az oroshÁzi evangÉlikus egyhÁzkÖzsÉg ingyenes … · egy nagy születésnap megünneplésre....

AZ OROSHÁZI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉGINGYENES LAPJA

XVII. évfolyam 4. szám · 2010. advent–karácsony

HARANGSZÓ

Mindenkinek áldott karácsonyt és

egészségben, örömökben gazdag új évet kíván

az Orosházi Evangélikus Egyházközség

Az Élet kapujában

C ímként ezt is adhattuk volna: „Ad-venttõl karácsonyon át”. Közismert,

hogy a latin eredetû advent (adventus)szó a készülõdést és a várakozást jelenti,és kedvelt kelléke a kör alakú adventikoszorú. Ilyet gyakorta azok is vásárol-nak vagy készítenek, akiknek már (vagymég?) fogalmuk sincs arról, hogy mirõlszól ez a történet. De oly’ magával raga-dóan áhítatos hangulatú az adventi ko-szorú szelíden pislákoló gyertyafényei-vel, a komor és sötét decemberi hangula-tot puha melegséggel hatja át, és talán egykicsinykét még meg is lágyítja a kõke-ménnyé dagadt emberi szíveket.

Egy német evangélikus lelkész, Jo-hann Heinrich Wichern, gyújtotta meg – aforrásokra hivatkozó hagyomány sze-rint – az elsõ adventi koszorú gyertyáit,1839-ben, más adatok szerint valamivelkésõbb. Ám így ragyog fel számunkrakülönbség az isteni igazság és a közönsé-ges való között. Az isteni igazság sokkalfontosabb, mint a lexikonokban fellelhetõszürke való. A 19. századi keresztyénségkiemelkedõ alakja volt J. H. Wichern, akiragyogó pedagógusként és megtért hívõ-ként fordult elesett emberek felé, példátmutatva a hitbõl fakadó szeretet szolgá-latára, a diakónia és a belmisszió nagyalakja õ. De most nem róla, hanem az álta-la szerkesztett adventi koszorúról vanszó. Az elsõ úgy készült el, hogy egy mé-retes kocsikereket választott magának, ésa karácsonyi idõszakig mindennapra egygyertyát helyezett rá. Naponta eggyel

több gyertyát gyújtottak meg. Ezzel a ko-csikerékbõl készült adventi koszorúvalegy általa szervezett gyermekotthon árvavagy eltaszított gyermekeinek akart örö-met okozni. Kedves és meghitt alkalomlehetett a szerencsétlen sorsú gyermekekszámára egy-egy esti áhítat, éneklés, el-csendesedés, gyertyagyújtás, majd utánaa békében elköltött vacsora.

AWichern lelkész úr által készített ad-venti koszorú – ha szavakkal akarjuk leír-ni – úgy nézhetett ki, hogy a négy vasár-napot négy nagy fehér gyertya jelezte, ésa négy fehér gyertya közé kerülhetett ahétköznapokat jelzõ 6 piros vagy lila szí-nû, kisméretû gyertya. Gyertyaszín vo-natkozásában leggyakoribb változat a li-la, mert advent a felkészülés idõszakaegy nagy születésnap megünneplésre.Ehhez hozzátartozik a lélek megtisztítá-sa, azaz a keresztyén értelemben vettbûnbánat, vagyis a megtérés fontos alkal-ma. Annyiban módosult az adventi ko-szorú gyertyaállománya, hogy a hétköz-napokat ma már, a kapkodó, rohanó vi-lágban nem jelezzük egy-egy gyertyával,mintha nem lenne rá idõ. Szinte kifejez-zük ezzel azt a szomorú tényt, hogy a mo-dern embernek, azaz nekünk már aligvan idõnk egy kicsit megállni, elcsende-sedni, és készülni a nagy ünnepre, hogymegállhassunk az Élet kapujának küszö-bén, és hogy majd beléphessünk rajta Is-ten békességébe, szentségébe, örömébe,hogy mindez átjárja az ünnep szentségesnapján a mi lelkünket is.

Advent idõszakát õseink, akik mégtisztelték és szerették az egyházi hagyo-mányt, és igyekeztek ebben a lelkületbenkészülni az Úr Jézus születésnapjára,„kisböjtnek” is nevezték, amivel szinténarra utaltak, hogy testestõl-lelkestõl kellünnepelni Isten szeretetének hatalmascsodáját.

S a megfelelõ lelki felkészülés kiemel-kedõ ünnepi alkalma, amikor az Életfa –vagyis a karácsonyfa – díszbe öltözöttformában az otthonunk ékessége lesz, ésa várva várt szenteste meggyulladnakágain a kicsinyke gyertyák, a pazar csil-lagszórók, és kerek szemmel feledkezünkbele a békességes örömbe, rövid idõremagunk mögött hagyva minden gondot,problémát, és engedjük a lelkünket amennyei szeretet sugárzásában megfü-rödni.

A fenyõfa eredetét a szegedi BálintSándor népmondájában így írja le: „Ami-kor Krisztus Urunk a földön járt, a gonoszemberek elõl bujdosnia kellett. Az Úrnakellenségei már nyomában voltak, amikoregy fenyõfához ért. Alig volt lombja,azért ágai rejtették el Jézust, aki így meg ismenekült. Az Úr Jézus így áldotta meg azõt megmentõ fenyõfát: „Soha ne hullasdel a leveleidet. Akkor is virulj és zöldülj,amikor a többiek levéltelenül sorvadoz-nak! Te légy a legdélcegebb és legszívó-sabb minden társad között, élj meg min-denütt! Légy az emberek öröme, és emlé-kezetünkre rajtad gyújtsanak karácsonyigyertyát!”

A karácsony kedves dísze az örökzöldfenyõfa, amit örömteli lelkesedésünkben,mintegy válaszul Istennek, fel is díszí-tünk különféle díszekkel. Nevezhetjükezt az Élet fájának is, de nem önmagábanvéve. Az elsõ életfáról a Szentírás elejénolvasunk, Mózes elsõ könyvének máso-dik fejezetében, ahol kiderül õsszüleinkIstennel szembeni engedetlensége, enneka tiltott fának közelében. S ennek az enge-detlenségnek lett a szomorú következ-ménye, hogy elvesztettük az istenközel-ségû Édent. Ám maga Isten sietett segít-ségünkre egy másik fával, a golgotai ke-resztfával, amelyen szeretett Fia függött,

hogy elszenvedje bûneink büntetését, Is-ten bárányaként magára véve mindazt,aminek minket kellene terhelnie. S bol-dog örömmel adhatunk hálát a kará-csonyfák csillaszórós világában azért,hogy „úgy szerette Isten a világot, hogyaz õ egyszülött Fiát adta, hogy aki hiszÕbenne, el ne vesszen, hanem örök életelegyen.”

Nemcsak a kárpit hasadt ketté.Az Életkapuja nyitva, Jézus Krisztus nevében be-léphetünk Isten üdvösséges örök orszá-gába, ahová hit által hivatalosak va-gyunk!

RIBÁR JÁNOS

Félreértett vendégvárás

N em szeretünk kellemetlen élethely-zetekbe kerülni, de sajnos elkerül-

hetetlen, hogy mégis átéljünk ilyeneket.Hosszan lehetne sorolni, hogy milyenemlékeink vannak, amikor nem éreztükjól magunkat, mert valami kellemetlenszituációban szenvedtünk.

Szeretnék megemlíteni egy ilyen hely-zetet. Egyszer csak – bejelentés nélkül –megérkezik hozzánk valaki, és nem va-gyunk felkészülve erre a találkozásra.Megszólal a csengõ, mi gyorsan körbené-zünk a lakásban, és azt látjuk, hogy nincsmegfelelõ rendben minden, nincs otthonmég egy kis sütemény sem, amivel megtudnánk kínálni a hozzánk érkezõt. Pedigtegnap még szép rend volt, tegnap jó lettvolna, ha jön, de mit kezdjünk a vendég-gel ma?

Ebben az esetben annál kellemetle-nebb a szituáció, minél fontosabb a hoz-zánk érkezõ ember.

Amerikai vígjátékok kedvelt témája

az ilyen helyzet: egy feltörekvõ könyvelõ,osztályvezetõ vagy ügyvéd várja a fõnö-két vacsorára. Mindent elõkészít, felké-szül, eltervezi, hogy mit fog mondani. Dea megérkezés elõtti pillanatban valamiközbejön, és a legvadabb dolgok történ-nek… kapkodás, rohangálás, s mindezúgy, hogy lehetõleg a vendég nehogy ész-revegye… próbálják leplezni, hogy éle-tük nem olyan idilli, mint kifelé mutat-ták…

Átéltél már ilyet? Nagyon kellemetlentud lenni.

Az egyházi esztendõ jelenlegi állapo-tát ezzel a képpel lehetne jellemezni: va-laki jön hozzánk, de Õ nem akar meglep-ni minket, nem akarja ránk törni az ajtót,nem akar kellemetlen helyzetbe hozniminket, ezért szól. Mégis sokszor teljesenváratlanul érinti az embert a felhangzóhívás:

Vanegy hónapod, hogy felkészülj a fogadásá-

„Érkezni fogok, sõt én hozzád szeret-nék megérkezni. Személyesen hozzád.”

ra. Sok-e egy hónap erre? Egy lakás kita-karításához igen, ennyi idõ alatt mindenttökéletesen rendbe lehet rakni.

De elég-e arra, hogy rendbe tedd azéletedet? Ahhoz lehet, hogy kevés… Le-het, hogy már hónapok, sõt évek óta pró-bálod, de nem megy. Próbálkozol, hogyszebb és jobb legyen az életed, de rádöb-bensz, hogy nem sikerül, újra elrontottálmindent. A várt Vendég közeledik, nem alakásodba jön, hanem az életedbe akarbelépni, de ott nem szûnik a felfordulásés a káosz.

A vendég közeledik, az ember egyregörcsösebb lesz:

Hiszen nem akárki jön, ha-nem az, Akirõl Zakariás ezt írta:

Ilyenhatalmas vendég az én bûnökkel teli éle-tembe? Aztán megjön, kopog, és te nemmered kinyitni az ajtót.

Szégyelled magad, és úgy csinálsz,mintha nem hallanád a csengõ hangját. Õcsenget, kopogtat, csendben nevedenszólít, de te hallgatsz, és nem mozdulsz,nem nyitod ki életed ajtaját.

Sokan tesznek ilyet a karácsonykorhozzájuk megérkezõ Jézus Krisztussal, sennek egyetlen oka van:

! Jézus nem azért jön, hogy aszépen kitakarított lakásba beüljön, ha-nem, . Nélkülenem fog menni. Erõlködhetsz, hogy rendlegyen, mielõtt találkozol vele, de nemfog menni. Engedd, hogy segítsen, csinál-játok együtt! Jézus nem várja el, hogyegyedül tedd rendbe életed ezernyi el-rontott dolgát, mert tudja, hogy képtelenvagy rá, a bûneid és azok következmé-nyei elborítanak téged, de neki van ereje,hogy rendet tegyen a szívedben. Ezértakar megérkezni hozzád, és nemcsak ka-rácsony ünnepén, hanem életed mindenegyes napján.

Ne feledjük, nem csak egy advent van!Fontos az elsõ advent, amikor Jézus meg-érkezett ebbe a világba, de számodraugyanilyen fontos az az advent is, amikora te szívedbe érkezik meg. S ha ez megtör-ténik, akkor boldogan fogod átélni a har-madik adventet, amikor eljön

. Engedd be Jézust az életedbe,tedd meg, ami rajtad áll, és engedd, hogyelvégezze azt, amire egyedül Õ képes aszívedben!

Mit fog látni, mit fog gon-dolni rólam?

„Királyodérkezik hozzád, aki igaz és diadalmas.”

nagyon félreértet-tek valamit

hogy segítsen a rendrakásban

„ítélni élõketés holtakat”

(Az Oros-haza Baráti Kör adventigyertyagyújtásán elhangzott áhítatszerkesztett változata.)

DEÁK LÁSZLÓ

OROSHÁZI HARANGSZÓ2 2010. advent–karácsony

A ködös-homályos november végi na-pokra hamar ráborul az alkonyat. A

kora esti sötétségben itt is, ott is feltûnnekaz utcákon, köztereken elhelyezett kará-csonyi fényfüzérek. Csillogó díszbe öl-töznek az üzletek kirakatai. Kezdetét ve-szi a nagy karácsonyi készülõdés. Jó eset-ben a fényes külsõségek az ünnepi han-gulatot hivatottak megteremteni. A lel-kek ünneplõbe öltöztetéséhez adják azünnepélyes keretet. Megjelennek a betle-hemes ábrázolások. Jászol mellett kupor-gó Mária, karján mosolygó „kisded Jé-zuska”… pásztorok, bárányok… édeskéshangulat. Vajon mennyien vagyunk, akike bájos kép felett a golgotai kereszt árnyé-kának sötétségét látjuk?

Mert a szenvedéstörténet, megváltá-sunk története így kezdõdik: „… fiútszülsz, akit nevezz Jézusnak”. A születéshírét az angyal így jelenti: „Üdvözítõ szü-letett ma nektek…”, és a mennyei seregekezt mondják: „Dicsõség a magasságbanIstennek, a földön békesség, és az embe-rekhez jóakarat.”

Békesség és jóakarat. Milyen nagyszüksége van a világnak ezekre, és meny-

nyire megfogyatkozott mindegyik! El-uralkodott a békétlenség emberek, em-bercsoportok, nemzetek és országok kö-zött, személyes, apró dolgokban és világ-méretû, súlyos nemzetközi politikai kér-désekben egyaránt. A legkisebb eltérésvélemények, szokások, világnézetek kö-zött, a vallási vagy nemzetiségi hovatar-tozás különbözõsége pillanatok alattádáz ellenségeskedés okozója lehet. Igensokan meggyõzés helyett legyõzésre tö-rekszenek, eszmecsere helyett veszeke-désben keresik a megoldást.

Bizony, nincs békesség földön… és,sajnos, ugyanígy hiányzik a jóakarat is,szinte mindenfajta emberi kapcsolatból.A mindenható pénz a boldogság kulcsaés fokmérõje. Alélektelen sikerhajhászás-ban felõrlõdik az ember… Jó, hogy van-nak kivételek. Jó, hogy nagy tragédiák,váratlan csapások sokakban felébresztika szunnyadó jóérzést, és segítõ kezeknyúlnak az elesettek felé! Jó, hogy vannakegyházi és világi szervezetek, amelyekfelkarolják a rászorulókat!

Igazán örvendetes és biztató, figye-lemre méltó jelek ezek, azon mégsem vál-

toztatnak, hogy a mindennapok szürke,gyakran kicsinyes érdekek mozgattaküzdõterén milliók „véreznek el”, válnaklétalapjukat, emberi méltóságukat, erköl-csi tartásukat vesztett testi-lelki hajlékta-lanokká, földönfutókká… Hol van a jó-akarat?

Manapság postai úton egyre keveseb-ben, kevesebbet levelezünk, de az ünnepijókívánságok küldése, talán jobbára be-idegzõdés miatt, még ma is szokás.

A kereskedelemben kapható karácso-nyi üdvözlõlapok „kellemes ünnepeket”,jobb esetben „boldog” vagy „békés, bol-dog” karácsonyt kívánnak. Fõként egy-házi kiadók kínálatában találhatunk azünnep valódi értékéhez illõ „áldott kará-csonyt” kívánó képeslapokat.

Most, advent csendjében szívbõl kí-vánom, hogy hangozzék világszerte, tölt-sön be minden lelket és váljék mindenember életében élõ valósággá az angyaliüzenet: „Dicsõség a magasságban Isten-nek, a földön békesség, és az emberekhezjóakarat.”

FÜRST ENIKÕ

A földön békesség

N em szeretjük a fekete karácsonyo-kat. Inkább fehér karácsonyt álmo-

dunk, ahogyan azt Bing Crosby és FrankSinatra is énekelte az amerikaiak milliói-val: .Fehér karácsonyt vágyunk és kívánunk.Miért az averziónk a fekete karácsonyiránt?

Mert az megmutatja a kendõzetlen va-lóságot, fájdalmainkat nem tompítja, vét-keinket és mulasztásainkat elénk tárja.Nem fedi be jótékony fehér lepellel aziszonytató mennyiségû szemetet körü-löttünk, nem szépíti meg a hajlék nélkü-liek erdei kalyibáinak szemet – s kevesek-nek a szívét is – bántó látványát, nem eny-híti jótékonyan a friss sírhantok ütötte se-beinket, és nem ad sem feloldozást, semenyhet.

Szeretünk illúziókban élni, megfosz-tani a karácsonyt annak valódi tartalmá-tól. Attól, amirõl és Akirõl valójában szól.Szeretjük a percepciónkat megtévesztõálságosságot-hamisságot. A csillogó gir-landokat és díszeket látva ki gondolna avilág világosságára? A csilingelõ hango-kat, az andalító dallamokat, a fenyõ és

mézeskalács kellemét, az ünnepi étkek-ben tobzódást kedveljük. És szeretjük agügyögést a Betlehemben megszületettGyermekrõl.

Nem kívánunk arról hallani, amibe aMegváltó 2010 évvel ezelõtt beleszületett:a kitaszítottság (kirekesztettség), a heró-desi mészárlás elõli menekülés (emigrá-ció), a terror átélése – pedig milyen isme-rõs szavak ezek napjaink embere számá-ra is…

Ki nem állhatjuk, sõt, egyenesen ün-neprontásként éljük meg, ha valaki kará-csonykor a golgotai keresztre irányítja fi-gyelmünket. Mint teszi ezt az a zseniálisfrancia író is, aki 26 évesen tragikus kö-rülmények között vesztette életét. Jean-René Huguenin költõi szépségû, filozofi-kus mélységû írásában a következõket je-gyezte be naplójába 1957 karácsonyán:„1957 évvel ezelõtt megszületett Krisz-tus. De Krisztus születése alig hat rám,nincs vidámság szívemben, nem képze-lem el azt a bizonyos jászlat. Csak a ke-resztet látom. Csak az Olajfák hegyét lá-tom, a három alvó férfit, és az elragadó,könnyben fürdõ, magányos arcot a hold-

fényben. Nem akarja felébreszteni õket; alelkében halálos szomorúság. Jaj, mit ér-dekel engem ez a születés, melyet min-denki ünnepel? Örvendünk az eljövetelé-nek, de semmit sem tettünk azért, hogykönnyítsünk a terhein, amikor távozott.Az ökör, a szamár, a három királyok és apásztorok nincsenek elegen a jászolban?Ma este nem tudok Jézusra gondolni úgy,hogy közben ne emlékezzek arra: hagy-tam egyedül meghalni.”

Igen, szenteste nemcsak Krisztus szü-letésére, de halálára is emlékeznünk kell.Hogy hagytuk ott, a golgotai keresztenmeghalni. Hogy szörnyû magányosan,magára hagyatva életét adta az Emberfia:Egy milliók miatt. Értünk. Ez az igazi Em-ber tragédiája.

Szereted-e még a fehér karácsonyt?Vagy inkább szembenézni vágysz a feke-te karácsony rútságával, igazságával,hogy aztán a krisztusi kegyelem jótékonyfehér leple borítsa lelkedet, és békesség,vidámság költözzön szívedbe? A döntésa tied.

„I’m dreaming of a white Christmas”

Dr. SZERDAHELYI PÉTER

Fekete karácsony

OROSHÁZI HARANGSZÓ 2010. advent–karácsony 3

Ünnepi alkalmainkMindenkit hívunk és várunk ezekre!

Advent után a karácsonyi ünnepkör alkalmai az evangélikus templomban a követ-kezõk:– december 24. (péntek, szenteste), 15.00 óra: gyermekek karácsonya

(óvodásokat és kisiskolásokat várunk a templomba, a nagy karácsonyfa köré);17.00 óra: istentisztelet; 23.30-tól betlehemes az Immanuel zenekarral.

– december 25. (szombat, karácsony 1. napja),10.00 óra: istentisztelet és úrvacsora.

– december 26. (vasárnap, karácsony 2. napja),10.00 óra: istentisztelet és úrvacsora.

– december 30. (csütörtök), 17.00 óra: istentisztelet.– december 31. (péntek, óév este), 17.00 óra: istentisztelet.– január 1. (szombat), 10.00 óra: istentisztelet és úrvacsora;

17.00 óra: istentisztelet és úrvacsora (gyülekezeti terem).– január 2. (vasárnap), 10.00 óra: istentisztelet és úrvacsora.

Nincs karácsony istentisztelet nélkül

Ne várj nagy csodákat…

Szüntelen vétkezem,Szüntelen megvallom,Lásd ilyen az ember,Bûnöm aligha bánom.

Kopogó imádság,Üres gyakorlat,Nincsen már súlyaAz elmondott szavaknak.Ha érezted egyszer isTüzét az Igének,A szíved megdobban,Lelked újra éled.

Kigyullad a lámpás,Ragyog a fénye,Bevilágít lelkedSötét rejtekébe.Mindig Veled járni,Másra nem is vágyom,Közeledben maradni,Én Uram, Királyom!

Jönnek szürke napok,Estvék és éjek –Hova tûnt a láng?Tán már nem is élek.Mestered mellettSoha nem kell félned,Még ha nem is hiszed,Õ elkísér téged.

Ne várj nagy csodákat,Nincsen semmi extra,Keresd Õt szüntelen,S meglátogat újra.

bhgy

I stentisztelet nélkül nincs karácsony,csak szünet. Nem kell iskolába, mun-

kába menni, s többet lehet enni, inni és té-vézni. Jobb esetben a családtagok ilyen-kor futólag megnézik egymást. Mindenközönséges, mint a tarack a terméketlentalajban. Kár, hogy így van, de ez az em-beri szabadság velejárója. Lehet és sza-bad üresen, céltalanul, értelmetlenülagyonütni az ünnepi idõt, s milyen fur-csa: a végén, amikor újra elmúltak az ün-nepekként címkézett órák és napok, vanvalami originális, megfoghatatlan nyug-talanság a lélek mélyén, valami unalom,üresség, hiányérzet, és meg nem fogal-mazott elégedetlenség.

Önmagában nem az istentiszteletemel fel és tesz lelkileg gazdaggá, meg-szentelté, hanem annak a felfogott ésmegértett élménye, hogy mi történt Betle-hemben, immáron több mint kétezer esz-tendeje. Már ha sikerül belevonni látó-szögünkbe annak a csodáját, hogy hányévszázadon keresztül készítette elõ Istena Megváltó születését, és ha sikerült átél-nünk annak a csodáját, hogy a diktatóri-kus és totalitárius politikai hatalomnak –Heródesnek – sem sikerült Krisztus szü-letését megakadályozni. S hogy pászto-rok élhetik át az angyali szózatot a békes-ségrõl, s még a kisded jászolágyához is el-jutnak, hogy a boldogságos Szûz Máriakisgyermekét, Jézust lássák.

S ha végre eljut a szívhez Megváltónkkülönleges neve, Immánuel, azaz velünkaz Isten, akkor a karácsony karácsonnyáválik, és az istentiszteletek lélekfürösztõés lélektápláló alkalmakként maradnakmeg a szívünkben. S akkor nemcsak rom-lásra ítélt ajándékokról volt szó, hanem

az örök élet beszédérõl, és minden egé-szen más fényben ragyog: az örök vilá-gosság fényében.

Köszönet azért, ha biztató, bátortószót kaptunk bárkitõl, amely a lelkészekés a hivatali dolgozók munkájára vonat-kozott. A jó szóval nagyon fukarok va-gyunk, de olykor mégis elõfordult, hogyvalaki kedvesen megköszönte szolgála-tunkat, segítségünket, készségünket. A jószó jól esik, a bántó szó sebez. Ha bántószót kaptunk, Istentõl kértünk erõt annakmegértéséhez és feldolgozásához.

Köszönet mindazoknak, akik enged-tek a Lélek indításának, és gyakran hall-gatták ebben az esztendõben is Isten igé-jét, jelen voltak bármelyik istentisztele-tünkön. S különösen akkor tölt el örömbennünket, ha még azt is tapasztaljuk,hogy vannak, akik Isten rendje és igéjeszerint szeretnék élni az életüket.

Köszönet mindazoknak, akik még apénztárcájukat is képesek voltak kinyitni,és anyagi áldozatot hoztak a gyülekeze-tért, hogy végezhessük az evangéliumiszolgálatot. Köszönjük az egyházfenntar-tói járulékokat, az alkalmi, de nagyonfontos adományokat, valamint az isten-tiszteleti alkalmak perselypénzeit.

Köszönet az Orosházi Harangszógyülekezeti újságunk támogatóinak! Ed-dig még minden esztendõben volt annyiadomány jószívû testvérektõl, hogy sze-rény kis újságunk meg tudott jelenni. Jóreménységgel tekintünk a következõ esz-tendõre is.

Közösen pedig Istennek kell köszöne-

Köszönet az egész évitámogatásért!

tet mondani, hogy eddig megõrzött min-ket, megszentelte szolgálatunkat, meg-szólított gyógyító, megerõsítõ, remény-séget ébresztõ szavával. Elsõsorban tehátNeki kell köszönetet mondanunk, ahány-szor csak tehetjük. Köszönet az egész esz-tendei gondviseléséért!

RIBÁR JÁNOS


Evang.-Luth. Christus-Kirchengemeinde Hagen

OROSHÁZI HARANGSZÓ6 2010. advent–karácsonyOROSHÁZI HARANGSZÓ 2010. advent–karácsony 5

A z egyházban gyakran emlegetik alelkészek és mások is az ébredést.

Azt, amikor egyszerre fordulnak töme-gek Krisztus felé, és válnak valóban ke-resztyénné. Sokszor lehet hallani, hogyidõsebbek nosztalgiázva emlegetik a 40-es évek végén bekövetkezõ ébredést,melynek hatása több mint negyven évenkeresztül volt érezhetõ. Arendszerváltástkövetõen országunk lelki megújulása ha-mar kifulladt. Szükség lenne ébredésre,és ez csak akkor fog bekövetkezni, hanem másoktól várjuk. A saját életünkbenkell elhatározni, hogy a mindennapok-ban követjük Jézust.

2010. november 19–20. között Piliscsa-bán csendeshétvége volt az EKE (Evangé-likusok Közössége az Evangéliumért)szervezésében. Az ország sok részébõl

gyûltek össze fiatalok azért, hogy – talánelõször – találkozzanak Jézussal, illetveazért, hogy még jobban megerõsödjeneka hitben. Orosházáról és Szentetornyárólösszesen négyen vettünk részt az alkal-mon.

A hétvégén számtalan elõadás volt,melyet csoportos beszélgetés követett.Azalapige a samáriai asszony története voltJános evangéliumának 4. fejezetébõl, va-lamint az Apostolok cselekedeteinek 7.fejezete, amely a samáriai ébredésrõl ésSimon mágus hamis megtérésérõl szól. Ahétvége elõadói között volt Kiss Péterteológiát végzett táborvezetõ, Ittzés Ist-ván ny. lelkész, valamint egy lelkészháza-spár, Labossa Péter és felesége.

A hétvége témái: Az ébredés alapja Jé-zus Krisztus, Személyes ébredés: Találko-

zás Jézus Krisztussal, aki az élõ vizet adja.Személyes ébredés:Amúlt rendezése nél-kül nincsen igazi imádat. Az ébredés esz-közei: Bizonyságtétel és hívogatás. Ébre-dés támadás alatt. Az ébredés ára és hatá-sa: szenvedés és öröm.

A hétvége lelkileg nagyon gazdagvolt, melynek folytatása jövõ februárbanlesz két hétvégén, elõbb a kisebb, majd anagyobb ifjúságnak.

Aki érdeklõdik az elhangzott elõadá-sok után, az meghallgathatja az EKE hon-lapján, acímen. Itt más léleképítõ felvételek ismegtalálhatók, amelyek nemcsak a fiata-lokat, hanem minden korosztályt meg-szólítanak.

http://eke.lutheran.hu/hangtar.php

LACZKI JÁNOS

R itka kezdeményezés részeként nyá-ron cigánytáborban, illetve novem-

berben országos cigánynapon vettemrészt egyetemista, evangélikus, szociálismunkás hallgatóként. Örömteli figye-lemmel követni, hogy az egyház berkeinbelül egyre több kezdeményezés van,melyben magyarok és cigányok megis-merhetik egymást. A „Közös asztal” kon-ferenciára körülbelül 60 ember jött az or-szág minden tájáról (Sárszentlõrincrõl,Nyírtelekrõl, Görögszállásról, Budapest-rõl, Ózdról) Laczki János hívására.

A tábor folytatásaként novemberben,

Bakay Péter szervezésében, Budapestengyûltek össze az érdeklõdõk, 2010. no-vember 6-án. Lelki feltöltõdéssel elsõkéntKarl Jánosné Csepregi Erzsébet szolgált.A cigánymisszió örömeirõl, nehézségei-rõl Gyõrfi Mihály beszélt. Fabiny Tamás„Régi adósságunk: evangélikus cigány-misszió” címmel tartott elõadást. Egy ci-gány kislány képével, történetével szem-léltette a püspök úr, hogy a cigányságegyedül van a problémáival, a többségitársadalom közömbös, vagy éppen elõ-ítéletektõl fûtve negatívan áll hozzá a „ci-gánykérdéshez”. A nyári táborról Kovács

Viktor tartott fényképes beszámolót,majd Rontó Attila zenés, gitáros szolgála-tát hallgathattuk meg. Áhítatában BakayPéter a „Nekem adatott minden hatalommennyen és földön…” igével zárta a ren-dezvényt, s egyben indított el az ige foly-tatásával:

[Mt 28,19]

„Menjetek el tehát, tegyetek tanít-vánnyá minden népet, megkeresztelve õket azAtyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevé-ben, tanítva õket, hogy megtartsák mindazt,amit én parancsoltam nektek, és íme, én vele-tek vagyok minden napon a világ végezetéig.”

IVÁNYI DÁNIEL

Ébredés a fiatalok között

Országos cigánynap a Rózsák terén

Ünnepi alkalmak a leánygyülekezetekben

• December 18-án, szombaton, 14.00 órától karácsonyi kézmûvesfoglalkozás gyermekeknek.

Szentetornyán

• December 19-én, advent 4. vasárnapján, 8.30 órakor Szentetornyán,10.00 órakor Rákóczi-telepen, 14.00 órakor Kardoskúton istentisztelet.

• December 25-én, szombaton, karácsony 1. napján, 8.30 órakor Szentetornyán,10.00 órakor Rákóczi-telepen, 14.00 órakor Kardoskúton istentiszteletés gyermekek karácsonya.

• December 26-án, vasárnap, karácsony 2. napján, 8.30 órakor Szentetornyán,10.00 órakor Rákóczi-telepen, 14.00 órakor Kardoskúton istentisztelet.

• Január 2-án, vasárnap 8.30 órakor Szentetornyán, 10.00 órakor Rákóczi-telepenevangélikus, 14.00 órakor Kardoskúton református istentisztelet(itt az év elsõ evangélikus istentisztelete január 9-én, 14.00 órakor lesz).


A 2009-es esztendõben méltóképpentisztelegtünk a 200 éve Orosházán

született Székács József evangélikus püs-pöknek, a Magyar Tudományos Akadé-mia tiszteletbeli tagjának emléke elõtt.Ugyanakkor a másik fontos eseményso-rozat Mokry Sámuel egykori orosházievangélikus segédlelkész, az elsõ magyarbúzanemesítõ halálának 100. évfordulójaköré szervezõdött.

2010-ben egyik országosan ismert lel-készünkre, a kiváló mûfordítóra, az Aka-démia levelezõ tagjára, a 125 éve eltávo-zott Gyõry Vilmosra emlékeztünk, majdOrosháza elsõ lelkészének, HorváthAnd-rásnak példás életpályáját idéztük, akiigen sokat tett a falualapító zombai és aDunántúl más településérõl érkezettevangélikus magyarok összetartásáért. Õ225 éve fejezte be földi pályafutását.

De most nézzük a következõ esztendõévfordulóit!

A család õsei Orosháza alapítói közétartoztak. Bikádi Antal a szarvasi evangé-likus fõgimnáziumban érettségizett,majd Budapesten elvégezte a jogi egyete-met. Visszatért szülõfalujába, s a közjegy-zõi irodában szerzett jártasságot a jogimunkában. 1893-ban ügyvédi irodát nyi-tott. Bekapcsolódott Orosháza és környé-ke társadalmi, egyházi és politikai életé-be, tagja lett a helyi képviselõ-testület-nek. Igen nehéz idõszakban (1910–1918-ig) a Justh-párt színeiben lett országgyû-lési képviselõ.

Közel húsz esztendeig volt a Gádorosi,késõbb az Orosházi Evangélikus Egyház-község felügyelõje. 1920–1928-ig (KovácsAndor esperes mellett) a Békési Egyház-megye felügyelõi tisztségét töltötte be. Tí-fuszban halt meg 1928-ban, s az orosháziAlvégi temetõben nyugszik. 1937 óta utcaõrzi nevét városunkban.

1935 õszén, a harmadik tanévét kezdõorosházi gimnáziumi tanfolyamra hívtákmeg tanárnak. A természetrajzot és a ké-

miát tanította, megalapította a gimnázi-um iskolai gyûjteményét. BekapcsolódottOrosháza szellemi életébe, a SzépmívesCéh tudományos szakosztályának vá-lasztmányi tagja lett, több ismeretterjesz-tõ elõadást tartott.

1937-ben eltávozott Orosházáról, 1950-ben Budapesten egyetemi tanár lett, sokszakkönyve és egyetemi tankönyve látottnapvilágot. 1958-tól az Északi Egyházke-rület, 1973-tól 1988-ban bekövetkezett ha-láláig a Magyarországi Evangélikus Egy-ház országos felügyelõje, a címûlap szerkesztõbizottságának társelnöke.

Az orosházi evangélikus templom aváros jelképe, a lakosság összetartozásá-nak szimbóluma. 1744-ben a vallásüldö-zés elõl menekült jövevényeknek 42 esz-tendõt kellett várniuk, míg legfõbb vá-gyuk – a templom felépülése – teljesült. Amegtelepedés utáni elsõ években sárbólés sövénybõl hozták létre az imaházat,

amit a Habsburg-hû hatóságok lerombol-tak. 1768-ban – a helytartótanács tudtanélkül – már kõbõl és fából építették megideiglenes templomukat.

Az 1781-es türelmi rendelet szabadvallásgyakorlatot engedélyezett a protes-tánsoknak, templomot azonban csak ol-dalsó, nem az utcáról nyíló kapuval épít-hettek. Végül 1785-ben jóváhagyták a ter-vet, az évtizedek óta dédelgetett álom, anégy évtizedig Orosházán szolgáló Hor-váth pap halála miatt 1786-ban, már a kö-vetkezõ lelkész, Szimonidesz János veze-tésével valósulhatott meg. Az elsõ, közelfél évszázadban a keleti oldalon volt a fõ-bejárat, ahol ma is felirat hirdeti:

Az ismeretlen mester tervei szerint ké-szült kelet–nyugati fõhajó nagy fesztá-volságú mennyezete ellenére a templom-tetõ egységes, monumentális és részletei-ben gazdag tagolást mutat. A 43 méterhosszúságú és 15 méter széles hajó hossz-tengelye összeesik a torony tengelyével,ugyanúgy a nyugati karzatot tartó táma-szok külsõ síkjai pedig illeszkednek az1777-ben épített torony külsõ síkjához.1786-tól 44 évig csak a kelet–nyugati hajóvolt készen, majd 1830-ban Czigler Antalgyulai építész megtervezte és megvalósí-totta a déli toldalékot, azóta itt van a fõbe-járat.

Az 1786-os alapító okiratot egy kõlá-dikában helyezték el, teljesen szokatlanhelyen, a templom fõhajójának déli olda-lán, 160 cm magasan. Ezt az 1985-ös fel-újításkor találták meg.

A templom építésének 100 éves évfor-dulóját 1886. október 31-én, a reformációnapján ünnepelte az egyházközség.

Helytörténeti irodalmunk egyik elsõjeles darabja – Skolka Sámuel és BalassaPál után – Veres József (1851–1913) evan-gélikus lelkész-esperes, országgyûlésiképviselõ maradandó munkája. Részlete-sen ír a régi és a korabeli Orosházáról, azúrbérrõl és a közterhekrõl, a település ki-válóbb mozzanatairól. Taglalja az egész-ségügy, a közrend, a közlekedés múltjátés jelenét. Pótolhatatlan adalékokat tettközzé Orosháza földmûvelésérõl, ipará-ról, kereskedelmérõl. Ugyanakkor ko-

JANUÁR

MÁRCIUS

OKTÓBER

150 éve, 1861. január 12-én születettorosházi ügyvéd, or-

szággyûlési képviselõ, a Gádorosi és azOrosházi Evangélikus Egyházközség, majda Békési Egyházmegye felügyelõje.

100 éve, 1911. március 31-én születettgeológus, egyetemi

tanár, az orosházi gimnáziumi tanfolyamtanára, az Északi Evangélikus Egyházke-rület, majd a Magyarországi EvangélikusEgyház országos felügyelõje.

Diakónia

225 éve, 1786. október 31-ére készült elevangélikus templomunk

ja.

„Isten ke-

gyelmébõl, második József engedelmébõl épít-tetett ez a ház, áldot légy oh OrosházMDCCLXXXVI. esztend. Simonides Jánosp. Szalai György b. alat.”

125 éve, 1886. október 31-én hagyta el anyomdát „Orosházatörténeti és statisztikai adatok alapján” cí-mû könyve.

dr.BIKÁDI ANTAL

dr.FEKETE ZOLTÁN

kelet–nyugatifõhajó

VERES JÓZSEF

Orosházi evangélikus évfordulók 2011-ben

dr. Bikádi Antal


moly teret szentel az evangélikus egyház-nak, iskoláinak, valamint az egyházköz-ség fiókgyülekezeteinek. Említést tesz arómai katolikus, a református és az izra-elita hitközségrõl is. A könyv értékes feje-zete a közmûveltséget, a társulatok életét,valamint a község elöljáróinak 1886-osnévsorát bemutató rész.

Veres József könyve igazi népkönyvlett, a település lakóinak féltve õrzött kin-cse, az orosházi tudat kialakulásánakegyik fõ eszköze. A kiadványt 1886 után1934-ben és 1987-ben jelentették meg, leg-utóbb 500 számozott példányban, illetveaz Orosházi Evangélikus Egyházközségrészére 500, sorozaton kívüli kötet ké-szült.

Az 1930-as években néhányszor he-lyettesített az orosházi evangélikus elemiiskolákban, a háború után, 1950-ben azalakuló helyi múzeum igazgatójának ne-vezték ki. 1955-tõl több múzeumi év-könyvet állított össze, 1965-ben kiadtákaz általa két hatalmas kötetben szerkesz-tett címû, or-szágos jelentõségû monográfiát. Háromkötetben jelentette meg könyveit a vásár-helyi pusztáról:

(1963),(1968),

(1975). Igyekezetta paraszti munkákat a lehetõ legponto-sabban megfigyelni, leírni és szakszerûenpublikálni.

A múzeum egyszemélyes intézményvolt, Nagy Gyula szakadatlanul dolgo-

zott, mindvégig egy hivatalra méretezettfeladatot látott el. Életének utolsó évtize-dében visszatért az evangélikus egyház-hoz, rendszeresen járt a templomba, kép-viselõ-testületi tagságot is vállalt.

Kitüntetései közül legbüszkébb a tel-jes életmûvéért kiérdemelt

címre volt. 1994. december 26-ánhalt meg.

NOVEMBER100 éve, 1911. november 16-án született

tanító, néprajzkutató,múzeumigazgató, az orosházi ev. egyház-község képviselõ-testületének tagja.

Orosháza története és néprajza

Hagyományos földmûvelésa vásárhelyi pusztán Paraszti állat-tartás a vásárhelyi pusztán Paraszt-élet a vásárhelyi pusztán Orosháza dísz-

polgára

NAGY GYULA

KOSZORÚS OSZKÁR

I sten ajándéka a nyarat idézõ, melen-getõ novemberi napsütés. Arany su-

garai fénybe vonják a temetõt, felragyog-tatják a sírokon viruló színpompás virá-gokat, és megpihennek az egyik sírkövetkörülálló kis csoporton.

Emlékezni, hálát adni jött a család.Szüleink sírjához jöttünk – gyermekeik,unokáik, dédunokáik. Hálát adni az ÉletUrának a kapott életért. Felmenõinkért,akik által az életet kaptuk. Akiknek gén-jei, testi-lelki adottságai bennünk élnektovább, és láthatatlan, felfoghatatlan kö-telékkel fûznek össze minket, különbözõkorú és élethelyzetû családtagokat, a leg-idõsebbtõl a hamarosan megszületendõlegkisebbig.

Megemlékezni, születésnapot ünne-pelni jöttünk. Átélni és együtt elmondania zsoltáros szavaival: „Uram, Te voltálhajlékunk nemzedékrõl nemzedékre!”

Édesapánk, Fürst Ervin, az orosházigyülekezet egykori lelkésze, 110 évvel ez-elõtt, 1900. november 18-án született Sze-pesolasziban, a ma – Trianonnak „kö-szönhetõen” – szlovák illetõségû, ám

még magyar felvidéki városban.Hosszú út vezetett Szepességtõl a „legna-gyobb magyar falu” és egyben a „legna-gyobb magyar evangélikus gyülekezet”templomáig, ahol 28 éven át hûséggel ésodaadással végezte szolgálatát… Ez éváprilisa, a városalapítás évfordulója ótatemplomkertünk emlékparkjában emlék-kõ õrzi nevét, mutatja az iránta mindmá-ig élõ megbecsülést és szeretetet.

Édesanyánk igazi lelkészfeleség, oda-adó társ, példás családanya volt. Õ is no-vember szülötte, most lenne 99 éves.

Hamarosan huszonnégy éve lesz an-nak, hogy a két koporsót együtt borítottabe a hant.

„A mi esztendeinknek napjai hetven

esztendõ, vagy ha feljebb, nyolcvan esz-tendõ, és nagyobb részük nyomorúság ésfáradság, amely gyorsan tovatûnik, mint-ha repülnénk.” Bizony, az õ életükbensem volt másként! Sok gondot, keserûsé-get, testi-lelki szenvedést kellett elhor-dozniuk földi életükben, de Isten kegyel-mébõl áldásban, örömben, szeretetben isbõven volt részük. Megadta nekik az Úr-isten, amit a zsoltáríró így fogalmazottmeg: „Vidámíts meg minket… láttassékmeg a Te mûved a Te szolgáidon…”

Hisszük, tudjuk, hogy békességük ésnyugalmuk már végtelen, mert ahol õkvannak, ott többé nincs gond, bánat, fáj-dalom, csak örökkévaló boldogság.

Meghatódva vesszük körül a kis sír-kertet. Hálát adunk minden kegyelemért,minden ajándékért, amivel Istenünkmegáldott minket, és együtt, egy szívvelkérjük a 90. zsoltár szavaival: „Legyen azÚrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi-rajtunk, és a mi kezeink munkáját teddmaradandóvá, és kezeink munkáját teddmaradandóvá!”

ak-

kor

FÜRST ENIKÕ

Uram, Te voltál hajlékunk…


Új elnök-püspök

A vörösiszap áldozataiért

Meghallgatható igehirdetések

Csoportok, testvéri közösségekgyülekezetünk érdekében

Gyõry Vilmos EvangélikusSzeretetszolgálat

Gyülekezeti munkatársképzõprogram Békéscsabán

2010. november 26-án a Magyarorszá-gi Evangélikus Egyház Zsinata Gáncs Pé-tert, a Déli Evangélikus Egyházkerületpüspökét választotta meg elnök-püspök-ké.

Püspök úr a következõ szavakkal fo-gadta el új megbízatását:

„A bibliaolvasó Útmutató mai igéjé-ben keresek tiszta alaphangot induló el-nök-püspöki szolgálatomhoz:

[Ézs 30,15] Bizalmatkaptam és ez a bizalom erõt ad. A kapottbizalmat szeretném megosztani, viszo-nozni, továbbadni bizalomhiánybanszenvedõ egyházunkban és világunk-ban” – mondta, majd hozzátette: „A hat-éves választási ciklus utolsó harmadárakapott megbízatás jelentõségét nem sze-retném sem túlbecsülni, sem pedig alul-értékelni. Elnök-püspöki szolgálatomatelsõ renden moderátori feladatnak tekin-tem. Küldetésemet abban látom, hogy se-gítsem a különbözõ konstruktív egyházierõk, közösségek összehangolását ésegyüttmûködését. Kívánatos, hogy dön-téseink a lehetõ legszélesebb konszenzusgyümölcseként szülessenek. Csak ilyenmódon gyógyulhatunk az általános bi-zalmi válság közösségromboló betegsé-gébõl. Remélem, a 2012-ben esedékes ál-talános tisztújításig néhány fontos terüle-ten sikerül közösen elõbbre lépnünk egy-házunkban”.

Két fontos célról, a lelkészek lelki gon-dozásáról és a gyülekezeti vezetõk, mun-katársak képzésérõl így nyilatkozott:„Halasztást nem tûrõ prioritás egyhá-zunkban a lelkészek hivatásgondozása, aminõségi továbbképzés, a szakszerû lelkigondozás, valamint családbarát rekreáci-ós szervezett biztosítása a hûséges mun-kában elfáradt/megfáradt szolgatársa-ink számára. Ugyancsak fontos a nem lel-készi munkatársak, presbiterek megkez-dett képzésének kiszélesítése és elmélyí-

tése. Kívánatos, hogy a következõ hat-éves ciklusra a már ilyen módon is felké-szített szolgatársak kapjanak bizalmat.(Forrás: MEE hivatalos honlapja)

Ha valaki nem tudná: a Magyarorszá-gi Evangélikus Egyház 3 egyházkerület-bõl áll: 1.) Nyugati (Dunántúli, székhely:Gyõr), 2.) Északi (Székhely: Budapest,Budavár) és 3.) Déli (székhely: Budapest,Deák tér). Az egyházkerületek élén püs-pök áll, és a három püspök közül a Zsinatválaszt elnök-püspököt az egyházme-gyék presbitériumainak javaslata alap-ján. Gáncs Péter elnök-püspök természe-tesen továbbra is püspöke a Déli Egyház-kerületnek.

Köszönettel vettük, hogy a kolontáriés a devecseri tragédia áldozatai javárameghirdetett gyûjtésnek szép eredményevolt gyülekezetünkben. Óvodánk, isko-lánk és a gyülekezet összefogásánakeredményként több mint 300 000 forinttaljárulhattunk hozzá a bajba jutottak meg-segítéséhez. A Nyugat-Békési Evangéli-kus Egyházmegye így összesen több mintfélmillió forintot továbbított az OrszágosEgyház Pénztárába erre a célra. Az óvodaés az iskola 132 600 forintot gyûjtött ösz-sze, a reformáció ünnepi offertórium pe-dig 138 000 forint volt. Ezen felül az isko-lában egy másik felhívásra még 42 000 fo-rint gyûlt össze.

Reméljük, hogy a vörösiszap-kataszt-rófa felelõsei nem ússzák meg a számon-kérést és bûneik következményénekszázszázalékos jóvátételét anyagi érte-lemben is, mert az mérhetetlen igazságta-lanság lenne.

A legtöbb istentiszteleten elhangzik,hogy a vasárnapi igehirdetést utólag (hét-fõ estétõl) újra meg lehet hallgatni az in-terneten, az Orosházi Evangélikus Egy-házközség honlapján, amit ezen a címenérhet el bárki:

2008. augusztus 31. óta mûködik ez alehetõség, azóta majdnem minden vasár-napi igehirdetés felvételre került, és megis hallgathatóak az említett címen.

Természetesen az internet lehetõségenem pótolja a vasárnap, illetve az ünnep-nap megszentelését, de jelentõs mérték-ben segíti elõ egy-egy igehirdetés újbólimeghallgatásával a hitélet elmélyülését.Továbbra is nagyon fontosnak tartjuk lel-ki életünk számára a gyülekezeti életbenvaló részvételt, de hálával fogadjuk ezt amodern lehetõséget.

Istennek adunk hálát azért, hogy áldá-sosan mûködik gyülekezetünkben a Sá-muel csoport. Ez a közösség elsõsorban aCSIT-tel, a Családi Istentisztelet ügyévelfoglalkozik, de minden olyan alkalom-mal is, amely a kisgyermekeket és szülei-ket veszi célba. Ez a közösség – az igazga-tó-lelkész vezetésével – a gyülekezet jö-võjéért fáradozik. Örömmel látjuk és ta-pasztaljuk, hogy gyülekezeti életünkegyik legelevenebb alkalma a vasárnap 9-órakor kezdõdõ CSIT, ahol – híreink sze-rint – idén, advent 1. vasárnapján 160gyermek és szülõ köszöntötte a GyõryVilmos-teremben az új egyházi eszten-dõt, s itt gyújtották meg az adventi koszo-rú elsõ gyertyáját.

Istennek adunk hálát azért is, hogydiakóniai csoport is mûködik a gyüleke-zetünkben. A tagjai szeretetteljes figye-lemmel fordulnak egymás felé, és ápoljáka csoporton belüli közösséget, de idõsödõtestvéreink, a gyülekezet magányos éskorosodó tagjai felé is figyelemmel for-dulnak, különösen ilyenkor, advent éskarácsony idején, figyelmességüket apróajándékkal is kifejezik. A diakóniai cso-port havonta egyszer, általában a hónaputolsó hétfõjén, 15.00 órai kezdettel jönössze megbeszélni a feladatokat, s ilyen-kor is elõveszik Isten igéjét, lelkész veze-tésével.

Bár önálló civilszervezet a FénysugárNyugdíjas Egyesület, de értük is Istennekadunk hálát, mert a klubtagság nagyobbszázalékban az evangélikus gyülekezetnyugdíjasai közül kerül ki. Minden ked-den és csütörtökön 14.00 órától vannakegyütt a klubtagok. A kellemes közösségialkalmat kedden a Halleluja énekkör áhí-tata, csütörtökön pedig a 17.00 órakorkezdõdõ istentisztelet teszi lelkileg tartal-massá.

Továbbra is hirdeti azt a lehetõséget,hogy segítséget tud nyújtani otthoni, ún.házi szolgálatban, ebédeltetésben, beteg-ellátásban. Külön és hangsúlyosan tesz-szük közzé, hogy minden szerda délután14.30-tól ingyenes gyógytorna van a gyü-lekezeti teremben, a szeretetszolgálatszervezésében, s bárkit szeretettel látnak.

Mint minden magyarországi evangé-likus gyülekezetben, az orosháziban is

„… a biza-lom erõt adna nektek!”

http://oroshaza.lutheran.hu/

Egyházunk hírei


tisztségviselõk (felügyelõ, gondnok) éspresbiterek választására kerül sor 2012tavaszán. Nálunk ezen felül még képvise-lõ-testületi választás is esedékes. A pres-bitérium létszáma 40 fõnél nem lehettöbb, 7-nél nem lehet kevesebb. A képvi-selõ-testület létszáma 70 fõ.

De nem a létszám a legdöntõbb, ha-nem az, hogy elkötelezett, gyülekezetétvalóban érdemben segíteni akaró presbi-térium jöhessen létre. Olyan közösség,amely a lelkészek mellett áll, s minden-ben képes és kész nyitott szívvel segíteni.Ehhez az is hozzátartozik, hogy a tagokrendszeres igehallgatók legyenek, és él-jenek a szentséggel. Természetesen a kép-viselõ-testület tagjai számára is fontos alelki elkötelezettség.

Egyre inkább bebizonyosodik, hogyahol a lelkész mellett hívõ és aktív presbi-térium van, vagyis hívõ gyülekezetimunkatársak munkálkodnak, ott a gyü-lekezeti élet is fellendül, megújul, sokkalgazdagabb lesz, mint ott, ahol csak a lel-kész küzd egyedül. Annak érdekében,hogy értõ és felkészült presbiterek, gyüle-kezeti munkatársak segítsék Krisztusügyének terjedését a városban és környé-kén, nagyszerû segítség a békéscsabaimunkatársképzõ, amely 2010 decembe-rében indult el, de 2011-ben is folytatódik.Ezt a munkatársképzõt Piliscsabáról tele-pítették Békéscsabára éppen azért, hogyaz itteni környék evangélikussága szá-mára helyben kínáljanak fel képzési lehe-tõséget. A képzés ügyének szervezõjeSzebik Imre ny. püspök és a Hittudomá-nyi Egyetem tanárai a munkatársak. Töb-bek között: Dr. Varga Gyöngyi, Dr. Ko-rányi András, Dr. Bácskai Károly. Vannakószövetségi, újszövetségi, egyháztörté-neti, lélektani elõadások, valamint egy-házismereti alkalmak.

A továbbképzés a Békéscsabai Evan-gélikus Egyházközség gyülekezeti házá-ban, illetve az evangélikus gimnáziumhelyiségeiben történik (gyülekezõhely agyülekezeti házban, a Luther utca legele-jén, a kistemplom mellett).

Jelentkezni lehet Esperesi, illetve Lel-készi Hivatalunkban is, és minden továb-bi részletet szívesen rendelkezésre bocsá-tunk az érdeklõdõk számára.

Mindig is mûködött, de újra és újrafelhívjuk a kedves olvasók szíves figyel-mét arra, hogy egyházközségünkben na-gyon gazdag anyaggal rendelkezõ irat-terjesztés mûködik, amely nemcsak újsá-gok, könyvek, Bibliák, énekeskönyvek,igés lapok, képeslapok megvásárlását te-szi lehetõvé, hanem sokféle érdekes apró-ságét is. Kaphatók keresztyén módon dí-szített csuprok, tányérok, keresztyén CD-k, illetve DVD-k (pl. Immanuel), kulcstar-

tók, könyvjelzõk stb. Érdemes megnéznia kínálatot, és a kedvezõ árak is meg-könnyítik az ajándékozást, nemcsakmost, karácsonykor, hanem év közben is,bármikor. Vasárnaponként az istentiszte-let után, hétköznap pedig a Lelkészi Hi-vatalban lehet hozzájutni a megvásárol-ható tárgyakhoz.

Közhírré tesszük azt is, hogy a Lelké-szi Hivatalban, illetve istentisztelet utánis, megvásárolható a 2011-es esztendõEvangélikus naptára, valamint kapható abibliaolvasást elõsegítõ Útmutató.

Már többször közhírré tettük, hogy agyülekezeti újság addig tud megjelenni,ameddig nem ráfizetéses, azaz adomá-nyokból fenn tudja tartani magát. Ennekmegállapítására a 2010-es zárszámadáselkészültével kerül sor. Jó reménységgelvagyunk, de kérjük a testvérek újságunk-ra szánt adományait megmaradásunk ér-dekében.

Van még egy másik kérésünk is: örül-nénk, ha lennének olyan olvasóink – elsõ-sorban a gyülekezetünkön belül és a vá-rosban –, akik nemcsak olvassák, hanem– missziói feladatként – tovább is adjákújságunkat az elmaradt vagy gyülekeze-tünkbõl kisodródott testvéreinknek, il-letve bárkinek.

Gyülekezetünkben tovább folyik azéléskamra-akció. A templom kijáratánálelhelyezett kosárba lehet beletenni azadományokat. Hála Istennek, nem múlikel vasárnap, hogy ne kerülne bele néhánykonzerv, tej vagy másfajta élelmiszer. Azígy, ajándékba kapott élelmiszereket ahétköznapokban osztjuk ki a lelkészi hi-vatalba érkezõ éhes embereknek. (Azélelmiszerek mellett gyermek- és felnõttruhákkal, játékokkal is tudunk segíteni.)

Vasárnaponként három istentisztele-tet tartunk:

– 9.00 órai kezdettel Családi Istentisz-telet (CSIT). A kisgyermekes szülõketvárjuk a Gyõry Vilmos-terembe, ahol el-sõsorban a kisgyermekek igényét igyek-szünk figyelembe venni. Istennek adunkhálát, hogy nagyon jó a látogatottsága.Olykor többen vannak itt, mint 10.00 óra-kor. A szülõk felé most is megfogalmaz-zuk kérésünket, hogy gyermekük fejlõ-désével lépést tartva igyekezzenek beta-gozódni a felnõtt gyülekezetbe, annak azalkalmára.

– 10.00 órai kezdettel felnõtt-istentisz-telet (nevezhetnénk humorral így: FIT).Ez hagyományos, a régi liturgia szerintialkalom. Arészvétel a gyülekezet méreté-hez képest elég szerény. Ez bánt is ben-nünket, lelkészeket. Talán a szocializ-musban felnõttek jobban elidegenedtekIstentõl, egyháztól, és már nem nagyontudnak visszaszokni.

– 17.00 órai kezdettel Reménység Is-tentisztelet (RIT). Ha valakinek a 10.00órakor kezdõdõ alkalom nagyon konzer-vatív lenne, megteremtõdött a teljesenmodern hangvételû és zenei anyaggalrendelkezõ új lehetõség. A RIT látogatott-sága is örömet okoz, a régi 10-12 fõvelszemben alkalmanként 50-80 közötti arésztvevõk száma. Itt az átlagéletkor ismeglehetõsen biztató, bár még nem szá-moltuk ki, alighanem 30 esztendõ körüllenne.

Hét közben is több alkalom van, ami-kor élni lehet Isten szent igéjével:

– kedden és pénteken reggel 8.00 óra-kor reggeli áhítat.

– csütörtökön 17.00 órakor istentiszte-let. A hónap 3. csütörtöki istentiszteleteúrvacsorai alkalom. Ha nem is nagy lét-számú az istentisztelet (20-40 között), eztis nagyon fontos liturgiai alkalomnaktartjuk. Elsõsorban a nyugdíjas klub tag-jai vannak jelen, de fiatalabbak is – mun-kahelytõl függõen – megjelennek ezen azalkalmon.

Még mindig nem szedtük fel a sátor-fánkat, hanem újra és újra lelkesen igyek-szünk felhívni a férfitestvérek figyelméterre a speciális alkalomra, amikor csakmi, férfiak vagyunk együtt közösségben,Isten színe elõtt, a hónap 2. csütörtöki is-tentisztelete után. A Szentírás férfi alak-jairól beszélgetünk, mintát merítve aszent szövegbõl magunk számára. Álta-lában 8-12 férfitestvér vesz részt az alkal-makon, de nagyon szívesen látnánk má-sokat is, ezért tesszük közzé újságunkbanezt az alkalmat.

Iratterjesztésünk, avagymit ajándékozzunk?

Továbbra is kérjük Harangszóújságunk támogatását

Éléskamra-akció

Év közben is vannakgyülekezeti alkalmak

Férfiak sátra

(RJ)

B ence és Panni, két árván maradtgyermek, sokan ismerjük, szeretjük

õket. Bence 9 éven keresztül volt a Szé-kács József Evangélikus Óvoda, Általá-nos Iskola és Gimnázium tanulója, jelen-leg a Budapest-Fasori Evangélikus Gim-náziumban tanul. Panni szeptembertõlújra evangélikus iskolánk diákja lett.

Három évvel ezelõtt édesapjuk, idénnyáron pedig édesanyjuk, Tóth Ágnes 37évesen távozott az élõk sorából. A gyer-mekek anyai nagymamájukhoz, TóthGyörgyné Erzsikéhez kerültek, aki féltõszeretettel veszi körül õket, gondoskodikróluk. Megrázó élethelyzet, ami sok-sokembert indított arra, hogy 2010. novem-ber 20-án 17.00 órára eljöjjön a Petõfi Mû-velõdési Központ kamaratermében ren-dezett jótékonysági koncertre.

Ágit nagyon sok ember ismerte Oros-házán. Egyrészt rendezvényszervezõi te-vékenysége miatt, másrészt mert õ ismindenhol ott volt, ahol segítséget kellettnyújtani a bajbajutottaknak. Lisztérzé-kenységi szûrés szervezésében segédke-zett a legkisebbek között, hiszen kicsi lá-nya, Panni is lisztérzékeny. Segítette a pe-dagógusnapok, az vagy épp

délutánok megszervezését aziskolában. Éveken keresztül már decem-ber elején sürgölõdött a mûvelõdési ház-ban, hogy a segítse.Vitte a híreket a helyi médiába, hogy fon-tos ügyek mellé álljon, így például akkor,amikor a lisztérzékenyeknek speciáliskonyhát hozták létre. Próbálta kijárni azingyenes étkezést a rászorulóknak. Ágihalála elõtt egy évig – munkája miatt – afõvárosban élt gyermekeivel. Panni ezidõ alatt a Julianna Református ÁltalánosIskola diákja volt.

Így történhetett, hogy két közösség fo-gott össze, hogy anyagi és lelki segítségetnyújtson a bajbajutott testvérpárnak. ABudapesten élõ Ferge Béla zeneszerzõaugusztusban keresett meg azzal a gon-dolattal, hogy szervezzünk közösen egyjótékonysági koncertet a testvérpár szá-mára.

Simone Weil írónõ tollából származógondolat jegyében szerveztük ezt a kon-certet. Kezdettõl fogva nagyon sok segí-tõre találtam itt Orosházán. Megkerestemevangélikus iskolánk igazgatónõjét, Fe-hér Borbálát, aki azonnal igent mondott akezdeményezésre és a koncert megfelelõidõpontját is segített kiválasztani, hiszensok jeles esemény között kellett

megtalálni a legalkalmasabbat. Boriká-nak köszönhetõen az iskola több szülõt issikeresen megnyert a jótékony ügynek,értékesítették a támogatójegyeket, így so-kan anyagilag is tudták segíteni a bajbaju-tott gyerekeket.

Köszönet a pedagógusoknak, Ravasz-né Horváth Mariann és Földesiné ErõsKlára tanítónõknek, valamint DomjánnéSzólik Anikó énektanárnak, aki segítettmegkeresni az iskolában azokat a tehet-séges diákokat (név szerint: Dankó Ist-ván, Benkõ Katalin, Szilágyi Kristóf ésBalla Diána), akik ezen a szép esetén ki-magasló zenei tudásukkal ajándékoztákmeg a közönséget. Köszönet a kis muzsi-kusok felkészítéséért Csernainé Erõss El-la, Szénási Anikó, Felföldiné Tóth Erika

tanárnõknek, a Liszt Ferenc AlapfokúMûvészetoktatási Intézmény tanárainak.

Köszönjük Nagy Krisztina énekmû-vésznek, hogy az õ elõadásában ismétgyönyörködhettünk Händel „Largo” té-telében. Hálásak vagyunk a budapesti Ju-lianna Református iskola kisdiákjainak isa szívet melengetõ énekekért, kiválóhangszeres játékukért, valamint FergeBéla zeneszerzõnek és az Andante kama-razenekarnak. Nekik köszönhetõen átél-hettük, amirõl Kodály Zoltán így írt:

Fontos megemlítenem, hogy PusztaiLajos, a Petõfi Mûvelõdési Központ igaz-gatója az elsõ perctõl kezdve nagy lelke-sedéssel és szeretetteljesen vett részt a

szervezésben, hiszen õ is jól ismerte Ágit.Kovács Kálmán, az Index Média Kft. ügy-vezetõjének munkáját dicséri a gyönyörûplakát, ami erre az alkalomra készült.

A rendezvényre díjtalan volt a belé-pés, a támogatói jegyeket 200 és 500 forin-tos egységáron vásárolhatták meg a segí-teni vágyók. Az est folyamán a helyszí-nen 40 ezer forint gyûlt össze. Abudapes-ti Julianna Református Iskola 82 ezer 500forintot, a Székács József Óvoda Általá-nos Iskola és Gimnázium 85 ezer forintotgyûjtött.

Az anyagi támogatáson túl nagyonfontosnak tartom, hogy a jótékonyságikoncerten jelenlétünkkel is bizonyítottuka családnak: mellettük állunk és szeretjükõket, így köszönet mindazoknak, akik el-

jöttek. Köszönet azoknak is, akik ugyannem tudtak részt venni az alkalmon, defelajánlották anyagi támogatásukat.

Számomra megható volt látni és ta-pasztalni, hogy ennyien eljöttek, mert bi-zonyság volt:

A test-vérpár minden segítség ellenére nehézidõszakot él át, felnõtteket megszégyení-tõ módon hordozzák a gyász terhét. Nempanaszkodnak, kötelességtudóan, magasszínvonalon, céltudatosan végzik napikötelességeiket, és álmodják meg saját jö-võjüket. Isten adjon nekik vigasztalást éserõt a mindennapokhoz!

adventváróhúsvétváró

„cipõs doboz akciót”

„Az emberi léleknek meleg csend kell…” –

„Tel-jes lelki élet zene nélkül nincs. Vannak a lélek-nek régiói, melyekbe csak a zene világít be.”

„Isten bennünk való léténekbizonysága az is, ha jót teszünk másokkal. Er-rõl ismerik fel a bennünk élõ Istent.”

DEÁK GABRIELLA

„Az emberi léleknek meleg csend kell…”Jótékonysági koncert Tóth Ági árváinak


A koncerten készült felvétel

„… megjelent az Isten üdvözítõ kegyelmeminden embernek…” [Tit 2,11]

z idei esztendõben május 23–24-énünnepeltük pünkösdöt, legutóbb

ekkor számoltunk be egyesületünk mun-kájáról. Most az advent elsõ vasárnapjáigeltelt hat hónapról lesz szó. Lelki és szel-lemi tartalomban gazdag fél év van mö-göttünk.

Mindnyájan tudjuk azt, hogy az idõs-kor Isten ajándéka. Tudjuk azt is, ahogy atársadalomban, úgy a mi városunkban ésgyülekezetünkben is növekszik azoknaka száma, akik elérik a 60-as, 70-es, 80-aséveiket. Közülük mind többen maradnaktárs nélkül, igénylik a közösséget. Egy-házközségünk megfelelõ környezetetbiztosít számunkra, lelkészeink és az egy-ház vezetése, sokirányú munkája mellett,fontosnak tartja a nyugdíjas korosztálylelki gondozását.

A nyár folyamán visszaköltöztünkmegújult és megszépült gyülekezeti há-zunkba, ahol továbbra is rendszeresen ta-lálkozunk a keddi és a csütörtöki délutá-nokon.

Mindig örömmel készülünk gyüleke-zeti alkalmainkra, illetve a gyülekeze-tünkhöz kapcsolódó eseményekre.

Így többen mentek közülünk a konfir-mációi vizsgára, érdeklõdéssel hallgat-tuk a fiatalokat, reménykedünk, hogy ajövõben gyülekezetünk felnõtt tagjailesznek.

Óvodánkkal jó kapcsolatot építettünkki az elmúlt idõszakban, a gyerekek alkal-manként ellátogatnak hozzánk. Ezúttalmi jártunk az evangélikus óvoda alapítá-

sának 15. évfordulójára rendezett ünnep-ségen, és gyönyörködtünk az óvodásokszínvonalas mûsorában.

Az októberi szeretetvendégségen isközremûködtünk, Isten igéje mellett ér-deklõdéssel hallgattuk Horváth András,Orosháza elsõ papja és az országosan is-mert Gyõry Vilmos lelkészünk pályaké-pérõl szóló elõadást.

Szép számmal látogattuk meg a refor-máció ünnepi esti istentisztelet alkalmá-ból testvéreinket a református gyülekeze-ti házban.

Néhány programunkat a Gyõry Vil-mos Evangélikus Szeretetszolgálattal kö-zösen szerveztük meg. Így például halot-tak napjára készülve elhunyt szeretteinkrészére koszorúkat készítettünk. Megle-petést jelentett még számunkra is a ben-nünk szunnyadó kreativitás, igen válto-zatosak és ízlésesek lettek koszorúink.

November elején a baptista egyház-községnél hálaadó istentiszteleten vol-tunk. Klubtagjaink között van NikodémLajos baptista lelkipásztor és felesége,Zsuzsa is. Meghívásuknak mindig öröm-mel teszünk eleget.

A pünkösdi istentiszteletek mellettmindnyájunknak felejthetetlen zenei él-ményt nyújtott Rákász Gergely orgona-mûvész koncertje templomunkban. Kitû-nõen interpretálta a klasszikus és a mo-dernebb darabokat is.

Ugyancsak többen jelen voltunk a finnvendégek tiszteletére rendezett jó hangu-latú hangversenyen. Csak felsõfokú jel-zõkkel illethetjük Fassang László orgona-mûvész és Szokolay Dongó Balázs, a fú-vós hangszerek mûvészének közös kon-certjét. Fassang László már volt vendég

evangélikus templomunkban (nagy-apja, Fassang Árpád és dédapja, OrbánJános egyházunk kántortanítója volt),most nagyon jól kiegészítették egymástaz orgona és a fúvós hangszerek (duda,furulya, szaxofon). Hangversenyük elõttigen sokan megnéztük Sávolt ZoltánAndrás szövõ, népi iparmûvész kiállítá-sát, gyülekezeti termünkben.

Szintén nagy élményt jelentett azegyesület 45 tagjának a hortobágyi kirán-dulás. Bár több klubtagunk járt már Deb-recenben, de a szomszédságában fekvõHortobágyot csak a társaság néhány tagjalátta eddig. Kitûnõ idõt fogtunk ki, hogyegy napot eltöltsünk Európa legnagyobbtermészetes pusztáján, ami a Világörök-ség része. Kikocsikáztunk a pusztára,megnéztük a lovas bemutatót, az õsi ma-gyar szürkemarha-gulyát és a rackanyá-jat. Megtekintettük a pásztorkodás törté-netét bemutató Pásztormúzeumot, aHortobágy folyón átívelõ, közel 200 évesKilenclyukú hidat, majd megebédeltünka Hortobágyi csárdában. Sötétedésre ér-keztünk haza.

Lapzártakor Kálmán Imre „Maricagrófnõ” címû nagyoperettjének orosházibemutatójára készültünk.

November 30-án tartottuk éves köz-gyûlésünket, amelyet vacsora követett.Errõl, valamint adventi és karácsonyiprogramjainkról a 2011-es elsõ OrosháziHarangszóban számolunk majd be.

A Fénysugár Nyugdíjas Egyesülettagjai nevében áldott, békés, boldog kará-csonyi ünnepeket kívánunk minden Ked-ves Olvasónknak!

A

KOSZORÚS OSZKÁRNÉ

Fénysugár híradó

A kegyelet napja

Mi lett belõlem? Temetõi fejfa,Mely a világnak mutat…”egy nevet[Ady Endre]

Míg a szavakat rendezgetem, közbenõszi könnyeket hullatnak a felhõk. A há-zunk elõtt õrködõ diófa is kezdi ejtegetnia leveleit… mióta figyelem, már a sokadi-kat. És a szél… õ a diókkal játszik… ha el-fordulok is hallom, ahogy földre kop-pantja a csontkemény szemeket.

November van. Néhány napja még

halottak napjának dátumát mutatta anaptár, az õ emlékükkel foglalkozottmindenki, akit csak sújtott már az életbenszülõ, testvér, házastárs, rokon vagy jóbarát elvesztésének érzése. A halottaknapja a kegyelet ünnepe.

Közel százharminc éve sárguló papí-rok emlékeztetnek rá, hogy Orosházán az1882. évben a harangok tompa gyászzú-gása mellett szokatlanul sok nép járt ki ésbe egész napon át a temetõbe, novemberhó elsején, hogy olykor „tört köveken ésporladó kereszteken” is megkeressék régeltávozott hozzátartozóik neveit, „me-

Jeles napok árnyékában


lyet szép tanújeleként lehetne venni a val-lásos érzületnek is.”

A csípõs õszi szél mohos sírhantokraszórta le a fák enyészett lombjait. Jötteközvegyek, árvák, boldogtalanok és szen-vedõk a megnyugvás honába a megemlé-kezés napján, s kezük nyomán a sírhan-tok virágos kertekké alakultak. A rég pa-pírra vetett betûk tanúsítják a sírok hal-main: „a megemlékezés, a szeretet jelvé-nyei, mint ezer pompázó csillagok ra-gyognak, a szeretet fáklyát gyújtott a ha-lottak fölé.”

A halotti beszéd évszázadok soránugyanaz és mégis más és más. Benne azéletet megjárt küzdõ ember vívja harcátaz elmúlás gondolatával, mely a halál ár-nyékában is az életrõl szól!

Kié legyen hát a halottak napja? Le-gyen az embereké (élõké és holtaké), a vi-rágoké, az õszinteségé, a mértéktartással,jó ízléssel való emlékezésé. Béke velük!

Az egyes emberek, családok életébenis fordulnak elõ oly nevezetes, emlékeze-tes napok, melyeket meg szoktak ünne-pelni. Öröme van ilyenkor a családnak, s

hogy ez az öröm teljesebb legyen, a roko-nok és jó barátok együtt ünnepelnek. Anemzetek életében is fordulnak elõ nagyjelentõségük által megszentelt napok,melyek évfordulóit a nemzeti kegyeletünnepnapokká avatja.

Mindezeknél sokkal magasztosabb,sokkal lélekemelõbb az olyan ünnepmegtartása, megszentelése, mint a kará-csony, mely minden keresztyén emberlelke elõtt kedves. Adventi koszorúk, illa-tos gyertyák, harangzene, ajándékok ké-szítik elõ a családi ünnepet.

Az évek 130 esztendõ után is egyfor-mán csörgedeznek a mulandóság tenge-rébe. Vajon eleink mirõl elmélkedtek ka-rácsony közeledtén? A hátra maradt írá-sokból kiderül: a karácsony a legbensõsé-gesebb keresztyén ünnepet jelentette szá-mukra, amikor Isten meglepõ ajándékotkészít minden embernek: a „pólyába ta-kart és a jászolban fekvõ” Gyermeket.

Orosházán a harangok zúgása hirdet-te: „Nagy vendége van a keresztyén vi-lágnak: az atya Istennek fia miértünk és ami üdvösségünkért elhagyva égi dicsõsé-gét, leszállott a siralomvölgybe, alávetémagát e földi lét minden nyomorának…”Megszületett Jézus Krisztus! Ránk vir-radt karácsony!

Nagy nap volt ez akkor is, minden

igaz keresztyén lelke elõtt, betlehemesekéneke hangzott:

Jókívánságaikkal és tanácsaikkal iskészen állottak: az évekkel együtt múl-nak életnapjaink, ezért lakjék szívedbenszeretet, tégy jót mindazokkal, akikkel te-hetsz, így szenteltetik meg a karácsony.Így ünnepelve kívánjuk, hogy adjon Istenminden embertársunknak boldog kará-csonyi ünneplést. Idõk múltával így leszegyre mélyebb a kapcsolat szeretteinkkelés Istennel.

Vagy ahogyan Veres József evangéli-kus lelkész egy szegény asszony karácso-nyát írta le 1882-ben, máig ható igazság-gal: „Szálljon az ének hálás ajkadról, ma anagy örömrõl; holnap úgyis megint a só-haj száll az élet nagy keservei miatt…”

Ma örömre mutató csillagok alatt sze-retnénk ünnepelni. Egy kis pihenés, egykis szelíd szünet, néhány pernyi csend-ajándékkal a karácsonyfa alatt. Emberiszívek közelében úgy, hogy ajtónkbanösszeérjen a külsõ csend, s a belsõ. Boldogkarácsonyt!

A várakozás ünnepe„Karácsoni elmélkedés”

Csordapásztorok, midõn BetlehembenCsordát õriztek éjjel a mezõben…

VERASZTÓ ANTAL

G yülekezetünk diakóniai csoportja –Lázárné Marika kezdeményezésére

– eldöntötte, hogy az õsz folyamán meg-látogatunk Nyíregyházán két, evangéli-kus egyházi fenntartásában mûködõgondozói közösséget. A kirándulásraszeptember végén került sor. Menetbenmegálltunk Debrecenben, hogy megnéz-zük a református Nagytemplomot. A ha-talmas történelmi falak között megille-tõdve éreztük, hogy mily’ parányi is azember. Néhányan nekivágtunk, hogy fel-másszunk a templom egyik tornyába. Ki-fulladva értünk fel a 210 lépcsõn, de a lát-vány kárpótolt a fáradságért, a gyönyörûnapsütésben megláthattuk az egésznagyvárost. A templomhoz kapcsolódókiállítóteremben egy látványos makettki-állítást csodálhattunk meg, amely bemu-tatott egy sor bibliai helyszínt.

A következõ megálló már Nyíregyhá-zán volt, az Emmaus Szeretetotthonban.Ebédre érkeztünk, már nagy szeretettelvártak. Meghitt csendben együtt fogyasz-tottuk el a finom ételt a ház lakóival ésdolgozóival. Ebéd után az otthonhozkapcsolódó modern és természetes anya-gokkal berendezett templom kényelmes,gyönyörû fából faragott padsoraiban

hallgattuk végig Bozorády lelkész úr elõ-adását arról, hogyan is épült fel a szeretet-otthon. A nyugodt, halk szavakból ki-érezhetõ volt az Istentõl kapott erõ, el-szántság, amellyel meg tudták valósítaniálmaikat, létre tudták hozni ezt a csodá-latos intézményt. Az együttlét áhítatát fo-kozta az a szép ének, amit megtanított ne-künk. Ezután végigjártuk az épületet,megcsodáltuk a parkot, a tavirózsás ha-lastavat. Az egész intézmény falaiból bé-ke sugárzott, az ott dolgozók lényébõl pe-dig a szeretet és az istenfélelembõl fakadócsendes, türelmes szolgálattevés.

Utunk következõ állomása az Elim,fogyatékosokat gondozó intézmény volt.A gondozottak életkora a gyermektõl ahatvan évesig terjed, és mindannyian nõ-nemûek, súlyosan fogyatékosok, önma-gukat nehezen vagy egyáltalán nem tud-ják ellátni. A modern, praktikusan beren-dezett épületegyüttes és a szépen gondo-zott, fürdõmedencével ellátott park jólszolgálja a lakók kényelmét, szükségle-tét. A gondozók felkészültek, hihetetlenmunkabírásúak és rendkívül türelmesek,minden apró, elért eredményért kemé-nyen megdolgoznak. A bemutatóséta vé-gén a ház imatermében rövid áhítattal és

közös imádsággal adtunk hálát Istennekazért, hogy ily’ csodásan mûködik, hogyilyen erõt tud adni embereknek szolgálat-tevésre. Megrendítõ élmény volt a látoga-tás.

Az utazástól kissé fáradtan, az élmé-nyektõl hálatelt szívvel érkeztünk megszálláshelyünkre, Bodrogkeresztúrra. Be-vallom, az elutazás elõtt nem értettem,hogy miért kell nekünk Nyíregyházátólviszonylag messze, 40 km-re megszállni.Ám amikor megérkeztünk a csodálatospihenõházba, megszégyenültem, hogymiért is voltam kishitû. Isten mindig alegjobbat, legszebbet készíti el az õ gyer-mekeinek. Hát ilyen ez az evangélikus pi-henõház, a „Betlehem”. Ez valóban a„kenyér háza”. Itt testi-lelki eledelt kapminden vándor. Nagyon jót pihentünk aminden kényelemmel berendezett szo-bákban. Reggel a világosban megcsodál-hattuk a szép környezetet, a kilátást is. Afinom és bõséges reggeli után reggeli áhí-tatban mondtunk köszönetet a pihené-sért, ellátásért, lelki táplálékért és kértünkerõt, oltalmat a hazaútra.

Visszatértünk Nyíregyházára, aholmegtekintettük az evangélikus nagytem-plomot. Az impozáns, de a mi evangéli-

Nyírségi kirándulás


kus szemünkkel talán túldíszített falakközött meghallgattuk a templom és anyíregyházi gyülekezet történetét, életét,majd gyönyörködhettünk a lelkész úr or-gonajátékában is.

Az idõjárás kedvezõ volt, így egy órássétát tettünk a belvárosban. A sok szép,korhûen felújított épület és a modern, tér-kövekkel díszített sétány a parkkal jól il-leszkedik egymáshoz.

Ízletes ebédünket ismét az EmmausEvangélikus Szeretetotthon éttermébenfogyasztottuk el. Búcsúzáskor úgy érez-tem, hogy méltó az intézethez a neve:„szeretetotthon”. Itt valóban földi ott-honra talál a lakó, de megkapja a lehetõ-séget, felkészítést arra is, hogy az igazi,mennyei otthont is megtalálja és elnyer-hesse.

Úton hazafelé rövid kitérõt tettünkMáriapócsra, a katolikus kegytemplom-ba. Megismertük a könnyezõ kegyképtörténetét, megcsodáltuk a díszes képáll-ványt, a gyönyörû ikonképeket, a gazda-gon aranyozott falakat és a márványol-tárt. A szép külsõség mögött azonban lát-ni kell a lényeget. Az Isten nap mint napsok csodát tesz velünk, amiért hálát kelladnunk. Ebbõl a hálaáldozatból, ajándék-ból sok minden épülhet fel Isten dicsõsé-gére, sokak megtérésére.

A híres, nagy kegyhely után bensõsé-ges élmény volt megállni Lázárné Marikaszülõfalujában, Nyírmihálydiban, annála kis fatornyos templomnál, amihezolyan sok kedves emlék fûzi õt.

Rövid volt a két nap, de nagyon gaz-dag. Köszönet érte Marikának, a kirándu-

lás elindítójának, s gyülekezetünknek azanyagi segítségért. Nagy öröm volt, hogyRibár esperes úr is elkísért bennünket.Így a kirándulás nemcsak „továbbkép-zés” volt, hanem az általa megtartott áhí-tatok, a közös igeolvasás, az imádság ré-vén egy bensõséges alkalom is, két csen-des nap. Megtapasztaltuk, hogy a másik-kal való törõdés, a betegek, elesettek, fo-gyatékosok gondozása, a diakónia mi-lyen fontos. Ezt a munkát jól végezni csakigazán mély, Istenben való hittel és a Tõlekapott szeretettel, alázatos szívvel lehet.

Végül csatolok egy történetet a bölcsemberrõl, ezt a szeretetotthonból hoztuk.Éppen az Idõsek Világnapjára esett a láto-gatásunk, és többek között ezzel a kisírással köszöntötték az otthon lakóit:

Egy 92 éves kicsi, idõs ember ahogyfelkelt, szépen megborotválkozott,megfésülködött, felöltözött, és reggel8 órakor elindult az idõsek otthonába.70 éves felesége nemrégen hunyt el,ezért úgy érzi, muszáj elhagynia a há-zát.Az idõsek otthona elõterében várako-zik, s ránk mosolyog, mikor azt mond-juk neki, hogy kész a szobája. Miköz-ben a lift felé tartunk, röviden elmon-dom neki, milyen is az õ kis szobája.Elmesélem neki azt is, milyen színû afüggöny és az ágytakaró.– Nagyon tetszik – lelkendezik, mintegy kisgyerek, aki most kapja meg éle-te elsõ szobáját.– Kedves Mihály, még nem is látta aszobát, várjon egy kicsit!

–Az nem baj – közli.A boldogság az mindentõl függetlendolog. A boldogságot függetlenül vá-lasztom. Az, hogy a szoba tetszik-e,vagy sem, nem a bútoroktól függ,vagy a dekorációtól… az attól függ,ahogy én azt látni akarom. Én már afejemben eldöntöttem, hogy a szobatetszeni fog.A döntésemet minden reggel, az ébre-désemnél hozom. Dönthetek úgy,hogy a napomat az ágyban töltöm, ésszámolom, hány testrészem nem mû-ködik, mely részeim fájnak. Vagy kö-szönetet mondhatok az égnek a testré-szeimért, melyek jól mûködnek.Minden nap egy ajándék. Ha ki tudomnyitni a szemem, az új napra koncent-rálok, a szép emlékekre, melyeket azéletem során gyûjtöttem össze.Az öregség az olyan, mint a bank-számlád. Azt veszed le, amit össze-gyûjtöttél. Ezért az én tanácsom az,hogy sok-sok boldogságot és szépetrakj félre emlékeid bankszámlájára!Köszönöm, hogy hozzájárultál abankszámlámhoz, ahová még továbbgyûjtögetek.Emlékezz ezekre az egyszerû gondo-latokra!Ahhoz, hogy boldog legyél:1.) Szabadulj meg a gyûlölettõl!2.) Szabadulj meg az

aggodalmaktól!3.) Élj egyszerûen!4.) Adj többet!5.) Várj kevesebbet!

SZEKERESNÉ Dr. RUSZNÁK JOLÁN

E rrõl számolt be az Index hírportál azMTI hírügynökségre hivatkozva,

2010. november 23-án. Aki nem hiszi,nézzen utána (szabadon az egyszeri me-sefordulat után, hogy aki nem hiszi, jár-jon utána).

A cikk hosszan beszámol arról, hogyNémeth és Pozsgay a balatonfüredi estenvisszaemlékeztek sok mindenre, rend-szerváltásra, nehézségekre is.

Isten legyen irgalmas – mert emberilátószögbõl mérhetetlen bûnei vannak akommunizmusnak. 100 millió halott „Akommunizmus fekete könyve” szerint.Persze, ez nem mind Kádár nevéhez fû-zõdik. S elég nagy büntetés lehetett, hogymeg kellett élnie Nagy Imre rehabilitálá-sát. S a történelem ítél. De Isten hogyanítél? Isten bölcsessége messze felette vana mi földhöz ragadt okoskodásunknak.Az egyetlen biztos igazság, amit Pál apos-tol a 2Kor 5,10-ben leírt:

Ám igaz az a fájdalommal telített tör-ténet is, amit Lukács evangéliuma 23. fe-jezetében olvasunk:

Egy gonosztevõ halála elõtt az utolsópillanatban bûnbánatot tartott, s megtért.

„»Úton a rendszerváltás felé« címmelrendezett estet Balatonfüredena Hamvas Béla Asztaltársaság;a fórumnak Németh Miklós, voltminiszterelnök, Pozsgay Imre,egykori államminiszter volt a vendége.[...] A volt miniszterelnök elárul egynagy titkot is, mert talán 20 év utánmár elmondhatja. Mariska néni(Kádár János felesége) felhívta, ésazt mondta, hogy »a férjem papot akar«– fogalmazott a volt kormányfõ. Ki isment egy pap, és Kádár gyónt neki, ámhogy mit, azt nyilván csak a pap tudja– jegyezte meg.”

„Mert mindnyájunknak leplezetlenülkell odaállnunk a Krisztus ítélõszéke elé,hogy mindenki megkapja, amitmegérdemel, aszerint, amit e testbencselekedett: akár jót, akár gonoszat.”

„A megfeszített gonosztevõk közülaz egyik így káromolta õt: »Nem te vagya Krisztus? Mentsd meg magadat ésminket is.« De a másik megrótta, eztmondva neki: »Nem féled az Istent?Hiszen te is ugyanazon ítélet alatt vagy!Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltóbüntetését kapjuk, de õ semmi rosszatsem követett el.« Majd így szólt: »Jézus,emlékezzél meg rólam, amikor eljösszkirályságodba.« Erre õ így felelt neki:»Bizony, mondom néked, ma velemleszel a paradicsomban.«”

(RJ)

Kádár János halála elõtt papot hívott?


2 010. október 14-én, csütörtökön esteaz istentisztelet keretében szentel-

tük fel a felújított gyülekezeti termünk újoltárképét, amelyet Varga Béla fafaragótestvérünk készített ügyes és fáradtságosmunkával. Az oltárképnek sokat mondócíme is van: Keserû pohár. Az istentiszte-leten, a felszentelés alkalmával hangzottel a következõ beszéd.

Az oltárképet a reneszánsz vezette be,ezek nagyméretû festmények. Az evan-gélikus templomban bibliai jelenetet áb-rázol, a katolikus templomban rendsze-rint a templom védõszentjével kapcsola-tos tematikát dolgozzák fel. Evangélikus-ként ragaszkodunk a Bibliához, a Szent-íráshoz! Ezért csak bibliai kép vagy jele-net lehet az oltárkép. Az oltár felett (vagyaz mögött) általában oltárkép látható. Eza tény megkülönbözteti az evangélikustemplomot a reformátustól, hiszen azutóbbiban nincs kép. Az oltárképeken aleggyakrabban szereplõ témák: 1.) Jézus aGetsemáne-kertben (az Olajfák hegyén),2.) Az utolsó vacsora, 3.) Jézus keresztrefeszítése, 4.) Atizenkét éves Jézus a temp-lomban, 5. Jézus megmenti a vízbe süllye-dõ Pétert, 6. Jézus a megdicsõülés hegyén(Deák tér). Számos evangélikus temp-lomban egy hatalmas kereszt helyettesítiaz oltárképet. Az újabb templomokbanpedig gyakran színes üvegablak, vagytextilábrázolás szolgál oltárképül. A leg-több oltárkép komoly mûvészi értéketképvisel. A teljesség igénye nélkül meg-említhetõ, hogy Budapesten a Fasori tem-plomban Benczúr Gyula, Miskolcon pe-dig Szemere Bertalan képe díszíti az ol-tárt. A Deák téri templomban Raffaelloegy képének másolata, a balatonfüredi-ben pedig Polgár Rózsa, Harmati püspökfeleségének kárpitja látható.

Orosházi templomunkban Pesky Jó-zsefnek az utolsó vacsorát ábrázoló alko-tását találjuk, 1838-ból. Amikor restaurál-tattuk ezt az oltárképet, akkor alaposanutánanéztem Pesky Józsefnek, és megál-lapíthattam, hogy a 19. század közepénismert mûvész volt.

Most gyülekezettörténeti eseményrõlvan szó itt a gyülekezeti teremben: a mainapon felszenteljük Varga Béla testvé-rünk, faragómûvész ezen alkotását, ami-nek címe: Keserû pohár. Koszorús Oszkárazonos címmel (Varga Béla fafaragó kiál-lításáról alcímmel) írt a Harangszó2008/1 számában (a január 27-ei megnyi-tás alkalmából) ismertetõt, s ott szerepel,hogy ennek a mûnek a gyékényesi evan-gélikus templom oltárképe az alapja, aforrása.

Mivel errõl a pohárról van szó, a kese-rû pohárról, alapigeként felolvastam a hi-teles bibliai beszámolót a történetrõl. AMt 26-ban olvassuk az utolsó vacsora tör-ténetét… Jézusék ezután mentek az Olaj-fák hegyére. Ott a következõ történt: a ta-nítványok egy részét Jézus leültette, demaga mellé vette Pétert, Jakabot és Já-nost, arra kérve õket, virrasszanak vele.Milyen döbbenetes: Jézus háromszor kér-te az Atyát: „… ha lehetséges, távozzék eltõlem ez a pohár.” Az Atya kitart a terveimellett! Hogy legyen Megváltónk! A Fiúkitart az Atya tervei mellett! Hogy Õ le-

gyen a Megváltónk! És a tanítványok? Õkalszanak! Rólunk jobb nem beszélni!Ezért is kellene ebben a gyülekezetben ésaz egész egyházunkban is ébredés. Le-gyen ennek a faragott oltárképnek azüzenete, hogy szerette Isten, az Atya avilágot, hogy egyszülött fiát adta értünk.S a fiú háromszor kérte a pohár elmúlá-sát, de nem lehetett, mert miattunk nemlehetett. S mind a háromszor ki tudjamondani: legyen meg a Te akaratod. Svállalta a keserû poharat! Aminek a tar-talma: az ítélet! Vagyis a mi bûneink –mennyi keserûség és epeméreg.

így

Faragott oltárkép a gyülekezeti teremben

Csak egy percet kérek…

Varga Béla vagyok, a dunántúli Gyékényesrõl jöttem kb. 20 éve, azóta itt élek Oros-házán. Evangélikus családban nevelkedtem fel gyermekként. Nagyon szerettem afalunkban templomba járni, hisz nemcsak szép, hanem ott csupa jót hallottam, és akörnyezet is olyan volt. Minden hétfõn 12–13 óra között hittanórát tartott a helyilelkészünk, Bándi János tisztelendõ úr. Mindig azzal kezdte, hogy mi volt a szentigea vasárnapi istentiszteleten? Kíváncsi volt, hogy mennyire figyeltünk oda. Ugyaneztörtént egy alkalommal, amikor a szószéken prédikált, ahonnan minden gyereketlátott, és azt is, hogy mennyire figyelünk oda! Így a tisztelendõ úr azt is látta, hogycsak én fordítottam arra a tekintetem ez idõ alatt. E hétfõi hittanórán rákérdezett,mi volt a prédikáció? Természetesen egyikünk sem tudta. Engem is faggatatott, aki-nek a tekintete az oltár, illetve a szószék irányába nézett, hogy mirõl is szólt a szent-ige? S bevallottam: igen, én arra néztem a tisztelendõ úr felé, de a csodálatos oltár-képben gyönyörködtem, és csodáltam. Ez az oltárkép a „Keserû pohár” címû fest-mény volt. Így én sem emlékeztem a szentigére, amit a tisztelendõ úr arra a naprafelolvasott, és amirõl prédikációt mondott. Tisztelendõ úr megbüntetett bennün-ket, mert ennyire figyelmetlenek voltunk, de én ettõl kezdve mégis a lelkembenhordoztam a gyermekkori templom oltárképét, amit most fában ábrázoltam.Kedves evangélikus testvérek, én már akkor nagyon megkedveltem ezt a bibliai je-lenetet és erõsen vonzott az ismételt megtekintése. Volt idõ, amikor nem lehetetttemplomba menni, én néha-néha akkor is bementem a templomba, és jól megnéz-tem, de fájó szívvel jöttem ki. Mikor látom legközelebb? Az Úr megbocsátott! Lehe-tõvé tette nemcsak azt, hogy újra láthassam ezt a csodálatos oltárképet, hanem aképességeimet addig fejlesztette, míg a bibliai jelenetek már szépszámú példányátmegfaraghattam. Elsõsorban evangélikus lelkülettel faragtam, de természetes,hogy a más vallásúak részére is megtettem ezt és egyre több ilyen alkotás készítésé-re kérnek fel. Ez nagyon jó!A „Keserû pohár”címû alkotásom elkészítésébe egyházunk elöljárói, lelkészei is be-segítettek. Az eltelt kettõ és fél év alatt sok-sok örömet és sikert hozott számomra (alegkiválóbb alkotások között országos zsûriszámot is kapott). Eredetileg úgy gon-doltam, hogy valamelyik kis templomunk oltárára fog majd kerülni. Hát nem ígytörtént!Amikor az egyházközség gyülekezeti terme megújult, azt láttam: ez olyan helyiség,ahol nagy gyakorisággal istentiszteletek folynak, ezért ide valami olyat kell adnom,amivel a helyiséget jobb színvonalra lehet emelni.Pár nap gondolkodás után éjszaka (2-3 óra között) felébredtem és egy isteni sugal-lat azt mondta: „A »Keserû pohár« ide kell oltárképnek, s add a gyülekezetnek!”.Felajánlottam. Így történt! Igaz, jó szívvel cselekedtem! Most azt mondom, jól tet-tem és nem bántam meg. Örülök minden pici ajándéknak, amit kapok, de annakörülök igazán, amikor én adhatok.Végül édesanyám szavait idézem: „Ha szükség van valamilyen segítségre, tanuldmeg, fiam, a koldustól is jut mindig, de a fösvény embertõl (akármilyen gazdag is)soha, vagy csak nagyon ritkán!

VARGA BÉLA


„A pedagógiailag képzett, becsületes, hivatás-tudattal rendelkezõ dr. Benkõ István alapoztameg a ma is mûködõ gimnáziumot. Mindenelgondolása, cselekedete nemcsak az akkori je-lennek szólt, hanem elõrelátóan a jövõnek is.Kollégáinak atyai barátja volt, munkavégzé-sével példát adott nekik. Társaiban egyenran-gú küzdõtársat látott, kiknek pedagógiaimunkáját gyámolította a gimnázium elismer-tetéséért, bölcs nyugalommal, nagy tapaszta-lattal. A felsõbb hatóságokkal szemben igyeke-zett jogos igazát az intézet érdekében meggyõ-zõ érvekkel kifejezésre juttatni.”

Márciusidusán

– írta róla1999-ben egyik utóda, a gimnáziumot kö-zel harminc esztendeig igazgató KellerJózsef.

Ki is volt dr. Benkõ István? Édesapjaszintén Benkõ István nõi szabó, majdOrosháza közgyámja, édesanyja Fran-ciszti Julianna. Hét fiuk és három lányukvolt, hat fiú érte meg a felnõtt kort. Az1877-ben született István ötödik a sorban.Becsületes, törekvõ, vallásos szülei mind-nyájukat szépen elindították, testvéreiegytõl egyig elismert iparosok lettek.

Tanítóinak, szüleinek, osztálytársai-nak már egészen korán feltûnt kiváló ké-pessége, jó tanulmányi eredménye és ön-állósága, így az elemi iskola négy osztá-lyának befejezése után német szóra adtáka Torontál vármegyei Perjámosra. Szüleitámogatták a tehetséges fiút abban, hogya Bács–Bodrog vármegyei Újverbászgimnáziumába kerüljön, ahol az elsõnégy évfolyamot végezte el. Ezután aszomszédos Szarvasi Evangélikus Fõ-gimnáziumban folytatta tanulmányait.Itt egy nagy tanáregyéniség, Benka Gyulavolt az igazgatója, mások mellett ChovánKároly, Mocskonyi József, Neumann Je-nõ, Oláh Miklós oktatták. 1897-ben jele-sen érettségizett. Ugyanakkor

versével megnyerte a szarvasi Vaj-da Önképzõkör 10 koronás pályadíját.(Ezt a költeményét a korabeli OrosháziÚjság is közölte).

Ekkor következett életének legfonto-sabb négy esztendeje, a pesti Eötvös Kol-légiumban. Az Eötvös Loránd által elin-dított kollégium a magyar szellemi élet

legnevesebb elitképzõ intézményévévált, ugyanis a vidéki gimnáziumoknakkitûnõen képzett középiskolai tanárokatadott. Az intézmény célja az volt, hogyösztöndíjat és nyugodt megélhetést biz-tosítson a kitûnõ tanulóknak, elsõsorbana vidéki szegényebb rétegekbõl vagy aközéposztályból származó tehetséges fia-taloknak.

A magyar–latin szakon olyan kiváló-ságok tanították, mint Gyulai Pál, BeöthyZsolt, Ponori Thewrewk Emil, HegedûsIstván, Simonyi Zsigmond és Szinnyei Jó-zsef. Benkõvel egy idõben tanult a kollé-giumban a késõbbi nyelvész, GomboczZoltán, Horváth János irodalomtörté-nész, Kodály Zoltán zeneszerzõ, SzabóDezsõ író, Szekfû Gyula történész, és mégsok 20. századi jeles ember.

Az Eötvös Kollégiumban kialakítot-ták bennük a hivatástudatot, hogy a szel-lem és tudás iránti tiszteletre neveljék ta-nítványaikat. Benkõ is elsõ generációs ér-telmiségi volt, igyekezett megfelelni atársadalmi elvárásoknak. Egyetemi évei

Dr. Benkõ IstvánAz Orosházi Evangélikus Gimnázium elsõ igazgatója

Egy õsi kép: volt a bírósági ítéletnekegy olyan változata, hogy méregpoharatkellett kiinni a vétkesnek. Ilyen drámaitörténelmi eset Szókratésszel is történt –neki is ki kellett innia a méregpoharat, denem mások helyett. Az operairodalomnagyon jól ismeri a méregpoharak dra-maturgiai szerepét, de nem csak az ope-rairodalom. Csak történelmi példakéntemlítem ezeket!

Jézus helyettünk itta ki a méregpoha-rat.Az ítélet poharát.

Lássuk a képet: felül középen Jézusmegtört, meghajolt alakja. Nagy a teherrajta, és kifejezi az alázatot. (Háttérbenmesszebb az otthagyott tanítványok).Nagyon élesen látszik a kehely, vagyis apohár.

Lenn a három mélyen alvó tanítvány.Jézus kiissza az ítélet poharát. Tessékmegszívlelni, hogy akárhányszor erre azalkotásra nézünk, jusson eszünkbe, hogyJézus helyettünk kiitta az ítélet poharát, améregpoharat. Ezért van az, és ez az utol-só tételem:

[Jn 5,24] Ámen!

„Bizony, bizony, mondom nék-tek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, akielküldött engem, annak örök élete van; sõt íté-letre sem megy, hanem átment a halálból azéletbe.”

RIBÁR JÁNOS

Fordítsuk visszájára a dolgokat!

Valamikor hajdanán, mikor még az utcán köszönt egymásnak ismerõs és ismeretlenis egyaránt, élt egy kisleány. Egy szántó-vetõ házaspár gyermekeként látta meg anapvilágot. Nem voltak játszótársai, mert környezetükben csupa gazdagok éltek,akik nem engedték a szegény gyermek közelébe csemetéjüket. A kislány távolról fi-gyelhette csak a többiek életét. Fájdalmai elõl egy képzeletvilágba menekült. Ko-pott ruháján a foltokat ékszernek látta. Kukoricababáját hercegnõnek nevezte. ANap izzó hevét simogató aranyzuhatagként élvezte, és amíg más árnyékba mene-kült, õ azt mondta:– Én a Nap leánya vagyok, és azért süt ilyen forrón rám, mert rettentõ nagy szeretet-tel akar átölelni engem Napanyukám.Lassan-lassan megtanulta, hogy mindent a maga javára fordítson, mindenbõl hasz-not kovácsoljon. Ha langyos nyári zápor hullott, szappannal a kezében kiszaladt há-zuk udvarára és kacagva mosakodott, miközben vidám hangon kiabálta be édes-anyjának:– Nézd, Anyu! Nekem is van zuhanyozós fürdõszobám.A szomszédok közül sokan bolondnak tartották õt, nem értették, miért tud min-dennek örülni. Azt mondták róla: ennek a gyereknek visszájára fordította Isten azeszét.Teltek az évek. A kislány felnõtté vált. A falu bírója kihirdette, hogy vásárt rendez-nek. Mindenki hozza el egy batyuban azt, amibõl úgy érzi, olyan sok van neki, hogymásnak is szívesen adna belõle. Megjelentek a gazdag szomszédok felnõtt gyerekeiis. Batyujuk betegségtõl, válópertõl, könnyektõl, és elégedetlenségtõl duzzadt. Ami leánykánk csomagjában kacagás, boldogság, elégedettség volt található. Meg-kérdezték tõle:– Téged elkerültek a bajok, hogy nem tudtál hozni belõlük?– Nem. Csupán azokból nem tartok számon mást, mint a betegség után a gyógyu-lást. A vitákból a békülést. Vagy ha elveszítettem valamit, megõriztem afeletti örö-mömet, hogy pótolhattam veszteségemet. Az én batyumban is ugyanazok találha-tók, amik a tieitekben: csak tudjátok, én mindent a visszájára fordítva használok!


alatt minden szabadidejét felhasználta azönképzésre – franciául is tanult, sokatsportolt. 1901-ben szerzett magyar–latinszakos középiskolai tanári oklevelet.Doktori disszertációját orosházi témábólírta,

címmel, amit testvére, Benkõ Lászlónyomtatott ki Marosvásárhelyen.

Diplomájának megszerzése után kül-földi tanulmányutat tett, majd háromévig a zombori gimnáziumban tanított,közben a címû lapban láttak nap-világot írásai. 1904-tõl a szegedi KlauzálGábor (ma Radnóti Miklós) Állami Fõ-gimnázium tanára volt, több mint ne-gyedszázadig, egészen 1930-ig.

Dr. Benkõ István egész életével taní-tott és nevelt. Tanítványainak tudásbanés emberségben is példát mutatott. Min-dent tudott tantárgyairól, világosan adtaelõ a tananyagot, türelmesen segítette nö-vendékeit, tekintélye volt elõttük. Rend-szeresen írt a Szegedi Fõgimnázium érte-sítõibe, 1909-ben például ilyen címmel:

Azonosult Klebelsberg Kunó kultusz-miniszter egyik fõ elvével, aki a trianoniországvesztés után, 1922-ben azt mondta:

Tanított a felsõipari iskolában is,az 1920-as években négy tankönyvet írtszámukra. 1930-ban a szegedi tankerületfõigazgatóságára hívták meg szakelõ-adónak, majd – mint tanügyi fõtanácsos –dolgozott a magyar mûvelõdés elõbbrevitelén, egészen 1936-os nyugdíjba vonu-lásáig.

Egész élete folyamán mindig figye-lemmel kísérte szülõfaluja, Orosháza fej-lõdését, nagyra tartotta, szerette a szor-galmas, munkás orosházi népet. Több ro-kona élt itt, gyakran megfordult a község-ben, néhányszor írt az Orosházi Evangé-likusok Lapjába is. 1933-ban Székács Jó-zsefrõl tartott emlékbeszédet a SzarvasiÖregdiákok Szövetségében, dr. RaffaySándor püspök mellett.

Ismerte az 1933-tól elindult orosházigimnáziumi tanfolyam munkáját is, azttöbbször meglátogatta, tanácsokat adotta kezdeti lépéseit megtett fiatal intéz-ménynek.

Az Orosházi Evangélikus Gimnáziumszületésnapja 1937. június 27. Ezen a va-sárnapon az egyházi képviselõ-testületaz alapítási javaslatot „egyhangú lelkese-déssel” elfogadta. A gimnázium 1937szeptemberében az I. és II. osztállyal, ösz-szesen 76 tanulóval megnyílt. A gimnázi-umot létesítõ és fenntartó Orosházi Evan-gélikus Egyházközséget és a gimnázi-umot jelentõs anyagi segéllyel támogatóOrosháza községet az a cél vezette, hogy1944-re, az egyházi és a politikai községalapításának 200. évfordulójára teljes,

nyolc osztályos gimnáziummal örökítsemeg a falut megalapító õsök emlékét.

Az iskolai bizottság a gimnázium elsõigazgatójának a Szegeden élõ, orosháziszületésû dr. Benkõ Istvánt javasolta, akitdr. Raffay Sándor bányakerületi püspökfelkért, vállaljon ismét munkát. Az1937/38-as iskolai évkönyvben írta Ben-kõ:

„A tanárok egyházi, társadalmi és iro-dalmi munkássága” címû fejezetben dr.Benkõ István igazgató neve mellett azalábbiak találhatók: a Szegedi Evangéli-kus Egyházközség egyháztanácsosa, azOrosházi Evangélikus Egyházközségképviselõ-testületének, a Magyar Irodal-mi Luther Társaságnak, a báró Eötvös Jó-zsef Kollégium Volt Tagjai Szövetségé-nek, az Országos Középiskolai Tanár-egyesületnek tagja, a Szegedi TisztviselõOtthonnak, az Evangélikus Tanáregyesü-letnek választmányi tagja. Az OrosháziTestgyakorlók Körének fõvédnöke, stb.Elõadásokat tartott a szülõi értekezlete-ken és az iskolai ünnepségeken. Képvi-selte a gimnáziumot az egyházkerületi ésaz egyetemes gyûlésen. Összeállította agimnázium évkönyvét.

Az 1937-es esztendõ értékelésénél azorosházi evangélikus igazgatólelkész,Horémusz Pál azt mondta:

Az elsõ tanévben az igazgató mellettBencsik István, Frenyó László, PéterfiaZoltán és Török István voltak a gimnázi-um helyettes tanárai, Sass Árpád pedigóraadó. 1938/39-ben lépett be, szinténóraadóként Kazár József és Molnár End-re. 1939/40-ben Ballai Mihály és ZoltaiIstván segélydíjas tanárok érkeztek, Ká-rolyfalvi Béla segédlelkész hittant taní-tott, a kezdetben jövõk közül többen ren-des tanári státuszba kerültek. 1940/41-ben, dr. Benkõ István igazgatásának utol-só évében Enessey László, Szíjas Pál he-

lyettes tanár, Tóth János, Vozáry Pál, Kál-mán László, Nagy Sámuel segélydíjas ta-nárok, Zelenka Magda pedig óraadókéntszerepel a 17 fõre szaporodott tantestület-ben.

Mint említettük: az elsõ, 1937/38-astanévben az Orosházi Evangélikus Gim-náziumnak 76 tanulója volt, a dr. BenkõIstván igazgatása alatt mûködõ negye-dik, egyben utolsó, 1940/41-es tanévébenmár 345 orosházi és környékbeli növen-dék látogatta a gimnáziumot.

Az 1940. május 3-ai egyházközségijegyzõkönyvben található:

Agimnázium minden évkönyvébe írt,az egész szerkesztés az õ vállán nyugo-dott. Búcsúzásakor utóda, CsizmadiaGyörgy így szólt róla az 1941/42-es év-könyvben: „

”Végezetül családjáról. 1905-ben vette

feleségül az orosházi Vitéz Katalint. Há-zasságukból született Katalin, aki ma-gyar–francia szakos tanár lett, és háromesztendeig tanított az orosházi gimnáziu-mi tanfolyamon. Férje, Csizmadia János,Csizmadia András országgyûlési képvi-selõ fia. Két lányuk született: Katalin(Tóth Imréné) és Éva, akik Szegeden lak-nak ma is, ápolják szüleik és nagyszüleikemlékét. Ebbõl a házasságból születettLászló nevû fia is, aki magyar–német sza-kot végzett, és az ELTE nyugalmazottprofesszora volt, évtizedekig a szegediJuhász Gyula Tanárképzõ Fõiskola taná-ra, kitûnõ irodalomtörténész. Vitéz Kata-lin halála után, 1914-ben feleségül vetteannak húgát, Vitéz Erzsébetet, egy lá-nyuk született, Anna, aki zenemûvészetifõiskolát végzett.Annának két fia volt, dr.Gergely Gyõzõ szülész-nõgyógyász (aközelmúltban halt meg) és dr. GergelyAndrás történész (napjainkban a KároliGáspár Református Egyetem professzo-ra).

Dr. Benkõ István Szegeden fejezte beföldi életét, 1944. július 22-én, négy napmúlva lett volna 67 éves.

Székács József élete és irodalmi munkás-sága

Bácska

Miként domborítható ki az egyes tantárgyak-ban a valláserkölcsi és hazafias érzület?

„A magyar hazát ma elsõsorban nem a kard,hanem a kultúra tarthatja meg és teheti ismétnaggyá.”

„mindjárt, elsõ megindulásunkkal meg-alapoztuk azt az evangélikus és magyar lelki-ségû közszellemet, mely majdan, mint patináshagyomány mindenkor jellemzõ kifejezésekell, hogy legyen iskolánk keresztyén, magyarvilágnézetének.”

„Alkotásainkközött a legnagyobb és századokra szóló jelen-tõségû az evangélikus gimnázium megalapí-tása és 1937. szeptember elején történt meg-nyitása. Majdnem annyit jelent ez, mint aZombáról elüldözött õseink egyház- és községalapítása.”

„dr. Benkõ Ist-ván gimnáziumi igazgató a képviselõtestüle-tet üdvözölte abból az alkalomból, hogy elõ-ször van szerencséje felszólalhatni. Boldog,hogy ezen testületben helyet foglalhat, mely-nek édesapja is tagja volt. Örömmel jelentheti,hogy evangélikus gimnáziumunk megalapoz-tatott és a legszebb jövõre jogosít, mert fõ fel-adatának tekinti a tanításon kívül a növendé-kek vallásos és hazafias nevelését.”

Élete állandó munkában telt el.Az orosházi magyar ember alkotó lelkisége ha-totta át egész pályáján keresztül. A komolyönmûvelés mellett szépirodalmi munkásságotfejtett ki, tankönyveket, tanulmányokat írt,folyóiratokba dolgozott, pedagógiai értekezé-sei alapos felkészültségrõl, igazi nevelõi lelkü-letrõl tanúskodnak. 1937-tõl az 1940/41-estanév végéig irányította iskolánk életét nagyszeretettel, gazdag eredménnyel.

KOSZORÚS OSZKÁR



SZÉKÁCS JÓZSEF EVANGÉLIKUS ÓVODA, ÁLTALÁNOS ISKOLA ÉS GIMNÁZIUM

„A jótékonyságról és az adakozásrólpedig el ne feledkezzetek, mert ilyenáldozatokban gyönyörködik az Isten.”

[Az esemény-rõl szóló cikk a 10. oldalon olvasható – Szerk.]

[Zsid 13,16]

A választott ige háromszor figyelmezte-tett bennünket az elmúlt hónapban.

Az alábbi írásrészlethez nem kell ma-gyarázat: „Aztán másnap jött a döbbenetreggele. Nem hittem a szememnek: vér-vörös föld, a vizek vérré váltak, a bibliaicsapások egyike tárult elém. Hihetetlenhogy ezt valaki is túlélhette. A városbanmindenütt kétségbe esett, fájdalomtólmegtört emberek.

Az internetes portálokon, médián ke-resztül láthatnak képeket, videókat, deazok a képek csak töredékei az itt láthatóés megtapasztalható valóságnak.

Mutatják a feltételezhetõ felelõs arcát,szenvtelen, minden érzelmet nélkülözõhangon beszél, állítja: ez természeti ka-tasztrófa. Nem tudom, nem hiszem, hogyaz volna. Én sokkal inkább az emberikapzsiság, felelõtlenség nemtörõdöm-ség, az emberi élet iránti legcsekélyebbtisztelet hiányát látom okként.

De az ítélkezést meghagyom Istenre.Csak kérni tudom, legyen könyörületes avégórán majd azokhoz, akiknek a lelkétterheli ez a mérhetetlen szenvedés.”

Jóságból vizsgáztunk és együttérzés-bõl, könyörületességbõl, segítõkészség-bõl, amikor csatlakoztunk a vörösiszap-katasztrófa áldozatait segítõk sorába. Agyûjtést kétféle módon szerveztük meg.Arra kértünk minden diákot, pedagó-gust, hogy fejenként legalább száz forint-tal járuljon hozzá a katasztrófa áldozatai-vá vált családok megsegítéséhez.

A gyûjtést a Nemzeti Erõforrás Mi-nisztérium Oktatásért Felelõs Államtit-kársága és a Magyar Máltai Szeretetszol-gálat kezdeményezte. Az így összegyûlt42 000 Ft-ot a kolontári és devecseri álta-lános iskolába járó gyermekek családjai-nak, illetve az érintett iskoláknak juttattael a Máltai Szeretetszolgálat, 2010. no-vember 28-án, advent elsõ vasárnapján.

Az Orosházi Evangélikus Egyházköz-ség az október 31-ei, reformációi ünnepiistentisztelet offertóriumát ajánlotta fel ésutalta a károsultaknak fenntartott bank-számlára. Ehhez a kezdeményezéshezúgy társultunk, hogy az intézményünk

diákjaitól, családjaitól érkezett pénzado-mányt egy összegben adtuk át a gyüleke-zet vezetõségének. Az óvoda és az iskolaígy 132 600 Ft-ot adományozott.

Jótékonysági céllal rendeztük meg abált november 13-án. Sorrendben ez voltaz ötödik. Arészvételnek, a szponzori fel-ajánlásoknak és a szülõk összefogásánakmeglett az eredménye: 360 000 Ft gyûltössze. Ez teszi lehetõvé a következõ egyesztendõben a szociális hátrányokkalküzdõ családok gyermekeinek megsegí-tését, hogy a pénzhiány ne legyen aka-dály, ha közösségi alkalmakról, színház-látogatásról, hangversenyrõl, múzeumibelépõrõl, osztálykiránduláson való rész-vételrõl van szó.

Amikor az elsõ bálra készültünk, nemvolt tudatos az idõpontválasztás. Akkorpont november 11-ére esett a szombat, az-az Márton-napra. Ez azonban nem lehetcsupán a véletlen mûve! Errõl gyõzõd-tünk meg, miközben a bál névadójával is-merkedtünk.

Ki volt Szent Márton? A Római Biro-dalom Pannónia tartományának Savarianevû városában (ma Szombathely) láttameg a napvilágot 316-ban vagy 317-ben,egy római tribunus (elöljáró) fiaként.Ale-genda szerint besorozták a római hadse-regbe. Nemcsak vitézségével tûnt ki, ha-nem jóságával, a betegek és a szegényekiránti részvétével is. A római császár ka-tonájaként szolgáló Márton a franciaor-szági Amiens városában egy hideg téli es-tén odaadta meleg köpenyének felét egynélkülözõ koldusnak. Aznap éjszaka ál-mában megjelent Jézus a koldus alakjá-ban. Innentõl kezdve nem a hadsereget,hanem Istent szolgálta, megkeresztelke-dett. Misszionáriusként sok jót cseleke-dett. Jóságáról még életében legendák ke-ringtek, püspökké akarták szentelni. Amonda szerint mikor ennek hírét vette, azérte jövõ küldöttek elõl nagy alázatossá-gában a ludak óljába bújt. A szárnyasokazonban gágogásukkal, szárnyuk verde-sésével óriási zajt csaptak, így árulva elMárton rejtekhelyét. Mártont 371-benpüspökké szentelték, haláláig (398-ig)Tours-ban segítette a rászorulókat. Mintpüspök továbbra is szigorú, önmegtar-tóztató életet élt. Õ építette a város elsõkeresztény kápolnáit, s a hagyományokszerint emberszeretete, jósága, irgalmas-sága, egyszerûsége, igazságossága és ki-

váló szónoki képességei nagyon népsze-rûvé tették. Úgy tudni, meggyõzõ és hite-les püspök volt, aki az imádságot és a lel-készséget össze tudta egyeztetni a jóté-konysággal. Márton püspök élete és sze-mélye méltó módon közvetíti azokat azértékeket, amelyek nélkül ma nem lenneemberi arca a világnak.

Mindenkit megrázott a tragédia híre.Egy édesanya halála a felnõtt embernek isfájdalmas és nehezen gyógyuló lelki se-bet jelent. Amikor egy kisgyermek és egykamaszkorú fiatal szembesül az édes-anya elvesztésével, nehéz vigasztalástadni számukra, a szavakat is alig találjukmeg, melyek megnyugvást adhatnának.A koncert annak bizonyítéka, hogyegyütt érzünk velük, hogy számíthatnakránk. Úgy, ahogyan mi is magunk melletttudtuk Tóth Ágnes segítségét, jelenlétét,együttmûködését. Teljes mértékben tá-mogatta az intézmény nevelési törekvé-seit, segítette az iskola népszerûsítését, je-lentõs propagandát, mozgósítást végzetta szülõk körében. Sokszor a kezdeménye-zést is magára vállalta (ételallergia-vizs-gálatok, pedagógusnapi meglepetések, amegszokottól eltérõ köszöntések). A fáj-dalom és a bánat nehezen múlik, halálaténye nem semmisíti meg, amit Tõle kap-tunk. Hálás szívvel õrizzük emlékét azzalis, hogy Panni és Bence sorsáért felelõssé-get érzünk.

A november 20-ai hangversenyen abudapesti Julianna Református ÁltalánosIskola diákjai közösen szerepeltek a midiákjainkkal. A gyerekek (Benkõ Katalin,Balla Diána, Dankó István és SzilágyiKristóf) jó szívvel vállalták a szereplést,amelyet itt is megköszönök.

Meggyõzõdésem, hogy a gyermekek-ben is tudatosítani kell: a tragédiábannem hagyhatjuk sorsukra a bajbajutotta-kat. Asegítségnyújtás mindannyiunk ele-mi emberi kötelessége. A keresztyén em-bernek különösen fontos ismertetõje azadakozás.

Köszönet illet mindenkit, akik nemmaradtak közömbösek, akik nem arravártak, hogy a többiek adakoznak, akárhelyettük is. Megerõsít az a tudat, hogyiskolánkban olyan fiatalok nevelkednek,és olyan pedagógusok tanítják õket, akiknem nézik tétlenül mások tragédiáját,

Az elsõ: a vörösiszap

A második: a Márton-bál

A harmadik:jótékonysági hangverseny

Jóságból és emberségbõl vizsgáztunk

– A keresztyén szemlélet hatásaa tanításra

– A tanulók különbözõ tanulásistílusának figyelembe vételea tanulás során

– Kooperatív tanítási módszereka gyakorlatban.

Interaktív módon beszélgettünk arról,milyen hatása van diákjaink, neveltjeinkéletére a Biblia-központú oktatásnak. Ho-gyan hat a keresztyén világnézet a neve-lés-oktatás különbözõ alkotóelemeire(céljára, tartalmára, folyamatára, tanárra,tanulóra). Mit is jelent valójában a Krisz-tus-központú oktatás? Nem tévesztünk-ecélt, amikor Isten igéjével igyekszünk ki-egészíteni a teremtett világ megismerésétahelyett, hogy a teremtett világ ismereté-vel egészítenénk ki Isten igéjét? Hogyanjelenhet meg a legkisebbek nevelése ésegyes szaktantárgyak oktatása során ez abibliai integráció?

Hangsúlyos volt pedagógus szerep-körünk értelmezése a fentiek tükrében.Felelõsségünk felerõsödik akkor, amikorkeresztyén értékrendünk szerint óvódá-sainkra, diákjainkra úgy tekintünk, mintIsten képmásaira, akik számára adott kö-rülmények között meg kell találnunk amegfelelõ bánásmódot, tanítási stílust,óraszervezési keretet. Növelhetjük szak-mai hatékonyságunkat, ha felismerjük éstudatosan szem elõtt tartjuk, hogy min-denkinek vannak erõsségei és gyengesé-

gei, s erre alapozva határozzuk meg tanu-lásszervezési eljárásainkat.

[Róm 12,6]Ahhoz, hogy felismerjük diákjaink ta-

nulási stílusát, a saját gondolkodási-tanu-lási modellünkkel is jó tisztában lenni.Ennek feltérképezéséhez is kaptunk se-gítséget a Gregorc-féle gondolkodási mo-dell megismerésével.

Páros munkában vagy különbözõszempontok alapján szervezõdõ csopor-tokban kooperatív eljárásokat próbálhat-tunk ki, amelyek az adott eljárás megis-merésén túl, arra is jó alkalmat nyújtottak,hogy az intézményünk különbözõ tago-zatain dolgozó kollégák (óvónõk, tanítók,

tanárok) megosszák egymással gondola-taikat, tapasztalataikat az adott témában.Közösségformálást, egymás jobb megis-merését is szolgálta tehát ez a két nap.

Mindannyian több-kevesebb tapasz-talati tudással, gyakorlottsággal teljesít-jük feladatainkat a gyerekek között, ami ahétköznapok egyhangúságában rutin-szerûvé válhat. Ezért is fontosak a hason-ló alkalmak, továbbképzések, amikor át-gondolhatjuk, hogy nap mint nap végzettfeladataink Isten teremtett világánakmegismerését, megismertetését jelentik,amellyel az Õ munkatársaivá válunk. Ezta felelõsséget pedig a Tõle kért és kapottbölcsességgel tudjuk csak színvonalasanteljesíteni.

„Mert a ne-künk adatott kegyelem szerint különbözõajándékaink vannak, eszerint szolgálunkis…”

NAGYNÉ GYÖRGYI SZILVIA



nehézségekkel terhelt életét, hiányokkalküzdõ hétköznapjait.

Végül az alábbi párbeszéd válaszolazoknak, akik maguk is felteszik a kér-dést: Már megint adjak?

– Mit?! Hogy már megint adjak? – kér-dezem megdöbbenve. – És ezt kellcsinálnom? Mindig adni és adni?

– Ó, nem – mondta az angyal. – Csakaddig adj, amíg a Mester nem hagy felazzal, hogy neked adjon.

FEHÉR BORBÁLAigazgató

A keresztyén pedagógia mibenléte

„A Krisztus beszéde lakjék bennetekgazdagon úgy, hogy tanítsátok egymástteljes bölcsességgel, és intsétek egymástzsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel;hálaadással énekeljetek szívetekbenaz Istennek.”

„Hatékonytanítási módszerek a keresztyén iskolában”

[Kol 3,16]

z elmúlt évekhez hasonlóan ezen azõszön is nevelési értekezleten vett

részt intézményünk nevelõközössége.Most – szakítva a hagyományokkal –nem külsõ helyszínt választottunk erre acélra, hanem meghívtuk az ACSI Keresz-tyén Alapítvány munkatársait.

címmel 30 órás akkreditált továbbképzéstvállaltunk, õszi és tavaszi alkalmakkal.

Nem ismeretlen számunkra ez a szer-vezet, hiszen évek óta részt veszünk in-tézményvezetõi kurzusain, illetve diákja-ink is ellátogatnak a számukra megren-dezett diákkonferenciákra.

Harold Klassen külsõ munkatárs ésDemeter László, az ACSI budapesti köz-pontja vezetõjének prezentálásában azalábbi témakörökrõl szólt az elméleti ésgyakorlati elemekkel átszõtt elõadás-so-rozat:

A



„Új parancsolatot adok nektek, hogyszeressétek egymást: ahogyan én szerettelektiteket, ti is úgy szeressétek egymást”

Krisztus evangéliumának szelle-mében társadalmi korlátokat megszüntetve,önálló, öntudatos, önismeretre és önbírálatratörekvõ, gyakorlatilag ügyes és elméletilegképzett magyar embereket nevelni.”

[Jn 13,34]

ikkünkben egy olyan nagyszerûemberrel, evangélikus lelkésszel is-

merkedünk meg, akinek az életében a Já-nos evangéliumából idézett ige valóságo-san volt jelen. Egész életét, munkásságáta mások iránti önfeláldozó szeretet, azagapé vezérelte. Hogy ki õ? Egy olyanember, aki bátran lehetne bármelyikünkpéldaképe, egy olyan ember, akit nyu-godt szívvel állíthatunk példaként a diá-kok elé, egy olyan ember, akire méltán le-hetünk büszkék, akire felnézhetünk, ésakirõl mégis méltatlanul keveset beszé-lünk, és még kevesebbet tudunk. ÕSztehlo Gábor evangélikus lelkész.

Sztehlo Gábor Budapesten született1909. szeptember 25-én, egy jómódúevangélikus családba. A szülõket meg-lepte fiuk pályaválasztása, amikor beje-lentette, hogy evangélikus lelkész szeret-ne lenni. Középiskolai tanulmányai utánSopronban, az evangélikus teológián ta-nult, teológus-lelkész szakon. Ennek el-végzése után, 1932-ben evangélikus lel-késszé szentelték. Ugyancsak 1932-benegyéves ösztöndíjat nyert Finnországba,ahol rengeteg tapasztalatot szerzett azegyházak szociális munkáját és a népfõis-kolai mozgalmat illetõen. Szociális intéz-mények vizsgálata céljából eljutott Né-metországba, Lengyelországba, Észtor-szágba, Svédországba, Svájcba, Ausztriá-ba, Csehszlovákiába és Jugoszláviába.Ezek a korai évek és tapasztalatok a ké-sõbbiekben felbecsülhetetlen értékûeklettek a fiatal lelkész számára.

1933-ban került az új-hatvani gyüle-kezethez, ahol egészen 1935-ig szolgáltlelkészként. Kétéves szolgálata során egyevangélikus templom építésével írta bemagát a gyülekezet történetébe. 1935-tõlNagytarcsára került, ahol 1942-ig töltöttebe a lelkipásztori hivatást.

Itt élte át a II. világháború kitörését, anáci uralom terjedését. A külföldön látot-tak és a fiatal éveiben tanultak most szív-bemarkolóan valóságossá váltak. A há-ború elérte Magyarországot, Budapestet.Elõször a nyilasuralom hajtotta végrerémtetteit, több ezer zsidó családot hur-coltak el, lõttek agyon vagy kobozták elmindenüket. Rengeteg volt az üldözés

után ott maradt árva, nincstelen gyer-mek. Alig ért véget a nyilasuralom, a rá-következõ szovjet megszállás, a megtor-lások, a kivégzések megint csak árva, fél-árva, nincstelen gyerekek ezreit hoztákmagukkal.

Sztehlo ekkor, 1944-ben szembesültelõször azzal az óriási ûrrel, ami az árvagyerekek sorsát illeti. 1944-ben RaffaySándor püspöktõl megbízást kapott,hogy kezdje el a zsidó gyermekek szerve-zett mentését a deportálás elõl. A kezde-ményezés a „Jó Pásztor” keresztény szer-vezethez és a nemzetközi Vöröskereszt-hez kapcsolódott. Elõbbi inkább egy fe-dõnév volt a nácik által megszállt ország-ban, valójában a zsidó gyerekek nyilasuralom elõli megmentésére jött létre, át-

keresztelve õket református, majd evan-gélikus hitre, rejtegetve, bújtatva, gyak-ran álnevet használva. Az idõ szorításá-ban igen hamar – néhány hét – alatt 32gyermekotthont hozott létre lakásokban,kisebb-nagyobb családi házakban, villák-ban. Mindezt illegálisan, rejtõzködve kel-lett megcsinálnia, hogy a hatóságok rá nejöjjenek. Ezekben az intézetekben mint-egy 1500 gyermek, s az õket ellátó kb. 500felnõtt lelt menedéket. Aháború közeled-tével a helyzet egyre veszélyesebbé vált, smégis valamennyien, akik hozzá mene-kültek, túlélték az üldöztetés és a háborúpoklát.

A háború után az apró gyermekottho-nokat felszámolták, de égetõen szüksé-ges volt egy központi árvaház létrehozá-sa. 1945 tavaszán Isten megsegítette

Sztehloékat: Weiss Manfréd felajánlottatelkét és hatalmas villáját, épületeit az ár-vamentés céljaira. A hely tökéletesenmegfelelt, mind az ellátás, mind az okta-tás szempontjából. Az elsõ idõben csak fi-úkról gondoskodott a lelkész, késõbb lá-nyok is nála találtak menedéket. A lét-szám idõvel 700-800 fõre növekedett. Ké-sõbb önéletrajzában írta Sztehlo, hogyamíg a „honfoglalás” elõtt zömében a zsi-dó értelmiség gyerekei voltak náluk, 1945nyarára egyre több menekült katonatiszt,hivatalnok és proletár gyereke kerülthozzájuk: „A magyar társadalom olvasz-tókohója lett az otthon, ahol eleinte gör-bén nézett egymásra az elárvult zsidó és acsendõr fia.”

1945 szeptemberében – öt hónappal aMagyar Köztársaság kikiáltása elõtt – aközel nyolcszáz menekült gyermekkelmegalapították Gaudiopolist a „Gyer-mekköztársaságot”, ami örömvárost je-lent. Célját a következõképpen fogalmaz-ták meg: „

Egy önkormányzati testület kormá-nyozta ezt az államot, amely az „anyaál-lam”, a PAX Szociális Alapítvány terüle-tén és keretein belül mûködött, demokra-tikus alapon. Szabad és titkos választásokútján bízták meg funkciójával a minisz-terelnököt, a kultusz-, pénzügy-, munka-ügyi és belügyminisztert. Mindegyikük-nek voltak helyettesei, államtitkárai, aki-ket maguk neveztek ki. A munkaügyi mi-niszter tervezte a munka beosztását, akultuszminiszter versenyeket, színielõ-adásokat szervezett, felelõs volt a faliúj-ságért, míg a belügyminiszter nyomozottaz esetleges „bûnügyekben” vagy kihá-gások esetén.

Minden lényeges dolgot megtárgyal-tak Sztehloval, de õ csak „beszélgetett”velük, semmit sem döntött el. Észrevétle-nül, láthatatlanul irányított. Ezt a rend-szert, mint „demokratikus játék”-ot hasz-nálta pedagógiai módszerként. Kezdettõlfogva nagy hangsúlyt kapott az oktatás,amelyet az elsõ idõben kényszerûségbõlperipatetikus (sétálgatás közbeni) mód-szerekkel oldottak meg, majd fokozato-san egyre jobban felszerelt oktatóterme-ket hoztak létre.

C

Gaudiopolis

Sztehlo Gábor



Számos mûhelyt alakítottak ki, ame-lyek közül mindenki maga választotta kiazt, amelyikben részt akart venni: aszta-los, lakatos, festõ, szabó-varró, cipész. Ez-zel egyúttal az épületek felújítása, kar-bantartása is megoldottá vált, és a gyere-kek egy-két szakma fortélyait is megta-nulták. A Gaudiopolisban nem volt köte-lezõ a munka, ám az „örömpolgárok” szí-vesen vállalták a feladatokat. Alelkész ál-tal készített állampolgársági könyvük-ben jegyezték fel teljesítményüket, ame-lyért fizetést is kaptak. Pénzük a „Gapodollár” volt, amelynek mindenkori árfo-lyama egy villamosjegyet ért. A játékban-kót élelmiszerre válthatták át. Agyerekekköztársaságuk alkotmányát is rögzítet-ték, törvénykönyvet fogalmaztak meg.Rendetlenségért, késésért nyilvános dor-gálás járt, viszont ki is közösíthették, akithazugságon vagy lopáson értek. Ám effé-le „bûnökre” nemigen akadt példa. AGaudiopolisnak még „állami vicclapja”is volt: a Gapo Matyi.

E kezdeményezés mögött Sztehlo zse-niális helyzetfelismerése és szociális érzé-kenysége állt. Ezek a gyerekek lelkilegnagyon sérültek voltak: a szülõk elvesz-tése, a háború borzalmainak átélése, aszeretet hiánya. Sztehlo pontosan tisztá-ban volt ezzel, ezért is hozta létre ezt aköztársaságot, hogy a gyerekek érezzékmegbecsülésüket, fontosságukat, hogyegy közösségért dolgoznak, tesznek,hogy mindenkinek haszna van, hogy va-lamit együtt, közös erõvel hoznak létre.

A csodák azonban nem tartanak soká-ig. A Gaudiopolist 1950-ben államosítot-ták, az Örömvárost felszámolták, Szteh-lonak semmije sem maradt. CsaládjaSvájcba emigrált, a lelkész 1960-ban kö-vette hozzátartozóit. Szívinfarktust ka-pott, felépülve egy svájci kisvárosbanvállalt templomi szolgálatot. Bár mind-végig remélte, hogy munkájának folyta-tása lesz, és újabb gyerekköztársaságok

alakulnak majd Magyarországon, béké-vel fogadta, hogy másként fordult a törté-nelem. Így zárta Isten kezében címû visz-szaemlékezését: „Ha az ember életénekvan tartalma, ha tudja, miért él, akkor biz-tonságot és nyugalmat érez, ez pedig alegtöbb, amit e nyugtalan és pillanatnyiélvezetekben elégõ világban kívánha-tunk.”

Még megélte, hogy 1973-ban a Jad Va-semben a Világ Igazai közé választották.Néhány hónappal késõbb a postás egyko-ri megmentett gyerekek leveleivel keres-te fel a templomkertben. Órák múlva arrajárva a kézbesítõ észrevette, hogy a lel-kész még mindig ott ül a padon, mozdu-latlanul, szálfaegyenesen, a hálás levelek-kel a kezében, hazatérve teremtõ Urához.

„Szavakra már nem emlékszem. Csak ar-ra, hogy amikor megláttam Gábor bácsit,minden félelmem szinte egyszerre elosz-lott. Mosolyogva fogadott, s – szavak he-lyett – magához ölelve bevitt engem rög-tön a nagyobb fiúk közé. Nem emlék-szem, hogy kérdezett volna valamit, talánátérezte motyogásomból bajomat, kilá-tástalan helyzetemet. Mintha kisütöttvolna a nap! És ráadásul a fiúk is egyönte-tûen szívesen fogadtak. Úgy emlékszem,akkor egyedül Fóti Pali élt különszobá-ban, mint aki – már akkor egyetemista-ként – a legidõsebb volt köztünk. Mi, töb-biek (Horváth Ádám, Weingrúber Pista,Kudar Laci, és sorolhatnám tovább újbarátaimat) pedig abban a házban közösszobában laktunk, ahol Gábor bácsiék is,a lakásuk mellett. Mi voltunk a »nagyfiúk«. Nem voltak köztünk »árkok«,ellentétek. Néhány nap alatt úgy éreztem,otthon vagyok. Ez az én családom. Csaksokkal késõbb ismertük meg egymássorsát, az elsõ élményem az elõítéletnélküli befogadás volt. Ez volt elsõ

örömöm, s ebben az örömben bizonyáraén is megnyíltam. Gábor bácsi »atyám«lett, a fiúk és lányok pedig testvéreim. Sebben a családban kaptam továbbiörömöket is.”

„Pár hónaphiányzott a tíz évhez, hogy megkapja asvájci állampolgárságot és hazajöhessen.Nagyon vágyott haza. Kettõ hónappalelõtte azonban jött a postai küldemény,amit csak félig tudott felbontani. Ott haltmeg a padon.

Lelkiismeret-furdalásom van nekemszemély szerint. De lelkiismeretfurdalásalehet egész Magyarországnak. Sõt nemsértõ szándékkal mondom, de az egyház-nak is, hogy Sztehlo Gáborról csak ennyittudunk, hogy róla csak pár hónapja ne-veztek el egy kis közt, az Árnyas-közt,hogy csak most lesz majd szobra Buda-pesten.

Itt a képen találkozhatunk most újraezzel a mosolygós vagánnyal, aki azértvolt vagány, mert amikor motorbiciklijéna kitelepítettekhez vitte az ennivalót mega ruhát, folyton felírták gyorshajtásért.Nem azért hajtott úgy, mert szerette a se-bességet, hanem azért, mert sok volt atennivalója.

Nemcsak azért volt vagány, mert voltmersze kétezer-egynéhány gyereket búj-tatni a nyilasuralomkor, hanem mert utá-na a megmaradó teher, a több száz árvasorsát újra felvállalta és újra nekilátottépíteni valamit. Mindig épített.

Önfeláldozóan, mindenét feláldozva,bátran és következetesen. Nem lehetettelriasztani, ugyanakkor nála toleránsabbember nem volt az én életemben. Azt hi-szem, az ember életét meghatározza az,hogy különbözõ periódusaiban kikkel ta-lálkozhat. Az én életemet a Sztehlo Gá-borral való ismeretség és késõbb barátsághatározta meg.”

VisszaemlékezésekKeveházi László, evangélikus lelkész:

Horváth Ádám, rendezõ:

RIBÁRSZKI ÁKOS

A Magyarországi Evangélikus Egyház Or-szágos Presbitériuma a tehetséges, deszociálisan rászoruló, egyházi középisko-lában tanuló evangélikus diákok támo-gatására Sztehlo Gábor-ösztöndíjat írt ki.2010. október 29-én 51 diáknak nyújtot-ták át az ösztöndíj lehetõségét a DeákTéri Evangélikus Gimnázium dísztermé-

ben. Az átadáson jelen voltunk mi is, hi-szen a négy pályázó diákunk közül há-rom neve a nyertesek között szerepelt.Ittzés János elnök-püspök bevezetõ áhí-tatában Pál apostol galatákhoz írt levele6. fejezetének 10. verse alapján – „Ezérttehát, míg idõnk van, tegyünk jót min-denkivel, leginkább pedig azokkal, akiktestvéreink a hitben.” – a rászorulókértvaló felelõsséghordozásról prédikált.Az ösztöndíjat igazoló oklevelet LengyelAnna, a Szthelo Bizottság elnöke, a DéliEgyházkerület felügyelõje nyújtotta át anyerteseknek.

Gimnáziumunkból a következõ diákokrészesültek támogatásban: Oláh Ágnes11/6, Páli Csilla 11/6 és Tóth Eszter 12/6.A pályázatban fontos a mentorok szere-pe, hiszen az ösztöndíj elnyeréséhez ta-nári ajánlás kell. Az ajánló tanárnak kellfigyelnie év közben a diák elõmenetelét,hogy megcsinálja-e a vállalást. Ezt a fel-adatot Köllõ Csaba, Koncsek Árpádné ésGörbicsné Szente Judit vállalták.Szeretettel gratulálunk a nyerteseknek!Kívánjuk, hogy a kapott támogatást sike-rüljön jól felhasználniuk, s ezzel közelebbkerüljenek céljaik megvalósításához.

Sztehlo Gábor-ösztöndíj

I skolánk humán munkaközössége aSzántó Kovács Múzeumban tartott

munkaközösségi foglalkozást, melynekaz volt a célja, hogy a két intézmény kö-zötti hatékonyan együttmûködés lehetõ-ségeit feltárják. Rózsa Zoltán igazgató úrörömmel fogadta a közeledést, segítségé-vel megismerkedtünk azokkal a tevé-kenységi formákkal, amelyeket jól hasz-nosíthatunk a tanórákon.

Ilyen lehetõséget megragadva láto-gattam el az 5. a és 5. b osztály tanulóivalhon- és népismeret órán a múzeumba,több alkalommal. A múzeumpedagógu-suk mini tárlattal várt, ahol tárgyakkalbemutatva mesélte el a búza útját a vetés-tõl az aratásig, illetve az aratástól a ke-nyérsütésig. Az elméleti ismereteket ki-egészítve egy következõ alkalommalgyakorlatban is kipróbálhattuk a kenyér-sütés minden fortélyát. A gyerekek ötfõscsapatokban saját kezükkel gyúrhattákmeg a kenyér tésztáját, közben átérezhet-ték, milyen kemény munka a dagasztás.Talán ez által jobban megbecsülik az asz-talukra kerülõ kenyeret. Megtapasztal-

hatták, milyen fontosak a kenyér elõállí-tásának mozzanatai, hogy odafigyelés-sel, tisztelettel bánjanak a kenyér tésztá-jával, mert csak akkor kel meg szépen ésakkor lesz finom. Ki is sütöttük, közbenbeszélgettünk, játszottunk, üldögéltünka kemencepadkán, derekunkat a kemen-ce oldalához támasztottuk, jól esett a me-leg az esõs, hûvös napon. Amikor kisült avárva várt kenyér, megmosdottunk ésvégre megkóstolhattuk. Ez volt a világlegfinomabb kenyere! Fogalmazást is ír-tunk az eseményrõl. Íme, néhány mondata diákok tollából:

„Hmm… ez tényleg finom – megszó-lalások sokasága hallatszódott.”

„Élveztem, jó volt gyúrni a tésztát,mert életemben még nem dagasztottam.”

„Az volt a legjobb, amikor a kemencé-hez vittük a csapat kenyerét.”

„Amíg sültek a kenyerek, addig ját-szottunk, de az volt a legjobb, amikor akemencéhez lehetett dõlni. Ez volt a leg-jobb napom.”

„Nagyon tetszett, mert mi magunkgyúrhattuk a kenyérnek a tésztáját. Soká-

ig kellett rá várni, hogy megsüljön. Na-gyon izgatott voltam. Miután megsült akenyér, rögtön éhes lettem. Otthon anyá-ék is megkóstolták, és nagyon örültek,hogy saját kézzel csináltam.”

„Legjobban a sütést vártam, mertolyan jó meleg volt a kemence. Nagyon fi-nom volt a kenyér, hazafelé menve nembírtam ki, csipegetni kezdtem.”

„Jó volt, mert a kemence meleg volt,kint meg fújt a szél. Párszor benéztünk,hogy kisült-e már. Amikor a sütés végé-hez értünk, akkor már nagyon éhesekvoltunk. Jó volt, mert finom lett, és mégígy sosem sütöttem kenyeret.”

Hatalmas élmény volt tehát a gyere-kekkel együtt felfedezni a kenyér titkát…életre szóló élmény!

Azt szeretném, ha õk sem felednék elennek a kenyérnek az ízét, hogy tudják:érdemes becsülettel dolgozni, s Istenneknaponta megköszönni „mindennapi ke-nyerünket”.

CELUSKÁNÉ CSEPREGI ALÍCIAa hon- és népismeret tanára

Mindennapi kenyerünket…

A Székács József Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnáziumfelvételi tájékoztatója

Cím: 5900 Orosháza Bajcsy-Zsilinszky u. 1. · OM-azonosító: 028280Telefon: 68/411-771 · Fax: 68/419-269 · E-mail: [email protected] · Honlap: http://evoh.lutheran.hu/

Tervezett képzések a 2011/2012-es tanévre:

Hatévfolyamos gimnázium 03 6 év 30 fõNégyévfolyamos gimnázium 01 4 év 30 fõ

Oktatott idegen nyelvek: angol, német és a hat évfolyamos gimnáziumban latin. Az angol és a német nyelv, valamint az infor-matika oktatása csoportbontásban folyik.

Felvételi vizsgát nem szervez az intézmény. A felvételhez szükséges tanulmányi eredmény:– hatévfolyamos gimnáziumban 4,0 feletti;– négyévfolyamos gimnáziumban 3,5 feletti.

A jelentkezés és a felvételrõl szóló értesítés az általános felvételi eljárás szerint történik. .Intézményünk egyházi iskola, a város egyetlen olyan intézménye, ahol az óvodától az érettségiig folyik a képzés. Nevelõink

alapvetõ célja az, hogy korszerû tudást adjanak növendékeiknek. Hiszünk abban, hogy az erkölcsös és értelmes ember nagy hasz-nára lesz szûkebb környezetének, áldás a nemzetnek, és javára szolgál az egész emberiségnek.

A nemzeti nevelés kiemelt célunk. Minden 11. évfolyam tanulmányi kirándulás keretében ismerkedik meg Partium nevezetes-ségeivel. Nagy hangsúlyt fektetünk diákjaink kulturális nevelésére, mindegyikük eljut a Nemzeti Színházba és az Operába.

Testvériskolai kapcsolatunk a Kahl am Mainban található Paul Gerhardt Schule-val segíti a német nyelv tanulását.A Diákklub péntek esténként rendezvényeivel, szórakozási lehetõségek kínálatával diákjainknak lehetõvé teszi a kulturált sza-

badidõ-eltöltést.Az iskola keresztyén értékeket közvetít a gyerekeknek. Ezeken az értékeken keresztül érezhetik meg a tanulók a gondoskodó

szeretetet, türelmet, folyamatos figyelmet, s biztonságban érezhetik magukat.Az iskola felekezeti hovatartozás nélkül fogadja a tanulókat.

Tagozat A tagozat kódja A képzés idõtartama Felvehetõ létszám

Kollégiumi elhelyezés megoldható




„Három nap a tettek mezején!Fiatalokat megmozgató, egészMagyarország területét lefedõszociális akció, amely felekezetekenátívelve meghívja Magyarországfiatalságát, hogy tegyünk együttmásokért!Országszerte fiatalok kisebb-nagyobb csoportjai három napon,azaz 72 órán keresztül teljesítenekközhasznú feladatokat, mint példáulszociális intézmények, játszóterekfelújítása, erdõtakarítás, ételosztáshajléktalanoknak, kulturálismûsorok szervezése különbözõközösségeknek (fogyatékkal élõk,idõsek stb.)A »72 óra kompromisszum nélkül«elsõdleges célja, hogy a fiatalokközhasznú tevékenységének széleskörû nyilvánosságot biztosítson,láthatóvá tegye az ifjúságiközösségekben folyó önkéntesmunkát, növelje annak elismertségétés rámutasson, mire képeseka fiatalok, ha összefognak. Céljatovábbá, hogy a fiatalok számáralehetõséget kínáljon arra, hogya hitükbõl fakadó szolgálatukatéletszerû módon, országosés ökumenikus dimenzióbanvégezhessék.”

lvastuk a fenti sorokat az iskolánk-nak, az orosházi Székács József

Evangélikus Óvoda, Általános Iskola ésGimnáziumnak is eljutatott felhívásban.Éreztük, hogy sok lehetõség rejlik szá-munkra ezekben a projektekben, hiszenkorosztályokat tekintve igen széles a me-rítésünk. Az iskolavezetéssel történõ

O

„72 óra kompromisszum nélkül”

egyeztetések után közösen megszervez-tük az óvodásainkat és diákjainkat érintõprojekteket. Az osztályfõnökök segítsé-gével juttattuk el felhívásunkat az egyesosztályokhoz, ahol természetesen telje-sen önkéntes alapon csatlakozhattak azegyes projektekhez. Remek lehetõségetnyújt számunkra, hogy intézményünk ta-

nulói együtt, közösen dolgozhatnak egyelõre kitûzött célért, önkéntes alapon. Cé-lunk volt az egység, az együtt munkálko-dás, az együtt gondolkodás megismerte-tése diákjainkkal, ezen keresztül a tanítá-suk, nevelésük. Így óvodásaink 20 fõs lét-számmal az Ezüstfenyõ idõsek otthonábalátogattak a „Lélek gyümölcsei” címûszínvonalas és tartalmas elõadásukkal,

ahol könnyeket csaltak az idõs otthonla-kók szemébe. Alsósaink, mintegy 50-en, ahelyi kutyamenhelyet látogatták meg,ahol lehetõségük nyílt közelebbrõl meg-ismerkedni az állatokkal, megtanulni azállatok és a teremtett világ iránti felelõs-ségvállalást a kutyusukkal közös játék so-rán.

Felsõs diákjaink, szintén ötvenes lét-számmal, az iskola udvarát, illetve kör-nyékét, az utcafrontot tették rendbe, ígytél közeledtével: lombseprés, szemétsze-dés, gallyak összegyûjtése, gyomlálás,gereblyézés, sepregetés. Itt célunk azökológiai projekt megvalósítása volt, éskörnyezetünk védelmének szem elõtttartása. Gimnazista diákjaink, akik azesõs, ködös idõ ellenére teljes létszámmalmegjelentek, mintegy 51-en, az orosházitemetõben a hõsi halott magyar, szovjet,román katonák sírkertjét takarították ki.Gyomláltak, füvet nyírtak, lombseprûz-tek, nemzeti színû szalagokat cseréltek,takarítottak. A 8. osztályos tanulók SzitóTímea vezetésével szintén ezt a projektetvalósították meg, csak a gyopárhalmi te-metõben. Biztos vagyok benne, hogy arésztvevõ diákok mindenszentek idején,ha kilátogattak a temetõbe, megálltak egymécsest meggyújtani a 130 hõsi halottmagyar katona valamelyikének síremlé-kénél.

A visszhang a pedagógusok és a szü-lõk részérõl egyértelmûen pozitív. Örül-nek az ilyen kezdeményezéseknek,mondván: „Ahol a gyerekek maguk taka-rították az udvart, illetve a környezetet,ott a következõ héten biztos nem fogjákeldobni a szemetet.”

Összességében nagyon sikeresnek, ta-nító és nevelõ munkának látom az álta-lunk szervezett projekteket. A másik em-ber iránti felelõsségünk, értékeink ápolá-sa és a ránk bízott világ védelme nemcsaka 72 óra célkitûzései, hanem keresztényértékrendszerünk alappillérei is.

Bár a „72 óra kompromisszum nélkül”csak kétévente kerül megrendezésre, ab-ban már megállapodtunk, hogy Oroshá-zán jövõre megtartjuk majd saját 72 órán-kat is!

RIBÁRSZKI ÁKOSiskolalelkész

SZIVÁRVÁNY – Idegen nyelvi foglalkozások

Kedves Gyerekek és Szülõk! November 24-én idén is elindultnagycsoportos óvódások részére szervezett idegen nyelvi játszó-házunk. Minden szerdán 16.15-tõl 17.00 óráig várunk szeretet-tel minden gyermeket. Újdonságként idén két nyelven folynak afoglalkozásaink: az egyik héten angol, a másik héten pedig né-met nyelven.Helyszín: Székács Evangélikus Közoktatási Intézmény, Oroshá-za, Bajcsy-Zs. u. 1. (fsz. 3/A tanterme). Az angolfoglalkozásokatTóth Judit, a németfoglalkozásokat Földesiné Erõs Klára tartja.

Sok szeretettel várunk mindenkit!




I ntézményünk kiemelt pedagógiai fel-adatai közé tartozik a hatékony és

színvonalas idegennyelv-oktatás. Ebbena profilban sokéves hagyomány az Ide-gen Nyelvek Napjának megszervezése.Az idei tanévben október 29-én került soraz egész iskolát megmozgató eseményre.Az elõkészítõ munka az idegen nyelvimunkaközösség feladata, azonban a fel-adatok összeállításában, illetve a nap le-vezetésében már csak koordinátori sze-repet vállalnak a pedagógusok. A diákokévrõl évre izgalommal várják ezt a napot,kíváncsiak az adott év témájára, felada-taira.

Csakúgy, mint a többi nap, ez a péntekis áhítattal kezdõdött, melyen RibárszkiÁkos iskolalelkész szolgált német nyel-ven. Ezt követte az alsó tagozatosok rö-vid mûsora, bemutatva, mit is sikerültmár idegen nyelven megtanulniuk.

Az idei tanév témája a „család” volt,tehát az egyes állomásokon az egyes csa-ládtagokra jellemzõ feladatok vártákõket. „Forgószínpadszerûen” váltottákegymást a csoportok az adott helyszíne-ken, ahol már a levezetõk is a diákok kö-zül kerültek ki. Az osztályfõnökök kísérõszerepet töltöttek be, engedve a diákokataz önálló feladat-, illetve problémameg-oldás gyakorlására. A változatos tevé-kenységformák alapját természetesen adiákok elõzetes, addig megszerzett

nyelvtudása adta, kiegészítve más kom-petenciaterületekkel. A diákok életszerûhelyzetekbe kerültek, szembesültek az-zal, mekkora szükségük lehet a nyelvtu-dásra a tanterem falain kívül is.

Az egyes életkori sajátosságokat és anyelvtudás szintjét figyelembe véve ki-alakított programok között megtalálhatóvolt alsó tagozatosoknak az „élõ társasjá-ték”, a mesedramatizálás, a német nyelvûmondóka és a memóriajáték is. Afelsõsökés gimnazisták találkozhattak „nagyma-ma rejtvényeivel”, a „kamasz gyermekállomás”-on számítógépes feladatokatkaptak, az „édesapánál” német nyelvûfilmet nézhettek a kivetítõn, a fiatalabbgeneráció tagjaiként Scrabble-t játszot-tak, az „édesanya konyhájában” recep-tekkel kellett dolgozniuk, valamint origa-miztak, illetve újságot állítottak össze.

További jellegzetessége ennek a nap-nak, hogy a gimnazista diákokra komolymegmérettetés várt, a 10. évfolyam tanu-lói szóbeli vizsgát tettek angol, illetve né-met nyelven, a végzõsök pedig írásbelipróba érettségi vagy nyelvvizsga-feladat-sort oldottak meg. Célunk, hogy megis-mertessük diákjainkat a szóbeli vizsga-helyzettel, a vizsgastresszel, a felkészülésfontosságával. Feszültség, aggodalom ésizgalom vegyesen tükrözõdött a vizsgaelõtt állók arcán. Késõbb pedig a meg-könnyebbülés volt jellemzõ, miután ki-

jöttek a tanterembõl, ahol a vizsgáztatóknyelvvizsgával rendelkezõ diáktársaik ésnyelvszakos pedagógusok voltak. A vál-tozatos szóbeli eredmények kiegészül-nek majd tavasszal az írásbeli feladatsorpontjaival, így alkotva egy összetett ké-pet a diákok jelenlegi tudásáról, míg avégzõsök is visszajelzést kaphattak a rá-juk váró megmérettetésrõl.

Az esemény minden évben a nyelvta-nulás hasznosságát hivatott hangsúlyoz-ni. A diákok kilépnek a megszokott tan-órai keretek közül, és újszerû élményekközepette oldanak meg érdekes idegennyelvû feladatokat. Lehetõséget nyúj-tunk számukra az újszerû tanulásszerve-zési eljárások megtapasztalásához, fej-lõdnek mind az egyéni, mind a csoport-ban mûködõ kompetenciáik, az idegennyelvi terület mellett. Törekszünk válto-zatos és érdekes program összeállítására,mely kellemes élményt nyújt az intéz-mény valamennyi tanulója számára. Adiákok több készséget és képességetmegmozgató, társas-, illetve csoportos ta-pasztalásban vesznek részt, mely a sze-mélyiség komplett fejlõdését segíti elõ.Ez által olyan emberré válhatnak, aki nyi-tott a világra, az újra, sikerélményei általképessé válik az idegen nyelven történõkommunikációra.

SCHMITTINGER ANIKÓ

Idegen Nyelvek Napja iskolánkban

S zámos mód van arra, hogy segít-sünk másokon: legyen az egy tele-

fon, csekk, adomány formában eljuttatvaa rászorulóknak. A jótékonysági bál talánmégis egy kicsit más, mert összehozza asegíteni kész embereket, akik ezen alka-lommal megismerhetik egymást. Ilyenrendezvény volt intézményünkben azimmár ötödik alkalommal megtartottMárton-bál, melyen feleségemmel máso-dik alkalommal vettünk részt.

A mondás szerint: „Amit érdemes csi-nálni, azt érdemes jól csinálni!” A Már-ton-bál ilyen: érdemes csinálni. A mûsor,amit a gyerekek és a felnõtt táncosok elõ-adtak, színvonalas volt! A vacsora jóízûés bõséges, a tombolatárgyak úgy érték-ben, mint minõségben igényesek voltak.

Elmondhatom, hogy mi nagyon jóléreztük magunkat, és remélem, a követ-kezõ Márton-bálon még több szülõtár-sunkkal találkozhatunk, hogy egy kelle-mes estét eltöltsünk el úgy, hogy közbenmég segíthetünk is.

Köszönjük a szíves fogadtatást, a han-gulatos helyszínt, a lelkész szavait, a po-hárköszöntõt! Köszönjük a szervezést aziskola pedagógusainak és Szabóné IványiErikának! Köszönjük, hogy ott lehettünk,segíthettünk! Reméljük, hogy ez a sorozatnem szakad meg!

TÓTH FERENC ÉS TÓTH FERENCNÉ2. a osztályos kisdiák szülei

A Márton-bál szülõi szemmel LÁTOGASSON ELA RAVASZ-TANYÁRA!

• Állatsimogató, tanyamúzeum, kilá-tó, játszóház, játszótér, kerékpáro-zás, sétakocsikázás, lovaglás, sza-badtéri sütés-fõzés, csapatépítõ tré-ning, pusztaolimpia, akadályverseny.• 4 napraforgós minõsítésû, aka-dálymentesített, EU-szabvány tanya-si szálláshely 15 fõig (1, 2 és 3 ágyas,LCD-tévével felszerelt szobákkal).• Technikai sportolásra épített pályaaz egész családnak (quad, buggy,krossz). Jármû bérelhetõ, de a pályasaját géppel is használható.• Minden program elõzetes egyez-tetés alapján: 30/9671-226

www.ravasztanya.hu

E-mail:[email protected]



2 010. október 2-án jubileumi ünnep-nap keretében ünnepeltük evangéli-

kus óvodánk fennállásának 15. évfordu-lóját.

Rendezvényünkön vendégként üd-vözölhettük Déli Evangélikus Egyházke-rületünk püspökét és felügyelõasszonyát,a MEE Országos Irodájának vezetõjét ésOktatási Osztályának vezetõjét, az országevangélikus óvodáinak képviselõit, vá-rosvezetésünk képviselõit, városunk álta-lános iskoláinak igazgatóját és óvodáinakvezetõjét, a református óvoda vezetõjét,fenntartó egyházközségünk, presbitériu-munk és iskolánk képviselõit. Nagy sze-retettel láttuk nyugalmazott alapító óvo-davezetõnket, Révész Józsefnét és óvoda-alapító lelkészünket, Gyõri Gábor esperesurat, valamint a sok kedves vendéget,akik jelenlétükkel megtisztelték ünnepiösszejövetelünket.

Vendégeinket óvodánk udvarán fo-gadtuk. Akellemes napsütéses délelõttönott hangzott el több, szívhez szóló, ked-ves köszöntõbeszéd, majd óvodásainkünnepi összeállítással és néptánccsokor-ral kedveskedtek a vendégeknek.

Iskolánk ebédlõjében vendégeltükmeg a résztvevõket, és a délutáni progra-moknak ugyancsak iskolánk dísztermeadott otthont.

Az emléknap hálaadó istentisztelettelzárult, amelyen egyházkerületünk püs-pöke, Gáncs Péter püspök úr hirdetettigét. Az alkalmon óvodásaink is részt vet-tek, családjaikkal együtt. Néhány gyer-mekünk hálaadó verssel, valamennyióvodapedagógusunk közös énekes-ze-nés szolgálattal tette színesebbé az ünne-pi istentiszteletet.

Istentõl áldott méltó és szép ünnep-napként éltük meg jubileumi rendezvé-nyünket, ezúton is köszönjük mindazok-nak a részvételét, akikkel együtt ünnepel-hettünk.

Az alábbiakban a rendezvényen el-hangzott óvodavezetõi köszöntõt olvas-hatják.

Jubileumi ünnepnapra gyûltünk maössze, evangélikus egyházi óvodánkfennállásának 15. évfordulóját ünnepel-jük együtt. Köszönjük Önöknek, hogy je-lenlétükkel megtisztelik ezt az alkalmat,

és ez által ünnepünkben, örömünkbenÖnökkel osztozhatunk.

„Hála legyen az Istennek kimondha-tatlan ajándékáért!” – Ezt az igét válasz-tottuk a korinthusiakhoz írt 2. levélbõl,jubileumi évünk és jubileumi ünnepna-punk mottójául, hiszen:

– Isten iránti hálával tekintünk evan-gélikus egyházi óvodánkra, mint az Õajándékára;

– hálásak vagyunk gondviselõ szere-tetéért, amellyel nevelõmunkánkat, szol-gálatunkat segítette az eltelt 15 esztendõ-ben;

– kegyelmi ajándékként éljük meg aztaz elhívást, amellyel az Úr a kisgyerme-kek közötti szolgálatra szólított minket.

Különleges felelõsséget ró ránk az atudat, hogy jubileumi évbe léptünk: el-kötelezettséget és hálát ébreszt bennünkaz alapítók, az elõdök iránt, és elkötele-zettséget, hálát Isten iránt. Méltónak kelllennünk az elõdök szolgálatához, és mél-tóvá kell válnunk Isten megelõlegezettbizalmára, a szolgálatunkra való elhívá-sára.

15 év hosszú idõ, ez alatt óvodánk je-lentõsen átalakult, megújult, küllemébenegészen más arculatot öltött, mint aho-gyan 1995 szeptemberében EvangélikusHajnal Óvoda néven, gyülekezeti fenn-tartású, egyházi óvodaként megnyitottakapuit a kisgyermekek elõtt. Idõközbenóvodásaink is többször váltották egy-mást, cserélõdött a gyermekközösség. Ésbár még köszönthetek hálás szívvel ésszeretettel az itt dolgozók között alapítótagokat, az eltelt évek alatt több kedvesóvó nénitõl, dajka nénitõl búcsúztunk el,és fogadtunk magunk közé új kolléganõ-ket. Az itt dolgozók munkájukkal, szol-gálatukkal valamennyien hozzájárultakaz óvoda történetének formálódásához, ajelenben képviselt értékeinek megalapo-zásához.

Az óvodánkért oly sokat fáradó, szol-gálatát élõ hittel, teljes odaadással betöltõalapító óvodavezetõnket, Révész József-né Böbikénket két évvel ezelõtt, nyugdíj-ba vonulásakor búcsúztattuk el. Értékesörökséget hagyott ránk, egy jól mûködõ,keresztyén szellemiségû óvodát. Így márcsak az a feladat és egyben cél maradtszámunkra, hogy méltó módon, a meg-kezdett úton haladva folytassuk nevelõ-munkánkat, megõrizve és tovább örökít-ve a korábbi gyakorlat értékeit.

Óvodánk alapító lelkésze, Gyõri Gá-

bor esperes már ugyancsak messze él azóvodától és a várostól, de személyiségé-nek egy darabkája beépült az óvoda szel-lemiségébe, példaértékû pedagógiájánaknyomait a mai napig viseli nevelõmun-kánk.

Az évek során gyülekezetünk lelké-szei is váltották egymást ki hosszabb, kirövidebb ideig kötõdött óvodánkhoz.

1995-ben ezen a helyen, az óvodánkudvarán szentelte fel egyházi óvodánkatD. Dr. Harmati Béla, a Déli EvangélikusEgyházkerület akkori püspöke. Azóta ezaz udvar jelentõsen átépült, elsõ ízben ba-jor segítséggel, egy bajor kertészmérnökelképzelései alapján, a közelmúltban pe-dig az európai uniós elképzelések, elvá-rások szerint. Az épület belseje sem a régimár, galériák épültek, lecserélõdött a bú-torzat, a padlóburkolat. Így változtak akörülmények, a külsõségek az óvodáhozkötõdõ emberek. Az Isten azonban örök.Az Isten hûséges.

„Íme, én veletek vagyok minden na-pon a világ végezetéig” – Ezt a kegyelmetéljük meg nap mint nap a kisgyermekekközött végzett szolgálatunk során, abbana gyermek- és felnõttközösségben, ahováaz Úr minket helyezett, amely közösségetnekünk adott, és amely közösségben Jé-zus Krisztus mindennap velünk van.

Evangélikus egyházi óvodánk mindigis az a hely volt és maradt, ahol gyerme-keink találkozhatnak az élõ Istennel. Amifeladatunk, hogy elindítsuk õket a hozzávezetõ úton. Óvodásaink lelki neveléséregondosan odafigyelve igyekszünk elvet-ni kicsi szívükben a gyermeki hit aprómagvacskáját, és egy harmonikus rend-ben élve olyan értékeket közvetíteni, me-lyekbe talán késõbbi életük során is ka-paszkodhatnak. Mindezt az az értéktöbb-let teszi lehetõvé számunkra, hogy evan-gélikus egyházi óvoda vagyunk.

„Bizony, az Úr ajándéka a gyermek, azanyaméh gyümölcse jutalom” – mondja aSzentírás a Zsoltárok könyvében. Egyhá-zi óvodánkban mi is így tekintünk gyer-mekeinkre: mint az Úristen ajándékaira.A gyermek az Istentõl kapott élet folyto-nosságának láncszeme, fejlõdõ életbim-bó, amelyben az Istentõl kapott halhatat-lan lélek lakik. Minden kisgyermek indi-viduum, egyéniség, sajátos tulajdonsá-gokkal, értékekkel, egy-egy drágakõ,amit óvodapedagógusaink hitbeli meg-gyõzõdéssel és tudatos pedagógiai mun-kával csiszolgatnak, formálgatnak.

Erõs vár a mi Istenünk! Isten hozottminden kedves Vendéget! KedvesVendégeink, Kedves Testvérek!

Jubileumi beszámoló evangélikus óvodánkból

„Ó, mily szép, mily gyönyörûséges atestvérekkel egységben lenni…”

Születéstõl az óvodáig

Zenevár

Kerekítõ

[Új Ének]

któber 24–27. között Bajor–MagyarEvangélikus Óvodai Konferenciá-

nak adott otthont városunk, evangélikusóvodánk szervezésében. Helyszínként agyopárosi Gyopár Club Hotel szolgált.

A bajor-magyar testvérkapcsolatnakköszönhetõen több magyar evangélikusóvoda ápol partnerkapcsolatot bajoror-szági evangélikus óvodával. Óvodánktestvérintézménye (2003 óta) az Orten-burgi Evangélikus Óvoda.

A testvérkapcsolatot ápoló óvodákképviselõinek minden évben alkalmuknyílik az egymással való találkozásra,évente váltakozó bajor, illetve magyarhelyszínen. Két évvel ezelõtt az elõzõ ma-gyar helyszínen, Sopronban találkozhat-tunk a bajor kolléganõkkel, a tavalyi év-ben pedig Ruhpoldingba szervezték mega találkozót.

A konferenciákat a két egyház köz-ponti irodájának illetékes szakreferenseikoordinálják, s õk határozzák meg a talál-kozók helyszínét, illetve szakmai témáját

is. Ebben az évben atémában zajlott a továbbképzés.

Bajor részrõl Prof. Frieder Harz, aNürnbergi Evangélikus Pedagógiai Fõis-kola professzora tartott elõadást, illetveazok a bajor intézményvezetõk számol-tak be tapasztalataikról, akik bölcsõdés ésóvodás korosztály nevelésével egyarántfoglalkoznak, hiszen Németországban ekét korosztály nevelése egyazon intézmé-nyekben történik.

A Magyarországi Evangélikus Egy-ház nem mûködtet bölcsõdét, illetve egy-séges bölcsõde és óvodát, ezért a magyar-országi bölcsõdei nevelés viszonyairól,körülményeirõl Végváriné Acsai Katalin,a Bölcsõdei Módszertani Intézet elnökebeszélt. Valamint Bánkiné Révész Adri-enn tartott elõadást a városunkban általavezetett zenei foglalkozásokról, így:

– az evangélikus óvodában már 2 éverendszeresen mûködõ elnevezé-sû babazene-foglalkozásról, amelyre dél-utánonként gyûlnek össze a 0-3 éves kor-osztályú kisgyermekekkel az édesanyák;

– a Petõfi Mûvelõdési Központban he-ti rendszerességgel, délelõttönként veze-tett babazene foglalkozásról;

O

Óvodai konferencia

„Ez elment vadászni, ez meglõtte... ez pe-dig kinyomtatta.” – Bár az eredeti mondó-ka picit máshogy szól, hasonló csapatmun-ka jellemezte vadonat új gyülekezeti kiad-ványunk anyagának összeállítását, meg-szerkesztését és a nyomdai kivitelezést. Ahatoldalas színes kiadvány belsõ oldalaingyülekezetünk történelmérõl, mûemléktemplomunk értékeirõl, kincseirõl olvasha-tunk kapcsolódó igeversekkel színesítve. Akülsõ oldalakon gyülekezeti alkalmaink, hi-vatali elérhetõségeink szerepelnek. A nem

titkoltan missziós szándékkal készült pros-pektuson külön oldalt szenteltünk a Re-ménység Istentiszteletnek, amely vasárnapesténként városszerte egyre több fiatalt hí-vogat Isten igéje mellé. A kiadvány készítõi-nek nevében bízom abban, hogy a Szent-lélek munkája által sikerül egyrészt váro-sunkon kívül is ismertté tenni gyülekeze-tünket, másrészt az orosháziak körében rá-irányítani a figyelmet evangélikus gyökere-inkre, templomunkra, élõ gyülekezetünkre.

BÁNKI-HORVÁTH GYÖRGY

Prospektus



A gyermekeket nevelõ-oktató intéz-mény felelõssége mindannyiunkat köte-lez. A családi neveléssel, a szülõi házzalközösen összekészített útravaló batyu az,amelybõl gyermekeink a késõbbiekbentáplálkozni tudnak. Úgy kell összecso-magolnunk, hogy felnõve – ha idõnkéntkibontják ezt a batyut – becsületet, tisz-tességet, keresztyén emberséget mazso-lázzanak belõle, és ezt tudják továbbörö-kíteni a jövõ nemzedékének is.

Keresztyén pedagógusként igyek-szünk gyermekeink elõtt példaként állva,egymás kezét fogva, az Úr Isten szereteté-

ben és gondviselésében bízva, rá hagyat-kozva végezni nevelõmunkánkat, szol-gálatunkat. A feltétel nélküli szeretetközvetítésével a mindennapokban. JézusKrisztus, mint nevelõ, mindannyiunkszámára eszménykép.

Nevelési programunkból idézem azegyik legszebb gondolatot: „A gyerme-kek lelke, lelki üdve felett nem rendelke-zünk, de a legtöbbet tehetjük értük: kézenfogva az Úr Jézushoz vezetjük õket!”

Iránymutató számunkra a Szentíráskövetkezõ üzenete, bölcsessége a Példa-beszédek könyvébõl: „Neveld a gyerme-

ket a neki megfelelõ módon, még ha meg-öregszik, akkor se térjen el attól.”

Ennek a nemes feladatnak az ellátásá-hoz kérjük az Úristen gondviselõ szerete-tét, segítségét. És gazdag áldását óvo-dánk további mûködésére, gyermekeink-re, családjaikra és az itt dolgozókra…

Köszönöm szépen a figyelmüket!Mindnyájuknak áldott, szép napot,

közösségünkben kellemesen együtt töl-tött órákat kívánok!

VAJER TÍMEAóvodavezetõ

– a várandósklubról;– és az evangélikus gyülekezeti ház-

ban kéthetente, vasárnap 10.00 órakormegtartott , amelyreóvodás korúnál fiatalabb kisgyermekek-kel várják a fiatal családokat.

A találkozón magyar és német gyer-mekdalok, mondókák csereberéjére is sorkerült.

Konferenciákon a szinkrontolmácso-lást, egyházunk országos irodájának fel-kérésére, évek óta Révész Rita végzi.

A vendégek ellátogattak óvodánkba,ahol a gyermekek kedves kis elõadással,néptánccsokorral kedveskedtek nekik.Megtekintették az evangélikus templo-mot és a város nevezetességeit. Kirándu-lást tettek a kardoskúti Fehér-tónál és apusztán. Fakultatív programként a ven-dégek jó része élt a gyopárosi élményfür-dõ kínálta kikapcsolódás lehetõségével.

A konferencia hasznos szakmai ta-pasztalatcserét és az áldott együttlétbenmegélt közösség ajándékát nyújtotta atöbb mint 30 résztvevõ számára.

Minimóka

Tipegõ Istentiszteletrõl

VAJER TÍMEAóvodavezetõ

További, óvodai témájú cikkünkaz újság 28. oldalán olvasható.


M indöröktõl fogva élek én – mondjaaz Úristen Madách mûvében Luci-

fernek. Valóban, az Isten mindöröktõlfogva létezik! Ugyanakkor a Bibliábanazt is megtalálhatjuk, hogy „… kezdet-ben volt a sötétség”. Ez a sötétség nem le-het azonos az Úristennel. De lehet-e ez asötétség egy véghetetlen és kimeríthetet-len energia, illetve erõ, amire az Istenneka teremtéshez, a világ mûködéséhez ésfenntartásához szüksége van?

Napjainkban hírt kapunk arról, hogy acsillagászok óriási hatótávolságú ûrtáv-csöveikkel az univerzumot kutatva egyelképesztõen nagy erõforrással találkoz-tak, amely égitesteket bocsát ki vagy nyelmagába. Ezt az erõt fekete lyuknak neve-zik. Szinte analógiának tekinthetjük akezdetben létezõ sötétséggel, így van mó-dunk elképzelni annak lényegét, szerepét.

A teremtés leírásában ez áll: „Kezdet-ben teremtette Isten a mennyet és a föl-det”. A mennyrõl konkrét észleléseinkugyan nincsenek, de tudjuk, illetve hall-juk és tapasztaljuk létezését. Kezdve az-zal, hogy úgy imádkozunk: „Mi Atyánk,ki vagy a mennyekben…” A Szentírás ez-után sok helyen foglalkozik a mennybéli

dolgokkal, s mindezek alapján mond-hatjuk a Lélek Birodalmának. A Lélek lé-nyegének az erõt tekinthetjük.

Viszont keveset foglalkozik a Biblia amásik teremtett világgal, a Földdel. Errõltudjuk, hogy anyagok alkotják. Azanyagról ma már ismert, hogy nem más,mint zárt rendszerbe foglalt energia.

Visszatérve a mennyekhez, azaz a Lé-lek Birodalmához, az embernek adomá-nyozott Lélek mellett ama kezdeti erõ to-vábbra is az Úristen rendelkezésére áll.Ezt tekinthetjük az Úristen Lelkének (az-az Szentléleknek), amely a teremtés kez-detén: „… lebegett a vizek fölött”. ASzentlélek létezése, mûködése egyébkéntfõ motívuma magának a Szentírásnak.

Karácsonyhoz, Krisztus Urunk szüle-tése napjához közeledvén sokat gondol-kodtam a vonatkozó Bibliai szövegeken.Kezdem azzal, hogy úgy imádkozunk:„Hiszek Jézus Krisztusban, Isten egyszü-lött fiában, a mi Urunkban, akiSzentlélektõl és született Szûz Máriától.”Úgy gondolom, hogy különbséget kelltenni között.Ahhoz,hogy „az Ige testté legyen”, valóban test-re van szükség. Ha ez a test már magzat-

ként megkapja az Isten Szent Lelkét, és azmegfogan benne, akkor beszélünk

Ezáltal lett az Úr Jézus már mag-zat formájában az Atya Gyermeke. Külö-nös szimbólumnak tekinthetjük, hogyegy istálló jászlában látta meg a világot.Annak, hogy õ valóban a Szentlélektõl fo-gant Istengyermek, bizonyságául szolgálszámunkra – akik tudjuk, milyen gyengeegy pár napos csecsemõ – az, hogy kibírtaezeket a mostoha körülményeket, és a to-vábbiakban azt a gyötrelmes utat, amikorszülei – Heródes elõl bujdosva – Egyip-tomba menekültek.

Legközelebb tizenkét éves korában ta-lálkozunk a gyermek Jézussal (Lk 2,41),akit szülei húsvét ünnepén – elveszett-ként keresve – Jeruzsálemben, a temp-lomban találtak meg. Nagy csodálkozá-sukra tanítómesterek körében ült, és azIstenatya dolgairól beszélgetett velük.

A Szentlélekrõl gondolkodva – Krisz-tus Urunk születésnapja felé – ezeket sze-rettem volna elmondani. A Szentlélek lé-tezésérõl és mûködésérõl bõvebben isszándékozok írni az elkövetkezõkben.

fogantatott

fogamzás és fogantatás

fogan-tatásról.

TÓTH SÁNDOR ISTVÁN

Cogito ergo sum VI.Lélek, Szentlélek – 1. rész

„Emlékezzél meg a nyugalom napjáról,és szenteld meg azt!” – mondja az ige.Ám ez kisgyermekes családokban olykornem is olyan egyszerû. A gyülekezeti is-tentisztelethez még kicsik, de ha õszin-ték vagyunk, a 9 órai Családi Istentiszte-lethez is. Figyelmüket néhány percnél to-vább nehéz lekötni. Örökmozgók, akikgondtalan álmukból felkelve már korareggel, hatalmas energiákkal telve indul-nak felfedezõútjukra. Lecsillapításuknem kevés energiát igényel szüleik részé-rõl – ha erre bizonyos helyzetekben fel-tétlenül szükség van. De vajon van-e ér-telme beültetni a „nagyobbak” istentisz-teletére és fél órán keresztül féken tarta-ni izgõ-mozgó csemetéinket, hogy ne za-varják a többieket? Vagy halogassuk adolgot, mondván: „majd megértik, hanagyobbak lesznek”? Talán sok szülõ-ben megfogalmazódik a kérdés: hogyanünnepelhetjük apró gyermekeinkkelegyütt az Úr napját? Hogyan tudnánkmár ilyen kis korban közel hozni hozzá-juk a vasárnap jelentõségét, az ünnep il-latát?Nos, a recept egyszerû: végy egy csipet-nyi igét, önts hozzá éneklést, keverd ösz-sze sok mesével és játékkal, de ne felejtsdki belõle a szép, egyszerû imádságot sem.

Keress hozzá támogató lelkészeket, lel-kes szervezõtársakat: óvó néniket, gyüle-kezeti tagokat. Ha mindez megvan, hir-desd mindenfelé, hogy elkészült a „Tipe-gõ Istentisztelet”, mely nagy szeretettelvárja az éhezõket, szomjazókat…Gyülekezetünkben minden hónap máso-dik és negyedik vasárnapján, a felnõtt is-tentisztelettel egy idõben, ezzel terítjükmeg a kisgyermekes szülõk és nagyszü-lõk asztalát. A „Tipegõ Istentiszteleten”ugyanis lehet mászni, ugrándozni, ka-cagni és önfeledten énekelni. A gyüleke-zeti terem szõnyegén körbeülve lehetapu vagy anyu ölébe bújni, gõgicsélni, azeseményekbe beleszólni, felállni vagy

akár sétálni, mozogni is. S közben – egyrövid és világos igehely alapján – hallgat-ni vagy éppen eljátszani egy bibliai törté-netet, átélni a tanítást, majd megérteniés hazavinni egy egyszerû gondolatot,amibõl talán még apu és anyu is tanul-hatnak valamit.Persze az alkalom végérõl nem hiányoz-hat a jól ismert sárga játékos láda, amely-nek tartalma a picinyek kreativitásánakköszönhetõen néhány pillanat alatt bete-ríti a puha szõnyeget. Sebaj! Közben afelnõttek egy forró tea társaságábanmegtárgyalhatják az elmúlt hét esemé-nyeit, kiértékelhetik a pelenkák nedvszí-vó képességeit vagy újabb barátságokatköthetnek. Közben pedig láthatatlanul,csendesen, mosolyogva, szelíden… dol-gozik a Szentlélek.

Orosháza, Thék E. u. 2. (gyüle-kezeti terem). A helyszín akadálymente-sített, babakocsival is jól megközelíthe-tõ! További információ kapható evangé-likus Lelkészi Hivatalunkban, valamint

számon.

BÁNKI-HORVÁTH GYÖRGY ésBÁNKINÉ RÉVÉSZ ADRIENN

Helyszín:

ae-mail címen, illetve

a 06 20/824-5740-es [email protected]

TIPEGÕISTENTISZTELET


„Ami igazán lényeges, az a szemnekláthatatlan.”

valóban

Amennyiben bármilyen segítséget tudnaknyújtani a Vakmisszió céljainak elérésében,vagy tudnak olyan gyülekezeti tagról, akiérintett lehet, kérjük, jelezzék! Bármilyeninformációt, segítségnyújtást köszönettelvárunk az alábbi elérhetõségeken:

[email protected]://vakmisszio.lutheran.hu

K i ne ismerné Antoine de Saint-Exu-pèry örökérvényû gondolatát,

amelyet a Kishercegnek kell megtanulniaa rókával való találkozáskor? De vajonmilyen lehet az élet, ha a világ, ez a min-ket körülvevõ csodálatos világ a szemnek

láthatatlan? Milyen úgy élni, hogyaz emberek, arcok, állatok, növények, tár-gyak valóban csak hangokban, illatok-ban, érintésekben léteznek?

Hála Istennek, ma már az élet mindenterületén jelen vannak a vakok és gyen-gén látók beilleszkedését megkönnyítõeszközök, módszerek, intézkedések.Hangjelzéssel felszerelt közlekedési lám-pa, beszélõ számítógép, óra, telefon, ta-pintható Braille-könyvek, vakbarát inter-netes oldalak… szinte felsorolni sem le-het a lehetõségek tárházát, amelyek minda látássérültek esélyegyenlõségét hiva-tottak elõsegíteni, s amelynek köszönhe-tõen a vakok mindinkább a világi társa-dalom egyenrangú tagjává válhatnak.

De mi a helyzet a gyülekezettel? Részttudnak-e venni látássérült evangélikushívõ testvéreink a gyülekezeti munkábanvagy a gyülekezeti alkalmakon? Milyenlelki táplálékot fogyasztanak odahaza,van-e Braille Bibliájuk, énekeskönyvük?Eljutnak-e egyáltalán az istentiszteletek-re, s ha nem, mi az oka? Hogyan tud agyülekezet ebben segíteni? És talán az

olvasóban is megfogalmazódik a legelsõés legfontosabb kérdés: kik õk egyáltalánés hányan vannak, milyen kapcsolatbanállnak a gyülekezetekkel?

Ezek a kérdések vezettek el egy új kez-deményezéshez, amely az evangélikusegyházban élõ vakok és látássérültek fel-karolását tûzte ki célul. Vakmisszió né-ven, országos szintû egyházi támogatás-sal megkezdõdött az érintettek számbavétele, az igények felmérése, a segítség-nyújtás megszervezése. Célunk, hogy mi-nél több vak testvérünk kerüljön köze-lebb a gyülekezeti élethez, váljon elérhe-tõvé számára az élõ Ige, akár tapintható,akár hallgatható formában. Szeretnénktemplomainkat megtölteni Braille-nyom-tatású énekeskönyvekkel, az iratterjesz-tést kiegészíteni ugyanilyen igéslapok-kal, naptárakkal, keresztyén irodalom-mal. Ezzel kapcsolatban elkészült a 2011-es év konkrét tervezete, melynek kereténbelül – elsõ körben – az evangélikus gyü-lekezeti énekeskönyv Braille-nyomtatás-ban való megjelentetését tûztük ki célul.Az anyagi fedezetet elsõ sorban támoga-tásból és adományokból kívánjuk bizto-sítani. Távlati terveink között szerepel to-vábbá találkozók szervezése, ahol a látás-sérült testvérek egymással kapcsolatot te-remthetnek, színes programokon vehet-nek részt, és ahol egy picit csak rájuk fi-gyelünk.

A kezdeményezés ötletgazdája – iste-ni indíttatásból – Hack János orosházitestvérünk, aki maga is évek óta teljesen

elvesztette a látását – legalábbis fizikai ér-telemben. Ennek ellenére töretlen lelkese-déssel szervezi és irányítja a „Vaktábort”(www.vaktabor.hu), amely országszertenagy népszerûségnek örvend a vak ésgyengén látó fiatalok körében. Emellettszemélyéhez fûzõdik az „Új Ének”Braille-kiadásának megszervezése, melyközel egy éve számos gyülekezetben nél-külözhetetlen kelléke lett a zenés összejö-veteleknek. Természetesen testközelbõlismeri sorstársai igényeit, problémáit és alehetséges megoldásokat is.

Mert a megoldás gyakran egyszerûbb,mint gondolnánk. Néha elég megfognivalakinek a kezét és elkísérni Isten házá-ba. Néha elég egy telefonhívás, hogy fel-villanyozzuk egy csüggedõ testvérünknapját. Néha több kell, talán megvásárol-ni egy Braille-írásos Bibliát vagy könnyû-zenei CD-t és odaajándékozni valakinek,akinek ez az egyetlen, mégis láthatatlanfénysugár.

Telefon: 20/778-9540Email:Honlap:

BÁNKI-HORVÁTH GYÖRGY

Elindult az Evangélikus Országos Vakmisszió

Evangélikus horoszkóp (2011)

A z év vége felé egyre-másra jelennekmeg az elkövetkezendõ évre vonat-

kozó horoszkópok, jövendölések, prog-nózisok, hogy megmondják, mi jóra és mirosszra számíthatunk. A dolog hátteré-ben az áll, hogy a bolygók együttállásahatással van az ember életére. Legalább isez a hivatalos verzió, vagyis hogy a szá-munkra láthatatlan, ellenõrizhetetlen vi-lágból hatások alakítják életünket. Eztbolygóegyüttállással, asztrogrammák-kal, miegyébbel dokumentálják, tesziklátványossá, láthatóvá, hivatalossá.

Valami mozgat engem egy olyan vi-lágból, amit nem látok. A napkeleti böl-cseket is csillag mozdította meg? Vagyvalami, ami a csillagok felett van? Valamiután elkezdtek vonzódni, megmozdult

bennük valami, kimozdította eddigi csil-lagjós állapotukból.

A jelek felkeltik érdeklõdésemet. Kí-váncsivá tesznek, elindítanak valamilyenirányba. Az ember olvas egy napilapbanegy érdekes csillagászati jelenségrõl,együttállásról, egy váratlan természetikatasztrófáról. Ilyenkor felteszi a kérdést:vajon nem kezdõdött-e el a várva várt vi-lágvége, nem azoknak az eseményekneka kísérõjelenségei ezek? Nem élünk-e azutolsó napokban?

Aztán, mint minden csoda, ami háromnapig tart, elfelejtjük. Nem követi elindu-lás, keresés, kutakodás, ellenõrzés, mint anapkeleti bölcsek esetében. Elolvassa ahoroszkópot, de nem gondol bele, hogymiként állnak együtt a csillagok, bolygók,

egyáltalán: tényleg együtt állnak vagycsak bemesélik nekünk mindezt tudomá-nyos, áltudományos szavakkal fûszerez-ve. Ebbõl levonnak következtetéseket,szerencsés és szerencsétlen napokat álla-pítanak meg.

Ha a betleheni csillagra nézek, akkor akeresztyén hívõ ember mindig együttál-lásban van ezzel a csillaggal, ami megha-tározza az õ egyéni sorsát, minden nap.Ezt kell naponta ellenõriznünk. Ezt azegyüttállást vagy együtt nem állást. Meg-állapíthatjuk: a világon nyomorúságotoklesz. Ez a szerencsétlenség, de bízzatok,én legyõztem a világot. Ez a jó hír. Íme, énmindent újjáteremtek. Az együttállásrólnaprakész információkat, utasításokat aSzentírás ad nekünk. Beigazolódott! Ne-kem bevált. Sokszor hallani a horoszkóp-pártiak örömkiáltását. Ugyanezek a felki-áltások miért maradnak el a bibliaolvasóember életébõl?

HORVÁTH CSABA

HARANGSZÓKiadja:Felelõs kiadó:Tördelõszerkesztõ:

az Orosházi Evangélikus Egyházközség (5900 Orosháza, Thék E. u. 2.) ·Ribár János lelkész, esperes és Koszorús Oszkár egyházm. felügyelõ ·

Szatmári László · PERGAMEN Kft., OrosházaNyomtatás:

Összeállította: Pleskó Józsefné

NÉPEGYHÁZI HÍREKTEMETÉSEK 2010. szeptember 21.–2010. november 29.

Németh László · Tóth Sándor · Nagy István Sándorné· Hegedûs Andrásné ·

Dányi Ferencné · Dr. Csiszár Béla ·Szabó Jánosné · Dér János ·Sitkei Ferencné · özv. Fehér Ferencné

· Szemenyei Józsefné · PáliSándor · Gyõri Zoltán · Varga Sándor · Kiss Lajos

· Tóth Imre · Dér Lenke · Szendi Horváth Józsefné· Antali István · özv. Pusztai Antalné

(50) (84)(Holecska Ibolya 84) (Madarász Eszter 83)

(Janusik Rozália 70) (82)(Csepregi Margit Mária 82) (87)(Süle Ilona 87) (Jároli

Margit 88) (Szabó Julianna 96)(58) (69) (59)

(86) (81) (63)(Baranyi Mária 78) (97)(Kovács Irén 91)

A VILÁG PEDIG ELMÚLIK DE AKI AZ ISTEN AKARATÁT CSELEKSZI,MEGMARAD ÖRÖKKÉ.

[…][1Jn 2,17]

KERESZTELÉSEK (3 éven aluli gyermekek)

Kuri György és Ács Csilla Edina fia:GYÖRGY ATTILA

Orovecz Attila és Egervári Zsuzsanna leánya:KATICA

Bubla Pál és Halász Henriett fia:BOTOND

2010. október 10.

2010. október 17.

2010. november 21.

ISTEN ÁLDÁSA LEGYEN A GYERMEKEKENÉS CSALÁDJUKON!

500 Ft1000 Ft2000 Ft2000 Ft2000 Ft1000 Ft1000 Ft2000 Ft

10 000 Ft500 Ft

1000 Ft1000 Ft2000 Ft5000 Ft2000 Ft2000 Ft

Verasztó JózsefnéSzemenyei FerencnéTörök Lajos (Budapest)Dr. Kocsondi GyörgynéCzikora LajosCsiszár MihálynéNagy RudolfnéGyömrei Antal (Kardoskút)Nagy LajosnéKristóf Lajosid. Rajki István és nejeRajki István és nejeSin Ida (Gyõr)Héjja Bálint és családja (Kardoskút)Horváth AntalnéTóth János

1000 Ft2000 Ft3000 Ft1000 Ft1000 Ft1500 Ft1000 Ft1000 Ft1000 Ft2000 Ft1000 Ft2000 Ft5500 Ft2000 Ft1000 Ft2000 Ft

Szemenyei MártaÉliás Dávid és nejeCzikora LajosNemes EndrénéSzita Mihály (Kiskunfélegyháza)Fábián Ferencné (Budapest)Jankó Katalin ésSztopa Emil (Kanada)Kovács Tiborné és Kovács TímeaKoszorús Pál és neje (Pécs)Csepregi Ervin és nejeBencze Géza és nejeLánczi IstvánnéGyörgyi IstvánNév nélkül, de Istennéltudva lévõ egy testvértõl

2000 Ft3000 Ft1000 Ft1000 Ft5000 Ft4000 Ft

20 000 Ft1500 Ft

10 000 Ft2000 Ft

15 000 Ft500 Ft

1000 Ft

2000 Ft

Pusztainé Nagy ErzsébetBakos JózsefnéKárolyfalvi Józsefné (Kecskemét)Baki BélánéBor KárolynéDeák FerencnéKovács ImrénéKunos LajosnéDr. Hajdú Mihály (Budapest)Darabos Mátyásné (Szentetornya)Kovács MariannGombkötõ Mihályné (Kardoskút)Rajki József és családja (Kardoskút)Bérces Elemér és nejeKovács Ferenc és nejeTarsoly Lászlóné

ADOMÁNYOK AZ „OROSHÁZI HARANGSZÓ” ÚJSÁGRA2010. szeptember 18.–2010. november 26.

látogatást tesznek a vasárnap délelõtticsaládi istentiszteleteken, ahová nagyszeretettel invitáljuk kis óvodásainkat ésszüleiket.

Az óvodai ünnepi alkalmak fénypont-ja a csoportokban tartott ünnepi gyertya-gyújtás szülõk, nagyszülõk meghívásá-val. Itt a gyermekek kis mûsort adva, bet-lehemi történetet feldolgozva emlékez-nek meg az Úr Jézus születésnapjáról. Azeste a közösen készített kis ajándékok át-adásával ér véget.

Minden család számára Adventi leve-let küldünk, melyben közös programja-inkról tájékoztatást kapnak a szülõk.

Végezetül engedjék meg, hogy idézet-tel zárjam soraimat, s így kívánjak kollé-ganõim és jómagam nevében is áldott, bé-kés karácsonyi ünnepeket:

[Miklós Tibor]

„Érted is ég egygyertyaláng, / Nézd fenn az ég sok csillagát. /Mindben ott a remény fénye, / Rejtsd el hát aszívedben. / A jászol körül, hol a Kis Jézusfelsírt, / Ott állunk még most is mind, / Svárjuk azt a boldog hírt.”

ÁRUSNÉ SERES ANGELIKAóvónõ

A z egyházi év kezdete a legkisebbekszámára is tele van várakozással.

Óvodánkban változatos események szol-gálják azt, hogy lelkünket és a gyermekeklelkét minél jobban felkészítsük a legfon-tosabb, s legszebb születésnap, Jézus szü-letésnapjának megünneplésére.

Igyekszünk olyan légkört teremteniszámukra, hogy minél inkább átéljék: mitjelent a karácsonyi ünnepkör mindannyi-unknak, hogy a legnagyobb ajándék Jé-zus születése.

Lassan felkerülnek a téli dekorációk,az óvoda díszbe öltözik. Az elsõ adventigyertya meggyújtásával kezdetét vette azörömteli események sorozata.

Óvodánkban már hagyomány a közösadventi gyertyagyújtás. Minden hét pén-tekjén a csoportok összegyûlnek, és közö-sen gyújtják meg az adventi koszorúgyertyáit. Együtt énekelünk, zenélünk,

hangszeren játszó óvó nénik szolgálatá-val. Idén is ellátogatott hozzánk a Miku-lás, akit a gyermekek nagy izgalommalvárnak évrõl évre.

Számunkra fontos, hogy a szülõkkelegyütt is tudjunk készülõdni az ünnepre.Minden évben nyílt napot tartunk, azidén erre december 8-án került sor cso-portjainkban. A ráérõ szülõkkel, nagy-szülõkkel a gyermekek közösen készít-hettek ajtó- és ablakdíszeket, fenyõdísze-ket. Mézeskalácsot sütöttek és reménye-ink szerint jól is érezték magukat. Ez azalkalom lehetõséget ad arra is, hogy azóvoda és a szülõi ház közelebb kerüljönegymáshoz.

Következõ programunk a már szin-tén hagyománnyá vált adventi teázásvolt az iskolában, nagycsoportos óvodá-saink részvételével.

Az adventi idõszakban csoportjaink

Szent ünnep…

az oroshÁzi evangÉlikus egyhÁzkÖzsÉg ingyenes … · egy nagy születésnap megünneplésre....

Documents