a föld, ahol élünk

≈ A Föld 71%-át, 362 millió négyzetkilométert tengervíz borítja. Az óceánok 1,3 millió köbkilométernyi vizet tárolnak.

≈ Bolygónk életterének nagy részét a tengerek, óceánok adják.

≈ Itt található a földi élet, a bioszféra túlnyomó része.

≈ A tengerben élő fajok sokfélesége sokkal nagyobb, mint a szárazföldi és édesvízi életközösségekben együttesen.

≈ A tengerek az élet szinte végtelen formáinak nyújtanak otthont, a mikroszkopikus élőlényektől, a 0.02 mikrométeres növényi planktonoktól a 33 méteresre megnövő cetekig.

Az óceánok nyújtotta fő táplálékforrás a növényi

plankton,a mikroszkopikus növényi

szervezetek mérhetetlen tömege. Képesek napfényből, vízből, széndioxidból szerves táplálékot előállítani. Ezek a

termelő szervezetek jelentik a több millió fajból álló tápláléklánc alapját. 

A fejlettebb növények közé tartozik, 10 m-es mélységig

előforduló zárvatermő.

A szivacsok az aljzathoz rögzült, gyakran telepeket alkotó vízi állatok. Likacsaikon beáramlószerves törmelékekkel, apró élőlényekkel

táplálkoznak. Ivarsejtekkel, bimbózással vagy levált telepdarabokkal szaporodnak.

Szinte minden tengerben megtalálhatók a csodálatos szépségű csalánozók. A

vízben lebegő medúzákról és a víz alatti köveken ülő virágállatokról azonban nem

is gondolnánk, mekkora veszélyt jelentenek. Csalánsejtjeik méreganyaga

bénulást, vagy halált okozhat a többi élőlény számára .

Medúzáknak azokat az áttetsző, kocsonyaszerű élőlényeket nevezzük, amelyek az óceánok

vizeit népesítik be a víztömeg legfelső szintjétől, a legalsókig. 97%-uk víz. Testükön

egyetlen nyílás van a szájnyílás . A kisebb medúzák planktonokkal, a nagyobb fajták kis

rákokkal táplálkoznak.

A korallok trópusi és szubtrópusi tengerben, valamint a mérsékelt égöv tengereiben megtalálható

csalánozók. Állattelepüket ragadozó korallpolipok sokasága építi fel, amelyek testük körül mészből álló

vázat választanak ki. A koralltelep felfelé növekszik, és csak a felszíni réteg él. A zátonyok aljzatát az elhalt állatok megmaradt

vázai alkotják.

Ezek a csodálatos színekben pompázó virágszerű élőlények csalánozó

állatok, a hidro-polipok,

melyek fogókarjaikkal apró állatokat ejtenek zsákmányul.

A tengerben élő csigák többsége házzal rendelkezik. Külső vázuk vastag és nehéz.

Vannak meztelen, ház nélküli csigák is. Védekezésképpen csalánozókat elfogyasztva

mérgezővé válnak.

A fejlábúak- a polipok és szépiák, a puhatestűek legfejlettebb csoportja. Hámsejtjeik között színsejtek

találhatók, amelyekkel változtatják a színüket, mintázatukat. A köpeny üregükből kifecskendezett víz a

rakétaelv alapján hajtja őket. Karjaikon zsákmányszerzést szolgáló szívókorongok vannak.

Testüket két kemény, szimmetrikus héj fedi . Köpenyre, lágy, fej nélküli testre, izmos lábra tagolódnak. Kopoltyújuk a légzésen kívül a táplálékrészecskék kiszűrésére is szolgál.

A tüskésbőrűek képviselői. Legtöbb fajuk ötkarú, de vannak fajok akár ötven karral is. Regenerációs képességük hatékony:

egyetlen letört karjukból is képes új egyed létrejönni. Sok állatfajt megtámadnak: kagylókat, csigákat, tengeri sünöket is.

A szintén tüskésbőrűek közé tartozó állatok teste gömbölyded, meszes tüskék borítják. Egy részük az aljzaton mászkál, mások homokba, kőbe fúrják magukat.

Moszatokat, szerves törmeléket és állatokat egyaránt fogyasztanak.

Tengeri képviselőik a különböző méretű rákok. Kitines páncél védi őket, melynek szilárdságát a

belerakódott mész csak fokozza. A fejtor páncélja alatt található légzőszervük a kopoltyú. A

fejlettebbek szeme mozgékony kocsányokon ül, ezért nagyon jól látnak.

A legnagyobb ízelt lábpár hatalmas ollószerű fogószervvé alakult. Mindenevők.

Vízben élő gerinces állatok, kopoltyúval lélegeznek. Vannak csontos és porcos halak is.

Testük áramvonalas, oldalvonalaikkal a víz áramlását érzékelik. Bőrüket fogas, vagy nyálkás

pikkelyek borítják. Úszóikkal hajtják előre magukat. Plankton evők, állatevők, mindenevők is

lehetnek. Többségük ikrával szaporodik, de vannak elevenszülők is.

A trópusi és szubtrópusi tengerek hüllői a tengeri teknősök. Hát és has pajzsukat belül lapos

csontlemezek, kívül szarulemezek, vagy bőrszerű réteg borítja.

Testhőmérsékletük nem állandó, környezettől függően változik. Medúzákkal vagy kisebb tengeri

állatokkal táplálkoznak. Lágy héjú tojásokkal szaporodnak.

Evolúciójuk során a szárazföldiről vízi életmódra tértek át. Testük alkalmazkodott a vízi élethez,

alakjuk áramvonalassá vált, végtagjaik és farkuk úszókká alakult. Bőrük alatt a vastag zsírréteg védi

őket a lehűléstől. Megőrizték az emlősök közös jellegzetességeit: eleven utódokat hoznak a világra

és azokat tejükkel táplálják, testhőmérsékletük állandó, és szőrzetük is van.

Lehetséges, hogy a vízszennyezés miatt vetik magukat partra

az öngyilkos bálnák…?