a digitÁlis tÖrtÉnetmesÉlÉs (dst) technikÁjÁnak...

A DIGITÁLIS TÖRTÉNETMESÉLÉS (DST) TECHNIKÁJÁNAK ALKALMAZÁSI LEHETŐSÉGEI

A MODERNKORI RABSZOLGASÁG KÖVETKEZTÉBENTRAUMÁT SZENVEDETT TÚLÉLŐKKEL

FOLYTATOTT SEGÍTŐI MUNKA KERETEIN BELÜL1

SZEMÁN DénesELTE PPK Életvezetési Tanácsadó, Pszichológiai Doktori Iskola

[email protected]

SZABÓ MónikaELTE PPK Interkulturális Pszichológiai és Pedagógiai Intézet

[email protected]

ALKALMAZOTT PSZICHOLÓGIA 2017, 17(3):59–84. 59

ÖSSZEFOGLALÓ

A modernkori rabszolgaság túlélői2 a sorozatos bántalmazások és agresszió következtébengyakran szenvednek sorozatos traumát. A trauma feldolgozásának egyik hatékony módszerea művészetterápia, amely az utóbbi időben egyre inkább alkalmaz digitális eszközöket is a te-rápia folyamatában. Jelen tanulmány a digitális történetmesélés (DST) technikájának alkal-mazhatóságát járja körül a traumát átélt túlélőkkel folytatott segítő munkában. Az elméletitanulmány igyekszik a nemzetközi és személyes/hazai tapasztalatokra alapozva, a művé-szetterápia és a technikai médium alapú képessé tevő (empowerment) módszerek metszés-pontjában elhelyezni a digitális történetmesélés módszertanát. A DST több területen nyújthatsegítséget a narratívák történetté alakításának és megosztásának folyamatában, mint példáulaz (ön)együttérzés növekedése, az önreflexió fejlődése, a megosztáson keresztüli elfogadott-ság érzésének élménye és a technikai tanulás, mint képessé tétel tapasztalatain keresztül. A szer-zők amellett érvelnek, hogy a trauma feldolgozásának harmadik fázisában, a társadalomba valóvisszailleszkedés segítésében, a történtek tágabb perspektívába helyezésén keresztül segíthet

DOI: 10.17627/ALKPSZICH.2017.3.59

1 A tanulmány elkészítésében nyújtott közreműködésükért köszönetünket fejezzük ki Mihalkó Viktóriának és NagyBalázsnak.

2 A szakirodalomban gyakran használt, de a passzivitásra jobban utaló áldozat kifejezés helyett mi a pozitív tovább -élésre jobban mutató túlélő megfogalmazást használjuk. Ezzel az áldozatszerep stigmájával való azonosulás helyetta túlélő empowerment jelentését hangsúlyozzuk. Ahol azonban indokolt – például az egyén még nem került ki a trau -matizáló helyzetből –, ott használjuk az áldozat kifejezést.

APA_2017-3__press 2017.12.03. 12:21 Page 59

60 SZEMÁN Dénes – SZABÓ Mónika

BEVEZETÉS

A modernkori rabszolgaság túlélői és a PTSD

A rabszolgaság intézménye még napjaink-ban sem szűnt meg létezni, csak bizonyosváltozásokon ment keresztül, és így kevésbéláthatóvá vált. Több kutatás is igazolja, hogya rabszolgaság modernkori formái milliókatérintenek közvetlenül. A Walk Free Funda-tion által 2016-ban közzétett Global SlaveryIndex alapján a Földön megközelítőleg 45,8millió ember él modernkori rabszolgaság-ban. Magyarország a vizsgált 167 ország lis-táján a 104. helyen áll (Global Slavery Index,2016). A modernkori rabszolgák egy jelentősrésze világszerte az emberkereskedelem útjánválik áldozattá. Az emberkereskedelem túl-élőinek nem és kor szerinti eloszlására jel-lemző Közép-Európában, hogy mintegy két-harmaduk (61%) nő, ötödük (20%) férfi,illetve gyerek (19%, ebből 15% lánygyer-mek). Magyarország kibocsátó, tranzit- ésegyben célország a nőkkel és a lányokkalszexuális kizsákmányolás céljából folytatottemberkereskedelemben (prostitúcióra valókényszerítés), és kibocsátó és tranzitországa férfiakkal és nőkkel kényszermunka céljábólfolytatott emberkereskedelem esetén. A hazaiés nemzetközi kutatások szerint a 18 év alat-tiak, a nők, a migráns emberek és egyes ki-sebbségi csoportok, valamint a mélysze-génységben élők a rabszolgaság intézményeáltal leginkább veszélyeztetett csoportok (Mi-halkó és mtsai, 2014).

A modernkori rabszolgaságnak – ahogya rabszolgaság más formáinak is – a kiszol-gáltatottság az állandó eleme, amely azt az ál-lapotot jelenti, amikor egy vagy több sze-mély hatalmat gyakorol az áldozat felett.A fogva tartás esetén a rabszolgát fogva tar-tója mozgásában erőszakkal korlátozza, bir-tokba veszi, emberi mivoltában megalázza,manipuláció, fenyegetés és/vagy mentális,illetve fizikális bántalmazás során kizsák-mányolja. Ez az állapot tartós, tehát többegymással összefüggő esemény sorozatábóláll össze. Az áldozat nem rendelkezik semkülső, sem belső (mentális) erőforrásokkal,hogy a helyzetet megváltoztassa, elmenekül-jön, segítséget kérjen, vagy hogy egyáltalánfelismerje, hogy segítséget kellene kérnie.A tartós bántalmazás és agresszió gyakrantraumatikus vagy sorozatosan traumatikusélményekhez vezet. A túlélők a tartósan fenn-álló trauma megszűnte után gyakran tapasz-talják, hogy továbbra is képtelenek a meg-változott körülmények ellenére megnyugodni,a traumához kötődő emlékeik, álmok el-árasztják őket, mintegy újraélve az esemé-nyek alatt átélt félelmet és szorongást. Ezeka tünetek és élmények gyakran a poszttrau-más stressz szindróma (PTSD) szorongásoszavarára utalnak, amely az életet veszélyez-tető, traumatikus események következtébenalakul ki. Az átélt esemény lehet baleset, kör-nyezeti katasztrófa, haláleset, rablás, szexu-ális visszaélés vagy akár a rabszolgaság.A rabszolgaság esetén a traumatikus élmé-nyek sorozatát éli át az áldozat, ami krónikusstressz állapotot eredményezhet. A túlélők

a DST a túlélők gyógyulásában. Az eredeti módszertan átdolgozásával egy hosszabb távú fo-lyamat keretében lehetséges tehát a módszer eredményes felhasználása.Kulcsszavak: modernkori rabszolgaság, digitális történetmesélés (DST), trauma, túlélők se-gítése, művészetterápia, képessé tévő (empowerment) módszerek

APA_2017-3__press 2017.12.03. 12:21 Page 60

A digitális történetmesélés (DST) technikájának alkalmazási lehetőségei... 61

jellemzően igyekeznek elkerülni a traumávalkapcsolatos emlékeket, érzéseket, helyeket,ingerlékenyebbek lehetnek, és gyakori a vi-lágtól való visszavonulás, melynek hátteré-ben depressziós tünetek állnak. Minél fiata-labb korban éri a trauma az embereket, annálnagyobb a személyiségtorzulás lehetősége,amely gyakran a kognitív és érzelmi képes-ségek visszamaradásában, pszichoszomati-kus tünetekben, regresszióban mutatkoznakmeg (Mihalkó és mtsai, 2014; Hildt, 2014).

A trauma fogalma és társas természete(poszttraumás növekedés)

A trauma fogalma sok változáson ment ke-resztül első megjelenése óta. Az egyszerisokk trauma elképzelés mellett ma már in-kább sorozatos traumáról beszélünk. Keil-son (1979, idézi Vörös, 2009) a hosszan tartó,ismétlődő, masszív, egymást erősítő trauma-tikus hatásokat szekvenciális traumatizáció-nak nevezte. Korábban már Bálint (1955,idézi Vörös, 2009) és Ferenczi (1955, idéziVörös, 2009) is szekvenciális eseménykéntjellemezte a traumát. Mai értelemben meg-különböztetünk negatív életeseményt, trau-mát, stresszt, kritikus eseményt és krízist.A fogalmi megkülönböztetés jelentős, mivelfontos diagnosztizálni, hogy az érintettek mi-lyen helyzetben, állapotban vannak, hiszen ezbefolyásolja a beavatkozás módját és irányát(erről az áttekintő táblázatot lásd az 1. mel-lékletben). A pszichiátriai szakirodalom akutstressz zavarról, poszttraumás stressz zavar-ról és alkalmazkodási zavarról beszél, amikora trauma témakörét érinti. Közös elemüka „trauma triád”: a hiperarousal, az emlék-betörések és a beszűkülés állapota.

Napjaink pszichodinamikustrauma-kuta-tásai, köztük Van der Kolk és munkatársai(1994, idézi Vörös, 2009) a traumát neuro-biológiai szempontból értelmezték. Amellett

érvelnek, hogy a traumás esemény a normá-lis emlékezéstől eltérő módon kerül tárolásraaz agyban. Kolk szerint „a traumás emlékeknem tekinthetőek deklaratív vagy narratívemlékezésnek – azaz tudatosan előhívhatóés verbálisan elmesélhető –, hanem inkábbimplicit vagy nondeklaratív memóriafajta,amely magában foglalja a testi emlékezést,készségek, szokások, reflexek, klasszikuskondicionált válaszok formájában: és kívülesik a verbális-szemantikus-nyelvi reprezen-tációkon” (Vörös, 2009: 227). A traumát át-élteknél a későbbiekben bármilyen – akárcsak szimbolikus – kulcsingerre visszatér, il-letve felelevenedik mindaz, amit a korábbitrauma kapcsán tapasztaltak. „Ezt nevezzükállapotfüggő emlékezésnek, tapasztalásnakés tanulásnak vagy taxonmemóriának. Rend-szerint nem az eredeti trauma emléke térvissza, hanem az a bizonyos zsigeri, érzelmi,indulati zaklatottsággal járó állapot, mely azeredeti traumát kísérte” (Vörös, 2009: 229).Éppen ezért a trauma kezelésében a nem ver-bális csatornákra építő módszereknek kie-melt szerepe van.

Ugyanakkor nem szabad megfeledkezniarról sem, hogy a trauma a személyes tragé-dia mellett mindig társas csapás is. Ahogy Fe-renczi Sándor (1933, idézi Vörös, 2009)hangsúlyozta, minden lelki történés emberikapcsolatokba ágyazott, ezáltal az intrapszi-chés dimenzió mellett a szociális kapcsola-tokba is integrált. Ferenczi szerint a traumanem akkor jön létre, amikor valaki elszenvediaz eseményt, hanem amikor ezt a többiekmeg nem értéssel fogadják, vagyis tagadjákazt. A traumatúlélőknek így a pszichés meg-terhelés mellett gyakran a történtek mások ál-tali tagadása, el nem fogadása, mintegy hi-teltelenítése a legnehezebb. „A traumatizáltemberek beszédképtelensége nem pusztán aző traumatizáltságuk következménye, sokkal

ALKALMAZOTT PSZICHOLÓGIA 2017, 17(3):59–84.

APA_2017-3__press 2017.12.03. 12:21 Page 61


inkább a többiek azon szükségletéből fakad,hogy ők elfelejthessék a történteket, és nekelljen törődniük azzal a fájdalommal, melyabból ered, hogy erőszakot elszenvedett em-berekkel találkoznak.” (Gabrielle, 2013: 230)Buda Béla (1997) szerint az „igazi” traumavalószínűleg teljesen szociális természetű.A traumatikus élmény szerteágazóan és hosz-szú távon hat károsítóan az életfolyamatra.Leginkább az identitásra hat, amely mélyenérinti az egyén összes szelf (Selbs) aspektusátaz egyénitől a társasig. Ennek következtébena trauma az identitásszerveződés károsodása.Ezért is elengedhetetlen, hogy a (kognitív)feldolgozás segítésében a társas környezetlehetőséget biztosítson az egyénnek az ön-feltárásra, azaz a történtekkel kapcsolatosgondolatok, érzések megosztására (Tedechiés Calhoun, 2004a, 2005, idézi Tanyi, 2015).A traumával való megküzdés részint járhata korábbi egyensúly helyreállásával, amikoraz egyén visszaszerzi a kontrollt saját életefelett. Számos esetben azonban ennél több istörténik, előfordulhat, hogy az egyének ké-pessé válnak a trauma következtében önma-gukat meghaladó módon új személyiségfej-lettségi szintet elérni. Képesek továbblépni,rugalmassá válnak, és nemcsak hogy nembetegszenek bele az átélt traumába, de méggyarapodnak is utána mind érzelmileg, mindszellemileg. Ez a folyamat az úgynevezettpozitív transzformáció, amely a traumatikuseseménnyel szembeni (érzelmi és kognitív)megküzdés során, mint poszttraumatikus nö-vekedés (PTN) jelentkezik (Vörös, 2009).Ahogy fentebb írtuk, a traumatúlélő PTN-át-élése szempontjából rendkívüli jelentőséggelbíró tényező, hogy a személy számára jelen-tős emberek hogyan reagálnak a traumávalkapcsolatos önfeltárásra. Kulcsár és munka-társai (2006) a poszttraumás növekedés fel-tételeit is az összetartozási szükségletből,

azaz a társas, proszociális tényezőkből veze-tik le, az önközpontúságot meghaladó, az énhatárait kiterjesztő, az empátiától elválaszt-hatatlan énélményekben ismerik fel.

A PTN modelljei közül Tedeschi ésCalhoun funkcionális-leíró modellje mutatjabe legjobban a jelenség működését. Háromösszefüggő tényező: a kognitív feldolgozás,a trauma indukálta stressz és a sémaszétesésképezik a jelenség alapját. Alaphipotézisükszerint olyan naivisztikus, pozitív iránybatorzított „alapvető feltevésekkel”, sémákkalbírunk a világra vonatkozóan, amely sémáknem tartalmazzák a szerencsétlenségek be-következésének lehetőségét (Janoff-Bulman,1992, idézi Tanyi, 2015). A váratlan, súlyosés az egyén megküzdőkapacitását megha-ladó életesemények azonban megkérdőjelez-hetik az egyén önmagára és másokra vonat-kozó azon alapfelvetéseinek érvényességét,amelyeket korábban a világban történő ese-mények értelmezésére használt. A trauma-túl élők a korábbi, pozitív irányba torzítottsémáik és a traumatikus esemény(ek) közöttifeszültségre reagálva olyan traumanarratívu-mot alakítanak ki, amely kettéválasztja életü -ket egy trauma előtti és egy trauma utániidőszakra. Ez jelentős distresszel jár, amia PTN tüzelőanyaga lehet. Az alkalmazkodásolyan kognitív feldolgozást igényel, amely-nek eredménye az alapfeltevések átalaku-lása. A kezdetben automatikus, betolakodógondolatokat és képeket (intruzív ruminá-ció) később felváltják a szándékos, a gyász-folyamathoz tartozó (repetitív rumináció) ok-keresés és szándékos emlékezés. A traumaelőtti célok és életfilozófia elengedése te-remt lehetőséget az új célok, valamint az új,revideált világkép megkonstruálására. A tra-uma okozta lélektani krízissel történő meg-küzdés emellett az élettörténet átépítéséhez,revíziójához vezet, továbbá növeli a kritikus

APA_2017-3__press 2017.12.03. 12:21 Page 62


helyzetekkel kapcsolatos teherbíró képessé-get (Tedeschi és Calhoun, 2004a, 2004b,idézi Tanyi, 2015).

Összefoglalva elmondható, hogy a ko-rábbi egyszeri trauma koncepciót a szakiro-dalomban egyre inkább felváltja a sorozatostrauma elképzelés, amely a modernkori rab-szolgaság túlélőinek esetében különösen jel-lemző lehet. A trauma individuális termé-szete mellett elengedhetetlenül társasjelenség is. A közösség reakciója komolyanbefolyásolja a trauma túlélőinek felépülésifolyamatát. A hitelesítő és elfogadó, befo-gadó légkör megteremti a trauma következ-tében szétesett világkép kognitív újraalkotá-sát és a személyes narratíva átalakítását, ezzellehetőséget teremtve a poszttraumás növe-kedésre.

A trauma terápiájaA trauma terápiájának folyamata három sza-kaszra osztható. Az első szakasz feladataa biztonság megteremtése. A második sza-kasz fő feladata az emlékezés és a gyász.A harmadik szakasz feladata a mindennapiéletbe történő visszakapcsolódás, a trauma tá-gabb kontextusba helyezése. A sikeres gyó-gyulásban fokozatos haladás figyelhető meg:„a kiszámíthatatlan veszélyből stabil bizton-ság, a disszociált traumából elismert emlék,a megbélyegzett elszigeteltségből pedig meg-újult társas kapcsolatrendszer lesz” (Herman,2003: 188–189). A trauma feldolgozásánakfontos feladata a traumatikus emlékek felettikontroll megszerzése. Az emlékezés folya-mata azonban kellő körültekintést igényel.Miközben a túlélő felszínre hozza emlékeit,folyamatosan figyelnie kell a biztonság meg-őrzésének szükséglete és a múlttal való szem-benézés szükséglete közötti egyensúlyra.A traumatikus emlékek elkerülése beszűkü-léshez vezethet, a túl gyors feltárás azonban

a traumatikus emlékek kártékony újraélésétokozhatja. Ennek finom egyensúlyát kellmegtalálnia páciensnek és terapeutának, egybiztonságos kapcsolat keretében.

A túlélőket segítő első feladata mindenesetben a túlélő valós igényeinek és szük-ségleteinek felbecsülése, majd ehhez iga-zodva kell a túlélőt megfelelő segítségbenrészesíteni, a megfelelő segítségnyújtási for-mákat felajánlani számára. A túlélők esetébenáltalában sérül a biztonságigény, hiszen a tra-umatikus esemény során nem volt lehetősé-gük azok kontrollálására. A kontrollhit fontosösszetevője a biztonságérzetnek. Sérül azalapvető bizalom is, egyrészt önmagukban,hogy nem voltak képesek kontrollálni az ese-ményeket, másrészt másokban: hiszen kártvagy veszteséget okoztak nekik, harmadrészta világban, miszerint az nem biztonságos hely,nem jó emberek vannak benne és nem védtemeg őket senki. A veszteségélmény ereje ésminősége egyaránt függ objektív és szubjek-tív tényezőktől. Függ magától a konkrét vesz-teségtől és attól, hogy annak milyen szubjek-tív jelentőséget tulajdonít a túlélő. Hasonlómódon változók az érzések is, sokféle érzelmireakció jelentkezhet. A leggyakoribbak a fé-lelem, a szorongás, a düh (nyílt vagy rejtettformában), a kiszolgáltatottság, a tehetetlen-ség, a bűntudat (gyakran együtt jár a túlélő hi-báztatásával, vö. áldozathibáztatás), a szé-gyen, a szomorúság és a reményvesztettség.Ezek következtében a túlélő gyakran magáramarad, a szégyen és a bűntudat miatt nemmer segítséget kérni, és visszahúzódik, elszi-getelődik.

A fentiekből kirajzolódik, hogy a túl-élőknek kétféle segítségre van szüksége.Egyik oldalról pszichológiai segítségre, lelkitámogatásra, másrészt gyakorlati segítségre,megfelelő tájékoztatásra és felvilágosításra,esetleg anyagi támogatásra.


APA_2017-3__press 2017.12.03. 12:21 Page 63


Minden túlélő nagyon fontos igényea tiszteletteljes bánásmód, elfogadás és ta-pintat a segítők részéről. A túlélőt meg kellhallgatni, hagyni kell, hogy érzéseit szabadonkifejezhesse, lehetőséget kell neki adni, hogymegélhesse a kontrollt (Veisz, 2013).

1. táblázat. A túlélők jellemzői és igényei

A traumatörténet rekonstrukciója a pácienstraumát megelőző életének és a traumatikuseseményhez vezető előzmények áttekintésé-vel kezdődik. Danieli (idézi Herman, 2003)különösen fontosnak tartja, hogy a páciensnyíltan magáénak ismerje el korábbi élettör-ténetét annak érdekében, hogy élete „folya-matát újraalkossa, és visszaálljon a múlttalvaló folyamatosság érzése” (Herman, 2003:212). A traumatörténet átalakításának külön-féle terápiás technikái egymástól függetlenülalakultak ki, az átélt trauma jellemzői szerint.Ezek közül két fontos technika a „közvetlenkitevés”, vagy más néven elárasztás, amelyetháborús veteránok kezelésénél alkalmaznak,illetve a „formális tanúságtétel” (testimony),amelyet kínzások túlélőinél szoktak alkal-mazni. Minkét módszer az írást és a narratívelemeket is használja a kezelés során. Az el-árasztásos módszer (12–14 ülés) esetén for-gatókönyv készül a traumatikus eseményekrőlés az emlékek nehézségéről, majd a terapeu-tával közös felidézés, az emlékekkel való„elárasztás” történik immár védett, önrelaxáltállapotban. Ez a technika számos közös vo-

nást mutat a tanúságtétel módszerével. Aggerés Jensen (idézi Herman, 2003) módszereesetében a terápiás üléseken (12–20 ülés) el-hangzó beszélgetést először magnóra veszik,majd tanúságtételként a páciens hangosanfelolvassa azt, ezután aláírásukkal közösen ishitelesítik. Mindkét modell a páciens és a te-rapeuta aktív közreműködését igényli, ésmindkettő célja egy részletes, írott trauma-narratívum elkészítése. A megírt narratívu-mot mindkét fél hivatalos dokumentumként,tisztelettel kezeli. Ezenkívül mindkét tech-nika az elbeszélés szerkezetét használja, hogya páciens egy biztonságos kapcsolaton belülintenzíven újraélhesse a traumatikus ese-ményt. A két módszer terápiás hatásai is ha-sonlóak, és különösen hatékonynak bizo-nyultak a rettegés utóhatásainak csillapításátilletően. Úgy tűnik tehát, hogy a történetme-sélés aktusa egy terápiás kapcsolat védett te-rében csakugyan képes változást előidéznia traumás emlékek abnormális feldolgozásá-ban. Az emlékek ilyen átalakítása a poszt -traumás stressz zavar számos fő tüneténekenyhülését vonja maga után. Ugyanakkora fenti intenzív terápiás technikáknak is van-nak bizonyos korlátai. Míg az emlékbetöré-ses és hiperarousal-es tünetek (például ál-matlanság, szorongás, ingerlékenység) azelárasztást követően javulni látszanak, addiga tompultság és a társas szférából való visz-szahúzódás tünetei mit sem változnak. A tra-uma rekonstrukciója önmagában nem foglal-kozik a traumatikus esemény társadalmi,illetve kapcsolati vetületével. A rekonstrukciótehát a gyógyulási folyamat szükséges, denem elégséges része.

A hosszan tartó, ismételt bántalmazás túl-élőinél a traumatörténet összeállítása mégbonyolultabb feladat. A konkrét, egyszeri tra-umatikus események megközelítésére haté-konyan használható technikák nem mindig

Túlél k jellemz i Túlél k igényei Fokozott bizalomvesztés Elfogadás, tapintat B ntudat B ntudatcsökkentés Szorongás Biztonság Izolálódás Támogató háló Elfojtott indulatok Düh kifejezése Kontrollvesztés Fokozott kontroll Megrendült világkép Közösségi jóvátétel

APA_2017-3__press 2017.12.03. 12:21 4


működnek krónikus bántalmazás esetében(különösen komoly emlékezetkiesések ese-tén). A teljes történet rekonstrukciójáhozszükséges átlagos 12–20 alkalmat jóval túl-lépik az ilyen esetek. Számos nagycsoportosvagy bennfekvéses „csomagprogramok”gyakran azzal az irreális ígérettel fogják mega túlélőket, hogy valamilyen „villámmód-szerrel” fogják meggyógyítani őket. Ahogyezt Hermann (2003: 219–221) kifejti: „Azoka programok, amelyek az integrációhoz szük-séges tágabb kontextus nélkül, gyorsan akar-ják feltárni a traumás emlékeket, nemcsakszakmailag felelőtlenek, hanem potenciálisanveszélyesek is, mivel egyedül hagyják a pá-cienst a feltárt emlékekkel, miközben nin-csenek megfelelő eszközei, hogy úrrá legyenrajtuk”. A trauma feldolgozásának időtar-tama így mindig egyéni, a páciens és terape-uta ritmusától függ, mivel a gyászfolyamatotsem elkerülni, sem siettetni nem lehet.

Harvey (idézi Herman, 2003) szerint a si-keres traumafeloldásnak hét kritériuma van.Az első, hogy a poszttraumás stressz zavartesti tüneteit sikerült kezelhető keretek közészorítani. A második szerint a személy eltudja viselni a traumatikus emlékekhez kap-csolódó érzéseit. A harmadik, hogy a sze-mély képes kontrollt gyakorolni az emléke-zete felett, vagyis képes tudatosan eldönteni,hogy akar-e a traumára gondolni, vagy in-kább félre kívánja tenni az emlékeket. A ne-gyedik során a traumatikus élmény emlékeérzésekkel kibővült, koherens narratívumotalkot. Az ötödik kritérium, hogy a személysérült önbecsülése helyreállt. A hatodik, hogyismét visszaállnak a személy életében fon-tosnak számító emberi kapcsolatok. És végüla hetedik feltétel, hogy a személynek sikerülolyan koherens értelmezési és hiedelem-rendszert kialakítania, amelybe a trauma tör-ténete szervesen illeszkedik.

A legtöbb túlélő a traumatikus eseményfeloldását a magánélete keretein belül ke-resi, azonban vannak olyan személyek, aki-ket a trauma arra késztet, hogy a tágabb vi-lággal is megosszák azt. Ők azok, akik azzalkeresnek és találnak értelmet a történetüknek,és helyezik azt tágabb kontextusba, hogy va-lamilyen közösségi, politikai vagy vallási di-menziót fedeznek fel benne, amivel szemé-lyes történetüket a társadalmi cselekvésszintjére transzformálják. Ez számos formátölthet, a konkrét emberekkel való munkától,az elvont intellektuális célokon keresztüla közösségi munkáig. Mindezen erőfeszíté-sek célja a közfigyelem felébresztése. „A túl-élők tisztában vannak vele, hogy a borzalmakkizárása a tudatból természetes emberi reak-ció. Ám azzal is tisztában vannak, hogy akikelfelejtik a múltat, azok a múlt megismétlé-sére ítéltetnek. Ezért minden társadalmi cse-lekvés közös nevezője az igazság nyilvános-ság elé tárása” (Herman, 2003: 248–249).

Összefoglalva, a trauma feldolgozásáhozelengedhetetlenül szükséges egy biztonságosés elmélyült terápiás kapcsolat, amiben kont-rollált körülmények között élhető(ek) újra ésdolgozható(ak) át a traumatikus élmé ny(ek).A traumafeldolgozásnak két fejlett módszer-tana is a narratívumokat használja a terápiásélmény átstrukturálására, azonban a traumatágabb társadalmi és kapcsolati vetületévelezek nem foglalkoznak. A rövid (12–20 ülé-ses) technikák többsége krónikus bántalmazásesetén – mint amit a modernkori rabszolgaságtúlélői is átélnek – nem bizonyulnak haté-konynak, mivel nem hagynak elég időt a fel-jövő emlékek kontrollált átdolgozására. A si-keres traumafeldolgozásnak hét kritériumavan, amely magában foglalja a trauma (trau-mák) történetének tágabb, koherens értelme-zési keretbe illesztését. Ennek része leheta traumatikus élmény társadalmi cselekvésbe


APA_2017-3__press 2017.12.03. 12:21 Page 65


fordítása, amely az igazság külvilág felé valóelbeszélését is jelenti.

A trauma művészetterápiás megközelítéseA művészetterápiát hazai viszonyok közöttáltalában más, akkreditált terápiás eljárások-kal (mint dinamikus pszichoterápia, kognitívviselkedésterápia stb.) kombinálják. Nem-zetközi keretek között azonban széles körbenhasznált, önálló terápiás eljárásnak is tekint-hető. A művészetterápiának számos ága van,azonban közös elem, hogy a kliensek általá-ban bizonyos tárgyakkal vagy eszközökkelmanipulálnak, miközben egy új módon gon-dolkodnak a problémáikról. Egy érzés vagykonfliktus ceruzarajzként, kollázsként vagygyurmaszoborként való megjelenítése szószerint lehetőséget teremt arra, hogy a klien-sek a problémát minden oldalról meg tudjákvizsgálni. A másik emberhez való közelebbkerülést továbbá segítik a művészetek; a képi,a zenei, a vizuális, a megfogható háromdi-menziós tárgyi alkotások. A művészetterá-piák során az alkotás, az alkotó folyamat az,amit a gyógyítás érdekében felhasználnak.A művészetek valamennyi ága azt a lehető-séget adja meg, hogy a mindennapos és ese-tenként könnyen értelmezhető verbális kom-munikációs rendszer mellett a nonverbálisértelmezéseket is beépíthetővé teszi a terápiásfolyamatba. A művészet gyógyító tevékeny-ségbe való hatékony belépése két nagyobbirányzatot alakított ki: a művészeti terápiákatés a művészeti pszichoterápiákat. Az előb-biek a művészeti alkotóformákat használjáka mélyebb önismeret és az önkifejezés tá-mogatására, ezzel mélyebb belátást biztosí-tanak a lelki folyamatokba (lásd art brut).A művészeti pszichoterápiák különböző mű-vészeti alkotási folyamatokat építenek bea jól körülhatárolt pszichoterápiás, gyógyítóeljárásokba (Antalfai, 2007). A kutatások azt

bizonyítják, hogy a művészetterápia egy ki-váló eszköz, mivel képes támogatni a visel-kedés változását és az érzések csökkenését,növeli a belátást és az interperszonális ké-pességeket, fenntartja a öntudatosságot, ref-lektál a valóságra, segít leépíteni a védeke-zést, növeli az önbecsülést és az önbizalmat,továbbá katartikus (Cohen, 2012).

A művészet-pszichoterápia a műalkotásszimbolikájában, a terápiás kapcsolatokbanés az élményátadások folyamatában nyilvánulmeg (Trixler, 1996, idézi Pető, 1997). A mű-vészet-pszichoterápia hatásmechanizmusaia ventiláció, a katarzis, a feszültségoldás, azönkifejezés, a komplexus megjelenítése, azönismeret, a tudat fejlesztése, a szocializációés a közösségi érzés fejlesztése. Az alkotó jel-legű kreativitás nagymértékben épül a já-tékra, játékosságra. A művészi tevékenységéppen a játékosságánál fogva önjutalmazóhatású. Halász (idézi Antalfai, 2007: 290–291) kiemeli az „önjutalmazásnak, mint nél-külözhetetlen motivációs feltételnek a szere-pét bármiféle művészeti tevékenységben”.Az önjutalmazás pedig fontos szerepet tölt betöbb pszichés betegség, közülük is elsősorbana depresszió, a szorongás, a kényszer és a pá-nikbetegség gyógyulásában, hiszen azoktüneteinek hátterében ott találjuk a kisebb-rendűségi érzést, a negatív önértékelést, a fo-kozott bűntudatot és az önbüntető tendenciá -kat (Antalfai, 2007).

Habár a művészetterápia alapvetően pszi-choanalitikus gyökerű, számos más terápiásmódszer is használja bizonyos elemeit a te-rápiás munkában. Ezek közül két módszer az,amely előszeretettel él a művészetterápianyújtotta képi és narratív eszközökkel. Alap-vetően a művészetterápia gyakran az érzelmiélményre fókuszál, néhány terapeuta (pél-dául Camic, 1999) kognitív elemekkel in-tegrálja a gyerekekkel és felnőttekkel való

APA_2017-3__press 2017.12.03. 12:21 Page 66


munkájában. A képek használata a kognitív-viselkedéses technikákkal növeli a beavat-kozás hatékonyságát. A kognitív-viselkedésesterápia használata képekkel kiegészítve(nyelvi és képi technikák) segítenek a klien-seknek felszámolni a negatív gondolatokat ésa negatív önbeszédet. Miközben a kognitív-viselkedésterápia tradicionálisan verbális mo-dalitást használ a változás elérésére, a képek-kel való munka kiegészítheti a tradicionálismódszert, lehetőséget adva a terapeutáknak,hogy a vizuális kommunikáción keresztül(képek készítése a negatív érzésekről, stresz -szorokról, a megküzdésről) növeljék a terápiahatékonyságát. A képekkel való munka a te-rápián belül lehetőséget kínál a klienseknek,hogy kreatív vizuális stratégiákat alkossanaka változás eléréséhez, a képekhez kötött házifeladatok bátorítják őket a mélyebb részvé-telre, a technikák ötvözése pedig segíti a szelfpozitív megélését (Malchiodi, 2003).

A narratív terápia (White és Epston,1990) magában foglal sok intervenciós tech-nikát, így művészetterápiás elemeket is tar-talmazhat. A narratív terápia fő célja, hogysegítsen a klienseknek problémáik externali-zálásában (White 1989, White és Epston,1990), tehát abban, hogy elválasszák sajátmagukat a problémájuktól. Így a narratív te-rápia lényege, hogy „a probléma az igaziprobléma, nem a személy önmaga”. Amikorugyanis az egyén azt hiszi, hogy a problémájaő maga, akkor nehézzé válik az egyénen be-lül megtalálni a megoldás forrását. A prob-léma elválasztása a személytől lehetőséget te-remt a terapeuta és a kliens számára is, hogymegszabadulva a bénító szégyentől, képe-sek legyenek a megoldásra fókuszálni. Bára narratív terápia elsősorban verbális technika– történetmesélés és levelek –, de a művé-szetterápiás elemek használata (mint rajzolás,festés, kollázs készítése, fényképezés, videó)

szó szerint láthatóvá teszik a problémát, mi-közben eltávolítják azt az egyéntől magától.A kihelyezés (externalizáció) vizuális módjaikülönösen hasznosak gyerekek esetében,akiknél a verbális kommunikációs kapacitásmég kevésbé érett. Az externalizáció vizuá-lis módja fizikailag teszi láthatóvá azt, ho-gyan is éreznek a személyek a problémávalkapcsolatban, miközben lehetőséget teremtszámukra, hogy új jelentést adjanak és át-dolgozzák a képeket egy új történetté (Free-man és mtsai, 1997, idézi Malchiodi, 2003).

Összefoglalva azt mondhatjuk, hogya művészetterápiák lehetőséget teremteneka mélyben lakozó, tudattalan tartalmak meg-jelenítésére, eszközt kínálnak az önkifeje-zésre, amely növelni tudja az illető önbecsü-lését, kontrollt biztosít az érzelmek és azélmények felett, továbbá lehetővé teszi a kap-csolódást másokhoz. Számos más terápiásmódszertannal jól kombinálhatók, a kognitívés viselkedéses terápiák esetében szemmelláthatóvá teszik a kognitív és érzelmi tartal-makat, a narratív terápiákkal kombinálva pe-dig a probléma externalizációját, a szemé-lyiségtől való elválasztását segítik.

Digitális technikák használataa művészetterápiában

Napjainkban a művészetterápiás gyakorlatés kutatás egyre inkább összekapcsolódotta digitális médiával, kreatív tartalmakat, pro-fesszionális eszközöket, közösségi dialógu-sokat létrehozva, és reflektív kérdéseket meg-fogalmazva. A művészetterapeuták ma márkutatás tárgyává teszik azt is, hogy a fejlődőtechnológia és a különféle programok ho-gyan fejleszthetik a művészetterápiában résztvevő kliensek kommunikációs és önkifejezőképességeit. A művészetterápiás szakiroda-lom foglalkozik a digitális média integráció-jával, leíró esettanulmányokon keresztül


APA_2017-3__press 2017.12.03. 12:21 Page 67


mutatva be, hogy a művészetterápiához kap-csolódó technológiának milyen érzelmi, vi-selkedéses és kognitív hatása van a terápiásfolyamatra. A digitális technikák használataleginkább az analóg és digitális videó ésa fényképezés köré összpontosul (Carlton,2014).

A digitális technikákat használó művé-szetterápiában a fotón és videón keresztüliszemélyes és csoportos narratívák alkotásá-nak folyamata mint résztéma bukkan fel.A történetmesélés magában foglalja a múlt,a jelen és a jövő tapasztalatait, amelyek tra-umatúlélők estében közvetlenül nem mintemlékek ismerhetők fel. Carlton (2012) sze-rint a digitális kép és/vagy videó készítésénekérzelmi tapasztalása hozzáférést jelent a me-móriához. A képek és videók szerkesztéséremint „tükröző memóriára” (mirror memory)tekinthetünk. Carlton (2012) úgy véli, hogya videó- és képszerkesztő szoftverek hasz-nálata segítheti a klienseket, hogy csökkent-sék a visszatérő (flaschback) emlékek hatásátazáltal, hogy a képek és a videóanyagok al-kotása közben összekötik, átnézik, megvág-ják, törlik és manipulálják az emlékeiket.A kliensek emellett a videó- és képszerkesztőszoftverek ellenőrzésén keresztül biztonságosés kontrollélményt adó pozícióba kerülnekazzal, hogy ők kapcsolhatják be és ki a trau-matikus emlékek áramlását. Ennek a kont-rollnak a megszerzése pedig, ahogy korábbanláttuk, elengedhetetlen feltétele a traumábólvaló gyógyulásnak. A kontroll biztosítja,hogy a kliensek biztonságos keretek közöttkerüljenek újra és újra kapcsolatba a történetanyagával, amely csökkenti a hozzáférhető-ség nehézségét (Carlton, 2014).

A videóterápia a kamerát mint eszközthasználja, amely azonban más művészette-rápiás alkotóelemekkel is kombinálható, úgy-mint a fényképezés, az írás, a rajzolás, a fes-

tés, a zene és a dráma (Cohen, 2012). A szak-irodalom jobbára a videó mint terápiás esz-köz használatára fókuszál. Főként azt vizs-gálja, hogy a videóterápiának milyen szerepelehet a gyógyító folyamatban, kombinálvamás terápiás eszközökkel. A videó mint te-rápia (önmagában) (Weiser, 1999), vagy an-nak technikai elemei elsősorban személyesvagy nyilvános filmeket vagy videótartalmathasználnak a terápián belül annak érdekében,hogy vitára, illetve közös gondolkodásra sar-kalljanak. A fókusz a „videó-mint-terápia”technikákon van, amelyek mint kliensköz-pontú alkotások az áttekintésen (reviewing)és visszajátszáson, a videószerkesztésen és -manipuláláson keresztül a személyes törté-netmesélésben és az önfejlesztésben (self-development) használhatók (Ehinger, 2009;McNiff és Cook, 1975; Mosinki, 2007, 2010;Weiser, 2001, idézi Carlton, 2014). Így azegyén nemcsak filmeket csinálhat, hanempublikálhatja azokat a weben is, így meg-oszthatja azt másokkal, és csatlakozhat másemberekhez. Mosinski (2007, 2010, idéziCarlton, 2014) csoporthelyzetben használtaés kombinálta a digitális videóművészetet ésaz aktivizmust. Egy 7 hónapos, 9 résztvevő-vel megvalósuló projektben olyan felnőttek-kel dolgozott, akik orvosi, fizikai és érzelmiterületeken voltak érintettek az AIDS/HIVbetegséggel kapcsolatosan.

A videós történetmesélés célja az, hogynormalizálja (érvényessé tegye) a tapaszta-latokat és az érzéseket, és hangsúlyozzaa média hatalmi, együttműködésre építő éskontrollfolyamatait. Mosinski (2010, idéziCarlton, 2014) leírja, hogy a videóprojekt ho-gyan szervezi a személyes történetek struk -túráját és a terápiás csoportfolyamatokat.A csoportos, kézzelfogható tervező-, rögzítő-és szerkesztőfolyamatok lehetővé teszik a kli-ensek számára, hogy alakítsák a tartalmat,

APA_2017-3__press 2017.12.03. 12:21 Page 68


aktívak legyenek és új viselkedéseket pró-báljanak ki (Mosinski, 2010, idézi Carlton,2014). A hosszú távú eredmények között sze-repel a képessé tétel, a csökkent distressz,a növekvő tudatosság, az erősödő kommuni-káció, a „katarzis” és a „reflektív távolság”a személyes és traumatikus történetektől(Mosinski, 2010, idézi Carlton, 2014). Azempowermentnek továbbá része a self-em-powerment, amely olyan eszközöket jelöl,amelyekkel az egyének és csoportok sajáterőből szerezhetik meg az irányítást sajátéletük felett (Berecz és mtsai, 2012). Számosválfaja ismert az empowerment technikák-nak, melyek közös vonása, hogy a kutatás ésa beavatkozás passzív szereplőiből aktív cse-lekvőként vonják be az érintetteket sajátéletük alakításába.

Mosinski (2010, idézi Carlton, 2014)különös figyelmet szentel a többször visz-szajátszott videók terápiás hatásának, amelya visszajelzésen keresztül teszi lehetővé a részt -vevők számára azt, hogy deszenzitizálják a tör-téneteiket, továbbá hogy önmagukat és a tar-talmakat különböző módokon is látni tudják.Ezek a videós tapasztalatok az önmegfigye-lés érzelmi kettősségére hívják fel a figyel-met, és lehetővé teszik az érzelmi tartalom ésreflektív tanulás folyamatát, továbbá a tech-nikai tudásszerzés mint empowerment meg-jelenését (McNiff, 1981, idézi Carlton, 2014).O’Rourke (2001), illetve Chin és munkatár-sai (1980, idézi Carlton, 2014) azt találták,hogy a videókamera használata segíti a trau-mához kapcsolódó depressziós tünetek eny-hítését, és elősegíti az önértékelés és szelfautonómiájának érzését. Mosinski (2010) ésEhinger (2009, idézi Carlton, 2014) továbbámegemlítik, hogy a videó terápiás használataa pozitív csoport-együttműködés, a többszö-rös identitások felfedezése, a növekvő moti vá -ció és a szelf feletti hatalom (self-mastery)

növekedésének előnyével jár (Carlton,2014). Rachel O’Rourke (2001, idézi Cohen,2012) művész és terapeuta szerint a videó-kamera használata segít megküzdeni a trau-mával, mert bátorítja a kreatív önkifejezést.Trauma és PTSD esetén a videóterápia to-vábbá segíthet enyhíteni a traumával kap-csolatban lévő depressziós szimptómákat.O’Rourke (idézi Cohen, 2012) szerint, mia-latt a kliensek (saját praxisában gyerekek)megtanulják a videókészítés alapjait, a tra-uma tüneteinek csökkenését tapasztaljákazáltal, hogy másokkal, új eszközökkel és ta-pasztalatokkal kerülnek kapcsolatba. RayChine és munkatársai (1980, idézi Cohen,2012) videóterápia technikájával dolgozvaegy csoport 17 és 19 éves, iskolájukból el-tanácsolt fiatal önértékelésének és önbiza-lomszintjének emelkedését tapasztalták(Cohen, 2012).

A videóterápia magában foglal külön-böző művészetterápiás elemeket, mint a fes-tészet, a rajzolás és más (fine art) művészetiágak, vagy akár a drámaterápia. A videóterá-piában a verbalitás is fontos a kapcsolat ki-építésének fázisában, és a kliens önmagávalvaló empátiás kapcsolatának (self-empathy)kialakításában kifejezetten hatékony (Cohen,2007, idézi Cohen, 2012). Furman (1990,idézi Cohen, 2012) rámutatott, hogy a visz-szajelzésre használt videóterápia lehetővé te-szi a klienseknek, hogy reflektáljanak ko-rábbi interakcióikra, amely csökkentia terápiás áttételt és az ellenállást azáltal,hogy megragadhatóvá teszi a kliens és tera-peuta közt zajló dinamikus érzelmi és visel-kedéses folyamatot.

A történetmesélést használó videóterá-piák egyik fontos eleme a forgatókönyv-vagy szkriptírás. Sanousi (2004, idézi Cohen,2012) szerint az írás egy hasznos útja annak,hogy a gondolatok és érzések szavakba öntve


APA_2017-3__press 2017.12.03. 12:21 Page 69


váljanak terápiás eszközzé. Különböző tí-pusú írások használatosak a terápiában.A naplóírás a rejtett érzésekre és a szelf ki-fejezésére fókuszál. További típusai a levél-írás, a történetírás és a versírás. A kifejezőírás (expressive writing) terápiás hatása, hogya kliensek képesek lesznek szavakba önteniemlékeiket és érzéseiket. A módszer továbbásegít a klienseknek megküzdeni a depresszi-óval, a PTSD-vel és a fájdalomtünetekkel(pain symtoms). Koopman és munkatársai(2005) azt találták, hogy a kifejező írás a dep-resszió csökkenéséhez vezethet még akkor is,ha a trauma túlélője nem tud hatékonyanmegküzdeni a PTSD- vagy a fájdalomtüne-tekkel.

Összefoglalva, a művészetterápiákbanegyre inkább megjelenik a digitális technikákhasználata, és bár a terület még gyerekcipő-ben jár, a digitális technológia számos pontonbeépült a terápiás munkába. Elsősorbana fényképre/fényképezésre és a videókészí-tésre vonatkozó tapasztalatok elérhetőek, ésezek alapján úgy tűnik, az ilyen technikákatalkalmazó művészetterápiás eljárások növe-lik a kliensek önbizalmát, önértékelését,szelfautonómiáját és fejlesztik az önmagukravonatkozó empátia (self-empathy) képessé-gét, és növelik a terápiában maradás esélyét.A traumatúlélők a videó- és képszerkesztőprogramok használatán keresztül kontrolltgyakorolhatnak a traumás emlék(betörés)ekfelett, a módszer növeli a reflektív tudatos-ságot és a személyes történetmesélésen ke-resztül csökkenti a distresszt.

A DIGITÁLIS TÖRTÉNETMESÉLÉS(DST) MÓDSZER BEMUTATÁSA

A digitális történetmesélés egy olyan mód-szer, amely segít önmagunkra, a történe-tünkre koncentrálni, szavakba önteni, dra-matizálni és fényképek segítségével másokszámára is elmesélni azt. A DST lehetőségetad a résztvevőknek, hogy jobban megismer-jék önmagukat, más oldalukról egymást. Fej-leszti a kreativitást és az önkifejezést. A mű-helymunka során megszerzett ismeretektovábbi hasznosításának csak a résztvevőkfantáziája szab határt. Gyakori felhasználásiterületei az oktatás (formális, non-formális):digitális, szociális, nyelvi, esztétikai-művé-szeti tudatosságra és kifejezőképességre irá-nyuló kompetenciafejlesztés, művészeti kép-zés, múzeumpedagógia, közösségépítés,helytörténet, társadalmi kutatás, emlékezet-kutatás (oral history), egészségfejlesztés,nemzetközi fejlesztés, üzleti szféra, társa-dalmi felelősségvállalás, önismeret és kreati-vitás fejlesztése. A DST segítségével a mesélőszemélyes élményét dolgozza fel a fényképeisegítségével. A folyamat végeredménye egysaját hanggal kísért, személyes képekreépülő, multimédiás eszközöket használó (ké-peket, hangot, videót, zenét, hangokat és/vagyanimációkat) kisfilm, amely egyaránt a me-sélőnek és egy elképzelt és/vagy konkrét kö-zönségnek szól.3

A digitális történet három fő elemből áll:a történet, a multimédia és egy számítógép.A történet autobiografikus, egyes szám elsőszemélyben elmesélt, és egy – történetmesélőáltal fontosnak tartott – esemény köré épül.A történetmesélők általában írnak egy forga-tókönyvet/szkriptet, amely a történet vázát

3 Bővebben lásd: www.storycenter.hu.

APA_2017-3__press 2017.12.03. 12:21 Page 70


tartalmazza. Az első fázisban a szkript mel-lett a saját reflexiók és a jelentés árnyalásá -hoz szükséges médiaforrások egymást erősítőkapcsolatának átgondolása zajlik. Az egyéniemlékek elindíthatják bizonyos képek vá-lasztását, vagy fordítva. A multimédiás as-pektus lehetővé teszi a történetmesélők szá-mára, hogy kiválasszák önmagukkifejezésének médiaformátumát. A digitálistörténet nemcsak szavakkal, hanem zenével,fotókkal, videókkal, stock képekkel, szöveg-gel és hangokkal is elmondható. A DST-nekfontos eleme a személyesség, ezért a módszerszemélyes „tárgyak” (családi fényképek, csa-ládi videók, személyes levelek stb.) köréépül. Míg a különböző médiaformátum hasz-nálata megnyitja az önkifejezés lehetőségét,addig a számítógép használata a manipulá-ción keresztül az összeillesztés eszköze.A számítógép (videó- és képszerkesztő prog-ramok) lehetővé teszi a történetmesélőnek,hogy manipulálja és kombinálja a médiu-mokat, az effekteket, mixelje a zenét ésa hangot, vagy animációt készítsen. Mivel azelkészítés módja digitális, számos lehetőségvan a végeredmény – a kisfilm – megosztá-sára. A történet lehet privát vagy nyilvános,ahogy a történetmesélő akarja. A digitálistörténet elkészítésének folyamata általában20–22 órás munkafolyamat, amely igazodika célcsoport igényeihez. Bizonyos elemekazonban közösek, és viszonylag kötöttek azeltérő hosszúságú foglakozásokon is.

Egy workshop lehetséges forgatóköny-vére tartalmaz példát a 2. melléklet. Az elké-szült kisfilm megosztása az egyik legfonto-sabb eleme a módszernek. A folyamat bármelypontján eldöntheti a történet mesélője, hogycsak a csoportnak vagy a tágabb nyilvános-ságnak is szánja-e az alkotását. Fontos, hogyminden esetben ő rendelkezik a megosztáskontrolljával. Bárhogy dönt is a mesélő, a tör-

ténet sosem kizárólag önmagának szól, ha-nem annak a belső közösségnek/közönség-nek is, akikkel együtt ment át a történetírás ésfilmkészítés folyamatán. A személyes törté-net így mindig társas konstrukció is. Bruner(1994, idézi Paull, 2002) szerint meghatározzaa szelfünket és ezzel a kiválasztott történetetaz, hogy milyen közönséggel szeretnénk meg-osztani, továbbá kulturális hovatartozásunkrólis árulkodik. Az önkontroll és az önirányításalapja a történetgyártás reflektív terében kez-dődik, ahol reagálunk a megszólított szociá-lis világra, életünk szabályaira és kódjaira.A belsővé tett közönség megszólítása mö-gött a történet segít nekünk abban, hogy tu-datosan hidat építsünk egyes közösségek felé,kifejezve odatartozásunkat, ezáltal támoga-tást szerezhetünk. Smith és Watson (1996,idézi Paull, 2002) úgy határozza meg a csoporttámogatását, mint az önészlelésben megjelenőváltást, amely a történetmesélés elsődlegesfunkciója. Az önéletrajzi mesélők kilépnek azizolációból és a magányból azzal, hogy be-lépnek egy társas kontextusba, amiben a tör-téneteik más csoporttagok történeteivel ösz-szekapcsolódnak (Paull, 2002). A történetmegosztásának egyik legnagyobb ereje ígya másokhoz való bensőséges kapcsolódás-ban van (lelki közösség) azáltal, hogy a szo-lidaritás és a személyes elfogadottság érzésétteremti meg. A történetmesélő számára a tör-ténete megosztása segít abban, hogy elfoga-dottnak és támogatottnak érezze magát. A ko-rábban el nem beszélt történetek megosztásasegít elfogadtatni önmagukat, a velük valóazonosulás pedig megnyitja ezeket a történe-teket mások számára is. Ha egy történet csakegy szűk körben megosztott, akkor sosemlesz része egy nagyobb dialógusnak, azaz ígysosem lesz része a lehetséges történeteknek,a létezés más, lehetséges formáinak (Dyson ésGenishi, 1994, idézi Paull, 2002).


APA_2017-3__press 2017.12.03. 12:21 Page 71


Összefoglalva elmondható, hogy a digi-tális történetmesélés módszertana változatosfelhasználási keretben, több korábban felvá-zolt művészetterápiás elemet felhasználva,azok hatékonyságát megtartva képes azegyén fejlesztésére. A történetek elbeszélésefelszabadító, a létrehozás új módjainak tanu-lása pedig énmegerősítő, képessé tevő funk-cióval bír. A kész művek megosztása pedig újnézőpontokat ad az egyén önmagáról valógondolkodásához, hozzásegít a másokhozvaló kapcsolódás élményén keresztül a szo-lidaritás, a személyes elfogadottság, az em-pátia érzéseinek megéléséhez.

A DST terápiás felhasználásnaknemzetközi tapasztalatai

Ahogy a technológia terápiás felhasználásakeresi a helyét az egészségügyi, mentálhigi-éniai rendszerben, úgy igaz ez a DST eseté-ben is. Jelenleg még kevés a bizonyítékokonalapuló kutatási tapasztalat erre vonatkozóan,azonban van néhány terület, ahol már fel-halmozódott annyi tudás, amely jó kiindulásipontul szolgálhat. Alább három olyan prog-ram kerül bemutatásra, ahol megfelelően át-gondolt keretek között, a mentálhigiénésrendszer különböző szintjein eredményesenhasználták a DST módszerét.

Az első programban a szerzők a multi-médiás történetek serdülőkkel való terápiáshasználatáról számolnak be. A tapasztalatai-kat egy dublini (Írország) kórházban dep-resszióval, szorongással és egyéb mentálisbetegségekkel küzdő gyerekekkel folytatottmunkából merítették. A beavatkozások első-sorban kognitív viselkedésterápiás (CBT –cognitive-behavioural therapy) módszerek-kel történtek, amelyekben kis, animált törté-

neteket használtak rövid, filmes jelenetek so-rozatának kombinálásával. A cél az volt,hogy segítsenek a klienseiknek adekvátabbmegküzdési módok fejlesztésében (érzelmekszabályozása, a pozitívabb szociális interak-ciók és gondolkodási stratégiák gyakorolta-tása), továbbá abban, hogy képesek legyenekkreatívan kifejezni tapasztalataikat, és nö-veljék azon képességüket, hogy hatékonyankommunikáljanak érzéseikről.

A program két részből áll, az egyika „Working Things Out” DVD-projekt, a má-sik pedig a „Transforming Stories” szoftver-program4 (Brosnan és mtsai, 2008). A történetelmesélése és átkeretezése alapvető részea pszichoterápiás eljárásnak. A történetbe ágya-zott információ nagyobb erővel bír és jobbanleköti a képzeletet, mint önmagukban a tényeksorozata. A történetben szereplő emberek életeés tapasztalatai a történet elemein keresztülérik el az „együtt rezgést” a karakterrel ésa kontextussal. A digitális történetmesélés tech-nikája részben releváns a serdülőkkel folytatottpszichoterápiában és a mentálhigiénés tuda-tosság fejlesztésében. A multimédia elősegítia sztori kifejezését, mialatt egybeolvasztjaa hangot, a képet, a szöveget és az animációtaz elbeszélésben. Hasonlóképpen a számí-tógép elősegíti a történet megélését azáltal,hogy interaktív felületet és adatbázist bizto-sít a hallgatóknak, amely lehetővé teszi szá-mukra, hogy a saját szükségleteikhez és a sa-ját választásaikhoz igazítsák azt, ami azokbólreleváns számukra. A program mind a kétrésze lehetőséget teremt a digitális média-tartalmak integrációjához a serdülőkkel foly-tatott pszichoterápiában az elköteleződés kre-atív facilitálásával. A „Transforming Stories”(TS) esetében a terapeuta motiválása nyo-

4 Bővebben lásd: www.transformingstories.com.

APA_2017-3__press 2017.12.03. 12:21 Page 72


mán a klienseknek lehetősége nyílt egy szá-mítógépes környezetben a történetalkotásra,saját történetük átkeretezésére annak érde-kében, hogy pozitívabb végkifejleteket le-hessen létrehozni, és ezen keresztül változá-sokat elérni.

A „Working Things Out” DVD-projekt11 fiatal történetét tartalmazza, akik dep-resszióval és más mentális problémákkalküzdöttek korábban. A sztorik mind animáltkisfilmek a személy saját hangján elmondottnarrációjával és zenével. Mindegyik sztorielmeséli az egyén személyes tapasztalatát,amely tartalmazza azt is, hogyan küzdött mega problémával. A legfontosabb eleme a tör-ténetnek a személyes tanács, üzenet azok-nak a fiataloknak, akik hasonló problémákkalküzdenek. A projekt a fiatalok és szüleik kö-zös munkájával zajlott. Multimédia-tanárokés -oktatók segítettek a fiataloknak elsajátí-tani a professzionális multimédia használatát.Az elkészült DVD-k – kombinálva a TSszoftverével – részévé váltak egy 10 alkalmaskognitív viselkedésterápiás intervenciónak,amely azon serdülők számára készült, akikdepressziót és szorongást vagy más mentálisproblémát tapasztalnak.5

Mindkét program esetében az eredmé-nyek közül kiemelkedő volt, hogy növeltéka serdülők terápiában való elköteleződését.A számítógépes technológiák és multimédiástechnikák ugyanakkor új és szokatlan útjaitnyitják meg a fiatalokkal való kapcsolódásstabilizálására, és egy új eszközt kínálnakarra, hogy kreatívan fejezzék ki magukat.A legtöbb pszichoedukációs módszer serdü-lők számára alapvetően szövegalapú, ez vi-szont a gyengén olvasókat hamar elkedvet-

lenítheti. A történet és az animáció ezért eb-ben a kontextusban nagyobb közönséget ésmagasabb hatékonyságot érhet el. A TS az in-terneten is elérhető, és adatbázisául szolgála portált használók számára, a nyilvános tör-ténetek (például a bullyingról) így segítségetjelenthetnek a mentális egészségtudatosságés a megküzdési technikák tanításában (Bros-nan és mtsai, 2008).

A második bemutatásra kerülő programa „Silence Speaks”6, amely egy olyan moz-galom és a hozzá kapcsolódó online webol-dal, amely felületet biztosít a megküzdés,a bátorság és az átalakítás (transformation)elbeszélései számára. A Center for DigitalStorytelling7 projektje, amely a részvételimédia módszerét és egyéb gyakorlati mód-szereket használ annak érdekében, hogy tá-mogassa azon történetek melletti tanúságté-telt, amelyek túl gyakran maradnak ki nemmondottak és ismeretlenek. Ezek a történeteka történetmesélők engedélyével kerülnekmegosztásra helyi vagy globális szinten. Be-mutatásuk vetítéseken, televízión vagy a szo-ciális médián keresztül történik, és a közös-ségfejlesztés vagy politikai érdekképviseleteszközeiként jelenik meg. A 1999 óta mű-ködő szervezet több mint 40 projektet vittvéghez a világ minden táján, köztük az Egye-sült Államokban, Ausztráliában, Brazíliában,Kanadában, Etiópiában, Ghánában, Dél-Af-rikában. Általában a helyi partnerekkel kö-zösen dolgozzák ki a programokat, hogyazok biztonságos, kulturálisan releváns ésjelentésteli élményt nyújtsanak a helyi kö-zösségeknek. Esetenként vezetői tréninge-ket, kézműves foglalkozásokat, fotós work -shopokat tartanak az egészség és az emberi


5 Egyéb hasonló programok: www.reachout.com.au/, www.spunout.ie.6 Bővebben lásd: www.silencespeak.org.7 Bővebben lásd: www.storytelling.org.

APA_2017-3__press 2017.12.03. 12:21 Page 73


jogok témakörében. Minden esetben sze-mélyre szabottan, a nyelvi kompetenciák-hoz, a meglévő tudás és a technológiai fej-lettség szintjéhez igazított módon tervezika programokat, különösen ügyelve az etikusközlés feltételeire. Mindenekelőtt abban se-gítik a partnereiket, hogy a változáshoz szük-séges módon tudják megosztani a története-iket. A végtermékek így lehetnek különfélevideók, egyéni webprezentációk, történet-gyűjtemények DVD-n, rádiókompatibilis tör-ténetek, nyomtatott termékek, történetköz-pontú tantervi anyagok. Módszertanukbanegyedi módon kombinálják az elbeszélés(oral history), a kreatív írás, a művészetterá-pia és a részvételi média projektek elemeit,hogy a résztvevők rövid digitális videóikbanel tudják mondani történeteiket. Miutána partnerekkel közösen kialakították a mű-helyek célját, a tipikusan minimum 10 al-kalmas projektekben a következő forgató-könyv szerint dolgoznak: a körültekintőenvezetett „Story Circle”-ben, avagy történet-mesélő körben a résztvevők megosztják sze-mélyes tapasztalataikat és visszajelzéseketkapnak, felveszik a résztvevők személyeshangján a narrációjukat, összeszedik vagyelkészítik a felhasználandó képeket és vide-ókat (ha szükséges erre is tartanak módszer-tani képzést), majd vezetett alkalmakon meg-tanulják a résztvevők azokat szerkeszteni.A folyamat alatt végig a résztvevők joga a ké-szülő alkotások feletti rendelkezés. A pro-jektek kvalitatív kutatási elemzése azt mu-tatta, hogy a módszernek számos pozitívhatása van a történetüket megosztó résztve-vőkre. Ez magában foglalja a fejlődő önki-fejezést, énhatékonyságot, növekvő kontroll -érzést (agency), technológiai és műveltségifejlődést, növekvő érdeklődést az oktatásiránt és növekvő bevonódást a szociálisügyek képviseletébe. Az egyes projektek kap-

csán a módszer további előnyeire is fény de-rült. A workshop elősegítette a kapcsolódás,a támogatás és az elfogadottság érzésénekerősödését. A digitális történet alkotása azöntapasztalás új élményét adta, és új, jelen-tőségteljes belátásokhoz vezetett. A résztve-vők úgy érezték, hogy úrrá tudnak lenni azerőszak tapasztalatának „hangtompító” hatá-sán, amellyel visszanyerhették szelfjük elve-szett részét. A folyamat a büszkeség és az elé-gedettség érzésével járt. Továbbá a digitálistörténetek megosztása a társas hatékonyságérzését (social agency) adta számukra, amivelúgy érezték, hogy képesek a történetek néző-ire hatni.

Az SS különösen figyel a trauma túlélő-ire és a velük való munkára. Módszertanuk-ban külön fejezetet szentelnek a DST és a tra-uma kapcsolatának, amely akár ajánlás islehet a hasonló vállalkozásban gondolko-dóknak. Eszerint a trauma legtöbbször egyé-nekkel történik, de szélesebb értelemben tár-sas (szociális) és politikai jelenségnek istekinthető, és mélyen áthatja a hatalom dina -mikája. A szervezet tagjai a traumatikus él-ményt szélesebb értelemben használják, amelyfelöleli az erőszakot, az elnyomást, a stig-matizációt és a marginalizációt, amelyek csa-ládi, közösségi, szervezeti és fegyveres konf-liktusokban fordulnak elő. Habár hasznosa közös megállapodás a trauma jelentésérőla kutatók, klinikusok és aktivisták között, azSS azt gondolja, a trauma rigid definíciójacsökkenti a kutatás lehetőségét és igazságtala-nul patologizálja az egyéneket és a csoportokat.Ők a saját definíciójukat kellő elővigyáza-tossággal és a workshopok résztvevőinektámogatása mellett úgy használják, hogymeghagyják számukra, hogy ők dönthessékel, a tapasztalatuk trauma-e vagy sem. Füg-getlenül attól, hogy a traumát miként is defi-niálják, az biztos, hogy annak érzelmi és

APA_2017-3__press 2017.12.03. 12:21 Page 74


fizikai hatásai vannak. A 3. mellékletben ta-lálható a SS program ajánlása, amely segít el-dönteni és tisztázni, hogy egy sérülékeny,traumán átesett egyén mikor vehet részt a di-gitális történetmesélés műhelyen és mikornem.

A harmadik bemutatandó program, a „Pa-tient Voice”8 ötlete abból a szándékból indult,hogy a kórházi betegek és a személyzet(orvosok, ápolók) történeteit használják fel azegészségügyi rendszer fejlesztésére. A digi-tális történetek használatával a betegek ésa személyzet tapasztalatait az egészségügyközponti elemévé lehet tenni. A program kez-dete óta (2004) több mint 250 digitális törté-net született, melyek egy részét az orvosiképzésben is felhasználják. A programbana résztvevők digitális történeteinek megal-kotását követően azok bemutatására olyanműhelyeket szerveznek, amelyek lehetővéteszik az egészségügyi szakembereknek,a gondozóknak (ápolóknak) és a betegek-nek, hogy fejlesszék saját történeteiket ésnarratíváikat. Emellett tanácsadást és támo-gatást biztosítanak a digitális történetmesélésfelhasználásához az egészséget fejlesztőprogramok keretein belül. A program átfogócélja egy emberközelibb, betegközpontúbbegészségügyi rendszer létrehozása. Egyrész-ről kísérlet arra, hogy megpróbálja kiegyen-súlyozni az erőviszonyokat az egészségügyirendszer szakemberei (orvosok, klinikusok,ápolók), a vezetők és a betegek között, más-részről pedig kísérlet arra, hogy új utakatmutasson a döntéshozóknak ahhoz, hogy job-ban megérthessék a gyógyulás és a gyógyításemberi oldalát. Amennyiben elfogadjuk,hogy a beteg az egészségügyi rendszer „lelke”,úgy adottnak vesszük, hogy a véleménye és

a története kiemelkedő fontossággal bír azegészségügyi rendszer fejlesztése terén.A program történetei rövid (tipikusan 3 perchosszú) digitális történetek, amelyek kombi-nálják a zenei és a képi tartalmakat annak ér-dekében, hogy egyedi módon mutassák be azegészségügyben részt vevők tapasztalatait.Greenhalgh (1999) szerint a történetek kie-melik a rendszer hiányosságait, felhívják a fi-gyelmet a rejtett nehézségekre, ingyenes ta-nulási lehetőséget teremtenek, elősegítika gyógyulást és a megbékélést, lehetővé te-szik a betegeknek és gondozóiknak, vala-mint a szakembereknek adott esetben, hogyhallathassák a hangjukat (empowerment esz-köz). A kórházi személyzet esetén a kiégésmegelőzésének eszköze is lehet. A PatientVoice kétlépcsős beleegyező folyamat révénbiztosítja a programban részt vevő beteg szá-mára azt a biztonságos és támogató légkörűműhelyt, ahol a történetük szerkesztése éskiadása végig a saját kezükben van.

Összefoglalva, a DST nemzetközi fel-használásának tapasztalatai azt mutatják,hogy a módszer más (terápiás) módszerekkelkombinálva hatékony eszköz lehet számosmentálhigiénés probléma kezelésében. Dep-resszióval és szorongással küzdő serdülőkesetében kognitív viselkedésterápiával kom-binálva például hatékony eszköz adekvátabbmegküzdési módok fejlesztésében, a kreatívtapasztalatmegosztásban, az érzésekről valóhatékonyabb kommunikáció serkentésében,és növeli a terápiában való elköteleződés esé-lyét. Komplex terápiás tervek részeként, kö-rültekintő és megfelelő etikai elveket be-tartva, különböző részvételi és empowermenteszközökkel kombinálva a trauma túlélőineksegítésében is hatékonyan alkalmazható.


8 Bővebben lásd: www.patientvoices.org.uk.

APA_2017-3__press 2017.12.03. 12:21 Page 75


A DST mentálhigiénés felhasználásánakhazai tapasztalatai

Rehabilitációs DST-program (pilot). A digi-tális történetmesélés (DST) módszertanát ha-zai környezetben mindeddig még nem alkal-mazták traumatizált emberekkel folytatottsegítői munka keretében. A nemzetközi ta-pasztalatok a módszer újító jellegét, és en-nélfogva szegényes szakirodalmi bázisát mu-tatják. A DST a művészetterápiák és azempowerment módszerek metszéspontjábanelhelyezhető, azok elméleti és gyakorlati ta-pasztalatainak felhasználásával a mentálhi-giénés ellátásban alkalmazhatónak feltételez-hetjük. A modernkori rabszolgaság túlélőivelfolytatott gyakorlati munka hazai tapasztala-tai azt mutatják, hogy a szociális és egész-ségügyi ellátórendszer maga is még csak mostszembesül – a társadalmi közgondolkodássalpárhuzamosan – a modernkori rabszolgaságjelenségével. Ennélfogva maguk az érintettekis nehezen érhetők el. A nemzetközi kutatá-sok azt mutatják, hogy a modernkori rab-szolgaság áldozatai között zömében nők ésgyermekek vannak, akik még ha a szociálisvagy egészségügyi ellátórendszerben meg isjelennek, célzottan nehezen fellelhetők. Mi-vel a modernkori rabszolgaság kriminalizáltterület, a védelemben részesülő túlélők ano-nimitását kifejezetten védik. A hazai mentál-higiénés ellátórendszer nincs felkészülvea traumát átélt túlélők intézményesített ésszervezett kezelésére, így olyan csoportot je-lenleg szinte lehetetlen szervezni, akiknéla traumafeldolgozás terápiás folyamata egy-séges rendszerben valósulna meg.

A DST terápiás alkalmazhatóságát hazaikörnyezetben, első alkalommal egy pilotprogram keretében az Anthropolis Egyesület9próbálta ki rehabilitációban részt vevő sze-mélyekkel. A programnak lehetőséget azÜdvhadsereg (ÜH) Válaszút Háza női reha-bilitációs otthona biztosított. Az otthont el-sősorban olyan aktív korú, munkaképes,egészségi, pszichés és szociális állapotuk-ban visszafordítható módon sérült személyekvehetik igénybe, akik önként vállalják reha-bilitációjuk érdekében az együttműködést.A Válaszút Háza női lakóinak rendszeresenszervez olyan programokat, melyek segítsé-get adhatnak az útjukat kereső nőknek belsőmotivációik feltárásával vagy akár külső kö-rülményeik megváltoztatásával. Az ÜH általbiztosított programokon való részvétel min-den esetben önkéntes. Az otthonban élők re-ményveszetten érkeznek az intézménybe, ön-állóan már nem tudnak változtatni nehézhelyzetükön. Ahhoz, hogy reintegrálódni tud-janak a társadalomba és a munka világába,kulcsfontosságú lehet az ÜH által nyújtottfolyamatos és komplex szolgáltatás (lakhatásbiztosítása, egészségügyi ellátás, képzés, lelkigondozás, életvezetési tanácsadás, személyi-ségfejlesztés, terápia). Az ellátottak az or-szág bármely területéről jelentkezhetnek bár-milyen (például etnikai, vallási, felekezeti)megkülönböztetés nélkül: így érkeznek ut-cáról, büntetés-végrehajtási intézményekből,kórházból, megromlott családi, élettársi kap-csolatból. Vannak olyanok, akik a lakásmaf-fia, a munkanélküliség vagy a prostitúció ál-dozatai, vagy állami gondozásból kikerültfiatalok.10

9 A team tagjai Bánd Dávid, Nagy Balázs, Ungár Nóra (az Anthropolis Egyesület munkatársai) és külsős szakértő-ként Szemán Dénes voltak.

10 Bővebben lásd: www.udvhadsereg.hu.

APA_2017-3__press 2017.12.03. 12:21 Page 76


A program az Üdvhadsereg rehabilitá-ciós célkitűzéseivel összhangban, velük kö-zösen került kialakításra. Az AnthropolisEgyesület előzetesen egy speciális, az ott-hon lakóinak traumatikus élettörténetét fel-dolgozó DST programot tervezett (a hasonlópopuláción szerzett nemzetközi tapasztala-tokra építve), azonban a részvevők előzeteskiválasztásának nehézségei miatt (amelya programban való részvétel mentálhigiénéselőfeltételeit vizsgálta volna) végül egy stan-dard DST program mellett döntöttek azzala kitétellel, hogy továbbra is szem előtt tart-ják a traumatikus személyekkel folytatandóDST etikai alapelveit. A program 10 alka-lomból állt (2016. január és február között),mindegyik alkalom két óra hosszú volt ésmindig ugyanazon a napon, ugyanakkor ésugyanott (az Üdvhadsereg rehabilitációs köz-pontjában) került megtartásra. A DST teamösszesen 4 tagból állt, és minden alkalmonminimum két tag jelen volt, és egy tag min-dig pszichológus volt. A résztvevők körea kezdeti 5 főről végül 1 főre apadt, az egyesalkalmakon a résztvevők száma és személyeingadozott. A program elsősorban a DSTstandard protokolljával összhangban haladt,kiegészítve a modernkori rabszolgaság té-májával. A folyamat alatt azonban kiderült,hogy a résztvevők között többen küzdöttekkorábban, vagy küzdöttek a folyamat kezde-tén is mentális betegségekkel (például alko-holizmus, demencia, depresszió, pánikbeteg-ség), amely párhuzamos volt a traumatikuseseményekkel való megküzdés különbözőszintjeivel, többeknél a PTSD jelei is felfe-dezhetők voltak (a folyamat alatt megfordultösszesen 10 résztvevő közül 7-nél mentális,2 esetén PTSD). Több résztvevő is túlélője

volt a modernkori rabszolgaságnak, volt, akitprostituáltként, volt, akit napszámban dol-goztattak. A szervezők tapasztalata az volt,hogy bár a standard DST programjábana résztvevők bármiről készíthetnek filmet,mégis, a többség saját történetétől nem tudott(vagy nem akart) elrugaszkodni, azokról nemakartak filmet készíteni, és sokan a továbbialkalmakról is elmaradtak. Ez megerősítettea speciális csoporttal való DST körültekintőtervezését. Az ötödik alkalomig így a csoportnyitott maradt, ekkor csatlakozott az egyetlentag, aki végül filmet is készített az élettörté-netéből. Az egy fő, aki végül vállalta a prog-ramban való teljes részvételt, a Silence Speaketikai elveinek megfelelet. A résztvevők után-követése során derült ki, hogy sokan azértmaradtak ki a csoportból, mivel úgy érezték,bármilyen történetet is mesélnek el, az túlszemélyes lesz a számukra, túl mélyen mu-tatta volna be személyes tragédiájukat, volt,aki szelektált volna a csoporttagok között isa megosztást illetően. Sokaknál azonbanegyértelműen látszott, hogy az átélt traumáik(a trauma fogalmát a Silence Speak-kel össz-hangban használtuk) terápiásan nem meg-dolgozottak, és így nem minden esetben áll-nak tudatos kontroll alatt. Így a folyamattólvaló távolmaradás akár védekezésként is te-kinthető. Az egyetlen résztvevő, aki a folya-matot végigcsinálta (azaz elkészült a filmje),11

megerősítette a korábbi elképzeléseket, mi-szerint már a pszichoterápiásan átdolgozottélettörtént további rehabilitációját tudja tá-mogatni a DST folyamata. Az utánkövetés-ben megragadható volt, hogy bár a több pon-ton traumatikus élettörténettel való munkafelkavaró élmény, a történet digitális struk-túrába helyezése, kontrollált megformálása


11 A filmet kizárólag az Anthropolis Egyesület engedélyével lehet bemutatni.

APA_2017-3__press 2017.12.03. 12:21 Page 77


(a történeti szelekción, narratívaalkotáson,a vizuális anyagok megválasztásán, a videó-vágáson és a személyes narráción keresztül)tovább segítette annak elfogadását. Mindezazonban a korábbi, strukturált élményfeldol-gozás (intézményesített pszichoterápiás ellá-tás) tapasztalatára építve történhetett meg.Ezenkívül (a Silence Speak tapasztalataivalösszhangban) az öntapasztalás új élményétkínálta, a büszkeség, az elégedettség és a tár-sas hatékonyság érzéseivel járt együtt. Mindezabban a szándékban is megnyilvánult, hogya kisfilm oktatási célú felhasználására adottengedély a megelőzés, a prevenció szándé-kával történt, azzal a céllal, hogy mások is ta-nuljanak belőle. Ezek alapján feltételezhető,hogy a résztvevő eljutott a traumafeldolgozásvégső fázisába, azaz a (traumatikus) történettágabb, koherens kontextusba illesztéséig, azélmény társadalmi cselekvésbe fordításáig.

DISZKUSSZIÓ ÉS A TOVÁBBLÉPÉSLEHETŐSÉGEI

A digitális történetmesélés módszertanaa művészetterápiák és az empowerment mód-szerek metszetében helyezhető el. A művé-szetterápiákban elterjedőben van a digitálistechnikák használata. Elsősorban a fény-képre/fényképezésre és a videókészítésre vo-natkozó tapasztalatok érhetők el. A vizsgá-latok azt mutatják, hogy ezek az eljárásoknövelik a kliensek önbizalmát, önértékelését,szelfautonómiáját és fejlesztik az önmagukravonatkozó empátia (self-empathy) képessé-gét. A traumához kapcsolódóan a videó- ésképszerkesztő programok használatán ke-resztül a túlélők kontrollt gyakorolhatnaka traumás emlék(betörés)ek felett, miközben

növekszik a reflektív tudatosság, és a sze-mélyes történetmesélésen keresztül csökkena distressz. A képessé tévő módszerek leg-többször a részvételi technikákon keresztülnövelik az egyén szelfautonómiáját, megad-ják a kontroll képességét és hatalmat adnakaz egyéneknek, közösségeknek saját életükfelett. A digitális történetmesélés módszerta-nában mindkét eljárás elemei megtalálha-tóak. A történetek elbeszélése felszabadító,a létrehozás új módjainak tanulása pedig én-megerősítő, empowerment funkcióval bír.A kész művek megosztása új nézőpontokatad az egyénnek az önmagáról való gondol-kodásához, illetve a másokhoz való kapcso-lódás élményén keresztül a szolidaritás,a személyes elfogadottság és az empátia ér-zéseinek megéléséhez segít hozzá, és legiti-málja az egyéni tapasztalatot. A DST hasz-nálatának nemzetközi eredményei aztmutatják, hogy a módszer más (terápiás)módszerekkel kombinálva hatékony eszközlehet számos mentálhigiénés probléma inter-venciójában. A traumafeldolgozás három-szakaszos modelljének utolsó részébe, a visz-szailleszkedés fázisába körültekintő tervezésmellett integrálható. A nemzetközi tapaszta-latok is azt mutatják – és ezt erősítik mega hazai pilot program tapasztalatai is –, hogya traumafeldolgozás komplex terápiás tervé-nek részeként, már a terápia tervezési fázi-sába illesztve, a túlélők segítésében is haté-konyan alkalmazható. Ezért fontos lennea hazai mentálhigiénés és szociális szakem-berek (szociális munkások, pszichológusok,pszichoterapeuták) bevonásával a módszertervezett, komplex és kontrollált pszichote-rápiás alkalmazásának további kipróbálásaés fejlesztése.

APA_2017-3__press 2017.12.03. 12:21 Page 78


SUMMARY

PERSPECTIVES OF USING DIGITAL STORYTELLING (DST) TECHNIQUE IN SUPPORT WORK WITH

TRAUMATIZED MODERN SLAVERY SURVIVORS

Survivors of modern slavery are often traumatized through repeated physical abuse andaggression. One effective technique for coping with trauma is art therapy, and more recentlythis therapic process increasingly applies digital tools. This paper explores the applicabilityof digital storytelling (DST) as a technique in support work with trauma survivors. Based oninternational and personal, Hungarian experience, this theoretical study attempts to positionDST methodology in an intersection of art therapy and empowerment methods. DST can behelpful in many fields that process and share narrative, by nurturing self-compassion and self-reflection, experiencing acceptance through processing narrative and sharing stories, andexperiencing empowerment through technical learning. The authors argue that in the thirdphase of trauma care, social reintegration, DST can help survivors progress by putting theirstories in perspective. DST methodology can be put to best effect by adapting the originalmethodology over a long term.Keywords: modern slavery, digital storytelling (DST), trauma, survivor care, art therapy,empowerment methods

IRODALOM

ADORJÁNI F. (2000): Művészetterápia a rehabilitáció gyakorlatában. Psychiatria Hungarica,15(4), 490–496.

ANTALFAI M. (2007): Gyógyítás és személyiségfejlesztés vizuális művészet-pszichoterápiával:a módszer ismertetése. Psychiatria Hungarica, 22(4), 276–299.

AUSTIN, B. D. (2009): Renewing the Debate: Digital Technology in Art Therapy and theCreative Process. Journal of The American Art Therapy Association, 26(2), 83–85.

BERECZ D., LANGMÁR P., SZEMÁN D. (2012): Technikai médium alapú részvételi kutatás ésempowerment módszerek a társadalomtudományokban. In: NGUYEN, L. L. A., SZABÓ M.(szerk.): Identitás a kultúrák kereszttüzében – Kutatási beszámoló tanulmánykötet. EötvösKiadó, Budapest. 95–116.

BROSNAN, E., Sharry, J., Fitzpatrcik, C., Boyle, R. (2008): Using multimedia stories as a meansof engaging adolescents in psychotherapy. CHI 2008 Workshop on Thechnology inMental Health. SIGCHI, Florence, Italy.

BUDA B. (1997): A trauma szociális természete. Az identitás károsításának stációi. In: VIRÁG T.(szerk.): Elhúzódó társadalmi traumák hatásának felismerése és gyógyítása. AnimulaKiadó, Budapest. 107–114.

CARLTON, N. R. (2014): Digital culture and art therapy. The Arts in Psychotherapy, 41, 41–45.CARLTON, N. R. (2014): Digital media use in art therapy. Doctoral dissertation. Lesley

University, Boston.


APA_2017-3__press 2017.12.03. 12:21 Page 79


COHEN, L. J. (2012): Film and Soul: A Theoretical Exploration of the Use of Video and OtherFilm-Based Therapy to Help Transform Identity in Therapeutic Practice. Doctoraldissertation. Pacifica Graduate Institute, Carpinteria.

CORDI, K., MASTURZO, K. (2013): Using Literature and Digital Storytelling to Create a SafePlace to Address Bullying. Voices from the Middle, 20(3), 21–26.

GABRIELE R. (2013): A történetmesélés gyógyító hatása. In: BODOR P. (szerk.): Szavak, képek,jelentés: kvalitatív kutatási olvasókönyv. L’Harmattan, Budapest. 228–248.

HERMAN J. (2003): Trauma és gyógyulás. Magvető, Budapest.KULCSÁR ZS., RÓZSA S., REINHARDT M. (2006): A poszttraumás növekedés feltételei és

empirikus vizsgálata. ELTE PPK Személyiség- és Egészségpszichológiai Tanszék,Budapest.

MALCHIODI, C. A. (2003): Handbook of art therapy. The Guilford Press, New York.MIHALKÓ V., SZABÓ M., HAIDEGGER M. (2014): Modernkori rabszolgaság. Képzési Kézikönyv.

Anthropolis Egyesület, Budapest.ORR, P. (2012): Technology use in art therapy practice: 2004 and 2011 comparison. The Arts

in Psychotherapy, 39, 234–238.PAULL, C. N. (2002): Self-Perception and Social Connection: Empowerment Through Digital

Storytelling in Adult Education. Doctoral dissertation. University of California, Berkley.PETŐ Z. (2000): Művészeti élmény – út a rehabilitációhoz. Psychiatria Hungarica, 15(4),

483–489.PETŐ Z. (1997): A művészet és a népművészet kreatív ereje a gyógyításban. Psychiatria

Hungarica, 12(6), 714–728.TANYI ZS. (2015): A trauma pozitív hozadéka: a poszttraumás növekedés. In: KURITÁRNÉ

SZABÓ I., TISLJÁR-SZABÓ E. (szerk.): Úgy szerettem volna, ha nem bántottak volna:a családon belüli gyermekkori traumatizáció: elmélet és terápia. Oriold Books, Budapest.269–288.

VEISZ G. (szerk.) (2013): Áldozatsegítési kézikönyv az igazságügyi szolgálatok számára.Közigazgatási és Igazságügyi Hivatal, Budapest.

VÖRÖS V., OSVÁTH P., AMBRUS N., CSÜRKE J. (2009): Trauma és krízis. In: CSÜRKE J., VÖRÖS

V., OSVÁTH P., ÁRKOVITS A. (szerk.): Mindennapi kríziseink: a lélektani krízis ésa krízisintervenció kézikönyve. Oriold Books, Budapest. 215–238.

WILLIS, N., FREWIN, L. A., MILLER, A., DZIWA, C., MAVHU, W. COWAN, B. F. (2014): “Mystory” – HIV positive adolescents tell their stories through film. Children and YouthServices Review, 45, 129–136.

APA_2017-3__press 2017.12.03. 12:21 Page 80


MELLÉKLETEK

1. melléklet A negatív életesemény, a trauma, a stressz, a kritikus esemény és a krízis fogalmainak

áttekintése és összehasonlítása

(Forrás: Vörös 2009: 220)

Negatív életesemény

Trauma Stressz Kritikus esemény Krízis

Angolszász terminológia

Negative life event

Trauma Stress Critical incident Crisis

Id belisége Bármikor Múlt Jelen Jelen JövKialakulása Váratlanul Hirtelen Fokozatos, állandósult Hirtelen Dinamikus

folyamatJellege, mértéke

Mindennapi életben, bárkivel el forduló veszteségek, negatív élmények

Túlmutat a mindennapi élet nehézségein, rendkívül megterhel esemény

Mindennapi élettel járó nehézségek, melyek bárkivel el fordulnak

Túlmutat a mindennapi élet nehézségein, rendkívül megterhel esemény

Besz kült, regresszív állapot, mely során romlik a mindennapi funkcionalitás, adaptivitás

Személyesség Egyéni Egyéni Egyéni Tömeges EgyéniGyakorisága, intenzitása

Több jelent s Trauma I: egy nagy Trauma II: több jelent s

Több kisebb Egy extrém Folyamat

Kauzalitás Ok Ok Ok Ok OkozatKövetkezmény Mentális

zavart provokálhat

Krízist provokálhat, vagy lappangva a személyiségbe épül, torzítva azt

Mentális zavarokat, szorongást, vegetatív tüneteket, testi betegségeket okozhat

Krízist provokálhat

El z ek kiválthatják

Szöv dmé-nyek (diagnosztikus szint)

Depresszív zavarok

Trauma II: PTSD, disszociatív zavar, szuicidium, depresszív zavar, boarderline személyiségzavar

Akut stressz zavar, alkalmazkodási zavar, szorongásos zavarok, alvászavar

PTSD, akut stresszzavar

Kronicizálódó krízis, szuicidium, dezintegráció

Segítség jellege

Egyéni, csoportos

Egyéni, csoportos Csoportos, egyéni Csoportos Egyéni

Specifikus kezelés

Pszichoterápia, gyógyszeres kezelés

EMDR, ATSM, hipnoterápia

Relaxációs módszerek, pszichoterápia, gyógyszeres kezelés

CISM, CISD, ACT, ATSM, relaxációs módszerek

Klasszikus krízisintervenció

Példák Gyász, hozzátartozó vagy munkahely elvesztése

Gyermekbántal-mazás, szexuális abúzus

Munkahelyi túlterhelés, élethelyzeti nehézség, anyagi problémák, diszharmonikus családi m ködés

Tömegszerencsét-lenség, baleset, természeti katasztrófa, terrorcselekmény, háborús helyzet

Lélektani válsághelyzet, párkapcsolati szakítás


APA_2017-3__press 2017.12.03. 12:21 Page 81


2. melléklet. A 7 lépéses digitális történetmesélés folyamatának bemutatása

A hétlépéses digitális történetmesélés forgatókönyve segít az egyéni és lényegre törő digitá-lis történet létrehozásában. Három elv facilitálja a kreatív digitális történet szkriptjeink létre-hozását: 1. nézőpont (point of view), 2. dramatikus ív (dramatic arc) és 3. az érzelmi kompo-nens (emotional content).

A. Pont (of view) – A digitális történeteket tipikusan első szám első személyben, egyéni né-zőpontból mondja el a narrátor, és saját múltbeli tapasztalatait kommunikálja. Szubjektív ésszemélyes nézőpontot oszt meg, szembe helyezkedve az „objektív” dokumentarista, „látha-tatlan alkotó” nézőpontjával.B. Dramatic Arc – A dramatikus ív, amely túlmutat az események pusztán listába szedésén.A történet mozgásban van a mesélés közben, gyakran bemutatja például egy bizonyos eseményfejlődését. A vágy-cselekvés-megvalósítás hármasa mindig dramatikus feszültséget kreál. Jókiindulás lehet egy kérdés is a mesélő életéből.C. Emotional Content – Ez a beszélő érzelmi őszinteségéhez kapcsolódik a történeten belül,a közönséggel való megosztása a történet személyes fontosságát mutatja.D. Voice – A saját hang használata, amely narrálja a történetet, személyességet, érzelmessé-get és hitelességet közvetít.E. Soundtrack – A zene erőteljesen befolyásolja a hallgatóság érzéseit és a vizuális információfeldolgozását.F. Economy – A digitális történetek rövid, általában 2–5 perc hosszúak, de sok mindent köz-vetítenek a jelentés sokrétű bemutatása és a sokféle médium kombinációjának következtében.Ami kommunikálható vizuálisan, azt nem feltétlenül kell szavakkal megtenni, és ennek a for-dítottja is igaz. Ez az elv megnyitja a kreatív kombinációk lehetőségét, az egyéni képek me-taforikusabbak lehetnek, beállíthatják a tónust, vagy bizonyos asszociációkat serkenthetnek.G. Pacing – Van egy ritmusa a digitális történeten belül, hogy a képek milyen gyorsan tűn-nek fel és tűnnek el, milyen a zene sebessége, a szünetek a hangban stb. A sebesség variálásaa történeten belül segít fenntartani a közönség elköteleződését és vezeti az érzelmi állapotukat.

A foglalkozások kezdetén a facilitátorok különböző példatörténeteken keresztül mutathatjákbe az előző hét elem működését. A hét elem megbeszélése után a résztvevők körbeülnek ésmegosztják egymással ötleteiket és történeteik szkritpjét. A csoport visszajelzései a történet-mesélő kérdéseire épülnek. A facilitátor visszajelzést is szolgáltat, segíti a történetmesélőta megfelelő fókusz megtalálásában, és javaslatokat tesz azzal kapcsolatban, hogy mi valósít-ható meg a felmerült ötletekből.

1. Szkriptírás: lehetőség a személyes átbeszélésre és a javításra. A résztvevők eldöntik, hogymire fókuszálnak (képek vagy írás). Jellemző, hogy a visszajelzések után a legtöbben az elsőnapot a vázlat és saját szkript megírásával töltik, leülnek megbeszélni a facilitátorral.2. Médiumok keresése a történethez. Ahogy a szkript kifejtésre kerül, a történetmesélőka hozzá kapcsolódó képeken és esetleg a zenén gondolkodnak. 3. A Photoshop (vagy egyéb vágóprogram) tanulása a képek és a videók manipulálására.

APA_2017-3__press 2017.12.03. 12:21 Page 82


4. Az összes tartalom digitalizálása, szkennelés, a videó konvertálása és a saját hang felvétele.5. A digitális vágóprogram tanulása, hogy a különböző médiaelemeket kombinálni lehessen.6. Saját anyag véglegesítése (szerkesztése, vágása). Ha szükséges, segítséggel.7. A végső anyag megosztása. (Paull, 2002)

3. melléklet A Silence Speak program ajánlása: azon szempontok gyűjteménye, amelyek segítenek

tisztázni, hogy egy sérülékeny, traumán átesett egyén mikor vehet részt a digitálistörténetmesélés műhelyen és mikor nem

(Forrás: www.silencespeak.org)

A traumás történetek elmondásának gyógyító erejeKözös tudás és tudományos evidencia, hogy aki valamilyen fájdalomtól szenved, általában job-ban lesz, ha segítséget keres, mintha a szenvedését magában tartja. Egy biztonságos és támo-gató környezet megléte, ahol leírható vagy elmondható, hogy mi történt, gyakran segíthet ér-telmet adni a traumatikus élménynek, vagy segíthet eltávolodni az áldozati szereptől vagyazoktól a környezeti tényezőktől, amelyek hosszú időn át szótlanságban tartották a túlélőt. A ta-nulmányok azt mutatják, hogy a leíró írás (descriptive writing; például mi történt velem) ésa reflektív írás (reflective wrtiting; például hogyan hatott ez rám) kombinációja a legnagyobbpozitív hatást jelenti a jóllétre. Ez pontosan illeszkedik a digitális történetmesélés módszer-tanához, amely összegyúrja ezt a kettőt egy narratív történetté.

A szavak mögé menniA művészetterápiás gyakorlathoz hasonlóan a Silence Speak műhelyei elérhetővé teszika résztvevőknek, hogy többféle úton adjanak jelentést és fejezzék ki tapasztalataikat, a beszédenvagy az íráson túlmutatóan például a zene vagy a képek eszközeivel. A legtöbb résztvevő szá-mára egy régi könyvbe való betekintés, egy fénykép elkészítése vagy egy kép rajzolása kiin-dulópont lehet egy történethez. Olyan esetekben, amikor a traumatikus tapasztalat valakit szót-lanná változtatott, nemcsak arra van lehetőség számára, hogy leírható legyen mi történt,hanem a tapasztalat vizuális portrévá való transzformálására is. Ez különösen azok esetébenigaz, akik nagyon fiatalon, még a preverbális időszakban szenvedtek el traumát.

Az izolációtól a támogatásigA traumatikus események következtében az embereknek gyakran nehezükre esik jelentőség-teljes kapcsolatokat kiépíteni másokkal. A traumás tapasztalat alatt arra kényszerültek, hogymindent figyelmen kívül hagyjanak, kivéve az ösztöneiket azért, hogy fenn tudják tartani alap-vető működésüket, és túléljenek. A kitörlés maradandó öröksége a disszociáció, az az állapot,amelyben az emlékek, a gondolatok, az érzelmek és a testi érzetek széttöredezetté válnak. Ami-kor az emberek disszociált állapotban vannak, távolságot tartanak a fizikai és érzelmi inter-akcióktól. A Silence Speak digitális történetmesélő műhelyei olyan biztonságos teret nyújta-nak a résztvevőknek, ahol elkezdhetik feladni a védekezésüket és (újra) sebezhetővé válhatnak,a saját tempójukban. Az SS olyan csoportokat szervez, ahol gyakorlott vezetők (facilitátorok)vegyítik a szomatikus és a testtudatos technikákat a műhelyekben. Ezek a tapasztalati módszerek


APA_2017-3__press 2017.12.03. 12:21 Page 83


(amelyek magukban foglalják a résztvevői médiakészítés praktikáit is) támogatják az elmoz-dulást az integráció felé; újra magabiztosnak lenni a saját testükben, érzékenynek lenni / meg-érintve lenni / újra nyitottnak lenni – a félelem, elkerülés, elveszettség helyett – a gondolatokés az érzelmek iránt, továbbá újra nyitni és elérhetőnek lenni a másokkal való intim kapcso-latokra. A műhely résztvevői és a facilitátorok közötti kapcsolat nagyon fontos a műhely tel-jes ideje alatt. A megközelítés a narratív terápiás tradícióra épít, amely arra hívja fel az egész-ségügyi szakemberek figyelmét, hogy legyenek jelen és közel a (fizikai és lelki) fájdalomhoz,amit a páciens megoszt velük, és hogy közös konstrukcióban változtassák meg a páciens életé -nek narratíváját, mert mindkettő elengedhetetlen a gyógyulási folyamatban. Habár a műhelyfacilitátorai nem egészségügyi szakemberek, de ők is vallják a hallgatáson keresztüli tanú-ságtételt az emberi fájdalom mellett, amely lehetővé teszi számukra, hogy magukénak érez-zék a történetüket. A történetmesélés visszaadja a hatóképesség (agency) érzését azon hely-zetek fölött, amikben a túlélők jellemzően csak kevés, vagy semmilyen ellenőrzéssel nemrendelkeztek.

A történet elmesélésétől a cselekvésigJudith Herman traumaszakértő szerint bár egy történet elmesélése is gyógyító lehet, azonbanegy kollektív cselekvésben való részvétel a közösségi szinten fontos szerepet játszik a hely-reállító folyamatokban. A SS szakértői felismerték, hogy a gyógyulástól a helyreállításig ter-jedő utazás nem feltétlenül egyenes – sokan egyéni terápiából érkeznek, közösségi részvételnélkül, míg mások folyamatosan közösségi/politikai szinten dolgoznak a személyes fájdalomtörténeteivel. Ebből kifolyólag az SS digitális történetmesélés módszere az egyéni átalakítástámogatása és a képessé tétel mellett rezilienciát alakít ki a résztvevőkben azáltal, hogy a szo-ciális igazságosságot támogató mozgalomba vonja be őket.

Amikor az idő nem alkalmasMielőtt a fenti előnyöket ki lehetne használni, az embereknek teljesen késznek és képesnekkell lenniük a történeteik megosztására. Bár a legtöbb ember úgy érkezik a digitális történet-mesélés folyamatába, hogy érzelmileg és fizikailag erősnek érzi magát, azonban észben kelltartanunk azt a tényt is, hogy vannak, akik nem képesek reálisan felismerni/felmérni tényle-ges állapotukat. Ez különösen igaz azokra, akik éppen a történetük közepén vannak (példáulegy bántalmazó kapcsolatban élnek, vagy az utcán, drogokat és/vagy alkoholt használnak,amely alapműködésüket befolyásolja, a mindennapi megélhetésért, ételért, biztonságért kellmegküzdeniük). Mindezt kiegészíti Gabrielle (2013), aki felveti, hogy azok számára sem al-kalmas a módszer, akiktől akár a magánéletükben, akár nyilvánosan – akár erőszakkal fe-nyegetve – elvárják, hogy hallgassanak történetükről, és akik számára a történetek feltárása,az elkövetők megnevezése bűntudattal jár együtt. Ilyen esetekben megkérdezni valakitől, hogykész-e elmesélni a történetét, nem kívánt hatással járhat, a reménytelenség csapdájába ejthetiőt a katarzis és a jóllét helyett. Az etikai útmutató (Ethical Practice – lásd: www.silences-peak.org) biztosítja a potenciális résztvevők óvatos és körültekintő azonosítását.

APA_2017-3__press 2017.12.03. 12:21 Page 84

a digitÁlis tÖrtÉnetmesÉlÉs (dst) technikÁjÁnak...

Documents