2004. szeptember-október

DialektikaA Marx Károly Társaság idõszaki lapja

2004. szeptember-októberVIII. évfolyam 10-11. (85-86.) szám

�Világ proletárjai, egyesüljetek!�

Még egyszer a szélsõjobboldali veszélyrõl�A Szabadság� hasábjain (2004. au-

gusztus 6.) Thürmer Gyula újból kinyilat-kozta: Magyarországon szerinte ma egyál-talán nincs szélsõjobboldali vagy netán fa-siszta veszély, a nem létezõ szélsõjobbold-ali fenyegetéssel szemben nincs szükségsemmiféle szélesebb összefogásra. �Köszö-ni� a Marx Károly Társaság és más szer-vezetek szerinte felesleges aggodalmát ez-zel kapcsolatban, de nem kér belõle. A múltszázad 30-as éveinek kommunista mozgal-ma �hibát követett el, amikor a szociál-demokratákat tekintette ellenségnek, ésnem vette komolyan Hitlert� � állapítjameg. Ma azonban szerinte ilyen veszélyegyáltalán nem fenyeget. Állítását Thürmerelvtárs azzal támasztja alá, hogy �ma 2004-et írunk, nem egy vesztes világháború utánvagyunk, Európában nem tombol az éhségés a nyomor. Nincs szélsõjobboldali vagynetán fasiszta veszély.�

Nem kívánunk itt most részletesebbenfoglalkozni azzal a leegyszerûsítéssel, hogya kommunista mozgalom �nem vette ko-molyan Hitlert�. A kommunisták mindig iskomolyan vették a fasiszta veszélyt, és azelsõ vonalban küzdöttek a fasizmus ellen.Az antifasiszta harcnak a 30-as, a 40-esévekben számos kommunista mártírja volt.Közéjük tartozott Ságvári Endre is, akinekemléktábláját nemrég a Marx Károly Tár-saság is megkoszorúzta. Büszkék vagyunkaz antifasiszta harc kommunista mártírjaira,emléküket, áldozatos harcuk tanulságait mais ápoljuk. Más kérdés, hogy a szektáshibák egyideig nehezítették és akadályoz-ták a szélesebb antifasiszta összefogást.Mint ahogy a fasizmus számára egyengetteaz utat a liberális polgári demokrácia kiüre-sedése, a weimári demokrácia összeomlása,a polgári és szociáldemokrata politikusokelvakult antikommunizmusa is. Éppen a 30-as években, a kommunisták kezdeménye-zésére, az antifasiszta harc gyakorlati ta-pasztalatai alapján jött létre a fasizmus el-leni harcban kommunistákat, szociálde-mokratákat, polgári antifasisztákat egyesítõnépfrontpolitika, melynek tanulságáról ésjelentõségérõl ma sem feledkezhetünk meg.

Felszínesnek és alapvetõen tévesnektartjuk azonban azt az említett cikkben talál-ható érvelést, amely szerint miután ma,2004-ben, �nem egy vesztes világháborúután vagyunk�, és �Európában nem tom-bol az éhség és a nyomor�, ezért állítólagnem beszélhetünk szélsõjobboldali vagynetán fasiszta veszélyrõl. Ez a megfogal-

mazás azt sugallja, mintha a fasizmustkizárólag vagy fõleg a vesztes világháború,az éhség és a nyomor szülné, a fasizmusvalamiféle lokális, térben és idõben korlá-tozott történelmi jelenség lenne. A valóság-ban a fasizmus magának a kapitalizmus-nak a természetébõl, annak átfogó és mélyválságából következik. Az uralkodó osz-tály legagresszívabb, legreakciósabb kö-reinek erõszakos eszköze osztályuralmukbiztosítására, a munkásosztály forradalmimozgalmának megfélemlítésére és elnyo-mására, az imperializmus ellentmondásai-nak kiélezõdése idején. A fasiszta mozgal-mak a kizsákmányolt dolgozó osztályokatmindenütt populista, ál-antikapitalista, na-cionalista, fajgyûlölõ demagógiával tévesz-tik meg, miközben a fasiszták Németor-szágban, és másutt is, a hatalmat a nagytõkeaktív támogatásával és segítségével ka-parintották meg, azt a kapitalista rendszervédelmére és megszilárdítására, az antika-pitalista munkásmozgalom erõszakos lik-vidálására használták fel. Dimitrov klasszi-kus meghatározása szerint a fasizmus �afinánctõke legreakciósabb, legsovinisz-tább, legimperialistább elemeinek nyílt ter-rorista diktatúrája�. Ennek legreakciósabb,de nem egyetlen válfaja a német típusú fa-sizmus: a nácizmus volt.

A fasizmus nem szûkíthetõ le a náciz-musra, nem térben és idõben körülhatárol-ható egyszeri történelmi jelenség, hanem akapitalizmus imperialista szakaszának tör-vényszerûen kialakuló nemzetközi tenden-ciája, amely történelmileg változatos for-mában jelentkezett, illetve jelentkezik.Nemcsak Németországban, Olaszország-ban, Spanyolországban, Portugáliában,Magyarországon, Japánban, ahol a fasiz-mus egy ideig ténylegesen hatalomra került,de olyan �demokratikus� országokban is,mint Franciaország, Anglia, USA, Hollan-dia és mások. A totális fasizmus mellettlétrejöttek a fasizmus �kevert� formái, kor-látozott parlamentarizmussal, a nyílt anti-szemitizmus mellett a rasszizmus és faj-gyûlölet �kifinomultabb� megnyilvánulá-saival. Rövidlátás lenne a német totális fa-sizmus, a nácizmus sajátos történelmi je-gyeit (a parlamenti formát, a parlamentárisdemokrácia intézményeit nyíltan felszámo-ló totalitárius rendszert, a �zsidó kérdés vég-sõ megoldására� irányuló szélsõséges an-tiszemitizmust) tekinteni a fasizmus egye-düli ismérvének, és kizárólag ezen mérni afasiszta veszély mértékét. Öncsalás lenne

ezek hiányában azzal nyugtatni magunkat,hogy nálunk nincs is fasiszta veszély.

A fasiszta veszély ma nemzetközi mé-retekben objektíve a kapitalizmus termé-szetében, annak transznacionális monopol-tõkés formájában, a tõkés rendszer ellent-mondásainak fokozódó kiélezõdésébengyökerezik. Lehet, hogy �nem egy vesztesvilágháború után vagyunk�. De a volt szo-cialista országokban végbement tõkésrendszerváltás az érintett országok számára(és nemcsak az õ számukra) felér egy vesz-tes világháborúval. A szocialista világrend-szer megszûntével a fejlettebb tõkés orszá-gokban is sietve felszámolták a �jóléti ál-lam� korábbi szociális vívmányait. Az�egypólusúvá� vált világban ma semminem korlátozza a neokolonialista imperia-lista politikát. Mélyül a szakadék a kevésgazdag ország és a szegény országok kö-zött, melyekben az emberiség túlnyomótöbbsége szegénységben és nyomorban él.Olyan világban élünk, amelyet nemzetköziméretekben a terrorizmus és ellenterroriz-mus eszkalációja jellemez. A katonai túl-erõvel rendelkezõ szuperhatalom politiká-jának szerves részévé vált a nyílt erõszak-kal való fenyegetés, a nemzetközi jogotfelrúgó preventív háború indítása. Példát-lan méreteket ölt a fegyverkezés, a legmo-dernebb tömegpusztító fegyverek felhal-mozása, gyors ütemben növekszik a társa-dalom életének militarizálása. Lehet, hogy�Európában nem tombol az éhség és a nyo-mor�. De Európa szerte jelentõsen növek-szik a munkanélküliség, fokozódik a létbi-zonytalanság, szaporodik a létminimumalatt élõk, a talajvesztett �marginizálódó�rétegek, a �leszakadottak�, �deklasszáló-dottak�, a hajléktalanok száma, terjed aszegénység, nõ és terjed a �roncstársada-lom�. Nagy léptékben növekszenek a tár-sadalmi különbségek és szociális feszült-ségek. A vendégmunka elterjedésével, amigráció növekedésével párhuzamosanfelerõsödött az idegenellenesség. Számoseurópai országban fenyegetõen növekszika nacionalista szélsõjobboldali radikálisirányzatok befolyása. Több mint elegendõgyúlékony anyag halmozódott fel a fasiz-mus fellángolásához. Vakság lenne aztmondani, hogy ebben a világban a fasiz-musnak nincs társadalmi talaja, és ezértfasiszta veszéllyel nem is kell számolnunk.

Fokozottan vonatkozik ez Magyaror-szágra, ahol a tõkés rendszerváltás ered-

(folytatás a 2. oldalon)

22004. szeptember-október Dialektika

ményeként �vadkapitalizmus� alakult ki. Amagyar gazdaság a nemzetközi tõke sza-bad vadászterületévé vált. Az új eredeti tõ-kefelhalmozás, a zsákmányszerzéssel, kor-rupcióval és kliensrendszer építéssel vég-bement privatizáció gyorsan gazdagodó,mohó és zsákmányéhes új tõkésosztálythozott létre. Ezen belül is éles konkurencia-harc kezdõdött a zsákmány újrafelosz-tásáért. A népesség kétharmada azonbanvesztese a rendszerváltásnak. Másfélmil-lióan elvesztették munkájukat. A munká-sok szervezettsége és érdekvédelmi képes-sége drámaian csökkent. A rendszerváltássorán a munkások reálbére, a nyugdíjakreálértéke két évtizeddel esett vissza. Kö-zel egy millió a tartósan munkanélküliekszáma. Több mint millióan kilátástalanmélyszegénységben élnek. A �középosz-tályhoz� tartozók széles rétege lecsúszik éselszegényedik. A közalkalmazottak fizetésemegalázóan alacsony. Az egyéni vállalko-zók jelentõs része bizonytalan egziszten-ciájú kényszervállalkozó. Szinte nincsolyan társadalmi réteg, amely ne éreznéfrusztráltnak és becsapottnak magát. Azelégedetlenség és frusztráltság táptalaja aszociális és nacionalista demagógiának,mindenféle populizmusnak. A politikaihelyzet labilis és ingatag. Felfokozott lég-körben az ország egymással ellenségesenszembenálló táborokra � �két országra� �szakadt, ami a szélsõjobboldali, fasiszta ésfasisztoid erõknek lehetõséget biztosít ah-hoz, hogy a zavarosban halásszanak. �Akapitalizmus embertelensége mindennap-jaink részévé vált, megszoktuk� � olvas-hattuk Karacs Lajosné cikkében (A Sza-badság, július 30.). Egy váratlan logikaibukfenccel ebbõl azt a következtetést von-ja le, hogy �a fasizmus ma egyáltalán nemfenyeget bennünket, sõt annak még egylightos hungarista változata sem�.

Az �ordas eszmék�, a barna illetve zöldmétely fertõzõ vírusai azonban jelen van-nak a magyar társadalomban, és virulensek.A vírushordozó korántsem csupán az idé-zett cikkben eufemisztikusan �lightosnak�nevezett hungarizmus, utcai demonstrá-ciókat szervezõ �Vér és Becsület�, �Lelki-ismeret �88�, �64 vármegye�, és társaik,tisztelgõ emlékkiállítás a kõszegi Szálasi-bunker helyén, legutóbb a nagykörút házai-nak telemázolása Szálasít éltetõ jelszavak-kal és nyilas jelképekkel. A vírusok terjesz-tésében tevékenyen részt vesz a Fidesz ál-tal felkarolt és támogatott, Orbán Viktor ál-tal elõfizetésre kiemelten ajánlott jobboldalisajtó. A �Demokrata� hetilap Budapest fel-szabadulásának évfordulóján a budai várnémet és magyar fasiszta védõit Európavégelmében a kommunizmus ellen harcolóhõsökként ünnepelte. Legutóbb a �MagyarNemzet� a fasizmus ellen a magyar szabad-ságért és függetlenségért harcoló SágváriEndrét köztörvényes bûnözõnek és közön-séges terroristának bélyegezte, és védelmé-be vette az õt meggyilkoló Horthy-rend-szert. A Hír-TV és a jobboldali Sajtóklubodáig ment el, hogy ha emléktáblát állítanaka kommunista Ságvárinak, ugyanezzel alogikával emléktáblát lehetne állítani Szála-si Ferencnek is. A közszolgálati Rádió va-

sárnapi politikai magazinmûsora rendszere-sen közöl �holokauszt-tagadó� és más bur-koltan antiszemita jegyzeteket. Az idegen-gyûlölet és gyûlöletbeszéd, a kódolt és kó-dolatlan antiszemitizmus, cigányellenesség,rasszizmus szabadon nyilvánul meg sport-rendezvényeken és politikai tüntetéseken,cikkekben és beszédekben. Terjednek afasiszta ideológia olyan elemei, mint a na-cionalista demagógia és sovinizmus, avallási türelmetlenség és kultúrharc, avezérkultusz, a politikai erõszak, a rend ésa kemény kéz kultusza. Nem beszélhetünkfasiszta veszélyrõl?

A fasiszta veszélyt csak növeli, hogy alegnagyobb ellenzéki párt, a jobboldaliFidesz - Magyar Polgári Szövetség cinko-san asszisztál és falaz a szélsõjobboldali,fasiszta, neofasiszta, hungarista nézetekterjedéséhez és mesterséges gerjesztéséhez.A jobboldal politikai vezérkara ebben a kér-désben is kettõs politikát folytat. Politikaiszalonképessége megõrzése érdekébenegyfelõl magát hivatalosan mérsékelt nem-zeti jobbközépnek igyekszik feltüntetni, sõtidõnkét baloldalinak álcázza magát, sza-vakban antikapitalista követeléseket han-goztat, a magyar munkások érdekeire hivat-kozik. Másfelõl holdudvarában nemcsakmegtûri, hanem védelmezi és bátorítja aradikális szélsõjobboldali csoportosulá-sokat, kacérkodik velük, a nyíltan szélsõ-jobboldali megnyilvánulásoktól nem haj-landó elhatárolódni. A nemzeti szólamokhangoztatása, a képmutató populista dema-gógia mögött a valóságban azonban igaziszélsõjobboldali politika és agresszív ha-talmi törekvés rejlik.

A Fidesz-uralomból, hatalmi arrogan-ciájából, a rosszemlékû úri Magyarországfeltámasztásából, minden ellenfelére part-talanul kiterjesztett antikommunista intole-ranciájából, szakszervezet-ellenes, mun-kásellenes, nyugdíjasellenes, szövetkezet-ellenes politikájából, fanatikus irredentiz-musából és sovinizmusából gyakorlatiízelítõt kaptunk az Orbán-Torgyán kor-mány országlása idején, szent koronástól,terrorházastól, Orbán Viktor történelmi vi-zionálásával, és Kövér László �köteles� fe-nyegetéseivel fûszerezve. A megfélemlítõjobboldali választási kampány ellenére aválasztók a 2002-es választáson leváltot-ták a jobboldali Fidesz-kormányt. OrbánViktor és jobboldali hívei azonban nemvoltak hajlandók elismerni az elszenvedettvereséget. Továbbra is a nemzet � az egésznemzet � egyedüli képviselõjeként léptekfel, politikai ellenfeleiket az ismert jobbold-ali demagóg retorikával nemzetellenesnekbélyegezték, a harcot a kezükbõl kicsúszotthatalom visszaszerzéséért valóságos poli-tikai polgárháborút indítottak. Nyomás-gyakorló eszközként, elõretolt politikai ro-hamosztagként létrehozták a polgári körökhálózatát. Orbán Viktor vezérkedése mel-lett egy zászló alatt �egyesítették�, igyekez-tek egyesíteni az egész jobboldali tábort(�egy a zászló � egy a tábor�), az MDF-tõla Jobbik Magyarországon keresztül aMIÉP-ig. Orbán Viktor politikai megnyi-latkozásai semmi kétséget nem hagynakafelõl, hogy vezetésével a Fidesz-MagyarPolgári Szövetség diktatórikus egypárti kor-mányzásra készül. Tartósan kíván a visz-

szaszerzett hatalomban berendezkedni, aztsemmilyen körülmények között nem kíván-ja még egyszer kiengedni kezeibõl. A Mun-káspárt elnöke cikkében diszkréten hallgata Fidesz igazi politikai céljáról, a Fideszpolitikáját csak �lightosan� bírálja, miköz-ben a szocialista párt politikájának jobbol-dali vonásait számos kérdésben nem alap-talanul élesen támadja. Nagyfokú politikaifarkasvakság kell ahhoz, hogy ebben a hely-zetben valaki azt állítsa: semmiféle jobbol-dali, netán fasiszta veszély egyáltalán nemfenyeget bennünket, naivitás azt hinni, hogya fasizmus kérdésében akár ideiglenesen isegy utunk lehet szociáldemokratákkal éspolgári antifasisztákkal. A legnagyobb ve-szély az, ha idejében nem ismerjük fel afenyegetõ jobboldali veszélyt, és nem vesz-szük fel vele a harcot, nem mozgósítunkellene, amíg még nem késõ. Nem akkor kellfarkast kiáltani, amikor az már megette abárányt, hanem lehetõleg elõtte, hogy a bajtmegelõzzük.

Thürmer Gyula cikke mereven szem-be állítja egymással az osztályharcot és aszövetségi politikát, a kapitalizmus elleniharcot és a fasizmus elleni harcot, a neolibe-ralizmus bírálatát és az antifasiszta össze-fogást. Ha szövetségi politikára, ezen belülantifasiszta összefogásra törekednénk, írja,ezzel �a neoliberális politika elleni küzdel-met adnánk fel�, az osztályharcról mon-danánk le. Ez nem igaz. A fasizmus lényegeés társadalmi funkciója szerint a kapitaliz-mus válságterméke, a finánctõke legreak-ciósabb, legsovinisztább, legimperialistábbelemeinek diktatúrája, a munkásmozgalomkíméletlen elnyomása. A fasizmus elleniharc maga is az osztályharc fontos része ésaktuális követelménye. Az antifasisztaösszefogás nem jelenti marxista, kommu-nista elveink feladását, nem jelenti, hogylemondunk a neoliberalizmus, a szociál-demokrácia bírálatáról, mint ahogy õk semmondanak le a kommunisták bírálatáról.Csupán annyit jelent, hogy a különösenveszélyes közös ellenséggel: a fasizmussalszemben összefogva, együttmûködve lé-pünk fel. Ez ma a munkások és az antikap-italista baloldal elemi érdeke.

Az lenne naivitás, ha azt hinnénk, hogya munkásosztály az osztályharcban egye-dül, szövetségesek és ideiglenes szövetsé-gek nélkül is gyõzhet. Marx elvileg is bírál-ta azt a szektás jelszót, amely szerint �aproletariátussal szemben valamennyi osz-tály egyetlen reakciós tömeg�. A munkás-osztály fontos politikai feladata, hogy a tõkeelleni harcban megnyerje a nem proletárdolgozók minél szélesebb rétegeit, a sajátérdekében felhasználja a burzsoázia külön-bözõ csoportjai közötti ellentéteket. �Csakaz félhet az ideiglenes szövetségektõl, mégha megbízhatatlan emberekkel is kötik õket,aki nem bízik önmagában� (Lenin).

A Marx Károly Társaság és a Dialek-tika a marxizmus szellemében továbbra iskötelességének tartja, hogy a Munkáspár-tot óvja a jobboldali, szélsõjobboldali, ne-tán fasiszta veszély lebecsülésétõl, felhív-ja a figyelmet a helyes szövetségi politikafontosságára, szorgalmazza a széleskörûantifasiszta összefogást. Ennek szüksé-gességérõl gyõzött meg bennünket Thürm-er Gyula cikke is.

(folytatás az 1. oldalról)

3 2004. szeptember-októberDialektika

Belpolitikai jegyzetekA szocialista-liberális kormányzás �

tömegbefolyása csökkenésével � már jóideje veszélyes szakaszba került. Elmélyí-tette ezt a Medgyessy miniszterelnök irán-ti bizalom meggyengülése, amit kétségte-lenül elõsegítettek a kormánypolitika sû-rûsödõ neoliberális hibái, valamint a kiseb-bik koalíciós párt törekvései, hogy a hibákatsaját céljaira aknázza ki. Tovább bonyolí-totta a helyzetet, hogy újjáéledtek azMSZP-n belüli egykori reformkörök, ésversengve igyekeztek megszerezni a pártés a kormány vezetését.

A jobboldali erõk, miután megnyertéka választásokat az EU-parlamentbe, erõtel-jes támadást indítottak, hogy a 2006-osválasztásokon, vagy még elõbb vissza-szerezzék a hatalmat. Ez a fordulat nehézhelyzetbe hozná a dolgozók érdekei érvé-nyesítéséért küzdõ baloldalt, felerõsítené apolgári diktatúra szélsõséges módszereit,tovább korlátozná a dolgozók demokrati-kus jogait.

Az EU parlamenti választásokról a la-kosság többsége távol maradt, jelezve egy-részt a dolgozó tömegek passzivitásbatorkolló elégedetlenségét, másrészt a tuda-tosabb aktív erõk elutasító kritikáját. Fi-gyelmeztetõ jel, hogy a jobb- és szélsõjobb-oldal aktívabban tudta mozgósítani meg-tévesztõ szólamaival a maga radikális éskonzervatív támogatóit, nem utolsósorbanaz ún. �nemzeti petíció� révén, amelynekálságos szociális demagógiája és mérték-telen nacionalizmusa nem maradt hatásta-lan.

A kormánypártoknak a választások utá-ni tétovasága tovább súlyosbította a helyze-tet. A gazdasági makromutatók viszonyla-gos javulása elsõsorban a transznacionálistõke extraprofitját növeli; a dolgozók nagytömegeinek életkörülményei nem javulnakarányosan, inkább stagnálás, sõt visszaeséstapasztalható. A mélyebb okokat vizsgál-va, vakság lenne nem látni a háborúkba ke-veredés, a transzatlantista akciókban valónagyobb szerepvállalás negatív gazdaságiés pszichológiai visszahatásait, az erõsödõlakossági ellenérzéseket nemcsak hazai, denemzetközi méretekben is. Azt sem lehetelkendõzni, hogy mindezek következtébenmegrendültek a gazdasági-jóléti fejlõdésbevetett remények, erõsödött az euroszkepti-cizmus: máris érzékelhetõ az eltúlzott vízi-ók gazdasági megalapozatlansága, az EU-ba újonnan belépõ országok támogatásikvótáinak csökkentése, a kétsebességû fej-lesztés burkolt-nyílt keresztülvitele. A bel-politikai nehézségek fokozódásában két-ségkívül szerepe van annak is, hogy azEurópai Unióban növekedett a jobboldalikonzervatív erõfölény, s a szociálreformis-ta erõk nemcsak nálunk, de más, eddig szo-ciáldemokrata vezetésû államokban is sú-lyos nehézségekkel küszködnek, vissza-szorulóban vannak. A közel-keleti, iraki,afganisztáni, dél-amerikai imperialista ag-ressziók kudarca kedvezõ jelzés, de az ame-

rikai elnökválasztás újabb bizonytalanságitényezõként nehezíti az elõrelátást.

A progresszív politikai erõknek nagyonkeskeny ösvényen kell kivezetniük az or-szágot a nemzetközi gazdasági, szociális,külpolitikai, katonai és ökológiai válság-ból, amelynek körvonalai egyre világosab-bak. A Medgyessy-kormány a biztató kez-det után � amelynek ígéretével a választá-sokat megnyerte � tétovázott és késleke-dett; nem támaszkodott a baloldali szak-szervezetekre, nem javított a munkásság, afalusi szegénység, a hátrányos helyzetbekerült idõs és ifjú rétegek sorsán, ehelyettengedett a neoliberális nyomásnak, éselvesztette természetes tömegbázisát. AzEU-választás kudarca után sem ocsúdott,nem kezdett azonnali offenzívába.

Az MSZP kongresszusának elõkészü-letei, a kibocsátott programtervezetek mind-máig határozatlanságokat mutatnak, s a ki-bontakozott kormányválság sem kecsegte-tett reménykeltõ kilátásokkal. Az �új szo-ciáldemokrácia� koncepciója nagyjából ablairizmus-schröderizmus hazai reformis-ta változata. A reformkörök számos árnya-latának újraéledése, megtévesztõ �újbal-oldalisága� csak fokozza a zûrzavart, a szét-ziláló belsõ harcokat. Még arra sincs bátor-ságuk, hogy a szociáldemokrácia prog-resszív hagyományaihoz, vagy legalábbSzocialista Internacionálé centrista és bal-oldali szárnyához igazodjanak, például aháború kérdésében. �Szegénységpolitikát�hirdetnek határozott munkás-agrár-alkal-mazotti érdekérvényesítés helyett, s külö-nösen káros, hogy mindmáig nem bonta-kozott ki egy reális, progresszívebb, a hazaikomparatív elõnyöknek megfelelõ gazda-ságpolitika szándéka. Ez különösen sajnála-tos a nagy próbatétel: a költségvetési ter-vezet küszöbön álló országgyûlési benyúj-tása elõtt. A programalkotó és jelöltállítóversenyekben, úgy tûnik, legalább is a leg-utóbbi idõkig háttérbe szorultak a baloldaliszocialisták, nem is mutatkozott komolyabbtörekvés baloldali összefogásra.

Ma még csupán szûk körök sürge-tik, és meglehetõsen erõtlenül, hogy aszocialisták, a kommunisták, a felvilágo-sult kispolgári-polgári radikálisok, abaloldali civil szervezetek mûködjenekegyütt a szociális haladás, a demokrá-cia, a béke és biztonság védelme érde-kében, egy elvszerû, konszenzussal kidol-gozott minimális program alapján. Mégmindig inkább az elõítéletek, a megosztóelemek vannak elõtérben. A legyengültMunkáspárt vezetõ csoportja a legutóbbiidõkben már odáig ment el, hogy szóbanés tettben a jobboldal-szélsõjobboldalvezetõ erejével, Orbánnal, a FIDESZ-szelpróbál közösködni, s már régen tudatosanelnyomja, háttérbe szorítja a baloldaliösszefogáson munkálkodó párttagokat,központi-helyi vezetõket, sõt eltávolításuk-kal fenyegetõzik, befeketíti a párton belüliés kívüli konstruktív bírálókat, szimpatizán-

sokat. Az utóbbi idõkben felerõsödtek aSzabad Demokraták Szövetsége bomlá-sának jelei, a demokratikus koalíció lététveszélyeztetõ felelõtlen követelései. Ilyenkörülmények között igen komolyan fennálla �weimarosodás� veszélye. A lemondóminiszterelnök közjogi nehézségeket tá-masztott, saját tevékenységét illetõen tel-jesen önkritikátlanul, ígéreteit megszegve,a köztársasági elnökkel összefogva, késlel-teti az új kormány megalakulását, továbbnehezíti az ország helyzetét.

Itt az ideje a határozott változtatá-soknak. A jobboldal vezetõ ereje, a totálishegemóniára törõ Orbán-csapat mind többjelét adja veszedelmes kalandorkodásának.Nyíltan hangoztatott irredentizmusával sú-lyosan megzavarta a Duna-völgyi országokbékéjét, jószomszédi viszonyát, felelõtlenülnehezíti a szomszédos országokban élõmagyar nemzetiségû lakosság helyzetét.Egypárti vezetésre törekvõ hegemonizmu-sával nem kíméli még közvetlen jobbolda-li konzervatív szövetségesét, az MDF-etsem. (Ahogyan a kisgazdákat és a keresz-ténydemokratákat sem kímélte.) A szélsõ-jobb felé menetelve, az MDF-be beépítettvazallusaival be akarja olvasztani vagytönkretenni mérsékelt jobboldali kritikusaitis. Gátlástalan rágalmazó és fenyegetõ,már-már vérre menõ harcot folytat vala-mennyi baloldali, progresszív demokrati-kus erõ ellen, beleértve nemcsak a kommu-nistákat, szociáldemokratákat, liberáliso-kat, de már a mérsékelt centristákat, konzer-vatív demokratákat is.

Minden jel arra vall, hogy ha nem tör-ténnek erõteljesebb lépések a politikai vál-ság megoldására, a demokratikus erõkegyüttmûködésének határozottabb mozgó-sítására, hazánkban további, jóvátehetetlenjobboldali térnyerés fenyeget. A marxistákkötelessége, hogy reálisan értékeljék akonkrét helyzetet. A távlati céljainkhoz ve-zetõ úton ma elsõsorban alkotmányos sza-badságunkat, szuverenitásunkat, a de-mokratikus jogokat kell megvédenünk. Adolgozók elemi jogainak érvényesítése ér-dekében, valamennyi demokratikus haladópárttal, érdekvédelmi és civil erõvel szo-rosabbra kell fûznünk sorainkat. Félre-érthetetlenül a társadalmi igazságosság je-gyében kell tevékenykednünk. Az utóbbinapokban kezdeményezések történtek abaloldali szakszervezeti és civil szerveze-tek, köztük a mi Társaságunk részérõl is,hogy szervezeti önállóságukat és tevékeny-ségük jellegét megtartva, szorosabb szö-vetségbe tömörüljenek a baloldali célokmegvalósítása érdekében. Az elõttünk állóforró õszön életbevágó tennivalónk, hogyvalamennyi lehetséges szervezetben ösz-tönözzük e szükségletek felismerését, s�fent és lent� egyaránt, összehangoltancselekedjünk együttmûködésre kész ba-rátainkkal együtt.

Széchy András


A Trianon-évforduló és némely tanulságaiA hazai közélet, különösen a rejtetten

vagy nyíltan euroszkeptikus magyar jobb-oldal ez évben � mintegy euroválasztásikampánya jegyében � a szokásosnál na-gyobb rétegeket megmozgató és nagyobbszámú rendezvénnyel emlékezett meg atrianoni békeszerzõdés nem éppen kerek,84. évfordulójáról. Történész-nyilatkoza-tok, sikeresebb és silányabb könyvészeti új-donságok és újrakiadások láttak napvilágot;a szomszédos országok magyarlakta te-rületeire is kihelyezett, leplezetlen pártpoli-tikai megmozdulások zajlottak. Emellettmegjelentek a Nagy-Magyarország 1918�20-as felosztására utaló, a �Nem-nem so-ha!� jelszót és a területi revízió egyéb jel-képeit hordozó dísztárgyak, trikók, sapkák,transzparensek. Országszerte szaporodnaka Trianon-emlékhelyek. Esztergombannaponta harsan föl a tárogató szava Trianonemlékére: hadd hallják a Duna túlpartjánis. Tapolcán az emlékhelyen hatvannégydobozban egy-egy kiló termõföld látható aMonarchia magyar felének egykori várme-gyéibõl; ezt � hatezer kilométeres köru-tazással, nagy fáradsággal � egy házaspárgyûjtötte össze. Jó szándékú muzeológu-sok, az erre szervezõdött alapítvány támo-gatásával szakszerû monstre kiállítást ren-deztek a várpalotai Zichy-kastélyban, nemannyira a trianoni béke, inkább a �boldogbékeidõk�, illetve a revíziós propagandatárgyi emlékeibõl. A kiállításból sugárzómondanivaló (szakmai kivitelezõi szán-dékától függetlenül) több mint egyértelmû.Lám, ilyen csodálatos világ volt a történel-mi Magyarország, ezt tették vele; íme, ilyenmocsok az az Európa, amelynek most (kitudja, miért) egyik új tagállama lettünk. Azegykori párizsi megrázkódtatás tehát máignagy érzelmeket kelt, amelyeket nem lehetajkbiggyesztéssel elintézni. Ezt tükrözi egyszocialista politikus javaslata arra, hogylétesüljön országos �Trianon-emlékpark�.

Mindez a politika jobbcentrumától bal-ra álló emberekben � függetlenül az Euró-pai Unióról alkotott eltérõ véleményüktõl� viszolygást keltett. Elsõsorban perszeazokban, akik átélték az 1919 és 1945 kö-zötti antiszociális rendszer nemzeti reto-rikájú, végzetes tömeghatású, végül sok-sokszázezer magyar életet követelõ lózung-hazafiságát. Jó lenne azonban, ha ez a vi-szolygás nem rekedne meg az érzelmekszintjén, hanem kétségbe vonhatatlan té-nyekre támaszkodna. Ehhez szükséges vol-na, hogy a baloldal Trianon-felfogása meg-alapozottabbá, árnyaltabbá, empatikusab-bá legyen. Föl kellene például használniaa dokumentumok ma már ismert özönét azelsõ világháborút lezáró, jól ismert súlyoskövetkezményekkel járó (német, osztrák,magyar, bolgár és török) békediktátumelõkészületeirõl, vitáiról, és ezeket szegez-nie szembe a publikált tények ismeretétnélkülözõ, de ezekben eligazodni nem isigen kívánó tudós és jóval kevésbé tudós

(de annál dühösebb) agitátorokkal. Többekközött, ha ezt sokan nem tudják is, itthon,sokezer oldalon, több kötetben (OrmosMária és Majoros István jóvoltából) elol-vashatók a francia külpolitika elsõ világ-háború utáni (a nagy francia dokumentum-sorozatokból hiányzó!) magyar vonat-kozású iratai.

Mindenekelõtt egy politikaközömböstörténelmi tény: Trianon csupán az elsõvilágháborúban gyõztes nagyhatalmakegyik (az egész világot átfogó nemzetközirendszerbe illeszkedõ) megoldási kísérletevolt arra, hogy tartósítsák a háborús gyõ-zelmük nyomán birtokukba került javak(területek, anyagi javak, stratégiai pozíciók,befolyási övezetek) biztonságos birtoklását.Amikor Versailles�Washington-i béke-rendszerrõl szólunk, errõl a világot átfogóhatalmi osztozkodásról beszélünk, amely-nek fõ részesei jogot formáltak rá, hogy avesztesek sorsáról a gyõztes erõfölényéneka jogán rendelkezzenek. Ne legyen kétsé-günk afelõl, hogy a háború más kimeneteleesetén a német, az osztrák, a magyar elit, aközponti hatalmak kormányai ugyanezttették volna � másokkal.

Az 1920. június 4-én, a Párizs környé-ki Versailles-ban található Nagy Trianonkastélyban Horthy Miklós kormányánakképviselõivel aláiratott magyar szerzõdéskétségkívül valamennyi békedöntés közüla legnagyobb területi és népesség-csonko-lást hajtotta végre. Nemcsak (nem is elsõ-sorban) a történelmi elitnek, hanem az egyikpercrõl a másikra más ország területére,kisebbségi sorsra került tömegeknek oko-zott mérhetetlen, sok évtizedes szenvedést.A Monarchia olyan-amilyen, de szervesenkiépült gazdasági szerkezetét felbontották.A féltucatnyi, újonnan alakult vagy jelen-tõsen módosult területû és lakosságú országgazdaságpolitikusai (és közvetve összeslakosai) közel egy évtizeden át azzal voltakelfoglalva, hogy (külön-külön, sok esetbenegymással szemben) nagyjából mûködõ-képes gazdasági és adminisztratív egysé-gekké szervezõdjenek. Emberek millióinakkellett helyreállítaniuk szétzilált egzisz-tenciájukat. Százezrek erre nem is voltakképesek, a nyomor bugyraiban hányódtakide-oda. Ráadásul a szerzõdés hasznátélvezõ kisebb-nagyobb államok vezetõ ré-tegei semmivel sem mutattak több érzé-kenységet a hozzájuk került kisebbségekjogai iránt, mint a korábbi Osztrák-MagyarMonarchia milleniumi lázban égõ magya-rosító politikusai. Frissen elnyert uralmukataz utolsó cseppig ki akarták használni;egymás után tették a kisebbségiek erõsza-kos beolvasztásra irányuló törvényes ésnem törvényes lépéseket. Ennek a béke-szerzõdések kisebbségvédõ kitételei épp-úgy nem voltak képesek komolyan gátatszabni, mint késõbb az ugyancsak nemzet-közi megállapodások által tiltott agresszi-óknak. Mindez évszázadra kisugárzó jog-

sérelmeket és lélektani töréseket okozott.Nem véletlenül írta Eric Hobsbawm angoltörténész, hogy a bizonyos európai államok1989 utáni feldarabolódásához vezetõ neo-nacionalista hullámban �1918�1921 elin-tézetlen ügyei� bugyborogtak föl.

A neonacionalista megemlékezõkazonban 2004-ben távolról sem a békeszer-zõdés racionalitásokon alapuló bírálatávalálltak elõ. Ehelyett mai demagógiájukatigyekeztek �történetileg� megalapozni.Megpróbálták reális lehetõségként beállí-tani az 1918 elõtti határokhoz való vissza-térést is, e mellett tömeghangulatot kelte-ni. Sõt odáig jutottak, hogy ennek érde-kében meglengették erõszakos módszerek,fegyveres ellenállás alkalmazásának a gon-dolatát is, baszk, észak-ír és más példákrahivatkozva. A magyar kormányt pedig arraösztökélték (mintha ez lehetséges lenne),hogy próbálja meg rákényszeríteni egyesszomszédos országok kormányaira az etni-kai alapú nemzeti autonómia elfogadását.Mindezt olyan idõpontban, amikor az Eu-rópai Unióba való betagolódás � sok, méghomályos, kérdõjeles hatása mellett � ép-pen ebben az ügyben pozitív hatású lehet:lehetõséget nyújt a kisebbségek és az anya-nemzetek (nemcsak a magyar!) közeledé-sére, egyesülésére, a határok aligha elkép-zelhetõ formális módosítása nélkül. S ami-kor a magyar lakosság boldogulása jórésztattól függ, rá tud-e hangolódni a társadalmitevékenység, az érdekvédelem számunkraújonnan megnyílt terepének a viszonyaira,követelményeire, lehetõségeire.

Amiért ezen túl is érdemes beszélniTrianonról, mint történelmi témáról, aznéhány vaskos ferdítés, amely lassacskánlemoshatatlanul hozzátapad Trianon fo-galmához, különös tekintettel arra, hogyezek nemcsak szakkönyvek, hanem rádiók,televíziós csatornák, olykor tankönyvekútján is terjednek.

Az egyik ilyen ferdítés, hogy az 1989elõtti Magyarországon Trianonról évtize-deken át nem lehetett beszélni. Ennek azidõszaknak a történelmi dokumentációja ésérvelése magán viselte a kor bélyegét, és amai ismeretek fényében hiányos is volt. Ámminden hivatalos írás (történelmi mono-gráfiáktól pártoktatási tankönyvekig ésbrosúrákig) abból indult ki, hogy a Párizskörnyéki békeszerzõdések rabló, imperia-lista megállapodások voltak, amelyekneka jellegére az elõzõ, véres háború termé-szete nyomta rá a bélyegét. Hangsúlyoz-ták, hogy Szovjet-Oroszország nem írta alá,és el is utasította a szerzõdéseket. Nemazért, mert nem vehetett részt a békekon-ferencián, hanem mert ezek ellentmondtakaz 1917. októberi oroszországi forradalomelsõ napján elfogadott békedekrétumbanmeghirdetett, minden harcoló kormánynakfelajánlott �annexió és hadisarc nélkülibéke� elvének. Nem fogadták el ennek a

(folytatás az 5. oldalon)


korszaknak a történészi állásfoglalásai aközponti hatalmak egyoldalú felelõssé-gének az elvét sem: valamennyi hadviselõnagyhatalom felelõsségét hangoztatták.Valóban nem a magyar birodalom integ-ritásának álláspontját vallották: nem azelcsatolt területek egykori �kisebbségi több-ségének� függetlenségi törekvéseit kárhoz-tatták (bár az etnikai alapú, részleges,békés, tárgyalásos revízió gondolata az1930-as években a baloldaltól sem volt ide-gen). A békerendezést nem nacionalista,hanem osztályalapról vetették el. Azt hang-súlyozták: a környezõ népek saját, frissuralmuk eufóriájában fürdõ uralkodó ré-tegeik uralma alá kerültek. Ez társadalmitéren sokszor számukra sem volt sokkaljobb, mint a magyar szupremácia; nemzetivonatkozásban pedig az uralkodó etni-kumok esetenként még �saját�, �gyõztes�kisebbségeik, a szlovákok, a horvátok, aruszinok nemzeti céljait sem ismerték el.Természetesen lehet a szerzõdéseknek en-nél bõvebb, árnyaltabb, sõt, késõbbi tör-ténelmi események megvilágításába helye-zett, eltérõ magyarázatát is adni. Az azon-ban, hogy nem eshetett bíráló szó Trianon-ról, egyszerûen nem igaz.

Egy másik közkeletû frázis, hogy Tria-non a Tanácsköztársaság következménye,mintegy a bolsevista bûnbeesés logikusbüntetése volt. Ha tehát nincs Tanácsköz-társaság, Trianon sincs. Ezt a feltevést azon-ban semmiféle komoly dokumentum nemalapozza meg. Az ellenkezõjét annál inkább� ha elolvasnák. Noha aligha kell kételked-nünk benne, hogy az antant urai fennállásaidején élesen szemben álltak a proletárdik-tatúrával, amikor a Tanácsköztársaságotkikiáltották, a békeszerzõdések alapelvei,és a területi rendezés keretei már jócskántúl voltak a vitákon. A Tanácsköztársaságáltal kivitelezésük inkább halasztást szenve-dett. Fenti érvelésével a jobboldal a Hor-thy-rendszer egyik legsúlyosabb születésihibáját próbálta és próbálja leplezni. Mi-közben ugyanis a tanácskormány és had-serege nagy társadalmi mozgósítással fegy-veres harcot vívott az antant támogattacsehszlovák és román hadsereg ellen, akésõbbi kormányzó együttmûködött azutóbb agyonszídott antanttal és a románhatóságokkal a Tanácsmagyarország elle-ni intervencióban. Nem állítható persze,hogy Horthy szerette a román meg-szállókat. Az azonban dokumentált tény,hogy Szegeden toborzott ún. Nemzeti Had-seregét csak velük, és az antant-parancs-nokságokkal gondosan, lépésrõl lépésreegyeztetve vezényelhette a Tisztántúlról aDunántúlra. Eközben ez a hadsereg egy-etlen esetben sem lépett harcba az országjelentõs részét megszálló román királyi had-sereggel. Nem is tette lábát az általa meg-szállt országrész területére. Budapestre isakkor vonult be, amikor a román csapatokmár távoztak. Ezt igyekezett és igyekszikkésõbbi propagandája elmaszatolni, koránt-

sem eredménytelenül. Pedig józan ésszelnehéz elfogadni, hogy valaki pusztán attólhazafi lehet, ha retorikájában kellõ gyako-risággal ismétli a �nemzeti� kifejezést és avele rokonértelmû szavakat; a másik vis-zont, aki ezt elmulasztja (vitatható, hogyezt jól tette-e), de minden, erejétõl tellhetõtmegtesz a magyar társadalom védelmében,automatikusan elveszti jogát arra, hogy anemzet képviselõjének tekintsék. Ám anemzeti szómágia máig erõsen hat; tudjákezt, akik hatra-vakra élnek vele.

A valamikori szocialista társadalmakvezetõ erõinek persze voltak bûnei ez ügy-ben, ha nem is azok, amelyeket a fentiek-ben cáfolni igyekeztem. A Szovjetunióvezetõi a második világháború idején és abéketárgyalásokon már korántsem az �an-nexió és hadisarc nélküli békéért� léptekföl. Hatalomra jutva más országok kom-munistái is (különbözõ idõszakokban éshelyeken eltérõ módon és mértékben) töb-bé-kevésbé megfeledkeztek nemcsak anemzetek önrendelkezési jogának Leninhirdette elvérõl, de még az ausztromarx-isták szerényebb kulturális nemzeti auto-nómia-programjáról is. Noha a kisebbséginépi kultúra, a nyelvmûvelés területén itt-ott történtek látványos elõrelépések, több-nyire asszimilációs politikát folytattak akisebbségekkel szemben. A statisztikák aszocializmus évtizedeiben az oroszosítás,a románosítás, a szlovákosítás, a szerbesítésés a magyarosítás (úgy bizony, a magyaro-sítás) erõs elõrehaladásáról tanúskodnak.Ezt a mi esetünkben az sem menti, hogy akisebb, szórványos nemzettöredékek ön-maguktól is könnyebben morzsolódnak. Amagukat szocializmusként konstituálórendszerek egyik legnagyobb adóssága ez,amely számlájukon immár örökre szere-pelni fog, minthogy többé nem áll módjuk-ban törleszteni. Ez olyan tételeket tartal-maz, mint a széles körben alkalmazottkollektív nemzeti felelõsségrevonás, aSzovjetunióban egytucatnyi népcsoportkitelepítése sok évszázados szálláshelyérõl,a csehszlovák kommunisták által toleráltBene�-dekrétumok, a szomszédos álla-mokhoz ismét visszakerült egykori magyarrészeken lezajlott durva erõszakcselekmé-nyek, utóbb a németek kitelepítése, a Drá-va-menti és a Duna�Tisza-közi délszlávok-kal kapcsolatos titóistaûzõ hajsza. Mindezmegnehezíti annak a harmadik ferdítésneka meggyõzõ cáfolatát, mintha Trianon után(s ehhez ma már nem lehet nem hozzáten-ni: az 1947-es, a trianoni döntéseket jogaik-ba visszahelyezõ, némileg meg is tetézõpárizsi békeszerzõdések után) mindvégiga területi kérdés lett volna a magyar társa-dalom szinte egyedüli gondja. Pedig 1920után is elsõsorban a stabilizáción, a gaz-daságfejlesztésen, a nagy szociális prob-lémák, elsõsorban a földkérdés megoldá-sán, a szabad népképviselet megteremté-sén, az államok közötti baráti, demokratikuskapcsolat sikeres kiépítésén múlt a társa-dalmak, a nemzetek sorsa. A határok és a

kisebbségek ügye ma azért játszható ki atársadalmi haladással szemben, és maradtmindmáig sajgó társadalompszichológiaikérdés, mert milliók tudatában tapasztalatitényként rögzült: egy ember sorsát, lehe-tõségeit (társadalmi rendszertõl nagyrésztfüggetlenül) igen nagy mértékben az ha-tározza meg, hogy adott országon belül atöbbségi (�uralkodó�) nemzethez vagy va-lamely nemzeti-etnikai kisebbséghez tar-tozik.

Az elõzõ korszak történetére ebben avonatkozásban óhatatlanul rossz fényt vetõmozzanatokat a baloldali emberek na-gyobbrészt ismerik. Csak ritkán és perszeeredménytelenül próbálják tagadni, deigyekeznek agyuk egy hátsó rekeszébeszámûzni. Ez azonban sok esetben vita-képtelenné teszi õket, mint ez minden eset-ben történni szokott, ha valaki elvontpozitív elveket próbál negatív személyestapasztalatokkal szembeszegezni.

A Trianon (és más békeszerzõdések)okozta valóságos bajokat elsõsorban a kétháború közötti uralkodó körök szociálisérzéketlensége és tétlensége tetézte, sok-szorozta meg. Pedig saját táboruk számosközírója sõt tisztviselõje is (különbözõ el-lenfeleikrõl nem is beszélve) elegendõ al-kalommal mutatott rá ennek a veszélyeire.A Nagyatádi-féle földreform (nem egészennévadója szándéka szerint!) csak az agrár-probléma felszínét kapargatta. Az elcsatoltrészekrõl áttelepült magyar nagybirtokospolitikusokat a hazai falusi szegénységszörnyû gondjainál jobban érdekelte a kár-pótlás a szomszédos országokban (a ma-gyarnál jóval radikálisabb, bár etnikai disz-kriminációval jócskán megterhelt reformoksorán) kisajátított földjeik után. Amikorpedig � jóval késõbb � Teleki (osztálya há-ború utáni sorsáért aggódva) mégis meg-pendített valamilyen újabb földrendezést,ez saját társadalmi osztálya leküzdhetetlenellenállásába ütközött. Csak a zsidóföld ki-sajátítása maradt belõle, amelynek megter-vezésébõl a tudós cserkészvezetõ is jelentõsrészt vállalt. Az igazi �Nem, nem, soha!� amagyar parasztság földhöz juttatására és �1939-ig � a titkos választójogra vonatko-zott.

Az emberiséget ma elsõsorban igennagy, esetenként alig megoldhatónak tetszõszociális, globalizációs és környezetiproblémák gyötrik. Óriási a felelõssége an-nak, aki ezeket még fájdalmas, szükségkép-pen nagy érzelmi töltetû etnikai�nyelvi�vallási mozzanatokkak terheli. S nemkevésbé súlyos felelõsség terheli azt, akifelelõtlenül játszik a nemzeti érzelmek húr-jain. Különösen, ha Budapestrõl üzen Tria-non-bûvölõ jelszavakat a határon túlra,bátran vállalva a harcot � az utolsó határontúli magyar életéig� Trianon, mint a ma-gyar nemzet tagjait egymástól elválasztódöntés az új európai keretben utolsó nap-jait-éveit éli; csak a felelõtlen sérelmi poli-tika hosszabbíthatja meg az életét.

Harsányi Iván

(folytatás a 4. oldalról)


Az Európai Unió alkotmányárólII. rész

(A �Dialektika� elõzõ számában közöltI. rész folytatása)

Az euró bevezetésérõl2002-ben 12 ország teljes jogkörrel

életbe léptette a közös valutát az eurót. Abevezetés pillanatában sem tudta mindenállam az összes feltételt betartani, de azutóbbi két év gazdasági válsága miatt a leg-nagyobb országok (Franciaország, Német-ország, Olaszország) is tartósan átlépik azelõírt korlátokat, fõleg a költségvetési hiány3 %-os maximumát, és nem fogadják el azezekre az esetekre elõírt büntetõ rendszabá-lyokat.

A csatlakozás koppenhágai feltételei ésa csatlakozási szerzõdések nem tartal-mazzák, hogy kötelezõ lenne az euróhozvaló mielõbbi csatlakozás. Ezzel szembenaz alkotmány-tervezet az eurót az Unióközös valutájának nyilvánítja, és kötelezõvéteszi a valutaközösségbe való belépést. Avalutaközösségbe be nem lépett országokathalasztásban lévõknek1 minõsíti. (Háromjelenlegi tagállam, Anglia, Dánia és Svéd-ország is ebbe a kategóriába kerülne, mi-vel nem tagjai az eurózónának). A halasz-tás átmeneti állapot és kötelezettségekkeljár. A Bizottság és az Európai KözpontiBank legalább kétévente jelentést készít aMiniszterek Tanácsának a halasztásbanlevõ országok által �a gazdasági és mone-táris unió megvalósítására vonatkozókötelezettségek teljesítésében megtett elõ-rehaladásról� (III-92/1).

A keleteurópai országok valutái, köz-tük a magyar forint erõsen alulértékelt. Aforint árfolyama az utóbbi idõszakban a250-260 Ft/euró sávban mozog, míg vásár-lóerõ paritáson 130-140 forint ér egy eu-rót. Az alkotmány-tervezet szerint, amikoraz euróra való áttérés idõszerûvé válik azátváltási arányt � egyeztetési eljárást kö-vetõen � a Bizottság javaslatára a Minisz-terek Tanácsában döntik el. Az áttérés azon-ban az árfolyam és a vásárlóerõ paritásnagyfokú eltérése miatt rövidebb távon le-küzdhetetlen dilemma elé állítja az orszá-got.

Ha az árfolyam érvényesül, akkor ajövedelmek és a pénzvagyonok súlyosanleértékelt szinten kerülnek átszámításra, ésez hatalmas értékvesztést jelent az ország-nak és állampolgárainak. Ha a vásárlóerõparitás lenne az átszámítás alapja, akkorellehetetlenülne a külkereskedelem és afizetési mérleg, és egy ilyen átszámításiarány az Uniónak sem lenne elfogadható.A forint felértékelõ politika (vagyis az ár-folyam közelítése a vásárlóerõ paritáshoz)azonban 2003-ban egyfelõl spekulációshullámhoz vezetett, másfelõl hozzájárult akereskedelmi és a fizetési mérleg nagyfokúhiányához. A kiutat csak a gazdaság meg-erõsödésének és felzárkózásának folya-matában lehet megtalálni, a kielégítõ meg-oldáshoz nélkülözhetetlen volna az Unióhatékony gazdasági támogatása. Errõlazonban az alkotmány-tervezet nem intéz-kedik.

A kül- és biztonságpolitikaAz alkotmány-tervezet e fejezetei jel-

zik az Unió politikájában folyamatban levõirányváltozást. Létrejönne az Unió külügy-miniszterének funkciója, akinek feladatajavaslatokat készíteni a Tanács részére azUnió közös kül- és biztonságpolitikájára,és irányítani az elfogadott politika végre-hajtását. Az Uniónak tehát a jövõben közöskülügyminisztere lenne, aki szervezi atagállamok közötti együttmûködést és kife-lé képviseli az Unió közös kül- és bizton-ságpolitikáját. A tervezet továbbá a márlétezõ kül- és belbiztonsági politikai együtt-mûködés keretein messze túl is lépne.

A közös kül- és biztonságpolitika szer-ves része a közös biztonság- és védelmipolitika, amely �polgári és katonai eszkö-zök igénybevételével biztosítja az Uniómûveleti képességét� (I-40/1). �A közösbiztonság- és védelmi politika magábanfoglalja egy közös uniós védelmi politikafokozatos kialakítását. Ez, amennyiben azEurópai Tanács egyhangúlag úgy határoz,közös védelemhez vezet� (I-40/2). A közösvédelemhez a tagállamok rendelkezésrebocsátják a �szükséges polgári és katonaiképességeket�. A tagállamok vállalják,hogy fokozatosan fejlesztik katonai képes-ségeiket és �létrejön egy Európai Fegyver-kezési, Kutatási és Katonai Képességfej-lesztési Ügynökség� amely � többek között� hozzájárul �a védelmi szektor ipari éstechnológiai alapjainak erõsítéséhez� szük-séges intézkedések kidolgozásához (I-40/3).

Az alkotmány-tervezet tehát meg-kezdené az Európai Unió fokozatos mili-tarizálást, a hadiiparok és a hadseregek fej-lesztését, ami szükségképpen a szûkös gaz-daságfejlesztési és szociális céloktól von-na el forrásokat. A tervezet továbbá e terü-leten is lehetõvé teszi a �magasabb követel-ményeket kielégítõ katonai képességekkelrendelkezõ tagállamok� szorosabb �struk-turált együttmûködését� (I-40/6). A Tanácsdöntései alapján, az ENSZ alapokmányá-ban foglaltakkal összhangban az Unió ka-tonai egységei az Unión kívül is felhasznál-hatók lennének. Ebbõl világosan kitûnik,hogy az alkotmány tervezet készítõi arratörekszenek, hogy már létrejöjjön és fel-használható legyen az európai államiság efontos kelléke: az Unió katonai ereje.

Összegzés és következtetésekAz elmúlt években gyors ütemben vál-

tozik az Unió arculata. Háttérbe szorulnaka gazdasági és szociális kérdések, és domi-náns szerepet kezd játszani a hatalmi poli-tika. A keleti nyitás a kezdetekkor még elsõ-sorban mint politikai és gazdasági kérdésélt a vezetõ politikusok fejében, vagyis mintbõvülõ piac, új fejlesztési lehetõségek ésnagyobb gazdasági kapacitás. Világos volt,hogy e nyitás egyben növekvõ gazdaságiés szociális terheket ró a régi tagállamokra,és az is, hogy a hátrányokat, gazdasági térenis, jelentõsen meghaladják az elõnyök.

A keleti nyitás megvalósult elsõ lépéseés a körvonalazódó távlatok jelentõségemessze meghaladja a közösség korábbibõvítéseit, ebben a folyamatban évszáza-dos szakadékokat és ellentéteket kell le-küzdeni. Ez azonban már a kezdeti feltéte-lekben sem jutott kifejezésre és a keleteuró-pai országok támogatásának feltételei atárgyalások megkezdés óta még romlottak,Az alkotmány-tervezet pedig egyszerûenmegfeledkezni látszik az Unió gazdaságiés szociális problémáiról és a bõvítésselkapcsolatos kötelezettségekrõl, egyenlõalapon kezeli a régi és új tagállamokat, báraz új tagállamok fejlettségi szintje lényege-sen alacsonyabb az összes jelenlegi tagál-lamnál. Az alkotmány-tervezetnek a �vajhelyett ágyú� régi jelszavával jellemezhetõiránya különösképpen veszélyes és el-fogadhatatlan a régi és az új tagállamok-ban egyaránt.

A keleteurópai kormányok még min-dig a rendszerváltáskori gondolati körbenélnek és úgy tesznek, mintha nem vennékészre ezeket a változásokat. Keleten kevésmai politikus látja és meri kifejezni aggá-lyait. Ezek közé tartozik Vaclav Klaus csehköztársasági elnök, aki szerint a csatlakozá-si feltételek a csatlakozó országokra hát-rányosak, nem biztosítják az egyenlõ jogo-kat. A Cseh-Morva Kommunista Párt ésVaclav Klaus pártja ellenzi az alkotmányelfogadását, népszavazás kiírását szándé-koznak kezdeményezni, amely elutasíthat-ja a tervezetet. Spanyolország és Lengyel-ország 2003. decemberében megvétózta azalkotmány-tervezet elfogadását az EurópaiTanácsban, de kormányaik ez év júniusábanmár beadták a derekukat. AleksanderKwasniewski lengyel államfõ a május else-jei tagállammá válás alkalmából így nyi-latkozott: �Meglátjuk a következõ években,hogy az EU megõrzi-e alapelvét, a szoli-daritást, vagy pedig a kettõs sebesség, il-letõleg a kemény mag koncepcióját választ-ja-e, amely dezintegrálja az uniót�2 .

A magyar kormány más régi és új tagál-lamok egy körével együtt azért harcolt,hogy a döntéshozatalban a kis országok nekerüljenek hátrányba, és hogy az új tagál-lamoknak, Magyarországnak is, legyen tel-jes jogú biztosa, bizottsági tagja. A több-ségi döntéshozatal szabályaiban részlegessikert értek el, az új tagországoknak is leszsaját biztosa, valamint a kisebbségek jo-gaira való utalást sikerült a végsõ szöveg-be bevétetni. A Fidesz a Pápai Állam ésLengyelország azon törekvéséhez csatlako-zott, amely a preambulamba be akarta vétet-ni a hivatkozást Európa keresztény törté-nelmi gyökereire, ami megkérdõjeleztevolna állam és egyház egyértelmû szétvá-lasztását az Unióban. Az Unió békés jelle-gének feladásáról és a keleteurópai or-szágok számára létfontosságú támogatásipolitika lényegi megszorításairól azonbanMagyarországon egyik parlamenti párt sembeszél.

(folytatás a 7. oldalon)


Népi ellenállás IrakbanAz iraki ellenállás erõs gyökereket

eresztett. Miközben a megszállók továbbrais, leplezetlen náci-zsargonban, bûnözõkrõlés terroristákról beszélnek, titkosszolgála-taik jelentik, hogy nõ a fegyveres ellenállástámogatottsága és legitimitása.

A népi háború két gyújtópontjaAz ellenállásnak Falludzsa városa vált

az egyik jelképévé. Az USA hadseregérzékeny veszteségeket szenvedett itt. Ta-vasszal, amikor négy amerikait megöltek,és holttestüket meggyalázta a feldühödöttlakosság, a megszállók általános támadástindítottak az ellenállók ellen. A várost gyû-rûbe fogták, ami egyszersmind az ellen-állást csaknem száz százalékban támogatólakosság megbüntetését célozta. Napokonát elvágták az élelmiszer- és vízellátást; ne-héztüzérséget, harci repülõgépeket és he-likoptereket vetettek be, egész kerületeketporrá bombáztak. Tömegesen gyilkolták apolgári lakosságot, kórházakat és mecse-teket támadtak. A céljuk nyilvánvalóan azvolt, hogy elkerüljék a harcot a városi ge-rillával � tanulva az izraeli hadsereg súlyosvereségébõl, amelyet Bejrútban szenvedettel a 80-as években.

Falludzsában az ellenállás korábbanismeretlen méreteket öltött. A városi par-tizánharc szabályszerû népi háborúba nõttát, a lakosság nagy tömegeinek részvételé-vel. Az ellenállás néhány hétre megszerezteaz ellenõrzést a város felett, ahonnan a meg-szállók kivonultak. Az amerikaiak végül,nyomasztó technikai fölényük ellenére, tár-gyalásokra kényszerültek; a város körüligyûrût megszüntették, az ellenállók pedigfegyverzetükkel együtt elvonulhattak.

A népi ellenállás másik gyújtópontjaNedzsef, ahol a siita Muktada al-Szadr ve-zeti a mozgalmat. A harcok itt is a meg-szállók provokációi nyomán támadtak fel:betiltották al-Szadr újságját, a tiltakozástvérfürdõbe fojtották. Al-Szadr választás elékerült: vagy behódol, vagy felkelést hirdet.Az utóbbit választotta. Milicistái több délivárosban és a bagdadi szegénynegyedbenelkergették a megszállók által kinevezetthatóságokat, városházákat foglaltak el,polgármestereket neveztek ki. A felkelésfõ erejét eredetileg a siita városi proletariá-tus alkotta, késõbb városi középrétegek iscsatlakoztak.

Falludzsa és Nedzsef párhuzamos rész-vétele a felkelésben azt jelenti, hogy a moz-galom felekezet fölötti jelleget öltött. A la-kosság támogatásával, siita és szunnitatisztségviselõk együtt szerveztek segély-szállítmányokat az ostromlott városokba.Ellentmondások a mozgalomban

A sikerek ellenére, al-Szadr osztagaimég nem elég érettek a feladatokra. A szun-nita fegyveres mozgalomtól eltérõen, amelysok esetben a hadsereg egykori tisztjeinekszakszerû vezetése alatt áll, és katonai jár-tassággal cselekszik, al-Szadr harcosai aligkiképzett milicisták, s így nagy véráldozat-tal kell fizetniük akcióikért.

Az USA számos városi közigazgatásiközpontot visszaszerzett, kíméletlenül ér-vényesítve túlerejét. Tény azonban, hogya felkelés kiterjedt a siita körzetekre is. Amial-Szadrt illeti: egyfelõl a városi szegénység

nyomása alatt áll, amely harcolni akar a be-tolakodók ellen, másfelõl maga is a klérustagja, amelyet Teherán befolyásol. A siitaklérus hajlandó lenne egy neokolonialista�megoldásra�, ha ennek keretében teljesül-nek a követelései. � Az iraki nép elõtt azon-ban, minden nehézség ellenére, már az ed-digiekbõl világossá vált, milyen lehetõsé-gek állnak a népi háború elõtt, ha vezetésétsikerül egy egységes ellenállási frontnakkézbe vennie.

A nyugati közvélemény egyre erõtel-jesebben ellenzi a megszállást. Ezt jelzi aziraki börtönök ügyében kirobbant botrány.A régebbi USA-intervenciók tapasztala-taiból ismeretes, hogy az effajta kegyetlen-kedések és még ezeknél is szörnyûbbek azamerikai fegyveres erõk szokásos módsze-rei közé tartoznak. (Lásd Guantánamo.)Figyelmet érdemel azonban, hogy az ameri-kai sajtó, amely nemrég még hazafias ön-cenzúrát gyakorolt, ezúttal nem hallgatott� ami a közvélemény változására utal.

Az ellenállás ereje és az USA nemzet-közi elszigeteltsége kölcsönhatásban vanegymással. Az �amerikai birodalom� meg-teremtésének kísérlete Irakban kétségkívülelõre nem látott nehézségekbe ütközött. AzUSA igyekszik elnyerni terveihez az ENSZrészleges áldását. A hagyományos globali-záció-kritikai és békemozgalmakban is so-kan az ENSZ-tõl várnak megoldást. Ez il-lúzió: az imperialista államok távolról semszánnak teljes szuverenitást Iraknak, mégkevésbé a népi tömegeknek; egyszerûenrészt akarnak a zsákmányból. Reális meg-oldás csak egy van: a megszállók feltételnélküli kivonulása; ezt pedig semmi más-sal nem lehet elérni, mint az iraki nép el-lenállásával. Mivel állami támogatást azellenállás sehonnan nem kaphat, a gyõze-lem hosszú idõt vesz igénybe, és valószínû-leg nem lehetséges nyugati tömegtámogatásnélkül. A katonai ellenállás, bár alapfelté-tel, önmagában nem elég: egyesített politi-kai frontra van szükség. Az ellenállás részt-vevõi között fennálló politikai, kulturálisés vallási különbségek eddig megakadá-lyozták e front létrejöttét, bár a tömegmoz-galom szintjén erõsek az egységtendenciák.A szunnita ellenállásban fontos szerepükvan a hagyományos eliteknek; a siita parti-zánmozgalomban nyomatékosabb az alsótársadalmi rétegek és a proletariátus súlya,de a klérusé is. A politikai megoldástól,amely egy alkotmányozó nemzetgyûlésbenöltene testet, mindkét vezetõ csoport a sa-ját kiváltságait és uralkodó pozícióit félti.

A kommunista mozgalomnak súlyosörökséggel kell megküzdenie: az Iraki KPmódszeresen elárulta a forradalom ügyét,és az amerikai imperializmus eszközévévált. A mozgalom mai úttörõinek a meg-szállók elleni harc legelsõ soraiban kell küz-deniük ahhoz, hogy egyáltalán napirendretûzhessék a párt újjászervezését. Jelenlegaz iszlám � bármily határozatlanok ésutópisztikusak is a társadalmi elképzelései� az egyetlen alternatíva a néptömegekszemében az imperializmussal szemben. Akommunistáknak támogatniuk kell ezeketaz antiimperialista törekvéseket.

Willi Langthaler�Neue Volksstimme�, 2004. június

Pápai kezdeményezés aBaloldali ÖsszefogásértA pápai baloldali szervezetek, az

MSZP, a Munkáspárt, a Fiatal Baloldaliak,a Kádár János Baráti Kör, a Marx KárolyTársaság, a baloldali szakszervezetek,országos konferenciát kezdeményeztek abaloldali összefogás érdekében.

A július 17-i országos konferenciát Fe-kete János, volt MNB alelnök, üzenetébena globalizáció progresszív megoldásai ér-dekében kifejtendõ erõfeszítésként érté-kelte. Bányász Rezsõ ny. nagykövet, a Tár-sadalmi Érdekegyeztetõ Tanács társelnöke,nemzetközi áttekintésében a haladó erõkegyüttmûködésének, az ENSZ megújításá-nak szükségességét, és Latin-Amerika pél-dáján világította meg az összefogás nélkü-lözhetetlenségét. Berecz János történész amúlt, a jelen a jövõ elszakíthatatlan objek-tív összefüggéseit elemezte. Wirth Ádámfilozófus, a baloldali együttmûködés fon-tosságát húzta alá az EP hazai és európaiválasztási eredményeinek tükrében. Alfre-do León Alvarez, a Kubai Köztársaságbudapesti nagykövete, hangsúlyozta, hogyminden baloldali politikai erõ számíthat akubaiak szolidaritására. Takács József, azMSZP budapesti agrártagozatának elnöke,a magyar mezõgazdaság és a vidék prob-lémáit elemezte az EU-ba történt belépésutáni helyzetben.

A vitában felszólaltak a Magyar Szo-ciális Fórum, az ATTAC-Magyarország, aHaladó Erõk Fórumának képviselõi is.Többen szóvá tették az MSZP és a Mun-káspárt közötti kritikusságon túlmenõ za-varó jelenségek károsságát. Szó esett egyMSZP-tõl balra álló párt létrehozásának,sõt, egy tisztább eszmeiségû marxista-le-ninista politikai szervezet megalakításánaka szükségességérõl. Sipos János, a Balolda-li Együttmûködési Tanács ügyvivõje össze-gezte a baloldali együttmûködés közvetlenés távolabbi teendõit, és ajánlotta régión-ként hasonló konferenciák kezdeménye-zését, továbbfolytatását.

Spectator

A baloldali civil szervezetekben tanul-mányozni kellene az alkotmány tervezetét,és ha e cikk szerzõjével azonos véleményekalakulnak ki, kezdeményezni kellene, hogyMagyarországon is legyen népszavazás azalkotmányról, és utasítsuk vissza annak je-lenlegi tervezetét.

(Vége) Morva Tamás

1 A Külügyminisztérium fordításában:�eltéréssel rendelkezõ országok�. Az an-gol szövegben �with a derogation�, azazolyan országok, amelyekre a törvény hatá-lya csökkentett mértékben érvényes.

2 Népszabadság, 2004. április 30.

(folytatás a 6. oldalról)


A normandiai partraszállásról

Baloldali gyõzelem avenezuelai választásokon

A venezuelai választók 58,25 százalé-ka, csaknem 5 millió szavazó nemmel vok-solt arra a kérdésre: �egyetértenek-e azzal,hogy megfosszák hivatalától Venezuela le-gitim, demokratikusan megválasztottelnökét, Hugo Chávezt?�

A népszavazásnak az volt a tétje, hogyel tudják-e mozdítani hivatalából Chávezt,vagy marad a hivatalos 2006-os elnökvá-lasztásokig.

Az elnököt a polgári ellenzék már többalkalommal megpróbálta eltávolítani, hollegális eszközökkel, hol katonai puccsal.Az ország ketté szakadt, az Amerika-barát,az oligarchiákat támogató polgári ellen-zékre, és a szegények oldalán álló Chávez-pártiakra.

Chávezt fõként azzal vádolják, hogy azolajbevételekbõl jelentõs részt fordít azanalfabetizmus, a nyomornegyedek felszá-molására. (Venezuela az ötödik legnagyobbolajat exportáló ország a világon. Ezzelegyütt a lakosság 40 százaléka létminimumalatt él.)

Ezzel a döntéssel Venezuela biztosítot-ta, hogy folytatódhat a Chávez által meghir-detett �bolivári forradalom�.

(Forrás: ATTAC-info)

Óriási csinnadrattával ünnepelte meg aburzsoá sajtó a normandiai partraszállás 60.évfordulóját. Úgy tüntették fel az eseményt,mint a második világháború fordulópontját,a döntõ ütközetet, amely � hála a nyugatihatalmaknak � leterítette a hitlerizmust, ésdiadalra juttatta a demokráciát. Mintha aháborús gyõzelem a Nyugat érdeme vol-na, senki másé.

Tisztelettel adózunk a normandiai part-raszállás hõseinek, és egy pillanatig semvitatjuk a nagyszabású katonai mûvelethadtörténeti jelentõségét. De a tények �tények, és az összehangolt történelem-hamisítás sem változtathat rajtuk.

A háborúban a fordulópont már jóvalkorábban bekövetkezett: a náci csapatokmoszkvai vereségével 1941-42 telén � azelsõ nagy vereséggel, amelyet a háborúfolyamán elszenvedtek �, majd a sztálin-grádi összeomlással, amelyet a Wehrmachtnem tudott többé kiheverni. A nyugati hatal-mak mindaddig nem nyitották meg a má-sodik frontot, amíg meg nem kellett gyõ-zõdniük arról, hogy a szovjet csapatok sa-ját erejükbõl kijuthatnak az Atlanti Óceán-hoz.

A június 6-i angolszász partraszállás-sal nagyjából egy idõben, a keleti fronton,a normandiainál sokkal nagyobb arányúhadmûvelet volt kibontakozóban. A VörösHadsereg áttörte a német vonalakat; május9-én felszabadította Szevasztopolt, június22-én pedig megkezdte Belorusszia fel-szabadítását. Egy hónap múlva Belorussziaszabad volt; a német hadseregnek 25 had-osztálya elpusztult, vesztesége 300 000 ha-

lott és sebesült. A náci �Közép� hadsereg-csoportra mért csapások nyomán a VörösHadsereg 550-600 km-t nyomult elõre nyu-gati irányban. Közben maga is súlyos vesz-teségeket szenvedett. 50 szovjet hadosztá-ly elvesztette állományának több mint felét,17 hadosztály és 3 brigád az utolsó emberigmegsemmisült.

A szovjet csapatok 165 náci hadosz-tályt vertek szét ezekben a hadmûveletek-ben. A Normandiában partraszállt ameri-kai-angol csapatokkal 35 náci hadosztályállt szemben.

* * *Mike Davis, amerikai történészprofesz-

szor a Kaliforniai Egyetemen, levelet írt azangol �The Guardian�-nek a partraszállás-ról. �A döntõ ütközet Európa felszabadí-tásáért 60 évvel ezelõtt kezdõdött, amikoregy szovjet partizánhadsereg merész tá-madást intézett Belorusszia erdeibõl aWehrmacht fõ utánpótlási vonalai ellen. Apartizánbrigádok, amelyekben számoszsidó munkaszolgálatos és a koncentrációstáborok nem egy elszökött foglya harcolt,szétrombolta a létfontosságú összekötõvonalakat a német �Közép� hadseregcso-port lengyelországi és kelet-poroszoszágitámaszpontjai között. Három nappal ké-sõbb, 1944. június 22-én, Zsukov marsalláltalános támadást rendelt el. 26 000 ne-héz löveg porrá lõtte a nácik elsõ vonalbeliállásait, majd 1,6 millió szovjet katona in-dult rohamra, 4000 harckocsi támogatá-sával. Így kezdõdött a Bagration-hadmûve-let, több mint 500 km hosszú arcvonalon.A katonák több mint 40 nemzetiséghez tar-toztak.� �Ezt a hatalmas katonai földrengéstVarsó külvárosaiban állították meg Hitler-nek a nyugati frontról átdobott elitcsapa-tai. Az amerikai és brit csapatoknak nemkellett Normandiában a legjobb németpáncélos csapatokkal megküzdeniük.�

�Ugyan melyik amerikai hallott valahais a Bagration-hadmûveletrõl? � teszi fel akérdést a szerzõ. � Pedig a szovjet nyárioffenzíva többszörösen felülmúlta mére-teiben az Overlord-mûveletet (a norman-diai inváziót). A szovjet harckocsik acél-fogóba zárták és felmorzsolták a �Közép�hadseregcsoportot. Egyedül Belorussziá-ban több mint 300 000 embert vesztettek ahitleristák. Egy másik német hadsereget abalti partokon kerítettek be és õröltek fel.Megnyílt az út Berlin felé.� �A Wehrmacht70 százalékát az orosz sztyeppéken te-mették el, nem Franciaországban. A nácikelleni harcokban kb. negyvenszer annyi�Iván� (szovjet közkatona) halt meg, mintahány angolszász.�

�A szamarai traktorosról, a rosztoviszínészrõl, a leningrádi fõiskolás lányról, asoknemzetiségû szovjet hadsereg orosz,lengyel, örmény, zsidó közkatonáiról ésmarsalljairól ma nem szokás megemlékez-ni a nyugati ünnepségeken. Bill, az én Co-lumbusban született tengerész nagybá-tyám, aki közkatonaként harcolt Nor-mandiában, sohasem fogja elfelejteni baj-társát, Ivánt.�

Rozsnyai Ervin:Kunz von der Rosen

Ha kérded, olvasó, hogy vajh ki õ,az illetõ, ki hallgatott e névre,amely nevet, habár nem volt dicsõ,az emlékezet táblájáról mégsetörölte le nyom nélkül az idõ,

nos, halld: a férfiú, kit nem csekélyokból kímélt a történelmi spongya,se pápa nem volt, sem gyõztes vezér,csupán a császár udvari bolondja,sallang. Selyemgatyán rojtos szegély.

Urak rongya? Vagy csak látszatra az?Susong a hír, hogy õ az úr a háznál�Külsõre bárány, lélekben csikasz,és ujja körül forog Miksa császár.(No persze, ha a szóbeszéd igaz.)

Kell a vigasz, hol zsákszám áll a gond,és fejet kókaszt a korona terhe!Elkél biz ott egy rátermett bolond,kinek tréfáin fölpezseg az elme,kinek mókája színhús, semmi csont.

Volt ám egy tette � szinte mûremek!Csak elfogódva szólhatok felõle.Azzal szerzett nagy rangot, hírnevet,és leghátulról rúgtatván elõre,a császár fõ-fõ tanácsosa lett.

Ez úgy esett, hogy épp ülésezetta birodalmi gyûlés, és gomolygotttengernyi népség, grófok, hercegek,lotyók, csatlósok � midõn a bolondota múzsa ujja érintette meg.

S mondá a fennkölt égi hölgy: �Ahányvak koldust rejt itt sikátor és csapszék,gyûjtsd egybe mind a város piacán,ahol középre vascölöp veressék,hozzá kocát kötöztess. Azután

husángot a kezekbe, jókorát!Tüzeld a hadat nemes küzdelemre,s gyõzelmi díjul ígérd a kocáta szerencsésnek, ki úgy csapja fejbe,hogy elterül. Menj hát, ne tátsd a szád.�

S lám, a pór már a piacon tolong,poroszlók pajzsától megnyomva, hátrál,az ablakokban úrinép szorong,erkélyen, karosszékben Miksa császár �s jelt adván, sípjába fúj a bolond.

Indul a viadal: husáng foroga kocáért, mely visítoz riadtan,hangja felé nyomulnak a vakokcsapkodva-bõgve, torlódó csapatban,éjük vizén habarva vérhabot,

ütés zuhan vaktában, csont reped,hibbant indulat fogakat csikorgat,reccsenõ dióhéjak a fejek,dühöngõ lábak testeken tipornak �a nép vidul, és nagyokat nevet.

�Üsd, vágd!� � harsan a harsány biztatás,míg ki nem dõlnek egy szálig a sorból,s döng a halál, mint jóllakott darázs,nyöszörgés rebben ki a lucskos porból �csak a disznón nincs seb, se karcolás.

Az õ sorsa a császár asztalán,bõ borsos lében telt be aznap este,a hét országra szóló lakomán,hol úri vendégben nem volt hiány,s bor mellett vígan csúszott a tokány,midõn fõ-fõ tanácsosává tettebolondját Habsburg Maximilián.


Jeremy Rifkin:

Egy talány újra jelentkezikA technikai fejlõdés fokozódó mohósággal nyeli el a munkahelyeket,

ezért a piacgazdaság nagy konfliktusa elkerülhetetlenné válik

The Guardian, 2004. március 2.

Világszerte fogynak a munkahelyek.A kialakult helyzet válságos. Még Ame-rikában és Európában is milliók ébred-nek arra, hogy teljes munkaidõs foglal-kozatás vagy munka nélkül maradnak, skevés a reményük a teljes értékû állásra.1998 óta az Egyesült Államokban a gyár-ipari munkahelyek száma 12 %-kal,Nagy-Britanniában 14 %-kal csökkent.Napjainkban Nagy-Britanniában továb-bi feldolgozóipari munkahelyek tûnnekel, annak ellenére, hogy négy év óta mostnõ a legdinamikusabban a termelés.

Hova tûnnek a gyáripari munkahe-lyek? Az elmúlt években divattá vált,hogy a magas munkanélküliségért azokata nagyvállalatokat hibáztassák, amelyektermelési kapacitásaikat Kínába telepítik.Nos, az igaz, hogy Kína a globális feldol-gozóipari termelésben és exportban sok-kal nagyobb arányt képvisel, mint koráb-ban. Egy nemrégiben megjelent tanul-mány azonban kimutatta, hogy a fel-dolgozóipari munkahelyek száma gyor-sabban csökkent Kínában 1995 és 2002között, mint bármely más országban: agyáripari munkahelyek száma 15 millió-val esett, ami 15%-os visszaesés. Ennélrosszabb hír is van!

Ugyanez a tanulmány közli, hogy1995 és 2002 között 31 millió feldol-gozóipari munkahely tûnt el Földünk 20legnagyobb gazdaságában. Az elmúlt hétév mindegyikében és valamennyi régió-ban csökkent az ipari munkahelyek szá-ma. Ezalatt amikor az ipari termelés glo-bálisan 30%-kal nõtt. Ha az ipari foglal-koztatottság a jelenlegi ütemben csökkenFöldünkön � s valójában inkább gyorsul-ni fog a visszaesés �, akkor a jelenlegi164 millió munkahely 2040-ig néhánymillióra csökken, s gyakorlatilag végeszakad a tömegméretû ipari foglakoztatáskorszakának.

Napjainkban a fehérgalléros és aszolgáltató ágazatokban is hasonlóanvisszaesik a munkahelyek száma, mivelaz intelligens technológiák ezeken a te-rületeken is egyre több munkaerõt helyet-tesítenek. A bankszektor, a biztosítók, anagy- és kiskereskedelem olyan élenjáró

technológiákat alkalmaz az üzletvitelminden területén, amely gyorsan nélkü-lözhetõvé teszi a kiszolgáló személyze-tet. Az amerikai Netbank 2,4 milliárddollárnyi bankbetéttel rendelkezik. Egyilyen nagyságrendû hagyományos bank2000 embert foglalkoztat. A Netbankazonban tejes ügymenetét 180 dolgo-zóval intézi.

Az Egyesült Királyság és az USAtöbbek közt azért veszít munkahelyeket,mert az információs telefonközpontokatIndiába telepítik. De fontos hozzátenni,hogy mindez eltörpül ahhoz a munka-hely-veszteséghez képest, amit a hang-felismerõ technológiák okoznak. Azamerikai Sprint telefontársaság példáulkövetkezetesen ilyen technológiával he-lyettesítette ügykezelõit. 2002-ben aSprint termelékenysége 15%-kal ugrottmeg, bevétele 4,3%-kal emelkedett,dolgozóinak fizetési listája azonban11500 fõvel lett rövidebb.

Már a késõ nyolcvanas években fi-gyelmeztettek az elemzõk, hogy az au-tomatizálás egyre több munkahelyet fogfeleslegessé tenni. Miután elõrejelzésükkicsit korainak bizonyult, a közvéleményazzal áltatta magát, hogy az automatizálásvalójában nem okoz gondot. Mára azon-ban világossá vált, hogy a szoftver-, kom-puter- és telekommunikációs forradalom,az intelligens technológiák elterjedésevégül minden országban szörnyû pusz-títást végzett a munkahelyekben.

A szakértõk feltételezik, hogy a fehér-galléros munkahelyek csökkenése mel-lett el fog maradni a feldolgozóipariakszûkülése a következõ 40 évben, mivel anagyvállalatok, egész gazdasági ágaza-tok, a világgazdaság egésze globális há-lózatba szervezõdik. Az a régi logika,hogy a technológiai fejlõdés termelé-kenységben megmutatkozó eredményecsökkenti a régi technikát megtestesítõmunkahelyek számát, de ugyanannyi újatteremt, már egyáltalán nem biztos. AzEgyesült Államokban napjainkban azötvenes évek óta a leggyorsabban szár-nyal a termelékenység: 2003. harmadiknegyedévében meghökkentõen gyorsan,9,5%-kal ugrott meg, a munkanélküliségszintje mégis magas maradt.

A közgazdászok sokáig azzal érvel-tek, hogy a termelékenység növekedéselehetõvé teszi, hogy a cégek alacsonyabbköltségekkel termeljenek többet, és mégtöbb szolgáltatást nyújtsanak, az olcsóbbtermékekkel és szolgáltatásokkal ösztö-nözve a fogyasztást. A kereslet emelke-dése ugyanis ösztönzi a termelés és aszolgáltatások bõvítését, a termelékeny-ség növelését, amely viszont még jobbannöveli a keresletet, s mindez egy sohavéget nem érõ táguló spirálban folyta-tódik. Így, ha a technológiai újításokrövidtávon átmenetileg feleslegessétesznek is idõlegesen munkahelyeket, akereslet megugrása az olcsóbb áruk ésszolgáltatások iránt elõsegíti a termelésbõvítését.

A probléma az, hogy ez a teória � úgytûnik � már nem alkalmazható. AzAmerikai Egyesült Államok acélipara jólpéldázza a végbement változást. Azelmúlt 20 év alatt az acéltermelés 75 mil-lió tonnáról 102 millióra nõtt. Ugyan-ebben az idõszakban az acélipari dol-gozók száma 289 ezerrõl 74 ezerre csök-kent.

�Ha az ipar megõrizné is súlyát aGDP-ben � mondja Donald Grimes, aMichigani Egyetem közgazdásza �, a ter-melékenység emelkedése folytán mindenbizonnyal folytatódni fog a munkahely-vesztés.� Panaszkodik, hogy ez ellenkeveset tehetünk. �Olyan ez, minthahatalmas ellenszéllel szállnánk szembe.�

Ebben rejlik a talány. Ha a termelé-kenység drámai növekedése egyre többemberi munkát helyettesít, és sok munkása munkaerõpiacon kívülre kényszerül,honnan lesz a pótlólagos kereslet a po-tenciálisan növelhetõ többlettermelés ésszolgáltatások iránt? Szembe kell néz-nünk azzal az ellentmondással, amely tu-lajdonképpen kezdettõl fogva hozzátar-tozik a piacgazdaság lényegéhez, de csakmost vált visszafordíthatatlanná. A vág-tató termelékenység ára a részmunkaidõ-re kényszerült és a kipenderített mun-kaerõ. Kevesebb dolgozó szükségszerûenkevesebb jövedelmet, szûkebb fogyasztóikeresletet és növekedésre képtelen gaz-daságot jelent. Ez az új realitás, amelyeta kormányzati és gazdasági vezetõk, aközgazdászok többsége vonakodik tu-domásul venni.Jeremy Rifkin a washingtoni Gazdasági Trendek Alapítvány elnöke


Emlékezés Ságvári hõsihalálának 60.évfordulójára

A fasizmussal szembeni harcban hõsihalált szenvedett Ságvári Endre megölésé-nek évfordulóján az egykori Budagyöngyecukrászda helyén elhelyezett emléktáblánálharcos társai és a baloldali ifjúsági szerve-zetek emlékezést tartottak. A II. világhábo-rú idején a szociáldemokrata és az illegáliskommunista ifjúsági mozgalom vezetõje,a Magyar Ifjúság Szabadságfrontjának kez-deményezõje, élete feláldozásával is példátmutatott a következetes hazafias, demokra-tikus összefogás ügye számára.

A náci megszállás után az általa szer-kesztett Béke és Szabadságban néhány nap-pal hõsi halála elõtt azt írta: �A MagyarFront: a Békepárt, a Független Kisgazda-párt, a Kettõskereszt Szövetség (keresz-ténydemokraták), a Szociáldemokrata Pártcsatasorba szólít minden magyart, aki készharcolni a náci zsarnokság ellen.�

Az emlékünnepségen, melynek kezde-ményezõi között ott volt a Marx KárolyTársaság is, harcostársai és a mai ifjúságképviselõi mellett, felszólalt Hiller Istvánkulturális miniszter, az MSZP alelnöke is.Beszédében hitet tett a dolgozók és min-den hazáját szeretõ demokrata összefogása,a béke és szabadság ügye mellett, tisztelet-tel adózott a tiszta életû kommunista anti-fasiszta szabadságharcos emlékének, srámutatott mai feladataink megvalósításaérdekében az együttmûködés nélkülözhet-etlen szükségességére.

Sz. A.Forrás: indymedia-internet.

2004. július 18.

K Ö Z L E M É N YA BCKSZ és a RAKACAI ESÉLY KISEBBSÉGI SZÖVETSÉG, a rakacai kisebb-

ségi önkormányzat törvénytelenségei, visszaélései miatt Rakaca Községben, 2004. június24.-én bejelentett éhségsztrájkot és demonstrációt 2004. augusztus 2.-án befejezte.

A két civil szervezet elnöksége a demonstrációt sikeresnek ítéli:1. A demonstráció elérte a célját, mert;

- Bebizonyította rakacán a törvénytelenséget;- Lépésre kényszerítette az illetékes megyei felügyeleti szervet, hatóságot;- rámutattunk arra, hogy a magyar törvényhozás és a Tisztelt Ház munkája hiányos;- az 1993. évi LXXVII. törvény, a szankció elv - gyakorlati hiányosságok miattkomolytalan a cigány etnikai kisebbséget illetõen, kollektív hátrányt okoz.

2. A demonstráció elérte a célját mert;- rámutatott, hogy egy község szintjén a polgármesteri passzív magatartás mellett, ajegyzõi manipuláció gyakorlatilag büntetlenül mûködhet, és törvénytelenségeketeredményezhet;- az illetékes felügyeleti szervek, hatóságok �elnézõk�, tehetetlenek;- a rakacai önkormányzati szinten a cigányságért, és annak nevében kreált pályáza-tokba csak alibinek vonják be a cigányság egyes kiszemelt személyiségeit, apályázati programok valójában etnobizniszként szolgálnak a helyi hatalom,hatalmasok és cigány kiszolgálóik számára;- a demokrácia intézményei, az alkotmányos jogok szankciók nélkül sérülhetnek,egyes esetekben helyi szinten az adott kisebbség jogai pedig nem érvényesülnek;

3. A demonstráció bebizonyította, hogy a társadalom peremén élõ, párialétre kény-szerített cigányság a manipulációk eszköze, olyan folyamat ez, amely társadalmibombaként ketyeg, negatív folyamat, amely pedig a Nemzet kárára erõsödik.

A demonstrálók, a szervezõk köszönik a B-A-Z Megyei Rendõr Fõkapitányság éskiemelten a Szendrõ Városi Rendõrkapitányság pozitív hozzáállását és segítségét.

A demonstrálók, a szervezõk köszönik az Észak-Magyarország, a Népszabad-ság újságjróinak korrekt munkáját.

A demonstrálók, a szervezõk egyértelmûen kifejezik, hogy nincs mit megköszönniazoknak az �illetékeseknek�, akik csak beszélnek, beszélnek, beszélnek, és mindeközbensok-sok közpénzt emésztenek a cigányság nevében!

Ami Rakacát illeti, mindent elkövetünk annak érdekében, hogy az ott élõ embereketkihasználók és törvényt sértõk felelõsségre legyenek vonva.

2004. június 30.

BCKSZ ELNÖKE sk. RAKACAI E. K. SZ. ELNÖKE sk.

Még drágább egészségünk(Lipcsei Olvasónk levele)

Már több mint fél éve az új egészség-ügyi reform kényszerében élünk, de teljesegészében csak akkor ismerjük meg, haaktuális nyavalyánk által érintkezésbekerülünk vele. Szép lassan, a média harso-gása nélkül jut tudomásunkra, hogy nem-csak a negyedévenkénti 10 eurót és a gyógy-szerenkénti 5-10 eurót kell leszurkolnunk.Tapasztalatból tudjuk, hogy bizonyos gyógy-szereket már nem kapunk meg receptre afenti összegért, egyebek közt a férjem általeredményesen alkalmazott prosztata gyógy-szert sem. Kénytelenek vagyunk megven-ni. Háromhavi adag ára 45 euró.

Az igazi meglepetés akkor ért, amikorbejelentkeztem az évi nõgyógyászati vizs-gálatra. Mindjárt a kezembe nyomtak egyelég hosszú listát, hogy jelöljem meg, me-lyik vizsgálatot kérem, mert a kassza csakegy vizsgálatot térít meg, amit az orvosszemmel vagy tapintással végez. Mindenmás, laborban vagy ultrahanggal végzendõvizsgálat azonnal fizetõköteles, nem tar-tozik a betegbiztosítóra.

Amint a listát elolvastam, felforrt ben-nem a magyar vér. Legszívesebben elro-hantam volna, de meggondoltam: számlátkapnék, mert nem mondtam le a határidõt,és megkárosítottam az orvost.

Aztán tanulságos eszmecserét folytat-tam a doktornõvel. Megmagyarázta, hogya betegbiztosító nem a betegség megelõ-zését szolgálja: a megelõzés saját dolgunk,saját zsebünkbõl kell fizetni, ha tudni akar-juk, bennünk van-e már a halálos kór. Abiztosító csak a gyógyításért fizet. Külön-ben is sok betegség vezethetõ vissza azegészségtelen életmódra, a helytelen táp-lálkozásra, mindenki magára vessen, hamegbetegszik. Nekem is túlsúlyom van,nem sportolok eleget, harminc éve fáj ahátam, köszvényes vagyok. Ha tudni aka-rom, nincs-e ráadásul csontritkulásom is,25 euró ellenében megvizsgáltat. Mindenharmadik nõ szenved 50 éven felül csont-ritkulásban, ajánlatos tehát az évenkéntivizsgálat. A vastagbélrák felismerését szol-gáló vizsgálat olcsóbb, csak 6 euró.

Úgy éreztem, valakinek érdeke lehet,hogy ne szenvedjek sokáig, és ne okozzak

fölösleges költséget szeretett biztosítóm-nak. Betegedjek csak meg, minek megelõz-ni a bajt, legalább hamarabb túl leszünkrajta. Gyógyíthatatlan nyavalyákkal igazánkár foglalkozni, ezért gyõzködik az idõs,beteg embereket, hogy adják írásba, ki-látástalan helyzetben nem kérik az életbentartó eljárások alkalmazását. � Ami engemillet, csak addig akarok élni, amíg ember-hez méltó körülmények között lehetséges,de hogy ez a pillanat eljött-e már, azt ma-gam szeretném eldönteni.

A megélhetési költségek évrõl évrenõnek, egyre többet kell fizetni a szolgál-tatásokért, a villamosjegyért, a villanyért,emelkedik a vízdíj, drágul a tv-elõfizetésés még sok egyéb, a nyugdíj viszont nemlesz több. Mi nyugdíjasok pedig kénytele-nek vagyunk tudomásul venni, hogy csakproblémát okozó, hasznavehetetlen, leve-gõrontó lények vagyunk. Valahol eltûnt azemberi méltóságunk, mint egy elhagyottcsomag, és senki sem adta le a talált tár-gyak osztályán.

Kornagel Kis PiroskaLipcse


Az ATTAC Magyarország felhívásaMagyarország baloldali erõihez!

Juhász Maxim:

Nyiss eget!*Révész Laci bácsinak kortalan barátsággal

Nyiss eget, tárnát, új csodátmunkássághisz zárul e rend ajtaja.Hol demokráciát kiálta tõke,a népnek ott már nincs szava.

A mindannyiunk elõtt zajló belpoliti-kai válság, a szociálliberális koalíció meg-rendülése, a miniszterelnök politikai bukásaimmár nyilvánvalóvá tette, hogy nem akormány, hanem a rendszer van válságban.Másfél évtized alatt a többpárti berendez-kedés minden részvevõje vagy eltûnt a par-lamenti erõtérbõl, vagy belsõ meghasonlá-sokon átesve, többszörösen leszerepelt. Amagyarországi társadalom többsége eddigegyetlen párttal sem volt elégedett, kor-mányzati ciklusának végén mindegyiketleváltotta.

Az MSzP kétszer is arra kapott meg-bízást a választók többségétõl, hogy nehagyja az országot lecsúszni az elesett több-ség és a gátlástalanul gazdagodó kisebb-ség szomorú országává. Mára kiderült,hogy az MSzP nem képes használhatóválaszokat adni a globalizációs és belsõkihívásokra. Az SZDSZ-rõl pedig saját ala-pítói mondták ki, hogy az emberi és polgáriszabadságjogokat számon kérõ politikaierõbõl a harácsoló és korrupt tõke politi-kai képviselõjévé züllött. E hibákat és té-vedéseket kihasználva a nacionalista jobb-oldal ügyességének és demagógiájánakköszönhetõen növekvõ népszerûségre tettszert a joggal elégedetlen és elkeseredetttömegek körében.

A magyarországi politikai paletta erõimind megbuktak! Bebizonyították, hogynem tudják a az emberek többsége javárakormányozni az országot, és nem képesektanulni kudarcaikból.

A jelenlegi helyzet a dolgozó, munka-nélküli és nyugdíjas emberek létfeltételei-nek romlásával és elkeseredésük növe-kedésével az irracionális, szélsõséges, min-denekelõtt nacionalista, soviniszta, ki-rekesztõ szélsõjobboldali ideológiák tér-nyerésének kedvez. Ezt bizonyítja a törté-nelem, jelenkorunk Európájának tapaszta-latai, valamint a társadalmunkban fellel-hetõ, az elkeseredésben gyúanyagot szol-gáltató népellenes eszmék és szervezõ-dések.

Itt az ideje, hogy egy új, elveiben követ-kezetes, nyitott és bátor politikai koalíciószülessen meg, melynek egyetlen rendíthe-tetlen vezérfonala a neoliberális globali-zációban vesztes többség terheinek eny-hítése, kimondottan a legnagyobb (nemzet-közi és hazai) tõkék jogainak és nyerész-kedésének korlátozása által.

Egy ilyen politikai erõre vár nemcsak akárvallottak széles rétege, de a jobb híjáneddig más politikai irányzatokat szolgálóés csalódott aktív közéletiek jó része is! Atõkével szemben nyíltan a munka oldalára

álló, a hazai és nemzetközi gazdasági-poli-tikai erõviszonyokkal reálisan számolóbaloldali koalícióra!

Ha egy ilyen erõ nem jön létre, és nemkér részt hazánk, fõleg a kevesek gazda-godásának egyre fokozódó terheit viselõtöbbség sorsának alakításából, akkor nö-vekszik annak veszélye, hogy az országpolitikai kalandorok vezetésével még a je-lenleginél is sokkal rosszabb gazdasági éspolitikai viszonyok közé kerül.

A vagyonos felsõ- és középosztálykiszolgálása helyett a munka érdekeinekvédelme a globalizáció keretein belül semlehetetlen! A Norvég Királyságban az ál-lami kézben tartott olajvagyon hatalmasjövedelmeit rablás és korrupció helyett jó-zan logikával jóléti célokra fordítják.Brazília munkásból lett elnöke, Lula daSilva lépésrõl lépésre, a polgári demokrá-cia eszközeivel szorítja határok közé azországában mûködõ multinacionálisnagyvállalatokat. Teszi ezt úgy, hogy mind-máig az ultrakonzervatív Bush-kormány-zat sem talált fogást rajta. És ezekben anapokban voltak kénytelenek az amerikaiuralkodó körök azt is tudomásul venni,hogy Venezuela baloldali elnökét, HugoChávezt a választók többsége nem akarjaeltávolítani, ahogy ezt az ottani �polgárikörök� megpróbálták.

A lakhatást, megélhetést, kultúrálódástszéles néptömegek számára biztosító tár-sadalompolitikának lehetnek és vannak el-lenségei a vagyonosok oldalán, de ezektöbbszörösét teszi ki a támogatók száma arászorulók oldalán. Csak el kell döntenimelyikük a fontosabb!

Az ATTAC Magyarország, mint avilágpolitikában immár jelentõs tényezõvévált nemzetközi globalizáció-kritikai moz-galmak egyik aktív civil szereplõje fel-szólítja Magyarország minden baloldaliszervezetét és állampolgárát, hogy haladék-talanul lásson hozzá a munkájukból élõemberek sorsával szolidáris, és azértfelelõsséget vállaló politikai szövetségkialakításához, hogy a jelenlegi kormány-válság a politikai fordulatra szoruló tö-megek számára ne a vég, hanem a kezdetlegyen!

2004. augusztus 24.

Az ATTAC MagyarországEgyeztetõ Tanácsa

* Fiatal dunaújvárosi költõ ajánlása társaságunk vezetõségi tagjának.


Felelõs kiadó: a Társaság elnöke1067 Bp. Eötvös u. 2. Tel: 342-1068Szerkeszti: a SzerkesztõbizottságFelelõs szerkesztõ: dr. Rozsnyai ErvinOTP számlasz.: 1171 1041-2085 9590

DialektikaA Marx Károly Társaság idõszaki lapja

Nytsz.: 75/763/1997Internet: www.extra.hu/dialektikaE-mail: [email protected]ás: Unio-Print Kuvert Kft.Felelõs vezetõ: Szabó László igazgató

IN MEMORIAM

TUZA ISTVÁNHosszas, súlyos betegség ragadta el

közülünk 65 éves korában Tuza Istvánt, aKádár János Baráti Kör országos elnökét,aki életének utolsó pillanatáig megõrizteelvhûségét, a társadalom szocialista jövõ-jébe vetett optimizmusát.

Életútja Egerfarmosról, szegénycsalád-ból indult. Negyedikes gimnazistaként,1956 decemberében belép az MSZMP-be.Elvégzi az Egri Pedagógiai Fõiskolát. Atanítás mellett úttörõvezetõ lesz. Sok százdiák megbecsülését, szeretetét vívja ki ok-tató-nevelõ munkájával. A Munkásõrség-ben sajtó csoportvezetõ lesz, majd 1976-86-ig az országos Pártközpont apparátu-sában dolgozik, ahonnan a Belügyminisz-tériumban folytatja tevékenységét, nyugdí-jazásáig.

Politikai meggyõzõdése mellett szilár-dan kiáll a nehéz idõszakokban is. Ott van1989-ben a Marxista Egységplatform ak-tivistái, majd az MSZMP újjáteremtõiközött. A XIV. Kongresszus sajtófõnökelesz. Újságíróként tevékenykedve �A Sza-badság� is közli írásait.

1993 novemberében õ is azok közöttvan, akiket a Gyorskocsi utcába beszállí-tanak a vörös csillag tiltott használatánakügyében.

Harcos kommunistaként tagja a BET�Kézfogás� c. lapja szerkesztõbizottságá-nak, és fõszerkesztõje a �Munkásjövõ� c.MSZMP havi-lapnak. A Marx Károly Tár-saság tagjaként írásai jelennek meg azegyesület �Dialektika� c. folyóiratában.Egyik kezdeményezõje a Kádár János Ba-ráti Kör létrehozásának, melynek elõbbalelnöke, majd elnöke lett. Elindítója éshagyományteremtõje a VASAS-székház-ban tartott �Kádár János születésnapi ün-nepségeknek�. Szerkesztõként nevét õrzia 2000-ben napvilágot látott Kádár-em-lékalbum, az �Õrízd a lángot� c. verses-füzet, és számos más kiadvány.

2003 júliusában, a Fiumei úti temetõbentartott Kádár-megemlékezésen utoljára lépa nyilvánosság elé, és emlékezhetett a Bará-ti Kör névadójára. A méltó síremlékért foly-tatott gyûjtés aktív elindítója volt, de sú-lyos betegsége megakadályozta annak ál-tala történõ avatását.

Emlékét a család, a harcostársak, elvtár-sai megõrzik.

Nyugodj békében, Tuza elvtárs!

Ifj. Kerecsényi Zoltán

A MARX KÁROLY TÁRSASÁG KÖZLEMÉNYEI* A Társaság vezetõségének augusz-

tus 28-i ülésén, Rozsnyai Ervin beveze-tõjében elemezte a munkásmozgalmatleginkább érintõ nemzetközi és belpoliti-kai idõszerû elméleti és politikai témákat.Eleven vita után Ferencz Lajos beszámolta Társaság ez év elsõ 7 hónapjában vég-zett tevékenységérõl, majd Wirth Ádámelõterjesztette a Társaság fennállásának 15.évfordulója alkalmából rendezendõ elméle-ti konferencia elõkészítésére végrehajtandófeladatokat.

A vezetõség az elõterjesztéseket a vi-tában elhangzott véleményekkel és javas-latokkal együtt tudomásul vette.

Döntés született arról, hogy a �Marxiz-mus idõszerûsége� címet viselõ elméletikonferencia megtartására 2004. november6-án, 10 - 15 óra között kerül sor. Helye: aVASAS Szakszervezeti Szövetség Bp.VIII. Magdolna utcai székháza. A tervezettprogramban elõadások hangzanak el töb-bek között a jelenlegi világhelyzetrõl, a maikapitalizmus ellentmondásairól, az átme-neti szakasz problémáiról, a történelemtu-domány és a marxizmus kapcsolatáról, azírástudók felelõsségérõl. A konferenciarészletes programját késõbbi idõben is-mertetni fogjuk.

A konferencia folytatásaként közgaz-dasági, filozófiai és történeti szekciókbanfolytatjuk az elméleti munkánkat.

A konferencia kezdetén és a déli szünet-ben versek hangzanak el. A konferenciátlevezetõ elnök dr. Wirth Ádám lesz.

A konferencia alkalmából sor kerülbaloldali írók könyveinek bemutatására ésa �Dialektika�, valamint más baloldalifolyóiratok árusítására.

A konferenciát elõkészítõ szervezõbi-zottság tagjai: dr. Alpár Róbert, FerenczLajos, dr. Kohánka András és dr. WirthÁdám.

A vezetõségi ülésen döntöttek a 2005.január elsõ felében megtartásra kerülõ tiszt-újító közgyûlés elõkészületeirõl.

* Szeptember 17-én 16 órakor a Zsig-mond-téri elõadóteremben tartandó köz-ponti fórumunkon az idõszerû belpoliti-kai kérdések témában dr. Krausz Tamásegyetemi tanár meghívását tervezzük.

* Kérjük társaságunk tagjait és tá-mogatóit, hogy akik még nem fizették beez évi tagdíjaikat, illetve szokásos adomá-nyaikat, azok mielõbb juttassák el csekkenvagy postautalványon befizetéseiket. Tár-saságunk és a �Dialektika� fenntartási költ-ségeinek fedezete függ a befizetéseiktõl. �Köszönjük!

Alapító tagjaink összejövetelének elnöksége: Wirth Ádám, Szigeti József,Rozsnyai Ervin. A mikrofonnál Ferencz Lajos (Fotó: Dr. Tóth Miklós)

2004. szeptember-október

Documents