8/15/2019 A rossz fiú.doc

1/39

 A ROSSZFIÚ

A csöndes kisvárosban mindenki emlékszik még Ford McCabe-re, ez alkoholista anya törvénytelen fiára, aki kamaszkora óta elvetemültgazfickónak számított. Egyedül Grace Holbrook áll ki mellette, de amikor a bátyja meghal abban az autóban, amelyet Ford vezetett, ő is elfordula fiútól. Ezt követően Ford idegenben szerez vagyont és hírnevet, tizenegy év után pedig visszatér gyermekkora színhelyére…

1. FEJEZETGrace Holbrook úgy nekirohant az útjában álló erős, sudár idegennek, hogy aligkapott levegőt, és csillagokat látott. Pedig a férfi nem a semmiből bukkant elő, hanem a bankból lépett ki. A nő viszont épp oda tartott, desemmire sem figyelt, mertvirágüzletének ismertetőjét lapozgatta, amelyet épp most hozott el a nyomdából.- Remélem, nem történt semmi baja!?A mély, érzéki hangra Grace megborzongott. Kábultan nézett jobbra-balra, miközben elrebegett egy bocsánatkérést a figyelmetlenségéért.Aztán elakadt a hangja, amint meglátta a vonzó férfit, aki hatalmas termetével föléje magasodott.Az ismeretlen kitartóan nézte, legalábbis a nő úgy érezte. Csakhogy a férfi sötétnapszemüveget viselt, amely elrejtette a tekintetét. Határozott arcvonása és jellegzetes orra azonban különösen magára vonta a lány figyelmét.Érzéki ajka és divatos,rövid frizurája még ellenállhatatlanabbá tette a külsejét.Grace végigmérte a férfit. A drapp színű, mintás ing, az élére vasalt világosbarnanadrág kiemelte keskeny csípőjét és izmos combját. Drága, olasz félcipőt visel.Nem lehet idevalósi, mert a városkában, a virginiai Whitaker Fallsban nem járnakmárkás ruhában a férfiak, s ha netalán új lakos lenne a környéken, akkor már azegész kisváros róla beszélne. Vagy talán látogatóba jött volna valakihez?- Magához beszélek! - hajolt le hozzá mosolyogva a férfi. Két kis gödröcske jelent meg a szája szegletében, melynek láttán Grace-ben szintemegállt az ütő.Valahonnan ismerem ezt a csábító mosolyt és ezeket a gödröcskéket! Vagy taláncsak a képzeletem játszik velem?!- Mivel szemlátomást nehezen lélegzik, mit szólna, ha megpróbálkoznánk a szájon át lélegeztetéssel? -javasolta kedélyesen az ismeretlen.Grace elpirult.- Igen. Illetve nem! - Szégyenkezve felsóhajtott. Már nem is emlékezett arra, mikor hozták utoljára ennyire zavarba. - Úgy értem, nem, ami aszájon át lélegeztetéstilleti, és igen, minden rendben, nincs semmi bajom.- Csalódott vagyok -jegyezte meg halkan a férfi.Én is, gondolta Grace, mialatt epekedve nézte az idegen ajkát. Csak most vetteészre, hogy a férfi a karját fogja. Valószínűleg akkor ragadta meg, amikor összeütköztek. Hosszú ujjai jólesően melengették a lány bőrét. És haarra gondolt, hogy azismeretlen keze milyen közel van a melléhez... Ettől aztán felgyorsult a szívverése.- Roppant kínos számomra - szólt, mert jobb nem jutott az eszébe. - Jobban kellett volna figyelnem.- Mint ahogy nekem is!A férfi megsimogatta Grace karját. A lány ijedten szabadulni próbált, erre aztán

az idegen elengedte. Csakhogy ekkor a nő válláról lecsúszott a táska pántja, felborítva a tasakot, amelyből a reklámfüzetkék a járdárahullottak.Grace lehajolt, hogy az idegen ne láthassa arcán a pírt, közben pedig azon tépelődött, hogy ennél már nem lehet kínosabb a helyzet...A férfi leguggolt mellé, és felvette az egyik termékismertetőt, de nem adta oda alánynak.. Mialatt Grace összeszedegette a többit, még mindig magán érezte az ismeretlen figyelő tekintetét, és miközben begyömöszölte őket a tasakba,rettentően bosszankodott,hogy a napszemüveg miatt nem sikerül kifürkésznie, mit néz rajta annyira a férfi.- Köszönöm, de tényleg nincs semmi bajom -jelentette ki nyomatékosan, ha esetleg a férfi ezért bámulná őt ennyire.Majdnem kitört belőle a nevetés. Nem, önmagát nem tudja becsapni! Ez az emberrég elfeledett érzéseket ébresztett benne. A képzelete beindult, és olyan dolgokrólábrándozott, amelyeket egy rendes lány ötpercnyi ismeretség után nem engedhetettvolna meg magának.- Maga igazán elragadó - búgta a férfi.

Grace majdnem elolvadt. Ez a néhány szó szinte teljesen levette a lábáról. Még avégén elhitetik vele, hogy csábító teremtés! Pedig ő sosem tartotta szépnek magát.Csinos volt ugyan, de nem annyira, hogy a férfiak megforduljanak utána az utcán.Termete arányos, karcsú. Vállig érő, gesztenyebarna haját hol feltűzve, hol copfbafonva viselte, mint most. Aranyosan csillogó, barna szemét és az arca formáját is átlagosnak találta.Neked van a legédesebb ajkad, amit valaha is csókoltam!Akkoriban, tizenegy évvel ezelőtt ezekkel a szavakkal udvarolt neki egy kamasz,és úgy csókolta meg utána, hogy Grace a mennyekben érezte magát.Lehunyta a szemét, és a fájó emléktől majd megszakadt a szíve. A szerelmi bánatokozta, nem gyógyuló sebe ismét sajogni kezdett...De miért éppen most?- Bocsásson meg, nem állt szándékomban ezzel a megjegyzéssel bánatot okoznimagának!Grace kinyitotta a szemét, és nézte az idegen arcát. Már megint ez a győzedelmes

mosoly! És ezek az ellenállhatatlan gödröcskék! Valami megmagyarázhatatlan okbólismerősnek tűnt neki a férfi. Csak arra nem jött rá, hogy honnan ismeri.A férfi hirtelen felállt, mintha kényelmetlenül érintené Grace fürkésző tekintete.A nő is felegyenesedett. Zavarát legyőzte a kíváncsiság.- Találkoztunk mi már valahol? - kérdezte.Az ismeretlennek arcizma sem rándult.- Azt hiszem, igen. Egy másik életben.Ez a kétértelmű válasz ismét zavarba ejtette Grace-t, ugyanakkor erősítette benne

8/15/2019 A rossz fiú.doc

2/39

azt a vágyat, hogy végre rájöjjön, ki ez az ember. - Akkor hát bemutatkozom: GraceHolbrook vagyok, a város piacterén álló Grace bokrétája virágüzlet tulajdonosa,aki nem mindig néz a lába elé... - nyújtotta a kezét félszeg mosollyal. - De azért biztosíthatom, az üzleti életben nem szoktam így botladozni.A férfi felnevetett, aztán megfogta a nő kezét, de nem rázta meg, hanem az ajkához emelte, és csókot lehelt az ujja hegyére.- Örvendek - duruzsolta, és forró lehelete csiklandozta Grace ujjait.A nő döbbenten és egyszersmind kábultan figyelt. Nem lehetett letagadni, hogyvonzódnak egymáshoz... Mennyire szerette volna látni végre ezt az arcot napszemüveg nélkül is!Az ismeretlen elengedte a nő kezét, és csibészesen mosolygott.- Talán még összefutunk valahol...Grace figyelmét természetesen nem kerülte el, mennyire kétértelműén csengett eza kijelentés is, de zavarában semmilyen talpraesett válasz nem jutott eszébe.A férfi végül barátságosan mosolyogva elbúcsúzott.

- További szép napot kívánok, Mrs. Holbrook! - Azzal Grace tájékoztató füzetétmég mindig kezében tartva, hanyagul és magabiztosan megindult egy pezsgősárgasportkocsi felé, amilyet a nő eddig még sosem látott a kisvárosban.Csak miután az idegen elhajtott, akkor jutott Grace eszébe, hogy a férfi be semmutatkozott.Ford McCabe mélyet sóhajtott, és a visszapillantó tükörbe nézett. Még látta GraceHolbrookot, amint belépett a bankba.Nem így képzelte el a viszontlátást, és az is váratlanul érte, hogy a találkozás enynyire heves vágyakozást lobbantott fel benne. Mindenakaraterejét össze kellett szednie, hogy elengedje Grace kezét, és ne csókolja tovább az ujjai hegyét, a karját végig a csuklóig, amíg meg nemérzi szapora szívverését...És ugyancsak erősnek kellett lennie ahhoz, nehogy levegye a napszemüvegét, ésezzel halálra rémítse a lányt, akitől nem várhatja el, hogy az egykor történtek utánszívrepesve fogadja. Az emlékek ugyan nem tartották vissza attól, hogy flörtöljönegy keveset a nővel, és áz érzékiség pókhálóját fonja köré, amelybe Grace majdkészségesen besétál. Hiszen - hála a sötét napszemüvegnek és annak, hogy ma mármás külsővel rendelkezik, mint hajdanán - a nő nem ismerte fel.Külseje nem emlékeztetett már arra a tizenéves, langaléta csibészre, aki egykorhanyatt-homlok menekült el Whitaker Fallsból. Vállig érő, sűrű haját üzletemberhezillően rövidre vágatta, a rendszeres teniszezéstől és kocogástól sokkal izmosabb letta teste. Ami pedig a drága inget és az élére vasalt nadrágot illeti, Ford McCabe-remindenki csak úgy emlékezett, mint aki legszívesebben csak kopott pólót, farmert éselnyűtt tornacipőt viselt.Csakhogy az akkori fenegyerek igen sokra vitte az eltelt tizenegy év alatt. Hajtotta a becsvágy, hogy bebizonyítsa, az alma olykor igenis messzeesik a fájától. Ugyanis törvénytelen gyerekként született, alkoholista anyját pedig a halálba kergette káros szenvedélye.Ford keservesen küzdött, hogy elfelejtse legjobb barátja halálát és egy bizonyosférfi mérhetetlen gyűlöletét, no meg a kisváros lakóinak elmarasztaló megjegyzéseit, valamint annak a lánynak a szerelmét, akitől eltiltották.Szorgalmasan dolgozott,és a származása ellenére sokra vitte, de valakit nem sikerült kiverni a fejéből: GraceHolbrookot - a bakfist, aki a város lakóitól eltérően elfogadta őt. És ez a nő ma mégelragadóbb, mint valaha.A férfi igyekezett elhessegetni a nyomasztó emlékeket, és felidézte magában aziménti találkozását hajdani szerelmével, aki a lánynevén mutatkozott be, és karikagyűrűt sem viselt. Tehát még nem ment férjhez! Pedig arragondolt, hogy Grace azóta már boldog feleség, és vagy fél tucat gyerek büszke édesanyja, ahogy mindig isábrándozott erről.Bár igaz, attól még barátja lehet, noha Ford ezt is kétségbe vonta. Egy szerelmesnő nem így fogadja egy idegen férfi bókját, mint ahogyan ezt Grace ma délután tette. Ford hajdanán nagyon kívánta őt, és nem lepődött megkülönösebben azon, hogya vágya azóta sem csillapodott. A vonzalom viszont kölcsönös, állapította meg, és ezreménnyel töltötte el.Amikor pillantása a kocsi ülésén heverő termékismertetőre tévedt, amit szándékosan vett el Grace-től, a férfi elmosolyodott. Támadt ugyanisegy remek ötlete. Ahelyett, hogy a szállodába hajtott volna, ahol szobát foglaltatott, bekanyarodott az

Oakton sugárút sarkán, és a piactér felé vette az irányt.Elérkezett az idő, hogy végre megvalósítsa tizenegy éve dédelgetett tervét. Azérttért vissza Whitaker Fallsba, hogy igényt tartson arra, ami jog szerint megilleti, éshogy bebizonyítsa: ide tartozik. Alig várta, hogy szándékait felfedje végre Gracenek, akinek nagyvonalú és romantikus meglepetést készítettelő...Grace imádta a virágokat: rózsát, tulipánt, liliomot egyaránt, vagy éppen aWhitaker Falls határában nyíló vadvirágot. Szerette pompás színűket, illatukat és azt,hogy egy egyszerű csokorral széppé lehetett varázsolni valakinek a napját.Már kislány korában is arról ábrándozott, hogy nyit majd egy virágüzletet, mertédesanyja is szenvedélyesen kertészkedett, egyedül gondozta a házuk mögötti kertet.És most, huszonkilenc évesen, élete minden percét a saját virágüzletében töltheti.Két órával ez elbűvölő idegennel való találkozás után a lány éppen leparkolt a furgonjával a bolt előtt, és közben azon füstölgött magában, vajonmiért keresi a tekintete azt a bizonyos pezsgősárga sportkocsit és a benne ülő magas, sötét hajú férfit,aki azóta nem hagyja nyugodni. De természetesen sem a kocsit nem látta, sem az ismeretlent, aki időközben már elhajthatott, és alighanem rég

elfelejtette a vele való találkozást.Grace sóhajtva magához vette az anyósülésről az irattáskát és a csomagokat. Mindig szombat reggel szokott bevásárolni, és ugyanekkorlátogatta meg apját, EllisHolbrook doktor urat is, mert hétközben nem jutott ideje erre.Ilyenkor, szombat délelőttönként az alkalmazottja, a huszonkét éves Dóra Jenkinsszolgált ki a boltban, délután pedig ő volt a soros, egészen négy óráig. Ekkor zártabe ugyanis az üzletet, miután a hétvégi rendeléseket is mind kiszállította. Vasárnaponként zárva tartott, így ez volt az egyetlen nap, amikorGrace kipihenhette magát.

8/15/2019 A rossz fiú.doc

3/39

Az ajtócsengő jelzett, amikor a lány benyitott a virágboltba. Dóra, aki épp a hűtőhelyiségből lépett ki, ahol a vágott virágot tárolták,rámosolygott munkaadójára.Azután letette a halványsárga kallával és sötétvörös dáliával teli vödröt a fapadra.- Szervusz, főnökasszony! - köszöntötte Grace-t, és barna szeme vidáman csillogott. Szőke haját lófarokba fogva hordta, farmere és pólója fölöttpedig levendulaszínű kötényt viselt, amelyre a bolt nevét és egy színpompás virágcsokrot hímeztek.- Jó reggelt, Dóra! - viszonozta a köszönést Grace, miközben a tekintetével felmérte az üzlet kínálatát. A műanyag vödrökben álló virágok fajtaés szín szerint különválogatva sorakoztak, és így Grace-nek nyomban feltűnt, hogy a hosszú szárú rózsákat mind elvitték.Tegnap délután zárás előtt még több mint százötven szál állt a vödörben, és azttervezte, hogy összeállít belőlük egy kosarat asztali dísznek a Country Club számára, ahová minden hétfőn rendszeresen szállított.Döbbenten csóválta a fejét, és bement a lengőajtón, amely a virágkötő helyiséget választotta el az eladótértől, ahol a növények mellettajándékkosarak és -tárgyak is álltak.- Látom, ma délelőtt sem tétlenkedtél -jegyezte meg a munkaasztalra pillantva,

ahol egymás hegyén-hátán hevert a sok levágott szár, levél és fel nem használt virág.Mivel a rózsa tucatja hetvenöt dollárba kerül, ezzel az egyszeri eladással Gracekönnyedén fedezheti majd az e havi bérleti díját.- Meghiszem azt! - csippentette le Dóra az egyik kalla szárát, és bedugta a virágot a készülő asztali díszbe. - Olyan jövés-menés volt, hogy csakmost érek rá elkészíteni az ikebanát Mrs. Thorne vacsorájára.Grace bement a másik oldalon lévő kis irodahelyiségbe, hogy letegye táskáját ésa prospektusait.- Majd én elviszem hozzá ma délután, útban hazafelé - ígérte, de ahogy belépettaz irodába, hirtelen megtorpant.Hosszú szárú, mindenféle színű, bódító illatot árasztó rózsák pompáztak az elegáns kristályvázákban.Szeme-szája elállt a csodálkozástól, de nyomban meg is ijedt. Ebben a melegbennéhány órán belül az összes bimbó kinyílik! Vajon miért hagyta itt Dóra ezeket a virágokat?Miután Grace letette a holmiját az íróasztalra - ez volt ugyanis az egyetlen szabad hely az irodában -, előresietett, hogy kérdőre vonjaalkalmazottját.- Mit keres ez a temérdek rózsa az irodámban, Dóra?A fiatal lány felpillantott, és huncutul mosolygott.- Mert azokat a rózsákat te kaptad!- Tessék?!Dóra előbb levágta egy szarkaláb szárát, és a virágdíszbe helyezte.- Jól hallottad! A rózsákat egy olyan vonzó férfi küldi neked, akit soha nem láttam Whitaker Fallsban.Grace zavartan megkerülte a munkaasztalt, és megállt fiatal beosztottja előtt. Azóta, hogy öt évvel ezelőtt elvált, randevúzott ugyan néhányférfival, de egyikük semragadtatta el magát annyira, hogy ilyen nagyvonalú és romantikus gesztussal tegyeneki a szépet. Mindemellett egyikre sem illett Dóra jellemzése, hogy a legvonzóbbférfi Whitaker Fallsban. Grace a homlokát ráncolta.- Kellene ismernem őt valahonnan?- Remélem! - sóhajtotta álmodozva a fiatal lány. - De beletett egy kártyát azegyik csokorba.-Keresd csak meg!- Már megyek is! - sietett vissza Grace az irodába, ahol ismét lenyűgözte a tengernyi rózsa látványa és illata.Különös, töprengett, mialatt az üzenetet keresgélte. Nekem még senki sem küldöttvirágot soha, nemhogy egy egész rózsatengert! Nagyon titokzatos eset!És ekkor végre megtalálta a fehér borítékba rejtett üzenőkártyát, amelyen ez állt:Nagy örömömre szolgált, hogy magába botlottam ma reggel, és szívesen viszontlátnám. Meghívhatom vacsorára? Találkozzunk este hétkor aCountry Clubban!Jóllehet az üzenet végén nem szerepelt aláírás, Grace mégis kitalálta, ki küldhette. A vonzó ismeretlen! Megdobbant a szíve, de aztán kételyekkezdték gyötörni. Azidegen kellemes benyomást tett rá, és tisztelettudóan is viselkedett, vonzónak is találja - de nem ismeri!- Elfogadod a meghívást?Grace összerezzent Dóra kérdésére, aki eddig a háta mögött állt, és szintén elolvasta a levélkét.- De hát nem is ismerem! Csak véletlenül nekirohantam a bank előtt.- Hát aztán? - vonta meg a vállát a fiatal lány. - Minden nő életében eljön a pillanat, amikor vállalnia kell egy kis kockázatot.

Grace magában elismerte, hogy a kísértés igen nagy.Hosszú idő óta meglehetősen visszafogottan, majdhogynem maradi elvek szerintválogatta meg az udvarlóit. És tette mindezt az édesapja kedvéért, mert az öregúr kijelentette, hogy Grace hajdanán összeállt azzal a fickóval,akit az egész város csakzsiványként és akasztófáravalóként emlegetett.Az ajkába harapott.- Nem is tudom... - dünnyögte.Dóra játékosan megcibálta a főnökasszony copfját.- Ne aggodalmaskodjál! - nógatta. - Gondold meg: nyilvános helyre hívott.Olyan emberek lesznek körülötted, akik kiskorod óta ismernek. És ha nem érzed magad jól vele, még mindig eljöhetsz korábban az étteremből.No és ha túl jól érzed vele magad, akkor is... - Dóra sokatmondóan kacsintott.Grace nevetve csóválta meg a fejét. Sosem tartozott azon könnyűvérü nőcskék közé, akik már az első randi után ágyba bújnak a lovagjukkal, ésmost sem akarta ezzel kezdeni a dolgot, noha a csábítás valóban nagy volt.- Szégyelld magad!

- Eszem ágában sincs! Igazán rád fér már egy kis kikapcsolódás... persze nem azédesapád társaságában - viccelődött Dóra.De Grace nagyon is jól értette barátnője célzását. Jóllehet örömmel vacsorázottegyütt az apjával, mert az idős úr egyedül élt, és Grace így igyekezett enyhíteni a magányát, mégis be kellett vallania, hogy az utóbbi időbenegyetlen férfi sem volt azéletében. Bár Ellis Holbrook nemrégiben maga is biztatta lányát, hogy menjen gyakrabban emberek közé, és találkozgasson más férfiakkal is.Persze az öregúr nem holmi idegent képzelt el Grace mellé, hanem valamelyikhelybéli, jóravaló és tisztességes fiatalembert, akik közül viszont egy sem felelt meg

8/15/2019 A rossz fiú.doc

4/39

a lányának.Grace sóhajtott, és ezzel újra beszívta a rózsák kábító illatát. Elhatározta, hogyvállalja a kockázatot, végre kedve szerint cselekszik... és nem kéri ki hozzá apja beleegyezését. És nem érdekli az sem, mit szólnak ehhez azemberek.Mosolyogva fordult Dórához.- Elfogadom a rejtélyes idegen meghívását, és megtudom, ki ő.- Ez a beszéd! - helyeselt lelkesen a fiatal lány. - Most már csak találnunk kellvalami megfelelő öltözéket. Azok a szolid, kislányos ruhák és zárt kosztümök, amelyeket általában viselni szoktál, nem illenek egy ilyen randira.- A Shalimar kirakatában láttam egy rád illő ruhát. Mindjárt fel is hívom Andreát,hogy zárás után beugrunk érte.Amikor Dóra végzett a délelőtti műszakkal, és elhagyta a virágboltot, akkor döbbent rá Grace, hogy hosszú idő óta most örül először valaminek,ami nem a munkájával kapcsolatos. Örült, hogy találkozhat egy vonzó férfival.

2. FEJEZETGrace megborzongott, amikor pontban este hétkor belépett a Country Club ajtaján, és a fogadópulthoz lépett.Az elegáns étterem tulajdonosa, Alfréd széles mosollyal üdvözölte.- Jó estét, Miss Holbrook! Remekül néz ki ma este!A nő elpirult a bók hallatán, pedig tényleg nagyon jól állt rajta a térdig érő, sötétlila ruha, amelyhez fekete harisnyát és magas sarkúkörömcipőt húzott. Egészen másbenyomást keltett így, mint szerény öltözékeiben, amelyeket rendszerint akkor viselt,ha az apjával vacsorázott. De ez a hosszú ujjú ruha előnyösen kiemelte amúgy is hibátlan alakját.- Köszönöm, Alfréd - fogadta a kedveskedést a lány, és noha kissé bátortalannakérezte magát, nagyon ügyelt rá, hogy ne húzogassa a ruha szegélyét, és ne babráljafeltűzött haját. Egy-egy tincs már így is elszabadult a csinos kontyából. Zavarábanmég jobban megmarkolta kis táskáját. - Hétre beszéltem meg találkozót valakivel.Megérkezett már?Alfréd bólintott:- Odakísérem.De nem az étterembe vezette Grace-t, hanem egy széles folyosón keresztül,amelyből több, kisebb helyiség nyílt, ezeket magáncélra lehetett lefoglalni.A lány hirtelen rádöbbent, hogy a biztonságos éttermi vacsora helyett, ahol jól ismert emberek vennék körül, kettesben kell lennie az idegennel.Megragadta Alfrédkarját, amikor az be akart nyitni az úgynevezett kristályszoba ajtaján.Az étteremtulajdonos kérdőn felvonta bozontos szemöldökét.- Mondja, Alfréd, bemutatkozott az a férfi? - firtatta halkan Grace.A férfi különös pillantást vetett rá.- Nem, Miss Holbrook, a helyiséget is az ön nevére foglaltatta le. Megtudakoljam, Kicsoda az úr?- Köszönöm, ne!- Rendben van - nyugtázta az étteremtulajdonos, és kinyitotta az ajtót. Megvárta, amíg Grace belép. - Ha bármiben segíthetek, hívjon, kérem, afali- vagy az asztalibeszélőn! Kívánom, hogy kellemes estét töltsön nálunk! - Azzal meghajolt, becsukta az ajtót, és eltávozott.Grace állva maradt a helyiség hátsó részében. Eltartott egy darabig, amíg a szeme hozzászokott a csillárok tompított fényéhez. Azutánszemügyre vette a szobát.Középen, közvetlenül a nagy csillár alatt két személy részére ünnepien megterítettasztal állt. Damasztabrosz, aranyszélű, porcelán étkészlet, kristálypoharak, ezüstevőeszközkészlet és egy szép virágcsokor díszítette. A romantikus hangulathoz kétgyertya fénye is hozzájárult. A nyitott üvegajtón keresztül, amely a golfpályára néző erkélyhez vezetett, besütött a holdfény.Grace végre meglátta őt! A férfi a kovácsoltvas erkélykorlátnak támaszkodott,háttal neki. Tengerészkék zakót és ehhez illő nadrágot viselt, amely kiemelte szélesvállát és keskeny csípőjét. Sötét haja sejtelmesen csillogott a holdfényben.A lány szíve repesett örömében a gondolatra, hogy nemsokára megláthatja a rejtélyes idegen arcát.Óvatosan letette táskáját az asztalra, és összeszedte minden bátorságát, hogy megtörje a csendet.- Jó estét! - köszönt halkan.Az ismeretlen alig láthatóan összerezzent, és rövid tétovázás után megfordult.Grace a derengő fény ellenére is felismerte. Nem kapott levegőt. Egy pillanatra mintha a szíve is leállt volna, aztán eszeveszetten kalimpálni

kezdett. Visszahőkölt, mintaki kísértetet lát.Ford McCabe!Utoljára tizenegy évvel ezelőtt, a bátyja temetésén látta a férfit. Tizennyolc évesvolt akkor, Ford pedig húsz, aki a gyászszertartás után búcsú nélkül hagyta el a kisvárost, és Grace azóta sem hallott róla.Ez a férfi törte össze a szívét. Sőt az apja szerint az egész családjuk életét tönkretette.- Ford! - suttogta, és a bánatába némi reménység vegyült.A férfi lassan közeledett felé. A nő dermedten bámult rá, mígnem Ford eléje ért,és sötét szemével őt fürkészte. Még a gödröcskéket is ki lehetett venni az arcán.- Szervusz, Grace!Ford a nő csillogó, barna szemébe nézett, amely ijedtségről és ámulatról árulkodott, és feszülten várta, mit szól. Félt egy kicsit avisszautasítástól. Amikor nemrégelhatározta, hogy visszatér Whitaker Fallsba, számított arra, hogy az a fiatal lány,akit hajdan szeretett és mégis elhagyott, időközben talán meggyűlölte őt. És ő még

csak szemrehányással sem illetheti ezért!Akkoriban még szinte gyerek volt, rámenős és önző, tele gyűlölettel és keserűséggel. Szíve kétségek között őrlődött, mert egyfelől úgy érezte,megérdemelné ezt a bájos és szerény teremtést, másfelől viszont felmérte, hogy semmit sem tudna nyújtani neki. Akkoriban Grace jelentetteFordnak az egyetlen vigaszt gyötrelmes ittlétealatt, amelyet elsősorban az anyja alkoholizmusa keserített meg.A kisfiút már szinte születésekor megbélyegezték, és még csak lehetőséget semadtak neki, hogy bizonyítson. Nem várhatunk el semmi jót ettől a kis vadóctól, hafelnő, mondogatták az emberek.

8/15/2019 A rossz fiú.doc

5/39

Ford pedig a viselkedésével tényleg alátámasztotta rossz hírét, pedig titokban anynyira vágyott arra, hogy befogadják és szeressék a városkapolgárai.Azért tért vissza a szülőhelyére, hogy végre kivívja az emberek megbecsülését.Grace-szel akarta kezdeni a dolgot.Lehajtotta a fejét.- Nem csodálom, hogy nem jutsz szóhoz. Végtére is rég nem találkoztunk, és ezaz első alkalom...A nő zavartan rápillantott, Ford .pedig elbátortalanodva állapította meg, hogy hajdani szerelme milyen távolságtartóan viselkedik.- Miféle első alkalom? - kérdezte gyanakodva a lány.- Hogy Ford McCabe, a rosszfiú beléphetett ide, az elegáns Country Clubba - tárta szét a kezét derűsen a férfi, hogy mosolyt csaljon Gracearcára.A nő megnyugodott kissé, de nem mosolyodott el.

- Látod, ebben igazad van! Szemlátomást sokra vitted, mióta elmentél innen.- Nem tagadom, valóban sokra vittem. - A férfi látta Grace arcán, milyen sok kérdés rekedt benne ezzel kapcsolatban, amelyeket ő egyelőre nemóhajtott megválaszolni, így gyorsan másra terelte a szót. - Be kell vallanom, hogy szebbek itt a szobák, mintamire számítottam -járatta végig a tekintetét a pazar bútorzatú helyiségen. - Ha lennekedved velem vacsorázni, akár itt is maradhatunk... - Lélegzet-visszafojtva várta a nőválaszát.- Jó, nem bánom.- Ezt örömmel hallom!Egy pillanatra kínos csend támadt. Grace egyik lábáról a másikra állt, és a ruháját igazgatta. A férfi a tekintetével követte mozdulatait, éselbűvölten vette szemügyre Grace nőies domborulatait. Megállapította, hogy hajdani szerelme még ugyanolyan csinos, mint egykor, csak akeble teltebb, a csípője meg kerekebb lett azóta.Karcsú, hosszú lába még ma is lenyűgözte Fordot.Hirtelen elöntötte a forróság. Már sráckorában is képes volt órákon át csodálni alány légies alakját, ezért most sem lepődött meg különösebben azon, milyen nagy hatást tesz rá Grace még ma is.Melyen a szemébe nézett, és egyszeriben megrohanták az emlékek. Felrémlettekelgtte az együtt töltött szép napok. Végül nem bírta tovább türtőztetni magát, és kibökte:- Hiányoztál, Grace! Jobban, mint hinnéd! Tizenegy éven át csak rád gondoltam!A nő megdöbbent, majd egyszerre szabad utat engedett feltörő érzéseinek.- Te is hiányoztál nekem, Ford - ismerte be.A férfi megkönnyebbülten felsóhajtott, lelkében éledezni kezdett a remény. Önkéntelenül kinyújtotta a kezét, és az ujja köré csavarta Grace egyrakoncátlan tincsét.Ő nem tiltakozott.- Tényleg hiányoztam?A lány bólintott, és megborzongott, amikor a férfi az ujja begyével cirógatni kezdete a nyakát, ennek ellenére elutasítóan nézett a férfira.- Elmentél, és azt se mondtad: viszlát!Ford hirtelen abbahagyta a simogatást, és leengedte a kezét. Grace vádló hangsúlya szíven találta, és értésére adta, hogy nem bocsátotta meghajdani viselkedését.Pedig valóban nem volt módja búcsút venni tőle, mert annak idején hanyatt-homlokhagyta itt a várost. Most pedig visszatért, mert rájött valami fontosabb dologra...Ha Whitaker Fallsban marad, ahol felcseperedett, és ahol olyan rossz volt a híre,soha nem vitte volna semmire. Egy végzetes éjszaka aztán derékba törte minden álmát és reményét, és arra kényszerítette, hogy elmeneküljön.Most mégis abban reménykedett, hogy tizenegy év alatt begyógyultak már a múlt sebei...- Igazán sajnálom! - kért bocsánatot, noha tudta, hogy ez sovány vigasz azért,amit Grace ellen elkövetett.Hajdani szerelme megkerülte az asztalt úgy, hogy az épp kettejük közé került.Miért nem fedted fel a kilétedet ma délután? Úgy viselkedtél, mintha nem is ismernénk egymást!A férfi válasz helyett kivette a pezsgősüveget a jeges vödörből, és felbontotta.Meglepődtem a véletlen találkozástól, és úgy éreztem, nincs még itt az ideje annak,hogy bemutatkozzam - felelte, és teletöltött két poharat a gyöngyöző itallal. Aztánkihúzta az egyik párnázott széket, és intett a nőnek, hogy foglaljon helyet.Grace leült, és hunyorgott a gyertyák fényében.

- Úgy viselkedtél, mint egy idegen.Ford is letelepedett vele szemben egy székre, és mosolygott. Tudta, hogy a nőnem haragszik rá, csak egy kicsit feszélyezve érzi magát.- Meglehet. De akkor nem csaptalak be, amikor azt mondtam, hogy elragadóvagy!Ez a bók kifogta a szelet Grace vitorlájából. Hátradőlt a széken, és megnyalta aszája szélét. Aztán maga is zavarba jött ettől az érzéki megnyilvánulástól.- Nem vagyok szép! - vetette oda. - Talán egy kicsit csinos, de semmiképpen semelragadó!A férfi majdnem felkacagott erre a szerény feleletre, és tüstént megcáfolta.- Ugyan, bakfiskorodban is már meglehetősen csinoska voltál, de most gyönyörűnő vagy! - Látta, hogy Grace nem hisz a szavainak, és elképzelhetetlennek tartotta,hogy eddig még egy férfinak sem tűnt fel hajdani kedvese szépsége. - És neked vana legérzékibb ajkad. Telt és puha, szinte csábít a csókra...

-Ford...!- Nem élvezhettem eleget ezt a csodás ajkat és a csókjaidat - folytatta a férfi,hogy felébressze Grace emlékeit. - Emlékszel? Fiatal srácként én tanítottalak meg acsókolózás művészetére. De be kell vallanom, kitűnő tanítvány voltál! - Azon a tavaszi délutánon Ford kis híján elvesztette a fejét, de egyúttalazt is megtapasztalhatta, mit jelent szívből örülni valaminek. - Emlékszel még arra a napra, Grace?A lány elpirult.- Igen - rebegte, és ivott egy korty pezsgőt.- Tudod, én gondolatban már ezerszer újraéltem azt a napot és azokat a csókokat

8/15/2019 A rossz fiú.doc

6/39

vallotta be a férfi, miközben mélyen a nő szemébe nézett. - Olyan édes voltál akkor,mint addig még senki az életemben, és utána sem soha. - Figyelte, ahogy Grace kortyol egyet, és igyekszik megőrizni a nyugalmát.- Régen volt már...- Pedig mintha tegnap történt volna - suttogta a férfi, majd elhallgatott, hogy szavainak nagyobb nyomatékot adjon. Aztán megnyomta ahívógombot, és jelezte apincérnek, hogy tálalhatja a vacsorát.A lány ismét hörpintett egy kis pezsgőt, és közben le nem vette szemét Fordról.- És miért éppen itt akartál találkozni velem?- Mert látni kívántalak, és zavartalanul, kettesben lenni veled - adta meg a magyarázatot mosolyogva a férfi.Grace egy kicsit hallgatott, végül bevallotta:- Igazad van. Nem érezném valami jól magam, ha most az étteremben lennénk.- Na ugye! Nincs értelme fölösleges bonyodalmakba keveredni!

- Tudja még valaki, hogy a városban vagy? - .firtatta a nő.Ford eltöprengett. Vajon arra kíváncsi Grace, hogy az édesapja fülébe is eljutott-emár visszaérkezésének a híre? Amikor a bankban járt, néhányan kíváncsian méregették, de senki sem szólította meg. Az a fiatal alkalmazott,aki pénzügyeinek elrendezésében segítette, csak nemrég költözött a városba, így nem ismerhette.De nem ismerte az a fiatal eladónő sem, aki Grace boltjában kiszolgálta. És mivelkészpénzzel fizetett, nem kellett felfednie a nevét. Valójában nem szerette volna, haa visszatértének híre idejekorán elterjedt volna a városban.- Egyedül veled találkoztam eddig - vonta meg a vállát higgadtan.Grace elgondolkodott, miközben megjelent a főpincér, és feltálalta a salátát friss, ropogós kenyérrel. Miután elment, a nő megkent egy szeletetvajjal, és felpillantott. - Noés mi hozott vissza Whitaker Fallsba?- üzleti ügyben jöttem, és gondoltam, meglátogatom a régi barátnőmet. - A férfi az igazi okot mindaddig titokban akarta tartani, amíg meg nemtudja, hogy hajdani kedvese érez-e még valamit iránta.A nő felkacagott:- Ez aztán a meglepetés!Ford felszúrt egy salátalevelet a villájára.- És kellemesnek vagy kellemetlennek tartod?- Meglepetés és kész! - adott kitérő választ Grace. - Mondd csak, meddig maradsz itthon?- Holnapig - felelte Ford. Hétfőn már Richmondban kell lennie, a továbbiakat pedig a lány viselkedésétől teszi függővé, illetve attól, hogyanfogadják majd a visszaérkezését Whitaker Falls polgárai. - Az éjszakát a Hampton Szállóban töltöm.Kisvártatva megjelent a főpincér, és behozta a főfogást: báránycombot vajaskrumplival és friss zöldséggel. Egyikük sem szólt egy szót sem, és mialatt a fiatalfelszolgáló feltálalta az ételt, Grace kihasználta az alkalmat, és alaposan szemügyrevette egykori szerelmét.Most, hogy kiheverte a viszontlátás feletti izgalmakat, egyszerre kérdések özönemerült fel benne. Először is feltűnt neki, hogy Ford mennyivel választékosabban beszél, mint régen. De Grace-t nemcsak ezek a külsőségekérdekelték, hanem többet istudni akart. Például azt, mi lehet a férfi visszatérésének valódi oka. Vajon csak a kíváncsiság vezérelte újra ide, vagy csakugyan az üzleti ügyei?És ha ez utóbbi, akkormiféle üzletről lehet szó?Bekapott egy darab bárányhúst, aztán ivott egy kortyot. A pezsgő lágyan csiklandozta a nyelvét, és hozzásegítette, hogy lassacskán feloldódjon.- Kíváncsi vagyok, mivel foglalkoztál az elmúlt évek során, amelyek szemlátomást csak a javadra váltak.A férfi tekintete büszkeségről, de ugyanakkor gyanakvásról árulkodott.- Miután elhagytam a várost, Richmondba mentem, és munkát vállaltam egy építkezésnél. Egyszerű, kétkezi munkásként kezdtem, majdlassanként vezető állásbakerültem.A nő növekvő kíváncsisággal figyelt, de Ford nem folytatta tovább a történetét.- Akkor... igazán örülök a sikereidnek - zárta le a témát Grace.A férfi befejezte a vacsorát, evőeszközeit a tányérra tette.- És veled mi történt azóta? Látom, szép, elegáns virágüzletet nyitottál - mosolyodott el csibészesen, és megint előtűntek szája szögletében agödröcskék.

Grace-t kellemes bizsergés járta át, és ő is elmosolyodott, noha az az érzése támadt, hogy a férfi a saját fegyverét fordítja ellene.- Köszönöm a bókot! Amióta beindítottam a Grace bokrétáját, sosem unatkozom.Ford újra pezsgőt töltött.- És mi van édesapáddal?Grace tétovázott. Almában sem gondolta volna, hogy egykori kedvese felteszi neki ezt a kérdést. Hiszen Ellis gyűlölte Fordot, aki nagyon istisztában volt ezzel. Deamint a férfi sötétkék szemébe nézett, csak őszinte érdeklődést olvashatott ki belőle,megvetésnek nyomát sem találta.Megtörölte a száját, és beletette a szalvétát a tányérba.- Köszönöm, jól van. Még mindig háziorvosként dolgozik, de már csak részmunkaidőben. Emlékszel még a kollégájára, Chase doktor úrra? - Aférfi bólintott, ő pedigfolytatta: - Valószínűleg ő veszi át a rendelőt, ha apám nyugdíjba megy, ami remélhetőleg hamarosan bekövetkezik.- És édesanyád?Grace-t szíven találta a kérdés, és érezte, még mindig nagyon hiányzik neki az

anyja. Ford nyilvánvalóan nem értesült arról, hogy Felice Holbrook, egy évvel a fiahalála után, elhunyt, és hogy Ellis ezért is Fordot okolta. - Több mint tíz éve annak,hogy eltávozott közülünk.- Jaj, Grace, annyira sajnálom! - szólt együtt érzően a férfi. Felállt, megkerülte azasztalt, és odanyújtotta karját. - Gyere, mindkettőnknek jót tesz egy kis friss levegő!biccentett a nyitott erkélyajtó felé.A lány elfogadta az odanyújtott kezet, és úgy érezte, teljes biztonságban van Ford

8/15/2019 A rossz fiú.doc

7/39

mellett. Hát nem furcsa, gondolta, hogy Ford tizenegy év után egyszer csak újra felbukkan, és ugyanazokat az érzéseket váltja ki bennem, minthajdan?Mert bármekkora sebet ütött is rajta akkoriban a férfi hirtelen távozása, és bármennyire megváltoztak is azóta mindketten, Grace még mindigugyanúgy kötődöttFordhoz, mint régen - mintha ő lenne számára az igazi. Persze ostobaság ilyesmirőlábrándozni. Kinőtt már a bakfiskorból, amikor még hitt a hercegekben és a boldogbeteljesülésben. Ma már tudja, hogy nem várhat sokat a férfiaktól, különösen, ami anagy Őt illeti.Az erkélyt csupán a holdfény világította meg. Grace elengedte a férfi kezét, ésmegkapaszkodott a korlátban. Mélyet szippantott a friss, tavaszi levegőből. Annakellenére, hogy lentről, az étteremből hangok és nevetés zaja szűrődött fel hozzájuk,úgy érezte, mintha csak ők ketten lennének itt. Élvezte, hogy kíváncsi pillantások és

sugdolózások nélkül, zavartalanul töltheti el az estét Ford McCabe társaságában.És az édesapja nélkül.- Sok minden megváltozott, amióta nem jártam erre -jegyezte meg a férfi, és kezét hanyagul a nadrágzsebébe csúsztatta. - Bár néhány dologugyanaz maradt.Grace kíváncsian pillantott fel rá.- Most mire gondolsz?- Például a piactér egy részét újjáépítették, és ezzel nagyot fejlődött a város. DeFrankié és Ernest még mindig ott ül a borbélyüzlet előtt, és sakkozik.A nő hallgatott arról, hogy a két öreg mindennapi szertartásának nemsokára végeszakaa, mert nem tudni, mit tervez a piactéri üzletsor új, ismeretlen tulajdonosa.- Üdvözölted már őket?- Még nem - mosolyodott el ismét Ford. - Nem tudom, nem haragszanak-e mégrám. Egyszer kerékpárról petárdákat dobtam a lábuk elé, és majdnem szívrohamotkaptak.Grace felnevetett, ugyanakkor az is eszébe jutott, milyen nagy felháborodás követte a városban Ford eme kamaszkori csínytevését. Még azédesanyja is csak szomorúan csóválta a fejét, amikor értesült erről a rossz tréfáról.Egyedül Grace értette meg, hogy a fiú komiszkodása tulajdonképpen egyfajta segélykiáltás: így akarja felhívni magára a figyelmet. A lány akkorjött rá erre, amikoregyszer személyesen is találkozott vele, és meglátta ellenséges, ugyanakkor szomorú pillantását. E találkozást követően pedig apja hiábanevezte semmirekellőnek a fiút, Grace csak azért is kereste annak társaságát.De azt sosem gondolta volna, hogy belészeret.A nő mélyet sóhajtott, és felidézte magában azokat a dolgokat, melyek nem változtak az eltelt évek alatt, majd azokat is, amelyek igen, mintpéldául a szülővárosa.- Nem tudom, értesültél-e már róla, Ford, de... Jártál már azóta újra a Vitorlásöbölben?- Igen, jártam - felelte a férfi rezzenéstelen arccal. - A felépült, új ház valóbanlenyűgöző!És ez még igencsak szerény jelző volt arra a hatalmas, rusztikus stílusú épületegyüttesre, amelyhez pajta, karám és számos istálló tartozott.- Whitaker Fallsban sokat beszélnek róla az emberek...- Tényleg? - csillogott hamiskásan Ford szeme.- Az a hír járja, hogy az FZM Társaság vette meg a birtokot, lebontatta az ódonházat meg a pajtát, és mindent újjáépíttetett. - Grace arra várt, hogy a férfi megerősíti vagy megcáfolja az állítását, ha egyáltalán tud valamit azügyről. Röviddel Fordanyjának halála után, azaz néhány hónapra rá, hogy a fiú elhagyta a várost, elárverezték a birtokot.- Bámulatos, hogy mindenhez hozzájuthatnak egyesek, ha pénzük van, ugye?vélte gúnyosan a férfi. - És ismeri valaki az új tulajdonost?- Nem, még a munkások sem! Mindent az FZM cég bonyolított le. De a ház elkészült, úgyhogy csak idő kérdése, és mindenki megismeri az újgazdát.Mivel Ford nem válaszolt, a nő feltételezte, hogy csakugyan nem tud semmit abirtok eladásáról, amely hajdanán a férfi nagyapjának tulajdonát képezte. Ford anyja örökölte a házat, de jelzáloggal terhelte meg, hogy károsszenvedélyének költségeit fedezhesse. így fiának semmije sem maradt az örökségből.Hirtelen felcsendült a zenekari muzsika az étteremben, a lágy dallam felhatolt az

erkélyig. A férfi kissé fájdalmas arckifejezéssel tekintett a golfpálya felé, de Gracenem tudott rájönni, mi bántja régi szerelmét. Csupa titok ez a férfi! A lány úgy érezte, többről hallgat, mint amit eddig mesélt.- Milyen különös érzés innen tekinteni le a golfpályára - suttogta Ford, és a hangja olyan bánatosan csengett.Grace a férfi markáns arcélét, érzéki ajkát és határozott állát figyelte.- Miért?- Mert gyermekként még a közelébe sem kerülhettem... Gyakran kisurrantam ide,ha besötétedett, és a golfpályát bámultam, hátul a dombon, a tizenharmadik lyuknál - mutatott le a férfi. - Órákon át kuporogtam ott, és aterasz nyitott ajtaján keresztül belestem a Country Club éttermébe. Elnéztem a jóízűen falatozó embereket,és azon töprengtem, vajon milyen íze lehet a sültnek és a homárnak. És ha szerencsém volt, megláthattalak téged is, a családoddal együtt. -Lassan megfordult, és kisimított egy tincset a nő homlokából, aztán megcirógatta Grace állát, és elidőzött ígyegy kicsit. - Figyeltem, hogyan táncolnak a párok, és ha megláttalak egy-egy esetlen kamasz karján, irigyeltem őket, és arról ábrándoztam,milyen lenne táncolni veled. Milyen lenne, ha a karomban tarthatnálak, amíg fülig belém szeretsz... Ugye,milyen nevetséges?Grace-nek ismét eszébe jutott a férfi magányossága, és gombócot érzett a torkában.

- Nem, egyáltalán nem az - motyogta.Ford kételkedve pillantott rá.- Nem mindig gondoltad így.A lány viszont most szeretett volna adni valamit a férfinak az elmaradt táncértcserébe. Lassan a mellére helyezte a kezét, nyaka köré kulcsolta a karját, és közelebblépett hozzá. Ujjai alatt érezte Ford testének melegét és izmainak játékát. Szikrázottközöttük a levegő, és a nő élvezte, ahogy egyszerre elfogja a sóvárgás.A férfi szeme lángolt a szenvedélytől, és megragadta Grace-t a csípőjénél fogva.

8/15/2019 A rossz fiú.doc

8/39

- Mi az ördögöt művelsz? - mordult rá.A nő csábítóan felnevetett:- Lazíts, és karolj át! Táncolni fogunk!3. FEJEZETA férfi megértette, hogy nincs más választása: táncolnia kell Grace-szel, mert azhozzásimult, és lassan, meghitten forogni kezdett vele. És Ford nem tiltakozott, hiszen tizenegy éven át csak arról álmodott, hogy egyszer így akarjába zárhassa kedvesét.Átölelte hát a lány derekát, az pedig még szorosabban hozzábújt. Keble a férfimelléhez, combja a lábához ért.Fordban fellobbant a szenvedély. Nagy levegőt vett, és beszívta azt a különös, nőies illatot, amely a Grace bokrétája virágboltra emlékeztette.Rózsaillat és érzékiségegyfajta izgató elegye volt ez.

A lány mosolyogva nézett rá.- Táncórákat vettél azóta? - ugratta a férfit.Jóleső érzés áradt szét Fordban.- Dehogy! Te vagy az én legjobb tánctanárom!Éles nevetés hallatszott lentről, és összeolvadt a zene lágy hangjaival. Grace a férfi vállgödrébe fúrta az arcát.Fordnak hirtelen bűntudata támadt. Nyelt egyet, és azt latolgatta, mi mindenrőlnem adott számot. Nem hazudott, csak elhallgatott néhány dolgot. Mégsem tudta elszánni magát, hogy felfedje a szándékait a lány előtt.Egyszer majd megteszi, de nemitt a vendéglőben. És nem most! Még akkor sem, ha az élete végre tökéletesnek látszik, ha csak erre az egy éjszakára is...És még akkor sem, ha oly közel jár már céljai megvalósításához, amelyeket egykor maga elé kitűzött!És amelyekhez természetesen Grace-nek is köze volt.Lehunyta a szemét, és igyekezett inkább a jelenre összpontosítani. Amikor a keze végigsiklott a nő hátán, Grace megborzongott, aztán csillogószemmel újra rápillantott.Ford homlokráncolva figyelte, hogyan küzd a lány a kettejük közt fellobbant vonzalom ellen. Tekintete a nő szájára siklott, és újjáéledtek bennea régi emlékek.Grace ajka szinte magától nyílt szét, lehelete a férfi arcát simogatta.Ford lehajolt, és lágyan megcsókolta egykori kedvesét. A csók oly édes volt, hogyférfiban fájdalmas sóvárgás ébredt.A lány Ford mellére tette a kezét, de nem tolta el magától.- Ford... - Hangjának remegése bizonytalanságról árulkodott, és arról, hogy tartattól, ami most kettejük között történni fog.A férfi tudta, hogy még mindig él köztük a régi varázs, amelyet nem lehet megmagyarázni, és amelynek sem a pénzhez, sem a társadalmihelyzetükhöz nincs köze.Átkulcsolta Grace nyakát, és hüvelykujjával felemelte az állát. A lány nem tiltakozott, de nem is védekezett, hanem közelebb húzta magához aférfi fejét. Megadóan lehunyta a szemét, röviddel azelőtt, hogy Ford az ajkára tapasztotta a száját. Ez acsók azonban nem édes, hanem sokkal inkább szenvedélyes volt.A nő forrp ajka készségesen szétnyílt, Ford azt tehetett, amit csak akart. És megis tette. Nem bánta az idő múlását, élvezte nyelvük érzéki játékának minden pillanatát. Grace viszonozta a szenvedélyét, csókjának íze egymeleg nyári nap hangulatátidézte fel a férfiban.Amikor Ford végre elengedte a nőt. Mindketten ziháltak. Csak egyetlen gondolatjárt a férfi fejében.- Szeretnék kettesben maradni veled - mondta ki végül.Úgy tűnt, Grace-nek is ugyanez a kívánsága, de gondolnia kell a lehetséges következményekre is. Végül láthatóan félretette a kétségeit, ésbeadta a derekát:- Hozzád vagy hozzám menjünk?Ford tétovázott. Vajon Grace még mindig az apjánál lakik?- És ha esetleg hozzád mennénk?A nő mosolygott, mintha kitalálta volna a gondolatát.- Egyedül lakom, ha emiatt fájna a fejed...- Akkor menjünk hozzád! - javasolta Ford. Isten ments, hogy valaki meglássa

őket együtt a szállodában! Kívánja a nőt, de nem szabad, hogy emiatt csorba essékGrace jó hírén. - Kövesd az autómat a szállodáig! Ott leparkolok.A lány rábólintott, ő pedig ismét szenvedélyesen megcsókolta, hogy eloszlassa amaradék kételyeit is. Mindketten reszkettek, amikor végre kibontakoztak egymásöleléséből. Ford remélte, hogy a nő vágya kitart, amíg a lakásba érnek.Letett néhány bankjegyet az asztalra, amelynek összegébe tetemes borravalót isbeleszámolt, és elhagyta a Country Clubot, Grace-szel az oldalán.A hátsó kijáraton keresztül.Mi az ördögöt művelek én itt? - tette fel magának a kérdést Grace immár sokadszorra, és a kormány mellől lopva a férfira pillantott, aki melletteült az anyósülésen.Ford mereven bámult ki a szélvédőn, miközben balra fordultak, és Whitaker Fallshatára felé vették az irányt. Grace-szel ellentétben ő teljesen higgadtnak látszott. Alány viszont eddig még sosem vitt haza férfiakat a lakására.Ford nem idegen számára, de vajmi keveset tud erről a nagyszerű és sikeres üzletemberről. Azt azonban nem tagadhatta le, hogy még mindig

milyen erősen vonzódik hozzá.Olyan sokáig élt magányosan! Most pedig kimondhatatlanul vágyott arra, hogyújraélhesse kettőjük lángoló szenvedélyét és különös kapcsolatát.Mind ez idáig igazán illedelmesen viselkedett - apja elvárásainak megfelelően ,teljesítette az öregúr minden kívánságát, eltűrte a hangulatváltozásait, és őrizte a család jó hírét. De ez az éjszaka egyedül az övé lesz! És maéjjel csak az övé lesz a férfi, akit mindig is szeretett.- Merre laksz?Ford duruzsoló hangja megnyugtatta, és elterelte a figyelmét.

8/15/2019 A rossz fiú.doc

9/39

- Körülbelül három mérföldnyire innen. Emlékszel még Hattie Morgan házikójára?A férfi bólintott.- Persze! Csupán egy kis berek választja el a Vitorlás-öböltől.- Még megvan az a kis berek.A ház egy félreeső helyen állt, magas fák ölelték körül, és ablakából egy tóra lehetett látni.- Hattie négy ével ezelőtt meghalt, és én megvásároltam a telket. A ház elég kicsi, mindössze két hálószobája és egy nappalija van, de nekemtökéletesen megfelel.- Őszintén szólva csodálkozom, hogy nem mentél még férjhez.A nő eredetileg nem szándékozott Dávidról beszélni, főleg nem ezen az estén, deFordot sem akarta becsapni.- Majdnem öt évig voltam férjnél.A férfi hallgatott, és Grace érezte, hogy közben figyeli őt. Amikor Ford kinyújtotta a kezét, és megérintette a vállát, megkönnyebbült.

- Megkérdezhetem, miért váltatok el?- Mert nem igazán ragaszkodtunk egymáshoz - vonta meg a vállát a nő, és nemvolt hajlandó többet elárulni. Végtére is maga Ford volt az egyik válóok. - A válásután férjem Norfolkba költözött, és az anyjától értesültem, hogy újra megnősült. Azóta két fia született.Ford egy hajtincset babrált a nő nyakán.- És nincs közös gyereketek?-Nincs. Próbálkoztunk, de nem jött össze - füllentette Grace, és elhallgatta a fájdalmas igazságot, hogy őrajta múlt a dolog.Bekanyarodott az utcába, amely a házhoz vezetett, közben pedig egyfolytábancsevegett, nehogy Ford tovább firtassa a részleteket. Egy percre rá leparkolt az előtető alatt, és leállította a motort.- Hát, itt volnánk! - mutatott körbe boldogan, és a verandához vezető aszfaltosúton megvárta, amíg Ford csatlakozik hozzá. Kinyitotta az ajtót, és belépett a házba,de idegességében továbbra is összevissza fecsegett.A szobában a Fordtól kapott rózsák fogadták. Bódító illatuk eltompították érzékszerveit, szinte megrészegítették. Bebotorkált a nappaliba, ésfelkapcsolta a villanyt.Kellemes fény árasztotta el a szobákat.A férfi mosolygott, amikor megpillantotta a nappaliban sorakozó rengeteg kristályvázát.- Ejha! - csúszott ki a száján.Grace letette táskáját, és levette a cipőjét.- Azt hiszem, még nem is mondtam köszönetet a virágokért...- Ugyan már! Semmiség.- De hiszen egy kisebb vagyonodba kerültem! Igazán nem kellett volna...A férfi csupán megvonta a vállát, és megérintett egy piros virágot.- Ha az emlékezetem nem csal, mindig is imádtad a virágot, különösen a rózsát.- Jól emlékszel - felelte meghatottan a nő. - Az édesanyámra emlékeztet engemez a virág, és arra, amikor kislány koromban segítettem neki a kertben.Apja a mama halála után befüveztette a rózsakertet, mert a látványa fájdalmat ébresztett benne.A lány szórakozottan elrendezgetett egy csokrot, csak hogy csináljon valamit.- Fogalmam sincs, mit kezdjek ennyi rózsával...-Örülj neki!Grace válaszolni akart, de elnémult, amikor meglátta, hogy a férfi leveti a zakóját, és a szófa háttámlájára akasztja. Ford a nyakkendőjét ismeglazította, mire a nőmég idegesebb lett.- Szeretnéd, ha inkább visszamennék a szállodába? - kérdezte erre férfi, minthakitalálta volna Grace gondolatát.- Dehogy! - tiltakozott a lány, de rögtön meg is ijedt ettől, és zavarában megköszörülte a torkát. - Illetve jó lenne, ha maradnál. Végül is... Nos...- pirult el fülig,és elfordította tekintetét.A férfi azonban felemelte Grace állát, és kényszerítette, hogy a szemébe nézzen.- Nos, micsoda? - kötötte az ebet a karóhoz.Grace nagyot sóhajtott, és összeszedte minden bátorságát.- Végül is olyan régen történt.

Ford elgondolkodott.- Ami velem kapcsolatos, vagy általában az egész?-Mindkettő...A férfi lehajtotta a fejét, és mosolygott.- Hát, ha az megnyugtat, akkor bevallom, hogy én is hasonlóan érzek.És Grace hitt a férfinak, mert az olyan őszintének látszott.- Tudod, mit? Miért nem folytatjuk ott, ahol a Country Clubban abbahagytuk?Semmi sem kötelező, és bármikor befejezhetünk mindent - simogatta meg a nő arcát. - Csak azt kell megmondanod, mikor hagyjuk abba.Rendben?Grace bólintott.- Akkor lekapcsolhatom a villanyt?A nő ebbe is belegyezett, és végignézte, ahogy Ford leoltja a lámpát, majd odajönhozzá. Amikor a férfi megállt előtte, érezte testének melegét és az illatát.- Nem bánod, ha kiveszem a csatot a hajadból? Ugye megengeded nekem? - Ford

igyekezett higgadtan beszélni, de hangjának ércessége elárulta izgalmát. - Úgy szeretnélek kibontott hajjal látni!Anélkül, hogy pillantását levette volna a férfiról, Grace szétpattintotta a csatot, ésa haja egyszeriben hosszú fürtökben omlott a vállára.Ford mélyet szippantott, a lány pedig úgy érezte, mintha egy pillanatra megáll aszívverése. Tekintetével biztatta régi kedvesét, hogy az megérintse a haját, és Fordbeletúrt a selymes zuhatagba. Sóvárogva felsóhajtott.- A hajad még mindig olyan lágy, mint annak idején - dicsérte Grace-t. - De korábban nem voltak ilyen vörösesbarnák a tincseid.A lány örült, hogy Ford észrevette rajta a változást.

8/15/2019 A rossz fiú.doc

10/39

- Igen, az idő múlásával sötétedett a hajam. Ezt a vöröses színt pedig bizonyáraanyámtól örököltem.A férfi lágyan simogatta. Grace megremegett.- Megcsókolhatlak?A nő felpillantott, és mosolygott. Jóleső melegség árasztotta el minden tagját.- Eddig még senki sem kért tőlem engedélyt erre.Ford viszonozta a mosolyát, és előtűntek arcán a gödröcskék.- Igyekszem úriemberként viselkedni. Ezért megismétlem: bármikor szólhatsz, haabba szeretnéd hagyni...Grace azonban nem akarta, hanem máris többre vágyott. Hagyta, hogy a női ösztönei vezéreljék.- Akkor hát engedélyt adok a csókra!Ajkuk egymáshoz tapadt. Ford egyre jobban magához szorította. Grace megadóan hozzásimult, és végigsimított a férfi izmos mellén, mialatt

viszonozta Ford nyelvének izgató játékát. Amikor a férfi keze a melléhez ért, és hüvelykujjával cirógatnikezdte a meredező mellbimbókat, sóvárogva felnyögött. Sosem tapasztalt, forró vágyakozás lobbant fel benne.Végül Ford eleresztette, és csókot nyomott a homlokára.- Hiszen te reszketsz! Ez rossz vagy jó jel?Grace behunyta a szemét, és újra végiggondolta a dolgot. Még visszaléphet. Deúgy érezte, elérkezett a beteljesülés pillanata. Sóvárgásuk lassanként erős vágyakozássá, végül pedig emésztő szenvedéllyé vált, amely több volt,mint egy szerelmi aktus önmagában. A lány rádöbbent, hogy még mindig milyen szoros érzelmi szálakfűzik össze őket.- Vedd jól jelnek! - nézett a férfi szemébe. Eszébe jutott az elhatározása, hogyigenis ki fogja használni ezt az éjszakát. - Átmenjünk a hálószobámba?Ford válaszképpen megfogta a kezét, és átvezette a hálóba, majd megállt a menynyezetes ágy előtt.A nő ekkor gombolgatni kezdte Ford ingét, aki már a nyakkendőjét is levette. Ezután a férfi Grace-t is lassan megszabadította a ruháitólEgymás testének felfedezése mindkettejüknek nagy örömet szerzett.Az idő múlása már nem számított. Varázslatos éjszaka állt előttük. Ford végtelennek tűnő időt töltött el azzal, hogy kezével és ajkával felfedezzeGrace nőiesdomborulatait, miközben a lány is élvezettel cirógatta Ford izmos testét és felhevült bőrét.Amikor szerelme föléje telepedett, Grace úgy érezte, lángok ölelik körül. Ford kisimította az arcából a hajfürtöket, és mohón megcsókolta. Aztánránézett. Tekinteteboldogságról árulkodott, de egyszersmind szomorúságot is tükrözött.Grace-nek elszorult a szíve.- Ó, édesem, annyira hiányoztál! - suttogta a férfi.A nő meghatottan cirógatta meg az arcát.- Te is nekem!Megkönnyebbült mosoly bujkált Ford szája szegletében. Felkönyökölt, és most amásik kezével simogatta meg a lányt.Grace felsóhajtott, amikor Ford megérintette legérzékenyebb testrészét, és közelebb húzódott a férfihoz. Ez az önkéntelen mozdulatmegörvendeztette kedvesét, akiennek ellenére igyekezett kordában tartani a vágyait, és homlokráncolva így szólt:- Olyan sokáig ábrándoztam erről. Szeretném, ha tökéletes lenne!- Az is lesz, drágám - ígérte Grace, és magához húzta Ford fejét.És beváltották az ígéretüket. A férfi úgy felkorbácsolta a nő vágyát, mint addigmég soha senki. Szeretkezésük két elveszett lélek egymásra találása, a szerelem diadala volt.Grace ezen a végtelennek tűnő, csodálatos éjszakán egyszer sem kérte, hogyhagyják abba...A dörömbölés egyre erősödött, és a hang, amely Grace nevét kiáltozta, egyre követelőbb lett. A nő azonban a füle botját sem mozgatta, és mégszorosabban bújt ameleg, izmos testhez, amely hátulról átölelte. Egy láb pihent a combja közt, és erőskar kulcsolódott szorosan a dereka köré.A lány félálomban elmosolyodott. Ford még mindig itt van, élő bizonyítékakéntannak, hogy az elmúlt, szenvedélyes éjszaka nem csupán egy csodaszép álom volt...Kábult agyán átsuhant a gondolat, hátha ezúttal másképp alakulnak a dolgok. Talán ezúttal megtalálhatják a boldogságot!

A dörömbölés azonban nem akart megszűnni. Grace arca elfelhősödött, és a férfi is mocorogni kezdett. Azután megsimogatta a lány csípőjét, ésarcát a hajába temette.- Valaki be akar jönni, szívem - suttogta szerelme fülébe.Grace erre hirtelen tágra nyitotta a szemét, szíve hevesebben dobogott. Valóban,a bejárati ajtó felől jött a zaj. Kibontakozott a férfi öleléséből, ledobta a takarót, ésfelpattant az ágyról. Álomittasan betámolygott a fürdőszobába, leakasztotta a pongyolát a fogasról, és sebtében belebújt. Ki az ördög lehet az?Pillantása a fürdőszobatükörre esett, és összerázkódott. Az arca sugárzott ugyan,de a haja alaposan összekócolódott, ajka megduzzadt Ford csókjaitól, a nyakán pedig kis folt éktelenkedett. De mivel a dörömbölés egyretürelmetlenebbé vált, nemmaradt ideje arra, hogy rendbe szedje a külsejét.Áthaladt a hálószobán, és közben megszemlélte azt a vonzó férfit, aki az ágyábanfeküdt. Ford hátáról lecsúszott a takaró, és láthatóvá vált meztelen felsőteste. Csábítóan mosolygott.Grace rá sem hederített újból fellobbanó vágyakozására, hanem még szorosabbracsomózta a pongyola övét.

- Maradj nyugodtan az ágyban! - hagyta meg a férfinak.- Még szép, hogy itt maradok - nevetett amaz. - Ne aggódj, nem fogok köddé válni, mire visszajössz! - Sötétkék szemének pillantása nem hagyottkétséget afelől, mire gondol. Grace megborzongott, amikor elképzelte, hogy az egész vasárnap délelőttöt kedvesével töltheti az ágyban - mihelystmegszabadul a hívatlan látogatótól. Akisajnos egyre erőszakosabban dörömbölt...A nő kisietett a hálóból, és becsukta maga mögött az ajtót. Kikiáltott a szomszédos nappaliból:- Jövök már!De közben megpillantotta Ford zakóját a szófa támláján, és gyorsan begyömöszölte a ruhásszekrénybe.

8/15/2019 A rossz fiú.doc

11/39

Azután kinyitotta a ház bejárati ajtaját, és egyszerre kiröppent szeméből mindenálmossága. Apja állt a küszöbön, haragtól lángoló arccal.- Apa! - kiáltott fel Grace. - Mit keresel te itt?Az öregúr válasz helyett beviharzott a házba. Nem volt éppen magas termetű, deéletereje és eltökéltsége ellensúlyozta ezt.- Tíz óra elmúlt, édes lányom! Mi az ördögöt művelsz ilyenkor még az ágyban?Szórakozom! Azt teszem végre, ami jólesik. Azt hiszem, újra szerelmes tudnéklenni, válaszolta gondolatban a nő. Gyorsan összébb rántotta magán a pongyolát,mert csak most döbbent rá, hogy semmit sem visel alatta. Ebben a pillanatban jött ráazonban arra is, hogy apja vészesen közel áll a hálószoba ajtajához.- De hiszen vasárnap van, apu! - méltatlankodott, és kiment a konyhába, merttudta, hogy az öregúr követni fogja őt oda. - Ma nem dolgozom, úgyhogy lustáikodhatom, ha úgy tartja kedvem.

Apja különös hangot hallatott, amellyel kifejezte rosszallását. Ő mindig koránkelt, mert hitt abban, hogy akkor csakugyan aranyat lel. Grace messzemenőkigegyetértett vele, de szerette volna ezt az egyetlen napot Fordra áldozni, főképp azért,mert a férfi ma elutazik. Ám előtte még néhány dolgot meg kell beszélniük, példáulazt, hogyan tovább...Grace vizet öntött a kávéfőzőgépbe, és hátrapillantott.- És miért nem telefonáltál előtte ide, ahogy szoktál?- Nocsak! Bejelentés nélkül már nem is szabad meglátogatnom a tulajdon lányomat?Grace azonban elhatározta, nem hagyja, hogy az apja lelkiismeret-furdalást ébresszen benne, ezért mézesmázosan mosolygott, miközben kávéttett a szűrőbe.- Csak meglepődtem a látogatásodon, ennyi az egész. Ma nem mentél golfozni?- Ha esett, ha fújt, az öregúr minden vasárnap délelőtt golfozott a Country Clubban.Ezért Grace nyugtalankodni kezdett.- De képzeld, ott voltam, és már éppen nyerésre álltam, amikor Sheldon olyan hírtközölt velem, amely teljesen elrontotta az örömömet.Sheldon a városka egyetlen bankjának fiókvezetője volt. A nő sejtette, mire akarkilyukadni az apja, de nyugalmat erőltetett magára.- No és mi az a hír?- Hogy Ford McCabe megérkezett Whitaker Fallsba - vörösödött el ismét az idősférfi a dühtől.Grace-nek összerándult a gyomra, és igyekezett megjátszani, mennyire meglepteez a hír.- És Sheldon találkozott vele?- Nem, nem találkozott - túrt bele őszes hajába Ellis. Ez az egyébként nyugodt,kiegyensúlyozott ember mindig kijött a sodrából, ha Ford McCabe került szóba.Tegnap, kasszazárás után Sheldon átfutotta az újonnan megnyitott számlákat, és rábukkant egyre, amelyet Ford McCabe nevére nyitottak. Aszerződésen az ő aláírásaszerepelt, és a tegnapi dátum.Grace elbizonytalanodott, és azon tépelődött, vajon miért nem említette Ford ezta számlát. Biztosan van erre valami ésszerű magyarázat! Megpróbálta elhessegetnikételyeit, és a konyhakredenchez ment, hogy kivegyen belőle két kávésbögrét.Apja ezalatt feszülten járkált fel s alá az aprócska konyhában.- És tudod, melyik céget nevezte meg a munkaadójaként? - szegezte a lányánaka kérdést, de nem hagyott időt a válaszadásra, hanem nyomban folytatta: - Az FZMet! Ő a tulajdonosa annak a gazdasági szervezetnek, amelyikmegvette a telket a Vitorlás-öbölben!Mi a csuda! Tehát Ford Whitaker Fallsban akar letelepedni? És ha igen, miért nembeszélt neki erről a tervéről? Grace fejében egymást kergették a gondolatok, és úgyérezte, lóvá tették. Épp a kávéját töltötte ki, s a keze remegni kezdett. Gyorsan viszszatette a kannát a tűzhelyre.Döbbenten vitte oda a bögréket a konyhaasztalhoz, és leroskadt az egyik székre.Mialatt a kávét fogyasztották, apja végig Ford McCabe-et szapulta, szabad utat engedve keserű érzéseinek, amelyek a férfi távozása ótafelgyülemlettek a lelkében.

Grace persze közbevetett néha egy-egy olyan megjegyzést, amely az öregúr szája íze szerint való volt, de ezalatt végig azt tervezte, hogy kérdőrevonja hajdani szerelmét, amint apja elmegy. Úgy érezte, Ford alaposan átverte őt a szenvedélyes éjszaka ellenére.Ahelyett, hogy apját megkínálta volna még egy kis kávéval, Grace közölte azöregúrral, hogy még sok a tennivalója. Kikísérte hát Ellist az ajtóhoz, de az hirtelenmegtorpant, amikor a nappalihoz értek. Meghökkenve bámult a rózsatengerre. Érkezésekor olyan feldúlt állapotban volt, hogy nem is vetteészre a virágokat.- Mit jelentsen itt ez a temérdek rózsa? - faggatta a lányát.A nő kétségbeesetten kutatott valami hihető magyarázat után.- Túl sokat rendeltem, és a felesleget hazahoztam, hogy örömem teljék benne itthon is.Az idős úr arcára kiült a szomorúság, amikor beszippantotta a rózsák illatát.Még mindig nagyon hiányzik nekem - sóhajtotta, és Grace tudta, hogy a feleségéregondol. - De ha még itt lenne köztünk, bizonyára nagyon büszke lenne rád és az üzletedre.A nő együtt érzően fogta meg apja kezét, és kikísérte az ajtóhoz.- Igen, tudom.

Ellis kilépett a verandára, és onnan még egyszer visszafordult. Elszánt ábrázattal,szikrázó szemmel végre felfedte jövetelének valódi okát.- Figyelmeztetlek, Grace, amennyiben újra felbukkanna Ford McCabe, tartsd magad távol tőle! Ez az elvetemült kölyök tizenegy évvel ezelőtt sokbánatot okozottnekünk, és hidd el, ez most sem lenne másképp!Grace visszafojtotta azt a megjegyzését, miszerint Ford nem kölyök többé, hanemfelnőtt férfi - és micsoda férfi!- Talán megváltozott azóta - felelte, noha most már maga sem hitt ebben igazán.

8/15/2019 A rossz fiú.doc

12/39

- Mindig is ilyen lágy szívű voltál, Grace -jegyezte meg gúnyosan az öregúr de ne felejtsd el, hogy Ford McCabe ölte meg Aaront, és tette tönkrea családunkat,arról már nem is beszélve, amit ellened elkövetett! - Ellis nem rejtette véka alá ellenséges érzelmeit.Grace megrettent a gondolattól, hogy Ford esetleg meghallhatta az idős úr iméntikifakadását. Valaki ugyanis annak idején meglátta őt Ford társaságában, és elterjedta pletyka, hogy van köztük valami. Ez természetesen nem tett jót a lány hírnevének.Persze Ellis emiatt is kizárólag Fordot hibáztatta, pedig Grace is éppúgy akarta a dolgot. Csak hát az öregúrnak könnyebb volt azt hinnie, hogyFord a bűnös lánya ártatlanságának elrablásában is.- Mindegy, mi okból tért vissza az a gazfickó a városba, csak veszedelmet hozhatránk - zárta le a vitát Ellis. - Tartsd távol magad tőle! - intette a lányát, és elment.Grace becsukta az ajtót, és nekidőlt a falnak.- Most már kijöhetek?

A nő összerezzent a mély hang hallatán, és kinyitotta a szemét. Ford állt előtte ahálószoba küszöbén, hanyagul az ajtófélfának támaszkodva. És felöltözve - szerencsére, így, ingben és nadrágban már nem emlékeztetett arraaz érzékiséget sugárzóés kedves férfira, akit Grace húsz perccel ezelőtt magára hagyott az ágyban.Mivel a lány nem válaszolt a kérdésére, Ford ellökte magát az ajtófélfától, és rezzenéstelen arccal közeledett kedvese felé.- A jelekből ítélve apád érzelmei nem változtak azóta, amióta elhagytam a várost.- Nem tagadom - nevetett fel keserűen Grace, aztán a heverőhöz lépett. Az elmúltéjjel testestül-lelkestül rábízta magát erre a férfira. Most viszont úgy érezte, megfosztották az álmaitól, és nem értette, miért. - És miféle üzletiügyek vezéreltek viszsza ide, Ford? - szegezte neki a kérdést, megadva neki az utolsó lehetőséget, hogyjóvátegye mulasztását.Ford megtorpant, és hirtelen nagyon feszültnek látszott. Tekintete elborult.Grace-nek pedig úgy elszorult a szíve, hogy szinte fájt.- Mondd el nekem az igazat, kérlek! - fakadt ki hirtelen. Gombócot érzett a torkában. - Az már a tudomásomra jutott, hogy tiéd az új ház aVitorlás-öbölben. Apámhallotta Sheldontól. És, ugye, tiéd az FZM is?Ford nagyot sóhajtott, és megdörzsölte borostás állát. Egy darabig nyomasztócsend ülte meg szobát, majd a férfi így szólt:- Igen, az enyém az FZM Incorporation. A cég neve pedig a Ford ZachariasMcCabe rövidítése. Annak a háznak valóban én vagyok a tulajdonosa, és azért jöttem, hogy szemügyre vegyem, mielőtt befejeződik a felújítás,és beköltözhetem.Ami körülbelül öt héten belül megtörténik majd.Grace keserűen nézett rá. Minden álma romba dőlt.- Hazudtál nekem, Ford!A férfi szája remegett, de tekintete kifürkészhetetlen maradt.- Nem akartam, hogy így jusson a tudomásodra a dolog!Hát itt a vége, fuss el véle! Ford egy ócska kifogással intézte el az ügyet, megcsúfolva a szerelmes éjszakájukat. Ennél többet nem mondott, ésGrace-ben még maradtannyi szikrája a női büszkeségnek, hogy nem követelt kedvesétől ennél hihetőbb magyarázatot.Feltörő könnyeit próbálta visszatartani. Remélte, hogy ennyi idő elteltével talánmásképp végződik a kapcsolatuk, de már nem tudott bízni a férfiban. Már azt semtudta, hogy a szenvedélyes szeretkezésük mennyire volt őszinte Ford részéről.Dacosan felszegte az állát.- Azt hiszem, jobb lesz, ha most visszaviszlek a Hampton Szállóba.A férfi nem tiltakozott. Bólintott és megfordult, hogy maradék holmiját is kihozza a hálószobából.Es Grace - pontosan úgy, mint hajdanán, amikor a férfi elhagyta őt - most is aztérezte, hogy megszakad a szíve.Csakhogy ezúttal fájdalmát az a tudat is növelte, hogy alaposan felültették.4. FEJEZET- Még mindig nem múlt el az influenzája?Grace felpillantott, amikor Randái Chase doktor úr, az édesapja kollégája az ő beteglapjával a kezében belépett a rendelő vizsgálójába.- Sajnos, még nem! - felelte bágyadt mosollyal, mert valóban nem érezte valami

jól magát. - Egymást követik a rosszulléteim. Különös. Az egyik pillanatban mégsemmi bajom sincs, a másikban meg úgy érzem, semmi sem marad meg bennem.Amellett gyakran vagyok fáradt, és minden tagom hasogat.A doktor megigazította aranykeretes szemüvegét, és együttérzéssel visszamosolygott Grace-re.- Akkor most megvizsgálom, közben pedig behozatom Marcie-val a laboreredményeket. Üljön föl a vizsgálóágyra, kérem! 156 289Grace engedelmeskedett, mialatt az orvos kikukkantott az ajtón, és megkérte a nővért, hogy hozza be a laborvizsgálatok eredményeit. Aztánismét Grace felé fordult,és meghallgatta a tüdejét. Kijelentette, hogy mindent rendben talál.- Nyújtsa ki a nyelvét! - utasította páciensét, és kivett a zsebéből egy kis lámpát,hogy szemügyre vegye a nő torkát meg a manduláját. - Itt sincs semmi baj. Feküdjön le! Megnyomkodom a hasát.Ekkor megjelent Marcié, letette az asztalra a leleteket, és elment. Grace lefeküdt,hogy az orvos folytathassa a vizsgálatot.- Gyakran jelentkezett magánál az utóbbi időben ez a teltségérzet?- Néha-néha - ismerte el a nő, és felszisszent, amikor az orvos hideg ujjai a hasához értek.

- Elnézést! - szabadkozott a doktor, és csevegéssel igyekezett elterelni betege figyelmét a vizsgálat kellemetlenségéről. - Azt mondják, márkiszállították a bútorokat is a Vitorlás-öbölbe, az új házba.Grace-nek görcsbe rándult a gyomra, amikor az orvos szóba hozta a birtokot,amelyről időközben már szinte mindenki tudta, hogy Fordé. Behunyta a szemét, ésküszködött a rátörő rosszullét ellen.- Valóban? - próbált társalogni könnyedén, pedig a városka minden lakója erről beszélt, és sok találgatás látott napvilágot Ford McCabevisszatérésével kapcsolatosan.Immáron öt hét telt el azóta, hogy együtt töltötték azt a bizonyos éjszakát, és

8/15/2019 A rossz fiú.doc

13/39

Grace-nek sokszor megfordult a fejében, hogy a makacs rosszullétei hátterében inkább lelki okok húzódhatnak meg, nem pedig egy influenzatünetei. Tartott attól,hogy a városban valahol ismét összefut Forddal, és ez nagyon nyugtalanította. Mindamellett nem bírta megemészteni, hogy a férfi becsapta őt.Hogyan lehetett ennyire elvakult, hogy mindjárt az első találkozáskor Ford karjábavetette magát? Ráadásul azóta a férfi nem adott életjelt magáról, így azt is feltételezte,hogy a szenvedélyes együttlétük McCabe-nek korántsem jelentett olyan sokat, mintneki.Ismét felszisszent, amikor Chase doktor kitapintott egy különösen érzékeny helyet.Az orvos homlokráncolva megkérdezte:- Itt fáj?- Csak egy kicsit kellemetlen.A doktor kijelentette, hogy felülhet, majd hátat fordított neki, és lejegyzett valamit.

- Marcié mesélte, hogy ma reggel, munkába jövet, látott egy pezsgőszínű sportkocsit a Kavicsos utcánál. Ezek szerint visszatért acsendháborító?Ford tehát megint visszajött a városba!Grace megdörzsölte a halántékát, mert hirtelen szédülés fogta el. Nem tudta, vajon azért érzi-e ezt, mert nagyon hirtelen ült fel, vagy a hírváltotta ki belőle ezt a kellemetlen érzést. Még öt hét elteltével sem volt képes feldolgozni a tényt, hogy a fér7fi Whitaker Fallsba fog költözni.- Semmilyen kóros tünetet nem találtam magánál - állapította meg Chase doktor,majd kinyitotta a laboreredményeket tartalmazó dossziét. - Lássuk csak, mit árulnakel a leletei! A pajzsmirigy rendben működik, a vércukorszint normális, a koleszterinsem emelkedett, és... - A torkán akadt a szó. Döbbenten bámult betegére. - Itt az áll,hogy maga terhes!- Hát erre vonatkozóan is csináltatott vizsgálatot?Az orvos vállat vont.- Csak hogy kizárjunk minden egyéb okot. De az adatok szerint maga gyermeketvár!Grace-nek hirtelen kiszáradt a szája.- Ez képtelenség! Ugyanis meddő vagyok.- Ki állapította meg ezt?- Senki, de Dávid és én... Nos, nekünk nem lett gyermekünk. Azóta viszont nekiszületett kettő. Tehát csak rajtam múlt a dolog.- Ez nem jelent semmit - nézett rá barátságosan Chase doktor. - Csináltatott mármeddőségi vizsgálatot?- Azt éppen nem, de...A doktor eltöprengett egy pillanatig, majd újra a kezébe vette Grace beteglapját.- Mikor volt az utolsó vérzése?- Nagyon rendszertelen a ciklusom. Épp ezért nem is tudok ilyen hirtelen válaszolni a kérdésére. - Még sosem volt rá oka, hogy pontosanszámon tartsa, mikoresedékes a vérzése. - Talán úgy hat héttel ezelőtt jött meg utoljára. Vagyis most márbármelyik pillanatban várható.Válaszát az orvos szemlátomást úgy értelmezte, hogy az utóbbi időben nem éltnemi életet. Miután feljegyzett valamit, újból a nőre nézett.- Akkor valami hiba csúszhatott a laborvizsgálat eredményébe.- Igen, bizonyára ez történhetett - ragyogott fel Grace arca.Lehetséges volna, hogy mégis teherbe esett? Végiggondolta a tüneteit, és el kellett ismernie, hogy ezek bizony a másállapot általános árulkodójelei.Hogyan történhetett ez? Vajon csakugyan annyira nem illettek össze Daviddel,hogy nem lett gyermekük? Grace fejében egymást kergették a gondolatok, de nemakart elárulni belőlük semmit, nehogy Chase doktor gyanút fogjon.- Szerintem maradjon otthon az elkövetkezendő néhány napban, és kérje megDórát, hogy helyettesítse magát! Ha hétfőig nem lenne jobban, jöjjön vissza mégegyszer! - javasolta az orvos.

Grace kábultan bólintott. Most ugyan még annál is rosszabbul érezte magát, mintamikor ide jött. Fogta a táskáját, és még egy szóra megállította az orvost:- Remélem, számíthatok a diszkréciójára, doktor úr, és bizalmasan kezeli a leleteim eredményét. - Nem akarta, hogy apja is értesüljön adologról.- Természetesen - felelte elgondolkodva a férfi, azután hozzátette: - Az, hogymaga és Dávid nem tudtak gyermeket nemzeni, még nem jelenti azt, hogy magameddő. Sokféle oka lehet annak, ha egy házaspár nem részesül gyermekáldásban, demég teljes sterilitás esetén is történhetnek csodák...A nő csupán bólintott, mert nem mondhatta meg az orvosnak, hogy egyfelől boldoggá tette ez a hír, másfelől viszont félt, hogy könnyelműviselkedése visszavonhatatlan következményekkel járhat...Ford erősebben markolta meg a volánt, amikor bekanyarodott az Oakton sugárútra, és a piactér irányába hajtott. Öt hét telt el azóta, hogyszeretkezett Grace-szel, demég mindig bánta akkori viselkedését. Sajnálta, hogy konok hallgatásával fájdalmatokozott neki.

Ezenkívül mardosta a bűntudat. Már a vacsoránál elmondhatta volna az igazat aVitorlás-öbölről meg az FZM Incorporationről, de azt hitte, lesz még ideje bőven,hogy udvaroljon Grace-nek, és bebizonyítsa, mennyire megváltozott. Szeretett volna újra részese lenni egykori kedvese életének.Ám Grace apja megfosztotta ettől az esélytől, és keserű szavaival lerombolta aA rossz fiúterveit. Ford jól hallotta a hálószobából, hogyan tajtékzott az öregúr mérgében, hogyan szakította fel a múlt sebeit, és hogyan élesztette újjá arégi vádakat, amelyekAaron halálával is kapcsolatosak. Abban a pillanatban úgy érezte, hogy az eltelt évek

8/15/2019 A rossz fiú.doc

14/39

fáradozásai, amelyekkel igyekezett egy új életet felépíteni magának, és visszanyernia becsületét, fabatkát sem értek. Sikerei egy csapásra megsemmisültek Ellis gyűlöletének mérges nyilaitól. Ismét kételkedni kezdettönmagában, és rádöbbent, hogytalán sosem lesz elég jó Grace Holbrooknak. Magába zárkózott, amikor a nő kérdőre vonta,- éppen úgy védekezett, ahogy ezt kamaszkorábantette. Úgy látszik, ez azönvédelmi ösztön most még erősebben működött benne, mint valaha.Grace nagyon kijött a sodrából azon a reggelen, ő pedig visszavonult, miután Ellisvádjait véletlenül kihallgatta. Azt gondolta, az lesz a legjobb, ha elmegy, hogy a nőlecsillapodhasson, és megbarátkozzon a ténnyel, hogy ő újra itt fog lakni a városban.Szeretné visszanyerni a becsületét!És ez egyszer sikerülni is fog neki!Gyereket várok. Most már kétség sem férhet hozzá, gondolta Grace.

A terhességi teszt, amelyet vagy húsz egyéb dologgal együtt vásárolt a drogériában, nehogy feltűnő legyen, egyértelműen alátámasztotta alaborjelentés eredményét.A lány hangtalanul zokogott. Egy kövér könnycsepp gördült le az arcán. Majdmég egy. Most aztán megeheti, amit főzött!Kezét a hasára szorította, amely nemsokára gömbölyödni kezd, és mindenki megtudja majd, hogy áldott állapotban van. Egyfelől végtelenülboldoggá tette a gondolat, hogy mégis lehet gyermeke, másfelől viszont megrémült, mennyi nehézség vármég rá és a babára. A kitörő félben lévő botrányról már nem is beszélve!Nem elég, hogy hajadon létére gyermeket vár, de még az emberek is rojtosra beszélik majd a szájukat, azt találgatván, vajon ki lehet a boldogapuka. És mindezt tetőzné az igazság, hogy Fordtól van a baba.Nincs más választása, kerek perec meg kell mondania a férfinak, hogy egyedülakarja felnevelni a gyermeket, és legalább annyit elvár tőle, hogy hallgasson a kettejük közt történtekről. Ford nyilvánvalóan nem szereti őt,hiszen nem miatta tért viszsza Whitaker Fallsba. Valószínűleg nem is fog tiltakozni a javaslat ellen...Grace nagyot sóhajtott, és bár sírás környékezte, elmosolyodott a váratlan örömmiatt, amellyel megajándékozta az ég. Sosem szeretett sajnálkozni önmagán, és mostsem teszi ezt. A baba szeretetet fog kapni, az ő szeretetét, és csak ez számít...Gondolataiból kopogtatás riasztotta fel. Szíve kalimpálni kezdett. Zavartan meredt a terhességi teszt darabjaira, amelyek szanaszét hevertek akád körül. Feltételezte, hogy megint az apja áll a bejárati ajtó előtt, mivel az öregúr az utóbbi időben folyton bejelentés nélkül érkezett. Gyorsanösszepakolta hát a teszt kellékeit, bedobtaőket a dobozba, és az egészet a mosdó alatti szekrénykébe hajította.Megint kopogtattak.Grace letörölte könnyeit, elszántan sóhajtott, és átvágott a nappalin a bejárati ajtófelé. De mielőtt kinyitotta volna, mosolyt erőltetett az arcára, amely azon nyombanlehervadt róla, amint meglátta... Fordot.A férfi ezúttal nem elegáns öltönyt, hanem kényelmes, sportos ruhát viselt, amelyszintén jól állt rajta. Kék ingben, szűk farmerben és cowboycsizmában is olyan észbontóan festett, hogy Grace-nek majd elakadt a lélegzete.- Szia! - búgta Ford érzéki hangon. - Kerestelek az üzletben, de Dóra azt mondta, hogy megbetegedtél. Csakugyan elég sápadt vagy, és a szemedis olyan duzzadt.Rosszul érzed magad?A nő nem akart hinni a fülének. Ford együtt érző viselkedése ezúttal őszinte lenne?- Köszönöm, semmi bajom! - húzta el bizalmatlanul a száját. Furcsállotta, hogyFord egyszerre csak felbukkant a lakásán. - Mit keresel itt?- Hajói belegondolunk, milyen körülmények között váltunk el legutoljára, azt hiszem, maradt még némi tisztáznivalónk -jelentette kirezzenéstelen arccal a férfi.- Nekem nincs mit mondanom, úgyhogy légy szíves, menj el! - vágta oda Grace,és be akarta csukni az ajtót, de Ford az egyik lábát odatette.- Márpedig én csak akkor vagyok hajlandó elmenni, ha már beszéltünk egymással, Grace!- Akkor beszélj! - utasította a nő a résen át, amely elválasztotta őket.- így nem tudok, ha itt van köztünk az ajtó! - panaszkodott ingerülten Ford.Grace erre vonakodva beeresztette a házba. Miután becsukta a bejárati ajtót, egyenest a konyhába ment, mert elöntötte a forróság, és valamihideg italra vágyott.Ford követte, és elnézte, ahogy kivesz egy poharat a kredencből, és teletölti a hűtőből elővett jegesteával.

- Hallgatlak! - szólt türelmetlenül a nő.A férfi mellé lépett, és a nőről tudomást sem véve, ő is kiszolgálta magát teával.Aztán hanyagul nekidőlt a konyhapultnak, és kíváncsian szemlélte kedvesét.- Inkább én hallgatlak téged!Grace azonban még nem készült fel lélekben arra, hogy elmondja a férfinak azigazat, főképp azért, mert még maga sem szokott hozzá a gondolathoz, hogy terhes,- Influenzás voltam, úgyhogy ne közelíts!Ford felnevetett.- Már igazán megtanulhattad volna, hogy nem félek a közeledben lenni!A nőt erre a megjegyzésre a jól ismert, kellemes borzongás töltötte el. Miért ítélte arra az ég, hogy még mindig vonzódik ehhez a férfihoz, azokután is, hogy az lóvá tette?Miután Ford látta, hogy egykori szerelme nem veszi a lapot, üres poharát a mosogatóba rakta, és komolyra fordította a szót.- Reméltem, hogy megjön az eszed.Grace dermedten bámult rá.

- Még hogy nekem? Hiszen te ültettél fel engem!A férfi arckifejezése megbánásról árulkodott.- Elismerem, hogy néhány dolgot elhallgattam előled, de...- Igen, csupán azt a csekélységet, hogy te vásároltad meg azt a házat a Vitorlásöbölben, és hogy vissza akarsz költözni Whitaker Fallsba!Apropó, még mielőtt elfelejteném - csettintett az ujjával Grace -, hogy gazdag, sikeres vagy, és saját cégetalapítottál!A férfi összeszorította az ajkát, és idegesen a hajába túrt.Grace belekortyolt a teájába, és igyekezett megnyugodni. Teljesen összezavarodott.

8/15/2019 A rossz fiú.doc

15/39

Csak az érzelmeire hallgatott, amikor lefeküdt a férfival. Ford érzelmeiről viszont nemtudott semmit. Ezzel szemben jól emlékezett a hazugságaira, és arra, milyen szörnyűérzés volt, amikor rádöbbent, hogy rászedték, és megtudta, ki is valójában a férfi. Ezértmost azon töprengett, vajon mit titkolhat még előle régi szerelme.Sóhajtott.- Tudja még valaki rajtam kívül, hogy újra itt vagy?A férfi vállat vont.- Találkoztam már néhány emberrel, végtére is nem fogok bujkálni, hiszen ittszándékozom lakni.Grace elkínzott arccal simította hátra a haját.- Hát igen, az emberek nem felejtenek egykönnyen Whitaker Fallsban sem. Nereménykedj abban, hogy tárt karokkal várnak vissza!

Árny suhant át egy pillanatra Ford arcán.- Pontosan tudom, hogyan vélekednek rólam itt az emberek, de azért nem adom fela reményt, hogy idővel megismerik a valódi énemet is. Nem vagyok már az a fiatal,vad lázadó, aki egykor voltam. Hiszem, hogy ér valamit, amit azóta tettem és felmutattam.Grace is kihallotta a férfi szavaiból, hogy őszintén reménykedik, és visszaemlékezett arra a magányos kamasz fiúra, aki Ford egykor volt. Az afiú semmire sem vágyott jobban, mint hogy végre elfogadják szülővárosának polgárai.A nő az apjára gondolt, és arra, mit szól majd mindehhez az öregúr.- Tudod, hogy apám téged hibáztat Aaron haláláért. Kötve hiszem, hogy példáulő meg fogja változtatni a rólad alkotott véleményét!Ford szinte könyörgő pillantást vetett rá, mintha tőle várna támogatást.- És te is engem hibáztatsz?Kérdése szíven találta Grace-t, és megszólalt a lelkiismerete.- Az nem számít, hogy én mit gondolok!Az előbbi szomorkás kifejezés egy csapásra eltűnt Ford arcáról. Megvető nevetésben tört ki, és kiment a konyhából.A nő a mosogató feletti ablakhoz támolygott, és lehunyta a szemét. Gombócot érzett a torkában. Várta, hogy a férfi kilépjen a házból, deahelyett, hogy Ford kinyitotta volna a bejárati ajtót, a fürdőszoba ajtaját csapta be maga mögött. Biztosan vécére ment.Egy percre rá Grace hallotta, hogy a férfi kijön a fürdőszobából, és csendben fohászkodott, hogy menjen végre el.Imáját nem hallgatta meg az ég.- Hát ez meg mi? - szegezte neki a kérdést Ford.Grace megfordult, és rémülten bámult a terhességi teszt kék papírcsíkjára, amit aférfi a kezében tartott.- Add ide! - próbálta elorozni Fordtól, de az persze gyorsabb volt, és magasra tartotta a vékony papírcsíkot.- Csak nem terhességi teszt?A nőnek összerándult a gyomra, és rettentő dühbe gurult.- Nincs jogod ahhoz, hogy a holmijaim között kotorássz!- Még hogy én kotorásztam? - vonta fel a szemöldökét Ford. - Ez a papírcsíkközvetlenül a mosdó mellett hevert!Nem lehettem ilyen hanyag! - futott át Grace agyán a gondolat.- Nem az! - sziszegte.-De még mennyire, hogy az! - búgta gyengéden a férfi, de a tekintete meghazudtolta együtt érző hangját. - Bizonyára úgy megijedtél, amikormeghallottad a kopogtatásomat, hogy elfelejtetted elrejteni!Grace végiggondolta, mi mindent dobált bele sebtében a kis dobozba, de bárhogytörte is a fejét, nem emlékezett arra, hogy a papírcsík köztük volt-e, vagy sem.- Na és? Semmi közöd hozzá! - kiáltotta, és újra el akarta venni a férfitól a bizonyítékot.Ford áthatóan nézett rá.- Pedig ha jobban belegondolunk, nagyon is van, amennyiben ez a kék csík azt jelenti, hogy terhes vagy.Grace erre karba fonta a kezét, és dacosan felszegte az állát. Nem tartozik magyarázattal a férfinak!Ford várt egy kicsit, vajon a nő tagadja-e, vagy megerősíti az állítását. De miutánrájött, hogy egy szót sem tud kicsikarni Grace-ből, tetőtől talpig végigmérte őt, és azáldott állapot jeleit kereste rajta. Ám a nőn semmi sem látszott.Ford elhatározta, hogy most aztán megmutatja neki, mi mindenre képes, ha keresztül akarja vinni az akaratát.

- Rendben! Akkor majd az eladónő felvilágosít, melyik teszthez tartozik ez a csík,majd elolvasom a használati útmutatót, és kiderítem, hogy a kék vonal pozitív vagynegatív eredményt jelez-e. Biztos vagyok abban, hogy menten elindul a pletykaáradat a városban. Es különben is, pár hónap múlva már úgyismindenki a saját szemével láthatja az eredményt, ha az pozitív...Grace szeme villámokat szórt.- Tudod, hogy gonosz vagy?- Gonosz? - képedt el a férfi. - Mert tudni akarom az igazat?A nő szipogott, melle egyenletesen emelkedett-süllyedt mélyen kivágott blúzaalatt.- Fogalmam sincs, miért érdekel annyira, mit jelent az a kék csík!- Naná, hogy érdekel!- De miért? - szikrázott vádlóan Grace szeme. - Hiszen nem ígértél nekem semmit, mielőtt lefeküdtünk volna.A férfinak elszorult a szíve.- Grace... - lépett közelebb a nőhöz, de az elhárította a mozdulatát. - Nem feltételezheted rólam, hogy nem érdekel egy ilyen fontos dolog!

- Hazudtál nekem, becsaptál! - válaszolt reszkető hangon a nő. - Én már ezutánminden rosszat feltételezhetek rólad!A férfi sóhajtva kezébe temette az arcát. Rájött, hogy hibázott, amikor nem szóltidőben Grace-nek a terveiről.- Nem akartalak megbántani, édesem, hidd el!- Sejtelmem sincs, tudok-e még egyáltalán bízni benned - bámult a nő papírcsíkra. - Ez valóban terhességi teszt. A kék csík pedig azt jelenti,hogy az eredménye pozitív. Különben ezt már az orvos is megerősítette.Ford úgy érezte, mintha kirántanák lába alól a talajt, és hirtelen lerogyott a konyhaszékre. Zavartan meredt a kék vonalra.

8/15/2019 A rossz fiú.doc

16/39

- De hát hogyan történhetett? Azt hittem, ha öt év házasság alatt nem estél teherbe, akkor nincs veszély...- Te viszont valószínűleg felettébb nemzőképes vagy!Ford kajánul elvigyorodott.- Ezt örömmel hallom! Ám azért be kell ismernem, hogy nagyon meglepődtem.- Hát még én! -jegyezte meg keserűen a nő. - De ne félj, nem váro