„Mindennapi kenyerünket add meg nékünkma.” Azaz vedd gondjaidba a mi mindentesti szükségeinket, hogy így megismer-jük, hogy minden jó egyedüli forrása tevagy, és hogy a te áldásod nélkül sem ami gondoskodásunk és munkánk, sem ado-mányaid nálunk nem gyarapodnak. Éppenezért, a mi bizodal-munkat minden te-remtménytôl elfor-dítva, egyedül csakbeléd helyezzük.

Figyeljétek meg,nem úgy van írva,hogy az én minden-napi kenyeremetadd meg nekemma, hanem így:„mindennapi ke-nyerünket (tehát többes számban) add megnékünk ma”. Ez azt jelenti, hogy ne csaka saját kenyerünket kérjük, hanem gondol-junk a sok szegényre, éhezôre, és számuk-ra is kérjük a kenyeret. Én akkor értettemmeg ezt igazán, amikor Arad külvárosá-

ban még az 50-es években szerveztem agyülekezetet. Nagy szegénység volt akkor.Az egyik presbiter meghívott disznóölé-ses vacsorára. Ô imádkozott az asztalnál,mint máskor is, és az imádságában aztmondta: Édes Atyánk, jó Istenünk, kö-szönjük neked, hogy megsegítettél, hogy

ezt a disznót felhiz-lalhattuk, levághat-tuk, és egész évrevan ennivaló, dearra kérünk téged,minden szegényembernek rendel-jed ki az ételét,hogy ebben az év-ben senki se éhez-zen sehol sem. Ak-kor értettem meg

igazán, hogy mit is jelent az, hogy „min-dennapi kenyerünket add meg nékünkma”.

És nincs arról sem szó, hogy a mi hol-napi kenyerünket is, ne csak a mait. Elé-gedjünk meg mindig a maival, és bízzunk

Boldog, akit hívsz magadhoz, Méltóztatsz szent asztalodhoz (437,2)

ReformátusEgység NapjaKolozsváron

(10. oldal)

20. Kárpát-medenceiPresbiteri

Konferencia

(12-13. oldal)

Imádsága hazáért

(24. oldal)

XXV. évfolyam 4. szám BUDAPEST 2016. július-augusztus

A MAGYAR REFORMÁTUS PRESBITERI SZÖVETSÉG LAPJA

PRESBITER

�

Mint a tékozló fiak asztalára kerülôbor, ugyancsak Krisztus teste és vére.Isten gyermekei ezeket a jegyeket atemplomban és azon kívül úgy tekin-tik, mint ajándékot, amelyek megbe-csülésre, hálaadásra, bizonyságtételrekésztetnek. Teremtônk nagy szeretete,hogy ezek a mennyei adományok mégvannak. Kegyelme az, hogy elnézimegbocsájtva, hogy gyakran tudomástsem veszünk arról, miként kerülnekasztalunkra. Amikor szeretetét emle-getjük, arról sem szabad megfeledkez-nünk, hogy a köszönetet akkor várja,amikor már elénk kerül a kenyér és abor. Nem lenne kérlelhetetlen és kö-nyörtelen akkor sem, ha csak akkoradna, amikor már elégséges módonkikönyörögtük volna jóindulatát, ez-zel szemben valamennyiszer szüksé-ges, annyiszor kijut... Isten mindigkorábban ad, mint ahogy mi kérni tud-nánk. Vegyük már észre, hogy Urunkállandóan ad, amikor mi nem is kér-jük. Nem annyiszor, ahányszor bi-zonyságot teszünk róla, hanem min-dig, akkor is, amikor elfelejtkezünkGondviselônkrôl. Valamennyiszeresszük és isszuk Krisztust, emlékez-zünk kiegyenlíthetetlen tartozásunk-ról, mert így újulunk, és csakis ígyújíthatunk.

Csûry István püspök,Királyhágó-mellék

Írta: Dr. Csiha Kálmán, Erdély volt püspökeHeidelbergi Káté 125. felelet: Teljesítsd be minden életszükségletünket, hogy

ezáltal megismerjük, hogy minden jónak egyedüli forrása Te vagy, és áldásod nélkülsem a mi gondoskodásunk és munkánk, sem a Te adományaid nem gyarapodnak,

ez okból bizodalmunkat minden teremtménytôl elvonjuk és egyedül Benned vetjük.

AAzz eellddoobboottttkkeennyyéérrddaarraabb

Lelkünknek édes táplálója, Egyedül csak Hozzád térünk (437,1)2

abban, hogy Isten minden napra ki fogjarendelni a kenyerünket. Természetesenazért dolgozni, küzdeni is kell, de bízni iskell abban, hogy Isten kirendeli. Két év-vel a konfirmációm után a szüleimet egyéjszaka elvitték a diktatúra alatt kényszer-lakhelyre, és teljesen egyedül maradtam.Akkor még tandíjat is kellett fizetni az is-kolában, ezért nyáron elindultam munkátkeresni. Egy árva osztálytársammal jártukvégig mind a munkalehetôségeket, ered-ménytelenül, de mind a ketten bíztunk Is-tenben, imádkoztunk, és kezdettôl fogvaarra gondoltunk: mi eljárjuk ezt a munka-keresést, ez a mi feladatunk, éppen úgy,mintha meg lennénk bízva, hogy valaki

más idegennek, kívülállónak munkát sze-rezzünk, a végén azonban Isten gondos-kodni fog rólunk. És úgy is történt. Ami-kor az utolsó 25 banisom leesett és elgu-rult, már fel sem vettem, gondoltam, jólesz egy koldusnak, aki megtalálja. Akkortalálkoztunk egy másik osztálytársunknaka mérnök édesapjával, aki munkásokatkeresett a Rév–Esküllôi csatornához, ésrögtön felfogadott bennünket. Isten kiren-delte utolsó percben a megoldást, és végigmindig így kirendelte. Higgyétek ti is,hogy ha bizalommal lesztek hozzá, min-dent elkövettek, és igyekeztek jól dolgoz-ni mindenütt, akkor Isten mindig ki fogjarendelni a mindennapi kenyeret.

Lelkész: Mit értesz a mindennapi kenyéren?Gyermek: Általában mindent, ami az élet fönntartására szüksé-ges, nemcsak a táplálkozás és ruházkodás, hanem minden egyébsegédeszköz is figyelembeveendô e pontnál, mely az élet külsôviszonyainak fenntartásához hozzájárul, hogy ezeknek birtokábanmindennapi kenyerünket békében költhessük el Isten tetszéséhezképest.L.: Miért óhajtod, hogy Isten adja meg azt, mit az Ô szavai sze-rint kötelességünk munkával megszerezni?Gy.: Bár élelmünk megszerzése céljából kell munkálkodnunk ésizzadnunk is, mégsem a magunk munkája, ügyessége, vagy szor-galma adja kezünkbe a kenyeret, hanem egyedül Isten áldása; ezaz áldás ad szerencsét kezünk munkájára is, mely különben ha-szontalan volna. Továbbá azt kell tartanunk, hogy még akkor is,amikor a táplálék bôséggel terem kezünk munkája után, s e táp-lálékból élünk, nem azok lényege, hanem Isten ereje táplál min-ket. Mert nincs is a táplálékoknak oly tápláló hatásuk, mely ter-mészetüknél fogva velük termett volna, csak Isten adja azt az ég-bôl mintegy jótételének eszközeivel.

L.: Mi jogon nevezed a kenyeret a te kenyerednek, mikor Isten-tôl kéred?Gy.: Azért, mert Isten jósága következtében a miénk lesz, amiegyébként a legkevésbé sem illetne meg minket. Jut-e szó arra is,hogy ne vágyódjunk egyéb kenyér után s elégedjünk meg azzal,ami törvényes úton, mintegy Isten kezébôl eljut hozzánk.L.: Miért mondod, hogy: A mi mindennapi kenyerünket add megminekünk ma?Gy.: E két szó mérsékletre és önuralomra tanít. Nem szabad töb-bet kívánnunk, mint amire szükségünk van.L.: Ha az Úri imának minden embernek közös imádságául kellszolgálnia, hogyan lehet az, hogy a gazdagoknak is kell kérniükmindennapi kenyerüket, bár bôvelkednek házaikban és sok idôneltelt javaik vannak?Gy.: Gazdagnak és szegénynek egyaránt át kell látni, hogy csakaz válhatik vagyonukból javukra, aminek használatát Isten enge-di meg nekik, s amit kegyelmébôl gyümölcsözôvé és hatásossátesz. Ennélfogva, ha minden a miénk is, nincs semmink, csak az,amit Isten kezébôl óránként elveszünk, s amennyi nekünk szük-séges és elég.

Kálvin a mindennapi kenyérrôlPárbeszéd-részlet a Genfi Kátéból

Minket éleszt és vigasztal Ez az Általad rendeltetett asztal (438,5) 3

DR. VICZIÁN MIKLÓS

Péter apostol leve-leit olvastuk a nyárelején. A másodiklevél kezdô verseia mi nagy ajándé-kainkra hívják fel afigyelmünket. Máraz elsô vers tudato-

sítja bennünk, hogy kaptunk egy hatodik ér-zékszervet: „ugyanabban a drága hitbenrészesültek Istenünk és Üdvözítônk, JézusKrisztus igazsága által”, amiben a levél író-ja. Ugyanis a hitünkkel tudjuk felismerni, ésmegragadni Isten további ajándékait. De mára hit ajándéka is egy még nagyobb ajándékkövetkezménye, hiszen „Jézus Krisztus igaz-sága által” részesültünk benne.

Hadd fogalmazzuk meg másképp is ezt!A szent és tökéletes Istent csak szent és tö-kéletes közelítheti meg. Nekünk, mint a bûn-be esett Ádám leszármazottainak, ezért nincsbejárásunk Isten színe elé. Sok esetben mégvágy sem ébred bennünk, hogy kapcsolatbalépjünk Vele. Ezt hidalja át „Jézus Krisztusigazsága” az által, hogy a bûneinkért járóbüntetést helyettünk elszenvedte, és az igazBíró ezért Krisztus szentségét és tökéletes-ségét nekünk tulajdonítja, s nekünk adja aztaz eszközt – a hitet –, amely által kapcsolat-ba léphetünk a Szentháromság Istennel.

Ez maga a kegyelem. A kegyelmet nyertbûnöst többé nem gyötri a bûnvád, nemkényszerül hazugságokba, a rejtegetni valóbûn leplezésére. Békességet kap elsôsorbanIsten iránt, de nem különben embertársaivalvaló kapcsolatában is. Ezt kívánja Péter alevél olvasóinak úgy, hogy „kegyelem és bé-kesség adassék nektek bôségesen Istennek ésa mi Urunknak, Jézusnak megismerésében”.

Itt felbukkan még egy újabb ajándék a ke-gyelmen és békességen túl – Istennek és Jé-zusnak a megismerése. Az Istentôl elszakadtember örök vágya, hogy az isteni titkokbabetekinthessen. A gnózis, a titkos tudás meg-szerzése izgatta már Simon mágust is, ami-kor pénzt kínált a Szentlélek osztásának ké-pességéért (ApCsel 8,18). A mai kor pedigtobzódik az okkult képességeket pénzért osz-tó szervezetek és kiadványok áradatában!Pedig annál sokkal többet kaphatunk, még-

pedig ingyen, kegyelembôl – Isten megis-merését. Ez az ismeret az együtt élés isme-rete, mint ahogy „ismeré Ádám az ô felesé-gét Évát”, Károli veretes, szép fordításában,amely az eredeti héber szöveg hû fordítása.(Milyen nyers ehhez képest az új fordítás:„Ádám a feleségével, Évával hált”!)

Eddig a pontig mi még nem tettünk sem-mit. A Szentháromság Isten az, aki a cselek-vô, az ajándékozó, s már van hitünk, kegyel-münk, békességünk, miénk Jézus Krisztusigazsága, és közösségünk van az Atyával ésa Fiúval a Szentlélek által. „Az ô isteni ha-talma megajándékozott minket mindazzal,ami az életre és a kegyességre való, azáltal,hogy megismertük ôt, aki saját dicsôségévelés erejével hívott el minket.”

Íme, még két újabb ajándék is elôkerült agazdag tarsolyból! Mindaz, „ami az életre ésa kegyességre való”. Hányan keresik az élettitkát! Hogyan lehetne végre élni, és nemcsak vegetálni, nem csak robotolni a megél-hetésért? Hogyan lehetne meghosszabbítaniaz életet? S lám, a hívô ember mindezt aján-dékba kapja. Életté válik a mindennapi robotis, mert minden cselekedetünknek értelmeés célja lesz. Így a kényszert felváltja a lehe-tôség, hisz ez az élet a dzoé, amivel a bioló-giai létnél sokkal többet, az örök életet is je-löli az Újszövetség eredeti nyelve. Ez azélet a mienk marad a testi halálunk után is.Sôt maga az Úr Jézus Krisztus ez az élet (Jn14,6), és Ô adja az „élet vizét, ingyen.” (Jel22,17). Vele együtt mentünk át (múltidô-ben!) a halálból az életbe (Jn 3,14).

De mire használható a kegyesség? Ájtatosképpel járunk ettôl kezdve a világban? Vagykegyes szövegeket mondunk mindenütt, hakell, ha nem? Ugye a kegyesség szó ilyenasszociációkat ébreszt bennünk? Pedig a szóeredeti jelentése a szent, az isteni, vagyis az atermészet, ami a kegyelmet nyert embert jel-lemzi. Az örök életet kapott emberek kegyesemberek: az „isteni természet részesei”, ha-talmas ígéretek birtokosai – olvashatjuk a 4.versben.

* * *

„Éppen ezért teljes igyekezettel törekedjetekarra, hogy...” – folytatódik a levél.

Játsszunk el a gondolattal a 2Pt 1,5-11igeszakasz alapján, hogy hívô életünk egy

vasúti szerelvény, amely „a mi Urunk és Üd-vözítônk, Jézus Krisztus örök országába”igyekszik! Ennek a szerelvénynek mozdo-nyát felkészítette az Úr Isten a nagy útramindavval a kellékkel, amirôl az elsô négyvers tudósított bennünket, és kaptuk hitün-ket áramszedônek, amelyen a dicsôség éserô áramlik, és teszi a mozdonyt húzóképes-sé: élôvé és kegyessé (3. vers).

A mozdony mögé vasúti kocsik sorakoz-nak. Egyik húzza a másikat, s az egészet amozdony húzza. Külön-külön mozgásképte-lenek, halottak a kocsik, együtt viszont ha-lad a szerelvény, mert kapcsolatban van azerôforrással. Ha a hit áramszedôje nem csat-lakozik az erô forrásához, akkor még a moz-dony is halott – bármilyen jól felszerelt is!

Vegyük sorra, hogy melyek ezek a kocsik!• A hitetekben mutassátok meg az igaz em-

berséget. Igaz emberséget csak megigazultember képes mutatni.

• Az igaz emberségben ismeretet. Helyes is-merete csak annak van, akinek életközösségevan az Atyával és a Fiúval a Szentlélek által.

• Az ismeretben önuralmat. Akinek dzoéja,örök élete van, az tudja, hogy nem marad lesemmirôl, tud uralkodni vágyain, indulatain.

• Az önuralomban állhatatosságot. Állha-tatos, mert ígérete van a jövôre is.

• Az állhatatosságban kegyességet. A ke-gyelmet nyert ember kegyes ember.

• A kegyességben testvéri szeretetet. AkiIstentôl kegyelmet nyert, annak telik a meg-bocsájtásra hittestvére iránt.

• A testvéri szeretetben pedig minden em-ber iránti szeretetet. Aki kegyelmet nyert,az minden embert, még ellenségeit is képesszeretni.

Milyen kár, ha bárhol elszakad a kapocs, éslemarad egy-két kocsi! Leggyakrabban esikáldozatul az utolsó kocsi, a minden emberiránti szeretet, de van, hogy már az önura-lom, vagy az állhatatosság sem állja ki a na-gyobb emelkedôk szakítópróbáját. Ezért te-szi hozzá Péter apostol azt az intelmet, hogy„akiben pedig ezek nincsenek meg, az vak,rövidlátó, és elfeledkezett arról, hogy régibûneibôl megtisztult”.

Jézus Krisztus az áldott orvos, Ô meg tud-ja gyógyítani a vakságot és a rövidlátóságot,és képes felfrissíteni emlékzetünket. Forduljhozzá, ha akadozik a szerelvény!

Ezért tehát, testvéreim, igyekezzetek mégjobban megerôsíteni elhívatásotokat és ki-választásotokat, mert ha ezt teszitek, nemfogtok megbotlani soha.

És így dicsôségesen fogtok bemenni a miUrunk és Üdvözítônk, Jézus Krisztus örökországába.

(Elhangzott a 20. Kárpát-medenceiPresbiteri Konferencián)

Az istenitermészet „vonata”

Éreztessed ékességét Elkészült vacsorádnak (435,2)4

A fénytan a fizika leglátványosabb fejezete,sok kísérletezési lehetôséggel. A kísérletek-hez legfontosabb: egy erôs fényforrás. Ta-pasztalatból tudjuk, hogy a fény egyenesvonalban terjed. Ha valaki, vagy valami el-takarja a fényforrást, ott árnyék van. Azt istudjuk azonban, a diákok néha bosszúságotis okoznak vele, hogy egy tükörrel a fényt

oda is tudják irányítani, ahova egyébkéntnem jutna el. Ezt nevezzük a fény visszave-rôdésének, másként tükrözôdésének.

A Naprendszer középpontjában van a Nap,ami egy igen erôs fényforrás. A bolygók Napfelôli oldalán világosság (nappal), az ellen-tétes oldalon sötétség (éjszaka) van. A Föld-nek van azonban egy kísérôje, a körülötte

keringô Hold. A Holdnak nincs ugyan sajátfénye, derült holdfényes éjszakákon mégis aHoldról visszaverôdô fény elég lehet a tájé-kozódáshoz, esetleg az olvasáshoz is.

Jézus gyakran használt a világossággalkapcsolatos hasonlatokat. Ezek közül mostkettôt nézzünk meg. Egyszer, amikor azOlajfák hegyén tanított, ezt mondta: „Én va-gyok a világ világossága” (Jn 8,12). Egy má-sik alkalommal pedig ezt mondta követôi-nek, a tanítványoknak: „Ti vagytok a világvilágossága” (Mt 5,14). Ha nem ismernénka fény idézett jelenségeit, ezt a két kijelen-tést akár ellentmondónak is tekinthetnénk,így azonban jobban megértjük, mire hívja felJézus a figyelmünket. Jézus, aki maga a vi-lágosság, olyan, mint egy saját fényû fény-forrás. A keresztyének, Jézus mindenkorikövetôi, tanítványai, saját fénnyel ugyannem rendelkeznek, de a Jézusról rájuk su-gárzó fényt visszaverik. Azt kívánja Jézus,hogy a tôle kapott világosságot, tanítást netartsuk meg magunknak, hanem adjuk to-vább (tükrözzük).

A tovább adott Ige másoknak eligazodást,biztonságot jelenthet. A megosztott igeiüzenet különös tulajdonsága, hogy aki adja,annak sem marad kevesebb.

DR. NAGY MIHÁLY

A címbôl kiderül, hogy lesz szó természettudományról is. A jelzôt –mindennapi – kétféle értelemben is ideillônek gondolom.

Elôször is azért, mert ezekben a rövid írásokban nem lesznek alegtöbb emberbôl idegenkedést kiváltó képletek, táblázatok. A ben-nünket körülvevô természet mindennapi, általunk ismert jelenségei-rôl lesz szó.

A jelzô másik vonatkozása a Máté 6,11-gyel kapcsolatos. A Hegyibeszédben olvasunk róla, hogy amikor Jézus imádkozni tanít, a min-

taimádság egyetlen, a szükségleteinkre vonatkozó kérése így hangzik: „mindennapi kenye-rünket add meg nékünk ma”. Ahogy a testünknek minden nap szüksége van táplálékra, a lel-künk is táplálásra szorul. Ennek egyik lehetôsége az Isten Igéjének tanulmányozása, de lelkitáplálék az imádkozás is.

A természettudományok területérôl válogatott, itt következô példák mindig rendelkeznekbibliai vonatkozással. Ezáltal azt szeretném megmutatni, hogy a teremtett világ törvényei ésa Biblia, a keresztyén gondolkodás nem állnak ellentétben, sôt, inkább kiegészítik egymást.

„Mindennapi” természettudomány (2.)

OOppttiikkaa

DR. RITOÓK ZSIGMOND

Van Moszkvában, a Puskin Múzeumban– ez a nem-orosz mûvészetek múzeuma –egy Rembrandt kép: Jézus megjelenikTamásnak. Nem különösebben híres kép,a nagy Rembrandt reprodukciós köteteknem szokták közölni. Mégis, mikorMoszkvában jártam – még a szovjetidôkben –, egy félórát ültem a kép elôtt.

Vasárnap volt, Moszkvában akkor elég nehéz lett volna reformá-tus istentiszteletet találni, s nekem akkor ez a kép volt az igehir-detés. Tamás úgy áll ott, mint a csínytevésen rajtakapott gyerek.Szeretné kételkedését, „hitetlenségét” letagadni („Én? Nem, aznem úgy volt...”), a tanítványok viszont rosszallólag, szemre-hányólag néznek Tamásra („Mi persze nem ilyenek vagyunk...”),de a tekintetükben valahogy ott van: „Hát csakugyan feltámadt?”– mintha ôk sem tudnák egészen elhinni. Öröm senkinek az ar-cán nem látszik. Egy tanítvány meg a sarokban éppen alszik. Jé-zus megjelenik, és ô nyugodtan alszik. Jézus pedig egyszerû fe-hér ruhában – a kép sötétes – csak áll középen. Láthatólag nemmond semmit, nem mutat semmit, csak csendesen megáll. Nemszól, nem tesz szemrehányást, nem emel vádat, csak áll. Talánegy kicsit szomorúan. Leleplezô kép. Minket leleplezô. Jézusmegjelenik, és mi alszunk tovább, vagy tagadjuk bûnünket, vagy

„megmagyarázzuk”, másra mutogatunk: „Mi nem vagyunk olya-nok, mint...” És közben érezzük, hogy mi mindnyájan... És csakegy szavunk lehet: Én Uram, és én Istenem!

Egy Rembrandt kép „igehirdetése”

Szállj le most mennybol, életnek Kenyere (438,6) 5

„Fiaim!Csak énekeljetek...”

Ráday Pál(1677–1733)

Nem mindegy, hogyhogyan énekeljük éne-keinket. A legszebbdicséreteket is lehetunottan dúdolni. (Bárazt mondják, hogy csu-kott szájjal nem lehet

énekelni...) Lehet mosolyogva, harsogva,vagy ha olyan az élethelyzetünk – és az énekerre utal –, akár sírva. A lényeg, hogy ének-kel öntsük ki szívünk érzéseit Isten elôtt.Ebben segít az, ha tudjuk, hogy milyen élet-körülmények között szerezte énekét a költô.Pl. nem meleg szobában, hanem közel afagyhalálhoz, török rabságban, vagy éppenhajótörésbôl megmenekülve, akár egy életreágyhoz kötötten.

Ráday Pál hét énekkel gyarapítja mai éne-keskönyvünket. (Ám több tucatnyit írt!) Tud-juk azt is, hogy 16-17 éves legény volt, s la-tinul szerezte a „Lelki Hódolás” címen hí-ressé lett gyûjteményét. Ám tudjuk-e róla,hogy 26 évesen II. Rákóczi Ferenc fejedelem„intimus kancellár”-ja volt? (Mai kifejezés-

sel miniszterelnöke és külügyminisztere!)Menyasszonyul Kajali Klárát kérte meg, akit12 éves korában jegyzett el. Nemcsak élet-kora okán, hanem elfoglaltsága miatt vehet-te évek után feleségül. Örökké Európát jár-ta. Ez a fiatalember tárgyal az orosz cárral,a mindenható török szultánnal, a francia ki-rállyal, a porosz fenséggel. Nagyon komo-lyan vették ôt! Bôven szerzett élettapaszta-latot. Ez viszont arra volt jó, hogy az ellen-reformáció legvészesebb és legravaszabbidején az akkori népesség nagyrészét alkotóreformátusság országos fôkurátorsággalbízza meg. A bécsi császárokkal, III. Ká-rollyal, Mária Teréziával és fôhivatalnokaik-kal, érsekeikkel szemben kellett napról nap-ra menteni-védeni a megsemmisítéstôl azeklézsiákat, templomokat.

A „Lelki Hódolás”-t diák korában latinulírta. Egy alkalommal 2 hónapig várakoztat-ták, mire a török szultán megbízottja fogad-ta. Unalmában magyarra fordította, hogytudjon esküvôi ajándékot adni menyasszo-nyának... A gyûjtemény számos kiadást értmeg. Utoljára a budapesti Teológiai Akadé-mia hallgatói adták ki Ravasz László szüle-tésének 60., püspökségének 20. évforduló-ján ajándékul.

Ezek az énekek és imák ma is ugyanolyan

frissnek hatnak, mintmegírásuk idején. Avilágnak mások a„díszletei”, de az em-ber ugyanaz. A teljes„Lelki Hódolás”utánnyomásban is,antikvár példánybanis kapható.

A magyar iroda-lomtörténet megala-pozója, Négyesy László így rajzolta megRáday lelki arcképét: „Sok jel mutat arra,hogy Ráday Pált a legszeretetreméltóbb em-berek egyikének tartsuk. Ajánlatos külsô, fi-nom modor, kedvesség, mûveltség, szívjó-ság, mind olyan tulajdonai, melyekrôl emlé-keink vannak.”

A szabadságharc bukása után nem mentmigrációba. Gráciát – azaz kegyelmet – ka-pott. Hatalmas tudását igénybe vette a gyôz-tes hatalom. Megmentett sok templomot ajezsuiták dühétôl. Sôt, amikor az egri katoli-kus püspök bosszúból halálra ítéltette Gyön-gyösi Gábor egri református prédikátort, ômentette meg. Kijárta azt is, hogy Odera-Frankfurtban egyetemi tanár lehessen. Ezpedig számtalan magyar diáknak szerzettösztöndíjat.

Aki többet szeretne megtudni hitünk hôsé-rôl, annak ajánljuk Ladányi Sándor és TóthMáté Miklós könnyen elérhetô olvasmányoskönyveit.

Dr. Papp Vilmos

Sorsok – énekeink hátterében (XI.)Hallelujah!

Ebben a fejezetben a reformátor arról ír,hogy szükséges imádkozni. Azokra a fönn-tartásokra igyekszik válaszolni, amelyek azimádságot puszta formalitásnak tartják, snyomatékosan fölhívja a figyelmet, hogyakik nem imádkoznak, azok a „Sátánnak sze-reznek örömöt”. És ennek a gondolatsornaka befejezéseként olvashatjuk a fönti idézetet.Ugyan kinek jutna eszébe, hogy az imádság-nak lehet ilyen aspektusa is? Pedig kézen-fekvô és logikus. Persze csak akkor, amikormár szembe találtuk magunkat e gondolattal.Igen, a Sátán gyûlöli a hívôk imádságát. Ímeaz ördögök fejedelme, az önmaga hatalmátféltôn szeretô és a végsôkig ôrzô, a féltékenyszuper szellemi hatalom. S ha a Sátánnakhallgatásunkkal, az Istennel való párbeszédhiányával lehet örömöt szerezni, akkor ebbôlaz következik, hogy az Isten elôtt önmagun-kat megalázó, szenvedélyesen ragaszkodóimádsággal gyötrelmet okozunk, okozhatunk

neki. Csoda-e, hogy még a hívôket is meg-kísérti? Hogy még Jézus sem maradhatott kia kísértésbôl? A kísértô igazi gyenge pontjaaz imádat. Érthetô tehát, hogy ezt mondta:„Mindezt neked adom, ha leborulva imádszengem” (Mt 4,9). Ezért is üdvös megtanul-nunk Jézus válaszát: „Az Urat, a te Istenedetimádd, és csak neki szolgálj!” (Mt 4,10b).És itt újabb kérdés merül föl. Mi van azok-kal, akik egyáltalán nem imádkoznak, akikistentagadásban élnek? Bizony, a nyílt vagyhallgatólagos tagadásuk az embergyilkosegyik örömforrása. Ellentétben a hívôkkel,ôket szereti, elôrejutásukat akár még támo-gatja is, és a világ sok esetben az övéi lábaelôtt hever. A Sátán nem csupán ígérni tud!Önmaga dicsôségéért, az imádatért minden-re képes. Nekünk azonban, akik a Minden-hatót imádjuk, ha gyûlöl bennünket a Sátán,mégis öröm. Természetesen nem azért, mertezt a haragot lebecsüljük – s ma, a keresz-

tyénüldözések idején egyáltalán nem tehetjükmeg –, hanem azért, mert ez jelzi számunk-ra, hogy az Úré vagyunk. Az ô gyûlölete alehetô legtökéletesebb visszajelzés számunk-ra. S ha e világon nyomorúságunk van is,Jézus így bátorít: „bízzatok: én legyôztem avilágot” (Jn 16,33b).

Apostagi Zoltán

A keresztyén vallás summája„A Sátán ugyanis rendkívül ádáz ellenség, gyûlöli a hívôk imádságát.”

Bullinger: A keresztyén vallás summája 7.2.

Azért, kik éheztek, Jertek az Úr asztalához (439,5)6

BITTÓ ZOLTÁN

Hálás visszaemlékezésemet az 1956-os forradalmunk leverésétkövetô idôszakkal kezdem, amikor is a holland református test-vérek a megtorlás és a nehézségek idején fordították szívüket éssegítô kezüket felénk. Mi akkor a Szabolcs megyei, reformátuslakosságú Ôr községben laktunk. Édesapám, Bittó Zoltán 1952és 1970 között ott szolgált lelkipásztorként. Nevünk és címünk –a Rákospalotán lakó anyai nagymamám közvetítésével – SzabóMiklós Rákospalota-Újvárosi lelkész és áldott emlékû felesége,Mária néni révén jutott el Hollandiába. Név szerint Mrs. Bakerasszonyhoz, aki a magyar reformátusok segítésének egyik hol-landiai magyar kezdeményezôje volt. Ô kislány korában, az1920-as években élvezte a holland reformátusok befogadó szere-tetét Vilma királyné magyar gyermeküdültetési akciója során éskésôbb férjhez ment Hollandiába.

1957-ben 5 segélycsomag érkezett Ôrbe, címünkre. Ebbôl azelsô, kisebb tartós élelmiszercsomag volt. A másik négy, gyer-mek- és felnôtt ruhákból álló csomag volt. Gyermekkorombanolyan finom kakaót még nem ittam, mint akkor a holland Ovo-maltine kakaóból elkészítve! A használt ruhacsomagok döntô ré-szét szüleim a hat gyermekes harangozó-presbiter család számá-ra és a gyülekezet rászorultjai számára biztosították. A hálás kö-szönetünket kiváltó csomagok Aaltenbôl, az ottani gyülekezetsegítôkész adományaként F. te Paske lelkész kísérô levelével ésB. A. te Gussinklo úrhölgy feladásában érkeztek meg hozzánk.

S az Úr útjai csodálatosak! 1971-tôl özvegy édesanyámmal éstestvéremmel Újpestre költöztünk, nagyszüleim közelébe. Nem-sokára, az év tavaszán kaptuk a hírt Szabó Miklósné nagytiszte-letû asszonytól, hogy holland gyülekezeti tagok érkeznek látoga-tóba Budapestre Aaltenbôl, s új otthonunkban tudnánk-e szállástbiztosítani számukra. Korábbi jótéteményeiket viszonzandó, ezt

örömmel tettük meg, s még 1975-ig évente egyszer. S ki volt1971-ben a négytagú aalteni látogató csoport egyik tagja?Beatrijs Gussinklo asszony! Örömteljes volt a vele való szemé-lyes megismerkedés és az 1957-es jószívû segítségük felelevení-tése! Vele tartottak akkor Aaltenbôl Laurens van der Graaff pres-biter, Maria Meinen és egy Joop keresztnevû fiatal gyülekezetitag. A késôbbi években már nemcsak ôket, hanem újabb hollan-diai reformátusokat is vendégül láthattunk, mint W. Mooltmakerasszonyt, Gerhard van Winsum (Ede), Geert és Herry Booij(Amsterdam) fiatal testvéreket – Szórát Károlyné újpesti gyüle-kezeti tag tolmácsolásával. Rákospalotai nagymamámékat 1957-ben dr. Melle úrasszony segítette, akivel évente karácsonyi üd-vözletet váltottak és a nagymamai köszöntésnek része volt min-dig egy saját horgolású kis terítô.

Az 1970-es évek, általam megismert holland testvéri segítség-nyújtása már nem családokra irányult, hanem missziói és diakó-niai együttmûködési irányultságu volt; magyar nyelvû, hollan-diai nyomtatásu bibliák átadásával együtt. Az általunk fogadotttestvérek leginkább a Budapest-Északi gyülekezetek lelkipászto-rait keresték fel (pl. id. Simonffy Sándor, dr. Gyökössy Endre).Emlékszem, hogy minden évben látogatták a református vak-missziót és annak vezetôjét, Jakab Miklós vértesacsai lelkipász-tort. Utoljára 1976-ban Laurens van der Graaff testvér látogatottel pár órára hozzánk, idôsebb kislányunk megszületését követô-en. (Keresztelôi ajándék is érkezett tôlük). Meghívott hozzájukfeleségemmel együtt egy aalteni viszontlátogatásra, de erre akko-ri körülményeink és pénzügyi lehetôségeink miatt nem kerülhe-tett sor. 1976-tól az általunk ismert aalteni holland reformátusokkapcsolatépítô és egyházerôsítô tevékenysége áttevôdött az erdé-lyi magyar református testvéreink látogatására és segítésére.

Azóta is mindig örömmel és hálatelt szívvel tudunk családunk-ban emlékezni holland református testvéreinkre!

Emlékezés holland református jótevõinkre

Tizennégy éves voltam, amikor Istenmegszólított. Egyetlen hét balatonitábor elég volt ahhoz, hogy eldönt-sem, teológiát fogok tanulni. Fiatal-ként csak egy kis strandra, barátok-ra, játékra vágytam, a hétvégén azon-ban ezek mellé valami nagyobbatkaptam, a legnagyobbat. Hazatérvea táborból, azonnal belevetettem ma-gam a gyülekezeti életbe (itt köszö-nöm meg a Tiszakeszi Ref. Egyház-község atyai gondoskodását, féltô

szeretetét). Vasárnapról vasárnapra Istentisztelet, meg bibliaóra,és újabb táborok. Elrepült négy év, és azon vettem észre magam,hogy a felvételi kapujában állok, és hogy ugyanolyan biztos va-gyok a továbbiakban – hogy lelkész szeretnék lenni –, mint annoa Balaton partján. Aligha kaphattam volna nagyobb születésnapiajándékot 2013 nyarán, mint a dékán szignójával ellátott levelet:

felvételt nyert a Károli Gáspár Ref. Egyetem Hittudományi ka-rára. Idestova már három éve ennek. Mit adott nekem a teológia?Azt kaptam-e, amit vártam? A válaszom egyértelmû: igen! Azújabb barátok, testvérek mellett Isten kegyelmébôl megadatott azis, hogy a legációk és különféle szolgálatok során megkaptamazt, amire gyermekkorom óta vágytam: szószékrôl hirdetni az Is-ten Igéjét. Onnan fentrôl, hogy mindenki hallja Jézus Krisztusevangéliumát. Hogy tudja meg mindenki, mit cselekedett az Úr-isten a világgal, s benne velünk.

A megtett út eddig egyenes volt, kitérôk nélkül, hisz a mindenbölcsességnek Istene úgy alakította életem fonalát, hogy minden-féle kanyar nélkül itt kell lennem. Ha kívánhat valamit magánake jelen sorok írója, legyen az, hogy az Örökkévaló adjon erôt amegkezdett munka folytatásához, a hitben és ismeretben valógyarapodáshoz.

Isten áldása kísérje az Olvasót is!Borza Ferenc

teológiai hallgató

Így lettem az Isten „rabja” – avagy 8 év pár sorbanBizonyságtétel

Ez egyszeru vendégségben Jézussal egyesülünk (440,9) 7

DR. GYÔRI ISTVÁN

Nyár elején nem csak a gyermekes szü-lôk, hanem szinte mindenki észreveszi,hogy vége a tanévnek, a ballagás és azévzáró mindig nagy ünnep. Egyre inkábbterjed, hogy a családok ballagó gyerme-küknek egy kisebb esküvôvel felérô báltrendeznek – ez persze legtöbbször nemegyéb, mint újabb alkalom a felnôtt roko-

noknak a mulatságra. Kérdéses, hogy ha az ünnepelt gyermeketmegkérdeznénk, hogy tényleg erre van-e igazán szüksége, vajonmit mondana. Gyülekezeteink figyelme is az iskolák, az iskolá-sok felé fordul, különösen, ha az egyházközségnek van saját is-kolája. Sok esetben ez úgy jelenik meg, hogy a hittanra járó gye-rekek vagy az egyházi iskola tanulói ünneplôben részt vesznekegy istentiszteleten. Ebben az esetben jó végiggondolni, hogy ezmilyen céllal történik. Egyszerûen nem csak díszletnek használ-juk-e a gyermekeket, mint ahogy nagyon sokszor a cserkészek-nek is csak ilyen szerepet adnak, vagy pedig talán arról van szó,hogy egész évben a gyülekezet nem sokat foglalkozik a gyere-kekkel, és egy ilyen ünnepi alkalommal akarunk ebbôl valamitpótolni? Elterjedt az a vélemény, hogy azért mégis csak jó, halegalább egyszer a gyermekek itt vannak a templomban, mert ak-kor várható, fôleg, ha a gyerekek szerepelnek, hogy azok a szü-lôk is eljönnek, akik különben nem templomlátogatók. Ez igaz,de a családban sem az a jó, ha a szülôk egész évben alig foglal-koznak a gyermekeikkel, és ezért évente egyszer, születésnap-kor, próbálnak ebbôl valamit bepótolni. Meg vagyok gyôzôdve,hogy egyházunk jövôje attól függ, hogy a következô nemzedék-nek hogyan adjuk át lelki örökségünket. Általános tapasztalat,hogy évek múlva a volt diákok nem a konkrét tananyagra emlé-keznek, hanem arra, ami érzelmileg hatott rájuk, akár egy jól si-került kirándulás, akár egy tanár személyisége. Fel kell tenni akérdést, hogy egyházi iskoláink mai diákjai felnôttként mire fog-nak visszaemlékezni. A diákcsínyeken túl emlékeznek-e arra,hogy találkoztak az evangéliummal? Érzelmileg közelebb kerül-tek-e a hithez, az egyházhoz, vagy távolodtak? Isten szereteténekjó híre eljutott-e hozzájuk, kaptak-e igazi lelki útravalót? Fontoskérdés, hogy a mostani iskolások, hittanosok szívében mi maradmeg, mert az idô nagyon gyorsan szalad, a mai iskolások pár évmúlva középkorúak lesznek, belôlük lesznek az akkori presbite-rek. Negyedszázaddal a rendszerváltás után már nem azon kellvitáznunk, hogy szükség van-e egyházi iskolákra, hanem azt kellvégiggondolni, hogy a már viszonylag bejáratott iskolarendsze-rünk – különösen a gyülekezeti fenntartásban levô iskoláink – ho-gyan szolgálják még jobban egyházunk építését. Az elmúlt évektöbb, számunkra kedvezô változást hoztak. Az önkormányzatiiskolák állami tulajdonba kerültek, az egyházi iskolák megma-radtak. Ezzel megnôtt az egyházi iskolák mozgástere, közben azállami iskolákban bevezetett kötelezô hitoktatás is új lehetôségetad egyházunknak. De ne felejtsük el, hogy nagy terhet és lekö-töttséget is jelent lelkészeknek, hitoktatóknak, ezért becsüljükmeg azokat, akik ebben a munkában nagy odaadással, sokszorerejük felett fáradoznak, és ne kövessük el még egyszer a múlthibáit! Talán a megszépítô messzeség miatt sokszor szebbnek

gondoljuk az államosítás elôtti idôt, amikor minden egyházköz-ségnek saját iskolája és tanítója volt. Sajnos abban az idôben nagyfeszültségek is voltak, amirôl könnyen elfeledkezünk. A feszült-ség fô oka a tanítók mellôzöttsége volt. Ehhez fontos tudni, hogyakkor a tanítóképzés nem az egyetemeken folyt, hanem az érett-ségi utáni kétéves tanítóképzôben, ezért a tanítókat nem tekintet-ték igazi diplomásnak, azaz egyenrangú értelmiséginek. A pana-szos feljegyzésekbôl tudjuk, hogy voltak olyan gyülekezetek,ahol a lelkész tegezôdött és barátkozott a helybeli ügyvéddel, deebbe a körbe nem vették be a tanítót. Ismerünk olyan panaszt is,hogy az iskolázatlan presbiterek parancsolgattak a tanítónak, ez-zel éreztetve, hogy ôk alkalmazzák és fizetik. Az ORTE, az Or-szágos Református Tanáregyesület is foglalkozott ezzel a kérdés-sel, és arra jutottak, hogy jobb lenne kikerülni az egyházi keret-bôl. Ez aztán odáig ment, hogy egy alkalommal az ORTE újság-ja ilyen fejléccel jelent meg: „Államosítás, jöjjön el a te orszá-god!”. Mikor aztán eljött az államosítás, az államosított iskola újigazgatója, sokszor a volt egyházi tanító örömmel tett eleget aRákosi-rendszer elvárásainak, és akadályozta a hittanoktatást,bizonyára nem is meggyôzôdésbôl, hanem csak azért, mert ezzelvolt egyházi felettesének, a helybeli lelkésznek visszaadott vala-mit régi sérelmeibôl. Ezekbôl tanulva nagyon fontos, hogy az is-kolafenntartó egyházközség presbitériuma, lelkésze és tanítójamunkatársi közösséget alkossanak. Az egyik alföldi gyülekezet-bôl hallottam egy jó példát. Nyáron néhány napra elmennek együdülôbe a gyülekezet két lelkésze, a presbiterek, a gyülekezet is-kolájának két tanítója, a gyülekezetben dolgozó hitoktatók, akikaz állami iskolában tanítják a hittant, megbeszélnek mindent, amiaz iskolával, a hitoktatással, a gyermekek és a fiatalok közöttimunkával kapcsolatos. Különösen fontos az ilyen munkatársiközösség megteremtése nagyobb helyeken, ahol több állami is-kola is van, esetleg más településrôl is járnak oda gyerekek, hi-szen újra kell gondolni, hogy az állami iskolában végzett kötele-zô hittan, a gyülekezeti hitoktatás és a konfirmációi oktatás ho-gyan kapcsolódik egymáshoz. Aztán az iskolai év vége után anyári szünet igazából csak a diákoknak szünet, az iskola tanárai-nak, vezetôinek, fenntartójának éppen ez a két hónap a követke-zô tanévre való felkészülés ideje. Sokszor az is kérdés, hogy si-kerül-e befejezni a nyári karbantartást, festést, de fontos az is,hogy ilyenkor folyik az új tanítók kiválasztása, és az új tanévelôkészítése. Imádkozzunk érte, hogy Isten adjon ebben a mun-kában mindenkinek, egyházi vezetôknek, lelkészeknek, presbite-reknek, tanítóknak bölcsességet a felelôs döntésekhez.

Templom és iskola

IImmááddkkoozzááss ééss ttiittkkaaTemplomkô mérleggel, két serpenyô rajta...

Egyikben könyörgô, másik bûnnel rakva...

Az egy imádkozó: Ím, világ csudája!

A megterhelt oldalt biztosan fenntartja.

M. Niemöller emlékére

dr. Ötvös László

E rövid szent vacsora Mutat mennyei jóra (440,9)8

DR. VICZIÁN MIKLÓS

Forgács Gyula (1879–1941) fektette le a magyar református egy-ház misszió-teológiai alapját. A 20 éven át írt, közel 800 oldalaskönyve, A belmisszió és cura pastoralis kézikönyve lett a bel-missziós megújulás alapkötete, melynek alapján a ReformátusZsinat 1933-ban megalkotta az egyház elsô missziói törvényét.

A péceli református egyházközség 1910-ben választotta meglelkipásztorának, ahol 1924-ig szolgált. Ez idô alatt gyakorlatipéldát szolgáltatott arra, hogy hogyan tudja végezni a teljes gyü-lekezet a missziót.

Forgács Gyula Pécelre érkezve avval szembesült, hogy a gyü-lekezet a gyengén látogatott vasárnapi istentiszteletre szorítko-zik. Ezért azon igyekezett, hogy kivigye az evangéliumot a la-kosság szélesebb rétegeihez. Ilyen szándékkal kezdte meg az ad-dig ismeretlen házi istentiszteletek tartását. Következô lépéskénta még ismeretlenebb szabadtéri evangélizációkra hívta az embe-reket, amelyet ô tartott valamelyik egyháztag udvarán, vagy va-lahol a szabadban, ahol az emberek összegyûltek.

Újdonságnak számított az is, hogy bevezette a gyermek-isten-tiszteleteket és az ifjúságnak is szervezett legény- és leányegyle-tet. Ezeknek, és sok egyéb rendezvénynek adott helyet az ország-ban elsôként felépített gyülekezeti ház, ahol színdarabokat, elô-adásokat tartottak, sôt Pécel elsô mozielôadásait is itt játszották.Arra azonban különösen vigyázott, hogy minden rendezvényenvalamilyen formában elhangozzék az evangélium.

Munkássága nyomán fellendült a gyülekezeti élet.Új szemléletet foganatosított avval a felismerésével, hogy a

népegyház lelkészcentrikus gyakorlata – vagyis, hogy gyakorla-tilag mindent a lelkész végez – korlátozza a missziót. Ezért el-kezdte a munkatársak képzését a gyülekezet tagjai közül, akikaztán felkészülten vezették a gyermek és ifjúsági csoportokat, ésbekapcsolódtak az egyre kiterjedtebb gyülekezeti missziói ésdiakóniai munkába. A munkatársképzés egyik célcsoportja apresbitérium volt. A presbiterek missziói munkára való aktivi-zálását fontos feladatának tartotta.

Forgács Gyula a gyülekezetet rendszeresen tájékoztatta a bel-misszió és a külmisszió fontosabb eseményeirôl, bekapcsolva ígya közösséget a nagy missziós mozgások vérkeringésébe. Ezt szol-

gálta az is, hogy rendszeresen meghívott hazai és külföldi misszi-onáriusokat, hogy tartsanak beszámolót szolgálatukról.

Amikor a gyülekezet kezdte megérteni a lelkipásztorának szán-dékait, a presbitériummal egyetértésben bevezette Pécelen a kö-telezô egyháztagság és kötelezô egyházadó helyett az önkéntesegyháztagságot és egyházadót. Mindenkit felkerestek, és megkér-dezték, hogy akar-e egyháztag lenni, s ha igen, vállalja-e az egy-

háztagsággal járó kötelességeit.Ez akkoriban elképzelhetetlenülmerész lépés volt, de Isten megál-dotta döntésüket, és emelkedettmind a templomlátogatók száma,mind a befolyt adomány összege.

Ma is figyelemre méltó az,ahogy a konfirmációt megújította.A presbitérium a konfirmáció alsókorhatárát 14 éves korban állapí-totta meg. A konfirmációs vizsgátés fogadalomtételt követôen azon-ban csak két év elteltével vehettek

elôször úrvacsorát a fiatalok. Minden presbiter gondjaira bíztak2-3 fiatalt, akiknek az életét, templomlátogatását nyomon követ-ték e két év alatt, s ezután a presbitérium egyenként döntött a fi-atalok felôl, hogy úrvacsorára engedhetôk-e.

Forgács Gyula szolgálata nyomán addig nem látott mértékbenfellendült a gyülekezeti élet, és a péceli gyülekezet országos min-tává lett. Egyszer gondnokával, Tarnay Endrével beszámoltakBudapesten egy lelkészértekezleten a péceli gyülekezet életérôl.A résztvevôk elhatározták, hogy személyesen is meglátogatják apéceli gyülekezetet. Ennek eredményeként megalakult a PéceliKör, mint egy reformmozgalom az egyházon belül.

* A cikk Sípos Ete Álmos: Bevezetés a Missziológiába (ÉBA, Pé-cel 2013) címû tanulmány azonos címû fejezetének szerkesztettváltozata. Forgács Gyula életét és munkásságát részletesen fel-dolgozta Sípos Ete Álmos a „Kérjétek az aratás Urát!” – ForgácsGyula (1879–1941), a magyar református belmisszió úttörôje(KRE-KMTI – Harmat 2008) címû könyvében.

Forgács Gyula missziói munkája Pécelen*

Kedves Testvéreinkaz Úr Jézus Krisztusban!

Hálatelt szívvel szeretném meg-köszönni azt a támogatást, ami-vel segítettétek az itt élô embe-rek mindennapját. Hisszük éstudjuk, hogy „minden jó ado-mány és minden tökéletes aján-dék felülrôl való, és a világosságok Atyjától száll alá...” (Jakab1,17). De tudjuk, hogy Isten ma is embereket használ fel. Ebbenvoltatok, vagytok és vagyunk eszközök. Nincs is szebb küldetés,

mint az Úr kezében eszközként szolgálni bárhol és bárkik is le-gyünk.

Az általatok gyûjtött adomány szétosztásánál jó volt látni agyülekezeti tagok arcán nem csak az örömöt, hanem a hálát is.Ez a hála elsôsorban Urunknak szólt, de tudom és elmondták atestvérek, hogy azoknak is, akik összeadták. Soknak az ajkárólelhangzott, hogy „milyen jó, hogy vannak még jó emberek, akiknem csak magukra gondonak. Az Isten ágya meg ûket”. Tudom,hogy ezek a szavak nem illembôl, hanem tiszta szívbôl jöttek.

Köszönöm, köszönjük az adományt.Isten áldását kívánjuk életetekre és szolgálatotokra.Tisztelettel és Krisztusi Szeretettel: Peleskei Béla lelkipásztor

„Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme, az Istennek szeretete, és aSzentléleknek közössége legyen mindnyájatokkal” (2Kor 13,13).

Postaládánkból

Ez a terített asztal Buneinkben vigasztal (442,3) 9

VÁCZI GÁBOR

E sorok írója számára a konferencia lelkicsúcspontja az volt, amikor dr. SiposZsuzsa vezetésével a konferencia presbi-teri közösségének egy része imaközös-ségben volt együtt: a reggeli órán egyéni,családi, közösségi, gyülekezeti és egyhá-zi életünk, nemzetünk (anyaország és di-

aszpóra), lelki és testi gyógyulásunk összefüggései, mint imaté-mák kerültek elô.

Remport Péter Belgiumban szolgáló lelkipásztor testvérünk avirágvasárnapi történet alapján arról beszélt, hogy az egyház ál-lapota a mi állapotunkat is jól mutatja. Jézus elrejti Isten-voltát.Sokan nem ismerik fel benne a diadalmas Messiást. Nem fegy-verekkel érkezik, ahogyan kortársai várták volna, hanem szelí-den, szamárcsikó hátán. Ígymûködik az Ô stratégiája. Ésaz egyházé? Testvérem, a teszívedbe hogyan érkezik megKrisztus? A hozsannát zengôtömeg a – politikai értelembenvett – királyt meglátta ugyanJézusban, de a Megváltót nem.Jézusnak ezért kell az ünneplôtömeg közepén is sírnia. Nema láthatókra, nem az ünneplôtömegre néz. A szívükbe lát.Nagy kihívás, hogy hogyantudom felfogni, elfogadni ésmegvalósítani, amit nem látok?Minden embernek több dolgotis végig kell gondolnia a tör-téntek fényében:

- Jézussal szemben állva az ember gondviselésre szoruló lény.Kicsoda az Emberfia a számodra, Testvérem? Nem silányítottadodáig, hogy csupán egyetlen a sok alternatíva közül? A hívô em-bernek ez központi kérdése.

- A szabad akarat nem teljesen az emberre van bízva (szabadokcsak az Úrban lehetünk). Több fontos kérdés is kapcsolódik eh-hez: Képes vagyok-e önálló életvitelre? Kegyelem alatt álló va-gyok-e? Fontos tudatosítanunk, hogy nem önálló döntések soro-zata vezet el oda, hogy az ember üdvösséget kap.

- Tanúvá tesznek a jelek. Az életem mirôl tanúskodik? A jelekvisznek, magukkal ragadnak. Jézus bevonulása is ilyen jel volt.Az egyházat is az egyéni tanúskodások viszik elôre.

Dr. Hermán M. János Zwolléban (Hollandia) élô lelkipásztor,egyháztörténész, a Partiumi Keresztény Egyetem tanára elôadá-sában rámutatott: a reformáció – lényegét tekintve – újrafogal-mazni az egyház lényegét, az egyénre nézve: keresd az igaz hitetés térj meg! Párbeszéddel fogalmazzuk újra a lényeget – ne fegy-verekkel. Megemlítette a reformáció mérföldköveit: Luther és

Zwingli vitáját az Úrvacsorai jegyek átlényegülésérôl, Tordát(1564), Utrechtet (1567). Mi a reformáció üzenete a mai Európaszámára? Nagy örökségünk, hogy nincs gátja az igehirdetésnek.A Közel-Kelettel kapcsolatban gyávák vagyunk, pl. nem eléggéállunk ki a szíriai keresztények mellett. Aki református, merjenszerény maradni, de bátor! Hogyan maradhatott meg a keresz-tyénség a török birodalom idején? A török „harács” szó adót, adó-fizetést jelent. A törököknek nem törökké nevelt ember kellett,hanem aki adót fizet. Persze ez csak az emberi magyarázat, lás-suk meg Isten munkáját az események mögött! A mûvelt törökökegyébként a protestánsokat kifejezetten kedvelték.

Az elôadó kiemelte a franciaországi, németországi és svájci re-formáció jellegzetes vonásait. Utóbbival kapcsolatban megje-gyezte, hogy a dél-német reformáció Ulrich Zwingli nevéhez fû-zôdik, aki az 1520-as években Zürichben prédikált. A reformáció„radikális” ágához tartozott. Tizenegy hangszeren játszott, de –

hirtelen természete miatt – ki-dobatta a templomból az orgo-nát. Ô is felemelte hangját abûnbocsátó cédulák és a papinôtlenség ellen. Sajnos Luther-rel soha nem tudtak egyesség-re jutni. Veje, Heinrich Bullin-ger (1504–1575) egyik kezde-ményezôje volt az elsô (1536),valamint a második helvét hit-vallásnak (1563). Kálvin fômûve, az Institutio (A keresz-tény vallás rendszere) ugyan-csak 1536-ban jelent meg, la-tinul, öt évvel késôbb franciá-ul. Ez utóbbi 1567-ben jutottel Magyarországra. Kálvinnalfolytatott egyeztetése nyomán

fogadták el 1549-ben a Consensus Tigurinust, amely összefogtaa zürichi és a genfi reformációt. Kálvin utóda, Béza Tódor(1519–1605) – Kálvinhoz hasonlóan – a leglehetetlenebb hely-zetekben a presbiterekre épített. A papokk jórészt elmenekültek,pásztorok, diakónusok és felvigyázók vezették a gyülekezeteket.Az államtan (a világi felsôbbséghez való viszony szabályozása)alapelve volt: egy király, egy püspök, egy törvény, egy hit.

A kongregacionalisták Oliver Cromwell (1599–1658) angolhadvezér és államférfi vezetésével azt vallották, hogy a világifelsôbbség Istentôl való és számadással tartozik Isten és emberekelôtt. Önmaguk felett hatalomként kizárólag Istent ismerték el. Akongregacionalizmus az angolszász kereszténységnek az az egy-házi irányzata, amelynek fô elve az egyes gyülekezetek egymás-tól való teljes függetlensége.

(Folytatjuk)

A szórványban élômagyar presbiterek 14. konferenciája (II.)

Presbiterek imaközösségben

Midon a kegyelem asztalához lépünk, Jövel, maradj mivélünk! (442,1)10

DR. SZILÁGYI SÁNDOR

A Magyar Református Presbiteri Szövet-ség – elfogadva az Erdélyi ReformátusEgyházkerület meghívását és egy bemu-tató sátor felajánlását – örömmel vettrészt a Református Egység Ünnepén.Elôzôleg ott voltunk a május 21-i könyv-bemutatón, melyen Dr. Kozma Zsolt pro-fesszor repertóriumát méltatták a Ko-

lozsvári Hittudományi Egyetem tanárai. Ebben a mintegy 1000oldalas mûben a professzor a Kolozsváron megjelent Reformá-tus Szemle több, mint száz évfolyamának cikkeit sorolja fel aszerzôk megjelölésével, különbözô szempontok szerint rendsze-rezve. Bemutatta a professzor a továbbiakban „A magyar refor-mátus énekeskönyv tárgymutatója” címû füzetét is, amely mintafféle énekeskönyvi konkordancia használható kívánt témák sze-rinti keresésre. Ugyanezen a napon szervezett az Egyházkerületlátogatást is a híres Házsongárdi Temetôben.

Másnap, a május 22-én rendezett „Református Egység Napja”rendezvényen vett részt Szövetségünk küldöttsége. Felhasználvaazt az együttmûködési megállapodást, amelyet a Kárpát-medenceöt presbiteri szövetsége kötött, a nekünk felajánlott sátorba meg-hívtuk a felvidéki, kárpátaljai, királyhágó-melléki és erdélyi szö-vetség képviselôit, hogy együtt mutassuk be kiadványainkkalszolgálatunkat. Nagyon elôkelô helyen, a Szeretetszolgálat és aNôszövetség sátra között jelentünk meg és látogatóink között azöt említett terület küldöttein túl Szerbiából is üdvözölhettünk test-véreket. Kiadványaink, mint jubileumi füzetünk a 25 éves évfor-dulónkra, a Presbiteri Füzetek II/6. kötete, a nemrégen megjelentKözhasznúsági Olvasókönyvünk, lapunk, a Presbiter, az együtt-mûködô szövetségek és egyházkerületeik lapjai és egyebek az

utolsó darabig elfogytak. Hálásak vagyunk, hogy részt vehettünkezen a találkozón.

Felemelô volt a Farkas utcai templom mellett rendezett sza-badtéri kiállítás, amelyen fényképen mutatták be az Egyházkerü-let valamennyi templomát.

A nap delelôjén megtartott ünnepi istentiszteleten, a Farkas-ut-cai templomban a Debreceni Hittudományi Egyetem énekkararagadta meg szolgálatával a megjelentek szívét, majd a rendezôegyházkerület püspöke, fôtiszteletû Kató Béla hirdette az Igét a2Kor 5,14 alapján: „Mert Krisztus szeretete szorongat minket...”.Sok embert szorongatnak az el nem végzett feladatok, de ez aszorongás össze is kovácsolja a hívô népet. Az egységet újra ésújra ismételni kell, hiszen belôlünk, magyarokból a világ szinteminden tájára jutott. Ki kell mondani, hogy Isten szeretete má-sokkal is egybeforraszt, nemcsak az eredet, a nyelv vagy a közöstörténelem. A Kárpát-medence 65 református egyházmegyéjemegmutatta egységét, amikor közösen segítettük és segítjük Kár-pátalja reformátusait. Isten nemzetsége akkor leszünk, ha szere-tet kapcsol össze bennünket.

Felszólalt mások mellett Zsinatunk lelkészi elnöke, fôtisztele-tû dr. Szabó István is. Az Egység napja estéjén a Farkas utcaimegtelt templomban Varnus Xavér orgonamûvész hangversenyéthallgattuk meg, aki saját elektronikus orgonáját hozta magával.Szabadelvûsége dacára nagy alázattal játszotta Bach mûveit,amit a hallgatóság vastapssal köszönt meg.

Református Egység Napja Kolozsváron

Én vagyok az az élo kenyér, amely a mennybol szállt le (János 6,51) 11

Szeretett Testvéreim az Úrban!Szívbôl köszöntelek Benneteket a Nemzetközi Kárpát-medenceipresbiteri konferencián, kedvenc zsoltárom soraival:

Boldog az ember nyilván, ki az Istent féli!Ô utaiban járván ösvényét kedveli.Mert Magadat táplálod kezed munkájával,Isten megáldja dolgod, s lát jó állapottal.

E kedves találkozó örömét beárnyékolja az 1920-as trianoni dön-tés, amely az elsô világháború legsúlyosabb, legigazságtalanabbítélete volt. Megcsonkított hazánkat magyar lakta területek veszikkörül. Nem hogy revíziót, de még autonómiát sem engednek ahatalmasok. S ilyen nehéz körülmények között is megtartotta Is-tenünk hazánkat és naponta tapasztaljuk azt az örök igazságot:Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?

Senki, bizonyára senki. S ezért minden nap köszönjük, áldjukhûséges Gondviselônket és megváltó Krisztusunkat. Ezt teszemén is minden nap, és azt a sok csodát, melyet átéltem, lelkiisme-reti kötelességemnek tartom Veletek megismertetni.

Négy-ötéves lehettem, amikor mamikáink a hit útjára vezettek.Este néztük a csodálatos csillagos eget, hallgattuk a kis hegedû-sök, tücskök zenéjét, és a 9 órakor megkonduló harangszóraösszetették kis kezünket, és elmondták, megtanították a MiAtyánkot. 6 éves korunkban elemi iskolába jártunk, és év végénnyilvános templomi vizsgák voltak, ahol bizonyságot tettünk ta-nulásunkról. Elsô osztályosként olvastam, mint a vízfolyás, ésfújtuk az 1x1-et. Bontovits tanító úr egy teremben hat osztályt ta-nított. S ma? Ezt a munkát 8-10 tanár végzi el, és panaszkodnak,tüntetnek, hogy túl vannak terhelve a heti 22 órával! S alig vár-

tuk a vasárnapot. A nehéz paraszti munka mellett külsôleg ésbelsôleg is ünnep volt.

„Hat napon át munkálkodjál, hetediken megpihenjél!”Örömmel mentünk a templomba: gyerekek, szülôk, nagyszü-

lôk, néha még a dédszülôk is. 3-4 generáció együtt! Istenem, deszép volt! Hol van ez a világ?! Aztán mamikáink is elmentek aminden élôk útján, és helyüket a nagyszülôk, szülôk vették át,folytatva nevelésünket jóra, tisztességre, Istenünk és Krisztusunkszeretetére. Kétség kívül nagyon sokat kaptam a cserkészettôl,KIE-tôl, Kovács Bálint egyházi és Pógyor István nemzeti fôtit-kárunktól. De az igazi indíttatást az áldott szülôi ház szellemisé-ge és szüleink imádkozó példamutatása adta. Ezt a drága öröksé-get kaptam útravalóul, mely többet jelentett nekem minden anya-gi jónál. A vagyon elment a diktatúra, osztályharc, kulákságalatt, de imádkozó hitemet nem tudták elvenni soha! Gyerekko-romtól kezdve imádkoztam a TSZ világban is, miniszterségemalatt is, mert nagyon sok gondban éltem. A pártbizottság meg-vonta feddhetetlenségi igazolásomat, mert presbiter vagyok,templomba járok, és ezt nem nézték jó szemmel. Mindig imád-koztam, kértem Istenemet, hogy segítsen, és mindig megsegített,amit soha nem tudok meghálálni, ha állandóan imádkoznék is,ezért legyen az én fogyó életem eszköz a kezedben Atyám: Isten-séged, Krisztusunk, Egyházunk, Nemzetünk és felebarátunk szol-gálatára a sírig, a sok jóért, szeretetért, amit kaptam.

És most sorolom fel azt a sok csodát, amit átéltem, talán van-nak olyanok is, akik ezt el sem hiszik.

10 éves koromban iszonyatos viharban, villámlások közé ke-rültem, de Lutherhoz hasonlóan én is megmenekültem...

(folytatjuk)Nagy Ferenc József

Volt elnökünk üdvözlô sorai

A Sárospataki Református Teológiai Akadémia felvételt hirdeta 2016/2017-es tanévre a következô szakokon:

1. Teológia szak – Teológus szakirány (osztatlan MA képzés, nappalitagozaton; képzési idô: 10 félév)

2. Teológia szak – Lelkész szakirány (osztatlan MA képzés, nappalitagozaton; képzési idô: 12 félév)

3. Katekéta-Lelkipásztori munkatárs szak (BA képzés, nappali- és le-velezô tagozaton, valamint a beregszászi kihelyezett tagozaton;képzési idô: 6 félév)

4. Református közösségszervezô szak (BA képzés, levelezô tagoza-ton; képzési idô: 6 félév)

5. Teológia MA szak (hitéleti alapszakra épülô képzés, levelezô tago-zaton; képzési idô: 4 félév)

2016 szeptemberében induló szakirányú továbbképzéseink:

1. Egyházi kommunikáció szakirányú továbbképzés (4 félév)2. Bibliai gazdálkodás szakirányú továbbképzés (4 félév)3. Biblia-alapú lelkigondozó szakirányú továbbképzés (2 félév)4. Pasztorálpszichológia szakirányú továbbképzés (4 félév)5. Keresztyén hospice lelkigondozó szakirányú továbbképzés (4 félév)6. Református hit- és erkölcstan oktatói szakirányú továbbképzés

(4 félév)

A jelentkezés határideje valamennyi szakon: 2016. augusztus 20. • Szakirányú továbbképzések esetében: 2016. augusztus 31.A jelentkezési lapok letölthetôek honlapunkról: http://srta.hu/jelentkezesi-lapok

A pótfelvételi ideje: 2016. augusztus 26.

Presbiteri és gyülekezetimunkás Népfôiskola (1 év levelezô képzési forma)A jelentkezésnek nem feltétele az érettségi, sem a választott gyülekezeti tisztség. A képzés díjtalan. Min. 15 fô jelentkezése esetén indul.

A pótfelvételi ideje: 2016. augusztus 26.

A képzésekrôl és a felvételi rendjérôl bôvebben olvashatnak honlapunkon, valamint szívesen állunk a jelentkezôk rendelkezésérea következô elérhetôségeken: srta@tirek.hu, illetve 0036-47/312-947

Szeretettel várunk minden érdeklôdôt!

Pótfelvételi hirdetmény 2016/2017

Isten Országa bennetek van (János 17,21)12

20. Nemzetközi Kárpát-medencei

HORVÁTH CSABA

2016. július 1-3. között Miskolcon, a Lévay József ReformátusGimnázium Kollégiumában tartott Presbiteri Konferencián mint-egy 140 fô vett részt. A rendezvény témája „A református pres-biter hitvallásos felelôssége” volt. A meghívóban igei alapon

hangsúlyossá vált a téma, miszerint „...igyekezzetek még jobbanmegerôsíteni elhívatásotokat és kiválasztásotokat, mert ha ezt te-szitek, nem fogtok megbotlani soha” (2Pét 1,10). A közelgô pres-biteri tisztújítás teszi szükségessé, hogy a presbiterek felelôssé-gét minden szinten hangsúlyozzuk, hiszen az egyházi törvényünkis kimondja: „A presbiterek az egyházközség lelki és anyagi ja-vainak a sáfárai”. A programban megjelölt elôadók ezt a témátjárták körbe, és az áhítatok is segítettek megérteni Isten üzenetéta presbiteri szolgálatra vonatkozóan.

A konferencia dr. Viczián Miklós áhítatával kezdôdött, aki a2Pét 1,5-11 alapján azokról azörömet okozó ajándékokról szólt,amelyeket az apostolnak a hívô életfejlôdése során kínál Urunk. (Azáhítat olvasható a 3. oldalon, azIge körül rovatban – a szerk.)

Ezután dr. Szilágyi Sándor ügy-vezetô elnök elsôként fejezte kireményét, hogy hasznos, tapaszta-latokon álló elôadások hangzanakel, és lelkileg mindannyian épülnitudunk belôlük. A meghívott ven-dégek örömmel adták át köszön-téseiket és jókívánságaikat otthonmaradt presbitertársaik nevében.

Dr. Buzogány Dezsô, a Kolozs-vári Hittudományi Egyetem pro-fesszora a reformáció történelmigyökereirôl beszélt, kiemelve a val-densek és a husziták mozgalmát.

Dr. Békési Sándor, a KRE HTK docense a református hit és amûvészetek kapcsolatáról tartott elôadást, különös tekintettel afestészetre. Hangsúlyozta, hogy Kálvin nem volt mûvészet-elle-nes, csupán távol tartotta a szobrokat és festményeket a templo-moktól, nehogy azok kössék le a hívek figyelmét, hanem kon-centráljanak az igehirdetésre. Ugyanakkor jellemzô arra a szá-zadra, hogy a németalföldi festészet akkor élte virágkorát.

Az esti áhítatot Hangóné Birtha Melinda, a Miskolc-Avasi Egy-házközség lelkipásztora tartotta, amely után filmvetítésre kerültsor, amelyen a gödöllôi Szent István Egyetem „Életkérdések”sorozatának egyik elôadását mutatta be a sorozat szervezôje, dr.Judák Endre.

A szombati nyitó áhítatot Kovács Zsolt Levente vizsolyi lelki-pásztor, az Abaúji Területi Szervezet elnöke tartotta.

Dr. Márkus Mihály ny. püspöka gyülekezet hitvallásosan refor-mátus jellegérôl beszélt, kiemel-ve a presbiterek komoly felelôs-ségét ezen a területen. Figyel-münkbe ajánlotta a „Reformátusmagyar vagyok” c. kiadványát,amelyben ezekrôl a megtapasz-talásairól részletesen ír.

Dr. Tóth János, a Békési Terü-leti Szervezet elnökének elôadá-sa a presbiter felelôsségérôl szólta kálvini etika érvényesüléséért

a gyülekezetben. Szükség van a pozitív példaképekre. Kálvinigei alapú figyelmeztetéseit komolyan kell venni.

A helyi lelkipásztor konferálásával a gyülekezet 14 tagú„Örömhír” zenekara reformáció-korabeli zeneszámokkal és éne-kekkel tette hangulatossá, meghitté a konferenciánkat. A zenekartZoller János vezette.

A református presbiter hitvallásos felelôssége

Nektek értékesebb és maradandóbb vagyonotok van (Zsidókhoz írt l. 10,34) 13

konferenciánkról jelentjük

Dr. Szilágyi Sándor fórumbe-szélgetést vezetett kiválasztotthozzászólók és a résztvevôk be-vonásával. Középpontban volt apresbiteri felelôsség a gyülekeze-ti élet minden területén. Ôszintevélemények hangzottak el, ame-lyek olykor erôs kritikával páro-sultak: fogy a gyülekezet, sok-szor nincs egyetértés a presbité-rium és a lelkész között.

Délután Dr. Békefy Lajos, aPresbiter fôszerkesztôje „A gaz-

daságetika változása a Biblia és a reformáció hatására – protes-táns történelmi modellek és trendek, kitekintéssel 2017-re ... nemcsak presbitereknek” címmel igen érdekfeszítô, értékes elôadásttartott. A kálvini eszme fellendítette a kapitalizmust bibliai ala-pon. A munkával is istentiszteletet lát el a hívô ember. A protes-táns országokban nôtt az egy fôre esô termelés. A puritanizmus-ból származó takarékos gazdálkodás Isten dicsôségére nem té-kozló gazdálkodás, hosszú távon megtérül, és nemzedékrôl-nem-zedékre nô a jólét. Ez hála és hitbeli alapú gazdaság. Isten ad erôta gazdagodáshoz.

Szünet elôtt Simon István, Szövetségünk Dél-Borsodi TerületiSzervezetének titkára tett bizonyságot hitérôl, illusztrálva életefontosabb eseményeivel.

Dr. Viczián Miklós az MRPSz missziói elnöke „A presbiter fe-lelôssége az egyházközségmissziójáért” témakörben fejtet-te ki álláspontját igei alapon amisszió fontosságáról. Az evan-gelizáció, a megtérésre való hí-vogatás elengedhetetlen. Az egy-ház célja a kegyelmi ajándékok-kal történô sáfárkodás. Az élôhit egészséges hit és Krisztusbanvaló hit. A presbiter feladata amisszióban: a lelkésszel együttjól sáfárkodjanak.

A konferencia utolsó elôadásában az ügyvezetô elnök – SzûcsAttilát külföldi útja miatt helyettesítve – a gazdálkodás felelôssé-gérôl tartott vetített képes elôadást. A témát a közegyház, az egy-házközség és az egyháztagok szemszögébôl vizsgálta. Az elsôkét témát presbitereink a Presbiteri Füzetek 6. kötetében már kel-lôen kifejtve olvashatták, a harmadik témában a fenntartói járu-lékokról felhívta a figyelmet, hogy annak összegét az egyház-község valódi szükségleteinek alapján, lelkiismerete szerint álla-pítsa meg. Foglalkozott a sokszor emlegetett tized kérdésével is,rámutatva, hogy semmilyen formális elôírás teljesítése sem mentfel bennünket Egyházunkkal szemben a felelôsség alól.

A szombat esti áhítaton Victorné Kardos Erika, a Dél-BorsodiTerületi Szervezet elnöke szolgált.

A vendéglátó Lévay JózsefReformátus Gimnázium és Diák-otthon igazgatójának, Ábrám Ti-bor tiszáninneni egyházkerületifôgondnoknak a szervezésébenmúzeumlátogatáson ismerked-tek a résztvevôk Miskolc törté-netével és mûvészi életével.

A konferencia zárásaként dr.hc. Szabó Dániel, volt elnökünk,nemzetközi tanácsadónk foglaltaössze a Kárpát-medencében élôpresbiterek felelôsségét az egysé-gért, megtartatásunkért. Isten atörténelem Ura, elôttünk sûrítve

játszódnak le az események, hogyan tûnnek el istentelen rend-szerek a szemünk láttára.

Konferenciánk a Miskolc-Avasi templomban úrvacsorás isten-tisztelettel, Csomós József püspök úr igeszolgálatával és Hangó-né Birtha Melinda lelkésznô ágendázásával zárult. Püspök úr

alapigéje alapján hangsúlyozta mindannyiunk épülésére, hogy „havan valami buzdító szavatok a néphez, szóljatok” (Csel 13,15),nehogy a felelôsség hangsúlyozása a konferencián eltakarja aztaz örömöt, amit a presbiteri szolgálat Isten szerinti végzéseokozhat.

Az én országom nem e világból való (János 18,36)14

2015. szeptember 25-én szép és felemelô ünnepség keretében emlé-kezett meg a szabadkai református közösség 150 éves jubileumáról– pontosabban megalapításának évfordulójáról. A megemlékezésendr. Szabó István, a Dunamelléki Egyházkerület püspöke, a Zsinatlelkészi elnöke hirdette Isten Igéjét a CL. Zsoltár alapján. Jelenlété-vel megtisztelte az ünnepséget Dolinszki Gábor evangélikus püs-pökhelyettes, Halász Béla református püspök, Orosz Attila bácskaiesperes, valamint Szabadka polgármestere, Maglai Jenô is. Az ün-neplôk között jelen volt több vidéki református egyháztag. Az ün-nepségen elhangzott, hogy 1863-ban volt Szabadkán az elsô refor-mátus (protestáns) istentisztelet. A reformátusokat és evangélikuso-kat összefogó szervezôrôl, az egyházközség alapítójáról semmit nemhallottunk.

A szabadkai protestáns lakosok többszöri kísérletet tettek, hogyegyházközséget alapítsanak, de az nem sikerült nekik, mígnem 1863.június 14-én Simon József református vallású nôtlen ifjú végrende-letében 40 osztrák forintot adományozott a megalakítandó reformá-tus egyház javára, egyben meghagyta testvéreinek, hogy halála utánôt Szilády Áron kiskunhalasi református lelkész temesse el reformá-tus szertartás szerint. Testvérei végrendeletben meghagyott kívánsá-gát teljesítették és helyezték örök nyugalomra 1863. június 18-án abajai (bajai úti) sírkertben.

Temetése utáni napon Sáróy Szabó László elsôszülött lányát ke-resztelte meg Szilády Áron Szabadkán. Ez alkalommal az örömapa10 osztrák forintot adományozott a megalakítandó református egy-ház javára. A református egyház presbiteri jegyzôkönyvében ez azelsô két pénzbeli adomány van feljegyezve.

Szabadkán az elsô református istentisztelet 1863. augusztus 16-ána délelôtti órákban volt a Pest Város szálloda nagytermében SziládyÁron kiskunhalasi református akadémikus-lelkipásztor szolgálatá-val. Az istentiszteleten számos szabadkai és vidéki református, va-lamint más vallású helybeli is jelen volt. Az istentisztelet keretébenSzilády Áron úrvacsorát is osztott. Az úrvacsorai jegyeket HerczegFerencz adományozta. Szilády Áron kiskunhalasi lelkészt SimonJános (apja Simon Mihály), Simon József testvére, Kiskunhalasrólszármazó elôdünk hívta meg Szabadkára szolgálatra, pontosabban

istentisztelet megtartására és egyik gyermekének megkeresztelé-sére.

A jubileumi ünnepségen az egyházalapító Simon Jánosról semmitnem hallottunk! Nem volna szabad teljesen megfeledkezni róla! Ôaz, aki 1863-ban többszöri sikertelen próbálkozás után összegyûjtöt-te a maroknyi szabadkai református és evangélikus (protestáns) val-lásúakat!

Simon János Nagy Terézzel 1861-ben kötött házasságot. Családiháza Szabadkán, a Tolsztoj utca 27 sz. alatt volt. Nyolc gyermekükszületett, éspedig idôrendben Julianna, János, Ágnes, Lukács, József,László, Géza és Lajos. Volt egy örökbe fogadott gyermekük, FeketeGéza, a valamikori Fekete-fürdô tulajdonosa. (Szabadkán a Gomb-kötô utcában volt az épület). Valamennyi gyermeke megérte a fel-nôttkort és családot alapított.

Simon János folyamatosan jelen volt az egyházközség életében. ABácsország 2002/IV-VI. számában Horváth József által közreadottDokumentumok a szabadkai református egyház életébôl c. cikkealapján személye több mint ötven éven át megtalálható valamennyireformátus egyházi esemény alkalmával. Az írás 1925-ben Pécsettdr. Hodossy Géza által leírt cikkírótól ered. A cikkíró az elsô ötvenév krónikájához a leghitelesebb forrásanyagot használta fel – ponto-sabban a presbiteri jegyzôkönyveket.

Simon János mezôgazdasági termelô, vállalkozó volt. Komoly va-gyont teremtett magának és gyermekeinek Szabadkán és környékén.Vagyonának jelentôs részét az elsô világháború felemésztette. Ma-gas kort ért meg. Ötvenéves házassági évfordulóját 1911-ben ünne-pelte teljes családja körében. Az alkalomról családi fénykép is ké-szült, melyen addigi leszármozattaival látható. A fénykép eredetijema is megvan. A fénykép családi házának udvarában készült. Maiszemmel nézve nagy-népes családról beszélhetünk.

Simon János nemesi rangot kapott, így neve Simony-ra változott.Egy késôbbi anyakönyvi elírás következtében ebbôl két családnévalakult ki, éspedig a Simon és a Simonyi.

A fényképen az ünnepeltekkel együtt 56 személy látható. A fény-képet kiegészíti az akkor készült családfa is.

A fényképen látható leszármozottai közül ma már senki nincs azélôk sorában. A családfát tanulmányozva afényképen vannak a gyerekek között unokái:Simonyi Béla (Géza fia) egykori pirosi lel-kipásztor, Simonyi Zoltán (Géza fia) a sza-badkai református egyház egykori házmes-tere, Simon Károly (László fia) egykoriszabadkai református presbiter, vagyongond-nok, Salamonné sz. Simon Zsófia (Lászlóleánya), valamint Papp Sándorné sz. Simo-nyi Teréz ( János leánya) egykori szabadkaireformátus egyháztagok. A kép bal szélén amásodik sorban édesanyja bal karján ülôegyéves kislány Szitás sz. Simonyi Mária,Gyarmati Lászlóné sz. Szitás Erzsébet sza-badkai református egyháztag, presbiter, dia-kóniai vezetô édesanyja. E sorok írójánakSimonyi Mária a nagyanyja, Simon Jánosfeleségével pedig az üknagyszülei.

Hallgató Imrea Szerbiai Református

Keresztyén Egyház fôgondnoka

Simon János és a Szabadkai Egyházközség megalakulásaAAddaalléékk aa sszzaabbaaddkkaaii rreeffoorrmmááttuuss eeggyyhháázzkköözzsséégg 115500 éévveess jjuubbiilleeuummááhhoozz

E világ felett a királyi uralom a mi Urunké és az o Krisztusáé lett (Jelenések 11,15) 15

NEMES GÁBOR

A Csongrádi Református Egyházmegye és a MRPSZ már harmadikalkalommal rendezi presbiteri konferenciáját Hódmezôvásárhelyen,a Bethlen Gábor Református Gimnáziumban. Örömmel jövünk ide,mert szíves és jól szervezett a fogadtatás, és mert ennek a helynek aszelleme tanulásra, önálló gondolkodásra és lelki elmélyülésre ser-kent.

Az alkalom áhítattal kezdôdött, melyet Simon Döme András, aSzeged-Honvéd téri gyülekezet segédlelkésze tartott. Az építô sze-retet fontosságára hívta fel a presbiterek figyelmét a Példabeszédek10,12 alapján.

Területi képzési tervünk egyik vezérfonala a Tízparancsolat tanul-mányozása. Egy évvel ezelôtt kezdtük el ezt a sorozatot, most jutot-tunk el a Ne ölj! törvényéhez. Dr. Kádár Péter, a gimnázium igaz-gatója teológiai szempontból világította meg ezt a szûkszavú és na-gyon is egyértelmû követelményt. A Ne ölj! az élet parancsa. Ennekaz életparancsnak pedig Isten a forrása, aki maga az egész lét forrá-sa. Minden lélek az Úré, az élettel való rendelkezés joga egyedül Ôtilleti meg. Ugyanígy minden az Úré, ami az ember életszférájába tar-tozik. Így az élet elvétele/elpusztítása (pl. gyilkosság-öngyilkosság,abortusz-eutanázia, halálbüntetés-jogos önvédelem stb.) komoly eti-kai kérdéseket vet fel. Ezekre keresztyén lelkiismeretünk szerint kellválaszt adnunk.

A konferencia másik elôadása napjaink történéseit elemezte ke-resztyén szemszögbôl. Már több, mint másfél éve nyomasztó és fe-nyegetô árnyként vetül ránk korunk felerôsödött népvándorlása. Bi-zonytalanul keressük a migráció ügyében a helyes magatartást és ahelyes megoldást. Azt mindenképpen látjuk, hogy egyre nô az iszlámjelenléte Európában. Ez a nyomulás nem most kezdôdött, csak azutóbbi idôben lépte át azt a kritikus határt, amely mindenki elôttnyilvánvalóvá tette, hogy átalakulóban van a korábbi Európa. Ezt akérdést elemezte dr. Békefy Lajos teológus, a Presbiter fôszerkesztô-je az Európa válaszút elôtt címû elôadásában. A történelem ura Isten,a mostani válságos helyzet is az Ô tudtával állt elô. Nekünk pedig

meg kell látnunk, hogy mindezzel mi az Ô szándéka. A Bibliábannincs migráció csak exodus. Ebbôl következik az üldözöttek – éscsakis az üldözöttek – támogatása és befogadása. Nem az iszlám afôellenségünk, hanem mi magunk, akik elhagytuk a hitet. Európa je-lenlegi fenyegetettségében fel kell ismernünk Isten figyelmeztetését:

ha meg akarunk maradni, akkor meg kell tisztítanunk magunkat a hi-tetlenségtôl. Örvendetesen Istennek egy másik terve is mûködik, melyaz elôbbivel ellentétesen hat: megengedte, hogy a világ protestánsaijövôre megünnepeljék a reformáció ötszázadik évfordulóját, és idénoktóberben Moszkvában ökumenikus konferenciát szerveznek a maikeresztyénüldözésrôl. Mit tehetünk a jó választás érdekében? Imád-kozzunk – mindig és konkrét tartalommal! Tanulmányozzuk a Bib-liát közösen és egyénileg, hogy megértsük Isten velünk kapcsolatoscéljait! Fáradhatatlanul terjesszük az evangéliumot! Erôsítsük megaz Egyházat azzal, hogy egyesítjük a Biblia Istenében hívôk erejét.Dolgozzuk ki ennek az intenzív szövetségnek a teológiáját!

Az elôadásokat élénk párbeszéd követte, a kérdések megválaszo-lására még a szeretetvendégség ideje sem volt elegendô.

A Presbiteri Szövetség köszönetet mond a Bethlen Gábor Refor-mátus Gimnáziumnak, hogy ismét otthont adott konferenciánknak.

Európa válaszút elôtt – konferencia Hódmezôvásárhelyen

KNOLNÉ TÜSKI GABRIELLA

„Boldogok az irgalmasok,mert ôk irgalmasságot nyernek.Boldogok, akiknek szívük tiszta,mert ôk az Istent meglátják.”

(Máté evangéliuma 5,7-8)

Az elmúlt hetek a labdarúgó Európa-baj-nokság jegyében teltek. Nem tudom, med-

dig jut(ott) a magyar csapat, mire e sorok nyomdába kerülnek, de ér-dekes, hogy mennyire leköti az embert egy meccs. És a két meccsközti napokban is spekulálunk, fejtegetjük a lehetôségeket, számol-juk a pontokat, esélyeket. Lendülettel telt napok ezek, szívünket,gondolatainkat ellepi a labdarúgás mámora. Párhuzamosan ott van-nak a zûrök, az ittas szurkolók, akiknek a verekedés szerves részeegy-egy verseny megtekintésének. Mindkét esetben külsô okok mi-att jó vagy rossz indulatokkal telik meg az emberek szíve.

Mivel körülöttem most annyira sok embert foglalkoztat az EB,gondoltam, megkérdem egy profi labdarúgótól, milyen szerepe van

az irgalmasságnak a profi sport világában. Dombi Tibor az olimpiaiválogatott tagjaként ott volt 1996-ban az atlantai játékokon, és ké-sôbb 35-ször hívták meg a magyar válogatott csapatba. Mondaniva-lója elgondolkoztató.

„A profi sport nem irgalmas, de ezen belül, mint ember, irgalmaslehetsz. Mert amit adsz, azt kapod vissza. Az elején (fiatalabb korom-ban) egészen más volt. Máshogy bántam az ellenféllel, a csapattár-sakkal. De öregedve mind irgalmasabb lettem. Például régen meg-mondtam a magamét, ha nem értettem egyet a bíróval. Most már abírónál máshogy tudom elfogadni bírálását. Az évek folyamán nôhetaz irgalom az emberben. De rá kell érni, ahogy telik az idô. Akkormegtapasztalod, hogy az irgalmas bánásmód kölcsönös lesz, viszo-nozzák. Megértôbb lettem mások felé, így próbálok élni és ezt a ma-gatartást akarom továbbítani. Mert a saját magatartásod fontos, eztis megtanulhatjuk. Azt, hogy hogyan éled meg a dolgokat, részben aszemélyiségeden is múlik. Lehet, hogy két iker testvér genetikailagegyforma, de az élet mégis máshogy formálja a kettôt. Ezt is figye-lembe kell venni. Régen lehet, hogy hamar rossznak tartottam mást,mert nem értettem vele egyet. Elítéltem. De most már elfogadóbbvagyok. Nem ítélek. Még ha nem is tetszik valami. Lehet, hogy a má-

A mi távlatunk

�

Nektek megadatott, hogy ismerjétek a mennyek országának titkait (Máté 13,11)16

D. SZABÓ DÁNIEL

Testvéri hangú levélben gyûjtötte, hívogatta a több mint 300 fôs di-áksereget és szeretteit, barátait 2016. július 3-ra, vasárnap délutánitanévzáró Istentiszteletre a Pataki Nagytemplomba a rektori meghí-vó. Nt. Pásztor Gyula spirituális és tanár úr igei üzenetével indult ela diáksereg a kollégium boltívei alól. Az ünnepi istentiszteleten Ft.Pásztor Dániel püspökhelyettes úr hirdette Isten Igéjét az 5Móz 8,2

és a Fil 3,14 alapján. Prof. Dr. Püski Molnár Szilveszter rektor úr évijelentésében kaptunk áttekintést és értékelést. Az egész alkalom pe-dig Prof. Dr. Dienes Dénes fôigazgató úr moderálásában, ismert fe-lelôs és derûs hangvételével nyert gondozást.

Nagy ajándék volt a hatalmas, telt templomot szemlélni és látni,milyen sokan vágynak, vágytak evilági hivatásuk, szakmai ismere-teik mellett vagy éppen után hitbeli, teológiai területen is elmélyül-ten tanulni, gazdagodni. Milyen sok ága van már az oktatásnak ésmennyire különbözô háttérbôl érkeznek hallgatóink. Ez a nagy gyü-lekezet, az együttlévôk a történelmi Református Egyház hívásában,a Református Kollégium sok évszázados felhalmozott szellemi kin-cseinek vonzásában vannak jelen. Reméljük és hisszük, hogy a meg-szólításuk viszont magától az Úr Jézus Krisztustól jutott el a szívü-kig, az Ô Szent Lelkének munkája folytán.

Bizonyos, hogy többféle kegyességi vonást, sôt gyakorlatot kép-visel ez a hallgatói, szülôi, testvéri világ, de ezek a különbségek nemegymással szemben, hanem egymás mellett vagy éppen egymásért isjelennek meg a közösségen belül. Professzorainktól hallottam, hogymilyen sok élet nyert és nyer itt az ismereteken túl lelki gyógyulást,élô kapcsolatot Megváltójával. Örvendetes volt látni, hallani, milyensokan – mondhatnánk szinte egészében – tettek hitbeli fogadalmatazok is, kik választott szakjuk szerint erre nem is lennének felszólít-va. Miért ne reméljük, hogy ezek a hitbeli állásfoglalások nem ma-radnak csupán a Templom és a Kollégium falai között, hanem elérika társadalom, nemzetünk szívét is.

A szakok még tovább bôvülnek és ez nem baj. A baj az – és errôlis szólnunk kell –, hogy a közvetlenül lelkipásztori pályára jelentke-zôk száma szûkült be jelentôs arányban. Ezren vagy éppen sok ezrenvesznek részt mai fiataljaink nagyszerûen szervezett konferenciákon,lelki alkalmakon, ahol vallomásaik szerint épülnek és gazdagodnak.Gondoljátok el, kedves olvasóink, hogy mennyi áldozatkész, felké-szült élet szolgálata, imádsága áll ezek mögött az alkalmak mögött.

Évzárás és hívogatás

siknak jó, még ha nekem nem is jó. Fontos elfogadni a másikat úgy,ahogy van.

Amikor nehézségek vannak, nem csak az agyammal akarom meg-oldani, hanem amikor kivagyok, sajnálom magam, próbálok más táv-latot keresni. Belegondolok: Istenem, mi az a rossz vagy gond, ami-rôl itt beszélek? A gondok nem itt kezdôdnek. Lásd a sok éhezô gyer-meket a világon, a háborúkat és hatásukat. Muszáj relativizálni asaját bajomat és másra is figyelni.

Ilyenkor megkérdezem Istentôl, hogy hogyan menjek tovább. Csakutána hozok döntéseket. Ettôl tudom, hogy az adott pillanatban jó-e,ahogy lépek, és el tudom fogadni döntésem következményeit. Mertaz élet szép és élvezhetjük.”

Számomra Tibor fogalmazta meg a Máté 5,7-8 gyakorlati formáját,nem csak az ô sport-világában, hanem a mindennapokban is.

Az Úr Jézus rámutat a keresztyén élet gyakorlati oldalára. Ha azértelmezô szótárban utánanézek, egyértelmûnek tûnik az irgalmasságjelentése: a bajban lévôn segítô, könyörülô, megbocsátó, kegyelmes.És végiglapozva Bibliámat, látom, hogy sok helyen összefonódik azirgalmasság a cselekvô emberrel, vagy Isten ember iránti irgalmascselekvésével.

Hogyan érik életünkben az irgalmasság és az ezzel járó cselekvés?Az Istennel való megbeszélés, az elcsendesedés tisztítják szívünket.Közelebb visz az Úr Jézushoz, aki Szent Lelkével mélyítheti gondo-

latainkat, érzelmeinket, hitünket. Ettôl formálódunk az életben és ta-lán mind jobban gyakorolhatjuk az irgalmasságot. A más kegyessé-gûek felé. Afelé, akihez nehezen megyünk át megkérdezni, hogymiben segíthetjük. A lelkész iránt, aki olyan máshogy fogalmaz,mint ahogy nekem ‘jól esik’. És irgalmasságot gyakorolhatunk azokiránt, akik hátat fordítottak egyháznak vagy Istennek. Azok felé, akikküszködnek lelki, idegi, szexuális, függôségbôl fakadó kérdésekkel.

Ahogy Tibor mondja: „Az évek folyamán nôhet az irgalom az em-berben. De rá kell érni, ahogy telik az idô.”

Nem könnyû, de nemes feladatot adott nekünk az Úr Jézus. Fér-jem mondta: „a szíved legyen közel Jézushoz, és csak akkor tanulszigazán belülrôl irgalmasnak lenni. Nem csak a külsô, látható csele-kedeteidben.” Isten könyörüljön rajtunk, hisz gyakran csôdöt mon-dunk.

A megoldhatatlan csôdökben felsóhajtunk:„Oh! irgalom Atyja, ne hagyj el!” És utána Isten segítségével to-

vább megyünk, hisz:

„Meg-megújul minden reggel az Ô nagy irgalma.Azért mihelyt napunk felkel, kezdjünk háladalba.Szívünk és szánk szép énekkel Krisztust magasztalja,Meg-megújul minden reggel az Ô nagy irgalma.”

(Vargha Tamás, Hallelujah! énekeskönyv 332,2Jeremiás Siralmai 3,22-23 alapján)

Ez a mi távlatunk. Van Kihez forduljunk. Van, Aki a legnagyobb ir-galmasságot mutatta irántunk. Van, Aki tanítson. Hát tanuljunk!

A mi távlatunk

(Folytatás a következô oldalon)

Az Isten országa ... igazság, békesség és öröm a Szentlélekben (Róma 14,17) 17

Elgondolni is fájdalmas, hogy milyen megerôtlenedést jelenteneNemzetünk lelki életében, ha Egyházunk, az egyházak szolgálatahirtelen megszûnne. Ez az állapot nem fog bekövetkezni, mert az Úra világ kezdetétôl annak végéig mindenkor el fog hívni életeket Igé-je és Szentlelke által az Ige meghallására, de szólására is. A nagy kér-dés csak az, hogy Téged, vagy közeli vagy távoli családod valamelyiktagját nem szólítja-e az Úr? Imádkozz a meghallásért és a válaszért!S ha igenlô döntés született Benned, jôjj, mi is mindnyájan várunk alelkipásztori szolgálatra.

Teológiai Akadémiánk nem csupán a tanítandó és számonké-rendô diákot, de a formálódó munkatársat, a felnövekvô lelkitestvért is szemléli Benned, miközben buzdít, int, atyailag feddés mindenképpen támogat. Azért legyen az éneked: „Szólj, szóljhozzám, Uram, s én választ adni készen, már-már elindulok...”.És Jézus Igéje is legyen a szívedben: „Aki nékem szolgál, meg-becsüli azt az Atya” (Ján 12,26). Ebben a megbecsülésben még

a megpróbáltatások és a hátratételek is áldássá válnak, ahogyanerrôl magam is bizonyságot tehetek.

LLaaiikkuuss ppaattaakkii ddiiáákkookk aaddoommáánnyyggyyûûjjttéésseeA népfôiskolai csoport rendkívüli elkötelezettségét mutatja a sikeresadatgyûjtés, melybôl az alábbi beszámolót küldi Szônyi Attila, akiennek a gyûjtésnek az elsô számú meghatározó személyisége volt.

A Sárospataki Református Teológiai Akadémia a 2015/2016-ostanévre is meghirdette a már szokásosnak mondható laikusképzését.Erre a gyülekezeti munkás- és presbiterképzésre jelentkeztem énmagam is. A havi egy alkalom igazi lelki feltöltôdést biztosít nem-csak számomra, hanem bizton állíthatom, a többi résztvevô számá-ra is. De hiszem, hogy ez a tanév mindnyájunk számára különlege-sen emlékezetes is marad! Hogy miért?

A 2016. januári alkalmon D. Szabó Dániel és Pándi-Szekeres Dá-vid fényképekkel kísért beszámolóját tekinthettük meg a KárpátaljaiReformátus Misszióról, illetve a Kárpátaljai Református Egyházke-rület évtizedes harcairól, a megmaradás, újrakezdés, megújulás áldá-

sairól. De az elôadás szomorú fordulatot vett, mikor napjaink kétség-beejtô változásai is bemutatásra kerültek. Ukrajna mindenféle nyo-morúsága az amúgy is szegény Kárpátalját még lehetetlenebb hely-zetbe hozta. Az ottani belpolitikai válság, a pénz rohamos értéktele-nedése, az ukrán nacionalizmus megerôsödése, az ôshonos lakosság

tömegessé váló elvándorlása egy ideig még szerepelt a hazai médiá-ban, de mára már nem éri el a kereskedelmi csatornák ingerküszö-bét. Az elôadás végére nyilvánvalóvá lett mindnyájunk számára,hogy az évtizedes, szívós küzdelem számos eredménye összeomol-hat hónapok alatt!

Önkéntelenül tettem fel a kérdést: „Mit tehetünk mi, egyszerû em-berek? Mi, a laikusok?” Van-e mód, és lehetôség, hogy akármilyencsekélyéggel is, de segítsünk valahogyan? Dani bácsi biztatott, hogyha van bennünk indíttatás, nyugodtan hozhatunk adományként dol-gokat, tartós élelmiszert, takarítószereket, vagy akár pénzt is ide Sá-rospatakra, ki fog jutni Kárpátaljára! Ha megadunk konkrét célállo-mást, akkor akár célirányosan is. Nem késlekedtünk! Imában vittükIsten elé, az ô áldását kérve terveinkre, majd nekiláttunk a szerve-zéshez. Többen meghirdettük saját gyülekezeteinkben is e kezdemé-nyezést.

Ma már bátran mondhatom, hogy Isten meghallgatott minket! Afebruári, márciusi, áprilisi képzések során, több, mint 500 kg ado-mány, és több, mint 180 ezer forint indult útnak. Négy gyülekezetrászorulói között, az ottani lelkészek segítségével került szétosztás-ra Borzsován, Királyházán, Tekeházán, Feketeardón.

Isten számos csodával ajándékozott meg a szervezés alatt. A sokkicsi sokra megy valósággá lett a szemem elôtt. Szatyrokban érkezôkicsiny adományokból adódott össze mázsányi felajánlás. Volt, hogyegy ötgyermekes család egymagában 100 kiló élelmiszert hozott. Is-tent még nem keresô villamosmérnök küldött egymaga 25 ezer fo-rintot, azzal a kéréssel, hogy gondoljunk a kinti gyermekekre is! Ki-csinyhitûségem miatt szégyenültem meg, mikor fejcsóválásaim elle-nére két nap alatt 140 kg adomány termett elô olyan emberektôl,akikre nem is gondoltam volna!

Köszönet illet minden testvért, aki mert áldozatot hozni! Hálátadok az Istennek, hogy a Monor – Nagytemplomi Református Egy-ház, és a salgótarjáni bibliakör tagjainak szívét különösképpen indí-totta meg e különleges célért! Köszönöm Uram, hogy részese lehet-tem napjaink apró csodáinak!

Soli Deo Gloria!Szônyi Attila

a Monor–Nagytemplomi Református Egyház presbitere

Évzárás és hívogatás(Folytatás az elôzô oldalról)

Ne aggodalmaskodjatok... hanem keressétek eloször Isten országát (Máté 6,31;33)18

Cigánygyülekezeteink szolgálatasokszínû testvéri kapcsolatokat formál

D. SZABÓ DÁNIEL

Nem jó szándékú túlzás, amit írásunk cí-mében megfogalmaztunk, hanem hálásmegtapasztalása annak, amit Isten tervemunkálhat szíveinkben.

Óemberi természetünk és benne realitásérzékünk, sôt akár felelôsségünk is, oly-kor durva, vagy éppen elegáns elhatáro-lásokban látja a megoldást, a társadalmi

szintû érintkezések szintjén is. Valljuk be, nem lehet ezeket amozdulatokat könnyedén elítélni, és csupánbírálattal illetni. A bûnnek bennünk és körü-löttünk munkáló valóságában fájdalmas ta-pasztalatok korlátozhatnak és késztethetnekvigyázásra.

Ezért nem természetes, nem kulturális ésszociális nevelésünk hatása, nem emberi erô-forrásaink csúcseredménye csupán, amikorezt tapasztaljuk: „akik egykor távol valának,közelvalókká lettetek” Nem! Isten Országaerôinek ez a megtapasztalható ajándéka –ami mostani vonatkozásunkban is – KrisztusJézusban válik valóssággá, „aki lerontotta aközbevetett választófalat... hogy megbékél-tesse az Istennel mind a kettôt egy testben akeresztfa által, megölvén ezen az ellenséges-kedést. És eljövén békességet hirdetek nék-tek, a távolvalóknak és a közelvalóknak”(Efézus 2).

Nos, amire a címünkben utaltunk, pontosan az történt, amikora nyár eleji cigánymissziói alkalmainkon 6 zempléni cigánygyü-lekezetünk, illetve azok képviselete vendégül láthatta a philadel-phiai (USA) négyezres koreai nemzetiségû gyülekezet lelkipász-torát, orgonamûvész feleségét, diakónusát és zenei, mûvészi cso-portját. Mindez már a folyamatosan Magyarországon, cigány-misszióban munkálkodó dél-koreai testvéreink közremûködésé-

ben történt (Rev. Choi Young és családja, illetve honfitársai). Akülönbözô helyeken történt igehirdetések, tanítások, ünnepi nagyegyüttlétek után (Tiszakarádon kétszer 300 lélek) végül magá-ban a Pataki Kollégium dísztermében hallgathattuk meg a lelki-pásztor orgonamûvész feleségének és a zenei, énekes és hangsze-res koreai csoport megragadó szolgálatát, magyar nyelven elô-adott énekeinket.

Ezen az alkalmon már a cigánygyülekezeteink népes képvise-lete, de az Akadémia professzorai közül is jelen voltak lelkipász-torokkal és teológus hallgatóinkkal egyetemben. Egy délelôtti te-ológiai elôadásra is emlékezve az Akadémia falai között – mond-

hatjuk –, hogy ezek az alkalmak a cigánygyülekezeteink vonzá-sában, megbecsülésében és képviseletében már nagyon értékeskapcsolatok egész sorát formálták.

Összefoglalva a mondottakat: egy erôs missziói látású, Ame-rikában élô koreai gyülekezetet vonzott a cigánymissziói szolgá-latunk. Együtt szolgáltak és tovább erôsítették kapcsolataikat azeleve Dél-Koreából érkezett misszionáriusokkal. Egy vasárnapi,

igehirdetôi és mûvészi szolgálatban összekapcso-lódtak a mi Magyar Református Egyházunk többjelentôs történelmi gyülekezetével. (Egy korábbilátogatási alkalommal az egész egyházmegye egészlelkészi karával is.) Az egyik legnépesebb zemplé-ni nagyközségünk vezetése, képviselete, kultúrhá-zi lehetôsége, megnyilatkozásaik az alkalmainkonjelentôs és maradandó társadalmi gazdagodást ha-gyott hátra. Végül az Akadémiánk vezetésével, snéhány professzorral történt találkozásuk, elôadá-saik és az ünnepi rendezvények a cigány testvére-ink meggazdagító jelenlétével valóban láttatta éséreztette, hogy nem zugolyában történô szolgála-toknak és kapcsolatoknak lehettünk tanúi, munká-sai. Alkalmatlanságunk kölcsönös megvallásamellett az Úrnak adunk hálát mindezekben és az Ôszent neve magasztaltassék.

Beszédetek legyen mindenkor kedves, sóval fuszerezett (Kol 4,6) 19

A Kárpátaljai Református Presbiteri Szövetség idén immáron máso-dik alkalommal hívta együttlétre, közös családi napra a presbitereketés családjaikat, hogy egy jól szervezett program keretében együtt di-csôítsék az Urat, együtt adjanak hálát ajándékaiért, s erôsödjenekegymás hite által.

A Balazséri Béthel Konferenciaközpont árnyas fái alatt vasárnapkora délelôtt gyülekeztek a résztvevôk. Gyurkó Miklós elnök köszön-tô szavait követôen a gyerekek azonnal belakták a tágas teret, aholkézmûveskedhettek, sportolhattak, felügyelet mellett játszhattak,barátkozhattak, míg a felnôttek tartalmas elôadásokat, igehirdetése-ket hallgattak, illetve csoportos beszélgetéseken vettek részt.

Nyitóáhítatában Tóth László nagyberegi lelkész a Lukács evangé-liuma 3. részének 21–23 (a) versei alapján az Istentôl elhívott kül-detésünkre, annak betöltésének fontosságára hívta fel a figyelmet.

Az áhítatot követôen a vendégek köszöntése következett. Elôszördr. Szilágyi Sándor, a Magyar Református Presbiteri Szövetség ügy-vezetô elnöke részérôl, majd dr. Szabó Dániel, az MRPSZ tisztelet-beli elnöke köszöntötték az egybegyûlteket. Felszólalt még dr. JaapDoedens, a Fundament Iránytû Alapítvány koordinátora, SzucsányiKároly, a Szabolcs-Beregi Presbiteri Szövetség elnöke, HorkayLászló és Gulácsi Lajos nyugalmazott püspök.

Ti vagytok a föld sója – hangsúlyozta elôadásában a Máté 5,11-13 alapján Szanyi György borzsovai lelkész. Aki az együttlét logójá-nak – Só, világosság, hegyen épített város – megfelelôen arra he-gyezte ki mondandóját, sóként miként ízesíthetjük meg környeze-tünk életét, miként világíthatunk másoknak is, hogyan lehetünk azüldözötteknek, a rászorulóknak menedéket adó „hegyen épített vá-rosa”. Az elôadó biztatott: nem vagyunk egyedül ebben a küldeté-sünkben. Református identitásunk alapja: Jézus Krisztus megváltottgyermeke vagyok. Így nem azt kell kérdeznünk, hogy ki vagyok, ha-nem sóként és világosságként kell jelen lennünk környezetünkben.Ne sopánkodj a sötétség miatt – légy világosság! – figyelmeztetettaz igehirdetô. Aki azt is hangsúlyozta, hogy ezt a fényt nem szabadfalak, a templomok falai közé bezárni, nem lehet véka alá rejteni: kikell azt vinni a világba, hogy azoknak is világítson, akik a sötétbenbolyongnak, keresik az utat. A földön ma megmentett és megmen-tésre váró bûnös emberek élnek. A megmentett keresztyén emberneknem ítélkeznie kell, hanem elfogadni, szeretettel segíteni a másikat,hogy megtalálja az igaz utat.

„Ne szóljon igéd hiába” – énekelték válaszként a résztvevôk.

Záró áhítatában id. Pocsai Sándor, a Csongori Bethesda Szenve-délybetegeket Mentô Misszió lelkésze a megújulás fontosságárólszólt. Mint mondta, a kilencvenes évek ébredése után ma Kárpátal-ján újból megújulásra van szükség. A mai és az ehhez hasonló csen-desnapok lehetnek azok az alkalmak, amelyekkel Isten megújíthatjaszövetségét népével, ahol megerôsödhet identitásunk: Jézus értem isáldozta életét, Isten kijelölte a helyemet, s tudom, mi a célom. A fe-ladatunk, hogy a célig vezetô úton legyünk só és világosság, ízesít-sük meg mások életét és világítsunk embertársaink elôtt, építsükegyütt Isten országát.

Egy életért se érjen Isten vádja téged – figyelmeztetett mindenkitzárszavában Gyurkó Miklós. Vigyük magunkkal az itt kapott jó ízt,a fényt, s miközben várjuk Jézus visszatértét, végezzük dolgunkatott, ahová helyezett az Úr – mondta.

A családi napon szülôk, gyerekek, nagyszülôk, unokák egyarántjól érezték magukat. A gyerekek számára különbözô játékokat, att-rakciókat, kézmûves foglalkozásokat szerveztek a rendezôk. Volt ittíjászkodás, ugrálóvár, fafaragás, gyöngyfûzés, fagyizás, vattacukor-evés stb. A Ki mit tud? vetélkedôn bemutatkozók pedig igencsak„megízesítették” az együttlétet. Ezúttal is bebizonyosodott: Istenigencsak bôkezûen megáldotta ôket tálentumokkal. Rajtunk – szülô-kön, nagyszülôkön – is múlik, hogyan sáfárkodnak majd azzal gyer-mekeink a jövôben. A legfontosabb feladatot is megkaptuk vala-mennyien: imádkozzunk értük. És mindazokért, akiket ránk bízottaz Úr. Hogy „egy lélekért se érjen vádja minket...”

A presbitercsaládok csendesnapját a Csákány-Györke Mariannavezette kisgejôci Kikelet együttes, a Mezôváriból érkezô Kovácscsaládi zenekar, meg a KRISZ együttes énekszolgálata tette mégfelemelôbbé.

Az alkalom Gyurkó Miklós a Presbiteri Szövetség elnöke zárógondolataival ért véget.

Soli Deo Gloria!Marton Erzsébet

Presbiter családok csendesnapja Balazséron

Füle Lajos posztumusz díjaFüle Lajos keresztyén alkotó, azon kivételek egyike a ma-gyar 20. századi költészetben, akik még biztos alapokathoztak magukkal otthonról a lét romlatlan megéléséhez ésidônkénti elviseléséhez. A majd' századnyi élet és a 20.század megannyi sorscsapása is kevés volt ahhoz, hogy al-kotónk hite megrendüljön –hangzott el Füle Lajos:Ének a cseresznyefáról cí-mû verseskötetének mélta-tásakor. A református költôposztumusz kapta meg aBerzsenyi AranykoszorúsKötet Díjat, amelyet fia,Füle Tamás, a Parókia por-tál szerkesztôségvezetôjevett át az Ünnepi Könyvhé-ten. Lapunk Olvasói hálásszívvel emlékeznek sok-sokFüle-versre, és együtt ör-vendeznek Füle Tamással.

Akkor majd az igazak fénylenek Atyjuk országában, mint a nap (Máté 13,43)20

PresbiterekKinek a lelke vágyik a fényre,Kinek kenyere az Úr Igéje,És kenyerébôl másnak is szel,– az presbiter.

Kinek van szeme a más bajára,Kinek van füle a más jajára,A tennivalóit így méri fel,– az presbiter.

Ki másnak vermét sohasem ássa,Aki keresztjét nem teszi másra,A mások terhét így veszi fel,– az presbiter.

Ki könyörögni sohase restell,Ki úgy van ott a gyülekezetben,Mint aki szolgál, mert van mivel– az presbiter.

Kinek a templom kegyelem háza,Otthon van benne maga, családja,Bár mindenütt az Úrra figyel,– az presbiter.

Aki hitét örömmel megvallja,Mind presbiter, bár nem az a rangja,Mert kedves élet Isten elôtt,Ki megáldja, megszenteli ôt.

Füle Lajos

Imádság presbiterekértÁldjuk a Te bölcsességedet Urunk Istenünk, hogy anyaszentegyházunk terhét és gondjátmindnyájunknak vállára helyezted. Dicsôítünk azért, hogy kiválasztottad közöttünk is, akikelôttünk járjanak. Könyörgök most a gyülekezet véneiért, presbitereiért, világi vezetôiért.Adj a gyülekezetnek bölcsességet és világos látást, amikor választja a presbitereket. Ne hív-jon el olyanokat, akiknek ez a tisztességadás nem szolgálat. Ne felejtse el azokat, akiket Tehívtál és készítettél el. Áldd meg a presbiterek munkáját az anyaszentegyházban. Késztesdôket arra, hogy vasárnaponként elsôként telepedjenek le a Te Igéd körül. Legyen gyümöl-csözô az életükben az igehirdetés. Mutass reájuk Atyám, mint a keresztyén élet mintáira.Visszavonás és emberi indulatok legyenek távol tanácskozásaikból. Szent Fiad elôtt megha-jolva, mint az Ô szolgái és követei végezzék munkájukat. Álljanak a lelkipásztor mellé, mintáldott szeretet-közösség, mint Általad rendelt munkatársak. Szent Igéd boldog kényszeríté-sével járjanak a gyülekezetben, mint pásztorok, akik a Szentlélek által vigyáznak az egésznyájra. Legyen öröm a szolgálat számukra, nôjön a hitük a teher alatt, amit reájuk helyezel.Erôsödjék bizonyságtételük, zengjen az életük Terólad. Áldd meg családi otthonukat, legyenaz a Te templomod, lakozz az ô szeretteikkel. Legyen tanúbizonyság az életük mellett sze-retteik serege. Álljon a családi otthonuk, mint a hegyen épített város, Szent Fiad ábrázoltas-sék ki benne. Mint anyaszentegyházad beépített oszlopaira, írd föl a neved reájuk. Bennükés általuk újítsd meg nemzedékrôl nemzedékre anyaszentegyházunkat. A Krisztusért. Ámen.

(Sepsiszentgyörgy-Vártemplom honlapjáról)

Tanulmányozzuk együttpresbiterekként

Néhány Ige a hála bibliai „gazdaságtanához”

Ószövetség: 1Mózes 1-4; 2Mózes 16; 3Mózes 25; 5Mózes 8,18;

Újszövetség: Máté 6,31kk; 14,13kk; Márk 2,27-28; 6,30kk;Lukács 9,12kk; János 6,1kk; ApCsel 2,44kk; Róma 12,2;

1Korintus 4,7; Efézus 4,23; 1Thesszalonika 5,18; 1Péter 5,7;

A Heidelbergi Káté a háláról és Isten gondviselésérôl,olvassuk el a hozzá rendelt Igéket!

Háláról: 1., 2., 28., 32., 64., 86., 116. Kérdés-feleletIsten gondviselésérôl: 1., 26., 27., 28. Kérdés-felelet

Gazdaságetikai alapképletünk: H-M-P-H, azazHála-Munka-Pénz-Hála, ellentétben napjaink két másfajta

szemléletével: P-M-P, azaz Pénz-Munka-Pénzvagy jobbik esetben M-P-M, azaz Munka-Pénz-Munka.

(Elhangzott a miskolci kárpát-medencei konferencián,dr. Békefy Lajos bibliai és reformátori gazdaságetikai elôadásában)

Újuljatok meg lelketekben és elmétekben (Efézus 4,23) 21

DR. BÉKEFYLAJOS

Ökumenikus ká-polna épült a finn-országi Turku kö-zelében. 2005-benkészült el 300négyzetméteresalapterületen, egy-

millió hatszázezer euróért. Hirvensalo szi-getecske erdôk borította dombján emelke-dik a kápolna. A környéken egészségügyiépületek találhatók rákbetegek gyógyítá-sára. A lélekgyógyító kápolna fémborításúkülseje a környezô fák barnáját és zöldjéttükrözi vissza, harmonikusan illeszkedvea környezetbe. A templomocskának márkülsô formája is felfelé emeli a tekintetet,a belsô még inkább röpteti a lelket, szár-nyaltatja a gondolatot és az imát Isten fe-le. A kápolnaajtón belépve szûk folyosóvezeti a látogatót a „hal gyomrához”, abelsô szálka-bordázathoz hasonló ívelésû

szakrális térbe. Mindenütt finoman meg-munkált fenyô faanyag borítja a belsô fa-lakat. Világos, majd meleg barna színû fa-burkolat váltja egymást, s a kápolnatérbeérve a meleg szín kellemesen árad el aszemlélôdô lelkében. Akár Isten szerete-tének a megnyugtató színe is lehetne ez azárnyalt barnás szín.

Fatemplomokkéntszárnyaló imák

Fazsoltár, faköltemény templom formában

(Folytatás a 24. oldalon)

A Magyar Református Egyház Generális Konventje Isten iránti hálával tesz tanúságot,hogy az Egyház Ura kegyelmesen utat nyitott számunkra a találkozásra, közösségépí-tésre és a közös hitben való épülésre. Hálával tesszük ezt, mint akik még élénken és fáj-dalmasan emlékezünk országaink elszigeteltségére, az egyházak elnyomására, a keresz-tyén hit megvetésére. Fájlaljuk, ha a mai Európában a politikai és gazdasági közösségereje és értelme gyengülni látszik, és sokak gondolatában inkább az egymástól való el-távolodás uralkodik a közösség ihletô ereje helyett. Látva a világ sok országában folyókeresztyénüldözéseket, ezúton is imádságra hívjuk minden keresztyén testvérünket ahátratételt szenvedô testvéreinkért, hogy a Szentháromság Isten óvja meg a Krisztus ne-vét megvallók életét.

(Részlet a Generális Konvent 2016. július 4-6-i kassai ülése nyilatkozatából)

A kassai generális konventzárónyilatkozatából

URAM, Hozzád könyörgünk minden üldözöttért, akiket azért üldöznek, mert Bennedhisznek.

Különösen is azokért emeljük Hozzád imánkat, akik iszlám országokban élnek. Dekönyörgünk mindazokért, akiket hitük, származásuk, nemzetiségük miatt üldöznek.URUNK, kérünk, Te állj mellettük, erôsítsd és ôrizd meg ôket! URAM, IRGALMAZZ!De könyörgünk a hatalmasokért, az uralmuk „mindenhatóságába” szédültekért, az üldö-zôkért, mutasd meg Magad nekik, és fordítsd vissza ôket halált osztó útjukról. URAM,IRGALMAZZ! Minden elhurcolt gyermekért és felnôttért Hozzád kiáltunk, URAM.

Minden fogolyért és megkínzott test-vérünkért Hozzád kiáltunk. És min-den jóakaratú, segítôkész emberért.

Hozzád kiáltunk, URAM. Tégyminket békességed és szeretetedmunkálóivá, formálj alkalmassá,hogy éltetô, ítélô és kegyelmezô Igé-det oda vigyük, ahova azt küldöd! Stedd, hogy a másokért szóló könyör-gésben kitartóak maradhassunk.Ámen. (drbl)

Könyörgés üldözöttekért

Változzatok meg értelmetek megújulásával (Róma 12,2)22

Csupán a cím rövidségére tekin-tettel hagytuk el azt a kiegészí-tést, hogy „a Magyarországi Re-formátus Egyházban”. Ezt apontosítást feltétlenül meg kelltennünk, mert mondandónk mostkizárólag a református egyházraösszpontosít.

Ha a címben feltett kérdésreegyetlen szóval kellene válaszol-ni, akkor azt mondanánk: igen!Ezzel a felelettel azonban nemmondtunk volna még semmiféleegyházkritikát, csupán a reformá-torok egyik hitelvét ismételtükvolna meg, akik azt mondták: az

egyházat – a Sátán támadásai, az emberi természet romlottsága és abûn miatt – szüntelenül reformálni kell (semper reformari debet). Sakkor itt máris tisztáznunk kell valamit: az egyházat nem moderni-zálni kell, ahogy azt némelyek vélik vagy sürgetnék, hanem vissza-formálni, vissza-alakítani: reformálni.

A kérdés azonban az, hogy mivé szeretnénk vissza-formálni? AMagyarországi Református Egyház reformációjának is az az alapkér-dése, hogy létezik-e olyan biztos pont, olyan etalon, amelyhez bár-mikor és bárhonnan vissza lehet térni, vissza lehet igazodni?

A világ reformátusságának megalakulása óta egyetlen biztos fun-damentuma és sarkcsillaga a Biblia, illetve a Szentírásnak legfonto-sabb hittételeit tartalmazó hitvallások voltak. Ezek a hitvallások areformáció idején bizonyos hitviták közepette, imádságos tusakodásközben születtek úgy, hogy akik a Szentlélek munkája eredménye-ként egy értelemre jutottak, azok a hittételeket pedig közös hitval-lásban rögzítették, s azokat magukra nézve kötelezônek fogadták el.

A magyar reformátusoknak – mint ismeretes – két ilyen hitvallá-sos irata van: a Heidelbergi Káté (1563) és a Második Helvét Hitval-lás (1566). Ez utóbbit 1567-ben a Debreceni Zsinaton fogadták el.Aki tehát a református hit lényegét meg akarja érteni, annak nem-

csak a Bibliát kell jól ismernie, hanem hitvallásainkat is. Aki pedigennek az egyháznak tagja kíván lenni, annak a Szentírás mellett e kéthitvallást is teljes szívvel el kell fogadnia, és vallania kell. Ám hogyitt se legyen félreértés, pontosítsunk: református hitünknek alapjaJézus Krisztus személye és váltságmûve. Azé a Krisztusé, akirôl aBiblia és hitvallásaink szólnak.

Hívô református embereknek újra és újra megismételt kérdése az,hogy gyülekezeteink, egyházi testületeink – fel egészen a zsinatig –magukra nézve kötelezônek tekintik-e a Biblia és a két hitvallás ta-nításait. Ha igen, akkor reformátusok vagyunk. Ha nem, akkor meg-szûntünk annak lenni. Hogy a problémát jobban megértsük: Európareformátori egyházainak gyakorlatában évtizedek óta különös ket-tôsség figyelhetô meg. Egyrészt ezekben az egyházakban hivatalosanmég nem deklarálták, hogy a Bibliát vagy a hitvallásokat nem tekin-tik többé zsinórmértéknek. Ugyanakkor a gyakorlatuk – vagyis a te-ológiai oktatás, az igehirdetések, az egyházak szervezeti mûködése– bôven tartalmaz Biblia- és hitvallásellenes tanításokat, nyilatkoza-tokat. Sôt, esetenként sokakat botránkoztató szertartásokkal és de-monstrációkkal is találkozhatunk.

A Magyarországi Református Egyház Zsinata vallja a Biblia és hit-vallások kötelezô érvényét, de a teológiai oktatásban, a teológiai iro-dalomban, a szószékeken elhangzó igehirdetésekben és a gyüleke-zeti élet-gyakorlatban egyre több Biblia- és hitvallásellenes tanításés nyilatkozat hangzik el. Ezért bennünket sem csupán a hivatalosdeklarációk érdekelnek, hanem az írásban megjelenô tanítások, ésaz egyházi élet gyakorlati jelenségei is. Azokat a területeket szeret-nénk elsôsorban megvizsgálni, ahol egyházunk eltér a Bibliától éshitvallásainktól. Leszögezhetjük, hogy nem feltétlenül az egyházivezetôket akarjuk kritikával illetni, mert az egyház nem azonos a ve-zetôivel. Vizsgálódásunk szélesebb körû, kiterjed az egyház vala-mennyi tagjára és felelôs tisztségviselôjére. Elemzésünk célja, hogysegítsük a reformációt ott, ahol ez szükséges.

* Részlet Sípos Ete Álmos: „Szent megújulásért és békéért eped” –A földi egyház küzdelmei címû könyvébôl (Ébredés Alapítvány,Pécel, 2015)

Szükség van-e új reformációra?*

Június 18-án adták át a Ma-gyar Örökség díjakat a MagyarTudományos Akadémia dísz-termében. Dr. Ritoók Zsigmondtiszteletbeli Kálvin-téri fôgond-nok, a Magyar Református Pres-biteri Szövetség korábbi elnöké-nek, a Presbiter szerkesztôbizott-sága doyenjének ókortudományimunkásságát ismerték el a magaskitüntetéssel. „Ritoók Zsigmonda számûzetés éveiben írta a Régigörög hétköznapokat, a Színházés stadiont, valamint két szerzô-

társával A görög kultúra aranykorát. Sokoldalú érdeklôdését ta-núsította a Források az ókori zeneesztétika történetéhez, emellettPonori Thewrewk Emilrôl szóló könyve és A magyar ókortudo-

mány monumentális bibliográfiája fûzôdik a nevéhez” – mondtaaz ôt méltató Németh György ókortörténész, tanszékvezetô egye-temi tanár.

A Magyar Érdemrend Tiszti-keresztje kitüntetést kapott dr.Ötvös László költô, egyháztörté-nész, bibliakutató, reformátuslelkipásztor, példaadó elhiva-tottságggal végzett lelkipásztoriszolgálata, kimagasló gyüleke-zetépítô és pedagógusi tevékeny-sége, valamint az egyháztörténet,a bibliakutatás és a szépirodalomterületén egyaránt jelentôs élet-mûve elismeréseként.

Szeretettel köszöntjük kitüntetett Testvéreinket

Bizonnyal látom, hogy nem személyválogató az Isten (ApCsel 10,34) 23

Április

16-án a Bólyi Református Egyházközségbentartotta presbiterképzési alkalmát Szövet-ségünk baranyai egyházmegyei területiszervezete.

18-án készítette elô elôzô lapszámunkat aPRESBITER szerkesztô bizottsága.

23-án a Magyarországi Egyházak Ökume-nikus Tanácsa székházában tartotta kon-ferenciáját és közgyûlését a KeresztényOrvosok Magyarországi Társasága.

Ugyanezen a napon került megrendezésredélpesti egyházmegyei területi szerveze-tünk képzési alkalma és területi közgyû-lése Dunavarsányban.

Ugyanezen a napon tartotta presbiterképzé-si alkalmát Szövetségünk csongrádi egy-házmegyei területi szervezete Hódmezô-vásárhelyen, a Bethlen Gábor ReformátusGimnáziumban.

Ugyanezen a napon rendezte tavaszi lel-kész-presbiteri konferenciáját a Tiszán-inneni Református Egyházkerület, a Mis-kolci Egyetem Díszaulájában. Az alka-lom témája „A diakónia” volt.

30-án a Szombathelyi Református Egyház-községben Steinbach József püspök hála-adó istentisztelet keretében felszentelteaz újonnan épült tornyot, a harangokat ésa megújult templomot. Az ünnepélyes al-kalmon Szövetségünket dr. Székely Istvángazdasági elnökünk képviselte.

Ugyanezen a napon lelkész-gondnoki érte-kezlet volt Csallóközben, Csicsón, Gyi-móthi Géza lelkipásztor szolgálatával. Azalkalmon dr. Viczián Miklós missziói ésdiakóniai elnökünk köszöntéssel, dr. Er-délyi Judit testvérünk elôadással szolgált,„A hiszékenység csapdái” címmel.

Május

3-án a Bp.-Budai Református Egyházközségtemplomában tartott imareggelin Szövet-ségünket dr. h.c. Szabó Dániel nemzet-közi tanácsadónk képviselte.

4-én ügyvezetô elnöki értekezlet volt Szö-vetségünk irodájában.

5-én, mennybemenetel ünnepén a PartiumiKeresztény Egyetemen dr. Békefy Lajosfelelôs szerkesztô elôadással szolgált,„Vallásháború Európában? – Migrópavagy Eurábia, vagy...?” címmel.

7-8-án dr. Békefy Lajos felelôs szerkesztô aGyôr-Szabadhegyi Református Egyház-

községben elôadással szolgált, „Vallás-háború Európában? – Migrópa vagy Eurá-bia, vagy...?” címmel.

8-án tartott presbiteri konferenciát az észak-borsodi területi szervezet Sajóvelezden„A Biblia istenképe és hamis istenképek”címmel, Dr. Benke György ny. lelkipász-tor szolgálatával.

11-én a Nemzeti Együttmûködési Alaphelyszíni ellenôrzést végzett Szövetsé-günk irodájában, elmúlt évi mûködési-,normatív- és szakmai pályázataink vo-natkozásában. Az ellenôrzési bizottságSzövetségünk minden szakmai- és pénz-ügyi elszámolását rendben lévônek ta-lálta.

Ugyanezen a napon a XIV. zsinati ciklus 4.ülésén Szövetségünket dr. Szilágyi Sán-dor ügyvezetô elnök képviselte.

21-én tartotta presbiterképzési alkalmátSzövetségünk debreceni egyházmegyeiterületi szervezete, Debrecenben.

21-22-én Kolozsvárott került megrendezésrea Református Egység Napja elnevezésûrendezvénysorozat. Az alkalmon az anya-országi presbiteri szövetségen kívül a ki-rályhágómelléki és az erdélyi szövetségis képviseltette magát. (Lásd az errôl szó-ló cikkünket a lapban.)

28-án Kötegyánban rendezett konferenciátSzövetségünk békés megyei területi szer-vezete, ahol elôadással szolgált dr. Béke-fy Lajos felelô szerkesztô (Felelôsségünkmások és magunk „szép öregségéért” –bibliai és reformátori gerontológiai mo-dellek) és dr. Tóth János megyei elnök(Az emberi élet végének kérdései – gon-dolatok a halál szabályozhatóságáról).

Június

4-én Csányoszrón tartotta presbiterképzésialkalmát Szövetségünk baranyai egyház-megyei területi szervezete.

5-én a kárpátaljai Balazséron, a Bereg me-gyei férfi csendesnapon dr. Viczián Mik-lós missziói elnökünk és felesége, dr. Er-délyi Judit elôadással szolgált, „Európaszellemi krízisének háttere”, ill. Lehet-eszabadulni a stressztôl?” címmel.

11-én „Bûnlátás, bûnvallás, bûnbocsánat”címmel rendezte meg presbiterképzésialkalmát Szövetségünk délpesti egyház-megyei területi szervezete Szentmárton-kátán, a gyülekezet és az iskola együttesszervezésében, csendes nap keretében.

12-én – Presbiterek vasárnapján – a kárpát-aljai Balazséron, a Béthel Konferencia-központban megrendezett családi naponanyaországi szövetségünket dr. SzilágyiSándor ügyvezetô elnök, dr. h. c. SzabóDániel nemzetközi tanácsadó és VácziGábor szövetségi titkár képviselte. (Lásdaz errôl szóló cikkünket a lapban.)

Ugyanezen a napon Parasznyán tartott kon-ferenciát az észak-borsodi területi szerve-zet. Mit mond a Biblia az emberrôl cím-mel Dr. Rácsok Gabriella, a sárospatakiteológiai akadémia rektor-helyettese tar-tott elôadást. Evangelizációval szolgáltMeleg Attila bódvaszilasi lelkipásztor.

Július

1-3. között tartotta Szövetségünk 20. Kár-pát-medencei Konferenciáját, melyrôl la-punk más helyén részletes beszámolótközlünk.

4-én készítette elô jelen lapszámunkat aPRESBITER szerkesztô bizottsága.

* * *

A szerkesztôbizottság következô ülésénekidôpontja: 2016. szeptember 26. (hétfô).Megjelentetésre szánt írásaikat szeptem-ber 19-ig kérjük megküldeni Szövetsé-günk bármely elérhetôségére.

Váczi Gábor

SZÖVETSÉGÜNKÉLETÉBÔL...

PRESBITERa Magyar Református Presbiteri Szövetség hivatalosidôszaki kiadványa. Megjelenik ez évben hat alkalom-mal. A szerkesztôbizottság tagjai: Apostagi Zoltán,Dr. Kelemenné Farkas Márta, Dr. Kis Domokos Dániel,Kövespataki László, Dr. Papp Vilmos , Dr. Ritoók Zsig-mond, Váczi Gábor, Dr. Viczián Miklós. Felelôs szer-kesztô és képszerkesztô: Dr. Békefy Lajos PhD. Fele-lôs kiadó: Dr. Szilágyi Sándor. Tördelés: HeckmannTamás. Szerkesztôség: Magyar Református PresbiteriSzövetség Irodája, 1092 Bp., Ráday u. 28. Tel.: 476-3211. E-mail címünk: szovetseg@presbiter.hu. A lapa fenti címen írásban vagy telefonon is megrendelhe-tô. Az egyéni elôfizetési díj belföldre évi 2700 Ft, Euró-pa országaiba 5000 Ft, a tengerentúlra 5700 Ft. Azelôfizetési díj csekken fizethetô: „Magyar ReformátusPresbiteri Szövetség 11705008-20416641”, Budapest;személyesen is befizethetô Szövetségünk Irodájában.Lapunk fenntartását szolgáló adományaikat is köszö-nettel fogadjuk a Kárpát-medence református gyüleke-zetei és presbitériumai nevében! Készítette a Szó-KépNyomdaipari Kft. Felelôs vezetô: a Kft. ügyvezetôigazgatója. Kéziratot nem ôrzünk meg és nem küldünkvissza!ISSN 2061-4632 (nyomtatott), ISSN 2061-4640 (online)

Szövetségünk honlapjának címe:www.presbiter.hu

A megjelent cikkek nem feltétlenül egyeznek mega szerkesztôbizottság véleményével!

Egy példány ára: 450 Ft

Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön (Máté 28,18)24

Imádság a hazáértÖrökkévaló Istenem! Köszönöm Neked, hogy magyarnak terem-tettél és megengedted nekem, hogy e nép szenvedéseiben, gyá-szában, dicsôségében és szégyenében részt vegyek. Vallom elôt-ted bûneinket, amelyek az én bûneim is: szívünk kemény, értel-münk balgatag, hitünk ingadozó és a lelkünk pártos. Meghajtjukfejünket ostorod alatt és vezekelünk a porban és hamuban.

De ígéreteid igazak és ámenek. Hisszük, hogy szövetséget kö-töttél velünk és atyáinkkal és tudjuk, hogy az ég és föld megren-dülhet, de ezt a szövetséget Te meg nem rontod soha. Hisszük,hogy ha Hozzád térünk és Te leszel egyetlen Urunk, feltámad ami világosságunk.

Könyörgök Hozzád, töltsd ki Szent Lelkedet erre a népre! Tart-son bûnbánatot böjtöléssel, sírással és kesergéssel és úgy térjenmeg Hozzád, a mi Istenünkhöz, mert könyörülô és irgalmas vagyTe, késedelmes a haragra és nagykegyelmû.

Vidd ezt a népet üdvösséges önismeretre, hogy lássa meg bû-neit és gyûlölje meg; forduljon el attól, ami vesztét okozta s te-gye rá életét a Te ígéretedre.

Gyomlálj ki közülünk minden pártosságot, ellened való láza-dást és egymás közötti viszályt és növeld meg a mi hitünket tör-ténelmi hitvallásunkban és emberi méltóságunkban. Legyünk aTe néped; és ne lehessünk másképpen magyarok, csak mint a Tenéped. Kezedben van nemzetünk jövendôje. Nem kutatjuk, mithoz, csak Te magad jöjj. Ámen.

(Részlet Ravasz László imájából)

Áldott légy,István király,Krisztus Urunkmagyar bojtárja!

(Folytatás a 21. oldalról)A templomkülsô kissé zord látványához képest ezek a belsô szí-nek mintegy odavezetnek minket a szeretô Atya közelébe. A hal-formátum a legôsibb keresztyén jelképre emlékeztet egyúttal.Hiszen az ôskeresztyének a hal, az ikhtüsz rejtjeles jelképével fe-jezték ki hitvallásukat, amivel egymásra ismertek: „Jézus Krisz-tus Isten Fia Szabadító”. Ez a hitvallás testesült bele az ökume-nikus kápolna halra emlékeztetô, vertikális formájú hal-reálszim-bolikájába. Az úrasztala zárja le a templomtérbe érkezô tekinte-tét és lelkileg is a megérkezés érzetét kelti. A spotlámpák bordá-zatot megvilágító fénye kíséri az érkezôt az áttetszô tiszta vilá-gosság, az úrasztala elé. Ott is csupa nyitottság minden: lebegés,szárnyalás, mintha térérzékelésünkön keresztül is az jelennemeg, hogy Isten és köztünk nincs semmi válaszfal, hiszen JézusKrisztusban minden válaszfal leomlott. Szabad az út az atyaiszívhez. Mi mindent tudnak kifejezni a jól szerkesztett, szinteimádkozó, prédikáló falak! Elôre és felfelé húzzák tekintetünketa gótikus spiccelésû, vagy éppen imádkozó ujjakat formázó fa-ívek. Gyönyörû és áhítatra hívó minden. Faköltemény, finn fa-zsoltár ez a kápolna. A mûvészi harmónia, a liturgiai fény és azisteni szeretet melegségének összhangja, a lélek elmélyülésénekaz élménye ötvözôdik felemelô csodává e kápolnában.

A közeli Erdélyben is – minden a helyén,de túlmutatva önmagán

Lenyûgözôen puritán ez az építmény, mint a bölcsek, akik tud-ják, az élet valójában mirôl, Kirôl szól. És hogy a nagy dolgokcsendben születnek, mint a kristályok a mélyben vagy az igaz-gyöngy a kagylóban a tengermélyen. Természet és ember, emberés Isten sajátos és szép összetalálkozásának nemesen egyszerûhelye-tere ez a kápolna. Ahol a lényegrôl sem szentkép, sem szo-bor, sem gyertya nem vonja el a figyelmet. A be-, és szétáradófény, a fa meleg színe és illata természetes ékessége e helynek.Mert itt minden a helyén van, s minden meglelte rendeltetését: faés fény legszebb formáját hozva mutat túl önmagán a Teremtôre.E messzi finn protestáns kápolna szívet emelô látványa eszembejuttatja, közel hozza lelkemhez az erdélyi fatornyos, reformátusszent hajlékokat, például Magyarvalkón, Kôrösfôn, Bánffyhu-nyadon, Magyarkiskapuson és másutt. S hozzá az evangéliumiének imasorát tudom csak dúdolni: Csillagoknak Teremtôje, Vi-gyázz minden kicsi kôre, Fûre, fára, szôlôtôre, S minden Tégedéneklôre! Augusztus 20-án és máskor is...

Fatemplomokként szárnyaló imák

A nemzeti ünnep gondolataA nemzeti ünnep gondolata református oldalon már az 1820-asévekben elôkerült. Kováts Mátyás egri pap 1823-ban örömmelidézte és üdvözölte Báthori Gábor 1822-ben nyomtatásban meg-jelent prédikációját, ahol a dunamelléki református püspök ígynyilatkozott: „Miért ne tarthatnánk Sz. István Király emlékezeté-re egy Nemzeti Innepet? Nem azért, hogy ötet imádnánk, hanemazt az Istent, aki ôáltala, a Keresztény Vallás világát Nemzetünkközött is felderítette.” A 19. század folyamán (1831, 1842) többrendelet szabályozta az ünnep és a munkaszünet megtartásátminden felekezet számára. Így kerülhetett sor például 1834. au-gusztus 20-án a pesti evangélikus templomban arra az istentisz-teletre, ahol az Ez 45,16 alapján Dobos János óbudai reformátuslelkész prédikált.