az idõk jelei - kerak.hu · pdf file... közülük sokan már a...

AAZZ II DD ÕÕ KK JJ EE LL EE IIA KERESZTÉNY ADVENT KÖZÖSSÉG GYÜLEKEZETI LAPJA

http://kerak.biblialap.hu

„Kiálts hozzám és megfelelek, nagy dolgokat mondok néked

és megfoghatatlanokat, amelyeket nem tudsz.” (Jer 33,3)

imaheti felolvasások

A kegyelmes Isten és a kegyelemre szoruló ember . . 3

A kegyelem mindenre elégséges . . . . . . . . . . . . . . . . 5

Kegyelem és engedelmesség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6

A kegyelem átalakító hatalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7

Mi zárhatja el az utat a kegyelem kiáradása elõl? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8

Az isteni kegyelem elnémítja a Vádolót . . . . . . . . . . 11

Az egyház mint Isten kegyelménekszínhelye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12

Hit és kegyelem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14

Felolvasások gyermekek részére . . . . . . . . . . . . . . . . 17megújulás és reformáció

Az Úr tanítása szerinti gyermeknevelés . . . . . . . . . . 23az ige mellett

A készséggel sietõ nép . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27

„…ezt cselekedjétek az én emlékezetemre” . . . . . . . . 29aktuális

Mi a helyzet a kötelezõ óvodába járással kapcsolatban? . . . . . . . . . . . . . . . 30evangelizáció

„Akik könnyhullatással vetnek, vigadozással aratnak majd” . . . . . . . . . . . . . . . . . . 31

Evangelizációs tapasztalatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 32könyvajánló

Év végi árengedmény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 36

2222 0000 0000 3333 //// 4444 ....

IIII mmmmaaaa hhhh

eeee tttt iiii ffff eeee

llll oooo llllvvvv aaaa

ssss áááássss oooo

kkkk

imahét

Szeretett, kedves Testvéreink!

Régi törekvésünk válik valóra, amikor az eddig megszokotthoz képest egy kicsit korábbra hozzuk az imahétidõpontját. A közösség néhány évtizeddel korábban még õszi és tavaszi hálaáldozat címén hirdette meg ezeketaz alkalmakat, amikor lélekben elcsendesedve visszatekintünk a mögöttünk lévõ idõszakra, és engedjük, hogyIsten Lelke hálát, megelégedést keltsen szívünkben az elmúlt év tapasztalatai láttán.

Az idei imahetet november 29-tõl december 6-ig tartjuk, a generálkonferenciától átvett alapgondolata a ke-gyelem. Ez a fogalom önmagában is kiváltképpen alkalmas arra, hogy belátásra késztessen és hálát ébresszen szí-vünkben. Segít helyes képet alkotni önmagunkról, helyzetünkrõl, Isten segítségére szoruló állapotunkról, hi-szen még belátnunk is nehéz, hogy nem lakik mibennünk jó. Önérzetünknek jobban megfelel, ha azzal áltatjukmagunkat, hogy gazdagok vagyunk, semmire (és senkire) nincs szükségünk. Gyakran ezzel a hamis önértéke-léssel térünk ki az ajtó elõtt álló, szerényen kopogtató, kegyelmet kínáló Üdvözítõ elõl. A kegyelemrõl alkototthelytelen elgondolások segítségével elhitetjük magunkkal, hogy az üdvösség várományosaiként így is biztonság-ban vagyunk. A kegyelemrõl szóló bibliai tanítás ugyanakkor segít helyes képet alkotni Istenrõl is, aki „kegyel-me dicsõségének magasztalására elõre úgy határozott, hogy minket fiává fogad Jézus Krisztus által az Õ akara-tának jó kedve szerint… akiben van a mi váltságunk az Õ vére által, a bûnöknek bocsánata az Õ kegyelménekgazdagsága szerint” (Eféz 1,5–7). Rámutat arra, hogy kegyelmére szorulunk, jóakaratától függünk, de arra is,hogy Isten nem él vissza helyzetével, sõt Õ a kezdeményezõ, aki készségesen, nagylelkûen elénk jön, hogykönnyûvé tegye számunkra a kegyelem elfogadását. Megérthetjük, hogy egyetlen reménységünk az, ha Isten jó-sága belátásra, megtérésre, az isteni értékrend elfogadására késztet, hogy õszinte sajnálkozással ki tudjuk mon-dani: nincsen mibennünk semmi jó, sõt mi ugyan méltán megérdemelnénk a törvényszegéseinkért járó bünte-tést. „De az Isten gazdag lévén irgalmasságban az Õ nagy szerelmébõl, mellyel minket szeretett, kik meg vol-tunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal… hogy megmutassa a következendõ idõkben azÕ kegyelmének felséges gazdagságát hozzánk való jóságából a Krisztus Jézusban, mert kegyelembõl tartattatokmeg, és ez nem tõletek van, Isten ajándéka ez.” (Eféz 2,4–5. 7–8)

Minden megújulás és reformáció ebbõl a két nagy felismerésbõl táplálkozik. Szívbõl kívánjuk, hogy EllenWhite kegyelemre vonatkozó bizonyságtételeinek közös, imádságos szívvel történõ átgondolása a fentiek meg-értésére, belátására és elfogadására késztessen mindannyiunkat, hogy ezek nyomán a hõn óhajtott lelki ébredésés megújulás bontakozhasson ki sorainkban.

Az elmúlt évben számos bizonyságát láttuk annak, hogy közösségünk tagjai Isten szeretetének és kegyelmé-nek elkötelezõ hatalma alatt milyen áldozatkészségrõl tettek bizonyságot. Sikerült megoldanunk egy régótatartó gyülekezeti problémát, a Benczúr utcai gyülekezet összejöveteli gondját. Megható volt tapasztalni, ahogyegyes testvéreink még akkor is adni akartak, amikor már jeleztük, hogy összegyûlt a pénz, csak részesei lehes-senek ennek a közösségi érzést elmélyítõ összefogásnak. Megoldódóban vannak a keszthelyi, sárvári testvérekösszejöveteli gondjai is, azonban megoldásra vár még több hasonló probléma. Ezek egyikével keresünk megmost benneteket.

Gödöllõn ez év elején gyülekezetet alapítottunk, a szombati istentiszteleteken a gyülekezetbe járó testvére-ken kívül 10–20 vendég is részt vesz, közülük sokan már a szombatiskolán is jelen vannak. Ebben az évben márnégyen el is kezdték a keresztségre való felkészülést. A nyár eleje óta folyamatosan tartott szombat délutánievangelizációs elõadásokat kb. 50–60 fõ látogatja. Néhány hete kaptuk a hírt, hogy az épületet – amelyben azistentiszteleti alkalmak számára béreltünk helyiséget – eladták, így csak ez év december 31-ig biztosított a gyü-lekezet számára a szombati összejövetel helye. Sürgõsen elkezdtünk keresni megoldást, akár bérlemény, akársaját tulajdon formájában. Így találtunk egy gyülekezetnek minden tekintetben alkalmas házat közel a városközpontjához, de mégis csendes, nyugodt helyen. Az épület minimális átalakítással kb. 70 fõ befogadására al-kalmas. Ennek megvásárlásához szeretnénk kérni anyagi segítségeteket. Az imaheti adomány teljes bevételéterre a célra kívánjuk fordítani. Adományaitokon túlmenõen hálás szívvel fogadunk el kölcsönöket is, annak ér-dekében, hogy a házat minél hamarabb meg tudjuk vásárolni. Így a jövõ év elejétõl már ott gyûlhetnénk össze.

A helyzet sürgõsségére való tekintettel kérünk benneteket, hogy imaheti adományaitokat a gödöllõi gyüle-kezet megvásárlásához minél hamarabb juttassátok el a központba.

Bízunk abban, hogy Isten kegyelmének meg-megújuló tapasztalása felindítja szíveinket az iránta érzett hálakifejezésére.

„Kegyelem néktek és békesség Istentõl, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.” (Eféz 1,2)

Testvéri szeretettel a tanácsadó testület nevében: Sonnleitner Károly

2 Az Idõk Jelei, 2003/4.

Az Idõk Jelei 2003/4. 3

2003. november 29., szombat

A KEGYELMES ISTEN

ÉS A KEGYELEMRE SZORULÓ EMBER

imaheti felolvasások

„Könyörülõ és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra,és nagy kegyelmû… Nem bûneink szerint cselekszikvelünk, nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint.Mert amilyen magas az ég a földtõl, olyan nagy az Õ kegyelme az Õt félõk iránt.” (Zsolt 103,8. 10–11)

„Az Úr látta elesett állapotunkat. Látta, hogy ke-gyelemre van szükségünk, és mivel szeretett min-ket, kegyelmet és békét adott nekünk. A kegyelemkedvezést jelent annak, aki azt nem érdemli meg, akielveszett. Bûnösségünk ténye nem zárja el elõlünkIsten irgalmát és szeretetét, sõt szükségessé tesziazt irányunkba – megváltásunk érdekében.” (Ellen G.White: Szemelvények I., 320. o.)

„Jákób – akit Ézsau haragja halállal fenyegetett –számûzöttként menekült el az apai háztól… Félt,hogy örökre elveszítette azt az áldást, amelyet Istenakart adni neki, Sátán pedig mindig ott volt a köze-lében, hogy elcsüggessze kísértéseivel… Számkive-tettnek érezte magát, és tudta, hogy mindez sajátbûnének a következménye. Sötét kétségbeesés ne-hezedett lelkére, imádkozni is alig mert. Elhagya-tottsága végtelenül nyomasztóan hatott rá, ezértIsten oltalmának szükségességét oly erõsen érezte,mint soha azelõtt. Sírva, mélyen megalázkodva val-lotta meg bûnét, és annak bizonyítékáért könyör-gött, hogy Isten nem hagyta el végleg. Szíve bánataazonban nem enyhült. Minden önbizalmát elveszí-tette, és attól félt, hogy atyái Istene elvetette õt.

Isten azonban… kiárasztotta kegyelmét tévelygõ,reményvesztett szolgájára. Irgalmában éppen aztnyilatkoztatta ki Jákóbnak, amire szüksége volt:figyelmét az Üdvözítõre irányította. Jákób bûnt kö-vetett el, szíve azonban hálával telt meg, amikor fel-tárult elõtte az út, amelyen visszajuthat Isten ke-gyelmébe.

A menekülõ vándor a hosszú úttól kimerülten le-feküdt a földre, és egy követ tett a feje alá vánkosul.Álmában ragyogó, fényes létrát látott, amelyneklegalsó foka a földet, legfelsõ foka pedig a mennyetérte. Ezen a sugárzó létrán angyalok szálltak fel ésalá, a tetején pedig a dicsõség Ura állt, és az Õ sza-va hallatszott a mennybõl: »Én vagyok az Úr, Ábra-hámnak, a te atyádnak Istene, és Izsáknak Istene.« A földet, amelyen mint számûzött feküdt, neki ésutódainak ígérte Isten, ezzel a megerõsítéssel: »Te-

benned és a te magodban megáldatnak a föld összesnemzetségei.« Ezt az ígéretet nyerte el Ábrahám ésIzsák, s az Úr most Jákóbnak is megújította ugyan-ennek az áldásnak az ígéretét. Majd a vigasz és báto-rítás szavait hallhatta az elhagyatott és csüggedtvándor: »Ímé, én veled vagyok, hogy megõrizzelek té-ged, valahová mégy, és visszahozlak e földre, mert elnem hagylak téged, míg be nem teljesítem, amit nekedmondtam.« (1Móz 28,13–15)

Ebben a látomásban a megváltás terve tárult felJákób elõtt… A titokzatos létra, amelyet álmábanlátott, ugyanaz volt, amelyre Krisztus hivatkozottNátánáellel folytatott beszélgetésében, amikor eztmondta: »Meglátjátok a megnyílt eget és Isten angya-lait, amint felszállnak és leszállnak az ember Fiára.«(Ján 1,52) Mindaddig, míg az ember nem lázadt felIsten uralma ellen, szabadon érintkezhetett az Úr-ral. Ádám és Éva bûne azonban elválasztotta a föl-det az égtõl, az ember nem lehetett többé közösség-ben Alkotójával. A világ azonban mégsem maradtmagára a reménytelenségben. A létra jelképezi Jé-zust, az Istentõl rendelt Közbenjárót. Ha Õ – a sa-ját érdemei által – nem hidalta volna át a bûn okoz-ta szakadékot, akkor a szolgáló angyalok nem érint-kezhettek volna az elbukott emberrel. A gyenge éstehetetlen embert Krisztus köti össze a végtelen erõForrásával.

Álmában mindez feltárult Jákób elõtt. Noha a ki-nyilatkoztatás egyes részeit azonnal felfogta, nagyés titokzatos igazságai egész életében foglalkoztat-ták, és egyre világosabbá váltak elõtte.

Az éjszaka mélységes csendjében ébredt fel álmá-ból. Látomásának fényes alakjai eltûntek. Csak akörnyezõ dombok homályos körvonalait, fönn pe-dig az ég ragyogó csillagait látta. De lelkében ott éltaz ünnepélyes tudat, hogy Isten vele van. A Látha-tatlan jelenléte betöltötte szívét, megvigasztalta ma-gányában. »Bizonyára az Úr van e helyen – mondta–, és én nem tudtam… Nem egyéb ez, hanem Istennekháza, és az ég kapuja!« (1Móz 28,16–17)

»Felkelt Jákób reggel, és vette azt a követ, amelyetfeje alá tett, s oszlopul állította fel, olajat öntött tete-jére.« (1Móz 28,18) A fontos események megörökí-tésére szolgáló szokás szerint Jákób emlékoszlopotemelt Isten kegyelmének, hogy ha újból erre jár,megálljon ezen a szent helyen, hálát adni Istennek.


A helyet pedig Béthelnek, »Isten házának« nevezteel. Mély hálával ismételte el azt az ígéretet, hogy Is-ten vele lesz, majd ünnepélyes fogadalmat tett: »HaIsten velem lesz, és megõriz engem ezen az úton, ame-lyen most járok, ha ételül kenyeret, öltözetül ruhát admajd nékem, és békességgel térek vissza az én atyámházához, akkor az Úr lesz az én Istenem, és ez a kõ,amelyet oszlopul állítottam fel, Isten háza lesz, vala-mit pedig adsz majd nékem, annak tizedét nékedadom.« (1Móz 28,20–22)

Jákób nem feltételeket akart szabni Istennek…Fogadalma csupán háláját, köszönetét fejezte ki Is-ten szeretetéért és kegyelméért… Valamennyi áldás,amelyben részesülünk, így késztessen viszonzásra aminden kegyelem Szerzõje iránt. A hívõ embernekgyakran kellene elmélkednie elmúlt életén, hálásanidézve emlékezetébe Isten csodálatos szabadításait,segítségét a viszontagságok és megpróbáltatások kö-zött. Meg kellene emlékeznünk arról, hányszor nyi-tott elõttünk utat, amikor minden sötétnek és vész-jóslónak tûnt körülöttünk, hányszor karolt fel, ami-kor közel álltunk az eleséshez… A megszámlálhatat-lan áldást látva kérdezzük meg gyakran, töredelmesés hálás szívvel: »Mivel fizessek az Úrnak mindenhozzám való jótéteményéért?« (Zsolt 116,12)” (EllenG. White: Pátriárkák és próféták, 184–187. o.)

„Tanulnunk kell Krisztus iskolájában. EgyedülKrisztus igazsága jogosíthat fel minket a kegyelem szö-vetségének áldásaira. Régóta vágyunk és törekszünkelérni ezeket az áldásokat, de nem nyertük el õket.Miért? Mert azt az elképzelést melengettük ma-gunkban, hogy képesek vagyunk tenni valamit azért,hogy méltókká váljunk az áldásokra. Túlságosan ön-magunkra tekintettünk, ahelyett, hogy elhittük vol-na: Jézus élõ Megváltó. Ne gondoljuk, hogy sajátkegyességünk és érdemeink megmenthetnek ben-nünket! Üdvösségünk egyedüli reménysége Krisz-tus kegyelmében van. Prófétáján keresztül az Úr aztígéri: »Hagyja el a gonosz az õ útját, és a bûnös férfiúgondolatait, és térjen az Úrhoz, s könyörül rajta, és ami Istenünkhöz, mert bõvelkedik a megbocsátásban.«(Ésa 55,7) Hinnünk kell a puszta ígéretben, és nemszabad elfogadnunk érzéseket hitünk helyett. Ami-kor teljességgel bízunk Istenben, és bízunk Jézusmint bûnbocsátó Megváltó érdemeiben, akkormindazt a segítséget elnyerjük, amelyre vágyunk.

Úgy tekintünk magunkra, mintha hatalmunklenne megváltani önmagunkat. Jézus azonban azérthalt meg értünk, mert képtelenek vagyunk erre.Õbenne van a reménységünk, megigazulásunk ésigazságunk. Nem szabad elkeserednünk, és attól fél-nünk, hogy nincs Megváltónk, vagy hogy Õ nem irga-lommal gondol ránk. Ebben a pillanatban is értünkmunkálkodik, arra szólítva bennünket, hogy jöj-jünk Õhozzá reménytelenségünkben, és menekül-jünk meg. Hitetlenségünk által meggyalázzuk Õt.Döbbenetes, ahogyan legjobb Barátunkkal bánunk, éshogy milyen kevés bizodalmunk van abban, aki min-

den kétséget kizáróan képes minket megváltani, és akibizonyságát adta hatalmas szeretetének.

Testvéreim, azt képzelitek, hogy érdemetek Istenkegyelmébe ajánl titeket? Azt gondoljátok, hogy megkell szabadulnotok bûneitekbõl, még mielõtt bíznátokaz Õ megváltó hatalmában? Ha ilyen gondolatokattápláltok, akkor attól tartok, hogy nem fogtok meg-erõsödni, hanem végleg elgyengültök.

A pusztában, amikor az Úr megengedte, hogymérges kígyók marják meg a lázadó izraelitákat, Mó-zesnek fel kellett emelnie egy rézkígyót, s arra kel-lett szólítania a sebesülteket, hogy nézzenek a rézkí-gyóra, és éljenek. Azonban sokan nem láttak segítsé-get ebben a mennybõl jövõ gyógyszerben. Halottakés haldoklók vették körül õket, és tudták, hogy iste-ni segítség nélkül sorsuk megpecsételõdött. De õkinkább panaszkodtak sebeik, fájdalmuk és biztos ha-láluk miatt, mígnem erejük elhagyta õket, s szemükmeghomályosodott, holott azonnali gyógyulásbanrészesülhettek volna. »Amiképpen fölemelte Mózes akígyót a pusztában, akképpen kell az ember Fiának föl-emeltetnie. Hogy ha valaki hisz õbenne, el ne vesszen,hanem örök élete legyen.« (Ján 3,16) Ha tudatábanvagy bûneidnek, ne áldozd minden idõdet arra, hogybánkódj miattuk, hanem tekints fel Krisztusra, ésélj! Egyedüli Megváltónk Jézus, és bár milliók fogjákÕt visszautasítani, akiknek gyógyulásra volna szük-ségük, az Õbenne bízó lelkek közül egyetlenegysem vész el. Nem szabad elcsüggednünk, miközbenfelismerjük reménytelen helyzetünket Krisztus nél-kül! Hagyatkozzunk a megfeszített és feltámadtMegváltóra! Szegény, bûnbeteg, megtört lélek, csaktekints fel, és élj! Jézus a szavát adta, hogy üdvözítimindazokat, akik Õhozzá jönnek.

Jöjjetek Jézushoz, találjatok nyugalmat és békétnála! Sátán azt sugallja, hogy helyzetetek reményte-len, és önmagatokat nem üdvözíthetitek. Ez igaz,helyzetetek valóban reménytelen. Emeljétek fel Jé-zust elõtte, és mondjátok ezt: »Feltámadt Megvál-tómban bízom, aki nem fogja megengedni, hogy tönk-remenjek. Az Õ nevében diadalmaskodom. Õ az énigazságom és örömöm koronája.« Senki ne érezze re-ménytelennek a helyzetét, mert nem az. Jóllehet bûnös-nek és elveszettnek tartjátok magatokat, de ez éppen azaz állapot, amelyben szükségetek van a Megváltóra. Hamegvallandó bûneid vannak, ne vesztegesd az idõt!Most csodálatos lehetõségeid vannak: »Ha megvall-juk bûneinket, hû és igaz, hogy megbocsássa bûneinket,és megtisztítson minket minden hamisságtól.« (1Ján1,9) Akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot,azok kívánsága teljesül, mert Jézus ezt ígérte…

Néhányan úgy érzik, hogy mielõtt az Úr áldásaitigényelhetnék, elõször valamilyen próbaidõ alatt bekell bizonyítaniuk, hogy megújultak. Azonban mármost kérhetik az áldásokat… Jézus örül annak, habûnös, elveszett, segítségre szoruló állapotunkban –vagyis ahogyan éppen vagyunk – Õhozzá jövünk.”(Ellen G. White: Szemelvények I., 322–324. o.)

Az Idõk Jelei, 2003/4. 5

2003. november 30., vasárnap

A KEGYELEM MINDENRE ELÉGSÉGES

„Elég néked az én kegyelmem, mert az én erõm erõt-lenség által végeztetik el.” (2Kor 12,9)

„A kegyelem szövetségének akár egyetlen áldásárais csupán Krisztus igazsága jogosít fel bennünket.Vannak, akik sokáig vágyakoztak áldásokra, de nemnyerték el, mert azt a gondolatot táplálták, hogy va-lamiképpen kiérdemelhetik ezeket. Nem néztek túlönmagukon azzal a hittel, hogy Jézus mindenre elég-séges Megváltó. Nem szabad azt gondolnunk, hogy sa-ját érdemeink váltanak meg bennünket. Üdvösségünkegyedüli reménye Krisztus, »mert nem is adatott em-berek között az ég alatt más név, amely által kellenenekünk megtartatnunk« (Csel 4,12).

Ha teljesen Istenben hiszünk, ha Jézus, a bûnbocsá-tó Megváltó érdemeire támaszkodunk, akkor el fogjuknyerni mindazt a segítséget, amire csak vágyunk. Sen-ki ne tekintsen önmagára, mintha hatalma volnamegváltani saját magát. Jézus azért halt meg értünk,mert mi magunk képtelenek vagyunk kiszabadulni abûn és a halál fogságából. Õbenne van a reménysé-günk, megigazulásunk és igazságunk. Ha felismer-jük bûnös voltunkat, nem kell kétségbeesnünk ésfélnünk, hogy nincs Megváltónk, vagy azt feltéte-leznünk, hogy Õ ne gondolna ránk irgalmassággal.Éppen ekkor, ebben az állapotban hív bennünket,hogy jöjjünk Õhozzá tehetetlenségünkben, és nyer-jük el az üdvösséget…

Ínségünk tudatában ne pazaroljuk minden erõn-ket a panaszkodásra. Amikor felismerjük, hogyKrisztus nélkül milyen tehetetlenek vagyunk, ne en-gedjünk a csüggedésnek, hanem bízzuk magunkat a keresztre feszített és feltámadott Üdvözítõ érde-meire. Nézz fel, és élsz! Jézus a szavát adta, és Õmindenkit üdvözíteni akar, aki Õhozzá jön… Egysem vész el, aki bízik Megváltónk érdemeiben.” (El-len G. White: Pátriárkák és próféták, 466–467. o.)

„Krisztus így szól: »Ha fölemeltetem a földrõl,mindeneket magamhoz vonzok.« (Ján 12,32) Mindenlélek el fog fordulni a bûntõl, aki enged ennek avonzásnak. Krisztus mindenkit képes üdvözíteni,aki Õhozzá jön. A Jézushoz jövõk olyan létrára lép-nek, amely a földtõl a menny felé vezet. Tanítsátokszóban és írásban, hogy a létra csúcsán Isten áll. Az Õ dicsõségének fényes sugarai ragyogják körül a létrát. Kegyelemmel tekint mindazokra, akik fájda-lommal és nehézségek közepette igyekeznek fölfelé. Is-teni segítséget küld, amikor elcsüggedünk és ellanka-dunk. Igen, hirdessétek szívhez szóló szavakkal, hogysenki, aki kitartással halad fölfelé a létrán, nem fogjaelveszíteni a jogot, hogy bemenjen a Megváltó Úr Jé-zus örökkévaló országába! Az Õbenne hívõk soha-

sem vesznek el, senki nem ragadhatja ki õket Krisz-tus kezébõl.

Érthetõ és reménykeltõ szavakkal mondjátok elaz embereknek, hogyan menekülhetnek meg a kiér-demelt szégyentõl!… Igaz, hogy gyakran kell szól-nunk arról a tényrõl, hogy a keresztény élet harc,amelyet õrködésben, imában és fáradozásban kelltöltenünk. Az is igaz, hogy a lélek veszélybe kerül-het, ha egy pillanatra is elhagyja lelki éberségét. A központi téma azonban a megváltás tökéletessége le-gyen, amelyet a minket szeretõ Jézus kínál számunk-ra, aki önmagát adta, hogy el ne vesszünk, hanem örökéletünk legyen.

Naponta lehetõségünk van Istennel járni, és egy-re jobban megismerni az Urat. Jézus vére által be-léphetünk a szentek szentjébe, hogy megragadjuk aszámunkra felkínált reménységet. Ha el akarjuk ér-ni a mennyet, akkor lelkünknek össze kell fonódniaa Közbenjáróéval, azaz isteni természet részeseivékell válnunk! Krisztusra támaszkodva, életedet Veleegyütt elrejtve Istenben, és engedve a Szentlélek ve-zetésének, õszinte hitre juthatsz!…

A megtéretlen ember úgy gondolkodik Istenrõl,mint aki szeretetlen, szigorú és bosszúálló. Úgy vé-li, hogy Isten jelenléte korlátozza a szabadságot, saz Urat a »Ne tedd!« tiltás jellemzi leginkább. Azilyen ember mélabúval és nehéz követelésekkel teli-nek tekinti Isten szolgálatát. Amikor azonban meg-látja a kereszten függõ Jézust, akit Isten azért aján-dékozott nekünk, mert szerette a világot, akkor sze-mei megnyílnak, és új fényben látja a dolgokat. A Krisztusban bemutatott Isten nem szigorú bíró, nembosszúálló kényúr, hanem kegyelmes és szeretõ Atya…

Isten mûvének néhány munkása túl gyors arra,hogy elmarasztaló megjegyzéseket tegyen a bûnös-re, miközben szem elõl téveszti az Atya szeretetétés kegyelmét, amely által Fiát adta, hogy meghaljona bûnös világért. Elõször a tanító saját lelkének vanszüksége Krisztus kegyelmére, hogy bemutathassa a bûnösnek, kicsoda valójában Isten. Olyan Atya Õ,aki vágyódó szeretettel várja a tékozló visszatérését,nem haragos vádakat tartogat számára, hanem lako-mát készít visszajövetele örömére (Sof 3,14–17).

Nem nyerhetsz belépést a mennybe vezeklésvagy valamely általad elvégezhetõ munka által. A belépés útját maga Isten készítette el, és az olyanteljes, olyan tökéletes, hogy ember semmiféle mun-kával nem képes tökéletesebbé tenni. Isten útja elégszéles ahhoz, hogy a bûnös, ha megbánja vétkeit, azonjárhasson. Ugyanakkor olyan keskeny, olyan szent ésmagasságos, hogy bûn nem fér el rajta, nem szennyez-heti be…

2003. december 1., hétfõ

KEGYELEM ÉS ENGEDELMESSÉG


Amikor az ellenség rád tör, és el akar veszítenibûneid gondolatával, mondd ezt neki: »Tudom,hogy bûnös vagyok. Ha nem lennék, nem mehetnéka Megváltóhoz, mert Õ azt mondja: Nem azért jöt-tem, hogy igazakat, hanem hogy bûnösöket hívjakmegtérésre. (Márk 2,17) Jogom van tehát Jézushozjönni, mivel bûnös vagyok. Bûnös és szennyezettvagyok, de Õ elszenvedte a megalázást és a halált,elhordozta az átkot helyettem. És én megyek, hi-szek. Hivatkozom biztos ígéretére, hogy aki hiszÕbenne, nem vész el, hanem örök élete van (Ján3,16).« Figyelmen kívül hagyja-e Isten a töredelmeslélek efféle perbeszédét? Sohasem!…

A kegyelem érdem nélküli jutalom. A bûnrõl mitsem tudó angyalok számára ez ismeretlen tapaszta-lat, de az ember bûnössége szükségessé teszi, hogyaz irgalmas Isten kegyelmet gyakoroljon velünk. Is-ten kegyelme küldte el Megváltónkat, hogy minketmint elszéledt juhokat megkeressen és visszahoz-zon a nyájba.

Van valami hiányérzet a lelkedben? Éhezel ésszomjazol az igaz élet után? Ha igen, akkor ez an-nak bizonyítéka, hogy Krisztus munkálkodott a szí-vedben. Azért ébresztette ezt a szükségérzetet a szí-vedben, hogy keresd Õt, s így a Szentlélek közre-mûködése által Isten megtegye azokat a dolgokatéletedben, amelyek véghezvitele számodra lehetet-len. Az Úr nem ír elõ más feltételt, csak azt, hogy

éhezz irgalma után, vágyakozz megismerni tanácsát,és áhítozz szeretetére. »Kérj!« A kérés kinyilvánítja,hogy felismerted, milyen nagy szükséged van a ke-gyelmére, segítségére. Ha hit által kérsz, meg fogodkapni a választ. Az Úr a szavát adta, és az nem hiú-sulhat meg. Bûnösséged érzete és tudata elegendõindok arra, hogy az Úr irgalmáért és együttérzéséértfolyamodj. Nem a szentség a feltétele annak, hogy Is-tenhez jöjj, hanem kérd Õt, hogy tisztítson meg min-den bûntõl és hamisságtól. Mire várnál még? Miértnem fogod szaván Istent?…

Ha Sátán árnyékot akar vetni Isten és teközéd, habûnnel vádol s arra kísért, hogy ne bízz Istenben éskételkedj kegyelmében, mondd ezt: Nem engedhe-tem meg, hogy a gyengeségem Isten és önmagamközé álljon, mert Õ az én erõsségem. Bûneim soka-sága Jézuson, isteni Helyettesemen és Áldozato-mon nyugszik. Ez a hitvallásom: »Adni semmit nemtudok, keresztfádra borulok.«

Senki nem találhat olyat saját jellemében, amikedvessé tehetné õt Isten elõtt, vagy ami biztosít-hatná, hogy Isten elfogadja. A bûnös egyedül Jézusáltal jöhet Istenhez, akit azért küldött az Atya, hogyéletet hozzon a világnak. Jézus az egyedüli Megvál-tónk és Közbenjárónk, Õbenne van egyedüli remé-nyünk a bûnbocsánatra, a békességre és az igaz élet-re.” (Ellen G. White: Szemelvények I., 173–176., 300.,305–306. o.)

„Félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti üd-vösségeteket, mert Isten az, aki munkálja bennetekmind az akarást, mind a munkálást, jó kedvébõl.”(Fil 2,12–13)

„Lehetetlent kísérel meg az, aki saját cselekedetei –a törvény megtartása – által próbálja elérni a meny-nyet. Az ember engedelmesség nélkül nem üdvözülhet,de cselekedetei nem lehetnek saját erejébõl valók.Krisztusnak kell munkálnia benne mind az akarást,mind a véghezvitelt, jókedvébõl.” (Ellen G. White: Sze-melvények I., 334. o.)

„Az üdvösséget társulás, együttes munkálkodás útjánnyerjük el. A megtérõ bûnös és Isten között együtt-mûködés jön létre. Ez elengedhetetlen a jellem épí-téséhez, a helyes alapelvek kialakításához. Az em-bernek komoly erõfeszítéseket kell tennie, hogy le-gyõzze azt, ami akadályozza a tökéletesség elérésé-ben. Az eredmény azonban teljesen Istentõl függ. A csupán emberi erõfeszítések nem elegendõek, Is-ten segítsége nélkül teljesen értéktelenek. Isten mun-kálkodik, és az ember is. Az embernek kell ellenállnia

a kísértésnek, de az erõt ehhez Istentõl nyeri. Így egészítiki egymást Isten végtelen bölcsessége, részvéte, ereje, ésaz emberi gyengeség, bûn és teljes tehetetlenség.

Isten azt akarja, hogy uralkodjunk önmagunkon,azonban beleegyezésünk és együttmunkálkodásunknélkül nem segíthet rajtunk. Isten Lelke az ember-nek adott erõk és képességek által munkálkodik.Önmagunktól nincs erõnk, hogy szándékainkat, vá-gyainkat és hajlamainkat összhangba hozzuk Istenakaratával. Ha azonban készek vagyunk arra, hogy»készségessé tegyen bennünket«, akkor az Üdvözítõmindezt elvégzi helyettünk, »lerontja az okoskodáso-kat és minden magaslatot, amely Isten ismerete ellenemeltetett«, s foglyul ejt »minden gondolatot, hogy en-gedelmeskedjék a Krisztusnak« (2Kor 10,5).

Aki erõs, kiegyensúlyozott jellemet akar építeni,és minden tekintetben biztos alapon álló keresz-ténnyé szeretne válni, annak késznek kell lennie,hogy Krisztusért mindent odaáldozzon, mindentmegtegyen, mert az Üdvözítõ nem fogadhat el meg-osztott szolgálatot. Naponta kell megtanulnunk azalázatos odaadás jelentõségét. Isten Igéjében kell ku-

tatnunk, lényegét meg kell értenünk, és engedelmes-kednünk kell elõírásainak. Csakis így juthatunk el akeresztény tökéletességre. Napról napra Isten mun-kálkodik velünk, csiszolja jellemünket, amelynekmeg kell állnia a végsõ próba órájában. Viszont a hívõnapról napra bizonyságot tesz emberek és angyalokelõtt, hogy mit tehet az evangélium az elesett embe-rekért.” (Ellen G. White: Az apostolok története, 330–331. o.)

„Csalódni fognak azok, akik határozott igyekezetnélkül valamiféle varázslatos jellemváltozásra vár-nak. Amíg Jézusra tekintünk, nincs okunk a féle-lemre és a kételkedésre, hiszen Õ képes megváltanimindazokat, akik Õhozzá jönnek. Szüntelenül fél-hetünk viszont attól, hogy régi természetünk újravisszanyeri hatalmát, és az ellenség olyan csapdát ál-lít, amellyel ismét foglyul ejthet bennünket. »Féle-lemmel és rettegéssel« kell véghezvinnünk megváltá-sunkat, mert »Isten az, aki munkálja bennünk azakarást és a véghezvitelt, jókedvébõl« (Fil 2,13)…

Ha az isteni mintát igyekszünk utánozni, gyakranel fogunk bukni. Gyengeségeink és hibáink miattsokszor kell még õszinte alázattal sírnunk Jézus lá-bainál. De nem kell elbátortalanodnunk! Imádkoz-zunk még lelkesebben, higgyünk még teljesebben, éspróbáljunk meg újra, immár nagyobb állhatatosság-gal felnövekedni az Úr hasonlatosságára. Ne sajáterõnkben, hanem Megváltónk erejében bízzunk!…

Az akarat folytonos átadása és állandó engedel-messég által részesülünk a megigazulás áldásában. A hit által megigazultaknak meg kell õrizniük az Úrútját. Ha az ember cselekedetei nincsenek össz-hangban hitvallásával, akkor az annak bizonyítéka,hogy nem igazult meg hit által… A kegyelem érdemnélküli kedvezés, a hívõ saját érdeme nélkül igazulmeg, anélkül, hogy bármit is felajánlhatna Istennek.Megigazult az Atya elõtt helyettesünkként és keze-

sünkként álló Krisztus Jézus által. Bár Krisztus érde-me által igazul meg, azonban nem áll szabadságábangonoszt cselekedni…

Nem engedhetjük meg magunknak, hogy az Úradta világosságnak akár egyetlen sugarát is figyel-men kívül hagyjuk. A restség azokban a dolgokban,melyek szorgalmat igényelnek – bûn. Az embernekegyütt kell mûködnie Istennel, és féken kell tartaniaazokat a szenvedélyeket, amelyeken uralkodni kell.Ahhoz, hogy ezt megtegye, fáradhatatlannak kelllennie az Istenhez való imádságban, szüntelen kegyel-met nyerve lelkének, indulatának és tetteinek szabá-lyozásához. Krisztus kegyelme által az ember képes le-het a gyõzelemre…

Noha Krisztus minden, mégis mindenkit lanka-datlan igyekezetre kell ösztönöznünk. Küzdenünk,harcolnunk, gyötrõdnünk, vigyáznunk és imádkoz-nunk kell, hogy ne gyõzzön le bennünket a ravaszellenség. Istentõl jön az az erõ és kegyelem, amelyáltal ezt megtehetjük. Szüntelenül bíznunk kell ab-ban, aki teljesen képes megváltani mindazokat, akikIstenhez jönnek Õáltala. Soha ne tegyétek azt a be-nyomást az emberekre, hogy keveset vagy semmit nemkell tenniük a saját részükrõl. Inkább tanítsátok õketaz Istennel való együttmûködésre, hogy sikerrel gyõze-delmeskedjenek. Senki ne állítsa, hogy cselekedeteitek-nek semmi köze sincs ahhoz, hol álltok és milyen hely-zetben vagytok Isten elõtt. Az ítéletkor meghozottdöntés azon alapszik, hogy mi az, amit megtettünk,s mi az, amit nem (Mát 25,34–40)…

Könnyed, kényelmes, kereszthordozás nélküli val-lásukkal sokan becsapják saját lelküket. Jézus viszontígy szól: »Ha valaki énutánam akar jönni, tagadjameg magát, vegye fel az õ keresztjét, és kövessenengem.«” (Ellen G. White: Szemelvények I., 309–310.,363–364., 349–351. o.)


2003. december 2., kedd

A KEGYELEM ÁTALAKÍTÓ HATALMA

„Megjelent az Isten üdvözítõ kegyelme minden em-bernek, amely arra tanít minket, hogy megtagadván ahitetlenséget és a világi kívánságokat, mértékletesen,igazán és szentül éljünk a jelenvaló világon.” (Tit 2,12)

„Ha valaki Jézus õszinte tanítványa, legyenek bármi-lyen fogyatékosságai, jellemét az isteni kegyelem hatal-ma átalakítja és megszenteli. Mialatt mintegy tükör-ben szemléli az Úr dicsõségét, átalakul, dicsõségrõldicsõségre, amíg hasonlóvá válik Õhozzá, akit imád…

Az életszentség nem egy pillanat, egy óra vagyegy nap, hanem az egész élet munkája. Nem a bol-dog elragadtatás érzete által érjük el, hanem annakeredménye, hogy állandóan meghalunk a bûnnek, és

élünk Krisztusnak. Gyenge, idõnkénti erõfeszítések-kel nem lehet igazságtalanságokat jóvátenni, nem leheta jellem átalakulását munkálni. Hosszas, kitartó erõ-feszítések, szigorú önfegyelem és kemény küzdelmekárán érhetjük el a gyõzelmet. Sohasem tudhatjuk, mi-lyen harc vár ránk holnap. Ameddig Sátán uralko-dik, énünket meg kell aláznunk, fojtogató bûnein-ket le kell gyõznünk. Amíg életünk tart, nincs meg-állás, nincs olyan magaslat, amelyre feljutva elmond-hatnánk: »Teljesen célhoz értem.« Az életszentség azegész életünkön át tartó engedelmesség eredménye.

Egyetlen apostol, egyetlen próféta sem állította,hogy teljesen bûntelen. Emberek, akik Isten köz-vetlen közelében éltek, akik inkább feláldozták éle-

2003. december 3., szerda

MI ZÁRHATJA EL AZ UTAT

A KEGYELEM KIÁRADÁSA ELÕL?


tüket, hogysem tudatos bûnt követtek volna el, em-berek, akiket Isten mennyei világossággal és erõveltüntetett ki, valamennyien beismerték természetükbûnös voltát. Nem bíztak a testben, nem állították,hogy igazak, szentek, hanem egyes-egyedül Krisz-tus érdemeire, igazságosságára támaszkodtak.

Így tesz mindenki, aki Krisztusra tekint. Minél kö-zelebb jutunk Jézushoz, minél jobban felismerjük jel-leme tisztaságát, annál világosabban látjuk, milyenrettenetes és undorító a bûn, és annál kevésbé hajlunkönmagunk magasztalására. Lelkünk állandóan Istenután vágyódik, komolyan és õszintén beismerjük bû-neinket, s szívbõl megalázkodunk Õelõtte. Kereszté-nyi tapasztalatunk minden további lépésénél mélyülbûnbánatunk. Tudni fogjuk, hogy alkalmasságunkegyedül Krisztusban rejlik, és az apostollal együttvalljuk: »Mert tudom, hogy nem lakik bennem, azaz atestemben [természetemben] jó.« (Róm 7,18) »Nekempedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a miUrunk Jézus Krisztus keresztjében, aki által nékemmegfeszíttetett a világ, és én is a világnak.« (Gal 6,14)

Nem elegendõ, ha az igazságot elméletben elfo-gadjuk, ha vallomást teszünk Krisztusba vetett hi-tünkrõl, ha hisszük, hogy Jézus nem volt csaló, éshogy a Biblia vallása nem csupán ravaszul kieszeltmese. János ezekrõl így ír: »Aki azt mondja:’Ismerem Õt’, és az Õ parancsolatait nem tartja meg,hazug az, és nincs meg abban az igazság. Aki pedigmegtartja az Õ beszédét, abban valósággal teljessé lettIsten szeretete. Errõl tudjuk meg, hogy Õbenne va-gyunk.« »Aki az Õ parancsolatait megtartja, az Õbennemarad, és Õ is abban.« (1Ján 2,4–5; 3,24)

János ugyan nem tanította azt, hogy az üdvösségetengedelmesség által kiérdemelhetjük, viszont az enge-delmesség a hit és a szeretet gyümölcse… Ha Krisztus-ban maradunk, ha Isten szeretete lakozik szívünk-ben, akkor érzelmeink, gondolataink és tetteinkösszhangban lesznek Isten akaratával. A megszenteltszív összhangban él Isten törvényének szabályaival.

Sokan vannak, akik igyekeznek engedelmeskedniIsten törvényének, de csak kevés béke és öröm a ré-szük. Ez a hiányuk onnan ered, hogy a hitet nemgyakorolják. Életük sivár, mintha kiszáradt puszta-ságban járnának. Keveset igényelnek, holott sokatkívánhatnának, mivel Isten ígéretei korlátlanok. Azilyen hívõk nem mutatnak helyes képet a megszen-telt életrõl, amely az igazság iránti engedelmesség ál-tal érhetõ el. Az Úr kívánsága, hogy valamennyigyermeke boldog, elégedett és engedelmes legyen. Ahívõk ezeket az áldásokat akkor nyerik el, ha gyako-rolják a hitüket. Hit által a jellem minden fogyatékos-sága kijavítható, minden folttól megtisztítható, mindenhibája helyrehozható, minden jó vonása fejleszthetõ.

Az ima a menny elrendelt eszköze, hogy a bûn el-len sikeresen küzdjünk és keresztényi jellemet fej-lesszünk. Az isteni befolyások, amelyek imáinkra vá-laszként éreztetik hatásukat, véghezviszik a kérelmezõlelkében mindazt, amiért Istenhez könyörög…

Sokan csak azért haladnak olyan lassan elõre a hí-võ életben, mert Isten akaratát úgy értelmezik, ahogynekik tetszik, ahogy õk szeretnék. Mialatt saját vá-gyaikat követik, megnyugtatják magukat, hogy Istenakaratát cselekszik. Nem vívnak harcot önmagukkal.Egyesek ugyan idõnként eredményt érnek el, s le-küzdik élvezetvágyukat és kényelemszeretetüket.Egy ideig õszinték és komolyak, de idõvel elfáradnakaz állandó erõfeszítésben. Ellustulnak, restek a harcotnaponként elölrõl kezdeni, a pihenés kívánatosabb szá-mukra, álmos szemüket behunyják, engednek a kísértéshatalmának, ahelyett, hogy ellenállnának…

Isten egész szíveteket kéri, adjátok át Õneki! Az Õ tulajdona, mind a teremtés, mind a megváltás ál-tal… Mialatt lelketek sóvárogva vágyakozik Istenhez,mindig többet és többet ragadtok meg kegyelmének fel-mérhetetlen kincseibõl. És miközben elmélkedtek e kin-csekrõl, a tulajdonaitokká válnak. [Õ pedig] »szeplõ éshiba nélkül« (2Pét 3,14) állít majd benneteket az Atyaelé.” (Ellen G. White: Az apostolok története, 383–388. o.)

„Vigyázván arra, hogy Isten kegyelmétõl senki el neszakadjon…” (Zsid 12,15)

A kegyelem átformáló erejével szembeni ellenállás

„János apostol élete példaképe az õszinte megszen-telõdésnek. Jézussal szoros kapcsolatban eltöltöttévei alatt mindig szívesen fogadta a Megváltó inté-

seit és figyelmeztetéseit. Minél jobban megnyilvá-nult elõtte az Úr jelleme, annál világosabban láttasaját fogyatékosságát. Ez a felismerés alázatossá tet-te. Saját heves természetével ellentétben napról nap-ra szemlélhette Jézus gyengédségét és béketûrését,hallgathatta az alázatról és türelemrõl szóló tanítá-sait. Napról napra jobban vonzódott Krisztushoz,míg a Mester iránti szeretetében teljesen megfeled-kezett önmagáról. Az erély és gyengédség, a fenség

és szelídség, az erõ és türelem, amelyet Isten Fiánakmindennapi életében tapasztalt, csodálatra, imádat-ra késztette. Érzékeny, sértõdékeny és nagyravágyólényét alárendelte Krisztus átformáló hatalmának, s az isteni szeretet átalakította jellemét.

A János életében megnyilvánuló megszentelõdésellentéte apostoltársa, Júdás tapasztalata. Júdásszintén az Úr tanítványának vallotta magát, de életecsak a »kegyesség látszata« volt. Krisztus jelleménekszépségei megragadták ugyan, s gyakran szíven talál-ták Jézus szavai. Mégsem akart megalázkodni, sembûneit megvallani. Ellenállt az isteni befolyásnak, ez-által megvetette a Mestert, akit – vallomása szerint –szeretett. János komolyan küzdött hibái ellen, Júdásellenben elnyomta lelkiismerete szavát, engedett a kí-sértéseknek, s ezáltal rossz szokásai mindinkább meg-gyökereztek. A Jézus által tanított igazságok gyakor-lása keresztezte volna vágyait és szándékait. Sajátelgondolásait nem volt hajlandó alárendelni, hogymennyei bölcsességben részesüljön. A világossághelyett a sötétséget választotta. Kapzsiság, bosszú-állás, rosszindulat, gonosz kívánságok és más sötétgondolatok dúltak benne, míg végül Sátán teljesen ahatalmába kerítette.

János is, Júdás is Krisztus hitvalló követõit képvi-seli. Mind a két tanítványnak egyformán volt alkal-ma, hogy láthassa és kövesse az isteni példaképet.Egyformán szoros kapcsolatban voltak Jézussal, hall-gathatták tanításait. Mindkettõjük jelleme igen fogya-tékos volt, de mindketten részesülhettek az istenikegyelemben, amely átalakíthatja tulajdonságaikat.Mialatt azonban egyikük alázatos szívvel tanult Jé-zustól, a másik tanítvány kimutatta, hogy nem cse-lekvõje, hanem csupán hallgatója az Igének. Egyiküknaponként meghalt »én«-jének, legyõzte a bûnt, és azigazság megszentelte életét, viszont a másikuk, mivelellenállt a kegyelem átformáló erejének, önzõ vágyai-nak engedett, s végül teljesen Sátán rabszolgájávávált.” (Ellen G. White: Az apostolok története, 382–383. o.)

Önhittség, önigazultság, hamis biztonságérzet

„Sokan önelégülten tekintenek vissza azokra azévekre, amikor kiálltak az igazság mellett. Vélemé-nyük szerint az egykori megpróbáltatásokért és en-gedelmességért megilleti õket a jutalom. De az Istendolgaiban való hajdani tapasztalatuk csak bûnösebbéteszi õket Isten szemében, amiért nem tartottak ki abecsületességben, és nem haladtak elõre a tökéletese-désben. Az elmúlt év hûsége sohasem teszi jóvá ideihanyagságunkat. A tegnapi igazmondás nem teszi jóváa mai hazugságot…

Sokan kereszténynek vallják magukat, de nem is-merik Krisztust tapasztalatból. Mennyire fáj a szí-vem ezekért a szánalmas, becsapott, készületlen lel-kekért! Amint látom a gyülekezetekben az önelégült ésönigazult híveket, akikrõl tudom, hogy nem készítik

magukat arra, hogy elfogadható munkát végezzenekKrisztusért, és hogy békében láthassák meg Õt, a nagyteher miatt nem vagyok képes aludni. Azt kérdezemmagamtól: Mit tehetnék ezekért a lelkekért, ami való-di helyzetük tudatára ébresztené õket? Életük mindentátható témája az »én«. Olyan tisztán szeretném elé-jük tárni Krisztust, hogy meglássák Õt, és meg-szûnjenek önmagukra összpontosítani figyelmüket.

Azok között, akiket a végsõ számvetés napján ke-serves csalódás ér majd, lesznek olyanok, akik kül-sõleg vallásosak voltak, és akik látszólag keresztényéletet éltek. Azonban minden tettüket önzés vezé-relte. Erkölcsükkel, befolyásukkal, magas pozíció-jukkal és igazságismeretükkel büszkélkednek, mertazt hiszik, hogy ilyesmivel nyerik el Krisztus dicsé-retét. »Teelõtted ettünk és ittunk – mondják majd –, ésa mi utcáinkon tanítottál.« (Luk 13,26) »Nem a Tenevedben prófétáltunk-e, és nem a Te nevedben ûz-tünk-e ördögöket, és nem cselekedtünk-e sok hatalmasdolgot a Te nevedben?« (Mát 7,22) De Krisztus eztmondja: »Sohasem ismertelek titeket. Távozzatoktõlem!« »Nem mindenki, aki ezt mondja nékem:’Uram! Uram!’, megy be a mennyek országába, ha-nem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.«(Mát 7,21)” (Ellen G. White: Szemelvények I., 25., 75. o.)

Felszínes bûnbánat, a bûnvallás mellõzése

„Lehet, hogy idõnként szeretnétek megbánni a bû-neiteket. De ha határozottan meg nem újultok és atanult igazságokat nem valósítjátok meg a gyakor-latban, ha nincs élõ, tettre kész és folyamatosan nö-vekedõ hitetek, akkor bûnbánatotok a hajnali har-mathoz lesz hasonló. Az ilyen bûnbánat nem szereztartós megkönnyebbülést a szívnek. Az ilyen, váratla-nul feltörõ érzésekbõl fakadó bûnbánat olyan félreve-zetõ, olyan felszínes, hogy ezért magáért is bûnbánatotkell tartani! Az érzelmek heves megnyilvánulása,amely nem eredményezi az igazság békés gyümölcseit,az elõzõ állapotnál rosszabb helyzetbe taszít. A Kísér-tõ naponként a nyomotokban lesz majd valami ha-zug, de elfogadható ürüggyel, hogy az önszolgálatés öntetszés kielégítésére sarkalljon, és régi szoká-saitok csapdájába ejtsen… Isten soha nem elégedettmeg az önzõ, fél szívvel végzett szolgálattal. Teljesszívre, megoszthatatlan szeretetre, és erejében valótökéletes hitre és bizalomra tart igényt, hogy meg-õrizzen a bûntõl…

Ha nem részesültünk bûnbocsánatban, annakegyedüli oka az lehet, hogy vétkességünket és a ke-gyelem iránti szükségletünket nem ismertük be azelõtt, akit a mi bûneink sebeztek meg és feszítettekkeresztre. A lélek mélyérõl feltörõ bûnvallomásmindenképp eljut a szánakozó isteni szívhez, mertaz Úr közel van a bûnbánó lélekhez, és megváltja atöredelmes szívûeket.

Nagyon tévednek azok, akik azt gondolják, hogy a bûnvallomás megfosztja õket méltóságuktól, és gyen-



gíti embertársaikra gyakorolt befolyásukat. E hibás el-gondoláshoz ragaszkodva sokan, noha látják vétkeiket,mégsem vallják meg õket, s inkább figyelmen kívülhagyják a másoknak okozott rosszat. Ezzel megkeserí-tik saját életüket, és mások életét is beárnyékolják.Nem fogja bántani a méltóságodat, ha megvallod bû-neidet. Nincs szükség az efféle álméltóságra. Ess asziklára és törj össze, s Krisztus valódi, mennyei mél-tóságot ad neked. Büszkeség, magabízás vagy öniga-zultság senkit ne válasszon el a bûnvallomástól, hogyne veszítse el az ígéretet: »Aki elfedezi a vétkeit, nemlesz jó dolga, aki pedig megvallja és elhagyja, irgalmas-ságot nyer.« (Péld 28,13) Semmit ne tarts vissza Is-tentõl, és hibáid megvallását a testvéreid irányába sehanyagold el! »Valljátok meg bûneiteket egymásnak, ésimádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok!«(Jak 5,16) A végsõ elszámolás napján a bûnösökneksok megvallatlan bûnnel kell szembesülniük. Sokkaljobb most szembesülni a bûnökkel, megbánni és el-hagyni azokat, amíg engesztelõ áldozatunk, Krisz-tus közbenjár értünk.” (Ellen G. White: Szemelvények I.,100–101., 301–302. o.)

A szív megkeményítése a megbocsátástól való elzárkózás által

„Semmi sem igazolja az engesztelhetetlen lelkületet.Az irgalmatlan ember arról tanúskodik, hogy õ ma-ga sem részesült Isten megbocsátó kegyelmében. Haa vétkezõ tudatában van annak, hogy Isten megbo-csátott neki… lelkét átjárja Isten könyörülete, és ez-zel a könyörülettel fordul mások felé. Az az irgalomés az a szeretõ gondoskodás, amely Krisztus életé-ben megmutatkozott, látható lesz azokban, akik ré-szesültek kegyelmében. »Akiben pedig nincs a Krisz-tus Lelke, az nem az övé.« (Róm 8,9) Az ilyen emberszámára Isten idegen. Az ilyen ember alkalmatlan ar-ra, hogy Istennel együtt legyen az örökkévalóság-ban. Lehet, hogy Isten egyszer már megbocsátott neki,de irgalmatlansága azt bizonyítja, hogy elfordult Istenmegbocsátó szeretetétõl. Eltávolodott tõle, és ugyan-olyan állapotba került, mint mielõtt Isten megbocsá-tott neki. Megtagadta bûnbánatát, és bûnei éppúgy ter-helik, mintha soha nem bánta volna meg azokat.

A példázat nagy tanulsága Isten könyörületénekés az ember könyörtelenségének szembeállításábanrejlik, és abban, hogy Isten megbocsátó irgalmánakmértéke szerint kell nekünk is megbocsátanunk.»Nem kellett volna-e neked is könyörülnöd a te szol-gatársadon, amiképpen én is könyörültem terajtad?«(Mát 18,33)

Megbocsátásra mindig Isten ki nem érdemelt szere-tete késztet. Embertársainkkal szembeni magatartá-sunk tanúsítja, hogy befogadtuk-e ezt a szeretetet, vagynem. Ezért mondja Krisztus: »Amilyen ítélettel ítéltek,olyannal ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek,olyannal mérnek néktek.« (Mát 7,2)” (Ellen G. White:Krisztus példázatai, A megbocsátás mértéke c. fejezetbõl)

A megfelelõ cselekvés elmulasztása nagy világosság elnyerését követõen

„Isten Lelkének mélységes megnyilatkozásai általfeltárult elõttem a Lélek munkájának jellege. Láttam,milyen veszélybe kerülhetnek azok, akik már megis-merték Õt. Megjelenése után az ellenség tüzesebb tá-madásaival találkoznak, aki kísértéseket erõltet rájuk,hogy azokkal hatástalanítsa a Szentlélek munkáját.Sátán arra törekszik, hogy a Lélek által feltárt hatal-mas igazságok ne tisztítsák és ne szenteljék meg azo-kat, akik a mennyei világosságban részesültek, s ígyKrisztus dicsõsége ne legyen nyilvánvalóvá bennük.

A nagy lelki világosság ideje azonos mértékû sötétség-gé válhat, ha az abban részesülõk nem fogadják szenttisztelettel, és nem tesznek eleget elvárásainak. A Szent-lélek befolyása megszûnik, ha az ember nem értékeliszentségét, és elhagyja a szent területet. KözvetlenülIsten forrása mellett kell állniuk azoknak, akik növe-kedni akarnak a lelki ismeretekben, s újra és újra in-niuk kell a megváltás kútjából, amely oly kegyelme-sen megnyílt számukra. Soha nem szabad elhagyniuka frissítõ forrást… Isten próbára tette népe hûségét, hogymeglássa, hogyan fordítják hasznukra a tõle nyert érté-kes áldást. Az áldást Közbenjárónk küldte a mennyeiudvarból, de Sátán készen állt, hogy mindenütt közbe-lépjen, ahol lehetõséget talált arra, hogy a világosságot ésáldást sötétséggé és átokká változtassa. Mikor válhat azáldás átokká? Akkor, ha az ember nem szereti a vilá-gosságot, vagy ha életpéldájával nem képes bizonysá-got tenni a világ elõtt annak jellemformáló erejérõl…

A mennybõl rátok áradó világosságnak arra kel-lett volna késztetnie benneteket, hogy felkeljetek,világítsatok, és Isten parancsolatot megtartó népe-ként dicséretét zengjétek a világban. Élõ tanúságte-võknek kellett volna lennetek! Ha nincs szent igye-kezet, amely bizonyságot tenne a világnak, ha nincskomolyabb törekvés annál, mint ami a népszerû gyü-lekezetekben látható, akkor Isten neve nem magasztal-tatik, igazsága pedig nem hirdettetik a világban. Ezazért van, mert az isteni elhívás nem mutatkozikmeg a nagy világossághoz jutott emberek életé-ben… Hogyan bízhatna az Úr újra gazdag és kegyel-mes áldásokat rájuk?… Ha lustaság, önzés és büsz-keség szennyezi útjukat az Úr elõtt, akkor hogyantölthetné ki rájuk Szentlelkét ismételten?

Isten a leggazdagabb áldást tartogatja népe számára,de mindaddig nem részesítheti õket abban, amíg nemtudják, hogyan bánjanak az értékes ajándékkal annakdicsõítésére, aki a sötétségbõl a csodálatos világosságravezette õket. »Annakokáért mi is, kiket a bizonyságok-nak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden aka-dályt és a megkörnyékezõ bûnt, kitartással fussuk megaz elõttünk lévõ küzdõtért. Nézvén a hitnek fejedel-mére és bevégzõjére, Jézusra, aki az elõtte lévõ örömhelyett megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, saz Isten királyi székének jobbjára ült.« (Zsid 12,1–2)”(Ellen G. White: Szemelvények I., 127., 131–132. o.)


2003. december 4., csütörtök

AZ ISTENI KEGYELEM ELNÉMÍTJA

A VÁDOLÓT

„Dorgáljon meg téged az Úr, te Sátán, dorgáljonmeg az Úr, aki magáévá fogadja Jeruzsálemet.” (Zak 3,2)

„Amint Sátán vádolta Józsuát és népét, ugyanúgy vá-dolja minden korban mindazokat, akik Isten irgalmá-ra és kegyelmére vágynak. Õ »a mi atyánkfiainakvádolója… aki vádolja õket éjjel és nappal.« (Jel12,10) Minden lélekért, aki megszabadult a gonoszhatalmából és neve bekerült az élet könyvébe –amely a Bárányé –, megismétlõdik a küzdelem. Azellenség ádáz támadásainak állandó pergõtüzébenvannak mindazok, akiket Isten befogadott a család-jába. De az, aki Izrael reménysége, oltalma, megiga-zulása és szabadulása volt egykor, ma is reménységeaz egyháznak.

Sátán nem azért vádolja azokat, akik az Urat kere-sik, mert bûneik nem tetszenek neki. Örül jellemhi-báiknak, mert tudja, hogy csak akkor diadalmaskod-hat rajtuk, ha megszegik Isten törvényét. Csupán azértvádaskodik, mert gyûlöli Krisztust… Az õslázadóminden gyûlölete és rosszindulata felébred, amikorKrisztus felsõbbségének bizonyítékait látja. Démonierõvel és ravaszsággal dolgozik, hogy elragadja Tõleazokat, akik elfogadták a megváltást. Kételkedést keltaz emberekben, hogy elveszítsék bizalmukat Isten-ben, és elszakadjanak szeretetétõl. Az isteni törvénymegszegésére csábítja õket, azután foglyaiként jo-got formál rájuk, és vitatja, hogy Krisztusnak van-ejoga elvenni õket tõle.

Sátán tudja, hogy azok, akik kérik Isten bocsána-tát és kegyelmét, meg is kapják. Ezért folyton elé-jük tárja bûneiket, hogy elcsüggessze õket. Azok el-len, akik igyekeznek engedelmeskedni Istennek, foly-tonosan valami okot keres a panaszra. Még legszebb éslegjobb szolgálatukat is megpróbálja becstelennek fel-tüntetni. Számtalan módon, a legszövevényesebb éslegkegyetlenebb utakon kísérli meg elmarasztaltatniõket.

Az ember egymaga képtelen kivédeni az ellenségvádjait. Bûntõl szennyes ruhában, bûnösségét meg-vallva áll Isten elõtt. De Jézus – a mi Szószólónk –hatékonyan védelmükre kél azoknak, akik bûnbá-nattal és hittel Õrá bízzák lelkük megtartását. Kép-

viseli ügyüket, és a Golgota csodálatos érveivel legyõ-zi a Vádolót. Isten törvénye iránti tökéletes engedel-mességével minden hatalmat megszerzett mennyenés földön. Kéri Atyját, hogy kegyelmezzen meg a bûnös embernek, és béküljön meg vele. Népe Vá-dolójának ezt mondja: »Dorgáljon meg téged az Úr,te Sátán! Vérem árán vásároltam meg õket, tûzbõlkikapott üszkök õk.« S így biztatja azokat, akik hit-ben Õrá támaszkodnak: »Lásd! Levettem rólad a teálnokságodat, és ünnepi ruhákba öltöztetlek téged.«(Zak 3,4) Angyalok járnak mellettük már ebben avilágban is, végül pedig ott állnak majd az Istentrónját körülvevõ angyalok között.” (Ellen G. White:Próféták és királyok, Józsua és az angyal c. fejezetbõl)

„Sátán már a mennyben is vádaskodott. Az emberbukása óta ezt teszi a földön is. A föld történelménekvége felé pedig hatványozottan vádaskodik. Látja,hogy kevés az ideje, ezért még dühödtebben csal ésrombol. Dühösen nézi azt a népet, amely ha gyengeés bûnös is, tiszteli az Úr törvényét. Sátán nemakarja, hogy engedelmeskedjenek Istennek. Örö-mét leli gyarlóságaikban, és minden egyes léleknekcsapdát állít, hogy tõrbe csalja, és elszakítsa Isten-tõl. Vádat és kifogást emel Isten ellen, s mindazokellen, akik igyekeznek Isten akaratát irgalommal ésszeretettel, részvéttel és megbocsátással teljesíteni.Sátán gyûlölete újra meg újra fellángol, amikor Istenmegmutatja hatalmát népe érdekében. Amikor azÚr értük cselekszik, Sátán angyalaival együtt újulterõvel igyekszik Isten népét megrontani. Mindenki-re féltékeny, aki igénybe veszi Krisztus erejét…

Isten népe nem tud válaszolni Sátán vádjaira. Haönmagukra néznek, már-már kétségbeesnek. Demennyei Védelmezõjükhöz fordulnak. Megváltójukérdemeire hivatkoznak. Isten igaz, és meg tudja iga-zítani azt, »aki a Jézus hitébõl való« (Róm 3,26). AzÚr gyermekei bizalommal kiáltanak Õhozzá, hogyfojtsa el Sátán ajkán a vádaskodást és hiúsítsa megcselfogásait. Imájuk így hangzik: »Szolgáltass nékemigazságot ellenségemmel szemben!« (Luk 18,3; ponto-sított fordítás szerint) A kereszt hatalmas bizonyíté-ka elhallgattatja az arcátlan Vádolót.” (Ellen G. White:Krisztus példázatai, A hamis bíró és az özvegyasszony c. fe-jezetbõl)


2003. december 5., péntek

AZ EGYHÁZ

MINT ISTEN KEGYELMÉNEK SZÍNHELYE

„Ki-ki amint kegyelmi ajándékot kapott, úgy sáfár-kodjatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle ke-gyelmének jó sáfárai… Ha valaki szolgál, mintegyazzal az erõvel szolgáljon, amelyet Isten ad, hogymindenben dicsõíttessék a Jézus Krisztus, akinek di-csõség és hatalom örökkön-örökké.” (1Pét 4,10–11)

„Az egyház Isten elrendelt eszköze az emberekmegmentésére. Szolgálatra hívta el az Úr, és azzalbízta meg, hogy hirdesse az evangéliumot a világ-nak. Isten terve kezdettõl fogva az volt, hogy egy-háza az Õ tökéletességét és erejét tükrözze a világelõtt. A gyülekezet tagjait Isten a sötétségbõl hívtaki az Õ csodálatos világosságára, hogy hirdesséknagy dicsõségét. Az egyház a letéteményese Krisztuskegyelmi kincseinek…

Az egyház Isten erõs vára és menedékvárosa,amelyet fenntart ebben a hûtlen világban. Az egy-ház minden hitszegése árulás az ellen, aki megvásá-rolta az emberiséget egyszülött Fiának vére által. A Földön már õsidõktõl kezdve a hûséges lelkek al-kották az egyházat. Minden korszakban voltak azÚrnak õszinte õrei, bizonyságtevõi. Az intõ fel-hívást voltak hivatva továbbadni, és ha fegyverzetü-ket le kellett tenniük, mások ismét felvették, ésfolytatták a munkát. Isten szövetséget kötött ezek-kel a hûséges tanúkkal, s így kapcsolta össze földiegyházát a mennyeivel. Angyalait küldte el gyüleke-zete szolgálatára, és a poklok kapui sem arathattakdiadalt felette.

Isten megõrizte egyházát az évszázadokon át tar-tó üldözések, harcok és sötétség közepette. Egyet-len felhõ sem borulhatott rá az Õ tudta nélkül. Mû-ve ellen nem léphetett fel olyan ellenséges hatalom,amelyrõl tudomása ne lett volna. Minden úgy telje-sedett, ahogyan elõzõleg kinyilatkoztatta. Sohasemhagyta el gyülekezetét, hanem mindazt, ami bekö-vetkezett, elõbb jövendölésekbe foglalta…

A lelki sötétség hosszú korszakain át Isten gyüle-kezete hegyen épült városhoz hasonlított, amelybenaz egymást követõ nemzedékek alatt, évszázadrólévszázadra a tiszta, mennyei tanok tárultak fel. Bár-mily gyengének és gyarlónak látszik is a gyülekezet,bizonyos értelemben Isten mégis a legnagyobb figyel-mében részesíti, mert kegyelmének színhelye, aholkészségesen nyilvánítja ki emberi szíveket átalakítóhatalmát.

»Mihez hasonlítsuk Isten országát? – kérdezte Jé-zus. – Avagy milyen példákban példázzuk azt?« (Márk4,30) Ugyanis nem talált hozzá hasonlót a világ or-

szágai között. Sõt, az emberi társadalomban sem ta-lált semmit, amivel összemérhette volna. A földi or-szágok helyzetük és erõviszonyaik felsõbbségéveluralkodnak. Krisztus azonban számûz országábólminden kényszert vagy erõszakot… Isten gyüleke-zete a szent élet színhelye. Különbözõ ajándékokatkapott, és fegyverzete a Szentlélek. Tagjai abban lel-jék boldogságukat, ha mások jólétéért fáradoznak ésmásokra áldást árasztanak.

Csodálatos munka az, amelyet az Úr a gyülekeze-tével akar elvégeztetni, hogy az Õ neve megdicsõül-jön. Ezt a munkát Ezékiel próféta látomása ábrázol-ja, az »áldáshozó víz« jelképével: »Ez a víz a keleti tá-jékra folyik ki, a lapályra megy alá, a tengerbe szakad,és meggyógyul a víz. És lesz, hogy minden élõ állat,amely nyüzsög, valahova e folyam bemegy, élni fog, ahalaknak nagy bõségük lesz, mert ez a víz bement oda,és azok meggyógyulnak. Él minden, valahová e folyóbement… A folyó mellett, mind a két partján, minden-féle ennivaló gyümölcs fája nevekedik fel, leveleik elnem hervadnak, gyümölcseik el nem fogynak, havon-ként új meg új gyümölcsöt teremnek, mert vizük onnéta szenthelybõl folyik ki, gyümölcsük eledelre és leveleikorvosságra valók.« (Ezék 47,8–12) Az Úr kezdettõlfogva munkálkodott népe által, hogy a világot áldás-ban részesítse… Hajdan Izraelt választotta, hogy ál-tala nyilvánítsa ki jellemét az emberiségnek, hogynépe a világ üdvforrásává váljék…

A zsidó vezetõk bölcsnek tartották magukat, súgy gondolták, nem szorulnak oktatásra. Annyiraigazságosnak vélték saját magukat, hogy nem érez-ték a megváltás szükségességét. Elégedettek voltaka tisztelettel, amely körülvette õket, s így nem voltszükségük arra a dicsõségre, mely Krisztustól árad.Az Üdvözítõ tehát elfordult tõlük. Azt a kiváltsá-got, amellyel visszaéltek, és azt a munkát, amelyetmellõztek, Krisztus másokra bízta. Isten dicsõségekinyilatkoztatásra várt, Igéjét hirdetni kellett. Megkellett alapítani Krisztus országát e világon, az em-beri szívekben. A sötétségben élõknek meg kelletthallaniuk az üdvtervet. Így hát a tanítványok kaptakmegbízatást annak a munkának a végzésére, amelyeta zsidó vezetõk elmulasztottak…

Krisztus látható jelenlétét ugyan nélkülözniükkell, de helyette új erõ birtokába jutnak. A Szentlé-lek árad ki rájuk teljes mértékben, hogy elpecsételjeõket feladatuk végzésére. Az Üdvözítõ így szólt:»Ímé, én elküldöm tireátok az én Atyám ígéretét, tipedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem fel-ruháztattok mennyei erõvel.« (Luk 24,49) Az Üdvö-


zítõ tudta, hogy semmiféle érvelés – legyen az bármi-lyen logikus – nem lágyít meg kemény szíveket, nemtörheti át a világias gondolkodás és önzés kérgét. Tud-ta, hogy tanítványainak a mennybõl kell kapniuk azerõtöbbletet. Tudta, hogy az evangélium csak akkorhatásos, ha azt forró szívek és beszédes ajkak hirdetik,olyan emberek, akiket áthat annak ismerete, aki az út,az igazság és az élet…

A tanítványok komoly imában fordultak az Úr-hoz, hogy adjon nekik készséget, hogy az emberekelé állhassanak, és a mindennapi érintkezés folya-mán olyan szavakat szóljanak, amelyek a bûnösöketaz Üdvözítõhöz vezetik. Miközben minden véle-ménykülönbséget megszüntettek egymás között, ésminden elsõbbségi vagy uralomvágy eltûnt a szívük-bõl, bensõséges keresztényi közösségben szorosan egy-beforrtak. Mind közelebb jutottak Istenhez… Szomo-rúság ülte meg szívüket, ha arra gondoltak, hányszorokoztak fájdalmat Jézusnak lassú felfogásukkal és ta-nításaival szembeni közömbösségükkel, pedig Õ a ja-vukat akarta…

Érezték lelki szegénységüket, és felülrõl, az Úrtólkérték a kenetet, amely alkalmassá teszi õket a lélek-mentés munkájára. Nemcsak önmaguk számára kér-tek áldást, hanem mások lelki üdvéért is könyörögtek.Tisztán látták, hogy az evangéliumot el kell vinniük azegész világnak, és fáradhatatlanul könyörögtek azértaz erõért, amelyet Jézus megígért nekik…

Az apostolok bizonyságtétele lehetett ugyanmeggyõzõ és világos, de ez önmagában nem oszlat-ta volna el azt a nagy elõítéletet, amely mindenérvnek tudatosan ellenállt. A Szentlélek isteni erejegyõzte meg a szíveket. Az apostolok szavai – a Min-denható éles nyilaiként – meggyõzték az embereketborzalmas bûnükrõl, hogy elvetették és megfeszítettéka dicsõség Urát. Krisztus vezetése és tanítása folytán a tanítványok megértették, hogy szükségük van aSzentlélek erejére… A Szentlélek által megerõsödve,nagy igyekezettel láttak munkához, hogy a keresztgyõzelmét biztosítsák. A Lélek elevenítette megõket és szólt általuk. Arcukról Krisztus békéje su-gárzott, életüket az Õ szolgálatának szentelték.Egész lényük bizonyságot tett arról az átalakulásról,amely bennük végbement…

»Az apostolok nagy erõvel tettek bizonyságot az ÚrJézus feltámadásáról, nagy kegyelem volt mind-nyájukon.« (Csel 4,33) Mûködésük folytán kiválóférfiak is csatlakoztak a gyülekezethez, akik az igaz-ság elfogadása után arra szentelték életüket, hogymásoknak is elvigyék azt a reményt, amely szívüketbékével és örömmel töltötte be. Fenyegetések semtudták visszatartani vagy megfélemlíteni õket…Ilyen hatalmas munkát végez Isten, ha emberek áten-gedik magukat Lelke uralmának.

A Szentlélek ígérete nem korlátozódik sem korra,sem népre. Krisztus kijelentette, hogy követõi a világ

végezetéig részesülnek Lelkének szent befolyásá-ban… Azonban ígéretének teljesedése nem észlel-hetõ olyan mértékben, amint lehetne, s ennek okaaz, hogy az ígéretet nem értékelik annyira, amennyi-re kellene. Ha minden keresztény készséges volnaelfogadni, akkor elnyerhetné a Szentlelket. Ahol aSzentlélek szükségességét alig veszik figyelembe, ottlelki sivárságot, sötétséget és halált láthatunk… Az azerõ, amely szükséges a gyülekezet növekedéséhez ésfejlõdéséhez, magával hozza az összes többi áldást is.Isten felmérhetetlen bõségben kínálja ezt fel mind-nyájunknak.

Ha tehát a Szentlélek az erõ közvetítõje, akkor mi-ért nem éhezzük és szomjúhozzuk a Lélek adományát?Miért nem beszélünk errõl, és miért nem imádko-zunk érte, miért nem errõl prédikálunk? Az Úrkészségesen adja Szentlelkét azoknak, akik Õnekiszolgálnak, mint ahogy a szülõk adják gyermekeik-nek ajándékaikat. Krisztus minden munkása napontakönyörögjön Istenhez a Lélek keresztségéért! A keresz-tény munkások gyûljenek össze csoportokba, kérjeneksegítséget és mennyei bölcsességet a helyes tervezéshezés kivitelezéshez egyaránt. Különösen azt kérjék Is-tentõl, hogy kiválasztott követeit részesítse a lelkimunka mezején a Lélek csodálatos keresztségében.A Lélek megnyilvánuló ereje Isten munkásai életébenolyan hatalmasan támogatná az igazság hirdetését,ahogy azt a világ minden tisztelete és dicsõsége együtt-véve sem adhatja meg…

Isten még ma is egyházát használja fel szándéká-nak kinyilatkoztatására Földünkön… Megszenteltéletû férfiak és nõk sok helyütt továbbadják az em-bereknek azt a világosságot, amelyet Krisztus általnyertek… Mások pedig ahelyett, hogy bölcsen ki-használnák a jelenben kínálkozó alkalmakat, ölbetett kézzel várják a lelki felüdülés rendkívüli idejét,amely fokozná képességeiket arra, hogy másoknakfelvilágosítással szolgáljanak…

Ha Isten egyháza tagjainak jelenleg nincs élõ ösz-szeköttetésük a lelki növekedés forrásával, akkor nemlesznek felkészülve az aratás idejére. Ha nem tartjáklámpájukat feldíszítve és égve, akkor a rendkívüli ín-ség idején nem részesülnek a nagyobb kegyelem aján-dékában.

Csak azok lesznek képesek ezt az erõt napi szükség-letükhöz és tehetségükhöz mérten felhasználni, akik a kegyelmi forrás állandó és újabb áldásaiban részesül-nek. Ahelyett, hogy az eljövendõ idõkre várakozná-nak, amikor Isten csoda által ruházza fel õket rend-kívüli lelkierõvel, átadják magukat a léleknyerésmunkájának, hogy Isten átformálhassa és hasznossátegye õket. Naponta megragadnak minden alkalmata szolgálatra, s ezzel tesznek bizonyságot a Mester-rõl, bárhol legyenek is: akár az otthon szerény mun-kakörében, akár a nyilvánosság elõtt.” (Ellen G.White: Az apostolok története, 7–37. o.)


2003. december 6., szombat

HIT ÉS KEGYELEM„Járuljunk azért bizalommal a kegyelem királyiszékéhez… Járuljunk Hozzá hitnek teljességével.”(Zsid 4,16; 10,22)

„Krisztus ajándékképpen ajánlja fel az ember szá-mára a kegyelmet és az igazságot. Pál apostol Szent-lélektõl ihletett szavaival: »Isten gazdag lévén irgal-masságban – az Õ nagy szerelmébõl, mellyel minketszeretett –, minket, akik holtak voltunk a vétkek miatt,megelevenített együtt a Krisztussal (kegyelembõl tar-tattatok meg!), és együtt feltámasztott és együtt ültetetta mennyekben Krisztus Jézusban. Hogy megmutassaaz Õ kegyelmének felséges gazdagságát az elkövetke-zendõ idõkben, hozzánk való jóságából, Krisztus Jé-zusban. Mert kegyelembõl tartattatok meg, hit által, ésez nem tõletek van: Isten ajándéka ez.« (Eféz 2,4–8)

Krisztus nekünk tulajdonítja az Õ igazságát, azazaz Õ igaz életét – nem azért, mintha bármi érde-münk volna, hanem isteni ajándékképpen. Milyenvégtelenül értékes igazság ez! Isten és az ember El-lensége nem akarja, hogy ez az igazság tisztán érthe-tõ legyen, mert tudja, hogy ha az ember teljesen el-fogadja ezt, akkor az õ gonosz hatalma megtörik. HaSátán irányíthatja a gondolkodást, akkor kétség, hi-tetlenség és sötétség jellemzi azok tapasztalatát, akikIsten gyermekei kívánnak lenni. Bátorítanunk kell azegyszerû hitet, amely szaván fogja Istent. Olyan hit-re van szüksége Isten népének, amely alkalmassá te-szi arra, hogy isteni erõ birtokosává váljék.

Akik hisznek abban, hogy Isten Krisztusért meg-bocsátja bûneiket, azoknak nem szabad elmulaszta-niuk – a kísértéseknek engedve – a hit szép harcánakmegvívását. Hitüknek egyre növekednie és erõsöd-nie kell, mindaddig, míg keresztény életük is ugyan-arról tanúskodik majd, mint a hitvallásuk: »JézusKrisztusnak, Isten Fiának vére megtisztított minketminden bûntõl.« (1Ján 1,7)

A hit bizalom Istenben: hisszük azt, hogy Õ sze-ret minket, és tudja, hogy mi szolgál a javunkra. Ezarra késztet bennünket, hogy az Õ útját válasszukahelyett, hogy a saját akaratunk útját járnánk. A hittudatlanságunk helyett elfogadja az Õ bölcsességét,gyengeségünk helyett az Õ erejét, bûneink helyettaz Õ igazságát. A hit elismeri, hogy életünk és mimagunk már az Övéi vagyunk, azaz elismeri Istentulajdonjogát és elfogadja áldásait. Hit által értjükmeg, hogy az eredményes élet titka az igazság, a be-csületesség és a tisztaság, és hit által fogadjuk beezeket az alapelveket. Minden jó indíték és jó törek-vés Isten ajándéka. A hit elfogadja Istentõl azt azéletet, amely egyedül eredményezheti megváltozá-sunkat. Nagyon világossá, egyszerûvé kellene tenniazt, miként lehet gyakorolni a hitet. Isten minden

ígérete feltételhez kötött. Ha mi készségesek va-gyunk Isten akaratát cselekedni, akkor Isten hatal-ma a miénk. Bármilyen ajándékot ígér Isten, az ben-ne foglaltatik magában az ígéretben. »A mag az Istenbeszéde.« (Luk 8,11) Amilyen biztosan benne van atölgy a makkban, olyan biztosan van benne Istenajándéka az Õ ígéretében. Ha elfogadjuk az ígéretet,miénk az ajándék.

A hit, amely lehetõvé teszi számunkra, hogymegkapjuk Isten ajándékait, önmagában véve isajándék, és bizonyos mértékig minden ember része-sül ebben az ajándékban. A hit azáltal növekszik, hagyakoroljuk, hogy Isten Szavát befogadjuk. A hiterõsödése érdekében gyakran kapcsolatban kell len-nünk Isten Igéjével.

Akik bíztak

Milyen gyakran ellen tudtak állni akár az egész vi-lág erejének, nyomásának azok, akik bíztak IstenSzavában, noha egyébként teljesen kiszolgáltatotthelyzetben voltak. Énok tiszta szívû és szent életûember volt, s szilárdan megtartotta hitét, az igazságdiadalaként, egy romlott, gúnyolódó nemzedék kö-zött. Ugyancsak hit által követett más utat Noé ésháznépe a kor társadalma ellenében, amelynek tag-jait nagy fizikai és szellemi erõ jellemezte, erkölcsi-leg azonban a legmélyebbre süllyedtek. A hit meg-tartotta Izrael seregeit a Vörös-tengernél, az akko-ri világ leghatalmasabb hadserege és nemzete elle-nében, noha reménytelen, kiszolgáltatott rabszol-gahad voltak csupán. A hit segítette meg Dávidot, apásztorlegényt – akinek Isten odaígérte Izrael trón-ját –, Saullal, a törvényes uralkodóval szemben, akimindenáron meg akarta tartani hatalmát. A hitõrizte meg Sidrákot és társait a tûzben, a hatalmasbabiloni királlyal, Nabukodonozorral szemben,úgyszintén Dánielt az oroszlánok vermében a biro-dalom vezetõ pozícióit birtokló ellenségeivel szem-ben. A hit tartotta meg a kereszten függõ Jézust a zsidó papi fejedelmek és fõemberek ellenében,akik még a római helytartót is akaratuk teljesítéséretudták kényszeríteni. A hit tartotta meg a megbi-lincselt Pált elsõ kihallgatása alkalmával a világbiro-dalom teljhatalmú császárával, Néróval szemben, sezért nem ítéltetett azonnal kivégzésre mint go-nosztevõ.

Nem csak a Bibliában találhatók azonban ilyenpéldák. Az emberi történelemrõl szóló feljegyzések-ben is bõséggel találunk hasonlókat. A valdensek, ahugenották, Wycliff és Husz, Jeromos és Luther,Tyndale (ejtsd: Tindél) és Knox, Zinzendorf (ejtsd:Cincendorf) és Wesley és más tanúságtevõk sokasá-


ga tett bizonyságot Isten Szava hatalmáról, az embe-ri hatalom és a gonosz munkáját támogató irányza-tok ellenében. Õk a világ igazi nemesei, a valóságbanõk alkotják az emberi nem »királyi vonalát«.

A megváltás mûvének kezdetét és végét, s az elõ-rehaladását is isteni ajándék biztosítja. Az áldozat-hozatalnak ugyanaz a szelleme, amely üdvösségetszerzett számunkra, ott lakozik majd mindazok szí-vében, akik a mennyei ajándék részeseivé lettek. Pé-ter apostol ezt mondja: »Ki-ki, amint kegyelmi aján-dékot kapott, úgy sáfárkodjatok azzal egymásnak, mintIsten sokféle kegyelmének jó sáfárai.« (1Pét 4,10) Jé-zus ezt mondta tanítványainak, amikor elsõ szolgá-lati útjukra küldte õket: »Ingyen kaptátok, ingyenadjátok!« (Mát 10,8) Aki teljes odaadással viszonyulKrisztushoz, az nem lehet sem önzõ, sem magábazárkózó. Aki iszik az élet vizébõl, az »élõ víznek kút-forrásává« (Ján 4,14) lesz mások számára. Krisztusbenne lakozó Lelke hasonlóvá teszi õt a pusztábanfakadó vízforráshoz, amely mindent felüdít a kör-nyezetében, és élõ víz utáni szomjúságot fakaszt aveszni indultakban. A szeretetnek és az önfeláldo-zásnak ugyanaz a lelkülete, amely Krisztusban lako-zott, késztette Pál apostolt fáradhatatlan, sokoldalúmunkára. »Adósa vagyok – mondta – mind a görögök-nek, mind a barbároknak, mind a bölcseknek, mind a tudatlanoknak.« (Róm 1,14) »Nekem, minden szen-tek között a legeslegkisebbnek adatott ez a kegyelem,hogy a pogányoknak hirdessem Krisztus végéreme-hetetlen gazdagságát.« (Eféz 3,18)

Urunknak az a terve, hogy egyháza továbbadja,továbbsugározza a világnak a kegyelem teljességétés mindenre elégséges voltát, amelyet Õbenne meg-találnak. Állandóan kapunk Isten gazdagságából, ésebbõl részesedve az a dolgunk, hogy ezután mi jele-nítsük meg a világ számára Krisztus bõkezû, adomá-nyozó szeretetét.

Miközben az egész menny élénk tevékenységetfolytat, hogy hírvivõket indítson el a Föld mindenrészére a megváltás munkájának elõreviteléért, azélõ Isten egyházának együtt kell mûködnie Krisz-tussal. Mindannyian az Õ testének tagjai vagyunk. Õ a fej, aki a test minden tagját irányítja. Jézus ma-ga munkálkodik az emberi szíveken, hogy az Õ vég-telen kegyelme folytán olyan lelki átalakulást vigyenvéghez bennük, amelyre csodálattal és örömmel te-kintenek az angyalok. Ugyanaz az önzetlen szere-tet, amely a Mestert jellemzi, az Õ igaz követõinekjellemében és életében is megnyilvánul. Krisztus aztakarja elérni, hogy emberek az Õ isteni természeté-nek részeseivé legyenek már most, s ezáltal necsupán visszatükrözzék az Õ dicsõségét, Isten ma-gasztalására, hanem egyenesen beragyogják a Földsötétségét a menny világosságával. Így kell betelje-sednie Krisztus Igéjének: »Ti vagytok a világ vilá-gossága!« (Mát 5,14)

Nem létezik semmiféle nemzeti vagy kasztbelikülönbség, amelyet Isten elismerne. Õ az egész em-

beriség Teremtõje. Minden ember egy család tagja a teremtés folytán, és ugyancsak mind egy népet al-kotnak a megváltás révén is. Krisztus azért jött,hogy leromboljon mindenféle válaszfalat, hogy ki-tárja a kaput, lehetõvé tegye a bejárást Isten templo-mának minden részébe, s így minden léleknek sza-bad bejárása legyen Istenhez. Szeretete oly tág, olymély és teljes, hogy mindenhová eljut. Az elesette-ket, akiket félrevezettek a démoni csalások, kiemeliSátán hatalmából, és Isten trónjának közelébe veze-ti õket, amelyet az ígéret szivárványa vesz körül.Krisztusban nincs sem zsidó, sem görög, sem szol-ga, sem szabad. Krisztus drága vére által mindnyájan»közelvalóvá« lettünk.

Az evangélium fõ témája

Az evangélium fõ témája: Isten kegyelme. Isten ke-gyelme az isteni szeretet megnyilatkozása, azé aszereteté, amely a megmentendõ, elesett emberi lé-nyek számára lehetõvé tette az isteni és az emberitényezõ összekapcsolódását és együttmûködésétKrisztus által.

Krisztus nem azért szeret bennünket, mert miszeretjük Õt. Õ meghalt értünk, »amikor mi mégbûnösök voltunk« (Róm 5,8). Noha bûneink miattcsak elítéltetésre lennénk méltók, Õ nem ítél elminket. Évrõl évre viseli erõtlenségeinket és tudat-lanságunkat, hálátlanságunkkal és önfejû makacssá-gunkkal együtt. Kezét még mindig kinyújtva tartjafelénk eltévelyedéseink, keményszívûségünk, szentSzava elhanyagolása ellenére.

És milyen végtelenül sokba került az Atyának ésa Fiúnak a megváltásunkról való kegyelmes és cso-dálatos gondoskodás! Krisztus alászállt magas tisz-tébõl, amit a menny udvarainak parancsnokakéntbetöltött, letette királyi ruháját és koronáját, isten-ségét emberi természetbe öltöztette. Lejött a Föld-re, hogy közöttünk lakozva kegyelmet közvetítsennekünk, hogy gyõzzünk, amiképpen Õ is gyõzött.Ádám engedetlensége, az a bûne, hogy hitt Sátánhazugságának, Isten Fia életébe került. Isten szere-tete és jósága azonban e nagy – kifejezhetetlenül,mérhetetlenül nagy – ár ellenére még bõvebben áradránk, mint elõször, a földi teremtés mûvének meg-valósításakor. »Ahol a bûn megnövekedik, a kegyelemannál inkább bõvelkedik.« (Róm 5,20)

Az Úr folytonosan kinyújtva tartja kezét JézusKrisztus által, hívja a bûnösöket és az elesetteket.Mindenkit elfogad. Mindenkit üdvözöl. Ez az Õ di-csõsége, hogy a legnagyobb bûnösnek is megbocsát.Elveszi az Erõstõl zsákmányát, megszabadítja a fog-lyokat, kikapja az üszköt a tûzbõl. Kegyelménekaranykötelét leengedi a legnagyobb mélységbe is,ahol emberi lelkek nyomorúságban vergõdnek, ésfölemeli a megalázott, bûnnel szennyezett lelkeket.

Krisztus az életét adta azért, hogy embereket is-mét összekapcsolhasson Istennel – minden egyes


emberi lényt szeret, mindenki sorsa foglalkoztatja.A bûnös, segítség híján elveszõ lelkekrõl – akik ab-ban a veszélyben forognak, hogy elpusztulnak Sátánkezében – szeretettel gondoskodik, úgy törõdik ve-lük, mint pásztor a nyájával.

Az Üdvözítõ példa számunkra a megkísértett, té-vedõ lelkekért végzett szolgálatunkban. Ugyanaztaz érdeklõdést, gyengédséget és türelmet kell tanú-sítanunk irántuk, mint amilyennel Õ viszonyulthozzánk. »Amint én szerettelek titeket – mondja aMester –, ti is úgy szeressétek egymást!« (Ján 13,34)Ha a Megváltó lakozik bennünk, akkor az Õ önzet-len szeretetét nyilvánítjuk ki mindazok iránt, akik-nek erre szükségük van. Amikor embereket látunk,akiknek együttérzésre és segítségre van szükségük,akkor nem ezt kérdezzük: »Megérdemli?«, hanemcsak ezt: »Mit tehetek értük?«

Krisztus életének csodálatos példája, az a páratlangyengédség, amellyel Õ kezelte az elnyomottak lel-ki sebeit, az Õ öröme, amikor ezek az emberekörültek szeretetének, mindenképpen mély befolyástgyakorol õszinte követõi jellemfejlõdésére. Krisz-tustól tanult módon törekszenek kedves szavak éscselekvõ segítségnyújtás által könnyûvé tenni azutat az elfáradtak számára – nem kelletlenül és vo-nakodva, hanem együttérzésük kifejezésével. Ha Is-ten kegyelme emberi kedvesség és szeretet által nyi-latkozhat meg, akkor ez sok hatalmasnak látszóakadályt fog legyõzni. Az önmegtagadás gyakorlásaaz élet törvényének bizonyul…

Jellemünk, tapasztalatunk dönti el, milyen be-folyást gyakorolunk másokra. A saját szívünkben éséletünkben kell megismernünk Isten kegyelménekhatalmas munkáját, csakis ezáltal gyõzhetünk megmásokat Krisztus kegyelmének erejérõl. Az evangé-

lium, amelyrõl bizonyságot teszünk, hogy lelkeketmentsünk, csak ugyanaz az evangélium lehet, amelyáltal mi magunk is megmenekültünk. Csakis aKrisztusba mint személyes Megváltóba vetett hit ál-tal lehetséges elérni, hogy befolyásunk érezhetõ le-gyen ebben a szkeptikus világban. Ha bûnösöketszeretnénk kiragadni a sebesen rohanó áradatból,akkor saját lábunkat szilárdan a Kõsziklára kell he-lyeznünk, aki maga Jézus Krisztus.

Nem valamely külsõ jel a kereszténység bizonyí-téka, hanem olyan magatartás, amely bizonyságottesz az adott személy Istennel való egységérõl. Ajellem átformálódása a kegyelem ereje által – ez az,ami meggyõzi a világot arról, hogy Isten valóban el-küldte Fiát Megváltóként erre a világra.

Semmilyen más befolyásnak, amely körülvehetegy emberi lelket, nem lehet olyan hatalma, mint azönzetlen életnek. A szeretõ és szeretetreméltó ke-resztény a legerõsebb érv az evangélium mellett.

Aki kegyelmének részesévé lesz, annak az Úr kije-löli helyét a másokért végzendõ szolgálatban. Ezmindenkire érvényes. Isten kegyelmének a teljessége,avagy a teljes hatékonysága mindazok rendelkezésé-re áll, akik elkötelezik magukat az Õ szolgálatára. AzEgyetlen által nekik adott szeretet általuk másoknakis megnyilatkozik. Amint Krisztus életét tanulmá-nyozzuk, amint Õróla beszélünk, mind fogékonyab-bá válunk arra, hogy szemléljük Õt – s amint elnyer-jük az áldásokat, amelyeket Õ felkínál nekünk, olyas-minek a birtokába jutunk, amivel mi is segíthetünkmásoknak. Ami jó van még ebben a világban, az erõ-sebb lesz szavaink és jelenlétünk által, és hozzájáru-lunk ahhoz, hogy a gonosz végül eltûnjék a világból.”(Advent Review and Sabbath Herald, 1908. dec. 24.; Signs ofthe Times, 1908. aug. 12.)

hírek

Vénszentelés

Telkibányán, 2003. november 15-én Molnár Miklóstestvért gyülekezeti vénné szenteltük.

„Senki a te ifjúságodat meg ne vesse, hanem légypélda a hívõknek a beszédben, a magaviseletben, a sze-retetben, a lélekben, a hitben, a tisztaságban.” (1Tim4,12)

Gyermekszületés

Idén a telkibányai gyülekezet tagjai Tóth Csilla(Tóth Lajos és Erzsébet gyermeke) és Bajtel Flóra(Bajtel Gyula és Kovács Jolán gyermeke) érkezésétköszönhették meg az Úrnak.

Szintén az idei évben született a Benczúr utcaigyülekezethez tartozó Szalay Zsolt és Balogh Éva

gyermeke, Ákos, valamint Pásztor Imre és BorosAnna (bojti gyülekezet) kisfia, Benjámin.

Kívánjuk, hogy a gyermekek Jézushoz hasonlóan„gyarapodjanak bölcsességben, testük állapotában,az Isten és emberek elõtt való kedvességben.” (Luk2,52)

Halálozás

2003. júliusban Szombati Ferencné (Telkibánya), augusztusban Árokszállási Gergely (Farmos), Zsigmond Jánosné (Nagyveleg) és Bedõ Márton(Keszthely), szeptemberben Bodnár Jánosné (Má-tészalka) távozott közülünk.

„Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg…mert megnyugosznak az õ fáradságuktól, és az õ cse-lekedeteik követik õket.” (Jel 14,13)

2003. november 29., szombat

KINEK VAN SZÜKSÉGEISTEN KEGYELMÉRE?

A farizeus és a vámszedõ példázata

Olvassuk el Lukács evangéliuma 18,1–10 verseibõla példázatot!

A jó Isten kész minden embernek megbocsátani, akimegbánja a bûneit. De vannak olyanok is, akik úgyérzik, hogy õk jók és igazak, ezért nincsen szüksé-gük Isten kegyelmére. Az Úr Jézus korában a fari-zeusok igyekeztek leginkább Isten parancsolataitmegtartani. Mivel nem követtek el kirívó bûnöket,úgy gondolták, méltók az üdvösségre. Pedig a szí-vükben sok gonosz indulat lakott, különösen avámszedõket vetették meg. Nem is álltak szóba ve-lük, és nem ültek le ilyen bûnössel egy asztalhoz.Ezért Jézus elmondott nekik egy példázatot, hogymegértsék: a jó Isten azon az emberen tud csak se-gíteni, aki elismeri a bûnösségét.

„A farizeus az öndicsõítés megtestesítõje. Eztmutatja az arckifejezése, a tekintete, a járása, az imá-ja. Elhúzódik másoktól, mintha csak ezt mondaná:»Ne jöjj hozzám, mert szent vagyok néked.« (Ésa65,5) Egyedül áll, és magában imádkozik. Önelé-gültségében azt képzeli, hogy Isten is elégedettvele…

A vámszedõ más hívõkkel együtt ment el a temp-lomba, de csakhamar elhúzódott tõlük, mint akiméltatlan arra, hogy velük imádkozzék. Távol állva»még szemeit sem akarta az égre emelni, hanem –elkeseredett gyötrelmében és önmagát utálva – ver-te a mellét«. Tudta, hogy vétkezett Isten ellen. Érez-te, hogy bûnös, szennyes. Még csak szánalmat semvárhatott a körülötte levõktõl, hiszen megvetésselnéztek rá. Tudta, hogy semmi érdeme nincs, amiértIsten megdicsérhetné, és kétségbeesetten kiáltott:»Isten, légy irgalmas nékem, bûnösnek!« Nem ha-sonlította magát másokhoz. Bûntudattól megsem-misülten állt ott, mintha csak egymaga volna Istenelõtt. Nem volt más vágya, csak a bocsánat és a bé-ke. Csak egyet tudott felhozni önmaga védelmére:Isten irgalmát. És áldást kapott.

A farizeus nem érezte magát bûnösnek, ezért aSzentlélek nem munkálkodhatott benne. Krisztuscsak azt az embert mentheti meg, aki tudja, hogybûnös.

A vámszedõ imáját Isten meghallgatta, mert arróltett bizonyságot, hogy nem önmagában, hanemegyedül a Mindenhatóban bízik. Amit önmagábanlátott, azért csak szégyenkezhetett. Akik Istent ke-resik, azoknak így kell látniuk önmagukat.” (Ellen G.White: Krisztus példázatai, 101., 105. o.)

– Miért hasonlítják az emberek magukat egymáshoz? – Helyesen teszik ezt? Ha igen, miért, s ha nem,

miért nem?– Kihez nehezebb hasonlítani magunkat, a nálunk

rosszabb, vagy a nálunk jobb emberekhez? Miért?– Honnan tudhatjuk, hogy hibáztunk, valamilyen

bûnt követtünk el?– Mi szükséges ahhoz, hogy mi is részesülhessünk

Isten megbocsátó kegyelmében?

Imádkozzunk azért, hogy a jó Isten mutassameg a bûneinket, és segítsen, hogy soha ne le-gyünk elbizakodottak!

2003. november 30., vasárnap

A MEGBOCSÁTÓ KEGYELEM

A tékozló fiú példázata

Olvassuk el Lukács evangéliuma 15,11–24 verseit!

Ez a példázat azt mutatja be nekünk, hogyan bocsátmeg Isten a bûneit megbánó embernek. A tékozlófiú nagy fájdalmat okozott atyjának, amikor hálátla-nul elhagyta a szülõi házat. Az apa mégsem hara-gudott rá, hanem várta fia hazatérését. Amikor le-rongyolódva megjelent, elébe futott, és szeretettelátölelte. Nem tett neki szemrehányást, visszafogad-ta fiának, és nagy ünnepséget rendezett. Fia vissza-térését örömünnepnek tartotta. Ilyen a mennyeiAtya szeretete minden bûnbe tévedt gyermeke iránt.

„A szeretõ Isten még mindig sóvárog az Õtõleelfordult ember után. Mindent megkísérel, hogy


Kedves gyerekek és fiatalok!

Isten kegyelmébõl számotokra külön imaheti tanulmányt tudtunk összeállítani. Hisszük és tud-juk, hogy Urunk ugyanúgy meghallgatja a gyermekek és fiatalok imáit is, mint a felnõttekét. Kí-vánjuk, hogy legyen ebben minél több tapasztalatotok!

A gyermekosztály munkatársai

imaheti felolvasások gyermekek részére


visszahozza az atyai házba. A tékozló fiú nyomo-rult állapotában »magába szállt«. Megtört az a meg-tévesztõ befolyás, amellyel Sátán fogva tartotta.Meglátta, hogy szenvedése saját oktalanságának akövetkezménye. A fiatalember otthagyja a disznó-nyájat, a moslékot, és hazaindul. A gyengeségtõl re-megve, az éhségtõl bágyadtan, de szapora léptekkeliparkodik haza. Nincs mivel elrejtenie rongyait, degyötrelme legyõzi büszkeségét, és siet, hogy szolgaiállásért könyörögjön atyjánál, aki mellett egykorfiaként élt.

A vidám, meggondolatlan ifjú, amikor kilépettatyja kapuján, még csak nem is álmodta, milyen fáj-dalom és sóvárgás mardossa atyja szívét. Amikorféktelen társaival együtt táncolt és dõzsölt, nemgondolt arra az árnyra, amely otthonára borult. Ésmost, amikor fáradtan halad az úton hazafelé, nemtudja, hogy valaki figyeli, jön-e már. S amikor még»távol volt«, az atya észrevette. A szeretet jó meg-figyelõ. A bûnös évek eltorzították a fiú vonásait,atyja mégis azonnal ráismert. »Megesett rajta a szí-ve, és odafutván, a nyakába borult«, hosszan, mele-gen ölelte magához. Így fogadta fiát.

Az atya nem akarja, hogy fiát nyomora és rongyaimiatt megvetés érje. Saját válláról veszi le a díszesköntöst, beborítja vele a lesoványodott fiút, aki el-zokogja bûnbánatát: »Atyám, vétkeztem az ég ellenés teellened, és nem vagyok immár méltó, hogy a tefiadnak hívattassam.« Az atya magához szorítja éshazaviszi. A fiúnak nincs alkalma arra, hogy szolgá-nak ajánlkozzék. Õ az atya gyermeke, a szolgáktisztelik, és szolgálni fogják.

Nyughatatlan fiatalságában a tékozló fiú könyör-telennek és szigorúnak tartotta atyját… Akinekazonban Krisztus szeretete megnyitotta a szemét,az meglátja, hogy Isten könyörülõ Úr. Nem tartjazsarnoknak és könyörtelennek, hanem Atyának, akivágyik magához ölelni bûnbánó fiát.

A példázatban nem olvassuk, hogy a tékozló fiútgúnyos megjegyzés vagy szemrehányás érte volnabûnei miatt. A fiú érzi, hogy az atya örökre megbo-csátotta és elfelejtette múltját. Isten is ezt mondja abûnösnek: »Eltöröltem álnokságaidat, mint felleget,és mint felhõt, bûneidet.« (Ésa 44,22)” (Ellen G.White: Krisztus példázatai, 135. o.)

– Gondolkozzunk el azon, hogy miben hasonlítunk a példázatban szereplõ fiúhoz?

– Miért félnek sokan attól, hogy megvallják bûnei-ket Istennek? Könnyû bocsánatot kérni?

– Bármilyen súlyos bûnt követ el valaki, bûnbána-ta után azt is megbocsátja Isten?

– Ha valaki tõled õszintén bocsánatot kérne, mitmondanál neki?

Imádkozzunk azért, hogy a jó Isten kegyelmétmindig megbecsüljük, és el tudjuk hinni, hogy Õ megbocsátja megvallott bûneinket!

2003. december 1., hétfõ

A KEGYELEM ÜDVÖSSÉGRE VEZET

Zákeus története


„Zákeust, a fõvámszedõt polgártársai megvetették,mert rangja és vagyona gyûlölt hivatásának eredmé-nye volt. A vámszedõ név egyet jelentett az igazság-talansággal, zsarolással. Zákeus mégsem volt telje-sen érzéketlen csaló, mint amilyennek tartották. A világias és büszke magatartás mögött az isteni be-folyásra érzékeny szív rejlett. Zákeus hallott Jézus-ról. Már széltében-hosszában elterjedt annak híre,aki olyan kedvesen, udvariasan bánt a számkivetet-tekkel. A fõvámszedõben vágy ébredt a jobb életután… Ismerte az Írásokat, és meg volt gyõzõdveróla, hogy mindaz, amit tesz, helytelen. Most, ami-kor közvetítették számára a Nagy Tanító szavait,úgy érezte, hogy õ is bûnös Isten szemében. AmitJézusról hallott, az mégis reményt gyújtott a szívé-ben. Számára is lehetséges a bûnbánat, az élete meg-változtatása, hiszen nem vámszedõ-e az új Tanítóegyik leghûségesebb tanítványa is? Zákeus azonnalúj meggyõzõdése szerint kezdett cselekedni, s el-kezdte kártalanítani azokat, akikbõl mindaddighasznot húzott.

Ily módon már kezdett visszafelé haladni az úton,amikor elhangzott a hír, hogy Jézus megérkezett Je-rikóba. Zákeus mindenáron találkozni akart Vele.Kezdte felismerni, milyen rögös ösvény áll elõtte,ha vissza akar fordulni a rossz útról. Félreértik, gya-nakodva, bizalmatlanul fogadják a hibái kijavításárairányuló erõfeszítést – ezt nehéz volt elviselni. A fõ-vámszedõ látni szerette volna azt, aki a szavaival re-ményt költöztetett szívébe…

...A sokaság félreállt, és Zákeus, mintha álombanjárna, mutatta az utat háza felé.

Zákeust lenyûgözte, ámulatba ejtette, elnémítottaKrisztus szeretete és kegyelme, hogy lehajolt hozzá,a méltatlanhoz. Újonnan megtalált Mesteréhez for-dulva megnyitotta ajkát a szeretet és a ragaszkodás.Nyilvánosan akart bûnvallomást tenni, bûnbánatrajutni. A sokaság színe elõtt »Zákeus [...] elõállván,monda az Úrnak: Uram, ímé minden vagyonomnakfelét a szegényeknek adom, és ha valakitõl valamitpatvarkodással elvettem, négyannyit adok helyébe.Monda pedig néki Jézus: Ma lett üdvössége ennek aháznak! Mivelhogy õ is Ábrahám fia.«

Mielõtt még Zákeus megpillanthatta volna Krisz-tust, már elkezdte a munkát, amely igaz bûnbánó-nak mutatta be õt. Megvallotta bûnét. Engedett aSzentlélek meggyõzésének, és elkezdte megvalósí-tani a hajdani Izraelnek és egyben nekünk is megírtigék tanítását.

Zákeusnak ezt mondta a Megváltó: »Ma lett üd-


vössége ennek a háznak!« Nemcsak Zákeust áldot-ta meg az Úr, hanem egész háznépét is. KrisztusZákeus otthonába ment, hogy az igazságra tanítsa,s oktassa háznépét a mennyei dolgokra. A rabbik ésa hívõk megvetése kizárta ezt a családot a zsinagó-gákból, most viszont egész Jerikóban a legkiváltsá-gosabb ház volt az övék. Saját otthonukban gyûl-hettek az isteni Tanító köré, és hallgatták az életigéit.

Akkor jön el a lélek üdvössége, amikor elfogadjaKrisztust személyes Megváltójának. Zákeus nemcsupán vendégként fogadta otthonába Jézust, ha-nem mint aki a lelke templomában fog lakozni.” (El-len G. White: Jézus élete, 465–467. o.)

– Gondolkozzunk el azon, hogy mi volt az, amiZákeus életét ennyire megváltoztatta?

– Miért nehéz megváltoztatniuk rossz tulajdonsá-gaikat a gyerekeknek és a felnõtteknek is?

– Most, amikor Jézus nem jár itt közöttünk, hogyanfogadhatjuk be Õt az otthonunkba?

– Mit jelent az, hogy valakinek üdvössége van?

Imádkozzunk azért, hogy hozzánk is betérhes-sen az Úr Jézus, aki mindenki szívének ajtajánzörget, és bebocsátásra vár! Kérjük, hogy segítsenmegváltoztatni azokat a dolgokat, amiket helyte-lenül tettünk!

2003. december 2., kedd

AKI VISSZAUTASÍTOTTA A KEGYELMET

A gazdag ifjú története

Olvassuk el Máté evangéliuma 19,16–22 verseit!

Jézus egy alkalommal édesanyákkal beszélgetett.Meggyógyította beteg gyermekeiket, és megáldottaõket. Ennek a jelenetnek tanúja volt egy gazdag fia-talember is. Látta, milyen szeretettel és gyöngédség-gel fordul Krisztus a többiek felé, és szeretet ébredtbenne a Megváltó iránt. Bízott benne, hogy hason-lóképpen tud segíteni rajta is, és feltette azt a kér-dést, amire már régóta kereste a választ: „Jó mester,mi jót cselekedjem, hogy örök életet nyerjek?…”„Tartsd meg a parancsolatokat” – hangzott Jézus vá-lasza.

Ez a fiatalember kiskorától fogva engedelmesszeretett volna lenni. Nem feledkezett el Isten tör-vényeirõl, és igyekezett azok szerint cselekedni.Nem lopott, nem hazudott, és szüleit is tisztelte.Mindenben becsületes volt, és óvakodott attól,hogy bárkivel is rosszat tegyen. A többiek jó ember-nek tartották, õ azonban érezte, hogy valami hiány-zik az életébõl.

Miközben arra törekedett, hogy minden paran-

csolatot megtartson, két dologról elfelejtkezett.Elõször is azt gondolta, hogy engedelmessége alap-ján Isten biztosan üdvözíteni fogja. Már nem az Úrkegyelmében bízott, hogy Isten megbocsátja a bû-neit és megajándékozza az örök élet lehetõségével,hanem abban, hogy õ maga jó és igazságos ember.Másrészt csak arra figyelt, hogy soha egy parancsotse szegjen meg. Ne vegye el a másét, ne mondjontiszteletlen szavakat, ne tegyen olyat, amit a törvénytilt.

Habár jó az, ha valaki gondosan figyel mindezek-re, de Jézus rámutatott, hogy ebben a viselkedésbenvan még hiba. Mert nemcsak arra kell törekednünk,hogy ne tegyünk rosszat másokkal, hanem arra is,hogy helyette jót tegyünk. Krisztus erre hívta fel agazdag ifjú figyelmét: nem elég, ha csak arra figye-lünk, hogy másnak ne okozzunk kárt – arra is töre-kednünk kell, hogy segítsük a másikat. Ezért eztmondta a fiatalembernek: „Ha tökéletes akarsz len-ni, eredj, add el vagyonodat, oszd ki a szegények-nek, és kincsed lesz mennyben – s jer és kövessengem!”

Amikor az ifjú ezt a választ meghallotta, elszo-morodott. Becsülte ugyan az embereket, figyelt rá,hogy ne okozzon nekik kárt, de pénzét még nálukis jobban szerette. Mások megsegítéséért ekkoraáldozatot vállaljon?! Legyen szegény, hogy ezzeltegyen jót másokkal? Hogy neki legyen rosszabbmások kedvéért? Nem, ez túl sok – gondolta. Eny-nyire nem szerette õket. Nem bízott Istenben,hogy Õ az új helyzetben is megsegítené, ezért ami-kor Jézus felajánlotta, hogy választhat a földi kincsés az örök élet között, õ sajnos az elõbbit válasz-totta.

Az Úr azt szeretné, hogy mi ne a gazdag ifjú pél-dáját kövessük. Ha bármi van, amit jobban szere-tünk Istennél, akkor nem mehetünk be az örök or-szágba. Isten szeretetre méltó, hiszen jóságos, ke-gyelmes és megbocsátó – ezért ha jól elgondolkodszrajta, bizony beláthatod, ez a kérése nekünk csak ja-vunkra van.

– Milyen volt a gazdag ifjú élete? Szerette-e Istenparancsait?

– Hogyan viszonyult az emberekhez? Mennyireszerette õket?

– Miért szomorodott el Jézus kérésén? Túl nehezetkért tõle a Megváltó?

– Mit kapnak Istentõl azok az emberek, akik sajátpénzükkel is segítik a szegényeket?

– Szerinted örült volna Jézus annak, ha ez a fiatal-ember a tanítványává lesz? Miért?

Imádkozzunk azért, hogy jobban tudjuk szeret-ni az Úr Jézust, mint a kényelmünket. Tudjunkidõnként ajándékozni olyanoknak, akik nálunksokkal szegényebbek. Ha ezt tesszük, akkor mi isJézus tanítványai leszünk.


2003. december 3., szerda

ISTEN KEGYELME MEGVÁLTOZTATJA AZ EMBER JELLEMÉT

János apostol élete


„Az a parancsolatunk is van Õtõle, hogy aki szeretiaz Istent, szeresse a maga atyjafiát is.” (1Ján 4,21)János apostol Jézus egyik legkedvesebb tanítványalett. Nem azért, mert a Mester személyválogató voltés kivételezett vele, hanem azért, mert az apostolokközül János volt a legnyitottabb Krisztus szereteté-nek befogadására. Gyermeki hittel fogadta Jézus ta-nításait. Mindig Mestere közelében szeretett volnalenni. Ha leültek valahol, Jézus mellett foglalt he-lyet, és vállára hajtotta a fejét. Ezzel is kimutatta,hogy szereti Krisztust. A tanítványok közül õ ra-gaszkodott Jézushoz a legjobban.

Alapvetõen azonban János természete sem voltjobb a többiekénél. Erõszakos és harcias tulajdonsá-gai többször is bajba sodorták. Amikor úgy érezte,hogy igazságtalanság érte, ingerült lett és méltatlan-kodni kezdett. Ez történt azon a napon is, amikorSamária vidékén jártak. Hosszú út volt már mögöt-tük, rájuk sötétedett, és az egész napi gyaloglástólmindenki elfáradt. Bölcs megoldásnak tûnt, hogyszállást kérnek a legközelebbi faluban. Igen ám, dekérésüket az ott lakók elutasították.

Szerinted János hogyan fogadta ezt a hírt? Meg-adóan, szó nélkül indult tovább a többiekkel együttegy másik falu felé? Bizony nem. Amikor meghallot-ta a választ, nagyon megharagudott! Legszívesebbenbosszút állt volna a falubelieken. Szerinte a legigazsá-gosabb az lett volna, ha tûz pusztítja el a falut. Ugye,mennyire nem volt szeretetteljes abban a helyzet-ben? Lobbanékony természete miatt õt és testvérét,Jakabot a „mennydörgés fiainak” nevezte el Jézus.Ám amikor Krisztus valamiért megfeddte Jánost, õnem sértõdött meg. Nyitott szívvel hallgatta még ak-kor is, amikor a hibáira mutatott rá. Tanácsait elfo-gadta, és arra törekedett, hogy megváltozzon.

János együtt volt Jézussal három és fél éves taní-tói szolgálata alatt. Napról napra látta, milyen szere-tettel fordul Mestere a beteg és elgyötört emberekfelé. Sõt, azok felé is, akik saját hibájukból kerültekrossz helyzetbe, vagy éppen az Õ ellenségei voltak –János számára ez tûnt a legérthetetlenebbnek.Krisztus nem akart bosszút állni a kérését elutasítósamáriai falun sem, pedig Õneki is jólesett volnamár lepihenni a fárasztó nap után. Harag és sértõdésnélkül indult tovább a több kilométerre levõ újabbtelepülés felé.

Amikor János látta Jézus tetteit, hallotta tanítá-sait, feltárult elõtte Mestere gondolkodásmódja is.És Krisztus életét figyelve János arra is rádöbbent,

hogy õ viszont nem olyan szeretetteljes, engedel-mes, önzetlen, segítõkész és megbocsátó, mint Jé-zus, hanem türelmetlen, haragtartó, önzõ. Fájdal-mas volt beismernie ezeket, azonban Jézus megbo-csátó, szeretõ magatartása megnyugtatta: Isten nemveti el õt ezért, hanem éppen Õ az, aki végbeviszi,hogy megváltozzon. Így indult el János apostol afejlõdés útján, és az Úr olyanná formálta, amilyenszeretett Mestere: önzetlenné, segítõkésszé és sze-retetteljessé.

– Milyen volt János apostol jelleme akkor, amikorJézus tanítványa lett?

– Milyen történet támasztja ezt alá? Hogy hívta õtKrisztus? Igaza volt, hogy így nevezte?

– Haragudott ezért Krisztus? Hogyan ismerte megJános a hibáit?

– Miért nem keseredett el ez a kedves tanítvány,amikor kritika érte?

– Hogyan gyõzte le János indulatos és méltatlanko-dó természetét?

– Sikerülhet ez másnak is? Milyen tanácsot adnálneki ehhez?

Imádkozzunk azért, hogy észrevegyük a jó Is-ten felénk irányuló szeretetét! Õ nem úgy szeret,hogy elhallgatja hibáinkat. Megmutatja azokat,bûnbánatra vezet, megbocsát, és segít megváltoz-ni. Nem szeretné, hogy mindig feszültek és idege-sek legyünk.

2003. december 4., csütörtök

ISTEN KEGYELME HÁLÁRA INDÍT

A tíz leprás története


A lepra – vagy más néven bélpoklosság – a régen élõemberek szemében az egyik legrettenetesebb beteg-ség volt. Az ilyen betegnek el kellett hagynia a csa-ládját, és egy olyan telepre kellett költöznie, ahol a hozzá hasonlók éltek. Többé nem ölelhette megszeretteit, nem élhetett közöttük. Ha bármerrement, kiáltásával figyelmeztetnie kellett az egészsé-geseket, nehogy azok véletlenül a közelébe kerülje-nek. Évekig, évtizedekig ez volt a sorsuk, a gyógyu-lásra semmi esélyük nem volt.

Jézus földi életén keresztül az emberek megta-pasztalhatták Isten hatalmát. Nem volt olyan beteg-ség, amibõl nem tudta volna kigyógyítani azt, akiÕhozzá fordult segítségért. Bénákat, csonkákatgyógyított meg, sõt még halottakat is feltámasztott.Azok az emberek is reménykedni kezdtek, akik ko-rábban úgy gondolták, hogy számukra már nincssegítség.


Egy alkalommal tíz leprás ment oda Jézushoz, éskérték, hogy segítsen rajtuk. Õ nem azonnal tettcsodát, hanem megkérte õket, hogy induljanak el apapokhoz. Útközben pedig egyszer csak bõrük kisi-mult, és a beteg foltok eltûntek róluk! Nagy volt azörömük! Csodálkozva nézték egészséges testüket,és a papok is gyógyultnak nyilvánították õket. Mi-lyen boldogság költözött a családjukba! Feleségeik,gyermekeik, szüleik szinte nem is akartak hinni aszemüknek! Barátaikat is meghívták, s megünnepel-ték visszatérésüket. A nagy örömben egy fontos do-logról azonban szinte mindegyikük elfeledkezett.

Csak egy pogány, Samáriából való ember mentvissza Jézushoz, és köszönte meg a gyógyulást. Bármind a tízen megszabadultak a leprától, de szívébencsak egyikük tisztult meg. Neki mondta Jézus:„Kelj föl, és menj el: a te hited téged megtartott.”

„Mennyien teszik ugyanezt ma is! Az Úr szünte-lenül munkálkodik az emberiségért. Szakadatlanulárasztja javait. Felkelti a beteget ágyából, kiszabadít-ja az embert olyan veszélybõl, amelyrõl nem is tud.Mennyei angyalokat bíz meg, hogy õrizzék a sze-rencsétlenségtõl, szíve mégis érzéketlen marad. A menny minden kincsét odaadná az ember meg-mentéséért, aki mégsem törõdik Isten nagy szerete-tével. Hálátlanságával bezárja szívét az Úr kegyelmeelõtt. Nem vesz tudomást a kapott ajándékokról.

Javunkra szolgál, ha Isten minden ajándékát azemlékezetünkben tartjuk. Így erõsödik a hit. Többbátorítás rejlik a legkisebb áldásban, amelyet Istentõlkaptunk, mint megannyi beszámolóban, amit másokhitérõl és tapasztalatairól olvasunk. Az Isten kegyel-mére válaszoló lélek az öntözött kerthez lesz hason-ló. Egészsége gyorsan kivirul, világossága felkel rejte-kébõl, és az Úr dicsõsége meglátszik rajta. Jussoneszünkbe akkor Isten szeretete, gyengéd, irgalmascselekedeteinek sokasága. Izrael népéhez hasonlóanállítsunk emlékköveket, és írjuk rájuk, mit tett értünkIsten. Amikor átgondoljuk, hogyan törõdött velünk,szívünk megtelik hálával, s ezt mondjuk: »Mivel fi-zessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményé-ért? Az Úr iránt való fogadásomat megadom.« (Zsolt116,12. 14)” (Ellen G. White: Jézus élete, 287. o.)

Krisztus nem kért fizetséget, nem várt viszon-zást. Õ ma is ingyen adja kegyelmét, bûnbocsánatát,amelyre akkor sem tudnánk rászolgálni, ha akar-nánk. Köszönetünket azzal tudjuk kifejezni, ha há-lásak vagyunk jóságáért. Ha valaki igazán értékeli akapott segítséget, az meg is köszöni.

– Milyen élet várt arra, aki leprás lett? Számíthatottaz akkori orvosok segítségére?

– Ma is vannak gyógyíthatatlan betegek? Egyedül kitud segíteni rajtuk?

– Mi történt a tíz leprással? Szerinted örültek an-nak, hogy Jézussal találkoztak?

– Mibõl derült ki, hogy csak egyikük értékelte iga-zán a kapott segítséget?

– Téged tanítottak arra, hogy köszönd meg, ha va-lami jót kapsz? Miért teszik ezt a felnõttek?

Imádkozzunk azért, hogy emlékezetünkbentarthassuk azokat a jó dolgokat, amelyeket szü-leinktõl és a jó Istentõl kaptunk! Mondjunk ezértköszönetet, dicséretet és hálát annak, aki kegyel-mes volt hozzánk és megsegített bennünket!

2003. december 5., péntek

ISTEN AZ Õ KEGYELMÉBÕL GONDOSKODIK RÓLUNK

A csodálatos halfogás története


„Hajnalodott a galileai tenger felett. A tanítványok,az egész éjszakai eredménytelen munkától kimerül-ten, még halászhajóikon voltak a tavon. Jézus oda-ment, hogy egy csendes órát töltsön a vízparton…Ám az emberek hamarosan gyülekezni kezdtek kö-rülötte. Eközben a tanítványok partot értek. Jézusbelépett Péter csónakjába, s megparancsolta neki:egy kicsit evezzen beljebb a parttól. Így mindenkijobban láthatta és hallhatta Jézust…

Beszéde végeztével Péterhez fordult, és megpa-rancsolta neki, hogy evezzen még beljebb a tenger-re, s vesse ki hálóját. Péter azonban csüggedt volt,hiszen egész éjjel semmit sem fogott. Magányosóráiban Keresztelõ János sorsára gondolt, aki elha-gyottan sorvadt a börtönben. Jézusra és követõiregondolt, a sikertelen júdeai küldetésre, a papok ésírástudók rosszindulatára. Még foglalkozása is cser-benhagyta. Amint üres hálóit nézte, a jövõt sötét-nek és riasztónak látta. Így válaszolt Jézusnak:»Mester, jóllehet az egész éjszaka fáradtunk, még-sem fogtunk semmit, mindazáltal a Te parancsola-todra kivetem a hálót.« (Luk 5,5)

Simon és testvére leengedték a hálót. S amint meg-próbálták behúzni, olyan rengeteg volt benne a hal,hogy a háló szakadozni kezdett. Jakabot és Jánost issegítségül kellett hívniuk. Amikor zsákmányuk biz-tonságban volt, az mindkét csónakot annyira meg-terhelte, hogy az elsüllyedés veszélye fenyegetett.

Péter azonban nem gondolt sem a hajóra, sem arakományra. Ez a csoda minden eddiginél jobbankinyilatkoztatta elõtte az isteni hatalmat. Jézusbanmeglátta az egész természet irányítóját.” (Ellen G.White: Jézus élete, 195–197. o.)

Jézus mennybemenetele után visszavette isteni ha-talmát. Tanítványainak ezt mondta: „Nékem adatottminden hatalom mennyen és földön.” (Mát 28,18)Ha fizikai vagy lelki segítségre van szükségünk, jus-son eszünkbe ez a történet. Forduljunk mi is úgyMegváltónkhoz, mint akinek van hatalma gondos-


kodni rólunk. Nem azért segít nekünk, mert megér-demeljük. Vétkeink miatt mindannyian méltatlanokvagyunk erre a segítségre. Õnála azonban mégis – azÕ nagy kegyelmébõl – mindig készen van a segítség.

– Miért ment Jézus a galileai tengerhez?– Miért volt Péter szomorú és csüggedt, amikor az

õ hajójából tanította Krisztus az embereket?– Mi volt a Megváltó célja a csodálatos halfogással?– Megértette-e Péter a történetet? Honnan lehet ezt

tudni?– Mit jelent az, hogy Isten az Õ kegyelmébõl gon-

doskodik rólunk?

Kérjük Istent a szomorúság óráiban, hogy vidá-mítson meg bennünket! Õ jó, és jót akar nekünk.Látja, ha elcsüggedünk, és odajön hozzánk, ami-kor a legnagyobb szükségünk van erre.

2003. december 6., szombat

A KEGYELEM ÁLTAL SZOLGÁLHATUNKISTENNEK

Pál apostol szolgálata

Olvassuk el a Timótheushoz írt elsõ levél 1,12–16és a Korinthusiakhoz írt elsõ levél 15,9–10 verseit!

Pál apostol mindkét vallomásából kiderül, hogyméltatlannak tartotta magát Isten kegyelmére. Sohanem tudta elfelejteni, hogy tudatlanságában üldöztea keresztényeket, és istenfélõ emberek halálához ishozzájárult. Ezért tartotta magát a bûnösök közülelsõnek, és a legkisebbnek az apostolok közül. Há-lás volt a szíve azért, hogy Krisztus megszólítottaõt, és megállította az elveszés útján. Tudta, hogy Is-ten nem az õ jó cselekedetei miatt munkálkodott ér-te, hanem azért, mert õt is szerette. Ezért arra érzettelhívást, hogy minél több embertársának elmondja:Krisztus mindenkit egy boldog, szolgáló életre sze-retne vezetni.

„Megtérése napjától Pált egyetlen vágy lelkesítet-te: embertársai segítségére akart lenni, hogy a názá-reti Jézusban felismerjék az élõ Isten Fiát, akinekhatalma van átalakítani és megjobbítani az életüket.Életét maradéktalanul annak az egyetlen célnakszentelte, hogy a Megfeszített szeretetét és hatal-mát szemléltesse. Nemes, részvétteljes szíve min-den társadalmi osztályért dobogott. Önmagáról eztmondta: »Én mind a görögöknek, mind a barbárok-nak, mind a bölcseknek, mind a tudatlanoknak kö-teles vagyok.« (Róm 1,14) A dicsõség Ura irántiszeretete volt magatartása alapja és cselekedeteinekmozgatója. Amikor lelkesedése alábbhagyott, ele-gendõ volt egy pillantást vetnie a keresztre és az ottmegnyilatkozó szeretetre. Így újból megerõsödött

lelkében. Boldogan tudott lemondani saját kényel-mérõl is. A Szentlélek erejével mondta el Pál sajátcsodálatos megtérésének történetét. Beszélt azótestamentumi Írásokba vetett hitérõl. Ezek a jö-vendölések a názáreti Jézusban tökéletesen betelje-sedtek. Ünnepélyes komolysággal beszélt. Hallga-tóinak fel kellett ismerniük, hogy teljes szívébõlszereti a megfeszített és feltámasztott Krisztust…Szavai olyan mély hatást keltettek, hogy csak azokszívét nem érintették, akikben a legelkeseredettebbgyûlölet élt Krisztus követésével szemben.” (Ellen G.White: Az apostolok története, Korinthus c. fejezet)

Pál örömmel dolgozott másokért. Egy alkalommalezt mondta testvéreinek: „De semmivel sem gondo-lok, még az életem sem drága nékem, csak hogy elvé-gezhessem az én futásomat örömmel, és azt a szolgá-latot, melyet vettem az Úr Jézustól.” (Csel 20,24)

Amikor megaláztatást, üldözést, nélkülözést kel-lett szenvednie, akkor sem háborgott vagy keser-gett. A filippi börtönben dicséretet énekelt társávalegyütt azért, hogy Krisztus követõjeként a Megvál-tó sorsában részesül. Példaadása a börtönõrt és csa-ládját is megtéréshez segítette (Csel 16,23–33).Örömteli szolgálata nyomán sok ember ismertemeg Krisztust. Milyen boldog lesz Pál, amikorazokkal az emberekkel találkozik a mennyország-ban, akiket az Úrhoz vezetett!

Az emberek sokféle ajándékot kapnak Istentõl,de nem mindenki veszi észre ezeket. Lehet, hogyszüleid is el tudnák mondani, mit kaptak Istentõl.Amikor valakitõl valami jót kapunk, fontos, hogyképességeinkhez mérten viszonozzuk is. Így nem-csak önzõ módon kapni akarunk majd mindig, ha-nem megtanulunk másoknak örömöt szerezni. Bát-ran keressük azokat az alkalmakat, amikor Istentõlkapott ajándékainkat, képességeinket mások szolgá-latára használhatjuk fel. Ma is nagyon nagy szükségvan a gyülekezetben és az Istent nem ismerõ embe-rek között olyan „munkásokra”, mint Pál apostol.Akik nem azért szolgálnak az Úr Jézusnak, mert eztkérik tõlük, hanem mert szívbõl szeretik Õt.

– Miért tartotta magát Pál a bûnösök közt elsõnek?Szerinted miért szereti Isten az ilyen embert is?

– Mire késztette õt saját, Istennel szerzett tapaszta-lata és hálája?

– Milyen szolgálatot fogad örömmel Jézus a gyere-kektõl és felnõttektõl?

– Milyennek tartod azt az embert, aki csak elfogadniszeret, de másoknak örömöt szerezni nem? Miért?

– Hogyan munkálhatja Isten a mi életünkben isazt, hogy képességeinkkel Õneki szolgálhassunk a környezetünkben?

Kérjük Istent arra, hogy segítsen észrevenniTõle kapott ajándékainkat, szeretetét és kegyel-mét! Mutassa meg nekünk, hogy mikor, hol és mittehetünk mások örömére és áldására!

Agyermekek értelmesnevelését, a jövõ fel-adataira való elõké-

szítését a Biblia parancsként,szent kötelezettségként állítjaelénk. Az a romboló légkör éséletstílus, amely korunkat jellem-zi, rádöbbent bennünket az istenielvek és útmutatások mellõzésé-nek tragikus következményeire.A bibliai nevelési elvek sokszormég a keresztény otthonokban isalig ismertek, s még kevésbé érvé-nyesülnek a gyakorlatban.

A keresztény szülõk gyerme-kei sajnos nagyon sok esetbenegyáltalán nem „jobbak”, jelleme-sebbek, mint a nem hívõ csalá-dokhoz tartozók. A nevelési hiá-nyosságok egyik fõ oka az az élet-forma, amelyben a modern ottho-nok lakói élnek. Mindkét szülõdolgozik, mialatt a gyerekek böl-csõdében, óvodában vagy iskolá-ban vannak. Munka után rohanása gyerekekért, bevásárlás, majd afõzés, mosás, takarítás követke-zik. Mindezek után pedig ott a te-levízió, vagy más egyéb elfoglalt-ság. A gyermekek nevelését pedigvégzi az óvoda, az iskola, és nemkis mértékben a televízió. A szü-lõk nevelési tevékenysége sokesetben csupán a gyermekek táp-lálására és ruházására korlátozó-dik, vagy pedig csak saját tapasz-talataik és meglátásaik szerintnevelik gyermekeiket, s nem aleghelyesebb elvek szerint. Ilyen„nevelés” mellett nem csoda, haaz ifjúvá serdülõ gyermekeket ke-véssé érdeklik a bibliai igazságokés a hívõ keresztény életelvek.

Ezen a gyakorlaton gyökeresenés haladéktalanul változtatnunkkell. Hiszen minden további mu-

lasztás és hiba jóvátehetetlen ká-rokat okozhat. Gyermekeink je-lenlegi és örök boldogságáról vanszó, akiket pedig szeretünk, és aszülõi felelõsség tényével tisztá-ban vagyunk. A szülõknek idõtkell szakítaniuk arra, hogy elõszöris megismerjék a leghelyesebb és alegjobb eredményhez vezetõ bib-liai nevelési elveket, azután pedigelsõrendû kötelességgé kell ten-nünk ezeknek az elveknek a gya-korlati alkalmazását. Csak így,ezen az egyetlen úton érhetjük el,hogy majd ama napon Krisztuselé járulva így szólhassunk: „Ím-hol vagyok én és a gyermekek,akiket nékem adtál.” (Ésa 8,18)

A szülõk felelõssége

Azok a szülõk, akiket Isten gyer-mekkel vagy gyermekekkel aján-dékozott meg, a legkomolyabbfelelõsséggel lettek felruházva. A felelõsségük tudatában lévõszülõk Sámson szüleihez hasonlókérdéssel fordulnak ma is az Úr-hoz: „Miként bánjunk a gyermek-kel, és mit cselekedjék õ?” (Bír13,12)

„A gyermekeket értékes kincs-ként bízta a szülõkre Isten, s egynapon majd számon kéri, hogyanbántak velük. A gyermekek neve-lésére több idõt, több gondot éstöbb imát kellene fordítani. Sok-kal több valódi nevelést kellenenyújtani számukra… Gondoljá-tok csak el, hogy fiaitok és leá-nyaitok Isten családjának legfiata-labb tagjai közül valók. Az Úrazért bízta rátok õket, hogy gon-doskodjatok róluk, neveljétek ésoktassátok e kicsinyeket, hogy a

menny polgárai lehessenek. Haeljátszottátok a rátok bízott szentmegbízatást, számot kell majd ad-notok Isten elõtt mindenért.”

„Szülõk! Egyesek közületekcsak azért nevelnek gyermekeket,hogy a gonosz angyal majd el-pusztítsa õket, hacsak magatartá-sotokat gyorsan meg nem változ-tatjátok. Isten a gyermekeknélsem nézheti el az igazságtalansá-got. Nem fogadhat el féktelengyermekeket, olyanokat, akiknekaz életét bûnös szenvedélyekuralják. Így nem mentheti megõket a nyomorúság idején. Bele-törõdtök talán abba, hogy ha-nyagságotok következtében gyer-mekeitek elvesznek?” (Ellen G.White, Review and Herald, 1882. jún.13.; Bizonyságtételek a gyülekezeteknek,A szülõk kötelességei gyermekeik irántc. fejezetbõl)

A nevelés kezdete

Gyakran felvetõdik a kérdés, hogymikor lehet vagy mikor kell elkez-deni a gyermek nevelését? Egy-,két- vagy hároméves korban, ami-kor értelme már felfogja, amitmondunk, vagy amit akarunk?

Akik így gondolják, azok márnagyon elkéstek. A gyermekne-velésnek akkor kell elkezdõdnie,amikor a szülõk elhatározzák,hogy gyermeket szeretnének.Elõször meg kell ismerniük azo-kat a hatásokat, amelyek a terhes-ség idején a gyermek fizikai és jel-lembeli fejlõdésére pozitív befo-lyást gyakorolnak.

„Már a gyermek születése elõtttegyék meg azokat az elõkészüle-teket, amelyek képesítik õket ar-


AZ ÚR TANÍTÁSA SZERINTI

GYERMEKNEVELÉS

megújulás és reformáció


ra, hogy eredményesen vegyék fela gonosz elleni küzdelmet. Külö-nösen az anyán nyugszik ez a fe-lelõsség. Életének vérével tápláljagyermekét, és építi fel szerveze-tét, olyan értelmi és lelki befolyá-sokat közvetít, amelyek kialakít-ják gyermeke gondolkodását éskifejlesztik jellemét. Jokébed – ahéber anya, aki erõs volt a hitben,»nem félt a király parancsától«(Zsid 11,23) – gyermeke volt Mó-zes, Izrael szabadítója. Anna, azima, az önfeláldozás és a mennyeiihletés asszonya szülte Sámuelt, a mennybõl tanított gyermeket, aromlatlan bírót, Izrael szent pró-fétaiskoláinak alapítóját. Erzsé-bet, Mária rokona, aki hozzá ha-sonló lelkületû volt, a Megváltóelõhírnökének, Keresztelõ János-nak az édesanyjává lett.

A Szentírás az anyákat vigyá-zatra inti életmódjukat, szokásai-kat illetõen. Amikor az Úr elakarta hívni Sámsont Izrael sza-badítójául, angyal jelent megédesanyjának, és utasításokatadott neki saját szokásaira, vala-mint gyermeke gondozására vo-natkozóan: »Megjelent az Úr an-gyala az asszonynak, és mondanéki: Ímé, most magtalan vagy, ésnem szültél, de terhes leszel, ésfiat szülsz. Azért most megóvjadmagad, és ne igyál se bort, se másrészegítõ italt, és ne egyél semmitisztátalant!« (Bír 13,3–4) A szü-letés elõtti befolyások hatását sokszülõ jelentéktelen dolognak te-kinti, azonban a menny fontos-nak tartja. Az Isten angyala általkét alkalommal, ünnepélyesen kö-zölt üzenet mutatja, hogy ezekrea befolyásokra a leggondosabbankell figyelnünk.”

„Ha az anya a gyermek születé-se elõtt élvezetkeresõ, önzõ, tü-relmetlen, ezeket a tulajdonságo-kat meg fogja találni gyermeké-ben is. Sokan születtek már ezértalig legyõzhetõ rossz hajlamok-kal. Azonban ha az anyának he-lyes és jó életelvei vannak, s azok-ban szilárdan kitart, ha önmegta-gadást gyakorol, kedves, istenfélõés önzetlen, akkor ezeket a jó tu-lajdonságokat átruházhatja gyer-

mekére is.” (Ellen G. White: Boldogélet, 23–24. o.; És a te otthonod?, Ön-megtartóztatás és önuralom c. fejezet)

Ellen White erõsen hangsú-lyozza az elsõ életévekben adottnevelés egész életre kiható jelen-tõségét, és azt a tényt, hogy az ittelkövetett mulasztások nehezenvagy alig pótolhatók késõbb. Ezta tényt a világi pedagógia is felis-merte, és ma már messzemenõenelismeri igazságát.

A nevelés helye

az otthon

Gyakori eset a szülõk munkábajárása miatt, hogy gyermekeikmár legkisebb korukban másokfelügyelete és befolyása alá ke-rülnek, mivel bölcsõdébe vagyóvodába járnak. Sokan nagyonhasznosnak ítélik ezt a gyermekszellemi és egyéb fejlõdését ille-tõen – mégsem válnak igazán agyermekek áldására. A legelsõévekben a gyermekeknek feltétle-nül otthon kellene maradniuk,hogy szüleik, nevelõik befolyásaalatt fejlõdjenek.

„A gyermek nevelése otthonkezdõdik… Ott tanulja meg –szülei, nevelõi által – azokat a lec-kéket, amelyek végigvezetik õt az életen: a tiszteletet, az engedel-mességet és az önkontrollt… Haa gyermeket nem nevelik helye-sen, Sátán fogja nevelni õt, tetszé-se szerint választott ügynökei-vel.” (Ellen G. White: Gyermekneve-lés, 17. o.)

Az anya szerepe

a nevelésben

A gyermekek értelmes, Isten aka-rata szerinti nevelése mindkétszülõ feladata. Elsõsorban mégisaz anyáé, aki még ma is többetvan együtt gyermekeivel, s akivela gyermekek leginkább bensõsé-ges, bizalmas viszonyba kerülhet-nek. S bár gyermekei nevelése alegtöbb gonddal járó munka egyanyának, mégis olyan kötelesség,amelyrõl nem mondhat le.

„Minden anya szent megbíza-tást nyert Istentõl. Így szól hozzáaz Úr: »Vedd ezt a gyermeket, ésneveld fel nekem! Segítsd õt igazjellemhez, amely örökre ragyog-hat Isten országában!«

Az anya számára feladata gyak-ran lényegtelen szolgálatnak tû-nik, mert olyan munka, amelyetritkán becsülnek meg. Másokcsak keveset tudnak sok gondjá-ról és terhérõl. Napjait lefoglaljáka kis kötelességek, amelyek azon-ban mind türelmes erõfeszítése-ket, ügyességet, bölcsességet, ön-uralmat és önfeláldozó szeretetetkívánnak. Mégsem dicsekedhet,hogy valamilyen nagy teljesít-ményt végzett. »Csak« otthonáttartotta rendben, hogy mindenzökkenõmentesen, simán men-jen. Gyakran fáradtan és bonyo-dalmak közepette igyekezett ked-vesen beszélni gyermekeihez,hogy foglalkoztassa és boldoggátegye õket, és kis lábaikat a helyesösvényre irányítsa. Úgy érzi, hogysemmit sem végzett – de ez nemígy van.

Mennyei angyalok figyelik agondterhelt anyát, és feljegyziknapról napra viselt terheit. Lehet,hogy nevét nem hallották a világ-ban, azonban »beírják az életkönyvébe, amely a Bárányé«…Egyetlen munka sem olyan fon-tos, mint az övé. Nem szép képe-ket kell festenie, mint a festõ-mûvészeknek, vagy márványbólszobrokat kifaragnia, mint aszobrásznak, nem nemes gondo-latokat kell hatásos szavakba öl-töztetnie, mint az írónak, nemmagasztos érzelmeket kell dalla-mokban kifejeznie, mint a zene-szerzõnek. Munkája abban áll,hogy Isten segítségével kifejlesz-sze gyermekei lelkében Isten kép-mását. Az az anya, aki látja felada-ta nagyságát, felbecsülhetetlenkincsnek tekinti alkalmait. Ko-molyan törekedni fog arra, hogyjelleme és nevelési módszere általa legmagasztosabb eszményképettárja gyermekei elé. Komolyan,türelmesen és bátran igyekszikkifejleszteni saját képességeit,hogy helyesen használhassa fel


õket gyermekei nevelésében.Minden lépésénél komolyan fel-teszi a kérdést: »Mit mondottIsten?« Szorgalmasan kutatjaIsten igéjét. Krisztusra emeli te-kintetét, hogy mindennapi ta-pasztalataiban, gondjainak és kö-telességeinek egyhangú, szûkkörében igazán tükrözhesse visz-sza az egyedül igaz életet.”

„Az otthon a legszebb hely le-gyen gyermekeink számára a Föl-dön. Annak érdekében, hogy ezígy legyen, a legnagyobb vonz-erõt az anyának kell jelentenie. A gyermekek igen érzékenyek.Könnyen örömre hangolhatók,de könnyen meg is lehet szomorí-tani õket. Ha az anya szelídenforgolódik köztük, szeretettelbeszél velük, és szívélyesen keze-li õket, akkor gyermekeit valóság-gal a szívéhez kötheti.

A kisgyermekek… részvétre ésgyengédségre vágynak. Ha vala-minek örülnek, akkor vélemé-nyük szerint a mamának is örül-nie kell. Azért mennek kis örö-meikkel és fájdalmaikkal azonnalhozzá. Ilyenkor az anya ne bántsameg kis szívüket közömbösség-gel, még akkor sem, ha szerinteszóra sem érdemes a dolog, merta gyermek számára nagy jelentõ-sége van. Ha csak egy megértõpillantást, egy jó szót kap, ez nap-sugárként hat rá, és gyakran egésznapra vidámságra hangolja. Azanya ahelyett, hogy elküldené agyermeket – mert zavarja és ter-hére van apró kívánságaival –, in-kább gondoskodjék változatos-ságról vagy könnyû munkáról,hogy kicsinyének ötleteket és el-foglaltságot adjon.” (Ellen G.White: Boldog élet, 26–27. o.; És a teotthonod?, Otthoni befolyások c. feje-zet)

A gyermeknevelés

legelsõ leckéje

az engedelmességre

szoktatás

„Az engedelmesség az elsõ lecke,amelyet a gyermeknek el kell sajá-

títania. Mielõtt még érett arra,hogy értelemmel felfogjon dolgo-kat, már meg lehet és meg kell ta-nítanunk az engedelmességre.Barátságos, kitartó fáradozás általaz engedelmességet mélyen agyermek szívébe véshetjük. Ígyakadályozhatjuk meg legjobban akésõbbi küzdelmeket a saját aka-rat és az erkölcsi tekintély között,amelyek annyi elidegenedéstokoznak szülõvel és tanítóvalszemben, s igen gyakran az istenitekintéllyel való szembeszegüléstis kiváltják.

A fegyelmezésnek az a célja,hogy a gyermeket önuralomra ta-nítsuk. Az önállóság és az önura-lom nélkülözhetetlen a helyes ne-velésben. Ezért mihelyt a gyer-mek már képes arra, hogy valamitfelfogjon, meg kell értetnünk veleaz engedelmesség jelentõségét. A gyermekkel való egész bánás-módunk mutassa meg neki, hogyaz engedelmesség helyes és okosdolog. Segítsétek abban, hogy fel-ismerje: minden dolgot törvé-nyek szabályoznak, és az enge-detlenség végül mindig szeren-csétlenséget és fájdalmat okoz.Ha Isten azt mondja: »Ne tedd!«,akkor ezt szeretetbõl mondja,hogy figyelmeztetése által az en-gedetlenség következményeitõl,veszteségektõl és fájdalmaktólóvjon.

Segítsetek a gyermeknek ab-ban, hogy felismerje: a szülõk és a tanítók Isten helyettesei itt aFöldön, s a rendszabályok otthonés az iskolában – amennyiben Is-ten akaratával összhangban van-nak – az Õ törvényei is. Amikép-pen a gyermek engedelmességgeltartozik szüleinek és tanítóinak,hasonlóképpen tartozik engedel-meskedni Istennek, Teremtõjé-nek.”

„Az anya nevelõi feladata a cse-csemõkorban kezdõdik. Gyerme-ke akaratát és vérmérsékletét megkell szelídítenie, rá kell szoktatniaarra, hogy akaratát alárendelje aszülõ akaratának a szükséges dol-gokban, azaz meg kell tanítania õtengedelmeskedni. Késõbb semszabad azonban lazábban fogni a

gyermekeket, akkor sem, amikormár felserdülnek. Minden anyá-nak idõt kell szakítania arra, hogygyermekeivel értelmesen beszél-gessen, tévedéseiket helyesbítse,és türelmesen tanítsa õket a he-lyes útra. A keresztény szülõk le-gyenek tudatában: gyermekeiketúgy kell oktatniuk, arra kell felké-szíteniük, hogy Isten gyermekei-vé legyenek. A gyermekek egészvallásos tapasztalatát befolyásol-ják a gyermekkorban kapott taní-tások és a gyermekkorban kiala-kult jellem. Ha a gyermekek aka-ratát nem szelídítik meg a szülõk,nem tanítják meg arra, hogy felad-ja egyéni akaratát a szülõ bölcsebbakaratával szemben, nehéz feladatlesz ezt a leckét megtanulni a ké-sõbbi években. Milyen súlyosküzdelem, milyen konfliktusok-kal jár Isten követelményeinekalárendelni azt az akaratot, amelysohasem tanult engedelmességet.Azok a szülõk, akik elhanyagoljáka fontos kötelességet, hogy gyer-mekeiket értelmes engedelmes-ségre neveljék, nagy hibát követ-nek el, vétkeznek szegény gyer-mekeik és Isten ellen is.” (Ellen G.White: Nevelés, Helyes fegyelmezés c.fejezet; Lelki ajándékok kincsestára I.,Az ifjúkor veszélyei c. fejezet)

Az akarat nevelése

A gyermekek engedelmességrenevelése területén gyakran elõ-fordul az a szemlélet és gyakorlatis, hogy a gyermeknek nem lehetakarata. Neki csak szót kell fo-gadnia, mert ha nem, akkor veréskövetkezik. A másik hiba ennekaz ellentéte: amit a gyerek akar,azt a szülõnek meg kell valósíta-nia. Mind a két gyakorlat hibás. A gyermeket meg kell tanítaniengedelmeskedni, de nem az a lé-nyeges, hogy a gyermek a szülõ-nek fogadjon szót, hanem az,hogy a jót, a helyeset tanulja meg-ismerni és gyakorolni. Ehhez pe-dig elsõsorban értelem, szülõitekintély, értelmes meggyõzésszükséges, hogy így a gyermekönként engedelmeskedjen, és


önállóan, megszokásból cseleked-je a jót. Különösen figyelemreméltóak a következõ tanácsok:

„A szülõk és tanítók gondol-kodjanak arról, hogyan vezethe-tik a gyermekek fejlõdését anél-kül, hogy túlzott felügyeletükkelhátráltatnák õket. A túl sok irá-nyítás éppen olyan káros, mint a kevés. Az az igyekezet, hogymegtörjük a gyermek akaratát,súlyos hibát jelent a nevelésben.Miközben erõszakkal külsõleg elis érjük, hogy megalázkodnak,nagyon sok gyermek szívébenannál inkább megbotránkozás ésmegkeményedés van. Még akkoris, ha a szülõ vagy tanító ered-ményt ér el abban, hogy akara-tának érvényt szerez, nem kicsi a kár, amely fenyegeti a gyer-meket.

Az olyan lény nevelésének, aki-nek értelme már megnyílt, külön-böznie kell az oktalan állat neve-lésétõl. Az állatot csak gazdájávalszembeni meghunyászkodásraoktatják. Az állat számára a gazdaaz értelem, az akarat, az ítélet…Ez a nevelési módszer, amely igengyakori, a gyermekeket automa-tákká teszi, értelmük, akaratuk,lelkiismeretük mások uralmánakvan alárendelve.

Nem Isten akarata, hogy azember értelme felett mások ígyuralkodjanak. Aki a személy érté-két csökkenti vagy pusztítja,olyan felelõsséget vesz magára,amelyet aligha vállalna, ha ismer-né a következményeket.

Az ilyen gyermekek felügyeletmellett lehetnek olyanok, mint a jól kiképzett katonák, de ha akényszer megszûnik, akkor csak-hamar nyilvánvalóvá lesz, hogy a jellem minden állhatatosságot és erõt nélkülöz. Minthogy ezek a fiatalok nem tanulják meg, hogyuralkodjanak önmagukon, nemismernek más korlátot, mint a szü-lõt vagy a tanítót. S ha õk nincse-nek, akkor nem tudják, hogyanhasználják ki szabadságukat, éssokszor olyan vágyak teljesüléseután törekszenek, amelyek a rom-lásukat okozzák… Az akaratotnevelni és képezni kell, nem pedigletörni vagy elnyomni.”

„A gyermeknevelésben idõn-ként elõfordul, hogy az anya szi-lárd, érett akarata összecsap agyermek ésszerûtlen és fegyelme-zetlen akaratával. Ez nagy böl-csességet kíván az anyától. Ahelyzet balga kezelése, a szigorúkényszer nagy kárt tehet a gyer-mekben. Ha csak lehet, kerüljük

az efféle válságot, mert mind azanyának, mind a gyermeknek ke-mény küzdelmet jelent. De hamár elõállt a helyzet, rá kell ve-zetni a gyermeket arra, hogy adjafel akaratát a szülõ bölcsebb aka-ratával szemben.

Az anya tökéletesen õrizzemeg önuralmát. Ne tegyen sem-mit, ami a gyermek ellenszegülé-sét felkeltené. Ne osszon harsányhangon parancsokat. Sokat érhetel, ha halkan és szívélyesen szól.Bánásmódja Jézushoz vonzzagyermekeit. Az anya ne feledje,hogy Isten a segítõje, ereje pediga szeretet. Ha bölcs keresztény,nem erõszakkal éri el az engedel-mességet. Buzgón imádkozik,hogy ne az ellenség arasson gyõ-zelmet… Látni fogja, hogy a ben-ne mûködõ erõ gyermekeiben istevékeny. A gyermek gyöngédebblesz, és az anya megnyerte a csa-tát. Türelme, kedvessége és a böl-csesség szelíd szavai megteszik amagukét. A kitörést béke, a vihartnapsütés követi. S a jelenetet fi-gyelõ angyalok hangos öröm-énekbe kezdenek.” (Ellen G. White:Nevelés, Helyes fegyelmezés c. fejezet;Bizonyságtételek VII., A gyermekeknevelése c. fejezetbõl)

Vankó Zsuzsa

hírek

Keresztség

2003. június 14-én a pécsi gyülekezetben FajcsiKárolyné (Pécs), Dobai Melinda (Pécs);

augusztus 24-én és szeptember 27-én az elekigyülekezetben Samu László, Samu Hedvig (Békés)és Csordás Andrea (Szeged);

szeptember 13-án a miskolci gyülekezetben dr.Pásztor Judit, Czégény Judit (Miskolc) és GáborAndrea (Nyíregyháza);

szeptember 28-án a zugligeti gyülekezetben SeresIstvánné (Dunaújváros), Veres Szabina (Benczúr ut-ca), Farkas Istvánné (Zugliget), Juhász Ildikó(Nagyveleg) kötött szövetséget az Úrral.

„Aki gyõz, oszloppá teszem azt az én Istenemnektemplomában, és többé onnét ki nem jõ; és felíromõreá az én Istenemnek nevét…” (Jel 3,12)

Házasságkötés

2003. június 8-án Heinrich Andrea és Szilágyi Attila(Miskolc);

2003. július 27-én Sitkei Eszter (Szeged) és HollóPéter (Székesfehérvár);

2003. október 5-én Árvai Csilla (Sarkad) és Ko-csis László (Békéscsaba);

2003. október 19-én Pásztor Judit és PechnyikLászló (Miskolc);

2003. nevember 9-én Juhász Angéla (Balassagyar-mat) és Kovács Zsolt (Telkibánya) kötött házassá-got.

„Tégy engem mintegy pecsétet a te szívedre, mintegypecsétet a te karodra; mert erõs a szeretet, mint a halál,kemény, mint a sír a buzgó szerelem; lángjai tûzneklángjai, az Úrnak lángjai.” (Én 8,6)


MI A HELYZET A KÖTELEZÕ

ÓVODÁBA JÁRÁSSAL KAPCSOLATBAN?

Több szülõ keresett meg a címben jelzett kérdéssel,amely már a szeptember 14-ei zugligeti tanácskozá-son is felmerült. Sok bizonytalanság, félreértés vanezzel kapcsolatban, ezért az alábbiakban a kérdés jo-gi hátterét igyekszem megvilágítani.

A közoktatási törvény (1993. évi LXXIX. tör-vény, a továbbiakban: Kt.) 24. § (3) bekezdése ki-mondja, hogy a „gyermek… abban az évben, amely-ben az ötödik életévét betölti, a nevelési év kezdõnapjától kezdõdõen napi négy órát köteles óvodainevelésben részt venni”. Arról azonban már elfeled-keznek sokan, sõt vannak jegyzõk és óvodavezetõkis, akik maguk sem tudják, hogy a Kt. 69. § (1) be-kezdése alapján az óvoda vezetõje felmentést adhat azóvodai nevelés alól.1

A köztudatban (sajnos ebbe jegyzõk és pedagó-gusok is beletartoznak) ez az óvodába járási kötele-zettség gyakran összekeveredik a tankötelezettséggel.A Kt. 6. §-ának (2) bekezdése értelmében a „gyer-mek, ha az iskolába lépéshez szükséges fejlettségeteléri, abban a naptári évben, amelyben a hatodikéletévét május 31. napjáig betölti, megkezdi atankötelezettség teljesítését”. Tehát: az óvodai fog-lalkozáson való részvétel nem része a tankötelezett-ségnek! Ez azért lényeges, mert az alkotmány2 a szü-lõk, gondviselõk számára „kiskorú gyermekük ta-níttatásáról” való kötelezõ gondoskodást írja elõ,összhangban a Kt.-val, amennyiben megállapítja,hogy a „Magyar Köztársaságban … minden gyer-mek tanköteles” a Kt. rendelkezéseinek megfele-lõen.3 Ez a kötelezettség értelemszerûen az óvodára– annak ellenére, hogy a közoktatás rendszerébetartozik – mint nevelési intézményre nem terjedhetki.4

Ezzel eljutottunk a kérdés talán leglényegesebbpontjához, amelyet feltétlenül tudnia kell mindenszülõnek: az alkotmány deklarálja, hogy „a szülõketmegilleti az a jog, hogy a gyermeküknek adandó neve-lést megválasszák”.5 Erre a deklarációra lehet hivat-kozni, és élni kell ezzel a szülõi joggal, hiszen az ál-lam nem dönthet a gyermekek nevelési irányáról. Ezalapján nem lehetne óvodába („nevelõ intézmény-be”) járási kényszert elõírni. A szülõket nem lehet-ne kötelezni arra, hogy gyermeküket a) intézmé-nyes formában neveltessék, b) vallási, világnézetimeggyõzõdésüknek nem megfelelõ nevelõ-oktatóintézménybe adják. Hiszen az sem közismert, hogy

a Kt. maga biztosítja „a szülõknek azt a jogát, hogyvallási és világnézeti meggyõzõdésüknek megfelelõnevelésben és oktatásban részesülhessenek gyerme-keik”.6 Tehát, ha nincs ilyen megfelelõ intézmény aközelben, akkor a helyi óvodavezetõ felé irányulófelmentési kérelemben erre a szakaszra lehet hivat-kozni, hogy a szülõ alkotmányos jogával kíván élni,és az általa választott nevelés nem biztosított a helyióvodában. (Egyébként sincs már „intézménykény-szer”, szabadon lehet intézményt választani, és nema helyi óvoda vezetõje, hanem az önkormányzatjegyzõje vonhatja felelõsségre a szülõt mulasztásaesetén.) Ez a hivatkozás kellõ alapot nyújt a felmen-tés megadásához, ha a szülõ úgy dönt, hogy gyer-mekét otthon kívánja nevelni, és nem akarja óvodá-ba adni. Ez az érvelés egyébként megállja a helyét azoktatási intézményekkel kapcsolatban is, alapját ké-pezheti a magántanulói státus igénylésének.

Összegezve: Jogi álláspontom szerint az óvodábajárási kötelezettség jelenlegi formájában alkotmány-ellenes, mert ezzel a szülõknek csak korlátozottanállnak rendelkezésre a kellõ jogi garanciák ahhoz,hogy éljenek alkotmányos jogukkal. Ennek ellenérea meglevõ jogi lehetõségeket maximálisan ki lehetmeríteni, s a szülõknek erkölcsi kötelezettségük,hogy megfelelõen tájékozódjanak, tisztában legye-nek gyermekeik nevelésével-oktatásával kapcsolatosjogaikkal és kötelezettségeikkel, hogy családi adott-ságaikat is figyelembe véve,7 lelkiismeretes, megala-pozott döntést tudjanak hozni.

Dr. Köbel Szilvia

aktuális

Jegyzetek1 Pontos szöveg: „A gyermeket, kérelemre – ha családi

körülményei, képességének kibontakoztatása, sajátoshelyzete indokolja – az óvoda vezetõje felmentheti azalól, hogy e törvény 24. §-ának (3) bekezdése alapjánóvodai nevelésben vegyen részt.”

2 1949. évi XX. törvény 70/J. §-a.3 Kt. 6. § (1) bekezdés.4 Kt. 24. § (1) bekezdés.5 Alkotmány 67. § (2) bekezdés.6 Kt. 4. § (1) bekezdés.7 Ezt azért lényeges hangsúlyozni, mert ahhoz, hogy

otthon tartsuk gyermekeinket, meg kell teremteni aszükséges feltételeket. Különbözõ anyagi, egzisztenciális,családi háttérrel rendelkezünk, így a helyzetet mindencsaládnak magának kell kezelnie, és törekednie a –lehetõségekhez képest – legoptimálisabb megoldásra.

28 Az Idõk Jelei 2003/4.

Azon tanakodom, hol van ez a nép. A Messiásnépe. Amelyrõl a jövendölés szól. Amelykészséggel siet eléje eljövetelekor, mert ezt a

készséget már elõzõleg megtanulta, begyakorolta. A múltnegyedévi szombatiskola (a Zsidókhoz írt levélrõl) irá-nyította figyelmemet a 110. zsoltárra. Híres messiásizsoltár, amelyet Jézus is, az apostolok is idéztek. Ebben azsoltárban olvassuk: „A Te néped készséggel siet a Te sereg-gyûjtésed napján, szentséges öltözetekben. Hajnalpír méhé-bõl lészen ifjaidnak harmatja.” (Zsolt 110,3) Hol a kész-séggel sietõ nép? Mit nevez a jövendölés a sereggyûjtésnapjának? Mi az, hogy „hajnalpír méhébõl lészen ifjaid-nak harmatja”? Ezek a kérdések foglalkoztattak.

„A Te néped”

Célszerû a személyes névmást itt nagybetûvel írni, hi-szen egyértelmû, hogy a Messiás népérõl, az egyházrólszól. A Te néped évszázados, évezredes vitakérdés, amió-ta egyház létezik. Akármelyik felekezethez mész, sajátmagát jelöli meg Isten népeként. Ez természetes. De nemmindegy, hogy a mennyei Atya kiket foglal a megneve-zésbe („Mondta az Úr az én Uramnak…): Ez a Te néped.Meg kell válaszolnunk magunknak, hol az egyház. Talánez a Biblia-vers is segít.

Péter pünkösdi prédikációját követõen az õskeresz-tény gyülekezet felduzzadt, és napról napra növekedett.Így olvassuk: „Az Úr pedig mindennap szaporította a gyü-lekezetet üdvözülõkkel.” (Csel 2,47/b) Valószínûleg ennekalapján következtetik sokan, hogy a szervezett egyház azüdvözülendõk gyûjtõhelye. A Te néped ebben az esetbena mindenkor hivatalban levõ szervezett egyház lenne. Azüdvösség feltétele ehhez az egyházhoz tartozni, és telje-síteni az egyház által megfogalmazott normákat. Szeren-csére az adventista Biblia-értelmezés szerint ez nem ígyvan, méltánytalan lenne ahhoz az Istenhez, aki a Szent-írásban kinyilatkoztatja magát. Az egyház az evangéliumképviseletére, munkára hívott nép. Azt, hogy ki üdvözülés ki nem, nem a mi feladatunk eldönteni.

A Te néped kifejezéssel találkozunk sokszor Mózesmásodik könyvében, Izrael Egyiptomból való kivonulásaés pusztai vándorlása történetében. Az Úr magáévá fo-gadta Ábrahám, Izsák és Jákób leszármazottait, sajátnépének ismerve el az ígéret gyermekeit: „Látván láttamaz én népem nyomorúságát… hozd ki az én népemet Egyip-tomból.” (2Móz 7,10) Az adoptálás ünnepélyes megerõ-sítése a Tízparancsolat kihirdetésével történt, amikor azÚr kinyilatkoztatta: „Én, az Úr, vagyok a Te Istened.”(2Móz 20,2)

Változott-e ez a jogállás akkor, amikor a nép magatar-tásával felbontotta a megkötött szövetséget? Az Úr

ezekkel a szavakkal szólította meg a Sínai-hegyen tartóz-kodó Mózest: „Eredj, menj alá, mert megromlott a te né-ped, amelyet kihoztál Egyiptom földjérõl.” (2Móz 32,7)Hogyan? Kinek a népe? Mózesé, vagy az Úré? Elkezdõ-dik az alkudozás, a szópárbaj Mózes és az Úr között.Mózes minduntalan elhárítja: „Uram, gondold meg, ez aTe néped, Te hoztad ki Egyiptom földjérõl, a szolgálat há-zából.” Végül is az Úr az Õ népének ismerte el azokat is,akik nem vettek részt a lázadásban, azokat is, akik bele-sodródtak, de megbánták és bûnbánatukat nyílt állásfog-lalással pecsételték meg. Nem tekintette viszont népénekazokat, akik bár a látható egyházhoz tartoztak, de kitar-tottak saját útjuk és elgondolásuk mellett.

Ugyanaz a jogállás, amelyet Jézus a tanítványoknakígy mondott el: „Ha ti megmaradtok az én beszédemben,bizonnyal az én tanítványaim vagytok.” (Ján 8,31) Ilyenegyszerû az egyházfogalom. Aki megmarad Jézus tanítá-sa mellett, az az egyházhoz tartozik, s aki nem, az auto-matikusan kizárta magát az Õ népének nyilvántartásából.Akkor is, ha a látható egyház ezt láthatóan nem erõsítimeg. „Aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az né-kem fitestvérem, nõtestvérem és az én anyám” (Mát 12,50)– erõsítette meg Jézus más alkalommal is.

A sereggyûjtés napja

A vizsgált Biblia-vers egy újabb ismertetõjelet mutat:aki Isten népéhez tartozik, aki Jézus hiteles tanítványa,az készséggel siet a sereggyûjtés napján. Egy újabb kife-jezés: a sereggyûjtés napja. Szorosan kötõdik az elõzõ (Tenéped) fogalomhoz. A hetedik napi szombatot nevezielõször a Biblia sereggyûjtés napjának, a következõkép-pen: „Hat napon át munkálkodjatok, a hetedik napon nyu-godalomnak, szent gyülekezésnek szombatja van…” (3Móz23,3) Mózes könyvének ez a fejezete még sok ilyen gyü-lekezési napot sorol fel az izraeliták számára. A „szentgyülekezések napjai” (2Móz 23,4) azok a napok, amikoraz egyház tagjai összegyûlnek, gyülekezetté áll össze azegyház. Összegyûlnek

– Uruk hívására, mert hallják a hangját,– a szombat közös megünneplésére,– tanulmányozni Isten kinyilatkoztatott akaratát,– valamilyen Istentõl kapott feladat teljesítésére,– imaórára.Nem mindig azonos a Messiás sereggyûjtése azzal,

amikor vallásos emberek összegyûlnek „istentiszteletre”.Néha az Úr hagyja, hogy gyülekezzünk, tevékenyked-jünk az Õ felügyelete és irányítása nélkül, úgy, ahogy jó-nak látjuk. Az idõ azután megmutatja, hogy valóban azÚr gyûjtötte-e össze seregét, vagy emberek parancsolataiés tanítása szerinti gyülekezés volt, „maga választotta is-

A KÉSZSÉGGEL SIETÕ NÉP

az ige mellett


tentisztelet” (Kol 2,23), amely csak önteltséghez, felfuval-kodáshoz vezet.

Hogyan viszonyulunk az Úr által elrendelt sereggyûjtéshez?

„A Te néped örömmel siet” – mondja igénk. Az örömötcsak-csak látom, de sietõ hívõvel egyre kevesebbel talál-kozom. Az örömteli készség elsõsorban a pontosságbanmutatkozik meg. Ha az Úr fél tízkor jelenik meg a gyü-lekezetben, akkor én minimum fél tíz elõtt öt perccel márott vagyok a helyemen. Elvégre én lépek be az Õ fogadó-termébe, nem pedig Õ az enyémbe. Mit látok ehelyett agyülekezetben? A gyülekezet nagyobb része késik. Akiott van, legfeljebb az éneklés alatt megy a helyére.

Nyáron egy Biblia-táborban voltam, speciális táborvolt ugyan, zenével, énekléssel foglalkoztunk, de reggelis, este is rendszeresen voltak istentiszteletek. A meghir-detett idõpontban alig voltunk néhányan a sátorban, atöbbség úgy gondolkodott: majd ha hallom az énekszót,akkor odamegyek. Addig lehet nyugodtan beszélgetni.Nem akarom elemezni a szombatiskolai istentiszteleteklétszámát, a szombati pontosságot, csak gondolkodom,hogy is van ez. Akinél hiányzik a készség az Úr sereg-gyûjtésének idején, az valószínûleg nem siet a nagy sereg-gyûjtéskor sem. Az ige alapján ellenõrizhetjük magunkat:vajon a Messiás népéhez tartozunk-e?

Az említett táborban egy helyi, nyugdíjas testvérünk –aki mellesleg mindig pontosan ült a helyén az istentiszte-letek kezdetén – megkérdezte tõlem: „Tudod, mi a kü-lönbség az elõzõ tábor és e között?” „Mi?” – kérdeztemvissza. „Az, hogy ott kolompolni sem kellett, mindenkitudta, mikor kezdõdik az elõadás, és tömve volt a sátor amegadott idõre.” Elõzõleg Biblia-ismereti tábor volt,ahol a jelenlévõk többsége még nem a közösség meg-keresztelt tagjai közé tartozott. Megint csak kérdezem:kik tartoznak a Te néped kategóriába? Azok, akik lazánveszik az Úr elõtti megjelenés idejét és hogyanját, vagyazok, akik ezzel is kifejezik tiszteletüket és vágyódásu-kat? Természetesen nem azokról beszélek, akik rendkí-vüli akadályok miatt késtek vagy maradtak távol.

Egyik legkedvesebb zsoltárom a 42. zsoltár. Így kezdõ-dik: „Mint a szarvas kívánkozik a folyóvizekre, úgy kíván-kozik az én lelkem Hozzád, ó Isten! Szomjúhozik lelkem Is-tenhez, az élõ Istenhez, mikor mehetek el, és jelenhetek megIsten elõtt?” A zsoltár írója elmondja, hogy régebbenrendszeresen járt istentiszteletre, a zarándokünnepeken„nagy csoportban vonult, ujjongó örömmel és hálaadássalvezette az ünneplõ sokaságot Isten házáig” (Zsolt 42,5), demost ezt nem teheti, az ellenség háborgatása miatt. Azok,akik voltak már hasonló helyzetben, és valóban igénylik aközösség építését Istennel, értik ezt a zsoltárt. Emlék-szem, a régi rendszerben a kötelezõ katonai szolgálat ide-jén az elsõ idõszakban nem járhattam gyülekezetbeszombatonként. Negyed tíz tájban már elfogott a vágyó-dás, és arra gondoltam, milyen jó lehet azoknak, akik mára gyülekezetben a székeken ülnek. Késõbb megadatott,hogy mehessek, és bizony nagyon vigyázok arra, hogy sa-ját hibámból ne késsek, vagy ne maradjak el.

Minden bizonnyal e vágyódásból fakadó lelkület tarto-zik elsõsorban a szentséges öltözet kifejezéshez az idézettigében. Helytelennek tartom azt az értelmezést, hogycsak igazak jelenhetnének meg az Úr elõtt. Õ vonja ma-gához a megsebzett és összetört lelkûeket. Épp a nagylelki ínségünk a legfontosabb érv, hogy megjelenjünkÕelõtte. A farizeus és a vámszedõ példájából (Luk 18,10–14) láthatjuk, hogy nem a farizeus jelent meg Istenszíne elõtt szentséges öltözetben, hanem éppen a vám-szedõ. A fogyasztó gyülekezetek kialakulásának velejáró-ja, hogy e lelkület híján mezítelenül, vagy önigazultsá-gunk szennyével fertõzött ruhában jelenünk meg a gyü-lekezetben. Igaz, ekkor már mindegy, hogy mikor, mertúgysem azért jöttünk, hogy megigazulva menjünk haza,hanem csak azért, hogy jól érezzük magunkat, és kiszol-gáljanak bennünket. Itt nem az a kérdés, mit várunk agyülekezettõl, hanem hogy mit viszünk oda.

„Hajnalpír méhébõl lészen ifjaidnak harmatja”

A harmat a hajnali lehûlés idején az átmelegedett tár-gyakon, növényeken csapódik ki. A levegõ páratartalmaapró vízcseppek formájában jelenik meg a növényeken.Harmat nélkül némely vidéken hamar kipusztulna a nö-vényzet. Amilyen törvényszerû, hogy a hideg és a melegtalálkozásakor hajnalonként a levegõbõl kicsapódik aharmat, életet adva így a növényzetnek, olyan törvény-szerû az is, hogy gyenge emberi természetünknek összekell kapcsolódnia a végtelen erõvel és hatalommal – hogyéletünk legyen.

A Jézus élete címû könyv 394. oldaláról idézem: „A bûnkiûzése magának a léleknek a mûve. Igaz, magunknaknincs erõnk, hogy kitörjünk Sátán bûvkörébõl, de ha vá-gyunk a bûntõl való szabadulásra, s nagy ínségünkbenrajtunk kívül álló és a miénket meghaladó erõért kiáltunk,lelki képességeinket a Szentlélek isteni energiája hatja át,s ezek így engedelmeskednek az akarat parancsának, ésteljesítik Isten akaratát.” Ezért találta már a hajnal JézustIsten színe elõtt. Ésaiás jövendölte róla: „Fölserkenti min-den reggel, fölserkenti fülemet, hogy hallgassak, miként a ta-nítványok. Az Úr Isten megnyitotta fülemet, és én nem vol-tam engedetlen, hátra nem fordultam.” (Ésa 50,4–5)

Aki vágyódik arra, hogy nagy ínségében igénybe vegyea sajátját meghaladó, önmagán kívül álló isteni erõt, azmegtalálja azt a hajnali idõpontot, amikor ezt Jézushozhasonlóan kifejezésre juttathatja. Az elõbbi gyönyörûidézet szerint ekkor lelki képességeit a Szentlélek istenienergiája hatja át, így képes lesz engedelmeskedni az aka-rat parancsának. Ezt csak azért írom le, mert sokszor aza kifogásunk, hogy nem tudunk idõben felébredni, kép-telenek vagyunk idõben elkészülni és megérkezni az is-tentisztelet helyére.

Akik Jézushoz hasonlóan kezdik a napot a hajnalpíridején, azok maradnak ifjak és erõsek a hitben. Õk öltöz-nek szentséges ruhába a próba elõtt. Õk azok, akik ígyszólnak: „Ímé itt vagyok, hogy cselekedjem a Te akarato-dat.” (Zsid 10,9) Rájuk érvényes a tanítvány elnevezés.Ugye te is Jézus tanítványai közé szeretnél tartozni?

mj


Egyházunk negyedévenként visszatérõ ünnepeaz úrvacsora, amely arra ad lehetõséget, hogyhálásan visszaemlékezzünk a Krisztus és tanít-

ványai utoljára együtt töltött estéjén történtekre, s meg-újítsuk Istennel kötött szövetségünket.

Úrvacsorai istentiszteleteinken szinte magunk elõttláthatjuk az alázatos Üdvözítõt, amint megbocsátóalázattal hajol le hozzánk, hogy a szeretet Istene feléfordíthasson bennünket, arra késztetve, hogy egyretöbbet és többet akarjunk megtudni és tapasztalni amegváltás csodálatos titkából.

Ünnepi alkalmainkat azonban egyre gyakrabbanmegzavarják olyan „apróságnak” tûnõ részletek, ame-lyek valójában vagy a járatlanság, vagy a könnyelmûségszámlájára írhatók.

Az utolsó vacsora alkalmán Jézus Krisztus eztmondta: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!” Ez a felszólítás a nagyon fontos lelki tartalom mellett aszertartás formai részleteire is utal, hiszen Krisztusnem a kor szokásaira hallgatva mosta meg a tanítvá-nyok lábát, szolgálta fel a kovásztalan kenyeret és amustot. Minden jelképnek megvolt akkor és megvanma is a rendeltetése. Nem volna szabad elfeledkez-nünk a hangsúlyos szavakról: „Ezt cselekedjétek!”

E téren azonban sajnos egyre gyakoribb jelenség,hogy lazaságokat engedünk meg magunknak, mond-ván: „Mi nem vagyunk a formalitás emberei.” Ebbõl agondolkodásból fakadóan a gyülekezetek egy része –nagyon helytelenül – az úrvacsorai kenyér elkészítése-kor figyelmen kívül hagyja a jelkép jelentõségét, és in-kább a „finom falat” elvét követi.

Az alábbi összegzést és a kenyér elkészítési módjá-nak leírását abban a reményben jelentetjük meg, hogy ajelkép újragondolása nyomán valamennyiünk lelki igé-nyévé válik a Megváltó emlékére való tekintettel „aztcselekedni”, amire Õ kérte mindenkori tanítványait.

A liszt, a megõrölt gabona Krisztus értünk megtörttestének az elõképe.

A só, amely megszünteti és megakadályozza a rom-lást, az Isten iránti szeretet, az Õvele kötött békeszö-vetség jelképéül szolgál (Márk 9,49–50). A szövetségsóját soha nem volt szabad kihagyni az ószövetségiételáldozatokból sem, mert ez emlékeztette Isten népétaz Úr oltalmazó törõdésére és a szabadság ígéretére.

Az olaj az emberben naponként munkálkodó Szent-lélek szimbóluma (Zak 4,1–6).

A lisztet, sót, olajat és vizet tartalmazó úrvacsoraikenyér legfontosabb „eleme” mégis az, ami nincs ben-

ne. A kenyér csak kovásztalan lehetett. A kovászta-lanság Krisztus bûntõl mentes lényére utal. A jelképhálás emlékezésre késztet: Õ a földi életében is töké-letesen igaz volt, aki ugyan mindenekben megkísérte-tett, de bûnt mégsem cselekedett, ezzel példát adva arossz elleni mindennapi harcainkhoz. Az úrvacsoraikenyér arra is tanít, hogy amiként elfogyasztjuk aszent jegyet és az lényünk részévé válik, úgy részesül-hetünk Jézus tisztaságában. A kovásztalan kenyér el-fogyasztásával kifejezzük vágyunkat, hogy naponkéntakarjuk „enni az Õ testét”, táplálkozni kívánunk a Tõ-le származó tiszta, jellemformáló gondolatokkal, ésvágyódunk tanulni az igaz (kovásztalan) életet a Rólaszóló ihletett feljegyzések alapján, vagyis úgy akarunkélni, amint Õ is élt.

„Az úrvacsorai szertartások elõírásait, amelyekUrunk megaláztatására és szenvedésére mutatnak, na-gyon sokszor csak formális elõírásoknak tekintik,Krisztus azonban ezeket a rendeléseket határozottszándékkal adta. Értelmünket meg kell élesítenünk,hogy megragadhassuk az Istenség titkát. Mindegyi-künk kiváltsága, hogy felfogjuk – az eddigieknél sok-kal nagyobb mértékben – Krisztus engesztelõ szenve-déseinek a jelentését. »Amiképpen felemelte Mózes akígyót a pusztában, akképpen kell az ember Fiának fel-emeltetnie, hogy valaki hiszen Õbenne, el ne vesszen,hanem örök élete legyen.« (Ján 3,14–15)

Tekintetünket a Golgota keresztjére kell irányíta-nunk, amelyen a haldokló Megváltó függött a magasbaemelve. Örökkévaló érdekünk azt követeli meg tõ-lünk, hogy mutassuk meg Krisztusban való hitünket.

Urunk ezt mondta: »Ha nem eszitek az ember Fiá-nak testét és nem isszátok az õ vérét, nincs élet bennetek[...] az én testem bizony étel, és az én vérem bizony ital.«(Ján 6,53–55)” (Ellen G. White: Jézus élete, Az én emléke-zetemre c. fejezetbõl)

Az úrvacsorai kenyér elkészítése (20–25 fõ részére)

30 dkg liszt, 13 dkg olaj, 1 kávéskanál só, víz szük-séges a tésztához.

A lisztet az olajjal összekeverve elmorzsoljuk, majdhozzáadjuk a sót és a vizet (a liszt minõségétõl függ a víz mennyisége). A tészta közepes állagú legyen, sekemény, se lágy. Az elkészült tésztát kb. fél óráig pi-hentetjük, majd ujjnyi vastagra nyújtjuk, kockákra be-vágjuk, és megsütjük.

„…EZT CSELEKEDJÉTEK

AZ ÉN EMLÉKEZETEMRE”Az úrvacsorai kenyérrõl

Szívünket melengetõ Ézsaiás próféciája: „Ki hallottolyat, mint ez, ki látott hasonló dolgokat? Hát egy or-szág egy nap jön-e világra, és egy nép egyszerre szüle-tik-e? Mert vajúdott és meg is szülé Sion az õ fiait.”(Ésa 66,8) „Egy ország egy nap jön világra, és egy népegyszerre születik” – ezrek megtérésének képe a végidején. Ezekre a csodálatos napokra tekintve írja EllenWhite: „Nemsokára egy napon ezernél is többen tér-nek meg, akik közül legtöbben elsõ benyomásaikatkiadványaink tanulmányozásának tulajdonítják.”(Evangelizálás, 318. o.)

Bátorítson bennünket mindezek tudata szorgalmasmunkára!

A könyvevangélista munka még hatékonyabbá téte-lével kapcsolatban két dologra szeretnénk felhívni fi-gyelmeteket:

1. A terjesztett irodalmunkban rejlõ kincsek feltárá-sa közösen – olvasási élményeink megosztása egymás-sal, beszélgetõkörök formájában.

Mindezek Ellen White tanácsai, melyeket a könyv-evangélisták kézikönyvébõl idézünk: „A könyvevan-gélistának alaposan ismernie kell azt a könyvet, ame-lyet terjeszteni szeretne, hogy a vevõk figyelmét fel-hívhassa a fontosabb fejezetekre… Gondolkozzonmindenki, hogyan keltheti fel legjobban az emberekérdeklõdését az igazság iránt, mert attól függ egy lé-lek sorsa, hogy a könyvevangélista miképpen tudjaelõtte az igazságot kifejteni. Ha befolyása kedvezõ a

lélekre, akkor az illetõ számára élet illata lehet az élet-re. Az igazság által megvilágított minden egyes lélekmások világossága lehet… Csak úgy érhetünk eleredményeket, ha szívünk tele van az igazsággal,amelyet az általunk terjesztett könyv tartalmaz, s haaz emberek figyelmét alázatosan hívjuk fel ezekre azigazságokra. Csak ekkor lehet jelen a Szentlélek, hogymeggyõzze az emberi szíveket a bûnrõl, az igazságrólés az ítéletrõl.

2. A könyvevangelizálásban szerzett tapasztalatainkmegosztása testvéreinkkel széles körben – szombatok,körzeti alkalmak, Az Idõk Jelei hasábjain.

„Azok, akik a könyvevangelizálás terén tapasztala-tokat szereznek, számoljanak be élményeikrõl hiva-talos lapjainkban is, hogy tapasztalataik mások báto-rítására és buzdítására szolgáljanak. Beszélje el akönyvevangélista azokat az örömöket és áldásokat,amelyeket munkája közben szerzett. E cikkeknek fel-tétlenül helyet kell adni lapjainkban, mert befolyásukmessze ható. Életet adó jó illatként hatnak a gyüleke-zetre. Általuk mindenki meggyõzõdhet arról, hogy Is-ten segíti a munkatársait. Szedjétek össze a morzsákatis, hogy semmi el ne vesszen!”

Szívünkbõl kívánjuk, hogy ezek a gyakorlati taná-csok gyümölcsöt teremhessenek életünkben és szolgá-latainkban.

Jóniné Kalcsó Zsuzsa könyvevangélista


„AKIK KÖNNYHULLATÁSSAL VETNEK,VIGADOZÁSSAL ARATNAK MAJD” Bátorítás könyvterjesztõknek

evangelizáció

evangelizációs hirdetések

A gyülekezetek részérõl jelentkezõ igény alapján új-ra nyomtatjuk a Néma hírnököt, a Mit mond aBiblia… szórólapokat. Évekkel ezelõtt bedobálóslapként terjesztettük ezeket a kiadványokat, és so-kak áldására voltak a postaládájukban megtalálhatókis lapok. Az új kiadású példányok ára elõrelátha-tóan 8–10 Ft/db lesz. Kérünk benneteket, hogygyülekezetenként végezzetek felmérést: hány pél-dányt tudnátok terjeszteni a 10 részbõl álló sorozat-ból. (Csak teljes sorozatokat tudunk adni.) Kérjük,elõzetes felméréseitekrõl adjatok tájékoztatást de-cember 10-ig Némethné Mézes Juditnak, hogy en-nek alapján tudjunk a nyomdával tárgyalni.

Egy közel 5000 nevet tartalmazó címlista áll ren-delkezésünkre: ennyien érdeklõdtek a televízióbanfolyó Látók, szóljatok! címû mûsorról, illetve a mû-sor után Bibliát rendeltek. Ez a címlista hozzáférhe-tõ a zugligeti központban, a titkárságon CsókásinéMolnár Évánál és Ráczné Ócsai Ellánál, illetveNémethné Mézes Juditnál (tel.: 06/30/530-9330).Ajánljuk, hogy karácsony elõtt keressük fel ezeket ahallgatókat könyveinkkel, kazettáinkkal, levelezõ-iskolánk tájékoztatójával, és a körzetükben folyóelõadás-sorozatok tájékoztatóival. Tapintatosanajánljuk fel a segítségünket, hivatkozva az ingyenesBiblia megrendelésére.


Könyvek a kikötõben

Nagyon szép nyári tapasztalatokkal szeretnénkmegismertetni Az Idõk Jelei olvasóit. Siófokon lehe-tõségünk nyílt a „fõszezoni” könyvárusításra.

Már tél óta tervezgettük, hogyan lehetne a Siófo-kon megforduló sok turista érdeklõdését felkeltenikönyveinkkel a jó Isten iránt. A közlekedési cso-mópontoknál terveztünk sátrat verni. A vasúti pá-lyaudvar és a buszpályaudvar tûnt erre a legalkalma-sabbnak. A vasútnál elutasítottak, a buszpályaudva-ron ígéretet kaptunk a hely biztosítására, de végüllemondták. Ekkor a jó Istentõl kértünk bölcsessé-get, hogy hová mehetnénk az evangélium hirdetésére,és Õ megadta a választ: a hajóállomásra.

A Mahartnál régi ismerõsként üdvözölte SzalaiJózsefné Nusi nénit az igazgató titkárnõje, és rend-kívül segítõkészen állt ötletünk támogatásához. Azigazgatóságon minden kérésünkre igent mondtak.Sõt, amitõl a legjobban féltünk – ismerve az itteniárakat –, a helypénzre is olyan összeget mondtak,ami minden elképzelésünket felülhaladta. A többiárusító helypénzének kb. az ötödét kérték tõlünk.Kiválaszthattunk egy alkalmas területet, ahová akönyvesasztalt állítottuk: a Balatonnal szemben, kéthatalmas platánfa alatt, széltõl védett helyen. Éjsza-kára az igazgatóság portájára vihettük be gurulósasztalunkat, s ezért nem kértek tõlünk pénzt.

Mindenkinek, aki itt a segítségünkre volt, ajándé-koztunk egy-egy Jézus élete címû könyvet. Az egyikportás így köszönte meg: „Örülök, hogy ilyen kin-cset adtak a kezembe, és olvasgathatok egy szép,hasznos könyvbõl a hosszú szolgálat alatt.”

Meghirdettük a könyvárusítás lehetõségét. Azország különbözõ településeirõl érkeztek munka-társak, akik tudtak pihenni és szolgálni is, hiszennaponta, délelõtt és délután váltották egymást a pá-rok a könyvespultnál. Szabadidejükben pedig ki-rándulhattak a környéken, vagy fürödhettek a Bala-tonban. A siófoki gyülekezet szállást biztosított ahelyi gyülekezeti épületben, és az ezzel járó költsé-geket is vállalta. Természetesen szombaton nemvolt könyvárusítás, de vasárnaponként a nágocsigyülekezet tagjai vettek részt az árusításban. Min-denki örült a lehetõségnek, aki részt vett ebben aszolgálatban.

Mely könyveink voltak a legkelendõbbek? Azéletmóddal kapcsolatos könyveket vásárolták a leg-szívesebben. Gazdag választékkal készültünk gyer-mekirodalomból is, és tapasztalatunk szerint ezekiránt is nagy volt az érdeklõdés. Több audio- és vi-deokazetta fogyott el a nyolc hét alatt. Nagy örö-münkre szolgált, hogy a Sola Scriptura Teológiai Fõ-

iskola tízéves jubileumi ünnepségén készült hang-verseny videokazettáját is vásárolták, és a nágocsigyermekfalu karácsonyi és húsvéti ünnepén készültzenei videót is, ahol a gyermekek apraja-nagyja ze-nével, énekkel és verssel dicsõíti a jó Istent. Ezeketa kazettákat a karácsonyi könyvvásárokra is szere-tettel ajánljuk, de akár gyülekezeti közös megtekin-tésre is alkalmasak. Munkánk során több Bibliát ésJézus élete címû könyvet is tudtunk ajándékozni a szegényebb családoknak, õszinte érdeklõdõknek.Ezért a lehetõségért is köszönetet szeretnénk mon-dani a nagylelkû ajándékozónak, aki lehetõvé tetteaz ingyenes könyvátadást.

Augusztus 20. után újra meglátogattuk a Mahartigazgatóságát. Megköszöntük a lehetõséget, és ér-deklõdtünk arról, hogy 2004-ben is segítenének-enekünk. Nagy örömünkre megígérték, hogy jövõreugyanilyen feltételekkel biztosítanak lehetõségetkönyveink terjesztésére. Kérjük, imádságaitokbanemlékezzetek meg errõl a szolgálatról, és ha szívesenrészt vennétek benne, jelentkezhettek NémethnéMézes Juditnál.

Köszönjük mindazok segítségét, akik részt vet-tek a könyvevangelizációban és lélekmentésben Sió-fokon. Kívánjuk, hogy a jó Isten adjon minél többgyülekezetnek ilyen szép tapasztalatot, s példánkbátorítson más gyülekezeteket: ott, ahol az embernem is gondolja, hogy út nyílhat a missziós szolgá-latra, a jó Isten tud utat nyitni azoknak, akik elszán-tan igyekeznek az evangélium terjesztésére.

Szeretnénk megismertetni a siófoki könyvter-jesztés néhány tapasztalatát:

„Négy fiatal barátommal érkeztem a siófoki hajó-állomásra. Közelben élõ testvérünk megmutatta,hol szoktak árulni, mit ajánlhatunk akár ingyenesenis az érdeklõdõknek. Társaim buzgón tervezgették,mit hogyan fognak kínálni. Kitartóan reményked-tek, hogy többen is vásárolnak majd. Jómagam azértis hálát adtam, hogy békességben lehetünk ott, ésnéhányan esetleg odajönnek érdeklõdni. Ugyaniskét dologgal küzdöttem gondolatban: az egyik az atudat, hogy akit Isten megszólít, és vágy ébred a szí-vében a Teremtõ megismerése iránt, úgyis találkozikolyan lehetõségekkel, amelyek segítik õt Isten meg-ismerésében. A másik: úgy éreztem, hogy nekünkkellene megszólítani az embereket, és felhívni a fi-gyelmüket jelenlétünkre, kiadványainkra. E máso-dik késztetés gyakran próbára teszi Jézus és országairánti elkötelezettségemet: kész vagyok-e tenni em-bertársam üdvösségéért? Talán ma is tud hozzánkküldeni Urunk érdeklõdõket, akiknek a szívébehullhat a kicsiny mustármag, és fává növekszik. Ta-lán ma is megszólít valakit Isten drága Igéje.

EVANGELIZÁCIÓS TAPASZTALATOK


Nemsokára többen odajöttek hozzánk, lehetõsé-günk nyílt beszélgetésekre is. Igyekeztem megértet-ni a velem levõ tizenévesekkel, hogy egyetlen érdek-lõdõ és vásárló is hatalmas érték, és annak kell örül-nünk, ha odajön hozzánk az az egy is. Így is történt.Istenhez fohászkodtam azért, hogy azt a könyvetválassza, amelyen keresztül Isten leginkább meg-szólíthatja.

A második vasárnap más helyett indultam útnak,negyedmagammal. Szombat délután nagyon kértékaz önként jelentkezõ gyerekek, hogy menjek velük.Ezért lemondtam másnapra tervezett programomat.Alighogy megérkeztünk, máris többen körülvettéka standot: érdeklõdtek, válogattak, vásároltak. Vé-gül pedig Isten áldását kívánták szolgálatunkra.Nem tudom, hogy kik lehettek. Isten angyalaiazonban pontosan tudják. Atyánknak gondja vanrájuk, és azokra, akikért munkálkodnak.

Kívánom, hogy minden Istentõl kapott szolgála-tot érezzünk megtiszteltetésnek és örömnek, füg-getlenül attól, milyen hatások érnek, és milyen ta-pasztalatokat szerzünk szolgálatunk közben!”

„Megkérdezték tõlem, hogy vállalnék-e könyv-árusítást Siófokon, és én örömmel jelentkeztem. El-képzeltem, milyen sokan fognak majd könyvet ven-ni, de csalódnom kellett, mert szinte alig vásároltak.De úgy gondolom, hogy azok a kevesek, akik vásá-roltak, komoly érdeklõdõk a hit dolgai iránt. A be-szélgetéseinkbõl kiderült, hogy bár különbözõ fele-kezetekhez tartoztak, szeretik a jó Istent.

Két dologra tanított meg engem a könyvárusítás-ról a jó Isten:

Soha ne én képzeljem el és tervezzem meg elõre adolgokat, hanem bízzam Rá magamat, mert ha nemezt teszem, csalódás ér.

Ne legyek csalódott, hogy kevesen vásárolnak,mert a kicsiny dolgokból lesznek a nagyok – ahogya kovász és a mustármag példázatában is mondta Jé-zus.” (Bánhidi Tibor és a nágocsi gyermekek tapaszta-latai)

„Egy család megállt a könyvespult elõtt. A gyere-kek a gyermekkönyveket nézegették, bele-bele-lapoztak ebbe is, abba is. Megmutatták a szüleiknek,melyik könyveket szeretnék. Örömmel tapasztal-tam, hogy a szülõk nem sajnálták a pénzt a bibliaitárgyú gyermekkönyvekre. A rövid beszélgetésközben jó volt látni, hogy nem csak a saját lelki fej-lõdésük fontos számunkra, hanem gyermekeiké is.Gyermekeikkel együtt keresik Istent.” (Ócsainé Tro-pa Márta tapasztalata)

„A Balaton-part idén nyáron is megtelt turisták-kal, akik pihenést, felüdülést keresve látogattak el a»magyar tenger«-hez. Vajon a gondtalan szórako-zásra vágyó tömegben hallható lesz-e Isten szava?Akad-e néhány lélek, aki érdeklõdve felfigyel erre ahangra? Ilyen kérdések foglalkoztattak bennünketútban Siófok felé, ahol egyhetes könyvárusítást vál-laltunk a hajóállomáson.

Megérte-e kimenni? Már az elsõ nap választ kap-tunk erre a kérdésre. Két miskolci lány lépett az asz-talunkhoz, hogy belelapozzon német nyelvû köny-veinkbe. Figyelmük hamarosan a magyar nyelvû iro-dalomra irányult. Több könyvet és kazettát is vásá-roltak úgy, hogy otthon kicserélhessék egymással.Nyitottak voltak, hosszan beszélgettünk. Elmond-ták, hogy német- ill. angoltanárok, és most a diák-jaikat táboroztatják Siófokon. Éppen ez volt az el-utazásuk napja, és a vonatindulás elõtt még kijötteksétálni egy kicsit a kikötõbe. Isten pedig úgy irányí-totta õket, hogy éppen ránk találjanak. Kiderült,hogy egy katolikus Biblia-körbe járnak, ahol komo-lyan tanulmányozzák a Szentírást. A beszélgetés so-rán azt is megtudtuk, hogy ezen a körön van egyközös ismerõsünk, aki a Sola Scriptura Fõiskolárajár. Tõle hallottak az ott folyó oktatásról, és márrégóta tervezték, hogy szabad fõiskolásként elláto-gatnak hozzánk. Míg beszélgettünk, megcsörrent az egyik lány mobilja. Kollégájuk hívta vissza õket a szállodába, hogy elérjék a miskolci gyorsot. Sietve,örömmel köszöntünk el egymástól, és reméljük,hogy hamarosan újra találkozhatunk velük.

Másnap egy ideges, riadt tekintetû asszony álltmeg elõttünk. Régebb óta figyelhette könyveinket,mert azonnal ezzel a meglepõ kérdéssel fordult hoz-zánk: »Szabad-e az embernek elválnia? Mit ír errõl aBiblia?«

Úgy tûnt, mindennél fontosabb számára a válasz,de olyan mély szégyenérzet töltötte el, hogy mígmegpróbáltunk pár szót váltani vele, õ szemét lesüt-ve a könyvek címlapjait nézte. Közben egy férfi lé-pett mellé, akinek a jelenlététõl még inkább zavarbajött. A beszélgetés megakadt. Gyorsan kezébe vettekét könyvünket, amely a boldog házasság titkárólszólt: »Ezt a kettõt megveszem« – mondta, és már-is táskájába süllyesztette õket.

A férfi megvetõen tekintett az asztalunkra, majdmegfogta az asszony karját, és húzni kezdte a beér-kezõ hajó felé. A kérdés megválaszolatlan maradt,de reméljük, hogy Isten Lelke biztos választ ad majdrá a megvásárolt írásokon keresztül.

Népes család bukkant fel a hajóra várakozó tö-megbõl. Míg könyveinket nézegették, megszólítot-tuk õket, hogy egy szórólapot adjunk át nekikReisinger János ATV-s mûsoráról. Az asszony sze-me felcsillant: »Nézzétek! Reisinger testvérnek akönyvei és kazettái!« – kiáltott fel örömében. A csa-lád tagjai könyveket és kazettákat vásárolva, boldo-gan siettek hajójukra.

Kedves idõs házaspár sétált végig a mólón, kézenfogva. Többször is megtették ezt az utat, mikorramegálltak elõttünk, s megnézegették a könyveinket.Közben beszélgettünk. Elmondták, hogy a lányuk-ra várnak, aki búvárként és vízi mentõként dolgozikBalatonfüreden. Sok megrendítõ tapasztalatot éltekmár át. Az elõzõ szombaton éppen egy kétgyerme-kes édesapát kellett megkeresnie, aki pár nappal


elõbb fulladt bele a Balatonba. A lányuk most vizs-gázni jött át Siófokra, õk pedig elkísérték.

Különösen az egészséges életmódról szóló iroda-lom keltette fel az érdeklõdésüket. Vásároltak is né-hányat ezek közül. Amikor pedig megtudták, hogymûködnek életmódtáboraink, örömmel megadtáknevüket, címüket, hogy értesítést küldjünk nekik alegközelebbi alkalomról. Szeretnének elmenniegészségügyi elõadásainkra is Szombathelyen, aholélnek. A viszontlátás reményében búcsúztunk eltõlük.

Másnap kicsit borús volt az idõ, fürdésre ugyanalkalmatlan, kirándulásra viszont kitûnõ. A Balatonnevû hajó zsúfolásig megtelt emberekkel, sõt egyegész gyermektábort hozott magával Balatonfüred-rõl. A gyerekek zajongva tódultak a partra, és azon-nal körülvettek bennünket. Gyönyörködtek a szí-nes kiadványokban. Egy kislány a képeslapok kö-zött válogatott. Igyekezett a lehetõ legszebbet kivá-lasztani szüleinek, nagyszüleinek.

»Ezt a hármat kérem« – és elõvette borítékba zártzsebpénzét.

Beszélgetésre nem volt alkalmunk, mert a tanítókmáris sorakoztatták õket. Az viszont kiderült, hogyezekkel a képeslapokkal kívánja üdvözletét elkülde-ni az otthoniaknak. A képeslapokon ez az Ige állt:»Az Úr közel.« Arra gondoltunk, milyen szép, haegy gyermeket úgy nevelnek, hogy szülei befolyásá-tól távol, táborozás közben sem feledkezik meg ar-ról, hogy az Úr közel van, vele van.

Fülledt meleg volt aznap délelõtt, amikor utolsónapunkat töltöttük a kikötõben. A sétányon szintesenki sem járt. Hiába ültünk órák óta a parton, egyember sem állt meg a könyveink elõtt. Társam csüg-gedten mondta: »Ide Siófokra csak nyaralni jönnekaz emberek. Nem vesznek itt ilyen irodalmat.«

Még szinte be sem fejezte mondatát, két férfi lé-pett elénk. Az egyikük kezébe vette a Jézus élete cí-mû könyvet, és érdeklõdve nézegette, amíg pár szótmondtunk a tartalmáról. Becsukva maga elé tette,majd fürkészõ tekintettel vizsgálta végig asztalun-kat. Egyik könyvet a másik után lapozta végig,mindegyikrõl meghallgatta rövid tájékoztatónkat,majd nagy halomba gyûjtötte az asztal közepén.Társa ugyanolyan érdeklõdve figyelt. Egymást buz-dították: »Ezt vedd meg! Ez jó könyv! Ismerem!«

Amelyik könyvet a kezükbe vették, azt meg is vá-sárolták: Jézus élete, Hogyan küzdött Jézus?, Gondo-latok a Hegyi beszédrõl, Életmód-változtatás hétrõlhétre, Bibliai régészet, Legyõzhetõ-e a depresszió…

Bár változatos témában vásároltak, mégis jól át-gondoltan. Az is látszott, hogy ezek a könyvek nemegy könyvespolc porosodó díszei lesznek. Kíván-juk, hogy a sorokból áradó életátformáló erõ Krisz-tushoz vezesse el mindkettõjüket!” (Mézes Tünde ta-pasztalataiból)

Beszámolónk végén a következõ idézettel szeret-nénk bátorítani mindenkit:

„A világhírû gyógyhelyeken, s az országjárás cso-mópontjaiban, ahol az egészség és szórakozás utánvágyók ezrei fordulnak meg, (…) tartsuk nyitvaszemünket a kínálkozó lehetõségek elõtt. Legyünkgyorsak, ragadjuk meg a lehetõségeket, szóljunk azemberekhez! Hirdessük világosan és erõteljesen Is-ten szavát, hogy akiknek van fülük a hallásra, meg-hallhassák az igazságot. Így az idõszerû igazságörömhírét tárhatjuk azok elé, akik azt nem ismerik.Sokan elfogadják, s magukkal viszik otthonukba avilág minden részén.” (Ellen G. White: BizonyságtételekIX., 82. o.)

Kissné Benkõ Tünde

Egyetlen Biblia…

Bizonyára már többen értesültek arról, hogy a Lá-tók, szóljatok! címû sorozat végén Reisinger Jánosígéretet tett arra, hogy mindenki kap egy Bibliátajándékba, aki ezt írásban igényli.

Átnéztem a körzetembõl feladott borítékokat, le-velezõlapokat, és városonként, falvanként egymásmellé gyûjtöttem õket. A lakóhelyünktõl harminckilométerre fekvõ faluból is érkezett egy levél. Errea címre látogattam el elõször.

Útközben fohászkodtam, és visszagondoltam aközös imaóránkra, ahol szintén megemlékeztünkerrõl a nagyon szép és örömtelinek ígérkezõ mun-káról. Amikor megérkeztem a megadott címre, ta-karos házikó, rendezett udvar fogadott. A kapu zár-va volt, s mivel csengõt nem találtam, egy darabigkint várakoztam. Egy éppen arra járót megkérdez-tem, hogy tudja-e, ki az, aki a lapot írta. Ismerte, éskészséggel segített bejutni a házba. A nagykapun el-tolta a reteszt, bement, kopogott, mire az ajtókinyílt…

„Gyere, egy fiatalember hozott neked egy csoma-got!” – szólt be a lakásba. Kedves, idõs asszony fo-gadott. Elmondtam, honnan jöttem, és átnyújtot-tam a kért Bibliát.

A néni elérzékenyülten fogadta a könyvet, majdott, az ajtóban állva rögtön beszélgetni kezdtünk a véget ért sorozatról, a családtagokról, rokonokról,ismerõsökrõl… Szerényen megkérdezte, volna-etöbb ajándék Biblia, mert õ adna másoknak is. Arrakért, vigyem el õt egy jó ismerõséhez, aki a helyinyugdíjaskör vezetõje. „Biztosan õ is szívesenvenné, ha személyesen kapna egy Szentírást” –mondta.

A szomszéd utcába kellett átmennünk. Egynyugdíjas tanítónõhöz vitt, akinek feltûnt szellemifrissessége, tettrekészsége. Õ fogja össze a falu idõ-seinek közösségét, rendszeresen programokat szer-vez számukra.

Leültünk a szobában, és a körülbelül másfél órásbeszélgetés alatt kiderült, hogy a tanítónõ nagyonszereti a verseket. Eddig három kötetét adták ki.

A Sola Scriptura diákjai számára negyedévente meg-jelenik az Országjáró Útravaló címû újság, amelybõlértesülhetnek az országban folyó valamennyi elõ-adás-sorozatunkról (bibliai, egészségügyi, régészeti,fõzõköri, Biblia-köri). Ezt a kiadványt minden gyü-lekezetnek ajánljuk figyelmébe, hogy a faliújságonmindenki számára olvasható legyen, és ennek alap-ján értesíthesse távoli rokonait, ismerõseit és bará-tait az ottani elõadás-sorozatainkról. A lap megren-delhetõ Némethné Mézes Juditnál, a 06/30/530-9330-as telefonszámon.

A karácsonyi könyvvásárra megrendelhetõk a Lá-tók, szóljatok! és A legszebb vonások videokazettái azOltalom Alapítványnál, Jóni Tibortól: 06/1/343-3333 (hétfõtõl csütörtökig, 12–18 óráig).

Belépõjegyek igényelhetõk, bibliai idézetekkel.Kérjük, elõzetes felmérés alapján jelezzétek, hánydarab fogy el sorozataitokon, és postázzuk. Díjtételnem szerepel rajtuk. Megrendeléseiteket NémethnéMézes Judit várja a fenti mobilszámon. A belépõje-gyek ingyenesen állnak rendelkezésetekre.

evangelizációs hirdetések

Észrevettem, hogy egyik költeményének alapgon-dolata a 130. zsoltár. Amikor megemlítettem, na-gyon megörült, s lelkesen megajándékozott két ver-seskötetével, sõt a férje kérésére elszavalta egyikmûvét, amelynek témája a mindennapi kenyérértmondott hála volt.

A beszélgetés során próbáltam megérteni, hogyangondolkodik, mit hogyan értékel. Majd õ kezdettkérdésekkel ostromolni, ki vagyok, mivel foglalko-zom, miért érdekel a Könyvek könyve.

Végül meghívott egy nyugdíjaskörbe, hogy tár-sainak is tartsak elõadást a Bibliáról. „Tudod, itt mégtöbben nem ismerik az Istent, ezért majd úgy szólj,hogy erre is tekintettel légy. Hetvenen vagyunk eb-ben a körben. Nagyon jó lenne, ha télen is eljárnálhozzánk, amikor már nem dolgoznak a kertekben”– mondta. Elkérte a telefonszámomat, majd kedve-sen elbúcsúzott.

Hazafelé eltöprengtem: egyetlen levél, egyetlenBiblia, egyetlen ember utat nyithat hetven emberfelé?! Elhatároztam, szeretném mielõbb elindítaniezt a Biblia-kört, a jó Isten áldását, munkáját kérvehozzá.

Fekete Dávid

Az evangélium kérdõívvel

Kecskeméten közel fél éve végezzük az ún. kérdõ-íves evangelizációt. Röviden szeretnénk megosztanitapasztalatainkat Az Idõk Jelei olvasóival.

Isten hívásának nagyon nehezen engedünk, haszámunkra bizonytalan, ismeretlen utakra késztet.Számomra épp ilyen ingoványos területet jelentettotthonaikban felkeresve kérdéseket feltenni az em-bereknek. „A hit pedig nem más, mint a reménylettdolgok valósága, és a nem látott dolgokról valómeggyõzõdés” – ezzel a bizalommal kezdtük elmunkánkat, hogy Isten ott is tud kapukat nyitni,ahol most még hatalmas falak állnak. Azokon a he-lyeken, ahol csak a kérdõíveket sikerült kitölteni,talán ott is elgondolkodtak, és még a polcukon po-rosodó Bibliájukat is kinyitották.

Voltak azonban olyanok is, akik behívtak, leültet-

tek minket, és megosztották velünk problémáikat,feltárták nehézségeiket, meglátásaikat az egyházak-ról, a vallásról. Sikerült hosszabb beszélgetéseket isfolytatni, például egy fiatal párral, ahol szóba jöttFöldünk teremtése, a bûn eredete, és a megváltásterve.

Egy fiatal lány – miután elmondtuk, hogy mi já-ratban vagyunk – közölte, hogy õ ateista és nem tuda segítségünkre lenni. Miután megnyugtattuk, hogyminket az õ véleménye is érdekel, akár vallásos akárnem, behívott az otthonába. Amikor a világunk jö-võjét érintõ kérdéshez értünk, mélyebb beszélgetés-be elegyedtünk. A Föld keletkezése, jelene és jövõ-je után Dániel második fejezete nagy csodálkozástváltott ki belõle. Magnókazettát hagytunk nála errõla témáról, amelyért pár hét múlva visszamentünk, ésfelajánlottuk neki a Látók, szóljatok! c. videokazet-ta-sorozat egyikét, amelyet szívesen el is fogadott.Ebben a háztömbben rajta kívül még hat családnálhagytunk videokazettákat. Bízunk benne, hogy Is-ten, ahogyan minket is megszólított, ezeket az em-bereket is meg tudja érinteni. Sok ember keres ésgondolkodik, de ebben a vallási sokszínûségben –mint egy útvesztõben – könnyen eltévednek, és van-nak, akik neki sem vágnak a keresésnek. Néhányanelmondták, hogy csupán a lelkiismeretük megnyug-tatása miatt járnak templomba, de nem kapnak meg-felelõ táplálékot.

Kellemes meglepetések is értek bennünket. Egykatolikus lány, aki mindennap olvassa a Bibliát, el-mesélte édesanyja gyógyulását egy súlyos betegség-bõl. A felmérések azt mutatják, hogy az emberek 80 százaléka szeretne nagyobb ismeretre jutni,ugyanis az utolsóként feltett kérdésünkre: „Szeret-né-e jobban megismerni a Bibliát?”, azt a választ ad-ták, hogy igen, azonban nem tudják, hogyan, merreinduljanak el, nincs bizalmuk a kis felekezetek iránt.A Bibliát kevés embernek van türelme egyedül ol-vasni, ugyanis úgy érzik, a Szentírás nehezen érthe-tõ, és nem látják át az összefüggéseit.

Munkánkat továbbra is abban a reményben vé-gezzük, hogy a magvetésnek lesz majd eredménye,ahogyan a próféciák teljesednek a késõi esõ idején.

Feyérné Bezdán Rózsa

AAzz IIddõõkk JJeelleeii – Kiadja a Keresztény Advent Közösség megbízásából a Bibliaiskolák Közössége, 1121 Budapest, Remete u. 16/AFelelõs kiadó: Sonnleitner Károly, felelõs szerkesztõ: Czinkota András

Készült a Reménység Alapítvány nyomdájában, felelõs vezetõ: Kiss Szilveszter

könyvajánló

ÁÁrreennggeeddmméénnyyeess kköönnyyvvccssoommaaggookk2003. december 31-ig

HHIITTÉÉLLEETTII KKÖÖNNYYVVEEKKEredeti ár

Az evangélium szolgái 900 FtBizonyságtételek V. 1700 Ft„Hadd szóljanak a napok…!” 1000 FtÓmega 450 FtDöntés a Jordánnál 480 FtÜzenet az ifjúságnak 1000 FtÖsszesen: 5530 Ft

30%-kal csökkentett engedményes ár: 3871 Ft

MMIISSSSZZIIÓÓSS KKIIAADDVVÁÁNNYYOOKKEredeti ár

Pátriárkák és próféták (CD melléklettel) 1800 FtKorszakok nyomában 1000 FtAz apostolok története 1300 FtA szeretet mûvészete… (Soós Attila) 790 FtA Biblia az álmokról 140 FtA Biblia a bûnrendezésrõl 140 FtÖsszesen: 5170 Ft


ÉÉLLEETTMMÓÓDDKKÖÖNNYYVVEEKKEredeti ár

A Biblia a helyes táplálkozásról 1200 FtA néma járvány: csontritkulás 470 FtDöntõ bizonyíték 4500 FtÉlelmiszereink árnyoldalai 990 FtÉletmód-változtatás hétrõl hétre 720 FtNo drog 630 FtReformkonyha 480 FtÖsszesen: 8990 Ft


A felsorolt könyvek csak az engedményes csomagok részeként vásárolhatók meg 30% engedménnyel.

Megrendelésfelvétel: Bibliaiskolák Közössége Könyvkiadó

1121 Budapest, Remete u. 16/A. Telefon: 06/1/391-0181, mobil: 06/30/488-7753, fax: 06/1/391-0182E-mail: [email protected], honlap: www.bibliakiado.hu (online megrendelés)

az idõk jelei - kerak.hu · pdf file... közülük sokan már a...

Documents