5. a k†osz elszabadul

8/17/2019 5. a k†Osz Elszabadul

1/76

NNCL1586-550v1.0Osiris Könyvek 16.John CaldwellA Káosz elszabadul

John Caldwell

A Káosz elszabadul

regény

CHERUBION KÖNYVKIADÓDEBRECEN 1994

A cím angolul: Chaos on Tour©1993 by John CaldwellAll rights reserved!A borítón látható festménytSzendrei Tibor

készítetteISBN 963 7841 31 8ISSN 1215_8518Cherubion Kft., 1994Nemes IstvánCherubionKönyvkiadó és Szolgáltató Kft.Az AVALON Kiadói Csoport tagjaFelelõs kiadó:Nemes István és Nemes Judit ügyvezetõ igazgatókMûszaki szerkesztõ: Király EditSzakmai tanácsadók: Kornya Zsolt és Demeter MiklósSzedte és tördelte a Cherubion Könyvkiadó

Nyomta az Alföldi NyomdaA nyomdai megrendelés törzsszáma: 4481.66-14-2Felelõs vezetõ: György Géza vezérigazgatóTerjedelem: 10 (A/5) ívKészült Debrecenben, 1994-ben 1. Tervek és elvek- És hogy képzeled? - érdeklõdött Skandar Graun, miután gon-dosan bekötözte és kitisztíebeit, majd pedig egymás után három gyógyítóvarázst is rápazarolt nagy dünnyögve.A fiatal harcos minden kezelés és gyógyítgatás ellenére még mindig igen rossz színben l


2/76

és az arca mély szomorúságot fejezett ki, miközben többszörös görcsbe kunkorodott varáte.- Mit?Skandar Graun mielõtt elmagyarázta volna, hogy mire gondolt, a közeli kidõlt fatörzsön zonyra pillantott. Hilgar egy hirtelen megélénkült periódus után visszazuhant apátiájáb meredt maga elé.- Mit hogy képzelek? - kérdezte meg Ywerd szórakozottan, mi-közben a halkan sipítozó ésTimakriszt simogatta.- Hogy akarsz eljutni Yennon Szigetére?Ywerd vállat vont.- Amint egy kissé erõre kapok, nekivágunk. Ne félj, mindent gondosan megterveztem. Induhatnánk máris, hiszen minden idõ-veszteség a kárunkra lehet, de most még túl gyenge vag.. kiszolgáltatottnak érzem magam.Ez ügyben Skandar Graun igazat adott az ifjú harcosnak, aki je-lenlegi helyzetében úgy ett ki, mintha a hadjárat kezdete óta éveket öregedett volna. A mellvértje cafatokban l, az arcán ha-ránt irányban széles karomnyomok jelezték, hogy Grooms egy ideje elhanyagatta a manikûr intézményét. Az egyik karomnyom épp a bal szeménél ért véget, és tiszta gy Ywerd szeme vilá-ga megmaradt. Épphogy csak hunyorgott, de állítása szerint a jobb sel még tûrhetõen látott. A jobb karját igen nehézkesen moz-gatta, a balt pedig sehogy. ar Graun a gyógyító varázslat be-vetése elõtt egyértelmûen megállapította, hogy a bal vjes mozdulattal kirántották a helyérõl. Mivel õ pap, nem pedig felcser, meg sem próbálkhelyébõl kiugrott csont visszatéte-lével. Meg aztán mivel még többé-kevésbé gyanakvó áa többszörösen áruló ifjú harcossal kapcsolatban, úgy vél-te, egy kis szenvedés nem áthn. Ugyanezen indok-ból nem rakta helyre Ywerd kificamodott bal bokáját, és zúzódá-sokka

jobb térdét is csak ímmel-ámmal kötözte be. Addig, amíg a fickó ártatlansága és jó szánnyer, csak ne nagyon rohangáljon ez az alak...- Mit tervezel'?Ywerd, cudar állapota ellenére, elvigyorodott.- Nem bízol bennem, félvér?Skandar Graun vállat vont.- Én már magamban sem bízok.Ywerd gondosan szemügyre vette a nála alacsonyabb, testes félorkot, és érezte, hogy az olyan beszél. Elég régen ismerte már ahhoz, hogy tudja, Skandar Graunra néha rátör egyfkomorság, kétségek rohanják meg, és olyankor saját világba mene-külve elveszíti a józan- Azért mert olyan vagy, mint egy két lábon járó pestis?Skandar Graun dühösen felhorkant.- Ezzel... ne tréfálj, hallod?

Ywerd összevonta a szemöldökét.- Nem tréfának szántam. Hidd el... ismerem én is nagyon jól ezt az érzést, és... te vagakinek megvallom, mennyire rohad-tul gyûlölöm a gyilkolást.- Te? Hiszen csak nemrég fejtetted ki, hogy a Káosz életmódját sokkal jobban megkedvelt mint korábbi önmagadat!- Hogy az ember mennyi erõszakos tettre kényszerül, nem az ha-tározza meg, hogy a Káoszagy a Rendet szolgálja. Vannak, akik élvezik a gyilkolást, mások kényszerbõl teszik. Miketten ebbe az utóbbi csoportba tartozunk, Skandar Graun, mindketten más és más indokbósapoljuk meg a cimboráinkat. Gyûlölöm a vérontást, akárcsak te, és azon ügy érdekében, számos isme-rõsöm és barátom sorsa felõl kellett döntenem. Óriási teher ez. El sem hisz- Sorban elhullottak mellõlem a barátaim - kesergett Skandar Graun.Ywerd a fejét rázta.- Ne gondold, hogy én nem ismerem ezt a rohadt érzést. Nem volt részem a gyilkolásban m

addig, amíg apám önhibáján kívül a Fekete Torony fogja nem lett. Addig csak bábukon gyaa fegyverforgatást, s Yennon Szigetén mindössze egyetlen egyszer ontottam vért... a sajmat, amikor egy ízben sikerült megvágnom magam önnön kardommal. Aztán... a már említettltan a Káoszfellegvár szolgálatába, és ahhoz, hogy megálljam a helyem, bizonyítanom kelicsoda kegyetlen idõk voltak! Ó, Skandar Graun, te el sem tudod képzelni, mennyi lelki szenvedésen mentem keresztül, amíg felverekedtem magam olcsó zsoldosból Derek Cuman szi testõrségébe! Gyakorta azokat kellett írtanom, akikkel egy kenyeret ettem, akikkel egt szolgáltam. Rohadt dolog volt, ám nekem ki kellett tûnnöm a társaim közül és mindent tt követnem, hogy felhívjam magamra a legmagasabbak figyelmét. Éppen ezért színleg könnegmán öltem, de belül egész lelkem háborgott.


3/76

Skandar Graun csodálkozva nézte az ifjú harcost. Eddig el sem tudta képzelni róla, hogyyen mély érzelmei lehetnek.- Hogy bírtad?Ywerd félrefordította a fejét, s a félorknak olyan érzése támadt, mintha egy gúnyos mosna leplezni.- Eleinte sokat segített a hit. A hit, hogy mindazt, amit cselek-szek, a jó ügy érdekébteszem. Az apán kiszabadítása érdekében. S mivel eleinte a szívem mélyén a Káoszfellegvnd hí-vének éreztem magam, nem esett annyira nehezemre a Káosz szol-gáit gyilkolni. Ami pedig a Rend híveivel kellett szembeszállni... nos, mindig találtam indokot arra, hogy megtegyem, amit tennem kell. Késõbb pedig egyre inkább megszoktam, hogy gondolkodás n felemeljem a kardom, ha a szükség úgy kívánja. Ám volt egy idõszak, amikor fel akartamindent és végképp felhagyni a gyilkolással. Végül is erõt vettem magamon, és leküzdötteemet. Most már nem okoz gondot a gyilkolás, mert tudom, hogy miért teszem...Skandar Graun sóhajtott.- És én miféle célt tûzzek ki magam elé? Az én apám nincs bör-tönben. Nincs is apám. Abelt, már rég csalatkoztam. Kiért vagy miért érdemes még küzdenem?Ywerd a magában dünnyögõ Hilgar felé intett.- Érte. És a gyermekedért. Azért, amire annyira vágysz... a nyu-godt, békés, gyilkolásm... Hát ezért küzdj, Skandar Graun, ha más okot nem találsz! Segíts nekem, és ha eljutuon Szigetére, minden vágyad teljesülni fog. Ezt Ylmor és Ywerd egyaránt megígéri neked!Az ifjú harcos tekintetébõl annyi õszinteség sugárzott, hogy Skandar Graun már-már hajlzett fel magában a kiugrott vállcsont visszarakására. Azonban mielõtt ilyen botorságot tett volna, megszólalt a józanabbik énje.Ne bízz senkiben!

Egy okos félork maximum háromszor dõlhet be egy-egy õszinté-nek tûnõ tekintetnek - vagyjebb négyszer - de semmiképpen nem tizennégyszer.Hogy megakadályozza teljes elérzékenyülését, tárgyilagosabb dolgok felé fordította a fi- Most nem az a kérdés... hogy Ylmor vagy Ywerd mit ígér meg, hanem az, hogyan jussunk l Yennon Szigetére. Reméltem, hogy van egy terved... de attól tartok, az üldözõinknek iz...Ywerd elmosolyodott.- Régebben nem voltál ilyen elõrelátó.- Félreismertél - morogta Skandar Graun megbántottan.- Én mindig is jóval a társaim elõtt jártam gondolatban. Talán éppen ezért sikerült túlbárhogy legyen is... ha az ember egy bamba óriásasszony meg egy nyomorék társaságában ujól teszi ha megpróbál mindhármójuk helyében gondolkodni.- Az agyamat még nem loccsantották szét - nevetett fel Ywerd szokásos flegmaságával. -

hiszem, az észmunkát nyugodtan rám hagyhatod.Skandar Graun erre nem is válaszolt, de elhatározta, hogy ezek után már akkor sem fogjahelyére rakni a beképzelt ficsúr bokáját és vállát, ha az könyörögve kéri!- Miféle terved van? - röfögte modortalanul.Ywerd legyintett.- Mindent elõre kidolgoztam. S bár a Káosz Szívének megszer-zését kevesebb zúzódással kdig nagyjából a terv sze-rint haladunk. Nálunk a varázsszer... a küldetés nehezebb részajtottuk. Most már csak el kell jutnunk a tengerpart egy bizonyos pontjára, mely titkos megjelöléssel a Sárkány Foga néven ismeretes. Ott egy gyors hajó fog vájni bennünkegyenesen Yennon Szigetére szállít. Ráadásul ha a hajóhoz eljutunk, védve le-szünk, lévéató társak várnak majd ott ránk...Skandar Graun megvakarta kopasz fejét.- Alurionra meg a druida cimboráira gondolsz?

Ywerd elcsodálkozott.- No nézd csak! Nem is vagy te olyan ostoba, mint amilyennek látszol!Skandar Graun rosszallóan összevonta a szemöldökét, és az uj-jai összeszorultak egy kic- Attól tartok, más terv után kell néznünk.Ywerd hirtelen elkomorodott, és gyanakodva pillantott a félorkra. Úgy tûnt, megvilágosot benne a felismerés.- Ez nem lehet igaz! - motyogta. - Ugye, nem ölted meg Aluriont is?Skandar Graun elpirult.- Nos, én csak...Ywerd a sérülései dacára felpattant, és vérben forgó szemmel fordult az ég felé.


4/76

- Ez megölte! Megölte az egyetlen lehetõségünket! Ilyen a me-sében sincs! Skandar Graunaztán tényleg a két lábon járó pestis vagy! Kezdek rettegni tõled! Hát, miféle ördöngösol téged?- Nem én öltem meg - fortyant fel a félork. - A démon tette.- Démon? - képedt el Ywerd. - Maldyce?Skandar Graun a szemét forgatta.- Nos... Maldyce is közrejátszott, de igazából az a Lensver nevû démon csinálta... Cher..Ywerd halkan szitkozódott.- És hogy a nyavalyába került ide az az árnysíkbéli démon?Skandar Graun vállat vont.- Én idéztem meg.Ywerd elképedését valami belülrõl jövõ, érthetetlen vidámság váltotta fel.- Te barátgyilkos! - röhögte. - Te kétlábon járó pestis!- Õ kezdte - mentegetõzött a félork. - A druida cimboráival együtt foglyul ejtett, ítélem, és ki akartak végezni... csak azért, mert a Káosz Szava itt lapul a fejemben.Ywerd egy csapásra elkomorodott. Elõbbi vidámságát mintha csak elfújta volna a szél.- Rendben. Az összes druidát kicsináltad, vagy hagytál legalább egyet... mutatóba?Skandar Graun vállat vont.- Ha õk nem kötöttek volna belém...- Könyörgök, ne kínozz! Hagytál életben közülük bárkit is? Pél-dául a lányt... Ariant? ort? Vagy a fõdruidát... Aranmerg Alvaxot?- Alvax elrepült. Meg ketten vele...Ywerd hitetlenkedve rázta a fejét.

- A többieknek kampec? Kinyírtad valamennyit? Alig tudom el-hinni.- A démon tette. Gyilkos dühében még Maldycét is csaknem megölte.Az ifjú harcos felkapta a fejét, és hevesen pislogott bedagadt szemével.- Maldyce? - ismételte a nevet. - Hogy kerül a képbe Maldyce?Skandar Graun tudott volna éppen mit mondani, de unta már a sok magyarázkodást.- Mit tudom én? - morogta. - Összeszûrte a levet a druidákkal, és az én alakomat felvéva Káosz-hitûek táborában. Egy-szer Alurion összetévesztett vele, és elmagyarázta, hogy gyan kellene megölnöm téged... Ha érdekel, Maldycének a tervek szerint akkor kellett vo lecsapnia rád, amikor már megszerezted a Káosz Szívét. Ez volt az egyik terv...Ywerd döbbenten meredt a félorkra, de nem szólt semmit, és rezzenéstelen arca sem árultaz érzelmeit.- S ha Maldyce kudarcot vall, Alurion és társai próbáltak volna csapdába ejteni a "megbt találkahelyen". Na, ehhez mit szólsz?

A félork arra számított, hogy Ywerd átkozódni vagy esetleg õr-jöngeni kezd, ám a fiatalgyszerûen csak vállat vont, és el-vigyorodott.- Olymindegy.Skandar Graun egy pillanatra lehunyta a szemét, és próbált is-mét az elõttük álló feladentrálni.- Meg sem lepett, hogy Alurion elárult?Ywerd vállat vont.Ebben a világban nem élhetnek meg azok, akik nem árulnak el senkit. Ezt Alurion is tudta. Ám az árulók néha rajtavesztenek, mint ahogy esetünkben is. Nincs róla mit beszélnüSkandar Graun elképedt.- Nincs? De hát valahogy el kell jutnunk Yennon Szigetére!- Valahogy eljutunk.- Aha - morogta a félork. - És mi a helyzet az üldözõinkkel?

Ywerd csodálkozni látszott.- Egyáltalán nem hiszem, hogy Grooms sietett volna közölni az õt ostromló Derek Cumannagy elragadtam tõle a Káosz Szívét. Annak a lehetõsége pedig, hogy õk ketten alkalmi szönének, nagyjából azzal egyenlõ, mintha Yvorl és Feketebotos Mark'yhennon egymás kezét c. Ami, ugye, nem túl va-lószínû. Grooms tudja, hogy ki rabolta el tõle a féltett kedven hülye lenne, ha ki merészelné dugni az orrát a mágiával többszörö-sen körülvett várbólglepetés érhetné. Tudja õ jól, hogy bár, mi nem nagyon bírtunk el vele, egy ekkora küzdmég az istenek sem halhatatlanok. És ki tudja, nem leselke-dik-e a közelben valahol Yvorl vagy Mark'yhennon csak arra várva, hogy minden orkok öregapja kidugja az orrát azerõdítményébõl?


5/76

Skandar Graunnak ez szöget ütött a fejébe.- Tényleg... miért Derek Cuman vezeti a hadjáratot? Mit csinál eközben Yvorl? És mit Maennon?Ywerd egy flegma vállvonással fejezte ki érdektelenségét ez irányban.- Az istenek útjai kiszámíthatatlanok - közölte. - Nem a halan-dók dolga, hogy ilyesmibz orrukat... mert könnyen megta-pasztalhatják, mily törékenyek is azok a bizonyos szaglervek.- Jól van - egyezett ki Skandar Graun -, talán valóban nem üldöz bennünket senki, de haion elárult, gondolod, hogy még mindig ott vár a hajó a megbeszélt helyenYwerd mozgatni próbálta kificamodott vállát, de ennek eredmé-nyeképpen csak az arca torel a fájdalomtól.- A jó eget! - sziszegte. - Rettenetesen sajog! Legszívesebben levágnám saját karom, dea kardom sem elég jó hozzá. - Tapo-gatta még magát egy darabig, aztán az ajkába harapotzal hogy Alurion halott, még nem biztos, hogy a hajó nincs a találkahe-lyen.- De...- Megnézzük. Az ismeretlen méreg próbája a megevés. Odame-gyünk és megnézzük. Lehet, ho.- És ha nem?Ywerd csodálkozva pillantott a félorkra.- Furcsa vagy, Skandar Graun. Régebben sohasem tettél fel ilyen kérdéseket.- Mert régebben még tudtam, mit akarok.- Hiszen most is tudod - nevetett Ywerd, és egy laza mozdulattal Hilgar felé mutatott. - Gyereket ettõl a baromtól... elnézést, ettõl a szép, nagy darab hölgytõl.Skandar Graun egy pillanatig elgondolkozva meredt maga elé.

- Mi mást várhatnék még az élettõl? - jegyezte meg. - Fiam fog születni, és ennél többeYwerd igyekezett komoly arcot vágni, de nem sikeredett valami ünnepélyesre a kifejezése- Remek legény lesz. Félig óriás, negyedrész ork, negyedrész ember... nem sok hozzá hasszaladgálni ezen az elátkozott világon. Alig várom már, hogy láthassam. Ha az apja szépnyja eszét örökli... Skandar Graun elengedte a füle mellett ezt a cinikus megjegyzést.- Veled tartok Yennon Szigetére - jelentette be.Ywerd vállat vont.- Boldogulnék egyedül is. De ha már ennyire jönni akarsz, nem utasítalak vissza... 2. A barlangFekete felhõk sötétítették el az eget, és perceken belül zuhogni kezdett, mintha dézsábHilgar felpillantott, feltartotta a már víztõl csöpögõ ujját, mintha csak a szél irányá. Aztán a semmibe révedve a szájába vette bütykös mutatóujját, és lenyalta róla a vizet

t arcáról lerítt, hogy közölni kívánja a vizsgálat eredményét, de sehogy sem találja a - Esik - segítette a megállapításban Skandar Graun jólelkûen, és sóhajtott. - Utálom azHilgar felnézett.- Hö? - kérdezte tõle szokatlan értelmességgel, de még mindig nem mozdult el a szikláróa óta zavartalanul üldögélt.Ywerd nevetett.- Legalább elmossa a belõletek áradó förtelmes bûzt. Nagyon bántotta már az orromat...Skandar Graun rosszkedvûen pillantott a jól szórakozó fiatal harcosra.- Nincs kedvem tréfálni - morogta.Ywerd vállat vont.- Nem is tréfának szántam. - A hóna alá vette a görcsre kötött, halkan pislákoló Timakrl a közeli hegyek felé intett. - Na, megyünk?Másfél órán át bandukoltak a kitartóan zuhogó esõben, mely né-ha olyan sûrûn esett, hog

nyire sem lát-tak. Aztán valami csoda folytán egy barlangra találtak, és behúzód-tak mei.A barlang elhagyatottnak tûnt, rég megszáradt állati ürüléken kívül csak régi tábortüzefel, s valami jótét lé-leknek köszönhetõen a barlang legészakibb sarkában egy nyaláb szrábukkantak.Hamarosan vidáman lobogott a tábortûz, és miután mindhárman kicsavargatták rongyaikat, pel a tûzbe révedve hallgatták egymás gyomrának korgását.Skandar Graun mogorván pislogott a tûzbe. Az éhség már rend-kívül mardosta a gyomrát, dtlen mennyiségû esõ láttán ismét elõjött régrõl eredõ víziszonya, s bármit hajlandó letoldogulás érdekében, csak kilépni nem akart a ned-vességre az istennek sem.


6/76

Hilgar mit sem törõdött az egésszel. Merengve simogatta széna-boglyányi pocakját, és csa tûzbe tompa tekintettel, mint-ha a sötét jövõ titkait akarná megfejteni a vörös lángoalkan nyögdécselt, és próbált olyan testtartást felvenni, hogy a leg-kevésbé kínozzák m.Skandar Graun ádázul szemezett Ywerddel. Valamelyiküknek elõbb vagy utóbb el kellene mee valami élelmet szerezni. Azt nem várhatják el, hogy az amúgy is legbambább idõszakábadzõ, erõteljesen állapotos óriásasszony vegye magára ezt a megerõl-tetõ terhet, neki pe... neki pedig itt kell maradnia vigyázni Hilgarra, s a pocakban fejlõdõ kicsi Skandira. Tehát mindenfajta emberi és félorki szárasí-tás szerint csak Ywerd marad e feladat e Ywerd tekinte-tébõl viszont az sugárzott, hogy szerinte Skandar Graunnak kellene ellátia az élelmiszerbeszerzõi tisztséget.Jó fél percig szemeztek, végül Ywerd elszánta magát. Sóhajtva felegyenesedett.- Azt hiszem, egyikünknek el kellene menni körülnézni egy ki-csit - vélte.- Én is azt hiszem - morogta Skandar Graun diadalmasan.Ywerd a fejével a száraz rõzsekötegek felé intett, s még egy lé-pést is tett abba az ir- Megyek, idehordom a gallyakat, hogy amíg te távol jársz, nyu-godtan õrködhessek és tám a tüzet...Skandar Graun úgy mordult fel, mintha orvul belerúgtak volna.- Micsoda?- Ez egyértelmû - magyarázta Ywerd. - Hilgar nem mehet, én szinte teljesen nyomorék vag... tehát neked kell menned. Rette-netesen fáj a vállam és a bokán...- Hadd nézzem csak! - dörmögte Skandar Graun. - Talán tudok velük kezdeni valamit.- Alig hiszen - sziszegte eltorzult képpel Ywerd. - Rettenetes fájdalmaim vannak.- Nahát! - hördült fel Skandar Graun. - Amíg az esõben menetel-tünk, még te sürgettél,

a lábunkat!- Hát persze... - vetette oda Ywerd alázatos télmosollyal. - De-rek Cuman Hosszantartó dalomtûrõ varázsa volt rajtam, és nem éreztem a kínokat. Azonban tudtam, hogy a varázsl hama-rosan elmúlik, és akkor iszonyatos kínjaim lesznek. Ezért siettem. Hogy megfelelõlyre érjünk, mire a gyötrelmek jelentkeznek. És most jelentkeztek... sszz... aú!... Látennyire kínlódok?Skandar Graun gyanakodva nézegette a meg-megvonagló fiatal harcost.- És... éppen most múlt el a varázslat hatása? - érdeklõdött gya-nakodva.Ywerd gyötrelmes képpel rázta a fejét.- Nem. Már percekkel ezelõtt.- Nem is látszott rajtad!Ywerd ártatlanul vállat vont.- Mert eddig hõsiesen összeszorítottam a fogam. Férfiasan tit-kolni akartam a fájdalmam

de most már nem bírom tovább. Pi-hennem kell... úgyhogy neked kell menned!Skandar Graun sunyi tekintetet vetett a furcsán eltorzult képû Ywerdre.- Te most... röhögsz?- Ugyan! - harsogta olyan elemi erõvel a fiatal harcos, hogy még a bambuló óriásnõ is pott egyet a kiáltás után két perccel. - Hát úgy nézek én ki, mint akinek röhögni van keSkandar Graun legszívesebben bólintott volna, de nem akarta felbosszantani a társát. Elre sosem lehet tudni, lehet, hogy most az egyszer valóban igazat mond, és tényleg erõtejes fájdalmak gyötrik.A félork lassan feltápászkodott, és megmarkolta a buzogánya nyelét.- Ha esetleg... helyreraknám a kificamodott válladat meg a bo-kádat... - próbálkozott. gy kevés pihenés után mehetnél akár te is.- Képtelenség! - sziszegett Ywerd. - Nem tudod megtenni!Skandar Graun ezt nem értette.

- Mibõl gondolod?- Mert ha ilyen könnyen el lehetne mulasztani a kínjaimat, te már rég megtetted volna. smerlek annyira, hogy nem tudom elkép-zelni, hogy hagytál volna szenvedni...Skandar Graun bosszúsan megdörzsölte lapos orrát.- Nos, hát, úgy van - ismerte el a félork. - Rendben van. Meg-osztjuk a munkát. Én megyki az esõbe körülnézni, de akkor te õrködsz éjszaka...Ywerd beleegyezõen bólintott.- Én is éppen így gondoltam - felelte. - Ez így igazságos.- No igen - dörmögte Skandar Graun, és miután még egy min-denre elszánt tekintetet vetebambán üldögélõ Hilgarra, csúnya szavakat mormolva az orra alatt kicammogott az esõre.


7/76

- Aztán siess vissza! - kiáltott utána Ywerd némileg vidámab-ban, s Skandar Graun meg iegyezte magában, hogy a fiatal har-cosnak az utóbbi pár másodpercben nyilván enyhülhettgyöt-relmei. 3. A Káosz SzíveAz esõ legalább olyan vidáman zuhogott, mint ahogy Ywerd kö-szönt el tõle, s Skandar Grogorván lépkedett a hegy oldalán szétszórtan elterülõ cserjék, bokrok között. Abban remvalami kisebb állat kerül az útjába, amit esetleg a buzogányával le tud csapni, botorsávolna. Így, varázslatok nélkül, az õ "gyor-saságával" legfeljebb csak egy béna vagy csalajhárt tud-na agyoncsapni.Ennek ellenére azonban bízott abban, hogyha friss hússal nem is, de ehetõ bogyókkal, gykkel térhet haza. Elég sokat barangolt már ahhoz az erdõben, hogy tudja, mivel csendesíti el háborgó gyomrát.Tíz percen át kutyagolt a sûrû szemû esõben, míg az egyszer csak hirtelen abbamaradt, malami parancsszónak engedelmeskedett volna. Skandar Graun gyanakodva pillantott az égre, de csak sûrû, sötét, füstszínû felhõket látott, a napot mintha örökre eltöröltékSkandar Graun megrázkódott akár egy kutya, hogy megszabadul-jon a víz egy részétõl, aztitkozódással folytatta útját. Alig száz méterre északra egy furcsa természeti konstrukcedek szikla nyújtózkodott az ég felé. Skandar Graun elõször arra gondolt, valamiféle togy õrbástya lehet, de ahogy közelebb ért, egyér-telmûen meg tudta állapítani, hogy nem mûvérõl van szó, csak egy furcsa, felfelé meredõ, keskeny szikláról.Elhatározta, hogy közelebb megy, megpróbál felkapaszkodni, és ha feljutott, körülnéz a vajon merre lesz érdemes folytat-nia az útját.Ám még az út felét sem tette meg, amikor érzékeny orra valami édeskés, bûzös szagot szi

yik pillanatban a szél még a háta mögül fújt, s õ nem érzett mást, csak a nedves növény most megfordult, és még az átható fûszagból is kiértõ-dött ez a rég érzett, kellemes i- Dögszag... - morogta Skandar Graun, és érdeklõdve forgatta a fejét. Az illatból ítélvsze elõtte állati és emberi hullák he-verhetnek. Megközelítõleg az oszlásnak olyan egyhmában.Érzékei ezúttal sem csapták be. Ahogy kilépett egy kisebb szikla mögül, egy fa és a törokor tövében borzalmas lát-vány tárult eléje. Két kis termetû humanoid tetem hevert egyssze, kifordított belekkel, gyakorlatilag szétmarcangolva, jó-szerivel felismerhetetlen tetemként. S nem sokkal arrébb egy valami-vel nagyobb húshalom, egy szétmarcangolt pómaradványai he-vertek igen megrongálódott állapotban. S öt méterrel arrébb egy va-lamivobb hulla, elsõ ránézésre ember lehetett, s egy nagyobb ló maradványai.Skandar Graun szíve nagyot dobbant. A póni és a nagyobb ló tes-tét éles karmok és kisebogai kíméletlenül szétmarcan-golták, ám mindkét állat feje többé-kevésbé épségben marad

És mi más lehetne egy vérbeli ork legzamatosabb kedvence, mint egy nyolc-tíz napos, rotasztott lóagyvelõ. Igaz, hogy rég evett már ilyesmit, de már a gondolatra is összefutotzájában a nyál.Óvatosan szimatolt a levegõbe, és apró szemeit forgatva vette szemügyre a környéket, delt veszélyt, így hát közelebb óvakodott.Azt könnyedén megállapította, hogy a mészárlást egy kisebb farkasfalka hajthatta végre,gyobb elkeseredésére azóta már emberek is járhattak a közelben. Legalábbis nem tûnt túlogy a farkasok forgatták volna fel a szerencsétlenül járt áldoza-tok rongyait oly alapoal, hogy még a csizmák talpát is felvágták elrejtett kincsek után kutatva.Skandar Graun idegesen próbált turkálni a maradványok között, s még idegesebb lett, amint, hogy õ a kalandozásai alatt már olyannyira emberré vált, hogy a gyomra felfordult an oly-annyira kedvelt dögszagtól, és viszolyogva húzódott hátrább a ronda látványtól.Azért fáradtságos munkával csak levagdalta a két ló fejét a nyak-ról, és az egyik kiste

- szemre törpe lehetett - barnás foltokkal tarkított köpenyébe csavarta. Aztán még fár munkával lefarigcsálta a póni bal hátsó combját, ami a farkasok gusztustalan lakomája zinte csaknem teljesen épségben megmaradt.Vigyorogva gondolt arra, mit szól majd Ywerd, ha õ visszatér hozzájuk a szerzeményeivelz a ficsúr nyilván elég finnyás ahhoz, hogy ne egyen az ilyesmibõl. Úgy kell neki! Maracsak éhen! Hilgarnak mindegy, mivel tömi a fejét, számára pedig kimondott csemegét jelejd a jó zaftos lóagyvelõ.Egy darabig göcögött magában, ahogy elképzelte Ywerd fancsali képét, aztán elkomorodottarra gondolt, hogy jó darabon ci-pelheti a combot és a két fejet.Aztán hirtelen eszébe jutott valami.


8/76

Megtépázott köpenye belsejébõl elõhalászta a kis szobrocskát, minden ceremónia nélkül ft magasodott elõt-te a khenta madárszerû, gyíkfarkú monstruma. S a fejében szinte a megt megelõzõ pillanatban felhangzott az ismerõs hang:- Eszünk?Skandar Graun fõhercegi mozdulattal mutatott a sárban heverõ, bûzlõ tetemekre, mintha c a palotájába tévedt vendéget invitálná a terített asztalon sorakozó pompás lakomához.- Szolgáld ki magad!A khenta fanyalogva nézett körül.- Csõdör nincs?A félork mogorván vállat vont, és kissé távolabb vonult, mivel-hogy nemigen volt kívánc õslény gusztustalan táplálkozására.- Nem vizsgáltam meg õket tüzetesen - morogta. - De te csak ne válogass! Tömd meg a benaztán munkára!A khenta nem vitatkozott. Miközben a félork félrevonult, hogy a nyomokat tanulmányozza,az õsszörny falánk csámcsogással nekilá-tott, hogy derekasan eltakarítsa a maradványokaSkandar Graun egy árva nyomot nem talált a sajátjain kívül, hisz minden régebbit elmoso órákon át zuhogó esõ, azonban mégsem akart a közelben lenni, s legszívesebben a fülét lna, hogy ne hallja a csontok ropogását, a veszedelmes csõrök tépte hús undorító szakad, a csámcsogást, az öklendezést és a fémes csikorgást meg az ordítást...Ordítást?Skandar Graun vadul felkapta a fejét, mert a khenta nemcsak gondolatban, de a valóságban is akkorát ordított, hogy a környezõ fák lombjairól sûrûn hullott a vízpermet.- Mi bajod? - morogta Skandar Graun neheztelõen. - Talán nem ízlik?A khenta ugyanis nagy húscafatokat öklendezett fel, és gusztusta-lan, nyálas golyókként

azokat a félork irányába, mintha célbaköpõsdit játszana.- Televan mindenféle vacakkal!Skandar Graun leküzdötte heveny hányingerét, és elvigyorodott.- Szóval, újabban válogatós lettél.- Utálom a kavicsokat.Skandar Graun most már leplezetlenül röhögött.- Minek eszel olyad mohón, he?- Épp ennek a fickónak a bélrendszerén falatoztam, a vastagbél tartalmát szívtam ki, amSkandar Graun ismét a hányingerrel küszködött.- Ne részletezzük!- A torkomon akadtak azok a vacak kavicsok! Kemények, mint a gyémánt!Skandar Graun szeme megvillant.- Gyémánt?

A khenta a fejét rázta.- Nem az. A színét tekintve zafírok lehettek.A félork megrezzent.- Mi?A khenta türelmetlenül rázta a fejét.- Zafír. Egy olyan drágakõ, mely a színét tekintve...- Tudom, milyen a zafír! - állította le a félork a magyarázkodást. - Hol van?A khenta nem felelt, csak egyik gusztustalan köpedéke felé bic-centett a fejével.Skandar Graun legyintett. Még ha zafír is, ott egye meg a fene, ahol van! Annyit nem ér meg a dolog, hogy könyékig abban a nyálas, vérmocskos, undorító köpedékben kotorássmíg itt a Kondor Birodalomban bóklásznak, úgysem sok hasznát veszi a drá-gaköveknek, hasikerrel visszatérnek Yennon Szigetére, min-den valószínûség szerint annyi kincs üti a ogy csak gyõzze elcipelni!

- De a gyûrû arany, azt egyértelmûen érzem - folytatta a khenta, miközben veszedelmes celetépett a nagyobb termetû emberi tetem maradványaiba.- Gyûrû? - mordult fel Skandar Graun. - Miféle gyûrû?A khenta öklendezve nyelte magába a húscafatokat, de ez nem zavarta abban, hogy gondolati választ adjon.- Az a gyûrû, amin az egyik zafír van. A savanykás ízét tekintve valami bugyuta varázsgSkandar Graun habozás nélkül turkálni kezdett az ocsmány állagú hús-nyál gombócban. Kéthalászott elõ, de gyûrû-nek nyomát sem találta.- Miféle gyûrû? - morogta dühösen. - Miféle gyûrû?A khenta újabb adagot köpött maga elé.


9/76

- Itt van. Varázsgyûrû. Tele van varázstöltetekkel, úgy érzem.Skandar Graun nagyon csúnyán nézett a khentára, de rövid habo-zás után gyõzött a mohósá A khenta nem ha-zudott. Egy zafírral díszített, rúnákkal telerótt zöldarany gyûrû kerü már a sugárzása elárulta, hogy lehet némi köze a mági-ához.Miközben az õsszörny folytatta szörnyû lakomáját, Skandar Graun ismételten hátrébb vonu fûben teljesen letiszto-gatta a gyûrût. Az úgy csillogott, úgy sziporkázott a naptalantt, mintha a következõ pillanatban önmagától is el akarná sütni valame-lyik benne rejlõt.Skandar Graun hosszan nézegette, de nem tudta megállapítani, miféle lehet. Hogy értékesz a súlyát tekintve egyértelmû, és a rúnák is õsréginek tûnnek, tehát lehet, hogy veszeok tárolására használták.Most már csak a parancsszavát kellene megtudni.A félork hosszan nézegette a gyûrût, aztán rövid habozás után felhúzta az ujjára. Majd gnyugodva tolta vissza.Ha valami elátkozott gyûrû lenne, nem tudta volna lehúzni az uj-járól egy csöpp ideig slesz alkalma, majd bevizsgáltatja va-lami varázslóval, s talán ez a váratlanul szerzettecsebecse még a hasznára is lehet.Amikorra a khenta végzett borzalmas lakomájával, a tetemekbõl nem sok maradt, s az esõ ismét eleredt. Skandar Graun csúnya pil-lantást vetett az ég felé, mintha ezzel megfutara késztethetné az esõcsináló légi szellemeket vagy kisebb istenségeket, akik tréfál-ko- Mehetünk - közölte a khenta, s úgy tûnt, jól lakhatott, mivel egy csöppet sem elégedet.Skandar Graun felkapaszkodott az õsszörny hátára erõsített dí-szes nyeregbe, és gondolal könnyedén irányította má-gikus hátasát vissza a barlanghoz.

Nem volt nehéz dolga, hiszen idefelé jövet alaposan megnézegette a könnyen felismerhetõzeti jegyeket, és varázslatoktól mentes, szinte teljesen kiürült agyában könnyûszerrel a azokat.Félóra múltán az esõ elállt, ellenben eddigre annyira besötétedett, hogy Skandar Graun em látott. Ettõl függetlenül már tel-jesen betájolta magát, a barlang nem lehetett messeny or-rával pontosan kiszimatolta a füst forrását.Mire megpillantotta a barlang szájában pislákoló tûz fényét, már teljesen sötét éjszaka, és a távolból elnyújtott far-kasüvöltéseket sodort feléjük a szél.Skandar Graun morogva állította meg a khentát nem sokkal a bar-lang alatt, leszállt ról gondolatban utasította, hogy változzon vissza eredeti méretére. A hatalmas õsszörny egmpillantás alatt apró szobrocskává zsugorodott, s a mocskos köpenybe csavart lókoponyákjókora húsdarab letoccsant a sárba. A félorkot ez nem annyira zavarta, s hogy végképp ee Ywerd étvágyát a szer-zeményétõl, még jól meg is hengergette a húst a mocskos sárban.

A khentát elrakta. Nem akarta, hogy Ywerd meglássa. A fiatal harcos nyilván tud a khentákról, de valószínûleg arra gondolhat, hogy félork és óriás társa az övét elvesztette gyalogol-nak a kényelmesebb lovaglás, illetve "khentaglás" helyett. Talán jobb, ha a bitonság érdekében meghagyja Ywerdet ebben a tudat-ban.A barlangban csendesen ropogott a tûz, de ettõl eltekintve semmi más hang nem hallatszott. Skandar Graun azt gondolta, hogy a társai talán már nincsenek is itt, és idegesítõ gondolatok fordultak meg a fejében, hogy õt csúful itthagyták, s elszöktek.Ám annak az esélye, hogy Ywerd megszöktesse magával az óri-ásnõt, olyan csekélynek látsa Hilgar minden átmenet nél-kül elkezdte volna fejben kiszámolni, vajon hány mérföldet g a nap évente az égen.Azonban a hússal a vállán hazatérõ félorkot nem érte ilyen kínos meglepetés. Minden ugyint ahogy itthagyta. Hilgar a lángokat bámulta, Ywerd pedig a tûz másik oldalán kuporoglehaj-tott fejjel szundított.

Skandar Graun morogva dobta le a tûz hamujába a lóhúst. Ywerd felpillantott, és értetle bosszankodó társát.- Mi baj van?A félork hirtelenjében nem is tudta, miért haragszik sebesült tár-sára.- Te aztán szépen õrködsz, mondhatom! - szidta le.- Fájdalmak gyötörnek - motyogta Ywerd, s olyan szánalmas ké-pet vágott, hogy a félork megsajnálta.Megkínálta egy kis hússal.- Ne! Hoztam cubákot...Ywerd csak egy pillantást vetett a mocskos húsdarabra, s ernyed-ten rázta a fejét.


10/76

- Nem... nem bírnék most enni...A félork nagyot nyelt. Látta, hogy cudar állapotban van a fickó, s némi lelkifurdalása amiért szánt szándékkal összemocskolta a hozott húst.- Ha letöröljük róla a sárt - kezdte -, és megsütjük, egészen ehetõ lesz...Ywerd szótlanul a fejét rázta, ernyedten mosolygott, aztán félre-fordult.Skandar Graun vállat vont. Felemelte a hamuból a hatalmas hús-darabot, a késével levágolõle egy ökölnyi darabot, s a maradékot Hilgar elé tolta.- Zabálj!Az óriásasszony bambán rápillantott, aztán a húsra, és a szemé-ben némi megértés csillat, és lustán belevájta roppant agyarait.A félork mogorván letörölgette a húsról a mocskot az egyik vá-szondarabbal, aztán a tõrztatólag Ywerd felé tolta.- Nesze már! Most mit kéreted magad?A fiatal harcos csak rápillantott, és ismételten a fejét rázta.- Nem. Edd csak meg nyugodtan, jó Skandar Graun, én jelenlegi siralmas állapotomban egy falatot sem tudnék legyömöszölni a tor-komon.- Mi? - ocsúdott fel a félork. - Akkor meg minek küldtél el ebben az esõben?- Hogy legalább ti egyetek. Nekem már úgyis mindegy...A félork torka összeszorult.- Hogy érted ezt?Ywerd sóhajtott.- Nem akarlak saját bajaimmal terhelni, Skandar Graun, és azt is tudod, hogy nem szoktam néhány kis karcolás miatt nyavalyogni... de most úgy érzene, nincs tovább.A félork alaposan végigmérte. Ywerd cudar állapotban volt, de ezekkel a sebeivel órákon

ott gyalogolni egy pisszenés nélkül. Akkor most mi baja?- Beteg vagy? - dörmögte. - Vagy valami rontás költözött beléd?Ywerd a vállára mutatott, aztán a fejét rázta.- Nem húzom már sokáig... ilyen bénán.Skandar Graun sóhajtott.- Hadd nézzem csak azt a vállat!- Nem, nem... így akarok meghalni.- Meghalni? - nevetett Skandar Graun erõltetetten. - Ugyan már! Kutya bajod. Na, mutasd csak!Alaposan szemügyre vette a kiugrott vállat, mely alaposan meg-dagadt, mióta utoljára menézte, de semmi esetre sem tûnt halálosnak a dolog. Ettõl függetlenül nem akarta, hogy tal harcos tovább szenvedjen.Megfogta a vállát, és óvatosan megszorította.

- Fáj? - kérdezte.- Hát... nem egy leányálom - sziszegte Ywerd.- Figyelj, amikor azt mondom...- Mit akarsz tenni? - rémült meg Ywerd.Skandar Graun vállat vont. Mármint Ywerd vállát. Méghozzá tel-jes erejébõl. Ywerd akkoreglepetésében és fájdalmában, hogy a semmibe révedõ Hilgar hanyatt esett a szikláról, at, és egy kisebb kõbe alaposan beverte a fejét.- Hö? - egyenesedett fel, és úgy tûnt, néhány tizedmásodpercre ismét élet költözött a tjod, he?A fiatal harcos szikrázó szemmel meredt a félorkra, és lüktetõ vállát tapogatta.- Szólhattál volna! - sziszegte haragosan.- Ugyan már - fölényeskedett Skandar Graun. - Ha meglepetés-szerûen csinálom, kevésbé f- Neked minden bizonnyal - sziszegte Ywerd, és ismét a fejét ráz-ta, amikor a félork a

elé tolta a késhegyre szúrt húsdarabot. - Aludnom kell. Regenerálódni. Ha pihenhetnék plnap reg-gelre biztosan jobban lennék...- És õrködni ki fog? - horkant fel Skandar Graun. - Azt mondtad, én áztatom magam, te mmajd õrködsz!Ywerd elhalóan sóhajtott.- Akkor még nem gondoltam... hogy ennyire rosszul leszek. Telje-sen elfogyott az erõn... Most... aludnom kell, mélyen aludnom... Kér-lek, Skandar Graun, gondoskodj róla,hogy senki ne ébresszen fel az éjszaka alatt!A félork halkan szitkozódott az orra alatt, és istenkáromló szava-iból bõven kijutott corlnak, mint Feketebotos Mark'yhennonnak, de még az istentelen Ywerdnek is.


11/76

Ám amikor látta, hogy fiatal társának már úgysem tud a lelkére hatni, hiszen az lehunytl fekve egyenletesen szuszogott, vé-gül is megbékélt a világgal, elõvette az egyik lófey kisebb kõre helyezte, s a buzogányával óvatosan betörte a koponyacsontokat. Él-vezettemegézett az épp kellemes állagú agyvelõn, s a csendesen pislákoló tûz melegére kezdetta lelki állapota szokvá-nyossá. Mármint: erõt vett rajta megszokott mogorva búskomorság

Skandar Graun csaknem hajnalig bírta a virrasztást, de végül mégsem tudott megbirkózni mpilláira nehezedõ erõvel, s ment-hetetlenül elaludt.Dideregve ébredt szinte perceken belül. Idõközben a tûz kialudt, és a hûvös hajnali levn megcsipkedte a fáradt utazókat. Hilgar valamivel bentebb, a barlang belsejében bevackolta magát egy halom falevél és rongydarab alá, Ywerd nem sokkal közelebb össze-görnyedt minden takaró nélkül, de õ nem remegett.Skandar Graun felkelt, és megmozgatta elgémberedett végtagjait. Nem volt túl fázós, de majd' megfagyott. Az éjszaka alatt ala-posan lehûlt a levegõ. Pedig Groomar magasságábaem szokványos az ilyen szélsõséges idõjárás.Groomar magasságában...Skandar Graun csak most döbbent rá arra a kérdésre, amire eddig még meg sem próbáltak vlálni.Hol lehetnek?Grooms kazamatáiból a Káosz Szíve segítségével Ainar telepor-tálta ki õket. Valahová, vsztotta helyre. De hová?A Kondor Birodalomban vannak még egyáltalán, vagy valamely egész más kontinensen?Skandar Graun csodálkozva pillantott a csendesen szuszogó Ywerdre. Nem csak az zavarta, hogy a fiatal harcos ebben a kutya-csont-ritkító hidegben nem vacog, hanem az, h

ogy Ywerd, az örökö-sen jól informált és logikusan gondolkodó Ywerd fel sem vetette a hkérdését.Amikor menetelésre került a sor, egyszerûen csak elindultak nyu-gatnak, s meg sem fordult a fejükben, hogy rossz irányba tarthatnak. Ywerd úgy indult el nyugatnak, mint aki pontosan ismeri az utat, s õ kérdések nélkül követte.De vajon a világnak mely részére vetõdhettek, ahol ilyen átkozot-tul hideg, csontig hatzél tud fújni?A mozgástól valamelyest felmelegedett, s miután sietve tüzet ra-kott, s az elõzõ máglyaainak felszítása után sikerül a lángokat felélesztenie, valamelyest csökkent a didergésSkandar Graun a környéket fürkészte. A nap elég lapos ívben kelt fel keleten, de a növéen szokványosnak tûnt. A hideg szé-len kívül semmi más nem utalt arra, hogy túlságosan ród-tak volna, s ez némileg megnyugtatta a félorkot.Folytatni fogják az útjukat nyugatra. Elõbb vagy utóbb majd csak találkoznak valami tel

el, ahol útbaigazítást nyerhetnek a hely-zetükrõl.Amíg ezen töprengett, neszezést hallott a háta mögül. Ywerd kö-nyökölt fel.- Na, felébredtél? - motyogta a félork mintegy magának.- Egész jól rendbe jöttem - közölte Ywerd, felállt, és megmozgat-ta a karjait. Meg sem a mozdulatain, hogy elõzõ nap milyen cudar állapotban leledzett. Frissen és fürgén mozg még csak nem is sántított.Skandar Graun összevont szemöldökkel, gyanakodva nézte a tár-sát.- Hogy csináltad?Ywerd flegmán nevetett.- Egy kis boszorkányság...Miután a félork gyanakvása még mélyebb lett, Ywerd elkomolyo-dott.- Mit gondolsz, hogy úszhattam meg élve annyi halálos összecsa-pást, aminek te a tizedéelpatkoltál volna? Van egy varázsgyû-rûm, melyet apámtól kaptam, s amely a legsúlyosabb

is se-gíti a gyors gyógyulást. Csak pár órát pihennem kell, és másnap üdén, fitten ébr- Akkor ma te mégy vadászni - morogta a félork, majd érdeklõdve hozzátette: - Nincs szás valami hasonló csecsebecséd?Ywerd a fejét rázta.- Ez a gyûrû csak nekem segít. Apám kifejezetten az én aurámra hangolta.A félork morózusan nézett maga elé.- Mi az apád... valami varázsló?Ywerd elkomorodott.- Olyasféle. Most fogoly. És csak rám számíthat. Ha én nem sza-badítom ki, örökre a Fekmélyén fog sínylõdni, míg az agya teljesen szét nem rohad...


12/76

Skandar Graunnak errõl eszébe jutott a reggelije, és elõhúzta a kisebbik lókoponyát. Rö után megkínálta a társát is.- Eszel?Ywerd elhúzta a száját.- Nem fosztalak meg ilyen ínyencfalattól... Tudom, ti orkok úgy tartjátok, hogy minél tgyat zabáltok, annál agyasabbak lesztek, de én nem hiszek az ilyesmiben... Már csak azésem, mert épp elég bunkó orkot ismertem már...Skandar Graun ellenségesen nézett a tréfás kedvû harcosra.- Látom, tényleg jobban vagy.- Naná! Tegnap kicsit elengedtem magam, de most újra bizakodva tekintek a jövõ elé. Elvnálunk a Káosz Szíve!Ywerd elõhúzta a köpenye bélésébõl a tündöklõ rubint, és a haj-nali nap fényében nézegeSkandar Graun megvakarta lapos orrát.- Mire jó tulajdonképpen ez a vacak?Ywerd elnevette magát.- Ez a "vacak" többek között arra jó, hogy a Káosz és a Rend erõi százával áldozzák felEz a rubin hatalmas varázs-erõvel bír, de csak kevesen tudják, hogy pontosan mire is lhet hasz-nálni és miképpen lehetséges megfelelõ módon kiaknázni a varázs-erejét...Skandar Graun várakozóan nézett a fiatal harcosra, akinek az éj-szaka folyatván még az i is csak halovány körvonalakban maradtak meg.- Te például... tudod használni?Ywerd megfontolta a választ.- Bizonyos körülmények között... igen, tudom. Számos aspektusát nem ismerem, de sokat hm a különös tulajdonságairól...

A félork kíváncsian nyomult közelebb.- Nem tudnánk általa Yennon Szigetére teleportálni.Ywerd nevetett.- Jelen körülmények között alig hiszem.- Hogy érted ezt?- Nézd, Skandar Graun... tudom, hogy sokfelé jártál, konyítasz egy kicsikét a varázstudz... így azt is tudnod kell, hogy a mágia tudományában semmi sem egyértelmûen fehér és ok dolog van, ami kiszámíthatatlan még a legnagyobb mágusok számára is. S ez a mágikus olgok közé tartozik. A Káosz Szíve olyan varázsszer, mely egyszerre jó mindenre, és ugy nem jó semmire.Skandar Graun az ajkába harapott.- Aha - bólintott. - Értem.Ywerd ismét elnevette magát. Szemmel láthatólag az éjszaka alatt teljesen meggyógyult,

szanyerte megszokott gunyoros, flegma természetét.- Érted egy fenét! A Káosz Szíve nem egy primitív varázsszer, mint például egy varázsgymas arra, hogy a belérakott varázslatokat eltárolja és a megfelelõ idõben kiadja. Mint z én gyûrûn, mely képes volt arra, hogy egyetlen éjszaka alatt meggyó-gyítson...Skandar Graun sóhajtott.- És ezt tartod te kicsinységnek? Tegnap még a halálodon voltál.Ywerd a fejét rázta.- A gyûrû hatalma nem lebecsülendõ. Gyógyít, regenerál, s enélkül már rég halott lennékra nem ké-pes. Míg a Káosz Szíve mindenre jó. Érted? Mindenre!Skandar Graun bölcsen hallgatott.Ywerd azonban látta, hogy a társa még mindig nem érti a magya-rázatát, ezért folytatta- A Káosz Szíve maga a mágia. Általa olyasmiket érhetsz el, ami-re holmi gyûrûkkel, var tekercsekkel sohasem lehetsz képes. Csak éppen nem azonnal. Rengeteg idõ kell, amíg a

asználó-ja pontosan végiggondolja, mit és miként akar.Skandar Graun sóhajtott, és kezdte úgy érezni magát, mintha hir-telen Hilgar bõrébe ker. Legszívesebben kimondta volna azt a szót, ami elõször tolult az ajkára: "Hö?". Azonbaekezett nem kimutatni, hogy mily mértékben fogta fel a Káosz Szívének tulajdon-ságait.- Érted már? - nógatta Ywerd lelkesen. - Érted már, miféle hatal-mas varázsszer ez? Akiirtokában van... miután megfelelõen kiismerte, hatalmas erõkre tehet szert. Korlátozottlemben valóra válthatja minden kívánságát.- Tehát lehet vele teleportálni is - csapott le a gondolatra Skandar Graun.- Hát persze - felelte Ywerd.- Az jó. Akkor, mire várunk? Teleportáljunk Yennon Szigetére!


13/76

Ywerd nevetett.- Meg tudnám tenni. Mindössze egy-két évig kellene tanulmá-nyoznom ezt a varázsszert, hzt követõen bárhol és bármikor biztonságosan teleportáljak.A félork felmordult.- Micsoda? Hisz' akkor semmi értelme!- Nem is teleportálásra használják - nevetett Ywerd.Skandar Graun kezdett dühbe gurulni.- Hát akkor mi a nyavalyára?- Például új varázslatok kifejlesztésére. Az lehet, hogy elsõ ízben évekbe telik egy-egifejlesztése, de ha egyszer megvan, pár másodperc alatt aktivizálható.- Micsoda? - kérdezte Skandar Graun még idegesebben. - Hogy van ez?Ywerd sóhajtott.- Várj csak! Felkeltem Hilgart, és inkább neki magyarázom el, õ biztosan könnyebben megSkandar Graun elsápadt e rettenetes sértés hallatán. A keze ösz-szeszorult a buzogánya - Verekedni akarsz? - morogta.Ywerd a fejét rázta.- Semmi esetre sem. Véletlenül még letépem az egyetlen füled, és akkor hogy néznél ki.Skandar Graun egy fél percig mereven nézett a szemtelen ifjúra, aztán kifújta magából egadóbb dühét.- Jól van... De most már áruld el, mire jó ez a vacak!- Bármire - nevetett Ywerd. Aztán mielõtt Skandar Graun keze megemelkedhetett volna abuzogánnyal, sietve hozzátette: - Attól függ, mennyi idõt szánunk rá.Mivel a félork még mindig fenyegetõen bámulta, Ywerd elõhúzta az övébõl a görcsre kötötanyújtotta Skandar Graunnak.

- Ki tudod egyenesíteni?A félork elvette a kardot, szakértõ szemmel nézegette, minden szögbõl szemügyre vette.- Hát... ha nem is lesz olyan, mint új korában... de nagyjából visz-sza lehetne hajtoga... no persze nem egészen egyenessé, csak olyan félig egyenessé... amit aztán persze kéy jó kovács...Ywerd biztatóan bólintott.- Úgy is jó. Próbáld meg!Skandar Graun nekinyomta lapjával Timakriszt egy sziklának, rá-lépett, hogy súlyával a lje, aztán a markolatot csavarva próbálta kiegyenesíteni.Olyasféle sistergõ hang hallatszott, mint amikor egy kovács vízbe dugja a frissen izzít tüzes vasat. Aztán Timakrisz sipító hangja hallatszott, igaz, kissé fojtottan.- Ne így... te barom!Skandar Graun megilletõdve engedte el a kardot.

Ywerd nevetett.- Na, mi van? - kérdezte. - Nem megy?Skandar Graun dühösen nekihuzakodott, és a kard elfojtott, sis-tergõ, sziszegõ szitkozóben sikerült nagy erõfeszítéssel ki-bogoznia Timakriszt, és nagyjából egyenessé tenni.Ám amint felhagyott az izomszaggató erõfeszítéssel, Timakrisz egy hosszantartó sivításshajlott ugyanabba az állapotba, amelybe Grooms támadása hajtogatta.A félork csodálkozva nézte. Ywerd nyugodtan kivette a kezébõl, és lerakta a tûz mellettrra, amelyen Skandar Graun hajtogatni próbálta.- Ez varázskard - motyogta Ywerd -, és nem is akármilyen fajtá-ból. Varázslat bánt el v cudarul, és nincs oly fizikai erõ, mely vissza tudná adni az eredeti állapotát.- Akkor meg mit szórakozol velem? - tört ki Skandar Graunból. - Azt hittem, menten megszakadok!Ywerd bal tenyerébe vette a Káosz Szívét, és a szeme elé tartotta. Azon keresztül a sze

n lett, mintha egy hatalmas rubinszínû tojás pislogna.- Figyeld Timakriszt! - suttogta a harcos. - Nagyon figyeld!Skandar Graun engedelmeskedett, és feszülten leste a vibráló kardot.Ywerd enyhén felnyögött, mintha ismét a tegnapi fájdalmak kí-noznák, és Timakrisz hegye. Mintha egy árnyalatnyit egyenesedett volna. Aztán újabb apró nyögés, és még egy csekédés.- Yvorl redves farkára! - tört ki Skandar Graun. - Ez menni fog!Ywerd félrerakta a varázskövet a szeme elõl.- Menni fog - bólintott. - De ahhoz, hogy Timakriszt teljesen rendbehozzam, túl nagy erõfeszítésre lenne szükség. És túl sok idõ-re...


14/76

Skandar Graun egy hirtelen ötlettel elõhúzta a varázsgyûrût, ami-hez nemrégiben jutott - Meg tudod állapítani, miféle gyûrû ez? - kérdezte.Ywerd vállat vont. Azért elvette a gyûrût, és a Káosz Szívén át nézegette. Csodálkozás - Ezt meg honnan szerezted?Skandar Graun elengedte a füle mellett a kérdést.- Mit tud?- A Zöld Úrnõ egyik gyûrûje - suttogta Ywerd megilletõdötten. - Zhénia valamelyik hírnöogy került hozzád?- Találtam - felelte a félork.Ywerd hitetlenkedve nézett rá.- Erõteljes varázsgyûrû. Ilyesmit nem túl gyakran talál az ember.- Találtam - erõsködött a félork.- Hol?Skandar Graun rövid habozás után úgy döntött, hogy semmi ér-telme a titkolódzásnak.- Annak a hullának a gyomrában, akinek a lovából a húst hoztam.Ywerd fancsali képet vágott.- A gyomrában?Skandar Graun buzgón bólogatott.- Biztos valami tolvaj lehetett, aki lenyelte az értékeit, hogy ne tudják elrabolni tõl.Ywerd még mindig nem akart hinni a fülének.- Megölted és a gyomrában turkáltál?- Nos... hát... van valami kifogásod ellene? De nem én öltem meg.A fiatal harcos féloldalasan elmosolyodott.

- Hogy ti orkok mi mindenre képesek vagytok!- Na, mit tud a gyûrû?Ywerd még egyszer szemügyre vette a varázseszközt a Káosz Szívén keresztül.- Hatalmat ad a Zöld Úrnõ követõi fölött. E gyûrû által paran-csolhatsz mindazoknak, ak a Zöld Úrnõ követésére.Skandar Graun elgondolkodott ezen.- Például olyanoknak, mint Ainar volt?- Pontosan olyanoknak.- No hát akkor - morogta Skandar Graun -, add csak vissza a gyû-rûmet!Ywerd nem sokáig kérette magát. Visszanyomta a gyûrût a félork kezébe, és elgondolkodvaaga elé.- Vajon ki viselhette? Miféle végzet érhette utol?Skandar Graun a fejét rázta.

- Nyilván még volt annyi ideje, hogy a veszély éreztén lenyelje a gyûrûjét, mielõtt a fYwerd, farkasok! Ezt az utóbbi két szót szinte kiáltotta. Az erdõbõl ugyanis két borjú as bukkant elõ. Kiléptek a barlang elõtti tisztásra, és megálltak, hogy bevárják az õke- Ainar farkasai? - suttogta Skandar Graun, és eszébe jutott az az idõszak, amikor meg kellett küzdeniük a farkasokkal.Ywerd sietve a köpenye mélyére rejtette a drágakövet, s kardja nem lévén, jobb híján egragadott ki a tûzbõl.A farkasok után tucatnyi más állat bukkant ki a tisztásra: két ha-talmas barnanedve, egekete-párduc, két tigris, négy óriáskígyó, há-rom leopárd és egy kardfogú tigris.Skandar Graun csak pislogott. Azt hitte, nem jól lát. El sem tudta képzelni, hogy ezek a különbözõ állatok nyugodtan megférjenek egymás mellett. A veszedelmes bestiák azonbaartatták ma-gukat, nyugodtan nyújtózkodtak a tisztáson, s miközben veszedelme-sen pillaattak a barlang felé, várakozó álláspontot vettek fel.

- Körülvettek bennünket - suttogta Skandar Graun.Ywerd az égõ végû bottal a kezében a fenevadakat szemlélte.- Ezek nem közönséges állatok - morogta. - Attól tartok, ránk ta-láltak!- Kik? - bökte ki a félork. - Kik találtak ránk?Ám nem volt szükség magyarázatra. A magasból egy kõszáli sas ereszkedett le egy karvalygerészölyv kíséretében.Ywerd éles hangon felrikoltott, mintha õ maga is csak egy madár lenne, s mire SkandarGraun odakapta a fejét, csak annyit látott, hogy a deli termetû fiatal harcos körvonala megremegnek, s Ywerd köddé vált, mintha ott sem lett volna.


15/76

4. AlvaxSkandar Graun felhorkant, és döbbenten nézett körül a barlang-ban, de Ywerdnek egyszerûoma veszett. Valami varázslat vég-zett vele? Vagy valami varázslat révén Ywerd egyszerûerben-hagyta a veszély láttán.A félork nem kívánt egyértelmûen véleményt formálni, de igen-csak ez az utóbbi tûnt valegyszerûen kereket ol-dott a túlerõ elõl, õt pedig itt hagyta a slamasztikában.- Hilgar! - hörrent fel mérgesen a félork. - Ébredj fel! Baj van!Az óriásasszony amilyen bamba volt ébren, olyan gyorsan reagált álmában. Nagyot hortyogaztán a másik oldalára fordulva durmolt tovább.Skandar Graun idegesen szorongatta a buzogánya nyelét. Tekinte-tét a szárnyukkal verdesadarakra szögezte.Elõször a karvaly változott át zöld köntösû, fekete hajú, szúrós tekintetû, szikár embealakult át a már ismert asszonysággá, akinek hosszú õsz haja a vállát verdeste. Végül lsas is, és az átalakulást szinte érzékelni sem lehetett. Ahol egy pillanattal korábban záli sas verdesett a szárnyai-val, most Alvax fõdruida tekintélyes alakja magasodott.Alvax valamivel magasabb lehetett két méternél, arányos alakja, kidolgozott izmai azonbn kisebbnek mutatták. Büszke, arisztokrati-kus vonásai, csõrszerûen görbülõ orra, manduze-me, csúcsban végzõdõ, hegyes álla különös karaktert kölcsönöztek az arcának. Olyan v és egy ember harcos keveréke, ám csak kevésbé viselte magán a sötét faj jellegzetességUgyanazt a bíborszínû, rúnákkal díszített, ezüstös szalagokkal szegett palástot viselte, ám apró copfocskákba font, hosszú, gesztenyebarna haját kettõs fémpánt fogta össze, azárvédõ feszült, a lábán pedig valami áttetszõ, buborék-hoz hasonlatos, gömbölyû orrú pElefántcsont végû, faragott fabotját kissé megemelte, s két társa, a zöld köpenyes férfszony közelebb léptek hozzá. Mindketten felemelték a kezüket, és úgy tartották, mintha

hatatlan tükröt nyújtanának a mesterük elé, amelyben megnézheti magát.A háttérben a fenevadak kissé elhátráltak, és morogva járkáltak fel-alá, aztán szép laslfoglalta a helyét, és onnan tar-totta szemmel a barlang nyílását.Alvax fõdruida ez alkalommal nem varázsolt magának növények-bõl font trónt, egy kiálló pedett le. Két kísérõje kitartóan tartotta elé a láthatatlan valamit.Skandar Graun dühösen szorongatta a buzogánya nyelét, és sunyi szeme fél-alá járva próbutat keresni. Egyetlen varázslat sem lapult a fejében, kissé fáradt volt a kialvatlansá és még azt sem tudta, hogy egy esetleges csatában mennyire számíthat Hilgar segítségérAz óriásasszony idõközben mégis felébredt, melléje cammogott, és ormótlan fabunkóját szt a fura társaságra.A fõdruida elõször a behemót asszonyt köszöntötte egy biccentés-sel, majd tekintetét azndar Graunra emelte.- Tavaszra nyár, nyárra õsz, õszre tél és télre tavasz - kezdte a druidák Nagy Mestere

on. - Az örök körforgás. Élet és halál. Vég és végtelenség. Születés és elmúlás. Mindenn a rendje, s a történet meg vagyon írva az Egyen-súly könyvében. Õrült napok ezek, félpok, amikor csak a hegyek nem találkoznak...Skandar Graun egy szót sem értett ebbõl az okfejtésbõl, és egyre dühösebb lett kiszolgáyzete miatt.- Maguknak köszönjék a vesztüket! - morogta. - Megérdemelték a sorsukat!A fõdruida felvonta a szemöldökét.- Alurion, Gorman, Arian, Diwell, Coxmin... Haláluk a te lelke-den szárad, s bûneid súla ezáltal az eddigiekhez képest sokszorosára nõtt.- És a ti bûnötök? - dörmögte Skandar Graun. - Halálra ítéltetek, miután bebizonyosodotn vagyok. A halálomat akartad... pusztán azért, mert a fejemben lapul egy varázslat, amtõl rettegsz...Alvax ismét felvonta a szemöldökét.

- Rettegés? Nem ismerem ezt a szót.Skandar Graun dühösen lépett egyet elõre.- Pedig jobban tennéd, ha rettegnél tõlem, fõdruida! Hordd el in-nen magad és az állata különben...Alvax egy intéssel elhallgattatta a heves félorkot.- Ugyan mi végbõl kellene tartanom tõled, félvér? Még ha nem védene is a Negyedik Kör vsa, mely itt feszül elõttem láthatatlanul, akkor sem ijednék meg egy ilyen alantas szerettõl, mint amilyen te vagy.Skandar Graun felmordult.- Ti, druidák azzal a követitek el a legnagyobb hibát, hogy oly magasan hordjátok az or


16/76

otokat, hogy azon túl szinte semmit sem lát-tok.Alvax fõdruida felhorkant.- Mit merészelsz, hitvány?Skandar Graun harsányan röhögött.- Ha már elfeledkeztél volna azokról, akiknek a nevét az imént felsoroltad, hadd juttas eszedbe, miként váltunk el legutóbb... Te elrepültél sas képében, én pedig ott maradtadtól körülvé-ve, megkötözve, varázslataimtól megfosztva. Ti halálra ítéltetek. Nem védee elmentél, már csak végre kellett volna hajtani az ítéletet. És mégsem ez történt...Alvax kissé megrezzent. Az arcán zavar tükrözõdött.- Nos... mi történt valójában a Halál Tisztásán?Skandar Graun sunyi pillantást vetett maga elé.- Valami olyasmi, ami ellen senki sem tehet semmit, fõdruida. Még a te erõd is csekély hhoz, hogy szembe tudj szállni azzal a po-koli hatalommal, amit bármikor el tudok szabadítani erre a világra...Alvax a homlokát ráncolta. Skandar Graun vehemensen folytatta a blöffjét.- Egy iszonyú hatalom fölött parancsolok. Alurion és társai az egyik pillanatban még élormán még azt sem tudták meg, mi okozta a vesztüket. Szétmarcangolva, megcsonkítva maraott a tisztáson... A lelkük sikoltva röpköd a pokol kapujában, de sem bent, sem kint nealálnak megváltást.Alvax valamivel nagyobb érdeklõdéssel nézett a harcias félvérre.- Miféle erõ az, amit emlegetsz? Miféle erõ az, aminek egy ilyen korcs alak parancsolha?Skandar Graun harsányan nevetett.- Ismét lebecsülsz engem, minden druidák beképzelt öregatyja! Hát nem hallottál még ele

teim felõl? Hát még mindig nem számoltad össze, hány druidát küldtem könnyedén a másvilel, Alvax, gondolkodj el azon, ki vagyok én! Megszerez-tem a Káosz Szavát Lendoron, elloptam a Káosz Szívét a Limbóról, raboskodtam Feketebotos Mark'yhennon kazamatáiban, de a legpokolibb kínzást! Elõzõleg puszta kézzel megöltem egy magas rangú varázslót, s azdöttem magam a belsõ hierar-chiában, majd pedig a hadjárat folyamán egymagam elfoglaltaleigáztam három várost... s végül azon kevesek közé tartoztam, akik túlélték az árulástDerek Cuman válogatott test-õreit... Hogy aztán amikor a szükség megkívánja, ismét megj küzdelmek színterén, és minden hatalmak orra elõl, magával Groomssal megküzdve elragadilág leghatalmasabb varázs-szerét... Ezek után még mindig nem félsz tõlem?Alvax, ha lehet, még jobban elbizonytalanodott.- Olyan dolgokkal hencegsz, melyek egy része talán dicsõség, ám az én szenemben becstel- Kit érdekel a te véleményed?Alvax pislogott kettõt-hármat.

- Úgy látom, alaposan felvágták a nyelved, és nem csekély az ön-bizalmad, félvér.- Skandar Graun a nevem. És jó lesz, ha megtanulod, mielõtt elle-nem szegülsz!A fõdruida bólintott.- Jól van, Skandar Graun, megtanulom a neved. De most akár akarod, akár nem, magammalviszlek, ne ellenkezz! A Druidák Taná-csa majd dönt a sorsod felõl... bár a döntés mibetõen nem sok kétségem maradt a tetteid ismeretében...- Ez az! - kiáltotta Skandar Graun dühösen. - Vigyél csak a Ta-nács elé, hogy minél töbzárolhassak le, ha ismét rám jön az a harci düh, mely napokkal ezelõtt megszállt, és leluriont meg a többi tehetetlen birkát...Alvax tûnõdõ arcot vágott.- Mintha korábban valami túlvilági hatalmat emlegettél volna. Vagy talán te magad vagy a hatalom?Skandar Graun úgy érezte, menten habzani kezd a szája. Hilgarra pillantott, hogy lássa,

vele tart-e, ha egy váratlan rohammal megtá-madja a beképzelt druidát és az állatait, áalmas nõstény lazán tartott fadorongja semmivel sem nyugtatta meg.Érezte, hogy elárad testében az a szörnyû düh, amikor már nem néz sem istent, sem emberz érdekli, hogy minél nagyobb kárt tehessen az ellenfelében a halála elõtt.- BOSSZÚ! - üvöltötte tehetetlenül, de a Káosz Szava nem kat-tant az agyában, s így azo jókora mennyiségû nyálat fröcsögött maga elé, semmi sem történt. - Na, mi van, fõdruidgából kikelten. - Mire vársz? Ha van vér az ereidben, nem a fenevadjaidat küldöd ellenenem te magad mérkõzöl meg ve-lem! Vagy talán gyáva vagy?Alvax fõdruida gunyorosan elmosolyodott a dühöngõ félork lát-tán. Két gyors mozdulatot zével, s valamiféle fûszálakat szórt maga elé, melyek szinte azon nyomban semmivé foszl


17/76

- Hé! - ordította Skandar Graun. - Mit mûvelsz?A barlang sziklapadlójából egy pár acélkéz nyúlt ki. Megragadták Skandar Graun bokáját,szorultak, s bár nem roppantot-ták össze, szilárdan tartották. Hilgar combnyi vastag bos ha-sonló vaskezek markolták meg.Skandar Graun dühödten esett neki a fogva tartó kezeknek a bu-zogányával, de hiába püföt elszántan, csak saját magának tudott fájdalmat okozni, ha nagy igyekezetében elhibáztt, és a buzogánya a lábán csattant.Hilgar megpróbálta kirántania lábát, lapátnyi tenyerét megpróbál-ta a vasujjak alá erõlnden bilincsnél keményebben tartották.Hiábavaló küzdelem volt a rabság ellen.Alvax ismét két mozdulatot tett maga elõtt, színes csillagok vil-lantak az arca elõtt, félork döbbenten tapasztalta, hogy a fõdrui-da lassan, fokozatosan növekedni kezd...Csakúgy mint a láthatatlan tükröt tartó másik két druida. Csakúgy mint az állatok, a fá.És Skandar Graun rémülten fedezte fel, hogy nem azok nõnek, hanem õ zsugorodik. Pár másalatt máris feleakkora lett, mint amekkora valójában, s mire az elsõ perc véget ért, olsi lett, hogy a vasmarok az egész testére rászorult, s talpától a nyakáig körbefog-ta.Skandar Graunnak csak a feje látszott ki ebbõl a kényszerû hely-zetbõl, s amennyire olda látott, Hilgaron is hasonló csúfság eshe-tett meg.Alvax intésére az egyik óriáskígyó tekeregve indult meg az alig tizenöt centis Skandar elé. A félork úgy érezte magát, mint ahogy egy csapdába esett patkány érezheti a feléjetán.Feladta a küszködést, felhagyott a dühöngéssel, megadta magát a sorsának, és részben kial próbálta számbavenni a lehetõ-ségeit. Semmi ötlete nem akadt.

- Mit akarsz velem? - kiáltotta kétségbeesetten a vasmarok fogsá-gából.Alvax fõdruida idõközben közelebb jött, és lepillantott az apró-ságra toronymagas testéntett.- A szolgám hamarosan magába nyel, s az õ testében szállítalak el a Druidák Tanácsába, tó büntetést találunk neked a bûneidért...Skandar Graun tiltakozni akart, de a következõ pillanatban még a szusz is benne szorult, ahogy hirtelen felderengett elõtte a roppant méretû ék alakú fej. Az óriáskígyó kitátos pofáját, foga-ival megragadta a lekicsinyedett félorkot tartó acélkezet, és csukló- azokat. Az acélos ujjak kissé elengedték foglyukat, de csak azért, hogy még jobban maga zárják. Skandar Graun arcára is rászorult az egyik ujj, lélegezni alig tudott, látni semmit sem látott. Mintha egy sötét, föld alatti börtönbe zárták volna be.És a következõ pillanatban rettenetes bûz csapta meg, egy iszo-nyú erõ a magasba emeltefeje búbja valami síkos felülettel érintkezett, ahogy lassú ütemben egyre csak csúszott

t valami ismeretlen irányba...Az óriáskígyó gyomrába...Skandar Graun fuldoklott. Eleinte arra számított, hogy ismét megmenti a mellvértje mági oroszlánfeje, mely sok-sok hónappal ezelõtt egy légbuborékkal segített rajta, amikor matlanság va-rázs hatása alatt a vízbe esett. Ám egy idõ múltán, amikor semmi ilyesmi seladta a reményt. Tüdejébõl elfogyott a szusz, és Skandar Graun, Yvorl isten renegát harapja elõtt az élet utol-só szikrái pattogtak.Tudta, hogy nincs tovább.Meghalt. 5. CsodaMégsem halt meg! Skandar Graun hirtelen valami mozgásra tért magához. Már azt hitte, aze véget ért, ám abból, hogy még mindig gondolkodott, még mindig érzékelt, arra a követk

ott, hogy él.Hirtelen kibukkant a napvilágra, pörögve hullott alá a levegõ-ben, s fájdalmas puffanásodott meg. Az acélujjak még min-dig mozdulatlanságra kárhoztatva szorosan tartották, de az ujj, mely korábban eltakarta az egész fejét, most a nyakát tartotta.Csak most, hogy éltetõ friss levegõ tódult a tüdejébe, tudatosult benne, micsoda bûz veillanatokkal korábban, és micsoda ocsmány, hányingert keltõ nedvek mocskolták össze.- Átkozott druidák! - hörögte. - Mindenkit megölök!- Csak ne olyan hevesen! - mennydörögte egy hang a feje fölött, és egy jól ismert nevetzott fel valahonnan a magasból.Skandar Graun ösztönszerûen odakapta a fejét, és a magasban Ywerd daliás alakját pillan


18/76

eg egy furcsa, lapos, átlátszó, zöld erezetû üvegkorongon állva, s valami hasonlóan zölsot tartva maga elõtt.- Ywerd, te is ezek közé a rohadékok közé...A harcos a fejét rázta. Egyik kezével a zöldes erezetû üvegpaj-zsot tartotta, a másikkalomra intette átkozódó hajtársát.- Várj! Most én beszélek! - A fõdruidához fordult. - Mi az, Alvax, újabban ily hitvány fecsérled az idõdet?Skandar Graun akkorát mordult, hogy még a szomszédos vasma-rok fogságában bambuló Hilgafelkapta a fejét.- Mi-i van? - dünnyögte. - Fejbe nyomtak egy kõvel?A hatalmas Ywerd azonban nem foglalkozott a félork neheztelõ pillantásaival.- Nálam van az, amiért elindultunk - folytatta. - Az enyém lett a Káosz Szíve. És el fouttatni oda, ahol a helye van!Valahonnan a távolból Alvax fõdruida zengõ hangja hatolt el a félork füléhez.- Láthatod, él. Csakúgy, mint a harmadik társad. Ennél többet nem nyújthatok, Ywerd. Azszakaphatod, de a félork sorsáról a Druidák Tanácsa dönt. Ha érint a sorsa, tarts velünd el érveidet a Tanács elõtt. Meghallgatunk. De azt ne várd tõ-lem, hogy annyi gonoszteután kegyelmet adjak ennek a... Skandar Graunnak.Ywerd biccentett.- És ha felajánlom érte a Káosz Szívét? Gondold csak el, Alvax, nem hasznosabb-e az EgyIstennõjének ez a hatalmas varázs-szer, mint a bosszúállás alávaló gyakorlása?Alvax a fejét rázta.- Az Egyensúly Törvénye, hogy a bûnökért lakolni kell, és min-den élet a tettei alapján- Én úgy tudom, az Istennõ Egyensúlyi Törvénye máshogy szól.

Egy fél percig néma csend uralkodott. Alvax nem szólt semmit, fontolgatta magában az elangzottakat. Végül is biccentett.- Az Egyensúly Törvénye csak egyként szól. Ám értelmezni többféleképpen lehet.- Úgy van - vágta rá Ywerd. - Az Istennõ kegyelmes, s nem ítél-kezik mindaddig, amíg azyon csorba nem esett. S mind-amellett, amíg egy élet véglegesen le nem zárul, van esélynnak, hogy az egyén jóvá tegye addigi bûneit.Alvax a fejét rázta.- Skandar Graun élete azonban órákon belül le fog zárulni, kö-vetkezésképp nem lesz alkarra... ahogy te mondtad: "hogy jóvá tegye a bûneit", sem arra, ahogy én mondom: "hogy iszo-nyatosabb bûnöket követhessen el"! Testvéreink vére megtorlásért kiált, és biztony a világ csak jobb lesz azáltal, ha ez a félork gyilkos eltûnik belõle.Ywerd nevetett.- A te szempontodból talán igazad van, Alvax, ám én egészen máshogy látom. Ismerem jól,

voltam a Limbón, és pontosan tudom, miként vesztette életét Sharna, Kruma és Mira. Attok, azt kell mondanom, megérdemelték a sorsukat. S ha engem kérde-zel, ez a félork sokkl nagyobb jót cselekedett Alurionnal, mint azt elképzelhetnéd. Hiszen nem gyógyította m cipelte saját hátán a Limbón, amikor pedig Alurion nyíltan az ellensége volt? Ennek el Skandar Graun megtette, kihozta a halálán lévõ testvéredet a Limbóról, és tudomásom szajta múlott, hogy a Halál Tisztásán önvédelembõl... ismétlem, saját élete védelmében.. Az pedig, hogy a Káosz Varázsszavát hordozza a fe-jében, nem oly bûn, amiért feltétlenkellene kívánni, hiszen ezen adottságát nem kifejezetten a Káosz érdekében használja. Snõ ügynöke, Ainar is úgy vélte, hogy Skandar Graun tudtán kívül sokkal inkább Zhéniát sorlt vagy Fe-ketebotos Mark'yhennont. Nos hát... ezek után még mindig elvakul-tan a bosszúra vágysz, vagy hajlandó vagy tárgyalni velem a félork életérõl?Ywerd elhallgatott. Bal kezével elõhúzta a Káosz Szívét a kö-penye bélésébõl, és odamutAlvax hosszan nézegette a szikrázó drágakövet, aztán egy pilla-natra lehunyta a szemét.

- Nem értelek, Ywerd - szólalt meg végül.- Többet ér neked en-nek a félorknak az élete,sz Szíve? Miért áldoztál annyi vért és verejtéket e varázsszer megszerzéséért, ha most ezért a gyilkosért?- Nem fontos megértened, Alvax - sóhajtott Ywerd. - Te hideg vagy és számító; és jó is,en vagy, különben nem tudnád he-lyesen megítélni a dolgokat, s nem lehetnél a druidák Ntere. Ám én... minden cselekedtem ellenére érzõ ember vagyok, tudok gyûlölni, tudok szes tudom értékelni a barátságot. És én meg-kedveltem ezt a félorkot. Te azt mondod, gyilzt mondom, áldozat, aki gyilkosok közt hányódva kétségbeesetten próbálja vé-deni az éle van igaza? Ez egy kegyetlen világ. Ismered a jelszót: ölj, vagy téged ölnek! Skandar Gnt születése óta kihasználták, megrontották, csúf dolgokra nevelték, gyilkossá tették,


19/76

iszta maradt. Még ha ölnie kellett is, még ha ily csúfságokra kényszerítették is a körür Graun mély lelki válságok közepette tette meg, s utána heves lelki tusák gyötörték. Ttod, de én számos napot töltöttem a társaságában. Egyfolytában gyötri, kínozza magát, élanataiban öngyilkosságra készül, és azt harsogja, végeznie kell magával, mert õ a "kéts". El tudod képzelni, Alvax, mily emberi nagyság kell ahhoz, hogy valaki a megbánás il hatal-mas jelét tudja kinyilvánítani?Skandar Graun, ha szabad lett volna a keze, legszívesebben ki-törölt volna egy könnycsepet, mely a meghatottságtól jelent meg a bal szeme sarkában.Alvax sokáig hallgatott. Aztán amikor megszólalt, kissé reme-gett a hangja.- Érzem a hangodon, hogy mondataid õszintétlenek, Ywerd. - Sóhajtott. - Ám ugyanakkor as tiszta elõttem; hogy nagy belsõ indulatok vezérlik minden szavadat. Ennyire a szívede viseled Skandar Graun sorsát?- Harcostársamként tisztelem - felelte Ywerd ünnepélyesen. - Nem egyszer küzdöttünk válorult helyzetben, s nem habo-zott, amikor arra került sor, hogy az életemet megmentse. Épp teg-nap Groomarban... csúfos véget értem volna Grooms karmai között, ha valami cfolytán meg nem jelenik Skandar Graun és hõsies bátorsággal ki nem ment az orkok öregaparagja elõl. Mind-ezen hálámon felül példátlanul tisztelem kitartásáért, nyílt õszinte-a szívû barátságáért... Igen, Alvax, Skandar Graunt annyira megszerettem, hogy már nem bará-tomként, de szinte testvéremként tisztelem.A fõdruida megköszörülte a torkát.- Nos, ez esetben...- Nem engedhetem, hogy elveszítsem az egyetlen barátomat, aki bármikor önzetlenül a segre sietett. Õ az egyetlen, aki meg tud érteni engem. Ha kell harcolok érte... bár megvalom, nem szí-vesen pusztítanám azokat, akikkel nem sokkal ezelõtt szövetséget kötöttem

ok harcolni ellenetek, Alvax, mert bár minden bizonnyal legyûrnétek, elõtte sok-sok bátszolgádat kellene a po-kolba küldenem! Ezért hát cserét kívánok. Megkapod tõlem Skandareg ezért az óriásnõért a Káosz Szívét, s rá-adásként csak annyit kérek, hogy háborítatlAlvax türelmetlenül legyintett.- És ha nem érdekel a csere?Ywerd elmosolyodott.- Jól tudod, miféle pajzs védelmez engem minden varázslatodtól. S nyilván afelõl is hal mennyit érek, ha nyílt csatára kerül a sor...Alvax csak egy pillanatig habozott. Színes porokat szórt maga elé, s a következõ pillanan Skandar Graun és Hilgar növekedni kezdtek. A félork megrémült ettõl. Az acélos kéz ntt vele együtt, s az ujjak máris a húsába vájtak. Ha még tovább nö-vekszik...Ám a félelme alaptalannak bizonyult. Alvax nem akarta megölni õt. Amikor az acélujjak sa már elviselhetetlennek tûnt, s õ még mindig tovább növekedett, a vaskéz hirtelen csen

pat-tant, akárha üvegbõl lett volna, s apró cserepekre hullott szét.Skandar Graun és Hilgar visszanyerték eredeti nagyságukat. A félork aggódva fordult az elé; attól tartott, hogy Hilgarnak és a méhében lévõ gyereknek valami baja eshetett a vfoly-tán. Hilgar azonban semmi jelét nem mutatta fájdalomnak vagy más behatásnak. Magábrgolódva tapogatta saját testét, és elége-detten göcögött.A fõdruida arisztokratikus mozdulattal intett Ywerd felé.- Add át a Káosz Szívét, és vidd... a barátaidat, Ywerd!Skandar Graun kissé megfeszült, és harcra készen állt. Pontosan tudta, hogy Ywerd semmit nem adná oda a varázsszert, ami-ért annyit fáradozott. Az egyetlen varázsszert, amiveegmentheti tömlöcbe zárt apját. Nyilván az egész csak valami trükk, és ilyen-kor jó résAzonban a félork legnagyobb meglepetésére a fiatal harcos egy laza mozdulattal, akárha alami kavicsot dobna oda, lehajította a rubintüzû Káosz Szívét a fõdruida felé. A fehérság kapta el, s egy pillanatnyi idõ múltán a Nagy Mester felé nyújtotta. Alvax fõdruida

vette a sziporkázó drágakövet, és hosszan nézegette. Hogy mit látott benne és mit nem,lehetett tudni, de egy idõ múlva elégedetten pillantott fel, és a tenyerébõl a va-rázsklá vándorolt.- Megbizonyosodtam, Ywerd - szólalt meg aztán Alvax rendü-letlen, rezonáns hangján. - Ealóban a Káosz Szíve. Bevallom, megtévesztést orrontottam... ezért fogadd bocsánatkérésYwerd keserûen nevetett.- Ennyit a szövetségesek bizalmáról!- Még egyszer: bocsánatodért esedezem bizalmatlanságom mi-att, Ywerd.A fiatal harcos bólintott, és intett Skandar Graunnak.- Tarts velem, félvér... Vagy talán jobban érzed magad a druida szövetségeseink társasá


20/76

e, kapaszkodj fel mellém a ko-rongra! Hilgar, te is!Skandar Graun és Hilgar nem sokat haboztak. Minden méltósá-got félretéve siettek végig delmesen pislogó fenevadak sora között egészen odáig, ahol Ywerd tartókorongja lebegettiatal harcos kissé lejjebb ereszkedett, és az üvegszerû korong már csak fél méternyire t a talaj fölött.Hilgar lendületbõl ugrott fel rá, és Skandar Graun lelki szemei elõtt megjelent a kép, a korong a hirtelen súlytöbblettõl oldal-ra billen, és Ywerd fejjel elõre elrepül egy ba. Ám a korong egyáltalán nem úgy viselkedett, mint egy csónak, s nem reagált a súlytöMivel õ habozott, Ywerd szívélyes mosollyal nyújtotta a kezét.- Hadd segítsek, barátom!Skandar Graun úgy hátrált el, mintha vipera marta volna meg.- Árulás! - üvöltötte. - Hilgar, menekülj! Ez nem Ywerd! 6. Repülünk- Hö? - érdeklõdött Hilgar, és a tekintetébõl lerítt, hogy nem egészen érti a helyzetet azonban máris leugrott a zöld erezetû korongról, csak úgy rengett a pocakja.A fiatal harcos meglepetten pillantott a fogát vicsorgató félorkra, aztán elvigyorodott- Nem vagy te kissé bizalmatlan, barátom? Hiszen épp az elõbb mentettem meg az életed.Skandar Graun a fõdruida felé fordult.- Ez nem Ywerd! - ordította figyelmeztetõleg. - Maldyce nõs-ténydémon! Felvette Ywerd aját!- Mi? - ocsúdott fel Alvax a tünõdésébõl. - Elkapni! Az orkot és a nõt is!A fõdruida két segítõje és a félelmetes állatok egyszerre lódultak meg a tisztás szélén- Megvesztél? - süvöltötte a zöldes korongon álló Ywerd-alak. - Meghalsz, te ostoba!

Á férfi meglendítette a jobb kezében tartott üvegpajzsot, s egye-nesen a félork és magálódó óriás társnõje felé hajította.Skandar Graun látta a feléje lóduló fenevadakat, látta a feléje repülõ üvegpajzsot, s eta közvetlenül veszedelme-sebbnek. Csuklóból lendítette meg láncos buzogányát, és a felközepe felé suhintott. Legnagyobb meglepetésére azonban ütése csak a semmit találta el,nem hasra esett a lendülettõl. Ám nem eshetett hasra, mert valami áttetszõ, üvegesen cskötél hurkolta körbe a felsõtestét, s a következõ pillanatban egy váratlan erõ rézsút i.- Yvorl... redves farkára! - ordította Skandar Graun. - Mi a nya-valya!Még látta felé zúgni a levegõben a kardfogú tigris barnásszürke alakját, s hallotta a farak csattanását, ám azok már csak a lába helyét súrolták.A felsõ testére csavarodott kötél megszorult a hóna alatt, mint valami lasszó, és ahogyszõ korong éles ívben felfelé len-dült, mintha a horgonyával tenné, maga után húzta a l

pálódzó Skandar Graunt és egy hasonlóan üveges kötélen bamba óriás hitvesét, Hilgart.Sebes iramban zúgtak az ég felé, és a félork úgy dühöngött, hogy majd' szétrobbant a mésett! Most Maldyce foglya lett, és ismerve azon érzelmeket, melyeket a nõs-ténydémon azyában táplált, nem sok jóra számíthat!Fél percen belül már olyan magasan jártak, hogy az õket lesõ fe-nevadak csak apró, mozgknak látszottak. Ám az erdõ fái felõl sötét árnyak serege röppent fel.- Madarak! - ordította a félork, és eszébe jutott az a pár kelle-metlen perc, amikor a bo képtelen gravitációjában úszva vesze-delmes madarak támadták meg õket.Hilgar a kötelét rángatta, és a fogával próbálta széttépni. Olyas-féle csikorgás hallatgy üvegablakot próbált volna hosszában kettéharapni, de ettõl függetlenül az alig kisujtagságú, üveges kötél kitartott.- Hilgar! - ordította Skandar Graun, miközben a korong egy hir-telen irányváltoztatása sze oldalra kirepítette, és a vékony kötél alaposan megszorult a hóna alatt. - Hilgar!

abba!- Szétrágom! - bömbölte vissza az óriásnõ.Skandar Graun ettõl végképp dühös lett.- Ha elszakad, leesel, te barom!Hilgar ezt meg sem hallotta, mert a lezuhanással mit sem törõd-ve lankadatlan dühvel pra kiszabadítani magát.A sötétlõ madárraj egyre közeledett mögöttük.Azt Skandar Graun is belátta, hogy valamit tennie kell. Nem csünghet itt a fura zsinegen kiszolgáltatottan a madarak támadásá-nak.Az övébe dugta láncos buzogányát, megragadta a kötelet, és iz-mait megfeszítve egyre kö


21/76

magát a zöld erezetû üveg-koronghoz. Ha sikerülne közel húzódzkodnia és felkapaszkodni e, talán meglephetné Maldycét, vagy bárki legyen is az! S ha meglepetésbõl rárontana a l, koponya nem maradna épen, az biztos!Jó nyolc méterrel a korong alatt lógott. A madarak már ötven méteren belül szárnyaltak ok, solymok, ölyvek, varjak és más karom- meg csõrbirtokosok.Skandar Graun elõrepillantott, és meghûlt benne a vér.- Yv...Nem volt ereje kimondani a káromlatot. Alig harminc méterre egy szürke, függõleges szikal húzódott közvetlenül elõttük, me-lyet mintha kimondottan azért teremtettek volna, hol a len-dülettel száguldva nekicsapódhasson és felkenõdhessen rá.A korong valamelyest emelkedni látszott, de ez még nem garan-tálta, hogy sikerül elkerüe a borzasztó halált.- Hilgar! - ordította. - Fel!Jó példával járva elõl ereje megfeszítésével húzta magát a köté-len egyre közelebb a süsaját súlyával, de a sebességgel és a széllel is meg kellett küzdenie, és az erõfeszítétte.Már csak három fogásnyira volt a korong tenyérnyi vastag szé-létõl, amikor a repülõ alkmét élesen kanyarodott, és a centrifugális erõ kivágta oldalra az ordító félorkot, aki g pár centire hibázta el a közelrõl már nem is olyan sima sziklafalat.Amikor végre alábbhagyott a pörgés, és úgy-ahogy sikerült megállapodnia, újult erõvel kráncigálni magát a ko-ronghoz. Ezúttal elõvigyázatosabban járt el, és a már "felgombolya bal alkarjára tekerte.A korong az elkövetkezendõ két percben még kétszer változta-tott élesen irányt, nyaktörl manõverezve a kiálló szirtek és hegynyúlványok között, de ezúttal Skandar Graun meg-ú

gésekkel és visszazuhanásokkal.Már csak egy fogásnyi volt hátra, amikor Hilgar dühös bömbö-lését hallotta maga alól, sogása hangzott fel a füle mellett. Egy fekete madár úszott el a szeme elõtt, és a koronejé-rõl fojtott kiáltás, majd éles rikoltás hallatszott.Egy éles csõr csapott le a félork bokájára, és õ a fájdalomtól csaknem felordított, de sem akarta elárulni magát. A korong tetején lábak dobogtak, és fentrõl most már több riallatszott.Tucatnyi madár támadhatott az ál-Ywerdre, gondolta Skandar Graun némi elégtétellel.Azonban a fickó, bárki volt is a korong tetején Ywerd képmásá-ban, derekasan dolgozhatoert egymás után hullottak alá a ko-rong szegélye mellett a kicsavart nyakú, letépett fecsonkított madártetemek.Aztán éles sikoltás hallatszott. Az ál-Ywerd nyilván kínos sebet kaphatott. A lábdobogág túlsó része felõl hallatszott. Ezt a pillanatot használta ki. Skandar Graun a cselekv

Egy végsõ nagy rántással egészen közel húzta magát a korong pereméhez, és diadalmasan tenyérnyi széles, gránitkemény szegélyt. Egy lendület, és már fel is húzódzkodott.A lehetõ legjobban számította ki a lehetõséget. Az ál-Ywerd a korong túlsó szegélyén egezében két sassal, egy hé-jával meg három sólyommal hadakozott, s a tollak és lecsapó ksõrök kavalkádjában észre sem vette foglya megjelenését.Skandar Graun feltápászkodott, és a madarakkal mit sem törõd-ve, fogát csikorgatva indug az ellensége felé.A fickó, miközben a tõre hegyével felnyársalta az egyik túl me-rész sast, s rendkívüli erülte a szeme felé irányuló csõrök csapását, észlelte foglya közeledtét.- Skandar Graun! - kiáltotta dühösen. - Te ostoba állat!A félork ordítva rohant neki. Ywerd a tõrével lecsapott egy ma-darat, másik karjával peresöpörte a többit, s megperdült, hogy szembõl fogadja Skandar Graun támadását, ám nagyen megbotlott saját lábában, és vádul kapott a támadója karja után.

Skandar Graun pedig teljes lendülettel belerobbant, és mivel ar-ra számított, hogy ellefele megvetett lábakkal állja majd a roha-mát, minden erejét beleadta a támadásba. Ywerkiáltott, és a következõ pillanatban mindketten átzuhantak a korong peremén és lefelé haz alattuk kavargó mélységbe. Skandar Graun azt hitte, vége, hamarosan a sziklák közé c hirtelen iszonyú rántást érzett a mellkasán, és úgy hitte, az összes levegõ kipréselõ-isszarántotta. Ugyanekkor az az érzése támadt, mintha mindkét karját tövestül kitépték edig csak az ál-Ywerd kapaszkodott meg benne kétségbeesett erõ-vel.Ott lógtak mindketten a veszettül és irányítás nélkül suhanó ko-rong alatt, mögött. Skarong széléhez kötözve, az ál-Ywerd pedig a félork két karjába kapaszkodva.- Skandar Graun, te hülye állat! - ordította az ál-Ywerd magából kikelten. - Mi a fenét


22/76

- Engedj! - bömbölte dühösen a félork, és miután azon kísérlete, hogy lerázza magáról aost, kudarcot vallott, egy meglepõ fordulattat úgy lefejelte Ywerdet, hogy annak kirepedt a szemöldöke, és sûrû vér kezdett a szemébe folyni.És nem volt szabad keze, amivel letörölhette volna.- Elengedsz végre? - üvöltötte a félork diadalmasan. - Vagy kérsz még egyet?- Szikla! - üvöltötte korántsem diadalmasan Ywerd, és miköz-ben Skandar Graun rémülten t elõre, a fiatal harcos képébe bújt démon egy váratlan akrobata mutatványt hajtott végHirtelen elengedte a félork kezét, de csak azért, hogy a bokáját markolja meg, aztán ugzal a lendülettel oldalra lendült, és re-pülés közben úgy lengedezett az ellenfelén, miozásból hintázna valami vaskos liánon.Skandar Graun ordított a fájdalomtól, mert az üvegszerû kötél, mintha csak éles lenne, szorította és vágta a hóna alját.Az ál-Ywerd a csípõje és a lába összehangolt mozgásával egyre nagyobb ívben hintázott éorkot.És ekkor érkeztek a madarak.Mivel Skandar Graun volt közelebb, õt vették célba. A félork tehetetlenül csapkodott ösza a karjaival, de a szédítõ szágul-dás és lengés közben épphogy távol tudta magától taet és karmokat.És az ál-Ywerd ezt a pillanatot használta ki terve kivitelezésére. Amikor elérte lengésontját, a csípõjét erõteljesen elõretolta, hogy a teste ugyanolyan függõlegesbe került,ké. Csak-hogy neki a lába volt fent, és a feje alul. A következõ pillanatban azonban máztatott is a testhelyzetén. Lendülõ lábait egy szemvillanás alatt a kapálódzó félork delta hátulról olyatén módon, mintha rá akarna hasalni Skandar Graun terjedel-mes fenekérz a póz csak egy pillanatig tartott, mert az ál-Ywerd ördöngös ügyességgel és szemkáprá

l már-is továbblendült fura helyzetébõl. Elengedte a félork bokáját, s mi-közben a combn tartotta magát a meglepett Skandar Graun derekán, az ál-Ywerd hirtelen hanyatt vetette magát a félork hátán, s saját feje fölött hátranyúlva megragadta Skandar Graun feje et.Aztán a combjaival elengedte a félorkot, s hihetetlen ügyesség-gel, mint valami nagy maska, már kúszott is fölfelé.Mindez talán ha öt másodpercet vett igénybe, és ez a váratlan húzás úgy meglepte Skandaogy hirtelen azt sem tudd, mi történik. Mire felocsúdott, a gyorsan felfelé kúszó ál-Ywmár a feje fölött kalimpált. A félork bal kézzel lecsapott egy túl szemtelen héját, a jg megragadta a harcos bal bokáját. De el is engedte szinte azon nyomban, mert a szabadon lévõ jobb lábtól egy akkora rúgást kapott felfelé fordított, bámészkodó képé-be, ha sûrû vér szinte szétfröccsent az arcán.A félork magából kikelve ordított dühében és csalódottságában.

A korong eszelõs sebességgel száguldott a fellegek között, és a madarak szép lassan elm.Skandar Graun átkozódva lengedezett, és megkísérelte azt, amit egyszer már megtett: felzkodni saját "mentõkötelén" a korong peremére.Ám még két fogással sem húzta magát közelebb, amikor Ywerd dühös és véres képe jelent me fölött.- Átkozott félvér! - kiabálta túl a szél süvítését. - Mi a fene ütött beléd!- Megöllek! - ordította vissza Skandar Graun.Az ál-Ywerd bal kezével megragadta Skandar Graun tartóköte-lét, a jobbjában tartott késig olyan mozdulatot tett, mintha az üvegszerû, vékony zsineget el akarná metélni. Aztánot

5. a k†osz elszabadul

Documents