a web 2.0 jÖvŐ je És a szemantikus webés a szervező bibliopolisz. jelen kötet e konferencia...

A W E B 2 . 0 J Ö V Ő J E É S A S Z E M A N T I K U S W E B

A W E B 2 . 0 J Ö VŐ J E É S A S Z E M A N T I K U S W E B

Az „in4 innováció • információszabdság • integráció • intelligens web”

konferencia tanulmányai

Szerkesztette Tóth Tünde és Vaskó Péter

Bibliopolisz

Budapest, 2007

A kiadás az NKTH és a KPI támogatásával jött létre.

Kiadói szerkesztő: Horváth Viktor

Copyright © A szerzők Copyright © Bibliopolisz

Jelen file a nyomtatott (1.0) változat javított (1.11) verziója. Utolsó módosítás: 2008. június 9.

ISBN 978-963-87640-0-3 (nyomtatott) ISBN 978-963-87640-1-0 (online verzió: http://www.hypertext.hu)

i n 4 k o n f e r e n c i a innováció • információszabdság • integráció • intelligens web

Budapest, 2007. ápr. 27. ELTE BTK

A konferencia szervezői

Bibliopolisz EMIR-group

Szervezőbizottság

Vaskó Péter Tóth Tünde Fodor János

Segítők

Ármai Balázs Füzessi Károly Horváth Viktor Kardos András Mátyás Melinda

Nagy Lajos

Támogatók F ő t á m o g a t ó k

Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal (NKTH)

valamint a

Kutatás-fejlesztési Pályázati és Kutatáshasznosítási Iroda (KPI) az Apponyi Albert Program - Mecenatúra pályázat keretében

T o v á b b i t á m o g a t ó i n k

ELTE BTK Informatikai és Könyvtártudományi Intézet – Könyvtártudományi Tanszék

ELTE BTK Bölcsészettudományi Informatika Önálló program (BIÖP)

A konferencián elhangzott előadások

Ropolyi László: Ismeret, tudás, közösség a kiberkultúrában

Szakadát István: A szemantikus web ígérete és valósága

Dudás Anikó: Tulajdonnévterek: könyvtári és filológiai ütközések

Guszlev Antal – Lukács Lilla: Földrajzi név-tár 2.0

Salgáné Medveczki Marianna: Adattárház-rendszerek

Fodor János: Szolgáltatások és igények: a szükséges komplexitás

Vaskó Péter: Hyperdata, linkek helyett adatkapcsolat

Galambosi András: NDA-projekt: a jelenlegi helyzet

Káldos János – Bánkeszi Katalin: Lib2 - in4. Szemléletváltás az

Országos Széchényi Könyvtárban

Tóth Tünde: Statikus dinamika

Gyenge Anikó: Enyém, tiéd, miénk! A Creative Commons ma

Tartalom Előszó ............................................................................................................... 9

Vaskó Péter: Ki szabadítja fel a fájlokat? ........................................................11

Szakadát István: A nép szavai. A szemantikus web ígérete és valósága ............29

Dudás Anikó: Tulajdonnévterek: könyvtári és filológiai ütközések....................57

Guszlev Antal – Lukács Lilla: Földrajzinév-tár 2.0 ......................................79

Salgáné Medveczki Marianna: Az adattárház-technológiáról dióhéjban .......103

Fodor János: Szolgáltatások és igények – a szükséges komplexitás ................119

Tóth Tünde: Azonosság és különbözőség .......................................................127

E L Ő S Z Ó 2007. április 27-én rendeztük meg az in4 konferen-

ciát. Az előadók az alábbi tudományos és szakmai műhelye-ket képviselték: ELTE BTK, ELTE TTK, BME GTK, PPKE BTK, NYME GEO, MTA TTI, PE BTK, NDA, Neumann-ház, OSZK MEK, MTA IJC, Creative Commons és a szervező Bibliopolisz. Jelen kötet e konferencia kiadásra beérkezett előadásait tartalmazza.

Az előadásokban az információs társadalom témakö-rét négy fő szempont szerint tárgyaltuk; ezek az innováció, az integráció, az információszabadság és az intelligens web fogalmai.

A 90-es éveket a „tartalom” korszakának volt szokás nevezni: az információ közzétételén és a keresésésen volt a hangsúly. Az előbbire itthon a legismertebb példa a Magyar Elektronikus Könyvtár, s az utóbbi tette nemzetközi infor-mációs nagyhatalommá a Google-t. Napjainkra a hangsúly az adatok rendszerezésére került át; a felhasználók egyre inkább olyan megoldások felé fordulnak, ahol nem ömlesztve kapják az információt, hanem személyes igényeik és elvárásaik szer-int rendezett, újraszervezhető, releváns adatokhoz juthatnak.

Az állami és gazdasági szereplők mellett komoly teret nyert a közösségi tartalomszolgáltatás, és megmutatta, hogy a különálló, zárt adatbázisok helyett az együttműködő, integ-rált rendszereké a jövő.

A kötet szerzői felemelik szavukat annak érdekében, hogy a köztulajdont őrző és gondozó, közpénzből fenntar-tott közintézmények ne elzárják, hanem elérhetővé tegyék, és hatékonyan, további térítés nélkül szolgáltassák a közösség számára az általuk kezelt közkincset.

Az intelligens web a különböző tudomány- és szakte-rületek együttműködését, a külön-külön elért eredmények szembesítését és összehangolását igényli – enélkül a mester-séges intelligencia továbbfejlődése elképzelhetetlen.

9

E L Ő S Z Ó

A kötetben szereplő ábrák, illusztrációk nagy része sajnos nem nyomdai minőségű, ezekért az olvasók elnézését kérjük. A kiadvány hálózati változatában, mely a http:// www.hipertext.hu oldalon lesz elérhető, élvezhető minőségű lesz a felbontásuk. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS A konferencia megrendezését az Apponyi Albert Program – Mecenatúra pályázat keretében az NKTH (a Nemzeti Kuta-tási és Technológiai Hivatal) támogatta a KPI-n (a Kutatás-fejlesztési Pályázati és Kutatáshasznosítási Irodán) keresztül. Az ELTE BTK Informatikai és Könyvtártudományi Intézet – Könyvtártudományi Tanszék a helyszínt bocsátotta a kon-ferencia rendelkezésére. Segítségükért ezúton is kifejezzük köszönetünket.

A szerkesztők

10

V A S K Ó P É T E R

K I S Z A B A D Í T J A F E L A F Á J L O K A T ?

A N A G Y Á B R Á N D

Ahogy állítólag hat kézfogásnyira van egymástól minden ember, úgy az Internet szuperszövegében néhány kattintásnyira van egymástól minden megtalálható adat és szöveg.1 Vagy legalábbis ezt sejtetik az internetet leíró zsur-nál-metaforák.

Valójában az interneten megjelenő információ- és tu-dástartalom szervezettségi foka még csak a hálózati lehetősé-gek kiaknázásának igen kezdeti fokát valósítja meg, és sok megoldásában inkább a manufaktúrák szellemét idézi, mint a high-tech hangulatot.

A tudásszervezés jelenlegi helyzetét egyszerre jellem-zi a lassú szemléleti és a radikálisan gyors technológiai váltás feszültsége.

A régi metódus új környezetbe való ültetetésének el-lentmondásai jól megfigyelhetőek az online tartalmak szerve-zésének gyakorlatában, amely reflexszerűen átvett egy sor a megelőző, alapvetően könyves kultúrára jellemző megoldást, mint például az elválasztott, különálló, önmagukban zárt do-kumentumokra épülő elvet és gyakorlatot. Ennek megfele-lően az internetes site-okra a legtöbb fenntartó és felhasz-náló úgy tekint, mint önálló, utalásokkal egymásra hivatkozó könyvekre a hálózat könyvespolcán.

1 Köszönöm Horváth Viktornak a jegyzetek összeállításához nyújtott segítségét.

11

V A S K Ó P É T E R : K I S Z A B A D Í T J A F E L A F Á J L O K A T ?

Az információszervezés első forradalmát az jelentet-te, hogy a hozzáférhetőség fokát nem a fizikai hordozók sokszorozásával növelte meg (mint a nyomtatás vagy akár az információk CD-n való terjesztése), hanem egyetlen (a szer-veren elhelyezett) példány virtuálissá tételével, és bármilyen azt megjeleníteni képes eszközön való távoli elérhetőség le-hetőségével (természetesen ennek előnyeivel és veszélyeivel együtt – mint pl. a megsemmisülés nagyobb kockázata).

A másik kulcsfontosságú változás a hozzáférhetőség mellett a bárki számára elérhető tartalom-előállítási és terjesztési lehetőség, valamint az adatkapcsolatok terén kö-vetkezett be. A tartalmak virtuális természete lehetővé tette az azonnali és közvetlen kapcsolatot (linkelés), valamint elvi szinten a tartalmak egymásba ágyazását (transclusion).

Érdekes módon az általános gyakorlatban a linkelés technikája legtöbbször nem lép túl a könyvek esetében meg-szokott utalás és idézés technikájánál, ahol az egyes különálló dokumentumok hivatkoznak egymásra, illetve részleteket kö-zölnek egymásból. A különböző forrásból származó adatok újramixelhető szolgáltatásként való felhasználása, alkalmazá-sok dinamikus egymásra hatása, egymásba épülése (mashup) csak a legutóbbi időben kezdett teret hódítani.

Az általánosan elterjedt gyakorlat, a könyvek anya-gának digitális formában való lelkes rögzítése mellett még csak tapogatózó kísérletek vannak arra, hogy ne csupán tük-rözzük a nyomtatás korának lineáris természetű műveit, ha-nem kidolgozzuk annak a tudásrögzítésnek, -terjesztésnek és -újraszervezésnek az eszközeit, amelyek az új médium lehe-tőségeihez illeszkedve hozzák létre az új „könyvet”. 2 Hiszen a világháló úttörőinek, Vannevar Bushnak vagy Ted Nelson-nak elképzelései még csak töredékesen valósultak meg, és a gyakorlatban nagyrészt valójában még a Gutenberg-galaxis digitális adaptálása folyik.

Ahhoz, hogy az információ- és tudásszervezés az új technikai-szellemi környezetben megtalálja optimális lehető- 2 Horváth Iván használja a kifejezést a hálózati dokumentumra: HOR-VÁTH Iván, Magyarok Bábelben, JATEPress, Szeged, 2000 = Ua., Gépes-könyv, Bp., 2000 (http://magyar-irodalom.elte.hu/babel/2520.htm).

12


ségeit, azonosítanunk kell mindazon tényezőket, amelyek se-gíthetik vagy épp gátolhatják ezt a folyamatot.

Ezek közül talán a legfontosabbak a filozófiai, szemléleti váltással kapcsolatos, az információk kap-csolatának és feldolgozásának technikai jellegű, valamint az információhoz való hozzáférés társadalmi és gazdasági vonatkozású kérdései.

A D A T K A P C S O L A T O K É S K E R E S É S

Már a világháló és a hypertext legelső elméleti megfo-galmazása során központi helyet foglalt el az adatkapcsolatok kérdése, amikor Vannevar Bush 1945-ben papírra vetette el-képzelt adatszervező gépe, a Memex csomópontokra és lin-kekre épülő működési elvét,3 majd az ő inspirációjára Ted Nelson megírta Literary Machine című könyvét,4 valamint ki-dolgozta és elindította a docuverse és transclusion fogalmak köré szervezett soha be nem fejeződő Xanadu projektjét. Mind-kettejüket az az elképzelés foglalkoztatta elsősorban, hogy miként lehetne kiemelni meglévő kontextusukból és egyfajta metaszinten újrarendezni a lineáris struktúrákba rögzített in-formációt. Az egyes elemek ezen a módon már nem önma-gukban és eredeti helyükön, hanem ezen hálózat részeként nyernék el értelmüket. Az egyes elemekből ad hoc hálózato-kat létrehozó személy éppúgy szerzői státuszba emelkedik, ahogy az általa létrehozott kapcsolati szövet is önálló műként jelenhet meg.

Nagyon leegyszerűsítve azt is mondhatnánk, hogy a világháló leírható úgy is, mint a legtágabban értelmezett „szövegek” (legyenek azok alfanumerikus, képi vagy hang-információk) belső és külső hivatkozásokkal összekapcsolt hálózata, mely hálózat – elemei végtelen permutálható-ságával – potenciálisan új művek millióinak lehetőségét hordja magában. 3 Vannevar BUSH, As We May Think, The Atlantic Monthly, 1945/7. 4 Ted NELSON, Literary Machine, Swarthmore, 1981.

13


Az ily módon is bővülő információtömeg és az infor-mációk kapcsolati rendszerének kezelése kezdettől fogva a legfontosabb alapkérdések közé tartozott. Hiszen a rendszer-ben meglévő, de nem fellelhető információ egyenértékű a nem létező információval.

Az egyik elsődleges cél ennek megfelelően minden-kor az adatok, szövegek, információk exponenciálisan bővü-lő tárházából való visszakereshetőség megteremtése, vala-mint ezek újraszervezésének lehetővé tétele volt.

Ahogy Bush írja 1945-ös cikkében: „A probléma, úgy tűnik, még csak nem is az, hogy rosszul publikálunk, terjedelemben és témában a min-dennapi érdekeket szem előtt tartva, hanem az, hogy a publikálás messze meghaladja azt a mértéket, amit képesek lennénk feldolgozni. Hihetetlen sebességgel gyarapodnak az ismereteink, de a fonál, mellyel a minket érdeklő információt keressük az így keletkezett labirin-tusban, a keresztvitorlázatú hajók óta nem változott.”5 Az eleve digitálisan keletkező dokumentumok és az

informatikai korszakra való áttéréssel kibontakozó „archi-válási düh” újabb hatványra emelte ezt a problémát. A rögzítés és feldolgozás mellett egyre égetőbb szükséggé vált a rendszerezésnek, visszakereshetőségnek és csoportké-pezésnek a virtuális közegre szabott hatékony megoldása. Mindez az egyes rendszereken belül is nagy kihívással járt, az egymással kommunikálni képes számítógépek világmé-retű hálózatba kötése pedig újabb megoldandó problémákat hozott magával.

Nem véletlen, hogy az egyik legdinamikusabban fej-lődő IT-vállalat éppen egy internetes kereséssel foglalkozó, a lassanként a web szinonimájaként megjelenő cég, a Google 5 Az idézet forrása: Vannevar BUSH, Út az új gondolkodás felé (Ahogy gondol-kodhatnánk) = Hyper text + multi média, a szövegeket válogatta, az előszót és az utószót írta, valamint a kronológiát és a jegyzeteket összeállította SUGÁR János, a szövegeket fordította: IVACS Ágnes és BARTHA Gabriella, oktatási segédanyag, megjelent az Artpool Füzetek sorozatban (Artpool, Budapest, 1996, második javított kiadás: 1998), felelős szerkesztő KLA-NICZAY Júlia (http://www.artpool.hu/hypermedia/bush.html)

14


lett, amely elsőként volt képes a nagy tömegű adathalmazhoz relevancia-szempontú értékelést rendelni, és ezáltal érezhe-tően növelni az általános célú keresés hatékonyságát (az al-kalmazott logika szerint minél többen hivatkoznak egy adott oldalra, az ott található adatok feltehetően annál nagyobb re-levanciaértékkel fognak rendelkezni).

Mindez azonban részmegoldást jelent, lévén ez a tí-pusú keresési metódus jelenleg nem lép túl a karakteregyezés módszerén (figyelmen kívül hagyva a szemantikai értéket), ráadásul a Google-hoz hasonló keresőrobotok csupán a web 15–20%-át képesek bejárni és indexelni (az úgynevezett sur-face webet), és éppen a világhálón található adatok rendszere-zett, jó minőségű adatbázisba szervezett halmaza marad ilyen-olyan, technikai, illetve üzleti okból elzárva előlük. Mindemellett a feltárt tartalmak egymással nem összekötte-tésben lévő, csupán parciális részinformációkat tartalmazó vegyes összetételű site-ok, melyek tudása, információtartalma nem adódik össze, nem hat egymásra, csupán egymás mellé rendelődnek egy találati listában.

A felszíni weben való keresés így sokkal inkább ha-sonlít a zavarosban halászáshoz, mint a rendszerezett tudás-feltáráshoz.

Ennek megfelelően az optimista, messianisztikus vagy zsurnaliszta megfogalmazások, melyek a webet össze-kapcsolt, együttműködő részek hatalmas tudástárához, afféle világagyhoz hasonlítják, egyelőre sokkal inkább egy vágyké-pet írnak le, mintsem egy működő gyakorlatot. A valóságban a world wide web jelenleg sokkal inkább hasonlít egy össze-gubancolt spárgagombócra, mint egy intelligens, tanulni, fej-lődni képes neuronhálózatra.

Ahhoz, hogy tovább lehessen lépni az együttműkö-dő, hatékonyabb hálózati felépítés irányába, azonosítani kell az ennek útjában álló akadályokat és megkeresni a lehetséges megoldásokat.

15


O L D Á S É S K Ö T É S – T E C H N I K A I P R O B L É M Á K

Mint fentebb szó volt róla, a kapcsolatok megterem-tésének gyakorlata döntően ma is a Vannevar Bush, Ted Nelson és Jakob Nielsen által leírt és vizsgált linkelés tech-nikáján, az egyes hálózati csomópontok összekötésén alapul. Azonban már ennél az alapszintű kapcsolatnál is számos problémát találunk.

Az elsődleges problémát az okozza, hogy a jelenlegi gyakorlat valójában nem konkrét tartalmak, hanem URL-cí-mek, hálózati hivatkozási helyek kapcsolatát valósítja meg, azaz nem közvetlenül a tartalmakra, hanem azok „tárolódo-bozaira” hivatkozik. Mindez számos problémát vet fel:

1. tartalomváltozás: megváltozhat az adott cím alatt talál-

ható oldal tartalma, így módosulhat maga a kapcsolat értéke, jelentése is

2. törött link: megszűnhet vagy megváltozhat a hivat-kozott cím, így törött link jön létre

3. hivatkozási pontosság: a hivatkozás technikája nem elég pontos, illetve egyértelmű, mivel hiányzik a hivatko-zott címen belüli rámutatás, kijelölés, lévén általában hiányos, ill. nem megoldott egy weboldalakon belüli hivatkozási metódus

4. egyirányú kapcsolat: a link egyirányú kapcsolatot hoz létre, azaz csak A-ból B-be mutat, visszafelé általában nem követhető, azaz a legtöbb esetben B cím nem tudja, hogy A cím hivatkozik rá

5. 1:1 kapcsolat: alacsony a hozzárendelhető kapcsolatok száma, azaz egy link legtöbbször csak egyetlen kap-csolatot hoz létre (a csupán b-re képes mutatni, c-re és d-re már nem)

6. aszinkron metódusok terjedése: a teljes oldalletöltés logi-kájával szemben egyre növekszik az aszinkron lekér-dezési metódusokon (pl. AJAX) alapuló site-ok szá-ma, melyek adott esetben nem a teljes oldalt, hanem csak annak egy részét frissítik, ami nehézséget okoz a

16


hivatkozásban, mert az így létrejövő állapotok nem kapnak külön URL-címet, így a hivatkozás is nehéz-kesebb rájuk

Ezenkívül előállhat a fenti esetek valamilyen kombi-

nációja is (pl. megváltozik a hivatkozás címe és módosul a tartalom is). Hasonló problémák áttekintését nyújtja Andrew Pam cikke.6

Ted Nelson a hálózaton található „szövegek” összes-

ségét docuverse-nek nevezi, a köztük, illetve részeik között lévő kapcsolatot pedig a transclusion fogalmával írja le. Az ere-detileg kitűzött cél az volt, hogy bármely szöveg és annak bármely részlete közvetlenül kapcsolatba hozható legyen egymással. A világhálón alkalmazott jelenlegi technikák a fenti problémák miatt ezt csak korlátozottan teljesítik.

Ezen problémák megoldására különféle kezdemé-nyezéseket dolgoztak ki, ezek általános használata azonban még nem jellemző.

A tartalomváltozás és törött linkek problémájára az olyan regisztrációs és hálózati archiváló rendszerek próbál-nak választ adni, mint pl. az Internet Archive,7 Wayback Machine,8 Pandora Archive,9 Webcite,10 Archive-It.11 Szintén a tartalomváltozás követésének problémáját állítják közép-pontba az olyan verziókövető megoldások is, mint amilyet pl. a Wikipédia12 használ a változások követésére. Ezek vol-taképpen az egyes önálló dokumentumok különféle állapo-tának mentéseit archiválják, és egyesek egymással összevet-hetővé teszik az egyes változatokat is.

Hasonló jelentőségű és természetű probléma az adat-bázis-szintű archiválás, amelynek céljára olyan eszközök áll- 6 Adrew PAM, Where World Wide Web Went Wrong (http://xanadu.com. au/xanadu/6w-paper.html). 7 http://www.archive.org/index.php 8 http://www.archive.org/web/web.php 9 http://pandora.nla.gov.au/ 10 http://www.webcitation.org/ 11 http://www.archive-it.org/ 12 http://wikipedia.org/

17


nak rendelkezésre, mint a DeeArc vagy a Xinq, melyek ké-pesek az adatbázis tartalmat és struktúrát egyaránt archiválni.

Mindezen megoldásokat jelenleg igen kevés helyen alkalmazzák, Ugyanakkor jól jelzik azt a törekvést és igényt, hogy mielőbb megoldást kell találni a rendszer gyenge pontjaira.

S Z E M I - S Z E M A N T I K U S W E B

Mivel a hivatkozott hálózati címek önmagukban jellemzően nem rendelkeznek tartalommal és jelentéssel, ezért a magasabb szintű adatintegrációhoz olyan irányba kell továbblépni, mely nem csupán címek, hanem konkrét adatok között képes kapcsolat létrehozására, és magukat az adatokat teszi képessé arra, hogy reagáljanak a környezetükben talál-ható más, szintén interakcióra képes adatokkal.

Ezt leginkább úgy érhetjük el, ha az egyes adatokat a tulajdonságaikat leíró metaadatokkal és esetlegesen a kapcso-lódásukat elősegítő programlogikával látjuk el. Ennek segít-ségével olyan „okos” adatot hozhatunk létre, amely immár nem csupán egy karaktersorozatot képvisel, hanem a hozzá-kapcsolt értékeknek és képességeknek köszönhetően sze-mantikai jelentést is hordoz, valamint a megfelelő feltételek megléte esetén kapcsolatba tud lépni környezete hasonlóan felkészített adataival és alkalmazásaival. Ilyen adatcsomagok létrehozását tűzte ki például célnak a microformats kezde-ményezés.13

Ahhoz, hogy az ilyen adatszintű kapcsolat létrejö-hessen, az összetevőknek azonos nyelvet kell beszélniük úgy a program, mint a fogalmi reprezentáció szintjén. A szeman-tikus, azaz jelentés alapú web kezdeményezése mögött az ilyen általános és a résztvevők által közösen használt logikai szerkezet és azt kezelni képes programkörnyezet kifejleszté-sének szándéka áll (lásd a W3C által kidolgozott szabványt).

13 http://microformats.org/

18


Bár az általános szakértői vélekedések szerint a sze-mantikus web jelenti a világháló jövőjét, a struktúra és alkal-mazásának bonyolultsága jelenleg még ellentétben áll a tö-meges használat által sikeressé vált világháló egyszerű és könnyen implementálható megoldásokat preferáló működés-módjával. Valójában persze egy magas szinten megvalósított szemantikus alkalmazás egyszerűbben lenne kezelhető, hi-szen könnyebb feltenni egy élőnyelven megfogalmazott kér-dést és arra elolvasni vagy meghallgatni az élőnyelven érkező választ, mint kulcsszavakkal, relációkkal és válaszként érkező csalamádészerű linktömeggel bíbelődni. A természetes nyelv és a kognitív sémák komplexitása miatt azonban mindez egyelőre csak alacsony hatásfokú kísérleti fázisban található meg egyes kísérleti alkalmazásokban.

A kérdés jelenleg az, hogy a rendelkezésre álló esz-közök segítségével mi az, amit mégis el lehet érni, ami által eredményesebb és hatékonyabb rendszereket tudunk létre-hozni, mint az egyszerű karakteregyezésen alapuló keresés.

Az egyik lehetséges irány és egyben alapvető megol-

dandó probléma az egyes entitások meghatározása és azono-sítása. A humán tudományokban alkalmazott tulajdonnevek és köznevek ilyen gyűjteményei például az authority file-okba és tezauruszokba rendezett adatok. Ezek segítségével elvileg egyértelműen azonosíthatóak az olyan különböző entitások, mint pl. a személyek, intézmények, földrajzi helyek, fogalmak stb. A különböző helyeken alkalmazott, de azonos entitásra hivatkozó elemek (pl. ugyanahhoz a személyhez tartozó kü-lönböző névváltozatok) megteremtik annak lehetőségét, hogy a felhasználó akkor is megtalálhassa a keresett entitá-sokat és feltárhassa kapcsolatukat, ha nem áll fenn a karak-teregyezés feltétele, illetve elkülönítse azokat a megegyező alakú találatokat (homonimák), amelyek nem az adott enti-táshoz kapcsolódnak (pl. az ugyanazon a néven működő, de különböző személyeket takaró Kovács Istvánok esete).

Az azonosítás, keresés és csoportképzés szűkebb vagy tágabb lehetőségeit az entitásokhoz rendezetten kap-csolt attribútumoknak (pl. hogy Kovács János 1969-ben szü-

19


letett, foglalkozása író stb.) és az entitások egymás közötti kapcsolatrendszerének (pl. Budapest település Magyarország államhoz tartozik) rögzítése, leírása teremti meg. Ezek segít-ségével létrehozható pl. az írók csoportja, vagy leválogatha-tóak Magyarország települései.

Természetesen ez a rendszer akkor használható szé-leskörűen, ha ugyanazokat az egyértelműen azonosított enti-tásokat minél több hálózati hely használja és képes értelmez-ni, így site-okon átívelő kapcsolatok hozhatók létre, és pon-tosabb kereséseket lehet végrehajtani. Bár több kísérlet is cé-lul tűzte ennek megvalósítását, inkább lokális eredményekről beszélhetünk, mintsem általánosan elterjedt és közösen hasz-nált gyakorlatról.

I N F O B Ö R T Ö N Ö K É S A D A T S Z I G E T E K

Az utóbbi egy-két évtized egyik legmarkánsabb vál-tozása a tudásmonopóliumok demokratizálódása, az infor-mációhoz való hozzáférés rendszerének gyökeres átalakulása volt. Mindez, hasonlóan a reformáció közvetlen információ-közvetítésre alapozó programjához, a hierarchikus, intézmé-nyi modell helyébe a nyílt, együttműködő közösségi struk-túrák megerősödését hozta magával.

Az analitikus szemléletű, objektív tudásra törekedő modernitás egyik legkifejezőbb eszköze a számítógép, de az azok összekapcsolásával kialakított világméretű hálózat tár-sadalmi szinten ironikus módon éppen a bizonytalanság és szubjektivitás tartományait tárta fel és sokszorozta meg. Mindez azonban nem gátolta, éppen ellenkezőleg: serkentet-te fejlődését és növekedését. Az intézmények a tudás birto-kosai, kinyilatkoztatói, előíró és korlátozó felügyelői helyett az egyéni megközelítésekhez eszközöket és szempontokat szolgáltató közvetítői lettek (vagy azzá kellett volna lenniük).

Ahhoz, hogy ezen nyitott, sokszínű, mellérendelések hálózatára építő, új következtetések levonására alkalmas

20


megközelítésmód megjelenhessen a hálózatot használók szá-mára, olyan eszközkészletre van szükség, amely

• azonosíthatóvá, szabadon elérhetővé és újraszer-

vezhetővé teszi az egyes webhelyeken található infor-mációkat

• lehetővé teszi az adatimportot és -exportot, képes a formátumok közti konverzióra

• hordozható és platformfüggetlen • lehetővé teszi az ugyanarra témára, tárgyra vonatko-

zó állítások összevetését • hivatkozhatóvá teszi az újonnan létrehozott adatkap-

csolatok eredményét, származtatott értékét Magyarországon jelenleg több intézmény is készít

gyűjteményének rendszerezéséhez authority fájlokat a sze-mélyekről, földrajzi helyekről stb., ezek azonban általában nem elérhetőek egymás és a széles közönség számára, és így természetesen integráló funkciót sem töltenek be. Közösen használt infotéglák és általánosan elfogadott rendezőelvek nélkül nem építhető fel bonyolultabb struktúra. Az adatokat saját alkalmazásuk kereteibe záró kezdeményezések éppen azon hálózati hatás pozitív lehetőségeiből zárják ki fel-használóikat és saját rendszerüket, amely az internet lényegét, az egyes összetevők között létrehozható kapcsolatok több-letét adja.

Nyilvánvalóan adódik a következtetés: amennyiben a frázisokon túl is szeretnénk tenni az együttműködésért, úgy meg kell kezdeni a névterek kölcsönös haszonnal járó meg-nyitását, nyilvánossá tételét, egyesítését, összefésülését.

Az adatvisszatartás és elszigetelés gyakorlata több té-nyezőre vezethető vissza, ezek közül a legfontosabbak a technikai korlátok, az üzleti érdekek, valamint az intézményi szempontok.

21


T E C H N I K A I K O R L Á T O K

A legfontosabb technikai korlátok közé az inkompa-tibilitási problémák tartoznak. Ezek fakadhatnak az eltérő programnyelvek, leírási, rögzítési, szabványosítási metódusok alkalmazásából. Magyarországon is több könyvtári rendszer működik (Szikla,14 Huntéka,15 Tinlib16 stb.), amelyek saját fel-használóikat közös rendszerbe szervezik ugyan, de más rend-szerek felé már nem feltétlenül teremtenek kapcsolatot. Így természetesen ugyanazokat az adatokat az egyes rendszerek-ben párhuzamosan, többszörös redundanciával rögzítik, ami közösen használható rendszerek esetében megspórolható lenne.

Ez a gyakorlat természetesen már átlóg az üzleti megfontolások területére is, hiszen konverziós modulok és kölcsönös adatcsere megállapodások keretében e problémák jó része áthidalható lenne, kérdés azonban, hogy mindez nem ütközik-e a fejlesztő cégek üzleti érdekeivel. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a sokféleség elősegíti a versenyt és a fejlődést, azonban egy közös csereformátum (pl. HUNMARC) és így az átjárhatóság biztosítása elvárható lenne az egyes rendszerek üzemeltetőitől.

A különböző szoftveres platformok, adatbázis-keze-lői rendszerek eltéréséből adódó inkompatibilitások áthidalá-sára valószínűleg szintén átfogó programot lenne érdemes indítani, amely megteremthetné a kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő eszközkészletet, ami így csökkenthetné a hazai gyakorlat fragmentáltságát és heterogenitását.

Mint fentebb szó volt róla, az adatbázisok keresőro-botok által nem feltérképezhető adatai szintén olyan adatszi-geteket hoznak létre, amelyek nem megközelíthetőek az ál-talános keresők felől. Webservice vagy egyéb kifelé mutató lekérdezési metódusok híján így sok esetben csupán közvet-lenül az alkalmazásnak otthont adó hálózati helyről kiindulva lekérhetőek az ily módon adatbázisban tárolt információk. 14 http://www.szikla.net/hun/index.php 15 http://www.hunteka.hu/ 16 http://www.tinlib.hu/

22


Ü Z L E T I É R D E K E K

Gyakran nem a technikai nehézségek, hanem az üzleti megfontolások állnak az integráció útjába. Sokszor éppen a legjobban rendezett és karbantartott adatbázisok és archívumok azok, amelyek nem vesznek részt a szabadon elérhető (és így szabadon kereshető, indexelhető, hivatkoz-ható) hálózati tartalomban. Az előfizetés fejében megtekint-hető tartalmak így afféle dollárszűrő mögött helyezkednek el, kizárva az itt található információkat a szabad információs kapcsolati hálóból, és ezáltal természetesen ezen adatok újra-felhasználhatósága is erősen korlátozott jellegű lesz. Egyes site-ok üzleti modellje éppen az adatok beépíthetőségének fi-zetős gyakorlatára épül, a felhasználás azonban természe-tesen ekkor is gyakran megakad az első lépcsőnél, hiszen a fizetett adatelérést alkalmazó site-ról nem feltétlenül vihetőek tovább szabadon az adatok.

Az információ természetesen érték, és az üzleti élet természetes következménye, hogy számos vállalkozás az online elérhető és felhasználható digitális adatok kereskedel-mével tesz szert jövedelemre. Figyelembe kell venni azonban azt is, hogy az ilyen módon korlátozott adatok éppen ezen restrikciók miatt sokkal kisebb túlélési eséllyel vesznek részt a hálózati kommunikációban. Mondhatjuk úgy is: az így ter-jedő informatikai mémek túlélési esélyei alacsonyabbak az in-gyenes csatornákon terjedő riválisaiknál: tanulságos például a fizetős hír- és portál-szolgáltatások csődje, vagy a fizetős modellekkel szemben az ingyenes földrajzi alkalmazással megjelenő Google Maps17 sikere.

Mindenestre fontos tapasztalat, hogy a hálózaton nem feltétlen az adat a fő bevételi forrás, hanem a hozzákap-csolt funkciók, pl. a Google-t naggyá tevő kontextusfüggő és célzott reklám. Kérdés, hogy a felhasználók dollárszűrővel való kizárása nem csökkenti-e inkább a siker lehetőségét; igaz, van számos olyan modell is, amely éppen a reklámmen-tes megjelenésért cserébe szed pénzt a felhasználóktól, akik így választhatnak a kétféle megközelítésmód közül. 17 http://maps.google.com/

23


I N T É Z M É N Y I , K U L T Ú R P O L I T I K A I S Z E M -P O N T O K

Magyarországon gyakori (bár a régióban nem egyedi) jelenség, hogy noha elvileg nem lenne technikai akadálya (ráadásul az üzleti szempont is legtöbbször inkább ürügy, mint valóságos hivatkozási alap), a közpénzből fenntartott, közérdeklődésre számot tartó adatokat gyűjtő állami intéz-mények nem teszik nyilvánosan elérhetővé az általuk fel-halmozott adatkincset. Így az a különös helyzet áll elő, hogy bár az állampolgárok adójukkal kifizetik ezen adatok előállí-tását, a munka gyümölcséhez mégsem juthatnak hozzá, azo-kat az egyes intézmények mintegy „családi ezüstként” őrzik.

Mindennek természetesen rendkívül szerteágazó tár-sadalmi, szociológiai, adminisztrációs, jogi, kultúrpolitikai okai vannak. Kétségtelen azonban, hogy az intézmények által gyűjtött és összeállított adatbázisok és archívumok gyakorta lobbyharcok tétjei, tárgyai és eszközei. Mindehhez egyik ol-dalról épp úgy hozzátartozik, hogy az egyes intézmények gyakran saját legitimációjuk biztosítására, mintegy túszként őrzik az adatokat, mint az, amikor az állam a saját bevétel-szerzés előírásával áttételesen mintegy preszszionálja őket a közpénzből gyűjtött információk ilyen jellegű hasznosítására.

A cél mindenképpen egy alapelveket, célokat és esz-közöket tisztázó szakmai, kultúrpolitikai vita és egyeztetés lefolytatása lenne, amely megszüntetné a közérdekű adatfel-használás körüli anomáliákat és egyértelmű, tiszta helyzetet teremtene minden résztvevő számára.

H O V A ? T O V Á B B ! H Y P E R D A T A

A fentiek alapján a legfontosabb és legizgalmasabb előrelépés az információk olyan kapcsolati hálójának és szabad elérhetőségének megteremtése, amely kiaknázza az internet adta lehetőségeket és lehetőség szerint kiküszöböli a veszélyeket.

24


Ehhez minimálisan az alábbiakra van szükség:

• a bizonytalan URL-alapú hivatkozás helyett közvetlen adatszintű azonosítás és hivatkozhatóság

• a különböző forrásból származó adatok remixel-hetősége, új struktúrába való újraszervezhetősége

• az akadálytalan adatcsere és -konverzió, valamint a jövőbeni felhasználás és konvertálhatóság érdekében zárt helyett (pl. netre feltöltött Word dokumen-tumok) nyílt szabványok (pl. xml) alkalmazása

• az időtállóság érdekében a fontos adatok hosszú távú megőrzésének biztosítása, melyhez hozzátartozik az adatokat kezelni és megjeleníteni képes futtató-környezet is

• különösen a közérdekű és közintézmények által elő-állított adatok esetében nagy hangsúlyt kell fektetni a hozzáférhetőségre, és lehetőség szerint az adatok mi-nél nagyobb arányát kell bevonni a szabad informáci-ócserébe (pl. a Creative Commons vagy hasonló li-cencelési lehetőségek felhasználásával). Az információ és tudásszervezés új struktúrái most

formálódnak a virtuális terekben, és jelenleg nehéz megmon-dani, mely megoldások jelentik majd az „új könyv”, az új információgalaxis alapjait. Ami egyértelműen megfigyelhető, hogy termékeny kapcsolat látszik kialakulni az individuális részvétel lehetősége és a közösségi kezdeményezések között, és egyre inkább körvonalazódik az igény a linkelés techniká-ján túlmutató integrációra. A különálló tudásbázisok össze-kapcsolásának technikái fokról-fokra finomodnak, legyen szó közösségi, kollaboratív munkára alapozó site-okról (pl. a különböző nyilvánosan szerkeszthető wikik) vagy az egyes alkalmazások adatait egymásra vetítő és összekapcsoló mashupokról.

Bár jelenleg a hálózaton fellelhető különböző tech-nikai megvalósítással, eltérő színvonallal bíró oldalak sokkal inkább emlékeztetnek egy kusza információs adatkazalra, mint egy organikusan fejlődő világagyra, a hálózati infor-

25


máció és tudásszervezés evolúciója még csak most kezdődött el, kimenete jelenleg megjósolhatatlan. A jövő éppúgy elhoz-hatja a kizárólag üzleti szempontoknak alárendelt, kisajátított korporatív tudásmonopóliumok világát, mint egy eleven és kreatív, szabad kapcsolatokra épülő infoverzumot, a szellem új otthonát.

H I V A T K O Z Á S O K

1. Vannevar BUSH, As We May Think, The Atlantic Monthly, 1945/7

2. Vannevar BUSH, Út az új gondolkodás felé (Ahogy gon-dolkodhatnánk) = Hyper text + multi média, a szövegeket válogatta, az előszót és az utószót írta, valamint a kronoló-giát és a jegyzeteket összeállította SUGÁR János, a szövege-ket fordította: IVACS Ágnes és BARTHA Gabriella, oktatási segédanyag, megjelent az Artpool Füzetek sorozatban (Art-pool, Budapest, 1996, második javított kiadás: 1998), fele-lős szerkesztő KLANICZAY Júlia (http://www.artpool.hu/ hypermedia/bush.html)

3. Ted Nelson, Literary Machine, Swarthmore, 1981.

4. Horváth Iván, Magyarok Bábelben, JATEPress, Szeged, 2000 = Ua., Gépeskönyv, Bp., 2000 (http://magyar-irodalom. elte.hu/babel/2520.htm).

5. Adrew Pam, Where World Wide Web Went Wrong (http://xanadu.com.au/xanadu/6w-paper.html)

6. http://www.archive-it.org/

7. http://www.archive.org/index.php

8. http://www.archive.org/web/web.php

9. http://www.hunteka.hu/

10. http://maps.google.com/

26

http://xanadu.com.au/xanadu/6w-paper.html

http://www.archive-it.org/

http://www.archive.org/index.php

http://www.archive.org/web/web.php


11. http://microformats.org/

12. http://pandora.nla.gov.au/

13. http://www.szikla.net/hun/index.php

14. http://www.tinlib.hu/

15. http://www.webcitation.org/

27

http://pandora.nla.gov.au/

http://www.szikla.net/hun/index.php

http://www.webcitation.org/

S Z A K A D Á T I S T V Á N

A N É P S Z A V A I C Í M K É K É S K Ö N Y V T Á R A K – A S Z E M A N T I K U S W E B Í G É R E T E É S V A L Ó S Á G A

A szemantikus web fogalmát többféle módon is ér-telmezhetjük. Akárhogy is tesszük azonban, ez nem igazán befolyásolhatja azt az ítéletünket, amelyet az írásunk alcímé-vel kapcsolatban fogalmazhatunk meg.18 A szemantikus web ugyanis – véleményünk szerint – ma még sokkal inkább csak ígéret, mint valóság, és egyelőre nem is nagyon látszik, mi-korra és hogyan leszünk képesek a szemantikus web prog-ram céljait megvalósítani. Ha tehát tartalmasat kívánunk szólni, akkor el kell tudnunk lépni az alcím sugallta témától.

A Szemantikus Web Kezdeményezés a W3C konzor-cium programja. Személyesen Tim Berners-Lee nevéhez kapcsolódik, aki azt mondta az ezredfordulón, hogy amíg a web első szakasza arról szólt, hogy a számítógépeket megta-nítottuk a szöveget olvasni, addig a következő évtizedben az a feladatunk, hogy megtanítsuk a gépeket arra, hogy képesek legyenek a szövegek értésére, értelmezésére is.19 A cél érthe-tő, fontos, nemes, ambiciózus, de a megvalósításától egyelő-re fényévekre vagyunk. Az írásunkban éppen ezért nem a mi-értekről, nem a nehézségekről értekeznénk, mert a téma ki-fejtése elvinne minket a nyelvtechnológia, a szemantika, az ontológia irányába, amivel – érzésünk szerint – eltávolod-nánk a konferencia fő témájától, de legalábbis a potenciális

18 A konferencián elhangzott előadás címét jelen írásmű alcímévé tettük, mert tanulmányunk tartalmához jobban illeszkedő címet akartunk választani. 19 Tim BERNERS-LEE – James HENDLER – Ora LASSILA, The Semantic Web, Scientific American, May 2001.

29

S Z A K A D Á T I S T V Á N : A N É P S Z A V A I

közönségünk érdeklődésétől. Érdekesnek és fontosnak tar-tunk viszont egy olyan kérdést körbejárni, amely szemantikai problémák mentén kapcsolja össze azt a két jelenséget, amelyre a webről szóló közbeszédben web 2.0 és web 3.0 fogalmakkal szoktak hivatkozni.20

Az a meglepő helyzet ugyanis, hogy a szemantikus web kezdeményezés céljait jelölik manapság a web3 terminussal, míg a web történetében időben később elterjedő közösségi tartalomszolgáltatás jelenségegyüttesére alkal-mazzák a web2 kifejezést.21 Noha nem igazán tartjuk jónak ezt a két terminust, lehetne jobbakat használni helyettük (vannak is ilyenek, például a ’peer production’ fogalmával sokkal több jelenség sokkal pontosabban megragadható),22 mégis megtartjuk ezt a fogalomkettőst a továbbiakban, hi-szen napjainkban nagyon széles körben használatban vannak (főleg persze a web2 kifejezés). A megvizsgálandó kérdést pedig úgy fogalmazzuk meg, hogy vajon milyen kapcsolatot képzelhetünk el a web2 és web3 jelenségek közé, vagy más-ként fogalmazva és a gondolatmenetünknek némi provokatív élt adva: lesznek-e, s ha igen, mire lesznek jók a könyv-tárosok a jövőben. Úgy ítéljük meg ugyanis, hogy a web2-es jelenségek – igen jelentős részben, bár korántsem teljes mér-tékben – fölöslegessé teszik a könyvtárosok (professzionális archivátorok) munkáját, miközben a digitális archívumokban egyre nagyobb szemantikai vákuum keletkezik, s ebből faka-dóan egyre nagyobb szükséglet támad a hiányzó szemantikai információk pótlására, amit viszont könyvtárosokkal (pro-fesszionális archivátorokkal), illetve gépi szemantikával, gépi tanulással építhetünk be a rendszerbe.

20 A web 2.0 és web 3.0 kifejezések helyett a továbbiakban a web2 és web3 rövidebb alakokat használom. 21 A web 2.0 terminus megalkotását Tim O’Reilly-nak tulajdonítják: Tim O’REILLY, What is Web 2.0. Design Patterns and Business Models for the Next Generation of Software (http://www.oreillynet.com/pub/a/oreilly/tim/ news/2005/09/30/what-is-web-20.html) 22 A peer production fogalma alá sorolható jelenségekről, a fogalom meg-határozásáról bővebben: SYI (SZAKADÁT István), Egyben az egész. Egytől egyig, Bp., Typotex, 2007.

30


Induljunk ki az információ, tartalom, metainfor-máció, dokumentum, archívum és keresés fogalmakból felé-píthető fogalmi modellből. Ha az információt tárolni akarjuk, akkor a szóban forgó tartalmat valamilyen hordozóra rögzítve dokumentumot (könyvet, képet, videót, hanglemezt stb.) hozunk létre. A tárolási tevékenység egyik kiemelt célja nyilván a tartalom későbbi befogadásának biztosítása, s ezt a célt a dokumentumok archívumba rendezésével érhetjük el a leghatékonyabban. A tartalom befogadhatóságához azonban meg kell tudnunk találni az archívumon belül a keresett dokumentumot, és e célból kiegészítő információt, metaadatot kell a dokumentumokhoz rendelnünk. A metainformáció el-sődleges célja a dokumentum visszakereshetőségének a biz-tosítása az archívumon belül, s ebből fakadóan az archívum egyik legfontosabb tevékenysége a keresés (illetve a kereséstá-mogatás). Amióta archívumokat építünk magunknak (ideért-ve a könyvtáraktól kezdve a levéltárakon, filmtárakon át a vállalati dokumentumtárakat vagy a személyes könyv-, dvd- vagy cd-gyűjteményeket), mindig és minden helyzetben alkal-mazni lehetett ezt az egyszerű modellt.23

A tárolás és keresés gyakorlati problémáira az eddigi legkiérleltebb választ az évszázados könyvtári hagyományban találhatjuk meg. Nem véletlen, hogy a web kezdetétől fogva sokak számára tűnt érdemesnek hasznosítani ezen értékes tudást és tapasztalatot. Az ilyen kezdeményezések azonban elég kevés sikerrel jártak mindeddig, aminek meg kellene találnunk a magyarázatát.

A továbblépés előtt érdemes még a modellünkön egy szempontból tovább finomítani, s legalább azt a megkülön-böztetést átvenni, amit a könyvtári világ kiformált azzal, hogy a könyvek metaadataival kapcsolatos formai és tartalmi feltáró tevékenységeket elválasztotta egymástól.24 A dokumen-tumok formai metaadatait csak azáltal tudjuk megfelelően

23 A keresés modellezéséről bővebben: SYI, 2007. 24 A dolgokat kissé leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy a formai leíró elemeket megadhatjuk akkor is, ha nem ismerjük a dokumentum tartal-mát, ellenben a tartalmi metaadatokat csak a tartalom ismeretében lehet megállapítani.

31


kezelni, ha pontosan és egyértelműen minősítjük az egyes metaadatelemeket, ami egyenes arányban van a formai meta-adatrendszer strukturáltsági fokával (tehát bonyolultságával). Ahány formai adatelemet kezelni akarunk, annyiféle entitást és majdnem ugyanannyi relációtípust kell definiálnunk, hogy aztán azok konkrét értékeit a dokumentumokhoz rendelhes-sük. Más a helyzet a tartalmi leíró tevékenységgel. Többféle lehetőség van a tartalmi metaadatok könyvekhez rendelésére. A legelterjedtebb megoldás az, hogy a dokumentumok tartal-mát valamilyen előre kidolgozott készletből válogatott kifeje-zésekkel, kulcsszavakkal, tárgyszavakkal jellemezzük. Amikor ezt tesszük, akkor a szóban forgó terminuskészletet már érdemes önálló elemként elkülönítenünk az archívumi mo-dellünkben, aminek megnevezésére használhatjuk a nem-zetközileg elfogadott kifejezést: tudásszervezési rendszer (knowledge organization system, KOS).

A tudásszervezési rendszerek (KOS-ok) a tartalmi feltáró munka során a dokumentumokhoz rendelhető tárgy-szavakból és az ezek között tételezett relációkból állnak. Matematikai értelemben azt mondhatjuk, hogy a KOS a tárgyszavak tartóhalmazán értelmezett struktúra, amelyből természetesen lehetséges többféle is annak megfelelően, hogy milyen relációkat engedünk meg felvenni a tárgyszavak között. A struktúra az alábbi formában írható fel:

KOS = <D, R1, R

2, …, R

n>, ahol

D a tudásszervezési rendszer tárgyszavaiból álló tartóhalmaz

Ri az elemeken (tárgyszavakon) értelmezhető reláció

Felmerülhet a kérdés, miért is van szükségünk a relációk értelmezésére. Legalább két fontos funkcióra már előzetesen rámutathatunk, még ha ezeket csak a későbbiek-ben tudjuk majd bővebben kifejteni. A tárgyszó-hozzá-rendelés célja és értelme a dokumentumok minél pontosabb tartalmi leírása. A természetes nyelvünk rugalmasságának „ára” a szavaink, kifejezéseink többértelműsége. A pontos tartalmi leíráshoz arra van szükségünk, hogy a nyelv egyéb-

32


ként sokértelmű szavait, kifejezéseit egyértelmű jelentés mel-lett tudjuk a dokumentumokhoz rendelni. Ez az egyértelmű-sítés azáltal teremthető meg (legalábbis a hagyományos archívumi gyakorlatban), hogy a tárgyszavaknak megmutat-juk a fogalmi környezetét (vagyis azt, hogy más fogalmakkal milyen kapcsolatban áll). Ezért a tárgyszavazást végző sze-mélyeknek a tárgyszókészletet annak teljes struktúrájával együtt kell látniuk (a tárgyszavak közti relációk abban is se-gítséget adhatnak egyébként, hogy támogatják a rendszeren belüli navigációt a tárgyszókeresési munka során). A relációk másik fontos „funkciója” pedig az lehet, hogy segítségükkel alternatív tárgyszavakat lehet esetleg megtalálni, illetve logikai következtetéseket lehet végrehajtani (ha ez szükséges).

Addig jutottunk tehát, hogy megállapítsuk: a me-taadat-hozzárendelési munkát – a szemantikai egyértelműsí-tés végett – kétféle módon is támogatta a könyvtári gyakor-lat. Egyrészt a formai adatelemekre egy sokdimenziós (sok relációból álló), nem túl összefüggő, minden dimenzióban nagyon lapos, de pontosan rögzített struktúrát teremtett, másrészt a tartalmi leírás egyértelműsítésére a tudásszervezési rendszerek elemeit vette használatba. A továbbiakban az utóbbi mozzanatra fogunk koncentrálni.

A tartalmi leíró tevékenység során a dokumentu-mokat a tudásszervezési rendszer elemeivel jellemezzük úgy, hogy összekötjük egymással az éppen elemezett dokumentu-mot a KOS-rendszer kiválasztott elemeivel. Ha az összekap-csolás tényét rögzítő adatot a többi információtól elkülönítve kezeljük, akkor létrehozzuk (fenntartjuk) a katalógus „intéz-ményét”. Azt mondhatjuk tehát, hogy a tartalmi leíró tevé-kenység a katalógus céduláinak, rekordjainak írását jelenti. Az archívum általános modelljében három nagyobb információs blokk van, amelyeket az alábbi ábrával szemléltethetjük:

1. ábra: információblokkok az archívumban

33


A vázolt fogalmi modellünkre támaszkodva most már nekiláthatunk mondandónk kifejtésének. A történetet a web megjelenésével kell kezdenünk. A web egyik forradalmi újdonságát (és erejét) a szabadszavas keresés megjelenése adta, amelynek sikere sok embert annak kimondására sarkallt, hogy talán nincs is szükség másfajta keresési lehetőségre. Bár a szabadszavas keresés (főleg a relevanciakezelés különböző megoldásaival együtt) valóban nagyon jó eredményekre képes, korábban sosem volt lehetőségeket kínál számunkra, tudnunk kell, hogy nagyon komoly és kiküszöbölhetetlen hiányosságai vannak ennek a technológiának. A szabadszavas keresés legfontosabb problémája nyilván az, hogy csak szöveges dokumentumok esetében működőképes, vagyis az audiovizuális dokumentumok esetében nem használható.25 De még „tiszta” szöveg esetében is komoly gondok adód-hatnak vele. Mivel a szabadszavas keresőkben nem tudjuk minősíteni a keresett kulcsszavakat, ezért nincs mód a metaadatok minősített keresésére (a szöveg strukturálatlansá-gával nem tud megbirkózni ez a technológia, emiatt a metaa-dat mint olyan kezelésére egyáltalán nem képes).

A szabadszavas keresés során nem lehetséges a szer-ző vagy a dokumentum címe szerint keresnünk. Ha a doku-mentumban „valódi” címként szerepel egy karaktersorozat, míg egy másikban csak hivatkoznak ugyanerre a címre, akkor mindkettőt visszakapjuk – függetlenül a kifejezés „metain-formációs státusától”.

Mondhatnánk persze azt, hogy a tartalmi feltárás te-rületén viszont hatalmas előnyként jelentkezik az a lehetőség, hogy nem kell elvégezni a tárgyszavazás fáradságos mun-káját, mivel az automatikus gépi indexelés megcsinálja azt az ember helyett. Ez kétségtelen tény, és ez valóban komoly előnyt biztosít, de azért ennek a megoldásnak is vannak há-tulütői. A gépi indexelés ugyanis nem tud mit kezdeni a nyelv többértelműségével, amit viszont az ember a feltáró munka során kezelni tud. Nézzünk meg ezekből néhány példát! 25 Audiovizuális dokumentumon nem természetes nyelvi alapú, képi és/vagy hangi információkat tartalmazó dokumentumot értünk.

34


A gépi keresés nem tudja elkülöníteni a homonimikus jelentéseket, akár a köznévi, akár a tulajdonnévi alakok közötti homonimákról van szó:

macska (állat) – vasmacska (eszköz)

Cica (’Révész Cica József klarinétos’) – cica (macska)

A keresés támogatásának egyik fontos eszköze a szavak, kifejezések közötti szinonimitás, amellyel az auto-matikus indexelés semmit sem tud kezdeni. A számítógép számára nem nyilvánvaló (nem ismert) az alábbi három terminus (durván) azonos jelentése:

macska - cicus - cica

Nem kell most elmerülnünk abban a vitában, amely a szinonima és a poliszéma elválasztásáról zajlik a nyelvészet területén, itt elég csak jeleznünk, hogy szavak bizonyos jelentései között gyakran nincs teljes átfedés (vagyis nem be-szélhetünk szinonimitásról), mégis szoros kapcsolatot álla-píthatunk meg közöttük. Az alábbi példa nem lehet szinoni-ma, hiszen állatról és emberről van szó, mégis érezzük a két jelentés kapcsolódását egymáshoz (amit a gép már nem tud megragadni).

cica (macska) – cica (jó nő)

Aztán a nyelv „továbblép” még egyet, amikor a po-zitív töltetű jelentést átértelmezi, s ironikus módon, ellen-kező értelemben használja a terminust.

cica (jó nő) – fitneszcica (kövér, csúnya nő)

Nehezebb észrevenni, ami a számítógép számára sokkal nyilvánvalóbb, hogy milyen sok olyan akronimát (be-tűszót) képzünk, amelyek a köznyelv valamely szavával tel-jesen megegyeznek.

CICA (Criminal Injuries Compensation Authority)

CICA (Confederation Internationale du Credit Agricole) – cica (macska)

35


A keresés során talán nem annyira fontos, de azért említésre érdemes az a képességünk (amivel a gépek egyelőre nem rendelkeznek), hogy azonnal felismerjük bizonyos sza-vak, kifejezések ellentétes jelentését, vagyis kezelni tudjuk az antonima nyelvi jelenségét.

kutya – macska

A nyelv rugalmasságának egyik legfontosabb eszköze a metonima, amellyel sokféle értelemben kiterjeszthetjük egy szó jelentését. Az alábbi két példában az ’iskola’ két jelentése eltérő módon lenne leírható egy formális ontológiában, noha érezzük, hogy ezek a jelentések szoros kapcsolatban vannak egymással.

Háromszintes iskolába járunk. (iskola mint épület)

Nyolcosztályos iskolába járunk. (iskola mint intézmény, testület)

Tovább bonyolódik a helyzet, amikor a hálózat több-nyelvűségét is figyelembe kell vennünk, s a fenti többértel-műségek a különböző nyelvek között is létrejöhetnek. Elő-fordulhat „többnyelvű szinonimitás”, amikor különböző nyelveken fejezzük ki ugyanazt a jelentést, tartalmat:

macska (magyar)

cat (angol)

Katze (német)

A másik irányból tekintve értelmezhetünk „több-nyelvű homonimitást” is, amikor ugyanaz a szóalak két nyelven teljesen más jelentéssel bír.

cica (magyar)

ciça (portugál)

A fenti példák mind azt mutatták, hogy egyetlen karaktersorozat mennyiféle jelentéssel rendelkezhet, amit a számítógépek – egyelőre még – nem, az emberek viszont ké-pesek megfelelő módon, vagyis a szemantikus gazdagságuk teljében értelmezni. A ’cica’ karaktersorozatnak legalább az

36


alábbi különböző értelmezéseit adhatjuk meg (a felsorolás nyilván nem teljes):

magyar: cica (macska)

angol: CICA (tulajdonnevek)

magyar: Hilton-cica, cicamica (szép nő)

magyar: fitneszcica (csúnya nő)

magyar: papírcica (hajtogatott cica)

magyar: porcica (kosz)

A számítógép mindezekről semmit sem tud, a ’cica’ terminust nem tudja sehogy sem értelmezni, nyugodtan mondhatjuk azt, hogy teljes szemantikus vakságban szenved – ma még. A Szemantikus Web Kezdeményezés célja és ér-telme pont az, hogy a keresőmotorok számára szemantikus képességeket tudjunk kifejleszteni.

A szemantikai vakság mellett azonban van még egy másik, igen komoly problémája a webes keresőmotoroknak. A szabadszavas keresés ugyanis teljesszöveges keresést is jelent egyben (fulltext search), amit abból a szempontból előnyös-nek és kívánatosnak minősíthetünk, hogy ezáltal a szöveges dokumentumok teljes szókészlete kereshetővé és elérhetővé válik (ami különösen ritkább szavak esetében lehet nagyon hatékony), viszont a relevanciakezelés területén új nehézségek jelentkeznek (pontosabb lenne azt állítani, hogy a relevancia egész problémaköre teljesen új megvilágításba kerül). Ami-kor a szöveges dokumentum összes szavát leindexelik a keresőmotorok, és az invertált index alapján a szövegben előforduló bármely szó alapján képesek visszaadni a doku-mentumot magát, akkor rögtön felmerül a kérdés, hogy az adott keresőszó vajon jól jellemzi-e az adott dokumentumot, vagyis kellően releváns-e a szó és a dokumentum kapcsolata. A válasz nyilvánvalóan csak az lehet, hogy minden szó nem jellemezheti egyforma erővel a dokumentumot, tehát szük-ség lenne egy olyan módszerre, amely a szavakat tartalmazó dokumentumokhoz valamilyen relevanciaértéket rendel, ami alapján a fontosabbnak minősített dokumentumokat előbbre lehet rangsorolni a találati listákban. Az első generációs ke-resőgépek a relevanciaértékeket a dokumentumban magában

37


keresték. Ebben persze önkéntelenül is követték azt a hagyo-mányos világból származó gyakorlatot, amely a doku-mentumokat tárgyszavakkal leírhatónak gondolta. Ez az évszázados könyvtári hagyomány azt sugallta, hogy a teljesszöveges indexállományból ki lehet választani néhány (vagyis kevés) releváns tárgyszót a dokumentum tartalmi leí-rására. A kérdés csak az volt, hogy amit a könyvtárosok jól meg tudtak oldani (ti. a kevés releváns tárgyszót kiválasz-tani), azt vajon hogyan lehet megtanítani a számítógépnek. A keresőmotorok fejlesztői az első időszakban (a web kezde-tén) olyan szempontokra próbáltak meg figyelni, mint:

hányszor fordul elő a szó a dokumentumban (ha többször, akkor „többet ér”)

hol szerepel a szó a dokumentumban (ha az elején, akkor „többet ér”)

szerepel-e a szó a dokumentum címében, alcímében (ha igen, akkor „többet ér”)

Ezek a kezdeti próbálkozások azonban kevéssé (vagy egyáltalán nem) voltak hatásosak. A Google volt az első a keresőmotorok világában, amely valóban működőképes rele-vanciakezelést valósított meg. A Google megoldása, a Page-Rank azonban teljesen más szempontra figyelt, mint az elődei. A dokumentumok relevanciaértékének számításakor ugyanis nem a dokumentumok tartalmát (a benne szereplő szavakat) vette figyelembe, hanem a dokumentumokban el-helyezett linkek (más oldalakra mutató utalások) tényét, szá-mát, súlyát. A weboldalak készítőinek szubjektív ítéleteit le-hetett ezáltal összegyűjteni és aggregálni valamiféle közösségi fontossági mutatószámmá. A relevanciakezelés nem jelent egyebet, mint valamilyen módon kifejezni, hogy adott doku-mentum adott kontextusban fontos egy személy vagy egy közösség számára.

A könyvtári világ addig más technikát alkalmazott a relevanciakezelés problémájára. Amikor a könyvtárosok a dokumentumok tartalmi leírását végezték, akkor a rendelke-zésükre álló, elméletileg összes lehetséges leíró tárgyszó kö-zül kiválasztották az általuk legfontosabbnak tartottakat, és

38


ezeket hozzárendelték a dokumentumokhoz. A leíró tárgy-szavaknak ez a kiválasztása, szűrése egy szempontból nagyon hasonlított a keresőmotorok teljesszöveges indexeléséhez. A könyvtárosok az előre rögzített tudásszervezési rendszer elemeiből válogatták ki a legfontosabbnak tartott leíró ele-meket, vagyis számukra ugyanúgy rendelkezésre állt egy előzetes szóhalmaz, amiből aztán választaniuk kellett, mint ahogy a keresőmotorok is minden egyes dokumentumról fel-állították a dokumentum összes szavából álló szóhalmazt, és ennek elemeihez tudták hasonlítani a későbbi felhasználói keresések során megadott keresőfeltételeket. A kétféle gya-korlat között annyi a különbség, hogy a keresőmotorok nem tudták, nem tudják jól kiválasztani a dokumentumot valóban jellemző, releváns tárgyszavakat (vagy pedig más relevan-ciakezelő megoldást alkalmaztak, mint a Google).

A probléma megoldására, a hiányzó szűrési, kivá-lasztási tevékenység elvégzésére szakemberek munkába állí-tása látszott megfelelőnek. Részben ezért indítottak a web kezdetén olyan szolgáltatásokat a szabadszavas kereső-motorok (a HotBot, az AltaVista és társaik) megjelenésével párhuzamosan, amelyek szemantikai szempontból kívánták meghaladni a keresőmotorok szolgáltatásait. A legismertebb próbálkozás a Yahoo Directory webkatalógusa volt, amely a weboldalakat egy saját osztályozási rendszer segítségével pró-bálta meg szemantikailag elrendezni és a felhasználók szá-mára megtalálhatóvá tenni. Azonban a „drámát”, az új világ fordulatát is ugyanennek a szolgáltatásnak a sorsában érhet-jük tetten. A Yahoo egésze idővel ugyan a legsikeresebb we-bes szolgáltatások közé került, de a webkatalógusa egyre in-kább háttérbe szorult, míg végül „bezárták”, s a könyvtáro-saikat, archivátoraikat szélnek eresztették (vagy más felada-tokra irányították őket).26

A szakszerű és fegyelmezett rend reprezentánsa el-tűnt, ám ezzel párhuzamosan megjelent valami más. A web2

26 A Yahoo directory szolgáltatáshoz hasonló utat futott be a Google által felkarolt DMOZ Open Directory projekt is, amely szinte a kez-detektől fogva elég hosszú ideig elérhető volt a Google kezdőlapjáról, aztán egyszer csak lekerült onnan.

39


jelenségkörbe tartozó szolgáltatások (mint a Flickr, Del.icio.us, Digg, YouTube stb.) ugyanis olyan metaadat-ke-zelési módszereket építettek ki maguknak, amelyek ugyanazt a munkát, amit addig a hagyományos és digitális archívu-mokban egyaránt szakemberek végeztek, az új szolgáltatá-sokban a felhasználók önkéntes munkájára bízták. Ezt a megoldást, pontosabban az ilyen rendszereket nevezték el folkszonómiának. A továbbiakban ezt a jelenséget, illetve a folkszonómiák megjelenéséhez köthető paradigmaváltást vizsgáljuk meg néhány szempont alapján.

Elemzésünkben leegyszerűsített gondolatmenetet kö-vetünk a korábban felvázolt fogalmi modell összetevőire tá-maszkodva. A legfontosabb kérdésünk az lesz, hogy a digi-tális archívumok elterjedésével milyen módon lehet bizto-sítani a tárolt dokumentumok metaadatokkal történő ellá-tását és a dokumentumok visszakereshetőségét.

Legelőször a tudásszervezési rendszerek típusairól kell pár szót ejtenünk. A különböző archívumépítési gyakor-latokban a hálózati kultúra időszakát megelőző évszázadban háromfajta tudásszervezési rendszert vettek használatba:

• terminuslista • taxonómia • tezaurusz

Ezek mindegyike a rá jellemző matematikai struktú-rával írható le a legpontosabban. A tudásszervezési rendsze-rek alaphalmaza (D) azokat a szavakat, kifejezéseket (termi-nusokat) tartalmazza, amelyeket a dokumentumokhoz lehet rendelni. A tudásszervezési rendszerek különbségeit – első körben – az a tény határozza meg, hogy milyen – szintakti-kai, szemantikai vagy más – relációkat (Ri) engedünk meg fel-venni a rendszer elemei, illetve más adatok között.27

27 Itt most nem térünk ki a relációk jellemzésére, tipizálására, de jelezzük, hogy a MEO-projekt dokumentumai közül több is foglalkozik ezzel a kérdéssel (http://ontologia.hu/meo), illetve a nyelvészek között részben ezzel foglalkozik D. A. CRUISE, Lexical Semantics, Cambridge University Press, 1986 és J. LYONS, Semantics I–II, New York, Cambridge University Press, 1977.

40

http://ontologia.hu/meo


Nem elég azonban csak a struktúrára figyelnünk, ha igazán meg akarjuk érteni a folkszonómiák jelenségét. Azt is fel kell vennünk a tudásszervezési rendszerek jellemzői közé, hogy van-e, s ha igen, milyen felügyelet, milyen kontroll van a metaadat-hozzárendelési munka folyamatában. Előbb persze meg kell mondanunk, miért is van szükség ennek fi-gyelembe vételére. Nos, ha a tartalmi metaadatok dokumen-tumokhoz rendelésének az a fő funkciója, hogy egyértelmű-en jellemezni tudjuk velük a dokumentumok tartalmát, akkor az egyértelműséget (vagyis mindazoknak a többértelműsé-geknek az elkerülését, amelyeket a szabadszavas keresés gyöngeségei kapcsán felsoroltunk) biztosítanunk kell vala-hogy. A többértelműségek elkerülése pedig megfelelő szakér-telmet, fegyelmezett munkarendet, szakmai kontrollt, kont-rollált szótárakat, tudásszervezési rendszereket kíván. Ezt persze nem olyan könnyű formalizálni, hiszen olyan kérdé-sekre kell tudnunk válaszolni e szempont alapján, mint:

Q1 = támasztanak-e bármilyen szakmai feltételt, szaktudáselvárást a munkát végző személyekkel szemben?

Q2 = van-e bármilyen munkaszervezési szabályrendszer, ellenőrzési mechanizmus a munka menetére vonatkozóan, azaz kik, milyen jogosultságokkal vehetnek részt a munka egyes részfolyamataiban?

Q3 = kik rendelhetik a KOS-rendszer elemeit a dokumentumokhoz?

Q4 = kik szerkeszthetik, módosíthatják, bővíthetik a tudásszervezési rendszer elemeit, relációit?

A tudásszervezési rendszerek építésének és alkal-mazásának kontrolljára vonatkozó fenti Qi kérdésekre külön-böző válaszokat adhatunk, és ezt a feltételegyüttest, vagyis az Si társadalmi normák összefüggő rendszerét érdemes felvenni a tudásszervezési rendszerek jellemzői közé. A dolgokat kissé

41


leegyszerűsítve a következő tevékenységekre vonatkozó nor-mákat kell rögzítenünk:28

S1 – kinek szabad új tárgyszót létrehozni a tudásszervezési rendszerben

S2 – kinek szabad új relációt létrehozni a tudásszervezési rendszerben

S3 – kinek szabad két tárgyszót relációba állítani a tudásszervezési rendszerben

S4 – kinek szabad tárgyszót dokumentumhoz rendelni a katalógusban

S5 – csak a tudásszervezési rendszer elemeit szabad-e a dokumentumokhoz rendelni

Az öt norma közül az első három a tudásszervezési rendszerek, az utolsó kettő a katalógusok építésével kapcso-latos. A számítógépek világában a fenti normák mind kezel-hetők azáltal, hogy a digitálisan szabályozzuk, kinek van írási joga a tudásszervezési rendszer és/vagy a katalógus elemeire, illetve milyen adatokat lehet egymással összekapcsolni.

Az írási, szerkesztési jogosultságokat is figyelembe véve már felírhatjuk a tudásszervezési rendszerek teljesebb formuláját:

KOS = < D, R1, R2, …, R

n, S

1, S

2, S

3, S

4, S

5 >, ahol

D a tudásszervezési rendszer tárgyszavaiból álló tartóhalmaz

Ri az elemeken (tárgyszavakon) értelmezhető

reláció (i=1, …, n)

Sj a tudásszervezési rendszer társadalmi

környezetét adó szabályrendszer (j=1, …, 5)

A fent bemutatott összetevőkkel már adott az az álta-lános keret, amelyre támaszkodva elég pontosan megragad-hatjuk a történelmileg létező, szélesebb körben elterjedt tu-

28 A társadalmi normák formalizálásáról, típusairól lásd: SYI, 2007.

42


dásszervezési rendszerek legfontosabb jellemezőit. Minden tudásszervezési rendszerben van egy közös reláció, a lexiko-grafikus rendezés, amely a tárgyszóhalmaz elemeinek ábécé szerinti sorba állítását végzi.

A terminuslistáknak van a legegyszerűbb szerkezetük.

Ilyenek a könyvek végén található indexek (név- és tárgy-mutatók), melyek a könyv legfontosabb kulcsszavait sorolják fel ábécé szerint, minden kulcsszóhoz hozzárendelve az oldalszámokat, ahol a kulcsszavak a szövegben előfordulnak, de ide tartoznak a különféle egységesített névlisták, sőt, a keresőmotorokban használt ’invertált index’ technológiája is. A terminuslista formulája a következő:

KOSlist

= < D, R1, R

2, S

1, S

4, S

5 >, ahol

R1 lexikografikus rendezési reláció

R2 ekvivalenciareláció

A terminuslista esetében az S2 és az S3 szabály nem érvényesíthető, hiszen ebben a rendszerben új relációt nem lehet definiálni. Az ilyen rendszernek a lexikografikus rende-zés mellett van még egy másik relációja: a lista elemeit az R2 ekvivalenciareláció kapcsolja össze. Egy földrajzi nevek egysé-gesített besorolási rendszerét például az kapcsolja össze egyetlen egésszé, hogy minden tételéről azt állítjuk, hogy ek-vivalensek egymással abban a tulajdonságukban, hogy vala-mennyien földrajzi entitások tulajdonnevei. Az ekvivalencia-reláció fenntartásával azt kell „garantálnunk”, hogy a termi-nuslista elemei – az alkalmazott szempont szerint – azonos minőségűek lesznek (tehát nem keverednek különböző típu-sú elemek, mondjuk személynevek a földrajzi nevekkel). Más relációt nem lehet a terminuslista elemei közé felvenni. Attól függően, hogy milyen típusú terminusokról van is szó, vál-tozhat az a gyakorlat, hogy fenntartják-e a szavak, kifejezések bekerülését szabályozó S1 normát. Az igazán komolyan vett két előírás a katalógusépítésre vonatkozó, vagyis a tárgy-szavak és a dokumentumok összekapcsolását szabályozó S4 és S5 norma.

43


A taxonómiák (más néven osztályozási vagy klasszifiká-ciós rendszerek) már két fontos szemantikai relációt tar-talmaznak (a lexikografikus rendezés – „kötelező” – szintak-tikai relációján túl). Ez a tudásszervezési rendszer úgy van felépítve, hogy az elemei hierarchikus módon egymás alá vannak rendelve – valamilyen tartalmazási reláció alapján. Ezt az alárendelési relációt lehet tiszta és pongyola értelmezés mentén is használni (a tiszta értelmezés esetben az alárende-lési reláció a generikus alárendeltje relációval egyezik meg, a pongyola megközelítés keverten alkalmazza a generikus és a partitív, esetleg még más egyéb hierarchikus relációt, például az előzménye viszonyt). A hierarchia leírásához azonban nem elégséges egyetlen relációt értelmeznünk a rendszeren, noha a közvélekedés gyakran megelégszik ezzel a megoldással. Ar-ra is szükség van, hogy egy második relációval biztosítani le-hessen azt, hogy az azonos felettes elem alá rendelt elemek különbözzenek egymástól, vagyis definiálni kell egy külön-bözőségi relációt.29 A taxonómiát így a következőképpen írhat-juk le:

KOStax

= < D, R1, R

3, R

4, S

1, S

3, S

4, S

5 >, ahol


R3 hierarchikus alárendeltje

(tartalmazási) reláció

R4 különbözőségi reláció

Ebben a szisztémában az Si szabályok közül már né-gyet érvényesítenek, csak az S2 norma hiányzik, hiszen nincs mód a két szemantikai kapcsolaton túl más relációt alkal-

29 Lehetne még erősebb feltételt is előírni és a JEPD-elv teljesülését elvárni. Ez annyival több a közvetlenül függő elemek különbözőségének elvárásától, hogy azt is megköveteli, hogy az azonos szinten levő fogal-mak „együttes terjedelme” megegyezzen a fölöttes elem terjedelmével. A JEPD-elv (jointly exhaustive and pairwise disjoint) magyar fordítása ’együttesen kimerítő és kölcsönösen kizáró’ lehetne. Bővebben lásd: Thomas BITTNER – Maureen DONNELLY – Barry SMITH, Individuals, uni-versals, collections. On the foundational relations of ontology = Formal Ontology in Information Systems. Proceedings of the Third International Conference (FOIS 2004), ed. Achille C. VARZI, Laure VIEU, IOS Press, 2004, 37–48.

44


mazni a rendszerben, amiből következően nincs is szükség az új relációk felvételét szabályozó normára.

A taxonómiák a könyvtári világ legelterjedtebb tu-dásszervezési rendszerei, az egész világon ezeket használják a könyvek tartalmának leírására (a Magyarországon hasz-nálatos ETO-rendszer mintája és eredetije a Melville Louis Kossuth Dewey által kidolgozott Dewey Decimal Classi-fication, DDC-rendszer). Népszerűsége az egyszerű kezel-hetőségében rejlik. Ez az egyszerűség persze viszonylagos. A terminuslistákhoz képest ugyanis itt már szemantikai elvárá-sokat kell figyelembe vennünk, hiszen a hierarchikus alá-rendelési reláció alkalmazása (akármi legyen is az értelme egy konkrét taxonómia esetében) mindig szemantikai kényszerek betartásával kell, hogy együtt járjon. Ezért van az, hogy ezen rendszerek használata esetében már megkövetelik valamilyen szaktudás létezését és a munkafolyamat menetét is szabá-lyozzák. Utóbbi mozzanat több részre osztható. A taxo-nómia elemeinek halmazát felfoghatjuk olyan kontrollált szó-tárként is, amelynek elemeit nem tetszőleges módon, hanem csak adott szabályokhoz igazodva, tehát csak kontrollált módon lehet bővíteni. Ez egyfelől korlátot jelent a tárgyszó-hozzárendelési munka során, mert előírásokhoz igazodó, tehát fegyelmezett munkavégzést követel meg az erre a fel-adatra előzetesen felkészített, képzett archivátoroktól, másrészt az ilyen rendszernek szüksége van egy olyan folyamatra, amely során a folyamatos változtatási igényeket ki lehet elé-gíteni, vagyis bővíteni, módosítani kell a rendszer valamely részét. Ez azt is jelenti, hogy szükség van taxonómia-építő szaktudásra a rendszer fenntarthatósága végett. Ezek a fel-tételek, pontosabban az ezek teljesülésére vonatkozó kérdés azonban felvet két újabb, nagyon fontos tudásszociológiai, tudományfilozófiai kérdést:

Q5 = mennyire egységesen értelmezi az

osztályozó közösség a taxonómia elemeit?

Q6 = lehet egyetlen egységes rendszerbe

rendezni valamely dokumentumgyűjteményt jellemző tudásterület fogalomkészletét?

45


A kérdésekre adott válasz szétfeszítené jelen tanul-mányunk kereteit, úgyhogy a részletes kifejtéstől itt eltekin-tünk, azonban egyetlen észrevétel felidézésével jeleznénk, hogy milyen irányban lehetne továbbszőni gondolatmene-tünket e témában. Clay Shirky az ontológiák túlértékelt sze-repéről írt cikkében tanulságos kritikát fogalmaz meg a DDC-vel szemben.30 Miután megkérdezi, vajon miért van az, hogy a DDC-ben ugyanolyan fontosságot tulajdonítanak (azáltal, hogy azonos hierarchikus szintre helyezik őket) Ázsiának, Afrikának és a Balkán-félszigetnek, megadja a választ is: azért, mert nagyjából azonos számban adtak ki könyvet Amerikában a három földrajzi régióról, tehát a könyvtári polcokon elfoglalt helyigényük alapján tekinthetők ezek egyenrangú kategóriáknak. Akármennyire is jogos és elfogadható szempont ez a könyvtári világ számára, annyi azért kijelenthető, hogy a szempont elfogult. Ami után felte-hető a kérdés, vajon lehet-e elfogultság nélkül tudásszer-vezési rendszert építeni, s a vélhető válasz az, hogy nem na-gyon. Minden tudásszervezési rendszernek létjogosultsága lehet adott tudásterületen, az arra jellemző elfogultságokat figyelembe véve, de bajos olyan rendszert építeni és felté-telezni, amely univerzális igénnyel léphetne fel, vagyis azzal a céllal, hogy minden tudásterületen, minden alkalmazási célra egyaránt felhasználható legyen. Mindez persze általáno-sítható, és nem csak a taxonómiákra, de a tezauruszokra is igaz. De lépjünk tovább, s nézzük meg, hogyan is tudjuk for-malizálni az utóbbit.

Peter Mark Roget tezaurusza ugyanúgy a könyvtári vi-lághoz tartozik, mint a taxonómia, a két rendszer nagyjából azonos időben jelent meg. Lényege az, hogy több és ponto-sabban rögzített relációt enged/követel meg a terminusok között. Kétféle – gyenge és erős – értelemben is lehet hasz-nálni, mi itt az erős értelmezést mutatjuk be.

A taxonómiák hierarchikus alárendelési relációjának értelmezésekor általában megengedik azt, hogy az szemanti-kailag kevert legyen. Az ETO-ban például a hierarchikus 30 Clay SHIRKY, Ontology is Overrated. Categories, Links, and Tags, 2005. (shirky.com/writings/ontology_overrated.html)

46


viszonyon legtöbbször olyan alárendelést értenek, amely a faja/neme viszonyt fejezi ki két elem között, ám olykor elő-fordul, hogy arra a fajta alárendelésre „használják”, amellyel az elemek közti rész-egész relációt ragadják meg – mondjuk az országoknak a kontinensek alá történő besorolásakor. A hierarchikus alárendeltje relációnak ezt a szemantikai többér-telműségét igyekeznek kizárni a tezauruszok azáltal, hogy el-különítenek szintaktikailag egyféle, de szemantikailag külön-böző hierarchikus relációkat egymástól. Anélkül, hogy itt pontosan definiálnánk, a tezauruszok relációit csak felsoro-lásszerűen mutatjuk be. A tezaurusz rendszerét az alábbi összetevőkre bonthatjuk:

KOStez

= < D, R1, R

5, R

6, R

7, R

8, R

9, S

1, S

2, S

3, S

4, S

5 >, ahol


R5 generikus alá- és fölérendeltje relációpár

R6 partitív alá- és fölérendeltje relációpár

R7 következménye-előzménye relációpár

R8 rokona (egyéb) reláció

R9 lásd/helyette szinonimareláció-pár

A tezaurusz esetében az Si szabályok mindegyikét be kell tartani (az S2-es szabályt nem mindig, sőt gyakrabban nem érvényesítik, vagyis nem engedik, hogy új relációt lehes-sen felvenni a rendszerbe, de a formális modellben azért kell felvennünk ezt a szabályt, mert előfordulhatnak olyan tezau-ruszok is, amelyekben a szabványokban rögzített relációkhoz képest további relációt is definiálnak). Vannak azonban a formulában jelzett relációk, relációpárok, amelyek más minő-séget adnak a tezauruszoknak. Mivel a tezaurusz több, pon-tosan definiált relációt tartalmaz a taxonómiához képest, ezért összetettebb struktúrát képezhetünk le vele, és a gaz-dagabb szemantika, a nagyobb kifejezőerő miatt sokkal pon-tosabban, rugalmasabban és megbízhatóbban lehet vele a dokumentumok tartalmát leírni.

Ez az előny a kezdetektől predesztinálta arra a sze-repre, hogy a tezaurusz váljék a könyvtári, archívumi világ

47


legelterjedtebb tudásszervezési rendszerévé, ez azonban nem valósult meg. A tezaurusznak ugyanis az osztályozási rend-szerekkel kellett viaskodnia, de a taxonómia-tezaurusz csatát már szinte az első pillanatban az előbbi nyerte meg. A csata kimenetelét a könnyebb kezelhetőség döntötte el a javára. Mindez persze felveti azt, hogy egy alaposabb tárgyalás során figyelnünk kellene arra a szempontra is, hogy milyen kötele-zettségei vannak a katalogizálást, metaadat-hozzárendelést végző embernek.

Ha a taxonómiák építéséhez kontrollált szótárra, kompetencia-feltételek fenntartására, fegyelemre, a munkafo-lyamatok ellenőrzésére van szükség, akkor ez még inkább így van a tezauruszok esetében, hiszen ott jóval bonyolultabb struktúrát kell fenntartani, több szempontra kell figyelni, na-gyobb szaktudásigényt kell elvárni a rendszert építőktől. Két – együttesen nehezen vagy egyáltalán nem teljesíthető – elvá-rás áll itt szemben egymással. Minél inkább szakterületi kér-désről van szó, annál megbízhatóbbnak lehet tartani a szak-tezauruszok (szaktaxonómiák) használatát az adott tudáste-rület leírásában, azonban annál inkább szükség van szak-képzett, fegyelmezett és ezért drága munkaerő alkalmazására. Ha pedig valami sokba kerül, akkor mindig felmerül a kér-dés, hogy ki fogja megfizetni hosszútávon azt. A kontrollált rendszerek hanyatlásának magyarázatában ez a döntő moz-zanat: egyre inkább az látszik, hogy a web kontextusában egyre kevésbé hajlandóak pénzt áldozni erre. Annál is inkább nehéz megfizettetni a kontroll árát, mert az utóbbi években megjelent új jelenség alternatív megoldás lehetőségét sejteti sokak számára.

A folkszonómiák jelensége és fogalma a web2-es szol-

gáltatásokkal együtt jelent meg. Maga a terminus Thomas Vander Wal egyik blogbejegyzésében bukkant fel először,31 de érdemes tudni azt a tényt, hogy az etnoklasszifikáció kifeje-zéssel Susan Leigh Star már 1996-ban nagyon hasonló értel-

31 Thomas VANDER WAL, Off the Top, 2004. (http://www.vanderwal. net/random/category.php?cat=153)

48


mű fogalmat hozott létre.32 Meg kell még itt említenünk, hogy ezeket a rendszereket gyakran címkézési rendszerekként (tagging system), olykor közösségi címkézési rendszerként is emlegetik, magát a metaadat-kezelési tevékenységet pedig címkézésnek hívják.

A folkszonómiák – a web2-es paradigmának megfele-lően – a metaadat-hozzárendelési tevékenységet teljes mérték-ben saját felhasználóikra bízzák. Ezt természetesen csak akkor tehetik meg, ha nem várnak el semmilyen fegyelmet (és sem-milyen speciális szaktudást) azoktól, akik a metaadatokat a do-kumentumokhoz rendelik (azaz a felhasználói közösségük tag-jaitól).33 Ebből következően viszont a folkszonómiákat az ed-digiekhez képest nagyon másként kell leírnunk:

KOSfolk

= < D, TD, R

1, R

10, R

11, R

12, S

4 >, ahol

TD a D tartóhalmaz elemeire vonatkozó

forgalmi adatok

R1 lexikografikus rendezési reláció,

R10

ekvivalenciareláció

R11

címkegyakorisági reláció

R12

címke-együttjárási reláció

A folkszonómiák megjelenésével az a legfontosabb változás, hogy az Si munkaszervezési szabályok közül csak egyet vesznek figyelembe (S4-et). Azt sem mindig, sőt, talán még az is megkockáztatható, hogy nagyobb azoknak a folk-szonómiáknak a száma, amelyek még ettől a szabálytól is eltekintenek (amikor figyelembe veszik az S4-es szabályt, az akkor is „csak” annyit jelent, hogy a felhasználók kizárólag a saját maguk által feltöltött dokumentumokat címkézhetik, másokét nem).

32 Susan Leigh STAR, Slouching toward Infrastructure, 1996. (http://is.gseis. ucla.edu/research/dl/star.html) 33 Nem is tehetnek mást. Ha a felhasználóktól bármit követelni akar-nának, vélhetőleg mennének tovább olyan helyekre, ahol szabadon „mo-zoghatnak”.

49

http://is.gseis.ucla.edu/research/dl/star.html



Ebből a „kötetlenségből” sok minden következik. Ha nem követelünk meg semmilyen rendszerépítési szabályt, akkor egyrészt nem biztosíthatjuk a terminusok egyértelmű-ségét a rendszeren belül (vagy másként mondva: nem lesz kontrollált szótárunk), másrészt szükségszerűen elveszítünk minden relációt a rendszerből, hiszen a szabad terminusfel-vétel lehetősége mellett a címkézést végző személyektől nem követelhetjük meg azt, hogy az új címkéket hozzárendeljék a rendszerben már létező elemekhez. Ekkor viszont nem tudunk komolyabb struktúrát értelmezni a címkehalmazon, ami miatt nem számíthatunk a struktúra meglétéből fakadó – navigációs és következtetési lehetőségeket biztosító – elő-nyökre sem.

Fontos újdonságként minősíthetjük viszont a folk-szonómiákkal megjelenő új – se nem szintaktikai, se nem szemantikai, sőt, nem is nyelvi, hanem forgalmi – relációkat (R10 és R11).34 Az R10 reláció egy olyan, a címkékhez rendelt gyakorisági viszony, amely azt mutatja, hogy a felhasználók milyen gyakran használják az adott címkét a dokumentumok leírására. Azért van ennek a relációnak kiemelt jelentősége, mert ezáltal újfajta relevanciakezelési lehetőséget lehet bizto-sítani a folkszonómiák számára. A címkegyakoriság ugyanis megmutatja az adott címkének a felhasználói közösségen belüli „népszerűségét”, fontosságát, és ennek az értéknek a figyelembe vétele már elég jó alapot nyújt a relevanciakezelé-séhez.35 Másfajta segítséget képes nyújtani az R11 reláció, amely azt mutatja, hogy a többi felhasználó korábban milyen más címkéket rendelt a dokumentumokhoz az éppen hasz-nálatban levő címkével együtt. A címkéknek ezt a fajta együtt járását megmutatva a felhasználókat segíteni, orientálni lehet a megfelelő címkék megtalálásában.

34 Ez a két reláció tehát „kimutat” a tudásszervezési rendszerből, hiszen ezek nem a tartóhalmaz elemei között vannak értelmezve, hanem a tárgy-szavak és a rájuk vonatkozó forgalmi adatok között. 35 A relevanciaképzésnek vannak más útjai is a közösségi szolgáltatások világában, bár sokuk már nem a folkszonómiákkal kapcsolatos felhasz-nálói aktivitásra támaszkodik (például a szavazások, különféle rangsorok ilyenek, amelyek sokszor nagyon hasznosnak bizonyulnak).

50


A leggyakrabban használt címkék megjelenítését címkefelhőnek nevezik, amelyet úgy mutatnak be, hogy a címkék betűméretével vagy egy számértékkel jelzik a címkék népszerűségét, azok gyakorisági értékeit (lásd 2. ábra).

2. ábra: a Flickr címkefelhője, 2007.05.10.

Ha figyelmesen megnézzük a fenti ábrát, a folk-szonómiák több komoly problémáját észrevehetjük rajta. A kontroll hiánya többféleképpen tetten érhető. Több olyan címkepár van, amely ugyanazon fogalom egyes- és többes számú alakjára vonatkozik (’cat’ és ’cats’, ’flower’ és ’flowers’, ’tree’ és ’trees’), amelyeket a kontrollált szótárakkal ki lehet szűrni. Mivel ezek a rendszerek a címkéket automatikusan detektálják (és szóközök közti karaktersorozatot tekintenek egy címkének), a több szavas kifejezéseket „feldarabolják”, amit az emberi feldolgozás nyilván nem tenne meg. Példa lehet erre a ’New York’ vagy a ’black & white’ tárgyszavak (amelyek ebben a formájukban nem is szerepelnek a rend-szerben, hiszen több szóból álló „kifejezések”), amelynek tagjai (a ’new’ és a ’york’, illetve ’black’ és ’white’) szerepel-nek külön is, de egybeírva is (’newyork’ és ’newyorkcity’, il-letve ’blackandwhite’ és ’bw’). Még a ’New York’ példánál maradva az is látszik, hogy a folkszonómiák nem kezelik a szinonimitást sem, hiszen a ’newyorkcity’ és ’nyc’ címkék nyilván ugyanarra a fogalomra mutatnak, mégis külön szere-pelnek a rendszerben. A címkefelhőből magából még nem látszik, de rövid idejű használat során könnyen felderíthető,

51


hogy a folkszonómiák nem kezelik a szemantikai többér-telműség többi fajtáját sem (homonima, poliszéma stb.).36

A felhasználói címkézést más szempontból is kritizálni szokták. Konkrét példaként hivatkozhatunk a fenti címkefelhő ’me’ címkéjére, amely a közösség számára nyil-ván kezelhetetlen kategória (ehhez hasonlóak még a ’toread’, vagy ’todo’ címkék). A címkék egy jelentős része személyes használatra való, de a közösség egésze számára értéktelen, használhatatlan. Az is gyakori jelenség a folkszonómiák gya-korlatában, hogy egyes felhasználók a többiek számára meg-lepő, gyakran érthetetlen címkéket aggatnak bizonyos doku-mentumokra (például egy macskát, kutyát mutató videót a ’bb’ címkével ír le valaki), vagy nem kevés esetben a felhasz-nálók hibás alakban adják meg a címkéiket (’cat’ helyett ’cad’ címkét rendelik a „macskás” dokumentumhoz).

Akármennyi hibát (mégpedig rendszerhibát) találunk is a folkszonómiák világában, mégis működőképesnek tűnik az egész. A nagy létszámú közösség tagjainak apró munkája „szervesül”, a sokaság eltűnteti az egyének egyedi „hibáit”. Erre utal az a megfigyelés, amely szerint a címkék relatív gyakorisága igen hamar beáll egy állandó értékre, vagyis a do-kumentumokhoz rendelt címkék megoszlása stabilizálódik.37 Ez annyit tesz, hogy a közösség egésze végül is konszenzu-sosnak mondható címkekészletet képes a dokumentumok-hoz rendelni.

A szubjektív címkék azért nem okoznak igazán prob-lémát, mert azok szerint úgysem akarnak keresni a felhasználók, így nem is zavarja őket az ilyen címkék jelenléte. Hasonlókép-pen, a hibás alakok vagy az érthetetlen, egyéni címkék is „le-süllyednek a címketenger mélyére”, és nem igazán látszanak (te-hát nem is zavarnak) a sokak által használt címkékhez képest.

A szemantikus vakság problémája sem jelent akkora gondot a folkszonómiák esetében, mivel ha a keresési olda-lon nem kapunk egyértelmű minősítést, megkülönböztetést a

36 A YouTube-on például a ’cat’ címkére keresve sok „macskás” videót kapunk, de előfordulnak ’Cat’ nevű személyekhez kapcsolt anyagok is. 37 Scott A. GOLDER, Bernardo A. HUBERMAN, Usage Patterns of Collaborative Tagging Systems, Journal of Information Science, 2006, 32 (2), 198–208.

52


keresőfeltételek megfogalmazásakor (márpedig nem kapunk, hiszen a felhasználók nem adják meg az egyértelműsítéshez szükséges többletinformációt, amikor például beírják a ’cica’ keresőfeltételt), akkor a keresések feldolgozása során sem tudjuk igazán feloldani a nyelvi többértelműségeket.

A folkszonómiák terjedésének, dominánssá válásának legfőbb okát abban látjuk, hogy a metaadat-hozzárendelés nehéz, fáradságos emberi munkáját sokak számára lehetővé téve, nagyszámú „szabad” és – ami a legfontosabb – „ingyen munkát” várhatunk a felhasználók önkéntes seregétől. Ah-hoz, hogy ez működjön, nem lehet semmilyen megkötést előírni a címkézési munkát végzők számára, tehát fel kell ad-ni az előzetes szakképzésre, szakértelemre vonatkozó elvá-rást, a kontrollált szótárak fenntartásának igényét és a munka ellenőrzésének lehetőségét.

Itt állunk tehát a kontroll elve alapján működő, a minőség ígéretét adó rendszerek folyamatos (és szerintünk megállíthatatlan) süllyedésénél az egyik oldalon, illetve az emergens fokszonomikus rendszerek felemelkedésénél a másik oldalon, és legalább hipotéziseket kéne tudnunk meg-fogalmazni arra, hogy mit várhatunk a jövőtől. A folkszono-mikus rendszerek terjedésével ugyanis egyre nagyobb sze-mantikai rés keletkezik, amelyet valahogy át kellene hidalni szemantikai tudás alkalmazásával. A kérdés az, hogy milyen módon lehet a hiányzó tudást a rendszerbe betáplálni. Nem érdemes reménykedni abban, hogy az archivátori, könyv-tárosi kompetencia és tudás hiányát a világ egyszer csak felis-meri, és „visszahívja, rehabilitálja” őket. Más úton lehetne hasznosítani ezt az évszázados örökséget.

A weben keresztül elérhető dokumentumok egyre növekvő számával már a folkszonómiák sem bírják a ver-senyt. Ami lehetőség egyáltalán megmarad a szemantikai rés nagyságának csökkentésére, az a számítógép alkalmazása erre a célra. Megítélésünk szerint reális (bár a távoli jövőre vonat-kozó) remény, hogy a számítógépeket megtanítva a szöveg-értésre, velük végeztetjük el a szövegek automatikus feltá-rását. Vagyis arra kell várnunk, hogy a szemantikus web kez-deményezés betöltse küldetését. Ehhez azonban biztosan

53


nem a mérnökökön, pontosabban nem csak a mérnökökön keresztül vezet az út. Nem egy giga tudástárat, nem egyetlen hatalmas ontológiát, hanem rengeteg, kontextusérzékeny tudástárat, szakontológiát kell felépítenünk, amelyek egyik ki-emelt használati célja az lehet, hogy velük tanítani lehet a gépeket az automatikus szemantikai feltárás munkájának végzésére. Ez pedig nem fog menni szakemberek, szaktudás és fegyelem, könyvtárosok, archivátorok nélkül.


1. Tim BERNERS-LEE – James HENDLER – Ora LASSILA, The Semantic Web, Scientific American, May 2001.

2. Thomas BITTNER – Maureen DONNELLY – Barry SMITH, Individuals, universals, collections. On the foundational relations of ontology = Formal Ontology in Information Systems. Proceedings of the Third International Conference (FOIS 2004), ed. Achille C. VARZI, Laure VIEU, IOS Press, 2004, 37–48.

3. D. A. CRUISE, Lexical Semantics, Cambridge University Press, 1986.

4. Scott A. GOLDER – Bernardo A. HUBERMAN, Usage Patterns of Collaborative Tagging Systems, Journal of Information Science, 2006, 32 (2), 198–208.

5. J. LYONS, Semantics I–II, New York, Cambridge University Press, 1977.

6. Tim O’REILLY, What is Web 2.0. Design Patterns and Business Models for the Next Generation of Software (http://www.oreillynet. com/pub/a/oreilly/tim/news/2005/09/30/what-is-web-20.html)

7. Clay SHIRKY, Ontology is Overrated. Categories, Links, and Tags, 2005. (shirky.com/writings/ontology_overrated.html)

8. Susan Leigh STAR, Slouching toward Infrastructure, 1996. (http://is.gseis.ucla.edu/research/dl/star.html)

54

http://www.oreillynet.com/pub/a/oreilly/tim/news/2005/09/30/what-is-web-20.html





9. SYI (SZAKADÁT István), Egyben az egész. Egytől egyig, Bp., Typotex, 2007.

10. Thomas VANDER WAL, Off the Top, 2004. (http://www. vanderwal.net/random/category.php?cat=153)

55

D U D Á S A N I K Ó

T U L A J D O N N É V T E R E K : K Ö N Y V T Á R I É S F I L O L Ó G I A I Ü T K Ö Z É S E K ∗

„A Ploutarhos verzió, bárhonnan is van, rossz. A görög KHI betűt soha nem láttam H-nak átírni (más a hangértéke), inkább írják át CH-nak vagy KH-nak. Nekem az utóbbi kettő közül mindegy, melyiket választja, de a legelső variáns elég rosszul hangzik.”

(Egy klasszika-filológus e-leveléből, 2004.) A klasszika-filológus heves reakcióját Plutarkhosz nevének furcsa alakja, a Ploutarhos írásmód váltotta ki egy bibliográfiai jegyzék láttán. A jegyzékben az ókori auktor neve a szokásos szerző: cím bibliográfiai formula rendje szerint szerepelt elöl, és szokás szerint következett utána a könyv címe, ezúttal egy Plutarkhosz-értekezés magyar nyelvű szövegkiadását jelölve:

Ploutarhos: Az erkölcsi erény.

A Ploutarhos verzió a Nemzetközi Szabványügyi Szer-

vezet (ISO) 1968-ban kiadott görög transzliterációs szabvá-nya szerinti átírás követésével keletkezett, a szóban forgó jegyzék ugyanis a könyvtári gyakorlatot meghatározó nem-

∗ Tóth Tündének köszönöm a címhez adott ötletét.

57

D U D Á S A N I K Ó : T U L A J D O N N É V T E R E K

zetközi bibliográfiai leírási szabvány szerint készült.38 Πλούταρχος görögről latin betűkre való átírása az ISO szab-vány 1997-ben kiadott újabb változata szerint már más néva-lakot, a Ploutarchos formát eredményezi,39 és a magyar kata-logizálási előírások szerint ez a névalak lesz a katalógusokban az egyik legfontosabb rendezőelem, az ún. egységesített besoro-lási adat.

A bibliográfiák és más referensz források rendező-elemét képező két legelemibb tulajdonnév a személyek és a művek „neve”, vagyis a művek címe. Hamar kitűnik, már ha csak e két névféleségre korlátozzuk is figyelmünket, hogy je-

38 A dokumentumok leírásának (reprezentációjának) nemzetközi előírá-sait az 1970-es években dolgozták ki a nemzetközi szakmai szervezetek. Az ISBD (International Standard Bibliographic Description) szabványso-rozataira alapozódnak a magyar katalogizálási szabványok (MSZ 3424 szabványcsalád), illetve a könyvtári szabályzatok (KSZ). A nemzetközileg egységes leírás a dokumentumok leíró adatelemeit kötött sorrendben, egyezményes jelrendszerrel közli. Az egyezményes jelrendszer, az adatok sorrendjének és jelölésmódjának ismeretében a bibliográfiai leírás így nyelvtől függetlenül is értelmezhető adatsorrá válik, a leírások elsődleges funkciója pedig az, hogy a kiadvány a leírás alapján azonosíthatóvá vál-jon. A könyvtári tájékoztató rendszerekben ezenkívül nagy fontosságot kapnak a dokumentumokról szóló információk összegyűjtését és vissza-keresését célzó ún. egységesített besorolási adatok és kezelésük módja. A szerzők műveinek és a művek kiadásainak összegyűjtését végzik a szemé-lyek, testületek, művek egységesített névalakjai. Az egységesített névalak ki-választását, a névszerkezet formáját és a katalógusba sorolásukat előíró szabványsorozat Magyarországon 1979 és 1986 között került kiadásra, ezek a következők: MSZ 3440/1–5 szabványcsalád az egységesített beso-rolási adatok közlésmódjáról, MSZ 3423/1–3 alkalmazási szabványok a bibliográfiai tételek besorolási adatainak megválasztására, MSZ 3493 a leíró katalógusok szerkesztésére, MSZ 3401a bibliográfiai tételek betű-rendbe sorolására. 39 1997-ig volt érvényben az ISO/R 843:1968, International System for the Transliteration of Greek Characters into Latin Characters szabvány. Számos könyvtár vagy egyáltalán nem is használta (használja) a nem latin írások latinra való konverzióinak nemzetközi átírási tábláit vagy még nem állt át a jelenleg érvényben lévő újabb honosított ISO 843:1997, Information and Documentation. Conversion of Greek Characters into Latin Characters, 1st ed., Geneve, ISO, 1997 szabvány alkalmazására. Lásd hozzá: DUDÁS Anikó, Nevek, antik nevek – autorizálás: egy magyarországi felmérés eredményei, Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 52 (2005/9), 411–424.

58


lölésmód vonatkozásában a könyvtári és filológiai szemléle-tek különböznek, eltérések bőven akadnak a két területen be-lül is, az eltérő célok, konvenciók ütközésekhez, más-más névírási gyakorlathoz vezetnek.

A tulajdonnevek kulcsfontosságú szerepet töltenek be az információszervezésben, legyen szó egyetlen hosszabb-rö-videbb hagyományos bibliográfiai listáról, homogén adattárról vagy több adatbázist egyesítő, illetve körkereséssel lekérdezhető integrált rendszerről. Milliós nagyságrendű az a névállomány, amely a különféle dokumentációs adatbázisokban többé-kevés-bé strukturált formában már benne van. Mindez azért érdemel figyelmet, mert amikor felmerül a már meglévő névkincs kölcsö-nös felhasználhatóságának, „újrahasznosításának” gondolata, a mai technológiai eszközök pedig lehetővé is teszik az adattárak egyesítését, közös építését és közös felhasználását, e törekvések közben számos nehézséggel kell számolnunk. E nehézségeket az ortográfia, a funkcionalitás és az integráció szempontjából kísérelem meg felvázolni.

O R T O G R Á F I A

A nemzetközi szabványajánlások eredményeként az újkori és modern neveknél többnyire egységes, ám nem telje-sen problémamentes névkezelést látunk a különféle országok katalógusaiban. Problémát okozhatnak a felvett, az összetett nevek, a megkülönböztető betűk, az álnevek, az azonos ne-vűek, a több nevű személyek. Mindemellett a történeti kor-szakokhoz kapcsolódó névanyag rendkívül változatos formá-ban jelenik meg mind a dokumentációs rendszerekben, mind a filológiai produktumokban. A névhasználat és a nevek írás-módja is korszaktól, az egyes nemzetek gyakorlatától, a köz-ismerettől vagy más konvenciók érvényre jutásától függően is váltakozik.

A könyvtári névírást az erős szabályozottság jellemzi. Magyar könyvtári szabványok a személynevek, a művek cí-me, a testületek és a földrajzi nevek besorolási adataira vo-

59


natkozóan kerültek kiadásra,40 ezek a szabványok részletes utasításokat tartalmaznak az egységesített névformák írás-módjára, alakjára, szerkezetére vonatkozóan. A bibliográfiai leírás személynevek besorolási adatait részletező szabvány (MSZ 3440/2 ) személynév-tipológiája:

• Modern nevek

• Történelmi nevek

• Uralkodók, uralkodóházak tagjainak neve

• Vallási nevek

• Írói nevek, művésznevek és álnevek

• Pótnevek (névhelyettesítő megjelölések).

A szabvány egyes névtípusok elemeit aprólékosan

megkülönbözteti (családnév, egyéni név, patronima, néve-lőzék, összetett családnév stb.), olyan szempontból is, hogy mi minősül rendszónak, azaz elsődleges besorolási elemnek, és mi minősül „egyéb névelemnek”, azaz mi a rendszónak nem minősülő elem. Elkülöníti a szabvány a különféle „kie-gészítő” (például a kronológiai kiegészítő adatokat) és az egy-ségesített névhez nem tartozó különféle elemeket is, mint a megszólító, kitüntető és tudományos fokozatot jelölő cí-meket, a nemesi neveket és címeket, foglalkozásra, méltó-ságra vonatkozó kifejezéseket, a származási vagy működési helyre utaló kifejezéseket – a kivételek hosszú sora általában a történelmi nevekhez tapad.

40 Az MSZ 3440 A bibliográfiai leírás besorolási adatai szabványcsaládban ezek a következők: MSZ 3440–2:1979, Személyek nevei; MSZ 3440–3:1983, Testületek neve; MSZ 3440–4:1986, Címek; MSZ 3440–5:1979, Földrajzi nevek valamint KSZ/5:2005, Földrajzi nevek, mint adatbázisrekordok tárgyi hozzáférési pontjai.

60


Az erős szabályozottság ellenére a katalógusokban nem egységes az „egységesített besorolási adatok”41 formája. A nem latin írásrendszerek latinra történő átírása a könyvtári rendszerekben áthidalja az írásrendszerek ütközésének prob-lémáját: a különböző írásrendszerrel megjelent művek tételei ezzel az eljárással „egybeoszthatók” a latin írásrendszer sze-rint felállított katalógus többi tételével.

Azonban az átírásoknak is vannak változataik. Arisz-totelész a régebbi nemzetközi átírás szerint Aristotelēs (ISO: 1968), az újabb szerint Aristotelīs (ISO:1997) lesz. Plutar-khosz esetében az újabb átírási szabványnak megfelelő Plou-tarchos forma már közelebb áll a filológiai konvenciókhoz – legalábbis a khí>>ch megfeleltetést tekintve –, ám a filoló-giai hagyományokkal ekkor még mindig ütközik az omikron-üpszilon betűcsoport -ou-ra történő átírása.42 Az eredeti írások megjelenítésének lehetősége a digitális eszközökben immár visszatéríti a cédulás formájukban a legtöbb helyen már fel-számolt, a kiadványok eredeti írásrendszere szerint különál-lóan épített katalógusokat, amelyekben a szerző nevét szár-mazásának megfelelő nyelven és írással, valamint a művek címét is a textus kiadása szerinti nyelven és írással adták meg. 41 A szakterminusban nyilvánvaló ellentmondás feszül. A már említett Földrajzi nevek, mint adatbázisrekordok tárgyi hozzáférési pontjai könyvtári és szakirodalmi tájékoztatási szabályzatban megjelenik a terminus módosítása: a dokumentumban a „kitüntetett hozzáférési pont” és „ki-tüntetett névforma” kifejezések szerepelnek. 42 A magyar helyesírás szabályai, 11. kiad. 218–221. pontjai a közgyakorlatra hivatkozva egyaránt teret engednek a fonetikus átírásnak, az ismeret-terjesztő és a tudományos használatban elterjedt változatoknak, valamint más, szakmai körökben használatos átírás-variációknak is, külön meg-említve azt, hogy „a könyvtárügy és a szakirodalmi tájékoztatás (doku-mentáció) a mindenkor érvényes szabványokat követi” (221.). A szabály-zat a görög átírással kapcsolatosan csak az újgörög átírásra vonatkozó akadémiai kiadványt említi mérvadónak (A cirill betűs szláv nyelvek neveinek magyar helyesírása, Az újgörög nevek magyar helyesírása, főszerk. HADROVICS László, szerk. ZOLTÁN András, Bp., Akadémiai Kiadó, 1985.), a kiadói és oktatási gyakorlatban az ógörög átírása viszont nem egyezik meg az újgörög átírással. A magyar ortográfiában az ógörög átírás alapjául az Ógörög–magyar szótár, szerk. GYÖRKÖSY Alajos, KAPITÁNFFY István, TEGYEY Imre, Bp., Akadémiai Kiadó, 19932, 8–9. oldalán található két-féle tabella szolgál.

61


A filológia körében nem ismertek és nem is hasz-nálatosak a könyvtári gyakorlatban alkalmazott szabványok. Nem alkalmazzák például a nem latin betűs nevek átírására a betűhív átírás elveit, így a reverzibilis betű-betű megfeleltetés elvét követő transzliterációs szabályzatokat sem ismerik. A szövegkiadásokban, tudományos közleményekben a fonetikus átírás (transzkripció, Plutarkhosz), a hagyományos latin név-jelölés (Plutarchus) vagy az aktuális szöveg nyelve, illetve az olvasóközönség által ismert közkeletű névforma használatos (mint például a Plutarch az angol és a német nyelvben).

Plutarkhosz esete már önmagában is jól szemlélteti a könyvtári tájékoztatási célú névírás és a filológiai nézőpontok ütközését: a könyvtári tájékoztatás a nyelvi, nemzeti miliőket átívelő nemzetközi konszenzusra – egyféle nyelvek fölötti-ségre, transzlingvális megoldásokra – törekszik, emellett igyekszik számba venni a névváltozatok sokaságát úgy, hogy azokat összegyűjti a katalógusrendszerek névrekordjaiba és hozzákapcsolja az információszervező funkciókkal felruhá-zott adatelemekhez. A filológia ezzel szemben mindig egy adott nyelvhez, szöveghez és szövegkörnyezethez kötődik, lételeme a textualitás, és feltétlenül igazodik a megcélzott felhasználói kör kompetenciáihoz.

A könyvtári szabvány keretrendszerének alkalmazása strukturált adatelemekből építkező névállomány létrejöttét eredményezi, amelyben a névelemek, névtartozékok és kiegé-szítő adatok az adott névtípustól függően egységes szerkezet-ben szerepelnek.43 A szerkesztett névforma olykor jelentő-sen eltávolodik a természetesnyelvi előfordulásoktól, már-már kód jelleget ölt, és beépül az információkereső nyelv szókincsébe. A név efféle mesterséges szerkesztettsége a leg-szembetűnőbben talán az uralkodók kreációs névformáján keresztül szemléltethető. Egy ragadványnevén ismert magyar király, Könyves Kálmán esetében ez így alakul:

43 Mely elemek tartoznak szorosan a tulajdonnévhez, és melyek nem – segít a kérdést eldönteni Deme László tanulmánya: DEME László, Névter-jedelem és névtartozékok = Névtudomány és művelődéstörténet, szerk. BALOGH Lajos, ÖRDÖG Ferenc, Zalaegerszeg, Zalaegerszeg Város Tanácsa, 1989, 282–286.

62


Kálmán (Magyarország: király) I., Könyves

A HUNMARC könyvtári számítógépes cserefor-

mátum struktúrájában:

100 00$aKálmán$cMagyarország: király$bI.$gKönyves44

1. ábra: Janus Pannonius névrekordja a Francia Nemzeti Névadattörzsből

(autorizálási fájlból)

Egy másik probléma: Janus Pannonius – tudjuk: felvett humanista név. Ez a névalak a magyar közismerettel meg-egyező, megszokott forma. Furcsállnánk is, ha manapság Csezmiczei János állna egy szócikk élén. A szomszédos Hor-vátországban viszont Ivan Česmički az előszeretettel használt 44 KSZ/4.1. HUNMARC. A bibliográfiai rekordok adatcsere formátuma, közread. a Könyvtári és Szakirodalmi Tájékoztatási Szabványosítási Bi-zottság, kiad. az Országos Széchényi Könyvtár, Bp., OSZK, 2003. Jó-váhagyás: 2002. március

63


névalak a Janus Pannonius-kiadványokon, és ugyanez sze-repel fő rendezőelemként a horvát nemzeti katalógusban is,45 emlékeztetve bennünket arra a körülményre, hogy Ce-singe Jánost egyidejűleg tekinthetjük hungaricumnak, ita-licumnak és croaticumnak, és arra is, hogy a régi korok auktorai mint válhatnak a különféle jelenkori kulturális iden-titások reprezentációivá.46

Könnyű belátni: a legkirívóbb ehhez fűződő problé-ma az, hogy a szabványos névalakok nem mindig egyeznek meg a keresőrendszert használók kulturális, konvencionális és egyéni mentális ismereteivel. A könyvtári „helyes” forma az, amely megfelel a szabványelőírásnak, de ha valamelyik rendszerben nem a szabványos formát használják, hanem va-lamilyen más konvenciót érvényesítenek, akkor ott a „he-lyes” forma az, amelyik az előző előfordulással megegyezik, ha pedig új elem felvételéről van szó, akkor azt az illető ha-gyomány vagy megegyezés irányelvei szerint szerkesztik meg. A felhasználó előtt a „helyes” forma az a forma, amelyet ő ismer és használ, a filológus előtt az a „helyes” forma, amely az irodalmi kánonokban szerepel, de amely esetleg kánonon-ként is váltakozhat, a számítógépes keresési folyamatban pe-dig az a forma, amelynek mintája karakterhelyesen illeszkedik a névállomány valamely adategységéhez, aztán attól függően, hogy ez az illeszkedő adategység rendelkezik-e valamilyen adatkapcsolattal – például más névformák felé –, átirá-nyíthatja az érdeklődőt valamely más „helyes” névalakhoz, amely akár külön bibliográfiai identitást is reprezentálhat. Ez utóbbi iskolapéldájaként az Aliz Csodaországban szerzőjét szokták emlegetni: a meseíró Lewis Carroll ugyanis Charles Lutwidge Dodgson matematikus írói neve. Esetében ugyanazon

45 Nacionalna i sveučilišna knjižnica, Zagreb. Skupni katalog. http://www.nsk.hr/opac-crolist/crolist.html. A horvát nemzeti könyvtár katalógusában a Janus Pannonius név utalóként szerepel. 46 A kérdéskörről teoretikus összefoglalást ad JAKAB Judit, Emlékezet- és identitáselméletek – kánon nélkül, Az Egyetemi Könyvtár Évkönyvei, 12 (2005), 249–271.

64

http://www.nsk.hr/opac-crolist/crolist.html


személyről, de két különböző bibliográfiai identitásról van szó.47

F U N K C I Ó K

A tulajdonneveket rendező és visszakereső elemek-ként régóta használják a könyvtáros mesterségekben. A szerzőségelvű katalogizálást ókori elődeinktől örököltük, a betűrendes névlajstromozás a mai napig nélkülözhetetlen rendezési eljárás. A szerzők neve belépési pontként – hozzáférési pontként funkcionál nemcsak a könyvtári rendszerekben, ha-nem más tájékoztató forrásoknál is: maga a név a referen-ciális vonatkozásain túl azt a technikai hozzáférési pontot ké-pezi, amely továbbjuttatja az olvasót egy katalógustételhez vagy a személy adatlapjához (rekordjához), de ennél a pontnál futnak össze a névhez fűzött bibliográfiai tételek vagy az olyan információk, amelyek tovább irányítják az olvasót a releváns adatokhoz. E funkciók hasonlóképpen je-lentkeznek az irodalmi referensz forrásoknál is: egy irodalmi lexikon is a szerzők tulajdonnevéhez fűzi az életrajzi ada-tokat, a munkásság leírását, az irodalomtörténeti értékelést tartalmazó szócikket, a szerző műveinek listáját és a recep-ciótörténeti bizonyságokat. Összefoglalja azt a jelentéstar-talmat, amelyet kulturális ismereteink szerint az adott névhez kötünk. Online környezetben gyors, könnyed és egyéni útvo-nalakon bejárható műveletekkel gombolyíthatók fel minde-zen információk.

A tulajdonnévnek az információs rendszerekben ket-tős feladata van: (1) A felhasználó számára szemantikai tar-talmat kell közvetítenie a személyről, a műről. E feladatot oly módon kell teljesítenie, hogy az entitás egyértelműen azono-

47 A különböző bibliográfiai identitások kérdéséről az újabb katalogizálási koncepciók vonatkozásában lásd Barbara TILLETT, Authority Control, State of the Art and New Perspectives = Authority Control in Organizing and Ac-cessing Information: Definition and International Experience, Catalog-ing & Classification Quarterly, Part I, Volume 38, no. 3–4, 2004, 23–41.

65


sítható és más, ugyanolyan nevű entitásoktól megkülönböz-tethető legyen. A tulajdonnév ebben a szerepkörben megne-vezéssel, írásos nyelvi képpel reprezentál valamely entitást. (2) A névnek organizáló szerepköre is van a bibliográfiai információs rendszerben, amennyiben összegyűjti és összekapcsolja az összetartozó dolgokat és hozzáférési pontot is képez.

A tulajdonnév szemantikáját taglaló tanulmányok megállapítják, hogy a tulajdonnév elsődleges funkciójának te-kintett identifikáláshoz nem elegendő a puszta lexikális meg-nevezés: a személy, egy szerző vagy egy mű azonosítása tulaj-donképpen előzetes tudás és adott kontextus alapján megy végbe.48 Ezt a célt szolgálják tulajdonképpen az életrajzi le-írások és más szöveges leírások is, amelyek a filológiai műfa-jokban mondatokkal, magyarázatokkal, szöveges utalásokkal veszik körbe a tulajdonnevet, és ezzel teszik lehetővé a név interpretálását. A személyek egyértelműsítését a könyvtári hagyományban a nevek mellett megadott kiegészítő adatok és egyéb névelemek kötött szerkezetű közlése valamint a ke-resztutalózási technika segíti. A születési és halálozási év, a működés vagy származás helye, a foglalkozásra utaló kife-jezés, a név szerves tartozékának tekinthető egyéb elemek – mint pl. az állandósult melléknevek – és a névhez szorosan nem kötődő partikulák (rokonsági jelzők, címek, méltóságok stb.) rögzítése is ugyanezeket a célokat szolgálják. Az aukto-rok „bibliográfiai identitására” vonatkozó szemantikai jelen-tést tovább pontosítják és részletezik a kapcsolódó biblio-gráfiai tételek és más információk a szerzőről és műveiről. Néhány példa a könyvtári névkezelés modellje alapján:

Névváltozatról utalás a kitüntetett formára:

Homérosz

‘Omēros

lásd → ‘Omīros (i.e. 8. sz.) 48 A tulajdonnév szemantikájának kérdéskörét több diszciplína sajátos megközelítésben tárgyalja, e helyütt egyetlen, a magyar nyelvészeti szak-irodalom eredményeit is összefoglaló értekezésre utalunk: HEGEDŰS Attila, Mi a tulajdonnév?, Névtani Értesítő, 19 (1999), 5–8.

66


Álnévről utalás a valódira: Örömfy Vidor

Sólyom Sándor

Borostyán

Dalma

Rónai

Sió49

lásd → Petőfi Sándor (1823–1849)

Csokonai Lili → lásd Esterházy Péter (1950–)

Ha az álnév differenciálandó bibliográfiai identitást jelent:

Csokonai Lili

→ lásd még Esterházy Péter (1950–)

Esterházy Péter

→ lásd még Csokonai Lili

Carroll, Lewis (1832–1898)

→ lásd még Dodgson, Charles Lutwidge (1832–1898) [matematikai művek szerzőjeként]

Dodgson, Charles Lutwidge (1832–1898)

→ lásd még Carroll, Lewis (1832–1898) [irodalmi művek szerzőjeként]

A művek egyedi megnevezésére az „egységesített

cím” hivatott, amely általában az eredeti, illetve a mű első kiadásakor adott cím (Lewis Carroll, Alice’s adventures in Won-derland), ilyen hiányában valamely kánon alapján megállapí-tott konvencionális cím (Biblia. Ószövetség; az ismert Bornemi- 49 Petőfi színészneveiből néhány, vö. KERÉNYI Ferenc, Petőfi Sándor mű-vészi névhasználatáról, Magyar Nyelv, 2000, 74–81.

67


sza-mű esetében a rövid Ördögi kísértetek forma, a teljes Ördögi kísírtetekről avagy Röttenetes utálatosságáról ez megfertéztetett világ-nak cím helyett; Arisztotelész A lélek c. műve esetében a ka-talógusban érvényre juttatott elvektől függően: De anima, Peri psuhēs vagy Peri psychīs).50 A filológiai konvenciók ezzel szem-ben az olvasó nyelvi és kulturális kötődéseit és a tárgyát ké-pező textust előtérbe helyezve, a közös élőnyelvi és tudomá-nyos ismerethez közelibb megoldásokkal élnek (Ószövetségi Szentírás; A lélek, A lélekről, De anima).

A priorizált hozzáférési pontok fókuszálják az össze-tartozó információkat: a kitüntetett névformákhoz rende-ződnek például a szerzők művei (work), a művek különféle kifejezési és megjelenési formái (expression, manifestation), vala-mint az auktorok/művek és recepciójuk megnyilatkozásainak szurrogátumai. Egy-egy mű különféle megtestesülésének az ősműtől eredeztető felsorakoztatása – például a kiadás-változatok, fordítások, átdolgozások – vagy valamely mű kri-tikai fogadtatásának követése a műcímek kontrollált számba-vételét is feltételezi.51 A szellemi alkotás alapegységéből kiin-duló analitikus reprezentálás igénye hangsúlyosan jelenik meg az 1990-es évektől kiteljesedő entitásközpontú katalogi-zálási szemléletben. A dokumentumok világára implementált entitás–kapcsolat konceptuális modellt tartalmazza az FRBR-tanulmány (Functional Requirements for Bibliographic Records – A bibliográfiai rekordok funkcionális követelmé-

50 Az egységesített címek fajtáit és a jelölésükre vonatkozó előírásokat tartalmazza a már említett MSZ 3440–4 szabvány. 51 A szellemi alkotások megtestesüléseinek mibenlétét, a bibliográfiai családok komplexitásának leírását kísérli meg Richard P. SMIRAGLIA, The Nature of „a Work”. Implications for the Organization of Knowledge, Lanham, London, The Scarecrow Press, 2001. Smiraglia valamely szellemi tartalom megjelenési formáinak generációit és a különféle kul-turális közegekben végbemenő mutációit is vizsgálja, és igazolja azt a követelményt, hogy az információkereső (tudásszervező) rendszerek hatékony működése érdekében gondoskodni kell ’a mű’ azonosítását kezelő jelölőrendszerről, amely segítségével feltárhatók az alkotásokról szóló komplex információk.

68


nyei).52 A besorolási rekordokra is kiterjesztett modell (Func-tional Requirements of Authority Data – Az autorizálási (besoro-lási) adatok funkcionális követelményei, FRAD) meghatá-rozza a bibliográfiai/dokumentációs információs rendszerek tárgyát képező entitásokat, attribútumaikat és felállítja kap-csolatrendszerük modelljét.53

A katalógusok manuális korszakából öröklődően a monografikus kiadványok katalogizálási alapegysége a könyvkereskedelembe kerülő, ISBN számmal megjelölt kia-dási produktum. A cédulakatalógusok korában az ún. csoport-képzéssel kerültek egy helyre a szerzők műveinek különféle változatai, a művek különféle kiadásai.54 Az elektronikus ka-talógusok e tekintetben visszafejlődésről tanúskodnak: ’a mű’ szempontú keresés esetleges vagy elsikkad.

Az FRBR-re alapozó, új szemléletű FRAD komplex viszonyrendszerbe helyezi az entitásokat, újból felébresztve ’a mű’ szempontú rendezéstechnika igényét. Megkülön-bözteti a

• bibliográfiai univerzum entitásait, amelyeket nevük és/vagy azonosítójuk révén ismerünk, és amelyeket a katalógusrendszer hozzáférési pont(ok)ként tart nyilván;

• a bibliográfiai entitásokat, ezek a személy, család, testület, mű, kifejezési forma, megjele-

52 Functional Requirements for Bibliographic Records, Final Report, IFLA Study Group on the Functional Requirements for Bibliographic Records, München, Saur, 1998 (UBCIM Publications. New series, 19). http://www.ifla.org/VII/s13/frbr/frbr.pdf http://www.ifla.org/VII/s13/frbr/frbr.htm53 Functional Requirements for Authority Data, a Conceptual Model, Draft, IFLA UBCIM Working Group on Functional Requirements and Numbering of Authority Records (FRANAR), 2007. 04. 01. http://www.ifla.org/VII/d4/FRANAR-ConceptualModel-2ndReview.pdf54 A szerző művei szerinti csoportképzésnél a linea az eredeti cím, azon belül nyelvi vagy időrendi alosztásban sorakoznak a címtételek. A vonatkozó katalógusszerkesztési szabvány: MSZ 3401–81, A bibliográfiai tételek betűrendbe sorolásának szabályai, 5., Bibliográfiai csoportképzés.

69

http://www.ifla.org/VII/s13/frbr/frbr.pdf

http://www.ifla.org/VII/s13/frbr/frbr.pdf

http://www.ifla.org/VII/d4/FRANAR-ConceptualModel-2ndReview.pdf

http://www.ifla.org/VII/d4/FRANAR-ConceptualModel-2ndReview.pdf


nési forma, példány, fogalom, tárgy (objek-tum), esemény, hely;

• a hozzáférési pontok tartalmi és formai jel-lemzőit meghatározó entitásokat, ezek az al-kalmazott szabályzatok és az adatgazda intéz-mények/intézetek.55

Azt a tevékenységet és folyamatot, amelynek során az

entitást leíró adatok megfelelő funkcionalitással felruházva a katalógusrendszerben alkalmasakká válnak az információ-szervezésre, a könyvtártudományban autorizálásnak (authority control) hívják. A tevékenység a katalogizálók szemszögéből egyfajta szótári gondozást jelent: az entitás azonosítását, azo-nosító és leíró adatainak regisztrálását; a névváltozatok szám-bavételét; a kitüntetett hozzáférési pont kiválasztását, egyez-tetését a követendő szabvánnyal, a névállományban már meglévő formákkal, az újonnan bekerülő adatokkal és a filo-lógiai kutatások régebbi és új eredményével; mindezek össze-vetését a feltételezett használói kompetenciákkal; az entitás azonosításához nélkülözhetetlen tények feljegyzését, továbbá egy sor kapcsolati elem megadását. A bibliográfiai architektúra fő konzoljaihoz így szervezetten és szervesen kapcsolódhat

• a névvariáns a kitüntetett névalakhoz, • a név a bibliográfiai tételhez, a mű kiadásaihoz, • a név a mű kitüntetett hozzáférési pontjához.

A besorolási adatok és rekordok állománya külön

korpuszba rendeződve képezheti a név-adattörzset, az autorizá-lási fájlt (authority file), mondhatjuk úgy is: a könyvtári alkal-mazások névtereit. E névterek összessége

• kontrollált névállományt jelent, • tartalmazza az azonosító elemeket, leírásokat

(kontextusra utalást),

55 FRAD, 3–5.

70


• hozzáférési pontokat és adatkapcsolatokat tartalmaz,

• információtartalmával tájékoztatja a fel-használót,

• koordinálja a keresést és az információ-szervezést.

Az alábbi táblázat Plutarkhosz Az erkölcsi erény c.

morálfilozófiai értekezésének bibliográfiai felfűzéséhez mutat be egyszerűsítve néhány potenciális szerző/cím „hoz-záférési pontot”:56

Πλούταρχος Περἰ τῆς ἠϑικῆς

ἀρετῆς Görög írás

Plutarkhosz Az erkölcsi erény Magyar szövegkiadás Ploutarhos Peri tēs ēthikēs aretēs transzl., ISO:1968 Ploutarchos Peri tīs īthikīs aretīs transzl., ISO:1997

56 Plutarkhosz említett értekezése Lautner Péter fordításában az utóbbi időben két különböző kötetben és kiadónál került kiadásra, ezek: PLU-TARKHOSZ, Morálfilozófiai értekezések, Budapest, Kossuth, 1998, 25–65. és Középső platonizmus, Budapest, Osiris, 2005, 138–165. A két könyvben megjelentetett forrásszövegek (még?) nem szerepelnek egyenként a kata-lógusokban, így, ha a keresőeszközökben Plutarkhosz ezen írását szeret-nénk megkapni, nem derül ki az, hogy az értekezést két kötet is tartal-mazza. Az Erkölcsi erény-t különálló alkotásnak tekintve, ahhoz, hogy a kétféle megjelenését egy rendszer egy pontra gyűjthesse, szükség van egy az autorizálási célokkal létrehozott konstans jelölő, az „egységesített cím” vagy más állandó azonosító regisztrálására. Az érvényben lévő magyar katalogizálási szabványt követve a görögről latin írásrendszerre transzlite-rált görög nyelvű cím képezné Plutarkhosz Az erkölcsi erény c. morálfilo-zófiai értekezésének entitás-szintű reprezentációját, és egyben azt a tech-nikai pontot is, amelyhez a forrásszöveg két megjelenése hozzáfűzhető a forrásszövegek megjelenése szerinti szöveghű címformákkal. Ez az el-járás biztosítja azt, hogy az esetenkénti, akár címváltozatokkal megjelenő ugyanazon mű (entitás) megjelenési és kifejezési formáit – mint például a különféle szövegkiadási apparátussal készült változatokat vagy a külön-féle nyelvű fordításokat – össze lehessen gyűjteni és rendezetten meg is lehessen azokat jeleníteni.

71


I N T E G R Á C I Ó

A digitális könyvtári és bibliográfiai tájékoztatási rendszerekben hatalmas nagyságrendű strukturált adat van szerzőkről, műveikről. Természetszerűleg vetődik fel (világ-szerte) annak gondolata, hogy ez az adatkincs válhasson egy többcélúan is felhasználható névtérré.

Ha csak a magyarországi helyzetképre vetünk egy futó pillantást, már akkor is szembeötlik az, hogy a könyvtári adatbázisok jelentős adatvagyonnak tekinthető név- és mű-cím-korpusszal rendelkeznek. Az „egységesített” vagy „ki-tüntetett” pozícióban álló név- és címadatok kulcsfontosságú információszervező elemek, viszont rendkívül nagy nyelvi és alaki változatossággal jelennek meg. A homogenitás hiánya jelentős problémát képvisel az adatbázisok integrációjakor. Egy 2004-ben lefolytatott vizsgálat tanulságai szerint57 az in-tézmények jelentős munkaidőt és szaktudást fordítanak az autorizálási adatállományok kialakítására, karbantartására, miközben a régi névanyag ellenőrzésére kétszeres erőbefek-tetésre van szükségük. E munkához a hagyományos, nyom-tatott referenszműveken kívül ugyanolyan mértékben hasz-nálják már az információs korszak újabb tájékoztató forrásai közül a szabadon elérhető internetes bibliográfiai adat-bázisokat, de viszonylag kis mértékben veszik igénybe a spe-ciális autorizálási adattárakat. A külső forrásból származó ilyen jellegű információk újrafelhasználásának szakmai kultú-rája nem terjedt el széles körben. Az adattárakból felül-vizsgálat és változtatás nélkül csak a Magyar Nemzeti Bibliográ-fiából nyert adatokat veszik át. A sajátjukhoz hasonló érde-keltségű más katalógusokból is merítenek adatokat, a közös katalogizálási rendszer tagjai pedig változtatás nélkül veszik át egymás adatait akkor, ha a helyi adatformálási igényekkel megegyezik a forrásbázisok szerkesztési módja. A besorolási rekordok átvétele vagy adattartalmuk kölcsönös felhasználá-sának mértéke azonban jóval elmarad a bibliográfiai re-kordok adatcseréjétől, s hasonlóképpen a művek autorizálá-

57 V. ö.: DUDÁS, 2005.

72


sa, egységesített címmel való regisztrálása jóval elmarad a személyek besorolási rekordjainak építésétől. Hogy az FRBR-koncepció modellje szerint a műnek olyan alapformája lehessen, amely alkalmas a reprezentálásra, az a feltétele, hogy ez az adatelem kötelezően szerepeljen a rendszerekben.

A világ egyik legnagyobb tulajdonnév-tereket, illetve személyneveket integráló projektje, a Virtual International Authority File (VIAF),58 amely három nagy bibliográfiai szolgáltató: a Die Deutsche Bibliothek (DDB), a Library of Congress Name Authority File (LCNAF) és az Online Computer Library Center (OCLC) névállományát egyesíti. Az adat-bázissal az angol és a német nyelvterület különféle kata-logizálási szabályzata alapján gondozott névanyag válik be-kapcsolhatóvá a keresési folyamatokba. A projekt az or- 58 A fenti ábra forrása: Richard BENNETT, Christel HENGEL, Thomas B. HICKEY, Edward T. O’NEILL, Barbara B. TILLETT, Virtual International Authority File = ALA Annual Conference, 24 June 2006, New Orleans, Louisiana (USA) http://www.oclc.org/research/projects/viaf/ala2006c.ppt

73


szágonként, konvenciónként, nyelvenként különböző alap-formák és névvariánsok, valamint a nevekhez kapcsolódó intellektuális adattartalmak összekapcsolására helyezi a hang-súlyt. Az adatok kinyerésekor a felhasználói beállítás függvé-nyében más és más lehet az aktuálisan megjelenítendő adat formája, attól függően, mi a preferált nyelv, írásrendszer, he-lyesírási változat. Akár Braille-írásos, illetve hangos megjele-nítésre is lehetőség nyílik, a transzliterációnak pedig már nem az „egységesített besorolási adat” megformálásánál lesz jelen-tősége, hanem az eredeti írásrendszert nem ismerők számára tehet jó szolgálatot az adatok kiolvasásához. A VIAF univer-zálisan használható névállománya az innovatív technoló-giákra épülve a szemantikus web építőkockájává válhat.59

A magyarországi integrálható névállományok között meg kell említenünk az Országos Széchényi Könyvtár adat-bázisában épülő fájlt, amely viszont csak a hungarus szerzők-ről tartalmaz különálló besorolási rekordot, a fejlesztés alatt álló közös katalógusok névanyagát (MOKKA, MOKKA-R), és számos más jelentős, de egymástól elszigetelt névteret sorolhatunk még fel a világhálóról (lásd például a Petőfi Irodalmi Múzeum Életrajzi indexét, a könyvtári, bibliográfiai és biográfiai digitalizált műveket). Jelentős előrelépés a Régi magyarországi szerzők (RMSZ) újabb kiadásának előkészítése az Országos Széchényi Könyvtár Régi Magyarországi Nyom-tatványok Bibliográfiai Szerkesztőségében, amely mintegy hat és félezer szerző adatait és több mint nyolcezer rájuk vo-natkozó utalót tartalmaz. Az új kiadás a régi szerzőnkénti egysoros adatleírást jelentős részletekkel bővíti ki: a lehető legteljesebben igyekszik számba venni a névváltozatokat és megjelöli az alapforrásokat is.

BAKFARK (Bacfarc, Bacfarcus Greffus, Bacforc, Bacfort, Bachffart, Backfark, Bakfarcus Greffius, Graevius, Greefus Bacfarcus, Greff, Greffius) Bálint

* Brassó (Brassó), 1506/1507-1576

59 TILLETT, 2004.

74


zeneszerző, lantművész: Itália, Franciaország 1540 k., Lengyelország 1546- 1565, Bécs 1566-1568, Erdély 1568-1570, Itália 1571-1576

Sz. I.363.; G. I.1079.; MÉL I.75-76.; Zenei lex. I.136.; Kuzmík I.56-57.; UMIL I.89-90.; RMK III.527(=5297) 60

Az NDA névtér felállításának lehetőségeit taglaló 2004-ben készült tanulmány értékelte és mérlegelte azokat a forrásokat, amelyek integrálásával meg lehetne alapozni a magyar nemzeti névtér működését. Az NDA 2006-ban ké-szült Stratégiai és projektterve a feladat megvalósításának nehéz-ségeire hivatkozva viszont mintha félretolta volna a névtér felállításának ügyét,61 holott a w2-es technológiákkal gyara-pítható közösségi archívumok hasznos vezérfonalát képez-hetné egy már kész választólistát is felkínáló névtér.

Tovább szőve ilyen irányú gondolatainkat merül fel a kérdés: megvalósítható-e a 2004-es NDA-koncepció kitétele, miszerint „a különböző archívumok tartalmai között a közösen és egységesen kezelt tulajdonneveken keresztül lehet átmenetet teremteni”?62 Átveheti-e például az EMIR (Elektronikus Ma-gyar Irodalom) és alapformaként használhatja-e például a szócikkeiben felsorakoztatott bibliográfiákban a Magyar Nemzeti Bibliográfia kitüntetett névformáit, vagy elölről kell kezdenie mindent, és újra az alapoktól indulva kell felépí-tenie a saját név-archívumát?

Az előző szakaszok talán egyértelműen utalnak arra, hogy külön adatgondozás, adategyesítés és -egységesítés nél-kül a kitüntetett hozzáférési pontok karakterhelyességen alapuló egybevágósága elve mentén nem lehet megvalósítani az adat- 60 A szócikket P. Vásárhelyi Judit a kézirat alapján bocsátotta rendel-kezésemre. 61 Lásd Stratégiai és projektterv, szerzők HALÁCSY Péter, SZAKADÁT István, VÁLYI Gábor stb., Bp., BME Média Oktató és Kutató Központ, 2006. július 10., különösen 19-20. http://www.nda.hu/files/nda_strat_2.pdf 62 NDA Névtér. Javaslat az NDA Névtér működtetéséhez. Összefoglaló tanulmány, összeállították BERKE Barnabásné, FARAGÓ Imre, PLIHÁL Katalin, PRAJCZER Tamás, SIKOLYA Zsolt, tanácsadó SZAKADÁT István, 2004. március 6. http://www.nda.hu/Resource.aspx?ResourceID=doc storefile&f=74&t=stored

75

http://www.nda.hu/Resource.aspx?ResourceID=docstorefile&f=74&t=stored

http://www.nda.hu/Resource.aspx?ResourceID=docstorefile&f=74&t=stored


tárak átjárhatóságát, és arra is, hogy a felhasználói elvá-rásoknak a jelenlegi könyvtári alkalmazások nem tudnak minden tekintetben megfelelni.63

Az FRBR és FRAD modell kidolgozásának deklarált célja a felhasználói igények jobb kielégítése. A felhasználó dolgát egyszerűsítő megoldások a rendszer létrehozóinak, fenntartóinak, építőinek oldaláról nagyobb fokú komplexitás bevetését jelentik. A nyelv, írásrendszer, rendezési szempont stb. kiválaszthatósága további attribútumok bevezetését, il-letve további entitások megkülönböztetését feltételezi, és to-vábbi komplex kapcsolatrendszer definiálását és jelölését is megkívánja akkor, ha a művek keletkezés- és hatástörté-netének vagy metamorfózisainak többdimenziós reprezentá-lását is meg szeretnénk oldani.

Csak ilyen feltételek mellett lehetséges a neveknek is

„alkalmazkodniuk” a különféle kontextusokhoz:

Sapfō [kontextus: könyvtári]

Sappho, Szapphó [kontextus: filológiai]

Homérosz: Odüsszeia [kontextus: filológiai]

‘Omīros: Odysseia [könyvtári].

A könyvtári névterek személyekre és művekre

vonatkozó adatai a filológia nyomán keletkeznek, ennélfogva a könyvtári rendszerek névállományának tartalma folyama-tosan változik: követi és kumulálja a filológia eredményeit. A digitális katalógusok jelenleg zárt rendszerének információ-keresési hatékonyságát minden bizonnyal növelheti a w2-es technológiával hozzáadott folkszonómikus névváltozatok, adatok és adatkapcsolatok kumulációja.

63 V. ö.: DUDÁS, 2005.

76



1. A cirill betűs szláv nyelvek neveinek magyar helyesírása, Az újgörög nevek magyar helyesírása, főszerk. HADROVICS László, szerk. ZOL-TÁN András, Bp., Akadémiai Kiadó, 1985.

2. DEME László, Névterjedelem és névtartozékok = Névtudomány és művelődéstörténet, szerk. BALOGH Lajos, ÖRDÖG Ferenc, Zala-egerszeg, Zalaegerszeg Város Tanácsa, 1989, 282–286.

3. DUDÁS Anikó, Nevek, antik nevek – autorizálás: egy magyarországi felmérés eredményei, Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 52 (2005/9), 411–424.

4. Functional Requirements for Authority Data, a Conceptual Model, Draft IFLA UBCIM Working Group on Functional Requirements and Numbering of Authority Records (FRANAR), 2007. 04. 01. http://www.ifla.org/VII/d4/FRANAR-ConceptualModel-2ndReview.pdf

5. Functional Requirements for Bibliographic Records, Final Report, IFLA Study Group on the Functional Requirements for Bibliographic Records, München, Saur, 1998 (UBCIM Publications. New series, 19).

6. HEGEDŰS Attila, Mi a tulajdonnév?, Névtani Értesítő, 19 (1999), 5–8.

7. HUNMARC. A bibliográfiai rekordok adatcsere formátuma, közread. a Könyvtári és Szakirodalmi Tájékoztatási Szabványosítási Bizottság, kiad. az Országos Széchényi Könyvtár, Bp., OSZK, 2003.

8. JAKAB Judit, Emlékezet- és identitáselméletek – kánon nélkül, Az Egyetemi Könyvtár Évkönyvei, 12 (2005), 249–271.

9. KERÉNYI Ferenc, Petőfi Sándor művészi névhasználatáról, Magyar Nyelv, 2000, 74–81.

10. NDA Névtér. Javaslat az NDA Névtér működtetéséhez. Összefoglaló tanulmány, összeállították BERKE Barnabásné, FARAGÓ Imre, PLIHÁL Katalin, PRAJCZER Tamás, SIKOLYA Zsolt, tanácsadó SZAKADÁT István, 2004. március 6.

11. Ógörög–magyar szótár, szerk. GYÖRKÖSY Alajos, KAPITÁNFFY István, TEGYEY Imre, Bp., Akadémiai Kiadó, 19932, 8–9.

12. PLUTARKHOSZ, Morálfilozófiai értekezések, Budapest, Kos-suth,1998, 25–65. és Középső platonizmus, Budapest, Osiris, 2005, 138–165.

77


13. Richard P. SMIRAGLIA, The Nature of „a Work”. Implications for the Organization of Knowledge, Lanham, London, The Scarecrow Press, 2001.

14. Richard BENNETT, Christel HENGEL, Thomas B. HICKEY, Edward T. O’NEILL, Barbara B. TILLETT, Virtual International Authority File = ALA Annual Conference, 24 June 2006, New Orleans, Louisiana (USA) http://www.oclc.org/research/projects/viaf/ala2006c.ppt

15. Stratégiai és projektterv, szerzők HALÁCSY Péter, SZAKADÁT István, VÁLYI Gábor stb., Bp., BME Média Oktató és Kutató Központ, 2006. július 10.

16. Barbara TILLETT, Authority Control, State of the Art and New Perspectives = Authority Control in Organizing and Accessing Information: Definition and International Experience, Cata-loging & Classification Quarterly, Part I, Volume 38, no. 3–4, 2004, 23–41.

78

G U S Z L E V A N T A L – L U K Á C S L I L L A

F Ö L D R A J Z I N É V - T Á R 2 . 0

B E V E Z E T É S

Az emberi közösségek az azonosítás és a tájékozódás megkönnyítése érdekében a környezetükben levő ob-jektumoknak földrajzi neveket adnak. Minden nép rendel-kezik saját nyelvű földrajzinév-készlettel, melyek területileg többnyire átfedésben vannak egymással. Egy-egy földrajzi objektumnak általában több azonos nyelvű névváltozata is létezik, ami az azonosításban nehézségeket okozhat, a nevek azonban a nemzeti kultúra értékes részei. Ezért régi törekvés egyfelől a földrajzi nevek egységesítése, de ugyanakkor a földrajzi névkincs megőrzése is. A földrajzinév-tárak össze-állítása mindkét célt szolgálja, segít rendszerezni és vissza-kereshetővé tenni a különféle objektumok földrajzi neveit, és a nevekhez tartozó leíró adatokat.

A felhasználási igények változása és a technológiai fejlődés a földrajzinév-tárakon is nyomon követhető. Folya-matosan bővül a tartalmuk, funkcionalitásuk, térképi meg-jelenítésük és alapjában változik technikai hátterük is. A kö-vetkezőkben a földrajzinév-tárak fejlődését mutatjuk be a ha-gyományos, nyomtatott névtáraktól a térinformatikai névtár-rendszerekig, felvázolva a „web 2.0” fogalommal jelzett on-line közösségi fejlesztési lehetőségeket is.

79

G U S Z L E V A N T A L – L U K Á C S L I L L A : F Ö L D R A J Z I N É V - T Á R 2 . 0

A F Ö L D R A J Z I N É V - T Á R A K R E N D E L T E -T É S E

Az ENSZ földrajzinév-egységesítéssel foglalkozó bi-zottsága a földrajzinév-tár fogalomra az alábbi megha-tározást adja:

Földrajzinév-tár (gazetteer): Helynevek jegyzéke, amely a név típusát, helyzetét megha-tározó adatokat vagy egyéb szükséges tájékoztatást is ad. (A helynév a meghatározásban a földrajzi név szino-nimájaként szerepel, érzékeltetve, hogy a földön kívüli nevekre is vonatkozik.)64

A definícióból is kitűnik, hogy a földrajzi nevek ál-

talában nem egyedi azonosítói egy-egy földrajzi helynek, objektumnak (1. ábra):

1. ábra: A földrajzi hely meghatározása (az ADL Gazetteer Team ábrájának

[2002] felhasználásával)

• Ugyanaz a név többféle objektumot is jelölhet egy adott helyen (pl. Margit-sziget, Margitsziget), ezért az azonosításhoz a név mellett szükséges az objektum típusának ismerete is (a magyar földrajzi nevekben ez

64 FÖLDI Ervin, Az ENSZ földrajzinév-egységesítési szakkifejezések szótára, Névtani értesítő, 14.

80


részben tükröződik az írásmódban is, pl. Sáros-patak vagy Sárospatak).

• Ugyanaz a névalak ugyanolyan típusú objektumokat

jelölve különböző helyeken is megjelenhet (pl. Gyön-gyös-patak, Nagy-hegy), ezek a homonimák.65 Az egy-értelmű meghatározáshoz ezért a név és a típus mel-lett a vonatkozási helyet is meg kell adni. A földrajzinév-tárak létrehozásának célja a földrajzi

nevek névalakjainak és leíró adatainak nyilvántartásba vétele, az egységes névhasználat elősegítése érdekében.

A helyes névalakok ismerete és egységes használata korántsem olyan alapvető, mint gondolnánk. A földrajzi ne-veknek tartalmilag és írásképileg is több névváltozata jelenik meg a mindennapi használatban, és sok ezek közül pontatlan, illetve helyesírási szempontból helytelen. Ezért fontos, hogy legyenek olyan adattárak, amelyben az akadémi-ailag elfogadott nevek szerepelnek, és széles körben hozzá-férhetők. Az emberek többsége a földrajzi nevek helyének és írásmódjának forrásául a térképeket, atlaszokat tekinti mérv-adónak (jobb híján). A térképi nevek szakmai forrásai pedig – más térképek mellett – maguk a névtárak, ezért a névtárak készítésében fontos szerepe és felelőssége van a térké-pészeknek.

A névtárak felhasználási területe lehet minden olyan szakma, amely földrajzi neveket használ:

• térképszerkesztési munkák • térinformatikai alkalmazások • természettudományi kutatások: földrajz, biológia,

ökológia stb. • társadalomtudományi kutatások: történelem, néprajz,

nyelvészet, irodalom stb. • oktatás

65 Glossary of Terms for the Standardization of Geographical Names, United Nations, New York, 2002.

81


• sajtó • idegenforgalom

A téma fontosságát mutatja, hogy a földrajzi nevek

vizsgálatával, a névhasználatban felmerülő problémákkal és megoldásukkal nemzetközi szervezetek is foglalkoznak:

• Az ENSZ Földrajzi Névi Szakértői Csoportja (United

Nations Group of Experts on Geographical Names, UNGEGN) 1967-től működik.

• Az UNGEGN keretében 1998-ban alakult meg a Toponímiai Adatállományok és Földrajzinév-tárak Munkacsoportja (Working Group on Toponymic Data Files and Gazetteers).

• A Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) Föld-rajzi Információk és Geomatika Technikai Csoportja az ISO TC 211 (ISO Technical Committee Geographic In-formation / Geomatics 211).

Ezek a szervezetek összehangolják a nemzeti szin-

ten folyó kutatómunkákat, és szabványokat, ajánlásokat, névírási segédanyagokat dolgoznak ki és tesznek közzé, valamint együttműködnek más szakmai szervezetekkel, pl. a Unicode Consortiummal – a digitális karakterkezelés egysége-sítése érdekében.66

Az Open Geospatial Consortium (OGC) is foglalkozik a földrajzinév-tárakkal, ajánlást dolgozott ki a névtárak webes szolgáltatásának formátumaira és a protokolljaira (OGC, 2002).

66 Toponymic Data Files, Report of the Working Group on Toponymic Data and gazetteers for the period 1998–2002, UNGEGN, 2002

82


H A G Y O M Á N Y O S F Ö L D R A J Z I N É V - T Á R A K , M A G Y A R O R S Z Á G F Ö L D R A J Z I N É V - T Á R A

A hagyományos földrajzinév-tárak az egyes földrajzi nevek elhelyezkedését koordinátapárral vagy egyéb térbeli vonatkozással (pl. közigazgatási egység nevével), szöveges vagy táblázatos formában adják meg. Emellett tartalmazzák a nevek különféle változatait, az eredetre vonatkozó informá-ciókat stb. A hagyományos névtárakhoz nem feltétlenül kap-csolódik a nevek térképi ábrázolása.

A földrajzi nevek egységes használatának igénye Ma-gyarországon is szükségessé tette a névalakok összegyűjtését, helyesírásuk elveinek kidolgozását és a magyar földrajzinév-tár létrehozását. Ennek a feladatnak a megoldására alakult meg 1964-ben a Földrajzinév-bizottság. A bizottság munká-jának eredményeként jöttek létre a Magyarország Földrajzinév-tára (FNT) I. és II. kötetei, melyek nyomtatásban jelentek meg a 70-es, 80-as években. Az FNT I. 715 db országos je-lentőségű domborzati, vízrajzi és tájnevet tartalmaz. Az FNT II. részletesebb, 19 kötetben, megyénként tartalmazza a föld-rajzi neveket. Az FNT II. már nem csak térképészeti célokra készült, hanem a hivatalok névhasználatának segítésére is, számukra a rendelet írja elő az FNT neveinek használatát.67

2. ábra: Részlet az FNT I. kötetének térképmellékletéből és a névtárból

67 Földrajzinév-tár II. Veszprém megye, Bp., 1981.

83


A névtárak felépítése egyszerű, ábécérendben tar-talmazzák az elsődlegesen megállapított földrajzi neveket, s térképmellékleten is megtaláljuk őket (2. ábra).

A nevekhez sok kiegészítő információ kapcsolódik leíró adatként, több csoportra bontva:

• általános információk:

o az objektum típusa o mely táj, megye része o vizeknél az országok, ahonnan v. ahová

érkeznek • kiegészítő információk:

o vizeknél a forrástelepülés és a kiemelt név első települése, a befogadó víz neve, a torkolat helye, ill. a határátlépések helyei

o egyéb objektumoknál magasságadat • névváltozatok:

o használatra nem javasolt névváltozatok o vizeknél a különböző szakaszokra vonatkozó

névváltozatok és nem javasolt nevek • térbeli elhelyezkedés: a térképmellékletre vonatkozó

keresőadat. A térképmelléklet bemutatja a név térképi elhelyezését.68

A felsorolt leíró adatok jellegéből is látszik, hogy a

névtár elsősorban térképszerkesztési munkákhoz készült, in-formációkat tartalmaz a nevek pontos vonatkozási helyére is, ezzel a térképi névrajz gondos megtervezéséhez nyújt nagy segítséget.

A nyomtatott névtárak használata szótárszerűen történik, egyszerű kereséseket tesznek csak lehetővé. Ezenkívül a keresést általában névmutató könnyíti meg, amely az összes névváltozatot tartalmazza. Egyéb attribútumok szerint azonban nem lehet keresést végezni.

68 Földrajzinév-tár I. Magyarország fontosabb domborzati-, táj- és víznevei, Bp., 1982.

84


Gondot jelent a méretarány kötöttsége, a papírméret korlátozottsága és a kötött példányszám is. Ezenkívül a papír névtárak közvetlenül nem bővíthetők, frissíthetők.

D I G I T Á L I S N É V T Á R A K

A számítógépek korszakában nem sokáig váratott magára a hagyományos névtárak digitális feldolgozása. A di-gitális névtáraknál általában relációs adatbázis-szerkezetben történik az adattárolás. Ilyen formában a névalakok a táblák rekordjaiként szerepelnek és külön mezőkben számtalan le-író adat kapcsolható hozzájuk.

A digitális adattárak elterjedése kapcsán a Földmérési és Távérzékelési Intézet (FÖMI) is elkészítette az FNT digi-tális változatát. Ez lényegében a névtár adatainak Access adatbázisban való feldolgozását jelentette (3. és 4. ábra).

A digitális FNT a kiemelt nevekről a hagyományos változattól eltérő leíró adatokat ad meg, kevésbé tér-képszerkesztési szempontú. Nem tartalmaz a térképi név-használatra vonatkozó információkat, illetve a nem javasolt névalakokat sem jelzi. A felvett objektumok köre azonban jóval szélesebb. A nyomtatott FNT-vel szemben tartalmazza a településeket is lakosságszámmal. Az adatbázis rekordja-ihoz nem kapcsolódik térképi ábrázolás, ehelyett EOV koor-dinátapárral megadott beszúrási pontokat tartalmaz az egyes nevekhez.69

69 http://fish.fomi.hu

85


A névtárak digitális adatbázisként való tárolása bő-

vebb lehetőséget ad arra is, hogy a nevek időbeli vonatko-zásait rögzítsük, és a névváltozásokat elemezzük.

A digitális adatbázis a papírkorlátok feloldásával bő-vítette ki a használati lehetőségeket. Az adatbázis-kezelők le-hetővé tesznek speciális leválogatásokat, szűréseket. Nem-csak a nevek kereshetők ki (egyesével), mint a nyomtatott változatoknál, hanem névtöredékek is, vagy bármely leíró-adat, ill. leíróadat-kombinációk segítségével lehet leválogatá-sokat végezni, a keresési eredményeket sorba rendezni. Az elemzésekben fontos az idő, mint dimenzió megjelenése, ki-szűrhetők a különböző időpontokra, intervallumokra vonat-kozó névkészletek, tehát gyakorlatilag megválasztható a név-tár érvényességi időpontja.

A digitális formátum lehetővé teszi a névtár folyama-tos bővítését, javítását, az egyszerűbb sokszorosítás pedig (el-méletileg) a széleskörű használatot is elősegíti.

A digitális névtáraknál az adatbázis-kezelők leválo-gatási lehetőségeit annál hatékonyabban és speciálisabban le-het kihasználni, minél részletesebb és jobban strukturált az adatszerkezet. Ez részben a jól megtervezett relációkra vo-natkozik, részben pedig az objektumtípus-szótárra.

86


A digitális névtárak fejlesztését elősegítik az informa-tikában és az interneten jelentkező folyamatok és trendek is (pl. a web 2.0 ill. web 3.0 fogalmak témakörébe tartozó fej-lesztések, a mesterséges intelligencia kutatásai stb.). A webes információ-felhalmozás és a kommunikáció rohamos fej-lődése maga után vonja új tudásszervezési rendszerek, foga-lomszótárak, tezauruszok, ontológiák építését. Egy rugalmas, célszerűen meghatározott kategóriából álló és bizonyos mér-tékig hierarchikusan szervezett típusszótár erős alapot adhat egy földrajzinév-tárnak is. A legnagyobb világ-névtárak ren-delkeznek ilyen szótárakkal, a legismertebb példa az Alexand-ria Digital Library Gazetteer (ADLG)70 tezaurusza, 4 szintű hie-rarchiával és 215 objektumtípussal vagy a GeoNET Names Server (GNS)71 kb. 650 objektumtípussal. (A hagyományos és a digitális magyar névtáraknál is szerepelnek objektum-kate-góriák, hierarchia nélkül, a nyomtatott FNT I-ben 19 típus szerepel, a digitális FNT-ben 39). Folynak munkálatok maga-sabb szintű fogalmi rendszerek, „geoontológiák” létrehozá-sára és névtárba történő beépítésére is. Így a névtár model-lezheti a világot az objektumok földrajzi nevei alapján, figye-lembe véve a térbeli, a topológiai viszonyokat, a hierarchikus alá-fölérendeltségeket és az időbeliséget is.

A névtárak feladata (és más, neveket is tartalmazó adatbázisokkal való kötelező különbsége) a földrajzi nevek és referencia-adataik tárolása karakterhelyes, nyelvtanilag kor-rekt, hivatalos stb. formában. Ennek következtében egyik gyakorlati céljuk az, hogy más, statisztikai, igazgatási, gazda-sági, idegenforgalmi, történelmi adatbázisok vagy informá-ciós rendszerek számára földrajzi névi szegmensek lehes-senek. Ezért már a névadatbázisok létrehozásakor fontos szempont, hogy a nevek mellett tartalmazzanak olyan azono-sítót is, amely kulcsmezőként szerepelhet más (akár csak leíró) adatbázisokkal való összekapcsoláskor. Ilyen azono-sítók például a NUTS-kód, KSH-kód, irányítószám, ISO or-szágkódok stb. Ezek hiányában a nevek maguk lehetnek az

70 http://middleware.alexandria.ucsb.edu/client/gaz/adl/index.jsp 71 http://gnswww.nga.mil/geonames/GNS/index.jsp

87


adatkapcsolás alapjai, de ez esetben már fokozottabb kont-rollra és hibaszűrésre van szükség.

Ugyanakkor az adatgyűjtés is történhet – a hagyomá-nyos módszerek mellett – más digitális adatbázisok integ-rálásával is. A digitális adatbázisok feldolgozása részben vagy teljesen automatizálható, ha a névtár és a másik adatbázis kö-zött valamilyen formálisan leírható kapcsolat van. Ilyen kap-csolat lehet például valamelyik adatmező egyezése (vagy sza-bályos eltérése, pl. az ékezetes, ill. ékezet nélküli névalakok túlnyomórészt megfeleltethetők). Ebben az esetben a két adatbázis összekapcsolása kulcsmező definiálásával történhet (5. ábra).

88


A külső forrásból származó adatok integrálása tartal-mi szempontból is problémákat vethet fel. Három nagy ame-rikai névtárat vizsgáltunk meg a magyar földrajzi nevek te-kintetében, ezek a következők voltak:

• GEOnet Names Server (GNS) • Getty Thesaurus of Geographic Names (GTGN) • Alexandria Digital Library Gazetteer (ADLG)

A névtárak bőséges magyar nyelvű névanyagot

tartalmaznak, több magyar név mellett számos idegen nyelvű névváltozatot is feltüntetnek. Használatuk azonban problémákba ütközik: többnyire hibásan kezelik, vagy egyál-talán nem is tüntetik fel a mellékjeles karaktereket (Karpátok, Gocsej). A nevek írásmódja sokszor nem követi a magyar helyesírási elveket (Mátra Hegység, Kis Alföld). A formai hibákon túl sok a tartalmi pontatlanság, amely valószínűleg abból ered, hogy a névtárak nem autentikus forrásokra, ha-nem külföldi névtárakra, térképekre épülnek (6. ábra). A név-tárak rekordjainak felhasználásakor tehát szükség van a ne-vek ellenőrzésére és javítására.

Mindhárom adatbázis jellemzője, hogy a neveket pontszerűen tárolja, egyetlen koordinátapárral. Ezeket a föld-rajzi koordinátákat fokpercre kerekítve teszik közzé. Ez je-lentős probléma, hiszen azt jelenti, hogy hazánkban kb. 1,3–1,8 km-es élességgel tudjuk kinyerni az adatokat.72

név Névváltozatok Névváltozatok Névváltozatok GNS GTGN ADLG Mátra Mátra Mátra Matra Mátra Hegység Matra Hegyseg Kárpátok Karpátok Karpátok Karpatok Carpates Carpates Carpates Carpathian Mountains Carpathian Mountains Carpathian Mountains Carpathians Carpathians Carpathians Carpaţi, Munţii Carpati, Muntii Carpati, Muntii Carpaţii Karpaten Carpatii Karpaten Karpaty Karpaten Karpaty Karpaty Göcsej Göcsej Göcsej Gocsej

72 GUSZLEV Antal – LUKÁCS Lilla, Földrajzinév-kutatás térinformatikai eszkö-zökkel, 3. Magyar Földrajzi Konferencia, Budapest, 2006.

89


név Névváltozatok Névváltozatok Névváltozatok GNS GTGN ADLG Kisalföld Little Hungarian Plain x Kis Alfold Little Plain Little Alfold Upper Hungarian Plain Little Hungarian Plain Little Plain Fertő Fertő Ferto Ferto Fertő-tó Ferto tó Ferto-to Fertő Tói Fertoto Ferto Toi Fertő Tava Neusiedler See Ferto Tava Neusiedler See Neusiedler Lake Neusiedler See Neusiedler Lake Neusiedler Lake

6. ábra: Magyar földrajzi nevek névváltozatai

N É V T Á R A K L É T R E H O Z Á S A T É R I N F O R M A T I K A I K Ö R N Y E Z E T B E N

A digitális formátumú földrajzinév-tárak (így a FÖMI FNT-je is) térinformatikai adatbázisnak tekinthetők, mert tartalmaznak a nevekre vonatkozó térbeli adatokat is.

Érdemes lehet azonban eggyel továbblépni, a földraj-zinév-tárat térinformatikai környezetben – pl. ArcGIS-ben – térinformatikai rendszerként is felépíteni. A térinformatikai szoftverek eszköztára a térbeli elemzéseket, lekérdezéseket, a megfelelő színvonalú térképi megjelenítést, illetve a térképi alapú keresést is támogatja, amelyek egy földrajzinév-tár ese-tében fontos funkciók.

Az adattartalom a leíró adatok szempontjából nem különbözik egy „hagyományos” digitális adatbázistól. A lényegesebb különbség – térképészeti szempontból – a geo-metriai adatok gyűjtésében és feldolgozásában van. Egy térinformatikai alapú névtárban ugyanis az egyes névalakok-hoz egy-egy geometriai alakzat (pont, vonal vagy poligon) tartozik térképi vonatkozási helyként. Ezen objektumhoz rendeljük hozzá a térbeli adatokat, általában a beszúrási pontjuk, a töréspontjaik vagy a befoglaló téglalap sarokpont-jainak koordinátáit. Így a névtárban a nevek térbeli és leíró adatait a neveket „hordozó” objektumok azonosítója kap-csolja össze (7. ábra).

90


7. ábra: ArcMap-ben tárolt tájpoligonok és leíró adataik összekapcsolása objektum-

azonosító segítségével

A térinformatikai rendszerként működő földrajzinév-tár tartalmazza a hagyományos névtárak funkcióit (adattáro-lás, egyszerű keresések, egyszerű megjelenítés). A nem elha-nyagolható többletet az összetett lekérdezések, az időbeli vizsgálatok lehetősége és a különféle elemzések és leváloga-tások eredményeinek térképi megjelenítése adja. A térkép itt nem csak a grafikus ábrázolás eszköze, hanem részt vehet a nevekkel kapcsolatos jelenségek térbeli elemzésében is. Az információk előállítása a névtár adatain elvégzett térbeli mű-veleteken (pl. átlapolásokon, övezetképzésen, hálózatelem-zésen) alapul.

A legnagyobb ismert névtárak térinformatikai rend-szeren alapulnak, pl. a korábban említett ADLG is (8. ábra).

91


8. ábra: Alexandria Digital Library Gazetteer

N É V T Á R A K A W E B E N

A világháló elterjedése és a rajta lévő térbeli informá-ciók nagy részének ingyenes hozzáférhetősége azt is ered-ményezte, hogy a webes felhasználók az interneten egysze-rűen és ingyenesen elérhető tartalmakat részesítik előnyben.

A térkép mindig is fontos, keresett információ volt a weben. A keresőprogramok statisztikái szerint stabilan a 10 leggyakrabban beírt szó közé tartozik a „térkép”, azaz a felhasználók zömének elsődleges térképforrása az internet lett. Természetesen nem önmagában a „térkép” szót keresik, hanem mindig valamilyen konkrét földrajzi hely (város, régió, ország, stb.) térbeli információira kíváncsiak a felhasz-nálók, és az ilyen jellegű keresések általában valamilyen föld-rajzi névvel együtt történnek. A találatok tehát nagyban függ-nek attól is, hogy mennyire egyértelmű helyneveket írnak be keresőszónak, illetve hogy a honlapokon miképpen jelennek meg a földrajzi nevek.

Az interneten rengeteg földrajzi nevekre vonatkozó információt érhetünk el. A hozzáférhető adatbázisok tartal-ma, formája és funkcionalitása rendkívül változatos, jellem-zőiket több szempontból is vizsgálhatjuk.

92


A névtár definíciója szerint nem számítanak klasszi-kus névtárnak a térbeli adatokat nem tartalmazó földrajzinév-listák. Ezek általában a nevek többféle nyelvű, írásrendszerű változatait, vagy más leíró adatait adják meg. A földrajzi névi kutatásokban és a névtárak építésénél nagyon fontos szere-pük van, és többnyire tartalmaznak olyan adatot (pl. hivata-los névalakot), amely segítségével térbeli adatbázisba integ-rálhatók (9. és 10. ábra).

9. ábra: GeoNative Placename Tables

10. ábra: A Magas-Tátra hegyvilága (Futó Endre)

Széles skálán változhat a névtárak tartalmi specifikáci-ója. Vannak egészen speciális tematikus névtárak, amelyek az adott témában általában a legrészletesebb és legpontosabb adatokat közlik, sokszor valamilyen névtípusra (pl. tenger-fenék-domborzati nevek), időszakra (pl. ókori helynevek) vo-natkozóan (11. ábra). Ennek megfelelően felhasználási terüle-tük szűk, de sok olyan nevet, adatot tartalmaznak, ami más forrásokban nem található meg.

93


11. ábra: Orbis Latinus online

Az általános földrajzi névtárak a nevek minden típusát tartalmazzák, természetes és mesterséges objektumokét is, így a tárgyalt területről jó helynévi áttekintést nyújtanak (12. ábra). A gyakorlatban a névtárak általában több, eltérő részle-tességű forrást integrálnak, így az általános földrajzi névtárak tartalma sem egyenletesen oszlik el területileg, illetve rendel-kezhetnek egyes területekre speciális névanyaggal is.

12. ábra: The Gazetteer for Scotland

A felhasználók számára fontos annak az ismerete, hogy az adott névtár mely területre vonatkozik. Az érvényességi terület szerint vannak:

• államnál kisebb vonatkozási területű névtárak

• egy állam területére vonatkozó névtárak (13. ábra)

• több állam területére kiterjedő névtárak (14. ábra)

• világ- vagy globális névtárak, amelyek a teljes Földre kiterjednek (pl. az ADLG, 8. ábra).

94


13. ábra: New Zealand Geographic Placenames Database

14. ábra: Kárpát-medencei Magyar Kutatási Adatbázis

A mai országhatároktól független (annál kisebb vagy nagyobb) területre vonatkozó névtárak alapja sok esetben valamilyen igazgatási (egy-egy tartomány, megye) vagy termé-szeti egység (pl. Magas-Tátra hegyvilága, Antarktisz névtára). A harmadik gyakori típus valamilyen társadalmi jelenség elterje-dési területének névtára, pl. valamely népterület (egy nép relatív etnikai többségének területe), valamely nép névterülete (a

95


saját nyelvű névkincs területe),73 de ide tartozhat az előbbiek-ben említett, ókori és középkori latin neveket tartalmazó Or-bis Latinus névtár is.

Az interneten található földrajzi névi adatbázisokat, névtár-szolgáltatásokat összetett szempontrendszer szerint vizsgálhatjuk (15. ábra).

15. ábra: Névtárak vizsgálata különböző szempontok szerint

73 FARAGÓ Imre, A magyar földrajzinév-használat, Könyvtári figyelő, 51. évfolyam (2005), 4. szám.

96


F Ö L D R A J Z I N É V T Á R A K W E B 2 . 0 - S K Ö R N Y E Z E T B E N

A „web 2.0” (web kettő pont nulla) kifejezés 2004-ben jelent meg először, az új generációs on-line szolgáltatá-sok elterjedésével. A web 2.0 újszerűsége abban mutatkozik meg, hogy egyszerű technikai szolgáltatás helyett egyre in-kább közösségi, hálózatépítési térként kezelik a felhasználók. Fontos jellemzője a szinergia, a tartalom megoszthatósága, a felhasználó bevonása a tartalom aktív létrehozásába, alakítá-sába, újrafelhasználásába.

Az újrafelhasználás kedvelt elnevezése a „mashup”, amely olyan kompozit világhálós alkalmazás, mely több for-rásból dinamikusan kombinálja össze a tartalmakat. Jelenleg a legtöbb mashup alkalmazás a Google Maps-hez kapcsolódik, ahol az űrfelvételek, illetve a térképi adatbázis szolgál alapként, és a felhasználók ehhez fűzik hozzá a saját adataikat. Felhasz-nálói szempontból a következő előnyöket kell kiemelni:

• Teljes világot lefedő, részletes térképi és névrajzi adatbázis

• Földrajzi hely szerinti keresési funkciók • Könnyen kezelhető, intuitív felhasználói felület • Testreszabható, kiterjeszthető nyílt programozási

felület (API) • Ingyenes, mégis magas színvonalú és megbízható

szolgáltatás

Ez az öt szempont így együtt soha nem tapasztalt népszerűséget hozott a különféle földrajzi szolgáltatásoknak. Számtalan mashup épül ezekre az új szolgáltatásokra, mert viszonylag egyszerűen lehet külső online adatbázisokhoz kapcsolódni. Bármilyen olyan adatbázist meg tudunk jelení-teni a térképen, amely tartalmaz valamilyen földrajzi vonat-kozást, legyen az akár koordináta, valamilyen földrajzi utalás, vagy akár címjegyzék. Ezek gyakorlati megvalósításai a legkü-lönbözőbb alkalmazási területeket ölelik fel, a bűnözők terü-

97


leti statisztikájától a léggömbversenyek lebonyolításán át az irodalomtörténeti elemzések bemutatásáig.74

A térbeliség előtérbe kerülésével párhuzamosan a földrajzi névterek szerepe is növekszik. Az új generációs földrajzinév-tárak talán legfigyelemreméltóbb példája a Geonames.org (16. ábra). Sokak szerint a 10 leghasznosabb mashup közé tartozik, rögtön a Google Maps után; a statisz-tikák szerint naponta 3 millió kérés érkezik a szerverhez. A Geonames olyan nyílt hozzáférésű adatbázis, amelyben je-lenleg 8 millió földrajzi név szerepel, a hozzájuk kapcsolódó szélességi-hosszúsági koordinátákkal (WGS84), névvál-tozatokkal, objektumtípussal és egyéb kapcsolódó adatokkal. Legnagyobb számban településneveket találunk (2,2 millió), ám összesen 645 féle definiált objektumtípus van, a külön-böző közigazgatási egységektől kezdve a fjordokon át a kö-zép-óceáni hátságokig. A Geonames erőssége tehát az, hogy adatbázisa és szolgáltatásai segítségével minden olyan adathoz, amely rendelkezik valamilyen földrajzi vonatko-zással, földrajzi nevet tudunk megfeleltetni.

74 ZENTAI László – GUSZLEV Antal, Web2 és Térképészet, Geodézia és Kartográfia 2006/11.

98


A szolgáltatás népszerűségét nagyban növeli, hogy a Geonames által alkalmazott Creative Commons 3.0 licenc lehe-tővé teszi az adatok szabad felhasználását, az eredeti forrás megjelölése mellett. Sok európai államban, így hazánkban is komoly gondot okoz a megfelelő adatpolitika hiánya. A földrajzi nevek gyűjtése és katalogizálása állami intézmények feladata, számukra azonban gyakran érdekeikkel ellentétes az adatok nyílt és ingyenes szolgáltatása. Ez a tény jelentősen hátráltatja a közösség érdekeit, és egyben ösztönző erő is, hogy minél jobb és teljesebb adatbázist állítsanak össze, akár a hivatalos szervek kikerülésével.

Ami a névtárak jövőjét illeti, mindenképp szükséges az ontológia definiálása és bővítése. Ekkora adatmennyi-ségnél már sokat jelent, ha a számítógépek számára is meg-próbáljuk érthetővé tenni az elemek közötti szemantikai kap-csolatokat. A Geonames-ben erre már találunk példát, a World Wide Web Consortium által javasolt szabványos for-mában (Resource Description Framework – RDF és OWL Web Ontology Language – OWL) (17. ábra).

17. ábra: Geonames ontológia

99


További, földrajzi nevekhez köthető web 2.0 kezde-ményezések:

• www.wikimapia.org (Let’s describe the whole world) • www.placeopedia.com (Connecting Wikipedia artic-

les with their locations) • www.openstreetmap.org (A free editable map of the

whole world. It is made by people like you.)

Ö S S Z E F O G L A L Á S

A földrajzinév-tárak fejlődésének főbb lépéseit, a nyomtatott, a digitális és a térinformatikai alapú névtárakat mutattuk be. A digitális névtárak tulajdonképpen szintén tér-informatikai adattáraknak számítanak (tartalmaznak térbeli adatot is), de az alapvető szemléletbeli különbségek és lehe-tőségek miatt célszerűbbnek tartottuk kettéválasztani őket.

A földrajzinév-tárak digitális formátuma és adatbázis-rendszerekké történő alakítása lényegesen kiszélesítette a hagyományos névtárak használati és bővítési lehetőségeit. Alkalmassá tette a névtárakat arra, hogy integrálhatók legye-nek természet- és társadalomtudományi, idegenforgalmi stb. információs rendszerekbe is, szemben a hagyományos névtá-rakkal, amelyek elsősorban csak a térképészek és nyelvészek számára voltak kutatási források. A digitális névtárak térin-formatikai környezetbe való átültetése pedig – a meglévő funkciók mellett – a térbeli elemzésekben és a térképi megje-lenítésben hozott jelentős fejlődést. Mindhárom forma más-más alapelvekre épül, a nyomtatott névtárak „földrajzi szó-tárhoz” hasonlóan működnek, a digitálisaknál a relációs adat-bázis-szerkezet a meghatározó jellemző, a térinformatikai névtáraknál pedig a térbeliség kap nagyon fontos szerepet.

A web 2.0 környezetben létrejött szolgáltatások elő-segítik a földrajzi nevek megismerését és hatékonyabb használatát. A jól felépített névtár-ontológiák várhatóan nagy szerepet kapnak a szemantikus web kialakulásában is.

100

http://www.wikimapia.org/

http://www.placeopedia.com/

http://www.openstreetmap.org/



1. Rob ATKINSON, Jens FITZKE: Gazetteer Service Profile of the Web Feature Service Implementation Specification, OpenGIS Discussion Paper, 2002

2. FARAGÓ IMRE, A magyar földrajzinév-használat, Könyvtári figyelő, 51. évfolyam (2005), 4. szám.

3. FÖLDI Ervin, Az ENSZ földrajzinév-egységesítési szakkifejezések szótára, Névtani értesítő, 14.

4. Földrajzinév-tár I. Magyarország fontosabb domborzati-, táj- és víznevei, Bp., 1982.

5. Földrajzinév-tár II. Veszprém megye, Bp., 1981.

6. Glossary of Terms for the Standardization of Geographical Names, United Nations, New York, 2002.

7. GUSZLEV Antal, LUKÁCS Lilla, Földrajzinév-kutatás térinformatikai eszközökkel, 3. Magyar Földrajzi Konferencia, Budapest, 2006.

8. Toponymic Data Files, Report of the Working Group on Toponymic Data and gazetteers for the period 1998–2002, UNGEGN, 2002.

9. ZENTAI László, GUSZLEV Antal, Web2 és Térképészet, Geodézia és Kartográfia, 2006/11.

10. http://gnswww.nga.mil/geonames/GNS/index.jsp

11. http://fish.fomi.hu

12. http://middleware.alexandria.ucsb.edu/client/gaz/adl/index.jsp

101

http://gnswww.nga.mil/geonames/GNS/index.jsp

http://fish.fomi.hu/

http://middleware.alexandria.ucsb.edu/client/gaz/adl/index.jsp

S A L G Á N É M E D V E C Z K I M A R I A N N A

A Z A D A T T Á R H Á Z -T E C H N O L Ó G I Á R Ó L D I Ó H É J B A N

B E V E Z E T É S

Az információ- és könyvtártudomány, illetve a könyvtárügy egyik központi és meghatározó kérdésköre az információfeldolgozási, -szervezési, -kezelési, -keresési folya-matok egységesítése, szabványosítása, azaz „nemzetköziesíté-se”. Hangsúlyt ez a terület már jóval a könyvtári munkafolya-matok automatizálása, az informatika térhódítása előtt ka-pott, vagyis ez a problémakör valójában a primer és szekun-der információ(k) sokféleségéből fakad, és ehhez csak egy adalék, hogy az utóbbi néhány évben/évtizedben kezelésüket számítógépek segítségével próbáljuk megoldani.

Új fejlődési irányokat találhatunk, ha az információ-feldolgozás egységes elvei mellett az információk tudatos és jól átgondolt szervezése is komoly hangsúlyt kap. Erre egy lehetséges módszert jelentenek az adattárház-rendszerek.

Az adattárház-rendszerek megismeréséhez érdemes megvizsgálni alkalmazásuk környezetét, működtetésük alap-vető indítékait, céljait. S bár az adattárház-technológiák alkal-mazásának mozgatórugója elsősorban a vállalati, piacgaz-dasági környezet, s az adattárház megoldás megvalósításával többek között gazdasági döntések információs hátterét biz-tosító adat- és tudásbázishoz juthatunk; mára az adattárház technológia már nem csak döntéstámogatási célokat szolgál,

103

S . M E D V E C Z K I M A R I A N N A : A D A T T Á R H Á Z - T E C H N O L Ó G I A

hanem általános adatszervezési és elemzési célokat megva-lósító eszközzé fejlődött.

Az előadás célja a rohamosan terjedő adattárház-tech-nológia rövid ismertetése, áttekintése az érdeklődés felkel-tésére, valamint egy konkrét megvalósításának bemutatása.

O L T P R E N D S Z E R E K

Az adatbázisok alkalmazási területeit vizsgálva olyan klasszikus alkalmazási területek jutnak az eszünkbe, mint egy könyvtári rendszer, jegynyilvántartás, számlák kezelése, ter-melési adatok vagy raktárszintek nyilvántartása. Ezen alkal-mazások közös jellemzői, hogy e rendszerekben az adatbázis a vizsgált rendszer adminisztrálására szolgál, vagyis az adat-bázisban a vizsgált rendszer leírása, a vizsgált rendszer aktu-ális állapota található. Egy raktári nyilvántartó rendszerben az adatbázis a raktár aktuális feltöltöttségét mutatja, meg-adva, hogy mely termékekből mennyi és hol helyezkedik el, vagy egy könyvtári rendszerben, hogy adott dokumentum mely olvasónál mennyi ideig lesz kölcsönzésben.

Az ilyen rendszereken nyugvó alkalmazásokra jellem-ző, hogy a lekérdezési funkciók mellett számos olyan funk-ciót is tartalmaznak, amelyek megváltoztatják az adatbázis tartalmát. Ezek a funkciók a valóságban megjelenő folyama-tokat képzik le az információs rendszer szintjén. Ezeket ne-vezzük OLTP (On Line Transaction Processing) rendsze-reknek, amelyek elsődleges célja az adatok tárolása. Ma már a vállalatok gyakran használnak valamilyen ERP (Enterprise Resource Planning) informatikai rendszert, azaz integrált vál-lalatirányítási rendszert, vagy például könyvtárak integrált könyvtári rendszert a napi működésük támogatására.

Többek között egy könyvtári kölcsönzési modul ter-vezésénél például felmerülhet a kérdés, hogy egy kölcsönzési egység mit jelentsen: egy létező, élő kölcsönzést vagy egy valamikor korábban megtörtént kölcsönzést. Fontos döntés tehát, hogy az adatbázis csak az aktuális állapot nyilvántar-

104


tására, vagy a korábbi állapotok megőrzésére is vonatkozzon. Ez utóbbi esetnek is van értelme és célja, hiszen a múltbeli állapotok hasznos információkat adhatnak a felhasználó számára. Technikailag pedig az adatbázis korábbi állapotai-nak megőrzése rendszerint nem igényel nagy programozói ráfordítást, csak a rendelkezésre álló tárolókapacitás szabhat határt az archív anyagok megőrzésének.

A hagyományos, aktuális állapot lekérdezésére vonat-kozó alkalmazások mellett kialakultak az információs rend-szerek új elemei, amelyek a múltbeli események elemzése alapján a jövőben várható folyamatok megtervezését segítik. Az így kialakuló alkalmazásokat szokás döntéstámogató rendszereknek (DSS, Decision Support System) nevezni.

A DSS rendszerek nemcsak az alkalmazott műveleti lépésekben, a felhasznált adatmennyiségben különböznek a hagyományos alkalmazásoktól, hanem felhasználói körükben is. Míg a hagyományos alkalmazásokat az operatív tevékeny-ségben résztvevő dolgozók használják, addig a DSS rendsze-rek a vállalatok, cégek vezetői számára készülnek.

Az adattárház-technológia a döntéstámogatás fontos eleme. Célja, hogy biztosítsa a kulcsfelhasználók, különösen a vezetők számára a cég adatainak elérhetőségét; a bonyolult, összetett kérdésekre adott válaszokkal, a múltbeli események elemzésével a stratégiai döntéshozatalt támogassa.

Az adattárház adatbázisának adatai akár több tranzakciós rendszer adatbázisából, külső adatokból és nagy időtartomány összesített adataiból származnak, ezért az adat-bázis mérete igen nagy is lehet. Az elsődleges művelet az ol-vasás, ezért a lekérdezések optimalizálására kell törekedni.

A betöltött adatok az adattárház információs adatbá-zisában kerülnek tárolásra. Az adatstruktúrákat leíró meta-adatokat az adatszótár tárolja és rendszerezi. A tárházat ad-minisztráló és monitoring eszközök felügyelik.

105


A D A T T Á R H Á Z K R I T É R I U M O K

Az adattárház fogalmának meghatározására különbö-ző kísérletek történtek, a szakirodalomban talán leggyakrab-ban idézett és leginkább elfogadottá vált definíció W. H. In-mon nevéhez fűződik: „Az adattárház tárgyorientált, integ-rált, tartós és időfüggő adatgyűjtemény, amelyet elsősorban a döntéstámogatásban használnak”.

• Tárgyorientált (tematikus): alkalmazásainkat annak

funkcióit, feladatait szem előtt tartva tervezzük. • Integrált: az adattárház az adott tárgyterületekhez kap-

csolódó adatokat az érintett adatforrásokból szabvá-nyosított formára alakítva egy helyre gyűjti, és egység-be rendezve kezeli.

• Tartós: az adattárházban jelen lévő adatok alapvetően változatlanok.

• (Ha a forrásrendszer adatai változnának, az adattárház a változást követi, de úgy, hogy a bennlévő adatot megfelelő érvényességi idővel látja el, majd felveszi az új állapotot is, megfelelő időbélyeggel. A bekerült adatok tehát tartósan meg is maradnak, így biztosítva a hosszú távú és reprodukálható elemzések le-hetőségét.)

• Időfüggő: forrásrendszereink adatai nagyrészt egy adott időpontra érvényesek – a jelenre, az adott ak-tuális állapotokat írják le, ehhez képest a megcélzott elemzések leginkább történeti adatokon, az adatok idősorain használatosak. Az adattárház ennek megfe-lelően az adatokat időfüggően, időpontok és időin-tervallumok szerint tárolják és kezelik, a forrás-rendszerek változását nyomon követve.

Az adattárház fogalmat az általános technológiai ér-

telmezésén kívül akkor használjuk, ha vállalati szinten lát el adatgyűjtő, adatszolgáltató funkciókat ehhez általában több adatforrást felhasználva.

106


O L A P R E N D S Z E R E K

Az operatív adatbázisokon működő tranzakció-feldolgozó (OLTP) rendszerekkel összevetve az adattárházak más jellegű adatkezelést igényelnek. Itt az OLAP (On Line Analytical Transaction Processing)-ot támogató adatbázis-kezelőkre van szükség, amely hatékonyan valósítja meg az adatok közötti kapcsolatok kezelését, a nagytömegű adatot érintő lekérdezéseket, és analitikus műveletekkel szolgál. Az adattárházak a multidimenzionális adatmodellt támogatják, amelyben könnyebben le lehet kérdezni a különböző mennyiségek közötti összefüggéseket, mint a relációs mo-dellben. Az OLAP rendszerek fő célja tehát az adatkinyerés, ahol hangsúlyos kérdés a komplex lekérdezések végrehajtásá-nak minél hatékonyabb biztosítása. A lekérdezés biztosítása nemcsak a művelet optimalizálását jelenti, hanem annak eldöntését is, milyen kiegészítő információkra van szükség a hatékony kezelés megoldásához.

Mára általánosan elfogadottá vált nézet, hogy az OLTP és OLAP rendszerek különböznek annyira céljaikban, felhasználóikban, módszereikben, hogy érdemes az online elemző alkalmazásokat és rendszereket teljesen külön, füg-getlen rendszerként megvalósítani.

Ü Z L E T I I N T E L L I G E N C I A

Az üzleti intelligencia (Business Intelligence) Howard Dresner szerint olyan módszerek, fogalmak halmazát jelenti, amelyek a döntéshozás folyamatát javítják adatok és ún. tényalapú rendszerek használatával, amelyek a következő alrendszereket foglalják magukba:

• Vezetői információs rendszerek (Executive Information Systems, EIS)

• Döntéstámogató rendszerek (Decision Support Systems, DSS)

107


• Vállalati információs rendszerek (Enterprise Information Systems)

• Online Analytical Processing (OLAP) • Adat- és szövegbányászat • Adatvizualizáció

Az üzleti intelligencia feladatát képezi a heterogén

forrásokból származó, nem összefüggő adatok azonosítása, integrálása és elemzése, vezetői információs igények kiszol-gálása, megfontolt üzleti döntések és megfelelő intézkedések meghozatala az üzleti folyamatok javítása és többek között a „Mi lenne, ha …?” típusú elemzések készítése érdekében.

A D A T T Á R H Á Z É S A M U L T I D I M E N Z I O N Á L I S A D A T M O D E L L

Az adattárház, mint már korábban láttuk, egy gyűj-tőhely, ahol az adatrendszer számtalan forrásból származó, integrált adatokat tartalmazhat. Az adattárház azonban több, mint egyszerű adatlerakat, mivel az adattárházban nemcsak maguk az adatelemek, hanem a köztük fennálló kapcsolatok is tárolásra kerülnek.

Az adattárházak komponenseiként rendszerint a kö-vetkezők említhetők:

• Adatok adattárházból történő kinyerését és betöltését segítő eszközök (ETL – Extraction, Transformation and Load – Tools)

• Adatszolgáltatás az alkalmazások felé (OLAP tools) • Adatanalízis, elemző alkalmazások – frontend oldal • Felügyelet, adminisztráció és metaadat-kezelés • Adatbázis technológiák (MOLAP, ROLAP, HOLAP

megoldások) A bemeneti oldalon az adatforrások állnak, amelyek

típusukat tekintve igen heterogének lehetnek. Egy vállalat

108


tranzakciós rendszerei által kezelt adatbázisok mellett külső adatforrások is szerepelhetnek itt, ezért megfelelő eszközök szükségesek az adatok kinyeréséhez az adatforrásokból, az adatok tisztításának és transzformációjának elvégzéséhez, az összegyűjtött adatok betöltésére és frissítésére.

A betöltött adatok az adattárház információs adat-bázisában kerülnek tárolásra, ahol az adatstruktúrákat leíró metaadatokat az adatszótár tárolja és rendszerezi.

A kliens oldalon az adatok kiaknázása lekérdező, je-lentéskészítő, analizáló, adatbányászati eszközökkel történik.

Az adattárház a vizsgált adatok együttese, a normál és metaadatokkal, a kapcsolatokkal és az integritási szabályokkal együtt. Az adatszótár az adattárház része, amelyben a tárolt adatrendszer leírása, az adatrendszer struktúrája foglal helyet. Az adatszótárban tárolják a funkcionálisan teljes adattárház megvalósításához szükséges metaadatokat, például az adatok típusairól, kapcsolatairól vagy az adatok forrásáról. A fel-használónak úgy kell tudnia hozzáférni az adattárházban tá-rolt adatokhoz, hogy ne kelljen ismernie az adatok elsődleges forrását és struktúráját. A metaadat-szótárat megvalósító komponensek kulcsfontosságú szerepet játszanak az adattár-ház adminisztrációjában, de egyben az adattárház használha-tósága is nagyban múlik minőségükön.

Az adattárház működéséhez elengedhetetlen valami-lyen adatbázis-kezelő használata. Az adatbázis-kezelők lehet-nek általános célú, hagyományos adatbázis-kezelők, vagy le-hetnek speciálisan multidimenzionális adattárolásra kifejlesz-tett adatbázis-kezelők.

A multidimenzionális adatmodellben az adatokat úgy tárolják, hogy minél könnyebben le lehessen kérdezni a kü-lönböző adatok, értékek közötti kapcsolatot, szemben a relá-ciós modellel, ahol a különböző adatok szeparált táblákban kerülnek elhelyezésre.

A multidimenzionális modell szemantikai rétegének alapfogalmai a következők:

Tényadatok (~mutatószámok): azok a mérhető, numerikus adatok, amelyeket elemezni és ehhez tárolni szeretnénk. Ilyenek például az árbevétel, súly, eladott darabszám, nyereség, raktárkészlet stb.

109


Dimenzió (~jellemző): azok a tulajdonságok, amelyek szerint a ténya-datokat csoportosítani, jellemezni tudjuk. A dimenziók egymástól független (bár nem feltétlenül teljesen független, ortogonális) jel-lemzői egy-egy tényadatnak. Dimenzió lehet például idő, hely, ter-mék, alapanyag, szállító neve, raktár, költségnem, költséghely stb. Tag: a dimenzió egy érték-előfordulása, azaz egy koordináta érték a dimenzió él mentén. Hierarchia: a dimenziók elemei hierarchiákba rendezhetők, adott di-menzió esetén az egyes tagok közötti hierarchikus kapcsolatrend-szert írja le. Ilyen hierarchikus szerkezet lehet például idő dimenzió esetén egy év – hónap – nap felbontás vagy egy irodai szoba esetén egy épületegyüttes – épület – emelet – szoba felbontás. A dimenziók szá-mára csak a kiválasztott adattárház-rendszer ad megszorítást. Felbontás: az a legkisebb adategység, amely egységekben az adatot még elérhetővé szeretnénk tenni, tehát amikor az adat jellemzésé-hez minden dimenziót felhasználunk. Adatkockánként több típusú tényadat is szerepelhet egymás mellett, ekkor azonban mindegyikük granularitása (felbontása) meg kell egyezzen.

A következő példa egy nagyon leegyszerűsített há-romdimenziós változatát ábrázolja egy nemzetközi keres-kedő cég eladási adataiból alkotott adatkockának. A mutató-számok (tényadatok) a kocka celláiban helyezkednek el, és egyértelműen azonosíthatók egy idő-termék-hely hármassal. Ennek következménye, hogy a kocka legkisebb felbontás-ként a következő adatot tartalmazza: egy adott napon egy adott fióküzletben mennyi fogyott egy adott termékből, és ebből mennyi árbevétel keletkezett.

A multidimenzionális modellben tehát azt a tárolási egységet, mely a kapcsolódó mennyiségeket összefogja, kocká-nak nevezik. A kocka minden éle egy-egy önálló mennyiség-nek felel meg, míg a kocka belsejében azon mennyiség elő-fordulásai foglalnak helyet, melynek az élekben megadott mennyiségektől való függését vizsgáljuk. A kockában az ada-tok, értékek több más mennyiség függvényében jelennek meg.

110


Az adatkocka modellel jelentősen javítható az össze-

tartozó mennyiségek közötti kapcsolatok feltárása is, hiszen a kockában nem a puszta értékeken keresztül kapcsolódik a kocka belsejében tárolt és a kocka élein elhelyezkedő mennyiség, hanem egy bonyolult pointer láncolatot hoznak létre, mely lehetővé teszi, hogy egy adott értékből közvet-lenül elérjük a hozzá kapcsolódó független mennyiségeket.

Egy adattárház adatbázisa relációs DBMS-en is meg-valósítható, ha az rendelkezik multidimenzionális adatmo-dellt és OLAP támogatást biztosító kiterjesztésekkel (ROLAP). A multidimenzionális OLAP szerverek (MOLAP) az adatmodellnek megfelelő formában tárolják és kezelik az adatokat.

111


A D A T T Á R H Á Z - M Ű V E L E T E K

Az adatkockákon végzett elemzésekhez kockák közti műveleteket, operátorokat használhatunk. Ezek a műveletek az adatkockához egy új adatkockát rendelnek, céljuk álta-lában az, hogy az új adatkocka az adatok egy olyan nézetét biztosítsa, ami az elemzési szempontunknak megfelel, esetleg táblázatként meg is jeleníthető. A legelterjedtebb műveletek a következők:

• Aggregáció (roll up): csoportosításokat végzünk vala-

mely dimenzió mentén (például városok helyett or-szágok szerint nézzük adatainkat).

• Lefúrás (drill-down): az előzővel ellentétes művelet, amely csökkenti a csoportosítás szintjét, és egyre részletezettebben nézhetjük az adatokat.

• Elforgatás (pivoting): az adatkocka elforgatását értjük alatta, az adatok multidimenzionális képét alakítja át például kétdimenziós táblázatba.

• Szelekció (selection, filtering): egy adott dimenzió egy adott elemét kiválasztjuk, és a hozzá tartozó adatokat dol-gozzuk fel, míg a többi adatot figyelmen kívül hagyjuk.

• Szeletelés (slicing and dicing): a kocka szeletekre bontása. A szelekcióhoz hasonlóan azt értjük alatta, amikor egy adott dimenziót fix értékkel lekötünk, és ily módon vizsgáljuk a kocka egy nézetét, egy szeletét. Dicing alatt a kocka egy részkockájának kivágását értjük.

A Z M I S

Az MIS napjaink egyik meghatározó adattárház-megoldása, korábban a Systems Union, ma az amerikai Infor Global Solutions égisze alatt fut. Az MIS vállalati teljesít-mény menedzsment megoldásai lefedik az összes vállalati operatív, tervezési és elemzési szükségleteket, lehetőséget te-

112


remtve az egyes tevékenységek eredményeinek vállalaton belüli áramoltatására. Lényege: a szigetszerű megoldások he-lyett egy innovatív, moduláris, rugalmasan bővíthető üzleti intelligencia megoldás kialakítása.

Az MIS üzleti intelligencia szoftvercsomagjának neve

MIS DecisionWare. Fő komponensei: • a felhasználói felületek:

o a tervezés, elemzés eszköze, az MIS Excel Integration,

o a vezetőség számára jelentéseket bemutató MIS onVision,

o az adatok módszeres elemzését végző MIS DeltaMiner; továbbá

• az előre elkészített, később testre szabható alkal-mazások:

o az integrált pénzügyi tervezést végző MIS Enterprise Planning,

o a konszolidációt végző MIS Consolidation, o a leányvállalatokat vagy telephelyeket kezelő

MIS Package; • és a közös platformjuk, az MIS Alea multidimenzio-

nális adatbázis-kezelő és a sokféle adatforrásból (pl. SAP, MS SQL Server) adatbetöltést végző MIS Im-portMaster.

Minden MIS alkalmazás az MIS DecisionWare technológiára épül. Ez a megoldás képes kapcsolódni bár-mely vállalati forrásrendszerhez.

Az alapadatok megbízhatósága és elérhetősége min-den tervezés, beszámolás, elemzés alapja. Ezek az adatok leggyakrabban különböző forrásrendszerekben találhatók, és szerkezetileg a legritkább esetben felelnek meg a felhasz-nálók követelményeinek. Az MIS Application Server, vagyis az MIS Alea konzisztens módon fogja össze ezeket az ada-tokat, és a tervezés, jelentés, elemzés egységes platformját képezi. Az MIS DecisionWare-ben valamennyi – akár előre

113


elkészített, akár egyedi – alkalmazás, felhasználói felület azonos platformot, egyazon adatbázist használ.

Az MIS Alea multidimenzionális, valós idejű OLAP adatbázis technológia érdeme, hogy az adatok és struktúrák importálása tetszőleges forrásrendszerből megoldható (pél-dául SAP R/3-ból, BW-ből).

3. ábra: Dimenziók kialakítása az MIS Alea-ban

114


Az MIS Enterprise Planning rugalmas elemző alkal-mazás, amely szabványos technológiai megoldásokra épül (többek között adattárház-technológiára) felhasználóbarát testreszabhatósággal ötvözve. Az üzleti felhasználók IT is-meretek nélkül létre tudnak hozni igényeik szerint egyedi struktúrákat, szabályokat, részletes lekérdezéseket, terveket és jelentéseket.

Az MIS Enterprise Planning beépített része az üzleti intelligencia, képes többdimenziós táblák, grafikonok készí-tésére, tetszés szerinti számú paraméter (dimenzió) rugalmas ábrázolására.

4. ábra: Riport definiálás MIS Enterprise Planning-ben

A különböző vállalati felhasználók specifikusan a számukra szükséges mennyiségű és részletességű információt kapják, illetve dolgozhatják fel. Tudásszintjüknek és érdeklő-désüknek megfelelő funkciókkal ellátott felhasználói felületet tudnak kialakítani és használni az MIS Excel Integration, az MIS onVision vagy az MIS DeltaMiner valamelyikének al-kalmazásával.

Az MIS Excel Integration a tervezés, jelentéskészítés és ad hoc elemzés céljára egyaránt alkalmas. A megszokott Excel környezetet használja egy új menüponttal bővítve,

115


amelynek hatására a felhasználó az MIS DecisionWare közös adatbázis adataival dolgozhat, sokdimenziós elemzéseket, tervezést végezhet. Az elemzések egy adatkocka-varázsló se-gítségével a közös adatbázissal való folyamatos kapcsolat nélkül, offline is elvégezhetők, saját helyi adatterületek létre-hozásával. Az elemzések közzétehetők weben, importálhatók és közzétehetők más felhasználói felületen, az MIS on-Visionben is.

5. ábra: MIS Excel Integration-ben végzett tervezés és elemzés

Az MIS onVision nagy és kis mennyiségű adatokat érintő jelentéskészítő eszköz, amely dinamikusan tájékoztatja címzettjeit a legfrissebb adatokról. Gyors, közvetlen hoz-záférést biztosít például SAP-ben, Microsoft SQL Serverben és más adatforrásokban tárolt adatokhoz. A jelentések auto-matikusan alkalmazkodnak az adatok és a struktúrák mó-dosításaihoz, ezért karbantartási szükségletük minimális. Az elkészült jelentések a hálózaton (intranet, internet) éppúgy rendelkezésre állhatnak, mint Windows-kliens közvetítésével. Az Excelben létrehozott jelentések szintén importálhatók és közzétehetők a hálózaton.

116


6. ábra: Adatközzététel MIS on Vision-ben

Az MIS DeltaMiner olyan eszköz, amely lehetővé teszi megfelelő elemzési módszerek kiválasztásával az irányítás és az eredmények figyelemmel kísérését, a trendek korai felis-merését és a minél gyorsabb reagálást. Segítségével felfedezhe-tők az adatok, az adattömeg mögötti jelenségek, folyamatok és összefüggések. A MIS DeltaMiner automatizált, rugalmas adatelemző-rendszer, amelyet a felhasználó messzemenően a saját arculatára szabhat igényeinek megfelelően.

7. ábra: Elemzés a MIS DeltaMiner segítségével

117


I R O D A L O M

1. R. ELMASRI, S. B. NAVATHE, Fundamentals of Database Systems, Benjamin Cummings, 19942.

2. W. H. INMON, Building the Data Warehouse, 19962

3. R. KIMBALL, M. ROSS, The Data Warehouse Toolkit, John Wiley & Sons, Inc., 20022.

4. MIS DecisionWareManuals, MIS, 2006.

5. SIDLÓ Csaba, Összefoglaló az adattárházak témeköréről, ELTE, 2004.

118

F O D O R J Á N O S

S Z O L G Á L T A T Á S O K É S I G É N Y E K – A S Z Ü K S É G E S K O M P L E X I T Á S A Web 2.0 kapcsán első asszociációnk a közösségiség, a felhasználó aktív részvétele. Kétségtelen, a legfontosabb és leglátványosabb változások jellemző kulcsszava ez. Ezt a konferenciát azonban az EMIR irodalmi adatbázis fejlesztése során érintett problémák ihlették, s az EMIR egy épített, ter-vezett adatbázis-szolgáltatás. Ezért szeretném e gondolatme-net kiindulópontjaként a közösség helyett a Web 2.0 másik fontos kulcsszavát, az „adatbázist” választani.

Jogosak ugyanis a kételyek, s érthető a gyakran homá-lyos, amorf Web 2.0 definíció: a Web 1.0 tipikus közösségi adatbázis-szolgáltatásaiban, a fórumokban megvolt, fellelhető volt mindaz, amire a mai Web 2.0-ás szolgáltatások építenek. Ismeretfelhalmozás és -megosztás, chat-szerű jelenlét-jelzés, rég nem látott ismerősök, iskolatársak felkutatása, napló-topikok, fényképbemutató, sőt -értékelő topikok. A nagyobb fórum-rendszerek felvették látogatóik érdeklődési körének dombor-zatát, a témák és a hozzászólók aktivitása ott sűrűsödött, ahol igény volt rá, s gyakorlatilag minden mai szolgáltatásról kimu-tatható, hogy a fórumokban jelentkező hálózati közösségi igé-nyekre tökéletesített, célorientált alkalmazás.

Mert a one-fit-for-all közösségi tér nem lehet minden célra tökéletes. Kiküszöbölendő a fogyatékosságokat, a linea-ritást, a visszakereshetetlenséget és rendezetlenséget, az eset-leges topikcímek és tartalmi redundancia frusztráló problé-máit, a Web 2.0 az internetes tartalmak átfogó adatbázisba rendezéséről, a publikálás dinamikus, összekapcsolható rend-

119

F O D O R J Á N O S : S Z O L G Á L T A T Á S O K É S I G É N Y E K

szerekbe tereléséről szól. Hiszen adatbázisként volt értelmez-hető már a honlapok statikus rendszere is – relációként a lin-kekkel –, ám a statikus Web a hipertext idea forradalmisága ellenére nem hatolt, s nem is hatolhatott sokkal mélyebbre, mint dokumentumok relációinak egyirányú definiálhatósá-gáig, s a jelentések, gondolatok, asszociációk hálóját átfogni, azt frissen tartani túl merevnek bizonyult.

A fórumokban rejlő lehetőségek és az adatbázis alapú tartalomszolgáltató rendszerek összekapcsolásával napjainkra kiteljesedőben van a mindenki számára elérhető és természe-tes publikálás; automatikus frissüléssel, kereséssel, „wysiwyg” szerkesztéssel fórumok helyett wikiken, honlapok helyett adatbázis alapú blogokon, vagy a passzívabb, névjegyszerű jelenlét lehetőségével a közösségi hálózatok adatlapjain. A formálódó új webtartalomban a relációkat profilok, dön-tések, választások statisztikai hasonlósága határozza meg, s könnyedén vizionálhatunk ízlésünket „kitaláló” tévéadások-ról, vagy baráti köröket szervező szolgáltatásokról.

*

Amikor 2002 környékén megismertem az EMIR koncep-cióját, szinte riasztónak tűnt a maximalista elképzelés, az irodalom filológiai felbontású megközelítése és webrevitele. Kétségesnek tűnt, szükség van-e ennyire komplex adatbázis-ra, de a negatív példák, a statikus weboldalakon kereshetetle-nül sorjázó értékes adatok indokolták a tervezők nagyszabá-sú elgondolásait. Miért ennyire zárt, miért nem lehet minden szempontból lekérdezni, testre szabni, hozzászólni, vitakört alakítani, így nem motivál! S a mai napig, miközben össze-függő, minden elkülöníthető információjában csereszabatos adatbázissá kezd összeállni a hálózati tartalom, továbbra is láthatunk komoly költségvetéssel elkészült, elszomorítóan retrográd megoldásokat.

Mert ha leül egy asztalhoz egy irodalmár (vagy bár-mely tudományterület szakértője), egy programozó és talán egy hálózati kommunikációban, webes fejlesztésekben jártas „webszakértő”, bizony ritkán értik meg egymást. A kommu-nikáció nehézkes, az együttműködés s főleg az eredmény

120


kétséges, mert a megrendelő nem látja át a lehetőségeket, a programozó nem tudja kitalálni az igényeket, a „web-szakértő” pedig nem érti az adott terület sajátos szerkezetét.

Rossz esetben győz a megrendelő, a programozó elvégzi a megrendelt munkát, a webszakértő pedig elkullog, s a többi webszakértővel találkozva együtt bosszankodnak az eredményen, ami egy önmagában érvényes, épphogy csak kereshető dokumentumtár.

S valóban, hány embert érdekelhet egy szakterület mélyszerkezete – érdemes-e rengeteg munkát befektetni az adatbázisba, ha a megvalósult kompatibilitás jegyében úgyis széthordja a felszínes közérdeklődés, s más logó, más zászló alatt, más kontextusban mutogatják az eredményeket? Inkább legyen nehezen hozzáférhető, egyszerűen feldolgo-zott, csak a területen amúgy is jártas szakembereknek értelmezhető: akit érdekel, úgyis rászánja az időt.

S ijesztő lehet felmérni, hallani és megérteni, hogy a szemantikus Web kialakulásának – akár folkszonómia, akár takszonómia felől közelítünk – alapvető feltétele az adat-struktúra szabályozottsága, az információegységek atomra bontása s a kontextus kialakításának felhasználóra bízása.

A szerteágazó dokumentumstruktúrákon bolyongás élményét jórészt leváltja a személyre szabható, birtokolt gra-fikus interfészek használata, a kezelőfelületté integrált kere-sés, lekérhető globális kulcsszó szótár, saját ízlés szerint kia-lakított tartalmú feed-olvasó és számtalan praktikus, ren-dezett, dinamikus tartalom, mely összesűríti a felhasználók egyedi nézeteibe a különböző hálózati forrásokból leszűrt ki-vonatos információkat. A bőségnek határt szab az áttekint-hetőség, a súlyozást meghatározza a napi rutin, ez dönti el, miből indul ki, s hol hagyja el azt, amit a felhasználó sajátjá-nak tart – érdeklődése belső körét –, s mi felé mozdul el. A választékot a formálódó rendszerben átlagolódva determinál-ja a tömeg s valamiféle szakértői rendezettség, de kiszorulhat az, ami nehezen kategorizálható, jelentőségében, értékében ellentmondásos, vagy véletlenszerű. Ha a netpolgár esetleges ízlésre és közösségi terekre szabott adatbázis-vetületekbe, kultúravetületek, webnézetek gráfjaiba helyezi magát, a tudás

121


eredeti kontextusa elporladhat, félreértelmezhető vagy értel-mezhetetlen, ami megmarad belőle. A szakértők által terem-tett tartalmak belső kontextusának megismerése, érzékelése túl komplex ismeret-együttest, előképzettséget, egyirányú el-mélyülést igényel, s ha nincs különös motiváció, elmaradhat. A folkszonómia, tömegvélemény átlagoló erejével feltárt in-formációktól tehát sokan, némi joggal, a középszer elural-kodását várják.

*

Ahhoz, hogy egy szakértői munkával, fáradságosan előkészített szakterületi adatbázis-szolgáltatást hatékonyan és mégis teljes gazdagságában megőrizve kapcsoljunk ebbe a ki-vonatolva leegyszerűsítő, testreszabhatóságra és tömörségre törekvő rendszerbe, meg kell keresnünk a mechanizmus mozgatórugóit, a kontextusigényt szervező, komplexitást ge-neráló erőket. Hol és mi kapcsolódik össze ezeken a tema-tikus helyeken, moduláris grafikus interfészeken, közösségi aktivitási színtereken, s milyen felhasználói igények mentén?

A. Az identitás/otthonosság igénye: intimszféra,

térélmény (saját tér otthonossága), időélmény (saját idő, aktivitás-archívum mint identitás) forrásválo-gatás (RSS feedek választása). – tipikus aktivitás: elkülönítés, kisajátítás, domesz-tikálás

B. (+A) a saját/a birtoklás/a hatalom tudatának igénye (kapcsolati hálók, tudásgyűjtemények) jelenlét-készség, annak birtoklása, gyűjtés és választás. – tipikus aktivitás: a felhasználó döntéseivel és felhalmozott javaival profilt szolgáltat magáról: nem tudatos hozzáadás

122


C. (+ B + A) (egyéniség + az Egy default mű szerzőként birtoklása: A+B=C pl. wikipédia) Része lenni/összeadás, segítés, teremtés, előremozdítás. – tipikus aktivitás: hozzáadás, használva az erre szer-vezett struktúrákat, adatbázis alapú tartalomszolgál-tató rendszereket

D. A rendszer csúcsa lenni/kreativitás, kitűnés, siker, karrier-üzlet-képesség, ügyesség bizonyításának igénye. – tipikus aktivitás: a felhasználó maga is szervezővé válik (programozás, ráépítés-mashup, vállalkozás, struktúrateremtés mások aktivitásának / A+B+C aktivitások felhasználására)

A pontosabb célkép felé haladva tekintsük át, mit kapcsolnak össze a felsorolt, komplexitást generáló magatartásokra és igényekre épülő, szervezett WEB 2.0-ás szolgáltatások:

• felhasználói profilok, választások összekapcsolása szolgáltatás-felhasználók lenyomataiból (kereséshez, „targetáláshoz”, Web-intelligencia statisztikai alapon, önkéntes – vagyis nem tudatos – nyersanyagtermelés a szemantikus web-aktivitásokra, profilokra épülő megvalósításához)

• felhasználói tudatos input alapján termelődő adatforrás: „adatbázis-mederbe” terelt kooperáció (már a fórum mint első megvalósulás – majd üzleti modellek [Amazon.com] – blog – wiki – wikisearch [statisztikai intelligencia])

• szakérők teremtette adatforrás bekapcsolása (digitalizálás, lebontás, XML) a csereszabatos adatbá-zisok kooperációjába Látnunk kell, hogy ezek a teremtett szolgáltatások

„lekérdezési felületek” az adatforrások és a felhasználói kommunikációs csatornák között, metszetei az átjárhatóvá tett, atomizált információk áramlására bomló hálózatnak. Mai divatos kifejezéssel: mash-upok, melyeknek megalkotá-

123


sában inkább az ötlet dominál, munkaként létrehozásuk csak töredéke a felhasznált adatbázisok, felhasználói tömegek in-formáció-bevitelre szánt munkaóráinak. S nem is képvisel-nek olyan megnyugtató, megalkotott értéket, mint korábbi beidegződésünk szerint egy honlap, webhely. Ugyanazokra a forrásokra bármikor készülhet újabb, jobb ráépülő szol-gáltatás, mely elcsábítja a felhasználókat.

Mi biztosít értéket, mibe érdemes munkát fektetni tehát? Mennyire érdemes egy teremtett szolgáltatást komplex rendszerként megtervezni és kidolgozni? Milyen célt ér-demes kitűzni?

Míg a Web 2.0 döntő újdonsága a közösség, s még inkább az imént osztályozott közösségi aktivitások eredmé-nyeként teremtődő statisztikai hitelesítés komplexitása, egy adott információszolgáltatás komplexitását a szakértői hite-lesítés igénye határozza meg: nagy adatbázisoknál a szakmai hitel ugyanúgy közösségi elvárás, ahogy egy tudományos munkánál a tudományos közösség igényli a hivatkozás-rendszert. De egy blogger élményeinek közlésekor – azaz adatbázisba öntésekor – is döntő a személyes, saját tar-talmára vonatkozó hitelesség.

A sikeres és hatékony szolgáltatásokban e két té-nyező kerül fedésbe. A saját tartalmi hitelesség és a felhasz-náló aktivitások, vagyis a visszafejthetőség a kontextust gene-ráló felhasználói igényekre.

Ez a felbontás mint a hitelesítő tényezők összessége lesz az adott, épített szolgáltatást értékessé emelő komplexi-tás, legyen az csak egy személyes blog vagy a kortárs irodal-mat feltáró adatbázisrendszer.

A. Legyen egyedi tudás(ok)ra, élményre épülő, azonosulhasson

tartalmával – otthonosság igénye: intimszféra, térél-mény (saját tér otthonossága), időélmény (saját idő, aktivitás-archívum, mint identitás) forrásválogatás (RSS feedek választása). – kínált aktivitás lehetősége: elkülönítés, kisajátítás a megismerésben és felismerésben

124


B. Megosztott értéket képviseljen – legyen hasznos, használható valamire – a birtoklás öröme, a sajátnak érzett tudás igénye (kapcsolati háló, tudásgyűjtemény, jelenlét-készség, annak birtoklása), gyűjtés és választás. – kínált aktivitás lehetősége: a felhasználó döntéseivel és felhalmozott javaival profilt szolgáltat magáról: nem tudatos hozzáadás

C. Statisztikailag hiteles (általunk is) felügyelt legyen – része lenni / összeadás, segítés, teremtés, előremozdítás: – kínált aktivitás lehetősége: hozzáadás, közreműködés

D. Jól felépített szolgáltatás legyen, mely elismerhető és vá-lasztható más szolgáltatások közül – kreativitás, kitűnés, siker, karrier-üzlet-képesség, ügyesség bizonyításának igénye. – kínált aktivitás lehetősége: a felhasználó maga is (társ)szervezővé válik, felhasználja eredményeinket (programozás, ráépítés-mashup, vállalkozás, struktú-rateremtés / A+B+C aktivitások felhasználására)

Egy szolgáltatás ezzel válhat a háló egy lehetséges metszete-ként működőképes, vonzó, aktív lekérdezésévé az összekap-csolt forrásoknak, profiloknak és közreműködésnek.

A kapcsolt forrás szerint lehet személyes-hálómet-szet, blogként egy megélt élmény vagy élménysorozatban ki-bontakozó identitás komplex, nyilvánossággal megosztott le-nyomata vagy akár „az irodalom” a maga teljességében, „egy könyvtár”, „egy szórakozóhely” vagy fizikai térben is összejáró közösség otthona, mely mind-mind ugyanolyan komplex önmagában, mint egyetlen személyiség, s ez a meg-jelenített, feltárt komplexitás adja hitelét.

Vagyis oda jutunk, ahonnan a Web eredetileg indult, csak magasabb szervezettségi szinten – egy összehasonlítha-tatlanul mélyebben feltáró adatbázis lekérdezéseiben. A sta-tikus személyes, közösségi és intézményi honlapok helyett a feldolgozott tartalmat – a hálózati aktivitásokat befogadva –, s azoknak megfelelő komplexitással kell szolgáltatni.

125


Lehetővé kell tenni az adatok, eredmények, publi-kációk továbbáramlását, különben az alkotóktól függetlenül következik be: szemléznek blogok a híreinkből, „taggelik” átlagolva, egyszerűsítve mindazt, amiről tudjuk, hogy bonyo-lultságában izgalmas. Ha a tartalomszolgáltató el akarja jut-tatni a tömegekhez, a lehetséges maximális számú befogadó-hoz mindazt a komplexitást, mélységet, értékes összefüggés-rendszert, melyet átlátni és feldolgozni képes, akkor úgy kell publikálnia, hogy komplexitásához adekvát szolgáltatások épülhessenek rá, hogy minden ízében részévé válhasson a hálózati adatáramlásnak, hogy ne legyen érdemes egysze-rűsíteni, vagy egyszerűsítve is magában hordozza bonyo-lultsága ígéretét.

A webtartalom legértékesebb és értékállóbb, tulaj-donolható kincse a hitelesítés birtoklása marad: a rálátás, a saját tudásból, élményből fakadó tapasztalat, a szakszerű adatfeldolgozás, a profi adatbázis-összekapcsolási metódus ismerete és a legadekvátabb lekérdezési lehetőségek defi-niálni tudása. S egyben az egyetlen eszköz az „átlagolódás”, a középszer térhódítása ellen: élen járni a sajátként megadatott területeken.

Ezért fontos a Library 2.0 mozgalom, vagy ezért iz-galmas az EMIR projekt, mely egy átvehető, rugalmas rendszerrel kísérletezik, átjárható, adekvát felbontást kínálva különböző szakterületekre.

S ezért visszás az adat- és eredményvédelem, a szel-lemi tulajdon helytelen értelmezése. A szerzői jog merevsége helyett a gyökerek komplexitásának felmutatása szükséges, avagy a művek, személyiségek, eredmények mögötti valós komplexitás leképezése a hálón komplexitást generáló ak-tivitásokon.

Az önmagukat átjárhatóvá, hitelessé tevő információ-források megjelenése visszatérést jelenthet az internet gyöke-reihez – 2.0-ás szinten – a fórumok egyszerű, virtuális sze-mélyiségek között, spontán létrejött agoráihoz.

126

T Ó T H T Ü N D E A Z O N O S S Á G É S K Ü L Ö N B Ö Z Ő S É G

A Z E M I R A D A T B Á Z I S

Az EMIR adatbázis75 munkálatait 2001-ben kezdtük el.76 A projekt célja az volt, hogy létrehozzunk egy átjárható, összekapcsolt biográfiai és bibliográfiai adatbázist tudomá-nyos, intézményi és kereskedelmi adatokkal, importálható és exportálható tartalommal, nyílt kollaboratív és szakértő adat-építés számára. A fejlesztés rövid története, a munkatársak, illetve támogatók listája a http://www.bibliopolisz.hu/ projektek/emir.html oldalon érhető el. Az adatbázis aktuális (alfa) verziójának képességeit az in4 konferencián Vaskó Pé-ter mutatta be. Az adatbázis képességeinek, felhasználói felü-letének ismertetésére jelen dolgozat nem tér ki (helyesebb is azzal az 1.0-ás verziót megvárni). Jelen dolgozat az adatbázis tervezésének problémái közül azzal foglalkozik részleteseb-ben, hogy milyen nehéz eldönteni, mi kapjon egy ID-t, hogy mi jelentsen egy recordot.

75 Az adatbázis neve az Elektronikus Magyar Irodalom rövidítése – hosszú távú terveink közt ugyan nem csak magyar és nemcsak (szép)irodalmi adatok rögzítése szerepel, de célszerűnek láttuk egy meghatározott terü-lettel kezdeni a munkát, mely kellően gazdag ahhoz, hogy megfelelő mo-dellként szolgálhasson. Időközben egy pályázati nyilvántartó rendszert is az EMIR betűszóval kereszteltek el, ez az Egységes Monitoring Informá-ciós Rendszer, melyhez természetesen nincs köze az adatbázisunknak. 76 A cikk szerzője 2002–2005 közt Békésy György Posztdoktori Ösztön-díjban részesült informatikai irodalomtudományi kutatásaiért.

127

T Ó T H T Ü N D E : A Z O N O S S Á G É S K Ü L Ö N B Ö Z Ő S É G

Mielőtt ebbe belefognánk, pár szóval mégis be kell mutatnunk általánosságában az adatbázist. Az EMIR-ben az adatok bevitelének legfontosabb kritériuma az, hogy mindig meg kell adni a rögzítés forrását, vagyis hogy a feltöltő az információját honnét szerezte. Ez a forrás lehet dokumen-tum is, de lehet a szerző saját közlése is. A forrásokat meg-bízhatóság szempontjából rangsoroljuk, és a rangsorban hát-rébb lévő forrás adatával nem lehet a rangsorban előrébb lévő forrás adatát felülírni. Ha netán mégis szükség lenne rá, mert az adott forrás csak általában jobb a hátrébb soroltnál, a kérdéses ponton azonban rosszabb vagy hibás adatot tar-talmaz, akkor a feltöltő ezt pl. a mezőhöz tartozó meg-jegyzések közt jelezni tudja, és az adatbázis lektora vagy szer-kesztője, akihez a változtatásokról folyamatosan érkeznek a jelzések, javítani tudja az adatot.

Az adatbázis a tervek szerint alapvetően a következő űrlaptípusokat fogja tartalmazni: személyek, művek és dokumen-tumok, intézmények, díjak, események, kapcsolatok, fogalmak, galéria (képek, hangok, filmek).

S Z E M É L Y E K

Az adatbázis személyi77 részének meghatározása és feltöltése első látásra egyszerűnek tűnik: név, születési hely, idő, iskolák, munkahelyek, díjak, stb. Számtalan űrlapot töltöttünk már ki életünkben, tudjuk, milyen adatokat kell rögzítenünk. Legalábbis azt hisszük. Kezdjük a névvel.

N É V

A könyvtártudományban a névleírási szabványok és ajánlások – ahogy azt Dudás Anikó előadásából jól láthatjuk

77 Azért nem pusztán „szerzők”, mert a művekhez sok más funkciót betöltő személyek is kapcsolódhatnak, pl. fordítók, sajtó alá rendezők, illusztrátorok stb.

128


– nem kifejezetten vágnak egybe a filológiai gyakorlattal. A filológiában nem létező transzliteráción túl talán az jelenti a legnagyobb különbséget, hogy egy összetett, filológiai és könyvtári igényeknek egyaránt megfelelő adatbázis készítése esetén nem lehet utalókkal megoldani a szerzői álnevek problémáját, az irodalomtudományi szempontok ugyanis nem engedik meg, hogy a „Csokonai Lili”, „Sárbogárdi Jo-lán” és egyéb álnevek önálló űrlapokat kapjanak. Vagyis a szerző mint természetes személy kap egy recordot, és a név-változatai közt fog szerepelni az álnév, a megfelelő műhöz kapcsoltan.

Az álneveken belül is elkülöníthetünk azonban egyes típusokat. Léteznek olyasfajta rögzült álnevek, mint a George Sand, Amantine Aurore Lucile Dupin (rövidebb nevén Au-rore Dupin) álneve, ahol a szerzőt az álnevén tartja számon az irodalomtudomány. Másfajta álnevek a meghatározott művekhez kapcsolódó álnevek, mint a már említett „Csoko-nai Lili”, illetve a szerző különböző típusú munkásságait elkülönítő nevek és álnevek használata, mint a Leslie L. Law-rence – Lőrincz L. László – Frank Cockney névsor, és létez-nek olyan álnevek is, melyek nem rögzült álnevek, de a szer-ző valamikor ezen publikálta műveit, mint pl. Emily Brontë, aki Ellis Bell-ként jelent meg.

N É V T Í P U S O K É S N É V E L E M E K

Az EMIR adatbázisban irodalom-, nyelv- és könyv-tártudományi ajánlásokat, szabványokat, illetve gyakorlatokat figyelembe véve az alábbi magyar78 személynévtípusokat, ill. -elemeket79 különítettük el egymástól:80

78 Az idegen nyelvekben szereplő névelemekhez és névtípusokhoz lásd: A személyek neve mint a katalógusok besorolási adata az egyes nemzetek gyakorlatában, ford. ORBÁN Éva, bev. FÜGEDI Péterné, szerk. VARGA Ildikó, OSZK Könyvtári Intézete, Bp., [É.n.] az 1984-es kiadás utánnyomása. 79 A földrajzi nevek problémáiról lásd GUSZLEV Antal és LUKÁCS Lilla cikkét, illetve előadását.

129


1.SZEMÉLYNÉVTÍPUSOK:NAMETYPE 2. NÉVELEM-TÍPUS ÉRTÉKE:NAMEPARTTYPE

2007. augusztus 8.

Összeállította: Dudás Anikó és Vaskó Péter1 . S Z E M É L Y N É V T Í P U S O K : N A M E T Y P E

A.Z. Abélard, Pierre / Petrus Abaelardus Anonymus Aristotelész-Pszeudo Assisi Szent Ferenc, Szent Ágoston Báthory István (Erdély: fejedelem ; 1533-1586) Beda Venerabilis, Szent Csokonai Lili Der-Hazarjan-Vukić, Andreja ecsedi Báthory István \Az \\Eszter szerzője Eudoxosz, knidoszi, i.e. IV. századi matematikus és csillagász Eudoxosz (komédiaíró) i.e. II. sz. Ézsaiás II. János Pál pápa István király K. Sós Éva Kiss M. Mária Kiss Mária Koós János Kovács Jánosné Sós Éva M. S. mester, Mária életének Mestere Mark Twain Meister des Marienlebens Michelangelo Buonarotti Nagy József Nagy Lajos Nero (Római Birodalom: császár) Medici, Cosimo de’ (Toszkána: fejedelem) Oenopides Oinopidész P. Nagy József Parti Nagy Lajos Petőfi Sándor

80 A 2007. augusztusi állapot szerint. Az összeállítás DUDÁS Anikó és VASKÓ Péter munkája. A felosztáson jelenleg is dolgozunk, vita tárgyát képezi például a hivatalosan felvett (pl. Toldy Ferenc) és hivatalos ok-mányban nem rögzíthető, nem anyakönyvezhető (George Sand, Molière, Stendhal) művésznevek elkülönítésének szükségessége vagy szükségte-lensége. Az összeállításban idegennyelvű példák is akadnak, de az idegennyelvű nevek feldolgozását még nem végeztük el.

130


Petrarca, Francesco Pseudo-Aristoteles Puškin, Aleksandr Sergeevič Sándor Tivadar Stendhal syi -te Teréz anya Vergilius Maro, Publius Vukić, Andreja Der Hazarjan- Александр Михайлович Молдован Εύδοξος Σωκράτης Григорий Максимович Бонгард-Левин

N É V

az a név, amelyen a személyt ismerjük vagy amely valahol előfordul, amelyet a személy általában használ a névhasználati szokásokkal azonos módon, de nem tudjuk, hogy a hivatalos, anyakönyvezett nevével megegyezik-e ez a név

pl. Ottlik Géza Hegediš-Kovačević Katalin Vujicsics D. Sztoján / Vujičić, Stojan Vujity Tvrtko

A névváltoztatás ténye általában csak akkor ismert, ha a szerző ezt valahol említi, és felvállalja a névváltoztatás nyilvánosságra hozatalát

pl. Hoffmann Géza >> Hofi Géza → PIM-nél:

Név Hofi Géza Névvariáns Hoffmann

Klein György >> Korda György, Kupsa János >> Koós János (ez utóbbiaknál a PIM nem tartalmaz „Névvariáns”-t, azaz születési családnevet) Kracsun Ottó >>Tolnai Ottó (író) – vállalja, említi önéletrajzi jellegű műveiben

Név Tolnai Ottó Névvariáns Kracsun

131


E R E D E T I N É V ( S Z Ü L E T É S I , H I V A T A L O S , P O L G Á R I N É V )

a születéskor kapott név – az anyakönyvezés korszakától az anyakönyv szerinti hivatalos név, illetve nevek (eseménytípus: névváltoztatás; előbb>>utóbb, vagyis PERSONNAME_EVENT stb.). Az eredeti név megegyezhet a mindennapi névhasználatban előforduló alakkal, ám a hivatalostól eltérően a valóságban – és a történelmi emlékezetben is – más névváltozatok (itt: név, lásd feljebb) is fűződhetnek a személyhez.

pl. (születési >> megváltoztatott és anyakönyvezett név) Sós Éva >>Kisné Sós Éva Petrovics Alexander >> Petrovics Sándor >> Petőfi Sándor Hoffmann Géza >> Hofi Géza Klein György >> Korda György Kupsa János >> Koós János Kracsun Ottó >>Tolnai Ottó (születési >> írói, nem anyakönyvezett, felvett név) Henri-Marie Beyle >> Stendhal Samuel Langhorne Clemens >> Mark Twain Rózsa Gabriella >> Pogányné dr. Rózsa Gabriella

H Á Z A S S Á G I N É V ( A S S Z O N Y N É V )

hivatalos névváltozatás során és későbbi nem hivatalos használatban variálódó formák

pl. Kovács Jánosné, Kovács Jánosné Sós Éva Kisné Sós Éva, K. Sós Éva

M Ű V É S Z N É V , A L K O T Ó I N É V

felvett, rendszeresen használt név, művésznév, amelyet az író/alkotó a saját neve helyett használ, külön identitásjelölőként, s ez a tény a nyilvánosság előtt is ismert

pl. Mark Twain << Samuel Langhorne Clemens Stendhal <<Henri-Marie Beyle Charles Lutwidge Dodgson = Lewis Carroll (meseíró) + Charles Lutwidge Dodgson (matematikus) Parti Nagy Lajos<< Nagy Lajos Kiss M. Mária<< Kiss Mária P. Nagy József<< Nagy József Janus Pannonius

132


Á L N É V

a valódi vagy ismert név helyett, illetve annak elfedésére alkalmilag használt név (kriptonima)

pl. Csokonai Lili Sárbogárdi Jolán Quintus Fabius Pictor Pseud.

M O N O G R A M , S Z I G N Ó

a valódi név helyett használt jel, vagy szónak nem minősülő jelcsoport (egy fajta (kriptonima)

pl. A.Z. -te syi

P Ó T N É V , K Ö R Ü L Í R Á S ( A P E L L A T Í V U M )

a személy valódi nevét helyettesítő, rendszerint több szóból álló kifejezés, a név körülírása, ismeretlen személynek az utókor által alkotott névhelyettesítő megjelölése

pl. Küküllei névtelen M. S. mester Tintoretto Pseudo-Aristoteles Anonymus Anonymusok, ismeretlenek körülírása: Donner, Georg Raphael műhelye Dunántúli szobrász a Straub-körből Észak-magyarországi (?) szobrász, 16. század vége esztergomi falkép mestere / 15. századi firenzei mester / Sandro Botticelli???

C Í M N É V ( T I T L O N I M A )

apellatívum, amely a személyt egy műve szerzőjeként nevezi meg

pl. Az Eszter szerzője Meister des Marienlebens / Mária életének Mestere Az esztergomi falkép mestere / 15. századi firenzei mester / Sandro Botticelli ???

133


B E C E N É V

pl. Stefi Neo

V A L L Á S I N É V

szerzetesek, felvett néven működő vallási vezetők, méltóságok, bibliai (és más szent könyvekben előforduló) nevek

pl. Assisi Szent Ferenc Szent Ágoston Beda Venerabilis, Szent János Pál Teréz anya Ézsaiás Horváth Cyrill [Horváth=családnevet megtartja, Cyrill = szerzetesrendbe lépéskor felvett személynév]

U R A L K O D Ó K É S U R A L K O D Ó H Á Z A K T A G J A I N A K N E V E

világi és egyházi uralkodók, méltóságok

pl. II. Nagy Katalin III. Nagy Károly István király Edward, Duke of England Nero (Római Birodalom: császár) Medici, Cosimo de’ (Toszkána: fejedelem) II. János Pál pápa Katalin (Franciaország: királyné ; II. Henrik felesége) / de’Medici, Caterina / Medici, Caterina de’

2 . N É V E L E M - T Í P U S É R T É K E : N A M E P A R T T Y P E

V E Z E T É K N É V ( C S A L Á D I N É V , S U R N A M E / F A M I L Y N A M E ) [ R ] 81

nameparttype:lastname lehet egyelemű vagy többelemű

pl. egyelemű:

Nagy János Kovács Sántha Ábrahám Esterházy Kupsa, Koós (Kupsa János >> Koós János)

81 [R]-rel jelöljük, ha a névelemtípus rendszó pozícióban is állhat.

134


többelemű: Szőke-Milinte Szegedy-Maszák Mihály Szent-Györgyi Albert (többelemű:kötőjeles) Tóth Bagi András (többelemű:szóközzel)

F É R J E Z E T T S É G I V E Z E T É K N É V [ R ]

nameparttype:husbandnamelastname

pl. Nagy Jánosné Nagyné Sós Éva

V A L L Á S I C Í M

vallási méltóság, szerzetesi cím/rend, kanonizációban kapott cím82

pl. pápa érsek bíboros püspök prépost perjel apát pátriárka láma dervis mullah karmelita jezsuita barát OSB SJ János Pál (pápa) II. Chans-dbyans rgya-mcho (Tibet: dalai láma) VI., Ézsaiás (próféta) Julianus barát / Julianus (domonkos) (XIII. sz.)

82 Könyvtári konverziónál figyelembe veendő, a HUNMARC almezőkkel való megfeleltetésnél: (1) a vallási címek egy részének: a vallási uralkodói és más méltóság-megnevezések, a szerzetes-rendi hovatartozást jelölő ki-fejezések (pápa, ellenpápa, bíboros, püspök, próféta, karmelita, OSB stb.) a „c” almezőben van a helyük, sohasem rendszó, (2) a kanonizációban ka-pott cím (Szent, Boldog), nyilvánvalóan – de sehol sem explikálva – állan-dósult melléknévnek minősülve, a „g” almezőben szerepel és rendszó is lehet.

135


szent, boldog [R] pl. Szent István Szt. István Boldog Gizella

V I L Á G I C Í M , R A N G [ R ]

öröklött és adományozott rang

pl. gróf vitéz bárónő herceg Orczy Emma bárónő Vitéz nagybányai Horthy Miklós Edward, Duke of Windsor / Edward, Prince of Wales

T U D O M Á N Y O S C Í M

nameparttype:suffix

pl. dr. Pogányné dr. Rózsa Gabriella dr. Komjáthy Miklósné dr. Domonkos Katalin (1925–2004)

F É R J E Z E T T S É G I T U D O M Á N Y O S C Í M

nameparttype: husbandnamesufix

pl. dr. Kovács Józsefné dr. Komjáthy Miklósné dr. Domonkos Katalin (1925-2004)

M E G S Z Ó L Í T Ó C Í M

a személy nemét vagy családi állapotát jelölő, a társadalmi érintkezésben a személy neve mellett használt szó, vagy rövidítés (rögzítéskor jellemzően nem írjuk a névhez)

pl. Miss Ms. Mrs. Mister Mrs. nagyságos úr Kovács József, Mrs. (sex: female) << Kovács Józsefné

136


R O K O N S Á G J E L Z Ő E L Ő T A G

nameparttype: prefix

pl. ifj. id. père fils Dumas, Alexandre (père)

N E M E S I E L Ő N É V ( P R A E D I C A T U M ) [ R ]

pl. ecsedi Báthory István gyarmati Balassi Bálint Vitéz nagybányai Horthy Miklós

N É V E L Ő Z É K [ R ]

nameparttype:infix

pl. De Chatel Anna L’Homme Ilona Vukić, Andreja Der Hazarjan- << Der-Hazarjan-Vukić, Andreja rank1: Neumann von János rank2: János von Neumann

M I N Ő S Í T Ő N É V E L Ő Z É K [ R ]

a névelőzékes családnév első elemévé vált, eredeti jelentésében rokonsági kapcsolatot, vagy vallási melléknevet jelentő szó, vagy kifejezés

pl. Ap Saint

S O R S Z Á M [ R ; ] 83

pl. XIV. Lajos II. Rákóczi Ferenc

N É V E L Ő

pl. A,Az, L’, Die, De84 Az Eszter szerzője

83 Meg kell oldani a sorrendiséget a listás rendezésnél! 84 Nem vesz részt a rendezésben, és a névszerkezetben nem is kerül el máshová a természetes-nyelvi helyéről.

137


Í R Á S V Á L T O Z A T O K

A fenti névváltozatoktól megkülönböztetjük a név írásváltozatát, pl. Jókay és Jókai; Bezerédj–Bezerédy–Bezerédi. Balassi Bálint például hol Balassiként, hol Balas-saként szerepel – még a saját névhasználatában is; ma a 16. századi, bárói rangban lévő költőt Balassiként, 17. századi (grófi) rokonát pedig Balassaként emlegetjük, de a 17. szá-zadi nyomtatványokban rendszeresen Balassaként szerepel a 16. századi költő.

N E M E K

Az adatbázisban megkülönböztetjük, ill. jelezzük a személy nemét és az (ál)név nemét, így lehetőség nyílik olyan típusú lekérdezésekre, hogy mondjuk hány nő publikált és milyen korszakban férfi álnéven és fordítva. Az ismeretlen személyek esetében természetesen nemcsak az „ismeretlen nemű” kategória létezik, hanem a „neme ismeretlen, de valószínűleg férfi” (ilyen pl. Anonymus) és a „neme isme-retlen, de valószínűleg nő” (ilyenek a női kolostorokban működő ismeretlen szerzők vagy másolók) is választható.

I D E N T I T Á S

Többek közt az adatbázis konzisztenciája érdekében is el kell kerülnünk azt, hogy minden ismeretlen egy ID-t kapjon, különben olybá tűnne, hogy a világirodalom leg-nagyobb alkotója – több évezreden átívelő életművel – egy „Ismeretlen Szerző” nevű személy.85

Jelezni kívánjuk, ha egy-egy személyről a kutatás feltételezi, hogy esetleg másvalakivel lenne azonos, mint például a „Pataki Névtelen”-ként emlegetett szerző esetében, hogy 85 Sokszor persze előfordulhat, hogy két szignálatlan művet ugyanaz a személy szerzett – ám ha ezek nem ugyanabban a forrásban maradtak ránk, az ilyesmi felismerése és bizonyítása szinte lehetetlen. Ilymódon persze lehetséges, hogy jóval több (ismeretlen) személyünk lesz adatbázisban, mint „kellene”.

138


egyesek (jelezve persze, hogy kik és hol, milyen tanulmányban) Dobó Jakabnak, mások Balassi Bálintnak tartják.

Lehetővé kell tenni továbbá, hogy a későbbiekben – ha azonosságukra fény derül – az adatbázisban különálló személyeket „egyesíteni” lehessen.

D Á T U M O K

A dátumok rögzítésekor figyelembe kell venni a különböző időszámítások és a naptárváltások problémáját (erre itt most részletesen nem térünk ki), valamint az adat pontosságát. Vannak dátumok, melyeket pontosan ismerünk, van, ahol csak a post quem-et vagy ante quem-et tudjuk meg-adni, mint például a Pataki Névtelenként emlegetett szerző esetében, aki – ha igaz86 – 1577-ben írta széphistóriáját, tehát „ante quem”, ez előtt az időpont előtt kellett születnie, illetve csak „post quem”, a história megírása után halhatott meg.87 Az Ómagyar Mária-siralom vagy a Halotti Beszéd szerzőiről még ennyire megközelítőleges adatunk sincsen, ott inkább csak a századot tudjuk megadni.

T U D O M Á N Y T Ö R T É N E T

Minden esetben jelezni kívánjuk az adatok forrását (pontos forráshivatkozással). Emellett fontosnak tartjuk a tudománytörténeti adatok megőrzését, illetve jelzését, vagyis az új adatokkal nem fölülírjuk a régieket, hanem a régiek megőrzése mellett egyszerűen az új, bizonyított adatot te-kintjük „érvényesnek” – nyilván úgy, hogy a „középiskolás fokon” érdeklődő felhasználót ezzel ne terheljük, de „szak-

86 A bizonytalansághoz lásd: B. KIS Attila – SZILASI László, Még egyszer a Pataki Névtelenről, ItK, XCVI (1992), 646–675. 87 A főszerkesztő az adatbázis egyik, az oktatásban is jól hasznosítható funkciójának szánja, hogy megjeleníthessük, kik voltak egymás kortársai – az ilyen pusztán egy ponthoz köthető szerzők esetében becsléssel jelezve, hogy esetleg 20–30 évvel korábban már, illetve 20–30 évvel később még élhettek, jelezve persze a bizonytalanságot.

139


értői szinten” mindenképpen hozzáférhetővé tegyük. Vagyis jelezzük, hogy Janus Pannonius „valódi” nevét mikor hatá-rozta meg a kutatás Csezmicei Jánosként, aztán mikor cáfolták ezt, majd mikor tértek vissza ugyanehhez a későbbi-ekben – mindig jelezve persze, hogy ki és milyen cikkben publikált eredményei alapján volt ez „a tudomány aktuális álláspontja”.

M Ű V E K É S D O K U M E N T U M O K

Adatbázisunkban meg kell különböztetnünk a művet a hordozójától. Ez utóbbit a könyvtártudományban doku-mentumnak nevezik.

A MŰ M E G H A T Á R O Z Á S Á N A K P R O B L É -M Á J A

A könyvtártudomány és az irodalomtudomány gyakorlata itt is eltérő. Az FRBR kísérletet tesz arra, hogy meghatározza egy mű lehetséges változatait, feltünteti pl. a fordítást és a nagyobb nyelvterületeken gyakori, nyelvtanu-lóknak szánt párezer szavas átköltést is (nálunk a „kötelezők röviden” típusú puskák tartoznak ebbe a csoportba) – ezeket a „könnyített olvasmányokat” az irodalomtudományban nem igazán sorolnánk az adott mű változatai közé, hiszen nem csupán a szüzsé, a fabula, hanem a szövegszerű megformálás is a mű része. Benedek Elek prózai Szigeti veszedelem-átdol-gozása nem olvasható és tárgyalható Zrínyi munkája helyett, pláne nem akként. De a Beowulf filmes feldolgozásait sem tekinthetjük azonosnak az eredeti irodalmi művel.

Ami a fordításokat illeti, köztudott, hogy a régi-ségben nem létezett ez a kategória, minden fordítást önálló műként emlegetünk az illető „fordító” neve alatt. A korabeli mesterek gyakran egyúttal át is alakítják a művet, de az áta-lakítás mértékétől függetlenül sem vehetjük ezeket a szöve-geket fordításoknak. Tehát önálló műnek tekintjük például a

140


Görög Antológia ókori epigrammáját, Angerianusnak az ebből készült reneszánsz kori latin átköltését és Balassi Bálint de voce ad vocem („szóról szóra”) Angerianust követő magyar ver-sét. Mi magyarok nehezen boldogulunk az Ómagyar Mária-siralom betűhű átiratával, az óangol szövegeket azonban csak a szakértők tudják elolvasni, mert a nyelvük, ahogy mondják, jobban emlékeztet a mai németre, mint a mai angolra.

Ha a művet mindezek után mégis meg tudtuk vala-hogy határozni, akkor szembesülnünk kell azzal a problémá-val, hogy a mű különböző kiadásai vagy kéziratos másolatai eltérnek egymástól, nem pontosan ugyanazt a szöveget hozzák – ezzel foglalkozik a textológia.88 A net első nagy hullámában a digitalizálás, a szövegek online közzététele kapta a legnagyobb szerepet, és a textológusok, filológusok nem győztek eleget tiltakozni, konferenciázni és publikálni, hogy köztudatba hozzák, hogy a sajtó alá rendezés is szakma, sőt tudomány, és egy szöveg kiadása nem csak abból áll, hogy egy kézreeső edíciót beviszünk a számítógépbe. E tilta-kozások során a fő hangsúly a sajtó alá rendezésre, a helyes jó szöveg megállapítására, jegyzetelésére és kommentálására került,89 kevésbé került reflektorfénybe a kiadás másik fontos

88 A nyelvtudomány egyik ágát is textológiának hívják, ez azonban egész mással foglalkozik, mint az irodalomtudomány textológiája. A szöveg-kiadás, pontosabban a sajtó alá rendezés tudományát nevezik még filoló-giának is, ez azonban nem csak a pontos szöveg megállapításával foglal-kozik, hanem annál bővebb területtel, irodalom-, történet- és kultúrtudo-mánnyal is. 89 A legfőbb tanulság, amit a filológusok kommunikálni igyekeztek, az, hogy nem egyszerűen arról van szó, hogy tudni kell, hogy melyik kiadást válasszuk, vagy hogy azt minél kevesebb hibával rögzítsük, hanem arról, hogy az irodalomtudomány (is) állandó fejlődésben, változásban van, s az aktuális tudásunk mindig több, mint amit egy bármikori edíció tartalmaz-hat. Senkinek nem jutna eszébe „lejárt szavatosságú” természettudomá-nyi szakkönyveket aktuálisként kiadni, mondjuk a flogiszton-elmélettel magyarázni az égést, vagy sebgyógyításra pókhálót ajánlani – ezek közismert példák, de a nem közismert elméletekről csak a szakértő tudja megállapítani, hogy érvényesnek tekintik-e még őket – a bölcsészet-tudományi kérdéseket is szakértők tudják megválaszolni; csak persze ott az átlagember az esetek jórészében nem tudja észrevenni a kérdéseket; pedig nemhogy a magyar–történelem érettségi, de sokszor még a magyar

141


része, a szöveg elektronikus feldolgozása, tagelése. Ez utóbbira is egyébként történtek érdekes kísérletek, melyeket érdemes tanulmányozni, mielőtt online szövegkiadásba vág-juk a fejszénket – jelen tanulmány azonban nem kíván ezzel a témával részletesebben foglalkozni, mivel adatbázisunkban, az EMIR-ben (legalábbis egyelőre) nem terveztünk szöveg-kiadói részt; a művek adatait kívánjuk „csak” rögzíteni. Hogy ez sem kis feladat, azt talán mutathatja, hogy 1500 régi ma-gyar vers adatait több mint 15 évig tartott adatbázisba rög-zíteni – beleértve persze a legfontosabb és legnehezebb munkafázist is, az adatbázis megtervezését.90 A mű megálla-pításának fent említett nehézségei talán már érzékeltettek eddig is valamit a feladat súlyából.

Tehát, ha egy mű adatait kívánjuk rögzíteni, akkor az első nehézséget mindjárt az jelenti, hogy meg kell határoz-nunk a művet. Mi határoz meg egy szöveges művet?91 Egy adott karaktersorozat?92 Csakhogy ebben az esetben nem en-gedjük meg, hogy a szöveg pl. sajtóhibákat tartalmazzon: két nem egyező karaktersorozatot két műnek kellene tekinte-nünk, vagyis a szöveg összes ún. variánsát önálló műnek. Ez talán nem lenne helyes. Engedjünk meg akkor bizonyos mennyiségű terjedelmi eltérést, hozzátéve, hogy előfordul-hatnak töredékek is, mondjuk a műnek egy olyan változata (kézirata vagy kiadása), melyből csak kétsornyi töredék ma-radt meg egy kis papírszeletkén. Vagyis a karaktersorozat el-térését mennyiségileg nehéz definiálni, hiszen ha mondjuk kétsornyi (pár száz karakternyi) nagyjábóli egyezés esetén azonosnak tekintjük a két művet, akkor előfordulhat, hogy

vagy történelem (stb.) szakos végzettség sem garantálja, hogy az illető tudná, hogy mi a kérdés (nemhogy magát a választ). 90 RPHA – A régi magyar vers repertóriuma, Répertoire de la poésie hongroise ancienne, főszerkesztő HORVÁTH Iván, szerkesztő H. HUBERT Gabriella, munkatársak FONT Zsuzsa, HERNER János, SZŐNYI Etelka, VADAI István, adatszerkezet, programozás: DOS-os verzió: GÁL György, VADAI István, web-es verzió: KARSAI Róbert, v. 3.0, Nouvel Objet, Paris, 1992, v. 5.0.5, Gépeskönyv, Bp., 2000 (http://magyar-irodalom.elte.hu/repertorium/). 91 A szövegek hangzó verzióit most figyelmen kívül hagyjuk. 92 A képversekről és azokról a művekről nem beszélve, ahol a tipográfiai, képi megjelenítés is része az alkotásnak.

142


olyan műveket tekintünk azonosnak, ahol a hosszabb mű csupán idéz két sort (pár száz karaktert) egy másikból. A me-chanikus megközelítés nem látszik járható útnak.

A mű és akcidentális megtestesülése, illetve egy szö-veg szerzői változatai közti viszonyról rengeteget olvashat-tunk az elmúlt időben:93 a szöveg csak megtestesülésében is-merhető meg, ezek azonban – ahogy Horváth Iván fogalmaz – többes számúvá teszik, s a mű leírása mindig az adott hor-dozón fellelhető változattól függ, még olyan állandónak te-kintett tulajdonságai is változhatnak, mint a szerzőség vagy a terjedelem. A mű adatainak rögzítése tehát – ha tudományos igénnyel kívánjuk készíteni adatbázisunkat94 – mindig együtt kell, hogy járjon a különböző dokumentumokban történő

93 Összefoglaló tanulmányok a témában: KISS Farkas Gábor, A filológia és a szövegkritika története (http://www.hik.hu/tankonyvtar/site/books/ b161/tortenet.html); KISS Farkas Gábor, Szövegkritika és textológia (http://www.hik.hu/tankonyvtar/site/books/b161/szoveg.html); PARÁDI Andrea, Internetes kritikai kiadás (http://www.hik.hu/ tankonyvtar/site/books/b161/paradi.html) mindegyik az alábbi tanul-mánygyűjteményből: A magyar irodalom filológiája, szerk. HEGYI Ádám, szerzők BIBOR Máté, FÖLDES Zsuzsanna, GULYÁS Borbála, HEGYI Ádám, KISS Farkas Gábor, LACZHÁZI Gyula, OROSZ Andrea, PARÁDI Andrea, Bp., HIK KFDT, 2005 (http://www.hik.hu/tankonyvtar/ site/books/b161/), illetve TÓTH Tünde, Online kritikai szövegkiadás Ma-gyarországon az ezredfordulón, Helikon – Irodalomtudományi Szemle, L. évf. (2004), 3. szám: A hipertext, szerk. KAPPANYOS András, 417–441. Uez.: http://magyar-irodalom.elte.hu/biop/otka038043/cikkek/tt.htm; A ma-gyar digitális irodalom alakulása – a hypertext, 2001–2004 (OTKA T038043 sz. kutatási program), szerk. MILOSEVITS Péter, SZŰTS Zoltán és TÓTH Tünde, írta MILOSEVITS Péter, TÓTH Tünde, ORLOVSZKY Géza, SZŰTS Zoltán, BALÁZS Géza, Bp., Ördöglovas Kiadó, 2005 (http://magyar-irodalom.elte.hu/biop/otka038043/). 94 A legtöbb adatbázis készítői bevallottan nem tudományos igénnyel látnak munkához. Meggyőződésünk azonban, hogy a nem tudományos igényű adatbázisoknak a tudományos igényű adatbázisok egyszerűsített változatainak kellene lenniük. Különösen elszomorító, hogy sokan szem-besülhettek azzal az elmúlt évtizedben, hogy nem tudományos igényű adatbázisok építésére rengeteg közpénzt ítéltek meg, a tudományos igé-nyűeket pedig olyan jelszóval nem támogatták, hogy ezek „nem köz-hasznúak, mert nem tartanak számot közérdeklődésre” – olyan ez, mint-ha a náthát, ami mindenkit érint, fontosságban előbbre sorolnánk a szív-műtéteknél, mert azok jóval ritkábbak.

143


megtestesülések, a szövegváltozatok jellemzőinek a rög-zítésével.

Az RPHA95 által javasolt adatmodellben96 egy mű és egy dokumentum találkozása (egy mű megjelenése egy doku-mentumban) számít egy recordnak – kérdés azonban, hogy lehet megoldani, hogy a „János vitéz” című vers keresésekor, amikor a kereső arra kíváncsi, hogy mikor írták a művet, vagy hogy ki a szerzője, ne többezer találatot kapjon szerencsétlen felhasználó – szükség van tehát valamiféle szuperűrlapra vagy szuperrecordra, ami egyesíti a különböző dokumentumokhoz tartozó leírásokat, nem csupán a talá-latok megjelenítésekor, hanem az adatok rögzítésekor is, hiszen elég örömtelen lenne több ezerszer rögzíteni (doku-mentumonként mindig) azt, hogy Petőfi Sándor írta 1844-ben, tudván tudva azt, hogy bizonyos forrásokban esetleg más a szerző neve, pl. számos 17. századi kiadásban a Balassi Bálint halálát megéneklő Epicédium is Balassi Bálint művei közt szerepel.

S Z Á R M A Z T A T O T T A D A T O K – A J Ö V Ő Ú T J A

Ha a mesterséges intelligencia felől közelítjük meg a kérdést, irodalomtudományi adatbázisok építésekor ma még mindig kemény kompromisszumokat kell kötnie az iroda-lomtudósnak. Az adatbázisok űrlapjai ugyanis nem származ-tatott adatokkal dolgoznak. 97 Hiába tudjuk, hogy a Rimay János születési évére vonatkozó információink Rimay két szövegére mennek vissza, ahol az egyikből az derül ki, hogy 95 RPHA. 96 HORVÁTH Iván, Szöveg, 2000, VI. (1994), november, 42–53 (= UŐ., Ma-gyarok Bábelben, JATEPress, Szeged, 2000, 139–174, = Ua., Gépeskönyv, Bp., 2000 (http://magyar-irodalom.elte.hu/babel/3100.htm). 97 Származtatott adatnak nevezem azt az adatot, amit nem közvetlenül rögzítünk az adatbázisba, hanem egy (vagy több) másik mező adatából számolja ki a program, illetve (szöveges mező esetén) onnan meríti egy meghatározott utasítássort követve.

144


1569-es, a másikból viszont az, hogy 1573-as születésű, mindezt nem tudjuk programozott (levezetett, származtatott) módon rögzíteni. Természetesen most nem a – többnyire szintén rögzíthetetlen – bizonytalan, kettős születési dátumra gondolok.98

A jelenleg sehol sem alkalmazott megoldásnak az ad fontes elvén kellene alapulnia. Vagyis nem a lexikonok sokad-lagos tudásán, hanem magán a forráson, a dokumentumok szövegén, és ezek megfelelő helyei kellenek, hogy belinke-lődjenek az adatbázisok űrlapjainak megfelelő rovatába (mezőibe), és ott maga a program kellene, hogy kiszámolja a kívánt adatot, jelen esetben a születési évet. Miért fontos ez? Azért, mert a legtöbb ún. adatunk az irodalomtudományban voltaképpen nem adat a szónak abban az értelmében, hogy adva lennének, hanem többségükben mind következtetések. Ha egy meglehetősen hosszú következtetési lánc valamelyik közbülső „adata” új dokumentumok vagy új elméletek kö-vetkeztében megváltozik, az kihatással lehet, többnyire van is, a lánc további, arra épülő elemeire. Ilyen módon a ma használatos dinamikus rendszerek jórésze is „statikus” – ha a statikusság definíciójának azt tekintjük, hogy egy ponton tör-ténő módosítással nem módosul minden olyan helyünk, mely az adott ponthoz kapcsolódik.99

Adatbázisokat azért alkalmazunk, hogy gyorsan jus-sunk biztos információkhoz. Ha az adatbázisok rovatait nem származtathatjuk egymásból, ha minden rovatot (mezőt) „diszkrét”, egymásból le nem vezethető adatokkal töltünk fel, nemcsak hogy rosszul modellezzük tudásunkat, hanem rá-adásul kitesszük magunkat annak a veszélynek, hogy pontatlan adatokat örökítsünk tovább, hiszen ha egy közbülső adatot 98 A legtöbb adatbázisba csak egy dátumot lehet felvenni, vagy rosszabb esetben, ha szabad szöveges állományokról van szó, akkor el lehet ugyan helyezni egy narratív szöveget erről a dátumproblémáról, ez látszólag elő-nye ezeknek az adatbázisoknak, ezekben viszont nem lehet egyértelmű és pontos listákat, statisztikákat készíteni az adatokról („listázzuk ki az 1673-as születésű szerzőket”), vagy ha igen, akkor azt nem automatikusan, hanem kézi kódolással (tag-eléssel) lehet csak elérni. Többek közt ezért sem szerencsés az efféle az adatbázisfajták használata (mármint készítése). 99 A konferenciaelőadás címe ezt emelte ki.

145


később javítani kell, az adatrögzítő munkatárs nyilván nem lesz tisztában azzal, hogy az az adat milyen más további rova-tokban kellene, hogy módosulásokat okozzon, így aztán azo-kat változatlanul hagyja, minek következtében értelmetlenné válik a rendszer. Az effajta adatbázisok használata tehát végső soron a rendszerben való gondolkodás képességének rovására mehet, főként, ha alkalmazásuk az oktatásban történik.

A származtatott adatokkal operáló adatbázis-program létrehozását nehezíti az a körülmény, hogy a bölcsészettu-dományokban az összefüggésháló többnyire leképezetlen, nin-csenek leírva a „képletek”, melyek az összefüggéseket leírnák.

Nézzünk néhány példát az összefüggésekre. Azt, hogy egy szövegnek ki a szerzője, tudhatjuk pél-

dául az akrosztichonból, a vers strófáinak kezdőbetűiből összeállítható szövegből.100 De az akrosztichon gyakran nem a szerző nevét tartalmazza, hanem azét, akinek a szerző a művét ajánlotta. Emiatt például vita tárgyát képezi, hogy az ún. Horvát Ilona énekének Horvát Ilona a szerzője-e vagy a címzettje.

Nézzünk egy másik példát! Egy verset mindmáig azon az alapon, hogy Nyéki más művével vagy műveivel egy kötetben jelent meg, Nyéki Vörös Mátyásnak tulajdonított a szakirodalom; ám nemrégiben a vers akrosztichonjának helyreállításával Pap Balázs a helyreállított akrosztichonból kiolvasható névhez (Kornis Zsigmond) köti a szöveget, s ez alapján – a régi gondolatmenetet továbbvezetve, hogy egy kötetben szerepel más művekkel – egy másik kötetbeli mű,

100 Hogy még honnét, azt szépen összefoglalja az RPHA SIGNE rovata, mely szerint a következő esetek lehetségesek: „1) A verset a szerző látta el névmegjelöléssel. 2) A vers szerzőjét nem ismerjük. 3) A verset a keletkezését követően a szerzőnek tulajdonították. 4) A verset a modern kutatás tulajdonítja a szerzőnek. 5) A vers maga nem szignált, de a gyűjtemény, amelyben szerepel, a szerző neve alatt jelent meg. 6) A vers anagrammatikusan szignált, vagyis a szerző neve nem olvasható a vers felett, de nevének anagrammája igen.”

146


az SK monogrammal szignált Tintinnabulum szerzőségét is Kornisnak (nevének latin monogramja SK) tulajdonítja. 101

Ideális adatbázisunkban tehát először egy olyan kép-letet kellett volna érvényesítünk, mely szerint a Tintinnabulum az 1644-es kiadásban együtt szerepel a Nyékinek tulajdonított Dialogussal, így ez és a kötetben szereplő egyéb versek, köztük az Egy szentelt vitéznek készülőt fújó trombitája az emberi gyarlóságról című vers mind Nyéki szerzeménye. (A Tintinnabulum előszavának SK monogramját ebben az elméletben Soproni Keresztesnek próbálta olvasni a filoló-gus, bár ez a megnevezés soha nem fordult elő a korban, ám Nyékire érthető.) Pap Balázs érvelését követve, úgy kell „át-drótoznunk” az adatbázist, hogy az Egy szentelt vitéz… akro-sztichonjából vezetjük le annak szerzőségét, s az akroszti-chonban szereplő név Sigismundus Kornis monogramjának tekintjük a Tintinnabulum SK-ját, így annak szerzőségét is Kornisnak tulajdonítjuk.

Vagyis adatbázisunk frissítésekor nem pusztán a Tintinnabulum szerzőségi adatát módosítjuk Nyékiről Kor-nisra (és persze az adat forrását Jenei Ferenc RMKT-kiadá-sáról Pap Balázs ItK-cikkére), hanem a szerzőségi adatot most már nem a Dialogus szomszédságából és az SK „Sop-roni Keresztes”-ként való feloldásából származtatjuk, hanem a Trombita szomszédságából, és az SK „Sigismundus Kor-nis”-os feloldásából. Maga a logika voltaképp tehát válto-zatlan, a szövegszomszédság és a monogram feloldása a le-vezetés alapja, csak a kiindulópont, a kiinduló értékek mások.

Nézzünk egy olyan esetet is, ahol a levezetés útja és

logikája is változik! Mi a sorszáma Rimay János „Én édes Ilonám…”

kezdetű énekének? A vers a Balassa-kódexben maradt ránk, szövege a 161–162. lapokon olvasható; a kódexben a vers előtt sorszám nem szerepel. Az egyik elmélet szerint azért nem találunk itt sorszámot, mert számozatlan a vers. Egy másik elmélet szerint a vers sorszáma 15, csak a kódex 101 PAP Balázs, A Tintinnabulum tripudantium szerzőségéhez, ItK, CX. évf. (2006), 585–590.

147


forrása csonkult a másolás előtt, így az nem kerülhetett át, nem másolhatták be a kódexbe. Az első, a számozatlan-elmélet tulajdonképpen csak egy „nyomot” vesz figyelembe: azt, hogy a Balassa-kódexben nem szerepel sorszám. A másik elmélet viszont számításba veszi, hogy 1) a verset megelőző vers a kódex előző, 160. lapján a 12-es sorszámot viseli; 2) hogy a kódexben a 160. és a 161. lapok közt nincs fizikai hiány (laphiány); 3) hogy az Én édes Ilonám... után a 162. lapon következő vers 16-os sorszámú; 4) hogy Én édes Ilonám... után (a 16. ének előtt) szerepel a finis (’vége’) szó, illetve hogy a kódex forrásának csonkulása (melynek minden bizonnyal be kellett következnie, különben nincs magyarázat a 12. és 16. ének közt hiányzó sorszámokra) nem következ-hetett be az Én édes Ilonám... után; számításba veszi továbbá, hogy 5) az Én édes Ilonám... előtti csonkulás során a 12. ének vége esetleg, a 13., a 14. énekek pedig teljes egészükben, valamint a 15. ének (=Én édes Ilonám...) sorszáma va-lószínűleg rajta lehetett a kihulló papírokon – így egyetlen esemény ad magyarázatot az összes anomáliára (hiányra); 6) s ezt a csonkulást feltételezve a kieső lapokon szereplő szöveg kezdetére és végére vonatkozóan csak a szöveg vége kötött: ehhez a verso alján kellett szerepelnie a 15-ös sorszámnak, viszont a szöveg elejére vonatkozóan csak annyi megkötés van, hogy valahol a 12. ének vége felé, – ellenben a 16. ének előtt bekövetkező csonkulás csak úgy jöhet létre, ha a 13. ének pont recto tetején kezdődik, a 15. ének pedig pont verso alján fejeződik be, különben az Én édes Ilonám... és a 16. ének közti átmenet nem lehetne folyamatos; illetve az eddigieken kívül használ más, segédbizonyítást is, amire most nem érdemes kitérni. A „nincs ott, tehát nem is volt” logikája talán első látásra egyszerűbbnek tűnik, mint a hatpontos bizonyítás, csakhogy ez utóbbinak az a nagy előnye, hogy sokkal több jelenségre („nyomra”) ad logikus magyarázatot egyetlen esemény feltételezésével, mint a másik, amely minden jelenséget különálló hipotézisekkel, egymással összefüggésben nem lévő „eseményekkel” tud csak magyarázni.102 102 HORVÁTH Iván – TÓTH Tünde, Rimay János ifjúkori versgyűjteményének

148


AHÁNY ÉRVELÉS, ANNYI LOGIKAI ÚT

Vagyis az irodalomtudományi adatbázisok szár-maztatott adatai nem fix képleteken nyugszanak, két érvelés az esetek jórészében kétféle logikával működik. Így a gondolatmenetet követő, az irodalomtudományi tudást mo-dellező adatbázis programozásakor nem lehet az adatbázis feltöltése előtt megírni úgy a programot, hogy a mezők fix helyről vett származtatott adatokat tartalmazzanak, hanem csak úgy, hogy az adatbázis feltöltésekor hozza létre a megfelelő kapcsolatokat az adatok feltöltője.

A H I P E R L I N K C S U P Á N É S - K A P C S O L A T

Természetesen az a köztudott tény is jól látható a fentiekből, hogy hiperlink logikai ÉS kapcsolata mennyire kevés ahhoz, hogy a tudást megfelelően modellezhesse. A hiperhivatkozás csupán összekapcsol két dokumentumot, a viszonyukat nem határozza meg. Ráadásul dokumentumokat vagy kitüntetett dokumentumpontokat (A NAME) kapcsol össze, nem pedig logikai állításokat.

T U D Á S T R A N S Z F O R M Á C I Ó É S A S Z Ö V E G MŰ V É S Z I M E G F O R M Á L T S Á G A

Az informatikusok ezzel persze tisztában vannak, az irodalomtudósok jó része azonban még nem tudott elszakadni a narratív ismeretközléstől, publikációik készí-tésekor sokan nem elsősorban új információk átadására, ha-

rekonstrukciója, Palimpszeszt, 17. szám, 2002. május 8., „Tanulmányok és műfordítások Zemplényi Ferenc 60. születésnapja tiszteletére”, 2002. május 8., szerk. BÁNKI Éva és TÓTH Tünde (http://magyar-irodalom. elte.hu/palimpszeszt/zemplenyi/06.htm), Uez., „Ámor, álom és mámor. A szerelem a régi magyar irodalomban és a szerelem ezredéves hazai kul-túrtörténete. Tudományos konferencia, Sátoraljaújhely, 1999. május 26–29 .”, szerk. SZENTMÁRTONI SZABÓ Géza, Universitas Kiadó, Bp., 2002, 457–467.

149


nem inkább a szöveg nagyobb retorikai megformáltságára törekszenek – bizonyos iskolák esetében pedig az irodalom-tudományi szöveg célja szinte művészinek mondható: nem logikai érvelésen alapuló állítások megfogalmazására törek-szik, hanem a szavak szinonimikájának és egyéb jellemzőinek segítségével elbizonytalanítani igyekszik hallgatóságát, és valami álomszerű, irracionális világot teremteni. Egy vers, egy jó vers nem írható át, nem egyszerűsíthető le logikai kép-letekké; az irodalomtudományi szöveg viszont logikai hálóvá transzformálható kellene, hogy legyen – többek közt ez kü-lönbözteti meg a tudományt a művészettől.103

A F O G A L M A K

Ha származtatott adatokkal dolgozunk, nemcsak pontosabb, naprakészebb lehet az adatbázisunk – és minden más adatbázis, ami erre épül, hanem – értelemszerűen – ren-geteg plusz munkát is megspórolhatunk – persze nem a programozóknak, hanem a felhasználóknak. Ahhoz azon-ban, hogy mondjuk olyan fogalmakat, mint a „reneszánsz” a származtatott adatok következtetési sorának végére tehes-sünk („tehát: reneszánsz”), nagyon sok remek tudós rengeteg munkaórájára lesz szükség.104 Véleményünk szerint azonban a mesterséges intelligencia nagy áttöréséhez ez a munkabe-fektetés elengedhetetlen.

103 Bizonyos irodalom- és nyelvtudományi iskolák tulajdonképpen már az ókor óta dolgoznak azon, hogy a műalkotások is leírhatók legyenek efféle transzformációkkal. A műelemzés bizonyos értelemben ennek a transz-formációnak az alapjait teremti meg. 104 Ahhoz, hogy azt mondhassuk, Balassi Bálint reneszánsz költő, ahhoz mind a reneszánszt, mind a költőt definiálnunk kell, vagyis le kell tud-nunk vezetni, hogy miért költő, mi az, hogy költő, miért reneszánsz, mi az, hogy reneszánsz. Talán szükségtelen mondanom, hogy arról, hogy mi a reneszánsz, milyen stílusjegyek jellemzik (mi az, hogy stílusjegy), és hogy létezik-e a reneszánsz egyáltalán, könyvtárnyi szakirodalom létezik.

150



1. A magyar digitális irodalom alakulása – a hypertext, 2001–2004 (OTKA T038043 sz. kutatási program), szerk. MILOSEVITS Péter, SZŰTS Zoltán és TÓTH Tünde, írta MILOSEVITS Péter, TÓTH Tünde, ORLOVSZKY Géza, SZŰTS Zoltán, BALÁZS Géza, Bp., Ördöglovas Kiadó, 2005 (http://magyar-irodalom.elte. hu/biop/otka038043/)

2. A magyar irodalom filológiája, szerk. HEGYI Ádám, szerzők BIBOR Máté, FÖLDES Zsuzsanna, GULYÁS Borbála, HEGYI Ádám, KISS Farkas Gábor, LACZHÁZI Gyula, OROSZ Andrea, PARÁDI Andrea, Bp., HIK KFDT, 2005.

3. A személyek neve mint a katalógusok besorolási adata az egyes nemzetek gyakorlatában, ford. ORBÁN Éva, bev. FÜGEDI Péterné, szerk. VARGA Ildikó, OSZK Könyvtári Intézete, Bp., [É.n.] – az 1984-es kiadás utánnyomása.

4. B. KIS Attila, SZILASI László, Még egyszer a Pataki Névtelenről, ItK, XCVI (1992), 646–675.

5. HORVÁTH Iván, Szöveg, 2000, VI. (1994), november, 42–53 (= UŐ., Magyarok Bábelben, JATEPress, Szeged, 2000, 139–174, = Ua., Gépeskönyv, Bp., 2000, http://magyar-irodalom.elte.hu/ babel/3100.htm

6. HORVÁTH Iván, TÓTH Tünde, Rimay János ifjúkori versgyűjteményének rekonstrukciója, Palimpszeszt, 17. szám, 2002. május 8., „Tanulmányok és műfordítások Zemplényi Ferenc 60. születésnapja tiszteletére”, 2002. május 8., szerk. BÁNKI Éva és TÓTH Tünde (http://magyar-irodalom.elte.hu/palimpszeszt/ zemplenyi/06.htm), Uez., „Ámor, álom és mámor. A szerelem a régi magyar irodalomban és a szerelem ezredéves hazai kul-túrtörténete. Tudományos konferencia, Sátoraljaújhely, 1999. május 26–29 .”, szerk. SZENTMÁRTONI SZABÓ Géza, Universi-tas Kiadó, Bp., 2002, 457–467

7. KISS Farkas Gábor, A filológia és a szövegkritika története (http:// www.hik.hu/tankonyvtar/site/books/b161/tortenet.html), A magyar irodalom filológiája, 2005.

8. KISS Farkas Gábor, Szövegkritika és textológia (http://www. hik.hu/tankonyvtar/site/books/b161/szoveg.html) A magyar irodalom filológiája, 2005.

9. PAP Balázs, A Tintinnabulum tripudantium szerzőségéhez, ItK, CX. évf. (2006), 585–590.

151

http://www.hik.hu/tankonyvtar/site/books/b161/szoveg.html

http://www.hik.hu/tankonyvtar/site/books/b161/szoveg.html


10. PARÁDI Andrea, Internetes kritikai kiadás (http://www.hik. hu/tankonyvtar/site/books/b161/paradi.html) A magyar irodalom filológiája, 2005.

11. RPHA – A régi magyar vers repertóriuma, Répertoire de la poésie hongroise ancienne, főszerkesztő HORVÁTH Iván, szerkesztő H. HUBERT Gabriella, munkatársak FONT Zsuzsa, HERNER János, SZŐNYI Etelka, VADAI István, adatszerkezet, programozás: DOS-os verzió: GÁL György, VADAI István, web-es verzió: KARSAI Róbert, v. 3.0, Nouvel Objet, Paris, 1992, v. 5.0.5, Gépeskönyv, Bp., 2000, http://magyar-irodalom.elte.hu/ repertorium/

12. TÓTH Tünde, Online kritikai szövegkiadás Magyarországon az ezred-fordulón, Helikon – Irodalomtudományi Szemle, L. évf. (2004), 3. szám: A hipertext, szerk. KAPPANYOS András, 417–441.

152

http://www.hik.hu/tankonyvtar/site/books/b161/paradi.html

http://www.hik.hu/tankonyvtar/site/books/b161/paradi.html

V I S S Z H A N G O K

A konferenciáról több netes orgánum is beszámolt vagy hírt adott róla. Az „in4 konferencia” kifejezésre a Google 926 ta-lálatot ad. Az Origo és a Worldshots nevű blogger elismerő írásait számos site hivatkozta. Másutt is elismeréssel emlé-keztek meg róla, néhány idézet a teljesség igénye nélkül:

"nem vártam, hogy a világ megváltása meg fog történni.

Kellemes csalódás volt."

(worldshots)

● „az utóbbi 2 év legizgalmasabb, az internet jövőjét feszegető és a jelenlegi eredményeket bemutató konferenciája” (Web Koncept)

● „lenyűgöző munkát végeztek” (az Origo Techbázis a kon-

ferencia fókuszában levő, ott bemutatott EMIR adatbázisról) ● „összességében az utóbbi idők legjobb konferenciája”

(worldshots)

A K O N F E R E N C I A V I S S Z H A N G J A A Z

O N L I N E S A J T Ó B A N W O R D L S H O T S http://www.worldshots.hu/2007-04/in4-igy-kell-konferenciazni/ [ O R I G O ] T E C H B Á Z I S http://www.origo.hu/techbazis/internet/20070428in4konf.html T É R K É P E S E G O B L O G 2 . 0 http://geo2.freeblog.hu/archives/2007/04/28/Miert_nem_lennek_konyvtaros/ K Ö N Y V T Á R P O N T I N F Ó http://konyvtar.info/blog/2007/04/in4.php N D A – N E M Z E T I D I G I T Á L I S A D A T T Á R http://www.nda.hu/engine.aspx?page=showcontent&content=konferenciak S G . H U http://www.sg.hu/cikkek/52399/webketto_felsofokon_a_konyvtaraknak_befellegzett/0 W E B K O N C E P T http://webkoncept.blog.hu/2007/05/20/egy_konferencia_labjegyzetere_in4_web3_0

ISBN 978-963-87640-0-3 Bibliopolisz Kiadó

Felelős kiadó Tóth Tünde Tördelte Egervári Johanna

Garamond és Arial betűkkel

a web 2.0 jÖvŐ je És a szemantikus webés a szervező bibliopolisz. jelen kötet e konferencia...

Documents