A ’ Gerlicze párjában Leli boldogságát,

S elvesztvén bús nótában Nyögi árvaságát.

Kiss János.

Éllyetek boldog napokat ! sokáig É lly e te k , ’s k é rü n k , kegyesen vegyétek

áldozatunkat.V i r á g B e u e d .

B atth yán y! Hősök gyerm eke, ’s párduczos

Eurs nagy neme’nek ve’re , reme’nye , fe l­

váltod tehát, a’ mit viseltei

Szép honodért virító korodban,

Marsnak csatázó fegyverit egy kegyes

Hölgynek szelíd keble’vel ; örülve lepsz

Ezzel ma oltárhoz szivedből

Gyójtani áldozatot Hymennek.

Nem csal reme’nyünk : a’ szerelem heve

Nem fogja benned tíízed’ eloltani,

M elly e’g hazáde’r t , Hölgyed e'des

Karjai közt. Ha ege’t veszélyes

Felleg borilná majd $ ha vasát bitor

Kéz szegzene’ belje’be — dühöngve ha

Zsarlók rabolnák telkeit, T e !

Bajnoki ve’r marade’k a , hah ! Te

Akkor — reményünk nem csal — ezen kínos

Sorsád hazádnak dűlve könyökre nem

Nézne’d; hanem fegyverrel ismét

Védeni a’ köz ügyet sietnél.

# v

A 5 mint oroszlány ellenit ü ldözi,

Mint zápor elront gyenge virányokat ;

Ügy hív öle’ből Kedvesednek

Korcsokat ölni, taposni rendre

Dííhvel rohannál — (regi apáid is

íg y tettek a’ hon vég veszedelmiben

G róf!) — sőt Szeretted’ hű szerelme

Lángodat a’ köz ügyért nevelne

Akkor — Szeretted’ hű szive, mondom, oh!

Kettős erővel töltene akkor e l,

’S mint egy varázs - ke’z ge’niusza

Kardodat, és karodat vezetne.

M ert Hölgyed is Gróf! egy híres, és dücsö

Nem’ most fesellő bimbaja le’szen — a’

Nagy ’s hős ZICH Y ve'rnek leánya —

M elly szüle annyi v ité zt, ’s erényes

Bölcset hazánknak hajdan ; ezen deli

Nőd Gróf! hason tűzzel hévül a’ dücső

Hon köz javáért. — Oh ! azonban

Béke hazánkra, ’s örökre jöjjön

Áldás egekből ! bőv ugarit soha

E llenvas, a’ vagy korcs ne tiporja, hogy

Lelked’ kegyes Nőd’ hív öleben

F el ne riassza honod’ siralma.

Menyj drága Gróf! már, sze’p Jegyesed Hymen

Szent templomában vár — nefelejts, ’s olaj Ágból kötött tisztes fejedre

Frigykoszorút — örökös szerelmet

Hűséggé! ige’r ’s esküszik ott Neked ,

Kössed szivéhez hiv szivedet T e is

Felbonthatatlan ■— kössd örökre,

Hogy frigyetek’ kötelet halál se

Vághassa kelte. íg y leszen elletek

Boldog — leirhatlan gyönyör, üdv ’s öröm

K özt foly le minden percze annak —

Bájözön e’des elegedessel

Árad ki rátok ; zsenge szerelmetek

Mennyet terem t, tempe’re varázsoland

Minden vide’bet kegyeteknek,

Lábaitok nyomain virág ke'l j

Mindenhol ösvenytek* liliom , k ikircs,

Majd illatos rózsák hímezik — maga

Szép Flóra a* három Szüzekkel

Hinti be nyomdokitok’ virággal.

Oh ! hát mikor majd zálogot ád NekedGróf! Hölgyed’ e’des keble — szerelmetek’

Kedves gyümölcse’t — haj ! mit erzesz

Akkor? ’s ezen tüneme’ny mlke’pp’ fog

Meglepni T eged? nincs szavam itt kegyesGróf! erzeted’ mellyel kibeszeljem — oh!

Akkor tudom fellelted ittenM ennyedet, es örömödnek árját.

M ert m illy’ örömtök lesz, fiatok ha majd ’S l ’ánytok fogatlan, selypes ajakkal is

T iktek neveznek? vagy mikor majd

Sze’p fiatok, csak alig bonyúlt ki

P ó lyá ib ó l, de’lczeg paripát kíván 5Éles fokost, súlyos buzogányt tanul

Forgatni ’s kardot, megmutatván

Hogy Magyar ő igaz ősi vérből ?

Vagy milly’ örömtök lesz Jegyesek ! mikor

Majd fürge l ’ánytok, mint könyii lepke szók, Vígan repül ’s örvend — mikor majd

Szög szeme ezret ige’z ’s kelepcze’z ?

Vagy majd mikor őt’ lelke’ vonási s az

Ártatlan erkölcs, angyali tisztaság,E gy bájoló k e g y , ’s szűz szemerem

Ke’pzeni fogja csodás remekke’ ?

Haj! akkor, érzem , menyibe emel titek’

Már itt örömtök — Krézusi kincsei azt F el nem cserélnétek, de fel nem

D ücs, hatalom, ’s fejedelmi fénnyel

Áldás tehát rátok K e g y e s e k ! szivünk

Szánk ezt óhajt, ’s üdvöt frigyetek’ dücső Napján az égből — szép reményiek

Hogy valahára gyümölcsit adja

Ne’btek, ’s hazánknak — Hős Scipiót, Catót Dicső Cam illust, tiszta Lucretiát,

’S Corneliát szüljön kebeltek :

Hunnia igy lesz erős, ’s virágzó —-

Leljen kegyes gyám ot, szerető atyát,

És jó anyát majd bennetek a’ szegény,’S a’ hódoló jobbágy segédet:

Hunnia Nagyjainak díszére í