irodalom tétel

5/13/2018 Irodalom tétel - slidepdf.com

http://slidepdf.com/reader/full/irodalom-tetel 1/23

1

A görög eposzok

Ez európai irodalom kezdetét két hatalmas elbeszélő költemény, az Iliász és az Odüsszeia jelzi. Azókori hagyomány mindkettőt Homérosznak tulajdonítja. Magáról Homéroszról semmi biztosat nem

tudunk. Egyes források szerint Homérosz egy vak vándor énekes volt, ezt támasztja alá az is, hogy azókori szobrászok Homéroszt egy vak aggastyánnak ábrázolták.A homéroszi eposzok valószínűleg a Kr. e. 8. században keletkezhettek.Kétségtelen, hogy az Iliász és az Odüsszeia előtt is létezett görög líra, mely az írásbeliség kialakulásaelőtt szájhagyomány útján terjedt. Témájuk általában az arisztokrata családok őseiről szóló mítoszok.Ezek az ún. genealógiai énekek („népi” énekek) lehettek a homéroszi eposzok legfontosabb műfajielőzményei.DE! Az Iliász és az Odüsszeia nem ezeknek a laza egybefűzéséből áll:

• Szerkezeti tudatosság jellemzi őket: a hatalmas mondakörnek az anyagából válogat(magelmélet), ezeket tudatosan rendezi egy alapmotívum, alaptéma köré.

• A két eposz nyelve a köznapi életben soha nem beszélt műnyelv• Versformája újszerű, amely nem tette lehetővé az énekes előadást

= költő tudatos alkotásáról van szó

A homéroszi kérdés:Írhatta-e mindkét művet Homérosz? A két mű szemlélete között jelentős különbségek fedezhetők fel,ezen kívül több formai elem is eltér. Ezek alapján a mai irodalomtudomány azt feltételezi, hogy azOdüsszeia költője legalább egy emberöltővel később élt, mint az Iliászt megalkotó Homérosz. Azókorban talán azért nevezték „Homérosznak” az Odüsszeia költőjét is, mert a név ’költőt’ jelent, és azelső hatalmas lírai mű után a név fogalommá magasztosult.

A trójai mondakör Mind a két eposz a trójai mondakörhöz kapcsolódik. Az I.e. XIII.sz-ban a görög törzsek zsákmány- ésterületszerző háborúkat vívtak egymással. Az emberek mítoszokban örökítették meg ezeket az

eseményeket. A trójai mondakör szól egy tíz évig tartó háborúról a görögök és a kis-ázsiai Ilion (Trója)között.

A rengeteg ember szenvedését okozó háború mitologikus oka két isteni házasság volt:1. Tündareósz király feleségét, Lédát Zeusz hattyú alakjában csábította el (teriomorfizmusmaradványa: az istenek állatok képében jelentek meg a földön), és Léda két hattyútojást hozott avilágra. Az egyik tojásból 2 lány, Helené és Klütaimnésztra, a másikból 2 fiú kelt ki. Helené Zeusz,Klütaimnésztra pedig Tündareósz lánya volt ( Heléné volt a szebb gyermek). Menelaósz, a spártaikirály Helenét, testvére, Agamemnón, Mükéné királya Klütaimnésztrát vette feleségül.2. A másik isteni házasság oka az volt, hogy Prométheusz megjósolta Thetisz istennőnek, hogyhős fiúgyermeke fog születni, aki túlnő apján. Zeusz e jóslat miatt, apja, Kronosz sorsából okulva nemvette el Thetiszt. Az istenek Péleuszt választották ki férjül, a mürmidónok hős királyát. A Pélion

ormán tartott lakodalmon megjelentek az olümposzi istenek is. Csak Eriszt, a viszály istennőjét nem hívták meg, aki ezért bosszúból a Heszperiszek kertjéből szerzett aranyalmát gurított azünneplők közé, ezzel a felirattal: „A legszebbnek!”. Három istennő: Héra (Zeusz felesége), PallaszAthéné és Aphrodité civakodott az ajándékért. Zeusz Pariszt, a trójai királyfit kérte feldöntőbírónak, ő pedig Aphroditének ítélte az aranyalmát, mivel a szerelem istennője a legszebb nő,Helené szerelmét ígérte jutalmul. Héra és Pallasz Athéné hiúsága soha nem felejtette el a Parisztólelszenvedett sértést, így ők ellenségei lettek Trójának a háborúban, míg Aphrodité támogatta atrójaiakat. Parisz megszöktette Helenét Spártából, és magával vitte a király kincseit is. A görögök azasszonyrablást nemzeti sérelemnek élték meg, és törzseik Agamemnón fővezérlete alatt egyesültek,majd háborút indítottak Trója ellen. A háború tíz évig elkeseredetten folyt, míg végül Odüsszeusz (Ithaka királya) cselével, a trójai falóval a görögök elfoglalták és elpusztították Tróját.Prométheusz jóslata is beteljesedett, Thetisz fia, Akhilleusz sokkal dicsőbb lett apjánál, ő lett a trójaiháború legbátrabb katonája, hősiességében mindenkit felülmúlt, azonban elesett a háborúban.



2

Az eposz: Olyan nagyepikai műfaj, amelynek rendkívüli képességekkel rendelkező hőse a közösség vagy a népsorsát meghatározó cselekedetet visz véghez transzcendens segítséggel.( korábbi eposzok pl.: sumér Gilgamesz- eposz, az óind Ramajana és a Mahabharata)

A klasszikus eposznak állandó elemei az ún. eposzi kellékek:

• Invokáció: a Múzsa segítségül hívása ( Kalliópé volt az elbeszélőköltészet múzsája)• Propozíció: a téma megjelölése

„Férfiuról szólj nékem, Múzsa, ki sokfele bolygotts hosszan hányódott, földúlván szentfalu Tróját,sok nép városait, s eszejárását kitanulta,s tengeren is sok erős gyötrelmet tűrt a szivében,

menteni vágyva saját lelkét, társak hazatértét.Csakhogy nem tarthatta meg őket, akárhogy akarta:mert önnön buta vétkeikért odavesztek a társak,balgák: fölfalták Hüperíón Éeliosznakbarmait, és hazatértük napját ő elorozta.Istennő, Zeusz lánya, beszélj minekünk is ezekből.”

• In medias res kezdés: „a dolgok közepébe”. A mű elején egy történet közepén találjuk magunkat.=> ezzel megbontja az időrendet pl.: Iliász 10 év /51nap• Enumeráció: seregszemle => ha harc: seregeket, ha nem harc: szereplőket• Epikus hasonlatok – Homéroszi hasonlatok álatlában igen terjengősek

„ Mint a hegyekben nőtt, erejében biztos oroszlán,Ment,ahogy az ment a szélben, esőben, a két szeme fénybenSzikrázik, s örökre rohan,vagy a gyönge juhokra,vagy a szarvasra az erdőn, s arra is űzi a gyomra,hogy juhokért az erős aklok közepére berontson:”

„ Mint amidőn kovács nagy fejszét, szörnyű szekercétEdzeni márt ahideg vízbe, s hallatszik a vasnak Hangos jajszava, mert nagy erőt ettől kap a jó vas:Néki olajfadorong körül úgy sziszegett szeme akkor.”

• Mitológiai apparátus: Transzcendes lények jelenléte, akik gyakran be is avatkoznak az emberek életébe• Tárgyilagosság: az eposz írója (itt Homérosz) nem foglal állást• Eposzi bőbeszédűség: Kényelmesen „hömpölyögnek” a verssorok • Epiteton ornans= díszítő jelző v. állandó jelző, amivel az író a szereplőit illeti (egy-egy szereplőnek több ilyen jelzője is lehet)• Anticipáció = előreutalás: Az eposznak olyan történet a tárgya, amit mindenki jól ismer• időmértékes verselés:A klasszikus eposz időmértékes verselésben kell, hogy íródjon. Az eposzok hagyományos sorfaja a

hexameter, mely hat verslábból épül fel. A verslábak száma kötött, de a verssorok belső kialakítása

változó lehet. Az első négy versláb mindig daktilus (tá-ti-ti : _ _ U) vagy spondeus (tá-tá: _ _), azötödik mindenképpen daktilus, a hatodik pedig spondeus, esetleg trocheus (tá-ti: _ U), de semmiképpsem daktilus. A daktilusok és spondeusok felcserélhetők az első négy verslábban. Ezért a hexameter



3

szótagszáma nincs megkötve. A spondeusok számától függően válik gyorsabb vagy lassabb menetűvéa sor.

Az Iliász => Ilion=Trója görög neve Iliász=Ilionról szóló ének A harag eposzának is nevezik

A trójai háború után kb. 500 évvel, Kr. e. a 8. században alkotta meg a költője a szóbeli hagyományútján terjedő mondák felhasználásával.Homérosz a hatalmas mondaanyagból egyetlen, a várostrom szempontjából nem sorsdöntő történetetemelt ki, és ennek a történetnek az eseményei körül célzások formájába villantja fel az előzményeketés a történet jövőjét is, ezzel nagy költői tudatosságról téve tanúbizonyságot.A 15700 hexameterből álló hősköltemény a trójai háború utolsó évének 52. napjáról szól: Akhilleuszharagjának okáról, következményeiről és feloldódásáról. Homérosz a témaként „Akhilleusz véresharagját” jelöli meg (propozíció), amely azért válhatott eposzi témává, mert az a görög sereget már-már végveszélybe sodorta. A hétsoros bevezetés (expozíció) már összekapcsolja az isteni és emberivilágot: Akhilleusz haragja tragédiák egész sorának oka, míg Zeusz akarata az események fő irányítójalesz.

Trója ostromának tizedik évében Apollón – papjának megsértése miatt- dögvészt bocsát a görögseregre. Akhilleusz a vezérek gyűlésén erélyesen követeli, hogy Agamemnón, a fővezér adja vissza apapnak rabul ejtett lányát, s fogadja el érte a váltságdíjat. Agamemnón megteszi cserébe viszontelveszi Akhilleusz szerelmes rabnőjét Briszészt. A megalázott hős haragjában megtagadja arészvételt a további harcban mindaddig, amíg megfelelő elégtételt nem kap. Kérésére anyja, Thetiszistennő kieszközli Zeusztól, hogy a görögöket vereségek érjék, hogy a fővezér belássa, Akhilleusznélkül nem járhat sikerrel.Az eposz ettől kezdve egyenes vonalú, kronologikus rendben adja elő az eseményeket. Bár a háborútizedik évében zajlik a cselekmény, Homérosz a művészi célja, azaz hogy a hősöket, vezéreketcselekvés közben ábrázolhassa, felhasznál néhány anakronisztikus epizódot is. Nem valószínű ugyanis,hogy a két leginkább érdekelt fél, Parisz és Menelaósz párviadalára, mely eldöntötte volna a két népközi vitát, csak az utolsó évben került volna sor. Hasonlóképpen anakronisztikus jelenet az is, amikor a

csatákat a bástyafalon szemlélő Priamosznak , Trója királyának Helené csak ekkor mutatta megAgamemnónt, Odüsszeuszt, Aiaszt és a többi görög vezért. ( Enumerációk)Menelaósz és Parisz párviadala a trójaiak hitszegése miatt nem hoz döntést, ezért a két seregnek nyíltharchoz kell folyamodnia. Kezdetben győz a görögség, s a véres csatákban Diomédész hősiességeátmenetileg ellensúlyozni tudja Akhilleusz távollétét. Végül mégiscsak beteljesedik Zeusz akarata: atrójaiak Hektór, a királyfi vezetésével már a görög táborokat ostromolják. Heves harcok után beveszik a tábor körül épített erődöt, s Hektór tűzcsóvát dob a szélső görög hajóra, hogy a gályák felgyújtásával megakadályozzák a görögök hazatérését is. Agamemnón most már kész lenne abocsánatkérésre, de Akhilleusz makacsságától vezetve csak ahhoz járul hozzá, hogy a barátja,Patroklosz az ő fegyverzetében induljon a harcba, hogy Akhilleusz vélt jelenléte bátorsággal töltse ela görögöket. Patroklosznak sikerül visszaszorítani a görögöket, a városfalig űzve őket, de ott Hektórmegöli őt, és elveszi a fegyvereit.Az események menetében komoly fordulatot jelent Patroklosz halála. Akhilleusz „vészes haragja” márönmaga ellen fordul, amiért miatta esett el gyerekkori barátja. Szörnyű fájdalmában és mértéktelenharagjában azonban bosszúra készül, és hajlandó újra bekapcsolódni a harcba. Anyja kéréséreHéphaisztosz készít számára isteni fegyvereket ( pajzsán megelevenedik a korabeli világ). Akhilleuszembertelen, az isteneket is megdöbbentő vérengzést visz végbe a trójaiak között, végül megöliHektórt is, s hogy kielégíthetetlen bosszúvágyát csillapítsa, a királyfi holttestét a szekere mögé köti ésvégighúzza a trójai vár körül. Hektór halálával megpecsételődött Trója sorsa, de Akhilleusz tudja,hamarosan neki is meg kell halnia.Az eposz kölcsönös kiengesztelődéssel zárul: a vérszomjas bosszúvágyat Akhilleuszban legyőzi azemberiesség, megsajnálja a sátrába jövő agg Priamosz királyt és kiadja neki fia holttestét, majdHektór temetési ünnepséére 12 napos fegyverszünetet rendel el.

Az Iliász embereszménye és egyben egyetlen fejlődő jelleme Akhilleuszban van elrejtve, aki a katonai

erények, a harci dicsőségek és a megbékélés eszményének megtestesítője.A hősi halált választja, mely örök hírnevet szerez neki.



4

Vitéz büszkeség jellemzi, nem tűri hogy becsületét megsértsék, tekintélyébe gázoljanak (Agamemnonelleni haragja). Ez a harag azonban pusztító önzéssé válik, makacsságával a közösség ellen vét (görög vereségek sora). Ezután elveszti Patrokloszt, akit maga helyett küldött a csatába, makacsságamegtörik, furdalja a lelkiismerete és a bosszúvágy hajtja ezután. A vak bosszú után (Hektor megöléseés testének meggyalázása) nem tud megbékélni; ezt cs Priamosz fájdalma láttán érheti el: amegbocsátás legyőzi benne az ősi vadságot.

(dicsőséghajhászás, indulatos, önző-gyávaság, szereti családját, fontos számára a barátág, kegyetlen,tisztelettudó, irgalmas => összetett jellem, mely az események hatására fejlődik is)

Homérosz egyaránt rokonszenvesnek ábrázolja a görög és trójai harcosokat. Trójában megfigyelhetjük az idilli világot és az élet teljességét ( békés élet, otthon) is, melyeket a részletesen kibontotthasonlatokkal tudja ábrázolni Homérosz. => hangulati ellenpontozás

Az Odüsszeia: => Odüsszeuszról szóló ének A hazatérés eposzának is nevezik

Hektór halála után Trója hamarosan elesett, s az életben maradt görög harcosok több-kevesebb

kaland után hazatértek otthonukba. Csak egyetlen hősre, Odüsszeuszra vártak hiába hazájában,Ithakán. Az ő viszontagságos küzdelmeiről, 10 éves hányódásáról s hazatéréséről szól a második nagy„homéroszi” költemény, az Odüsszeia.Ez valamivel később keletkezhetett, mint az Iliász, szerzője azonban kétségtelenül szintén zseniálisköltő volt, aki jól ismerte nagy elődje művét, mintaképnek tekintette, sőt talán túl is akarta szárnyalniazt.Az Odüsszeia-költője átvette az Iliász egész mitológiai apparátusát, sok sort és kész

mondatformulákat vesz át belőle, követi az ún. eposzi kellékek használatában:A szerkesztésben átvette is „in medias res” kezdést: A trójai vár lerombolása utáni 10 évből azOdüsszeia lényegében csak egyetlen eseménysort emel ki (40 nap) : Odüsszeusz hazatérésétIthakába. Propozíció: „ férfiúról szólj múzsa, ki sok fele bolygott” ( Pallasz Aténé a múzsa) …

Az eposz 24 énekre tagolódik, 12110 hexameterből áll. A mű „jelen ideje” mindössze 40 nap. Ennyitelik el a cselekmény megindulása, azaz a hős hazatérését elhatározó istengyűlés és befejeződése,azaz az ithakai békekötés között. Az eposz világa azonban ennél időben és térben is sokkal tágasabb.Az Iliász csak célzásokban szólt a múltról és a jövőről, az Odüsszeiában lényegesen nagyobb szerepetkap a múlt: az eseményeket átélt szereplők visszaemlékezéseiben elevenednek meg a trójai ostromutolsó eseményei és az azóta eltelt 10 év csodás kalandjai. Az Odüsszeia költője az íráskor mindigszem előtt tartotta az Iliászt. A szövegbeli egyezések ellenére a két történet tökéletesen kiegészül,nincs olyan epizód, melyet mindkét eposz elmondana. A trójai háború végkimenetelét eldöntő trójaifaló története pl. csak az Odüsszeiában olvasható (VIII. 499-520).

Az újfajta, bonyolultabb embereszmény megjelenése az Iliászénál bonyolultabb történetet ésszerkezetet követel. Az Odüsszeiában a küzdelem áttevődik az emberi butaság, gonoszság és ártószenvedélyek elleni harc síkjára. Odüsszeusz harca nem olyan, mint Akhilleusz fegyveres küzdelmei

Trójánál, ő új fegyverekkel vívja meg ezernyi harcát alattomos ellenfeleivel hazafelé menet és otthonegyaránt.

A mű az istenek gyűlésével kezdődik: Az istenek „újratárgyalják” Odüsszeusz helyzetét, akit előzőlegZeusz megbüntetett és bolyongásra ítélt. Úgy gondolják, hogy itt az ideje, hogy hazatérjen.Az Odüsszeia cselekménye az Iliászéval ellentétben ettől kezdve 2 szálon indul meg:1. (I.-IV. ének)A költő először Ithakába vezeti el az olvasót. Pallasz Athéné az istenek döntése alapján Mentész,

majd Mentór (Odüsszeusz régi barátai) alakjában buzdítja cselekvésre Odüsszeusz időközben felnőttfiát, Télemakhoszt. A fiú el is indul Püloszba Nesztór királyhoz, a legöregebb görög hőshöz, majdSpártába Menelaószhoz, hogy hírt kapjon apjáról. Az út azonban csak kevés eredményt hozott. Ahírek, amiket kap apjáról csak bizonytalan reménnyé enyhítik a sötét aggódást. Közben megtudjuk,

hogy Pénelopét, a hős feleségét kb. 3 év óta 108 élősdi kérő ostromolja abban hitben, hogy a férjmár rég halott. Az elbizakodott, gőgös kérők dőzsölnek a királyi palotában, pusztítják Odüsszeuszvagyonát Az első négy énekben csak szó van Odüsszeuszról, ő maga nem jelenik meg, de a szerkezet



5

szempontjából mégis fontos funkciója van ennek a résznek:• Bemutatja Ithakát (enumeráció) , ahol anarchia dúl, s ezzel indokolttá teszi a véres leszámolást amű végén.• Bizonyítja Pénelopé hűségét, de tétovaságát is, hiszen nem meri már okáig halogatni az új nászt.• Ábrázolja Télemakhosz férfivá érését, azaz hogy később méltó harcostársa lesz apjának. Bemutatja,hogy utazásai során a fiú bölcsebbé, tapasztaltabbá válik.

2. (V.-VIII. énekre)megváltozik a színtér, átlépünk a mesék birodalmába. Pallasz Athénéval egy időben indul útra az

Olümposztól Hermész Kalüpszó nimfához azzal az isteni paranccsal, hogy engedje szabadonOdüsszeuszt. Ogügié szigetén találkozunk először a főhőssel. Akkora már hét éve a nimfa „szerelmesfogságában” raboskodott. Kalüpszó maga viszi a szabadulás hírét a tengerparton kesergőOdüsszeusznak (V. 151-158.). Odüsszeusszal először a tengerparton találkozunk, mely ábrázoljahonvágyát. A szabadság hírére azonban – az érzelmi kényszertől megszabadulva – újra fellángolbenne a régi szerelem. S sziget gyönyörűsége és az örökifjú istennő szerelmi szenvedélyének mindentfeledtető mámora, mely még magát Hermészt is ámulatba ejti, egy időre elhomályosíthattaOdüsszeuszban hazája s felesége emlékét, azonban Odüsszeusz bolyongásának utolsó előtti állomásánkiállja a legnehezebb próbát is, otthonáért, a halandó életért lemond a zavartalan boldogságról és a

Kalüpszó által felkínált halhatatlanságról is. Maga készíti el bárkáját, és útnak indul Ogügiéről. 20 napmúltán azonban hajótörést szenved és a phaiák szigetére, Szkhériára kerül.

A (IX.-XII. énekben)megbomlik az időrend. A költő hősének adja át a szót, aki a múltról, kalandjairól mesél. A hazafelé

vezető út kalandjait időrendben meséli el:

1. Feldúlják a kikón nép Iszmarosz nevű városát. A kapzsiságuk miatt, mivel nem hallgattak Odüsszeuszra, több ember elesik.2. A lótuszevők szigetén három társuk eszik a lótuszból, ezért többé nem akarnak hazatérni. Őkettársaik erőszakkal kényszerülnek kiszakítani a kábulatból.3. A legrészletesebben tárgyalt kaland a küklopszok szigete, ahol Odüsszeusz megvakítja Poszeidón

gyermekét, Polüphémoszt, ezzel kivívja a tenger istenének haragját. Odüsszeuszt ebbe a kalandbakívncsisága vitte bele, kikerülhető lett volna a veszély. ( leleményessége, furfangja: Senki sem-nek nevezi megát => „ki bánt?” „Senki sem”)4. Aiolosz isten Aiolié nevű szigete. A szelek királya egy bőrtömlőbe kötve adja át Odüsszeusznak atengeri viharokat keltő szeleket, de a társak gyanakvó rosszindulatból kibontják a tömlőt, s az ígykeletkezett vihar Ithaka partjaitól visszasodorja hajóikat egészen Aiolosz szigetére.5. Az emberevő a laisztrügónok szigete, ahol az óriások hatalmas sziklákat dobálva összezúzzák Odüsszeusz hajóit. A 12 gályából csak Odüsszeuszé marad épen.6. Aiaié szigetén Kirké istennő 21 görög hajóst disznóvá változtat. Odüsszeusz Hermész segítségévelmegtöri a varázserejét és egy teljes évig élvezik az istennő vendégszeretetét.7. Kirké tanácsára a főhős leszáll az Alvilágba, hogy jóslatot kérjen Teiresziásztól. Tőle tudja meg,hogy hazatérésük ügy nem reménytelen, csak önmagukat és buta hibáikat kell legyőzniük. A híres jósután Odüsszeusz találkozik anyjával, tőle hall hírt feleségéről és az ithakai állapotokról is. Agamemnon–álruhában térjen haza (felesége megmérgezte), Akhillesszel való találkozása ( nem jó a szűntelenharagnak, a hírnévnek élni)8. A szirének csábító éneke ellen Odüsszeusz az árbochoz kötözteti magát és társai fülébe viaszttömnek. A szirének Odüsszeusz gyenge pontját, a kíváncsiságát akarják kihasználni. A szirének aminden tudás birtokába csábítják Odüsszeuszt, aki ekkora kísértésnek már nem tud ellenállni, azonbantársai nem engedik el, így ebből a kalandból is megmenekülnek.9. A veszélyes tengerszorosban tudatosan áldozza fel hat emberét, hogy a többieket megmentse. Ahatfejű tengeri szörny, Szkülla felfalta hat társukat, de csak így menekülhettek meg az egész hajótelnyelő Kharübdisz félelmetes örvényétől.10. Thrinakié szigetén csupán mohóságból hat napon át lakomáznak Héliosz marháiból, ezértamikor tengerre szállnak, a Napisten vihart bocsát rájuk. Csak Odüsszeusz éli túl a hajótörést, akikilenc nap hányódás után Kalüpszó szigetén ér partot.

A XII. énekkel a cselekmény visszakanyarodik a jelenhez. A költő most már időrendben adja elő azeseményeket. Összekapcsolódik a két eseményszál.



6

Szinte egyszerre érkezik a szigetre Télemakhosz és Odüsszeusz. Odüsszeusz megfogadja Agamemnontanácsát: Koldusnak álcázza magát, hogy megtudja, ki hű még hozzá húszévnyi távollét után is. Apalotában csak pár hű embere (a dajka, Eurikleia, kondása Eumaiosz és fia, Thelemakosz) ismeri fel.Penelopé, miután a kérők leleplezték vászna történetét, íjversenyt rendez. A 12 fejsze fokán csak Odüsszeusz tud átlőni, aki miután meggyőződik a kérők elvetemültségéről, könyörtelenül megöli minda 108 kérőt, Télemakhosz pedig felakasztatja a 12 bűnös szolgálót, s kivégzik a kérőket szolgáló

kecskepásztort is. A kegyetlenség megdöbbentő, azonban Odüsszeusz jogos ítéletet hajtott végre, abüntetés arányos volt a bűnnel. A mű végére győz a belátás és a józan ész -isteni közbeavatkozásformájában -, így elkerülhetővé válik a polgárháború és a további vérontás.

Összefoglalásul Odüsszeuszról a következők állapíthatók meg:• nincs változás jellemében, mindvégig ugyan olyan emberi marad• az ÉSZ jellemzi (ravaszsága segíti át sok nehéz helyzeten, tud mérlegelni: pl tudatosan áldozza felpár emberét h a többiek életben maradhassanak)• Végtelen kíváncsisága és az ismeretlen megismerése iránti olthatatlan vágya sodorja a veszedelmeskalandokba.• Törvényt és rendet keres és visz a barbárság világába.• Emberi, mert nem tökéletes, de meg tudja fékezni magát és ártó szenvedélyeit.

• Katonai vitézsége mellett „polgári” erényei is vannak: kitűnő mesterember és ért a hajózáshoz is.

Az Odüsszeia szerkezete:12 ének: előzmények I.-IV. ének: ugyanabban az időben: V.-VIII.ének Ithaka, Pülosz, Spárta Ogügié, SzkhériaIX.-XII. ének Szkhéria – mesés múlt

12 ének: hazatérésXIII.-XXIV. Ének

Ithaka – leszámolás a kérőkkel

A két eposzban két kor értékszemléleteütközik, hiszen mindkettő saját korának embereszményét testesíti meg:Akhilleusz =>héroszok kora, dicsőség;Odüsszeusz=> emberek akik eszüket ésmesterségüket használják (1 lehetséges magyarázata annak hogykülönböző a szerző)

Az Iliász és az Odüsszeia az európai kultúra és a világirodalom jelentős része, hiszen ez szolgál alapulés például számos későb élő és alkotó művésznek, illletőleg műfajnak. Gondoljunk csak VergiliusAeneas-ára, Zrínyi Miklós Szigeti veszedelmére, vagy az eposzok későbbi megfelelőire, a regényekre.Oly mértékben beivódtaka műveltségbe, hogy a felsőbb oktatásban kívülről tanítják még ma is ( régen„divat” volt kívülről idézni Homéroszt), sőt gyermekkönyvek és flmadatációk is készültek belőlük.



Szophoklész - Antigoné (olvasónapló)2009 január 01., csütörtök 11:13

SZOPHOKLÉSZAntigoné(Kr. e. 442)

Mit is keresnénk árva-ketten,hol égig ér a gyűlölet?Én gyűlöletre nem születtemés itt szeretni nem lehet;s az ősöm átka, haj, suhogvavégigsüvölt a sorsomon -Sötét az Acheron homokja:itt meg kell halni Haimonom.

(ÁPRILY LAJOS:: Antigoné)

A görög tragédiák fönnmaradt másolataiban a művek előtt olvasható a hüpotészisz, egy hosszabb-rövidebb feljegyzés,mely ismerteti a drámák tartalmát és utal a megírás idejére és körülményeire. Az Antigoné előtt arról olvashatunk, hogybemutatása annyira föllelkesítette a nézőket, hogy a szerzőt megválasztották a Szamosz ellen küldött hajóhad egyikezérének. Szamosz Kr. e. 440-ben akart elszakadni Athéntől, így a kivonat értelmében az Antigoné bemutatásának azezt közvetlenül megelőző időre, 441-re vagy 442-re kell esnie.Szophoklész Antigoné című tragédiájának tárgyát a thébai mondakörből vette.A Labdakidák tragikus sorsát feldolgozta az Oidipusz király és az Oidipusz Kolonoszban című műveiben is. A háromalkotás azonban a közös témakör és az egyes szereplők azonossága ellenére sem nevezhető trilógiának. Mindháromtragédiának önálló problémaköre, konfliktusrendszere van, s megírásuk időben is messze esik egymástól.Arisztotelész Poétika című művében a tragédia kezdetéről azt írja, hogy olyan pontról van szó, mely nem következikszükségszerűen valamiből, de ami után más következik". Az Antigonénak tehát nem tárgya a teljes mondakör, nemmotiválja a konfliktust annak megítélése, hogy a két fivér, Eteoklész és Polüneikész apjuk halála után hogyan egyezettmeg az uralkodás módjában, s ki szegte meg a szerződést.Az Antigoné 1353 sorból álló tragédia, melyet prologosz (a kar első bevonulását megelőző rész), parodosz (a karbevonuló éneke), 5 epeiszodion (a teljes kardalok közti párbeszédes rész), 5 sztaszimon (álló helyzetben előadottkardal) és exodosz(a kivonulás, ami után már nincs teljes kardal) tagol. A dráma hagyományos szerkezeti elemeit használva Szophoklész

műve a következőképpen épül fel:Expozíció (prologosz 1-99. sor és parodosz, 100-161. sor): Antigoné elmondja húgának, Iszménének Kreón döntését,mely szerint testvérüket, a városra támadó és a harc során elesett Polüneikészt nem szabad eltemetni. Kéri Iszménét,hogy a parancs ellenére adják meg a végtisztességet bátyjuknak. Iszméné elutasítja a kérést. A kar a háború végét, agyőzelem napját üdvözli.Bonyodalom (1-3. epeiszodion és 1-3. sztaszimon, 162-780. sor): Kreón megerősíti törvényét. Az őr elővezeti Antigonét,aki nem tagadja tettét. Kreón fia, Haimón hiába próbálja jobb belátásra bírni apját, az ragaszkodik a büntetéshez.Iszméné is vállalná a tettet, de Antigoné ridegen elutasítja.Tetőpont (3. sztaszimon a hozzá kapcsolódó gyászénekkel, 781-882. sor): Antigoné saját sorsán kesereg.Válság (4. epeiszodion, 4. sztaszimon, 883-987. sor): Kreón döntése végleges, a hősnő búcsúzik életétől, a kar példákatemlít a mitológiából Antigoné sorsára.Késleltetés (5. epeiszodion, 5. sztaszimon, 988-1154. sor): Teiresziász hatására Kreón engedélyezi a temetést ésvisszavonja a halálos ítéletet.Katasztrófa (exodosz a hozzá kapcsolódó gyászénekekkel, 1155-1353. sor): Hírmondó számol be a sírnál történtekről:

Antigoné öngyilkos lett, Haimón elő

bb rátámadt apjára, majd leszúrta magát. A hír hallatán Eurüdiké, Kreón feleségeöngyilkos lesz. Théba uralkodója a csapások súlya alatt összeomlik.Az Antigoné kiemelt helyét Szophoklész életművében és a világ drámairodalmában az mutatja, hogy egyike a legtöbbetértelmezett tragédiáknak. A továbbiakban a legelterjedtebb, legismertebb értelmezési lehetőségeket mutatjuk be.

Az Antigoné mint két törvény összeütközésének tragédiájaHegel német filozófus értelmezése szerint a műben kétféle törvény, elv ütközik össze. Kreón írott törvénye a város, anagyobb közösség érdekeit védi, hiszen nem lehet ugyanazzal a mércével mérni azt, aki védte, illetve aki támadta avárost: Én úgy tartom én helyesnek, s míg én itt vagyok, / A jók jutalma bűnös kézre nem kerül" (207-208.). Antigoné azistenek íratlan törvényét vallja, a család, a kisebb közösség érdekében: Parancsaidban nem hiszem, hogy oly erő / Lehet, mely engem istenek nem változó / Íratlan törvényét áthágni kényszerít. / Mert nem ma vagy tegnap lépett életbeaz, / De nincs ember, ki tudná, hogy mióta áll" (453-457.).Hegel Esztétika című művében kifejtett álláspontja értelmében mindkét szereplőnek igaza van a maga által képviselterkölcsi és világnézeti szemszögből. Közös a két főszereplőben az elvekhez való makacs ragaszkodás, a saját igazábavetett vak hit, a gőg, a hübrisz. A tragédia azért következik be, mert elveinek megsértése nélkül egyik sem képes a másikigazát elfogadni. A német filozófus jól látja, hogy az eszményi állapot a két törvény egybeesése lenne, de az Antigonénem igazolja az álláspontját, mely szerint a hősnő és Kreón igazsága azonos érvényű és érdekű lenne. Hegel a



dialektikát erőlteti rá a tragédiára, s ezért jut a mű világától idegen következtetésre.A görögség hitvilága és erkölcsi elvei alapján a holtakat el kell temetni. A halott lelke Hadész tulajdona. A hantolatlan testTeiresziász szerint fertőzést okoz (A város ezt a bajt miattad szenvedi, / Mert avval (ti. fertőzéssel) vannak telve mind aszent helyek", 1015-1016.).A temetetlen ember bolyongásra ítélt lelke árt az élőknek, az žr szerint Śgy látszik, volt, ki ezt megvonni tőle félt" (256.).A szereplők közül Kreón egyetlen szempontból sem tartja érvényesnek a temetésre vonatkozó kötelezettséget. A Karcsak érzékeli, hogy az istenek akarják a temetést [+] Az žr csak homályosan sejti az istenek szándékát [+] Iszméné csaka parancs mindenekfelettiségét nem érzi át [+] Teiresziász, akit nem személyesen érint a kötelezettség, az eszével tudja

- Antigonénális pontosabban -, hogy miért kívánják az istenek, hogy a szertartás megtörténjék" (Bolonyai Gábor).

Az Antigoné mint kétféle emberkép, értékrend tragédiájaKreón azt vallja, hogy az ember tetteit, cselekedeteit a haszon, az érdek, a pénz irányítja. Első megszólalásakor aKarvezetőnek már arról szól, hogy az ember a halál lehetőségét is vállalja, ha csöppnyi esélye van az anyaginyereségre: Az várna rá, mégis, hol nyerni van remény, / Saját vesztébe is rohan sok vakmerő" (221-222.). Az embereka legfőbb értéknek a meggazdagodást tekintik: Mert nincs a pénznél emberek között nagyobb / Gonosz+" (295-296.). Apénzért az ember eladja saját lelkét is, s a kapzsiság csak bajt okoz (326.; 331.). Kreón nemcsak Antigonét, Iszménét ésa Kart vádolja azzal, hogy az érdek vezérli tetteikben, hanem a jós Teiresziászt is: De sok hatalmas ember elbukott,öreg, / Csúfos bukással, mert attól hasznot remélt" (1045- 1046.).Az Antigoné által hirdetett, önmagának vallott emberkép az önzetlenséget és szeretetet állítja a középpontba: Gyűlölninem születtem én, szeretni csak" (523.). A két felfogás kibékíthetetlen ellentétben áll egymással.Árnyalja Antigoné és Kreón ellentétét a nemek különbözősége is. Iszméné a prologoszban azzal menti gyávaságát, hogya nők nem szállhatnak szembe a férfiak akaratával: Meg kell, hogy ezt is értsd: mi gyönge nők vagyunk. / A férfiakkalnem tudunk megküzdeni" (61-62.). Kreón is természetesnek veszi, hogy csak férfi lehetett, aki megszegte parancsát,hiszen a Szophoklész korabeli Athénban a nők nem voltak teljes jogú állampolgárok: Mit mondasz? Férfi hát akadt ilyvakmerő?" (248.) Amikor megtudja, hogy Antigoné volt, aki eltemette Polüneikészt, a sértett férfi gőgje szól belőle: …lenne férfi, és nem lennék férfi én, / Ha ily kemény dacot hagynék büntetlenül" (484-485.). Amikor Antigoné a szeretetrehivatkozik, Kreón válasza a férfi és nő közötti társadalmi különbségre utal: De míg én élek, nem lesz asszony itt az úr"(525.). Haimónnal folytatott vitájában a legnagyobb bűnnek azt tartja, hogy a város rendjét asszonykéz bontotta meg: Hameg kell lenni, győzzenek le férfiak, / De asz-szony rabjának ne mondjanak soha!" (679-680.)

Az Antigoné mint politikai drámaSzophoklész tragédiájában hatalom és erkölcs összeütközését is ábrázolja, s ezzel megteremti a mindenkori politikaidráma modelljét. Kreón a városlakók érdekében korlátozza a közösség tagjainak szabadságát. A testvérháború utánlétrejövő békét akár a jogok csorbításával is védeni kell. Különösen akkor, ha Thébában még mindig vannak olyan

emberek, akik az új király ellen lázítanak (...régóta vannak itt / Oly férfiak, kik ellenem lázítanak" (289-290.). E törekvésta közvéleményt jelképező Kar is támogatja. Antigoné száll szembe csupán a paranccsal, hiszen az sérti az emberilelkiismeret és szabadság jogát. ž mutat rá először arra, hogy a polgárok csupán félelmükben nem emelik föl szavukatKreón ellen: (Itt is dicsérnének szivük szerint ezek, / Ha félelem nem volna nyelvükön lakat." 504-505.) Haimón márazzal érvel, hogy a nép Antigoné mellé állt, és siratja már a város ezt a lányt" (593.). ž vágja apja szemébea zsarnokság igaz vádját: Nem város az, mi egy ember tulajdona" (737.). Teiresziász már csak megerősíti mindezt: azigazsága mellett eltökélten kiálló Kreón a város bizalmát elvesztve zsarnokká vált. Antigoné pedig csak halálával tudjafelmutatni az önkény előtt meg nem hódoló szabadság eszméjét.

Az Antigoné mint sorsdrámaGeorge Steiner amerikai irodalomtörténész szerint a mű konfliktusa nem Antigoné és Kreón között húzódik. A hősnő márelső szavaival megmagyarázhatatlanul tragikus sorsára utal: Iszméné, testvér, egy szív, egy lélek velem, / Ismersz-ebajt, mit Oidipusz atyánk után / Kettőnkre, kik még élünk, nem halmozna Zeusz?" (1-3.) Antigoné tehát el nem követett

bűnökért vezekel és szenved: Hiszen, ki annyit szenvedett, miként magam, / Amíg csak élt, halálával mit veszthet az?"(463-464.) A kar a második sztaszimonban a Labdakidák végzetét idézi fel, ezzel indokolja a címszereplő sorsát.Antigoné előtt két lehetőség áll: elviseli, illetve állandóan menekül végzete elől, mint teszi azt Iszméné, vagy elébe megytragikus sorsának, így mutatva föl a világot, emberi életeket irányító isteni törvények embertelenségét. A Kreón parancsaelleni lázadás tehát csak lehetőség minderre. Ezt ismeri föl a Kar, amikor értékeli Antigoné tettét: Bátorságod messzement, / Diké büszke orma ellen / Mertél törni, gyermekem, / S most atyád sorsában osztozol" (853-857.). (Diké az igazság istenasszonya.)A kitartó, az isteni végzettel és emberi törvényekkel is szembeszálló Antigoné, miután teljesítette küldetését, magáramarad. A Karnak számot vet mindazzal, amit fájdalmas itthagynia: a szerelemmel, az anyasággal, az élet szépségeivel.A sziklasírba zárva, a fájdalom és szenvedés elől a halálba menekül. Emberi gyengeségében magasztosul fel, bukásamindannyiunk számára átélhető és katartikus élménnyé válik.Szophoklész Antigoné című tragédiáját Mészöly Dezső és Trencsényi-Waldapfel Imre fordításaiban olvashatjuk. Azidézeteket Trencsényi-Waldapfel munkájából vettük.



1

Balassi Bálint vitézi énekei

A reneszánsz és a humanizmus:

A reneszánsz eszmények bölcső je Észak-Itália. Maga a reneszánsz egy korstílus, kb.

1350-es évektől 1600-ig tart. A szó francia eredetű, újjászületést jelent. A polgárságmeggazdagodott, s vagyona birtokában új életformát alakított ki, új eszméket kezdett magáévátenni. Terjedni kezdett annak a tudata, hogy Itália egykor a hatalmas Római Birodalomközpontja volt, s az antik Róma feltámasztásának óhaja összekapcsolódott Itália újfelvirágoztatásának törekvéseivel. A meggazdagodott itáliai polgárság feltámasztotta az ókorigörög és római kultúrát. Az ókori eszmék és minták születtek újjá. A reneszánsz nagyfellélegzés a középkor után. A reneszánsz a középkorhoz képest nagy változást jelent, hiszena reneszánsz műveltség célja a harmonikus ember kiművelése, ezáltal a harmónia az egyikközponti fogalma. Megnőtt ez egyéniség szerepe, újra felfedezték mindazt, ami a földi életetszéppé és teljesebbé teszi: a jólétet, a szerelmet, a szellem szabadságát, a természetet, azemberi test és a művészet szépségeit. Az emberek f ő célja a földi élet kihasználása volt.Fontosnak tartották a műveltséget, az oktatást is felvirágoztatták. Sokkal nagyobb szabadságotad a reneszánsz a kultúra terén, legf őbb jellemzői: szabadság, világosság, harmónia,kiegyensúlyozottság, kulturáltság és humanizmus. A humanizmus a reneszánsz világnézete,lényege a tudós magatartásforma, amely a szellemi tevékenységre helyezi a hangsúlyt,gyakran foglalkozik ókori művekkel. A művészetben a bibliai és a mitológiai témák jólmegférnek egymás mellett.

A reneszánsz Magyarországon:

Magyarországon Mátyás király udvarában jelent meg. A magyar reneszánsz első

korszakát a 15. században élte. Az újlatin poézis csak akkor tudott jelentőset alkotni, ha egy-egy író valódi élménye, újszerű mondanivalója át tudta törni a kötelező sablonokat. Ezenkevesek közé tartozott Janus Pannonius, az első reneszánsz költőnk, akit Európában isismertek és elismertek.

A reneszánsz legf őbb sajátossága, hogy a polgárság helyett a humanista papok, a királyikancellária tagjai a képviselői. Szűk körre terjed ki, egy-egy humanista kör köré csoportosul,például Mátyás udvara, Nagyvárad. A magyar reneszánsz latin nyelvű, az itáliai hatásérvényesül. Ebben a korszakban épül a visegrádi palota és a Corvina. Mátyás király figyelméta reneszánsz képzőművészet alkotásaira először a pécsi püspök, Janus Pannonius hívhatta fel.A keresztény vallás a középkor után háttérbe szorult. 1517-ben elindul a reformáció,

amelynek következtében megerősödik a kereszténység, és ez Magyarországra is eljut. Anemzeti nyelvek szerepe megnő, felismerték, hogy a kultúra, a műveltség és a vallás csak anemzet nyelvén terjedhet el igazán. Ezt a folyamatot nagyban elősegítette a könyvnyomtatáselterjedése. Ekkor jelennek meg az első teljes Biblia-fordítások. Magyarországon későbbkezdett kialakulni a polgárság, így helyette a reneszánsz nemesség alakult ki. Ez volt alemaradásunk Európához képest. Hazánk folyamatosan harcol a török ellen, feudális anarchiavan ebben a korszakban, sőt Magyarország három részre szakad.

Balassi és a reneszánsz:

Balassi Bálint a reneszánsz második korszakában élt. Művelt f őúri családból származik.Neveltetésére nagy hangsúlyt fektettek, Bornemissza Péter volt a tanítója. Mélyen vallásos

neveltetésben részesült. Báthory István (későbbi lengyel király) udvarában ismerkedett meg areneszánsz és az udvari kultúrával Balassi Bálint. Magyarul verselt és ebben ő volt az első,



2

igazi reneszánsz költő, életöröm, szerelem jellemezte verseit. A versritmus terén is újított,nagyon friss, élénk hangon szól Balassi. Ennek a neve Balassi-strófa volt. Lényege, hogy ahárom sorból szerkesztett versszakok minden sora a belső rímek által három egységretagolódik. Gyönyörű istenes versei is vannak. 3 f ő témája volt: szerelmes versek, istenesversek és vitézi versek.

Vitézi verseiben a 16. század históriás énekek epikus anyagát olvasztja lírává és emeli fel azta reneszánsz költészet szintjére. Ez azonban még a korabeli Európában ismeretlen volt, ígycsak a mi irodalmunkban terjedt el.

Egy katonaének

Vitézi verseinek legékesebb darabja az Egy katonaének. A búcsú, az emlékezésteremtette a verset. Témája az egyén földi élete, érzése, büszkesége, cselekedetei, a korábbiIstenről szóló versek helyett. Az uralkodó szerkesztési elve a hármas szám. A három pillér aversben az 1. , az 5. és a 9. strófa.

Az 1. versszakban a saját kérdése önmagában rejti a választ. A végvéri életformánál nincsszebb a világon. A költemény címzettjei a vitézek. A vers nemcsak, róluk hanem hozzájuk isszól.

A következő szerkezeti egység a 2. 3. és 4. vsz. Az első versszak ujjongó állítását igazolja,részletezi. Mozgalmas képekkel jeleníti meg a végvári vitézek mozzanatait: a harci kedvet, aportyára készülést, az ellenség ellen vonulást, az éjszakai ütközetet, a párviadalozást, és acsata utáni letáborozást és elnyugvást.

Az 5. versszakban, vagyis a második pillérnél a költő közvetlenül a vitézekhez fordul, az

olvasókat pedig érzelmi érvekkel győzi meg a végvári élet szépségeiről. A katonaéletet a korlegmagasabb eszményének rangjára emeli. Szerkezetileg a vers középpontjába helyezi ezt astrófát

A következő szerkezeti egység a 6. 7. 8. versszak. Ismét mozzanatos képeket mutat be akatonaéletről, de átszínezi őket és megmutatja, hogy a magasztosabb célért milyenlemondásaik vannak. Csillogás, tavaszi verőfény övezi a vitézek török elleni harcát. Ennek azéletnek előbb-utóbb a végső állomása a hősi halál.

A harmadik pillér a kilencedik strófa, melyben felkiáltással zengi az ifjú vitézek hírnevét,

örök dicsőségét. Az utolsó sorban a költő fájdalmas búcsúval kíván szerencsét a végvárikatonáknak.

A szerkezeti egységek mutatják, hogy a vers a híres Balassi strófában íródott. Balassi strófa: 3sorból áll, 2 belső rím azonban további 3 részre tagolja a verssort. Így mintha 9 soros lenne.



William Shakespeare: Rómeó és Júlia2009. április 11., szombat | Kinyomtatom! | Letöltöm PDF-ben | Kedvencekbe teszem | Elküldöm emailben William Shakespeare, a drámairodalom egyik legnagyobb alakja 1564-ben született az angliai Stratford upon-

Avonban, földműves szülőktől. Feleségül vette a várandós Anne Hathawayt, házasságukból 3 gyermek született.

1599-ben korábbi társulata új színházának a Globenak 10%-os részvényese lett. Vagyonából földbirtokokat

vásárolt Stratford körül. 1610 körül visszaköltözött szülővárosába, 1613 után végleg felhagyott a drámaírással.

1616-ban itt halt meg.

Drámái: 2-féle csoportosítás:

1.Műfajuk szerint:• királydrámák : az angol történelemnek a „rózsák háborúja”-ként megnevezett (a Lancaster és a York ház

trónszerző küzdelmei) időszakából és a hozzá vezető események korából merítik tárgyukat. Jellemzi őket a sokvérontás és harc.: II. Richárd; III. Richárd; János király; IV. Henrik; V. Henrik; VI. Henrik;

• vígjátékok: Jellemzi őket a sok hirtelen fordulat, a sok mesei elem, a hősnők fontos szerepe. Műveibenmegjelenik a reneszánsz új elmélete a szerelemről. Központi témája a boldogságkeresés, melynek célja éseszköze a szerelem.Tévedések vígjátéka, A makrancos hölgy, A két veronai nemes, Lóvá tett lovagok,Szentivánéji álom, A windsori víg nők, Sok hűhó semmiért, Ahogy tetszik, Vízkereszt vagy amit akartok.

• targédiák: Shakespeare tragédiáiban a szereplők nem emberfeletti lények, vannak hibáik. A f őhősáltalában önelemzésbe merül és az önismeret is előtérbe kerül. Műveiben a befejezés reménysugarat is tartalmaz.

Ilyen mű a Rómeó és Júlia, Othello, A velencei mór, Hamlet, Dán királyfi, Lear király, Macbeth, Julius Caesar,Antonius és Kleopátra, Coriolanus.

• színmű vek: sem a komikum, sem a tragikum nem válik bennük meghatározóvá. A végkifejletben fontos

szerepe van az irgalomnak és a megbocsátásnak. Egyes elemei a görög mitológiában gyökereznek. Téli rege, Avihar, Pericles, Szeget szeggel, Cyberline, A velencei kalmár, Minden jó, ha a vége jó, Trolius és Cressida

2.Shakespeare drámaírói pályájának korszakai szerint:• 1594-ig tartott útkeresése, művészi kísérletezésének korszaka. Ekkor írta első királydrámáit, és korai

komédiáit. (VI. Henrik, III. Richárd, Tévedések vígjátéka, A makrancos hölgy)• 1595-1600: érett drámaművészetének korszaka, melyhez újabb királydrámák (II. Richárd, V. Henrik),

vígjátékok (Szentivánéji álom, Ahogy tetszik) és néhány kiemelkedő targédia (Romeo és Júlia, Julius Ceasar)• 1601-1608: A nagy tragédiák(Hamlet, Othello, Lear király, Machbeth) és a komikumot iróniával

vegyítő színművek vagy sötét komédiák korszaka.

• 1609-1613: regényes színművek (Téli rege, A vihar).Lírai alkotásai: 2 hosszabb epikus költemény (Venus és Adonis, ucretia elrablása) és 154 szonettből álló

versgyű jtemény. A shakespeare-i szonett = a pertarcaitól eltérően nem oszlik versszakokra, utolsó 2 sorát

formalag bekezdés különíti el az első tizenkettőtől, amit – a kereszrímeket felváltó, verszáró helyzetben lévő –

páros rím is kiemel. Rímképlete: abab cdcd efef gg.

A Shakespeare-i színház:

A Globe színház a Temze partján, London egyik külvárosában épült meg. Erre azért volt szükség, mert a

városfalakon belül nem működhetett színház, ugyanis a magisztrátus az erősödő puritanizmus jegyében

erkölcstelen intézménynek bélyegezte. A Globe (Földgömb) épülete kívülr ő l nyolcszög, belülr ő l félkör alakú. A

színpad kb.1 méter magas volt, benyúlik a néző k közé. Háttér általában nem volt, ezt a néző k fantáziájára bízták.

A néző tér fedetlen volt, udvarszer ű en volt kialakítva és kétemeletes magasságban volt körülépítve. A

szegényebbek számára állóhelyek voltak, míg a gazdagabbak az emeleti galériák fedett helyein vagy a színpad

szélén ültek. A színpadnak nem volt megvilágítása, tehát az elő adásokat nappal tartották, természetes fénynél. A

színpad jellegzetes “hármas” beosztása lehet ő vé tette a színterek gyors átváltását, térbeli és id ő beli távolságok

gyors áthidalását. A nyitott elő színpad benyúlt a közönség közé, míg mögötte volt a hátsó színpad, ami a

szobákban történő eseményeket szimbolizálta. Az erkély vagy felső színpad a magasban történő eseményeknek

adott helyet. Díszletek nem voltak, viszont kellékeket használtak. Elő függönyt nem alkalmaztak, a jelenetek

egybefolytak, ezért a szövegnek pontosan jelölnie kellett az események színhelyét. Az eddig leírtak az ún.

“szimultán” színpadra vonatkoznak. A nő i szerepeket kamasz fiúk játszották, és a színészek a színpadon öltöztek

át, nem mentek le onnan. Egy színtársulat általában 12-16 f ő bő l állt. Egy másik fajta a processziós színpad, ahol



a néző vándorolt az egyik jelenetr ő l a másikra, illetve volt még a kocsiszínpad, ahol kocsikat rendeztek be

színpadnak, majd azok körbehaladtak.

A Shakespeare-i dráma:

Az angol reneszánsz dráma nem az ókori drámából alakult ki, hanem a középkori színjátszó hagyományokból.

Három fajtája

-Misztérium-játékok: Bibliai történetek feldolgozása.

-Moralitás-játékok: az állandó témájuk az erények és bű nök vetélkedése az emberi lelkekért.

-Mirákulum: szentek életét dolgota fel és mutatta be.

ROMEO ÉS JÚLIA:

A Rómeó és Júlia az olasz Matteo Bandello 1524-ben írt novelláján alapszik, bár Dante Isteni színjátékában is

felbukkant már a Montecchi, illetve a Capeletti család. A karakterek pontos kidolgozásával és a verselés egyéni

stílusával azonban Shakespeare drámája messze túltett valamennyi tartalmi elődjén. 1594-96 között íródott,

nyomtatásban 1 évvel később jelent meg. Műfaját tekintve lírai tragédia, melyben 2 egyenlő nagságú f őhős áll

egymással szemben. A cselekmény öt napot ölel fel, és számtalan helyszínen zajlik, olyannyira, hogy meg sem

marad végig Veronában, hanem egy rövid ideig Mantovába helyeződik át. Témáját tekintve a szabad

párválasztás, illetve az egyéni szabadság kérdését járja körül, ebből következően a f ő konfliktus a középkori,

illetve a reneszánsz értékrendet képviselő szereplők között alakul ki. A szereplők értékrendjük alapján két nagycsoportra oszthatók. A középkori értékeket képviselők közül a legfontosabbak a Montague és a Capulet szülők,

de idetartozik Tybalt, valamint Páris figurája is; utóbbi bár nem tartozik a dráma negatív h ősei közé, mégis

egyértelműen a középkori konzervatív nézeteket képviseli. A címszereplő szerelmesek, Rómeó két jó barátja,

Mercutio és Benvolio alkotják a szereplők másik nagy csoportját, a reneszánsz gondolkodásúakat. Júlia dajkája,

illetve Lőrinc barát nem sorolhatók be egyértelműen egyik csoportba sem, bár mellékszereplő létükre

kiemelkedően fontos a szerepük. A mű verselése: 5-öd és 6-od feles jambikusokból álló verstípus.

Az elhang műfaja szonett. Ebben jelenik meg a végzetszerűség.

I. felvonás

Az expozíció, melyben kiderül a helyszín (Verona). Vígjátéki jelenettel indul: a két család szolgái Veronaf őterén pajzán szójátékokkal sértegetik egymást. Vígjátéki vonás, hogy a szöveg itt prózában szól (a prológus

szövege szabályos szonettforma). A szolgák láthatóan nem veszik komolyan a dolgot, csak akkor kezdenek

vívni, amikor feltűnik Benvolio: Montague szolgái előtte akarják bebizonyítani uruk iránti hűségüket.

Csakhogy Benvolio maga is jóra való ember (neve is beszédes: „Jóakarat”-ot jelent). Leinti őket, de megjelenik

Tybalt, aki már nem játszik a szavakkal: gyűlölete szívből fakad, bár az okát nem értjük. Nem is tudjuk meg

Shakespeare -től, hogy a két család miért gyűlöli egymást. Shakespeare bizonyára szándékkal hagyta homályban

ezt a kérdést, mint aki kihangsúlyozni akarta: nem fontos, kinek van igaza, az emberek ok nélkül is gyűlölhetik

egymást.

A harc után megjelenik Rómeó, és félrevonul Benvolióval. Minden jel arra mutat, hogy viszonzatlan szerelemtől

szenved, mígnem egyszer csak elárulja magát: „Ma hol ebédelünk?” – kérdezi, miközben állítólag éppen halni

kíván. Szerelme póz csupán, méghozzá túljátszott póz: a kor közhelyei, petrarkista paradoxonokat szaval nagy

számban, majd hidegen közbekérdez: „Tovább folytassam?” és folytatja, mintha csak könyvből olvasná, mit

érez.

Egy jelenet erejéig Paris tűnik fel (mint később megtudjuk, rokona a Hercegnek). Capuletnek udvarol, a leánya,

Júlia kezét kéri. Capulet vonakodik, hiszen Júlia csak tizennégy éves, de kitér a döntés el ől, s a kérőt lányához

utasítja. „Elsősorban leányom dönt, nem én” – feleli Párisnak egy szerető apa hangján.



Rómeó és Benvolio eközben Capulet egy szolgálójától megtudja, hogy bál lesz a Capulet-házban. Kiderül, hogy

Rómeó szerelme, Rozália is ott lesz, s Benvolio rábeszéli Rómeót, hogy menjenek el a bálba. Rozália Capulet

unokahúga, azaz elérhetetlen Rómeó számára. Ebben rejlik Rómeó viselkedésének kulcsa: Rómeó – mint a

legtöbb tapasztalatlan kamasz fiú – fél a lányoktól, bár szerelemre vágyik. Ezért választotta az elérhetetlen

Rozáliát, és ezért adja a búval bélelt szerelmest: ez a szerep egyszerre óvja őt, s tünteti fel érett férfiként

ugyanakkor.

A harmadik színben megpillantjuk Júliát. Láthatóan sose volt még szerelmes, hiszen anyja kérdésére, hogyférjhez menésre gondolt-e már valaha, azt válaszolja, hogy nem is álmodik róla. Anyja mégis rá akarja beszélni,

hogy legyen a gróf Páris felesége, s mindeközben egyszer csak a kérő külsejét dicséri. Felszínes jellemre vall,

hogy a látszatra ad, szerinte: „Finom belsőnek jár a szép alak”. A jelenet harmadik szereplő je, a Dajka itt még

kedvesen szabad szájúnak hat, csak később lepleződik le közönségessége. Júliát úgy szereti, mintha a lánya

volna, mert vele egykorú leánygyermekét csecsemőkorában elvesztette.

A negyedik szín megerősít gyanúnkban: Rómeó kamaszos félelmektől szenved. Capuleték kapujában

mondvacsinált kifogásokat keres, hogy távol maradhasson a mulatságtól: előbb újrakezdi a boldogtalan

szerelmes szerepét, majd egy közmondást idéz: „Ki gyertyát tart, az nem veszít a játszmán.” Végül egy baljós

álomra fogja tartózkodását. Barátja, Mercutio kezdetben nem érti, majd megpróbálja eloszlatni Rómeó aggályait.

Rómeó vértelen sóhajaival szemben a szerelem érzéki oldalát hangsúlyozza. A költői Mab-monológ egy

mélylélektani elemzéssel ér fel, tanulsága az, hogy mindenki arról álmodik, amire vágyik. Rómeó épp akkor vág

közbe, amikor az erotikus álmok kerülnek szóba, ami az bizonyítja, hogy találva érzi magát. A szembesítés

sikerrel jár: Rómeó feloldódik.

A f őszereplők találkozási jelenetét lírai mozzanatokkal gazdagította Shakespeare. Lelkesültségüket

ellenpontozza a szerelem merőben testi formájával, amit a Capulet-ház szolgái képviselnek; az idősebbek

nosztalgiája pedig a mulandóság árnyát vetíti örömükre. Párbeszédük szabályos szonettformában hangzik el,

áhítatukat vallásos metaforák mutatják. Rómeó bátorságának titka egyszerű: bátorrá tette az igaz érzés, és Júlia

rokonszenve.

Finom párhuzam, hogy Tybalt is rímes szöveget kap, a rím nyilvánvalóan a szöveg érzelmi erejét fokozza.

Sértettsége, bosszúvágya baljóslatú. Körvonalazódik tehát több konfliktus is, pontosabban lappangó

veszélyforrás: a szerelmesek családi ellentéte; Páris házassági terve és Júlia Rómeó iránti szerelme, Tybalt vad

gyűlölete a vétlen Rómeó iránt.

II. felvonás

Az első két jelenete a szerelem két arcát, a testit és a lelkit szembesíti. Mercutio sikamlós célzásai ezúttal új

kontextusban tűnnek fel: bár többet mondtak Rómeó Rózához címzett kopott „trubadúrlírájánál”, most nem érik

fel a szerelem valóságát. Mercutio nem ismeri még a szerelmet, csak a testi vágyat, ez derül ki Rómeó

megjegyzéseiből a második szín elején: „Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha.”

A híres erkélyjelenet két f ő témája a név és a szerelmi eskü. Érdekes, hogy a fiatalok ellenségeknek tartják

egymást, míg Capulet Rómeóról a bálban elismerő szavakkal szólt. Az akadály tehát elsősorban bennük van,

saját előítéleteiket kell most legyőzniük. A név a fiúi státusz jele, tehát amikor Júlia Rómeót arra kéri, hogy

tagadja meg nevét az ő szerelméért cserébe, voltaképpen arra kéri, hogy tagadja meg családját. A szerelem erejét

fejezi ki Shakespeare azáltal, hogy a családi kötelékeknél is erősebbnek mutatja

Ami a szerelmi esküt illeti, a két címszereplő jellembeli különbségéről kapunk képet. Rómeó szónokiasan,

esküdözik égre-földre, Júlia józan: tudja, hogy a szerelmi eskü hitelét egyedül az ő érzései biztosítják. Ha ő

szerelmes, és hinni akar benne, hinni fog az eskünek, más garancia nincs rá. Józansága fejeződik ki



párbeszédükben mindvégig: míg Rómeó költői szavakkal szól, ő szerelme életéért aggódik. A gyors tempó, a

sietség Shakespeare leleménye: a cselekmény a forrásművekben hónapokig tartott. Nem kétséges, mi volt e

változtatással a célja: a szenvedély végzetes hatalmát emelte ki.

Mivel időközben megpirkad, Rómeó első útja gyóntatójához, Lőrinc baráthoz vezet. Lőrinc tudós pap,

racionalista, azt hiszi, értelme segítségével éppúgy uralkodhat az emberi szenvedélyeken, mint a természeten:

„Ó, nincs a földön olyan silány anyag, / Mely így vagy úgy ne szolgálná javad; / De nincs oly jó, melyben ne

volna vész, / Ha balga módra vele visszaélsz! / A virtus bűn, ha jó irányt veled, / S a bűn – jó úton – virtussálehet” – halljuk monológjában, miközben a réten gyógyfüveket gyű jtöget. Magabiztosan rááll a kockázatos

kalandra: megígéri, hogy titokban összeadja a fiatalokat. Noha azt állítja, hogy a város békéje lebeg szeme előtt,

nem kizárt, hogy saját leendő befolyására is gondol.

Időközben Mercutio megtudja, hogy Tybalt párbajra hívta ki Rómeót. Amikor barátját meglátja, mégsem szól

erről semmit, hanem kamaszos malackodásba kezd. A a malackodás ezúttal nincs Rómeó ínyére: a fellegekben

jár éppen. Nem is avatja be barátait a titkába: ha nem voltak még szerelmesek, úgysem értenék meg.

A dajka tűnik fel, és új arcát mutatja: úrhatnám cseléd, aki ravaszul hízeleg, és képmutatóan szabadkozik, bár

elfogadja Rómeó pénzjutalmát. Nem rosszindulatú, csak közönséges, míg játszogat Júliával: úgy tesz, mint akirossz hírt hoz, hogy a jó hírrel meglephesse.

III. felvonás

A lappangó veszélyforrások mind felszínre törnek. Verona közterén összefut Mercutio Tybalttal, és beleköt,

hogy tőle Rómeót megóvja – tudja, hogy Tybalt ellene készül, s azt is, hogy kiváló vívó. Csakhogy éppen

feltűnik Rómeó, így Tybalt elengedi Mercutio sértéseit a füle mellett, és hősünk ellen fordul. Egy sértést

emleget, de mikor sértette meg őt Rómeó? Soha. Capulet sértése jár az elvakult Tybalt eszében, hiszen a bálon

Rómeó miatt apósa lehorkolta, azért a sérelemért venne most elégtételt. De hiába provokálja, Rómeó kitér el őle,

hiszen Tybalt immár Júlia nagybátyja a szemében. Házasságáról azonban nem számolhat be senkinek sem, ezért

Mercutio gyávának véli, s helyette maga ront rá a gyalázkodó Tybalt.

A felvonás első párbeszédében, melyben Marcutio látszólag Benvoliot szapulja indulatos, kötekedő természete

miatt, valójában önmagát csúfolja, hiszen az értetlen Benvolio így szól: „Ha én annyi viadalban ott vagyok, mint

te, ne / adjanak a fejemért egy fületlen gombot.” Azaz Mercutio kötekedő figura, és ezt tudja is magáról.

Sjhakespeare pesszimista emberképe mutatkozik meg abban, hogy pár perccel később mégis nekiront Tybaltnak,

merő hiúságból, hiszen Rómeó nincs veszélyben. Nincs igaza, amikor a két viszálykodó családod hibáztatja

haláláért: saját maga okozta elsősorban.

Rómeót lelkiismeret-furdalása, szégyenérzete elragadja: párbajban megöli sógorát, Tybaltot. De alig ereszti le akardját, ráébred ostobaságára, és feljajdul: „Én, sors bolondja, én!” Elmenekül, mikor a város összesereglik.

Megérkezik a Herceg is, és ítéletet hirdet. Hiába füllenti Benvolio, hogy Tybalt rontott Mercutiora, a Herceg

Rómeót önbíráskodásért mégis száműzetésbe küldi. Belőle is az indulat beszél: „Gyülölségtekkel haragom

vetekszik: / Vérem, Mercutio – vérében fekszik.”

A soron következő jelenet a II. felvonás 5. színét idézi, de a félreértés ezúttal nélkülözi a komikumot: míg a

Dajka beszámol a történtekről Júliának, Júlia azt hiszi, Rómeó öngyilkos lett. Mikor Júlia végre megtudja mi

történt, átkozni kezdi férjét. Finom részlet, hogy ugyanezt a dajkától nem tűri el. Sőt, szenvedélye egészen

elragadja: apja és anyja halálát óhajtaná inkább, mint Rómeó száműzetését. Maga is rádöbben, hogy elvetette a

sulykot, s kijózanodva azonnal szülei után kérdez. Kétségbeesését látva a Dajka öngyilkosságtól félti – ezértrohan lélekszakadva Rómeóért.



Lőrinc barátnál folytatódik: hozzá menekül Rómeó, s tőle tudja meg az ítéletet. Akárcsak Júlia, ő is hisztérikusan

reagál a hírre: nem hallgat a józan érvekre, földhöz vágja magát, és öngyilkos akar lenni. Akár egy gyermek,

csak akkor józanodik ki, amikor az érkező Dajka ráripakodik, és Lőrinc barát is összeszidja. A két felnőtt

megszervezik a fiatalok nászéjszakáját: arra számítanak, hogy egymás karjai közt visszatér életkedvük.

Míg a szerelmesek az emeleten ölelik egymást, a Capulet-ház földszintjén Capulet és Páris sorsdöntő dialógusa

zajlik. Capulet ezúttal maga sürgeti Júlia és a gróf esküvő jét: így próbál rokonságba kerülni a Herceggel, akiről

úgy véli, biztosan neheztel rá. Hiszen Mercutio a Herceg rokona volt, s Tybalt ölte meg, Capulet feleségéneköccse. Hétf ő van, s kitűzik az esküvőt csütörtökre.

Rómeó és Júlia hajnali búcsúja a középkori lovagi líra egyik műfaját, a szerelmesek hajnali elválásán kesergő

alba műfajt idézi. Shakespeare így jelzi, hogy csak titokban szerethetik egymást, jóllehet házastársak. A

beteljesül gyönyör visszaadja Rómeó életkedvét. A száműzetés, Mantova sem olyan ijesztő már. „Ott vár az élet,

itt vár a halál” – mondja.

Alig távozik az ifjú férj, megjelenik Capuletné, és lánya tudtára adja, hogy Párisnak ígérték. Júlia hiába

könyörög, apja hajthatatlan; nyilván attól tart, ha most visszalépne, míg kínosabb viszonyba kerülne a hercegi

családdal. Júlia hiába fordul segítségért anyjához, dajkájához, egyikük sem mer szembeszállni a dühöngő Capulettel. A Dajka attól tartva, hogy ő is lelepleződik, aljas tanáccsal tetézi gyávaságát: Júliát, a férjes asszonyt

arra bíztatja, menjen feleségül a grófhoz.

IV. felvonás

Júlia végső reménye Lőrinc barát. De a barát sem elég bátor, hogy Capulet elé álljon, és felfedjen mindent,

amiben ő maga is részes. Helyette kockázatos és bonyolult tervvel áll elő, mely a tizennégy éves Júliától követel

bátorságot. Tetszhalált okozó álomitalt ad neki, és megígéri, hogy a kriptából Rómeó viszi Mantovába. El is indít

egy barátot egy levéllel Rómeóhoz nyomban.

Júlia, hogy időt nyerjen, látszólag beleegyezik a Párissal kötendő házasságba. Capulet valósággal megzavarodikaz örömtől: előbb szolgát küldet Júliával a grófhoz, majd maga szalad hozzá. Előbbre hozza a házasság

időpontját szerdára, nehogy lánya meggondolja magát. Az események felgyorsulnak, irányíthatatlanná válnak.

Júlia monológja e kislány kényszerű felnőtté válását tanúsítja. A felnőtté válás egyebek közt abban áll, hogy

súlyos döntéseket kell meghoznunk egyedül, és nem fogja a kezünkket közben senki. Júlia tette úgy válik

sajátjává, hogy Lőrinc baráttal kapcsolatban is gyanú merül fel benne, és kénytelen választani, vállalja-e a

kockázatot. Hiszen okkal mondja az álomitalról: „De hátha méreg?…hátha a barát / Mesterkedik csalárdul és

megöl, / Hogy elkerülje a gyalázatot, / Mert Rómeóval összeesketett?” retteg, kísértetet lát, mégis megissza az

italt, hogy hűségét megőrizze.

Shakespeare nem engedi, hogy együttérezzünk a Júlia halálán siránkozókkal: Júlia szülei, a Dajka és Páris szavai

hamisan csengenek most. Nemcsak azért, mert amikor kellett volna, nem adták jelét szeretetüknek, hanem azért

is, mert stílusuk dagályos, és a suta szóismétlések komikusan hatnak. 1581-ben adták ki angolul a római Seneca

tragédiáit, Shakespeare itt valószínűleg ezeket parodizálja.

V. felvonás

Meghozza a katasztrófát. Az első jelenetben a csapások közt férfivá érett Rómeót látjuk viszont. Szolgája,

Baltazár hoz neki hírt Júlia haláláról – ő önuralommal fogadja: elsápad ugyan, de könnyeit visszafojtja. Csak egy

sóhajt ereszt az égre, és már a tennivalókra gondol: elszántan mérget vásárol, és Júlia a kriptához indul.



Lőrinc racionalizmusáról csak most alkothatunk képet. Egy apró véletlen keresztülhúzza számítását: a szerzetes,

akit Rómeóhoz küldött, nem léphetett be, mert útitársát a pestiskórház ápolói közül szemelte ki. E hírre L őrinc is

Júliához igyekszik.

A Capulet-kriptához érkezik Páris is: egy apródjával éppen virágot helyez a sírra, amikor Rómeó megérkezik

Baltazárral, és megbontja a kriptát. Páris, aki félreérti a helyzetet, előlép rejtekéből, hogy elfogja Rómeót, mint

sírgyalázót, mire Rómeó önvédelemből leszúrja. De mit keresett éjnek idején Páris a temetőben? Ő, aki eddig

túlságosan is józan volt, most szintén mértéket vesztett; fogadalmat tett Júliának, akit voltaképpen alig ismert:„Mindig, ha már a nap leáldozott, / Mától virággal, könnyel áldozok.”

Mielőtt Lőrinc megérkeznék, Rómeó kiissza a mérget. Búcsúmonológja újabb végzetes félreértéssel terhes: az

éledező Júliát halottnak véli.

Lőrinc barát végleges vereséget szenved: hiába próbálja menekíteni Júliát, a lány nem kér a kolostorból. Ezúttal

a bölcs Lőrincet is elragadja egy érzés: a közelgő őrök zajára megrémül, s Júliát magára hagyja. A lányka épp

annyi ideje marad, hogy végezzen önmagával: szívében Rómeó tőrével szerelmére roskad.

Döbbenet és értetlenség árad mindazok szavaiból, akik megkísérlik megérteni a történteket. A Herceg elsősorbana szülőket hibáztatja, de tudjuk, hogy rossz nyomon jár. Maga sem döntött még a felelősséget illetően, tanácsba

hívja alattvalóit, hogy ítéletet hozzon.

A dráma itt ér véget. Shakespeare nem akarta a felelősöket kutatni, célja mindenek előtt egy tragédia bemutatása

volt. Mint a görög tragédiákban, az övében is felsejlik valami emberfeletti; Lőrinc barát szavait bármely szereplő

elmondhatná: „Mindannyiunknál hatalmasabb erő / áthúzta számításomat.” Végzetes véletlenek és vak

szenvedélyek kusza szövevénye e dráma szerint az élet, mely szükségképpen magában hordja a katasztrófát.



Zrínyi Miklós jellemzéseA barokk jellemzés

A 16. század második fele a végvárak (Pl.: Szigetvár) ostromával zajlott. Száz évvel később mégmindig itt tartózkodtak a török seregek. Zrínyi Miklós ezt soha nem nézte jó szemmel, mindenerejével küzdött ellenük. Mivel a Habsburgokra nem számíthatott a törökellenes harcokban ezértegy önálló nemzeti hadsereget akart létrehozni. Ennek a hadseregnek a népszerűsítésérepéldaképekre volt szüksége. Dédapja, a szigetvári hős erre a feladatra tökéletesen megfelelt. Ezért1645 telén megírta a Szigeti veszedelem című művét, ami Szigetvár 1566-os ostromát dolgozza fel.A mű barokk stílusa felnagyítja a vár elvesztésének jelentőségét és az idősebb Zrínyi szerepét is.

Az író a fõhõst a barokk kornak megfelelően ideális keresztényként írja le. Ennek jelei:

? Elismeri, és imádja Istent ("Nem-é én tetüled csináltattam földbül?").? Hirdeti a keresztény eszmét – helyesen és eredményesen csak Isten kegyelméből lehet ("S mindenvilági jómat vettem kezedbül", "Mert az én érdemem nálad annyit teszen, | Menny vizet kis fecskeszájába veszen").? Mártírságra való készség Isten és a haza érdekében: könyörög a mártírhalálértMindegyik jellemvonás megtalálható "Zrínyi imájá"-ban (2. ének), és ezek alapján mondhatjukZrínyiről, hogy Krisztus katonája - atleta Christi.

A hatodik énekben a levélben a várvédők vezére felmenti a királyt a felelősség alól, Szigetvárelvesztését saját vállára veszi. Ez csak azért történhet meg, mert a barokk eposzbanmegengedhetetlen, hogy a fõhõs ne legyen feltétlenül hűséges és lojális urához. Nem kérdő jelezhetimeg a királyi hatalom döntéseit ugyanúgy, mint ahogy Isten döntéseit sem.

Zrínyi, szemben Szulimánnal, és az iszlámmal, etikai és hitbéli magaslaton áll, a kereszténységlegtisztább lényegét képviseli. Ez egy fontos elem, hiszen a barokk kereszténységet az iszlám vallásterjeszkedése fenyegeti, ezért a hősnek mindenképpen le kell győznie a gonoszt, a legf őbbellenséget, a másik ideológia, a másik vallás egyszemélyes megtestesítését: Szulimánt.

Az ellenség „legyőzéséhez” Zrínyinek az elméleti és a gyakorlati tudására is szüksége volt. Azíró Zrínyit emberfeletti erővel ruházta fel: „Száz törököt kézzel maga Zrínyi lever”, és ezt még fel isnagyítja a szultán megölésével:„Így mondván derékban ketté szakaszát,Vérét és életét az földre bocsát"Vérét és életét az földre bocsát" Vérét és életét az földre bocsát" Vérét és életét az földre bocsát"Vérét és életét az földre bocsát" Vérét és életét az földre bocsát" bgproperties="fixed" Zrínyi halálais az erejét mutatja: semmilyen élő ember nem tudja legyőzni, csupán egy ágyúgolyó, amely letépi afejét. Az író harc közben mutatja meg, hogy harcosaival milyen érzelmi közösséget alkot, ígymutatva be az ideális hadvezért, parancsnokot.

Közelharcban Zrínyit a hatalmas testi erő mellett leginkább a gyorsaság jellemezte. Ennekkifejezésére (katonáival együtt) madártollat tűzött a fejére, így hasonlítva önnön sebességüket amadarak gyorsaságához.

Szigeti Zrínyi Miklóst többször azonosítják a trójai várvédők vezérével – mindkettő jükrendkívül erős, isteni támogatást kapnak, lelki és erkölcsi támaszt nyújtanak katonáiknak stb.). AZrínyiről szóló, a vitézi öntudat is bemutató epigramma is ezzel a hasonlattal indul:„Mint Hektor Trójának

Úgy én SzigetvárnakErős õrzõje voltam;"Úgy én SzigetvárnakErős õrzõje voltam;" Úgy én Szigetvárnak Erős õrzõje voltam;" Úgy én Szigetvárnak Erős õrzõje



voltam;" Úgy én Szigetvárnak Erős õrzõje voltam;" Az író valószínűleg tisztában lehetettdédapja foltos lelkiismeretével. Ennek a mû során többször is hangot ad: "Mai nap szépíti mindenelmúlt dolgunk", "rút, mocskos vagyok". Szigeti Zrínyi dicsõ halálával mintegy jóvátette korábbibûneit. A bûnbocsánathoz még hozzátartozik az az érzés, ami már a második énekben meg lettfogalmazva: a végzet tudtának rémisztõsége.

A Szigeti veszedelem fõhõse a barokk eszközök révén olyannyira felnagyult, hogy nem csak a

múltban, hanem a jelenben is példakép lehet.Zrínyi Miklós művei

Az 1600-as évek elejét a legtömörebben egy szó fémjelzi: a török. A török jelenléte az egész életetmeghatározta Magyarországon.Nemzeti irodalmunk egyik legkiemelkedőbb alakja, Zrínyi Miklós beleszületett a török uralomúgymond rendezett korszakába. Ebben a korszakban a török kiûzése már csak egy halvány reményvolt.

Zrínyi Miklós 1620-ban született Ozaly várában, vagy Csáktornyán. Dalmát eredetű családja mégNagy Lajostól kapta Zrin várát, innen származik családnevük. A család hírnevét a Szigetvárnálelesett horvát bán, a költõ dédapja alapozta meg. Zrínyi nevelését Pázmány Péter irányította. A

grazi, a bécsi, majd a nagyszombati egyetemen tanult. 1646-ban vette feleségül Draskovics Máriát,majd az ő korai halála után Löbl Máriát. Velencei követként kitűnően ismerte a nemzetközi politikaihelyzetet. Értesült róla, hogy a török gyengül. s ezért kezdte írni 1645 telén a Szigeti veszedelmet,mely a török kif őzését sürgette. Előbb tábornoki, majd báni kinevezést kapott, de ő a nádori címetakarta elnyerni, melyre életében nem került sor. Miután a török elleni seregek hadvezéri tisztjét acsászár Montecuccolink adta át, s ő Szentgotthárdnál 1664-ben a vesztes törökkel békét kötött.1664-ben a Csáktornya melletti erdőben egy vadkan halálra sebezte (véletlenül?!?).Zrínyi politikai programja szerint a nemzeti összefogásra és az ország saját erejére támaszkodvakell kiverni a törököt az országból. Ennek az elképzelésének adott hangot élete f ő művében, aSzigeti veszedelemben. Az eposz a XVI. századi vitézi életet mutatja be. Benne megtalálhatóak azeposzi kellékek: Tárgymegjelölés:

„Én az ki azelőtt ifjú elmével

Játszottam szerelemnek édes versével,

Küszködtem Viola kegyetlenségével,

Mastan inkább Marsnak hangosabb versével.

Fegyvert, s vitézt éneklek, török hatalmát, Ki meg merte várni Szulimán haragját.

A ma nagy Szulimánnak hatalmas karját, Az kinek Európa rettegte szablyáját."

A Szigeti veszedelem nyelve régies, versformája négyes rímű tizenkettes. A költő a bokorrímetalkalmazta (AAAA).Barokk stílus: jelzõgazdag, aprólékos A művet a nyitó és a zárókép mintegykeretbe zárja: mindkét részében Istenhez fordul a költő. Az eposz középpontjában egy kereszténymotívum, az átlagon felüli ember áll.

A költő tervszerű szerkesztőmunkája az eposz egészében megfigyelhető. Pl. abban, hogy az eposzexpozíciója igen hosszú. Ez nagyon fontos, mert a török hatalmas sereggel indul Szigetvár ellen, s amaroknyi védőseregnek esélye sem lenne a török hadak ellen, ha az erők némileg ki nemegyenlítődnének. Az első hat ének során ez meg is valósul: állandó vereségek érik a török sereget.

A két eposzi seregszemle egymástól távol esik. Bár mindkét sereg kitűnő katonákból áll,különbségük kifejezi, hogy itt a nyers erő áll szemben a mindent vállaló hősiességgel.

A mű alaphelyzetét a következőképpen lehetne összefoglalni: a magyarság bűnei miatt Isten a

törököt küldi az ország elpusztítására. a török sereg Szigetvárt ostromolja, ahol olyan védősereggeltalálja magát szemben, mely mentes a magyarság Benedict, sőt egyenesen annak ellentéte: a szigetivédőkben a legkiválóbb erények testesülnek meg. A töröknek ilyen védők ellen nincs hatalma, ezért



itt következik be a háború nagy fordulata: a török ugyan formálisan győzelmet arat, Szigetvárelesik, hiszen egész Magyarország még nem „tért meg", de a török tábor szétzüllik, vezére meghal,így megszűnik az a szerepe, hogy a magyarság büntető ostora legyen. Az eposz f ő cselekménye azostrom. Előtte Zrínyi megmondja vitézeinek, miért is harcolnak voltaképpen:

„Harcolnunk peniglen nem akármi okért kell,

Hanem keresztyén szerelmes hazánkért,Urunkért, feleségünkért, gyermekinkért,

Magunk tisztességéért és életünkért."

Majd biztosítja katonáit arról, hogy ő sosem fogja elhagyni őket:

„Fejem fennállásáig leszek én véletek..."

Tudomásunk szerint 10 ostrom folyt le Szigetvár ellen, de Zrínyi a művészi tömörítés jegyébenegyetlen hatalmas ostromot ír le. Ugyanilyen költői túlzással élt a költő dédapja ill. a szultán alakjátilletően. Zrínyi a mű során szinte félistenné növi ki magát, s Szulimán vele párhuzamosan egyreembertelenebbé válik. Egy kitűnő hadvezér indult Szigetvár ellen, s végül egy embertelen zsarnok

esett el a szigetvári hős kardjától.Ugyanis a költő – bár pontosan értesült Szulimán halálának tényleges körülményeiről – mégisdédapjának tulajdonítja a szultán megölését.

A mű során Zrínyi azonosul dédapjával, s értékei legf őbb hordozójává válik. Szigetvárt pedig egyeljövendő és megvalósítandó társadalmi rendszer eszményévé teszi, ahol a lovagias, de kissé naiveszményt Zrínyi és Delivid képviseli (a török oldalon Deliman és Demirhám).

A műben egyébként a jellemábrázolást nem nevezhetjük sokoldalúnak: vagy jó valaki, vagy rossz,nem szerepelnek összetett jellemek.

Az eposzban továbbá lényeges az epizódok szerepe. Ezek teszik teljessé a történetet, mert

megismertetnek bennünket a szereplők életével ill. előéletével. Ilyen pl. Delimán es Cumillatragikus szerelmi epizódja, vagy a Borbála-epizód.

Szerkezeti szükséglet a véletlen szerepeltetése, mikor a törökök elfogják a postagalambot. Ez amozzanat az egész művön végigvonuló végzetszerűség lezárása: a lényegében győztes magyartábornak meg kell semmisülnie. Megjelenik az a végvári hiedelem, miszerint az elesett vitézeklelkét angyalok viszik az égbe: „és minden angyal visz magával egy lelket, Isten eleiben így viszikezeket…."

Az eposz utolsó szakasza öt soros, egy sorral több tehát a többi szakasznál. Benne a költő a lehullóvért aláírássá minősíti, s ráadásként odafüggesztett ötödik sor a dédunokát, a költőt is belefoglaljaebbe a vérrel megpecsételt szerződésbe az eposz utolsó, 1566. szakasza végén.

A Szigeti veszedelem a korabeli magyar valóságban gyökerező zseniális művészi alkotás. A magakorában szinte visszhangtalan maradt, a XVIII. század fedezi majd föl igazából.

Zrínyi utolsó nagy műve, a Török áfium ellen való orvosság 166O-ban született. Ez a politikairöpirat kiegészíti Zrínyi munkásságát. Jellemző rá a barokk próza körmondatos szerkesztése és afigyelemfelkeltő cél.

A mű tettre készteti a magyarságot a törökkel szemben. Azt taglalja, hogy miért nem segít senki atörök kif őzésében.

A belföldi helyzetet rossznak találja a költő. Kimondja, hogy a belviszályok helyett inkább a törökellen kellene összefogni. Elmondja, hogy semelyik nemzettől sem várhatunk segítséget, nekünk kelltenni valamit, mert „akinek nem borja, nem nyalja…." Egy ország sem fog csupa jóindulatbólsegítségünkre sietni.



Zrínyi végigviszi a művön a nemzetközi politikai viszonyokat:

a lengyelek az oroszokkal hadakoznak, s elkötelezték magukat a török mellett.a németeknek egyáltalán nem érdekük egy erős Magyarország, ezért nem segítenek

Olaszország széttagoltságával küzd

Spanyolországot apró csatározásai foglalják le.

Franciaországnak semmilyen érdeke nem f űződik ide.

Oroszország a cári önkényuralmat nyögi.

Az első rész a helyzetkép felvázolása után az ajánlott teendők részletezése következik: Zrínyiszerint az elsődleges és legfontosabb teendő a nemzeti hadsereg létrehozása. Ennek tervét fejti ki amű második részében.A Török áfium ellen való orvosságnak már saját korában is nagy hatása volt, de a felvilágosodáskorának is kedvelt olvasmánya volt.A XVII. sz. barokk irodalmának kiemelkedő alakja volt Zrínyi Miklós. Nemcsak íróként játszottfontos szerepet, hanem politikai, katonai téren is. Jelleme, hadvezéri tehetsége, politikai éleslátása

Zrínyit történelmünk legnagyobbjai közé emeli.Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelemA barokk kiemelkedő alakja, nemzeti irodalmunk egyik büszkesége Zrínyi Miklós. Politikus éshadvezér volt, a literatúrával csak mellékesen foglalkozott. Hadvezéri sikereire, török elleni harcairavolt elsősorban büszke, hírnevét mégis írói művészete örökítette meg igazán. Költői pályája nem azeposz megírásával kezdődött. Első alkotásainak megírására szerelme, Draskovics Mária ihlette. Aversekben Viola néven megszólított hölggyel később házasságot is kötött. Majd a délvidéket a törökelleni harcok bázisává igyekezett kiépíteni, s közben hadtudományi tanulmányokat folytatott.

Barokk vonások a Szigeti veszedelemben

1, Nyelvi, stiláris gazdagság2, Monumentalitás, mely a műfajválasztás tekintetében is megfigyelhető. Az eposz nagy terjedelmű,rengeteg szereplőt és nagyszabású hősöket vonultat fel. Lényeges, hogy a költő a várvédelmetnemcsak a török–magyar, hanem a török s az egész keresztény Európa világméretű eseményekéntábrázolta. Hosszú, tekervényes körmondatai, részletező hasonlatai is a barokk monumentalitástbizonyítják. Csataleírásban is a méretek felnagyítását alkalmazza (török sereg félelmetes ereje,nagysága, a magyarok erkölcsi fölénye stb.)3, Mivel a barokk az ellenreformáció stílusa, a vallásos érzület is kimutatható a Szigetiveszedelemben. Az initiatio Christi, Krisztus megváltásának jelenetét ismétli meg. Zrínyit, anemzeti hőst, Krisztus katonájaként mutatja be, vele imádkozás közben találkozunk a 2. énekben:„Zrínyi egy hajnalban, az mint volt szokása, | Valamikor hajnalnak volt hasadása, | Az szent feszület

előtt térden áll vala, | S így kezed könyörgési az û szent szája”. A költő csodás elemeketelőszeretettel alkalmaz – pld. az ima után a kereszt meghallgatja Zrínyi szavait: „Ím az tekönyörgésedet meghallgattam, | Az te buzgó szívedet mind általláttam.”. A mű végén az angyalilégió elűzi a pokolbeli lelkeket és a hősök lelkét a mennybe szállítja.4, Politikai szándéka: mozgósítás a török ellen. Zrínyi e művében fogalmazza meg felismerését,hogy a magyarság nem számíthat segítségre, saját erejéből, nemzeti összefogással képesmegszabadulni a török seregektől.5, Szándékos illúziókeltés jellemzi, a csodás elemeket hihetővé teszi, valószerűvé váltja: a vereségetgyőzelemként mutatja be (paradoxon elem): a védősereget győztesként tünteti fel a várat elfoglalóellenséggel szemben, de a történelmet nem hamisítja meg.6, Festői látásmódjával nemcsak az illúziókeltést, hanem a monumentalitást is szolgálja. Pld. a

szultán külső jellemzése: fantáziát tágító (idézni könyv 28/ 36-37), érzelmeket fakasztó képekkel jellemez s a tényanyagok reális adagolásával szoktatja hozzá a valószerűtlen elfogadásához.7, Különböző műfaji elemeket kever:



Lírai: elmélkedések, dalszerű betét, pld. a 3. énekben: Szkender bég és Rézmán kávézik közbenegy fiú lantozik. Lírai reflexió: pld. 12. ének Cumillea halála, Delimán õrjöngése. Könyv. 155.Epikai: leíró jellegû részletek, elbeszélések, seregjellemzések. Könyv. 20.Drámai: párbeszédes jelenetek, dialógusok – 3. ének eleje – konfliktushelyzetek pld. Deli Vid ésDelimán párbajának soránKulcshelyzetekben szónoklatokat alkalmaz, így a retorikus hangnemet jeleníti meg, pld. Zrínyi

buzdító beszéde az eskütétel előtt könyv 57. 5. ének.8, Mivel a barokk nem az értelemre, hanem az érzelemre akar hatni, festői képeket, túldíszített jelzőket használ – basa jellemzése (könyv 28.). Sokoldalúan hangulatteremtő, hangulatfestőkifejezésekkel jellemzi hőseit, érzéki hatású metaforákat, pompázó jelzőket és bizarr akusztikájúverselési formákat alkalmaz – basa külső és belső jellemzése (könyv 28.).9, Ellentétek, kontrasztok és párhuzamok fedezhetők fel a jellemzésekben: a török tábormegosztottsága, egymást pusztító ellenségeskedése ellentétben áll a magyarok egységével,önfeláldozó hitvesi szeretetével. A pokol-menny ellentéte a mű elején és végén.10, Tudatos szerkesztettsége, a számmisztika jellemzi. Zrínyi tudatosságára vall, hogy az eposz 15éneke összesen 1566 strófából áll: utalás a szigetvári ostrom évére.

Zrínyi MiklósA magyar barokk legkiemelkedőbb alakja. Csáktornyán született 1620-ban, de a család a nevét aHorvátországban található Zerin váráról kapta. A család vagyonát és hírét a dédapa alapozta meg,aki horvát bán volt. Korai árvasága miatt tanításáról Pázmány Péter gondoskodott. IskoláitGrazban, Bécsben és Nagyszombaton végezte. 1637-ben tért haza, saját f őnemesi udvart hozottlétre. 1646-ban köti első házasságát: Draskovich Mária Eusélia lesz felesége. Annak halála után1652-ben nősül újra. Löbl Máriát veszi el.Életét a katonai élet határozza meg. Harcol Szibériában a svédek ellen, a Felvidéken I. Rákóczi

György ellen. Először tábornoki, majd horvát báni kinevezést kapott. Nádori címet szeretne, depolitikai programjai, nem kapja meg (Magyarország és Erdély összefogása, ill. a nemzeti hadseregés nemzeti királyság terve – ez a Habsburgok ellenszenvét váltotta ki). Ezt fokozzák továbbiszervezkedései, a Habsburgokkal való szakítás. A francia–német kapcsolatok ápolását segíti: aWesselényi-féle összeesküvésben is részt vesz. 1963-ben megöli egy vaddisznó. Bethlen Miklósírja le halálát.

Szigeti veszedelem

A műeposzok körébe tartozik. Zrínyi tartja magát a Homérosz nyomán kialakult eposzisajátosságokhoz, bár egyes esetekben eltér azoktól.A mű barokk vonásai:A barokk korában az eposz rendkívül kedvelt műfaj volt, mint az irodalmi műfajok között alegmonumentálisabb. Tehát már a műfaj a barokk vonás. Zrínyi ezzel a művel buzdítani akarja anemzetet. Azonban a mű témájául egy vesztett csatát választ. A koncepció ellentmondásossága amásik alapvető barokk elem.A világ kaotikus és labirintusszerű: így látták a művészek a reneszánsz végén. A barokk viszont jólrendezett és hierarchikusan tagolt látomásban szemléltette a világot. Ez a rend az ellentétekküzdelmében megvalósuló, az akadályok ellenére létrejövő harmónia. Ezt hangsúlyozzák a barokkeposzok, amelyek az alvilág minden erejével szemben is győzelemre juttatják a jó erőit.Magyarországra a jezsuiták hozzák el. Jellegzetessége a látszólag valóságosságát állító paradoxon.

Igazán érett formában Zrínyi Miklós lírai és epikai költészetében jelenik meg a magyar barokk.A szerkezetZrínyi a struktúra alakításában eltér a homéroszi eposzkezdés hagyományaitól. Az ab ovo(„tojástól”) kezdést használja. Így, mire eljutunk a vár ostromához, már számos eseményről



szerzünk tanúságot. A Szigeti veszedelemben fogalmazódik meg először az a gondolat, hogy amagyar nép bűnös, Isten a törököket szemelte ki a magyarok megbüntetésére. A vétkeiért bűnhődőnemzeti közösség motívuma itt jelenik meg először. Ez a gondolat tovább él, és később areformkorban jelenik meg Kölcseynél, Vörösmartynál, Berzsenyinél.Ezt követően Zrínyi megemlít két kisebb jelentőségű, de győztes vállalkozást: Thury Györgyvárpalotai és Zrínyi Miklós (dédapa) siófoki győzelmét. Ez is az író koncepciójának a része:

elmondja, hogy a török sereg milyen nagy, hatalmas, erős és rettenthetetlen, azonban legyőzhető.Az eposzok centrumában mindig valamiféle harc, küzdelem áll. Ezek a harcok közösségek,nemzetek sorsáról döntenek, ebben az esetben a magyar nemzet sorsa a tét. Zrínyi tudatosan ír egyvárostromról. Tisztában van azzal, hogy az egyéni hősiesség példáján keresztül kell elérnie atömeges helytállást. Ilyen elemekkel próbálja a nemzetet összefogásra buzdítani. Zrínyi korában éltkét jelentős szerző: Tasso és Marino. Mindketten nagy hatással voltak Zrínyire és művére. Tasso aMegszabadított Jeruzsálem című eposzában megjelenő szerelmi szálat rettenetesen túlírja, mintegygúzsba köti a cselekményt. Ez a motívum pedig „átmentődik” a barokk átlageposzokba. Zrínyiművében is megjelenik a Cumilla és a Delimán szerelme, az író azonban szakít a Tasso-i modellel.Ez ugyancsak a koncepció része. Zrínyi a mű f ő terjedelmét dédapja hősiességének, az egyénihősiességének a bemutatására használja. Megtartja a Homéroszi eposzok jellegzetes elemét, aseregszemlét. Szulejmán a szigeti vár ellen kilenc rohamot vezetett, de a várostromot zrínyiegyetlen csatába vonja össze. Ez a heroikus megfogalmazás barokk eleme a szerkezetnek. A mű

zárlatában, az ostrom folyamán a törökök és a magyarok is egyaránt kimerülnek. Ezt követőenzajlik le a postagalamb jelenet. A magyar sereg győzött, hiszen a törökök abba akarják hagyni azostromot. Azonban a balsors szembeszáll ezzel a győzelemmel. Megjelenik az író életénekalapmotívuma: a kudarc és a szerencsétlenség. Zrínyi két történelmi tényt használ fel a mű

lezárására.• A várostrom során járványban meghalt a török hadvezér. Zrínyi ezt a tényt a saját koncepciójának a

szolgálatába állítja, megváltoztatva a történelmi igazságot, szembeállítja Zrínyit és Szulejmánt.Végül Zrínyi öli meg Szulejmánt

•

A műben maga Zrínyi is meghal sok társával együtt. A f őhőst azonban csak egy orvlövész golyójatudta leteríteni, mert a közelharcban nincs párja. Ezt a történelmi tényt az író szintén a koncepciórészévé teszi. A várvédő Zrínyi Miklós olyan módon hal meg, hogy közben nem szenved vereséget.A mű végkifejlete, lezárása ilyen szempontból hasonlít a Roland-dal megoldására. Az eposz végénsajátságos deus ex machinával találkozunk. Megmozdulnak a transzcendes erők. Zrínyi lelkétangyalok emelik az égbe. Több szempontból is megfigyelhetjük azt, hogy a szerzőnek mindenszerkezetátalakítási törekvése arra irányul, hogy feloldja mondanivalójában rejlő ellentmondást.JellemkezelésAz eposzi kellékek közé tartozik a jellemek statikussága. Ezt az eszközt Zrínyi is alkalmazza. Egypolarizált képet tár elénk az író. A magyarok mindvégig pozitív, a törökök pedig negatív pólustképviselnek. A két csoport közt nincs keveredés, átmenet, két ellentétes végletet alkotnak. A

magyarok jó kapcsolatban állnak vezérükkel, esküt tesznek, hogy akár az életük árán is megvédik avárat és a házat. Nem riadnak meg a sokszoros túlerőben lévő ellenségtől. Fondorlatos, ravaszcselekkel próbálják gyengíteni az ellenfelet. Ebben a maroknyi csapatban az egyén képviseli azerőt. Másik oldalon a törökök rettegnek vezérüktől, számukra egyetlen döntő elem az, hogytúlerőben vannak. Itt a tömeg jelenti az erőt. A két ellentétes pólus tetőpontján áll két hadvezér.Szulejmán negatív jellem, Zrínyi elítéli őt. Azonban ezt a keménykezű uralkodót tisztelettel említimeg művében. Ez összefügg Zrínyi abszolút, teljhatalmú uralkodó eszményével. A magyartörténelemben ezt Mátyás királyban fedezte fel. Ezt az eszményt látja Szulejmánban is. Ettőlazonban a török hadvezér nem válik pozitív jelleművé. A mű végén minden gonosz megtestesítő jelesz. Zrínyi kezdettől pozitív hős, jelleme a cselekmény folyamán fokozódik. A Szigeti veszedelemvégére szinte emberfeletti tulajdonságokkal rendelkező hőssé válik. Bátorság, harcban való

jártasság, testi erő, ügyesség, ezek a katonai erények jellemzik Zrínyit és a magyar sereget. Jellemétazonban nemcsak a katonaember, hanem a mélységesen vallásos, a hívőember alkotja. Ilyen módonZrínyi lelki tulajdonságaival is felülmúlja a törököt. Egy maroknyi csapat élén képes volt arra, hogy



vereséget mérjen a törökökre.A Szigeti veszedelem a maga korában visszhangtalan maradt, csak a XVII. században jelent megújra. Az író halálának esetében újra megjelenik a kudarcmotívum: Zrínyi és társai a törökök ellenszervezkedtek és indítottak egy hadjáratot, 1664-ben azonban a magyar barokk legkiemelkedőbbszemélyisége, Zrínyi Miklós egy vadászbalesetben meghalt.

irodalom tétel

Documents