görög filozófia

Görög filozófia

Keleti filozófiák

Indiai filozófia (brahmanizmus)

Kínai filozófia (konfucianizmus, taoizmus)

Buddhizmus

Görög filozófia

Tartalom

I. Hagyományos periodizálás

II. Általános jellemzők

III. A görög gondolkodás íve

I Korszakok

Görög filozófia:

• Preszókratikus filozófia• Klasszikus görög filozófia• Hellenisztikus filozófia

I A) Preszókratikus filozófia

A kifejezés jelentése: „Szókratész előtti”

Thálésztól a szofistákig

A preszókratikus filozófia tematikus íve:

a kozmológiától az emberi világi problémáihoz

I B) Klasszikus görög filozófia

(Szókratész), Platón, Arisztotelész

Rendszerszerű gondolkodás:

metafizika, ismeretelmélet és etika összefonódása

I C) Hellenisztikus filozófia

1. Akadémia (platonikus iskola)

2. Lyceum (arisztoteliánus iskola)

3. Cinikus iskola

4. Epikureizmus

5. Sztoikus filozófia

6. Szkepticizmus

7. Újplatonizmus

I C) Hellenisztikus filozófia

Az etika túlsúlyba kerülése

Metafizika, ismeretelmélet háttérbe húzódik, mégis döntő hatást gyakorol az egyes iskolák etikai koncpecióira.

II Általános jellemzők

A görög filozófia legfőbb jellemzői:

• „Idea”: a tudás eidetikus jellege• „Logosz”: a tudás logikus, kifejtett jellege• „Eudaimónia”: a boldogság

II Idea és logosz

Eidosz = kép, képmás, forma, idea

(a szemlélhető lényeg, az értelmi belátás tárgya)

Evidencia

Logosz = értelem, ész, beszéd, mérték, arány

(jelentésteli, értelmes, összefüggő gondolkodás és beszéd)

Láttatás

A kezdet: a geometria születése

II Idea és logosz

Geometria: földmérés (geo: föld, metron: mérés)

Babilónia, Egyiptom: • gyakorlati jelleg• tapasztalatokon alapuló fejlesztés

Görögország:• elméleti jelleg (teória)• ideákon alapuló megismerés

II Idea és logosz

„Theória”

• nyugodt elidőzés valaminél• érdekmentes szemlélődés

Thálész a gödörben

II Idea és logosz

Ideákon alapuló elméleti megismerés

1) Idealizáció: típus és példány képzése2) Az ideákon végzett absztrakt műveletek

„Híd a Kwai folyó felett”: előzetes tervezés, modell

II Idea és logosz

Ideákon alapuló elméleti megismerés

1) Idealizáció: típus és példány képzése

• egyedi dolgok sokasága • a közös (egység)mozzanat kiemelése (típusképzés)• típus alapú meghatározás megfogalmazása (definíció)

II Idea és logosz

Mi a közös a két csoportban?

II Idea és logosz

2) Az ideákon végzett absztrakt műveletek

pl. számok összeadása, mérések és számítások

A „logosz” szerepe:• levezetés és bizonyítás (logika)

II Idea és logosz

Pithagorász tétele területekre (a derékszögű háromszög oldalaira szerkesztett négyzetek területére)

Minden derékszögű háromszögre érvényes, vagyis minden szemléltető ábra: példány

absztrakt formában:

a2+b2=c2

II Idea és logosz

Pithagorász tételének bizonyítása szemléletes (eidetikus) formában:

II Idea és logosz

Az idealizáció kiterjesztése bármely területre:

i) fogalomképzés, konceptualizálásii) a fogalmakon végzett műveletek: dialektika,

argumentáció

Az értelmes beszéd alapegységei: a fogalmakA fogalmakon végzett műveletek:dialektika (megvitatás, vita, diszkusszió)

A forma tehát: dialógus

III A görög gondolkodás íve

Preszókratikusok

Szókratész

Platón

Arisztotelész

és a hellenisztikus iskolák

III Szókratész

Eidetikus (szemlélhető lényeg) és logosz (szabályvezette értelem) összefüggése történetileg:

Szókratész és a szofisták

Emberi dolgok, etika

„Eudaimónia”: boldogság

Vajon kiterjeszthető az idealizálás, a logikus kifejtés az emberi élet kérdéseire?

III Szókratész

A szofisták:

ellentétben a korai görög filozófia természetbölcseletével (fizikájával): az emberi dolgok (etika)

A dialektika (a fogalmi műveletek) eidosz nélkül:• formalizmus (formális logikai bűvészkedés)• csűrés-csavarás (kidumálás)• gyakorlati célok (megnyerni a pert)

Általánosságban: relativizmus

III Szókratész

Másfelől:

eidetikus (fogalmi) összefüggések, „bölcsességek” dialektika nélkül:

pl. „A boldogsághoz vezető út a mértékletesség”

Ám: hiányzik az igazolás, a bizonyítás

III Szókratész

Vagyis:

egyfelől: üres logosz (szofista beszéd)

másfelől: fogalmi (eidetikus) összefüggések, bizonyítás nélkül (bölcselkedés)

Szókratész kihívása: együtt a kettő!

III Szókratész

Szókratész stratégiája:

negatív és pozitív dialektika

III Szókratész

Szókratész általános célja:

megmutatni, hogy a szofisták realitivizmusa hamis, ellentmondásokhoz vezet, csak tudatlanságot leplez, másfelől, a bölcselkedés dialektika nélkül megalapozatlan

III Szókratész

Negatív

A delphoi orákulum:

„Szókratész a legbölcsebb görög”

Szókratész értelmezése: az egyedüli bölcs az, aki tudja magáról, hogy nem tud semmit.

Bizonyítani tehát, hogy más sem tud semmit.

III Szókratész

Szókratész negatív dialektikája tehát:

bizonyítani, hogy a vitapartner, bár azt állítja magáról, hogy tud valamit, valójában nem tud semmit (nem bölcs, mert azt hiszi magáról, hogy tud, és nem tudja, hogy nem tud semmit)

Célja: az ellentmondás felmutatása

III Szókratész

(A negatív dialektika másik példája:

Zénón paradoxonjai pl. Akhilleusz és a teknősbéka – a mozgás lehetetlenségának bizonyítására)

III Szókratész

Szókratész pozitív dialektikája:

A terület: az élet, az etika

Szókratész tétele: vannak változatlan etikai elvek és törvények, vagyis önmagában vett értékek (vagyis a relativizmus hamis)

A feladat így: megtalálni a definíciót,

vagyis megadni a fogalmi meghatározást

III Szókratész

A bizonyítás: megmutatni a definíciót, az eidoszösszefüggést:

• mi a bátorság?• mi az igazságosság?• mi a jóság?• mi a szépség?• mi a tudás?

A bizonyítás útja: dialektika

III Szókratész

Etikai intellektualizmus

A vétkek, a bűnök forrása = a megértés hiánya

Aki tudja a jót, annak lelke olyan állapotban van, hogy képtelen a rosszra (Szókratész „lélekgondozása”)

Megtudni, mi a jó: dialektika, közös erőfeszítés

III Platón

Az átmenet

Platón korai dialógusai:

befejezetlenség (nincs definitív válasz)

Másként, Szókratész öröksége: pozitívum nélküli negatív dialektika

III Platón

A megoldás: Platón rendszere

másként: az ideatan

szemlélhető fogalmi lényegek összefüggő rendszere

Rendszerszerű összefüggés: logikus kifejtés

• ontológia• ismeretelmélet• etika

Platón

Tartalom

1. Előzmények

2. Platón ismeretelmélete

3. Az ideatan

4. Platón társadalomelmélete

5. Az utókor

Előzmények

1. Parmenidész és Hérakleitosz

2. Szókratész

Előzmények

Preszókratikus filozófia

Preszókratikus filozófia:

az „egy”, az „arkhé” (az őselv) kutatása

A kérdésre adott válaszok azonban különböznek

Parmenidész

Az Egy a lét, amely mozdulatlan (változatlan), tagolhatatlan, egészleges

(A létező nem változhat, hiszen mi mássá válhatna, mint nem létezővé, ám ekkor megszűnne létezni, vagyis nem lenne többé létező.)

Következmény: a változás csak látszat, a valóság változatlan.

Az eleai Zénón indirekt érvelése: megmutatni, hogy a mozgás (mint a változás alapesete) lehetetlenség („a kilőtt nyíl nem mozog”, „Akhilleusz és a teknősbéka”)

Hérakleitosz

Az Egy a mozgás, a változás (szimbóluma a tűz).

(Nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba)

Következmény: a változatlanság csak látszat, a valóság változás.

Ellenérv: a valóságról azt állítani, hogy örökösen változó ellentmondásos kijelentés (maga ez a kijelentés nem változhat, van tehát valami, ami változatlan)

Parmenidész öröksége

Ha a változás csak látszat, akkor a változásról tanúskodó érzékszerveink nem a valóságot tárják fel. Ha viszont gondolkodva elhatolhatunk a változatlan léthez, akkor a valóság megismerésének útja az intellektusé.

Szókratész

Szókratész, „a legbölcsebb görög”, hiszen tudja, hogy nem tud semmit

Negatív dialektika: megmutatni, hogy a vitapartner álláspontja ellentmondásos (logosz), ő sem tud semmit, csak azt hiszi, hogy tud valamit

Pozitív dialektika: megadni a definíciót (meghatározni az eidoszt)

Szókratész öröksége

Negatív és pozitív dialektika egyesítése: eidosz és logosz

Etikai intellektualizmus

Platón ismeretelmélete

Tudás és vélekedés

Az ismeretelmélet egyik alapproblémája: meghatározni, mi az a tudás, különbséget tenni tudás és nem-tudás (vélekedés) között.

Ennek egy lehetséges útja:

a tudás és a vélekedés tárgyának megkülönböztetése

Platón tudásfogalma

Lehet-e igaz ismeretünk olyan tárgyról, amely változik?

Az igaz ismeret függ tárgyától, márpedig, ha a tudás tárgya változhat, akkor a tudás nem-tudássá válik. Ám igaz-e az az ismeret, amely hamissá válik?

(Parmenidész érve: a lét nem változhat.)

Nem: az igazság nem válhat hamissággá.

Következésképp: a tudás tárgya csak valami olyasmi lehet, ami nem változik

Platón tudásfogalma

Az érzékszervek szolgálnak ilyen tudással?

Nem, egyik sem: az észlelhető világ folytonosan változik.

Következik-e ebből az, hogy nincs olyan dolog, ami ne változna?

Nem: a geometriai és aritmetikai összefüggések nem változó dolgok között állnak fenn.

Ám biztos ez? Nézzük csak: íme, egy kör (tábla)

Platón tudásfogalma

Erről a látható körről igaz az, hogy „középpontjától egyenlő távolságban elhelyezkedő pontok halmaza” és számos egyéb kijelentés, pl. „a középponton áthaladó egyenes a körön belül eső két része egyenlő hosszúságú”. Erről a körről igaz ez?

Nyilván nem, mert ez a kör nem szabályos.

Jó, rajzoljunk egy szabályos kört!

Lehetséges ez? Talán igen, de még akkor sem jutottunk előbbre: a kör körvonala nem bírhat kiterjedéssel (hiszen ez esetben a vonal belső része közelebb lenne a középponthoz, mint a külső, s ezt kizárja a definíció). Vagyis, a körvonal nem lehet látható (hiszen, ami látható, kiterjedéssel bír), vagyis nem lehet olyan érzékelhető kört rajzolni, amelyre igaz lenne a tétel.

Platón tudásfogalma

Ám ez esetben miről állítjuk, hogy „középpontjától egyenlő távolságban elhelyezkedő pontok halmaza”?

A semmiről nem állíthatjuk, ennek valaminek kell lennie.

Mi ez a valami? Azt mondjuk, a kör általában véve, „a” kör.

Valamiről beszélünk tehát, valamiről ismereteket nyerünk, ami nem látható, nem érzékelhető, nem egyedi, hanem általános.

Na és nézzük csak, valóban platóni értelemben vett igaz, azaz változtathatatlan ismerettel rendelkezünk róla?

Platón tudásfogalma

Változhat „a” kör?

Nem, hiszen ez esetben már nem kör lenne (mivé változhatna a kör, ha nem olyas valamivé, ami nem kör?) s ebben az esetben már nem is róla állítanánk valamit.

Következésképp, az, amit a körről igaz módon állítunk, nem változhat meg, mivel tárgya változatlan valami.

Platón tudásfogalma

És most gondoljunk csak bele: más a helyzet, ha „az” emberről, „a” szépségről, „a” piros színről állítunk valamit?

Nem, és itt a kulcs:

ezek az ismeretek változatlan, fogalmi természetű tárgyakra vonatkoznak, amelyek nem azonosak az észlelhető dolgokkal.

Az ideatan

Ideatan

Az igaz ismeretek változatlan, fogalmi természetű tárgyakra vonatkoznak, amelyek nem azonosak az észlelhető dolgokkal.

Ám ez esetben hogyan lehet igaz a kijelentés: ez az ember halandó?

Ez az ember változik, most él, de majd meghal, rá ez az igazság nem vonatkozhat és mégis igaz rá. Hogyan lehetséges ez?

Platón válasza:

az egyedi dolgok, az érzékelhető világ „részesedik” azokban a tárgyakban, amelyekre tudásunk vonatkozik, másként, részesedik az ideákban.

Ideatan

A tudomány, a megismerés nem más, mint az ideák kiemelése az észlelhető dolgokból és önmagukban való szemügyre vétele, kapcsolataik és összefüggéseik felfedése.

Ennek útja: gondolkodás (intellektuális erőfeszítés).

A „motor”: az Erósz, a vágy, amely mind előbbre és előbbre hajtja a filozófust a láthatótól a láthatatlan világ felé.

S hogy miért?

Barlanghasonlat

Platón metaforikus válaszai:

a „barlanghasonlat” (tábla)

Barlanghasonlat

A filozófus tehát visszatér a barlangba, hogy másokat is a felszínre emeljen.

De hogyan juthatott ki először?

Ha az ideákra vonatkozó tudás nem származhat az egyedi dolgok észleléséből sőt, csakis azért láthatunk valamit pirosnak például, mert megpillantjuk benne az ideát, akkor a tudás nem keletkezik, hanem eleve birtokoljuk.

Anamnészisz

Ha viszont már eleve birtokunk az ideákról való tudás, akkor hogyan lehetséges, hogy nem emlékszünk rá és a barlang foglyai maradhatunk egész életünkre?

Platón egyik válasza egy mítosz:

testbe való születésünk előtt lelkünk már szemlélte szellemi szemekkel az ideákat, ám a születés pillanatában ezt elfelejtette. Csak az együttes erőfeszítés, hogy ismét megpillantsuk őket, segítheti hozzá a filozófust a visszaemlékezéshez.

Anamnészisz

Platón érve az anamnészisz mellett:

Ha keresünk valamit, például egy kérdésre a választ, nyilván nem tudjuk, mi a válasz, hiszen, ha tudnánk, nem keresnénk. Ám ha nem tudjuk, akkor honnan tudjuk mégis, hogy a helyes választ találtuk meg, amikor választ kapunk. Ha nem tudnánk már eleve a választ, nem is ismerhetnénk fel, hogy ő a helyes felelet a kérdésünkre. Eleve tudnunk kellett tehát.

Lélek és test

Márpedig ebből az következik, hogy a lelkünk valami egészen másféle létező, mint az érzékszerveink együttese, vagyis a testünk, hiszen igaz válasz csakis valami nem-érzékire vonatkozhat.

„A test a lélek börtöne”, hiszen beleszületve elfeledtük mindazt, amit már tudunk és belemerültünk az érzéki látszatok szövevényébe.

S íme, itt a motor, az Erósz: a léleknek vissza kell emelkedni az érzékfeletti világba, hogy túl az érzéki látszaton megtalálja az igazságot.

Platón társadalomelmélete

Az ideális állam

A filozófia, mondatja Platón Szókratésszel, „felkészülés a halálra”, a fenti értelemben: már itt a földön látnunk kell az odaátot.

Jó, ez a filozófus útja, de mi a helyzet a többiekkel?

Az ideális állam

Az ideális állam a földi közösségi lét mintaképe, amelyet intellektuális erőfeszítéssel pillanthatnak meg a filozófusok.

Nézzük csak: az ideális társadalmi berendezkedés a demokrácia lenne? Szó sincs róla, hiszen ez nem igazságos!

Az igazságosság az, ha egy egész minden része a maga dolgát végzi. Az élőlények szeme mást csinál, mint az emésztése, s ez a kulcs: ha minden szerv ugyanazt akarná csinálni, baj lenne.

Mindenki végezze tehát a maga munkáját ám ez a helyzet a demokráciában? Nem éppen: mindenki szavaz, mindenki katonáskodik, mindenki adózik.

Az ideális állam

Csakhogy szavazni (vagyis mérlegelni és dönteni) a gondolkodók képesek, harcolni a katonák, javakat termelni pedig a munkások képesek.

Mindenki végezze hát a maga dolgát s a közösség így részesülhet az igazságosságban vagy, ami ugyanez, így érheti el a társadalom és a részét képező egyén a boldogságot.

Azt pedig, hogy kinek mi „a maga dolga”, mi az erénye, az ideák összefüggése határozza meg. Lássuk, hogyan.

Az ideális állam

Az emberi lélek három alapképessége:

• gondolkodó lélekrész (erénye a belátás)• akaró lélekrész (erénye a bátorság)• szenvedő lélekrész (erénye a mértékletesség)

Az ember csakis akkor boldog, ha az első lélekrész vezeti, mint egy ügyes kocsis, a másik kettőt, amelyek önmagukban olyanok mint a szekér elé fogott lovak, húznak, amerre látnak (el akarunk érni valamit, kerüljük a szenvedést)

Akiben tehát a második és a harmadik dominál, jobban teszi, ha olyanra bízza magát, akiben az első, különben nem lehet soha boldog.

Az utókor

Közvetlen kritika

Arisztotelész ellenvetései

Az ideatan ellen: • a „harmadik ember” érv (az ideatan előfeltevései végtelen

regresszust szülnek, egyébként már maga Platón megfogalmazza ezt mint problémát)

• A változás problémájának megoldatlansága

Az etikai intellektualizmus ellen:• az erény nem mértani közép két szélsőség között

Utóélet

• Neoplatonizmus• A kereszténység és a platóni dualista emberfelfogás• A skolasztika univerzália-vitája• A totalitarizmus vádja

III Arisztotelész

Az ideatan ellen:

1) a „harmadik ember” érv

(az ideatan előfeltevései végtelen regresszust szülnek)

2) A változás problémája

Arisztotelész megoldása: változtatni az alapképleten.

III Arisztotelész

Ontológia és ismeretelmélet

nem az idea (a szemlélhető lényeg) a lét alapja, hanem az egyedi dolgok

A változás: szubsztancia és változó tulajdonságok

A „logosz”: kategóriarendszer.

Lét és beszéd egybetartozik.

III Arisztotelész

Alapkategória (szubsztancia) és a kategóriák (állítmányok)

bölcs (Szókratész) → F(a)

A logikus beszéd és a valóság szerkezete azonos

A tapasztalható változás nem látszat, az érzékelés nem csal, csak a dolgokról alkotott ítéletek lehetnek esetleg tévesek

III Arisztotelész

Etika

a boldogsághoz vezető út nem puszta intellektuális erőfeszítés, hanem praxis (tapasztalat)

Phronészisz: a „közép” eltalálása

IV Hellenisztikus filozófia

• Akadémia (platonikus iskola)• Lyceum (arisztoteliánus iskola)• Cinikus iskola• Epikureizmus• Sztoikus filozófia• Szkepticizmus• Újplatonizmus

IV Hellenisztikus filozófia

Közös jegy:

a boldogság (eudaimónia) nem a tényeken, hanem a tényekhez való hozzáálláson múlik

gyakorlati filozofálás

IV Cinikusok

Diogenész

„Künösz” - kutya

„cinizmus”

Antiintellektualizmus

„Performance”-ok (a piactéri eset)

A boldogság: az egyszerű, természetes örömök élvezete

Hozzállás: ne vedd el tőlem a napot!

IV Epikureizmus

EpikuroszA „Kert”

Előzmény:kürénéi iskola (Arisztipposz)

Háromféle affekciói) fájdalomii) semleges érzésiii) gyönyör (hédoné)

IV Epikureizmus

EpikuroszCsak kétféle affekciói) fájdalomii) gyönyör (hédoné)iii) Következésképp, ami nem fáj, már gyönyört ad.

A boldogság: fájdalommentesség, mértékletes gyönyör

„Carpe diem”,

Hozzállás: ne csak betegségben érzed az egészség ízét!

IV Sztoikusok

„Sztoa” – csarnok

Boldogság:

„apatheia”, szenvedélymentesség

Metafizikai háttér: pneuma

Makrokozmosz és mikrokozmosz

Harmónia (flow)

Fatalizmus

IV Sztoikusok

„Harmadik Sztoa”

Epiktétosz és Marcus Aurelius

Hozzállás: „ahogy lesz, úgy lesz”

IV Szkeptikusok

A boldogtalanság forrása: az ítélkezés

A megoldás: az ítéletek felfüggesztése (epokhé)

Hozzállás: „tartózkodom!”

IV Újplatonizmus

Plótinosz

Az érzékelhetőn túli lét elsődlegessége (platonizmus)

A „barlangból” kivezető út nem az értelem útja, hanem az eksztázisé.