ÉdesAnyanyelvünkAnyanyelvünk

A TARTALOMBÓL:

Maróti Andor:Szóval mégis kultúr?

F

Kovács József:Iromány, regnál és más

stílustalanságok

F

Büky László:Nínó és tucc-tucc

F

Balázs Géza:Az adóemelés indoklása

F

Országos középiskolaitanulmányi verseny,

magyar nyelv,2006/2007.

F

Balaskó Mária:Terminologia et Corpora

F

Grétsy László:Szófejtõ szótár –

mindenkinek!

F

És: õszi nyelvészetinaptár, új szavak,nyelvi rejtvények,nyelv-észleletek

XXVIII. ÉVFOLYAM 4. SZÁM 2006. OKTÓBER ÁRA: 120 FORINT

Nyelvészet és „nyelvészkedés”(Töprengések a Mézes Mackó elõtt)

Szikszainé Nagy Irma szövegtani tankönyvében búvárkodva az aláb-bi idézeten akad meg a szemem: „Magyarországon a nyelvészet nem csu-pán szaktudomány. A magyar nyelvész nemcsak kutató. Õ kezdettõl fog-va kicsit õre és gondozója is a nyelvnek, mely annál drágább ésõrzenivalóbb, mennél kevesebben beszélik a földkerekségen. [Új bekez-dés.] A nyelvészethez minden magyar embernek köze van. Mindannyiannyelvészkedünk, ahogy mindannyian politizálunk” (Babits Mihály: Anyelvész és az irodalom).

Érdekesen egybecseng a fentiekkel, amit Kálmán László és Trón Vik-tor könyvének (Bevezetés a nyelvtudományba. Bp. 2005, Tinta Könyv-kiadó) 11. oldalán olvashatunk: „Érdemes a nyelvészettõl megkülönböz-tetni a nyelvészkedést is, melynek körébe tartoznak a nyelvre irányuló, denem tudományos jellegû tevékenységek. [...] Ilyennek tekinthetõ példáula preskriptív [= elõíró] nyelvészet általában, vagyis a nyelvi illemtan, anyelvmûvelés és a helyesírás kérdései.” A folytatást már a következõlapról idézem: „Tulajdonképpen a preskriptív nyelvészkedés ágait is so-rolhatja az alkalmazott nyelvészet körébe az, aki elfogadja, hogy a nyelv-használat megregulázása is valamiféle problémákat orvosolhat.”

Mirõl jutott eszembe mindez, s miért idéztem ilyen hosszasan ezeketa tudós munkákat?

A közvetlen kiváltó ok egy „nyelvész-lelet” volt, amelyre a budapestiErzsébet téren tettem szert. Nem birtokolván digitális fényképezõgé-pet, lefotózni nem tudtam, csupán elmesélem, amit láttam. A MézesMackó kettõs, baloldalt magyar, jobboldalt angol nyelvû cégtábláján, amagyar oldalon ez a felirat ötlik szemembe:

SAJÁT SZERVIZ.Ugyan mit jelenthet ez? Talán az üzletben egy kissé ki is javítják a vá-sárlót? (Rám férne.) Szó sincs róla! A talány egy pillanat alatt megoldó-dik, mikor a magyar szöveg angol megfelelõjére esik a pillantásom:

SELF SERVICE(vagyis: önkiszolgálás, önkiszolgáló üzlet).

Mit tegyen ilyenkor egy „nyelvészkedõ” nyelvész? Menjen be az üz-letbe, és magyarázza el az eladóknak, hogy hiba csúszott a feliratba?Ilyesmire utoljára Ferenczy Géza, az egykori harcos nyelvmûvelõ vállal-kozott a hatvanas években, de már õt is majdnem megverték érte.

S egyébként is: kire, mire tartozik az ilyesmi? A nyelvészetre, persze,nem (ebben igazat adok Kálmán Lászlóéknak). De valamiképpen még-iscsak szóvá kellene tenni, hogy miközben nem tanultunk meg tisztes-ségesen angolul (mármint az ország), anyanyelvünket is kezdjük elfelej-teni.

Így lesz a nyelvészbõl – olykor – „nyelvészkedõ”, a kutatóból publicis-ta. De hát ezt még Sándor Klára, a nyelvmûvelõk egyik legszigorúbb bí-rálója is „engedélyezi”, hiszen így nyilatkozott a Köznevelésnek néhányévvel ezelõtt: „A demokráciába belefér, hogy aki szeret nyelvmûvelõs-ködni, az tehesse.” Márpedig én, az „öregecskedõ” nyelvész, szeretek.És teszem is!

Kemény Gábor

2 ÉDES ANYANYELVÜNK 2006/4.

ÉDES ANYANYELVÜNK

Az Anyanyelvápolók Szövetségénekévente ötször – februárban, áprilisban,júniusban, októberben és decemberben –megjelenõ folyóirata

Megjelenika Magyar Tudományos AkadémiaMagyar Nyelvi Bizottságánakés a Magyar NyelvtudományiTársaságnak a támogatásával.

Kiadja:az Anyanyelvápolók Szövetsége

Felelõs szerkesztõ és kiadó:Grétsy László

A szerkesztõség tagjai:Balázs Géza, Kemény Gábor,Maróti István

A szerkesztõség címe:1088 Budapest, Múzeum krt. 4/F I. em.Telefon: 411-6500/5353

Postacím: 1364 Budapest, Pf. 122.Honlap:www.anyanyelvapolo.hu(vagy: www.anyanyelvápoló.hu)Villámposta:ea@anyanyelvapolo.hu

Elõfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt.Hírlap Üzletága (Bp. VIII., Orczy tér 1.).Elõfizethetõ valamennyi postán, kézbesítõnél.E-mail: hirlapelofizetes@posta.hu,fax: 303-3440.Információ, reklamáció: 06 80 444-444.További terjesztõk: Magyar Lapterjesztõ Rt.és Könyvtárellátó Kht.

Ára: 120 Ft.

Az Anyanyelvápolók Szövetségének tagjai alapot a tagdíj fejében illetménylapként kapják.Belépési nyilatkozat kérhetõ:Anyanyelvápolók Szövetsége,1126 Budapest, Böszörményi út 20–22.Tel./fax: 3555-590

Az Édes Anyanyelvünkszerkesztõbizottsága:Balázs Géza, Bencédy József,Deme László (a szerkesztõbizottság elnöke),Fábián Pál, Grétsy László,Kemény Gábor, Maróti István

Lapunk kiadásátaz EGIS Gyógyszergyár Rt.,

az OktatásiMinisztérium,

a Nemzeti KulturálisÖrökségMinisztériuma,

valamint

a Nemzeti KulturálisAlapprogramsegíti.

ISSN 0139-0457 (nyomtatott)ISSN 1588-0311 (online)

Nyomdai elõkészítés: OPTICULT Bt.Telefon: 330-7186, 06 20 473-4084

Nyomás: ETO Print Nyomdaipari Kft.Felelõs vezetõ: Balogh Mihály

TARTALOM

Kemény Gábor: Nyelvészet és „nyelvészkedés”. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1„Anyanyelvem felbecsülhetetlen értékû kincs...” Hercegi Károllyal beszélgetMaróti István . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3Dóra Zoltán: „Tudni is kell jól szeretni” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4Maróti Andor: Szóval mégis kultúr?. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4Balázs Géza: Miért érdekes? Fiúk – fiuk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5Kemény Gábor: lsmeretlen Vörösmarty- és Ady-szövegek vagy gyermeteghamisítványok? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6Kovács József: Iromány, regnál és más stílustalanságok. . . . . . . . . . . . . . 6Büky László: Nínó és tucc-tucc . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7Batár Levente: Hogyan válasszunk üzletnevet? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8Baracs Tibor: Egyenkötõszó: amikor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8Balázs Géza: Az adóemelés indoklása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9Láng Miklós: Aki nem tud arabusul... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9Országos középiskolai tanulmányi verseny, magyar nyelv, 2006/2007.(Gallasy Magdolna, Szarvas Rita, Takács Edit) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10Balaskó Mária: Terminologia et Corpora. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11Grétsy László: Szófejtõ szótár – mindenkinek!. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12Graf Rezsõ: Miatyánk – Mi Atyánk. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13Bozsik Gabriella: Nagy J. Béla helyesírási verseny . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14Komoróczy György: A magyar nyelv napjai Zilahon . . . . . . . . . . . . . . . . . 14D. L.: Kazinczy- és Péchy Blanka-díjak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15Dr. Molnár Lajos: Tábornyitó üdvözlet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15Jobbágy Lászlóné: „Beszélni nehéz!”A gyökereinktõl a nyelvhasználatunkig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15H. Varga Márta: Különleges fosztóképzõs szavak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16Szitás Benedek: Egy doktor válasza . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16Új szavak, kifejezések (41.). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17Új nyelvészeti kiadványok. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17Hírek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17Buvári Márta: Rügyek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17Pontozó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18Keresztrejtvény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19S. Varjú Anna: A trójai faló behozatalra került . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19Nyelvész-leletek, nyelv-észleletek. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20

Õszi nyelvi-nyelvmûvelõ események2006. október 9–11. 14. Élõnyelvi konferencia, BükSzervezi: Az ELTE Magyar Nyelvtörténeti, Dialektológiai és Szociolingvisztikai

TanszékeHonlap: www.geolingua.elte.hu

2006. október 13–15. Szarvas Gábor Nyelvmûvelõ Napok, AdaTéma: A helyes és szép magyar beszédKapcsolattartás: hodieva@adacity.net

2006. november 3–5. Nyelv – kultúra fórum (Fiatal nyelvmûvelõk 3. konferen-ciája), Bük

Szervezi: Anyanyelvápolók Szövetsége, Magyar Nyelvstratégiai Kutatócso-port

Honlap: www.e-nyelv.hu

2006. november 9–10. A magyar mint veszélyeztetett nyelv, SzombathelySzervezi: Berzsenyi Dániel Fõiskola, Uralisztikai Tanszék, SzombathelyE-mail: ural@bdtf.hu

2006. november 10–11. 8. országos Kossuth szónokverseny, BudapestSzervezi: Anyanyelvápolók Szövetsége, ELTE BTK Fõiskolai Magyar Nyelv-

tudományi TanszékeTéma: „Minden órádnak leszakaszd virágát; S élj az idõvel” (Berzsenyi)

ÉDES ANYANYELVÜNK 2006/4. 3

,,Anyanyelvem felbecsülhetetlen értékû kincs…”Hercegi Károly tanár, minisztériumi fõtanácsos válaszol Maróti István kérdéseire

Hercegi Károly a budapesti BerzsenyiDániel Gimnáziumban érettségizett, az ELTEBölcsészettudományi Karán szerzett ma-gyar nyelv és irodalom szakos tanári okle-velet. 1964-tõl a Mûvelõdési Minisztériumközoktatással foglalkozó fõelõadója, osz-tályvezetõje, fõtanácsosa. 1980-tól a Kazin-czy-díj Alapítványi Bizottság titkára 2004-ig.Az Anyanyelvápolók Szövetségének 1989-tõl, megalakulása óta társelnöke. 2006 ápri-lisában Kazinczy-díjban részesült.

– Ha valakinek egész életét az oktatás, aziskolai nevelés, a nyelvmûvelés sokrétû teendõihatározták meg, indokolt az elsõ kérdés: vajonmilyen családi környezet indított el életed pá-lyáján?

– Édesapám a MÁV-nál volt tisztviselõ,édesanyám háztartásbeli volt. Pápán született,én Budapesten. Szüleim szerény körülményekközött, de nagyon tisztességesen neveltek ben-nünket. (Négyen voltunk testvérek.) Az anya-nyelvnek annyiban volt szerepe, hogy szüleimszépen, világosan és mindenkoron közérthetõ-en fogalmaztak. Gondosan ügyeltek arra, hogymi magunk, ha beszélünk, akkor kerek egészetmondjunk, ne hadarjunk. Édesanyám egy kicsitdunántúli tájszólással beszélt. Anyagi gondok-tól sem mentes, egyszerû körülmények közöttéltünk. Édesapám, aki egyedüli keresõje volt acsaládnak, különösen nagy gondot fordítottszellemi és lelki fejlõdésünkre. Korán könyvetadott a kezünkbe, ösztönzött az olvasásra, bõ-vítgette saját kis könyvtárunkat. Különösenvonzott a magyar klasszikusok sorozata a fé-nyes, bordó kötésével, a címlapon a szerzõaranybetûs aláírásával, belül pedig fényképé-vel. Talán Arany János szelíd tekintete hatottrám leginkább.

– Úgy vélem, a diákévekre való emlékezé-sek során mindannyian felidézzük legkedve-sebb tanáraink figyelmességét, nevelõi maga-tartásának különlegességét. Kikre emlékezellegszívesebben?

– Nevelõim közül sokakra gondolok jó szív-vel. Édesanyámnak egy pápai földije volt atanítónénim, Meszlényi Zsófia. Megtanított ol-vasni, írni, megtanított a tisztességre, a pontos-ságra. De megemlíthetem Kuti Zoltánt, aki fran-cia nyelvet tanított, vagy Windisch István tanárurat, aki a latin nyelvet szerettette meg velünk.Talán furcsának tûnik, de a latin nyelv ismeretealapján sokkal könnyebben tudtam elsajátítania magyar nyelv rendszerét, szerkezetét. A maizaklatott tantervi követelmények és szigorú óra-számkeretek ismeretében talán meglepõ, hogyhatodik gimnazista korunkban egy fél évig fog-lalkoztunk Arany János Toldi címû elbeszélõkölteményével. És nem szabad elfeledkeznemHorváth Károly tanár úrról sem, aki mint késõb-bi egyetemi tanár, Vörösmarty-kutató, szemé-lyiségével, mélységes humanizmusával, gon-dolatokban és érzelmekben gazdag óráival arrakésztetett, hogy tanár legyek, és a magyarnyelv és irodalom szakot válasszam.

– Bizonyára emlékezel arra, hogy a Berzse-nyi Gimnáziumban, amelynek tanulója voltál,milyen érettségi tételt húztál magyarból?

– Eötvös József Magyarország 1514-ben cí-mû mûvét kaptam tételül, és akkor még nemgondoltam, hogy valamikor majd az EötvösGimnázium tanára leszek. De azért jobban örül-tem volna, ha Arany János a tételem.

– Most már egyre többet beszélünk arról,hogy sorsod a tanári katedrára vezényelt. Jo-gos tehát az a kérdés, hogy gyakorlati tapaszta-lataid alapján szerinted ki a jó tanár.

– Kezdetben, mint minden rossz tanár, min-dent meg akartam tanítani. Aztán rájöttem,hogy az ilyen tanár csak felszínesen, hézago-san tanít. Nem akartam sem irodalomtanár,sem nyelvtant tanító oktató lenni. Számomraaz, hogy valaki magyartanár, azt jelenti, hogynem lehet és nem szabad elválasztani az iro-dalmat a nyelvtan tanításától.

– 1964-tõl a Mûvelõdési Minisztérium köz-oktatással foglalkozó fõelõadója, majd osztály-vezetõje, fõtanácsosa voltál, 1980-tól pedig aKazinczy-alapítványi Bizottság titkára. Számta-lan konferencián, anyanyelvi táborban tartottálelõadást. Cikkeidben pedagógiai és nyelvészetigondolataidat tetted közzé. Mit jelentett ez aszolgálat, hogy végül is az anyanyelvi mozga-lomnak lehettél egyik szervezõje?

– Ha mondhatom úgy, hogy anyanyelvi hit-vallásom megszületése nem is tanári pályafutá-som kezdeti idõszakára esik. Évekkel késõbbmeghatározó jelentõségû volt találkozásomPéchy Blankával, akivel megismerkedésünkpillanatától szellemileg azonosultam. Az alapí-tólevélben megfogalmazottakkal egyetértve fel-ismertem, hogy az általa kezdeményezett moz-galom, a Kazinczy-versenyek meghirdetése, aKazinczy-dij létrehozása egy új nyelvmûvelõmozgalomnak lehet az alapja. Valójában ekkortudatosult bennem, hogy mindannyiunk számá-ra mit jelenthet az anyanyelv. Tudomásul kellvennünk, hogy nyelvhasználatunk, beszéd-készségünk, szókincsünk egyszersmind a múl-tunk és a jövõnk záloga, építõanyaga, kovásza.Ezt az anyanyelvet szeretni, ápolni, tisztelnikell. Nem tudok egyetérteni azzal az idõnkéntfelbukkanó nézettel, hogy a nyelv fejlõdésétnem szabad „megzavarni” különféle nyelvmû-velõi észrevételekkel, óhajokkal, ajánlásokkal.

– Ma már egyre kevesebben mondhatják el,hogy személyesen ismerhették Péchy Blankát,a színésznõt, az elõadómûvészt, a nyelvmûve-lõt. Te hogyan emlékezel reá, milyen volt a velevaló találkozás?

– Rendkívül megnyerõ volt számomra, hogyegy színész a pódiumról lelépve fontosnak tart-ja, hogy fölemelje szavát a magyar nemzet, amagyar nyelv védelme érdekében. Szándékaaz volt, hogy biztassa és elgondolkodtassa azo-kat az embereket, akiknek élethivatásukbóladódóan kötelességük és lelkiismeretbõl adódófeladatuk, hogy tisztességesen beszéljenek.Ilyenek a tanárok, a színészek, a rádió- és tévé-bemondók, az újságírók, meg valójában min-den mûvelt ember. Örömmel tapasztaltam,hogy hívó szavára azonnal többen mellé álltak,és segítették elképzeléseinek megvalósítását.Együttmûködõ társa lett Lõrincze Lajos, DemeLászló és még sokan mások. Péchy Blanka aKazinczy-alapítvány életre hívásával a szépmagyar beszéd védelmében indította útjára ne-mes mozgalmát, amelyhez akkor és azóta issok ezer felnõtt és diák csatlakozott. Magam iskezdettõl elkötelezett híve és támogatója vol-tam az ÜGY-nek, mert meggyõzõdésemmévált, hogy fontos nemzeti, társadalmi és nevelé-si célokat szolgál. Az anyanyelvünkért való ten-ni akarás szép példájaként jó felidézni a gyõriközépiskolai, a kisújszállási és a balatonboglári

általános iskolai és az egyetemi és fõiskolaiKazinczy-versenyeket, a sátoraljaújhelyi Édesanyanyelvünk országos nyelvhasználati ver-seny számtalan emlékezetes pillanatát, a Be-szélni nehéz! rádiómûsor megalapítását, amelymegteremtette a beszédmûvelõ körök mûködé-sének feltételeit, a nyári anyanyelvi táborokat.Jólesõ érzés felidézni azt a pillanatot, amikor aKazinczy-versenyen elsõ ízben köszönthettüka határon túlról érkezett középiskolásokat és ta-náraikat. Azóta részvételük szép hagyománnyávált. Reméljük, így is marad!

– A minisztériumban eltöltött évtizedek so-rán hogyan láttad az olvasási készség alakulá-sát, formálódását, az anyanyelv ápolása, gaz-dagítása iránti törekvések eredményességét?

– Csak tisztelettel és nagyrabecsüléssel tu-dok megemlékezni arról az áldozatos munká-ról, amelyet anyanyelvi mozgalmunk elkötele-zett hívei végeztek és végeznek anyanyelvünkápolásáért. De ne hallgassuk el gondjainkat se!Nem mehetünk el szó nélkül a mellett a súlyostársadalmi probléma mellett, hogy ifjúságunk-nak egyre növekvõ hányada még középiskoláskorában sem tud értelmesen beszélni, írni, logi-kusan gondolkodni. Közoktatásunknak e térenis súlyos adósságai vannak. Aggodalommal töltel az utóbbi években az anyanyelv általánosromlása, a mûvelt, gazdag tartalmú, választé-kos nyelvhasználat iránti nagyfokú érdektelen-ség és közömbösség. Kénytelen vagyok ezútonis kijelenteni, hogy a társadalmi közízlést, anyelvi és magatartás-kultúrát rombolja az azegyre töményebben áradó negatív hatás,amely a sajtóból, a rádióból, a televízióból, a fil-mekbõl, a színpadról, a reklámokból, a kirakat-okból, az utcán és otthon nap mint nap éri a fia-talokat és a felnõtteket egyaránt. Úgy érzem,égetõen sürgõs lenne, hogy a társadalmi szer-vezetek, mozgalmak – így az AnyanyelvápolókSzövetsége is – felemeljék szavukat a káros je-lenségek ellen, tudatosabban keljenek nyel-vünk védelmére. Elfogadhatatlan az a hamisnézet, hogy a társadalom gazdasági bajai mel-lett eltörpül az anyanyelvi kultúra ügye. Szomo-rúan kell tudomásul vennem, hogy az anyanyel-vi versenyek, táborok megrendezését egyre ke-vésbé lehet pályázatok segítségével, önkor-mányzati összefogással megteremteni. Ma máraz sem ritka, hogy egy-egy kezdeményezéspénzügyi feltételeit a tábor vezetõje saját pén-zébõl teremti meg, természetesen csak addig,amíg a házi költségvetés ezt megengedi.

– Megfontolandó gondolatok ezek. Az el-múlt években számtalan Kazinczy-díj átadásánlehettem jelen. Hallhattam az ünnepelteket,akik meghatottan és õszinte örömmel beszéltekarról, hogy tanári, mûvészi, rádiós, televízióspályájuk egyik legjelentõsebb pillanata volt,hogy ezt a díjat átvehették. Idén, április végénott voltam Gyõrben, amikor a Szép magyar be-széd verseny záróünnepségén Szakonyi Ká-rolytól az alapítvány elnökétõl és Deme Lászlóprofesszor úrtól Te magad is átvehetted a Ka-zinczy-díjat. Évtizedek óta elõkészítetted má-sok ünnepét mint a díj alapítványának felelõse.Most Téged köszöntöttünk. A Kazinczy-díjhozszívbõl gratulálok. Jó egészséget kívánok ne-ked, és köszönöm a beszélgetést.

4 ÉDES ANYANYELVÜNK 2006/4.

„Tudni is kell jól szeretni”Amikor Grétsy Lászlót felkértem elsõ nyelvmûvelõ köte-

tem kéziratának lektorálására, mint késõbb bevallotta, elõbbvonakodott. A kézirat elolvasása után azonban teljesítette ké-résemet, és a könyv elõszavában okát is adja korábbi húzódo-zásának. Ezt írja: „vannak, akik az anyanyelv iránt érzett, ön-magában véve minden elismerést megérdemlõ szeretetükszent hevületében, jó szándékkal ugyan, de nem használnak,hanem inkább ártanak a nyelvmûvelésnek, magának a nyelv-nek s fõleg annak a nemzeti közösségnek, amelyiknek ez anyelv, a magyar az anyanyelve”.

Ez a „szent hevület” hatja áta Meddig élhet a legõsibb magyarnyelv? címû dolgozatot is, mely-nek írója, Molnos Angéla, azo-nos a Magyarító könyvecskeszerzõjével, aki az anyanyelvápolását szívügyének tekintve,szélsõséges purizmustól ve-zérelve, tûzzel-vassal küzd min-den idegen szó ellen.

A fent említett tanulmányazt az újabban ismét divatba jöttnézetet hirdeti, amely tagadja afinnugor rokonságot, nyelvün-ket pedig a legrégibbnek, leg-õsibbnek tartja.

Az ehhez hasonló – tudomá-nyosan meg nem alapozott –elméleteknek a terjedésérõlRédei Károly így ír Õstörténe-tünk kérdései címû könyvében:„A rendszerváltás után –1989-tõl kezdõdõen – a szabad-sággal és a liberalizmussalegyütt nemcsak gazdasági, tár-sadalmi, hanem a szellemi életterületén is valóságos anarchiaköszöntött be.” Az ismeretter-jesztés pedig, vélhetõen anyagiokok miatt, nem tud elég figyel-met fordítani a cáfolatukra.

Idézzük ezután a Meddig él-het... szerzõjét! „Ma már sok ki-váló kutató bizonyítja és vallja,hogy a magyar nagyon õsi nyelv,talán a legõsibb a ma élõ nyel-vek között. Egyesek szerint nemezer, hanem több tízezer éves.”Ezt azzal bizonyítja, hogy másnyelvekhez képest igen kevesetváltozott. Nyelvünk valóban ré-gi, bár õsinek nemigen mondha-tó. Tudjuk, hogy önálló élete, az úgynevezett õsmagyar kor ak-kor kezdõdött el, amikor a magyarság „elvált a legközelebbinyelvrokonaitól, a leendõ obi-ugorok õseitõl, és az uráli átjárótájékán helyezkedett el” (A magyar nyelv története). Ez Kr. e.1000–500 között lehetett, azaz mintegy 3000 éve. Nem kell bi-zonyítanunk, hogy nyelvünk azóta sokat változott (nem csakszókincsében).

A finnugor rokonság elvetésébõl adódik, hogy a szavak eti-mológiája is hibás. Szerzõnk szerint az ügy gyökszavunkban„benne rejlik a folyamatos mozgás (pl. üg-et), a tevékenység,munka (ügy-ködik, igy-ekezik) õsi képe, valamint az idõ. Mégaz õsteremtéshez is kötõdik, hiszen az »ügy« közeli rokonság-ban áll olyan gyökökkel is, mint »ige« és »Egy«. Az utóbbi pe-dig a fõ cselekvõ, a Teremtõ magyar neve.”

Ezzel szemben a TESz. ügy szavunkat bizonytalan eredetû-nek tekinti, feltevése a finnugor eredet, amit az igyekezik szár-mazékszó támogat. A nehézséget az jelenti az egyeztetésben,hogy csupán egyetlen rokon nyelvbõl, a zürjénbõl idézhetünkadatokat. Az igaz, hogy az igyekezik az ügy származéka, amit anyelvjárási ügyekezik szóalak is bizonyít (vö. hadakozik, fegyver-kezik stb.), az üget azonban – a TESz. szerint – valószínûleghangutánzó szó, és eredetileg a patás állatok járásának hangját

érzékeltethette. Hasonlóak a béget, ugat szavaink (a juh be-,be-féle, illetve a kutya szaggatott hangjának utánzása alapján).Az egy sincs kapcsolatban az ügy fõnévvel, de az id, üd mellék-névvel igen, melynek ’szent’ jelentése található meg az egyházösszetételben. Ennek elõtagja feltehetõen a régi magyar *id ~igy volt. Ugyanez az elõtag áll az ünnep szóban. Ez is összetétel-lel keletkezett, és mai alakja hasonulással és illeszkedéssel jöttlétre. A dn hangkapcsolatból nn keletkezett, az elõtag palatálismagánhangzójához illeszkedett az utótag veláris magánhang-

zója (id ~ üd + nap Ý ünnep).Az ügyetlen és az idétlen sincse-nek egymással kapcsolatban,noha szerzõnk ezeket is rokonszavaknak tartja. Bárczi Magyarszófejtõ szótára szerint ügyetlenszavunk a XVIII. század köze-pén még ’jogtalan, törvénytelen’jelentésben élt. Mai jelentését –1. nem ügyes; 2. (jó szándéka el-lenére) sikertelen (lásd ÉKsz.2)– Szarvas Gábor és SimonyiZsigmond Magyar nyelvtörté-neti szótárának alapján1792-bõl adatoljuk. Az idétlenvalójában az idõ származéksza-va, és csakúgy fosztóképzõs szó-alak, miként az ügyetlen, dealapszavuknak semmi közüksincs egymáshoz, tehát a képzõsalakok sem rokonok. – A fogy ésa fonnyad igék sem tartoznakegy szócsaládba. A fonnyadugyanis a fon ige származéka, dvisszaható képzõvel.

A helyesírást illetõen is sajá-tos véleménye van szerzõnknek:„Amikor az MTA elrendelte azidegen szavak magyar helyesírá-sát, védtelenné tette anyanyel-vünket. Sikerült az emberektöbbségével elhitetni, hogy ma-gyar az a szó, amit magyar he-lyesírással írunk. Javaslata:„Vissza kell állítani az úgyneve-zett »jövevényszavak«-nak azeredeti helyesírását.” Ezzelszemben az, hogy az idegenbõlátvett, de már meghonosodottszavakat magyarosan írjuk, na-gyon is célszerû, hiszen az ide-gen írásmód még nagyobb bi-zonytalanságot teremtene, fõ-

képp azok körében, akiknek egyébként sem biztos a helyesírá-suk.

Ezt a mondatát azonban csak üdvözölni lehet Molnos An-gélának, fõként ma, amikor az anyanyelvi órák száma aggasz-tóan kicsi: „Legyen a magyar nyelv az oktatás középpontja!”Sajnálatos azonban, hogy ezt a fontosnak tartott követelménytis hibás szófejtés alapján kívánja megoldani: „Egyetlenegy ma-gyar szóból kiindulva, például: fel–hõ és azt körüljárva,könnyûszerrel meg tudjuk magyarázni a kisiskolásnak a párásmeleg levegõ felfelé áramlását, lehûlését és az esõ képzõdé-sét.” Ez azt sugallja, hogy a felhõ a fel igekötõ és a hõ fõnévösszetételébõl keletkezett, ami viszont tudományosan nem áll-ja meg a helyét.

Írásom elején említettem Grétsy professzor urat. Amikorvégigolvasta kéziratomat, mint ezt az elõszóban is leírja, öröm-mel tett eleget kérésemnek, és Arany Jánosnak A régi panaszcímû versébõl idézett: „Nem elég csak emlegetni, / Tudni is kelljól szeretni, / Tudni bölcsen, a hazát.”

Megjegyezte, hogy ez a gondolat a nyelvre is vonatkoztatha-tó. S ebben teljesen igaza van.

Dóra Zoltán

Szóval mégis kultúr?A Csillag címû irodalmi folyóirat 1955. évi 8. számában je-

lent meg Kodály Zoltán írása Szóval: kultúr címmel. A cikk sze-rint „ez a két szó mai nyelvünknek két legocsmányabb dudvá-ja”. Érdemes idézni ezt a bírálatot, mert a Magyar Televízió 2.csatornája hosszabb ideje használja a másodikat Kultúrház cí-mû adásában. Sõt a kultúr elõtagú összetételek népszerûsíté-sére felvillantja a kultúrkör és a kultúrszomj szavakat is, minthacsak érzékeltetni akarná, hogy ezek a fogalmak kulturális éle-tünk lényeges részei.

Kodály érvelésében utalt arra, hogy a latin eredetû kultúranémet hatásra rövidült le nálunk. Az -ura végzõdésû latin sza-vak a magyar nyelvben nem veszítik el végsõ hangjukat, akultúr-ral összekapcsolt szóösszetételekben ez csak azért tör-ténik meg, mert „ezeket mindenestül a németbõl vettük át”.Elõbb csak a kultúrmérnök-öt és a kultúrharc-ot, majd 1945után a kultúrvezetõ-t, kultúrosztály-t, kultúrcsoport-ot,kultúranyag-ot, kultúrcikk-et. „Feljegyzéseim szerint – írta cik-kében Kodály – jóval százon felül jár a nyomtatásban megjelentkultúr-összetételek száma.” (Ennek illusztrálására hozzátehet-jük: kultúrotthon, kultúrfelelõs, kultúrverseny stb.)

Kodály nyomatékosan hangsúlyozta e jelenség nyelvrontóhatását. Így fogalmazott: „a kultúr idegen élõsdi nyelvünkben, smennél többet emlegetjük, annál inkább bizonyítjuk kulturálat-lanságunkat. Nyelvünk tisztaságáról addig nem beszélhetünk,míg a kultúr egész családjával nyomtalanul el nem tûnik. Akinekfülét nem sérti a kultúr, annak nyelvérzéke alszik, vagy elhalt,vagy sosem volt.”

Tény, hogy e figyelmeztetés hatására eltûnt hivatalos szó-készletünkbõl a kultúrház, amit évtizedek óta mûvelõdésiház-nak mondanak. S vele együtt kikopott a használatbóÍ sokhasonló szóösszetétel is. Kérdés, miért kellett mostanában új-jáéleszteni ezeket a kifejezéseket? Minthogy a televízió közvéle-mény-formáló, nem mellékes, hogy el akarja-e fogadtatni nézõ-ivel a most már több mint fél évszázada megbírált szóhasznála-tot. Vagy Kodály nyelvhelyességi felfogása elvesztette már azérvényességét?

Maróti Andor

ÉDES ANYANYELVÜNK 2006/4. 5

Miért érdekes?

Fiúnk – fiunkFiú fõnevünk (ugye milyen hivatalos, a há-

zaspárnak mindene lett volna, nem egy pusz-ta fõnév) többféle toldalékolt alakban jelenhetmeg.

Hosszú u-val írjuk akövetkezõ esetekben:fiúm (az a fiú, akivel járaz „egyes szám elsõszemély”), fiúk (A fiúk agrundon fociznak), fiúja(Az a srác annak a lány-nak a fiúja = azzal a fiú-val jár), valamint szá-mos határozóragosesetben: fiún, fiúval, fi-útól, fiúnál stb. Ezzelszemben viszont rövidu-val írjuk: fiuk (az õ fi-uk), fiunk (a mi fiunk).

Ennek alapján bizony (jelentõs!) különb-ség van a rövid és a hosszú u-s formák kö-zött: fiúnk – fiunk.

Lányok beszélgetnek a téren, egyszercsak megjelenik egy srác, akivel (tegyük föl)többen is járnak, akkor mondhatják: Itt jön afiúnk (az a fiú, akivel mi járunk). És ahogy mára bevezetõben említett példa is szólt: Mostlenne 18 éves a fiunk (a mi gyermekünk).

Ugyanez a kettõsség áll fenn a fiúk és fiukestében is: Jönnek a térre a fiúk (több fiú jön atérre), 18 éves lett a fiuk (nagykorú lett a fiú-gyermekük). És folytathatnánk más példákkalis: nagyfiú, nagyfiúk – nagyfiuk, valamintnagyfiunk (a nagyobbik fiunk), mert nagyfiúnkforma aligha képzelhetõ el szövegkörnyezet-ben.

Sejthetjük, hogy itt nem valami varázslásvan. A kiejtés sem igazít el egyértelmûen. Mi-vel a hosszú u sok tájszólásban, illetve egyéninyelvhasználatban rövidül, a kiejtés, a hang-zás aligha igazít el abban, hogy mikor fiúk, mi-kor fiuk. Máshol kell keresni az okokat.

Egy nem túl nagy névszótõ-csoportDe mi a magyarázata ennek a kettõsség-

nek? A fiunk és a fiúnk egyaránt birtokos sze-mélyjeles forma, s mindkettõ többes szám el-sõ személy. Akkor mi a különbség? Mi a ma-gyarázat?

A helyesírási forma jól tükrözi az értelem-beli különbséget. Ám a helyesírásbeli különb-ség nem önkényességen alapul, hanemnyelvtani magyarázata van.

A Magyar grammatikához (Szerk.: KeszlerBorbála. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest,2000. 178) fordulhatunk segítségért. A fiúszó a véghangzóhiányos változatú névszótö-vek családjába tartozik. Másként borjú : bor-

jak típusnak is nevezik. Csak néhány ú, û végûfõnév és melléknév tartozik ide. A következõfõnevek: borjú, fiú, gyapjú, varjú; mellékne-vek: ijfú (ez lehet fõnév és melléknév),hosszú, könnyû, lassú, szörnyû. A könyv

szerint: „Jel-lemzõ sajátsá-guk, hogy aszótári alakvégsõ magán-hangzója bizo-nyos toldalé-kok elõtt hiány-zik. Tõváltoza-tok: 1. borjú-,2. borj-.”

További sa-játosságuk: „Aszótári tõ talál-ható az egy

mássalhangzóval kezdõdõ toldalékok elõtt(borjú-nak, ifjú-val); a véghangzóhiányosmelléktõ a magánhangzó alakú vagy azzalkezdõdõ toldalékok elõtt (fi-a, gyapj-a,hossz-abb, könny-en, lass-an).”

Ezzel meg is lenne a magyarázat arra,hogy miért fiú-nk, és miért fi-unk. Az elsõesetben mássalhangzóval kezdõdik a tolda-lék, a második esetben magánhangzóval. Per-sze továbbvezetõ kérdést vet föl, hogy többesszám elsõ személyben a személyjel lehet -nkés -unk is. Például: anyá-nk, de ház-unk. Ilyenalapon elképzelhetõ lenne a fiú-nk is, mindkétjelentésben.

Ingadozó tõhasználatA nyelvtani ma-

gyarázat azonbanfolytatódik: „Azegyetlen mással-hangzóból álló, ille-tõleg a két mással-hangzóval kezdõdõtestes toldalékokelõtt ingadozik a tõ-használat: gyap-jú-t, de: gyapja-stul, borjú-nkét, de:borj-as; hasonlóanmég fiú-k, de:fi-am” stb. Itt vantehát a magyarázat:a toldalékoktól füg-gõen ingadozik a tõhasználat. Az egyik eset-ben fiú-nk (teljes tõ), a másik esetben fi-unk(véghangzóhiányos tõ).

Tájékozódás

A kérdés alkalmas volt tehát arra, hogyegy helyesírási bizonytalanságot nyelvtani

alapon levezessünk, megmagyarázzunk. Per-sze azért erre nincs mindig szükség, sõt lehe-tõség sem.

Ezért vannak a helyesírási szótárak, hogyha bizonytalanok vagyunk, akkor segítsenek.A magyar helyesírás szabályai (Akadémiai Ki-adó, Budapest, 1984. 193) egyszerû példák-kal szemlélteti ezt: „fiú, fia és fiúja, (az õ) fiukés fiújuk, a fiúk..." A minden eddiginél vasta-gabb és tartalmasabb Osiris-helyesírás(Laczkó Krisztina–Mártonfi Attila, Osiris, Bu-dapest, 2004. 712) viszont nem tartalmazzaezt a példát. Bár a címszó jóval több példáthoz, gyakorlatilag csak a teljes tõs névszóvál-tozatot veszi figyelembe: fiú, fiút, fiúja, fiúcs-ka, fiúka, fiúzik, illetve: fiúiskola, nagyfiú, fiú-nevelõ intézet stb. Tegyük hozzá rögtön,nincs olyan szótár, amelyben minden bennevan.

Fia – fiújaA föllelt magyarázat szolgál arra is, hogy

mi a különbség a fi-a és a fiú-ja között. Perszeaz értelmezésben aligha tévedünk: az apja fia(az apjára hasonlít a gyermek), s a lány fiúja.Egészen mást jelentene: az apja fiúja és a lányfia. A birtokos személyjelezésnek egyes számharmadik személyben -a/-e vagy -ja/-je leheta jele. A különbség sokszor (mint ez esetbenis) jelentéskülönbséget takar.

Férfiak – férfiúk, férfiból – férfibõlA fiú-val szemben a férfi már egyalakú

névszótõ: férfit, férfival, férfinak. Nincs is velesemmi probléma. Ám akkor miért lehet ezt iskétféleképpen toldalékolni: férfiak – férfiúk?Itt már más esetrõl van szó. A férfi szó többesszáma: férfiak, de lehetne férfik is. A férfiú(régiesen: férjfiú) valójában a férj és a fiú sza-vakból alkotott régi szóösszetétel. Ebbõl rövi-dült a mai férfi. S az eredeti alakból (férfiú) ígytoldalékolható szabályosan: férfiú-k. Ráadá-

sul ez az eredetialak a magyarázataannak, hogy a férfiszó hagyományostoldalékolása mélyhangú: férfiból,férfinak, férfival.De ezt feledve mamár a mai hang-zásnak, a magyarnyelv magánhang-zó-illeszkedési tör-vényének megfele-lõen egyre inkábbmagas hangrendûtoldalékkal látják el:férfivel, férfinek.

(Lásd: Nyelvmûvelõ kézikönyv. I. Szerk.:Grétsy László és Kovalovszky Miklós. Akadé-miai Kiadó, Budapest, 1980. 635.)

Ma már ezt mondják a lányok: Te is csakférfibõl vagy. Régebben ezt mondták volna:férfiból.

Balázs Géza

F I Ú K – F I U K

Fölhív az ismert színész. Hogy írjuk: fiunk? Mondom, rövid u-val. De, folytat-ja, azt, hogy a mi fiunk most lenne 18 éves... Szomorú történet. Azt, ugye,hosszú u-val. Merthogy a szótõ: fiú. És egyébként is hosszú u-val ejtjük. Nem,mondom, a fiúnk egészen mást jelent. Mi az oka a különbségtételnek?

férfi: (1372 u.) Összetett szó, elõ-tagja a férj, utótagja pedig a fiú fõnévfi változata.

fiú: (1138. tulajdonnév, 13. századeleje) õsi finnugor szó, ’valakinek afia, fiú’. A fiú : fia alakváltozatok az õs-magyar alakokra vezethetõk vissza. Afi változat másodlagos elvonás ered-ménye, fõként összetett szavak utó-tagjaként használatos.

(Zaicz Gábor fõszerk.: Etimológiaiszótár. Tinta Könyvkiadó, Budapest,2006.)

6 ÉDES ANYANYELVÜNK 2006/4.

Ismeretlen Vörösmarty- és Ady-szövegekvagy gyermeteg hamisítványok?

Szûcs Bertalan gyõri tervezõmérnök figyelemreméltó szövegekre bukkant az interneten, s ezeketnyomban el is küldte a Nyelvtudományi Intézetbeazzal a megjegyzéssel, hogy véleménye szerint azilyesmi nem csupán ízléstelenség, hanem ártalmassáis válhat.

De hát mirõl is van szó tulajdonképpen? Arról,hogy az interneten esküvõi meghívókhoz kínálnakirodalmi idézeteket, például ilyeneket:

„Sorsunk egybeforr, együtt megyünk tovább.Az élet viharában te vigyázol rám.Köszönöm, hogy szeretsz, s hogy hiszel nekem,S hogy megosztod az életed velem.”

(Vörösmarty Mihály)

„Amikor megszólal az orgona zenéje,Elhangzik mindkettõnk ajkán az igen.Sorsunk ekkor eggyé forr majd össze,Szeretni akarlak és megtartani mindörökre.Kezem feléd nyújtom, szívem neked adom,Melyet soha vissza nem kérek.Szeress egy életen át úgy, mint ahogy én téged,Akkor is, ha megöregszünk ésAkkor is, ha már nem élek.”

(Ady Endre)

Elsõ pillantásra is nyilvánvaló, hogy ezek a gyön-gécske versezetek nem származhatnak se Vörösmar-ty, se Ady tollából. De Szûcs Bertalan – lelkiismere-tes mûszaki ember lévén – még át is lapozta a két

költõ összes verseinek gyûjteményét, és természete-sen nem lelte meg õket bennük.

Bár nyilvánvaló, hogy csupán gyerekes tréfárólvan szó, ami igazán nem megy ritkaságszámba a vi-lághálón, egyetértek adatközlõnkkel abban, hogy ezveszélyes játék, mert: 1) rontja nagy költõink hiteléta kevésbé mûvelt, a tréfát észre nem vevõ nagykö-zönség elõtt; 2) az interneten Adyt, Vörösmartyt ke-resõ felhasználó lépten-nyomon ezekbe az álidéze-tekbe botlik, amelyek szinte falként zárják el útját azigazi költészethez, a két nagy költõ hiteles szövegei-hez.

Azon felül, hogy megköszönjük Szûcs Bertalan-nak levelét és adatait, nemigen tudunk egyebet mon-dani, tanácsolni. Vörösmarty és Ady mûveinek szer-zõi joga, védettsége régóta lejárt, és a szólásszabad-ság fogalmába bizony belefér, hogy az internetre bár-mi olyan sületlenséget fel lehet tenni, ami nem ütkö-zik törvénybe. A magyar kultúrát az effajta éretlentréfáktól nem védheti meg egyéb, mint a mûveltség,vagyis az, hogy az érdekeltek (az esküvõi meghívótkészítõ párok, családok) nem ülnek fel a hamisítás-nak, gyanút fognak, és meghívójukat nem a fentiek-hez hasonló „gagyi” idézetekkel, hanem valódiakkalékesítik. Addig is próbáljunk meg derülni az egé-szen, hiszen „sorsunk egybeforr” a világhálóval is,az emberi butasággal is.

Kemény Gábor

Iromány, regnálés más stílustalanságok

Sokszor írtunk már szótévesztésekrõl, rosszulhasznált szólásokról, közmondásokról. Ha figyeljüka megszólalókat, az újságokban elõforduló nyelvi„megnyilvánulásokat”, láthatjuk, hogy mindez hiábavolt. Az egyik mûsorvezetõ egy új kiadvány szerzõitmutatta be, akik egyszerû szókészletû irományt adtakki. A másik nyilatkozó azt mondta, hogy kérvények-kel és más irományokkal akar kedvezõ helyzetet elér-ni. Illene tudni, hogy az iromány megvetõ, lenézõ ér-telmû szó. Olyasmi, mint a fércmû. Ha egy politikusazt mondja, hogy a beosztottjai már kezdik készíteniaz ilyen és ilyen irományokat, akkor azok felületes, stí-lustalan „alkotások” lesznek…

Ugyanilyen kategóriába tartozik a regnál ige, a reg-nálás fõnév. Valaki regnálása alatt ez és ez történt: ezazt jelenti, hogy az illetõ alkalmatlan volt, helytelendolgokat tett, rossz értelemben birtokolta a hatalmat.Van rá jó szó: bitorolta. Tehát jó értelemben hibás aztmondani, hogy „a mi regnálásunk alatt ez jobb volt”.

Mostanában lehet egy harmadik szót is nem meg-felelõ értelemben hallani. Arra a kérdésre, hogy egybizonyos adatot, hírt honnan tud az ember, azt szok-ták néha válaszolni, hogy szájhagyomány útján. Egyadat, értesülés nem így terjed, hanem szóbeszéd, hal-lomás útján. A szájhagyományt hagyjuk meg a mon-dák, a mesék, a szokások körének. Azt is hallottam,hogy valaki szájhagyomány útján tudta meg fõnökepontos fizetését. A nyelvi mûveletlenségnek ténylegnincs határa.

A humor kategóriájába tartozhatna a következõtanács, amely egy orvos szájából hangzott el a tévé-ben, amikor a túlsúlyos cukorbetegek gyógytornájá-ról beszélt. Azt mondta: otthon is folytatni kell a tor-namutatványokat. Micsoda Magyar-vándorok, cuka-harák, óriáskörök és haskelepek tanúi lehetnek ahozzátartozók! A mutatvány helyett a gyakorlat szó il-lett volna az adott helyzethez!

Kovács József

ÉDES ANYANYELVÜNK 2006/4. 7

Nínó és tucc-tuccNemrégiben olvastam egy napilap riportjában: „Nínó,

nínó! Jönnek a rendõrök.” Egy autósoknak szóló lapban isláttam rendõrkocsi fölé írva egy tréfát szemléltetõ rajzon:„Nénó, nénó”, s ha annak idején kislányom nem hozta volnahaza az óvodából ezt a gyerekek között kialakult hangután-zó szót, nem tudnám, hogy a megkülönböztetésül haszná-latos kék lámpák villogását kísérõ szirénák hangjáról vanszó. Rendõrök, mentõk, tûzoltók jármûvei szoktak „nínózni”vagy „nénózni”, mert ebben a hangalakban is szokták mon-dani a kisautókkal játszó fiúk-lányok. A nínó ~ nénó hang-utánzás révén keletkezett szó, vagyis a benne lévõ beszéd-hangokkal van utánozva egy külsõ zaj. A beszédhangokbólálló hangsort (a beszélõ is, hallgatója is) lényegében azo-nosnak véli a természetes (naturális) hanggal, hangzással.„Elsõsorban a hangutánzó indulatszóink tükrözik így a kül-sõ zajokat, zörejeket, jellegzetes hangokat: drr, ropp, csett,csinn-bumm, bee, miau” – írja az akadémiai nyelvtan, A maimagyar nyelv rendszere. S hozzáteszi: „Egyes ösztönösenhallatott hangjaink is felismerhetõk egy-egy indulatszóban(vagy más szavunk alapszavában): brr,hm, hmget, hümmög, piheg, pihen, ha-hotáz stb.” Így született valamikor a ki-ált, a kopog, a dobog, a fecske, a ka-kukk és még nagyon sok szavunk.Egyikre-másikra még ráismerünk –mint például a kopp, koppan, kopog so-rozat tagjaira vagy a madárhangokatutánzókra –, a magyar nyelv múltjábaveszõkrõl azonban, amilyen például akiált ige is, jobbára csak a nyelvészettud.

A níno ~ nénó szó a hét hatalmaskötetre rúgó és immár több mint negy-venéves értelmezõ szótárban nem szerepel. Érthetõ: akkor-tájt nem a ma szokásos módon és hangon adtak jelzést aközlekedésben megkülönböztetett jármûvek, így a szó semlétezett. Ellenben föllelhetõ a tütü, amely a szótár leírásaszerint „Az autó tülkölésének utánzásaként” használatos, il-letõleg gyermekjáték figyelmeztetõ szavaként: „Tütü, vi-gyázz, jön az autó!”

Legújabb értelmezõ szótárunk, a Magyar értelmezõ kézi-szótár új kiadása már tartalmaz nénó címszót, s a nínó ismellette van. E szótár a hangutánzó eredetû szó használa-táról ugyancsak a gyermeknyelvben tud, illetõleg tréfásnakminõsíti; és jelentésül ’mentõ- vagy rendõrautó’-t ad meg.Tehát a hang és a hangforrás egyazon névvel jelenik meg.Számos hasonló jelenség van a szóhasználatban, példáulegy testrészt nevezünk meg az egész ember helyett („jófej”) vagy egy ruhadarabot a viselõje helyett („minden szok-nya után bolondul”).

A hangutánzás révén nap mint nap keletkeznek új sza-vak. Ezek gyakran a sajtó nyelvében jelennek meg elõször.Talán jó példa a következõ néhány szövegmetszet erre:„Nincs mit ünnepelni a hazafias tucc-tucc dübörgésen, hi-szen az [...] omladozó civilizáció életérzése [...] többrosszat hozott az emberiségnek, mint amennyi jót. De hát atucc-tucc épp arra való, hogy a gondolatok csíráját is kiverjeaz ember fejébõl” – írják egy országos napilapban. És ha-sonlóképpen: „Végül aztán az opera került a géppel ritmi-zált düc-düc zene boncasztalára, hogy illõ képzavarral il-lusztráljuk e szomorú helyzetet [ti. azt, hogy a szerzõ szerintaz operák szeretetére nem lehet nevelni a közönséget].”Utolsó példa: „Nekem fontos az a húsz perc, amíg nem atucc-tuccra ugrálnak, akik odajönnek szórakozni.” – Atucc-tucc és a düc-düc nyilván ugyanazt a hangzást kívánjautánozni beszédhangokkal.

Érdemes szemügyre venni emez új szavainkat! Hangfel-építésükben közös a c hang, amelyet rövidnek (c) vagy

hosszúnak (cc) jelölnek a szavakat leírók, nyilván a szerintaz érzetük szerint, amely megfelel a zenei élménynek. Ez azöngétlen zár-réshang (affrikáta) talán hasonló akusztikushatású, mint a zene, amit hallanak. Az u, illetõleg ü magán-hangzó valószínûleg ugyancsak a hangérzet, a géppel rit-mizált zene jellegzetességét festi, érzékelteti, ha ugyan en-nek a megállapításnak van alapja. Hiszen nem tudja a(nyelv)tudomány megmagyarázni, miért alakultak szavainkbizonyos beszédhangokból és nem másokból; mondjuk ahal szónak miért éppen ez a három hangja. E nehézségenaz sem segít, ha a hal szó esetében az összehasonlítónyelvtudomány kikövetkeztette is e szó uráli alapalakját, a*kala-t. – A tucc és a düc szavak kezdõhangja egyaránt fel-pattanó zárhang (explozíva), az efféle hangok képzésmód-juk révén hasonlónak látszanak minden, a viszonylagoscsendbõl vagy alapzajból kirobbanó hanghatáshoz. E kétmássalhangzó egyike zönge nélküli, a t, a másiknak vi-szont, a d-nek képzése egész tartama alatt a hangszalagokrezegnek, ezért zöngés mássalhangzó. A tucc és a düc sza-

vakat (elõször?) használók e különbsé-geknek bizonyára érzõi (voltak), a meg-nevezni kívánt zenebonára ki egyiket, kimásikat érezte vagy érezi jobbnak. Aköltõi nyelvben a t hangok viszonylagnagyobb számban találhatók a támadó,harcias hangnemû versekben, s e ténymegfelel a tucc-tucc zene némileg ag-resszív jellegének. A d sem marad le na-gyon az idevágó (nem csak a magyar lí-rán alapuló) statisztikákban. Mindezeka stilisztikai kutatási adatok jól egybe-vágnak a tucc és düc szerepével.

A zene beszédhangokkal való ábrá-zolására példa lehet Weöres Sándor Táncdal címû verse:

panyigai panyigai panyigaiü panyigai üpanyigai panyigai panyigaiü panyigai ü

kudora panyigai panyigaikudora üpanyigai kudora kudoraü panyigai

kotta kudora panyigaikudora kotta ükotta panyigai kudorapanyigai kotta ü

ház panyigai kudoraü kudora kotta házkudora ház panyigaiü panyigai ház kotta

A vers részletesebb elemzése nélkül is elmondható,hogy a benne lévõ (esetleg jelentés nélküli) szavak hangzá-sa bizonyos ismétlõdési szerkezetek révén és egyre gyor-suló beszédritmust követelve a táncolást és a vele együtt já-ró zenét, lábdobbantásokat ábrázolja, utóbbit az ü hangok-kal. (Talán csûrdöngölõt?) Mindenképpen figyelemreméltóaz ü hang, amely az i után a második legvilágosabb magyarmagánhangzó. E világos jelleget a 4000 Hz-et is meghaladórezgésszám adja. A költõi nyelvrõl írott tanulmányokbanúgy tartják, az ü hang általában a düh, a gyûlölet, a metszõgúny, a fájdalom vagy a rémület kifejezése céljából jelenikmeg kimutatható gyakorisággal a szövegekben. Az u a leg-sötétebb magánhangzónk, alacsony, 280–380 Hz másod-percenkénti rezgésszámmal, képzésekor a garat összeszû-kül, mint az undor, a keserû íz érzésekor is. E két képzettár-sítás aligha érvényesül Weöres Sándor versében, ám atucc-tucc és a düc-düc keletkezésében közrejátszhatott.

Büky László

8 ÉDES ANYANYELVÜNK 2006/4.

Hogyan válasszunk üzletnevet?Még azok is, akik nem foglalkoznak marketinggel, tisztában vannak

vele, hogy az üzleti sikert nagymértékben elõsegítheti a testhezálló ésegyben ötletes névválasztás. Sokféle elnevezés lehet megfelelõ, énleginkább azokat szeretem, amelyek már nevükkel utalnak a cég tevé-kenységi körére.

A kiválasztás során érdemes figyelembe venni például, hogy kik azóhajtott üzletfelek; helyi, megyei, országos vagy nemzetközi porondonakar-e a cég jelen lenni. Nemzetközi cégeknél célszerû, ha az elneve-zés könnyen kimondható, leírható és egyben érthetõ. Arra is kell gon-dolni, hogy fennáll a veszélye a szerencsétlen képzettársításoknak.

Az idegen nyelvû elnevezések speciális jelentést hordozhatnak ma-gukban, kelthetik a minõség vagy az egzotikum képzetét, mint példáula Visual Power Kft., a Café Dante, a Semiramis Kávézó és a RoyalCasino esetében. Ha nem vagyunk elég körültekintõk, akár negatív ha-tást is kiválthatunk vevõinkbõl. A Misprint Nyomda megnevezés talánjól hangzik, de nem hiszem, hogy a tulajdonos utánanézett a szó jelen-tésének, ami egyébként nyomdahiba, sajtóhiba. Tudjuk, hogy nem na-gyon jelenik meg kiadvány hiba nélkül, de nem túl szerencsés ezzel hir-detni a céget.

A cégek egy része észrevehetõen arra törekszik, hogy a könnyebbérthetõség érdekében nevében valamilyen úton-módon szerepeljenegy széles körben, akár nemzetközileg is érthetõ szó vagy elõtag. Ezeksokszor görög vagy latin eredetûek, gyakran valamelyik világnyelvszókincsébõl származnak. A fuvarozás területén találkozhatunk atrans, az utazási irodáknál a travel, a fogászati szolgáltatóknál a dent, agyógyászattal foglalkozó cégeknél a med, a számítástechnikai vállala-toknál a comp, az elektronikai területen mûködõknél az elektro, a sok-szorosító cégeknél a copy, a nyomdák esetében a print szavakkal, elõ-

tagokkal. (Ezek közül az elektro görög, a transz, a dent és a med latin, atravel, a print és a com pedig angol eredetûek.)

Ha találunk vagy létrehozunk egy megfelelõnek látszó elnevezést,ez önmagában még nem elég. Olyan nevet kell választani, amelyik mégnincs az Európai Gazdasági Közösség (European EconomicCommunity) nyilvántartásában szereplõ, ötmilliárdnál is több regiszt-rált védjegy között.

Üdvözlendõ, hogy egy vegyes összetételû zsûri „Az év legjobb üz-let- és cégneve” elnevezésû pályázaton a legsikerültebb elnevezéseketelismerésben részesíti immár hatodik éve. Ennek mintájára talán érde-mes lenne kiadni a kategória citromdíját is, valószínûleg erre is szépszámmal érkeznének pályázatok. A korábban említett nyomdanév mel-lett ügyetlen választásnak tartom a következõket: International SzállítóVállalat, Slice üdítõ és Hamburger Cukrászda. Miért rosszak ezek? Haa szállítócég vezetõinek az volt a céljuk, hogy külföldi partnereik ismegértsék nevüket, akkor nem elég, ha csak az elsõ szó nemzetközi.Az angol slice szó szeletet, darabot jelent. Az üdítõ többféleképpen ismérhetõ, például pohárban, üvegben, kancsóban, deciben, literben, deszeletben vagy darabban nem. Érthetetlen továbbá, hogy a hamburgerés a cukrászda hogyan került a névben egymás mellé.

Végezetül említsünk meg ötletes üzletneveket is: Kocc Autósbolt(autóalkatrészek árusítása), Figyel-M (biztonságtechnikai rendszerektervezése, telepítése, szervizelése) és Vakond Kft. (mélyépítés, terep-rendezés, aszfaltépítés, útépítés). Ne sajnáljuk az idõt és az erõt a jólsikerült elnevezés megtalálására, mert a befektetés többszörösen ismegtérülhet.

Batár Levente

Olvasóink írják

Egyenkötõszó: amikorHatvanöt éve már, hogy Brisits Frigyes, a ciszterciek Szent Imre

gimnáziumának áldott emlékû igazgatója, egy magyar nyelv- és iro-dalomórán éles szóval megszakította egyik osztálytársunk „A balla-da az, amikor...” kezdetû feleletét, és hangsúlyosan felhívta a figyel-münket arra, hogy mondatainkban a fõmondat utalószava és az alá-rendelt mellékmondat kötõszava mindig feleljen meg egymásnak ésa mellékmondat fajtájának. Az utalószót követõen ne kezdjünk ami-kor kötõszóval idõhatározói mellékmondatot!

Azóta mindig elkeserít, hogy a mellékmondatok milyen áradatakezdõdik teljesen indokolatlanul amikor kötõszóval. Alanyi, állítmá-nyi, feltételes, határozói és értelmezõi mellékmondatok serege indulezzel az egyenkötõszóval. Oly mértékben terjedt el ez a hibás nyelv-szokás, hogy számos – egyébként kitûnõ nyelvi igényességû – be-szélõ és író nyelvezetébe is beszüremkedik, még nyelvészekébe,nyelvápolókéba is. Pedig nyelvünk szerkezetének alapvetõ részét, amondatszerkesztést, a fõ- és mellékmondat összekötését silányítótünetrõl van szó. Ezt igazolja, hogy a sajnálatos jelenségre jó néhánypéldát találhatunk az Édes Anyanyelvünkben is. Például a tavalyidecemberi szám amikor kezdetû mellékmondatait vizsgálva:

1. Az azonban roppant furcsa, amikor a szóvivõk egyike panaszkodik...2. Muzsika volt fülemnek, amikor kolléganõm úgy emlegette...3. Az oktatásra gondoltak a szerkesztõk, amikor hangsúlyozták, hogy...A legutóbbi mondat arra példa, hogy az amikor-ral kezdõdõ és a

magától értõdõ egyidejûséget fölöslegesen kiemelõ idõhatározóialárendelést sokszor mellérendelt mondattal vagy a fõmondatbaillesztéssel (például határozói igenévvel) lehet helyettesíteni: „Azoktatásra gondoltak a szerkesztõk, és hangsúlyozták”, illetõleg„... (azt) hangsúlyozva, hogy...”

Még néhány példa:4. Nagy örömömre szolgált, amikor megláttam az üzletet...5. Nagyon tanulságos, amikor B. szembesíti N. véleményét...6. De miért mondunk cunamit, amikor van rá megfelelõ magyar szavunk,

...?7. Egy másik gyakori névadási mód, amikor az állatot mérete vagy színe

után nevezik el.

8. Számomra az egyik legbántóbb jelenség az, amikor még dalt isszereznek a reklámszöveg mellé.

9. Az a váratlan fordulat a jelenetben, mikor a kis alak új ötlettel áll elõ.Elgondolkodtató, mi lehet az oka ennek az általános érzéketlen-

ségnek. A fõmondat és a mellékmondat kapcsolata minden nyelv-tankönyvben kiemelten szereplõ anyanyelvi tudnivaló. A Nyelvmû-velõ kéziszótár is kimondja, hogy az amikor kötõszóval bevezetettmellékmondat „az idõfogalommal nem rokon jelentésû szóra vonat-koztatva hibás, kerülendõ”. Vajon ez a nagyon gyakori nyelvi igény-telenség miért ennyire észrevétlen? Miért nem olvashattunk róla so-ha az Édes Anyanyelvünkben sem?

Erre elsõsorban az ad magyarázatot, hogy ez a pongyolaságnem feltûnõ, mivel az ilyen esetekben mindig valóban fennálló egy-idejûségre épül. Ez eltereli a figyelmet arról, hogy a mondanivalónem errõl szól, hiszen ez magától is adódó tény, amit teljesen feles-leges kifejteni ahelyett, hogy a mellékmondat valódi mondatbeli sze-repére utalnánk. Segíti a rejtettséget az is, hogy a legtöbbször nemszerepel a fõmondatban a mellékmondat fajtájára helyesen utalószó sem. Így lehetõség nyílik arra, hogy az egyidejûség leple alattsok nem idõhatározói tartalmú mellékmondatot is az amikor kapta-fájára húzzon a szerzõje, megtakarítva így a választékos fogalmazásgondját. Végül az igényes nyelvhasználó nyelvérzéke is megsínyliazt, hogy folyton-folyvást ilyen mondatokat hall és olvas. Már aszörnyûséges ott, amikor szópár elõfordulása sem ritka.

Anyanyelvünk szépsége, gazdagsága mondataink megfogalma-zásához olyan széles választékot, olyan ésszerû rendet kínál ne-künk, hogy vétek azt kihasználatlanul hagynunk, és mondanivalón-kat az unalmas szürkeség egyformaságába szorítanunk. Amikor ésmikor kezdetû idõhatározói mellékmondatot csak akkor használ-junk, ha a szöveg állításának, cselekményének lényeges szempont-ja az idõbeli körülmény meghatározása. Például:

10. Másnap, amikor elmentem a bolt elõtt, már nem volt kint a papír.Ez a helyes idõhatározói mondat szintén ebben a lapszámban

található, jó pontot téve az itt leírtakra.Baracs Tibor

ÉDES ANYANYELVÜNK 2006/4. 9

Az adóemelés indoklása

Próbálom megérteni a világot, leginkább a mi kis világunkat, törek-szem a szakemberek véleményének megismerésére. De ezt a törek-vést olykor nagyban gátolja a rossz szöveg. „Adóemelés – nemzetköziszemszögbõl” a címe annak az írásnak, amelynek gazdaságtörténetetoktató szerzõje arról próbál meggyõzni bennünket, hogy nemzetközikitekintésben is nyilvánvaló: szükségesek az adóemelések.*

Mindez mint közgazdasági vélemény rendben is volna, de az írásvalóságra vonatkozó, valamint nyelvtani viszonyító elemei nehézkessévagy lehetetlenné teszik a megértést. Ezért az egész írást, különösenegyes sorait újra és újra elolvasom, és persze újra és újra nem értem.

Lássuk csak: „Korábban igen népszerû volt az adócsökkentési pa-radigma a régió országai számára.” Ez a korábban határozószó a szö-vegelõzményben meg nem nevezett idõszakra utal, vagyis nem tudjuk,mi a valóságvonatkozása. Föltehetõen az elmúlt évtized(ek)re utal. „Arégió országaiba” pedig föltételezhetõen nem tartozhat bele Magyar-ország, mert nálunk, bár valóban történtek adócsökkentések, ezekazonban elhanyagolhatók a szomszédos országok radikális, nemcsaktervezett, hanem végre is hajtott adócsökkentési programjához képest.A valóságismeretünk tehát nem igazít el a mondat értelmezésében.Ezek után a szerzõ Jánossy Ferenc 1966-os mûvére hivatkozik: „Haélünk azzal a kínálkozó premisszával, hogy Jánossy Ferenc helyreállí-tási periódusát lehet a rendszerváltás folyamatára is használni, egy na-gyon hasznos módszertanhoz jutunk el.”

Vajon egy közgazdász „helyreállítási periódusát” miként lehet alkal-mazni? Természetesen arról van szó, hogy a közgazdász által koráb-ban megfigyelt, meghatározott „helyreállítási periódus” fogalmat lehetegy másik korszakra alkalmazni. Azt kifogásolni sem merem, hogy azegy határozatlan névelõ itt fölösleges: „egy nagyon hasznos módszer-tanhoz jutunk el”. Talán mi is eljutunk eddig, s akkor elég nagy figyelemárán talán megértjük a következõket is. A lényeg az, hogy JánossyFerenc 1966-os meghatározását a jelen folyamataira alkalmazzuk:„Jánossy Ferenc meghatározásával élve a magyar gazdaság1987-ben letért a hatvanas évek óta tartó, világszerte létezõ növeke-dési aranykor pályájáról, és a recessziós szakasz egészen 1997-ig tar-tott.”

Közgazdasági tanulmányaimból úgy tudom, hogy a magyar gazda-ság az 1968-as új gazdasági mechanizmus óvatos és felemás beveze-tése miatt már csaknem húsz évvel korábban rossz pályára állt, amely-hez jött az olajválság, a fegyverkezési verseny... Az 1970-es és1980-as években pedig nem emlékszem nálunk „növekedési arany-korra”, csak szüntelen kiigazításokra, áremelésekre, adósságfelvétel-re. De lehet, hogy mások ezt másként tudják, látják.

A cikkre visszatérve: 1997-tõl a gazdaság visszaállt a „régi” (miko-ri?) konjunkturális pályára: „Ekkorra már azonban régiónk minden or-szágában, Lengyelországot, Szlovákiát és Csehországot is beleértve,

a politikai elit tagjai úgy látták, hogy a növekedési ütem igazolást adottszámukra, hogy ... az állami kiadási oldalt lazábbra eresszék.”

Ne feledjük a felsorolt országokat: Lengyelország, Szlovákia, Cseh-ország, mert a felsoroltak közül is a következõ mondat végén törölegyet a szerzõ: „A költségvetési fegyelem lazulása általános lett, ésnagy tömegben osztották szét a közös megtakarítások jelentõs részét:szakadatlan ömlött a pénz az egészségügybe, oktatásba, nyugdíjakbaminden nagyobb alrendszer reformja nélkül – ebben csak a szlovákokjelentettek kivételt.”

Tehát Lengyelországban, Szlovákiában, Csehországban a politikaielit osztogatott, de a szlovákok ebben kivételt jelentettek. Nem rossz.Ráadásul a mondat régiónk „minden országára” vonatkozik, nyilvánbeleértve Magyarországot is. Vagyis 1997 után Magyarországon is„szakadatlan ömlött a pénz az egészségügybe, az oktatásba, nyugdí-jakba”? Ez lehetett tehát a „második növekedési aranykor”? Szerintemkedves közgazdász kollégám ebben is téved. A munkahely, ahol dolgo-zom, az elmúlt évtizedben csak folyamatos megszorításokkal tudottfennmaradni. Elõször megszüntették a munkahelyi telefonokat. Majdvisszafogták, mára teljesen felszámolták a dologi kiadásokat. Le-mondták a könyvvásárlásokat. Késõbb elküldték a nemzetközi osz-tályt. Egy egyetemi oktató ne telefonáljon, ne utazgasson, ne fénymá-soljon... Az alulfinanszírozottság miatt három menetben voltak elbo-csátások. A megtakarított bérkeretet elvonták. „Az ország elsõ egyete-mén” három évig nem lehetett docensnek elõlépni, mert akkor maga-sabb fizetést kell adni. Megszüntették a tandíjat, de az egyetem nemkapta meg a hiányzó összeget a költségvetésbõl... Az elmúlt másfélévtized szakadatlan pénzügyi nyirbálása, elvonása miatt ismét milliár-dos a hiány az egyetemen.

„Szakadatlan ömlött a pénz”? Hová a csudába? Mert hozzánk, azoktatásba aligha. Húsz év után kórházban is töltöttem egy napot. Ottsem láttam a tengernyi pénz nyomát. Nyugdíjas édesanyámat mostnem idézem.

Az írás viszonyító eszközei: „korábban”, „ebben az egy évtized-ben”, „csak tíz év után”, „ekkorra” nem mindig világos viszonyításipontokként nyelvileg is tovább homályosítják a mondanivalót.

A cikk következtetése azonban egyértelmû, csak azt nem tudom,hogy milyen szellemi háttérrel és nyelvi bravúrral jutottunk el idáig: „Azállam saját hajánál fogva nem tudja magát kiemelni a problémák ten-gerébõl; lassan ható folyamat közepén vagyunk, de már látszik, hogyaz állami központok sorra különbözõ adók emelésére kényszerülnek.”Az említettek fényében csak azt nem látom tisztán, hogy milyen irányú„lassan ható folyamat közepén” vagyunk. Kérdéseim tehát: milyenirányba tartunk, mennyire „lassan ható” ez a folyamat, s ehhez képestmit jelent ennek a „közepe”?

Ezt kellett volna közérthetõen indokolni.Balázs Géza

Aki nem tud arabusul...

Régi, ismert mondás: Aki nem tud arabusul, ne beszéljenarabusul. Ez jut az eszembe, amikor azt olvasom, hogy„Összeült a t. Ház; a parlamenterek elfoglalták a helyüket.”Máris ellenségeskedésre készülnek fel, és kijelölik azokat aszemélyeket, akiket majd átküldenek az ellenséghez tárgyal-ni? A parlamenter szó ugyanis ezt jelenti, és semmi köze aparlamenti képviselõkhöz!

„Az árván maradt gyerek adaptálására többen is jelent-keztek.” Mivé akarják ezt a szegény gyereket átformálni, mi-vé akarják alkalmassá tenni? Az adaptál igének ugyanis ez ajelentése, szemben az adoptál-lal, ami valóban örökbefoga-dást jelent.

„A szerzõdéshez még egy klauzúrá-t is hozzátettek.” Aklauzúra valamilyen zárt területet jelent, pl. egy kolostornem látogatható részét. A fogalmazó összetévesztette ezt a

szót a klauzulá-val, ami valóban valamely szerzõdéshez,megállapodáshoz fûzött záradék.

„A színházat felújították, és az auktorok nagyobb lelkese-déssel játszottak.” Nos, az auktorok csak megírják a dara-bot, de annak elõadását már az aktorok-ra bízzák. Tehát azauktor írót, az aktor színészt jelent.

Nem is kell idegen vizekre evezni, hiszen van, aki a ma-gyar nyelvben is kissé járatlan: „A rablók az idõs papot meg-kötözték, majd elmenekültek. Az egyházfi sokára kioldoztamagát, majd hívta a rendõrséget.” Tessék megjegyezni, hogyaz egyházfi nem pap, hanem az egyház alkalmazottja, aki pl.harangoz, vagy elõkészíti a mise kellékeit.

Óvatosan használjuk tehát az idegen kifejezéseket, de amagyarokra is ügyeljünk!

Láng Miklós

* Az eredeti cikk: Madarász Mihály: Adóemelés – nemzetközi szemszögbõl.Élet és Irodalom, 2006. július 14. Elemzésének rövidített változata elhangzott aKossuth rádió Édes anyanyelvünk címû mûsorában 2006. július 23-án.

10 ÉDES ANYANYELVÜNK 2006/4.

ORSZÁGOS KÖZÉPISKOLAI TANULMÁNYI VERSENY, MAGYAR

1. A Margit-legenda és szövegénektovábbélése nyelvünkben

Élt egyszer egy Árpád-házi királylány, Mar-git, és élete legendás volt. Õ a késõbbi boldogMargit, majd 1943-tól Szent Margit, akirõl aMargit-sziget is a nevét kapta. Húsz éven át éltaz ottani kolostorban, és tetteinek, könyörüle-tességének emlékét korán bekövetkezett halá-la után eleven hagyományként sokáig õrizték aNyulak szigetén a domonkos nõvérek. Majdéletének legendája egyre szélesebb körben isismert lett (mint a legenda szó mondja: olvasan-dó lett), megszülettek az írásos, eleinte kézzelírt legendaváltozatok is: mesélték és leírták,több nyelven másolták, fordították, újraírták éskiegészítették, átalakították, s eközben felol-vasták, hallgatták (latinul, németül, franciául,magyarul) e Margit-legendákat. S e legendákszövegei valamilyen formában máig elérnek, is-merjük õket régi változatukban, új megfogalma-zásukban, s átfogalmazásukkal, beépítésükkel,rájuk való utalásokkal is találkozunk.

A legrégibb ismert Margit-legenda 1271–75körülrõl való. Az elsõ magyar nyelvû Margit-legendát 1510-bõl ismerjük, a szép kézírásúRáskai Lea másolta egykor, ahogyan több máskódexünket is. E kódex hasonmás kiadását ésbetûhív átírását a Régi Magyar Kódexek 10. kö-teteként 1990-ben kiadott könyvbõl tanulmá-nyozhatjuk leghitelesebben, benne jól tájékoz-tató bevezetés (P. Balázs Jánostól) és bõségesjegyzetanyag is van. (Bármelyik régi vagy újabbszöveg esetében érdemes megkeresni a minélhitelesebb szövegkiadást, valamint az új, eset-leg a korábbiakat módosító szakirodalmat!)

Milyen is ennek a régi magyar nyelven író-dott Margit-legendának (MargL.) a szövege?Melyek a nyelvi, szövegtani, szókincsbeli jel-lemzõi? Hogyan kapcsolódik ez a nyelvezet akor nyelvhasználatához s más kódexeink meg-szövegezéseihez? Milyen hasonlóság vagy el-térés található általában a korabeli Iegenda-irodalom szövegei közt, hasonlít-e például aMargitról szóló szöveg valamiben a Ferenc-le-gendához (JókK.)? Folytatja-e a MargL. a le-gendaírás hazai hagyományait? Vagy megjele-nik benne az új „irányzat”, az együttérzést, ér-zelmi reagálást kiváltani szándékozó szöveg-alakítás, indulatszó-használat? – A pályázókilyen s hasonló kérdésekre is válaszokat keres-hetnek. És továbbiakra is. Tudjuk, hogy a ma-gyar irodalomban tovább élt Margit alakja, hi-szen több regény is szól életérõl. Született versis róla. Mennyiben kapcsolódnak ezek, fõleg aregények az eredeti legendákhoz?

Ajánló bibliográfia:A magyar középkor irodalma. Szerkesztet-

te: V. Kovács Sándor. Szépirodalmi Kiadó, Bp.,1984; Árpád-házi Szent Margit legendája ésszentté avatási pere. Fordította: Bellus Ibolyaés Szabó Zsuzsanna. Szaklektor, elõszó:Klaniczay Gábor. Balassi Kiadó, Bp., 1999;Gallasy Magdolna: Szövegtörténet. In: Magyarnyelvtörténet. Szerk.: Kiss Jenõ és Pusztai Fe-renc. Osiris, Bp., 2003; Puskely Mária: „Virágoskert vala híres Pannónia...” Példaképek a ma-gyar múltból. AMEKO Kiadó, Bp., 1994; SzentMargit élete. 1510. Régi Magyar Kódexek, 10.

szám. Bev.: P. Balázs János. Átirat és jegyze-tek: Dömötör Adrienn és Pólya Katalin. MTA,Bp., 1990; Tompa József: A mûvészi archaizá-lás és a régi magyar nyelv. Akadémiai, Bp.,1972.

Gallasy Magdolna

2. Cserna-Szabó AndrásLevin körút címû novelláskötetének

(parafrázisainak) stíluseszközeiA Sárkányfû folyóirat nemzedékéhez tarto-

zó Cserna-Szabó Andrásnak 24 évesen jelentmeg az elsõ novelláskötete. Kedveli ezt a for-mát, mert változatos, keretei tágíthatók. Azótamég három kötete látott napvilágot: tehát az el-sõ 1998-ban a Fél négy (utalva Immanuel Kantmegrögzött szokásaira), ezt követte a Fél hét (amottóul választott Rejtõ Jenõ-idézet alapján),majd az ihletforrását a címében is jelölõ Féle-lem és reszketés Nagyhályogon következett. Asort az a kötet zárta, amelyet az irodalomkritiku-sok az eddigi íráskísérletek lezárásaként érté-keltek: a 2004-ben az Ulpius Ház Kiadónálmegjelent Levin körút. Sajátságos mûfaji meg-jelölésként a „hasnovellák és gasztroesszék”megnevezést használta, folytatván egy jelleg-zetes mai irodalmi divatot.

Jelenkori közgondolkodásunk és közízlé-sünk jellegzetes egyvelege jónak-rossznak, hit-ványnak és nemesnek, alpárinak és emelke-dettnek. Úgy tûnik, ezekbõl az alulnézet: a „ve-lõvilág”, a „gyomortáji horizont” felel meg a no-vellafüzér szerzõjének, „egy Kádár-kori klapecnyöszörgései”-nek. Ám túl a félmúlt korszelle-mének megidézésén, az érdekes és hasznosismeretterjesztésen, írásai a jelenlegi középis-kolai irodalmi kánon jeles mûveire épülnek. Ol-vashatók-e hihetõ történetekként ezek a na-gyon is valóságos, ismert személyeket, idõpon-tokat és konkrét helyeket felvonultató írások?Milyen alkotókkal, hõsökkel, mûfajokkal, dalok-kal, filmekkel „beszélget”, hozható kapcsolatbaszerzõnk? Ezek megválaszolása a pályázók el-sõ feladata, és ezek után kezdõdhet a jelentés-teremtés elemzése.

A kortárs alkotásokat a posztmodern iroda-lom gyûjtõnévvel illetjük. Ez azonban koránt-sem jelent végleges minõsítést, finomítani ér-demes, hiszen különbözõ alkotói elvek és stí-lustendenciák sorolhatók a fogalomhoz. A dol-gozatíró igazolhatja egyik vagy másik tenden-cia jelenlétét, arányait az írásokban. Választhatmásik utat is: jellegzetes a kötet novelláinak el-rendezése, a lazán (vagy szorosan) sorjázó tör-ténetek megszerkesztettségének kiderítésévelis indulhat a dolgozat. A stilisztikai pályamûvekkedvelt feldolgozási módja a stíluseszközökszámbavétele. Nehezen kerülik el azonban azta csapdát, hogy oldalakon keresztül színtele-nül, listaszerûen sorolják fel ezeket. A pályamûnemcsak tudományos rendszerezettségû, pon-tos, hanem élvezetes is lehet. Az általában vettstíluseszközök (trópusok, alakzatok, evokatívapparátus, nevek világa, hapax legomenonok,a mondatszerkesztés: körkörösség, töredezett-ség stb.) jellegzetes példáit tallózhatják a kötetvalamennyi írásából, de egy kiválasztott részlet(kedvenc novella) feltárása is megoldást jelent-

het. Érdekes és termékeny szempont a sza-bálytalanságok, a nyelvi hanyagság, a szerke-zetbontás eszközeinek a vizsgálata is. Még egyegyedi megközelítés adódik: a kötetben ugyan-is számos változatos képet, rajzot, ábrát talá-lunk. Ezek a szöveg részei; érdemes vizsgálniazt a kontextust, amely a szöveget és a képet,valamint az egyes képeket összeköti.

A pályamû írására vállalkozók ne veszítsékszem elõl, hogy megközelítésmódjuk nyelvtani,stilisztikai legyen. Nem a komplex mûelemzés acél, hanem néhány jellegzetes és válogatott né-zõpont következetes vizsgálata. A posztmo-dern alkotásokat egyébként is célszerû a meg-alkotottság, a nyelv felõl közelíteni. A Levin kör-útról eddig néhány értékelõ, kritikai cikk jelentmeg, így elsõsorban az általános stilisztikaiszakirodalom útmutatása nyomán érdemesmunkához látni.

Ajánló bibliográfia:Barth Dániel: A Kelkáposzta Illat Egyháza.

Index.hu (2005. június 16.); Hol tart ma a stilisz-tika? Szerk.: Szathmári István. Nemzeti Tan-könyvkiadó, Bp., 1996; Jelentéstan és stiliszti-ka. Szerk.: Imre Samu–Szathmári István–SzûtsLászló. Akadémiai Kiadó, Bp., 1974; KeményGábor: Mi a stílus? (Újabb válaszok egy meg-válaszolhatatlan kérdésre). Magyar Nyelvõr,1996/1.; Kiricsi Zoltán: Hasadnak rendületlenül.Élet és Irodalom 49/12. (2005. márc. 25.); Sza-bó Zoltán: Szövegnyelvészet és stilisztika. Tan-könyvkiadó, Bp., 1988. vagy A magyar szépíróistílus történetének fõ irányai. Corvina, Bp.,1998; Szathmári István: Stílusról, stilisztikárólnapjainkban. Tankönyvkiadó, Bp.,1994.

Szarvas Rita

3. Szóba zárt hatalom.Retorika és meggyõzõ kommunikáció.

A retorikai eszközök szerepea modern kommunikációban

Milyen szövegeket vizsgáljunk? Választha-tunk a klasszikus szövegtípusok közül, azaz amai politikai, törvényszéki és egyházi beszé-dekbõl. Mindegyikre találunk gyûjteményeskötetekben vagy szöveggyûjteményekbenklasszikus, elemzésre alkalmas és méltó példá-kat. De dönthetünk a modern megnyilatkozás-típusok egyike mellett is, azaz az ünnepi és al-kalmi beszédek, a tömegkommunikáció egyesideillõ szövegtípusai mellett, vagy akár a sok-szor etikailag is kifogásolt reklám- vagy propa-gandaszövegek vizsgálatának is szentelhetjükfigyelmünket.

Milyen módszereket alkalmazhatunk elem-zésünk során? Dönthetünk úgy, hogy egyetlenszöveget elemzünk, de azt monografikus jelleg-gel. Választhatjuk azt, hogy összehasonlítóvizsgálatot végzünk. Ezt megtehetjük adott szö-vegtípus két vagy több mûvének összehasonlí-tó elemzésével. Vállalkozhatunk arra is, hogyeltérõ szövegtípusok szövegeinek jellemzõitvetjük össze. Itt azonban ügyelnünk kell arra,hogy az egyes szövegtípusok jellemzõ jegyeine keveredjenek a megformálás egyedi voná-sainak az összevetésével. Vizsgálhatjuk a kö-zelmúlt (például az elmúlt 50 év) szövegtípusai-nak történeti változásait is. S itt nem csak a poli-tikai beszédek nyújthatnak érdekes nyersanya-

A részletes versenykiírás az Oktatási Közlönyben olvasható. A magyar nyelvi dolgozatok tartalmi és formaikövetelményeirõl lásd Kerner Anna írását az Édes Anyanyelvünk 2003/4. számának 10. oldalán. (A szerk.)

ÉDES ANYANYELVÜNK 2006/4. 11

Terminologia et CorporaA Nyelvek Európai Éve

Miután az Európa Tanács javaslatáraa 2001-es évet teljességében a NyelvekEurópai Évének nyilvánították (és ennekmagyarországi zárókonferenciáját a Ber-zsenyi Dániel Fõiskola rendezhette meg),döntés született arról, hogy minden év-ben legyen egy nap, melyet annak szen-telnek, hogy Európa-szerte terjesszék éstudatosítsák a nyelvi és kulturális sokfé-leség (diverzitás) gondolatát, amelyet azeurópaiság fõ meghatározó elvének te-kintenek. Így lett szeptember 26-a a nyel-vek európai napja. Az Európai Unióbanmár számos alkalommal kifejezésre ju-tott az a politikai akarat, hogy meg kellõrizni a társadalmi többnyelvûséget, ésfejleszteni kell az egyéni többnyelvûsé-get. A többnyelvûségre való törekvést aza szükségszerûség indokolja, hogy az eu-rópai integráció csak akkor valósulhatmeg, ha megõrizzük a sokféleséget, az eu-rópai kultúráknak mindenekelõtt a nyel-vek által közvetített különbözõségét.

Magyarország számára rendkívülfontos ennek a szemléletnek a befogadá-sa, hiszen így tud legtöbbet tenni a ki-sebbségi nyelvek támogatásáért, ugyan-akkor eleget tenni azon nemes missziójá-nak, hogy támogassa a nyelvükben éskultúrájukban veszélyeztetett, gyakrankisebbségben élõ nyelvrokonok identi-tásmegõrzõ törekvéseit.

Terminologia et Corpora

Ebbõl a felismerésbõl kiindulva szü-letett meg annak a tudományos mûhely-nek a gondolata, melyet az alkalmazottnyelvészeti tanszék, valamint az uralisz-tikai tanszék hozott létre, és amelynekegyik eredménye, terméke az a könyvso-rozat, amely a Terminologia et Corporacímet viseli.

A Terminologia et Corpora tehát egykiadvány, melynek elsõként megjelentmásodik kötetét szeretném röviden be-mutatni. A kötet a 2002-ben JoskarOlában megrendezett terminológiai kon-ferencia elõadásait tartalmazza, melyenmari, mordvin, karéliai, magyar és csu-vas szakértõk vettek részt. A konferenciamegszervezését az a tény motiválta, hogyaz Orosz Föderáció Komi, Mari, Mordvinés Udmurt Köztársaságaiban az oroszmellett a tituláris nemzetek nyelvei is ál-lamnyelvekké válhattak. Ez a státus biz-tos hátteret nyújt a nyelvi fejlesztésnek,amely olyan helyzetbe hozhatja az adottnyelveket, hogy az élet minden területénmegfeleljenek az államnyelvvel szembentámasztott elvárásoknak. Ezt a már jogieszközökkel is biztosított lehetõségetazért is fontos kihasználni, mert az anya-nyelv állapota meghatározó egy kultúravagy egy nemzet fennmaradásában.

Terminológiai nehézségek

Az egyes tanulmányokból világos ké-pet kapunk mindazokról a nehézségek-rõl, amelyekkel az egyes tudományterü-letek szembesülnek saját terminológiá-juk kialakításakor. Hogy csak néhányat

említsek: az egységes színterminológiakialakítása a cseremiszben, a botanikaiterminológia kialakítása a mordvin nyel-vekben, az anatómia terminológiája azerzában, a nyelvészeti terminológia egy-ségesítésének problémája a csuvasban, akaréliai politikai, tudományos és mûsza-ki szókészlet kialakítása, a bibliai termi-nológia egységesítése a cseremiszben. Agyakorlati problémákat felvetõ írásokonkívül több tanulmány foglalkozik a ter-minológiaalkotás nyelvészeti-elméleti ésnyelvpolitikai aspektusaival.

Azért, hogy a kötetbe gyûjtött írások-ban felvetett problémák minél több érin-tetthez eljussanak, a tanulmányokat akonferencia eredeti nyelvén, oroszulpublikáltuk. Ugyanakkor egy még tágabbhallgatósággal is szeretnénk megismer-tetni azokat a nehézségeket, amelyekkelkisebbségben élõ nemzetek szembesül-nek, ezért mindegyik tanulmányhoz ké-szítettünk egy angol nyelvû összefoglalót.

„Terminológia nélkül nincs tudás”A kiadványt azzal ajánlom szíves fi-

gyelmükbe, hogy nekünk is sok okulniva-lónk van belõle, hiszen a (tudományos)szakterminológiában mi sem állunk sok-kal jobban. Magyarországon koordiná-latlan a terminológiai képzés, így nemcsoda, hogy a legkülönfélébb szaknyel-vekben hemzsegnek az idegen, fõleg an-golszász terminusok, vagy éppen az egy-ségesítés hiányából fakadóan a szakszó-készlet használata bizonytalan. Éppenezért a Terminologia et Corpora kiad-ványt gondozó HuMulTerm program ter-vei között szerepel néhány társadalom-tudományi terület terminológiájának ki-alakítása, illetve egységesítése. Ehhez kí-vánjuk igénybe venni a korpusznyelvé-szet segítségét, amely a legkorszerûbbmódszertani keretet biztosítja. Távlatiterveinkben szerepel a többnyelvû kor-puszok bõvítése és további nyelvekkelvaló kiegészítése, különös tekintettel akis finnugor nyelvekre. A szövegkorpu-szok alkotják majd azoknak az adatbá-zisoknak az alapját, amelyekbõl a termi-nusokat, illetve a terminológiai meghatá-rozásokat kivonjuk.

„Terminológia nélkül nincs tudás” –ez a bécsi székhelyû Inforterm nevû ter-minológia-központ szlogenje. Azonbanfontosnak tartjuk ezt a gondolatot kiegé-szíteni azzal, hogy a tudáshoz való hozzá-férés nem lehet csupán az ún. nagy nyel-vek ismerõinek, birtoklóinak kiváltsága.A világ minden nyelve beszélõjének jogavan ahhoz, hogy a saját nyelvét részletek-be menõ pontossággal használhassa azélet minden területén. Ennek az elérésé-hez kívánunk kutatómûhelyünkkel hoz-zájárulni.

A terminológiaalkotás kulcsfontossá-gú a kis nyelvek esetében (is), de a termi-nusalkotáson kívül nagyon fontos azanyanyelvi tudatosság kialakulása,amely feltétele egy nyelv megmaradásá-nak. (European Profiles of LanguagePolicy. Szombathely, 2003 [2004].)

Balaskó Mária

NYELV 2006/2007.

got. Részletes szövegvizsgálattal tetten érhet-jük a törvényszéki beszédek, a modern egyháziszónoklatok, az ünnepi beszédek, de még areklámok hatásosságának (vagy éppen hatás-talanságának) nyelvi-stilisztikai okait is. Ekkorválaszt kaphatunk akár arra is, hogy ugyanaz aszöveg miért hat egy bizonyos idõpontban, smiért nem hatott elõbb vagy késõbb?

A szöveg mely retorikai eszközeit elemez-hetjük? A szöveget jellemzi az a kommunikáci-ós helyzet, amelyben megjelenik. Itt a retorikaiszituációt kell vizsgálnunk (a klasszikus retorikaismérvei szerint az ethosz, a pathosz és alogosz szempontjait kell számba vennünk, vala-mint a közlõ, az üzenet és a befogadó hármas-ságát). Nem feledkezhetünk meg a szövegszerkezetének beható elemzésérõl sem. (Ré-szei: bevezetés, elbeszélés, témamegjelölésés felosztás, bizonyítás és cáfolás, kitérés, be-fejezés.) Igen fontos szövegvizsgálati elem aszöveg logikai és érvelésrendszerének bemu-tatása, elemzése (a dedukció és az indukció, adefiníció, az argumentáció, az érvek és ellent-mondások rendszere). Izgalmas lehet az érve-lési hibák kimutatása. Igen erõsen befolyásoljaadott nyelvi korpusz hatásosságát az alkalma-zott nyelvi-stilisztikai eszköztár is (nyelvhelyes-ség, nyelvi megfelelõség, azaz adekvátság,alakzatok és alakzatrendszerek megjeleníté-se). Nem elhanyagolható befolyása van az elõ-adásmódnak is a szöveg hatásosságára, le-gyen az írásbeli vagy szóbeli szövegmû (írás-ban a forma és megjelenésmód jellemzõi, szó-ban a verbális és nem verbális jegyek erõsítikvagy gyengítik a fentebb említett retorikai esz-közök hatását és az érzelmek felkeltését). Ameggyõzés elemei is összetettek lehetnek: aszónoki beszéd vagy írásmû irányulhat a hoz-záállás (attitûd) megváltoztatására, amely azészlelés, az érzelmi viszonyulás, a vélemény ésa cselekvés megváltozásán keresztül fejtheti kihatását. Ugyanakkor hatnak a rábeszélõk takti-kái elleni taktikák is, azaz mûködik a „média-egyenlet”.

Ajánló bibliográfia:Aczél Petra–A. Jászó Anna: A régi új retori-

ka. Trezor Kiadó, Bp., 2000; Aczél Petra–A.Jászó Anna: A régi új retorika. A szónoki beszédrészei és a beszédfajták. Trezor Kiadó, Bp.,2001; Aczél Petra–A. Jászó Anna: A régi új re-torika. A klasszikus retorikai bizonyítás. TrezorKiadó, Bp., 2002; Aczél Petra–A. Jászó Anna: Arégi új retorika. A modern retorikai bizonyítás.Trezor Kiadó, Bp., 2003; Adamik Tamás–A.Jászó Anna–Aczél Petra: Retorika. Osiris Ki-adó, Bp., 2004; Gillen, Terry: A meggyõzésmesterfogásai. Ford. Doubravszky Sándor. Ba-golyvár Kiadó, Bp., 1999; Nemesi Attila László:Benyomáskeltési stratégiák. Magyar Nyelv2000/4.; Szikszainé Nagy Irma: Retorikai szö-veggyûjtemény. KLTE, Debrecen, 1993; VassGyörgy: Kommunikáció – retorika a közszolgá-latban. Unio Kiadó, Bp., 2002.

Internetes források: www.retorika.hu;www.jegyzetek.hu; www.enciklopedia.fazekas.hu/retorika/Klasszikus retorika.htm; www.oktaton.hu; www.om.hu/letolt/retorika/index.htm; www.hik.hu/tankonyvtar/site/books/b170/ch80s02.html.

Takács Edit

12 ÉDES ANYANYELVÜNK 2006/4.

K Ö N Y V E K R Õ LSzófejtõ szótár – mindenkinek!

A Tinta Kiadó könyvújdonságaA szavak eredete mindenkit ér-

dekel. Nem csoda. Anyanyelvét min-denki sajátjának tekinti. Úgy érzi, közevan hozzá. S ebben tökéletesen igazais van.

Etimológiai, azaz szófejtõ szótára-ink eddig is voltak, s szinte mindegyik-rõl csak elismeréssel szólhatunk. Deazt sem hallgathatjuk el, hogy vagy túl-ságosan testesek, s elsõsorban a ku-tatóknak, a szakembereknek szólnakezek a munkák, mint a Benkõ Lorándakadémikus fõszerkesztésében meg-jelent A magyar nyelv történeti-etimo-lógiai szótára (rövidítve: a TESz.) a ma-ga három vaskos kötetével, vagy televannak zsúfolva a nem szakmabeliszámára kevéssé vonzó rövidítések-kel, mint Bárczi Gézának 1941-benmegjelent, egyébként kitûnõ Magyarszófejtõ szótára, vagy pedig torzóbanmaradtak, mint a Gombocz–Melich-féle Magyar etymológiai szótár, amely-nek szerzõi a geburnus címszóig jutot-tak el hatalmasra tervezett szótárukmegírásában. Mint a most ismerteten-dõ szótár bevezetõjébõl tudjuk, a szó-tárak s általában a szótári munka talánlegbehatóbb ismerõje, a nemrég el-hunyt Kiss Lajos akadémikus is úgyvélekedett, hogy a sokkötetes, „kilónyisúlyú”, szakszavakkal, rövidítésekkeltelezsúfolt szótárak elsõsorban a szak-emberek kezébe valók, márpedigszükség van olyan közérthetõ, rövidí-tések nélküli, olvasmányos szófejtõszótárra is, amelyet a segédkönyvek-kel amúgy is mindig agyonterhelt tanármég akár a tanterembe is bevihet,hogy egy-egy részt felolvasson belõlediákjainak. Nos, bár ez a szótár is „kiló-nyi súlyú”, ugyanis mérésem szerintépp másfél kilót nyom, bátran állítha-tom, hogy többi paramétere mindmegfelel az elképzeléseknek. Így ez le-het az a szótár, amely a kutatókon kí-vül, akik ebben is bukkanhatnak új-donságokra, nekik szóló csemegékre– például mintegy kétszáz új, az eddigiszótárakban nem szereplõ szó etimo-lógiájára –, az érdeklõdõ nagyközön-ségnek is szól: tanároknak, diákoknak,anyanyelvüket szeretõ s szavainkmúltját is megismerni akaró olvasók-nak.

Mibõl is áll ez a szótár? Kétrészbõl tevõdik össze: egy 21 oldal ter-jedelmû, római számokkal jelzett elõ-zetesbõl, valamint egy arab számokkalellátott, csaknem ezer oldal terjedelmûmásodik részbõl. Mindkettõ továbbirészekre tagolódik. Az elsõben egyalapos, igényes bevezetõt találunk,

amelynek a korábbi etimológiai szótá-rak áttekintése, valamint ennek a mun-kának a bemutatása, jellemzése, szó-cikkei felépítésének magyarázata acélja. Ez után egy körülbelül 120 tétel-bõl álló, a legfontosabb idevágó mûve-ket tartalmazó irodalomjegyzék követ-kezik, majd mintegy 110 jelentõsebbnyelvemlékünk felsorolása a 16. szá-zad végéig (nagyszerû segítség ez ta-nároknak, szakmabelieknek, minden-kinek), végül pedig egy kétoldalas át-tekintése a szótárban alkalmazotthangjelölésnek.

A másik, az arab számozású részmagával a törzsanyaggal kezdõdik.Csaknem 9000, általában 10–20, deolykor csak 3–4, máskor viszont 30–40sor terjedelmû szócikk található itt. Dejó tudni, hogy ez a kilencezres számnem ennyi szót jelent, hanem ennél jó-val többet. Jó példa erre éppen a számszó, amely egy szócikknek a címe, deebben a szócikkben nem csupán ma-ga a szám etimológiája és elsõ elõfor-dulásának idõpontja szerepel, hanema származékaié, a belõle alkotottegyéb szavainké is, mégpedig ezeké:számít, számla, számlál, számol, szá-moz, számtalan. Még azt is megtudjukbelõle, hogy közülük a számla, ellen-tétben a többivel, amelyek elsõ adata a14–16. századból való, csupán 1836-ban bukkan fel, a számlál igébõl valónyelvújítási szóalkotás eredménye-ként. Ezekkel is szám-olva szótárunknem kilencezer, hanem húszezer-öt-száznál is több szót tartalmaz. Tisztele-tet ébresztõ adat, ugye?

A kötet arab számozású részének –s az egész kötetnek – természetesenez a szótári anyag a m