Az iskola a digitális szakadék szélén - Az iskolai informatikaoktatás és a diákok elvárásai a 21.

század elején

Csorba Fanni Ildikó

Miskolci Egyetem BTK

Pedagógia BA

Konzulens: Dr. Ugrai János

2. oldal

Tartalomjegyzék

Bevezetés .................................................................................................................................. 3

A kutatásról .............................................................................................................................. 5

Fókuszcsoport ............................................................................................................... 5

Tanári interjúk .............................................................................................................. 6

Kérdőívek ..................................................................................................................... 7

Facebookos megfigyelés .............................................................................................. 8

Gyerekekkel interjú ...................................................................................................... 9

Az informatika rangja és jelentősége az iskolába .................................................................... 11

Az informatika tanítás az iskolákban ....................................................................................... 14

Az informatika tanítás feltételei az iskolákban ........................................................................ 16

Digitális világ – digitális jövő .................................................................................................. 20

Digitális világ – digitális jövő (Facebook) ............................................................................... 25

Összegzés ................................................................................................................................. 29

Irodalomjegyzék ....................................................................................................................... 31

Mellékletek ............................................................................................................................... 32

3. oldal

„ Az olyan ember, aki nem ért a számítógépekhez, a XXI. században analfabétának

fog számítani” – Teller Ede

Bevezetés

Életünk meghatározó területe az informatika, a telekommunikáció. Ebben a szférában

folyamatos a változás. Napról napra jönnek létre új technikák, amik megkönnyítik az

életünket, azonban ezek önmagukban veszélyforrást is jelenthetnek, leginkább a fiatal

generáció számára. A szüleink életében nem volt megszokott a számítógépek jelenléte a

háztartásokban, ma pedig már az is magától értetődő, ha egy ilyen eszköz a táskánkban, netán

a zsebünkben lapul. Ha a mai technikát, technológiát laikusként megfigyeljük, akkor talán

már alig találunk összefüggést a régi és mostani gépek nyújtotta szolgáltatások között. A

régebbi időkben nem volt felhasználóra szabott felület, amelyet programozási ismeretek

nélkül is lehetett használni. A mai korszerű fejlesztések azonban lehetővé teszik, hogy

bármilyen informatikai előképzettség nélkül tudjuk kezelni a számítógépet. Pontosan ezt a

tudatlanságot kihasználva jöttek létre olyan, már szervezetnek mondható csoportok, akik

megkárosíthatják a felhasználót és akár hozzáférhetnek személyes adatainkhoz. Egyre több

bűncselekményt követnek el a kibertérben, amiről sokszor az áldozat mit sem sejt.

„A számítógépes technikák ismerete és felhasználása, alkalmazni tudása modern

világunkban – alapkövetelmény.” (Karlovitz – Karlovitz, 2003, 127.o.) Ebben a korban az

informatikaoktatás nem lehet egy olyan tantárgy, amit a „nem fontos” kategóriába sorolnak.

Észre kell venni ennek a területnek a jelentőségét, azt a tényt, hogy mára alig van olyan

háztartás, ahol ne lenne számítógép. Mindezek mellett rengeteg veszély fenyegeti a tudatlan

felhasználókat. Sokan úgy gondolják, leginkább a gyerekek közül, hogy mivel mindennap

interneteznek, tudnak is. Pedig ez egyáltalán nem így van, és ez látszik a posztokon, a

fotókon, a felelőtlen likeolásokon. Ez már nem csak egy szűk társadalmi réteg számára

elérhető technika. A számítógép és a multifunkcionális eszközök használata, az internet

megfelelő alkalmazása immár alapkompetenciává válik. S így elsőrangúan fontos, hogy a

technika nyújtotta lehetőségeket biztonságosan és az egészséges arányokat betartva tudja

kezelni a felhasználó.

4. oldal

Dolgozatomban az iskolai informatikaoktatás jelenlegi helyzetével, minőségi és

szemléletbeli jellemzőivel, technológiai hátterével, s ezekből fakadóan a tanár-diák közötti

viszonnyal foglalkozom. Arra vagyok kíváncsi, vajon a mai diákok mennyire motiváltak az

informatika órákon, illetve milyen ötleteik vannak annak korszerűsítésére.

Kutatásom kiterjedt az informatikatanárok felkészültségére, gondolkodásmódjára, a

diákok lehetőségeinek ismeretére. Érdekel, hogy miben látják az érintettek a nehézségeket.

Szeretném megtudni, hogy a pedagógusoknak milyen innovatív ötletei vannak.

„Az informatikai ismeretek fejlődése, a tanórai alkalmazások megismerése, az ezzel

kapcsolatos attitűd változása már önmagában is jelentős mértékben befolyásolhatja a tanítás

minőségét, de a hatékonyság érdemben csak akkor változik, hogy ha mindez közvetetten a

pedagógus módszertani kultúrájára is hatással van.” (Kárpáti-Ollé, 2007.,14.o.)

Érdekelt, hogy a diákok mire használják leginkább az internetet, és mennyi időt

töltenek a számítógép használatával. Szerettem volna megtudni, hogy mennyire engedik be

ebbe a világba a tanáraikat, illetve, hogy a pedagógus hogyan használja ki az online

kommunikációs csatornák nyújtotta lehetőségeket.

5. oldal

A kutatásról

A hipotéziseimet két iskolában vett mintán igyekszem ellenőrizni. Az egyik intézmény a

miskolci Bársony-Hunyadi Általános Iskola, a másik a bekecsi II. Rákóczi Ferenc

Informatika–Matematika Tagozatos Általános Iskola. (Bekecs Borsod-Abaúj-Zemplén

megyében, a szerencsi kistérségben található, a megyeszékhelytől, Miskolctól 32 kilométerre.

Az iskolában körülbelül 10-20% a hátrányos helyzetben élők aránya, ami nagyjából

megegyezik a község lakosságának összetételével.)

Ettől a kutatástól azt várom, hogy kikristályosodik egy kép, amire a későbbiekben

lehet majd építeni egy átfogó, nagyobb lélegzetű empirikus vizsgálatot.

MÓDSZEREK

Fókuszcsoport

A viszonylag nagy és átfogó témámhoz mindenképpen szerettem volna egy előkutatást

végezni, hogy pontosabban, jobban átlássam a problémát, kicsit körüljárjam, illetve felmérjem

az aktuális helyzetet. Az előkutatásomat fókuszcsoportos interjú módszerrel végeztem

Miskolcon, a Bársony-Hunyadi Általános Iskola hetedik osztályosaival. Azért választottam

őket, mert úgy gondolom, hogy a témával kapcsolatban ennek a korosztálynak már van

véleménye, és érzékenyek a problémákra. Piaget elmélete szerint ez az a kor, amikor már

képes a gyermek összehasonlítani, elvont fogalmakat használni, logikus következtetéseket

levonni, hipotéziseket alkotni, azokat gondolatban ellenőrizni. Ebből alakul ki később az

alkotó, tudományos gondolkodás. (Michael – Sheila, 1998)

A Bársony-Hunyadi Általános Iskolára pedig személyes okból esett a választásom: az

ottani informatikatanár szívesen segített nekem az első, tájékozódó lépéseknél. Az

ismeretségem révén ráadásul sok háttérinformációhoz is hozzájutottam.

Az interjút alaposan előkészítettem, megterveztem. De szerencsém is volt, mert egy

nagyon jó csoporttal sikerült találkoznom, bár az tény, hogy a figyelmüket folyamatosan fenn

kellett tartanom. Elsősorban ennek az volt az oka, hogy egy óráról kértem el őket, így még

nagy volt a nevetgélés, a helyzet élvezete, hogy pont egy matematika óra marad el.

Mindemellett még velem is meg kellett barátkozniuk, életkori sajátosságukból fakadóan

6. oldal

próbálgatták a határokat. Voltak, akik hangoskodtak, voltak, akik ide-oda pakolgatták a

holmijukat. Azonban körülbelül 10 perc leforgása alatt helyre állt a rend.

A csoportos beszélgetés kezdete előtt kicsit megmozgattam őket, játszottam velük öt

percet azért, hogy jobban megismerjük egymást, és kicsit oldódjon a hangulat. Az első

feladatuk az volt, hogy mindenki mondja meg a keresztnevét, illetve egy fontos tulajdonságát,

amiről úgy gondolja, hogy a legpozitívabb. Ez után nagyon figyeltem arra, hogy egyszerre

csak egy diák beszéljen, hiszen tudtam, hogy a későbbiekben így lesz könnyebb a rögzített

hanganyaggal dolgoznom. Ez kisebb nehézségekbe ütközött részint saját tapasztalatlanságom,

részint a jó hangulat miatt. Egy két hangosabb, kicsit erőteljesebb hangvétel után azonban már

teljesen jól tudtunk együtt dolgozni.

A tapasztalataim nagyon pozitívak voltak, jó hangulatban telt az a 45 perc, ami alatt az

interjú elkészült. Sok hasznos információval gazdagodtam. A diákok problémáit teljesen

reálisnak tartom, és többnyire osztom az elképzelésüket egy jól működő informatikaóráról. A

dolgozatom további részében szeretném ezeket a véleményeket bővebben kifejteni.

Amikor a facebookról kérdeztem őket felhívták a figyelmemet arra a jelenségre, hogy

manapság a különböző közösségi oldalakon a pedagógusok is megtalálhatóak, sőt legtöbben

élnek is a lehetőséggel, hogy tanítványaikat ismerősnek jelöljék. Úgy gondolom, ez egy újabb

sarkalatos pont: vajon jó-e ez a fajta kapcsolat? A gyerekek többségét zavarja, hogy tanáraik

jelen vannak ezeken a portálokon. Többen említették, hogy megszólták őket a tanárok, és még

itt is szabályozva érzik magukat.

Tanári interjúk

A továbbiakban tanárokkal készítettem interjút. Arról kérdeztem őket, hogy ők hogyan látják

saját tárgyuk presztízsét az iskolában, az intézményben ahol tanítanak, milyen módszereket

alkalmaznak a hatékony tanítás érdekében, illetve milyen innovatív ötleteik vannak.

Interjúalanyom a két, kutatásomban mintának szolgáló, osztály informatikatanára volt.

A kérdéseimet megtervezve érkeztem az interjú helyszínére és igyekeztem minél oldottabb

légkört teremteni, hogy az alanyaim ne érezzék magukat feszélyezve. Mind a két esetben a

tanárok otthonában volt szerencsém kérdéseimet feltenni és úgy gondolom, hogy ennek

következtében sikerült nagyon sok és hasznos információt megtudnom. Egy rövid kötetlen,

rávezető beszélgetés után elkezdtük a munkát. Az első interjúm körülbelül másfél óráig

7. oldal

tartott, a második egy órát vett igénybe. A válaszok nagyon szépen tükrözik a két tanár eltérő

hozzáállását, és az eltérő iskolai presztízsértéket.

Mind a két iskola profiljának középpontjában az informatika áll, azonban még mindig

problémák vannak a tantárgy iskolán belül és a tantárgyak között elfoglalt helyével

kapcsolatban. „Európai Unió pályázatai nemzetközi csoportmunkára invitálnak, a pedagógus-

társakkal online tanulóközösségekben találkozhatunk és az iskola szervezése, a hír- és

adatszolgáltatás a diákok, szülők, fenntartók és a tágabb környezet számára a leggyorsabban,

leghatékonyabban elektronikus kommunikációs hálózatokon keresztül valósulhat meg.”

(Kárpáti, 2007, 3.o.) Azonban ezt sok esetben felesleges időpocsékolásnak tartják. Egy olyan

személyiségnek, aki egy teljesen más világban szocializálódott, nehézséget jelenthet haladni

az információs korral. A továbbiakban, az altémáknak megfelelően ismertetem a további

véleményeket.

Kérdőívek

A gyerekekkel kétszer töltöttem ki kérdőívet mind két iskolában. Az első kérdéssorozat az

informatikában való jártasságukra kérdezett rá, illetve, hogy ők rendelkeznek-e otthon

számítógéppel, laptoppal, mennyi időt töltenek számítógépezéssel. Ebben az esetben a

kitöltések értékelhetőek voltak és fel tudtam használni arra, hogy következtetéseket vonjak le

és összekapcsoljam a hipotéziseimmel.

A második kérdőívem sajnos nem sikerült ennyire jól. Abban a közösségi oldalakról

kérdeztem őket, arról, hogy tagjai-e valamilyen csoportnak, alakítottak-e már így ki

barátságot, és hogy mi a véleményük a tanárok jelenlétéről. Azért tartottam ezt a kérdőívet

fontosnak, mert bár a fókuszcsoportos interjú alatt kérdeztem őket erről, ott úgy láttam, hogy

egy-két hangadó után mennek a többiek és nem merik saját véleményüket megosztani társaik

előtt. A miskolci iskolában felvett mintámat nagyon nehezen tudtam használni, mivel

érdemben alig töltötte ki valaki. Sokan voltak azok, akik azt állították, hogy semmilyen

csoportnak nem tagjai, de a következő kérdésre mégis úgy válaszoltak, hogy alakítottak ki

csoportokon belül barátságot.

A bekecsi iskolában a 20 megkérdezett tanulónak a 90 százaléka, azaz 18 fő töltötte ki

használhatóan a kérdőívet. A diákok 70 százaléka gondolja úgy, hogy jó dolog, ha egy tanár

fent van a közösségi oldalakon. Ezek közül mindenki kért már segítséget online a tanáraitól.

Természetesen ehhez elengedhetetlen a pedagógus támogató hozzáállása. Ebben az

8. oldal

intézményben tanító tanárok többsége él is az internet adta lehetőséggel. A megkérdezettek 80

százaléka tagja online csoportoknak, amelyek témájukat tekintve játékok, sportok és rajongói

közösségek.

Facebook megfigyelés

A továbbiakban fontosnak tartottam, hogy online is megfigyeljem a mintába tartozó diákokat.

Figyeltem azt, hogy milyen időközönként posztolnak, milyen játékokkal játszanak, milyen

oldalakat lájkolnak és milyen alkalmazásokat használnak. Facebookon ismerősnek jelöltem a

diákokat és minden nap figyelemmel követtem az online életüket. Természetesen mindezt

egyeztettem velük, de megígértem, hogy teljesen anonimok maradnak és csak a

következtetéseimet írom le a dolgozatomban. Miután ezt megbeszéltük a 25 gyerekből 13

meg is osztotta rögtön az üzenőfalán.

„Mától megfigyelnek.”

Ezektől a kiírásoktól megijedtem, mert fennállt a veszélye annak, hogy a gyerekek

nem valós képet fognak mutatni magukról. Azonban az első nap után teljesen úgy tűnt, hogy

erről a megfigyelésről elfeledkeztek. A délutáni órákat figyeltem, amikor már otthon vannak,

mert az iskolában nem mindenki teheti meg, hogy csatlakozzon az internethez. Átlagosan

félóránként megosztottak valamit. Többször előfordult, hogy privát beszélgetéseket folytattak

az üzenőfalon, és így mindenki láthatta. A posztok témáját tekintve tűnt föl számomra az

egyik legérdekesebb jelenség, hiszen nem csak iskolai történéseket írtak ki, hanem osztottak

meg politikai témában is cikkeket és véleményezték is ezeket. Itt merült fel bennem az, hogy

vajon egy 13-14 éves fiatal politikailag mennyire érett? Az ő gondolata tükröződik?

Valószínűbbnek tartom, hogy amit otthon hall és az interneten olvas, azt adja vissza. Úgy

tűnt, hogy kialakult véleményük van a felnőttesnek mondott témákkal kapcsolatban. Helyes

az, ha ilyen fiatalon ilyen problémákkal foglalkoznak? Ha beleássák magukat a felnőttek

dolgába? És hogy véleményüket azonnal nyilvánossá is tegyék? Akkor hova is húzódott a

gyerekkor és a felnőttkor közötti határ? Lelkileg és kognitívan fejlettek már ennyire?

Amennyiben nem fejlettek, akkor hogyan birkóznak meg ezekkel a problémákkal? Ezt mind

nagyon fontos kérdésnek tartom. Dr. Vajda Zsuzsanna is írja a Siettetett gyerekek című

tanulmányában, hogy egyre jobban elhomályosul a határ a felnőttkor és a gyermekkor között.

Már 10-12 éves gyerekek fogyókúráznak és heves érzelmekkel élnek meg párkapcsolati

problémákat.

9. oldal

Sue Palmer Toxic Childhooh (Mérgező Gyerekkor) című könyvében azt írja, hogy a

kor gyors fejlődése egyfajta méregként hat a mai társadalomra. A technika sokkal gyorsabban

fejlődik, mint ahogy azt a biológiai adottságok, szükségletek követni tudnák. (Tari, 2011)

Gyerekekkel interjú

Az osztályokban, ahol a kérdőíves feladatokat töltötték ki a diákok, egy-egy tanulóval sikerült

interjút is készítenem. Ezt azért tartottam fontosnak, mert úgy gondolom, hogy sokkal

szívesebben beszélnek, mint írnak. Sajnálatos módon az egyik esetben, az a lány, akivel

beszélgettem, nem volt éppen kommunikatív. Bármilyen módon fogalmaztam meg a

kérdéseimet, mindig rövid és tömör válaszokat adott. Körülbelül harminc percig igyekeztem

minél több információhoz jutni, ami több-kevesebb sikerrel járt, azonban éreztem, hogy ez

egyikünk számára sem marad igazán pozitív emlék. Sajnos nem volt idő bemelegítő

beszélgetésre, a helyzet is abszurd volt. A terem egyik sarkában biztosítottak nekünk helyet,

és így eléggé nehéz volt oldott hangulatot teremteni. Ez a kislány jó tanuló és ECDL vizsgára

is készül, nyolcadik osztályos a bekecsi iskolában. Mondta, hogy sokat szoktak beszélgetni a

tanáraikról az osztályon belül, leginkább a facebookkal kapcsolatban. Eléggé megoszlanak a

vélemények a témáról, vannak, akik jó dolognak tartják, mert így tudnak tőlük segítséget

kérni és belátják az előnyöket, azonban vannak, akik nagyon elzárkóznak előlük és szidják

őket. A kislány, nevezzük Annának, azt mondta nekem, hogy ez a viselkedés általában a

rosszabb tanulókra jellemző, és azokra, akiknek a magatartása is rosszabb. Említette, hogy

van külön csoportja az osztálynak és próbálják egymást online segíteni. Begépelik vagy

beszkennelik a házi feladatokat, megbeszélik dolgozat előtt a fontosabb részleteket.

Miskolcon volt lehetőségem egy csendes, elszeparált helyen, nyugodt körülmények

között beszélgetni az interjúalanyommal. Ő mindösszesen napi 1-2 órát tölt a számítógép

előtt, azonban ez is legtöbbször a facebook használatban merül ki. Ezen kívül még online

fordító oldalakat szokott látogatni, valamint ha van prezentációs feladat, akkor az interneten

szokott rákeresni a témára. Megkérdeztem, hogy tudja-e szűrni az információkat és mi alapján

dönti el egy forrásról, hogy hiteles-e. Azt mondta, hogy a testvérétől szokta megkérdezni,

hogy mit kell csinálnia, mert az iskolában ezt nem tanulják. Mindettől függetlenül az

informatika órát praktikusnak tartja, de szeretné, ha a tanár többet foglalkozna velük az

órákon. Problémaként említette, hogy például a szövegszerkesztő program használatánál csak

egyszer magyarázta el a pedagógus, hogy mit kell csinálni, pedig egy hónapon keresztül volt

10. oldal

ez a tananyag. Ezalatt az idő alatt, megkapták a nyers szöveget és formázniuk kellett, de sok

esetben az egyszeri magyarázat nem volt elegendő.

11. oldal

Az informatika rangja és jelentősége az iskolákban

Napjainkban egyre nagyobb problémának tűnik a tanári motiválatlanság kérdése a

szaktanárok részéről is. Egyik okként említhetjük az alulfizetettséget, a társadalmi

alulértékelést. Emellett a tantárgyak presztízse sem egyenlő. Általában azok a tantárgyak,

amelyekből kötelező érettségit tenni, nagyobb jelentőséggel bírnak, mint azok, amelyeket

választani lehet. De még ezeken belül is vannak prioritások. Úgy gondolom, hogy például az

informatikának igazán nagy figyelmet kéne kapnia, hiszen megfordult a világ: az általam

felmért tanulók bevallása szerint háztartásonként átlagosan 2 számítógép és 1 laptop van.

Az informatikatanárok feladatát súlyosbítja, hogy nekik a folyamatos és dinamikus

fejlődés miatt napi szinten különösen sokat kell, kellene tájékozódniuk - míg egy

matematikatanárnak vagy egy irodalomtanárnak a tananyaga sokáig ugyanaz marad.

Mi is lehetne a megoldás? Talán ha több informatikatanár tanítana egy intézményben,

kevesebb óraszámban és így lenne idejük arra, hogy tájékozódjanak? Talán túlóraként kellene

elszámolni az ezzel eltöltött időt? Vagy várjuk el, hogyha valaki főiskolai, illetve egyetemi

évei alatt úgy döntött, hogy ezt az ágát választja az oktatásnak, akkor legyen kész az

innovációra? Ezek mind-mind olyan kérdések, amelyekről megoszlanak a vélemények és nem

lehet egyértelműen megállapítani egyikről sem, hogy mennyiben helyes. Azonban egy dolog

biztos: az innovatív személyiség, és a folyamatos megújulás ezen a tantárgyon belül

elengedhetetlen lenne.

Természetesen nagyon meghatározó az, hogy egy tantárgyról hogyan vélekedik az

intézményben kialakult tanári kar. Több alkalommal volt szerencsém beszélgetni olyan

pedagógusokkal, akik nem informatikaoktatással foglalkoznak. A vélemények megoszlóak

voltak. Általában az idősebb generációhoz tartozóaktól hangzott el az a vélemény, miszerint

tudják ők, hogy ma már nem lehet megélni számítógépes ismeretek nélkül, de ebbe a világba

beleszületnek a gyerekek és ennek következtében már megtanulják kezelni a gépeket és az

internetes felületet. Azonban egy matematikánál, történelemnél, irodalomnál nem ez a

helyzet, annak igenis helye van az iskolában. Ezek alapján a vélemények és érvek alapján úgy

gondolom, hogy helytálló az a feltevésem, miszerint az informatika még mindig a „nem

fontos” tantárgyak közé sorolandó. Bár már egyre több iskola fizeti be pedagógusait ilyen

jellegű továbbképzésekre és próbálja megváltoztatni ezt a fajta gondolkodást, a legtöbben

még mindig pihenő tantárgynak gondolják. A mintául szolgáló két intézményben is szokás az,

12. oldal

hogy a diákokat általában a számítástechnika óráról kérik el és ilyenkor készülnek például a

bankettre. Azonban az internetre nem ellenségként kéne tekinteni, hanem egyfajta plusz

eszközre, ami lehetővé teszi a könnyebb és felkészülést a tanórákra. (Knausz, 2001, 127.o.)

A jövőre életbelépő új kerettanterv nem segíti a tárgy iskolákon belüli erősödését. Az

alsó tagozatos osztályokban, azaz elsőtől negyedik osztályig nem irányoz elő órát az

informatikaoktatásra. Ötödiktől nyolcadik osztályig a heti 3,5 óra helyett, heti 3 órára

csökkentené az óraszámokat. A legdrasztikusabban azonban a gimnáziumok és a

szakközépiskolák informatika óráit csökkentenék. Előbbieket 63%-ra csökkentené, azaz 2 órát

szánna erre a területre és csak 9. és 10. osztályban lenne a tantárgy oktatására lehetőség, míg

az utóbbiakban 83%-os lenne a visszaesés, azaz heti 1 óra és csak a 9. évfolyamon tanulók

számára. (Digitális analfabétizmust jósolnak a tanárok, 2012)

A változás teljesen ellentétes a nemzetközi trendekkel, hiszen a fejlett országokban a

közoktatás figyelme egyre inkább az informatika köré összpontosul. Az első

tankönyvcsomagok helyett a diákok laptopokat kapnak, amiken elérhetők a digitális formában

készült tananyagok, feladatok vannak és az informatika főtantárgynak számít.

Nálunk jelenleg sincsen a legmegbecsültebb helyen ez a tantárgy, de talán így még

valamennyire lépést lehet tartani a kor fejlődésével. Amennyiben azonban ebben a formában

lép életbe a 2013-as Nemzeti Alaptanterv, még azt is elmondhatjuk, hogy a ranglétrán az

ének-zene tantárgynál is hátrébb kerül. Pedig a 2012-as NAT az informatikára vonatkozó

résznél az alapelvek pontban a következőket írja le:

„Az információ és annak felhasználása központi szerepet foglal el a jelenkor társadalmának

működésében.[…]A tanulóknak gyakorlatot kell szerezniük a különböző kommunikációs

technológiák használatában annak érdekében, hogy a dinamikusan változó kommunikációs

környezetben eligazodjanak, tudatosan és felelősen éljenek az információszerzési és interaktív

lehetőségekkel.[…]Az informatikai eszközök és információforrások használata veszélyeket is

hordoz. A tanulóknak meg kell ismerniük az információk és a gondolkodás összefüggéseit.”

[Magyar Közlöny, 2012.évi 66.szám, 10813]

Reindl Gyula úgy látja, hogy a jelenlegi NAT jó irányokat mutat, azonban az iskolai

megvalósítás már kétségeket von maga után. (Reindl, 2004) Így például a jelenlegi

alaptantervben is fel vannak tüntetve olyan fejlesztési feladatok, amelyek a felszereltség és

felkészültség hiányában elérhetetlennek tűnnek (pl.: robotika). Azonban, ha ezt a kevés

13. oldal

óraszámot is csökkentik, akkor a legalapvetőbb kompetenciák fejlesztésének lehetősége is

veszélybe kerül.

A vizsgált két iskola helyi tantervei egyébként megfelelnek a Nemzeti Alaptantervben

előírtaknak. Igyekeznek az előírt kompetenciákat fejleszteni, de az általam megkérdezett

pedagógusok úgy gondolják, hogy lehetetlen minden elvárásnak megfelelni. A 2012-es NAT-

ban például szerepel az, hogy a gyerekek megismerkedjenek a robotikával és grafikai

feladatokat oldjanak meg fejlesztőrendszerrel, mindezt a 7-8. osztályban. Lássuk be, ez

valóban a valóságtól elrugaszkodó gondolkodás.

14. oldal

Az informatika tanítása az iskolákban

A bekecsi iskolában ötödik osztálytól a gyerekek heti 2 órában tanulják az informatikát. Az

iskola elhatározta, hogy ebben az időszakban, azaz ötödiktől nyolcadik osztályig felkészítést

biztosít a gyerekeknek az ECDL vizsgára. Természetesen ez fakultatív, tehát aki szeretne, az

jelentkezik rá, s csak a vizsgadíjat kell befizetnie a gyereknek. Ez már ötödik éve van így az

intézményben, és a diákok mintegy 60-70 százaléka él is a lehetőséggel. A Nemzeti

Alaptantervben leírt kompetenciákat, követelményeket így is elsajátítják, csak magasabb

óraszámban és sokkal magasabb szinten. A tanórákon természetesen differenciálva vannak

azok a tanulók, akik nem szeretnének vizsgázni. Az informatika szakkörre azonban már csak

azok járnak, akik ECDL vizsgát szeretnének tenni. A négy itteni modul: operációs rendszerek,

internet és kommunikáció, szövegszerkesztés, táblázatkezelés. Ötödik osztályban történik a

ráhangolódás, hatodik osztályban van az első modulvizsga, hetedikben a második, nyolcadik

osztályban pedig az utolsó két modulból vizsgáznak. Ezt a bizonyítványt az informatikatanár

a ballagáson, ünnepélyes keretek között adja át, így ezzel elismerést és büszkeséget közvetítve

a diákoknak.

A tantárgy oktatását teljesen az alapoktól kezdik, azonban a tanár elmondása alapján

nagyon kevés az a diák, akinél egyáltalán nincs internet és számítógép, így a bekapcsolás –

kikapcsolás, programok elindítása már nem okoz problémát. A kérdőívem során

megkérdezett diákok 88%-a állította azt, hogy van az otthonukban számítógép.

A tanórákon a tanár a Teacher net programot használja, amivel a gyerekek gépét

folyamatosan figyelemmel tudja kísérni, és bármikor bármit le tud tiltani. A diákok ezzel

tisztában vannak, és az órán nem is mernek kísérletezni azzal, hogy mást csináljanak, mint

amit a tanár kér tőlük.

Az informatikatanár rendszeresen jár továbbképzésre, és ezt az egész intézmény

fontosnak tartja. Számos pályázatot nyernek és ennek keretein belül folyamatosan fejlesztik és

modernizálják az iskolát és persze a pedagógusokat is.

A miskolci iskola emelt szinten oktatja az informatikát. Ötödiktől nyolcadik osztályig

heti egy órájuk van és évfolyami bontásban van még pluszban egy. Emellett negyedik

osztálytól még heti két szakkört is kínál az iskola. Ezeken a szakkörökön a tanár az órai

15. oldal

anyagot egészíti ki érdekességekkel. Különböző programokat mutat a diákoknak, amit a

tanmenet nem enged meg, ilyen például a filmszerkesztő, zeneszerkesztő. Mindezek mellett,

amennyiben van rá igény, paskal programozást is tanulnak. Minden évfolyamon azonos a

struktúra, amire építik az oktatást, csak a tartalmi mélységben van különbség. Az első

hónapokban informatikatörténetet vesznek, valamint a hardverekkel ismerkednek. Az általam

megkérdezett pedagógus azt mondta, annak érdekében, hogy érdekesebbé tegye ezt a diákok

számára száraznak tűnő anyagot, azzal próbálja feldobni, hogy kiad címszavakat, amelyekhez

feladat társul. Rá kell keresni az interneten, ezzel együtt már tanulja a gyermek az

információszerzést és a kritikus gondolkodást, és általában erről előadást kell tartaniuk.

Természetesen évfolyamnak megfelelő elvárásokat támasztanak, egy nyolcadikosnak már

ildomos Power Pointos kis prezentációt tartani. Ezután következik az alkalmazói programok

megismerése. Ez ötödik osztályban a jegyzettömb használata, hatodik-hetedik osztályban a

WORD használata, majd nyolcadik osztályban a hálózat, internet, Excel, programozás a

tananyag. A számítógép használata közben, a felhasználóra leselkedő veszélyekre is

igyekeznek felhívni a figyelmet. A számonkérések többsége inkább gyakorlati, azonban

elengedhetetlen némi elmélet.

Az intézményben három tanár tanít informatikát, mivel már összevont iskoláról van

szó. A beszélgetés során ez inkább hátrányként lett említve, mintsem pozitívumként.

Konfliktusforrás a tanárok eltérő személyisége, az eltérő látásmódjuk. A másik két pedagógus

óráiba is volt szerencsém betekinteni, így a saját bőrömön is tapasztalhattam az ellentéteket.

Van egy olyan feladat beépítve a szövegszerkesztés tanulásakor, ami úgy történik, hogy a

gyerekek begépelik a kapott szöveget és ezután kezdik el formázni, a tanárral közösen. Ez a

feladat első hallásra jónak tűnik, legalább egyszerre haladnak. Azonban, ha ezt pedagógusként

úgy végezzük el, hogy odaadjuk a szöveget és a gyerek szabad belátására hagyjuk a

továbbiakat, akkor valószínű, hogy hasonló véleményt kapunk majd a diákoktól, mint ami a

fókuszcsoportos interjún el is hangzott. Így nem fogják észrevenni a Word-kezelés

hasznosságát. Ami miatt még baj lehet, ha egy tantárgyat többen tanítanak, az hogy együtt

kell haladni a pedagógusoknak egymással. Az interjúalanyom elmondása alapján nem lehet

abban biztos, hogy egy osztályt ő fog végig vinni informatikából és pontosan ezért

kompromisszumokat kell kötniük, ami nem feltétlen válik a gyerekek javára.

A bekecsi általános iskolában a legnagyobb figyelmet az internet használatára fordítja

a tanár. Nagyon fontosnak tartja, hogy a gyerekek tudjanak a veszélyekről és felelősségteljes

felhasználók legyenek. Nem szabad, hogy támadási felületet hagyjanak magukon a felelőtlen

16. oldal

lájkolásokkal, a megosztott fotókkal. Elmondása szerint a gyerekek többsége úgy érzi, hogy ő

azzal, hogy minden nap internetezik, már rendelkezik azzal a tudással, ami szükséges. Az

órákon látják be a tanulók, hogy tényleg mennyire oda kell figyelniük.

A Miskolcon tanító pedagógus hasonlóan vélekedett, azonban még hozzátette, hogy ő

személy szerint több programozást tanítana a gyerekeknek. Ezen belül is leginkább a HTML

alapú programozást helyezné előtérbe, amit általában nagyon érdekesnek találnak a diákjai,

hiszen ez a weboldalaknak az egyik készítési módja. Mindemellett a hardver ismeretekre

fektetne még hangsúlyt, mert ő is úgy gondolja, hogy ezzel kapcsolatban elmaradottabbak a

diákok.

A miskolci iskolában készített fókuszcsoportos interjú alatt a gyerekek megosztották

velem, hogy mennyire unják ezeket az órákat. Elmondásuk szerint a Microsoft Word tanulása

abból áll, hogy a tanárnő által kiadott fiktív szöveget kell begépelniük. Sajnálatosnak tartom

ebben azt, hogy még csak gépelési technikát sem tanulnak. Úgy gondolom, hogy ez leginkább

időkitöltés, hiszen a tanárnak így a legegyszerűbb. A szöveget odaadja a gyerekeknek és ők

csendben gépelgetnek az egész órán, ami alapvetően nem okoz nekik nehézséget, hiszen a

mindennapos használat eredménye, hogy viszonylag gyorsan tudják használni a klaviatúrát. A

kutatásom eredménye is ezt bizonyítja, hiszen átlagosan napi 3-4 órát töltenek a gép előtt a

megkérdezett diákok.

Megkérdeztem a diákoktól, hogy mit tartanak a legnagyobb problémának. Erre azt a

választ kaptam egységesen, hogy zavarja őket az, hogy nem tudnának összerakni egy

számítógépet. Nem tudják, hogy hol van az alaplap, a memóriakártya helye. Nem tudják

pontosan, hogyan kell biztonságosan telepíteni, mik azok a programok, amikkel megvédhetik

a dokumentumaikat. Azt mondták, hogy amit tudnak, azt önerőből, otthon tanulták meg.

Nem tudják, hogy miként tudnak megszűrni információkat az internetről, hogyan lehet

megállapítani egy oldalról, hogy biztonságos. Alapvetően azt sem tudják, hogy a Microsoft

Office-t mire lehet használni, hogyan tudják hasznosítani a tudásukat a mindennapi életben.

17. oldal

Az informatikatanítás feltételei az iskolákban

Egy tantárgy jó tanításához elengedhetetlen az, hogy az iskola egésze figyelmet fordítson rá.

Mint már említettem az innováció nagyon fontos, de úgy gondolom, hogy ez nemcsak tanári

feladat, hanem magának az iskolának is el kellene ismernie azt, hogy a világ változik és egyes

változásokhoz neki is alkalmazkodnia kell. Ez alatt nemcsak az informatikát értem.

Folyamatosan változik a társadalmi összetétel, így a gyerekek összetétele is az iskolákban.

Változik a szülők és leginkább a gyerekek igénye. Meg kell változnia a pedagógusok

hozzáállásának, hiszen már a tanulókkal együtt valósíthatják meg a modern világ

követelményeit. (Karlovitz – Karlovitz, 2003) Máshogyan kellett abban a korban tanítani,

ahol tényleg minden tudás forrása a tanár volt, vagy akár egy-két napilap. És más egy olyan

gyermek világhoz való hozzáállása, aki az interneten lóg reggeltől estig és szinte minden

információhoz egy perc alatt jut hozzá. A legtöbb fiatal ma már úgy érzi, hogy a tudás forrása

az internet. (Vajda, Educatio, 2008, 249.o.)

Az Európai Uniós pályázatokkal megnyílt egy kapu, hogy anyagi segítséget kapjanak

az intézmények az újításokra, az eszközbeszerzésekre. Ilyen pályázatok keretein belül volt és

van lehetőség digitális tábla megvételére, a tanárok továbbképzésére. Azonban sajnálattal kell

tapasztalnom azt, hogy bár megvannak az eszközlehetőségek, bár teljesültek a továbbképzési

feltételek, a pedagógusok mégsem használják. Láttam olyat, hogy a digitális táblára virág van

felfuttatva, képek vannak ráragasztva, vagy le van takarva egy lepellel. Elmondások szerint

bemutató órákon természetesen használják, de előtte napokig telefonálgatnak, hogy mit is kell

vele csinálni, hogyan is kell kezelni. Ez kimeríti a pazarlás fogalmát és elég felelőtlen

dolognak tartom. Miért nem lehet ezzel a lehetőséggel élni és megpróbálni alkalmazni?

A problémát tovább növeli, hogy az innovációs fejlesztésekre kapott összegeket sok

iskola nem megfelelően csoportosítja. A miskolci iskolában lettem arra figyelmes, hogy az

elnyert összegből videókamerát és két projektort vettek, miközben a számítógépek

fejlesztésére nagyobb szükség lenne. Itt megint csak képbe kerül a tantárgy iskolai presztízse,

hiszen nem az informatikatanár véleményére volt elsősorban kíváncsi a beszerző, hanem más

igényeket próbált ezzel az eszközbeszerzéssel kielégíteni.

A bekecsi iskola pozitív csalódást keltett, mivel az elnyert pályázatokból elég sok új és

jó minőségű gépet tudtak beszerezni, elérhetővé vált a pedagógus számára egy olyan szoftver,

ami segíti a munkáját és az iskola biztosítja a tantestületnek a továbbképzési díjakat.

18. oldal

Problémaként merült fel az, hogy az informatikatanárt rendszergazdai feladatok elé is

állítja az iskola. A mindennapi kötelező, tanári teendőin felül neki kellene rendben tartani a

gépeket, figyelni a vírusirtásra, tájékozódni az elérhető szoftverek felhasználási lehetőségeiről

és foglalkozni a hálózat karbantartásával. A miskolci intézményben most került sor arra, hogy

pályázat keretén belül alkalmazni tudnak egy pályakezdő informatikust rendszergazdaként.

Természetesen ezt is hosszas vitasorozat és érvelés előzte meg, pedig egy rendszergazda, mint

szakember sokkal jobban tisztában van azzal, hogy milyen új és jobb programok vannak a

piacon, amelyek akár ingyen is elérhetőek. A gyerekek a gépeket használva sok olyan

weboldalt meglátogatnak, és szoftvert töltenek le, valamint beállítást módosítanak, amelyek a

gépek állapotát rontják. A számítógépek ettől lelassulnak és használhatatlanná válnak. Egy

pedagógusnak nincs arra kapacitása, hogy minden gépet folyamatosan megfigyeljen és a

felesleges tartalmakat törölje. Amennyiben vírus kerül a gépekre, ezeket újra kell telepíteni,

amely hosszadalmas és időigényes feladat. Egy erre a célra felvett szakember ismeri azokat a

lehetőségeket, amelyekkel korlátozhatóak a tanulók felhasználói jogai, megakadályozható,

hogy olyan fájlt töröljenek vagy beállítást módosítsanak, amelyekkel roncsolják a számítógép

szoftveres állapotát. Valamint az is megoldható, hogy a számítógépek minden egyes

bekapcsoláskor ugyanazokkal a beállításokkal induljanak, előzőleg bármit is módosítottak a

felhasználók.

A gyerekek nem okolhatóak a keletkezett problémákért, hiszen életkori

sajátosságukból adódik, hogy kíváncsiak, próbálkoznak és hol máshol tegyék ezt meg, ha nem

iskolai keretek között. A különböző korlátozások, biztonsági szoftverek egyfajta rejtett

tantervi elemként is funkcionálhatnak, így a gyerek indirekt módon szerezhet tudomást a

számítógép védelmének lehetőségeiről. „Nem igaz, hogy diákjaink egytől egyig számítógépes

zsenik; egyszerűen csak elfogulatlanabbak, merészebbek a gép előtt, mint tanáraik.”(Kárpáti,

2003, 45.o.)

A fent leírtakon felül a rendszergazda karban tudja tartani az informatikai eszközök

fizikai állapotát, a meghibásodott gépeket megvizsgálhatja, esetlegesen meg is tudja javítani.

Egy ilyen ember alkalmazása nem csak az oktatási tevékenység során jelent nagy segítséget,

hanem az egész iskolában lévő elektronikai eszközök kezelésével is tud foglalkozni. Egy

intézményben egyéb célra használt számítógépek is vannak, például a gazdasági irodában,

igazgatói irodában, tanári szobában, iskolarádióban. Ezáltal lehetővé válik, hogy egy

probléma heteken, akár napokon belül megoldódjon, és ne kelljen esetlegesen féléveket,

éveket várni.

19. oldal

Egy iskolában pontos leltárt kell vezetni az informatikai eszközökről ugyanúgy, ahogy

többek között a kémiaszertárban lévő anyagokról is. Nyilván kell tartani a számítógépek

alkatrészeinek tulajdonságait: processzor, videókártya, alaplap, memória típusa, a merevlemez

mérete stb. Ez a teendő meghaladja az informatikatanár munkakörét és munkaidejét is, de a

legtöbb intézmény rendszergazda hiányában ezt a feladatot is rájuk bízza. Ennek

következménye, hogy az iskola nem tud törekedni arra, hogy a legkompatibilisebb gépparkot

vásárolja meg, ami pedig azért lenne fontos, mert ha egy gép meghibásodik, akkor esetleg egy

másik, nem működő gépből használható fel alkatrész.

20. oldal

Digitális világ – digitális jövő

Elveheti a Facebook a gyerekkort címmel jelent meg egy interjú Tari Annamária

pszichológussal, akinek tavaly jelent meg a „Z generáció” című könyve. A pszichológus úgy

gondolja, hogy a szülőknek ismerniük kellene a gyermekeik online életét, hogy tudjanak arról,

milyen tartalmakat olvasnak, kikkel beszélgetnek. Ez a generáció az, aki szinte percenként

posztol és osztja meg életének akár a legapróbb részleteit is. Ez a megállapítás összecseng az

én facebookos megfigyelésemmel is. Többeknél tapasztaltam (diákok 45 százaléka), hogy 10-

15 percenként megosztják az online közösséggel gondolataikat, érzéseiket. Azoknak a

szülőknek, illetve annak a generációnak, akiknek a mai napig nehezére esik az sms írás, és a

facebookot, illetve twittert is csak hallomásból ismerik, nem lehet ez a teendő olyan

egyértelmű, mint ahogyan hangzik. A diákokkal készített interjúm során is azt a

következtetést vontam le, hogy a szülők nem érdeklődnek, hogy mit csinálnak a

számítógépen, illetve, hogy mit tanultan az informatikaórán. Egyik tanuló sem gondolta úgy,

hogy szüleinek fontos tantárgy lenne a számítástechnika.

A fiatalokat fenyegeti az a veszély, hogy nem életkori sajátságuknak megfelelő

tartalmakkal érintkeznek nap mint nap és ezáltal találkozhatnak olyan felnőtt problémákkal,

amihez még nem eléggé érettek sem fizikailag, sem mentálisan. Erre utal az interjú címe is,

hogy a gyerekek elveszíthetik a gyerekkorukat.

Tari Annamária kiemeli az oktatás, illetve a pedagógusok szerepének, felelősségének

fontosságát. Elmondja, hogy a diákok tanulási vággyal lépnek be az intézményekbe, azonban

az internetnek köszönhetően már tágabb ismeretanyaggal rendelkeznek, mint az előző

generációk. Ehhez alkalmazkodnia kell az iskolának, mert ezek a gyerekek igénylik a

szórakoztatóbb előadásokat, a csoportos, interaktív feladatokat. Ez azonban egy új szerepet

kíván meg a tanároktól, ahol már nem feltétlenül igaz, hogy „a tekintélyszemély pozíciója

alanyi jogon az övék”. (Elveheti a Facebook a gyerekkort, 2012)

Tari Annamária a könyvében egy külön fejezetet szentel az információs korban zajló

tanítási folyamatoknak. Leírja, hogy egyre nagyobb szakadék keletkezik a tanár és diákjai

között, mint az előző évtizedekben, évszázadokban. Ennek oka az a hatalmas technikai

fejlődés, amit még a fiatal generáció követni tud, azonban az idősebbeknek egyre nagyobb

nehézségeket okoz. A gyerekekben ez a világ megváltoztatja a megértés, bevésődés, felidézés

21. oldal

és legfőképpen az olvasás folyamatát. Az információs kor előtt a diákoknak lineáris folyamat

volt a tanulás és ez mára már megváltozott. Az internet arra ösztönzi a diákokat, hogy

ugráljanak a weboldalas tartalmak között és ne egy dologra koncentráljanak. Így a folyamatos

egyéb ingerek hatására fel sem tűnik nekik, hogy ugyanannyi karaktert olvasnak el, mint

amennyit egy könyv jelentene, így izgalmasabbnak, érdekesebbnek tartják az online

barangolást. Kognitív képességeket vizsgáló kutatások során bebizonyították, hogy mára már

az információ elérési helyét pontosabban idézzük fel, mint a tartalmát. Amerikai kutatók

szerint ez a generáció már nem tanul meg valamit csak azért, mert a tanár elé teszi azt.

Szeretnék megérteni, boncolgatnák és át akarják élni valóban azt, amit tanulnak. Mára már

nem megfelelő annak a régi, poroszos rendszernek az alkalmazása, amelyben a pedagógusok

többsége szocializálódott. A tanítónak el kell sajátítania azt a kompetenciát, mely abban

segíti, hogy le tudjon mondani az eddig, egyértelművé vált pozíciójáról. (Tari, 2011)

A kilencvenes években közzétettek egy kutatási eredményt, amely a gyerekek

koncentrációjának időtartamát vizsgálta. Ez körülbelül hét percig tartott, pontosan annyi idő

után kezdtek el feszengeni, amennyi időn belül jelentkeztek a tévében a reklámok. A mai

gyerekek többségénél is folyamatos probléma a tanár számára a figyelem fenntartása. A

diákok nem szívesen töltenek el időt olyan tevékenységgel, amelynek nem érzik a

hasznosságát. (Tari, 2011) A tanári interjúim, illetve beszélgetéseim során is többen

panaszkodtak, hogy a diákok figyelmét nehéz lekötni. Nem tudnak sokáig egy dologra

koncentrálni, és egy számukra érdekesnek vélhető feladatot is viszonylag rövid időn belül

megunnak. A különböző szöveges feladatok megoldásánál is kiütközik ez a probléma. Baj

van a szövegértésükkel, nehezen tudják a figyelmüket egy dologra összepontosítani.

Mindez várhatóan alapvetően átalakítja az iskola egészét. Az Informatika a

Társadalomért Egyesület hivatalos blogján lehet olvasni egy bejegyzést, ami a virtuális

oktatásról szól. Az Amerikai Egyesült Államokban, a 2010-11-es tanévben mintegy

negyedmillió diák kezdte el a tanévet online, és félmillióan vegyes, azaz virtuális és

hagyományos képzést is adó iskolában. Egy 2009-es statisztika alapján, amelyet az Egyesült

Államok Oktatási Minisztériuma készített, kiderült, hogy a részben vagy teljesen online

keretek között tanuló diákok 59 százaléka teljesített jobban a hagyományos iskolában ülő

társaikhoz képest. Ezen belül is a vegyes oktatásban résztvevők oldották meg a

legpontosabban a feladatokat.

22. oldal

Egyre több oktatási szoftvercsomag jön létre, amelyek arra hivatottak, hogy legyen

egy olyan kiber tanulóközösség, ahol meg lehet beszélni a tantárggyal kapcsolatos

problémákat, meg lehet osztani videókat, cikkeket. Sok iskolában alkalmazzák a „kifordított

osztályterem” (flipped classroom) modellt, aminek a lényege, hogy a tanár videón rögzíti a

tananyagot, amit a diákok otthon néznek meg – ki-ki a saját ritmusa szerint – és a következő

órán pedig megbeszélik. Az előrejelzések szerint az iskola egyfajta szolgáltatáscsomaggá

alakul át, amelynek egy részét képezi majd a tanárok és diákok jelenléte, más része azonban

teljesen kivitelezhetővé válik online.

Természetesen ezzel kapcsolatban is rengeteg kétely merül fel a tanárok és a szülők

részéről is. Attól tartanak, hogy nem felelnek meg az elvárásoknak. Az összehasonlításoknak

pedig a legfőbb problémája az, hogy nehezen említhető egy lapon a két oktatási forma. A

valós iskolai keretek között történő oktatás legfontosabb része az interperszonalitás, azaz,

hogy személyes kapcsolat jön létre a tanár és a diák között. A nevelési folyamatban ez

kiemelkedően fontos szerepet játszik, hiszen így lehet akár bizalmi kapcsolatot is létrehozni,

és ezután lehet a gyerekekre nagyobb hatást gyakorolni. Ez a folyamat azonban nem oldható

megy egy teljes mértékben virtuális térben zajló oktatásban.

Az információs kor előretöréséhez érdekes és izgalmas adalék az a kísérlet, amit

harmadik világbeli gyerekeknél végeztek: az informatikai eszközökkel miként lehet

fejleszteni az írás-, olvasási készséget. A folyamat lényege az volt, hogy analfabéta, betűt még

csak távolról sem ismerő gyerekeknek adtak tablet gépeket és csak a szülőknek tanították meg

az eszköz feltöltésének a menetét. Az eszközökre különféle ábécé-oktató programot, e-

könyvet, filmet, képeket telepítettek és időközönként ellenőrizték a használat során lezajló

műveleteket.

„ Öt perccel a csapat érkezése után az egyik gyerek bekapcsolt egy tabletet. Öt nap múlva már

naponta átlagosan 47 alkalmazást futtattak, két hét múlva pedig már többen kívülről fújták az ábécés

dalt. Az egyik fiú pedig előkapta az egyik rajzolóprogramot, és az "oroszlán" szót festette a kijelzőre.”

[Tanár nélkül tanultak etióp gyerekek, 2012]

Azonban a legmeghökkentőbb eredmény öt hónappal a folyamat elkezdése után jelentkezett. A

gyerekek feltörték a gépek rendszerét, és így már használni tudták a kamerát, illetve egyedi

beállításokat hozhattak létre. Mindezen kísérletnek a tükrében a kutatók abban bíznak, hogy olyan

gyermekeknek is megtaníthatják a modern ismereteket, akik nem tudnak iskolába járni.

23. oldal

Ennek a problémának egyfajta kezelési lehetősége lehet az ELTE Pedagógia és

Pszichológia Karának kísérlete: létrehoztak egy virtuális teret és így próbálták ki az

Amerikában már létező, úgynevezett Second Life (második élet) szoftvert. Ennek a lényege,

hogy a kiber térben megrajzolják az egyetemet és így próbálnak létrehozni egy oktatási

környezetet. Ezzel szerették volna bebizonyítani, hogy az SL program is egy sokszínűen

használható terep.

A programban résztvevők ingyenesen letölthettek egy számítógépes kliensprogramot

és egy avatár megalkotásával csatlakozhattak a működéstérbe. Már a projektet elindító

előadáson, amely egyben egy online webinárium is volt, a felhasználók a PedOnline felületen

keresztül lehettek jelen és chaten, illetve twitteren folyt a kommunikáció. (Szabó-Virányi,

2012)

Hetente egyszer volt oktatás, mindig ugyanabban az időpontban és ezalatt az idő alatt

tematikus csoportfoglalkozásokat tartottak. A foglalkozások lazán épültek egymásra,

pontosan azért, hogy a menet közben kedvet kapók is tudjanak csatlakozni. Céljuk az volt,

hogy olyan módszereket, gyakorlatokat alkalmazzanak, amelyek a valós

csoportfoglalkozásoknál is használatosak. Ilyenek voltak például a bemelegítő játékos

csoportfeladatok, megbeszélések, páros munkák. A heti foglalkozásokon túl, azoknak, akik

részt vettek a programban, lehetőségük volt arra, hogy a virtuális térbe bármikor belépjenek és

egyedül vagy csoportosan tovább folytassák a gyakorlást és a közös feladatot. Egy facebook

csoportot is létrehoztak, ahol a kommunikáción túl a munka dokumentálása is folyt. A

foglalkozás során feltérképezték a különböző érzelmi reakciókat, gondolatokat és ezeket

közösen dolgozták fel. (Szabó-Virányi, 2012)

A tanulságok között szerepelt, hogy a résztvevők, éppen úgy, mint a valós

élethelyzetben is, eltérő aktivitással vettek részt a folyamatban. Természetesen azoknak,

akiknek nehézséget okozott a program használata, célszerű volt egy technikai asszisztenst

alkalmazni, aki segített a problémák megoldásában. Csoportvezetői szemszögből vizsgálva

nagyon fontos tapasztalat, hogy nehéz ilyen formában a fókusz tartása. Ebben segíthet, ha a

foglalkozás menetét kivetítik a virtuális térben egy mindenki által jól látható felületre. A

továbbiakban jó megoldásnak találják, ha kettős csoportvezetést alkalmaznak, így az egyik

figyelheti a verbális csatornát, ameddig a másik chat-csatornát és összedolgoznak. Ezzel

hatékonyabbá válhat a tanulási folyamat. Problémás pont az idő kérdése, mert ezt a módszert

alkalmazva, egyes feladatok sokkal hosszabb ideig tartanak, mint a való életben. A

felhasználók részéről elengedhetetlen az ITK kompetencia megléte, illetve a megfelelő

24. oldal

technikai lehetőségek. Minimálisan erős számítógép, hangszóró, mikrofon. (Szabó-Virányi,

2012)

Talán a nem is olyan távoli jövőbe tekintve bizonyos, hogy egyre több intézmény fog

csatlakozni a kezdeményezéshez, és ezáltal még fontosabbá válik az informatikaoktatás

erősítése. Nem tudunk arra a kérdésre biztonsággal felelni, hogy mi lesz a világgal 20-30 év

múlva, hiszen a technikai fejlődések percek alatt változtatják meg az emberek világról alkotott

képét. Valószínű, hogy az általunk ismert, hagyományos iskola nem a mai formájában fog

létezni. De a lehetőségekhez mérten foglalkozni kell a jövővel és segíteni a tanulókat, hogy

megállják a helyüket a világban. (Jáki, 2011)

25. oldal

Digitális világ – digitális jövő (Facebook)

„Az emberek ma már tényleg nyugodtabban osztanak meg nem csak egyre több és többféle

információt, hanem egyre nyíltabban és egyre több emberrel. Ez olyan új társadalmi norma,

ami idővel elfogadottá válik.” – Mark Elliot Zuckerberg -

Ezzel az állítással természetesen többen vitatkoznának. A kutatásom kiterjedt a közösségi

oldalak használatára, illetve az online csoportok jelenlétére. Amellett a tény mellett nem lehet

elmennünk, hogy a facebook használata beleépült a mindennapokba a társadalom nagy

részénél. Már az egész világot behálózó interaktív hálózati médium született. A közösségi

oldalakon ugyanúgy kialakult az etikett, és ezek betartása szükséges az online világban való

boldoguláshoz.(Ujhelyi, 2012) Az általam megkérdezett diákok 100 százaléka állította azt,

hogy leggyakrabban a közösségi oldalon való beszélgetésre, barangolásra használja az

internetet. Egyre inkább online tartják a kapcsolatot egymással az emberek. Nagyon gyakran

lehet hallani azt a kifejezést, hogy a z generáció tagjai leginkább a facebookon élik az

életüket. Szinte mindent megosztanak az online közösséggel. Azt, hogy mit ettek, mit ittak,

merre jártak, merre vannak jelenleg. A felhasználói kör természetesen a tanárokra is kiterjed.

Ők is regisztrálnak a facebookra és ők is használják az oldal alkalmazásait. Hiszen „ők is

emberek”, írta ezt nekem egy diák, az egyik kérdőívemben, amikor is az érdekelt, hogy jó

dolognak tartják-e, hogy a tanáraik is jelen vannak a legnépszerűbb közösségi oldalon.

Az internetező ember, a digitális világban, akarva – akaratlanul lábnyomot hagy maga

után, és ezzel hozzájárul az internetes kultúra növekedéséhez. (Ollé, 2012,) Az online felület

nyújtotta lehetőségek, az, hogy meg lehet jeleníteni térképen, hogy éppen merre vagyunk,

hogy pontos helymeghatározást adhatunk magunkról, éppen annyira lehet ártalmas, mint

amennyire élvezetes. Így, hogy mindenki számára elérhetővé tesszük, hogy mit is csinálunk

éppen, akaratlanul is képbe kerülnek a tanárok és, sajnos nem egy esetről lehet hallani, hogy a

pedofilok is megfigyelik ilyen módon az áldozatukat. Ők is láthatják ezeket a posztokat,

amennyiben a fiók elérhetősége és láthatósága nincsen korlátozva. Amerikában, már más

bűncselekményekhez történő információszerzésre is használták az elkövetők az oldalt.

Kihasználták, hogy mindent megosztanak magukról az emberek és így tudták figyelni, hogy

éppen mikor nincsenek otthon. Majd amikor a kiszemelt áldozatuk éppen a nyaralását töltötte

a családjával, kirabolták a házát. Bár kutatásom során 60 százaléka állította azt a diákoknak,

hogy ismeri az internetes veszélyeket, mégis 51 százalékuk szokott online csoportokban

26. oldal

ismerkedni. Amikor megkérdeztem őket, hogy szokták-e szűrni, hogy kiknek írnak vissza,

illetve kikkel lépnek kapcsolatba, akkor azt mondták, hogy nem jellemző, maximum

végignézik a másik ember képeit. Azonban sok bűnöző ezt a naivitást használja ki.

Kérdőív keretein belül megkérdeztem a diákokat, hogy ismerőseik között szerepelnek-

e a tanárok és mennyiben gátolja ez őket. A vélemények megoszlanak. A tanulók 40

százaléka tartja jó dolognak, hogy a pedagógusok jelen vannak az interneten. Itt azonban

mindenképpen meg kell említenem, hogy különbség van a bekecsi és a miskolci diákok

között. A bekecsiek mindössze 20 százaléka mondta azt, hogy nem tartja jónak a tanárok

jelenlétét a facebookon. Ennek oka valószínűleg az, hogy több esetben is használják a tanítók

az online kommunikációs csatornákat, és így a gyerekeknek is feltűnik ennek a haszna.

Amikor az előkutatásom alkalmával, fókuszcsoportos interjú keretei között kérdeztem meg a

miskolci diákokat, egyöntetűnek tűnt az a válasz, hogy a tanárok online jelenléte egy nagyon

rossz dolog és nem szeretik, ha egy jelen van a közösségi oldalon. Azonban, amikor már

anonim módon, egyénileg kérdeztem őket, megoszlott az arány. A 60 százalékuk még mindig

amellett érvelt, hogy elutasítják a tanárokkal való online kapcsolattartást.

„Látják mit csinálok, és hajnal négykor CasteVill felkérést küldenek”

„Nem jó, mert látják, hogy mit csinálok.”

Azonban már voltak olyanok, akik más véleményen voltak. Ők leírták azt, hogy szoktak így

segítséget kérni.

„Bármikor tudok tőlük kérdezni vagy segítséget kérni.”

„Lát mindent, amit teszel vagy valami ilyesmi és ha rosszra készülsz, le tud állítani”

Amikor azt kérdeztem a diákoktól, hogy milyen online csoportnak a tagjai, akkor többen a

kémiacsoportjukat írták be. Úgy érzem, hogy mindenképpen meg kell azt említenem, hogy a

kémiatanáruk egyben informatikatanár is. Ezt azért tartom fontosnak, mert például a többi

tantárgyból nincsen ilyen. Itt megbeszélhetik a házi feladatot. Mivel ennek a csoportnak a

tanár is a tagja, tud nekik segítséget nyújtani, és ebben az esetben nem kell kiesnie a tanár

szerepből.

A szerepek konfliktusa szerintem az egyik legnagyobb probléma ezen a téren. A tanár

maradjon-e tanár közösségi portálokon is?

27. oldal

A szaktanárok véleménye egyezik a Facebookos jelenléttel kapcsolatban. A Bekecsen

tanító pedagógus véleménye az, hogy a közösségi oldal lehetőségeit használva sokkal

közelebbi viszonyt tud kialakítani a diákjaival. A csoportjukon belül felhívja a figyelmet az

esetleges, várható számonkérésekre. Amennyiben az órán elhangzott olyan kérdés, amire nem

tudott azonnal válaszolni, akkor ezt a felületet felhasználva válaszol a kérdésre miután

utánanézett. A miskolci általános iskolában tanító pedagógus pedig szintén jó ötletnek tartja a

facebookot bevonni az oktatásba. Ő kimondottan nem az informatika tantárgy keretein belül

használja, hanem kémia csoportot hozott létre a diákoknak. Az ötlet úgy született meg, hogy

sok gyerek jár sportolni, versenyekre, betegségek idején sokan kimaradnak. Ilyenkor gyakran

hangzik el kifogásként: „Tanárnő nekem nem szólt senki”, „Én nem voltam az előző órán”,

„Nem tudtam, hogy dolgozatot írunk” stb. A sokadik eset után, megdacolta magát és

létrehozott egy csoportot, ahová mindig leírja az aznapi feladatokat, a tananyagot. Dolgozatok

előtt feltesz oda kérdéseket, amelyekkel gyakorolhatnak a diákok. A gyerekek aktivitásából

kiindulva lehet azt mondani, hogy bevált a módszer. A diákok bővebb választ kaphatnak egy-

egy önálló, egyéni feladathoz kapcsolatosan és gyakrabban is tudnak kérdezni - ez

egybecseng a szakirodalom álláspontjával is. (Kárpáti, 2003). Természetesen több

kollégájának is ajánlotta már fel, hogy kezdjék el ezt a módszert használni, azonban ez elől

elzárkóztak. Az a tanár, akinek nem sikerül felhasználóvá válni, károsnak találhatja a

közösségi oldalt. (Knausz, 2012)

A pedagógusnak mindenképpen példaértékűnek kell lennie a gyerekek szemében

ekkor is, de a gyerekeknek sem szabad elfelejtenie azt, hogy a tanárnak is van magánélete.

Az, hogy megemlíti a diák, hogy a tanárától játékmeghívót kap hajnal négykor, arra enged

következtetni, hogy ők sem tudják a szerepeket elválasztani. A tanár legyen tanár, és

maradjon az iskolában, de neki gyerekként megengedett, hogy játsszon internetes játékokkal

lényegében bármikor. Itt azonban felmerül az a kérdés, hogy akkor mennyire is megengedett a

tanárnak a magánélet? Megoldás lenne, hogy ne legyenek jelen a közösségi oldalakon? A

tanár, ha jól használja ki az internet adta lehetőségeket, akkor még jobb kapcsolatba kerülhet a

diákjaival és még jobban megismerheti őket. (Knausz, 2012)

Nem gondolom, hogy az jó taktika, ha egy pedagógus az interneten keresztül is

fegyelmezni próbálja a gyerekeket és beleszól a mindennapos dolgaikba. De így észlelhet

problémákat. Figyelheti, hogy ki milyen oldalakat látogat, milyen témákban posztol az

üzenőfalára, milyen hangulatban van, esetlegesen milyen krízishelyzetben van a gyerek. Úgy

gondolom, hogy ez sokat segíthet egy osztályfőnöknek is, hogy tudatosabban használja ki az

28. oldal

osztályfőnöki óra lehetőségeit. Így meg lehet olyan problémákat beszélni a gyerekekkel,

amelyek foglalkoztatják őket, és amely segítségükre lehet a mindennapi életben.

Természetesen ezt sem azzal a mondattal, hogy „tegnap láttam, Ádám mit osztott meg az

üzenőfalon, hát ez felháborító”, mert ezzel nem lehet célt érni. A nevelésnek két alappillérére

épül a facebook, amit kihasználva egy pedagógusnak lehetősége van tanítványainak őszinte és

aktív elfogadására és saját maguk megmutatására. (Knausz, 2011)

29. oldal

Összegzés

Összességében az informatikaoktatás problémáját a tantárgy presztízsében látom

leginkább, illetve abban, hogy a tanárok többsége nehezen tudja elfogadni az Információs Kor

fejlődését. Hiába van lehetőség pályázatok útján fejlesztésekre, továbbképzésekre, ha ezek

kihasználatlanok maradnak vagy a hagyományos iskolai felfogásban használják ki őket. A

társadalmi és intézményi megítélésen mit sem segítenek azok az elképzelések, miszerint

csökkenteni kellene az informatikaórák számát.

Természetesen ebben a tartárgyban is nagyon fontos a tanár személyisége.

Meghatározó az értékrend, amit fontosnak tart a tantárgyon belül, illetve a módszerek,

amelyekkel mindezt oktatja. Egy dinamikus világban, ahol az interneten perceken belül több

száz inger éri a gyereket, és ehhez szokik hozzá, nem lehet hagyományos, „ülj le a gép elé és

pötyögj” módon tanítani. A pedagógusnak fejlődnie és haladnia kell a korral, hiszen így tudja

majd a leginkább megérteni a tanítványait, és talán ez egy jobb kapcsolat kialakításában is

segíthet. A tanárnak meg kell ismertetnie a veszélyekkel a gyerekeket, időt kell rá szánni, fel

kell rá hívni a figyelmet, hiszen csak így óvhatóak meg.

A tantárgyi csoportok lehetőséget adnak arra, hogy meg tudják beszélni azokat a

tartalmakat, amelyekre esetleg nem jutott idő az órán. A pedagógus segítséget tud nyújtani, és

a diákok is korrepetálhatják egymást. Itt fel lehet hívni a figyelmet érdekességekre a tárggyal

kapcsolatban, amivel felkelthetjük a gyerekek érdeklődését. Egyes témákat életközelivé lehet

tenni, mert ezekre nem mindig van idő a tanórán.

Ez egyfajta modern köntösbe bújtatott tanuló csoport, amire legalább nem lehet azt

mondani, hogy „nem volt időm elmenni”, „nem jött busz” stb. Amennyiben a tanár is a tagja,

akkor ő pluszban tud segíteni, egyszóval a technika segítségével ki lehet szélesíteni az iskola

határait. Egy olyan térben lehet megszólítani a gyereket, ahol megtartja a komfortzónáját. De

természetesen itt is tartani kell a határokat, úgy, hogy egyik félnek se váljon teherré. Fontos,

hogy a diák ne érezze azt, hogy őt zaklatja a tanár, és még a szabad idejében is csak az iskolai

anyaggal traktálja, valamint a gyereknek is figyelembe kell tartani azt, hogy attól, hogy ő este

11-kor küld egy kérdést a tanárnak, még nem biztos, hogy azt rögtön azonnal el is olvassa.

30. oldal

A tanári interjúk során feltettem azt a kérdést, hogy ők miben látják a jövőt, szerintük

mi lenne a legpraktikusabb megoldás. Mind a ketten azt mondták, hogy sokkal egyszerűbb

lenne a nyugati modell követése, miszerint a diákok kapnak egy tabletet, amin rajta van az

összes könyv, oktató program. Így kevesebb dolgot kellene cipelniük és talán a digitális

táblával is jobban megbarátkoznának a pedagógusok is, hiszen a gyerekek munkáját ki lehet

rá vetíteni, egyszerűbben lehet házi feladatot ellenőrizni. Azonban a jelenlegi tantervi

tervezeteket olvasva egyre csekélyebb esélyt látnak arra, hogy az informatika előrébb tör az

iskolai térben.

Talán irreálisnak tűnhet a tanárok elképzelése, de észre kell venni, hogy nem is olyan

távol ez már működik. A jövő elől nem szabad homokba dugni a fejünket.

31. oldal

SZAKIRODALOM

Cole, Michael – Cole, Sheila R.: Fejlődéslélektan, Osiris Kiadó (1998)

Jáki László: Az információs társadalom és a pedagógia, Oktatás – Informatika online (2011),

Webes elérése hely: http://www.oktatas-informatika.hu/2011/12/jaki-laszlo-az-informacios-

tarsadalom-es-a-pedagogia/ [utolsó megtekintés: 2012-11-09]

Karlovitz János – Karlovitz János Tibor: Korszerű oktatástechnológia, Eötvös József

Könyvkiadó (2003)

Kárpáti Andrea: Az informatika hatása az iskola szervezetére, kommunikációs és oktatási

nevelési kultúrájára, Új Pedagógiai Szemle (2003. május), 38-49.o.

Kárpáti Andrea: Tanárok informatikai kompetenciájának fejlesztése, Iskolakultúra (2007.

május), 3-7.o.

Kárpáti Andrea – Ollé János: Tanárok informatikai képességeinek és pedagógiai stratégiáinak

integrált fejlesztése, Iskolakultúra (2007. május), 14-23. o.

Knausz Imre: A tanítás mestersége, Iskolafejlesztési Alapítvány (2001)

Knausz Imre: Hálóba gabalyodva, Tani-tani Online (2012) Webes elérési hely:

http://www.tani-tani.info/haloba_gabalyodva [utolsó megtekintés: 2012-11-11]

Ollé János: A digitális állampolgárság értelmezése és fejlesztési lehetőségei, Oktatás –

Informatika online (2012), Webes elérési hely: http://www.oktatas-informatika.hu/2012/07/olle-

janos-a-digitalis-allampolgarsag-ertelmezese-es-fejlesztesi-lehetosegei/ [utolsó megtekintés: 2012-

11-09]

Reindl Gyula: Az informatika tanítása és felhasználása a magyar oktatásban, Új pedagógiai

Szemle (2004. szeptember), Webes elérési hely: http://epa.oszk.hu/00000/00035/00084/2004-

09-mu-Reindl-Informatika.html [utolsó megtekintés: 2012-11-08]

Szabó Mónika – Virányi Anita: Tanítás és tanulás virtuális környezetben – beszámoló egy

virtuális csoportfoglalkozás kísérletéről, Oktatás – Informatika online (2012)

Webes elérési hely: http://www.oktatas-informatika.hu/2012/07/szabo-monika-viranyi-anita-

32. oldal

tanitas-es-tanulas-virtualis-kornyezetben-beszamolo-egy-virtualis-csoportfoglalkozas-

kiserleterol/ [utolsó megtekintés: 2012-11-08]

Tari Annamária: Z generáció, Tercium Kiadó (2011)

Ujhelyi Adrienn: Online csoportok kívülről és belülről. Az internetes közösségek

szociálpszichológiai vizsgálata, Oktatás – Informatika online (2012), Webes elérési hely:

http://www.oktatas-informatika.hu/2012/07/ujhelyi-adrienn-online-csoportok-kivulrol-es-

belulrol-az-internetes-kozossegek-szocialpszichologiai-vizsgalata/ [utolsó megtekintés: 2012-

11-08]

Dr. Vajda Zsuzsanna: Siettetett gyerekek, Magyar Pszichológusok Egyesülete (2011), Webes

elérési hely: http://mapszie.hu/velemenyunk-szerint/11-siettetett-gyerekek- [utolsó

megtekintés: 2012-11-09]

Dr. Vajda Zsuzsanna: Tudáshasználat: az internet és a tanulás, Educatio (2008. nyár), 241-

251. o.

Felhasznált egyéb források:

2012. évi Nemzeti Alaptanterv, Magyar Közlöny (2012. évi 66. szám), 110/2012 (VI.4.)

Kormányrendelet, 10813-10824

Digitális analfabétizmust jósolnak a tanárok (2012.október 19.) ; webes elérési hely:

http://index.hu/tech/2012/10/19/digitalis_analfabetizmust_josolnak_a_tanarok/# [utolsó

megtekintés: 2012-11-08]

Elveheti a Facebook a gyerekkort (2012. október 7.), webes elérési hely:

http://fn.hir24.hu/itthon/2012/10/03/elveheti-a-facebook-a-gyerekkort/ [utolsó megtekintés:

2012-11-08]

Informatika a Társadalomért hivatalos blog: Virtuális oktatás (2012.október 1.) ; webes elérési

hely: http://infoter.blog.hu/2012/10/01/virtualis_oktatas [utolsó megtekintés:2012-11-08]

Tanár nélkül tanultak etióp gyerekek (2012. október 30.) ; webes elérési hely:

http://index.hu/tech/2012/10/30/tanar_nelkul_tanultak_az_etiop_gyermekek/ [utolsó

megtekintés: 2012-11-08]

33. oldal

Mellékletek

34. oldal

Interjú Tervezet (Diák)

1. Hogy gondolod? Mennyire ismered az internetet?

2. Milyen operációs rendszereket ismersz?

3. Hogy érzed? tudod őket használni?

4. Tudnál egy Power Pointos prezentációt elkészíteni?

5. Számítógépen tudsz grafikont készíteni?

6. Hogy érzed? Tudsz hatékonyan keresni az interneten?

a. Tanuljátok ezt órán?

b. Mi alapján szűröd meg az információkat, amiket találsz?

7. Ismered a különböző internetes veszélyeket?

a. Ezeket ki tudnád/ ki tudod védeni?

b. Tanultok róla?

8. Mennyire érzed praktikusnak az informatika órán tanultakat?

a. Élet közelinek érzed?

b. Hasznát tudod venni a hétköznapokban?

9. Szerinted a szüleid fontosnak tartják, hogy ismerd az informatika világát?

10. Szoktatok arról beszélni, hogy miket tanultatok?

11. Átlagosan mennyi időt töltesz számítógépezéssel?

12. Az interneten tagja vagy valamilyen közösségnek?

13. Mit gondolsz arról,ha egy tanárod ismerődnek jelöl az interneten?

a. Történt már veled ilyen?

14. Odafigyelsz, hogy miket osztasz meg az üzenőfaladon?

35. oldal

Interjú Tervezet (Tanár)

1) Hány éve van a szakmában?

2) Mióta tanít ebben az iskolában?

3) Mit gondol az informatikaóra presztízs értékéről?

4) Mit gondol a 2012-as NAT módosítási tervezetről az informatika órákra

vonatkozólag?

5) Hol látja a tantárgy buktatóit?

6) Mit venne ki a jelenlegi tanmenetből?

7) Hol lehetne rajta javítani?

8) Mit tartalmaz a Helyi tanterv az iskolában ahol tanít?

9) Milyen kompetenciák fejlesztését tartja a legfontosabbnak?

10) Hogy néz ki egy órája?

11) Ön milyen módszerrel tanít?

12) Jár-e továbbképzésekre?

a. Ha igen, milyen gyakorisággal?

b. Ezeket finanszírozza-e az iskola?

13) Mit gondol, hogy az az összeg,amit az intézmény az informatika fejlesztésre fordít,

hasznos?

14) Általában milyen eszközök beszerzésére kerül sor?

15) Mennyire érzi ezt a tantárgyat fontosnak? Kérem indokolja!

16) Szokott-e tájékozódni az informatikai fejlesztésekről, a fejlődésekről, új eszközökről?

17) Érezte-e már úgy, hogy valamelyik diákjának nem tud válaszolni informatikai

kérdésben?

18) Ön szerint tájékozottabbak a diákjai az informatika terén?

19) Ha ön határozhatna meg mindent, akkor ezt a tárgyat milyen rendszerességgel

oktatná?

a. Milyen prioritásokat állítana?

b. Mit gondol mi lenne a legfontosabb tananyag?

c. Mit tanítana meg mindenképpen?

20) Felhívja-e az internet veszélyeire a figyelmet?

21) Szoktak-e beszélgetni a facebookról?

22) Milyen arányban van hátrányos helyzetű tanuló?

36. oldal

Kérdőív (1)

1. Osztály

…………………………….

2. Életkor

…………………………….

3. Ven-e az otthonodban számítógép?

Igen

Nem

4. Ha igen, akkor hány darab?

……………………………………………………...

5. Van-e az otthonodban laptop?

Igen

Nem

6. Ha igen, akkor hány darab?

………………………………………………………

7. A családodban van-e aki használ Palmtopot?

Igen

Nem

8. Naponta körülbelül hány órát töltesz számítógépezéssel?

Kevesebb mint egy órát

1-3 órát

4-5 órát

Többet Kb.:……………………..

9. Mire szoktad használni az internetet?

…………………………………………………………………………………………

…………………………………………………………………………………………

…………………………………………………………………………………………

…………………………………………………………………………………………

…………………………………………………………………………………………

…………………………………………………………………………………………

10. Milyen interneten terjedő vírusokat ismersz?

…………………………………………………………………………………………

…………………………………………………………………………………………

…………………………………………………………………………………………

…………………………………………………………………………………………

…………………………………………………………………………………………

…………………………………………………………………………………………

37. oldal

11. Milyen vírusirtó programokat ismersz?

…………………………………………………………………………………………

…………………………………………………………………………………………

…………………………………………………………………………………………

…………………………………………………………………………………………

…………………………………………………………………………………………

…………………………………………………………………………………………

12. A telefonodon van-e internet elérhetőség?

Igen

Nem

13. Ha igen, akkor szoktad-e használni?

Igen

Nem

14. Házi feladatod elkészítésében szoktad-e használni a Google-t, illetve a Wikipédiát?

Igen

Nem

15. Írd le, hogy az utóbbi 3 napodban mire használtad a számítógéped és az internetet?

…………………………………………………………………………………………

…………………………………………………………………………………………

…………………………………………………………………………………………

…………………………………………………………………………………………

…………………………………………………………………………………………

…………………………………………………………………………………………

16. Hetente hány informatika órád van?

………………………………………………………………………………………….

17. Idézd fel az elmúlt két informatikaóra tananyagát!

…………………………………………………………………………………………

…………………………………………………………………………………………

…………………………………………………………………………………………

…………………………………………………………………………………………

…………………………………………………………………………………………

…………………………………………………………………………………………

38. oldal

Kérdőív (2)

18. Osztály

…………………………….

19. Életkor

…………………………….

20. Nemed?

Nő

Férfi

21. A Facebookon tanáraid jelen vannak-e?

Igen

Nem

22. Ha igen, akkor az ismerősöd-e?

Igen

Nem

23. Zavar-e, hogy ha ismerősnek jelöl az egyik tanárod?

Igen

Nem

24. Gátol-e valamiben az, hogy ha tudod, hogy tanárod láthatja a posztjaidat?

Igen

Nem

25. Ha igen, akkor miben?

…………………………………………………………………………………………

…………………………………………………………………………………………

…………………………………………………………………………………………

…………………………………………………………………………………………

26. Valamelyik tanárod kommentelt már neked?

Igen

Nem

27. Mit gondolsz, jó dolog, ha egy tanár jelen van a közösségi portálon? Válaszodat

indokold!

……………………………………………………...........................................................

...........................................................................................................................................

...........................................................................................................................................

...........................................................................................................................................

...........................................................................................................................................

...........................................................................................................................................

...........................................................................................................................................

28. Az osztályközösség facebook-csoportjának tagja-e valamelyik tanárod,

osztályfőnököd?

Igen

Nem

29. Valamilyen online csoportnak tagja vagy?

Igen

Nem

39. oldal

30. Ezek milyen témájú csoportok?

…………………………………………………………………………………………

…………………………………………………………………………………………

…………………………………………………………………………………………

31. Szoktál ezeken az oldalakon ismerkedni?

Igen

Nem

32. Alakítottál már így ki barátságot?

Igen

Nem

33. Amelyik csoportoknak tagja vagy, aktívan ki veszed a részed? Írsz véleményt,

kommenteket?

Igen

Nem

34. Az informatika órát hasznosnak tartod?

Igen

Nem

35. Az eddig tanultakból van kedvenced? (Amennyiben van, akkor kérlek írd le!)

……………………………………………………...........................................................

...........................................................................................................................................

...........................................................................................................................................

...........................................................................................................................................

...........................................................................................................................................

...........................................................................................................................................

...........................................................................................................................................

36. Mit gondolsz, mivel lehetne érdekesebbé tenni az informatika órát?

……………………………………………………...........................................................

...........................................................................................................................................

...........................................................................................................................................

...........................................................................................................................................

...........................................................................................................................................

...........................................................................................................................................

...........................................................................................................................................

37. Mennyire tartod praktikusnak az informatika órán megszerezett tudást?

1-3ig értékeld!

1: egyáltalán nem tartom praktikusnak

2: néhány részt használhatónak tartok

3: praktikusnak tartom