zákányszéki v. évfolyam 1. szám 2011. tavasz a zakahom-e...

""ÉÉ NN CC SS AA KK EE GG YY ZZ EE NN ÉÉ SS ZZ VV AA GG YY OO KK ,, UU GG YY AA NN OO LL YY AA NN EE MM BB EE RR ,, MM II NN TT MM II NN DD EE NN KK II .. .. .. ""

A Z a k a H o m - e E g y e s ü l e t f o l y ó i r a t a

V. évfolyam 1. szám 2011. Tavasz

Mottó: "Talán a legfontosabb, hogy a zene ját-szása közben mi nagyon jól érezzük magunkat,önzõen hangzik, de elsõdlegesen nem emelke-dett célok lebegnek a szemünk elõtt, egyszerûenszeretünk muzsikálni." (Fondor zenekar)

Bár Zákányszék szülötte olyan jól ismertembereknek muzsikált már, mint SólyomLászló, Schmitt Pál, Törõcsik Mari vagy éppAndré Rieu (holland hegedûmûvész), szû-kebb hazájában mégis kevesen ismerik PappEndre mûvészetét és eredményeit. Az ifjúmuzsikus április 7-én töltötte be 25-ik élet-évét, ebbõl az alkalomból beszélgettünk ve-le.

Kezdjük a zenével való ismerkedéssel. Be-szélnél a kezdetekrõl? A zenével való kapcsolatom még a Zákányszéki Ál-talános Iskolában kezdõdött. Amikor mûvészetiiskola lett, akkor ismerkedtem meg a moderntánccal Törökgyörgy Józsefnél az akkori Pro-ArtTáncstúdiónál, késõbb pedig a néptánccal DoktorLászlónál. Bár elõször zongorázni tanultam és egykicsit a szintetizátorral is foglalkoztam, Sasné Icanéni és Januj Jánosné javaslatára kezdtem el brá-csázni. Negyedik osztályos voltam, amikor VirágvölgyiMártához és Sturmann Jenõnéhez - becenevénTonihoz - kezdtem járni Üllésre. Márti már akkoris az Óbudai Zeneiskolában ill. a budafokiNádasdy Kálmán Mûvészeti Iskolában oktatott.Toncsival havonta egyszer jöttek Üllésre népzenétoktatni. Szombatonként egész nap foglalkoztakvelünk, tanítványokkal, ez vasárnap is folytatódottnéhány órában. Nyaranta elmentem Mártihoz ésTonihoz a népzenei táborba, amit kezdetekbenSzurdokpüspökin szerveztek. A kapcsolat a mainapig megmaradt, gyakran kísérõ zenészekéntmuzsikálunk együtt.Ötödikes voltam, amikor elõször jártam külföld-ön. A Zabosfa Táncegyüttest kísérte a Rokka zene-kar, ahol a bõgõs Lovászi Irén és a prímás BittóNándor vettek szárnyaik alá, mint kisbrácsást. So-kat köszönhetek nekik, nem csak muzsikálni ta-nultam mellettük az évek alatt, hanem felnõtté iscseperedtem, így a sok utazás alkalmával a "pót-szüleimmé" váltak, amiért utólag is nagyon hálásvagyok nekik.

Mikor döntöttél a tánc ellenében a zenejavára? Sokáig táncoltam, a választás kényszere a közép-iskolai évek derekán jött. Egyre nehezebb volt ösz-szeegyeztetni a próbákat, fellépéseket és az iskolaikötelezettségeket.

Szegeden teltek a középiskolai éveid, a tanulásmellett hogy alakult a zenei pályafutásod?A szegedi Déri Miksa Szakközépiskolába jártam,gépészet szakra - a családi példát folytatandó. Azene fontos szerepet töltött be az életemben ezek-ben az években is, továbbra is jártam Üllésre, il-letve Nagy Gábor zenész barátomhoz Szegedre ta-nulni, aki a Rozsdamaró zenekar alapítója is egy-ben.Gyakran léptem fel akkoriban a Rokka zenekar-ral, akikkel a hódmezõvásárhelyi Kankalin Tánc-együttest kísértük. Ekkor már jártunk ide-odamuzsikálni Európában. Közülük akkor a legna-gyobb élményt Felvidék és Erdély jelentette, aholtöbbször is hol táboroztunk és zenét tanultunk,hol mi magunk kísértük az együttest.Ekkor kerültél el otthonról, a család, a szülõk ol-talmától távolabb folytatódott az életed.Érettségi után a Budapesti Mûszaki Egyetem Gé-pészmérnöki Karán folytattam a tanulmányaimat.Mind az egyetem, kollégium falai között, mind azenész-táncos berkekben rengeteg kapcsolatratettem szert, mint zenész vagy barát. Így állhatottössze 2004-ben a saját zenekarunk, a Fondor(www.fondor.hu). Szerencsés vagyok, hogy egy ki-váló baráti társaságból formálódott ez a csapat,akikkel rengeteg közös élményben, kalandbanvolt már részünk. A felállás idõközben változott. A kezdetekkorKrámli Kinga (ének) és Bobár Zoltán "Boby" (har-monika) is velünk muzsikált, de õk a híres Naprazenekar alapító tagjai is egyben és ez komoly kö-töttséggel jár. Így sajnos külön váltak útjaink. Aközös munkánk gyümölcseként 2006-ban megje-lent az elsõ nagylemezünk, ami a Nótás Szilágy cí-met kapta. Ezen tematikusan csak szilágysági ze-ne hallható. Így a zenekar tagjai jelenleg: Csernók Klára (hege-dû), Maruzsenszki Andor (hegedû), Zimber Fe-renc (cimbalom), Prihoda István (nagybõgõ) ésén, mint brácsás. Szerencsére ez az "ötös fogat" azóta is jól mûkö-dik együtt. Az idõ teltével végeztünk egyetemi, fõ-iskolai tanulmányainkkal, és megy az élet tovább.Van olyan közöttünk, aki tanárként, mérnökként,hivatásos zenészként dolgozik, de van olyan is, akimár családapa is egyben. Talán büszkén megem-líthetem a zenekarunk legnagyobb elismerését,amikor is 2009-ben Magyar Köztársasági díjatkaptunk, ami a Népmûvészet Ifjú Mestere címetjelenti. Az akkori Kulturális Miniszterünktõl,Hiller Istvántól vehettük át a díjat személyesen.Még az egyetemi évek alatt, 2008 szeptemberébenmegalakult Tárkány-Kovács Bálint vezetésével aTárkány Mûvek zenekar. Ez nem népzenét játszó zenekar, ami a mûfaji

besorolásunkat illeti, ez világzene. Azóta is töret-lenül folyik a munka velük is.A PANKKK kiadásában jelent meg az elsõ CD-nk,"Arcomba az arcod vésted" címmel. Velük kon-certezem a leggyakrabban.

Ehhez a CD-hez egy külföldi meghívás is kap-csolódik. Mesélnél a részletekrõl? A Song Lines címû nemzetközi zenemûvészeti lap ezévi tavaszi számában fog megjelenni egy kritika aCD-rõl és ehhez kapcsolódóan meghívtak minketmár egy londoni jazzfesztiválra, amit júniusban ren-deznek meg. Ez az írás azért fontos, mert csak miképviseljük jelenleg a magyar világzenei életet. Re-méljük, méltán tehetjük ezt.

Mi mindennel foglalkozol mostanában? Egy, március 14-én indult egy hónapos turnén ve-szek részt jelenleg, a pozsonyi székhelyû Ifjú Szí-vek Táncszínházzal. Õket kísérem, a táncszínházzenekarában, mint brácsás. Egy hónap alatt többmint 30 elõadást tartunk a felvidéki magyarok ál-tal lakott falvakban, városokban. Célunk, hogy rá-ébresszük az ott élõket a saját identitásukra, hogyezáltal az idén elkövetkezendõ népszavazás valóseredményt mutathasson a Felvidék népességéneketnikai összetételérõl.

(folytatás. a 2. oldalon)

Papp Endre

Zákányszéki

(folytatás az 1. oldalról)

Több rádiófelvételen is részt vettem már, de a na-pokban fejeztük be az MR2 Petõfi Rádió Akusztikcímû mûsorának felvételeit a Tárkány Mûvekkel.A vágatlan koncertfelvételt az április 5-i mûsorbanadta le a rádió. Az ismétlés pontos idõpontját a ze-nekar honlapjáról lehet megtudni (www.tarkany-muvek.hu).

Igyekszem folyamatosan képezni magam, aminem könnyû feladat. Így a közös gyakorlás legjobbmódja, amikor idõnként más-más zenészekkel iskibõvülve klubokban játszunk kötetlenül. Ezt na-gyon szeretjük, mert mindig új és más élménytjelent zeneileg. Természetesen az is nagyon fon-tos, hogy a zenészek közti barátságot így tudjuk alegjobban ápolni, muzsikálással. Ennek köszönhetõen rendszeresen járok más ze-nekarokba is muzsikálni, mint például a Szalon-na és bandája, Tükrös, Téka, Méta, Gázsa, a Ma-gyar Állami Népi Együttes zenekara, a Duna Mû-vészegyüttes zenekara, a Honvéd Táncszínház ze-nekara vagy akár a Kossuth-díjas Berecz Andrásmesemondó elõadásait is gyakran kísérem, mintmuzsikus. Koncerteztem már a PASO-val is, illet-ve a Tárkány Mûvek tagjaként Dresch Mihállyal,az élõ magyar jazz legendával, vagy a Carbonfoolsfrontemberével, Fehér Balázzsal, Szirtes Edina"Mókussal", vagy a méltán népszerû Csík zene-karral is. Szerencsére ezt a felsorolást még tud-nám folytatni.

Úgy hallottam, gyakori szereplõje vagykülönbözõ színházi produkcióknak is.Igen. Nagyon nagy megtiszteltetés számomra az,hogy a nemzet színészeivel állhatok egy színpadonés muzsikálhatok nekik is. Ugyanis az Alföldi Ró-bert által vezetett budapesti Nemzeti Színházbankerült megrendezésre Móricz Zsigmond Úri Muri-ja. Itt zenészként lépek fel a darabban. A próbákatmég 2009 õszén kezdtük, a bemutató 2010 január-jában volt. Azóta is megy a darab, így sok idõt tölt-hetek el a színészek között, ami fantasztikus él-mény.

Ezt én is láttam az arcodon, amikor de-cember végén volt szerencsénk megnézni avalóban kitûnõ elõadást. Nyárra a kõszín-házi évad véget ér. Az átlagember pedigúgy hiszi, hogy egy zenész életében a való-di pezsgést a nyári idõszakok jelentik, azegyébként is eseménydús mûvészélet to-

vábbi programokkal gazdagszik. Nálad etéren mi a helyzet?Ez általánosságban igaz. A nyár számít fõszezon-nak. Ilyenkor a legváltozatosabb programokon,fesztiválokon veszünk részt bel-és külföldön egy-aránt. Mostanára már kezd telni a naptár, és elkez-dünk készülni ezekre a programokra. Fõszezonon kívül egyébként többnyire a "mûhely"

munka folyik. Gyako-rolunk, próbálunk,stúdiózunk, rádió-éstv felvételeket készí-tünk. Olyan dolgokatcsinálunk, amiket aháttérben el kell in-tézni, hogy mire kez-dõdik a fesztiválsze-zon, készen álljon acsapat. Ilyenkor in-kább csak klubkon-certeket tartunk. Mosta turné befejeztévelkészül majd az elsõklippünk a Tárkány

Mûvekkel, jelenleg a forgatáshoz szükséges dolgo-kat intézzük, szervezzük.A közelmúlt eseményei közül kiemelném még a ta-valy augusztusi fellépést, amikor Schmitt Pál köz-társasági elnök beiktató ünnepségén volt lehetõsé-gem zenélni, vagy a másik ilyen nagy élményemetemlíteném, amikor a híres színésznõt, TöröcsikMarit köszöntöttük 75. születésnapján.

Európa szerte ismert mûvészként szûkebbhazádban is fel szoktál lépni? Ez a megfogalmazás barokkos túlzás az én esetem-ben. Én csak egy zenész vagyok, ugyanolyan ember,mint mindenki, csak mással foglalkozom. Nem tar-tom magam mûvésznek, pláne nem európai hírû-nek. Szeretem, amit csinálok, és ez motivál. A kérdésre választ adva, a szûkebb hazámban lépekfel talán a legritkábban, de szerencsére tudok mon-dani olyan eseményeket, amelyeken részt vehettem.Legutóbb a Szegedi Nemzeti Színházban vendégsze-repeltünk a Duna Mûvészegyüttessel a Nagy Albertévfordulós emlékesten, illetve tavaly nyáron a Sze-gedi Ifjúsági Napokon a Tárkány Mûvekkel. Két éveaz Újszegedi Szabadtéri Színpadon is felléptem aFondor zenekarral, ahol a Bartók Táncegyüttest kí-sértük a Szegedi Néptánc Gálán.Zákányszéken eddig még csak egyszer léptem felzenészként, 2008. december 13-án, a ZabosfaTáncegyüttes megala-kulásának 20. évfor-dulóján, ahol a Fon-dorral muzsikáltunkmind az elõadáson,mind a bálon. Egymásik fontos eseményis Zákányszékhez köta Fondorral: a DunaTV készített velünk ri-portfilmet az Élõ Nép-zene címû mûsorhoz,amit a Piroska Ven-dégháznál forgattunk.

Hallottam, hogy a fesztiválok mellett lako-dalmakon is fel szoktatok lépni, sõt voltegyszer egy kalandos eset is. Mesélnél er-rõl?Igen, szoktunk járni mindenféle rendezvényre mu-zsikálni, így lakodalmakba is. Történt egyszer azegyik humoros eset, amikor egyik faluban két lako-dalmat tartottak ugyanazon a napon, ráadásul azegyik lakodalmas ház a templom közelében, látótá-volságban volt. Odamentünk a házhoz, a pincérekmegkérdezték tõlünk, hogy mi vagyunk-e a megle-petés zenekar. Nem tudtunk róla, hogy meglepetéslenne a fellépésünk, így mondtuk, hogy mi jöttünkzenélni a lakodalomba. Jól is tartottak minket, az-tán egyszerre csak észrevettük, hogy a templombólépp vonul ki egy másik nászmenet, és akkor jöt-tünk csak rá, rossz lakodalomba mentünk, igazá-ból ott kellene zenélnünk a templomtéren az ifjúpárnak. Szerencsére gyorsan odaértünk, még az-elõtt, hogy bárki észrevette volna a hiányunkat.

Van-e esetleg még olyan emlékezetes, fel-emelõ, megható vagy éppen mulatságostörténeted, amit szívesen megosztanál azákányszéki olvasókkal? Rengeteg történetet tudnánk mesélni a zenész tár-saimmal együtt, mert minden egyes alkalom egykaland is egyben. Nekünk, zenészeknek, a muzsi-kálás mellett ez a szórakozásunk is. Gyakran külö-nös szituációkba keveredünk, mert azokban azemberekben, akiket szórakoztatunk a zenénkkel,gyakorta felszabadulnak a lappangó érzelmek, oly-kor az indulatok is. Ezek nem könnyû helyzetek,ugyanúgy meg kell tanulnunk õket kezelni, mintahogy a zenét a hangszereinken eljátszani. Erre iskell készülnünk, hogy egységesen tudjunk reagálniaz ilyen szituációkra. A koncertezés ettõl eltérõ mó-don mûködik, mások a törvényszerûségek. Szeren-csére az idõ teltével egyre nagyobb, ún. színpadi ru-tinra teszünk szert, amivel már nekünk is köny-nyebb érvényesülni.Köszönöm a beszélgetést és amellett, hogy szeretet-tel köszöntelek születésnapod alkalmából, szívbõlgratulálok az eddig elért csodálatos eredményeid-hez, további sikerekben gazdag éveket és sok ha-sonlóan emlékezetes fellépést kívánok. Magunk-nak, Zákányszéken lakóknak pedig azt kívánom,hogy minél többet láthassunk és hallgathassunkTéged zenésztársaiddal itt Zákányszéken is.

Dr. Mezeyné dr. Harangozó Ildikó

22.. oollddaall ZZáákkáánnyysszzéékkii ÉÉlleettkkééppeekk 22001111.. TTaavvaasszz

Tárkány Mûvek

Fondor Zenekar

22001111.. TTaavvaasszz ZZáákkáánnyysszzéékkii ÉÉlleettkkééppeekk 33.. oollddaall

A NÁ R C I S Z EL VTöbbször is felhívott a lányom:- Anya, látnod kell a nárci-szokat, mielõtt elvirágoznak!El akartam menni, de odáigkét órát kellet volna vezetnem.Csak az oda-vissza útra rá-ment volna majdnem az egésznap - és az igazság az, hogy akövetkezõ hétig nem volt

egyetlen szabad napom sem.- Jövõ kedden megnézem - ígértem meg neki vo-nakodva, miután harmadszor hívott. Eljött a kedd,esõs és hideg volt. De mivel megígértem, elindul-tam. A hegycsúcsokat nem lehetett látni a rájukereszkedõ felhõktõl, alig mentem néhány kilomé-tert és az utat sûrû, nedves, szürke ködtakaró fed-te. Annyira le kellett lassítanom, hogy szinte csaklépésben haladtam… a szívem hevesen vert. Ahegy teteje felé egyre keskenyebbé és kanyargósab-bá vált az út.Miközben csiga tempóban vettem a kanyarokat,azon imádkoztam, hogy csak elérjek a leágazóig,ami azt jelentené, hogy megérkeztem. Amikor vég-re beléptem Carolyn házába és átöleltem az unoká-imat, így szóltam: - Felejtsd el a nárciszokat,Carolyn! Nem lehet a ködtõl látni az utat, és rajtadés az unokáimon kívül Édesem, semmit sem aka-rok annyira látni, hogy akár egy centit is megtegyekezen az úton!A lányom kedvesen rám mosolygott: - Mi mindigezen járunk, anya - mondta.- Hát engem ugyan ki nem viszel erre az útra ad-dig, amíg el nem oszlik a köd, és akkor rögtön elis indulok hazafelé! - válaszoltam.- Pedig azt reméltem, hogy elviszel az autószere-lõhöz, hogy hazahozhassam a kocsimat. Éppmost hívott a szerelõ, rendbe hozták a motort -felelte.- Milyen messze van? - kérdeztem kétkedve.- Csak néhány saroknyira - vágta rá boldogan.Szóval beültettük a gyerekeket az én autómba, be-csatoltuk õket és elindultunk. - Majd én vezetek -ajánlotta fel Carolyn. - Én már hozzászoktam. Né-hány perc múlva már ott is voltunk a világ pere-mén kanyargó úton felfelé a hegyen.- Hová megyünk? - kiáltottam idegesen, amikormegláttam, hogy ismét a ködös úton vagyunk. Ezaz út nem is a mûhelyhez vezet!- Kerülõ úton megyünk oda - mosolygott. - Arra,amerre a nárciszok vannak. - Carolyn! - mondtam szigorú hangon, próbálva át-venni a helyzet feletti uralmat.- Azonnal fordulj vissza! Nincs a világon olyan do-log, amit annyira látni akarnék, hogy ahhoz ilyenidõben ezen az úton kelljen végigmennem.- Jól van már anya - mondta magabiztosan. - Tu-dom, hogy mit csinálok. Hidd el, soha nem bocsá-tanád meg magadnak, ha kihagynád ezt az él-ményt.És az én édes, szeretõ lányom, aki soha életébennem okozott nekem fejfájást, azt csinált amit akart- és elrabolt! Nem akartam elhinni. Ha akartam, hanem, úton voltam a nevetséges nárciszok felé - egysûrû köd borította úton, a hideg párába burkoló-

zott hegycsúcsok között, a szürke csöndben, ami-rõl az volt a véleményem, hogy életveszélyes.Egész úton morogtam. Körülbelül húsz perc utánlefordultunk egy kisebb kavicsos útra, ami egy töl-gyesbe ágazott a hegy oldalán. A köd egy kicsit fel-emelkedett, de az ég még mindig szürke és felhõsvolt. Leparkoltunk egy kis parkolóban, ahol volt egykõkápolna. Messze tõlünk, a köd beterítette azegész völgyet, a síkságot egészen a sivatagig.A kápolna túloldalán láttam egy tûlevelekkel borí-tott ösvényt, égig érõ örökzöldekkel és egy alig ész-revehetõ felirattal: Nárcisz kert. A gyerekek és énmegfogtuk egymás kezét, és követtük Carolynt a le-felé kanyargó erdei ösvényen. Élõ tölgyfák, hegyibabér, bokrok és cserjék tûzdelték a hegy hajtásait,de a szürke ködben ez sötétnek és egyhangúnaktûnt. Kirázott a hideg. Ekkor egy nagy kanyart vettaz ösvény, felnéztem, és elállt a lélegzetem.A legvarázslatosabb látvány tárult elém, váratlanulés a legnagyobb pompával. Úgy nézett ki, minthavalaki egy hatalmas dézsából aranyat öntött volnale a hegytetõrõl, le a dombokon át a völgybe és an-nak minden zegzugába. Még a köd ellenére is ra-gyogott a hegyoldal, ahogy befedte a nárcisztenger.A virágokat fenséges, örvénylõ mintába ültették;hatalmas sötétnarancs, fehér, citromsárga, mályva,sáfrány és vajsárga szalagok és csokrok váltogattákegymást.Mindegyik színvariáció (mint késõbb megtudtam,összesen több mint harmincöt szín látható a hatal-mas mezõn) egy külön csoportot képez, úgy, mint-ha saját színárnyalatának önálló folyamaként hul-lámozna és örvénylene.Ennek az elképesztõ és káprázatos aranymezõneka közepén lila vízesésként egy hatalmas jácint zu-hatag árad lefelé a sziklákkal szegélyezett medré-ben, a ragyogó nárciszmezõbe kígyózva. A kertbenegy bájos kis gyalogút kanyarog, itt-ott egy-egy pihe-nõvel és faragott fapadokkal, és hatalmas kaspókbaültetett korallszínû és kárminvörös tulipánokkal.Ha még ez nem lenne elég pazar látvány, a termé-szet is hozzátette a maga kegyességét - a nárciszokfölött egy csapat hegyi kékmadár repdesett, ragyogókék színüket villogtatva. Ezeknek az elbûvölõ kismadárkáknak gyönyörû zafírkék hátuk van, a be-gyük pedig bíborvörös. Ahogy a levegõben táncol-tak, olyan látványt nyújtottak pompás színükkel,mintha drágakövek csillogtak volna a ragyogó nár-ciszmezõ felett. Lélegzetelállító volt.Nem számított, hogy nem sütött a nap. A nárciszokragyogása olyan volt, mint a legfényesebb napsütés.Bármilyen csodálatos szavakat is próbálnék hasz-nálni, nem lehet leírni a virággal borított hegytetõelképesztõen gyönyörû látványát.Öt hektárnyi virágmezõ! (Ezt is csak késõbb tud-tam meg, amikor néhány kérdésemre választ kap-tam.)- De, ki csinálta mindezt? - kérdeztem Carolynt,miközben nem gyõztem hálálkodni, hogy elvitt en-gem oda - még ha akaratom ellenére is. Ez egy élet-re szóló élmény volt.- Ki volt az? - kérdeztem újra, miközben a csodá-lattól keresnem kellett a szavakat. - És hogy, és mi-ért, és mikor?

- Csak egy nõ - felelte Carolyn. - Itt él. Ez az ottho-na - mutatott közben egy jó állapotú, magas tetõsházra, amely ennek a dicsfénynek a közepén kicsi-nek és szerénynek tûnt.Odasétáltunk a házhoz, miközben a fejemben ezerkérdés kavargott. A belsõ udvaron láttunk egy táb-lát: "Válaszok azokra a kérdésekre, amelyeket tu-dom, hogy feltennél" címmel. Az elsõ válasz egy-szerû volt: "50.000 hagyma." A második válasz:"Egyenként, egyedül, két kézzel, két lábbal." A har-madik válasz: "1958-ban kezdõdött."Ez a pillanat fordulópontot hozott az életembe. Ar-ra gondoltam, hogy ez az egyszerû asszony, akitéletemben nem láttam, több mint harmincöt évvelezelõtt elkezdte virághagymánként felvinni egyszürke hegyoldalra a gyönyörû és örömteli álmát.Egyenként.Másként nem is lehetett. Egyik virághagymát a má-sik után. Nincs rövidebb út - egyszerûen csak ma-gának az ültetésnek a lassú folyamatát szeretni.Szeretni a munkát, ahogy kibontakozik.Szeretni azt az eredményt, ami lassan növekedett,és ami egy évben csupán három hétig virágzott. Ésmégis, csak ültette az egyiket a másik után, évrõlévre. És megváltoztatta a világot.Ez az ismeretlen asszony örökre megváltoztatta avilágot, amiben élt. Kimondhatatlan pompát, szép-séget és ihletet teremtett meg.Az elv, amit az õ nárcisz kertje tanít, az egyik legha-talmasabb elv, amit létezik: "Meg kell tanulnunkcéljaink és álmaink felé haladni lépésrõl lépésre- gyakran csak egy parányi tyúklépés -, megta-nulni szeretni azt, amit csinálunk; és megtanul-ni jól használni az idõt."Amikor az apró idõszakokat kis napi erõfeszítések-kel szorozzuk meg, akkor mi is hatalmas dolgokatvagyunk képesek elérni. Megváltoztathatjuk a vilá-got.- Carolyn - mondtam akkor reggel ott a hegytetõn,miközben elhagytuk a nárciszok paradicsomát, defejünk és szívünk mennyei fürdõt vett a káprázatoslátványban. - Olyan, mintha ez a különleges asz-szony kihímezte volna a földet! Kidíszítette. Gon-dolj csak bele, több mint harmincöt éven keresztülegyenként ültette el a virághagymákat. És ezt nemlehetett másképp létrehozni. Minden egyes virágotel kellett ültetni. Nincs rövidebb út. Öt hektárnyi vi-rágmezõ. Az a varázslatos jácintzuhatag. Mindegyenként.Tele volt vele a fejem. Egészen magával ragadott akert jelentõsége. - Valahogy elszomorít - mondtamCarolynnak. - Mi mindent elérhettem volna, haharmincöt évvel ezelõtt kitûzök magam elé egy célt,és csak 'egyik virághagymát a másik után' lassandolgoztam volna rajta. Gondolj csak bele, hogy mitérhettem volna el!Az én okos lányom sebességet váltott, és az õ magadirekt módján összefoglalta a nap üzenetét: - Kezdd el holnap! - mondta ugyanazzal a maga-biztos mosollyal ami egész nap az arcán ült. Micso-da egyszerû bölcsesség!Nincs értelme a múlt elvesztegetett óráin kesereg-ni. Egy lecke tanulságát bánat helyett ünneppé csakúgy tehetünk, ha azt kérdezzük önmagunktól: "Ho-

44..oollddaall ZZáákkáánnyysszzéékkii ÉÉlleettkkééppeekk 22001111.. TTaavvaasszz

VV O L TO L T E G Y S Z E RE G Y S Z E R E G YE G Y V Õ F É LV Õ F É L

"Õsi népszokásink garmadával vannak, De ha nem õrizzük, szanaszét szaladnak. Elkallódnak sorban, elfelejtjük mindet, Pedig unokának emléket ez hirdet. Néhányat közülük most mi összeszedtünk, Abból el nem vettünk, inkább hozzátettünk."

Már a születéskor szokások, hagyományok szövikát az emberi életet. A szülés körülményeihez, az új-szülött nevének kiválasztásához, a keresztelõhözkapcsolódó szokások sokat változtak az évtizedek,évszázadok során. De nem is ez most értekezésünktárgya, hanem az ember életének a következõ nagyállomása a házasságkötés, és az ezzel járó lakoda-lom. A lakodalmi szokások némi eltéréssel szinte min-denütt egyformák, hangulatosak és fõleg emlékeze-tesek maradnak. A legfontosabb és legszebb idõ-szaka az életnek, amikor két ifjú házasságot köt,ezért minden korban különös ünnepéllyel, vidámlakomával szokták e nevezetes, az egész életre ki-ható alkalmat megülni. Számûzik a bút, bajt, aggo-dalmat, s öröm, vidámság, reménység tölti el min-den résztvevõ szívét. A lakodalom ünnep. Szertar-tás, jelkép és találkozás. Átmenet a régi életbõl egyújba.

Régen a lakodalmak több napos mulatságok vol-tak. A fiatalok leggyakrabban õsszel, vagy kora ta-vasszal házasodtak. A múlt század elsõ felében voltszokás szerint, aki a kocsmai bálokon, még inkábba tanyákon oly kedvelt csutrikban, padkaporos bá-lokon, vagy a bucsúbálokon szeretõre talált, akárhárom farsang között is válogathatott, hogy melyik-ben tartják meg a menyegzõt. (Nagyfarsang: vízke-reszttõl hamvazószerdáig; bárány- vagy zöldfar-sang: húsvéttól pünkösdig; kisfarsang: Szent Mi-hálytól Katalinig.) A mezõgazdasági munkák szü-netében, az aratás, betakarítás elvégzése után márráértek akár több napon keresztül is mulatni. Má-ra csak egy napos mulatságok vannak. A lakodal-makat régen házaknál, a nagyobb szobákban, vagyaz egész lakást igénybe véve tartották meg. Késõbb- a vendéglétszám emelkedésével - sátrat állítottakaz udvarban, nemegyszer hatalmas mulatozássalzárták a sikeres munkát. Manapság lakodalmakhelyszínéül vendéglõket, csárdákat, közösségi há-zakat választanak, ahol az ételkészítéshez is rendel-kezésre áll minden eszköz, legtöbb esetben a "hi-vatásos" személyzet is.Régi szokás võfélyt hívni a lakodalomba, mert

kell valaki, aki mindenen rajta tartja a szemét, akimestere a szónak, és ismeri a szokásokat, a jó han-gulat egyik elengedhetetlen felelõse. Régebben a család barátja vagy rokona vállalta ezta megtisztelõ szerepet. Ma már hivatásos võfélythívnak a lakodalmakba, akik felkészülve a "meg-mérettetésre", pontosan és szépen levezénylik a la-kodalmat. Ma már egyre több a modern võfély, aki a násznéptájékoztatását, mozgatását és szórakoztatását he-lyezi elõtérbe a sok vers és népszokás helyett. So-kan võfély helyett ceremóniamestert fogadnak, akiöltönyben jelenik meg és nem mond verset.

A võfély általában egy hagyományõrzõ személy,akinek feladata hagyományainkat megõrizni, illet-ve a nagy napon vendégek maximális kiszolgálásá-ról - mint egy házigazda - gondoskodni. Hiszenházigazda! Az õ szava mindenben megegyezõ aházigazdák akaratával. Võfély bárki lehet, aki elégelhivatottságot érez erre a nem kis feladatra.Võfélykedni csak is szívbõl lehet.

Rengeteget változott világunk, a võfély számosolyan feladatot ellátott régen, amely mára már elfe-ledett szokás. Ilyen a lánykérés. Amikor a legény elakarta jegyezni a lányt, akit szeretett, a régi világ-ban võfélyt kértek fel, hogy ezt tegye meg. Manap-ság szinte nullára redukálódott e lánykérések szá-ma, hiszen ma már más a trendi. Másik ilyen szokás volt régen a vendégek meghívá-sa. Ezt a võfély végezte, felöltözött ünnepi ruhájába,s elment hívogatóba.

Võfélyi teendõk sora mára jócskán módosult, azigények és elvárások is elég nagyot változtak, devannak "állandó", hagyományos feladatok. Példáulkötelessége vezényelni, összehangolni a lakodal-mon jelenlévõ szolgáltatók munkáját, az apró fel-merülõ problémákat elsimítani, hogy gördüléke-nyen, probléma nélkül zajlódjék a lakodalmas éj-szaka.A võfély a "menyasszonyos" háznál elõször kikéri amenyasszonyt a szülõktõl a leendõ férje számára.Ezután elbúcsúztatja a családtagoktól (apa, anya,testvér, nagyszülõ, násznagy). Mindezt régi rigmu-sokkal.A lakodalomban a különbözõ fogások elõtt kis ver-sikével szórakoztatja a már éhes násznépet. Ezen-kívül tréfás játékokat csináltat a vendégekkel és azifjú párral. Általában éjfélkor a gyertyafénykeringõ

és a menyasszonytánc következik. Sok olyan võfély van, aki a menyecsketánc után le-köszön, és tovább nem vesz részt a mulatságban.

A võfély elengedhetetlen kellékei a bokrétás kalapés a szalagokkal feldíszített võfélybot.A võfélyrigmus a népi vers alkalmi válfaja, a lako-dalom szertartásmestere által elszavalt, az ünnep-ségsorozat fontosabb mozzanataihoz kapcsolódókötött formájú alkalmi szöveg. A võfély a középkorimulattatók, a 16.-18. századi énekes szolgák, szol-gadiákok újkori népi megfelelõje, aki azonbanrendszerint nem alkotója, hanem csak elõadója avõfélyverseknek; a helyzethez illõ módosításokatazonban õ végzi el.A võfélyversek szerzõi korábban az iskolamesterek,diákok, utóbb falusi néptanítók, kántorok és népiverselõk, võfélykedõ parasztok voltak. Szövegeikegy része nyomtatásban is megjelent; a nyomtatottvagy kéziratos másolatban terjedõ võfélykönyvek alakodalom menetének megfelelõ sorrendben köz-lik a võfélyverseket s a võfélyek egyéb kötelességeit.Írásbeliség híján mindezek szóhagyományban él-tek és maradtak fenn; az ilyenek formailag a legcsi-szoltabbak, tartalmilag a legnépiesebbek. A võfély-versek évszázados hagyományokat tartanak fenn.

Zákányszéken egyetlen alkalommal megrendezettvõfélyverseny Makra János (a "Makra Jani" - aho-gyan az egész falu ismerte és szólította) nevéhez fû-zõdik. A színjátszás, a rendezés, a népitáncolásmellett volt még egy szenvedélye: a võfélykedés.Hogyan kezdõdött, hogyan lett võfély? Erre nemtudjuk a választ, de azt tudjuk, hogy a 60-as évei-hez közeledve nehezen tudta abbahagyni. Még azelsõ, majd a második felkérésnek ellenállt, de har-madszorra már nem tudott nemet mondani. Fele-ségének halála volt a fordulópont, azután véglegabbahagyta a võfélyeskedést. De idõben gondoskodott utánpótlásról … 1969farsangján 9 kisvõfély - Csúcs Imre, Csúcs Tibor,Daka Imre, Farkas Vince, Horváth István, Lázár De-zsõ, Papp Antal, Papp István, Szûcs Imre - mutattameg felkészültségét, rátermettségét, a "võfély-ver-seny"-nek nevezett szórakoztató rendezvény kere-tében. Az volt a cél, hogy a fiatalok ismerjék, tanul-ják meg ezt a hagyományõrzõ mesterséget.

Templomi esküvõ után az új pár és Horváth Józsefvõfély a vendégek gyûrûjében.)

Csúcs Lajos volt võfély bokrétás kalapja

A kisvõfélyek, Makra Jani bácsival. Az elsõ sorbanCsúcs Tibor, Szûcs Imre,

Daka Imre, Csúcs Imre, Lázár Dezsõ.A második sorban Papp Antal, Papp István,

Horváth István, Farkas Vince.


L Y V E R S E N YL Y V E R S E N Y ZZ Á K Á N Y S Z É K E NÁ K Á N Y S Z É K E N

Az volt a cél, hogy a fiatalok ismerjék, tanulják megezt a hagyományõrzõ mesterséget. Legyenek afaluban olyan felkészült személyek, akik tovább-viszik a "võfélybotot", vállalják lakodalmak lebony-olítását.Azért nevezték ezeket a legénykéket "kisvõfély"-nek, mert egyikõjük sem érte el a nagykorúságot,szinte gyerekek voltak még. Makra Jani bácsi nagy-on jól ismerte valamennyiõjük családját, esetlegeskötõdését a võfélykedéshez, például Horváth Istvánédesapja, Farkas Vince édesapja és nagybátyjai isvoltak "lakodalmi szertartásmesterek", (Turcsi)Papp Antal édesapját közismert húsfõzõként tartjaszámon az emlékezet. A fiúk a hívó szónakengedelmeskedve szorgalmasan készültek a nagymegmérettetésre, egy tél ráment a felkészülésre.Jani bácsi úgy rendezte meg a játékot, hogy felosz-totta a versenyzõk között a lakodalom egy-egyeseményéhez kapcsolódó verseket (pl. menyass-zony kikérés, menyasszony búcsúztatója, ételekbeköszöntése, stb.), a kisvõfélyek ezeket adták elõ,nem volt ismétlés, versazonosság. Igazából nem verseny volt ez, hanem játék, minte-gy színdarabot, úgy játszották el a lakodalmat aszereplõk. Volt menyasszony (Jáger Edit), võlegény

(Csúcs Lajos), örömszülõk, násznagyok, koszorús-lány és -legény, zenészek, vendégek.

Már senki sem emlékszik arra, ki lett az elsõhelyezett, de gyõztes volt szépszámmal: rögtönelsõként a fiatal fiúk, mert egy gyönyörû hagy-omány ismerõivé, õrzõivé váltak, néhányanközülük hosszabb-rövidebb ideig gyakorolták is eszép "mesterséget". Azok is nagyon szívesenemlékeznek vissza a võfélyversenyre, akik valami-lyen szerepet töltöttek be a lakodalmas játékban.Valószínûleg a legnagyobb gyõztes az a sok-soklelkes, érdeklõdõ nézõ volt, aki a falusikultúrházban, valamint a tanyai iskolákbanmûködõ kulturális központokban végignézte amûsort, így például a Frankné-féle nõbizottságiházban, a Délibáb szakszövetkezet kultúrter-mében, stb. A Zákányi iskolánál például a násznagyszerepét alakító Gedai Péter a menyecsketánckor aszínpadról lepattanva a nézõket is táncba hívta, ésförgeteges hangulatban együtt ropta tovább nézõ ésszereplõ. A võfélykedõ Makra János a verseny utánegyengette a fiatalok útját, bátorította, bíztatta õket.Többségük néhány próbálkozás után feladta, nemfolytatta ezt a mesterséget. Kivételnek számít

közülük Farkas Vince, aki elmondása szerint 100körüli lakodalom levezénylését vállalta. "Nemakartam én a võfélyeskedést, Jani bácsi úgycsempészett bele. Egy lakodalomból Jani bácsi-nak el kellett mennie temetésre. Megkért,ragaszkodott hozzá, hogy míg távol lesz, énhelyettesítsem. Iránta érzett tiszteletbõl vállal-tam Végig csináltatta velem a lakodalmat,azután is, hogy visszajött. Tudta õ, hogy miértcsinálta ezt. Késõbb a Jani bácsi lányának - hajól emlékszem, Incikének - én voltam a võfélye alakodalmában . . . Aztán hozta egyik a másikat.Nem tudom pontosan, lehettem ötvennél több,akár úgy száz körüli lakodalomban,Mórahalmon is, néhányszor Szegeden, de még aTiszántúlon is. A legutolsó - már csak barátialapon - a Csiszár Bandi fiának a lakodalmavolt. Emlékezetem szerint a legnagyobb létszámúaz (okos) Tanácséknál, a József Attila utcában, aZoli lakodalma volt, ezerszáz vendéggel. A hatal-mas sátor a fél utca hosszat elfoglalta. Ittmegtörtént, hogy 100 vendéget köszöntöttem beegyszerre." A beszélgetések alkalmával Farkas Vince és CsúcsLajos is elmondta, igen érdekes feladatot jelentett

azokban a lako-dalmakban võfé-lykedni, ahol egy-szerre volt a legé-nyes és a lányosháznál is a mulat-ság. Farkas Vinceszerint "azért voltez a megoldásfurcsa, mertegyik helyenm e n y a s s z o n ynélkül mulatoz-

tak, pedig a lakodalom fénye az új pár, de annaképpen a másik helyen kellett lennie. Jól össze kel-lett hangolni az eseményeket. Mentek "kálátó-ba", vándorlásból állt a lakodalom . . . annakidején az volt a természetes. Édesapámtól hallot-tam, régebben több napig tartott a lakodalom,szombat déltõl legalább vasárnap estig. Ittakegyet, elfáradtak, pihentek, aludtak egyet, majdfolytatták a mulatozást. Felszántották az udvart,bevetették, emberek húzták a lovas ekét. Ehhezképest mi már lényegesen szerényebb mulatozá-sokban vettünk részt." Papp Antal (Turcsi) legénykorában, négy-öt évig,évente 7-8 lakodalmat vállalt el. Nem érezte hálásfeladatnak. Inkább édesapjával húst fõzni jártak,igaz, az fárasztóbb munka volt, de nagyobb díjazásis járt érte. A võfélykedésérõl így vélekedett: "Janibácsi minden feladatot megtanított velünk, aztmondta, ne hagyj abból, amit megtanultál. Nemminden gazda fogadta azt el, amit én mondtam.300 Ft volt akkor a bér, ezért egy vasárnapreggeltõl késõ estig hívogatni kellett, aztán alakodalom napján szombat déltõl vasárnap éjjelegy óráig kellett "szolgálatban" lenni. Volt olyaneset is, amikor a gazda csak 200 Ft-ot fizetett ki.Úgy döntöttem, abba hagyom. Nagyon fiatalok

voltunk, túl korán - szinte gyerekként -csöppen-tünk bele ebbe a dologba. Nem mindenkorismertek el bennünket, korunk miatt."

Milyen érdekes az élet? A võfélykedést legtovábbCsúcs Lajos vitte, aki a versenyen szereplõként -võlegényként - vett részt. "Teljesen véletlenül let-tem én võfély" - kezdte az emlékezést."Mórahalomról jöttek, hozzánk tértek be, egyszemüveges, Csúcs nevû võfélyt kerestek. (CsúcsImre komám is szemüveges volt, õ benne volt aversenyben.) Kérdezték, vállalom-e avõfélységet? Persze. Voltam 16 éves. Akkoregyetlen verset sem tudtam. Volt a lakodalomigegy bõ félév, ez idõ alatt megtanulgattam.Elmentem a Jani bácsival egy-két lakodalmatmegnézni, hogyan mûködik. Én, aki a versenyennem voltam võfély, én csináltam a leghosszabbideig, 5-6 éve hagytam abba. A lakodalmakszámát 1978-ig írtam, akkorra 150 körül volt. A legelsõ lakodalom kapcsán, a legelsõ alkalom-mal, hívogatáskor a legelsõ verssel befaragtam,nem tudtam elmondani. Elõadtam a meghívást"prózában". A többi helyen már nem volt fen-nakadás. Volt egy másik kényelmetlen helyzet is:Rokolya Laci fiának a lakodalmában a menyass-zony búcsúztatására szépen fel volt sorakozva anásznép. Már nagy csönd lett, nekem meg nemjutott eszembe, hogyan kezdõdik a vers. Voltköhögés, prüszkölés, és mozgolódás. Láttam, avideós csak engem vett, szerettem volna a vál-láról lelökni a gépet. És egyszer csak beugrott avers elsõ sora, aztán a többi . . . Magam is úgytartottam, a legjobban a menyasszony búcsúz-tatásra kell odafigyelni. Erre a násznép odafi-gyel, azt komolyan, illõ tisztelettel kell elmon-dani. És pont én kerültem abba a kínoshelyzetbe! A võfélynek fel kellett arra készülni, hahiba történik, ki tudja vágni magát. A legtöbb vendég Halasiék lakodalmában volt,ezer személy körül. Ott szinte kezelhetetlen volt abeköszöntés, csoportosan kellett megoldani, hogyhaladjon is. Aztán vacsoránál nem lehetettáttekinteni, hogyan áll a terítés, asztalfelelõsöketkellett kijelölni, és jól megszervezni a kiszolgálószemélyzet munkáját. Voltam 50-70 személyeslakodalomban is, az nagyon családias hangu-latú. Ilyen volt Polyák Albert lakodalma itt akultúrházban, betyár jó lakodalom volt, minden-ki táncolt, még a falábú is."

A võfélyverseny nagy sikerû, szép rendezvény volt,azóta sem ismételték meg. Vajon szükség lenne-erá? Mióta Csúcs Lajos letette a bokrétás kalapot ésa võfélybotot, a községben nincs, aki felvegye. Igaz,a lakodalmak szép hagyománya is igencsak áta-lakulóban van, mint oly sok minden. Köszönet illeti Csúcs Lajost, mert gyönyörûen össz-erendezve ránk hagyta a võfélyversekgyûjteményét, és köszönet minden volt kisvõfé-lynek, akik õrzik e csodálatos hagyományt, MakraJani bácsi szellemi hagyatékát és a võfélykedés tár-gyi emlékeit.

Tanács Klára

Jelenet a lakodalomból


" I t t a f o r r ó l e v e s , a z é t k e k a l a p j a … . "

Leves nélkül sohasem kezdõdött valamirevaló vac-sora Magyarországon. Voltak felejthetetlen levesek,amelyeket tyúkból, sertésbõl és marhából fõztek ésa levesfõzõ asszonyt a messzi városból hozatták.(Õszi utazások a vörös postakocsin Krúdy Gyula)

Az emberi élet fordulóit a magyar ember mindigösszekapcsolta valamiféle vendéglátással, akárkeresztelõrõl, akár halotti torról legyen szó. Ezekközül kiemelkedik a meghívott vendégek lét-számát, az ételek mennyiségét, választékát tekintvea lakodalom.A házasságkötés idõpontjánál figyelembe vették azegyházi évet és a gazdasági évet. Az 1885-1895közötti házassági anyakönyvekbõl két fõ periódusrajzolódik ki. Az egyik a farsangi idõszak, ilyenkorkötötték a házasságok 43%-át. A másik az õszihónapokra esett. A házasságok 8%-át kötöttékszeptemberben és októberben, majd az õszimezõgazdasági munkák végeztével ez az aránynovemberre 25%-ra ugrott. Kötöttek házasságothúsvét és pünkösd között is, de júliusban, augusz-tusban alig. Mivel a vigalom nagyböjtben és azadventi idõszakban tiltott volt, csak kivételes eset-ben és a szentelt idõ tilalma alóli felmentésselkerülhetett sor esküvõre.Ez azt jelentette, hogy bizonyos idõszakokbanegyszerre akár több lakodalmat is tartottak egyfaluban. Egy ilyen esemény elõkészületei rengetegmunkával jártak, amit kezdetben a szûkebb éstágabb család tagjai, szomszédok, ismerõsök segít-ségével végeztek el. Kezdetben közülük került ki az is, aki megfõzte azételt, ami Zákányszéken kizárólag tyúkleves, sülttyúkcomb és pörkölt lehetett. A tyúkokat avendégek hozták még pénteken a kopasztásra, demivel mindenki más korú baromfit hozott, a leves-fõzés elég nehéz volt. Amelyik gazda ki akarta küszöbölni ezt a hibát,maga tartott tyúkot, gyöngyöst, és abból egyöntetû,ízletes levest lehetett fõzni, a hús is egyszerre fõttmeg. A levesfõzést rábízták egy távolabbi rokonra,vagy ismerõsre, aki legjobb tudása szerint elvégeztea feladatot. Az ügyesebbeket aztán máshová ismeghívták, így egy új szakma alakult ki, a lakodal-mi levesfõzõ. Õket már idegen helyre is meghívták,nevüket egymásnak adták a gazdák, de õk sütöttéka réteseket és a menyasszonyi tortát is.

Zákányszéken ilyen rétessütõ volt id. MártaMihályné a 60-as évek végén, aki egyre több alka-lommal fõzte meg a levest is. Pár év múlva (1970januárjában) már a menye, ifjabb Márta Mihálynéis csatlakozott hozzá, de a mama betegsége miattegyre többször maradt egyedül a fiatalasszony alakodalmas konyhában. Ott is maradt néhánymunkahelyen eltöltött év kivételével 24 évig.Számukra mindig elsõ volt a megrendelõ, sokszormég a gyermekeit is kénytelen volt otthon hagyni afõzés miatt. "79-ben anyósom megbetegedett, esterendbe tettem a kislányomat, és elszaladtam,mondtam anyósomnak menjen, vigyázzon rá,én pedig elvégeztem a munkát a lakodalomban."

Novemberben egy mûtét miatt, újra nem tudott anéni dolgozni, ezért mivel szerdán is tartottaklakodalmakat, Rózsika néni két hét alatt 4 lako-dalmat fõzött végig teljesen egyedül. Tavasszalaz új szezont még a mama vállalta, de egyretöbbször kellett neki segíteni betegsége miatt.1980 õszén aztán teljesen befejezte és átadta afakanalat menyének. Az együtt töltött évek alatt idõsebb Mártáné min-dent megosztott menyével, aki fõleg a tõle tanul-takra építve, saját tapasztalatait hozzátévealakította ki a saját stílusát, ami csak rá voltjellemzõ. A zákányszékiek más faluban vac-sorázva, már a tálra ránézve megállapították:"Ez nem a Mártáné levese!"Természetesen az éppoly finom volt, de amitRózsika fõzött, az fényes volt, tiszta és forró, nemhasonlítható senkiéhez. (Fodorné). Kezdetben csak levest fõztek, abból kiszedték a

csirkék szárnyát, combját, megszórták vegetával,kis fokhagymás zsírban megkapatták, átpirították,úgy adták asztalra. A 80-as évek tájékán márkezdtek sülteket kérni a lakodalmakra, akkor mármaradhatott a hús a levesben.

Több napig tartott az elõkészület régebben is, demiután változtak az igények, már ebédet is kellettadni, vacsorára leves és sült. Ez azt jelentette, hogymár péntek délután el kellett menni a lakodalmasházhoz, elõkészíteni a húsokat, ezt pedig a leves-fõzõ nem bízta másra. Összedarabolták a húsokat,kiklopfolták a rántott szeletnek valót, befûszereztéka csirkesülteket. Így már szombaton azonnal azebédfõzéshez kezdhettek. "Szombatra már nemlehetett annyi segítséget kapni, hogy ezek idõbenelkészüljenek. A rántott szelethez egyébként iskettõvel több segítséget kértem."Csirkecomb, fasírt, zöldséges krumpli, haboskrumpli, a pörkölt mellé tésztát és krumplit iskértek éjfél után páros debreceni, mindig bõvült aválaszték, s ezáltal a munka is.

Kezdetben 2-300 személyes lakodalmak voltak, deegyre nõtt a létszám egészen a 800 személyeseseményekig. Zákányszéken az összes nagy lako-dalom levesfõzõ asszonya Mártáné volt, de fõzöttSzõregen, Deszken, Domaszéken és még sokhelyen. Üllésen Kálmán Józsefné, Mórahalmon

Nagy Ignácné volt a levesfõzõ, aki egy lakodalom-ban vendégként volt jelen, ahová a véletlenekjátékaként az utolsó pillanatban Mártánét kértékfel leves fõzésre. Természetesen találkoztak éskisebb szakmai vitára is sor került, ennek ellenéremeg lehettek vele elégedve, mert ezután több alka-lommal hívták Mórahalomra is.

Nem egyedül fõzött azonban, hiszen egy üst leveselég 200 embernek és olykor 3-4 üstben isgyöngyözött az aranyszínû étel. Ismerõs, meg-bízható asszonyok segítettek neki, pl. VeszelkaNándorné, aki már id. Mártánéval is járt fõzni,tehát már félszavakból is értették egymást, vagyPetákné Juliska, akivel kölcsönösen segítették

egymást, amikor a saját gyermekeik lakodalmánkellett helyt állni. Késõbb pedig, mikor már ezek azasszonyok nem vállalták a munkát, saját gyer-mekeit, menye, veje kísérelték meg kivenni akezébõl a nehéz üstöket, vigyázni arra, hogy ne dol-gozzon erõn fölül. Munka pedig volt bõven, hisz a megbeszélt idõkettartani kellett. Leginkább úgy lehetett pontos men-etrendet tartani, hogy 13 órakor kezdõdött az ebéd,azzal eltelt egy-másfél óra, elmosogatni, rendbetenni a konyhát, fél háromkor már muszáj voltnekikezdeni a vacsorának, hogy 8-9 órakor tálalnilehessen. Ha egy munkafolyamatot felcseréltek,eltévesztettek, már nem lehetett tálalni. Tudták,mennyi idõ alatt forr fel az üstben lévõ víz, a tész-ta, a krumpli. Könnyebbséget jelentett, ha a lako-dalom egyéb szolgáltatóit ismerték, esetleg több-ször dolgoztak már együtt, különösen a húsfõzõ ésa võfély személye volt jelentõs. "Meg szoktukbeszélni a levesfõzõvel, hogy õ fél órával hama-rabb tegye fel a levest. Az a jó, ha készen van aleves és mindjárt megy utána a pörkölt."Mikor a leves megfõtt, akkor a színét egy fazékbaleszedték. Kiszedték a répát, zöldséget,vöröshagymát, a húst egy külön edénybe rakták, alevet egy tiszta üstbe szûrték le. Az üstöketelmosták, hogy ne legyen zavaros a leves, mikorvisszateszik fõni. A vizet eleve úgy mérték ki, hogyszámoltak azzal, a leves alját a moslékba öntik.Tálaláskor a leveses tálakba elõször a húst tették,arra a tésztát. Általában csigatésztát fõztek, amelyetmár hónapokkal elõbb elkészített a család vagy aszûkebb rokonság.

(folytatás a 7. oldalon)


Általában csigatésztát fõztek, amelyet márhónapokkal elõbb elkészített a család vagy aszûkebb rokonság. A húsra rálocsolták a levesszínét és mikor szólt a võfély, hogy viszi be a levest,akkor merték rá a forró levet. Kezdetben volt olyaneset, hogy a võfély kérte a levest, de nem számítottrá, hogy aperitiffel is készült a gazda. Ez a novem-

beri hidegben azt jelentette, hogy a már kimertleves élvezhetetlen lesz, mire minden vendégetmegkínálnak pálinkával. Ekkor vissza kellett merniaz összes levest, melegen tartani és késõbb újrakiszedni. Mint minden hiba, ez is csak egyszer for-dult elõ, legközelebb már figyeltek rá.A gazdák is mindig új kihívások elé állították, mert

a különbözõ tájakról hozott érdekes ételeketkérték, neki alkalmazkodni kellett, mindig új és újreceptekkel, ízekkel elõállni, a gazda és a vendégekmegelégedésére. Egyszer pulyka ragulevest kértek,amilyet még nem fõzött, trükköket kellett alka-lmazni, hogy a leves finom legyen. Alapos fejfájástokozott ugyan, de mégis sikerült eltalálni avendégek "szája ízét", ami abból is látszott, hogyhiába fõzött 550 személynek 3 üst levest, alig akartelég lenni. A tálaló személyzetnek már a tálakbólvisszahozott levest forrósították meg. "Életedbenilyen finom levest még nem fõztél. Ez valamikülönleges volt." - mondogatták, s ezután sokszorkérték a ragut is. A falubeli asszonyok próbáltákellesni a "Mártáné levesének" titkát, s mivel eznem sikerült, sokan meg vannak gyõzõdve, hogyolyan fortélyokat alkalmazott, amiket senkineknem árult el.

Végezetül Bálint Sándor nagyon igaz szavaitidézem, melyek a csólyosi lakodalmi szokásokraéppúgy érvényesek, mint a Szeged környékire. "Azesküvõ hagyományvilága, szimbólumrendszeretehát egyes külsõségeket (võfélymondóka, lako-dalmi virág, menyasszonytánc) nem számítva,módosabb tanyai népünknél is már lényegébena múlté. Elvesztette kozmikus jelentõségét, merta régi mágikus-szakrális világkép már nem állmögötte. A mulatság hangulata inkább egy név-nap meghitt jókedvét idézte, semmint a régi

lakodalmak megilletõdött, érzelmi szélsõségekközött hullámzó, fönséges és vaskos megnyi-latkozásait.

Így az esküvõ és lakodalom kultikus moz-zanataitól megfosztva, polgári bankettéüresedett, de kétségtelenül közvetlenebbé,melegebbé, maibbá is vált."

Bármilyen sikeres is volt Rózsika néni, a sok évalatt volt olyan, hogy 20 lakodalmat is végigfõzöttegy szezonban. Nagyon fárasztó volt, emelgetni kel-lett a hatalmas üstöket, járkálni egész éjjel,jellemzõ betegségek egy idõ után jelentkeztek. Afiatalok élete is másfelé fordult, már nem tudtakannyit segíteni, megbízható ember nélkül pediglehetetlen vállalkozás egy ekkora munkát felelõsenelvégezni. Emiatt aztán fájó szívvel döntött a befe-jezés mellett, még hívták ugyan sok helyre, hiszenkorábban lakodalmi idõpontot igazítottak hozzá, deÕ ragaszkodott döntéséhez. Nem követte senki, stalán ezzel el is tûnt a szakma. Már nincs nagyszükség a levesfõzõre, mert a lakodalmak színhelyeáttevõdött az éttermekbe, ahol profi szakácsokfõznek igen ízletes levest, de az már nem "AMártáné levese."

-PeFa-

L o c s o l k o d á s r é g e n é s m o s t

A fiú gyerekeknek a legkedvesebb ünnep aHúsvét másnapja volt, régen és most is. Ekkormehettek házakhoz, ismerõsökhöz locsolkod-ni egy kis versmondással egybekötve, amitmeg is honorálták kevéske pénzzel ésajándékkal. Ebben a falusi, tanyasi világbannagyon elterjedt szokás ez. Régen (a 40-es,50-es évekre gondolok) a gyerekeknek csak adélelõtti órákban lehetett locsolkodni. Ígyaztán az ügyesebbjei jó korán elindultak, volthogy õk ébresztették a ház lakóit. El is menetka környéken majdnem minden házhoz, hanem volt kislány a háznál, akkor is, siettek,

hogy minél többet keressenek. Volt, hogy aházi néninek meg kellett kérdezni, hogy ki fiavagy? Olyan is volt, aki sajnálta tõlük azaprópénzt, bezárta elõttük a kaput, ezt meg isjegyezték maguknak.

A felnõttek délután indultak neki,õk a közeli rokonokhoz, szomszédokhoz

mentek locsolkodni. Sokszor csoportosenmentek egy-egy házhoz, minden háznál etet-ték, itatták õket. Estefelé már egymást támo-gatva, nótázva haladtak az út szélén, majdcsak késõ este vergõdtek haza. A kereset - hael nem veszett az úton - egy-két alma,narancs, esetleg csokitojás vagy nyúl volt, hamég egészben maradt.

A kisebb gyerekek, akik még kezdõlocsolkodók voltak, az elsõ évben az apjukkalmentek. Az én fiam is így kezdte, de amikor azapja egy pohár bor mellett sokáig beszélgetett,kevés házhoz jutottak el. A következõ évbenazt mondta az apjának, én magam akaroklocsolkodni, mert így többet keresek.

A legények csak a lányos házhozmentek locsolkodni. Ha volt választottjuk, aztutoljára hagyták és onnan már nem kelletthazasietni. A legények is összefogtak, éstöbben is mentek a lányokhoz, a lányoknakrésen kellett lenni, mert megesett, hogy alegények a kúthoz cipelték õket és ott egyvödör vízzel locsolkodtak, amibe nem voltköszönet. Természetesen bent az asztalonsem lehetett vizet vagy szódásüveget tartani,mert föltétlen azzal akartak locsolkodni. Pediga kölnis üveg is ott lapult a zsebben, végülazzal locsolkodtak, de azzal is vigyázni kellett,mert egy-két pimasz legény a lány szemétcélozta meg.

Ma már kissé szerényebben loc-solkodnak és az is mindegy, hogy a napmelyik órájában mennek locsolkodni. Nem isindulnak korán és csak az ismerõsökhözmennek. A locsoló vers és a kölnivíz azonbanma sem maradhat el.

A régen mondott versekbõl idéznék egyet-ket-tõt: Én kis kertész legény vagyok,rózsavízzel locsolkodok.Megkérem a házigazdát,de még szebben a kislány anyját,engedje meglocsolni a göndör hajú lányát.

Kerekerdõn jártam,kék ibolyát láttam.El akart hervadni,meg szabad-e öntözni?

Ábrahámné Gizi néni

R é g i p ü n k ö s d i s z o k á s o k

E g y e t l e n m o s o l y . . .

A ZAKAHOM-E EGYESÜLET FOLYÓIRATAKiadja: ZakaHom-e Egyesület Zákányszék; Felelõs szerkesztõ: Paraginé Tóth Edina; Szerkesztõk: Petákné Fazekas Aranka, Tanács Klára,

Börcsök Zoltán; Nyomdai munkák: Typo-Alfa Nyomda Kft.; Szerkesztõség címe: Községi Könyvtár, Zákányszék, Lengyel tér 1.Telefon.: 62/290-403, e-mail: [email protected]

Régen a Pünkösd a kislányoknak volt a legked-vesebb ünnep. Pünkösd napján délután õk is sokházat meglátogattak, és szép hosszú verset mond-tak. Virágokból koszorút fontak a hajukra ésrózsacsokrot fogtak a kezükbe. Általában párosanmentek pünkösdölni. Ezek a kislányok 8-9 évesenkezdtek el pünkösdölni, sajnos gyorsan kinõttekbelõle. Attól függött, milyen korán lettek fejlettek,12-13 évesen már nem illett pünkösdölni. Ezek akislányok, ha szépen el tudták mondani a verset,süteménnyel kínálták õket és pénzt adtak nekik.Ahol csak filléreseket kaptak, oda másik évben márnem mentek el. Ez a szokás már kiment a divatból,kár, mert szépek voltak!

Pünkösdölõ vers (ének)

A Pünkösdnek jeles napja,Szentlélek Úristen küldötte,Erõsítse mi szívünket,Szent Apostolokkal.

Melyet Krisztus ígért vala,Akkor mén el mennyországba,Mindenek láttára.

Tüzes nyelvek megszólása,Úgy mint szelek megzúgása,Leszállván az õ fejükre,Nagy hirtelenségbe.Bor, búza és gyümölcs földetekre lészen,Az Úr Messiásnak kibimbózott ága,Király koronája, Királyné pálcája,Szálljon erre a házra az Isten áldása,Mint régente szállott szent apostokra.

Mi-mi-mi mi van a ma, piros Pünkösd napja,Holnap lesz, holnap lesz a mûsodik napja.András, Bokrétás felesége jó táncos,Jól meghúzd, jól meghúzd a lovad kantárját,Ne tipedje, ne tapodja a pünkösdi rózsát.

A pünkösdi rózsa kihajlott az útra,Szedje föl a menyasszony, kösse koszorúba.Hej cinkus-cinkus fehér tulipántos,Hintsetek virágot a Jézus markába,Mert mi is hintettünk szüleink markába.

Én gyönge vesszõcske vagyok,Mindenfelé hajlok,Nem anyámtól szültem, rózsafán termettem,

Piros pünkösd napján, hajnalban születtem.

Dicsértessék a Jézus Krisztus.

Volt, aki a következõ verssorokat is elmondta:Fölállott Szent János, meglátott egy várost,Kívül csupa rózsa, belõl kiskápolna,Abba fekszik Jézus, gyászos koporsóba.

A vers mondása közben, az "András, bokrétás" és a"hej cinkus-cinkus" szavaknál a kislányok rózsac-sokorral a kezükben szép nagy köröket íveltek alevegõben, kettõt vagy hármat.

Ábrahámné Gizi néni


"Ha tudsz egy mosollyal más arcára mosolyt csalni, akkor miért pártolod a mogorvaságot?"

(Tatiosz)

Egy bölcs mondás szerint „A mosoly olyangörbület, mely mindent egyenesbe hoz”.

Mégis, oly sok arcról hiányzik! Vajon ereden-dõen felejtette el odakanyarítani az emberitermészet festõecsete? Vagy ott ívelt valami-kor, csak az élet viharai elhalványították ezt afajta pozitív görbületet? Találgatok. Nem is-merek minden embert, aki életem során azutamba kerül. Inkább csak figyelem õket,csendes szemlélõként. Az utcán szembejövõközömbös arcokat, a monoton kiszolgálókat,a fáradt ügyintézõket, az udvariatlan alka-lmazottakat… és hiányolom a mosolyokat.Szerencsére találkozom kedves, elhivatott,szolgálatkész emberekkel is, de sajnos õk van-nak kevesebben. Hát ha igazán szépen akar-od, akkof ide pontosan ennyi karakterben írsz

Ahétköznapok tapasztalatai oly sokszorszegik kedvünket. Legtöbbször tõ-lünk kívülálló okok miatt kerülünk

kellemetlen helyzetekbe. Mindez kivédhetõlenne kevés odafigyeléssel, megértéssel, segí-tõkészséggel. Sorolhatnánk, hogy hol, mikorés ki viselkedett velünk úgy, hogy nekünk azrosszul esett. Nem nehéz felidézni, hiszen ma-radandó nyomokat hagy emlékeinkben. Meg-történik, hogy kérdésünkre elutasító, arro-gáns válasz érkezik. Végérvényesen, a folyta-tást megsemmisítõen hangzik az "ítélet": Jöj-jön vissza késõbb! Nem tud olvasni? Oda van írva!Forduljon máshoz! Honnan tudjam? Nincs! Elfo-gyott! Nem is volt! Nem is lesz…! Mindez nyer-sen, udvariatlanul. Közben mi arra a válaszravártunk volna, hogy "egy pillanat türelmétkérem, rögtön utánanézek..." Mindehhez tár-sul képzeletünkben még egy kedves, bíztatómosoly. Csupán ennyi kellene ahhoz, hogy nea csalódottság és megalázottság érzése legyenúrrá rajtunk, miközben azon töprengünk,hogy miért ezt érdemeljük?

Gyakran elfeledjük, hogy felelõsek va-gyunk tetteinkért. Ahogyan viselke-dünk, amit teszünk, ahogyan a kör-

nyezetünkkel kommunikálunk. Mindez üze-net a külvilág felé. A szavak, a testtartás, azarcjáték, a gesztusok, mind-mind üzenetethordoznak. Jelen van bennük egyéniségünk,önmagunkhoz és embertársainkhoz való vi-szonyulásunk, életfelfogásunk. A világ álta-

lunk is jobb lehet… és néha oly kevés kellhozzá! Elég egy jó szó, egy mosoly, mely általjókedvre derülünk és derítünk. Ha egy nehéznapon nem hagyjuk magunkon eluralkodni arosszkedvet, hanem megpróbálunk mosolytcsalni önmagunk és mások arcára, máris tet-tünk valamit azért, hogy jobb, mosolygósabblegyen a világunk.

Természetes, hogy vannak rossz napja-ink, de ez még nem jogosít fel arra,hogy másokét is szürkére maszatoljuk.

Fessük inkább a szivárvány ívét mosolykéntaz arcokra. Azáltal is színesedhet életünk, hakedvesek és udvariasak vagyunk. Sajnálom,aki sivár életének hiányjeleit másokon bosz-szulja meg közönnyel, mogorvasággal. Pediga "recept" egyszerû, és még pénzbe sem kerül.Bosszankodás helyett inkább mosolygokegyet saját gyarlóságomon, és máris tettemvalamit azért, hogy jobb kedve derítsem ön-magamat. És a derû az a fajta jótékony kor,mely szerencsére ragályos. Mosolyom által ta-lán mások is jobban érzik magukat. Ez az afajta csalás, mely teljesen legális - amikormosolyt csalunk mások arcára.

Kívánok mindannyiunknak sok-sokmosolyt és világosságot, hiszen "Amosoly vidáman világító kisablak a kö-

zöny sötét éjszakájában."(Simon András)

- rikimi -

zákányszéki v. évfolyam 1. szám 2011. tavasz a zakahom-e...

Documents