Miskolci Egyetem

Marketing és Turizmus Intézet

A miskolci egyetemisták környezettudatos fogyasztói

magatartásának vizsgálata

Lajtos Krisztina

2018

Tartalom

Bevezetés ............................................................................................................................... 1

1 Aktualitás ...................................................................................................................... 2

1.1 Kutatási probléma ................................................................................................... 2

1.2 A kutatás célja ......................................................................................................... 2

1.3 Kutatás fő kérdései .................................................................................................. 3

1.4 Az Európai Unió környezetvédelmi szabályozásának legfontosabb mérföldkövei . 3

2 Szakirodalom feldolgozása .......................................................................................... 6

2.1 Környezettudatosság, tudatos fogyasztói magatartás ............................................. 6

2.2 Fenntarthatóság, fenntartható fogyasztás .............................................................. 7

2.3 A környezettudatos magatartás modellezése .......................................................... 8

2.4 A környezettudatos attitűd ...................................................................................... 9

2.5 Önértékelés ........................................................................................................... 11

2.6 A környezettudatos magatartás motivációi ........................................................... 13

2.7 A marketing szerepe .............................................................................................. 15

2.8 A környezettudatos magatartás megnyilvánulása cselekvésekben ....................... 16

2.9 Cselekvési nehézségek ........................................................................................... 17

2.10 Mérési skálák ........................................................................................................ 18

2.11 A környezettudatos magatartás és a nemek közötti kapcsolat .............................. 20

2.12 Környezettudatosságot befolyásoló egyéb tényezők ............................................. 21

2.13 Eredmények ........................................................................................................... 22

2.14 Következtetések ..................................................................................................... 24

3 Saját kutatási eredmények ........................................................................................ 26

3.1 GEB skála kiértékelése ......................................................................................... 28

3.2 Átlagok nemek szerinti vizsgálata ......................................................................... 36

3.3 Átlagok karok szerinti vizsgálata .......................................................................... 39

3.4 Hallgatók önértékelése ......................................................................................... 40

3.5 Környezetbarát termékek vásárlása ...................................................................... 42

3.6 Termékjellemzők fontossága ................................................................................. 43

3.7 Lakhatás jellegének befolyása .............................................................................. 44

4 Javaslatok, következtetések ....................................................................................... 47

4.1 Nemek közötti különbségek ................................................................................... 48

4.2 Kutatási kérdések összefoglalása .......................................................................... 48

4.3 Egyetemista környezetbarát trendek ..................................................................... 49

4.4 Javaslatok ............................................................................................................. 51

5 Összefoglalás ............................................................................................................... 52

6 Irodalomjegyzék ......................................................................................................... 53

7 Summary ..................................................................................................................... 55

Melléklet ............................................................................................................................. 57

1

Bevezetés

A környezet megóvása, a környezetszennyezés csökkentése és a fenntartható fogyasztás

jelenleg az egész világot foglalkoztató problémakörök. Hazánkban az elmúlt években nem

hogy javult volna, de romlott a környezet állapota emberi felelőtlenségünk által. „1972-ben

a brit biológus - Kenneth Mellanby - úgy határozta meg a környezetszennyezést, hogy "a

mérgező anyagok jelenléte, amelyeket az ember juttatott a környezetébe", azonban ezen felül

még jelenti a természetes talaj és vízrendszerek tönkretételét azáltal, hogy a természetes

anyagok máshová kerülnek az eredeti helyükről.” (Jakab, 2008, 2.o.)

A környezetszennyezés lehet fizikai, biológiai vagy kémiai eredetű. A legsúlyosabb

problémákat a levegőszennyezés okozza, amely a jelenlegi szinten már kimutathatóan

negatív hatással van az emberek egészségügyi állapotára. Légúti betegségek, asztmás

rohamok, érrendszeri megbetegedések okozója lehet. Ennek legfőbb forrása a nehézipar, a

közlekedés és az energiatermelés. 2018. január 30-án Brüsszelben miniszteri csúcstalálkozót

tartottak, melyre az Európai Unió kilenc legszennyezettebb levegőjű országát hívták meg

köztük Magyarországot is. A légszennyezettségen kívül – mely a legnagyobb problémát

okozza – meg kell említeni a többi környezetszennyezési módot is, mely szintén befolyásolja

mindennapi életünket; a vízszennyezést, a talajszennyezést, a fényszennyezést és a

zajszennyezést.

A vízszennyezés nem csak a felszín feletti, de a felszín alatti vizeinket is fenyegeti egyaránt.

Habár a mezőgazdaságban próbálnak környezettudatosabb módszereket alkalmazni a

műtrágyák és vegyszerek csökkentésével, az ipari hulladékok nem megfelelő tárolása

beláthatatlan következményekkel járhat. A vállalatok felelőtlenségére jó példa mikor 2000.

január 30-án egy nagybányai ipari vállalat gyártelepéből százezer köbméternyi cianid- és

nehézfémtartalmú szennyvíz ömlött a Lápos folyóba, majd a Szamosba és a Tiszába. Egy

becslés szerint a folyóban több mint 1000 tonna hal pusztult el.

A talajszennyezés közvetetten érezteti hatását az emberekkel, hiszen a benne termesztett

növényeken keresztül a káros anyagok egészen a fogyasztókig jutnak.

A fényszennyezettség és a zajszennyezés talán nem a legfontosabb probléma, de nem szabad

róluk megfeledkeznünk. Hazánkban a kisebb városok és apróbb falvak jobban érzik ezek

negatív hatását, mint a nagyvárosok. Például a kisebb falvakban a lakók számára mára már

zavaró a megnövekedett repülőgép forgalom hangja.

2

1 Aktualitás

1.1 Kutatási probléma

A fenntartható fogyasztás, a környezettudatos fogyasztói magatartás, a környezettel való

harmonikus együttélés mind-mind szükséges ahhoz, hogy a jövőben elkerüljük a környezeti

katasztrófákat, melyek gazdasági összeomlást is előidézhetnek. Ebben kiemelt szerepet

játszanak jelen korunk fiataljai (18-tól 25 éves korig), hiszen ők fogják alkotni a következő

értékteremtő és tudatos munkaerőt, akik a gazdaságot hivatottak előre vinni. Azonban nem

ismerjük pontosan, hogy az ebben a korban lévő fiatalok mennyire mutatnak hajlandóságot

a környezettudatos életmód és fogyasztás felé. Nincs rálátásunk arra, hogy mindennapi

fogyasztásuk, során mennyire helyezik előtérbe a környezetvédelmet egy-egy vásárlási

döntés során. Továbbá arról sincs pontos információnk, hogy kifejezetten a Miskolci

Egyetem hallgatói mennyire gondolkodnak környezettudatosan és ez, hogy jelenik meg a

vásárlási szokásaikban. Azt is érdemes megemlíteni, hogy szintén nincs információnk arról,

hogy a vállalatok által alkalmazott „zöld marketing” vagy más néven „eco marketing”,

mennyire befolyásolja a fiatalokat egy-egy termék megvásárlásakor. Kutatásomban épp

ezért a Miskolci Egyetemen tanuló hallgatókat fogom vizsgálni.

1.2 A kutatás célja

A kutatás célja az, hogy minél tisztább képet adjon arról, hogy a Miskolci Egyetemen tanuló

diákok mennyire helyezik előtérbe a környezettudatosságot, a fenntartható fogyasztást,

mindennapi vásárlásaik során. Ezen felül, hogy felmérje a hallgatók általános ismeretét a

környezettudatos fogyasztásról, és arról, hogy ők, mint bennfentesek hogy látják

egyetemista társaikat a környezettudatosság szempontjából. A fő cél az, hogy releváns és

hasznos adatokat, információkat tudjunk meg a hallgatók fogyasztási szokásairól, és ezek

segítségével meghatározzuk, hogy hol lehetne és mit javítani, változtatni annak érdekében,

hogy a diákok elmélyítsék, szokásukká tegyék a zöld és környezetbarát fogyasztást a

mindennapjaikban. Felmérem azt is, ők hogy látják saját környezetükben ezt a problémát,

mint belső szemlélők és milyen eltéréseket figyelhetünk meg a különböző csoportokban.

3

1.3 Kutatás fő kérdései

Alapvetően arra szeretnék választ kapni, hogy az egyetem hallgatói mennyire tartják

magukat környezettudatosnak és környezetbarátnak a mindennapjaik során. Mik azok a

környezetbarát tevékenységek, melyeket a mindennapjaik során önszántukból hajtanak

végre? Autóval közlekednek vagy inkább a tömegközlekedést választják? Diákéletből

eredően inkább az olcsóbb termékeket vásárolják meg, vagy a kicsit drágább, de zöldebb,

környezetbarátabb változataikat? Mennyivel lennének hajlandóak többet fizetni ugyanazon

termék környezettudatosabb, drágább verziójáért? Mivel lehetne őket ösztönözni a

tudatosabb fogyasztásra? Mennyire élnek pazarló, túlfogyasztó életmódot? Ennek tükrében

szoktak-e az ebből eredő jövőbeli következményekre gondolni, melyek rájuk is hatással

lesznek? Szülőktől, rokonoktól, barátoktól látott fogyasztói magatartás példák mennyire

befolyásolják őket?

1.4 Az Európai Unió környezetvédelmi szabályozásának legfontosabb

mérföldkövei

Az Európai Unióban meghatározott környezetvédelmi előírások a legszigorúbbak közé

tartoznak az egész világon. Ezekkel a szigorú előírásokkal az Unió arra törekszik, hogy

elősegítse és fenntartsa az Európai Unió globális versenyképességét amellett, hogy

védelmezze az unióban élő emberek életminőségét, egészségét és természetes környezetét.

Az EU környezetvédelmi szabályozására jellemző az, hogy nem képez teljesen egységes

rendszert, hanem eltérően szabályoz bizonyos aspektusokat. Egyes területeken szigorú,

számszerűleg jól behatárolt szabályokat határoz meg, míg máshol elegendőnek tartja a

keretjellegű szabályozást. Tekintsük át, melyek voltak az Európai Unió környezetvédelmi

szabályozásának meghatározó dokumentumai.

Első Környezetvédelmi Akcióprogram (1973)

1973. novemberében léptették életbe az Első Környezetvédelmi Akcióprogramot, melyben

11 pontban meghatározták a legfőbb környezetpolitikai alapelveket, amelyek lefektetik egy

demokratikus, környezettudatos társadalom és piacgazdaság alapvető szabályait.

4

Második környezetvédelmi akcióprogram (1977–1981)

Ebben az akcióprogramban már nagyobb hangsúlyt fektettek a vállalatok szabályozására is,

hiszen az ipari szennyezés ellenőrzési költségeivel foglalkozó szabályozást ekkor fogadták

el. Felismerték a levegőszennyezés súlyosságát és létrehoztak egy levegőminőséggel

foglalkozó direktívát. Szintén fontos környezetpolitikai kérdéssé váltak a vegyi anyagok,

amelyeket főként nagyipari vállalatok juttatnak a környezetbe. Ekkor alkották meg a Seveso-

direktívát, amely az ipari vegyi katasztrófák és balesetek kezelését és szabályozását

tartalmazza jogszabályokon keresztül.

Harmadik környezetvédelmi akcióprogram (1982–1986)

Ebben az időszakban csatlakozott Görögország az Európai Unióhoz, amely miatt az addigi

uniós nézeteket más szemszögből kellett megvizsgálni, amely nem kedvezett az innovatív

környezetpolitikának. Az Európai Unió ekkor kezdte realizálni a mediterrán térségek sajátos

környezetszennyezési problémáit. Két – egyre nagyobb súlyosságú – környezeti probléma

volt ekkor a színen: a környezet fokozódó savasodása, illetve a hulladékgondok.

Az Egységes Európai Okmány (1987)

Ez az okmány az első egyezmény, amely jogilag hivatkozik konkrétan a

környezetvédelemre. Az okmány keretein belül az uniós tagországok elkötelezték magukat

a belső piac kiépítésére 1992-ig. Az egyezményben meghatározták a környezetpolitika két

legfontosabb alapelvét: a környezetkárosodás forrásnál történő megelőzését és a „szennyező

fizet” elvet. Fontos megemlíteni, hogy az okmány a környezetpolitikát a többi ország

közösségi politikájával egyenrangúvá tette.

Negyedik környezetvédelmi akcióprogram (1987–1992)

Az akcióprogram 5 fontos prioritást jelölt ki melyekben kitért a környezetvédelem jogi

környezetére, a munkahelyteremtésre és az anyag- és forrásorientált megközelítésre. A

program meghatározza a környezettel kapcsolatos információhoz történő szabad hozzájutást

is és kötelezővé teszi a környezet állapotáról szóló jelentések elkészítését háromévenként.

Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy az unió kinevezte az 1987. március 1–től

1988. március 1-ig tartó időszakot a Környezet Európai Évének, melynek idején a bizottság

arra törekedett, hogy szorosabb kapcsolatot alakítson ki a nem kormányzati szervekkel és az

állampolgárokkal. Szintén ebben az időszakban sikerült megegyezni az Európai Környezeti

Ügynökség felállításáról, melynek székhelye Koppenhága lett.

5

Ötödik környezetvédelmi akcióprogram

Az akcióprogram modelljéül az 1988-ban kidolgozott holland nemzeti környezetpolitikai

terv szolgált, mellyel kezdetét vette egy szisztematikus stratégiai tervezés az Európai

Unióban. A program a környezetvédelem megközelítése szempontjából különbözött az

előző akcióprogramoktól. Eltérő környezetpolitikai területeket helyezett prioritásba, mint

például a fenntartható gazdálkodást a természeti erőforrásokkal, a hulladékok integrált

szennyezés megelőzését és ellenőrzését, valamint a jobb közlekedési-szállítási irányítást.

UNEP - United Nations Environment Programme (ENSZ Környezetvédelmi

Programja)

Az 1972-es ENSZ Konferencia megtartása után december 15-én Stockholmban alapították

meg az UNEP-et vagyis az ENSZ Környezetvédelmi Programját. A konferencián résztvevők

nyilatkozatot fogadtak el a környezetvédelem alapelveiről és nemzetközi feladatairól. Célja

a környezetvédelmi szempontból elfogadható gazdaságpolitikák kialakítása, a fenntartható

fejlődés elősegítése, valamint a környezeti tevékenységek koordinálása. Az UNEP szintén

foglalkozott olyan problémákkal, mint a határértéken túli légszennyezés, vagy nemzetközi

vízi utak szennyezése, és ezekre különböző szerződéseket hozott létre.

6

2 Szakirodalom feldolgozása

2.1 Környezettudatosság, tudatos fogyasztói magatartás

Arra a kérdésre, hogy mit jelent a környezettudatos magatartás legegyszerűbben úgy

felelhetnénk, hogy: környezetbarát módon viselkedünk úgy, hogy a lehető legkevesebbet

ártsunk vele a környezetnek. Ám ennek a definiálása ennél jóval összetettebb, sok kutató

próbálta már más és más módon megközelíteni a környezetbarát magatartás fogalmát.

„A környezetbarát magatartás definiálásában alapvetően két megközelítéssel találkozhatunk.

Az egyik csoportba azok a meghatározások tartoznak, amelyek a magatartást teljes

komplexitásában vizsgálják, így átfogó képet nyújtanak a fogyasztók – nem csak

fogyasztóként tanúsított – viselkedéséről. A másik csoportot azok a meghatározások

képezik, amelyek a környezetbarát magatartásnak csak egy dimenziójával foglalkoznak: a

marketingcélú kutatásokban tipikusan a vásárlási magatartással, illetve a fizetési

hajlandósággal.” (Majláth 2009. 38.o.)

Egy másik megközelítés szerint Hofmeister és társai (2006) úgy definiálták a

környezettudatosságot, mint motiváció, amely „olyan vásárlást eredményez, mely legalább

olyan mértékben kielégíti a szükségleteket, mint a hagyományos fogyasztói magatartás,

viszont képes hozzájárulni a hulladékok csökkentéséhez, az alacsonyabb

környezetterheléshez. Ezek alapján tehát nagyjából megfelel a fenntartható fogyasztás

részterületének” (Dudás 2011. 51.o.). Dudás (2006) szerint a fogyasztói környezettudatosság

olyan sajátos cselekvésekben ölt testet, amelyeknek legfőbb célja az, hogy csökkentse a

környezethasználatot.

Zsóka (2005) a szakirodalomban a környezettudatosság 5 komponensét különbözteti meg:

„a környezeti értékek, az ökológiai tudás, a környezeti attitűdök, a cselekvési hajlandóság és

a tényleges cselekvés” (Zsóka 2005. 5. o.).

Stern (2000) kétféle módon definiálja a környezetileg szignifikáns magatartást. „A

hatásorientált definíció szerint, környezetileg szignifikáns a magatartás annak mértéke

alapján, mekkora változást okoz a természetből nyerhető anyagok és energia

elérhetőségében, illetve mennyire érinti az ökoszisztéma vagy a bioszféra szerkezetét és

dinamikáját.” (Majláth 2009. 39.o.) A hatásorientált megközelítés nem veszi figyelembe,

mennyire szándékos a cselekedet. Például valaki járhat tömegközlekedéssel autó helyett, ami

egy környezetbarát magatartás, de lehet azért teszi mert nincs saját autója, így a fő indíttatás

nem a környezettudatosság, mégis pozitív hatású a cselekedet. A szándékorientált alapú

7

megközelítés szerint a környezetileg szignifikáns magatartás „a cselekvő szempontjából

végzett magatartás, a környezet megváltoztatásának szándékával (normálisan annak javára)”

(Stern 2000. 408.o.). Tehát itt csak a szándékra figyel, arra vonatkozik, függetlenül az

eredménytől, illetve annak hatásosságától.

2.2 Fenntarthatóság, fenntartható fogyasztás

A fenntartható fogyasztás meghatározó része a fenntartható fejlődésnek és annak, hogy a

számunkra elérhető erőforrásokat és a belőlük előállított javakat a lehető leghatékonyabban

használjuk fel úgy, hogy a termékek teljes életciklusát figyelembe vegyük, újragondoljuk.

Ennek központi problémája azzal függ össze, hogy a Föld erőforrásai és nyersanyagai

korlátozottak és idővel elfogynak, míg a termelés és a fogyasztás napról napra növekszik. A

fenntartható fogyasztásnak számos definíciója létezik, több különböző megközelítésben, de

egy valamiben mind egyetértenek, mégpedig abban, hogy elsődleges fontosságú a

fogyasztás mennyiségének csökkentése. „A tudományos kutatás és az oktatás (társadalmi

szemléletformálás) területén különösen szükségesnek véljük kihangsúlyozni a

fenntarthatóság három, egymást kölcsönösen feltételező dimenziójának – ökológiai,

ökonómiai és szociális – a fontosságát, s hogy ezek a szempontok globális, regionális és

helyi szinteken egyaránt értelmezésre várnak.” (Valkó, 2003, 9.o.)

A fenntartható fogyasztás kifejezésből eredően létezik fenntarthatatlan fogyasztás is, amely

pont az ellenkezőjét jelenti, és ami sajnos jelenleg is hatalmas méreteket ölt a világon.

Burgess (2003) szerint „a fenntarthatatlan fogyasztás egy olyan fogyasztási modell, amely

negatívan hat a környezetre, és negatívan hat ezen keresztül magukra a fogyasztókra is:

egyrészt az adott termékek és szolgáltatások konkrét fogyasztóira, másrészt pedig a tőlük

időben és/vagy térben távol lévő más fogyasztókra egyaránt.” (Dudás 2011. 51.o.)

Azonban meg kell említenünk, hogy ez a megközelítés csak a környezeti fenntarthatóságot

foglalja magában, nem szabad elfelejteni a másik két alappillérét a fenntarthatóságnak: a

társadalmi és gazdasági fenntarthatóságot.

A „Közös jövőnk” („Our common future”) jelentést 1987-ben fogadták el Tokióban,

melynek az alapkoncepciója az volt, hogy a Földön élő minden embernek joga van arra,

hogy emberhez méltó körülményekben élhessen és legalább az alapvető emberi szükségleteit

kielégíthesse. A jelentésben meghatározták a fenntartható fejlődés koncepcióját, valamint

módszereket és eszközöket dolgoztak ki arra, hogy a nemzetek problémamentesen tudjanak

együttműködni.

8

A „fenntartható fogyasztás” pontos definícióját a Rio de Janeiroban megrendezett ENSZ

konferencián (1992) fogalmazták meg és az AGENDA 21 ("Feladatok a XXI. századra")

dokumentum vezette be, amely tartalmazza a fenntartható fejlődés átfogó programját. A

konferencia után egy évvel megalakult az ENSZ Fenntartható Fejlődés Bizottsága (1993),

mely az ENSZ programjának végrehajtását hivatott koordinálni.

A következő ENSZ Világtalálkozó a fenntartható fejlődésről 2002-ben volt megtartva

Johannesburgban. A találkozón visszatekintettek a riói konferencia óta eltelt 10 évre és

értékelték az eredményeket és a kitűzött célok magvalósulását. A johannesburgi

konferencián a résztvevő országok elfogadták a politikai nyilatkozatot és a végrehajtási

tervet, mely az alábbi főbb pontokat tartalmazza: energia, vízellátás/közegészségügy, vegyi

anyagok, halászat, segélyek, nők helyzete, egészségügy, kereskedelem, globalizáció,

stratégiák, szegénység, kormányzat és biológiai sokféleség.

2.3 A környezettudatos magatartás modellezése

Piskóti és Nagy (2011) kutatásában felállították a környezettudatos magatartás hipotetikus

modelljét és a modell tesztelésére többszörös lineáris regressziót alkalmaztak. Az almodell

értékelésében megállapították, hogy a társadalmi értékek (LOV) a környezeti értékekre

gyenge befolyásoló hatást gyakorolnak, mivel a standardizált együttható értéke alacsony.

Egyértelműen megállapítható az is, hogy a környezeti értékek erősen befolyásolják a

környezettudatos szándékot. A társadalmi értékek gyenge hatást gyakorolnak a viselkedési

szándékra, így arra következtethetünk, hogy a társadalmi értékek csak korlátozottan

befolyásolják a környezettudatos magatartás kialakulását.

A második almodell elemzése során, a környezeti ismereteket (EK), a környezeti értékeket

(EV) és a környezettudatos viselkedési szándékot (EBI) vizsgálták, mint környezettudatos

magatartást befolyásoló tényezőket. Az elemzés eredményeképpen a környezettudatos

magatartás (GEB) és a környezettudatos viselkedési szándék (EBI) között nem túl erős -

mondhatni gyenge - erősségű kapcsolatot sikerült felfedezni.

A kutatásban feltárták, hogy a legerőteljesebb akadályozó tényező a kényelem, melyet

korreláció – számítással határoztak meg. Tehát kijelenhetjük, hogy minél fontosabb valaki

számára a kényelem és a kényelmes életmód, annál kevésbé fog környezettudatosan

viselkedni. A második legerősebb gátló tényező az anyagi javak / pénzügyi erőforrások

hiánya, vagyis azért nem környezettudatos a fogyasztók magatartása, mert sokan nem

engedhetik meg maguknak a szűkös anyagi helyzetük miatt. Az akadályozó tényezők közül

9

érdemes még megemlíteni az időhiányt, és az információ hiányt, melyeknek érdekessége az,

hogy a környezettudatos viselkedésre gyakorolt hatása nem volt szignifikáns.

2.4 A környezettudatos attitűd

„Az attitűdök különböző tárgyakra adott kognitív és affektív válaszok vagy másképp

fogalmazva egy tárgyról, témáról vagy cselekvésről alkotott vélekedés, mutatott érzés.”

(Havasi Virág 2013 114. o.) Az e téren kutatók a környezeti attitűd két fajtáját különböztetik

meg és vizsgálják. „Az egyik a környezet felé irányuló attitűd, a másik a környezettudatos

viselkedés iránti attitűd” (Hines 1986. 87. o.). Az attitűd tárgy így két nagyobb csoportba

sorolható: 1. a természetes környezeti értékek, vagy annak egy része (pl: talajszennyezés),

2. a környezettudatos magatartás egy megnyilvánulási formája (pl: szelektív

hulladékgyűjtés).

Ezek alapján úgy gondolhatnánk, hogy az attitűdök erős befolyással vannak a magtartásra

és ez által a fogyasztásra is, de ez nem minden esetben igaz. Ajzen és Fishbein (1980)

tervezett viselkedés elméletében megállapította és kihangsúlyozta, hogy az attitűdök

nincsenek közvetlen hatással a magatartásra, hanem csak a cselekvési szándékot

befolyásolják. Azonban a cselekvési szándék több tényező függvényében mozog, így a

szubjektív norma és az attitűdök, továbbá az ezeknek tulajdonított relatív fontosság mentén

mozog. Az attitűdök gyökerei az értékekben vannak és abban, hogy a cselekvés

következményét az elkövető miként éli meg. Tehát ebből az következik, hogy nem számít,

ha az egyén belső attitűdje környezettudatos, attól még nem lesz törvényszerűen

környezettudatos a viselkedése is.

Ezt a feltevést Monostori és Hőrich (2008) kutatása is alátámasztja, melynek egyik kérdése

a szelektív hulladékgyűjtésre vonatkozott. Az általuk feltett hipotézis a következő volt: „a

szelektív hulladékgyűjtéssel kapcsolatos lakossági támogatottság jóval alacsonyabb szintű

cselekvési és fizetési hajlandóságot takar, mint ahogyan az attitűd kérdések alapján erre

következtethetnénk.” A hipotézist igazolja az, hogy a lakosság 87%-a úgy gondolta, hogy a

szelektív hulladékgyűjtésnek minél előbb teret kell hódítania, viszont csak 72%-uk tartja

kötelezőnek magára nézve a szelektív hulladékgyűjtést. Természetesen a szelektív

hulladékgyűjtés bevezetésének költségei is vannak, ezt azonban már csak a háztartások 23%-

a lenne hajlandó megfizetni.

10

A környezeti attitűdnek van egy másfajta megközelítése is, mely szerint többkomponensű.

Ebben az esetben világosan el kell különítenünk egymástól az először Rosenberg és Hovland

(1960) által szétválasztott kognitív, affektív és (cselekvési) szándék attitűd-komponenseket.

Az összefüggésrendszerben a tervezett tevékenységek elméletének konceptuális vázát a

környezeti ismeret, a környezeti értékek és a környezettudatos viselkedési szándék alkotja.

Barr és szerzőtársai (2010) a fogyasztók utazási szokásai alapján megállapították, hogy a

környezeti attitűdöt erősen meghatározza az, hogy milyen közlekedési eszközt választanak

az egyének a mindennapi utazások során, viszont ugyanez egyáltalán nem jellemző a

pihenéssel, nyaralással kapcsolatos utakra.

Piskóti és Nagy (2011) kutatásuk során a környezettudatos attitűdöt is vizsgálták a magyar

lakosság körében. A környezeti attitűd mérése során a kutatásban résztvevőknek 19 állítást

kellett értékelniük, egy 5 fokozatú Likert – skálán, amelyben az 1-es értéke azt fejezte ki,

hogy teljesen egyet értek, az 5-ös érték pedig azt, hogy nem értek egyet. Itt is volt pár olyan

állítás, amelyek negatív módon voltak megfogalmazva, ezek átkódolásra kerültek. Az

állításokat 3 csoportba lehet osztani. Az elsőbe az a hét állítás tartozik, amely az ismereti

komponensre vonatkozott, a második csoportban öt állítás az értékkomponensre, a

harmadikban pedig hét állítás szintén cselekvési komponensre vonatkozott.

A felmérésből kiderült, hogy a magyar lakosság leginkább abban ért egyet, hogy minden élő

szervezet – beleértve a mikroorganizmusokat, a növényeket, az állatokat és az embereket –

kölcsönhatással vannak egymásra. Szintén nagy az egyetértés abban is, hogy a sarki jég

olvadása által megnövekedett tengerszint később komoly problémát jelenthet a tengerparti

városok számára. A válaszadók legkevésbé abban értenek egyet, hogy a vállalatok

társadalmi felelősségvállalása (CSR tevékenység) az alapvető társadalmi problémák

megoldását célozza meg. Megfontolandó, hogy a jövőben a vállalatok javítsanak az ő CSR

tevékenységükről kialakult általános képen valamely pozitív irányba.

Az értékkomponensre vonatkozó állítások közül az emberek azzal az állítással értettek

leginkább egyet, hogy „mindenért, amit teszek beleértve a környezetre

irányuló cselekedetemet is felelős vagyok”. Ez a Likert – skálán átlagosan 4,06-os értéket

kapott. Sokan gondolják úgy is, hogy „a Föld nem azért értékes, mert

mi emberek annak hisszük, hanem a Föld önmagában is értéket képvisel”. A legkevesebben

azzal értettek egyet, hogy „a természetet azért kell védeni, mert az Isten, vagy más

természetfeletti erő lakozik benne, még ha nem is láthatjuk” és ez kapta a legalacsonyabb

értéket (3,11) is.

11

Végül a harmadik csoport, a cselekvési komponens értékeit elemezzük, melyből kiderül,

hogy a magyarok legjobban a háztartásokban keletkező hulladék mennyiségét szeretnék

csökkenteni a jövőben. Hiába ez az állítás kapta a legtöbb egyetértést, a Likert – skálán csak

3,46-os értéket kapott, ami az 5-ös skálához viszonyítva így is csak közepes mértékű

szándékot fejez ki. A legkevésbé arról mondanának le a válaszadók, hogy olyan cégek

termékeit ne vásárolják meg, melyek nem törődnek a környezettel és a társadalmi

problémákkal.

A WWF Magyarország (2016) közvélemény-kutatásából kiderül, hogy jelentős mértékben

csökkent a magyar lakosság érdeklődése a környezetvédelem, valamint a globális

fenntarthatósági problémák iránt. A Természetvédelmi Világalap magyar szervezetének

közleményéből megtudhatjuk, hogy a legtöbben a legfontosabb feladatnak az ivóvizek és a

természet megóvását tartják, azonban a klímaváltozásért 2010-ben többen aggódtak, mint

2016-ban. A WWF Magyarország eredményei szerint 2010-ez képest a magyar lakosság az

évek múlásával egyre fogékonyabb a mindennapi életbe rutinszerűen beleillő

környezettudatos tevékenységekre.

2.5 Önértékelés

Az önértékelés „az ember kritikai megítélése és minősítése önmagáról, képességeiről,

tevékenységéről, magatartásáról. A folyamatos önmegfigyelésen és önellenőrzésen alapuló

önértékelés lehetővé teszi az egészséges, személyiségre jellemző önismeret és önbizalom

kialakulását, az önirányítás képességének fejlődését.” (Báthory 1997. 102.o.) A

kutatásokban általában az önértékelést egy egydimenziós konstruktumként kezelik,

amelynek több összetevője van; magába foglalhat különböző területekről szerzett

tapasztalatokat (pl család, otthon), de vonatkozhat akár egy specifikus területre is, például a

környezettudatosságra.

Az, hogy mennyire tartjuk magunkat környezettudatos fogyasztónak és a tetteink szerint

mennyire vagyunk azok, eltérő lehet. Általános hipotézis a szakirodalomban az, hogy

magunkat jóval pozitívabbnak, vagyis környezettudatosabbnak gondoljuk, mint azt a

tetteink mutatják.

Magyarországon nem csak az fontos, hogy mennyire viselkedünk ténylegesen

környezettudatosan, de az is, hogy mennyire tartjuk magunkat annak és az önértékelésünk

mennyire van összhangban a cselekvéseinkkel. Mivel belső önértékelésünk határozza meg

leginkább, hogy milyen irányban változtatunk a magatartásunkon, így érdemes ezt vizsgálni.

12

Nagy (2017) egy online kérdőív segítségével kérdezett meg 442 főt, hogy felmérje a magyar

fogyasztók önértékelését és magatartását. Az alapsokaságból (8 703 163 fő), hólabda

módszerrel alkalmazott kiválasztás során, a 442 fős minta két szempontból reprezentatívnak

tekinthető, nemek szerinti megoszlás szerint (nő / férfi) és generációk szerint (Z, Y, X és

veteránok). Nagy (2017) kutatásából kiderül, hogy a magyar lakosság jelentős része

egyáltalán nem viselkedik környezettudatosan, habár előtte a résztvevők nagy része

környezettudatosnak jellemezte magát. Nagy abból a hipotézisből indult ki mely szerint az

önértékelés szignifikáns módon kedvezőbb, mint a környezettudatos viselkedés tényleges

mértéke. Hosszas számítások után a hipotézist elfogadta, tehát valóban kedvezőbbre

értékeljük saját magunkat, mint ahogy azt a cselekvéseink mutatják.

A kutatás elején a résztvevőket megkérdezték, hogy saját bevallásuk szerint mennyire tartják

magukat környezettudatosnak. A kutatás második felében az önértékelés lett összehasonlítva

a kitöltők válaszaival, tehát a tényleges cselekvéseikkel. A kitöltők környezettudatosságának

számszerűsítése érdekében Nagy egy saját képletet hozott létre így a kapott értékeket bele

tudta foglalni egy grafikonba.

A felmérésben részt vett fogyasztók válaszaik alapján 5 csoportba lettek besorolva, az 5

szegmens pedig a következőképpen oszlik meg: 1. egyáltalán nem környezettudatos

fogyasztók, 2. kis mértékben környezettudatos fogyasztók, 3. közepes mértékben

környezettudatos fogyasztók, 4. nagymértékben környezettudatos fogyasztók, 5. teljesen

környezettudatos fogyasztók. Arra a kérdésre, hogy a fogyasztók mennyire tartják magukat

környezettudatosnak a lehetséges válaszok megegyeznek az említett szegmensekkel. A

legtöbb válaszadó a 3. szegmensbe esett, vagyis a kitöltők 46,6%-ka közepes mértékben

környezettudatos fogyasztó. Ezt követte a 2. csoport, vagyis a kis mértékben

környezettudatos válaszadók (36,9%). A legkevesebb főt az 5. szegmens tudhat magának, a

kitöltők mindössze 2,5%-ka jelentheti ki azt magáról, hogy ő teljes mértékben

környezettudatos fogyasztó.

„A magyar lakosság környezettudatosság szerinti önértékelése a valóságnál jóval

kedvezőbb, azaz sokkal pozitívabb színben látjuk magunkat annál, mint ahogyan

ténylegesen viselkedünk.” (Nagy 2017, 222.o) Az állítást az is igazolja, hogy előzetesen a

nagymértékben környezettudatos kategóriába a fogyasztók 46,74%-a sorolta magát, holott a

tényleges cselekvések alapján mindössze 11,84%-uk került ebbe a szegmensbe. Az alábbi

ábra jól szemlélteti, mekkora az eltérés a fogyasztók önértékelése és a tényleges

számszerűsített cselekvések között.

13

1. ábra: A környezettudatos viselkedés értékelése és önértékelése

Forrás: Nagy 2017 223. o.

Láthatjuk, hogy a legnagyobb eltérés a nagymértékben környezettudatos fogyasztók

szegmensében van. Viszont megfigyelhető egy pozitív különbség is a közepes mértékben

környezettudatos fogyasztók csoportjában. A kitöltők előzetesen 40,02%-a sorolta magát

ebbe a kategóriába, azonban a cselekvésük alapján 46,03%-uk tartozik ide.

Az eredmények alapján Nagy egy hipotézist állított fel melyben azt állítja, hogy az

önértékelés szignifikáns módon kedvezőbb a környezettudatos viselkedés tényleges

mértékénél. A hipotézis tesztelésére Mann - Whitney – Wilcoxon - próbát alkalmazott,

melynek lényege, hogy egy legalább ordinális változó mediánját hasonlítja össze két,

egymástól független csoportnál. Az egyik csoportot az önértékelés értékei alkották, a másik

csoportot pedig a környezettudat ténylegesen számított értékei. A számításokból az

következett, hogy a hipotézist Nagy elfogadta, tehát kijelenthetjük, hogy a

környezettudatosság önértékelése a ténylegesen mértnél szignifikáns mértékben kedvezőbb.

2.6 A környezettudatos magatartás motivációi

A motivációnak egyelőre nem létezik egységesen elfogadott definíciója, habár már többen

is megpróbálták meghatározni. Bauer-Berács (1998) szerint „A motiváció olyan belső

állapot, amely meghatározott célok teljesítése irányába mozgatja az embereket, akik ezáltal

14

céltudatos magatartást valósítanak meg.”, viszont Wilkie (1992) a motivációt a viselkedés

előtt és közben felmerülő kérdésekre vonatkoztatja, tehát hogyan kezdődik egy viselkedés,

hogy marad fenn, mire irányul és hogyan szűnik meg. Wilkie-nél a motiváció a viselkedés

oka, köré szerveződik a viselkedés, egy erős és állandó belső inger. Moisander (1996)

megállapította, hogy az erőteljes motiváció megnöveli a cselekvési hajlandóságot és

képességet, és csökkenti a külső, gátló környezeti hatások befolyását.

Ölander–Thøgersen (1995) a következő modellt állította fel a fogyasztói magatartás

elemzése céljából: egy motiváció → képesség → lehetőség → cselekvés, mind emellé azt

mondja, hogy a motiváció csak akkor alakul át a kívánt cselekvéssé, ha az egyén birtokában

van az ahhoz szükséges képességeknek, hogy végrehajtsa a kívánt cselekvést.

A Miskolci Egyetem marketinges hallgatói körében végzett kutatás során (Nagy 2005)

kiderült, hogy a legtöbben azért viselkednek környezetbarát módon, mert fontosnak tartják

a saját környezetük tisztaságát. Saját környezetük alatt nem csak a természeti környezetre

gondoltak, hanem az otthonukra is, vagyis ahol élnek. Tehát itt a fő motiváció a környezet

tisztántartása, közvetlen védelme volt. A környezettudatos magatartás 3 fő motivációja a

hallgatók körében a következők voltak: 1. „fontos számomra a környezetem tisztasága (ahol

élek)” (17%), 2. „(ahol és amennyire tehetem) védem a közvetlen környezetemet” (11%), 3.

„szelektíven gyűjtöm a szemetet” (10%). Ezek mellet megvizsgálták azt is, hogy mik

lehetnek a külső, gátló tényezők, melyek megakadályozzák azt, hogy az egyén

környezettudatosan viselkedjen. Külön feltárták a belső erőforrásokat, vagyis a személyes

tényezőket és a külső hatásokat (szituációs hatásokat) is. A válaszadók szerint a legnagyobb

gátló tényező a lehetőség hiánya, vagyis az egyénnek nincs rá lehetősége (22%), hogy a

környezetét megvédő viselkedést folytasson, például szelektíven gyűjtse a hulladékot. A

második leggyakoribb ilyen tényező az autóhasználattal kapcsolatos (17%). A fogyasztók

sok esetben nem hajlandók lemondani a személygépkocsi használatáról, melynek oka lehet

a megszokott kényelem, vagy az, hogy nincs más megfelelő közlekedési eszköz ott ahol

laknak. A harmadik legtöbbet választott gátló tényező az, hogy „a környezetvédelem nem

fontos az életemben; mást fontosabbnak érzek egyelőre” (15%). Ezt az attitűdöt, ezt a

hozzáállást sok vegyes külső tényező kiválthatja az egyénben, például a szülőktől kapott

nevelés, vagy az oktatás.

Piskóti és Nagy (2011) kutatásukban a motiváció felderítésére a környezettudatosságot

vizsgáló összefüggésrendszert, a Kahle-féle értékrendszert (LOV) vették alapul, amelybe

beleépítették a Kennedy által meghatározott környezettudatos cselekvés akadályait

megtestesítő változókat és kiegészítették további saját változókkal. A LOV alapvető

15

értékeket térképez fel, melyek fontos szerepet játszanak az ember életében, mint például a

barátság, a házasság, család, gondoskodás. Számos korábbi kutatásban már bebizonyították,

hogy a LOV alkalmas a fogyasztói magatartás megértésére és előre jelzésére.

2.7 A marketing szerepe

A környezettudatos magatartást több oldalról is meg lehet közelíteni, számos vonatkozásban.

Piskóti és Nagy 2011-es kutatásukban a társadalmi marketing szemszögéből vizsgálták meg

a fogyasztók környezettudatosságát. A világunkban növekvő társadalmi és környezeti

problémák összefonódnak, és akár egymás okozói is lehetnek, ezért fontos, hogy

összekapcsoljuk a társadalmi marketinget a környezettudatossággal.

Ha a tradicionális „marketing” kifejezésre gondolunk, sokszor negatív attitűdöt párosítanak

hozzá és gyakran a marketinget hibáztatják a mértéktelen túlfogyasztásért és a beépített

avulásért. A marketing maga egy eszköz, melyet fel lehet használni a közjó érdekében, de

ugyanúgy rossz irányba is befolyásolhatjuk vele a fogyasztókat. Tomcsányi (2012) úgy

fogalmazta meg ezt a problémát, hogy: „A fogyasztói társadalom telhetetlensége és

szervezőinek nyerészkedése, az emberek és országok eladósodottsága vezetett ehhez a

válsághoz, ami a pazarlók és nélkülözők ellentétének fokozódásával, katasztrófával

fenyeget.” Piskóti és Nagy véleménye szerint nem szabad a marketinget csak

negatívumokkal párosítani, szerintük pont, hogy a marketingben rejlik a megoldás a

problémára. Előtérbe kell helyezni a társadalmi marketinget, a környezettudatos marketinget

és a vállalatoknak a mostaninál nagyobb szerepet kell benne vállalniuk.

A társadalmi marketing kialakulása egészen az 1970-es évek elejére nyúlik vissza. Kotler és

Zaltman (1971) voltak azok, akik először határozták meg a társadalmi marketing fogalmát a

szakirodalomban miszerint „a társadalmi marketing, melynek célja az emberi magatartás

megértése és befolyásolása nem csupán egy elmélet, hanem sokkal inkább egy keretrendszer,

egy struktúra, melyet tartalommal olyan tudományterületek töltenek meg, mint a

pszichológia, a szociológia, az antropológia és a kommunikáció-elmélet.” (Piskóti és Nagy

2011. 178.o.) Érdemes megemlíteni az Andersen (1995) féle definíciót is, amely sokkal

marketing-orientáltabb: „A társadalmi marketing a hagyományos marketing technikák

alkalmazását jelenti a célcsoportok magatartását befolyásoló, azok egyéni és társadalmi

jólétét növelő akcióprogramok elemzése, tervezése, végrehajtása és ellenőrzése során.”

Manapság a környezettudatos marketinget sokkal tágabban értelmezzük. Nagy (2005)

egészen pontosan így fogalmazta meg a környezettudatos marketinget: „Környezettudatos

16

marketing alatt az emberi szükségleteket kielégítő önkéntes cserefolyamatokat lehetővé

tevő, illetve ezeket megkönnyítő összes olyan marketing-menedzsment tevékenységet

értjük, melyek a társadalom hosszú távú érdekeit is figyelembe véve, a környezeti

koncepciót magába olvasztva, a vállalatok, a fogyasztók és a környezet közötti integrációra

törekednek, és eközben a hagyományostól eltérő, környezet-orientált célrendszerrel,

stratégiával és eszközrendszerrel dolgoznak az egyéni és társadalmi életminőség javítása

érdekében.”

2.8 A környezettudatos magatartás megnyilvánulása cselekvésekben

Számos olyan cselekvést tudunk vizsgálni, amelyekből egyértelműen megállapítható, hogy

az adott személy valóban környezettudatos-e vagy sem. Ilyenek például a mosásra

vonatkozó állítások, a vásárlási szokások, a közlekedési szokások, és a mindennapi élet során

előforduló háztartásbeli tevékenységek. A szakirodalom által legelfogadottabb skála a GEB

skála, mely összegyűjti a legrelevánsabb tevékenységeket a környezettudatos életmódhoz

kapcsolódóan.

Nagy (2017) kutatása alapján a válaszadók 93,3%-a nem mos ki addig semmit, amíg össze

nem jön egy adag belőle. Ez számít a legelterjedtebb környezettudatos cselekvésnek. Ezzel

ellentétben egy korábbi kutatásukban, Piskóti és Nagy (2014) azt állapították meg, hogy a

legtöbben arra az állításra válaszoltak igennel, hogy évente legfeljebb egyszer-kétszer

utaznak repülőgéppel nyaralni, vagy üzleti ügyben. Mivel a repülőgéppel való közlekedés a

kerozin kibocsájtása miatt nagyon környezetszennyező, így valaki minél kevesebbet utazik,

vele annál többet tesz a természet megóvásáért. Persze ennek nem biztos, hogy a

környezettudatosság áll a hétterében, lehet, hogy valaki azért nem utazik repülőgéppel, mert

nem engedheti meg magának.

Dr. Hofmeister és társai (2010) kutatása során azt vizsgálták, hogy egyes cselekvések

valóban környezetvédelmi indíttatásból valósulnak-e meg. Két olyan tevékenységet

állapítottak meg melyeket ténylegesen a környezet megóvása céljából hajtottak végre a

fogyasztók: a szelektív hulladékgyűjtés és a környezetbarát tisztítószerek vásárlása. A

repülőgéppel való utazás hanyagolását ők is megvizsgálták, viszont arra az eredményre

jutottak, hogy habár a válaszadók 11,83%-a úgy válaszolt, hogy repülőgép helyett

valamilyen más járművet választ, viszont csak 3,11%-a teszi ezt környezetvédelmi

indíttatásból. A maradék 8,72% csupán anyagi okok miatt nem közlekedik repülővel

nyaraláskor.

17

Környezettudatos tevékenységnek mondható az is, ha környezetbarát, bio termékeket

vásárolunk, akár az élelmiszerek terén akár lakberendezéshez, akár a tisztítószerek,

vegyszerek területén. Viszont ahhoz, hogy a fogyasztók önszántukból környezetbarát

termékeket vásároljanak, bizonyos mértékben kompromisszumot kell kötniük. Peattie

(2001) szerint azok a zöld termékek számíthatnak a legtöbb eladásra, amelyek kisfokú

kompromisszumot igényelnek a vásárló részéről, azonban a környezeti előnyeikkel való

meggyőződés mértéke magas. Ilyen kompromisszumok lehetnek például magasabb ár

megfizetése, szaküzletek felkeresése vagy az alacsonyabb technikai teljesítmény elfogadása.

A kompromisszumkészséget nem csak az egyén saját személyisége határozza meg, hanem

környezeti törődés szintje, a termékek elérhetősége, a fogyasztók által érzékelt költségek és

a választások érzékelt környezeti előnyei.

2.9 Cselekvési nehézségek

Miután átnéztük, hogy milyen cselekvésekben nyilvánulhat meg az, hogy valaki

környezettudatos-e vagy sem, érdemes azt is megvizsgálni, hogy egyes tevékenységeket

mennyire nehéz vagy éppen könnyű végrehajtani. Egy cselekvés végrehajtásának a

nehézsége erősen befolyásolja azt, hogy az egyén megcsinálja-e vagy sem. Nem mindegy,

hogy mennyi erőfeszítést kell belefektetni, főleg miután említettük korábban, hogy a

kényelmi faktor gyakorol legerőteljesebben hatást a motivációra.

Nagy (2017) a kutatás során azt is kiszámította és figyelembe vette, hogy az egyes

tevékenységeket mennyire nehéz végrehajtani, illetve melyikhez kell a legnagyobb

erőfeszítés. Ezáltal minden cselekvéshez kiszámított egy úgynevezett cselekvési nehézséget,

amely egy szám 0 és 1 között. Erre azért volt szükség, hogy a mérés objektív legyen a

felmérés során, mivel bizonyos tevékenységek jóval nagyobb erőfeszítést igényelnek, mint

mások. Az eredményekből egyértelműen megállapítható, hogy egy cselekvés minél

magasabb cselekvési nehézségi szintet ér el, annál kevesebben fogják azt megtenni. Ez

természetesen fordítva is igaz, tehát minél többen hajtanak végre egy tevékenységet, annál

alacsonyabb a cselekvési nehézségi szintje. A legmagasabb cselekvési nehézségi szinttel,

vagyis 0,935-ös értékkel rendelkezik az az állítás miszerint: „Tagja vagyok valamilyen

környezetvédelmi csoportnak”, tehát értelemszerűen ez a tevékenység igényli a legnagyobb

erőfeszítést és a válaszadók közül ezt a tevékenységet végzik a legkevesebben. A

legkönnyebben elvégezhető környezettudatos cselekvés itt is a mosással kapcsolatos, tehát

18

az, hogy addig nem mosunk ki semmit amíg, össze nem jön belőle egy mosásnyi adag, a

legkönnyebben véghez vihető környezettudatos tevékenység.

2.10 Mérési skálák

Nem mindegy, hogy az alapsokaságból vett mintánkat milyen mérési skálával mérjük, mert

egy rosszul megválasztott skála nem fog választ adni a kutatásban feltett kérdésre. A

szakirodalom szerint általánosan két skálát szoktak alkalmazni, a GEB skálát (General

Environmental Behaviour Scale) és a PEB skálát (Pro-Environmental Behaviour Scale).

A GEB skála olyan tevékenységeket sorol fel, amelyekből a résztvevő válaszai alapján el

lehet dönteni, hogy az egyén környezettudatosan cselekszik-e vagy sem. „A GEB egyfajta

Rasch skála, melynek lényege, hogy minden egyes cselekvéshez rendelhető egy bizonyos

konkrét cselekvési nehézségi fok, mely a nem kontrollálható kényszer nagyságára utal.

Minél könnyebb egy környezetbarát cselekvést megvalósítani, annál kisebb nem

kontrollálható kényszer feltételezhető az adott cselekvés esetén.” (Piskóti és Nagy 2011.

183.o.) A GEB skálát azért is célszerű alkalmazni, mert a szakirodalomban igen elterjedt és

így könnyű az eredményeket összehasonlítani más kutatókkal ebben a témában.

Egy kevésbé ismert, de a szakirodalom által elismert és újszerű skála a NEP skála (New

Environmental Paradigm Scale) melyet Dunlap és Van Liere hozott létre 1978-ban.

Használata az elmúlt két évtizedben egyre inkább elterjedt. A NEP skála arra szolgál, hogy

széleskörűen vizsgálja a környezettudatos orientációt. Angela G. Mertig és társai (2000) egy

tanulmányukban az eredeti NEP skálát továbbfejlesztették, számos szempontból

kijavították, például az ökológiai világnézetet szélesebb körben tudják mérni, hogy

kiegyensúlyozott pro- és anti – NEP tételeket kínáljon, valamint hogy elkerülje az idejemúlt

technológiákat.

Nagy, a környezettudatos viselkedés modellezésére a GEB-et választotta alapul, majd kissé

átalakította úgy, hogy a skála aktuális legyen és igazodjon a jelenkori viszonyokhoz. Három

környezettudatosságra vonatkozó állítás kikerült a skálából (pl. ólmot tartalmazó üzemanyag

használata) és bővült 10 új releváns állítással. Az így kapott skála 37 db cselekvést tartalmaz

melyek konkrét tevékenységek és mind a környezettudatos magatartásra irányulnak.

A válaszadók dichotóm skála alapján lettek értékelve, tehát el kellett dönteniük, hogy az

adott állítás jellemző-e rájuk (igen válasz), vagy nem jellemző rájuk (nem válasz). Egyes

kérdéseknél az adott válaszok feldolgozása során át kellett kódolni a válaszokat, mert az

19

állításra adott „igen” válasz jelentette a nem környezettudatos cselekvést (pl. étkezés után,

illetve mosogatáskor az ételmaradékot a WC-be öntöm).

Piskóti és Nagy (2011) közös kutatásában szintén a GEB skálát alkalmazták, de annak is egy

módosított aktualizált változatát. Az eredetileg 38 állítást tartalmazó skálából 3 állítást

kivettek, hiszen a mai világban ezek a tevékenységek közül néhány már nem aktuális (pl:

„Fogalmam sincs arról, hogy tankolhatok-e ólmozott benzint az autómba.”), a többi pedig

potenciális értelmezési nehézségekbe ütközik (pl: „A szupermarketekben általában a

gyümölcsös ládából vásárolok gyümölcsöket” vagy „A fürdőszoba takarításakor speciális

tisztítószereket használok az általános célúak helyett”).

A változtatások után az új GEB skála 36 olyan tevékenységet tartalmaz, amely szigorúan

környezettudatos magatartásra utal. Az újonnan hozzáadott állítások a következőek:

Gyakran vásárolok környezetbarát terméket, bioélelmiszert

Jóval kevesebb hulladék keletkezik a háztartásunkban, mint egy évvel ezelőtt

Sok újrafelhasznált anyagokból készült terméket (pl. WC-papír) vásárolok

Nem vásárolom meg olyan cégek termékeit, amelyek nem törődnek a környezettel

és a társadalmi problémákkal

Nem vásárolok olyan termékeket, melyekről tudomásom van, hogy kifejlesztése

során állatkísérleteket végeztek

Amennyiben lecserélek egy háztartási gépet, mindig energiatakarékosabbat

vásárolok

Általában olyan helyi termékeket, élelmiszert vásárolok, amelyeket nem

messziről szállítanak ide

Évente legalább egyszer-kétszer utazom repülőgéppel, nyaralni vagy üzleti

ügyben

Legszívesebben a húst is hússal enném

A megkérdezés során itt is dichotóm skálán kellett választ adniuk a résztvevőknek, mivel

ezzel lehet a legjobban mérni, hogy egy adott cselekvést végrehajt-e az egyén. Néhány

állítást szintén át kellett kódolni, mert a rájuk adott „Nem” válasz jelentette a

környezettudatos magatartást. Ha valaki „Nem tudom”-mal felelt, vagy nem adott

egyértelmű választ a kérdésre azt úgy vették mintha a válaszadó „Nem”-el felet volna.

Hiszen nem merült volna fel benne kétség, ha a fogyasztó környezettudatos.

20

Az értékek vizsgálata

Az értékek vizsgálata során, az embereknek a LOV skálán ábrázolt értékeket kellett

pontozniuk 1-től 5-ig, ahol az 1-es „egyáltalán nem fontos” az 5-ös pedig a „kifejezetten

fontos” értéket képviselte. A LOV skálán olyan értékek lettek feltüntetve, mint a biztonság,

eredményesség, önbecsülés, valahová tartozás érzése, meleg emberi kapcsolatok,

önmegvalósítás, élvezetes élet, elismerés, izgalom és élénkség. A magyar lakosság által

legfontosabbnak tartott érték a biztonság, amely 4,64 pontot kapott átlagosan. Ezt követi az

eredményesség és az önbecsülés, melyek szinte ugyanolyan értékeket kaptak az 5-ös skálán

(4,35 és 4,3). Szintén viszonylag fontosnak tartják a válaszadók a meleg emberi

kapcsolatokat (4,28) és az önmegvalósítást (4,21). A kevésbé fontos értékek közé tartozik

az élvezetes élet (3,94), az elismerés (3,91) és a legkevésbé az izgalmat és az élénkséget

(3,6) tartják fontosnak és értékesnek a magyar lakosok.

„Az egyes LOV értékek és a környezettudatos magatartás (GEB) közötti korrelációs

vizsgálatok feltárták, hogy az elismerés, az élvezetes élet és az izgalom, valamint a

környezettudatos viselkedés között gyenge negatív korrelációs kapcsolat

létezik, azaz minél fontosabbak valaki számára ezek az értékek, annál valószí-

nűbb, hogy nem fog környezettudatosan viselkedni.” (Piskóti és Nagy 2011. 190.o.)

2.11 A környezettudatos magatartás és a nemek közötti kapcsolat

A környezettudatos viselkedést sok tényező befolyásolhatja, többek között az is hogy milyen

nemű az egyén. A szakirodalomban általános hipotézis az, hogy a nők, a magasabban

iskolázottak, a fiatalabbak és a magasabb jövedelemmel rendelkezők fogyasztói magatartása

környezettudatosabb lesz. Azonban több kutatás is megcáfolta ezt a hipotézist, vagy arra

mutatott rá, hogy nincs kapcsolat ezek között a tényezők között és a környezetbarát

viselkedés között. A nemek szerinti különbségek vizsgálata azért is fontos, mert köztudott,

hogy a nők és a férfiak eltérő értékrendet képviselnek. A nőkre jellemző a gondoskodó

magatartás anyai mivoltuknak köszönhetően, illetve a megfontoltság, óvatosság és az

érzelmesség. Velük ellentétben a férfiakra inkább jellemző a racionalitás, a határozottság, a

versenyszellem és fontos megjegyezni, hogy gyorsabban döntenek.

„A fogyasztók neme és környezetbarát magatartásuk közötti összefüggés elméleti

alátámasztásának egyik pillére Gilligan (1993) szerint a nők és a férfiak különböző etikai

rendszerében keresendő: a női etika gondoskodó, míg a férfiaké inkább jogokra alapozott

etika.” (Majláth 2009. 51.o.) Tehát a nő gondoskodásából eredően vezeti a háztartást, így

21

általában ő végzi el a mindennapi bevásárlást, vagyis ő dönt, hogy milyen termékek kerülnek

a fogyasztói kosárba. Így helyet adhatunk annak az állításnak, hogy zöld termékek

vásárlásának esetében a nők nagyobb valószínűséggel fognak ilyen termékeket vásárolni,

mint a férfiak.

Németh (2012) kutatásában a termékjellemzők preferálása és a nem kapcsolata van

kiemelve, mert itt voltak a legjelentősebb eltérések. Megállapítható, hogy a megkérdezett

nők és férfiak 4 tényezőt emeltek ki, amelyek fontosak számukra egy termék

megvásárlásakor: márka, ár, minőség, környezetvédelem. Érdekes tény, hogy több férfi

említette az árat – mint meghatározó tényezőt – mint nő, és a márkát is nagyobb részben a

férfiak említették. A nők körében inkább a környezetvédelem és a minőség dominált.

Néhány kutatásban azonban azt állapították meg, hogy a kapcsolat a nem és a

környezettudatos magatartás között nem mutatható ki (pl. Abruthnot, 1977; Samdahl –

Robertson, 1989; Vining – Ebreo, 1990).

Egy friss amerikai kutatás (2017) szerint a férfiak a környezettudatosságot és a zöld

életmódot „férfiatlannak” tartják, inkább női hobbi az ő szemükben. A kutatás során több

mint 2000 férfit és nőt kérdeztek meg az Egyesült Államokból és Kínából a környezetbarát

viselkedéssel kapcsolatban. A válaszadók azzal indokolták az állításukat, hogy például egy

műanyag zacskó helyett használt vászon táska, nemtől függetlenül nőies benyomást kelt. Ez

a sztereotípia sok férfit gátol abban, hogy zöldebb életmódra váltsanak. A kutatók olyan

lehetséges megoldást találtak ki a problémára, hogy a környezettudatos termékeket

férfiasabb színekkel, képekkel és betűtípusokkal reklámozzák, így a férfiak is férfiasabbnak

fogják tőle magukat érezni, ezáltal nagyobb eséllyel használnak környezetbarát termékeket.

2.12 Környezettudatosságot befolyásoló egyéb tényezők

A környezettudatos viselkedés erősségére hatással vannak olyan tényezők is, amelyekre az

egyén nincs befolyással, tehát nem tud rajtuk változtatni, akarati úton ezek nem

kontrollálhatók. Ilyen tényezők lehetnek például a korábban említett nem, családi állapot,

életkor, iskolai végzettség, társadalmi nyomás vagy egy másik cselekvési lehetőség

választhatósága a környezettudatos helyett.

Németh (2012) kutatása során megvizsgálta ezeket a demográfiai tényezőket, mint a

környezetbarát viselkedést befolyásoló faktorokat. A nemek közti különbségeket már

előzőleg áttekintettük. Az életkor azért jelentős tényező, mert itt kitűnhetnek a generációs

különbségek, illetve a neveltetésből származó vásárlási szokások. Általánosságban

22

elmondható, hogy az idősebb, de még dolgozó emberek magasabb jövedelemmel

rendelkeznek, míg a fiatalok, akik pályakezdők kevesebb bért kapnak. Ezzel az áll

összefüggésben, hogy az idősebbek kevésbé, még a fiatalok jobban árérzékenyek lesznek.

Németh kutatásából az derül ki, hogy a válaszadók leginkább az energiatakarékosságot

alkalmazzák, mint környezettudatos cselekvés, ezen felül pedig a 45 év feletti korosztály

választotta leginkább ezt a módot. A szelektív hulladékgyűjtést a legtöbben a 25 és 45 év

közötti válaszadók jelölték meg, a tömegközlekedést illetően pedig szintén az idősebbek

voltak túlnyomó többségben.

Az iskolai végezettséget tekintve a kutatás azt hangsúlyozza ki, hogy milyen kapcsolat áll

fenn valaki legmagasabb iskolai végzettsége és aközött, hogy kit tart felelősnek a környezeti

problémák elhatalmasodásáért. A kutatási eredmények alátámasztják, hogy, az iskolai

végezettségek nagyban befolyásolják a személy környezethez való viszonyát, és a személyes

attitűdök kialakulását.

Az alacsonyabb végzettségű válaszadók (8 általános vagy annál kevesebb) egyértelműen a

vállalati szintet hibáztatják, míg a magas végzettséggel rendelkezők, egyetemi vagy főiskolai

diplomával rendelkezők inkább a globális szintet teszik felelőssé a jelenlegi helyzet miatt.

Ha megvizsgáljuk, az egyéni szint felelősségét megfigyelhetjük, hogy ahogy növekszik az

iskolai végzettség az egyéni szint felelőssége is növekszik, viszont csak a gimnáziumi

végzettségig, onnan pedig újra lecsökken.

A család kérdése és a gyermek megléte kulcsfontosságú, hiszen egy gyermek nagyban tudja

befolyásolni a család jövedelmének felhasználását. A gyermekesek és a gyermektelenek

életszemlélete is különböző környezetvédelmi szempontból. A gyermekes családokra

jellemző, hogy jobban odafigyelnek erre a problémára, hiszen szeretnének élhetőbb és

tisztább környezetet biztosítani utódaik számára.

2.13 Eredmények

Piskóti és Nagy (2011) kutatása alapján 2011-ben, a magyar lakosság legelterjedtebb

környezettudatos cselekvése a repülőgéppel való utazásról való lemondás volt. E szerint a

válaszadók 79,6%-ka válaszolta azt, hogy évente legfeljebb egyszer kétszer utazik

repülőgéppel nyaralni, vagy üzleti ügyben. Ezt követi 77,5%-os értékkel az az állítás, hogy

„Amennyiben lecserélek egy háztartási gépet, mindig energiatakarékosabbat vásárolok”. A

harmadik legelterjedtebb környezettudatos cselekvés a magyar fogyasztók körében a

zuhanyzással van kapcsolatban, a válaszadók 76,1%-ka inkább a zuhanyzást választja a

23

fürdés helyett. A lakosság preferálja az újrafelhasznált anyagokból készült termékeket is (pl.

WC papír), 70%-uk sok ilyen terméket vásárol. Népszerű környezettudatos tevékenység még

az üres üvegek szelektív gyűjtése (67,1%) és az előmosás kihagyása mosáskor (66,5%).

Azonban egy frissebb 2017-es kutatás alapján láthatjuk, hogy ez a tendencia megváltozott

az évek során. Az emberek már nem mondanak le a repülőgéppel való utazásról a

környezetvédelem érdekében vagy egyéb okokból kifolyólag. Ez részben annak is

köszönhető, hogy növekedik a fogyasztók életszínvonala és jövedelme, így akik eddig

anyagi okok miatt nem engedhették meg maguknak a repülővel való közlekedést, mára már

azok jelentős része is igénybe tudja venni a szolgáltatást, tehát ez a tevékenység le is került

a lista éléről.

Nagy (2017) kutatása során a GEB skálán alkalmazott cselekvésekre adott válaszok alapján

az állítások 5 csoportba lettek osztva, annak függvényében, hogy hány válaszadó válaszolt

egy-egy tevékenységre úgy, hogy az a cselekvés környezettudatos legyen. A kitöltők által

adott válaszok megoszlásának szempontjából az első kategóriába azok kerültek, amelyekre

100% és 80% között érkeztek ilyen válaszok. Innentől kezdve a kategóriák

határintervallumai 20%-onként csökkennek.

A kutatásból kiderül, hogy a legkörnyezettudatosabb tevékenység a mosással kapcsolatos

ugyanis arra az állításra, hogy „Nem mosok ki addig semmit, amíg össze nem jön egy

mosógépnyi adag belőle” a válaszadók 93,3%-a válaszolt igennel. A második legtöbb igen

választ kapó állítás az volt, hogy „Amennyiben lecserélek egy háztartási gépet, mindig

energiatakarékosabbat vásárolok”. A kitöltők 89,9%-ka cselekszik így elmondása szerint. A

zuhanyzás preferálása a fürdés helyett és a divat-hatás figyelmen kívül hagyása szintén az

első kategóriában helyezkednek el, vagyis a válaszadók több mint 80%-a válaszolt rájuk

igennel. Még éppen ebbe a kategóriába tartozik a használt elemek külön gyűjtése, amely a

résztvevők 80,6%-ára igaz.

A legmegosztóbb állítások azok voltak, amelyekre a válaszadók kb. fele adott olyan választ

mely szerint környezettudatos. Az egyik ilyen az állatkísérletekre irányult, miszerint a

kitöltők 53,5%-a nem vásárol olyan terméket, melyről tudomása van, hogy kifejlesztése

során állatkísérleteket végeztek. A fogyasztók csupán 51,7%-a állította azt, hogy jóval

kevesebb hulladék keletkezik a háztartásukban, mint egy évvel ezelőtt. A harmadik ilyen

állítás, amely a kitöltő embereket két, nagyjából egyforma nagyságú csoportba osztotta, az

volt, hogy „Gyakran vásárolok környezetbarát terméket, bioélelmiszert”. Ez a tevékenység

a kitöltők 48,8%-ára volt igaz.

24

Érdemes megemlíteni azokat a tevékenységeket is, amelyekre a legkevesebb olyan válasz

érkezett, amely alapján a fogyasztó környezettudatos lenne. Az 5. kategóriába azok a

tevékenységek tartoznak, amelyekre a kitöltők kevesebb, mint 20%-a adott olyan választ

amely a környezettudatosságra vall. A válaszadók csupán 16,6%-a állította magáról azt,

hogy az autópályán sem vezet 100 km/h-nál gyorsabban és 16,2%-uk támogat anyagilag

valamilyen környezetvédelmi szervezetet. Ide tartozik még az az állítás is, hogy a WC

kagylót vegyszerek segítségével tisztítják-e a fogyasztók melyre csak 15,3% válaszolt

nemmel. A 442 fő közül mindössze 6,5% vagyis 29 fő vallotta magáról azt, hogy tagja

valamilyen környezetvédelmi csoportnak, ezzel ez bizonyult a legkevésbé elterjedt

környezettudatos cselekvési magatartásnak.

2.14 Következtetések

Nagy (2017) kutatási eredményei rávilágítanak arra, hogy az elsődleges feladat az, hogy az

emberek hamis önértékelését helyre rakjuk és ők is szembesüljenek vele, hogy a

környezettudatossággal kapcsolatban hamis téveszmében élnek. Olyan környezetvédelmi

marketing kampányra van szükség, amely az egyéni felelősségvállalást erősíti meg a

fogyasztókban és ezt helyezi elsődleges szempontba. Amíg nem nyitjuk fel a szemüket és az

általuk helyesnek és környezettudatosnak vélt magatartás szerint élnek, addig nem lesz a

jövőben pozitív változás a környezetvédelemben és a tudatos fogyasztásban.

Nem csak akadémiai, de üzleti érdekek szempontjából is nagyon fontos, hogy tisztában

legyünk a környezettudatos magatartás összefüggésrendszerével. A marketing menedzserek

számára megkönnyítik a fogyasztói attitűdök kialakítását a környezetbarát termékekkel

kapcsolatban, és ha ismerik a döntési mechanizmusait, akkor hatékonyabban

pozícionálhatják a környezetbarát termékeket / márkákat. Bátran kijelenthetjük, hogy ennek

az összefüggésrendszernek az ismerete nagy segítséget nyújt ahhoz, hogy a jelenlegi

életminőségen javítsunk, amely a társadalmi marketing egyik legfőbb küldetése. Ez az egyik

legfontosabb következtetés, amit levonhatunk Piskóti és Nagy (2011) közös kutatásából.

A kutatásból nyert eredmények jól hasznosulnak az oktatásban is, leginkább a

felsőoktatásban. Az egyetemi / főiskolai képzés keretein belül, a jövő társadalmi marketing-

menedzserei számára jó útmutatás lehet ez a kutatás arra vonatkozóan, hogy miként tudják

befolyásolni a fogyasztókat, hogy környezettudatosabban éljenek, és megfontoltabban

vásároljanak.

25

A felmérés során az is kiderült, hogy a környezeti értékek szerepe sokkal erőteljesebben

befolyásolja a környezettudatos magatartás kialakulását, mint azt korábban gondoltuk. Ezért

ésszerű arra törekednünk, hogy a környezetre úgy tekintsünk, mint megóvandó érték, és

tegyünk érte. Fény derült arra is, hogy az emberek közötti mélyebb kapcsolatok és a valahova

tartozás, mint érték egy társadalomban nélkülözhetetlen. Továbbá érdemes azt is

megemlíteni, hogy míg az értékek közvetlenül a viselkedési szándékra hatnak, addig az

ismeretek közvetlenül a környezettudatos magatartásra. Tehát attól még, hogy valaki

bizonyos értékeket fontosnak tart, nem biztos, hogy környezettudatosan is fog viselkedni.

Nem szabad megfeledkezni a külső befolyásoló tényezőkről sem, amelyek nagymértékben

befolyásolják a viselkedést. Ilyen tényező a kényelem és a pénzügyi erőforrások hiánya.

Azoknak az embereknek, akik a kényelem miatt nem foglalkoznak a környezetvédelemmel,

érdemes olyan marketing kampányokat tervezni, melyben rávilágítanak arra, hogy a

környezeti értékek mennyivel fontosabbak a saját kényelmüknél. Ezeket a fogyasztókat ki

kell mozdítani a saját környezetükből a természetbe, hogy megtapasztalják a természet

nyújtotta értékeket.

„A környezettudatosság kérdése az átfogó kutatási programunk során kidolgozott ún.

integrált társadalmi marketing modell klasszikus alkalmazási területe. Ez a modell egy olyan

elemzési, tervezési, döntési, végrehajtási folyamat, mely az adott társadalmi problémák

megoldása érdekében minden érintett részvételével kell, hogy megvalósuljon. Esetünkben a

lakosság mellett a különböző vállalkozások (termelés, szolgáltatás, kereskedelem, média

stb., az állam és önkormányzatai, az oktatási intézmények, a non-profit, civil szféra

szervezetei a társadalmi marketing program résztvevői kell, hogy legyenek.” (Piskóti és

Nagy 2011. 194. o.)

26

3 Saját kutatási eredmények

A miskolci egyetemisták megkeresésére az online kérdőíves formát választottam, mivel

ebben a korcsoportban ezzel a módszerrel lehet a legrövidebb idő alatt a legtöbb kitöltőt

szerezni, a különböző közösségi portálok segítségével. Ennek több oka is van, az egyik az,

hogy napjainkban ez a generáció már teljesen az online térben él, a másik pedig, ha a papír

alapú formát választottam volna sok fölösleges hulladékot termeltem volna. A kérdőívezés

során több mint elegendő számú kitöltött kérdőívet kaptam vissza az egyetemistáktól,

azonban fontos azt megjegyeznem, hogy a mintavételem nem reprezentatív, vagyis jóval

több nő töltötte ki a kérdőívet, mint férfi. Összesen 109 hallgató töltötte ki a kérdőívem,

ennek pedig 72% nő és 28%-a férfi, ebből is látszik, hogy jelentősen több a hölgy válaszadó.

Ez viszont nem probléma, mert habár a mintám nem reprezentatív, de ad egy átfogó képet a

Miskolci Egyetem hallgatóiról és elemzésre okot ad.

A kérdőív fő alkotóeleme egy GEB (General Environmental Behaviour) skála volt, melynek

alapjául Nagy Szabolcs (2017) korábbi kutatásában használt GEB skála szolgált, azonban

pár helyen módosítottam rajta. Néhány állítás kikerült a skálából, mert az egyetemisták

szempontjából az a cselekvés irreleváns volt.

A következő tevékenységeket vettem ki az eredeti GEB skálából:

Ha rovarokat fedezek fel a lakásomban, akkor rovarirtó-szerrel irtom ki őket.

Autópályán sem vezetek 100 km/h-nál gyorsabban.

Előmosás nélkül mosom ki a koszosabb ruhákat is.

Ezen felül pár saját állítással egészítettem ki a skálát, melyek az alábbiak:

Nem dohányzom.

Inkább ásványvizet iszok és nem csapvizet.

Az egyetemi mosdókban mindig leoltom magam után a villanyt és nem folyatom

a vizet fölöslegesen.

Jobban szeretek elektronikusan könyvet venni, mint nyomtatott formában.

Ha az elvitelre kért meleg ételt zárható műanyag dobozban adják, a dobozt

elmosom és többször is felhasználom.

27

Így a változtatások után összesen 37 állítás került a GEB skálába. A hallgatóknak egy 1-től

5-ig terjedő skálán kellett értékelniük minden egyes tevékenységet, ahol az egy 1-es érték

annak felelt meg, hogy az adott cselekvés egyáltalán nem jellemző a kitöltőre, az 5-ös érték

pedig annak, hogy az illetőre az állítás teljes mértékben igaz.

A legtöbb állítás kifejezetten környezettudatos magatartásra utal, azonban van néhány olyan

is, amely nem, hanem pont az ellenkezőjére. Annak érdekében. hogy ez ne okozzon

problémát a kiértékelés során, ezek a tevékenységek átkódolásra kerültek. Így, ha egy

hallgató egy nem környezettudatos állítást 5-re értékelt, az az elemzés során 1-esnek fog

számítani. Ez természetesen fordítva is igaz, tehát ha valaki 1-est adott az adott cselekvésre

az így 5-ösnek fog számítani.

Az állításokat 5 csoportba osztottam a legtöbbet kapott értékek alapján. Az első csoportba

azok a tevékenységek szerepelnek, akik az adható értékek közül a legtöbb 5-öst kapták.

Ahol a tevékenység 3-as értéket kapott - tehát a hallgató nem utasítja el a cselekvést, de nem

is igaz rá teljes mértékben – azt úgy értelmeztem, hogy vagy nem került kapcsolatba az

egyén az adott tevékenységgel, vagy ő maga sem tudja eldönteni, hogy mennyire igaz rá

vagy sem. Esetleg nagyon ritkán hajtja végre az állítást és minden esetben máshogy teszi

azt. Ezért az ebben a csoportban lévő átkódolandó állítások nem kerültek átkódolásra, mivel

ezek semleges értéket kaptak a legtöbb hallgatótól. Később még visszatérek ezekre a

semlegesre értékelt állításokra, hogy hogyan lehetne őket a 4-es vagy az 5-ös érték felé

elmozdítani a kitöltők fejében.

A GEB skálán kívül más, egyéb területekre is kitértem a kérdőívben. Megkérdeztem, hogy

a válaszadók mennyire tartják magukat környezettudatosnak, illetve mennyire tartják az

egyetemistákat általánosságban környezettudatosnak. Ezzel is szerettem volna feltérképezni

az önértékelésüket és azt, hogy ők mit gondolnak hasonló korosztályban lévő társaikról

ebből a szempontból.

A kérdőív egy másik része kitért a vásárlói szokásokra, a környezettudatos termékeket

illetően. Kértem a hallgatókat, hogy értékeljék milyen gyakorisággal szoktak bio vagy

környezetbarát termékeket vásárolni, és ha szoktak, akkor említsenek pár konkrét márkát

vagy terméket. Amennyiben vásárolnak környezetbarát terméket a termék bizonyos

tulajdonságait értékelniük kellett aszerint, hogy melyik az, amelyik számukra fontos, és

melyik az, amelyik nem.

28

A kutatásom kezdetén a következő kutatási feltevéseket állítottam fel:

A nők környezettudatosabbak, mint a férfiak.

Azok, akik a Műszaki Földtudományi karon tanulnak átlagosan környezettudatosabb

fogyasztók, mint azok, akik más karon tanulnak.

Az egyének általában jobbra értékelik önmagukat környezettudatosság terén, mint

amilyenek valójában.

A hallgatók fontosabbnak tartják a termék árát a környezetre gyakorolt hatásával

szemben.

Az egyetemisták által legkevésbé végzett környezettudatos cselekvés az lesz, hogy

„Tagja vagyok valamilyen környezetvédelmi csoportnak”

3.1 GEB skála kiértékelése

Ahogy az a táblázatban (melléklet 1. táblázat) is jól látható, a legtöbb cselekvés az első

csoportba tartozik, tehát a legtöbb hallgató 5-ös értéket adott neki. Találhatunk pár 1-esre

értékelt állítást is ebben a csoportban, de ez az átkódolásnak köszönhető. A hallgatók

legnagyobb százaléka a 10-es tevékenységben értett egyet, vagyis, hogy „Évente legalább

egyszer-kétszer utazom repülőgéppel nyaralni” (65 db). Erre az állításra érkezett a legtöbb

1-es érték, vagyis ez igaz az egyetemistákra a legkevésbé. Ennek a legnagyobb oka lehet az

anyagi források hiánya, mivel általánosságban a repülőgéppel való utazás a legdrágább

utazási forma, és mivel a diákok jövedelme alacsony, így nem választják ezt a fajta utazást.

Ezek alapján ez nem jelenti azt, hogy azért nem választják a repülést, mert az káros a

környezetre. Feltehetően többen választanák ezt az utazási formát, ha megtudnák maguknak

engedni. A következő állítást – „Az egyetemi mosdókban mindig leoltom magam után a

villanyt és nem folyatom a vizet fölöslegesen”- az egyetemisták közül 61-en vélték teljesen

igaznak magukra nézve, ami elég bíztató adat, hiszen ha az egyetemi mosdókban

odafigyelnek a gazdaságosságra, feltehetően máshol is így járnak el. A következő állítás elég

megosztó, a kitöltőknek mindössze kicsivel több, mint a fele nyilatkozott úgy, hogy nem

dohányzik (58 db). A dohányzás önmagában véve határozottan egy nem környezettudatos

cselekvési forma, bár ennek is lehet több fokozata. Az, aki elszív egy egész dobozzal egy

nap alatt, sokkal többet árt a környezetnek, mint az, aki egy doboz cigarettát egy hónap alatt

szív el. A kitöltők közül 54-en voltak azok, akik teljes mértékben gyűjtik az üres üvegeket

szelektíven. Ez az állítás több különböző értéket is kapott, ami arra enged következtetni,

29

hogy a többi hallgató esetében előfordul, hogy szelektíven gyűjti az üres üvegeket, de ez

nem rendszeres. Mivel nem rendszeres, így valószínűleg az adott egyén nincs tudatosan

elköteleződve a környezettudatos életmód iránt. Mindössze 53 válaszadó, értékelte 1-esre a

következő állítást: „Étkezés után, illetve mosogatáskor az ételmaradékot a WC-be öntöm”.

Ezek a hallgató valóban odafigyelnek a környezetbarát életmódra, mert a WC-be öntött

ételhulladék erősen szennyezi a környezetünket. Persze ennek más indok is állhat a

hátterében, gyakran előfordul, hogy ha van kutya vagy macska a háznál, akkor az állatnak

adják a maradékot. Az ezt követő állítás átkódolás után 48 db 5-ös értéket kapott; „A fel nem

használt gyógyszereket a szemétbe dobom”. Hiába jó értékelést kapott az állítás, önmagában

véve ez egy környezetet szennyező tevékenység, hiszen, ha gyógyszer kerül a hulladékba az

ott a nedvességtől könnyen feloldódhat és ezáltal a talajba be tud szivárogni. Sok fiatal ezzel

nincs tisztában, ezért helytelenül a szemetesbe dobja a megmaradt gyógyszereket. A listában

a következő állítás az, hogy „Nem mosok ki addig semmit, míg össze nem jön egy

mosógépnyi adag belőle”. Ezt az állítást is több szempontból lehet vizsgálni, hiszen itt nem

mindegy, hogy milyen jellegű az egyén lakhatása. Ha a szüleivel él otthon, akkor nem csak

az ő ruhája alkotja a szennyest, illetve általában a szülők végzik el a mosást. Azonban, ha

kollégiumban vagy albérletben lakik a hallgató, akkor saját magának kell gondoskodnia a

mosásról. Kutatásomban a mosásra érkezett, 5-ösre értékelt válaszadók közül jelentős

többségben vannak azok, akik a szüleikkel élnek együtt. Ez persze nem jelenti feltétlenül

azt, hogy kapcsolat áll fent a két tényező között, elképzelhető, hogy csupán több olyan diák

töltötte ki a kérdőívet, akik a szüleikkel laknak együtt. Valószínűleg a hallgatók édesanyjai

szokták elvégezni otthon a mosást, akik, mint gyakorlott háziasszonyok, akkor raknak oda

egy mosást, ha összegyűlt belőle egy adagnyi. A következő két állításra adott válaszok

megegyeznek mind a válaszadók darabszáma, mind a százalékos megoszlásuk alapján is. A

két állítás úgy szól, hogy „Általában rövid távolságon belül a tömegközlekedést használom,

vagy biciklizek autóhasználat helyett” és „A papírhulladékot szelektív módon gyűjtöm”. A

kitöltők 35,78%-ka (39 db) vélte úgy, hogy ez a két tevékenység teljes mértékben igaz rájuk.

A diákoknak előnyösebb a tömegközlekedést használni az autó helyett, mivel

diákkedvezménnyel fél áron vehetik igénybe a városon belüli tömegközlekedést. Itt megint

csak meg kell említenünk azt, hogy éppen ezért nem biztos, hogy a környezettudatosság a

legfőbb indok a cselekvés elvégzésére, sokkal inkább anyagi jellegű indíttatások állhatnak a

háttérben. Ezt követi az az állítás, hogy „A használt elemeket/akkumulátorokat a szeméttel

együtt dobom ki a kukába”, 36 db számú válaszadóval.

30

Ez az állítás szintén átkódolásra került, hiszen alapjában véve, ez nem egy környezetbarát

tevékenység. A 31 hallgató érezte teljesen igaznak magára azt, hogy „Nem cserélek semmit

azért, mert kiment a divatból”. Ha ezt a teljes kitöltők számához viszonyítjuk elkeserítően

kevés az a diák, aki ezt az állítást 5-ösre értékelte. Feltehetően itt közrejátszik a fogyasztói

trendek gyors változása, melyek érzékelhetőek napjainkban. Különösen igaz az a fiatalabb

generációra, hogy szeretne megfelelni, beilleszkedni, részese lenni a fogyasztói társadalom

„legtrendibb” rétegének. Azonban nagyszerű azt látni, hogy a fiatalabbak egy része már most

gondol az újrahasznosításra. A következő állítás a listán „Ha az elvitelre kért meleg ételt

zárható műanyag dobozban adják, a dobozt elmosom és többször is felhasználom” 30 darab

5-ös értékelést kapott, ami 27,52%-nak felel meg. Tehát a kitöltők 27,52%-a teljes

mértékben odafigyel arra, hogy ne termeljen fölösleges hulladékot a műanyag dobozok

azonnali eldobásával. A hallgatók közül 28-an voltak azok, akik teljesen igaznak vélték

magukra a következő állítást: „Általában városon belül nem használok autót” . Szintén

előjönnek az anyagi indíttatású okok ennél a tevékenységnél is, valószínűleg ez állhat ennek

az értéknek a hátterében, azonban, ha a 100%-hoz viszonyítjuk (109 db kitöltő), akkor ez az

érték elég csekély. Nem szabad afelett sem elsiklanunk, hogy bizonyos hallgatók már

rendelkeznek saját gépjárművel, a többiek pedig nem. Az, hogy az illetőnek van-e saját

autója, vagy nincs, egyértelműen nagyobb húzóerő lehet, a környezettudatossággal szemben.

A listán következő állítás szintén érdekes, abból a szempontból, hogy az adható értékek

közül az 5-ös szerezte a legtöbbet: „Nem vásárolok olyan termékeket, amelyekről

tudomásom van, hogy kifejlesztése során állatkísérleteket végeztek”. Erre az állításra 25

darab 5-ös értékű válasz érkezett. A válaszadók közül 20 nő nemű volt 5 pedig férfi, amiből

arra következtettem, hogy a nőknek ez egy sokkal fontosabb kérdés, mint a férfiaknak. Ez

még önmagában nem azt jelenti, hogy a nők környezettudatosabbak, csak állatkísérletek

terén úgy tűnik, hogy a nők jobban a szívükön viselik az állatok sorsát.

Az állítások közül mindössze egyetlen olyan tevékenység van, aminek a legtöbb hallgató 4-

es értéket adott, ami azt jelenti, hogy az egyén gyakran végzi az adott tevékenységet. Ez az

állítás a következő: „Előfordult már, hogy valakinek felhívtam a figyelmét, hogy nem

környezettudatos módon viselkedett” (29 db). Bár az szép teljesítmény, hogy az adható

értékek közül a legtöbbet a 4-esből kapta, de ha csak a darabszámot vizsgáljuk önmagában,

az egészhez viszonyítva, elég alacsony. Ennek különböző pszichológiai tényezők állhatnak

a hátterében, amikre nem tért ki a kérdőívem, de valószínűleg közre játszik az egyén

önértékelése és a félelme a többiek ítélkezésétől.

31

A 3. csoportba tartoznak azok a cselekvések, amelyek legmagasabb értékként a 3-ast kapták,

vagyis a hallgatók alkalmanként hajtják végre az adott tevékenységet, és elképzelhető hogy

ezt mindig másféleképpen. Mivel vagy ritkán végzik, vagy nem releváns számukra, így ők

maguk sem tudják eldönteni, hogy azt a cselekvést környezettudatosan hajtják végre vagy

sem. Ide tartozik az az állítás, hogy „Jóval kevesebb hulladék keletkezik a háztartásunkban,

mint egy évvel ezelőtt”. Erre meglepően sok hallgató – 43 db - választotta a 3-as értéket. Ez

az állítás sokban függhet az illető lakhatásától, hiszen más az, ha többen élnek egy

háztartásban, illetve, ha csak egyedül él. A kollégium is érdekes helyzet lehet, hiszen ott

szobánként gyűlik a hulladék, vagy esetenként közösen a folyosón. A válaszadók közül

jelentős többségben voltak azok, akik a szüleikkel élnek együtt (28 db). Egy családdal való

együttélés során, nyilván nehezebben tartja számon az ember a hulladék mennyiségét, hiszen

ez nagyon sok mindentől függ, kezdve az évszakoktól egészen addig, hogy milyen korúak a

gyerekek. A következő állítás szintén 3-as értékből kapta a legtöbbet: „Sok újrafelhasznált

anyagból készült terméket (pl WC papírt) vásárolok” (41 db). Ezt a tevékenységet nagyban

befolyásolhatja a termék jellege, hiszen vannak olyan termékek, amikből szívesebben

vásárolunk olyat, ami újrafelhasznált anyagokból készült, és vannak olyanok, amikből pedig

inkább nem. A WC papír egy remek példa erre nézve, mert funkcióját tekintve nem rosszabb

a minősége az újrafelhasznált anyagból készültnek, így a fogyasztók szívesebben választják,

mint például egy újrahasznosított papírból készült rajzlapot. A listában a következő állítás

átkódolásra került volna, de mivel 3-as értékből kapott a legtöbbet, így erre jelen esetben

nincs szükség. 37 darab hallgató nem tudta eldönteni, hogy az alábbi 4 állítás igaz rá vagy

sem: „Télen is sokáig nyitva tartom az ablakokat, hogy jó friss legyen a levegő a szobában”,

„Általában olyan helyi termékeket, élelmiszert vásárolok, amit nem messziről szállítanak

ide”, „Gyakran vásárolok környezetbarát termékeket vagy bio élelmiszert”, „Általában

visszaváltható palackos kiszerelésű italokat vásárolok”. Az első állításnál arra voltam

kíváncsi, hogy az egyénnek mi a fontosabb: az, hogy friss legyen bent a levegő, vagy az,

hogy ne legyen túl magas a fűtés számla. Sajnos a választ ebből az eredményből nem sikerült

megtudnom, úgy tűnik még maguk a kitöltők sem biztosak benne, hogy számukra melyik a

fontosabb. A termékekkel kapcsolatos cselekvéseknél, megint csak előjön az anyagi források

feltehető hiánya, mivel egyetemistákról van szó. Sajnos mai viszonylatokban a

környezetbarát/újrahasznosított anyagokból készült bio termékek jóval drágábbak,

egészségtelenebb, normál társaiknál. Ezt egy egyetemi hallgató nem mindig tudja

megengedni magának, a mindennapi fogyasztás szintjén. Valószínűleg esetenkénti tudatos

vásárlásokról beszélünk, ami nem rendszeres így ezért kapta a középső semleges értéket a

32

legtöbb kitöltőtől. A következő állítás csak egy fővel tér el az előző 4-től: „Zuhanyzás/fürdés

közben takarékoskodom a felhasznált vízzel” (36 db). Ez leginkább szokás kérdése, ki hogy

szeret zuhanyozni, de itt közrejátszik a lakhatás jellege is. Hiszen akkor érezzük meg

leginkább fogyasztásunk súlyát, amikor saját magunknak kell fizetni a rezsi számlákat. Aki

a szüleivel él együtt, az optimális esetben nem fizet sem bérleti díjat, sem rezsit, ezáltal

kevésbé figyel oda a takarékoskodásra. Aki kollégiumban lakik, az szintén nem fizet külön

fogyasztás alapú rezsit, hiszen ott fix díjat kell fizetni minden hónapban. Leginkább azok az

egyének érzékelik a vízfogyasztás mértékét, akik albérletben laknak és a bérleti díjon felül

még a rezsit is ki kell fizetniük. A „Ha egy üzletben műanyag szatyrot adnak, azt mindig

elfogadom” tevékenységnél 33 db hallgató választotta a semleges értéket. Ez egyértelműen

azt jelenti, hogy a mindig az egy elég erős kifejezés a kitöltők számára, de nem vetették el

az állítást teljesen, így ezt úgy értelmeztem, hogy az esetek 50%-ában elfogadják a műanyag

szatyrot. Érdekes összevetni a következő állítással, ami szintén műanyag szatyrokra

vonatkozik: „A papír szatyrokat jobban kedvelem a műanyagoknál” amire 31 db 3-as értékű

válasz érkezett. Ez csakugyan azt jelzi, hogy a kitöltők nem tudnak konkrét állást foglalni

műanyag és papír szatyrok terén. Feltehetően nem érzik ennek a kérdésnek a fontosságát,

így nem is foglalkoznak ezzel. A következő állítás személyes kedvencem: „Legszívesebben

a húst is hússal enném” (29 db). Ez a tevékenység szintén átkódolásra került volna, de

semlegessége lévén nem tettem meg. A gyakori húsevés önmagában még nem káros a

környezetre, csak ha ezt túlzásba visszük. Bár elfogadott tény, hogy aki vegetáriánus, vagy

esetleg vegán életmódot folytat, nagyobb valószínűséggel környezettudatosabb fogyasztó,

mint az, aki sok húst fogyaszt. A csoportban szereplő utolsó állítás különleges, mert két

értékből is ugyanannyi választ szerzett. Ez a cselekvés a következő: „Ismerőseimmel,

barátaimmal gyakran beszélgetünk különféle környezeti problémákról”. 32 hallgató

értékelte 3-asra az állítást és szintén 32 értékelte 2-esre, ami azt jelenti, hogy a legtöbb egyén

számára ez nemhogy semleges tevékenység, de inkább a ritka felé húz. Ez az egyik

legelkeserítőbb eredmény, mert az lenne a cél, hogy az emberek minél többet

kommunikáljanak erről a fontos, világot megmozgató témáról - a környezettudatos

fogyasztásról és életmódról – ugyanis ez az első lépés afelé, hogy valaki ténylegesen

cselekedjen, és ne csak beszéljen róla.

A következő csoportba mindössze egy állítás került, vagyis a kitöltők egyedül ennek a

tevékenységnek adtak a legtöbbször 2-es értéket. Az állítás pedig a következő: „Nem

vásárolom meg olyan cégek termékeit, amelyek nem törődnek a környezettel és a társadalmi

33

problémákkal”. Egészen sok, 39 hallgató is úgy ítélte meg, hogy ez a cselekvés rá nem

jellemző. Ez az állítás a többitől annyiban tér el, hogy feltételezi, hogy a fogyasztó képben

van az általa vásárolt termékeket gyártó céggel és a cég tevékenységével. Ha csak a

feltételezést vizsgáljuk, akkor ez aligha igaz a legtöbb egyetemi hallgatóra, és elképzelhető,

hogy azért értékelték sokan 2-esre az állítást, mert nem is ismerik az adott vállalat

környezetvédelemre irányuló tevékenységét. Ezt az okozatot sem szabad elfelejtenünk,

persze attól lehetséges, hogy a hallgató tisztában van a cég tevékenységével, mégis annyira

erős a márkahűsége, hogy az ő termékeit fogja vásárolni.

Az utolsó csoportba azok az állítások tartoznak, amit a legtöbb kitöltő 1-esre értékelt, vagyis

egyáltalán nem vélte igaznak magára nézve. Itt is sok átkódolt állítással találkozunk – ahogy

azt a táblázatban jelöltem – ami nem véletlen. Az első (5-ösre értékelt) és az utolsó (1-esre

értékelt) csoportban a legtöbb az átkódolt állítás, hiszen ez a két véglet. Az első

tevékenységüket 30-an értékelték 1-esre, ami így szól: „Jobban szeretek elektronikusan

könyvet venni, mint nyomtatott formában”. Úgy látszik, a hallgatók többsége még mindig

ragaszkodik a hagyományos, papír alapú könyvhöz, mint a környezetbarátabb elektronikus

társaikhoz. Több embert is megkérdeztem, hogy mi ennek az oka, és szinte mindenki egytől-

egyig azt válaszolta, hogy szereti a könyv érzését a kezében, az illatát és a lapozás élményét.

Ezek azok a dolgok, azok az érzések, amiket egy tablet vagy egy e-book olvasó nem tud

átadni. Valószínűleg ez a közeljövőben nem is fog egyelőre megváltozni. A következő állítás

nem feltétlenül cselekvés, inkább tulajdonság melyből lehet következtetni az egyén

tevékenységére; „Fázós vagyok, így mindig meleg helyiségben (23 celsius fok felett) szeretek

lenni”. 31 hallgató válaszolt úgy a kérdésre, hogy ez az állítás egyáltalán nem igaz rá, vagyis

őket nem zavarja a hideg, vagy ha éppen jobban fel kell öltözni. Ez viszont egy pozitív

eredmény, hiszen ez azt jelenti, hogy kevesebbet fűtenek, így kevesebb energiát használnak

fel. Ezért ez az állítás átkódolásra került, csak úgy, mint a soron következő: „Szoktam

dobozos italokat inni” (37 db). Annál környezettudatosabb a fogyasztó, minél kevesebbszer

hajtja végre ezt az állítást. Leggyakoribb értékként az 5-ösz kapta eredetileg az állítás, de

mivel itt az 5-ös érték a legkisebb mértékű környezettudatosságot jelöli, így az állítás

átkódolásra került. Az, hogy 37-en rendszeresen isznak dobozos italokat, az nem túl fényes

teljesítmény, de az összes kitöltő létszámához viszonyítva igencsak kicsi arányuk,

mindössze 33,94%, ez pedig már egy bíztató eredmény. Egyetemisták lévén, dobozos üdítők

közül valószínűleg a sör és az energiaital fogyasztás teszi ki ennek jelentős részét. Az ezt

követő állítás ugyanennyi 1-es értéket kapott (átkódolás után), tehát 37-en vannak azok, akik

34

inkább ásványvizet isznak és nem csapvizet. Azzal, hogy valaki ásványvizet vásárol,

rengeteg műanyag hulladékot termel, ami önmagában nem hatalmas probléma, mert a ma

használatos PET palackokat újra fel lehet használni. Ez azonban attól függ, hogy az egyén

elviszi-e a kijelölt szelektív gyűjtő konténerbe vagy nem. Ez a tevékenység nem kifejezetten

jellemző az egyetemistákra. Azonban, ha kevesebb hallgató venne ásványvizet és helyette

csapvizet inna (ami Miskolc területén különösen jó minőségű), akkor jelentősen csökkenne

annak a veszélye, hogy a sok, fölöslegesen termelt műanyag hulladékkal ártunk a

környezetnek. A következő állítás – „A fürdőszobában és WC-ben légfrissítő sprayt

használok” – szintén azonos értékeket kapott, mint az előző kettő, vagyis 37-en nyilatkoztak

úgy, hogy ez a tevékenység teljes mértékben igaz rájuk. Ha csak az állítást nézzük

önmagában, akkor ez egy kifejezetten a környezetre káros tevékenység (jól ismerjük a

hajtógázok negatív hatását az ózon rétegre), ezért ez is átkódolásra került. Azonban ma már

egészen sok helyen lehet olyan légfrissítő sprayket kapni, amik hajtógáz nélküliek, vagyis

pumpásak. Ezek nem károsítják a Föld ózon rétegét, viszont az kérdéses, hogy az

egyetemisták ilyet vásárolnak-e. Sajnos ezek a termékek drágábbak, mint a hajtógázos

hagyományos légfrissítők, így elképzelhető, hogy a takarékosság jegyében inkább az

olcsóbb változatokat választják. Ezt követi az az állítás, hogy „A WC-kagylót vegyszerek

segítségével tisztítom” melyre 50-en választották az 1-es értéket. Bár más alternatív módja

a WC-kagyló tisztításának nem nagyon van, mégis a vegyszerek – azáltal, hogy bekerülnek

a szennyvízcsatornába – súlyos károkat okozhatnak a természetben. De mivel ez a

legegyszerűbb módja a WC tisztán tartásának, így sok hallgató nem fáradozik azzal, hogy

alternatív tisztítószer után nézzen, ehhez az amúgy sem kellemes feladat elvégzéséhez.

Ahogy haladunk tovább a listán, újból feltűnik egy, a mosáshoz kapcsolódó állítás, mégpedig

a következő: „A mosáshoz nem mosóporokat használok (pl mosódió)”. A kitöltők közül 55-

en voltak azok, akik 1-est választottak a tevékenység kapcsán. Ez egész magas létszámnak

bizonyul, a többi állításhoz viszonyítva, vagyis az egyetemisták jelentős része, még mindig

mosószereket használ a mosáshoz.

A lista végén, pedig elérkeztünk ahhoz a 3 állításhoz, amelyeket a hallgatók a legkevésbé

környezettudatos módon hajtanak végre. 59 hallgató egyáltalán nem vélte igaznak azt a

cselekvést magára, miszerint: „Néha anyagilag is támogatom a környezetvédő

szervezeteket”. Nyilván ez a tevékenység jóval több anyagi kiadással jár, mint például az,

hogy szelektíven gyűjti valaki a szemetet. Ennek az eredménynek megint csak az anyagi

korlátok lehetnek az okai, hiszen tanulói mivoltukból eredően nincs számottevő fix havi

jövedelmük. Ezt követi az az állítás, hogy „Amikor mosok öblítőt is használok”, amire 69-

35

en választották az 5-ös értéket, vagyis teljes mértékben igaz rájuk. Az öblítő használata káros

a környezetre, így ez az állítás is átkódolásra került. Az, hogy valaki öblítőt használ, már

szinte természetes dolog a mosásnál, hiszen mindenki azt szeretné, hogy a frissen mosott

ruhái jó illatúak legyenek napokig. Abba viszont nem gondolnak bele, hogy ezzel sokat

ártanak a környezetnek, valószínűleg sokan nincsenek is tisztában ezzel. Ezen a jövőben

változtatni kell. A kérdőív kitöltői szinte egyhangú választ adtak a lista utolsó állítására,

miszerint nem értettek egyet azzal, hogy: „Tagja vagyok valamilyen környezetvédelmi

csoportnak”. Ennél az állításnál 82 hallgató választotta az 1-es értéket, ami azt jelenti, hogy

ők biztosan nem tagjai egy ilyen jellegű csoportnak. Ez a válaszadók 75,22%-ka, ami azt

bizonyítja, hogy egyértelműen ezt a tevékenységet a legnehezebb végrehajtani, illetve ez jár

a legnagyobb erőfeszítéssel egy fiatal számára.

Átlagos környezettudatossági értékek

A második táblázat (melléklet 2. táblázat) összefoglalja a GEB skálában található állításokat,

méghozzá úgy, hogy mellette láthatjuk kiszámítva az állításra kapott értékek átlagát. Így

tisztább képet kapunk, hogy a hallgatók szerint melyik tevékenység mennyire játszik

szerepet a mindennapjaikban. Ha ez az érték 3,00 felett van, akkor az azt jelenti, hogy az

adott cselekvést a hallgatók többsége gyakran, esetleg rendszeresen hajtja végre. Ha az érték

3,00 alatt van akkor abban az esetben az állítás távol áll az egyetemistáktól, a legtöbb

hallgató ritkán vagy sosem végzi el az adott tevékenységet. Itt az átkódolások már nem

játszanak különösebb szerepet, mert az átlag kiszámítása már az átkódolt értékekkel történt.

A legdominánsabb állítás az, hogy „Az egyetemi mosdókban mindig leoltom magam után a

villanyt és nem folyatom a vizet fölöslegesen”, amely 4,17-es átlaggal rendelkezik. Ez

kiemelkedően magas átlagnak számít a többihez képest. Ezt követi még, szintén magas

átlaggal a repülésre vonatkozó állítás (3,98). A legtöbb állítás 2,0 és 3,5 között helyezkedik

el az átlagok szerint. Mindössze 3 db tevékenység átlaga esett 2,0 alá, az öblítő használata,

a környezetvédelmi szervezetek anyagi támogatása és a környezetvédelmi csoportban lévő

tagság. A környezetvédő szervezetekkel kapcsolatos állítások végeztek az utolsó helyeken,

valószínűleg azért, mert ezek végrehajtása jár a legnagyobb erőfeszítéssel nem csak egy

egyetemi hallgató számára, de egy idősebb dolgozó ember számára is.

Az 5. kutatási kérdésem úgy szólt, hogy „Az egyetemisták által legkevésbé végzett

környezettudatos cselekvés az lesz, hogy „Tagja vagyok valamilyen környezetvédelmi

csoportnak”. Ez a hipotézis be is igazolódott, hiszen ez kapta a legalacsonyabb átlagos

36

környezettudatossági értéket a hallgatók válaszaiból. Továbbá ez a tevékenység kapta a

legtöbb 1-es értéket, miszerint a legtöbb egyetemista itt volt a legnagyobb egyetértésben;

82-en nyilatkoztak úgy, hogy ez az állítás rájuk egyáltalán nem jellemző.

3.2 Átlagok nemek szerinti vizsgálata

Ha megvizsgáljuk az összes kitöltő által GEB skálára adott értékek átlagát, akkor láthatjuk,

hogy egy elég erős közepes értéket kaptunk, pontosan 2,953, vagyis éppen, hogy nem éri el

a 3,0-at. Az egyének átlagának szórása viszonylag alacsony 0,43 és mivel nekem 5-ös értékű

terjedelmem van, ez azt jelenti, hogy 8,8%-ban térnek el az egyéni átlagok a teljes minta

átlagától. Kiszámoltam külön a nők és a férfiak válaszaiból az átlagos értéket, ami a

következőképpen alakul:

a nők esetében a csoportátlag 2,999 volt, ami a környezettudatosság átlagos értéke

a férfiak csoportátlaga pedig 2,939 volt.

Ha megvizsgáljuk a csoportátlagok eltérését a teljes minta átlagától, akkor azt tapasztaljuk,

hogy a nők esetében az ő átlaguk 0,046-tal magasabb, mint az összes átlag, a férfiaknál pedig

ez úgy alakult, hogy az ő átlaguk 0,015-tel alacsonyabb, mint a teljes minta átlaga.

Tehát mivel a nőknek magasabb az átlaguk, mint a teljes mintaátlag, a férfiak átlaga pedig

alacsonyabb, ezért elfogadom az általam feltett első kutatási feltevést, miszerint a nők

környezettudatosabbak, mint a férfiak.

Az állításokra kapott értékek átlagát külön szedtem nemek szerint, majd ezeket

összevetettem egymással és megnéztem azt, hogy hol van jelentős eltérés a két csoportátlag

között. Jelentős mértékű eltérésnek számít a 0,5-nél nagyobb különbség a nők és a férfiak

átlaga között. 6 olyan állítást találtam a GEB skálámban, ahol jelentősen eltért a férfiak és a

nők által adott értékek átlaga.

Az első ilyen tevékenység az ásványvíz fogyasztására irányul a csapvízzel szemben. A

férfiak átlagos környezettudatossági értéke 3,3, a nőké viszont csak 2,53, vagyis a férfiak

kevesebb ásványvizet isznak, ezáltal ők kevésbé termelnek műanyag hulladékot, ami

ártalmas a környezetre, tehát ők e téren környezettudatosabbak, mint a nők. Itt a két átlag

közötti eltérés értéke 0,77, ami már jelentősnek számít. A nők inkább palackozott

ásványvizet isznak, mint csapvizet, aminek több oka is lehet. Az egyik ilyen lehetséges indok

a csapvíz minőségének a megkérdőjelezhetősége. Országos viszonylatban nézve, Miskolcon

az egyik legjobb minőségű az ivóvíz, hiszen bükki forrásból eredő karsztvíz. Mégis úgy

37

tűnik, hogy a hallgatók – és közülük is inkább a nők – bizalmatlanok a csapvíz tisztaságát

illetően. Egyesek a régi csatornahálózatra és az elavult vízvezetékcsövekre panaszkodnak,

mások pedig a már korábban is előfordult ivóvíz szennyeződésére, egy-egy nagyobb esőzés

vagy karbantartás után. Akadnak olyanok is, akik szimplán a fertőtlenítéshez használt klórtól

tartanak, ezért választják inkább az ásványvizet. Arról sem szabad elfelejtkeznünk, hogy

számít az otthoni nevelés is, az otthoni fogyasztói szokások. Tehát ha az egyén évekig azt

látta otthon, hogy a szülei csak ásványvizet isznak, csapvizet pedig soha, akkor nagyobb a

valószínűsége annak, hogy a jövőben ők is ezt a példát fogják követni. A férfiak valószínűleg

kevésbé foglalkoznak a csapvizet veszélyeztető higiéniai/egészségügyi félelmekkel, ezért

gyakrabban fogyasztják azt.

A következő állítás a tömegközlekedés / bicikli használatára irányul az autóhasználat helyett

városon belül. A férfiak környezettudatossági átlaga itt 3,1, a nőké pedig 3,73, vagyis pont

az ellenkező eredményt kapjuk, mint az előző cselekvésnél. Itt a két átlag eltérése 0,63 a nők

javára, tehát a hölgyek többet használják a tömegközlekedést, illetve a biciklijüket, mint az

urak. Ennek az egyik oka az lehet a férfiak oldaláról, hogy átlagosan ők hamarabb vesznek

saját autót, mint a nők, így nyilvánvalóan hamarabb el is kezdik használni a

tömegközlekedés rovására. Amikor egy fiatal egyetemista szert tesz egy saját gépjárműre,

feltehetően az autó vezetésével járó élvezet és függetlenség felülírja a környezettudatosságra

való hajlamot. A nők esetében még a testmozgás, ami felmerült, mint kiváltó indok, hiszen,

ha a tömegközlekedést választják a megállók és az átszállások között sétálni kell, ami

nagyon egészséges mozgásforma, a biciklizés pedig szintén hozzájárul, hogy fittek

maradjunk. A nők általában jobban odafigyelnek az alakjukra, mint a férfiak, így ez lehet az

egyik fő ok, amiért a nők értéke magasabb. Ezeken a tényezőkön kívül még meglehetne

vizsgálni az autó fenntartásának anyagi vonzatait szemben a tömegközlekedéssel.

Valószínűleg azt az eredményt kapnánk, hogy egy diák számára, a diák kedvezménynek

köszönhetően anyagilag sokkal jobban megéri a tömegközlekedést választania, mint egy

saját autó fenntartását.

Az ezt követő állítás a repülőgéppel való utazás évenkénti gyakorisága. Ebben a

tevékenységben a férfiak átlag környezettudatossága 3,47 a nőké pedig ennél magasabb,

pontosan 4,18. Itt az eltérés a két átlag között 0,71. Az eredményből azt olvashatjuk ki, hogy

a nők magasabb átlaggal rendelkeznek, tehát ők környezettudatosabbak, mivel a

repülőgéppel való utazás nagyon károsítja a levegőt, a nők pedig több olyan értéket adtak a

kérdőívben, hogy rájuk ez a tevékenység kevésbé jellemző. Az, hogy miért a férfi hallgatók

utaznak többször repülőgéppel, arra nincs konkrét indok vagy ok. Viszont az érdekes, hogy

38

ez a legdrágább utazási forma, és vélhetőleg nehezen tudja megengedni egy egyetemista,

hogy repülőjegyet vásároljon önerőből. Úgy tűnik, hogy a férfiak az anyagi nehézségek

ellenére is többet repülnek, mint a nők, bár erősen kétséges, hogy ennek bármi köze lenne a

környezettudatossághoz.

A következő tevékenység, melynél szintén jelentős eltérés volt a nemek szerinti

csoportátlagok között így szól: „Ha az elvitelre kért meleg ételt zárható műanyag dobozban

adják, a dobozt elmosom és többször is felhasználom”. A férfiak átlaga ebben az esetben

2,63, viszont a nők átlaga 3,38, tehát itt is az ő átlaguk a magasabb 0,75-el. Persze ez attól

is függ, hogy valaki milyen gyakran kéri az ételt elvitelre, illetve kérhetjük úgy is, hogy saját

dobozt vagy ételhordót viszünk. Fontos szerepet játszik ennél az állításnál a lakhatás jellege

is, hiszen aki a szüleivel él, az általában ritkábban vásárol meleg ételt, mint az, aki kollégista,

vagy albérletben lakik. Ha azonban összevetjük a lakhatás szerinti csoportátlagokat nagyon

hasonló, szinte ugyanolyan eredményeket kapunk. A szüleivel élő hallgatók átlaga: 3,18, a

kollégisták átlaga: 3,22, akik pedig albérletben laknak az ő átlaguk szintén 3,18. Egy nagyon

minimális eltérést láthatunk a kollégiumi lakóknál, de ez egyáltalán nem szignifikáns, szinte

jelentéktelen. Tehát ezek után, előző gondolatomat megcáfolva, az átlagok azt mutatják,

hogy a lakhatás mégsem befolyásolja azt, hogy ki hogyan bánik az elvitelre kért dobozokkal.

Azonban a nemek között – ahogy azt már említettem – jelentős eltérés van a nők javára. Úgy

tűnik, hogy a nők jobban odafigyelnek arra, hogy a dobozokat újra fel lehessen használni

elmosás után.

A következő állításnál – miszerint „Nem vásárolok olyan termékeket, amelyekről

tudomásom van, hogy kifejlesztése során állatkísérteket végeztek”, szintén jelentős eltérés

mutatkozott a férfiak és a nők átlaga között. A nők átlaga 3,34 volt a férfiaké viszont csak

2,43. Itt egy 0,91 értékű eltérésről beszélünk megint csak a nők javára. Ezt magyarázhatjuk

azzal az indokkal, hogy általában a nők empatikusabbak, mint a férfiak és nem csak

embertársaikkal, de az állatokkal úgyszintén. Ezért van az is, hogy több nő kezd vegetáriánus

és vegán életmódba, részben az állatok iránt érzett empátia miatt. Jó példa erre a

kozmetikumoknál használt jelölés, mely arra hívja fel a fogyasztó figyelmét, hogy az adott

termék kifejlesztéséhez nem használtak állatkísérleteket. Ezáltal a vásárlónak nem kell

önállóan utána járnia, hanem már a csomagolásról letudja olvasni ezt az információt, és

nyugodt szívvel meg is vásárolhatja az árucikket. Az efféle jelölések és információk nem

csak a termék eladását segítik elő, de a márka imázsának kialakításában is nagyon hasznosak.

Az utolsó állítás, melynél számottevő volt a nemek átlaga közötti különbség, az a mosás

során használt öblítő használatra vonatkozott. Önmagában az öblítő használata egy

39

kifejezetten nem környezetbarát tevékenység, mivel ezzel is olyan vegyszert juttatunk a

csatornahálózatba, majd később ezáltal a természetbe is, ami súlyosan káros a környezetre.

Ennél az állításnál a férfiak környezettudatossági átlag értéke 2,7 volt, a nőké pedig 1,68,

ami azt jelenti, hogy jelen esetben a férfiak jeleskednek a nőkkel szemben, méghozzá 1,02

értékű eltéréssel. Az eddig felsorolt tevékenységek közül itt fedezhetjük fel a legnagyobb

különbséget a két nem szerinti csoportátlag között. Tehát az eredmény szerint a férfiak

környezetbarátabb módon viselkednek azáltal, hogy nem használnak öblítőt a mosás

alkalmával. Bár egyáltalán nem biztos, hogy ezt a cselekvést azért mellőzik, hogy ezzel

megóvják a környezetet, feltételezhető, hogy a legtöbb férfi azért nem használ öblítőt, mert

vagy pusztán nem igényli, vagy csak hanyagságból nem vesz.

3.3 Átlagok karok szerinti vizsgálata

A második feltevésem így szól: Azok, akik a Műszaki Földtudományi karon tanulnak

környezettudatosabb fogyasztók, mint azok, akik más karon tanulnak. Ezt megvizsgálva

kiszámoltam külön a Földtudományi karon tanulók GEB skálán adott értékeinek átlagát, és

azokét, akik más karon tanulnak. A karonkénti átlagok a következőképpen alakulnak:

Állam- és jogtudományi kar: 2,950

Gazdaságtudományi kar: 2,979

Gépészmérnöki és Informatikai kar: 3,023

Műszaki Anyagtudományi kar: 2,946

Bölcsészettudományi kar:2,954

Egészségügyi kar: 2,964

Műszaki Földtudományi kar: 3,069

A Földtudományos hallgatók átlaga 3,069 lett, ami már önmagában magasabb lett az összes

kitöltő átlagtól (2,977), de bármelyik másik karhoz is hasonlítjuk, az összes többi átlag mind

alacsonyabb ennél. Tehát a 2. feltevésem beigazolódott, vagyis a Földtudományi karon

tanuló hallgatók, átlagosan környezettudatosabbak, mint azok, akik más karon tanulnak.

Elképzelhető, hogy ezt az eredményezi, hogy ezek az egyetemisták sokkal többet tanulnak

a környezetről, mint más karokon tanuló társaik, így közelebb áll hozzájuk annak megóvása,

védelme. Bár a különbségek szintén nem túl jelentősek, hiszen még így is – hogy a

Földtudományi karon tanulók átlagban a leginkább környezettudatosak – csak erős közepes

40

értéket tudtak elérni az 1-től 5-ig terjedő skálán. Elszomorító eredmény, hogy a karok

tekintetében a legjobbnak számító átlag is csak egy erős 3-as közeli, ami azt jelenti, hogy a

legtöbb hallgató környezettudatos fogyasztói magatartása semleges.

3.4 Hallgatók önértékelése

A következő grafikon bemutatja, hogyan oszlik meg a hallgatók önértékelése arra a kérdésre

vonatkozóan, hogy mennyire tartják saját magukat környezettudatosnak egy 1-től 5ig terjedő

skálán, ahol az 1-es a legrosszabb érték az 5-ös pedig a legjobb.

2. ábra: Hallgatók önértékelése

Forrás: Saját szerkesztés

A kitöltők több mint a fele (54%-ka) 3-asra értékelte magát, vagyis erős közepesre, ami két

dolgot jelenthet. Az egyik eshetőség az, hogy a hallgató nem tudja megítélni magáról, hogy

ő mennyire környezettudatos fogyasztó, ezért választja a semleges értéket, a másik oka pedig

az lehet, hogy környezetbarát módon viselkedik bizonyos dolgokban, de ez rendszertelen, és

nem terjed ki mindenre. Ezt követi a 4-es érték, vagyis a hallgatók 29%-ka tartja magát

környezetbarát fogyasztónak számottevő mértékben. Az 53%-hoz képest ez nem tűnik

valami bíztató értéknek, de ha a 100%-hoz viszonyítjuk, akkor ez a második legnagyobb

részarány. Tehát több olyan egyetemista van, aki környezettudatosnak tartja magát, mint

olyan, aki nem.

41

A hallgatók egyéni átlagait összevetettem azzal, hogy ki mennyire tartja magát

környezettudatos fogyasztónak, és kíváncsi voltam arra, hogy vajon azok vannak többen,

akik rosszabbra értékelték magukat, mint a valóság, vagy azok, akik jobb színben tüntették

fel magukat. Azt tapasztaltam, hogy azok az egyetemisták vannak többségben, akik jobbra

értékelték magukat, mint amennyire környezettudatosak valójában. Ez az arány

százalékosan úgy oszlik meg, hogy a kitöltők 62,39%-a magasabb értéket adott magának,

mint amennyi az átlagos értéke, 37,61%-a pedig rosszabbra értékelte magát, mint amennyit

az átlaga mutat.

Ezáltal be is igazolódott a 3. kutatási kérdésem, amit erre a kérdéskörre állítottam fel és így

szólt: „Az egyének általában jobbra értékelik önmagukat környezettudatosság terén, mint

amilyenek valójában”. Ez megegyezik azzal az általános feltevéssel, amit a szakirodalomban

is alkalmaznak. Kutatásomból azt láttam, hogy sokkal több olyan válaszadó van, aki jobbra

értékelte magát, így kijelenthetjük, hogy ez az egyetemistákra is igaz.

Ezen felül arra is kíváncsi voltam, hogy ők, mint bennfentesek, mennyire tartják

környezettudatosnak az egyetemistákat egy 1-től 5-ig terjedő skálán. A kitöltők - kicsivel

kevesebb, mint a fele (48,6%) – 3-as értéket adott erre a kérdésre, vagyis egy erős közepest,

ami szinte megegyezik a teljes minta átlagával, ami 2,953. Olyan kismértékű az eltérés, hogy

kijelenthetjük, hogy ez nem szignifikáns eltérés. Ebből arra következtetek, hogy az

egyetemisták egész jól ismerik egymás fogyasztói szokásait, hiszen a legnagyobb részük

helyesen ítélte meg a környezettudatossági értéküket. A másik legnagyobb csoport az volt,

aki 2-es értéket adott. Bár a 2,953 is közel van a 2-es értékhez, mégis a 3-ashoz sokkal

közelebb áll. Ez azonban azt jelenti, hogy valamilyen oknál fogva egyes hallgatók

rosszabbra értékelik társaikat a valóságnál.

Megvizsgáltam, hogy ezt a negatív értékelést indokolhatja-e az, hogy az egyén saját magából

indul ki, ezért ad olyan pontszámot, amit önmagára nézve is adott. Megnéztem, hogy azok,

akik 1-es vagy 2-es értéket adtak összességében az egyetemistákra, magukra milyen értéket

választottak és mekkora a különbség a két érték között. Az 1-est adó kitöltők átlagosan 2,06-

tal magasabb értéket adtak önmagukra, mint társaikra, a 2-est adó kitöltők pedig 1,13-mal

adtak szintén többet magukra, mint a többi egyetemi hallgatóra.

42

3.5 Környezetbarát termékek vásárlása

Megkérdeztem a kitöltőket, hogy milyen gyakran fordul elő, hogy valamilyen

környezetbarát terméket vásárolnak. A hallgatók a következő lehetőségek közül

választhattak: „soha / előfordul de ritkán / néha / egész gyakran / csak azt vásárolok”.

Egyetlen egyetemista sem választotta azt a lehetőséget, hogy csak azt vásárol, ami lássuk be

nem igazán meglepő eredmény. Még a felnőtt fogyasztók között is nagyon kevesen vannak

azok, akik mindenből a környezetbarát terméket választják. A legtöbb válasz arra a két

lehetőségre érkezett, miszerint „előfordul de ritkán” és „néha”, azonban erre a két állításra

teljesen ugyanannyi hallgató szavazott (37,6%). 10,1%-uk azt válaszolta, hogy „soha” nem

vesz ilyen termékeket, és csak 14,7% volt az, aki azt választotta, hogy „egész gyakran”. Ha

ezeket a válaszehetőségeket gondolatban ábrázolni akarjuk egy 1-től 5-ig terjedő skálán,

ahol az 1-es a „soha” és az 5-ös a „csak azt vásárolok”, akkor közel hasonló eredményt

kapnánk, mint a GEB skála teljes átlaga. Bár mivel itt ugyanannyi szavazatot kapott a 2-es

és a 3-as érték, így a 2,953-as GEB skála átlagnál valószínűleg alacsonyabb eredményt

kapnánk, és inkább a 2-es érték felé konvergálna. Ezekből az eredményekből tisztán látszik,

hogy a környezettudatos termékek vásárlása egyáltalán nem épül be az egyetemisták

mindennapjaiba, hiszen a legtöbben esetenként, alkalomadtán vásárolnak csak ilyen jellegű

termékeket.

A kérdőív további részében arra kértem a hallgatókat, hogy spontán említsenek olyan

környezetbarát termékeket vagy akár konkrét márkákat, amiket ismernek, vagy korábban

már vásároltak. Habár erre a kérdésre sok hallgató nem adott választ, azok, akik válaszoltak

említették többek közt a C&A márkát, Forever Living termékeket, Rossmann vászon

szatyrot, papír szívószálat, fa fogkefét, The Body shop márkát, újrahasznosított WC papírt,

mosódiót, bio vagy natúr kozmetikumokat általánosságban, illetve többen is említették a

biológiailag lebomló műanyag szatyrokat. A C&A divatmárka esetében a hallgatók

feltehetően az ott kapható bio pamutból készült ruhákra gondolhattak. A fiatalok körében

egyre népszerűbbek a vászonszatyrok, ami nem csak környezetbarát mivoltuknak

köszönhető, hanem annak is, hogy egyre több a divatos, menő, humoros, fesztiválos

mintázatú vászontáska, melyet a fiatalabb generáció előszeretettel használ a

mindennapokban.

43

3.6 Termékjellemzők fontossága

Nem csak arra voltam kíváncsi, hogy az egyetemi hallgatók milyen gyakran vásárolnak

környezetbarát termékeket, hanem arra is, hogy egy-egy termék megvásárlásánál bizonyos

termékjellemzők mennyire fontosak a számukra. 4 tényezőt soroltam fel, és kértem őket,

hogy értékeljék őket az alapján, hogy Nagyon fontos / Fontos / Nem fontos / Egyáltalán nem

fontos. A jellemzők a következőek voltak:

termék ára

termék minősége

termék márkaneve

termék környezetre gyakorolt hatása

Az eredményeket az alábbi grafikon foglalja össze:

3. Ábra: Termékjellemzők fontossága

Forrás: Saját szerkesztés

Ha megvizsgáljuk a tényezőket, akkor láthatjuk, hogy nagyon fontosnak a hallgatók

túlnyomó többsége csak 2 jellemzőt tartott; a termék árát és a minőségét. Ezen kívül páran

még a környezetre gyakorolt hatást is nagyon fontosnak tartották, bár az ő számuk – a többi

értékeléshez képest – nem túl jelentős. A legtöbb fontos értékelést a termék ára és a termék

44

minősége kapta, tehát a legtöbb egyetemista egyetértett abban, hogy az ár és a minőség

egyértelműen fontos (még ha nem is kiemelten), illetve a termék környezetre gyakorolt

hatása is összességében a fontos értékből kapta a legtöbbet. Tehát röviden a legtöbb hallgató

számára az ár, a minőség és a környezetre gyakorolt hatás fontos jellemző egy terméknél,

mely befolyással van a vásárlási döntéseikre is.

Érdemes megvizsgálnunk a márkanév tényezőt, hiszen ennek az értékelése kilóg a sorból.

Azok közül, akik értékelték az állítást, a legtöbb válaszadó szerint a márkanév nem fontos.

Azonban az érdekes, hogy szinte ugyanannyi hallgató vélte a márkanevet fontosnak, mint

amennyien egyáltalán nem fontosnak. Ennek az lehet a magyarázata, hogy az egyetemisták

körében a márkanév jelentősége és a márkahűség elég megosztó dolog. Vannak, akiknek

nagyon sokat számít, hogy milyen márkájú terméket vesznek, és vannak azok, akiknek ez

egyre kevésé számít.

Meglepően kevés hallgató választotta az egyáltalán nem fontos értéket – egy tényező

kivételével – mindegyik jellemzőnél. Ez azt jelenti, hogy az egyetemisták nem hanyagolják

el egyik tényezőt sem teljes mértékben, hanem kisebb-nagyobb mértékben mindegyiket

figyelembe veszik, egy termék kiválasztása során.

A 4. feltevésem a termékjellemzőkre vonatkozott, azon belül is arra, hogy a hallgatók melyik

jellemzőt tartják fontosabbnak az ár és a környezetre gyakorolt hatás közül. Kutatásom

kezdete előtt arra számítottam, hogy diák mivoltukból eredően az ár fog nagyobb prioritást

kapni a környezetre gyakorolt hatással szemben, tehát a hipotézisem így szól: „A hallgatók

fontosabbnak tartják a termék árát a környezetre gyakorolt hatásával szemben.”. Az ár

„Nagyon fontos” értékből 31-et, „Fontos” értékből 65-öt, „nem fontos” értékből 8-at,

„Egyáltalán nem fontos” értékből pedig 4-et kapott. Ezzel szemben a termék környezetre

gyakorolt hatása „Nagyon fontos” értékből 18-at, „Fontos” értékből 57-et, „nem fontos”

értékből 24-et, „Egyáltalán nem fontos” értékből pedig 7-et kapott. Ez alapján látszik, hogy

a környezetre gyakorolt hatás fontos értékekből jóval kevesebbet kapott, és több választ

szerzett azokból az értékekből, melyek szerint elhanyagolható ez a jellemző. Már csak

ezekből az adatokból is megtudjuk állapítani, hogy a hipotézist elfogadjuk.

3.7 Lakhatás jellegének befolyása

Kutatásomban megvizsgáltam, hogy van-e eltérés azok között, akik különböző módon élnek.

Például környezettudatosabb-e az, aki a szüleivel él otthon, vagy egy kollégista életmódban

45

mennyire tud az lenni. 3 féle lakhatási mód közül tudott választani a kitöltő: szüleivel él

otthon, albérletben él vagy kollégiumban lakik. A válaszadóim közül jelentős többségben

voltak azok, akik a szüleikkel élnek otthon. Összességében a kitöltők között az arányok a

követezőképpen oszlanak meg:

a szüleimmel élek: a hallgatók 66%-ka

albérletben lakom: a hallgatók 21%-ka

kollégiumban lakom: a hallgatók 13%-ka

Ebből is látszik, hogy a válaszadók több mint a fele a szüleivel lakik, így ebből a

szempontból sem reprezentatív a minta, viszont elemzésre okot ad, és kapunk egy általános

képet arról, hogy milyen kapcsolat van a lakhatás jellege és a GEB skálán adott értékek

között. Megnéztem, hogy hogyan alakulnak az környezettudatossági csoportátlagok és azt

tapasztaltam, hogy azoké a legmagasabb, akik kollégiumban laknak. A kollégisták átlaga

3,19, ami még a teljes mintaátlagnál is magasabb 0,24-dal. A szüleikkel élők átlaga 2,96,

akik pedig az albérletet választották 2,88 értékű átlagot tudhatnak magukénak. Tehát ez

alapján a kollégisták a legkörnyezettudatosabbak, az albérletben élők pedig a legkevésbé

azok. Valószínűleg a kollégium nyújtotta körülmények miatt viselkedik az egyén

környezettudatosan és feltételezhető, hogy a többség ennek nincs is tudatában. Például a

legtöbb kollégiumban a Miskolci Egyetemen közös zuhanyzó van egy folyosóra. Általában

a legtöbb ember nem szeret közös zuhanyzóban tusolni, így próbál minél kevesebb időt ott

eltölteni és ez meglátszik a felhasznált víz mennyiségén is. Tehát anélkül, hogy tudatában

lenne, spórol a tusolás közbeni felhasznált víz mennyiségével.

A lakhatás jellege önmagában nem befolyásolja azt, hogy a személy mennyire viselkedik

környezettudatosan, hiszen minden esetben lehetnek olyan tényezők, amelyek a zöld

fogyasztást elősegítik, vagy éppen azt gátolják.

Például, ha az egyén otthon a szüleivel él együtt akkor nagyban számít a szülők fogyasztói

magatartása. Ha a szülők odafigyelnek arra, hogy környezetbarát termékeket vásároljanak,

szelektíven gyűjtsék a hulladékot és előnyben részesítsék a tömegközlekedést, akkor nagy

valószínűséggel a gyermekük is ezt a példát fogja követni. Azonban a döntések nagy

részénél ezek nem az egyén önálló döntései lesznek, hanem a szülei döntései, ő pedig csak

alkalmazkodik ezekhez. Tehát így ez a személy nem lesz releváns környezettudatos

fogyasztó, csupán egy olyan környezetben él, egy olyan családba született bele.

46

Ennek persze felmerülhet az ellenkező példája is, vagyis az, amikor a hallgató szülei nem

törődnek a tudatos fogyasztással, és nem viselkednek környezettudatosan. Ekkor az adott

személyt nem tanították meg arra, hogy erre törekedjen és így alkalmazkodik ahhoz a

fogyasztási mintához, amit otthon a szüleitől lát. Az sem biztos, hogy az egyén ennek

tudatában van. Azokat a termékeket fogja fogyasztani, amelyeket az édesanyja, édesapja

megvásárolt, és habár ezek nem környezetbarát vagy bio termékek, az adott személy számára

egyértelmű, hogy ezeket fogja elfogyasztani, mert ez a múltban sem volt másképp.

Ez a felvetés természetesen igaz a másik két lehetőségre is, vagyis a kollégiumra és az

albérletre. Itt már jobban érvényesülnek a hallgató önállóan meghozott döntései, habár még

mindig jelentős befolyásoló tényezők a lakótársak/szobatársak, az otthonról hozott minta, az

anyagi helyzet és az egyén adott lehetőségei a környezettudatos fogyasztásra.

Mivel ebben az esetben minden lehetséges kombináció előfordulhat, ezért a lakhatás

jellegére vonatkozóan nem állítottam fel kutatási feltevést.

47

4 Javaslatok, következtetések

A kutatás végén, a kapott eredmények alapján egyértelműen megállapíthatjuk, hogy a

Miskolci Egyetem hallgatói egy 1-től 5-ig terjedő skálán erősen a középmezőnyben

helyezkednek el a környezettudatosságukat tekintve. Mind a teljes minta átlagot tekintve,

mind a csoportátlagokat tekintve 2,9 körüli értékeket kaptunk, ami két dologra enged

következtetni. Az egyik az, hogy az egyetemisták nem érdeklődnek túlzottam a

környezettudatosság, a fenntartható fogyasztás, a zöld életmód iránt, ezért nem is fordítanak

rá kellő figyelmet, a másik pedig az, hogy ők maguk sem tudják pontosan eldönteni, hogy

egy-egy állítás mennyire igaz rájuk, vagy sem. Ezért kaphattuk ezt a semleges középértéket.

Mint ahogy azt már korábban is említettem, az átlagok szórása is viszonylag kicsi így kevés

kiugró értékkel találkozhattunk. Ez a közepes érték lehet pozitív is, hiszen kaphattunk volna

sokkal rosszabb eredményt is, például 2-est vagy 1-est, ami erősen arra utalt volna, hogy az

egyetemisták egyáltalán nem törődnek a környezettudatossággal. Ha ehhez viszonyítunk,

akkor egész pozitívan tud hatni a közepes eredmény. Viszont, ha a jelenlegi környezet

állapotához nézzük, akkor sajnos nem elég a 3-as érték, sokkal jobbnak kellene lennie.

Az egyetemisták kulcsfontosságú rétege a társadalomnak, hiszen ők azok, akik a

munkaerőpiac küszöbén állnak, és elég műveltek és képzettek ahhoz, hogy a közeljövőben

értéket tudjanak előállítani a társadalomnak és a gazdaságnak. Tehát nagyon fontos az, hogy

ők mit gondolnak a környezet védelméről, és mennyire vannak tisztában a jelenlegi

legégetőbb környezetvédelmi problémákkal. Hiszen csak úgy tudnak tenni ellenük, csak úgy

tudják megelőzni őket, ha él egy teljes kép a fejükben a meglévő környezeti problémákról

és a lehetséges problémaforrásokról a jövőre nézve. Nem csak azért fontos, mert az ő

tetteiken és döntéseiken is fog múlni bolygónk további sorsa, hanem azért is, mert leendő

saját gyermekeiknek is azt a szemlétet fogják továbbadni nevelésük során, ami már most –

fiatal felnőtt korukban- rögzül bennük. Minél hamarabb elkezd kialakulni bennük a

környezetvédelem iránti elhivatottság, annál könnyebben beépül a mindennapjaikba, és

ezáltal a fogyasztói magatartásukban is. Egy idősebb vásárlót már sokkal nehezebb rávenni

arra, hogy változtasson a vásárlási szokásain, mint egy fiatalabb egyént, aki nyitottabb az új

dolgok iránt.

48

4.1 Nemek közötti különbségek

Összefoglalva a nők és férfiak közötti különbséget, azt megállapíthatjuk, hogy nincs jelentős

eltérés a két nem átlagos környezettudatos viselkedése között. Egy elenyészően kicsi

mértékben a nők magasabb átlagot tudtak felmutatni, de ezt az is eredményezheti, hogy ők

jelentősen többen voltak a mintában. A szakirodalomban az általános feltevés az, hogy a nők

környezettudatosabban viselkednek, mit a férfiak, ám kutatásomból azt figyeltem meg, hogy

ez nem teljesen igaz. Véleményem szerint, ahogy haladunk előre az időben a két nem közötti

különbség – ami már most is egészen kicsi - egyre jobban el fog tűnni. Tehát lehet, hogy a

múltban a nők jobban odafigyeltek a környezet megóvására, de ez a viselkedés a férfiak

körében is egyre inkább népszerűbb, ami egy bíztató változás a jövőre nézve. Manapság a

környezettudatos viselkedés egyáltalán nem számít nőies cselekvési formának, és nem lesz

tőle egy férfi kevésbé férfias. Feltehetően a múltban azért viselkedtek a nők

környezettudatosabban, mert ők vezették a háztartást. Gyakoribb és elfogadottabb volt az a

családi forma, ahol a nő nem dolgozott, így rá maradt a gyereknevelés, a háztartás, a főzés

és a bevásárlás. Mivel a nők sokkal többet mentek vásárolni, sokkal többet fogyasztottak,

mint a férfiak, így természetes volt, hogy az ő fogyasztásukon jobban észrevehetőbb volt, ha

tudatosan vásároltak, hiszen ők voltak a döntéshozók. Azonban ahogy a férfiak is egyre

jobban kivették a részüket a házimunkából és a bevásárlásból, lényegesen növekedni kezdett

a fogyasztásuk is és észrevehetőbb lett benne a környezettudatos viselkedésük.

4.2 Kutatási kérdések összefoglalása

Első feltevés: A nők környezettudatosabbak, mint a férfiak.

Ezt a feltevést elfogadtam, hiszen a csoportátlagok alapján a nők környezettudatossági átlaga

magasabb volt, mint a férfiaké, igaz nem számottevően magasabb. Ha csak a számokat

nézzük egyértelműen a nők állnak jobban, de ha figyelembe vesszük azt, hogy alakult a

nemek aránya a mintában, a férfiak – csekély létszámukhoz képest – nagyon kevéssel

maradtak le a nők után.

Második feltevés: Azok, akik a Műszaki Földtudományi karon tanulnak, átlagosan

környezettudatosabb fogyasztók, mint azok, akik más karon tanulnak.

Megvizsgálva az összes kar átlagát, és összehasonlítva őket, azt figyeltem meg, hogy nincs

köztük jelentős eltérés, mindenki 2,9 körüli értéket ért el. Kettő olyan kar volt, akik 3,0 feletti

értéket produkáltak, az egyik a Műszaki Földtudományi kar (3,069), a másik pedig a

49

Gépészmérnöki és Informatikai kar (3,023). Látszik, hogy elenyésző az eltérés, de a

Földtudományi karon tanulók mégis magasabb értéket mutattak fel, így elfogadtam a

feltevést.

Harmadik feltevés: Az egyének általában jobbra értékelik önmagukat

környezettudatosság terén, mint amilyenek valójában.

Miután megvizsgáltam az összes egyéni átlagot, és összevetettem őket a saját magukra adott

értékekkel, azt tapasztaltam, hogy a hallgatók 62,39%-a magasabb értéket adott magának,

37,61%-a pedig alacsonyabbra értékelte magát, mint amennyit az átlaga mutat. Ez alapján

elfogadtam a 3. feltevésem, hiszen az egyetemisták jóval több, mint fele jobbra értékelte

magát környezettudatosság szempontjából.

Negyedik feltevés: A hallgatók fontosabbnak tartják a termék árát a környezetre

gyakorolt hatásával szemben.

A termékjellemzők közül, kutatásom elején arra számítottam, hogy az ár fog dominálni, a

környezetre gyakorolt hatással szemben, ami be is igazolódott az eredmények alapján. A

környezetre gyakorolt hatás fontos értékekből jóval kevesebbet kapott, és több választ

szerzett azokból az értékekből, melyek szerint elhanyagolható ez a jellemző. Az ár viszont a

legmagasabb darabszámú fontos választ gyűjtötte össze.

Ötödik feltevés: Az egyetemisták által legkevésbé végzett környezettudatos cselekvés az

lesz, hogy „Tagja vagyok valamilyen környezetvédelmi csoportnak”.

Ha vetünk egy pillantást a GEB skála eredményeiből készült 1. vagy 2. táblázatra (melléklet

1. táblázat, 2. táblázat), akkor szembetűnő lehet, hogy ez az állítás mind a két helyen

utolsóként szerepel. Tehát ez a tevékenység igaz a legkevesebb hallgatóra, és ebből adódóan,

a kitöltők válaszai alapján ez az állítás bír a legalacsonyabb átlagos, környezettudatossági

értékkel. Vagyis a feltevésem elfogadtam, és valóban, az egyetemisták körében ez a

legkevésbé végzett környezettudatos állítás.

4.3 Egyetemista környezetbarát trendek

Miután átnéztem az egyéni válaszokat, az egyetemistáknál 4 különféle trendet figyeltem

meg. Ezekbe a trendekbe minden egyed bekategorizálható, viszont nem különülnek el

egymástól élesen, illetve van átfedés is köztük.

Az első trend az abszolút nem környezettudatos vonalat képviseli. Akik ide tartoznak, azok

nem viselkednek környezetbarát módon, és általában nem is éreznek erre késztetést. Ennek

feltehetően vagy az anyagi korlátok állnak a hátterében, vagy az érdekeltség hiánya. Az

50

anyagi korlátokat a diákéletből eredően meg lehet érteni, illetve sokat számít a család anyagi

helyzete is. Ezen a tényezőn nehezebb változtatni, azonban az érdekeltségen már könnyebb

lenne pozitív irányba változást elérni.

A második trend már egy fokkal pozitívabb az előzőnél, az ebbe tartozó hallgatók már

felismerték a környezeti problémákat, tisztában vannak velük, azonban nem tudnak ellenük

tenni. A belső indíttatás megvan bennük, hogy cselekedjenek valamit, ami környezettudatos,

azonban akadályokba ütköznek, amik nem teszik lehetővé azt, hogy ténylegesen tudjanak

cselekedni. Például, ha az egyén szeretné szelektíven gyűjteni a hulladékot, de a

kollégiumban erre nincs lehetőség, vagy ha szívesen vásárolna bio élelmiszereket vagy

környezetbarát csomagolású termékeket, de magasabb árfekvésük miatt nem engedheti meg

magának.

A harmadik trend az egyik legelterjedtebb az egyetemi hallgatók körében. Ide tartoznak azok

az egyének, akik környezettudatosan viselkednek és fogyasztanak, de ennek nincsenek

tudatában vagy nem szándékosan teszik azt. Például tömegközlekedést használ autó helyett,

de azért teszi ezt, mert nincs saját autója, és nem azért, hogy óvja vele a környezetet. Vagy

egy másik gyakori példa az, amikor a hallgató otthon környezetbarát termékeket használ

(WC papír, zsebkendő, pumpás légfrissítő stb.), de ezeket a szülei vásárolták a háztartásba,

tehát nem ő volt a döntéshozó, ő csak az egyik felhasználó. Környezettudatosan cselekszik,

de ezt nem saját akaratából teszi. Ezzel a trenddel csak az a gond, hogy ha kikerül ebből az

állapotból, nem lehet tudni, hogy melyik irányba fog elmozdulni a viselkedése. Vagy

folytatja a környezettudatos életmódot, csak már saját döntéséből, vagy teljes fordulatot vesz

és nem fog környezettudatosan fogyasztani. Hogy melyik irányba fog elindulni a hallgató,

az sajnos szinte kiszámíthatatlan, mivel nagyban függ jövőbeni életkörülményeitől.

Az utolsó magatartási modell, amit megfigyeltem az, amikor az egyén már ilyen fiatalon is

próbál teljes mértékben környezettudatos életmódot folytatni. Nem az akadályokra

összpontosít, hanem azok átlépésére és megtalálja a módját annak, hogy a körülményekhez

képest a lehető legkevesebbet ártson a környezetnek. Ők azok, akik hajlandóak magasabb

árat fizetni egy termékért, ha az környezetbarát vagy a csomagolása újrahasznosítható.

Elszomorító, hogy erre a trendre láttam a legkevesebb élő példát az egyetemisták közül.

51

4.4 Javaslatok

Úgy érzem – habár javuló tendenciát láthatunk e téren – még mindig nem fektetnek

elegendően nagy hangsúlyt az oktatásban az környezettudatosságra, a fenntartható

fogyasztásra és a jelenlegi környezetszennyezési problémákra. Nem csak a gimnáziumokban

nem foglalkoznak eleget a témával, de az általános iskolákban sem, és az egyetemeken sem.

Már az általános iskolában el kellene kezdeni a gyermekek komolyabb felvilágosítását a

környezeti problémákról. Az lenne a cél, hogy mire felnőttek lesznek, már természetes

legyen számukra a környezetbarát fogyasztói magatartás. Persze máshogyan kell

megközelíteni a témát egy általános iskolás, egy gimnazista és egy egyetemi hallgató

esetében. Már általános iskolában is megkezdhetnék, a gyermekek környezetbarát életmódra

való nevelését (pl.: szelektív hulladékgyűjtés, víztakarékosság). Gimnáziumban

vezethetnének be olyan órát, ami csak a környezettudatos fogyasztással, fenntartható

fejlődéssel és a jelenlegi legsúlyosabb környezetvédelmi problémákkal foglalkozik. Úgy

gondolom, ezzel jó alapot képeznének a diákok fejében és gondolkodásmódjában arra, hogy

az egyetemeken ezzel tovább foglalkozzanak.

Érdemes lenne az egyetemeken kihasználni a fiatal generáció újszerű és innovatív ötleteit a

környezetvédelem érdekében. Bizonyos karokon egész sokat foglalkoznak a

környezetmegóvás kérdéseivel, de nem eleget. Alakíthatnának erre saját tanszéket, ahol

minden tárgyat e köré építenének fel és több szempontból közelítenék meg a problémás

területeket a környezetvédelemben. Sokkal hatékonyabban lehetne eredményt elérni, ha nem

egy-egy tárgy szólna a környezettudatosságról minden tanszéken, hanem lenne egy tanszék,

ahol minden tárgy és kutatás erről szól. Az itt születendő megoldások és ötletek hasznosak

lehetnének olyan cégek számára, akik aktívan részt vesznek a környezetvédelemben.

Sokan úgy vélekednek, hogy ennek az oktatását a szülőre kell bízni, hisz ez is a

gyermeknevelés része, de ezzel nem értek egyet. Így is rengeteg feladat hárul a szülőkre, a

gyermekneveléssel kapcsolatban, nem lehet elvárni tőlük, hogy ezt a témát is lefedjék teljes

mértékben. Arról nem is beszélve, hogy a szülők tudása sem teljes, lehet, hogy ők maguk

sincsenek képben az aktuális problémákkal, így nem tudnak megfelelő minőségű és átfogó

tudást átadni gyermekeiknek. Véleményem szerint semmiképp nem várható el a szülőktől,

hogy csak, és kizárólag ők tanítsák meg a kisgyerekeket a környezettudatos életmódra.

Mindenképp nagyobb részt kell vállalnia ebben az oktatásnak. Azonban vannak olyan

tevékenységek (pl.: áram- és víztakarékosság), amikre a szülő is megtaníthatja gyermekét,

ezzel is hozzájárulva ahhoz, hogy később a gyermek tudatos fogyasztó legyen.

52

5 Összefoglalás

A mai világban egyre inkább súlyosabb probléma a környezetszennyezés és az ezzel járó

következmények, melyek már az emberi faj egészséges fennmaradását is veszélyeztetik. Ha

nem vesszük komolyan ezeket a problémákat, és nem teszünk ellenük radikális lépéseket,

akkor annak a jövőben visszafordíthatatlan következményei lesznek. Az egyetemi hallgatók

egy olyan korcsoport, akik már elég érettek ahhoz, hogy be tudják látni ezeknek a

környezetvédelmi problémáknak a jelentőségét, de elég fiatalok ahhoz, hogy újszerűen, más

szemszögből közelítsék meg a lehetséges megoldásaikat.

A miskolci egyetemisták környezettudatos átlaga egy 1-től 5-ig terjedő skálán 3-as közeli,

tehát erős közepes / semleges. Ez önmagában még nem gond, akkor lenne ez probléma, ha

ez tartósan így is maradna. Arra kell törekednünk, hogy ez a semleges érték az 5-ös érték

felé mozduljon el, vagyis az idő múlásával, minél környezettudatosabbak legyenek a

fiatalok. Azokat a tevékenységeket kellene népszerűsíteni, amik a két lista végén

szerepelnek, mert jelenleg ezek a legkevésbé népszerű környezettudatos cselekvések az

egyetemisták körében. Tagság valamilyen környezetvédelmi csoportban, környezetvédő

szervezetek anyagi támogatása, öblítő használat mellőzése és alternatív megoldások

mosószerek helyett. Ezeket a tevékenységeket kellene vonzóvá tenni a hallgatók számára,

valamilyen marketing kampány keretében.

A férfiak és nők közötti különbség egyre inkább kezd eltűnni, ami bíztató a jövőre nézve.

Jelenleg még a nők vezetnek a környezettudatos életmód és fogyasztás terén, de a férfiak is

egyre inkább erre hajló magatartási formát mutatnak. Vélhetően a jövőben a két nem egyenlő

mértékben fog környezetbarát életmódot folytatni.

Kutatásomban feltártam azokat a tevékenységeket, amelyekben egyetértésben vannak a

hallgatók és azokat is ahol formálni kell a hozzáállásukat. Megvizsgáltam az önértékelésüket

és azt, hogy ez mennyiben tér el a tényleges eredményektől. Feltérképeztem a legfontosabb

és a legkevésbé fontos termékjellemzőket, és megvizsgáltam a kutatásom elején

megfogalmazott hipotéziseket. Végül négy féle trendet figyeltem meg az egyetemisták

környezettudatos fogyasztásában, amiket az előzőekben be is mutattam. Kutatásom végén

levontam a következtetéseket, és javaslatokat tettem a jövőre vonatkozóan, hogyan lehetne

a fiatalabb generációt környezettudatos életmódra és fogyasztásra nevelni, már egészen

kisgyermek kortól.

53

6 Irodalomjegyzék

1. Csutora M. (2014): Összegződnek-e az egyéni törekvések? – Közgazdasági szemle, IXI.

évf., 2014. május (609–625. o.)

2. Dr. Hofmeister Tóth Á. et al. (2010): Környezettudatos fogyasztói magatartásminták a

magyar háztartásokban, Budapesti Corvinus Egyetem MOK 2010 (358-370. o.)

3. Dudás K. (2011): A tudatos fogyasztói magatartás dimenziói – Vezetéstudomány XLII.

ÉVF. 2011. 7–8. SZÁM (47-56.o.)

4. Jakab Zs. (2008): A környezetszennyezés formái és hatása az emberre és környezetére,

Kiadta a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet, Budapest

5. Havasi Virág (2013): Környezetvédelmi attitűdök és környezettudatos cselekvés

összefüggései a világ tíz országában, Anyagmérnöki Tudományok 2013 (113–128.o.)

6. Majláth M. (2009): A pszichográfiai tényezők különbségei a környezetbarát és nem

környezetbarát fogasztók között Budapesti Corvinus Egyetem Gazdálkodástudományi

kar Ph.D. Program, Budapest

7. Majláth M. (2009): A környezetbarát terméktulajdonság fontossága a fogyasztói

döntésekben Vezetéstudomány XXXX. évf. 2009. 2. szám (44-56.o.)

8. Monostori K.–Hőrich B. (2008): Környezettudatosság: attitűd vagy cselekvés?

Szociológiai Szemle 2008/2, (57–86.o.)

9. Nagy Sz.(2005): Környezettudatos marketing, Disszertáció, PhD Értekezés, Miskolc

10. Nagy Sz. (2006): A környezettudatos magatartás attitűd-orientált modellje,

Marketingkaleidoszkóp 2006: Tanulmányok a Marketing Intézet kutatási eredményiből

(127-150.o.)

11. Nagy Sz. (2012): A környezettudatos magatartás vizsgálata, Marketingkaleidoszkóp

2012. Miskolci Egyetem Marketing Intézet, Miskolc (125-138.o.)

12. Nagy Sz. (2017): A környezettudatos magatartás és annak önértékelése

Magyarországon, „Mérleg és kihívások” X. Nemzetközi Tudományos Konferncia (215-

225.o.)

13. Nagy Sz. (2017): A környezettudatos magatartás és annak önértékelése

Magyarországon Miskolci Egyetem, Gazdaságtudományi Kar, Miskolc

14. Nemcsicsné Zsóka Á. (2006): A szervezeti kultúra szerepe a környezettudatos vállalati

magatartásban, Vezetéstudomány XXXVII. évf. 2006 9. szám

15. Németh B. (2012): Környezettudatos fogyasztói magatartás Magyarországon: tények és

lehetőségek – Budapesti Gazdasági Főiskola, Zalaegerszeg

54

16. Paul C. Stern (2002): New Environmental Theories: Toward a Coherent Theory of

Environmentally Significant Behavior, Social Issue (407-424. o.)

17. Piskóti I. – Nagy Sz. (2014): Környezettudatos fogyasztói magatartás–

társadalmi marketing megközelítésében (177-195.o.)

18. Riley E. Dunlap et al. (2000): Measuring Endorsement of the New Ecological

Paradigm: A Revised NEP Scale, The Society for the Psychological Study of Social

Issues (425-442.o.)

19. Sallay V. et al. (2014): A Rosenberg Önértékelés Skála (RSES-H): alternatív fordítás,

strukturális invariancia és validitás, Mentálhigiéné és Pszichoszomatika 15 Akadémiai

Kiadó, Budapest (259-275.o.)

20. Schafferné Dudás K. (2008): A környezettudatosság többszintű értelmezése és a

környezettudatos fogyasztói magatartás vizsgálata, Doktori Értekezés, Pécs

21. Valkó L. (2003): Fenntartható/környezetbarát fogyasztás és a magyar lakosság

környezeti tudata – 18. szám Aula Kiadó, Budapest

22. Hír 24: Magyarország az EU legszennyezettebb levegőjű tagállamai között, 24.hu 2018.

01. 30. 13:26 link: https://24.hu/tudomany/2018/01/30/magyarorszag-az-eu-

legszennyezettebb-levegoju-tagallamai-kozott/ (letöltés: március 30)

23. Sulinet: Magyarország környezeti állapota link:

http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/termeszettudomanyok/foldrajz/regionalisfoldrajz/magya

rorszag-foldrajza/magyarorszag-kornyezeti-allapota (letöltés: március 22)

24. Az Európai Unió környezetpolitikája Arcanum link:

https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/TenyekKonyve-tenyek-konyve-1/zold-

19B21/fuggelek-1ADB1/az-europai-unio-kornyezetpolitikaja-1B05D/ (letöltés: április

2)

25. Világgazdaság: Nagyon untatja a magyarokat a környezettudatosság link:

https://www.vg.hu/kozelet/nagyon-untatja-a-magyarokat-a-kornyezettudatossag-

477370/ 2016. 11. 02. 10:12 MTI (letöltés: április 10)

26. Faktor: Kiderült: ezért nem elég környezettudatosak a férfiak link:

http://faktor.hu/faktor-ferfiatlansag-kornyezettudatossag-zold-eletmod 01.01. (letöltés:

április 15)

55

7 Summary

Nowadays, the pollution of our environment is becoming a more and more serious problem,

especially its consequences which threaten the existence of mankind. If we don’t take these

problems seriously and don’t try to prevent them, they will cause irreversible ramifications.

The university students are the most convenient generation for this exercise, because they

are mature enough to understand the importance of these problems, but they are also young

enough to create innovative solutions and approach the matter from different point of view.

When I examined the students of the University of Miskolc, the average environmental-

friendly consuming score was nearly 3 in a 1 to 5 scale, which is a really neutral figure. This

is not a problem for now, but it will be, if it stagnates at this level for a long time. The main

goal is to push this figure towards 5, so as time passes, the students become more and more

„green consumers”. We should popularize those activities which are at the two ends of both

lists. At present these are the less preferred activities among university students. To be a

member of an environmental group, using less fabric softeners while washing clothes, to

support environmental activist groups and to find alternative methods instead of using liquid

detergent. It is necessary to make these activities attractive to the students in the context of

a marketing campaign.

The difference between males and females is beginning to diminish, which is encouraging

regarded to the future. Currently, women are in the lead when it comes to environmentally

– friendly consuming, but men also seem to show a willingness to shift towards this lifestyle.

In my opinion, in the future the two genders will be equally green consumers.

In my research, I have uncovered those activities which was agreed by the most students,

and those where some intervention needed. I examined their self-evaluation and compared

it to the real results. I explored the most important and the less relevant product parameters

and I examined the hypotheses which I set up at the beginning of the research. As a result, I

observed 4 different trends in the students’ environmentally-friendly behaviour, which I

introduced above in my study. At the end of my research, I deduced conclusions and made

suggestions for the future, how to educate the next generation for a greener, more

environmental friendly consumption.

56

MELLÉKLET

57

Melléklet

1. táblázat

Átkódolás Tevékenység Leggyakoribb

érték

Válaszadók

száma (fő)

Igen Évente legalább egyszer-kétszer utazom

repülőgéppel nyaralni

5 65

Az egyetemi mosdókban mindig leoltom

magam után a villanyt és nem folyatom a

vizet fölöslegesen.

5 61

Nem dohányzom. 5 58

Az üres üvegeket szelektív módon

gyűjtöm.

5 54

Igen Étkezés után, illetve mosogatáskor az

ételmaradékot a WC-be öntöm.

5 53

Igen A fel nem használt gyógyszereket a

szemétbe dobom.

5 48

Nem mosok ki addig semmit, míg össze

nem jön egy mosógépnyi adag belőle.

5 42

Általában rövid távolságon belül a

tömegközlekedést használom, vagy

biciklizek autóhasználat helyett.

5 39

A papírhulladékot szelektív módon

gyűjtöm.

5 39

Igen A használt elemeket/akkumulátorokat a

szeméttel együtt dobom ki a kukába.

5 36

Nem cserélek semmit azért, mert kiment a

divatból

5 31

Ha az elvitelre kért meleg ételt zárható

műanyag dobozban adják, a dobozt

elmosom és többször is felhasználom.

5 30

Általában városon belül nem használok

autót.

5 28

Nem vásárolok olyan termékeket,

amelyekről tudomásom van, hogy

kifejlesztése során állatkísérleteket

végeztek.

5 25

Előfordult már, hogy valakinek felhívtam a

figyelmét, hogy nem környezettudatos

módon viselkedett.

4 29

Jóval kevesebb hulladék keletkezik a

háztartásunkban, mint egy évvel ezelőtt.

3 43

Sok újrafelhasznált anyagból készült

terméket (pl WC papírt) vásárolok.

3 41

lett volna Télen is sokáig nyitva tartom az ablakokat,

hogy jó friss legyen a levegő a szobában.

3 37

58

lett volna Általában olyan helyi termékeket

élelmiszert vásárolok, amit nem messziről

szállítanak ide.

3 37

Gyakran vásárolok környezetbarát

termékeket vagy bioélelmiszert.

3 37

Általában visszaváltható palackos

kiszerelésű italokat vásárolok

3 37

Zuhanyzás/fürdés közben takarékoskodom

a felhasznált vízzel.

3 36

lett volna Ha egy üzletben műanyag szatyrot adnak,

azt mindig elfogadom

3 33

A papír szatyrokat jobban kedvelem a

műanyagoknál.

3 31

lett volna Legszívesebben a húst is hússal enném. 3 29

Ismerőseimmel, barátaimmal gyakran

beszélgetünk különféle környezeti

problémákról.

3

2

32

32

Nem vásárolom meg olyan cégek

termékeit, amelyek nem törődnek a

környezettel és a társadalmi problémákkal.

2 39

Jobban szeretek elektronikusan könyvet

venni, mint nyomtatott formában.

1 30

Igen Fázós vagyok, így mindig meleg

helyiségben (23 celsius felett) szeretek

lenni.

1 31

Igen Szoktam dobozos italokat inni. 1 37

Igen Inkább ásványvizet iszok és nem csapvizet. 1 37

Igen A fürdőszobában és WC-ben légfrissítő

sprayt használok.

1 37

Igen A WC-kagylót vegyszerek segítségével

tisztítom.

1 50

A mosáshoz nem mosóporokat használok

(pl mosódió).

1 55

Néha anyagilag is támogatom a

környezetvédő szervezeteket.

1 59

Igen Amikor mosok öblítőt is használok. 1 69

Tagja vagyok valamilyen

környezetvédelmi csoportnak.

1 82

1.táblázat: GEB skála állításai hallgatói válaszok preferenciájának sorrendjében

Forrás: Saját szerkesztés

59

2. táblázat

Átkódolás Állítás

Kapott értékek

átlaga

Az egyetemi mosdókban mindig leoltom magam után a

villanyt és nem folyatom a vizet fölöslegesen. 4,17

igen Évente legalább egyszer-kétszer utazom repülőgéppel

nyaralni 3,98

Nem mosok ki addig semmit, míg össze nem jön egy

mosógépnyi adag belőle. 3,86

Az üres üvegeket szelektív módon gyűjtöm 3,84

Igen Étkezés után, illetve mosogatáskor az ételmaradékot a

WC-be öntöm. 3,74

Nem dohányzom 3,65

Általában rövid távolságon belül a tömegközlekedést

használom, vagy biciklizek autóhasználat helyett. 3,56

A papírhulladékot szelektív módon gyűjtöm. 3,48

Nem cserélek semmit azért, mert kiment a divatból. 3,43

Igen A használt elemeket/akkumulátorokat a szeméttel együtt

dobom ki a kukába 3,31

Zuhanyzás/fürdés közben takarékoskodom a felhasznált

vízzel. 3,3

Ha az elvitelre kért meleg ételt zárható műanyag

dobozban adják, a dobozt elmosom és többször is

felhasználom.

3,17

Nem vásárolok olyan termékeket, amelyekről

tudomásom van, hogy kifejlesztése során

állatkísérleteket végeztek.

3,09

Előfordult már, hogy valakinek felhívtam a figyelmét,

hogy nem környezettudatos módon viselkedett. 3,08

A papír szatyrokat jobban kedvelem a műanyagoknál. 3,06

Igen Legszívesebben a húst is hússal enném. 3,02

Általában városon belül nem használok autót. 3,01

Általában olyan helyi termékeket élelmiszert vásárolok,

amit nem messziről szállítanak ide. 2,99

Igen Télen is sokáig nyitva tartom az ablakokat, hogy jó friss

legyen a levegő a szobában. 2,93

Sok újrafelhasznált anyagból készült terméket (pl WC

papírt) vásárolok 2,9

Igen A fürdőszobában és WC-ben légfrissítő sprayt

használok. 2,88

Igen Fázós vagyok, így mindig meleg helyiségben (23 celsius

felett) szeretek lenni 2,77

Jóval kevesebb hulladék keletkezik a háztartásunkban,

mint egy évvel ezelőtt. 2,77

60

Gyakran vásárolok környezetbarát termékeket vagy

bioélelmiszert. 2,76

Jobban szeretek elektronikusan könyvet venni, mint

nyomtatott formában. 2,75

Igen Ha egy üzletben műanyag szatyrot adnak, azt mindig

elfogadom. 2,74

Igen Inkább ásványvizet iszok és nem csapvizet. 2,74

Általában visszaváltható palackos kiszerelésű italokat

vásárolok. 2,63

Igen Szoktam dobozos italokat inni. 2,58

Ismerőseimmel, barátaimmal gyakran beszélgetünk

különféle környezeti problémákról. 2,55

Nem vásárolom meg olyan cégek termékeit, amelyek

nem törődnek a környezettel és a társadalmi

problémákkal.

2,5

Igen A fel nem használt gyógyszereket a szemétbe dobom. 2,42

Igen A WC-kagylót vegyszerek segítségével tisztítom. 2,26

A mosáshoz nem mosóporokat használok (pl mosódió). 2,24

Igen Amikor mosok öblítőt is használok. 1,96

Néha anyagilag is támogatom a környezetvédő

szervezeteket. 1,72

Tagja vagyok valamilyen környezetvédelmi csoportnak. 1,54

2.táblázat: GEB skála állításainak átlagos környezettudatossági értékei

Forrás: Saját szerkesztés