„A zenei tudás és az emberi kedvesség a kamarazenében egyformán fontosak”

Kaposfest Times augusztus 14. szerda

A Kaposvári Nemzetközi Kamarazenei Fesztivál napilapja

Sok nyelven Azt gondolom, valóban megérett az idő arra, amikor úgy lehet elindítani egy fesztivál zenei programját, hogy szinte fel se tűnjön, amikor a zene megérkezik a térbe, és átveszi az uralmat. A Ravel-darab első hangjai mindenesetre úgy kúsztak be a bőröm alá, hogy fel sem ocsúdhattam, a klarinét és a fuvola gömbölyűen, bársonyosan szólalt meg. Valódi reb-benések, villanások folyamata indult el a semmiből, és a csend is puha, szinte gömbölyű volt a nézőtéren. Alig telt el valamennyi idő, és a zene máris bevonta a nézőket, varázsolt, mert varázslatos volt az, ahogyan ezt az egészet a semmiből előhúzta Szűcs Péter és Doluba Lívia, Baráti Kristóf igen finom, kristályos hangszínt adott a motívumoknak, a hárfaszólamot játszó Mirjam Schröder pedig egészen kápráztató dolgokat adott elő a hangszeren, teljes csöndben pattantak-zúgtak az üveghangok és a glisszandók.

Fel sem ocsúdhattunk ebből az álomból, a Sosztako-vics-trió egy egészen más világba rántott be, igaz, itt a kezdet szintén a végtelenből indított. Már az első ütemekben hallatszott, hogy teljesen más térbe és időbe fogunk belépni, mint a Ravel-darab esetében. Alekszej Volodin, Baráti Kristóf és Várdai István minden lehetőséget kihasznált arra, hogy az előző mű pointilista és foltszerű képeivel szemben itt a vonalak, ritmusok, szaggatások és sóhajok vegyék át az uralmat. Volodin szenzációsan érezte meg, hogy hol, mennyire lehet ez a zene majdnem – de csak majdnem! – száraz és tárgyilagos, és hol leplezi le esendőségét, hol kezd el kiáltani, szenvedélyessé válni. Baráti és Várdai hangszínváltásai, az ostina-to-képletek vadsága nagy hatást tettek a hallgató-ságra, ám a legnagyobb meglepetést az utolsó tétel szenvedélyes jiddis dallamai hozták, ahol még arra is kiterjedt a figyelmük, hogy hol válik ez a muzsika torzóvá, üressé, önmaga absztrakciójává. Félelmetes, lenyűgöző előadás volt.

A szünet után, Lackfi János verseit követően egy rit-ka Respighi-mű, A napnyugta c. kantáta hangzott fel, és Kristóf Réka meggyőző, sokféle árnyalatra képes hangja egyrészt a bel canto nemes hagyomá-

nyait villantotta fel, másrészt ebből kilépve a tragi-kum felé mutatva, egyfajta énekbeszédet hallhat-tunk, a vonósnégyes érzékeny kíséretével.

Kétségtelen, hogy a különleges mű, a Dohná-nyi-szextett már a hangzásával, hangszerelésével is kitűnik a többi közül, azonban a Frankl Péter által vezetett hatos lebilincselő stílusérzékkel mutatta meg ennek a későromantikus darabnak minden báját, titkait, ironikus és önironikus pillanatait: a botladozó valcert, a jazzes pillanatokat, egy XX. századi Mendelssohn-scherzót, vagy éppen a Gyer-mekdal-variációkból is ismert zongorafutamokat. Dohnányi pontosan érezte, hogy mikor fordul egy-egy dallam, frázis már önmaga paródiájává, ezért zseniálisan hagyta is, hadd legyen megmosolyog-tató. A kürtszólam pedig ránehezedhetett volna a darabra, de mégsem: a hangszereléshez is kitűnően értő szerző rafináltan írta meg, Mácsai Zoltán pedig lenyűgözően tolmácsolta. Sok-sok nyelven beszélt tehát ez a nyitókoncert, egyszerre összegzett és előre is mutatott. Soha rosszabb kezdést!

Kutasy Zsolt

English content Page 5 >

Juan Pablo Jofre Romarion – vagy ahogy a nemzetközi zenei életben ismerik, JP Jofre – élete egy csapásra megváltozott, amikor tizenhét éves korában a nagybátyja megmutatta neki Astor Piazzolla egy felvételét. „Piazzolla zenéje klasszikus zene és tangó volt egyszerre, a heavy metál elsöprő

erejével. Azonnal tudtam, hogy ez az, amit nekem is csinálnom kell” – emlékezett vissza a művész. „Rendkívül kreatív zeneszerző – jellemezte őt a jazzlegenda, Paquito D’Rivera. JP Jofre művészetében meghatározó az, ahogyan a tangót mint klasszikus formát kutatja és gondolja újra. A 10. Kaposfest

apropóján 10 művésszel készített 10 kérdéses interjúsorozat következő részében JP Jofre Várdai Istvánnal való találkozása és a Kaposfesten megszólaló darabjai mellett arról is mesélt, miért nagy kihívás ma egy teljes koncertprogramot megtölteni kortárs darabokkal.

Folytatás a 3. oldalon. >

Brácsás vicc Hogyan védekezel a hegedű lopás ellen?Brácsatokban tárolod.

Ára: 200Ft

Kaposfest Times 32019. augusztus 14., szerda Kaposfest Times 22019. augusztus 14., szerda 

„A zenei tudás és az emberi kedvesség a kamarazenében egyformán fontosak”

Juan Pablo Jofre Romarion – vagy ahogy a nemzetközi zenei életben ismerik, JP Jofre – élete egy csapásra megváltozott, amikor tizenhét éves korában a nagybátyja meg-mutatta neki Astor Piazzolla egy felvételét. „Piazzolla zenéje klasszikus zene és tangó volt egyszerre, a heavy metál elsöprő ere-jével. Rengeteg stílus találkozása. Azonnal tudtam, hogy ez az, amit nekem is csinál-nom kell” – emlékezett vissza a művész, aki mielőtt elkötelezte volna magát a bandone-on mellett, dobolt, gitározott, zongorázott és éneket is tanult. Már az első bandoneon tanárai is arra bátorították, hogy komponál-jon. „Rendkívül kreatív zeneszerző – jelle-mezte őt a jazzlegenda, Paquito D’Rivera –, aki a zenésztársaitól és a különböző stílu-sokból folyamatosan tanulva, a tangó által inspirálva hoz létre valami egészen újat. A bandoneon a kezei között a legkifejezőbb hangszer, amit valaha hallottam” – mondta D’Rivera. Piazzollához hasonlóan az ugyan-csak argentin származású JP Jofre művésze-tében is meghatározó az, ahogyan a tangót mint klasszikus formát kutatja és gondol-ja újra. „Hátborzongatóan jó zeneszerző és bandoneon játékos” – írta róla egy saját darabjaiból összeállított bemutatója után a kritika. A 10. Kaposfest apropóján 10 mű-vésszel készített 10 kérdéses interjúsorozat következő részében JP Jofre Várdai Istvánnal való találkozása és a Kaposfesten megszó-laló darabjai mellett arról is mesélt, miért nagy kihívás ma egy teljes koncertprogra-mot megtölteni kortárs darabokkal.

Milyen kapcsolat fűz a Kaposfest művészeti vezetőihez? Milyen zenésznek ismered Bará-ti Kristófot és Várdai Istvánt?

Várdai Istvánnal az Ausztrál Kamarazenei Fesz-tiválon találkoztam. Eljött egy Kathryn Stott-tal közös koncertünkre, és úgy tűnt, beleszeretett a darabjaimba. Borzasztóan örültem, hiszen én is csodálom az ő művészetét. Baráti Kristóffal még nem volt szerencsém élőben találkozni, de hal-lottam kiváló felvételeit, és nagyon kedvelem, ahogy játszik.

Mi határozza meg számodra, hogy műkö-dik-e az együttjáték két zenész között?

Számomra a zenei tudás és az emberi kedvesség a kamarazenében egyformán fontosak. Együtt kell járniuk és egymással egy szinten kell len-niük ahhoz, hogy igazán élvezetes és minőségi előadás születhessen.

Milyen programmal készülsz a fesztiválra, és kikkel fogsz együtt zenélni? Van olyan da-rab, amit direkt a Kaposfestre tanulsz meg,

illetve lesz olyan partnered, akivel már hosz-szú évek óta együtt zenélsz, esetleg most elő-ször találkozol majd?

A Kaposfesten fantasztikus kamarapartnerekkel a saját kompozícióimat – a Manifiesto, Universe, Tango Movements című darabokat és a hegedűre és bandoneonra írt kettősversenyt – játszhatom majd. Ez lesz az első alkalom, hogy együtt játsz-hatok a fesztivál egytől egyig kiváló művészeivel.

Ha a zenetörténetből bárkivel együtt vacso-rázhatnál, kit választanál, és miért?

Nagyon nehéz egyetlen szerzőt kiemelnem. Leg-inkább talán Astor Piazzollát választanám. Le-nyűgöz a zenéje és a személyisége. És nem utolsó

sorban ő is virtuóz bandoneonjátékos volt.

Melyik zenei korszak vagy stílus áll hozzád a legközelebb, és miért?

Zeneszerző vagyok, és világszerte elsősorban a saját zenémet játszom, ezért azt kell monda-nom, hogy a kortárs tonális zene az, ami legkö-zelebb áll hozzám.

Ha a legjobb és legrosszabb tulajdonságai mentén kellene jellemezned a hangszered, hogyan jellemeznéd?

Szeretem, ahogy a bandoneon megérinti a lel-kem, és a harmóniái más dimenzióba repítenek. Az a tény viszont, hogy két billentyűsorában négy billentyűsor van elrejtve, elég bonyolulttá teszi a játékot – minden gomb két különböző hangot képes megszólaltatni a játszási iránytól, széthúzástól és összenyomástól függően.

Ha nem zenész lennél, milyen foglalkozást választanál szívesen, és miért?

Talán divattervező lennék a legszívesebben. Na-gyon szeretek ruhákat készíteni, van saját varró-gépem is.

Kik azok, akiktől a legtöbbet tanultál a ze-néről?

Julio Pane, a világhírű bandoneonjátékos, az As-tor Piazzolla Szextett tagja, zeneszerző és legen-dás pedagógus számomra az, akitől a legtöbbet tanultam. Daniel Binelli ajánlásával jutottam el hozzá, és havonta kétszer tettem meg a San Juan-ból Buenos Airesbe vezető tizenhat órás buszu-tat, hogy tőle tanulhassak.

Mi volt a legizgalmasabb kihívás, amivel ze-nészként meg kellett küzdened (akár a szín-padon, akár próba vagy gyakorlás közben vagy más helyzetben)?

A legnagyobb kihívás számomra az, hogy egy teljes koncertprogramot megtölthessek a saját darabjaimmal. Ha belegondolunk, 1877 előtt nem léteztek felvételek, és az emberek azért jártak koncertre, hogy mindig valami újat hall-janak. Ma ez teljesen másképp van. Az előadók az idejük legnagyobb részében ugyanazt a zenét játsszák, nem beszélve arról, hogy ugyanazokat a műveket veszik újra és újra lemezre…

Mi volt a legextrémebb vagy legszokatlan-abb helyszín, ahol zenéltél?

Egy temetés, anélkül, hogy tudtam volna róla.

Belinszky Anna

Kedves Panka, az esti hangverseny, a nyitókoncert után milyen benyomásaid vannak?

Igazából az jutott eszembe, hogy miben más az, amikor az ember itt van Kaposváron, és miben más, amikor Pesten fölugrik egy villamosra és elszalad egy kinézett koncertre. Talán a tudatosság, ide valahogy másképp, másmilyen

lélekkel jövök, felkészülten. Máshogy is figyelek, másmilyen odaadással vagyok itt. Nincs ott a mindennapi rutin, mosogatás, ilyesmi. Ez a létező legtöményebb lelki tisztítókúra nekem.

Valamilyen konkrét élmény, vélemény a négy elhangzott műről eszedbe jut?

Amikor a Ravel-mű első hangjai megszólaltak, akkor valamilyen végtelen nyugalom szállt meg, olyasmi, mintha relaxálnék, de közben mégis észlelhető volt a mozgás, oda lehetett figyelni a mozzanatokra, a rebbenésekre. Aztán egy idő után már egészen valós mozdulatokra, egy kéztartásra, egy tekintetre lehetett odafigyelni például. Mégsem volt benne nyugtalanság, ezek jutottak eszembe, meg hogy ez az egész mennyire kitölti az ember bensőjét.

Mit szólsz a Respighi-dalokhoz?

Egyrészt engem mindig lenyűgöz maga a nyelv...

És a Sosztakovics?

Nekem ez az e-moll trió az egyik szerelmem, kedvenc zenéim egyike, úgyhogy amikor megláttam a programban, akkor nagyon

megörültem neki. Közben pedig befelé kezdtem figyelni, és egy nagy belső lengést érzékeltem, amire nagyon is sikerült érzelmileg rákapaszkodnom. Közelebbről nem tudnám meghatározni, egyszerűen jó érzés volt, nagyon.

Mármint az olasz?

Igen, meg hogy ennek a nyelvnek alapjáraton milyen zeneisége van, és ebből is fakadt, hogy ennek a darabnak volt egy áradása, ami szinte felkarolta az embert.

Mik fűződnek benned a Dohnányi-szextetthez?

Ehhez egy elég konkrét kép tartozik: az előadás közben megjelent előttem egy csésze tej, egy zománcozott bögrében. A bögrén egy kis lyuk is található, de a tej szintje fölött. E körül mozogtak bennem a történések. Tudom, hogy ez egy abszolút személyes asszociáció, gyűrűzött a pohárban a tej, emberek jöttek-mentek, sütött a nap, de ez mindig a középen maradt. A végén pedig szerintem felhörpintették.

Végszónak ez jó is. Köszönöm szépen a beszélgetést!

> Folytatás az első oldalról.

Beszélgetés Kovács Pankával, egy frissen érettségizett diákkal

Interjú Juan Pablo Jofre Romarion-nal

Támogatóink

Kaposfest Times 52019. augusztus 14., szerda Kaposfest Times 42019. augusztus 14., szerda 

PROGRAMaugusztus 14. szerda

PROGRAM14th august, Wednesday

11:00 DÉLELŐTTI KONCERTHelyszín: Szivárvány Kultúrpalota (Noszlopy Gáspár utca 5-7.)

Gabriel Fauré: PavaneBudapest Fúvósötös

Kiss Katalin – oboa

Duleba Lívia – fuvola

Szűcs Péter – klarinét

Mohai Bálint – fagott

Farkas Tamás – kürt

Claude Debussy: Szonáta fuvolára, hárfára és brácsára

Duleba Lívia – fuvola

Razvan Popovici – brácsa

Mirjam Schröder – hárfa

Ludwig van Beethoven: Esz-dúr zongoraötös Op.16

Würtz Klára – zongora

Kiss Katalin – oboa

Szűcs Péter – klarinét

Mohai Bálint – fagott

Farkas Tamás – kürt

11:00 MORNING CONCERTVenue: Rainbow Culture Palace (Noszlopy Gáspár street 5-7.)

Gabriel Fauré: PavaneBudapest Wind Quintet

Katalin Kiss – oboe

Lívia Duleba – flute

Péter Szűcs – clarinet

Bálint Mohai – bassoon

Tamás Farkas – horn

Claude Debussy: Sonata for Flute, Viola and Harp

Lívia Duleba – flute

Razvan Popovici – viola

Mirjam Schröder – harp

Ludwig van Beethoven: Quintet for Piano and Wind Instruments in E-flat major Op.16

Klára Würtz – piano

Katalin Kiss – oboe

Péter Szűcs – clarinet

Bálint Mohai – bassoon

Tamás Farkas – horn

19:00 EVENING CONCERTVenue: Kaposvár Protestant Church (Somssich Pál u. 10, the corner of Kossuth L. street)

The soloists are accompanied by the Franz Liszt Chamber Orchestra under the baton of Róbert Farkas.Antonio Vivaldi: Concerto for Two Cellos in G minor RV 531

István Várdai – cello, Camille Thomas – cello

Wolfgang Amadeus Mozart: Conservati fedele KV 23

Réka Kristóf – soprano

Giovanni Bottessini: Gran Duo Concertan-te for Violin, Double Bass and Strings

Josef Špaček – violin

Uxía Martínez Botana – double bass

Antonio Vivaldi: Concerto for 4 Violins in B minor RV580

Baráti Kristóf – violin

Diana Tishchenko – violin

Rosanne Philippens – violin

Ágnes Langer – violin

intermission

Leo Weiner: Romance Op.29István Várdai – cello

Mirjam Schröder – harp

Ferenc Lehár: Lippen schweigenRéka Kristóf – soprano

Atilla Kiss-B. – tenor

Agustín Lara: GranadaAtilla Kiss-B. – tenor

JP Jofre: Double Concerto for Violin and Bandoneon

JP Jofre – bandoneon

Rosanne Philippens – violin

Review of Tuesday’s Opening Concert. If last night’s opener is any indication of the quality of Kaposfest X, then we are all in for “the mother of all festivals”. Its four pieces, nicely scattered in origin across the first half of the twentieth cen-tury, all hit their marks with bulls-eye accuracy. Yet it was Shostakovich’s second Piano Trio, from 1944, that was the greatest musical triumph, its technical mastery feeding an interpretation of ab-solute profundity. Grim, monolithic, riveting and riveted, it demonstrated the intimate rapport of Festival directors, Kristóf Baráti (violin) and István Várdai (cello), which immediately embraced Alex-ei Volodin (piano), and nowhere more than in the way they nailed down its third movement. The prize for sheer virtuosity, however, must go to the final movement of Dohnányi’s Sextet, Op. 37. Its chunky string-wind-piano texture was negotiated at breakneck speed amid ever increasing climactic waves. Péter Frankl (piano) deservedly looked ecstatic at its conclusion.

But what of the evening’s quieter moments? Rav-el’s Introduction and Allegro, from its first ten-tative, groping steps on flute (Lívia Duleba) and clarinet (Péter Szűcs) to the radiance of its jaunty conclusion, created a perfect foil for the effort-less swirls and arabesques of the harp (Mirjam Schröder). So, too, did Respighi’s Il Tramonto (The Sunset), capture what one critic described as the Italian’s cross between “post-romantic morbidity” and early Italian symbolism. Soprano Réka Kristóf’s rocking, recitative-like rendition

of Shelley’s verse (in Italian) created a mood both contemplative and constrained.

The tenth Kaposfest has begun on an exceedingly high note. Can this high pitch possibly be main-tained over the coming week?

The music critic’s business. Music critics don’t have many friends. This is because critics, quite differently from the marketing team or the concert agency, are invited to be judges of good or poor musicianship: of the programming, composing of the pieces, their playing, and even, of the audience’s response. Interpretation and opinion, of course, lie at the very heart of quality music-making, and hence, their evaluation is the critic’s main tool of trade. So, a critic can recognize dozens of wonderful, but different, interpretations of the same piece. And also quite a few versions that he or she may think – and say -- are really rather bad. Critics ideally earn their reputation by heralding the new, the original, the unique, and sometimes by calling time on the old, the tired, or the commonplace. Hopefully, they have an ear and eye for talent. But some-times, history shows, they just get it wrong!

Wednesday’s Cameo 1: Budapest Wind Quintet. Wednesday morning’s concert begins with Gabriel Fauré’s famous Pavane, introducing the full Budapest Wind Quintet: flute (Lívia Duleba), oboe (Katalin Kiss), clarinet (Péter Szűcs), bassoon (Bálint Mohai) and horn (Tamás Farkas). These players, some already heard in Tuesday’s Kaposfest opener, return in various combinations later in Wednesday morning’s programme (Debussy’s Sonata for Flute, Viola and Harp) or Beethoven’s early Quintet for Piano and (four) Wind Instruments), or in later pro-

grammes of the week. See www.kaposfest.hu/eng/artists/

Wednesday’s Cameo 2: Franz Liszt Chamber Orchestra. Wednesday evening’s concert – note: at the Kaposvár Protestant Church, in Somssich Pál utca 10 (corner of Kossuth Lajos utca) – in-troduces this national flagship ensemble to the Kaposfest audience, conducted by Róbert Farkas. See www.lfkz.hu/en for their website, in English. In contrast with the wind focus of the morn-ing, this concert focuses on works for voice and strings, many of them in a concerto format. Up to the interval the programme presents a series of baroque/classical pieces, but then “lets its hair down” with four twentieth and twenty-first century pieces, ranging from Lehár to up-to-the-minute tango.

Wednesday’s Cameo 3: JP Jofre. Most of the composers in Kaposfest 2019’s programmes died decades, if not centuries, ago. An excep-tion is JP Jofre. See www.jpjofre.com. He plays bandoneón (a kind of concertina, crucial to the tango sound) in his own Double Concerto for Violin and Bandoneon, where he is joined by Dutch violinist, Rosanne Philippens. On Satur-day afternoon, Jofre returns with his bandoneón, and cellist István Várdai, to play two more of his pieces.

Gourmet (Gastro) Day. From breakfast at Ka-posvár’s Big Market (Nagypiac) to special savoury and sweet courses at many other venues during the day, experience Kaposfest’s Gastro Day. In-formation at kaposfest.hu/eng/program, or at Tourinform’s Office at Fő utca (Main Street) No. 8.

malcolm.gillies@pobox.com

Malcolm Gillies

Különprogram

AUGUSZTUS 14.KAPOSFEST GOURMET

Kaposfest reggeli a Kaposvári Nagypiacon 7.30 és 8.30 között kaposvári őstermelők finomságaival. Jelentkezés és jegyvásárlás a kaposvári Tourinform irodában. Jegyár: 1.800Ft

Műismertető előadás 9 és 17 órától Tóth Endre zenetörténésszel a Kapos Hotel Rotary termében.

Segal Viktor fesztivál séf 3 fogásos ebédje 13 órától a Pergola étteremben (Ady Endre utca 15.)

Jegyvásárlás a www.kaposfest.hu oldalon, valamint a kaposvári Tourinform irodában

Tóth Sándor világbajnok barista 14-18 óra között várja az érdeklődőket az Egy2 kávézóban ( Fő utca 7.) a Kaposfest kávéval, és egyéb kávékülönlegességekkel.

Az egész nap folyamán Csiszár Katalin, a Rózsavölgyi manufaktúra Kaposvárról induló kiváló csokoládékészítőjének Chuao csokoládéja kóstolható az Eleven Bisztróban kóstolhatják meg az Eleven Kultúrbisztróban (Ady Endre utca 10.)

Kaposfest macaron és barackos-vaníliás-sós Kaposfest fagyi a Gard’Ann Cukrászdában (Fő utca 4.)

Rippl-Rónai torta A tortát Kaposvár világhírű szülötte, Rippl-Rónai József emlékére alkotta meg Bolyki György felkérésére Pataki Ádám és Segal Viktor a Rippl-Rónai tortát, amit a Kapos Hotel éttermében kóstolhatják meg az érdeklődők.

22 órától Milyenek a magyarok? címmel Lackfi János önálló estje látható a Szívárvány Zeneházban. Jegyvásárlás a www.kaposfest.hu oldalon, és a kaposvári Tourinform irodában.

Augusztus 15.Műismertető előadás 9 és 17 órától Tóth Endre zenetörténésszel a Kapos Hotel Rotary termében.

13.45 órakor Ismét vendégül látja a Kaposfest közönségét Kassai Lajos világbajnok lovasíjász. A lovasíjász bemutató után lehetőség lesz beszélgetni, beszívni a Kassai-völgy friss levegőjét, feltöltődni az egyedülálló aurájú birtokon. Jegyvásárlás a kaposvári Tourinform irodában.

BŐ SZEKUND, Bősze Ádám második zenei stand up estje 22 órától a Szivárvány Zeneházban. Jegyvásárlás a www.kaposfest.hu oldalon, és a kaposvári Tourinform irodában.

19:00 ESTI KONCERTHelyszín: Kaposvári Református templom (Somssich Pál u. 10, Kossuth L. utca sarka)

A koncerten közreműködik a Liszt Ferenc Kamarazenekar, Farkas Róbert vezényletével.

Antonio Vivaldi: g-moll kettősverseny gordonkáraRV 531

Várdai István – cselló

Camille Thomas – cselló

Wolfgang Amadeus Mozart: Conservati fedele KV 23

Kristóf Réka – szoprán

Giovanni Bottessini: Gran Duo Concertante hegedűre, nagybőgőre és vonósokra

Josef Špaček – hegedű

Uxía Martínez Botana – nagybőgő

Antonio Vivaldi: h-moll versenymű négy hegedűreRV 580

Baráti Kristóf – hegedű

Diana Tishchenko – hegedű

Rosanne Philippens – hegedű

Langer Ágnes – hegedű

szünet

Weiner Leó: Románc, Op.29Várdai István – cselló, Mirjam Schröder – hárfa

Lehár Ferenc: Lippen schweigenKristóf Réka – szoprán

Kiss-B. Atilla – tenor

Agustín Lara: GranadaKiss-B. Atilla – tenor

JP Jofre: Kettősverseny hegedűre és bandoneonra

JP Jofre – bandoneon

Rosanne Philippens – hegedű

Kaposfest Times 72019. augusztus 14., szerda Kaposfest Times 62019. augusztus 14., szerda 

hárfa

Budapest Fúvósötös Kiss Katalin – oboa, Duleba Lívia – fuvola Szűcs Péter – klarinét Mohai Bálint – fagott Farkas Tamás – kürt

A Budapest Fúvósötös 2017-ben alakult a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem egykori hallgatóiból. Az együttes tagjai kamarazenészként vagy éppen szólis-taként állandó résztvevői a hazai és nemzetközi zenei életnek, emellett évek óta töltenek be kiemelt szerepet Buda-pest vezető zenekarainak munkájában (Magyar Állami Operaház Zenekara, MR Szimfonikus Zenekara, Nemzeti Filhar-monikusok).

oboa

Kiss Katalin Kiss Katalin 2012-ben végzett a Liszt Ferenc Zeneakadémián és még ebben az évben lett master diplomás a Mann-heim-ban a Hochschule für Musik und Darstellende Kunst-on. Tanulmányai végeztével két évi az Magyar Állami Operaház első oboása volt, jeleneg a MÁV Szimpfonikusok és a Magyar Rádió Szim-fonikus Zenekarának első oboása.

fuvola

Duleba Lívia Duleba Lívia a Liszt Ferenc Zeneakadámi-án végzett. 2011-ben megkapta a DAAD díjat, 2016-ban és 2017-ben pedig Fischer Annie ösztöndíjat nyert. Jelenleg a tanítás mellett, gyakori vendége a fesztiválok-nak és a Wind Quintet Budapest egyik alapítótagja.

hárfa

Mirjam Schröder Mirjam Schröder 2015 óta a bécsi Uni-versity of Music and Performing Arts professzora. Már tizenöt évesen előadta Mozart fuvola-hárfa kettősversenyét. Azóta szólistaként, kamarazenészként és zenekari zenészként is koncertezik Európa szerte.

klarinét

Szűcs Péter Szűcs Péter llarinétművész tanulmányait a budapesti Zeneakadémián és a párizsi Conservatoire basszusklarinét szakos hallgatójaként végezte. A világ számos nagyvárosában föllépett már, mint Róma, Párizs, London, Új-Delhi, Bombay, Peking és Helsinki koncertközönsége.

kürt

Farkas Tamás Farkas Tamás 1988-ban Ózdon született. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen az alapképzéses diplomája mellett még két mester diplomát is megszerzett. Nem-zetközi díjakat nyert Olaszországban, Csehországban és az Egyesült Államok-ban is. Jelenleg a MÁV Szimfonikusok első kürtöse.

fagott

Mohai Bálint Mohai Bálint 1989-ben született Bu-dapesten. A Zeneakadémián Bachelor diplomázott kiváló minősítéssel, Mesteri és Posztgraduális végzettségeit Berlinben az UdK Egyetemen szerezte meg kitünte-téssel. Rengeteg hazai és nemzetközi díjat tudhat a magáénak. Legutóbb 2019-ben kapott Arany minősítést a 4. Manhattan International Music Competition ösz-szesített fúvós kategóriájában, melynek egyik díjaként debütálhat a 2020-2021-es szezonban a Carnegie Hall Weil kamara-termében.

brácsa

Razvan Popovici Razvan Popovici Bukarestben született, zenész családban. Később Salzburgan, Pá-rizsban és Freiburgban tanult. Ő alapítot-ta a Chiemgauer Musikfrühling Fesztvált Németországban, SoNoRo Fesztivátl in Bukaarestben és a SoNoRo Arezzo Feszti-vált Toszkánában. A világ számos pontján fellépett és előadott.

zongora

Würtz Klára Szuggesztív és szuverén játékával Würtz Klára világszerte elnyerte a közönség figyelmét és szeretetét. Milánóban nem-zetközi Ettore Pozzoli zongoraverseny győztese. Turnézott Japánban, több száz koncertet adott az Egyesült Államokban, Mexikóban, Indonéziában, Kínában és Európa számos országában lépett fel.

Kamarazenekar

Liszt Ferenc Kamarazenekar A Liszt Ferenc Kamarazenekar több mint fél évszázada állandó szereplője a klasz-szikus zenei élet nemzetközi elitjének, így méltán tartják világszerte a kamarazene-kari műfaj egyik legjobb képviselőjének. A 2016 óta Tfirst Péter által vezetett együttes évről évre a világ legjelentősebb koncerttermeiben, elsőrangú szólisták közreműködésével lép színpadra, akik a nagyfokú precizitás, műfaji sokoldalúság és alkalmazkodóképesség miatt előszere-tettel dolgoznak együtt a zenekarral.

nagybőgő

Uxía Martínez Botana A No treble nevű amerikai nagybőgős magazin beválasztotta a világ tíz leg-jobbja közé, a nemzetközi kritikusok az intenzív játékáért és kivételes techniká-jáért méltatják. Hat évesen kezdte zenei tanulmányait. Spanyolországban folytatta a nagybőgőzést, majd később Hollan-diában végzett a Conservatorium Van Amsterdamban. Jelenleg szólamvezető a Brüsszeli Filharmonikusoknál. Tavaly február óta a The English Lady nevű, 1800 körül készült hangszeren játszik a The National Dutch Musical Instrument Foundation szponzorációjának részese-ként. A Ludwig Neuner nevű, 1854-ben készített nagybőgő is nála van, egy privát támogató jóvoltából.

karmester

Farkas Róbert Farkas Róbert magyar karmester 2011-ben hívta fel magára a klasszikus világ figyel-mét, az International Lovro von Matačić verseny harmadik helyezésének, valamint az Opera Award és a Croatian Composer’s Society Különdíjának megnyerésével. Ezt követően együtt dolgozott a Nemzeti Filharmonikusokkal, a Savaria Szimfoni-kus Zenekarral és a pécsi Pannon Filhar-monikusokkal, valamint rendszeresen vezényeli a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát és a Danubia Zenekart.

cselló

Várdai István Várdai István Pécsett született, 1985-ben. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen Mező László, a bécsi Zeneakadémián Reinhard Latzko növendéke volt. Több nemzetközi verseny díjazottja-nyertese. 2008-ban 1. díjat nyert a Genfi Nemzet-közi Zenei Versenyen, valamint övé lett a közönségdíj, a Coup de Coeur Breguet-díj és a Pierre Fournier-díj is. Moszkvában 2007-ben 3. helyezést ért el a XIII. Nem-zetközi Csajkovszkij Versenyen.

Camille Thomas Camille Thomas francia-belga csellis-tát a francia Grammy-nek számító “Les Victoires de la Musique” rendezvényen az év felfedezettjének jelölték 2014-ben. Számos díjat nyert nemzeti és nemzetközi megmérettetéseken egyaránt. Rendszeres vendég olyan rangos helyszíneken, mint a Salle Gaveau, a Théátre des Champs-Ely-sées, a genfi Victoria Hall, a brüsszeli Szépművészeti Múzeum, a Jerusalem Music Center, és a berlini Konzerthaus.

szoprán

Kristóf Réka Kristóf Réka Komáromban született. 2018 nyarán a müncheni August Everding Színiakadémia operaszakos hallgató-jaként diplomázott, énektanára Fenna Kügel-Seifried volt. A 2018/19-es évadtól a Trieri Színház magánénekese, ahol Donna Elvira, Frau Fluth, Almaviva grófnő, Mimì szerepei mellett Poulenc La voix humaine monooperájában láthatja a közönség. Az Accademia di Monaco kíséretével 2019 márciusában jelent meg „In furore” c. debütáló lemeze, amelyen A. Vivaldi és G. F. Händel motettái hallhatóak.

hegedű

Josef Špaček Josef Špaček generációja egyik legjelentő-sebb hegedűsévé nőtte ki magát. Tanul-mányait Itzhak Perlman, Ida Kavafian, Jaime Laredo és Jaroslav Foltýn keze alatt folytatta a New York-i Julliard School, a Philadelphia-i Curtis Institute of Music és a prágai Prague Conservatory intéz-ményekben. Az International Queen Elisabeth Competition verseny díjazott-ja volt, és érmeket nyert az újzélandi Michael Hill International Violin Compe-tition, a dániai Carl Nielsen International Violin Competition és a New York-i Young Concert Artists International Auditions versenyeken.

Baráti Krisfóf Baráti Kristóf generációjának egyik legki-emelkedőbb magyar hegedűse. 2017/18-as évadban debütál Hollywood Bowl-ban a LA Philharmonic zenekarral, a Munich Philharmonic zenekarral Valery Gergiev vezényletével, és visszatér a Londoni Fil-harmonikusokhoz, hogy Vladimir Jurowski karmesterrel fellépjen a Royal Festival Hall-ban. 2014-ben Kossuth-díjat kapott.

Diana Tishchenko Diana Tishchenko Ukrajnában, a Krím-fél-szigeten született. Az elmúlt évek egyik legizgalmasabb hegedűművésze. Többek között a Deutsches Symphonie-Orchester Berlinnel, a Hamburgi Szimfonikusokkal, a Munich Chamber Orchestraval, Orchestre National d’Ile de France-val és még számos zenekarral dolgozott és dolgozik együtt.

Rosanne Philippens A skandináv államokban igen keresett mű-vésznő szólistaként és kamarazenészként is rendszeresen fellép a nagyobb koncertter-mekben és koncertsorozatokon. Philippens emellett elhivatott színműigazgató, nemrég debütált az Orchestre National de Lyon zenekart vezetve Vivaldi-Piazzolla Négy Évszakának előadásával. Szólókoncertjein és kamarakoncertjein Philippens rend-szeresen fellép fesztiválokon és Európa koncerttermeiben olyan művészekkel, meg-alkotta meg a saját koncertsorozatát, a „The Amsterdam Salon Pop-Up” sorozatot, ahol magas minőségű koncerteket tartanak nagy gonddal kiválasztott, szokatlan helyszíne-ken, a szalonok meghitt hangulatát idézve.

Langer Ágnes 1992-ben, Budapesten született, és hat éve-sen kezdett el hegedűt tanulni. Korai sikerei után Ágnes harmadik díjat és közönségdíjat nyert 2009-ben a szibériai Yankelevich International Competition versenyen, majd második helyezett lett a 2016-os Spivakov International Competition versenyen. 2017-ben Ágnes visszatért Magyarországra, hogy részt vegyen a Bartók Világversenyen Budapesten, ahol harmadik díjat nyert, valamint olyan különdíjakat, melyek koncertmeghívásokat is magába foglalnak a 2018/19-es évadra.

tenor

Kiss-B. Atilla Kiss-B. Atilla (Bánffyhunyad, 1963.) Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas magyar operaénekes (tenor), akadémikus, a Magyar Művészeti Akadémia elnökségi tagja, az Európai Tudományos és Művészeti Akadé-mia rendes tagja, a Budapesti Operettszín-ház főigazgatója, egyetemi oktató, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem művész-tanára, a Magyar Állami Operaház örökös tagja és a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjének birtokosa.

bandoneon

JP Jofre Juan Pablo Jofre (JP Jofre) díjnyertes ban-doneon játékos és zeneszerző az argentín San Juan városából származik. A New York Times több alkalommal is a Lincoln Center nagy előadóinak egyikeként említi a művészt. Felvételeit a tizennégyszeres Grammy-díjas Paquito D’Rivera-val és az Orpheus Kamarazenekarral készítette el, a táncos koreográfiát pedig Herman Cornejo, az American Ballet Theatre vezető táncosa készítette és adta elő.

ÚRI NÉPEK Tiszta új lakótömb, nemrég adták át nagy cir-kusszal, rezesbandával, medencepartival. A Ravelék a földszinten finom népek, a kaná-rijuk három nyelven beszél, hobbi-csillagász-kodik és szolmizál. Veszekedni is lábujjhegyen veszekszenek, és eltartott kisujjal fogják meg a meisseni csészét, mielőtt egymás fejéhez vágnák. Mikor a Jenőke kézzel-lábbal marja a falról a vakolatot, így szólnak: „Kisfiam, szíves engedelmével kénytelen leszek tettlegességhez folyamodni”! És lekevernek egy selyemkesztyűs maflást. Ha kirázzák a terítőt, mindig belőle egy ezüstkanál vagy egy arany körömolló.

A Sosztakovics az elsőről ronda alak, akkor is, ha platinából van a mandzsettagombja! Boros-tás, borszagú, álltó nap ugyanabban az avas, csíkos fürdőköpenyben téblábol, és dögletes szivarokat szív! Kutyatápos dobozai a lépcső-házban bűzölögnek. Az éjszaka kellős közepén kozáktáncot jár a nappalijában, döngenek a

falak. Máskor hajnalban kel vagy le sem fekszik, és az erkélyén állva gyönyörűséges áriákat böm-böl az öblös hangján az édesdeden alvók fülébe. Igazán elzenghetné egyszer szegény apám nótá-ját, hogy aszongya: „téglaporos az én babám ele-je”! Az ordas kutyája versenyt vonít vele. Nyílnak az ablakok, és álmos fazonok rázzák az öklüket, de ő rájuk se bagózik.

Respighiéknél, a másodikon, az asszony viseli a kalapot, türkizt, bézst, mályvaszínt, csupa kreáció! Minden bolhából elefántot csinál. Terítőre ömlött borfoltból tragikus naple-mentét. Lábtörlőre döglött egérkéből pestis-járványt. Reggeli fűnyírásból világháborút. Mintha magazinból vágták volna ki, jelentő-ségteljesen libeg a magas sarkain, nagyvirá-gos hosszúruhákban, körmei, rúzsai a paletta ötven árnyalatában pompáznak. Austin Minit vezet, és még a szemetük is diszkrét Versa-ce-illatot áraszt.

Dohnányiék a legfelsőn, hajjaj! A nagypapa szel-lőztet, csapkodja az ablakokat, és gyönyörködik a hóesésben vagy a verőfényben. Az esőbe is kiáll pizsamásan, amilyen zakkant! A két gyerek foly-ton trappolva szaladgál, nyomukban a csaholó tacskóval. Az erkélyükről műanyagjátékok, üveg-golyók, előkék és joghurtos poharak potyognak. A feleség süteményeket süt, az illattól nyálát nyeli az egész kerület. Az apuka katonatiszt, a lépcsőházban díszlépésben masíroz, a kutyát is megtanították tisztelegni. Ha bulit csapnak, körbe-körbe keringőznek a lakásban tacsistul, nagypapástul, sütistül. Sosztakovics tiltakozásból kiáll a balkonjára, versenyt áriázik az ebével, Res-pighiné meg migrént kap, és kihívja a mentőket.

Egy nagy, vidám, zajos diliház az egész, kérem szépen!

Lackfi János

Kaposfest Times 82019. augusztus 14., szerda 

1. nap: Ráhangolódás Ahogy most itt ülök Kaposváron, a sétálóutcá-ban, és a sörömet kortyolgatom, az jut eszem-be, hogy sci-fi filmek szoktak így kezdődni, ilyen naplószerűen. Elképzelem, hogy a legény-ség és az űrhajó már elveszett, rejtélyes titok után kutatva az űrben. De volt egy lelkes ember a fedélzeten, aki lejegyezte nekünk, hogy mi is történt, megpróbálta érthetővé tenni a folyama-tokat az utókor számára is.

Persze itt nincs szó veszélyről meg titokról vagy hasonló fantazmagóriáról, komor hangu-latról aztán végképp nem. Épp ellenkezőleg: kalandok és felfedezések felé indulok, tapasz-talataimat, de talán még hangulataimat is dokumentálom majd. A kaland szó esetemben igencsak helytálló, hiszen talán a kamarazene az, amit legkevésbé ismerek a klasszikuszenei műfajok közül. De valahányszor zenész vagy zenebarát ismerőseimmel beszélgetek, a kama-razene mint téma mindig előkerül.

A legtöbb muzsikus imádja ezt, szinte alko-tóként benne lenni a folyamatokban, ahogy alakítja, hajlítja, formálja, „kézhez szoktatja” a művet. Ez az egymásra figyelés, a ráhangolódás olyan finoman és mégis intenzíven van jelen, ami a muzsikálás talán legmagasabb fokát je-lenti.

De mit kap, illetve mit vesz észre ebből a nagy-közönség? Mert mégiscsak ők a hallgatóság. Én magam mindig azt gondoltam, hogy ha valódi alkotói kapcsolat létezik a pódiumon ülők között, az így vagy úgy továbbgyűrűzik a közönség soraiba, ahol ideális esetben élmény-nyé válik. Ez igaz akkor is, ha nem tökéletes az interpretáció, mert nem is erról szól az egész. Hanem az adott pillanat hitelességéről. Az jó, ami hiteles, ez túlmutat hangjegyeken, kottán, zenei előírásokon.

Most, ha visszafordulok jövendő „eseménynap-

lómhoz”, megállapítom, hogy egy ilyen jelentős rendezvénysorozat első napja mindig a ráhan-golódásé. Az ember megérkezik, elfoglalja a szállását, kávézik, közben figyel, ismerkedik az-zal, amit a rendezvény lelkének lehetne nevez-ni. A látogató ugyan csupa olyan dolgot művel, ami hozzátartozik mindennapi életviteléhez, mégis ráérősebben teszi még ezt is, mert figye-li az érkező benyomásokat, rákészül szépen. Megadja magának azt a ritka luxust, hogy min-den lassabban történjen, hogy elgondolkozzon, olvasgasson és ízlelgesse a programnaptárt.

Mindeközben arra gondoltam, hogy a kama-razene nekem leginkább a hangulatokról, a zene finom változásairól szól, és amire végre idő is lesz: talán megleshetem a titkot. Ez ün-nepi érzés, a csendé. Nem a nagy megfejtések ideje ez, nem a nagy formáké, és legkevésbé sem a nagy döntéseké.

Ám ha fülünk a zenére rezdül, közben a sze-münk sem fog unatkozni. A Kaposfestnek része a képzőművészet is. E két itt jelenlévő művészi terület tökéletesen kiegészíti egymást, így való-ban szép napok elé néz a látogató.

A nyitókoncert is ehhez a várakozó hangu-lathoz illik. Színes a koncertterem, a Szivár-vány Kultúrpalota terme ideális helyszíne az eseménysorozatnak. Kellemes és közvetlen a hangulat, a legifjabbak párnán kuporognak a földön, hiszen ez is fesztivál. Sok a lelkes, sok a fiatal, sok a lelkes fiatal, ezt nagyon jó látni. De jelen van helybéli és máshonnan érkező, mindenféle korosztályból akad látogató. A laza és várakozó hangulat átjárja a koncerttermet, és annak dacára, hogy komoly műveket is hallunk, senki nem érzi, hogy feszengeni vagy merev ünnepélyességgel illenék viselkedni itt.

Sokféle hangulatot és színt megidéznek a pó-diumon lévők, pedig szinte kivétel nélkül 20.

század eleji zenét kapunk. Mindegyik darabnak saját, markáns, azonnal azonosítható, felis-merhető világa van. Ravel Bevezetés és Allegro hárfára, klarinétra, fuvolára és vonósnégyesre írt műve apró szépségekre épít, érzéki hangfo-lyamot hallunk, amiből kialakul, kiteljesedik az impresszionista ábrázolás. Nem szokványos kamarazene ez, finomak a rezdülések, tiszta a hangzás. Azt hiszem, vannak olyan zeneszer-zők, akiknek annak ellenére, hogy sok műfaj-ban alkottak, alapvetően a kamarazene áll a legjobban. Most úgy érzem, Ravel ilyen.

Sosztakovics triója már egész más világ. Nem is egyetlen hangulatot kelt életre -- mondhat-juk: annyit, ahány tételből áll. Mintha még tételen belül is váltana, váratlanul alkalmazva a feszültséget okozó vagy oldó humort. Idézi a burleszket, majd transzcendens magasságokba emelkedik. (Lehet, hogy meglepetést okozok, de nekem még Izolda halála is eszembe jutott a darab utolsó tételének végénél, ki tudja, mi-ért, de mégis.) Az, hogy Baráti Kristóf és Várdai István mennyire tud együtt zenélni, nem új-donság, de mindig ismétlődő öröm, jó hallani ezt a színvonalat, érzékenységet, intelligenciát.

Respighi A napnyugta című kantátája megint új ízt hozott. Ha már megidéztük az impresz-szionistákat, a 20. század iróniáját, akkor most a klasszikus szépségideálnak egyfajta alkonya jelenik meg, szinte halljuk valamelyik barokk opera hősnőjének tragikus, de szépséges éne-két. Csak mintha most egy egész korszak, egy nagy ideál pusztulását énekelné meg Kristóf Réka.

Dohnányi szokatlan összetételű szextettje (zongora, kürt, klarinét, hegedű, brácsa, csel-ló) kapcsán pedig azon gondolkodtam, hogy milyen nehéz lehet most a muzsikusoknak, mennyi fegyelmet és pontosságot igényelt az előadás.

Volt tárlatvezetésünk is. Bősze Ádám, aki gya-korlott fesztivál-házigazda, most is szemmel lát-hatóan élvezettel tesz eleget szerepének, mindig van humora, kellő távolságtartása, saját monda-nivalója. Azt hiszem, konferálásaiban egyre több elem jelenik meg stand-upos estjeiből, amivel továbbra is puhára főzi a közönséget.

Ami a prózai közjátékokat illeti, volt még egy: Lackfi János irodalmat hozott a zene és hangu-latok különös elegyébe. Jó volt a hangulatváltás, nevetés és katarzis egy úton járt.

Most, ahogy ezeket sorokat írom, már rég vége a koncertnek. De a város nem halkult el, szobámba felszűrődnek a zene hangjai lentről. Folytatódik a hangverseny, ezúttal műfaji ka-valkád formájában, csak épp más körülmények között. A zene kilép a négy fal közül. Nagyon jól teszi.

Bősze Ádám