XIX. évfolyam 8. 9. szám2012. augusztus - szeptember

TARTALOM:A Koinónia régebbi számai elérhetők: www.bulanyi.hu

Szeghő József, Két éve… 2124Bulányi György, Kovács Teréz analízise… 2125Zsombok György, Kovács Teri búcsúztatása 2126Hegyi Béla, Mit mondhat a pszichiáter? 2128Tóth Ferenc, Több tiszteletet a múltnak 2129Inczédy Péter, Szeptemberi teendők 2131Dőry István, Néhány száz… 2132Jakab Attila, Szentlélek és… 2133Gromon András, Nemzet és hazafiság… 2140Gondolat-ébresztők 2143Terman Nikol, Itt vagy 2143Faragó Ferenc, Tanyai szilánkok 2144Kőszeginé Melinda, BNT, 2012. 2146«Az emberi elköteleződés folyóirata – családunkért, nem-

zetünkért, mindenkiért – Isten Országa megvalósulásáért.»Elérhetőség; koinonia.tarsak@gmail.com

„Hiszek az egy Istenben. Hiszem, hogy nemvolt soha kezdete, és nem lesz soha vége.Hiszem, hogy időtlenül létezik. Hiszem,hogy láthatatlanul és tapasztalhatatlanullétezik, és hogy nem olyan, mint a látható éstapasztalható világ. Hiszem, hogy nincsenlétrehozó oka, mert időtlenül és anyagtala-nul önmagától létezik, Ő az önmagában valóÉlet. És Tőle van minden, ami van. Élettelenés élő, és minden Tőle kapta a létezést. Ő ateremtő oka mindennek, ami van. Hiszem:hogy az Isten – szeretet. Hiszem, hogy azŐ senkitől sem kapott, időtlenül birtokoltélete − a szeretet élete. Hiszem, hogy az Őélete a szeretet közösségi, családi élete.Hiszem, hogy az Isten időtlenül odaadjateljes önmagát. Hiszem, hogy aki odaadjaönmagát, az, az Atya. Hiszem, hogy akinekodaadja önmagát, az a Fiú. Hiszem, hogy az,akit az Atya odaad a Fiúnak − az a Lélek.Hiszem, hogy a mindent odaadás nem állmeg a Fiúnál. Hiszem, hogy az Atyától aLelken keresztül, s ezzel a Lélekkel meg-ajándékozott Fiú visszaadja teljes önmagátaz Atyának. Hiszem, hogy a Fiúévá lett Lé-lek eközben visszaáramlik az Atyához. Hi-szem, hogy ebben az időtlen és szünetetnem ismerő áramlásban áll fenn az Istenszentháromságos élete.”

(Bulányi György: Hiszekegy...)

SZEGHEŐ JÓZSEFKÉT ÉVE...

ÚRNAPJÁN GYURKA BÁCSIRA EMLÉKEZTÜNK

Elkészült a temetőben a sírkő – a többihez hasonlóan – demég tisztán-ragyogóan. Labancz Zsolt piarista egy kis lel-kes csapattal megszentelte. A szertartás végén a BOKORhimnuszt elénekeltük és igyekeztünk a Duna partra a hála-adó misére.A piarista növendékek előkészítették a terepet: egy kis po-gácsa, tea és – vetítő a meglepetéshez.A gitárosok hangolnak, a népek gyülekeznek: szép lassanmegtelik a Piarista kápolna.A liturgiát Labancz Zsolt provinciális vezeti. Urbán Józsefés néhány fiatal képviseli a Rendet.Már a bevezető szavakban elhangzik a nap alaptémája: azliturgiában megjelenő eucharisztikus Jézus és Gyurka bácsihűséges törekvéséből megszületett BOKOR közösség szo-ros kapcsolata.

2012. augusztus - szeptember KOINÓNIA 2125Az evangélium utáni elmélkedés három témát érintett:1. Jézus élete végéig – még a szentmise alapításában

is – megőrizte zsidó identitását. Honnan van, hogyoly sokan idegenkednek ettől a múlttól éshagyománytól? A gyökértelen közösséget könnyenelfújja a szél...

2. Lehetne az Ünnepről dogmatikusan ismegemlékezni: az alig kimondható tranz-szubsztanciáció/átlényegülés újra átgondolásával.Ehelyett inkább Ratzinger ajándék-elméletére(Geschenks-theorie) csodálkoztunk rá: a szeretetminden ajándékával magunkat adjuk a szeretettszemélynek. De mivel nem teljesen birtokoljuklétünket, csak töredékben tudjuk magunkategymásnak adni. De nem így Isten Fia: titokzatosanteljességgel benne van ajándékaiban: a kenyérbenés a borban...

3. De a mai nap mégis a közösség napja leginkábbszámunkra: Jézus mindnyájunkat asztalához hív:most, hogy megerősítsen mindnyájunkat és egykor,hogy vég nélkül örülhessünk a Vele ésszeretteinkkel való együttlétnek (Jörg Zink).

Hisszük, hogy Gyurka bácsi és Teri már ott vár ben-nünket...A könyörgéseket egy-egy BOKOR-beli írta/olvasta fel.Két szín alatt vettük magunkhoz Jézust – ezzel mélyít-ve a Vele való közösséget.A záró áldás után jött az igazi meglepetés: a kivetítőnGyurka bácsi is megáldotta az együtt imádkozókat.A szertartás után ettük-ittunk-beszélgettünk. Jó voltegyütt lenni és együtt emlékezni.

BULÁNYI GYÖRGYKOVÁCS TERÉZ ANALÍZISE...

„akit ’45 februárjában − 62 évvel ezelőtt −Ábrahám Zsóka a Szent Anna lépcsőjén nekembemutatott ezekkel a szavakkal: Tanár úr, tessékmegengedni nekem, hogy bemutassam barátnőmet!

aki 45-től 52-ig folyamatosan tagja volt egy-egykisközösségemnek, s akivel ezekben az évekbenBódor mama házában együtt töltöttem sok-sokfiatallal a vasárnap délutánokat − népdalozva,barkochbázva, mulatásunk akkori módján;

aki ’50 nyarán TornaiLajcsival együtt eljöttvelem Győrbe, hogysegítsen nekem egy ottanilelkigyakorlatomon;

aki ’50 Szilveszterén ottvolt a péceli lelkigya-korlatra készülődőnWingert Magdival és má-sokkal együtt Mátyás-földön szüleim házában, és édesapám megtanítottaőt bridzselni;

aki ’52. augusztus 27-én ott volt velem és KállayEmillel együtt a pesti piarista kápolna ünnepiKalazancius-miséjén, a letartóztatásom előttinapon;

aki börtönéveim alatt szorgalmasan presszózottédesapámmal − az első és egyetlen, kivel apámpresszózott −, hogy tájékoztassa: mi történik aKözösség tagjaival, s ennek alapján apám mindeztvirágnyelven megírja nekem, hogy annakháromnegyedét az ávó ügyeletese fekete tussal kihúzzaa levélből;

aki ’56-ban megmagyarázza nekem, hogy miért nemfogad egyetlen közösségem sem ovációval, mertnincsenek közösségek... mert az ávó azonnal leoperáljatagjainkról azokat, akikkel barátkozni kezdenek;

aki ’67 nyarától kezdve ott van minden szombatdélután az újra alakuló Közösségek tagjai közt aCsatárkán, ahol amíg látunk, dolgozunk a kertben, samikor már nem látunk, behúzódunk a kis faházba,ahol petróleumlámpa fényénél álmodozunk: hogyanépítsük fel Isten Országát;

aki ott van ’68 február 1-jén zárt templomajtók melletta péceli templomban ezüstmisém Tizenkettője között:családom négy tagja, hat elítélt börtöntársam, a helyiplébános, és ő, aki képviseli a még újra nem éledtKözösség tagjait;

aki ’69-ben ott van abban a budai cukrászdában, aholmegszűnök saját népemben szektás lenni − minden tagtegeződik mindenkivel, csak én magázódom a nőkkel sők tetszikelnek engem −, s ennek vetjük végét: vele istegeződöm;

aki 70-ben bekerül az Öregek I. nevű közösségbe,melynek ott van 36 éven keresztül minden találkozóján,minden lelkigyakorlatán, s melynek 2006 márciusátólkezdve is tagja, s mindannyian áhítjuk, hogymegjelenjen még körünkben;

aki ’74 tavaszán a KV-t csinálni akaró tápiósűlyitalálkozón a meghívottakkal együtt leszavazzaindítványomat: engem pedig ne képviseljen senki!

aki ’74 nyarán egy ócsai lelkigyakorlatom utánlétrehozza − az ’52 előttiek után − első kisközösségétTotyából, más piaristákból, Fiers Mártiból, s nem juteszembe, hogy még kikből;

akinek nevén ’75 karácsonya előtt közös lakástvásárolunk: vele, Márczi Imrével, Ancsával, Sárával smagammal az Attila úton, s aki ettől kezdve dajkájalesz a Márczi-, majd a Végh-gyerekeknek;

aki a ’70-es évek végétől elkezd főzni rám; aki, amikor ’78-ban két évre kimaradok a KV-ból, és

pótlására megalakul a Pótkávé, tagja lesz annak, s 28éven keresztül nincs találkozó, amelyről elmaradna, snagyobbára ott is ő gondoskodik rólunk;

aki a ’81-ben az Öregek I. közösséggel együttmeglátogatja Lékai bíborost, hogy megállítsák őt azonaz úton, amelyen az állam parancsait akarjavégrehajtani a Bokor ellen és ellenem;

akivel ’84-ben elmegyünk Korompai MiklósTrabantjával Balaton-felvidékre, hogy lelkigyakorlatosháznak való objektumot keressünk: hogy legyen ház,amelyben húsz embernek is hirdethessem azevangéliumot, mert egyházi tulajdonban levő házbanezt nem tehetem, s megtaláljuk ezt a helyetBudaváriban;

2012. augusztus - szeptember KOINÓNIA 2126 aki ’85 tavaszán elkezdi művelni a budavári kertet,

s innentől kezdve alighanem száznál is többlelkigyakorlaton készít három napon keresztülreggelit, ebédet, vacsorát az évek folyamánháromezernél is több testvérnek, utoljára atiszaújvárosi testvéreknek 2005 őszén, s mindigízleteset és kevés pénzből;

akivel eladjuk ’87-ben az Attila úti lakást − miutána balatonfüredi hatóság 70.000 Ft-os büntetésselkívánja megakadályozni lelkigyakorlatos házunkfelépítését – 45.000-ért vettük az objektumot −, segy kisebb lakást vásároljunk a Városmajorutcában − hogy ki tudjuk fizetni a bírságot;

aki, miután ’89-ben elkezdek betegeskedni,naponként látogat engem a kórházakban, olykorhónapokon keresztül;

aki ’93 elején a Professzorok házában már nemegymagában képviselve a Közösséget vesz résztaranymisémen;

akivel ’97-ben a dunaparti piarista iskolában ottülhetek az előtt az oltár előtt, melyen elsőszentmisémet mondhattam 54 év előtt − tizenkétválogatott testvér, a Bokor három nemzedékénekképviseletében, s ő az elsőt képviselő négy testvéregyike − hogy hálát adjunk a hosszú útért, melynekutasai közt neve aranybetűkkel van írva;

akinek ’98 októberében az Öregek I.-ben, aPótkávéban és saját közösségeiben megünnepeljük70. születésnapját;

akivel 2003 januárjában ugyancsak a dunapartipiarista kápolnában ünnepelhetjük gyémántmisém,s aki az első misémet kivéve ott volt életemenminden nagy ünnepén;

akiről valamelyik testvérem elmondta nekem, hogynemcsak Téged szolgált harminc éven keresztül,hanem az egész Bokrot is;

akit a Bokor képviselete nem posztumusz óhajtkitűntetni Bokor-nagydíjával, hanem még életében;

akit, ha megérem, ott szeretnélek látni magammellett 2008. február 1-én is, a vasmisémen;

akit szeretnék köszönteni még 80. születésnapjánis>

s akinek mostani debreceni távolléte mindnyájunknagyon nagy fájdalma...

ZSOMBOK GYÖRGYKOVÁCS TERI BÚCSÚZTATÁSA,

2012. JÚNIUS 15., DEBRECEN

Mivé lennénk tartó-oszlopok nélkül?André Schwartz-Bart: Az igazak ivadé-ka c. könyvében azt írja az ’igazak’-ról,hogy sokszor maguk sincsenek tisztábaazzal, hogy ők azok lennének. A kör-

nyezetük akkor veszi észre ilyen minőségüket, ha ki-dőlnek, ha hiányoznak.

Teri, csoportunk alapítója, össze-Kovács-olója- ahogy szoktuk mondani, hiszen három Kovács közülaz egyik, nekünk a legfontosabb voltál, aki lézengő-

kereső embermasszánkól közösséget formáltál – már rég-óta, betegséged elhatalmasodása óta, nagyon hiányzol!

Schwartz-Bart szerint a világot negyven igaz tartja,s ha egy tartóoszlop kidől, a helyére kell lépnie egy másik-nak, különben összeomlik. Ki léphet a helyedre? Mert ahelyedre kellene lépnie valakinek!

Dicsérni jöttem Terit, nem temetni... – temetni aztkell, ami odavaló: a testet, az emberit, a gyengeségeket –már csak a test maradt temetendő. Viszont nagyon-nagyonkérünk: járd ki nekünk a Mindenható helyreigazító, elenge-dő jóságát mindabban, amit ellened elkövettünk.

Teréz Anyánk, elteltek az évek és még mindig em-leget a csoportod: a Teri-csoport, mert Bokor csoportként aTe nevedet viseljük: Nélküled már régen széthullottunkvolna – maradandót kovácsoltál össze.

Mert amikor még Veled együtt csoport-találkozónkvolt, azt bizony 18.00-kor kezdtük, s nem ’hat óra körül’.Nem azért, mert mi voltunk olyan fegyelmezettek, hanemmert Te is velünk voltál: de megtanultuk Tőled. S ha ma-napság véletlenül késünk: ’Na, ha a Teri itt lenne, nemlenne ilyen lazaság!’ Ha beszélgettünk, akkor az körbe-ment: az imához hasonlóan – a dolgoknak, eseményeknekhelyet csináltál, arányosan és logikusan. A naptáradat for-gatva, amikor időpontot kerestél – láthattuk a rendedet azidőben.

Köszönjük! Nekem is megvan a naptáram, jó rész-ben Neked is köszönhetem, hogy szigorúan használom. ATőled tanult elv szerint: amit először írok bele, az élvezelsőbbséget program-ütközés esetén.

Kedves Teréz Anyám, most már bizonyára tudod,hogy amióta, majd harminc éve, mint magyartanár, szaba-tosan elmagyaráztad az okát, már nem használom a ’teszemazt’ szófordulatot. Sőt, én is kissé beleborzongok, ha hal-lom. Ezt a borzongást ellensúlyozza, hogy Te jutsz ekkoreszembe és a korrektúrás nagyítóval végigböngészett Ka-raj- és egyéb Bokor-kiadvány oldalak, a Tájszótár kefele-nyomata mellett.

Tudtad a helyedet! Tudtad, hogy mire vagy képes -és ennek ellentétét is: amit sokan nem vagyunk hajlandókmagunknak sem beismerni - azt is tudtad, hogy mire nem.Ez volt Benned a nagy. Mai, összevissza, értékrend-zavaroséletünkben nehezen, vagy nem is tudjuk döntéseinket meg-hozni. Tőled hallottam először Ócsán, egy akkor még való-di ’konspirációs’ lelkigyakorlaton 1976-ban, hogy a döntéstvalamiért hozzuk, de akkor valamiről le is kell mondanunk.

Jónéhány tudatos lemondásodat ismerem: a pénzről– csak egy példa: a napi 15, majd később nagy nehezen 30forintra bővített fejenkénti keret – Teri, nekem még megvana fél tojásból készíthető húsz palacsinta receptje! – lemon-dás a kényelmes-nyugalmas életről, a felületes kapcsolatok-ról, az úgynevezett ’pihenéshez való jog’-ról, evés-ivásról,alvásról, szakmai karrierről, családról – még lenne mit so-rolnom: lemondásaid száma döntéseid sokaságára utal.

Döntöttél, mert csoport-találkozókra készültél, Bo-kor-lelkigyakorlatokat tartottál, előkészítettél, hátteret adtál,elmélkedést írtál, kiadványokat korrigáltál, szállítottál, mamár sokan nem is hiszik el, hogy a bebörtönzés veszélyé-vel. Idős korod ellenére vállaltad a hálózsákos-földön alvá-sokat, komfortnélküli gyűrődéseket, hosszú utazásokat – éssokáig nem láttunk fáradtnak, törődöttnek. Amikor észre-

2012. augusztus - szeptember KOINÓNIA 2127vettük, hitetlenkedtünk: az nem lehet igaz, hogy a Te-ri...! De, igaz: tudtad is magadról, hogy baj van, s jelez-ted is – kérted, hogy szembesítsünk, de olyan-olyanfélve és alázatosan! S mi nem mertük, a módját semtudtuk.

Igaz, másképp, de kaptál gyerekeket, együttla-kó családokat, közösségeket, ismeretséget, barátokatolyan mennyiségben, ahogyan más el nem tudja kép-zelni. Én már igen: azért, mert Teri, Te nem adtad föl anegyedik és ötödik alkalommal sem a próbálkozást,hogy csoportot alakíts belőlünk, vonakodókból.

Gyurka bácsi, a Bokor, szolgálatod nélkül nemlett volna Gyurka bácsi és Bokor. Gyurka bácsi ésjópáran már elmentek előtted, a Bokor maradt: s mostbúcsúzik Tőled, Tőled is, mert ugyan természetes, hogyhalunk – ám tétován néz körül, hogy ugyan most mit,hogyan és ki tegyen ezután?Teri, hitem szerint jó helyen vagy: kérlek, azzal a kitar-tással, amit már alkalmunk volt tapasztalni Nálad –ugyan ’járj már ki nekünk’ helyes döntéseket! Ahogymondani szoktad – ’Gyurka bátyátok’ hathatós együtt-működésével.

Azt hallottuk Tőled, hogy Te nem vagy érzel-mes: csak éppen – néhány év alatt úgy-ahogy kiismer-ve, már nem hittünk neked, s lehajtottuk a fejünket,amikor olykor megcsuklott a hangod: például ha a vele-tek együtt élő családok gyerekeiről beszéltél.

Egy apróság, ami nagyon élesen maradt megbennem: életedről meséltél, hogy betanított munkás-ként, a Gyapjúmosó- és Finomposztó Gyárban a szala-gon futó szövetekben a fonaltoldásokat, a takács-csomókat kellett észrevenned. Annyira kiélesedett errea szemed – mondtad vidáman – hogy ’szabadulásod’után barátnők, ahogy szoktad mondani: a ’női hölgyek’,előszeretettel mentek Veled kelmét vásárolni, mivelalkalmasint fél méter kedvezményt is kaphattak, ha akimért kelmében öt ilyen csomót vett észre a vevő... aköznapi vevő ugyan nem, de a Te gyakorlott szemedigen. Amikor ezt mesélted, egy kissé búsan hozzátet-ted, hogy mintha a tudásod már kopna – vagy talán acsomók kisebbednek? S nem tudsz már úgy segíteni,mint régen...

A tanulságot nem rágtad a szánkba, de vala-hogy mégis megmaradt: a mélyre szállást is hasznunkrafordíthatja a Magasságbeli – ha hagyjuk.

Az utolsó csoport-találkozónk egyikén isugyanígy hangzott el: ’Nem tudok már úgy segíteni,mint régen...’

Isten áldjon és segítsen magához kedves Teri,Teri néni, Teréz Anyánk. Adja a Magasságbeli kedves-sége, hogy találkozhassunk Nála.

Itt: nyugodj békében –e ott pedig légy boldogés járj közben értünk, szeretteidért, benne a Bokorérttermészetesen – ahogy itt is mindig tetted. Köszönjük,köszönünk mindent, ámen.

*********

A sírnál elmondtam a Bokorhimnusz közös eléneklése utánLénárd Ödön ’A másik mérleg’ című versét is:

Hordom, egyre hordom Mérleged elélassacskán beérő napjaimat;mintha valaki hajnaltájt leszedné,mi az őszi kertben itt-ott még akad.

Nem pislogok Feléd, s nem lesem szemed,amit hoztam, azt nézem, forgatom;mit tagadjam: van itt kézzel szedett,s hullott gyümölcs is egy egész halom.

Emlékszem a sok ütődött görcsre,amikkel annyiszor traktáltalak...Te így szóltál: no, öntsd csak le a földre,s másfele néztünk mindketten ezalatt.

Ma már töprengek: mit hoztak összesenaz évek nyikorgó talicskái?S esténként számolnám csöndesen:a kellő talentumot még mennyi adná ki?

Egy másik Mérleged van-e még, Atyám,a vágyaim, a szívem számára,ahová az álmaimat tornyozhatnám,ami az eltűntet veszi tányérjába?

A kicsik buta gyerekségeit,s azt a naivul hetyke fiatalt,ki minden labdának nekiveselkedik,s minden zsiványnak jót akar?

Te tudod legjobban, mi hosszan mondhatnám,de hát itt a földön kinek – és minek?Csak az a kérdés, hogy Tenálad, Atyám,mi elveszett a fáról, hogyan mérik meg?

Mert gyümölcsöt mérni súlyra és darabra,mint bármelyik kofa, ezt én is tudom.De ki becsüli fel: mit hordott a favirágban, rügyben, földbe s égbe nyúlón?

Vagy én termeltem vihart? Tolvajt? Hernyót?Én csináltam világháborút?Én téptem le, noha éretlen volt,a még-nem-gyümölcsöt, a zölden-savanyút?

Én voltam a démon, ki rettegést szórt szétminden tündéri Szent-Iván-éjszakán??Rúgd föl a fának beteg, korcs gyümölcsét!S a másik Mérleget, azt vedd elő, Atyám!

2012. augusztus - szeptember KOINÓNIA 2128HEGYI BÉLA

MIT MONDHAT A PSZICHIÁTER?

1A mobil ma már nélkülözhetetlen társa, kísérő-

je, beavatottja életünknek. Nem tudunk mozdulni, élni,cselekedni nélküle. Olyan szoros a kötődésünk hozzá,mint egy fétishez, amit hovatovább szent tárgynak te-kintünk. Mindenhová magunkkal hordjuk: utcán, vásár-lásnál, vendégségben, templomban. Már alig zavarbennünket, ha a misén megszólal, és megtöri az áhíta-tot, természetesnek vesszük, ha baráti társaságban fel-rivall, a boltban vagy utazás közben a metrón, villamo-son, vasúton jelentkezik „extraurbán” zenéjével. Nemlehet véletlen, hogy Magyarországon működik – a la-kosság számarányát tekintve – Európában a legtöbbmaroktelefon (tíz főből kilencen rendelkeznek vele), sleggyakoribb a használata is a nap szinte minden órájá-ban. Ennek megfelelően bővül üzleti kínálata és válasz-téka – „akciós és kártyafüggetlen”, „király árakon,ingyenes házhozszállítással”, „különféle típusok külön-böző igényekhez” olvassuk a hirdetésekben –, hiszensok mindenre képessé vált mikrohullámú kommuniká-ciós hálózatának fejlesztése révén: a dialógus közvetí-tésén kívül szöveges üzeneteket, e-mailt továbbít, in-ternetre kapcsol, képeket stb. futtat, „musicmixet”szolgáltat, játékokat és játszmákat terít elénk, hogybelső töprengéseinktől elidegenítsen. És mindezt azagybomlasztó tevékenységét azzal indokolja, hogymegosszaveled magá-nyodat, hogysose érezdmagadategyedül.

Éppen ebbenrejlik a nagyhazugságaennek a földrészeket átjáró divatnak. Nem temetője amagánynak, sőt – a magányt erősíti, ahelyett hogy ol-daná. Nélkülözhetetlenné teszi a jelenlétét, s ezzel elvá-laszt minket a világtól, közösségi fóbiát gerjeszt. Foly-tonos alkalmazása valóságos mániává nő, mint aminekbűvös ereje van, amiben bízhatunk, ami hangulatjavító,gondviselő, vagy netán-tán sorsfordító kapacitással bír.A belőle áradó hang, sugárzó ikonosztáz, SMS- ésSOS-textus egyszerre alkalmas egónk megtámogatásá-ra, a velünk ellentétes erők kiiktatására, az általunkképviselt valóság kizárólagosságának elhitetésére.Szüntelenül önmagunk fontosságára figyelmeztet: énpanaszkodom, nekem panaszkodnak, én intézkedem, énirányítok, én próbálok rendet teremteni, engem riaszta-nak, ha segítség kell, én mondhatom le ezt a segítségettanúk nélkül, én vagyok hatással a hívó félre, személyee pillanatban pusztán fikció, a szóbeli vagy rövid írásosérintkezés útján azt fogadom el és arra válaszolok, ami-re éppen akarok. Nem a tények dokumentálnak, hanem

a kis készülék mágikus intenzitása határozza meg a tényekértékelését.Freud, az ő szexuálközpontú gondolkodásával,egészen bizonyosan arra a következtetésre jutna, hogy ez amanuális vezérlés valójában visszakívánkozás az anyai méhbiztonságába, ez a köldökzsinór szimbóluma, amely tárgyi-asult formában az intrauterin élet utáni vágy kifejeződése.Ott minden megoldás adott volt, a magzat, összeláncolva azanyai testtel, boldogságban, békességben, de mégis édesfüggetlenségben élt. Ő diktált, követelt, önzőn-önzetlenülszerethetett. A mobil ezt a hiányt pótolja: fogódzó, támasz-ték, segélyhely, amelynek babonás tisztelet jár. Pszichésszükségletet elégít ki.

Mi mindenben támogathat elkülönülésemben? Ad-hat menedéket a mások elöli meghátrálásomhoz? A bujká-láshoz a való élettel szemben? A zsarnokoskodó feleségem,a tiszteletlen kamasz gyermekeim, a munkahelyi konfliktu-sok, a megélhetési nehézségek, a morális drámák, a sok-sokkérő kéz, csekk, reklám stb. – mindennek nem tudunk meg-felelni, nem tudunk alkalmazkodni hozzájuk, nem tudjuk,mikor mit kellene tenni pénz, remény és hozzáértés híján.Megbéníthat tehát a tettre-képtelenségünk, a prolongáltszorongásaink, a jövő bizonytalanságának sejdítése, miköz-ben hajthatatlanul űz bennünket a létünket körülzsongópropaganda, a folytonos média-manipuláció, amelyekkelátnevelni, rávenni, bekebelezni akarnak minket mindenre-mindenben, hogy egyetértve némán tömegesüljünk – nohamindinkább érezzük a dolgok abszurditását.

E parányi mechanizmus által azonban, csak egyszámsor beütésével, gyónhatok valakinek (kibeszélhetemmagam, mint analízisben), muzsikájával vigasztalódom(más régióba kerülök), gyógyulásomban bízhatok kúraaján-latok fogadásával (relaxációs terápiával kecsegtet), fotóso-rozatokban gyönyörködhetem (lám, egy újfajta Szondi-tesztlapul a zsebemben! Ki miért tetszik annyira, hogy ragasz-kodom intim közelségéhez, s időnként el-elmerülök a nézé-sében?), Kempelen Farkas „mechanizmusa” kismiska az én„miniatűr automatámhoz” viszonyítva – és minduntalancsak ámulok-bámulok azon, milyen csodáknak vagyok aletéteményese! Én, egyedül! Látszólag én tartom a kezem-ben, igaz, de tulajdonképpen ő tart hipnotikus fogságbanengem. Nem szabadulhatok tőle, mert a részemmé vált, sbár önállóságomat vethetem pajzsként a jóvoltából mindenés mindenki ellen, profánul „szakrális” hatalmát felettem –aligha tagadhatom.

Oly megbecsült fétissé tettük, hogy kis tokban,tasakban, színes borítóban őrizzük, védőernyővel látjuk el,titokzatos jelekkel, rajzokkal díszítjük, nevet adunk neki, shovatovább az amulett szerepét is betölti: a hiedelmet, hogyóv a rossz szellemektől, bajtól, betegségtől, a környezetünkpraktikáitól. Gyakori és alkalmanként hosszabb ideig törté-nő működtetése során a rádiófrekvenciás elektromágnesesmező az agyi aktivitásra túlzott intenzitást fejt ki: a hom-loklebeny szemüreg felé eső részében, illetve a halántékle-beny csúcsán jelentős, nyolc százalékos anyagcsere-fokozódás mutatható ki a nyugalmi állapothoz képest. AWHO (az ENSZ Egészségügyi Világszervezete) szerint aszerkezet potenciális rákkeltő.

2012. augusztus - szeptember KOINÓNIA 2129TÓTH FERENC

TÖBB TISZTELETET A MÚLTNAK!

Gyermekkoromban mindig lenyűgözött a törté-nelem, a régészet és az őslénytan. Csodáltam, és „szel-lemi időutazók”-nak tartottam az ezekkel foglalkozótudósokat. El is hittem sokáig a múlttal foglalkozó tu-dományok közös mítoszát: a fejlődéstörténetet. Hány-szor elmerengtünk a barátaimmal, hogy milyen jó lennevisszarepülni az ókorba vagy a középkorba mostani„fejlett” tudásunkkal „csodát tenni”! Aztán, ahogykezdtük elképzelni a részleteket, mindig csalódnunkkellett. A tudásunkkal semmit sem érnénk, legfeljebb amagunkkal vitt műszaki eszközök váltanának ki ideig-óráig csodálatot a környezetünkből. Rájöttünk, hogysokkal nagyobb csodát élnénk meg, ha a régmúltbólcsöppenne közénk egy-egy nagy elődünk. Arany Jánosszavaival élve: „Ha most feltámadna, s eljőne közétek,|| Minden dolgát szemfényvesztésnek hinnétek.”

Valahogy így érzek most mezőgazdasági szak-emberként. Ugyan mit érne tudásunk a történelmiidőkben? Erre még legyinthetnénk, hisz ez elméletikérdés. Az viszont már gyakorlati kérdés, hogy vajonmit fog érni a tudásunk, ha netán visszatér a múltnakvalamely részlete? Például nem lesz üzemanyag, mű-trágya és növényvédő szer? Vagy nem lesz szaporító-anyag-kereskedelem akár csak egy-két évig? Miért nembeszél erről a szakma? Miért nem készülnek hivatalosés nyilvános forgatókönyvek az ilyen jellegű válság-helyzetek esetére? Ha a középületekben kötelező atűzoltó készülék és a tűzvédelmi ajtó, ha a hajókonkötelező annyi mentőcsónakot szállítani, amennyibebelefér az összes utas és a teljes legénység, akkor amotorizált-kemizált mezőgazdaságban miért nem köte-lező biztonsági tartalékként a régmúltból megörököltönellátó gazdálkodás rendszerének olyan szintű megőr-zése, hogy szükség esetén gyorsan át lehessen állítani atársadalmat az igásállatokkal és a kézi eszközökkel,vegyszerek nélkül végzett élelemtermelésre?

Sokáig hiába kerestem a választ, mígnemegyszercsak eszembe jutott gyermekkorom egyik ked-venc olvasmánya: Gárdonyi Géza Egri csillagok címűregénye. A várvédők elszántságának fokozása érdeké-ben Dobó István várkapitány berobbantatta a menekü-lésre szolgáló alagutakat, és közölte a védőkkel, hogyaki a vár megadásáról szót mer ejteni, az halál fia. Me-zőgazdasági szakemberként meg kellett értenem, hogya vár, amit védelmezünk, nem a betevő falat, nem amezőgazdaság, nem a táj, nem a haza, nem a biztonság,vagy bármi egyéb hagyományos érték, hanem a mű-szaki és informatikai fejlődés vívmányaira épített,múltgyalázó technokrata-bürokrata világrend.

Hányszor szembesültem már szakmai rendez-vényeken a modernizáció híveinek felháborodott tilta-kozásával, amikor felmerült, hogy tanítani kellene azigásállatokkal végzett talajművelést is a mezőgazdaságiszakemberképzésben! „Vissza akartok vinni bennünketa középkorba?” Kérdezik megbotránkozva. Pedig olyanez a fajta megbotránkozás, mintha a mentőcsónakok

sora láttán megvádolnánk a kapitányt, hogy el akarja süly-lyeszteni a hajót.

„Ennyi embert nem lehetne etetni azokkal a régi,elmaradott módszerekkel.” Hangzik a másik gyakori ellen-vetés, és bizonyítékként a száz évvel ezelőtti alacsony ter-mésátlagokat hozzák fel, elegánsan megfeledkezve arról,hogy a termésátlagok növelése a beltartalmi mutatók súlyosleromlásával, valamint a termelési módszerek és a lakossá-gi igények finom összehangoltságának elvesztésével jártegyütt. Meggyőződésem, hogy ha nem a piaci törvényeketdurván meghamisító, életidegen támogatási rendszert vagyaz életellenes tőzsdei spekulációt szolgálná a mezőgazda-ságunk, hanem a saját tényleges fogyasztási igényeinket,akkor eleget tudnánk termelni a régi módszerekkel is. Deha valaki ezt kétségbe vonná, annak is be kell látnia, hogy asemmitől ez is több lenne. „A szuper manager meg a hightech szektor, de mit eszel majd akkor, ha nem indul a trak-tor?” – teszi fel a költői kérdést Pilu, a zenei szubkultúraegyik népszerű alakja. Ő felteheti a kérdést, mert szakmánkívüli. Nekünk, szakmabelieknek viszont tilos észreven-nünk, hogy meztelen a király? „Majd megtermeljük azüzemanyagot a szántóföldeken!” nyugtatgatjuk magunkat.Csakhogy a biodízel és bioetanol előállításának az ener-giamérlege rögtön negatív lesz, ha a növényvédő szerek éstermésnövelő anyagok gyártásának energiaigényét is be-számítjuk, nem csak a talajművelés, a betakarítás, a szállí-tás és a feldolgozás energiaszükségletét. Az igásállatokenergiamérlegével ilyen gondunk nem lenne...„Hogy védenénk meg a termést a károsítóktól, ha mégmindig a középkori módszerekkel gazdálkodnánk?” –hangzik az öngólnak is beillő kérdés a modernizáció kizá-rólagos létjogosultságában hívők szájából. Miért, most megtudjuk védeni? Rendszeresen fordulnak hozzám gazdálko-dók olyan kérdéssel, hogy AKG-s területen lévő gyümöl-csöseikben mivel védekezhetnének hatékonyan cseresznye-légy vagy cserebogárpajor ellen. Merthogy aki azAgrárkörnyezetgazdálkodási Program keretei között gaz-dálkodik, az nem használhatja az adott kultúrában egyéb-ként engedélyezett rovarölő szerek bármelyikét. Még fogó-sabb a kérdés, ha ökológiai gazdálkodásról van szó. Hüm-mögésem után a második kérdés az szokott lenni, hogyrégen ezt hogy oldották meg? Erre már könnyebb válaszol-nom. A gyümölcsös aljnövényzetét nem tárcsázták ésgyomirtózták drága pénzen, mint ma, hanem hasznosítot-ták: juhokkal legeltették és baromfival tisztíttatták. A cse-resznyelégy bábjait a baromfi kiszedte a talajból, a pajorokpedig találtak maguknak annyi egyéb táplálékot, hogy nemkellett ellepniük tömegesen a fák gyökérzetét. Időtlen időkóta minden növényvédelmi gondot meg lehetett oldani köz-vetett módon, azaz a termőhely, a faj- és fajtaszerkezet,valamint a művelésmód gondos megválasztásával. A köz-vetlen növényvédelmi beavatkozások, amikor kénytelenekvagyunk pénzt és időt fordítani a károsítók irtására („szabá-lyozására”) fizikai, kémiai vagy biológiai eszközökkel,mindig a mélyebb összefüggések ismeretének hiányáravagy figyelmen kívül hagyására utalnak. Vagy nem is tud-juk, mit kellene tennünk, hogy megelőzzük a bajt, vagytudjuk, mégsem tesszük.„A világ baja nem az, hogy valamit rosszul csinálunk, a bajaz, hogy rosszat csinálunk.

2012. augusztus - szeptember KOINÓNIA 2130Ha végre jót csinálnánk (akár rosszul is), az eredmény(legfeljebb kisebb) jó lesz, míg, ha a rosszat akarjukjobban csinálni, nagyobb rossz lesz az eredmény.” –olvasom Agócs József szavait Molnár Géza A Tiszánálc. könyvének mottójában. A történelemoktatásnál be-lénk sulykolják, hogy az emberi „felemelkedés, fejlő-dés” ára a természet kizsákmányolása volt. Ha elolvas-suk Molnár Géza könyvét, vagy Andrásfalvy Bertalan-nak A Duna-mente népének ártéri gazdálkodása címűhihetetlenül gazdag néprajzi adattárát, kiderül, hogy atermészeti környezetet visszaszorító, elszegényítő me-zőgazdaság nem az eredeti hagyományos gazdálkodásimintánk, hanem a modernizáció terméke, ami felemel-kedést csak keveseknek hozott, a tömegeknek elszegé-nyedést, reménytelenséget és gyökérvesztést hagyottörökül.

Mi köszönhetünk a régmúltnak? Gondoljunkbele! Nincs egyetlen olyan, a tömegélelmezés szem-pontjából kulcsfontosságú növény- vagy állatfajunksem, amit az írott történelem korszakában háziasítot-tunk volna. A genetikai alapokat, azt a hihetetlen válto-zatosságot, amiből a modern kor nemesítői kimazso-lázhatják és összeválogathatják az éppen szükségestulajdonságokat, mind abban a régi, ismeretlen korbanhalmozták fel elődeink, amit kezdetlegesnek, elmara-dottnak, tudatlannak bélyegez a történetírás, ezen belülis a mezőgazdaság történetével foglalkozó szakiroda-lom elsöprő többsége. Micsoda hálátlanság ez? Ismer-jük be végre a tisztesség érdekében és saját megmara-dásunk érdekében is, hogy a mi civilizációnk korszaká-ban csak a műszaki eszközök fejlődtek egyre látványo-sabban, a biológiai alapok viszont ezzel párhuzamosangyorsuló ütemben pusztultak le. Ne vetítsük ki a mű-szaki fejlődést az élet többi területére, mert ezzel vég-zetes módon csapjuk be önmagunkat! A mezőgazda-ságban eddig minden forradalmi újítás növelte a társa-dalom számára fölöslegessé, teherré váló emberek ará-nyát! „Csak nem akarod visszaküldeni az embereketkapálni?” Szokták tőlem kérdezni, amikor a munkanél-küliség megszüntetésének lehetőségeiről vitatkozunk.„Ajánljatok valami mást a mezőgazdaságon kívül, amiekkora tömegeket tudna értelmes munkával ellátni!” –szoktam erre visszavágni abban a reményben, hogymegismerem végre a techno-optimisták bizakodásánakaz okát, de mindeddig hiába. Azt látom, hogy ma aszórakoztatóipar, a bürokrácia, az oktatás és az egész-ségügy vállvetve igyekszik kivonni a forgalomból any-nyi munkáskezet, amennyit csak lehet, hogy ki ne de-rüljön, mekkora is a valódi munkanélküliség! A jelen-legi világrend a humanizmus álcájába burkolózva el-zárkózik a gyorsuló ütemben felhalmozódó biológiai éstársadalmi gondok megoldásának nyílt megvitatásától,amivel akarva-akaratlan is, embertelen módon a jövőnemzedékek nyakába varrja a felelősséget. A struccpo-litikát még hajlandó lennék megérteni, hisz nem min-denki született hősnek. De amellett nem mehetek elszótlanul, hogy a feladattal bátran szembenézőknek atörténelmileg adott nehézségeken felül még az ellen-drukker struccpolitikusok gúnyolódásával is meg kellküzdeniük. Erre tanulságos példánk a Somogyi Imre

nevéhez fűződő Kertmagyarország-mozgalom kálváriája.Nézzünk egy idézetet Somogyi Imre 1942-ben kiadott,Kertmagyarország felé c. könyvéből: „Az összeomlást csakúgy kerülhetjük el, ha legalább ötszörösére emeljük a me-zőgazdaságban foglalkoztatottak számát. Most az a kérdés,hogy ezt milyen gazdasági renddel érhetnénk el? Mit tu-dunk termelni a túladóztatott kisbirtokosok földjén, amineka megmunkálása legalább ötször annyi munkában kerül,mint a külterjes szemtermelés és mégis jövedelmező? Hogyérjük ezt el? A minél előbbi és minden eszközzel történőkertgazdaságra való áttéréssel. A gyümölcs- és zöldségféléktermesztésével, és amire szintén beláthatatlan lehetőségünkvan, a szárnyasok tenyésztésével és állattenyésztéssel.” Deugyanezt javasolta Rudinai Molnár István is az 1908-bankiadott, A fatenyésztés, különös tekintettel a községi faisko-lákra és befásításokra c. könyvében is.A hagyományos önellátó gazdálkodásból élő jobbágyságpedig mindenféle társadalomelemzés nélkül is tudta évszá-zadokon át, hogy ezt kell tennie. Nem önként adták fel ezt atermelési rendszert és életmódot, hanem külső erőszaknak,szándékos gazdasági és hivatali kényszerítésnek engedve!Amikor a mezőgazdaság történetében modernizációs siker-történeteket olvashatunk, ne felejtsük el, hogy a könyvbenleírt felemelkedés előzménye az volt, hogy a régi, jól beválttermelési rendszert előbb romba döntötte a bürokratikushatalom, majd a nyomorba és tudatlanságba taszított közös-ségeknek felkínálták az éppen korszerű árutermelő gazdál-kodást. A nyomorból kétségkívül kimásztak ezáltal a pa-rasztcsaládok, de korábbi szellemi, lelki és anyagi gazdag-ságukat soha nem nyerhették vissza. Gondosan megválasz-tott időablakokkal lehet itt fejlődést vetíteni, de ha az egészfolyamatra engedünk rálátást az olvasónak, letagadhatatlana mezőgazdasági össztudás csökkenése, romlása, élet-idegenné, hamissá válása.Mit tegyünk?

Előszöris állítsuk vissza az elődök tiszteletét! Őksem voltak tévedhetetlenek, de ha olyan tudatlanok lettekvolna, mint mi, akkor már nem lenne hol és miből gazdál-kodnunk. Ők halmozták föl azokat a szellemi, lelki ésanyagi javakat, aminek az elherdálása árán fenntartjuk afejlődéstörténet hazug mítoszát. Ha legalább ez a mítoszboldoggá tenné az embereket, akkor érthető lenne a ragasz-kodás. De nem teszi boldoggá! A boldogsághoz nem a múltleértékelése, hanem a jövőbe vetett bizalom vezet. Az ér-telmes, átélhető, közös életcél! Hogy lássuk, hol lesz szük-sége a jövő társadalmának a gyermekeinkre! Milyen szak-mát, milyen megélhetést ad majd nekik? Lesz-e szükségtömegesen ésszel felfogható és érzelmileg átélhető szak-mákra, úgy mint pékre, lakatosra, cipészre, kertészre, geo-lógusra, vagy csak felfoghatatlan és érzelmileg átélhetetlen,életidegen foglalkozásokra, mint amilyen a menedzser, adiszpécser, a pályázati szakreferens és a minőségbiztosításielőadó? Bízni csak abban a jövőképben tudunk, amit ér-tünk.

Másodszor: váljon szokásunkká, hogy mindenszakmai kérdést megvizsgálunk társadalmi összefüggései-ben is! Ha döntenünk kell a vegyszeres és vegyszermentes,a gépesített vagy kézi munkára alapozott termesztési rend-szerek támogatásáról vagy mellőzéséről, merjük végiggon-dolni, hogy hosszú távon és széles körben melyik hová

2012. augusztus - szeptember KOINÓNIA 2131vezet! Vegyük tudomásul, hogy akinek nem jut kapa-nyél, az vagy az üveghez, vagy a feszítővashoz nyúl.Semmilyen szakmai érdek vagy magánérdek nem írhat-ja felül az össztársadalmi érdeket! Össztársadalmi szin-ten nyugodtan hozzáadhatjuk a gyomirtó szerek költsé-géhez és a géphasználat költségéhez a munkanélküliek-re, a vidéki alkoholbetegekre és a megélhetési bűnö-zőkre költött összegeket is. Ezek a jelenségek mindszorosan összefüggnek azzal, hogy megszűnt az állan-dó, életvitelszerű emberi jelenlét a földeken. A jelenle-gi fenntarthatatlan módszeren alapuló, nem helyi igény-re termelő, iparszerű mezőgazdaság a világon sehol selenne nyereséges a piactorzító tényezők, azaz a nyílt ésburkolt támogatások, valamint az árfolyamspekulációknélkül.

Harmadszor: ha észrevesszük, hogy valakiügyetlen vagy romantikus lépéseket tesz a fenntartható-ság felé, ne kezdjük gúnyolni hiteltelensége miatt. Őlegalább elkezdte a jót csinálni, még ha eleinte rosszulis. Mutassuk meg inkább, ha van hozzá tudásunk ésbátorságunk, hogy nem csak a rosszat lehet jól csinálni,hanem a jót is!

INCZÉDY PÉTER

SZEPTEMBERI TEENDŐK AKERTBEN

A nyári hőségnapok kitartottak augusztusra is,minden kerti terményt gyorsabban beérlelve. Szep-temberre szoktuk ütemezni a hagyma és burgonyafelszedését, de idén ezen a kiskerti betakarításonmár sokan túl lehetnek. Az eltenni való paradicsomis leérik szeptemberre, de még ivóleveleket, vagyparadicsompürét most sem késő készíteni.Akik ezzel is végeztek azoknak a zöldparadicsomból shagymából, uborkából és paprikából és ízlés szerintválogatott fűszerekből igazán különleges savanyúságreceptek között is érdemes körülnézni. A világhálónmegszámlálhatatlan recept között válogathatunk, azemlített sort még sárgarépa szeletekkel és gyalult ká-posztalevél csíkokkal is lehet bővíteni. Mielőtt kimen-nénk a kertbe a kerti teendőket számbavenni, egy mársokszor kipróbált receptetismertetek azok kedvéért,akik nem szívesenböngésznek az interneteskeresőkön. Ez pedig még ottsem található meg. Íróbarátom titkos receptjénekmagunkhoz honosítottváltozata következik.Hozzávalók:2 kg zöldparadicsom1 kg vöröshagyma1 kg paprika1 kg paradicsompaprika1 csomag kapros savanyúság tartósítóegy kevés koriander s néhány szem szegfűbors

3 dl olaj3 dl 10 %-os ecet

Az így összeállított nyersanyagot húsdarálón ledaráljuk srövid főzés után üvegekbe töltve pokrócok alatt hagyjukkihűlni.Már az elkészítése is kellemes őszi illatokkal tölti be akonyhát, később pedig pirítós kenyéren élvezhetjük mun-kánk eredményét.Most pedig nézzünk körül a kertben.A konyhakert ilyentájt már többnyire üresedőben van, aborsó helyén megnőtt céklákkal is a konyhában kell majdfoglalatoskodni. A gyökérzöldségeket pedig egy szárazabbhét után érdemes felszedni, hogy tovább tárolhassuk. Atökfélék termesztése is végéhez közeledik, kivéve a sütőtö-köt, ami igazán az első deres nap után szokott beérni.Amikor pedig már felszedtünk, leszedtünk egyszóval beta-karítottunk mindent a kertből, vegyük számba mit vethe-tünk még szeptemberben. Ebben a hónapban lehet vetni asóskát és spenótot, valamint aki tavasszal a primőr salátávalakar versenyezni, megpróbálkozhat az áttelelő fejes salátavetésével is. Szeptember végén, de még októberben semkésünk el a fokhagyma gerezdek duggatásával. Arra azon-ban érdemes odafigyelni, hogy ilyenkor az őszi fokhagymátdugassuk. Merthogy a fokhagymának van tavaszi változatais, amelyik általában jobban eltartható ráadásul a tavaszifokhagyma a szárazságot is jobban tűri mélyebbre hatológyökérzete miatt. Egyébként pedig friss fogyasztásra szintemindegy melyiket, mikor duggatjuk.Pillantás a gyümölcsök felé.A málnásban már ki lehet metszeni a letermett vesszőket,ha jut rá idő a szőlőszüreti előkészületek között. Akinek abogyósok közül ribiszkéje is van, ott is érdemes jobbanszemügyre venni a bokrokat, és az elöregedett ágakat ki-vágni. A ribiszke is sekélyen gyökeresedő bogyós, amit atalajművelő ápolásakor, azaz a kapáláskor is figyelembekell venni.A szőlő gyakori betegségei – peronoszpóra, lisztharmat –az idén talán kevesebb gondot okoztak a hőségnapok miatt,most inkább a darazsak és madarak elől kell valamilyenvédelmet biztosítani a fürtöknek. Igen sok darazsat össze-gyűjthetünk a szőlő közé felaggatott cukros-ecetes levet,vagy más csalogató italt tartalmazó, oldalukon kilyuggatottműanyag palackokkal is.

2012. augusztus - szeptember KOINÓNIA 2132

DŐRY ISTVÁN

NÉHÁNY SZÁZ VAGY NÉHÁNYEZER FORINT ELÉG A

KÖRNYEZETVÉDELEMRE...

Ez a provokatív cím magyarázatot kíván. Akkor hátmiért kell milliárdokat fordítani a környezetvédelmifeladatokra? Ha ennyi pénzt találtunk, gyorsan költsükel... A mondat pedig igaz, csak be szeretném fejezni:Néhány száz vagy néhány ezer forint is elég a környe-zetvédelemre......ha a környezetrombolásra nem költünk néhány százvagy néhány ezer forintnál többetEnnyi kis pénzből lehetne egy kidőlt fát pótolni, mada-rakat etetni, ennyi kellene a hulladékválogatás népsze-rűsítésére, ha egyébként tényleg hajlandók vagyunk ahulladéko-kat EU-módra szét-válogatni.De termé-szetesennem ele-gendő párforint, hasok forintotköltünkkörnyezetszennyezésre, ha vásárlásunkkal megrendel-jük a károkozást is.

CsomagolásKezdjük talán a csomagolási hulladékokkal: A legtöbb„modern” csomagolás 20-30 Ft-ba is belekerül, az alu-doboz még többe is. Könnyű belátni, hogy nem túl jóljárunk, ha olyan üdítőket, melyek önértéküknél drá-gább, eldobó csomagolásban vannak, még a haszonnalés szállítással is növelt áron veszünk meg. Egy kis kör-nyezetszennyezés a beltartalomban is van, nyilván nema vízben, de a kémiai aromákban, a gyártási mellékter-mékben annál inkább. S ha még azt is átgondoljuk,hogy a legtöbb áru esetében még az egyszer használa-tos csomagolások is védőcsomagolásban, rekeszben,dobozban, kiakasztható tartóban vannak, akkor félő,hogy a mikor a pénztárnál fizetünk a számla nagyobbrészét fogja kitenni a bevásárolt környezetszennyezés,és csak kevesebbet az, amiért bementünk a boltba.Végül is az a helyzet, hogy ha környezetvédő életmó-dot élünk, és nem vásárolunk sok felesleges dolgot,túlcsomagolt, agyonfeldolgozott árukat, akkor inkábbnéhány száz vagy néhány ezer forint megtakarításunkkeletkezik havonta a környezetvédelemből, amit becsü-letesen félre is tehetünk, és talán éppen a környezetvé-delemre fordíthatnánk. (Ha az árukon megtakarítottösszeget pl. nyaralásra tesszük félre, azzal csak elodáz-zuk a fogyasztásunkat/szennyezésünket, ami azért nemolyan pozitív.)

AutógyártásMég az autógyártás sem 100 %-ban környezetszennyezés.A vas alkatrészeket újra lehet olvasztani. Sok műanyagal-katrészből műanyagöntvényeket készítenek, igaz újból au-tót azt nem. Az üveg is újrahasznosítható. A kocsibelsőkülönböző anyagai azonban leginkább a szemétre kerülnek,és az akkumulátor is nagy szennyezést okozhat, ha nem afeldolgozó helyre kerül. Nehéz megbecsülni, hogy egy autótöbb millió forintos árából mennyit költünk környezetrom-bolásra, az azonban bizonyos, hogy nem csupán néhányszázat.Nem ilyen rózsás a helyzet a benzinnel. A kipufogógázvízgőztartalmán kívül minden egyéb csak csupa környezet-szennyezés, a hő, a CO, CO2, a nitrogén-oxidok a sokfélebüdös és rákkeltő vegyület. Ezeket a szennyezéseket mind abenzinkútnál rendeljük meg, azonban a helyreállítást ko-rántsem fizetjük ki ezzel - ami meg is látszik egy forgalmasút környékén. Durván azt lehetne mondani, hogy ugyanany-nyi száz vagy ezer forintot, mint amennyit a benzinkútnálhagytunk, be kell tennünk egy perselybe is, hogy abbólfákat, közegészségügyi kiadásokat, utcák tisztítását finan-szírozhassuk. Ennek nagyságrendje azonban még a nagyonszerényen autózó családoknál is meghaladja a havi néhányszáz vagy néhány ezer forintot.

Mezőgazdaság, szolgáltatásokAmikor élelmiszert vásárolunk elsősorban azért szeretnénkfizetni, ami táplál bennünket: ezek természetes anyagok, aNap fényenergiáját tartalmazzák szerves formában. A maimezőgazdaság azonban sok fosszilis energiát is felhasznál(műtrágyák, gépek, vegyszerek formájában), s így amitmegveszünk, az már környezetszennyezést is tartalmaz.Talán nem sokat, de mivel táplálkoznunk folyamatosankell, ez a szennyezési költség is tetemes összegre rúghat.Még ha csak szolgáltatásokat veszünk igénybe, akkor ismegrendelünk szennyezéseket; nyilván nem azzal, hogy afodrász csattogtatja az ollóját, hanem azzal, hogy a pénzbőla.) munkahelyet teremtünk - ez jó, b.) a fodrász csupaolyasmire fogja elkölteni, ami szintén szennyezést tartal-maz: élelem, benzin, falazó blokk, kamat, villanyáram stb.A helyzet csak akkor változna meg, ha az egész társadalomszennyezési szintje csökkenne, vagy esetleg előnyben ré-szesítenénk a szerényebb, szelídebb életmódú, gyalogosfodrászokat.Összességében az a gond, hogy tízezer forintokat költünkkörnyezetszennyezésre havonta, és nem teszünk félre mégnéhány száz vagy néhány ezer forintot sem ennek jóvátéte-lére. (Megj.: Az állam az adónkból azért félretesz ilyencélokra, mégpedig fejenként és havonta kb. ezer forintot; eza környezetvédelmi költségvetés. De minthogy beláttuk,hogy a környezetszennyezésre ennél többet költünk, „mo-dern” életvezetéssel akár nagyságrendileg is többet, ez azösszeg inkább jelképes és elégtelen.) Gondolom, nem örül-nénk, ha az állam holnap „bejelentené”, hogy ezentúl ha-vonta tízezer forintot szeretne legombolni rólunk - gyerme-keink után is - a környezet rendbetétele érdekében, ezértcsak egy megoldást látok: csökkenteni a „környezetszeny-nyezési kiadásokat”, hogy megvalósuljon a címben szerep-lő mondat. Vagy élesebben megfogalmazva: „Győződj megarról, hogy nem költesz többet környezetszennyezésre havi

2012. augusztus - szeptember KOINÓNIA 2133ezer forintnál (villany, kamat, falazó blokk, benzin,élelem, csomagolás stb. megfelelő része), és akkor akörnyezetvédelmi költségvetés meg fog birkózni amaradék szennyezéssel!” Még akkor is jó, ha félrete-szünk néhány száz vagy néhány ezer forintot faültetés-re, madáretetésre, környezetvédelmi akciókra.

GDP vagy MosolyindexDe még így is marad egy bökkenő, nevezetesen az,hogy akkor szegénynek fog látszani az ország. A GDPugyanis azt méri, hogy milyen sok villanyt termelünk,mennyi sok benzint vagyunk képesek megvenni, egyrenagyobb házakban lakunk-e, s elegendően sokat keres-nek-e a csomagolóanyag gyártó cégek rajtunk. Ezeketmind összeadják, és kimutatják a GDP-t. Ha valaholkettétörik egy tankhajó, vagy cián kerül a Tiszába,akkor még az elhárítási költségeket is összeírják, és aztis hozzáadják a GDP-hez. Hurrá, gazdagabbak lettünk!De jobbak nem. Az üzlet, az GDP, ha eladjuk a Bala-tont, egész kempingeket, egész falvakat külföldi turis-táknak; de az nem növeli a GDP-t, ha emberek százaijól érzik magukat nomád táborozással, úszva, evezve,maguknak főzve a Tisza, a Bodrog vagy a szigetköziDuna partján. Ehhez csak tiszta víz kell, ez túlságosaningyen van. És nem adjuk hozzá a GDP-hez azt, hogyhány ember érezte jól magát és mennyi fogyasztás-csökkenést értünk el vele.De talán, ha a Mosolyindex-et bevezetnénk... A „nagynépek fiai” biztosan büszkék lennének, hogy mennyireelégedettek, mennyire jól élnek. Az igazsághoz hozzá-tartozik, hogy végeztek ilyen felméréseket, és az derültki, hogy az USÁ-ban egy emberöltő alatt 10 %-kalcsökkent(!) azok száma, akik magukat elégedettnekvallották, miközben a GDP 2-szeresére nőtt. De hiszenkorábban is tudtuk, hogy a pénz nem boldogít. Hogyanlehetne forintosítani a mosolyindexet? Két kérdésselkeresném meg a Föld minden lakóját. Tessék mondaniÖn elégedett, jól érzi magát, boldog? Bizonyosan sokigenlő válasz érkezne, a keep smiling-típusú országokmég nemzeti versengéseket is folytathatnának az elsőhelyek megszerzéséért. Csak a nagyon szegény orszá-gokban nem volna igazán mosolyognivaló. De a máso-dik kérdés már arra irányulna, hogy „Ön mennyit tudnanélkülözni a GDP-jéből úgy, hogy nem fagy le a mo-soly a szájáról”. És bizony még így is maradnánakmosolygós országok, önzetlen emberek, mert tőlükmegy előre a világ. És e derűs segítőkészségben meg-mutatkozna az országok igazi gazdagsága.((Ezt az utolsó bekezdést teljesen zárójelbe teszem, detitkon remélem, hogy a cenzúra nem húzza ki. ...ésakkor ezt a mosolyogva is nélkülözhető gazdagságotrögtön el is kérném, és Dél-Amerikában oktatásra, In-diában családtervezésre, Afrikában betegségmegelőzés-re, Amerikában békére nevelésre, Kelet-Európábankörnyezetvédelemre, Nyugaton pedig szerény-életmódra-tanításra költeném. Vagy fordítva.))

JAKAB ATTILA

SZENTLÉLEK ÉS EMBER AZÓKERESZTÉNY SZERZŐKNÉL

A szoros értelemben vett ókeresztény – vagyis aconstantinusi fordulat (312-313/325) előtti – időszak ke-resztény szerzői teológiailag nem igazán reflektáltak aSzentlélek kérdésére. Ebből kifolyólag az első, kifejezettena Szentléleknek szentelt, teológiai értekezések csupán a IV.század második felében jelentek meg.1 Ennek elsődlegesoka abban rejlik, hogy az ókeresztény korban a kibontakozókeresztény közösségek tagjai, a Krisztus-hívők, mély meg-győződéssel hitték, hogy a Szentlélek jelen van a körük-ben;2 jelen van a Názáreti Jézusban, mint Krisztusban,3

hívők testvériségében.4Az első keresztény nemzedékek számára a Szentlélek

jelenléte tulajdonképpen az idők nagyon közeli végét jele-nítette meg. Ezért is kapcsolódott a belé vetett hit, mintegyszétválaszthatatlanul, a feltámadt Krisztusba vetett eszkato-lógikus hithez, aki a kegyelme révén üdvözíti a benne hí-vőket.

Ennek a hitnek a megfogalmazása minden bizonnyalaz antiókhiai ősközösségben történt meg. Itt kristályosodottki az a meggyőződés, hogy valójában a Krisztus-hívőkképezik Isten igazi/valódi népét (verus Israel5); ők azok,akik megkapták Isten Lelkét. A közhiedelemmel ellentét-

1 Vak Didümosz (kb. 313-398) A Szentlélekről c. munkáját a360-as évek elején írta. Befolyásolta Kaiszareai Baszileiosz kb. egyévtizeddel később írt, hasonló című művét. Lásd L. Ayres, „The HolySpirit as the ‘Undiminished Giver’: Didymus the Blind’s De spiritusancto and the development of Nicene pneumatology”, in: D. V. Twomey– J. E. Rutherford (szerk.), The Holy Spirit in the Fathers of the Church,Dublin, 2010, 57-72. old.2 A Szentlélekről szóló ókeresztény tanítás kibontakozását ésfejlődését (Ágostonnal bezárólag) nagyszerűen végig lehet követni aWolf-Dieter Hauschild és Wolker Henning Drecoll által összeállított –mind az eredeti (görög, latin, szír, kopt nyelvű) szövegeket, mind pedigazok német, illetve francia fordításait tartalmazó – szöveggyűjtemény-ben. A jelen tanulmány nagymértékben támaszkodik erre a megkerülhe-tetlen munkára (annak francia változatára), amely a tárgyalt kérdésrevonatkozólag tartalmas – általános, illetve ókeresztény szerzőkre lebon-tott – szakirodalmi jegyzéket (XXIX-LV. old.) is tartalmaz. Lásd W.-D.Hauschild – W. H. Drecoll, Le Saint-Esprit dans l’Eglise ancienne.(Traditio christiana, 12), Bern – Berlin, etc., 2004. A franciával egyidőben megjelent német változat címe: Pneumatologie in der AltenKirche.3 Lásd L. W. Hurtado, Hogyan lett Jézus Istenné a Földön? AJézus-tisztelet történeti gyökerei. (Napjaink Teológiája, 9), Pannonhal-ma, 2008.4 Lásd pl. H. Haag, Worauf es ankommt. Wollte Jesus eineZwei-Stände-Kirche?, Freiburg i. Br., 21997; Uő., Csak aki változik,marad hű önmagához. A katolikus egyház alkotmányáért. (NapjainkTeológiája, 4), Pannonhalma, 2006, 11-36. old.5 A kérdés nemzetközi szakirodalma igen jelentős. Lásd pl. G.Filoramo – C. Gianotto (szerk.), Verus Israel. Nuove prospettive sulgiudeocristianesimo, Brescia, 2001; M. B. Durante Mangoni – G. Jossa(szerk.), Giudei e cristiani nel I secolo. Continuità, separazione,polemica. (Oi christianoi, 3), Trapani, 2006; H. C. Brennecke, „DieKirche als wahres Israel. Ein apologetischer Topos in derAuseinandersetzung mit Markion und der Gnosis? ”, in: Ad veramreligionem reformare. Frühchristliche Apologetik zwischen Anspruchund Wirklichkeit. Herausgegeben von C. Schubert and A. VonStockhausen (Erfurter Forschungen A 109), Erlangen, 2006, 47-73. old.;E. Dassmann, „Die Kirche als wahres Israel”, Theologische Zeitschrift62, 2006, 174-192. old.

2012. augusztus - szeptember KOINÓNIA 2134ben tehát a közösséget nem a Lélek kiáradása hoztalétre, hanem a Lélek kiáradt, mert az együtt maradttanítványok – bízva a feltámadt Krisztus ígéretében –várták annak kiáradását, hogy hirdethessék az Örömhírt(lásd ApCsel 2,1-4)! A Názáreti Jézus halálát követőpünkösdkor tehát tulajdonképpen Istennek a Joel 3,1-ben megfogalmazott ígérete („kiárasztom Lelkemet”)teljesedett be.

Az 1Kor 3,16 („Isten temploma vagytok, s az Is-ten Lelke lakik bennetek”), a Rm 8,9 („ti nem test,hanem Lélek szerint éltek, ha valóban Isten Lelke lakikbennetek”), de különösképpen a Jn 14,26 („a Vigaszta-ló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya,megtanít benneteket mindenre, és eszetekbe juttat min-dent, amit mondtam nektek”) jelzi, hogy szótériológiaikapcsolat áll fenn a Lélek és a Krisztus-hívők, illetve aLélek és az Örömhír (kerügma) között. Ez elsődlegesenaz ember eszkatológikus megújulását szolgálja.

Ennek fényében teljesen nyilvánvaló, hogy a Lé-lekre vonatkozó ókeresztény meggyőződés tulajdon-képpen azt teszi lehetővé, hogy a Krisztus-hívő −egyénileg, és főképpen közösségileg – elgondolja ma-gát a világban; vagyis meghatározza a saját helyét éshelyzetét, kikristályosítsa a saját identitását.6

A tanítás megfogalmazásának első stádiuma: a II.század

A II. században a keresztény szerzők csupán ki-jelentéseket tettek, de külön és elmélyülten nem foglal-koztak a Szentlélek kérdésével. Az volt a meggyőződé-sük, hogy a Lélek egyrészt az isteni cselekvések lénye-ges eleme, másrészt pedig egyértelműen az Isten lé-nyéhez tartozik.7

Ebben az időszakban alapvetően két, egymássalszorosan összefüggő kérdéskörben találkozunk a Szent-lélekre vonatkozó kitételekkel:

1) Az egyik az Írás és az Egyház problematikája,amelynek keretében felmerül a Lélek és a Történelemviszonya.

2) A másik az Ember, valamint az ő megvilágo-sításának, megszentelésének és a kegyelem adománya-ival való elhalmozásának a kérdése, amelyben fontos éstevékeny szerep hárul a Lélekre.

6 Az ókeresztények identitás-meghatározásának a kérdéseaz utóbbi években a nemzetközi kutatás érdeklődésének középpont-jába került. Lásd pl. „Early Christian Identities – Identità cristianein formazione”, Annali di Storia dell’Esegesi 24, 2007/1; A. Faivre– C. Faivre, „Chréstianoi/Christianoi. Ce que ‘chrétiens’ en sesdébuts voulait dire”, Revue d’Histoire Ecclésiastique 103, 2008,771-805. old.; B. Holmberg – M. Winninge (szerk.), Identityformation in the New Testament. (WissenschaftlicheUntersuchungen zum Neuen Testament, 227), Tübingen, 2008; H.Cilières, „Être ‘chrétienne’ au Ier siècle? De la représentation à laréalité”, in: N. Belayche – S. C. Mimouni (szerk.), Entre lignes departage et territoires de passage. Les identités religieuses dans lesmondes grec et romain: paganismes, judaïsmes, christianismes.(Collection de la Revue des Études Juives, 47), Paris – Louvain,2009, 229-252. old.; S. C. Mimouni, „Qu’est-ce qu’un ‘chrétien’aux Ier et IIe siècles? Identité ou conscience”, Annali di storiadell’esegesi 27, 2010/1, 11-34. old.7 Lásd pl. Jusztinosz, Párbeszéd a zsidó Trüphónnal 32,2;56,3.

Mindeközben soha nem téveszthetjük szem elől azt aII. századi történelmi kontextust, amelyben a kereszténységkibontakozott; s amelyben a Krisztus-hívők társadalmiszempontból egy marginálisnak mondható vallási kisebbsé-get alkottak. A Jézus-esemény többféle, esetenként ugyan-abban a relatíve kisszámú közösségben egymással párhu-zamosan létező, értelmezésének időszakában ugyanis az ún.„nagyegyházi” irányzatnak kétfrontos ideológiai/teológiaiküzdelmet kellett folytatnia ahhoz, hogy a saját identitásátvilágosan körülhatárolja és megfogalmazza.

A külvilág irányába ez a küzdelem egyrészt a szinténebben az időszakban kibontakozó, és a zsidó identitást újra-fogalmazó, rabbinikus judaizmussal,8 másrészt pedig ahellenisztikus filozófiával szemben zajlott.

Belső körben a markáns dualizmust megjelenítőgnoszticizmus9 (kissé leegyszerűsítve: anyag és lélek erő-teljes szembeállítása, üdvözülés a tudás révén), illetve aprófétai szellemet és lelkületet előtérbe helyezőmontanizmus10 (Lélek túlhangsúlyozása, világvége közeli-ségébe vetett hit) jelentettek problémát.

8 Lásd pl. D. Jaffé, Le judaïsme et l’avènement duchristianisme. Orthodoxie et hétérodoxie dans la littérature talmudique.Ier-IIe siècle. (Patrimoines. Judaïsme), Paris, 2005; Uő., Le Talmud etles origines juives du christianisme. Jésus, Paul et les judéo-chrétiensdans la littérature talmudique. (Initiations bibliques), Paris, 2007; Y. Y.Teppler, Birkat haMinim. Jewish and Christians in Conflict in theAncient World. (Texts and Studies in Ancient Judaism, 120), Tübingen,2007.9 A hatalmas nemzetközi szakirodalomból lásd pl. M. A.Williams, Rethinking ‘Gnosticism’. An Argument for Dismantling aDubious Category, Princeton, 1996; J. Holzhausen, „Gnostizismus,Gnosis, Gnostiker. Ein Beitrag zur antiken Terminologie”, Jahrbuch fürAntike und Christentum 45, 2002, 58-74. old.; K. L. King, What isGnosticism?, Cambridge (Ma.) – London, 2003; A. Marjanen, WasThere a Gnostic Religion? (Publications of the Finnish ExegeticalSociety, 87), Helsinki – Göttingen, 2005; Ch. Markschies, Die Gnosis.(Beck’sche Reihe, 2173), München, 22006; G. Chiapparini,„Gnosticismo: Fine di una categoria storico-religiosa? A proposito dialcune tendenze recenti nell’ambito degli studi gnostici”, Annali diScienze Religiose 11, 2006, 181-217. old.; B. A. Pearson, AncientGnosticism. Traditions and Literature, Minneapolis, 2007; H. F. Weiss,Frühes Christentum und Gnosis. Eine rezeptionsgeschichtliche Studie.(Wissenschaftliche Untersuchungen zum Neuen Testament, 225),Tübingen, 2008; B. Aland, Was ist Gnosis? Studien zum frühenChristentum, zu Marcion und zur kaiserzeitlichen Philosophie.(Wissenschaftliche Untersuchungen zum Neuen Testament, 239),Tübingen, 2009. Magyar nyelven a kérdésnek gyakorlatilag nincs szak-irodalma. G. Filoramo, A gnoszticizmus története (Budapest, 2000) c.munkája, amely eredetileg 1983-ban jelent meg, a minősíthetetlen fordí-tás miatt alig használható.10 Lásd pl. W. Tabbernee, Montanist Inscriptions andTestimonia. Epigraphic Sources Illustrating the History of Montanism.(Patristic Monograph Series, 16), Macon (GA), 1997; V.-E.Hirschmann, Horrenda Secta: Untersuchungen zum früstlichenMontanismus und seinen Verbindungen zur paganen Religion Phrygiens.(Historia. Einzelschrift, 179), Stuttgart, 2005 (rec. Szlávik Gábor, Egy-háztörténeti Szemle 10, 2009/4, 90-101. old.); A. Marjanen,„Montanism: Egalitarian Ecstatic ‘New Prophecy”, in: A. Marjanen –P. Luomanen (szerk.), A Companion to Second-Century Christian«Heretics». (Supplements to Vigiliae Christianae, 76), Leiden – Boston,2005, 185-212. old.; A. Marjanen, „Montanism and the Formation of theNew Testament Canon”, in: J. Ǻdna (szerk.), The Formation of the EarlyChurch. (Wissenschaftliche Untersuchungen zum Neuen Testament,183), Tübingen, 2005, 239-264. old.; W. Tabbernee, Fake Prophecy andPolluted Sacraments. Ecclesiastical and Imperial Reactions toMontanism. (Supplements to Vigiliae Christianae, 84), Leiden – Boston,2007; W. Tabbernee – P. Lampe, Pepouza and Tymion. The Discoveryand Archaeological Exploration of a Lost Ancien City and an Imperial

2012. augusztus - szeptember KOINÓNIA 2135Ebben a kontextusban az alapkérdést értelemsze-

rűen az igazság megismerése jelentette. Ez azonbannem rekedhetett meg a tudás, az ismeret szintjén, ha-nem ki kellett hatnia az ember magatartására, minden-napi életére is. A megismert Igazságnak szétválasztha-tatlanul össze kellett függnie a megélt Élettel.

A Szentlélekre vonatkozó tanítás megfogalmazá-sának első stádiuma tehát tulajdonképpen a keresztény-ség első „tömegesedési” krízishelyzetével függ össze, aII. század második felében.11 A közösségek létszámnö-vekedésével egy időben, és mintegy azzal párhuzamo-san, a nézetkülönbségek egyre inkább kiengesztelhetet-len szembenállássá fajultak.

A konfliktus(ok) középpontjában a kinyilat-koztatás kérdése állt. Ezt a helyzetet a szóbeli hagyo-mánynak írásban történő rögzítése, illetve ennek a szó-beliséggel szembeni elsőbbsége, normatív jellegűvéválása idézte elő. Ez a bibliai kánon, valamint a hitsza-bályok (regula fidei / kanon tész ekklésziasz) meghatá-rozásának, ugyanakkor pedig a világban való tartóslétre történő intézményes és társadalmi berendezkedésidőszaka. A keresztények ugyanis belátták, hogy Krisz-tus második eljövetele a közeljövőben nem igazán vár-ható; az egyre inkább a beláthatatlan jövőbe tolódik ki.Ennek következtében szükségessé vált a közösségekmegszervezése.

Az első Krisztus-hívő nemzedékek értelemszerű-en az Isten Lelke inspirálta Írásokat (a későbbi Ószö-vetséget) tekintették a kinyilatkoztatás normatív forrá-sainak. Később azonban ezt a megnevezést az aposto-lok írásaira is elkezdték alkalmazni.12 Mivel a II. szá-zadban Markión13 rendkívül szűkre (Lukács evangéli-umára, valamint Pál apostol válogatott és egyben afeltételezett zsidó elemektől „megtisztított” leveleinekgyűjteményére) szabta az elfogadható apostoli írásokszámát, az Egyház egy általánosan elfogadott „újszö-vetségi” kánon meghatározására kényszerült.14 Itt szin-

Estate in Phrygia, Berlin, 2008. Magyar nyelven lásd Szlávik Gá-bor, „Egy elmaradott régió szerepvállalása a kor vallási mozgal-maiban: Közép-Phrygia montanizmusa”, Egyháztörténeti Szemle 7,2006/1, 3-36. old.11 A római birodalom társadalmának átalakulási folyama-tait írja le Alföldi Géza, Római társadalomtörténet (Budapest,2000) c. munkája.12 Lásd pl. 2Pét 3,16, amely Pál leveleit már az Írások közésorolja.13 Lásd pl. G. May – K. Greschat (szerk.), Marcion undseine kirchengeschichtliche Wirkung. Vorträge der InternationalenFachkonferenz zu Marcion, gehalten vom 15.-18. August 2001 inMainz. (Texte und Untersuchungen zur Geschichte deraltchristlichen Literatur, 150), Berlin – New York, 2002; H.Räisänen, „Marcion”, in: A. Marjanen – P. Luomanen (szerk.), ACompanion to Second-Century Christian «Heretics». (Supplementsto Vigiliae Christianae, 76), Leiden – Boston, 2005, 100-124. old.;S. Moll, The Arch-Heretic Marcion. (WissenschaftlicheUntersuchungen zum Neuen Testament, 250), Tübingen, 2010.14 Lásd pl. O. Leppa, „Debates within the New TestamentCanon”, in: J. Ǻdna (szerk.), The Formation of the Early Church.(Wissenschaftliche Untersuchungen zum Neuen Testament, 183),Tübingen, 2005, 211-238. old.; G. Aragione – E. Junod – E. Norelli(szerk.), Le canon du Nouveau Testament. Regards nouveaux surl’histoire de sa formation. (Le Monde de la Bible, 54), Genève,2005; E. Norelli, „La notion de ‘mémoire’ nous aide-t-elle à mieuxcomprendre la formation du canon du Nouveau Testament?”, in:Ph. S. Alexander – J. D. Kaestli (szerk.), The Canon of Scripture in

tén az Isten Lelke és az inspiráltság elismerése alapján tör-tént a válogatás az apostolok nevei alatt közkézen forgószövegek között. Kulcskérdéssé vált az igazság, és annakmegismerhetősége, ami a korabeli apologetikus irodalom15

egyik alapmotívuma. Ekkor vált meggyőződéssé az a nézet,miszerint az Igazságot Isten Lelke ismertette meg néhánykiválasztott emberrel; illetve, hogy az Igazságot alapjábanvéve az Isten Lelke segítségével érthetik meg az Írásma-gyarázók. Ez azt jelenti, hogy tulajdonképpen Isten Lelkeaz, aki az Igazságot megismerteti és megérteti. Jusztinoszvértanú (Róma, a II. század közepe) pl. vallotta, hogy azemberi értelem számára Isten csak a Szentlelken keresztülválik hozzáférhetővé.16 Ebből kifolyólag a Léleknek a kö-zösségben fellelhető adományai (az isteni karizmák) min-denekelőtt az igazság megismerésére és az igehirdetésre (azigazság megismertetésére) irányulnak, azokat szolgálják.

Perdöntő – és a kereszténység jövője, fejlődéseszempontjából lassan-lassan meghatározó – kérdéssé vált,hogy hol és kiben munkálkodik a Lélek? Az ősközösségiidőket idéző prófétában, aki a Lélek birtokában normatívmódon hirdeti az igazságot; avagy a jövőbe mutató fejlődé-si irányvonalat megjelenítő és megtestesítő karizmatikuspüspökben, aki a Lélek tekintélyét vindikálja magának (pl.Antiókhiai Ignác a II. század elején)?

Idővel elkerülhetetlenné vált a hatalmi/tekintélyikonfliktus. Ez az intézményesedést kikényszerítő első tö-megesedéssel a II. század utolsó évtizedeiben be is követ-kezett. A montanizmus tulajdonképpen a „karizmatikusok”(‘konzervatívok’) és az egyházi tisztségviselők (‘újítók’)nyílt szembenállását jeleníti meg. Az összecsapás közép-pontjában a kinyilatkoztatás, az igazság és a normativitáskérdései álltak.

Ehhez az intézményes, a közösségi szerepe-ket/szolgálatokat érintő konfliktushoz társult egy másik,elsősorban a közösség (ön)meghatározására vonatkozóintellektuális/teológiai nézetkülönbség, amely a gnoszti-cizmusban öltött testet. A gnosztikusok – ellentétben amontanistákkal, akik elkülönülő közösségeket hoztak létre– többnyire az egyházi közösségen belül, de valamiféle-képpen elkülönülve, határozták meg magukat. Ezt az elkü-lönülést az a kitétel legitimálta, hogy a gnosztikus kereszté-nyek egyfajta „titkos” kinyilatkoztatásokat birtokolnak,amelyek mássá (‘felsőbbrendűvé’) teszik őket a‘tömegkeresztények’-kel szemben. Miközben ugyanis a hitmindenki (értsd a tömeg) számára hozzáférhető, addig atudás/ismeret (gnószisz) csupán kevesek kiváltsága. Márpe-

Jewish and Christian Tradition / Le canon des Ecritures dans lestraditions juive et chrétienne. (Publications de l’Institut romand dessciences bibliques, 4), Prahins CH, 2007, 169-206. old.; J. Schroter, VonJesus zum Neuen Testament. Studien zur urchristlischenTheologiegeschichte und zur Entstehung des neutestamentlischenKanons. (Wissenschaftliche Untersuchungen zum Neuen Testament,204), Tübingen, 2007; L. M. McDonald, The Biblial Canon. Its Origin,Transmission and Authority, Peabody (Mass.), 2007; D. Brakke, „A NewFragment of Athanasius’s Thirty-Ninth Festal Letter: Heresy,Apocrypha, and the Canon”, Harvard Theological Review 103, 2010/1,47-66. old.15 Lásd pl. A. Wartelle, Bibliographie historique et critique desaint Justin philosophe et martyr et des apologistes grecs du IIe siècle,1494-1994 (avec un supplément), Paris, 2001; B. Pouderon, Lesapologistes grecs du IIe siècle. (Initiations aux Pères de l’Eglise), Paris,2005.16 Jusztinosz, Párbeszéd a zsidó Trüphónnal 4,1.

2012. augusztus - szeptember KOINÓNIA 2136dig a gnosztikus nem a hit, hanem az igazság ismereterévén üdvözült. Mindez abban a korban természetesenbizonyos műveltségi szintet feltételezett – ami nemmindenkinek volt elérhető –, s értelemszerűen össze-függött egyfajta gazdasági-társadalmi pozícióval is.

A gnosztikusok (elsősorban a valentiniánusok:Ptolemaiosz17 és Herakleon18) az igazság megismerésétlehetővé tevő emberi értelmet/intellektust az emberbelehelt isteni Lélek (Ter 2,7) részeként értelmezték. Eztugyan a földi lét korlátozta és megrontotta, de ennekellenére megmaradt az intellektusnak a transzcendensrevaló irányultsága. Önerejéből ugyan képtelen eljutni azigazság megismerésére; de ez az isteni rész mégis lehe-tővé teszi a megváltást.

A kereszténység „nagyegyházi” irányzata tehátebben a külső, de főképpen belső konfliktusos helyzet-ben kristályosította ki a Szentlélekre vonatkozó tanítást.Ez értelemszerűen összefonódott a szótériológiával ésaz ekkléziológiával. Ily módon a Lélek, az üdvösség ésaz Egyház kérdései lényegében véve szétválaszthatat-lanokká váltak. Ahhoz, hogy ezt a folyamatot pontosanmegértsük, elsősorban azt kell szem előtt tartanunk,hogy az általános felekezeti egyháztörténeti felfogássalellentétben19 az ún. „eretnekség” (heterodoxia) egyálta-lán nem az „igaz tanítás” (ortodoxia) megrontása. Az„eretnekség” valójában egy utólagos pejoratív jelző; a„nagyegyházi” győztes irányzat által a korabeli konku-rens irányzatokkal szemben visszamenőleges hatállyalérvényesített minősítés és értékítélet.20 Hiszen alapjá-

17 Lásd pl. Ch. Markschies, „New Research on PtolemaeusGnosticus”, Zeitschrift für Antikes Christentum 4, 2000, 225-254.old.18 Lásd pl. A. Wucherpfenning, Heracleon Philologus.Gnostische Johannesexegese im zweiten Jahrhundert.(Wissenschaftliche Untersuchungen zum Neuen Testament, 142),Tübingen, 2002; M. Kaler – M.-P. Bussières, „Was Heracleon aValentinian? A New Look at Old Sources”, The HarvardTheological Review 99, 2006, 275-289. old.19 Marton József szerint pl.: „Az evangéliumokban találha-tó, majd a hitvallásokban megfogalmazott tanítást nem mindenkeresztény fogadta el változatlanul és fenntartás nélkül, és nemminden egyházi író tanítására illettek rá a keresztény tanítás igazvoltának ismertetőjelei. Azokat, akik az egyház hivatalos hitbelifelfogásával szembefordultak, azt megtagadták és mást hirdettek,eretnekeknek, heretikusoknak hívjuk. (…) a herezis nem más, mintválogatás a kinyilatkoztatott igazságok között, egyesek elfogadása,mások elvetése, tehát valamely kinyilatkoztatott igazság vagy igaz-ságok tudatos tagadása, és a kétségbe vont igazsággal ellentétesnézetek hirdetése, tévtanítás.” Marton József, A keresztény ókor.Egyháztörténeti tanulmány, Marosvásárhely, 2004, 93. old. Lásdmég Szántó Konrád, A katolikus egyház története. I. kötet, Buda-pest, 21987.20 A kérdésnek nincs magyar szakirodalma. Lásd pl. A. LeBoulluec, La notion d’hérésie dans la littérature grecque. IIe-IIIe

siècles. T. I: De Justin à Irénée. T. II: Clément d’Alexandrie etOrigène, Paris, 1985; Uő., „Discours hérésiologique etdénominations des ‘sectes”, N. Belayche – S. C. Mimouni (szerk.),Les communautés religieuses dans le monde gréco-romain: essaisde définition. (Bibliothèque de l’École des Hautes Études. Sciencesreligieuses, 117), Turnhout, 2003, 107-122. old.; B. D. Ehrman,Lost Christianities. The Battles for Scripture and the Faiths WeNever Knew, New York, 2003; E. Norelli (szerk.), „Costruzionidell’eresia nel cristianesimo antico”, Rivista di storia delcristianesimo 6, 2009, 323-434. old.; R. Perrotta, Hairéseis: grup-pi, movimenti e fazioni del giudaismo antico e del cristianesimo (da

ban véve maga az „eretnekség” az, ami kikényszeríti az„ortodoxia” kidolgozását, pontosítását és normatív megha-tározását; és aminek alapján később ítélkezni lehet az el-múlt korok és személyek tanításai felett.

A Szentlélek-tan meghatározásának kezdeti folyama-tában alapjában véve két lényeges, egymástól eltérő –mondhatni szembenálló – elképzelés/koncepció körvonala-zódott.

1) Az egyik szerint az ember, (édenkerti) bukása ré-vén, elveszítette eredeti állapotát. Ebből az állapotból, azadományai révén, a Lélek valamit helyreállít; vagyis azembert az eredeti állapot közelségébe juttatja. A kiinduló-pont tehát egy negatív emberszemlélet, amely az emberteleve rossznak és bűnösnek tételezi. Ez a koncepció teljesmértékben a múltra irányul; egy feltételezett eredeti tökéle-tes állapot helyreállítását tekinti végcélnak. Képviselőielsősorban nyugati, latin nyelvű szerzők (pl. Tertullianus ésÁgoston).

2) A másik tanítás egy lényegesen pozitívabb ember-felfogást – és ennek következtében egy jövőre irányulónézetet – képvisel. Eszerint a Szentlélek az embert lénye-gében véve újraformálja, aminek eredményeképpen az em-ber, eszkatológiai szempontból, valami új dologgal gazda-godik. A többnyire keleti, görög nyelvű szerzők tehát nemegy hipotetikus múltbeli állapotot akarnak helyreállítani,hanem az eljövendő örök életet/boldogságot vételezik előre.A tanítás megfogalmazásának második stádiuma: a III.század eleje

A II. század végén Lyoni Irenaeus21 (†200 körül)egyfajta fordulópontot jelent a Szentlélekről szóló tanításkikristályosodásának folyamatában.22 Konkrét helyzete agyengén intézményesedett II. századi kereszténységhezköti, ellenben nézetei már a következő századot idézik.

Irenaeus a Lelket az isteni Bölcsességgel azonosítja,és megkísérli elméletileg/teológiailag is megfog-ni/megfogalmazni a Szentháromságot. Számára teljesenegyértelmű, hogy ahol az Egyház, ott van az Isten Lelke is,illetve ahol az Isten Lelke, ott van maga az Egyház is, ésvele együtt a kegyelem teljessége, mivel a Lélek maga azIgazság.23 Ebből mintegy értelemszerűen következik, hogyaz „eretnekek” (pontosabban heterodoxok) nem birtokolják– nem birtokolhatják (!) – a Lelket, mert ők az Egyházonkívül vannak; még akkor is, ha a valóságban és ténylegesentagjai az adott keresztény közösségnek.

A spirituális gnosztikusok individualista és elitistafelfogásával szemben Irenaeus a linearitásos üdvtörténetethangsúlyozza; vagyis a próféták és az apostolok (illetve

Filone Alessandrino a Egesippo). (Pubblicazioni dell’Istituto di scienzereligiose in Trento. Series maior, 11), Bologna, 2008.21 A szerzőre és teológiai gondolkodására vonatkozóan lásd pl.E. Osborn, Irenaeus of Lyons, Cambridge, 2001; B. Sesboüé, Toutrécapituler dans le Christ : christologie et sotériologie d’Irénée de Lyon.(Jésus et Jésus-Christ, 80), Paris, 2000; B. Benats, Il ritmo trinitariodella verità. La teologia di Ireneo di Lione, Roma, 2006; M. C.Steenberg, Irenaeus on Creation. The Cosmic Christ and the Saga ofRedemption. (Supplements to Vigiliae Christianae, 91), Leiden, 2008.22 Lásd B. Leahy, „‘Hiding behind the works’: the Holy Spirit inthe trinitarian rhythm of human fulfillment in the theology of Irenaeus”,in: D. V. Twomey – J. E. Rutherford (szerk.), The Holy Spirit in theFathers of the Church, Dublin, 2010, 11-31. old.23 Irenaeus, Az eretnekségek ellen, vagy a hamisan tudásnaknevezett eszmék cáfolata III,24,1.

2012. augusztus - szeptember KOINÓNIA 2137azok utódai: a püspökök) folytonosságát/kontinuitásáthirdeti. Ennek értelmében a Szentlélek folyamatosanismertette az isteni üdvtervet, ami lényegében véve ateremtés és a megváltás összekapcsolását jelenti. Másszóval: a megváltás teljesítette be a teremtést!

Az üdvtörténeti folytonosságból egyértelműenkövetkezik, hogy Krisztus Lelke jelen volt már a régiszövetségben is; másképpen fogalmazva: a régi szövet-ségben is Krisztus Lelke volt jelen! Az isteni üdvtervfolyamatos ismertetése pedig egy progresszív nevelésifolyamatot feltételez, amely az Egyházzal kötött újszövetségben csúcsosodik ki, és teljesedik be.

Az Írások vonatkozásában Irenaeus erőteljesenhangsúlyozza, hogy azok magyarázatára kizárólag azEgyház hivatott. Számára az Egyház testesíti megugyanis azt az „új emberiséget”, amely Isten hasonla-tosságára, Krisztusban és Krisztus által teremtetett, ésamelyet maga a Szentlélek munkált ki. Mindebből érte-lemszerűen következik, hogy a tökéletes ember kizáró-lag az Egyházban valósulhat/valósítható meg, mivelIsten Lelke kizárólag ott működik! Az Egyház ugyanis„Isten új népe”; a Lélek ígéreteinek tökéletes megvaló-sítása.

A Krisztus-hívő a keresztségben egyesül a Lé-lekkel, ily módon részesül az isteni halhatatlanságban,és végeredményben megkapja a tökéletes emberré valóválás lehetőségét.

Irenaeus Keleten élő kortársa, Alexandriai Ke-lemen (†215 körül),24 azt vallja, hogy a keresztény létegy állandó feladat, a keresztség kegyelmének folya-matos tudatosítása a tökéletesedés irányába való fejlő-dés céljából. Ezért a keresztény igazságos életet él(igazságban él), amely élet egy megállás nélküli mene-telés a végső cél felé. Ez a cél pedig nem más, mint azIsten képmásának számító ember hivatásának a betelje-sítése a tudás/ismeret és a cselekedetek révén. Ebbőlkifolyólag a Lélek adományai egyidejűleg jelentik azalapot és a kötelezettségeket: a kereszténynek spirituá-lissá kell válnia a benne lakó Léleknek köszönhetően,akit a keresztség szentsége révén birtokol.

Ebben az időszakban (III. század legeleje) a Lé-lek még minden „igazi” keresztény számára elérhetővolt. Rövidesen azonban, a kereszténység és az egyház-szervezet klerikalizálódási folyamatának eredménye-képpen, a Lélek teljes értékű és mértékű birtoklása apüspök (a közösség vezetője és az apostolok utódja)kiváltsága lesz.

24 A szerzőre vonatkozóan lásd pl. E. Osborn, Clement ofAlexandria, Cambridge, 2005; R. Feulner, Clemens vonAlexandrien. Sein Leben, Werk und philosophisch-theologischesDenken. (Bamberger Theologische Studien, 31), Frankfurt am Main– Berlin, etc., 2006; P. Ashwin-Siejkowski, Clement of Alexandria.A project of Christian perfection, London – New York, 2008.

Órigenész (†254)25 – az ókereszténység egyik legna-gyobb formátumú gondolkodója – ezen folyamat közepetterendszerezte, többek között, a Szentlélekre vonatkozó ko-rabeli nézeteket is (lásd pl. A Princípiumokról I,3; II,7;III,4; IV,1-2).26 Ő a Krisztus-hívő elsődleges életcélját Istenés az igazság megismerésében határozta meg; mindenek-előtt az Írások felett való elmélkedés és gondolkodás révén.Mindezt természetesen a Szentlélek megvilágosító támoga-tásával tartotta megvalósíthatónak. Hiszen az ily módonmegszerezhető ismeret tulajdonképpen – és egyben – ka-rizmát is jelent(ett), ami csak kevesek (a pneumatikusok)kiváltsága. A bölcsesség ugyanis a Szentlélek olyan, ésazon, adománya, amely lehetővé teszi az isteni dimenzióbavaló felemelkedést. Ez ugyanakkor magas fokú spirituali-tást és etikai magatartást feltételez.

A Szentlélekről szóló tanítás és az etikai követelmé-nyek órigenészi összekapcsolása azt jelentette, hogy a ke-resztség révén – az uralkodó nézettel ellentétben (pl.Irenaeus, Kelemen) – nem minden keresztény részesült aLélekben. Ez egyedül a valóban megtértek, az erkölcsileg„tiszta” keresztények kiváltságának számított, ami értelem-szerűen szöges ellentétben állt az intézményi pozíci-ót/hivatalt betöltő püspökök egyre erőteljesebben megfo-galmazódó igényével.27

Órigenész felfogásában a Lélek birtoklását nem a be-töltött egyházi funkció, hanem a személyes magatartás ésaz életvitel mutatta. Számára a „szentek” élete egy folya-matos haladást (állandó úton levést) jelentett a tökéletességirányába, amely a világtól való egyre nagyobb mértékűelszakadás képességével volt mérhető. Tulajdonképpen ez avilágtól való elszakadási képesség semlegesítette (egyenlí-tette ki) a „bűnbeesést”; vagyis az Istentől való távol kerü-lést.

Órigenész szerint, az üdvösség elnyerése tulajdon-képpen az ember önnevelő átalakulása révén valósul meg.Ez az átalakulás Jézus Krisztusban történik, és a Lélek hajt-ja végre.28

Mindennek fényében egyáltalán nem véletlen tehát,hogy az aszketika, a misztika és a kritikus ekkléziológiaegyszerűen elképzelhetetlen Órigenész tanítása nélkül.Ezért is került más-más fejlődési pályára a latin nyelvűnyugati és a görög nyelvű keleti keresztény teológia. Hi-

25 A hatalmas méretű nemzetközi szakirodalomból lásd újabbanA. McGuckin (szerk.), The Westminster Handbook to Origen. (TheWestminster Handbooks to Christian Theology), Louisville, 2004; Uő.(szerk.), The SCM Press A – Z of Origen. (The SCM Press A – Z ofChristian Theology), London, 2006; F. Cocchini, Origene. Teologoesegeta per una identità cristiana. (Primi secoli, 1), Bologna, 2006.Magyar nyelven mind Kelemenre, mind pedig Órigenészre vonatkozóanlásd Somos Róbert, Alexandriai teológia. (Catena. Monográfiák, 1),Budapest, 2001.26 Lásd Órigenész, A Princípiumokról I-II. kötet. Ford. PesthyMonika, Kránitz Mihály, Somos Róbert. (Catena. Fordítások, 5), Buda-pest, 2003.27 Az Órigenész műveiben tetten érhető és nyomon követhetőegyházi közösségi és intézményi változások vonatkozásában lásd A.Jakab, Ecclesia alexandrina. Evolution sociale et institutionnelle duchristianisme alexandrin (IIe et IIIe siècles). (Christianismes anciens, 1),Bern – Berlin, etc., 22004, 188-214. old.28 Kelemen és Órigenész vonatkozásában lásd J. Rutherford,„The Alexandrian Spirit: Clement and Origen in context”, in: D. V.Twomey – J. E. Rutherford (szerk.), The Holy Spirit in the Fathers of theChurch, Dublin, 2010, 32-56. old.

2012. augusztus - szeptember KOINÓNIA 2138szen a kereszténység második „tömegesedési” krízis-helyzetében (földrajzi elterjedés, demográfiai növeke-dés és erőteljes társadalmi differenciálódás) – a látszó-lagos és megtévesztő formai azonosság és egyformaságellenére (bürokratikus egyházi intézményrendszer,klerikusok és laikusok elkülönülése29) – a válaszok ésmegoldások olyan markáns tartalmi eltéréseket mutat-tak, amelyek a későbbi korokban meghatározókká, ésmondhatni áthidalhatatlanokká váltak.A tanítás megfogalmazásának harmadik stádiuma:a IV. század

A III. század 260-as éveiben elkezdődő, és mint-egy 40 évig tartó, nyugalmi időszak kedvezett a keresz-ténység elterjedésének, a hívők intellektuális és spiritu-ális ellanyhulásának, valamint az intézményi struktúramegerősödésének. Mindezt főképpen a Diocletianuscsászár által 303-ban kirobbantott – és lényeges regio-nális eltéréseket mutató, 312/313-ig tartó – keresztény-üldözés30, illetve az általa felszínre hozott belső egyhá-zi problémák halmaza, tette nyilvánvalóvá. Ebben azidőszakban elsekélyesedett a teológiai gondolkodás is:nem voltak jelentős viták, és nem ismerünk kimagaslószemélyiségeket sem.31

A IV. század elején az alapvető hitbeli problémátJézus Krisztus istenségének a kérdése jelentette.Arius/Areiosz (260-336), akiről az irányzat a nevétkapta (arianizmus), természetesen a (Szent)Lelket isteremtménynek tekintette. Ez a kitétel azonban nemkerült a politikai és társadalmi megosztottságot iseredményező teológiai viták középpontjába.32

A császári hatalom hatékony támogatásának kö-szönhetően a IV. század közepére nyilvánvalóvá vált,hogy a Római Birodalom meghatározó vallási tényező-je a kereszténység lett. Ekkor az Egyház már de factobirodalmi volt. Egyben elkezdődött a tömegesedésfolyamata, amellyel párhuzamosan – és mintegy ellen-súlyozásképpen – elkezdtek kibontakozni az aszketi-kus/monasztikus,33 illetve a karizmatikus mozgalmak.

29 Lásd pl. Alexandre Faivre, Ordonner la fraternité.Pouvoir d’innover et retour à l’ordre dans l’Église ancienne, Paris,1992; Uő., Les premiers laïcs lorsque l’Église naissait au monde,Strasbourg, 1999.30 Lásd pl. V. Twomey – M. Humphries (szerk.), The GreatPersecution. (Irish Theological Quarterly Monograph Series),Dublin/Portland, 2009; Ph. Aubreville, „Zur Motivation dertetrarchischen Christenverfolgung”, Zeitschrift für AntikesChristentum 13, 2009, 415-429. old.31 Egyetlen jelentős kivétel Szamoszatai Paulosz, antiókhiaipüspök, esete. A teológiai vitát a politikai hatalmi kérdésekkelötvöző egyházi probléma mintegy előre vetítette a IV. századbanmeghonosodó és általánossá váló gyakorlatot: a vitás egyházikérdéseknek és belső konfliktusoknak a politikai hatalom közremű-ködésével történő megoldását. Lásd A. Jakab, „Paul de Samosate,un évêque pas comme les autres? L’église d’Antioche dans latourmente politico-religieuse au milieu du IIIe siècle”, Classica etChristiana. Periodico annuale del Centro di Studi Classici eCristiani della Facoltà di Storia dell’Università «Alexandru I.Cuza» di Iaşi 5/1, 2010, 141-160. old.32 Lásd P. Maraval, Le christianisme de Constantin à laconquête arabe. (Nouvelle Clio. L’Histoire et ses problèmes), Pa-ris, 32005, 313-348. old.33 Lásd pl. V. Desprez, Le monachisme primitif. Desorigines jusqu’au concile d’Éphèse. (Spiritualité Orientale, 72.Série Monachisme primitif), Bégrolles-en-Mauges, 1998; A. Merkt,

Ebben a kontextusban került sor, a 350-es évek vé-gén, a Szentlélek istenségének markánsabb tagadására, amiértelemszerűen szükségessé tette a róla szóló tanítás kifejté-sét.

Alexandriai Atanáz/Athanasziosz (296-373)34 aSzentlélek-tant összekapcsolta a krisztológiával és aszótériológiával. Azt hangsúlyozta, hogy az a Lélek, akivela hívők egyrészt a bibliai kinyilatkoztatásban, másrésztpedig a spirituális tapasztalatok révén találkoznak, az aLélek tulajdonképpen Krisztus és Isten Lelke. Az Atyaugyanis minden esetben a Fiún keresztül a Lélek által cse-lekszik, a teremtésben és a megváltásban egyaránt. Az Atya– Fiú – Szentlélek tehát egyenrangúak (azonos természetű-ek), és ők együttesen maga az Isten.

Mivel a Lélek az elesett embert átalakítja és megújít-ja, ennek köszönhetően az ember, mint a Fiú képmása, új-ból Isten képmása lehet. A Fiún keresztül tehát az emberújra eljut Istenhez; eljut az istengyermekség állapotába;mintegy lehetőséget kap a „megistenülés”-re!35

Kaiszareai Baszileiosz/Nagy Vazul (329-379) számá-ra,36 aki a Szentlélek istenségét tagadókkal szemben megír-ta A Szentlélekről szóló nagy horderejű teológiai értekezé-sét (kb. 374-375), teljesen egyértelmű, hogy a Szentléleknem más, mint maga a Megvilágosító, aki feltárja és meg-erősíti az Írásokban fellelhető igazságot. Ennek a megvilá-gosításnak köszönhetően – Jézus Krisztus közvetítésével −az emberi lélek, egy megtisztító felemelkedésben, egyreközelebb kerülhet Istenhez, egészen a személyes találkozá-sig. Ebben a folyamatban – amely tulajdonképpen egy ál-landó Krisztus-követés, folyamatos együttműködésben aSzentlélekkel – válik a keresztény ténylegesen emberré;vagyis egy spirituális lénnyé, akit a keresztségen keresztülaz isteni kegyelem ereje táplál.

Nagyon lényeges kitétel azonban, hogy a Lélek sze-rinti élet csakis és kizárólag az egyházi közösségben lehet-séges! Ily módon a Szentlélek (elsősorban az adományairévén) tulajdonképpen az Egyház megújító erejét jelenti; Őaz, aki az Egyházat képessé teszi a megújulásra. Ebbőlkifolyólag – s mivel a Szentlélek maga Isten – az Egyház-nak semmiképpen sem szabad üldöznie azokat a megnyil-vánulásokat, amelyek magukon hordozzák a Lélek jeleit.Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az Egyháznak teret kellengednie, el kell viselnie, integrálnia kell a karizmákat.

Das frühe christliche Mönchtum, Darmstadt, 2008; G. Filoramo,Monachesimo orientale. Un’introduzione. (Storia, 40), Brescia, 2010.Magyar nyelven lásd Puskely Mária, A monachizmus kezdetei a rómaibirodalomban, III-V. század. (Agatha, 8), Debrecen, 2001.34 Lásd pl. Ch. Butterweck, Athanasius von Alexandrien.Bibliographie. (Abhandlungen der Nordrhein-Westfälischen Akademieder Wissenschaften, 90), Opladen, 1995; X. Morales, La théologietrinitaire d’Athanase d’Alexandrie. (Collection des ÉtudesAugustiniennes. Série Antiquité, 180), Paris, 2006; D. M. Gwynn, TheEusebians. The Polemic of Athanasius of Alexandria and theConstruction of the «Arian Controversy». (Oxford TheologicalMonographs), Oxford, 2007; Th. G. Weinandy, Athanasius. ATheological Introduction. (Great Theologian Series), Aldershot, 2007.35 Lásd pl. N. Russell, The Doctrine of Deification in the GreekPatristic Tradition. (Oxford Early Christian Studies), Oxford – NewYork, 2004.36 Lásd pl. M. Girardi, Basilio di Cesarea interprete dellaScrittura. Lessico, principi ermeneutici, prassi. (Vetera Christianorum,26), Bari, 1998.

2012. augusztus - szeptember KOINÓNIA 2139Azt lehet tehát mondani, hogy a Szentlélekről

szóló tanítás végső kikristályosodása lényegében akereszténység harmadik „tömegesedési” krízishelyze-tével függ össze. Ez az az időszak, amikor is az Egyházkizárólagos politikai és társadalmi hatalmat szerez,illetve szakralizálódik (a klerikusok – legalábbis a felsőréteg: püspök, presbiter, diakónus – közösségi tisztség-viselőkből papokká válnak).37

Egy évvel a kereszténység hivatalos birodalmivallássá történő nyilvánítása után38 a KonstantinápolyiZsinat, 381-ben, kimondta, hogy az igazság ismerete,az ember új élete, az Egyház megléte és az üdvösségreménye mind-mind a Szentlélek erején alapszik, akiIsten. Az ekkor megfogalmazott hitvallás szerint:

„[És hiszünk]... az Úr (Küriosz) és élet-adó Szentlélekben, aki az Atyától szár-mazik/ered (to ek tou patroszekporenomenon), akit az Atyával és aFiúval azonos imádat és dicsőség illetmeg (szünproszkünoumenon kaiszündoxazomenon), [és] aki a prófétákonkeresztül beszélt.”39

Évszázadokkal később a Szentlélek származásá-ról alkotott eltérő nyugati és keleti felfogás képezi majd– többek között – az ürügyet, hogy Konstantinápoly ésRóma antagonisztikus hatalmi törekvései nyílt szaka-dásban, egymás kölcsönös kiközösítésében csúcsosod-janak ki.

A görög szöveg ismeretében joggal merül fel te-hát a kérdés: honnan is származtatható a hitvallás nyu-gati változatában az „és a Fiútól” (filioque40) IX. szá-zadi toldalék?

Nyugati viszonylatban a Szentlélekről szóló taní-tás Ágostonhoz (354-430) kötődik, és főképpen adonatistákkal folytatott vitákban kristályosodott ki.41

Ebben a sajátságos észak-afrikai vallási-társadalmikontextusban elsősorban a tapasztalat, a vallási megta-pasztalás játszott nagyon fontos szerepet; szemben akeletiek sokkal intellektuálisabb teológiai konstrukció-jával.

Ágoston számára a Szentlélek lényegében véveIsten erejét jelenti. Ő teszi lehetővé, hogy az emberszeresse a Krisztus által megjelenített igazságot. ASzentlélek tehát (mint communio és caritas) mintegy

37 Lásd A. Faivre, Naissance d’une hiérarchie. Lespremières étapes du cursus clérical. (Théologie Historique, 40),Paris, 177.38 I. (Nagy) Theodosius/Theodosziosz császár (379-395)380-ban tette meg az ortodox kereszténységet a Római Birodalomegyedüli és kizárólagos hivatalos vallásává, elindítva egyben apogányok, az eretnekek és a zsidók üldözését.39 W.-D. Hauschild – W. H. Drecoll, i. m., 338. old. A hit-vallás szövege csak a Khalkédóni Zsinat (451) dokumentumaibanmaradt fenn. A Konstantinápolyi Zsinat aktái ugyanis elvesztek.40 Lásd A. E. Siecienski, The filioque: history of a doctrinalcontroversy. (Oxford Studies in Historical Theology), New York,2010.41 Lásd S. Lancel, Szent Ágoston. (Életek & Művek), Euró-pa Kiadó, Budapest, 2004, 265-284, 470-501; M. A. Gaumer, „TheEvolution of Donatist Theology as Response to a Changing LateAntique Milieu”, Augustiniana 58, 2008, 201-233. old.

Isten szeretetét jeleníti/testesíti meg (attribútum). Ő az, akiösszeköti az Atyát és a Fiút. Ebben a rendszerben a kegye-lem tulajdonképpen az isteni szeretetnek a Szentlélekbenelnyert ereje, amely képessé teszi az embert arra, hogy tel-jesítse Isten akaratát.

Ugyanakkor, Ágoston felfogásában, az igazi Egyházegy szeretetközösség, ahol a Szentlélek munkálkodik, első-sorban a szentségekben, és azokon keresztül. Ennek fényé-ben ő az „eretnekség”-et értelemszerűen szeretetközösség-től való elszakadásnak tekinti. Az ilyen „eretnek” közös-ségben/egyházban érvénytelenek a szentségek, és nincsjelen a Szentlélek – vagyis Isten ereje és szeretete – sem.

Kevésbé ismert tény – mivel a kitétel körülményeitnem igazán szokás emlegetni –, hogy a „szeress és tégy,amit akarsz” elhíresült ágostoni mondás alapjában véve aSzentlélekről szóló tanítás kikristályosodása, és adonatistákkal folytatott heves vita kontextusába ágyazódik.Mindenekelőtt azt jelenti, hogy a cél szentesíti az eszközö-ket, a (jó) szándék legitimálja a módszereket; vagyis azeretnekekkel és a skizmatikusokkal szemben akár az erő-szak alkalmazása is megengedett, hiszen a legfőbb cél azegyház egysége, és az emberek üdvözítése – ha kell, akáraz akaratuk ellenére is; szeretetből!42

Konklúzió: tanulság a mánakMa már teljesen nyilvánvaló, hogy a keresztény teo-

lógia kibontakozása, rendszerbe foglalása egy hosszas gon-dolkodási folyamat – fejlődés − eredménye. Ezt, a máramár teljes mértékben megmerevedett (dogmatizálódott)eredményt csak akkor tudjuk igazából megérteni, és helye-sen értékelni, ha soha nem tévesztjük szem elől magát afolyamatot, ha nem vonatkoztatunk el a történetikontextualizációtól; vagyis azoktól a krízishelyzetektől,amelyek a tanítást kikristályosították, a pontosításokat és akitételek világos megfogalmazását kikényszerítették.

Az eredmény maga ugyan elszakadhat – és napjaink-ra már régen el is szakadt – attól a történelmi-, társadalmihelyzettől, a kontextus és a gondolkodás/reflexió azon inte-raktív kapcsolatától, amely kitermelte, létrehozta magát atextust (az egyes ókeresztény szerzők teológiai értekezése-it); ellenben ez a de-kontextualizált eredmény egy hatalmi-,és identitás-krízisben szenvedő, intellektuálisan elsekélye-sedő és spirituálisan kiüresedő, önmagát és főképpen azönmaga helyét mondhatni idegesen kereső kereszténységszámára nem képes ihletforrásul szolgálni. Elsősorbanazért, mert az ókorban, annak a kornak a fogalmi rendsze-rével kiérlelt dogmatikai formulák ismételgetése, és az ah-hoz való görcsös ragaszkodás, lényegében véve egy háttal afalnak szorított – és az évszázadok során számtalan, egy-mással szembenálló felekezetre bomlott – vallás élet-halálutóvédharcának a benyomását kelti.

A tanulság tehát az, hogy magához a folyamathozkell visszatérni, azt kell megérteni, és főképpen abból kellihletet meríteni. Az ókereszténység egyházi intézmény- ésteológiai eszmerendszere kibontakozásának szorosan össze-függő folyamata taníthatja meg ugyanis azt a módszert,hogy miképpen lehet − és kell −, újra és újra, lényegébenvéve minden egyes korban, megteremteni a történelmi-,társadalmi kontextus és gondolkodás/reflexió interaktívkapcsolatát. Ennek hiányában az adott kor kereszténysége

42 Lásd S. Lancel, i. m., 479-482. old.

2012. augusztus - szeptember KOINÓNIA 2140fáziseltolódásba kerül a saját korával. Napjainkban pl.ez azt jelenti, hogy amennyiben a kereszténységnek amai emberközpontú világban nincsen semmi relevánsmondanivalója az emberről, joggal tehetjük fel a kér-dést: mi értelme, milyen társadalmi relevanciája vanmég a létezésének?

Közhely, hogy a tömegkereszténység ideje –legalábbis a fejlett euró-atlanti világban − lejárt. Egyplurális, demokratikus és szekularizált társadalmi kö-zegben alig van már esély arra, hogy egy valójábanIsten nélküli, jórészt a szexualitás szabályozására fóku-száló „keresztényi”-nek nevezett hatalmi ideológialegyen újra a politika, illetve a társadalom irányításá-nak szervező és rendező elve. Az ezzel való kísérlete-zés valójában a szándékkal ellentétes hatást érhet csakel: a társadalom egy számottevő részével magát a ke-reszténységet gyűlölteti meg.

Ebben a mai kontextusban a folyamatosan társa-dalmi teret veszítő kereszténységnek tulajdonképpen azókereszténység fejlődési folyamatával ellentétes utatkell/kellene bejárni: a mennyiségi kereszténységtől elkell/kellene jutni a minőségi kereszténységig. Az óke-resztény szerzők, a saját korukban, elsősorban azértérzékelték a mennyiségben rejlő problémákat és veszé-lyeket, mert összhangban éltek a saját korukkal és tár-sadalmukkal. Ez tette őket képessé arra, hogy az eléjüktornyosuló kérdéseket úgy válaszolják meg, hogy aválaszaik még a későbbi korok problémáira megoldá-sokat keresőket is megihlethessék.

Napjainkban talán az a legnagyobb – és igazi –probléma, hogy a kereszténységen belül már nincsigazából intellektuális kapacitás a problémák érzékelé-sére, és főképpen azok tematizálására; miközben elve-szett magának a múltnak, a hagyománynak is az isme-rete és az értése. Minden kimerül a múltba révedésben,a megkonstruált hagyomány(ok)hoz való merev ésgörcsös ragaszkodásban.

A kereszténység belső dinamikájának teljes ki-merülését talán az érzékelteti a legjobban, hogy ma mársem nagyobb formátumú disszidensek, sem pedig re-formerek nem tűnnek fel a láthatáron. Mintha a keresz-ténység útközben elveszítette volna magát a Lelket – sezért valamiképpen érthetetlenné vált számára maga amodern ember is.

GROMON ANDRÁS

NEMZET ÉS HAZAFISÁG AZEVANGÉLIUMBAN

Két okból is nehéz elemezni ezt a témát; egyrészt merta nemzet és a haza (hazafiság) mai értelemben vettfogalma Jézus korában nem létezett (bár hasonló érte-lemben igen), másrészt mert nagyon kevés evangéliumihelyen találkozunk ezzel a témával. A meglévő anyagothárom fő csoportba oszthatjuk: Jézus viszonya a „biro-dalomhoz” (Rómához), a „politikai messianizmushoz”és a „nemzetekhez”.Mind a három vonatkozásban alapvető eligazítástnyújt Jézus „názáreti székfoglalója” (Lk 4,16-21),

amely nyugodtan nevezhető az ő politikai-társadalmi-gazdasági programjának: „Az Úr Lelke szállt le rám, mivelfelkent engem, hogy megvigyem az örömüzenetet a nyo-morgóknak; elküldött engem, hogy (meggyógyítsam a meg-tört szívűeket), követként kihirdessem a szabadulást a ra-boknak, s az elvakítottaknak szemük felnyílását, szabadonbocsássam a meggyötörteket, és kihirdessem az Úr kedvesesztendejét.” – Ez alkalommal nem fejtette ki, hogyan kép-zeli el programja megvalósítását, de tanításának egészébőlnyilvánvaló, hogy nem jogi szabályozással, nem „a törvényerejével”, nem (hatalmi) erőszakkal akarta felszabadítani aszegényeket, jóllakatni az éhezőket, de nem is „isteni cso-da” által (vö. Lk 4,3-4), az emberi „szabad akaratot” meg-kerülve, hanem az egyetlen lehetséges módon, (megtért)emberek közreműködésével (vö. Lk I7,21: „Isten országaraj tatok fordul!”). Ahogy hiteles tanítóhoz illik, példát isadott arra, hogyan képzeli programja megvalósítását: ami-kor hallgatói megéheztek, szétosztotta köztük a maga (éstanítványi közössége) ennivalóját (ld. Mk 6,35-44 és 8,1-9),majd ezt ismét lelkére kötötte értetlen tanítványainak (Mk8,14.16-21).Lássuk ezután a három területet külön-külön!1) Jézus és a Birodalom – Jézus egy kicsi nemzet tagjavolt, olyan korban, amikor ez a nemzet egy hatalmas biro-dalom uralma (elnyomása) alatt állt. Jézus viszonyulását aBirodalomhoz egyik leghíresebb (és legkevésbé értett)mondása foglalja össze: „A császárnak adjátok meg mind-azt, ami megilleti a császárt, viszont adjátok meg Istennek,ami megilleti Istent” (Mk 12,17)! – A mondat második felenem mellérendelten áll az első mellett (mintha bármit ismellé lehetne rendelni Istennek, és lehetséges lenne „kétúrnak szolgálni” (Mt 6,24), hanem annak tökéletesen fölé-rendelten („viszont”!), mint az a nézőpont, amelyből azadózást és minden más kérdést is tekinteni kell. Mondani-valója: Az elsődleges az, hogy megadjuk Istennek, ami őtmegilleti, mindenki másnak pedig csak annyit, ami ezutánmég „megmarad”, vagyis ami ebből következik, illetveezzel nem áll ellentétben! (Ezért – és persze az általánosérvényű ellenségszeretet jegyében – taníthatja Jézus nemze-ti szempontból egyenesen „botrányos” módon, hogy ha amegszálló birodalom katonája „ezer lépésre kényszerít,menj el vele kétannyira”: Mt 5,41.)Útmutatásával Jézus – az ókori világban gyakorlatilag is-meretlen módon – egyfelől szétválasztotta a politikát és avallást, másfelől – teljes ellentétben Pállal (Róm 13,1-7) –megszüntette az uralmi struktúrák misztifikálását és abszo-lutizálását: bármiféle birodalmi és hatalmi politikát sátánikísértésként vetett el: „Az Úr, a te Istened előtt borulj le, ésegyedül neki szolgálj” (Lk 4,6-8)! Ezt azonban ki kell egé-szítenünk azzal, hogy nem a politikai-evilági terület „mel-lett” akart egy elhatárolt, paradicsomi „Isten országát” lét-rehozni, hanem éppen e konkrét világ adottságai „közepet-te” akarta fokozatosan érvényre juttatni „Isten országát”,Isten szeretetének mintájára áthatni és átalakítani a világot,mégpedig olyan emberek által, akik annak „megadására”,megvalósítására törekszenek, ami „megilleti Istent” (vö. Mt6,10: „Jöjjön el a te országod” = „Legyen meg a te akara-tod”).Jézusnak ez az állásfoglalása burkoltan már tartalmazza azta mozzanatot, amelyet a leggyakrabban hangsúlyoz e témá-

2012. augusztus - szeptember KOINÓNIA 2141ban: a Birodalommal szembeni erőszakos lázadás tiltá-sát (vö. Jn 18,36!); a zelóták ugyanis (a Róma ellenlázadó „nacionalisták”) tagadták a Rómának fizetendőadó jogosságát, és tény, hogy minden Róma elleni fel-kelés adómegtagadással kezdődött. A „nacionalistaterrorizmus” elutasítása a lényege a Pilátus által lemé-szárolt „galileaiakkal” (= zelóták) kapcsolatos nyilat-kozatának („ha meg nem tértek – a zelótizmusból –,valamennyien hasonlóan fogtok elveszni”, azaz Pilátusugyanígy fog elbánni veletek is”; Lk 13,3), akárcsak akeresztúton siránkozó asszonyok megfeddésének (han-gos siránkozásuk ugyanis minden bizonnyal Rómaelleni – s talán a Jézussal együtt megfeszíteni vittzelóták melletti – tüntetés volt; Lk 23,28), amint eztrögtön „elvi síkon” is megfogalmazza Jézus kérdése:„Mert ha már a nedvdús fával ezt teszik, mi történikmajd a szárazzal” (Lk 23,31)? Értsd: Ha a rómaiak(pusztán taktikázásból) már velem is ilyen brutálisanbánnak el, jóllehet én csak „nedvdús fa” vagyok, azállam nem igazi, „eltüzelésre” alkalmatlan, veszélyte-len „ellensége”, nem valódi lázadó – mit fognak tenni atüzelésre valóban alkalmas „száraz fával”, a valódilázadókkal, a „szabadságharcosokkal”, ha egyszer kitöra fegyveres konfliktus? Zelóta „hívei” terrorizmusaellen hasonlóan tiltakozik Jézus „a templom megtisztí-tása” kapcsán is: „Nincs-e megírva, hogy „az én háza-mat az imádkozás házának nevezik majd minden népszámára”? Ti viszont terroristák[1] búvóhelyévé tetté-tek” (Mk 11,17)! A szóban forgó „terroristák”, azelóták ugyanis – az erőszakos nemzeti ellenállás kép-viselői, akiket Josephus Flavius „afféle jeruzsálemirablóknak” nevezett – nem egyszer használták ki anemzeti szentély ünnepi nyüzsgését arra, hogy „Istennevében harcolva Isten ellenségei ellen”, orgyilkossá-gokat hajtsanak végre a rómaiak – és velük kollaborálózsidók – ellen. Nem sokkal ezután, elfogatásakor Jézustiltakozott az ellen, hogy „rablóként”, azaz terrorista-ként bánjanak vele (Mk 14,48).Jézus – ahogyan más esetekben is – személyes példájá-val támasztotta alá tanítását, amikor Zakeushoz tért beszállásra (Lk 19,1-10); a gazdag fővámszedő ugyanis arómaiak kollaboránsának számított (mint általában avámosok), mivel tőlük bérelte a vámszedés hivatalát, ésszámukra hajtotta be – alkalmazottai, az egyszerű vá-mosok segítségével – a vámokat.2) Jézus és a politikai messianizmus. – Jézus koránakuralkodó eszméje a politikai messianizmus volt: ennekjegyében remélték egy „új Dávidtól” Izrael felszabadí-tását a római uralom alól, a nemzeti szabadságot, önál-lóságot és felvirágzást. Számos önjelölt „messiás” lé-pett fel, és Jézus személyéhez is kötődtek ilyen várako-zások, még közvetlen tanítványai részéről is.Legvilágosabb példája ennek a Zebedeus-fiak, Jakab ésJános kérése: „Add meg nekünk, hogy egyikünk job-bodon, másikunk balodon üljön a te dicsőségedben!”Jézus válasza határozottan elutasító: „Nem tudjátok,mit kértek!... Képesek vagytok-e kiinni azt poharat,amelyet én iszom ki?... A jobbomon vagy balomon üléstmegadni nem az én ügyem” (Mk 10,35-40). A tanítvá-nyok kérelme mögött az a várakozásuk áll, hogy Jézus

a saját, Dávid modellje szerinti messiási uralmát (vö. Mt20,21: „a te uralmad”) fogja megvalósítani Jeruzsálemben(a „dicsőség” ennek a királyságnak a dicsősége), s a vártmessiási birodalomban a legfőbb miniszteri helyekre pá-lyáznak „a király jobbján és balján”. Jézus – miután a pohárkiivásának képével utalt várható szenvedésére – azt mondjanekik: „Nem kínálhatok nektek díszhelyeket és hatalmipozíciókat egy eljövendő messiási birodalomban!” Ennekoka egyszerű: Nem lesz semmiféle jézusi „uralom”, semJeruzsálemben, sem „egy eljövendő világkorszakban”, mi-vel Jézust kizárólag Isten „uralmának”, „a szeretet orszá-gának” megvalósulása érdekli, abban pedig semmiféle em-beri uralomnak nincs helye (ld. Mt 23,9.8; Lk 22,25-27).Ha lenne Jézusnak (bármikor, bárhol) valamilyen „országa,uralma”, akkor megilletné őt a hivatalok osztogatása, ésnem lenne szabad azt mondania, hogy ez „nem az ő ügye”.Megerősítik azt azok a szavai, amelyeket a kérdés elvi vitá-jában mondott vitapartnereinek (Mk 12,35-37): „Hogyanmondhatják az írástudók, hogy a Messiás Dávid fia? Hiszenmaga Dávid mondta [állítólag] a szent Lélek által: „Ígyszólt az Úr az én uramhoz: Ülj a jobb kezem felől, amígellenségeidet lábaid alá vetem!” Maga Dávid mondja őtúrnak – de akkor hogyan fia neki?” Rámutatva az (istenisugalmazásúnak tartott) zsoltárszöveg belső ellentmondás-ára („a Dávid-fia Messiás ura Dávidnak”), Jézus arra világítrá, hogy „a szent Lélek által szóló” Dávid tévedett, mertsemmiféle (politikai) messiás („Isten földi helytartója”)nem létezik, hiszen Isten maga az egyetlen „úr” (vö. Mk12,29!), és ezért az általa akart „világrendben”, a szeretetrendjében (= Isten országa) semmiféle emberi uralomnaknincs helye (vö. Mk 10,40!).Persze ezt már nagyon is tudniuk kellett volna, legalábbisközvetlen tanítványainak mindenképpen; amikor ugyanisFülöp Cezáreájában megkérdezte őket, kinek tartják őt, ésPéter diadalmasan rávágta: „Te vagy a Messiás!”, akkor„keményen rájuk szólt, hogy senkinek se beszéljenek őróla”(Mk 8,27-30). – Jézus itt sehogyan sem foglalt állást Pétervéleményével kapcsolatban! Már csak a messiási cím (elvi)többértelműsége miatt sem válaszolhatott egyszerű igennel(még utalásszerűén sem), de azért sem, mert a közgondol-kodásbeli, azaz politikai értelmezést határozottan visszakellett volna utasítania; ráadásul Istenről szóló üzenetévelmégiscsak valamiféle „messiási” küldetést akart teljesíteni,azaz nagyon is konkrét „üdvösségre” akarta vezetni népét,igazi politikai, társadalmi, vallási stb. szabadságra és béké-re (vö. Lk 4,17-21; 13,34-35; 19,42 – vagy Mt 5,41). Jézusállást-nem-foglalását tehát semmiképp sem lehet Péterrelegyetértésként értelmezni. Megerősíti ezt, hogy Péter nyil-vánvalóan igenlést várt Jézustól (ahogyan ezt Máté 16,17majd betoldja), mint ahogy az evangélium első olvasói is,akik már Messiásnak tartották Jézust. Az evangélium felira-tának tanúsága szerint (1,1) Márk is annak tartotta; ha teháttudott volna olyan hagyományról, amely szerint Jézusegyetértett Péter felfogásával, aligha hallgatta volna el. (íróitisztessége elismerést érdemel!) Jézus csak annyit mond itt,hogy „senkinek se beszéljenek öróla” (peri autu): A tanít-ványoknak nem Jézus személyét kell igehirdetésük közép-pontjába állítaniuk, hanem Jézus Istenről és az ő országárólszóló üzenetét, és azt tetteikkel is hitelesíteniük kell (vö.Mk 6,12-13). Az, hogy Jézus sehogyan sem foglalt állást,

2012. augusztus - szeptember KOINÓNIA 2142egyszerűen Péter feltételezésének lesöprését jelenti:elejét akarta venni a vele kapcsolatos messiási fantáziá-lásoknak.Nem sikerült neki, hiszen tanítványai még az utolsóvacsorán is azon versengenek, vajon melyikük számít alegnagyobbnak (vö. „jobb és bal felől ülés”, Mk 10,37).Ekkor súlyosan ironikus kérdések[2] zuhatagával józa-nítja ki őket (Lk 22,29-30): „...én királyi uralmat ha-gyok rátok?? Ahogyan Atyám hagyott rám?? Hogyasztalomnál egyetek és igyatok „az én országom-ban”?? És majd trónon ülve ítélitek Izrael tizenkéttörzsét??” Magyarán: „Nem tudok arról, hogy Atyámkirályi uralmat hagyott volna rám! És hogyan hagyhat-nám rátok azt, ami nekem sincs? Nem tudok semmifélekirályi uralomról – csak alámerülésről, a szenvedéspoharának kiivásáról tudok!... Hát semmit sem értetek?Nem vettétek észre, hogy soha még csak szót sem ejtet-tem „az én országomról”, hanem kezdettől mindvégig„lsten országa” hírnökeként léptem fel?... ítélkezniakartok, ahogyan az a királyok kiváltsága! Mert ez akirályi uralom a vágyálmaitok netovábbja, ugye?” (Vö.Lk 12,50 – Mk 1,15 – Lk 19,11; ApCsel 1,6!)3) Jézus és a nemzetek. – Ezt a témát két alpontrabonthatjuk: Jézus viszonya a nem zsidó nemzetekhez,illetve saját nemzetéhez.a) Jézus és a nem zsidó nemzetek (az evangéliumokgörög szövegében ta ethné, amit – helytelenül – „pogá-nyokkal” szoktak fordítani). – Viszonylag sok példáttalálunk arra, hogy Jézus gyógyító tevékenysége gond-talanul kiterjedt a nem zsidókra, a Palesztina körül élőnemzetek tagjaira is, mégpedig nemcsak saját hazájaterületén belül („a kafarnaumi százados”: Mt 8,5-13;Lk 7,1-10), hanem a határvidéken (a tíz leprás egyike:Lk 17,11-19), sőt a határon túl, „külföldön” is (agerázai megszállott: Mk5,1-20; a szír-föníciai asszonylánya Tírusz és Szidón vidékén: Mk 7,24-30; egy sü-ketnéma a Dekapoliszban: Mk 7,31-37). Elfogulatlan-sága, az „idegenekre” is kiterjedő szeretete abban ismegnyilvánul, hogy ezeknek az „idegen nemzetheztartozó” betegeknek a „hitét”, (Istenbe és őbeléje ve-tett) bizalmát (a kafarnaumi százados: Mt 8,10), illetveháláját (egy szamaritánus leprás: Lk 17,18) példaképülállítja honfitársai elé, és ugyanezt megteszi nem gyó-gyítási összefüggésben is, az irgalmas szamaritánuspéldabeszédében (Lk 10,29-37).Talán még a gyógyításnál is fontosabb megnyilvánulá-sa Jézusnak, hogy a gyakorlatban is bemutatta az ellen-ségszeretetet, amikor a szamaritánusok nem akartakszállást adni neki és tanítványainak, s az utóbbiak „ég-ből leszálló tűzzel” akarták elpusztítani az „ősi ellensé-get” (Lk 9,52-64). Keményen rászólt tanítványaira,lelkületüket sátáninak minősítette, és kijelentette: ő„nem azért jött, hogy elpusztítsa az emberek életét,hanem hogy megmentse azt” (Lk 9,55-56), tanúsítvaezzel, hogy még az „idegen nemzet” ellenséges tagjaitis korlátozás nélkül embernek tekinti (nem pedig el-pusztítandó „ellenségnek”).Ami Jézus tanítói működését illeti, kissé bonyolultabba helyzet két olyan mondása miatt, amely csak Mátéevangéliumában található meg, noha a szóban forgó

esemény Márknál (6,7-13; 7,24-30) és Lukácsnál (9,1-6) ismegtalálható: „Küldetésem csak Izrael házának elveszettjuhaihoz szól” (Mt 15,24); „A nemzetekhez ne menjetek, aszamaritánusok városaiba ne térjetek be” (Mt 10,5)! Emondások eredetiségét sokan vitatják, de nem valószínű,hogy utólag adták volna őket Jézus szájába, hiszen a Máté-evangélium keletkezésének korában az egyház már évtize-dek óta gyakorolta a „pogánymissziót”. Mindenesetre aztlátjuk, hogy Jézus „teológiai párbeszédet” folytat egy sza-maritánus asszonnyal (Jn 4,7-26), az „Izrael Istenéről” szó-ló tanúságtétel megbízásával küldi övéi közé a meggyógyí-tott gerázai embert (Mk 5,19), s ami még fontosabb, végül„minden nemzethez” (Lk 24,47; Mt 28,19), sőt „az egészteremtéshez” (Mk 16,15) szóló tanítói megbízással ruházzafel követőit. Ennek a jézusi egyetemességnek a hitelességétpersze talán még többen vitatják – de a „zsidó bezárkózás”és az „egyetemes nyitottság” közötti ellentmondás aligha-nem feloldható azzal, hogy feltételezzük Jézusról: az őgondolkodása és lelkülete is fejlődhetett.b) Jézus viszonya saját nemzetéhez. – Rendkívül nehézerről bármit is mondani, mivel mindössze három ezzel kap-csolatos nyilatkozatáról tudunk, de mind a háromnakugyanaz a tárgya: nemzete, hazája sorsáért, létéért aggó-dik. A három nyilatkozat közül kettőt már idéztem az 1.pontban (Lk 13,3; 23,31): ezekben Jézus óvta nemzetét a„nacionalista terrorizmustól”, konkrétan a Róma ellenilázadástól, mert attól tartott, hogy az népe pusztulásáhozfog vezetni. E két mondásában a tárgyilagos figyelmeztetéshangja szólal meg, a harmadik azonban, amelynek ugyanaza mondanivalója („Bár felismerted volna te is a békességfeltételeit”, mondja Jeruzsálemhez közeledve: Lk 19, 42),érzelmekkel nagyon telített, és arról árulkodik, mit jelentettJézus számára népe esetleges pusztulása: olyan mélyenérintette ez a lehetőség, sőt valószínűség, hogy sírásra fa-kadt (Lk 19,41), amiről a szinoptikus evangéliumok semmi-lyen más összefüggésben nem számolnak be! Ennek alap-ján talán megengedhetjük magunknak azt a következtetést,hogy amilyen távol állt Jézustól az erőszakos („zelóta”)nacionalizmus, olyan közel állt hozzá a más népeknek árta-ni nem akaró, igazi hazaszeretet. Erről tanúskodik egyéb-ként, kimondatlanul is, egész nyilvános működése: mindenképességével és teljes erejével nemzetét szolgálta, és külde-tése megpecsételéseként a vértanúhalált sem tartotta túlnagy árnak.1. A „terroristák” fordítás részletes indoklását ld. Márk-kommentárom 659. lábjegyzetének első és 661. lábjegyzet-ének második bekezdésében, illetve Lukács-kommentárom806. és 1628. lábjegyzetében.2. A szóban forgó mondatok kérdésként értelmezésénekindoklását ld. Lukács-kommentárom 1517. lábjegyzetében.

2012. augusztus - szeptember KOINÓNIA 2143

GONDOLAT – ÉBRESZTŐKEgyszer egy idősebb rabbi néhány tanítványával be-szélgetve és tanulva töltötte az estét, s eközben kifogy-tak a frissítőkből. A pénzt gyorsan összeadták, de utánaparázs vita kerekedett, mert egyikük sem akart elmennivásárolni.– Adjátok ide a pénzt – mondta végül a rabbi. – Vankint egy gyerek, ő boldogan elmegy nekünk a boltba.Mikor néhány perc elteltével a rabbi nem jött vissza,rájöttek, hogy ő maga ment. Elszégyellték magukat,szótlanul várakoztak.– Miért nem mondtad meg nekünk az igazat? – kérdez-te az egyik tanítvány, mikor a rabbi visszajött.– Bármelyikünk szívesen elment volna helyetted.– Én igazat mondtam – felelte a rabbi. – Ahogy öreged-tem, úgy láttam egyre világosabban, hogy lelkem egyrészében gyermek maradtam. Mondanom sem kell,nem mindig bölcs dolog gyermekként viselkedni. Ezértaztán mikor veletek tanulok, a bennem lakozó gyerme-ket mindig odakint hagyom. De mindig megvár.

***

Egy kulacs víz voltamamit a vándora forrás vizéből merítettés elcsurgatott az úton.

(Bálint Lea: Boldogságom erdeje)

***

Egyszer egy házaspár tanácsot kért egy rabbitól, ho-gyan neveljék tizenkét éves fiukat.A rabbi így válaszolt nekik:– Ezzel a kérdéssel tizenkét évet késtetek. Az emberolyan, mint a fa. Ha egy teljességében kibontakozott faegyik ágát megvágjuk, az csak azt az egyetlen ágatérinti. Ha azonban egy magon ejtünk egy parányi kar-colást, az az egész fa növekedését befolyásolja.

(Simon Jacobson: Tartalmas élet)

***

Mindenkit arra lehet megtanítani,amit már úgyis tud,

de arra viszont meg kell tanítani.

(Aquinoi Szent Tamás)

***

A tanár híddá feszül s biztatja tanítványait, kelje-nek át rajta; majd miután megkönnyítette számuk-ra az átjutást, boldogan összeroskad, arra buzdítvaőket, hogy maguk építsenek hidakat.

(Nikosz Kazantzakis)

TERMAN NIKOL

ITT VAGY

Uram! Rogate vasárnapján egészségért imádkozom hozzád.Kérlek, add, hogy a testem mindig alkalmas legyen arra afeladatra, amelyre szánod, és én sose felejtsem el ezt meg-köszönni neked. Eddig nem tűnt fel nekem, mekkora értékaz ép test, és azt sem gondoltam, mennyire törékeny, ki-szolgáltatott és elesett lehet, ha nem az.Egy bokatöréssel megmutattad, Uram, hogy mekkora hálá-val tartozom neked azért, amit természetesnek vettem. Kér-lek, Uram, engedd úgy használnom a lábamat, mint eddig!Kérlek, Uram, gyógyíts meg mindenkit, aki rád szorul.Most, hogy megtapasztaltam egy nem is túl nagy balesetkövetkezményeit, látom, hogy mennyi szenvedés és fájda-lom lehet a világban, hiszen az enyémnél jóval nagyobbbalesetek történnek.Védj meg minket, Uram! Az a másodperctöredék, amelyenmúlik élet-halál, épség-betegség, a te kezedben van. Talánsosem érezni annyira erősen közelségedet, gondviselő ke-zedet és saját „csekélységünket”, mint ezekben a mérhetet-lenül rövid pillanatokban.Tudom, Uram, hogy egy ilyen esemény annyi mindenremegtanít. Megértettem általa, hogy milyen kiszolgáltatott-nak lenni – ha legközelebb nekem kell ápolnom valakit,biztosan egészen másként csinálom majd. Köszönöm, hogymegmutattad, mennyire sérülékeny az emberi test. Szintehihetetlen, hiszen a tévében ezt nem látjuk. Megígérem,hogy ezután jobban vigyázok magamra és másokra is.Megköszönöm, Uram, a gyógyulást, amely lassú folyamat,és sok időt ad gondolkodni. Kérlek, legyél a lábadozókkal!Annyira nehéz nem kétségbeesni és nem fordulni el tőled.Annyira nehéz nem hibáztatni téged, hanem meglátni azesemények értelmét, hiszen feltétlenül van nekik, igaz?Kérlek, legyél velünk, betegekkel! Add, hogy téged lássunkmagunk mellett, és ne érezzük magunkat elhagyatva, hiszenitt vagy! Itt vagy. Ámen.

***

Igen mi itt a Termaportán hiszünk Istenben, hisszük az örökéletet és hiszünk a becsületes munkában, amíg oda nemjutunk. Hisszük, hogy lehet egymást segítve együtt dolgoz-ni mindannyiunk boldogulására. Hisszük, hogy Isten aderőt ahhoz, hogy előre jussunk a nélkül hogy bárkit be kénecsapnunk és hisszük, hogy azért nem mindenki akar minketátverni. Hisszük hogy az állatokat azért bízták ránk, hogygondot viseljünk rájuk és jó gazdáik legyünk. Hisszük,hogy azért vannak földjeink, hogy rajtuk a jó gazda gon-dosságával ételt termeljünk azoknak, akiknek nem mind-egy, hogy mit esznek. Itt akarjuk felnevelni a gyerekeinketés reméljük, hogy jó példával járunk előttük. Hisszük, hogynem mindegy, hogy mit adunk ki a kezünkből és azt is,hogy a tisztességes munkán és annak eredményén áldásvan.

2012. augusztus - szeptember KOINÓNIA 2144

FARAGÓ FERENC

TANYAI SZILÁNKOK...

Csak két biztos pont van: a bizonyosság és a bizonytalan-ság.

***A demokrácia mások egyenlőségét kell, hogy jelentse, snem a magunkét.

***Az ego túszul ejti önmagát és ebből a helyzetből márképtelen szabadulni.

***A legnagyobb bizonyosságunk önmagunkról van – mégisönmagunkról tudjuk a legkevesebbet.

***A magunk hibáit kell kijavítani, mások hibáit másoknakkell kijavítani.

***Örökérvényűnek igazságoknak kikiáltott pillanatnyi ha-zugságok kormányozzák a világot.

***A legnagyobb veszély nem a szélsőségekben van hanem aközépszerűségekben.

***Szerepzavar. Az ember az anyagi világ főszereplője, ámaz isteni szereposztás szerint a szellemi világ főszereplő-jének kellene lennie!

***Olyan az életünk, amilyen az istenünk, s olyan az iste-nünk, amilyen az életünk.

***Vannak istenképeink és vannak istenképtelenségeink.

***Isten a világ immanens aspektusa, a világ az Isten transz-cendens aspektusa.

***Aki önmagával vitatkozik, az másokkal ért egyet; akimásokkal vitatkozik, az önmagával ért egyet.

***A halállal befejeződik az, ami még el sem kezdődött.

***Az a csoda, hogy a természetfölötti is betartja a természettörvényeit.

***Az örökérvényű dolgokat eldobjuk, az eldobható dolgokatmegtartjuk.

***Sok dolgot mondunk, amit nem is gondolunk. Sok dolgotgondolunk, amit nem is mondunk.

***Az anyag áll a legmesszebb a szabadságtól. - A szellemáll a legközelebb a szabadsághoz.

***Inkább egyenes gerinccel meghalni, mint görbe gerinccelélni!

***Vallások. Nagyon gyakran van úgy, hogy az Isten dicsőí-tése, Isten káromlásnak számít.

***A nagy Egész mindig csak a kis Részben nyilvánul meg.

***

Még nem tudjuk, ki az Isten – már nem tudjuk ki az Ember.***

Minél jobban keresünk, annál több lesz bennünk a kérdőjel.***

Rossz az a vallás, amely csak az Istent hirdeti az emberekszámára, és az embereket nem hirdeti az Isten számára.

***A világról kialakult képünk megakadályoz abban, hogy meg-ismerhessük a világot.

***Minden káosz új világot szül.

***Gyakran, amikor megtalálunk valamit, azt hisszük, ez a min-den, de kiderül, hogy ez a semmi.

***Időnként a különböző isteneknek semmi közük Istenhez.

***A háborúk a Sátán színeváltozásai.

***Életünk során sok-sok olyan kapu zárul be, amelyen csakbelépni lehet, ki nem. - Életünk során sok-sok olyan kapuzárul be, amelyen csak kilépni lehet, be nem.

***Az árnyékhoz szükséges a fény is, de a fényhez nem szükségesaz árnyék.

***Van úgy, hogy nem látunk, nem hallunk, ám akkor látunk éshallunk meg mindent.

***A csend megszólal – a hang felcsendül.

***Isten rejtőzködése a mindentbetöltésében nyilvánul meg.

***Jólét. Már minden megvan, csak az igazság hiányzik.

***Az emberi sorsokba két aspektus vésődik be egymás mellé:

— ’lehetett volna másként...’— ’csak így történhetett meg...’

***Mindig a történelmi pillanatok örökkévalóságát éljük.

***A háború csak akkor mutatja meg igazi arcát, ha éppen hábo-

rú van.***

Kellően szegénynek kell lennünk ahhoz, hogy jó embereklehessünk.

***Csak az emberi léleknek van ily pokoli mélysége és mennyei

magassága.***

A víz nagy kincs, s rajtunk múlik, hogy szennyvíz, vagy szen-teltvíz válik belőle.

***A valósággal szemben nem a képzelet áll, hanem egy másik

valóság.***

Szociálpszichológia. A szegény tiszteli a nálánál szegényeb-bet, ám a gazdag gyűlöli a nálánál gazdagabbat.

***Senki sem tud panaszkodni, csak az ember...

***Magány. A legnehezebb dolog önmagunktól megszabadulni.

***

2012. augusztus - szeptember KOINÓNIA 2145Az egyetlen képes csak meglátni az összest.

***A költő hangja minél inkább egyéni, annál inkább egye-temes.

***A tehetetlenség nem tehetségtelenség, de a tehetségtelen-ség tehetetlenség.

***Két állítás lehet egymással teljesen ellentétes anélkül,hogy az egyik igaz, a másik hamis volna.

***Hányan is mondták már: igazság – pedig az igazság ki-mondhatatlan.

***Fejlődés: a pre-kapitalizmusból – a poszt-kommunizmusba.

***Lehet egyszerű dolgokat nagyon bonyolult módon bemu-tatni. – Lehet bonyolult dolgokat nagyon egyszerűen be-mutatni.

***Szociológia. Jobb választás egy remetei magány, mint egyfeldúlt tömeg közössége.

***Ha magunk vagyunk, ne legyen az nyilvánosan, ha nyil-vánosan vagyunk, ne legyen az magunkban.

***Nagyon lemarad az, aki a korát nem előzi meg.

***Hogy egyszerűek lehessünk, óvakodni kell a népszerűség-től, a nagyszerűségtől, a kisszerűségtől, a korszerűségtől,a stílszerűségtől és a számszerűségtől.

***Média. Már amit mondunk, azt sem mi mondjuk...

***Ha rendszerezni kívánjuk a rendet, abból csak rendetlen-ség lehet.

***Isten léte meghatározhatatlan és megfellebbezhetetlen.

***Behunyt szemmel lehet a legmesszebbre látni.

***Minden műnek van társszerzője: az olvasója, nézője,hallgatója...

***A világ egyetlen képlettel leírható: A=A. – A világ egyet-len képlettel megcáfolható: A≠A.

***Kétségkívül létezik kimondhatatlan – máskülönben nembírnánk kimondani...

***Az életünkről csak logikai panelekben tudunk beszélni,ám panel sincs és logika sincs.

***

A válságok megoldása nem kormányintézkedésekben rejlik,hanem jó irányú, egyéni gondolat átalakításokban. Mint ahogya válságok kialakulása sem kormányintézkedések hatásáratörténnek, hanem rossz irányú, egyéni gondolat átalakítások-ban.

***Transzcendencia. Ahol a logika nem érvényesül, ott nem alogikátlanságnak kell érvényesülnie, hanem egyfajta más logi-kának, amely paradox módon, teljesen logikátlannak fog tűn-ni.

***Az okoskodó ész nagyon buta tud ám lenni!

***A problémákat sohasem megoldjuk, hanem megszűnnek.

***Valójában az empirikus (tapasztalati) világ, csupán a világtöredéke.

***Amikor egy esemény bekövetkezik, akkor be fog következniegy másik is – és olyan nem lesz, hogy nem következik sem-mi.

***Gondolat – szó – cselekedet. Ami a gondolaton túl van, azcsak nem-gondolattal fogható fel. – Ami a beszéden túl van,az csak nem-beszélve mondható el. – Ami a cselekvésen túlvan, az csak nem-cselekedve valósítható meg.

***Minden beszéd csenddé enyészik, és minden csend beszéddéfoszlik.

***A világ ’rend’-je a ’rendszer’-telenségben áll.

***Anti-dogmatika. Isten megismeréséhez kizárólag önmagunkonkeresztül vezet út.

***Ama bizonyos objektív nézőpont nem létezik, ám szubjektív,annál több.

***A válság a fejlődés egyik vasútállomása – ha akarjuk: végál-lomás, ha akarjuk átszállóhely; de az biztos, hogy ugyanaz avonat már nem megy tovább.

***Az élet egy egész életen át tartó csomó kibogozása vagy ösz-szebogozása.

***A vallás elsősorban nem elméleti okoskodás (teológia), hanemgyakorlati élmény (misztérium).

***A küszöb az, amely elválaszt és összeköt; amelyet át lehetlépni és meg lehet benne botlani.

***Van olyan szülő, aki egyedül neveli gyermekét, ez az elváltszülő. Van olya gyermek, aki egyedül neveli szüleit, ez azegyke gyermek.

***A teljes magány: már önmaga társaságát sem szereti...

***Az értelem nincs tisztába saját értelméről. Az értelmetlenségnincs tisztába saját értelmetlenségéről.

***

2012. augusztus - szeptember KOINÓNIA 2146KŐSZEGINÉ MELINDA

BNT 2012. AUGUSZTUS 2-5.KAPOSVÁR

A 13. BNT ezúttal is minden korosztály számá-ra igényes programot, valamint aktív pihenési lehetősé-get biztosított. A kaposvári „A Vasút a GyermekekértAlapítvány Diákotthona” – némi átalakítással – ideálishelyszínnek bizonyult. A résztvevők nagy többségénekágyas elhelyezést tudtunk biztosítani, a fiatalok egyrésze termekben polifoamos-hálózsákos, vagy sátrashálóhelyet vett igénybe. A táboron 370 fő vett részt,ennek kb. harmada 18 év alatti volt. Az étkezés – eny-hén szólva – aszketikusra sikeredett, nem is a minőség-gel, inkább a mennyiséggel volt baj, de azért mindenkitúlélte ezt a három napot.

A tábor mottója: „Ragyogj, mert Isten üzenetevagy! Szebb lesz tőled a világ, s boldogabb!” (B.RadóLili). A szervezők, melyeknek nagy része (14 főből 9fő) huszonéves fiatal volt, azt szerették volna ezzelkifejezni, hogy mindannyian fontos építőkövei va-gyunk Isten Országának. Elengedhetetlen, hogy kibon-takoztassuk saját képességeinket, s azokat a közösségjavára minél teljesebben hasznosítsuk. Ehhez pedigértéklátás, önismeret és harmonikus kapcsolatok szük-ségesek. Minden napunkat reggeli tornával és szentmi-sével kezdtük, az „ép testben ép lélek” szellemében, sesti áhítattal zártuk. A csütörtök esti bábszínházi elő-adás, amelyet a világhírű pécsi MárkusZínház tartott,örömére volt kicsiknek és nagyoknak egyaránt. A pén-teki felnőtteknek (16 év felettiek) szóló előadástFaragóné Bircsák Márta tartotta „Személyi érettség –közösségi megosztás” címmel. Az igényes előadást(melynek prezentációja megtekinthető awww.bokorportal.hu oldalon) igen komoly beszélge-tés és vita követte 14 kiscsoportban, melyet egy-egyközépkorú és egy fiatal testvérünk vezetett. Az itt el-hangzott gondolatok összefoglalóját október közepérefogjuk elkészíteni, s honlapunkon, valamint belső tájé-koztatási rendszerünkön tesszük közzé. Az idei BNTújítása volt, hogy ezen idő alatt a 12–16 éves korosz-tály számára ugyanezt a témát Kovács Tádé fejtette ki.Azt tapasztaltuk az előző években, hogy ez a korosztálymég nem ül be a felnőtt előadásra, de már érdeklik őketa komoly kérdések is.

A délelőtt folyamán a piciknek baba-mamatorna, a nagyobbaknak (5-12 év) kézműves foglalkozásvolt. Délben a Kaposvári Vérellátó Állomás közremű-ködésével 47 fő adott vért, közben dietetikusaink ésgyógytornászaink életmód tanácsadást tartottak. Adélután folyamán több program közül lehetett választa-ni. Nagy érdeklődést keltett az „Egymást segítés lehe-tőségei falun és városon” témakör Lantos Tamás (Mar-kóc falu polgármestere), valamint Zsombok György(egy budapesti Talentum kör vezetője) előadásában.Bizonyos, hogy minden időben, de a mostani magyarhelyzetben még inkább nagy szükség lesz az összefo-gás minden formájára. Kiss József saját életének ta-pasztalatait összegezve „Út – egység – hűség” címmel

tartott beszámolót. A délután további részében – a már ha-gyományos – műveltségi vetélkedő, városnézés töltötte kiaz időt. Eközben a 8-14 éves gyerekeknek vetélkedőt szer-vezett Papp Anna és Kőszegi Sámuel, valamint sportfoglal-kozásokon is részt lehetett venni. A péntek este folyamánhárom programot is kínáltunk: A Romantikus estét házas-pároknak a György házaspár szervezte, de részt lehetettvenni a fergeteges hangulatú gitáros-táncos evangelizációsalkalmon a móri Forró Cappuccino együttessel, és voltfilmvetítés is: „Életvonat” címmel.

A szombati napon a „Spiritualitás az egyén, a csa-lád és a közösség életében” című tanúságtevéseket hallhat-tuk Tarnai Imre, Bajnok Kata, Magyar Bálint és DombiJánosné előadásában. Ezalatt a fiatalabbakkal Bajnok Dáni-el beszélgetett a spiritualitás jelentőségéről. A kiscsoportosbeszélgetések során számos egyéni és közösségi tapasztalat,kérdés és vágy került megosztásra. A piciknek terápiáskutyával való foglalkozás, a nagyobbaknak újabb kézműveslehetőségek voltak. A délután folyamán a „Nevelés – növe-lés?” cím alatt Lelkes Katalin Waldorf óvoda- pedagógus,valamint Bajnokné Vincze Orsolya tanítónő beszéltek arról,hogy milyen lehetőségek vannak arra, hogy valós értékeketközvetítsünk a pedagógiai munka során. Garay András „Ahonvédelmi törvény ’lefordítása’ és lehetséges következmé-nyei” című előadásában összegezte az előzetes Bokor-felmérés eredményeit, és felvázolta a törvény várható kö-vetkezményeit, amelyeket egyénileg és Bokor szinten egy-aránt alaposan végig kell gondolnunk. Dr. Gloviczki Eszter„A szerelem biokémiája” című előadását eredetileg serdü-lőknek terveztük, de a nagy érdeklődésre való tekintettelmegismételte a felnőtteknek is.Stölkler Nándor „Madarak földön, égen, és vízen” zenés-vetített képes előadása nem csak új ismereteket, de igazlelki feltöltődést is jelentett. A relaxációra, meditációravágyók Hangfürdőn vehettek részt Eisenmann Tündehangmasszőr segítségével, míg a kisebbek botkenyeretsütöttek vagy sportoltak. A szombat estét a szokásos Műso-ros est zárta színvonalas produkciókkal. A vasárnapiszentmise nem csak a közös ünneplés, búcsúzás, hanem atovábbi közös gondolatokra és tettekre buzdító alkalom isvolt.

A tábor lebonyolításában oroszlánrészt vállalt Orbán Ádámés Kőszegi Júlia, de köszönet illet minden szervezőt: CsíkyLajkó, György Gabi, Kőszegi Dalma, Mlecsenkov Angel,Szikszai Sándor, Szikszainé Csíky Mártus, Sztraka Ágnes,Topál Péter, Trásy Éva néni, Kecskés-Vincze Eszter,Vincze Miklós, Kőszeginé Melinda.

Szép volt ez a BNT, várjuk a tizennegyediket!