a rehabilitáció kérdései magyarországon
TRANSCRIPT
A Rehabilitáció Kérdései
Magyarországon
Szakdolgozat
Készítette: SZABÓ NIKOLETT
Munkaügyi és társadalombiztosítási
igazgatási szakos hallgató
Konzulens: DR. JAKAB NÓRA
MISKOCI EGYETEM ÁLLAM –ÉS JOGTUDOMÁNYI KAR
MUNKAJOGI ÉS AGRÁRJOGI TANSZÉK
Miskolc, 2013.
1
Rehabilitation in Hungary
Thesis
Author: NIKOLETT SZABÓ
Employment Relations and Social Insurance Administration
Consultant: NÓRA JAKAB
University of Miskolc, Faculty of Law
Agricultural Labour Law and Legal Department
Miskolc, 2013.
2
Tartalomjegyzék
Bevezetés ................................................................................................... 4
1.A rehabilitáció fejlődése ........................................................................ 5
1.1 A mai gyakorlat kialakulása ............................................................................................... 7
1.2.Fontos tényezők ................................................................................................................. 7
2. Az Európai Unió fontosabb joganyagának rövid áttekintése............. 9
2.1. Szociális jog fejlődése ...................................................................... 9
2.2. fogyatékossággal élő és megváltozott munkaképességű személyekre vonatkozó
definíciók és főbb dokumentumok ............................................................................... 12
3.A célcsoportot érintő magyar jogszabályok ....................................... 15 3.1. Fogalmak ............................................................................................................. 15
3.2. Alaptörvény ......................................................................................................... 16
3.3. 1998. évi XXVI. törvény- a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük
biztosításáról ............................................................................................................... 16
3.3.1 Országos Fogyatékosügyi Program ................................................................. 17
3.4. 2003. évi CXXV. törvény- az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség
előmozdításáról ........................................................................................................... 17
3.5. 2007. évi XCII. - a fogyatékos személyek jogairól szóló egyezmény ................... 18
3.6. 2007. évi LXXXIV. törvény- a rehabilitációs járadékról ...................................... 19
3.7. Kormányrendelet a komplex rehabilitációról-321/2007 (XII.5) ........................... 20
3.7.1. Rehabilitációs megállapodás megkötése, rehabilitációs terv ........................... 21
3.8. 2011. évi CXCI. törvény- a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól
.................................................................................................................................... 22
3.8.1. A rokkantsági ellátás összege és azok esetei .................................................. 22
3.8.2. Rehabilitációs ellátás ..................................................................................... 23
4.A rehabilitációs folyamat korszerű szemlélete ................................... 25 4.1 A rehabilitáció fajtái ............................................................................................. 25
4.1.1. Orvosi rehabilitáció......................................................................................... 25
4.1.2. Jogi rehabilitáció ............................................................................................. 25
4.1.3. Pedagógiai- Gyógypedagógiai rehabilitáció .................................................... 25
4.1.4 Szociális rehabilitáció ...................................................................................... 26
4.1.5. Pszeudó rehabilitáció (álrehabilitáció) ............................................................ 26
4.1.6. A habilitáció .................................................................................................. 26
4.1.7. A foglalkozási rehabilitáció ............................................................................ 27
4.2. A korlátozott munkaképesség kategóriái ............................................................... 28
4.3. A foglalkozási rehabilitáció intézményrendszere................................................... 29
4.4. Munkáltatói érdekeltség ........................................................................................ 31
3
5.Foglalkozási rehabilitációs szolgáltatások és programok ................. 33 5.1. 4M- Megoldás Munkáltatóknak és Megváltozott munkaképességű
Munkavállalóknak ....................................................................................................... 33
5.2.IFSSZ- Integrált Foglalkoztatást Segítő Szolgálat .................................................. 33
5.3. KEFISZ- Komplex emberközpontú Foglalkozás-rehabilitációs és Információs
Szolgáltatás ................................................................................................................. 33
5.4.TF- Támogatott Foglalkoztatás .............................................................................. 34
5.5.Tranzit- foglalkoztatási program ............................................................................ 34
6. A foglalkoztatás támogatása .............................................................. 35
6.1. A Rehabilitációs foglalkoztatást elősegítő bértámogatás és a Költségkompenzációs
támogatás .................................................................................................................... 35
6.2. A foglalkozási rehabilitációhoz nyújtott bértámogatás .......................................... 35
6.3. Rehabilitációs költségtámogatás ........................................................................... 36
6.4. Munka-rehabilitáció.............................................................................................. 36
6.5.Rehabilitációs kártya ............................................................................................. 36
7.A megváltozott munkaképességű személyek statisztikái ................... 38
Összegzés................................................................................................. 39
Felhasznált Irodalom ..................................................................................... 41
Hivatkozott Jogszabályok .............................................................................. 44
Kormányrendeletek ...................................................................................... 45
Mellékletek ............................................................................................. 46
4
Bevezetés
A hátrány, valakihez vagy valamihez viszonyított kedvezőtlen helyzet, lemaradás. A
helyzet, pedig a társadalomban elfoglalt pozícióra utal. A fogalom relatív, összetett és
sokféle szempontból definiálható. Foglalkoztatáspolitikai aspektusból az tekintendő
hátrányos helyzetűnek, akinek a munkaerő piaci lehetőségeik, az átlagtól
alacsonyabbak. Elhelyezkedési esélyeik csekélyek, vagy önállóan, állami segítség
nélkül egyáltalán nem képesek munkát találni. Ez az állapot többnyire társadalmi
kirekesztettséggel és szegénységgel párosul. Ebbe a csoportba tartoznak a megváltozott
munkaképességűek, egészségkárosodottak, fogyatékossággal élő személyek is.
Felkeltette érdeklődésemet, a fogyatékossággal élő, megváltozott munkaképességű
személyek helyzete, különös tekintettel az őket ellátó rendszerre, annak
fenntarthatóságára, eredményességére illetve (re) integrációjuk lehetőségeire a munka
világába.
A szakdolgozatom első egységét a fogyatékossággal élő, megváltozott munkaképességű
személyek meghatározása, a rájuk vonatkozó fontosabb jogszabályok bemutatása,
történeti áttekintése teszi ki hazai szinten.
Szakdolgozatomban központi témaként a rehabilitáció kérdéseit, szabályait ismertetem
szintén hazánkban. Mit is jelent a rehabilitáció, hogyan-mikor merült fel az igény a
kialakítására, milyen területeken valósítható meg, a téma kapcsán felmerülő
alapdefiníciók tisztázása, a célcsoport pontos meghatározására vonatkozó szakirodalmat
gyűjtöm és hasonlítom össze, valamint értékelem.
Nagyobb hangsúlyt fektetve a foglalkozási rehabilitáció definiálására, folyamatának
leírására. Azonkívül a komplex rehabilitációs rendszer jellemzői, az integrációra
vonatkozó foglalkoztatáspolitika áttekintése. Továbbá a rehabilitációs szolgáltatások és
támogatások, valamint azok intézményrendszere.
5
1. A rehabilitáció fejlődése
Az emberiség tudatába nagyon régen és nagyon mélyen beleivódtak a fogyatékossággal
kapcsolatos negatív sztereotípiák. A mesék gonosz szereplőiben is megjelentek, mint
például a púpos, bottal járó boszorka. Az orvostudomány és a technika fejlődésével ez a
kép a XIX. századra módosult, már a fogyatékossággal járó különbözőségeket
megfelelő gyógymóddal kezelhetőnek, megszüntethetőnek tekintették. Ekkor azonban
még számos kérdés megválaszolatlanul maradt, mint az egyenjogúság, társadalmi
integráció, szolidaritás. Ezek a fogalmak csak a II. Világháborút követően alakultak ki,
amikor a sérült emberek a saját kezükbe vették a sorsukat és társadalmi helyzetüket jogi
aspektusból kezdték vizsgálni.1
A rehabilitáció latin eredetű szó. A két háború közötti Magyarországon még csak az
egyetemi magántanári állás megpályázását értették habilitáción, rehabilitáción pedig a
törvény általi büntetettség köz- és magánjogi következményeinek eltörlését.
Napjainkban a habilitás szigorúan a fogyatékosság szempontjából, a társadalomba
beilleszkedés értelmében használatos. Ritter von Buss nevéhez köthető a szó
legkorábban ismeretes használata 1843-ból, aki a gyógyítható betegek korábbi
állapotukba történő visszahelyezés kapcsán értelmezte.
A hivatalos, világszerte elfogadott meghatározást a WHO alkotta meg és tette közé
1980-ban, miszerint „olyan szervezett segítség, melyre egészségükben, testi, szellemi,
épségükben tartósan vagy véglegesen károsodott emberek rászorulnak a társadalomba, a
közösségbe történő visszailleszkedésük érdekében. Orvosi, szociális, pedagógiai és
foglalkozási intézkedések koordinált, személyre szabott összessége.” 2
A cél, hogy az egyén teljes értékű tagja maradhasson a társadalomnak.
Logikai alapellentmondásra lehetünk figyelmesek. Hiszen hogyan lehet teljes értékű
valaki, ha eddig volt az, illetve ha eddig sem volt az?
A rehabilitáció nem gyógyítás, ugyanis nem jelenti az eredeti állapot helyreállítását.
Csupán az a folyamat, melynek eredményeként az egészségkárosodott személy saját
erőit felhasználva, hátrányait kiegyenlítve, életvitelében és életminőségében megközelíti
a hasonló társadalmi helyzetű emberekét.3
1 Könczei György—Kullmann Lajos (szerk.): A (komplex) rehabilitáció
alapjai In:Fogyatékosságtudományi Tudásbázis - Bevezetés a komplex rehabilitációba
szöveggyűjtemény ELTE GYK, BP.2009. 9-10o. 2 uo. 15. o 3 Uo. 16 o.
6
A modern szemlélet szerint többet jelent, mint korábban, hiszen új betegségek is
megjelentek valamint a börtönviseltekkel való törődés is ide tartozik.
Megkülönböztetünk orvosi, szociális, foglalkozási, jogi valamint pedagógiai
rehabilitációt.4
A XX. század utolsó évtizedéjéig tehát hazánkban sajátos történelmi okok miatt a
fogyatékos emberek ügye családjuk problémája volt, nem vált még közüggyé. A
szocializmus időszakában a teljes foglalkoztatottsággal összefüggésben a szociális és
foglalkozási rehabilitáció nem alakult ki, mivel a megváltozott munkaképességű
emberek foglalkoztatása megoldott volt. Ezek legfőképpen egyszerű kisegítő-kiszolgáló
munkakörökben valósult meg, a rehabilitáció a képességeknek megfelelő munkavégzés
azonban egyáltalán nem volt biztosított. A civil szervezetek ekkor a szabadidős illetve
sporttevékenységekre korlátozódva működtek, nagy társadalmi szerepük nem volt. A
megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatása során nem alakult ki
követelményként, hogy a fogyatékossággal rendelkező gyermekek olyan oktatást,
képzést kapjanak, amely megalapozza későbbi foglalkoztatásukat. A rendszerváltás
legnagyobb vesztese az egyébként a társadalom perifériájában álló réteg lett. A 90-es
évek elején másfél millióval csökkent a foglalkoztatotti létszám, azonban a
munkanélküliség emelkedésében ennek csak egy része jelent meg. Ennek oka az aktív
korú rokkantsági nyugdíjasok számának emelkedésében keresendő.
1994-ben elkezdődött a foglalkoztatási rehabilitáció koncepcionális előkészítése. Ekkor
a passzív ellátások átalakításán volt nagyobb hangsúly.
1995-ben államháztartási reform során célként fogalmazódott meg a rokkant nyugdíj
rendszerének, a megváltozott munkaképességű személyek ellátó rendszerének
átalakítása, az egészségbiztosítás és a nyugdíjbiztosítás pénzügyi egyensúlyának
helyreállítása érdekében. Ebben az időszakban a kezdeményezések sikertelenek
maradtak a munkaerőpiac kedvezőtlen helyzete, a munkanélküliség magas aránya, a
megfelelő feltételek hiánya miatt.
4 Melléklet: 1. táblázat
7
1.1.A mai gyakorlat kialakulása
Gazdasági-társadalmi átalakulás ment végbe 1997-98-ban, aminek keretében társadalmi
vita merült fel a fogyatékossággal élő emberek esélyegyenlőségével kapcsolatban.
A nyugdíjreform keretében fontossá vált a foglalkozási rehabilitáció, orvosi,
munkaügyi feltételrendszerének és intézményeinek kialakítása. Ezekben az években a
munkanélküliség mérséklődésének következtében esély adódott az inaktív emberek
rehabilitációjára.5
Az eltervezett változások irányát meghatározta az Országgyűlés határozata a
megváltozott munkaképességűek és rokkantak társadalombiztosítási és szociális ellátó
rendszerének átalakításáról. [75/1997. (VII.18.) OGY. ]
1.2. A fontos tényezők
A legfontosabb a korszerű, magas színvonalú képzés, aminek háttérintézményei a
képzőközpontok. A folyamat fizikai és mentális helyreállítással kezdődik, utolsó
lépcsője pedig már a munkába állás. A centrumok fő feladata a képességek felbecslése,
fejlesztése, tanácsadás, munkába állító szolgáltatások, elhelyezés utáni nyomon
követés.6 A szelektív munkába állítást, a háborús időkben bekövetkezett munkaerőhiány
miatt számos ország elkezdte alkalmazni. Lényegében speciális munka-és foglalkozási
körülmények. Legrövidebb idő alatt nagy tömegű megváltozott munkaképességű, de
ugyanakkor képzett ember munkába állítása. Szelektív munkába állító csoport orvosi,
pszichológiai tanácsadást kér, a kliens munkatapasztalatai alapján minősítést készít,
információval szolgál foglalkozási rehabilitációt végző tréningekről, elhelyezkedési
lehetőségekről.7 A szelektív munkába állítás előnye, a rugalmasság. Lehetőség van,
hogy két ember ugyanazt a munkát végezze, az ún. munkafelezésre, vagy
5 Az európai együttműködés sikeres színtere: A foglalkozási rehabilitáció- Jó gyakorlatok az EU régi és új
tagállamaiban- Nemzetközi szakmai rehabilitációs konferencia, Budapest, 2006. január 30-31.
Előadás jegyzet A foglalkozási rehabilitáció magyarországi helyzete, program az Állami Foglalkoztatási
Szolgálat foglalkozási rehabilitációs szolgálatának fejlesztésére- Lechnerné Vadász Judit, rehabilitációs
szakmai tanácsadó- Foglalkoztatási Hivatal; Továbbiakban lásd: Lechnerné Vadász Judit- Előadás jegyzet 6 Uo. 103-104 o. és Könczei György-Varga Mariann: Egészségkárosodás, fogyatékosság és foglalkozási
rehabilitáció, in: Egy könyv a foglalkozási rehabilitációról, Együtt-élés kiadvány, Down Egyesület, 36.o. 7 Könczei György: Mégis, kinek az érdeke? A fogyatékkutatás és a fogyatékos-politika útja a
rehabilitációtól a független életig, Akadémiai doktori értekezés, „A Rák Ellen, Az Emberért, A
Holnapért!” Társadalmi Alapítvány, Budapest, 1994. 104-105. o.
8
részmunkaidős foglalkoztatásra.8 A védett foglalkoztatás hosszú távú megoldás azok
részére, akik a nyílt foglalkoztatási követelményeknek nem tudnak megfelelni. Az ILO
szerint a nyílt munkaerőpiacra való kijutás akadályai, a kudarctól való félelem, a
korábban megszerzett jogosultságok, juttatások elvesztése, a védett munkahelyek
irányítóinak ellenérdekeltsége.9 A prioritásos foglalkoztatás hazánkban védett
munkakörök formájában valósul meg. Ilyen például a vakoknak fenntartott
telefonközponti állás.10
8 Könczei György-Varga Mariann: Egészségkárosodás, fogyatékosság és foglalkozási rehabilitáció, in:
Egy könyv a foglalkozási rehabilitációról, Együtt-élés kiadvány, Down Egyesület, 38.o 9 Lovászy László Gábor: Fogyatékosságtudományi Tudásbázis: Fogyatékosügyi és rehabilitációs jog és
igazgatás az Európai Unióban és Magyarországon, ELTE, Budapest, 2009, 85.o 10 Könczei György-Varga Mariann: Egészségkárosodás, fogyatékosság és foglalkozási rehabilitáció, in:
Egy könyv a foglalkozási rehabilitációról, Együtt-élés kiadvány, Down Egyesület, 40.o
9
2. Az Európai Unió fontosabb joganyagának rövid áttekintése
2.1. Szociális jog fejlődése
Az ún. „Első generációs jogokat” a polgári és politikai szabadságjogokat tartalmazó két
alapdokumentum az 1948-ban elfogadott ENSZ dokumentum, az Emberi Jogok
Egyetemes Nyilatkozata, valamint az Emberi Jogok és Alapvető Szabadságok
Védelméről szóló európai egyezmény, amely az Európa Tanács keretében készült 1950-
ben. Magyarország a rendszerváltást követően csatlakozott hozzá. Az Egyezményben
lévő jogok kikényszeríthetők a bíróságokon. Ezután következetett az Európai Szociális
Karta, amely az ún. „második generációs jogokat”, azaz a szociális és gazdasági jogokat
tartalmazza. Az emberi jogok e két nagy csoportja egyenrangúak és oszthatatlanok,
kölcsönösen függnek egymástól.11
Tehát a Karta foglalkozik a szociális jogokkal. viszont a Kartánál nincs mód az egyéni
jogorvoslat lehetőségével élni. A Karta I. része összesíti a munka-és szociális
jogokat.19 jogot rögzített, melyek biztosításához állami szerepvállalás szükséges. 1988-
ban további négy jogot tartalmazó Kiegészítő jegyzőkönyvet csatoltak a Kartához.
1996-ban megfogalmazódott a Módosított Európai Szociális Karta, ez már 31 jogot ölel
fel. Hazánk kormánya 1991-ben írta alá a Kartát. 1999. évi C. törvénnyel került sor a
Karta megerősítésére és kihirdetésére.
Az Európai Szociális Karta II. részében egy paragrafusban hivatkozik közvetlenül a
fogyatékos és megváltozott munkaképességű személyek jogaira, és további három
paragrafusban közvetett módon, a jelentéstételi rendszer kérdőívében tér ki a
célcsoportra. Ez az egy a 15. cikk, miszerint a fogyatékos személyeknek szakmai
képzéshez, rehabilitációhoz, a társadalomba való újra beilleszkedéshez joguk van. A 15.
cikkben a felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy megfelelő intézkedéseket tesznek a
képzési lehetőségek bitósítására, valamint a fizikailag fogyatékos személyek munkába
állására, ennek érdekében speciális munkakereső szolgáltatások létrehozására, védett
foglalkoztatás lehetőségeinek megteremtése, illetve a munkaadók ösztönzése
alkalmazásukra.12
11
Gyulavári Tamás- Könczei György, Európai Szociális Jog, Osiris, Bp. 2000, 10. o. 12
Komáromi Róbert- A megváltozott munkaképességű és fogyatékos munkavállalók munkaerő-piaci
integrációjáról in: Esély 203/5
10
A közvetett pedig a 1. A munkához való jogban, (Cél a foglalkoztatás legmagasabb
szintjének elérése és fenntartása13
. ) 9. A pályaválasztáshoz szükséges tájékozódáshoz
való jogban, 10. A szakképzéshez való jogban nyilvánul meg. A Kartához csatlakozott
szinte minden ország tudta vállalni és teljesíteni a hivatkozott cikkeket. Magyarország
azonban nem csatlakozott a 10 és 15. cikkhez. 14
Az Európai gazdasági Közösség alapító dokumentuma, a Római Szerződés (1957) a
kezdetektől rendelkezik a közös szociálpolitikáról. Azonban elsődlegesnek tartotta a
gazdasági integrációt és másodlagosnak a szociális szempontokat, az élet és
munkakörülmények javítását. A szociális biztonsági rendszerek harmonizációja
elvetésre került, a felek csak a rendszerek közösségi joggal történő koordinációjának
megvalósításának fontosságában értettek egyet. 15
A párizsi csúcstalálkozón (1972) az integráció politikusai felismerték, hogy a
gazdaságpolitikához társadalmi támogatást úgy szerezhetnek, ha szociális reformokat
dolgoznak ki. A találkozón az állam- és kormányfők megegyeztek abban, hogy erősítik
a szociális dimenziót.
A Szociális Akcióprogram, amelyet „európai New Deal”-nek is hívnak általános
szociálpolitikai célokat tartalmazott. Fő elvei a foglalkoztatási helyzet, az élet-és
munkakörülmények javítása, szélesebb körű párbeszéd a Közösség döntéseinek
meghozatalában. Az Akcióprogram révén az 1970-80-as évek során EK szociális
vonatkozású joganyaga bővült. 16
Jacques Delors bizottsági elnöksége idején a szociálpolitika prioritása a munkáltatók és
munkavállalók közötti szociális párbeszéd és együttműködés lett. Az Egységes Európai
Okmány az alapító szerződések revízióját hajtotta végre, valamint megteremtette a
közös piac kiteljesítésének intézményi és döntéshozatali hátterét. Az átfogó szociális
dimenzió létrehozása továbbra sem valósult meg.17
13 Uo. 14
Uo. 15 Gyulavári Tamás- Könczei György Európai Szociális Jog, Osiris, Bp. 2000, 15. o 16 Uo. 23-25 o. 17
Uo. 26-27 o.
11
A Közösség a hátrányos helyzetű csoportok problémáját évtizedekig a tagállamok
belügyének tartotta. A fogyatékos személyek a Római Szerződés eredeti szövegében
nem szerepeltek. Elsőként a nők esélyegyenlőségének biztosításával kezdtek el
foglalkozni a 70-es évek közepén, a csoport többi tagjával, különösen a
fogyatékossággal élő személyekkel csak a 90-es években. Aminek oka, az a
feltételezés, hogy a szociális problémákat automatikusan megoldja a legfejlettebb
európai államok gazdasági közösségének kiteljesedése. A közösségi politika
szabályozási filozófiájává vált, azon állampolgárok állami védelme, akik magukról
egyáltalán nem vagy csak részben képesek gondoskodni. Ez az európai értékrend a
fogyatékossággal élő személyek tekintetében a zsidó-keresztény kultúrában alakult ki.
A Talmudban és a Bibliában is megtalálható a társadalomból kiszorult, nehéz sorsú
emberek emberi méltóságának védelme és megőrzése. Ebből ered az az Uniós szándék,
hogy a fogyatékossággal élő személyek szabadságát, teljes jogú állampolgárságát és
egyenlő jogaikat az élet minden területén elismerjék. Továbbá ugyancsak ebből a
filozófiából fakad a szolidaritás elvének megfogalmazása, amely egyben eszközként is
szolgál a fogyatékossággal élő személyek társadalmi integrációjának növelésére. A
politika hosszú távon a társadalmi megbecsülést, megfelelő szintű jövedelem és
életszínvonal, minimális forrásokhoz való jogot biztosító szabályok érvényesülését
kívánja biztosítani. A közösség a hátrányos megkülönböztetés tilalmával valamint
pozitív intézkedésekkel az esélyegyenlőség megteremtésére törekszik. 18
A szelektív munkába állítást, a háborús időkben bekövetkezett munkaerőhiány miatt
számos ország elkezdte alkalmazni. Lényegében speciális munka-és foglalkozási
körülmények. Legrövidebb idő alatt nagy tömegű megváltozott munkaképességű, de
ugyanakkor képzett ember munkába állítása. Szelektív munkába állító csoport orvosi,
pszichológiai tanácsadást kér, a kliens munkatapasztalatai alapján minősítést készít,
információval szolgál foglalkozási rehabilitációt végző tréningekről, elhelyezkedési
lehetőségekről.19
18
Gyulavári Tamás, Az Európai Unió Szociális Dimenziója, 129-130 o. 19 Könczei György: Mégis, kinek az érdeke? A fogyatékkutatás és a fogyatékos-politika útja a
rehabilitációtól a független életig, Akadémiai doktori értekezés, „A Rák Ellen, Az Emberért, A
Holnapért!” Társadalmi Alapítvány, Budapest, 1994. 104-105. o.
12
2.2. A fogyatékossággal élő és megváltozott munkaképességű személyekre
vonatkozó definíciók és főbb dokumentumok
Az Európai Unió államaiban definiálásra elsősorban a nemzetközi szervezetek ENSZ és
az Egészségügyi Világszervezet (WHO) alapelveit követik. Az Unió közössége
állampolgári valamint emberi jogok talaján értelmezi a fogyatékosságot. A WHO 1980-
ban fogadta el a Fogyatékosságok Nemzetközi Osztályozás-át, mely a betegségek illetve
szervi rendellenességek okozatainak kiterjedését határozza meg. A WHO kódrendszer
2001-ben kiadott második verziója már az egészségi állapotot alkotó tényezők
azonosítására helyezte a hangsúlyt. Ugyancsak a fogyatékosság definiálására, annak
orvosi sémájára példa a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 159. számú, a szakmai
rehabilitációról és a foglalkoztatásról szóló egyezménye. Az egyezmény a fogalmak
szemléltetésénél valamely orvosi okból meghatározott munkaképesség-csökkenést állít
középpontba. Tehát ezen egyezmény alkalmazásában a „megváltozott munkaképességű
személy kifejezés olyan egyént jelent, akinek alkalmas munka vállalására, megtartására
és az abban való előrehaladásra vonatkozó kilátásai valamely megfelelően
megállapított testi vagy értelmi károsodás miatt lényegesen csökkentek.” (ILO 1983:6)
Ezzel ellentétben pedig az ENSZ Akcióprogramja a Fogyatékosokért az emberi jogi és
társadalmi megközelítések alkalmazása felé irányult, amelynek alapja, hogy a
társadalom minden egyes állampolgára egyenlő jogokkal rendelkezik. Az akcióprogram
célja az esélyegyenlőség megteremtése, és ennek kapcsán az alapelvek, a különböző
stratégiák az ún. Általános Szabályok a Fogyatékosok esélyegyenlőségéért című
dokumentumban kerültek kidolgozásra.
Az ENSZ 1982-es akcióprogram három irányelve, az akadálymentesség, a szociális
ellátások kiépítése és a foglalkoztathatóság, fenntartható életkörülmények voltak. Az
ENSZ Ad Hoc Bizottsága elé került adatokból az derült ki hogy a foglalkoztathatóság
terén a tagállamokban alapvető célkitűzés a fogyatékosok nyílt munkaerőpiacra való
integrációja. Ezt elsősorban kvótarendszerek alkalmazásával, szakképzéssel, valamint a
foglalkoztatottak után járó bér-és adótámogatásokkal kívánják megvalósítani. A
fogyatékossággal élők problémája nemzeti stratégia részévé vált, ami az ENSZ
ajánlások között is kiemelkedő helyen szerepel.20
20 Belicza-Dankó-Halmai-Szerepi 2007 A megváltozott munkaképességű és fogyatékossággal élő
emberek társadalmi és jogi helyzete a világban és Magyarországon-helyzetfeltáró tanulmány- Revita
alapítvány 9-12.o.
13
A WHO új fogalmat alkotott 1997-ben, amelyből két tényező határozható meg a
környezeti és az egyéni. Ezek szorosan összefüggnek. Ha a társadalom nem segíti a
fogyatékossággal élő személyt, hogy a meglévő képességeivel részt vegyen a
társadalmi, gazdasági életben akkor fogyatékossá teszi. Tehát fennáll a társadalom
felelőssége a fogyatékosság állapota mögött, mivel a társadalom kezeli úgy, hogy az
hátrányossá válik az adott személy számára21
Az Európai Bizottság 800/2008/EK rendeletében külön cikkelyek foglalkoznak a
fogyatékkal élő munkavállalók foglalkoztatása támogatásának speciális szabályaival. A
rendelet 2. cikk 20. pontja szerint fogyatékkal élő munkavállaló: bármely olyan
személy, akit a nemzeti jog fogyatékosnak elismert, vagy aki elismerten fizikai,
elmebeli, pszichológiai károsodásban szenved. Ezzel a célcsoport pontos definiálást a
közösségi jog a nemzeti jog hatáskörébe utalja.22
Általános definícióként elmondhatjuk, hogy fogyatékossággal élő személynek azt
tekintjük, akinek végleges, egész életére kiható testi, értelmi, érzékszervi károsodása,
korlátozottsága van, amely tartós hátrányt jelent a számára a társadalomban való aktív
részvétel gyakorlásában és e hátrányok kompenzációjához külső segítséget kénytelen
igénybe venni. Testi funkcióiban károsodás, hiány, veszteség áll fenn emiatt
tevékenységében akadályozottá válik. Nem csak az egészségi állapottól függően lehet
akadályozva, korlátozva az egyén, hanem környezeti és személyes tényezők is
befolyásolhatják. Ezen alapul a fogyatékosság szociális modellje, amely szerint nem
személyes probléma, hanem társadalmi összefogást igénylő emberi jogi kérdés. 23
ENSZ Egyezmény a fogyatékossággal élő személyek jogairól 1. cikkelye szerint
„minden olyan személy, aki hosszan tartós fizikai, értelmi, szellemi, vagy érzékszervi
károsodással él, amely számos egyéb akadállyal együtt korlátozhatja az adott személy
teljes, hatékony és másokkal egyenlő társadalmi szerepvállalását.”
Az Egyezmény szerinti fogalom a magyar jog részévé vált, a 2007. évi XCII. törvény
kihirdetésével és hatályba lépésével.24
Egészségkárosodásnak a szervezet felépítésében, funkcióiban betegség, sérülés vagy
veleszületett rendellenesség következtében kialakult kedvezőtlen változást tekintjük. A
fogalmat a rehabilitációs járadékról szóló 2007. évi LXXXIV. törvény vezette be
21 Könczei György-Varga Mariann 26.o. 22 Állami Számvevőszék Kutató Intézete, A megváltozott munkaképességű személyek támogatási
rendszere társadalmi-gazdasági hatékonyságának vizsgálata,Tanulmány. Budapest, 2009. október, 15. o. 23 Uo. 15-16. o. 24 Uo. 16. o.
14
jogrendszerünkbe. Mértékét az Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal (NRSZH)
határozza meg,
Rokkantság fogalma: Az egészségkárosodás mértéke elér egy olyan szintet, amely
mellett az érintett személy rendszeres munkavégzésre tartósan nem képes. 25
25
Uo. 16-17. o.
15
3. A célcsoportot érintő magyar jogszabályok, fogalmak
3.1. Fogalmak
A Megváltozott munkaképességűek és fogyatékossággal élő emberek kifejezéseket
sokan sokféleképpen használják. Egységes definíció a mai napig nem született. A
hétköznapi szóhasználatban elsődlegesen a hiányosságra utaló és stigmatizációval
együtt járó megfogalmazások elterjedtek. 26
Foglalkoztathatóság szempontjából a megváltozott munkaképesség fogalmazza meg a
fogyatékosság, egészségkárosodás miatti akadályozottságot. Tehát akinek a
munkavállalási és munkahely-megtartási, vagy az abban történő előrehaladási esélye
testi vagy szellemi állapotváltozása, funkcióvesztése, illetőleg rendellenessége miatt
csökkent. Fontos kiemelni, hogy csak aktív korúak tartozhatnak ebbe a kategóriába.
A foglakoztatás támogatásához kapcsolódó jogszabályok eltérően határozzák meg a
megváltozott munkaképesség fogalmát és ez által hol szűkítik, hol bővítik a jogosultak
körét. 27
A „megváltozott munkaképességű személy” kifejezés fogalma a Foglalkoztatási
törvény (Flt.) alapján olyan személyt jelöl, aki testi vagy szellemi fogyatékos, vagy
akinek az orvosi rehabilitációt követően munkavállalási és munkahely megtartási
esélyei testi vagy szellemi károsodása miatt csökkennek.28
Fontos azonban kiemelni, hogy részleteiben definiáltabb fogalmakkal találkozhatunk az
egyes végrehajtási rendeletekben, egyes támogatásokra való jogosultsági feltételek
meghatározásakor, illetve a rehabilitációs hozzájárulás megfizetésére való kötelezettség
szempontjából.
1998. évi XXVI. törvény 4.§a pont (a fogyatékos személyek jogairól és
esélyegyenlőségük biztosításáról) szerint fogyatékos személy az, aki érzékszervi - így
különösen látás-, hallásszervi, mozgásszervi, értelmi képességeit jelentős mértékben
vagy egyáltalán nem birtokolja, illetőleg a kommunikációjában számottevően
26 Belicza-Dankó-Halmai-Szerepi 25-27. o. 27
Állami Számvevőszék Kutató Intézete, A megváltozott munkaképességű személyek támogatási
rendszere társadalmi-gazdasági hatékonyságának vizsgálata,Tanulmány. Budapest, 2009. október 28 1991. évi IV. törvény, 58. § (5) bekezdés m, pont
16
korlátozott, és ez számára tartós hátrányt jelent a társadalmi életben való aktív
részvétel során.29
Az Flt. fogalma arra enged következtetni, hogy a megváltozott munkaképességű
személy fogalmába beleértendő a fogyatékos személy. A törvény szabályozási
koncepcióját tekintve azonban ez nem így van. Az Flt valamint a szociális
ellátórendszer nem számolt a munkaviszonnyal még nem rendelkező, illetve
rendelkezni képtelen fogyatékossággal élő személyekkel.30
3.2.Alaptörvény
Az ember alapvető jogait tiszteletben kell tartani, az államnak kötelezettsége
megvédenie azokat. Az alaptörvényünk kimondja, hogy a törvény előtt mindenki
egyenlő, valamint rögzíti a hátrányos megkülönböztetés tilalmát. Továbbá, hogy
mindenkinek joga van munkáját, foglalkozását megválasztani.31
3.3. 1998. évi XXVI. törvény-a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük
biztosításáról
A törvény célja a fogyatékos személyek esélyegyenlőségének, önálló életvitelének és a
társadalmi életben való aktív részvételének biztosítása. Az államnak gondoskodnia kell
a fogyatékosság kialakulásának, illetve a már kialakult állapot rosszabbodásának
megelőzéséről. A fogyatékos személyek az őket másokkal egyenlően meg illető
jogaikkal állapotukból fakadóan kevéssé tudnak élni, ezért indokolt, hogy minden
lehetséges módon előnyben, pozitív megkülönböztetésben részesüljenek.
15. § és 16§ vonatkozik a foglalkoztatásukra és ezeknek értelmében a fogyatékos
személy lehetőség szerint integrált, vagy védett foglalkoztatásra jogosult.
A foglalkoztatónak kell biztosítani a munkavégzéshez szükséges mértékben a
munkaeszközök, berendezések megfelelő átalakítását Ezzel kapcsolatban felmerülő
költségek fedezésére a központi költségvetésből támogatás igényelhető.
Felvételi eljárás esetén a munkáltatót az a kötelezettség terheli, hogy a fogyatékos
személy részére biztosítsa az egyenlő eséllyel elérhető környezetet, ezzel is elősegítve a
29 1998. évi XXVI. törvény 4.§ 30 Jakab Nóra: A cselekvőképesség elméleti háttere és a munkajog kérdései PhD értekezés Miskolc, 2011.
244.o. 31 Magyarország Alaptörvénye (2011. április 25.)
17
munkához jutását. Erre akkor köteles, ha az üres állást meghirdette és a fogyatékos
személy jelzi a meghallgatáshoz szükséges speciális szükségleteit, illetve ennek
teljesítése a munkáltató működését nem lehetetleníti el.
Ha integrált foglalkoztatás nem valósítható meg úgy a fogyatékos személy részére
speciális munkahelyek működtetésével kell biztosítani a munkához való jogát. A
központi költségvetés normatív támogatásban részesíti a védett munkahelyet. 32
3.3.1. Országos Fogyatékosügyi Program
E törvény létrehozza az Országos Fogyatékosügyi Tanácsot, mely a Kormányt segíti.
A tagsági összetétele vegyes, például a vakok országos érdekképviseleti szervezete is
delegálhat egy főt. A Tanács feladata véleményezni a fogyatékosokkal kapcsolatos
jogszabályok tervezetét, javaslatot tesz az őket érintő döntésekre. Legfontosabb
jogosítványa, az Országos Fogyatékosügyi Program kidolgozása, végrehajtásának
figyelemmel kísérése. A Program tartalmaz terveket a társadalmi szemlélet pozitív
megváltoztatásához, a fogyatékkal élők társadalmi életben való aktív részvételének,
munkahelyi integráció elősegítésére. A jövőbeni célokat és annak eszközeit, forrásait
határozza meg.33
3.4. 2003. évi CXXV. törvény-az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség
előmozdításáról
Ha a munkavállalót közvetett vagy közvetlen hátrányos megkülönböztetés éri, fennáll
az egyenlő bánásmód követelményének sérelme. Különösen abban az esetben, ha a
munkához való hozzájutásban, annak létesítésével, megszűnésével összefüggésben,
munkafeltételek, munkabér megállapításával, biztosításával kapcsolatosan nyilvánul
meg. Az egyenlő bánásmód követelményének megsértése esetén a jogaiban sértett fél
kérelmére, vagy meghatározott esetekben hivatalból folytatja le a hatósági eljárást
annak megállapítása érdekében, hogy történt-e hátrányos megkülönböztetés.
Amennyiben az eljárás során bebizonyosodik, hogy a sérült az egyenlő bánásmód
követelménye, törvényben meghatározott szankciót alkalmaz.34
32 1998. évi XXVI. törvény 33 Uo. 34 2003. évi CXXV törvény
18
3.5. 2007. évi XCII. törvény-a fogyatékos személyek jogairól szóló egyezmény
Az ENSZ New Yorkban 2006.december 13-án elfogadta a fogyatékosok jogairól szóló
egyezményt. Részletesen foglalkozik a fogyatékosok jogaival. Létrehozza a
Fogyatékosok Jogainak Bizottságát, ami véleményező szerepet tölt be. A kiegészítő
Jegyzőkönyvben a tagállamok további jogosítványokkal ruházhatják fel. A
Jegyzőkönyvet elfogadó államok polgáraitól jogosult bejelentéseket fogadni és
kivizsgálni. Azonban szankcióval vagy kényszerítő eszközzel nem élhet, a jogsértő
államot csak felkérheti a megfelelő intézkedések meghozatalára. Hazánk
jogrendszerének részévé a 2007. évi XCII törvény kihirdetésével vált. Magyarország
ratifikálta elsőként az Egyezményt és a Jegyzőkönyvet.35
Kidolgozása során ügyelni kellett, hogy szemléltesse az orvosi modellről emberi jogi
modellre történő áttérést, valamint, hogy olyan minimumstandardokat rögzítsen,
amelyek a legszükségesebb élethelyzetekben nyújtanak védelmet a fogyatékossággal
élő embereknek. Az 1. cikkben meghatározott cél megfogalmazásával vált emberi jogi
egyezménnyé:
„Jelen Egyezmény célja valamennyi emberi jog és alapvető szabadság teljes és egyenlő
gyakorlásának előmozdítása, védelme és biztosítása valamennyi fogyatékossággal élő
személy számára és a velük született méltóság tiszteletben tartásának előmozdítása.”
Ennek elérése érdekében pontosan határolja el egymástól a különböző életterületeket és
az azokhoz kapcsolódó állami kötelezettségeket. A társadalom és a fogyatékossággal
élő személyek saját tudatának formálásának eszközévé váló, központi, többször
megjelenő fogalom az emberi méltóság tisztelete. A tudatformálás megvalósulását
szolgálják a felvilágosító programok és képzések.36
Kettős védelmi funkciója van az
Egyezménynek. Egyrészt az univerzális emberi jogok deklarálásával véd, a
fogyatékossággal élő emberek szempontjából optimalizálja a jogokat. Másrészt a
hátrányos megkülönböztetés közvetett és közvetlen formáját is tartalmazza és kiterjeszti
annak tilalmát az élet minden területére.37
A fogyatékosság az orvosi modell szerint, az
ember bizonyos tevékenységeinek csökkent képessége, a társadalmi hátárny pedig ebből
35 2007. évi XCII. törvény, lásd még:http://www.szmm.gov.hu/main.php?folderID=16485 36 Jakab Nóra: A cselekvőképesség elméleti háttere és a munkajog kérdései PhD értekezés Miskolc, 2011.
17-20 o. 37 Uo.22.o.
19
a károsodásból, fogyatékosságból ered. Orvosi kérdésnek és magánügynek minősül.38
Ez a felfogás az embereket betegszerepbe helyezi, viszont a fogyatékosság attól
súlyosabb, tartósabb. Legjobban a hátrány fogalma mutatja azt mintha a
fogyatékossággal élő ember egyéni problémája lenne, hogy a normális szociális szerepet
nem tudja betölteni, pedig ez az egész társadalmat érinti.39
Jellemzően munkahelyi,
közlekedési balesetek következményeként keletkezik, emiatt nem választható el a
társadalmi tényektől.40
Az Egyezmény cikkelyei nyolc fogyatékosságpolitikai területet ölelnek fel. 1. általános
fogyatékosságpolitika, 2. fogyatékossággal élő nők, 3. fogyatékossággal élő gyermekek,
4. a fogyatékos személyek védelme és biztonsága, 5. önmeghatározás, 6. szabadság- és
részvételi jogok/akadálymentesség 7. szolidaritás 8. nemzeti együttműködés.41
3.6. 2007. évi LXXXIV. törvény a rehabilitációs járadékról
A 3.§ (1) szerint jogosult rehabilitációs járadékra aki: „ 50-79 százalékos
egészségkárosodást szenvedett, és ezzel összefüggésben a jelenlegi vagy az
egészségkárosodást megelőző munkakörében, illetve a képzettségének megfelelő más
munkakörben való foglalkoztatásra rehabilitáció nélkül nem alkalmas, és kereső
tevékenységet nem folytat, vagy keresete, jövedelme legalább 30 százalékkal
alacsonyabb az egészségkárosodást megelőző négy naptári hónapra vonatkozó keresete,
jövedelme havi átlagánál, továbbá rehabilitálható, és az életkora szerint szükséges
szolgálati időt megszerezte. „42
A szolgálati idő megállapítására és igazolásra a társadalombiztosítási nyugellátásról
szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny) rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő
szabályait kellett megfelelően alkalmazni. A rehabilitációs járadék iránti igény
elbíráláshoz külön jogszabályban meghatározott komplex minősítés és szakvélemény
szükséges az egészségkárosodás mértékéről, a szakmai munkaképességről. 43
38 Kálmán Zsófia-Könczei György (2002): A Taigetosztól az esélyegyenlőségig. Osiris, Budapest, 82. o. 39 Könczei György-Varga Mariann: Egészségkárosodás, fogyatékosság és foglalkozási rehabilitáció. In:
Egy könyv a foglalkozási rehabilitációról. Down Egyesület, „Együtt-élés” kiadvány, 25.o. 40 Kálmán Zsófia-Könczei György (2002) 82. o. 41 Jakab Nóra: A cselekvőképesség elméleti háttere és a munkajog kérdései PhD értekezés Miskolc, 2011.
24-25 o. 42 2007. évi LXXXIV. törvény 43 2007. évi LXXXIV. törvény
20
A járadék a rehabilitációhoz szükséges időtartamra, de maximum három évre állapítható
meg. A folyósítására a nyugellátások és a baleseti nyugellátások folyósítására
vonatkozó rendelkezéseket (Tny. 79§) kell megfelelően alkalmazni. 2012. január 1-től
Rehabilitációs járadék nem állapítható meg. Kifutó rendszerben megszűnik 2014.
december 30-án.44
3.7. A kormányrendelet a komplex rehabilitációról 321/2007. (XII.5.)- A komplex
minősítés során alkalmazandó szabályok
Az Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal (NRSZH) szakértői bizottsága komplex
minősítés során megállapítja az illető rehabilitálhatóságát, meghatározza a rehabilitáció
lehetséges irányát, időtartamát, szükségleteket (foglakoztatási, orvosi, szociális). A
rehabilitáció iránya alatt azokat a munkaköröket, foglalkozásokat értjük, melyekre
elvégzése az adott személy alkalmas vagy a megfelelő feltételek fennállása esetén
alkalmassá tehető a rehabilitációt követően. Az alapvető szükségleteket részletesen a
rendelet melléklete tartalmazza. A szakértői bizottság szakvéleményének kialakítása
során figyelembe veszi az egyén egészségkárosodásának mértékét, szakmai gyakorlatát,
szociális körülményeit, közvetlen és tágabb környezetét valamint munkaerő piaci
lehetőségeit. A rehabilitálhatóság megállapítható, hogyha a szolgáltatások
igénybevétele, a meghatározott munkakör ellátása nem okoz az elvárhatónál nagyobb
erőfeszítést az egészségi állapothoz képest, továbbá ezek a szükséges szolgáltatások
hozzáférhetőek és várhatóan felajánlható megfelelő munkahely, amely során
megvalósulhat a folyamatos támogatás nélküli foglakoztatás.45
442007. évi LXXXIV. törvény 45
Kormányrendelet a komplex rehabilitációról 321/2007. (XII.5.)
21
3.7.1.Rehabilitációs megállapodás megkötése, rehabilitációs terv
A rehabilitációs járadékban részesülő személlyel korábban a munkaügyi központ
illetékes kirendeltsége kötötte meg a megállapodást. A kirendeltség a lényeges
kérdésekről konzultációt folytatott. Tájékoztatta a felet a jogairól, kötelezettségeiről, a
szükséges foglalkozás- egészségügyi vizsgálatokról. A konzultáció során az adott egyén
véleményének figyelembe vétele mellett elkészítették a rehabilitációs megállapodás
mellékletét képező rehabilitációs terv tervezetét. A szolgáltatások igénybevétele során
figyelemmel kell kísérni mentális, fizikai egészségi állapotát, ezért rendszeres
kapcsolattartásra van szükség. A megállapodás megkötésével egy időben rehabilitációs
mentor kijelölésére is lehetőség van.46
2012. július 1-jétől a területileg illetékes kormányhivatal rehabilitációs szakigazgatási
szervével kell tartania a kapcsolatot a rehabilitációs ellátásban részesülő személynek. A
jogosultnak az ellátást megállapító határozat közlésétől számított öt napon belül a
rehabilitációs hatóságot fel kell keresnie a rehabilitációs terv elkészítése érdekében. A
rehabilitációs hatóságnak a rehabilitációs ellátás megállapításának jogerőre
emelkedésétől számított 30 napon belül kell megalkotni a rehabilitációs terv javaslatát
és azt az ellátottal ismertetni. Az ellátott személy elfogadó aláírásával válik
érvényessé.47
A tervben meghatározott megjelenési, munkahely-keresési, képzéséi, munkahely
elfogadási kötelezettségeket a rehabilitációs ellátásban részesülő személynek teljesíteni
kell.48
A terv tartalmazza a folyamat során elérni kívánt foglalkozást, munkaköröket,
időrendben az ehhez szükséges szolgáltatásokat, támogatásokat, a hatóság
kötelezettségeit, azok határidejét. Szükséges az orvosi és szociális eszközökre is kitérni,
valamint a sikeres rehabilitációhoz szükséges további intézkedésekre is. Meg kell
határozni a rehabilitációs hatóságnál történő jelentkezések gyakoriságát és a
kapcsolattartás módját. 49
46 Uo. 47 327/2011. Kormányrendelet 16-19§ 48 2011. évi CXCI. törvény 6§ 49 327/2011. Kormányrendelet 17-18§
22
3.8. 2011. évi CXCI. törvény- a megváltozott munkaképességű személyek
ellátásairól szóló törvény
A rokkantsági nyugdíj 2012-ben megszűnt. 2012. január 1-től rehabilitációs vagy
rokkantsági ellátás állapítható meg a jogosultnak. Fő jogosultsági feltétel, hogy a
komplex minősítés alapján az egészségi állapot 60 százalékos vagy annál kisebb
mértékű.50
Ha a megváltozott munkaképességű személy rehabilitációja nem javasolt,
abban az esetben rokkantsági ellátásra lesz jogosult. Rokkantsági ellátást kell
megállapítani annak a megváltozott munkaképességű személy részére is, akinek a
foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható, vagy aki tartós foglalkozási
rehabilitációt igényel, de a kérelem benyújtásának időpontjában az öregségi
nyugdíjkorhatár betöltéséig hátralevő időtartam az öt évet nem haladja meg. 51
3.8.1. A rokkantsági ellátás összege és azok esetei
a) Rehabilitációja nem javasolt, ezen belül egészségi állapota alapján
foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható, azonban a komplex minősítés
szakmai szabályairól szóló rendeletben meghatározott egyéb körülményei miatt
foglalkozási rehabilitációja nem javasolt, vagy akinek a foglalkoztathatósága
rehabilitációval helyreállítható, és a kérelem benyújtásának, vagy a felülvizsgálat
időpontjában az öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig hátralevő időtartam az 5 évet
nem haladja meg. Ebben az esetben a havi átlagjövedelem 40 százaléka, de legalább
a minimálbér 30 százaléka és legfeljebb a minimálbér 45 százaléka.
50
2011. évi CXCI. törvény: 2§ (1) Megváltozott munkaképességű személyek ellátásaira jogosult az,
akinek az egészségi állapota a rehabilitációs hatóság komplex minősítése alapján 60 százalékos vagy
kisebb mértékű és aki a kérelem benyújtását megelőző 5 éven belül legalább 1095 napon át a Tbj. 5.
§-a szerinti biztosított volt, keresőtevékenységet nem végez és rendszeres pénzellátásban nem
részesül.
(2) Az (1) bekezdés a) pontjában foglaltaktól eltérően biztosításának tartamára tekintet nélkül jár a
megváltozott munkaképességű személyek ellátása annak, aki iskolai tanulmányai megszűnését követő
180 napon belül biztosítottá vált, és a kérelem benyújtását megelőzően 30 napnál hosszabb
megszakítás nélkül biztosított volt, vagy aki 2011. december 31-én rokkantsági nyugdíjban, baleseti
rokkantsági nyugdíjban, rehabilitációs járadékban vagy az egészségkárosodott személyek szociális
járadékaiban részesült. 51 Mvmt. 5§ (1) és (2)
23
b) Rehabilitációja nem javasolt, ezen belül egészségi állapota alapján tartós
foglalkozási rehabilitációt igényel, azonban a komplex minősítés szakmai
szabályairól szóló rendeletben meghatározott egyéb körülményei miatt foglalkozási
rehabilitációja nem javasolt, és rokkantsági ellátást kell megállapítani annak a
megváltozott munkaképességű személynek is, aki tartós foglalkozási rehabilitációt
igényel és a kérelem benyújtásának, vagy a felülvizsgálat időpontjában az öregségi
nyugdíjkorhatár betöltéséig hátralevő időtartam az 5 évet nem haladja meg.
Ekkor a havi átlagjövedelem 60 százaléka, de legalább a minimálbér 45 százaléka és
legfeljebb a minimálbér 150 százaléka.
c) Rehabilitációja nem javasolt, ezen belül kizárólag folyamatos támogatással
foglalkoztatható, a havi átlagjövedelem 65 százaléka, de legalább a minimálbér 50
százaléka és legfeljebb a minimálbér 150 százaléka.
d) Rehabilitációja nem javasolt, ezen belül kizárólag folyamatos támogatással
foglalkoztatható, vagy egészségkárosodása jelentős és önellátásra nem vagy csak
segítséggel képes. a havi átlagjövedelem 70 százaléka, de legalább a minimálbér 55
százaléka és legfeljebb a minimálbér 150 százaléka.52
3.8.2. Rehabilitációs ellátás
A 2011. december 31-én III. csoportos rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban,
rendszeres szociális járadékban részesülő és az öregségi nyugdíjkorhatárt öt éven túl
betöltő (1954. december 31-ét követően született) személyek ellátását 2012. január 1-
jétől rehabilitációs ellátásként folyósítják tovább. A 2011. december 31-én
rehabilitációs járadékban részesülőkre nem vonatkoznak a rendelkezések. Esetükben a
hatósági döntésben megállapított időtartamig folyósítják tovább a rehabilitációs
járadékot, az érintetteket továbbra is együttműködési kötelezettség terheli. 53
52 2011. évi CXCI. törvény 3§, 5§, 12§,
53 Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság tájékoztatója az egészségkárosodáson alapuló
nyugellátásban és egyéb nyugdíjszerű szociális ellátásban részesülő személyek, valamint azok részére,
akiknek az ügyében folyamatban van a hatósági eljárás.
24
A rehabilitációs ellátás a legfeljebb a folyósítás kezdetétől számított 3 évre állapítható
meg.
A rehabilitációs pénzbeli ellátás havi összege:
akinek foglalkoztathatósága helyreállítható, a havi átlagjövedelem 35%-a,
legalább a minimálbér 30%-a (29.400Ft) és legfeljebb a minimálbér 40%-a
(39.200.Ft).
aki tartós foglalkozási rehabilitációt igényel, a havi átlagjövedelem 45%-a,
legalább a minimálbér 40% (39.200.Ft), legfeljebb a minimálbér 50%-a
(49.000Ft)54
Az újonnan és a komplex újraminősítést követően megállapított pénzbeli ellátást
szüneteltetni kell a keresőtevékenységnek, a közfoglalkoztatásnak, a
keresőképtelenségnek arra az időszakára, amikor a munkaszerződés szerinti heti
munkaidő meghaladja a 20 órát vagy keresőképtelen.55
Megszüntetik mind a
rokkantsági mind a rehabilitációs ellátást, ha a jogosultság már nem áll fenn. Ennek oka
lehet az egészségi állapot, rehabilitálhatóság, vagy rendszeres pénzellátás folyósítása.
Továbbá ha az ellátott kötelezettségét nem teljesíti, az ellátott maga kéri a
megszüntetést, vagy az ellátásban részesülő személy meghal. A feketemunkát végző
személy ellátását is megszüntetik és mindemellett a megelőző egy évben kapott összeg
visszafizetésére kötelezett. a keresőtevékenységet folytató személy rokkantági ellátását
akkor szüntetik meg, ha három egymást követő hónapban jövedelmének havi átlaga
meghaladja a minimálbér 150 százalékát. (2013-ban 147 000 forintot)56
54 Mvmt 7§ és 9 § 55 2011. évi CXCI. törvény 7§ 56 Uo.10-13§
25
4. A rehabilitációs folyamat korszerű szemlélete
4.1A rehabilitáció fajtái
Az ember fizikai vagy szellemi téren bekövetkezett rokkantsága miatt képtelen a
mindennapi tevékenységeket elvégezni. Másnak a segítségére szorul, hogy ismét
önállóvá válhasson. A rehabilitáció össztársadalmi tevékenység.57
4.1..1. Orvosi rehabilitáció
Fejleszti a képességet, hogy az egyén adekvát módon élhessen. A folyamat magába
foglalja a kezelést, amíg fizikai, lelki, társadalmi értelembe vett normális életvitelhez
szükséges, kialakítható maximális képességüket el nem érik. Különböző orvosi szakmák
tevékenységeit foglalja össze. Cél, hogy az egyén fizikai, szociális, mentális
alkalmasságát helyreállítsa, képesek legyenek boldogan, produktívan élni.
Középpontban áll az orvos és a beteg kapcsolata, törekedni kell, hogy ez a kapcsolat
egyre inkább hasonlítson segítő- kilens kapcsolatára.58
4.1.2. Jogi rehabilitáció
A rászorulók jogi védelmét takarja. Fontos a munkához való jog illetve annak
realizálódása. Ez a legelhanyagoltabb rehabilitációs terület. Például egy munkahelyi
baleset során a kliensnek jogi segítséget kell kapnia, a foglalkoztató arra törekszik, hogy
a munkavállalót tegye felelőssé, mivel ennek nagy az anyagi vonzata.59
4.1.3. Pedagógiai- Gyógypedagógiai rehabilitáció
Középpontjában a nevelés áll, a nélkül nem létezik rehabilitáció. A gyógypedagógia
feladata, hogy a veleszületett, vagy kora gyermekkorban elszenvedett károsodás
eredményeként fogyatékosság vált embereket munkaképesség segítse, ezáltal támogatva
a társadalmi beilleszkedésüket. A közösséget magát is kell nevelni, mert ők fogadják
57
Kóczán Katalin Rehabilitáció, előadás, Pécsi Tudományegyetem, 2009. 58 Uo. 59 Uo.
26
vagy nem fogadják be őket. Megfigyelhető az ép közösség viszonyulása a másság
elfogadására vagy el nem fogadására.60
4.1.4. Szociális rehabilitáció
A gyógyító tevékenység befejezése. A közösségbe történő tényleges beilleszkedés
folyamata, amelynek kritériumai vannak. Ezek a megfelelő társas kapcsolatok,
viszonylagos anyagi, gazdasági önállósság, a létfeltételek biztosításának képessége.
Fontos az egyenrangú kapcsolat. A fogyatékossággal élőkről való társadalmi
gondoskodásban jelen vannak a szociális támogatások és a rehabilitációs gondoskodás.
Szociális támogatások: cukorbetegek, vakok személyi járadéka, súlyos
mozgáskorlátozottak közlekedési kedvezménye, intézményi ellátás, rehabilitáló
intézmény, amíg képessé nem válik.61
4.1.5. Pszeudó rehabilitáció (álrehabilitáció)
A túlméretezett szociális támogatás a rehabilitációval ellentétes lehet, mivel háttérbe
szorítja a rehabilitálandó személyek céltudatos aktivitását. A szociális munka nem
eredményezi a rehabilitációt. Ez az egyén és a társadalom számára is hátrányos. A
szociális támogatást ott és olyan mértékben kell alkalmazni, ahol, amikor illetve
amilyen mértékben a rehabilitációs mértékek szükségessé teszik.62
4.1.6. A habilitáció
Fiatalok esetében beszélhetünk róla. A fogyatékosság vele született vagy kora
gyermekkorban, a gyermek három éves korig alakult ki. A habilitáció a gyermek életre
való felkészítését, társadalmi életre alkalmassá tételét jeleni. Ez a fogalom Bárczi
Gusztáv nevéhez fűződik. Az ő álláspontja szerint az integráció nem lehet a
gyógypedagógia nevelés sajátossága, mivel az ép gyermekeket nevelő iskola is a
társadalom által elvárt integrálódási normákat hangsúlyozza. A gyógypedagógiai
nevelés a rehabilitáció folyamata révén közelíti meg a célt, az integrációt. A habilitáció
60 Uo. 61 Uo. 62 Uo.
27
esetében nagyon fontos a korai felismerés, az életkor, annál korábban kezdődhet meg a
kezelés.63
4.1.7. Foglalkozási rehabilitáció
Fókuszában a munkaviszony áll, az aktív korúakra vonatkozik. A munkaviszonyban
levő, vagy munkaviszonyban volt betegség vagy baleset miatt megváltozott
munkaképességű személyek gyógyulásuk utáni, egészségi állapotuknak,
alkalmasságuknak megfelelő munkába helyezése. Szükséges minden olyan dolgozónak,
aki eredeti munkakörét, átlagos teljesítménnyel, változatlan munkakörülmények között
egészségi állapotának károsodása nélkül, nem tudja betölteni. A 8/1983-as EÜM-PM
együttes rendelete egységbe foglalja a foglalkozási rehabilitációs szabályokat és a
munkáltatónak nyújtott kedvezményeket. A rehabilitálandó személyt lehetőleg a régi
foglalkozásba vagy azzal rokon munkakörbe kell visszahelyezni.
Foglalkoztatási rehabilitációs lépcső:
A megváltozott munkaképességű a régi munkakörét nem tudja ellátni
A munkáltató egészségi állapotának megfelelő munkakört nem tud felajánlani
Végső esetben más munkakör, ha nem a régi munkahelyén, akkor más
munkahelyen64
A betegek nem motiváltak a munkába való visszatérésre, mert a munkaerőpiac
korlátozott lehetőségeket kínál.65
A nagyszámú munkanélküliség miatt kevés esély van
az érdemi rehabilitációra. A munkaerőpiac jellemzően túlkínálatos.66
A foglalkozási rehabilitáció jelenlegi rendszere nem átfogó, nem öleli fel a teljes alanyi
kört, és a tevékenység egészét. Csak a munkaviszonyban szerzett egészségkárosodásra
terjed ki. 67
A rokkantság, a megváltozott munkaképesség, a fogyatékosság szorosan
összefüggő jelenségek. Kezelésük egymásra épülő, egymást kiegészítő, összehangolt
intézményrendszerrel, támogatási forrással, új szemlélettel oldható meg. A passzív
63 Uo. 64 Uo. 65
A foglalkozási rehabilitáció Magyarországon: a szabályozás múltja, jelene, jövője, in.:
Fogyatékosságtudományi Tanulmányok XI., ELTE, 2009, 12o. 66
Uo. 18.o 67 Uo.17.o.
28
segélyekre szoruló emberek helyébe, az aktív, munkájával a társadalomba integrálódó
személyt kell helyezni.68
4.2 A korlátozott munkaképesség kategóriái
Munkaképesség korlátozottságnak nevezzük, amikor az érintett egészségkárosodása
miatt nem tudja folytatni képzettségének megfelelő foglalkozását. Ideiglenes, ha
átmeneti funkciózavar idézi elő. Végleges munkaképesség csökkenés elvileg nincs, az
orvostudomány fejlődési ütemét illetve a munkakörülmények állandó változását
tekintve. Gyakorlatilag, azonban előrehaladott életkorban, bizonyos súlyos károsodások
estében használatos ez a kategória.69
Súlyos testi vagy szellemi egészségkárosodás következtében teljes munkaképesség
elvesztése esetén az egyén munkavégzésre teljes mértékben alkalmatlanná válik. Ilyen
állapotot tudnak előidézni súlyos visszafordíthatatlan betegségek, érzékszervi,
mozgáskoordinációs zavarok, mentális fogyatékosság. Az általánosan elvárható
erőfeszítésekkel nem rehabilitálható. Munkavégzése csak terápiás foglalkoztatás, vagy
speciális egyéni erőfeszítések árán valósítható meg. Ha a személy a munkavégzéshez
szükséges képességeinek nagy részét veszíti el, korlátozott számú munkakörben,
átképzéssel, csökkent kereseti lehetősséggel valósítható meg foglalkoztathatósága.
Jelentős a munkaképesség korlátozottsága, ha az egyén képességei 2/3-át meghaladó
részét veszíti el, ekkor az orvosi és foglalkozási rehabilitáció esélyei általában
kedvezőek.
Számottevő munkaképesség elvesztést jelent, ha a képességek felét meghaladó
korlátozottság áll fenn. Ebben az esetben a foglalkoztathatóság egyéni és munkahely
államilag ösztönzött erőfeszítéseivel, aktív intézményes foglalkozási rehabilitációs
intézkedésekkel megoldható. Ha 2/5-ét veszíti el közepes fokú munkaképesség
korlátozottságról beszélhetünk. Egyéni, államilag ösztönzött munkaadói erőfeszítések
révén biztosítható. A munkaképesség korlátozottságát tovább bontani (kis fokú,
68
A foglalkozási rehabilitáció Magyarországon: a szabályozás múltja, jelene, jövője, in.:
Fogyatékosságtudományi Tanulmányok XI., ELTE, 2009. 20 o. 69
A foglalkozási rehabilitáció Magyarországon: a szabályozás múltja, jelene, jövője, in.:
Fogyatékosságtudományi Tanulmányok XI., ELTE, 2009, 32. o.
29
csekély) a foglalkozási rehabilitáció egyéb feladati, valamint a baleseti ellátások
működtetése szempontjából lehet szükséges.70
4.3. A foglalkozási rehabilitáció intézményrendszere
A foglalkozási rehabilitáció alanyai a megváltozott munkaképességű személyek.
A foglakozási rehabilitációban közvetett módon az alábbi intézmények vesznek részt. A
Szociális és Munkaügyi Minisztérium fő feladata a foglalkozási rehabilitáció kapcsán
a stratégiai irányítás. Főosztályai dolgozzák ki a fogyatékos emberek jogait érintő
jogszabályok, ellátások, szolgáltatások és támogatások szakmai tervezetét, részt vesz a
költségvetés előkészítésében. Az Országos Fogyatékosügyi Tanácsot
működteti, szervezi, koordinálja a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat foglalkozási
rehabilitációval kapcsolatos tevékenységét.
Hatóságként járnak el a Nyugdíjbiztosítási Igazgatóságok a következő esetekben: az
érintettek kiértesítése, az állapot felülvizsgálatára irányuló kérelmek befogadása és
továbbítása a rehabilitációs hatósághoz. a rehabilitációs járadék megállapításában, a
foglalkozási rehabilitáció megkezdésében.
A Nemzeti rehabilitációs és szociális hivatal (NRSZH) főigazgatóság, amely
közvetett irányítást lát el. A rehabilitációban közvetett módon vesznek rész a
Regionális igazgatóságai és Kirendeltségei. Komplex minősítést végeznek, első és
másodfokon, mint szakértői bizottságok járnak el. A szakértői bizottságban legalább két
orvos szakértő, legalább egy foglalkoztatási szakértő, illetve legalább egy szociális
szakértő együttes munkájára van szükség. Az NRSZH az orvosi, gyógyító
tevékenységet, szociális, valamint foglalkozási rehabilitáció területét a rehabilitációs
szükségletek körébe sorolja.
Közvetlen résztvevő a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat és intézményei:
Foglalkoztatási és Szociális Hivatal, Regionális Munkaügyi Központ, Munkaügyi
központ kirendeltsége.
70 Uo.24. o
30
Az Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat szervezeti egységei a megváltozott
munkaképességű személyek foglalkozási rehabilitációjának koordinálását és az ahhoz
kapcsolódó szolgáltatásokat biztosítja. 71
1998 óta országos rehabilitációs program működik, a végrehajtásért főként felelősek a
munkaügyi központok kirendeltségei.72
A foglalkozási rehabilitáció napjainkra
integrálódott az Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat szervezeti, szolgáltatási, irányítási
rendszerébe. A megyei Kormányhivatalok munkaügyi központjaiban rehabilitációs
munkacsoportok, a kirendeltségeket rehabilitációs közvetítők dolgoznak.
Tevékenységüket segíti a foglalkozási információs tanácsadók (FIT) és az
akadálymentes rehabilitációs információs centrumok (RIC).73
Az álláskeresőket a
kirendeltséggel együttműködő aktív ügyfélként kezeli a kirendeltség. A foglalkozási
rehabilitáció folyamatában résztvevő megváltozott munkaképességű személlyel tartja a
közvetlen kapcsolatot a területileg illetékes munkaügyi központ. A kirendeltség a
foglalkozási rehabilitáció során szolgáltatásokat szervez, információt nyújt,
támogatásokat, állásokat javasol, kapcsolatot tart fenn a munkaadókkal és szolgáltató
szervezetekkel, a komplex rehabilitáció kapcsán külön jogszabályban meghatározott
feladatokat ellát. Az Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat feladata az álláskeresés
folyamatában a prevenció, melynek az egészségfejlesztés, a betegség megelőzés, az
egészségügyi állapot javítása a célja. Rehabilitációs akkreditációs ügyekben is eljár,
valamint ellátja a rehabilitációval és a megváltozott munkaképességűek
foglalkoztatásával kapcsolatos feladatokat.74
71
http://jogvedelem-igyk.5mp.eu/web.php?a=jogvedelem-igyk&o=novVlUyWzy
Letöltés idő: 2013.03.03. 72
Gere Ilona- Rehabilitációs tevékenység a munkaügyi kirendeltségeknél, Bp, 2000.
73 Lecherné Vadász Judit- A foglalkozási rehabilitáció magyarországi helyzete, program az állami
foglalkoztatási szolgálat foglalkozási rehabilitációs szolgálatának fejlesztésére- Jó gyakorlatok az EU régi
és új tagállamaiban című konferencia, Bp, 2006. január 30-31 in:
A foglalkozási rehabilitáció Magyarországon: a szabályozás múltja, jelene, jövője, in.:
Fogyatékosságtudományi Tanulmányok XI., ELTE, 2009 188 o. 74
http://jogvedelem-igyk.5mp.eu/web.php?a=jogvedelem-igyk&o=novVlUyWzy
Letöltés idő: 2013.03.03.
31
4.4. Munkáltatói érdekeltség
A célcsoportból munkát vállalni kívánók általában alulképzettek, nem a legfiatalabb
korosztály tagjai, ritkán felelnek meg a munkaerőpiac mai követelményeinek. A
munkáltatókban pedig komoly előítéletek, fenntartások élnek velük szemben. Félten a
táppénz gyakori igénybevételétől, nem bíznak a teljes értékű munkavégzésükben. (82o.)
A fejlett nyugati államokban a munkaadókat jól kidolgozott ösztönző, szankcionáló
eszközökkel késztetik a foglalkozási rehabilitációban való részvételre. Hazánkban 1987
óta működik az ún. kvótarendszer.75
Azt a munkáltatót terheli, aki által foglalkoztatottak
létszáma a 25 főt meghaladja, és az általa foglalkoztatott megváltozott munkaképességű
személyek száma nem éri el a létszám 5 százalékát, tehát a kötelező foglalkoztatási
szintet. A tárgyévi átlagos statisztikai állományi létszám alapján kell meghatározni.
A rehabilitációs hozzájárulás éves összege a kötelező foglalkoztatási szintből hiányzó
létszám, valamint a rehabilitációs hozzájárulás szorzata. A hozzájárulás mértéke 2013-
ban 964 500 ft/fő/év. A központi költségvetés bevételét képezi.76
A megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatását segítő központi program
keretében hozták létre a megyei rehabilitációs munkacsoportokat, a kirendeltségeken a
rehabilitációs ügyintézők kezdték meg munkájukat. A folyamat további állomása az
elhelyezkedést segítő támogatási, szolgáltatási rendszer kialakítása, kapcsolatrendszer
kialakítása (foglalkozás-egészségügyi szakellátóhelyek, civil szervezetek, munkaadók),
jogi háttér, dokumentáció a készség-állapot felméréshez. 2005-ben bevezették a
megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztató munkáltatók
akkreditációs rendszerét, ennek keretében foglalkoztatási szempontból minősítésre kerül
sor. Három minősítési szint van: alaptanúsítvány, rehabilitációs tanúsítvány, kiemelt
tanúsítvány. Utóbbi védett szervezeti cím használatára jogosít.
75
Gere Ilona- A megváltozott munkaképességű emberek bekapcsolása a munka világába in.:
Fogyatékosságtudományi Tanulmányok XI., ELTE, 2009 82-83 o. 76 http://adobevallas.info/penzugyi-hirek/rehabilitacios-hozzajarulas-2012-a-rehabilitacios-hozzajarulas-
2012-januar-1-tol-ervenyes-szabalyai.html 2012-10-08
32
A Munkaerő-piaci Alap Rehabilitációs Alaprészéből támogatás adható a foglalkoztatási
kötelezettséget vállaló munkaadók számára pályázati eljárás alapján munkahely
létesítésre, a megváltozott munkaképességű munkavállaló foglalkoztatása érdekében a
munkahely korszerűsítésére, eszközök beszerzésére, átalakítására, biztonságosabbá
tételre.77
77
Lecherné Vadász Judit- A foglalkozási rehabilitáció magyarországi helyzete, program az állami
foglalkoztatási szolgálat foglalkozási rehabilitációs szolgálatának fejlesztésére- Jó gyakorlatok az EU régi
és új tagállamaiban című konferencia, Bp, 2006. január 30-31 in:
A foglalkozási rehabilitáció Magyarországon: a szabályozás múltja, jelene, jövője, in.:
Fogyatékosságtudományi Tanulmányok XI., ELTE, 2009 186-188 o.
33
5. Foglalkozási rehabilitációs szolgáltatások és programok
5.1. 4M- Megoldás Munkáltatóknak és Megváltozott munkaképességű
Munkavállalóknak
2002-ben Zala megyében indult el kísérleti programként. Célja a megváltozz
munkaképességű emberek visszavezetése a nyílt munkaerőpiacra. Ennek érdekében a
civil szervezetek és a munkaerő-piaci szervezetek közti együttműködés növelése. A
Nagy - Britanniában alkalmazott munkaerő-piaci szolgáltatások hazai szakemberekkel
való megismertetése Elsőként a Nyugat- dunántúli régióban, mára már az ország több
pontjában is elérhető.78
Fő tevékenységei a tájékoztatás, szükségletek felmérése, akció
terv készítése, munkahelyfeltárás és munkaközvetítés, azután utókövetés.79
5.2. IFSSZ- Integrált Foglalkoztatást Segítő Szolgálat
Módszertanát a Regionális Szociális Forrásközpont Kht. alakította ki. Működését 1997-
ben kezdte meg, Lebenshife Steiermark munkaasszisztensi80
programjával
együttműködve. A hangsúly az egyéni esetkezelésen van, illetve a folyamatos
kapcsolattartáson mind az ügyféllel mind a munkáltatóval. A program illeszkedi az
Európai Unió feltételrendszeréhez. EQUAL projekt (Foglalkozási Rehabilitációs
Szolgálat címen) keretén belül működik.81
5.3. KEFISZ- Komplex emberközpontú Foglalkozás-rehabilitációs és Információs
Szolgáltatás
A Motiváció Alapítvány nevéhez fűződik kialakítása. Fejlődéstörténete több szakaszra
osztható: Speciális Munkaközvetítő Iroda (1992-1994), Munkaerő-piaci Szolgáltató
Iroda (1995-2001), Komplex Munkaerő-piaci Szolgáltató Iroda (2001-2005), OFA
telepítési programok (2003-2006), Alternatív foglalkoztatási szolgálatok című HEFOP
2.3.2. pályázat (2004). Országos telepítési programot valósított meg.
78
Varjú Tamás- A megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásának támogatása
Magyarországon- tanulmány, Debrecen,2008., revita alapítvány,50-51 o. 79Deák Ferenc Zala megyei munkaügyi központ- A 4m program magyarországi gyakorlata, 2006 : http://en.afsz.hu/sysres/ofa/hungary/eloadasok/12_Deak_Hajas_HUN.pdf 2012-10-10 80 Munkaasszisztens: aki speciális eszközökkel, módszerekkel, információval, segíti a megváltozott
munkaképességű személyeket, hogy az elsődleges munkaerőpiacon tartós munkavállalókká válhassanak. 81
Varjú Tamás- A megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásának támogatása
Magyarországon- tanulmány, Debrecen,2008., revita alapítvány, 51 o.
34
5.4. TF- Támogatott Foglalkoztatás
Rendszerét az USA-ban dolgozták ki. Személyre szabott munkaerő-piaciszolgáltatás, a
munkavállalók és a munkáltatók részére széleskörű és hosszú távú támogatást nyújt.
Hazánkba a Salva Vita Alapítvány adaptálta és kezdte meg a telepítést, hogy több
helyen is megismerhessék és igénybe vehessék.82
5.5. Tranzit- foglalkoztatási program
Az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány (OFA) kezdeményezésére 1996-ban indult
el. A nonprofit szervezetek által megvalósított projektek kapták ezt az elnevezést. 199-
től a PHARE támogatásával is működtek tranzit foglalkoztatási projektek hazánkban.
Eredményképpen sokan visszakerültek a munkaerő-piacra, azok közül, akiknek
hagyományos eszközökkel csekély esélyük lett volna a (re) integrációra. 199-ben
létrejött az Országos Tranzitfoglalkoztatási Egyesület (OTE).83
Folyamatosan
csatlakoznak az egyesülethez foglalkoztatási célú civil szervezetek, jelenlegi tagságát 17
tagszervezet és 5 magánszemély alkotja. Feladata komplex projekteket fejlesztése és
megvalósítása, amelyek képzési - pszicho-szociális és foglalkoztatási elemeket
foglalnak magukba84
82 Uo. 53o. 83 Uo.54. o 84 http://www.orszagostranzit.hu/ 2012-10-10
35
6. A foglalkoztatás támogatása
6.1. A Rehabilitációs foglalkoztatást elősegítő bértámogatás és a
Költségkompenzációs támogatás
A rehabilitációs foglalkoztatást elősegítő bértámogatás annak a munkáltatónak a részére
adható, aki megváltozott munkaképességű munkavállalót foglalkoztat. Nem feltétel az
akkreditációs tanúsítvány megléte.85
A költségkompenzációs támogatás a munkahelyi
segítő személy foglalkoztatásával kapcsolatos költségekhez nyújtható valamint védett
foglakoztató részére adható.86
A bértámogatások általános szabályai szerint a vissza
nem térítendő támogatások mértéke a munkavállaló munkabére és járulékainak 40-100
százalékáig terjedhet. A támogatás mértéke -100%-ban történő megállapítás esetén-
havonta nem haladhatja meg a tárgyévet megelőző második év –a KSH által közzétett-
nemzetgazdasági éves bruttó átlagkereset egytizenketted részének 60%-át
szakképzetséget nem igényélő munkakör esetén, 80%-át alap-vagy középfokú
végzettséget igénylő munkakör esetén, valamit 120%-át felsőfokú szakképzettséget
igénylő munkakör betöltése esetén.87
6.2.A foglalkozási rehabilitációhoz nyújtott bértámogatás
A munkavállaló egészségkárosodása vagy fogyatékossága miatt bekövetkező
alacsonyabb termelékenység kompenzálására szolgáló támogatás. A foglalkoztatáshoz,
munkabér és járulékai együttes összegének 40%-a, ha 50%-ban megváltozott
munkaképességű a munkavállaló. 60%-a ha a munkavállaló 67%-ban vagy azt
meghaladóan megváltozott munkaképességű személy. 100%-ban 177/2005. (IX.2.)
Korm.rendelet 2. § eb) -ee ) speciális eseteiben állapítható meg. Legfeljebb 36 hónapra
adható, azonban több alkalommal meghosszabbítható, amíg a munkaképesség
csökkenés fennáll.88
85 132/2009. (VI. 19.) Korm. rendelet (14§) 86
http://www.afsz.hu/engine.aspx?page=ma_tamogatas 2013. február 19. 87 177/2005. (IX.2.) Korm. rendelet 88 Uo. 6§
36
6.3.Rehabilitációs költségtámogatás
Nyújtható annak a munkáltatónak, aki pályázati eljárás alapján hatósági szerződésben
(Védett szervezeti szerződés) vállalja, olyan személyek foglalkoztatását, akiknek
egészségi állapotuk illetve fogyatékosságuk miatt nincs lehetőségük a nyílt
munkaerőpiacon munkát vállalni. A foglalkoztatáshoz kapcsolódó költségek legfeljebb
80%-a téríthető meg támogatásként.89
6.4.Munka-rehabilitáció
Célja a szociális intézményben ellátott személy munkakészségének, valamint testi és
szellemi képességeinek munkavégzéssel történő megőrzése, illetve fejlesztése.
Intézményi jogviszony keretében kerül rá sor, az ellátott és az intézmény vezetője
közötti megállapodás szerint. A munka-rehabilitáció szolgálati időre jogosít,
amennyiben az előírt nyugdíjjárulékot megfizetik. Munka-rehabilitációnak minősül
különösen az intézmény környezetében végzett kisegítő, kiegészítő jellegű,
karbantartással, a külső-belső környezet rendben tartásával összefüggő feladatok
ellátása. Az ellátott állapotának, képességeinek megfelelően kell az időbeosztást
meghatározni, de foglalkoztatás időtartama nem haladhatja meg a napi 6 és a heti 30
órát, és el kell érnie a napi 4 és a heti 20 órát. A szociális intézmény vezetője az
ellátottat munka-rehabilitációs díjban részesíti, amelynek havi összege nem lehet
kevesebb a mindenkori kötelező legkisebb munkabér 30%-ánál.90
6.5. Rehabilitációs kártya
Rehabilitációs kártyára az a személy jogosult, akinek a rehabilitációs hatóság komplex
minősítése alapján foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható vagy tartós
foglakozási rehabilitációt igényel. Továbbá az is jogosult rá, aki 2011. december 31-én
III. csoportos rokkantsági, baleseti rokkantsági baleseti rokkantsági nyugdíjban,
rendszeres szociális járadékban részesült, vagy rehabilitációs járadékban részesült. A
rehabilitációs kártya érvényességének kezdő időpontja az a nap, amikor az állami
adóhatóság a kártyát kiállította, záró időpontja a visszavonás napja.91
Magát a kártyát,
ha a törvényi feltételeknek megfelelő személy, a NAV-tól kell igényelni. Egy
89 Uo. 10§ 90
http://dolgoz6ok.hu/tudastar/szocialis-foglalkoztatas 2013.02.19. 91 2011.évi CXCIV.
37
munkavállaló után csak egy munkáltató élhet a kedvezménnyel. 92
A kártyával
rendelkező munkavállaló után foglalkoztató csak a minimálbér kétszerese (2013-ban
196 ezer forint) feletti jövedelemrészre fizet szociális hozzájárulási adót.93
92 http://www.bulake.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=61&Itemid=80&limitstart=22
2012.02.19. 93 2004/CXXIII. törvény 16§
38
7.A megváltozott munkaképességű személyek statisztikái
2011-ben 1 millió 472 ezer fő jelzett egészségi problémát, betegséget valamint
korlátozottságot. Ebből 767 ezer, 15-64 év közötti személy nyilatkozott úgy hogy az
egészségi állapota miatt a munkavállalásban, munkavégzésben akadályozva érzi magát.
Ők tekinthetőek megváltozott munkaképességűeknek. Az életkor előrehaladásával a
megváltozott munkaképesség valószínűsége növekszik.94
Az alacsony iskolai
végzettség jelentős hátrányt jelent a munkaerőpiacon. A célcsoport közel háromnegyede
fokozottan nehéz helyzetben van, hiszen a felmérés alapján alapfokú, szakiskolai,
szakmunkásképző iskolai végzettséggel rendelkeznek. A megváltozott munkaképességű
személyek alig több mint egynegyede rendelkezik érettségivel vagy annál magasabb
végzettséggel.95
Egészségesebbnek vallották magukat a Közép-Magyarországon élőek,
számuk itt a legalacsonyabb. Keleten illetve a Dél Dunántúli régióban az országos
átlagértéket (11,5%) 3-5 százalékkal meghaladja az ott élő megváltozott
munkaképességű személyek aránya. Különösen Tolna, Békés és Szabolcs-Szatmár-
Bereg megyében magas az arányszám. Ezekben a megyékben minden ötödik ember
akadályozott a munkaerő piaci részvételben az egészségi állapota miatt.96
2011. II.
negyedévében 185 ezren tartoztak a gazdaságilag aktívak közé, ebből 139 ezren
foglalkoztatottak, 46 ezren munkanélküliek voltak. Aktivitási arányuk 24%, míg a
változatlan munkaképességűeké 67,8 %. A foglalkoztatási arányuk 18,1%,
munkanélküliségi rátájuk pedig 24,9% volt. A változatlan munkaképességűek esetében
60,8% illetve 10,2% ez az érték. Fiatalabb korban erősebb a munkakeresési szándék.
Idősebb korban a kudarcok miatt beletörődtek a munkaerőpiactól való távolmaradásba.
Ez pedig gyakran végleges munkaerő piaci kirekesztettséget okoz. Ezért igyekeznek
inkább igénybe venni az általában szerény összegű társadalmi juttatások számukra
elérhető formáit.97
94 Megváltozott munkaképességűek a munkaerőpiacon, 2011, Ksh 2012. május 5-6. o.
Melléklet: A megváltozott munkaképességűek arányának alakulása a 15-64 évesek korcsoportjaiban ábra 95 Uo. 6. o
Melléklet: A megváltozott munkaképességűek arányának alakulása iskolai végzettség szerint ábra 96 Uo. 7.
Melléklet: A megváltozott munkaképességűek arányának alakulása régiók szerint ábra 97 Uo.7
Melléklet: A foglalkoztatási ráta alakulása a megváltozott és a változatlan munkaképességűek körében
ábra
39
Összegzés
A szocializmus időszakában a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatása
megoldott volt, többnyire egyszerű kisegítő-kiszolgáló munkakörökben. A
rendszerváltás követően a munkaerőpiac kedvezőtlen helyzete miatt nagy számban
rokkant nyugdíjba vonultak. 1997-98-ban gazdasági-társadalmi átalakulás
következtében hangsúlyt kapott a rehabilitáció kérdése. A rehabilitáció olyan folyamat,
amely segítségével az egészségkárosodott személy életvitelében megközelíti az
egészséges, hasonló társadalmi helyzetű emberekét. Ennek a folyamatnak
megkülönböztethető orvosi, szociális, jogi, foglalkozási illetve pedagógiai típusa. A
foglalkozási rehabilitáció alanyai a megváltozott munkaképességű személyek az alábbi
ellátásokban részesülnek.
Rehabilitációs járadékra lehettek jogosultak, melyhez 50-79 százalékos
egészségkárosodás szükséges illetve egyéb törvényi feltételek teljesülése. Három évre
volt megállapítható. A járadék folyósítására a nyugellátások és a baleseti nyugellátások
folyósítására vonatkozó rendelkezéseket kellett alkalmazni. Azonban 2012. január 1-től
nem állapítható meg kifutó rendszerben megszűnik 2014. december 30-án.
A rokkantsági nyugdíj 2012-ben megszüntetésre került 2012. január 1-től a
megváltozott munkaképességű személyek részére két ellátástípus állapítható meg a
jogosultságtól függően. Az egyik a rokkantsági ellátás abban az esetbe, ha az egyén
rehabilitációja nem javasolt. Ha a komplex minősítés eredménye a rehabilitálhatóság az
illető részére rehabilitációs ellátást folyósítanak. Ez a folyósítás kezdetétől számított
három évre állapítható meg.
A Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal szakértői bizottsága komplex minősítést
végez. Tehát megállapítja az illető rehabilitálhatóságát, a rehabilitáció irányát,
időtartamát, a szükségleteket. Fő cél a felajánlható megfelelő munkahely, ahol
megvalósulhat a folyamatos támogatás nélküli foglalkoztatás. A rehabilitáció
koordinálását látja el a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat. A megyei Kormányhivatalok
munkaügyi központjaiban rehabilitációs munkacsoportok dolgozóival kell
együttműködniük a megváltozott munkaképességű személyeknek. A kirendeltség
szerepe az információnyújtás, támogatásokat, állásokat javasol, külön jogszabályokban
meghatározott feladatokat lát el. A területileg illetékes Kormányhivatal Szakigazgatási
Szervénél zajlik s rehabilitációs terv elkészítése és a megállapodás megkötése. A
40
tervben meghatározzák az elérni kívánt foglalkozást, munkaköröket, az ehhez szükséges
szolgáltatásokat, támogatásokat továbbá a sikeres rehabilitációhoz szükséges további
intézkedéseket rögzítik.
Egy átlagos munkaadó nem járatos a megváltozott munkaképességűek
foglalkoztatásával kapcsolatos jogszabályi kérdéseiben illetve meg van győződve
ezeknek az embereknek az alacsonyabb teljesítőképességeiről, jellemző még az
ismeretlen szituációtól való félelem.
Különböző támogatások segítségével ösztönzik a munkáltatókat a foglalkoztatásra.
Ilyen például a bértámogatás, költségkompenzációs támogatás, a rehabilitációs kártya.
Szankcionáló eszközként pedig a rehabilitációs hozzájárulás kvótarendszere működik.
A foglalkoztatott létszám 25 főt, ha meghaladja és a megváltozott munkaképességű
munkavállalók száma nem éri el a létszám 5 százalékát a hiányzó létszám és a
hozzájárulás szorzatát kell megfizetni. 2013-ban 954 500 ft/fő/év.
A megváltozott munkaképességű személyek fogalma a hétköznapi szóhasználatban
stigmatizációval jár együtt, hiányosságra utal és ezért a társadalom sajnálatos módon
kirekeszti ezeket az embereket. Különösen érzékelhető ez a munkaerő-piaci részvétel
tekintetében. Bár különböző törvények alapján jogosultak integrált vagy a védett
foglalkoztatásra, mégis jelenlétük a munka világában marginálisnak mondható. A
rehabilitációra fordított források nem ösztönzik az aktivitást, nem csökkentik az állam
szociális kiadásait, de ami a legfontosabb az egyén megélhetése sem biztosított teljes
mértékben. A rehabilitációban megjelenő csoport meglehetősen heterogén képet mutat.
A sérülés mértéke, típusa eltérő szükségleteket és képességeket eredményez. Továbbá
az sem mindegy, hogy veleszületett vagy betegség, baleset következtében veszített az
egyén teljes értékű munkavégző képességéből. Valamint fontos szerepe van annak is,
hogy életének mely szakaszában történt a változás. Van-e egyáltalán
munkatapasztalata? Annak ellenére, hogy súlyos problémaként megjelenik ennek a
csoportnak a foglalkoztatása, mégsem kellőképpen feltárt az érintettek léte, szükséglete,
helyzete. A gyakorlatban általában homogén csoportként kezelik őket, azonban a
munkaerő-piaci re-integráció megvalósítása során ettől a heterogenitástól nem
tekinthetünk el. Az egészséges emberek előítélete, ismerethiánya is megnehezíti ennek a
társadalmi csoportnak a dolgát, hiszen a mai ember egyáltalán nem együtt érző, sok
esetben nem segítőkész. Ezért fontos jó gyakorlatok, tapasztalatok megosztása, mert ez
lehet a szemléletváltozás kiindulópontja.
41
Felhasznált Irodalom
Állami Számvevőszék Kutató Intézete, A megváltozott munkaképességű
személyek támogatási rendszere társadalmi-gazdasági hatékonyságának
vizsgálata,Tanulmány. Budapest, 2009. október
Az európai együttműködés sikeres színtere: A foglalkozási rehabilitáció- Jó
gyakorlatok az EU régi és új tagállamaiban- Nemzetközi szakmai rehabilitációs
konferencia, Budapest, 2006. január 30-31.
Belicza-Dankó-Halmai-Szerepi 2007 A megváltozott munkaképességű és
fogyatékossággal élő emberek társadalmi és jogi helyzete a világban és
Magyarországon-helyzetfeltáró tanulmány- Revita alapítvány
Dr. Jakab Nóra: A cselekvőképesség elméleti háttere és a munkajog kérdései
PhD értekezés Miskolc, 2011.
Előadás jegyzet A foglalkozási rehabilitáció magyarországi helyzete, program az
Állami Foglalkoztatási Szolgálat foglalkozási rehabilitációs szolgálatának
fejlesztésére- Lechnerné Vadász Judit, rehabilitációs szakmai tanácsadó-
Foglalkoztatási Hivatal
Gere Ilona- A megváltozott munkaképességű emberek bekapcsolása a munka
világába in.: Fogyatékosságtudományi Tanulmányok XI., ELTE, 2009
Gere Ilona- Rehabilitációs tevékenység a munkaügyi kirendeltségeknél, Bp,
2000.
Kóczán Katalin Rehabilitáció, előadás, Pécsi Tudományegyetem, 2009.
Komáromi Róbert- A megváltozott munkaképességű és fogyatékos
munkavállalók munkaerő-piaci integrációjáról in: Esély 203/5
Könczei György: „Mégis, kinek az érdeke?” A fogyatékkutatás és a fogyatékos-
politika útja a rehabilitációtól a független életig, Akadémiai doktori értekezés,
„A Rák Ellen, Az Emberért, A Holnapért!” Társadalmi Alapítvány, Budapest
Könczei György—Kullmann Lajos (szerk.): A (komplex) rehabilitáció alapjai
In:Fogyatékosságtudományi Tudásbázis - Bevezetés a komplex rehabilitációba
szöveggyűjtemény ELTE GYK, BP.2009
42
Könczei György-Varga Mariann: Egészségkárosodás, fogyatékosság és
foglalkozási rehabilitáció, in: Egy könyv a foglalkozási rehabilitációról, Együtt-
élés kiadvány, Down Egyesület
Lovászy László Gábor: Fogyatékosságtudományi Tudásbázis: Fogyatékosügyi
és rehabilitációs jog és igazgatás az Európai Unióban és Magyarországon,
ELTE, Budapest, 2009
Megváltozott munkaképességűek a munkaerőpiacon, 2011, Ksh 2012. május
Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság tájékoztatója az
egészségkárosodáson alapuló nyugellátásban és egyéb nyugdíjszerű szociális
ellátásban részesülő személyek, valamint azok részére, akiknek az ügyében
folyamatban van a hatósági eljárás
Varjú Tamás- A megváltozott munkaképességű munkavállalók
foglalkoztatásának támogatása Magyarországon- tanulmány, Debrecen,2008.,
revita alapítvány
Zsófia-Könczei György (2002): A Taigetosztól az esélyegyenlőségig. Osiris,
Budapest
43
Internetes Hivatkozások
http://jogvedelem-igyk.5mp.eu/web.php?a=jogvedelem-igyk&o=novVlUyWzy
Letöltés ideje:2013-03-03
http://adobevallas.info/penzugyi-hirek/rehabilitacios-hozzajarulas-2012-a-
rehabilitacios-hozzajarulas-2012-januar-1-tol-ervenyes-szabalyai.html
Letöltés ideje: 2012-10-08
http://en.afsz.hu/sysres/ofa/hungary/eloadasok/12_Deak_Hajas_HUN.pdf
Letöltés ideje:2012-10-10
http://www.orszagostranzit.hu/
Letöltés ideje:2012-10-10
http://www.afsz.hu/engine.aspx?page=ma_tamogatas
Letöltés ideje:2013- 02-19
http://dolgoz6ok.hu/tudastar/szocialis-foglalkoztatas
Letöltés ideje:2013-02-19
http://www.bulake.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=61&It
emid=80&limitstart=22
Letöltés ideje:2012-02-19
http://www.szmm.gov.hu/main.php?folderID=16485
Letöltési ideje: 2012-02-19
44
Hivatkozott Jogszabályok
Magyarország Alaptörvénye
1991. évi IV. törvény-a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról
1993. évi XCIII. törvény-a munkavédelemről
1998. évi XXVI. törvény-a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról
2003. évi CXXV. törvény-az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség
előmozdításáról
2004. évi CXXIII. törvény a pályakezdő fiatalok, az ötven év feletti
munkanélküliek, valamint a gyermek gondozását, illetve a családtag ápolását
követően munkát keresők foglalkoztatásának elősegítéséről, továbbá az
ösztöndíjas foglalkoztatásról
2007. évi XCII. törvény-a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény és az ahhoz kapcsolódó Fakultatív Jegyzőkönyv kihirdetésérő
2007. évi LXXXIV. törvény-a rehabilitációs járadékról
2011. évi CXCI. törvény-a megváltozott munkaképességű személyek
ellátásairól és egyes törvények módosításáról
2011. évi CXCIV. törvény Magyarország gazdasági stabilitásáról
45
Kormányrendeletek
177/2005. (IX.2.) a megváltozott munkaképességű munkavállalók
foglalkoztatásához nyújható költségvetési támogatásáról
321/2007. (XII.5.) a komplex rehabilitációról
132/2009. (VI. 19.) a Társadalmi Megújulás Operatív Program 1. prioritás
1.1.2. konstrukció: „Decentralizált programok a hátrányos helyzetűek
foglalkoztatásáért”, valamint a Társadalmi Megújulás Operatív Program 1.
prioritás 1.1.1. konstrukció: „Megváltozott munkaképességű emberek
rehabilitációjának és foglalkoztatásának segítése” keretében nyújtható
támogatásokról
327/2011 (XII. 29.) megváltozott munkaképességű személyek ellátásaival
kapcsolatos eljárási szabályokról
46
Mellékletek
1. TÁBLÁZAT
MODELLVÁLTÁS A REHABILITÁCIÓBAN – MODELLVÁLTÁS A TÖRVÉNYHOZÁSBAN
Rehabilitációs modell
A modell alanya Kapcsolódó törvényhozási modell
Orvosi-egészségügyi A beteg Jótékonysági: a sérült ember a főleg orvosi és egészségügyi szolgáltatások passzív befogadója
Pedagógiai-képzési Diák, Hallgató Szolgáltatás-központú: csak speciális szolgáltatásokkal biztosítható a társadalmi részvétel
Szolgáltatói A fogyasztó Képességkibontó: rásegítő szabályozás (pozitív diszkrimináció) szükséges az esélyegyenlőséghez
Szükségleten alapuló Az állampolgár Jogokon alapuló: sem több, sem kevesebb; a sérült ember jogai azonosak a többiekével, a speciális megközelítés mértékét csakis az állapot szabhatja meg
47
1. ábra
2. ábra
48
3. ábra
49
4. ábra