AZ ERDÉLYI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET GYÜLEKEZETI LAPJAXXVI. évfolyam 11. szám. 2015. június 1. Ára 0,80 lej

Hálaadó istentisztelet keretében avatták fel május elején a marosludasi gyülekezet kívül-belül megújult templomát, illetve a tizenegy évig épült gyülekezeti otthonát.

A hálaadó istentiszteleten Kató Béla püs-pök a Fil 4,12–13 alapján hirdette az Igét.

Prédikációjának elején felelevenítette azt az időt, amikor még legátusként szolgált a maros-ludasi templomban.

(Folytatása az 5. oldalon)

Platón a szeretetet híres Lakomájában vágy-ként határozza meg. Mivel ezt a vágyat nem lehet teljesen betölteni, ebből következőleg ő is inkább hiányként határozza meg. Szerinte csak olyasmire vágyunk, aminek híján vagyunk. Ez leplezi le, hogy az ember nem más, mint hi-ánylény. Az ember identitása is befejezetlen, hiánylétünket éppen a szeretetre való oltha-tatlan vágyunk leplezi le. Következésképpen a szeretet: azonosulási törekvés. Mindig azzal vágyok azonosulni, aki nálam különb, aki jobb, igazabb, bölcsebb és erősebb, mint én. Akivel valamilyen formában azonosulva, vagy akinek társaságában kicsit én is különbnek, jobbnak, igazabbnak, bölcsebbnek és erősebbnek érez-hetem magam. A görög bölcsek nem tudtak en-nél magasabb rendű szeretetet felismerni vagy meghatározni.

Azonban egyszerre csak megjelent valami egészen más ebben a hiteles szeretetre kiéhe-zett sötét emberi világban.

Horváth Levente

(Folytatása a 3. oldalon)

Szeretet: megindulni „lefele”

A harang megállít, gondol-kodóba ejt. A harangot nem lehet fi gyelmen kívül hagyni. Figyel-meztet. Az Úr uralkodik, az Úr megszabadít, az Úr hívogat: jöjje-tek énhozzám mindnyájan! A ha-

rang ráhangolódik lelkünk rezdü-léseire, mint ahogy a mi lelkünk is hozzákapcsolódik, együtt a tüzes bronzfolyammal.

Harang és reménységÜnnep a Gyöngyvirág utcai gyülekezetben

(Folytatása a 4. oldalon)

A kongresszuson Ignacio Arsuaga főszervező kritikus han-got ütött meg: a spanyol kormány minimális és passzív magatartást mutat az üldözött keresztyének emberi jogainak a védelmezésé-ben. „Nem lehetünk büszkék Nyu-gat válaszaira. Arra a passzivitásra meg még kevésbé, amit a spanyol kormánytól tapasztalunk, amelyik gyakran nemzetközi testületek vagy az EU mögé bújik, amikor az üldözött keresztyének embe-ri jogainak védelmezése a tét” – hangsúlyozta a főszervező elnök. „Nem tudjuk igazán megmutatni

szolidaritásunkat a tragikus hely-zetben élő keresztyének iránt, akik hitükért naponta elszenvedik az üldözést Irakban, Szíriában, Nigériában, Kenyában és Egyip-tomban” – állapította meg. Arról is bírálóan szólt, hogy az alapvető emberi jogok megsértése már alig vált ki bármiféle hatást Európából. „Nyugaton képesek még meghal-lani a náci genocídiumokról szóló fi lmekben hangzó jajkiáltásokat.

Mindnyájan názáretiek vagyunkNemzetközi kongresszus a vallásszabadságról

Keresztyén egyesületek szervezésében nagyszabású kongresszust tartottak Madridban a vallásszabadságról. Ezen vezető ortodox, katolikus és protestáns egyházi személyiségek, illetve keresztyénül-dözést elszenvedők számoltak be tapasztalataikról, melyeket a Kö-zel-Kelet poklában az elmúlt időben átéltek. Az első Nemzetközi Vallásszabadság Kongresszus mottóját így fogalmazták meg: Mind-nyájan názáretiek (vagyis keresztyének) vagyunk.

Dr. Békefy Lajos

(Folytatása a 6. oldalon)

Isten szeretetének részvényeseiGyülekezeti házat avattak Marosludason

2

Tanulságos igék

Az ApCsel 2,42-ben olvassuk, hogy az első gyülekezet kitartott, foglalatos volt az apostolok tudományában. Hogyan kell ezt elképzelni? Úgy, hogy a hirdetett Ige mélyen érintette őket. Felis-merték, hogy ők bűnösök Isten színe előtt, és el-kezdték keresni a megtartatás útját.

Az evangélium olyan a bűnösségét átérző ember számára, mint a szomjazónak a hideg víz, mint az éhezőnek a fi nom eledel, mint a betegnek a gyógyszer. A hit karjával megragadják a meg-feszített és feltámadott Krisztust. Megkeresztel-kednek annak jeléül, hogy valami új kezdődött el az életükben, s csatlakoznak a gyülekezethez. Há-romezer ember alkotja az első gyülekezetet. Cso-dálatos lehetett, felejthetetlen nap és élmény lett ez az ő számukra. De ekkor jött a kérdés: hogyan tovább? Hiszen ők jól érezték, hogy ez csak a sze-rény kezdet, de innen tovább kell lépni. Tudták, nekik többre van szükségük. Ez a több az, hogy még sokat tanuljanak Krisztusról, hogy elmélyül-

A gyülekezetről (II.)

„Ők egy egész esztendeig forgolódtak a gyülekezetben, és tanítottak nagy sokasá-got...” (ApCsel 11,26)

jenek az Ő ismeretében. A fi atal jeruzsálemi gyü-lekezet számára az apostolok tudományában való foglalatoskodás azt jelentette, hogy meg kellett ismerniük az Ószövetséget is, hogy az teljesedett be pontosan, amit a próféták már évszázadokkal azelőtt megírtak.

A gyülekezet egyik legfontosabb jellemvoná-sa, hogy tagjai tanulnak. Persze tanulunk mi is, amikor otthon olvassuk a Bibliát vagy más köny-veket. De ezenfelül fontos, hogy egymással is megosszuk tapasztalatainkat, megbeszéljük min-dennapi életünk dolgait.

Az első keresztyén gyülekezet életében is azt látjuk, hogy miután az emberek megtértek, ko-moly tanítást kaptak az apostoloktól a hit és a ke-resztyén élet dolgairól. Az embernek tudnia kell, mi a Biblia tanítása, és mi az, ami ellenkezik a Szentírás tanításával. Fontos, hogy a gyermekeket is minél hamarabb bevonjuk a tanulási folyamat-ba. A tanulásnak gyakorlati dolgokra kell néznie: hogyan közelítsük meg a Biblia felől mindennapi életünk kérdéseit, a sokszor bonyolult etikai prob-lémákat, hogyan tegyünk különbséget jó és rossz között. A tanulás sohasem öncél, nem azért tanu-lunk, hogy fi togtassuk a tudásunkat, hanem azért, hogy tudjunk eligazodni mindennapi életünk ne-hézségei között. Tanulásunk nemcsak agyunkra van hatással, hanem sokkal inkább a szívünkre, érzelmeinkre. A Bibliából elsajátított tanulás egész emberségünket, életünk minden területét érinti. Mi azért tanulunk, hogy mindenben Isten akaratát cselekedjük.

A tanulásnak van egy diakóniai és egy misz-sziói vetülete is: hogyan tudjuk embertársainkat a munkahelyünkön megnyerni Istennek? Hogyan tudunk másoknak is bizonyságot tenni? Hogyan tudunk megközelíteni a hit kérdéseire nézve olyan embereket, akik már elszakadtak az egy-háztól? A tanulásból a gyülekezet egyetlen tagja sem vonhatja ki magát. Még a lelkipásztor is, aki hirdeti az Igét, sokat tanul a gyülekezettől. Senki

se gondolja magáról, hogy ő birtokolja a tudást, hisz azt a gyülekezet közössége birtokolja.

A ’30-as években élt Magyarországon egy hír-hedt rablógyilkos, Tari Nándor, akit végül halálra ítéltek. A börtönlelkész bizonyságtételére megtért, de a halálos ítéletet így is végre kellett hajtani raj-ta. Mivel látták jó magaviseletét, több kívánságát is teljesítették: találkozhatott barátaival, rokonai-val. Édesanyjával viszont nem akart.

– Ne hozzátok, mert őmiatta jutottam ide. Négyéves koromban ő küldött, hogy a szomszéd tyúkóljából lopjam el a tojást. Ha imádkozni taní-tott volna, nem jutottam volna ide – mondta.

Fontos, mit tanulnak a gyermekek a családban, mert azt, amit a szülők elmulasztanak, azt sem az egyház, sem az iskola nem tudja pótolni. Lénye-ges, hogy otthon milyen hitbeli nevelést kapnak a gyermekek. Erről is lehet beszélgetni a gyüleke-zetben. Érdemes lelkileg is befektetnünk gyerme-keinkbe, mert ez mindig meg fog térülni. Persze az is lényeges, ne csak a szavakkal, hanem az élettel is tanítsunk, hogy mit lát és hall a gyermek. Gyermekkoromban nagyon sok csúnya beszédet hallottam, de hála Istennek sohasem használtam ezeket, mert otthon szüleimtől én ilyeneket soha nem hallottam. Szüleim szép példája megőrzött ebben a kísértésben.

A vasárnapi igehirdetésben is sok tanításnak kell lennie. Igyekezzünk a gyülekezet számára a hétköznapokra nézve is útmutatást adni. Főleg a gyülekezeti bibliaórára gondolok, ahol őszintén meg lehet nyílni, kötetlenül lehet egymással be-szélgetni. Áldottak lehetnek a hitmélyítő evan-gelizációs hetek, gyülekezeti napok, s más alkal-makat is lehet szervezni a tanulásra. Ma már sok lehetőséget ad a tanulásra az internet is, prédikáci-ók, előadások ezreit lehet itt meghallgatni. Éljünk ezzel a lehetőséggel is. Tanuljunk minél többet Isten dicsőségére, s hogy még jobban tudjuk szol-gálni Urunkat!

Lőrincz István

A küldöttség, három kisuvikszolt csizmájú, tisztes vén atyafi , megállott a szuperintendens (püspök) előtt, s megszólalt vezetőjük, Égető Ba-lázs:

– Nagy panaszkodás és búsulás miatt jöttünk ide, főtiszteletű szuperintendens urunk!

– No… Égető Balázs szomorúan mondja: – A papunkkal vagyon baj! – No?! Égető a biztatástól megbátorodva, kitárta a

baj lényegét: – Olyan a papunk, főtiszteletű urunk! Olvassa

az igét, s azontúl a prédikációt is olvassa! A vén szuperintendens legyintett: – Hát aztán! Tudják-e kegyelmetek, hogy

tudós, szent hitű prédikátorok elmúlt időkben, amikor a tanítás 2-3 óra hosszúra nyújtódott, olvasták a prédikációjukat, s mégis, lám milyen épületesek.

Égető felemelte a kezét: – Engedelmet instálok, hogy megfogom sza-

vában a főtiszteletű urat, de nemcsak az a baj, hogy olvas a papunk, hanem, hogy mindig ugyan-azt olvassa!

S akkor előtört a keserűség a küldött másik tagjából, Préda Lukácsból is:

– Ez így van! Teszem fel, azt a prédikációt, hogy az asszonyban bárányszelídség, galambszeretet és gerlicei türelem szükségeltetik, az idén már hallot-tuk egyszer tavasszal, egyszer krumplikapáláskor, s András napján is felolvasta nekünk!

Beléavatkozott a panaszba Jóllövő Bálint, a harmadik küldött is:

– Avagy ott van az a szentlecke, amelyikben valamilyen fényt kergető és űző Lukulust, vagy kit szokott emlegetni. Mán a könyökünkön jön ki, annyiszor olvasta!

Akkor pírba öltözött a szuperintendens arca, s a küldöttek elégedetten állapították meg, hogy sikerült őt haragra gerjeszteni a papjuk ellen.

– Jól tették kegyelmetek – mondta –, hogy el-jöttek, mert olyan bajról szóltak, amely tűrhetet-len az eklézsiában és azonnali orvoslást kíván! Menjenek haza békességben, és mondom, hogy többet panaszra ilyen irányban nem lészen okuk…

Elégedetten ballagtak hazafelé. Égető Balázs odafordult a társaihoz:

– Lehet, elteszi tőlünk olyan helyre, ahol nem ismerik még a prédikációskönyvét!

Jóllövő mást gondolt:

– Öreg már a papunk, s tőlünk mégyen majd nyugalomba nemsokára! De biztosan megparan-csoltatik neki, hogy ezután tanulja meg a prédi-kációt. Kezdje hétfőn, s szombatig beszedheti!

Préda Lukács is úgy gondolta:– Nálunk marad, csak reparálás lesz, mert azt

ígérte a szuperintendens: reparációt! Az elkövetkező vasárnap aztán, amikor telis-

tele tömött volt a templom a nagy érdeklődés mi-att, rettenve látták, hogy vén papjuk három dolgot visz fel a szószékre: egy Bibliát, egy új kötetlen könyvet, s végezetül egy hatalmas konyhakést!

A döbbenet miatt halotti volt a csend. És ebben a csendben az öreg pap felvette a

Bibliából a szentleckét, aztán… aztán tüntető-leg felemelte a konyhakést, s felvágta vele az új könyv első lapját. És akkor olvasni kezdte az új könyvből az új prédikációt. Mikor egy oldallal végzett, újra felvágott a nagy konyhakéssel egy új oldalt. De úgy, hogy mindenki lássa és értse meg: nem ót, hanem újat ad elő a gyülekezetnek.

Egy időben ezzel a történettel csipkedték az egyik gyülekezetet a szomszédos gyülekezetek jó-kedvű tagjai. De ha a konyhakés csak legenda is volt, az mindenképpen igaz a történetben, hogy a gyülekezetek akkor is, ma is mai igét, friss tanácsot várnak lelkipásztoruktól.

(anekdota)

A megreparált baj, avagy konyhakés a szószéken

3

(Folytatás az 1. oldalról)

Jézus Krisztus eljött, és nem a nála iga-zabbra, erősebbre és jobbra vágyott, sem pedig szentek és angyalok társaságára, hanem hirte-len vágyakozni kezdett a legbűnösebbekre, a kirekesztettekre, a nála rosszabbak „selejtes” társaságára.

Azokkal akart azonosulni, akik nála, sőt mindnyájunknál ezerszer rosszabbak, balgáb-bak, erőtlenebbek és hitványabbak. Ki érti ezt a botrányos szeretetet, ezt a tékozló, Isten fen-séges szentségéhez oly méltatlan és „lealacso-nyodó” vágyat?

És mégis. Ez a fordított vágyakozás, ez a szemétdombon szerelmére találó Lovag, ez a

Szeretet: megindulni „lefele”

csöppet sem fi nnyás, magát kétes hírbe hozó őrült szerelem, mégis ez lett a legkülönb sze-retet azóta. Ez tud igazán meglepni, befogadni és megvigasztalni. Lényem legmélyéről feltörő szeretetvágyamat csak ez tudja igazán megelé-gíteni.

Azóta én is e „kifi camodott” ízlésű szere-tet bűvöletében élek. A felfelé vágyakozás, a jobbakkal való azonosulás mellett azóta „le-fele” is megindulok szívemben – Istennek ezzel a vágyával – az elesettek felé, a kire-kesztettek, a „bűnösöknek” bélyegzettek és a nálam és másoknál elveszettebbeknek tűnők felé...

Kívánom, Isten áldjon meg minket bősége-sen e feje tetejére állított vággyal, ami e gyönyö-rű halált halt szeretetből, a keresztre feszítettből ered, a Legcsúnyább Férfi tól, a Fájdalmak eme Legcsúnyább Férfi újától (Ézs 53,2–4)!

Tartozás

„Senkinek ne tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek...”

(Róm 13,8)

Valaki arra lett fi gyelmes, hogy egyik munkatársa feltűnően kerüli: más váltásba osztatta be magát, és mindig úgy rendezte, hogy ne találkozzanak. Ha telefonon hívta, az igyekezett minél hamarabb véget vetni a beszélgetésnek. Emberünk sokat töprengett azon, mi lehet ennek a fura viselkedésnek az oka? Vajon miért kerüli őt ennyire mun-katársa, barátja, nagyobbik gyerekének keresztapja? Talán megsértette valamivel? Megrágalmazta valaki? Vagy talán csak ő látja torzan az eseményeket, és nincs is szó semmiféle tudatos kerülésről? Egy idő után nem bírta tovább ezt a bizonytalan állapo-tot, és nekiszegezte a kérdést: „Miért kerülsz engem? Mit vétettem neked?” A másik lát-hatóan zavarba jött, de kis szabódás után kinyögte: „tönkretettem azt a videokazettát, amit kölcsönkértem tőled... tudom, milyen kedves volt az neked... Próbáltam beszerezni, de nem sikerült.”

Valóban, a tartozás nagyon rossz dolog. Aki tartozott már valakinek, az pontosan tudja, milyen érzés azzal a tudattal feküdni és kelni, hogy adósságainkat rendezni kell. Talán mi is átéltük már, hogy menekülnénk az elől, akinek tartozunk. Jobbik esetben ke-rüljük őt, de nem ritka az sem, hogy az adós maga lendül támadásba, és ellenségesen vi-selkedik kölcsönzőjével szemben.

Kérdés tehát: nem azért menekülnek sokan Isten elől is, mert adósnak érzik ma-gukat? – Sikerült a műtét, a sír széléről is visszakerült valaki, megoldódott élete nagy problémája… valahogy ki kellene mutatni a hálánkat iránta, de ez olyan nehéz… inkább kerüljük még a helyet is, ahol iránta való há-lánkat kimutathatnánk.

Igénk arra fi gyelmeztet, hogy a szeretet-tel mindig adósak maradunk. Nem tudunk annyit adni, mint amennyit Istentől kaptunk. Ő fi át adta értünk, hogy életünk legyen álta-la. A legfontosabb, amit adhatunk, adnunk kell egymásnak, az a szeretet. Létszükséglet ez, és nem valami ragacsos limonádé. Sze-retet nélkül elsorvad gyermekünk, házastár-sunk életkedve is. Mutasd ki szereteted irán-tuk, amíg nem késő!

Veress László

1. 1920. június 4-én 95 éve Versailles-ban, a Párizstól néhány kilométerre lévő Trianon-kastélyban írták alá az első világháborút lezáró trianoni békeszerződést.

2. Magyarországon már kevéssel a háború befejezése előtt megkezdték a felkészülést a békekonferenciára. A magyar anyag összeállí-tásával, az azzal kapcsolatos munka megszer-vezésével 1918 őszén a külügyminisztérium a későbbi miniszterelnököt, a Földrajzi Társaság főtitkárát, gróf Teleki Pált bízta meg.

3. Ennek legismertebb darabja a magyar-ság etnikai viszonyait bemutató „vörös térkép”,

amely a nemzetiségek szerinti népességelosz-lást a világon elsőként a népsűrűség fi gyelem-bevételével ábrázolta.

4. Ugyan a béketárgyalásokra meghívott magyar küldöttség tagjaként érkező gróf Appo-nyi Albert által három nyelven elmondott híres „védőbeszéd” állítólag meghatottságot váltott ki a konferencia résztvevőiből, érveit a döntés-hozók már nem vették fi gyelembe.

5. A szerződés következtében a történeti Magyarország (Horvátország nélküli) 282 ezer

négyzetkilométer területéből 93 ezer négyzet-kilométer (33%) maradt magyar fennhatóság alatt. Az 1910. évi népszámláláskor 20 886 487 főnyi népességből 7,6 millió (36%) került az új államhatárok közé. A magyar haderő létszámát 35 ezer főben maximálták, megtiltották az ál-talános hadkötelezettséget és a nehézfegyverzet tartását, korlátozták a fegyvergyártást.

6. A békediktátumot Simonyi-Semadam Sándor kormányának nevében a francia hang-zású neve miatt a feladatra „alkalmassá” vált Benárd Ágoston népjóléti miniszter és Drasche-Lázár Alfréd követ írta alá. A tiltako-

zás jeleként Benárd állva látta el kézjegyével a szerződést.

7. Kezdetben úgy tűnt, hogy a magyar bé-keszerződést is Neullyben írják majd alá, a Tri-anon-palotát csak 1920. május végén említette meg a francia külügyminisztérium a párizsi ma-gyar képviselet vezetőjének.

8. Bár egyes helyeken a Kis-Trianon-palota szerepel az aláírás helyszíneként, a mértékadó szakmunkák – a korabeli tudósításokkal egye-temben – javarészt egyetértenek abban, hogy

Trianon. Amiről még mindig keveset tudunk

a békediktátumot a Nagy-Trianon-palotában, az 57 méter hosszú, 7 méter széles Galérie des Cotelle-ben szignózták.

9. A 14 részből, 364 cikkből és több függe-lékből álló szerződést az 1921. évi XXXIII. tör-vénycikkel iktatták be a magyar jogrendszerbe.

10. A szerződés aláírása után röviddel né-hány kisebb módosításra került sor: így került vissza 1921-ben népszavazás útján Sopron és környéke, fegyveres úton Kerca és Szomoróc, vagy éppen egy magyar orvosnak köszönhetően Somoskő és Somoskőújfalu.

A szerződést a közhiedelemmel ellentétben a Nagy-Trianon-palotában írták alá a felek

4

A harangöntés látványa szokat-lan hasonlattal a pünkösdi Szentlélek kettős tüzes nyelvét juttatta eszem-be. Mert arra gondoltam, bizony egy harangnak is lelke lesz valahogy. Amikor Jézust kérték, hogy hallgat-tassa el az őt dicsőítő tanítványokat, azt mondta: ha ezek elhallgatnak, akkor a kövek fognak beszélni. Mert bizony beszél egy épület, beszél egy harang egymagában is. Hiszen épí-tett örökségünk gyöngyszemei nem csupán a szépségük vagy pazar stí-lusuk miatt nőttek hozzánk, lettek a sajátjaink, hanem mert bennük van régi jó emberek, testvérek álma, jóindulata, áldása. Ezért felbecsül-hetetlen az értéke mindennek, ami megszentelődik az építők lelkével és imádságával.

Így jártunk mi is a sepsiszent-györgyi Gyöngyvirág utcai gyüle-kezetben: megszerettük a gondo-

latot, és ahogy telt az idő, ahogy imádságos énekléssel lestük a cso-dát, ahogy formába került a tüzes anyag, lassan hozzánőtt lelkünk-höz. Aztán bevittük a gyülekezet imádságos helyére. Több hónapon át csodáltuk és tervezgettük a jö-vendőt. Ott voltak harangjaink a bibliaórán, imaórán, együtt ifjaink-kal, gyermekeinkkel. Nem csoda, hogy amikor kivitték onnan, hogy rendeltetési helyükre kerüljenek, elszorult az emberek szíve.

Valamikor egy idős bácsi meg-sárgult képet mutatott a háború ide-jéből, amikor templomuk harangját leemelték. Ő is kisgyerekként rajta volt a képen, és nem tudta, miért sírnak az emberek. Később meg-értette, mit jelent a harang, ha a közösség a lelkébe fogadja. Szívük együtt dobbant vele, kísérte őket imádságos hajnalon, déli tűző na-pon. Fáradságos munka után, csen-des kolompszó mellett pedig édes

(Folytatás az 1. oldalról)

simogatás volt. S mert valakinek búcsúztatni is kellett az elhunyta-kat, ugyan kik tehették volna ezt jobban, mint a harangok? – Isten angyalai, az édes vigasztalók. Kik mentek a csatába? Kik szálltak alá Isten tornyaiból a szegény föld sarába? Kik törték meg zivatarok és villámok haragját? Ők, a ha-rangok. Bizony, régen „dörögtek a hídfőn a székely harangok” – és

amikor harangjaink épülő temp-lomunk tornyában megszólaltak, úgy éreztük, valamit visszaadtunk Isten tornyainak az Ő kegyelmé-ből. Az embereknek pedig valami nagyon fontosat adhattunk. A re-ményt, hogy harangjaink értünk szólnak, és azt zengik: Nem mon-dott le rólunk, velünk van a Gond-viselő Isten!

Bancea Gábor

Harang és reménység

Kétszázharminc éves templomának meg-újulásáért adott hálát május 3-án a cserefal-vi közösség, amely hármas ünnepet tartott, hiszen amellett, hogy az anyákat is köszön-tötték, azért is hálát adtak, hogy Soós Noé-mi lelkipásztoruk 35 éve szolgál a gyülekezetben.

„Az emberek számára az a leg-szörnyűbb, amikor hajléktalanokká válnak. Hajléktalanok pedig nemcsak egyénileg lehetünk, hanem akkor is, amikor a közösség számára fontos épület, intézmény dől romba. Ilyent kellett megtapasztalnia a felolvasott igében szereplőknek is: az a hely pusztult el, amelyik a megmaradást jelentette számukra” – fogalmazott a hálaadó istentiszteleten Kató Béla püspök a Hag 2,1–5 alapján.

„A nepáli földrengés is mutatja, milyen szörnyű, amikor egy közösség elveszti a múltját. Fiatalok, idősek kapargatják a romokat. Úgy érzik, vissza kell építeniük az épületeiket. Nem csak a közösségi épületeknél tapasztaljuk ezt, egyenként is látjuk a tragédiát, a megsemmisült életeket. Ezek az embert aggo-dalommal töltik el: vajon meg tudjuk-e tartani, amit őseinktől kaptunk? Ha a templom elvész, akkor a gyülekezet is elvész.” A püspök szerint

„hajlék nélkül is lehet Igét hirdetni. Azonban évszázadok alatt a közösségi életünk úgy volt megszervezve, hogy vasárnaponként a hívők egy térben lehettek együtt. Ezért is volt fontos a cserefalviak számára, hogy 230 esztendő után

A hit vakmerőségeKözmunkával újították fel a cserefalvi templomot

ismét felújítsák a templomot. Mindez hagyo-mányt jelent, őseink értékeit visszük tovább. Ám nemcsak az épületek lényegesek, hanem mindaz, ami bennük történik, hiszen az érték számunk-ra. A hit vakmerőségére van szükségünk ahhoz, hogy a ránk bízott feladatot teljesíteni tudjuk” – hangsúlyozta Kató Béla.

Az igehirdetés után Soós Noémi lelkipász-tornő elmondta, hogy tűzvész, árvíz, két vi-lágháború, kommunizmus, tévtanítók ostroma, elvilágiasodás ellenére a templom szilárdan

áll, mert Istené. Mert mindig voltak, vannak, lesznek munkások az Ő szőlőjében, akik az Ő országát építik. 230 év alatt két nagy templom-javítás volt, 1843-ban hatalmas tűzvész döntöt-te romba a templom tornyát. Ekkor javították a templomot, majd 1910-ben pléhvel fedték be a tornyot, 1970-ben a tetőzetet újították fel.

Újból és újból megnyíló kapuk

Pénze nem volt az egyházközségnek, nem pályázott, a testvérgyülekezetektől sem kapott támogatást. Ám az elmúlt négy évben a 220 lel-

kes gyülekezet 90 százalékban önkéntes mun-kával felújította templomát.

„Isten csodálatosan nyitja a kapukat. A cso-da az, hogy három hónap alatt 28 cserefalvi egyháztag ingyen elvégzett egy olyan aláfala-zási munkát, amit a szakemberek nem mertek bevállalni” – mondta Soós Noémi. Isten ajtókat nyit, hangsúlyozta a lelkipásztornő, aki szerint a több munkát is közmunkával végezték a hí-vek. A templom külső-belső felújításán önkén-tesként 61 egyháztag dolgozott. Volt, aki e célra

52 napot is áldozott. A négy év alatti javítások csupán a felhasznált anya-gok árába kerültek.

Harmincöt év mérlege

Amikor Soós Noémi a gyüleke-zetbe került, azt hitte, már halálán lévő közösséget kell pásztorolnia, de a cserefalviak azóta is aktívan részt vesznek az egyházi életben. Az ifjak-kal való foglalkozás mellett a közös-ségben kórust is sikerült szervezni, amely többször is szolgált istentisz-teleti alkalmakon, kórustalálkozó-kon vett részt. Szintén jól működik a gyülekezetben a nőszövetség, va-

lamint itt került sor több papnéképzőre is. A köszöntések során felszólalt Lőrincz János esperes, a környékbeli lelkészek is köszönetet mondtak azért a töretlenül végzett szolgálatért, amelyet az elmúlt 35 évben végzett a lelkipász-tornő. Röviden méltatta munkásságát Osváth Csaba polgármester is, aki köszönetet mon-dott azért, hogy a cserefalvi gyülekezet mindig partnere volt az önkormányzatnak. Az ünnepi istentisztelet után a közösség átvonult a teme-tőbe, ahol Kató Béla püspök a még félkész állapotban lévő ravatalozót is megáldotta.

KG

5

(Folytatás az 1. oldalról)

Akkoriban nem volt gyülekezeti ház, nem voltak vendégszobák, egy gyülekezeti tag adott neki szállást. 40 évvel ezelőtt nem bővölködött a gyülekezet, ma viszont szebb, mint valaha, a templom kör-nyéke is megújult. „Ezek az egyházi terek azt szolgálják, hogy együtt legyünk, meg-őrizzük a hitünket és nyel-vünket. Pál apostol egyszerre tapasztalta meg, mit jelent szűkölködni és bővölködni. Ezt fi zikailag is nehéz fel-dolgozni, szellemileg azon-ban még nagyobb próbaté-tel.” Kató Béla szerint fontos, hogy „mind a két érzést meg-tapasztaljuk. Amikor szüksé-get szenvedünk, nem enged-hetjük meg, hogy ez az érzés szembefordítson Istennel és embertársainkkal. A szük-ségnek közelebb kell vinnie Istenhez. De bővölködni is tudni kell. Ugyanis minden élethelyzetben létezik kísértés. Ha a máról hol-napra történő meggazdagodásokat nézzük, ak-kor rengeteg tragédiának lehetünk szemtanúi, hiszen az emberek nem tudják kezelni a hirtelen jött gazdagságot. Éppen ezért nem kell túlérté-kelnünk az anyagi javakat. Aki tud bővölködni, nem lehet a birtokvágy rabja, nem engedheti meg magának, hogy szembeforduljon Istennel

és embertársaival!” – hangsúlyozta a püspök. Kató Béla azt is elmondta, hogy ha a bőséggel jól tudunk sáfárkodni, akkor javainkkal mások életén is segíthetünk.

Czirmay Csaba Levente lelkipásztor az építkezésekről is beszámolt. A templom javítá-sa az elmúlt két évben zajlott: a 126 éves hajlék kívül-belül megújult. A templom mellett az el-múlt 11 évben épült fel a parókia, a régi parókiát

pedig – Kali Ellák tervei alapján – gyülekezeti otthonná alakították át. Czirmay azt is elmond-ta, hogy a visszaszolgáltatások során a rész-vényben való kárpótlás mellett döntött az egy-házközség, az ebből nyert összeggel sikerült a renoválást befejezni. Megjegyezte, nem a pénz fogja az egyházközséget megtartani, hanem, ha részvényesei vagyunk Isten szeretetének. A

Alig telt el néhány nap az es-peresi vizitáció óta, máris újabb fontos eseménynek lehettünk tanúi egyházközségünk életében. Orgo-na- és galagonyavirágba öltözött dombok között kimagasló temp-lom fogadta az Alsó-Maros menté-ről érkező vendégeket.

Az aranyosgerendi nőszövetsé-gi konferencián Igét hirdetett Pap Tiborné Mónika debreceni lel-kipásztor a Mt 25,31–46 alapján. Az igehirdetésben az egymással, de legfőképpen Jézussal való kap-csolattartásra bátorított, aki meg-ígérte: velünk lesz a világ végéig. Kiemelte: felebarátunk szükségét Krisztushoz hasonlóan ismerjük fel, hogy mindennapi életünkben, református mivoltunkban lássák meg – cselekedeteinken keresz-tül – Krisztust.

Az igehirdetést követően Rá-toni Csaba helybeli lelkipásztor üdvözölte a Pap lelkészházaspárt Debrecenből, az egyházmegye nő-

szövetségi elnöknőjét, Szövérffi Melindát, majd bemutatta az aranyoshadrévi és gerendkeresztúri

gyülekezet történetét és néhány megvalósítást. Az eseményen a frissen alakult istvánházi kórus énekelt, illetve néhány nőtestvér szavalatával magasztalta Istent.

A nőszövetségi konferencián Pap Tibor lelkipásztor Szolgálja-tok az Úrnak örömmel című elő-adását hallgatták meg a jelenlevők. Az előadó hangsúlyozta: Istent szolgálni csak közösségben és ösz-szetartásban kiváltság és gyümöl-

csöző. Az elmondottakat Mózes példájával alá is támasztotta. Egy-házunkban nagy szükség van az összetartásra, szorgalmas hozzáál-lásra, cselekvő hívőkre. Ez Krisz-

tus elvárása is. Az előadó szerint Jézus rendkívüli „munkaadó”, aki mindenkire bíz feladatot (Mt 20). Ugyanakkor fel kell ismernünk az emberi igazságérzet és isteni igaz-ság közötti nagy különbséget. Isten Úr az Ő egyházában, ahol jutalmaz mindenkit, ezért soha nem késő megtérni és hívő életet élni. Krisz-tus által örökösként kell élnünk és cselekednünk, nem szolgaként vagy béresként, és az egyházon belül nem vetélytársként, hanem testvérként kell élnünk mindenna-pi életünket.

Szünet után kiscsoportos be-szélgetésre került sor, ahol min-denki elsajátította a konferencián felvetődött tanulságokat, észrevé-teleket. Majd a debreceni kórus zsoltárfeldolgozásaival zárta a konferenciát, melynek záró üze-nete az, hogy szolgálatunkban kö-vessük Jézust (Jn 21,22).

Jó volt több mint 140-en együtt lenni, közösen imádni az Urat, és felismerni azt, hogy „jutalmam, hogy tehettem”.

Csegöldi Miklós

Jutalmam, hogy tehettem Nőszövetségi találkozó Aranyosgerenden

Marosludasi Egyházközség lelkipásztora az ablakokra is felhívta a fi gyelmet, amelyeken egy-egy keresztyén szimbólum található, hogy emlékeztesse a bejövőt az Igére, a szolgálatra.

„Amikor szerelni kezdték az ablakokat, észre-vettük, hogy a felső, boltíves részben találha-tó Krisztus-monogram kívülről értelmetlen. Azonban később rájöttünk, hogy ez nem hiba, mert Jézus Krisztussal közösségben lenni csak

akkor lehet, ha bent vagyunk. Kívülről nincs erre lehető-ség, kívülről értelmetlennek tűnhet minden. Jézus is azt mondja, ti énbennem, én ti-bennetek vagyok” – mondta a lelkipásztor.

Az ünnepség folytatásá-ban Ballai Zoltán egyház-kerületi gazdasági tanácsos köszöntötte a gyülekezetet a Marosludasról elszárma-zott lelkipásztorok nevében, majd Kelemen Árpád az Alsó-Maros menti lelkipász-torok nevében mondott kö-szöntőt.

Nagy János főgondnok köszönetet mondott a gyü-lekezeti tagoknak, hogy ak-tívan részt vettek a felújítás-ban, valamint a lelkésznek és

feleségének is megköszönte, hogy elindították az építkezést. A gyermekek ünnepi műsora után Kató Béla püspök megáldotta a templo-mot, majd szalagvágás után a gyülekezeti házat is, ahol kiállítás nyílt a marosludasi származású művészek alkotásaiból.

Kiss Gábor

Isten szeretetének részvényesei

A hálaadó ünnepségen a marosludasi kórus is fellépett Czirmay Izabella karvezető irányításával

6

De legtöbben érzéketlenek a szemünk előtt zaj-ló genocídium észrevételére” – tette hozzá.

Bűnrészesség, hallgatás

„A mai mártírokat nyilvánosan és ke-gyetlenül gyilkolják meg, fejezik le, feszítik keresztre, égetik el őket élve, kövezik meg, támadják meg. Élettelen testüket trófeaként mutogatják… Gyermekeket, öregeket, nőket és kamaszokat szakítanak el szeretteiktől, és elűzik őket otthonaikból. Vágóhídra hajtják őket. Életüket szétmorzsolják. Minden emberi méltóságuktól megfosztják őket. És ők mégis kitartanak Krisztusba vetett hitük mellett. És közben mi, Nyugat nem mondunk semmit. Miénk a gyáva hallgatás, a bűnrészessé tevő szótlanság. Bőségben élő társadalmaink csak akkor tesznek valamit, amikor a dzsihádista terror otthon fenyegeti őket. Akkor aztán ki-megyünk az utcákra, sokkos állapotban, gyer-tyákat gyújtunk, és szolidaritási meneteket mutogatunk a médiákban: Je suis Charlie” – fogalmazott Arsuaga.

Madrid polgármestere, Ana Botella kije-lentette: egyetlen pillanatra sem feledkezhetünk meg a vallási genocídium állandó bűntetteiről. Botella szerint a vallás az egyik legfontosabb kulcs az emberi kultúrához. Nagy taps kísérte szavait, amikor bemutatta a kongresszusi Ma-nifesztumot, a Madridi Nyilatkozatot. Ez ki-fejezi minden jelenlévőnek az egységes állás-foglalását a vallási genocídium ellen, leleplezi a dzsihádista csoportok terrorista akcióit, és felszólítja a világ országainak a kormányait, biztosítsák azok támogatását, akik az üldözések áldozatai.

Az igazság védelmezéséért

Angelos egyiptomi kopt ortodox püspök elmondta: „Közel-Kelet népességében 30 évvel ezelőtt még 30% volt a keresztyének részaránya, ma ez 5%-ra zuhant. Annál tragi-kusabb a helyzet, mivel ebből a számból a 4% ma Egyiptomban él, ez kb. 12 millió lélek, a maradék 1% ennek a térségnek, Közel-Keletnek más országá-ban található. 25% elmenekült, vagy meghalt. A hallgatás falát át kell törnünk – mondta nyo-matékosan Angelos. – Ha ilyen esetek amerikai vagy ausztráliai állampolgárok tömegeivel tör-ténnének, már ettől harsogna a világsajtó – s ez jó is lenne. De az már nem, hogy ha velünk történnek ezek a borzalmak, bi-zony sokszor nagy a hallgatás, mert ezek Közel-Keleten esnek meg. Mi, keresztyének, a Názá-retiről elnevezettek, mindig is ott voltunk Szíriában, Irakban, Líbiában, s ott is fogunk marad-ni, ha Isten kegyelmesen úgy

Mindnyájan názáretiek vagyunk(Folytatás az 1. oldalról)

akarja – szögezte le. – Az igazság tesz szaba-dokká minket, s egy igazság van: mégpedig Is-ten respektálása, tisztelete az egész emberiség részéről. Ezt az igazságot bízta ránk Isten, ezt kell oltalmaznunk és az egész világnak oda-nyújtani” – fejtegette a keresztyének küldeté-sét a kopt püspök.

Fegyver és ima

Az afrikai Nigéria Erbil Egyházmegyéjének püspöke feltűnést keltő módon fogalmazott: a keresztyéneket sújtó népirtás feltartóztatására akár a fegyveres beavatkozást is lehetségesnek tartja. A prelátus a nemzetközi államközösség kormányait arra kérte, egyesítsék erejüket a nigériai Boko Haram pusztító támadásaival szemben. Hivatkozott Ferenc pápa kijelenté-sére, aki akár katonai erő alkalmazását is le-hetségesnek tartja a még nagyobb szenvedés és károkozás megakadályozására. Katonai erő alkalmazása mellett a lankadatlan, buzgó ima ereje is szükséges – tette hozzá. Az érsek a Boko Haramot és az iszlámista terrorizmust olyan rákbetegséghez hasonlította, amit gyors operációval lehet felszámolni. Az érsek szavait egyetértően erősítette meg Luis Montes iraki misszionárius, aki szerint ha a katonai beavat-kozás végső eredménye a rend helyreállítása, akkor azt a népirtás körülményei között szük-séges rossznak, de elengedhetetlen eszköznek kell tekinteni.

Mindent a hitért

Az ősi keresztyén közösség, az iraki Kirkuk és a Babilóniai Patriárkátus érseke, Jouszif Thomas Mirkis naponta éli át a veszedelme-ket, amivel a szíriai és iraki keresztyének szem-besülnek. Az evangelizáció szó használata az arám nyelvben tiltott, mivel az iszlámisták ez-zel vádolják a keresztyéneket – fejtette ki elő-adásában az érsek. „Azért üldöznek, mert mást eszünk, mert másként öltözködünk, és másként viselkedünk, s ezek a különbségek elkeserítik a fanatikusokat.” Az érsek idézte Jézust: Legye-tek okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok. Ha zajjal riasztják meg a galambo-kat, elrepülnek – ennek a hasonlatnak a segít-ségével érzékeltette, hogy ha így folytatódik, 10 év múlva az ősi iraki egyházban nem lesz egyetlen keresztyén sem. „Az iraki diktatúrá-ban aggodalom élt bennünk, az új kormány alatt is ugyanezt érezzük, mert nem tudni, ki a barát, ki az ellenség” – magyarázta az érsek. – „Büszke vagyok arra, hogy keresztyén testvé-reink képesek mindent elveszíteni, de a hitüket nem adják fel soha, s ez hatalmas tartalék a továbbéléshez” – fogalmazott az iraki főpap. Határozott összefüggést mutatott fel az írás-tudatlanság növekedése és a fanatizmus ter-jedése között. Másfél millió Biblia várt arra, hogy a tilalom feloldása ellenére is terjesszék. Ez az elmúlt 30 évben történt. A kurdok között szintén ezer és ezer példány kelt el az elmúlt

két hónapban. Ez sok mindent jelez! A közel 300 fős kongresz-szusi hallgatóság nagy tapsa kö-zepette mutatta fel Mirkis érsek a Bibliát, amiről ezt mondta: „Azt nyújtom át Önöknek, amit a legdrágábbnak tartunk: Isten Igéjét.” Mire szolgál a mi szen-vedésünk Közel-Keleten? Talán arra, hogy a nyugati keresz-tyénség hitét ébressze és meg-erősítse az üldözésben helytál-lók példája által. Nem azoktól kell félnünk, akik a testet ölik meg, hanem Attól, aki a testet és a lelket is megölheti. Az is-tenfélelem pedig manapság és a Közel-Keleten is mindennél fontosabb.Ki mit lát? Egyre nagyobb a különbség a közel-keleti és a nyugati világ között

A konferencia kevés nyilvánosságot kapott a nyugati médiában

7

Összeállította: Könczei Katinka

Kedves Gyermekek! Életünk egyik legszebb időszaka a gyer-

mekkor. Sokan szívesen és örömmel emlékez-nek vissza a felejthetetlen pillanatokra.

Gyerekként mindig felnőttek akarunk len-ni, azt hisszük, hogy minden könnyebb lesz, megszabadulunk a házi feladat írásától és a sok tanulástól. A felnőttektől viszont azt halljuk, hogy bárcsak gyermekek lehetnének újból, nem hárulna rájuk annyi felelősség, és nem nekik kellene dönteniük mindig a nehéz helyzetekben.

Elgondoltam, hogy milyen jó is volna újra gyermeknek lenni! ☺ Gyermekként az udva-ron bújócskáztunk, fogócskáztunk és élvez-

tük, ha a szabadban tölthettük a napot. Volt, hogy órákon át babáztunk, a játékházat ren-dezgettük, királylánynak öltözve édesanyánk kopogós cipőjét próbálgattuk. A fiúk fociztak, bicikliztek, és hogy mutassák, mennyire erő-sek, még a képzeletbeli sárkánytól is megmen-tették óvodai szerelmüket.

Megdöbbenve tapasztalom, hogy napjaink-ban egyes gyermekek mennyire máshogy töl-tik a mindennapjaikat. Az óvodából, iskolából hazaérve, csak leülnek a televízió vagy a szá-

mítógép elé, vagy ha már ez is unalmas, elő-veszik a legújabb telefonjukat, és azzal szóra-koznak. Ez nem jó dolog, hisz elfelejtenek gyermeknek lenni, de legfőképpen nem tudják meg, mi az igazi játszás! Fontos, hogy minden gyermek átélje a varázslatos élményeket, mert azok nagyban meghatározzák életüket.

Örüljetek, játsszatok, töltsetek minél több időt barátaitokkal, hisz egyszer ez a korszak is elmúlik, és akkor már visszahozni nem lehet!

1. Jézus földi apja. 2. Jézus kereszthalálának napja. 3. „ , az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh

gyümölcse jutalom.” (Zsolt 127,3) 4. „Szeresd azért az , a te Istenedet teljes szí-

vedből, teljes lelkedből és teljes erődből!” (5Móz 6,5) 5. Ő keresztelte meg Jézust a Jordán folyó vizében.

Keresztelő . 6. Jézus születésének ünnepe. 7. Jézus édesanyja. 8. Szentírás. 9. Jézus feltámadásának ünnepe.10. „Gyönyörködj az Úrban, és megadja kéré-

seit!” (Zsolt 37,4)11. A kifejezés az „adventus Domini” szókapcsolatból

ered, ami az Úr eljövetelét jelenti.12. „Szeresd az , a te Istenedet teljes szíved-

ből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebaráto-dat, mint magadat.” (Mt 22,37–39)

13. A húsvét utáni ötvenedik nap. A Szentlélek kitölte-tése. .

Áldott legyen a szív, mely hordozott,És áldott legyen a kéz, mely felnevelt,Legyen áldott eddigi utad,És áldott legyen egész életed.

Legyen áldott Benned a Fény,Hogy másoknak is fénye lehess.Legyen áldott a Nap sugara,És melegítse fel szívedet.

Hogy lehess enyhet adó forrásA szeretetedre szomjazóknak,És legyen áldott támasz karodA segítségre szorulóknak.

Legyen áldott gyógyír szavadMinden hozzád fordulónak,Legyen áldást hozó kezedAzoknak, kik érte nyúlnak.

Áldott legyen a mosolyod, Légy vigasz a szenvedőknek. Légy te áldott találkozás Minden téged keresőnek.

Legyen áldott immár Minden hibád, bűnöd, vétked. Hiszen, ki megbocsátja, Végtelenül szeret téged!

Őrizzen hát ez az áldás, Fájdalomban, szenvedésben, Örömödben, bánatodban, Bűnök közti kísértésben.

Őrizze meg tisztaságod, Őrizze meg kedvességed. Őrizzen meg önmagadnak, És a Téged szeretőknek.

Jézus gyermekkorát és ifjúságát Názáret ben töltötte. Sokatmondó a gyermekkoráról szóló rövid feljegyzés:

„A gyermek pedig növekedett és erősödött, megtelt bölcsességgel, és az Isten kegyelme volt rajta.” (Lk 2,40)

Régi magyar áldás

1.2.

3.4.

5.

☺6.

7.8.

9.10.

11.12.

13.

Keresztrejtvény

ISSN–1223–8848

Presbiterek a közösségekért

A Kolozsvári Egyházmegye Presbiteri Szövetségének rendezvényei

Presbiteri Szövetségünk a közelmúltban a képzés terén több rendezvényt szervezett. A köz-gyűlést követően egyházmegyénk négy körzeté-ből háromban megtartottuk a továbbképző-kon-ferenciákat. A részvevők a meghívott előadók – Tunyogi Lehel, Juhász Tamás és Máté István – tolmácsolásában érdekes, tartalmas, a presbite-ri szolgálatot segítő gondolatokat hallhattak. Az ezt követő beszélgetések során megismerhettük gyülekezeteink gondjait, örömeit, de jelentős helyet foglalt el a lelkipásztor és presbitérium közötti kapcsolat erősítése. A presbiterek megér-tették, hogy csakis egymást támogatva, a lelki-pásztor mellett állva, közös munkával tarthatjuk meg és erősíthetjük közösségeinket.

Együttléteinken, amelyen dr. Bibza Gá-bor esperes hirdetett Igét, sajnos nem minden meghívott gyülekezet lelkipásztora és presbi-tériuma vett részt. Megköszönjük a találkozó-inknak otthont adó magyarlétai, válaszúti és szucsági gyülekezetek segítségét. Egyházme-gyénk belmissziós szövetségei nagy hangsúlyt fektetnek a gyülekezeti tagjaink körében észlelt közömbösség, egyházainkkal fenntartott kap-csolat hiányának enyhítésére. Szövetségünk, református közösségünk építése, megtartása és erősödése terén szeretne többet tenni. Ennek ér-dekében gyülekezeti tagjaink számára találko-zókat, családi napokat, kirándulásokat szerve-zünk, ahol megismerkedhetünk Erdély tájaival, történelmi, irodalmi emlékhelyekkel, gyüleke-zetekkel. Közös együttléteink alkalmával pedig erősítjük református közösségeinket.

Floriska István

A közelmúltban a Kalotaszegi Egyház-megye életébe pillanthattam bele a zsoboki presbiteri konferencián, amelynek az ideális lelkész és presbiter volt a témája. Vincze Minya István es-peres és Gál Máté István, a megyei Presbiteri Szö-vetség elnökének köszön-tése után Kállay Csaba kolozsvár-monostori lelki-pásztor tartott humoros, ér-dekes előadást arról, hogy milyen az ideális presbi-ter a lelkész szemében. Legyen hívő, vetkőzze le a rosszat (akaratosságot, haragot stb.), öltözze fel a jót, járjon rendszeresen istentiszteletre. Fontos a karizma – nem az izom, hanem a lelki hatalom, továbbá az ismeretek birtoklása. Feladata felügyelni az igehirdetést és a vallásoktatást.

Dr. Tóth János, a Békési Területi Presbi-teri Szövetség elnöke az ideális lelkipásztort mutatta be presbiteri szemmel, miután röviden a presbitérium történetét is vázolta. Szemlél-tette a presbiteri látás(mód) esetleges hibáit, amelyek közé tartozhat: „fókuszálási hiba” (földhözragadtság), „fénytörési hiba” (rövid-

látás), „látótér-beszűkülés” (szűklátókörűség), „hályog” (elvakultság). Aztán a lelkipásztor

szolgálathoz való viszonyát és presbitériummal való kapcsolatát ecsetelte.

Az eseményen 31 gyülekezetből 24 kép-viseltette magát, 2–8 fővel, a zsobokiakkal együtt összesen mintegy 120 személy jelent meg. A szünetet követően a beszélgetés kis-csoportokban folytatódott. Az egyik arra ju-tott, hogy nincs tökéletes lelkész és presbiter, mégis törekedni kell rá. Másutt az vetődött fel, hogy a presbitérium merje felvállalni a

Lelkükben mindig dal van

Kalotaszegi kórustalálkozó

A Kalotaszegi Egyházmegye IV. kórusta-lálkozóját rendezték nemrég Magyarlónán. Az ünnep előtti és utáni időben a tavaszi estéken a parókiák, imatermek, gyülekezeti házak ab-lakain gyönyörű zsoltárok dallamai szűrődtek ki a csendbe. Az estébe nyúló próbák mindig fohásszal, igeolvasással kezdődtek és imával zárultak. A toborzás sok helyen nehézkes volt, míg végül szép kórussá formálódtak. A kalota-szegi embernek a lelkében mindig dal van: éne-kelt örömében-bánatában vagy munka közben a mezőn és műhelyében. Míg vasárnap a temp-lomban megőrizte ősei archaikus, lassú, hajlí-tásokkal teli éneklési formáit. Számára mindig ünnep volt, amikor népviseletbe öltözött, vagy énekelt és táncolt. Ma is büszkén hordja ősei viseletét, énekli dalait, járja táncait és erős az önazonosság-tudata.

Az első kórustalálkozó ötlete a Bántó-Ta-más lelkészházaspár szívében született meg 2011-ben. A kispetri gyülekezet szervezte meg Bánffyhunyadon, amelyen 13 énekkar vett részt gyönyörű kalotaszegi népviseletben. A második találkozót az egyházmegye rendezte a nyár-szói–sárvásári és kalotaszentkirály–zentelki gyülekezetek segítségével, míg a harmadiknak tavaly a Bánffyhunyadi Egyházközség adott otthont.

A magyarlónai találkozón 11 énekkar szol-gált. Az istentiszteletet Máté János, nemrég megválasztott lelkipásztor tartotta a Zsolt

92,1–2 versei alapján: „Jó dolog dicsérni az Urat.” Az igehirdetésben elhangzott: az ószövetségi gyülekezetben személyes bi-zonyságtétel volt énekelni Isten nevének. Az aggodalmak helyett találjunk mindig okot a hálaadásra. Az igében található „jó” szó a teremtéskor kimondott „jó”, ami azt jelen-ti: minden jó, amit Isten céljainak, terveinek megfelelően teremtett. Az igei szolgálat után az énekkarokat Vincze Minya István esperes köszöntötte, aki feleségével szívügyének tart-ja a találkozók megszervezését. Majd Mihály János zenei előadó üdvözölte a mintegy 180 részvevőt: már hajnalban Istennel kell kezdeni a napot, mert ünneppé lesz a hétköznap is. Az éneklés bizonyságtétel, hogy mi Isten gyerme-kei vagyunk.

Sógor Sándorné nyugalmazott kántor-karnagy volt a találkozó védnöke, aki sok itt szolgáló karvezetőnek volt tanítómestere. Az eseményen a magyarlónai felnőtt- és gyermek-kórus, a türei, mérai, körösfői, magyarvistai, nyárszó-sárvásári, kalotaszentkirály-zentelki, gyalui, magyarvalkói, valamint a bánffyhunya-di énekkarok szolgáltak.

Szép volt látni az arcokon az éneklés örö-mét, gyönyörűségét. Ady szavai valósággá váltak: „mennyi szín, mennyi pompa, meny-nyi nagyságos magyar arc”. A találkozó nem-zeti imánk eléneklésével, majd szeretetven-dégséggel ért véget. Hálás köszönet illesse a magyarlónai gyülekezetet a szervezésért, ven-déglátásért.

Mihály János

Az ideális lelkipásztor: magas, bariton hangú menedzserPresbiteri konferencia Kalotaszegen

felelősséget, valamint legyen képes a meg-újulásra.

Az ideális lelkipásztor „180 fölötti, bari-ton hangú, menedzser, és rendelkezik külföldi kapcsolatokkal” – mondták többen viccesen. A konferencián elhangzott: a lelkipásztor ne

tegyen különbséget hí-vei között. A felszólalók méltatták a kétkezi mun-ka értékét, a presbiterek szakképzettségét. A lényeg pedig a lelkész és a presbi-ter összhangján van, a ket-tejük közti kapocs pedig a hit és a Szentírás.

A szeretetvendégség előtti templomi epilógus zárógondolata azt sugall-ta: a széthúzásnak nem-hogy egyházunk kebelé-ben, de a teljes magyarság berkeiben sem szabad teret engedni. Az össze-tartás elvének jegyében emelte ki korábban Pályi

József kerületi PSZ-elnök az anyaországi és az erdélyi református köszönés fúzióját: „Ál-dás, békesség Istentől!”

Foray Nándor