4. Az értelmi sérülés hatása a vizuális észlelésre. Az érzékelési folyamatok zavarainak hatása az ismeretszerzésre. Az érzékelési folyamatok sajátosságai.

A vizuális észlelés neuropszichológiája. In: Bevezetés a neuropszichológiába (szerk. Kállai J., Bende I., Karádi K., Racsmány M.). 115-153.o.

- tekintetkörnyező világ tárgyainak világos képe, strukturált kapcsolatrendszere=környezetről kialakított mentális kép, ez jóval több azonban, mint a látott világ egyszerű retinális leképezése

- vizuális rendszerünk feladata:o retinánkra vetülő 2D képből felépítsük a környezetünk valós, 3D reprezentációját o retinális kép variábilis a folyamatosan változó környezeti feltételek

mellett=>valószínűtlen, h két egymást követő vizuális fixáció ugyanazon a tárgyon ugyanazt a retinális képet hozza létre

h a valós reprezentáció kialakulhasson, és a nagyfokú retinális variabilitás ne legyen akadálya az egyes tárgyak felismerésének, a szemünkbe érkező info feldolgozására egy összetett rendszer fejlődött ki – komplex analízis: fizuális infot feldolgozó belső folyamatok:

szelekció egyszerűsítés absztrakció összehasonlítás kiegészítés szintézis

- észlelési folyamatok kapcsolatrendszerének 5 szintje:o 1.szint: 2 szem: egy-egy retinális kép keletkezik –elsődleges feltétel: retinákra vetülő

2D optikai kép érzékelése optikai kép tulajdonsága: változó fényintenzitás – erre a retinális receptorok

mindig megfelelő tüzelési intenzitással reagálnakez a tüzelés a képi feldolgozás első szintjén létrehoz egy intenzitásmintázatot=a retinális képet

o 2.szint: vizuális info analízisének első feladata: retinális kép egyes jellegeinek detekciója = a vizuális rendszer meghatározza az intenzitásmintázatok alapján a legalapvetőbb képi jellemzőket részlegesen elkülönült info feldolgozás párhuzamosan: fényesség, elemi orientáció, színek, mintázatbeli különbségek, mozgás és mélységészlelés =>alapvető élek, tárgyi határok elkülönülnek

o 3. szint : elemi egységek, tárgyi jellegek magasabb szintű integrációja összetett folyamat, 2 fő rész:

hozzárendeli az előbbi szinten meghatározott élek által határolt felületekhez a mélységre, téri orientációra vonatkozó infokat (ehhez felhasznál pl: árnyék, minták váltakozása a látható felületen)-

1

részfolyamat végeredménye=kialakul a tárgyak reprezentációja, de a 3D struktúra még nem teljes: hiányzik a tárgyak nem látható területeinek analízise (környezet tárgyai-egységként érzékeljük-fogalomalkotás: tárgyak takart felületeiről is)- ez fontos ahhoz h a tárgyakat változó téri orientációban és változó retinális kép mellett is pontosa azonosítsuk

nah, ez a folyamat is itt kialakul 3D=>teljes reprezentáció o 4. szint: létrejött tárgyi reprezentációt fel kell ismerni –beazonosítás, kategorizáció –

összehasonlítás: észlelt tárgy reprezentácja a korábban tárolt tárgyi reprezentációkkal-végül: funkcionális beazonosítás

o 5. szint: felismert tárgy pontos, nyelvi meghatározása=vizuális-verbális folyamat végeredmény: általában a tárgy vmilyen főnévhez kapcsolódik

- feldolgozási szintek között:o információáramlás oda-vissza irányul o visszacsatolási rendszer segíti a tökéletesebb tárgyi reprezentációt o interakció (magasabb szintű integrációs folyamatoknál ez így van)

- észlelési folyamatok szintjei+neuronális beágyazódás , vagyis az infofeldolgozás lépései a biológiai látópálya mely szakaszához köthetők (látópálya felosztható-e funkcionális szempontból?)

- cerebrális kéreg posterior részén több mint 30 különböző, eltérő feladatkörrel jellemezhető vizuális terület található

- retinális kép egyes jellegeinek detekciója (1.2.szint) a kéreg alatti struktúrák, az elsődleges látókéreg (sztriatális kéreg), vmint az elsődleges látókéreghez közelebb eső extrasztiatális kérgi területek együttes működése köthető

- 3.4.5.szint sztriatélis kéregtől távolabb eső területek - vizuális info minőségi átalakulása a látópálya mentén => vizuális info fokozatosan veszít

általánosságából, és egyre integráltabb, tárgyspecifikusabb tartalommal bír (korai szakaszok sérülése->látócsökkenés, magasabb szakaszok sérülése->tárgyspecifikus info elvesztés

- észlelési zavarok:o látáskiesés: retina egyes területei nem szállítanak infoto jellegspecifikus, indiszkriminációs zavarok: 2. szint sérülése: tárgyi jellegek

felismerése gátolt,integrációs zavarok o organizációs zavarok: tárgyi jelleg felismerése sikeres, de az integráció vmilyen zavart

szenved o tárgyspecifikus vagy asszociatív zavarok : megformált tárgyak felismerésének zavarai,

4. szint sérüléseo tárgymegnevezési zavarok: 4. és 5. szint kapcsolatának megszakadása –nyelvi

beágyazódás hiánya - észlelési zavarok gyakori jellemzői:

o szelektív,: olyan észlelési zavar, ahol a képi info feldolgozásának egy bizonyos jól körülhatárolható területét érinti pl. színlátás zavara, mozgás észlelésének zavara stb.; forrása: lokális, jól körülhatárolható agyi területek sérülésére vezethető vissza

2

o diffúz: észlelési, kognitív képességeknek egy szélesebb körű zavara (pl. Alheimer-kór, autizmus); nem hozhatók egybe az agy bizonyos területeinek csökkent működésével, hanem kiterjedtebb agyi strukturális változások idézik elő

Retinától az elsődleges látókéregig:

- látáskiesések: szkotómák, anópiák o legsúlyosabb zavara a vizuális észlelésnek=vakság:

van, h ez a látómezőnek csak meghatározott részterületeire korlátozódik : szkotóma (scotoma: görög=sötétség):=látómezőn belül,

látóterülettel határolt szigetszerű, vak részterületek; lehet kicsi nagy takarás a nagyobb kiterjedésű kiesések=anópiák (pl. látómező fele out=heianópia)

- 1 szem látóterében kiesés: homonym látómező-kiesés: kiesés a két szemben az egymásnak megfelelő látóterületeket érinti

- 2 szem látóterében kiesés: heteronym -//- : kiesések eltérő területeken lokalizálahtók - látómező-kiesés jelzői: kongrouens (kiesés mennyire fedi le a 2 szemben ugyanazt a

területet), inkongruens - 2 fajta látómező-kiesés: patológiás: kialakulhat sérülés retinális, látóideg, látópálya szinten),

retinélis sérülés köv.ben: mindig csak az érintett szemre vonatkozik-retinális szkotómák: okozó: intraocularis nyomás=glaucoma (csarnokvíz termelés, elvezetés egyensúly megbomlik)

- látóideg, látópálya sérülése: részleges átkereszteződés miatt változatos látáskiesést produkál

A látórendszer fontosabb kéreg alatti központjai:

- colliculus superior (=CS): szerpe: kevésbé tudatosuló vizuális észlelés, figyelemirányítás, szemmozgások irányítása

- pulvinar: =thalamus posterior magcsoportja, fontos rostokat kap a CS-től; feladata: spontán szemmozgások irányítása a kontralaterális látómez felé

Központi látóidegpálya lefutása: tárgyak képe retinafixiációs pont: ettől balra eső rátgy->jobb szem; jobbra eső tárgy->bal szem2retinafél elválasztója=fovea centralis (kettéiszó képzeletbeli vertikális vonalképiinformáció->látóideg (nervus opticus)jobb+ball látóideg 5cm lefutás után=hypothalamusban látóidegkereszteződés (=chiasma opticum)itt retinális rostok egy része átkereszteződik, és ellenkező irányba megy tovább (kontralaterális rostok)retinális axonok új kombinációichiasma opticumot elhagyó rostkötegek=ball, jobb oldali látóköteg (tractus opticus)célpontjaik: thalamikus, és nem thalamikus magvak; látóköteg axonjai kis része: hypothalamus sejtekkel szinoptikus kapcsolat; másik része: közvetlenül középső agy elülső, perceptumnak nevezett részeit idegzi be; további 10%-a a CS-be megy: itt rostokat kap a pulvinar=retinotektális pályaretinokortikális pálya: ganglionok legnagyobb része a thalmus dorzális részén fekvő corpus geniculatum lateralát (CGL) idegzi be. CGL neuronok axonjai a radio opticumban vezetik az ingerületet az occipitális lebeny hátsó pólusánál található elsődleges látókéreghez.

- corpus geniculatum laterale: retinális ganglionsejtek legnagyobb része az elsődleges látókéreg felé közvetítő magcsoport, a CGL sejtjeivel szinaptizál =>vizuális info túlnyomó

3

része a CLG-n keresztül éri el a kérgi látóterületeket, CGL=vizuális információ tudatos feldolgozásának „kapuja”

ganglionsejtek: emberi retinában 1 millió: 80%=paró sejt=P-sejt=kicsi: finomabb részletekre könnyebben reagálnak, nagyobb fényességkülönbségre van szükségük az aktivitáshoz, rövid idejű ingerekre nem képesek reagálni, színopponenciát mutatnak=bizonyos hullámhosszúságú (színű) fénnyel történő megvilágításkor aktiválódnak; 20%=magnó-sejt=M-sejtek=nagy: alacsony kontrasztú környezetben is működnek rövid idejű ingerek feldolgozásában részt vesznek; jellemző rájuk a receptív mező létrehozása, színvak sejtek :D

Kérgi információfeldolgozás első lépései:

- sztriatális kéreg felépítése és feladatai: o vizuális info kérgi feldolgozása az agy posterior pólusán található sztriatiális kéreggel

kezdődik=elsődleges látókéreg (=továbbiakban V1)o 2 mm vastag, 6 rétegű (de vannak alrétegek is, szóval több)- közöttük

információszállítás megy végbe párhuzamos projektív rendszerek mentén IV.réteg: fontos szerepet játszik a kéreg alatti info fogadása szempontjából

- inger orientáció (inger hol, melyik sejtben lokalizálódik)- orientációszelektivitás:

o elsődleges látókéreg neuronjainak egyik legfontosabb jellemzője ez o a sejtek szelektivitása plasztikus: különböző irányultságra érzékeny sejtek (és nem

statikus) pl.: vízszintes és függőleges irányultságú vizuális ingerek-ezekre sokkal több

sejt lép aktivációba, mint bármilyen más orientáció esetében függőleges-vízszintes eltolódásokperceptuális következmények- éleslátás

általában (de lehet kivétel is) az ember látásélessége a vízszintes és függőleges esetében a legnagyobb, és a 45fokban dőlt vonalak esetén a legkisebb.

ferdeségi hatás: vízszintes-függőleges irányok perceptuális előnye a ferde orientációval szemben.

asztigma: szaruhártyának a fénytörési hibája: nem alakul ki a fénysugarak pontszerű leképezése a retinán=>szemnek nem 1 fókuszpontja van; szaruhártya szabálytalan görbülése; optikai korrekcióval javítható

meridián menti amblyopia: korrekció után is a ferde kontúrokat látják élesebben, vagy az összes orientációt ugyanazzal a hatékonysággal-oka: kérgi sejtek orientációszelektivitásának plasztikus jellege

- orientáció-információ integrálása: kontúrtedekció: o az orientáció-információ integrálása az V1 szinten az integrációs folyamatok fontos

része o elemi, jellegspecifikus feldolgozás: elemi orientációk meghatározásamajd elemi

infok integrálása o az ilyen típusú integrációnak alapvető szerepe van a különböző tárgyi határvonalak,

kontúrok meghatározásában =>szóval, az elemi kontúrok integrációja kihagyhatatlan lépés a teljes tárgyfelismerés felé (2. feldolgozási szint: lásd fentiekben)

o orientáció-információ integrációját lehetővé tevő neuronális mechanizmus alapja az orientáció szenzitív neuronok interakciója, melyet a neuronok közötti nagyobb kiterjedésű, laterális összeköttetések tesznek lehetővé

4

o kontúrészlelés: kontúr felépül: elkülönülő elemi egységeka kontúrészlelést csak az elemi

egységek orientációjának integrációja teszi lehetővé kontúrintegráció egy alapvető vizuális képesség, mégis folyamatos fejlődés

mellett, viszonylag későn, 13-14 éves korra éri el a teljesen érett szintjét V1 neuronjai között létrejövő laterális kapcsolatok kialakulása szintén

hosszan belenyúlik a gyerekkorba rendellenességek esetén bizonyították, h a kontúrintegráció fejlődése eltér a

tipikustól-ok:alacsonyszintű neuronális interakciók pl:skizofrén beteg integrációs képességei 5-6 éves gyerek szintjén voltak-ok: általánosan fejletlen laterális kapcsolatok a V1 sejtjei között

- Magasabb szintű látás: extrasztriatális kéreg: „Útvonalak a V1 után”: - kérgi területek működésének eredményeként kialakuló észlelet fokozatosan épül fel - integrációs folyamatok nagy része extrasztriatális kérgi területek interakciójaként valósulhat

meg- eredmény: látott környezet valós 3D struktúrája, és az ehhez kapcsolódó szemantikai

reprezentációk - ventrális és dorzális területek főbb jellemzőit és a hozzájuk köthető neuropszichológiai

zavarokat tárgyaljuk az alábbiakban: kép!!akönyvből –nem független egymástól, szoros interakcióban működnek

MI – pálya (occipitotemporális irány)

- (főbb állomásai: V1;V2;V4)- Fő feladata: tárgyfelismerés és a

felismert tárgy összekapcsolása korábbi reprezentációkkal

neuronális tulajdonságai:

-postrális részének (V1-hez közelebb) neuronjai egyszerűbb ingerekre reagálnak

-későbbi ventrális területek aktivációját komplexebb vizuális ingerek váltják ki

-nagyobb méretű receptív mezők (mert egyes tárgyak fizikai lokalizációja kevésbé fontos)

-alapvetően jellemzi a színészlelés, ami a tárgyfelismerést segíti

HOL-pálya (occipitoparietális irány)

- (V5;V7 területek)- feladatai:

-változatos téri funkciókban nyilvánulnak meg

-V5 terület sejtei meghatározott irányba mozgó ingerekre reagálnak, függetlenül az adott inger pontos látótéri lokalizációjától

-V7 terület kiterjedt receptív mezőkre támaszkodva érzékeli az adott irányú és sebességű mozgást

-inferior parietális régiók sejtjei: olyan imput kombinációkra szenzitívek, amelyek egyszerre jelzik az inger látótéri lokalizációját és a +figyelő szemének, fejének pozícióját – ez azért nagyon fontos, mert ezzel válik lehetővé számára, h környezetének tárgyait szeme és feje adott orientációjától függetlenül észlelje

-e pálya mentén valósul meg a vizuális és motoros rendszerek integrációja is, mely kulcskomponense a mozgások vizuális

5

irányításának

zavaraik:

kérgi színlátás zavarai:

- jellegfelismerési probléma(=indiszkriminációs)

-színlátás különböző zavaraiban

-sérülések kérgi lokalizációja változatos (leggyak. ventromediális-occipitális, V4 terület stb.)

-diszkromatopszia:

sérülések enyhébb formája

csak bizonyos színek észlelése esik ki

-akromatopszia:

súlyosabb károsodás

csak szürke árnyalatok észlelésére képesek=> tárgyfelismerésben fontos szerepet játszó , szín alapú diszk.rim képességet teljesen elvesztik

-mind2 észlelési zavar kialakulhat unilaterális (ellenoldali látótér színészlelésének zavara)és bilaterális (mind2) sérülések miatt

a legegyszerűbb téri feladatok zavarai:

-egyszerű téri képességeink:

-tér egyes pontjainak pontos lokalizációja:

elveszhet: kérgi traumák miatt; a zavart okozó léziók ált.ban a parietális kéreg superior területén lokalizálódnak

jelentős nehézség:tárgyak elérése, megragadása

jobb oldali sérülés: bal oldali tárgyak elérését rontja, a bal a jobbat

jobb oldali parietális sérülések az egész látótéren belül ronthatják az ingerek lokalizációjának képességét

-vonlak, élek orientációjának észlelése:

-ez a képesség jelentősen romolhat a jobb oldali parietális sérülések következtében

ventrális integrációs zavarok:

ventrális területeket érintő sérülések okozhatnak összetett integrációs zavarokat is:

-tárgyfelismerés deficit, vizuális-vizuális integrációs zavarok

-intakt rágyfelismerés+tárgyak megnevezésének nehézsége (vizuális-verbális integrációs zavar)

vizuális-vizuális integrációs problémák:

-temporális kéreg anterior része-integratív folyamatok: észlelt tárgyi reprezentációkat kapcsolják össze korábbi memóriaanyagokkal

mélységészlelés zavarai:

-tárgyak mélységi viszonyát a humán vizuális rendszer monokuláris és binokuláris információk alapján becsüli meg

-távolság binokuláris látás segítségével történő elemzését sztereolátásnak v. sztereopszisnak nevezzük

- binokuláris v. retinális diszparitás: = sztereolátás által felhasznált info

alapja: pl.jobb bal szemünkkel felváltva nézünk, „máshol” látjuk a tárgyat=tárgyak oldalirányú távolsága a 2 szemünk által létrehozott képen eltér/jobb-bal szembe vetülő képeken a tárgyak oldalirányú távolságának a különbsége

-minél nagyobb a tárgyak mélységi távolsága, annál

6

-ha ezt az integrációt megszakítja vmilyen sérülés, vizuális agnóziák (görög jel.:tudás, ismeret) alakulnak ki

-pl. színészlelés egy magasabb szintű zavara=színagnózia:

-tökéletes színdiszkrim. képesség

-de nem képesek a tárgyakat színekkel asszociálni (pl.eper-piros)

-nem ismerik fel az abszurd színezetű tárgyakat sem (pl.kék ló)

-ritka jelenség

-agnóziák a ventrális pálya jellegzetes integrációs zavarai

-2 fajtája: apperceptív, asszociatív

-apperceptív:

-olyan személyeknél, ahol a diagnózisban: tárgyfelismerés nehézségei, amellett, h az egyes tárgyi jellegek észlelésében nem mutatható probléma

-tökéletes éleslátás, jó szín- vagy kontrasztérzékenység

-de nem képesek egy tárgy egészét észlelni, képtelenek a bejövő tárgyi info egységes analízisére

-tünetek súlyossága a kiterjedéstől függ

-súlyosabb: viszonylag egyszerűbb formákat sem képesek felismerni, egyszerűbb rajzos másolatok készítése is problémás; gyakran összekeverik a hasonló tárgyakat, egyes tárgyak különböző látószögből történő felismerése nehéz

-asszociatív:

-nem gond a látott tárgyak lerajzolása,

nagyobb az észlelhető retinális diszparitás

-sztereoszkópikus rendszer idegi hátterének alapja:V1ben a binokuláris neuronok-e sejtek fő tulajdonsága:erősebb aktiváció, ha mind2 szemből kapnak ingerületet; de diszparitás-érzékenyek is=minden ilyen sejtnek 2 receptív mezője van: egyik jobb,másik bal szemből kap ingerületet; a 2 mező elhelyezkedése lehet: homonym: sejt akkor reagál a legerőteljesebben,ha az inger a 2 szem egymással megegyező területére esik->tárgya között nincs diszparitás, heteronym: nem azonos területek, van diszparitásbeli különbség=ingerek eltérő mélységi síkban helyezkednek el

-erre az infora nem csak a V1, de több extrasztriatális terület sejtjei is érzékeny

-dorzális extrasztriatális terület felelős a diszparitás feldolgozásában és a mélység info reprezentációban

-binokuláris mélység-info feldolgozás: aktív terület V5; mozgás-info feldolgozás

-bal és jobb oldali temporalis kéreg anterior részének léziója=>patológiás mélységészlelés

-monokuláris info:

-tárgyak viszonylagos távolságát elemzi:

méretbeli különbségek, tárgyak takarása, perspektivikus torzulás

mozgásészlelés zavarai:akinetopszia:

(mozgásészlelés V5;V7)

-cerebrális akinetopszia v. mozgásvakság: kérgi sérülések az okozók,

-mozgásészlelés elvesztése (de forma, szín, mintázat analízis tökéletesen működik)

-izolált defektus, viszonylag ritka

-tárgyak teljesen mozdulatlanoknak látja

7

megkülönböztetés

-probléma: kérdésekre kell az egyes tárgyakat beazonosítani

-memóriából történő felidézés nehézséget okoz

-probléma a perceptuális rendszer és a szemantikus memória összekapcsolásában van

-percepció és jelentes integrációja zavart szenved-gátolják a kettő interakcióját

-sérülés mind2 féltekén: ventrális, occipitális-temporalis határon

agnóziáknak számos altípusa,-specifikusságuk alapján: generalizált: felismerési zavar számos különböző tárgykategóriára

-szigorúan specifikusak:bizonyos típusú tárgyak felismerése v. azonosítása okoz nehézséget

-specifikus asszociatív agnózia:prozopagnózia(=arcfelismerési zavar)

szimultánagnózia:összetettebb tárgyak felism. nehéz; ventrális=tárgy együttes észlelése, vizuális körny. detektálása csökkent v. dorzális eredetű=figyelemváltás zavara

vizuális-verbális integrációs problémák:

tárgyak megnevezésének nehézsége, mert:vizuális- verbális integráció megszakad

3 leggyakoribb fajtája:

-tiszta alexia:

-mimika észlelése nehezített

-gépkocsik sebességének becslése, gyalogos útvonla nehezen kiszámítható stb.

dorzális integrációs zavarok:

-zavarait jellemzi vizuális és motoros feladatok végrehajtásáért felelős területek „szétkapcsolása”= > vizuális irányított mozgások csökkent működése

-e rendszer szerepe alapvető pl. a figyelmünk irányításában

-vizuális-motoros rendszer patológiás kapcsolatai:

-optikus ataxia: (görög jel:rendezetlenül): gondot okoz a mozgások vizuális irányítása; szinte vakként nyúlnak a tökéletesen látott tárgyakért

szenzomotoros feladatok integrációjáért egy komplex rendszer felelős: frontális szemmozgató terület: szemmozgások tudatos irányítása; posterior parietális és superior temporalis:vizuális fixáció stb. => komplexitásoptikus ataxia kialakulásához változatos lokalizációjú léziók vezetnek

-okulomotoros apraxia: (görög, jel.:nem cselekedni), tudatosan irányított fixáció képessége csökken: nem tudják környezetük tárgyaira irányítani tekintetüket.

-dorzális pálya feladatai között a kifejezetten magas szintű kognitív képességek irányítása is van=különböző konstruktív és topografikus képességek, téri orientáció

-vizuális agnózia: nehezen orientálódnak még saját megszokott környezetükben is, v. térképen

topografikus agnózia: általános téri orientáció elvesztése=>nem ismerjük a tárgyak egymáshoz viszonyított téri orientációját valós környezetünkben v. térképen.

8

-normális íráskészség

-jelentős olvasási nehézségek-olyan szövegek visszaolvasásakor amit maguk írtak

olvasásképtelenség erőssége variábilis:

lassú eredéményes betűről-betűre olvasás képes teljes szavakat olvasni

semmilyen olvasási alternatíva nem jár kellő eredménnyel

-színanómia:

leggyakrabban társtünet

-színek korrekt megnevezésére nem képesek

tárgy-szín összepárosítása tökéletes

szemantikai rendszerük jól működik=>helyesen idézik fel az ism. tárgy színét

-optikus afázia:

-v. tárgyanómia

-generalizált tárgymegnevezési zavar=számos tárgyi kategórián belül képtelenek a vizuálisan bemutatott tárgyak megnevezésére

de tapintás, hallás alapján meg a tárgymegnevezés

-vizuális info alapján képesek a tárgyak felismerésére és funkcionális azonosítására, de nem tudják a nevét helyesen meghatározni

vizuális figyelem zavarai: Bálint-szindróma, téri neglekt:

-háttérben: figyelmi folyamatok csökkent működése

-legjellegzetesebb figyelmi deficitek: Bálint-szindróma, téri neglekt

-Bálint szindróma:

-nehézség a tárgyak téri lokalizációjával, és csoportosításával

-megjeleneséért 3 különböző neuropszichológiai zavar kombinációja a felelős: optikus ataxia, okulomotoros apraxia (lásd fentebb!), dorzális szimultánagnózia=HOL-pálya sérüése következtében alakul ki, tárgyak részekből történő összerakása nem probléma, de a tárgyak észlelése látóterük csak egy bizonyos részére korlátozódik; képtelenek vizuális figyelmük irányítására, nincsen 1 globális képük a környezetről, körülöttük lévő tér mindig csak a fixációjukba kerülőterületéről képesek beszámolni=figyelmi váltás, integráció zavara, elmarad a globális vizuális és tartalmi info felismerése

-téri neglekt:

- kiváltó oka: dorzális pálya egyes komponenseinek, v. ezeket összekötő régiók sérülése

-sérüléssel ellenoldali látótér figyelmi feldolgozása teljesen v. részlegesen megszűnik

-„elutasított” térfél felé motoros aktivitás is csökkent mértékben irányul

-pl.: rajzolj vmit!-csak egyik felét rajzolják le

-írásban:nem lépik át az oldal képzeletbeli felezővonalát

-olvasásban: oldalnak csak egyik felén olvas

9

Az értelmi fogyatékosok látása

az értelmi fogyatékosságot okozó kórfolyamatok gyakran a látószerv zavarát is előidézik

sok köztük a gyengénlátó látásészlelés területén nem mutatkozik eltérés az ép értelműektől, de fénytörési hibákat

jóval nagyobb számban tapasztalhatók A down szindrómások 1/3-ánál az írisz kóros elváltozásait és myopiát mutattak ki a színlátás területén végzett vizsgálatok általában a színérzékelés és színmegnevezés

zavaraira mutattak rá a szín megkülönböztetés és az intelligencia fok között összefüggés van színárnyalatok megkülönböztetésének a nehézsége színmegnevezés zavara (piros, zöld, sárga, kék, a középsúlyosoknál)

A vizuális észlelés

A vizuális észlelés nem szűkíthető le egyes látható, vizuálisan megragadható ingerek felfogásának képességére.

Bonyolult, a tárgyakról, jelenségekről sokirányú információt közvetítő kognitív folyamat, melyben pl. a tárgy formájáról a nagyság, a szín, a jelentés észlelése egy-egy területet képviselnek. Az ún. kognitív térkép segíti a tájékozódást, az információfeldolgozást. A perceptuális fejlődés, így a vizuális percepció fejlődése is a környezettel szoros összhangban megy végbe. Azoknál a gyermekeknél, akiknek több vizuális észlelési tapasztalatszerzésre van lehetőségük fiatal korukban, gyorsabban fejlődnek ki az un. kognitív sémák, ahol az ingerek nem egymástól különülnek el, hanem egymásba ágyazódnak.

Az észlelés biológiai folyamat, amelyben az agy az érzékszervek által összegyűjtött információ felhasználásával levezeti a tárgyak és a világban zajló események leírásait. Minden egyes észleletünk kapcsolódik agyunk egy jellegzetes tevékenységéhez. Az észlelési állapotokat bizonyos agyi állapotok idézik elő. Az észlelés általában valamilyen cselekvést követel meg az észlelő részéről.

Az észlelés cselekvésorientáltsága érdekes különbséget tesz a különböző érzékszervez között aszerint , hogy az észlelés tárgya milyen közel van az észlelőhöz.

o Közeli érzékelés: ízlelés, szaglás, érintés/tapintás

o Távoli érzékelés: látás, hallás

A vizuális rendszer, főként a kérgi részei információt dolgoznak fel az inger jellemzőit, helyét és téri eloszlását illetően. Mindez az észlelés alulról felfelé irányuló jellegére hívja fel a figyelmet: az információ a perifériáról ( a receptoroktól) a magasabb szintek ( az agy ) felé áramlik. A folyamatban közreműködő idegi hálózatok információalapúak, más szóval, az inger fizikai jellemzői határozzák meg a kialakult aktivitást. A tudás észlelésre kifejtett hatásai felülről lefelé irányulnak , ellentétben az érzékelési folyamatokkal, amelyek alulról

10

felfelé szerveződnek. A felülről lefelé irányuló folyamatok négyféle módon fejtik ki hatásukat. A tudás észlelésre gyakorolt négyféle hatása:1. A tudás elősegíti az osztályozást Tudásunk segítségével a tárgyakat és eseményeket képesek vagyunk korábbi tapasztalatinkhoz kötni és ily módon kategorizálni. 2. A tudás ellenőrzése alá vonja a figyelmet A tudás irányítja a figyelemnek nevezett szelektív folyamatot. A figyelem egyes ingerek hatékonyságát felnagyítja, míg másokét akár meg is szüntetheti. 3. A tudás segít a szenzoros információ megszerzésében A felülről lefelé irányuló folyamatok irányítják a szenzoros bemenetek megszerzését. 4. A tudás kontextust biztosít a szenzoros információnak Tudásunk értelmezési kontextus biztosításával hozzátehet a szenzoros bemenethez, illetve kiegészítheti azt.

Rengeteg, egymástól nagyon eltérő feladat végrehajtása a látástól függ, és a legtöbbnek közös kulcsmozzanata az, hogy a tárgyakat elkülönítjük a környezetüktől. Ezt a folyamatot detekciónak nevezzük. Néhány feladathoz arra is szükség van, hogy egy lépéssel továbbmenjünk, és a tárgyakat megkülönböztessük egymástól. Ezt a második, kifinomultabb folyamatot diszkriminációnak nevezzük. Más körülmények között azt is pontosan tudnunk kell, hogy egy adott tárgy micsoda, vagy egy adott személy kicsoda. Ezt a harmadik folyamatot azonosításnak nevezzük.

Az észlelés három folyamata hierarchiát alkot: a diszkriminációhoz először detekcióra van szükség , és az azonosítást meg kell előznie a diszkriminációnak. A három folyamathoz különböző ingerinformációk szükségesek, a folyamatok, ahogy egymás után következnek, egyre kidolgozottabb információt kívánnak meg.

Az értelmi fogyatékosok érzékelési folyamatainak sajátosságai látásnál

Érzékelési idő megnövekedése

Az érzékelési időn azt az időtartamot értjük, amely a fizikai ingerek érzékszerveinkre való hatása és az érzékleti kép előállítása között eltelik.

A tárgyak érzékelési ideje több tényezőtől függ: a tárgyak érzékeléséhez általában rövidebb időre szükséges, mint a tárgyak felismeréséhez. Jól ismert tárgyakat rövidebb idő alatt ismerünk fel. Meghatározza még a tárgy nagysága, távolsága, megvilágítása.

Az érzékelési időről nem beszélhetünk általánosságban, hanem mindig csak az érzékelés meghatározott belső és külső feltételei mellett, meghatározott érzékelési szituációban.

Az érzékelési idő megállapítására végzett vizsgálatok arra az érdekes kérdésre is választ adtak, hogy mit érzékel a kísérleti személy akkor, ha a tárgyakat a felismerésükhöz szükséges érzékelési időnél rövidebb ideig láthatja. Ebben az esetben nem az történik, hogy a kísérleti személy semmit nem lát, hanem az, hogy az érzékleti kép elveszti határozott tárgyi körvonalait, elmosódottá, színes foltszerűvé válik. Minél rövidebb ideig exponáljuk a tárgyat, annál sematikusabb, egyszerűbb lesz ez a

11

foltszerű élmény. Minél jobban növeljük az érzékelési időt, annál jobban tagolódik, differenciálódik és közeledik a tárgy adekvát érzékleti képéhez.

Az időben lezajló szerveződési folyamat teljes megvalósulásához a fizikai ingereknek a tárgy felismeréséhez szükséges érzékelési idő tartama alatt kell hatniuk a receptor felületre. Ha a fizikai ingerek csak rövidebb ideig hatnak, és ennek következtében a receptor aktivitása az ingerület-minta szerveződési folyamata alatt megszűnik, akkor a szerveződés az éppen elért szinten megáll, és az érzékleti kép ezen a szerveződési szinten alakul ki.

Az érzékelési időt mérve az értelmi fogyatékosok eredményei között sokkal nagyobb a szórás, mint ép értelmű társaik eredményei között. OK Az egyéni különbségek kialakításában új tényező jelentkezik, az idegrendszeri sérülés.

Ez nem csak az érzékelési időre érvényes, hanem az összes érzékelési teljesítményre. A differenciálatlan érzékleti képet feltehetően a neurofiziológiai folyamatok alacsony

szerveződési szintjével magyarázhatjuk, amit nem az ingerlés megszüntetése okozza, hanem az idegrendszeri sérülés, mely károsítja a morfológiai struktúrákat.

A morfológiai struktúrák károsodásának 2 féle következménye lehet:1. Kiesik az érzékelési folyamat differenciáltabb szintű szerveződést biztosító funkció - Az érzékleti kép tehát csak alacsonyabb szerveződési szinten alakulhat ki.2. Csökken a morfológiai struktúra funkcióképessége, s ezért a normális szerveződési folyamat hosszabb idő alatt valósul meg. . Ebben az esetben az érzékleti kép a normálisnak megfelelő szerveződési szinten alakul ki, de az érzékelési idő megnő.

Elemi szintézis zavara

formalátás területén mutatták ki A formák érzékelésének feltételei megnehezítettek azáltal, hogy a formákat

részekre bontva hiányosa, kipontozva exponálják. Az értelmi fogyatékosoknál az érzékelést megalapozó analitikus, szintetikus

idegtevékenységben az egyszerű formák szerveződését biztosító elemi szintetikus funkció sérült.

Az elemi formaérzékelés zavara legkifejezettebb az alakszétesésnél. Ebben az esetben az érzékelési kép amorf, foltszerű, elmosódott, nem tükrözi az inger együttes formai sajátosságait.

Analízis zavara

az érzékleti analízis legegyszerűbb formája az érzékleti összkép tagolódása, a tárgyak kiválása a háttérből és egymástól való elkülönítése

Az érzékleti analízis legegyszerűbb formája az érzékleti összkép tagolódása, a tárgyak kiválása a háttérből és egymástól való elkülönülése.

tárgy- háttér vizsgálatok a háttér- figura minden esetben jelentés nélküli, formai vagy tárgyi jelentésük csak

a tárgyfiguráknak van

12

Az érzékelési analízis a háttér zavaró hatásainak leküzdésére irányult. Ha ez a zavaró hatás érvényesül, akkor nem sikerült a mintát kirakni, illetve a kísérleti személy az elfedett tárgyképet nem ismerte fel.

A háttér zavaró hatása — illetve az erre utaló háttér — elsősorban az agysérüléssel mutat szoros összefüggést. WEWETZER (1959) vizsgálatai szerint a háttér-válasz az agysérülésre utaló egyik legbiztosabb jegy.

a nem agysérült értelmi fogyatékosoknál is gyakran előfordul – gyakoriság az értelmi kortól függ

vizsgálat: előkészítő osztály: elfedett figurák már nem zavarja a figura észlelését a takarás

Az értelmi fogyatékosok az összetett figurák reprodukciójához szükséges érzékleti analízist nem tudják elvégezni. Észreveszik a forma bezártságát, határoltságát, a reprodukcióikban ezt a sajátosságot törekednek visszaadni.

Az analízis fenti zavarai nem jelentkeznek az érzékszervi csalódásoknál. Vizsgálatok azt igazolják, hogy a csalódások előfordulása inkább az életkor, mint az értelmi fogyatékosság függvénye. Mivel ezek a csalódások a figurális összjelleg dominanciáján alapulnak, a vizsgálati eredményekből arra lehet következtetni, hogy vannak olyan helyzetek, ahol ez a hatás az értelmi fogyatékosnál és normálisnál egyformán megnehezíti az érzékleti analízis megvalósítását.

Integráció zavar

Az érzékelés zavara kétféle formában, hiányos és izolált formában jelentkezhet. Érzékelési integráció sajátosságai: hibátlanul felfogják a pontfigurákat, egy időben

kellett érzékelni a pontfigura formáját, téri helyzetét és figurákat alkotó pontok számát.

Az érzékelési integráció akkor valósul meg, ha az érzékleti kép mindhárom sajátossága teljesül.

Gyakran csak 2-t érzékelnek helyesen. Az érzékleti analízis zavarának leírásakor megállapították, hogy az értelmi

fogyatékos a globális érzékelés szintjén az összetett figurát nem tudja az alkotó részfigurákra felbontani. Ezen a szinten csak a figura összjellegét érzékeli, de az egyes részeket nem tudja az egészből izolálni

izolált érzékelés jellemző Ezen a szinten az értelmi fogyatékos már felbontja az összetett figurák önálló.

Ezeket az izoláltrészfigurákat rész- egészeket azonban a köztük fennálló viszonylatokat megfelelően nem képes újra egy nagy figurává egyesíteni. Az elkülönült rész így izoláltak is maradnak, nem tagolódnak be az előzőleg meglévő részekbe, hanem önállósulnak, elvesztik kapcsolatukat egymással.

Ha az érzékelési integráció zavart, az egységes érzékleti kép tagozódásával párhuzamosan az érzékelési kép egész jellege elhalványul. Az egész tárgy érzékelése és a tárgy egyes részeinek érzékelése egymást kizáró lehetőségekként jelentkeznek.

13

Ha ez értelmi fogyatékos a tárgy vagy a figura egészét, összjellegét észleli, akkor nem tudja elkülöníteni a tárgy vagy figura részét, ha viszont az érzékelési analízist végrehajtja, és az egyes részek elkülöníti, akkor nem észleli a tárgy vagy a figura egészét, összjellegét, azt a sajátost viszonyt, mely az egyes részleteket összekapcsolja.

Az izolált érzékelést tehát az analízissel párhuzamosan megvalósuló magasabb fokú szintézis hiányával magyarázhatjuk.

A mindennapos élethelyzetekben az érzékleti integráció zavarát a tapasztalatok korrigálhatják.

Érzékelési rigiditás

az érzékelési folyamatok változékonyságának zavarában nyilvánul meg

a kérgi telítődésben, a kéreg alatti (a beállítódás zavar), a kérgi (az absztrakt attitűd zavara) funkciós sérülésében látható

a neurodinamikai alapfolyamatok mozgékonyságának csökkenésével magyarázhatjuk.

sokkal merevebb érzékelési folyamatok

A vizuális észlelés zavara

Erről az a zavarról akkor van szó, ha a gyermek képtelen az ajakmozgásokat az életkorának megfelelő mértékben az egyes beszédhangokkal azonosítani, egyeztetni. Ez hátráltatja a gyermek saját artikulációs gesztusainak fejlődését, valamint a beszélő artikulációjában a jellegzetes mozgássorok azonosításának képességét. A vizuális észlelés zavart működése kihatással lehet az egyes beszédhangok szövegfüggetlen felismerésére, illetve a vizuális csatornán keresztül történő megerősítés hiánya a teljes feldolgozási folyamat csökkent működéséhez vezethet.

A percepció fejlődésének zavarai és a tanulási nehézségek kialakulása szoros kapcsolatban állnak egymással. A percepciós folyamatok zavarai mint tanulási folyamatok zavarai jelennek meg.

Az értelmi fogyatékosok hallása

Az értelmi fogyatékossággal együtt járó hallászavar két különböző okra vezethető vissza:

1. Az értelmi fogyatékossághoz vezető kórfolyamat közvetlenül károsíthatja a hallási analizátort

2. A hallási analizátor épsége ellenére a hallási figyelem vagy a hangingerek feldolgozásának központi zavara megnehezítheti egyszerű vagy összetett hangingerek érzékelését.

Ismeretes, hogy a szegregált iskolában az értelmi fogyatékosok között nagyobb arányban fordulnak elő nagyothallók, mint az általános iskolában.

14

Tredgold szerint a hallásélesség terjedelme értelmi fogyatékosoknál mindig a normális értékek alatt van. BORT ép iskolásoknál 4%, értelmi fogyatékosok között 12% hallászavart talált.

Vizsgálatok azt bizonyították, hogy az értelmi fogyatékosok között a hallászavar előfordulása általában 4 —5 -ször gyakoribb, mint az épek között.

Down-betegek és értelmi fogyatékosok ritmusérzékelése Egyik vizsgálat sem igazolta a Down-betegek fejlett ritmusérzékével kapcsolatos közhiedelmet

Tapintás és kinesztézis az értelmi fogyatékosoknál

SATTETÍ és CASSEL (1955) agysérült és nem agysérült értelmi fogyatékosoknál és épeknél egyes tapintásingerek lokalizációját vizsgálta. Az agysérültek lokalizációs készsége jelentősen gyengébb volt, mint a nem agysérülteké. Az épek és nem agysérült értelmi fogyatékosok között nem mutatkozott jelentős különbség.

Az ingerlokalizációs vizsgálatok nagy része egyidejű kettős ingerléssel történt. A kísérleti személyeknek mindkét ingerlés helyéről be kellett számolni. Kétfajta hibás érzékelés fordulhatott elő: áthelyezés (a kísérleti személy az ingert rossz helyre lokalizálja) és kioltás (a kísérleti személy valamelyik ingert nem érzékeli). Az arc-kéz relációban a kioltás általában az arc javára történik.

Az értelmi fogyatékosoknál kettős ingerléses vizsgálata: Az eredményekből kitűnik, hogy a kioltásos és áthelyezéses hibák aránya és típusa szoros összefüggésben van az értelmi korral.

Értelmi fogyatékosoknál a tárgyak tapintásos érzékelését és felismerését vizsgálták. O'CONNOR—HERMELIN 15 — 25 éves ép, Down-szindrómás, nem Down-szindrómás de súlyos ért fogy és 5 éves ép gyermek kísérleti csoportok eredményeit hasonlította össze. Az eredményekből kitűnt, hogy a nem Down-beteg súlyos ért fogy felnőtt csoport tapintásos teljesítményei az ép felnőttek tapintásos teljesítményeivel egyenértékűek, míg vizuális téren sokkal rosszabbak. Ebből arra kell következtetnünk, hogy a súlyos értelmi fogyatékosok tapintásos érzékelése kevésbé sérült, mint a vizuális érzékelés.

Az értelmi fogyatékosok súlyérzékelése rosszabb, mint az épeké.

15