá. Nincs szüksége szárnyakra, hogy rö-pülve keresse, elég, ha magányba vonul, és saját belsejé-ben szemléli Őt.”

Találkozás (4.) – Personalisatio /Ego-Tu/ Én-TeEzért tesszük az egészet: élményszerűen akarunk

találkozni Vele! A monológból lassan. dialógus lesz. Aszólítgatásból beszélgetés. A közeledésből találkozás.Mi köze ennek a személyiséghez?

Ismét csak a pszichológia tanít meg bennünketarra, hogy a személyiség csak egy másikkal, és másokkaltalálkozva bontakozhat ki. Ennek híján csupán lehetőségmarad. Isten nem teremtett magányos embert. Az emberannyira közösségi lény, hogy csak „találkozások” tudjákténylegesíteni és kibontakoztatni. Jó példa erre a cse-csemőkorban vadonba került gyerekek esete, akik ottnem váltak emberré, megmaradtak az állati fokon a sze-mélyi kapcsolatok hiánya miatt.

Igen ám, csakhogy a legtöbb személlyel való ta-lálkozás nemcsak épít, hanem rombol is, hiszen mindenemberben van negatívum a legkülönbözőbb hatékonysá-gú kisugárzásban. Isten azonban az a személyiség, aki-ben nincs árnyék, aki tehát a legteljesebben építő, a leg-teljesebben kibontakoztató számunkra. És éppen Őthagyjuk ki életünkből! Éppen az Ő személyiség-kibontóhatását nélkülözzük, ki tudja milyen eltájolódás és el-bóklászás miatt. A találkozás a távoli szólítgatások után– az ötödik szobába érve – először csupán: kopogtatás azÚr ajtaján. Olykor szerényen, félve, olykor merészenkopogtatunk, de mindegyik esetben csak várhatunk.Mert az ajtót mi nem tudjuk megnyitni. Csak megnyílhatmagától. Csak az Úr nyithatja ki. De ha kinyitja, akkor

2012. november KOINÓNIA 2195máris olyasvalami történik, ami szavakkal teljességgelelmondhatatlan. Ki tudná megfogalmazni, mi az, ami be-árad? Fény vagy meleg? Félelem vagy boldogság? Megré-szegülés, vagy megrettenés? Öröm, vagy fájdalom? – Attólis függ, kire nézünk, Őrá, vagy magunkra.

Természetesen ez a találkozás sem egyetlen ese-mény, hanem jobbára folyamat. Megindulhat például egyszembesülés önmagammal az Ő fényénél, az Ő látásmód-jával: a realitás mélységében, és az Ő szemével. TalánPiusz atya hasonlata a legtalálóbb: Úgy vagyunk, mint aszínész, amikor a film elkészülte után a rendezővel együttbeül a nézőtérre, és ott premier plan-ban végignézheti ön-magát, minden cselekedetét, minden arcjátékát, mindenkapcsolatát. Olykor-olykor a mellette ülő rendező teszegy-egy megjegyzést, egy arcrándulást. Igen mindent ér-tek, így kellett volna tennem, ezután így és így fogok ten-ni. Így nézhetjük végig egy napunkat vagy, életünk egyjelentős darabját az Úr társaságában, az Ő megjegyzéseisegítségével.

A legtöbb ember valamiért görcsben van, valami-ért félszegen bezárkózik, de még kinyílásai is inkább túl-kompenzálások, mintsem reális kapcsolatok. Urunk ittfelszólít a kinyílásra, a kitárulkozásra. Egyszerre akarunkadni és kapni. Neki szívesen megmutatjuk önmagunkat,hiszen Ő nem rúg belénk, nem él vissza kiszolgáltatotthelyzetünkkel. Ellenkezőleg. Nagy szeretetével tisztogat,bontogat, rendez. Kapni is akarunk tőle, tehát teljes ke-resztmetszettel megnyílunk. Őt befogadni boldogítóbb,mint a legfrissebb levegőből szippantani, mint a legpajzá-nabb márciusi napsugárnak kitárulkozni.

E találkozás megrendülést kelt bennem. Örömöt,hogy Vele lehetek, és Ő velem foglalkozik. A világmin-denség Ura itt van társaságomban! A Végtelen szeretetvelem törődik, velem foglalkozik! Ha nem vagyok érzé-ketlen fajankó, akkor biztosítom Őt viszont-szeretetemről:kérem, hogy segítsen kitárulni…

A Tábor-hegyen Péter azt mondta: „Jó nekünk ittlennünk!” E belső találkozásban ezt így mondjuk: Jó Ve-led együtt lenni!

Aki egyszer igazán találkozott Vele, az más emberlett. Az már tud ráhagyatkozni, az már fel tudja adni rövidlejáratú saját vágyait. Az is igaz, hogy sok ember bűneimiatt nem mer találkozni Vele. Úgy véli, hogy Neki előíté-letei és élőfeltevései vannak velünk kapcsolatban, a velünkvaló találkozást illetően. Teljesen hamis ez az álláspont.Isten feltétel nélkül akar velünk találkozni. Sőt valójábancsak az szereti az Istent, csak az ismeri igazán Őt, aki bű-nei ellenére is mer találkozni Vele. Aki fel meri tárni Nekinyomorúságát, semmit-érő, selejtes mivoltát. Az Úr éppeneme találkozások révén fogja őt feljebb és feljebb emelni.

Nagy Szent Teréz írja: „Nézetem szerint a belsőima nem egyéb, mint benső barátság Istennel, amennyibengyakran maradunk négyszemközt Ővele, tudván azt, hogyszeret bennünket.”

Thomas Merton: „Nem azért imádkozunk, hogyimádkozzunk, hanem azért, hogy meghallgassanak. Nemazért imádkozunk, hogy a saját imádságunkat hallgassuk,hanem azért, hogy Isten halljon meg bennünket, és feleljen

nekünk. Azért sem imádkozunk, hogy éppenséggel va-lami feleletet kapjunk; annak Isten feleletének kell len-nie. – Azért a remete olyan ember akar lenni, aki mindigimádkozik, tehát mindig Istenre figyel, gondosan őrkö-dik Istenhez intézett imádsága tisztaságára, vigyáz rá,hogy imádságát megőrizze rejtettnek, egyszerűnek éstisztának. Miközben így cselekszik, elfelejti, – milyen jó,hogy elfelejti! – hogy „tökéletessége” imádságától függ:elfelejtheti önmagát, és egyedül Isten feleleteinek várá-sában élhet.”

Az igazi találkozás kihagyhatatlan alkotó elemea másikra figyelés. A belső imában el lehet jutni az önfe-ledtség azon boldogságára, ahol a lélek teljesen feloldó-dik az Úrra figyelésben.

(folytatjuk)

DRYP

MIRŐL MI JUT AZ ESZEMBEaz október eleji langy meleg napokban…

Igazi indián nyárral indult a hónap. Meg nyári zi-vatarokkal. Akkorákat zengett az ég felénk, hogy adomboldalról kétszer dörrent vissza hangja a házfalán. Esti zápor villámfényes cseppjei ropogtak aterasztetőn. Talán ezzel el is köszönt az aszály. Aszarvasbőgéssel együtt. Azt mondják az elektronikushírterjesztők, hogy az aszály miatt későbben kezdtéka bikák a násznapokat. Itt a nógrádi lankákon vi-szont már augusztusban hallottam területfoglalóhangjukat. Egy – egy agancsos akkoriban még akertbe is bekíváncsiskodott.

Nézzünk körül mi is a kertben. .Kiürültek a konyhakerti ágyások. Már csak néhány

sor kései másodvetésű cékla kapott erőre az őszi esőtől.Meg a gyomok.

A szőlőfürtök viszont még ott napoznak a színesedőlevelek között. Ha ezeket az érközi sárgulásokat színese-désnek lehetne nevezni.

2196 KOINÓNIA 2012. november

Aszály okozta mikroelem felvétel akadálynak szindró-mája (tünetegyüttese) – gondoltam, pedig némelyik levélképe az ESCA (korai kordonelhalás) rettegetett szőlő be-tegségnek demonstrációjára is alkalmas lehetett volna. Akordon él – még él – tette hozzá egy ismerősöm, mégisjobban bízom abban, hogy csupán csapadék hiány az oka.A bogyók is olyan kelletlenül színesedtek míg egy szep-tember végi kiadós eső fel nem frissítette a fürtöket. Azótakiteltek a szemek, lehet fel is hígult bennük a cukor, denapi frissfogyasztásra mégis kellemesebb mint töppedőbogyókat csipegetni. Egy részük ugyan idén is a szomszédkorai szüretéhez társult csöppet pótolni a madárkárt . Va-lamiért ugyanis azon tájon a darazsak és a madarak na-gyobb dézsmát vettek Jani bácsi szőlőjéből, pedig alignéhányszáz lépés a távolság köztünk.

Az aszályt tettem felelőssé néhány furcsa paradicsomformáért is. Majd’ öklömnyi blasztula – morula képét mu-tatta néhány bogyó, mintha csak minden nedvesség újbugyrot öltött volna rajtuk.

No és mekkora károkat okozott az idei aszály a piacratermelő gazdaságokban. Sokszor olyan kukorica táblákmellett autóztam – mit táblák, szinte földrészek – amikorhosszú percekig csak sárgán zörgő szárak mellett gurul-tunk. Vajon hányszor üríthet majd bennük a kombájn, mígkiér a sor végére – jutott eszembe. Vagy valamennyienbálázva megújuló energia forrásként füstölnek el valame-lyik hőerőműben? Az állattartóknak meg csak a füst szi-mata jut belőlük. És hová lett az a sok műtrágya, amivel atervezett termést kiszámolva készítették fel a sűrűn vetettnövényeket? A gyomirtó szerek egy része is ott lapul aszárazra szikkadt rögök alatt várva, hogy majd az ősziesők a talajmunkákkal tettre késztessék. Akkor majd szor-gos kezű analitikusok lombikját megjárva hallgatják el atalajvízben mért adatokat, hogy tavasszal a békák isPRIDE-t rendezzenek megmentőiknek? Vagy majd öntö-zés s talaj-erőgazdálkodás s művelés helyett szárazságtűrőgénekkel látják el génsebészek szikéi – bocsánat; puskái –növényeinket, legyűrve mindent a józan paraszti észbőlhaszonelvű világunkban.

GYÖRGY LAJOS

MISZTICIZMUS ÉS ÁLTALÁNOSRENDSZERELMÉLET

(VILÁGUNK MEGISMERÉSE ÉS MEGŐRZÉ-SE)

Világunk mély válságban van. Ahhoz, hogy kijus-sunk belőle, ismernünk kellene a rendszer törvényszerű-ségeit, a misztika „örök törvényét”. Szükségünk van atörvényeket ismerő, megvilágosodott bölcsekre, miszti-kus gondolkodókra, akik egy másféle életutat ajánlanaknekünk.

Évekkel ezelőtt nagy hatással volt rám Fritjof CapraA fizika Taója című munkája. A fizikus szerző sok pél-dával bizonyította, hogy a modern fizika állításaihoznemcsak racionális úton, hanem belső sugallat (intuíció)révén is el lehet jutni. Az ősi kínai bölcselet és a régikultúrák más, számunkra misztikus úton haladnak, mégiseljutnak a mai főáramlatú tudomány egyes felismerései-hez. A Tao bölcselete szerint a yin és a yang, a női és aférfi alapelv egymást kiegészítik, az egymásba olvadóalakok együtt alkotnak egészet, teljességet.

Az ELTE Szociológiai Intézetében több éven át tar-tott előadásaimban a sztoikusok, T. Roszak és másoknyomán gyakran beszéltem arról, hogy a Kozmoszbanrend uralkodik (a görög szó eredeti jelentése is ez), avilágfolyamat szükségszerű, az események, a történéseknem véletlenek, s minden szinten – az élet- és a társa-dalmi jelenségek terén egyaránt – érvényesül az önszer-veződés-önszabályozás elve. Hallatlanul fontosak a kap-csolatok, kölcsönhatások.

Előadásaim során igyekeztem megtalálni az állításokközötti összefüggést, rendet – s ennek során jutottam elLudwig von Bertalanffy (1901–1972) munkáihoz. Egyrenagyobb érdeklődéssel fordultam az osztrák származású,később Kanadában dolgozó biológus először 1937-benemlített tudományfilozófiai általános rendszerelméleté-hez. Ennek célja a különböző szakterületek általánosjellemzőinek, a közöttük létező azonosságoknak, hason-lóságoknak a feltárása, a sokféle területen érvényes je-lenségek magyarázata.

Az általános rendszerelméletMiként segítették elő a misztikus gondolkodók a min-

denség örök törvényeinek megismerését, a közösségek, atársadalmak önszerveződését, fennmaradását, milyenutat mutatnak számunkra a válságból való kijutáshoz, smiként kapcsolódik mindehhez a rendszerek törvényei-nek a kutatása, az általános rendszerelmélet.

Ezen elmélet megalkotója, Ludwig von Bertalanffymunkájában fontos forrásként hivatkozik több misztikusgondolkodóra. Úgy vélem, hogy elméletének megalkotá-sa eleve misztikus hagyományokon alapult, mert a misz-tikusok által feltárt igazságok minden rendszer működé-

2012. november KOINÓNIA 2197sének az alapját képezik. (A rendszerelméletben lefektetetttörvényszerűségeket – például hogy az egészet, a teljessé-get nem képviselhetik a részeik – a főáramlatú tudománykutatói eleve misztikusnak tartották, s éppen bírálatukébresztette rá Bertalanffyt elméletének misztikus gyökerei-re.)

A pozitivisták keményen támadják a rendszerelmélet –úgymond – teleologikus szemléletét, valamint a megisme-rés módjaira vonatkozó tanításait, ugyanis a rendszerelmé-let lényeges tételei – teljesség, a célokság (finalitás) és apanteizmus – szoros kapcsolatban állnak a misztikus néze-tekkel. Bertalanffy mindezt könyve bevezetőjében nemfejti ki részletesen, de az összefüggést tudatosan vállalta.Az alábbiakban bizonyítani igyekszem, hogy a misztikusszemléletnek – a tudományok mellett – szerepe van arendszerelmélet kialakulásában (lásd táblázat).

A rendszerelmélet a biológiában, a pszichológiában ésaz ökológiában alakult ki, szorosan kapcsolódott hozzá akibernetika. Létrejöttében nagy szerepet játszott A. N.Whitehead, P. A. Weiss, Kenneth Boulding, A. Rapoport,Kenneth Boulding, Wiener Norbert, Neumann János, G.Bateson és a törzsi társadalmakkal foglalkozó MargaretMead. (Számosan vizsgálták az élő, tudományos, társa-dalmi, lélektani, ipari, tervezési, vállalati stb. rendszerekműködését.)

Az értelmező szótár szerint a rendszer egységes egészetalkotó, szabályosan egymásra ható, vagy egymástól függődolgok csoportja; tanok, eszmék, elvek szervezett alakja.Von Bertalanffy másokkal együtt kifejtette, hogy azEGÉSZ nem azonos a részek összegével, és mindig azegészet, a teljességet kell vizsgálnunk. Az általa vizsgáltrendszerek nyitottak, látszólag – folyamatos önfenntartótevékenységük miatt – nem érvényes rájuk nézve az entró-pia törvénye, önszerveződőek, mozgási irányaik meghatá-rozottak (finalitási, célirányossági, teleologikus elv). VonBertalanffy azon megállapítását, hogy a lényeges tulajdon-ságok nem következnek az alkotórészek jellegzetességei-ből, sokan misztikus tételnek tartják, mondván, hogy arendszerelmélet metafizika, és túl van a tudomány határa-in.

Von Bertalanffy leírja, hogy a rendszerelmélet gondola-ti eredete: természetfilozófia, és felsorolja elméleténekelődjeit, közöttük például Leibnitzet, Nicolaus von Cusat(= Cusanus), Paracelsust (1493–1541), Marx és Hegeldialektikáját, Hesse Üveggyöngyjátékát, Whitehead-et,Cannont, Claude-Bernard-t. Meglepő, hogy kiváló tudó-sok, az élettudományok művelői mellett elsősorban amisztikus szellemiségek képviselőit említi. Vajon a misz-tikus felismerések milyen viszonyban állnak a racionálisgondolkodással? Hogy kerül tehát a rendszerelméletbe amisztika? Gondolkodásunkban a rendszer valamiféle raci-onális, tudományos kifejezésnek tűnik, holott a misztiku-sok ősidők óta a teljességre törekedve, rendszerben látták avilágot, ha ezt a szót nem is használták.

A racionális és intuitív felismeréseket gyakran kettévá-lasztjuk, de nem szoktuk összevetni az általános rendszer-elméletet a misztikus szemlélettel. Jelen munkában vonBertalanffy hivatkozásai alapján ezt kísérlem meg. A kér-

dés, hogy a rendszerelmélet és a misztikus felismerésekmilyen esetekben és hogyan kapcsolódnak egymáshoz,milyen szerepe van az utóbbinak a rendszerelmélet létre-jöttében. Ezt igyekszik bemutatni az alábbi táblázat.

Tudom, hogy az ilyen összevetések gépiesek, mégislátható, hogy a rendszerelmélet és a miszticizmus soktekintetben egymás mellett állnak, s ellentétesek a mate-rialista-pozitivista nézetekkel. A kérdőjelek továbbielemzést igényelnek: nem ismerek olyan munkát,amelyben a rendszerelmélet foglalkozna ezekkel.

A vizsgálattárgya:

Rendszerel-méletű

Misztikus Anyagelvű,pozitivista,dogmatikus

Világnézet Monista Monista Dualista,gépies

Rend Cél-ok,finalitás

Cél-ok,finalitás

Véletlen, atermészet vakerői működ-nek

Megisme-rés

Intuitív IntuitívBölcsesség

Racionalitás,redukcionista.Tudás ésadatok

Módszer 1. Szintézis Szintézis AnalízisMódszer 2. A nem-

dogmatikus,Szabad viták

A nem-dogmati-kus,szabadviták

Dogmatikusgondolkodás

VálaszErichFrommkérdésére

Létezni Létezni Birtokolni

Vágyak,gazdagság

? Elvetendők Követendő

Szeretet,együttér-zés,ahimsza

? Követen-dők

Közömbös

Uralom-mentesség

? Követendő Nem valósít-ható meg

Természet-szeretet

Követen-dő

Követendő A természetethasználni kell,Le kell győz-ni

Panteiz-mus,panenteizmus

Közel állhozzá

Gyakranközel állhozzá

Formálisvallásosság

Anyajogú,yin

(Capra: har-mónia)

harmónia –

Apajogú,yang

(Capra: har-mónia)

harmónia +

Kölcsönha-tás, hálózat,Önszerve-ződés

+ + –

Fejlődés(T. Roszak)

„lassíts” „lassíts” „gyorsíts”

Melyek a rendszerelmélet legfontosabb tételei?1. A rendszerelméleti és a misztikus megközelítés ál-

talában monista jellegű – a világot egy alapelvre vezetivissza: ezzel ellentétes a két vagy esetleg több alapelvet

2198 KOINÓNIA 2012. novemberelfogadó dualizmus. Ez az embert elkülöníti a bioszféraegészétől, tagadja az emberi természet biológiai magyará-zatát, a valóságtól független kulturális világot igyekszikteremteni stb. Jellemző a dualizmusra a szcientizmus, abiologizmus, redukcionizmus, az úgynevezett „két kultú-ra” felfogás.

2. A klasszikus fizika anyagelvű, pozitivista, nem fo-gadja el a szükségszerű Rendet, a végső célt, a teloszt. Atudomány célja a valóság egyre kisebb részekre bontása,analitikus vizsgálata. Míg a pozitivista tudomány szerint ateleológia tudománytalan – misztikus, természetfeletti,például Arisztotelész szerint a dolgokat éppen céljuk felőlkell meghatározni, és a Világegyetemnek is van célja, azéletfolyamatok mindig célra irányulnak.

3. Nem véletlenül került a táblázatba Erich Fromm kér-dése: „Birtokolni vagy létezni?”. A neves szerző híreskönyvében hivatkozik például Jézusra, a Buddhára,Eckhart mesterre, Spinozára, Albert Schweitzerre és még –von Bertalanffyhoz hasonlóan – Marxra is.

4. A rendszerelmélet fontos fogalmai a kölcsönhatás ésaz önszerveződés. Alapvető tétele, hogy nem léteznek amegfigyelőtől független végső entitások. A megismerés, agondolkodás kölcsönhatás a „tudó” és a „tudott” között.

Az általános rendszerelmélet vizsgálja, hogy mikénttörténik az önszerveződés. A rendszer megalkotja az ösz-szetevőit, állandóan módosuló, változó hálózatot teremt. Arendszer: átalakulás és pusztulás, folyamatos megújulás.Maturana és Valera (1980) autopoiesisről beszél, a görögauto (ön...) és a poiesis (teremtés, termelés, előállítás) fo-galmakból. „Az autopoietikus rendszer egyensúlyra törek-szik (homeosztatikus), fenntartja az állandóságát.”

Az önszerveződés társadalmilag is fontos fogalom:kapcsolatba hozható a részvételi demokráciával; a külsőirányítás tagadását jelenti, erről több misztikus azonosmódon vélekedett.

5. Az általános rendszerelméletben nem új gondolat az„élet hálózata, szövedéke, fonadéka”, ezt a költők, bölcse-lők és a misztikusok az összes jelenség összefonódásánaka kifejezésére használták. Manapság a hálózat fogalmaegyre inkább előtérbe került az ökológiában is, a rendszer-elmélettel foglalkozók minden rendszerben elkezdték al-kalmazni a hálózat modelljét. Ha föltérképezzük a kapcso-latokat, ismétlődő alakzatokat találunk. Ezt a mintázatotvizsgálja a rendszerelmélet. Azonos viselkedésformát ta-lálhatunk a különféle rendszerekben, élőlényekben, társa-dalmakban (pl. visszacsatolási hurkok, oksági viszonyok).

6. A rendszerelmélet többi részfogalma közül azorganicizmus szó a Webster szerint 1883-ban keletkezett,bár alább említjük, hogy Spinoza gondolataihoz is kapcso-lódik. Első értelme: az élet és az élő dolgoknak nem a leg-kisebb összetevő tulajdonságai alapján, hanem a szerve-zettségi szint szerint történő magyarázata. A részeket és aköztük lévő kapcsolataikat az egészből vezethetjük le, ésfordítva: az egész tulajdonságai a részek közötti kapcsola-tokból és az összefüggésekből jönnek létre. Ezeket ron-csoljuk el, ha akár fizikai, akár elméleti vonatkozásban arendszert elkülönített elemekre szedjük széjjel. Az egyedirészek nem különíthetők el egymástól.

Az általános rendszerelmélet arra tanít, hogy a rend-szereknek vannak alapvető jellegzetességei, s ha azokbólegy vagy több sérül, akkor a rendszer megújulásra ésalkalmazkodásra képtelen, pusztulásra van ítélve, elmú-lik, felbomlik. Bármelyik rendszernek alkalmazkodnikell a Mindenség törvényeihez, az Örök Törvényhez, ahindu Szanatana Dharmához. Ez a törvény ugyanakkor amisztikusok által világosan felismert kapcsolat ember ésKozmosz között, s e törvényeket a Taóban, a BenáresziBeszédben, a Hegyi Beszédben és sok más írásban talál-juk meg.

Von Bertalanffy elgondolkodik azon, hogy a rend-szerelmélet visszás módon alig hatott az élettudomá-nyokra. Úgy véli, hogy mivel ez volt a molekuláris bio-lógia diadalainak ideje, e szak mechanikus szemléleteteljesen elnyomta az életről a rendszerelmélet által alko-tott képet. A biológusok fölfedezték a genetikus kódot, aDNS szerkezetét, és ez ahhoz a hithez vezetett, hogyminden biológiai működés megmagyarázható a moleku-lák szerkezetével és működésével. Fokozottan érvényesez a megállapítás napjaink tudományára, a természetbensosem létezett vegyületek előállítására, a mesterségesélőlényekre, a klónozásra, a gépies célokra, amivel azember messzemenőn beleavatkozik a természet rendjébeés átalakítja azt. (Marvin Minsky szerint az ember ösz-szekötő kapocs a számítógépek felé...)

Hogyan kapcsolódik a rendszerelmélethez a misz-ticizmus?

A Webster értelmező szótár a misztikus szónál ezt ír-ja: spirituális értelme, jelentése van, nem nyilvánvaló azértelem számára. A miszticizmusnál pedig: 1. A miszti-kusok tapasztalata a lelki egységről, kapcsolatokról, avégső igazságról. 2. Az a hit, hogy közvetlenül, intuícióvagy megérzés révén tapasztalhatjuk Istent, a spirituálisigazságot, a végső valóságot. Ezek igaz megállapítások,de nem tárják fel a fogalmat teljes egészében.

Hamvas Béla szerint a „misztika az a tudás, amelyminden dolog egységét látja, míg a tudomány nem lát-ja..., ...a misztika nem a tudomány ellentéte: a misztika atudás magasabb foka. Lehet, hogy az ember által elérhe-tő legmagasabb fok.”. (Idézi Czakó Gábor Szótárköny-vében.)

Néhány szót kell szólnunk az ihletes sugallatokról, azintuícióról. Hogyan jut el valaki a miszticizmushoz?Belső meggyőződésből, egy újfajta intuitív látásmódrévén, ami talán már veleszületett módon jelen van ben-ne. Ennek révén tudományos, „racionális” igazságokhozis el lehet jutni. Példaként említem S. Ramanujan indiaimatematikust, aki önmagát képezve (autodidakta mó-don) tanulta a matematikát. Rengeteg tételt írt le bizonyí-tás nélkül, amelyek esetleg nem jutottak volna más, sab-lonokat követő matematikusok eszébe. Néhány eredmé-nye G. H. Hardy, egy nevezetes angol matematikus ke-zébe jutott, aki megdöbbent. „Soha az életben nem talál-koztam még hasonlóval, mondta. Elég volt rájuk pillan-tanom, s láttam, hogy csak a legkiválóbb matematikustollából származhattak.” Saját nem csekély matematikai

2012. november KOINÓNIA 2199tudásával sikerült bizonyítania Ramanujan pár tételét, decsak a legnagyobb nehézségek árán. Ramanujan fiatalonhalt meg, szellemi öröksége máig is feltáratlan, és senkisem sejti, miként érte el kiváló eredményeit.

Érdekesen fogalmaz Paul Davies: „Olyanok, mintEhrlich, Pauli, Schrödinger, Heisenberg, Eddington, Jeanshitet tettek a misztika mellett. – A tudományos módszerrelmindaddig élni kell, ameddig lehetséges. Azonban a végsőkérdésekhez érve cserben hagy bennünket a tudomány és alogika. Nem akarom azt mondani, hogy rossz válaszokatadnak, de valószínűleg alkalmatlanok az olyan „miért”típusú kérdések felvetésére (a „hogyan”-nal szemben),amelyek bennünket nyugtalanítanak.”

A vallásos emberek gyakran beszélnek szavakba aligfoglalható „misztikus élményről”, emlegetik a Világegye-temmel vagy Istennel való egyesülés lenyűgöző élményét,a valóság egységes egészként való átélését, vagy egy ha-talmas szerető jelenlét közelségében érzik magukat. Amisztikusok azt állítják, hogy ilyenkor meg tudják ragadnia végső valóságot. Néha egyfajta belső béke, együttérző,örömteli csönd ez a misztikus élmény. Einstein kozmikusvallásosságról beszélt, Fred Hoyle meggyőződése az volt,hogy a Kozmoszt egyféle szuperintelligencia szabályozza,aki vagy ami a kvantumfolyamatokon át irányítja a fejlő-dést. Hoyle Istene teleologikus Isten is, Teilhard deChardinhez hasonlóan egy véges állapot felé egyengeti avilág dolgait. A szuperintelligencia kész gondolatokatültethet el az emberi agyban. Hoyle szerint ez a matemati-kai vagy zenei ihlet alapja.

Oldalakon át lehetne sorolni az egyes vallások, hiteknagyon eltérő istenképét. Csak néhány példát: az Örökké-való, a Teremtő, a Mindenható, a kegyetlen, az állat- vagygyerek-áldozatot követelő, bosszúálló Jehova, a feltétlenülszemélyes Allah, a megbocsátó és irgalmas, az evolválódó,a jóságos. Akiben magad is benne létezel, a tervező ésalakító, a hinduké, a sámánoké, az Ómega pontot jelentő,Eckhart mesteré, Cusanusé, a gnosztikusoké stb.

Daviesszel együtt magam sem hiszem, hogy létünk aVilágegyetemben a vaksors szeszélye, a történelem vélet-lene, jelentéktelen kis zörej lenne a nagy kozmikus drámá-ban. Az, hogy a Világegyetem egy bolygóján tudatos szer-vezetek élnek, feltétlenül meghatározó jelentőségű. Vajona tudatos lények révén tett szert a Világegyetem öntudatra,vagy azoktól függetlenül? (l. Hoyle). Kétségtelen, hogykülönféle tudatszintek léteznek, más egy vegyi folyamaté,az emberé és a Mindenségé. Peter Russell „A tudatra éb-redt Föld”-ről beszél, a tudatosodó Gaiáról, s azon túl akozmoszról, aki (!) lényegében azonos a hindu Brahman-nal. A misztikát Davies véleménye alapján igyekszemértelmezni.

Hívő emberek a misztikusok? Vallásosak? Molnár Ta-más („A pogány kísértés”) érdekesen fogalmaz: „a racio-nális és mítoszaitól megfosztott kereszténység az embere-ket arra készteti, hogy máshová forduljanak mítoszokért ésszimbólumokért”. Szerinte a kereszténység történetébenmindvégig jelen vannak a pogány gondolkodás elemei, ésNyugaton sokan a pogány mítoszokban keresik a keresz-ténységből hiányzó értelmet. Mi tehát a pogány filozófia?

Molnár Tamás könyvében alig tisztázza a pogányságfogalmát. „Hitetlenség”-e ez? De hát a „pogányok” ishívők, panteisták, ha tagadják is az egyistenhívők kinyi-latkoztatását. Olykor egyszerűen természeti vallással,animizmussal találkozhatunk – esetleg mind a kettővel.A pagan, paganism szóval kapcsolatban a Webster sembőbeszédű: „egy többistenhivő vallás követője, valaki,akinek kevéssé van, vagy nincs vallása, aki az anyagidolgokat illetően a testi, érzéki örömöket követi”. Mol-nár nem ítél a pogányság felett, sőt, a mai kereszténységfelett mond ítéletet, amely elvesztette mítoszait, racioná-lissá lett, s ennek révén „kiszáradt a modern ember lel-ke”.

Tény, hogy a misztikus gondolatok, tanok az összeshitben jelen vannak, így például az animista, sámánistavallásokban, a taoizmusban, a hinduizmusban, buddhiz-musban, a zsidó, keresztény és iszlám vallásban, de mel-lettük rendszerint fellelhetők dogmatikus, merev, kire-kesztő, másokat elítélő vonások is.

Az ember ősidők óta az őt körülvevő világ megisme-résére törekszik. Észleli a fentebb említett Rendet, acsillagok járásának szabályszerűségét, kérdéseket teszfel és válaszokat igyekszik kapni a kérdéseire. Kialakullogikai rendszere, rájön a törvényszerűségek okaira,vagy az eseményeket, történéseket szellemeknek, iste-neknek, angyaloknak tulajdonítja, illetve költészetnek,mitológiának nevezi. A természetben – határok közöttugyan, de – állandóságot észlel, ezért a természettel kö-zelebbi kapcsolatban lévő pogányok természetimádók.Az ember túl akar lépni önmagán, „transzcendál”.

A bevezetőben és a címben a miszticizmus fenntartó-megőrző szerepét hangsúlyoztam. A miszticizmus melyjellemvonásai segítik elő fennmaradásunkat? Ezek, ateljesség igénye nélkül: egyszerűség, szegénység, a vá-gyaktól való mentesség, az ahimsza, erőszakmentesség,kapcsolat Istennel, a Mindenséggel. A bölcsesség igé-nye, a teljesség keresése, a kapcsolatok, a szeretet-együttérzés, a hatalomra nem törekvés.

Idézetek a misztika klasszikusaitól

A Tao Te King sorai gyakorta alátámasztják a fentitáblázat nézeteit, a bölcsességet a tudás fölé helyezve:Már a régiek szerint is: / csak állandó vágynélküliségállapota / tesz képessé a fenséges titok szemléletére.Felfigyelünk rá és nem hallhatjuk, / mert a Taót érzékel-ni nem lehet. / Utána nyúlunk, meg nem foghatjuk, /mert a Tao anyagtalan.

Ugyanott az erőszakmentességről: Ha valaki a biro-dalmat erőszakkal akarja kormányozni, / ez, mint a ta-pasztalat mutatja, nem sikerül. / A birodalom szellemieredetű alakulat, / és nem lehet erőszakkal vezetni. / Akierőszakot alkalmaz a kormányzásban / megrontja a biro-dalmat. / Aki a hatalmat zsarnoki módon érvényesíti, / azelveszti azt.

...A bölcs győz, de nem örül neki. / Mert aki örül afegyveres győzelemnek / az emberölésnek örül.

2200 KOINÓNIA 2012. novemberAz uralomról: ...A népnek nem volna szüksége uralko-

dókra. / Béke és rend volna a nép közt / anélkül, hogy va-laki / parancsolna nekik.

Aki megelégedett tud lenni, / annak örökké van minde-ne.

Aki a világi tudományokba elmerül, / az napról napratöbb vágy rabja lesz.

A bölcs ember nem gyűjt kincseket. / Minél többet teszmásokért, / annál többje van neki. / Minél többet ad má-soknak, / annál gazdagabb.

Bölcsesség, tudás, erőszakmentesség, megelégedettség,uralkodás. Egyes sorok szinte teljesen azonosak Buddhabeszédeivel, mások Jézus Hegyi Beszédére emlékeztetnek.

A táblázatunk egyik fő állítása a racionalitás és a meg-érzés közti eltérés vagy ellentét.

A neves misztikus mohamedán költőnél, OmarKhajjámnál olvashatjuk:

„Hallgattam, ifjan, a Doktorokat / és Szenteket: vitat-koztak sokat, / körülmagyarázták a Semmit is, / de soselettem tőlük okosabb.

T. S. Eliot pedig: így ír: „Where is Life, we have lost inliving? Where is the wisdom, we have lost in knowledge?Where is the knowledge, we have lost in information?”

William Blake, a neves misztikus költő szerint: „Vol-taire, Rousseau, hiába mind / Hiába mind a gőg, a gúny! /Szórjátok ti csak szét a port – / A szél az mindent vissza-fúj...”

Misztikus tanok a világvallásokbanVessük össze a fentieket, hogyan nyilvánulnak meg

ezek a tanok a világvallásokban?C. S. Lewis szerint, mint Davies idézi, az emberiség

természetes gondolkodása, vallása a panteizmus és apanenteizmus, s a misztikusok közül sokan megvallottanvagy burkoltan ehhez közel állnak. (A panenteizmus sze-rint Isten nem azonos a világgal, nem ő a mindenség, denem is áll külön tőle, mindenben benne van immanensenés transzcendensen.)

A hinduizmusban is él és létezik egy minden élőlénnyelegységet hirdető misztikus fölfogás. Tanait átitatja az életiránti tisztelet: a természet erői és minden életforma, anövények, fák és állatok szorosan egymáshoz kapcsolód-nak a természet nagy összhangjában. Ez a kapcsolatrend-szer egy Örök Törvény (Szanathana Dharma) alapján mű-ködik. A vaisnava hagyomány azt tartja, hogy a földi evo-lúciót egy sor isteni megtestesülés jelképezi, a halaktól ahüllőkön és emlősökön át az emberig. A lények számtalanújjászületés folyamán juthatnak el a világkörforgás kötelé-keiből való megszabadulásig (üdvözülés), s e folyamatbanaz állatok és növények is részt vesznek. Az ember nemazért él, hogy uralkodjék az alacsonyabb életalakok felett,hanem azokból evolválódott, ezért senki sem ölhet megállatot, hanem azokat szolgálva lehet eljutni a boldogság-hoz.

A hinduizmus kozmológiája szerint van teremtés, Istenbeavatkozása hozza létre a világevolúciót, amelynek fo-lyamán sok részleges világvége és újjáteremtés ismétlődik,majd a teljes pusztulás után ismét új világ keletkezik.

(Ezek sok ezer, millió és milliárd éves egymásba ágya-zott ciklusok...).

A hinduizmusban a szeretetnek egy alakja a bakhti, abarátságos rokonérzés minden élőlény iránt, a felebarátiszeretet, az ahimsza. A kettősség is megvan, például adogmatikus törvények alapján akár halállal kell lakolniannak, aki megszegi a kasztokra vonatkozó szabályokat.

Buddhizmus: A történelmi Buddha tanítása szerint avágyak fölszámolása során fokozatosan előre kell halad-nunk a megvilágosodás, a nirvána felé, ahol megsemmi-sül a vágy, a gyűlölet, az elvakultság. Ezen tanítás sze-rint minden teremtmény összetartozik, mint egy testtagjai.

A tanítás szerint barátságos együttérzéssel, megértés-sel kell közelednünk minden ember, minden élőlényfelé. A Buddha azt tanította: „Amit szeretünk, az szomo-rúságot, fájdalmat, szenvedést, bánatot, gyötrelmet okozazáltal, hogy szeretjük.” Ez a vallás a türelmet, barátiegyüttérzést vagy azonosulást nem csak szavakban hir-dette, a vallás térítői sosem használtak erőszakos eszkö-zöket.

A buddhizmus tanításai már igen korán a gyakorlat-ban is megvalósultak, megjelentek például Asoka indiaikirály előírásaiban, törvényeiben (kb. i. e. 274–232). őmegbánta hódító háborúit, áttért a buddhista hitre, éskőbevésett erkölcsi törvényeket hagyott hátra az utókorszámára.

A buddhista tanítás szerint semmi sem teremtetett avilágegyetemben. Az események azért jönnek létre, merta rend alapján megfelelnek egy univerzum rendjének,nem engedelmeskednek sem egy felső hatalomnak, semmatematikailag kifejezhető szabályszerűséggel egy elkü-löníthető (izolálható) oknak. Az okság kölcsönös füg-gést, független, egymás mellett létező, szabadon együtt-működő erők hálózatát jelenti. A szanszkrit pratityasamutpada függő együtt-keletkezésnek, együttes eredet-nek fordítható. Fentebb arról írtam, hogy a rendszerel-méletben nem léteznek a megfigyelőtől független végsőentitások, erre emlékeztet D. T. Suzuki: „Az íjász és acéltábla nem egymással szembenálló két dolog, hanemegyetlen valóság...”

A taoizmusban, a buddhizmusban és Jézus tanításá-ban egyaránt jelen van a hatalom- és uralomvágy elutasí-tása, a szerénység és szegénység. A buddhista bölcselet-ben érvényesül a dolgok közti szerves kapcsolat, a háló-zat alkotása. A zsidó-keresztény hit ősi kapcsolatai jelenvannak az egyiptomi (Eknaton), a perzsa és a görög (pl.sztoikus) bölcseletben illetve vallásban, bár léteztekhindu bölcseleti kapcsolatok is.

A zsidó vallásban – akár a többiben – megvan egy-aránt a gyűlölködő és az együttérző misztikus vonulat is:*Hos. 14,1: „Meglakol Samaria, mert daczolt az ő Iste-nével. Fegyver által hullanak el; csecsemőik földhözveretnek, és terhes asszonyaik ketté vágatnak.” – * Zsolt.137,9: „Áldott legyen, a ki megragadja és sziklához pas-kolja kisdedeidet!” (ti. a babiloni csecsemőket). Van azsidó valláson belül is egy békés, misztikus irányzat,például Kabbala héber misztikus titkos tana, új-

2012. november KOINÓNIA 2201platonikus filozófiai hatások alapján kialakult elmélkedésiforma, amely a Biblia rejtett értelmét akarja feltárni. Sokatfoglalkozik szimbolikával. Ennek egyszerűsödött alakja ahászidizmus. A héber hászidut szó az életformává tettjámborságot, annak szellemiségét jelenti. Tartalma a szere-tet, békességre nevelés, közösségi élet, gyakorta a vidám-ság, ének, tánc, bár aszkéta irányzatai is voltak. Ukrajná-ban keletkezett a 18. században, alapítójának Baal SémTóv (1700–1760) tekinthető. Mintegy négy-öt nemzedé-ken keresztül élő mozgalom volt, saját korában népszerűmisztikus zsidó vallási irányzat. Alapelve volt, hogy avallási, nemzeti követelmények mindenkire, az egyszerűnépre és a rabbikra egyaránt vonatkoznak. Martin Buberhatalmas hászid irodalmat gyűjtött össze és tett közzé. Őtidézem: „A hászidok hite szerint az isteni ősfény beáram-lott a caddikokba, onnan a tetteikbe, végül a hászidok sza-vaiba. A Baal Sémnek, a hászidizmus megteremtőjénektulajdonított mondás szerint, ha valaki a caddikok dicsére-tét zengi, olyasmit tesz, mintha az Ezékiel által látott isteniszekér misztériumával foglalkozna. ...” Buber megítélése ahászidokról nagyon kedvező, bár ír a közösségek köztiellenségeskedésekről, vetélkedésről, az államhatalommalszembeni megalkuvásról is.

A kereszténység miszticizmushoz való viszonya igenváltozatos. (A kereszténység kapcsán beszélnünk kellene asztoikusok, Plotinosz nézeteiről is, amit itt helyszűke miattnem tehetünk meg.) Thomas Merton foglalkozik a katoli-kus és a protestáns felfogás közti eltéréssel. „A protestán-sok idegenkednek a miszticizmustól, valamiféle pogánydolognak tartják, nem szeretik a kontempláció (elmélke-dés) kifejezést, platóni kicsengést éreznek benne, elvetik aszerzetesi életmódot, fogadalmat, nőtlenséget. A nem-keresztény miszticizmus sokak szerint elítélendő, aszufizmus érzékiség, a hinduizmus pogány panteizmus, ajóga a révület technikája, a buddhizmus kvietizmus éstétlenség.”

Bár korábban a mítoszok a keresztény vallás alkotó-elemei is voltak, de később a kereszténység egyre inkábbközeledett egy „ésszerű” gondolkodáshoz. A misztikuselemeket tartalmazó pogányság a természetimádat egyalakja, és az egyház összeütközésbe került a pogány míto-szokkal – „...a keresztény doktrína megfosztotta mitologi-kus tartalmától az emberi képzelőerőt, és a lélek összhang-ját a természettel és a világmindenséggel.” Molnár Tamásírja, hogy „Ez a keresztény alapokra épített racionálisrendszer oda vezetett, hogy kiszáradt a modern embereklelke...” A kereszténység a miszticizmust kivételes, gyak-ran gyanús elemnek vélte, akárcsak a mai főáramlatú tu-domány a rendszerelméletet.

Szóljunk röviden néhány jól ismert, főleg kereszténymisztikussal. Az ő életük és tanításaik bemutatásávaligyekszem rámutatni arra, hogy nézeteik mennyire közelállnak a rendszerelmélethez, a fenntartó-megőrző élet-módhoz, illetve gondolkodáshoz.

A keresztény/katolikus misztikusok közül az egyik leg-nevezetesebb személyiség Assisi Szent Ferenc (1182–1226), akit halála után két évvel már szentté avatott IX.Gergely pápa – ami a gyakorta lázadó misztikusok között

nem gyakori. Életútja során nem követte gazdag szövet-kereskedő apját, akivel sok ütközése volt: meglopta,eladta áruit, hogy legyen pénze templomépítésre és ala-mizsnálkodásra. Chesterton szerint akkoriban a katolikusegyház megöregedett és elfáradt, Ferenc és követői újszellemiséget és megújulást hoztak a katolikus vallásba.Ferenc mindenkinek a szegénységet ajánlotta az üdvözü-lés útjaként. Alapvetően az emberszeretet jellemzi őt, deaz élőlényeket és a világ tárgyait, jelenségeit, a Napot, aHoldat, a vizet és a tüzet egyaránt a testvéreinek tekintet-te. Számára minden egyes fa, élőlény szent, Isten gyer-meke, az ember testvére. Miszticizmusa közel állt a gye-rekek egyszerű, józan eszéhez. Költő volt, és csak ígyérthető meg. Ferenc önmagát minden hatalomtól függet-lennek tartotta, és azt állította: „Ha vagyonunk lenne,fegyverekre és törvényre lenne szükségünk, hogy meg-védelmezzük.” Szükségtelen párhuzamot vonnunk azönszerveződéssel, vagy például a taoizmussal, ugyanak-kor említést érdemel, hogy negyven évvel a halála után aferences rend megtiltotta, hogy Szent Ferenc tökéletesszegénységet hirdető írásait bárhol is hirdessék, terjesz-szék.

Nevezetes misztikus volt Eckhart mester (MeisterJohannes Eckehart, 1260–1327) dominikánus szerzetes.Neoplatonista hagyományokat követett; átérezte a terem-tő kozmikus erőt, szellemiséget, istene nem valamiféleemberarcú bálvány volt, hanem minden dolgok mozga-tója és célja. Az isteni szervező erő, a kozmikus Rendrevonatkozó gondolatai rokonságban állnak az önszerve-ződés és a hálózati kölcsönhatások eszméjével.

Eckhart mester szerint a személyes Isten –emberalkotta bálvány, és más misztikusokhoz hasonlóanegy Isten feletti Istent, szuperistent keres. „Isten és isten-ség épp úgy különbözik, mint föld és ég.” Panenteistagondolata, hogy „Minden teremtmény Istenben létezik”.Egyik prédikációjában arra a régi tanításra hivatkozik,hogy a szegénység nem a kevés tulajdont, hanem a nagyvágyakat jelenti. Ugyanitt: „Az ember tulajdon műve,hogy szeressen és megismerjen”. Kérdés, hogy melyik-ben rejlik a boldogság, az ismeretben vagy a szeretetben.

A 15. prédikációjában olvassuk: „semmi sem igaz,amit Istenről állítunk. Ha meg akarod ragadni az igazságlelkét, ne emberi értelem szerint járj el.” „Saját helyünkmegőrzése a különbség megőrzése. Ezért arra kéremIstent, hogy szabadítson meg Istentől (hogy ekképpenvisszatérhessek a merő léthez, mely felette van Istennekés különbségnek).” Úgy beszél, mint a hindu metafizikabeavatottja. „Ha olyan Istenem lenne, akit fel tudnékfogni, nem tartanám Istennek.”... „A Mi Urunk felment amennybe, túllépett minden megértésen és minden emberilehetőségen. Ő az, aki minden fény fölé került, az Egy-ségben lakozik.” Összecseng Eckhart mester véleményea Tao Te King első versével („A Tao, melyet szavakkalkifejezhetünk, nem az örök Tao”), valamint a mai fizikatöbb állításával. Ilyen Eckhart Isten feletti Istene, mondjaMolnár Tamás. Azt is ki meri jelenteni, hogy embernélkül isten nem is létezne. (Emlékeztetek a rendszerel-

2202 KOINÓNIA 2012. novembermélet azon tételére, hogy nem léteznek a megfigyelőtőlfüggetlen végső entitások.)

Eckhart mester, akárcsak a többi misztikus, monista.1326-ban az inkvizíció eljárást indított ellene, 1329-banszázötven tétele közül huszonnyolcat eretnekként elítéltek.A középkorban ez volt az első domonkos rendi szerzetesellen indított per. Eckhart műveiben nyomon követhető azújplatonizmus, Szent Ágoston, Aquinói Szent Tamás.Erich Fromm Birtokolni vagy létezni című munkájában aneves pszichológus számára Eckhart mester is példakép.

Nicholas von Cusa (Cusanus), (1401–1464) német filo-zófus és matematikus, Eckhart mester követője, Ágostonrendi szerzetes. Szerinte Isten a valóságos világ feletti,távoli és elérhetetlen határ, amely felé minden véges dologtörekszik. Cusa áhítattal fordul ahhoz, aki személyes isten-nek tűnik, de kizárja annak a lehetőségét, hogy bármittudhassunk róla. Az értelem határain túl van, ám a hitenkeresztül kapcsolatot tarthatunk vele – írja róla MolnárTamás. Fontos tétele, hogy a végtelen a végesbe van zárva.Isten létezik, de kizárólag embereken és tárgyakon keresz-tül képes megnyilvánulni: valamennyien részt vesznek ateljességben, amely bennük van. Cusanus szerint Isteninkább lesz, mint van. Érdekes, hogy Teilhard de Chardina huszadik században hasonlóan egy folyamatosan evolvá-lódó Istent képzel el, Henryk Skolimowski őrá hivatkozvaa teremtés művét egy ma is tartó folyamatnak gondolja.Teilhard úgy véli, hogy Isten nem mozdulatlan, a teremtésnem egyszeri történés, esemény, hanem ma is zajló folya-mat, amely csak az Ómega pontban ér véget. Az Ómegafelé való utunk is önszerveződés. Istenné szerveződés.Szerinte ebben a tudománynak van szerepe, ami viszonttávol áll a misztikus nézetektől. Érdekesen ír BertalanffyTeilhardról: „A lényeges kifogás Teilhard víziójávalszemben, hogy az technológiai látomás, és így lényegébenmaterialista. ... Valószínűleg helyes feltételezése, hogy azemberiség bajai a rendelkezésre álló technológiával meg-szüntethetők”. A jelen tanulmány szerzője viszont termé-szetesen ezzel sem ért egyet.

Avilai Szent Teréz (1515–1582) 1536-ban lépett be asarus karmelita nővérek rendjébe. 1562-ben megalapítottaaz első szigorú szabályzatú kolostort, amiért állami ésegyházi oldalról sok támadás érte – ugyanis nem volt pén-zük, és alamizsnálkodásból kellett fenntartaniuk magukat.Jellemző volt rá a buzgóság, őszinteség. Szent Teréz azthirdette, hogy a lemondás érték, a szegénység kincs, és azalázatosság is az. 1566-ban megírta A tökéletesség útját,1577-ben a Belső várkastélyt. Ezek a könyvek négyszáz évalatt 1212 (!) kiadást értek meg. Szépek az elmélkedésről(imádságokról) írt oldalai, közösségének tagjai számáraadott tanácsai. Mindennek a középpontjában a szeretet áll.„Ne akarjátok imátokkal az egész világot föllendíteni,hanem fordítsátok azt azok javára, akikkel együtt éltek.”Az elmélkedések hozzák létre a kapcsolatot Istennel, aMindenséggel, „az elmélkedés Isten megismerése” – írja.Ezek nem lehetnek görcsös akarások; sok lélek esik beleegy veszedelembe, akik a sok penitencia, imádság, virrasz-tás következtében nem képesek semmi szellemi vigaszta-lást, igazi szellemi örömet érezni, elkábulnak, elfáradnak,

szinte elhülyülnek. „Ha valaki rendületlen ebben a min-denről való lemondásban, biztosan el fogja érni, amiután törekszik, föltéve, hogy haszontalan szolgának te-kinti magát”. Elmélkedésünket nem végezhetjük köteles-ségből, unottan. „Szellemi örömben akkor van részünk,ha nem törekszünk rá.” Szent Terézt olvasva EugenHerrigel könyve jutott az eszembe. Másnak is: AvilaiSzent Teréz belső elmélkedésekről szóló könyve magyarkiadásának előszavában dr. Belon Gellért párhuzamotvon a keleti vallások és a katolicizmus között: „A zengyakorlatok hívei és a keleti nagy vallások elmélyüléseitgyakorlók kötelesek magukat teljesen elhagyni és valamimás-ságnak, egy nagy objektívumnak átadni magukat,ahhoz kötődni, és mindezt a legkeményebb szigorúság-gal és következetességgel, hogy a lélek pszichoszomati-kus feltételeit biztosítsák. A karmelita lelkiség nagyjai azősi szabályzathoz való visszatérésben a Kelet nagy elmé-lyülési hagyományaiból mentettek át valamit, természe-tesen úgy, hogy náluk a személyes Istenhez kell ilyenszigorúsággal hozzákötődni.”

Szent Terézre belső imái, elmélkedései miatt hara-gudtak szerzetestársai. Azt terjesztették róla, hogy a„felvilágosultak” közé tartozik. Az inkvizíció elé került.Bár felmentették, de továbbra is sokszor álnéven írt éslevelezett. 1622-ben szentté avatták.

Spinoza, Baruch (1632–1677): vallásilag besorolha-tatlan – portugál eredetű zsidó, kapcsolatot tartott amennonitákkal, kvékerekkel és más keresztény szekták-kal. Nem tűrt el semmiféle dogmatikus kötöttséget, füg-getlen gondolkodó volt. A zsidó vallásból 1656-bankiátkozták „Legyen átkozott, bárhová fordul és mene-kül... Haljon meg mint fuldokolva...” Üzlettel nem fog-lalkozhatott, de matematikával, természetfilozófiával,klasszikus irodalommal igen, fizikai kísérleteket végzett.Spinoza nem engedelmeskedett tehát a saját vallásadogmatikus rendszerének, de igen szerette Pál apostolt,nála elfogadja az engedelmesség szükségességét. Az„önszerveződés” vonatkozásában Spinoza tehát távol álla rendszerelmélettől. Alapvető fontosságú műve az1670-ben írt Tractatus theologico-politicus. Állításaszerint az „egész természet egyetlen individuum”. Műve-iben újjáéled a reneszánsz panteizmus. „Istennek nincssemmiféle maga elé tűzött célja” – írja. Az isteni gond-viselés nem más, mint a természet rendje. Spinoza kiik-tatja a korábbi panteizmusok teleologikus elemeit, ésvisszatér a régebbi panteizmusok organicista felfogásá-hoz, a világot élő szervezetként ábrázolja.

Ha ateistának minősítették, akkor tiltakozott, a világésszerű magyarázatára törekedett. Einstein a determi-nizmusát hangsúlyozta „a kozmikus vallásosság hősénekéletművében: akit áthat minden történés eszméje, annakszámára teljesen lehetetlen a világfolyamatba beavatko-zó lény eszméje”.

Röviden foglalkoznunk kell az iszlám misztikával is.Az iszlámba behatoltak az indiai eszmék, kialakult asajátos misztika: a szufizmus, amely azújplatonizmusból származtatható, amely maga is az indi-ai filozófia hatása alatt állt. Az iszlám szellemi vezetők

2012. november KOINÓNIA 2203közül feltétlenül említést érdemel Avicenna (+1037),Averroes (+1198) és a perzsa származású Omar Khajjám(+1123). Szerinte többet ér az intuíció, mint a racionaliz-mus. Így ír: »Aztán lelkembe néztem: hátha ott / lappang aRejtély, mely úgy csalt hívott, / mint éji fény; – s belül egyhang felelt: / „Sorsod vak ösztön s Istened halott”.«

Vekerdi József írja, hogy Omar Khajjám egyik későiművében keserűen panaszolja: a tudósok vagy elpusztul-tak, vagy képmutató szemfényvesztőkké aljasultak. A tu-dományok hanyatlásával párhuzamosan megerősödött ateológiai dogmatizmus. Omar Khajjám művei és a többimohamedán filozófus írásai sem foglalkoznak az élet cél-talanságával, a teremtő igazságtalanságával, a megsemmi-sülés gondolatával. Ezekről a kérdésekről Omar verseibeszélnek, amelyeket az iszlám ortodoxia „a Korán törvé-nyébe maró mérges kígyónak” bélyegzett. Omar verseibenmegjelenik a szerelem, a bor. Ezek a mohamedán miszti-kában és szufizmusban is központi helyet kapnak. A szufi-költészetben a szerelmes istent keresi, a szerelem istenkeresése.

A racionalista, világ felé forduló iszlámon belül létre-jött újplatonikus és indiai alapokon, keresztény és buddhis-ta mintára kialakult egy misztikus irányzat, egy önsanyar-gató, muszlim aszkézis. A gyapjúruhába öltözött szufik,dervisek (perzsa szó, koldusok), fakírok (arab szó, szegé-nyek) Istent előszeretettel nevezik al-hakknak, azaz igaz-ságnak, valóságnak. A bölcs a teljes nemlétre törekszik, abenne való feloldódásra (fáná), hasonlóan a vedantinokbrahma-nirvánájához. Az ortodoxok ezt gonosz eretnek-ségnek tekintették, Halladzsot ezért 921-ben kivégezték. Adervisek gyakorlataik során meditációs, légzési gyakorla-tokat hajtottak végre, imákat mondtak, táncoltak. Mintegyfélszáz dervisrend van, zenéjükkel elősegítik, hogy önkí-vületi állapotba jussanak. Gyakran koldulással tartják fennmagukat. A dervisség sajátos jelenség, Isten igaz szeretetevisz közéjük egyeseket; szemlélődő gyakorlatok révénmagasabb tudati szférákba akarnak jutni. Hangsúlyoznisem kell a többi vallás misztikus irányzatával való hason-lóságukat.

A fentiekből kitűnik, hogy az uralkodni és birtokolniakaró, dogmatikus, racionális, analitikus és ellentmondástnem tűrő, esetleg a más tanok hirdetőit elnyomó, gyakrankiátkozó, üldöző irányzatok nem kedvelték a misztikuso-kat – legyen szó az eretnekként megbélyegzett Eckhartmesterről, a nyughatatlannak nevezett Szent Terézről,vagy a kiátkozott Spinozáról, az egyébként szentté avatottAssisi Ferencről, akinek szegénységre vonatkozó tanításaita halála után kevéssel már nem hirdethették.

Mindezen bírálatok, felfogások ellenére a különfélevallások misztikus gondolkodói közötti hasonlóságok egymeglévő, szélesen értelmezhető, átfogó gondolkodásrautalnak, a misztikusok felismerték az összes vallás céljai-nak mintegy azonosságát. Mintha a ma élőSkolimowskival értenének egyet abban, hogy „ami össze-köt, az fontosabb annál, ami szétválaszt”. A vallások ésirányzatok közti ellentétek, amelyekről pár sorral fentebbemlítést tettem, megnyilvánulnak a dogmatikában és az

uralkodni és birtokolni akarásban is. A misztikusok szá-mára ezek nem fontos kérdések.

A tanulmány elején feltettem azt a kérdést, hogy mi-ként segítették elő a misztikus gondolkodók a mindenségtörvényeinek megismerését, a közösségek, a társadalmakönszerveződését, fennmaradását, milyen utat mutatnakszámunkra a válságból való kijutásra, s miként kapcso-lódik mindehhez a rendszerek törvényeinek a kutatása,az általános rendszerelmélet. Bizonyítani igyekeztem,hogy a rendszerelmélet és a misztikus gondolkodás kö-zött számos összekötő kapocs van: az azonos törvényekfelismerése, azok betartása, a rész és az egész egybefo-nódása, a holisztikus (vagy magyarul egészleges) gon-dolkodás, az önszabályozás és mindaz, amiről fentebbírtam.

ÖsszefoglalásMunkámban a kozmikus rend felől indultam, onnan,

hogy megismerhető-e a világ? Amit biztosan érdemesmegismerni, az az ember és a Mindenség kapcsolata,maga a Kozmikus Rend. Ehhez elsősorban nem tudomá-nyos, racionális elemzésekre, anyagi fejlődésre (fegyve-rekre), hanem bölcsességre, együttérzésre, intuícióra,misztikus elmélkedésre van szükség. (Miért tekintetteBertalanffy a miszticizmust a rendszerelmélet fontosalapjának? Talán mert sok gondolatához a fenti úton,intuíció révén jutott el.)

Világunkban kétféle szellemiség létezik: Az egyikszerint a Világegyetem gépezet, netán egy alakulóóriásszámítógép, ezzel szemben James Jeans vagy FredHoyle, a misztikus csillagászok úgy vélik, hogy a Min-denség gondolat, szellemisége, alapterve van. Szüksé-ges, hogy engedelmeskedjünk a misztikusok tudásának,ne akarjunk csak „racionálisan” cselekedni. A világegye-tem szétválaszthatatlan szerves és tudati egység, amely-nek célja a számunkra felfoghatatlan.

2204 KOINÓNIA 2012. november

IGEN – 2008. október 8.

Hol a Piros?82 éves korában elhunytGyörgy Lajos, sokak általismert becenevén "Piros",a hazai zöld mozgalomemblematikus alakja, azIGEN egykori szerzője,olvasója.

Az alábbi szöveggelkaptunk erről drótpostát;mi sem tudnánk ennélméltóbban búcsúzni tőle.

Meghalt, “állva”, végigdolgozva. Mit: 'dolgozva'!?Élve!!

Szenvedéllyel élve, azigazságnak megismert dolgokért. Végsőkig szemlézve,tájékoztatást adva, levelezve, vitázva, bölcsen.

Született: 1926. Meghalt: 2008. (Jaj, de fáj!)

"Piros"-tól el akarok búcsúzni, meg kívánom köszönniadományait - a tanítómesterét.

Ő volt az a zsidó születésű magyar, aki manapság a leg-többet tette - az antiszemitizmus ellen. Nem járt utcáraemiatt, hanem minden született és szerzett adottságát száz-százalékosan "bedobva" - szolgált. Aki őszintén meg akar-ta ismerni, megszerette, nem tehetett mást. Így jártam énis.

Szolgálta azt a helyet, ahová született, az ott lévő rossz-jótársakat, a környezetét és a környezetet, s a nyelvet!! - jaj,de nagyon féltette!

"Nem aggódom a tél miatt, a pincémben van két mázsakrumplim, s néhány palack jó vörösbor. Mitől féljek?" -válaszolta egy kérdésemre évekkel ezelőtt, amikor anyagigondokról beszélgettünk. S - nekem - elmúlt a félelmem.

Egy "igazzal" kevesebbek, egy láthatatlan tartóoszloppalgyengébbek és egy eddig látható, szeretett baráttal szegé-nyebbek vagyunk. Ki veheti át a stafétabotot?

Hiszem, hogy Isten vette őt magához - mert nagyon szeret-te, és mert nagyon szeretett.

Zsombok György

A sírokat őrzi a csend, de a lelkek a te kezedben vannak, Uram.És mi megérezzük a szerető pillantásokat,amelyek odaátról ránk tekintenek.

(régi orosz ima)

Pilinszky János így ír:

És nem véletlen az se, hogy az egyház épp ide, atél küszöbére, az elmúlás kezdetére helyezte – segymás mellé – mindenszentek és halottak nap-ját, ünnepét. Tette ezt nyilván ama nagyszerű el-lentmondás jegyében, melynek a halál csak lát-szata, tartalma azonban az élet, s tegyük hozzá,a szó legigazibb, legemberibb, tehát leginkábbszellemi értelmében – élet. Halottaink szereteteelsőrendűen az élet iskolája. Igaz, nem az életmechanikus folyamatainak, amelyeknek a nagytermészet engedelmeskedik, hanem annak a má-siknak, mely teremtő ellentmondásként épp a télküszöbén kezd új munkába, fokozott kedvvel éslelkesedéssel. A külső kép: a hervadásé, a haláléés a menekülésé. Egyedül az ember függesztiszemét a mindenség lankadatlanul működőcsillagaira, a távoli és nagy egészre, s azon istúlra…

2012. november KOINÓNIA 2205

If by Rudyard Kipling

If you can keep your head when all about youAre losing theirs and blaming it on you,If you can trust yourself when all men doubt-you,But make allowance for their doubting too,If you can wait and not be tired by waiting,Or being lied about, don't deal in lies.Or being hated don't give way to hating,And yet don't look too good, nor talk too wise

If you can dream – and not make dreams your masterIf you can think – and not make thougts youraim;If you can meet with Triumph and DisasterAnd treat those two impostors Just the same,If you can bear to hear the truth you've spokenTwisted by knaves to make a trap for fools,Or watch the things you gave your life to, broken,And stoop and build 'em up with worn-out tools

If you can make one heap of all your winningsAnd risk it on one turn of pitch-and- toss,And lose, and start again at your beginningsAnd never breathe a word about your loss,If you can force your heart and nerve and sinewTo serve your turn long after they are gone,And so hold on when there is nothing in youExcept the Will which says to them:„Hold on!"

If you can talk with crowds and keep your virtue,Or walk with Kings – nor lose the common touch,If neither foes nor loving friends can hurt you,If all men count with you, but none too much;If you can fill the unforgiving minuteWith sixty seconds' worth of distance run,Yours is the Earth and everything that's in itAnd – which is more – you will be a Man my son!

Rudyard Kipling - Ha

Ha nem veszted fejed, mikor zavar van,s fejvesztve téged gáncsol vak, süket,ha kétkednek benned, s bízol magadban,de érted az ő kétkedésüket,ha várni tudsz és várni sose fáradsz,és hazugok közt sem hazug a szád,ha gyűlölnek a gyűlölségtől nem áradsz,s mégsem papolsz, mint bölcs-kegyes galád,

ha álmodsz – s nem zsarnokod az álmod,gondolkodol – s becsülöd a valót,ha a Sikert, Kudarcot bátran állod,s úgy nézed őket mint két rongy csalót,ha elbírod, hogy igazad örökremaszlag gyanánt használják a gazok,s életműved, mi ott van összetörve,silány anyagból építsék azok,

ha mind, amit csak nyertél egy halomban,van merszed egy kártyára tenni föl,s ha vesztesz és elkezded újra, nyomban,nem is beszélsz a veszteség felől,ha paskolod izmod, inad a célhozés szived is, mely nem a hajdani,mégis kitartasz, bár mi sem acéloz,csak Akaratod int: „Kitartani”,

ha szólsz a néphez s tisztesség a vérted,királyokkal jársz, s józan az eszed,ha ellenség, de jóbarát se sérthets mindenki számol egy kicsit veled.ha a komor perc hatvan pillanatjaegy távfutás neked, s te futsz vígan,tiéd a Föld és minden ami rajtaés – ami több – ember leszel, fiam.

Kosztolányi Dezső fordítása