A POLITIKAI INTEGRÁCIÓ FOKOZATAI

KONZULTÁCIÓEGYÜTTMŰKÖDÉS SZERZŐDÉSNEMZETKÖZI SZERVEZETKÖZÖS POLITIKÁKPOLITIKAI UNIÓ

EURÓPÁBAN

NATO, EURÓPA TANÁCS, WEU, VARSÓI SZERZŐDÉS, EBEÉ/EBESZEURÓPAI POLITIKAI EGYÜTTMŰKÖDÉS CFSP/ESDP

AZ EURÓPAI INTEGRÁCIÓS FOLYAMAT KEZDETEEurópai integráció: komplex diplomáciai, gazdasági, politikai folyamat, történelmi-társadalmi fejlődés eredménye.A gazdasági és a politikai tényezők összefonódnak.Dinamikáját meghatározta a hidegháborús nemzetközi helyzet.Központi probléma: a német kérdés, amelynek megoldása kihat az integrációs folyamatra; következésképpen Franciaország szerepe jelentős.USA: Európán kívüli állam, felhagy az izolacionizmussal, szerepet vállal az újjáépítésben.A páneurópai gondolat térnyerése.Emberi tényezők, „alapító atyák”.

AZ EURÓPAI EGYESÜLT ÁLLAMOK ESZMÉJE

Winston S. Churchill a zürichi egyetemen 1946. szeptember 9-én egy közös európai szervezet megalakításának szükségességéről beszélt: „Újra kell teremteni az Európai Családot, amennyire csak lehet, olyan társadalmi rendszert létrehozni, amelyben az békében, biztonságban és szabadon élhet. Egyfajta Európai Egyesült Államokat kell építeni […] azzal az állandó célkitűzéssel, hogy ezzel az Egyesült Nemzetek Szervezetét erősítjük […] ehhez az első lépés egy Európa Tanács létrehozása.”

ELSŐ EURÓPAI SZERVEZETEK, MOZGALMAKGazdasági és katonai téren az európai integráció a

hidegháború légköre következtében gyors léptekben haladt előre, politikai üteme azonban lassú volt.

A nemzetállami keretek lebontása hosszú folyamatnak bizonyult. Politikai téren az európai egységesülés alulról építkezett. 1945–1946 során létrejöttek a teljes integrációt célul kitűző szervezetek.

Nagy-Britanniában: United Europe Movement (Egyesült Európa Mozgalom), alapítója Churchill.

Franciaországban: Conseil Français pour l’Europe (Francia Tanács Európáért).

A kisebb csoportok Europa Bund (Európa Szövetség) néven egyesültek.

1946-ban létrejött a European Union of Federalists (Föderalisták Európai Uniója), amelynek vezetésében részt vett a konzervatív Winston Churchill, a szocialista Léon Blum és a kereszténydemokrata Alcide de Gasperi. Közös eszméjük: a föderális Európa.

AZ EURÓPA MOZGALOM1947 december: European Movement (Európa Mozgalom) megalakítása, eredetileg International Committee of the Movements for European Unity (az Európai Egység-Mozgalmak Nemzetközi Bizottsága) néven jött létre Párizsban. Ez a mozgalom gyakorolta a legnagyobb befolyást Nyugat-Európa egységére. Olyan európai integráció elősegítését tűzte ki célul, amely majd az Európai Egyesült Államok megteremtését eredményezheti. Jelentős személyiségei: Miguel de Unamuno (1864–1936) vagy José Ortega y Gasset (1883–1955).

Az Európa Mozgalom ma is létezik, egykori elnökei: Paul Henry Spaak, Robert Schuman, Alcide de Gasperi, Lord Duncan Sandys, vagy Valery Giscard d’Estaing. Ma a szervezet központja Brüsszelben van, területi irodái működnek Bonnban és Hágában. Felépítésében jelentős szerepet játszanak a tagállamaiban megalakult helyi jellegű Nemzeti Tanácsok, illetve a mozgalomhoz máig tagként társuló mintegy 22 nem kormányközi nemzetközi szervezet.

AZ EURÓPA MOZGALOMCélja: Az európai közvélemény informálása, a demokratikus európai országok együttműködése, az európai öntudat erősítése, szövetséges szervezetek létrehozása az állami szuverenitás legfontosabb területein. Hágában 1948. május 7. és 10. között az Európai Kongresszus (800 delegátus 19 országból, megfigyelők az Egyesült Államokból és Kanadából). A kongresszus gyakorlati eredményeket nem tudott felmutatni, szellemi hatása azonban igen jelentősnek bizonyult. Határozatok: a béke és biztonság szavatolása, az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartása, a demokratikus értékrend közös elismerése és védelme, a nemzetek közötti együttműködés előmozdítása, a közös európai identitástudat fejlesztése, és az európai politikai egység megteremtése. Közös európai szervezet létrehozása, a nemzetvédelem kérdéskörén kívül, hivatott minden más területet (politikai, gazdasági, kulturális, társadalmi, stb.) felölelni. Az első átfogó európai nemzetközi szervezet a strasbourgi székhelyű Európa Tanács (Council of Europe) lett. Magyarország 1991 óta tagja.

A MARSHALL-TERV

A Marshall-terv négy évre - 1948 és 1953 között – irányzott elő 17 milliárd dollárt, amelyből 13 milliárdot folyósítottak.Célja: négy év után az európai gazdaság önfenntartó legyen.Közvetlen gazdasági céljai:

Az infrastruktúra megújításaRadikális termelékenységnövelés (az acél- és energiaiparban)Kiegyensúlyozott nehézipari elosztásA mezőgazdaság modernizálásaA monetáris stabilitás buztosítása

Elérte politikai célját: megteremtette a gyors gazdasági fejlődésalapjait Nyugat-Európában, visszaszorította a baloldali befolyást.

EURÓPAI GAZDASÁGI EGYÜTTMŰKÖDÉSI BIZOTTSÁG

Párizs, 1947. július 12. A keleti blokk elutasítja a részvételt. A Bizottság 19 Mrd USD-re becsülte az újjáépítés költségeit.US Kongresszus: 1948. április 3.: Foreign Assistance Act elfogadása – megteremtette az USA Európa-politikája gazdasági pillérének alapját.Economic Cooperation Administration (ECA): feladata a termelési tervek elbírálása.Európai megfelelője: Organisation of European Economic Cooperation (OEEC) - 1948. április 18. (1960. december 14-n alakult meg az OECD).

AZ USA ÉS AZ EURÓPAI EGYESÜLÉSWashington felülvizsgálta Európa-politikáját; szertefoszlott az

„egy világ” elképzelés, konkrétabbá váltak az európai egyesülés tervei. 1947 első hónapjaiban fordulat következett be a világpolitikában, a szovjet-amerikai viszonyt egyre több regionális konfliktus mérgesítette el.

Truman elnök 1947. március 12-i kongresszusi beszéde: meghirdette a „containment”, a feltartóztatás politikáját.

Az USA 1947-re hosszú távú európai jelenlétre kényszerült, s tevékenyen hozzájárult a nyugat-európai együttműködés és integráció előmozdításához. Franciaország és Nagy-Britannia gyengesége, Németország teljes összeomlása hatalmi űrt teremtett az USA és a Szovjetunió között, Washington belátta, lépéseket kell tennie európai pozícióinak megszilárdítására.

Megkezdődött Nyugat-Európa politikai egyesítése. Bevin angol külügyminiszter: „Kelet-Európában fait accompli előtt állunk, ezért csak Nyugat-Európa egységére gondolhatunk”.

Az 1948 tavaszán megindult Európai Újjáépítési Program (European Recovery Program – ERP), csak Nyugat-Európára korlátozódott, elmélyítve és rögzítve a kontinens megosztottságát.

A Marshall-segély mellett jelentős szerepet játszottak az 1944. július 1. és 22. között zajló Bretton Woods-i konferencia határozatai alapján létrehozott, Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank (IBRD), a Világbank, és a Nemzetközi Valutaalap (IMF), amelyek jelentős kölcsönöket nyújtottak.

A nyugati világ kereskedelmének liberalizálásában meghatározó jelentőségű volt az ugyancsak a Bretton Woods-i rendszer részeként 1948-ban létrehozott Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (General Agreement on Tariffs and Trade – GATT), amelynek az USA mellett alapító tagjai a Marshall-segélyben részt vevő nyugat-európai országok lettek.

A Marshall-segély ellenére Nyugat-Európában nem alakult ki átfogó integrációra épülő szövetség. Mindössze regionális, gazdasági jellegű, vámuniós tervezetek merültek fel, amelyek sorra megbuktak. A kudarcba fulladt kísérlet: Franciaország és Olaszország 1948 márciusi vámuniós terve, a francia–olasz–benelux vámuniós tervezet (FRITALUX), a Nagy-Britannia és a skandináv államok között megvalósítandó vámunió ötlete.

Az első gazdasági integrációs kezdeményezés a Benelux államok vámuniójának megteremtése volt: Hollandia, Belgium és Luxemburg 1948. január 1-től eltörölte az egymás közötti vámokat, és közös külső tarifákat alakított ki.

A VÁMUNIÓS TERVEZETEK KUDARCA

BRÜSSZELI SZERZŐDÉS1948. március 17.:Öthatalmi szerződés (Benelux államok , Nagy-Britannia, Franciaország) a gazdasági, a szociális és a kulturális együttműködésről, a közös védelemről.

Regionális együttműködési egyezmény és kölcsönös segítségnyújtási paktum is, amelynek legfőbb célja egy esetleges szovjet agresszióval szembeni közös védelem megszervezése volt.Londoni székhellyel katonai bizottság. Nyitva áll más országok számára is. A majdani Nyugat-európai Unió (WEU) elődje.

AZ INTEGRÁCIÓ FOGALMA

Politikai értelemben: folyamat, amelynek során több nemzetgazdaság összekapcsolódik, a köztük lévő különbség egyre jobban eltűnik, az egymás közti gazdasági (majd egyéb) kapcsolatok is közelítik az országon belüli kapcsolatok sajátosságait. Együtt jár a szuverén államok önrendelkezési jogainak bizonyos fokú korlátozásával, jogköröknek a nemzetek fölötti, szupranacionális szervekhez történő átruházásával.

HAAS INTEGRÁCIÓ-FOGALMAIntegráció: olyan folyamat, amelyben a különböző nemzeti keretekben működő politikai szereplők áthelyezik elvárásaikat, lojalitásukat és politikai tevékenységüket az új központba, mely új intézményrendszert hoz létre, és amely a tagállamokra nézve kötelező jogszabályokat alkot. Az integrációs folyamat eredménye olyan új, szupranacionális politikai közösség, mely az előző központok, vagyis az államok fölé helyeződik. Az európai integráció elméletei: realizmus, neorealizmus, föderalizmus, funkcionalizmus, tranzakcionalizmus, neofunkcionalizmus, kormányköziség, institucionalizmus, liberális kormányköziség, többszintű kormányzás. Egyik sem győzte le a többit, számos irányzat vizsgálja az európai integrációt.

AZ INTEGRÁCIÓS ELMÉLETEK FŐBB CSOPORTJAI

Két fő csoport:1.) Azok a megközelítések, amelyek megkérdőjelezik az államokra épülő nemzetközi rendet, és annak meghaladásával egyfajta nemzetek feletti állam- vagy kormányzási forma kialakulását igénylik (föderalizmus, funkcionalizmus, neofunkcionalizmus, a nemzetek feletti kormányzás elmélete). 2.) Azok a realista koncepciók, amelyek a nemzetállamok megőrzésével, vagy azok dominanciájával képzelik el az integrácót (intergovernmentalizmus, liberális kormányköziség, többszintű kormányzás elmélete).Általában gazdasági fellendülés idején kerülnek előtérbe az idealista elméletek, míg a realisták akkor dominánsak, amikor a gazdasági megtorpanás – és ezzel a nemzeti megoldások keresése – jellemző. Az európai jólét 1950-es, 1960-as évekre jellemző ugrásszerű emelkedése ily módon együtt járt a föderalista, funkcionalista majd neofunkcionalista elméletek dominanciájával.

FUNKCIONALIZMUSA nem állami szereplők közötti funkcionális kapcsolatok a

fontosak. Az államok nemzetközi kompetenciáit nemzetközi szervezetek hatáskörébe kell helyezni.

A nemzetközi kapcsolatok depolitizálása és funkcionális kapcsolatokká alakítása. A funkcionális területek (gazdasági, pénzügyi, kereskedelmi) magasabb szintű fejlődést jelentenek.

Meghaladja a nemzetállamok közötti kapcsolatokat, megvalósítható a béke és a stabilitás. Globális integráció.

Az együttműködés technikai, gazdaság; társadalmi területekre terjed ki. Nem szükséges rögzíteni az együttműködés végső célját.

High politics (nagypolitika): klasszikus hatalompolitikai, államközpontú gondolkodás; a biztonság a politika fő területe; a legfontosabb kérdés az államok fennmaradása.

Low politics (kispolitika): nem politikai, hanem funkcionális területek (kereskedelemi, pénzügyi együttműködés); nem államközpontú.

Kritika: nem lehet minden államközi kapcsolatot depolitizálni.

NEOFUNKCIONALIZMUSA II. világháború után ez az irányzat kerekedett

felül.Nem globális, hanem regionális folyamatként

határozta meg az együttműködést.A funkcionalizmus normatív jellegével szemben

empirikus, gyakorlatias,Haas szerint a regionális integráció egy

folyamat, arról szól, hogy: az államok hogyan veszítik el szuverenitásukat, és hogyan fejlesztenek ki technikákat a konfliktusok kezelésére.

KORMÁNYKÖZI MODELLAz államközi kapcsolatok: a biliárdgolyók állandó

ütközéséhez hasonlítható.Az államközi kapcsolatok nullaösszegű játékok

eredőjeként fogalmazható meg.Az egységes Európa kialakulását akadályozza a

nemzeti sokszínűség, a külvilág, valamint a nemzeti bürokráciák érdekeinek gyors változásai.

Az elmélet nem hisz a fenntartható integrációban.Az integráció csak addig áll fenn, amíg létrehozható

olyan alku, amelyben mindenki ad is, kap is.

FÖDERALIZMUSNormatív elemeket tartalmaz, a

kompetenciákat normatívan osztja meg.Föderális vagy konföderális irányú fejlődés.Konföderáció: bizonyos politikai területek

közösek, mások nemzeti szintűek.Az EU alkotmány-tervezete: átmenet a

föderalizmus és konföderalizmus között.

AZ INTEGRÁCIÓ FOKOZATAI

PREFERENCIÁLIS ÖVEZET (Nem igazi integráció)

SZABADKERESKEDELMI ÖVEZET

VÁMUNIÓ. A vámuniós blokk vámszempontból egy országként viselkedik.

AZ INTEGRÁCIÓ FOKOZATAI

KÖZÖS PIAC

EGYSÉGES PIAC (Teljes megvalósulása elvileg egyetlenközös költségvetési és közös gazdaságpolitika kialakítását is jelenti.)

GAZDASÁGI ÉS PÉNZÜGYI UNIÓ

AZ INTEGRÁCIÓ FOKOZATAI

POLITIKAI UNIÓOlyan együttműködési forma, amelyben államszövetség, konföderáció vagy föderáció jön létre a nemzetállamok között.

A legfontosabb döntések, a törvényhozás (parlament), a kormányzás, valamint a bíráskodás közösségi szintre emelését jelenti. A fejlődés logikája szerint az egységes piac megvalósulása, az egyetlen pénz működtetése elvezethetne egy föderatív államalakulat létrejöttéhez.

Az európai országok hagyományai, sajátosságai és a meglévő nemzeti önállóság, nemzeti identitás érzése miatt jelenleg nincs napirenden a politikai unió.

A harmadik évezred kitermelheti az Európai Egyesült Államokat.

POZITÍV ÉS NEGATÍV INTEGRÁCIÓ

ELSŐ SZAKASZ (SZABADKERESKEDELMI ÖVEZET, VÁMUNIÓ, KÖZÖS PIAC): az országok között mesterséges akadályok lebontására helyeződik a hangsúly. Negatív integráció: lebontásról van szó.

MÁSODIK SZAKASZ (EGYSÉGES PIAC, GAZDASÁGI ÉS PÉNZÜGYI UNIÓ, POLITIKAI UNIÓ): a történelmileg meglévő, országonként eltérő szabályozások összehangolására kerül sor. Pozitív integráció: közös keretek kialakítását, új szabályok létrejöttét jelenti.

INTÉZMÉNYEK A BIPOLÁRIS VILÁGRENDBEN

NYUGAT KELET

EURÓPA TANÁCS ( 1949)NATO (1949)

NYUGAT-EURÓPAI UNIÓ – WEU (1954)

KGST (1949)VARSÓI SZERZŐDÉS (1955)

EBEÉ (1975)ALPOK-ADRIA (1978)

KEK (1989 )

NATO

Az USA jelenlétével Európa megosztása a világméretű kelet-nyugati megosztás elszakíthatatlan része lett. A NATO megalakulása nyomán az USA első ízben vált egy békeidőben kötött katonai szövetség tagjává.Az euro-atlanti katonai szövetség keretében az USA Nyugat-Európa védelmével kapcsolatos kötelezettségvállalása öltött testet. Nyugat-Európa biztonságát ettől kezdve az amerikai haderőnek a kontinensen való jelenléte szavatolta.

A NATO megalakulásával a szuverenitás egyik leglényegesebbeleméről, a védelempolitikáról már nem az egyesülő Nyugat-Európa dönthetett, hanem helyette az USA-val közös észak-atlanti szervezetvált egy külön e célra szolgáló átfogó keretté.

AZ EURÓPA TANÁCS

Kormányközi szervezet. Az eredeti elképzelés szerint túllépett volna a kormányközi együttműködés keretein, s „értékközösséggé” válik.

Az Alapokmány szerint európai értékek:a pluralista parlamenti demokrácia,a jogállamiság, és az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartása.

SCHUMAN-TERV: (NYUGAT)-NÉMETORSZÁG INTEGRÁCIÓJA

Schuman: "Az európai nemzetek tömörülése megköveteli, hogy megszűnjék a Franciaország és Németország közötti évszázados ellentét. A francia és a (nyugat)német szén- és acéltermelés egészét helyezzékközös főhatóság alá egy olyan szervezetben, amely Európa más országai előtt is nyitva áll.” "A szén- és acéltermelés közössé tétele azonnal biztosítja a gazdasági fejlődés közös alapjainak megteremtését, az európai szövetkezés első állomását, és változtat azoknak a térségekneka sorsán, amelyek hosszú ideig háborús eszközök gyártására rendezkedtek be, olyan eszközök gyártására, amelyeknek épp ezek a térségek váltak legbiztosabban áldozataivá. Az így szövődő termelési szolidaritás odahat majd, hogy Franciaország és Németország között a háború nemcsak elképzelhetetlen, hanem ténylegesen lehetetlen is lesz". ESZAK (Montánunió): „az európai föderáció első állomása”.

PLEVEN-TERV ÉS KÖVETKEZMÉNYEI1950. október 24.: René Pleven francia miniszterelnök javaslata - közös európai hadsereg felállítása. Ebből született meg az Európai Védelmi Közösség (EVK) terve.1952. május 27., Párizs: az EVK alapokmányának aláírása (brüsszeli ötök, NSZK).Bonni keretszerződés: 1952. május 26.: US, GB, FR külügyminiszter és Adenauer kancellár írta alá. Kimondta a megszállás megszűnését, a csapatok feladata a szabad világ védelme. Feltétel az EVK létrehozása.Európai Politikai Közösség: csak a tervezet készült el.1954 augusztus: a francia nemzetgyűlés elutasította az EVK ratifikálását.

A PÁRIZSI SZERZŐDÉSEK (1954)1954. október 21.: kilenchatalmi szerződés a brüsszeli szerződés módosításáról, felkérik az NSZK-t és Olaszországot a csatlakozásra a Nyugat-európai Unióhoz (WEU).1954. október 22-23.: NATO Észak-atlanti Tanács ülése, felkérik az NSZK-t a NATO-hoz való csatlakozásra. NSZK kijelenti: békés eszközöket alkalmaz Németország újraegyesítésekor. A három nyugati megszálló hatalom lemondott megszálló státuszáról, az NSZK szuverén állammá vált.1954. október 23.: Saar-vidék: francia-nyugatnémet egyezmény. (1955-ben népszavazás, a Saar-vidék az NSZK-hoz való csatlakozás mellett döntött.)Megtörtént az NSZK ellenőrizhető egyenjogúsítása, Nyugat-Európa betagolódott a bipoláris világrendszerbe.1955. május 5.: A megszállási rendszer eltörlése, az NSZK szuverén állam, belép a NATO-ba.1955. május 14.: megalakult a Varsói Szerződés; kodifikálódott a katonai szembenállás Európában. Nyugat-Európában megkezdődött az integráció teljes körű intézményesítése.

AZ EURÓPAI GAZDASÁGI KÖZÖSSÉG ÉS AZ EURATOM (1957)

Római szerződések, 1957. március 25.: az Európai Gazdasági Közösség (EGK) és az Európai Atomenergia Ügynökség (Euratom) megalapítása.A tagországok összefonódásának elősegítésével kíván hozzájárulni az életszínvonal emelkedéséhez, a jólét fokozódásához, Európa egységesüléséhez.

Nagy-Britannia: az EFTA megalapítása (Stockholm, 1960. január 4.)

FRANCIAORSZÁG EURÓPA-POLITIKÁJA: A FOUCHET-TERVEK

Fouchet-I terv (1961. november 2.). A politikai unió terve: közös külpolitika, közös védelem és katonapolitika, kulturális, tudományos együttműködés. Szigorúan kormányközi alapon a nemzetek feletti irányítási módszerekhez képest.Fouchet-II terv (1962. január 18.): elutasították a tagállamok.

Az európai identitás kérdése: a kül- és védelempolitika a két szuperhatalomtól független legyen vagy az USA mozgásterében alakuljon? A tagállamok eltérő Európa-koncepciója.A föderalisták elutasították, az Egyesült Királyság tagsága elleni francia vétóhoz vezetett 1963-ban, valamint az üres székek válságához és a luxemburgi kompromisszumhoz 1965-ben és 1966-ban.

DE GAULLE EURÓPA-VÍZIÓJA (1960-AS ÉVEK)

Az európai Európa: csak az államok Európája lehet. Elutasította a föderalista koncepciót, amely szerint a tagállamok „elveszítenék nemzeti egyéniségüket, s amelyet egy föderációs vezető hiányában... Egy hazátlan technokrata aeropagosz, egy senkinek sem felelős szerv kormányozna”. Konföderalista volt, az államok szervezett együttműködését részesítette előnyben.A föderáció megteremtésének irányába fejlődő európai Európának nem az Egyesült Államok szándékait követve kell meghatároznia politikáját.Az európai Európa határai: az Atlanti-óceántól az Urálig terjednek, Kelet-Európát is figyelembe kell venni.

NÉMETORSZÁG: OSTPOLITIK (1969-1972)1971: négyhatalmi megállapodás Berlin státuszáról. Brandt kancellár megállapodásokat kötött a Szovjetunióval, Lengyelországgal, az NDK-val és Csehszlovákiával. Megkezdődhettek a közép-európai fegyveres erők és a stratégiai fegyverek korlátozásáról szóló tárgyalások (MBFR, SALT). 1972-ben megindultak az előzetes tárgyalások Helsinkiben. 1975. július 31. - augusztus 1.: a helsinki csúcstalálkozó, melyen 35 európai és észak-amerikai ország állam- és kormányfői aláírták az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet Záróokmányát.SALT-I megállapodás (1972): Brezsnyev-Nixon írták alá Moszkvában.

EURÓPAI POLITIKAI EGYÜTTMŰKÖDÉS (EPC)Hágai csúcs (1969).Párizsi csúcs (1972. október 19-20.): a politikai unió kérdése, az “európai ház” létrehozása. Az államok kapcsolatainak rendszeréből egy európai unió alakuljon ki.„Davignon-jelentés”: az 1973. július 23-i koppenhágai csúcson fogadták el. Az EPC-t hivatalosan az 1986-os Egységes Európai Okmány rögzíti. Az EPC célja: a nemzeti álláspontok összhangba hozatala, a közös álláspont meghatározása, valamint a közös fellépés megvalósítása.A külügyminiszterek informálisan először 1970 novemberében Münchenben találkoztak: a Közel-Keletről és ez európai együttműködési és biztonsági értekezletről tárgyaltak. 1973: “Európa éve” (Kissinger)

AZ EURÓPAI IDENTITÁS Koppenhágai csúcs (1973. december 11-12.): „Az európai identitás” nyilatkozat. A közösség célja: megőrizni és védelmezni az európai civilizációt, az „európai identitás alapelveit, amelyek egyenlőek a képviseleti demokráciával, a törvény uralmával, a társadalmi igazságossággal, az emberi jogok tiszteletben tartásával”.

Párizsi csúcs (1974. december 9-10.): a találkozó a jövőben Európai Tanács elnevezéssel működik, a Tanács elnöki posztját soros elnöki rendszerben félévenkénti váltással töltik be. Politikaidöntéseket hoz.Tindemans-jelentés (1976). A közös külpolitikának lennének olyan témakörei (új gazdasági világrend, Európa és az Egyesült Államok kapcsolata), amelyekben kötelező lenne a közös álláspont kialakítása, más kérdésekben nem. A (föderalista jellegű) jelentést nem követték konkrét lépések.

A HELSINKI FOLYAMAT BEINDULÁSANATO (1969 december): válasz a Varsói Szerződés márciusi budapesti

felhívására - támogatja az európai biztonsági és együttműködési folyamatot, feltételek:

az USA és Kanada teljes jogú részvétele előrehaladás a német kérdés és Berlin státuszának megoldásában a hagyományos haderők csökkentése Európában az eszmék, információk, személyek szabad áramlása

Helsinki konferencia (1973-1975). A Záróokmánynak nincs nemzetközi jogi értéke, egy politikai kötelezettségvállalás morális

értékével rendelkezik. Az európai határok sérthetetlenségének elismerésével Európa kettéosztottságát szentesítette. A határok „békés eszközökkel és megegyezéssel megváltoztathatók”. (A német egység jövőbeni megvalósítása.) Helsinki az enyhülés csúcsa volt. Harmadik kosár: csehszlovák Charta 77, lengyel Munkásvédelmi Bizottság (KOR).

EBEÉ/EBESZAz EBEÉ, illetve az 1995. január 1-től EBESZ egy 56 államot tömörítő interkontinentális biztonsági szervezet, melynek földrajzi működési hatóköre Vancouvertől Vlagyivosztokig terjed. Elsődleges eszköze a korai figyelmeztetésnek, a konfliktus-megelőzésnek, a konfliktuskezelésnek és a konfliktusok utáni helyreállításnak. Az emberi jogok, a katonai bizalom- és biztonságerősítő intézkedések terén tett lépéseivel jelentősen hozzájárult a kiszámíthatóság, a nyitottság, a nyitottság szintjének növeléséhez, és elősegítette a diktatórikus rendszerek megingását. Az EBEÉ biztosította a keretet az Európai Hagyományos Fegyveres Erőkről (Conventional Forces in Europe – CFE) szóló szerződés kidolgozásához, amelynek eredményeként drasztikusan csökkent és kiegyenlítődött a Kelet és Nyugat hagyományos fegyverzeti szintje Európában.

AZ EGYSÉGES EURÓPAI OKMÁNY (1986)Genscher-Colombo terv (1981)Stuttgarti csúcs (1983 június 17-18.): Az Európai Unióról szóló ünnepélyes nyilatkozat aláírása.Fontainebleau-I csúcs (1984. június 25-26.): Dooge-bizottság - javaslatok az együttműködés ösztönzésérőlitikai vagy bármely téren. (1982-ben kerül elfogadásra a Fehér Könyv.Luxemburgi csúcs (1985. december 2-3.): megszületik az Egységes Európai Okmány. Cél: az EU megteremtése, közös külpolitika , az együttműködést kiterjesztik a biztonság problémájának gazdasági és politikai aspektusaira.EEO: bizonyította az államok elkötelezettségét az egységes Európa megteremtése iránt.

KETTŐS FORDULAT KÖZÉP-KELET-EURÓPÁBANKETTŐS FORDULAT. Az 1989-es kelet-európai forradalmak és rendszerváltások felkészületlenül érték az integrációs folyamat kiszélesítésén fáradozó Európai Közösséget. A demokratikus átmenet irányába mutató rendszerváltások a kilencvenes évek elején megteremtették az egységes Európa létrehozásának lehetőségét. A valamikori „nagy Európa-koncepció” új feltételek között, új formában tünt ismét megvalósíthatónak. NÉMETORSZÁG ÚJRAEGYESÍTÉSE. 1990. október 3-án megvalósult a német egység. A bipoláris szembenállás vége és Németország egyesülése politikai téren kedvező hatással volt az európai integráció folyamatára. Az 1985-től új lendületet nyerő integráció előtérbe állította az évtizedek óta napirenden szereplő politikai egységesülés kérdését is. Ehhez az utolsó lökést a Szovjetunió 1991. decemberi felbomlása, és ez által a kontinens politikai szerkezetének teljes átalakulása adta meg.

REGIONÁLIS EGYÜTTMŰKÖDÉS EURÓPÁBAN

A visegrádi együttműködés 1991. február 15-én jött létre,Célja a térség rendszerváltó országai – Csehszlovákia, Lengyelország és Magyarország euroatlanti integrációjának elősegítése.Közép-európai Szabadkereskedelmi Társulás (CEFTA, 1992)Közép-európai Kezdeményezés (1989)

A MAASTRICHTI SZERZŐDÉS PILLÉREIMaastrichti csúcs (1991. december 10-11.) A szerződés kimondja: a magas szerződő felek Európai Uniót hoznak létre. Három pilléren nyugvó, új integrációs szerkezet született:

1.a három régi szervezetet magában foglaló Európai Közösség2.a közös kül- és biztonságpolitika3.a belügyi és az igazságszolgáltatási együttműködés.

A szerződés a föderalizmus hívei és a nemzetekfelettiség ellen küzdő tagállamok közötti kompromisszumok terméke lett.

AZ AMSZTERDAMI SZERZŐDÉSElőrelépés a közös kül- és biztonságpolitika területén (közös stratégiák, konstruktív tartózkodás). A bel- és igazságügyi együttműködés közösségiesítése. A menekültügyi és bevándorlási politikát, a külső és belső határellenőrzést, valamint az igazságügyi együttműködést polgári jogi ügyekben átemelték az Unió három pillére közül a harmadikból az elsőbe. A Schengeni Egyezményt beemelték az EU intézményi keretébe. A harmadik pillér fennmaradó részében pedig megerősítették a rendőri és bűnügyi együttműködést. A döntéshozatali és intézményi reformok területén a szerződés csalódást keltett, a lényeges döntéseket ezen a területen lényegében véve elnapolták (később egy kormányközi konferencia, a Nizzai Szerződés, az Európai Konvent és egy újabb kormányközi konferencia foglalkoznakmég a kérdéssel). Hiányzik a XXI. századi Európa-kép felvázolása.

A NIZZAI SZERZŐDÉSTörténelmi jelentőségű intézményi reformok. Cél: az EU intézményeinek felkészítése az Unió bővítésére. Változások: A Miniszterek Tanácsában a minősített többségi szavazás rendszere 2005-ben megváltozik, a döntéshozási folyamatban a tagállamok népessége nagyobb súllyal fog szerepelni; Az Európai Parlamenti helyek elosztása oly módon, hogy elegendő legyen a jövőbeni 27 tagállamnak; 2005-től az Európai Bizottságnak minden egyes tagállamból egy tagja lesz; Az Európai Bíróság reformja.

Az intézményi reformok csupán egy elemét alkották azoknak a változásoknak, amelyeken az Uniónak át kell esnie a bővítési folyamat megvalósítása érdekében. Kulcsfontosságú lépés volt az "Agenda 2000" politikai reformcsomag, amelyről 1999-ben Berlinben született döntés.

A LISSZABONI SZERZŐDÉSAz EU célja és értékei: az emberi méltóság, szabadság, demokrácia, jogállamiság, egyenlő esélyek és az emberi jogok, a kisebbségekhez tartozók jogai védelme.Egységes jogi személyiséget teremt az Unió számára.Jogilag kötelező szövegnek ismeri el az Alapvető Jogok Chartáját.Az EU különbséget tesz kizárólagosan közösségi, illetve a tagállamokkal közösen gyakorolt hatáskörök között.Az Európai Tanács élén bevezeti az elnöki funkciót. Betöltőjét a tagállamok minősített többséggel választják két és fél évre. Az elnök megbízatása egy alkalommal megújítható. A Miniszterek Tanácsában az egyes tanácsi formációk élén 18 hónapon át három ország gyakorol csoportos elnökséget.Létrehozza az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselő posztját, ő elnököl a Külügyminiszteri Tanács ülésein, és egy személyben ő az Európai Bizottság külkapcsolatokért felelős alelnöke.

A LISSZABONI SZERZŐDÉSA minősített többséggel történő szavazást tovább szélesíti a bel- és igazságügyi együttműködés legtöbb területére.A nemzeti parlamentek is jogot kapnak arra, hogy módosítást kezdeményezzenek valamely uniós jogszabály-tervezetben. Egymillió uniós polgár közös petícióban uniós jogalkotást kezdeményezhet az Európai Bizottságnál.Lehetővé teszi, hogy megerősített együttműködésbe kezdhessen valamely témában a tagok harmada, feltéve, hogy ennek célja összhangban áll az alapvető uniós célokkal, és kezdeményezésük nyitott valamennyi tagállam bekapcsolódása számára.

QUO VADIS EURÓPA?Joschka Fischer, német külügyminiszter (2000. május 12., Humboldt Egyetem): „A konföderációról” c. előadása. A konföderációtól az Európai Föderációig: törvényhozó és végrehajtó hatalmat gyakorló európai parlament és kormány, a föderációnak alkotmány érvényű szerződésen kell alapulnia.

KÉTKAMARÁS PARLAMENT: a nemzeti parlamentek képviselői, az állampolgárok Európáját képviselné. Bekerülés: közvetlen választások útján (az amerikai Szenátus modellje) vagy a tagállamok delegálnák a képviselőket (a német Bundesrat modellje).

VÉGREHAJTÓ HATALOM:vagy az Európai Tanács alakulna át a Föderáció kormányávávagy az Európai Bizottság (széleskörű hatalommal rendelkező, közvetlenül választott elnökkel).

QUO VADIS EURÓPA?Túllépés a Monnet-féle módszeren A Föderációhoz (politikai integrációhoz) vezető lehetséges út:1.megerősített együttműködés (eurozóna, Schengen: már létezik)2.„gravitációs központ” létrehozása (Föderáció az integrációs szervezeten belül – alkotmány, intézmények) Az integráció alapvető problémája: a nemzeti szuverenitás és a szupranacionalitás viszonya, a működés átláthatósága és a német-francia együttműködés. Francia vízió:A nemzetállamok föderációja, amely egyesíti a föderációs ideált és a nemzetállami realitást. Domináns a nemzeti elem. Független nemzetek Európája, amely szuperhatalommá válhat, de szuperállammá nem.

A VILÁGREND URALKODÓ TENDENCIÁI

GLOBALIZÁCIÓINTERDEPENDENCIATRANSZNACIONALIZÁLÓDÁSREGIONALIZÁCIÓ, ÚJ REGIONALIZMUS

VILÁGGAZDASÁGI GLOBALIZÁCIÓ

A REÁLFOLYAMATOK NEMZETKÖZIESEDÉSETRANSZNACIONÁLIS VÁLLALATOKGLOBÁLIS PÉNZÜGYI RENDSZERGLOBÁLIS BIZTONSÁG, GLOBÁLIS PROBLÉMÁKGYORS TECHNOLÓGIAI FEJLŐDÉS MULTILATERALIZMUS

VÁLTOZÁSOK A VILÁGGAZDASÁGBAN A világgazdaság globalizációs folyamatának felgyorsulása. Az annak hajtóerejét jelentő technológiai forradalom. A globalizáció legfőbb "hordozói", a transznacionális társaságok

tevékenységének világméretekben való kiterjedése és globális szintű allokációs politikájának mind rugalmasabbá válása.

A Szovjetunió és az általa vezetett blokk szétesése, a volt "szocialista" országok rendszer-váltást követő világgazdasági nyitása és ezáltal a tőkés világgazdaság egyetlen globális rendszerének a kiteljesedése.

A neo-liberális és monetarista közgazdasági elméletre hivatkozó gazdaságpolitikai ideológia nemzetközi expanziója, az annak jegyében született liberalizációs hullám.

A regionális integráció tendenciájának felerősödése, regionális blokkok képződése és kiszélesedése.

A világgazdaság "gravitációs centrumának" eltolódása a Csendes-óceán térsége felé.

A nemzetközi fejlődés-szakadék további mélyülése. Az annak talaján felerősödött terrorizmus globalizálódása. A fejlődő országok csoportjának, a "Dél”-nek felgyorsult differenciálódása, az

"újonnan iparosodott országok" előretörése és a "legkevésbé fejlettek" növekvő lemaradása.

HORIZONTÁLIS KITÁGULÁS ÉS VERTIKÁLIS MÉLYÜLÉS

A világgazdaság globalizációja már egy évszázadokkal ezelőtt megindult folyamat, egyszerre jelenti: A világgazdaságnak (a "glóbusz" gazdaságának) valamennyi ország gazdaságát átfogó kiteljesedését, "horizontális kitágulását" és „Szerves rendszerré" válásának előrehaladását, a részei között kibontakozó (aszimmetrikus) interdependenciák "vertikális mélyülését;„Horizontális kitágulás”: meghatározó jelentőségű a volt "szocialista" országok "reintegrálódása”. Ezzel az országok e csoportjának évtizedekig tartó elzárkózása, a tőkés világgazdasággal csupán marginális és "szervetlen" kapcsolatokra korlátozott gyakorlata szűnt meg. „Vertikális mélyülés”: a világgazdaság szereplői közötti interdependenciák intenzívebbé válása a különféle gazdasági kapcsolatok és alapvető gazdasági viszonyok előrehaladó transznacionalizálódásának a következménye.

A GLOBALIZÁCIÓ TÉNYEZŐIA gazdasági globalizálódás folyamatának mindenkori "motorja„ a technológia fejlődése, legfőbb "hordozója" a nemzetközi tevékenységet folytató, külföldi beruházásokban megtestesülő tőke. Előrehaladása függ a nemzetközi gazdasági kapcsolatok liberalizálódásának mértékétől és a világgazdaságba bekapcsolódó országok számától és bekapcsolódásuk mikéntjétől.

A globalizációs folyamat felgyorsulása összefügg: A kommunikációs és információs technológia "forradalmával”; A reál- és a monetáris szférában egyaránt megjelenő, számban és tőkeerőben gyarapodó transznacionális társaságok tevékenységével; A "szocialista" rendszerek átalakulása nyomán a korábban elszigetelődő országok világgazdasági "nyitásával”; A liberális gazdaságpolitika nemzetközi terjedésével, általánossá válásával, a "dereguláció" mind szélesebb körben alkalmazott gyakorlatával, vagyis a gazdaságot szabályozni törekvő állami beavatkozásoknak, a keynesiánus "anticiklikus" gazdaságpolitikának a visszaszorulásával; A nemzetközi pénzpiacok fokozódó összefonódásával.

REGIONALIZÁCIÓRegionalizálódás (regionális integráció): nem új jelenség; a nagyobb területi és gazdasági egységek létrehozása mindig is célja volt és maradt a politikának és a gazdaság vezető szereplőinek. Az ilyen célú törekvések nyomán bekövetkező integrációknak, beleértve a nagyobb államalakulatok, szövetségi államszervezetek létrehozatalát is (akár a partnerek megállapodására, akár hatalmi erőszak alkalmazására épültek is azok) a jellegét és funkcióját a múltban elsősorban politikai, katonai, vagy kereskedelmi szempontok határozták meg (perszonális uniók, szövetségi köztársaságok, a gyarmatbirodalmak, a preferenciális, illetve szabadkereskedelmi megállapodások és vámuniók esetében is).

A REGIONALIZÁCIÓ EURÓPÁBAN

KLASSZIKUS SZAKASZ (1945-1975)

Európa, „harmadik világ”közelség, hasonlóságszabadkereskedelembiztonságszuperhatalmi tényező

ÚJ SZAKASZ (1980-AS ÉVEK)Európán kívül iskülönböző fejlettségnem vámcsökkentésrebiztonság új értelmezéseszubregionális szint„negatív regionalizáció”szuperhatalmi szerep

GLOBALIZÁCIÓ ÉS INTEGRÁCIÓ

A második világháború utáni európai és más integrációs kezdeményezések és tendenciák mögött fellelhetők egyrészt a politikai és katonai, másrészt a kereskedelmi szempontok. Az EGK létrejöttekor a szovjet terjeszkedés és befolyás elleni védekezés, a hagyományos német-francia ellentét feloldása, a tagországok közötti szabad kereskedelem és tényező-áramlás biztosítása volt a cél.

A közös piac és a gazdasági unió formájában megvalósuló regionális integrációk (az EGK, az EU esetében) új fejlemények és tendenciák hatása alá is kerültek: a technológiai forradalom keltette új kihívások és lehetőségek; a transznacionális vállalat-szerveződések mikro-integrációt serkentő hatása; a globalizáció felgyorsulásának és a kiéleződő globális versenyben való helytállás kényszerének a hatása; úgy is értelmezhetők a regionális integrációk, mint a felgyorsult globalizáció kihívásaira adott válaszok.

GLOBALIZÁCIÓ – TRILATERIZÁCIÓ

Egyes nézetek a globalizációt a trilaterizációval, a világ három központra – Európa, Japán és Egyesült Államok – történő felosztásával, az USA hegemonista törekvéseinek leplezésére szolgáló „amerikaizálódással" azonosítják.

A VESTFÁLIAI VILÁGREND VÉGE

A vesztfáliai típusú világrendet felváltó posztnacionalista, poszt-territoriális, transznacionális nemzetközi rendszerben háttérbe szorulnak a politikai hegemónia évszázadokon keresztül érvényesülő olyan hagyományos tényezői, mint a terület, a népesség és az anyagi erőforrások fölötti állami-politikai rendelkezés. A nemzeti tér, a nemzeti megoldások, a nemzeti szabályozások jelentősége és lehetősége egyre csökken.

A GLOBALIZÁCIÓ

A GLOBALIZÁCIÓ FOGALMA KETTŐS ÉRTELMŰ

Az emberiség egységesedő fejlődéstörténete, több évezredes folyamat. A gazdasági viszonyok világméretű rendszerbe szerveződése, a kapitalizmus és a világpiac kialakulása minőségi ugrást jelentett.

A globalizációs folyamatok kiteljesedése az 1970-es években kezdődött. A gazdasági viszonyok (tulajdon, termelés, kereskedelmi szabályok, pénzügyi rendszer) minőségileg új színvonalon, világméretekben egységesednek. Egyrészt a korábbi globalizációs tendencia térbeli betetőzése, mely lényegében az egész Földet egységes gazdasági rendszerbe foglalja. Másrészt a globalizáció elmélyülése, amennyiben a TN társaságok világméretekben szervezik, optimalizálják tervüket.

GLOBALIZÁCIÓ

Gazdasági globalizálódáson a világgazdaság valamennyi országra kiterjedő és mindinkább “szerves rendszerré” válását értjük, ami egyrészt a volt szocialista országok világgazdasági “reintegrálódását”, korábbi elzárkózásuk után a világgazdaságba való visszakapcsolódását, másrészt a gazdasági folyamatoknak és gazdasági viszonyoknak az előrehaladó transznacionalizálódását és az annak nyomán világméretű gazdasági interdependenciák keletkezését és fokozódását, azaz a részek közötti funkcionális kapcsolatok elmélyülését jelenti.

A POSZT-NEMZETI GLOBALIZÁCIÓ

A poszt-nemzeti és politika korszakában a hatalom területi alapját a hálózatok, folyamatok, áramlatok rendszere váltja fel. Az egyesített Európa transznacionális, regionális és helyi hálózatok interakciójából létrehozott és megteremtett tér, amely kulturális, kereskedelmi, pénzügyi és oktatási szereplőket és érdekeket is magában foglal.A globalizáció és az európai integráció folyamata viszonylagossá tette az önazonosságokat, behatolt e zárt rendszerekbe és felbomlasztotta azokat.

REGIONALIZÁCIÓ-REGIONALIZÁLÓDÁS-REGIONALIZMUS

A térség jellemzői:Regionalizáció (határok): horizontális térfelosztás, körzetesítésRegionalizálódás (kohézió): a társadalom és a gazdaság térségi

szerveződése erősRegionalizmus (identitás): térségi tudat, intézményesülés

Határok – Kohézió – Identitás = Régió

Régió: lehatárolt területi egység a nemzeti és a települési szint között, amelyet a társadalmi folyamatok széles körét átfogó, soktényezős társadalmi-gazdasági kohézió (regionalizálódás), a regionális identitástudat, valamint az érdemi irányítási kompetenciával és önállósággal rendelkező regionális intézmények rendszere (regionalizmus) szervez egységes rendszerbe.

HÁLÓZATSZERŰEN KAPCSOLÓDÓ RÉGIÓK EURÓPÁJA

Európa (az EU) az egymáshoz hálózatszerűen kapcsolódó régiók Európája lesz. Erősödik a nemzetek feletti szint; gyengül (változik) a nemzeti szint, prognosztizálható a regionális (mezo) szintek növekvő szerepe. Az integráció politikai-jogi döntéseinek végrehajtásában és alakításában kulcsszerephez jutnak a területi és funkcionális középszint "közvetítő kormányzatai".

SZUBÁLLAMI ENTITÁSSzubállami entitás: azon államok alá tartozó területi egységek, amelyeknek saját intézményes politikai képviseletük van, s amelyek az adott területen normatív kompetenciával és a központi szervektől független végrehajtó szervekkel rendelkeznek. Használható az Európa Tanács Helyi- és Regionális Közhatóságok Állandó Konferenciája által adott definíció is. A különböző szintű és típusú regionalizmusok létezése a huszadik század végének, s a huszonegyedik század elejének globális jelenségei körébe tartozik. A politikai és jogfejlődés új tendenciáját, egyben a nemzeti identitás kulturális nemzetfelfogás irányába történő elmozdulását jelenti.

A REGIONÁLIS KOHÉZIÓ SZINTJEI

SZOCIÁLIS

GAZDASÁGI

POLITIKAI, IDEOLÓGIAI, IDENTITÁS

SZERVEZETI

REGIONÁLIS BLOKKOKEURÓPA: EU (EGK:1957/58 – EU: 1992-) Ma 27 tag, Magyarország 2004 óta EFTA (1960) – Európai Szabadkereskedelmi Társulás

Eredetileg 7- 9 tag (EGK-n kívüliek), ma: Izland, Norvégia, Liechtenstein, Svájc EEA – Európai Gazdasági Térség, EU és EFTA együttműködése CEFTA – Közép-európai Szabadkereskedelmi Társulás

AMERIKA: NAFTA - Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Társulás. Kanada, Mexikó, USA,

1994 MERCOSUR – Dél-amerikai Közös Piac, 1985- 1994, Argentína, Brazília,

Paraguay, Uruguay ; Bolívia + Chile megfigyelő

ÁZSIA: APEC – Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés, 1981, 21

tagország

ÚJ REGIONALIZMUSAz integráció célja a tagországok világpiaci sikeressége, a regionalizációs folyamatok feladata ennek elősegítése.Közgazdasági elmélet: a liberalizáció következtében csökkennek a regionális integrációból származó kereskedelemeltérítés költségei, mérséklődnek a kereskedelemteremtésből származó nyereségek. Az új regionális integrációs együttműködések kialakításában már nem a statikus kereskedelemliberalizációs nyereségek játsszák a döntő szerepet. Hangsúly: az adminisztrációs és tranzakciós költségek csökkentésén, a kereskedelem további akadályainak felszámolásából származó potenciális nyereségeken. A regionális integráció akkor is nyereséges lehet, ha nem vezet a blokkon belüli kereskedelem jelentős növekedéséhez. Új regionalizmus: a termelés fokozódó globalizációja közepette megy végbe. Nyitottság, kooperatív jelleg.

GLOBALIZMUS - REGIONALIZMUS

A globalisták érvei: a globális problémák előtérbe

kerülése; a regionális konfliktusok

fokozódása; a regionális konfliktusok

megoldásában nem elégséges a régión belüli kormányközi megállapodás,

a világbéke védelme; a megfelelő érdekérvényesítés

világszinten; világszintű fellépés agresszorok

ellen; a regionális szövetségek

rivalizálásának lehetősége

A regionalisták érvei: a szomszédos államok kis

csoportjának értékazonossága; szorosabb és hatékonyabb

integráció a gazdasági együttműködés

javítja a világpiaci pozíciójukat