anyanyelvünk Édes - anyanyelvápolók...

ÉdesAnyanyelvünkAnyanyelvünk

A TARTALOMBÓL:

Baksa Péter:A 2001. évi XCVI. törvény

a valóságban

F

Fazekas Beáta:Az idegenszerûség Cora

F

Kemény Gábor:Bacon szalonna akempingtáborban?

F

Grétsy László–Deme László:

Nyelvmûvelésünkjelenérõl és jövõjérõl

F

Balázs Géza:Az adóívek nyelvezete

F

Szalay Dániel:Deák Ferenc és a

webmetszõ

F

Minya Károly:Sztriptíz a rendelõben

F

Zábó Gyula:Éneklõ szótár

F

És: nyelvi játékok,keresztrejtvény,nyelvész-leletek

XXVI. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2004. ÁPRILIS ÁRA: 120 FORINT

ANYAGSzily Kálmánnak A magyar nyelvújítás szótára címû munkája anyag sza-

vunkat Baróti Szabó Dávid „Kisded Szó-tár”-ából adatolja. Keletkezésénekalapja két latin szó: a mater és a materia. Mivel az elõbbinek a jelentése’anya’, az utóbbit anyai dolog-nak fordították, és a két szó összerántásávalhozták létre az anyag fõnevet. Kosztolányi is említi egyik nyelvmûvelõ cikké-ben ezt a nyelvújítási szót, s úgy értelmezi, hogy Baróti Szabó Dávid „az anyamellé egyszerûen egy g betût ragasztott (Kosztolányi: Ábécé a nyelvrõl és alélekrõl).

Érdemes szemügyre vennünk a szó jelentéseit. Értelmezõ kéziszótárunk ré-gebbi kiadása szerint az anyag 1. jelentése filozófiai jellegû: „A tudatunktólfüggetlenül létezõ objektív valóság.” Ez aztán kiegészül a tudományos nyel-vekben használt jelentéssel: „Ez mint a természettudományos kutatás tárgya.”Lehet, hogy többen emlékeznek még a dialektikus materializmus egyik dog-májára, mely szerint nincs más semmi, csak az örökké mozgó, változó anyag.Talán a lenini meghatározás is felrémlik bennük. Valahogy így: az anyag filo-zófiai kategória, amely a tudatunktól függetlenül létezõ objektív valóság meg-jelölésére szolgál. Persze a definíció ennél lényegesen hosszabb, de ma márnemigen tudnám szóról szóra idézni. Hogy ez a felfogás az örök mozgatóról,az irányítóról nem szólt, nem vett tudomást, az már más kérdés, s a filozófiatárgykörébe tartozik. Többet nem is érdemes róla szólni. Inkább a címben je-lölt szó egyéb jelentéseit és az azokkal kapcsolatos nyelvhasználatot vegyükszemügyre.

Értelmezõ kéziszótárunk 2. jelentése szorosan kapcsolódik az elsõhöz, hi-szen ama bizonyos objektív valóság megjelenését említi, kifejtve azt, hogy tu-lajdonképpen az az anyag, „amibõl valami van”. A 3. jelentés valamely gyûjte-mény tárgyainak összességeként értelmezi, míg a 4. a szellemi alkotások alap-ját alkotó ismeretek összességét érti rajta. Az iskolai és katonai nyelvezethasználja az emberanyag összetételt, s ezt szótárunk a bizalmas stílus szavá-nak minõsíti.

Ehhez a szóhasználathoz kapcsolódik az a meglepõ mondat, amely a rádióegyik mûsorában hangzott el. Így: „A gyógyítás a hozott anyagtól is függ.”Mint a rádióadásból kiderült, a nyilatkozó ezen azt értette, hogy jelentõs mér-tékben meghatározza a gyógyítás, illetve a gyógyulás eredményességét az azállapot, ahogy a beteg a kórházba kerül. A hozott anyag tehát maga a beteg.Valószínûleg azért hozott, mert annyira súlyos a betegsége, hogy nem tudegyedül bemenni a kórházba. Én úgy vélem, hogy ez a jelzõs szerkezet joggalvált ki nemtetszést, hiszen ezen értelmezés szerint egyes egészségügyi intéz-mények az embert egyszerûen anyag-nak tekintik. Úgy, ahogy a kisiparban acipészek a bõrt, a szabók meg a szövetet. Én ugyanis mostanáig úgy tudtam,hogy hozott anyag-ról akkor beszélünk, ha a megrendelõ maga vásárolja mega cipõnek, ruhának valót, amibõl aztán a mester lábbelit vagy öltönyt készít.

Lehet, hogy a rádióban nyilatkozó nem sértõ szándékkal használta ezt a ki-fejezést, mégis szóvá kell tennünk, mert szavait úgy is lehetett érteni, minthaaz elesett ember, a beteg csupán a kórház „iparosainak” munkalehetõségetkínáló tárgy lenne. Ezt a szemléletet pedig okvetlenül vissza kell utasítanunk!

Dóra Zoltán

2 ÉDES ANYANYELVÜNK 2004/2.

TARTALOM

Dóra Zoltán: Anyag . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1Anyanyelv-oktatási napok továbbképzésként. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2Baksa Péter: A 2001. évi XCVI. törvény a valóságban . . . . . . . . . . . . . . 3Fazekas Beáta: Az idegenszerûség Cora . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4Kemény Gábor: Nyelvi mozaik . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5Grétsy László–Deme László: Nyelvmûvelésünk jelenérõl és jövõjérõl –három tételben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6Bán Ervin: Megalázó-e kezét csókolom-mal köszönni? . . . . . . . . . . . . . 8Balázs Géza: Az adóívek nyelvezete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9Balaskó Eszter: Gyermekkori szavaim . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9Brauch Magda: Összecserélt alakpárok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10Bajdó Bettina: Mobilszerelem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10Szalay Dániel: Deák Ferenc és a webmetszõ. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11Sz. D.: Hacker, cracker. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11Minya Károly: Sztriptíz a rendelõben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11Buvári Márta: Szálkák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12Sz. Györffy Sarolta: Tûnõdés szakemberekrõl, szakképzettségrõl . . . . 12Bartosiewicz László: Egyik kutya, másik eb . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13Holczer József: Lemegy másba is! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13Maróti István: Széchenyi István küzdelme anyanyelvünk védelméért . . 14Minya Károly: Tizedes tört vagy tizedestört? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14Zábó Gyula: Éneklõ szótár . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15Wacha Balázs: Nem akarom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15Gyárfás Endre: Bratyizás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15Komoróczy György: Demokrácia és magyar nyelvhasználat . . . . . . . . 16Bozsik Gabriella: Országos döntõ az egri fõiskolán. . . . . . . . . . . . . . . . 16Pittmanné Mikó Ildikó: Na mondd! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16Új szavak, kifejezések (29.) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17Hírek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17Közlemény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17Szerkesztõségünkbe beérkezett nyelvészeti kiadványok . . . . . . . . . . . . 17Pontozó. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18Láng Miklós: Hol az olvasószerkesztõ? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19Nyelvész-leletek, nyelv-észleletek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20

ÉDES ANYANYELVÜNK

Az Anyanyelvápolók Szövetségénekévente ötször – februárban, áprilisban,júniusban, októberben és decemberben –megjelenõ folyóirata

Megjelenika Magyar Tudományos AkadémiaMagyar Nyelvi Bizottságánakés a Magyar NyelvtudományiTársaságnak a támogatásával.

Kiadja:az Anyanyelvápolók Szövetsége

Felelõs szerkesztõ és kiadó:Grétsy László

A szerkesztôség tagjai:Balázs Géza, Kemény Gábor,Maróti István

A szerkesztôség címe:1075 Budapest, Kazinczy u. 23–27.Telefon: 461-4500

Postacím: 1364 Budapest, Pf. 122.Honlap: www.civilporta.hu/anyanyelvVillámposta:[email protected]

Terjeszti:a Magyar Posta Rt. ÜLK,a Magyar Lapterjesztõ Rt.,a Könyvtárellátó Kht. és más terjesztõk.

Elõfizethetõbármelyik hírlapkézbesítõ hivatalban,valamint közvetlenül vagy postautalványon aMagyar Posta Rt. ÜLK ügyfélszolgálatánál,Bp. VIII., Orczy tér 1. (ir.-szám: 1849), posta-cím: Magyar Posta ÜLK, 1900 Budapest.Ára: 120 Ft.A terjesztéssel kapcsolatos reklamációk:Hírlap Vevõszolgálat;ingyenes hívószám: 06 80 444-444Az Anyanyelvápolók Szövetségének tagjai alapot a tagdíj fejében illetménylapként kapják.Belépési nyilatkozat kérhetõ:Anyanyelvápolók Szövetsége,1126 Budapest, Szoboszlai u. 2–4.Telefon: 355-5590

Az Édes Anyanyelvünkszerkesztõbizottsága:Balázs Géza, Bencédy József,Deme László (a szerkesztõbizottság elnöke),Fábián Pál, Grétsy László,Kemény Gábor, Maróti István

Lapunk kiadásátaz EGIS Gyógyszergyár Rt.,

az OktatásiMinisztérium,

a Nemzeti KulturálisÖrökségMinisztériuma,

valamint

a Nemzeti KulturálisAlapprogramsegíti.

ISSN 0139-0457 (nyomtatott)ISSN 1588-0311 (online)

Nyomdai elõkészítés: OPTICULT Bt.Telefon: 301-4927, 06 20 473-4084

Nyomás: ETO Print Nyomdaipari Kft.Felelõs vezetõ: Balogh Mihály

Anyanyelv-oktatási napoktovábbképzésként

Az Anyanyelvápolók Szövetsége a Magyar Nyelvtudományi Tár-sasággal és az Eszterházy Károly Fõiskola Magyar NyelvészetiTanszékével közösen 2004. július 5–8. között Egerben megrendezi30 órás akkreditált továbbképzési programját általános és középis-kolai magyartanárok számára. Jeles nyelvészek, módszertani szak-emberek adnak elméleti és gyakorlati útmutatót az anyanyelv-pe-dagógia, a leíró nyelvtan, a retorika és a stilisztika területérõl.

Költségek: 25 000 Ft részvételi díj, 14 000 Ft szállás és étkezés.

A jelentkezéseket április 30-ig várjuk. Kérjük, közöljék a résztve-võ nevét, levelezési (e-mail-) címét, telefonszámát, valamint iskolá-jának nevét és címét.

Bõvebb felvilágosítás: Eszterházy Károly Fõiskola Magyar Nyel-vészeti Tanszék, Zimányi Árpád tanszékvezetõ; 3301 Eger, Pf. 43.Tel.: (36) 520-476. E-mail: [email protected]

ÉDES ANYANYELVÜNK 2004/2. 3

A 2001. évi XCVI. törvény a valóságban2003 decemberében a Megyei Fogyasztóvédelmi Ta-

nács felkérésére elõadást tartottam kereskedelmi vállalko-zóknak a 2003. január 1-jétõl hatályos, az üzletfeliratok,egyes közérdekû közlemények magyar nyelvû közzététe-lérõl hozott törvényrõl.

Felkészülésemkor aggállyal töltött el, mennyire lehetekkonkrét, mennyiben igazolhatom megállapításaimat pél-dákkal. Megnevezhetek-e üzleteket, cégeket, hiszen aszemélyiségi jogokat valami mítosz lengi körül.

Általánosságokban beszélni, paragrafusokat citálniazonban nem láttam értelmét, ezért az adott helyzetbõl, avalóságból indultam ki. Évek óta gyûjtöm az anyagot. Astatisztikailag is alátámasztható helyzetértékelés kedvéértmost külön is kiválasztottam egy forgalmas utca és egy be-vásárlóközpont kereskedelmi hálózatát.

A helyzetElsõ kérdésem ez volt: Tapasztalható-e változás a tör-

vény hatálybalépése óta?Egyértelmûen megállapítható, hogy egyes üzletek tulaj-

donosai eleget tettek a törvénynek. Pl. az eddig csakHUMANIC NEW’S cégtáblából HUMANIC CIPÕBOLT ésHUMANIC RUHÁZAT NEW’S lett. A MOON LIGHT BOXegyben HOLDFÉNY AJÁNDÉKBOLT. Lehetne több példátis sorolni.

Mások csak részben tettek eleget a szabályozásnak,ugyanis a magyar nyelvû tájékoztatót apró betûkkel írták.Pl. a MADISON BAROSS CENTER üvegén lent olvashatóapró betûkkel: Nõidivatáru (sic!) vagy a WESTEL cégtáblá-ján szintén kisebb betûkkel: Modern Távközlési Szaküzlet.

Több üzlet feliratában maradt a teljesen idegen meg-nevezés, semmiféle magyar nyelvû tájékoztatás nincs.

Statisztikailag: a forgalmas utca spontán kiválasztott 28üzletébõl 19, vagyis 68% felirata felel meg a törvénynek,részben 5 (18%), 4 egyáltalán nem (14%). A bevásárlóköz-pontban a 42 üzletbõl 29 (69%) érvényesíti a törvényt, 1részben (0,5%), 12 egyáltalán nem (28,5%). Az együtte-sen 70 üzletbõl 50 (72%) idegen vagy idegen hangzásúnevet visel.

Kedvezõek-e vagy sem ezek az arányok?Foglalkozni mindenképpen azokkal kell(ene), amelyek

nem váltják valóra a törvény elõírásait. Elegendõ-e a Jó-zsef Attila-i „jó szóval oktasd” módszerét alkalmazni, vagya bírságolás szigorával kell élni?

Gyarapodó magyar feliratokA következõ példákat már az egész város területérõl

gyûjtöttem.Az utóbbi idõben mintha – nagyon enyhén – gyarapod-

nának a magyar elnevezések, tájékoztatások. Az ilyenek:TÛZVIRÁG NÕI DIVATÁRU (hirdetésben: „divat, ami tûz-be hoz” szlogennel), TOPÁZ ZÁLOGHÁZ ÉS ÉKSZERÜZ-LET, HOLDKÕ ÉKSZERÜZLET, GÁLA ESKÜVÕI RUHA-SZALON. Talán díjazásra is érdemes volna a JANI-CSALIHORGÁSZBOLT ezzel a vevõcsalogató rigmussal:

„Botot, orsót, kelléket csakis nálunk vegyenek.Kukac, pondró, egyebek, na én ide bemegyek.”

Külön lehetne szólni az éttermekrõl, sörözõkrõl, kisven-déglõkrõl; a CAFÉ ROYAL ÉTTEREM SÖRÖZÕ típus mel-lett többségben vannak a magyar elnevezések.

Mintha elfelejtettük volna a bolt, üzlet, mûhely, áruház,ház, áruda, üzletház, kereskedés, szaküzlet stb. szavakat;helyettük butikok, diszkontok (eredeti jelentésüket elfeled-ve), galériák, szalonok, centrumok, centerek, bárok,shopok, service-ek, szupermarketek, store-ok sorakoznak.Így lehet Konyhastúdió, Cipõcentrum, Military Shop, NikéBoutique, de még Szépségfarm is. Nem beszélve arról,hogy ezeket egyszer magyarosan, másszor idegen erede-

tüknek megfelelõen írják. Nem veszik figyelembe, hogytöbbnyire már magyaros átírással szerepelnek a Magyarhelyesírási szótárban (1999). Ily módon: fitnesz (nem„fittnesz”), aeroszol, akupresszúra, dzsogging, dzse-ki, eszpresszó, szoftver, lézernyomtató, lézerterápia,dízel(olaj), grépfrút, videó (fn., készülék), de videokazetta.

Nyelvhelyességi és helyesírási vétségekElszürkülés a tájékoztatásban: a bõ, a gazdag, a nagy,

a bõséges, változatos stb. választék leszûkült a szélesválaszték jelzõs szerkezetre, az akciós szinte teljesen ki-szorította a kedvezményest, az alkalmit, az olcsót, a le-értékeltet, az alacsony ár megjelölést.

Az utóbbi idõben terjednek a szórendi cserés formák.Pl.: nõi frottírzokni, mintás; kemény ágybetét, steppelt;gyerek kazettás magnó; férfi utcai bakancs; TESCO gaz-daságos, teljes értékû kutyaeledel, csirkehúsos (= mintásnõi frottírzokni, kemény steppelt ágybetét, kazettás gyer-mekmagnó, utcai férfibakancs, ... csirkehúsos kutyaele-del).

Nagyon sok a helyesírási hiba. Vezet a nyitva tartás ésa házhoz szállítás egybeírása, s különösen sok gondotokoz a 3 vagy több tagú, 6 szótagnál hosszabb összetettszavak leírása – feliratokban is, reklámokban is. Pl.: autó-izzó készlet (helyesen: autóizzó-készlet), bõrdíszmû ke-reskedés (bõrdíszmû-kereskedés), fürdõszoba szaküzlet(fürdõszoba-szaküzlet), használt autó értékesítés (hasz-náltautó-értékesítés), testékszer behelyezés (testék-szer-behelyezés), fizetõvendég szolgálat (fizetõven-dég-szolgálat) stb. Olyan egyszerûbb esetekben is hibáz-nak, mint grill csirke (grillcsirke), sertés comb (sertés-comb), jérce saláta (jércesaláta), csirke mell (csirkemell),olíva olaj (olívaolaj).

Felhívtam a hallgatóság figyelmét, hogy különösenügyeljenek a következõ összetételek helyesírására:

– a bolt, üzlet, szaküzlet, diszkont stb. utótagú összeté-telekre; ezeket többnyire egybe- vagy kötõjellel írjuk: cipõ-bolt, lakástextil-szaküzlet, élelmiszerdiszkont stb;

– a mester utótagú foglalkozásnevekre: lakatosmester,mûbútorasztalos-mester;

– az iroda utótagú megnevezésekre: könyvelõiroda, de:házasságközvetítõ iroda;

– a készítõ, tisztító, szerelõ utótagú szavak írásmódjára:paplankészítõ, cipõfelsõrész-készítõ, vízvezeték-szerelõ,folttisztító;

– a kereskedelemben elõforduló férfi, gyermek, leány,leányka, fiú elõtagú szavakat is többnyire egybeírjuk: férfi-fodrász, leánykakerékpár, gyermekcipõ stb.

TanácsokMit tanácsoltam?1. Szerezzék be a Magyar helyesírási szótárt.2. Ha bizonytalanok valaminek a helyesírásában, kérje-

nek tanácsot. A TIT Városi Szervezetén keresztül elérhe-tõk az Anyanyelvápolók Szövetsége gyõri csoportjánaktagjai.

3. Tiszteljék és szeressék a magyar nyelvet.Mit tartok a magunk számára fontosnak?1. A „jó szóval oktasd” módszerének alkalmazását.2. A Polgármesteri Hivatal Közigazgatási Irodájával és a

Megyei Fogyasztóvédelmi Tanáccsal erõsíteni a szakmaikapcsolatot. Az elmúlt évek tapasztalatai jelzik, hogyigénylik ezt. Közüggyé tenni a kérdést.

3. Ajánlatos volna vállalkozóknak és reklámcégeknektanácsadó szótárt kiadni. (Elnézést kérek, ha ilyen van márforgalomban.) Gyûjtött anyagomat szívesen felajánlom.

Baksa Péter


Az idegenszerûség Cora(Idegen nyelvi hatások a reklámban)

Az amerikai angolnak világnyelvként való elterjedésétkétségtelenül segíti az amerikai életforma iránti vonzódás,amelyet a reklámvilág különösen hatásosan gerjeszt. En-nek nagyon sajátos nyelvi tükre az angol szavak és szöve-gek nem angol nyelvû területen való fordítás nélküli al-kalmazása. Lehet azon vitatkozni, hogy ez jó vagy rossz,de szakemberek szerint a reklámok hovatovább nagyobbhatással vannak a nyelvi kultúrára, mint az iskolai oktatás.Móricz Éva írja a reklámnyelvrõl szóló könyvében, hogynémely óvónõ szerint a reklám népszerûbb a gyerekek kö-rében, mint az esti mese. Ezért a reklámnak kötelessége,hogy ne terjesszen káros nyelvi jelenségeket, ne rögzítsentéves nyelvi formákat.

Figyelembe kell azonban venni,hogy a reklámok sajátos zsargonjátigen nehéz kifejezõ magyarsággal,életképes, a szókincsbe belesimulóalakokkal visszaadni. Így születnekmeg az olyan, többnyire tudományos-nak ható kifejezések, mint a szál-mélység, szilanizál, pelenkaultramag,szupratiszta, mélymosóhatás, liposys-tem, csavartasi és társaik. A reklá-mok terjeszthetnek el új szavakat újfogalmak megnevezésére; ilyenek aszárnyasbetét, a mobiltelefon, aze-mail, az internet stb.

Elõször azokat a nemzetközi rek-lámokat vegyük szemügyre – ezek ál-talában a nagy multinacionális cégekszlogenjei –, amelyekben az angolszöveget nem fordították le: AlwaysCoca-Cola (RTL Klub), Pepsi. Askfor more (RTL Klub), Philips. Let’s make things better(TV2), Adidas. Feel the energy (TV2), This is gas (óriás-plakát), Wella. Perfectly you (TV2), Keep in touch.Swatch (óriásplakát), Keep walking. Johnny Walker (RTLKlub), Menthos. The freshmaker (RTL Klub), Fare sport.Oggi. Lotto (óriásplakát), SAMSUNG DIGITall everyone’sinvited (újsághirdetés). Az indok roppant egyszerû: az el-érni kívánt célcsoport az idegen nyelveket beszélõ fiata-lok, hiszen a feliratok, hirdetések a fiataloknak a külföldiáruk (valójában a nyugati életforma) iránti vonzódásáraépítenek. Csakhogy ez az idegenszerûség lassacskán márolyan nagy fokú, hogy a reklám érthetetlenné válik. Arrólnem is beszélve, hogy nemcsak fiatalok vannakhazánkban, hanem idõsebbek is, akiknek zavaró lehet,ha nem értik meg a reklámszövegeket amiatt, hogy nembeszélik az adott nyelvet.

Hiszen ha már itt vannak, és nekünk kínálják termékei-ket, illendõ és célszerû is lenne azzal megtisztelni az adottországot és lakosságát, hogy saját nyelvén intéznek üze-netet hozzá. Ki tudja? A többség bizonyára nem szokna lekedvenc üdítõitaláról vagy cigarettájáról csupán azért,mert az üzenet nem „külföldiül” szól.

Az idegen szavak használata önmagában azonban nemvétség, ha azokat helyesen és jól alkalmazzák. A Reklám-etikai Kódex III. rész, 4. cikkelyének 5. bekezdése azalábbi követelményeket fogalmazza meg a reklámszöve-gekkel kapcsolatban: „A reklám szövege legyen szabatos,feleljen meg a magyar, illetve a használt más nyelv, vala-mint a helyes stílus szabályainak.”

Az idegen szavaknál sokkal nagyobb veszélyt jelente-nek azok az idegenszerûségek, amelyeket az idegennyelvbõl átvett minták alapján próbálnak ráerõltetni amagyar nyelvre. Az elsõ példa: Interspar az Önök hiper-marketje (óriásplakát). Az Interspar-ral természetesensemmi bajunk, hiszen ez egy külföldiek által nálunk üze-meltetett bolthálózat neve, a hipermarket azonban zavarólehet. Persze, itt azt is figyelembe kell venni, hogy a ma-gyar nyelv nem használ szuperlatívuszokat, mint az angol,éppen ezért nem is tudjuk igazán lefordítani.

Ugyanezzel az eljárással él – idegen nyelvû részlet amagyar szövegben – a Westel Távközlési Rt. egyik mobil-

telefon-reklámjában: Domino HappyHours. A te választásod szerint (új-sághirdetés). Sokan azt mondhatjákerre, hogy ez a reklám a fiataloknakszól, hiszen erre utal a tegezõ formais, de itt is csak azt ismételhetjükmeg, ami már elhangzott: nem tudmindenki angolul! És mobiltelefonjasem csak a fiataloknak van, hanem afelnõtt társadalomnak általában, ésszámukra zavaró lehet, hogy a reklámkét nyelven szól hozzájuk egyszerre– arról nem is beszélve, hogy letegeziõket.

Vannak persze olyan reklámszö-vegírók, akik még ezzel sem eléged-nek meg, és még tovább komplikál-ják a már amúgy is értékét vesztettreklámot. A Lay’s chips szövegalko-tói minden bizonnyal nyelvi játék-nak szánták a következõ szöveget:

Cheese Everest. A legcsúcsabb sajtoschips (újsághirde-tés). Hogy a Mount Everest Cheese Everest-re való vál-toztatásával a reklám elérte-e célját, vagyis a nyelvi játékkellõen felkeltette-e az emberek érdeklõdését, azt minden-ki tisztázza magában. Ám ha figyelembe vesszük, hogy atelevíziónézõk között nem feltétlenül csak olyanok van-nak, akik tudják, hogy az angol cheese szó magyarul saj-tot jelent, akkor máris tudjuk a választ: nem. Hiszen ezekaz emberek nem tudják, hogyan lett egy ismert földrajzinévbõl egy másik, ahhoz hasonló név.

Ugyanilyen nyelvi játék lehetett az alapja a következõreklámoknak is: Mc Kiwan’s szendvics (plakát); ÖnreSaab-va! (óriásplakát). Ezekben a reklámokban sem lá-tom értelmét az idegen nyelvi elemnek, fõként ha figye-lembe vesszük, hogy a Saab autómárkát „száb”-nak ejt-jük, nem pedig „szab”-nak. Ha valaki meglátja ezt a hir-detést, nem okvetlenül fogja érteni, vagy csak sokára értimeg, mit is akar valójában mondani a reklámíró, hiszenannak semmi értelme, hogy: „Önre szábva”.

Vannak azonban olyan reklámok is, amelyekben találóa nyelvi játéknak ez a fajtája: Elérkezett a bizalom Cora(óriásplakát). Bár itt is vegyítik a magyar és az idegenszót, mégis találó lehet ez a mondat, mert a Cora névszlogenként funkcionál, és mivel „korá”-nak ejtjük –vagyis hangalaki homonímiával találkozunk –, semminehézség sincs az elolvasásában és a nyelvi játék felfede-zésében.

Fazekas Beáta

Luzsicza Lajos Árpád rajza


NYELVI MOZAIK

Hallgatom a Kossuth rádió déli hír-mûsorát, és egy minisztériumi tisztségvi-selõ nyilatkozatában ez a mondat üti mega fülemet: „Csúnya kifejezéssel élve: nemköltõdnek el...” Hogy mik nem költõdnekel, az most nem lényeges (valami pályá-zati pénzek bizonyára). Nekem az tûntfel, hogy az elköltõdik igét a nyilatkozó„csúnya kifejezésnek” tartja. Ugyan mi-ért?

Egyetemista koromban (ez a múlt szá-zad hatvanas-hetvenes éveinek fordulójá-ra esett) azt tanultam, hogy a magyarban abelsõ szóteremtés fõ eszközévé a szó-összetétel vált, háttérbe szorítva a szókép-zést. Ezt mindenki fájlalta egy kicsit, detudomásul vettük mint nyelvi tényt.

Az utóbbi idõben azonban minthamegváltozott volna ez a tendencia: egy-re-másra bukkannak fel új képzett szavakis. S a nyelvközösség tagjai – talán éppenazért, mert elszoktak a szóalkotásnak ettõla módjától – többnyire idegenkedve fo-gadják õket. Az igazat megvallva, elõszöra nyelvész is felkapja a fejét, ha olyasmithall a rádióban, hogy „hagyományosítjáka vadászatot” vagy télen „síktalanítják azúttestet”. De van néhány olyan új képzettszavunk is, amelynek biztos jövõt jósol-hatunk, mert valamely fontos szükségletetelégít ki. Ilyennek tartom pl. az elérhetõ-ség vagy a hasznosul szót.

Visszatérve az elköltõdik-re, úgy vé-lem, az interjúalanynak nem kellett volnaröstelkednie az általa használt igealak mi-att. Most olvastam Grétsy László Anya-nyelvi õrjáratának II. kötetében, hogy az-ódik, -õdik visszaható képzõ szenvedõértelemben is járatos: a dolog kitudódik, afény visszaverõdik, a zsaroló leleplezõdikstb. Ezeknek mintájára azt is lehet mon-dani – egy kissé népiesen és ironikusan –,hogy a pénz elköltõdött vagy nem költõ-dött el. Nem kellett volna tehát attól tarta-ni, hogy emiatt (Tamási Áron szavával él-ve) megszidódik a nyilatkozó.

Köszönettel nyugtázom egykori ked-ves kollégám, Wacha Imre hozzászólását,mellyel „Ingyenes zöldszám” címû cik-kecském (ÉA 2003/5: 5) egyik példájátkívánja helyesbíteni (Az, bizony, baconszalonna! ÉA 2004/1: 13).

Abban a tekintetben okvetlenül el kellfogadnom Wacha Imre bírálatát, hogy abacon szalonná-t pontatlanság volt egykalap alá venni az ingyenes zöldszám-malmeg az emberi humánum-mal, mert ez akifejezés nem általában a szalonnát, ha-nem annak egy bizonyos fajtáját jelenti

(hogy melyiket, azt bírálóm oly nyálcsor-dító érzékletességgel fejtette ki cikkében,hogy nem kell rá szót vesztegetnem). Abacon szalonna tehát valóban nem pleo-nazmus annak ellenére, hogy az angol ba-con szó magyarul szalonnát jelent.

A bacon szalonna azoknak a fõnévijelzõs szószerkezeteknek a csoportjábatartozik, melyeknek második tagja, jelzettszava magyarul értelmezi, pontosabbanmagyarra fordítja a nem kellõen ismert je-lentésû idegen minõségjelzõt. Az ételne-veknél maradva ilyen a francia eredetûsampinyon gomba (champignon = gom-ba) vagy az olaszból átvett prosciutto son-ka (prosciutto = sonka). Az effajta szó-kapcsolatok közel állnak az ún. magyará-zó összetétel típusához (pl. lucfenyõ, kon-dorkeselyû, micisapka), és idõvel azzá istömörülhetnek. Már most is elõfordul –bár jelenleg még helyesírási hibának szá-mít – a sampinyongomba, baconszalonnaírásmód.

Lehetséges azonban egy másik irány-ban lezajló átalakulás is, mégpedig az,hogy az ételnév elterjedésével szükség-telenné válik és fokozatosan elmarad azidegen jelzõt magyarra fordító jelzett szó.Mondhatom például az üzletben vagy apiacon, hogy abból a szép sampinyonbólkérek húsz dekát vagy hogy prosciuttót et-tünk sárgadinnyével, sõt láttam már pél-dát a bacon szalonna megrövidülésére is:tojás baconnal – McMuffle (egy óriáspla-káton). Lehet, hogy elõbb-utóbb meg isszûnnek a magyarázó utótagok (nagy úr arövidség kényszere!), tárgytalanná téveezzel mostani vitánkat.

Ami viszont a kempingtábor-t illeti,Wacha szerintem túllõ a célon, amikor eztis védelmébe veszi. Eddig úgy tudtam,hogy ez már lezárt ügy, nyelvmûvelésünkszerény sikereinek egyike. Gyerekkorom-ban láttam ugyan jelzõtáblára írva a cam-pingtábor szót, de a korholások hatására(s nyilván praktikus okokból is) hamaro-san camping-gé, majd kemping-gé rövi-dült. Nem is került be sem a Bakos-szó-tárba, sem a Magyar értelmezõ kéziszó-tárba. A Nyelvmûvelõ kézikönyv I. kötete„zagyva szószaporítás”-ként marasztaljael és kerülését tanácsolja. Mi (mármintGrétsy László és jómagam) a Nyelv-mûvelõ kéziszótár szerkesztésekor márannyira lefutott ügynek tartottuk akempingtábor kérdését, hogy meg sememlítettük a kemping szócikkében.

Abban persze ezúttal is igazat adha-tunk Wacha Imrének, hogy a kempingtá-bor sem egyszerûen tábor, hanem egy bi-zonyos fajta tábor, ennélfogva ezt is meglehetne védeni a pleonazmus vádjávalszemben. Véleményem szerint azonbannem ez itt a lényegi mozzanat, hanem az,

hogy a magyarázó utótag igen hamarszükségtelenné vált benne, és le is maradtróla. Kár lenne tehát – s épp nyelvmûve-lõi segédlettel – visszaerõltetni rá!

Summa summárum: akinek így vanínyére, fogyassza csak bátran a baconszalonná-t, de semmiképp se a kemping-tábor-ban, hanem a kemping-ben!

Elõzõ számunk egyik cikkének szer-zõje, Hajdu Ferenc arra gyanakszik, hogyegy újságíró „álságos finomkodásból”használta az ami helyett az amely kötõ-szót. Szívesen fûznék megjegyzést az ál-ságos jelzõhöz is, de most szorítkozzunka lényegre: csupán finomkodás-e ez, vagytöbb annál, netán egy nyelvi változásnakaz elõjele?

Kezdjük azzal, hogy az amely vonat-kozó névmást a beszélt nyelv után mostmár az írottból is kezdi kiszorítani az ami.A két névmás használatában bekövetke-zett elbizonytalanodást jól példázza a kö-vetkezõ mondat, amely egy filmismertetõszórólapon került elém: „John [...] egyolyan kalandban találja magát, amelyrenem vágyott, de amire talán épp nagyszüksége van.” A szöveg szerzõje két azo-nos szerkezetû és rendeltetésû mellék-mondatban elõbb amely-et ír (a választé-kos norma szerint), utána pedig ami-t (abeszélt nyelvi szokás szerint).

A fenti bizonytalanság lehet a hátteré-ben annak a hibának is, amelyet HajduFerenc szóvá tett: épp olyankor folya-modnak a választékosabbnak vélt amelykötõszóhoz, amikor a másik, az ami lennea helyénvaló (mert a mellékmondat a fõ-mondatnak valamely névmási elemérevagy teljes tartalmára vonatkozik). Lás-sunk erre néhány újabb példát a televízió,illetve a rádió mûsorából: „Az történik apályán, amelyet a Valencia akar”; „Mostfogja lefújni az elsõ játékrészt, amely megis történt”; „Most karmester nélkül szólal-tatom meg ezeket a mûveket, amelynektöbb oka is van”.

A nyelvészek túlhelyesbítés néven tart-ják számon az efféle beszédmódot, ami-kor olyan jól igyekszik beszélni valaki,hogy az már „túl jó”, vagyis rossz lesz.De bennem felötlik az az eretnek gondo-lat is, hogy talán egy folyamatban levõnyelvi változásnak a tünetei ezek a „fi-nomkodó”, illetve „túlhelyesbítõ” monda-tok: a funkció nélkül maradt amely be-nyomul az ami helyére, pontosabban sze-repet cserélnek egymással. Ez azonbanolyasmi, amit csak évek, évtizedek múlvaállapíthatunk meg tárgyilagosan. Amikoraz elõbbi mondatban (talán) már minden-ki az amely névmást fogja használni.

Kemény Gábor

(„Csúnya kifejezéssel élve...” – Ehetünk-e bacon szalonnát a kempingtáborban? –Amelyet rosszul tudunk)


NYELVMÛVELÉSÜNK JELENÉRÕL ÉS2003. december 28.

Kedves hallgatóim! Év vége van, ez általában a számvetésideje. Akik ismerik nyelvhasználatunkkal kapcsolatos állásfogla-lásaimat, tudják, hogy rám általában nem a borúlátás jellemzõ,hanem inkább az optimizmus. Bízom benne, hogy ez a jövõbensem lesz másképp, ám amirõl ma szólok, sajnos, engem maga-mat is kétségekkel tölt el. Mégsemhallgatok, nem tehetem. Ez az évugyanis néhány olyan elszomorító ese-ménnyel szolgált, hogy úgy vélem – sjeles nyelvész társaim megerõsítettek evélekedésemben –, hogy nem hallgat-hatok, nem hallgathatunk tovább.

A nyelvtudományban régebben isélt, és ma is él egy olyan irányzat,amely szerint a nyelvésznek csak anyelv tanulmányozása, jelenségeinekminél alaposabb leírása a feladata, azértékelése már nem, sõt, e nézet képvi-selõi azt vallják, hogy az ilyenfajta ér-tékelés, nyelvhasználati tanácsok meg-fogalmazása nem is tudományos tevé-kenység, hanem csak kóklerkedés, anyelvhasználó közösség pedig nem isszorul rá semmiféle tanácsra, hanemmindenki úgy beszél és úgy ír – gurgu-lázva, nyökögve, a ragozás és egyezte-tés normáinak fittyet hányva, a monda-tokat egymásba gabalyítva, az egysé-ges helyesírás alapszabályait is felrúg-va stb. –, ahogy neki tetszik.

Mint mondtam, ez az elmélet nemúj, s a róla sarkítottan elmondottak el-lenére nem is értéktelen. Én mindegyiknyelvészeti irányzatot tiszteletben tar-tom. Szerintem az a fontos, hogy min-den nyelvész becsületesen végezze amunkáját: az anglista is, a szocio-lingvista is, a magyar nyelvet termé-szettudományos módszerekkel vizsgá-ló is, és az olyan magyar nyelvész is,aki munkásságával részben vagy egé-szében közvetlenül magát a nyelvhasz-náló közösséget igyekszik szolgálni.Természetesen nem önkényes szabá-lyok kigondolásával, hanem a nyelv-mûvelõ szakirodalom könyvtárnyianyagának alkotó felhasználásával,ugyanakkor pedig az újabb társadalmiés nyelvi változások figyelembevételeés mérlegelése nyomán adható taná-csok formájában. Nos, rossz kedvemoka az, hogy ebben az esztendõben ép-pen az így értelmezett magyar nyelv-mûvelés ellen indított hadjáratot anyelvészetnek egy a magyar nyelvmûvelést nem kedvelõ irány-zata. Ennek követõi több olyan tudományos tanácskozást, ülést isszerveztek, amelynek voltaképpen semmi más célja nem volt,mint a nyelvmûvelés lejáratása, tudománytalan, fölösleges és ká-ros voltának bizonyítani akarása. Hogy ez lehet egy tudományosülés témája, s hogy ott olyan elõadás hangozhat el, mint pl. Anyelvmûvelés mint áltudomány címû, azt voltaképp szánalmas-nak érzem, de mégis olyannak, amelyrõl most már a nyelvtudo-mány berkein kívülieket is tájékoztatnunk kell. Pl. az Akadémianem nyelvész, hanem biológus, matematikus, történész és más

tudósait, akik valószínûleg nem is sejtik, hogy milyen ellentétekfeszülnek egymásnak az Akadémia egyetlen tudományos osztá-lyán belül. És tájékoztatnunk kell hallgatóinkat, akiknek egy ré-sze úgy érzi, a nyelvmûvelõk nem tesznek meg mindent az egyreerõsödõ idegen hatások vagy a napjainkra jellemzõ lazaság, írás-ban és szóban egyaránt terjedõ trehányság ellen. Kérem, legye-nek tudatában annak, hogy ha ez így folytatódik, akkor néhány

év múlva ezek a magyar nyelv ápolá-sát fontosnak, elengedhetetlennek tar-tó nyelvészek már semmit sem tudnakmajd tenni anyanyelvünkért. S velükegyütt kiszorul a társadalmi tudatbólaz az alapgondolat is, amely a MagyarTudományos Akadémiáról szóló 1994.évi XL. törvényben még benne van, akövetkezõképpen: „A Magyar Tudo-mányos Akadémiát a nemzet a magyarnyelv ápolására, a tudomány szolgála-tára hozta létre.”

Örülnénk, ha hallgatóink megírnákerrõl nekünk véleményüket. S annakmég jobban örülnénk, ha olyanok ishallatnák a hangjukat, akik tenni istudnak s tesznek is azért, hogy azanyanyelv ápolásának nemes eszméjene sározódjék be s ne váljék nemtelentámadások tárgyává éppen akkor, ami-kor – immár az Európai Unióba valóbelépés küszöbén – nagyobb szükségvan érvényre juttatására, mint eddigbármikor.

Grétsy László

2004. február 1.

Kedves hallgatóim! Sorozatunk de-cember 28-i adása után – Grétsy Lász-ló jajkiáltásától felzaklatva – tudo-mánypolitikai berkeken kívülebb állóismerõsök és hallgatók többen is valla-tóra fogtak: kinek mi fáj abban, hogy amagyar nyelvtudomány legfelnõttebbnemzedéke (elõdeit követve és sajná-latosan fogyatkozó utódait erre nevel-ve) fontosnak érzi nyelvhasználati ésérintkezési kultúránk alakulásának –figyelésén túl – az ápolását is. – A vá-laszt csak elkezdeni tudom; talán foly-tatom majd.

Ez a régen túlhaladott, de most„társasnyelvészet” címen újként tálaltszemlélet abból indul ki, hogy a nyelvkinek-kinek egyéni sajátja, melyet úgyhasznál és úgy használhat, ahogy kis-

korában a Iegközvetlenebb környezetétõl elsajátította. Aki pedig– egy kimûveltebb, pontosabb, árnyaltabb változat elsajátításaérdekében – ennek módosítására próbálja serkenteni, az szemé-lyiségi jogaiba avatkozik, lelkébe tapos; ezáltal szembefordítjafelnevelõ környezetével, megbélyegezvén azt. E felfogás szerinta nemzeti szokásrendszerbõl kiszûrt igényes norma semmivelsem jobb, mint az, amit ki-ki családjától, netalán gyermektársai-tól tanult, hiszen annak segítségével is megért másokat és megér-teti velük magát.

Vitára itt nincs terem. Csupán annyit jegyzek meg: a szociali-záció, a felnövekvõ egyed társadalmiasítása, a szobatisztaságra,majd zsebkendõhasználatra szoktatástól a magatartásformák éserkölcsi normák beprogramozásáig, mind-mind hasonló „beavat-kozás”; bár ezt korábban nevelési tevékenységnek hívták. S az

* Mindegyik „tétel” az Édes anyanyelvünk címû, immár több mint félévszázada élõ rádiómûsor egy-egy adása. Azért kapcsoltuk össze ezt ahármat, mert témájuk azonos, s a bennük elhangzottak kapcsolódnak isegymáshoz. A szerk.

Vörösmarty Mihály

JóslatKi mondja meg, mit ád az ég?Harag, káromlás volt elég;Gyülöltünk mint kuruc, tatár,Bánkódtunk mint a puszta vár;Ügyünk azértSikert nem ért.Pedig neked virulnod kell, o hon,Lelkünk kihalna hervadásodon.Hát félre bú és gyûlölet!Vagy bár gyülöljünk szellemet,Azt, mely közöttünk lakozott,És eggyé lenni nem hagyott:E gyûlöletA szeretet.Mert még neked virulnod kell, o hon,Túl és innen sok késõ századon.A gyûlöletnél jobb a tett,Kezdjünk egy újabb életet.Legyen minden magyar utódKülönb ember, mint apja volt.Ily áldozatMindig szabad.Mert még neked virulnod kell, o hon,Vagy szégyen rögzik minden fiadon.Mi tilt jobbakká válnotok?Ha eddig pazaroltatok,S idõ, ész, pénz elszóratottMegvenni a gyalázatot:Elég az okJavulnotok.Mert még neked virulnod kell, o hon,Bár bûneink felhõznek arcodon.A verseny nyílt, a nemzet él,Ha egy jobb tagja sem henyél,Jut ember és kéz, munka, vér;Mi volna az, mit el nem ér?S legyen dicsõbbKi tettre fõbb.Mert még neked virulnod kell, o hon,Ragyogva hírben büszkén, szabadon.


JÖVÕJÉRÕL – HÁROM TÉTELBEN*érintkezési és megnyilatkozási formáknak mai elszabadulása – akorlátlan tegezõdéstõl az eldurvuláson át az útszéli és övön aluliszókincs használatáig bármilyen helyzetben – a nyelvhasználat-nak ezt az „egyéni szabadságát” a mentális és morális lezüllésigszélesíti.

Ez az irányzat – ugyanakkor, amikor a legszûkebb felnevelõkörnyezet nyelvhasználatához való jogot idealizálja – magát azanyanyelvet nem tekinti kiemelt kate-góriának, csak egynek a nyelvek közül.Pedig a valóságot ki-ki az anyanyel-vének társadalmi látásmódja szerint is-meri meg. Nekünk a vörös meg a piroskét – hasonló, de önálló – alapszín; ígymondjuk, így is látjuk. Másoknak ezekegyazon alapszín árnyalatai.

S riasztó jelek mutatnak arra is,hogy idestova – mint ahogy az anya-nyelv „egy a nyelvek közül” – talán azanya sem kiemelt kategória, csak egy anõk közül; aki ráadásul mindenbe beleakar szólni, s akitõl jobb minél hama-rabb elkülönülni. Vagy tizenöt éve be-járta a szaksajtót ennek a telefonbe-szélgetésnek a szövege: „Jössz a buli-ba?” – „Nem tudok.” – „Hát mit csi-nálsz szombaton?” – „Dajkálom a lero-hadt õseimet!” – Vajon a beteg szülõkápolásának ilyen szövegû megjelölésepusztán szóhasználati kérdés?!

Még be sem léptünk az európai ál-lamszövetségbe, de máris özönlenekbe az idegen árunevek, divatszavak.Nem örülök, örvendek, nem boldogvagy vidám, hanem „happy vagyok”;eltelve a „Sziget-feeling”-gel. S ha azanya csak a nõk egyike, az anyanyelv anyelvek egyike, miért volna a hazatöbb az országok egyikénél, amely vál-toztatható s feloldódhat a nagy egész-ben?!

Tapasztaltuk: az elnyomás tragédia;de leküzdésére mindig marad remény.Ám az önfeladás, a kimûvelt normábanrögzült nemzeti mentalitás és moralitásfélresöprése olyan bûn, amely aztánmár nem fordítható vissza.

Deme László

2004. február 8.

Kedves hallgatóim! 2003. december 28-án szokásom ellenérekeserû hangú jegyzetben tártam hallgatóink elé azt, amirõl mi, azanyanyelv ápolását, mûvelését is fontosnak tartó nyelvészek anyilvánosság elõtt eddig nemigen szóltunk, magyarán azt, hogyegy ma divatos nyelvészeti irányzat, illetve inkább csak annaknéhány hangadója azt hirdeti, hogy a nyelvmûvelés a maga egé-szében fölösleges, sõt káros; akik ilyesmire fordítják energiájukegy részét, azok nem is nyelvészek, hanem kuruzslók, vagyahogy egyikük írta úgy két éve: a szellemi alvilág álnyelvészszélhámosai.

Panaszomnak nagy visszhangja támadt. Sok-sok levelet kap-tam, amelyeknek szerzõi szinte egytõl egyik kifejezik rokon-szenvüket és együttérzésüket, s ugyancsak szinte egytõl egyig anyelvmûvelés fontosságát hangsúlyozzák. Mindegyik levelet há-lásan köszönöm, de ezek közül a levelek közül most csupán egy-bõl idézek; abból a közvetlen, barátságos hangú levélbõl, ame-lyet Kenesei Istvántól, a Nyelvtudományi Intézet igazgatójától

kaptam, s amelynek talán még a többinél is jobban örültem.Mindjárt kiderül, miért. Idézek a levélbõl!

„Mint tudod, hiszen egy nem régi cikkemben ki is fejtettem,egyáltalán nem vagyok a nyelvmûvelés ellensége: az a meggyõ-zõdésem, hogy a múltban is sokat tett a nyelvi tudatosság fejlesz-téséért, és a jövõben is sok feladat várhat rá ezen a területen.Mint a Nyelvtudományi Intézet két éve kinevezett igazgatója

sem állt szándékomban megszüntetnivagy akár visszaszorítani az ez irányútevékenységünket. ... Ezért fogadtamörömmel, amikor az intézet Nyelvmû-velõ Osztálya egy az intézet munkatár-sainak elõadásain alapuló, de a tágabbközönség számára is nyitott konferen-ciát tartott szeptember végén, amelyenegyébként felolvastuk a Tõled kapottlevelet is. Ettõl az összejöveteltõl füg-getlenül október közepén tartottakSzegeden egy másik elõadás-sorozatothasonló témakörben, amelyre bárki je-lentkezhetett. ... A szegedi elõadásokközött valóban volt egy, amelynek cí-mét jegyzetedben is idézted: »A nyelv-mûvelés mint áltudomány«. De voltott és Budapesten sok más elõadás is,hiszen a tudomány már csak ilyen; ...ezek a konferenciák és viták épp a lát-szólagos ellentéteket, a véleménykü-lönbségeket kívánják a tudományosélet bizonyítottan bevált eszközeivel afelszínre hozni és ezzel feloldani, ille-tõleg segítenek a nyelvmûvelés helyétés feladatait is rendszeresen újragon-dolni. Ebben pedig minden oldal segít-ségére – és mondanom sem kell, hogya Te támogatásodra különösképpen –szükségünk van.”

Hogy miért örültem ennek a levél-nek? Mert szerzõje a leíró/elméletinyelvészet kiváló mûvelõje, tehát nemértékeli a nyelvi jelenségeket, mégisvilágosan érzékelteti, Hányféle igaz-ság van? címû, a levelében is említetttanulmányában pedig ki is jelenti,hogy – idézem – „A nyelvmûvelés,a leíró/elméleti nyelvészet és aszociolingvisztika véleményem szerintegyáltalán nem áll ... élesen szembenegymással, és nem is szükséges közöt-tük értéksorrendet felállítani... De ahárom irányzat között lehet és szüksé-ges az együttmûködés, egymás ered-ményeinek és nézeteinek a figyelem-

bevétele, adott esetben pedig a jobb megoldások keresését szol-gáló vita.”

De hiszen pontosan ez az, amit kollégáim is, én is vallunk!Bár messze a nyelvmûvelésnek van nálunk a legnagyobb múltja,e tudományszak mûvelõinek egyike sem gondol arra, hogy a má-sik két nyelvészeti szakterületet fölöslegesnek vagy tudományta-lannak bélyegezze. De ugyanezt a tiszteletet megköveteljük anyelvmûvelés számára is a Nyelvtudományi Intézeten kívüliek-tõl és belüliektõl egyaránt. Éppen ezért, amikor a nyilvánosságelõtt is megköszönöm az intézet igazgatójának szavait, egyúttalarra kérem, munkatársait, kollégáit is ösztönözze a tudományosetika alapvetõ elveinek érvényesítésére. Szívembõl írta Vörös-marty a Jóslat címû versében e sorokat: „Lesz költõ, szónokés vezér, / És tudomány, mely eget ér; / De tisztelet / A gúnyhelyett! / Mert még neked virulnod kell, o hon, / A szellemekkincsével gazdagon.”

Grétsy László

Itt még e föld, mély sírjaibólAz elhunyt õsök lelke szól.Munkát reá s szabad kezet:Dicsõ kert lesz a sír felett,Zöldelni fogBérc és homok.Mert még neked virulnod kell, o hon,Miért volnál az éggel oly rokon?

Mit a mûvészet, tudományCsodásat, üdvöst hagy nyomán,Adjuk meg e hazának aztA hervadatlan szép tavaszt.Mult és jövõIgy egybe nõ.Mert még neked virulnod kell, o hon,Fölûl idõn és minden sorsokon.

Vagy nincs erõnk? Az nem lehet:Ártunk egymásnak eleget.Lesz költõ, szónok és vezér,És tudomány, mely eget ér;De tiszteletA gúny helyett!Mert még neked virulnod kell, o hon,A szellemek kincsével gazdagon.

Fut, fárad a sok idegen,Miért? hogy tápja meglegyen,S mi tõlük várjuk a csodátFölékesítni e hazát?E jog nekünkSzent örökünk.És még neked virulnod kell, o hon,Vérünknek lángja ég oltárodon.

Kié e hon, ha nem miénk?Ha érte mindent megtevénk,Ha tiszta kézzel áldozánk,S lettünk, mi eddig nem valánk:Nincs hatalom,Mely visszanyom.És még neked virulnod kell, o hon,Mert isten, ember virraszt pártodon.


Megalázó-e kezét csókolom-mal köszönni?

Most hatvan éve történt a kis esemény, 1944 tavasziszemeszterében. Egyetemi hallgató voltam. Egy diáktárs-nõmmel végigsétáltam a bölcsészkar kertjén, majd kilép-tünk a Múzeum körútra, s ott elbúcsúztam tõle – az akkorszokásos köszönéssel: „Kezét csókolom.” Mikor a lány párméterrel eltávolodott tõlem, hozzám lépett egy javakorú is-meretlen úr, és így szólt: „Ne mondja a nõnek, hogy kezétcsókolom. Megalázó. Köszönjön neki úgy, hogy jó egész-séget.”

Zavaromban motyogtam valamit arról, hogy igen, Ko-dály Zoltán is kifogásolja köszönéseink idegen eredetét,szellemét (valóban tett ilyen megjegyzést a Magyarság azenében címû tanulmányának sorai között), aztán gyor-san, de békességben elváltunk.

Az úrnak, túlbuzgalmát leszá-mítva, igaza volt. Köszönési for-máink akkoriban nagyon árulkod-tak idegen eredetükrõl és az ér-zelmi felszínességrõl. Napjaink-ban kevésbé észleljük az erede-tüket, részben, mert alakjuk meg-változott, részben, mert újabb jö-vevények bõvítik a „választékot”.

Maradjunk a kezét csóko-lom-nál! A legrégibb írás, amely-ben találkoztam vele, RichardBrinsley Sheridan angol színpadiszerzõ (1751–1816) The Schoolfor Scandal címû vígjátéka (1777;magyar címe: A rágalom iskolá-ja), ebben a formában: „I kissyour hand”. De semmi kétség,hogy hozzánk osztrák területrõlkerült, német mûveltségû vagynémetmajmoló társadalmi cso-portok közvetítésével. (Régi, tré-fás, pesties formája: „Kisztihand.”) De az a furcsa, hogynémet nyelvterületen már nem használatos. A régi szótá-rakban még van nyoma. A Muret–Sanders-féleEncyclopedic English-German Dictionary (az elõszó év-száma: 1899) második, német–angol részében a küssencímszónál küss die Hand szókapcsolatként található, an-gol megfelelõje: my respects to you. Az angolban nincsszó kézcsókról, csak tiszteletrõl; eszerint a Sheridan-vígjáték megírása után százhúsz évvel már nem volt hasz-nálatos az angol köszönési szokásrendben. A német–ma-gyar Langenscheidt 1915-ben megjelent 8. kiadásábannem találtam ezt a köszönési formulát. Megvan KelemenBéla német–magyar nagyszótárában, az 1941-es negye-dik kiadásban, a küssen címszónál, az 508. lapon; a ma-gyar–német részben hiába kerestem. Hasonlóan HalászElõd Német–magyar kéziszótárában sincs (5. kiadás,1963). A szerzõ magyar–német kisszótárában (1960) talál-ható: kezét csókolja – es küsst Ihre Hand, ez azonban nemköszönés, feltehetõen (mert nincs magyarázat) régies le-vélzáró formula. Jártam mind a három német nyelvû állam-ban, de kézcsókra utaló köszönéssel egyikben sem talál-koztam. Úgy látszik, a mértéktartó polgári haladás szelle-mének sem felelt meg.

Hazánkban a hagyományos szabály szerint az úri és apolgári rend hölgyeit köszöntötték kezét csókolom-mal, fér-fiakat csak némely különleges kapcsolatban (pl. idõsebbközeli rokont). 1945 után elkezdett demokratizálódni: egy-re általánosabban köszöntötték így a nõket (ha nem lehe-tett õket tegezni), még a takarítónõt is. Terjedt azzal is,

hogy az 1948-ig egyházi tulajdonú iskolákban, amelyek ál-talában vallásos köszöntést írtak elõ (laudetur, dicsértes-sék stb.), az államosítás után kezét csókolom-mal köszön-tötték a tanítónõt, tanárnõt.

A következõ lépés: a megcsonkulás. Ma már általábanígy mondják: csókolom. Talán nem is lehet kibogozni, ki ki-nek köszön így. Tegezéssel is járhat együtt: a gyerekmondja a szülõnek, más rokonnak. Az elsõ szó elhagyásá-val a köszönés alázatoskodó jellege eltûnt, sõt esetleg bi-zalmaskodó háttérértelmet kap. Az Édes Anyanyelvünk2003/3. számában írtam arról, hogy a boltokban gyakranhallhatjuk, a – fõként fiatal – nõi eladók mondják nõnek is,férfinak is. Nemrég újabb tapasztalattal „gazdagodtam”.

Találkoztam az utcán egy fiataleladónõvel, akitõl gyakran vásá-rolok, de akit soha addig nem lát-tam a bolton kívül; rámköszönt:„Csók!”

Semmi kétség, ezek a megkur-tított formák is õrzik az eredet em-lékét (mint pl. a szevasztok aszervusz-ét). Legújabban pedigitt-ott megjelenik a nyilvánosságelõtt a hagyományos rövidítetlenforma, a jelek szerint a médiumokterjesztik. A rádió bemondója pél-dául kezét csókolom-mal üdvözlia meteorológiai intézet nõimunkatársait, amikor idõjárásielõrejelzést kér tõlük, egyszer-másszor a riportalanyokat is. Köz-életi emberektõl is halljuk olykor.Mindez a magyar társadalomhuszadik századi fejlõdésénektanulságos nyelvi tükrözõdése.

A tárgyalt köszönés hagyo-mányt teremtett magának a társadalom egy részében, demagyar gyökere valójában nem volt. A parasztság nem fo-gadta be, csak a felsõbb rétegekkel való érintkezésbenhasználta. Köszönési és általában érintkezési szabályaimásfélék voltak. (L. Balázs Géza: Kapcsolatra utaló(fatikus) elemek a magyar nyelvben. Nyelvtudományi Érte-kezések, 137. szám.) Az újabb változatok pedig nem belsõfejlõdésnek, inkább torzulásnak mondhatók. A csókolomnem kötõdik társadalmi helyzethez.

Mit kezdjen vele a nyelvmûvelés? Korábbi véleménye-met ismételgetem: ne viaskodjunk vele olyan terepen, aholhiába próbálkoznánk, de igyekezzünk példát mutatni és apéldamutatást szorgalmazni. Az iskolák házirendje általá-ban a „napszakok szerinti köszönés”-t írja elõ, ezt meg kellkívánni a gyerekektõl (mindig igével együtt!). A pedagógusne térjen el a szabálytól a saját köszönési gyakorlatában(legalább az iskolán belül). A médiumoktól, fõleg a köz-szolgálatiaktól, elvárhatjuk, hogy a magyar üdvözlési ha-gyományokhoz igazodjanak. Ezek a hagyományok általá-ban józanok, és nem mondanak ellent az alázatoskodástelvetõ európai tudatnak.

Véleményem szerint ilyesféleképpen gondolkodott Ko-dály is, ezt mondta volna el, ha részletesen beszélt volna aköszönés idegenbõl jött divatjairól. Ebben egyezhettünkvolna meg, hatvan éve, alkalmi beszélgetõtársammal, haott, a bölcsészkar kapuja elõtt társalogni kezdünk. Õ helye-sen elmélkedett, dicséretes szándékkal és elfogadhatóérvvel „agitált”, igaz, nyelvészeti tájékozódás és szakszerûnyelvmûvelési ismeretek nélkül ajánlott köszönõ szót,amely búcsúzáskor – de csak akkor, tehát mindenképpenkorlátozott használatban – magyarul és emberül hang-zana.

Bán Ervin

Bár ezt az írást nem vitacikként közöljük, nem zárkózunk el aszerzõével ellentétes, illetve attól kisebb vagy nagyobb mérték-ben eltérõ olvasói vélemények esetleges közlésétõl sem. Aszerk.

Kopácsy Zoltán rajza


Az adóívek nyelvezete

Az év eleje az adózással telik. Egyéni és társas vál-lalkozók február közepéig, magánszemélyek március22-ig készítik el bevallásukat. A bevallás elkészítésenekem rendszerint néhány órás feladat, s az adórend-szer bevezetése óta magam végzem, mert úgy gondo-lom, hogy nem árt érteni is, nemcsak letudni az adó-zást. Tavaly azonban eltévesztettem egy számsort(aminek következtében jelentõs visszaigényelhetõösszegtõl elestem), és ez nem volt elég az APEH-nek,hanem még meg is büntetett. Ezt a szöveget nem tud-tam értelmezni:

„A végrehajtásról rendelkezõ kormányrendelet ren-delkezései szerint a foglalkoztatott a nyugdíjjárulékota járulékalapul szolgáló jövedelme, legfeljebb azonbana tárgyévre tervezett egy naptári napra jutó bruttó át-lagkereset kétszeresének naptári évre számított összegeután fizeti meg, mely a költségvetési törvény alapján2002. évben napi 6490 Ft-nak, illetve évi 2 368 850Ft-nak felel meg.”

Lipóczy Istvánné a személyi jövedelemadóról szólótörvény 1. mellékletébõl küldött be egy idézetet:

„A természetbeni juttatások közül adómentes: ... az,amelyet a munkáltató, a bér kifizetõje a közoktatásrólszóló törvényben meghatározott gyermek, tanuló szá-mára – rá tekintettel a családok támogatásáról szólótörvény szerint nevelési ellátásra jogosult – szülõ vagya vele közös háztartásban élõ házastárs útján a tanévelsõ napját megelõzõ 60 és az azt követõ 30 naponbelül tankönyv, ruházat (ideértve a munkáltató, illetvea bér kifizetõje nevére szóló, az elõzõekben felsorolt ja-vak beszerzésérõl szóló számla ellenértékének az emlí-tett idõszakban történõ megtérítését is) vagy kizárólagaz említett javak vásárlására jogosító utalvány formá-jában évi 10 ezer forint értéket meg nem haladóan jut-tat (adómentes iskolakezdési támogatás)...”

Lehet, hogy elsõre talán egy kicsit sok informáci-ót zsúfoltak az adószakemberek ebbe a mondatba,de szeretném megnyugtatni Önöket, nemcsak elsõ-re. Hanem másodikra és harmadikra is. Mert én bi-zony sokszor elolvastam, részekre szedtem, tagmon-datokra, mondatrészekre bontottam ezeket a szöve-geket. A biztos megértés alapja ugyanis a nyelvtaniviszonyok ismerete. Ezek után megállapítottam,hogy ezek a szövegek még egy nyelvész számára issok esetben értelmezhetetlenek, eszembe is jut egyjogászprofesszor lakonikus tanácsa: „A jó törvényhosszú és homályos.”

Nos, ha politikus, jogász és jogalkalmazó honfi-társainknak ez az ideáljuk, ám legyen. A politikusvitatkozzon, a jogász öntse mindezt homályos mon-datokba, a jogalkalmazó bonyolítsa tovább, az ál-lampolgár pedig fogyassza. Legföljebb nyelvészhezfordul, aki széttárja a karját: hja, én sem értem.

Ha úgy akarják, a törvény legyen hosszú és ho-mályos, de az állampolgárnak szánt szöveg legyenhumánus. Ahogy mostanában mondani szoktam:tiszta és tisztességes. Hiszen hogyan lehetne elvárniegy egyszerû állampolgártól, hogy az idézett szöve-geket megértse. Pedig fontos dologról van szó. Arról,hogy a többletként levont nyugdíjjárulékot vissza-igényelheti. Arról, hogy a gyermeke számára adó-mentes természetbeni juttatást kapott. Ezt be kellvallani, ami érthetõ. Hogy a különféle járulékok, jut-tatások rendszere iszonyatosan bonyolult, az nemérthetõ, de megértéssel elfogadható. De akkor olyanegyszerû adóíveket kell gyártani, amelyekben tisz-tán és világosan szerepeltethetõk az egyes kategóri-ák. És ne kényszerítsék szövegértelmezésre és köb-gyökszámításra az állampolgárokat.

Nem én mondtam, de fontosnak tartom továbbad-ni: a túlbonyolított szövegek ma már veszélyeztetika jogbiztonságot. Ahol pedig a jogbiztonság helyébejogbizonytalanság lép, ott veszélyben a demokrácia.Például az ilyen szövegek miatt.

Balázs Géza

Gyermekkori szavaimAz anyanyelv elsajátításának elsõ fázisában még

nem voltam képes teljes pontossággal visszamondanibizonyos szavakat, és nagy kedvvel vállalkoztam ezek-nek átalakítására is. A következõkben két általam kita-lált szót fogok vizsgálni. Az elsõ a szemebögõ. Ezt a szótnagyon szívesen használtam a szemüveg szó helyett.Felépítése teljesen logikus. Nagy valószínûséggel aszem és az üveg már korábban is szerepeltek szókin-csemben, de a kettõ összekapcsolása már problémátokozott számomra.

Az is biztos, hogy a szem szó a már rögzült, biztosab-ban használt szavaim közé tartozott, mivel ez megegye-zik az eredeti szó elõtagjával. Az üveg szó már egyálta-lán nem tartozott a gyakran használt szavaim közé, ésminden valószínûség szerint ennek volt köszönhetõ azátalakítás is. Az üveg szó magánhangzói hasonlítanakaz ö magánhangzóra. Ennek a következménye lehet akétfajta ö hang az új szóban. A g mássalhangzónak csak

a helye változott meg, az eredeti szó többi része pedigteljesen kiesett.

Másik igen kedvelt és gyakran használt szavam aböla volt. Ez a példa már egy kicsit komolyabb magya-rázatot igényel, mint az elõzõ. Ezt a szót leginkább ak-kor használtam, amikor azt szerettem volna, hogy vala-ki felvegyen. A szó elsõ része valószínûleg a föl szóbólszármazik, de számomra egyszerûbb volt még a b más-salhangzó képzése, mint az f hangé. Az a magánhangzóa szó végén a na szó rövidebb alakja lehet, amivel csu-pán kérésem végrehajtását szerettem volna sürgetni.Összegezvén azt is mondhatnám, hogy a „Most, azonnalvegyél föl!” mondatot egy egyszerû, rövid szóval helyet-tesítettem, amelynek kiejtése könnyebb volt számomra,ugyanakkor szemantikailag sem annyira erõszakos,durva.

Balaskó Eszter

Elhangzott a Magyar Rádió Tetten ért szavak címû mûso-rában.


Összecserélt alakpárokIde vagy oda?

Anyanyelvünk pontosan meg tudja különböztetni a kö-zel és a távol fogalmát. Bizonyos névmásoknak és határo-zószóknak (amelyeket névmási határozószóknak is neve-zünk) két alakjuk van. A magas hangrendû alakok a közel-séget, a mély hangrendûek bizonyos dolgok, cselekvésektávolabbi helyét, illetve irányát jelzik: ez – az, itt – ott, in-nen – onnan, erre – arra, ide – oda. Ez a kettõsség annyi-ra világos és logikus a magyar anyanyelvûek számára,hogy eltéveszteni is nehéz. Nem szükséges a magas és amély magánhangzókat ismerni, a hangrend fogalmávaltisztában lenni ahhoz (noha az általános iskolában tanít-ják), hogy a jól vagy akár gyengébben mûködõ nyelvérzéka maga helyén használja a fenti alakpárok megfelelõ tag-ját.

A kettõs alakú helyhatározószóknak mégis van egy faj-tája, amelynek alkalmazásában – úgy tûnik – a nyelvérzéksem tévedhetetlen. Az ide – oda alakpárról van szó, amelyvalamilyen cselekvés irányának jelölésében játszik szere-pet. Ha az a kívánságunk, hogy hozzánk vagy hozzánkközelebb kerüljön valami, így kérjük: Add ide! Ha viszontegy harmadik személyhez kell eljuttatni valamit, akkor azoda határozószót használjuk: Add oda Pistának!

Ezért zavart meg engem, ártatlan és értetlen olvasót,amikor egy jó nevû magyar író regényében a vendéglõi fe-hér asztalnál lejátszódó jelenetben két együtt ebédelõ ba-rát közül az egyik így szól a másikhoz: „Add oda a sót!”Bevallom, néhány másodpercig azt gondoltam, talán aszomszédos asztaltól jelzett valaki, hogy szüksége volnaegy sótartóra, mivel ez az õ asztaláról hiányzik. Tévedtem:a beszélõ arra kéri társát, hogy neki adja „oda”, azaz a ke-ze ügyébe a saját asztalukon lévõ sótartót.

A példa korántsem egyedülálló. Egy másik kiváló kor-társ magyar regényíró jelenetében – amely véletlenül szin-tén egy étteremben játszódik – a fiatalasszony észrevétle-nül átcsúsztatja férje kezébe a pénztárcát, hogy õ fizes-sen, de attól tart, hogy a benne levõ összeg nem lesz ele-gendõ. A férj így nyugtatja meg az aggódó asszonykát:„Hiszen odaadtad az erszényt.” Ismét nem tudtam rögtön„kapcsolni”. Kinek adta oda, és miért adta volna másnak?Ezúttal nagyobb társaság ült az asztalnál, tehát ez is le-hetséges lett volna, de nem errõl volt szó, hanem az odahelytelen használatáról.

Mivel az add oda (nekem) forma mind az írott, mind abeszélt nyelvben elterjedt, a nyelvmûvelõ jellegû mûsoroknézõi, hallgatói is kifogásolták. A válaszból az derült ki,hogy az oda használata ide helyett a dunántúli élõbeszéd-re jellemzõ sajátosság. Valószínû, hogy onnan indult ki,de mára elterjedt az egész magyar nyelvterületen, sõt azirodalmi nyelvben is, ahonnan még jó néhány példát idéz-hetnék. Lehet, hogy nem tartozik a súlyos nyelvi vétségekközé, de – amint az idézett szépirodalmi példákból is kitû-nik – zavaró jelenség, mert hogyan lehet nekem valamitodaadni?

Menni vagy jönni?Ezt a két cselekvést is fülsértõ módon összecserélik, el-

sõsorban a köznapi nyelvhasználatban. Igaz, hogy ezek-nek a helyes alkalmazása még magyar anyanyelvûek szá-mára sem túl egyszerû.

Ha eltávozom otthonról, akkor elmegyek valahová, deha megérkezem oda, akkor csak így mondhatom: eljöttemhozzátok. Onnan csak hazamehetek, de amikor megérke-zem otthonomba, és kényelembe helyezem magamat, ígymondhatom: végre hazajöttem. Ha vendéget várok, arraszámítok, hogy eljön hozzám, de amikor távozik, így mon-dom: elment.

Még bonyolultabb az alakpár alkalmazása akkor, hanem egymagam megyek-jövök, hanem valaki elkísér. Ak-kor a gyerek (férj, szülõ stb.) eljön velem vendégségbe,moziba, de amikor onnan hazamegyünk, akkor a kísérõmhazajön (nem pedig hazamegy) velem.

Ezzel kapcsolatos nagy klasszikusunk, Móricz Zsig-mond egyik regényrészletének „nyelvészkedése”. Kivilá-gos kivirradtig címû regényében az egyik szereplõ (aki ez-úttal az író szócsöve) egy korabeli pesti mûdal szövegétkifogásolja. A dal elsõ két sora így szól:

„Szombat este hazajöttem, elüzent a rózsám,Azt üzente, jövõ héten férjhez menne hozzám.”

„Csupa nyelvi ficamodás” – mondja a szöveget kifogá-soló szereplõ. Elüzent a rózsám – inkább azt jelenti, hogyelkergetett, mint azt, hogy hazahívott […] Aztán: ahelyett,hogy férjhez jönne, azt mondja: férjhez menne hozzám!Hogy lehet hozzám menni? Hozzám csak jöhet! Majd hakergetem, akkor mehet!”

Világos beszéd! Bárcsak ma is ennyire ügyelnének –legalább az irodalom mûvelõi – ezekre az „apróságokra”.

Brauch Magda

MobilszerelemMa már a számítógépek és mobiltelefonok világában élünk, s

ezek kihatnak napjainkra, szinte meghatározzák azokat.

A téma sok szakembert foglalkoztat, de olyan elemzést mégnem olvastam, amelyben az érzelmek alapján csoportosítottákvolna a beszélgetõpartnereket. Véleményem szerint máskéntsms-ezgetnek vagy csetelnek az ismeretlenek, az ismerõsök, abarátok, a rokonok s a szerelmesek. Szerintem a szerelmesek kö-zötti kommunikáció különbözik a „hétköznapi” sms-ezgetõkvagy csetelõk beszélgetéseitõl. Hogy miért? A válasz egyszerû:mert nemcsak örömöt vagy dühöt, tehát mindennapos érzelmeketadnak át egymásnak, hanem megjelennek a mélyebb érzelmek is.A környezetemben erre számos példát látok. A face-to-face be-szélgetések során könnyebb kifejezni érzelmeinket, hiszen egykedves mosoly, egy simogatás vagy a partnerhez való odabújás issegíti az értelmezést. Megfigyeltem, hogy sms-ben a szeretlek

szó leírása, ha a másiknak hízelegni akarunk, így fest: szeetlek.Ez úgy hangzik, mintha odasúgná valaki a másik fülébe. Meg-szokott a szavak kiejtés szerinti leírása (mint Õ mind), a névelõkrövidülése (az asztal Õ a asztal), a szavak rövidülése (olyan Õ

olan): Olan jó leNe, ha id leNé. De szokásos az is, hogy a sza-vaknak csak a kezdõbetûit írják le: SZVCS = szeretlek + várlak +csókollak. Általában, ha valakinek x-et küldünk, az egyenlõ apuszival. Ma már csókot is küldhetünk a másiknak a * jellel. Alehetõségek száma végtelen. Újdonság számomra az ilyesfajtaérzelmek átadása szavakkal és jelekkel.

Lassan már ott tart a világ, hogy amikor a barátnõm elújságol-ja legújabb sms-élményét, nekem is szótár kell ahhoz, hogy meg-értsem, mirõl is beszél.

Bajdó Bettina


Deák Ferenc és a webmetszõ

A Petõfi rádió immáron 8 évesszámítógépes mûsora, a MODEMIDÕK idõnként elektronikus vagypostai levelet kap, és például egylelkes hallgató egy idegen szakszómagyar megfelelõjére ad alterna-tívát.

„Nagyon izgat, vajon az ilyes-fajta agyalásoknak mekkora sze-repük van abban, hogy ez vagy aza kifejezés nyer-e polgárjogot. Le-het-e tudni, honnan indulnak el ahelyettesítõ kifejezések, amelyekvagy elterjednek, vagy nem? Vagyezekkel is úgy vagyunk, mint aviccekkel: mindenki meséli a vic-ceket, de soha senki nem tudja, kia vicc kitalálója? Ha most aztmondom, legyen a hacker szó ma-gyar megfelelõje webmetszõ, amiszerintem mellesleg nem is rossz,számít ez? Rá lehet-e bírni a fel-használók táborát ennek a kifeje-zésnek a használatára?” – írta amûsor internetes fórumában egy„Õrült” nicknevû (becenevû) hoz-zászóló. Üzenete azután elhang-zott a közszolgálati rádió 2002.októberi mûsorában is:

„Indítsunk mozgalmat! Hamásnak nem, nekünk tetszik ez a

kifejezés. És még az is lehet,hogy miután most jó néhány em-ber hallja a mûsort, egy-két hall-gatónk meg is jegyzi, és elkezdihasználni. Valahogy így terjed-nek el ezek a szavak a köznyelv-ben” – mondta a MODEM IDÕKInfoszótár címû állandó rovatá-nak szerkesztõje, Bódi Zoltán,mire a stúdióban ülõ szakújság-írók egyike rögtön meg is ígérte:„Ezentúl így fogjuk használni aszót a lapunkban”, és ezzel a szóelindult a „szájhagyomány” út-ján.

„Arra kérem a hozzászólónkat,aki a fórumba Õrült nicknévenírt be, hogy írja meg nekünk arendes nevét, és akkor mi is do-kumentálni tudjuk, ki találta kiezt a szót” – hangzott el a felhí-vás a rádiómûsorban, ahol azótais következetesen azt mondják ahacker helyett, hogy webmetszõ.Néhány hónappal késõbb, 2003januárjában újra jelentkezett aszó kitalálója, ekkor fedte felinternetes inkognitóját az „Õrült”nicknév használója: õ valójábanDeák Ferenc budapesti rádió-hallgató, aki egyébként csaknévrokona a haza bölcsének.

Szalay Dániel

Sztriptíz a rendelõben

Elõrebocsátom, nem kukkoló orvosokról, s nem ismagamutogató betegekrõl kívánok az elkövetkezõkbenszólni.

Mit csinál az ember várakozás közben az orvosi ren-delõben? Óhatatlanul belehallgat betegtársai beszélge-tésébe, nézelõdik, újra és újra elolvassa az ajtókon afeliratokat. Magam is ezt tettem az egyik alkalommal, srögtön felfigyeltem egy tipikus helyesírási hibára: vetkõ-zõ fülke. Különírva, hibásan. Ez a példa bárkit meg-gyõzhet arról, hogy ha a folyamatos melléknévi igenévielõtagú összetételeket különírjuk, szószerkezetté ala-kítjuk, egészen mást jelentenek.

A vetkõzõ fülke különírva azt jelenti, hogy ez a helyi-ség megszabadul ruháitól. Természetesen egybeírvahelyes, s így azt jelenti, hogy olyan helyiség, ahol a be-tegek vetkõznek, elõkészülve az orvosi vizsgálatra.

Igen sok hasonló jelentéssûrítõ összetétel van nyel-vünkben. Íme két példa a régiek közül: játszótér, sétáló-utca. Ezek is azért írandók egybe, mert nem a tér ját-szik, s nem az utca sétál, hanem a téren játszanak, azutcán sétálnak.

Az utóbbi idõben egyre több ilyen összetétel keletke-zik: parkolóautomata, fizetõparkoló, tépõzár, súgógép,kapaszkodósáv, pezsgõkád, befizetõazonosító, no és afekvõrendõr, amelyre egybeírva senki sem fél ráhajtani.

A hibás különírás két okból fakad. Egyrészt viszony-lag újak ezek a kifejezések, így írásmódjuk még nemközismert, másrészt pedig az átlagember, így a címfes-tõ és dekoratõr is inkább különír. Mert úgy véli, hogy ki-sebb hiba különírni az egybeírandót, mint egybeírni azt,amit külön kellene. Ebben azonban nincs igaza!

Minya Károly

Hacker, cracker

„Ezek közismert kifejezések talán a világösszes internetezõjének, felhasználójának. A kétkifejezés rokon értelmû, azt jelentik, hogy ’betö-rõ, kódfeltörõ, titkosított hálózati rendszerekbeillegálisan behatoló’. A hacker és a cracker kö-zött árnyalatnyi különbség van, a cracker dur-vább, gátlástalanabb kódtörõt jelent. A szavak azangolban képi jelentésûek, hiszen a hack ige ’be-tör, bezúz, becsákányoz’ jelentésû, a crack pedighangutánzó szó, és ’tör, betör, feltör’ az értelme.Könnyen belátható tehát, hogy ezek a szavakmár az angol/amerikai internetes nyelvhasználat-ban is az igen képszerû, szakmai szlenghez tar-toznak. Ez indokolhatja népszerûségét és gyorsterjedését, akár a magyar felhasználók között is.Az angol/amerikai szlengszavak divatja miattnem is várható egyhamar e szavak magyarítása”– jósolta Bódi Zoltán 1998-ban. A szó elsõ igazimagyar megfelelõjére 2002 októberéig kellettvárni. „A hacker magyarított változata minded-dig nem terjedt el, viszont az egyik hallgatónk ja-vaslatára megkísérlünk bevezetni egy személe-tes, vidám asszociációjú szóalakot, a web-metszõt” – mondja. A szóalkotás hangalakja akisstílû bûnözõt: a zsebmetszõt idézi fel, ettõl vá-lik szemléletessé, vidámmá. A kifejezés azótamár különbözõ híradásokban is megjelent, példá-ul Kevin Mitnicket, a híres-hírhedt crackert azelsõ magyar „webmetszõ”-konferencia szervezõimint sztár-webmetszõt említették.

Sz.D.

Az utóbbi évek gyors fejlõdésének – és nem utolsósorban a szakma képviselõi lelkes honosítótörekvéseinek – köszönhetõen a számítógépesek által használt szakszavak egy szûk „elit” nyelvébõlegyre inkább áttevõdnek a hétköznapi emberek nyelvébe. A legtöbb esetben nem lehet tudni, kivolt az elsõ, aki a kifejezést magyarosította. Szerencsére azonban akadnak jópofa kivételek is, mintamilyen a zsebmetszõ analógiájára megszületett webmetszõ szó is.

Elhangzott aTetten ért szavak 2003. július 16-i adásában.


SZÁLKÁK

Miszerint

„Az ÁAK Rt. illetékese kérdésünkre, miszerint a közpénzekegy jelentõs részét milyen indokból utalták át az off-shore cég-nek, elmondta...” – olvastam egy napilapban.

A sok hogy nem szép, ez kétségtelen. Sok esetben egyszerûenel lehet hagyni az egyik hogy-ot, máskor elkerülhetõ az ismétlésa mondatszerkezet átalakításával (ahogy az imént tettem, amikornem ezt írtam: „Kétségtelen, hogy a sok hogy nem szép”), ket-tõsponttal, mint az elõbbi zárójeles közbevetésben, vagy akár arégies hivatalos stílusból felelevenített miszerint szóval helyette-sítve. Ez utóbbit azonban nem mindig lehet alkalmazni. A fentimondatban például sem hogy, sem miszerint nem szükséges: „AzÁAK Rt. illetékese kérdésünkre, milyen indokból utalták át azoff-shore cégnek a közpénzek egy jelentõs részét, elmondta...”Hasonló a helyzet a következõ mondattal: „Egyébként érdekes,hogy a tagozat létrehozása összefügg azzal a ténnyel, miszerintaz adott megyében hány oktatási és kulturális intézmény van.”Helyesen: „... összefügg azzal (a ténnyel), hány oktatási és kultu-rális intézmény van a megyében.”

„A politikus azt firtatta, miszerint megtettek-e minden óvin-tézkedést a baleset elkerülése végett.” Eldöntendõ függõ kérdésesetében a vajon a megfelelõ helyettesítõje a hogy-nak: „A politi-kus azt firtatta, vajon megtettek-e minden óvintézkedést...” Deenélkül is érthetõ lenne a mondat.

Hová lett az után?

„Kajzer Ede egy héttel az õrizetbe vételét követõen vallomásttett.” „Ez volt a helyzet 1982-ben, azt követõen, hogy a pártálla-mi vezetõség adósságfelhalmozó gazdaságpolitikája a nemzetkö-

zi fizetésképtelenség határára sodorta hazánkat.” „A megbeszé-lést követõen sajtótájékoztatóra került sor.” „A kormányváltástkövetõen 24-rõl 33 darabra bõvült az Igazságügyi Minisztériumautóparkja.” „A beszédeket követõen a Fidesz és az MDF elnökeközös koszorút helyezett el az 1956-os forradalom emlékére.”

Már nem is csak a közismerten körülményes jogi nyelvben,hanem az élõbeszédben is fölütötte a fejét a követõen. Az utánpedig alig fordul elõ.

Hasonlóképpen az elõtt helyett elõszeretettel használják amegelõzõen-t. Pl. „1928-ban tette le az ügyvédi-bírói vizsgát, eztmegelõzõen dr. Vekerdy Géza ügyvédi irodájában dolgozott ügy-védjelöltként”. „A nómenklatúra távozásának követelése tizen-három éve egyetlen szocialista politikus szájából sem hangzott elezt megelõzõen.” „... félrevezette a választópolgárokat, amikor avoksolást megelõzõen szórólapján azt állította, hogy az ajánló-szelvények több mint felét megkapta.”

Névutóink egy része ragos fõnévbõl keletkezett. Például azalatt az al (valaminek az alja) -tt helyraggal ellátva, de ez már el-homályosult. Átmeneti helyzetben van az alapján. Ebben mégérezzük a fõnevet, a birtokragot és a helyragot. Mivel azonban abirtokos -nak/-nek ragját nem mindig tesszük ki (a kutatásokeredményeinek alapján, de: a statisztika alapján), sokan már ígyhasználják: ez alapján, ahelyett, hogy: ennek alapján. Tehátközönséges névutónak tekintik.

Ezen az úton jár a megelõzõen és a követõen is. Az a különb-ség, hogy míg az alapján szükséges, nem tudjuk másképp kife-jezni, a megelõzõen és a követõen teljesen fölösleges, csak körül-ményesebb változatai az elõtt és az után névutóknak.

Buvári Márta

Tûnõdés szakemberekrõl, szakképzettségrõlA jó nevû üzletlánc óriásplakátján a „Játsszon és nyer-

jen” felhívás elsõ felszólító módú igéjét rövid mássalhang-zóval nyomtatták ki. Egy másik óriásplakáton a dél-ameri-kai országóriás nevét írták kisbetûvel.

Egy-két évtizeddel ezelõtt egy (akkor) nálam jóval idõ-sebb, általam igen tisztelt kolléganõm szomorúan elgon-dolkodva ezt mondta nekem egy beszélgetésünk alkalmá-val: „Tudod, attól félek, hogy egyszer eljön az idõ, amikoregyre több olyan »szakember« lesz, aki valójában nem érta szakmájához, ámbár szakképzettségérõl papírt tud fel-mutatni.”

Hát eljött ez az idõ, nem is kellett rá sokat várni. Köztu-dott, hogy mindig is voltak gyenge szakmai tudású szak-emberek, a legegyszerûbb szakmát mûvelõktõl a komoly,felsõfokú végzettséggel rendelkezõkig. De most, amikormár nem a politikai megbízhatóságnak, származásnak,KISZ-es múltnak, összeköttetéseknek kellene dönteniegyetemi, fõiskolai felvételekrõl, munkahelyi kinevezések-rõl, vezetõ állások betöltésérõl, ez a jelenség számomra ki-rívóbb és megdöbbentõbb, mint korábban, mondjuk 1989elõtt.

Egyre több ugyanis a helyesen írni és beszélni nem tu-dó, hadaró, divatszavakat és nyelvi panelokat szajkózó,öö-zõ, fölöslegesen „úgymond”-ozó, „ha úgy tetszik”-ezõés „egyfajtá”-zó, „az egy dolog”-ozó, bántóan rossz szó- ésmondathangsúllyal beszélõ közszereplõ, tanár (esetenkéntmagyartanár!), riporter, vezetõ beosztású köztisztviselõ,alig olvashatóan író alsós és felsõs tanár. Vagy éppen szé-pítõszalonokban dolgozó durva kezû kozmetikus, hajatvágni, festeni nem tudó fodrász. Nyelvtanár, aki a nyelvet –jó esetben – kitûnõen beszéli, de tanítani (fõleg eredmé-nyesen) nem tud. Fõiskolás, aki nyelvvizsgával nyelvtanár-

nak adja ki magát. Udvariatlan, nyegle, esetenként durvabolti eladó. Könyvelni még alig tudó, de borsos áron dolgo-zó „szakember”. És villanyszerelõ, aki javítani nem tud(vagy nem akar?), de szemét hunyorítva közli, hogy szíve-sen megvásárolná a készüléket (hogy aztán jó áron to-vábbadja).

Nem folytatom a sort. Tudom, ellenpéldák is vannak.Jómagam meghatott örömmel néztem a nálunk látható lel-kesedéssel dolgozó ifjú mosógépszerelõt és autószerelõt,akik kérés nélkül számlát adtak. Olyan jó volt rájuk nézni,ahogy dolgoztak. Munka- és szakmaszeretet áradt belõlük,amely tulajdonságok manapság elég nagy hiánycikkek.

Biztos vagyok benne, hogy erre az írásra igen sokanfelháborodva reagálnak majd. Természetesen az érintet-tek. De mi mást is várhatnék? Jó ideje már embertársaimataszerint (is) osztályozom, hogy a jogos kritikára hogyan re-agálnak. Legtöbbjük vérig sértõdik, netán ádázul visszaüt,bosszút áll. Ezeknek az embereknek szelíd szeretettelajánlanám figyelmükbe a gyermekien kedves, szeretettel-jes hangon nyilatkozó Weöres Sándor prózai írásainak ta-nulmányozását, esetleg a költõvel készített rádióinterjúkat.Az egyik rádióinterjúban a szép szavú Weöres Sándor re-zignáltan beszélt arról, hogy az emberi cselekedetek jó ré-szét csak két dolog motiválja: az érdek és az indulat. Énmindehhez azt tenném hozzá, hogy a legemberibb érdekaz, hogy cselekedetünkkel a másik ember jóindulatát,megbecsülését, uram bocsá’, szeretetét érdemeljük ki.

Vajon hogyan keletkezett az említett óriásplakáton akét durva helyesírási hiba? A nyomda hanyagságából?Vagy azért, mert a plakát szövegét ellenõrzõ személy egy-szerûen nem tud helyesen írni?

Sz. Györffy Sarolta


V I S S Z H A N G

Egyik kutya, másik eb

Élvezettel olvastam Büky László Lemegy kutyába címûírását (ÉA 2003/5. szám), anyanyelvünk iránt érdeklõdõ-ként és kutyabarátként egyaránt. Egyik korábbi munkám-ban tartalmilag elemeztem a szerzõ által is idézett O.Nagy Gábor nagyszerû gyûjteményében a régies eb és aXVI. század óta gyakoribbá vált kutya szóval kapcsolatosmondásokat. Valamennyiüknek osztályzatokat adtam,rendre 1-tõl 5-ig, akár az iskolában. A legrosszabb jegye-ket az átkozódások kapták, míg a legjobbakat a kevésdicséret. Az eredményeket az alábbi táblázat mutatja.

A B C D E F

1

2 eb (150 db) kutya (326 db)

3 átkozódó (1) 17 37 17 37

4 becsmérlõ (2) 72 168 144 336

5 semleges (3) 43 88 129 264

6 együttérzõ (4) 18 31 72 124

7 dicsérõ (5) 0 2 0 10

8 150 326 362 771

9 2,4 2,4

Ez az állat egyik nevén sem túl népszerû a magyarszájhagyományban: az osztályzatok átlaga mindkét szóesetében 2,4. Erre csak kevés nebuló lenne büszke a bi-zonyítványában. A kirajzolódó kép aszimmetriáját okozóbecsmérlõ mondások túlsúlya tényszerûen bizonyítja aBüky László által írottakat. (Érdekes, hogy az emberhezkevésbé kötõdõ, gyakran boszorkányként üldözött macs-kákra vonatkozó mondások teljesen kiegyensúlyozott ké-pet mutatnak.) A kutya szó újkori uralkodóvá válásával mitsem javult az ember hû társának középkori arculata. Való-

ban összefügg ez azzal, hogy a kutyák többsége valaha aház körül kuncsorgó, hol szolgalelkû, hol szemtelen, jó-szerével számkivetett állat volt. Hulladékon, ürüléken lak-mározott. A kutyák megbecsülése a legújabb korig afféle„úri mulatságnak” számított. Az ettõl sem független meg-vetés és gúny gyakran hatja át a kutyák jelképes ábrázo-lását is, Petõfi Sándor A kutyák dala címû költeményétõl(1847) az 1981-es Kopaszkutya címû film Büky László ál-tal is idézett címadó daláig.

Az utóbbi évszámhoz kapcsolódik másik, mûkedvelõmegfigyelésem. Emlékezetem szerint a le- a hetvenesévek második felének úton-útfélen éktelenkedõ igekötõjevolt. Lefõzték a kávét (nemcsak a vetélytársakat), leszá-moltak mindenféle darabárut (nemcsak az illúziókkal), sõtbeszéltek a süldõk lehizlalásáról is, ami akkora zagyva-ság, hogy eredeti jelentését kár is firtatnunk. Manapságéppen a be- igekötõ éli virágkorát (beszól, bejön ’sikerül’,bevizsgál, beájul). Egyik kutya, másik eb. A divatok termé-szete, hogy ideig-óráig felszínen maradnak, de az újdon-ságok közül csak a legrátermettebbje akad fenn az idõrostáján, hogy hosszabb távon is színesítse nyelvünket. Alemegy kutyába képes, szabatos kifejezés, nyerseségévelis belesimul anyanyelvi hagyományainkba. Egyaránt táp-lálkozik az igekötõ eredeti jelentésébõl és a kutyához fû-zõdõ õsi gondolattársításokból. Talán nem véletlen, hogyezt a korszellemtõl áthatott nyelvi fordulatot egykor a máraJózsef Attilát és Vlagyimir Viszockijt népszerûsítõ, költõivénájú Földes László vetette papírra. A Büky László általidézett példák szerint – egy emberöltõt túlélve – a beszéltköznyelvbõl visszakéredzkedik az írásbeliségbe.

Bartosiewicz LászlóELTE Régészettudományi Intézet

Lemegy másba is!Megkülönböztetett érdeklõdéssel tanulmányoztam

Büky László Lemegy kutyába címû írását (2003/5., 6.oldal). A kutya kiaknázása (szemantikai megközelítése)után – örömömre – kimondta: „… a grammatikai formá-ra is érdemes figyelmezni.” Hozzátette, s utánanézvénmagam is konstatáltam: „A magyar nyelv értelmezõszótára nem tartalmaz a lemegy ige kapcsán hasonlóhasználatot.” Természetesen – ha e fontos kézikönyvnem tartalmaz is ilyet – attól még lehet olyan struktú-ra, melynek általános képlete: lemegy …-ba/-be.

Az egyedüli példaként említett lemegy kutyába érez-hetõen másabb, mint az efféle reális helymegválaszolá-sok a hová? kérdésre: Lemegyek a boltba (emeleten la-kom ugyanis) vagy Lemegyek a tárnába/verembe (egy-elõre a föld szintjén vagyok). Épp a Büky László idéztedalszöveg asszociálta azt, amit – közbülsõ állomásként– meg kell említenem. Ének-zene tanároktól már évti-zedekkel ezelõtt hallhattam (akár egyszerû mutálásról,akár gazdag hangskálával bírásról volt szó): lemegybasszusba, lemegy altba. Nemcsak a hová?, hanem amibe? kérdés is föltehetõ velük kapcsolatban. Föntebbikonkrét példáimhoz képest itt már afféle képes hely-határozót vehetünk észre.

Nos, innen juthatunk el egy további állomásig a le-megy …-ba/-be dolgában, amikor már állandó határozó,azaz vonzat jelleget ölt ez az állandósult kapcsolattípus.Igen: én a lemegy kutyába pillanatnyilag (?) egyetlen-nek látszó lehetõségét vonzat-kapcsolatnak érzem. Ésitt kívánom kiegészíteni egy új(abb) példával.

Valamikor a rendszerváltás táján, emlékszünk, új-szerû természetgyógyászati, autotréning- stb. könyvekkezdtek „begyûrûzni”, megjelenni. Ekkoriban hallhat-tunk nyilvánosabban elõször az agykontroll-ról. Telje-sen mellõzöm most a magyarázatát annak, mikor vagyminek kapcsán kerül elõ az ún. alfa. Ám egy szerkezetérdekes átalakulását vehette észre az e témakörben ír-tak olvasója, midõn – pl. dr. Domján László könyvében,ill. fordításában – meg-megjelent a menj alfa szintre, ill.menj alfába, egyelõre még igekötõ nélkül. Hamarosanazonban – nagyrészt mások írásos, különösen pedig tré-neri (szóbeli) bõbeszédûsége révén – létrejött a lemegyalfába.

Ennyit akartam végül is hozzátenni, hogy lássuk:a lemegy kutyába kifejezésnek analóg szerkesztményea lemegy alfába. Mindkettõt rokonítja ez a rákérdezésilehetõség: nem hová?, hanem mibe?

Holczer József


Széchenyi István küzdelme anyanyelvünk védelméértA Zürichi Magyar Történelmi Egyesület 2002-ben meg-

jelentetett egy 635 oldal terjedelmû, kézikönyvként ishasználható oktatási segédkönyvet Magyar történelem.Tízezer év – ezer oldalról címmel. A huszonkilenc szerzõnegyvenkét dolgozata vezérfonalat nyújt a korszerû törté-nelemszemlélethez, a nemzetté szervezõdés jelentõs tár-sadalmi mozzanataihoz, a magyarság eredetének ember-tani, genetikai, régészeti, zenei, val-lási, néprajzi, nyelvi megközelítésé-hez.

Az Édes Anyanyelvünk olvasóiragondolva e gazdag gyûjteménybõlSancz Klára Lujza (Budapest) tanul-mányát vizsgáltam megkülönbözte-tett figyelemmel: Széchenyi Istvánküzdelme anyanyelvünk védelméért,a magyar nemzeti szellem és nyelvfelvirágoztatásáért.

Ma, amikor a nyelvhasználat tár-gyában sokszor aggódó nyilatkoza-tok jelennek meg, talán érdemes fel-idézni, hogy egykoron a haza, anemzet és a nyelv összetartozásá-nak szükségességérõl nemcsak be-szélni, de ennek érdekében tenni iskellett. Széchenyi egy évi jövedel-mét ajánlotta fel egy a magyar nyel-vet ápoló tudós társaság megalapí-tására. Tulajdonképpen ez a kezde-ményezés teremtette meg a MagyarTudományos Akadémia létrehozásá-nak feltételeit.

A tanulmány szerzõje körültekintõ kutatómunkával tárjafel a nyelvújítók szerepét. Rájnis József vitairataibanBaróti Szabó Dáviddal vitatkozott 1781-ben arról, hogy aszótagok értékét az idõmértékes verselésben az irodalmigyakorlatnak kell eldöntenie, nem pedig a kiejtésnek.Baróti Szabó Dávid a klasszikus versformák bevezetésé-vel hadat üzent az egyeduralomra jutott alexandrinusnak.

Révai Miklós a magyar nyelvtudomány fejlesztésénekegyik legjelentõsebb képviselõjeként az elsõ rendszeresmagyar stilisztika szerzõjeként írta be nevét a magyarnyelvészet történetébe.

Batsányi János a politikai líra megteremtõjeként egy tu-dós társaság létrehozása esetén a legsürgõsebb feladat-ként a magyar nyelv szótárának elkészítését sürgette. Ka-zinczy Ferenc, a magyar nyelvújítás legnagyobb alakja ar-ra mutatott rá, hogy a modern tudományok és a technikafejlõdésének lendítõje a magyar nyelv mûvelése, gazdagí-tása. Vörösmarty Mihály, az 1828-ban írt Gondolatok a

magyar nyelv eredetérõl címû tanul-mányával, Kölcsey Ferenc az1823-ban írt Hymnus címû költemé-nyével egyértelmû választ adottKazinczy felhívására.

Czuczor Gergely költõ SzéchenyiIstvánhoz írott versében a honi nyelvmegteremtõjének nevezte kortársát.Széchenyi István 1835-ben Hunniacímû tanulmányában a következõkethangsúlyozta: „Nemzet, habár sza-bad alkotmánya van is, mindaddig,míg saját nyelvét nem használja, to-vább áll a kifejtési lehetõségtõl, minta legvadabb nép, mely anyanyelvé-vel szabadon él.” 1844-ben megszü-letett a nyelvtörvény, ezáltal válhatotta magyar nyelv az ország hivatalosnyelvévé. Törvény rendelkezett amagyar nyelv tanításáról, a magyarnyelven történõ oktatásról.

Sancz Klára Lujza tanulmányávalemlékeztetni kíván arra, hogy a tör-ténelmi múlt során tapasztaltakat el-

feledni nem lehet, nyelvünk és a nyelv tisztaságának vé-delme nem zárulhat le ma sem. Kötelességünk tehát a vi-lág minden táján ismert és értett édes anyanyelvünknek, amagyar nyelvnek az ápolása és védelme.

A Zürichi Magyar Történelmi Egyesület az oktatási se-gédkönyvet ingyen eljuttatta 300 magyarországi könyvtár-nak, további 70 ország 156 könyvtárába, valamint a Züri-chi Magyar Történelmi Egyesület és a Kodolányi JánosFõiskola által szervezett „A magyar történelem tanításá-nak tartalmi és módszertani megújítása” elnevezésû to-vábbképzés résztvevõinek. Dicséret és elismerés illetimindezért a kiadót és a kötet szerzõit egyaránt.

Maróti István

Tizedes tört vagy tizedestört?

Nemrég egy 9. osztályosoknak szánt matematikakönyv kor-rektúráját végeztem el, s a szerzõvel néhány esetben vitatkoznomkellett. Már egyik közös futballozásunk során felvetõdött, hogyhány szóba írandó a tizedes tört. Matematikus kollégám váltig ál-lította, hogy egybe, mert egy fogalmat jelöl. Én pedig váltig bi-zonygattam, hogy kettõbe, a Magyar helyesírási szótár tanúságaszerint. Bár a tizedesvesszõ valóban egybeírandó, vesszõstörtnem található a szótárban.

A könyv javítása során még találkoztam néhány ilyen kifeje-zéssel. A következõkkel: nemnegatív, teljesszög (a szótárban nin-csenek benne ezek a szavak, de a nemlineáris és a tompaszögmintájára elképzelhetõ az egybeírás). A normálalak kifejezés isírható egybe a normálméret mintájára, az abszolút érték-et és ahelyi érték-et viszont külön adja meg a szótár (mondanom semkell, kollégám ezeket is egybeírja ugyanúgy, mint a szótárból hi-ányzó alakiérték-et, valamint a fixpont és a fixalakzat kifejezése-ket). Aztán vannak egészen speciális szavak: egészrészfüggvény(a törtrészfüggvény-nyel párba állítva már jobban érthetjük az

egybeírás okát), egy-egyértelmû. Nem vagyok matematikus, ígya problémát nem kívánom eldönteni, csupán felvetni. Ha meg-születik majd az egyértelmû megoldás, akkor célszerû lenne a hi-ányzó kifejezéseket fölvenni a következõ szótárba, hiszen ezek akifejezések a középiskolai tananyag részét képezik. Az pedigmár egy következõ írás témája lehetne, hogy valóban hagyjuk-eel a feladatokat megadó felszólító mondat végérõl a felkiáltóje-let. Például: Most válasszuk az egyenlõ együtthatók módszerét.Felkiáltójel nélkül nem „szukszükölés”-gyanús a kifejezés? S vé-gezetül az is gondot okozott a javítás során, hogy nem lehetne-evalamelyest egyszerûsíteni a túlzottan hosszú szószerkezetláncottartalmazó mondatokat. Például: O-t az egymásnak megfelelõpontokat összekötõ szakaszok felezõ merõlegeseinek közös met-széspontja határozza meg.

Írásomat vitairatnak szántam, minden javaslatot örömmelfogadok.

Minya Károly


ÉNEKLÕ SZÓTÁR

A kívülálló, sõt a laikus is gyakran találkozik az éneklésszakszavaival, feltéve ha kapcsolatba, közelségbe kerül annakmûvelõivel. Érdemes mindjárt az énekel szó nagy változatos-ságú jelentéstartalmával megismerkedni. Íme egy „kisszótár” akülönféle igekötõs változatokkal (a csillaggal jelölt szavak, ill.jelentések nem találhatók meg A magyar nyelv értelmezõ szó-tárában):

áténekel (*) – erõszakos, kirívó hangszínével, hangerejé-vel egy egész együttes énekén keresztül is hallhatóan énekel;

beénekel (*) – skálázik, „melegíti” a hangját koncert, sze-replés elõtt;

beénekli magát (az Operába, kórusba stb.) – jó teljesítmé-nyével (meghallgatáson) bekerül;

beleénekel (*) vkinek a produkciójába – megzavarja, eset-leg tönkreteszi azt;

elénekel – énekszóval elõad, végigénekel egy darabot, egy mûvet;el tud énekelni egy szerepet;

felénekel (*) – felvételt készítenek a hangjáról, azaz magnóra, le-mezre, CD-re énekel;

kiénekel – énekelve elmond vmit; vkit dalban kicsúfol, kifiguráz;(*) egy bizonyos hangmagasságot elér, „kivág” (pl. a tenorista a magascét); a sok énekléssel elkoptatja a hangját;

leénekel – kottából v. feladatként elénekel vmit, de sok öröme nincsbenne; társáénál v. társaiénál erõsebb hangon énekel, ezzel az õ hang-ját, ill. hangjukat elnyomja;

megénekel – (*) vkit népszerûsítve (esetleg kifigurázva) dalban ne-vén nevez, kiemelkedõ tetteit méltatja, zenés formában elbeszéli;

összeénekel – (*) egyéni, ill. szólampróba után együttesben (duett-ben, kvartettben, kórusban stb.) vkivel v. vkikkel együtt énekel el egydarabot, mûvet;

ráénekel – (*) play backet készít, vagyis képfelvételhezutólag hozzáénekel, hozzáadja a hangját; (*) hurutos, beteg,rekedt hangadó szervekkel erõlteti az éneklést, azaz a hurut-ra, rekedtségre „énekel rá”;

túlénekel – énekelve más, gyengébb hangot elnyom (vö.túlkiabál).

E szó alkalmat ad a témának egy kissé részletesebb tagla-lására. A rosszul képzett hang – csakúgy, mint a rekedtség –vezet az énekes számára oly kellemetlen, hovatovább szé-gyellni való gikszerhez. Ilyenkor a hang megbicsaklik, és vala-mi gutturális, csúnya produktum jön létre. Találó a szakzsar-gonban néhány éve közkinccsé vált szó, amely a szépen szó-ló trilla mintájára így nevezi az ilyen éneklést: grilla. A jelensé-get hûen fejezi ki az egykori legendás baritonnak, LendvaiAndornak (1901–1964) ez a humoros megjegyzése: „Hang

ment a hurutomra.”Talán megérdemel még egy bekezdést az énekel szinonimáinak vi-

lágába való elkalandozás. A szép, ill. a csúnya éneklésre a teljességigénye nélkül a következõ igéket alkalmazhatjuk: dalol, dall, dallamoz,dallározik, dallász, danajgat, danál, danászik, danolász, dönög, dúdol,dudorász(ik), hangicsál, lalláz, nótáz(ik), trilláz(ik), zeng, zengedez(ik),zöngicsél, zümmög. További „leágazások”: dalozik, dal(l)ikázik,dal(l)ikózik, dallogat, dalolgál, danáz, danajgat, dano(l)gat, danoszolgat.Pejoratív mellékízzel, elmarasztaló értelemben: dajnál, dajnároz,dajnol, bõg, bömböl, gajdol(ász), harsog, kántál, kornyikál, lajtol, nyá-vog, óbégat, ordibál, ordít (Erkel Ferenc Névtelen hõsök címû operájá-ban pl. egy kántor neve Ordító), öblöget, üvölt. Lám, azért a szép ének-lésnek valamivel gazdagabb a szókészlete!

Végül hadd idézzek egy énekesi nyelvre fordított közmondást: „Min-den jó, ha jó a gége!”

Zábó Gyula

Nem akarom

Az ige kijelentõ módja állító mondatban a köztudomás szerint azt fe-jezi ki, hogy az ige képviselte tartalom érvényesül, fennáll, igaz: a cse-lekvést végrehajtják, a történés megtörténik. Evett, eszik, enni fog: ezttette, ezt teszi, ezt fogja tenni. Esett, esik, esni fog: így volt, így van, ígylesz. A tagadás ugyanezen dolog érvénytelenségét állítja: Nem evett,nem eszik, nem fog enni. Nem esett, nem esik, nem fog esni.

A fenti jellemzés mindamellett nem teljes. Vajon hasonló módon ért-jük-e a következõ mondatokat?

a) Nem esik az esõ. Nem esik le ez a kép. Nem fog Miki megfázni.Azt hiszem, nem betegszem meg.

b) Nem adja vissza. Nem mondja meg. Nem megyek el.Mondhatjuk ezt: Nem esik le a kép, hiszen a szög jól be van verve a

falba. Aligha mondhatjuk, legfeljebb sajátos stiláris színezettel, ezeket:Nem mondja meg, mert nem sikerült beszereznie a megfelelõ adatokat.Nem adja vissza, mert véletlenül eltörte.

Mitõl furcsák a fenti tagadó mondatok az adott kontextusban és azelképzelhetõ szituációban?

Bizonyos igék esetében az egyszerû kijelentõ mód használata nem-csak az ige kifejezte tartalom fennállásáról tudósít, hanem az adott cse-lekvés akarásáról is. Megmondja: ’Meg akarja mondani és megmondja’.A tagadás ilyen esetekben a dolog akarásának tagadását is magábafoglalja: Nem mondom meg: ’Nem mondom meg, mert nem akarom.’

Ha megkérdezik tõlünk, hány óra van, magyarul nem válaszolhatjukezt: Nem mondom meg, mert nincs nálam óra – jóllehet igaz lehet, hogyaz idõ közlése nem fog bekövetkezni. Miért a kifejezésmódnak ez a le-hetetlensége? Mert válaszom azt is magában foglalná, hogy a jó szán-dék is hiányzik belõlem. Ilyen esetben azt kell mondanom (ki kell emel-nem), hogy nem tudom megmondani, mennyi az idõ. Nem az akarato-mon, nem a szándékomon múlik.

Bevezetõ példáink némelyikébõl láthatjuk, hogy bizonyos igék ese-tében ilyen mellékjelentés nem áll elõ. Az alapvetõ különbség a mon-datba foglalt igék jelentésében van. A megmond, visszaad, eszik igék(lexikális jelentésük folytán) akaratlagosságot feltételeznek; az esik, le-esik, megfázik igék történést (akarattól független eseményt) fejeznek ki.Ezért mondhatjuk, hogy Remélem, nem esem le, de aligha mondhatjukkomolyan, hogy Remélem, nem megyek el.

Wacha Balázs

BratyizásDiákkoromban kissé viszolyogtam attól, ha a

nálam jóval idõsebb pedagógus – vagy nem-csak pedagógus – az éppen divatozó diákzsar-gonban kezdett velünk beszélni. Éreztem, aztszeretné, ha közülünk valónak tartanánk, job-ban elfogadnánk, megértenénk.

De hát a mi rétegnyelvünk nem az õ réteg-nyelve, gondoltam. Hasonlít egy kissé arra,amikor a felnõtt a kisgyerek selypítését, mégakadozó beszédét igyekszik utánozni. Magya-rán szólva: gügyög.

Nem tenném szóvá, ha nem hallanám na-ponta a rádiók, a televíziók ún. ifjúsági mûsora-inak vezetõit. Miért gondolják, hogy a tizenéve-sek csak akkor értik meg a nekik szóló mon-dandót, ha az õ nyelvükön – hogy is mondjam– „szövegelnek”? Képzeljük el, milyen nevetsé-ges az a riporter, aki amúgy pesties dialektusthasznál, de ha ellátogat Nógrádba, Hevesbe,hirtelen átvált a palóc nyelvjárásra!

A Hamletben elhangzó intelmet – légy hûmagadhoz! – a nyelv használói is megfogad-hatják. Vitatható, hogy igaz-e a régi mondás,mely szerint annyi ember vagy, ahány nyelvenbeszélsz. Az viszont szentigaz, hogy nem vagyannyi ember, ahány rétegnyelvet vagy nyelv-járást használsz.

Gyárfás Endre

Magas céKaján Tibor rajza


AZ ANYANYELVI MOZGALOM ESEMÉNYEIBÕL

Demokrácia és magyar nyelvhasználatAnyanyelvi értekezlet Sepsiszentgyörgyön

Bölcsen döntött az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének(AESZ) elnöksége, amikor elhatározta: szakmai tanácskozástszervez a romániai magyar hivatalos/hivatali nyelv állapotáról. Aközigazgatási, államigazgatási és jogi nyelv helyzetének elemzé-sekor jogérvényesítési kérdések is szóba kerültek.

Sepsiszentgyörgyön a megyeházán január 23-án és 24-én tar-tott tanácskozáson elöljáróban az iskolai anyanyelvi versenyekés az AESZ mûködése, költségvetése került szóba. Ebbõl azalkalomból Péntek János egyetemi tanár, az AESZ elnöke,Ördögh-Gyárfás Lajos és Török Katalin alelnökök beszéltekeredményekrõl, tennivalókról. Az erdélyi megyék (Bihar, Bras-só, Fehér, Hargita, Kolozs, Kovászna, Máramaros) jelen lévõképviselõi úgy döntöttek, egyetértésben az elnökséggel, hogy azidén májusban Gyergyószentmiklóson tartják meg A magyarnyelv napjai elnevezésû értekezletet és anyanyelvi versenyt (ezutóbbit iskolásoknak).

Január 24-én a tudományos értekezlet megnyitóján a résztve-võket Demeter János megyeelnök és helyettese, Baka Mátyásköszöntötte. A konferencián részt vett és felszólalt Albert Álmos,Sepsiszentgyörgy polgármestere is. Benõ Attila, Demeter Éva,Murvai Olga, Péntek János, Szilágyi N. Sándor, Zsigmond Gyõzõnyelvészek, egyetemi oktatók mellett elõadást tartottak jogászokis: Varga Attila Szatmár megyei országgyûlési képviselõ és Ve-ress Emõd (Kolozsvár). A nyelvészek több szemszögbõl is meg-világították az értekezlet témáját, amely a Nyelvpolitika ésanyanyelvhasználat címet kapta, így magától értetõdõn szóesett demokráciáról és nyelvhasználati jogokról, európai gyakor-latról, a magyar nyelv státusának javításáról Erdélyben (elhang-zott az is, hogy Románia bizonyos régióiban a magyarnak hiva-talos státus járna nemzetközi ajánlások szerint is). A jogászok azönkormányzatok és az állampolgárok közti magyar nyelvhaszná-lat fontosságáról és a magyar nyelvû jogászképzés hiányáról isbeszéltek. Megállapították: mind a közigazgatásban, mind azigazságszolgáltatásban gyatra színvonalú a magyar nyelvhaszná-lat. A bajt tetézi, mondták, hogy a romániai, illetve erdélyi ma-gyarok nem használják ki eléggé a mindennapi életben a törvénybiztosította jogokat. Péntek János külön figyelmeztetett a tömeg-tájékoztatás és a szaksajtó felelõsségére a helyes kifejezések ter-jesztésében. A jeles szakember beszélt a román hivatalos köz-löny magyar nyelvû változatáról is, amely – sajnos – nyel-vi/nyelvhelyességi szempontból nem áll a kellõ színvonalon.

Az esemény Szentirmai Edit veszprémi elõadómûvész pódi-ummûsorával zárult.

Komoróczy György

Országos döntõ az egri fõiskolán

Az egri Eszterházy Károly Fõiskola Magyar NyelvészetiTanszéke 1987 óta minden évben rendszeresen meghívjaa legjobb helyesíró tanárjelölteket az ország valamennyitudományegyetemérõl, tanár- és tanítóképzõ fõiskolájárólaz országos döntõbe.

Így történt ez november 28–29-én is, amikor is 22 intéz-mény – többek között a pozsonyi és a besztercebányaiegyetem – képviselõi mérték össze tudásukat.

A kétnapos program szakmai elõadás-sorozattal indult.Keszler Borbála, Hõnyi Ede, Bódi Zoltán és Bozsik Gabri-ella helyesírásunk legidõszerûbb kérdéseit taglalta. Szóesett többek között a központozásról, a földrajzinév-íráskülönféle eseteirõl, az internetnyelvrõl, valamint a nagy-betûsítés újabb elõfordulásairól.

Szombaton, a versenynapon a feladatok megoldásaután az ismert szakemberekbõl álló országos zsûri dön-tött; ennek tagjai voltak: Hangay Zoltán, Laczkó Krisztina,Pásztor Emil és Zimányi Árpád. Az elnöki teendõketKeszler Borbála tanszékvezetõ egyetemi tanár látta el, averseny titkára Bozsik Gabriella volt.

A mezõny legjobbjai a következõ hallgatók voltak:I. díjas: Veszelszki Ágnes, IV. évfolyam, magyar–németszakos (ELTE BTK), II. díjas: Selyem Zoltán, IV. év-folyam (ELTE TTK), III. díjas: Szakál Marianna, IV. év-folyam, kommunikáció–magyar szakos (Eszterházy KárolyFõiskola).

A tollbamondásban és a feladatlapokban leggyakrab-ban a következõ szószerkezetek és szóösszetételek vol-tak hibásak: zöld alma, vörös téglás, arborétum jellegû,Károlyi család, több száz millió, alá-fölé rendeltség; timsó-tartalmú, kocsimúzeum, népifafaragó-kiállítás, idegen-nyelv-tudás, nagyothalló-készülék, Fehér-kõ, Károlyi-kas-tély. A nedû, bura, kátyú, kíváncsi, videotechnika szavak-ban a magánhangzók idõtartama okozott gondot többek-nek.

A feladatokat – az elõzõ évekhez hasonlóan – a Ma-gyartanítás címû folyóirat fogja közölni. A hasznos szak-mai összejövetelnek a következõ évben folytatása lesz.

Bozsik Gabriella

Az olvasó írja

Na mondd!Na mondd! Tudják mi ez? Egy új köszönési forma.

Felgyorsult, mobilos világunkban egyre terjed. Elõ-ször elfoglalt családtagjaim köszöntöttek így, hamunkájuk közben rájuk telefonáltam. Felháborított!Aztán figyelni kezdtem környezetemet, és észrevet-tem ennek a jelenségnek vészes terjedését. Amikormegszólal a mobiltelefonunk, azonnal kiírja, ki hívbennünket. Ez hozta magával az új köszönési formát.Figyelem munkahelyemen a középiskolás diákokatés a vonaton utazva az utasokat. Nagyon elszomorí-tó, de a többség így kezdi a beszélgetést. Az illemtanúgy kívánta a hagyományos telefonálásnál, hogy kö-szönjünk és bemutatkozzunk – most nem kell márbemutatkozni, de a köszönést ne hagyjuk el!

A mobiltelefon térhódítása a levélírás halála lesz.Diákkoromban a táborba érve elsõ délutáni progra-munk volt írni haza a szülõknek, hogy szerencsésenmegérkeztünk. Ezt a mai gyerekek már nem ismerik.Már útközben telefonon tartják a kapcsolatot a szü-lõkkel, és levél helyett SMS-t küldenek. De hogyan?Megszólítás és aláírás nélkül. Úgyis tudják, ki küld-te, a gép kiírja...

Ne siessünk ennyire! A százhatvan leütésbe bele-fér egy megszólítás és egy „csók anyu” – legalább atiszteletet adjuk meg egymásnak!

Pittmanné Mikó Ildikó(Szombathely)


Az új értelmezõ kéziszótárban nem talál-ható új szavakból és kifejezésekbõl nem ok-vetlenül a legelsõ elõfordulásokat szemléz-zük. Várjuk olvasóink javaslatait is!

egyterû – a korábbi ún. kombiautó igensikeres magyarítása: olyan autó, amelybenaz utastér és a hátsó csomagtér egybenyit-ható, s ezáltal nagy tér alakítható ki.

kukarendõrség – a szemétgyûjtõ tartá-lyok tartalmát ellenõrzõ szolgálat (annakmegállapítására, hogy alkalmazzák-e az ottlakók a kötelezõ szelektív hulladékgyûjtést).(Egyelõre csak Németországban.)

légimarsall – (álcázott, fegyveres) utas-kísérõ veszélyeztetett légijáratokon; az õ fel-adata elhárítani az esetleges terrorveszélyt.

lepukkant – nyomorult, rosszul kinézõ(ember, városrész).

lyukas év – (fõleg Amerikában vagyNyugat-Európában) a gimnázium vagy azegyetem után külföldön (általában más kon-tinensen, fõleg fizikai munkával vagy turiz-mussal) töltött idõszak tapasztalatgyûjtésvagy „kitombolás” céljából. A gap year ma-gyarítása.

madárinfluenza – állatról emberre terje-dõ (vírusos) fertõzés. Pl. „ázsiai madárinflu-enza-járvány”.

második (harmadik) generációs (ter-mék) – valamely fejlesztési-gyártási folya-matban egy bizonyos idõ elteltével, techno-lógiai váltás eredményeként létrejött új ter-mék; variáns, típus, forma. Pl. „másodikgenerációs mobiltelefon”.

nõház – szellemi mûhely, amelyben jogi,munkakeresési tanácsadás, feminista iroda-lom terjesztése folyik (Budapesten).

PIK-lakás – a (korábbi) Pécsi Ingatlan-kezelõ Vállalat tulajdonában levõ lakás; bér-lakás.

szélerõmûpark – egy helyen több, a szélerejét hasznosító (árammá átalakító) erõmû.Pl. „Félmilliárd forintért szélerõmûparkotépítenek Törökszentmiklós határában.”(Népszabadság, 2004. január 24.)

széltorony – a szélerõmû másik neve.

trágyaerõmû – trágyából biogázt vagyszilárd szerves trágyát elõállító készülék.Pl. „A feltalálók az elsõ trágyaerõmûvet egyállattartó telep mellé kívánják felépítenia Tapolcai-medencében.” (Népszabadság,2004. február 2.)

utasleadási lap – (MÁV-os szóhaszná-latban) jegyzõkönyv, amelyet a vonatjegynélkül utazó kap a vasúti jegyellenõrtõl, samellyel a jegypénztárban utólag befizethetõa tartozás.

Várjuk olvasóink szójavaslatait is!

B. [email protected]

Új szavak, kifejezések(29.)

Szerkesztõségünkbebeérkezett nyelvészeti

kiadványokBart István–Klaudy Kinga:

EU fordítóiskola. Corvina Ki-adó, 2004.

Margalits Ede: Magyar szólá-sok és közmondások kézikönyve.Könyvmíves Kiadó, 2004.

Voigt Vilmos és Balázs Gézaszerk.: A kezdetektõl a máig.A modern magyar szemiotikaolvasókönyve. Magyar Szemio-tikai Társaság, 2003.

2004. január 29-én országos szak-fordítói konferenciát rendeztek a gö-döllõi Szent István Egyetemen. Azelõadók között szerepelt Heltai Pál,Kis Ádám, Kis Balázs, Klaudy Kin-ga, Papp Nándor és Zimányi Árpád.

*A Semmelweis Egyetemen 2004

februárjában – egyelõre csupán sza-badon választható tárgyként – meg-kezdõdött A magyar orvosi nyelv cí-mû tantárgy oktatása. A tantárgy fele-lõse Bõsze Péter orvosprofesszor. Aféléves kurzus elõadói között az orvo-sokon kívül nyelvészek – Fábián Pál,Grétsy László, Keszler Borbála –nevét is ott találjuk.

*A Magyar Tudományos Akadémia

Nyelv- és Irodalomtudományok Osz-tálya és az MTA Nyelvtudományi In-tézete 2004. február 10-én egész na-pos tudományos ülésszakkal adózotta nemrégiben elhunyt jeles nyelvész,Kiss Lajos akadémikus emlékének.Az ülésszakot Kenesei István, aNyelvtudományi Intézet igazgatójanyitotta meg. Néhány elõadás az el-hangzott tizenhárom közül: GerstnerKároly: A Kiss Lajos válogatott írása-

H Í R E K

KözleményA Magyar Versmondásért Alapít-

vány köszönetét fejezi ki támogatói-nak, akik 2002. évi személyi jövede-lemadójuk 1%-ának felajánlásakor azalapítványt jelölték meg kedvezmé-nyezettnek. A 76 938 Ft összeget ahatáron túli versmondó fiatalok nyáritáboroztatására használtuk fel.

Szíves támogatásukat továbbra isvárjuk a 18236521-1-43 adószámun-kon.

A kuratórium


P O N T O Z ÓMindenekelõtt a 2003. évi 5. számunkban közzétett rejtvé-

nyek megfejtését adjuk közre.

I. Keresztül-kasul. 1. Rigolyás. 2. Jellemzõ. 3. Komédiás.4. Kedélyes. 5. Zarándok. 6. Dagályos. 7. Nyugszik. 8. Igazodik.A két erdélyi költõ: Reményik (Sándor), Szilágyi (Domokos).

II. Szó-ta-go-ló. 1. Tógaszaggató (de elfogadtuk ezt is: tóga-rángató). 2. Teveszövete. 3. NATO-katona. 4. Imamalmai. 5. Ró-katakaró. 6. Latorvitorla. 7. Lõreperelõ. 8. Regényigényre. 9.Csatagyutacsa. 10. Korcsolyacsokor.

III. Hétszer hét. 1. Romanov. 2. Táncház. 3. Vakcina. 4. Paró-dia. 5. Kemecse. 6. Bajazzo. 7. Szalámi. A zenemû a Rákó-czi-induló, szerzõje pedig Berlioz, aki éppen 200 éve, 1803. de-cember 11-én született, s e rejtvényünkkel kívántunk emlékeznirá.

IV. Író és mûve. 1. Poroz – záporoz. 2. Karó – kavaró. 3. Ra-bol – darabol. 4. Kiló – kipálló. 5. Kisar – kisarjad. 6. Kacsos –kavicsos. 7. Liba – galiba. 8. Eltol – elpártol. 9. Kari – kanári. 10.Vallat – javallat. A megfejtés: Závada Pál: Jadviga párnája.

V. Nagy László a nyelvrõl. Bánnom a szóval: odaadás és fele-lõsség.

Azok közül a megfejtõink közül, akik megszerezték a sorso-lásban való részvételhez szükséges 75 pontot, ezúttal a követke-zõk részesülnek könyvjutalomban: Arató Nándor, Mohács, Kini-zsi u. 10. (7700); Kõvári Józsefné, Budapest, Wesselényi u. 65.(1077); Nemes Csabáné, Tuzsér, Hársfa út 9. (4623); NyebehajCsilla, Balassagyarmat, Mártírok útja 42. (2660); OszaczkinéSzammer Beáta, Vác, Fürj u. 12. (2600); Örményiné Pápai Zsu-zsa, Tamási, Bartók Béla u. 1. (7090); Pálur Endréné, Gyõr,Gyöngyvirág u. 32. I. 5. (9028); Révész Judit, Sárvár, Újsziget u.3. (9600); Sasvári Olga, Miskolc, Szilvás u. 2. (3529); TapodiIlona, 520031 Sepsiszentgyörgy, Textilesek sétánya bl. 3. ap. 1.Kovászna megye. A nyerteseknek szívbõl gratulálunk!

A Pontozó új feladatai

I. Nyolcszor nyolc. Megfejtõinknek az ábra minden sorábaegy nyolc betûjegybõl álló szót kell beírniuk a meghatározásokalapján. Helyes kitöltés esetén a bal felsõ saroktól a jobb alsó sa-rokig tartó átlóban egy nagy magyar költõ neve, a jobboldalt fentkezdõdõ átlóban pedig a költõ egy versének címe válik olvas-hatóvá. A helyes megfejtéssel 8 + 8, összesen 16 pontot lehetszerezni.

II. Író és mûve. Egy mai magyar regény címét és írójának ne-vét rejtettük el. Ha olvasóink helyesen felelnek az elsõ meghatá-rozásokra, majd úgy tesznek eléjük egy-egy szótagot, rövid szótvagy akár csak egy betût, hogy ilyen módon keletkezett szavukegyúttal a második meghatározásokra is feleljen, akkor már rá istaláltak a megoldásra. Ehhez csak éppen össze kell olvasniuk fö-lülrõl lefelé a pótlólag beírt betûket! A helyes megfejtés 15 pon-tot ér.

1. Kocsira szerelt nagy hordó – (gépalkatrész) nem fog,megugrik:

2. Komárom megyei település – kószál:

3. Bútordarab – dicsõít:4. Hüvelyk – ellenszegül:5. Befejezett, felhasználható – darázs is van ilyen:6. Fedél – tápláló:7. „Szép” nõi név – vízszintezõ:8. Ferdén lefelé irányul – hibás termék:

III. Egy keresztnevet a közepébe! Közlünk tíz rövid monda-tot. Ahhoz azonban, hogy a mondatok értelmessé váljanak, olva-sóinknak a kipontozott részek helyébe egy-egy keresztnevet kellbeépíteniük; annyi betûjegybõl állót, ahány pont található a szö-vegben. A feladat az elbújtatott nevek megtalálása. Minden né-vért 2 pont jár, összesen tehát 20 pontot lehet szerezni.1. Az almáskofa t . . . . . . te a kosaramat szabolcsi almával.2. Elvittem a szakemberhez elroml. . . . rámat.3. Újra itt a nyár, szinte megi. . . . nyári napsütés.4. Néhol karácsony másnap. . . . .ztják az ajándékot.5. Télen az elõvigyázatlan em. . . . . .hát is kaphat.6. E jókedvû kisfiú sz. . . . . .kon-bokron át.7. I. . . . . . tal korában is jó szobrokat alkotott.8. Kati és Feri az i. . . . .küdött örök hûséget.9. Osz. . . . . .an magas, mint te.

10. 2000 vol. . . . .odik évezred utolsó éve.

IV. Költõ és mûve. Ha megfejtõink mind a kilenc sort helye-sen töltik ki, akkor a második hasábban felülrõl lefelé egy nagymagyar költõ nevére bukkanhatnak. Ha ezután megfelelõ módonátrendezik a sorokat, akkor a hatodik hasábban rátalálhatnak aköltõ egyik versének címére is. A költõ nevéért és a vers címéértegyaránt 8 pont jár, összesen tehát 16 pontot szerezhetnek.

V. Kányádi Sándor a nyelvrõl. 2004. május 10-én tölti be75. életévét a jeles erdélyi költõ, Kányádi Sándor. A szép évfor-duló alkalmából ezért rejtvényünk fõ soraiban most tõle idézünkegy nyelvünkkel kapcsolatos, költõi ihletettségû mondatot. Ezttessék beküldeni! Megfejtése 25 pont.

Az e számunkban közölt rejtvények együttes értéke 92 pont.Azonban már 70 pont elérése is elegendõ ahhoz, hogy valakirészt vehessen megfejtésével a sorsolásban, és egy értékes könyvnyertese lehessen. Könyvjutalomban, mint mindig, most is tízenrészesülnek. A rejtvények megfejtését 2004. június 1-jéig kellbeküldeni címünkre: Édes Anyanyelvünk, Pontozó, 1364, Pf.122.

Minden rejtvénykedvelõ és anyanyelvünkkel szívesen játszóolvasónak érdekes, tanulságos rejtvényeket, sikeres megfejtést ésjó szórakozást kívánnak – a rovat gazdájával, Grétsy Lászlóvalegyütt – a feladványok készítõi:

Bencze Imre (III.), Doroszlai Elekné (II.),Láng Miklós (IV.), Mezey László (I.), Schmidt János (V.)

1. Vízfestmény

2. Éghajlat

3. Csoport, csapat

4. Járandóság

5. Iskolai elsajátítandókösszessége

6. Kürtõkalap

7. Olcsó tömegcikk

8. Egres

1. Jajgató

2. Határállomás

3. A hörgõkkelkapcsolatos elõtag

4. Elõírás

5. Fecsegõ

6. Hûsítõ eszköz

7. Becézett szülõ

8. Leszármazott

9. Zugíró


KÖLTÕI ÚTRAVALÓ

VÍZSZINTES: 1. Kányádi Sándor szavainak elsõ része. 8. Péchy ...;színmûvésznõ, a szép magyar beszédért évente odaítélt Kazinczy-díj alapí-tója (1894–1988). 14. Friss levegõre vágyó utas nyitja ki a vonaton. 16. Fek-võhelyet alváshoz elõkészít. 17. Utánoz, színlel. 18. Az udvaron kapirgálóbaromfi. 20. Válogatott labdarúgó (Zoltán). 21. Gyors lábú versenykutya.22. Gyakorlottság. 24. Ipari rostnövény. 26. Az ezüst vegyjele. 27. Nyári hó-nap, röv. 28. Bokáig érõ (víz). 30. Forró a homloka. 33. Dekagramm, röv. 35.Fontos fém. 36. Üres fecsegés, mendemonda, népiesen. 38. Tímea alakítójaAz aranyember címû Gertler Viktor-filmben (Ilona). 40. Málnás közepe! 41.Hajápolószer-márka. 42. Rovat a pénzügyi nyilvántartásban. 44. Komikánk(Ilus). 45. Motívum. 46. S’il vous ...; szíveskedjék, kérem, franciául. 47. El-avult szántóeszköz. 49. Táncmulatság. 50. Bír, képes. 52. Menetjegyet lyu-kaszt. 53. Hibáztatás. 56. Tagadószó. 57. Fél négy! 58. Radián, röv. 59. Fa-lánk rovar. 61. Szláv eredetû férfinevünk. 63. Lekváros. 65. Református,röv. 66. Félelmen, nehézségen stb. felülkerekedik. 68. Növekszik a térfoga-ta. 70. Eleven húsba harapás. 72. Idõmérõ szerkezet tartója.

FÜGGÕLEGES: 1. Tusika. 2. Endrõddel egyesített település, a KnerNyomda helye. 3. Utat mutat. 4. Palásthy György rendezte film címe. 5. Ze-nész, énekes, a KFT együttes egyik alapítója (András). 6. European BridgeLeague (bridzsszövetség), röv. 7. Holland autók jelzése. 9. Világrész! 10. Él-tes. 11. Sértések zokszó nélküli (vagy kényszerû) tûrése. 12. ... Gott; csehtáncdalénekes. 13. A költõ szavainak második, befejezõ része. 15. Vízvagy benzin lelõhelye! 19. Apró, csekély. 22. Zászló nyele. 23. Füst Milánkisregénye, egyben elsõ prózai mûve (1920). 25. Lehangoló. 29. Borítókosár.31. Veri az esõ. 32. Vándor, utazó ideiglenes hajléka. 34. Kötszer. 37. Évek...; hosszú ideje. 39. Olyan toldalék, amelyet általában semmilyen szóelemnem követ. 40. Salt ... City; az USA Utah tagállamának fõvárosa. 43. Meg-gyõzõdés. 44. Fõkolompos a nyájban! 46. Kadosa ...; 20. századi zeneszerzõ.48. Hangszeres együttes. 49. Egyszerû ételeket is kínáló italmérés. 51. La-tin eredetû nõi név. 54. Népviseletérõl híres község Salgótarján szomszéd-ságában. 55. Esõs idõben ragad a cipõnkre. 60. Friss sérülés nyoma. 61.Kortárs nyelvész (László). 62. Téli jármû. 64. Szûk hely a kemence mellett.66. ... Tolsztoj; a Háború és béke írója. 67. Diáksportkör, röv. 69. Palota kö-zepe! 71. Kétjegyû betû.

Schmidt János

Hol azolvasószerkesztõ?

Egy emberöltõn át – 35 évig – vol-tam egy szaklap olvasószerkesztõje.Úgy tûnik, hogy ez a beosztás néme-lyik folyóiratunknál betöltetlen. Errekell gondolnom, amikor írásjelhibá-kat, zavaros mondatokat, terjengõssé-get találok a szövegekben.

Íme, néhány (valós!) példa.

Hiányzik egy írásjel: „... akkoraváros volt akkor, mint most Miskolc aváros szélén, nagy baubaufák árnyé-kában gyûltek össze a favágók...”Hogy van ez? Akkora város volt, mintMiskolc a város szélén? A Miskolcszó után pontosvesszõ kellene!

Hiányzik egy rag: „Amit az emberelront, azt Isten helyrehozza idõvel, ésaz akkori örök harag a legjobb koz-metikus, az idõ megszépítõ emlékmú-zeumába kerül.” Ki gondolná, hogyaz örök harag a legjobb kozmetikus?Ha kitennénk a birtokos jelzõ ragját akozmetikus és az idõ után, eltûnne aképzavar: „az ... örök harag a legjobbkozmetikusnak, az idõnek a...”

Zavaros a szórend: a szerzõ való-színûleg azt akarja tudatni az alábbimondattal, hogy Imrus (a férj) csak ötévvel idõsebb negyvenéves feleségé-nél, Zsuzsánál. De ebbõl a fogalma-zásból még ez sem derül ki egyértel-mûen. „Zsuzsa negyvenéves, Imrusfelesége, aki csak öt évvel idõsebb.”Ezt ugyanis kétféleképpen is lehet ér-telmezni: Zsuzsa, Imrus feleségenegyvenéves; csak öt évvel idõsebb aférjénél. Vagy: Zsuzsa negyvenéves,Imrus csak öt évvel idõsebb a felesé-génél.

Egyéb felületességek: „... mostmár mindenki mûvész urazza magát.”Önmagát urazza? Különös. Talán in-kább elvárja másoktól, hogy urazzák?Rövidebben: uraztatja magát. – 19sorban háromszor szerepel a sor kerülkifejezés, amibõl egy is sok lenne:„Januárban került sor ... a közös iro-dalmi rendezvényre.” Helyesen: Janu-árban volt a közös irodalmi rendez-vény. „... majd sor került az irodalmimûsorra...” Helyesen: ... majd az iro-dalmi mûsor következett. „Az irodal-mi est után került sor a ... címû musi-cal elõadására.” Helyesen: Az iro-dalmi est után adták elõ a ... címû mu-sicalt.

Minden felsorolt hiba – egy kisgondossággal – elkerülhetõ (a kézirat-ban kijavítható) lett volna. A felelõs-ség azonban természetesen elsõsor-ban a szerzõt terheli, és az ilyen szö-vegek minõsítik is fogalmazójukat.

Láng Miklós


Ha a kamiont katonaság is követi, akkor az valóbanmenjen. De ha nem, akkor hadd javítsam ki! (A Találkozá-sok címû újság 2003. decemberi számából ollózta kiszámunkra Kanczlerné Jóczik Mariann székesfehérváriolvasónk.)

„Neve, ha van, csak áruvédjegy...” – ésmég ezt sem képesek sajtóhiba nélkül leír-ni! A szép lábú (de egyébként is tehetsé-ges) ausztrál énekesnõ és színésznõ nevehelyesen Kylie Minogue. (A hiba a Villámmagazin tavalyi 42. számában esett meg.Észrevette és közli: K. G.)

Ennek a reklám-zászlócskának minda két oldalára jutottvalami hiba (a leg-durvább persze ashop-pot!). Ugye, tud-játok, melyik cégkövette el? (FolkGyörgy fõiskolai hall-gató leletét közzé-teszi: K. G.)

Kedves Gyermekkönyvtáros! Hosszabbítsa meg he-lyesírási tanulmányait! (B. G.)

Bár egy kicsit öregecske ez a hirdetés, közzétesszük és kijavítjuk:SMATCH-csá! (B. G.)

Annak csak örülhetünk, hogy a ter-mék gyártójában – egyébként egy na-pozószékrõl van szó – megvan a jószándék arra, hogy a vevõket haszná-lati utasításokkal lássa el. De hogy aforgalmazó a 21. században, az infor-matikai forradalom korában nem találmegoldást arra, hogy a magyar szöve-get elõzetesen ellenõrizze, az ésszelegyszerûen felfoghatatlan. Ennyirenem törõdünk anyanyelvünkkel s a ter-mék majdani használóival? (Beküldte

Farsang Kálmán budapestilevélírónk. Közzéteszi: G. L.)

NYELVÉSZ-LELETEK, NYELV-ÉSZLELETEK

anyanyelvünk Édes - anyanyelvápolók...

Documents