XX. évfolyam 4. szám BUDAPEST 2011. július-augusztus

A MAGYAR REFORMÁTUS PRESBITERI SZÖVETSÉG LAPJA

PRESBITER„ÉN VAGYOK AMAZ ÉLÔ KENYÉR” – SZÓL JÉZUS (Jn 6,51)

Híres elôdökutódai

(11. oldal)

Magzat-, ésjövôvédelem

(10. oldal)

Arany János

VásárbanGyékényes, abroncsos alföldi szekér,Honnan cipel a sors – s e három egér?Hoztál-e pirosló új búza-magot?Mezôk üde lelkét: friss széna-szagot?

Odakünn már, úgy-e, megért a kalász?Rét gyapja lenyírva; foly a takarás;Boglyák tetejérôl egy-egy suta gémNéz szét aratóknak vidám seregén?

Rég nem látta bizony vidámnak e nyájt,Minden nyara – új seb – a régire fájt;De talán most e nagy mezei jószágÁldást hoz az egyszer: szép Magyarország.

Legyen is, legyen is megáldva e föld– Isten maga telke – mint rég ezelôtt,Mikor én is „markot hajtani” kezdtem,S nem sikerült, bárhogy s mint igyekeztem.

Így – vézna, ügyetlen testi dologra –Adtam fejem a bölcs tudományokra,Barázda helyébe’ szántván sorokat,Nem kérkedem ezzel, mert azt se sokat.

De, hogy a mezôt, az anyatermészetKebelét elhagytam, sajog egy érzet,Holtig sajog itt benn – s tüzesebben vérLáttodra, te búzás alföldi szekér.

A Biblia azt üzeni, hogy reménységre hí-vattunk. Ez annyit jelent, hogy elhangzikfelénk a hívás: Reménnyel tekintsetek ajövô felé! Ne adjátok fel!

Azt olvassuk, hogy itt van Isten velünk,aki kenyeret ad. Aki meghív magához ésvendégül lát. Tôle jön tehát az élet. És hamindez igaz, akkor valóban van okunk areménységre.

De azt is olvassuk, hogy az út, aminjársz, tovább vezet, mint ameddig életedtart. Még a világ végénél is messzebbrevezet. Ez a hazavezetô út. Nyi-tott ajtóhoz ve-zet. És ha ezigaz, akkor va-lóban van alap-ja reménysé-günknek.

Meg azt is ol-vashatjuk, hogyaz emberiségetnem fogja örök-ké tépni és szag-gatni a gyûlö-let, a megoszlásés a félelem, a létért folytatott küzdelem,az ölés és az áldozatul esés, a fogyasztásés az elfogyás. A cél ugyanis annak a kö-zösségnek a megvalósítása, ahová azoktartoznak, akiket egy Lélek ültet Isten asz-talához. Ha pedig ez igaz, akkor mindenokunk megvan a reményre.

És még azt is olvashatjuk a Bibliában,hogy nem szabad beletörôdnünk a sze-génységbe és az állandó vitákba, melyekkörülvesznek minket. Hiszen van valami-tek: isteni hajlékotok, békességetek, vé-

delmetek, kenyeretek. Osszátok meg má-sokkal is az igazságosság kenyerét és azöröm borát. És ha igaz lesz, hogy ti senkitki nem zártok, s mindenki rajta lesz az ál-talatok összeállított meghívottak listáján,akkor valóban elkezdtetek valamit tenni amai és a holnapi világért.

Annak a beszélgetésnek a végén, amelyKapernaumban másnap elkezdôdött, so-kan bosszankodtak azon, amit Jézus mon-dott: Én vagyok a kenyér. És azt is meg-tudjuk a tudósításból, hogy sokan elfor-

dultak ezért tôle.Ekkor kérdezteJézus a tanítvá-nyoktól: Ti is elakartok menni?Péter erre ígyválaszolt: Uram,hová mehetnénk,hiszen örökéletnek beszédevan tenálad (Jn6,68).

Nem az a fon-tos, hogy Pétermindent megér-

tett, ami Jézus körül történt. A döntô azvolt, hogy hite volt, nyitott volt, ezt ne-vezzük hitnek, s ez az, ami a világ nyitott-ságával, meg Isten házának nyitott ajtajá-val teljes összhangban van.

Jézus tôlünk sem kíván többet, csak azt,hogy tudjuk: ilyen reménységre hívattunkel. Mert a reménység nem más, mint kitártszív, nyitott értelem, amelybe Jézus behe-lyezi az Ô Igéjét – önmagát.

J. Z.

22220000 éééé vvvv

PRES B I TER

PRESBITER20 év

2011. július-augusztus2

Nyaralás: szabadság– Mitõl? ...vagy mire?

Nehémiás könyvét olvasva, a nyolcadikrészben megragadott egy esemény, amitígy, nyáridôben szeretnék megosztani ked-ves presbiter testvéreimmel.

Sok rom, reménytelenség, önzés és aközösségi tulajdon iránti közömbösség fo-gadta a népe közé visszatérô Nehémiást.Nyomban munkához látott, felmérte a vá-ros állapotát, eltervezte a munkát, és azegész népet bevonta az újjáépítésbe. Köz-ben az ellenség nem szûnt meg gúnyolód-ni, belsô zavart szítani és a szomszédosnagyhatalomnál mindenért feljelenteni azországépítôket. A sok akadály ellenére isjól haladt a renoválás, s ötvenkét napimegfeszített munka után kijavítva állt avárfal, helyükön voltak a kapuk. Kimerítôerôfeszítést, de ugyanakkor az értelmesmunka feletti elégedettséget is a háta mö-gött tudhatta Jeruzsálem lakossága.

Egész országunk, s benne egyénileg mi,presbiterek is sokan így érkeztünk enneka nyárnak a kezdetéhez. Népünk küzdöttaz elmúlt év folyamán árvízzel, belvízzel,vörösiszappal, s méltatlan külföldi kritiká-val. Mögöttünk egy iskolaév, mely diák-nak, szülônek egyaránt megerôltetô volt.Többen a napi munka mellett kertünk,földünk, lakásunk gondozását, tatarozásátis végeztük. Helyt kellett állni a megélhe-tést biztosító munkahelyünkön is, meg azÚrtól kapott feladatunkban, a presbiteriszolgálatban is.

Kézenfekvô egy ilyen megfeszített idô-szak után egy kis pihenés, kikapcsolódás,ellazulás. A hirdetések számos vonzó nya-ralási lehetôséget kínálnak fényes, zajosüdülôhelyekre. Fel is kerekedik, aki tehe-ti, és futva, költekezve tölti a szabadságát.A mezôgazdaságból élô vidéki Magyaror-szágunk számára viszont ez a fô dologidô.

Vessük ezek után tekintetünket arra, hogymit tett Jeruzsálem lakossága Nehémiásidején!

Amint vége lett a nagy munkának,összejöttek Isten igéjének a hallgatására!Egy egész napig olvasták a mózesi tör-vénykönyvet, a papok és léviták pedig ma-

gyarázták részenként. Amire nem értek ráévközben, azt így pótolták be. Bôven szán-tak idôt az ige tanulmányozására. Aki pró-bálta már, az tudja, hogy micsoda felüdü-lést jelent ez!

És figyeljük csak, Isten milyen kedvesajándékot készített az Ôreá engedelmesenfigyelôknek!

Kiderült az igeolvasás közben, hogy ép-pen akkor a lombsátor-ünnep ideje volt.Engedve Isten törvényének, ágakból sátra-kat készítettek, abban laktak hét napig. Pi-hentek, örültek, ettek, ittak, és megosztot-ták mindezt azokkal is, akinek kevesebb-je volt – és ezenfelül: napról-napra együtttanulmányozták Isten igéjét: „Nap-napután olvasták az Isten törvénykönyvét, azelsô naptól az utolsó napig. Hét napig ün-nepeltek” (Neh 8,18).

Akár lehetne ez egy csendeshétrôl ké-szült beszámoló is.

Idén is számos gyülekezet és keresztyénszervezet készített tagjainak csendeshete-ket. Talán mi magunk is szervezôi voltunkegynek-kettônek, s örömöt találtunk ab-ban, hogy akikkel eddig csak az istentisz-telet vagy bibliaóra kötött programja alattvoltunk egy fedél alatt – s jószerével egy-más nevét is alig ismertük –, azokkal sokkötetlen beszélgetés, együtt étkezés, ki-rándulás során testvéri kapcsolatba kerül-hetünk. Miközben egyénileg, Isten igéjéthallgatva Krisztus képére változunk,aközben az egész együtt nyaraló gyüleke-zet közösséggé formálódik.

Isten szívén megpihenve, szívünk sze-retetben egy lelki testté forr egybe, hitünkkarjaival Megváltónkat öleljük át, Ô a Fô,mi pedig az egy közös test tagjai, s a világmeglátja végre, hogy az Ô tanítványai va-gyunk – foglalja össze szépen a Reformá-tus énekeskönyvünk 395. számú dicséreteegy gyülekezeti csendeshét áldásait.

Ne féljünk Isten hívásának engedni nyáriprogramunk összeállításánál! Megéri.

„Mert amelyek régen megírattak, a mitanulságunkra írattak meg” (Róm 15,4).

Dr. Viczián Miklós

A lelki kegyelem minden kincseelôttünk van az úrvacsorában.Azt mondhatjuk tehát, hogy az Úr az Ô va-csorájában lelki kegyelmének minden kin-csét kitárja elôttünk, amennyiben minket tár-sakká tesz a mi Urunk Jézus Krisztus mindenjavában és gazdagságában. Emlékezzünk te-hát vissza, hogy az úrvacsora nekünk tükörgyanánt adatott, amelyben szemlélhetjük Jé-zus Krisztust, aki keresztre feszíttetett, hogya kárhozattól minket megszabadítson, s akifeltámadott, hogy igazságot és örök életetszerezzen számunkra. Bizonyára igaz, hogyugyanez a kegyelem van számunkra az evan-géliumban felajánlva, mindamellett, mivel azúrvacsorában arról nagyobb bizonyosságotés teljesebb gyönyörûséget nyerünk, helye-sen járunk el, mikor azt állítjuk, hogy ily gyü-mölcs abból származik számunkra. (KálvinJános)

Napraforgó imájaAz élet gazdagon telített

világát sugározza felém napod,s én mindent magamba szívó vággyal

szünet nélkül Feléd fordulok,hisz erôbe,

napsugárba öltöztetettmissziósod vagyok.

Korán kelek, és sugaraid is tettre,cselekvésre serkentenek.

A nekem nyújtott kincseketaranytányéromon adom tovább,

hogy jobbá, gazdagabbáváljon a világ.

Kínálok mézet a betegeknek,élelmet az éhezôknek,

a sebekre olajat,meleget a didergôknek.

Tudom, eljön az alkony,amikor nem lesz mit adnom,

mikor fáradtan konyul le fejem,de akkor szemtôl-szembe Téged

látlak Istenem. Amen.

Lukáts Márta

PRESBITER20 év

32011. július-augusztus

Itt van a nyár, lassan mindenki megy nya-ralni valahová, talán épp a Balatonra, holaz egyik lelkész, a Magyar Presbiter egyikszerkesztôje – Szabó Imre esperes – a kö-vetkezô kedves anekdotát „gyûjtötte” még1933-ban, vagyis majd nyolcvan éve. AMagyar Presbiter hasábjain vissza-vissza-térnek az ilyen és hasonló kis történetek,már egész kis külön rovatot képezve. A lap1933. október havi számában olvashattákezt is:

A FÜREDI PRESBITERSzeretek falusi templomokban prédikálni.Nyáron is végigprédikáltam egy-két Bala-ton-parti eklézsiát. Kenesén egész pesti ko-lónia ült benn a templomban. Füreden ki-villant a sok ismeretlen arcból az ismerôsfasoriak arca. Szép szokás, hogy az isten-tisztelet után a templomajtóban a presbite-rek megvárják a „tisztelendô urat”, köszön-tik egymást és elbeszélgetnek. A füredipresbiterek is szép karéjba felállva köszön-töttek, megköszönték a tanítást, aztán érez-hetô büszkeséggel várták a dicsérô szót széptemplomukról. Nem is fukarkodtam az el-ismerô szóval, hogy a nagy munkaidôbenis teli volt a szép templom. „Nincs is ilyenszép templom az egész környéken” – hang-zott a válasz. Eláldották az ôsöket, hogyilyen gyönyörûen és gyönyörû helyre meg-építették a templomot, amely fehér, puritánhomlokát magasra emelve, messze néz aBalatonra, és messzirôl is reá néznek.

Egy kis kötekedô kérdést tettem fel apresbitereknek. „Ne adja az Isten, de ha va-lami földrengés ledöntené ezt a templomot,

fel tudná-e építeni újra a mai nemzedék?”– Egy pillanatra meghökkentek, aztán elér-tették a kérdést, hamiskás mosolygással

néztek egymásra, de nem szóltak. Végreszóra talál az egyik: „Nem eshetik meg az,esperes úr, olyan jól megépítették azt a miôseink.” – Pedig azt is mondhatta volna,megépítenénk mi is, – mert úgy érzem,hogy a fürediek meg tudnák építeni.

*

Ekkor, 1933-ban Vámos Géza – (1922-tôlhaláláig, 1954-ig) – volt Balatonfüred lel-kipásztora. Az „új” templomot 1830. au-gusztus 1-jén szentelték föl, Nagy Istvánlelkészsége idején, ki 1800–1841-ig volt afüredi reformátusok lelkésze.

Dr. Kis Domokos Dániel

A hit az elsô, ami Isten igájába hajtjaa lelket, azután következnek

az életszabályok.Augustinus: A keresztyén küzdelem

XIII/14

Vajon megfogalmaztuk-e önmagunkbanmindezt? Mi van az elsô helyen? A hit –amely Isten ajándéka –, vagy netán az ön-magunkra erôszakolt kegyeskedés? Bizonya vallásos emberek között sokan regulákatállítanak föl önmaguknak – amelyeket má-sokra is igyekeznek ráerôszakolni –, s azthiszik, hogy majd ezek segítségével mégaz Isten elôtt is mutogatható eredményeketérnek el. De vajon mi ez, ha nem a hit ál-tali kegyelem „kasztrálása”? Mi ez, ha nema törvény félreértett hangsúlyozása? PedigIsten igájába állni csak úgy lehetséges, hanem külsô szabályok, szabályzatok kötnekbennünket – azokat úgyis szétszakítjuk,mert ellenkeznek természetünkkel –, ha-nem ha a Lélek vonzásától indítatva ellen-állhatatlan vágyat érzünk az isteni szolgá-latra. Ehhez pedig hit kell. Hinnünk kell,hogy az ô igája gyönyörûséges és boldogí-tó. Hinnünk kell, hogy az Istentôl kapottigához szelídség és nem nyers erô, nememberi akarat, alázatos szív és nem szang-vinikus biológiai robbanómotor szükséges.Hinnünk kell, hogy az ô igája, az ô terhemegnyugvást ad, és nem kiborít, nem teszdepresszióssá, sem fáradtabbá, hanem egy-re erôsebbé edz. Miközben azt mondjuk,hogy fáradtak, erôtlenek, mi több, már-márvégsôkig kimerültek vagyunk, észre semvesszük, hogy ezek tulajdonképpen hitet-lenségünk jelei, s hogy már rég nem az ÚRjármát hordjuk, hanem az általunk készítettszerszámot, amelyrôl csakhamar kiderül,hogy elszakad, hogy alkalmatlan terheinkhordozásához. Isten elôbb igát, azaz meg-felelô eszközt rak ránk, mégpedig annakérdekében, hogy a súlyok alatt se érezzüka helyzetet elviselhetetlennek. És csak ez-után helyez ránk terhet, kinek-kinek tûrô-képessége szerint. Hisszük-e, hogy az ôigája boldogító, terhe könnyû? Kell-e azIsten által összeállított boldogságrako-mány vagy megvan a saját összeállításunk,amelyhez a végsôkig ragaszkodunk? S azigazi boldogságrakományt az ember kapja,életszabályokkal nem lehet megszerezni,de ha megkapta, ha elfogadta, a használatiutasítást is megtalálja. Isten megtanít a he-lyes használatra, hogy az hasznunkra, azazüdvösségünkre, és gyönyörûségünkre le-gyen.

Apostagi Zoltán

Apropó

Az úrvacsora a megváltás ígéreteihez hívogatIme, minô kiváló vigasztalást nyerhetünk az úrvacsorából! Hiszen minket odavezetJézus Krisztus keresztjéhez és feltámadásához, s ekként bizonyossá tesz, hogy bár-mennyi vétek van is bennünk, az Úr nem szûnik meg igazakul ismerni és fogadniminket, hogy a halálnak bárminô anyaga van is bennünk, nem szûnik meg minket él-tetni; s hogy bárminô nyomorúságban szenvedünk is, nem szûnik meg eltölteni ben-nünket minden boldogsággal. Vagy hogy a dolgot világosabban megmagyarázzuk,mivel magunktól minden jótól meg vagyunk fosztva és nincs egyetlen paránya bir-tokunkban azoknak a dolgoknak, melyeknek az üdvösségre kellene minket segíteni-ük, az úrvacsora bizonyságot tesz elôttünk arról, hogy ha a Jézus Krisztus halálánaks szenvedésének részesévé tétettünk, birtokunkban van mindaz, ami ránk nézve hasz-nos és üdvösséges. (Kálvin János)

PRESBITER20 év

2011. július-augusztus4

A keresztyénség nem magánügy,hanem a legszemélyesebb közügy.

Dicsérem és dicsôítem a Teremtô Istent, akiengedelmes eszközként használta fel Istvánkirályt a magyar állam létrehozásában, s ígyhazánkat a keresztyén Európa részévé tette.

Hálát adok a Mindenhatónak, hogymeghallgatta sok imádkozó keresztyénkönyörgését az Alkotmány elôkészí-tésével és megfogalmazásával kapcso-latban. Urunk kegyelmébôl Alaptör-vényünk jó. Nagyon örvendetes, hogya bevezetésben – a Himnusz elsô sorátidézve – kérjük Isten áldását. Bizony,a becsületes és lelkiismeretes munká-nak is csak akkor van gyümölcsözôeredménye, ha Isten áldása van rajta(Zsolt 127,1.). – A teljesség igényenélkül a Nemzeti hitvallás c. fejezetbôlnéhány gondolat: 1. Elismerjük a ke-resztyénség nemzetmegtartó szerepét. Be-csüljük országunk különbözô vallási hagyo-mányait. 2. Ígérjük, hogy megôrizzük az el-múlt évszázad viharaiban részekre szakadt

nemzetünk szellemi és lelki egységét. 3. Vall-juk, hogy az egyéni szabadság csak mások-kal együttmûködve bontakozhat ki. 4. Vall-juk, hogy együttélésünk legfontosabb kere-tei a család és a nemzet, összetartozásunkalapvetô értékei a hûség, a hit és a szeretet.5. Valljuk az elesettek és a szegények meg-

segítésének kötelességét. 6. Valljuk, hogy apolgárnak és az államnak közös célja a jóélet, a biztonság, a rend, az igazság, a sza-badság kiteljesítése. 7. Tiszteletben tartjuk

történeti alkotmányunk vívmányait és aSzent Koronát, amely megtestesíti Magyar-ország alkotmányos állami folytonosságátés a nemzet egységét. 8. Egyetértünk az el-sô szabad Országgyûlés képviselôivel, akikelsô határozatukban kimondták, hogy maiszabadságunk az 1956-os forradalmunkból

sarjadt ki. 9. Valljuk, hogy a huszadikszázad erkölcsi megrendüléshez veze-tô évtizedei után múlhatatlanul szük-ségünk van a lelki és a szellemi meg-újulásra. – Természetesen, mint min-den törvény, ez is akkor lesz jó, ha Jé-zus Krisztus szeretetébôl táplálkozóélettel töltjük meg; s ebben nekünk,istenfélô keresztyéneknek komoly fe-lelôsségünk van. – Imádkozzunk a ma-gyar nemzet és polgárai lelki, szellemiés erkölcsi megújulásáért; s az e céltszolgáló, igazságot sugárzó jogszabá-lyok megalkotásáért és a bennük leír-

tak betartásáért.

Széll György(Debrecen-Nagyerdei Egyházközség)

dást.) Rabszolgatartó társadalomban élvén,még annak rendjét is tiszteletben tartották,jóllehet tudták: minden ember Isten egyen-rangú teremtménye.

Tudjuk a történelembôl, hogy a rabszol-gaság Európában még az I. évezredben fo-kozatosan megszûnt. A korábbi rabszolgákvagy utódaik már az Egyházban mindenfé-le tisztséget betölthettek. Következô kérdé-sem: ha ez a változás kb. 1500 évvel késôbba nôk vonatkozásában is bekövetkezik, mi-ért lenne igeellenes?!

Az elsô európai keresztyén gyülekezetalapításában egy nô az, aki – szinte a maipresbiterekéhez hasonló szolgálatot végez-ve – biztosítja Pál apostol és társai, vala-mint a születô gyülekezet részére az össze-jöveteli helyszínt... (ApCsel 16) Talán nekiis azt mondták: „hallgasson a gyülekezet-ben”?

Ugyanaz az apostol, aki egy esetben ígyrendelkezik (ô, mint elôljáró, s nem az Úr),máshol meglévô gyakorlatként említi asszo-nyok gyülekezetben való imádkozását és„prófétálását”, s csak arra figyelmezteti

ôket, hogy „ne fedetlen fôvel” tegyék(1Kor 11,5).

Maga a mi Urunk Jézus Krisztus azonbannem ügyelt annyira népe hagyományaira,szokásaira, mint késôbbi apostola. A zsidórabbiknak még véletlenül sem voltak nô-ta-nítványaik – neki viszont többen is (Luk8,2-3; Mk 15,41). Követték ôt, szolgáltakneki, s Jézus nem zavarta haza ôket a fôzô-kanál mellé... S még csak arról sem olva-sunk, hogy külön, hátsó sorba ültette volnaôket... Végül egy nôre (Mária Magdolna)bízta feltámadása hírének megvitelét, hogymondja el az apostoloknak, akik „kesereg-tek és sírtak” (Mk 16,10).

Sok mindent tudnék még érvként felhoz-ni e témában, de befejezem, mert úgy ér-zem, már elértem a csúcsig! Ha ui. JézusKrisztus a legnagyobb örömhírt (feltáma-dás hírét) egy (nagy bûnöktôl szabadított)asszonyra bízta – egy szerény presbiteritisztséget (szolgálatot) ne lehetne hívôasszonyokra is bízni?!

Kövespataki László

Az idén egyházunkban országosan presbi-terválasztásra kerül sor, mivel a mûködôpresbitériumok megbizatása lejár.

Presbiteri Szövetségünk megalakulásátólkezdve hirdeti, újból és újból hangsúlyoz-za, hogy élô hitû, Istennek átadott életû egy-háztagokból kell összeállítani a presbitériu-mokat. Ne társadalmi elismertség, ne nép-szerûség, vagy bármi más emberi szempontlegyen az irányadó, hanem annak felismeré-se, hogy Isten kit akar e szolgálatban látni.

A közelmúltban azonban fel kellett fi-gyelnem arra, hogy köreinkben is felbuk-kant egy új (vagy tán inkább egy régen túl-haladott) szempont!... Éspedig az, hogy ki-zárólag férfi lehessen csak református pres-biter.

Az Újszövetség keletkezésének idején(de még korunkban is, mondjuk fél évszá-zaddal ezelôtt) mindenféle vezetô, irányítótisztségben csak férfiak voltak. Forradalmi,megbotránkoztató újítás lett volna az I. szá-zad keresztyén gyülekezetei részérôl, s akörnyezô (férfi irányítású) társadalom fel-háborodását váltotta volna ki, ha a kialaku-ló Egyházban bármilyen vezetô tisztségbenô került volna. Tudták ugyan, hogy„Krisztusban nincs férfi vagy nô” (Gal 3,28),de a keresztyének mindenben alkalmazkod-tak az (akkori) társadalom rendjéhez, kivé-ve azt, ami Isten akaratával ellenkezik –vagyis a bûnt! (Nevezetesen a bálványimá-

NYITOTT SZEMMELKi legyen presbiter?

Gondolatok az Alkotmányról

PRESBITER20 év

52011. július-augusztus

„Megint beszélünk, s csak beszélünk,A nyelv mozog, s a kéz pihen:Azt akarják, hogy MagyarországInkább kofa, mint hôs legyen.”

(Petôfi Sándor)

Másfél évtizeddel ezelôtt – 1996-ban – a magyar honfoglalás1100. évében nagy jelentôségû konferenciát rendezett a Magya-rok Világszövetsége. A konferencia tárgya: „Gyermek, család,társadalom” volt. Színhelye: Veszprém. Ezzel szinte egy idôbenKolozsvár és Marosvásárhely térségében, boldogult Csiha Kál-mán püspök szervezésében több presbiterkonferencia foglalko-zott ugyanezen kérdéssel. A demográfiai szakadék szélén tántor-gó, s a kommunista materializmus mákonyától kábult országotkellett ébresztgetni.

Kolozsvárott az egyik idôs presbiter hozzászólásában felvetette,hogy mindezt az ifjúságnak kellene elmondani. Az elôadó vála-szában elmondotta, hogy minden presbiternek a saját településénés eklézsiájában kell közvéleményt formálnia. Kitôl ismerhetnémeg a való igazságot ifjúságunk, ha nem a sokat tapasztalt pres-biterektôl. Tôlük kell azt is megtanulnia, hogy az élet fô öröme –és dolga – a családalapítás és a gyermekekrôl való gondoskodás.Az eltorzított internacionalista-globalista gondolkodás a gépko-csimárkák alapján ítéli meg az embert. A józan és hitalapú társa-dalomban a jól nevelt, számos gyermek minôsíti mind az embert,mind a társadalmat. Tehát nem a 70 éves presbiternek kell „új”családot alapítania, hanem család és gyermekbarát közvéleménytkell alakítania. Minél több a gyermek, annál magasabb a társa-dalom szellemi színvonala és a családok jövôje annál biztatóbb.

A kommunizmus még magyar anyanyelvünket is rontotta galádtervei megvalósulása érdekében. „Áldott állapotú” anya helyett„terhesanyát” vezetett be. Nem szólva a rádióban terjesztett csa-

lád és házasságellenes, a szép családi életet csúfoló kabaré „tré-fákról”.

A híres 127. zsoltár a gyermeket nevezi Isten ajándékának ésnem az aranyat, ezüstöt, pénzt, karriert... Az ifjúságkutatás kimu-tatja, hogy a gyermekek 50 százaléka nemhogy nem szereti, dekifejezetten gyûlöli szüleit. Mégpedig azért, mert „a pénzt haj-szolják”, s nem érnek rá velük beszélgetni...

Az elöljáróban említett 1996-os erdélyi körút keretében isten-tiszteleteken is szolgált az elôadó. Az igehirdetések ugyanebbôla tárgykörbôl valók voltak. Elmondta, hogy sokan ábrándoznakTrianon határrevízióról. Az egyik zsúfolásig megtelt templombanszó esett arról, hogy ha a jeles évforduló okán minden 40 évenaluli házaspár plusz egy gyermeket vállalna, az országszertemintegy 35-40 ezer újszülöttet jelentene. Ez huszonöt év múlvamintegy 20 ezer új magyar családot jelentene. Aki a jelenlévôkközül komolyan veszi Isten életkínáló igéjét, jelezze a kijáratnálbúcsúzó igehirdetônek. Ezt legalább tízen megtették.

Eltelt három esztendô. Az egyik budapesti napilap hosszasanecsetelte és számokkal szemléltette a magyarság tragikus de-mográfiai helyzetét. Az újságíró azonban azon tûnôdött, hogy Ko-lozsvár–Marosvásárhely térségében azonban nem apadt, hanemszinte ezreléknyi mértékben növekedés érzékelhetô. Csiha Kál-mán püspök úr jól ismerte népét. A jelenvolt presbiterek is meg-fogadták a tanácsot. Mintegy 70-80 településen formálták a köz-véleményt.

A Kárpát-medencében mintegy 30.000 református presbiterszolgál. Nagyobb erô ez, mint az euró milliókkal szubvencionált„kereskedelmi média”! Csak azt a nagyon „kicsinyke” „közna-pias” igazságot kellene felismerni, hogy a presbiter nem a „papinasa”, még csak nem is „barátja”, hanem a magyar nép fel-emelkedésének munkása!

P. V.

A presbiter munkamezeje (6.)

Hazánk népessége

Semmi felôl ne aggódjál

PRESBITER20 év

2011. július-augusztus6

Presbiterek

A Bács-Kiskunsági Terü-leti Szervezet rendezésé-ben került sor az Egyház-megye következô presbi-teri konferenciájára azegyházmegye gyülekeze-teinek a presbiterei és

minden érdeklôdô részére. A konferenciaaz év végén esedékes presbiterválasztá-sok elôkészítése érdekében „A tisztség ésviselôi” témával került meghirdetésre.

Gombkötô Lajos területi elnök üdvözlôszavai és Faragó Sándor helyi presbiterimádsága után az elsô elôadást dr. VicziánMiklós missziói titkár tartotta „A refor-mátus presbiter erényei” címmel. A pres-biteri tiszt bibliai és hitvallási gyökerei-nek az ismertetése után négy témakörben

vázolta azokat az erényeket, amelyek el-várhatók a leendô presbiterektôl: ismere-tek, életvezetés, az Egyházhoz való vi-szony és a konkrét feladatok ellátása.Hangsúlyozta, hogy Isten igéjével össz-hangban zsinati törvényünk lelki és anya-gi sáfárságról beszél és ez az alapja apresbiter felelôsségi körének is.

A második elôadást dr. Szilágyi Sándorfôtitkár tartotta a presbiterválasztásoktudnivalóiról. Röviden megismételte atisztség bibliai és hitvallási alapjait, derészletesen foglalkozott azokkal a válasz-tási elôírásokkal, amelyeket egyházunktörvényei fektettek le. A presbiterválasz-tás lebonyolítását 18 ütemmel határoztameg, amelyek utolsó lépése az új presbi-terek eskütétele. Ennél különösen hangsú-

lyozta, hogy a megválasztott új presbite-reket úgy kell felkészíteni, hogy esküjükigaz lehessen.

Hegedûs Béla bács-kiskunsági esperesa konferencia végén köszönetet mondott ahelvéciai gyülekezetnek a vendéglátásértés számbavette a képviselt egyházközsé-geket. Amint megállapította, a mintegy80 résztvevô az Egyházmegye 22 gyüle-kezetébôl érkezett a konferenciára. Akonferencia imaközösséggel zárult.

A résztvevôk végül Faragóné BencsikDóra helyi lelkipásztor meghívásáramegtekintették templomuk építkezését. Apresbiterek egy takarékos, de mégis na-gyon igényes építkezés példáját tekinthet-ték meg.

szs

Helvécia

A Délpesti Területi Szer-vezet a jászkarajenôi re-formátus templombantartotta presbiteri konfe-renciáját. A konferenciátSzôke Attila, a Jászkara-jenô-Törteli Református

Egyházközség lelkésze nyitotta meg. Azáhítat 1Thessz 5,12-14 alapján tartott ige-magyarázatában rámutatott, hogy a gyüle-kezetben a leggyakoribb bajok a tétlenség,a bátortalanság és az erôtlenség. A presbi-terek feladata: a tétleneket inteni, a bátorta-lanokat bíztatni, az erôtleneket felkarolni.

Ambrus János presbiter bizonyságtéte-lében arról vallott, hogy Isten milyen té-velygés és rossz életvitel után könyörültmeg rajta és megszólította. Noha mostegyedül él és sok próbán ment keresztül,

de mégsincs egyedül,hiszen Jézus vele van.

Hamar István ny.lelkipásztor bibliais-mereti elôadásában athesszalonikaiaknak írtkét levélrôl adott érde-kes és hasznos tájékoz-tatást. Elmondta, hogyPál apostolnak ezek azelsô levelei és vázoltaazokat az eseményeketPál életében, amelyekidején írta meg ezeketa leveleket. Itt fordul-nak elô elôször a „ke-gyelem néktek és békesség” üdvözlô sza-vai.

A konferencia második felében dr. Szi-

lágyi Sándor fôtitkár aküszöbönálló presbi-terválasztásokkal kap-csolatban ismertette apresbiteri tisztség bib-liai és hitvallási alapja-it, magyarországi tör-ténetét, a presbiterek-kel szemben támasztotthitbeli és erkölcsi elvá-rásokat, majd részletesleírást adott a presbiter-választás törvényeinkszerint elôírt lépéseirôl.

A helyi gyülekezetszeretetvendégségen lát-

ta vendégül a környékrôl érkezett mintegy60 résztvevôt.

szs

Jászkarajenô

Felhívás református pedagógusainkhoz!A Dunamelléki Református Egyházkerület és a Magyar Református Presbiteri Szövetség

2011. április 16-án presbiteri konferenciát tartott a budapesti Baár-Madas Gimnázium és Általános Iskolában.A konferencia „Keresztyén nevelés az iskolában” témájában érdekes és fontos elôadások hangzottak el.

A konferenciáról videofelvétel készült, amely két DVD-bôl álló készlet formájában megrendelhetôa Szövetség központi irodájában 900 Ft áron.

(A Dunamelléki Egyházkerület református iskolái ezt már korábban megkapták, de további készletek mind azok pedagógusairészérôl, mind bárki érdeklôdô részérôl megrendelhetôk.)

PRESBITER20 év

72011. július-augusztus

felelôs szolgálatban

Több tekintetben is rendhagyó volt aPresbiteri Szövetség Észak-BorsodiTerületi Szervezetének idei elsô kon-ferenciája, mely Zubogyon kerültmegrendezésre.

Demeterné Soltész Gabriella lel-késznô rövid áhitatával indult a prog-ram, majd az elôadás következett.

Ötödik éve, hogy ezeken a konfe-renciákon a Heidelbergi Kátét tanul-mányozzuk, és most elérkeztünk a

hetedik parancsolathoz. Rendhagyó téma a „Ne paráználkodj!” atöbbségében nagyszülô korú hallgatóság számára. Rendhagyóvolt Dányi Zoltán lelkipásztor is a téma megközelítésében. Nemszájbarágósan, törvényszerûen sorolta a tennivalókat, hanemigyekezett gondolatébresztésre, amelyeket majd a csoportbeszél-getésen lehet tovább elemezni. Nyilvánvalóvá tette – szemben avilágban uralkodó állásponttal – hogy a hûség, az egymás szá-mára egy életre szóló elkötelezés nem romantika, nem érzés, ha-nem döntés. Ezt a döntést sok minden befolyásolja, elsôsorban aszüleink, akiktôl függünk, akik a saját normáikat közvetítik fe-lénk. Vajon mit hozunk magunkkal a szülôi házból? Pl. ha a szü-lôk kislányt akartak és kisfiú született, ôk pedig nem tudják eztfeldolgozni, az zavart okozhat a gyermek lelki életében is. Megfogja kérdôjelezni, hogy van-e értéke annak, hogy ô fiú, illetvelány. Rosszabb esetben meg fogja tagadni a saját nemét és fellá-zad ellene.

A szexuális ösztön nem átok, hanem Isten ajándéka. Megvan ahelye az ember életében (a házasságon belül), és csak ott telje-sedhet ki, mint örömöt szerzô ajándék.

Az elôadás után a csoportbeszélgetések következtek az alábbitémákról:

• Az új Alkotmányba bekerült, hogy házasság csak férfi és nôközött lehetséges. Miért volt szükség egy ilyen pontra?

• Kell-e nekünk, református presbitereknek beszélgetni a hete-dik parancsolatról?

• Igaz, hogy a mai presbiterek többsége az idôsebb korosztály-hoz tartozik, de ez nem jelenti azt, hogy nem felelôs a körülötteélôkért, családtagokért, a gyülekezet ifjúságáért. Nagy szükségvan a családokban az imádkozó, Bibliában jártas nagyszülôkre.Ugyanilyen fontos a gyülekezetben a bölcs presbiter. A kamaszokgyakran nem a szüleikkel osztják meg titkaikat, szorongásaikat.Fel vagyunk-e készülve a biblikus válasz megadására?

• Tudunk-e Isten Igéjével válaszolni a mai kor kihívásaira:homoszexualitás, transzvesztiták, átoperálások, élettársi kapcso-lat, gender-törvény?

• Tudunk-e érvelni Isten Igéjével és saját életünk példájával atiszta házasság és családi élet mellett?

• Mit kezdhet magával az, akinek nincs házastársa? Beletörô-dik, vagy felvállalja? Mit jelent az egyik és a másik? Mi lesz akövetkezményük?

A csoportbeszélgetések után a helyi gyülekezet Macskazaj ne-vû dicsôítô csoportja szolgált ifjúsági énekekkel. Ez is rendhagyóvolt. A gyülekezetek gyakran korosztályi rétegekre szakadnak.Ezeket a rétegeket a lelkipásztor igyekszik a gyülekezetben együtttartani, de a rétegek között kevés a kommunikáció. Az idôsek le-nézik a fiatalok értékrendjét, kultúráját, kritizálják a templombana keresztyén könnyûzenét. A fiataloknak pedig elegük van a„nyúzós, depressziós” énekeskönyvi énekekbôl. Minden korosz-tály gazdagodna, ha felismerné a másik más-ságának értékeit, éstisztelné, becsülné azokat. Így lehetne közösséggé a gyülekezet,igazi családdá, ahol nem az tartja össze a tagokat, hogy minden-ki mindent egyformán csinál, hanem az, hogy tiszta szívbôl di-cséri Istent a maga talentumaival.

Az evangélizáción Varga Emese nekézsenyi lelkipásztor hang-súlyozta, hogy az erkölcstelen világban a Bibliát szavaival és tet-teivel hirdetô keresztyénekre van szükség, nem visszavonuló, kö-zömbös Jónásokra. „Ideje már, hogy az álomból felserkenjünk...Vessük el a sötétség cselekedeteit és a világosságban járjunk.”Kezdjük saját életünkben megvalósítani azt, amit másoktól elvá-runk!

Imádság és szeretetvendégség zárta a konferenciát.Csikai Sándor

Zubogy

PRESBITER20 év

2011. július-augusztus8

Verôfényes koranyári délelôtt gyülekeztek arésztvevôk az Arad megyei Kispereg paró-kiájának hangulatos udvarán, ahol a vendég-látó gyülekezet asszonyai frissen sült pogá-csával, kaláccsal, teával és kávéval kínáltákaz érkezôket. A gyönyörû virágokkal díszí-tett és szépen karbantartott templombanmegteltek a padsorok a nyitó áhítatra, melyenPapp József, az Erdôhegy-Kisjenô-i gyüle-kezet lelkipásztora szolgált. Az alapige az1Tim 6,3-12, a központi üzenet pedig aszolgatársi gondolat volt. Presztizs-harc he-lyett a lelkipásztoroknak és a presbitereknekegyütt kell keresniük a megoldásokat, mertcsak így lehet az új kihívásoknak megfelel-ni, az új feladatokhoz felnôni. Bizalmatlan-ság helyett az egymásra utaltság érzésének

kell érvényre jutni és így lehet megvalósíta-ni a krisztusi értékrend megôrzését. A köz-gyûlést és a konferenciát Venter Miklós, apresbiteri szövetség királyhágómelléki egy-házkerületi fôtitkára és Arad megyei elnökenyitotta meg.

Módi József esperes, Ágya-i lelkipásztor a147. Zsoltár verseivel köszöntötte a résztve-vôket, majd Dr. Tóth János, a Békés megyei

területi szervezet elnöke adta át az anyaor-szági szövetség üdvözletét, majd az ezt kö-vetô elôadásában az új reformáció szüksé-gességérôl vetett fel kérdéseket. Gondolata-ival arra kereste a választ, hogy meg lehe-tünk-e elégedve gyülekezeteink, presbitériu-maink, egyházunk mai helyzetével, illetve,hogy mit gondolna Kálvin János a mostanihelyzetrôl. Elôadásában felhasználta ésidézte Klaus Douglass „Új reformáció” c.munkájának néhány gondolatát. Kitért apresbiteri felelôsségre és arra a kritériumra,hogy a presbiteri szolgálatra való alkalmas-ság fontos feltétele a belsô elhívás és a bel-sô reformáció. Az alapkérdésekre az összeg-zô válasz az volt – amit minden bizonnyalKálvin is így gondolna –, hogy szükség van

új reformációra, hi-szen a reformáció-nak azt a célját,ami az újszövetségigyülekezeti formalehetô leghitelesebbmegközelítése, tö-kéletesen soha nemtudjuk elérni, ezértmindig keresni kella jobbítás lehetôsé-gét. A teremtett vi-lág változó körül-ményeihez való al-kalmazkodás ré-szeként pedig Isten

elvárja tôlünk, hogy a krisztusi törvény meg-tartásával és a megváltottságból fakadó há-laérzettôl vezérelve töltsük be küldetésün-ket, a változások miatt azonban ez a külde-tés más formában valósul meg a különbözôtörténelmi korokban. A konferencia végénaz elôadó a református köszöntések határoninneni és túli változatainak egységesítéséretett indítványt, hogy ezzel is nyilvánítsuk ki

közös anyaszentegyházhoz való tartozásun-kat: az anyaországban gyakorolt „Áldás, bé-kesség!” és a partiumi, erdélyi „BékességIstentôl!” üdvözlések „békesség” szavát aközpontba helyezve alakulna ki az „Áldás,békesség Istentôl!” református köszöntôformula.

A résztvevôk meghallgathatták VenterMiklós Arad megyei elnök beszámolóját, agyülekezetek képviselôinek helyzetjelenté-sét és a tervezett kisköri alkalmak szervezé-si feladatait, a testvéri beszélgetések pedigfolytatódtak a gazdagon terített estebédiasztaloknál.

Az áldozatos és szeretetteljes vendéglátá-sért köszönet illeti Váradi S. Károly lelki-pásztort és a kisperegi presbitereket, a gyü-lekezet szorgos asszonyait és fiataljait.

Dr. Tóth János

Aradi egyházmegyeKispereg

Lapunk elôzô számában megjelent felhívás-nak engedve a budapest-pasaréti gyüleke-zetben megtartottuk a presbiteri imanapot.

Már az istentisztelet is részévé vált az ese-ménynek. Az igehirdetésben Horváth Gézalelkipásztor az ApCsel 20,28 alapján aztemelte ki, hogy az egész gyülekezet az Úrtulajdona, Isten egyházának a része, amely-ben minden tagnak megvan a helye és sze-repe. Legfeljebb, aki még lelkileg halott, az,mint egy béna testrész használhatatlan a kö-

zösségben, de Jézus Krisztusnak van hatal-ma a béna meggyógyítására is.

Az istentisztelet után a presbiterek együttmaradtak imaközösségre. Uhri Imre gondnokbevezetôként elmondta, hogy a presbiterigyûlés egyetlen napirendi pontja a közösimádság. Ismertette a felhívásban megjelöltimatémákat, és kérte, hogy azok sorrendjétkövessük. Így tehát kezdtük Isten dicsôíté-sével és a hálaadással, majd idôrôl-idôre be-mondta a következô témát, vezetve evvel a

presbitérium gondolatait. Bár a presbiterekegy része hétrôl-hétre összejön, hogy imád-ságban az Úr elé vigye a gyülekezet ügyeit,mégis az egész presbiteri közösség részvéte-lével egy ilyen bôségesen odaszánt idô sokáldást és örömet hordozott.

Az 2012-es évben a presbiteri imanapnakjúnius 17-ét jelöltük meg. Jegyezzük elô mármost, hogy ne maradjon majd ki a misszióimunkatervbôl!

Dr. Viczián Miklós

Presbiteri imanap Pasaréten

PRESBITER20 év

92011. július-augusztus

Zempléni egyházmegyeSzerencs

Szerencsen került sor a Zempléni Egyházmegye ez évi presbiterikonferenciájára. A több mint tíz éve rendszeresen visszatérô al-kalmak nemcsak ismereteket kínálnak, hanem lelki felüdülést,lelki feltöltôdést is jelentenek. Az idén is meggazdagodva távoz-hattak a szép számmal összegyûlt testvérek. Az elsô nap – pén-teken – mintegy 80-an hallgattuk meg a tartalmas elôadásokat,míg a második napra majdnem kicsinek bizonyult a termünk a ta-lán 200-nál is több résztvevô számára. A konferencia vezérfona-lául – illeszkedve ahhoz, hogy 2011, mint a Család éve jelenikmeg sok országos programban – a családot választottuk.

Az elsô szó az Ige szava volt. Egeresi László tiszakarádi lelki-pásztor pénteki áhítatában a Márk 9,49-50 alapján arról beszélt,hogy mi is különbözôek vagyunk, akár a sótartók, de a lényeg abennünk lévô só. A só, ami infúziós oldatként táplál, gyógyít, amitartósít, a romlástól ôriz, és ami megízesíti életünket. Amivelmagunk is szolgálhatunk másoknak. A szombat reggeli áhítatonBerki Andrea lelkipásztor aZsolt 121,1-2 igeversekbôlkapott üzenetet tolmácsoltafelénk. A mai szorongó em-ber kérdése is ez: Honnanjô az én segítségem? Lás-suk meg a hegyek felett azUrat. Ott a segítség, onnankapjuk az erôt az akadályokleküzdéséhez, a „hegymá-száshoz”.

Péntek délután három,szombaton pedig hat elô-adás hangzott el.

Dr. Gyôri István, teoló-giai tanár Család az Újszö-vetségben címmel beszéltJézus földi családjáról, majda „ki az én anyám és ki azén apám?” kérdés kapcsánutalt a bôvebb családra, a lelki családra, a mennyei családra. Me-lyikhez ragaszkodunk (jobban)? Milyen jó az, ha nem kell vá-lasztanunk, ha a földi családunk egyben a lelki családunk is,minden tagja a mennyei családunk tagja is!

Örsi Anikó, református gimnáziumi tanár a Tizenévesek a csa-ládban címmel a kamaszkor nehézségeirôl és azok helyes keze-lésérôl beszélt. Sok-sok példával illusztrálva, szülôk és kamaszokvallomásait beleszôve, irodalmi idézetekkel fûszerezve tudomá-nyos igénnyel vázolta a gondokat és a keresztyén válaszokat.

Dr. Judák Endre, szövetségünk presbiterképzési titkára a pres-biterválasztásról és a presbiterképzésrôl tartott elôadást. Bibliaiidézetekkel világított rá a presbiteri elhivatottságra, a presbitertulajdonságaira és feladataira. Beszélt a presbiterképzésben szer-zett tapasztalatairól, kiemelve a kiskörök fontosságát.

D. Szabó Dániel, szövetségünk elnöke köszöntôjében a mennyeilátás szükségességét emelte ki. A presbiterek mint ôrállók egy-ben látáshordozók is, akik felelôssége nem korlátozódik csupána gyülekezetre, hanem ez a felelôsség egyben az egész nemzetértvaló felelôsség is.

Dr. Börzsönyi József, egyházmegyénk espe-rese Család az Ószövetségben címû elôadásá-ban arra mutatott rá, hogy a család: teremtésirend. Nem biológiai fejlôdés, nem társadalmiszervezôdés, hanem az Isten elrendelése. Ô ad-ja az anyaméh gyümölcsét, a gyermeket is.

Csomós-Kovács Ágnes pszichológus Krízis acsaládban címmel tartott szakszerû elôadásá-ban a hallgatóságot is bevonva beszélt a krízist elôidézô okokról,a külsô segítség szükségességérôl és arról, hogy a család, a sze-retetteljes közösség egyben védôfaktor is.

Bellai Zoltán, zsinati gazdasági bizottsági elnök elôadásánakcíme A Református Egyház gazdálkodása volt. Betekintést adotta gazdálkodó szervezetek sokféleségérôl (mintegy 1250 egyház-község + 393 intézmény), az egyház anyagi szükségleteirôl, egy-házunk saját bevételeirôl, valamint az állami hozzájárulásról. A

gazdálkodásban is a lelki-ség jelentôségét húzta alá:a valóban szükséges kiadá-sokra koncentrálást és azIsten Lelke által indítottadakozást.

Dr. Jeney András szeren-csi presbiter arról beszélt,hogy milyen is legyen, ho-gyan is éljen a presbiter acsaládban. A személyespéldaadás fontosságát rész-letezte, és azt emelte ki,hogy a Biblia ebben is mér-cét, zsinórmértéket ad.

Sándor Endréné 13 gyer-mekes lelkipásztor A nagy-család örömei címmel mon-dott el sok-sok csodát sze-mélyes életérôl. Mindnyá-

junk számára megható szavak hangzottak el az Istentôl kapottajándék elfogadásában rejlô boldogságról, arról a gazdagságról,amit a nagycsalád jelent és amelynek alapja az Isten anyagiakatis elôteremtô szeretete.

Virágh Sándor sárospataki lelkipásztor vezetésével éneket istanultunk, szombaton a ricsei és a révleányvári gyermekek mûso-ra melegítette fel a szívünket, akárcsak Horákné Lehoczky Lenkeújcsanálosi testvérünk bizonyságtétele.

Mindkét napunk evangelizációs alkalommal zárult, amelyekene sorok írójának veje, Tóth Tamás, kovácsvágási lelkipásztor ad-ta át Isten üzenetét. Pénteken a Márk 2,13-17 által szólított megbennünket: az áldott orvos maga keresi meg a betegeket, enged-jük, hogy megtaláljon bennünket. Járjunk a kezelésre, az Istengyógyító kezelésére. A szombat esti ige a Zsid 11,1-3 volt. Nema definíciója ez a hitnek, hanem a következménye: a remélt dol-gok valóságáé. A világ azt mondja: hiszem, ha látom. Az Ige pe-dig: ha hiszel – látsz!

J.A.

PRESBITER20 év

2011. július-augusztus10

Amikor Hitler a német protestánsok körében jelentkezô – vele szem-ben álló – erôs hitvalló törekvéseket le akarta törni, egy rendkívülilelkipásztori gyûlésen a következô kijelentést tette: „Vegyék tudo-másul önök, hogy a német népért én hordozom a felelôsséget!”

Volt ezen a konferencián egy Niemöller Márton nevû lelkipásztor,aki az elsô világháborúban tengeralattjáró kapitány és nagyon elszánt,kemény katona volt. Be sem akarta fejezni a harcot a háború végén,még saját parancsnoksága felszólítására sem. Amikor végül mégisfelszínre jött a tengeralattjáróval, sôt, a következô idôkben az is fel-színre került benne, hogy mennyire az ördög mestermûve a háború,beiratkozott a teológiára és elvégezte azt. Ezért és így vehetett résztlelkészként ezen az említett konferencián.

Ez a kemény katona most már Isten igéjétôl megragadva, hitbenis férfiúvá válva, a következôket válaszolta Hitler kijelentésére:„Führer, azt a felelôsséget, melyet Isten helyezett a vállunkra a né-met népért, ön sem veheti le mirólunk!”

Hitler megérezte a megnyilatkozás erejét és veszélyét, és mint„személyes foglyát” záratta börtön-be! Isten csodája volt, hogy a bör-tönben megélhette a háború össze-omlását, és hatalmas erôvel hallhat-tuk ôt még mi is, szólani a Debre-ceni Teológián.

Miért jegyeztem el ilyen nagyonlerövidítve ezt a történetet? Azért,mert anélkül, hogy rossz és megen-gedhetetlen beazonosításokat vé-geznénk, a magyar református ôrál-ló presbiter és a belôlük formálódottSzövetség és bizonyára egész egy-házunk, sôt protestáns világunk, deaz egész magyar keresztény, ke-resztyén közösségünk hordoz olyan felelôsséget Isten elôtt – ezért anemzetért –, melyet senki le nem vehet a vállunkról. Sem a racioná-lis okosság, sem a liberális etikai relativizmus és cinizmus, sem amásság megszállottjai. És még a nemzeti eladósodottságunk meg-örökölt nyomorúságával és súlyával sem engedhetjük meg, hogy ide-gen erkölcsök tanítói néma ebekké tegyenek.

Hálásak vagyunk Istennek, és embertárainknak is, ha hasznosanmunkálkodhatunk. Nagyra becsülünk minden társadalmunkban ésnemzeti életünkben tapasztalhat jó szándékot, és erôfeszítést, és szû-kebb körünknek, lelki otthonunknak, református világunknak aján-dékaiért és nyugalmáért áldjuk az Urat. Nagy tisztelettel tekintünkaz Európai Unió közösségének, vezetésének minden értékmegôrzôés értékteremtô erôfeszítésére, de nem hallgathatunk a „lelkiünkbékéjéért és zavartalanságáért” létkérdéseinkben.

Az a reménységünk, hogy ezekben a kérdésekben nem szemben-állásban vagyunk hívô testvéreinkkel, hanem sokkal inkább egymáskezeit kell megerôsítenünk az Úrban, és a különbözô feltörô, de leg-alább jelentkezô hangokat harmonizálnunk. Felelôsek vagyunk egy-másért minden életmentô gondolat, cselekedet megbecsülésében, éssem egy magyar református presbiter, sem egy Szövetség, de azegész magyar biblikus hívô világunk együtt sem hagyhatjuk magáraa kormányunkat, az élet védelmében tett kezdeti lépéseiben, és táma-dottságában.

Nézzünk két ténnyel szembe. A 152 ezer meghirdetett középfokúiskolai helybôl, az általános beiratkozás után 56 ezer üresen maradt.A helyek közel 30%-a. Ebbôl következik, hogy az az 7 ezer gyer-

mek, akik a felvételin nem kerültek be, most 16-szor több helyre pá-lyázhatnak – egy rendkívüli felvételi eljárással –, mint ahányan van-nak. Mindnyájan tudjuk, hogy a szakiskolákban minden más szem-ponttal együtt – talán – még szomorúbb állapotok találhatóak.

Móricz Zsigmond megírta, hogy Erdély elvesztésének egyik fájóoka, éppen a gyermektelenség volt. A Dunántúli egykézés ellen re-formátus lelkipásztorok is hôsi küzdelmet folytattak. Sokáig kortár-sai lehettünk Fekete Gyulának (Éljünk magunknak?), aki írókéntazért kezdett közgazdasági tanulmányokat folytatni – ezt tôle hallot-tam –, hogy a szakma számára is bebizonyítsa, milyen következmé-nyei lesznek életgyakorlatunknak. Dr. Tapolyai Mihály meghurcoltés bebörtönzött – Európában és Amerikában is ismert – kiváló orvos-tudós és lelkipásztor, az abortusz elleni küzdelem egyik zászlóvivô-je Magyarországon és a nagyvilágban, nemrégen megjelent posthu-mus könyvében megdöbbentô tényekrôl ír. Arról, hogy az ’56-os for-radalom leverése után, oroszosan ejtve és törve magyar nyelvünket,egy delegáció hozta az abortusz bevezetésének azonnali kötelezett-

ségét a minisztériumokba. A forra-dalom leggyilkosabb megtorlásavolt ez a birodalom részérôl. És aNemzet belement a csapdába. Dr.Drenyovszky Irén, egész orvos csa-ládjával, munkatársaival, és a Tál ésKendô – hívô orvosok lapja –, dereformátus és sok más kiváló lap is,különbözô felekezeti háttérrel, kez-dettôl fogva küzdött a magzatgyil-kosság ellen. Hogy milyen válságonmentek át ebben a kérdésben, nagy-szerû, de lelkiismeretükre hallgatótudós orvosok, hallgassák meg, ol-vassák el Dr. Ferenczi Péternek, a

társaság elnökének és munkatársainak írásait és bizonyságtételeit.(Tál és Kendô)

Gondoljuk el, 6-7 millió abortált gyermek egy szûk nemzedéknyiidô alatt. Majdnem egy teljes nemzet nagysága. Minden évben egymohácsnyi magzati halottunk van, kiket nem az ozmán török, ha-nem mi magunk öltünk meg.

És amikor végre egy nagyon visszafogott, szeretetteljes, de re-ménységre jogosító lépésként megjelenik az életvédelmi plakát, egymagzattal és egy lehetôséget jelentô felirattal: „Azt is megértem, hogynem vagy még kész reám..., de inkább adj örökbe, hadd éljek”, ak-kor a magzatukat elpusztítók, és azt kivitelezôk alapjogaikért felelôseurópai biztos (mert a magzat alapjogairól úgy tûnik, szó sem esik...!)felszólítja az ezeréves – Európáért és Európa miatt ismételten kivér-zett és végül vandál módon feldarabolt – nemzetünket, melynek sza-badságharcait mindenkor leverették, vagy hagyták leveretni, hogyállítsuk le a „kampányt” és európai pénzen ne akarjuk védeni a mag-zatainkat.

Hogy is mertünk arra gondolni, hogy XXI. századi nôideál szabad-ságának az abortuszban megvalósuló kiteljesedését korlátozzuk. Ol-vashattuk, hogy a „kampány” az EU-ban is mélységes megrázkódta-tást, egész földrészünkre kiható traumát okozott. Akkor történt, amikorrádöbbentek, hogy békés, nyugodt európai életvitelünk természetes,mindennapi rendje szerint – százszámra EU színvonalon – rutinosan,szétvagdalt, Isten teremtményei helyett most ez a plakát megsérthetia magyar embermillióknál nyilván magasabbra taksált „alapjogokat.”

(Folytatás a 17. oldalon)

Magzat-, és jövôvédelem

Hol és mikor mondhatunk le a felelõsségünkrõl?

PRESBITER20 év

112011. július-augusztus

Hûséges, hajdani elôdök utódakéntvégeztem/végzem szolgálatomat

„Ti vagytok a világ világossága” (Máté 5,14)

Jókai Mór Pápai Páriz Ferenc Az én fényképem helye Kazinczy Ferenc báró Wesselényi Miklós

Arany János Apáczai Csere János gróf Tisza István gróf Teleki Sámuel Kós Károly

Ady Endre Ádám Jenô gróf Mikó Imre

Kövesdi Kiss Ferenc Dr. Bíró Sándor Máté János

Pilder Mária

PRESBITER20 év

2011. július-augusztus12

Idén sok szó esik az önkéntességrôl, azönkéntes munkáról. Egyházi, civil szerve-zeti és állami felhívások bíztatnak önkén-tes munkavégzésre, ami annyit jelent, hogyszükség van olyanokra, akik fizetség nél-kül, önszántukból végeznek munkát vala-milyen hasznos és jó cél érdekében. Sze-métgyûjtés parkokban, árvízvédelmi mun-kák, a vörösiszap okozta szennyezôdés el-távolítása – ezek azok a munkák, amelyekkétségtelenül hasznosak és azok iránt, akikezt vállalják, mindenki tiszteletet érez.

Ugyanakkor azt is meg kell állapítani,hogy az önkéntes munkavégzés engedel-mességet is kíván azok iránt, akik azt fog-lalkozás-szerûen irányítják. Ennek jellem-zô példája az önkéntes katonai szolgálat,ahol az önkénteseket mindig hozzáértô, akatonai szolgálat részleteit pontosan is-merô parancsnokoknak rendelik alá. Azönkéntesség ugyanis általában nem jár azadott területre vonatkozó szaktudással ésismeretekkel. Az önkéntes munka volta-képpen mindig egyfajta alárendeltség, en-gedelmeskedés és így az önkéntes munkátvégzôk iránti bizalom csak arra terjed ki,hogy munkájukat lelkiismeretesen, de azirányításnak teljesen megfelelôen végzik.

Ezek szerint önkéntesen csak annyibanvégezhet valaki munkát a saját feje után,

amennyiben az beleillik a kiadott parancskeretei közé. Mit kezdjünk akkor az ön-kéntes egyházi szolgálatokkal? Hiszenazok az egyházi tisztségviselôk, akik nemalkalmazottai az egyháznak, és itt elsôsor-ban a presbiterek és az egyházközségigondnokok, akik az egyház részérôl rend-szerint semmiféle juttatásban nem része-sülnek, önkéntes munkások, felettesükneknem tekinthetik a lelkipásztort, hanemlegfeljebb a presbitérium testületét, amelymegint csak önkéntesekbôl áll.

Egészen konkrétan: honnan kapja apresbiter és az egész presbitérium az irány-mutatást arra, hogy munkáját milyen terü-leten, hogyan, meddig végezze? Erre akérdésre a következô válasz adható:

1. A presbiterek és a presbitérium pa-rancsoló ura és gazdája maga az Úristen,munkájára nézve az eligazítást Tôle kell,hogy kapja.

2. Azok az egymást segítô kommuniká-ciós eszközök, amelyeken keresztül az el-igazítás eljut a presbiterekhez: az Ige, ahitvallásaink és bizonyságtevô testvérek –elsôsorban a lelkipásztor – szava.

3. Ezeket a kommunikációs eszközöketa presbiternek mind fel kell használnia, hatájékozódni akar önként vállalt szolgála-tának területérôl és módszereitôl. A Pres-

biteri Szövetség emiatt szorgalmazza apresbiterképzést bibliaiskolák, egyházis-mereti és egyháztörténeti elôadások, gyü-lekezetépítési módszerek ismertetése, hit-vallásaink közös tanulmányozása formá-jában.

4. Az önkéntes szolgálat iránti bizalomannál nagyobb, minél inkább kiviláglik,hogy a presbiter ismeri Ura akaratát szol-gálatára nézve és különösen, ha hûsége ésmunkájának pozitív eredménye is nyilván-valóvá válik. Erre kell minden presbiter-nek törekednie.

5. A parancsoló Úrral folyamatos kap-csolatban kell lennie igeolvasás, napi csen-desség útján, hogy megtudja, mi a napi te-endôje, elkérje az iránymutatást a felvetô-dô problémákban és azt is megtudakolja,meddig van szükség a szolgálatára, nehogysaját büszkesége akadályozza meg abban,hogy a már nem rá bízott feladatot to-vábbra is vállalja.

Adja Isten, hogy a presbiterek önkéntesszolgálata iránti bizalom a fentiek alapjánerôsödjék meg kölcsönösen a presbitériu-mokban, a presbiterek és a lelkipásztorközött, a gyülekezetekben, sôt, az egésztársadalomban.

SzS

Önkéntesség és bizalom

� Sütés forró hamuban. A lapos tésztát (palacsinta formájú)vagy a tüzesre hevített kôre tették, s rá forró hamut szórtak,vagy pedig két rakás forró hamu között helyezték el. Az ígysütött kenyér sótlan volt és azonnal el kellett fogyasztani.Ilyen forró sült-pogácsát (a) evett Illés (1Királyok 19,6),s ilyet kaptak a tanítványok is az Üdvözítôtôl (János 21,9és 13).

� Sütôlap. A sütôlap (a) kovácsolt vasból készített kerektál volt. A sütôlapot néhány kôre helyezték el, és ágakból(b), hulladékfából (rôzse) tüzet raktak alá. A sütôlapot a3Mózes 2,5 és az Ezékiel 4,3 vasserpenyônek nevezi. Asütôlap mögött fa tésztástál (c), azaz „sütôteknô” (5Mó-zes 28,5) látható.

� Sütôkemence. A sütôkemence ezen formája égetettagyagból készített cilinder. Alul nyílás van (a) a léghuzatbiztosítására. Felsô széle kissé befelé hajló (b), hogy a ke-nyeret sütô háziasszony könnyebben ragaszthassa rá (fa-la belsô oldalára) a meggyúrt tészta-masszát. Mellette fá-ból vagy agyagból készített teknô (c), melynek tetejénformálhatták a tésztát.

� Sütôkemence. Az ilyen sütôkemencének külön rekeszevolt a tûz (a) számára is. Felül a sütôlap. Sütôjének teteje

kupola alakú, bolthajtásszerû kiképzéssel, a felsô sütôrészbenelôl nyílás (c) a kenyerek berakására. A sütôkemence mellettkerek kenyér látható (d).

Bibliaismeret: kenyérsütés

1 2

3 4

PRESBITER20 év

132011. július-augusztus

1945. április 23-án a Kassáról a magyarhatár felé vezetô úton kis tejeskordé ha-lad. Lesoványodott vénséges gebe húzza-vonja. Neki már nehéz a teher. Háromszor50 kg-os csomag és egy háromtagú család.Dr. Szabó Lajos kassai lelkész, teológiaitanár hajtja. Neki még nehezebb. A fosz-togatók prédájára hagyta négyszobás la-kását, 3000 kötetes könyvtárát, s fôleg lét-bizonytalanságra ítélt híveit. Benes csehminiszterelnök alkut kötött Sztálin gene-ralisszimusszal, hogy Kárpátaljáért cseré-ben deportálhatja a német és a magyar la-kosságot. A Benes-dekrétumok könyörte-lenek, embertelenek. 2011-ben még az EUsem mer velük ujjat húzni...

Kassa 66.000 lakosából 56.000 a ma-gyar. A „felszabadulást” követôen háromszlovák nyelvû újság jelenhet meg: a kom-munista Pravda, a nacionalista Demokratés a kormány lapja a Narodna Obroda. Egyhónappal a szovjetek megérkezte után1945. február 27-én kerül sor az elsô ki-utasításokra és teljes vagyonelkobzásokra.Március1-jén elkezdôdött a magyarok tö-meges kitelepítése. Éjféltájban kézbesítet-ték a végzést. Hajnalban indulni kellett amagyar határ felé. Április 23-án került sorKassa református lelkipásztorára.

1942. június 16-án beiktatási szolgála-tát Habakuk könyve 2,1 alapján végezte.Így kezdte: „Ez az ôrhely nem lesz nekemelefántcsonttorony, ahol meghúzódva avilág zenéjétôl, szép ékes szavakat penge-tek sorba fületek gyönyörködtetésére. (Ôaz „elefántcsonttornyot” nem szocialistairodalomtörténészként, hanem reformátusegyháztörténészként emlegette. UgyanisKálvin János kortársa volt a nagy tehetsé-gû Michel de Montaigne úr, aki miközbenhugenották tízezreit végezte ki a franciaellenreformáció – ô nem hagyta magát za-vartatni. „Gondolkodott”. Kastélya parkjavégében állt egy torony. Ennek felsô eme-letére húzódott az elefántcsont faragvá-nyokkal díszített szobába, hogy még a há-zi cselédség se zavarhassa. (Megj. P. V.)Nem zengô érc és pengô cimbalom keze-lôjének, nem fülek gyönyörködtetôjének

jöttem ide. Ez az ôrhely csaták helye lesz.A felelôsség és hûség bástyája. Veszendôlelkeket kell menteni...”.

Három esztendô adatott e szolgálatra.Kórházvonatok hozták a sebesülteket a

Don-kanyarból. Kassán (Szálasi Ferencnyilas „fôtestvér” szülôvárosában szervez-ték az elsô gettót a nyitott téglagyári szí-nekben. Naponta százával haltak meg azidehurcolt zsidók. Menteni kellett, akitcsak lehetett. Kit (tömegesen) a reformá-tus egyházba való befogadás által, kit he-gyekbe a partizánokhoz. Az egyházak ve-zetô lelkészei közös küldöttségben menteka nyilas rendôrparancsnokhoz, aki dörge-delmesen szónokolt megmásíthatatlan pa-rancsról. A fô utcán fákra akasztott és többnapig közszemlén hagyott katonaszöke-vények, parancsmegtagadók, zsidók vagyéppen londoni rádiót hallgató „ellenség-gel cimborálók” holttestei között vezetettútjuk.

Mind e rémség közepette befejezte aKassai Kálvinista Krónika c. mûvét, mely-ben nagy részletességgel megörökíti az it-teni reformátusság történetét 1644–1944között. Még az utolsó pillanatban is koc-kázatos útra indult. A délvidéki Dráva-szögbe ment, hogy Borkó Júliával interjútkészítsen életérôl. Erre soha többet alkal-ma nem nyílott volna! Borkó Júlia 1947-ben meghalt. Délvidéken partizánviláglett. Ô maga pedig hontalanná.

A határt átlépve Sárospatakra indultak.Unokabátyjától, dr. Szabó Zoltántól reméltsegítséget. A Teológia professzora azon-ban éppen a sátoraljaújhelyi börtön foglyavolt. (Egyébként ô volt a magyar faluku-tatás alapítója és mozgató lelke. Ország-gyûlési képviselô.) Néhány hónapra Vaj-dácskára mehetett helyettes lelkésznek,mivel az ottani lelkész – Jánosi Ferenc –(Nagy Imre késôbbi veje) – éppen a hon-védelmi minisztérium államtitkára volt aKommunista Párt színében.

Hamarosan Taktaszada lett és maradtélete végéig szolgálati helye és otthona. Ittnem azt tette, amit egykor szeretett volna,hanem tette azt, amit lehetett. Ô az egy-

háztörténet professzora, a néprajz mesteritollú kutatója, fiatal korában a háború elôt-ti magyar kormány Hajdú-Bihar megyébekinevezett szociális kormánybiztosa, aKiss Ferenc által létrehozott Országos Re-formátus Szeretetszövetség egykori uta-zótitkára a Taktavidék szellemi múltjáttárta fel. Munkáját a Magyar TudományosAkadémia adta ki!

Losoncon született, Radostyán község-ben nevelkedett. Sárospatak formálta nagylátókörû közéleti emberré. A Szeretet-szolgálatnál Pap Béla utóda. E szolgálatikörében hónapszám vasúti fülkében élt,mert járta az országot Rahótól Siklósig,Brassótól Sopronig. Itt írta cikkei, novel-lái százait. Pl. az „Antikrisztus a Tiszánál”címût így kommentálja egyik méltatója:„Ha minden lelkész így tudna beszámolnimunkájáról, talán a földkérdés körül idô-zô magyar parlament is hamarabb juttatnaföldet, munkát, kenyeret a magyar pa-rasztproletárok éhezô hadának a Krisztusvisszajövetele napjánál.”

Még megérte szeretett Sárospatakja fel-támadását. Nyolcvanévesen, botra támasz-kodva ment egyháztörténeti óráira. Tarso-lyában volt a magyar református egyház-történet sok száz oldala. „Utolsó szalma-szál” c. életrajzában mondja: „Már itt le-írom, hogy Taktaszadát az itt eltöltötthosszú évtizedek alatt soha nem érezteminternáló tábornak, senki szigetének, Ro-dostónak, vagy vakvágánynak...”

Dr. Papp Vilmos

XX. századi „gályarab”-prédikátorok

PRESBITER20 év

2011. július-augusztus14

Örömmel olvastam a „Felhívás”-t a laplegutóbbi számában: Jelentkezzenek azok,akiknek a Presbiter valamennyi, illetvelegalább 10 évfolyamának példányai meg-vannak. A kapott áldásokért hálákat advamondhatom, hogy – sajnos a legelsô számkivételével – a lap mindegyik számát ôr-zöm, idônként egyes cikkeit újra elolva-som. Az idô múlásával ez sokféle élményt,érzést vált ki az emberben.

1991. február 24-én, fiam 18. születés-napján választott meg a gyülekezet pres-biterré Nagykôrösön, és március 10-én, azeskütétellel lettem presbiter. Már nem em-lékszem, hol és mikor találkoztam a lappal.Az bizonyos, hogy nagyon megragadott azEmlékezetes presbiterek sorozatnak TiszaIstvánról szóló része. Fogékony vagyok azanekdotákra, a humorra, ezért is ragadottmeg ennyire Papp Vilmos nt. úr írása. Meg-próbáltam megszerezni a hiányzó lapszá-mokat is, ebben Váczi Gábor testvérem se-gített. A legelsô számot ô sem tudta meg-szerezni, akkor még nem lehetett nyakra-fôre fénymásoltatni. Ha ô akkor nem pó-tolja a hiányzó lapszámokat, akkor mostnem írnám ezt a levelet.

2000-ben már nem mertem elfogadni apresbiterré jelölést. Kenyérkeresô mun-kámban, családomban egyaránt olyan fe-szültségek jelentkeztek, amelyek ismerttéválása esetén azt mondhatták volna: „Hogylehet ez, hiszen ô/apja református presbi-ter?” Emellett úgy éreztem, elfogytak azoka feladatok, amelyek megoldásában részttudtam volna venni. (Nem mintha nemlennének súlyos, illetve másféle felada-

tok.) A gyülekezet mégis megtisztelt azzal,hogy tiszteletbeli presbiterré választott.Mikor pedig betöltöttem 65. évemet, mió-ta ingyen utazhatok, Budapesten nem kellgyalogolnom, hanem nyugodtan felszáll-hatok jegy nélkül villamosra, buszra, me-hetek trolival, metróval, nos, akkortól

kezdve nem gond elutazni Pestre vagybárhová közgyûlésre, konferenciákra. Jóott lenni!

És ott találkozhatom olyan régi kedvesismerôseimmel, akiknek neve felbukkan aPresbiter oldalain is. Így például NemesGáborral Szegedrôl, aki néhány évvel fe-lettem járt az egyetemen, ugyanannál azoktatónál írtuk szakdolgozatunkat (illetveô doktorált is), Mester Lajosné KovácsMáriával, aki – szintén Szegeden – egye-temi hallgatóként ugyanabba az ifjúságibibliakörbe járt. Vagy másodunokatestvé-remmel, akivel évek óta nem találkoztam,Nagy Ferenccel Siklósról. Sajnos az ôédesapja, Nagy Ferenc József, gyermek-korom szeretett Feri bácsija már nem tud

hosszabb idôre eltávozni Kisharsányból,most töltötte be 88. évét, édesanyám uno-katestvére, a Presbiteri Szövetség korábbielnöke. Hogy még régi ismerôs nevet em-lítsek, jó volt olvasni Komlósi Piroska ne-vét, akit Pécsen még Pirinyó néven becéz-tünk, mint gimnazista kislányt.

A cikkek tartalma nagy örömmel tölt el.A legutóbbi számban megragadott az egyiklegszelídebb ember szent haragja, Táma-dások idején címû írásában. Beszélgeté-sekben, érvelésekben jól felhasználhatógondolatokat kaptam tôle. Sorolhatnámtovább.

Néha bosszankodom is! Volt egy idô-szak, mikor a lap tele volt – finoman szól-va – „sajtóhibákkal”. Egyházi kiadványa-inkra ez ma is jellemzô! (Meg pl. az Ale-xandra Könyvkiadó termékeire.) Amikora Százszorszép Kft. gondozta a lapot, ezekszáma lecsökkent. Amióta a Rosenthal Kft.vette át a feladatot, alig lehet találni ilyes-fajta szeplôt. Vagy amikor Sepsiszent-györgyrôl kérnek támogatást a templom-építéshez! Olvasván a hirdetést azt hihet-nénk, hogy ott nincs, nem is volt még re-formátus templom. (Ezt nem is állítják, deúgy is értelmezhetjük.) Nyilvánvaló, hogyúj gyülekezet vált ki a teljes szentgyörgyi-bôl, és ôk építenek templomot? A felhí-vásból ez nem derül ki.

Elnézést kérek a hosszadalmas jelent-kezésért. A mindenható Úr áldása kísérjea Szerkesztôség minden tagjának életét,munkáját!

Tóth IstvánNagykôrös

Felvidék

20 éves lapunkról – presbiter szemmel

A pünkösdöt követô Szentháromság va-sárnapon került sor a Kassától keletretalálható Deregnyôn/Drahnovban a te-rületi nôszövetség konferenciájára, me-lyen nôi és férfi presbiterek is részt vet-tek szép számmal. Az alkalmon lapunkfelelôs szerkesztôje, Dr. Békefy Lajoslelkipásztor igehirdetéssel, és elôadá-sokkal szolgált.

A 16. század második felétôl létezik re-formátus gyülekezet Deregnyôn, mivel afalu birtokosa maga is reformátussá lett

ebben az idôben. 1730-ban Lónyai Ferenclesz a falu birtokosa, aki a környezô fal-vakból vallásuk miatt elûzötteket befogad-va igyekszik gyarapítani a falu lakosságát.Az 1836-ban elkészült templomot köve-tôen 1849-re készül el a református isko-la és tanítólakás új épülete. Az új parókia1897-ben készül el. A 2. világháborút kö-vetôen a gyülekezetet évtizedekre meg-fosztják javainak jó részétôl, s a gyüleke-zet lélekszáma csökkenni kezd, ami az el-vándorlás eredménye. A 20. sz. utolsó év-tizedében a gyülekezet, hathatós nyugati

támogatással és helyi adakozással, Mgr.Csoma László lelkipásztor odaadó szolgá-latával felépíti konferencia központjátReformátus Tanulmányi Központ néven,ahol évenként 25-30 rendezvényt, konfe-renciát, ifjúsági és gyermektábort szer-veznek. A gyülekezet 1993-tól havonkéntmegjelenteti a Református Újságot, 1994-tôl pedig a Szeretetnaptárt.

A jól szervezett és szép rendben tartotteklézsia templomában délelôtt végzett ige-hirdetôi szolgálatot lapunk felelôs szer-kesztôje, aki átadta a jelenlévôknek a Pres-

Kálvinnal Deregnyõn

PRESBITER20 év

152011. július-augusztus

RimaszombatNagy Ákos gömöri esperes testvérünkmeghívására a Szövetség elnöksége ré-szérôl Szabó Dániel elnök, Bodnár Ákoselnökségi tag és Szilágyi Sándor fôtitkárrésztvett a Szlovákiai Református EgyházGömöri Egyházmegyéje presbiteri konfe-renciáján, Rimaszombatban.

Géres Róbert püspökhelyettes nyitóáhítatát követôen Kocsis Attila, a magyar

Közigazgatási és Igazságügyi Minisztéri-um Nemzetpolitikai Államtitkársága Ten-gerentúli Osztályának vezetôje, aki egyéb-ként évekig az Egyesült Államokban azegyik református egyházmegye esperese-ként szolgált, elôadást tartott az amerikaimagyar gyülekezetek helyzetérôl. El-mondta, hogy ezek-ben a gyülekezetek-ben a presbiterek85%-a már nem be-szél magyarul, deennek ellenére szol-gálatuk nagyon fon-tos szerepet játszika gyülekezetek éle-tében. Idézte Szöré-nyi Levente zene-szerzô egy mondá-sát, miszerint „a ká-vé nem a cukortóllesz édes, hanem akeveréstôl”, amivelarra utalt, hogy agyülekezetek élete– Urunk kegyelmébôl – a presbiterek ak-tivitásának is a függvénye. Szükséges,hogy a presbiterek a lelkipásztornak ésegymásnak hittársai, sorstársai, bajtársaiés harcostársai legyenek. Kiemelte, hogyaz USÁ-ban óriási távolságok vannak a

templom és az egyháztagok lakóhelye kö-zött; van olyan, aki másfél órai autózássaléri el a templomát. Sok a szórvány, ame-lyeket havonta csak egyszer tud a lelkészmeglátogatni, a közbensô idôben a presbi-terek tartják fenn a hitéletet úgy, hogy alelkipásztor nélküli vasárnapokon egypresbiter felolvas egy igeszakaszt, másikukimádkozik, a harmadik a hirdetéseket ol-

vassa fel...A Szövetség elnö-

ke üdvözölte a kon-ferenciát, fôtitkáravetített képes elô-adáson ismertette aSzövetség céljait éseszközeit, majd dr.Bodnár Ákos kértea presbitereket:„Tedd meg mindazt,ami a kezed ügyébeesik, és amihez erôdvan” (Préd 9,10).

A rimaszombatigyülekezet jóvoltá-ból kínált ebéd után

a konferencia az Egyházkerület Gyûjte-ményi Házában részt vett Pósa Lajos em-lékkiállításának megnyitóján. Kun MiklósJenô irodalomtörténész ismertette a mél-tatlanul elfeledett Pósa Lajos munkásságátés annak hatását a gyermekek nevelésére„Az Én Újságom” hetilapon keresztül.

Nem mindenki tudja, de a magyar refor-mátus gyermekek százezrei által még mais használt esti imádság, az „Én Istenem,jó Istenem” szerzôje a gyermekek kedveltPósa bácsija volt.

SzS

biteri Szövetség elnökségének köszönté-sét is. Az istentiszteleten Mgr. CsomaLászló helyi lelkipásztor megkonfirmáltaaz USA-ból erre az alkalomra hazatért fia-tal testvérünket, kedves példáját adva agyülekezeti hûségnek. Délután a Tanulmá-nyi Központba több szomszédos gyüleke-zetbôl érkeztek az érdeklôdôk. Jelen voltFülöp Sándor ny. esperes, továbbá FülöpAngéla iskei lelkésznô, a Szlovákiai Re-formátus Nôszövetség elnöke is. Dr. Bé-kefy Lajos vetítettképes elôadásban mu-tatta be reformátorunk kiterjedt levelezé-sét, amely révén kora elôkelô hölgyeivel,de a lyoni és a párizsi börtönben hitük mi-att sínylôdô hitvalló református/hugenottanôtestvérekkel is tartotta a kapcsolatot.Kálvin lelkigondozói habitusa ugyanúgymegjelent leveleiben, mint a reformátushit védelme, illetve a katolikus hitrôl az újhitre tértek lelki-szellemi erôsítése. Leve-lezése során egészen a Litván Fejedelmiudvarig eljutott szellemi világossága, ren-díthetetlen evangéliumi meggyôzôdése, éssokakat támogatott református hitük meg-ôrzésében. A prezentációs elôadás utánkét rövid referátumban szólt az elôadó az

idén fennállása 20. évfordulóját Istennekköszönô Presbiter címû lap szolgálatáról akárpát-medencei magyarság és reformá-tusság életében, valamint a Nôk Világima-napjának létrejöttérôl, hazai elterjedésérôl,el egészen addig, hogy öt éve a hazai éskülföldi börtönökben is megtartják ezt azalkalmat magyar református kezdeménye-zésre. A jelenlévôk kitartó érdeklôdésselés az elôadások szünetében testvéri beszél-getéssel tették emlékezetessé az összejö-vetelt, melyrôl a résztvevôk a Presbiter c.lap több száz példányából is vittek ma-gukkal gyülekezetükbe.

(r-y-g-a)

PRESBITER20 év

2011. július-augusztus16

ErdélyKolozsvár

Az Erdélyi Református Egyházkerületbenkerült sor arra a kétnapos presbiteri konfe-renciára, amelyet a két kolozsvári egyház-megye területi szervezete közösen készítettelô. Témája a „Presbiteri választások elôké-szítésének fontossága” volt.

A konferencia rangját jelentôsen emelte,hogy a megnyitót követôen Dr. Pap Géza, azEgyházkerület püspöke az 1Pét 2,5 alapjántartott igehirdetésében üdvözölte a konferen-ciát és kiemelte, hogy lelki ajándékok, áldo-zatok nélkül nincs egyház, nincs közösség,nincs nép, nincs társadalom és nincs jövô. Apresbiterek lelki áldozatainak legyen jó illa-ta, legyen hatással környezetükre, gyüleke-zetükre, népükre.

A konferencia elsô elôadását Dr. Kolum-bán Vilmos professzor tartotta a presbiteritiszt történetérôl az egyháztörténelemben.Az Ó- és újszövetségi kezdetek ismertetésesorán elmondta, hogy amikor Pál apostolpresbitereket és diakónusokat hagyott magaután a gyülekezetekben, azokra a gyülekezetminden szolgálatát – a lelki szolgálatokat is– rábízta. Vázolta az evangélikus egyházbanmegszervezett konzisztóriumok szerepét, agenfi presbitérium szerepét és tevékenysé-gét, valamint utalt a francia, holland és skótreformátusok gyülekezeteiben szervezettpresbitériumokra. Erdélyben 1668-ban kerültsor az elsô presbitériumok megalakítására,amit a püspöki teljhatalom felülvizsgálata-ként több évtizedes harc elôzôtt meg. A fô-gondnokok választását és a presbiterek anya-gi felelôsségét az egyházközség vagyonáértaz Erdélyi Fôkonzisztórium 1702-ben ren-delte el.

Az elsô nap délutánján került sor Dr. SiposGábor egyházjogi szempontú elôadására „Apresbiter, mint tisztségviselô kánonbeli (egy-házi törvényekben meghatározott – szerk.)jogai és kötelességei” címmel. Megjegyez-te, hogy a Kánon többségükben kötelessé-geket határoz meg, jogokat csak elvétve.

Ôsz Elôd és munkatársai, Kovács Mártaés Horváth Iringó figyelmet érdemlô elô-adást tartottak az egyházközségi vagyontár-gyak tárolási és megóvási kérdéseirôl. Be-számoltak arról, hogy az egyházközségi irat-tárak, klenódiumok, hímzett terítôk tárolásaaz esetek többségében nem megfelelô és ta-nácsokat adtak azok helyes tárolására. El-mondták, hogy a 70-es években államilagbegyûjtötték az anyakönyveket és az egy-házközségi levéltárak tartalmát és a mai na-pig sem sikerült azokat visszakapni. Remé-lik, hogy egy új törvény lehetôvé teszi majd,hogy ezek visszakerülhessenek azokhoz a

gyülekezetekhez, ahol a tárolásuk megold-ható.

Az elsô nap záró áhítatának megtartásáraa szervezôk felkérték missziói titkárunkat,dr. Viczián Miklóst, aki a Márk 9,14 és kö-vetkezô versek alapján arról beszélt, hogy aMárk evangéliumának a kalauz szerint olva-sott legutóbbi részei szinte mindenben tük-rözik egy gyülekezet szolgálatait és esemé-nyeit.

A második napon a nyitó áhítatot OláhJózsef, a Kolozsvári Egyházmegye esperese

tartotta a Péld 27,8 alapján. Egyik leghang-súlyosabb mondanivalója annak taglalásavolt, mikor nem tér vissza a madár a fészké-re? Figyelmeztetett arra, hogy a presbiterektartsák számon az „elbújdosott” lelkeket.

Sógor Géza lelkipásztor a presbitervá-lasztás gyülekezetépítési vetületeirôl beszélta következô elôadásban. A bibliai alapelvekösszefoglalása után a gyülekezet természetesfejlôdését elemezve, kiemelte a szolgálat mi-nôségét. 8 szempontot emelt ki: a vezetésitípusokat, a lelki ajándékokra épülô szolgá-latot, a szenvedélyes lelkiség igényét, az élet-képes mûködési struktúrát, az istentiszteletgondolatébresztô jellegét, a teljességre törek-vô kis csoportok mûködését, az evangélizá-ciót és a szeretetteljes kapcsolatok kialakítását.

Dr. Kozma Zsolt professzor „Mit vár alelkipásztor a presbitertôl” címmel tartottelôadást. Kiemelte, hogy a lelkipásztor és apresbiter között nem kell hierarchikus kap-csolatnak lennie. Figyelmeztetett arra, hogya presbiter mindenütt egyházát képviseli.

Szükségesnek tartja, hogy legyenek nôi pres-biterek, mert vannak olyan szolgálatok – pl.nôi osztályok látogatása kórházakban –, ame-lyeket csak nôi presbiterek tudnak végezni.A közéletrôl szólva az elôadó több kérdésreválaszolva kifejtette, hogy a lelkipásztornakés a presbiternek részt kell vennie a vélemé-nyek formálásában a Szentírásban lefektetettelvek alapján, de nem fejthetnek ki agitációtegyetlen párt javára sem.

A konferenciát Bibza Istvánnak, a Kolozs-vár-Külsô Egyházmegye esperesének a Zak8,15b-17 alapján tartott áhítata zárta be.

Kedves színfoltja volt a konferenciának,melyen a MRPSz részérôl a már említette-ken kívül dr. Imre Sándor tiszántúli fôgond-nok, dr. Tóth János békési területi elnök éstöbb tagunk is részt vett, dr. Tóth Jánosnakaz a javaslata, hogy a romániai egyházkerü-letekben szokásos „Békesség Istentôl” és amagyarországi „Áldás, békesség” köszönéstegyesítve, fogadjuk el az „Áldás, békességIstentôl” köszönési formát. Ez a résztvevôkhelyeslésével találkozott és a konferenciavégén már gyakorolták is.

szs

ÚrvacsoraAz csak igazi, az a hit,mely mindig ád s tesz valamit,mely testet ölt, él s látható,termô, jövôvel bíztató,mibe itt, s ma lényegül átKrisztus, megmutatván magáttebenned is: ha emberüldolgozol s nem selejt kerülki a kezedbôl, – s hogyha késtrejt szó, kéz – te adsz békülést.Ha ott küzdesz azok között,kik ma ûzik az „ördögöt”:háború, nyomor démonát.s az ember boldogság-jogátváltják meg, de nem véres érvvel:a munka s eszme fegyverével!Lásson a gyanakvó világhitet, mely nemcsak szóvirág,de úgy terem és úgy ragyog,mint Krisztus-szava: én vagyok!Ezt parancsolja ô magaha terítve az asztala:vérem ital, a testem étek,íme vegyétek és egyétek,S amit én tettem, azt tegyétek!

Bódás János

PRESBITER20 év

172011. július-augusztus

Istennek hála, a Szilágysomlyói ReformátusEgyházmegyében újra beindulhatott az akonferenciasorozat és képzés, amelyen gyü-lekezeteink presbiterei, gondnokai és lelki-pásztorai vehettek részt az elmúlt hónapban.

Három helyszínen, három vasárnap délutánkerült sor a találkozókra. Selymesilosván má-jus 8-án gyûltek össze a Sarmaság-környékigyülekezetek képviselôi: Somlyóújlak, Sar-maság, Sarmaság-Bányatelep, Szilágykövesd,Szilágylompért és Selymesilosva. Összesen61 résztvevô.

Egy hét múlva Krasznahorváton gyûltekössze a Kraszna-mentiek: Szilágysomlyó,Szilágyperecsen, Varsolc, Kraszna, Ráton ésKrasznahorvát. Összesen 86 résztvevô.

Május 22-én pedig a Berettyó-menti gyü-lekezetek presbiterei gyûltek össze Alsóval-kón: a házigazdák mellett jelen volt Szilágy-bagos, Szilágyborzás, Szilágynagyfalu, Bür-gezd, Szilágyzovány, Ipp, Kémer és Lecsmér.Összesen 60 résztvevô.

Mindhárom helyszínen rövid istentiszte-lettel kezdôdött a konferencia, amelyeken ahelybeli lelkipásztorok szolgáltak. Ezt köve-tôen Tóth András, a Presbiteri Szövetség el-nöke köszöntötte az egybegyûlteket, és vetteszámba a meghívottakat. Elmondhatjuk,

hogy 21 gyülekezetünkbôl minden presbité-rium részt vett ezeken a találkozókon. Öröm-mel vettük tudomásul, hogy egyházmegyénk400 presbiterébôl a három alkalommal 207-en vettek részt. hisszük, hogy ez a jövôbenmég növekedni is fog.

A köszöntések után Nagy Bálint misszióielôadó tartott elôadást „A hívô ifjú mint ajövô presbitere” címmel. Az elôadás bemu-tatta azt az ifjúsági világszervezetet, amely90 éve Erdély keresztyén ifjait is összefogja,és ez az Ifjúsági Keresztyén Egyesület (IKE).Megtudtuk, hogy ez a szervezet még a vi-lágháború alatt is mûködött, tagjaiból kerül-tek ki a Vöröskereszt és más karitatív szer-vezetek alapítói és képviselôi. Az ifjúságösszefogására, felkarolására azért van nagyszükség, mert ôk lesznek a jövô egyházánaktagjai, presbiterei. Sok gyülekezet kerül ab-ba a nehéz helyzetbe, hogy sokan nem vál-lalják a presbiteri szolgálatot. Talán éppenazért, mert ez egy olyan „ingyen-szolgálat”,amiért földi jutalom nem jár, fejtörés és sokönkéntesség annál inkább. A mai fiatalokattalán ez is riasztja: nekik nincs idejük ilyes-mire, csinálják az öregek.

A Bibliában arról olvasunk, hogy az idôspróféták mellett mindig ott volt egy-egy fia-

tal szolgatárs. Jézus tanítványai között ottvolt az idôsebb Péter és a fiatal János vagyMárk. Pál apostol mellett pedig ott volt afiatal Timóteus. Egyikben életbölcsességvolt, a másikban a tettrekészség. Együtt egé-szítették ki egymást.

Ezt kellene nekünk is gyakorolnunk. Fel-karolni az ifjakat, bevezetni ôket az egyházügyeinek felvigyázásába, a szeretetszolgá-latba, és mindezeknek az Istennek tetszô ol-dalát láttatva. Nem elriasztani kell ôket, ha-nem Isten szolgálatába állítani.

Az elôadás után hozzászólások voltak,amelyek megerôsítették az ifjúsággal valótörôdés fontosságát. Áldozni kell rájuk.Ahogy a szülô áldoz azért, hogy iskoláztas-sa, ruhával, költôpénzzel ellássa gyermekét,úgy kell az egyháznak is áldoznia arra, hogyifjait programokkal magához közel tartsa.

A regionális konferenciák gazdag szeretet-vendégséggel zárultak, amit ezúton is meg-köszönünk a selymesilosvai, a krasznahor-váti és az alsóvalkói gyülekezeteknek.

Bízunk benne, hogy megszakítás nélkül,jövôre ismét találkozhatnak egymással aPresbitériumok és eltölthetnek egy-egy ta-nulságos délutánt.

Szônyi Levente esperes

KirályhágómellékRegionális presbiteri konferenciák

(Folytatás a 10. oldalról)Egyáltalán mi a az, hogy „kampány”? Kampány a körömlakk el-

adása lehet, a szavatossági ideje lejártához közeli cikkek kiárusítása,vagy az EU parlamentbe jutásért folyó házalás. De az intenzív szo-bák életért folyó küzdelme, az életmentô rákellenes gyógyszer kuta-tásáért odaszánt éjszakák és túlórák a laboratóriumban, és egy nem-zet élet-halál küzdelme, hogy keleti, majd nyugati gyilkos gázkitö-rések ájultságából szájon és szíven át, agyon, fülön és szemen ke-resztül életre lélegeztessük önmagunkat, ez nem kampány. Nemkampány sem a legprimitívebb, sem a legszuperebb fordításban, ha-nem életmentés, akkor is, ha két napig, vagy két évig tart. Azok pe-dig, akiknek a szívében megszületett ez a plakát, ölelést, csókot ésáldást érdemelnek.

Persze rögtön megszólalnak a magyar elvbarátok is, hiszen itt mégaz a szörnyûség is bekövetkezhet, hogy felébredhet a lelkiismeret,és valaki – egy férfivel együtt – felelôsnek fogja érezni magát az éle-tért, mi több, végül még a társadalom is érzékennyé válik, vagy akára nemzet is. Mi történik majd, ha még orvosok is – esküjükre emlé-kezve – bûntudatra jutnak, és minden más „hivatásos pálya” némaebei is. Szörnyû, megengedhetetlen folyamatok egy „szellemi ma-gaslatokon járó” politikai gondolkodásban.

Igaz, ez a plakát valóban nemcsak a magzatot kívánja védeni, ha-nem a leendô édesanyja lelkét, lelkiismeretét is, amelyrôl a biztosokazt gondolják, hogy azzal majd foglalkozzanak a pszichiátrián. Nem,ezek az életek éppen ebben a nehéz helyzetükben, a mi legközelebbi

testvéreink – akiknél a Biblia egyetemes mértéke szerint mi sem va-gyunk könnyebb helyzetben Isten elôtt –, akiket nem elítélni akarunk,hanem óvni, gyógyítani, hogy békességes, és boldog életre segítsük,szeressük ôket.

Mert az életük így is titkot hordoz, az anyaméhet, a legvédettebbcsodáját a nôi életnek, és a legszentebb helyet, ahol Isten Lelke meg-szólította már magzati állapotukban a prófétákat, apostolokat, Ke-resztelô Jánost be is töltötte, s ahol egyszer – az idôk teljességében– a menny érintette a földet, a Lélek „beárnyékolta” Mária életét, ésaz Ige testté lett. Ide tört be a sátán. Erre a szent helyre, aki ember-ölô volt kezdettôl fogva, és ehhez asszisztál a XXI. századi egészség-ügy, és a torzult jogrend.

Az életvédelmi plakátokat pedig leszedték! Az óriási nyomás alákerült kormány, pedig magára maradt! És kik hagyták magára? Temeg én, ti meg mi, protestánsok és katolikusok, kis közösségek ésnagyegyházak.

Sehol nem szóltak a harangok, nem voltak – tudomásom szerint,– külön alkalmak, és istentiszteletek, zászlós felvonulások és szó-noklatok, pedig több életet veszítettünk már így, mint a trianoni fel-darabolásban. A magyar protestáns és katolikus keresztyénségnekegyütt, egységesen kellett volna tiltakoznia az ilyen felszólítás ellenés magára venni a támadás tüzét, visszautasítva azt és várni, hogy azÚr áldása leszálljon a Magzatra is, az Édesanyára is, az Egyházra ésa Nemzetre is.

Dr. h. c. Szabó Dániel

Hol és mikor mondhatunk le a felelõsségünkrõl?

PRESBITER20 év

2011. július-augusztus18

Dr. Papp Vilmostudós lelkipásztor, szerkesztôbizottságunkötletgazdag tagja új füzetsorozattal jelentke-zik. A nyelvtanfolyamok mintájára ô bib-liaismeretben kívánja gazdagítani, építenitervszerûen az olvasókat. „Útikalauz a Bib-

lia világában” címû kiadványsorozatánaknyilvánvaló pedagógiai célja, hogy a Bibliaismeretében minél több felkészült, állandó-an készülô tagja, presbitere legyen egyhá-zunknak és a gyülekezeteknek. A sorozatelsô kötete kezdôknek szól, 64 oldalon ve-zet a Biblia világában, sok képpel, térkép-pel segítve tájékozódásunkat. Megismer-kedhetünk az ókori pogány istenképekkel,a mai idegen istenekkel, a Biblia születésé-nek történetével, a helyes és hasznos bib-liaolvasás módszertanával. Közben versek,betûrejtvények teszik élményszerûvé az is-merkedést. Igen gyakorlatias a füzetecskeüzenete, hiszen megmutatja: Isten Igéje vá-laszol minden emberei kérdésünkre. ASzerzô kiváló didaktikai érzékét mutatja azegyes részek rövid, tömör, mégis olvasmá-nyos megfogalmazása, valamint a füzetecs-ke végén található Kis szójegyzék is. A szí-nes borító jó hívogatás az Útikalauz olva-sásához.

Megrendelhetô ezen a címen:Dr. Papp Vilmos,

1105 Budapest, Ihász u. 15.Telefon: 06-1-262-32-11.

Részlet a füzetbôl:

A Szentírás nemcsak olvasmány,de ÜZENET.

A Biblia tartalmaz munkadalt és jegyzô-könyvet, szerelmes vallomást és történetikrónikát, sirató éneket és vidám aratódalt,harci kiáltást és anyai intelmet, törvényeketés történeteket. Mindenekfelett: Isten ne-vünkre szóló levele, üzenete!

Ha valaki levelet ír, tájékoztat önmagáról,szándékairól. Érdeklôdik hogylétünk iránt.A levelet ugyanúgy megbecsüljük, mint an-nak íróját. Mintha a levélíró mellettünk ül-ne. A Szentírást Isten leveleként olvassuk.Kicsoda Ô? Mik a szándékai? Mit kér, várel tôlünk? Mit kínál? – S miután elolvastuk,megtudjuk, hogy szívünk elsô dobbanásá-tól utolsó leheletünkig nemcsak figyel min-ket, de velünk van. Tehát soha nem voltunk,vagyunk, leszünk elhagyatottak! Adja ere-jét, bölcsességét. Jóvolta reánk sugárzik.Mindezek felismerése örömöt és békességetvált ki lelkünkben. Idôvel sok mindent jóelôre megtudhatunk e levélbôl. Ennek kö-vetkeztében céltudatosan és határozottantudunk élni. Nem a kordivat hullámai do-bálnak összevissza, de az isteni kegyelemárja hordoz. Ezért van szükségünk a Szent-írásra... (drbl)

Rudolf BohrenTanuljunk imádkozni! Gyakorlókönyv Pál apostol és Kálvin alapjánFordította: Békefy LajosISBN 978 963 558 175 7; 187x125 mm; 156 oldal; kartonált; 1200 Ft

Bár mindenki tud imádkozni, mégsem tudjuk, hogyan kell – ahogyan maga Pál apos-tol is fogalmaz. Az imádságot tehát tanulni kell. Tanulni és gyakorolni, és ezáltal meg-ízlelni, hogyan hatja át Isten közelsége az egész életünket.

Rudolf Bohren (1920–2010) svájci református gyakorlati teológus ezért készített egyolyan imakönyvet, amely egyúttal „gyakorlókönyv” is, hogy Pál apostol szentírásbeliszavaira és Kálvintól származó idézetekre támaszkodva erre a tanulásra és gyakorlás-ra segítse az olvasót.

A kiadvány a Magyarországi Református Egyház által létrehozott Kálvin János Emlékbizottság könyvkiadói programja keretében jelentmeg. (Rendelés: Kálvin Kiadó, 1113 Bp., Bocskai út 35. • Tel.: 36-1-386-8267; 36-1 386-8277

Rudolf Bohren imáibólA JÖVÔ, AMIT MI KÉSZÍTÜNK

A jövô, amit készítünk,rettenetes lesz: nyilvánvalóvá teszi majd,

milyenek is vagyunk valójában.

Ezért kérünk téged: Úr Krisztus,szabadíts meg minket a mi jövônktôl!

Hozd el nekünk a te jövôdet!

A jövô, amit mi készítünk,nyilvánvaló teszi a keresztyénség hazugságait,hogy megelégszik „a kegyesség látszatával”,az épületes beszédekkel és a szertartásokkal.

Úr Krisztus, ajándékozz meg minket a te jeleneddel,ami a te igazságod jelenléte is,

és megszabadít a képmutatástól.

*

AZ ÉLET ÉRTELME

A Lélekbena jövô már tökéletes,

hiszen benne már megelôztem, ami még elôttem van.

Szentlélek Isten,benned már a célnál vagyok,

s azért küzdök,nehogy elveszítselek.

A presbiter könyvespolcára

PRESBITER20 év

192011. július-augusztus

Május

2-án készítette elô elôzô lapszámunkat aPRESBITER szerkesztô bizottsága.

6-án és 7-én Szövetségünk elnöksége Verô-cén tartott ülésén meghallgatta és meg-tárgyalta Tóth Jánosnak, a Gyökössy In-tézet vezetô lelkipásztorának elôadását alelkigondozásról és a szupervízióról, aterületi elnökök beszámolóját, Tóth-Mi-hala Veronika lelkipásztor korreferátumáta Debrecen-Kossuth utcai ifjúsági pres-bitériumról, az elnökség javaslatait a 12.Országos Presbiteri Konferencia témájá-ról és egyéb témákról. Ezen az ülésen azelnökség kooptálta tagjai közé MikóLászlót, aki az elôzô ciklusban misszióititkárunk volt.

7-én tartotta presbiterképzô alkalmát Szö-vetségünk csongrádi területi szervezete aSzeged-Honvéd téri Református Egyház-községben. Áhítattal dr. Nemes Gáborterületi elnök, elôadással Kovách Péterszentesi lelkipásztor szolgált.

8-án Zubogyon tartotta konferencáját Szö-vetségünk észak-borsodi területi szerve-zete. Az alkalomról lapunk más helyénrészletes beszámolót közlünk.

Ugyanezen a napon Selymesilosván (Ki-rályhágómellék) tartották találkozójukata Sarmaság-környéki gyülekezetek pres-biterei, gondnokai és lelkipásztorai.

13-án elnökünk, fôtitkárunk találkozott aDebreceni Hittudományi Egyetem végzôsteológusaival, a beszélgetés témája a kez-dô lelkipásztorok és a presbitériumok kö-zötti biblikus viszony kialakítása volt.

Ugyanezen a napon fôtitkárunk részt vett aMagyarországi Baptista Egyház férfikon-ferenciáján, Berekfürdôn, átadva Szövet-ségünk üdvözletét és áldáskívánását.

14-én Pápán tartotta presbiteri konferenciá-ját a Dunántúli Református Egyházkerü-let.

Ugyanezen a napon az Aradi ReformátusEgyházmegye Presbiteri Szövetségénekközgyûlésén Kisperegen dr. Tóth Jánosbékési egyházmegyei területi elnök tartottelôadást „Az új reformáció presbitere”címmel.

15-én Jászkarajenô-Törtelen volt konferen-cia, a ceglédi és a jászsági kiskör presbi-terei és gyülekezeti munkásai számára.Elôadással szolgáltak: Hamar István lel-kipásztor, dr. Szilágyi Sándor fôtitkár ésSzôke Attila lelkipásztor.

Ugyanezen a napon Krasznahorváton (Ki-rályhágómellék) tartották találkozójukata Kraszna menti gyülekezetek presbiterei,gondnokai és lelkipásztorai.

16-án és 17-én elnökünk, fôtitkárunk,missziói és presbiterképzési titkáraink ta-lálkoztak Debrecenben dr. Gaál Sándor-ral, a Nyírségi Egyházmegye esperesével,Nagy Zsolttal, a Bihari Egyházmegye es-peresével, Csengeren Bartha Gyulával, aSzatmári Egyházmegye esperesével ésIlken Csegei Istvánnal, a Szabolcs-Bere-gi Egyházmegye esperesével és megbe-szélték a Szövetség helyzetét, valamintterületi szervezet megalakításának a le-hetôségét ezekben az egyházmegyékben.

18-án elnökségünk találkozott a GenerálisKonvent Liturgiai Bizottságának vezetô-jével és munkatársaival és megbeszéltékazokat a javaslatokat, amelyeket Szövet-ségünk adott a „Reformátusok a kegye-lem trónusánál” c. anyaghoz.

22-én a bács-kiskunsági Helvécián presbiter-képzô alkalmat tartottak, melyrôl lapunkmás helyén beszámolót közlünk.

Ugyanezen a napon Alsóvalkón (Királyhá-gómellék) tartották találkozójukat a Be-rettyó menti gyülekezetek presbiterei,gondnokai és lelkipásztorai.

27-én és 28-án fôtitkárunk, missziói titká-runk, tiszántúli és békési területi szerve-zeteink elnökei és tagjai részt vettek azErdélyi Egyházkerület két kolozsváriegyházmegyéje által szervezett presbiterikonferencián, Kolozsvárott. A konferen-ciáról lapunk más helyén beszámolót isközlünk.

29-én Sajólászlófalván tartott konferenciátaz észak-borsodi területi szervezet dr.Benke György ny. teológiai professzorszolgálatával.

Június

4-én békési egyházmegyei területi szerveze-tünk kisköri konferenciát tartott Eleken.

Ugyanezen a napon Tolnában a tamási pres-biterek családi összejövetelt tartottak,ahol lezárták az eddigi presbiterképzés-sorozatot, melyet a családok ismerkedésekövetett.

18-án tartotta konferenciáját a SzlovákiaiReformátus Keresztyén Egyház GömöriEgyházmegyéje Rimaszombatban, mely-rôl lapunk más helyén beszámolót te-szünk közzé.

Ugyanezen a napon a Békés megyei terüle-ti szervezet kisköri konferenciája voltOkányban.

19-én megtartották a presbiteri imanapot aBp.-Pasaréti gyülekezetben, melyrôl dr.Viczián Miklós missziói titkárunk beszá-molót küldött.

25-én tartotta nyári konferenciáját a Maros-Mezôségi Református Egyházmegye(Erdély) a mezômadarasi egyházközségtemplomában. Az anyaországi szövetsé-get az alkalmon dr. Hardy Ferenc Gábor,a Nemzeti Erôforrás Minisztérium Okta-tásért Felelôs Államtitkárság fôosztály-vezetôje, Szövetségünk etikai bizottságá-nak elnöke képviselte. Elôadása címe: Ahitoktatás múltja, jelene és jövôje.

Ugyanezen a napon a békés megyei területiszervezet I. félévi záró kisköri konferen-ciáját rendezte Vésztôn.

26-án Sajóbábonyban rendezett konferenci-át Szövetségünk észak-borsodi területiszervezete. Az alkalmon evangélizációsszolgálatot tartott dr. Fodor Bertalan,dél-borsodi területi szervezetünk elnöke.

Július

4-én készítette elô jelen lapszámunkat aPRESBITER szerkesztô bizottsága. A kö-vetkezô ülés idôpontja: 2011. szeptem-ber 19. Megjelentetésre szánt írásaikateddig az idôpontig kérjük megküldeniSzövetségünk bármely elérhetôségére.

Váczi Gábor

SZÖVETSÉGÜNKÉLETÉBÔL...

PRESBITERa Magyar Református Presbiteri Szövetség hivatalosidôszaki kiadványa. Megjelenik ez évben hat alkalom-mal. A szerkesztôbizottság tagjai: Dr. Kelemenné Far-kas Márta, Kis Domokos Dániel, Kövespataki László,Mikó László, Dr. Papp Vilmos, Dr. Ritoók Zsigmond,Váczi Gábor, dr. Viczián Miklós. Felelôs szerkesztôés képszerkesztô: Dr. Békefy Lajos. Felelôs kiadó:D. h.c. Szabó Dániel. Tördelés: Heckmann Tamás.Szerkesztôség: Magyar Református Presbiteri Szö-vetség Irodája, 1092 Budapest, Ráday u. 28. Tel./fax:476-3211. E-mail címünk: szovetseg@presbiter.hu.A lap a fenti címen írásban vagy telefonon is meg-rendelhetô. Az egyéni elôfizetési díj belföldre évi1800 Ft, külföldre (a velünk határos országokba)2500 Ft, Európába 20 EUR, a tengerentúl más or-szágaiba 30 $. Az elôfizetési díj csekken fizethetô:„Magyar Református Presbiteri Szövetség 11705008-20416641”, Budapest; személyesen is befizethetôSzövetségünk Irodájában. Lapunk fenntartását szol-gáló adományaikat is köszönettel fogadjuk a Kárpát-medence református gyülekezetei és presbitériumainevében! Készítette a Rosental Kft. Felelôs vezetô:a Kft. igazgatója. Kéziratot nem ôrzünk meg és nemküldünk vissza!

ISSN 2061-4632 (nyomtatott),ISSN 2061-4640 (online)

Szövetségünk honlapjának címe:www.presbiter.hu

A megjelent cikkek nem feltétlenül egyeznek mega szerkesztôbizottság véleményével!

Egy példány ára: 300 Ft

PRESBITER20 év

2011. július-augusztus20

Meghívóa Magyar Református Presbiteri Szövetség 12. Országos Konferenciájára

A konferencia témája: „Nyitott kapuk a presbiterek szolgálatai elôtt”A konferencia alapígéje: „Íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be, mert bár kevés erôd van,

mégis megtartottad az én igémet, és nem tagadtad meg az én nevemet” (Jel 3,8)

Helyszín, idôpont: Tahi, Református Konferenciaközpont, 2011. szeptember 1-3.

A KONFERENCIA PROGRAMJA

2011. szeptember 1. (csütörtök): ajtók megnyílása a presbiteri szolgálat elôtt14:00–15:00 Érkezés, regisztráció, elhelyezkedés a szálláson15:00–15:30 Megnyitó áhítat: Horváth Géza, Budapest-Pasaréti lelkipásztor15:30–15:50 A konferencia megnyitása, köszöntések: dr. h.c. Szabó Dániel, elnök15:50–16:30 Kinyíló ajtók a presbiterek szolgálatai elôtt (az elôadót késôbb nevezzük meg)16:30–16:40 Szünet16:40–17:20 Presbiterek szerepvállalása a gyülekezeti liturgiában: Dr. Fekete Károly, a Debreceni Hittudományi Egyetem rektora17:20–18:00 A témák megbeszélése, kérdések18:00–19:00 Vacsoraszünet19:00–19:50 Esti evangélizáció: Sóskúti Zoltán, a Budapest-Rákoskeresztúri Egyházközség lelkipásztora19:50–21:00 Közös éneklés, beszélgetés

2011. szeptember 2. (péntek): közéleti részvétel, lelkigondozás a gyülekezetben08:00–08:30 Imaközösség: dr. Viczián Miklós missziói titkár08:30–09:15 Reggeli09:15–09:45 Reggeli áhítat: Fónagy Miklós ny. esperes, a Vác-Felsôvárosi Egyházközség lelkipásztora09:45–10:30 A presbiteri szolgálatok történelmi fejlôdése és részvétel a közéletben: Dr. Tôkéczki László egyetemi tanár, a Dunamelléki

Egyházkerület fôgondnoka10:30–11:15 Mit vár a társadalom a közéletben a presbiterektôl? Kovács Levente, a Bankszövetség fôtitkára, Bp.-Józsefvárosi presbiter11:15–11:45 Szünet11:45–13:00 Kerekasztal beszélgetés: Dr. Tôkéczki László, Kovács Levente, dr. Szabó Dániel, dr. Nagy Sándor v. fôgondnok, az RKKK

kuratóriumának elnöke13:00–15:30 Ebédszünet, pihenô15:30–16:10 A presbiterek lelki sáfári szolgálatának irányelvei: Szarka Miklós lelkipásztor, a Házasság és Családsegítô szolgálat

ny. vezetôje16:10–16:40 Lelkigondozás a presbiterek szolgálatában: Fûtó Róbert biai presbiter16:40–17:00 Szünet17:00–17:30 Hogyan gyakoroljuk a lelkigondozást a gyülekezetben? Veres Sándor, a Budapest-Északi Egyházmegye gondnoka17:00–18:00 A témák megbeszélése, kérdések18:00–19:00 Vacsoraszünet19:00–19:50 Esti evangélizáció: Szénási László ny. tahitótfalui lelkipásztor19:50–20:30 Az elnökség közös beszámolója a Szövetség életérôl20:30–21:30 Közös éneklés, fakultatív videoprogram

2011. szeptember 3. (szombat): nôi presbiterek szolgálati területei08:00–08:30 Imaközösség: Dr. Bodnár Ákos, a Tiszántúli Egyházkerület v. fôgondnoka08:30–09:15 Reggeli09:15–09:45 Reggeli áhítat: Riskóné Fazekas Márta lelkipásztor, a Lepramisszió vezetôje09:45–09:50 A harmadik nap megnyitása: dr. Szilágyi Sándor fôtitkár09:50–10:20 A nôi presbiterek különös kegyelmi ajándékai: dr. Pásztor Jánosné, a Magyar Református Nôszövetség elnöke10:20–10:45 Miért vállaltam el szolgálatomat? Dr. Voglné dr. Szathmári Ilona, a Budapest-Rákosligeti Egyházközség gondnoka10:45–11:00 Szünet11:00–13:00 Záró istentisztelet úrvacsora osztással

Igét hirdet: Baksy Mária abaúji esperesÁgendázik: Szénási László lelkipásztor

13:00 – Ebéd, hazautazás

SZERETETTEL HÍVJUK ÉS VÁRJUK PRESBITER TESTVÉREINKET ÉS VALAMENNYI ÉRDEKLÔDÔT!Elhelyezés a Konferencia-központ vendégszobáiban. Részvételi díj a 3 napra (2 éjszakára): 10 000 Ft/fô; ágynemû-huzatot lehet hozni,

vagy a helyszínen 1000 Ft/fô áron bérelhetô. Csak napközben részt vevô testvérek ebédet 1800 Ft, vacsorát 1200 Ft áron kaphatnak.Jelentkezés a Szövetség bármely elérhetôségén: telefon/fax 06-1-476-3211, mobil 06-20-250-1428, e-mail: szovetseg@presbiter.hu,

személyesen: 1092 Bp., Ráday u. 28. I. em. 106. Határidô: 2011. augusztus 26. 12 óra.