AA bbeeffeejjeezzeettlleennsséégg eesszzttééttiikkáájjaa

Aprószentek. „Azok a gyermekek viselik ezt a kedvesnevet, akiket Jézus, a prófétai ígéreteket beteljesítőMessiás király miatt öletett meg He ró des, azt gondol-ván, hogy így megmentheti királyságát, és dinasztiátalapíthat a zsidók országában” – olvasható a nagyoneufemisztikus meg határozás a katolikus egyházhivatalos honlapján. Nos, valami ilyesmit mi is tud-tunk az aprószentekről, és ha tudtunk is, most átme-netileg gyorsan felejtsük el, mert hiába is keresnők afa la kon az aprószenteket ábrázoló képeket, nem ta -lálnánk talán egyet sem közülük, mert KárpátiTamás nem festette meg azokat. Akkor miértAprószentek a kiállítás címe, kérdezhetik. Nos, ki állí-tás-megnyitáshoz szokatlan módon keletkezéstörté-neti fejtegetésbe kell belebonyolódnunk, hogy értel-mezhessük a címet. Adott egy szobrász, HorváthTiburon Tibor, aki érmeket is ké szít. Az érmekhezpedig apró éremtartókat rendel. Sokat, mert sokérem készül. De végül kevesebb lesz az érem, mintaz éremtartó. Na már most, mit is kezdjen a kimaradtérem tartókkal, ha nincsen kedve – vagy megrendelé-se – azokba újabb érmeket készíteni, rakni. Nekiadjaőket festőbarátjának, Kárpáti Tamásnak. Ettől fogvamár az kérdés, a festő mit kezdjen a neki ajándéko-zott éremtartókkal, ha neki meg aztán végképp nincskanala az éremkészítéshez. A fel- és elhasználáslegegyszerűbb módját választja: fest valamit, ezt-azt,

2

ezekre az apró felületekre. És hogy mit? Akármit.Ami éppen eszébe jut – mindennapi léte aprósága-it, természetesen olyan áttételekkel, hogy azok a ma -guk banalitásában nem jelennek meg. Meg jegyzem:az aprószentek éppen nem jutnak ilyekor az eszébe.Akárha papírlapon vázlatolgatna a költő, a festő keze– vagy ecsete – egy-egy témát felvinne a szabad felü-letre, egy hangulatot el akarna ragadni az enyészet-től, hozzátapad egy szín, egy vonal, egy elmosódottalak az időből, a történelmiből vagy a személyesből.Ami összeköti ezeket a kisméretű, sorozatnak nemtekinthető, de egymás mellett békén megférő mun-kákat, az a szakralitás. Az a szakralitás, ami egy időóta minden Kárpáti képen ott munkál, legyen azkicsi vagy nagy, figurális vagy tájban maradó, bibliaitárgyú vagy személyes élményeket nagy áttételekenkeresztül rögzítő. A lélek szakralitásáról van itt szóel sősorban, mert Kárpáti a lélek festője, nem pedigbibliai jeleneteket ábrázoló kismester. A cím tehát,hogy jussunk túl most már első kitűzött feladatun-kon, arra utal, hogy ezeket az apró fa-felületeket itat-ja át a festői lélekből fakadó, a színek és vonalakkombinációjából összeálló szakralitás, kis szentké-peknek tekinthetjük tehát ezeket az aprószenteket, anélkül természetesen, hogy az apróbb vagy nagyobbszentek, vagy a szentek életére vonatkozó tematikakülönösebb direktségben megjelenne rajtuk.

A nagyobbik kérdés mármost az, mitől ez a szak-ralitás, miért tapasztaljuk ennek fölemelő vagy lesúj-tó érzetét, amikor a mester egy-egy képe előtt megál-

3

lunk. Azokon – egyébként, nem kis számban vannak– a festményeken, ahol szentek ábrázolódnak, vagybibliai motívumokat olvashatunk le a képről, termé-szetesen teremtődik meg a szakralitás-élmény.Ezeknél is izgalmasabb számomra, hogy az olyanképeken hogy működik ez a hatásmechanizmus,amelyeken nyoma sincs szenteknek, bibliai esemé-nyekre utalásnak, ezeken a képeken jószerévelgomolygás van és a fények-árnyékok-színek perma-nens küzdelme egymással. Az érett Kárpáti-képekegyik meghatározó eleme a gomolygás, nem nevez-ném ködnek, de felhőnek sem ezt a kép-jelenséget,színgomolygásnak annál inkább, amely számomraegyértelműen érzelem-go moly gásnak felel meg. Alélek gomolygása ez tu laj donképpen, festőnk ígyegyértelműen a belső tájak festője, és mint tudjuk,lelki tartalmaink leg nagyobb része alaktalan gomoly-gás, amelyből hol kiválnak és képet-testet öltenekrészletek, hol pedig visszapárállanak az addigi alak-talanságukba. A kérdés most már csak az, Kárpátiküzdelme a megjelenítésért azonosítható-e ezzel atételezéssel. Azt kell gondolnom, hogy igen. (Kü -lönben miért mondtam volna el.) Bibliai áb rázolásaitehát a lélekben megjelenő bibliai tá jak sajátlagosmozgását modellálják, ezért hiányoznak a képekről ahorizontok, azért lehet munkái egyik vezérmozzana-ta a befejezetlenség. A festő nem ábrázol, ha nemkifejez. És a kifejezés lényege nem a pontos megra-gadás, megörökítés, ha nem a megfelelések minélközelebbi fölmutatása. Ezeknek a képeknek a go -

4

molygása termékeny gomoly, képzeletünk számtalankikristályosodást, kiválasztódást teremthet szemlélő-déskor be lőlük, de az is elég, ha csak átvesszük a lük-tetésüket. Beszédes befejezetlenségek ezek, az újabbfelmerülő kérdés az, hogy a transzparencia gyakorialkalmazásával milyen irányba akar elmutatni a festő.A kibontakozás, kibontás, vagy az elrejtés, elrejtőzésiránya a mérvadó. Attól tartok, mindkettő vagy egyiksem, avagy, e kettőt magába foglalja egy harmadik,fontosabb gesztus, a felmutatás. Nem tudjuk, hon-nan jönnek a ragyogó sárgák és a lángolás-közelipirosak, ahogy azt sem tudjuk, miért lesz hirtelen pe -nész-zöld vagy feketében gyászt ünneplő a képektónusa. Ahogy, persze, azt sem tudjuk, hogy egyikpercben miért van ünnep a lelkükben, a másik perc-ben pedig miért rögök hullanak bennünk.

Kárpáti Tamás nem azért nem fejezi be a képeit –persze, befejezi ő minden képét, itt csak az alakokvagy megidézések teljes kiterjedésű jelenlétének ahiányát vethetjük föl –, mert az azokat nézőre bízza abefejezést, ez csalóka kis játék lenne egy komoly alko-tótól. A befejezetlenség éppoly teljesség-érzetre ké -pes, mint a gondosan végigvitt ábrázolás. Még csaknem is arról van szó, hogy a lényeges kerül a képre,a lényegtelen meg elhagyódik róla. Az én elképzelé-sem szerint a képre éppen annyi kerül rá, amennyirákerülhet, és ez itt most nem tautológia, a lélek-gomolygásból annyi bomlik ki, amennyinek kibomla-nia kell, amennyi már megérett a kibomlásra, meg-mutatkozásra, vagy hogy egyszerűbben fejezzem ki

magamat, a jelenlétre. Nem történeteket közvetít felezáltal a festő, hanem történéseket, nem jelenetekformázzák a figurális kompozíciókat, hanem jelené-sek, nem látványvilág elevenedik meg a vásznakon-falemezeken, hanem látomásvilágok. A történések, ajelenések és látomásvilágok logikája pedig másképpműködik, így másféle válaszokat is ad, mint amit ami történetekre, jelenetekre és látványvilágra ráépí-tett elvárás-rendszerünk könnyedén megérthet.Megkockáztatom azt a majdhogynem parázna kije-lentést, hogy ebben a transz-állapotban – mert nyil-ván valami ilyesmiről van szó – nem a festői akaratdominál a kép létrejöttekor, hanem a kép festeti megmagát a festővel (kapom a képet – nyilatkozza vala-hol Kárpáti Tamás), a lélek mutatja meg magát avásznon magának és festőjének, mutat meg magá-ból annyit, amennyit jónak lát, töredéket, ritkán a tel-jesség káprázatát, olykor csak gomolygást, máskormeg a ragyogó színek hihetetlen tiszta, győzedelmeszuhogását, hogy rá tudjon felelni a hideg és sötéttónusok veszteglést és vesztést sugalló ellentétezé-sével.

Mégsem hagy nyugtot, hogy hogyan képes egyszakrális elemeket nem hordozó kép szakrális tartal-makkal megtelni. Erre csak egyetlen megoldásttudok, amire persze vagy rábólint a festő és a közön-ség, vagy hitetlenül rázza meg a fejét, és hagyja rám,mint bolondságot, a feltételezést. Ha azt állítottuk,hogy Kárpáti Tamás a lélek festője, és értettük rajta,hogy tájai, figurái a lélek tájai és a lélek tájaiból elő-

5

bontakozó, azokba visszarejtőző figurák, akkor azt istételeznünk kell, hogy a lélek valamennyire a hittel isazonosítható valami, képződmény. Nem az ilyen,vagy az olyan hittel, hanem a hittel. (Zárójeles meg-jegyzés: gyakran mondjuk a lelketlen emberre, hogyhitetlen, azaz, nincs meg a lelkének a hit-rész.) Hogymit értünk hiten, abba most nem mennék bele,ahhoz egy kiállítás-megnyitó keretei túlságosan szű-kek volnának, az idő pedig már alighanem eljárt felet-tem és megbízásom felett. A hithez szorosan kap-csolódik a misztikum, a misztikumhoz az ismeretlenjelenléte valamilyen meg nem határozott formában –és máris Kárpáti gomolygásainál, színorgiáinál ésszínehagyottságainál vagyunk. Nehéz lehet hitet fes-teni. Mert nincs alakja, formája, kiterjedése, megis-merhetősége. Egyetlen általunk vélt tulajdonsága akifejezhetőség. Innentől kezdve már mindegy is,hisz-e valamiben festőnk, jár-e templomba, melyikistennel folytat párbeszédet, ha párbeszédel is vala-melyikkel egyáltalán. A lényeg, hogy eljutott az alko-tásnak abba a fázisába, ahonnan már csak egyféle-képpen lehet, illetve, egyféleképpen tud beszélni.Ennek a beszédnek a lényege a befejezetlenség, amindétig tartó párbeszéd valamivel vagy Valakivel,azzal a valamivel vagy Valakivel, amelyik vagy Akivégül mégiscsak átengedi magát a festői akaratnak –átüt, átdereng, áttépi, átverekszi magát természeteslétén, a lét-gomolygáson, és megmutatkozik.

ZALÁN TIBOR

6

Egyéni és csoportos kiállítóink (2010. 01. 22.–2014. 09. 20.)

Aba-Novák Galéria Festõiskola, Aba-Novák Vilmos (†), Aknay János, Asszonyi Tamás, Balogh László, BarabásMárton, Barcsay Je nõ (†), Bálint Endre (†), Bálint Ildikó, Berti Sara, Bráda Tibor, Bornemisza Rozi, Boström Åsa,Buczkó György, Bujáki László, Bulg ART csoport, Butak András, Csíkszentmihályi Róbert, Czink Ibolya Beatrix, DeimPál, Dienes Attila. Díner Tamás, Ef Zámbó István, Flohr, János, Gyimóthy Gábor, Gyõry Esz ter, Hock Ferenc (†),Homolya Gábor Horváth Anna, IKON csoport, Illés László, Kaszás István (†), Katona Áron Sándor, Ká ko nyi Asztrik(†), Kárpáti Tamás, Kemény Zoltán, Kéri Imre, Kiss Ilona, Klimó Károly, Koncz Borjána, Konok Tamás, KonturAndrás, Korga György, Ko vács László Putu, Kovács Péter, Kõ Pál, Kristóf János, Laár Ba lázs, László Bandy, LengyelRita, Lukács János, Lukoviczky Endre, Matzon Ákos, Matyófalvi Ma tyó Gábor (†), Mátai Attila, Melocco Miklós, dr.Molnár Klára, Mukics Beáta, Nagy Gábor, Nádas Alexandra, Mészáros Mihály (†), Orosz István, Osi ris O’Connor,Paizs László (†), Pataki Tibor, Paulikovics Iván, Páljános Ervin, Pézman Andrea, Richter Sára, Schwartz Rezsõ, SiflisAndrás, Sipos Jó zsef, Sóváradi Valéria, Szánthó Imre (†), Szerényi Gábor, Szikora Tamás (†), Szirányi István,Szórádi Zsigmond, Tölg-Mol nár Zol tán, Vadász György, Varga Zsófi, Vilhelm Károly (†), Vinczellér Imre, VörösRozália (†), V. Szabó Noémi, Wahorn András, Záborszky Gá bor, Zá vodszky Ferenc, Zsögödi Nagy Imre (†).