2005. negyedik Évfolyam 1. szÁm - bankszovetseg.hu · 2005. negyedik Évfolyam 1. szÁm 29 1....

2005. NEGYEDIK ÉVFOLYAM 1. SZÁM 27

HITELINTÉZETI SZEMLE28

SZABÓ MIKLÓS

AZ ADÓTEHER-ELOSZLÁSKÖZGAZDASÁGTANA:

ALAPFOGALMAK ÉS ELMÉLETIMODELLEK*

Kik fizetik az adókat? Amikor a kormányzat egy új adóreform-koncepción dolgo-zik, akkor fontos tisztában lennie azzal, hogy az adórendszer változtatása az egyé-nek egyes csoportjaira milyen hatással lesz: kiknek nõnek és kiknek csökkennek aterhei? Pontosan mekkora mértékben? Az adóváltozás csak egy piacon fejti ki ahatását vagy más piacokon is megváltoztatja az árakat? Azoknak a piaci szereplõk-nek változik meg a jóléte, akiknek az adót be kell fizetniük vagy az adó terhét va-lójában mások viselik?

Az alábbi írás az adók közgazdasági hatásainak pontosabb megértéséhez kívánhozzájárulni, az adóteher-eloszlás (adóincidencia) közgazdasági irodalmábanhasznált alapfogalmak és az elméleti modellek egy csoportjának bemutatásával. Azelméleti modelleken belül elõször a parciális egyensúllyal foglalkozunk, majd ez-után Harberger (1962) statikus modelljére építve bemutatjuk az általános egyen-súlyi hatásokat is.

* A tanulmány a Pénzügyminisztérium és a TÁRKI közös „Korosztályi Számlák Magyarországon, 1992–2001” címûkutatásának részeként készült. Részletes, Gál Róbert Ivánnal közösen írt változata a Pénzügyminisztérium KutatásiFüzetek sorozatában fog hamarosan megjelenni. A PM Kutatási Füzetek letölthetõek a Pénzügyminisztérium inter-netes honlapjáról: www.penzugyminiszterium.hu.


1. ALAPFOGALMAK

1.1. Jogi és közgazdaságiadóteher-eloszlás

Az adóteher-eloszlás elméletének egyikalapvetõ felismerése, hogy az adó törvényszerinti fizetõi (jogi incidencia) nem fel-tétlenül esnek egybe azokkal, akik az adótvégsõ soron megfizetik, azaz akiknek ajóléte csökken (közgazdasági incidencia).Az adó bevezetése ugyanis megváltoztat-ja az érintett piaci szereplõk viselkedését,és így módosítja az egyensúlyi árakat. Azadó bevezetésekor például bizonyos sze-replõk visszafoghatják az adóztatott jó-szágból történõ fogyasztásukat, vagymegváltoztathatják megtakarítási dönté-seiket. Más szóval megpróbálhatják to-vábbhárítani az adót más szereplõkre. Az,hogy ezt milyen mértékben tudják meg-tenni, az adott piac szerkezetétõl, és az õpiaci pozíciójuktól függ.

A fogyasztásra kivetett adó esetén(ilyen a fogyasztási vagy a jövedéki adó)az eladók várhatóan megemelik az adotttermék árát, áthárítva ezzel a terheket afogyasztókra, akik lehet, hogy valamilyenhelyettesítõ terméket választanak inkábba megdrágult termék helyett. A tõkére ki-vetett adó elképzelhetõ, hogy arra ösztön-zi a vállalatokat, hogy munkával helyette-sítsék a megdrágult tõkét.

A közgazdasági incidencia elméleteazzal foglalkozik, hogy az adóteher ho-gyan oszlik meg a társadalom egyes cso-portjai között, azaz kik azok, akik valójá-ban fizetik az adót. Az Egyesült Államok-ban például „papíron” a társadalombizto-sítási járulék egyenlõ mértékben oszlik

meg a munkavállalók és a munkaadók kö-zött, vagyis a jogi alapú adóteher-eloszlás50-50% a két csoport között. Azonbantöbb empirikus kutatás is azt bizonyította,hogy valójában a munkáltatók az általukfizetendõ részt továbbhárítják a munka-vállalók felé, ezért a valódi (közgazdasá-gi) tehereloszlás 100% a munkavállalókrészérõl és 0% a munkáltatók részérõl.

1.2. Felhasználói és kibocsátói oldal

Egy adót lehet elõre felé továbbhárítani,amire példa, ha egy termékre áfát vetnekki, és azt a termék eladói teljes mértékbenbeépítik a fogyasztói árba. Ekkor ugyanaz eladó fizeti be az adót, de az általa rea-lizált ár változatlan marad. Az adót to-vábbhárították a fogyasztóra. Elõfordul-hat az is, hogy a fogyasztói ár nem válto-zik, így a termelõi árnak csökkennie kell.Ekkor az adót visszafelé hárították a ter-melõre, pontosabban az erõforrások(munka, tõke vagy más termelési ténye-zõk) szolgáltatóira. Az elõre, a fogyasz-tókra hárított adó a felhasználói oldalt ter-heli, míg a visszafelé hárított az erõforrásoldalt.

1.3. Alternatív incidencia koncepciók

Fontos tisztázni, hogy mi történik az adó-bevétellel. A parciális elemzés sokszor el-tekint ettõl, de egy teljes (általános egyen-súlyi) elemzés nem hagyhatja figyelmenkívül. Az irodalom három alternatívát kí-nál fel (lásd Fullerton és Metcalf, 2002 ésMusgrave és Musgrave, 1989):


• Az abszolút incidenciaelemzés abbólindul ki, hogy a bevételek a kormány-zatnál maradnak, azaz az állami kiadá-sokat változatlannak tekinti. Ekkor ateljes elemzésnek vizsgálnia kell azextra bevételeknek az államadósságrakifejtett hatását is. De figyelembe kellvenni az adó makroökonómiai hatásátis: ez a kereslet csökkenéséhez, amunkanélküliség növekedéséhez ésalacsonyabb inflációhoz vezethet,aminek megvannak az újraelosztásikövetkezményei. Mindezek miattMusgrave és Musgrave (1989) nemtartják szerencsésnek ezt a koncepciót.

• Az egyensúlyi költségvetés mellettiincidenciaelemzés feltételezi, hogy abevételeket teljes mértékben elköltik.Ekkor azonban vizsgálni kell ezek el-osztási hatásait is, hiszen egészen másképet kapunk, ha csak a társadalom-biztosítási járulékok elosztását nézzükahhoz képest, ha figyelembe vesszük atársadalombiztosítási juttatások elosz-tását is.

• A differenciális incidenciaelemzés pe-dig abból a feltételezésbõl indul ki,hogy a bevételeket egy másik adó csök-kentésére használják, és az utóbbi ha-tást is figyelembe kell venni a teljeselemzéskor. Ez különösen azért lehethasznos, mert gyakorlati adópolitikaidöntések gyakran pontosan ilyen hely-zetekrõl szólnak.

1.4. Az adóteher értelmezése

Bár már többször használtuk a kifejezést,eddig még nem definiáltuk, mit értünk

pontosan adóteher alatt. Az adó eredmé-nyeként az érintett gazdasági szereplõkhasznossága csökken, vagyis az adó csök-kenti az adott szereplõk jólétét. A mikro-ökonómiai irodalom három fogalmathasznál az árakban bekövetkezett válto-zás esetén ennek a hasznosságban bekö-vetkezett (más néven jóléti) veszteségneka mérésére. Ezek a következõk:• a kompenzáló változás, amely azt méri,

hogy mekkora összeggel kellene kom-penzálni a fogyasztót, vagy mekkoraösszeget kellene elvenni tõle, hogy azúj árak mellett a hasznossága ugyanak-kora legyen, mint az árváltozás elõtt.Ha például egy termék ára megnõ, ak-kor a fogyasztó nem tud ugyanannyitfogyasztani belõle, mint korábban (ha-csak nem csökkenti fogyasztását vala-mi másból), és a hasznossága (jóléte)csökken. A kompenzáló változás aztmutatja, hogy ebben az esetben mekko-ra összeget kellene részére kifizetni,hogy hasznossága ugyanakkora legyen,mint az adó bevezetése és az ebbõl kö-vetkezõ árváltozás elõtt.

• az ekvivalens változás, amely azt mé-ri, hogy mekkora jövedelemrõl hajlan-dó lemondani a fogyasztó, vagy meny-nyit kell neki fizetni, hogy a hasz-nossága ugyanakkora legyen, mint azárváltozás után. Az elõzõ példánálmaradva, ha egy termék ára megnõ,akkor ebben az esetben az ekvivalensváltozás azt mutatja, hogy mekkoraösszeget kellene elvenni a fogyasztó-tól, hogy a hasznossága ugyanakkoralegyen (vagyis „ugyanúgy érezze ma-gát”) a régi árak mellett, mint most, azárváltozás után.


• a fogyasztói többlet változása – a fo-gyasztói többlet a fogyasztó által azadott termékért kifizethetõnek tartottösszeg és az általa ténylegesen kifize-tett összeg közötti különbséget jelenti.A fogyasztói többlet elõnye, hogy mé-rése egyszerûbb. A másik két mérõ-szám meghatározásához ugyanis szük-ség van valamilyen hasznossági mérõ-számra, amely tipikusan nem ismert.A fogyasztói többlet a megfigyelt fo-gyasztói döntésekbõl közvetlenül le-vezethetõ, azaz információs igényesokkal kisebb. A három mérõszám egybeesik, ha a jö-

vedelmi hatás1 nulla, vagy legalábbis el-

hanyagolható. Ennek elégséges feltétele,hogy a fogyasztó hasznossági függvényekvázi-lineáris2 legyen.

Az 1. ábra Fullerton és Metcalf (2002)alapján mutatja be az adó hatását. Tételez-zük fel, hogy a kínálat végtelenül rugal-mas (ezért az ábrán a kínálati görbe víz-szintes). Az ábrán kétfajta keresleti görbéttüntetünk fel. DNC az ún. nem-kompenzáltvagy marshalli keresleti görbe, amely ahelyettesítési és a jövedelmi hatást egy-aránt figyelembe veszi. DC a kompenzáltvagy hicksi keresleti görbe, amely csak ahelyettesítési hatást veszi figyelembe, a

hogy mekkora változás köszönhetõ a reáljövedelem-ben bekövetkezett változásnak, feltételezve, hogy arelatív árak nem változtak.

2 Két termék esetén ez azt jelenti, hogy a hasznosságifüggvény az egyik változóban lineáris, tehát

U (x, y) = v (x) + y.

1 Ahogy az a mikroökonómiából közismert, az árvál-tozás hatását ketté szokás bontani helyettesítési ésjövedelmi hatásra. A helyettesítési hatás a két ter-mék relatív árának megváltozásából következõ ha-tást mutatja, ha a reáljövedelem változásától eltekin-tünk. A jövedelmi hatás ugyanakkor azt mutatja,

1. ábraAz adóteher értelmezése


jövedelmi hatástól eltekint.3 Az adó beve-zetése elõtt az egyensúlyi pont F, a kere-sett mennyiség Q0, a fogyasztói ár pedigp0. Tegyük fel, hogy a termékre kivetnekvalamilyen adót, ekkor a kínálati görbefelfelé tolódik (S’). Az új egyensúlyi pontB lesz, a keresett mennyiség Q1, az új fo-gyasztói ár pedig p1. Az adóbevétel nagy-sága az ABDC téglalap területével egyezikmeg. Az ekvivalens változás, ami az adóte-her változásának egyik lehetséges mérõ-száma, ugyanakkor a régi és az új ár általhatárolt, a kompenzált keresleti görbétõlbalra fekvõ terület nagyságával egyezikmeg, azaz ABEC-vel. Az ekvivalens válto-zás és az adóbevétel közötti különbség azún. holtteher-veszteség, ami az 1. ábrán aBED háromszög területével egyezik meg.Ennek a holtteher-veszteségnek (amit néhajóléti veszteségnek is neveznek) a mértékeigen nagy is lehet.4 Ebbõl az következik,hogy az adóbevételek alábecsülik a valódiadóteher nagyságát.

1.5. Adóteher-eloszlásés transzfer-incidencia

Ahhoz, hogy az állami újraelosztásról tel-jes képet kapjunk az adók és kiadásokegyüttes hatását kell megvizsgálnunk.Ahogy azt korábban a differenciális inci-denciaelemzés koncepciójánál már emlí-

tettük, a kormányzatok sok esetben azértvezetnek be egy adót, hogy valamilyenkiadási tételt finanszírozni tudjanak, vagyegy adócsökkentést egy másik adó emelé-sével ellensúlyozzák.

Ugyanakkor a döntéshozók sok eset-ben csak egy speciális kérdés újraelosztá-si hatásaira kíváncsiak, és az adóreformjavaslatok mellett nem állnak javaslatok akiadási oldal átalakítására. A bevételi éskiadási oldal változásairól szóló döntéseklegtöbbször egymástól függetlenül szület-nek. Az elemzés adatigénye is drámaianmegnõne, ha valaki az összes változás ha-tását egyszerre kívánná vizsgálni. Ezérthasznosnak tûnik, hogy egyszerre csak azegyik oldalra, vagy akár csak bizonyosadók vagy juttatások incidenciájára kon-centráljunk.

1.6. Az adóteher-eloszlásdimenziói

Mivel egyénekre lebontva lehetetlen vizs-gálni az adók hatását, a közgazdasági iro-dalom kénytelen bizonyos csoportokravonatkozóan elemezni ezeket a hatásokat.Atkinson és Stiglitz (1980) ötféle csopor-tosítást különböztet meg: • Termelõk, fogyasztók és a termelési té-

nyezõk szolgáltatói: ha egy termékelõállítását adóztatják meg, akkor azadó hatással lehet a termelõk profitjá-ra, a termelési tényezõk vagy köztestermékek szolgáltatóinak jövedelméreilletve a fogyasztók által fizetett végsõárra, azaz a reáljövedelmükre. Ahogyazt korábban említettük, az adót lehetelõre, a fogyasztók felé, vagy hátra, atermelési tényezõk felé hárítani.

3 A két típusú keresleti görbérõl magyarul lásd Varian(2002), vagy bármely haladó mikroökonómia tan-könyvet (például Varian, 1992; MasColell et al.,1995).

4 Harberger például egy késõbbi munkájában (Harber-ger, 1966) a nemzeti jövedelem 0,5%-ára, Gravelleés Kotlikoff (1989, 1993) modelljeikben kétszer ek-korára becsülték a holtteher-veszteséget.


• Funkcionális elosztás: az adó hatásalebontható a termelési tényezõkre,munkára és tõkére. Ekkor a munka éstõke iránti relatív kereslet változását,és a kínálatban bekövetkezett változá-sokon keresztül a tényezõk áraiban(munkabér és a tõke hozama) bekövet-kezett változásokat vizsgálják.

• Jövedelem: az adók különbözõképpenhatnak egyes emberekre a jövedelmiskálán elfoglalt helyüknek megfelelõ-en. Ez az incidenciavizsgálatok leg-gyakrabban használt dimenziója, ésarra keresi a választ, hogy egy adó-rendszerben bekövetkezett változás azalacsony, közepes vagy magas jöve-delmûek helyzetét milyen módon vál-toztatja meg.

• Regionális incidencia: egy új adó be-vezetése különbözõképpen hat egyesrégiókra. Ennek tipikus fajtái a mezõ-gazdaságot érintõ adók, melyeknekegészen más lehet a hatása a termelõiés fogyasztói árakra, amik más-másrégióban jelentkezhetnek. Ebbe a ka-tegóriába tartozik az adók nemzetközihatásának vizsgálata is, például a kül-földi befektetéseke vonatkozó adózásiszabályok változtatása, melyek más-ként hatnak a hazai és a környezõ or-szágok áraira.

• Generációk közötti incidencia: bevé-teli és kiadási programok másként hat-nak egyes generációk jólétére. A nyug-díjrendszer reformja például többlet-költséggel járhat a jelenleg élõ idõ-sebb generációk számára, de elõnyöslehet a jövõben születõ korosztályokszámára. Egyes adórendszerbeli vál-toztatások (például a jövedelemtípusú

adókról a fogyasztás adóztatására tör-ténõ áttérés) a korosztály életkorátólfüggõen különbözõ hatásúak lehetnek(lásd Auerbach és Kotlikoff, 1987).A fenti ötféle csoportosításon kívül

még vizsgálható a nemek közötti inciden-cia is, vagyis az adóteher-eloszlás férfiakés nõk között. A korosztályi elszámolás(generational accounting) korai modelljeipéldául férfiakra és nõkre vonatkozóankülön közöltek korosztályi számlákat(Auerbach és szerzõtársai, 1991).

1.7. Az elemzés egysége

Jövedelem-újraelosztási kérdések vizsgá-latakor az elemzõ végsõ soron arra kíván-csi, hogy az adórendszer hogyan változtat-ja meg az egyének jólétét. Ez viszont meg-követeli, hogy kijelöljünk egy egységet,amire nézve definiáljuk a jövedelmet.Négy ilyen egységet használnak a szakiro-dalomban: egyéneket, adófizetõ egysége-ket, családokat és háztartásokat. A megfe-lelõ egység kiválasztása az elemzés típu-sától függ.

Az USA-ban három mûhely rendsze-resen vizsgál újraelosztási kérdéseket.5 Azegyes mûhelyek között volt olyan, ame-lyik az elemzés egységéül a háztartást vá-lasztotta, egy másik a családot, a harma-dik pedig az adófizetõ egységeket. Azegység kiválasztása magától az elemzés-

5 Ezek az USA törvényhozásának két háza által delegáltképviselõkbõl álló Joint Committee on Taxation, aKongresszus felügyelete alatt mûködõ CongressionalBudget Office és az USA Pénzügyminisztériumán, aDepartment of the Treasuryn belül mûködõ Office ofTax Analysis.


tõl függ, de sok esetben a rendelkezésreálló adatok határozzák meg a választást.Azonban – ahogy azt az egyik elemzésmegjegyezte – az elemzõ egységének ki-választásánál sokkal fontosabb, hogy aztvégig konzisztens módon használják.

1.8. Idõtáv

Az életpályájuk során az egyének éves jö-vedelme folyamatosan változik. Háromhatást szokás megkülönböztetni. Egyrészt1. létezik egy ún. életpálya-kereset görbe:a munkapiacra lépés kezdeti éveiben a bérviszonylag alacsony, majd folyamatosanemelkedik, végül nyugdíjas korban amunkajövedelem helyett a nyugdíj és amegtakarításokból származó jövedelemlesz meghatározó. Az éves jövedelmet be-folyásolhatják 2. átmeneti sokkok: rövidtávú munkanélküliség esetén a jövedelemátmenetileg csökken vagy befektetési ja-vak (például egy cég) eladása esetén nõ.Ez tulajdonképpen az életpálya-keresetgörbe körüli ingadozást jelent. Ezek mel-lett léteznek 3. olyan permanens sokkok,amelyek magát az életpálya-kereset gör-bét tolják el valamilyen irányba.

1.9. Instant versus életpálya incidencia

A közgazdasági irodalomban vita folyikarról, hogy melyik az a jövedelemtípus,amit adóteher-vizsgálatoknál figyelembekell venni. Többen azt állítják ugyanis,hogy az ún. életpálya- (vagy permanens)jövedelem határozza meg az egyének fo-gyasztási és megtakarítási döntéseit, és

nem az aktuális (például adott évi) jöve-delem. Az életpálya-jövedelem azt aszámviteli problémát is megoldja, hogyegyes jövedelmi tételeket melyik perió-dusban vegyenek figyelembe. Ezt másokmódszertani alapon vitatják, mert szerin-tük az éves jövedelem határozza meg azegyéni döntéseket. Az életpálya-jövede-lem használatának fõ hátránya azonban azadathiány, hiszen a leghosszabb idõsorokis csak 10–15 éves idõszakot fednek le.

2. ADÓTEHER-ELOSZLÁS PARCIÁLIS

ÉS ÁLTALÁNOS EGYENSÚLYI MODELLBEN

Bár van néhány korábbi munka (lásd pél-dául Musgrave 1953, 1959), a legtöbbelemzõ Harberger 1962-ben írott cikkét te-kinti az elsõ jelentõs hozzájárulásnak azadóincidencia irodalmához (Harberger,1962). McLure és Zodrow (1994) bemutat-ják, hogy az adóincidenciával foglalkozóközgazdasági irodalom milyen fontos sze-repet játszott az adópolitika fejlõdésében.

Az adóincidencia irodalma még mindigellentmondásos, különösen a tõkejövede-lem adója és az ingatlanadóhoz kapcsolódóterhek megoszlása vitatott. Zodrow (1999)kiemeli, hogy komoly viták vannak olyanelméleti kérdésekkel kapcsolatban, mint amegfelelõ piaci szerkezet kiválasztása,vagy a tõke nemzetközi mobilitásának kér-dése, illetve az empirikus vizsgálatokban amegfelelõ paraméterek választása a szimu-lációk használatakor.

Az adóincidenciával foglalkozó köz-gazdászok többsége egy elméleti model-len keresztül vizsgálta az adók hatását.A korai elemzések még parciális, azaz


egypiacos modelleket használtak, majdkésõbb Harberger (1962)-tõl kezdõdõenmegjelentek a többszektoros, általánosegyensúlyi modellek. A modellek nem-csak a szektorok számában, hanem a vizs-gált idõtávban is különbözhetnek: Zod-row (1999) terminológiáját használva arövid távú modellek feltételezik, hogy atényezõk állandók, a középtávú modellekmegengedik, hogy a tényezõ mobilak le-gyenek a szektorok között, de a tényezõkkínálata továbbra is változatlan, míg ahosszú távú modellekben a tényezõk kí-nálata is változik az idõben.

Ebben a szakaszban elõször egy par-ciális egyensúlyi modellt mutatunk be,amely egyszerûsége ellenére több tanul-sággal is szolgál, és fontos intuíciót ad azadók hatásának megértéséhez. Kiemeljükugyanakkor a modell korlátozó feltételeit,és azok egy részét feloldjuk a statikus ál-talános egyensúlyi modell bemutatásakor.A vizsgálat idõtávja a Zodrow (1999) ál-tal középtávnak nevezett kereten belülmarad, aminek leginkább terjedelmi okaivannak. Dinamikus (hosszú távú) model-lek minden bizonnyal valóságszerûbb fel-tételekkel élnek, viszont ezek bonyolult-sági foka is lényegesen nagyobb, és ittcsak a legfontosabb alapösszefüggésekbemutatására törekedünk. A szakasz vé-gén röviden végig vesszük a bemutatottstatikus általános egyensúlyi modell to-vábbfejlesztésére tett kísérleteket.6

2.1. Parciális egyensúly

Míg a klasszikus közgazdászok általánosegyensúlyi keretben gondolkoztak, addiga XX. század elsõ 60 évében az AlfredMarshall által kidolgozott parciálisegyensúlyi elemzési keret volt meghatá-rozó. Egyszerûsége miatt mi is elõszörezen keresztül vizsgáljuk az adók hatását.

A közösségi gazdaságtannal foglalko-zó tankönyvükben Atkinson és Stiglitz(1980) egy egyszerû példán keresztülmutatják be az adó hatását. Tegyük fel,hogy szõlõt termesztenek egy olyan terü-leten, amely semmilyen más növény ter-mesztésére nem alkalmas. Mindehhezcsak munkaerõt használnak, melynek kí-nálata végtelenül rugalmas w bérnél. A 2.ábra a szõlõ fogyasztására kivetett adóbevezetése elõtti és utáni helyzetet il-lusztrálja.

Az egyensúlyt (A pontot) a keresleti éskínálati görbék metszéspontjából kapjukmeg, ami az adók nélküli esetben a szoká-sos módon adódik:

D (p) = S (p) (1)

Ekkor a keresett mennyiség Q0 lesz, a ter-melõk által realizált ár p0, a fogyasztók ál-tal fizetett ár pedig q0, melyek ebben azesetben egyenlõek.

Az egységnyi fogyasztást terhelõ adó(τ) bevezetése után a keresleti görbe balratolódik (azonos ár mellett a keresettmennyiség kisebb lesz), és az egyensúlyifeltételt a következõ egyenlet adja (az áb-rán az új egyensúlyt a C pont mutatja):

D (p + τ ) = S (p) (2)

6 Az adóincidencia vizsgálatához használt elméletimodellekkel több összefoglaló tanulmány is foglal-kozik [lásd Atkinson és Stiglitz (1980), Kotlikoff ésSummers (1987), Myles (1997), Fullerton és Metcalf(2002)]. A szakasz megírásakor hasznosnak bizo-nyult Heijdra (2003) is.


Az új egyensúlyban a keresett meny-nyiség Q1, de ekkor a termelõk által reali-zált ár (p1) és a fogyasztók által fizetett ár(q1) már nem egyeznek meg. A két ár kö-zötti különbség éppen az adó nagyságávalegyezik meg: q1 = p1 + τ.

A (2) egyenlet teljes differenciálásávala következõ kifejezéshez jutunk:

(3)

ahol D’ = dD (p)/dp, és S’ = dS (p)/dp.Ezt némileg átrendezve, és feltételez-

ve, hogy az eredeti helyzetben az adó-kulcs nulla volt (azaz dτ = τ), adódik:

(4)

ahol ηD és ηS a kereslet illetve a kínálatárrugalmasságát7 jelöli.

A 2. ábrán egy olyan szituációt mutat-tunk be, ahol a termelõk és a fogyasztókmegosztják az adó terheit. Szélsõségesesetben azonban az is lehetséges, hogy azegyik félnek kell egyedül viselni a terhe-ket. Ez akkor fordulhat elõ, ha a keresletvagy a kínálat végtelenül rugalmas vagyvégtelenül rugalmatlan. A következõ kétábra ezeket a szélsõséges eseteket mutat-ja be. Az elsõ két esetben [3.a) ábra] aterheket teljes mértékben a fogyasztók, amásodik kettõben [3.b) ábra] a termelõkviselik.

7 A kereslet (kínálat) saját árrugalmassága azt mutatja,hogy az árban bekövetkezett 1%-os változás hányszázalékos változást okoz a keresletben (kínálatban).Képletben ez a következõképpen adható meg (a ke-reslet árrugalmasságára vonatkozóan):ηD = (dD/D)/(dp/p) = (dD/dp)/(D/p) = D’p/D.

2. ábraParciális egyensúly


A 3.a) ábra bal oldalán a kereslet vég-telenül rugalmatlan (ηD = 0), amit a füg-gõleges keresleti görbe jelez, az ábra jobboldalán pedig a kínálat végtelenül rugal-mas (ηS = ∞), ekkor a kínálati görbe víz-szintes. Ha ezeket a paramétereket behe-

lyettesítjük (4)-be, akkor azt kapjuk, hogydp/dτ = 0 azaz a termelõi ár változatlanmarad. Ekkor dq = dτ , azaz a fogyasztókáltal fizetett ár az adó nagyságával (dτ )megegyezõ mértékében emelkedik, a ter-heket 100%-ban õk viselik. A 3.b) ábrán

3.a) ábraAz adó terhét csak a fogyasztók viselik

3.b) ábraAz adó terhét csak a termelõk viselik


bemutatott két esetben a helyzet épp for-dított. A bal oldali ábrán a kereslet végtele-nül rugalmas (ηD = ∞), a keresleti görbevízszintes, míg az ábra jobb oldalán a kíná-lat végtelenül rugalmatlan (ηS = 0), és ek-kor a kínálati görbe függõleges. Ekkor aztkapjuk, hogy dp = –dτ, azaz a termelõi árcsökken az adóval megegyezõ mértékben,a fogyasztók által fizetett végsõ ár pedigváltozatlan (dq = 0).

A fenti példa jól illusztrálja, hogy egy-részt a jogi és közgazdasági incidencia sokesetben nem esik egybe: az adókat nemfeltétlenül azok fizetik meg, akiktõl fizika-ilag beszedik. A másik tanulság, hogy azadóterhek eloszlása attól függ, hogy a fo-gyasztók és a termelõk milyen mértékbentudják megváltoztatni viselkedésüket. Azadók terheit azok viselik, akik a keresletvagy a kínálat változtatásán keresztül ke-vésbé képesek reagálni a változásra, azazakiknek az árrugalmassága alacsonyabb.

2.2. Statikus általános egyensúly

A parciális egyensúlyi elemzés fontos ta-nulságokkal jár, azonban erõsen korlátozófeltételeket használ. Valószínûsíthetõugyanis, hogy az egyes adók nemcsak ar-ra a piacra vannak hatással, ahol azokat ki-vetették, hanem megváltoztatják az egyé-nek, vállalatok viselkedését más piacokonis. Leegyszerûsítõnek tûnik továbbá csu-pán „termelõk” és „fogyasztók” megkü-lönböztetése: fontos, hogy a kínálati olda-lon belül megkülönböztessük a különbözõtényezõtulajdonosokat, illetve a keresletioldalon a különbözõ jövedelmi szintû,életkorú, nemû stb. fogyasztókat.

Az általános egyensúlyi modellek ezta két problémát orvosolják. Figyelembeveszik a termelési tényezõk iránti keres-letben és azok kínálatában az adók általgenerált változásokat az összes piacon,továbbá a fogyasztókra kifejtett hatást ismérik, amihez az egyéni ízlést kifejezõparamétereket kell meghatározni.

Az alábbiakban a lehetõ legegysze-rûbb általános egyensúlyi modellt ismer-tetjük. Két alapfeltevést használunk: • Két szektor van, melyben X és Y ter-

méket állítják elõ, ezek fogyasztói áraPX és PY.

• A két termék elõállításához két terme-lési tényezõt, tõkét (KX, KY) és munkát(LX, LY) használnak. A bemutatott modell által használt to-

vábbi feltételek a következõk:• Statikus modell, tehát idõbeli hatáso-

kat nem vesz figyelembe. Ezt sokszorúgy fogalmazzák meg, hogy a tõke ésmunka kínálata állandó (KX + KY =

—K és

LX + LY = —L ), azaz beruházás és megta-

karítás nem értelmezhetõ ezekben amodellekben.

• Tökéletes szektorok közötti mobilitás,így a munka és a tõke szabadon ván-dorolhat a két piac között. Ennek kö-vetkeztében a két tényezõ ára, w és rmeg fog egyezni a két szektorban.

• Tökéletes verseny mindkét szektorban,azaz a piacon sok szereplõ van, azokárelfogadóak (nem tudják befolyásolnia piaci árat), tökéletes az informáltság,szabad a piacra való be- és a piacrólvaló kilépés, és az elõállított termékhomogén.

• Állandó skálahozadékú termelési függ-vény mindkét szektorban, azaz az


összes termelési tényezõt a-val növel-ve az elõállított mennyiség is a-val nõ.

• Teljes foglalkoztatottság.A modell teljes leírása nagyon hossza-

dalmas lenne, ezért ettõl itt eltekintünk,csupán a számítások végén megmaradóhárom egyenletet mutatjuk be részletesen.Az érdeklõdõ olvasó a részleteket a koráb-ban már említett cikkekben és tankönyvek-ben találhatja meg.8 A három egyenlet amegfelelõ változók relatív változása közöttteremt kapcsolatot százalékos formában.9

A három változó a következõ lesz:• A két termék árában történõ százalékos

változás különbsége: px – py (ami nemmás, mint a két termék árának arányá-ban történõ százalékos változás);

• A két tényezõ áraiban (bér és hozam)történõ százalékos változás különbsé-ge: w – r (a két tényezõ árarányánakszázalékos változása);

• A két termék iránti keresletben történõszázalékos változás különbsége: X – Y(a két tényezõ iránti relatív keresletbenbekövetkezett százalékos változás);A modellt összefoglaló három egyen-

let a következõ:

(5)

(6)

(7)

Az (5) egyenlet a két termék iránti re-latív keresletet (a 4. ábrán ez a D görbe,ami a jobb felsõ negyedben található) mu-tatja a relatív termékárak függvényében.σD a két termék iránti kereslet közötti he-lyettesítés rugalmasságát méri,10 és az elõ-jele pozitív, így a relatív kereslet és a re-latív árak közötti kapcsolat negatív: ha azegyik termék ára megnõ a másikéhoz ké-pest, akkor az adott termék iránti keresleta másikhoz képest csökken.

A (6) egyenlet a két termék és a két ter-melési tényezõ relatív árai közötti kapcso-latot mutatja (kompetitív árazási egyenlet-nek is szokás hívni, a 4. ábrán ez a CPRgörbe, ami a jobb alsó negyedben találha-tó). θij (i = L, K; j = X, Y) az egyes terme-lési tényezõk intenzitását méri külön-kü-lön a két szektorban.11 θ ∗ pedig az egyestermelési tényezõk relatív intenzitását mu-tatja a két szektorban. (θ ∗ = θ ∗

LX – θ ∗LY),

azaz X szektor pontosan akkor munka-in-tenzív, ha θ ∗ > 0, és ekkor pozitív a kapcso-lat a tényezõárak és a termékárak között.

Végül a (7) egyenlet a tényezõpiaciegyensúlyt mutatja a két termelési ténye-zõ relatív ára és a két termék iránti relatívkereslet között (a 4. ábrán ez az FME gör-be, ami a bal felsõ negyedben található).λ ij szintén a tényezõk intenzitását méri,csak nem az eladások, hanem a felhasz-nált összes termelési tényezõ arányában.12

10 Pontosabban fogalmazva ez a keresztár-rugalmasság,ami két termék esetén azt mutatja, hogy az egyik ter-mék árában bekövetkezett 1%-os változás hány szá-zalékos változást okoz a másik termék iránti kereslet-ben. Képletben: σX,py = (dDX / dpY) / (DX / pY).

11 Tehát például θLX ≡ w (1 + τLX) LX / pXX, azaz θLX nemmás, mint a munka részesedése az X termék eladásá-ból származó bevételbõl.

12 Tehát például λLX = LX / –L, ahol

–L = LX + LY.

8 Lásd Fullerton és Metcalf (2002) 9–12. o., ésAtkinson és Stiglitz (1980) 165–170. o.

9 Az egyes változók százalékos változását mindig a ∧szimbólummal jelöljük.


θ ∗-hoz hasonlóan λ ∗ is a tényezõk relatívintenzitását méri, és mivel λ ∗ = λLX – λKX,ezért X szektor pontosan akkor munka-in-tenzív, ha λ ∗ > 0.13 Mivel az összes többiparaméter pozitív (aX ≡ λLX θ KX + λKX θ LX

> 0 és aY ≡ λLY θ KY + λKY θ LY > 0, valaminta két szektorban a tényezõk helyettesítésirugalmassága14 pozitív, σX, σY > 0), ezértha X szektor munka-intenzív, akkor pozitíva kapcsolat X / Y és w / r között (a 4. ábránezt a pozitív meredekségû FME görbe mu-tatja: w / r növekedésével nõ).

A (6) és (7) egyenlet adja a modell kí-nálati oldalát, ugyanis a CPR és FME gör-

békbõl vezethetõ le a kínálati görbe (amita 4. ábrán az S görbe jelöl, a jobb felsõnegyedben), amely a két termék relatívára és a két termék relatív kínálata közöttteremt kapcsolatot. A kínálati görbe grafi-kusan úgy adódik, hogy kiválasztunk egyrelatív termékár szintet (pX / pY), ez a CPRgörbén keresztül meghatároz egy relatívtényezõár szintet (w./.r), ami viszont azFME görbén keresztül ad egy relatív ter-mék szintet (X / Y), és a kör (pontosabbana téglalap) bezárul. A 4. ábrán két pontothatároztunk meg így, az ABCD és azEFGH téglalapokon keresztül.

2.3. A modell kiegészítése adókkal

A fenti általános egyensúlyi modellbe ezekután bevezetjük az adókat. Itt a termelésitényezõkre (τKX, τKY, τLX, τLY) és a termé-

13 Belátható egyébként, hogy θ* és λ* elõjele megegye-zik (lásd Atkinson és Stiglitz [1980] 169–170. o.).

14 Ez a rugalmasság azt mutatja, hogy az adott szektor-ban a tényezõárak arányában bekövetkezett 1%-osváltozás hány százalékos változást okoz a tényezõkiránti keresletben. Képletben: σL, K = (d(K/L) / (K/L)) /(d(w/r) / (w/r)). σX és σY a helyettesítési rugalmassá-gokat jelzi az X és Y szektorban.

4. ábraÁltalános egyensúly adók nélkül


kekre kivetett adók (τX, τY) hatását vizsgál-juk. Az elõbbi csoportba tartozik a szemé-lyi jövedelemadó, a társadalombiztosításijárulék, a társasági nyereségadó vagy azeva, míg az utóbbiba az áfa, a fogyasztásiés jövedéki adók. A fenti (5)–(7) egyenle-tek a következõképpen módosulnak.

(5’)

(6’)

(7’)

Az (5’)–(7’) egyenletrendszer az álta-lános modellt írja le, az alábbiakban kétspeciális esetet vizsgálunk meg részlete-sebben. Az elsõ az X termék fogyasztásá-ra kivetett adó hatását, a második az Xszektorban a tõkére kivetett adó hatásátelemzi.

2.3.1. X termék fogyasztásárakivetett adó

Ebben az esetben τX > 0 és τY = τLX = τLY =τKX = τKY = 0. Könnyen látható, hogy egye-dül a keresleti egyenlet változik, a másikkettõ (CPR és FME) változatlan marad.Az egyetlen hatás az output hatás, ami akét termék relatív árában bekövetkezettváltozásnak a két termék iránti relatív ke-

5. ábraÁltalános egyensúly X termékre kivetett adó esetén

(X szektor munka-intenzív)


resletre kifejtett hatását mutatja (a ponto-sabb leírást a tõkére kivetett adó esetéreközöljük). A két termék iránti relatív ke-reslet megváltozik Y termék javára: a ke-resleti görbe balra (az origó felé) tolódik,az új egyensúlyi pontban alacsonyabb,mint korábban. Ehhez az a feltétel is szük-séges, hogy X szektor munka-intenzív,amit a 4. ábrán az jelez, hogy FME pozi-tív meredekségû, vagyis magasabb (X / Y)-hoz magasabb tartozik.

Az 5. ábra mutatja az adó hatását. Azadó terhének megoszlását úgy vizsgáljuk,hogy a termelési tényezõk új árait összeha-sonlítjuk a régiekkel. Látható, hogy az E1-

hez tartozó w / r alacsonyabb lesz, mint ko-rábban, ami azt jelenti, hogy az új egyen-súlyban a bérnek a tõke hozamához mértaránya kisebb. Ez azt jelenti, hogy az adóterhét nagyobb mértékben a munka viseli.

2.3.2. Az X szektorban a tõkérekivetett adó

Ez az eset már valamivel bonyolultabb. Ek-kor τKX > 0 és τX = τY = τLX = τLY = τKY = 0.Ennek az esetnek a könnyebb megértésé-hez az adó hatásmechanizmusát a 6. áb-rán keresztül mutatjuk be, Atkinson ésStiglitz (1980) alapján.

6. ábraAz X szektorban a tõkére kivetett adó hatásmechanizmusa

Output hatás Tényezõhelyettesítési hatás

Forrás: Atkinson és Stiglitz (1980), 173. o.


Ebben az esetben már kétfajta hatássalkell számolnunk. Az egyik a korábbanemlített output hatás: az adó csak azegyik iparágban (X elõállításában) drágít-ja meg a termelést, így X is drágább lesz,és az Y iránti relatív kereslet megnõ, ésekkor X relatív kibocsátása csökken. Kér-dés azonban, hogy ennek milyen hatásavan a tõke iránti keresletre. Ezen a pontonválik döntõ jelentõségûvé, hogy X szektormunka- vagy tõke-intenzív. Ha X szektormunka-intenzív, akkor a tõke iránti keres-let nõni fog, ha tõke-intenzív, akkor a tõ-ke iránti kereslet csökken.

A másik hatás a (tõke és munka közöt-ti) tényezõhelyettesítési hatás: a tõkére ki-vetett adó megdrágítja a tõkét, és valami-lyen fokú tényezõhelyettesítéshez vezet.A tõke iránti kereslet ennek a hatásnakköszönhetõen mindenképpen csökken.

A teljes hatás a két hatás eredõjekéntadódik. Mint látható, ha X szektor tõke-in-tenzív, akkor mindkét hatás a tõke irántikereslet csökkenésének irányába hat. Haazonban X szektor munka-intenzív, akkoraz outputhatás a tõke iránti keresletet nö-veli, és mérsékelheti a tõke iránti keresletcsökkenését, vagy akár teljesen kompen-zálhatja is a tényezõhelyettesítési hatást,és a tõke iránti kereslet akár nõhet is.

A 7. ábrán egy olyan helyzetet muta-tunk be, amikor az X szektor munka-in-tenzív. A modell paramétereit használvaekkor λ* > 0 és θ* > 0. Ha az általános mo-dellt reprezentáló (5’)–(7’) egyenleteketmegnézzük, akkor látható, hogy FME ésCPR is megváltozik. (6’)-bõl látszik, hogyazonos w / r mellett pX / pY magasabb lesz,mert X termék megdrágul az Y-hoz ké-pest, és CPR jobbra tolódik. (7’)-bõl pedig

7. ábraÁltalános egyensúly az X szektorban a tõkére kivetett adó esetén

(X szektor munka-intenzív)


az látszik, hogy azonos w / r mellett X / Ycsökken, mert az X termék iránti keresletcsökken Y-hoz képest. Ekkor FME balratolódik. Ennek következményeként a kí-nálati görbe is eltolódik jobbra, azaz azo-nos pX / pY mellett a két termék relatív kí-nálata, X / Y csökken.

A 7. ábra bemutatja, hogyan tolódnakel a megfelelõ görbék, és hogyan jutunk elaz új egyensúlyi pontba. Az új egyensúlyipont E1 lesz, pX / pY megnõ, w / r és X / Ypedig csökken. Ahogy korábban említettük,ekkor már nemcsak az output hatás érvé-nyesül, hanem a tényezõhelyettesítési hatásis. A fenti két hatást algebrai úton is bemu-tatjuk. Rendezzük át az (5’)–(7’) egyenlet-rendszert úgy, hogy látható legyen a kap-csolat az adó és a relatív tényezõárakban(w / r-ben) bekövetkezõ változás között.

(8)

Ezt átírhatjuk egy valamivel egyszerûbbformába.

(9)

A zárójelen belül az elsõ hatás a (tõke ésmunka közötti) tényezõhelyettesítési ha-tás, aminek elõjele mindig pozitív, azt fe-jezi ki, hogy a tõkére kivetett adó megdrá-gítja a tõkét, és valamilyen fokú tényezõ-helyettesítéshez vezet. Nagysága a két té-

nyezõ közötti helyettesítési rugalmasság-tól és a tõke és a munka intenzitásátólfügg.

A második hatás az output hatás: azadó csak az egyik iparágban (X elõállítá-sában) drágítja meg a termelést, így X isdrágább lesz. Ha az X szektor tõke-inten-zív, azaz λ ∗ = λLX – λKX < 0, akkor w / regyértelmûen nõ, azaz az adóterheket na-gyobb részben a tõke viseli, hiszen minda helyettesítési-, mind az output hatás po-zitív. Ha azonban az X szektor munka-in-tenzív (azaz λ ∗ > 0), akkor a bérnek (w-nek) csökkennie kell ahhoz, hogy az Yszektor hajlandó legyen felszívni az Xszektorban feleslegessé vált munkaerõt.Ennek a hatásnak a nagysága a két termékközötti helyettesítési rugalmasságtól (σD)függ. Kérdés azonban, hogy az output ha-tás ellensúlyozni tudja-e a tényezõhelyet-tesítési hatást. Erre utal a kérdõjel a 6. áb-ra alján.

Harberger (1962) többek között arrakereste a választ, hogy milyen feltételekmellett viseli a tõke a terhek nagyobbikrészét [mivel eredeti példájában a bértváltozatlannak feltételezte (w = 0), a kér-dés az maradt, hogy mikor lesz r < 0]?

A (9) egyenlet alapján láttuk, hogy ezegyrészt akkor lehetséges, ha X tõke-in-tenzív. Fullerton és Metcalf (2002) azon-ban továbbmegy, és egy másik esetet isbemutat. A (9) egyenlet zárójelben levõkifejezését kibontva négy tagot kapunk[aX-et még a (7) egyenletben definiáltuk],melyek közül kettõ15 egyértelmûen pozi-

15 A két tag a következõ: λKX θ LX σD és λKX θ KX σD ,melyekben minden paraméter pozitív.


tív, a fennmaradó rész pedig átírható a kö-vetkezõ alakba:

(σX – σD) λLX θ KX (10)

A fentiekbõl következik, hogy r < 0elégséges feltétele, hogy σX > σD. Ez aztjelenti, hogy a tõke akkor jár rosszul, haaz X-et elõállító vállalatok gyorsabbantudják csökkenteni a felhasznált tõkenagyságát, mint ahogy a fogyasztók csök-kentik X iránti keresletüket. Ez elsõre fur-csának tûnhet, hiszen a parciális elemzéssorán azt láttuk, hogy a kevésbé rugalmastényezõ viselte a terhek nagyobb részét.Itt viszont az a helyzet, hogy minél rugal-masabban tudják helyettesíteni az X szek-tor vállalatai a tõkét munkára (σX minélnagyobb), annál nagyobb terhet kell a tõ-kének viselnie. Ennek az az oka, hogy haσX magas, az azt jelenti, hogy az X szek-torban a vállalatok kis árváltozásra isgyorsan reagálnak a tényezõk helyettesí-tésével: gyorsan megszabadulnak a tõké-tõl, és azt munkaerõvel helyettesítik.

A probléma azonban az, hogy a tõkemegadóztatása mindkét szektorban csök-kenti a hozamokat. Ezt csak az tudja el-lensúlyozni, ha a fogyasztók csökkentik akeresletet az X termék iránt (output hatás),ami annál nagyobb, minél nagyobb a kéttermék kereslete közötti rugalmasságnagysága. A terheket tehát az a tényezõ vi-seli, amelyiket intenzíven használnak amegadóztatott szektorban. Ha az outputhatás dominál, akkor még az a furcsa hely-zet is elõállhat, hogy w / r csökken (Har-berger példájában r < 0), azaz a tõke adóz-tatásának terhét nemhogy a munka viseli,hanem a tõke hozama még nõ is az adó

bevezetése után! Másként ez azt jelenti,hogy a terhet több mint 100 százalékban amunka viseli.

2.4. Az alapmodell lehetségestovábbfejlesztési irányai

A lehetséges kiterjesztések vizsgálatáhozérdemes egyesével felidéznünk a Harber-ger-modell alapfeltevéseit. • A tõke és munka kínálata állandó: ez a

feltétel tulajdonképpen összefügg astatikus modell feltevésével. Ugyanisegy dinamikus modellben a tõke hoza-ma csak rövidtávon csökken. A megta-karítások addig csökkennek, amíg a jö-võbeni tõkeállomány elég kicsi ahhoz,hogy a hozam visszamenjen a hosszútávú szintjére. A tõkeállomány alacso-nyabb szintje alacsonyabb bérszintet isjelent, és a munka akár a teljes tehernéltöbbet is viselhet (Judd, 1985).

• Zárt gazdaság: kis nyitott gazdaságotfeltételezve elõfordulhat, hogy adó-emelés esetén a tõke elhagyja az orszá-got, ekkor a tõke-munka arány csök-ken, ami csökkentheti a béreket, és aterhet a munka fizeti meg (Diamond,1970; Mutti és Grubert, 1985). Ma-gyarországot például egy ilyen kis nyi-tott gazdaságnak szokás tekinteni.

• Tökéletes szektorok közötti mobilitás:McLure (1969, 1970, 1971) feloldjaezt a feltételt, és olyan eseteket vizs-gál, amikor az egyik termelési tényezõnem mobil. Az egyik esetben a tõkeszektor-specifikus, egy másikban pe-dig a munka nem mobil (utóbbiróllásd még McLure és Thirsk, 1975).Utóbbira megint Magyarország lehet


példa, de akár az Európai Unió is, aholaz Egyesült Államokhoz képest amunka kevésbé mobil.

• Teljes foglalkoztatás: ezt a feltételt fel-oldják az információs aszimmetriáraépülõ ún. „hatékonysági bérek modell-jei”, lásd például Shapiro és Stiglitz(1984). Két további feltételt említünk még

meg, melyek különösen fontosak. Azegyik a tökéletes verseny feltételezése akét szektorban. Dixit és Stiglitz (1977)egy olyan modellt mutatnak be, ahol azadóztatott szektorban monopolisztikusverseny16 van, míg a másikban tökéletesverseny. Katz és Rosen (1985) azt állítják,hogy tökéletlen verseny esetén várhatóanelõre felé, tehát a fogyasztókra hárítják azadót. Az oligopol piaci helyzeteket vizs-gáló modellek közül több is felveti a „túl-hárítás” (overshifting) lehetõségét: elõ-fordulhat ugyanis az, hogy a fogyasztástterhelõ adók bevezetésekor a fogyasztóiár az adó mértékét meghaladó mértékbennõ. A tökéletes verseny feltétele mellett eznem volt lehetséges, ugyanis a „legrosz-szabb” esetben (végtelenül rugalmas kí-nálati függvény, vagy végtelenül rugal-matlan keresleti függvény mellett a teher100%-át viselték a fogyasztók – lásd a3.a) és 3.b) ábrákat.) A teher azonban so-ha nem volt nagyobb 100%-nál. Ennek a

feltételnek a jelentõsége különösen fontosa fogyasztást terhelõ adók esetében.

A tanulmány végén ejtsünk néhányszót a dinamikus modellekrõl. A statikusmodellek hiányossága, hogy eltekintenekaz adóknak az egyes termelési tényezõkkínálatára kifejtett hatásától. A közgazda-sági irodalomban két modelltípuson belülszokás vizsgálni az adók hatását: a neo-klasszikus növekedési modellekben és azegyüttélõ nemzedékek modelljeiben.

A neoklasszikus növekedési modellek-ben a tõkejövedelemre kivetett adó csök-kenti a megtakarításokat, ami csökkenti azegyensúlyi tõke–munka arányt, így amunka határtermelékenysége csökken, ésa bérek csökkennek, azaz legalább részle-gesen a munka viseli az adó terhét (lásdKrzyzaniak, 1967 és Feldstein, 1974).

Az együttélõ nemzedékek modelljeitöbbek között azt demonstrálták, hogy azadóincidencia attól függ, hogy a bevétele-ket hogyan osztják újra az egyes generá-ciók között (igaz, ez a probléma felmerülstatikus modellekben is, de a legtöbb ilyenmodell azt feltételezi, hogy a bevételeketjövedelmi szinttõl függetlenül egyenlõenosztják szét az emberek között). Egykétperiódusú életciklusmodellt feltételez-ve, ha a tõkejövedelem megadóztatásábólszármazó bevételt az idõsek között osztjákszét, akkor a megtakarítások csökkennek,és a teher egy részét a munka viseli, mígha a fiatalok között osztják újra, akkor amegtakarítások és a bérek nõnek, a tõkehozama csökken (lásd Diamond, 1970).Az együttélõ nemzedékek modelljei töb-bek között az adóreformok generációs ha-tásainak vizsgálatára is alkalmasak(Auerbach és Kotlikoff, 1987).

16 A „monopolisztikus verseny” feltétele tulajdonkép-pen a „differenciált termékek” feltételét jelenti. A pi-acon az elõállított termékek nem homogének, azaznem egyeznek meg teljesen, de közeli helyettesítõiegymásnak. A tökéletes verseny többi feltétele telje-sül: sok szereplõ a piacon, tökéletes informáltság ésszabad ki- és belépés.


ATKINSON, A. B.–J. E. STIGLITZ (1980): Lectures On PublicEconomics. New York: McGraw-Hill.

AUERBACH, A. J., J.–GOKHALE–L. J. KOTLIKOFF [1991]:Generational Accounts: A Meaningful Alternative toDeficit Accounting. In: D. BRADFORD (szerk.): TaxPolicy and the Economy. MIT Press: Cambridge,Massachussets, 55–110. o.

AUERBACH, A. J.–M. FELDSTEIN (szerk.) [1987]: Handbookof Public Economics, Amsterdam: North-Holland.

AUERBACH, A. J.–L. J. KOTLIKOFF [1987]: Dynamic FiscalPolicy. Cambridge: Cambridge University Press.

BRADFORD, D. (szerk.) [1991]: Tax Policy and theEconomy. MIT Press: Cambridge, Massachussets.

CORDES, J., R. EBEL–J. GRAVELLE (szerk.): Encyclopedia ofTaxation and Tax Policy, Urban Institute and NationalTax Association.

DIAMOND, P. A. [1970]: Incidence of an Interest IncomeTax. Journal of Economic Theory Vol. 2, 211–224. o.

DIXIT, A. K.–J. E. STIGLITZ [1977]: Monopolistic Compe-tition and Optikum Product Diversity. AmericanEconomic Review, Vol. 67. 297–308. o.

European Commission [1999]: Generational Accountingin Europe. European Economy, Reports and Studies.No. 6. Office for Official Publications of the EC, Lu-xembourg.

FELDSTEIN, M. S. [1974]: Incidence of a Capital Income Taxin a Growing Economy with Variable Savings Rates.Review of Economic Studies, Vol. 41, 505–513. o.

FULLERTON, D.–G. METCALF [2002]. Tax Incidence. NBERWorking Paper 8829.(Letölthetõ: http://papers.nber.org/papers/w8829)

GRAVELLE, J. G.–L. J. KOTLIKOFF [1989]: The Incidenceand Efficiency Costs of Corporate Taxation WhenCorporate and Noncorporate Firms Produce theSame Good. Journal of Political Economy, Vol. 97,No. 4., 749–780. o.

GRAVELLE, J. G.–L. J. KOTLIKOFF [1993]: Corporate TaxIncidence and Inefficiency When Corporate andNoncorporate Goods Are Close Substitutes. EconomicInquiry, Vol. 31, 501–516. o.

HARBERGER, A. C. [1962]: The Incidence of the CorporateIncome Tax. Journal of Political Economy, Vol. 70.215–240. o.

HARBERGER, A. C. [1966]: Efficiency Effects of Taxes on In-come from Capital. In: M. Krzyzaniak (szerk.): Effectsof the Corporation Income Tax. Detroit: Wayne StateUniversity Press, 107–117. o.

HEIJDRA, B. [2003]: Public Economics Lecture Notes.A kurzus anyaga letölthetõ:http://few.kub.nl/nake/Courses04/F04.01.htm

JUDD, K. L. [1985]: Redistributive Taxation in a SimplePerfect Foresight Model. Journal of Political Eco-nomy, Vol. 93, 298–319. o.

KATZ, M. L.–H. S. ROSEN [1985]: Tax Analysis in an Oli-gopoly Model. Public Finance Quarterly, Vol. 13.3–19. o.

KESSELMAN J. R. [1997]: General Payroll Taxes. CanadianTax Foundation, Toronto.

KOTLIKOFF, L. J.–L. H. SUMMERS [1987]: Tax Incidence. In:A. J. AUERBACH–M. FELDSTEIN (szerk.): Handbook ofPublic Economics, , Amsterdam: North-Holland.

KRZYZANIAK, M. (szerk.) [1966]: Effects of the CorporationIncome Tax. Detroit: Wayne State University Press.

KRZYZANIAK, M. [1967]: Long-Run Burden of a GeneralTax on Profits in a Neoclassical World. PublicFinance, Vol. 22., 472–491. o.

MAS-COLELL, A.,–M. WHINSTON–J. GREEN [1995]: Micro-economic Theory, Oxford University Press.

MCLURE, C. E. [1969]: The Inter-Regional Incidence of ofGeneral Regional Taxes. Public Finance, Vol. 24.,457–483. o.

MCLURE, C. E. [1970]: Taxation, Substitution and In-dustrial Location. Journal of Political Economy, Vol.78., 112–132. o.

MCLURE, C. E. [1971): The Theory of Tax Incidence withImperfect Factor Mobility. Finanzarchiv, Vol. 30.,27–48. o.

MCLURE, C. E.–W. M. THIRSK [1975]: A Simplified Expo-sition of the Harberger Model, I: Tax Incidence.National Tax Journal, Vol. 28., 1–27. o.

MCLURE, C. E.–G. R. ZODROW [1994]: The Study andPractice of Income Tax Policy. In: QUIGLEY, J. M.–E.SMOLENSKY (szerk.): Modern Public Finance. Cam-bridge MA: Harvard University Press.

MUSGRAVE, R. A. [1953]: General Equilibrium Aspects ofIncidence Theory. American Economic Review, Vol.43. 504–517. o.

MUSGRAVE, R. A. [1959): The Theory of Public Finance:A Study in Political Economy. New York: McGraw-Hill.

MUSGRAVE, R. A.–MUSGRAVE, P. B. [1989]: Public financein theory and practice. New York: McGraw-Hill.

MUTTI, J.–H. GRUBERT [1985]: The Taxation of Capital In-come in an Open Economy: The Importance of Re-sident-Nonresident Tax Treatment. Journal of PublicEconomics, Vol. 27., 291–309. o.

MYLES, G. [1997]: Public Economics. New York: Camb-ridge University Press.

QUIGLEY, J. M.–E. SMOLENSKY (szerk.) [1994]: ModernPublic Finance. Cambridge MA: Harvard UniversityPress.

SHAPIRO, C.–J. E. STIGLITZ [1984]: Equilibrium Unem-ployment as a Worker Discipline Device. AmericanEconomic Review; Vol. 74(3), 433–44. o.

VARIAN, H. L. [1992]: Microeconomic Analysis, New York:Norton.

VARIAN, H. L. [2002]: Mikroökonómia középfokon.KJK–Kerszöv, Budapest.

ZODROW, G. R. [1999]: Tax Incidence. In: J. CORDES–R.EBEL–J. GRAVELLE (szerk.): Encyclopedia of Taxationand Tax Policy, Urban Institute and National TaxAssociation.

IRODALOM

2005. negyedik Évfolyam 1. szÁm - bankszovetseg.hu · 2005. negyedik Évfolyam 1. szÁm 29 1....

Documents