ÉdesAnyanyelvünkAnyanyelvünk

XXIX. ÉVFOLYAM 5. SZÁM 2007. DECEMBER ÁRA: 120 FORINT

Dr. Bucur-Horváth Ildikó

Anyanyelvem mint félig idegenMilyen is a magyar nyelv? Senkit se botránkoztasson meg, hogy éppen én, külhoni magyar

beszélek errõl. Ráadásul mûszaki. Teszem ezt azért, mert bár nem vagyok nyelvtudós (marad-junk az írástudónál), az a helyzetkép alakult ki bennem az idõk folyamán, hogy bár nyelven belülvagyok, de ugyanakkor kívül is. Mint ilyen, és egyben más nyelvek birtokában is, nemcsak be-lülrõl ismerem, de kívülrõl is rálátok anyanyelvemre, ami talán nem haszontalan.

Az iskolában azt tanították nekünk, hogy a magyar nyelv tömör, szabatos és... (a harmadikjelzõre, sajnos, nem emlékszem). Nos, hogy ez mennyire így van, azt igazolják saját tapasztala-taim is. Idegen szövegek magyarra ültetésekor vettem észre, hogy a magyar változat rendsze-rint rövidebb, mint az eredeti. Ha nincs így, nem jó a fordítás.

Amikor írogatni kezdtem, rájöttem, hogy a magyar nyelv rendkívül igényes. Kínok kínja, deugyanakkor élvezetek élvezete is egy magyarul megírt szöveget újra és újra átírni, javítani,hiszen a szavak, kifejezések és fordulatok oly gazdag tárából lehet meríteni.

Ez a röpke 17 év döbbentett rá arra is, hogy a magyar nyelv mennyire fejlõdõképes és találé-kony. Új tárgyak és jelenségek szavakba öntése a magyar nyelv számára igen egyszerû. Igaz,hogy aránylag sok neologizmus is beépül a nyelvbe, de azoknak rendszerint kialakul a magyarmegfelelõje is. Ne essék tévedés, nem vagyok elszánt ellenfele az idegen szavak használatának,néha szükségesek. De mennyire szépen hangzik például az a szó, hogy pillepalack vagy marok-telefon. Vagy saját szakmámban az öszvér szerkezetek elnevezés, amely a vegyes, azaz vasbe-tonból és acélból épült tartószerkezeteket jelöli. Egyik nyelv se merte ezt megtenni. Minden másnyelv a „vegyes” szónak megfelelõ jelzõt használja.

Bizonyosan nem mondok újat, ha azt állítom, hogy a nyelv élõ entitás, állandó fejlõdésbenés mozgásban van abbeli igyekezetében, hogy követhesse mindazon jelenségeket, amelyek –általánosan fogalmazva – a társadalmi változásokat kísérik. Igen ám, de éppen ezzel kapcsolat-ban jelennek meg a legkülönfélébb nyelvi sallangok, túlburjánzások, amelyek a nyelv szabatos-ságának, érthetõségének és nem utolsósorban a szépségének a rovására mennek. Megpróbá-lok egypárat felsorolni.

Például a szavaknak már-már mániákus rövidítése: ubi, ovi, pari, TV-paprika, süti stb. Hogyez csak a közbeszédben jelentkezik? Hogy jópofa? Ha így lenne is, akkor is tény, hogy ezen acsonka nyelven nevelkednek a gyermekeink.

A nem ragozó nyelvek eseteivel egyenértékû magyar ragozás igen árnyalt és sokrétû kifeje-zõképességet biztosít. Csak tudni kell a ragokat használni. A nyelvre veszélyes jelenségkéntélem meg a ragok olykori helytelen használatát. És nem akármilyen közegben. A közelmúlt min-dennapos hirdetése szerint a közszolgálati televízióban „Magyarország és Horvátország együttpályázik a 2012-es Európa-bajnokságért...”. Hogy mire pályázok, vagy hogy miért pályázok, azkét teljesen különbözõ dolog. Szõrszálhasogatás? Aligha.

Ami még ennél is zavaróbb, legalábbis számomra, az az igekötõk kény-kedv szerinti, mond-hatnám zabolátlan használata. Ezek a túlkapások éppen a nyelv egyik erényével élnek vissza.Sztárriporter és szerkesztõ jelenti be a közszolgálati televízióban, hogy õ most „fölkonferál”.Nocsak. Egy másik újságíró a kódot nem megfejti, hanem fölfejti, mint a szvettert. Még az ara-nyos, okos, fiatal mûsorvezetõ hölgy szerint is a rizikót bevállalják, az illetékes tárcabiztos pediga bejelentéseket kigyûjti. Hogy a nyelv fejlõdhet? Igen. Hogy a szavak értelme változhat? Bíz-vást. Csakhogy ez a furcsa, nyakló nélküli igekötõ-invázió a magyarul tudót megrémiszti, a ma-gyarul tanulót pedig összezavarja. Az is lehetséges, hogy szélmalomharcot folytatok immártöbb mint egy évtizede. Talán nincs is igazam. Egy 1995-ben közölt rövid írásomat idézem még-is: „Olvasom és hallom az utóbbi idõben, hogy X. Y. lerendezte ügyes-bajos dolgait, hogy lesza-bályozták Z. testület mûködését, hogy ifjú titánok technikailag lemenedzselték saját magukat...Ezek után ódzkodom leróni a kegyeletet, leköpni az ellenfelet, levonni a következtetéseket. Vi-szont: letisztelem a letisztelendõket.”

Még egy nyelvi jelenségre szeretnék utalni. Ezt úgy fogalmaznám meg, hogy a magyar nyelvtúlságos belterjessége. Mit értek ezen? Nos, köztudomású, hogy az anyaországban igen keve-sen beszélnek jól idegen nyelveket. Ennek több oka lehet, ami külön tanulmány tárgyát képezhe-ti. (Csak halkan jegyzem meg, hogy szerintem a hiány egyik forrása a filmeknek majdnem álta-lános szinkronizálása.) Nos, ez a saját levünkben fövés nem biztos, hogy jó hatással van az

A TARTALOMBÓL:

Fábián Zsuzsanna:A nyelvek múzeumai

F

Balázs Géza ésMaróti István:

A magyar nyelvmúzeuma

F

Berényi ZsuzsannaÁgnes:

Ahány ház, annyi szokásF

Lévai Zoltán:Az „ikes” igékrõl

F

Bíró Ágnes:Erzsébeteink éve

F

Holczer József:Hungarikum,

magyarikum,

akadémikum

F

Jakab István:„Önfeláldozó”szóhasználat

F

Grétsy László:A stílusközpontú nyelv-

mûvelés jegyébenF

És: új szavak éskönyvek, nyelvi játékok,

rendezvények,nyelvész-leletek

(folytatás a 8. oldalon) �

2 ÉDES ANYANYELVÜNK 2007/5.

ÉDES ANYANYELVÜNK

Az Anyanyelvápolók Szövetségénekévente ötször – februárban, áprilisban,júniusban, októberben és decemberben –megjelenõ folyóirata

Megjelenika Magyar Tudományos AkadémiaMagyar Nyelvi Bizottságánakés a Magyar NyelvtudományiTársaságnak a támogatásával.

Kiadja:az Anyanyelvápolók Szövetsége

Felelõs szerkesztõ és kiadó:Grétsy László

A szerkesztõség tagjai:Balázs Géza, Kemény Gábor,Maróti István

A szerkesztõség címe:1088 Budapest, Múzeum krt. 4/F I. em.Telefon: 411-6500/5353

Postacím: 1364 Budapest, Pf. 122.Honlap:www.anyanyelvapolo.hu(vagy: www.anyanyelvápoló.hu)Villámposta:ea@anyanyelvapolo.hu

Elõfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt.Hírlap Üzletága (Bp. VIII., Orczy tér 1.).Elõfizethetõ valamennyi postán, kézbesítõnél.E-mail: hirlapelofizetes@posta.hu,fax: 303-3440Információ, reklamáció: 06 80 444-444További terjesztõk: Magyar Lapterjesztõ Rt.és Könyvtárellátó Kht.

Ára: 120 Ft.

Az Anyanyelvápolók Szövetségének tagjai alapot a tagdíj fejében illetménylapként kapják.Belépési nyilatkozat kérhetõ:Anyanyelvápolók Szövetsége,1053 Budapest, Károlyi M. u. 16.Tel.: 317-3062, 317-3611/208

Az Édes Anyanyelvünkszerkesztõbizottsága:Balázs Géza, Bencédy József,Deme László (a szerkesztõbizottság elnöke),Fábián Pál, Grétsy László,Kemény Gábor, Maróti István

Lapunk kiadását

az Oktatási ésKulturális Minisztérium,

valamint

a Nemzeti KulturálisAlapsegíti.

ISSN 0139-0457 (nyomtatott)ISSN 1588-0311 (online)

Nyomdai elõkészítés: OPTICULT Bt.Telefon: 330-7186, 06 20 473-4084

Nyomás: ETO Print Nyomdaipari Kft.Felelõs vezetõ: Balogh Mihály

TARTALOM

Dr. Bucur-Horváth Ildikó: Anyanyelvem mint félig idegen . . . . . . . . . . . . . 1Kerekes Barnabás: Feltámadtunk... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2Berényi Zsuzsanna Ágnes: Ahány ház, annyi szokás . . . . . . . . . . . . . . . . 3Lévai Zoltán: Az „ikes” igékrõl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4Balázs Géza: A rádiós Édes anyanyelvünk élete és... . . . . . . . . . . . . . . . . 5Balog Lajos: Angol hatás helyesírásunkban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6Dóra Zoltán: Takar . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6

Holczer József: Hungarikum, magyarikum, akadémikum . . . . . . . . . . . . . 7Jakab István: „Önfeláldozó” szóhasználat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7Graf Rezsõ: Kis helyesírási körkép . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8Bíró Ágnes: Erzsébeteink éve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9Minya Károly: Vesszõvel vagy anélkül?. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9Fábián Zsuzsanna: A nyelvek múzeumai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10Balázs Géza és Maróti István: A magyar nyelv múzeuma. . . . . . . . . . . . . 11Adamikné Jászó Anna: A Szegedi Mûhely az olvasásról. . . . . . . . . . . . . . 12Grétsy László: A stílusközpontú nyelvmûvelés jegyében. . . . . . . . . . . . . . 13H. Varga Márta: A határozói és jelzõi funkciók keveredése . . . . . . . . . . . . 14Gados László: Kinek mi ésszerû? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15Marton Sándor: Iskolaavatás Szentgálon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16Komoróczy György: Erdélyi hírek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16Némethné dr. Balázs Katalin: Szakkörvezetõk tábora. . . . . . . . . . . . . . . . 16D. L.: Péchy Blanka-jutalmak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16Új szavak, kifejezések (47.). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17Hírek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17Rendezvények. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17Nyelvészeti kiadványok. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17Pontozó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18Keresztrejtvény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19S. Varjú Anna: „Megvetõ” dolgok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19Nyelvész-leletek, nyelv-észleletek. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20

Feltámadtunk...

Az Édes Anyanyelvünk 2007/4. számában jeleztük: 31 év után megszün-tették a Magyar Rádió Beszélni nehéz! címû mûsorát. Örömmel tájékoztat-juk kedves olvasóinkat: a Magyar Katolikus Rádió elnökének, Juhász Judit-nak jóvoltából új címmel, kissé átalakított tartalommal, de folytathatjuk jóhárom évtizeddel ezelõtt megkezdett munkánkat. A szeptember 22. ótaSZÓRÓL-SZÓVAL címmel jelentkezõ mûsort kéthetenként hallhatják azérdeklõdõk: szombaton délután 14.45-kor az adást, majd két nap múlva,hétfõn 19.45-kor az ismétlést. Beszédmûvelõ köreink és önkéntes munka-társaink kitartásának köszönhetõen cseppet sem csökkent az érdeklõdésmûsorunk iránt, hiszen egy-egy adáshoz most is száznál több megfejtés érke-zik szerkesztõségünkbe.

Legutóbb ötvennél több levélben olvashattunk köszönõ sorokat. Egy-két szilánk talán még idefér: „Köszönjük a Magyar Katolikus Rádiónak –külön Juhász Juditnak és Szabó Csillának –, hogy a beszédmûvelést õk isszívügyüknek tekintve biztosítják a Beszélni nehéz! körök népes táboránakegyüvé tartozását” (Dózsa György Gimnázium, Kiskunmajsa); „Köszönjüka kéznyújtást, a befogadást.” (Kazinczy F. Ált. Isk., Miskolc); „Örök életetkívánunk a Magyar Katolikus Rádió »Szóról-szóval« mûsorának!” (Dr.Durucz Istvánné, Nyíregyháza).

Úgy legyen!Kerekes Barnabás

ÉDES ANYANYELVÜNK 2007/5. 3

Ahány ház, annyi szokásAz emberi beszéd célja az, hogy gondola-

tainkat megértessük másokkal. A gondolat-közlésnek azonban nem csak a beszéd azegyetlen módja. Arckifejezésünk, mozdulata-ink, hanghordozásunk, még a viselkedésünkés az öltözködésünk is alkalmas a gondolata-ink, sõt az érzéseink kifejezésére. Ezekbõl azúgynevezett „nem szóbeli kifejezésekbõl” ép-pen annyira lehet érteni, mint a szavakból. Al-kalomadtán még jobban. Ha például valakicsökönyösen nem akarja elhagyni a helyisé-get, jóllehet a jelenléte nem kívánatos, akkorszokás kérdezni, hogy „mondjam vagy mu-tassam?”. Vagyis a kiutasításnak erõsebb for-mája a kézmozdulattal történõ intézkedés aszóbeli közlésnél.

A balett beszéd nélkül, csupán mozdula-tokkal fejezi ki az érzelmeket és a gondolato-kat. A testbeszédnek érthetõnek kell lennie. Atáncos szeretetét, ellenszenvét, ijedtségétvagy örömét világszerte hasonlóképpen jelzi amozdulataival. Mindenütt megértik, amit kiakar fejezni.

Van azonban olyan kifejezésmód, amelyiknem ilyen egyértelmû. A legtöbb nép fejbólin-tással igenlést, fejcsóválással tagadást közöl.Nem így azonban a törökök és a bolgárok. Õképpen fordítva adják értésünkre a helyeslésü-ket és az elutasításukat. Sok tréfás eset törté-nik velünk, ha ezekbe az országokba me-gyünk. Eleinte sok a félreértés, idõbe telik,amíg helyesen értelmezzük a közlést. Ilyenkoraz idegen megáll, és elgondolkodik, átfordítjaa saját anyanyelvére a közleményt, esetleghangosan ki is mondja a megfejtést, és várja ajóváhagyást. Még tovább tart, amíg mi ma-gunk képesek leszünk törökösen igenelni éstagadni. Nem csoda, hiszen ez a fejmozgatásimódszer már önmûködõen kíséri gondolata-inkat. Tudatosan, nem kis fáradsággal kell el-lenkezõre változtatnunk a jól beidegzett moz-dulatokat. Ez a megszokás hosszú évek, évti-zedek, talán századok alatt alakult ki. Az egésznép sajátja. Feltehetõ, hogy elõbb a törökökszokták meg, és a késõbbi együttélés során abolgárok átvették a török szokást.

A statisztikák szerint a világ legbiztonságo-sabb városában, Szöulban egy hatalmas fehérépület elõtt mintegy huszonöt-harminc em-berbõl álló, népviseletnek gondolható ruhábaöltözött csoport hangos, vidám indulószerû,hangszóróval felerõsített zenére erõteljesmozdulatokkal tornagyakorlatokat folytatott.Nem lepõdtem meg, hiszen Koreában nem-csak az erdõben, hanem a város szívében is, aparkokban sok helyen vannak tornaszerek, ésaz arra járók szívesen használják azokat. Néhamegszakadt az elõadás, és prózai szöveg,szavalókórus hangzott el a mikrofon elõtt. Biz-

tosan vers lehet vagy irodalmi elõadás, gon-doltam, hiszen egy szót sem értettem azegészbõl. Egy rendõrrel tudtam beszélni. Fel-világosított, hogy az épület a helyi önkor-mányzat székhelye, és azok a családok tüntet-nek, amelyeket régi lakásukból korszerû újak-ba költöztettek, de elégedetlenek a cserével.

A japánok közmondásos udvariasságakülsõ jelekben is megnyilvánul. Az üdvözléspéldául meghajlással jár. Kedves japán eszpe-rantista vendéglátómat, a matematika egyete-mi tanárát elkísérhettem egy japán hagyomá-nyos táncoktatóhoz, és megnézhettem egytáncórát. Az óra után az a megtiszteltetés ért,hogy bemutatott a tánctanárnõnek. Hazai szo-kás szerint kezet nyújtottam kis fejbólintással,és mosolyogva a nevemet mondtam. – Mé-lyebben és sokszor – figyelmeztetett kedveskísérõm, és természetesen követtem a taná-csát. Mennél mélyebb és mennél több a meg-hajlás, annál nagyobb tiszteletet fejez ki. Ametróban a jegyellenõr is meghajlással hozzaaz utas tudomására, hogy rendben volt a jegy-kezelés. Gondolom, ez csúcsforgalom eseténmeglehetõsen fárasztó lehet. Az õsi japánszínjátékok hagyományos mozdulatokból állónémajátékok szigorúan megszabott öltözé-kekben. Sikerült egy ilyen színielõadást meg-tekintenem. Felejthetetlen emlékként él ben-nem máig is. A Japánban rövidnek számító, ötórán át tartó, telt ház elõtt megtartott elõadás-ból semmit sem értettem. Úgy vettem észre,hogy nem némajáték, hanem inkább élõkép adarab. A szereplõk alig mozdultak, de az ilyenritka mozdulatok alkalmával a közönségen vé-gigfutott az elragadtatott, gyönyörteljes sóhaj.A számomra semmit sem jelentõ mozdulat-nak jelképes erkölcsi mondanivalója volt, és afeszülten figyelõ közönség hangos tapssal ju-talmazta a számukra sokat mondó, mûvészielõadást. A darabot nem értettem félre, egy-szerûen csak nem értettem.

Olaszországban azonban már nem voltilyen kedvezõ a helyzet. Jóllehet, megértem azolasz beszédet, Nápolyban mégis alaposanfélreértettem a helyzetet. Harsányan kiabáltak,kézmozdulatokkal hadonásztak a helybéliek,megijedtem, hogy mindjárt tettlegességre ke-rül sor, amikor ugyanolyan harsány nevetésreváltottak. Csak megbeszéltek valamit, és a he-lyi szokás szerint a megbeszélést kísérték né-mi hangos szóáradattal és heves mozdulatok-kal.

A franciák sem vádolhatók azzal, hogy túl-ságosan csendesek, de másként fejezik ki avéleményüket, mint az olaszok. Ha valakinekalkalma van Párizsba mennie, azt lehetõlegúgy intézze, hogy július 14-én ott legyen –kaptam elsõ franciaországi látogatásom elõtt

a jó tanácsot. Az 1789-es nagy francia forra-dalom ünnepét semmihez nem hasonlíthatófénnyel és örömmel tartják meg a franciák azegész országban, de a párizsi ünneplés két-ségkívül a legfényesebb és legemlékezete-sebb. Már korán reggel gyülekezik Párizs ap-raja-nagyja az ünnepségre. Nemcsak külföldi-ek látogatják a fõvárost ekkor, hanem másfrancia városok lakói is igyekeznek részt vennia mûsoron. Már a nagy nap elõestéjén meg-kezdõdik az ünneplés. Megjelennek az utcaiárusok, a francia trikolór látható mindenütt. Azigazi hangulatot azonban maguk az ünneplõpárizsiak és a velük örülõ vendégek adják.Olyan felhõtlenül boldogok, mint a gyerekek.Vidámságukkal magukkal ragadják a vendé-geket is. Ismeretlen emberek megszólítjákegymást, tréfálkoznak, örülnek, énekelnek. Azünnep napjára idõben helyet kell foglalni, hogya felvonulást jól lehessen látni. Ezen a naponugyanis az összes fegyvernem képviselõi el-vonulnak a tribün elõtt a Diadalíven át. A köz-társasági elnök és más jeles személyiségekfoglalnak helyet az emelvényen. Az összese-reglett nézõk nagy örömmel tapsolják meg afelvonulókat. A franciák nagyon szeretnek po-litizálni, és közismerten nagy hazafiak. Külö-nösen azokat a katonákat ünneplik ilyenkor,akik a világ valamilyen hadszínterén jól képvi-selték Franciaországot. Idén a meghívottakközött magyar katonák is voltak, mint az Euró-pai Unió tagjai. A több órán át tartó felvonu-lást, a közönség ujjongását csak az tudja iga-zán átélni, aki legalább egy alkalommal résztvett benne. A felvonulás után a párizsiak nép-ünnepélye késõ estig tart. A Nemzeti Színház-ban ingyenes elõadáson megnézhettemMolière A képzelt beteg címû darabját kitûnõszínészek közremûködésével, majd a Francia-országot jelképezõ, nemzeti színekbe öltözöttszínésznõ a francia nemzeti himnuszt, Rougetde Lisle Marseillaise-ét adta elõ tomboló si-kerrel. A napot évrõl-évre tûzijáték zárja le aTrocadéro téren. Egész Franciaország együttünnepel. Toulouse-ban például a Garonnepartján rendezik a tûzijátékot, és francia nép-dalokat énekel az ünneplõ tömeg.

Néhány esztendeje a Francia Intézet Buda-pesten is megrendezi a július 14-i ünnepet.Úgy, ahogyan Párizsban. Van itt lacikonyha,kis és nagy színpad, rajta zenekarok, gólya-lábasok mûsort adnak, még gumiból felfújtEiffel-torony is igyekszik Párizst teremteni.A tûzijátékról sem feledkeznek meg. Csaképpen az ünnepet örömnappá varázsoló pári-zsiak hiányoznak.

Berényi Zsuzsanna Ágnes

Hamarosan új év, új lap! Ahogy elõzõ számunkban már jeleztük, az Édes Anyanyelvünk a jövõ évi, 30. évfolyamátólkezdve tartalmában és formájában fokozatosan – Önökkel együttmûködve – megújul.

Lapunk ára négy éve (2004-tõl) változatlan. 2008-tól ezt kénytelenek vagyunk 200 forintra emelni. Kérjük, ne feledjékel megújítani elõfizetésüket!

Az Anyanyelvápolók Szövetségének tagdíja is módosul. 2008-tól a tagdíj összege 1500 Ft, diákoknak és nyugdíja-soknak 1000 Ft. A tagdíjat kérjük a laphoz mellékelt csekken befizetni. A szövetség tagjai továbbra is postán kapják megaz Édes Anyanyelvünket.

4 ÉDES ANYANYELVÜNK 2007/5.

Az „ikes” igékrõlSzázötven évvel ezelõtt a mai „ikes” igék zöme nem

volt ikes ige. Példák Arany Jánostól: Gyorsan úsz azégen..., Tiszaparton táboroz a huszárság..., „Jesszust” kiál-toz..., Az alsó hangok mélyén kaparász..., Daliák lelkemegjelen..., Rikoltoz a bagoly..., Vér foly az utcán..., Az ifjú-ság ... rendben Gyûl össze a hálóteremben..., ... kimondanihaboz, Szavában ingadoz..., Duna vize lefelé foly..., Vér-szagra gyûl az éji vad..., ... mosolygása derült életkedvethazud.

Esz a méreg, amiért ikesigéknek nyilvánították eze-ket az igéket pusztán azért,mert egyes szám harmadikszemélyben százegynéhányévvel ezelõtt (utólag!) -iktoldalékot kaptak (ha egyembernek a fejére rendõr-sapkát húznak, még nem leszrendõr!).

Hogyan is ragozták egy-kor az „ikes” igéket:

Arany János: Most fázok,mert van benne mód..., ha el-rontom a szót és fázom, nemaz én hibám.

Vörösmarty: Áll egy kis-lak, Emma háza, Oda vágyokén...

Katona József: Róllademlékezek...

Csokonai: De nem vágyoklenni az ország szegénye...

Ráday Pál: ... most szívbõl búcsúzok.Buga Jakab éneke: Csak úgy dohányozok, az midõn

éhezek, …Még a magyartanárok sem merik ikesen ragozni az

ikes igék egy részét: válom a feleségemtõl; majd ha újraszületem; a levelekkel együtt én is lehullom; félek, hogyösszeomlom; sohasem hazudom stb.

Ugyanakkor a modoros ikes-pártiak néha még a nemikes igéket is ikesen ragozzák: könyörgöm; nyöszörgöm;minden reggel edzem.

Még nagyobb a keveredés– a második személyben: nem ikesen ragozott ikes

igék: bújsz, ugorsz, okoskodsz, gúnyolódsz stb. (a „hivata-los” bújol, ugrol, okoskodol, gúnyolódol helyett); ikesenragozott nem ikes igék: ásol, veszel, fõzöl, mosol stb.(ásosz, veszesz, fõzösz, mososz helyett);

– a feltételes módban: én ennék (a „hivatalos” ennémhelyett); õ enne (ennék helyett);

– a felszólító módban: azt mondod, hogy egyek (egyemhelyett); õ egyen (egyék helyett).

És szinte mindig iktelenül ragozzuk a ható alakot: énehetek, te ehetsz, õ ehet (ehetem, ehetel, ehetik helyett).

Gyakran hallottam azt az ellenvetést, hogy ezek kivé-telek, és a kivételek erõsítik a szabályt. Hááát... Ha vala-ki egy régi mondást idéz, akkor ne hagyja le a végét:exceptio firmat regulam in casibus non exceptis – azaz,erõsíti, ha az nem kivétel, más szóval, ha a kivétel (is)benne van magában a szabályban. Persze, az ikes igékesetén bele lehetne foglalni a kivételeket is az ikes rago-

zás szabályaiba, de akkor a szabály két kötetnyi lenne.Érthetõ, hogy annak idején volt egy másik mondás is:exceptio probat (proves, prüft stb.) regulam. Vagyis pró-bára teszi a szabályt: ha túl sok a kivétel, akkor nem le-het szabályról beszélni.

Az ikes ige személyiségi jogainak védelmében: miértvan eltiltva az alanyi ragozás lehetõségétõl? Ezzel anyelv kifejezõképességét szegényítjük. Minden külön in-dokolás helyett egy példa: Én a tejet nem iszom, hanem

beleaprított kenyérrel eszem,de néha teát iszok.

Konklúzió: Kevesen ve-szik tudomásul, hogy „azikes ragozás, mint rendszer,nem él” (lásd: Nyelvmûvelõkézikönyv, továbbá GrétsyLászló kijelentését: „Az ikesragozásról már fél évszázadatudjuk, hogy halálra van ítél-ve. Lõrincze Lajos, jeles elõ-döm már 1953-ban megírtaIkes ige – ikes iga címû neve-zetes cikkét. Az ikes ragozásparadigmarendszere márannyira megromlott, meg-bomlott, hogy ezt a ragozásiformát bûn volna védeni.Pusztul is, elég erõteljesen,de még kell egy nemzedék-nyi idõ, amíg végleg kiszorula nyelvbõl. Nem kár érte, hi-

szen semmi szerepe sincs.”). Ehhez hozzátenném, hogycsak a „mûvelt” társaságban kell egy nemzedéknyi idõ aleszokáshoz, a „mûveletlen” nép sosem használta az ikesragozást. (Persze lehet, hogy a mûvelt társaságnak egynemzedéknyi idõ sem elég.)

Ikes igék természetesen vannak. De minden igét úgykell ragozni, ahogy azt a kifejezõkészség (sört iszok, de abort nem iszom, mert nem szeretem), az egyértelmûség(õ ehet – õk ehetik) és a jó hangzás (válom – válok) kíván-ja. Ez nem zárja ki azt, hogy az „igazi” ikes igék esetébentovábbra is az ikes ragozás szabályait alkalmazza valakiakár megszokásból, akár stílusérzéke szerint (példáulgondolkodom gondolkodok helyett). De senki ne várja el,hogy mások is kövessék példáját, mint az egyetlen helyesstílust. S aki az eszek-iszok-ot hallja, ne biggyessze le aj-kát, ne gondolja az illetõrõl, hogy mûveletlen bunkó, in-kább nézzen utána, nem az õ mûveltségében van-e vala-mi elmaradottság (olvasta-e Lõrinczét vagy a Nyelvmû-velõ kézikönyvet!).

Mindezt pedig azért írtam, mert elõttem teljesen ért-hetetlen, hogy a mai tankönyvekben is ugyanúgy tanítjákaz ikesige-ragozást, mint a fél évszázaddal ezelõttiek-ben! Az ugyanúgyon azt értem, hogy egy szó sincs arról,miszerint ez elavult ragozási forma. Természetesen kelltanítani, hogy valaha volt ikes ragozás, mint ahogy voltszenvedõ ragozás is, de ezek ma már – legalábbis kötele-zõ jelleggel – nem használtatnak. A valóság az, hogy apedagógusok ma is könyörtelenül beleverik a „kötele-zõ” ikes ragozást a nebulók fejébe – hisz annak idején azõ fejükbe is beleverték.

Lévai Zoltán

A szerzõ a Budapesti Mûszaki Egyetem professor emeritusa.

Mert a nyelvnek is van pestises járványa.Ha nem volna, csinál doktora, bábája.Mi a nyelvet rontja, az a legfõbb veszély:hogy még a paraszt is mind magyarul beszél.Grammatikát nem tud, hiába csináljuk.Úgy beszél, mint apja, nem halad a korral,nemes oltvány helyett él õsi vackorral.Ikes vagy nem ikes, azzal nem törõdik,szóval annyi bûne, a mennyi mondása:ez a paraszt beszéd nagy isten-csapása.Törvény kell a nyelvnek, mert különben elvész.Törvényét ki szabja, mint az a sok nyelvész,az a három, négyszáz tudós képviselõ,kik egy-egy indítványt sûrûn hoznak elõ,sõt nem is indítványt, mert törvénnyé kenik:önnön bogarába szerelmes mindenik.

Arany János: Grammatika versben(Részlet)

ÉDES ANYANYELVÜNK 2007/5. 5

Miért érdekes?

Legyen a sírján a virág…2007. szeptember 30-án a 8 óra 30 perc-

kor kezdõdõ ötperces adással véget ért aMagyar Rádió leghosszabb ideje tartó anya-nyelvi mûsorsorozata, az Édes anyanyelvünk.A virágnevekrõl esett szó.

Az 1925-ben indult Magyar Rádióban min-dig volt helye a nyelvmûvelésnek. A legelsõmûsorokról a nyelvmûvelõ irodalomból tájé-kozódhatunk. Halász Gyula 1938-ban megje-lent, Édes anyanyelvünk címû könyvének utó-szavában írja, hogy „idestova tíz éve” kapottfölkérést az irodalmi nyelv hanyatlásáról szólótanulmány írására. Ehelyett azonban írásokszülettek: „az Édes anyanyelvünk (korábbanHelyes magyarság, magyar helyesírás)felolvasássorozat a századik felé halad a Rá-dióban s még nem is értem végére dohogása-imnak…” Ezek szerint 1928–1930 táján szü-letett meg a rádiós nyelvmûvelés. Halász Gyu-la Édes anyanyelvünk címû könyve két ki-adásban is megjelent, a rádiósorozata föltehe-tõleg a második világháború kitöréséig tartott.Ez volt tehát az Édes anyanyelvünk elsõ, kb.10–12 évig tartó alapozó korszaka.

A kilencvenes években a hagyatékból elõ-került kéziratok szerint 1947 és 1951 közöttZsirai Miklós tartott nyelvmûvelõ elõadásokata rádióban. Ennek válogatott anyagát1995-ben, a Magyar Rádió megszületésének,adásai megkezdésének 70. évfordulóján je-lentette meg a Rádió Fábián Pál közremûködé-sével.

A rádiós Édes anyanyelvünk sorozat 1952õszén indult újra – címével Halász Gyula soro-zatára utalva. A sorozat gazdája, Lõrincze La-jos írja az azonos címû könyvben: „Kezdetbenhosszabb, 15–20 perces elõadásokból állott,s ezek az elõadások 3–4 hetenként, nem rend-szeresen jelentkeztek. Néhány év múltán(1954-ben) tértünk át a mai formában, a – ke-vés eltéréssel – azonos idõben elhangzó öt-perces adásokra.” Az adásokból állt összeelõször 1961-ben (két kiadásban), majd1972-ben harmadik, javított kiadásban azÉdes anyanyelvünk címû könyv. Lõrincze La-jos e mûsor révén lett az ország máig legis-mertebb nyelvésze, nyelvmûvelõje, akinek ne-vét szólásokba is foglalták. Az Édes anyanyel-vünkben Lõrincze ízes dunántúli hangján to-vábbi nyelvészkollégák írásai is szerepeltek.(A könyv tartalomjegyzéke szerint: BencédyJózsef, Fábián Pál, Cs. Faludi Ágota, FerenczyGéza, Grétsy László, S. Hámori Antónia, ImreSamu, Kálmán Béla, Károly Sándor, Kova-lovszky Miklós, Kubínyi László, Martinkó And-rás, H. Molnár Ilona, Mikesy Sándor, O. NagyGábor, Papp László, Rácz Endre, RuzsiczkyÉva, Szabadi Béla, Szende Aladár, Szilágyi Fe-renc, Tompa József.)

Az Édes anyanyelvünk második korszakaLõrincze Lajos haláláig, 1993-ig tartott. Azutolsó évben, 1992–1993-ban az adások márjórészt korábbi mûsorok ismétlésébõl álltak.Lõrincze Lajos tehát 41 éven át vezette a mû-sort. A Magyar Rádió Lõrincze Lajos halálaután is megtartotta a sorozatot. FehérváriGyõzõ, majd Kövesdy Zsuzsa szerkesztésé-ben hat nyelvész vette át a stafétát 1994-tõl(Balázs Géza, Bencédy József, Deme László,

Fábián Pál, Grétsy László, Szathmári István).2006 végén Fábián Pál visszavonult. 2007-tõla korábbiak mellett Adamikné Jászó Anna ésKiss Gábor kapcsolódott be a mûsorokba. AzÉdes anyanyelvünk harmadik – többszerzõs –korszakának elsõ tíz évébõl Kedves hallgató-im! címmel jelent meg válogatás a TintaKönyvkiadó gondozásában (Kövesdy Zsuzsaszerkesztésében). Ez a 13 évig tartó harmadikkorszak ért véget 2007. szeptember 30-án. Afolyamatos adások pontosan 55 évig tartot-tak. Az egész mûsorsorozat – megszakítások-kal – 65–67 évig…

A dolgok alapos megítéléséhez hozzátar-tozik, hogy volt, hogy ez a legendás mûsor(vagy mûsorlegenda) a rádió tíz leghallgatot-tabb mûsora között szerepelt, az elmúlt évek-ben azonban nem tudott megújulni, sok elõ-adás egy régen letûnt világot idézett. És ez amûsor is elkezdte elveszíteni hallgatóit. Így ju-tottunk el a 2007. szeptember végi utolsó, „vi-rágos” adásig. (Mint tudjuk: „Ha már elpusztula világ, legyen a sírján a virág…”)

Amikor már látható volt a mûsor feletti fel-hõk gyülekezése, 2007. május 6-án ezt a kisesszét mondtam el a mûsorban.

Édes anyanyelvünk – 55.Kérem szépen, én bizony nem az Édes

anyanyelvünk adásain nõttem föl. Édesapámnem kergetett a rádióhoz, ha megszólaltLõrincze Lajos bácsi, bár néha édesapámegy-egy kis írását is fölolvasta.

Itt a rádióban az1930-as évekbenHalász Gyula indítottael az Édes anya-nyelvünk sorozatát,amely 1952-tõl töb-bek között KodályZoltán kezdeménye-zésére Lõrincze La-jos heti nyelvápolósorozatává vált. Ké-rem szépen: 55 éve!

55 éve szól tehátaz Édes anyanyel-vünk, a rádió nyelv-mûvelõ, ma anya-nyelvi mûsora.

Lõrincze Lajosjellegzetes, szép, dunántúli hangját õrzik itt arádióban a magnószalagok. Szerkesztésébenhárom kiadásban is megjelent az Édes anya-nyelvünk címû kötet. Ebbõl képet kaphatunkarról, hogy mirõl és hogyan is szólt negyvenéven át Lõrincze Lajos tolmácsolásában azÉdes anyanyelvünk. Lõrincze már a bevezetõ-ben leszögezi: „Vannak, akik … azt gondolják:furcsa nyelvmûvelés ez, nem nyelvünk védel-mére, tisztán tartására irányul, hanem arra,miért tanulja meg, hogyan tanulhatja meg va-laki nyelvünk jobb, helyesebb használatát. Va-lóban, ez legalább annyira embermûvelés,mint nyelvmûvelés.”

Azután rögtön a kötet elején ott sorakoznaka magyar nyelv sajátosságairól szóló írások.Köztük az egyik: Kilencszáz éves a TihanyiAlapítólevél. Bizony, közben 950 éves lett…

Külön fejezetbe kerültek nyelvmûvelésünknagyjai. Kik õk? Természetesen Kazinczy,

azután Szemere Pál, Széchenyi István, Vörös-marty Mihály, Arany János, Kosztolányi De-zsõ. A harmadik fejezetben a jó magyar kiej-tésrõl szóló írások sorakoznak: szó van bizonyaz ún. betûejtésrõl is.

Következik egy fejezet a helyesírásról:Újabban így írunk címmel. Igen, a helyesírásma is a nyelvmûvelõ tanácsadás egyik legfon-tosabb területe. Ha nem a legfontosabb. Nyel-vünk hagyományaiba vezetnek a tulajdonne-vekrõl, a szavakról-szólásmondásokról és ajelentésekrõl szóló fejezetek.

Az Édes anyanyelvünk további részei a vá-lasztásról szólnak. Például az alakváltozatok-ról. Meg a helyes-helytelen párokról. A követ-keztetés pedig az, hogy mindent a maga he-lyén. És még két ráadás fejezet: a szép ma-gyar stílusról és stílusunk szeplõirõl. Nyilván-való, hogy a nyelvmûvelés gyakran stilisztika!Lõrincze Lajos saját írásain túl több nyelvész-tõl is felolvasott: Szende Aladártól, Rácz End-rétõl, Tompa Józseftõl, Papp Lászlótól,Kovalovszky Miklóstól, Ferenczy Gézától, O.Nagy Gábortól, Imre Samutól, Károly Sándor-tól, Martinkó Andrástól – akik ma már egytõlegyig abban a bizonyos égi kávéházban, an-nak is nyelvész törzsasztalánál ülnek, beszél-getnek errõl, arról, nyelvrõl, irodalomról ésmás efféle hasztalan (hasztalan?) földi lomról.Ott ül köztük édesapám is. Néha ráhangolnaka Kossuth rádióra, mert a közép- és rövidhul-lám fölfelé is terjed, vagy esetleg ráklikkelve azinternetre, mert a világháló ugye az egész vilá-

gon, az égi és a földivilágon is elérhetõ,szóval vasárnap reg-gel kicsit figyelnekránk a tejeskávé mel-lett, na mi van mostott lenn a magyarnyelvvel, értjük-emég, jók voltak-e aprognózisaink, valakiközbeszól: elõrejel-zéseink, megenge-dõek-e ezek a mainyelvészek, nahát,mibõl lesz a csere-bogár, azért jó ez aKossuth rádió és ezaz Édes anyanyel-

vünk… csak vigyázzunk, nehogy más rádiórahangoljon valamelyik nyelvész, ha mégismegtenné, azért ne legyen a közelben Kazin-czy, Szemere vagy Kosztolányi, mert leordít-ják a fejünkrõl hajunkat…

Így vannak õk fönn az égi kávéház nyel-vész törzsasztalánál, mi pedig itt lenn, a kétötösök, az ötvenötödik esztendõt taposó Édesanyanyelvünk. S ha most nem is kergetnekgyerekeket a rádió elé, hogy hallgassák csakBalázs Géza bácsit, azért talán lesz valaki, akiemlékezik rám, ránk…

S hogy meddig lesz nyelvmûvelés? Haddidézzem Lõrincze Lajost, akit az ötvenes évek-ben a tervmunkák idején megkérdeztek, hogymikor fog véget érni a nyelvmûvelés mint ter-vezhetõ feladat. Lõrincze ezt válaszolta: Majdha meghalunk. De akkor sem biztos.

Balázs Géza

A rádiós Édes anyanyelvünk élete és…

Az Édes anyanyelvünkkis bibliográfiája:

Balázs Géza–Bencédy József–Deme Lász-ló–Fábián Pál–Grétsy László–Szathmári Ist-ván: Kedves hallgatóim! Válogatás a MagyarRádió Édes anyanyelvünk címû mûsorából(szerk.: Kövesdy Zsuzsa, Tinta, 2003)

Halász Gyula: Édes anyanyelvünk (Nyugat,1938, második kiadás, é. n.)

Lõrincze Lajos: Édes anyanyelvünk (Aka-démiai, 1961, harmadik, javított kiadás, 1972)

Zsirai Miklós (emlékének): Nyelv és rádió(sajtó alá rendezte: Fábián Pál, Magyar Rádió,1995)

6 ÉDES ANYANYELVÜNK 2007/5.

Angol hatás helyesírásunkbanAmikor a magyar nyelvre gyakorolt idegen hatásról beszé-

lünk, legtöbbször a szókincsre, esetleg nyelvszerkezeti, nyelv-helyességi jelenségekre gondolunk (bár „anglicizmust” nememlegetünk olyan gyakran, mint az elõdeink a germanizmust).Az azonban ritkábban jut eszünkbe, hogy a helyesírásunkbanis érvényesül idegen – a globalizáció következtében fõleg angol– befolyás. Hogy pontosan mire is gondolok? Illusztrálásul áll-jon itt pár sajtónyelvi példa.

Elõször is vegyünk egy eléggészembetûnõ jelenséget, amely mára tankönyvíróknak is szemet szúrt.A 12.-es nyelvtankönyv (HajasZsuzsa: Magyar nyelv 12., Pedel-lus Tankönyvkiadó, Debrecen2005) egyik feladata (950.) ez:„Foglalj állást a következõ helyes-írási kérdésben: helyes-e az össze-tett szavak belsejében a nagy-betû használata (HungarHotels,AusztriaLottó)?” És idézhetnémén is a példákat, 2005-tõl napjain-kig. Amikor az (általában cég-) el-nevezés idegen elemekbõl áll(HavariaPress, FormaZona, HalasPack), nem is olyan zavaró,de az ilyenek, hogy TermészetBúvár, MindenGyerek,EgyesszámúÛrHajó, kifejezetten irritálnak. Ezzel talán máreleget is tettem a tankönyv utasításának: mert lehet, hogy azangol nyelvterületen ez egészen természetes (talán a skót ne-vek miatt is: McAdam, McCartney, MacDonalds), de szá-munkra kimondhatatlanul idegen.

Ugyancsak nagybetû okozza a gondot a televízió esetében.A magyar helyesírás szerint ennek rövidítése tv, még tulajdon-névben is Tv. Ehhez képest gyakran találkozunk az angolosTV-vel, még közszóként is.

Az angolok egyébként is szeretik a nagybetûket: náluk tu-lajdonnevek a napnevek, a hónapnevek, a népek, a vallásokmegnevezései is. A címeknek pedig minden szavát nagybetûvel

kezdik, s ez utóbbi mostanában magyar szövegekben is kezdmegjelenni. És nemcsak szótárak, lexikonok esetében (aholhagyománya van a nagybetûzésnek), hanem más címekben is,például Jóban Rosszban.

Igen erõsen érezhetõ az angol hatás a nem latin betûs írásúnyelvek neveinek átírásában. Ennek a magyar ábécé betûivelkellene történnie (A magyar helyesírás szabályai, 218.), mégis

találunk kh-nak írt h-t (SukhanovSzuhanov helyett), ts-nek írt c-t(Tsaregorodtsev Caregorodcevhelyett), s-nek írt sz-t (NyikitskajaNyikitszkaja helyett), x-nek írtksz-t (Maximov Makszimov he-lyett) és y-nak írt i-t (KyprianouKiprianu helyett). Bár példáim-ban orosz és görög nevek szere-pelnek, találhatunk ilyet a japá-nok és arabok között is. E hibákforrása gyakran a kényelmesség: astáblistát vagy a hírt egy külföldisajtóügynökségtõl „nemzetközi”,azaz angol átírással kapjuk, s az il-letékes nem veszi a fáradságot,

hogy a neveket is „lefordítsa” magyarra.Szintén e körbe tartozó tévesztés az, amikor az idézõjel az

idézet elején és végén is fent van. Ennek terjedésében talán aszámítógépes szövegszerkesztés is szerepet játszott, mintahogy az angolos bekezdéseket is komputerizált világunkbantapasztalom fokozottabban. Ez már nem is bekezdés, hiszennincs beljebb kezdve, viszont gyakran sorkihagyás elõzi meg.

Pedig nem kellene feladni nemzeti sajátosságainkat ezen atéren sem. Hiszen például az angolénál szabályozottabb egy-be- és különírásunk vagy a tagmondatokat következetesen el-különítõ vesszõhasználatunk segíti az értelmezést. Ám, sajnos,az utóbbi idõben ezeken a területeken is romlás tapasztalha-tó...

Balog Lajos

Takar

Sok olyan szavunk van, amelynek mellékjelentései a jelen-tésbõvülés következtében az eredetitõl jelentõsen eltávolod-nak. Ilyen többek között az újabban elég gyakran használttakar ige, melyet korábban ’borít’, ’fed’ jelentésben használ-tunk, újabb jelentései azonban már igen messzire kerültek azalapjelentéstõl. Most csupán két példát idézek ennek szem-léltetésére, mindkettõt a Kossuth rádióból. Íme az elsõ: „Azérettségi régebben egy általános mûveltséget takart.” (2007.május 11-i adás). Nem sokkal késõbb, május 20-án pedig akövetkezõ mondat hangzott el: „Lehet egy muskátli, egy pa-rasztház, amit ez takar?” (Tudniillik a vidéki, a falusi környe-zetet, hangulatot.)

A takar igének az új kiadású értelmezõ kéziszótár öt jelen-tését adja meg. Ezek közül az elsõ kettõ a már említett ’fed,borít’ jelentésekkel van szorosabb kapcsolatban, a harmadik’leplez, álcáz’ már elvontabb: „~ja bosszúságát”, a 4. pedig akatonai és a sportnyelvben használatos: „Vkire ~: fedez”, vé-gül az 5.: „(Termést) betakarít”. A szótár ezt népiesnek minõ-síti. Ez a jelentés azon a szemléleten alapul, hogy a learatotttermést befedik, fedél alá viszik. Ennek származéka takar-mány szavunk, amely a -mány, -mény fõnévképzõbokorral jöttlétre. A toldalékot, noha már az ómagyar korban kezdett el-avulni, a nyelvújítók újjáélesztették, és felhasználásával többszót is alkottak.

A takar ez utóbbi jelentésével kapcsolatban érdemes fel-idézni a Szózat idevágó sorait: „Bölcsõd az, s majdan sírod is,/ Mely ápol s eltakar.” Az idézetben szereplõ eltakar, mikéntezt Martinkó András kimutatta, nem a sírra, hanem a hazáravonatkozik. A sír ugyanis valóban eltakar, de nem ápol. Hatehát az ápol s eltakar mellérendelõ szószerkezetet vizsgáljuk,arra a következtetésre jutunk, hogy a haza ápol, azaz felnevel,majd pedig eltakar, azaz betakarít, mint a megérett termést.

Ezek után vizsgáljuk meg, hogy nyelvhelyességi szempont-ból hogyan vélekedhetünk a takar ige jelentésbõvülésérõl!Tulajdonképpen nem lehet ellene kifogásunk, hiszen a jelen-tésbõvülés általában gazdagítja a nyelvet. Meg kell azonbanjegyeznünk, hogy unos-untalan való alkalmazását nem java-soljuk, mert divatszóvá válva egyhangúvá, szürkévé teszi anyelvhasználatot. Ajánlatos tehát alkalmanként egyéb sza-vakkal helyettesíteni. A rádióban elhangzott mondatokkönnyen átalakíthatók. Íme az elsõ mondat: „Az érettségi ré-gebben általános mûveltséget jelentett (adott).” Talán méghozzátehetjük, hogy az egy határozatlan névelõt ajánlatos el-hagyni, mert fölösleges. A másik mondatban is kicserélhetjüka takar igét, s akkor mondatunk így fog hangzani: „Lehet egymuskátli, egy parasztház, ami felidézi ezt a fogalmat (utal errea fogalomra).”

Dóra Zoltán

ÉDES ANYANYELVÜNK 2007/5. 7

Hungarikum, Magyarikum, Akadémikum...Kézbe vettem a minap a múlt század elsõ felében élt

jeles nyelvész, Balassa József A magyar nyelv könyvecímû testes kötetét. Nem ismertetni akarom, hanemideírni azt a programmondatot, amely e könyv borító-ján áll. 1943-ban adták ki, és a Dante Könyvkiadó többakkori remekén ugyancsak láthattam már: „Magyarkézbe magyar könyvet”. Félretéve ennek akkori politi-kumát, valamiképp a 30-as évek iparvédelmi és üzletireklámként elhíresült szlogenje sejlik föl elõzmény-ként: „Magyart a magyarnak!” És jó, ha tudjuk, hogyaz õsminta Gárdonyi Géza egyik ceruzajegyzetébenugyanez a mondat. Õ írta le elsõként. József Attila1937-ben a Hazám címû nagy vers vége felépoétikummá avatja a szinte szinonim gondolatot. Ígyfordul ugyanis az „édes hazám”-hoz: „Adj magyarsá-got a magyarnak,…”

Nem véletlenül emeltem ki a politikum és apoétikum „-kum”-ját. Persze, elég lenne csak az-um-ra irányítani a figyelmet. És ekkor még több (di-vat)szóval is bõvülhetne a sor. A mezõgazdaság he-lyett lépten-nyomon az agrárium bukkan elénk a mé-dia – jobbik esetben a médiumok – híreiben, kommen-tárjaiban. Szeretünk -um-ozgatni! Eljátszunk a gondo-lattal: ha ma élne Gárdonyi, József Attila vagy egysze-rûen bármely 70–80 évvel ezelõtti cég (ma vállalko-zás!) vezetõje vagy reklámkészítõje (most már kizáró-lag ilyen-olyan menedzsere!), hát bizony elképzelhetõ,hogy szavai ekképp íródnának: „Hungarikumot a ma-gyarnak!” (Örüljünk, hogy nem a hungarikusznak!)

Magával a hungarikum szóval amúgy nincs különö-sebb bajom. Ha nem lenne, akkor – közhelyesen szól-va – ki kellene találni. Szerencsére megvan, és több-nyire az is megérti (lassanként), aki soha életében nemtanult latin nyelvet. Mindenki tudja, hogy mint mel-léknévnek a Magyarországot jelentõ Hungáriához(eredeti latinsággal: Hungaria tulajdonnévhez) vanköze. Sokáig a könyvészet szakszava volt, a hungaricus,azaz ’magyarországi’ melléknév semlegesnemû alakja-ként. Ezt tették többes számba: hungarica (e.: -ka). Ehasználati körbõl kilépve a hungaricum vagy hun-garikum napjainkban ilyesmit jelent: ’ellenõrzött mi-nõségû, hagyományos magyar termék’, sõt tágabban:’magyar sajátosság’. E jelentéseket örömmel fedeztemföl Grétsy és Kemény Nyelvmûvelõ kéziszótárában(2., jav. és bõv. kiadás, 2005, 245). A Magyar értelme-zõ kéziszótár csak a fönti, könyvészeti, -a-s alakot hoz-za; a Magyar szókincstárból meg eleve hiányzik: érthe-tõ, hiszen máig nincs egyszavas (az se lenne baj, haszóösszetételes) magyar megfelelõje.

Megkockáztatom: igenis, legyen! Elkerülhetnénkezáltal az egyre dívó, helytelen „magyar hungarikum”tautológiát, melyet már egy nagy tekintélyû akadémi-kusunk szájából is hallottam. (Vagy ez már aka-démikum?) Nos, némi kompromisszummal meghagy-nám a latin képzõt, ekképpen: magyarikum!

Holczer József

„Önfeláldozó” szóhasználatSzeretjük a túlzó kifejezések használatát; különösen

túlzó jelzõinkkel vagy állítmányainkkal lépjük túl a való-ság határait. Ezek közül is sokszor kiemelkedik az önfel-áldozó szavunk. Semmi kifogásunk nincs ellene, ha asaját értelmében fordul elõ; pl. olyan személyre vagyközösségre vonatkozik, aki vagy amely valamely nemeseszméért, ügyért hajlandó életét is feláldozni. Önfelál-dozó hõsöknek mondhatjuk tehát az ellenséggel való üt-közetbe bátran induló katonákat, a mások életénekmegmentéséért – embereknek vízbõl vagy tûzbõl, eset-leg golyózáporból kimentéséért – saját életüket kockáratevõ személyeket. De helyénvalónak tartjuk e jelzõ hasz-nálatát akkor is, ha valaki a családjáért, hozzátartozójá-ért, barátaiért feláldozza saját érdekeit (pl. önfeláldozóanya az, aki saját érdekeirõl lemond, hogy beteg gyerme-két ápolhassa). Ilyen értelemben nemcsak személyre,hanem magatartásra is vonatkoztathatjuk e szó jelenté-sét; beszélhetünk önfeláldozó viselkedésrõl is. De önfelál-dozó cselekedetnek minõsíthetjük pl. azt is, hogy valakiélete vagy szabadsága veszélyeztetésével teljesít olyanfeladatot, amely valamely közösség – a nemzet, egyházstb. – javát szolgálja.

Ezzel szemben gyakran azt tapasztalhatjuk, hogy miolyankor is ezt a szót használjuk, amikor valójában nincsis szó önfeláldozásról, sõt saját érdekeink feladásárólsem. A letûnt rendszerben szokás is volt valamely társa-

dalmi osztály vagy csoport „önfeláldozó munkájáról” be-szélni és írni. Sok jelentéktelen dolog vált „döntõ fontos-ságúvá” akkor. Úgy látszik, errõl a rossz szokásunkrólma sem tudunk lemondani. Olykor bizony mosolyogvaolvasok arról a lapokban: a mezõgazdasági szövetkezet-nek társadalmi munkában segítõk önfeláldozó munkátvégeztek, hogy a termés minél hamarabb a vermekbe,sõt a felvásárló vállalat raktárába kerüljön. Azt a mun-kát, amelynek végzése egy kis lemondással, esetleg csakkényelmünk, szabad idõnk feláldozásával jár, hajlamo-sak vagyunk ma is önfeláldozó munkának, tevékenység-nek nevezni. Kétséget kizáróan túlzás önfeláldozómunkának feltüntetni még a kulturális tevékenységben– pl. az énekkar vagy a tánccsoport munkájában – valórészvételt is. Elismerjük, hogy ez a munka is jár bizonyosáldozattal: saját munkánkról vagy éppen pihenésünkrõlvaló lemondással, de nem veszélyezteti életünket, sõtmég életvitelünket sem. Elég tehát, ha ilyenkor a reáli-sabb, a valóságot pontosabban, nem annyira túlzó mó-don kifejezõ áldozatos munka szókapcsolatot használ-juk. Az áldozatos melléknév is vonatkoztatható a sok ál-dozatot hozó személyre is (jelentése ilyenkor az áldozat-kész szóéval rokon: áldozatos asszony). Alaki felépítésé-nél, szerkesztettségénél fogva is az áldozat kisebb fokárautal, mint az önfeláldozó.

Jakab István

8 ÉDES ANYANYELVÜNK 2007/5.

anyanyelvre. Az egynyelvû ember számára nem létezik összehasonlí-tási alap, kevesebb alkalma van elemzésre, márpedig ez fontos lehet anyelvi evolúció szempontjából. Nem tagadható, hogy az uniós csatla-kozást követõen, fõleg gyakorlati okokból, az idegen nyelvek elsajátítá-sának a fontossága tudatosult a magyarokban, és ha jól értesültem, lé-pések is történtek ez irányban. Viszont ez alkalommal az idegen nyel-vek ismeretének a jelentõségét én nem gyakorlati szempontból taglal-nám, hanem a magyar nyelv perspektívájából. Nem hiszem, hogy vé-letlen az a tény, hogy legjobb mûfordítóink zömmel a legszebb és leg-gazdagabb magyar nyelven írtak és verseltek. Csak csodálni tudomannak az idõs magyar költõnek az árnyalt, szabatos és otthonos be-szédét, aki élete nagy részét emigrációban töltötte, és számos idegennyelvet is beszél. Egy vagy több idegen nyelv ismerete nyilvánvalóanhozzásegít az anyanyelv jobb megértéséhez, megítéléséhez és helyeshasználatához.

Az idegen nyelvek ismeretének a hiánya vezet egy másik zavarójelenséghez a magyar közbeszédben, mégpedig az idegen szavakgyakorta helytelen használatához. Vezetõ politikus szájából hangzott ela „jobban prosperál”, egy másik szájból a „jobban preferál”, újságírókeveri össze a indukált a vindikállal.

Mennyire nehéz a magyar mûszaki nyelv? Nagyon. Annak a ma-gyar anyanyelvû mûszaki értelmiséginek, aki felsõfokú tanulmányaitidegen nyelven végezte, mégpedig olyan körülmények között, hogynem került, nem kerülhetett kapcsolatba a magyar szaknyelvvel, poko-lian nehéz. Természetesen a magyar szaknyelvet el lehet sajátítani utó-lag is, csakhogy meglehetõsen nagy erõfeszítések árán. Ezek az erõfe-szítések folynak mind a mai napig Erdély-szerte és biztosan másutt is.Aki középfokú tanulmányait is idegen nyelven végezte, annak helyzetemég súlyosabb. Az jószerével magyarul sem tud rendesen.

Nos, ilyen helyzetben kapott el minket a rendszerváltás. Egymásközött és magyar diákjainkkal, akkortájt, egy igen furcsa nyelven zajlotta kommunikáció: egy tapogatózó, bizonytalan, idegen szavakkal tûz-delt nyelven. Azóta a helyzet javult. A magyar szakirodalomhoz valóhozzáférhetõség, szakmai kapcsolatok ápolása anyaországi intézmé-nyekkel, a felsõfokú magyar szakoktatás kibõvítése Erdélyben, magyarnyelvû szakelõadás-sorozatok és konferenciák szervezése (például azépítészeti szakmában, de más szakmákban is), az anyaországi szak-emberek nagy-nagy jóindulata és segítsége és nem utolsósorban a mi

igyekezetünk, nos, mindezek óriásit változtattak és lendítettek a rend-szerváltozást megelõzõ, már-már kétségbeejtõ helyzeten.

De lássuk, miért is nehéz a magyar szakmai nyelv? Leszögezhetjükmár az elején: egyáltalán nem nehéz annak, aki belenõtt. Akárcsak amagyar nyelvbe, úgy általában. Azt kellene tehát megvizsgálni, hogymi teszi a magyar szaknyelvet nehézzé az anyanyelvét egyébként jólbeszélõ külhoni magyar számára. Nos, az egyik okot éppen a nyelvgazdagságában és változatosságában látom. Micsoda paradoxon, decsak látszólag az. Köztudomású, hogy a magyar nyelvben egy bizo-nyos fogalom (tárgy, jelenség, tulajdonság, cselekvés stb.) számosazonos (vagy nagyon hasonló) jelentésû szóval, szinonimával fejezhe-tõ ki. Nos, ezekbõl mint lehetõségekbõl a szakmának egyre, esetlegkettõre esik a választása. Ezekbõl lesznek a szakmában használatosszavak. Megelõzõ tájékoztatás, oktatás nélkül honnan tudhatná a csakmagyarul tudó határon túli, hogy melyek ezek. Például honnan sejthet-né azt, hogy a bádoglemezek beszegésénél korcot használnak, nempedig felhajtást vagy behajtást. Vagy hogy az épület lapos tetõjén víz-nyelõ fogadja be az esõvizet, ami lehetne éppenséggel vízlevezetõ, víz-befogadó vagy lefolyó. Fölötte pedig a lombkosár védi a víznyelõ lyu-kat, amit nevezhetnénk más nyelvekhez hasonlóan védõrácsnak, vé-dõkosárnak stb. Gyönyörû szakszó a fedélszék, mert ugyebár azon üla tetõ. Nem vitatom, hogy a szakmámban használatos szavak zömerendkívül találó. Csak ki kell találni õket. Éppen ezért gyakorta kényesszámunkra a technikai szöveg magyar megfogalmazása, illetve az ide-gen nyelvû szöveg magyarra ültetése. Ezért állítom azt, hogy az anya-nyelvem számomra félig idegen. Reményem szerint egyre kevésbé.Másfelõl ugyanaz a már említett találó, kifejezõ, szinte leíró jellege amagyar mûszaki nyelvnek teszi rendkívül könnyûvé a fordítást magyar-ból a számunkra jól ismert idegen szaknyelvre.

A magyar mûszaki szaknyelv valójában ugyanolyan gazdag és igé-nyes, mint maga az irodalmi nyelv, egészében. Tökéletes elsajátításacsakis teljes körû anyanyelvi képzés keretében képzelhetõ el. Ennek hi-ányában az anyanyelven történõ kisegítõ képzés, annak mindenféleformájában, nyújthat megoldást. Csakhogy nem elég hallgatni magyarszöveget. Olvasni kell magyarul. De még ez sem elég. Írni kell magya-rul. Ekkor szorul rá igazán az ember a nyelvvel szembeni igényesség-re, valójában a nyelv iránti, a maga és mások iránti tiszteletre.

A szerzõ a Kolozsvári Mûszaki Egyetem professzora.

Kis helyesírási körképFelmerülhet a kérdés, hogy ékezethiányos írásgyakorlatot

alkalmazó és terjesztõ korunkban érdemes-e egyáltalán he-lyesírással foglalkozni. Egy olyan korban, amelyben a szóbeli-ség veszi át a fõszerepet mobiltelefonos életünkben. Ugyanak-kor az az ellentmondás is tapasztalható, hogy soha ennyi írás-beli munkát nem kellett végezni pályázat, jelentés, igazolás,életrajz és egyéb munkák elkészítésekor, mint napjainkban. Atúlburjánzó bürokrácia megköveteli az élet minden eseményé-nek rögzítését. Így hát mégiscsak írnia kell majdnem minden-kinek. Ezért tartjuk szükségesnek röviden szólni a mindennapigyakorlatban tapasztalható helyesírási jelenségekrõl.

Azt gondolhatná az ember, hogy lényegesen kevesebb hibafordul elõ a hivatalok, intézmények, szervezetek által kiadottszövegekben – ezeket ugyanis szakképzett munkatársak fogal-mazzák, írják –, mint azokban, amelyeket magánemberek: ipa-rosok, kereskedõk, vállalkozók nyomtatnak, terjesztenekrendszerint reklámozási céllal szórólapokon, árukínálati érte-sítõk szövegében. Ám – minden konkrét statisztikai mérés nél-kül is – könnyen megállapítható, hogy majdnem egyenlõmennyiségben és gyakorisággal vannak jelen a hibák mindkétkategóriában. Ez pedig a helyesírás általános – társadalmi mé-retû – fellazulását jelzi, jelenti.

Mindezek elõrebocsátásával következzenek példáink!

Egybeírási és különírási hibák: Ingatlan Iroda = Ingatlan-iroda, személyreszabott = személyre szabott, nagyösszegû =nagy összegû, az autót tovább engedik = továbbengedik, számlaigényét jelezze = számlaigényét, lakatos munkák = lakatos-munkák, minden nap = mindennap (’naponta’ jelentésben!),nyomtató javítás = nyomtatójavítás, bronz szobor = bronzszo-bor, ezüst tárgy = ezüsttárgy, perzsa szõnyeg = perzsaszõnyeg,szalon garnitúra = szalongarnitúra, vezeték szerelés = vezeték-szerelés, készülék javítás = készülékjavítás, villany szerelés =villanyszerelés.

Kisbetû – nagybetû: Zöldség-Gyümölcs (felsorolásban!) =zöldség, gyümölcs; Szobafestést, Mázolást, Tapétázást, Hideg--Melegburkolást Vállalunk = … mázolást, tapétázást, hideg--meleg burkolást vállalunk; Minõség, Garancia! = … garancia;Biedermeier (felsorolásban!) = biedermeier.

Elválasztási hibák: éle-trajz = élet-rajz, beszédcen-trikus =beszéd-centrikus; az elválasztás humora: fõpolgár-mester-jelölt,ünnepélyes fog-adáson = foga-dáson.

Durva sajtóhiba országos kiadványban: Milyen jövõ vár ataposóaktáktól nyomorékokra? (taposóaknáktól helyett).

Szokatlan divat még a nagybetû alkalmazása szó belsejé-ben: Bõvült a DélUtán telefonos segélyszolgálata, Az Élet-Vonalat ingyenes számon hívhatja. Terjesztése nem kívánatos.

Graf Rezsõ

(folytatás az 1. oldalról)�

Anyanyelvem mint félig idegen

ÉDES ANYANYELVÜNK 2007/5. 9

Erzsébeteink éveLassan véget ér a 2007. esztendõ, amely egy

magyar királylány és egy magyar királyné em-lékéve: 800 évvel ezelõtt, 1207-ben született Ár-pád-házi Szent Erzsébet, és 170 éve jött a világ-ra Erzsébet magyar királyné és osztrák császár-né, aki 150 éve járt elõször hazánkban FerencJózseffel, és akit 140 éve koronáztak Magyaror-szág királynéjává.

A Nyelvtudományi Intézet közönségszolgá-latában az idén is többször csörgött a telefon akirályné „nevének” írásmódja miatt: a Sissy,Sissi, Sisi vagy esetleg a Sziszi névformát írja-eki a kérdezõ a cukrászdájára, kávézójára, divat-üzletére stb. A közönség ügyeletes szolgájailyenkor megpróbálja udvariasan lebeszélni azügyfelet a szándékáról, és azt mondja: Erzsébet.Nem méltó a királynéhoz, hogy a családi becenevén emleges-sük, amelyet egyébként is csak a Sissy címû filmsorozatból is-mert meg a világ, amelyben a bájos Romy Schneider játszotta afõszerepet. A királyné egyébként nagyon jól megtanult magya-rul, ezen a nyelven levelezett magyar politikusokkal, példáulDeák Ferenccel, és leveleit így írta alá: Erzsébet. Az érdeklõdõ-ket általában nem sikerül meggyõznünk. Hát, ha mégis megkell lennie, akkor legyen Sisi. Ezt a formát használta a bajorhercegi család, amelybe a királyné született, és ezt használjaéletrajzírója, Brigitte Hamann is a magyarul Erzsébet királynécímen megjelent könyvében. Miért kellene nekünk ezt a bece-nevet is angolosítanunk? Egy film miatt?

Mindkét ünnepelt Erzsébetünk élete boldogan kezdõdöttés tragikusan végzõdött. Jól ismert élettörténetük helyett lás-suk most a valódi keresztnevük történetét, illetve utóéletét!

A bibliai Erzsébetnek, Keresztelõ Szent János édesanyjá-nak a tiszteletére lett népszerû ez a név a kora középkorban akeresztények között. Igazán gyakorivá azonban a mi Szent Er-zsébetünk hatására vált. Ezt nem valamiféle nemzeti büszke-ség mondatja velünk: a hirtelenjében elõvett két német és egyangol névszótárban is így áll. A német szótárak természetesencsak mint a türingiai õrgróf feleségét említik Szent Erzsébetet,az angol többet is tud, a szent neve itt Magyarországi Erzsébet.Ki számolta össze eddig, hogy melyik nõi keresztnév a leggya-koribb az Árpád-házban született királylányok körében? SlízMariann megtette ezt Az Árpád-ház névadása Géza fejede-lemtõl III. Andrásig címû hiánypótló könyvében (MagyarNévtani Dolgozatok 168., ELTE, 2000). Nos, természetesen azErzsébet fordul elõ a legtöbbször (5). A szerzõ szerint háromkirálylány már ünnepeltünk hatására kapta ezt a nevet, õt

ugyanis már halála után öt évvel szentté avat-ták. A késõbbiekben is népszerû maradt Ma-gyarországon ez a név: a XVI. században az 5., aXVII.-ben a 3., a XVIII.-ban az elsõ.

Azt nem tudhatjuk, hogy a királyné, FerencJózsef felesége (eredetileg: Elisabeth AmalieEugenie von Wittelsbach) milyen indíttatásbólkapta a nevét, az azonban bizonyos, hogy aszent a németek körében is nagy tiszteletnekörvend. Késõbb azonban már a királyné nevé-nek hatása is hozzájárulhatott ahhoz, hogy anév a XIX. század utolsó éveiben (a Máriaután) a második volt a gyakorisági listán, s aXX. század 70-es éveiig töretlenül népszerûvolt. A felnõtt nõk között ma is a második leg-gyakoribb név, bár újszülöttek ma egyre ritkáb-

ban kapják a névdivat „robbanása” miatt.Árpád-házi Szent Erzsébetnek számos templomot szentel-

tek már a középkorban is Magyarországon, például aTüringiából (!) Késmárkra települt németek 1251-ben. Atemplomok, illetve magyar helységek felsorolására nincs mó-dunk, a kassai dómot azonban nem szabad kihagyni (a városbalátogatóknak sem). E templom alapkövét még Erzsébet uno-kaöccse, V. István tette le, zárókövét pedig Mátyás király.

Közterületeink elnevezésében egyértelmûen a királyné„vezet” a királylány elõtt: Budapesten például eddig egy tér éshárom utca viselte a szent nevét, a királynéét pedig kilenc köz-terület, köztük az Erzsébet híd. A két ünnepelt neve érdekesmódon összefonódik a Budapest XX. kerületében fekvõPestszenterzsébet elnevezésében. Ezt az akkor még önálló tele-pülést a királynéról nevezték el 1870-ben Erzsébetfalvá-nak. Ahelység neve azonban 1932-ben, Szent Erzsébet halálának 700.évfordulója tiszteletére Pestszenterzsébet-re változott. 1950-ben, immár a fõváros részeként Pesterzsébet lett (vajon kinek azemlékére?). 1990-tõl pedig újra Pestszenterzsébet a városrészneve.

„Lapzártakor”, vagyis ezen írás leadási idõpontjában voltolvasható a hír több újságban, hogy az óbudai Péter és Páltemplom elõtti közterület neve – immár a Fõvárosi Önkor-mányzat jóváhagyásával – Árpád-házi Szent Erzsébet tér lesz. AIII. kerületi Óbuda újság közlése szerint eddig csak mintegyhúsz ilyen nevû közterület volt az országban. Változhatnak te-hát az arányok a két Erzsébetre emlékeztetõ helynevekben, deremélhetõleg a Sisi vagy a Sissy továbbra sem jelenik meg azutcanévtáblákon...

Bíró Ágnes

Vesszõvel vagy anélkül?Apró és látszólag egyszerûnek tûnõ kérdés: Kell vesszõ

vagy nem a következõ szószerkezetbe: reggel is, meg délutánis. Nem ez az egyetlen olyan eset, amikor keresztezi egymástkét helyesírási szabály, mégpedig az alábbiak.

Az AkH. 247/f pontja így rendelkezik: „A páros kötõszó-val alakult mellérendelõ szerkezetekben a második kötõszóelé mindig vesszõt teszünk. Pl.: Lehet jó is, rossz is. Ugyan-akkor a 247/d pont így szól: „Ha azonos mondatrészek közöttés, s, meg, vagy kötõszó áll, eléjük nem teszünk vesszõt.” Pl.:Vettem kenyeret meg tejet.

Mi döntsön a reggel is(,) meg délután is szószerkezet írása-kor a vesszõt illetõen? A páros kötõszó megléte vagy a mellé-rendelõ szószerkezet kötõszava?

Kicsit közelebb jutunk a problémához, és látszólag megol-dást is kapunk, ha elõvesszük az Osiris Kiadó Helyesírás címûkiadványát. A 344. oldalon a következõt olvashatjuk: „Az és

kötõszó az is partikulával együtt már szerepelhet páros hasz-nálatban; a szerkezet tagjait ilyenkor vesszõ határolja el: õ is,és én is.” (Attól a ténytõl most tekintsünk el, hogy a mondatúgy érthetõ, mintha az és kötõszó szerepelhetne páros hasz-nálatban.)

Tehát az Osiris szerint kell vesszõ. Ugyanakkor kaptunkegy szófaji minõsítést is: az is partikula ebben az esetben. Haviszont az igaz, hogy ebben a szerkezetben nem kötõszó, ak-kor a kötõszóra vonatkozó szabálypont sem érvényes rá, te-hát nem kell vesszõ. (Attól a ténytõl is eltekinthetünk talán,hogy azért az õ is, és én is szerkezetben a két is-nek az össze-foglaló kapcsolatos kötõszói jellege is megmarad, bár nyoma-tékosító partikulai funkciója erõsebb.)

Az és kötõszónak megfelel a meg, így ennek okán sem kellvesszõ. Egyedül a vizualitás kedvéért alkalmazhatjuk avesszõt, ez azonban nem helyesírási kritérium.

Minya Károly

10 ÉDES ANYANYELVÜNK 2007/5.

A NYELVEK MÚZEUMAI

Mielõtt bárki azt hinné, hogy e múze-um gondolata a magyar nyelv romlásá-tól, esetleg kihalásától tartó néhány lai-kus kétségbeesett és nosztalgikus terve,vagy esetleg valami délibábos magyarko-dás újabb megnyilvánulása, fel szeret-ném hívni a figyelmet arra, hogy az olasznyelvnek is készül a múzeuma („Museodella Lingua Italiana”). Ennek ötleteszintén a kilencvenes években, szinténegy társaság, a Società Dante Alighierikebelében született meg. Ez az 1893-tólmûködõ, tekintélyes intézmény elsõsor-ban az olasz nyelv és kultúra ápolásávalés – több mint 400 itáliai helyi szerveze-tén, illetve a Külügyminisztérium alá tar-tozó Olasz Kultúrintézetek hálózatánkeresztül – a világban való terjesztésévelfoglalkozik.

A kultúra nyelve

Az olasz nyelv múzeumának alapve-tése az, hogy a nyelv a nemzetek egyik fõösszetartó ereje, egyúttal a közös azo-nosságtudat hordozója. E tulajdonságairévén a nyelv ugyanolyan közkincs(„bene collettivo”), mint a tárgyi mûem-lékállomány (festmények, szobrok stb.),s mint ilyen, amazokhoz hasonlóan „ki-jár neki” is múltjának és jelenének be-mutatása. A szervezõk a nagyközönség(ezen belül hangsúlyosan: a diákok) igé-nyeit, érdeklõdését szem elõtt tartva kí-vánják a múzeumot megtervezni, mind-emellett egy pillanatra sem kívánják atudományosság kritériumait háttérbeszorítani vagy netán feladni.

(L. minderrõl többek között:Serianni, Luca – Pizzoli, Lucilla: ll sì: unmuseo dedicato alla lingua italiana.Annuario della Società Dante Alighieri,2006; Da Dante a Totò, la lingua italianaavrà un museo. „Corriere della Sera”,2002. jan. 4.)

Az olasz szervezõk elõször a LucaSerianni nyelvészprofesszor (és segítõi:G. Antonelli, M. Motolese, L. Pizzoli, S.Telve) által megtervezett kiállítással lép-tek a közönség elé, melynek címe „Ahola sì járja. Az olaszok és nyelvük. Séta azolasz nyelv történetében” („Dove il sìsuona. Gli italiani e la loro lingua. Unpercorso nella storia della linguaitaliana”) volt (www.doveilsisuona.it). Atárlatot 2003. március 13-án FirenzébenCarlo Azeglio Ciampi államfõ nyitotta

meg, aki – valószínûleg toszkán szárma-zása okán is – már az elõkészítés fázisá-ban is támogatta a kiállítás tervét (mintismeretes, a mai olasz nyelv alapja atoszkán változat). A kiállítás sikerét mu-tatja, hogy az már 2003 júniusáig egymil-lió látogatót vonzott az Uffizi Képtárba(a kiállítás egyébként szept. 30-ig voltmegtekinthetõ).

A nagy érdeklõdés hatására a szerve-zõk vándorkiállítás létrehozását javasol-ták: ennek alapkoncepciója az volt, hogyaz olaszt a kultúra nyelveként mutassákbe a világban. Ebben a formában lettszintén sikeres a tiranai egyetem olaszintézetében 2004-ben rendezett, ill. a2005 tavaszán a zürichi Svájci NemzetiMúzeumban berendezett, húszezer láto-gatót vonzó „Az édes nyelv. Az olasznyelv a történelemben, a mûvészetekbenés a zenében” („La dolce lingua.L’italiano nella storia, nell’arte, nellamusica”) címû tárlat. 2007 tavaszáraazután az „Európa (multi)kulturálisfõvárosá”-nak tartott Berlinbe, az ottaniOlasz Kultúrintézetbe terveztek újabbbemutatót. A vándorkiállítás valószínû-leg újabb országokat is fel fog keresni.

Három városbanAz olasz nyelv állandó múzeumát a

szervezõk „modulárisnak”, azaz abban ahárom városban képzelik el, amelyek azegységes Olaszország fõvárosai voltak(Torino, Firenze, Róma). A három vá-rosban megvalósítandó feladat (a váro-soknak az egységes olasz nyelv kialaku-lásában betöltött szerepébõl fakadóanis, ill. az ezekben ma sikeresen mûködõ,a nyelvvel kapcsolatos intézmények

tevékenységéhez is kapcsolódva) más ésmás lenne: a torinói részleg „tudomá-nyosabb” lenne, a római „közönség-szolgálatibb” és didaktikusabb jelleggelmûködne, Firenze pedig elsõsorban azolasz nyelv történeti aspektusaira kon-centrálna. Magának a – valószínûleg Fi-renzében – létrehozandó múzeumnak aközponti témakörei a következõk lenné-nek: az olasz nyelv eredete, történeténekalakulása különös tekintettel a társadal-mi aspektusokra, a rokon nyelvek és azolaszt ért idegen hatások bemutatása –mindez elsõsorban az eredeti vagy a má-solatban kiállított legjelentõsebb doku-mentumok segítségével (elsõ nyelvemlé-kek, jelentõs szótárak, nyelvtanok stb.).Nagy teret szentelnének (hangzó anya-gok felhasználásával is) az Itáliában mégmindig jelentõs szerepet játszó tájnyel-vek, dialektusok ismertetésének. Nemfeledkeznének meg a nyelvi-nyelvészetiszempontból nevezetes személyiségekéletérõl és tevékenységérõl, ill. a jelentõstárgyi emlékeknek a kiállításáról sem.Láthatók lesznek majd azok az emléke-zetes film- és tévéjelenetek, amelyekbenvalamilyen sajátos nyelvi jelenséget dol-goztak fel a rendezõk és a színészek(ilyen például a „Brancaleone ármádiá-ja” c. filmben a kitalált, archaizáló olasznyelv vagy a konjunktívusz rossz haszná-lata Paolo Villaggio egyes filmjeiben).Mindehhez a legmodernebb multimédi-ás múzeumi technikákat fogják felhasz-nálni (videófal, plazmatévé, digitális té-kák), és a közönséget interaktív nyelvijátékok, lekérdezhetõ adatbázisok ésszövegtárak, internetes nyelvi keresésilehetõségek is várják majd a múzeum-ban. Mindig szem elõtt tartják majd a di-daktikus szellemiséget, hogy a tárlat ésannak tárgya minél közelebb kerülhes-sen a fiatal generációk érdeklõdéséhez.Szintén a múzeumi szférában ma márnélkülözhetetlen interdiszciplinaritás je-gyében állítanak ki olyan képzõmûvésze-ti alkotásokat (elsõsorban festménye-ket) is, amelyeknek tárgya a nyelv, az írásvagy esetleg a könyvkiadás valamelyikaspektusa.

2007 tavaszán a hírközlõ szervek ismét részletesebben foglalkoztak a ma-gyar nyelv múzeumának tervével, mégpedig annak kapcsán, hogy a 2001-benmeghirdetett nagyszabású vállalkozás kezdeményezõi és támogatói megtettékaz elsõ kapavágást Széphalmon, Kazinczy Ferenc egykori birtokán. A KazinczyTársaság kebelében még a kilencvenes évek elején megszületett terv megvaló-sításához szükséges anyagiakat részben EU-pályázati forrás, részben amegyei önkormányzat biztosítja. A múzeum a tervek szerint 2008 októberében,a Kazinczy-év kezdetén nyílik meg a látogatók számára.

A tervek között szerepel még idõszakos kiállítások megrendezése, ill. folya-matban lévõ nagy nyelvészeti projektek ismertetése (esetleg konferenciák for-májában, nyelvészeti társaságokkal együttmûködésben is). A múzeum anyagaaz interneten is elérhetõ lesz, de a hatékonyabb információáramlás érdekébenhírlevél szerkesztése is szóba jöhet. A szervezõk nemzetközi együttmûködések-ben is gondolkoznak, és keresik a kapcsolatot a más országokban folyó hasonlókezdeményezésekkel.

A megnyitót (mely a tervezett 2004–2005-höz képest jelentõsen csúszik!)most fontos dátumhoz: az olasz egység létrejöttének 150. évfordulójához kötik,tehát 2011-tõl látogathatná a közönség a tárlatokat. Az érdeklõdõk a DanteAlighieri Társaság honlapján tájékozódhatnak Az Olasz Nyelv Múzeuma fe-lõl: http://www.ladante.it/.

Fábián Zsuzsanna

ÉDES ANYANYELVÜNK 2007/5. 11

A MAGYAR NYELV MÚZEUMAÁlomból valóság

Öröm, ha egy álomból valóság lesz.Pásztor Emil nyelvész 1994-ben álmodtameg a magyar nyelv múzeumát, amirõllapunk is beszámolt (Javaslat egy szép-halmi magyar nyelvtörténeti múzeum lé-tesítésérõl. Széphalom, A Kazinczy Fe-renc Társaság évkönyve, 1994. 367–369.,illetve: A magyar nyelv múzeuma, ÉdesAnyanyelvünk, 1999/4. 7). És az álombólvalóság lett.

Az ország legnagyobb kulturálisberuházása

Jelen pillanatban Borsod-Abaúj-Zemplén megyében folyik az ország leg-nagyobb kulturális beruházása. Mintegy700 millió forintból épül fel Széphal-mon, a Kazinczy-mauzóleum tõszom-szédságában, az egykori gyümölcsöskerthelyén A magyar nyelv múzeuma (a vég-leges neve még nincs eldöntve).A tervezés 2005-ben, az építke-zés 2007-ben kezdõdött el. A ter-

vezõ Radványi György, akinek munkájátKoncz Zsuzsa és Majoros Ádám segítet-te. A múzeum „tématervét” Fehér Jó-zsef, Kováts Dániel, Pásztor Emil ésRadványi György készítette (A széphal-mi Magyar Nyelv Múzeuma tématerve.Széphalom 12. A Kazinczy Ferenc Tár-saság évkönyve, 2002. 61–68).

A 2007. szeptember 6-án tartott bok-rétaünnepségre számos vendéget hívtakmeg. Az Anyanyelvápolók SzövetségétMaróti István, Wacha Imre és BalázsGéza képviselte. Itt volt alkalmunk azépítésszel együtt bejárni a szerkezetkészépületet. A háromszintes létesítménymintegy 900 négyzetméter alapterületû.A múzeum épülete több feladat ellátásá-ra alkalmas. A programadók az állandókiállítás mellett idõszaki kiállítások ésrendezvények szervezését is tervezik.

A kulturális terekAz elõcsarnok és a nagy rendezvényi

tér egybeolvad, fórumként mûködik. Al-kalmas tér konferenciák, koncertek,nyelvi versenyek lebonyolítására. Az elõ-csarnokból nyílik az akadémiai „ovális”kiselõadó. A terem emléket állít Kazin-czy eredeti rajzos ülésrendje nyomán aMagyar Tudós Társaságnak. Ugyancsaka földszinten található az egyik nagy, 134

négyzetméteres kiállítóterem. Az emele-ten van egy másik, 136 négyzetmétereskiállítóterem, valamint szemináriumi te-rem, nyitott könyvesház-galéria, vala-mint az igazgatósági termek. (A harma-dik szinten két vendégszobát találunk.Az alagsorban raktárak, technikai terekfoglalnak helyet.)

A létesítmény a Kazinczy-emlékpark-ban kap helyet. Itt a továbbiakban újabbfejlesztésekre kerülhet sor: a Halhatatla-nok csarnoka, a Nyelvcsaládfa-liget, deszó van az egykori kertészház és istállófelújításáról is.

Az állandó kiállítás terveBár az épület 2008 januárjától már a

nagyközönség rendelkezésére áll, a mú-zeum, pontosabban az alkalmi és állan-dó kiállítások és rendezvények kidolgo-zása most kezdõdik. Ehhez kérték egytársadalmi munkabizottság segítségét. A

bizottságba felkérést kapott Balázs Gé-za, Fehér József, Kárpáti László, KovátsDániel, Maróti István, Monok István,Nyirkos István, Radványi György, Sán-dor Edina, Szathmári István, Veres Lász-ló és Wacha Imre.

2007. szeptember 7-én Sátoraljaújhe-lyen a Zemplén Múzeumban a meghí-vott vendégek kifejthették gondolataikata múzeumról. Voltaképpen még a név iskérdéses: a jelenlévõk jobbnak tartanák,ha a neve A magyar nyelv háza vagy ott-hona lenne, hiszen jobban tükrözné anyelv jelenvalóságát. A találkozón fel-kérték Balázs Gézát, hogy az ötletadóPásztor Emil gondolataiból kiindulva ésa jelenlévõk ötleteit felhasználva készít-sen egy összefoglalót, amely a leendõ ki-állítás egyik tematikai kiindulópontja le-het. 2007. október 18-án ismét találko-zott Sátoraljaújhelyen a munkabizott-ság, és második fordulóban is megtár-gyalta a készülõ tématervet. Mivel a tervmég nem végleges, itt csak körvonalaz-hatjuk az elképzeléseket. Az állandó ki-állítás üzenete: a magyar nyelv és nyelvikultúra értékeinek megismertetése, tu-datosítása, az önreflexív nyelvhasználat-ra való nevelés. Az állandó kiállítás Amagyar nyelv múltja, jelene és jövõjecímmel 8 nagy témacsoportba rendezve

tárgyalja a magyar nyelv történetét, éle-tét, különös tekintettel az interetnikuskapcsolatokra. A nagy témacsoportok akövetkezõk: nyelvtörténet, nyelvi réteg-zõdés (nyelvjárások és egyéb nyelvválto-zatok), szókincs, nyelvújítás, szleng,nyelvészek stb. A kiállítás különös figyel-met szentel a nyelvi átadás-átvétel jelen-ségének, a szomszédos nyelvekkel valókapcsolatnak. Ezzel a kiállítás nemcsaka magyar, hanem a külföldi látogatókszámára is vonzó kíván lenni. A kiállítástartalmi részének koncepcióját elküldikaz akadémiai szerveknek, intézmények-nek, anyanyelvápolással foglalkozó civil-szervezeteknek, az egyetemek, fõiskolákmagyar nyelvészeti tanszékeinek, és a ki-dolgozók várják a véleményeket, javasla-tokat, amelyekkel pontosítják és gazda-gítják az anyagot. A végsõ koncepcióezek után kerül a formatervezõk kezébe,akik a legmodernebb múzeumi techni-

kákkal igyekeznek látványos-sá, vonzóvá, interaktívvá ten-

ni a kiállítást. A kiállításhoz számos mú-zeumi elképzelés kapcsolódik: rendez-vények, kiadványok, ajándéktárgyak –ezek kitalálása és kidolgozása folyamat-ban van.

A birtokbavételA kiállítás tervezett megnyitója: 2008

októbere, a Kazinczy-év kezdete. Szóbakerült az is, hogy a 2008. évi magyarnyelv hetét már a kész épületben lehetnemegnyitni. 2008 februárjától pedig máralkalmi kiállítások is fogadhatják az ér-deklõdõket. Az állandó kiállítás „csúsz-tatásának” az is oka, hogy az elsõ látoga-tók ötleteit, elképzeléseit, igényeit is belehessen építeni a koncepcióba.

Mindenképpen nagy öröm számunk-ra, hogy ismereteink szerint az ötvenesévek óta ez az elsõ kimondottan múze-umnak tervezett épület Magyarorszá-gon, s ez éppen a magyar nyelv ápolásá-ra, népszerûsítésére született. A Kazin-czy-mauzóleum eddig is az ország leglá-togatottabb irodalmi emlékhelye volt. Amúzeum és a hozzá kapcsolódó létesít-mények valóban sok vendéget, csoportotvonzó, életre szóló élményt jelentõzarándokhellyé emelhetik a legendásSzéphalmot.

Balázs Géza és Maróti István

Egy álom megvalósult

12 ÉDES ANYANYELVÜNK 2007/5.

A Szegedi Mûhely az olvasásrólA Szegedi Egyetem pedagógiai tanszékének oktatói és külsõ

munkatársaik kutatásaik összegezését publikálták Az olvasásiképesség fejlõdése és fejlesztése címen. (Szerkesztette JózsaKrisztián, Dinasztia Tankönyvkiadó, 2006). Mivel sok a gond azolvasással, és mivel a kötet jó és hasznos, szeretném rá felhívni afigyelmet, s szeretném a pedagógusok: óvónõk, tanítók és taná-rok munkájához ajánlani.

A könyv három nagy egységbõl áll: 1. Az olvasási képességfejlõdésének és fejlesztésének kontextusa, 2. Az olvasási képes-ség fejlõdése, 3. Az olvasási képesség fejlesztése.

A kutatás tudományos alapjait Nagy József rakta le, az õ el-méleti tanulmánya áll a kötet élén, címe: „Olvasástanítás: a meg-oldás stratégiai kérdései”. A szerzõ indoklásával egyetérthetünk:„A szaporodó kutatások, intézkedések ellenére figyelmet érdemlõjavulás alig található” az olvasás terén, éppen ezért szükségessévált a megújulás lehetõségeinek ismertetése. A tanulmány min-denekelõtt feltárja a készségek egymásra épülõ rendszerét. „Azoptimálisan mûködõ beszédhanghalló (beszédhang-felismerõ,-kiemelõ), a hangoztató és a szótagoló készségek az olvasás-készség (az olvasástechnika) és az íráskészség, a helyesírás-ta-nítás kritikus készségei, fontos elõfeltételei, eszközei”. Erre épül-nek – a tanulmányban egyenként feltárt – készségek (a felsorolástagjai alcímek is egyben): betûfelismerõ rutin � betûfelismerés(f) betûszó-felismerés; szóolvasó készség � szóolvasás (f)fogalomaktiválás (fogalomkészlet); mondatolvasó készség �mondatolvasás (f) mondatértés � mondatértõ készség; szöveg-feldolgozó készség � szövegfeldolgozás (f) szövegértelmezés� szövegértelmezõ készség. A feltárt összetevõk eredménye-sebb fejlesztésének feltétele a kritériumorientált diagnosztikus ér-tékelés. „Négyféle kritériumra van szükség: tartóssági, kiépülési,használhatósági és szabályozási kritériumra”; a kritériumorientáltszemélyiségfejlesztõ olvasástanításban pedig nagy szerepe vanaz élménykínáló, az informáló és a tudáskínáló szövegek olvasá-sának.

„A diszlexia természete” Csépe Valéria fogalomtisztázó tanul-mányának a témája. A diszlexia fogalma ugyanis felhígult, min-denféle olvasási probléma elnevezésévé vált, éppen ezért nagyonfontos a jelenséget körülhatárolni. A pontatlan fogalomhasználatmiatt a diszlexiásnak minõsítettek száma is magas, holott a való-ban diszlexiások száma legfeljebb 7%. „A fejlõdési diszlexia(developmental dyslexia) […] az olvasásnak (elsajátítás és értõalkalmazás) olyan súlyos zavara, amely a megfelelõ olvasástaní-tási módszer és normál intelligencia, átlagos szociokulturális fel-tételek ellenére alakul ki. A fejlõdési diszlexia […] olyan alapvetõmegismerési funkciók zavarától is függ, amelyek alkatilag meg-határozottak, azaz veleszületettek”.

Az olvasási képesség fejlõdése címû fejezetben Nagy Józseftanulmánya „A szóolvasó készség fejlõdésének kritériumorientáltdiagnosztikus feltérképezésé”-vel foglalkozik. A folyékony olva-sás feltétele a biztos szófelismerés, csak így lehetséges egy szö-veget érteni és élvezni. „A kritériumorientált értékelés többek kö-zött azt jelenti, hogy az átlag megismerésén túl az elsajátítás el-érendõ szintjéhez viszonyítjuk az eredményt. Ennek érdekében kikell dolgozni az elsajátítási szint kritériumát. Az eddigiek értelmé-ben az olvasáskészség optimális mûködésének szókészletbelifeltétele, hogy az olvasandó szövegben legföljebb öt százaléknyiismeretlen szó fordulhat elõ. A köznyelvi szövegek esetén ez a4000 leggyakoribb szó ismeretét feltételezi. Ez a mindenki általelérendõ minimum kritériuma.” A szóolvasó készség méréséredolgozott ki a szerzõ egy tesztet, mely címszavak, toldalékos sza-vak, szinonimák olvasását tartalmazza, valamint szójelentés-ol-vasást. Molnár Éva és B. Németh Mária tanulmánya „Az olvasásiképesség fejlettsége az iskoláskor elején” címet viseli. A szerzõkegy 12 évesre tervezett longitudinális mérés elsõ szakaszát is-mertetik, vagyis a második osztályosok olvasási képességévelfoglalkoznak. Azt állapítják meg, hogy a második osztály végén atanulók „olvasási teljesítményének átlagos szintje a tantervekbenmegfogalmazott elvárásoknak megfelel”. Két mûveletet, informá-ció-visszakeresést és szövegértelmezést vizsgáltak egy folya-matos (mese-) és egy nem folyamatos (plakát-) szövegen; a szö-

vegértelmezésben nagyobb különbségeket tapasztaltak a tanulókközött. „Az olvasási képesség és az anyanyelvhasználat fejlõdése14–18 éves korban” a témája Józsa Krisztián és Pap-Szigeti Ró-bert tanulmányának. Az olvasási képesség mérésekor õk is az in-formáció-visszakeresést és a szövegértelmezést vizsgálták, azanyanyelvhasználat kapcsán pedig a középiskolai nyelvtanra kér-deztek rá, hangtanra, szótanra, mondattanra és nyelvhelyesség-re. A felmérés az idõsebb tanulók esetében (a 10–12. évfolya-mon) stagnálást mutatott ki. Vizsgálták a tanulók attitûdjének vál-tozásait, s megállapításaik nem örömteljesek: „Nyolcadik osz-tályban az irodalom a legkedveltebb tantárgy, 10. osztálybanazonban már csak a középmezõnyben található. Megállapítható,hogy mind az irodalom, mind a nyelvtan azok közé a tantárgyakközé tartozik, amelyeknek a kedveltsége az átlagnál nagyobbmértékben csökken” (146). A vizsgálat egyértelmûen kimutatta,hogy összefüggés van az olvasási képesség és az írásbeli anya-nyelvhasználat között.

Az olvasási képesség fejlesztése címû részben FazekasnéFenyvesi Margit tanulmányának témája „Az akusztikus és a vizu-ális észlelés szerepe az olvasástanulásban”.

Torda Ágnesnek „Az olvasás- és írászavar diagnosztikája ésterápiája” címû tanulmánya példákkal illusztrált, hasznos tájékoz-tatás a hazánkban használt logopédiai vizsgálati módszerekrõl.

„A szövegfeldolgozó képességfejlesztés módszerei” címû fe-jezet Pap-Szigeti Róbert, Zentai Gabriella és Józsa Krisztián mun-kája. Kísérletükben felváltva alkalmaztak különféle tanulásszerve-zési módokat, így frontális óravezetést és kooperatív tanulásimódszereket. Foglalkoznak a szavak, a mondatok, a bekezdésekés a szövegegész feldolgozásával. A tanulmány második fele aszövegfeldolgozó gondolkodásfejlesztés bemutatása.

„A mûfaji tudás és tanítása” címû fejezetet Molnár Edit Katalinírta. A mûfajok ismerete, „a szövegek szerkezetében való eligazo-dás a szövegértés és -értelmezés képességének fontos eleme:ahhoz, hogy mondatok halmazából számunkra értelmes olvasa-tot alkothassunk, tudnunk kell, milyen szabályok hozzák létre aszöveget, milyen többletet adnak ezek a szabályok az egyes mon-datok jelentéséhez; milyen elvárásokat keltenek bennünk jogosana szövegrõl ezek a szabályok, és milyen jelekbõl vehetjük észre,ha az elvárásaink és a szöveg nem illeszkednek egymáshoz”.

A kötet zárótanulmánya Molnár Éva és Józsa Krisztián tollábólszármazik: „IKT-val segített oktatás hatása az olvasási képességfejlõdésére hátrányos helyzetû tanulók körében”. Az IKT feloldá-sa: Információs és Kommunikációs Technikák. A szerzõk ebbena fejezetben egy olyan kísérleti program eredményeirõl tudósíta-nak, amely program része volt az OECD-országokban zajló szá-mítógépes oktatási láncolatnak. A kísérlet arról számol be, hogy atanulók sokat fejlõdtek, erõteljesen motiváltak voltak, a számító-gép tehát segítette az olvasási képességek fejlõdését.

Egy rövid ismertetésben nem lehet a bonyolult összefüggése-ket feltáró írásokat részletesen elemezni, célom mindössze a fi-gyelem felkeltése volt: igencsak hasznos volna, ha a pedagógu-sok elolvasnák a könyvet, ajánlom szíves figyelmükbe. Engemegyetlen tényezõ rázott meg, de alaposan, tetõtõl talpig: az a fel-mérés, mely kimutatta, hogy a gyerekek irodalom iránti szeretetea középiskola utolsó éveiben csökken. Mik lehetnek az okok? Éncsak azt tudom, hogy diákéveimben az irodalomóra volt a felüdü-lés maga; azt hiszem, saját tanítványaim is éltek-haltak az iroda-lomért (kilenc évig voltam középiskolai magyartanár); felmérése-im ugyan nincsenek, de sokuk követett a pályán, s kémia tagoza-tos osztályom tanulói a harmincéves érettségi találkozón elsza-valták kedvenc verseiket, még a Boldog, szomorú dalt is. Akkorboldog voltam, de most bizony szomorú. Az viszont örvendetes,hogy a szegedi kutatók alaposan és szervezetten foglalkoznak azolvasás ügyével.

Adamikné Jászó Anna

ÉDES ANYANYELVÜNK 2007/5. 13

A stílusközpontú nyelvmûvelés jegyébenKemény Gábor Nyelvi mozaik címû könyvérõl

Ritka csemegét ajánlhatok olvasóink figyelmébe. Ezév nyarán megjelent lapunk szerkesztõjének, KeményGábornak egy több mint négyszáz oldalas, csaknemnégy évtized gazdag anyagából válogatott s összeállítottértékes kötete, amelyet méltán tekinthetünk a nyelvmû-velõ szakirodalom kiemelkedõ darabjának.

Elárulhatom: Kemény Gábort nyelvésszé és stílusku-tatóvá válásának kezdete óta ismerem. Tanúja voltam el-sõ írásai megjelenésének is. Kezdettõl fogva a legkép-zettebb, legelmélyültebb, leginvenciózusabb kutatókegyikének tartottam, s õszintén örültem, hogy – részbenbizonyára annak köszönhetõen, hogy a NyelvtudományiIntézetbe s annak olyan osztályára ke-rült, ahol a tudományosan megalapo-zott nyelvmûvelés ugyanolyan rangútevékenységnek számított, mint bár-milyen egyéb tudományos kutató-munka – figyelmét már egészen fiataléveiben felkeltette a nyelvhasználatkérdéseinek problematikája is. Ki-sebb és nagyobb munkálatok egészsora kötött és köt mindmáig összebennünket, s az évek során számta-lanszor meggyõzõdhettem arról, hogynyelvszemléletünk, a nyelvmûvelés-nek a tudományos életben és a társa-dalom életében betöltött szerepére ésrendeltetésére vonatkozó felfogásunklényegében azonos; legföljebb árnya-latnyi különbségek figyelhetõk meg akettõ között. Vele együtt dolgoznimindig öröm volt – lapunk, az ÉdesAnyanyelvünk szerkesztõségének ke-retei között ma is az –, éppen ezért most külön öröm szá-momra, hogy ezúttal nyelvmûvelõ írásainak gazdag gyûj-teményét mutathatom be pár szóval olvasóinknak.

A kötet a „Nyájas Olvasó”-t köszöntõ magvas elõszóés a hangulatos utószó között három részre tagolódik.Az elsõ rész többnyire hosszabb, olykor tanulmány mé-retû és jellegû írásokat tartalmaz, amelyek jórészt általá-nosabb vagy elméleti kérdésekkel foglalkoznak. Ezekközül kiemelkedõnek érzem a Stílusközpontú nyelvmû-velés címû, még sehol meg nem jelent értekezést, amely-nek címét a szerzõ ennek az egész elsõ résznek a címévéis tette, s amelyre mint alapgondolatra már én is utaltamismertetõm fõcímében. Ebben az értekezésében a szer-zõ a nyelvmûvelés korábbi irányzatainak áttekintéseután vázolja azt az általa képviselt s az eddigiekkel nemellentétes, hanem azok mellé helyezhetõ, számomra isrokonszenves felfogást, amely szerint a nyelvmûveléslegfõbb értékelési alapja a stiláris adekvátság. Egy velenemrégiben készített lapinterjúban ennek szellemébenvall felfogásáról így: „a stiláris odaillõség az eszmé-nyem”.

A második rész címe: Mondhatta volna szebben? Eb-ben a részben annak az ugyane címû rovatnak a cikkei-bõl közöl bõ válogatást, amely rovat az Élet és Tudo-mány címû patinás tudományos ismeretterjesztõ lapbanjelent meg 1976 és 1980 között. Remek stílusiskola voltez a lap olvasói számára, akik egy-egy nyakatekerten,körülményesen megfogalmazott sajtónyelvi mondatnak,

hírnek vagy akár csupán egy kereskedelmi reklámnak aszerzõ által adott érthetõbb, világosabb megfogalmazá-sát látva, s a hozzá fûzött magyarázatait megszívlelve ké-sõbb alighanem jobban ügyeltek a saját mondataikra is,mint korábban. Íme, egy példa a kötetben található többmint száz közül! Egy pamutzokni használati utasításá-ban ezt lehetett olvasni: „Az áru kedvezõ tartóssági tulaj-donságát elõsegíti a kíméletes mosás. (Pl. kézi mosás alkal-mazása)”. A szerzõ e rövidsége ellenére is rendkívül ter-jengõs szöveg részletes elemzése, gyengeségeinek be-mutatása után nem kevesebb, mint tíz olyan változatotajánl helyette, amely világosabb is, egyszerûbb is. Pl. ezt

a tárgyszerû változatot: „A kíméletesmosás megnöveli az áru élettartamát.”Vagy ezt a verseset, arra gondolva,hogy ez a tájékoztató egyúttal reklám-célokat is szolgál: „Tartson tovább ez azokni? Egy a titka: kézzel mosni!” Ezutóbbihoz ezt is hozzáfûzi: „Így job-ban felfigyelnek rá az emberek, s talánmeg is fogadják a jó tanácsot.”

A harmadik, terjedelmét tekintveleghosszabb rész címe, amely egyúttalaz egész könyv címe is: Nyelvi mozaik.Azt gondolom, hogy ez már ismerõs isolvasóinknak, mivel teljes egészébenazonos a folyóiratunkban 1993 és2004 között megjelent, Kemény Gá-bor által írt Nyelvi mozaik címû, min-den lapszámban egy oldalt kitöltõ ro-vat színes, gazdag anyagával. Az a 222cikkecske, amely itt a kötetben együtttárul szemünk elé, számomra, már

csak azért is, mert e cikkeknek az Édes Anyanyelvünkvolt az elsõ megjelenési helyük, az egész könyv legvon-zóbb, legbecsesebb része.

Végül egyetlen kérdésre igyekszem még válaszolni,arra, amelyet egy új könyvvel kapcsolatban mindenki-nek, azaz minden szerzõnek, minden recenzensnek fölkell tennie: vajon e könyv által megy-e elébb a világ vala-micskét?

A válaszom egyértelmû igen. Meggyõzõdéssel állítha-tom, hogy ez a munka nyeresége lesz mind a tudomá-nyos világnak, mind a nagyközönség anyanyelvünk irántis érdeklõdõ részének. Bizonyos vagyok benne, hogy ez agazdag tartalmú kötet a nyelvmûvelõ szakirodalomegyik gyakran idézett mûve lesz a következõ években,talán évtizedekben is. S bár a szerzõ némileg szkeptikushangot üt meg, amikor Borsó a falon címû, már címévelis kételyeit érzékeltetõ utószavában nyelvmûvelõ mun-kásságának eredményességérõl nyilatkozik, ebben a hi-tében nem tudok osztozni vele. Éppen ellenkezõleg:mélységesen meg vagyok gyõzõdve arról, hogy azon a fa-lon, amelyre szerzõnk – saját kifejezése szerint – har-mincöt éven keresztül hányta a borsót, jó néhány borsó-szem már eddig is megtapadt, e kötet megjelenése utánpedig majd tömegesen nyomakodnak, sereglenek, özön-lenek oda a borsószemek. (Kemény Gábor: Nyelvi moza-ik. Válogatás négy évtized nyelvmûvelõ írásaiból. TintaKönyvkiadó, Budapest, 2007. 414 oldal. Segédkönyvek anyelvészet tanulmányozásához 65.)

Grétsy László

14 ÉDES ANYANYELVÜNK 2007/5.

A határozói és a jelzõi funkciók keveredése

Az Édes Anyanyelvünk legutóbbi (2007/1., 3.)számaiban több szerzõ is (Graf Rezsõ, Ju-

hász Valéria, Kisgergely József és Zimányi Árpád)értekezik arról a nyelvi ökonómia kérdéskörébe tar-tozó változásról, hogy bizonyos melléknevek egyregyakrabban ragtalanul bukkannak fel határozói je-lentésben a beszélt és az írott nyelvben egyaránt, te-hát mintha a jelzõi és a határozói funkciót világosanelkülönítõ alaki kettõsség napjainkban több esetbenis eltûnõben lenne.

A kettõs (jelzõi és határozói) funkciójú szavak lé-tezése nem teljesen új fejlemény nyelvünkben. Be-szédes példa erre a fosztó- és tagadó képzõs mellék-nevek története, tudniillik a nyelvtörténeti adatokbirtokában biztosan állítható, hogy a -t(a)lan,-t(e)len képzõvel ellátott szavak eredetileg határo-zók voltak, de mondatbeli helyzetük folytán késõbbgyakran jelzõnek (-t(a)lan, -t(e)len képzõs ragtalanmelléknévnek) tûntek fel a beszélõ számára, pl. Aszerencsétlenség hirtelen történt / Hirtelen megfájdult afejem mondatokban a hirtelen határozószó („Ho-gyan történt a szerencsétlenség?” / „Hogyan fájdultmeg a fejem?”). A Hirtelen szerencsétlenség történt /Hirtelen szél támadt mondatokban a hirtelen – hang-súlyozásától függõen – nemcsak határozói („Ho-gyan történt?” / „Hogyan támadt?”), hanem jelzõiértékû is lehet: „Milyen szerencsétlenség történt?” /„Milyen szél támadt?”). Végül pedig A szerencsét-lenség hirtelen volt kijelentésben a hirtelen nemcsakhatározóként értelmezhetõ, hanem az összetett ál-lítmány névszói részeként is.

Bár a fosztó- és tagadó képzõs származékok ese-tében a határozóból melléknévvé való átértékelõdésfolyamata mára végbement, még mindig meglehe-tõsen nagy számban találunk közöttük kettõs szófa-jú, jelzõi és határozói funkciójú lexémákat. A nép-nyelv és a költõi nyelvhasználat is õrzi a -t(a)lan,-t(e)len határozói funkciójú használatát, pl. „kegyet-len fáj” (kisújszállási népnyelv) vagy „Ottan némán,mozdulatlan álltam, / Mintha gyökeret vert volna lá-bam” (Petõfi: A Tisza), „Párisba tegnap beszökött azÕsz. / Szent Mihály útján suhant nesztelen…” (Ady:Párisban járt az Õsz), sõt a mindennapi nyelvhasz-nálatban sem hangzanak idegenül a határozói funk-cióban szereplõ puszta fosztóképzõs melléknevek:Örömtelen telnek napjai, Váratlan jött vendég, Szünte-len fecseg, Hasztalan próbálkozik, Akaratlan is meg-elõzte stb., jóllehet általánosabb az -ul, -ül módhatá-rozói raggal megtoldott forma: örömtelenül, váratla-nul, szüntelenül stb.

A fenti példákban a jelzõi és a határozói funkciókkeveredése kettõs tendencia szemléletes példájá-nak tekinthetõ: egyrészt nyelvtörténeti tény, hogybizonyos funkciók idõnként összekeverednek (mi-nek következtében funkcióváltás is végbemehet),másrészt megfigyelhetõ, hogy a nyelv általábanigényt tart a funkciók elkülönítésére. A fosztó- és ta-gadó képzõs formák esetében például – a határozóiés a jelzõi funkció különbségének elhomályosulásá-val – újabb elemre volt szükség, az -ul, -ül határozó-

szuffixumra, amely az elhomályosuló adverbiumifunkciót ismét világossá tette.

Napjainkban a fosztó- és tagadó képzõs szárma-zékokon kívül egyéb határozórag nélküli mellékne-vek is gyakran bukkannak fel határozói funkcióbana mondatban, pl. biztos (pl. biztos elmegyek), borzasz-tó (pl. borzasztó megijedt a szegény ember), egész (pl.egész jó), jobb (pl. jobb szeretem), kész (pl. kész va-gyok megtenni), rettenetes (pl. „Illik kendnek rettene-tes, / Hogy egy kicsit himlõhelyes”), valószínû (pl. va-lószínû elmegyek), az idegen eredetû melléknevekhelytelen, határozói használatáról nem is beszélve,pl. abszolút, intuitív, explicit, implicit, direkt (a helyesabszolúte, intuitíve, explicite, implicite, direkte formákhelyett). Ez utóbbi, latin eredetû példák esetében aszófaji alapú árnyalatnyi megkülönböztetés eltûné-se érthetõbbnek tûnik, hiszen a magyar anyanyelvûbeszélõtõl általában nem lehet számon kérni idegennyelvi grammatikai ismereteket.

Elképzelhetõ, hogy a két – valójában különbözõértelmû – változat közötti különbséget azért érez-zük elhanyagolhatónak, mert bizonyos határozó-szó-típusokban nem ritka jelenség az -an, -en (mód-határozói) rag elmaradása, elsõsorban persze ak-kor, ha a ragtalan alak is határozószói értelmû.Ezekben az esetekben a képzõszerû ragmorfémaottléte vagy hiánya nem változtatja meg a szó jelen-tését, ezért szótáraink általában alakváltozatkéntkezelik õket. Az -an, -en toldalékos alakok termé-szetesen világosabban jelölik a kérdéses szavak ha-tározói szerepét, de kétségtelen, hogy a toldalék-morféma nélküli alakok is határozószói jelentésûek.Ebbe a típusba tartoznak pl. a hogy ~ hogyan, ak-képp ~ akképpen, mindenképp ~ mindenképpen,semmiképp ~ semmiképpen, épp ~ éppen, rég ~ ré-gen, így ~ ígyen, úgy ~ úgyan, oszt ~ osztán ’aztán’(nyelvjárási alak), hétfõ reggel ~ hétfõn reggel, este ~ezen az estén, vasárnap ~ ezen a vasárnapon.

A nyelvmûvelõk általában kifogásolják a mellék-névi alakok határozóként való értelmezését, egy-szersmind a jelzõi és a határozói funkciók egyre gya-koribb összekeveredését a mai magyar nyelvhaszná-latban. A jelzõi és a határozói jelentések között va-lóban fontos és érdemes lenne különbséget tenni(legalább az írásbeli megnyilatkozásokban), jóllehetnyelvtörténeti perspektívában gondolkodva egyet-len jelenségrõl sem állíthatjuk, hogy szép vagy csú-nya, helyes vagy helytelen, csak egy szempontbólmondhatunk róla ítéletet: szolgálja-e a nyelvhaszná-lók közötti pontos megértést vagy sem. Evégett min-denképpen célszerû (lenne) anyanyelvünket a nyel-vi változások során kialakult normák szerint hasz-nálnunk, így a „valószínûleg, hogy…”, „nyilvánvaló-an, hogy…”, „kétségtelenül, hogy…”, „természetesen,hogy…” típusú felemás, kontaminációs szerkezete-ket is ajánlatos (lenne) kerülni.

H. Varga Márta

ÉDES ANYANYELVÜNK 2007/5. 15

Kinek mi ésszerû?Huszár Ágnes Meillet és Kosztolányi Európa többnyelvûségérõl

folytatott vitájáról tájékoztató írása (ÉA. 2007/2: 4) az összevetés lé-nyegi eredményét Alain Finkielkraut következtetésével világítja meg:„Kettõjük vitájában a valóság és az ésszerûség ellentétét látja: »Abban,hogy a valóságos és az ésszerû nem találkozik...«”. Az írás olyan ellen-tétre irányítja rá a figyelmet, amelyet célszerû továbbgondolni.

Az „ésszerûség” fontos szempont a nemzetközi nyelvi kommuniká-ció kérdéseinek – s közöttük a különbözõ nyelvek szerepének – meg-ítélésében, még inkább a kommunikáció gyakorlatának alakulásában.A nyelvhasználat esetében az ésszerûségnek különbözõ fokozatai van-nak. Mert természetesen ésszerûbb, ha a nemzetközi kommunikáció-ban való eredményes részvételhez elegendõ csupán egy idegen nyelvtudása, mint ha két-három nyelv ismerete lenne szükséges. Ez azésszerûség még nagyobb, ha ez a nyelv más nyelveknél könnyebbenmegtanulható. Még ennél is nagyobb az ésszerûség foka, ha ennek anyelvnek a használata nem jár nem kívánt mellékhatással (más nyel-vekre és nyelvközösségeikre). Mellékhatások esetén viszont a hátránytszenvedõk számára az adott nyelv közvetítõ nyelvi használatánakésszerûsége nagyon is kérdéses lehet. Az ésszerûség szempontjatehát viszonylagos.

Mi dönti el, hogy melyik nyelv (vagy melyik 2–3 nyelv) töltse be anemzetközi kommunikációban a közvetítõ nyelv szerepét? Évezredeksorán nyert tapasztalat szerint megfelelõ nagyságú hatalom az, amelyintézményesen kierõszakol(hat)ja nyelvének mások általi (kötelezõvagy nagyon ajánlott) használatát. Ilyen hatalommal általában nagy lé-lekszámú államok rendelkez(het)nek, ezáltal nyelvük kiváltságos hely-zetbe kerül, és az „ésszerûség” megtestesítõjévé lesz. Végül általános-sá válik a felfogás: a nagyobb lélekszámú, illetõleg erõsebb nyelvkö-zösségeknek nyelvi elõjogaik vannak. Igyekeznek is ezt elméletekkelalátámasztani. (Száz évvel korábban a francia nyelvet a kultúra és a ci-vilizáció hordozójának hirdették, napjainkban az amerikai angolt a de-mokrácia, a jogállamiság stb. zászlóvivõjének kiáltják ki.) A sok évszá-zados tapasztalat azt is mutatja, hogy a kiváltságos nyelv használatarendszerint mellékhatásokkal is jár, amelyek más nyelvek nyelvközös-ségeit sújtják. Ez még akkor is fennáll, ha a kisebb nyelvközösségek ál-talában tudomásul veszik a nagyok „ésszerû elõjogait”, és alkalmaz-kodnak hozzájuk.

Egy (esetleg néhány) kiemelt nyelvre épülõ nemzetközi nyelvhasz-nálat eltérõ következményekkel jár a kedvezményezett nyelv(ek) anya-nyelvi és nem anyanyelvi beszélõire. Anyanyelvi beszélõje a nyelvetmintegy „az anyatejjel együtt” szívja magába, míg egy más nyelvûtõl(meg)tanulása külön erõfeszítést kíván. Az elõbbi könnyebben, ered-ményesebben használja ezt a nyelvet, és élvezi az ebbõl származó kü-lönféle elõnyöket. Az utóbbit viszont, hacsak nem nyelvzseni, számoshátrány sújtja. Az intézményesen kierõszakolt nyelvhasználat igazság-talan viszonyt létesít a kedvezményezett nyelv anyanyelvi és nemanyanyelvi beszélõje között; ezzel mintegy a nyelvek között is. Azegyéneket érintõ következmények természetesen összegezõdnek éscsoportméretben is megjelennek, vagyis az igazságtalan viszony nép-csoportok között is létrejön. Ennek a „mellékhatásnak” a szem elõtttartása nagyon lényeges, mert benne rejlik a probléma gyökere s egy-ben a megoldás lehetõsége is. Ugyanis: az igazságtalan viszony nemjön létre, ha a használt nyelv a használók egyikének sem anyanyelve,más szóval, ha semleges nyelv. Létezik tehát egy másfajta ésszerûségis, amelyhez nem társul a fentebb említett igazságtalanság. Ennek amásfajta ésszerûségnek az érvényesítése, amelyhez egyébként azeszköz is adott, nem áll érdekében azoknak a hatalmaknak, amelyek avázolt nyelvi rendszer haszonélvezõi. Tõlük tehát aligha várható változ-tatási kezdeményezés.

Fél évszázaddal ezelõtt Európában elindult egy olyan folyamat, azeurópai egyesülés folyamata, amelyet az európai háború kizárása és agazdasági jólét megteremtése és növelése érdekében indítottak el. Új-szerûségét mindenekelõtt az jelentette és jelenti, hogy a tagállamok agazdaság bizonyos területein lemondanak szuverenitásukról a közöshatalomgyakorlás javára. Teszik ezt azért, mert a közös fennhatóságelõnyökkel kecsegtet. Olyan egyesülésrõl van szó, amely az önkéntes-ségen és az egyenjogúságon alapszik, és amelyhez „kényszerûen”hozzátartozik a nyelvek közötti viszony új megítélése is. Tekintve, hogya népek szándékoltan ritkán mondanak le nyelvükrõl és kultúrájukról(tunyaságból, nemtörõdömségbõl azonban könnyen hagyják veszniértékeiket), ezért az eredetileg és fõként gazdasági alapú és célú folya-mat sikere érdekében szerzõdésileg ki kellett nyilvánítani a kulturális és

nyelvi sokféleség megtartásának szándékát. A szándéknak való meg-felelés hogyanja azonban kidolgozatlan és homályos. Ez a tény egyrevilágosabban megmutatkozik az Európai Unióra való áttérést követõen.A nyelvi sokféleség megtartásának hogyanját illetõleg a tagállami ha-táskörök mellett közösségi nyelvi „politikára” is szükség lenne. Hiszenebben a gazdaságilag egyre kiterjedtebb soknyelvû térségben közösérdek lenne, hogy a különbözõ anyanyelvû emberek közötti nyelvikommunikáció feltétele a legésszerûbben, vagyis olyan nyelvvel le-gyen megoldva, amely minden más nyelvnél könnyebben megtanulha-tó, és nincs kedvezõtlen „mellékhatása” más nyelvekre. Ilyen nyelvpo-litikája az Uniónak azonban azért sincs, mert a kultúra és a nyelv ügyeiteljesen tagállami hatáskörben vannak. Így mindegyik tagállam a magaelképzelése szerint gondoskodik kultúrájának és benne nyelvénekmegõrzésérõl, miként az idegennyelv-oktatás irányáról is (amelynélmég a „hagyományoknak megfelelõen” a nagyok „ésszerû elõjogait”tekintik irányadónak).

Így azután az egyesülési folyamatban egyre több olyan, az „éssze-rûség”-gel indokolt lépés történik, amelynek következménye a tagál-lamok nyelvi egyenjogúságának aláásódása, illetve a nyelvek szegé-nyedése. (Svéd egyetemek természettudományi karán a tananyag85%-a angol nyelvû, a természettudományi szakszókincs emiatt ki-vész a svéd nyelvbõl, állítják egyetemi tanárok; francia pilóták tiltakoz-tak az angol nyelvnek a hazai légtérben is kötelezõ használata miatt,német hajósok pedig a belvízi hajózásban is kötelezõ angolnyelvûségellen; több tudományos folyóirat a nemzeti nyelv helyett már csak an-gol nyelven jelenik meg stb., stb.)

Az Európai Tanács csak az uniós intézmények nyelvhasználatátszabályozza, valamint ezen intézmények és az uniós polgárok közöttinyelvhasználatot, amely szerint a tagállamok (általuk megnevezett)nyelve az Uniónak hivatalos és munkanyelve. Ez a gyakorlat az egyen-jogúságnak egyik, a nyilvánosság számára jól érzékelhetõ kifejezése.(Ugyanakkor ide kívánkozik annak megjegyzése, hogy a tagállamokegyenjogúsága abban az esetben sem sérülne, ha közös hivatalosnyelvként egy olyan nyelvet használnának, amely az Unió tagállamaiegyikének sem nyelve.) Bizonyos feladatköröket ellátóknál (például azeurópai parlamenti képviselõknél) gyakorlati szempontja is van a tagál-lami nyelv hivatalos nyelvi használatának: a gondolatok kifejezéseanyanyelven könnyebb, pontosabb, elõnyösebb. Más kérdés, hogy azanyanyelven gondosan megfogalmazott gondolatokból a tolmácsolássorán mi megy át és hogyan, illetve mi vész el. A hivatalos nyelvekhasználatának rendszere a tagállamok egyenjogúságának szempont-jából tekintve ésszerû, költségei oldaláról nézve ésszerûtlen.

A különbözõ anyanyelvû uniós polgárok közötti nyelvi kommuniká-ció kérdése általánosan, a közös érdeknek megfeleltethetõen nincsmegoldva. Bár az angol nyelvet mind többen tanulják, ez több okbólsem jelenthet megoldást. Nem kevés magas képzettségû francia,olasz és más anyanyelvû szakember kénytelen bevallani, hogy az an-gol nyelv 6–8 évi tanulása után sem vitaképes ezen a nyelven (és so-kan vannak, akiknél a nyelvtudás szintjének megítélésénél a vitakész-ségi szint fel sem merülhet). Ám az angol nyelv térhódítása tény, ígyközeledünk annak a többek által megjósolt állapotnak a bekövetkezé-séhez, hogy Európa társadalma kettészakad angolul jól, illetve nemvagy nem jól beszélõkre (és ez az utóbbiakra nézve hátrányos követ-kezményekkel jár).

Az európai egyesülés uniós szakaszában a tagállamoknak a nyelvikommunikációt tekintve meg kellene tenniük egy olyan „merész” lé-pést, amilyet a folyamat kezdetén a gazdaságot tekintve megtettek: aközös jó érdekében le kellene mondaniuk az idegennyelv-oktatást érin-tõ szuverenitásuk egy részérõl. Ugyanis a mutatkozó gondok eredmé-nyes megoldása csak az lehetne, hogy az európai egyesülésben résztvevõ államok együttese közösségként kezdeményez egy igazságo-sabb nemzetközi nyelvhasználati rendszerre való áttérést (amelynekteljes megvalósítása persze csak fokozatosan, hosszabb folyamat ke-retében lenne lehetséges). Az igazságosabb (és legésszerûbb) nyelv-használati rendszer pedig az eszperantó nyelv használatára épülhet,amely nyelv egyik országnak sem nyelve, tizedannyi idõ alatt megta-nulható (Bárczi Géza), mint bármelyik európai nyelv, nem jelent ve-szélyt más nyelvekre, ellenkezõleg. Elõbb-utóbb mindenki számára kifog derülni, hogy egy igazságosabb nyelvhasználati rendszerre való át-térés az európai nyelvi sokféleség megtartásának megkerülhetetlenfeltétele.

Gados László

16 ÉDES ANYANYELVÜNK 2007/5.

AZ ANYANYELVI MOZGALOM HÍREIIskolaavatás Szentgálon

2007. augusztus 25-én nagy ünnep voltLõrincze Lajos szülõfalujában, a Veszprém me-gyei Szentgálon: a gyerekek ekkor vehették bir-tokukba az általános iskola 670 millió forintosberuházással kibõvített és felújított épületét,sportcsarnokát. Az ünnepi beszédet a nagynyelvmûvelõ egykori barátja, Pomogáts Bélatartotta, aki szólt Lõrincze Lajos szentgáli gyer-mekkoráról, illetve a nyelvmûvelés feladatánaknemzetegyesítõ erejérõl. Az ünnepségen jelenvolt Lõrincze Zsuzsa, a professzor úr lánya, va-lamint a hegyeshalmi testvérintézmény küldött-sége. A mikóházi Lõrincze Lajos Általános Isko-la levélben küldött köszöntést. A szentgáli diá-kok irodalmi mûsorral tisztelegtek az iskola név-adójának emléke elõtt, ebbõl idézünk néhánygondolatot:

„Ha visszanézek az életemre, azt mondom,hogy nincs semmi, amit megbántam volna. Eztbelém nevelte a pápai iskola, meg a szentgáliis. Jó magyar embernek kell lenni, szeretni kellezt a földet, ezt a hazát, ezt a nyelvet. Igyekez-tem a hitemhez hû maradni, a felfogásomhoz,és ettõl nem tudott eltéríteni semmi sem. Ez az,ami megnyugtató számomra. Ami valamikorkedves volt nekem, és amirõl meg voltam gyõ-zõdve, hogy helyes, azt tulajdonképpen végigmeg tudtam tartani, és valóban, az a tanulság,hogy hit és meggyõzõdés nélkül nem lehetsemmit sem igazán elvégezni.”

Lajos bácsi egykori „szentgáli iskolája” au-gusztustól már csak emlékhely, hiszen ezt fel-váltotta egy korszerû elõadótermekkel, aulával,nyelvi laborral, étkezdével ellátott épület, mely-nek galériáján helyet kapott a professzor életút-ját bemutató tárlat is. Minden látogatót szeretet-tel várunk Szentgálon!

A magyar nyelv ügyét kiemelt feladatuknaktekintõ és ezt pedagógiai programjukban ishangsúlyosan megjelenítõ Lõrincze-iskolák 5.országos találkozójukat október 19. és 21. kö-zött tartották Mikóházán.

Marton Sándor tanár

Erdélyi hírek(A magyar nyelv napjai) Az Anyanyelvápo-

lók Erdélyi Szövetsége (AESZ) az idén április27–29. között Déván tartotta legrangosabb,évenként ismétlõdõ rendezvényét. Ez az a fon-tos anyanyelvi esemény, amelyen átadják Anyelvõrzés díját, tudományos elõadások hang-zanak el, és diákok mérik össze versenyen ma-gyar nyelvi ismereteiket.

(Sütõ András-díj) Péntek János kolozsváriegyetemi tanárnak, az AESZ elnökének kezde-ményezésére A nyelvõrzés díját ez évtõl SütõAndrás-díjnak nevezték el, mert – amint a szö-vetség vezetõje megindokolta – a néhai jelesíró mûveiben, újságcikkeiben, szóbeli megnyi-latkozásaiban sokat foglalkozott a nyelvben va-ló megmaradás kérdéskörével. Déván a kitün-tetésben Böjthe Csaba ferences szerzetest ré-szesítette az AESZ elnöksége. Csaba testvér –ahogy szólítani és emlegetni szokták – sokattett az erdélyi szórványvidéken a magyar nyel-vû oktatás kiterjesztéséért, illetve a megromlottanyanyelvi tudás javításáért. A magyar szórvá-nyok és szigetek címû tudományos értekezle-ten elõadást tartott Péntek János, Fazekas Ti-

borc Hamburgban élõ egyetemi tanár, VetésiLászló kolozsvári szórványkutató teológiai ta-nár és Iochom István kézdivásárhelyi újságíró.

(15 éves az AESZ) Május elsõ felébenKovásznafürdõn ünnepi küldöttgyûlés emléke-zett meg az AESZ megalakulásának tizenötö-dik évfordulójáról. A szövetség eddig megtettútjáról, az eredményekrõl, a mai erdélyi, illetveromániai magyar nyelvállapotról Péntek Jánosbeszélt. Júniusban és júliusban a székelyföldiIllyefalván és Setétpatakon anyanyelvi táborok-ban vettek részt erdélyi és magyarországi diá-kok.

Komoróczy György

Szakkörvezetõk táboraJúlius elsõ hetében Tokajban rendeztük

meg a „Beszélni nehéz!” szakkörök vezetõinek21. országos táborát.

Tele voltunk aggodalommal, féltettük azanyanyelvápoló mozgalom jövõjét.

Miért voltak gondterheltek az ország távolitelepüléseirõl érkezõ tanárok, óvodapedagógu-sok, egyetemisták? A Magyar Rádió Kossuthadóján évtizedek óta kéthetente jelentkezõ Be-szélni nehéz! címû anyanyelvi mûsort indoklásnélkül megszüntették, elvágva ezáltal egymás-tól az országszerte közös célokért dolgozószakköröket, megfosztva õket az idõszerû fel-adatokat kijelölõ, magyarázatokkal, hírekkelszolgáló központtól. Hogyan tovább? – erre akérdésre kerestük (vártuk) a választ.

A hét programjainak a tokaji Kereskedelmiés Idegenforgalmi Középiskola adott otthont.Áldozatkész megszervezõje Hidasi Lajosné, akia helyi szakkört vezeti.

Nem feledkezhetünk meg Kerekes Barna-básról sem, aki szakmai tekintélyével, nyugodt-ságával, derûs egyéniségével és hihetetlenmunkabírásával méltán lett ennek a csapatnaka vezetõje.

A július másodikán Tokajba érkezõ pedagó-gusok többsége barátként üdvözölte egymást.A hivatalos megnyitón megjelent Koncz Ferenc,a megyei közgyûlés alelnöke, Májer János, arendezõ város polgármestere és Szabó István,a házigazda iskola igazgatója is. Mindenki be-mutatkozott, és szólt néhány szót iskolájáról,örömeirõl, gondjairól. Nyomasztó volt hallani ahíreket az iskolabezárásokról, -összevoná-sokról, munkahelyek megszûnésérõl, ugyanak-kor látszott az elszántság a szakköri munkafolytatásával, illetve újrakezdésével kapcsolat-ban. Deme László professzor úr már a jelenlé-tével, szavaival pedig különösen is megerõsí-tette a résztvevõkben a folytatás lehetõségébeés szükségességébe vetett hitet.

A tanácskozás elsõ reggele derûsen telt, hi-szen Matula Ágnes, a Duna Televízió Nyelvõrzõcímû mûsorának Kazinczy-díjas szerkesztõje amûsor szeptemberi folytatásáról szólt, arra biz-tatva a szakkörvezetõket, hogy az eddiginél istöbben kapcsolódjanak be a rádióéhoz hasonlófeladványok megoldásába.

Ezután következett a Magyar Katolikus Rá-dió elnökének, Juhász Juditnak a bejelentése:szeptembertõl a Kossuth adó megszûnt mûso-rához hasonlóval jelentkeznek, és a szerkesztõtovábbra is Deme László professzor és Kere-kes Barnabás lesz. Biztosítják a segédanyag

megjelenését az írott sajtóban, illetve azinterneten is. Mindenki megkönnyebbülten fo-gadta ezt a hírt, hiszen így nincs már akadálya,hogy Péchy Blanka végakaratát teljesítsük,folytassuk az anyanyelvápoló tevékenységet.

A szakmai programok magas színvonalárólkedves kollégáink mellett a környék kiváló elõ-adói, tanárai gondoskodtak. Kováts DánielZemplén irodalmi és nyelvi örökségében kalan-dozott velünk, Nyirkos István a nemek nyelv-használatáról szólt szociolingvisztikai vizsgála-tok alapján, nem kis derültséget keltõ vidámpéldáival. Balassi virágének-költészetével is-merkedtünk János István útmutatásával.Mercsák József csodálatos diáival szálltunk,csúsztunk-másztunk, hogy megismerkedhes-sünk Tokaj-Hegyalja természeti csodáival. He-gedûs Zoltán bámulatos tájékozottsággal be-szélt a tokaji bor kultúrtörténeti érdekességei-rõl.

Az utolsó napon a tokaji hegy tetejérõl kör-bepillantottunk a tájon, amelynek ékessége aBodrog és a Tisza találkozása. Békében höm-pölygõ folyók, zöld ártéri erdõk, a hegyek és azalföld találkozása – együtt van itt múlt és jelen,kell, hogy legyen jövõje is ennek a szép vidék-nek. Ugyanígy kell, hogy legyen folytatása a mimunkánknak is, amely a múltban gyökerezik.Kazinczy, Kodály, Péchy Blanka örökségétápolnunk kell, szenvedéllyel, mint ahogy az elõ-dök is tették.

Némethné dr. Balázs Katalin

Péchy Blanka-jutalmak

Ez a békési Balogh Imréné és néhai BaloghImre támogatásából származó jutalom negyed-évenként adható ki 3–3 Beszélni nehéz! szak-kör és 1–1 egyéni levelezõ munkatárs számára.– Az ez évi jutalmazottak (2006 decemberé-ben): a Móricz Zsigmond ÁI. Beszélni nehéz!köre, Nyíregyháza (vez.: Lakatos Sándorné); aII. Rákóczi Ferenc ÁI. Beszélni nehéz! köre,Rád (vez.: Saffarik Ildikó); a Bálint Gábor Be-szédmûvelõ kör, Kézdivásárhely (vez.: BálintMárta); – Szabó Judit, Budapest; (2007 márciu-sában): a Krúdy Gyula Gimn. Péchy Blanka kö-re, Nyíregyháza (vez.: Durucz Istvánné); a Prá-ter Ált. és Mûv. Iskola Tanulói Beszélni nehéz!köre, Budapest (vez.: Vadász Gusztávné); aHerman Ottó Gimn. Szójátékosok köre, Miskolc(vez.: Orliczky Ágnes); – Kovács Zsuzsanna,Budapest; (2007 júniusában): a Karolina ÁI. Be-szélni nehéz! köre, Szeged (vez.: Szabó Má-ria); a Kossuth Lajos Közokt. Intézmény Beszél-ni nehéz! köre, Orosháza (vez.: Bozó Klára); aGörög Katolikus ÁI. Aranyszájú Szent Jánosköre, Nyíregyháza (vez.: Szabóné Sándor Gab-riella); – Orosz Tamás és Ádám, Vác. (2007szeptemberében): a Kossuth Lajos Gimn. Be-szélni nehéz! köre, Sátoraljaújhely (vez.:Forgácsné Pásztor Mária); a Károlyi MihálySzki. Patkós Irma köre, Cegléd (vez.: PaskóIstvánné); a Kazinczy Ferenc ÁI. Beszélni ne-héz! köre, Miskolc (vez.: Dorkó Miklósné); –Gyurkáné Urbán Eszter, Budapest.

D. L.

ÉDES ANYANYELVÜNK 2007/5. 17

Új szavak, kifejezések(47.)

Az új értelmezõ kéziszótárban nem talál-ható szavakból és kifejezésekbõl nem okvet-lenül az elsõ elõfordulásokat szemlézzük. Vár-juk olvasóink észrevételeit is!

dugódíj – (tervezett) budapesti úthaszná-lati díj (Népszabadság, 2007. szept. 17.)

érzelemfelismerõ (érzelemérzékelõ)rendszer – a személyi azonosítást és lelkiálla-potot kimutató új számítógépes (utas-ellenõrzõ) szûrõrendszer (HVG, 2007. aug.25.)

gömböc – az elsõ ismert homogén testmegnevezése, amelynek összesen két – egystabil és egy instabil – egyensúlyi helyzetevan. (Várkonyi Péter és Domokos Gábor talál-mánya.) (Mik vogymuk? címû kiadvány)

guargumi – az élelmiszer állagát megõrzõegyfajta élelmiszeradalék

kólabor – a termõhely jellegzetességeitnélkülözõ tucatbor megnevezése (MagyarNemzet, 2007. szept. 8.)

közérthetõ közigazgatás – az elektronikusügyintézés kiterjesztését célzó program meg-nevezése

kritikus tömeg – tudományos fogalom:egy adott embercsoportban a mennyisé-gi-minõségi változást elõidézõ létszám.(Újabban a környezetvédõ mozgalmak egyikkulcskifejezése. Pl. „A Critical Mass Budapestalkalmi kerékpáros felvonulásnak indult2004-ben…”) A critical mass magyar fordí-tása. (Népszabadság, 2007. szept. 24.)

nonprofit gazdasági társaság – a köz-hasznú társaság (kht.) helyére lépõ új gazdál-kodási forma

ösztönzõ út – utazással összekötött válla-lati, közösségi csapatépítõ tréning. (Az angolincentive tour sikeres fordítása.) (Népszabad-ság, 2007. szept. 11.)

partirúd – hajlékony, világító mûanyag rúd(amellyel pl. diszkóba járnak a fiatalok)

szociális szövetkezet – a 2006. évi szö-vetkezeti törvényben meghatározottak alapjána leszakadó rétegek helyzetének javítását cél-zó vállalkozás

telefonmunkás – telefonos ügyfélszolgá-lati dolgozó (a call-center-munkatárs magyarmegfelelõje). (Népszabadság, 2007. szept.17.)

A rovat 1998–2005. között megjelentanyagát teljes egészében tartalmazza a követ-kezõ kötet: Jelentés a magyar nyelvrõl(2000–2005). Szerk.: Balázs Géza. Akadémi-ai Kiadó, Budapest, 2005.

B. G.balazsge@due.hu

2007. szeptember 25-én a svájciDübendorfban elhunyt dr. Vezenyi-Prince Pal(Vezényi Pál), az Édes Anyanyelvünknek szin-te a kezdetektõl, a 80-as évek elejétõl munka-társa, szorgalmas cikkírója. Emlékét megõriz-zük.

*

A XXXVIII. Szenczi Molnár Albert Napokrendezvénysorozatára 2007. október 5. és no-vember 18. között került sor a Csemadok szer-vezésében Szene, Réte és Jóka helységekben.

*

Szarvas Gábor Nyelvmûvelõ Napok,2007. A vajdasági Adán 2007. október 12–14.között megrendezett nyelvmûvelõ napok fõgondolata a magyar nyelv a világhálón volt. En-nek szentelték a magyar nyelvet bemutató hon-lapokról szóló kiállítást, valamint a tudományostanácskozást. Ez utóbbin Prószéky Gábor, HódiSándor, Balázs Géza, Hajnal Jenõ, Kiss Gáborés Láncz Irén adott elõ.

*

Az év magyar nyelvõre, 2007. A MagyarNyelvstratégiai Kutatócsoport és a MagyarNyelvi Szolgáltató Iroda által alapított Az év ma-gyar nyelvõre kitüntetést elsõ ízben a vajdaságiAdán kapta meg Szûts László nyelvész – 70.születésnapjához kapcsolódva – az adai nyelv-mûvelõ napokhoz nyújtott szakmai segítségé-ért. A háború nehéz éveiben õ volt az egyetlenmagyarországi nyelvész, aki folyamatosan ellá-togatott a rendezvényre. A kitüntetést a SzarvasGábor Nyelvmûvelõ Napok záróakkordjaként

Balázs Géza és Hódi Éva nyújtotta át 2007. ok-tóber 13-án Adán, a képviselõtestület tanács-termében.

*

A IV. budapesti szótárnap rendezvényét2007. október 17-én tartották Budapesten aKárolyi Palotában. Emlékezés hangzott elOrszágh Lászlóról születésének 100. évforduló-ján, és kiadták a Kiváló Magyar Szótár díjakat (ekitüntetésben a Magyar értelmezõ kéziszótárátdolgozott kiadása és A magyar nyelv nagy-szótárának I–II. kötete részesült). Másnap Sze-geden is tartottak szótárnapot.

*

Mintegy ötven szemiotikai, irodalomelméle-ti, nyelvészeti, filozófiai stb. elõadás hangzott elaz 5. Semiotica Agriensis konferencián, ame-lyet a Magyar Szemiotikai Társaság és azEszterházy Károly Fõiskola KommunikációsTanszéke szervezett Egerben 2007. október19–21. között.

*

2007. október 19–21. között rendezték megSátoraljaújhelyen az „Édes anyanyelvünk”nyelvhasználati verseny 35. országos döntõjét.

*

Berecz András ének- és mesemondó, nép-rajzi gyûjtõ, mûfordító ötvenéves születésnapjátünnepelték barátai 2007. október 28-án a Mû-vészetek Palotájában.

*

2007. október 29-én ülést tartott az MTAAnyanyelvünk Európában Elnöki Bizottsága.Bõsze Péter, az orvostudomány doktora Az or-vosi nyelv helyzete és a teendõk, Kiss Jenõakadémikus pedig A tudományok nyelve és azértelmiségi elit címmel tartott elõadást.

2007. december 13. Az én cégérem pályá-zat eredményhirdetése és díjátadása (Kereske-delmi és Vendéglátóipari Múzeum)

2008. február 15. Balassi-nap (Balassa-gyarmat)

2008. február 22–24. Implom József helyes-írási verseny, Gyula

2008. április 3–5. Alkalmazott NyelvészetiKonferencia

2008. április 17. Nyelv–kultúra fórum (Buda-pest, Magyar Nyelvstratégiai Kutatócsoport)

2008. április A magyar nyelv hete (országosmegnyitó)

2008. április 20–21. A szép magyar nyelv,beszéd versenye, 36. országos döntõ (Nyu-gat-magyarországi Egyetem, Szombathely)

2008. április 25–26. Nagy J. Béla országoshelyesírási verseny (EKF, Eger)

2008. május 31. Simonyi Zsigmond helyes-írási verseny (Budapest, ELTE)

2008. június 19. Szarvas Gábor Nap, nyel-vészeti könyvbemutató az MTA-n (Budapest,Szarvas Gábor Asztaltársaság)

Balázs Géza és H. Varga Gyula szerk.: Sze-miotika és tipológia. A komplex jelek kutatása.Magyar Szemiotikai Társaság, Budapest, Líce-um Kiadó, Eger, 2007.

Bárdosi Vilmos és Szabó Dávid fõszerk.:Francia–magyar kéziszótár (és CD). AkadémiaiKiadó, Budapest, 2007.

Bartha Csilla szerk.: Cigány nyelvek és kö-zösségek a Kárpát-medencében. Nemzeti Tan-könyvkiadó, Budapest, 2007.

Fordítástudomány 17. (2007/1.)Gazda István és Stemler Ágnes szerk.: Pan-

nóniai Féniksz, avagy hamvából fel-támadottmagyar nyelv. Elsõ nyomtatott tudományoskönyveink. (16–19. század.) Országos Széché-nyi Könyvtár, Magyar Tudományos Akadémia,Budapest, 2005.

Hódi Éva szerk.: Szarvas Gábor Nyelvmû-velõ Napok, Ada, 2006. Szarvas Gábor Nyelv-mûvelõ Egyesület, Ada, 2007.

Hódi Sándor: Mi fán terem a nemzetstraté-gia? Széchenyi István Stratégiakutató és Fej-lesztési Intézet, Vajdasági Magyar MûvelõdésiIntézet, Tóthfalu–Zenta, 2007.

Kováts Dániel szerk.: A nyelv legféltõbb kin-csünk. Az „Édes anyanyelvünk” verseny 35éve. Sátoraljaújhely Város Önkormányzata,Sátoraljaújhely, 2007.

Magyar Nyelvjárások XLIV. Szerk.:Hoffmann István, Kis Tamás, Nyirkos István.Debrecen, 2006.

Nyelvünk és Kultúránk 2007/3.Papp Richárd szerk.: Délvidék/Vajdaság.

Társadalomtudományi tanulmányok. VajdaságiMagyar Mûvelõdési Egyesület, Zenta, 2007.

Lapunk folyamatosan hírt ad a szerkesztõ-ségbe érkezõ hírekrõl, rendezvényekrõl, kiad-ványokról (balazsge@due.hu).

18 ÉDES ANYANYELVÜNK 2007/5.

P O N T O Z ÓMindenekelõtt a 2007. évi 3. számunkban közölt rejtvények

megfejtését tesszük közzé.I. Hat verscím. 1. Sirató. 2. Pipacs. 3. Január. 4. Péntek. 5.

Arckép. 6. Gyökér. Az átlóban olvasható foglalkozásnév: sin-tér.

II. Rejtõzködõ növények. 1. Málna. 2. Kankalin. 3. Mandula.4. Eper. 5. Bodza. 6. Szeder. 7. Szarkaláb. 8. Kamilla. 9. Pipitér.10. Menta.

III. Nyolcszor nyolc. 1. Állomány. 2. Trecento. 3. Kondíció.4. Batyubál. 5. Dicséret. 6. Fültükör. 7. Klastrom. 8. Nyomaték.A költõ az 1907. május 17-én született Dsida Jenõ. A két vers-cím pedig: Árnyékok; Nocturno.

IV. Kancsalító. 1. Kövér, kavar, kever, kivár, kiver, kõvár. (Amegfejtõk közül többen a hájas szóból indultak ki, s majdnemígy is eleget tettek a feltételeknek: hajas, hajós, héjas, híjas.) 2.Olló, allé, álló, ellõ, illó, illõ, üllõ. (Itt pedig született is kétolyan megfejtés, amelyet elfogadtunk: kasza, késze ’pénztárca,dohányzacskó a tájnyelvben’, kisze, kiszí, kósza, kúszó, kusza,valamint szike ’sebészkés’, szaké ’rizspálinka’, szaki, széki, szõ-ke, szökõ, szuka. Mindkettõ nyelvünk csodálatos gazdagságátszemlélteti.) 3. Vírus, varas, váras, város, veres, verés, véres,vörös. 4. Térül, tarol, tárol, tárul, terel, terül, torol, töröl, turul;valamint többletként: Tirol.

V. Füst Milán a nyelvrõl. Oh jól vigyázz, mert anyád nyelvétbízták rád a századok / S azt meg kell védened.

Azok közül a megfejtõink közül, akik megszerezték a sorso-lásban való részvételhez szükséges 75 pontot, a következõk ré-szesülnek könyvjutalomban: Bozsogi Judit, Székesfehérvár,Kelemen Béla u. 1. (8000); Danka Margit, Budapest, KossuthLajos u. 2/d (1053); Fekete Zsuzsanna, Kiskunfélegyháza,Darvas József tér 5. I. 8. (6100); Gergely Gyuláné, Kemecse,Rákóczi u. 57. (4501); Kovács Lea, Sárospatak, Comenius u.24. II. 1. (3950); Laczkóné Kiss Beatrix, Eger, Váci M. u. 60.(3300); Lakos Gábor, Budapest, Szerb Antal u. 1/a (1021);Melykó Róbert, Hatvan, Zrínyi u. 10. (3000); Rónaky Edit,Pécs, Hargita u. 8/A (7623); Vassné Szili Anikó, Sásd, Mária u.12. (7370). A felsorolt megfejtõk nyereménye a Kövesdy Zsu-zsa által szerkesztett, Kedves hallgatóim! címû, a Kossuth rá-dió Édes anyanyelvünk mûsorának elõadásaiból összeállítottkönyv, amelyet a Tinta Könyvkiadó jelentetett meg. Akár em-lékkönyvnek is tekinthetõ, mivel az éppen ötvenöt év óta he-tenként jelentkezõ mûsor ez év októbere óta már nem hallhatóa Magyar Rádióban. Gratulálunk a nyerteseknek!

A Pontozó új feladataiI. Csak egy betû! Hét meghatározáspárt közlünk. Olvasóink

megfejtése akkor helyes, ha a meghatározáspárok elsõ tagjáraadott megoldásuk az elején egy további betûvel megtoldvamindjárt válasz a meghatározáspár második tagjára is! A pót-lólag beírt betûkbõl egy huszadik századi, a második világhá-ború végén elhunyt írónk családneve olvasható ki. A helyesmegfejtésért meghatározáspáronként 2–2 pont, az író nevéérttovábbi 4 pont jár, összesen tehát 18.

1. Nevezetes hajóhad – Halom (gabona)2. Ránc – Okozat3. Vágyakozó – Ágynemû4. Romlott (étel) – Több mint valószínûtlen5. A fejben is van – Nem egy- vagy kétnyári6. Pihen – Elbújik7. Aljasság – Valóság

II. Kancsalító szókapcsolatok. Tíz meghatározást adunk.Megfejtõink feladata az, hogy mindegyik meghatározást egy

olyan három szóból álló szókapcsolattal fejezzék ki, amelybena szavak mássalhangzói ugyanazok, sõt helyükön is maradnak,a magánhangzók azonban tetszés szerint kicserélhetõk másmagánhangzókra. Szemléltetésül, íme, egy példa, a megoldás-sal együtt: Meztelen Piroska bírósági tárgyalása: Põre Piri pe-re. Ennyi „elõzetes” után olvasóink már remélhetõleg megbir-kóznak e csöppet sem könnyû feladattal. Megéri, ugyanismindegyik helyes megfejtés 3 pontot ér, összesen tehát 30 pon-tot lehet velük szerezni!

1. Szélhámos kajla mesterkedése:2. Cseles csónakos rávezet:3. Kese mesterember bútordarabja:4. Rigai üzletben kapható favágószerszám:5. Jó kedélyû, õszes halántékú szakmunkás:6. Zárszerkezet féleszût lebilincsel:7. Elõkelõ miskárolt kos taksája:8. Díszes lovaskocsin járó, szélhámoskodó húsiparos:9. Élõsködõktõl gyötört, botrányokat okozó táncmulatsági

fõszereplõ:10. Zalai helységben (8771) felcsendülõ elképzelhetõ

kacagás:

III. Nyolcszor nyolc. Megfejtõink feladata a vízszintes so-rok kitöltése. Ha ez hibátlanul sikerült, akkor az ábra bal felsõsarkától kiindulva átlósan a jobb alsó sarokig egy 125 éve el-hunyt nagy költõnk egyik versének címére ismerhetnek. Ha ez-után ügyesen átrendezik a sorokat, ugyanebben az átlóban aköltõ egy másik verses mûvének címére is rátalálhatnak. Mi akét mû címe, és ki az alkotójuk? Mindegyik helyes válaszért 6pont jár, a hibátlan megfejtés tehát 18 pontot ér.

IV. Vasy Géza a nyelvrõl. Mai rejtvényünk fõ soraiban a Ma-gyar Írószövetség idén megválasztott elnökének, Vasy Gézairodalomtörténésznek egy nyelvünkkel kapcsolatos megállapí-tását idézzük. Ezt tessék beküldeni! Megfejtése 25 pont.

Az e számunkban közzétett fejtörõk együttes értéke kilenc-venegy pont, de már hetven pont is elég ahhoz, hogy valakirészt vehessen a sorsolásban, és egy értékes könyv nyertese le-hessen. Könyvjutalomban tízen részesülnek. A Pontozó rejtvé-nyeinek megoldását 2008. február 1-jéig kell beküldeni cí-münkre: Édes Anyanyelvünk, Pontozó, 1364 Budapest, Pf.122.

Minden rejtvénykedvelõ olvasónak sikeres megfejtést éshozzá jó szórakozást kívánnak – a Pontozó gazdájával, GrétsyLászlóval együtt – a feladványok készítõi:

Bencze Imre (II.), Harmati Gizella (III.),Láng Miklós (I.), Schmidt János (IV.)

1. Meggyõzõdés mellettikitartás

2. Konyhai tûzhely

3. Bûnüggyel kapcsolatoselõtag

4. Csekklap

5. Békés megyei település6. Útburkolat készítése-

kor használt gép7. Önkívület, elragadta-

tás8. Gabonanövényen élõs-

ködõ gomba

ÉDES ANYANYELVÜNK 2007/5. 19

SZOROS KAPCSOLAT

VÍZSZINTES: 2. Vasy Géza megállapításának kezdete. 14. Esztendei. 15.Nem teljesítmény, hanem idõegység alapján fizetik. 16. Deciliter, röv. 17.Árbockosár, elõdeink szavával. 19. Palatínus. 20. Ragadozó madár. 21. Atölgy rokona. 23. Nem ritka az ilyen szakáll! 24. Üzlet bejárata! 25. Folyó, defa része is lehet. 27. Egy ... fehér lovon; Palásthy György rendezte film. 29.Csípõs gúny. 33. Az alapszófajok egyike. 34. Görög eredetû nõi név. 35. Azelsõ gazdasági gépgyárunk volt, röv. 37. Ópapa párja! 38. Tûzhely sütõje, táj-szóval. 39. Tompa, rosszul vágó. 41. Régi Akadémiai Levéltár, röv. 42. Fegy-verbillentyût meghúz. 44. Dél-svédországi kikötõváros (ALEM). 45. Kopol-tyús állat. 46. A Rába ETO volt labdarúgója, ma edzõ (Róbert). 49.Fûrészáru-lerakat. 51. Nagy Konstantin szülõhelyérõl való. 52. Kémény szé-lei! 53. Forrasztófém. 54. Szabad, lehet, latin szóval. 56. Volt válogatott kézi-labdázó, ma sportvezetõ (Ambrus). 58. A szív felõli oldal. 60. Pontokból ésvonalakból álló ábécé. 62. Dinnyén lyukat vág. 64. Bajnokok Ligája, röv. 65.Érdemi, lényegi. 67. Rövidítés tehervagonok oldalán.

FÜGGÕLEGES: 1. A megállapítás második része. 2. Üdv, római! 3. Ba-konyi város, Reguly Antal szülõhelye. 4. Koltai ...; színmûvész, rendezõ. 5.Arany, franciául. 6. Cselgáncsfokozat. 7. Régi magyar férfinév. 8. Bõ nedvû(gyümölcs). 9. Ajka közeli település. 10. Bátorkodik. 11. Plüssdarab! 12. AdyEndre egyik álneve. 13. Verset végigmond. 18. Mûvészi igényû tanulmány.20. Tiszta nemesfém. 22. Héber eredetû nõi név. 24. Taktus. 26. Kecses moz-gású egzotikus kérõdzõ. 28. Piperemárka. 30. Díjért zajló ókori verseny. 31.Fantom. 32. A megállapítás negyedik, befejezõ része. 36. Az elsõ amerikaiûrhajós, aki megkerülte a Földet (John). 38. A megállapítás harmadik ré-sze. 39. Ennivaló. 40. Villámposta. 43. Hírt küld. 45. ... Szelasszié; etióp né-gus volt. 47. A haladást segítõ átalakítás, változtatás. 48. Táj Somogy és Ba-ranya határán. 50. Sakkjátszma. 55. Speciális tudományterület. 57. Nyersse-lyem. 59. Angol világos sör. 60. ... West; néhai amerikai színésznõ. 61. Becé-zett Elemér. 63. Német határozatlan névelõ. 65. A tallium vegyjele. 66. Mel-léknév, röv.

Schmidt János

„Megvetõ” dolgokNyelvünk rendkívül gazdag

képzõrendszere lehetõvé teszi,hogy gondolatainkat árnyaltan,ugyanakkor tömören fogalmaz-hassuk meg. Pontatlanságból, fe-lületességbõl a diákok gyakranösszekeverik vagy feleslegesenhasználják a képzõket. A tanárilyenkor szinte „rejtvényfejtõ" mun-kára kényszerül, hogy kibogozza:mit is akart a tanuló mondani.

Mindenki szánalmasan nézAntigonéra. (Helyesen: szánakoz-va)

Candide és társai sok hánytatá-son esnek át. (hányattatáson)

Júlia ruhájának illata és tapinta-ta finom. (tapintása)

A Boldogságban a költõ tavasziképet ír le, apró mozdulatokkal.(mozzanatokkal)

„Nékem már a rét hímtelen” – ír-ja Csokonai. (hímetlen)

A jobbágyok csak a termés egybizonyos hányadékát kapják meg.(hányadát)

A Tragédia az egész emberség-rõl szól. (emberiségrõl)

Michelangelo a falanszterbenalattomos munkát végez: széklá-bakat farag. (alantas)

Julien Sorel bûnös, megvetõdolgokat is cselekszik. (megveten-dõ)

Az országgyûlés kimondja aHabsburg-ház és trón fosztogatá-sát. (trónfosztását)

Petõfi versébõl kitûnik sorsávalvaló elégtelensége. (elégedetlen-sége)

A Húsvét elõtt címû vers végénBabits teljesen más hangulatot ütmeg. (hangot)

Az emberek nem tanulnak sem-mi újat, csak régi ismereteikre ha-gyatékoznak. (hagyatkoznak)

A kezdetleges sikertelenségután végre összegyûlik a hét kraj-cár. (kezdeti)

Kis János egy nélkülözhetõ kis-ember. (nélkülözõ)

Ady éjszakáit különbözõ mula-tozókban tölti. (mulatókban)

József Attila visszaemlékszik aszeretett nõ minden mozzanatára.(mozdulatára)

A cápa mélyvizû ragadozó.(mélyvízi, mélytengeri)

Tót úr és az õrnagy között ma-gaslati különbség van, ezért Tót-nak össze kell magát húznia. (ma-gassági)

S. Varjú Anna

20 ÉDES ANYANYELVÜNK 2007/5.

Meglehet, napjainkban gyakoribb is, fontosabb is a részvény, mint a részvét, de„részvénytáviratot” még államfõk sem küldhetnek. E korjelzõ sajtóhiba egyinternetes hírportálon található. (B. G.)

Vegyész Alit népirtásért ítélték halál-ra. Ez nem emberiesség, hanem emberiségelleni bûntett! (B. G.)

„A törlesztõrészleteket sokalljuk, az l betûk számát azonban keveselljük” – írtakísérõlevelében a példa beküldõje, Béres Attila István kazincbarcikai olvasónk.Egyetértünk!

A kérdés most csak az, hogy ingyenes ebé-det visznek-e házhoz (és mennyiért), avagya házhoz szállítása ingyenes-e az ebédnek(ingyenes ebéd-házhozszállítás). (B. G.)

Ha nyelvbarát is, akkor: ergonomikus! (B. G.)

Háromszobás lakásban 1 fõt megtalálni nem olyan nehéz, de ha a hirdetésfeladója egyedül nem boldogul, szívesen segítünk – írja Miklós Józsefné olva-sónk, aki a Komáromi Hirdetõ ez évi 4. számában bukkant e hirdetésre.

A Magyar Hírlap 2007. július 6-i számából. A beküldõ,Wagner Alfréd olvasónk kommentárja: „Csak röviden,hogy elférjen a cikk!”

Csak ne legyen hagydelhagyd! (Beküldte: Holczer József kollégánk, szerzõ-társunk.)

NYELVÉSZ-LELETEK, NYELV-ÉSZLELETEK