Kitől is lehetne hitelesebb története-ket hallani az idei tábor főszereplő-jéről, Lázár Ervinről, mint attól, akitmegtanított biciklizni, akit encsem-bencsemnek szólított, aki ismerte azösszes csínytevését, és akit egészéletében a legközelibb testvéri vi-szony fűzött hozzá. Íme néhány kér-dés arról, akiről ismerősei azt állí-tották, hogy ő maga a jószívűség, ahumor, és a nagybetűs Szeretet.

Visszhang: Mivel az előadásis ilyen beszélgetésszerű volt, elégnehéz olyan kérdéseket feltenni,melyeket még nem érintettek, devannak-e esetleg olyan közös gyer-mekkori emlékek, csínytevések, me-lyeket nem említett meg?Lázár Zsuzsa: „Közös em-lék nem igazán, a korkülönbségmiatt nem vettek be a fiúk a társa-ságukba, úgyhogy olyan nincs. Azttudom, hogy mikor gimnazista volt,

és jött haza, borzasztóan vártam.Hát imádtam őt, el nem tudommondani, mennyire szerettem, ésamikor hazajött, akkor 5 perc múl-va beleboxolt a karomba jó nagyo-kat, mert a gimiben járt boxolni,egy nem túl hosszú ideig, s otthonrajtam gyakorolt. Úgyhogy mond-tam neki, hogy: „Mikor mész márvissza, mert nagyon elegem vanbelőled.” Nincsenek ilyen kisgyerekkori él-ményeim igazán. Nagyon sokanvagyunk unokatestvérek, mindkétoldalról, de főleg a Lázár oldalról,és én örömmel mondom, nem fél-tékenységgel, nagyon boldog va-gyok, hogy szinte mindegyik uno-katestvérnek ő volt a kedvence. Ezmost derült ki, mikor meghalt,most mondta el mindegyik. Nagyonlehetett szeretni. Bejött egyszer va-laki hozzánk, és azt mondta: „Tu-dod, hogyha az Ervinnel találko-

zom, akkor mielőtt még átölelne,már magával a szemével, a tekin-tetével átölel.” Ragyogott a tekin-tete, és olyan szeretet áradt belőle,hogy azt el nem tudod képzelni. Saz a határtalan jó szíve… Egyet-len dolgot utált: a protekciót. Aztnem alkalmazta. Jaj, most menjélés beszélj az xy-nal, ilyen soha nemhangzott el, a gyerekeivel szembesem.”

V.: Mindig ilyen felhőtlen volt akapcsolatuk?L.Zs.: „Igen, az. Mind a hár-munké. Borzasztóan szerette a bá-tyámat, 6 hét különbséggel haltakmeg, egymás után. Ha te egy ilyencsaládban nősz föl, ahol a szüleid-től ennyi szeretetet kapsz, mintamennyit mi kaptunk, akkor nemlehet másképp, ez az igazság. Shogyha a szülők erre odafigyelné-nek, meg arra, hogy bizony érde-mes együtt ebédelni, s ha nem si-kerül, akkor együtt vacsorázni, be-szélgetni, és megkérdezni egymás-tól, hogy mi van, akkor egészenmásképp lenne minden. Az én gye-rekeim Ervint annyira szerették,hogy mikor meghalt, akkor a lá-nyom azt mondta, (de ez mind ahármuk véleménye), hogy teljesenátértékelődik most már az egészotthonlét Budapesten, hogy ő nincs.Addig hazamentünk, rögtön fölhív-ták telefonon, hogy: „Szia Ervin,itthon vagyunk, mikor jössz át? ” Ésakkor mentek, és nagy beszélgetés.

Neki mindegy volt az, hogy te mivagy. Lehettél kőműves, villanysze-relő, vagy akárki, ő mindenkireegyformán tekintett. Ha rendesember vagy, ez volt a mérce. Sohasenkivel nem éreztetett mást, na-gyon jó barátai voltak a legegysze-rűbb emberek közül. Ez a nagyság,amikor valaki ilyen.”

V.: A műveit másképp értelmezivalaki olyan, aki személyesen is jólismerte őt?L.Zs.: „Nem, nem hiszem. Én na-gyon élvezem a meséit, amikor elvagyok szomorodva, akkor előka-pok egy könyvet. Habár már a javátelhordták a gyerekek, mert ugyemindenki kapott annak idején akönyvekből egy példányt.

(Folytatás a 2. oldalon)

26. szám A cseresznyéspusztai tábor lapja 2011. augusztus

Egymás nélkülsötétben vagyunkInterjú Lázár Zsuzsával

2

Benedekfi István, a Hunyadmegyei diákcsoport vezetője,már a tavaly is részt vett a tá-borban, de a vele készült inter-jú, hely híján kimaradt az új-ságból, így ezt most pótoljuk.

Visszhang: Elmondanál magadról valamigyermekkori vicces sztorit?Benedekfi István: Hát, igazából mindigolyan „jó” gyerek voltam, hogy minden nap kaptamegy nagy fekete pontot az oviban. A tatám várt mindigaz ovi előtt. Én piros lapból kivágtam pontokat és az-zal mentem haza … V. : Szóval kreatív voltál?B.I.: Mhmm.V.: Mi a véleményed a táborról?B.I.: Hát… nem vagyok egy nagy irodalmár, de eza tábor megfogott. Nem olyan ,,nem csinálunk sem-mit” tábor, hanem történik benne valami.V.: Lázár Ervin is megfogott?B.I.: Igen, meg… hisz’ kicsitől nagyig, mindenki-hez szól.V.: Mi alapján választottak kísérőnek?B.I.: …(kínos csend)...Hát tavaly úgy lettem kísé-rő, hogy nagyon kívánkoztam , mert még nem voltamsoha. Ebben az évben is el akartam jönni, de úgy né-zett ki mégsem fogok, az elfoglaltságaim miatt, aztánaz utolsó 24 órában dőlt el, hogy mégis eljöhetek.

V.: Milyen érzés felügyelőnek lenni?B.I.: Egy kicsit furcsa, mert nem vesznek annyirakomolyan a gyerekek.V.: Ez zavar téged?B.I.: Nem igazán. Nem is akarok igazi felügyelőiszerepet betölteni, nem akarom, hogy úgy érezzék, éna tanárok közé tartozom és nem közéjük.V.: Mert amúgy közénk tartozol…B.I.: Persze!!!V.: Miért pont a filmes csoport munkájában vettélrészt?B.I.: Őszintén?... Azért, mert az a legegyszerűbb.Ehhez értek a legjobban…énekelni nem tudtam soha,csak a zuhany alatt.V.: És ott jól megy?B.I.: Még nem mondta senki, hogy rossz…V.: És jövőre?B.I.: Jövőre is eljövök, persze ha lesz rá módom…nem lehet kiszámítani előre.V.: Miért…?B.I.: Azért újra - remélem újra és újra -, mert ebbena táborban mindig érdekes dolgokat hallok. Mindigakad olyan előadás, ami tetszik.

Gergely Krisztina

(Folytatás a címlapról)De hát nem mindegyik unokahúg és unokaöcs éltmég akkor, amikor dedikálta. A könyveket mostveszem újra, hogy tudjam olvasni, meg születnekaz unokák, és nekik ajándékozom. Imádom ol-vasni a könyveket. Egyszer nyilatkozott Széfer Er-zsébet, aki a Nők Lapjába ír, hogy ha utazik, ak-kor mindig magával viszi egy könyvét. Leül, és ol-vassa, és akármilyen szomorú vagy magányos ottaz utazáson, azt mondja, hogy totálisan boldoglesz tőle. A szeretet a könyveiből is árad. Na még egy sztorit elmondok. Ő még akkor nőt-len volt, és nagyon tetszett a csajoknak. S voltegy mohácsi tanítónő, hát meg volt bolondulva,állandóan utána futkosott. De ugye nem lett sze-relem, meg semmi se lett. A bátyámnak 4 gyere-ke van, ebből van egy ikerpár, ők a legfiatalab-bak, s mentek az iskolába. A tankönyvükben aLázár Ervin következett, mint tananyag. Már aligvárták, már nézték, hogy hány óra, mind mond-ták, hogy az ő nagybátyjuk, és nagyon büszkékvoltak. S a tanító néni (aki hajdanán szerelmesvolt Lázár Ervinbe – szerk. megj.), odalapozott,s azt mondja: „Lázár Ervin, ez nem érdekes.”Úgyhogy Eszter és Gergő romokban hevert.Mondta a testvérem, hogy még most se tudjákszegények, hogy akkor mi van, most tényleg író,vagy nem író.”

V.: Valamit üzenne esetleg a táborozóknak?L.Zs.: Édesek, aranyosak vagytok, és nagyon-nagyon jó táborozást kívánok nektek, érezzétekjól magatokat, s gyertek sokszor Magyarországra,mert ez a ti hazátok is.

V. Ági

Táborozóknévsora

VISK Mezei EnikőLator EnikőTakács Dóra ZsuzsannaKísérő: Dancs Éva

SZABADKA Korsós BrigittaSzombati DorottyaTóth Bagi EdinaKísérő: Száraz Áron

KOLOZSVÁR Simon AnnamáriaBalog BeaBuchmann WilhelmCostin BeaSzegedi Júlia

Szilágyi ÁgnesLengyel Andrea Kísérő: Szilágyi Gizella

TEMESVÁR Fodor ZsófiaCsestanovits JudithVirginás-Tar ÁgnesTasi AnnabellaCâmpianu CsengeTóth DorottyaGergely KrisztinaKísérő: Bartyik Zita

GALÁNTA Szabó KingaGaál ZsuzsannaForró DianaKísérő: Jozefík Flóra

HUNYAD MEGYEOláh RóbertSzáva Hunor

Kolumbán SzilárdKurtus TibordSüle TímeaBernád RóbertKísérő: Benedekfi Dávid István

MAROSVÁSÁRHELY Szegedi NorbertPécsi Katalin BlankaMarton Renáta Szász Emőke SzidóniaFábián Anna Kísérő: Fábián Olga

BOGYISZLÓNemes András

PAKSBaracskay Zsanett

ELŐADÓK Szakonyi KárolyDávid ÁdámDemény KárolyHardi JuditLázár ZsuzsaRenkecz JózsefMarton Mária

FELLÉPŐKPro Artis SzíntársulatHamuba sült pogácsa zenekarSzaggató zenekarSosem Ugyanaz Comedy KlubM6 zenekar

SEGÍTSÉGPolgár Tamás, Kövi Gergő, Babai IstvánLehmann KatalinGyulai István, Rausch Ildikó Szabó Ildikó, Lubastyik Klára

Piros pont - Fekete pont

Az idei tábor első előadója SzakonyiKároly Kossuth-díjas író, drámaíró ésdramaturg volt, aki „Lázár Ervin, azezerszínű író életének és inspirációinakbemutatása” című előadást tartotta, ésbarátjaként sok jó kis történetet mondottel írótársáról.

A két (akkoriban) fiatalember 1961-ben ismerkedett meg. Kis Dénes volt aza „tündér”, akinek a segítségével e barát-ság létre jött. Baráti kapcsolatuk tartóz-kodó volt, nem írtak egymásról, de elol-

vasták egymás írásait. A találkozásraSzakonyi Károly úr valahogyan így em-lékszik: „Ervin mackós, kedves, barátsá-gos fiatalember volt, ki szerette a társa-ságot, a nőket és szívesen borozgatott.”

Lázár Ervinnek voltak furcsa szokásai.Egy ilyen szokása volt az, mellyel kide-rítette, hogy ki az igazi jó barátja. Hiva-talos ünnepségeken ollóval járt a zsebé-ben. Odament valamelyik barátjához ésmegkérdezte, hogy levághat-e egy dara-bot a nyakkendőjéből. Ha megengedte,ez azt jelentette, hogy jó barát, ha viszontnem, akkor már csak ismerőse volt. Nemez volt az egyetlen érdekes sztori. Egy-szer Szakonyi Károly találkozott egy is-merősével, aki arról érdeklődött, hogymit csinál a „cigányvajda”. Erre ő értet-lenül állt, és megkérdezte, hogy kirőlvan szó. Mire ismerőse nevetve vála-szolt: „Hát Lázár Ervin!”. Egy másik al-kalommal, egy irodalmi találkozó alkal-mából Belgiumba utazott kollégáival,

nem akarták beengedni az országba,mert a vámosok vendégmunkásnak néz-ték a kreol bőre miatt.”

Lázár Ervin nem nagyon szeretett utaz-gatni, de mikor mégis megtette, csakisbarátaival együtt ment. És szerette a ké-nyelmet. Első autója egy 500 márkásOpel volt. Az ajtókon befolyt az esővíz,de ennek ellenére nagyon boldogan ve-zette.

És ahogy mindenkinek, neki is volthobbyja. Legszívesebben főzött, gombá-szott az erdőben vagy Arany János ver-seket olvasott. Egyszer, mikor a riporte-rek megkérték Lázár Ervint, hogy me-séljen magáról, inkább azt választotta,hogy kedvenc költőjéről beszéljen. Aztvallotta, hogy csodák mindig történnek.

Szakonyi Károly kérdésünkre, hogy miaz irodalom jövője ezt válaszolta nevet-ve: „Irodalom volt, van és mindig lesz,csak minden periódusban másképpen.Az is egyféle irodalom, amikor a két fa-lusi nénike beszél erről meg arról, azazpletykálnak. Az irodalom is egy plety-ka.” Csenge

3

Baráti szemmel

Igen megörvendtem, hogy a tábor prog-ramján belül betekintést nyertünk a szín-ház komplex világába a ProArtis színjátszócsoport által. Szakonyi Károly Zenede címűhangjátékát Hefner Erika drámapedagó-gus állította színpadra, melyben felléptektanítványai, Ferenczy Henrietta, KovácsFanni, Gyulai István és Németh Szabolcs.A drámapedagógiáról Hefner Erika ígyszól: „1988-ban jött be Magyarországra adrámapedagógia, és arra irányul, hogy agyerekek játék közben megtanuljanak bi-zonyos élethelyzeteket. Ahhoz, hogy jódrámapedagógus legyen valaki, nagyonnagy nyitottság kell, nem lehet az a tanár-diák viszony, ami a formális oktatásbanvan. Itt mindenki egyenrangú. Ha várokvalamit a gyerekektől, akkor nekemugyanúgy nyitottnak kell lennem, játsza-nom kell velük, nincs semmi szégyellnivaló, nincs titkolni való. Ezekben a játé-kokban olyan megnyilvánulások vannak,amivel nem szabad visszaélni. Sokszormondtam, hogy nagyon szívesen szeret-nék tudni csak fele ennyit a saját gyerme-keimről, mint amennyit a diákokról, aki-ket tanítok.”

A darabban megismerjük Ferenczy Hen-rietta által játszott Laura hegedűművészt,akinek igazából két arca van. Bár ez so-kunkkal van így, hogy a külvilágnak mástmutatunk, mert félünk attól a hatástól,amit a tiszta őszinteség és nyitottság vált kiúgy belőlünk, mint a személyekből körü-löttünk. No de, vissza a Zenedéhez. Lauraa nézők szemében egy nagyszerű zenész,akinek minden álma beteljesedett, elérteazt, amit akart, és kiegyensúlyozott, végte-lenül boldog és tehetséges. Persze, a tehet-ségén nem lehet vitatkozni, de azon kívülLaura minden, csak boldog nem. Kiderül,hogy már csak rutinból hegedül, ugyanúgymint a Gyulai István által játszott sikeresíró, Laurának volt szerelme, akitől a követ-kezőt halljuk: „Mi késztet írásra? A szokásmeg a megélhetés.” Kicsit mélyüljünk be-le abba, hogy például miért dolgozunk?Tisztára megszokásból? Miért tartjuk megbarátságainkat, miért vagyunk együtt sze-relmünkkel? Csupán azért, mert félünk vál-toztatni?

Megkérdeztem Ferenczy Henriettát,hogy mennyire sikerült beleélni magát aszerepébe, és, hogy honnan ihletődött:„Úgy gondolom, hogy abszolút sikerültátélnem és átélés nélkül ezt nem is le-het igazából eljátszani. Az ihletforrások-ban benne voltak a szerelemélmények,amit az ember egyszer már átélt, aztkönnyebb megjeleníteni a színpadon is.De az nehézséget okozott, hogy egy-

szerre kellett az elején távolságtartónaklenni és a végén mégiscsak átadni ma-gam a dolgoknak.”

Hefner Erika beszélt az előadásról: „Na-gyon izgatott ebben a darabban egyrészt aművészi létnek a viszontagsága, amibenbenne van az, hogy eljut valaki egy na-gyon elismert szintre és azt gondoljuk,hogy aki a csúcson van, az sikeres és min-dig boldog, és elégedett a helyzetével. Ez adarab pont azt boncolgatja, hogy nem ígyvan, és a sikernek akkora ára van, hogyközben elmaradnak olyan dolgok, ame-

lyek boldoggá tehetik az embert. Az is na-gyon fontos ebben a darabban, hogy agyermekkori szerelmek tisztasága mennyi-re meghatározóak számunkra. Amikor azember fiatal, nem is érzi ennek a súlyát,hanem majd egy olyan helyzetben jön ezelő, amikor az embernek igazán szükségevan a boldogságra.”

A színészek jeles szerepléséhez talánaz is besegített, hogy Szakonyi Károly

író úr figyelte őket az első sor közepé-ről. Ferenczy Henriettának ez „nem fé-lelmetes, hanem izgalmas” volt,Hefner Erika pedig ezt így élte meg:„Mindenképpen izgalommal járt, egy-részt azért, mert azt gondolom, hogyha valaki ír egy darabot, akkor az ő fe-jében megfogalmazódik egy kép, hogyezt hogy játsszák és nem akartam csa-lódást okozni. De nagyon örültem neki,amikor Szakonyi Károly elismerőenszólt róla, és láttam, hogy meg is indí-totta a darab.”

Egy könnyednek tűnő darabbal gaz-dagodhattak eddigi színházi tapasztala-taink, melynek a díszletei bravúrosankihasználták a rendelkezésre álló teret,ezzel is emelve az előadás értékét. Nemhinném, hogy csak Szakonyi urat érin-tette meg a darab, mert a táborozókvastapssal köszönték meg a színészek-nek a Zenede bemutatását.

T. Annabella

Virtuóz, mint Õ

Az egész fergeteges hangulattal kez-dődött, ami elsősorban Gyulai István-nak köszönhető. Összegyűltünk vagyharmincan az ebédlőben, mindenkitérdekelt, hogy vajon miből is áll a tá-bor dráma csoportjának a tevékenysé-ge. A játékos ismerkedés, a különbözőéletszituációk spontán lejátszásamindannyiunkat felvidított, és egysokkal közelibb viszonyt teremtettúgy a diákok, mint köztünk és GyulaiIstván között, mivel ő volt az egész-nek az irányítója.

Utána lassan áthangolódtunk a ki-csit komolyabb dolgokra, a Négy-

szögletű Kerek Erdő egyik részleté-nek tanulmányozására. Körben ültünkés különböző szereposztásokban esé-lyünk volt a legjobbat kihozni ma-gunkból a darab felolvasása közben.Ezt követte Gyulai István “szelekció-ja”, kiválogatva azokat, akik esélye-sek voltak valamely szerepre. A végsődöntéshez hozzájárult az is, hogy kimilyen más tevékenységekben veszrészt, és Szilágyi Gizella arra is fi-gyelt, hogy lehetőleg a női, finomabbszerepeket lányok, a férfias szerepe-ket fiúk játszák. Így sikerült megszü-letnie a 7 erdei szereplőnek:Mikkamakkát Szabó Kinga, BrucknerSzigfridet Buchmann Wilhelm, LóSzerafint Câmpianu Csenge, AromótForró Diana, Szörnyeteg Lajost SzávaHunor, Dömdödömöt Gaál Zsuzsa ésVacskamatit jómagam játszom. Úgyérzem, hogy azoknak akiknek nem si-került belebújni az állatkák bőrébe,nincs okuk szomorúságra, mert aGyulai Istvánnal töltött idő biztosanmegérte, olyan dolgokat tanulhattunk

tőle, amiknek biztosan hasznát fogjukvenni. Ugyanakkor, ha már itt a kö-szöneteknél tartok, köszönöm a drámacsoport nevében Szilágyi Gizella ma-gyar szakos tanárnőnek a befektetettmunkáját, a segítségét, amit nekünknyújtott, a sok sok biztatást.

Egy ügyes, összefort kis csoportalakult belőlünk és véleményem sze-rint bűn ezt nem folytatni a jövő évek-ben is, mert a különböző gyakorlatoksegítenek gátlásainkat legyőzni, talp-raesettekké tesz bennünket, amireigen nagy szükség van a nagybetűsÉletben.

Annabella

Cseresznyésen, 2011. július 31-én mi, avidám táborozók különös módon zár-tuk a napot, hisz nem mindennapi ese-mény találkozni a „Hamuban sült pogá-csa” egyedi stílusú együttessel.

Újdonság volt ilyen stílusban, azaz„keményebb módon” hallgatni az isme-rős népdalokat, melyek hűek maradtakeredeti dallamukhoz, csengésükhöz,szövegükhöz a dob és a két basszusgi-tár kísérete mellett is. Jankó Tibor, afrontember így határozza meg a stílusu-kat: „Ez inkább olyan favágó zene,...népdal punkos stílusra átdolgozva.”

Amit róluk tudni kell: az együttes ala-kulásának éve, azaz 2003 előtt, min-denki zenélt valahol: Jankó Tibor(vokál) és felesége, Ambrus Edit(vokál) a Tritonusban, ahol szintén nép-dalokat dolgoztak fel, akkor hegedű kí-sérettel, így másféle hangulatot teremt-ve. Egy pesti fellépés során együtt éne-keltek az Újkor zenekarral, ahova ha-

muban sült pogácsát és házipálinkátvittek. A feldolgozott zeneszámok kö-zött volt a „Nem arra hajnallik” címűrabnóta feldolgozása, aminek hangzásahasonlóan „kemény” volt, mint a pogá-csa és a pálinka. (Innen kapta az együt-tes a nevét, ami „lehetett volnaHázipálinka is, és akkor most azt kínál-tuk volna” – mondta viccesen Jankó Ti-

bor). Ekkor született az ötlet, hogy sajátfeldolgozásokkal és csapattal lépjenekszínpadra.

Jelenleg az együttesben Péti Zoltándobol, aki korábban trombitán játszottegy úttörő zenekarban. „Mi az, hogynincs dobos?!... majd én dobolok!” –válaszolta arra a kérdésre, hogy hogyantért át a dobolásra. Az együttes kétbasszusgitárosa: Tóth Attila és CsirkeZoltán, az utóbbi 7 évesen fuvós hang-szerrel kezdte zenei pályafutását.

A népdalok feldolgozásain többnyireősszel és télen dolgoznak, ekkor vantöbb idejük a próbákra, ugyanis ta-vasszal klubokban, nyáron pedig fesz-tiválokon szoktak fellépni. A közeljö-vőben Magyarszigeten, Körmeden ésPakson láthatjuk, illetve hallhatjukőket.

Üzenetük a táborlakókhoz: „Mindentbele! Érezzétek jól magatokat, ne hagy-játok ki az ilyen összejöveteleket! És hatetszett a „hamipogi”, vigyétek el jó hí-rét!”

Gergely Krisztina és Simon Annamária

4

„…dömdödöm dödömdödöm dömdödöm…”

Hamipogi

Táborunk negyedik napján DávidÁdám előadásának részesei le-hettünk. A Pázmány Péter Katoli-kus Egyetem német-kommuniká-ció szakán diplomázott le ésmindkét szakdolgozatát Lázár Er-vin életművéről írta. Irodalomta-nárként kezdte pályáját, s most aMóra Kiadó szerkesztőségénektagja. Ő volt az, akivel ténylegmindenki beszélni akart, és ne-hezen, de csak összejött, hogy la-punk is faggathassa egy parányit.

Visszhang: Hogy ismerte megLázár Ervint és mikor?Dávid Ádám: 2005-ben ismerkedtünk össze egy kö-zépiskolai színielőadáson, amely a Szegény Dzsoni ésÁrnika című darabja alapján készült. Sikerült megsze-reznem a telefonszámát, fölhívtam, ő pedig nagyonkedvesen elfogadta a meghívást és eljött erre az estre.Utána még készítettem is vele egy interjút, ott helyben.Hasonló helyzetben voltam, mint most te. Én is föltet-tem neki a kérdéseimet, sőt még utána el is kísérhet-tem egy darabig hazafele. A diákkörnek a vezetője úgyintézte a dolgokat, aranyosan, hogy még egy kicsit amesteremtől kérdezősködhessek. Mert azóta is őt tar-tom a mesteremnek, ugyanis én is gyerekirodalommalfoglalkozom. Aztán, egy évvel később fiatal egyetemis-taként készíthettem vele egy hivatalos interjút, amirőlfelvétel is készült a lakásán.V: Minek a hatására kezdett elLázár Ervinnel foglalkozni?D. Á.: Tulajdonképpen ez a darab volt a kiváltó oka.Gyerekkoromban sokat meséltek nekem az ő története-iből, aztán középiskolában újra elővettem ezt a re-gényt és nagyon beleástam magam. Azt hiszem, ezvolt egy meghatározó pont. Illetve egyre jobban kez-

dett érdekelni úgy általában is a gyerekirodalomban,de különösen az ő munkássága. Tehát 2005-2006 ótaszinte folyamatosan foglalkoztatnak a művei.V: Mennyire közelálló ismerő-se lett?D. Á.: Tulajdonképpen ez a két hosszú személyes talál-kozásunk volt, egyébként egyszer-kétszer még láttam,a Petőfi Irodalmi Múzeumban találkoztunk. Ami mégegy közös alkotásféle volt vagy egy játék, az egy azIrodalmi Múzeumban megjelent kiadványhoz kötődik:egy jópofa CD-romhoz, amin kortárs szerzők, tizennégypróza író és ugyanannyi költő művei hangoznak el. En-nek volt a bemutatója és ott rögtönöztek egy mesét –Felhők címmel – én vezettem azt a beszélgetést vagyjátékot. Tehát ott találkoztam még vele. Ez halála előttegy fél évvel történt. Én azt gondolom, hogy ha sze-gény nem hunyt volna el hetven éves korában, talánmég találkoztunk volna. Amit már említettem az elő-adásomban, hogy egy filmet is szerettem volna készí-teni. Már pont hívtam őt, hogy vegyen részt ebben afilmben egy jelenet erejéig és el is vállalta, de aztánnagyon megromlott az egészségi állapota és sajnos er-re nem került sor.V: Mit szeret vagy szeretettbenne?D.Á.: Elsősorban a humorát, illetve a beleérző képessé-gét. Mindig úgy láttam, hogy nagyon nyugodt mikorszemélyesen találkoztam vele és kevés szóval mindigolyan hangulatot tudott teremteni. Azon a bizonyosbeszélgetésen is a középiskolában, tényleg csüngtünka szavain. Nem beszélt sokat, de minden mondatábanvolt valami kis fricska, valami kis külön poén, amit di-rekt nekünk szánt, mint egy kis ajándékot. Olyan kisu-gárzása volt, ami egyedülálló vagy nagyon ritka.V: Van kedvenc emléke róla?D.Á.: Hetvenedik születésnapjára írtam egy hosszabbmesét és azt odaadtam neki, szintén a Petőfi IrodalmiMúzeumban egy köszöntés alkalmával. Pár nappal ké-sőbb felhívott, és mondta, hogy elolvasta a mesét, ésnagyon tetszett neki. Ez azóta is egy nagyon kedvesemlék.V: Mely író meséit vagy novel-láit szereti még? Miért?D.Á.: Hogy még hazai példát említsek és esetleg kicsita mostani fiatalabb generációból Lackfi János szövege-it nagyon szeretem, ő gyerekverseket is ír, nagyon so-kat és meseregényei is vannak, egyébként a tanáromis volt a Pázmány Péter Egyetemen. Kreatív írás kur-zust vezet Vörös István kollegájával. Rengeteget tanul-tam tőle és azt hiszem, hogy most már baráti a viszonyköztünk. Tehát személyesen is ismerem őt. Nem vizetprédikál, bort iszik, hanem tényleg öt gyermek apja-ként nagyon ért a gyerekek nyelvén és nagyon humo-ros, jó stílusban ír. Külföldiek közül most hirtelen EricKarl neve jut eszembe, aki fantasztikus képes könyve-ket ír is és rajzol is. Például a Telhetetlen hernyócskáttudnám említeni. Egyszerűen annyira zseniális vizuális ötletei voltak,

vagy hát vannak, a több mint nyolcvan éves művészúrnak, hogy őt is nagyon szeretem és tisztelem.V: Mennyi idő alatt szerezte beaz anyagokat a mostani elő-adásához és honnan?D.Á.: Hát, ez egy nehéz kérdés. Tulajdonképpen ezekhozott anyagok voltak, de hát hat éve foglalkozomLázár Ervinnel intenzívebben. Mindkét szakdolgozato-mat Lázár Ervin életművéről írtam és tulajdonképpenazoknak a felhasználásával készült ez az anyag, illet-ve ezeket a filmeket, amiket most láthattatok ennek akutatásnak a kapcsán sikerült beszereznem és azokatis az utóbbi egy-két évben elemeztem.V: A filmtechnika világába mi-óta szerzett belépőt?D.Á.: Középiskolában végzősként készítettem az elsőfilmemet, egy tanulmányi versenyre, és azóta folyama-tosan hobbi filmesként filmezgetek. Most már többmint egy tucat igazi filmet készítettem, dokumentum-filmet is, animációt is. A Pázmány Péter KatolikusEgyetemen kommunikáció szakon alkalmam nyíltolyan szemináriumokon részt venni, ahol a profiktóltanulhattam el jó pár fogást. A legnagyobb élményemezek közül egy Örkény István egyik egypercesének amegfilmesítése volt, tényleg profi eszközökkel, profistúdióban. Máig is visszasírom azokat a napokat, ami-kor azon dolgozhattam, hisz az fantasztikus élményvolt. Tehát mondjuk azt, hogy egy hét-nyolc éve fog-lalkozom ilyesmivel.V: Melyik volt ez az egypercesnovella?D. Á.: A Végzet című, ez tényleg egyperces. Vannakolyan egypercesek amiket azért öt-hat-nyolc perc el-mondani, de ez tényleg egy perc, fél oldal. Nem tudomismeritek-e a pogácsás sztorit, hogy mérget kevernekvéletlenül a pogácsába és mindenki maghal, akkorjönnek a gyászoló rokonok, ők is esznek a pogácsából,mert látják, hogy még maradt egy kicsi, ők is elpatkol-nak, jön a két orvos meg a sofőr, a két orvos is elpat-kol, de a sofőr nem szereti a pogácsát, viszont berakjaaz ülése mellé és most viszi. Mindezt animációval ol-dottam meg. Fakanalak voltak a szereplők, meg kü-lönböző háztartási eszközök és azok mozogtak ott ésmentősök gumikesztyűk stb. V: Van-e valamilyen viccesgyerekkori emléke, amit szíve-sen megosztana velünk? D:Á.: Hűha, hadd gondolkozzam. Olyan sok van, amitnem szívesen osztanék meg, de amit szívesen… Voltegy olyan utazásos élményem, ami gyakran visszatérmég a rémálmaimban. Épp a Balatonról jöttünk föl vo-nattal és egy tízes jegytömböt vettem. Ahogy mentünkle a mozgólépcsőn Budapesten a déli pályaudvarnálhülyéskedtem, játszottam vele és egyszer csak meg-akadt két kis fém végződés között. Gyorsan leszalad-tam, újra felszaladtam, fölkaptam a jegytömböt és mi-re újra lejöttem pont elment a metró. Dühösen ledob-tam és az aluljáróban uralkodó szélviszonyok besodor-ták szépen a sínek alá a teljes jegytömbömet. Úgy,hogy ez egy érdekes utazás volt.

Lator Ency :)

5

Mester és tanítványa

6

Hardi Juditot „A gyermek-kor csodavilága - Rácegres-puszta, mint Csillagmajor”című előadása után, LázárErvin műveihez fűződő vi-szonyáról faggattuk.

Visszhang: Milyen érzések merülnek fel ben-ned, amikor egy Lázár Ervin könyvet tartasz a kezed-ben, és azt olvasgatod?Hardi Judit: Mindenképpen egy nagyon ott-honos érzés, mivel már nagyon régóta ismerem és ol-vasom a Lázár Ervin műveket. Akkor kezdtem el előszörolvasni, amikor általános iskolában kötelező házi-olvasmány volt, és ha lehet így fogalmazni, akkor biz-tonságot adó érzés, mivel mérhetetlen határozottságsugárzik a műveiből, egészen megható érzés áramlikbelőle.V: Miért pont Lázár Ervin mesevilágát választottad aszakdolgozatod témájául?H.J.: Ez nagyon egyszerű, én irodalom és nyelvé-szetet tanultam, és mindenképpen irodalomból szeret-tem volna megírni a dolgozatot és volt egy olyan kur-zusom, ahol gyermekirodalmat tanultam, azon vég-képp nagyon megtetszett a mesevilág. Csak egy na-

pom maradt arra, hogy választ adjak arra, hogy mibőlszeretném megírni a dolgozatot. Azt pontosan tudtam,hogy a mesékből szeretném, így édesanyám tanácsáraLázár Ervinre esett a választásom.V: Lázár Ervin művei közül van-e olyan, mely ked-vencnek nevezhető, illetve van-e kedvenc karakteredvagy mesefigurát?H.J.: A novellák közül talán a „Csillagmajor”, amesék közül „A hétfejű tündér” áll a szívemhez legkö-zelebb. Valamint a „Négyszögletű kerek erdő” figuráiközül Vacskamati a kedvencem, mert nagyon hűentükrözi az én szétszórtságomat és természetemet.V: A szakdolgozatodban párhuzamba állítottad „Csil-lagmajor” és a „Négyszögletű kerek erdő” figuráit éshelyszíneit. Mit tapasztaltál?H.J.: Attól függetlenül, hogy az egyik helyszíne apuszta, a másiké az erdő, nagyon is sok a hasonlóságköztük. Ez a két környezet úgy lett kialakítva, hogymindenféleképpen megvédje az ott élő élőlényeket.Mindenki ugyanolyan szinten van, nincsenek társadal-mi szintek. Ló Szerafintól idézve: „Itt köztársaságvan!”. Nem az érdek a fontos a „Csillagmajor” szerep-lőinek, hanem hogy a közösség összetartson, hogymeglegyen a kölcsönös szeretet illetve a tisztelet.V: Lázár Ervin nyilatkozta egy interjúban, hogy közteés Isten közt nem felhőtlen a viszony, de azért nagyon

nagy szüksége van rá. Neked milyen a kapcsolatod Is-tennel?H.J.: Húúú…ez egy nagyon nehéz kérdés. Énreformátus vallású vagyok, ezért természetesen hi-szek a létezésében, de viszont hajlamos vagyok ar-ra, hogy megfeledkezzek róla, de tudom hogy min-dig velem van, és ez megnyugtat, határozottá tesz.Nekem nagy szükségem van rá, és tudom, hogygondot visel rám.

Kolumbán Szilárd

Kalauz a Csillagmajorba

„Van örömteli meglepetés és szép szomorú-ság, van a világban még titok és jóság“

(Hankiss Elemér)

Idén is volt zene-vers kiscsoportosfoglalkozás, amely most prózávalbővült.

Lázár Ervin műveiből ragadtunk kirészleteket, így az író csodákkal telimesevilága egyszerűbbé varázsolta agyermekszívű kamaszok munkáját. Azsem véletlen, hogy a próbák alatt nemhiányzott a jókedv és a vidámság.

A csoport munkájában sokat segítettBaracskay Zsanett előrelátása, aki gyer-mekkori élményei alapján, most márfelnőtt szemmel, nagy hozzáértésselgyűjtötte a szövegeket. A képzeletbeliszínpadra lépők felkészítésében DancsÉva, Fábián Olga tanárnők és Szabó Il-dikó segítettek, akik nem csak a hang-súlyt, ritmust és a helyes kiejtést pró-bálták a szereplőknek megtanítani, ha-nem rávilágítottak a mindennapok ki-sebb-nagyobb csodáira is. Így nem csakazt lehetett megjegyezni, hogy hol kell

hangosan vagy szelíden mondani azadott szöveget, hanem Lázár Ervin bá-csi optimizmusának egy szeletéből is

kaphattunk, nem felejtve el azt, hogy ,,aNap nem tesz különbséget, egyformánsüt mindenkire’’. Gergely Krisztina

Ha kérdezhetnél valamit a tá-borozóktól, amire mindenki kö-telezően őszintén válaszolna,mi lenne az?T. dÓri: Titeket is idegesít ez az első kérdés?Gergely Krisztina: Hányszor sikerült melegvízzel zuha-nyozni a héten?Szöszi: Kit nem kedveltél a táborban?Huni: Hallottatok-e Lázár Ervinről a tábor előtt?Garfield: Őszintén és határozottan: mennyien jönnétekvissza jövőre is?Thriller: Hogyha beszorulnátok egy WC-be egy medvével,egy cigánnyal és egy szőkével, és csak úgy jöhetnétek ki,hogy egy társat magatokkal visztek, ki lenne az?Zsani: Hát hogy jól éreztétek-e magatokat?Száraz Áron: Mennyi időt bírnál ki itt a táborban, vagyel tudnád-e képzelni, hogy itt járj iskolába?Júlia: Mi tetszett a legjobban a táborban?Ani: Mennyire volt nehéz betartani a tábori szabá-lyokat?Borzas: El tudnátok-e viselni, ha egész évben itt len-nénk?

Jövőre felújítják a tábort. Miaz, amit nem szeretnél, hogymegváltozzon?T. dÓri: Az ágyakról a sok intelligens felirat.Gergely Krisztina: A körülmények.Huni: Semmi ne változzon, minden jól van így, ahogyvan.T.A.: Ne nyírják le a füvet, az maradjon meg.Garfield: Hangulat, társaság, programok. Thriller: A szobák.Száraz Áron: Múltat idéző elemeket hagyjanak meg: ré-gi épületrészeket, az emléktáblát.Zsani: A hangulat, de az úgyis rajtunk múlik.Szöszi: A kaja.Ani: Csapatszellem, jókedv, ötletesség és a koncertek.Borzas: A retro feeling.

Ha még lenne egy nap a tábor-ból, aminek te alakíthatnád aprogramját, mi lenne az?T. dÓri: Egész nap Beugró. Vagy kiscsoportos beszélge-tések, hogy jobban megismerjék egymást az emberek.

Mindenképpen csapatépítő, közös programokat szeret-nék. Ja és sok-sok zenét.Gergely Krisztina: Ingyen masszázs és kóla.Huni: Negyed nap alvás, negyed nap kajálás, és fél napbulizás (ami sokmindent feltételez).T.A.: Alvás, alvás, alvás.Garfield: Balaton.Thriller: Egész nap sétálni.Száraz Áron: Balaton.Zsani: Délig alvás, és délután szabadprogram. Borzas: Délig a záróműsor kialvása, örömzene hajnalig.Júlia: Mindegy, ugyanis a program a lényeg, hogy mindegyütt legyünk és ne a kiscsoportokban. És akkor mond-ja is el mindenki, hogy mi tetszett neki a legjobban.Szöszi: Balaton és Budapest.Ani: Közös játékok és még egy Szaggató koncert.

Ágnes

Hétfő este, a hosszas napi próbák és előadások után,a S.U.C.K. társulat szórakoztató előadásán kapcsolód-hattunk ki. A csapat hozta a formáját: jelenetekkel,monológokkal, dalokkal, videókkal, illetve ötödik tag-jukkal, Edével szórakoztattak egy óra hosszat. A jóhangulat szellemében kérdéseimre igyekeztek komo-lyan válaszolni, íme az eredmény:Visszhang: Mikor és hogyan alakult aS.U.C.K.?Németh Szabolcs: 2008. augusztus 1-énvolt az első fellépésünk a Caffé 42 nevű paksi jazzpub-ban. 2008-ban egy fesztiválon odamentem Gyu-lai István barátomhoz, hogy hozzunk össze egy csapa-tot és humorizáljunk egyet, aztán jelentkeztünk BraunÁkosnál, aki akkoriban a Caffé 42 egyik tulajdonosavolt. Ott indultunk és onnantól meg sem álltunk a Mű-velődési Ház színházterméig.V: Hogyan születik meg egy előadás témája?Németh Szabolcs: „Hát ebből jelenetetlehetne írni”-van a híres Gyulai István szlogen. Bármi-ből előfordulhat, hogy jelenet lesz. Valaki bedob egyötletet, általában én, de sokszor más tag is összehozegy jelenetvázat és közösen abból kigyúrjuk a végsőt.V: Egy előadás spontánul születik vagy megbeszéli-tek előtte a menetét?Gyulai István: Minden előadásnak van egycíme, előbb összegyűjtjük, hogy mink van és Szabolcskitalál rá egy tök jó címet. Az Apák Holdja éppenség-gel az Anyák Napjára hajaz, májusban. Az esten belülfigyelünk arra, hogy legyen a témába illő jelenet, vagy

a monológban vagy a dalban azért kicsit hajazzunk acímre.V: A baráti körben is ti vagytok azok, akik feldobjáka hangulatot? (kitör a nevetés)Németh Szabolcs: Nem, megkeseredett,savanyú emberek vagyunk…Bodroghalmi László: Amúgy épp magondolkoztam ezen, hogy Benny Hillről tartják azthogy ő egy világhírű humorista, de állítólag a magán-életben rettentő keserű ember. Milyen érdekes dologez, hogy ha valakit csak a színpadon látnak, humoris-taként és akkor elképzelik, hogy a magánéletben mi-lyen lehet. Most ugye az is furcsa dolog, ha azt képze-lik, hogy a magánéletben teljesen másképp működik,tehát “hahaha lejövök a színpadról, és onnan kezdvefapofa vagyok”. A másik pedig, amikor azt hiszi vala-ki, hogy a humorista otthon is ugyanolyan és akkor el-megy WC-re és azon is röhög a család, tehát ezek tel-jesen nonszensz dolgok, nem hozható ez így össze.Gy. I.: De tegyük hozzá, hogy általában az életbenis kell egy olyan humornak lennie, ami miatt nem vé-letlen, hogy egymásra találnak emberekV: Együtt születnek a poénok vagy külön-külön talál-játok ki őket?B. L.: Külön-külön. Az biztos. Együtt nem lehet vic-cet kitalálni. Tehát egy poén egy ember agyában szü-letik meg és a többi tesz hozzá. Egy társaságban ren-getegen mondanak vicces dolgokat, olyan emberek,akik soha nem gondolkodtak azon, hogy színpadra áll-nak a viccelődésükkel. Sokkal kevesebben vannak,

akik azt gondolják, hogy ezeket a vicceket meg kell je-gyezni, vagy olyan formában kell közzétenni, hogy kö-zönség elé lehessen vinni. Más dolog viccesnek lenni,és más dolog ezt színpadra vinni. Ez egy színpadi te-vékenység, mondhatni majdnem színészi tevékenység.Nagyon koncentrált, nagyon kell figyelni, hogy az em-ber a szövegét ne felejtse el, ugyanakkor rettentő hite-les legyen, ehhez kell egy alapvető színészi képesség,ugyanakkor kifele is kell figyelni, mert a közönség re-akciója nagyon sokat számít. Egy jelenet összeállításaúgy történik, hogy sok viccből áll egy jelenet, és ezekmind fel vannak fűzve egy vagy több témára.N. Sz.: És ez mennyire így van! Pisti például x hónap-ban mondta azt, hogy milyen jó lenne egy olyan jelenetetírni, melyben be lehet menni a boltba és lehet jövőt venni.Rá félévre jött egy ihlet, ebből írtam egy jelenetet és utánamég néhány hónapig dolgoztunk rajta, tehát lassú folya-mat néha, máskor pedig pár perc.V: A jövőre nézve milyen terveitek vannak?Gy. I.: További önálló esteket szeretnénk össze-hozni, azokat utaztathatóvá tenni. A következő elő-adás az még csak körvonalazódik, az őszi lehet kitoló-dik jövőre. Könnyebb volt, amíg Szabi meg Zsolt tanul-tak, most, hogy dolgoznak, nehezebb együttműködni.N. Sz.: Nyolc évente rendezi meg a Magyar Rádióa Humorfesztivált, ott tényleg csak a legnagyobbak ér-hetnek el valamit és azt gondolom, hogy ez egy töké-letes megmérettetés lenne. Három év múlva rendezikmeg, addig tudunk gyakorolni, fejlődni. Ha elme-gyünk, úgyis eldől, hogy van-e igény arra, amit mi te-szünk vagy nincs. Jelenleg úgy érezzük, hogy növek-szik az igény a műsorunk iránt.

T. Dorottya

7

Szákkosan

Körkérdés

8

Télapó és Harry Potter

Emlékszel még arra a várra, amit amúltkor látogattunk meg? Hát persze,hogy tudod, te nem vagy olyan feledé-keny, mint én. De erre most kivétele-sen még én is jól emlékszem.Simontornyai vár: látod, még a neveis eszembe jutott.

Az elején elég bizalmatlanul fi-gyeltük azt a naaagyon nagy kaput,meg a fölötte lévő lyukakat a falban,meg azt a drótot, amiről még mindigfogalmam sincs, hogy mire szolgált.Bár őszintén szólva szerintem csak énfigyeltem meg, és én is csak azért,mert tudtam, hogy cikket kell majd ír-jak róla. De nem ez a lényeg, hanem avár, amit még kívülről szemléltünk.

A középkori lapidáriumban és alovagteremben kövek meséltek amúltról. A számozott kövek úgy sora-koztak a polcokon, mint könyvek.

Mi érdekli még a múltra is kíván-csi középiskolásokat? Mikulás ésHarry Potter. Egy páran bemásztak azirdatlan nagy kandallóba, megnéztékkívülről, belülről…, és belül be voltdeszkázva. Szegény Télapó! Oda isritkán járhat. Pedig a fenyőfa ott volt aképtárban. Nyár derekán! Szerintemitt valami rejtély lehet a dologban…!

A következő említésre méltó do-log az a keskeny fából készült tornác,ami látszólag a levegőben lógott, és

borzasztó magassága miatt egy párancsak csukott szemmel mertek átmennirajta (ezt szó szerint kell érteni!)Ezután pedig a legutolsó emeleten egykiállítást néztünk meg, ahol egyesekszerint a székek (inkább fotelek) vol-tak „a legjobbak az egészben”, de sze-rintem csupán a fáradtság szólt belő-

lük, ezért nem értékelték a modernfestészetet.

Nekem is az utolsó előtti teremvolt a kedvencem. Az, ahol az ahosszú asztal volt a szoba közepén,és körben a falakon grófi családokportréi, melyek művészi értéke ke-vés, de kordokumentumként sok ér-dekességről tanúskodnak. Mr.Darcy és Catherine Earnshaw vilá-gát juttatták eszembe. Az ajtó felőlisarokban egy óriás méretű televízióés mellette egy furcsamód fehér le-pedővel letakart valami, ami felkel-tette az érdeklődésemet. Ez lehetetta fenyőfás rejtély folytatása, egy tit-kos széf, vagy valami hasonló do-log, de nem mertem megnézni, mertattól féltem, hogy rájövök egy ősititokra, és csapdába esem, mint aDan Brown könyvekben. Tudod,hogy van ez: mindig jobb félni,mint megijedni…

Mindent összevetve, nekem tet-szett a vár a sötét zugaival, vastag kő-falaival és értékes festményeivelegyütt, de ennek ellenére én is együttörültem a többiekkel, amikor vissza-érkeztünk ide, a kényelmes, biztonsá-got nyújtó, kedves kis táborunkba,Cseresznyésre.

Zsófi

9

Komédia. Vámpírok. Álmok. Horror.Pizsamaparty. Ketchup. Kirándulók.Vígjáték. Tábortűz. Bennszülöttek.Miről szóljon az idei film?!

Mi legyen a téma, hogy még az eddi-gieknél is jobb, ötletesebb legyen?Ennyi lánnyal és ilyen kevés fiúvalmit lehet kezdeni? Egymást túlkiabál-

va mondta mindenki az ötleteit, csoda,hogy a végére megszületett a történet!Nem írom le a csattanót, hogy megle-petés legyen, és ha csupán feleannyiraélvezitek majd, mint amennyire mi él-veztük a forgatást, akkor garantáltanjól fogtok szórakozni.

Miután kiosztottuk a szerepeket, ajelmezeken kezdtünk tanakodni, volt,aki magassarkúban és miniszoknyá-ban indult útnak, mások egyszerű far-mert és melegítőt húztak, hátizsákkala hátukon, de volt olyan is, aki talpigfeketébe öltözött, feketével kihúzottszemekkel, szemceruzával villámokatrajzoltak az arcára, és korommal ken-ték össze minden végtagját. Ez ígyelég ijesztően hangzik, de éppen ez adolog lényege, ez a pont az i-n.

Ha nem voltál ott a forgatáson, nemtudhatod, hogy mennyire összeková-csolódtunk, mialatt újból és újból fel-vették azt, ahogy a lányok hasra es-nek, vagy mikor valaki komolyan vé-ve a feladatát akkorákat sikított, hogymindannyian összerezzentünk. Mi is

élveztük, nem munka volt, sokkal in-kább szórakozás.

A forgatást Polgár Tamás vezette,aki jó ötleteket adott, kézben tartotta adolgokat és felejthetetlen énekhangjá-ra táncoltunk is. Az operatőrök fel-váltva filmeztek, és mindenki szívvel-lélekkel végezte a feladatát. Ajánloma filmecskénket, a legújabb cherry-wood-i alkotást, mely témájában csat-lakozik a jelenlegi tengerentúli trend-hez, de mondanivalóját egyszerűbb,az európai filmre jellemző művészieszközökkel juttatja kifejezésre:

Zsófi

Filmajánló

Egyre melegebb lett. Sütött a nap. Ba-laton. Mi másra vágyhatna még egytizenéves fiatal, ha nem erre? Esetlegezek mellé egy kis bazársori vásárlás,fagyizás és horrorház?

A buszról leszállva elindultunk Sió-fokon. Mindenki máshova szeretettvolna menni, végül eldöntöttük, hogy

csoportokra oszlunk. Mégis hovamenjünk, ha kedvünk van válogatnibizsuk, táskák, napszemcsik és ruhákközött? Persze, hogy a bazársorba!

Mikor már a csapatunk fele az butik-sor végén leült egy padra és ránk várt,elkezdtük csipkedni magunkat, hogyeljussunk a Balatonra is, de előtte volt

még egy gyors fagyizás. Mások a hor-ror-házba mentek, ahol rendesen meg-ijesztették őket az élő „szellemek”.

Leültünk a Balaton köves partjára,sütkéreztünk és sajnáltuk, hogy nincsnálunk a fürdőruha. De legalább a lá-bunkat belelógattuk a vízbe. Aztán asóstói szabad-strandon mentünk víz-be. A fiúk egyből beugrottak, a lányokpedig feltűrt nadrággal próbáltak szá-razak maradni, bár ez sikertelen pró-bálkozásnak bizonyult. Akik nem jöt-tek be a vízbe, azok élvezettel fényké-peztek minket és nevettek ügyetlenke-désünkön.

Ahogy kijöttünk és lehajtottuk nad-rágunk szárát, rádöbbentünk, hogytiszta víz mindenki és hosszasan kellmajd szárítkozzunk. És hát ez semment valami csodásan.

Estefelé a sóstói táborban vacsoráz-tunk. Lipinkázás és kuglizás közbenegy helyi Borat is megmutogatta ma-gát, de nem kapta meg a remélt figyel-met, mert mégis a játék bizonyult ér-dekesebbnek. Jutka :]

Balatoni délután

10

Sokat utazok, rengeteg or-szágban és városban jártammár, így nem csak azt tu-dom, hogy hogyan lehetmessziről felismerni a turis-tákat (csoportokba verődve,fényképezőgépekkel, esetlegtérképekkel a kezükben jár-kálnak, netán tátott szájjalbámulják az épületeket, aszobrokat, a kerteket, az em-bereket, szóval mindent ésmindenkit), hanem azt ismegszoktam, hogy furcsánnéznek rám az emberek, haén is hasonlóan viselkedem.Néha ezért furcsán érzemmagam ilyen helyzetekben.Ilyen volt az a kirándulás is,melyen a minap volt vettünkrészt.

Az eredeti terv szerint a napegyik legnagyobb fénypontjaa Balatonra szervezett fürdéslett volna, de ezt sajnos le-mondták a rossz idő miatt.Valljuk be, mindannyian eztvártuk a legjobban, így érthe-tő, hogy reggel (hajnalban),amikor felébredtem (feléb-resztettek), felkeltem (kiszed-tem magam az ágyból) és ki-léptem a folyosóra, álmos, fá-

radt, és néhol kissé szomor-kás arcokat láttam körülöt-tem. Ez még csak fokozódott,amikor kiderült, hogy reggelifél órával később lesz (hiszenaludhatunk volna még har-minc percet…).

Miután megérkezett értünka busz, mindenki elfoglalta ahelyet, amelyet szeretett vol-na ( vagy ami maradt..). Mégéreztem az álom ízét a szám-ban, melyet nem akartam el-engedni. Szerettem volnavisszasüppedni az édes tu-datlanságba, megpróbáltamhát elaludni. Sikertelenül,persze. Ezért csak félig éb-ren, kómásan ültem a helye-

men, a természetellenesensorban álló fákat néztem, azerdőt, és próbáltam semmiresem gondolni (sikertelenültermészetesen). Egy óra uta-zás után érkeztünk megSárszentlőrincre, ahol a helyipolgármester, Demény Kár-oly fogadott minket. Körbe-vezette a csoportot a PetőfiEmlékházban, majd az ud-varba vezetett és megvendé-gelt pogácsával és teával.Miután felolvasott egy LázárErvin novellát, megkért,hogy mindannyian mutat-kozzunk be, meséljük elhonnan jöttünk. Mesélt aLázár Ervin-baráti körről, a

korábbi programokról, a jö-vőbeli tervekről. UtánaAlsórácegresre utaztunk,ahol megnéztük a híresNagyszederfát, mely több-ször is megjelenik a LázárErvin mesékben. Én személyszerint kicsit nagyobbnakképzeltem, de ennek ellenéreérdekes volt élőben látni, hi-szen olyan sokat olvastamróla. A fa árnyékában a pol-gármesterrel (aki ide is elkí-sért minket) elénekeltünkegy dalt a Négyszögletű Ke-rek Erdőről, majd egy sajátdalt, melyet a szobatársaink-kal írtunk előző nap.

Ezután Felsőrácegresre –Pálfára mentünk, az IllyésGyula iskolamúzeumban,mely az ezerhétszázas évek-ben épült, és ahol Lázár Er-vin is tanult. Körbejártuk azépületet, megnéztük a régiiskolapadokat- és tanszere-ket, valamint térképeket, régifényképeket-, (osztály)nap-lókat. Itt is kaptunk uzson-nát, valamint két képeslapotemlékbe.

Mintha a NégyszögletűKerekerdőben lettünk volna,mely nincs sehol, delétezik…

Korsós Brigitta, Szabadka

A nagyszederfa árnyékában

Én kérdem Vilitől: - Máskor is ennyit énekelsz, vagy csakmost?- Igen, a zene a fél életem.Vili kérdi Garfield-től:- Miért neveztek el Garfield-nek?- Nem tudom.Garfield kérdi Sz. Ágitól:- Mióta és miért félsz a hangyáktól?- Régóta, és azért, mert kiskorombanbeleültem egy hangyabolyba.Sz. Ági kérdi Szilárdtól: - Mi tetszik a legjobban a táborban?- Az esti közös éneklések.Szilárd kérdi Renitől:- Milyen igazi szőkének lenni?- Nem tudom, mert nem vagyok igaziszőke.Reni kérdi B. Robitól:- Milyen egyfolytában a lányok után járni?

- Első sorban nehéz, mert a lányok nemnagyon engedik magukat, de szép dologutánuk futni.B. Robi kérdi Norbitól: - Milyen folyóiratot olvastál utoljára?- Blikk, kimondottan jó hatással van abioritmusomra.Norbi kérdi T. Dórát: - Kit kedveltél meg legjobban a tábor-ban?- Garfieldot.T. Dóra kérdi Istvántól: - Hány Lázár Ervin könyvet olvastál?- Egyet.István kérdi Flórát: - Milyen csoportfelelősnek lenni?- Kissé zavaró, mert 3 táborlakói év utánegyáltalán nem érzem magam cso-portvezetőnek.Flóra kérdi Sz. Doritól:- Nem zavaró folyton a mi vihogásunkraébredni? Ez remélem nem tart vissza,hogy jövőre is gyere.- Nem tart vissza, jövőre is jövök (csak ha

ti is jöttök). Imádok erre kelni.Sz. Dori kérdi V. Ágitól:- Hiányozni fog-e az idei tábor?- Hiányozni fog a tábor is és az emberekis.V. Ági kérdi Zsanitól:- Ha te is írnál egy feliratot az ágyra, milenne az? - Már nem emlékszem mit írtam anno.Zsani kérdi Hunitól:- Idén is hódítottál a csillag szemeddel?- Nem…Huni kérdi Zsuzsutól:- Nehéz a szöveged?- Dömdödöm.Zsuzsu kérdi Krisztától:- Dömdödöm?- Nagyon!Kriszta kérdi Csengétől:- Melyik S.U.C.K.-os csávó tetszett?- Pistike.Csenge kérdi Timitől: - Tetszett a Hamuba sült pogácsa zenekarkoncertje?

- Nem.Timi kérdi Tibitől:- Miért szereted a hosszú hajad?- Mert rocker vagyok.Tibi kérdi Judithtól:- Mit jelent a pentagramm a nyakadban?- Mindenkinek mást, nekem csak egy jel.Judith kérdi T. Dóritól:- Milyen volt Montenegróban?- Húúú… meleg, de amúgy nagyonszép.T. Dóri kérdi Encsytől:- Mit szoktál énekelni a zuhany alatt?- Romantikus zenét, ha épp úgy tartjakedvem, ha nem, akkor rockot.Encsy kérdi Edinától:- Soha sincs rossz kedved?- Szokott, de olyankor félrevonulok ésnem mutatom ki.Edina kérdi tőlem:- Szeretnél majd diákokat hozniUkrajnából?Én: Igeeen :)

Lator Ency :)

Hólabda

11

Mikor születik a csoda?

Van, mikor már azt hisszük, mindent tudunk, már sem-mi újat nem mondhatnak nekünk. Marton Mária író, új-ságíró, idei táborunk utolsó előadója azonban meglepett.Lázár Ervin életéről és műveiről sokan, különféle megkö-zelítésből beszéltek az elmúlt bő egy hét során: barát,testvér, irodalmár, művészetet és múltat ápolók. A magacsendes, de határozott módján, Marton Mária Lázár Ervinműveinek az egyetemes emberi és erkölcsi síkjára tereltea szót. „A szeretetet sokan összetévesztik az önzéssel, ag-resszivitással” – intett. - „Az igazi szeretet nem diktál, azkér. […] A tanulást nyitottabban, szabadabban kellmegközelíteni, mindenkinek a saját helyzetében kell fel-ismernie a feladatot. Ha csak a nagy körökre figyeltek,elvesztitek a közeli köröket.”

Írótársát eképp jellemezte: „Lázár Ervin nem fogal-mazta meg a másik embert, de érezte, ha baj van. Sosehallottam, hogy valakiről rosszat mondott volna. Ő nemaz én barátom, hanem az emberiség jó barátja volt.”

Előadásában felolvasott részleteket saját és Lázár Er-vin egyik művéből. Az előbbiről kérdeztük.Visszhang: Ugye ez az egész Mese Lázár Er-

vinről című könyv interjúszerű. Miért döntöttél úgy,hogy pont ezt a formát választod?Marton Mária: Hát ez egy érdekes kér-

dés, mert teljesen vártalanul jött az ötlet, hogy Ervin-ről könyvet írjak. Mikor valaki ennyire közel áll hozzád,hogy egy 30 éves barátság köt össze, akkor tulajdon-képpen eszedbe se jut, hogy könyvet írj róla. És egy-szer jött egy ilyen sugallat, hogy az Ervint meg kéneörökíteni. S ebben az a szörnyű, hogy sajnos ő ezt mégnem is olvashatta, mert beteg lett és meghalt. Úgy-hogy ez egy ilyen boszorkányos dolog volt, amit a tu-datalattim üzent. Ezt én magam sem fogtam föl, csakutólag, mert én nem tudtam, hogy Ervin beteg lesz,ugyanis amikor elkezdtem a könyvet még jól volt. Má-sik részről pedig annyi jópofa beszélgetésünk volt,hogy mondtam, hogy ezt oda kell adni másoknakajándékba, akik nem ismerik, hogy legyen ebbőlkönyv. Így született meg. V: Szó volt arról, hogy vannak olyan mesék meg

filmek, amiket megnézünk és el is felejtünk. Lázár Er-

vin meséi megragadnak az olvasóban. Mi adja ezt apluszt? Talán Ön, aki személyesen ismerte, tudja ezt?M.M.: Az Ervinnél az a plusz a gondolkodása. Az,

hogy egy olyan határozott, biztos képe volt, ami szerint őélt, holott szabadon élt. De megvoltak azok a törvények,amik énbennem tiszteletet ébresztenek: a másik emberiránti figyelmesség, szeretet, a végtelen humora. Tehátegy olyan ember volt, akivel ha leültél és belenézett aszemedbe, és azt mondta, hogy: „Mesélj magadról!”,akkor te elkezdtél mesélni, mert egy olyan ember nézettvissza, akin látszott, hogy tényleg érdekli, amit te mon-dasz. És ehhez Isten adta tehetsége volt, zseninek tartomaz Ervint. Mindezt, amit én elmondok, amit tulajdonkép-pen mindannyiunknak tudni kéne, ezt a mesében ő olyanzseniális fokon tudja művelni, és olyan humorral és olyanragyogó névválasztásokkal, hogy az ember nem felejti el.Például a Négyszögletű Kerek Erdőből a Dömdödömötmindenki tudja. Azt mondod, hogy dömdödöm, és min-denkinek egy mosoly jelenik meg az arcán. V.: Ez a humor, ami nála annyira sajátos, hogy já-

rul hozzá ahhoz, hogy a mondanivaló kikerekedjen?M.M.: Szerintem akinek nincs humora, az ne ír-

jon. Nem szabad humor nélkül írni, mert ha humornélkül írsz, akkor keseregsz, merev vagy, diktátumokatírsz. A humor adja meg mindennek az értelmét. A hu-mor az emberi mértékegységnek az alapfoka.

V. Ágnes és B. Zita

Vasárnap délután a program szerint vá-rosnézésre indultunk. Sajnos a rossz időmiatt csak buszról tekintettük meg Paksnevezetességeit, melyeket BaracskayZsanett táborvezető mutatott be: aMakovecz Imre tervezte Szentlélektemplomot, a Jézus szíve római-katoli-kus templomot, a Sóder Jóska gúnynevűszobrot és a bazársort, a tetején levőszobrokkal. Végül, de nem utolsó sorbanelbuszoztunk a gesztenyekorzó mellettis és nagy sajnálattal mondom, hogy ottsem szállhattunk le, pedig jó lett volnasétalni Paks nevezetes randihelyén.

Ezután következett volna a strandolás,de ehhez túl hideg volt. Így hát kárpótlá-sul moziba mentünk. Az én legnagyobbsajnálatomra itt a Kung-Fu Panda 2-t ve-títették, ami nem illik a filmvilágomba.

Megérkeztünk a Paksi MűvelődésiKözponthoz. Mindenki nagyon éhesvolt, de vasárnap lévén, az üzletek semálltak a mi pártunkon. Egyre türelmetle-nebbül ácsorogtunk a szökőkút körül,várva a pillanatot, mikor bemehetünk.Az ülőhelyekért versengés közben tud-

tuk meg, hogy pizza lesz a vacsi és étvá-gyunk egyből a kétszeresére nőtt. Na-gyon gyorsan ettünk, a barackot is befal-tuk és még a büfébe is elmentünk nasitvenni.

Na hát és… elkezdődött a várva vártKung-fu Panda 2. Ha még nem találtadmeg a belső békéd, ajánlom neked, hogynézd meg – ezekkel a szavakkal bíztat-tak barátnőim, hogy több kedvvel sétál-jak be a moziterembe. A film kezdetekormindenki elővette a „tartalék nasit” éselkezdett rágcsálni.

A movie a „Fekete-Feher Harcosról”,azaz az ügyetlen Po nevű pandáról szól,nem egy olyan történet, amelyben tény-leg érdekel a főhős sorsa. Másrészt ez isegy tipikus amerikai film és már akkorlehetett tudni, hogy mi lesz a vége, mi-kor elkezdődött. Annyira kiszámít-ható…

A legvége pedig… hát akkor most mivan? Mégis él Po apja? Végülis mi azigazság? Ki halt meg és ki nem? Nemtudom, de egy biztos: lesz harmadikrész, mert elindítottak egy újabb cselek-

ményszálat. Fogalmam sincs, ti mennyi-re örültök ennek, de én előre félek!

Kisétálva a moziteremből egy kicsit el-gondolkodtam azon, hogy én ítéltem el-hamarkodottan, vagy tényleg nem voltegy nagyon jó film. Ajánlom azoknak,akik szeretnek nevetni. Egyes részekbentényleg nagyon sok humoros elemet fe-dezhet fel a néző, kacaghat a kelekótyapanda bakklövésein, viszont vannak pil-lanatok, mikor unalmassá válik… nemköti le a figyelmed. Ilyen jelenet például,mikor álmodik a panda (meg nem mon-dom, hogy miről!). Mostmár talán kí-váncsi lettél? Kétlem. De ha mégis, netőlem kérdezd, hanem nézd meg a fil-met.u.i.: 3D-ben nézzétek, hogy legalább aztegye érdekesebbé! Jutka :]

Kirándulás és Panda…

12

1. A fiúk megelégelve az "add tovább akaját, módszert" fogták a sátorfájukatés az asztal végébe költöztek, ígygyorsabban jutottak hozzá azennivalóhoz.2. A hivatalos programot megfigyelveaugusztus 1-jétől a táborba nem voltvillanyoltás illetve takarodó előírva.3. Száraz Áron tanár úr mindenelőadást végig alszik, majd az előadá-sok után elmegy lefeküdni, kipihenni afáradalmait.4. Lassan már a fél tábor megtanult ját-szani a nagybőgőn.

5. A forgatás után a bennszülöttek köztélet-halálra szóló küzdelem folyt ameleg vízért.6. A szúnyoghálók épségben vészeltékát a tábori időszakot, ellenben azuhanyzófüggönyökkel.7. Tibi így szól Vilinek miután meglátjabennszülöttnek öltözve:"- Úgy nézel ki, mint Madonna, deinkább Lady Gagára hasonlítasz!"8. Száraz Áron tanár úr lapzártakor(éjjel 2 órakor) felajánlotta, hogy ír egycikket nekünk, mert ilyenkor tud jólemaileket is írni.

Cserry news

„Jó pohárivást!”Tibi

„Hallottad már Eminem új hangját?”Robi

„Intelligens kört tettem a saját tenge-lyem körül…”„Ha megkérlek, holnap kivasalsz?”„Most nagyon gyorsan megmosom avillámfogaimat.”

Dori

„Letörtek a mÚkörmeim…”(nincs sehosszú, se műkörme)

„Ne fogd a csapot!” (= Kérlek szépenzárd el a vizet.)

Reni

„Adj egy korty vizet a kezemre!”„A pix az pix minden nyelven.”

István

„Az összes gyerekünk az enyém.”B. Bea

„Tud valaki valamit valamiből?”Robi

„Megbölcsösödtél.”Edina Vilinek

„A kinnszülöttek beszállhatnak azegyiptomi után.”

Tomi

„Lekontyult a kontyom.”„Mi óriási sokan vagyunk.”

Csenge

„Te még éltél 1990 -ben?”Enci

„Nőstény nő”„- Éles a kard? - Hát, nem nagyon. De azért levágomvele a fejed.”

Dóri

„Menjetek ki az udvarra fotoszinte-tizátorozni!”

Anna

Aranyköpések

Impresszum

Szellem(i) ir(ányí)tó:Bartyik Zita

Szerkesztők:Câmpianu CsengeCsestanovits Judith

Fodor ZsófiaGergely KrisztinaKorsós Brigitta

Kolumbán SzilárdLator Enikő

Simon AnnamáriaTasi AnnabellaTóth Dorottya

Virginás-Tar Ágnes

Grafikusok:Câmpianu CsengeCsestanovits Judith

Fodor Zsófia

Tördelő:Kövi Gergő

TámogatókPaks Város ÖnkormányzataAnyanyelvápolók Szövetsége

Római Katolikus Plébánia, PaksKeresztény Értelmiségiek Szövetségének paksi csoportja

TelePaks Nonprofit Kft.Paksi Hírnök

Paksi Vízmű Kft.Magánszemélyek

Külön köszönet a szíves vendéglátásért Sárszentlőrincés Pálfa önkormányzatának!

SzervezőPaksi Városi Művelődési Központ