a magyarorszÁgi baptista egyhÁz hetilapja békehírnök

BékehírnökBékehírnökA MAGYARORSZÁGI BAPTISTA EGYHÁZ HETILAPJA

2011. október 30. ALAPÍTÁSI ÉV: 1895 CV. ÉVF. 44. SZÁM

Dolgozz, munkálj! A szép, a jó, a hasznos

mihelyt elkészül, az élethez áll.

Minden jó mû egy-egy szabadságharcos.

Légy hû magadhoz, olyanokat alkoss,

ne fogja halál.

(Illyés Gyula: Ars poetica)

Kedves Testvérnők!Ebben az évben is bekapcsolód-

hatunk a világméretű imaláncba,amit a Baptista Világszövetségszervez. Az idei imanapi programota Karib-térségi Baptista Nőszövet-ség állította össze. Folytatjuk a tava-lyi témát, Lépésben a Lélekkel a Gal5,25. vers alapján: „Ha a Lélek általélünk, akkor éljünk is a Lélek szerint!”

Ebben az évben a szívességgelfoglalkozunk, ami a Szentlélek gyü-mölcse. Sok embernek – köztük ne-kem is – a szívesség a szeretetnyel-ve. Ha a férjem megtesz a kedve-mért egy szívességet, akkor szeretveérzem magam. Például reggelen-ként ágyba hozza a kávémat. Egykis szívességgel is nagy örömetszerezhetünk a környezetünknek.Egyszer a szomszédasszonyommala boltajtóban futottam össze. Sietetthaza, és megemlítette, hogy otthonfelejtette a pénztárcáját. Adhattamvolna neki kölcsön, de nem kapcsol-tam hirtelen. Elmulasztottam egy le-hetőséget a szívességre. Kérjük a Lé-lek vezetését, hogy észrevegyük a

kínálkozó alkalmakat, és gyakorol-juk a szívességet a közvetlen kör-nyezetünkben!

Micsoda kiváltság, hogy imátmeghallgató Istenünk van. Hittel,bizalommal jöhetünk hozzá, könyö-röghetünk, közbenjárhatunk azegész világon élő testvéreinkért,szenvedőkért, üldözöttekért.

Éljünk ezzel a lehetőséggel!Adományainkkal támogathat-

juk a Baptista Világszövetség nőiosztályának munkáját. Az össze-gyűlt pénzösszeget a Magyarorszá-gi Baptista Egyház bankszámlájáralehet utalni „Nőbizottság – imanapiadomány” megjegyzéssel. Az ima-napai adományainkkal az idén kü-lönösen a karib-térségi testvérein-ket segítjük:

– tanfolyamok a haiti földrengés-ben károsult nőknek, amelyek segí-tik őket a gazdasági helyreállásban

– mezőgazdasági tanfolyamokjamaicai szegény családoknak

A Nőbizottság nevében: Bayerné Papp Ágnes

(folytatás a következő oldalon)

Itt van az ősz, itt van új-ra – hűvös éjszakáival, szélsodorta faleveleivel, elmú-lást idézőn. Egykoron Pál isátérezte ezt a római börtön-ben. Ezért írt így fiatal tanít-ványának, Timóteusnak:„Igyekezz a tél beállta előttmegjönni!” „Köpenyemet...hozd el... hozd el a könyveketis, de főként a pergameneket!”(2Tim 4,21. és 13. v.) (folyta-tás az utolsó oldalon)

Mert életünk folyamán szünte-len a halál révén állunk... – írja Pálapostol a korinthusi testvéreknek.Mit jelent ez? Azt, hogy életünket ahalállal szemben, a halál ellen él-jük. A halál a legfőbb ellenség, mertmindent meg akar semmisíteni,mindent el akar venni tőlünk. És haelhisszük neki ezt a fenyegetést, ak-kor a tőle való rettegés miatt nemfogunk tudni élni. Pedig csak a ha-lállal szembenézve tudunk meg-szabadulni a tőle való félelemtől.Jézus Krisztus tettének, beszédei-nek és életének egyetlen célja, hogy„megszabadítsa azokat, akik a haláltólvaló félelem miatt egész életükben ra-bok voltak” (Zsid 2,15) – olvassuk aBibliában.

Mit tegyünk? Vannak, akik úgyigyekeznek megoldani ezt az élet-problémát, hogy nem vesznek tudo-mást a halálról. Elhessegetik ma-guktól még a gondolatát is annak,hogy meghalhatnak ők vagy szeret-teik. Úgy érzik, hogy ha a halál, azelmúlás gondolatát elfogadnák, ak-kor semminek sem lenne értelme,hisz úgyis meghalunk.

Egy nemrég elhunyt gondolko-dó (Steve Jobs) mondta a következő-ket: „A tudat, hogy hamarosan ha-lott leszek, a legfontosabb eszköz,amellyel csak találkoztam, amelysegít meghozni az élet nagy dönté-seit. Mert csaknem minden – min-den külső várakozás, minden büsz-keség, minden megszégyenüléstőlés bukástól való félelem – szerte-foszlik a halál színe előtt, csak azthagyva meg, ami igazán fontos.”

Nem a halálban dől el tehát,hogy mi értelme volt az életünknek.Ott csak megmutatkozik. Mert amimost mulandó, az húsz év múlva isaz lesz, ami most rossz, az nem fogmás megítélés alá kerülni évtizedekután sem. De „ami igaz, ami tisztes-séges, ami igazságos, ami tiszta, amiszeretetreméltó, ami jó hírű, ami ne-mes és ami dicséretes”, az örökre azmarad.

Háló Gyula

Szemben a halállal(a halottak napja elé)

Lépésben a Lélekkel – szívesség általBaptista nõk világimanapja, 2011. november 7.

A Reformáció Hónapját köszöntõ gondolatok: október színei és mécsvilága

Luther Márton reformátor a wittenbergi templomban (filmjelenet)

beh44.qxd 10/20/2011 5:15 PM

Kedves Nő-testvérek!

H a t a l m a söröm, de ugyan-akkor megaláz-kodásra késztet,hogy megszólít-hatlak bennete-ket egy ilyenfontos napon.G y e r m e k k o -

romban gyakran részt vettem édes-anyámmal együtt a baptista női ima-napon. Mindig úgy éreztem, hogy ezaz imanap több, mint egy szokásos nőiösszejövetel.

Rohanó társadalmunkban minthaaz imádság a szokványos cselekedete-inken kívül állana. Elfogadtuk a gon-dolatot, hogy sokkal fontosabb „tennidolgokat”, mint imádkozni. Úgy vél-jük, az imádság csak azokra a pillana-tokra való, amikor nincs más tenniva-lónk. Éppen ezért olyan fontos ez azimanap. November első hétfői napjána baptista nőtestvérek az egész vilá-gon mindent félreteszünk, kitárjuk ke-zeinket a menny felé, és elmondjuk,hogy Isten nélkül semmit sem tudunktenni. Imádság által jutunk el Isten szí-véhez, de a világ szívéhez is. Imádság-ban találjuk meg a reménységet, hogytovábbhaladhassunk a gyakori szük-ségek és nehézségek között.

Legyen ez a nap áldásul a hitkö-zösségünk számára és az egész világszámára, amint a világ baptista nőtest-vérei együtt imádkoznak!

Raguel Contreras – a BaptistaVilágszövetség női osztályának elnöke

A Karib-térségről

A Karib-térségi Baptista Nőszövet-ség a BVSZ női osztályának hetedikkontinentális tagszövetsége. A szövet-ség 14 szigetet foglal magában azészaki Bermuda-szigetektől egészen adéli Trinidad- és Tobago-szigetekig.Több faj, népcsoport és kultúra van ittjelen: sokféle nyelvvel, fejlettséggel ésföldrajzi adottsággal – de összekötbennünket az Úr Jézus Krisztusbanvaló hitünk. A múltbeli rabszolgaságemléke meghatározó az itt élő népekszámára. A Karib-szigetek lakosságakb. 38 millió. Kuba és Haiti a legna-gyobb szigetek, mindkettőnek ötmil-lió feletti lakossága van.

A 2010. január 12-i pusztító föld-rengésben több mint 300 000 emberhalt meg. Dicséretre méltó módon azegész világról jöttek a segítségünkre.Ezen az imanapon imádkozzunk azo-

kért a haiti testvérekért, akik mégszenvednek! Sokan közülük mégmindig ideiglenes menedékszállá-son laknak, és hiányt szenvednekegészségügyi ellátásban, élelembenés ivóvízben.

Imádságunkkal segítünk nekik aremény visszanyerésében, a gyógyu-lásban és megerősödésükben. Hasz-náljuk ki az ima erejét, és járjunkközben az Úrnál a világban jelen le-vő súlyos problémákért: szegénység,gazdasági visszaesés, társadalmiegyenlőtlenségek, erőszak, családonbelüli erőszak, gyermekek kiszolgálta-tottsága, újonnan megjelenő betegsé-gek, természeti katasztrófák, munka-nélküliség.

Mint keresztyén nőknek, az egészéletünknek a Szentlélek uralma alattkell állnia. A szívesség együtt érzőszolgálatot jelent, Isten és mások irán-ti szeretetet. Lépésben a Lélekkel ha-tást gyakorolhatunk a környezetünkreés az egész világra.

Yvonne Pitter – a Karib-térségi Baptista Nőszövetség elnöke

BibliatanulmányLépésben a Lélekkel – szívesség ál-

tal (Gal 5,22–26)

A Szentlélek általi jó tulajdonságokAhogyan Pál apostol néhány vers-

sel korábban a gonosz dolgokat sorol-ja fel – amelyek a test cselekedetei –, ittmost a jó tulajdonságokat, a Lélekgyümölcsét írja le. A szívesség az ötö-dik a sorban.

Mi a szívesség?– kitartó szeretet, amely ápolja a

kapcsolatokat a szükségben való segít-ség által

– a szív jósága, szolgálatkészség,jóság, nagylelkűség, kedvesség

– az emberek iránti szeretet, ven-dégszeretet, kedves cselekedetek, segí-tőkészség, barátság, jóindulat, mások-ra való gondolás

– cselekedetekben megnyilvánulójóság, jóindulat, udvariasság

– képesség segíteni azokon, akikkihasználnak bennünket.

Amint látható ezekből a meghatá-rozásokból, a szívesség egy nagyonszép, önzetlen tulajdonság, amellyel aSzentlélek felruház bennünket. Nemcsupán másokra lesz hatással ez az is-teni tulajdonság, de önmagunkra is.Mert sokkal jobban érezzük magun-kat, ha megtanuljuk, hogyan bánjunkmásokkal több szeretettel és tisztelettela mindennapi kapcsolatainkban.

350 BÉKEHÍRNÖK 2011. október 30.

Békehírnök-elõfizetés

Legyen otthonában a Békehír-nök! Fizessen elő a baptista szelle-miség hetilapjára, a Békehírnökre!

A megrendelés, illetve a befize-tés határideje: 2011. november 15.

Belföldi előfizetési díjak:– csoportos előfizetéskor fél év-

re 4000 Ft, egész évre 6900 Ft,– egyéni előfizetéskor fél évre

4200 Ft, egész évre 7450 Ft.Külföldi előfizetési díjak:– az EU területén egész évre ha-

vi postázással 14 400 Ft, heti postá-zással 26 250 Ft,

– az EU területén kívül egészévre havi postázással 17 850 Ft, he-ti postázással 31 500 Ft.

Régi és új előfizetőinket kérjük,hogy a megrendelést és az előfize-tési díjat juttassák el a gyülekezetiiratterjesztőkön keresztül vagy a11706016-22163851-es csekkszám-lára a kiadóhivatalba (1068 Buda-pest, Benczúr u. 31.)! Telefon: 352-9993/172 mellék. Legyen Ön is ol-vasója Magyarország legrégebbiegyházi hetilapjának!

� Október 30-án, vasárnapdélután 5 órai kezdettel a refor-mációra emlékeznek az újpestiprotestáns gyülekezetek és a Pro-testáns Újságírók Szövetsége azÚjpesti Baptista Imaházban (1043Budapest, Kassai u 26.). Az öku-menikus ünnepi istentiszteletenkerül sor a Prúsz Rát Mátyás-dí-jának átadására. Díjazottak:Bagdán Zsuzsanna és Kiss Sándor,a Reformátusok Lapja újságírói. Adíjat Novotny Zoltán, a Prúsz el-nöke adja át. Laudál Csoma Áronreformátus lelkipásztor, ünnepimegemlékezést mond MarosiNagy Lajos presbiter, a Prúsz ala-pító tagjai. Igét hirdet dr. KádárZsolt református esperes. Liszt Fe-renc ünnepi nyitányát orgonánelőadja Tóka Ágoston, az ÚjpestiBaptista Gyülekezet énekkarátKovács István vezényli. Az ünnepiistentiszteletet Mészáros Kornél, aMagyarországi Baptista Egyházfőtitkára vezeti. Minden érdeklő-dőt szeretettel várnak.

PROGRAMAJÁNLÓBaptista nõk világimanapja (folytatás a címoldalról)

beh44.qxd 10/20/2011 5:15 PM

2011. október 30. BÉKEHÍRNÖK 351

A Bonyhád–Váralja BaptistaKörzet Bonyhádon gyűlt össze ok-tóber 8-án, hogy beiktassa lelki-pásztori szolgálatba Pátkai Bélatestvért. Az év elején üresedettmeg a szolgálati hely, miután KirályLászló testvér letette a lelkipásztoriszolgálatot a két gyülekezetben.Ezt követően Macher Tivadar pécsilelkipásztor lett az ügyintéző lelki-pásztor, és az ő vezetése alatt hív-ták meg Pátkai Béla testvért, aki ameghívást elfogadta. Az ünnepialkalmon Macher Tivadar lelki-pásztor és Paróczi Zsolt kerületi al-elnök vezetésével került sor a be-iktatásra. Miután a gyülekezet ésa meghívott lelkipásztor együtte-sen tett fogadalmat az Úr színeelőtt arról a készségükről, hogyfelelős odaszánással munkálkod-nak együtt az Úr szőlőskertjében,aláírták a lelkipásztori szolgálatilevelet. Ezt követően a bonyhádigyülekezet nevében Fóris Tiborkörzetvezető presbiter köszöntöt-te a beiktatott lelkipásztort, a vár-aljai gyülekezet nevében pedigPető Dániel diakónus, megbízottgyülekezeti vezető. A lelkipász-tor-feleséget, Esztert két nőtestvérköszöntötte meleg, testvéri sza-vakkal: Fánczó Ferencné Zsuzsa(Bonyhád) és Pető Dánielné Csilla(Váralja). A jelen levő baptista ésökumenikus lelkipásztorok szin-tén köszöntötték a beiktatott lelki-pásztort, és Isten áldását kívántáka két gyülekezet életére. A pécsiénekesek szolgálataival gazdagí-tott alkalom után a jelenlevőket akét gyülekezet nőtestvérei meg-vendégelték, és így lehetőség kí-nálkozott arra, hogy még hosszúideig együtt maradjon a nagyszá-mú, ünneplő gyülekezet. Urunkáldása kísérje a gyülekezetek és abeiktatott lelkipásztor közös szol-gálatát!

Körzeti krónikás

Lelkipásztor-beiktatásBonyhádon

1. rész: Ószövetségi nők, akik szí-vességet gyakoroltak a szükségben

Isten Ruthot és Boázt használta,hogy Naomiról gondoskodjon –Ruth 2,19–23.

Az ószövetségi nők a szívessé-gükkel Isten önzetlen szeretetét mu-tatták be.

Ruth és Orpá, Naomi menyei,móábiak voltak, és szívességgel vi-szonyultak nemcsak az elhunyt fér-jük felé, de az anyósuk felé is, miu-tán azok Móáb mezején kerestekmenedéket a júdai éhínség miatt. Azodaszánásuk szeretetről, hűségről,kitartó szívességről tanúskodik, az-által hogy többet tettek, mint amitmások elvártak tőlük.

Törekednünk kell az ilyen kitar-tásra és szívességre a személyeskapcsolatainkban és azokon túl is.

Kérdések1. Boáz szívessége meghaladta a

törvény elvárásait? Általában csakazt tesszük, amit elvárnak tőlünk,vagy megtesszük a második mérföl-det is, hogy segítsünk valakin aszükségben?

2. Ezek a közönséges hétköznapiemberek miként serkentenek ben-nünket, hogy mi is kövessük szíves-ségüket, különösen az olyan termé-szeti csapások között, mint a 2010-es haiti földrengés és árvíz?

2. rész: Újszövetségi nők, akiket aszíves cselekedeteikről ismerünk –Dorkász (ApCsel 9,36–43)

Dorkász életét szívesség és jócselekedetek jellemezték. Teljesszívvel szerette Istent, és odaszántamagát a jó cselekedetekre.

Ha az Úr Jézus életét tanulmá-nyozzuk az Újszövetségben, láthat-juk, hogy ő a szívesség megtestesí-tője volt. Kétségtelenül ő az elsőd-leges példa számunkra, akinek azéletében teljes mértékben működötta Szentlélek gyümölcsének mind akilenc része.

Bibliai szakaszok: Gal 5,22–26;Mt 7,17–20; Ruth 2,19–23; Péld31,26; 2Kor 6,6; ApCsel 9,36–43.

A tanultak gyakorlása1. Egy lapra írjunk fel három szí-

vességi cselekedetet, amelyeketmegtehetünk egy olyan család felé,akik minden javukat elveszítettékegy nemrégi szerencsétlenségben akörnyékünkön!

2. Két mondatban mondjuk el amellettünk ülő személynek, mit je-lent számunkra az igazi szívesség!

A szívesség jutalma„Fiam, ne felejtsd el tanításomat, és

parancsaimat őrizze meg szíved, merthosszú életet, magas életkort és jólétetszereznek azok neked! A szeretet és hűségne hagyjon el téged: kösd azokat a nya-kadba, írd fel a szíved táblájára! Így ta-lálsz kedvességre és jóindulatra Istennélés embereknél.” (Péld 3,1–4)

BizonyságtételIsten rendkívüli bátorsággal ru-

ház fel minket.Kihomi Ngwemi egy haiti misszio-

náriusnő. A haiti pusztító földrengésután az áldozatokat látogatta a kór-házakban. Ő meséli el testvérnőnk,Dieulitha esetét.

Dieulitha egy Haiti déli részénélő nő. A földrengés idején ez azápolókat tanító hölgy elment Mi-ragoane városába néhány árucikketvásárolni eladásra. Miután befejeztea vásárlást, egy szállítójárműre várt,hogy hazatérjen a falujába. Hirtelena föld hevesen mozogni kezdett, ésDieulitha félholtan a földre esett. Araktár összeomlott, és sokan azonnyomban meghaltak. Dieulithát isegy halomra helyezték a többi ha-lottal.

Egy fiatal fiú arra járt, és látta,hogy az egyik halott a falujából valótanárnő, Dieulitha volt. Isten a fiúnakrendkívüli bátorságot és erőt adott,hogy felemelje a majdnem halott nőt,és elvigye a kórházba. Miután sem amiragoane-i kórházban, sem a LesCayes-i kórházban nem tudtak segí-teni rajta, két hét után egy dominikaikórházban koreai és amerikai orvo-sok megműtötték. Majd a Haiti Bap-tista Szövetség kórházába, Quartier-Morinba került, ahol sokkal jobb ellá-tásban részesült.

Dieulitha derékon alul lebénult,de jó lelkiállapotban van. Házas, éshárom gyermeke van: kettő-, hat- ésnyolcévesek. Imádkozzunk a haititestvérekért és Dieulitháért is, hogyhelyreálljon az egészsége!

beh44.qxd 10/20/2011 5:15 PM

Ez az ünnepségsorozat proto-kolláris része. Mondhatnánk aztis, istentisztelet protokolláris fel-hangokkal. A tisztelet emlékosz-lop-állítással kezdődik. Tóth Józseffafaragó művész készített erre azalkalomra két emlékoszlopot, rá-juk faragva az elmúlt 125 eszten-dő örömeit és keserveit egyaránt.Ezt követően már bent az imaház-ban zenei szolgálatok hangolják alelkeket, szíveket és elméket az el-következendőkre. Vasárnapi iskolá-sok, ifjúság, pengetőszenekar. Min-denki megpróbál a kapott talentu-maival sáfárkodni, hozott áldozatátaz oltár szarvához kötni. A zeneiszámok között előre felvett riporto-kat látunk a gyülekezet „nagy öreg-jeivel”. Visszaemlékezve mesélnek.Mesélnek a tegnapelőttről meg ategnapról, amire már talán mi, mai-ak is emlékszünk, de legalábbis va-lami rémlik, vannak foszlányok,emléknyomok. Mára már megszé-pült, de kissé hiányos emlékképek.Zenék és riportok kitartóan válto-gatják egymást. Egyszer csak észre-vétlenül a hivatalos rész kellős kö-zepén találjuk magunkat. Virágbaborul a protokoll. Három-öt percesköszöntések hangzanak el sorrend-ben a következőktől: Újvári Ferenc aBudapesti Baptista Egyházkerületrészéről, majd dr. Mosolygó Marcellesperes, a kerületi görög katolikusgyülekezet parochusa, GalambossyEndre, a kerületi római katolikus fő-plébánia templom plébánosa, és dr.Füzesi Zoltán főtisztelendő úr, a csa-bai református gyülekezet lelkészemondja el jókívánságait. Szót kapmég Mihály Tamás gyülekezetvezetőa rákoshegyi, és Óvári Mihály elöljá-ró a péceli baptista gyülekezetből. Asort Virág Mihály kerületi képviselőúr zárja, mintegy advocatus angelo-rumként. Az igehirdetés előtt né-hány perces köszöntést mondottmég Gerzsenyi Sándor testvér is, akiegy meglehetősen nehéz és furcsaidőszakban pásztorolta a csabaigyülekezetet. A prédikáció szolgá-latát ezen az estén dr. Mészáros Kál-mán testvér, egyházunk elnöke vé-gezte, aki szívesen tett eleget a fel-kérésnek, hiszen életének korábbiidőszakában erősen, több szálon iskötődött a csabai gyülekezethez. Azeste hol is érhetett volna véget, hanem a Velez-házban, a már megszo-kott körülmények között.


Rákoscsaba, szeptember 18.„Örvendezek, mikor mondják nékem:

Menjünk el az Úr házába!” (Zsolt 122,1)Igen, akkor délután mindenki így

gondolta, aki eljött. De ez az örvende-zés nem akkor kezdődött. Nem ott, ésnem akkor. Hetekkel korábban, ami-kor megfogant az ötlet. Az ötlet, mi-szerint erre a jeles jubileumra megkellene keresni és felkérni szolgálatraazokat a testvéreket, akik valaha meg-fordultak Csabán a kórusban vagy azenekarban. Még haza sem ért az elöl-járóság, már izzottak a vonalak. Hogyvagytok? Mi van veletek? Mit szóltokaz ötlethez? De jó lenne, ha ti is... El-kezdenénk a próbát, ha... Ilyen és eh-hez hasonló kifutó hívások voltak anap legkülönbözőbb óráiban az országlegkülönbözőbb helyei felé. És a sokfohász meghallgatásra talált. A próbáksorán a Csabán még soha nem látottlétszámú énekkar és zenekar kezdettösszecsiszolódni, beérni a karvezetőkkeze alatt. Ahogy a sportban mondaniszokás, a „csúcsformát a versenyreidőzítették”, 18-án délutánra.

Már jóval a tisztelet előtt szintegombostűnyi hely sincs az imaházban.A karzaton még talán a csilláron is lóg-nak, meg az ablakpárkányokon is ül-nek, annyi az érdeklődő. Jöttek hall-gatni Isten dicséretét. Az imaház ódonfalai a hosszú évek során már sok min-dent láttak, sok mindent hallottak.Megfordultak már Csabán a világ leg-különbözőbb pontjairól ének- és zene-karok, akik mind-mind Istenünketmagasztalni érkeztek hozzánk. Járt ná-lunk többször a „központi énekkar” is.De ami akkor vasárnap délután fel-csendült és megszólalt, ahhoz foghatótmég idősebb tagjaink sem láttak, mégnem hallottak. Az ismert és kevésbé is-mert, a sokszor és ritkábban játszotténekek, melódiák egymással verseng-ve rezonáltak bennünk. A különbözőformációk meglepetést meglepetésrehalmoztak, szívet, lelket örvendeztet-tek. Pihenésképpen megismertük acsabai zenemúltat a kezdetektől napja-inkig. Kik hogyan törték fel az ugart,milyen küzdelmekkel teli út vezetett amába. Egy következő szakasz után pe-dig Molnár Géza testvér, egykori csabailelkipásztor tolmácsolta Isten igéjét.Az est végén a lelkünk után testünk isörvendezett szeretetvendégség kereté-ben a Velez István-házban késő estig.Hazafelé eszembe jutott a 150. zsoltár:„Dicsérjétek őt kürtzengéssel; dicsérjétekőt hárfán és citerán; dicsérjétek őt dobbal éstánccal, dicsérjétek őt hegedűkkel és fuvo-lával, dicsérjétek őt hangos cimbalommal,dicsérjétek őt harsogó cimbalommal! Min-

den lélek dicsérje az Urat! Dicsérjétek azUrat!” Azon az estén Rákoscsabánminden lélek az Urat dicsérte. Zené-szek, énekesek, és hallgatóság is.

Rákoscsaba, október 9.A terv szerint az ünnepségsorozat

utolsó napja. A programok lefedik azegész napot. Mi lehet még? Ennyi ze-ne, ennyi köszöntés és örvendezésután, a Velez-házban eltöltött meg-annyi kedves perc után történhet-emég valami érdekes? A kérdés elgon-dolkodtató. De nézzük a nap króniká-ját! Énekekkel, zenei szolgálatokkalkezdődik az Isten magasztalása. Köz-ben a már szinte hiányzó, ügyesenösszeállított riportokat nézzük megazokkal, akik az előző napi program-ban nem szerepeltek. Az igehirdetésszolgálatát ezen a délelőttön MészárosKornél testvér, egyházunk főtitkáravállalta el, aki szintén családi szálakkalis kötődik Rákoscsabához. Tiszteletután közös ebéd, ami hol is lehetnemásutt, mint a Velez-házban.

Velez-ház, október 9.(Már annyiszor említettem, lép-

jünk hát be együtt képzeletben az aj-tón!) Természetesen imával kezdődika bőségesnek ígérkező ebéd. Az imaután Marika, lelkészünk, ifj. László Gá-bor felesége veszi át határozottan avendéglátó háziasszony szerepét. Aneki segítő fiatalokat és a csabai nőtest-véreket simogató kézzel és szelíd te-kintettel navigálja. Feladatuk nemegyszerű. Tálalniuk kell a zsúfolásigmegtelt teremben. Tele tállal a kézben,sokszor kötéltáncosokat is megszégye-nítő ügyességgel egyensúlyoznak, pi-ruetteznek a székek és asztalok között.Megérkeznek az első tálak. Az érzék-szervek direktbe kapcsolnak. Szűkül apupilla, és fókuszál. És miközben szí-nek és kontúrok hatolnak a mélybe, azillatok sem pihennek. Lassan, majdegyre gyorsabban, egymással verseng-ve keresik helyüket a felkészítésben.Eszembe jut egy régi kínai mondás:

Rákoscsaba, 2011. október 8. 125 év emlékezete

beh44.qxd 10/20/2011 5:15 PM


először a szem eszik, azután az orr, ésvégül a száj. Ez a sorrend! A terítettasztalnál az étkezés elején, bevezető-ben miről is lehetne beszélni, mint avárható, és úgy általában a különbözőkulináris örömökről. Megtudom pél-dául egy beszélgetésből azt, hogy azidei évjárat a legjobb az utóbbi évti-zedben. A cukorfok is éppen megfele-lő. És miközben mi ünneplünk és be-szélgetünk, otthon a mélyben csend-ben készülődik már a csoda. Erről egyének is eszembe jut azonnal: „Az Úrcsodásan működik, de útja rejtvevan...” Miközben az ízek játékosankergetőznek, pajkosan viháncolnak anyelvemen, egy másik beszélgetésbőlkiderül, hogy igenis léteznek párhuza-mos világok. A konyhaművészetbenbizonyosan így van ez. És bár a két vi-lág között sok az átfedés, az egyik rop-pant izmos, a másik nem. Tálak érkez-nek csendben, engedelmesen, egyik amásik után. Tányérok eltűnnek, he-lyettük újak, tiszták bukkannak föl,szinte a semmiből. Test és lélek egy-mással vetélkedve buzgón töltekezik.Észrevétlenül lépem át az emberi telje-sítő képesség eddig számomra meg-közelíthetetlenül távolinak tetsző hatá-rát. És még mindig nincs vége! Fiatal-jaink süteményekkel árasztják el azasztalokat és minket. A receptorok egykis pihenőt, én ásványvizet szeretnék.Miközben szemem esedezve, kérőnkutat utána, eszembe jut a Péld 13,14:„Az igaz eszik az ő kívánságának megelé-gedéséig...” Imával zárjuk a Velez-háziszeretetvendégséget. De még vár ránkegy próba. Fel kell állni az asztaltól, ésmegtenni néhány tíz métert a lábmegroggyantása nélkül az imaházig.Aki kiállja ezt a már-már autodafénaktűnő próbát, az leülhet végre... És meg-érkezünk, és elégedetten leülünk.

Újra az imaházban, október 9.Egyik karvezetőnk irányításával

énekelünk. Először az „énekesből”,majd a „pirosból”... Tessék, testvérek –hangzik fel a határozott terelgetés.Énekes és piros, énekes és piros. Kitar-tóan váltogatják egymást a kézben.Karvezetőnk szerint ettől le, de leg-alábbis lejjebb megy az ebéd. Talán.Mindenesetre az intonációban ez isbenne van. Énekelni, nehogy egyhosszabbnak tűnő csendben lezuhan-janak a pillák, félrebillenjenek a fejek.Preventív éneklés ez a javából. Deminden, így ez is véget ér egyszer. Ésakkor a mikrofonok elé ül a jelenlegi ésegy volt, még ma is élő lelkipászto-runk. Ifj. László Gábor és GerzsenyiSándor testvérek beszélgetnek a múlt-ról. A hordozott és mára már talán át-

értékelt, letisztult múltról. Sanyi bácsi(talán nem udvariatlanság, ha ígyírom) természetesen egy igei szakasz-szal indít. Kétszer is felolvassa, de me-részen, máshová téve a hangsúlyokatés vesszőket. Felfogjuk, és nevetünk.Eszembe jut Luther, aki egyszer aztmondta: „Ha a mennyben nem lehetnevetni, akkor nem is akarok odake-rülni.” Ebből kaptunk egy kis ízelítőtbevezetésül. Meg Sanyi bácsi humorá-ból. Hallunk a teológiai évekről ésOrgoványról. A Váci úti legációról, ésMarika néni kezeinek küzdelmes el-nyeréséről. Ő is itt van természetesen.Megelevenedik egy hitből, lírából éshumorból összeálló életrajz, finompasztellszerű képek villannak föl. Ma-rika néni is szól. Ő is mesél. Mesél ésbizonyít. Ő megélte, ők ketten megél-ték, ami már rég bizonyosság bennük,hogy: „Sokkal jobban van dolga kettő-nek, hogynem az egynek.” Őket a hités az élet csiszolta kitartóan, naprólnapra egységes egésszé. És akkor jön-nek a nehéz évek. Ekkor már Sanyi bá-csi mesél újra. Azokról az évekről szól,amikor még sziklaszilárdnak hittük azalapokat a Lendvay utcában, rés nél-külinek a falakat. Ki gondolta akkor,hogy egyszer majd valamikor a jövő-ben valami is megváltozik. Lesz egy já-rat, egy utolsó járat. Amire fölszállmajd az utolsó járat utolsó villamosve-zetője meg az utolsó kalauza is. És anap végén beállnak a remízbe, immárvégleg. Leszáll az utolsó járat utolsóvezetője, és leszáll az utolsó kalauz is.Végleg, örökre leszáll. Csak reméltük,de sem napját, sem óráját nem tudtuk.És előkerülnek azok a bizonyos csabaiévek is. Megkerülhetetlenül. Végül isCsabán vagyunk. Így, sok év távlatá-ból, amikor a történelem észrevétlenülhumorrá oldódik, minden vegytisztá-nak tűnik. Mondom, tűnik, mert akiknézik ezt az oldatot, más és más indi-kátorral dolgoznak, így más-más ár-nyalatot látnak. Baj lenne ez? Semmi-képpen! Mert van valami, ami eggyékovácsol, összetart bennünket, ez pe-dig a mennyei Istenünkbe vetett ren-díthetetlen hitünk. A hit – melyről PaulRicoeur, a XX. század egyik kiemelke-dő filozófusa mondotta – nem egy ar-tikulálatlan kiáltás, hanem értelmesmegnyilatkozás. Ez az összetartó ka-pocs. És végül. Hogyan, és hol érhetnevéget vajon ez az együttlét? Igen, aVelez-házban.

Ha az ünnepségsorozatról a beszá-molót a 122. zsoltárral kezdtem, azzalis fejezem be: „Atyámfiaiért és barátai-mért hadd mondhassam: béke veled! AzÚrnak, a mi Istenünknek házáért hadd kí-vánhassak jót tenéked!” Békefi Iván

Örömünnep volt Mészáros Kál-mán lelkipásztor testvér családjábanés a Wesselényi utcai gyülekezetbenoktóber 16-án. Ezen a vasárnapon,az őszi hálaadónap keretében kerültsor ugyanis Mészáros testvér ha-todik gyermekének, Eliza-Bettinánaka bemutatására.

A kis jövevény hitben való ne-velésével kapcsolatban Tóka Gyu-la lelkipásztor adott igei tanácsota Zsid 2,13 alapján – „Íme, itt va-gyok, én és a gyermekek, akiket az Is-ten adott nekem” –, majd kezébevéve „örökbefogadott” unokáját,megható szavakkal adott hálátérte az Úrnak. A családtagokimádságába Kübler János helyi lel-kipásztor is bekapcsolódott, akiugyancsak áldást mondott a kis-gyermek életére.

A bensőséges és családias ün-nepség a gyülekezet őszi hálaadóistentiszteletével folytatódott, ame-lyen Bayer György lelkipásztor hir-dette Isten igéjét. Az ünnepi alka-lom áhítatát és meghitt légkörét agyülekezet gyermekeinek, ifjainakés énekkarának lélekemelő szolgá-lata tette még emlékezetesebbé ésáldottabbá. Soli Deo gloria! Istené adicsőség!

A Mészáros család tagjai: MészárosIllés, Tóka Gyula, Mészárosné Leila, ke-zében a most bemutatott Eliza, Mészá-ros Kálmán, előtte fia, Kristóf, mellettelányai, Gyöngyvirág és Lídia. (Mészá-ros testvér legidősebb lánya, Renáta, fér-jével és két gyermekével jelenleg Kana-dában folytatják tanulmányaikat, akiksajnos nem tudtak hazautazni erre acsaládi ünnepségre.)

Gyermekbemutatás és hálaadónap

a Budapest-Wesselényiutcai gyülekezetben

beh44.qxd 10/20/2011 5:15 PM

Nem olyan régen beszéltem egykeresztyén fiatallal, aki bár egyetemetvégzett, nem tudott elhelyezkedni aszakmájában, és mivel máshova nemvették fel, így most egy boltban dolgo-zik. Szinte minden vasárnapját a mun-kahelyén kell töltenie, így nem tudmindig ott lenni a gyülekezetben.Emellett nagy szívfájdalma az is, hogynem azt csinálja, amit tanult, és amiheztehetsége lenne.

Talán mi is voltunk már olyan hely-zetben, mint ez a fiatal, hogy nem aztcsináltuk, amihez igazán értettünk,vagy amit tanultunk. József történetejutott eszembe. Ő kedves volt, enge-delmes és szolgáló szívű. Apja kérésé-re még a testvérei után is elment – nemkereste a kifogásokat –, hogy megnéz-ze, mi van velük. És mi történt vele?Egy kút mélyén találta magát, ahovasaját testvérei dobták be, pedig az ál-maiban és a terveiben csupa magasz-tos dolog szerepelt. A testvérei hálahelyett majdnem megölték. Bár meg-menekült a haláltól, az élete azonbangyökeresen megváltozott. József lát-szólag a körülmények áldozata lett,amikor bedobták a kútba. Nem csináltrosszat, ami miatt ezt érdemelte volna.

Az Isten adta neki az álmot, amelyszerint egyszer vezető lesz. Ehhez ké-pest hogyan indult a pályafutása? Egykilátástalan, sötét helyre került, ahol ahalál várt rá. Azonban – Isten terveszerint – nem maradt a kútban, hanemrabszolgaként bekerült Potifár házába„De az Úr Józseffel volt, ezért szeren-csés ember lett, és egyiptomi uránakházában élt. Látta az ura, hogy velevan az Úr, és mindazt eredményesséteszi az Úr, amihez hozzáfog.” Nemsokáig örülhetett József, hiszen egy kisidő múlva – egy hazugság miatt – bör-tönbe vetették. Ha itt véget érne a tör-ténet, akkor könnyen gondolhatnánkazt, hogy lám-lám, az kerül bajba, akierkölcsösen él, aki megbízható, becsü-letes, és csendben végzi a rábízottmunkát. Azonban ekkor is azt olvas-

hatjuk: „De az Úr Józseffel volt, hűsé-ges maradt hozzá, és kedveltté tette abörtönparancsnok előtt.” Őt Istenmozdította ki a kényelmes állapotából,átvitte a nehézségeken, csak hogy ak-kor, amikor a nagy éhség bekövetke-zik, ott legyen, ahol van elegendő en-nivaló, amivel megmentheti a család-ját az éhhaláltól.

Isten jobb helyre vezetKútba estek az álmaink? És nem

csak azok, de mi magunk is? Lehet,hogy Isten bennünket is kimozdított amegszokott, biztonságos helyünkről,és olyan helyzetekbe vitt, amibe ön-ként nem lépnénk be. Hagyatkozzunkrá! Ő látja a teljes képet, és elvezet oda,ahol nemcsak magunknak, de másnaka hasznára is lehetünk. Ne gondoljukazt, hogy az emberek félre tudnak ten-ni annyira az útjukból, hogy véglegtönkreteszik ezzel az életünket! Lehet,hogy a legrosszabb feladatokat osztot-ták ránk csak azért, hogy az ő szekerükmenjen, és ne a mienk. De lehet, hogyIsten nekünk nem is szekeret akar ad-ni, hanem egy hintót. Mi csak végez-zük hűséggel mindig azt, amit éppenránk bíznak, hiszen Isten az igazi felet-tesünk, és olyan pozícióba is eljuttat-hat, ahova csak a legbefolyásosabbszemélyek kevese jut. Bárhol is va-gyunk, az Isten adta tehetségünk, tu-lajdonságunk úgyis a felszínre jön, ésahogy Józsefre, úgy ránk is vár az ál-maink megvalósítása, még ha erre vár-ni is kell.

Drága testvérem! Ha ott vagy amélyben a munkád, munkanélkülisé-ged, családi gondok vagy a betegségbörtönében, és már mindent megpró-báltál, akkor Isten bedob egy mentő-kötelet, vagy megmutatja a kijáratotneked. Sem emberek, sem a körülmé-nyek nem rejthetnek el örökre. Le-hetsz akár egy gödör alján, vagy egybörtönnek látszó kopár, egysíkú he-lyen, Isten veled van ott, ahol éppenvagy, és eredményessé teszi a munká-dat. Hidd el, hogy nem kell sokat vár-nod, és ott leszel, ahova Isten tégedszánt! Csak ne feledd, hogy a jövődetnem az emberek irányítják valójában,hanem Isten, és akinek ő adott tehetsé-get, azt nem hagyja elkallódni. Eljön ate időd is, csak legyél bizalommal!Várd a csodát, ami hamarosan eljön ate életedben is! Mert nem az a kérdés,hogy Isten kiment-e téged, hanem az,hogy a te esetedben milyen módot vá-laszt ehhez.

Durkó Anett

Élõben jelentkezünk!

IFIROVAT


Színes, magyarul beszélő, né-met–dél-afrikai életrajzi film, 114perc, 2009

Az Egy élet Afrikáért című filmaz afrikai dzsungel Nobel-békedí-jas orvosának élettörténetét mutat-ja be. Ő Albert Schweitzer, akinek aneve mára az emberségesség szino-nimájává vált. 1949 – AlbertSchweitzer „Az élet tisztelete” filo-zófiájának köszönhetően, amelyetaz afrikai Lambarénében lévő őser-dei kórházában valósított meg, azegyik legtöbbek által csodált embera világon. Az Egyesült Államokbankoncertekkel és előadásokkal gyűjtadományokat Lambaréné számára.Először szimpátiával és nagyvona-lú támogatással találkozik, későbbazonban egyre több nehézségbe üt-közik. Ellenségei rágalmazó hadjá-ratba kezdenek, mellyel Schweitzeréletművének kétségbevonásátakarják elérni, így a doktor afrikaikórházát hirtelen a bezárás veszé-lye fenyegeti. Ám orvosai támoga-tásával és betegei szeretetével fel-vértezve felveszi a harcot Lam-baréné megmentéséért.

Az Etalon Film által forgalmazottAlbert Schweitzer – Egy élet Afriká-ért című film október 13-ától szerepelaz Uránia Nemzeti Filmszínház mű-során!

Albert Schweitzer

Egy élet Afrikáért

Kútba esett terv

beh44.qxd 10/20/2011 5:15 PM

Békehírnök – a Magyarországi Baptista Egyház hetilapja � Felelõs kiadó: dr. Mészáros Kálmán egyházelnök � Felelõs szerkesztõ: Háló Gyula� Tördelõszerkesztõ: Papp Szabolcs � � � Szerkesztõség és kiadóhivatal: 1068 Budapest VI., Benczúr u. 31. � Telefon: 352-9707/199 � Fax:352-9993/103 � E-mail: [email protected] � www.bekehirnok.baptist.hu � Elõfizetés és terjesztés (postázással, példányszámmal kapcso-latos kérések-kérdések): 352-9993/172 � A Békehírnök csekkszámlaszáma: 11706016–22163851 � � �Kéziratot nem adunk vissza és nem õr-zünk meg. Lapzárta szerda este, átfutási idõ három hét. A hirdetéseket megjelentetjük, tartalmukért felelõsséget vállalni nem tudunk. � � �

Nyomtatás: Mátyus Bt. � Telefon: 29/367-945 � Felelõs vezetõ: Mátyus Gyula � HU ISSN 0133–1256 � HU ISSN 1588–0117 (on-line) � Ára: 200 Ft


A Debrecen-Nagytemplomi Refor-mátus gyülekezet, a Budapest Gospelés az Azur Management összefogásá-val idén novemberben Magyarorszá-gon tart dicsőítő estet Darlene Zschechés a Hillsong Sydney csapata.

A Hillsong mozgalom emblemati-kus alakja, megannyi közismert dicső-ítő ének szerzője korábban még nemjárt hazánkban, ráadásul vele érkezikaz ausztrál Hillsong anyagyülekezetcsapata is, úgyhogy minden bizonnyalfelejthetetlen estének nézünk elébe!

A koncert előtt szemináriumok ésaz „I Heart” című mozifilm vetítéselesz. Többször tartott olyan szeminári-umokat a Billy Graham Training Cen-terben, amelyeket Magyarországon istart majd. Ez a rendezvény is előese-ménye a Reménység fesztiválnak, ez-úttal Debrecenben.

Kicsoda Darlene Zschech?Ausztrál énekes, dalszerző, dicsőí-

tésvezető, három könyv írója és szó-nok, aki leginkább a sydneyi Hillsonggyülekezet zenei életében végzettmunkájáról ismert. Habár számosaranylemezt jegyez, és dalait a világsok országában éneklik, a sikerei még-is egyszerűen egy olyan élet szenvedé-lyéről tesznek bizonyságot, amely tel-jes szívvel szolgálja Istent és az embe-reket.

Darlene-t dalszerzőként a „Kiáltsaz Úrhoz” című dala tette híressé,amelyet megközelítőleg 25-30 milliótemplomba járó ember énekel hétrőlhétre. Eddig körülbelül húsz másik ze-nész dolgozta fel a dalt. Az 1997-es„Dove” díjon a „Kiálts az Úrhoz” azÉv Albuma-címet nyerte el, míg 1998-

ban ugyanott az Év Dala díját. 2000-ben a „Dove” az Év Dalszerzőjekéntdíjazta Darlene-t, aki a NemzetköziDíjat is elnyerte az egyházi zenei élet-re, a dicsőítésre gyakorolt hatása miatt.

Darlene és Mark a gyönyörűSydneyben élnek három lányukkal,Chloe-val, Zoe-val és Amy-vel, valamintvejükkel, Andrew-val. Bár meglehető-sen sokat utaznak, és nagy megtisztel-tetésnek tekintik, hogy szerte a világondolgozhatnak és szolgálhatnak csodá-latos barátok oldalán, Darlene legna-gyobb örömét mégis családjában leli.Ahogy ő mondja: „Mindenekelőtt egyolyan nő vagyok, aki egyszerűen teljesszívével szereti Krisztust, és úgy szol-gálja őt, hogy szereti a családját, szol-gálja a gyülekezetét, és azok nevébenis szót emel, akik ezt nem tudják meg-tenni saját maguk.”

Darlene és a Hillsong zenekaraegyedülálló estet ígér Debrecenben is.A házigazda Debreceni ReformátusNagytemplom és a szervezők, az AzurManagement és a Budapest Gospelpedig arra törekszik, hogy felekezete-ken és határokon túlmutató, közös is-tentisztelet valósuljon meg a térséglegmodernebb rendezvényhelyszínén.

Jegyek és információ:www.bpgospel.hu, www.nagytemplom.hu,www.eventim.hu.

Darlene Zschech Debrecenben2011. november 18., péntek, 19 óra, Debrecen, Fõnix csarnok

Nekivágott a havas rengetegnek.Nem félt soha. Kalandvágy űzte őt.Az ősök ismert példáit idézte,Naiv hitükből merített erőt.

Egy éhes farkascsorda volt a kezdet.Elszántan, vérszomjasan támadott. De lövés zaja robajlott a mélyből, S a megriadt had már nem árthatott.

A hó-párduc lesből szökött az útra,Mindenre elszántan bukkant elő.Mint pengeéles szablya és hegyes tőr,Odavágott, s győzött a nyers erő.

Nyakán és marján az a forradás ottA visszavert vad nem múló nyoma.Azóta hulló falevél neszétőlŐ fut tovább. Nem lehet ostoba.

Rugalmas izmai könnyed zenéjétMagával sodorta a déli szél,Míg fönn az égen szelíd röppenésselEgy felhő tágas terekről regél.

Örült, hogy tudja, merre, hol a forrás.Abból naponta friss vizet ivott.Ki nem vadonban él, az nem is sejti,Túlélés-ügyben ez egy szent titok.

Az orvvadászok sóvár célkeresztjeElőször ott kereste nagy szügyét.Nem állhatott meg. Bátor szökkenésselRepült előre, s végül célba ért.

Ezer veszély gátolta nagy futását.Ilyen természetű e vad világ.Érezte, tudta, biztos volt hitében,Hogy győzelmek után lát majd halált.

Igaza lett. Sok-ágú trófeájaOtt hirdeti, a nagy Vadász falán:Soha ne add fel! Légy hű mindhalálig!Helyed lesz majd a győzők oldalán.

G. S. – Pécs, 2011. május

Dal a szarvasról

Helyszín: Lónyay Utcai ReformátusGimnázium, 1092 Budapest, Kinizsiu. 1–7. (Lónyay és Kinizsi utca sa-rok) Időpont: december 2–3. (pén-tek, szombat) Nyitva tartás: péntek:14–20, szombat: 9–17

Könyvvásár

beh44.qxd 10/20/2011 5:15 PM


Hónapköszöntõ gondolatok – folytatás a címoldalról

Az apostol mögött már ott vanéletműve, egy Krisztushoz térítettkontinensnyi keresztyén sereg az ak-kori világban. Előtte pedig életénekutolsó szakasza. A cellacsendben fel-készül arra, ami még jön. Ehhez elégegy felsőruha és a Biblia. Felsőruhá-ra testének van szüksége, az általanyújtott melegre a növekvő hideg-ben, védelemre a mostoha körülmé-nyek között. Bibliára, ószövetségi te-kercsekre a lelkének van szüksége,hogy remény és erő lakozzék benne.A népek apostolának puritán gaz-dagsága, minden kincse csak ennyi:egy felsőruha és a Biblia.

Egyedül a mennyei Atya tudja,hányszor és hány helyen ismétlődöttmeg ehhez hasonló jelenet és kérés aPál óta lepergett közel kétezer eszten-dő alatt. Amikor a hirtelen beállott tör-ténelmi télben a túlélés, a megmaradáscsaknem nullára zuhant esélyét egyet-len felsőruha és egyetlen Biblia jelen-tette személyek, családok vagy éppennépcsoportok, nemzetek számára.Hányszor lett eközben az Élet Könyve„rabon napfény, Tévelygőnek hívó ha-rang, Roskadónak testvéri hang”?

Így volt ez azzal a hatvanegy ma-gyar protestáns lelkésszel, akiket rab-szolgaként adtak el 1675-ben a nápolyigályákra, s akiknek az úszó börtönnévált hajók evezőlapátjai mellett aszívből-fejből félhangosan „zsolozs-mázott” igék jelentették az egyedülireménységet. És 1849. október 6-ravirradóan is, amikor az aradi sira-lomházban vértanúink számára csakennyi maradt: egy (katonai vagy rab)köpeny, meg a Biblia. És nem ez a jele-net ismétlődött meg 1956 történelem-fordító napjai után a megtorlás rafináltcellamélyébe vetett honfitársainkkal,Recsken és a borda- meg lélekrop-pantás összes magyarhoni műinté-zetében, amikor rabként, de hittel és aszívből-fejből idézett igék mécsvilágá-nál élték túl sokan a megaláztatást?

Október újra itt van, szomorúanszép és győzedelmes ünnepeivel, hő-sök és áldozatok emlékezetünkben fel-sorakozó hosszú menetével. Nevekkels a névtelenségben maradtak néma ta-núságtételével. Mindezek mögött pe-dig nekünk, protestánsoknak még ok-tóber 31., a reformáció naptámadatá-nak ünnepe is ott ragyog, mindennapimegújulásunk őrtüzeként. És magyar-ságunk megújító erőforrásaként, amiMohácsnál bekövetkezett nemzetitragédiánk után elhozta eleinknek aközösségi és egyéni vigasztalódást, azismételt talpraállás esélyét, az élő hitbelső támaszát. És növekvő nemzeti

önismeretünk jeleként a széthúzás ésirigység magunkban hurcolt életveszé-lyes, sorsrontó csapdájának felismeré-sét. Hogy milyen hatékonysággal?Úgy, hogy ma is újra tanulni kell az ősileckét!

De a reformáció szilárdította megbennünk a más népeknél nem hitvá-nyabb nép, nemzet tudatát, európaiegyenrangúságunkat is, mikor pereg-rinus diákjaink Patakról, Pápáról, Deb-recenből, Kolozsvárról, Losoncról,Kassáról bejárták a nyugati egyeteme-ket. És nemcsak a hosszú út porát hoz-ták haza, hanem fejükben és lelkükbenaz emelkedő nemzetek legújabb tudo-mányos ismereteit, jövőépítő hitük,megtartó erkölcsi tartásuk aranynáldrágább, értékesebb tartalékát. Ez a fi-gyelő tekintet megmaradt akkor isbennünk, amikor jöttek az idegenzsoldosok, nyugati és vadkeleti meg-szállók, s le akarták szaggatni a sza-badságvágy felsőruháját népünkről, ski akarták szaggatni a hit támaszát lel-künkből.

Október színei és ünnepei emlé-keztetnek és tanulságul szolgálnak:egyénnek és nemzetnek megtartó, él-tető erőforrása ma is a Biblia. De ok-tóber arra is tanít: lehet az egyetlenfelsőruhát is méltósággal, zúgolódás,elégedetlenkedés nélkül viselni. Fon-tos ezt elmondani akkor, amikor a„még ez sem elég” konzumgörcseszorítja sok honfitársunk idegrend-szerét, hogy ne mondjam „lelkét”, stünteti el ajkukról a köszönet szavát.Október józan tanulságai közül is ki-tűnik az, hogy anyagi és szellemikultúra, hit és tudás, európaiság ésmagyarságtudat együttes vállalásatesznek minket méltókká eleink ok-tóbereihez, hagyatékához. Azokhoz,akik érettünk is vállalták egy felsőru-hával, Bibliával a nemritkán egyegész életen át tartó történelmi szorí-tókat és csapdákat.

De figyelünk-e még reájuk? Van-eígy gondunk idei októberünkre? Vagyegyre nagyobb szakadék választ elmár tőlük, egymástól meg magunktólis? Az egy felsőruha és a Biblia terem-tette puritán gazdagságtól? Töpreng-jünk el kicsit mindezen, amikor gon-dolatban vagy ténylegesen meggyújt-juk az emlékezés mécseseit! Mert mostmég eljön az ősz, eljön újra - hűvös éj-szakáival, szél sodorta faleveleivel, el-múlást idézőn. De lesz-e módunk jö-vőre is eltöprengeni e gyümölcsöt ésszíneket, történelmi és sorstanulságo-kat, hitbeli felismeréseket érlelő hónapkincsein? Most még igen...

Dr. Békefy Lajos

100. zsoltár– Hálaadónapi elmélkedés –

Az ujjongásra történő felszólítás,s az Úr szolgálatára való biztatásszükséges, ám csak akkor lehet eredményes,ha megvan a kívánt előzménye.

Az öröm fölébresztett lelki érzet, s nem önkéntelen gerjed a szívben, bár örvendezni jó és boldogító!Mégis kívánatos az ébresztőszolgálat végzése a gyülekezetben.A megszokás megfojtjaa legszentebb érzetet is.Az örömszerzésnek sokféleeszköze, módja alakult kia közösségekben, de a tiszta örömnem mámor termelte gyönyör.

Az Isten előtti ujjongás arra a meggyőződésre épül,hogy az Úr az Isten!Ezt a tudást az egész földre,minden népre ki kell terjesztenia zsoltáros hite szerint!Ez küldetés, Izraelnek eleve elrendelés!

Isten kezének alkotásai vagyunk;ennek folytán az övéi,és nem lehetünk a magunkéi!Legelőjének nyájakéntgondviselése alá tartozunk! A Pásztor elidegeníthetetlentulajdonának számítunk.

Ezzel a boldogító ismerettels tapasztalattal már hálateltentudunk az Úr háza küszöbén átlépni,udvaraiban dicséretet énekelni.Így a hála/adás nem kiköveteltcselekmény,hanem fölébredt hála/tétemény!

Imádjuk Istent, mert jó,mert irántunk való szeretete,hűsége sohasem változó!

Nagy Ferenc

Helyesbítés: A 43. szám címol-dalán lévő október 23-i cikk kez-dete helyesen: „Boldogok lehe-tünk, hogy 55 évvel ezelőtt...”

Ujjongás az Úr elõtt

beh44.qxd 10/20/2011 5:15 PM

a magyarorszÁgi baptista egyhÁz hetilapja békehírnök

Documents