A »TERMÉ8ZET« IV. ÉVFOLYAMÁNAK 2. SZÁMÁHOZ. If. ÉVFO LYAM 2. SZÁM. — 1900. SZEPTEM BER 15.

A FÖLDMIYELÉSÜGYI M. KIB. MINISTERIUM MEGBÍZÁSÁBÓL

SZERKESZTI: LANDGRAF JÁNOS, ORSZ. HALÁSZATI FELÜGYEL Ő II KIADJA: Dr. LENDL AD O LF,»A TERMÉSZET * MELLÉKLAPJAKÉNTB u d ap est, V., B áth ory-u tcza 19. B u d ap est, II., D onáti-u tcza 7.

A. „ H A L Á S Z A T “ előfizetési ára 3 lcoroaa.a. — „-A. T E E M B S Z B T “.te l egy-Cxtt © teoroaa-a..

Pisztráng-tenyésztés.Ikra-szerzés és megtermékenyítés.

A pisztráng egyike a legértékesebb halainknak s mondhatni, az egyedüli halfaj, melynek révén a még oly kicsiny, magasabb fekvésű hegyi

pataijainkat halászatilag értékesíteni lehet. Mint ki­tűnő ízű táplálék, melyet mindenkor jól megfizettek, széles körben s régtől kezdve foglalkoztatta az érde­kelteket szaporítása, mesterséges tenyésztése kérdésével.

A szaporításra, az ikrájuk mesterséges megtermé­kenyítésére és gondozására irányuló első eredményes kísérletek tudvalevőleg Jacobi (1709—1784) német gazdálkodó nevéhez fűződnek, aki a megérett pisz­trángoktól elvéve ivartermékeiket, az ikrát és tejet vízbe bocsátva hozta egymással össze. Hosszú ideig követték a pisztráng-ikrák megtermékenyítésére az ő eljárását, az u. n. nedves eljárást, melyet azonban ma már egy sokkal tökéletesebb mód teljesen ki­szorított.

A pisztrángot s általában a lazacz-féléket, mint tudjuk, belső szervezetük s életműködésük teszi oly alkalmassá a mesterséges tenyésztésre. Ikráik ugyanis nem zárt tömlőkben fejlődnek, mint a legtöbb hal­fajnál, hanem a hasüreg redőzött falának kidomborodó részein, a honnan fejlett állapotban leválva, a has­üregbe jutnak s a hal hasára kívülről gyakorolt gyönge nyomással az ivarnyíláson át nehézség nélkül meg­szerezhetők.

Az ikra-szerzés ideje az ívási időszak, mely a pisztrángnál az időjáráshoz képest megkezdődhetik már szeptember végével s eltarthat egész január végéig. Ez időtájt vonulnak föl ezek a nemes halak a patakokból és folyókból a kisebb mellékágakba az ikralerakásra alkalmas, kavicsos fenekű, gyors folyású mederrészeket keresve. Egy-egy ikrást (nőstény) rend­szerint több tejes (hím) szokott követni, amelyek közül egyik-másik fiatalabbat talán nem is annyira a nemi ösztön, mint ̂inkább az ikrafalás vágya hajt. A nős­tény a kísérők közül választ egy idősebb hímet s 3?zal végzi az ívást, mely több napon át el szokott

tartani. A 20 centiméternél hosszabb s 150 grammnál nehezebb pisztrángok rendszerint már ívnak.

Az ivartermékek nyerése végett kifogott halak igen gyakran még nem tökéletes megérettek, a mit onnan lehet legbiztosabban megtudni, hogy a hal hasát kétoldalt gyöngén megnyomva, ivarterméket nem bocsát el magától. Természetesen, azt a kísérle­tet valóban gyöngéden kell végezni, mert ha valaki erősen megszorítja kezével a hal hasát, az el fogja bocsátani ivartermékét, ha mindjárt éretlen is. Éret­len ivartermékek összehozása pedig czéltalan, miután csak teljesen érett ikrát, tökéletesen érett tejjel lehet megtermékenyíteni. A kifogott halak számára zárt helyeket kell készíteni, a hol magérettségig ellehesse­nek. Ily tartóhelyűi a patak elrekesztett oldalrészei, vagy apró tavak is beválnak, ha élénk vízfolyásuk van. Szokták a hímeket és nőstényeket szétválasz­tani, külön-külön helyen tartani, ennek azonban nem sok értelme van, mert azt a veszedelmet, a mi az együtt-tartásból származhat, hogy t. i. a halak megívnak, könnyen el lehet kerülni, csak két-három naponként át kell vizsgálni a halakat s a megéretteket fölhasz­nálni. A tökéletes magérettség állapotában mintegy nyolez napig maradnak a pisztrángok.

Egy-egy ikrás, korához képest, 500— 1000 drb. sőt idősebb és fejlettebb 2000 drb. ikrát is produkál; átlagban 1000 darabot szoktak egy hal után várni. Erre való tekintettel csak akkor látnak hozzá az ikra elvételéhez, a midőn már több magérett anyahal van együtt, hogy egyszerre nagyobb mennyiségű ikrát lehessen megtermékenyíteni.

Az ikra-elvétel némi gyakorlatot kíván, ha t. i. úgy óhajtják azt végrehajtani, hogy a halakat ne vi­selje meg erősen. Amint Borne mondja, a kezdők kezei között az ikra- és tejnyerésre használt halak negyedrésze rendesen elpusztul s csak több évi gya­korlat után lehet odajutni, hogy a veszteség 3—4%’nál nem lesz több.

Kisebb halakkal egy ember is el tud bánni, nagyobbakhoz azonban kettő is szükséges.

Kisebb halakat vagy közvetlen a feje mögött

8

fog meg az illető s tartja, fogva bal kézzel, mialatt a jobb kéz mutató- és hüvelykúj jával gyöngén szorítva végig simítja a hal hasát a hónaljúszóktól a hugy- gyóig; vagy pedig farkánál fogva tartja bal kézzel a halat úgy, hogy a hal feje az ő melléhez támasz* kodik s jobb kezével az említett módon pergeti az ikrát a hal hugygyója alá helyezett porczellán- vagy zománczozott tálba. Ezek a tálak legczélszerűbben gömbszelet alakúak és nem laposfenekűek, mivel az esetben sokkal könnyebben és jobban lehet az ikrát a tejjel összekeverni.

Nagyobb halaknál az egyik ember mindkét[kezével a hal farkát tartja, hogy annak erőteljes ide-oda csapdosását megakadályozza, a ki pedig bal kéz­zel a feje mögött tartja a halat, az jobb kézzel az ikra- pergetést végezi. A biztosabb fogás, de meg a hal kímélése végett is nem a csupasz testén szokták fogni a halat, hanem előzőleg nedvesített ruhával csavar­gatják körül az illető testrészeit.

Amidőn kellő mennyiségű ikra van együtt, a tejesekre kerül a sor. Három-négy hal ikrájára elég egy hímnek a teje. A tej-elvételnél ugyanaz a bánás­mód a hím halakkal, mint az ikra-elvételnél a nős­tényekkel. Az ikra megtermékenyítése úgy történik, hogy a reájuk fecskendezett tejjel az ikrákat jól össze­keverik, segítségül véve a keveréshez valami erősebb zászlójú tollat, vagy esetleg mindjárt a hím hal farkúszóját. Ha mindegyik ikra kapott már tejet, vizet öntenek az edénybe, melylyel az ikrák teleszí­vódnak s a megtermékenyítés befejezést nyer.

A megtermékenyítésnek ez a módja az u. n. száraz eljárás, melyet az orosz születésű Wrasskij alkalmazott először 1856-ban s mely, mint sokkal eredményesebb, a Jacobi eljárását csupán történelmi becsűvé tette.

H e r n á d p a r t j án .— A „HALÁSZAT“ eredeti tárczája. —

kassaiak a Hernád folyóban halásznak. A Hernád Kassa környékén kisebb terje­delmű, dombövezte lapályon folyik. Azok a magas sziklafalak, fenyőborította hegyoldalak, a melyek között Szepes-

vármegye területén kanyarog, Kassa táján hűtlenek lesz­nek hozzá, visszahúzódnak, magára hagyják a Hernádot s ez olyan kénytelen-kelletlen vánszorog tova, mint az udvarlóitól a saját akaratán kívül megvált dáma.

Most jobbra veti magát s fájdalmas sóhajjal súrolja part­ját, majd balra fordul, zajos rohanással zúdul a part falának, mintha ki akarna csapni a medréből, de tehetetlenségében a part alá roskad s nyöszörögve folytatja útját. Majd elsimulnak homlokáról a vésztjelző fodrok, békés arczot ölt, nyugodtan tűri magán a parti füzesnek eleven képét, az égbolt kékjét,mintha teljesen megbékült vo lna---------- de nem sokáig tartnyugalma, mert kis út után megint a legnagyobb szenvedél­lyel fordul a partnak, nagyokat váj belőle. így megy ez tovább is ! Mindhiába, kielégítetlen bosszúval kénytelen odébb állani; durczásan duzzogva kanyarog hát tovább szabálytalan medrében.

Bizony szeszélyes a Hernád folyása azon az útján, a melyet Kassa körül tesz meg. Mintegy félkör alakban veszi körül a várost ennek keleti oldalán, de e félkörön belül több kisebb-nagyobb kanyarulatot tesz. Partjain néhol sűrűn egymás

Az anyahalaktól elvett ikra ránczos, gyűrődött s csak a víz beszüremlése után lesz simává és göm ­bölyűvé. Meg lehet rajta különböztetni a külső részt, a rugalmas, likacsos petehéjat s a belső részt, az áttetsző, több cseppből állónak látszó peteszéket.

A tej, a hím hal ondója, érett állapota előtt ko­csonyás tömeg, mely magérettségkor tejfelszerű folya­dékká válik, telve a magszálak millióival. Ezek a magszálak rendkívül kicsiny, fonalszerű testecskék, egyik végükön gömbalakú vagy hengeres vastago­dással. A vékonynak maradt rész, a folyton ide-oda mozgó farkszerű fonal, hajtja a m agszálat, melynek hossza néhány századrész milliméter. Amint a fark­szerű fonal elveszti mozgékonyságát, ez annak a jele, hogy a magszál élete s vele termékenyítő ereje is megszűnt.

Szükségtelen dolog magyarázgatni, hogy a mag- szálaknak az ikraszékhez jutása termékenyíti meg az ikrát. A termékenyítés tehát nem fog megtörténni, ha a magszálaknak lehetetlen behatolni az ikra bel­sejébe, a mi akkor következik be, ha az ikra még mielőtt te jje l érintkezett volna, teleszívódott v íz ­zel, vagy ha a te j ju to tt érintkezés előtt vízbe s m erevedett meg. Úgy az ikrának, mint a tejnek körülbelül öt percznyi vízben létei elégséges arra, hogy ne legyen többé termékenyíthető, illetve ne tudjon többé termékenyíteni. Szárazon felfogott, szá­raz üvegedénybe + 3° R körüli hőmérséken leduga­szolva tartott ikra tapasztalat szerint 6 —8 napig ter­mékenyíthető állapotban marad. A megölt anya tes­tében hagyott ikra is megtartja nehány napig termé­kenyíthető állapotát. A tejre vonatkozólag szintén ezek a tapasztalatok.

Tekintettel ezen tapasztalatokra, úgy az ikra, mint a tej elvételénél vigyázni kell, hogy ne juthasson

mellé sorakozó fűzfák álldogálnak; másutt vaskos bokrok sze­gélyzik, sok helyen pedig puszta, üres a part, a nagy puszta­ságot legfeljebb egy-egy elárvult korhadt fűz zavarja meg, a mely még épségben lévő gályáit a víz fölé nyújtva, szomorúan bóbiskol ott. — Medre sok helyen egy-két méter mély, máshol a víz felszíne csaknem egy vonalba esik a folyó mindkét part­ján elterülő szántóföldekkel. E szántóföldek azután legtöbbször meg is keserülik ezt a félelmetes közelséget. Kiárad a Hernád s eszeveszetten száguld a búza- és krumpli földeken, semmivé teszi a szegény földmívelőknek arczuk verejtékével végzett munkáját, eltemeti fakadó, viruló terményeikhez kötött összes reményeiket.

Ilyenkor olyan ki állhatatlan, olyan borzalmas az a külön­ben kedves Hernád, melynek partjain a nyári időben — kivált az utóbbi esztendőkben — csak úgy nyüzsög a különféle fajta halász. Érdekes ezeket a halászokat megfigyelni. Akad azok között a társadalom mindenféle rétegéből való, le egészen a kurtanadrágú mezitlábos utczai gyerekig. Vannak ott fiatalok, hajlott korú, bizonytalan járású öregek; férfiak s nők vegyesen.

Ahány csak van, mind más és más viselkedést tanúsít, s többé-kevésbbé más és más eszközzel csalogatja magához a halat.

Ez eszközök s azok részeinek elnevezésében nem mutat­nak valami leleményességet, eredetiséget a kassai halászok. A magyar nép ajkán termett neveiket nem ismerik, azokat nem használják, hanem kiki a maga módja szerint kereszteli el hal­fogó jószágát. Innen van, hogy az egyazon eszközzel halászók hol »dugós horogéról, hol pusztán »pedző«*ről beszélnek; a

9

víz az ivar termékekhez s miután gyakran megtörté­nik, hogy azok vizelettel együtt jönnek, szokás a vizeletet megelőzőleg elhajtani, gyöngén megszorítva a hugygyó mögött a hal farkát.

A Jacobi és Wraskij eljárása közül első pilla­natban a Jacobié látszik az élettani alapon nyugvó­nak, mert a pisztrángok a vízbe bocsátják ivarter­mékeiket, azok tehát legelsőbben vízzel érintkeznek. Ez kétségkívül így van, csakhogy ez a vízzéli való érint­kezés alig nehány másodpercz, mert megfigyelve az ívóhalakat, szembeszökő a hímpisztráng azon törek­vése, hogy tejét abban a pillanatban föcskendezze az ikrákra, amint azok az anya testét elhagyják, tehát még mielőtt vízzel megszívódhatnának. A helyes m eg­figyelés eszerint a Wraskij eljárását mondja élet­ta n iig indokoltabbnak s az eredmény is azt mutatja.

Terméketlen pisztrángok is találhatók. AmintBrehm mondja, a terméketlenek teste rövidebb, úszóik keske­nyebbek s az úszók sugarai gyengébb alka- túak. A fej ki­csiny s a nyo­mottnak látszó testtel nem áll igazi arányban. Ügy tartják kü­lönben, hogy a terméketlenség

nem maradandó tulajdonság.

fenék-horgászattal foglalkozók pedig a legtöbbször alkalmazott csaliról véve a szót, egyszerűen azt mondják, hogy »sajttal« halásznak, majd meg a fenék horog egyik lényeges alkotó ele­mét tartva szem előtt, »ólommal« való horgászatról beszélnek.

Legelterjedtebb itt az úgynevezett »dugós horog«. Nagyon ismert szerszám, mindenki tud róla, legfeljebb a neve szokatlan. Ez alkalommal csak ez egyről szólok.

Lényeges része ennek az itt dugónak nevezett pedzője, mely a bothoz erősített különböző hosszúságú zsinegen le s fel­tolható. Ennek segélyével alkalmazkodik a víz mélységéhez. A parafadugót néha egyszerű fapálczika, máskor meg lúdtoll helyet­tesíti. A zsineg végében fityegő horogtól félarasznyira, vagy nagyobb távolságra, van a kicsiny ólomsúly, a primitívebb esz­közöknél megteszi a szolgálatot a kis kavics is. Csalétkűl leg­nagyobbrészt gilisztát használnak, de nem egyszer sajtot, friss kenyeret, kisebb békát, legyeket s különböző rovarokat fűznek a horogra. Persze kiki a maga eszejárása szerint.

Ez eszközzel való bánásmódban nem mutatnak valami feljegyzésre méltó különösséget a kassai halászok.

Némelyek csak a nagyon nyugodt, álló vizet szeretik s ezért a folyó kisebb-nagyobb öbleit keresik fel, oda kuporod­nak a partra s' figyelmes arczczal, mozdulatlanúl lesik a pedzőn jelentkező szerencsét. — Mások izgatottan futkosnak a folyó partján s mindenhová bevetik horgukat, ahol pedzőjük némi nyugodalmat találhat.

Egyetlen egy ügyes, tapasztalt halászt láttam mindössze, a ki nemcsak a szokott módon horgászott dugós horgával. Ez felkereste a sebes folyású, sekélyebb vizet is. Zsinege ilyenkor

A halak földrajzi elterjedéséről.A hasonló halfajoknak, különösen az édesvízben

élőknek, a világ különböző és egymástól távoleső részeiben való egyidejű fellépése még ma is talányt képez, melynek magyarázatát, daczára a beható tanulmányoknak, mind- ezideig nem sikerült kielégítően megadni. így példáúl a menyhal Európa és Észak-Amerika édes vizeiben él, anélkül, hogy a közbenfekvő ázsiai kontinensen előfor­dulna. Ha az utóbbi eset forogna fenn, mint pld. a folyami sügérnél, csukánál, mely úgy Európát, Észak-Amerikát, mint Ázsia északi részét is benépesíti, akkor annak ma­gyarázatát abban találhatnók, hogy Ázsia és Amerika egykor, egy régebbi geológiai időszakban, összefüggtek, minek folytán a faunának keveredése lehetséges volt, amint azt a szárazföldi állatok is igazolják. Ez a magya­rázat azonban a menyhalra nézve elesik és azon feltevés­hez kell folyamodnunk, hogy ez a ma már kizárólag édes­vízben élő halfaj valamikor, mint faj rokonainak legtöbbje még ma is, tengeri hal volt és hogy azután úgy Európa, mint Észak-Amerika édesvizeibe bejutván, ott teljesen akklimatizálódott.

Mindazonáltal azonban ennek a feltevésnek bizonyí­tékai hiányoznak. Még feltűnőbb talán a póczfélék két igen közeli rokonfajának csodálatos elterjedése; jóllehet testalkatra sajátságosán eltérnek ugyan egymástól, mégis egy családból valók.

E két faj közül a lápi pócz (Umbra Canina) kizá­rólag a Duna vidékén, míg a másik faj, az Umbra limi, Észak-Amerika atlanti államaiban él.

Egyébként a póczfélék az egész föld kerekségén ismeretlenek.

Hasonlókép, ezen két közelálló rokonhalnak a világ két különböző vidékén való fellépéséhez, megmagyaráz­hatatlan a tokfélékhez tartozó Scaphirrhynchus platyrrhyn-

megfeszülve tartotta a sodró hullámokkal küzködő pedzőt; botja meghajlott. Bármint törekedett azonban a feszült zsineg a pedző segedelmére, ezt csak el-eltemették az egymásra tóduló hullámok. A bot meg-megrándult, megmozdult a halász keze is. Rövid ideig tartott ez az állapot. Egyszerre csak kiemelkedett, majd megindult a pedző, de nem a hömpölygő árral, hanem áz ár ellenében; a halász edzett karja vezette. Kicsiny útat tett meg előre, a következő pillanatban kétszer akkorát esett vissza valami ismeretlen erő hatalma alatt. Egy kis szünet áll be. Majd újból útnak indul a pedző, hasítja a szembe jövő hullá­mokat, megint visszapattan. Többszörösen ismétlődik ez, mindig kisebb és kisebb időközökben. Pár pillanatig tart csak a nyug­talankodó csali miatt felingerült halnak és a gyakorlott halász­nak e kétségbeesett küzdelme, míg végre egy jól megtermett márna vergődik a Hernád partjának dús füvében.

Annyi bizonyos, hogy a dugós horognak ilyen használa­tánál fölöslegesnek látszik a pedző alkalmazása. De ez csak lát­szik, mert a hullámokon tánczoló pedző előmozdítja a csalétkes horog tánczolását is és épen erre van szükség, ez ingerli a zsákmány után kapkodó halat folytonos támadásra. Mikor meg a halász felfelé vonja a pedzőt, a horog hirtelen nyugodtabb állást nyer a vízben s a hal, melynek magának is küzdenie kell a víz sodrása ellen, könnyebben férhet hozzá. Meg is fogja s néha azonnal áldozatúl esik, máskor azonban a rohanó ár eltas2Ítja a halat, elveszti a zsákmányt, így hát ismételten kere­sésére indul. így fejlődik amaz érdekes küzdelem.

A dugós horognak nagy kedvelői a nők is. Róluk kevés ^mondani valóm van. Izgatottság dolgában felülmúlnak minden-

10

chusnak rendkívül sajátságos elterjedése, melynek egyik alakja az amerikai Mississippiben, másik alakja pedig az ázsiai Jang-tse-Kiangban él.

A halak ezen ugrásszerű földrajzi elterjedésének magyarázatánál mindenesetre figyelembe veendő, hogy régebbi geológiai időszakokban ugyanazon fajok a maitól rendkívül eltérő elterjedésnek örvendtek. Nem szabad továbbá figyelmen kívül hagynunk azon körülményt sem, hogy igen sokféle hal, mint például a durbincs, vagy a lazacz, tengeri pisztráng, angolna és mások az édes és tenger-víz közötti változást minden komolyabb követ­kezmény nélkül tűrik és így képesek az egyik kontinensről a másikra, még a világtengereken keresztül is, átván­dorolni.

Az édes vizű halaknak elterjedését nemcsak a tenger meg nem akadályozza, de sőt mondhatjuk, hogy még két folyórendszer közt elterülő szárazföld sem, jóllehet ily esetekben természetszerűleg a halak elterjedése nagy nehézségekbe ütközik. Ez utóbbi esetben többnyire vízi­madarak, vízibogarak, szárnyaikon, tollaikon, avagy lábaikon hordják és viszik az ikrákat az egyik vízgyűjtő területről a másik szomszédos vízgyűjtő területre. Hogy egyes esetekben a forrásvidékekben előforduló rendkívül nagy vízállások és áradások mennyire lehetővé teszik a halaknak egyik folyórendszerből a másikba való jutását és így igen távol fekvő vidékeken való egyidejű fellépését, igen fényesen bizonyítja egy amerikai példa, mely szerint a Csendes-tengerben élő lazaczfélékhez tartozó biborlazacz (Salmo purpuratus) átvándorolt az Atlanti-tengerhez tar­tozó vízterületre. A biborlazacz Alaska vizeiben honol, a miért alaskai lazacznak is nevezik. Rendesen alig 3 V2 kgot, de csak a legritkább esetben 7 kgot ér el és halászata mintegy 3 millió dollárt jövedelmez. A tengerből, a mi lazaczfajunkhoz hasonlóan, folyókba is felvándorol, de csak olyanokba, melyek tavakkal állanak összeköttetésben

kit. A halfogó eszközzel való bánásmódjuk mindig azt a kedves esetlenséget juttatja eszembe, a melylyel a követ szokták hajítani.

Ennek a dugós horognak a közkedveltségét az a tény fejti meg, hogy a halászattal amúgy is velejáró kellemes izgal­makban ez a fajta szerszám részesíti legsűrűbben a vele fog­lalkozót. — A víz felszínén nyugodtan álló pedzőnek minden csekélyebb helyzet változására is megdobban a halász-szíve, vére hevesebben lüktet, — halat sejt.

Pedig hányszor téved! hányszor törpülne nevetséges figurává előttünk a felhevült halász, ha a pedző mozgásának valódi okát sejtenők!

A méltóságteljes nyugalommal álló halász jobbjában tartja a horogrudat, támadásra kész. Szemeit merőeu a pedzőre szegzi, melynek nyugodt állását részben a víz fenekén pihenő ólom­súly biztosítja. Bent a vízben az ólomsúlytól egész — vagy fél­arasznyira ingerlőén lebeg idestova a felférgeit horog. De ím, a víz kissé nyugtalankodni kezd; egy gyengébb vízsodrás az ólomsúlyt kimozdítja helyéből, a pedző nagyot billen, csaknem elmerül a vízben s a következő pillanatban az egész szerkezet, minden igaz ok nélkül, a levegőben sivít.

Halászunk homlokán a megbotránkozás fényes elokven- cziája ül. ügy a hogy, igazít ügyetlen szerszámán s izgatottan siet az elszalasztott zsákmány után . . . Valahol odafent nagy vihar dúlt, megtépte kegyetlenül a fák dús lombjait, az elárvult levelek a szél szárnyára kapnak s czéltalanúl bolyongnak kész­séges vezetőjük kénye-kedve szerint. Egyikük-másikuk megúnva a hosszas kóborlást, megköti magát valamelyik bokor, vagy fa­

törzs aljában, ott hervad el, ott leli sirját. Tó részük a mező virágai, kalászai között talál hasonló nyugalmat; egy harmadik csoport a folyó hullámaiba temetkezik, de pihenést nem talál, a hömpölygő ár tova viszi ezeket, majd a víz felszínére, majd aljára keiülve folytatják útjukat. Mire halászunk horgát újból beveti, egyike e sorsüldözötteknek, egy ártatlan falevél, hosszas viszontagságos útja után épen a horog elé kerül. Egy pillanat, s a kis levél a pedző és ólomsúly között mereven kifeszült zsi­negbe kapaszkodik, a víz nagyobb támadható felületet nyer, belefogódzik a levélbe; a pedző odafenn megbillen — azután hirtelen elmerül s a szerszám újból a levegőben sivít.

Máskor a víz felszínének szemmel alig észrevehető nyug­talankodása hozza megtévesztő ingásba a pedzőt.

Sokszor a picziny, horogra még nem érett halak alkal­matlankodnak a gyilkos szerszám körül. — Útnak indul egy egész raj, hogy tapasztalatokat gyűjtsön. S ez eleven, fürge csapat fürkésző szemeit semmi sem kerüli el. Kiváncsi, minden iránt érdeklődő természetük odavonja őket a pedző mellé, meg­kezdődik a szorgos vizsgálás. Egymással vetekedve tolakodnak a pedzőhöz, tépik, szaggatják s a tépett, szaggatott kényel­metlen helyzetében nyugtalankodni kezd, halászunk szíve meg­dobban, még egy vizsgálódó roham s az egész szerszám a partra kerül.

Mint villámcsapásra szétrebben a piczinyek raja, de a következő pillanatban már együtt van. A szokatlan jelenség teremtette megdöbbenésükből alig eszmélve, csodálkozással néz­nek össze, majd egyetértőleg a dolog mibenlétének kutatására szánják magukat. El nem távoznak a csodás tünemény helyé-

és melyek hóvizet is vezetnek. Mint az amerikai tapasz­talatokból tudjuk, a biborlazacz most már a Yellovstone tóban, valamint annak hozzáfolyásaiban is található, jól­lehet ezek a vizek a Csendes-tengertől egy a tengerszíne fölé emelkedő 3000 m. magas sziklahegységgel válasz­tatnak el. Felvetették tehát a kérdést, hogy mily úton került ez a halfaj ezen a magas vízválasztón keresztül az Atlanti- oczeánba? Az ezen kérdésekben foly­tatott kutatások a következő magya­rázatot eredményezték:

A biborlazacz a Csendes- oczeánból a Snake Riverbe is fel­vándorol, melynek felső részén levő mellékágai egy mocsaras fensíkon ágaznak szét. Egy ily mellékág hosszában az ott elszaporodott hódak, felépített házaikkal idővel egy egész töltést alkottak, minek folytán a vízfolyás egy újabb mel­lékágnak képzésére kényszerítte- tett és annak nagy vizei áradá­sok alkalmával a Yellovstone fo­lyóba jutottak. Ily módon a Csen­des-oczeánból a Snake Riverbe felvándorolt biborlazacz az Atlanti- oczeán vízgyűjtőjéhez tartozó Missouriba is eljutott.

Sok hasonló és érdekes pél­dát lehetne még az itt elmondot­takon kívül felsorolni és ha tauul- mányozhatnók a halak passziv és aktiv vándorlásait, bizonyára elter­jedésükhöz is megtalálnék sok eset­ben a magyarázatokat.

.

— 11 —

TÁRSULATOK.A csongrád-szegedi tiszai halászati társulat f. évi julius 3-án

tartotta dr. Csató Zsigmondi elnöklésével rendes közgyűlését Szentesen.

Novabiczky Győző társulati igazgató évi jelentésében kiemelte, hogy a társulat a rendelkezésre álló anyagi eszközök csekélysége miatt — kát. holdanként 2 fillérnyi hozzájárulás összesen csak 112 k. 88 f. bevételt eredményez — eddig inten­zívebb ténykedésre nem volt képes. Már pedig elengedhetetlen szükség, hogy az üzemterv végrehajtásának ellenőrzésére őrök alkalmaztassanak, egyelőre az ármentesítő társulatok gátőrei s a mezőőrök volnának bizonyos díjazás mellett a felügyelettel megbizandók; nagyon czélszerűnek mutatkoznék továbbá, hogy a választmány tagjai — különösen a tilalmi időszak alatt, a társulat vízterületét szakaszonként beutazzák, a midőn azonban tényleges kiadásaik megtérítését igényelhetik; végül, miután a Csongrád-sövényházi ármentesítő társulat köbgödreinek halá­szatát díjtalanúl átengedte a halászati társulatnak, gondoskodni kell a társulatnak az azokba rekedt halivadék kihalászásáról s az anyafolyóba való visszahelyezésétől.

A közgyűlés méltányolva az igazgató jelentésében fel­hozottakat, annak alapján a választmány javaslatára az évi hozzájárulást kát. holdanként egyhangúlag £0 fillérben állapí­totta meg s elfogadta az 1900. évre az alanti költségvetési tervezetet:Bevétel: 1. Pénztári maradvány 1890. évről . . 78 k. 60 f.

2. Bevárandó hátralék.......................... 31 » 08 »3. Az 1900. évi kivonásból.................. 1737 » — »

Összesen "Í864 k. 68 t.Kiadás: 1. 25 magán mező-őrnek ä 20 k. . . . 5C0 k. — f.

2. Nyomtatványok, irodaszerek stb. . . 100 » — »3. Ügyvezető igazgató tiszteletdíja . . 200 » — »4. Utazási költségek, napidíjak . . . . 500 » — »

ről, ott keringnek izgatottan. — A horog ezalatt a bosszús halász gyors intézkedései után ismét a vízbe került. A fürkésző kis csapatot útba igazítja a víz locscsanása, oda iramodnak s a felfedezés örömével megkezdik félbeszakadt munkájukat. A pedző titokzatos mivolta körültekintőbb vizsgálódásra serkenti a kiván­csiakat. Neki fognak a pedző és az ólomsúly közötti zsinegnek is, rángatják, a rángatásra fészkelődni kezd a víz fenekén levő ólomsúly, nagy mohósággal neki esnek az ólomsúlynak . . * Egy szemesebb része a csapatnak már a felférgeit horgot is czibálja egyszerre persze nem bir vele elbánni.

Ez a közös munka szokatlan mozgásba hozza az érzé­keny pedzőt. Halászunk a bosszúvágytól lihegve nézi a pedző őrült tánczát, de a sokszori csalódáson okulva, még türtőzteti magát, várja annak teljes elmerülését. Odalent a munka szaka- datlanúl tart. Végre elérkezik a bosszúállás várva-várt pillanata s a jól felférgeit horog — hal és féreg nélkül, csupaszon kerül a halász kezeibe. A falánk piczinyek nem is sejtik, hogy milyen kétségbeejtő küzdelem folyik odafenn a parton,

És mennyi más oka van még a pedző megtévesztő tán- czának!

Kétségtelen, hogy ezek a csalódások bosszantók, de az sem tagadható, hogy ez a fajta halászat ^részben a csalódá­soknak köszöni érdekes voltát; amolyan ingerlő epizódokként töltik ki azt a sivár időt, amelyben a valóban horogra való hal nem jelentkezik. Még a tapasztalt halászra is kedvező hatással van egy tekintetben a pedzőnek ez a gyakoribb mozgása; pedig ő jól ismeri szerszámának természetét s legtöbb esetben azonnal felismeri billenésein, hogy hallal lesz-e ügye, vagy sem !

5. Kíméleti területek (köbgödrök) lahalá-szá sá ra ............................................... 200 » — »

6. Előre nem lá th a tó k ra ...................... 346 » 68 »Összesen 1864 k. 68 f.

A fennálló bérletek szerződései bemutatván, a közgyűlés elhatározta, hogy a társulat a hatáskörébe tartozó egész víz­területet egységes kezelés alá veszi 1903. január hó 1-től kezdve.

Végűi megbízza a közgyűlés az elnököt, járjon közbe a »Kőrös-Tisza-marosi árm. s belvízszabályzó társulat«-nál, hogy anyaggödrei halászatát szintén engedje át a halászati társulat­nak, miután az »anyaggödröknek a halászati társulat kezelésébe vétele a hallállomány pusztulásának megakadályozására igen nagy fontossággal bír.«

(X)0000(XXXXXXXXXX)0000(XXXXXXXXXXX)00(XXXXXXXXXXXX>aXXXX)(XXXXXXXXX>CO0OC>a0aXXXXXXX)

V E G Y E S E K .

Halászati kongresszus Budapesten. Múlt számunkban hírt adtunk már arról hogy Széchenyi Imre gróf, a Balatoni hal. társ. elnöke és Meszleny Benedek, a Velenczei tavi hal. társ. igazgatója Balaton-Földvárra értekezletet hívtak egybe, legközelebb tartandó halászati kongresszus előmunkálatainak es programmjának megbeszélése végett.

Az értekezlet folyó hó 2-án tényleg megtartatott s annak lefolyásáról a felvett jegyzőkönyv alapján a követ­kezőket közölhetjük.

Széchenyi Imre gróf, a gyűlés vezetésére felkért elnök, melegen üdvözli a különböző vidékről megjelen­teket s utalva a múlt év folyamán Szegedre egybehívott kongresszus tagjai részéről nyert azon megbízásra, a mely szerint az akkor érdemleges határozatok hozatala nélkül feloszlott kongresszust annak idején újból egybehívja, elérkezettnek véli az időt arra, hogy ezen megbízását

De hát ő is csak ember, a pedzőnek bármily okból való nyug­talankodására ő is figyelmessé lesz s így érdeklődése időről- időre felelevenedik.

Ha a kassai halászok kezein forgó dugós horgok kiállí­tását, finomságát venném kiinduló pontúi, ez eszköznek szám­talan formáját kellene fölsorolnom. — A vízmenti bokrok egyik-másik fiatalabb-vénebb hajtásából rögtönzött halászbottól és a bicskaczifrázta pedzőtől el egész a bambuszbotig, nemzeti vagy nem nemzeti színre festett parafadugóig számtalan vál­tozata akad itt ennek az eszköznek.

És sajátságos, hogy azok a csinos, az esztétika kívánal­mainak is mindenben megfelelő eszközök igen sok esetben kudarczot vallanak ama kezdetleges formájú s legkevésbbé esztétikus szerszámokkal szemben. Egyszerű ennek a magyará­zata. Amazokkal úri halászok bíbelődnek, a kik csak hébe-korba jelennek meg a víz partján. Ezeknek nincs idejök s talán türel­mük sem, megfigyelni a hal életét, természetét s így eszközeik minden tökéletessége mellett is sokszor hiába küzködnek. — Emezekkel szemes, a hal járását, tartózkodási helyeit, szóval a hal természetét ismerő szegényebb emberek leskelődnek a halak életére. Az esztétikával mit sem törődnek, a haszon az első: olcsó napszámmal gazdag zsákmányt szerezni! E czélt pedig a szerszám minden ékessége nélkül a hal természetének ismere­tével is el lehet érni. Ismerik is, mert időt szentelnek annak a kitanulmányozására. Azután meg a természet a nép egyszerűbb fia előtt talán kevésbbé zárkózott, hamarább avatja titkaiba,, mintha érezné, tudná, hogy közelebb áll hozzá másoknál.

Vált Tibor.

teljesítse s a kongresszus sikere érdekében az előmun­kálatok minél szélesebb alapon megindítassanak. Felkéri tehát a megjelenteket, hogy a kongresszus programmja, a tárgyalás menete és az egybehívás módozataira vonat­kozó nézeteiket előadni szíveskedjenek.

A jelenlevők mindegyike hozzászólt a kérdéshez, különböző szempontból foglalkozva a tárgygyal s végűi a tanácskozásnak eredményét a következőkben foglalta össze az elnök:

Az értekezlet hazai halászatunk ügyére nézve igen nagy horderejűnek tartja azt, ha a halászatról szóló tör­vény végrehajtása tekintetében mutatkozó tapasztalatok alapján megállapíttatik, hogy a törvény mennyiben felel meg a hozzá fűzött jogos várakozásnak, avagy szorul-e az módosításra és milyen irányban. E végből egy halá­szati kongresszusnak alkalmas helyen és időben leendő összehívását a maga részéről is üdvösnek és szükséges­nek tartja, lehetőleg az összes halászati társulatok, a na­gyobb halászattal rendelkező jogtulajdonosok, a hazai jelentősebb halasvizek mentéről való országos képviselők, végre a halászat és haltenyésztés ügye iránt érdeklődők­nek bevonásával.

Mindezek meghívandók a kongresszusra, azzal a felhívással, hogy a halászatról szóló 1888 XIX. t.-cz.-ben á halóvás és védelem érdekében megszabott tilalmaknak érvényesülése körül tett tapasztalataikat általában, — de különösen abban az irányban, hogy ezek megfelelnek-e czéljuknak, avagy, ha módosításra szorulnak, erre vonat­kozó javaslataikat — írásba foglalva legkésőbb ez évi deczember hó 1-ig a kongresszus előadójához juttatni szíveskedjenek.

Előadóul Meszleny Benedek kéretett fel, azzal, hogy a beérkezett jelentéseket feldolgozva, ezek alapján meg­okolt előadói javaslatot készítsen, a mely minden jelent­kezőnek idejekorán megküldetvén, hivatva lesz a kong­resszus tárgyalásainak alapjáúl szolgálni.

A kongresszus helyéül Budapestet, idejéül 1901. év január hó első felének elnökileg megállapítandó egyik napját tűzte ki az értekezlet, mire az elnök lelkes élteté­sével az értekezlet berekesztetett. — dg .—

Tanulmányút. A porosz földmívelésügyi minister megbízá­sából röviddel ezelőtt járt nálunk dr. Knörrich J. a magyar halászati viszonyok tanulmányozása végett. Érkezéséről kor­mányunk hivatalosan értesítve lévén, az orsz. halászati felügye­lőség bízatott meg a kalauzolásával. Halászati ügyünk országos szervezésén kívül főleg a Balaton halászata iránt érdeklődött behatóbban s az utóbbinak tanulmányozása végett több napon át tartózkodott a Balaton mentén, különösen Siófokon, a hol a legrészletesebben megnézte a részvénytársulat telepét. Mert előzőleg a nyugateurópai államokat járta be, nem érdektelen azon nyilatkozata, hogy a balatoni r. t. üzletének nagy arányai őt felette méglepték. Szerinte nemcsak az ő hazái a : Poroszor­szág, de bármelyik másik állam is megirigyelhet bennünket ezért a hatalmas halasvizért s meggyőződése szerint, ha sike­rülni fog a tenyésztést odáig fejleszteni, a mint azt a társaság érdemes üzletigazgatója tervezi, Magyarország olyan halgazda­ságnak jut birtokába, a minőhöz fogható nincs és nem is lesz Európában. — Tőlünk Knörrich dr. Szilézián át tért vissza Berlinbe.

Halastavak megtisztítása. Igen hathatós szer a halastavak megtisztítására a kaliumhypermanganát, az a zöldesfekete színű, vízben biborszínnel oldódó só, melyet rendesen szájmo­sásra is szoktak használni. Gyakran előfordul az az eset, hogy a halastó vizét rothadásnak indult táplálék, vagy egyes eldög-

lött állatok stb. megfertőzik, úgy, hogy a víz lassankint elkezd büdösödni, s nemsokára a halak legnagyobb része elpusztul a poshadt vizű tóban. A kaliumhypermanganát Oltramare kísér­letei szerint megtisztítja a vizet e fertőzésektől, anélkül, hogy a halaknak ártana. Oltramare halastavának vize néhány kilo­gramm rothadni kezdő hússal volt megfertőzve s mikor a halak elkezdtek dögleni, a tó tápláló patakjának medrébe egy kilo- gram kaliumhypermanganátot dobott; ez időtől kezdve a víz elvesztette büdös szagát s a halak közül (a tóban összesen 1700 pisztráng volt) csak 200 pusztult el. Valószínűleg akváriumok­ban, a hol a halak nagyon ki vannak téve a fertőző betegsé­geknek, sikerrel lehet alkalmazni a kaliumhypermanganátot, mint fertőtlenítő szert. Természetesen, minden egyes esetben a leg­nagyobb óvatossággal kell eljárni, mert töményebb oldata való­színűleg a halakra nézve is veszélyes lehet.

A repülő halak általában igen alacsonyan szoktak repülni, többnyire alig 2 -3 méternyire a tenger színe fölött. Méltán csodálkozást keltett tehát a »Pernambuco« fedélzetén az a re­pülő hal, melyet 1899. augusztus elsején láttak a tenger színe fölött 11 méternyi magasban lebegni.

Az állatok vándorlása a tenger fenekén. A skót halászati társulat tudományos osztálya kísérleteket végzett, hogy meg­állapítsa az ehető tengeri rákoknak vándorlását a tengerben. E végből nagyszámú ollótlan tengeri rákot összefogdostak s egy-egy kis ércztáblát kötöttek rájuk, melyen szám volt s azután újra visszadobálták őket a tengerbe. Néhány nap múlva egy párat több mérföldnyire találtak attól a helytől, a hol a tengerbe tették őket. Egyet pedig félév múlva találtak meg 18 mérföldnyire a bedobási helytől Általában a vándorlásban bizo­nyos törvényszerűség uralkodik, ugyanis télen a rákok a par­toktól távolabbra, a mélyebb vizekbe vonulnak, nyáron pedig a partok mentén a sekély vízfenéken tartózkodnak.

Ollótlan tengeri rák (languszta).

Szerkesztői üzenetek.S. W. úrnak. — A tudósításókat szívesen fogadjuk és ha

idején beküldi azokat, már a legközelebbi alkalommal közölhet­jük a fontosabbakat. — Röviden kérjük.

V. úrnak. — A halak parazitáiról legközelebb fogunk írni. A kérdéses férgeket beküldheti Dr. Rátz István tanár úrhoz, vagy Dr. Lendl Adolí intézetébe meghatározás végett.

A Mindszent algyői uradalom műréti halastavából ez év október 10—20-dika közt lehalászandó circa 25—30 méter- mázsányi s a tóparton átadandó 3 éves pontyra szíves ajánla­tokat elfogad folyó hó 20-ikáig Vigh Gyula uradalmi ipér- nök, posta Mindszent, Qsongrád megye,