9. osztálySzótár

Ab ovo gemino: A kezdet kezdetétől, azaz Léda tojásaitólA görög irodalom kronológiája:

Kr. e. 8. szd. – epika, eposzok kora: homéroszi eposzok Kr. e. 7-6. szd. - a líra kora Kr. e. 5. szd.- a dráma, Periklész kora és a görög művészet fénykora Kr. a 4. szd. – a filozófia kora: Szókratész, Platón, Arisztotelész

A görög irodalom nyelvjárásai:

-ión (kis-ázsiai)eposz -attikai (Athén-Attika fővárosa)próza -aiol (Leszbosz-szigete)líra -dór (Spárta, Szicília)kardal

Akrosztichon: névrejtés, az egymást követő verssorok kezdőbetűinek összeolvasása egy nevet vagy szót ad ki.

Ambivalencia (ambivalens): Ellentétes érzés, egy adott dolog iránt, egyazon időben ellentétes (ambivalens) érzelmeket táplál.

Anafora: Az egymást követő verssorok azonos szó- vagy szókapcsolattal kezdődnek

Anaforikus kezdés: Ha több sor helyett csak két-három helyen ismétlődik.Anakronizmus: Időben, térben oda nem illő, összeegyeztethetetlen.

Antropomorfizmus: Az istenek ember alakban történő megjelenítése.Pl.: görög mitológia

Apokrif iratok: Rejtett iratok, melyeket nem fogadtak el kanonikusnak. A tridenti zsinat néhány ilyet kanonizált.Apologia: Védőbeszéd. Platón műve, melyben megörökíti mesterének, Szókratésznak a bíróság előtt elmondott

szavait. Asszonánc: A szótagok hangzása nem azonos, csak hasonlít. Míg a mgh-k megegyeznek, a msh-k csak

hasonlítanak egymásra. Pl.: fél -mér; így -víg; dombok -hoztokAz itáliai reneszánsz korszakai:

1300-as évek - trecento (korai)1400-as évek - quattrocento (érett)1500-as évek - cinquecento (kisei)

Ballada:1. szerkesztési mód, mely Villon költészetében figyelhető meg legjobban.2. irodalmi műfaj

Beszerkesztés: Az író a lineáris elbeszélést megszakítva, egy látszólag oda nem illő történetet mesél el, melyet egy képpel váratlanul a történethez csatol. Így válik a beékelt epizód az elbeszélés kiegészítőjévé.

Connotatív (konnotatív)jelentés: Teljes vagy többletjelentés, mögöttes tartalom.Dal: A lírai költészet egyik fő műfaja. Legfontosabb műfaji sajátossága, hogy valamely egyszerű érzést közvetlen

módon, rövid terjedelemben ad elő.Legkorábbi típusai: – munkadal– mágikus dal– szerelmi dal– bordal– csatadal– siratóének, gyászdal

Denotatív jelentés: A szavak elsődleges, szótári jelentése.

Despota: zsarnok

Diaszpóra: Idegen országban, szétszóródva élő népcsoport.Pl.: zsidóság a görögök között (ókor)

Disztichon: Az első strófaszerkezet, amely két verssorból, egy pentameterből és egy hexameterből áll. Dithürambosz: Istenekhez intézett hála- vagy könyörgőének.

A közösségi költészet kedvelt formája, a görög drámák szerkezeti eleme.

Dilettáns: hozzá nem értő

Dráma: jelentése cselekedniA szépirodalom egyik műneme a líra és az epika mellett. A dráma szó gyűjtőfogalom, eseménysort ábrázol. A szereplők jellemét, gondolatait, egymáshoz való viszonyát a dialógusból (párbeszédből), a cselekedeteikből és a monológból (magánbeszédből) ismerjük meg. Színpadra szánt alkotás. A cselekmény előttünk bontakozik ki egy feszült alaphelyzetből. A mű középpontjában ellentétes célokat, eszméket, értékeket képviselő főszereplők kiélezett konfliktusa áll. A drámai mű megjelenítésének legfontosabb

1

eszközei a színészi akció (: cselekvés, mozgás, verbális eszközök) és a dikció, azaz a beszéd. A szophoklészi-drámákban az igazi történések a háttérben zajlanak, a színpadon csak hírként jelennek meg.

Ekloga: A görög bukolosz (, marhapásztor' szó alapján nevezzük a pásztorköltészetet bukolikus költészetnek, bukolikának Később a vergiliusi cím (Eclogae) nyomán ezt a műfajt ekloga névvel is illették. A műfaj megteremtője Thikoritosz volt Idillnek nevezett költeményeiben ő szerepeltetett először pásztorokat. Hexameterben írt párbeszédes költemények, melyekben a pásztorok idillikus életét írja le. Vergilius eklogái az akkori társadalmi politikai helyzetből való elvágyódást érzékeltetik. Verseiben inkább földműveseket szerepeltet Az ekloga fájdalmas, de árnyalt, lehalkított vád- és ítéletmondás a korabeli viszonyokkal kapcsolatban.

Elégia: A görögök eleinte minden hosszabb, témától független, disztichonban írt költeményt elégiának neveztek: Türtaiosz harci elégiái Szolón filozófiai költeményei, szentenciái (életbölcsességek) Mimnermosz szerelmi elégiái Ma a versbe foglalt fájdalom az elégia. Szomorú tárgyról, kiengesztelő hangnemben szóló költemény műfaji

neve. A mai elégiák szomorú hangnemét a görög gyászdalokra vezethetjük vissza.Énekes:

Oidosz: ódaköltő, aki lanttal a kezében költeményt ad elő, rögtönöz. Rapszodosz: vándor énekes, aki „botot” tart a kezében, emlékeztető szöveget (lanton kíséri, néha saját

alkotást is).Enjambement: ÁthajlásEpigon: Utánzó (de a római költészet nem nevezhető annak, mert ők ugyan mindent a görögöktől tanultak, de az

eltanultakat továbbfejlesztették)Epigramma: Eredetileg sírfelirat innen rövidsége, tömörsége Régen az olyan disztichonban írt verset, amely

többnyire életbölcsességet fogalmazott meg, és csattanószerű meglepő fordulattal zárult, epigrammának neveztek. Ma már a disztichonforma nem kötelező.

Eposz (ld. monda): Hősköltemény, melynek tárgya egy egész népcsoportra kiható jelentős esemény. Hőse rendkívüli képességekkel bíró, istenek által is támogatott nagy egyéniség, de nem isten.

Esztétika: A széppel foglalkozó tudományág.

Etika: erkölcs, a filozófia egyik ága, amely az erkölcsöt mint a társadalmi viszonyok és a tudat sajátos formáját vizsgálja

Eufemizmus: Tapintatból történő körülírás – „hazugság”.Evangélisták: Máté, Márk, Lukács, János. (ld. Szinoptikusok)Evangélium: Jó hírt, örömhírt jelent.

Evokáció: visszautalás, emlékeztetés, felidézés

Figura etimológia: Retorikai, szónoki alakzat. A szó tövének módosító, variált ismétlésén alapul. Régen a legfelső fok kifejezésére alkalmazott forma.

Filozófus: Bölcsességet kedvelő ember

Füstcsóva elmélet: Örkény István szerint a füstcsóva a műalkotás metaforája, és a befogadó feladata megfejteni az eredetét, vagyis az alkotás üzenetét. (a ház alárajzolása)

Frazeológiai egységek: Állandósult szókapcsolatok (szólások, közmondások, szállóigék, szokványos kifejezésmódok).

Frekventál: közkedvelt, keresett, forgalmas

Görög nyelv: Az újszövetségi iratok nyelve. Jézus korában Palesztina területén a köznyelv az arámi volt, a latin, a katonai és a politikai nyelv, a görög pedig a hivatalos nyelv. (Jézus keresztjére is e három nyelven készült a felirat).A görög nyelv az indo-európai nyelvcsaládba tartozik Változatai: attikai, homéroszi koiné, bizánci és modern. A Biblia iratai koiné nyelven íródtak, mely világnyelv volt Nagy Sándor, majd a Római Birodalom idején. Az evangélium gyors terjedését is ez magyarázza.

Gregorián: A középkor hivatalos zenéje, latin nyelvű vallásos témájú. Hangszeres kíséret nélküli egyszólamú férfikarra szánt ének I. Gergely Papa vezetésével gyűjtötték és rendezték, neve is innen származik Fajtát recitáló (énekbeszéd), melizmatikus (hajlításos), szillabikus (1 szótag -1 hang)

Hal: -IXOYCTitkos jel a görög ikhthüsz szóból, Iesous Khristos Theo Üosz Coter, azaz Jézus Krisztus Isten fia, a Megváltó. Héber qadrát irás: Minden betűje olyan, mint egy kocka. Csak msh.-kat jelöl. Később pontokkal jelölték a mgh.-kat

punktációs quadró. Jobbról balra olvassák lapozni is így kell a mgh.-k kiejtésére 9 féle hagyomány létezik. A tudományos nyelv és a Biblia olvasására alkalmazottSzefard - féle héber.

Hedonizmus: Görög filozófiai nézet, amely az élet élvezését vallja. Eredetileg pozitív, később (római korban, Néró) negatív fogalom.

Hésziodosz: Theológia c. (Istenek születése) művében összegzi a nép ajkán született és terjedő istenekről szóló mítoszokat.

Hermeneutika: Értelmezés; szövegek magyarázatának elveit és szabályait vizsgáló tudományág.Heinrich Schliemann: Német archeológus. A múlt század második felében kiásta Tróját (Az Íliász alapján), megtalálta

Agamemnón és a serege maradványait. Himnusz: Az ódával rokon műfaj. Valamely istenhez intézett költői formájú fohászkodás, mely többnyire az istenség

2

tetteinek elbeszélését, hatalmának magasztalását is jelenti. Gyakran szárnyaló lendületű, emelkedett, ünnepélyes hangvételű költemény, amelyet valamely eszme, elvont fogalom, természeti jelenség stb. magasztalására írtakHübrisz: A görögök által az egyik legártalmasabb emberi tulajdonság, melytől maga az egyén törvényszerűen

szenvedni fog: önfejűség, hajlíthatatlanság, önhittség. Iambosz: Eredetileg népköltészeti műfaj a földművelés istennőjének (Démétér) ünnepén a szegények hangot

adhattak elégedetlenségüknek Az eredeti mitológia szerint Iambéna egy lány volt, aki tréfáival még a lányát gyászoló Démétért is felvidította.

Impresszió: Pillanatnyi benyomás, élmény

Intermezzo: zenei közjáték

Iromba: Népies szóhasználatban jelentése tarka, tájszólásban kendermagost jelent ritkán otromba.Kanonizáció: A kanon szó mértéket, zsinórmértéket jelent. Valamilyen szempontból történő válogatás.Kardal (dithürambosz): Eredetileg Dionüszoszról szóló ünnepélyes hangulatú kardal volt. A kardal művészi szinten

való művelése dór nyelvterületen, elsősorban Spártában indult meg. De még az Athénban kibontakozó drámában, az attikai nyelvjárásban írt párbeszédek mellett is a kar nyelve dór színezetű.

Katarzis: Ezt a szót először Arisztotelész használta Poétikájában. Az igazán jó műalkotás hat a közönségre, együttérzés, részvét érzetét váltja ki, így erkölcsi megtisztulást eredményez.

Katekizmus: Kérdés-felelet formájában vitatja a teológia főbb problémáit. Komédia: Legjellemzőbb esztétikai minősége a komikum. Olyan értékszerkezet, melyben értékhiány kerül

bemutatásra. Hősei átlagos, vagy ennél is kisebbrendű alakok, akik negatív vonásaikat értékesként tüntetik fel. A komédia cselekményében sok a valószínűtlen vagy véletlen fordulat. A vége szerencsés kimenetelű.

Konvencionális: elcsépelt, szokásos, unalmas

Kreatív: leleményes, helyzetfelismerő, fantáziadús

Kronosz: Zeusz apja, az idő ura. (kronológia, kronométer)Metamorfózis: Alakváltoztatás, átváltozás

Mimézis (utánzás): Arisztotelész a művész valóságábrázolását nevezi így.Mitológia: A mítoszok összessége. A mítoszokkal foglalkozó tudományág.Mítosz: A társadalmi fejlődés kezdeteire jellemző naiv tudatforma, hitrege Ez azt jelenti, hogy a primitív ember

számára érthetetlen és ezért félelmetes erő a nép képzeletében sajátos mesés magyarázatot kap. A szó görög eredetű, mesét, mondát jelent

Monda: A valóságot a regével keverő elbeszélés. Természeti jelenségekhez, történelmi személyekhez kapcsolódik. Az összefüggő történelmi mondákat az írásbeliség korában egy nagy költő egységes egésszé alakította és leírta. Így születtek a hősköltemények, az eposzok.

Neoterikus (új) költők:– a római költészetre jellemző, legnagyobb alakja Catullus– parnasszisták (a közéletnek és a politikának hátat fordító)– költészetükkel nem akarnak agitálni (rábeszélni), nevelni, tanítani– céljuk: saját érzelmeik kifejezése, megszólaltatása– a közösségi kardallal szemben új, lírai műfajokat teremtenek– új formákat alkalmaztak

Oktáva: Nyolc szótagos, nyolc sorból álló versszak, rímképlete: a b a b b c b c. A villoni balladákra jellemző.Panegiríkiusz: Nagyobb terjedelmű dicsőítő költemény. Janus Pannonius ferrarai évei alatt alkotott ilyeneketPanteizmus: A természet =Isten.Parabola: Irodalmi, epikai műfaj, erkölcsi példázatÚjszövetségParafrázis: Egy mű olyan szintű szabad, művészi átdolgozása, mely már önálló alkotás. A parafrázisban egyértelmű

utalások találhatóak az eredeti műre.Parnasszizmus: PolitikamentességPatetikus: Emelkedett, ünnepélyes, magasztosPátriárka:

– keleti vallásoknál főpap– köztiszteletben álló legnagyobb tekintéllyel bíró, többnyire idős ember– az Ószövetségben Isten által kiválasztott népvezér (Ábrahám, Izsák, Jákob)

Pejoratív jelentés: Rosszalló, negatív jelentés

Plágium: szellemi termék eltulajdonítása. Idegen találmány sajátként való feltüntetése

Polémia: Vita

Polemizál: VitatkozikPredesztináció:

Eleve elrendeltetés, a protestáns vallások hite szerint minden hiába, mert létezik az előre megírt sors. A katolicizmus ezt tagadja.

Prométheusz megítélése: Hésziodosz szerint bűnös, mert ellopta az istenektől a tüzet Aiszkhülosz, görög drámaíró szerint hős, aki a tűzzel a fejlődés lehetőégét nyitotta meg. „Ember minden tudása éntőlem való. " Ez a Leláncolt Prométheusz a drámában hangzik el. Ebben Prométheusz, mint az emberiség megváltója szerepel a későbbi századok nagy költőinél Shelly, Goethe, Petőfi is Ady műveiben, Janus Pannonius viszont a betegségek okozójaként emlegeti.

3

Reminiszcencia: rájátszás, korábbi műre való utalás, visszaemlékezés

Septuaginta (70-es fordítás): Kr.e. 250-ben az alexandriai zsidóság számára fordították le az Ószövetséget görög nyelvre.

Stílus: a kifejezés módja

Számmisztika, számszimbolika: A számoknak többletjelentést tulajdonítA Bibliában két szent szám van:

A 3-as: a Szentháromság, az Újszövetség jelképe A 7-es: a tökéletesség, az Ószövetség jelképe

Szatírjáték: A 3 tragédiát követően került színre a görög drámák korában, ez az oldottabb hangú, könnyedebb hangvételű műfaj.Az állatbőrbe öltözött (kecskelábú, lófarkú, lófülű) szatüroszokról nevezték el a műfajt. Egyetlen ránk maradt szatírdráma: Euripidész Küklopsz című alkotása.

Szentencia: élettapasztalaton alapuló bölcsesség

Szintagma: csak az adott mondatra érvényes szókapcsolat

Szinoptikusok: Máté Márk, Lukácsegyüttlátók, mert egy forrást dolgoznak fel

Sztoicizmus: szélsőségektől mentes, szenvtelen életforma; filozófiai irányzat

Talmud: Héber szó. A zsidó hagyományoknak, hitvitáknak és bibliamagyarázatoknak szent iratként elismert héber és arabeus nyelven írt gyűjteménye. Kr.e. 4. századból való.

Teiresziász: Vak jós, aki „Vakon is jobban rálát a dolgokra, mint a látó ember.”.Tercina: Háromsoros, végtelenül kombinálható versszak Dante az Isteni színjáték c. művét e verssorfajta

használatával írta. Rímképlete: aba bcb cdcTeriomorfizmus: Az istenek állatalakban történő megjelenítése.Tóra: Erkölcsi, vallási, társadalmi törvények

A zsidóknál más a könyvek elnevezése, nem a tartalom szerint, hanem a kezdő- vagy legjellemzőbb szó alapján nevezik el.

Totem: Természeti népeknél ősnek gondolt is ezért vallásos tiszteletben részesített növény, vagy állat (totem). Totemizmus a totemekben való vallásos hit.Pl: szarvas, farkas, medve

Totemizmus: Totemekben való vallásos hit

Tragédia: Arany János: „szomorújáték”. A tragédiában hirtelen értékpusztulás következik be és a hős (ök) halálával vagy lelki összeomlásával jár. A tragikus hős elismert, pozitív erkölcsi értékeket képvisel, melyért küzd és az ellenerőkkel való harcban bukik el.

Vágánsköltészet:lázadó költészet. Művelői szökött szerzetesek, vándordiákok, akik szembeálltak a fennálló társadalmi renddel. Elítélték a műveletlenséget. Mindhárom társadalmi réteggel hadilábon álltak, elítélték az arisztokráciát és az egyházat, mert visszaélnek helyzetükkel; az elnyomottakat, mert tűrik helyzetüket.

4