8/17/2019 2. A k†osz sz°ve

1/100

Káosz SzíveAzoknak,akik szeretika tréfás könyveket,és azoknak, akik nemJohn Caldwell1. Verghaust csillagaSkandar Graun épp egy meredekebb lejtõn baktatott lefelé öles léptekkel, kissé

 nehéz páncéljában, amikor különös jelenség késztette megtorpanásra.Egy nyílvesszõ fúródott lyukas orrú bakancsa elé.- Hoppá! - mondta a félork az alkalomhoz illõen.A környezõ bozótokból tizenhárom plusz egy manó áramlott elõ. A tizenhárom manó

s volt, ám a plusz egy nem akárki lehetett; bíbor palástot viselt, vaskoronát a feje búhelyett göcsörtös botot tartott a kezében.

0 szólalt meg.- Állsz te meg, utazó!Skandar Graun, megmarkolta láncos buzogányát, és egész tes¬tében fenyegetõleg f

manókirály felé.- Félre, szerencsétlenek! - morogta vészjóslóan. - Nem va¬

gyok manõölõ kedvemben.A manókirály igencsak törte az embernyelvet.

Állsz te meg, utazó - ismételte. - Fizetelõdsz meg adó. Miféle adó? - mennydörögte Skandar Graun. Aki itten akar haladozódni által, az kell megfizetõdni adó. A félork pap nagyst

végig a rongyos, mocskos,szedett-vedett kompánián.- Az én nevem Skandar Graun - hangsúlyozta jól érthetõen. -

Nálam az a szokás, hogy amerre áthaladok, ott nekem fizetnekadót. Ehhez mit szólsz?

A manõkirály nem túlságosan jött zavarba.- Akkor is, ha harminc harcos mérgezett nyila meredezõdik

rád? - kérdezte ártatlanul.Huszonhat manó lépett ki a bokrok közül. íjjal a kézben. Skandar Graun megköszö

kát. Mit mondtál, milyen adót kell megfizetnem? Úti adót.

A félork nagyvonalúan nyúlt az erszényébe.

Tíz réz elég? Ó, nem - mosolygott a király kedvesen. - Az adó nem pénz. Nem rideg réz.Skandar Graun visszazárta bõrerszényét.- Szóval, nem? - kérdezte. - Akkor mi?- Az utazónak a lelke. A mi magasztos istenünk Ielkekkel

táplálkozik, s most igen-igen éhes. Nagyon-nagyon éhes. Verg-haust várja tõlünk, hogy vigyünk neki finom lelkeket, különbena mi lelkünket eszi meg.

 __ - Verghaust? - habogta Skandar Graun. - A pokol hercege? -Úgy megszorította láncos buzogánya nyelét, hogy az szinte re¬csegett. - Ki merészeli útját állni Yvorlrcos-papjának? - mennydörögte. A manókirály megrettenve húzta a válla közé a fejét.

- Én - motyogta szerényen. - Meg a harcosaim mérgezettnyilakkal. Ha nem fizetõdsz, azon nyomban teletûzdelõdünk ha¬

lálos vesszõkkel.A manók még egy centit feszítettek íjukon.Skandar Graun fenyegetõen végigpillantott a manósokaságon, aztán az övébe tûzte

 és hanyagul csípõre tette a kezét. A következõ pillanatban ugrott, és villámgyors mozdl¬marta a király fenséges nyakát. No? - harsogta fölényesen. - Van róla tudomásotok, micso¬da katasztrófát zúdítoa belém köttök? Hát... - nyöszörgött a király. Megállj, idegen! - harsant fel egy hang a közelbõl. Acél¬szürke bundájú" manó uokorból. Magasabb -volt, mint a többiek, fajtársai szinte feketének látszottak hozzá ké

8/17/2019 2. A k†osz sz°ve

2/100

ndorító, bibircsókos, kajla orra alatt sörtebajusz mere¬dezett harciasan, és lecsüngõ ante az állát verdeste.

Elõrébb lépett, és elvigyorodott; sötét képében a sárgás fogai szinte világítot- Gyere! - mondta.Skandar Graun elengedte fájdalomtól rogyadozó ellenfelét, és tett egy lépést el

Te meg ki az... isten vagy? Nem isten... - vicsorgott a szürke. - Csak az isten szolgája. A nevem lllor. A d. Verghaust személyesen küldött ér¬ted. Nemcsak éhes, haragszik is.

Skandar Graun hátán jeges borzongás futott végig. Azonnal fegyvert rántott. Lánuzogányával a kezében valamivel job¬ban érezte magát. Ám ez az érzés nem tartott sokáigors mozdulattal színes port szõrt a képébe, s õ egyetlen szippantás után elveszítette a

Arra tért magához, hogy teljesen meztelen, és valamiféle fa-ketrecben himbálódzy hatalmas barlangban, két méterrel a talaj fölött. Odalenn mindenfelé manók rikácsoltakodtak, perlekedtek. Szabálytalan elrendezésben tüzek égtek, melyeket népes manõcsaládo. A hangzavart csak fokozta, hogy a manókat igencsak érdekelte frissen szerzett foglyuk kül¬seje. Ennél már csak egyvalami foglalkoztatta volna õket job¬ban: a zsákmány.

Skandar Graun jól látta, hogy ruhái és fegyverei egy hatalmas batyuba csomagolv ott hevernek a barlang sarkában, nem messze a ketrectõl. A szerzett kincset többször i megpróbálta megostromolni a hadjáratban részt nem vevõk tömkelege, ám néhány zord manótogatóknak.

Skandar Graun, ruhájától és fegyvereitõl megfosztottan, ko¬moran markolta ketreait. Ezért tette meg azt a hatalmas utat Kirovangból Lendorig, ezért vívott gyilkos csaat, ezért vágta ki magát minden nehézségbõl, hogy most csupasz seggû manók kezében végenem igazság! Igazság? Léte¬zik egyáltalán az igazság? Létezik egyáltalán sors? Létezik

etés? Ha igen, neki aztán tudnia kellene.Egy pillanatra lehunyta a szemét, így próbálva meg kiszûrni agyából a manók ékt

, és lelki szemei elõtt aka¬ratlanul is leperegtek az elmúlt napok, hónapok eseményei.Már gyermekként megtanulta gyûlölni az embereket, azokat a szõrtelen, szívtelen

erszagú teremtményeket. Úgy tudta, egy Peltár nevû embervarázsló ölette meg az õ ork anját. S õ azért lett a Káosz egyik hatalmas istenének, Yvorlnak feltétlen híve, hogy bosson Peltáron. Yvorl az áldozatokért cserébe megadta neki a lehetõséget. Ám egyúttal azttot rótta ki papjára, hogy szerezze meg a Káosz Sza¬vát, a rég elfeledett varázsszert.  indultak útnak, de egyedül õ jutott el a célig. Megszerezte a Káosz Szavát, de ba¬rátame egymás után hullottak el mellõle; két utolsó tár¬sát, Nicolaust, a gõgös druidát és félork or¬gyilkost õ volt kénytelen megszabadítani az élet nehézségeitõl. Kezdte elveszvetett hitét, mert rádöbbent, hogy amíg a Káoszt szolgálja, õ nem egyéb mint a pusztulá

lábon járó pestis. Aztán végre szembe került a gyûlölt Pel-tárral, ám a rég várt bosszúa szájában. Mert nem Peltár volt a bûnös Skandar Graun szülei elveszejtésé-ben, épp elKinek higgyen, miben higgyen immár? Átadta a Káosz Szavát Peltárnak, aki azért

te, hogy elpusztítsa a Rend hívei szá¬mára oly veszélyes varázslatot. A mágikus bõrtekelpusztult, s a varázslat csak egyvalaki fejében maradt meg.

Skandar Graun, a Káosz Szavának tulajdonosa még csak sejti, micsoda borzalmasfelelõsséget vett ezzel a nyakába. Azt azon¬ban tudja, hogy istene nem veszi jó néven, lepaktált a Rend szolgálóival.

Alouita romvárának földalatti labirintusában nem sokat idõ¬zött; nyomasztotta atú hely. Nem is annyira az ott lako¬zó lidérc közelsége aggasztotta; társai megcsonkíto és önnön komor lelkifurdalása késztette mielõbbi távozásra.

Indulás elõtt természetesen Yvorl isten harcos-papjához méltó gondos alapossággtta a halottakat, s elvett tõlük ezt-azt, amirõl úgy vélte, talán szolgálatára lehetnek

n alapo¬san behorpadt fémvértezete nem csillogott már régi dicsõségé¬ben, ám az egyik kt láncos buzogány bensõsé¬ges érzéssel töltötte el. Nem is beszélve arról az elégedettsizsákjából átpakolta mindazokat a drága¬köveket, melyeket a buzgó orgyilkos oly elõszertett. Talált egy jókora kristálygömböt is, és rövid töprengés után rájött, hogy csak azenti lidérccel van kap¬csolatban; ebbe nézett bele a szomorú sorsú Siliana. Eltette ezt. Csakúgy, mint a keskeny pengéjû dobótõröket, a színes fo¬lyadékokkal telt üvegcséket,t, nyakláncokat, csecsebecséket, miegymást. Kész csoda, mi haszontalan kacatot hurcolt agával Yamael! A legmeglepõbb egy bõrtekercs volt, melyen különös cirádákra bukkant. Ne sokáig vizsgál¬gatnia, hogy rájöjjön, a különös cirádák bizony nem mások, mint papi vasé elcsodálkozott. Mire kellettek a bér- és orgyilkos félorknak papi varázslatok, hisze

8/17/2019 2. A k†osz sz°ve

3/100

em tudott volna mit kezdeni velük?Aztán ahogy jobban megnézte, még inkább elcsodálkozott. Igaz, a bõrtekercsen ol

api varázslatok szavai szerepeltek, mint holtak felélesztése, ördögidézés, védõszellem,ia, beszéd a holtakkal meg hasonlók, de ezeken a hasznos varázslatokon kívül szerepelt  különös kitétel is.

Mindaz, ki képes megidézni ezen varázslatot, ki képes elraktá¬rozni e varázsszamlékezetében, s ismeri a varázslás mód¬ját, az a személy egyetlen, kizárólag egyetlen ae¬tõséget nyer arra, hogy megidézze Verghaust arkördögöt és hat kérdést tegyen fel nekihaust igennel vagy nemmel

köteles igazat válaszolni. De jól vigyázz, halandó, Verghaust fölött nem könnyûakorolni.

A titokzatos kitétel felkeltette a kíváncsiságát. Verghaust, az ördögök hercege kérdéseire? Hat kérdésére; igennel vagy nemmel.

Skandar Graun némi habozás után felolvasta a varázslatot. Amikor az utolsó szõtis kiejtette, a fekete éjszaka még in¬kább elsötétült, és úgy érezte, mintha komor árny

A sötétbõl baljóslatú szempár meredt rá. Vörösen izzó szem¬pár. Elképzelhetetle- Kérdezz, halandó! Verghaust válaszol néked.

Skandar Graun megköszörülte a torkát.I- Ezek szerint... hat kérdésem van? - Nem. Már csak öt. Ez nem volt valami esze

 cselekedet. Skandar Graun az ajká¬ba harapott. Mi a fenét kérdezzen? Máskorra kellene togatni.

- Ha most nem kérdezek többet, válaszolsz legközelebb?- Nem.

A fenébe! Két kérdés már elment hiába. A harcos-pap lázasan törte a fejét. Mi un? Fenyeget valamilyen veszély? Igen.

Erre megrémült.- Miféle?- A válaszom csak igen vagy nem lehet - hallatszott Vergha¬

ust síron túli hangja.A félork riadtan nézett maga elé.

Most azonnal menekülnöm kellene? - nyögte. Igen.

Skandar Graun felugrott, és azonnal szaglászni kezdett, de csak saját rothadtcsirkebélre emlékeztetõ, jellegzetes orkszagát érezte, és ez némileg megnyugtatta.

- Nem hazudsz, Verghaust? - kockáztatta meg.Fenyegetõ morgás hallatszott, kemény csikordulás, majd:- Nem.Skandar Graun ismét szaglászott.- Ez már a hatodik kérdésem?- Igen. Halandó, feloldottad a varázst, melyet egykoron Alo-

uita rótt rám. Ostoba módon elpazaroltad a kérdéseidet. Nincstöbbé hatalmad fölöttem. Ha!

Skandar Graun dühösen csavarta össze a bõrtekercset.- Tudod, mit, Verghaust?... Dögvész beléd! Yvorl dühe le¬

sújt majd rád!Ahogy ezt kimondta, szerette volna leharapni a nyelvét. Azonnal érezte, ahog

y a jelenlévõ kísértet éktelen dühre gerjed. A pokol hercege bömbölt dühében.

- Alávaló halandó! A varázs véd téged, de ne hidd, hogymegmenekülsz a bossztím elõl! Megjelöllek!Skandar Graun furcsa viszketést érzett a bal szemöldöke fö¬lött. Ösztönösen oda

n érzése támadt, mintha a szemöldökén a szõr túlburjánzott volna. Ahogy eltette a bõrteaust jelenlétének kénes bûze elillant, ám a ké¬nyelmetlen, viszketõ érzés nem szûnt meg elõ¬húzta kicsiny ezüsttükrét. Belepillantott, és elborzadva szisszent fel. A bal szemgy teljesen fekete, parányi sátán¬csillag éktelenkedett.

Verghaust jele!Megpróbálta ledörzsölni, de eleve nem sok reményt fûzött hozzá. Nem is jött le.

csillag ott maradt a bal sze¬möldöke fölött. Verghaust megjelölte.

8/17/2019 2. A k†osz sz°ve

4/100

Tudta, mit jelent ez. Ha élete során valaha is Verghaust imá¬dójával találkozikonnal tudni fogja, hogy ez az egyén is¬tene ellensége. Tehát: meg kell ölnie. Szép kilá

Hát ez volt az, ami miatt Skandar Graun, Yvorl isten harcos¬papja jelenleg leginkább idegeskedett. Itt csücsül a manók ketre¬cében, talpig meztelenül, s valahol a már nyalogatja a szája szélét az a Verghaust, akinek a jelét ott hordja a bal sze¬möldö

Skandar Graun csak most nézett szét igazán a barlangban. A sûrû füstön keresztügy több, az övéhez hasonló faket-rec himbálódzik a barlang mennyezetérõl. Mindegyikben mberek raboskodtak. Némelyikük hangosan rimánkodott, vagy éppen átkozódott, de ez eleinl sem tûnt az eget verõ lármában.

Az egyik ketrecet épp most engedték le, és a kétségbeesetten vergõdõ pucér fogl-tíz lándzsás manó elvezette a bar¬lang mélye felé. Hamarosan iszonyatos üvöltés hallat

A manók még több tüzet gyújtottak, gyanús szagú, véres hú¬sokat sütögettek; a rban a felül megreke¬dõ füst már szinte tapinthatóvá vált, kegyetlenül fojtogatta a fél-

Még látta, amint egy újabb ketrecet is leengednek, és a meg¬élénkülõ zsivajból tett, hogy újabb húsdarabok Kerültek kiosztásra.

Nocsak!Az a kilátás, hogy lelke és teste esetleg Verghaust gyomrába kerülhet, nem tölt

 mérhetetlen optimizmussal, azonban már arra a gondolatra, hogy mocskos manók szopogatják majd a csontjait, egyenesen dühbe gurult. így csupaszon és fegyvertele¬nül csak szó memorizált varázslataiban bízhatott. Két parancsvarázs és két mozdulatlanná dermesztõ elkezésére, no meg egy-két kisebb. És persze ott lapult a fejé¬ben a Káosz Szava, amelyonyságáról Yamael esetében már meggyõzõdhetett. De mindennél nagyobb reménnyel töltöt¬t melyet a manók - ki tudja, miért - nem húztak le az ujjáról. A Káosz roppant hatalmú skét szívességgel tartozik neki; s ez bármely bajból kihúzhatja.

Lassan telt az idõ, a manók élték lármás, zûrzavaros minden¬napi életüket. Egy hajba kapott egy vénség-gel, mert az nem akarta megosztani vele sületlen cubákját, A cikodásba szinte az egész népesség bekapcsolódott, ha máshogy nem, valamelyik küzdõfelet  vagy hulladékokat, ürülék¬darabokat hajigáltak hozzájuk. Olyan éktelen lármát csaptak,yebb ember már rég megsüketült volna.

Skandar Graun sem bírta sokáig türelemmel. Két kézzel meg¬ragadta a fatákolmány annak, hogy esetleges kiszaba¬dulásakor jókorát zuhanhat, eszeveszetten rázni kezdte bA ketrec úgy himbálódzott, mint egy tengeren hánykolódó la¬dik, ám dacára a félork - va - rettenetes erejének, a börtön nem engedett.

Talán órákig is füstölõdött magányos ketrecében, erõt gyûjt¬ve, gondolkodva, leikor arra eszmélt fel, hogy börtöne megrándul alatta. Lassan, ingadozva eresz¬kedni kezt lefelé.

- Hohó! - dörmögte. - Sátánfattyak! Ha el kell pazarolnom rátok Sheenka segítsé

gemlegetitek...Egész sereg manó várt rá odalenn zord képpel, döfésre kész dárdákkal. Lehettek ; Skandar Graun nem igazán tudta megszámolni õket, mivel állandóan mocorogtak; egyesek entek, mások jöttek a helyükre. Az azonban nyilvánvaló volt, hogy rettenetesen tiszteliekintélyes külsejû vendégüket. Tiszteletük oly méreteket öltött, hogy igazán még a dárd

sem merték böködni, csak úgy tettek, mintha noszogatni próbál¬nák.Skandar Graun kidagasztotta vaskos izmait, s ijesztésképpen rájuk vicsorgott.

Csalódottan vette tudomásul, hogy a förtelmes teremtmények ettõl még nem futottak széjjsé riadtabban bámultak rá ugyan, de határozottságuk nem csökkent.

A félork sandán lesett körül. Mindössze kilenc-tíz manó. Szét lehetne lökni õke a hatalmas batyuba kötözött cucchoz, felkapni, és kidübörögni ebbõl a bûzlõ koszfészek közben egy-két döfést a hátába, de hát kockázat nélkül nincs reckír.

- Viszünk Verghausthozv. - közölte az egyik manó biztató¬an. - Verghaust már vá

gyon éhes. Verghaust meg¬süti a húsod. Megeszi. De elõtte kiszívja belõled a lelked. A pujában fogsz vonítani, és a túlvilágon is Verghaustot fo¬god szolgálni.Skandar Graun megvakarta szinte teljesen kopasz fejbõrét, s közben sunyi pilla

ntást vetett rézgyûrûjére. A látszólag közön¬séges fém pecsétgyûrû a csontvázkarú, sella még két szívességgel tartozik neki.

Nem kellene most azonnal felhasználni az egyiket? Csak szó¬lítania kell Sheenkás a szlád kimenti szorult helyzetébõl...

Skandar Graun már-már szóra nyitotta száját, de aztán más gondolata támadt. Min, hiszen ráér akkor hívni meg¬mentõjét, amikor már végképp nem marad más választása. Házarlása nélkül is képes lesz kimászni a bajból!

8/17/2019 2. A k†osz sz°ve

5/100

Még egy vágyódó pillantást vetett batyuba bugyolált lemez¬vértje, lyukas bakancdó csirkebélre emlékeztetõ szagú, rongyos barna köpenye és egyéb kincsei felé, aztán me amerre fogvatartói taszigálták.

A manók ott nyüzsögtek körülötte, összevissza karattyoltak, bólogattak, vicsoroyorogtak. Skandar Graunnak a vál¬láig sem értek, de rondaságban messze lekörözték, pedit kimondott szépség. És hogy bûzlöttek! Skandar Graunnak mindig is kényes orra volt, zanak talált olyan illatokat, melyek az emberek többségét hányingerrel töltötték el, a töiszont még neki is felfordult a gyomra.

A barlang mélye felé lépkedtek, s amerre elhaladtak, a ko¬szos, horgas orrú manhátráltak elõlük, a loncsos nõstények rongyaikba bugyolálták meredt szemû, vézna csemet

juk során mindvégig néma csenddé fagyott köröttük a locsogás, rikoltozás, civakNem kellene mégis használni azt a gyûrût?Skandar Graun nem töprengett igazán sokáig ezen. Mindig is szerette a veszedel

mes helyzeteket, fõképp akkor, ha volt némi biztosítéka, hogy könnyedén kacagva, ép bõrbelõ¬lük.

Miért ne nézzünk a szeme közé annak az átkozott Varg... Verg... hogyishívjáknakA barlang legvégén egy lefelé lejtõ, sötét alagútba jutottak. A manóknak nem vo

yafényre; mivel életük java részét a föld mélyén töltik, jobban látnak a sötétben, mintNo, Skandar Graun sem panaszkodhatott ez ügyben; bár õ a napvilágot jobban kedvelte. Szme fél perc alatt hozzászokott a feketeséghez, s ugyanolyan magabiztosan lépkedett a leelé lejtõ folyosón, akárcsak õrei.

Csak akkor botlott meg, amikor az eladdig viszonylag sima padlót meredek,kõbe vájt lépcsõfokok váltották fel. Ha nincs annyi manó körülötte, bizony mentehetetlemagá¬val ránt mindenkit; akár a nyakát is törhette volna.

Nagy nehezen sikerült megkapaszkodnia felvisító õreiben, s dörmögve nyerte vissyensúlyát.Lefelé tartottak. Most már vigyázva rakta egymás után ormót¬lan tappancsait; ez

lépcsõfokokat apró manólábak méreté¬re szabták, nem az övére. Azért elboldogult valahogAmikor lejjebb jutottak egy szinttel, és rövid egyenes szakasz után újabb lépcs

kezett, alulról jeges légfuvallat csapta meg. Minden szál szõre felborzolódott. Nem közzél volt ez! Honnan is jönne szél a föld mélyébõl? Ez a légfuvallat iszonyatos, mély gozott, tömény kénszaggal te¬lítette a levegõt, s valósággal rátelepedett Skandar Graun m alig kapott levegõt.

-Miajóégez?A manókon szemmel látható nyugtalanság vett erõt. Úgy tet¬szett, egyikük sem sz

ja a vezetõ szerepet. Az elõl haladók lassítottak, próbáltak visszamaradozni, elõretusztársaikat, ám a más társaknak eszük ágában sem volt vál¬toztatni pozíciójukon. Rikácso

ték helyüket.A vita elmérgesedett, s odáig fajult, hogy ketten bökdösni kezdték egymást durvyû dárdáikkal. A többiek erõvel ta¬szigálták szét õket. Aztán további érthetetlen hadov, amelynek végén Skandar Graun azon kapta

magát, hogy öt terelik elõre, s most már mind a kilenc manõ a fenekét bökdösi fRossz elõérzet lett úrrá rajta. Nem kéne mégiscsak használni azt a gyûrût?Miközben a tenni vagy nem tenni" problémáján rágódott, fo¬kozatosan egyre lejj

t, s mindinkább azonnali cselekvés¬kényszer vett erõt rajta. Most! Nem szabad késlekednSkandar Graun éleset szippantott a levegõbõl, s ez a visszhan¬gos járatban feny

tõ horkanásnak hangzott. Okozott is némi riadalmat rettegõ kísérõinek.A félork összeszorította bal kezét, hogy érezze ujjai között a gyûrû megnyugtat

most gondolkozott el iga¬zán azon, vajon miért hagyták meg ezt az egyetlen ékszerét. Hiindenétõl megfosztották. Elvették a fegyvereit meg a vértjét, levetkõztették, még lyuka

s leráncigálták, egyetlen fûiébõl kiszedték a fülbevalót, s varázskesztyûjétõl, nyakbantelen rézgyûrûitõl is megszabadították. Hogy lehet, hogy pont legveszedelmesebb fegyveták meg neki. Miért?

Talán van valami varázserejû kisugárzása a Káosz Gyûrûjé¬nek? Vagy az is lehet,i más számára láthatatlan, csak viselõje szemének tárja fel magát? Vagy villámokat szórk megpróbálták leráncigálni?

Ki tudja? Nyilván megvan a jõ oka, hogy az ujján maradt. A lényeg az, hogy itt an, és kihúzza a szarból, mielõtt túl mélyre süllyedne.

Akkor meg mi értelme izgulni? Egy szlád, Yvorl félisteni ere¬jû szolgája százszi manót elfúj egyetlen leheletével. She-enka egyszer már képes volt megmenteni egy feke

8/17/2019 2. A k†osz sz°ve

6/100

lidérctõl, az alvilág gonosz teremtményétõl, miért ne tudná megmenteni egy gonosz manóöIsmét kénes fuvallat csapta meg, most már erõteljesebben. A manók végképp lecse

ek, csak fogaik ütemes vacogása hallatszott.Skandar Graun kihúzta magát. Nem fog megalázkodni ilyen fattyúk elõtt.A lépcsõk elfogytak a lába alól, és alig tett két lépést, egy ka¬nyar után külö

e elé.Szabályos téglalap alapú, szögletes szoba tûnt fel elõtte; grá¬nitfala olyan si

hogy szinte csillogott. Mennyezete hat méter magasan lehetett, s hasonlatos volt az oldalfalakhoz, azzal a furcsa különbséggel, hogy a bal hátsó sarkában négyzetes fe-

kete lyuk tátongott, melyen át határozottan érezhetõ, folyamatos léghuzat süvítztül a szobán. A helyiség falai dísztelenek voltak, ám padlóját szinte egybefüggõen bõr Emberbõrök, manóbõrök, tündérbõrök, farkasbõrök, medvebõrök, kutyabõrök, sõt, Skandar tényre: orkbõrök is. A kiteregetett bõrök nagy része egyéb¬ként nem is látszott a szerlt csontoktól, me¬lyek a jobb hátsó sarokban majdhogynem plafonig érõ halmot alkottak. ntrakás elõtt két apró lény térdepelt; fajukat Skandar Graun nem tudta megítélni. Egészltak, s a gyér fényben nem látszott jól, hogy faggyúszerû fehérségük csupasz bõre vagy . Sõt, az igazat megvallva, Skandar Graun agyán még az is átsuhant, egyáltalán anyagi tt lát-e, hiszen elsõ pillantásra az az érzése támadt, mintha látná rajtuk keresztül a z melyek rakosgatásával épp foglalatoskodtak.

A terem gyér világítása mellesleg abból a körkörös üregbõl eredt a csontrakás mvörösre hevült vasrostély fe¬dett, s a mélyén valamiféle tûz loboghatott vagy parázsolhn ha a fény forrása tûz volt, igen különösféle tûz lehe¬tett; Skandar Graunnak nem kellmegerõltetnie amúgy is kiváló szaglõérzékét, hogy rádöbbenjen: a jeges fuval¬lat meg a trõl ered.

Az eddig leírtak azonban mintegy bevillanó háttérként merül¬tek fel a félork agtében. Hiszen tekintete, szinte a belé¬pés - és a dermedt megtorpanás - pillanatától ken a szoba közepét elfoglaló jelenségre tapadt.

A gyér fényben is szikrázó rubinokkal kirakott, hatalmas vastrõnuson ott ült Vest, a manók istene. Skandar Graun¬nak nem volt szüksége különösebb logikára ahhoz, hogy a trónon ülõ hatalmas termetû manó nem lehet más, mint a fenti népség ura és parancsol

Két és fél méter magas, rõt szõrû, égõ szemû, hatalmas agya-ní lény volt. Hogy r Graun nem mert volna fogadni. Feltétlenül manó formája volt; göcsörtös lábak, guban¬cennyes kelések a testen meg a ráncos pofán, legör¬bülõ, csõrszerû orr, nagy táskaszáj. khogy az a veszedelmes tekintet, azok a villogó agyarak, azok a fekete kar¬mok. Ebbõla teremtménybõl oly mélységes alvilági gonoszság sugárzott, hogy szinte fizikai fájdalmt. Skandar Graun ugyan nem járt még a pokolban, de annak a bizonyos intéz¬ménynek az ur hasonlóan tudta elképzelni. Erre az erõre

mondhatják, hogy ez már sátáni. Brrr! Skandar Graun egyszerre fázni kezdett, ugakkor melege is lett.Összébb szorította a kezét, és a gyûrûre pillantott. Biztos, hogy Sheenka képes

yõzni ezt az izét? Vagy csupán annyit parancsoljon a szládnak, hogy õt mentse meg? Haddadjon csak itt a manóördög magának.

Á manók istene azonnal felpillantott, amint Skandar Graun, éles dárdahegyektõl e, betámolygott a terembe. Még le¬nyelte a szájában lévõ falatot, ledobta a padlóra a srt, és szélesen vendégére vigyorgott. Egy ork! - állapította meg tényszerûen, dörgõ basszushan¬gon, és vörös nyelvévesírt. - Büdös hús, de zaftos! Apám ember volt - javította ki sietve Skandar Graun. -Nem vagyok egészen ork..jól tudom, már anyám is csak felerészben tartozott az orkok népéhez... Valójában én in¬ok...

Verghaust felágaskodott a székben, hegyes orra fel-lejárt, tü¬zes szeme szinte krákat hányt.- Mágia! - üvöltött fel vadul. - Nem is akármilyen! Erõs má¬

gia!Skandar Graun ösztönösen háta mögé rejtette gyûrûs kezét.

Nem kell félned - sietett biztosítani a szörnyeteget -, nem áll szándékomban má Félni? - röhögött nyersen Verghaust. - Az a jó, minél erõ-sebb a mágia. A húsodyütt mind belém száll. Gyere közelebb!

A dárdás manók siettek betartatni Skandar Graunnal uruk pa¬rancsát. A félork feult, és elõrántotta gyûrûs kezét.

8/17/2019 2. A k†osz sz°ve

7/100

Rágós falat lennék! - morogta. - Még belém törne a fogad, ördög! Látod ezt a gy Nem tudtuk lehúzni a dagadt ujjáról - nyüszítette az egyik manó, azon nyomban tAz ujját levágni pedig nem merészeltük engedély nélkül... Miféle gyûrû az? - dörögte a manóisten izgatottan. A végzeted! - kiáltotta Skandar Graun harsányan. Úgy dön¬tött, nem vár tovább. a. - Én szólítalak, Skandar Graun! Jöjj, segíts meg! Sheenka gyûrûje! - motyogta Verghaust, és döbbenten me¬redt a gyûrûre. - Ez itteenka...

- Igen! - rikoltotta diadalmasan Skandar Graun. - Sheenka ate gyalázatos csontjaiddal gyarapítja majd a gyûjteményed! She¬enka... jelenj meg! Tartozol nekem!

Verghaust szeme kidülledt, szája szétnyílt, kezét dermedten széttárta... aztán onyatos sikoltás hagyta el a torkát, hogy a terem szinte beleremegett.

- Sheenka! - ismételte Skandar Graun. - She...Verghaust olyan fergeteges hahotába tört ki, hogy az minden

más hangot elnyomott. A terem visszhangzott, s a rõtszõrû óriás kétméteres test, hogy az irdatlan vastrón imbo¬lyogni kezdett a gránitra terített orkbõrökön.

- She...- Ostoba! - ordította Verghaust, fuldokolva a röhögéstõl. -

Hogy kép... hogy képzelted... Hogyan is képzelhetted...Skandar Graun úgy érezte, mintha egy jeges kéz ragadná meg a bokáját, ujjait a

vájná, s a hideg érintés centirõl centi¬re kúszna föl egész a szívéig, hogy ott a félelgnemesebb testrészét. Kérlek, Sheenka... - rimánkodott. - Nem hagyhatod cser¬ben istened hû szolgáját

nem volt helyes, hogy Peltárnak adtam a Káosz... Ez az én területem! - ordította Verghaust. - Ide még Sheen¬ka sem merészel beléetné meg, ha elvesztené minden erejét. Ha belépne... felfalnám, és akkor enyém lenne aza is... Nem - makogta Skandar Graun. - Az nem lehet. így is az enyém lesz! A gyûrûje révén hatalmat nyerek fö¬lötte. Felfallak tégedesztek. A pokol kapujában találkoztok majd. Sheenka nem fogja megköszönni neked, hogy apokolra juttattad, félvér! Jer közelebb!

Skandar Graun egyetlen elszánt hördüléssel felkapta a hozzá legközelebb álló maausthoz vágta. A manókirály villámgyors mozdulatot tett a repülõ test irányába, s vigyátvalója az ütés erejétõl elszállt a kénszagú rostély felé.

A rõtszõrû óriás leugrott trónjáról, és döngõ léptekkel indult meg arra, ahol at félork csatázott nyolcegynéhány dárdás fickóval.

Ezt már Skandar Graun se vette tréfára. Gyors egymásután¬ban három kisebb döfés a bordáira, de egyik seb sem volt olyan mély, hogy zavarta volna õrjöngésében. Támadóirsan szétszórta. Skandar Graun ugyanis, amikor meg-

indul, olyan, akár egy dühöngõ bika; letiporja azokat, akik az útjába állnak.Az egyik manót homlokon csapta pörölyszerû öklével; a sze¬rencsétlen pára elter

etaglózták volna. Egy másikat megtaszított, és az egyensúlyát vesztett fickó ettõl a fulattól még két társát leverte a lábáról. Azt a vézna manó-fattyat, amelyik meg rá akartjelte, hogy annak azon nyomban betört a nagy horgas orra, s bíborszínû vér ön¬tötte el a harcos-pap összeszedte minden erejét, s akarati parancsot ordított a feléje tartó manra.

- Dögölj meg!Verghaust egy pillanatra megrándult, de csak egy pillanatra.- Mágia! - üvöltötte sátáni boldogsággal. - Enyém lesz az

erõd!Skandar Graun nekivágott még két manót, aztán egy harma¬dik fickó kezébõl kirángurba nyelû dárdát, s a rá¬rontó ördögi teremtmény felé döfött. A dárda vashegye nekivák. Skandar Graun teljes mázsás súlyát beleadta a döfésbe. Fém csikordulása hallatszott, ma¬nók ura acélvértet viselt volna rõt szõre alatt. Egy reccsenés. A fanyél eltörött. -pap elvesztette egyensúlyát, és térdre rogyott.

A villámló szemû sátánfajzat feléje nyújtotta karmait.- A rostély felé, kis ínyencfalatom! - duruzsolta boldogan. -

Azt hitted, büntetlenül sértegethetsz? Légy a vacsorám!Skandar Graun oldalra hemperedett, és a kalózok közt tanult alattomos harcmodo

8/17/2019 2. A k†osz sz°ve

8/100

rt alkalmazva, kirúgta a király alól a lábat. Azaz, csak szerette volna. A mozdulat kivtelezése remekbe sza¬bott volt, bármely orgyilkos megirigyelhette volna. Ám a do¬lognaklt egy apró szépséghibája. Csupasz lábfeje iszonyatos erõvel csapódott az óriás cölöpszrknak olyan érzése támadt, mintha Pelador híres sziklavárát akarta volna letaszítani a okáról egyetlen rúgással.

- Ha-ha! - harsogta Verghaust.Skandar Graun a fájdalomtól elvakultan hengeredett oldalra, hogy kikerüljön ell

nfele keze ügyébõl.- A homlokodon viseled Verghaust csillagát - rikoltotta

Verghaust szinte barátságosan. - Amikor odatettem, nem gon¬doltam, hogy ily hamar találkozhatunk. Díszhelyen tartom majda fejed!

Skandar Graun feltápászkodott. Csak annyit látott, hogy a ha¬talmas rõt kar felillan. Megpróbált lebukni az ütés elõl, de

vagy õ volt túl lassû, vagy a másik túl gyors. A hatalmas mancs a szíve fölött  a veszedelmes karmok mélyebben szán¬tottak húsába, mint a nevetséges dárdadöfések, s andar Graun tizenhatot hemperedett.

Felkönyökölt, kábán megrázta a fejét. Ez kicsit sok volt így egyszerre. És az amár meg is indult feléje. Szép lassan, komótosan, a végzet beteljesítõjeként. Azok a makandar Graun fergeteges rohamától nem maradtak végle¬gesen a padlón, már kitakarodtak ambõl.

Skandar Graun valami szõröset érzett a keze alatt. Egy ork-bõrre támaszkodott.  túl jõ ómen. Elrántotta a kezét, és va¬lamivel hátrébb próbált szilárd pontra találni,míg magához tér a kényszerû mélyrepülés után.

Kábasága azon nyomban elmúlt. A feje kitisztult. Skandar Graun, Yvorl isten fél ork harcos-papja akkorát ordított, hogy a trónterem minden szöglete beleremegett. Nem inden¬nap tenyerel az ember pokoltûztõl izzó rostélyra!

- Finom falat leszel! - biztatta kedélyesen Verghaust. - Nemszenvedsz már sokáig! Aztán Sheenka édes halhusikája követke¬zik... Izzik már a gyûrûd, fiú?

Skandar Graun fel akart pattanni, de a két apró, fehér kísértet megragadta a kafogva. A rostély felé vonszolták.

A harcos-pap kézzel-lábbal próbált kapaszkodni, de a gránit¬padlóra terített orgyütt egyre közelebb jutott a kénes szagú rostéi yhoz. A pokol tüze elemészt! - rivalgott ünnepi hangulatban a rõt manó, és kéjesen csut a nyál a számban... mmm... BOSSZÚ! - üvöltötte Skandar Graun lelke minden dühével, és érezte, ahogy agyába

ak retesze. Csontjában érezte, amint leghatalmasabb varázslata mûködésbe lép s mellkasaempillantás alatt felszabadul a gonoszság szörnyû nyomása alól. Iszonyatos erõ szállta  õ kö¬vetkezik! Mágia! - süvöltötte Verghaust; ez alkalommal korántsem olyan boldog felismerésst.

Skandar Graun úgy látta, mintha egy hat méter átmérõjû gömb képzõdött volna körló fölött derengõ körvonalai lilás színben rajzolódtak ki a homályban. A két apró fehér harcos-pap karját rángatták, egyetlen hang nélkül szertefoszlottak. Mintha köddé válta

- A pokol tüze emésszen el! - ordította Verghaust, és a félorkfelé lódult. _ Bosszú! - bömbölte Skandar Graun, és megindult a manó¬óriás irányába.Verghaust dühödten rontott ellenfelére, ám hiába hadonászott, a gömb lilás kont

lökte, mintha áthatolhatatlan falba ütközött volna. A rõt bundájú manó vicsorogva, riká

dott, de hiába pattogtak lila szikrák veszedelmes karmai¬nak ütései alatt, áldozatához l sem jutott közelebb.Skandar Graun ugyanúgy nem tudta elérni ellenfelét; de pár pillanat múlva le is

ndott az erõlködésrõl.Verghaust tajtékzott.

Ne hidd, hogy megmenekülhetsz! Csak késlelteted a végze¬ted! A varázslat hamaroj és akkor rettenetes sors vár rád. Nyersen téplek darabokra. Élve rángatózol majd az a között! Átkozott félvér! Ne hidd, hogy átejtesz! Dühöngj csak! - vicsorgott vissza Skandar Graun. - Te, manók szégyene, pokol ivkok fattya, rég vágyok már egy rõt színû ágyelõre.

8/17/2019 2. A k†osz sz°ve

9/100

Verghaust olyan õrjöngésbe kezdett, hogy a gránitpadlóra te¬rített bõrök összevA lila gömböt ostromló csa¬pásai alatt szikraözön röpködött, folyamatos sistergés, sercvegõt, s Skandar Graun majdnem megsüketült az éktelen rikácsolástól.

- ízekre szedlek! - üvöltötte a manók ura. - Még a csontjaid¬ból is kiszívom a velõt! Ki én, az utolsó cseppig!

Skandar Graun hat méter átmérõjû védõburka hirtelen leg¬alább tíz centivel össz érezte, ahogy az agyában alig észlelhetõen, de mégis határozottan meggyengül a Káosz S

Hohó, ez elõbb-utóbb elveszti az erejét! Mire ez bekövetke¬zik, már nem kellenertózkodni!

- El az utambõl, te rókabunda!Skandar Graun rohamléptekkel indult meg a felszínre vezetõ lépcsõ felé. Verghau

yszerûen oldalra penderült a védõbu¬rok elõl, mintha ismeretlen erõ lökte volna félre. A félork riadtan érezte, hogy a varázs még inkább meggyen¬gül az agyában, s a v

smét csökken valame¬lyest. Öles léptekkel száguldott fel a keskeny lépcsõfokokon, s nemhátranéznie, hogy tudja, Verghaust ott lohol szoro¬san a nyomában - már csak azért sem,l a manóördög riká-

csolõ hangját rendületlenül hallotta maga mögött; szörnyû átkok visszhangoztak ny járaton.

Skandar Graun hármasával vette a lépcsõket, s védõburka még legalább öt métereselért a közmanók lakóbar¬langjába. Orrából már-már kiszállt a szörnyû kénes szag, s mos

- Manóim! - bömbölte Verghaust rettenetes hangon. Állít¬sátok meg!Egy megtermett manó ugrott Skandar Graun elé. Kékes szõré¬re fekete árnyalatot

 a közelben pislákoló tûz fénye. A manó döfésre készen tartotta fegyverét.Skandar Graun egyszerûen nekirohant. Azt várta, hogy ez az ellenfele is le f

og pattanni lilás burkáról. Ennél azonban jóval meglepõbb dolog következett be. A manó gömb bel¬sejébe. Skandar Graun döbbenten torpant meg. Ebben a kiszol¬gáltatott pillanatnyen felnyársalhatták volna. Ám nem ez történt. A fekete foltos, kékes szõrû manó elejtsra vetette magát, furcsa csapkodó mozdulatokat tett, mintha egy folyó sodrával birkózns eközben görcsös fuldoklõ-bugy-borékoló hangokat hallatott. Úgy tûnt, menten belefullag padlójába!

Verghaust bömbölt, s fekete karmaival a lilás védõburkot csapkodta. Az átmérõ isugorodott pár centit.

Skandar Graun átugrotta a fuldoklót, átvetette magát egy tûz¬rakáson, s egyeneslt egy csoport dermedt manó közé.

A hatás szinte leírhatatlan volt. Amint a lilás burok széle elér¬te a manókat, b dolgokat kezdtek mûvelni. Egy kajla orrú nõstény kikapott a tûzbõl egy parázsló üszkörította, csókolgatta. Rettenetesen összeégethette magát, de ezzel fikarcnyit sem törõdö

ingár hím, valószínûleg az elõzõ nõstény férje, torkon ragadta magát, és manõnyelven riezdett. Egy fiatalabb hím a szájába vette kõkése nyelét, és erõnek erejével próbálta ley másik manó karjait szétvetve, kacagva rohant neki a barlang falának, olyan erõvel, hoa feje hatalmasat csattant. Megint egy másik csókokat dobált az elhaladó Skandar Graun elé, és mindenáron meg akarta ölelni.

Úgy tûnt, valamennyien megháborodtak.Verghaust tajtékzott. S ha már bosszúját nem tölthette ki el¬lenségén, alattval

cangolta. Az üszköt csókolgató asszonyt a tûzbe hajította, a késnyelõnek egy szemvillantépte a fejét, a többi eszementet kíméletlenül rugdosta.

Amerre Skandar Graun elhaladt, a bûvkörébe került manók más ut3n zuhantak a Káoa. Volt, amelyik össze¬vissza hadonászott, mintha szúnyogokat hessegetne, egy másik eszszetten rikoltozva döfködött a dárdájával a feje fölé, egy harmadik saját ürülékét gyömik Úgy ugrándozott, akár egy lábfájós kecskebak, az ötödik tíz kö¬römmel ásni próbált a

atodik érzel¬mes szerelmi dalt kezdett énekelni törpenyelven, a hetedik a fe¬jét verte lang falába, és magában mormogott, a nyolca¬dik...Skandar Graunnak igazából megdöbbenni sem maradt ideje.Ereje fokozatosan apadt, s ezzel párhuzamosan csökkent a védõ¬burok kiterjedése

mire összebatyuzott holmijaihoz ért, a lilás gömb már alig volt négy méteres. Verghaustmbolt mögötte.

- Kitépem a nyelved, percekig szopogatom a szemgolyód,nyakláncot kötök a beleidbõl, a körmeidet egyenként szedem

le...Egy csatabárdos manó ugrott közvetlenül Skandar Graun elé. Azonban nem lendítet

8/17/2019 2. A k†osz sz°ve

10/100

 túlméretezett fegyverét. Négy¬kézlábra hullott, bal kezével a talajt kapálta, és fennhhozzá. A félork pap egyszerûen átlépett rajta.

Csak most döbbent rá, mi is történik. A Káosz Szava! Ez hát a nagy varázslat, esz legszörnyûbb fegyvere; aki a hatása alá kerül, menten megõrül. Amerre õ, a Káosz Szasa elhalad, eszementen fetrengõ idióták maradnak utána.

A harcos-pap futólag hátrapillantott. Tébolyult áldozatainak egy része még tová de az elsõk közül néhányan már magukhoz tértek, s azok, akiket nem emésztett fel a tomst dühe, fegyvereiket rázva indultak utána.

- Hohó!Szóval az õrület csak átmeneti!A védõburok átmérõje egyre rohamosabban csökkent. Már alig három és fél méternySkandar Graun ezek után nem állt le öltözködni. Vállára kapta a hatalmas batyut

ott egy talpát nyalogató nõsténybe, és a kijárat felé dübörgött. Jobb lesz lelépni innedódnak!

Lelépni? De hova? Verghaust meg az észre tért manók csapa¬tostul loholnak a nyo. Ezek csak arra várnak, hogy meg¬szûnjön a varázs. No, azt már nem!

Hirtelen két kikötött pónit pillantott meg, azokat a hosszú sö¬rényû, alacsony  amiket a manók annyira ked¬velnek. Teherhordóként és vacsoraként egyaránt.

Egy vékonydongájú manókölyök ugrott elé villogó pengével. Skandar Graun egyszer kölyök a falhoz vágó¬dott, csapkodni kezdett a karjával, mintha el akarna repülni, és rohangált össze-vissza.

Skandar Graun odaugrott a pónikhoz. A bal oldalit egyetlen csapással letaglózta - hogy ne tudják min üldözni -, aztán ke¬csesnek nem nevezhetõ ugrással felkapott a m szürke foltos, fehér kancára. A kötelet, amellyel a jószágot egy karnyi vastag faághoz

 egyszerûen eltépte.Úgy látszik, a Káosz Szavának bûvköre az állatokra is kiha¬tott, mert a póni azfelágaskodott, s Skandar Graunt csak az mentette meg a lezuhanástól, hogy féloldalt forult, s iz¬mos combjaival megszorította az állat nyakát, hasonlóan izmos öklével pedig a püfölte.

A póni nyerítve iramodott el.Skandar Graun, mint valami kövér pók, kétségbeesetten szo¬rította az állat nyak

aival, s mivel kezét egyrészt a ló farkának markolása, másrészt batyujának szorongatásae, hát veszedelmes agyarait mélyesztette hátasa tomporába, hogy ezzel még vadabb vágtattesse.

Szegény pára úgy nyerített, hogy rossz volt hallgatni. Ámde a fájdalom, no meg  varázslata megõrjítette, s inaszakad-tából rúgtatott lefelé a hegyoldalon. Kész csoda,bu¬kott orra.

A rikácsoló manók hiába futottak utána görbe lábukon, ment¬hetetlenül lemaradtak, átkozódásuk hamarosan csak kínos emlék maradt. Azonban hátrafelé irányuló pozitúrá-jnagyot nyelve figyelte, ahogy vezérük négykézlábra ereszkedik, s mint valami nagy, rõt ve, trappolni kezd utána. Ujjnyi hosszú karmaival minden elrugasz¬kodásnál jókora fûcsodított ki a talajból, s semmivel sem tûnt lassúbbnak, mint a megvadult lovacska.

- Gyí! Gyí! - ordította Skandar Graun az egyetlen szakszót, amit a lovásztudomásmert.

Sohasem ült lovon ezelõtt, s lelke mélyén érezte, hogy jelen¬leg sem mondható eogy kimondottan lovagi stílusban vágtázna. Annyit tudott, hogy sarkantyúznia kellene, d egy¬részt nem volt sarkantyúja, másrészt lábával most épp hátasa torkát szorongatta. D

 _ A májadat lassú tûzön pirítom meg! - lihegte Verghaust araalás közben. - A szkhagymával tûzdelem meg! n&2 agyvelõdet elnyalogatom, a fogaidat reszelõvel szedem ki!

- Gyí! - ismételte Skandar Graun. Majd valamivel kulturál¬

tabban hozzátette: - Gyia, te!A hegyoldal enyhe lejtõje véget ért, most már egy páfrányok¬tól és dús aljnövénvágtattak. A félõrült nõni alig-alig vette a fáradságot, hogy az útba esõ fákat kerül¬graunnak minden erejére és ügyességére szüksége volt, hogy meg tudjon maradni rajta.

Ráadásult a mögöttük nyargaló Verghaust egyszerûen nem akart kifogyni a lélekem- Lecsapolom a véredet, és megfürdök benne vacsora elõtt!

Ivókupát csináltatok a koponyádból, egyetlen füledet megcuk¬rozva, csemegeként fogyasztom el, a bõröd fog otthont adni leg¬kedvesebb férgeimnek...

Skandar Graun döbbenten tapasztalta, hogy védõburka immár alig-alig fogja körül

8/17/2019 2. A k†osz sz°ve

11/100

; legfeljebb egy méterre terjedt körü¬lötte.- Gyí, te!Combjának teljes erejével megszorította a póni nyakát, hogy nagyobb nyomatékot

 szavainak.Tompa roppanás; az állat szinte azon nyomban felbukott. Skandar Graun, Yvorl

 isten harcos-papja három métert repült, s nagy nyögéssel landolt egy vaskos tölgyfa tö- Há-hááá! - hahotázott Verghaust. - Most megvagy!

Felemelkedett medveszerû pózából, és két karját kitárva, kar¬mait kimeresztve várta, mikor múlik el végleg a Káosz-varázs.

- BOSSZÚ! - üvöltötte Skandar Graun, hogy megújítsa apa¬dó varázserejét. Ám, mint ahogy pesszimista pillanataiban gya¬nította, agyában már csak pár foszlány maradt a varázslatból, saz is rohamos gyorsasággal elillanni látszott.

~ Tudod, mit fogok csinálni veled? - kérdezte kéjesen Verg¬haust. - Elõször felm a hasadat, és a beleidet...

- Sheenka! - ordította Skandar Graun, és védekezõen tartottamaga elé a gyûrût. - Sheenka, segíts!

Egy szempillantásba sem telt, s a Káosz sellõszerû, csontváz-karú szládja márist. Vézna karjával a rõt szõrû manóra futatott, tûzpiros villám csapott ki ujjai közül, nyhe nyüszítéssel zsugorodni kezdett. Kisebbedett, kisebbe¬dett, míg végül alig volt nagy átlagos manónál. A rõt s2örû manõkirály rikácsolva átkozódott.

- Falatonként fogom elrágcsálni a beleiteket, három hétig pá¬colom a nyelveteket, és a nyirokmirigyeitekbõl varázsitalt készí¬tek...

- Mit kíván tõlem a Káosz papja? - kérdezte Sheenka.Skandar Graun mélyet sóhajtott, és az átkozódó manõcskárapillantott.- Csapd agyon! - közölte nagystílûén.- Nem - mondta Sheenka. - Nincs több hatalmam fölötte. Ez

az õ területe. Pár percen belül visszanyeri erejét, és akkor nemtudunk dacolni vele. Kívánj mást!

A manóisten máris növekedni kezdett.- Megállj, csak megállj! - süvöltötte. - Jön még kutyára dér!

Verghaust bosszút áll! Megjegyeztelek, te hájas félvér. Egypercnyi nyugtot nem hagyok neked, ezt megígérem. Életed vé¬géig rettegned kell Verghaust bosszújától. Utolérlek, és akkornem lesz menekvés! Menekülj bár a világ végére is, én megta¬

lállak és felfallak, de még mennyire, hogy felfallak... megcsa¬polom a véredet, és megmosdok benne, aztán kiszopogatom aszemed fehérjét... Aztán a hímvesszõdet lenyesem, a golyóidatszétmorzsolom...

Skandar Graun megborzongott. Vigyél innen... - mondta Sheenkának. - Amilyen messze csak lehet! Minél távolabbb! Jól van - biccentett Sheenka. - Kívánságod egybeesik Yvorl akaratával.

Odalépett az ámuló paphoz, csontvázkarjaival átölelte, és fel¬ragadta. Sõt, tudod, mit fogok csinálni a golyóiddal? - folytatta Verghaust. - Az egyikeom egy présbe... Yvorl akaratával? - ocsúdott Skandar Graun. - Mit vár tõ¬lem Yvorl? Jóvá kell tenned a hibádat! - susogta a szlád. - Súlyosan vétkeztél a Káosz ell

És a vesédbõl pudingot csinálok... Mármint én? - kérdezte Skandar Graun.Válaszra azonban már nem volt idõ. Sheenka valamit mormo¬gott, s a környezõ tis

fordult Skandar Graun látóterébõl, émelyítõ szürkeség váltotta fel.Búcsúzóul még hallatszott Verghaust utolsó ordítása.- Megtalállak... a föld alatt is!2. Limbó- Hol vagyunk? - érdeklõdött Skandar Graun fáradtan. -Hová hoztál? _ Ahová kérted - felelte Sheenka szenvtelenül. - A lehetõ legmesszebb Verghaust

8/17/2019 2. A k†osz sz°ve

12/100

, a pokol teremtményétõl. Ez itt a Limbó, a Káosz létsíkja.Skandar Graun ettõl még inkább megrettent, mintha a szlád azt közölte volna, ho

lenleg épp Yvorl gyomrában tartóz¬kodnak.Egyébként egy hatalmas barlangban voltak, amely semmivel sem látszott másnak, m

nt egy másik hatalmas barlang bárhol a világon. Mennyezetérõl piszkosfehér cseppkövek mek, s itt-ott összenõttek az egyenetlen talajból kinövõ oszlopokkal. Öt-hat barlangnyúltett szerte belõle.

- És... hm... mondtál valamit Yvorl parancsáról?Sheenka feléje fordította fekete szemüregeit. Szörnyû hibát követtél el, pap. Megszerezted a Káosz Sza¬vát, aztán ahelyett, hna istenednek, egyik legnagyobb ellenségünk kezébe adtad. Hogy miért tetted, arra csak agadnak kell magyarázatot adnod. Ámde tettedért felel¬ned kell. Yvorl kegyes hozzád. Neeszi el silány életed. Fel¬kínál egy lehetõséget. Ez itt a Limbó, a Káosz létsíkja, az tlan világ. Nagyon jól tudod, hogy ez nem Yvorl birodalma; ez a senki földje. Ez a hely az, ahová sem a Rend, sem a Káosz istenei nem léphetnek be. Ez a totális entrópia vilahol minden titkok alapja rejtezik. Ez a Limbó, a lehetetlenségek földje, ahol tudomásuk szerint Feketebotos Mark'yhennon elrejtette legnagyobb kincsünket, a Káosz Szívét. Halgasd hát, félvér, mily feladatot szabott ki rád az istened! Hatolj be e világba, s szed meg azt, amivel jóváteheted ször¬nyû vétkedet! Vedd magadhoz a Talizmánt, s ajánld feek, hogy kiengeszteld szörnyû haragját. A Limbórõl más ûton nem szabadulhatsz, csak a Tl a kezedben. Nincs más kiút. Ha megszerzed, elnyered istened jóindulatát, ha elbuksz, enki sem fog emlékezni rád. Es... hol találom ezt a Talizmánt? E létsíkra nem mernek behatolni sem az istenek, sem mi, szládok, mivel itt, az

birodalmában elveszítjük hatal¬munk nagy részét, s ki vagyunk szolgáltatva az Entrópia nek. Jól figyelj, félvér! A Limbó olyan, mint egy hatal-mas, élõ szervezet; amint érzékeli az idegen behatolókat, azon¬nal antitesteket

el, hogy kiiktassa õket. Számos ügynökünk próbálkozott már a Káosz Szívének megszerzésékudarcot vallottak. A Talizmánt rettenetes szörnyek õrzik, ügynökeink mind elpusztultakindössze annyit tudunk, hogy a Talizmánt egy zárt kamrában õrzik, melynek ajtaját ti¬zes nyitja. A kamrát könnyen megtalálod, de a kulcsok hollétérõl nincs tudomásunk. Ezt nel felderítened. S még valami, egyik néhai megbízottunktól tudjuk, hogy a legvesze¬delmeellenség a macska! Macska? - csodálkozott Skandar Graun. - Egy közönséges macska? Nemigen közönséges - mondta a szlád. - Ügynökünk nagy hatalmú varázsló volt. Hat nekünk: a macska!

Skandar Graun megvakarta széles orrát.

Mennyi idõm van minderre? Életed végéig keresheted a kulcsokat. Addig nem szaba¬dulsz, amíg a Talizmánhozz, s tapasztalni fogod, hogy a Káosz e létsíkján az élet nem tart soká. És ha megszereztem a Talizmánt? - kérdezte a harcos-pap. - Hogyan jutok ki inne Kijutsz. És a Káosz Szívét el kell juttatnod Yvorlhoz. Ál¬doznod kell, s a Taliáldozótûzben. De vi¬gyázz, félvér... a Limbón ne próbálj áldozni... mert azzal a sor¬sllen. Ha áldozol, jelzed ellenségeidnek a hollétedet, s akkor nemcsak az Entrópia teremményeivel, de a Rend híveivel is meg kell küzd éned!

Skandar Graun sóhajtott.- Küzdeni... mindig csak küzdeni... Lassan kezd elegem len¬

ni a küzdelmekbõl. Olyan vagyok, mint a két lábon járó pestis,mindenki elpusztul körülöttem. A társaim, a barátaim, a szerel¬mem, mindenki, mindenki... Miért kell ilyen szerepet betölte-

nem? Sheenka kõarca meg se rezzent. Lesznek új társaid... De jól vigyázz, félvér! Nem tudhatjuk, ki az igazi segítõ Rend és a Káosz örök küzdelmében. Jól vigyázz, félvér, most nem hibázhatsz: senki¬tõl csak magadra számíthatsz. Aha - mondta Skandar Graun. - És az az egy szolgálat, amivel még tartozol?

A szlád merev arcán mintha kelletlen árnyék suhant volna át. _ jja szólítasz - mondta vontatottan -, jönni fogok, mert jön-öm kell- De ne fe

d: itt, az Entrópia birodalmában az én ha¬talmam is korlátozott. Csak akkor szólíts, haszükséged

8/17/2019 2. A k†osz sz°ve

13/100

van rám! Skandar Graun morózusan nézelõdött. _ Azt mondod, lesznek új társaim? _ Igen. De légy óvatos! A Talizmánt neked kell megszerez¬ned, történjen bármi! _ Miféle társak?- Sokfélék - válaszolta a szlád. Behunyta a szemét, aztán el¬tûnt.Skandar Graun dermedten nézett körül. Most mi a fenét csi¬náljon? Itt várja be

, vagy máris induljon? De ha indulni kell, akkor merre?Mindenekelõtt gyorsan felöltözött. Rongyos nadrágja fölé fel¬vette a Yamaeltól

et, lábára felhúzta régi jó, laffogó talpú bakancsát, felöltötte horpadt mellvértjét, fs csirkebél illatú, szakadozott köpenyét, rácsippentet¬te arany fülkarikáját egyetlen f értékes és ér¬téktelen gyûrûit, nyakába kanyarította vékony amulett-láncát, feltûzte afelhúzta legendás erõt kölcsönzõ varázskesztyûjét, megmarkolta láncos buzogánya nyelét, Ismét egész félorknak érezte magát, így már valamivel szívesebben néz szembe a veszedent csupaszon, egy szál gyûrûbe öltözve.

Zsákjából gyõgykenõcsöt kotort elõ, gondosan bekenegette sebeit, aztán egy jókoott hússal mardosó étvágyát csillapította. Eközben elmélyülten kutatott agyában.

Igen, odalenn Verghaust termében, a manókkal vívott kis cse¬tepatéban elhasznály parancsvarázsát. Sebaj, így is ott lapul még bevetésre készen további négy varázslat.... Nem! A Káosz Szavának csak hûlt helyét érezte.

Megdöbbent. Csak nem szállt el örökre ez a remek varázslat? Csak nem vesztette végleg a Káosz Szavát? Erõlködve próbál¬ta emlékezetébe idézni a varázslat néhány szótaasztalta, hogy a varázslat mentális kompo¬nensei továbbra is ott lapulnak koponyája belen; csak pi¬hennie kell egy kicsit, és az elveszített varázslat vissza fog tér¬ni. Remé

Nos, akkor? Menni, vagy maradni? Tétován nézett körül.

A probléma magától megoldódott. Az egyik járat felõl hangok hallatszottak; valaledett. Skandar Graunnak nem kellettsokáig várnia, hamarosan három ember bukkant elõ. Az elöl ha¬ladó férfi valóság

ljes lemezpáneélt viselt, bal karján pajzsot, jobbjában hatalmas csatabárdot tartott. Ltekintetével, sûrû szemöldökével, késpenge szájával, határozott orrával, kemény gránita jelenség volt Skandar Graun csak egy pillantást vetett a férfi pajzsára, máris kiverteveríték. A pajzsot egy hatalmas fekete légy díszítette. Pap lévén tudta jól, mely istenesztenek ilyen jelet a pajzsukra: a pokol hercegeit tisztelõ, ördögimádó fattyak!

Az ördögimádó két társa kevésbé nyújtott félelmetes látványt. Egyikük mellén ösyt viselt vá¬szoninge és posztónadrágja fölött, övérõl fegyver helyett min¬denféle kis  díszesen faragott, elefánt¬csonttal megfejelt botot tartott. Arca ápolt volt, frissen orot¬vált, õszes haját a homlokán szoros acélpánt fogta össze. Rán¬cos arca, szürkülõ hrtása mind arról árulko¬dott, hogy alaposan eljárt már fölötte az idõ. Ennek ellenére l

k voltak, szemében virgonc életerõ csillogott.A harmadik férfi elõzõ társához hasonlóan alig ért vezetõjük válláig - így is ss valamivel harciasabb külsejû, mint a fejpántos, ám korántsem olyan fenyegetõ jelen¬séz ördögimádó. Borostás volt, hosszú, gesztenyebarna haja a vállát verdeste, ajkát csúf ta el. Szarvas¬bõr zekét és nadrágot viselt, a hátán, bõrhüvelyben hatalmas pallos lógosõ karján feszült a zeke, egész tartása rendkívüli ruganyosságról tanúskodott, s volt amegmagyarázhatatlan idegenszerûség, amire a félork nem talált szavakat.

Skandar Graun erösebben markolta meg buzogánya rövid fa-nyelét, és megköszörült- Kik vagytok? - mordult oda barátságtalanul.A három jövevény megtorpant. Alaposan szemügyre vették. Végül a vezetõjük lépet

Az én nevem Laxius. Krurna - mutatott a fejpántosra. -Druida. Õ pedig Haroldus Légy üdvözölve, idegen - biccentette meg õszes fejét a Krurna néven bemutatott  Laxius barátunk szûkszavúságát, õ a tettek embere. Hidd el, ha harcra kerül a sor, moz

 és fegyverei a legkifejezõbb szónál is ékesebben beszélnek. Nem várhatsz üdvözlõbeszédunktól sem. Nem néma ugyan, de egy árva szót sem ért a mi nyelvün¬kön. Messzirõl érkezeirõl, hogy azt a legtöbb ha-

dó elképzelni sem tudja. Csodával határos módon került a vi-Hcuinkba, s csak musal képes megértetni magát. Ennek lfenére nagy hasznunkra lehet még e csúf helyen. 6 A dus nevezetû illetõ, nevét hallva, összevonta a sze¬möldökét, felmordult, karba tette augodtan ácsor¬gott. Laxius ezenközben körbejárta a barlangot, és a különbözõ járatokat

 _ Nos, barátom - folytatta a druida -, elárulnád, mi szél ho¬zott e helyre, ahoizony nem tanácsos egyedül csatangolni?

 _ Varázslattal jutottam ide - morogta Skandar Graun. - Verg-haust, a manók ördö

8/17/2019 2. A k†osz sz°ve

14/100

e a lelkemre éhezett. Ám én egy hatalmas varázsszer segítségével elmenekültem elõle, s t kívántam, hogy olyan helyre vigyen, ahol nem kell félnem a manók fejedelmétõl.

A rõt manó nevének említésére Laxius abbahagyta a vizsgáló¬dást, és Skandar Gra- Verghaust? - szólt oda arrogánsan. - Már megint elõbújt a

pokolból az a kis féreg?Skandar Graun lapos pillantással mérte végig a hatalmas har¬cost. Ahhoz képest,

gy jelvényei alapján õ is a pokol hercege¬inek híve, elég megvetõen emlegeti a manósátádögimádõk közt így szokás?

- Fogalmam sincs, hol vagyok és hogy kerültem ide - hazud¬ta Skandar Graun. - Azt sem tudom, hogy juthatok vissza innena normális világba.

- Sehogy - mondta Laxius, és máris elfordult.Krurna jóindulatú mosolyt vetett a félorkra.

- Ne zavarjon Laxius gõgös stílusa. Õ valóban nem minden¬napi egyéniség, nagy dolgokra hivatott; megengedheti magának,hogy foghegyrõl szóljon hozzánk, szerény halandókhoz. Nemrosszindulatú õ, csak tudja, hogy sokban különb nálunk.

Skandar Graun vállat vont.- Mondtam én már halotti imát ilyenek sírja fölött.

Krurna könnyedén felnevetett. Nem hiszem, hogy Laxius esetében módod lenne hasonlóra. 0 az istenek kegyeltje,talmú kiválasztott... De térjünk vissza beszédünk fonalához. Hát, igen... Ez itt a Senkz Entrópia birodalma. Idejutni könnyû, kijutni viszont annál kevésbé. Mi már egy hete ja létsíkot, de azonkívül, n°gy szinte naponta halálos veszedelmekbe ütközünk, egy lé¬p

nk közelebb a célunkhoz. Amely... micsoda?- Megtalálni és elragadni a Káosz Szívét, a csodás Talizmánt

amely az egyetlen eszköz ahhoz, hogy biztonságban kikerülhetsünk ebbõl az elátkozott birodalomból.

Skandar Graun alig észrevehetõen nyelt egyet. Igen? Hármónk közül egyedül neki, Laxiusnak van célja e va¬rázsszerrel; én mindössze a világomba ahonnan egy meggondolatlan kísérlet vetett ide. Haroldus úgy! szintén csak kozik a Limbóról. õ egy másik létsík szü¬lötte, ahonnan halálos veszedelmek elõl menekühalálos veszedelmekkel kerüljön szembe. És Laxius... Mit akar a Talizmánnal? Laxius az istenek kiválasztottja. Fiatal kora ellenére Oru-megalban máris a leg

 hõsök között emlegetik. A va¬rázsszer megszerzése a próbaköve annak, hogy beléphessen  nagymesterei közé. Ha megszerezné a Ká¬osz Szívét, Myorakh a világ ura lehetne, Laxius 6 helytartója.

-Aha. És te... barátom... még a nevedet sem tudom... Velünk tar¬tasz, a kiszabadulás Örömmel.

Laxius öklével megdöngette az egyik járat oldalát, odafordult a beszélgetõkhöz,ult.

- Ez az egyetlen járat, amit még nem próbáltunk.Haroldus furcsa kaffogó hangokat hallatott, szimatolt, és arra¬felé meresztette a szemét, amerrõl érkeztek.

- Gyerünk! - mondta Krurna. - Ne várakoztassuk Laxiusmestert!

A barlangnyúlványról hamarosan kiderült, hogy szabályos alagút, s falát véges-vha lepi, mely különös han¬gokkal kísérte õket útjukon. Az alagút nem volt egészen sötétnákon át beszûrõdött egy kevés narancsszí¬nû fény.

Laxius haladt elöl, õ volt az, aki elsõnek fedezte fel az elõ¬csarnokot. Fényáraragott kõoszlopokkal díszített, kör alakú helyiség volt, melynek az alagúttal szemköztismeretlen eredetû zöldes fénnyel megvilágítva, hatalmas ajtó pompázott. Nem közönségesnnyi szent! Négy mé¬ter magas lehetett, három méter széles. Ezt nem volt nehéz megbecsül tizenkét egy méterszer egy méteres négyzet alkotta; négyszer három. Minden négyzet mán

ragyogott; pontosabban, minden ilyen négyzet más és más drá¬gakõbõl, féldrágakõ

8/17/2019 2. A k†osz sz°ve

15/100

készült. A legfelsQ három: smaragd, zafír és rubin; alatta: türkiz, opál és gyémánt' lezt, arany, elefántcsont; legalul: topáz, ezüst és gagát. Mindegyik négyzet közepén kicslátszott Kétség sem férhetett ahhoz, hogy ezek a nyílások mire szolgád hatnak.

- Kulcslyukak? - kérdezte ösztönösen Skandar Graun. Pedigazonnal rádöbbent, hogy csak ez lehet a Sheenka által emlegetettkincseskamra, amelyben a Káosz Szívét õrzik.

Meg sem álmodta, hogy ilyen hamar eljut a céljához. Sheenka nem éppen megnyugtaszavai után nagy csatákra és leírhatat¬lan kellemetlenségekre számított, nem pedig egy szerû ajtóra.

Skandar Graun a homlokát ráncolta.Bár igaz, ami igaz, ez az ajtó nem is olyan túlzottan egyszerû. Sõt, meglehetõs

egesítõ formájú és méretû.Laxius különös dolgot mûvelt. Lerakta nagy csatabárdját, be¬hunyta a szemét, ké

tó felé tartotta, elõre-hátra bille¬gett, s halkan mormogott valamit. Krurna visszafogtz izgága Skandar Graunt, aki maga is tüzetesebben meg akarta vizsgálni az ajtót.

- Türelem, barátom! Ne zavard az istenek kegyeltjét! Kifür¬készi õ mindazt, mit megtudhatunk.

Skandar Graun összevont szemöldökkel meredt maga elé. Nem tetszett neki az istk kegyeltje". Arrogáns, kiállhatat¬lan fickónak látszott elsõ pillanattól kezdve. S nemgy olyan veszedelmes külsejû, ráadásul még valamiféle varázserõ¬vel is rendelkezik? Valorakh arkördög har¬cos-papja.

Skandar Graun szinte megugrott egy gondolatra. Ha ez a La¬xius egy arkördög hív, hogyan lehet az, hogy egyetlen szóval sem jelezte, hogy észrevette volna Skandar Graun bal szemöldö¬ke fölött Verghaust jelét, a sátáncsillagot? Nem lenne-e köteles¬sége

egyvert emelni arra a bitangra, akit egy ör¬dög megjelölt? Nem lenne-e kötelessége azonban kioltani a fickó életét, amint megpillantja?Akkor meg miért tesz úgy, mintha észre sem venné a jelet? Talán tart az ismeret

 Skandar Grauntól, és félelmét épp ke¬vélységével leplezi? Vagy csak egyelõre nem akar a jelrõl, mert ha ez a vidék tényleg olyan veszedelmes, jól

246minden segítség? Aztán majd ha nála lesz a Talizmán, elbe-J°élgetnek kissé Verg

...Skandar Graun elégedetlenül dörmögött a bajsza alatt. Jól van, majd meglátjuk..Ekkor a kissé visszamaradt Haroldus odasietett hozzájuk, ért¬hetetlen szavakat

ziszegett a foga között, fejével az alagút felé intett, és jelentõségteljes mozdulattala hátára szíjazott bõrhüvelybõl hatalmas pallosát. Elvicsorodott, és ugrásra ké¬szen álenevad.

 _ Azt hiszem, a Limbó újabb meglepetést tartogat nekünk -suttogta Krurna. - Jó z, ha készíted a fegyvered, barátom!- Az én fegyverem mindig készen áll - morogta Skandar Gra¬un, és megemelte lánc

zogányát.Áz alagútból most már jól hallatszott, hogy valami vagy vala¬ki közeleg. Visszh

banások, fémcsörgés, hangfoszlá¬nyok, köhögés hallatszottak.Laxius felcsatolta bal karjára légydíszes pajzsát, felragadta csatabárdját, s o

melléjük; szétvetett lábbal, lángoló tekin¬tettel, kitáguló orrcimpával, összeszorítottel¬lenséget. Nem akármilyen látvány volt! Mint valamely ördög emberi megtestesülése!

Három különös alak bukkant fel. Legelöl egy tetõtõl talpig csiricsáré - és mocsba öltözött, kurta lábú, hor¬dóhasú, dupla tokájú ork haladt. A fényözönben jól látszot szorongat a bal kezében, lapos orrával kutyaként szaglászik, s apró gombszemét ide-odaatja. Egész mozgásában, óvatosságában volt valami különös, valami megmagyarázhatatlanul

anakkor elképzelhetetle¬nül fenyegetõ. Csúnyaságban bármikor felvehette volna a ver¬senr Graunnal, vagy bármelyik más fajtársával. És a felõle sodródó szagból ítélve bûzölgésValamivel hátrébb - hasonlóképpen fegyverrel a kézben - egy éjfekete vértezetbe

kete pajzsú férfi lépkedett. Lehú¬zott sisakrostélya mögött nem látszott az arca, de kéott, kétkezes pallosa és sisaktolla is fekete volt, mint a csil¬lagtalan éjszaka.

Semmivel sem tûnt kevésbé fenyegetõnek, mint az elõtte me¬netelõ, gusztustalan A harmadik alak - mozgásából és öltözékébõl ítélve nõ lehe¬tett - csak egy pill

re, ám amint megpillan¬totta a felsorakozott társaságot, azonnal visszasurrant az alagúelmébe.

247

8/17/2019 2. A k†osz sz°ve

16/100

- Hohó! - kiáltotta a színes ruhákban tündöklõ ork. - Itt azajtó!

A fekete páncélos lovag letámasztotta pallosa hegyét a padló¬ra, és könnyedén rtsúlyát. Egyenként szemügyre vette Skandar Graunt és újdonsült társait. Miféle szándékkal állják utunkat? - követelte. - Nem ártot¬tunk önöknek. Eressz Nincs ártó szándékunk - kiáltotta Krurna. - De megérthe¬tik, hogy itt, a Limbónndig felkészül a leg¬rosszabbra. Egyetértek - felelte a fekete lovag. - Az én nevem Ruffi-rant il Salenaas, vánddos vagyok... nem tagadom, épp megbízatásban járok. Van ebben a kamrában egy-két csecse amelyre megbízóm igencsak áhítozik...

Skandar Graun megköszörülte a torkát, hogy szavakba öntse kétségeit, de az egyiegelõzte. A Káosz Szíve? - reccsegte Laxius. Dehogy. - A lovag felhajtotta sisakrostélyát, és elmosolyo¬dott. Arcbõre, akárcyvere, fekete volt, mint a csillagtalan éjszaka. Sisakja alól göndör ezüst hajfürtök kaki, ezüst szeme kísértetiesen világított a szurokszínû arc¬ban. - Dehogy - ismételte a ag, s elmosolyodott beszélgetõpartnerei meghökkenésén. - Megbízómnak esze ágá¬ban sincstéktelen Talizmán miatt magára irá¬nyítsa Feketebotos Mark'yhennon úr nagybecsû figyelmm, amiért engem fizetnek, az egy picike hangszer melynek bióla a neve. Hogy mire szolgál, nem tudom, de nem is különösebben érdekel. Egy biztos... a bióla annak az ajtónakalán van. A Káosz Szíve mellett.

Skandar Graun végre kimondhatta azt a kérdést, melyre gya¬nította ugyan a válase szerette volna biztosan tudni, hogy nem téved.

- A Káosz Szíve van az ajtó mögött? - Szándékosan fogalma¬

zott úgy, mintha igazából nem is az érdekelné, hogy a KáoszSzíve van ott, hanem inkább azon csodálkozna, hogy az ajtómögött valami efféle varázsszer található.

Ruffirant il Salenaas laza mozdulattal megigazgatta ezüstös hajfürtjeit.- Talán ön is azt keresi?Skandar Graun azonnal visszakozott.- Mondott ilyet valaki?Érezte, hogy Laxius tekintete gyanakvóan tapad rá. Meglehe¬tõsen kényelmetlen é

. Mit kezdenék én azzal a vacakkal - próbált kitérni a nyílt gyanúsítás alól. - Vanélkül is. Úgy látom, ön a Salené hegyek közül való, uram, a fekete gilfek nemzetségébõl - Úgy van - mosolygott Ruffirant. - Ön meglepõen tájéko¬zott. Valóban a Salené-vö

oldvilágot. Akárcsak hûséges asszonyom, életem társa, Xilanne, ki minden¬hová elkísér.Amíg beszéltek, a nõ, aki elõször visszabújt az alagút védel¬mébe, most elõjöttró, kecses teremtés volt, ugyanolyan éjfekete arccal, ezüst hajjal és holdszínû szemmelférje, õ nem viselt sem páncélt, sem fegyvert. Bõ, fekete selyemnadrágban, ugyanolyan semblúzban volt, és sö¬tét köpeny takarta teste nagy részét. Az õ haja azonban nem göndöeljesen egyenes szálú, egyenesre nyírva a szeme fölött, egész a füléig, ahonnan a csodáhatag a háta közepéig omlott. Füle csúcsba futott, mint az elfeké, ám el¬lentétben az ö sem volt szõrös. Arca tojásdad volt, és ha nem ilyen ijesztõen fekete, talán bájosnak tett volna mondani.

Neve említésére meghajolt, majd a férje oldalára lépett, és csendben, lesütött ozott.

- Én pedig Kucsum vagyok - csapott hatalmas mellkasára ahordóhasú ork. - Orkföld szerte csak úgy ismernek, mint Ku¬

csum, a Mocsok. Jámbor fickó vagyok, de nem nyújtok kezet. -Harsányan röhögött. - Ugye, nem haragusztok meg érte?Skandar Graun csak most figyelt fel rá, hogy az ork jobb kéz¬feje hiányzik, csu

lóból egy veszedelmes penge állt ki ujjak he¬lyett. Az én nevem Krurna - mutatkozott be a druida. - Ók pe¬dig... Egy Sinitor nevû varázsló vágatta le - magyarázta Kucsum, a csonkját mutogatva. ezzel jó útra térít. Tévedett. De erre már csak akkor döbbent rá, amikor ez a kedves kes végtag végigcirógatta a torkát.

Krurna mélyet lélegzett. Szóval, én Krurna vagyok, druida...

8/17/2019 2. A k†osz sz°ve

17/100

De az az átkozott Sinitor még halálában is kicseszett velem! - magyarázta Kucsunul. - Ahogy ott vonaglott elõt¬tem a padlón, és én a szomjamat oltottam egy kancsó bor

hirtelen elõbújt valami fehér szellem a testébõl, körbefont, és napokon át repülevegõben. Aztán egy sivatag szélén tértem magamhoz. Ruffirant nem messze tõlem egy csaegyi manóval verekedett... Besegítettem. Azóta együtt kószálunk.

- Együtt - bólintott udvariasan Ruffirant. Lehúzta fémkesz¬tyûjét, fekete keszkenõt húzott elõ, és kényes mozdulattal meg¬törölte az orrát.

Kucsum felröhögött, és jobb kezével hátba vágta a lovagot, csak úgy csattant a onkból kiálló penge. Jópofa fickó! - magyarázta bizalmaskodását Kucsum. -Még egy szóval se mondta, hom a kényes or-rocskáját. Ilyen úri módon jelzi, hogy ne álljak abba az irányba, amerrõ Igen, Krurna - nógatta Ruffirant a druidát -, kit tisztelhetek a társaiban?

Krurna pár szóval bemutatta Laxiust és Haroldust, aztán Skandar Graun felé fordak. És nemrégiben találkoztunk... ööö... ezzel a barátunkkal... Skandar Graun a nevem - sietett bemutatkozni a félork. -Egyetlen célom, hogy kik a Limbórõl. Ám tudomásom sze¬rint a megoldás azon az ajtón túl rejtezik... Te pap vagy? - villantotta rá agyarait Kucsum. - Lerí ró¬lad... a kenetteljes bg a cuccaidrõl. Biztos, hogy valamiféle pap vagy. Hogy van az öreg Grooms? Skandar Graun? - ízlelgette a druida. - Hol hallottam ezt a nevet? Fogalmam sincs - felelte Skandar Graun morózusan. - Elég gyakori név... Illetve Pedig biztos, hogy valaki beszélt rólad. Jót vagy rosszat?

Krurna elégedetlenül rázta a fejét. Kezd berozsdásodni az emlékezetem. Gondolkodok, hátha eszembe jut. Nem hinném, hogy lényeges dologról lehet szó - vélte Skandar Graun.

Közben Laxius, Haroldus és Kucsum a hatalmas ajtót vizsgál¬gatták. Krurna pillatörékeny nõre esett.

- Nem volt nagy felelõtlenség ezt a védtelen nõt ilyen elátko¬zott helyre magával hozni? - kérdezte Ruffiranttól.

A sötét arcú lovag udvariasan nevetett. _ Xilát? Dehogy! Épp ellenkezõleg. Nagy felelõtlenség lett oína, ha nélküle ind

 Alig egy hete járjuk ezt a vidé-Lt de az õ varázsereje nélkül nem kétséges, hogy már nel. Elhalálozva hevernék vagy egy óriás ben¬õiében, vagy hollók eledeleként a szurdokbam kell félteni. Tud õ vigyázni magára. Talán jobban is, mint én.

Skandar Graun lopva a kis nõre pillantott. Amaz nyíltan vi¬szonozta a tekinteté

. Valóban, a bájos arcocska bárkit megté¬veszthetett, aki azonban belenézett abba az ezmpárba, an¬nak fikarcnyi kétsége sem maradt afelõl, hogy ebben a nyúlánk testben egy vees, számító bestia lakozik.

- Belülrõl fortélyos mechanikus és mágikus szerkezetek tart¬ják zárva ezt az ajtót - szólalt meg váratlanul fennhangon Laxi-Us. - Csak egy módon nyitható. Kulccsal.

 _ Úgy van - mondta hangosan Ruffirant, és vaskesztyûje szá¬rából egy ötcentis, lcsot húzott elõ. - íme!

Skandar Graun felkiáltott meglepetésében. Kucsum felröhö¬gött. Miféle kulcs ez? - recsegte Laxius. Szurokkõkulcs - felelte készségesen Ruffirant. - De mond¬hatnám úgy is, hogy gatõ egy és ugyanaz. Egy kellemetlen, madárfejû lénytõl vettük el. Gondolom, mivel ez a kgátból van, és ott látható egy kis ajtó a nagy ajtóban, amely szintén gagát van... a kö

nte elkerülhetet¬len: ez a kulcs abba a kulcslyukba illik.Laxius egy pillanatig fenyegetõen meredt a gunyoros hangú lovagra. Gúnyolódsz velem? Nos, nem, mindössze a tényeket ismertettem. Itt a kulcs, amott a kulcslyuk, miéróbálnánk össze a kettõt? Gondolja, hogy kinyílik ettõl az egy kulcstól? - tamásko-dott Krurna. Nem, azt nem gondolom - latolgatta a lovag. - Hiszen, ha egy kulcstól kinyílna,zükség lenne tizenkét kulcslyukra? Az azonban nem kizárt dolog, hogy ha a nagy ajtó nem, de az a kicsi ott kinyílik, és azon át eljuthatunk valahová. Gyanítot¬tam, és ezt az ius úr is megerõsítette, hogy ezt az ajtót mágikus rúnák is védik. Volt már dolgom haso

8/17/2019 2. A k†osz sz°ve

18/100

 aJtó valószínûleg nem más, mint egy Portál... Micsoda? - ébredt fel Skandar Graunban az érdeklõdés. -poros tál? Teleportáló kapu - kacagott Ruffirant. - Azért Portál, mert ha belépsz rajta, e Ezt a Portált, mint bizonyára tud¬ják, évezredekkel ezelõtt Feketebotos Mark'yhennon áföl, és õ rejtette mögé a Káosz Szívét az illetéktelenek elõl. Is. merem én jól az ilyekerül minden kulcsot megszereznünk, valószínûleg ki tudjuk nyitni a nagy Portált, és akelteleportál bennünket a valódi kincseskam¬rába. Ám ha csak egy kulcsot szerzünk meg, aak egy kis portál nyílik meg, és az teleportál el bennünket. Lefogadom minden ajtó más-e nyílik... És... ? - nyögte Skandar Graun ámultán. - Mit érünk vele, ha most kinyitjuk a grepít bennünket valaho¬va? A kérdés jó - biccentett oda udvariasan Ruffirant. - Nem biztos, hogy mindössze válasz létezik rá. Nos, az én elgondolásom a következõ. Ahhoz, hogy eljussunk a kincsemeg kell szereznünk mind a tizenkét kulcsot. De hon¬nan? Mint említettem, én és két tár hete bolyon¬gunk errefelé; bejártuk ezt a területet széltében-hosszában. Olyan ez, min szigeten lennénk, csakhogy ezt a szigetet nem víz, hanem az Entrópia örökké változó siszi kö¬rül. Az itt élõ nomádok és manók mindössze egyetlen kulcs hol¬létérõl tudtak; egolt. Nem sokon múlott, hogy mi szereztük meg tõle a kulcsot, és nem õ lakmá¬rozik éppen Nos, ez a kulcs már itt van, de hol a többi tizenegy? Gyanítom, hogy ezek mögött a kis portálok mögött. Ezek szerintem a Limbó különbözõ síkjaira nyílnak, és mindegyik ilyenkulcs, amellyel ki tudunk nyitni egy másik ajtócskát, hogy újabb kulcsot szerezhessünk. így tovább! Amikor mind a tizenkét kulcs a rendelkezésünkre áll, kitárul elõttünk az i megnyílik a Kincseskam¬ra. Ki-ki válogathat kedvére az ott felhalmozott varázsszerek knekem csak a bióla kell.

Laxius a homlokát ráncolta.- Gyerünk akkor! - mondta végül.Ruffirant elmosolyodott, odalépett az ajtó elé, beleillesztette a gagátkulcsot

 jobb felõl legalsó, szurokfekete négyzet nyílásá¬ba. Halk kattanás hallatszott. A négyi lüktetni kezdtek, majd a semmibe vesztek, és a feketeség egyre növeke¬dett. Mintha a  ajtó eltûnt volna, helyét egy egyre táguló, szabályos alakú rés váltotta fel. Máris elvált.

- Tessék - intett Ruffirant -, be lehet sétálni.És ha csapda? - kémlelt be Skandar Graun. Ezt csak egy módon tudhatjuk meg - vé

te Ruffirant. - A lehetõség adott. _ Te menj elõre! - parancsolta Laxius.I Kérem - vont vállat a lovag. Belecsûsztatta a kicsiny kul-ot a kesztyûje szárába, felhúzta fémkesztyûjét, két kézre fogta hatalmas pallos

 feketeségbe. - Igen... - hallat¬szott a hangja. - Gyanítottam...Fekete arcú hitvese máris eltûnt mögötte a nyílásban.Haroldus bedugta a fejét, aztán lépett befelé õ is.Laxius, Kucsum és Krurna mögött Skandar Graun is rászánta magát. Belépett, és o

a társait maga elõtt. Mindannyian maguk elé bámultak, és némaságuk érthetõ volt. Skandame tágra nyílt.

Úgy érezték, mintha egy jókora asztallapon állnának a levegõ közepén, óriási magy... csakhogy alattuk egyáltalán nem látszott a talaj, a mélység feneketlen volt. Ám aurcsább az volt az egészben, hogy egy végtelenségig elnyúló szakadék fölött álltak. A lai azonban nem sziklafalak voltak, hanem valami lágyan ringó zöld felület. Mindkét oldn.

Kucsum füttyentett.- Erdõ - mondta a druida szárazon. - Fák csúcsait látjuk

jobbról, balról egyaránt.Skandar Graun kimeresztette a szemét. Valóban, a szakadék oldalfalaiból vízszin irányban fák nõttek ki, azoknak a lomb¬jai susogtak kétfelõl. A zöld lombok között mad s messze lenn, mintha valami üvegféle csillogott volna. Ott! - mutatta. De addigra már a többiek is látták. Valamiféle ház ablakai - találgatta Ruffirant. - Érdekes. Miféle ház az, amit vízszintesen építenek? - követelte Laxi¬us.

Skandar Graun is igencsak csõválta a fejét. Egy biztos - röhögött fel Kucsum bosszúsan -, vissza nem mehetünk. Az ajtó bezá Csapda! - ordította Laxius, és Ruffirant felé villantotta a szemét. - Te csaltá

8/17/2019 2. A k†osz sz°ve

19/100

nnünket!Ruffirant komoran rázta a fejét.- Miért tettem volna ilyet? Es... hm, ha már itt tartunk, meg¬

kérem, beszéljen udvariasan velem, mert a durvaságot nem áll-Laxius felkapta pajzsát, és a lovagra emelte roppant csata¬bárdját.- Myorakh nevében! - üvöltötte.Ruffirant lecsapta a sisakrostélyát, és kicsiny, alkarra szíja¬zott pajzsával h

a roppant erejû csapást. Aztán õ is meg¬emelte kétkezes pallosát.És ugyanazzal a mozdulattal megbicsaklott, oldalt bukott, és lezuhant a szak

adékba. Xilanne, a fekete nõ egyetlen szó nélkül ugrott utána. A többiek dermedten mereymásra.

3. Barelló tornya Bevégeztetett - recsegte Laxius. Hahó... - hallatszott nem is túl messzirõl Ruffirant hangja. - Ha meg akarnak lzenek le!

Mindannyian lepillantottak.Körülbelül tíz méternyire, a kétoldali erdõfal közepén, hihe¬tetlen lassúsággal

anne, valamivel elõtte és kissé jobbra pedig Ruffirant. Nem, nem zuhantak, lebegtek. Ruffirant kezét-lábát szétvetve ereszkedett lefelé; még a pallosát sem en¬gedte el. A feezüstös haja szétterült a levegõben, mintha víz színén ült volna meg. Káprázatos látvánlassúsággal távolodtak a fenti platformtól.

Laxius a fogát csikorgatta, szeme vérben forgott. Idecsaltak minket... Nem - mondta Kucsum vigyorogva. - Nézzétek! - Egy réz¬garast kotort elõ az ersz

 fricskázta. Az érme vidoran pörgött, és két-három méteren át normális sebes¬séggel ese meglassult, mintha láthatatlan kezek fékezték volna le, s pörgése is lassabb lett, aká alá hullott volna.

Idõközben Ruffirant és hitvese már oly messzire távolodtak, hogy a lovag hangjaig hallatszott.

- Jöjjenek utánunk! Annál a háznál találkozunk...A fentiek tûnõdve néztek egymásra.

- Mi mást tehetnénk - vont vállat Kucsum, és egy nagy ug¬rással levetette magát. Hallatszott, ahogy fennhangon röhög,majd sikongat az élvezettõl. - Ez aztán az utazás! Sose hittemvolna, hogy valaha repülni fogok... Mire vártok?

Haroldus visszarakta pallosát a bõrhüvelybe, a hüvelyt gon¬dosan visszaszíjazta, és õ is lelépett a láthatatlan plat¬form szélérõl.

Krurna és Laxius szinte egyszerre követték. Skandar Graun rápillantott a Káosz , és elhatározta, hogyha õ mégis zuhanni kezd, azon nyomban szólítani fogja Sheenkát. Mllantást vetett maga köré, aztán akár egy süllyedõ hajóról, le¬vetette magát.

Zuhanni kezdett, kétszer-háromszor megpördült, s feje tetejé¬re állt vele a vilzon volt, hogy fennhangon kiabál¬jon Sheenka segítségéért, de mire összeszoruló ajkai ktte volna a szlád nevét, mind forgása, mind zuhanása meglassult, s nagy teste békésen ltt a többiek után.

Sikerült úgy helyezkednie, hogy lába kerüljön a zuhanás" irányába, s arca az er felé fordult egyik oldalt. Mozdulatai közben teljesen megkavarodott vele minden, ésutol¬só csöppnyi térérzékét is elveszítette. Most már nem tudta el¬dönteni, hol van a f, és hogy honnan hová lebeg. Olyan érzése támadt, mintha légtestû madárrá változva úsznenti erdõ fölött. Látta maga alatt elsuhanni a tájat. Többnyire csak az erdõ egybefüggõegét, de né¬ha-néha egy-egy tisztás is feltûnt, s jól látszottak a terep válto¬zásai: a

 völgyek, magasabb hegyek, arrébb egy kanyargó folyó széles, sárga csíkja, mellette nagy ma¬gas, palotaszerû épület, megmûvelt földek.Megmûvelt földek? Itt, a Limbón, a Káosz világán, az Entró¬pia birodalmában? Há

, akik a földet mûvelik? Vagy nem is létezik mindez, csak ostoba káprázat, csalóka illúA távoli szántóföldek, a folyó elmaradtak Skandar Graun mö¬gött, hiába nyújtoga

ost csak a végeérhetetlen, sûrû erdõ suhant alatta. Megszédült kissé. Csak most gondoltgy dacára a különös lebegõ érzetének, valójában óriási sebességgel száguldhat, hiszen arobogott el alatta.

Ösztönösen csapkodó mozdulatokat tett a karjaival, mintha szárnyai lennének. Aln fejbe is vágta magát saját láncos buzogányával, amit még mindig ott szorongatott a jo

8/17/2019 2. A k†osz sz°ve

20/100

Elkábult kissé, és az áruló fegyvert bosszúsan tûzte az övébe.Az erdõ egyre szédítõbben suhant el alatta.Skandar Graun csak most döbbent rá, mi a baj. Hiszen õ most lábbal elõrefelé r

tõl a szédülés.Addig evickélt kezével, lábával, míg végül sikerült a kívánt pozitúrába kerülni

tûnt a repülés.Csak mintha kissé gyorsabb lenne, és idõközben jóval köze¬lebb került volna a f

. Ni, ez a kiálló ág már csak alig hat-nyolc méterre suhanhatott el a hasától!Elõtte tíz-tizenöt lépésnyire Krurna köpenye lebegett, valami¬vel elõrébb Laxiu

ajzsa látszott, még elõrébb Ha-roldus zsíros, barna haja ûszott a levegõben, és tõle necsum szörnyû potroha domborodott. Ruffirant és törékeny neje már csak két fekete pont vláthatár szélén.

Skandar Graun rájött, hogy a többiek egymás közvetlen köze¬lében repülnek, csakradva. Nyugtalanul csap¬kodni kezdett végtagjaival.

- Hé! - kiáltotta.Krurna mészfehér arca hátrafordult.- Vigyázz, ne maradj el!Skandar Graun dühösen morgott az orra alatt. Jó, hogy ne maradjon le, de mit c

sináljon ennek érdekében?Megpróbálta erélyes karmozdulatokkal elõrébb tornázni ma¬gát. Ezzel azonban csa

el, hogy még lejjebb került, s lelki szemei elõtt már látta, hogyan fog hamarosan fennani az egyik ágon, miközben társai tovarepülnek a láthatár irányá¬ba.

- Leesek! - kiáltotta kétségbeesetten Krurna után. - Mindjártfennakadok!

Senki sem méltatta válaszra.Suhantak tovább. Skandar Graun izgatottan hegyezte a fülét. Miféle csattogást h?

Nem tudta mire vélni a furcsa hangokat, s tájékozódási képes¬sége elvesztése miy képtelen volt eldönteni, melyik irányból jöhetnek a különös hangok.

Nyugtalanul forgatta a fejét mindenfelé. Hátranézett. Szinte a közvetlen közeléalmas horgas csõrt pillantott meg, és nagy gombszemeket. A veszedelmes csõr lecsapottSkandar Graun lábára, és kegyetlenül belecsípett a bokájába. Ááááh! - ordított fel Skandar Graun. Dehogyis esel! - kiáltotta vissza hátra sem pillantva a drui¬da. - Csak arra vi maradj le!

Skandar Graun döbbenten látta, hogy legalább tucatnyi fekete madár szárnyal utáorgas csõrükbõl villás nyelv járt ki-be. Egyik sem volt kisebb egy átlagos embernél, s

 talán még a csõrüknél is veszedelmesebbnek látszottak. Madarak! - sikoltotta Skandar Graun, hogy figyelmeztesse társait. Igen - kiáltott vissza a druida áradó örömmel. - Repülünk, mint a madarak! Csodis szerettem volna tudni, milyen érzés szárnyalni!

A nyavalyás madár ismét lecsapott, ezúttal a félork combjára. Csõre alatt kiszanadrág, és vér serkent a nyomában.

Skandar Graun dühös visítással csapott alattomos támadója felé hevenyében elõkaal, ám a madár akkorra már eltávolodott tõle, s így a félork csak azt érte el, hogy az ni kezdett a levegõben, mint az orsó.

- Igen, én is ugyanazt érzem! - süvöltött vissza a druida. -Visítozni tudnék az élvezettõl.

Skandar Graun minden elgondolás nélkül pörgött, s közben összevissza csapkodottgányával, mert az arcátlan szár¬nyasok már teljesen körülvették, és csipkedték, ahol tu

Másodperceken belül Krurna visítozása töltötte el mélységes elégtétellel Skandarodott lelkét; a druida nyilván nem az élvezettõl sikoltozott.Eszeveszetten csépelte a rátámadó szörnyetegeket; a madarak rikácsolva röppente

ellenfelüktõl, és más áldozat után néztek. A druida még jobban visítozott. Lentebb Laxikurtán mély basszushangján.

Skandar Graun még percekig pörgött, mire sikerült vissza¬nyernie irányérzékét ét pozícióba betájolnia ma¬gát. Ismét az erdõ suhant tova a hasa alatt.

Egy kinyúló ágon, lovagló ülésben Ruffirant fekete páncélja tûnt fel. A lovag bkete tollas sisakját lengette a fö¬lötte elsuhanó félork felé.

- Vigyázzon! - kiáltotta. - A gravitáció egyre erõsebb lesz!

8/17/2019 2. A k†osz sz°ve

21/100

Igen, az erdõ most már szinte szélvészként suhant alatta. Is¬mét az az érzése t vízszintesen zuhanna. Méghoz¬zá nem is akármilyen mélységbe!

Egy tizedmásodpercre Xilanne fekete arca suhant el alatta. Skandar Graun látta, hogy a kis nõ egy hosszú kötelet hajít felé. Utánakapott, ám mire a kötél vége odaéar¬rébb került.

Most Haroldus tûnt fel egy pillanatra. Egy nagy faágon állt, bal kézzel kapaszkdott, a jobbjával integetett, és eszeveszetten kiabált.

- Atomé ra! Atomé ral Atoméi Atomé!Skandar Graun, dacára annak, hogy egy szõt sem értett, gya¬nította, mit akar kö

ele a külhoni.- Kapj el egy ágat! - bömbölte felé Kucsum egy fa koronájá¬

ról ork nyelven. - Nem sikerült... Grooms legyen veled!Skandar Graunt hirtelen orrba rúgták, s két kapálódzó láb ke¬rült a látóterébe.

sapott rá; bal kézzel elmarta az egyiket.Krurna fájdalomkiáltása hallatszott.- Kapj el egy ágat! - üvöltötte Skandar Graun.Most együtt pörögtek. Ég és föld elvesztette jelentõségét, csak a szédítõ kavar

volt értelme, meg an¬nak az iszonyú erõnek, mely hatványozottan húzta õket egy bi zonyo.

A következõ pillanatban úgy nekicsapódtak egy tüskés lomb¬nak, hogy Skandar Grayögött, és azon nyomban elenged¬te társa bokáját. A gravitáció iránya gálád módon megván, Yvorl isten harcos-papja a tövisekbõl, szúrós szélû levelekbõl álló lombozaton át lehanni a talaj irányába. Hogy némi ágról ágra huppanás után hogyan sikerült megkapaszkodkben, azt maga sem tudta. Lényeg az, hogy hosszú másodpercekig tartó bénult kábulat utá

kapta magát, hogy egy karnyi vastag ágon lóg, és nem sokkal alatta a druida nyögdécsel. Lenn... vagyunk - mondta a félork félhangosan. - Yvorlra mondom, leértünk épségtuk. Te Skandar Graun - nézett fel a druida tûnõdve -, nem jár tál te valaha Lendoroaus nevû druidával?

Krurna arca szörnyen nézett ki. A madarak kíméletlenül összecsipkedték, s most lás során a tövisek mély árkokat szántottak bele; Skandar Graunnak az az érzése támadt,epita mintás szövetre bámul. Ám a rátörõ heveny kacaj a torkára forrott Nicolaus neve h Hogy micsoda? - nyögte kényelmetlenül. Nicolaus - ismételte Krurna. - Alvax fõdruida házának ba¬rátja volt. Rémlik, hoGraun nevû Yvorl-pappal látták utoljára. Ja... hogy Nicolaus? - emlékezett kínosan Skandar Graun. - Hát, i