1

ÖSSZEHASONLÍTÓ TÖRTÉNETI GYÖKNYELVÉSZET (Gy)

@ Krizsa Katalin, 2018. A két-mássalhangzós gyökök: Y1XYsor

Az Y1 konkrét kezdő mássalhangzó, az X bármely magánhangzó, az Ysor bármely vég-mássalhangzó.

Megjegyés: A két-mássalhangzós gyökök „vezérgyökei” az egy-mássalhangzósok: Y1X, amiket az

előző fájlban már kitárgyaltunk. Most ez a BX, gyökszavai: be, bő, bú – és a -ba -be (-ban -ben) ragok,

és a WX: wő – és a -va -ve -vá -vé ragok.

B1XYsor gyökvázai: 17 valódi gyök

BXB BXV BXC BXCs BXT BXTy BXD BXP BXF (nincs ilyen) BXG BXGy BXH (álgyök)

BXJ BXK BX-L/Ly BXM BXN BXNy BXR BXS BXSz BXZ (álgyök) BXZs

W2XYsor gyökvázai: 12 valódi gyök

WXW VXC VXCs (nincs) WXT WXD WXG WXGy WXJ VXK (álgyök)

WXL WXM WXNy WXN WXR WXS VXS (álgyök) WXSz WXZ

Megjegyzés: A két-mássalhangzós (2MGy) gyökszavaknak, a belső X magánhangzón kívül

utó-magánhangzójuk is lehet, például: baba, bogyó, bohó, bika, bála.

Az egy-mássalhangzós gyökök (1MGy) fejezetéből már tudjuk, hogy az Összehasonlító Történeti

Gyöknyelvészet (Gy) a magyar gyökszavak eredetét keresi. 1. először számbavesszük a finnugor

nyelvészet (FN) által a Tótfalusi etimológiai szótárban (TE) megadott rokonszavakat és megítélésüket

is a származtatására. Ezzel vagy egyetértünk, vagy kiegészítjük, vagy nem értünk egyet. 2. A kutatást

azért folytatjuk héber rokonszavak keresésével, mert a világ legjobban adatolt, 3000 éves bőséges

írásbeliséggel rendelkező gyöknyelve a héber. 3. Rendszerint az oroszból is (amit a középkorútól

idősebb magyarok ismernek) kikeressük a rokonszavakat, és néhányat még a mai törökből. A Gy nem

folytat kutatást olyan nyelvből, aminek nincs szótára – tehát nem tudjuk ellenőrizni az adatokat. 4. Nem

foglalkozunk ragozott és összetett szavakkal – de az egy-mássalhangzós ragok és igekötők (csakis

azok!) eredetét igyekszünk felkutatni. 5. A mondattan nem tartozik a gyöknyelvészet tárgykörébe.

A B1XYsor gyökvázainak gyökszavai

BXB gyökszavak: bab báb baba bábu bába – bibe bibi – búb. BXV: báva – bűv(öl).

WXW: wewő – wíw-wíwó wiwő.

BXC (C=TSz): bece (név) becő – bice-bóca – boci – buci (kerek) bucó (orsósügér)

BXCs (Cs=TS): bács (juhász) bácsi – becs – bocs (mackó) – búcsú (elválás) búcsú (vásár).

BXT: betű – bot – buta BXTy: batyu, báty WXT: (el-, ki-, rá-) wet (ellene, el-) wét – wita.

BXD: bide – bódé – budi, Buda WXD: wad wád – wéd.

BXG: bagó – bog bög bőg – búg buga WXG: wág (darabol, üt, dob) – wég – wíg

BXGy: begy – bogyó – bugyi WXGy (Gy=Gi/J): (te) wagy wagy (vajon) wágy – wegy(ít)

BH (álgyök, nem flektál): bohó BXJ: baj báj – búj(ik) buja WXJ: waj wáj – wej (wő).

BXK: bak (állat) bak baka – béka béke – bika – boka bók bök – bukó VXK (álgyök): vak véka.

BX-L/Ly: bal bál bála – bel bél Béla – bili (biló) – boly – ragok: -ból -ből.

WXL: wala waló wál(ik) wályú – wele, welő – wiola – és ragok: -wal, -wel.

BXM (álgyök: nincs gyökszava): bim-bam bum WXM (álgyök, nem flektál): wám.

BXN: (meg)bán bán(ik) – béna – bűn. BXNy: banya bánya – bunyó.

WXN: wan – wén, wéna – won – és ragok: -wán, -wán WXNy (álgyök, műszó): wény.

BXR: (ám)bár – bér bér (ffi sógor) – (el-, ki-)bír bír (övé) bíró – bor bőr – búra.

WXR: var (seb) vár(ja) vár – vér. BXS: bús busa busó(járás) VXS (álgyök): vese.

WXS: was wás – wés wéső BXSz: basz(ik) – bősz WXSz: wesz wész – wisz wiasz.

BXR (álgyök): bíz(ik) – búza bűz WXZ: wáz wáza – wíz wiza. 17 + 11 valódi gyök

2

A két-mássalhangzós B1XYsor vezérgyöke BX. Gyökszavai: be, bő, bú – ragok: -ba -be (-ban -ben).

A be a Tótfalusi etimológiai szótár (TE) szerint valószínűleg a bele határozószó csonkult alakja.

A Gy szerint a magyar be- igekötő és a -ba, -be, -ban, -ben utórag eredete a héber b’-, ba-, be- előljáró.

A bő a TE szerint ótörök eredetű: türk, ujgur, régi oszmán beg = herceg, nemesúr.

Héber rokonszava mabúa = forrás, ahol a ma- csak igei előrag.

A bú a TE alapján: bizonyára ótörök eredetű: türk, ujgur, oszmán bun = bánat.

Ezek végén n-féle hang van, ennek lehetett ú.n. lágy g változata is (ami nem ritka a törökségben).

Gy: héber rokonszó a bos = csalódik, szégyelli magát és a bo = benne.

A B1XYsor gyökszavai

BXB gyökszavak: bab báb bábu baba bába – bibe bibi – búb bubó (pestis)

Bab A Tótfalusi etimológiai szótár (TE) szerint szláv jövevényszó. A legtöbb szláv nyelvben (oroszban

is) bob, amelyből nyíltabbá válással lett bab.” Gyöknyelvészet (Gy): A héber babúa = hólyag, buborék

(felfújt hüvely és mag) – szinte képies megjelenítése a bab termésének.

Báb A TE szerint gyermeknyelvi szó, a baba és bábu alakváltozata. Legkorábbi jelentése talán kislány.

A rovarbáb a latin tudományos névből: pupa származik (eredetileg szintén játékbaba). Gy: A finnben

nincs B és a P-vel sincs rokonszó. A török baba = apa, papa. Miért? Mert az arabban, és a szomszédos

törökben a B-t hallották P-nek – ami addigra már felérkezett Afrikából. A héber bibéa = buborékol,

buba = baba, báb, bábu – babúa = buborék, hólyag, tükörkép → babún = majom.

A gyöknyelvekben – minden mindennel összefügg.

A „gyermeknyelvi szó” kategóriát, mint ami szükségtelenné tenné a szavak eredetének kutatását,

tudománytalannak tartom. A gyermeki gügyögés, amíg nem értelmes szavakat hallat, még nem beszéd.

Az értelmetlen gügyögést nem kell, és nem is lehet etimológizálni. Az viszont, hogy a gügyögés a

populáció értelmes szavainak képzésére ugyanúgy hatással volt, mint bármely külső hanghatás, magától

értetődő dolog. A szavak megalkotásának forrása az összes környezeti hanghatás utánzása. A szélfúvás,

égdörgés, vízcsobogás, csiripelés – az állatok és a saját kicsinyeink „hangoskodása”, mind-mind

befolyásolta. Pontosan így jött létre az emberi beszéd. Az értelmes tőszavakat akkor is igyekeznünk

kell visszavezetni a forrásukhoz, ha 10 nyelv közül 9-ben hasonlóak. Ami tudománytalan, az a

nyelveknek a SZÓKINCS ALAPJÁN való beskatulyázása – az „alapnyelvekre” való felosztás.

Baba A TE szerint ez is gyermeknyelvi eredetű, mint a báb és bábu. Gy: A héber buba = baba, báb,

bábu és a babát ájin (baba-szem) = pupilla.

Bába szülésznő, régen vénasszony, boszorkány. TE: a bába minden szláv nyelvben azonos: baba. (Az

oroszban nem az.) Nagymama, dajka értelemben is használják. Gy: A héberben nincs rokonszó.

Bibe TE: A gyermeknyelvi szó első jelentése seb volt. A növénytani jelentés a múlt századból, a latin

stigma (jegy, bélyeg) fordítása. Gy: Finnben, oroszban nem találok rokonszót.

Bibi Gy: A finnben nincs zöngés B, csak az ősi zöngétlen P: pipi = bibi (kicsi seb) – s ez rokonszó.

Búb, bubó(pestis) TE szerint közeli rokona a púp, ami valószínűleg hangfestő szó. Egyszóval

„gyermeknyelvi” szavakon kívül a „hangfestőket” se kell származtatni sehonnan: a búb-ot se.)

Gy: A héber babúa = buborék, hólyag – rokonszó – ami a finnben és az oroszban nincs.

A BB gyökszavak közös jelentése: buborék, bugyborékol (baba gügyögés) – a gyök értelme: üreges.

BXV: báva – bűv(öl).

Báva, bamba. TE: Hangutánzó, illetve hangfestő szó, szájtátó bámészkodást érzékeltet a bá- elemével.

A héber bahá ( ההב ) = bámészkodott, az alig hallható lágy h-val – valódi rokonszó. Gy: A héber mabảt

= bámul (a ma- csak igei előrag), már nem az. Finnben és oroszban nincs rokonszó.

Bűv: bűvös varázsos. TE: A bű(v)- tő ótörök eredetű: ujgur bögü, csagatáj bügü, oszmán büyü =

varázslat. A szabályosan fejlődött bű- tő a bűbáj-ban van, a korai bűöl, bűös alakokba v hiátustöltő

került. A bővebb bűv- tő van a bűvész szóban. Gy: A mai törökben is így van. Finn, orosz rokonszó

nincs. A török származtatás helyes.

A BXV két gyökszavának közös jelentése: bámészkodás, bámulat.

3

WXW: wewő – wíw, wíwó, wiwő.

Wevő, wivő (a magyarban sajnos nincs W betű). A FN nyelvészet szerint a vesz ige a visz-

nek szóhasadással elkülönült alakpárja. A finn viedä = visz, vesi (kiejtés: veszi) = víz (visz) – vävy

(vevü) = vő (veje). Gy: A héber meví = viszi (a me- csak igei előrag) – is rokonszó.

A finnugor származtatás helyes, de elsőbbségét, az itt közölt adatok alapján, nem lehet megállapítani.

Ilyenkor magyar-finnugor nyelvi közösségről beszélünk. Ezt azt is jelenti, hogy a gyöknyelvészet a

magyart nem tartja a finnugor nyelvek leszármazottjának. Mégis, egy sokezer évvel ezelőtti korszakban

az európai ősnyelv résztvevőiként, párhuzamos fejlődésűnek tételezi fel őket.

Wíw, wíwó A TE szerint ismeretlen eredetű. Bizonyára régi, mert alakilag jórészt az ősi eredetű hí, szí,

ví → hív, szív, vív igékkel azonosan viselkedik. Gy: A héber waw = horog, kampósszeg – de ez ott is

csak jövevény. Honnan származnak mindketten? Valószínűleg a KM ősnyelvéből.

A WXW gyökszainak közös jelentése: megküzd érte, elveszi, elviszi.

Elméleti rész

A „szóhasadás” valójában a gyöknyelvek magánhangzóinak értelem differenciáló flektálása (wesz,

wész, wisz). Miért nem így nevezik? Mert a hivatalos történeti nyelvészet határozottan tagadja, hogy a

ragozó nyelvek is gyöknyelvek volnának. Pedig úgy az eredetüket, mint a mai szerkezetüket tekintve

minden ragozó nyelv – gyöknyelv is egyben. Igaz, hogy a természetesen fejlődött, jól megőrzöttek (mint

a magyar, a finn) mellett vannak művileg átalakított, idegen szavakkal teletömöttek – továbbá

elmaradott nyelvek is, amiknek még „tegnap” sem volt írásuk, stb. – de ezek is gyökszerkezetűek.

Sem a finnugor nyelvekben, sem a magyarban nem használják a W betűt. Az „eldugott” W

hang jelenlétét csak a történeti gyöknyelvészet tudja kimutatni és ezt, az esetek többségében bizonyítani

is képes. A W hangtörténete / szerepe a szóképzésben / jelentősége az etimológiák felállításában

egészen más, mint a B/V váltóhangé. A magyar és az északi finnugor nyelvek gyökszavainak kezdő

mássalhangzója W. A bővített szavak belsejében is előfordul w, de jelenlétét csak a héberben (ahol a

szavak belsejében megvan a kétféle betű) lehet azonnal észrevenni. A fentieken kívül még a magyar

YX típusú, egy-mássalhangzós gyökszavak kezdőhangja is W (és nem V). Például: wewő, tewő, fáwal,

füwes, híwó, híwe, köwek, nöwő, ríwó, rowás, sawó, szíwás, szawas, szöwet.

A W hangtörténete

1. Eredete valamely ősi torokmagánhangzó, amik a héber írásban – az ismert (lágy) magánhangzókkal

párhuzamosan – ma is használatban vannak. Például: ảv = felhő, vastag – ảv = atya, ősapa // ec = fa –

oc = siet // ad = zsákmány – ed = gőz, pára // céfa = vipera – cofe = néz, előrelát, látnok // rakía = égbolt

– rek = üres, rak = csak.

2. Az ősi torokmagánhangzók lelágyulásának első szakasza azok diftongusokká (kettős-

magánhangzókká) válása / más esetben lágy magánhangzó + orrhangú N együtthangzása volt (és az N

később kieshetett.) Európaszerte, a finnben különösen sok, kettős-magánhangzó van. Sőt, egyes magyar

(pl. Vas-Zala-megyei) tájszólásokban is fennmaradtak. A héberben ez az O/U/W triász két

magánhangzója – s a triászt egy közös betű jelöli, a neve: wảw.

3. A KM-től északra és a KM-en belül 2 ős-nyelvi centrum működött, amikben a torok

magánhangzók lelágyulásának egyik végállomása → a W mássalhangzó lett. Néhány példa: a mai

héberben megőrzött ős-európai: ad = zsákmány → a magyarban wad // ed = tanu, nép, gyülekezet →

wéd // on = bűn → won // as = moly → wás // órek = ér, erezet → wér. A lelágyulás másik

végállomása (a fő iránya) az általunk ismert lágy magánhangzók kialakulásához vezetett.

Folytatjuk a gyökszavak ismertetését és származtatását

BXC (C=TSz): bece (név) becő – bice-bóca – boci – buci (kerek) bucó (orsósügér)

Becő A Tótfalusi etimológiai szótár (TE) szerint ismeretlen eredetű növénytani szakszó. Gy: Tényleg

ismeretlen? C=TSz → becő: be-tesző. Már a növénytani babocska is beteszi a magocskát a hüvelybe.

Bece (-név) TE: A bece eredetileg kisborjú hívószava volt, majd elkényeztetett gyereket jelentett.

Gyöknyelvészet (Gy): Finn, héber, orosz rokonszó nincs.

Boci A TE szerint eredetileg állathívogató szó, talán a borjú becézése volt. A gyermeknyelvben borjú

és tehén. Gy: Alighanem jóltápláltak, mert a héber béca = tojás, pete, béci = tojásalakú. Nyilván ilyen

a buci (tojáskenyér), és a bucó (az orsósügér) is.

4

Bice-bóca Gy: A héber boc = sár, iszap, bicá = mocsár – abban biccen egy héber bucit = ladik.

A BXC gyökszavainak közös jelentése: kicsike, kerekded.

BXCs (Cs=TS): bács (számadó juhász), bácsi – becs – bocs (mackó) – búcsú (elválás), búcsú (vásár).

Bács, bacsa TE: a számadó juhász (főnök) – az erdélyi nyelvjárások szava. Eredete a román baci (bacs).

Ez talán az albán baç = sajtkészítő juhász átvétele. Gy: a bács valószínűleg román jövevényszó.

Bácsi A TE szerint a báty, bátya származéka. Az -i becéző képző, de a cs-re nincs kielégítő magyarázat.

Gy: A héber bocéa = kivitelező, kenyeret megszegő (a családfő az asztalnál).

Becs Gy: A héber béca = pénz, haszonlesés – ilyen kétarcú ez a “becs”. Finn, orosz rokonszó nincs.

Bocs (mackó) TE: ismeretlen eredetű szó. Gy: Pedig a bocs is duci → a héber béci = kerekded, bacảk

= duzzadt. A bocs, mackó, medve szavakra se finn, se orosz rokonszó nincs.

Búcsú (elválás) – és vásározás (katolikus ünnepnapokon). A Tótfalusi etimológia szócikke túl hosszú

ide, az érdeklődő a búcsú szónál találja meg. Gy: A héber bucá = befejezett – ez a szó eredete.

A BXCs gyökszavainak közös jelentése: kikerekedik, beteljesedik.

BXT: betű – bot – buta

Betű A TE szerint ótörök jövevényszó: türk, ujgur, oszmán bitik = írás, irat – a bit- = ír igetőből. (A

hosszabb szavakról leválasztott első szótag nem biztos, hogy az ír igetöve – ellenőrizni pedig nem

tudom.) A magyarba került bitig szabályosan fejlődött bető, betű-re – a tőhangzó nyíltabbá válásával és

a szóvégi „gyenge” g vokalizálódásával (magánhangzóvá válásával). A betű eleinte írást jelentett, csak

a 15. sz.-tól jelenti az egyes írásjegyeket. Gy: Finn, orosz rokonszó nincs. A héber bite (az újabb t-vel)

= kiejt – ez az eredet. (A kiejtés közelebbi fogalom a betűhöz, mint az íráshoz.)

Bot A TE szerint ótörök: türk butig = faág, oszmán buda = gallyaz, kirgiz buta- = elágazik, s akkor a

bot szavunk eredeti jelentése faág volt. Vagy lehet szláv vendégszó: horvát, szlovák bat = bunkó,

fustély, orosz bat = tölgyfabot. Mindkét magyarázat vitatható. Gy: Finn és orosz rokonszó nincs. A

héber boet = rúg, belerúg – távoli értelmű ugyan, mégis rokonszónak vélem.

Buta TE: A szó eredetéről nem tudunk semmi biztosat. Gy: P/B kereszt hangváltozással a héber pote =

buta. Mivel a héber szó a régebbi, mint a magyar, ez az eredet. Finn és orosz rokonszó nincs.

A BXT gyökszavainak közös jelentése: ütött, üt, ütődött.

BXTy: báty, batyu.

Báty idősebb fivér, nagybácsi.TE: Valószínűleg gyermeknyelvi eredetű szó, mint az atya, anya. Más

vélemény: szláv kölcsönszó, bolgár bacso, szerb-horvát batya, szlovák baťa, orosz népi = batyuska.

Áthidaló megoldás: feltehető, hogy a szláv alakok (vagy az alapnyelvi ősük) is gyermeknyelvi szavak.

Gy: (A „gyermeknyelvi” kategóriának, aminek úgymond, nem kell keresni ez eredetét, szerintem nincs

értelme.) A báty szó eredete biztosan szláv, de az orosz brat = fiútestvér nem rokonszó.

Batyu TE: alighanem hangfestő, a bugyolál, bútor, bonyolít, motyó családból. Gy: A „gyermeknyelvi”

és a „hangfestő” kategóriának, aminek úgymond, nem kell keresni ez eredetét, nincs értelme.) A héber

batúah = biztos, b’tuhá = biztonság – talán-rokonszavak.

A BXTy két gyökszavának közös jelentése: biztonságot nyújt.

WXT: (el-, ki-, rá-) wet wét – wita

Wet (el-, rá- dob) A FN nyelvészet szerint bizonytalan eredetű. Lehet a finnugor korból: cseremisz

üdem, mordvin videmsz = magot vet – de az összevetés sem hangtanilag, sem jelentéstanilag nem

meggyőző. Gy: A héber ảt = rávetette magát, lecsapott rá (zsákmányra) – az ả torokmagánhangzó. Ha

szókezdő torokmagánhangzó lelágyul → ált. w lesz belőle. A magyar szó elején valójában w van.

Wét ellene / vagy elvéti. A TE szerint ismeretlen eredetű. Gy: A héber hevet = ütés, leverés csak távoli

rokonszó. Az eredeti értelem, hogy vét ellene, ugyanaz, mint az, hogy ráveti magát.

Wita A FN nyelvészet szerint a vív rövidebb ví alakjának származéka -tat műveltető képzővel.

Eredetileg vítat formában, egymás ellen feltüzel jelentéssel. Egy ideig még az igéből elvont vita is

párharcra, viaskodásra értődött. TGy: A származtatással nem értek egyet. A héber wikúah = vita csak

hasonló, és ott is jövevényszó, de a finn väittely (kiejtés: vejtelü) = vita – rokonszó. És mivel a finnben

nincs meg a B/V változó páros, a szókezdő hang csak w lehet. De kié az elsőbbség: finn, vagy magyar?

Ezt már nem lehet eldönteni.

5

A WXT gyökszavainak közös jelentése: elveti, vét ellene.

BXD: bide – bódé – budi Buda

A bódé fa házikó. A TE szerint a német Bude átvétele, forrása középnémet baude = hegyi

pásztorkunyhó, annak a csehbe átszármazott, majd visszakölcsönzött bouda alakja. Gy: A héber boded

= elkülönülő, magányos. Az orosz budka = bódé is rokonszó.

A budi TE etimológiája ugyanaz, mint a bódénak. Gy: A héber rokonszavuk is közös: budád =

elszigetelt, elkülönített. Buda szintén elkülönített Pesttől – a Duna választja szét őket.

A BXD gyökszavainak közös jelentése: elkülönített hely.

WXD: wad wád – wéd.

Wad A FN nyelvészet szerint az ugor korból származik: vogul (= mansi) unt, osztják(= hanti) uont =

erdő, vadon. Az nt → d megfelelés szabályos, lásd: ad, lúd, stb. A jelentés így fejlődött: erdő → erdőben

élő → nem szelidített → kiszámíthatatlanul viselkedő. Lásd még vadon.

Gy: A héber ad = zsákmány, finn sảada (kiejtés: száda) = zsákmányol (ahol az sả- = mint aki jelentésű

sémi? előrag ...hát mostanra már sémi lett – de annakidején ős-európai előrag volt). A héber wádi =

völgy, vízmosás – jövevényszó. Erről azt kell tudni, hogy a Közel-Keleten csak a völgyekben van dús,

erdőszerű vegetáció – máshol, legalábbis nyaranta, majdnem minden száraz.

Időbeli sorrendben: 1. Legrégibb a héber ad szó. 2. A finn sảada a felragadt előragjával eltérő fejlődésű

a magyartól. 3. Az erdő jelentésű mansy és hanti szavak, amik kettős-magánhangzóval kezdődnek, a

torokhang lelágyulásának első szakasza. 4. A lágyulás befejeződésének tanui a magyar wad

(zsákmányállat), wadon (erdőség), a héberben pedig a jövevény wádi → az ottani „wadon” a wadakkal.

Következtetések: 1. A torokmagánhangzós, primer gyöknyelv maga az ős-európai nyelv volt. 2. Ettől

különült el az északibb régiókban kifejlődő ős-finn. 3. A hanti-mansi csoport még az utolsó két

jégkorszak közti felmelegedésekor távozott a Távol-Keletre. Onnan tért volna vissza, jó tízezer éve az

„ősmagyar” szekció? Ki van zárva. A töretlen nyelvfejlődés helye a KM volt. De ettől még a „tegnapi”,

2-3000 éves népvándorlás hasonló nyelvű visszatérői is hozzátehették a magukét a magyarhoz.

Wád Eredete, TE szerint az óegyházi szláv (ez az ősszlávnak az egyházi fordítók által művileg

„átszabott” változata). A szlovén vaditi = feljelent, vádol, rágalmaz. A magyar vád elvonás a vádol-

ból. Gy: A héber badá = ráfogta, kiagyalta. Ezen a nyomon, B/V hangváltással, a normál v-t kellene

feltételezni. De a vád már kultúr-fogalom. Az eredet ismét az ad = zsákmány → amire rátámad (ádáz).

Wéd A FN szerint az ugor korból származik: osztják vanta = megnéz. Az ugor alapforma *vente

lehetett. A megnézi → figyel rá → őrzi → védi jelentésfejlődés elképzelhető.” Gy: Ez a származtatás

nem értékelhető. A héber éda = nép, gyülekezet, oded = bátorít, buzdít → a wadai = biztos, de jövevény.

A héberben egyik v-vel sem kezdődhet szó – az összesen 6 w-vel kezdődő szavuk, mind jövevény.

A WXD gyökszavainak közös jelentése: fenyegető helyzet.

BXG: bagó – bog bőg – búg buga

Bagó Gy: Távoli értelmű héber rokonszava a pugál = elrontott, utálatos.

Bog, bög A FN szerint hangfestő szó. A finnugor korszakban (ahol azóta sincs B?), vagy utóbb, a

magyar nyelv önálló életében keletkezhetett. Lehetséges rokonnyelvi megfelelők: vogul pohlep =

gomb, osztják punket = daganat, votják pog = rög. Az ág (ágas-bogas) jelentés későbbi lehet, és

hasonlóságon alapul: az ágak is görcsösek. Feltehető, hogy a b ↔ g megfordítása ugyanezt a hangfestő

szerepet látja el, így a bog rokonságába tartozik a gomb, guba, gubacs, gubó. Gy: Ilyen az amatőr

nyelvészkedés. Héber rokonszavak: pkíá = göngyöleg, pekả = bimbó. Finn és orosz rokonszó nincs.

Buga 1. fürtös virágzat 2. kerek, gömbölyű, kúpalakú termés. TE: A buga a bog származéka az -a

kicsinyítő képzővel. Gy: Mióta kicsinyít a szóvégi a? Héber rokonszavak 1. pakúa, bakúa = fel-, hasadt

2. pkíá = göngyöleg, pekả = bimbó. Orosz rokonszó nincs.

Bőg: szarvasmarha, szamár, szarvasbika hangja. A szél, a vihar, a sziréna is bőg. FN szerint töve, a bő-

hangutánzás. Gy: Héber rokonszavak: boche = sír, poe = béget, bőg → az orosz pjov = bőg (állat).

Búg: tompa, mély hang: búgócsiga, galambbúgás. TE: Hangutánzó szó. Gy: Párzáskor búg a disznó, a

búgatás: pároztatás. P/B és K/G hangváltozással – héber piká = fakad, bugyog. Az orosz bity = bugyog.

A BXG gyökszavainak közös jelentése: csomós, hangcsomag.

6

WXG: wág (darabol, üt, dob) – wég – wíg (vidám)

Wág (kettévág, lemészárol, feldarabol, eldob, stb.) FN szerint az ugor korból ered, vogul vonk = üt,

ver. Az nk → g megfelelés szabályos, mint az ág, jég-nél. Gy: A magyar vág szónak sokféle értelme

van, amit a nyelvek eltérő szavakkal fejeznek ki. Finn rokonszó nincs. A vág eredetibb alakja vah

lehetett. A héber tavah = levágta, tuwảch = kettéosztott, ahol a ta- tu- az ősi „te”, mint felragadt előrag.

Wíg, vidám. A FN nyelvészet szerint ismeretlen eredetű. Gy: Előzménye a felszólító widj! (vidd!)

lehetett. A héber taawá = vágy, szenvedély, iwá = kíván, vágyik. Finn és orosz rokonszó nincs.

Wég, véget ér. FN: talán a finnugor korból származik: finn viime = utóbbi, utolsó. De egyetlen példa

nem meggyőző. Gy: A finn vihdoin = végre, végül (valószínűleg jövevényszó). A héber péga = baj,

szerencsétlenség (P/V). Orosz rokonszó nincs.

A WXG gyökszavainak közös jelentése: indulat, szenvedély – vet véget.

BXGy: begy – bigyó – bogyó – bugyi.

Begy (a galamb a begyéből eteti a fiókáit) A FN szerint ismeretlen eredetű. Gy: Távoli értelmű rokonszó

a héber bag = élelem. Finn és orosz rokonszó nincs.

Bogyó: apró gyümölcs. FN: Talán finnugor, vogul pol = bogyó, zürjén pul, finn puola = vörös áfonya.

Ezekből egy boj alak, majd bogy jöhetett létre (mint a jer → gyere). A szóvégi ó kicsinyítő képző, mint

a mogyoró, csomó szavakban. Lehet belső képzésű, hangfestő eredetű is. Gy: 1. A pol nem változik se

poj, se boj alakra – ez csak fordítva működne. 2. A j → gy nem egy bármikor lehetséges átmenet, ahhoz

j → dj, vagyis bodj (illetve djere) kellett volna. És a „mint ami” jelentésű d- honnan jöhet? Az egy

ókori, arám előrag, ami felragadt a szavakra. 3. Miféle kicsinyítés van a mogyoró és a csomó

szavakban? A bogyó héber rokonszava a bag = élelem, távoli értelműek: pekả = bimbó, p’kíả =

göngyöleg (P/B kereszt-hangváltozás). Finn és orosz rokonszó nincs.

Bigyó: apró izé, vacak. A TE szerint a szleng bigyó szó a bogyó alakváltozata. Valószínű, hogy az.

Bugyi (bugyor). A TE nem ad meg származtatást. Gy: Hasonló a héber p’kíjả = göngyöleg és a finn

pöksyt (pöksüt) = bugyi, nadrág. Orosz rokonszó nincs.

A BXGy gyökszavainak közös jelentése: bogyó, bugyor.

WXGy: wagy (te) wagy wágy – wegy(ít)

Wagy FN szerint választó mellérendelő kötőszó, párosan is: vagy így, vagy úgy. Eldöntendő kérdés

kötőszava a finn vai (kiejtés: vảj) = igen vagy nem? A vagy kötőszó azonos a (te) wagy alakkal, amely

eredetileg van jelentésű volt. Kötőszói szerepe: az vagy (van), hogy tetszik? / az vagy (van) hogy nem

tetszik? → vagy tetszik, vagy nem? – ílymódon alakulhatott ki. Gy: A gondolatmenet nem meggyőző.

Igen vagy nem? – ez a magyar vaj, vajon kérdőszó. Finn, héber, orosz rokonszó nincs.

Wagy (te vagy) Gy: Az ősnyelvben még nem volt igeragozás (nem volt nyelvtan), csak közeledtünk

feléje. Innentől én is csak elképzelem, hogyan jöhetett létre a wagy: „te” (a külvilág, akármi): adj! A

héber w’-, we-, va- előrag jelentése = és, még, majd → te wagy az „én” létezésének feltétetele / bukása.

Wágy A FN szerint bizonytalan eredetű. Esetleges finnugor előzményei: finn vaatia (vátija) =

kényszerít, zürjén vasot = űz – de problémásak. Gy: A héber iwá = vágyott rá, taawá = vágy, szenvedély

(a ta- „te” jelentésű előrag). Eredeti jelentés wadj → szerezd meg, zsákmányolj! Orosz rokonszó nincs.

Wegy- (vedj! → végy!) A vegy-, összetételek előtagja: vegytan, vegytiszta. TE: A vegy- nyelvújítási

elvonás a vegyít szóból. Gy: a wegy(ítsd) eredete – még adj (hozzá) gondolatmenet lehetett.

A WXGy gyökszavainak közös jelentése: létezés a környező világban.

BH (álgyök): bohó. Amely mássalhangzó váznak csak egy szava van, az nem flektált → az álgyök.

A bohó FN eredete: a bolyong ige önállóan nem élő boly- tövéből először bolyó (tévelygő, téveteg

eszű) keletkezett, s élt a 19. század elejéig. A bolyó → bohó változásra példa a tájnyelvi csalán →

csilyán → csihán. A bohóc nyelvújítási képzés. Gy: Ilyeneket én sose hallottam. Egy egészen más

tájnyelvi szó analógja, még ha ellenőrizhető is, akkor se bizonyíták. Gy: A héber bohe (lágy h-val) =

bámészkodik, bahus = megkevert, bóhál = bakfis, boche = sír (a bohóc). Finn és orosz rokonszó nincs.

BXJ: baj báj – bója (idegen szó) – búj(ik) buja.

7

Baj A TE szerint a szerb-horvát boj = párviadal átvétele. A legtöbb szláv nyelvben megtalálható harc,

csata, verés értelemben: a biti = üt, ver származéka (ez rovás vagy ékírás betűje is lehet). A gond,

nehézség, betegség értelem – amivel meg kell küzdeni, fájdalmat, halált is okozhat.

Gy: A héber b’-, be-, -be- előrag = be – az oj! = jaj! Az ősi eredet az aj! indulatszó (be-aj!) Orosz bjelả

= baj (be-ajol). A finn vaiva (vajva) = baj, fájdalom, vesződség (vájva). A valószínű eredet magyar.

Báj A TE szerint ótörök vendégszó: ujgur bag = kötelék, kun bav = bilincs, oszmán-török bag =

mágikus kötés (bog). A mágikus praktikák egyik eleme a „megkötés”, pl. beszédképtelenség előidézése

volt (aztán „megoldódik a nyelve”). A szó második jelentését (varázsos szépség, kedvesség) a

nyelvújítás kora hozta divatba. Lásd még bűbáj. Gy: A héber bíja = közösülés (be-jő). Orosz rokonszó

nincs. A héberből (közelükben a törökség) a szó magyar eredete valószínűsíthető.

Bója (idegen szó) lehorgonyzott, felszínén lebegő, hajózási jel. A német Boje átvétele.

Búj(ik) rejtőzik, behatol, ruhába bújik. Származékok: bujdosik, bujkál, bújtat. FN: Lehet hogy finnugor,

finn pukea = öltöztet, észt pugema = mászik, bújik. Az eredeti tő bú volt (bútt az üldözött – Kölcsey).

A bújik és a búvik a búik hiátusának kétféle betöltése. Gy: Egy költői idézet azért nem bizonyíték, mert

a költők gyakran elváltoztatják a szavakat.) Rokonszó a héber bos = szégyelli magát – a mahbi(j)á =

eldugja, havuj = eldugott (a ma-, h’-, ha- csak igei előragok). A finn piillä (píle) = bújik, rejtőzik. Orosz

rokonszó nincs. Valószínű, hogy a búj(ik) eredeti magyar szó.

Buja érzéki, kéjes / dúsan tenyésző. TE: szláv eredetű – a szerb-horvát buja, buje = gazdag, termékeny,

kéjelgő. Az élénk szexuálitás és a bőséges szaporodás kapcsolata már az átadó nyelvben is megvolt. Gy: Orosz bújnyüj = dús. A héber bíja = közösülés (bejő). A szláv az átadó? Ez nem dönthető el.

A BXJ gyökszavainak közös jelentése: bajos...

WXJ: waj wáj – wej (wő).

Wáj FN: bizonytalan eredetű, talán a vás szónak olyan alakpárja, mint az ejt-fejt, esik-feslik. (Ha olyan

volna, akkor a vásnak ás – vájnak az áj a párja) Gy: A héber ajả (איה) = ragadozó madár (karmaival

bele-wáj). A waw = karom, de a héberben csak jövevény. Orosz vümüvity = váj. A váj magyar szó.

Waj puha, vájni lehet. Az FN szerint finnugor eredetű: finn voi (kiejtés: voj), vogul, votják voj, mordvin

vaj = vaj, zsír. Gy: Orosz, héber rokonszó nincs. A finnugorok és a magyar szó között nincs elsőség.

Wej, wő: a lányunk férje. FN: az uráli korból származik, finn vävy (kiejtés: vevü), mordvin ova,

cseremisz vinge, lapp vivv, szamojéd bí = vő, sógor. A magyar vejem alak a fő-fejem analógiája.

Gy: Ősi kép a héber ajá (איה) = ragadozó madár (megfogta, elviszi). Orosz rokonszó nincs. A vő (vevő-

vivő) szavak finnugor-e vagy magyar elsőségét, most sem lehet eldönteni.

A WXJ gyökszavainak közös jelentése: beleváj, megragad, elviszi.

BXK: bak (állat) bak baka – béka béke – bika – boka bók bök – bukó.

Bak: kecske, zerge, őz hímje / szekér első ülése / fűrészbak / tornaszer: bakot ugrik. TE: A német Bock

korai átvétele – már a német szóban is megvolt három jelentés. Gy: A finnben is: finn pukki = bak,

kuskinpukki = bak (a kocsis ülése), sahapukki = favágó bak. A héber baká = áttörte (bök). Orosz

rokonszó nincs. A finnugor / magyar származtatás helyes – de az elsőséget nem lehet eldönteni.

Baka: gyalogos katona. TE: Magyar szóalakulat, talán a bakancsos rövidüléséből: a gyalogosok csizma

helyett bakancsot hordtak. Más magyarázat: a baka a boka változata, ami a marha lábszárbőrét jelenti –

ez a bakancs forrása is. Gy: Finn rokonszó nincs. Héber baká = áttörte – bokéa = kettéhasít.

Béke TE: ismeretlen eredetű szó. Gy: A héber bike (ה) = megsiratta (béke poraira) – de ez csak

másodlagos értelem. Finn rokonszó nincs. A lengyel pokoj = béke. Ebből lehet sejteni, hogy a

megoldást régi, p-vel kezdődő szavaknál kell keresni. Jó, de lengyelül semmit sem tudok. Egy-egy szóra

„rákönyökölve”, olyan nyelvekből, ahol a fogalmak láncolatában, és a feltapadt előragok között nem

ismerjük ki magunkat – nem lehet kutatást folytatni. A héber poké’a = felpattan, megszűnik – pkíjả =

göngyöleg → tehát a béke alaki megjelenése a kényszer „felpattanását”, és ezzel a feszültség

megszűnését jelenti. Az orosz szpokojnüj (sz előraggal: mint, ami... ) = béke (ami nyugalom).

A béke szláv eredetű szó.

Béka, brekeg. A behajlított felkarizom is „béka”. TE szerint ótörök jövevény: tatár, kirgiz baka, oszmán

baga – bizonyára hangutánzó. Az első magánhangzó a magyarban elhasonult – ez ritka, de létező

jelenség. Gy: Ez egyáltalán nem ritka jelenség, hanem flektálás. De ha elismernék, hogy a ragozó

8

nyelvek is flektálnak, nem lehetne tovább tagadni, hogy azok is gyöknyelvek. A hangutánzás, hangfestés,

gyermeknyelvi szó kategóriák pedig az eredetkutatás alóli kibújás – trükkje. Finn és orosz rokonszó

nincs. A héber bik’ả = völgy, kettéhasít: a béka nagy, „kettéhasadt” szája. A béka magyar szó.

Bika nagy, kérődző patás hímje. A TE szerint ótörök jövevény: türk, kirgiz buqa, kun boga, oszmán

boga. A hozzánk került szóban veláris i lehetett (nem elől, hanem középtájt ejtették a szájban), amely

szabályosan fejlődött i-vé. Gy: Nocsak, mégis volt i torokhang a magyarban is). Finn rokonszó nincs.

Az orosz bük = bika. A héber baká = kettéhasította. A bika magyar szó – a többiek utána...

Bók TE: hangfestő szó. Gy: A héber bachá = szomorúfűz (lehajlik). Finn, orosz rokonszó nincs.

Boka TE szerint ótörök: csagatáj bokay = juh sípsontja. Eleinte a magyarban is sípcsontot jelentett. A

szóvégi j a birtokos személyjeles bokáj|a alak eltérő: boká|ja tagolása folytán tűnhetett el. Gy: Finn,

orosz rokonszó nincs. A héber b’kíjả = kettéhasítás (bokánál hajlik be a lábfej). A boka is magyar szó.

Bök TE: ismeretlen eredetű, talán hangfestő (s akkor nem kell foglakozni vele, igaz?) Gy: A héber

bokéa = áttör. Finn, orosz rokonszó nincs. A bök magyar szó.

Buk(ik) TE szerint valószínűleg hangfestő. Más elképzelés: a bújik ige bú- tövéből lett mozzanatos -k

képzővel, de ez nem bizonyítható. El- és meg- igekötős szavai az esik értelemből magyarázhatók. Gy:

A héber bik’á = völgy, bakbuk = palack. Finn és orosz rokonszó nincs. A buk(ik) is magyar szó.

A BXK gyökszavainak közös jelentése: szétválik, szétválaszt.

VXK (álgyök): vak – véka. (Azért álgyök, mert a két tőszó között nincs értelmi kapcsolat.)

Vak TE: régi, de ismeretlen eredetű szavunk. Összetételek előtagjaként: nem igazi, pl. vakbél. Gy: A

héber navak = kiürül, m’vuká = sivárság (a na- és m’- csak igei előragok). Finn és orosz rokonszó nincs.

Véka (Vas megyében ilyen: felfelé szélesedő kerek, fületlen, fonott kosárka.) A TE szerint szláv eredetű

lehet (az is!), a honfoglalás előttről. Gy: Az orosz tájnyelvi veko = kosár. Finn rokonszó nincs.

BX-L/Ly: bal bál bála – bel- bél Béla – bili – boly – ragok: -ból -ből.

Bal A FN szerint bizonyára ősi, talán a finnugor korból, de az egyetlen rokonnyelvi példa, a votják

paljan – bizonytalan. A bal és a rossz közötti kapcsolat a legtöbb nyelvben természetes. Gy: Finn

rokonszó nincs. Az orosz a „szív oldalán” keresi. A héber bal! = ne! balál = összekeverte – ez az eredet.

Bál táncmulatság. TE: Nemzetközi szó a középkori latin ballare = táncol nyomán, forrása talán a görög

ballidzó = táncol. Nálunk vagy a francia bal, vagy belőle a német Ball származéka. Gy: Az orosz bảl =

bál. Rokonszó a héber balál = összekeverte. Finn rokonszó nincs.

Bála köteg: pl. gyapjúbála. TE: Eredete a régi német balle (ma Ballen) = köteg, göngyöleg. Gy:

Rokonszó a héber bul = tömb, havilá = köteg és a finn páli = bála. Orosz rokonszó nincs.

Bél, bel- az emésztés szerve / gyümölcshús / gyertya kanóc. Az FN szerint finnugor eredetű. A

rokonnyelvi megfelelők gyakran maguk is ragosak: zürjén pelsin = -ben, votják poli = bele. A feltehető

finnugor tő pel-. A szókezdő mássalhangzó az l hatására zöngésedett. Gy: És a zürjénben, votjákban

miért nem zöngésedett a P az L-től? Azért, mert a gyökszó keletkezésének idején őnáluk még nem

létezett B. De ilyen esetben később se fog zöngésedni az a szó! Finn és orosz rokonszó nincs. A héber

balá = lenyelte – ez a bél rokonszava. Nem lehet magyar az eredet? Lehetni lehet. Csak ehhez azt kellene

bizonyítani, hogy az ős-magyar nyelv már Mezopotámia előtt is (Baál istenség) is a KM-ben épült,

szépült. És ezt még nincs bizonyítva? Még nincs. De van rá esély.

Bele TE: A bél főnév bel változatából lett az ősi -é lativusi (közeledő irányú) raggal: belé, bele (a

belsejébe). Határozószó volt, névutó is, majd rövidülve -be (-ba) rag lett. Gy: Finn, orosz rokonszó

nincs. A héber b’-, ba-, be- előrag = be / be- (igekötő) /-ba, -be /-ban, -ben /-val, -vel /-kor / által / szerint

és az l’-, la-, le-, lo- előrag = -hoz, -hez, -höz / -nak, -nek / -ra, -re / -ig / -ni (főnévi igenév képző).

Béla Gy: a héber baál = férj, tulajdonos, boléa = elnyel. A név eredete – mezopotámiai.

Bili éjjeliedény. TE: lehet a serbli végéből, egy feltehető serbili alakból lett – esetleg gyermeknyelvi

becézéssel. Vagy másként: a cigány piri, biri, pili = edény egyikéből. Gy: Finn, orosz rokonszó nincs.

-ból, -ből TE: a -ben, -be, -ből határozói ragok a bél ragos formáiból vonódtak össze, és lettek az eredeti

névutóból, raggá. Gy: Nem a bél ragos formáiból, hanem a héberből. Ja, hogy mesterségesen, a

bibliafordítók is ügyeskedhettek? Hát – az is lehet. Finn rokonság nincs.

Boly: a hangyák földalatti lakóhelye, nyüzsgés. TE: Valószínűleg hangfestő szó. A boly a bolyong

alapszava, ami az élénk, nyüzsgő, zavaros mozgást érzékelteti. TGy: 1. A „hang(ulat)festő” kategória

9

jogosultságával – miszerint az ilyen szónak nem kell keresni az eredetét – nem értek egyet. 2. A bolyong

ige, főleg egyesszámban nem nyüzsgést, hanem egyedül, céltalanul mászkálást jelent. Finn és orosz

rokonszó nincs. A héber boléa = elnyel, bilbul = elkeveredés.

A BX-L/Ly gyökszavainak közös jelentése: bekeveredik, belőle.

WXL: wala waló wál(ik) wályú – wele, welő – wiola – ragok: -wal, -wel.

Wala – TE: a volt szó régies alakja. A vala-volt olyan páros, mint a (meg)hal-holt, tele-tölt. Gy: A héber

n’velá = hulla (az n’- csak igei előrag) – iwel = gonoszul bánt vele. A finn oli / on ollut = volt.

Wala- a határozatlan névmások előtagja: valaki, valami, valaha, valahol, valahogy, stb. TE: A van ige

val- tőalakjából képződött folyamatos melléknévi igenév, a való alakváltozata (mint a hulla, penge – a

hulló, pengő mellett). Kezdetben jelzői szerepet játszott létező, való értelemben, majd a határozatlanság

kifejezője lett. Gy: A finnben nincs közös előszó.

Waló létező, igazi, illő, alkalmas. TE: A van ige val- tőalakjának folyamatos melléknévi igeneve.

Gy: a finn oleva / olla = (valamiből / valahonnan) való. A héber walád = újszülött (vál-ad: az anyától).

Wál(ik) valamivé, mássá lesz, alakul, fejlődik, elkülönül. Válás, váladék. A FN korból, finn valka =

átkelő, vogul vail, cseremisz valem = leereszkedik, leszáll, lapp vuol(get) = válik valamivé. A magyar

szó jelentése az elmegy-től az elkülönülés irányába fejlődött. Gy: A finnugor közösség helyes, de

elsőbbséget, ezekből a nyelvi adatokból, nem lehet megállapítani. Héber és orosz rokonszó nincs.

Wályú vájt csónakhoz hasonló fatartály állatok itatására. TE: Ótörök vendégszó: türkmén oluk = teknő,

csónak, tatár, baskír, ujgur ulak, csuvas valak = csatorna. Ezek alapján feltehető egy ócsuvas *valug,

aminek a régi válu szabályos folytatója lehet, a mai szóban az l palatalizált (jé-sült). Gy: A héber muvlá

= bemélyített (a mu- csak igei elrag) – uvál = patak. Finn rokonszó nincs. Az orosz baljúta = vályú.

Mivel a FN adatok sokkal ősibbek, és a héber is régibb a szláv és a törökségi nyelveknél, a vál(ik)

eredete a finnugor-magyar nyelvekben keresendő. A válú-vályú valószínűleg eredeti magyar.

Wele TE: A személyes névmás társ-, és eszközhatározós formája. A vel- tő, amely ma a -val, -vel ragpár

egyik tagja, egy ve- alapszóból jött létre ablativusi (határozói) -l raggal. Az alapszó alighanem a

finnugor kori: finn väen (kiejtés: veen), vogul vev, cseremisz és mordvin vij = erő (von). Gy: A héber,

on = erő – a we- előrag = és, majd. Együtt: a finn väon = erő (és von). De ez nem a magyar vele.

-wal, -wel Gy: A héber we- előrag = és, majd – az el = erő (ez egy másik, későbbi erő szó).

Welő agyvelő, csont ürege / lényege: a veleje. FN: finnugor korból: vogul velam, osztják velem, zürjén,

cseremisz vem, votják vijem = agyvelő. Gy: Az oroszban nincs rokonszó. A héber b’ảm = bennük, b’mo

= benne – havilá = köteg. A finnugor szavak körülbelüli értelme: vele-benne, és-benne. Lehetnek a

bibliafordítók által összeügyeskedett szavak is – a héberből. És nemcsak ezek lehetnek műszavak...

Wél valaminek / hisz, képzel: jőni vél / mire véljem? A FN nyelvészet szerint bizonytalan eredetű.

Talán a finnugor korból: zürjén velav(ni), votják valal- = megért, felfog → Gy: (vél-el: vélelmez). A

finn oletta = feltételezi, véli. Orosz rokonszó nincs.

A WXL gyökszavainak közös jelentése: egyben volt, szétválik.

WXM (álgyök): wám. TE: A vám szállított áruk után államhatáron, régen városnál fizetendő illeték /

a fizetés helye. Iráni eredetű: perzsa vám = tartozás, kölcsön. Gy: Finn, héber, orosz rokonszó nincs.

BXN: (meg)bán bán(ik) – béna – bűn – és a ragok: -ban, ben.

-ban, -ben TE: A benn a bél = belső -n ragos alakjából, hangkiesés és hasonulás útján (belen → beln

→ benn) fejlődött ki. Eredetileg névutó volt, ami a szóvéghez tapadva -ban, -ben raggá vált. Gy: A

héber b’-, ba-, be- előrag = be-, -ba, -be, -ban, -ben, -val, -vel -kor, által, szerint. A finnben nincs B.

Bán: sajnál / bűnét bánja / károsodik: ezer forintja bánja. TE: Ismeretlen eredetű, régi szó, ami a szlovák

és ukrán nyelvbe (banovat, banuvatyi) is átkerült. Alapértelem: bajnak tartja. Gy: Finn, orosz rokonszó

nincs. A héber on = bűn, pen! = nehogy!

Bán(ik) vele: jól, vagy rosszul. Eszközt kezel: ügyesen bánik vele. TE: A bán ige ikes ragozású párja.

Alapértelme: bajlódik valakivel / valamivel. Gy: Finn rokonszó nincs. A héber mevin = ért, megértő,

hozzáértő (a me- csak igei előrag), biná = értelem. Béna mozgásképtelen, sánta, erőtlen / a szlengben ostoba, idétlen. TE: Talán a szlovák bedný, bedná =

szegény, satnya nyomán, hasonulás és hangváltozások (bedna → benna → bénna → béna) által. Bár

10

léteznek bidna, bédna változatok is, de ezek már későiek – a feltevés bizonytalan. Gy: Finn rokonszó

nincs. A héber nivén = elsorvad (vén), m’aben = megkövesedik (a ni- és az m’- csak igei előragok).

Bűn TE: Sok származékából már sejthető, hogy ősi szavunk, de az eredetét homály fedi. Gy: Az eredet

egyértelmű: a héber on = bűn → az o lelágyulása → orosz viná (w) = bűn. Finn rokonszó nincs.

A BXN gyökszavainak közös jelentése: benne van – bánik vele. BXNy: banya bánya – bunyó.

Banya komisz öregasszony, boszorkány. TE: Egy kiveszett jóbanya = nagyanya szóból lett téves

tagolás által: a jób a jobb régi alakja volt – a jobbanya pedig a szépanyához hasonló összetétel. Később

jó banya együttesének érezték – így a banya a 17. századig őrizte nagyanya jelentését. Gy: A finn ämmä

(kiejtés: emme) = vén „szatyor”, vén boszorkány. A héber em = anya – b’- = be + anijá = sírás (egy

siralom). Orosz rokonszó nincs.

Bánya ásványokat kitermelő üzem. TE: Az északi szláv: szlovák baňa, cseh baňe = üreg, boltozat

szavakból. Gy: Finn, orosz rokonszó nincs. A héber banuj = épített, b’níjá = építés.

Bunyó verés, pofon, verekedés. TE: Bizonytalan, talán hangfestő szó. Az alvilági nyelvből a bizalmas

köznyelvbe emelkedett. A bunyós, mint főnév, ökölvívót jelent. Gy: A héber b’- = be + on = bűn. Az

orosz büty = (fizikailag) bánt – nem rokonszó – ami a finnben sincs.

A BXNy gyökszavainak közös jelentése: belemerül, rosszra fordul.

WXN: wan – wén, wéna – won – ragok: -wán, -wán.

Wan létezik, található, birtokában van / volta (pl. bizalmas volta). TE: A létigénk valódi töve a val- –

amit a vala, való, volna, volt alakok tanúsítanak. A val- tő a finnugor korból szármatik: finn olle = van,

vogul alam = leszek, osztják olda, zürjén vol-, votják vel- = van. (Innentől nem értek egyet → A vagyok,

vagy, vagyunk, vagytok töve palatalizálódás útján keletkezett: val → valj → vaj → vagy éspedig a

hajma-hagyma, jer-gyere mintájára. A többes 3. személyű alak a vagynak → vannak hasonulással jött

létre. Ebből vonódott el az egyes számú van – a jönnek-jön, fonnak-fon analógiájára.

Gy: A vagy elvonásos származtatását zűrösnek tartom. A finn olla = van, oli = volt – és még a vogul,

osztják szavak elején még nincs w. A magyar van így állt össze: a héber on (lágy magánhangzóval) =

erő – a w’-, wa-, we- (előrag) = és, meg, majd – a hon (lágy h-val) = vagyon (érték). Ha az on = erő, és

a hon = vagyon → akkor ő wan (él) / és wan neki. A héber ảt (a kiejtés erős: ảtt) = te. Ebből a vagy szó

eredete: w’- + ảtt → wảtt → vảty lehetett. A a ty a w-től zöngésedett.

Wén: öreg, régi. A TE szerint bizonytalan eredetű. Talán a FN korból: zürjén vener = igen régi. Mivel

egyetlen rokonnyelv egyik nyelvjárásából származik, ez nem eléggé bizonyít. Gy: Dehát nem egyetlen

szó! A finn vanha (w) = idős, vén – a héber nivén = elsatnyul (a ni- igei előrag). Orosz rokonszó nincs.

Wéna gyűjtőér, írói tehetség. TE: A latin vena vérér, bányaér, költői tehetség. Ez utóbbi a bányában

levő nemesfém-erek átvitt értelmű használata. Gy: Az orosz véna = véna, nyilván vándorszó. Finn

rokonszó nincs. A héber ná = mozog, mozgató, nú = menj már! – a wrid = vérér, de ez jövevény.

A véna, mint a latin szavak legtöbbje: műszó.

Won, húz. Be- igekötővel: beterít, beburkol / le- igekötővel: csökkent. A TE szerint ismeretlen eredetű.

A vonszol kétszeres gyakorító képzés, mint a boncol, hurcol, unszol. Gy: A finn vetää (veté) = húz. A

héber w’-, wa-, we- (előrag) = és + on = erő → és erő: won. Orosz rokonszó nincs.

A WXN gyökszavainak közös jelentése: elhúz, elhúzódó.

WXNy (csak egy műszó): wény.

Wény orvosi recept. TE: Nyelvújítási szó. A vesz ve- tővéből a deverbális (igéből főnevet) -ny képzővel

– a lény, tény mintájára. A latin recept = véve, recipe / végy magyarítása – a recipere = vesz szó alapján.

Gy: A vény → véni: venni.

BXR: (ám)bár bár? – bér bér (ffi sógor) – (el-, ki-)bír bír (övé) bíró – bor bőr – búra.

Bár TE: jóllehet, ámbár: megengedő kötőszó. Legalább (határozószó): ó, bár (bárcsak)! Határozatlan

névmások előtagja (mint az akár): bárki, bárhol, bármennyi, stb. A bátor, mint határozószó rövidülve.

→ Gy: Szerintem ez csak egy irodalmaskodó szóhasználat – valahol olvastam is. A finn vaikka (vajka)

= bár, mégis – de nem rokonszó. Orosz bü = lehetséges, kívánt. A héber brám = ámbár – ez lesz az.

11

Bér (férfi, sógor) A héber bár = fia, része – ez az eredet.

Bér: munka, vagy használatba vett tulajdon ellenértéke: házbér, haszonbér. Származékok: béres, bérel,

bérenc. TE: Talán ótörök eredetű: a türk bér-, ujgur bir-, csuvas par- igetövek mind ad jelentésűek.

Gy: Hát az ad elég távoli értelem. A finn palka = fizetés, vuokra = bérleti díj – de nem B/V-R

származékok. Orosz rokonszó nincs. A héber béruc = ráadás (elavult szó). Tényleg török eredetű a bér.

Bír birtokol, legyőz, képes rá: fel bír állni. Származékok: birodalom, birtok. TE: Bizonyára régi

szavunk, de előzményeit nem ismerjük. Az eredeti jelentés: hatalma van felette lehetett. Gy: Finn

rokonszó nincs. Az orosz büty = birtokol, borec = birkózó. A héber b’ir = barom, birjon = erőszakos,

bríjá = ember, teremtmény. A bír szó eredete valószínűleg a héber b’ir.

Bíró: peres felek közt ítélkező, régen a falu közigazgatásának vezetője: öregbíró, falu bírája. TE: A

bírák az ószövetségi zsidók ítélkező, nagyhatalmú vezérei. A szó alapja hatalommal bíró lehetett, mert

ezeké volt az ítélkezés joga. Gy: A héber bore = teremtő (a legfőbb bíró). Finn, orosz rokonszó nincs.

Bor: szőlőből erjesztett ital. TE: Ótörök eredet, e nyelvek déli ágából: ujgur, kipcsak, kun bor.

Gy: A finn viini (víni), orosz víno = bor – csak jövevényszavak. A héber boer = égő (vörös) – az eredet.

Bőr: a testet burkoló rugalmas szövet. Szlengben a nő: jó bőr! Származékok: bőrös, bőröz, bőrke.

TE: Uráli örökség: osztják per, szamojéd pir = nyírfakéreg. A p az r hatására zöngésedett. Gy: Olyan

hangra, ami még ma sincs meg abban a nyelvben, semmi nem zöngésedik. Egy másik nyelvben viszont,

ahol már van B, az a szó „tudni fogja” hogy ő B-vel kezdődik. A finn vuota = lenyúzott bőr, kuori (k’-ori) = gyümölcshéj (ami-bőri). A héber or = bőr, irha – a b’-, ba-, be- = be. Orosz rokonszó nincs. A

bőr legrégibb eredete a héber or. A nyelvfejlődés sorrendjében a kettőshangzójú, sémi előragos finn

kuori követi, utána az uráli, P-vel kezdődő szavak. S mivel a magyarba a B is felérkezett már, a magyar

szó a legfiatalabb.

Búra védőburok, lámpaüveg. TE: Nyelvújítási képzés a borít / népnyelvi burít bur- tövéből – a csusza,

inga mintájára. Gy: Finn és orosz rokonszó nincs. A héber bori = egészség, tökéletesség – bár = külső,

tiszta – ez lehet az eredet.

A BXR gyökszavainak közös jelentése: ráborít, rávonatkozik.

WXR: war (seb) wár(ja) wár – wer wér.

War a gyógyuló seben kéreg (varrat?). TE: Bizonytalan eredetű, lehet hogy a varr eredeti alakja.

Feltehetően ősi igenévszó (egybetold: ige + a toldás helye: főnév). Gy: Finn és orosz rokonszó nincs.

A héber or = bőr, bori = egészség, tökéletesség – rokonszavak.

Wár: jövendő eseményre: levelet, gyermeket, a nyugdíjat várja. Remél: sokat vár tőle. TE: Az ugor

korból ered: vogul úri = vár, őriz. Az alapnyelvi forma vara lehetett. Gy: Finn és orosz rokonszó nincs.

A héber ér = éber, élénk – ez várában várakozás eredete.

Wár erődítmény, erődített helyen palota. TE: Iráni eredetű: aveszta vára = fedezék, közép-perzsa var =

erődítmény. Gy: (Az Aveszta a párszik szent iratainak gyűjteménye.) Finn és orosz rokonszó nincs.

A héber i = sziget, ir = város és az armón = palota – távoli értelmű szavak.

Wer ütlegel, büntet / dobog (ver) a szíve / szöget a falba, pénzt, hidat, sátrat ver. TE: Bizonyára ősi

szavunk, de eredetéről nem tudunk biztosat. Gy: Finn és orosz rokonszó nincs. A héber gover =

erősödik, felülkerekedik, gever = férfi → aki ver (a go-, ge- a zöngésült sémi k’-, ka-, ke- előrag).

Wér: oxigént, tápanyagot salakanyagokat szállít. Hajtja a vére / vérrokon / egy vérből valók. (Régen a

vért az átöröklés hordozójának képzelték.) A FN korból ered: finn veri, vogul vur, zürjén vir, cseremisz,

mordvin ver, lapp virre = vér. Gy: A héber wrid = vér-ér, órek = ér, véredény. Orosz rokonszó nincs.

A WXR gyökszavainak közös jelentése: veszélybe került. BXS: bús busa busa (hal) busó(járás).

Bús TE: töve, a bú, bizonyára ótörök: türk, ujgur, oszmán bun = bánat. E szavak végén az az n-féle

hang áll, ami az ing, láng szavakban. Feltehető, hogy ennek volt ú.n. lágy g változata is (ami nem ritka

a törökségben), mert a bú csak így lehet szabályos fejlemény. Gy: Finn és orosz rokonszó nincs. A héber

busả = szégyen, bos = csalódik – ez az eredet.

Busa fej, széles homlok, nagyfejű / sűrű, tömött: busa szemöldök / komor, haragos. TE: Talán hangfestő

szó. Gy: A finn szótáramban nincs. A héber bis, bisin = rossz. Az orosz busevảty = dühöng.

12

Busa zömök, növényevő hal. TE: A hatvanas években Kínából betelepített halnak mélyen fekvő szeme

és széles homloka miatt adták ezt a nevet – a busa jelentése alapján. Gy: A finn szótáramban nincs.

Busó(járás) TE: dél-magyarországi sokác népszokás / faálarcos résztvevő. A szerb bušu eredete

tisztázatlan. Gy: A busójárás: tél-temetés. A héber bucá = végrehajtott. A finn szótáramban nincs meg.

A BXS gyökszavainak közös jelentése: keserves dolog.

WXS: was wás(ik) – wés wéső VXS (álgyök): vese.

Was szürke, mágnesezhető, rozsdásodó fém. A FN szerint az uráli korból: finn vaski = érc, réz,

cseremisz vazs = érc, votják ves = ón, szamojéd baza = vas. Az uráli alapforma *vaske lehetett, első

jelentése réz, majd ez a később megismert fémekre is átvonódott. Gy: A finn rauta = vas nem rokonszó

– ami az oroszban sincs.

Wás(ik) Gy: A finnben nincs rokonszó. Az orosz szótáramban nincs. A héber as = moly – ősi eredet.

Wés FN: A finnugor korból ered: osztják vas- = hasít, zürjén vezs(ini) = levág, finn veistää (kiejtés:

vejszté), észt vestma = farag. Gy: Orosz rokonszó nincs. A héber as = moly – az ősi eredet.

Wéső Gy: A Tótfalusi szótárban ez nincs meg. Finn, orosz, héber rokonszó nincs.

Vese: a vizelet kiválasztás páros szerve / a vesédbe (lelkedbe) látok. FN: Alighanem az ugor korból:

vogul vesig = hímvessző. A jelentés átvitel, közeli vagy kapcsolódó testrészek között, szokásos dolog:

finnben a muna = here (ez valójában tojás), ófelnémetben a niero = here. (? A mai német der Niere =

vese), latinban a renes = ágyék lett a vese névadója (Nem. A latin ágyék = lumbus.). Magyarban egy

eredetibb ves-ből birt. személyjel tapadásával (az ő vese) jött létre. Finn, orosz, héber rokonszó nincs.

A WXS gyökszavainak közös jelentése: kemény, roncsol.

BXSz: basz(ik) – bősz.

Baszik (be-tesz): közösül / nem törődik vele: baszik rá. TE: A durvának számító szó eufémisztikus

okból (szalonképessé tevés) került a magyarba az ótörökből: türk, oszmán basz-, csuvas pusz- =

megnyom – egy nyilván finnugor, de ma már nem ismert ige helyettesítésére (Hogyhogy nyilván?) Mint

ahogy most a dug a baszik helyett. Gy: A finn nussia (nusszia) = baszik (valakivel). A héber nảảszá =

megtörtént (a na- igei előrag), osze = teszi, aszíja = tevékenység, basz = eltaposta – ez a szó eredete.

Bősz(ít) dühít. Az ismeretlen eredetű, a feltehető bősz tövet a nyelvújításkor vonták el igei alakokból.

Finn rokonszó nincs. A héber bosz = tapos – ez a bősz szó eredete is.

A BXSz gyökszavainak közös jelentése: eltapos.

WXSz: wesz vész – wisz wiasz.

Wesz megfogja – hogy használja, tartsa, megegye. Könnyen vesz / semmibe / elégtételt / feleségül vesz

/ vásárol. Származékok: vétel, vételez, vevő. TE: a vesz ige szóhasadással elkülönült alakpárja a visz.

Gy: A FN nyelvészet az értelem differenciáló flektálást – szóhasadásnak nevezi. A finn ottaa = ki-,

levesz, ostaa (kiejtés: osztá) = vásárol („magyarul”: osztott magának). A héber osze = csinál, tesz.

Wész elpusztul, tönkremegy / elvész: elkallódik / összevész / eltűnik: ködbe vész / veszetté válik /

csapás, katasztrófa: mohácsi vész. Összetételek előtagjaként: pl. vészkijárat. TE: Bizonytalan, a

finnugor eredet egyetlen bizonyítéka a zürjén vez- = elhordja magát. Egyike a kevés megmaradt

igenévszónknak. Napjainkban ez is halványul, mert az egyesszám 3. személyű vész igét régiesnek érzik

(erről nem tudok), helyette az ikes változat terjed. Ezáltal a vész a vesz ige körébe csúszik át. Gy: A

finn vaara (vára) = veszedelem (vár-ható). A héber tvuszá = bukás, vereség (a t- csak felragadt előrag).

Wisz hordoz, szállít, vezet, kísér, eltávolít: vidd innen! Magával visz, sodor: viszi a víz. FN: A visz

rövidebb vi- töve (pl. vi-het, vi-vő) a finnugor korból: vogul vij, osztják vejem = vesz, votják vaj-,

mordvin vije-, észt viima = hoz. A feltehető finnugor *víke talán rokonítható indoeurópai szavakkal:

óind váhati = vezet, visz, latin vehere = húz, visz. A visz-ből igen régen vált külön a vesz. (?) Gy: A

finn viedä (viede) = visz (szállít, juttat), vesi (veszi) = víz – ez a magyar visz. A héber iszá = késztette.

Wiasz a méh-lép könnyen olvadó anyaga → gyertya. Szláv eredetű szó: szerb-horvát, régi szlovén

vojsk. Ejtéskönnyítő magánhangzó, nyíltabbá válás és a → i elhasonulás után fejlődött ki a viasz. Az

eredeti szó a viaszkos vászon szókapcsolatban él: vojsk → vojoszk → vajaszk → viaszk. A viasz úgy

jött létre, hogy pl. a viaszkgyertya összetétel határán a k kivetése oldotta fel a torlódást, majd a k végleg

elmaradt. Gy: A finn vaha, és az orosz voszk = viasz. Héber rokonszó nincs.

A WXSz gyökszavainak közös jelentése: elveszik, elviszik, eltűnik.

13

BXZ (álgyök): bíz(ik) – búza bűz.

Bíz(ik) benne, reménykedik. Gondozásra rábízza. FN: Akire személyt, vagy értéket rábízunk, abban

bízunk is. Sok származéka azt tanúsítja, hogy igen régi szavunk. Ezért valószínű a finnugor származás

– habár csak egy rokonnyelvi tanú van, a votják baz- igető = remél, bizakodik. Finn rokonszó nincs.

Gy: Rokonszavak a héber b’tuhá = biztosíték, biztonság, bizả = zsákmány.

Búza TE: Ótörök eredetű: ujgur, kun bugdaj, oszmán bugday, tatár bodaj. A magyarba *bugzaj

kerülhetett, ami a csuvasra jellemző. Gy: Finn rokonszó nincs. A héber buzák = elszórt (pl. a vadbúza).

Bűz kellemetlen szag. Származékok: bűzös, bűzöl (szimatot fog), bűzlik (gyanús). TE: Tisztázatlan

eredetű szó. Származhat iráni nyelvekből: oszét búd = tömjénfüst, közép-perzsa bód = illat, de a

bizonyítást nehézségek gátolják. Más lehetőség: az íz ikerített formájából (ízetlen-bűzetlen) önállósult,

de ezt a szótörténet nem támogatja. A bűz legkorábbi jelentése szag volt, a kellemetlenség később társult

hozzá. Lásd még büdös. Gy: A héber b’asá = bűz, dögszag – búz = megvetés – ez a bűz szó eredete.

A BXZ álgyök, mert ezeknek a tőszavaknak nincs közös jelentésük.

WXZ: wáz wáza – wíz wiza.

Wáz: csontváz / épület tartószerkezete. TE: Ismeretlen eredetű szó. Korai jelentésfejlődése:

madárijesztő (?) → ijesztő jelenés, kísértet → csontváz (az ijesztő halál). A 19. századtól a csontváz

szót már tartószerkezetnek fogták fel, majd átvitt értelemben is így használták. Gy: Az orosz ósztov =

váz (szerkezet) nem rokonszó – ami a finnben sincs. A héber weszet = rendszer (vezet) – ez az eredet.

Wáza virágtartó edény. TE: Nemzetközi szó a latin vas = edény alapján. Nyelvünkbe a francia vase

került a német Vase közvetítésével – a szóvég latinossá formálódott. Gy: A finn vaasi (vảszi) = váza,

héber wảza = váza, az orosz váza – mind ugyanaz a vándorszó.

Wíz FN: Az uráli korból: finn vesi (kiejtés: veszi) és vete, vogul vit, cseremisz vet, szamojéd vit = víz.

Az uráli *vete- alapszó az indoeurópai szavakkal is kapcsolatba hozható: gót wato, szláv voda, görög

hüdór = víz. A finnugor t → magyar z a tővégen szabályszerű. Gy: A héber weszet = rendszer (vezet).

Wiza íváskor folyókba vándorló hatalmas tokhal. TE: Balkáni vándorszó. Forrása tisztázatlan, talán

köze van a latin és középfelnémet huso-hoz. Lehet, hogy a szlovén viza közvetítette a magyarba.

A WXZ gyökszavainak közös jelentése: megtarja, vezeti.

@ Krizsa Katalin, 2018. 08. 22.