BALOLDALISÁG. REMÉNY. ERŐ.

ADALÉKOK AZ MSZP

STRATÉGIÁJÁHOZ.

2012.05.11.

1

BEVEZETÉS

Az MSZP 2012 közepére stabilizálta szavazóbázisát; egyértelművé tette, hogy vezető

ellenzéki pártként hívja majd ki az Orbán Viktor vezette Fidesz-kormányt, és elkezdte

megalkotni programját. A stratégiai gondolkodást előkészítendő a párt 2012. elején egy

nagy, 3000 ezer mintás, reprezentatív közvélemény-kutatást készített, amelyből

egyértelműen adódtak bizonyos stratégiai jelentőségű következtetések. E kutatás alapján

kezdődött el az a munka, ami az MSZP 2012 közepe és 2013 vége közötti ellenzéki

stratégiáját igyekszik megalapozni. Jelen dokumentum e munka eredményét mutatja be:

javaslatot tesz az MSZP által a 2014-es kampány kezdetéig követendő politikai

stratégiai irányokra.

Jelen dokumentum így nem pártprogram és nem vízió: olyan politikai-stratégiai

írás, aminek fő célja azon területek, irányok és üzenetek kijelölése, amelyek

segítségével az MSZP bővítheti táborát és hitelesen hívhatja ki Orbán Viktort.

Jelen munka elején a nagy kutatásból adódó legfontosabb következtetések olvashatók.

Ezt követően kerülnek bemutatásra a javasolt stratégiai irányok. A konkrét

kommunikációs elképzeléseket illetően az anyag később elkészülő, második része ad

iránymutatást.

A KUTATÁSI ADATOK TANULSÁGAI

A kutatási adatokból, a potenciális célcsoportok jellemzőiből viszonylag egyértelműen

kiolvashatók azok a legfontosabb következtetések, amelyek az MSZP stratégiájának

alapját kell hogy adják. E tanulságok nyolc pontban összegezhetők. A tanulságok

kifejezetten a stratégia megalapozása szempontjából relevánsak itt – nem térnek ki

minden kutatási eredményre, hanem célzatosan csak azokra az MSZP szempontjából

lényeges elemekre, amelyekre való reflexió a szocialisták sikeréhez hozzájárulhat.

2

SZAKPOLITIKAI KÖVETKEZTETÉSEK

1. A meggyőzendő szavazók és a létező szavazók a baloldali gazdaságpolitikai

üzenetekre reagálnak elsősorban. A szavazók döntő többsége erősen

egyenlősítő attitűdökkel rendelkezik; nehezen tolerálja a jövedelmi

egyenlőtlenségeket és azt várja, hogy az állam támogassa megélhetésében akkor,

ha erre a piaci körülmények képtelennek bizonyulnak. A potenciális szavazók

Fidesszel kapcsolatos kritikája is elsősorban a személyes élethelyzet romlásából

fakad: fő problémájuk, hogy „rosszabbul élnek”; hogy a Fidesz nem váltotta be

materiális jellegű ígéreteit. E választók baloldalisága gyakran a baloldali

populizmusra is hajlamossá teszi őket: különösen felháborítja őket a politikusok

– vagy éppen vállalkozók milliós fizetése. A szociális kiadások egyöntetűen

növelnék – ehhez képest az adócsökkentést és a gazdasági egyensúlyt sokkal

kevésbé tartják lényegesnek.

2. A jogállamiság, demokráciával kapcsolatos ügyek sokkal kevésbé

lényegesek. A potenciális szavazók, ha megkérdezzük őket, alapvetően

elégedetlenek a Fidesz új Alaptörvényével és más, szimbolikus ügyekkel – ám

egy kisebbségüket kivéve ezeket a kérdéseket nem tematizálják spontán. Ha arra

kérjük őket, hogy sorolják fel a számukra lényeges szakpolitikai problémákat, az

ideológiai, emberi jogi és szimbolikus ügyek rendre legutolsó helyen

szerepelnek. Ez nem azt jelenti, hogy ezekben az ügyekben elégedettek

lennének – de azt igen, hogy nem e problémák felelősek elsősorban azért, hogy

az utóbbi időszakban nagy számban hagyták ott a Fideszt.

3. A választók számára legfontosabb témák gazdasági jellegűek és az egyéni

élethelyzethez kapcsolódnak (árak, tartozások, rezsi, stb.) Rendkívül fontos

tapasztalat, hogy a választók a baloldali gazdaságpolitikát elsősorban egyéni

élethelyzetükön keresztül ítélik és élik meg. Keveset mondanak nekik az olyan

kategóriák, mint gazdasági növekedés, hiány, vagy éppen infláció. Problémáik

sokkal inkább „mikro” szinten jelentkeznek: az árak, a bérek, a tartozások és a

rezsi-kérdések jelentik a legfontosabb fókuszterületeket. Jó példa erre a

devizahitelek kérdése: miközben a nagypolitikai vitákban a devizahitelek

problémáiról sok szó esett, a választók többségét az egyszerű, hónapról hónapra

3

jelentkező rezsiköltségek jobban érintik. Nem a „költségvetési fegyelem

fellazítása” tehát a követelésük és elvárásuk, hanem az, hogy mindennapi

anyagi problémáik kezelésében kapjanak segítséget – illetve, hogy a politikai

szereplők legalábbis reflektáljanak ezekre a gondokra.

4. A szakpolitikai témák közül az egészségügy, a munkanélküliség és az

energiaárak a legfontosabbak. Az előző MSZP-SZDSZ kormány idején

minden politikai szereplő magatartásán világosan látszott, hogy tudja: a

legfontosabb szakpolitikai kérdés az egészségügy. Bár a politikai viták

homlokteréből e kérdés mintha eltűnt volna 2010 óta – de legalábbis jelentősége

csökkent –, a választókat továbbra is rendkívüli mértékben foglalkoztatja. A

fentieknek megfelelően mindez elsősorban az egészségügy elérhetőségét és

megfizethetőségét jelenti. Hasonlóan lényeges kérdés a munkahelyteremtés és

általában a munkanélküliség kérdése. A potenciális választók többsége

természetesen dolgozik – elsődleges aggályuk a létező munkahelyük elvesztése.

Végül, a harmadik kulcsterület az energiaárak kérdése, ami a mikroszinten

jelentkező rezsiköltségeket és benzinárat jelenti. A potenciális szavazók között

nagyon sok a városi, illetve fővárosi szavazó: esetükben mindez vélelmezhetően

a panellakások rezsiköltségét jelenti.

Érdemes hangsúlyozni: e három szakpolitikai téma minden más ügynél

fontosabb. Különösebb kutatások nélkül is lehetett tudni persze, hogy ezek az

ügyek fontosak – ám az adatok szerint e három téma minden más ügynél

lényegesebb; ide értve nem csak a jogállamiság kérdéseit, de az olyan, a

politikai napirenden gyakrabban szereplő témákat is, mint az oktatás, a

közbiztonság, a többség-kisebbség együttélés vagy a „makrogazdasági”

kérdések.

POLITICS TÍPUSÚ KÖVETKEZTETÉSEK.

5. Az MSZP számára minél inkább kétosztatú a politikai verseny, annál jobb.

A választók továbbra is képesek és hajlandók Fidesz-MSZP versenyben

gondolkodni – de csak akkor, ha mintegy „mesterségesen” teremtjük meg ezt a

helyzetet számukra. Egy kiélezett, Fidesz-MSZP versenyben az LMP szavazók

4

kb. fele, de a Jobbik szavazóinak egy része is inkább azonosul a szocialista

politikusokkal és üzenetekkel. Sőt: ellentétben a nagypolitikai viták által

sugallt helyzettel, a Jobbik szavazóinak nagy része ma a Fideszt jobban

elutasítja, mint az MSZP-t.

Mindez azt is jelenti, hogy az MSZP számára elemi érdek a politikai viták

kétszereplősként történő bemutatása: a Jobbik felemlegetése, „felemelése”

nem csak normatív okokból kontraproduktív, hanem azért is, mert a választók

számára átalakítja a politikai teret. A Fidesz értelmezésével szemben – ami a

„centrális pártrendszer” koncepciójának megfelelően – egy központi párttal és

két „szélsőséggel” számol, az MSZP számára az az értelmezés kedvező,

amelyben Fidesz-MSZP szembenállás tételeződik, s a többi párt jelentősége

csekélyebbnek tűnik. Ez azt is jelenti, hogy a Jobbik, mint komoly „veszély”

emlegetése nem kedvező a szocialistáknak, hiszen maguk erősítik a nem-

kétosztatú verseny tételezését – ami főként a versenytársak érdeke.

6. Az MSZP relatíve jobban áll ha a „ki tudnak jobban kormányozni” kérdés

a releváns, mint ha a „melyik párt a szimpatikus”. Az MSZP rendre csak

kevéssel előzi meg a Jobbikot az országos támogatottsági adatokban. Más

helyzet alakul azonban ki, ha nem támogatottsági adatokra kérdezünk, hanem azt

vizsgáljuk, hogy a választók milyen kormányt szeretnének 2014 után. Az ilyen

adatokban – akár egypárti MSZP-kormány a kérdés, akár egy MSZP-vezette

koalíció – az MSZP lényegesen, gyakran kétszer-háromszor olyan jól áll, mint a

Jobbik; Jobbik-vezette, vagy Jobbik-dominálta kormányt a választók nem

szeretnének. Mindez azt is jelenti, hogy az MSZP elemi érdeke a

támogatottsággal kapcsolatos kérdés megváltoztatása és annak

kommunikálása, hogy a kormányzásról szól a 2014-es választás. Minél inkább

a jövőről és a potenciális következő kormányról szólnak a politikai viták, annál

kedvezőbb helyzetet jelent mindez az MSZP-nek.

7. Az MSZP számára komoly hátrány, hogy a választók nem gondolják, hogy

képes pozitív változásokat elérni – ha el is hiszik a szándékot nem hiszik el a

képességet. Számos olyan választó akadt a mintában, akik számára ugyan

relatíve a legszimpatikusabb párt továbbra is az MSZP volt – gyakran csak

5

annyiban, amennyiben e pártot utasították el legkevésbé –, ám mégsem

szavaznak rá, mert nem gondolják, hogy az MSZP képes pozitív változást elérni

életükben. E szavazók már csalódtak valamennyi pártban; rengeteg ígéretet

hallottak, s ezen ígéretek rendre beváltatlanok maradtak. E deprivált választók

számára a reménytelenség a bizalmatlanság fő forrása: nem feltétlenül a

szándékot vitatják el az MSZP-től, hanem a képességet, hogy életüket jobbá

teszi. Egy másik oldala ugyanezen jelenségnek, amikor e választók az „úgyis

minden mindegy” érvrendszere okán vélik azt, hogy a politikai szereplők

általában – még a nekik szimpatikusabb szocialisták sem – nem tudnak érdemi

javulást elérni személyes sorsukban. Vagyis, a rezignáltság, a reménytelenség is

komoly akadályt jelent az MSZP szavazatszerző képessége szempontjából.

8. Az MSZP számára komoly hátrány, hogy nem hiszik el hogy képes lenne

győzni. Dacára annak, hogy – különböző szövetségi politikai konstellációkat is

figyelembe véve – választási matematikailag ma már egyáltalán nem

reménytelen, hogy egy „most vasárnapi” választáson az MSZP akár a győzelem

esélyével is indulhatna, a választók ezt nagyon másképp látják. Részben a

baloldal kommunikációja okán is, a Fideszt legyőzhetetlen alakulatnak

tekintik, a Jobbikot pedig gyakran erősebbnek látják, mint amilyen – miközben

az MSZP-t gyengébbnek vélik, mint amit támogatottsági helyzete sugallna. A

győzelmi esélyben való meggyőződés hiánya is akadálya annak, hogy a

szavazók nagyobb arányban válasszák az MSZP-t.

6

STRATÉGIAI SZINTEK

A kutatásokból leszűrhető stratégiai következtetések meghatározzák a követendő

stratégia alapjait. A stratégia fő irányainak meghatározásához azonosítani kell azokat

a szinteket, ahol a stratégiai prioritások megfogalmazásra kerülnek. Ezek:

1. Elsődleges stratégiai irányok: azok a területek, ahol létfontosságú a változás

elérése; ahol a választókban az MSZP-ről élő kép megváltoztatása nélkül a

párt nem remélheti a szavazótábor bővülését. Ezen az elsődleges stratégiai

szinten kell meghatározni azokat a „falra kiírt” jellegzetességeket, amelyeket a

párt minden alkalommal, minden megszólalásakor, cselekvésében,

kezdeményezésében és reakciójában érvényesít.

2. Másodlagos stratégiai célok. A kutatásból kiderült, hogy jó néhány olyan

terület, amelyet korábban elsődleges fontosságúnak vélhettünk, valójában nem

élet-halál kérdés. A stratégia mindig szelekcióval jár: természetesen lényeges

lenne ezen a másodlagos szinten is eredményeket elérni, ám az ide sorolt célok

prioritásukat tekintve – a választói percepció alapján – nem olyan lényegesek,

mint az első kategóriában sorolt elemek; így e másodlagos szinten a problémák

„kiszervezését” javasoljuk.

3. Szent tehenek. Minden stratégia alapja, hogy a követett célok nem árthatnak

többet, mint amennyi potenciális hasznot hozhatnak. A „szent tehenek” közé

soroljuk azokat témákat vagy attitűdöket, amelyeket ma is az MSZP-hez kötnek

a választók, s amiben nem is szabad változtatni – e szent tehenek azokat a

„tilalomfákat” jelzik, ahol a pártnak nem szabad elmozdulnia jelenlegi

álláspontjától.

7

ELSŐDLEGES STRATÉGIAI CÉLOK

A CÉLOK JELENTŐSÉGE

Egy párttal kapcsolatos kép csak nagyon lassan változik meg a választópolgárokban.

Különösen így van ez, ha a feladat nem annyira egy új szakpolitikai profil felépítése –

ami néhány, nagy médiaérdeklődésre számot tartó ígéret, bejelentés megfogalmazása

által végbemehet - , hanem a párt márkajellegzetességeinek átformálása.

Éppen ezért fontos rögzíteni, hogy bár az elsődleges stratégiai irányban megjelölt

elemekhez kapcsolódhatnak konkrét, kifejezetten ezen irányokat erősítő

megszólalások is, a valódi cél, hogy e három jellegzetesség az MSZP politikájának

egészét áthassa. E három pont olyan „sorvezető”, olyan „checklist”, amelyen ideális

esetben minden szocialista megszólalásnak át kell mennie. Egyben olyan vezérelvet is

szolgáltatnak, ami egy-egy, újonnan felmerülő ügyben meg kell hogy határozza a párt

reakcióját. A stratégiai irányok elfogadása esetén a párt dolga „mindössze” annyi, hogy

minden egyes új, kormányzati kezdeményezés kapcsán az e három pontnak megfelelő

reakciót fogalmazza meg.

Mindez mechanikusnak, leegyszerűsítőnek, s komoly intellektuális teljesítményre képes

emberektől akár primitív eljárásnak is tűnhet. A választási győzelem kulcsa azonban

mindig az, képes-e a párt néhány egyszerű üzenet köré építeni politikáját, s ezeket az

alapüzeneteket minél változatosabb formákban, de azonos tartalommal, azonos

mondandóval eljuttatni a választókig.

A HÁROM ALAPELEM:

Baloldaliság. A létező és a potenciális választók elsöprő többsége

baloldali gazdaságpolitikára vágyik. Legyen szó szociálpolitikáról,

gazdaságpolitikáról, adókról vagy támogatásokról, a megcélzandó

szavazók etatista, baloldali válaszokat várnak. Mindez az MSZP

számára kedvező fejlemény: a szocialista párt baloldali párt – a

8

baloldali válasz adásának kötelezettsége nem egyszerűen választói

igény, hanem a párt alapelveiből – is – adódó következmény. A

kihívás itt a a Gyurcsány-. majd a Bajnai-érában elvesztett baloldali

karakter visszaszerzése.

Remény. Mint a kutatási adatokból levont tanulságokból láthatóvá

vált, a támogatottság bővítésének egyelőre komoly akadálya a

választók rezignáltsága, fásultsága és általános kilátástalansága. Az

MSZP-nek a remény pártjává kell válnia, ha meg akarja nyerni a

2014-es választást: el kell érnie, hogy a választók tudják – egy

MSZP-vezette kormány alatt tényleges élethelyzetükben is javulás

következne be. Nem elég annak bebizonyítása, hogy a Fidesz alatt a

választók „rosszabbul élnek” – ahogy a Fidesz 2002-es veresége is

megmutatta, szükséges a gondolatmenet második felének

demonstrálása is.

Erő. Számtalan választás mutatta be, hogy a választók az erős,

győzelmi eséllyel rendelkező pártok felé gravitálnak. Az MSZP-t ma

még a gyengeség szele lengi körül – sokféleképpen beszélnek a

szocialistákról, de az „erős” jelző a legritkább esetben hangzik el.

Stratégiai cél ezen változtatni: azt a benyomást kelteni, hogy a párt

képes és akar győzni 2014-ben.

1. BALOLDALISÁG

A baloldaliság alapelemei viszonylag ismertek: a jóléti állam melletti elkötelezettség; az

elesettek és a szegények támogatása; a jövedelmi egyenlőtlenségek elleni küzdelem és

az esélyegyenlőség elsőrendű társadalmi célként tételezése. A legtöbb politikus vagy

elemző a legtöbb szakpolitikai kérdésben alighanem minden különösebb probléma

nélkül képes azonosítani a „baloldali” álláspontot.

9

Az MSZP által képviselt baloldaliságnak azonban messzebbre és mélyebbre kell

mennie ezeknél a kliséknél. Egyrészt, a szocialisták által képviselt baloldaliság nem

lehet csak gazdasági természetű: éppen úgy megjelenik attitűdben, beszédmódban és

témafelvetésekben is. Másrészt, e baloldaliságnak reflektálnia kell a 2012-2014-es évek

Magyarországára; nem tehet úgy, mintha a „munkásság” ma ugyanaz lenne, mint húsz

évvel ezelőtt. Vagyis, az MSZP-nek egyfajta modern baloldaliságot kell képviselnie. E

tekintetben a mintát nem a múlt MSZP-je, hanem a kortárs nyugat-európai,

elsősorban a legutóbbi elnökválasztáson győztes francia, illetve – kisebb súllyal –

német és brit baloldali, szociáldemokrata pártok adják.

A javasolt baloldaliság öt, analitikusan elválasztható elemből épül fel:

1. Materiális tematizáció. A baloldaliság, mint stratégiai irány azt jelenti, hogy az

MSZP értelmezésében Magyarország legfontosabb problémái materiális – és

nem szimbolikus, vagy politikai jellegű – problémák. Vagyis, az MSZP

témafelvetéseiben, javaslataiban, kezdeményezéseiben és megszólalásaiban a

materiális kérdéseket tűzi zászlajára; azzal foglalkozik, hogy milyen a magyar

gazdasági helyzet. Politikájának és közpolitikai programjának középpontjában

az áll, hogyan lehet az emberek élethelyzetét javítani. A Fideszt elsősorban

megszorító politikája és gazdasági inkompetenciája miatt támadja; igyekszik a

vitákat átterelni a gazdasági területre.

2. „Milliárdok helyett ezrek”: mikropolitikai váltás. A gazdasági, materiális

tematizáció ugyanakkor csak közvetetten szól az ország helyzetéről –

közvetlenül az emberek helyzetén szeretne az MSZP javítani. Nem hiányról,

növekedésről és milliárdos tételekről beszél – amit a választók többsége nem tud

megemészteni – hanem „ezrekről”: rezsiköltségekről, BKV-bérletekről, havi

családi kiadásokról és átlagfizetésekről. Idomulva a választók preferenciáihoz,

célja csak közvetetten az „ország” felemelése: közvetlen célja, hogy az emberek

jobban éljenek. Kritikájának tárgya, hogy a Fidesz alatt mindez nem következett

be: az emberek keresete nem nőtt, miközben az árak elszabadultak. Ehhez képest

10

az MSZP olyan gazdaságpolitikát kínál, amelyben a bérek lépést tartanak, sőt,

megelőzik az árak emelkedését.

Mindez két okból lényeges. Egyrészt, az MSZP e megváltozott beszédmód

segítségével érzékelteti, hogy érti az „egyszerű emberek” nyelvét: hogy

ellentétben versenytársaival – és korábbi önmagával – képes olyan

kategóriákat, olyan számokat használni, mint az emberek hétköznapjaikban. E

megközelítésben az MSZP igyekszik eltávolítani magát a politikai osztálytól és

minél jobban közelíteni a választópolgárokhoz. Másrészt, az MSZP empátiát és

kompetenciát sugároz: ha a szocialista politikus tudják, mi foglalkoztatja a

választókat napi szinten, a politikai vitáktól elvonatkoztatva, akkor a választók

hajlamosabbak lesznek elhinni azt is, hogy helyzetükön képes javítani.

3. A „hétköznapi emberek” pártján. A baloldaliság célcsoportja átalakult; ma

már nem a gyári, ipari munkásság, hanem a munkavállalók általában alkotják a

baloldal potenciális bázisát. A „bérből és fizetésből élők” kategóriájába ma

beletartoznak a multinacionális vállalatok fehérgalléros alkalmazottjai éppen

úgy, mint az alkalmi szolgáltató munkát vállalók. Ők a „hétköznapi emberek”,

akik nem gondolnak magukra munkásként; akik nem a szakszervezetek, a 8

órás munkanap és a hagyományos munkásvilág kategóriáira rezonálnak – ám

tartalmilag azt a bázist jelentik a baloldal számára, mint korábbi évtizedekben

az ipari munkásság.

Az MSZP-nek mind stilárisan, mind tartalmilag hozzájuk kell beszélni; az ő

világukat kell megérteni. E tekintetben a szocialisták előnyben vannak: a Fidesz

minden törekvése ellenére sem tudott az urbánus munkavállalók világába

beférkőzni; miközben vidéken hitelesen tudott az agrárszektorban megjelenni, a

városi „underclass” nehezen elérhető maradt számára. Az MSZP-nek e területen

meglévő kulturális előnyét kell szavazatokra váltania.

Mindez Horn Gyula-i értelemben vett „kisemberpártiságot”, elitellenességet és

bizonyos esetekben akár az értelmiséggel, de mindenképpen a

nagyvállalkozókkal szembeni szkepszist és kritikai attitűdöt kell hogy jelentsen.

11

4. Gazdaságpolitikai javaslatok: a megszorítások ellenzése. A fenti, attitűd- és

stiláris elemek mellett fontos, hogy az MSZP kompakt gazdaságpolitikai

koncepcióval rendelkezzen, amelynek középpontjában nem a fiskális fegyelem,

hanem a növekedés és a munkahelyteremtés áll. Jelen stratégiai anyagnak nem

célja a szakpolitikai részletek kifejtése, ám annyit mindenképpen rögzíteni kell,

hogy az MSZP nem állhat elő semmilyen megszorító programmal. A párt

programjának felelősnek és megvalósíthatónak kell lennie, de fókuszában a

jövedelmek növelése, az állampolgári terhek csökkentése kell hogy álljon. Az

MSZP főként abban tud különbözni a Fidesztől, hogy még implicit módon sem

kell azonnali és drámai javulást ígérnie – de a gazdaságpolitikai üzeneteknek a

Nyugat utoléréséről, a családi jövedelmek növeléséről kell szólnia. Megszorító,

liberális programmal az MSZP nem fog tudni választási győzelmet aratni.

5. Kézzelfogható ígéretek. A fentieken túl a szocialistáknak meg kell

fogalmazniuk néhány, kézzelfogható, valóra váltható, a baloldaliságot jól mutató

ígéretet. Francois Hollande esetén ilyen volt a 75 százalékos adókulcs a

leggazdagabbakra – ehhez hasonló javaslatban gondolkodhat az MSZP is. Ezen

ígéretek feladata, hogy bemutassák az MSZP új típusú baloldaliságát. A

szocialistáknak nem a technokrata értelmiség, hanem a gyakran deprivált,

napról napra élő szavazók voksait kell megszereznie: ehhez pedig olyan

üzenetek kellenek, amelyek e szavazói csoportokban élveznek széles körű

támogatást.

Mindez azt is jelenti, hogy az MSZP-nek újra kell definiálnia viszonyát a

megszorításokhoz és a populizmushoz. Pusztán azért, mert egy ígéret népszerű,

az MSZP-nek nem kell elleneznie. A pártnak óvakodnia kell a „túl nagyot

ígérni” veszélyétől és a felelőtlenségtől; de korlátozott területekre vonatkozó,

önmagában kevés költségvetési bevételt generáló, de szimbolikusan a

baloldaliságot megtestesítő ígéreteket nem csak lehet, hanem érdemes is tenni.

12

2. REMÉNY

Részben választási veresége, részben a Fidesz kvázi-diktatorikus hatalomgyakorlása,

részben a világgazdasági helyzet okán mintha az MSZP is reményvesztetté vált volna. A

rezignáltság, az „ezek már örökre itt lesznek” hangulata uralta el a párt egy részének

attitűdjét. Mindezen nem segítettek azok a nyilvános vagy belső értelmezések sem,

amelyek explicitté tettek olyan meggyőződéseket, mely szerint a Fidesz nem váltható le

– vagy ha mégis, az alkotmányos szerkezet átalakítása miatt az MSZP úgysem lesz

képes érdemi változást elérni még akkor sem, ha esetleg hatalomra kerülne.

A választókra hat a pártok kommunikációja: ha az MSZP politikusai fásultnak,

reményvesztettnek, „vereséget szenvedettnek” tűnnek, a választók hajlamossá válnak

ilyen képet kialakítani a pártól. Senki nem fogja „magától” megteremteni az

optimizmus hangulatát – ezt csak politikai szereplők tehetik meg.

E tekintetben érdemes tanulni az ellenfelektől: a Fidesz 1998-ban nem kis részben a

„Van más választás” szlogenjével nyert, ami azt üzente a választóknak, hogy a

szocialisták által akkor sugallt biztonságos, ám némileg unalmas s kevés perspektívát

hordozó képpel szemben áll egy dinamikus, izgalmas, gyors fejlődést – mint utólag

kiderült: hamisan – ígérő vízió.

Az MSZP elemi érdeke, hogy visszaadja a reményt a választópolgárok számára;

hogy azt sugallja, anyagi helyzetük egy MSZP-kormány alatt javulni tudna.

A remény visszaszerzésének tartalmilag két irányát érdemes megközelíteni:

1. Remény, hogy a Fidesz legyőzhető. A politikai prognózisok könnyen

önbeteljesítő jóslatokká válnak és hozzájárulnak a választói akarat

formálódásához: ha az MSZP folyamatosan azt kommunikálja, hogy a Fidesz

túlhatalommal rendelkezik; hogy a Fideszt nem lehet leváltani; hogy a Fidesz

„örökre” bebetonozta hatalmát, a választók el fogják hinni ezt az értelmezést –

ám ez nem tiltakozást, hanem rezignáltságot kelt majd. Az MSZP számára nincs

veszélyesebb, mintha kialakul az a kép, hogy a Fidesz nem győzhető le. Éppen

ezért, bármilyen demokrácia-ellenes intézkedések is kötődnek a Fideszhez, az

MSZP elemi érdeke annak kommunikálása, hogy a Fidesz nem csak legyőzhető,

de a baloldali erők le is fogják győzni; hogy a Fidesz kormányzására „múló

13

epizódként” emlékszünk majd. Nem véletlen, hogy a világon mindenütt minden

politikus arról beszél, hogy győzelme esetén mit tesz majd – ezt érdemes az

MSZP-nek is kommunikálnia.

A Fidesz legyőzhetősége nem véletlenül a „remény” – és nem az „erő” –

stratégiai irányához tartozik. Ma a Fidesz teljes kontrollja, állandóságának

vélelme érdemben járul hozzá ahhoz a reményvesztettséghez, ami a szocialisták

potenciális szavazói körében megjelenik. Mindez kombinálva az értelmiség

szokásos pesszimizmusával és a magyar néplélektől egyébként sem idegen

apátiától komolyan felelős azért, hogy sok választó ma a bizonytalanok táborát

gyarapítja.

Az MSZP-nek magabiztos, győzelmi esélyekkel fellépő pártként kell sugallnia,

hogy a Fidesz kormányzása nem tart már sokáig; hogy az a „múlt” kérdése,

hogy a Fidesz megbukik-e – voltaképpen már megbukott – a jövő kérdése a

2014 utáni időszak.

Az MSZP optimizmusa eleinte furcsának hat majd – könnyen lehet, hogy főként

szkeptikus véleményformálók ki is gúnyolják majd. Ám ha a párt képes maga is

elhinni, hogy a Fidesz legyőzhető, ez meglátszik majd kommunikációján is, és

lassan eljut először a szimpatizáns, később pedig a bizonytalan választókhoz is.

2. Remény, hogy az MSZP képes az életkörülményeket jobbá tenni. A remény

üzenetének második eleme, hogy a szocialisták általános, gazdasági típusú

optimizmust sugároznak. Mindez elsősorban retorikai és stiláris változást kell

hogy jelentsen: az MSZP a mostani, némileg beletörődő, gyakran lassúnak és

reaktívnak tűnő kommunikáció helyett proaktívvá válik.

Az optimizmus sugárzása talán az egyik legnagyobb változást igénylő feladat.

Az MSZP az elmúlt időszakban, még amikor sikeres is volt, inkább pragmatista-

technokrata realizmussal közelített az ország előtt álló kihívásokhoz; a „hurrá-

optimizmus” a baloldalon gyakran nevetség, ritkábban cinizmus tárgyává vált. A

remény kommunikálásával ezen kell változtatnia a pártnak.

14

Az alábbiakban két konkrét tematizációs javaslatot ismertetünk, amelyek segíthetnek a

remény üzenetének kommunikálásában. Érdemes azonban emlékezni arra, hogy az

ilyen, eseti javaslatok önmagukban nem fognak tudni változást elérni – ehhez az kell,

hogy a párt politikusai tudatosan optimistán kommunikáljanak a legváltozatosabb

témákban; hogy „mosolyogva”, és nem félelemmel telve várják a 2014 utáni időszakot.

Azzal a korábbi kommunikációval szemben, amikor az MSZP jellemzően nehézségekre,

problémákra készítette fel a választókat, a mindennapi beszédmódnak közelebb kell

kerülnie az orbáni „Együtt sikerülhet” elképzeléshez.

A remény forgatókönyve – országos és családi verzió

Az MSZP kommunikációjának fontos eleme lehet, ha gazdaságpolitikai programját nem a

hivatalos, hosszú, szöveges dokumentum formájában terjeszti elő, hanem e helyett a választók

számára értelmezhető és a remény üzenetét bemutató, egyszerű, akár egy oldalra

összesűríthető „víziót” vázol fel.

A remény forgatókönyve egy, az MSZP programja alapján alkotott, egyoldalas, akár kis

plasztikkártyán is terjeszthető dokumentum, amely az MSZP hatalomra kerülésétől – 2014-től

– éves bontásban tartalmaz három számot:

A munkanélküliség alakulása

Egy kétgyermekes család átlagos havi nettó jövedelme

Minimálbérnél kevesebből élők aránya

Vagyis, az MSZP programját „lefordítjuk” a választók számára érzékelhető prognózisokra,

ezáltal mutatva be azt a reményt, amit a szocialisták kínálnak. A számoknak nem radikális, de

egyenletes javulást kell mutatniuk a szocialisták kormányzásának idejére.

Természetesen megfogalmazhatók komoly szakpolitikai aggályok a program ilyetén

leegyszerűsítésével szemben – egyáltalán megvalósítható-e; milyen előfeltevésekre épül; hogyan

lehet számolni előre nem látható fejleményekkel. Az ezzel kapcsolatos aggályokat a részletes

háttéranyagban ki kell fejteni. Ám ettől függetlenül egy pártprogramnak képesnek kell lennie

arra, hogy egy realista becslést fogalmazzon meg a gazdasági helyzet alakulására vonatkozóan.

A forgatókönyv tehető „érzékenyebbé”, hogy a helyi viszonyokra reflektáljon. Például,

elkészíthető megyei bontásban is – ahol elsősorban a havi nettó jövedelemkülönbségek térnek el

15

– hogy látható legyen az is, a regionális különbségek hogyan csökkennének az MSZP

programjavaslatai alapján.

Az országos verzió mellett a remény forgatókönyve mutálható egyéni verziókra is, vagyis, nem

csak az ország, de az „Ön családja” számára is elkészíthető a dokumentum. Ez a kártya

különböző élethelyzetű családokra készíthető el, és négy elemet tartalmaz:

Havi jövedelem

Rezsi által elvitt pénz

Alapélelmiszerek által elvitt pénz

Szabadon felhasználható jövedelem

Ahogyan az országos verzió, természetesen e családi számítás is leegyszerűsítést kíván és

előfeltevésekhez kötött.

A remény forgatókönyve a párt korábbi programjaihoz képest leegyszerűsített, a szakmaiságot

a népszerűsítéssel kombináló javaslat. Lehet, hogy egy ilyen javaslatról szakmai-értelmiségi

vita alakul ki, amelyben közgazdászok támadják majd a remény forgatókönyvének előfeltevéseit

– ám mindez inkább csak hasznos lenne a pártnak. A fő cél e forgatókönyvvel nem a

programadás, hanem annak plasztikus demonstrálása, hogy egyrészt az MSZP érti, milyen

gazdasági témák foglalkoztatják a választókat, másrészt hogy e területeken az MSZP

kormányzása folyamatos és kiszámítható javulást képes nyújtani.

Másik Magyarország

A „Másik Magyarország” ötlet alapgondolata, hogy az MSZP felkutatja azokat a helyszíneket,

eseményeket, szereplőket, akik a Fidesz múltba forduló, konzervatív világképe helyett egy

izgalmas, ötletes, modern Magyarországot építenek fel – és sikeresek ebben. A program célja

kettős. Egyrészt, az MSZP-t hozzá köti azokhoz a sikerekhez, amelyek Magyarországon az

elmúlt időszakban születtek: legyenek ezek új szoftverek, sikeres divatcégek vagy romkocsmák. A

„hozzákötéshez” a legtöbb esetben elég, ha a párt tudomást vesz e sikerek létezéséről; ha azt

üzeni, hogy érti és ismeri ezt a világot.

A másik cél, hogy a szocialisták kulturális értelemben is alternatívát állítsanak a Fidesszel

szemben és összekössék a Fidesz-világból – a Nemzeti Együttműködés Rendszerből – való

kiábrándulást és a más területeken elért sikereket. A program központi gondolata, hogy a NER

világán kívül – amely avítt, korrupt és konzervatív – létezik egy „Másik Magyarország”, ami

16

sikeres, izgalmas, optimista és a jövőbe tekintő; hogy az MSZP e „Másik Magyarország”

elképzeléseit, modelljeit és mintáit igyekszik majd kormányzása során megjeleníteni.

A „Másik Magyarország” alaphelyzetben egy tartalmi és kommunikációs panel, amely konkrét

élete a párt kommunikációs stratégiájában meghatározottak szerint tud életre kelni. A teljesség

igénye nélkül, elemei lehetnek például:

Pályázat a „Másik Magyarország” létező és potenciális innovátorainak azonosítására

Országos kampány / akció a „Másik Magyarország” népszerűsítésére

Pártelnöki látogatás kiválasztott, a „Másik Magyarországot” reprezentáló

helyszíneken, amit ezt követően, megyei és regionális szinten a párt politikusai

megismételnek

Akár „Másik Magyarország” civil vagy érdekképviseleti szervezet vagy szervezeti

szövetség létrehozása, ami a választások előtt együttműködési szándékáról biztosítja a

szocialistákat

3. ERŐ

Ha a választók nem hiszik el, hogy az MSZP nyerni tud, nem is fognak rá szavazni

– ha pedig maga a párt nem hiszi el, hogy győzelmi eséllyel indul, nem is fog tudni

ilyen látszatot sugározni. Az erő megjelenítése éppen ezért rendkívüli, stratégiai

fontosságú cél. Az erő felmutatása nemcsak a szocialisták szavazatainak növelése

szempontjából lényeges, hanem azért is, hogy a politikai verseny az MSZP által kívánt

kétpólusú helyzethez hasonlítson. Az MSZP-nek meg kell erősödnie, hogy a 2014-es

választás kompetitívnek tűnjön: ekkor lehet számítani rá, hogy a kisebb baloldali

szerveződések az „esélyesség” okán átszavaznak az MSZP-re; ekkor lehet hitelesen

szembemenni a Fidesz által erőltetett „centrális pártrendszer” koncepcióval, s ekkor

lehet vitákat kikényszeríteni az egyébként ellenálló kormányoldalból.

Az elmúlt két-három évben a Fidesz sikerrel jelenítette meg azt a képzetet, hogy az

MSZP gyenge, „középpárttá” vált; hogy többé nem lesz képes magára találni. Ezt az

értelmezést erősítették – tudatosan vagy nem tudatosan – az MSZP más versenytársai,

de a semleges szereplők is. A „modern” véleményformálók – internetes újságírók,

bloggerek, stb. – körében az MSZP részben életkori, részben kulturális okokból

17

alulreprezentált, még ez az alapvetően kormánykritikus közeg is elfogadta az MSZP

gyengeségének értelmezését.

Az optimizmus és a remény megjelenítéséhez hasonlóan az erő is elsősorban

percepciós kérdés, aminek kiindulópontja, hogy az MSZP magabiztosan

nyilatkozik 2014-es esélyeiről. Az erő demonstrálása át kell hassa az MSZP

megszólalásait; evidenciaként kell beszélni a Fidesz 2014-es bukásáról. A szemléleti

váltás mellett négy konkrét pontban összegezhetők azok a teendők, amelyek az erő

koncepciójának praktikus megjelenítését szolgálják.

1. Múlt helyett jövő. Miközben a következő választás időpontja már közelebb

van, mint a legutóbbi, a mindennapi vitákból ez az érzet kevésbé jön át a

választók számára. Az MSZP elemi érdeke, hogy az „elmúltnyolcév”, vagy akár

a mostani négyéves ciklus helyett minél gyakrabban a jövőről, a 2014 utáni

időszakról beszéljen. Mindez egyszerre jelenti a viták átalakítását a jövendő

kormány kérdésére és a múlttal való foglalkozás befejezését.

Az MSZP-nek egyszerre kell megjelenítenie a múlt megvitatásának normatív

elutasítását – „Önök arról szeretnek beszélni, mi történt a múltban – mi arról,

mi fog történni a jövőben” –, és annak folyamatos érzékeltetését, hogy az

MSZP számára a választási győzelem nem kérdés. Így valamennyi fideszes

intézkedéssel kapcsolatos viszony kialakításánál kulcsgondolat a „mit fog tenni a

szocialista kormány” elképzelés: az MSZP-kormány az adott intézkedést eltörli,

helyben hagyja, vagy módosítja. Hasonlóképpen javasolt szófordulat a Fidesz-

kormány „utolsó két éve”, majd szeptembertől „utolsó másfél éve”. Akárcsak a

Fidesz még ellenzéki korában, az MSZP is felszólíthatja a kormányt hogy az

„utolsó évben” milyen döntéseket ne hozzon; ragaszkodhat ahhoz, hogy a 2014

utáni kötelezettségeket a kormány ne vállaljon, illetve „megnyugtathatja” a

szavazókat, hogy bizonyos döntéseket az MSZP sem fog visszavonni.

2. Árnyékintézmények. Miközben az árnyékkormányok és más

árnyékintézmények rendre belső feszültségeket teremthetnek, szimbolikus

jelentőségük, hogy demonstrálják, ki a „fő” ellenzéki párt. Éppen ezért

18

megfontolandó minél előbb ilyen árnyékintézmények létrehozása. Az

árnyékintézmények olyan, az MSZP által létrehozott testületek, amelyek létező

intézményeket képeznek le, folyamatosan reagálnak és javaslatokat tesznek –

világossá téve az ellenzéki alternatívát, és azt is, hogy ezt az alternatívát

jelenleg az MSZP képviseli.

A legklasszikusabb árnyékintézmény az árnyékkormány – ennek felállítása a

választások közeledtével, de legalábbis jövő év legelején mindenképpen indokolt

lesz. Az árnyékkormány tagjainak nem szükséges azonosnak lenniük a 2014-ben

alakuló kormány tényleges tagjaival – feladatuk az addig tartó időszakban az

MSZP álláspontjának megjelenítése. Az árnyékkormányon kívül azonban

számos további árnyékintézmény létrehozható. Az Alkotmánybíróság és a

Költségvetési Tanács munkájának kontrolljára ezen intézmények árnyékpárja is

megalkotható. Az MSZP a Fidesznél nagyobb nyitottságát jelezheti azáltal is,

hogy ezen testületek egy részét „függetleníti” a párttól: nem feltétlenül MSZP-

s pártpolitikusoknak kell szerepet vállalniuk – különösen e szakmai testületekbe

lehet hívni a szocialistákhoz kötődő, de pártpolitikailag függetlenebb szereplőket

is.

3. Külföldi kapcsolatok. A külpolitika általában kevéssé foglalkoztatja a magyar

választópolgárokat, ám különösen a választások közeledtével mindig kiemelt

figyelmet kapnak a külföldi „trendek”. Éppen ezért az MSZP erejét mutathatja

sikeres külföldi politikusokkal, főként győztes miniszterelnökökkel, illetve

elnökökkel folytatott találkozók szervezése. Az elmúlt időszakból főként

Hollande győzelme hozható példaként, de más baloldali győztesek is segíthetik

az MSZP-t. Különösen fontos ez azért, mert hasonló legitimációra a Jobbik és az

LMP nem számíthat, s mert a Fidesz külföldi megítélése rendkívül rossz.

Ugyanezen tematika másik kifejezése a külföldi „tanácsadók” jelenléte. Akár

érdemben, akár csak formálisan, az MSZP-nek érdemes Magyarországra

invitálnia győztes baloldali politikusok kampánytanácsadóit. A „győztes francia

modellt tanulmányozza az MSZP” típusú cikkek a véleményformálókat mindig

19

érdeklik és implicit módon is erősítik azt az üzenetet, hogy az MSZP győzelemre

készül.

4. Akcióterv 2014. Az akcióterv 2014 egy olyan egyszerű kommunikációs eszköz,

ami plasztikusan, egyszerűen és közérthetően mutatja be az MSZP erejét és

potenciális győzelmi erejét. Az akcióterv szórólap formában – megfelelő

internetes alkalmazás segítségével –, a pártelnök által aláírt személyes

vállalásként demonstrálja, mit tenne az MSZP kormányon. Nem valamennyi

intézkedés, csak a 10-20 legfontosabb szerepel rajta, ezek azonban konkrét

időpontra megfogalmazva. Az akcióterv újdonsága, hogy nem átfogó

szakpolitikai programok szerepelnek benne hónapokra lebontott tervek

formájában, hanem szimbolikus-materiális ígéretek órákra és percekre kifejezve.

Mindegyik a „választási győzelmet követő…” megfogalmazásban szerepel, az

alábbiak szerint, például:

1 percen belül: Az MSZP köszönetet mond minden szavazójának,

támogatójának, stb.

5 percen belül: Az MSZP békejobbot nyújt a Fidesznek és

együttműködését kéri és ajánlja fel

1 órán belül: Az MSZP kezdeményezi a demokratikus pártok

találkozóját hogy minél több ügyben sikerüljön politikai konszenzust

létrehozni

1 napon belül: az MSZP teljes leltárt készít és nyilvánosságra hozza a

Fidesz „szigorúan titkos” dokumentumai közül mindazokat, amelyek

nem hordoznak nemzetbiztonsági kockázatot

2 napon belül: Sor került a parlament első ülésére, ahol az MSZP

elfogadja:

A „rezsistop” kezdeményezést

Megemeli a minimálbért

Bevezeti a legfelső, 60 százalékos adókulcsot

1 héten belül: Feláll a korrupcióellenes központ

20

Ez a fajta konkrét, érthető, különösebben nagy anyagi megterhelést nem jelentő

kötelezettségvállalás egyszerre demonstrálja az MSZP komolyságát, győzelmi

esélyét és mutatja be közérthetően programjának leglényegesebb gondolatait.

MÁSODLAGOS STRATÉGIAI CÉLOK

A másodlagos stratégiai célok közül három olyan területről érdemes beszélni, ahol az

MSZP-nek fontos teendői vannak.

KORRUPCIÓS TEMATIKA

Ellentétben egyes, a politikai napirenden komoly szerepet játszó értelmezésekkel,

vélekedésekkel és attitűdökkel, a korrupciós „örökség” – az a képzet, hogy elsősorban a

2010 előtti ügyek okán az MSZP „korrupt” párt volna – nem döntő oka az MSZP

problémáinak. Mindez nem azt jelenti, hogy e kérdéssel nem kellene foglalkozni – ám

érdemes emlékezni arra, hogy a választók nem e téren legelégedetlenebbek az MSZP-

vel. Ráadásul, a korrupciós tematika kezelésének, az e téren elérhető eredményeknek

komoly korlátot szab, hogy a szocialisták a múlt nélküli Jobbikot és LMP-t ebben a

versenyben nem tudják megelőzni.

Mindez azt is jelenti, hogy a probléma kezelésének elsődleges módszere kettős:

egyrészt, rá kell világítani a Fideszhez köthető korrupció gyanús ügyekre, másrészt

pedig az MSZP antikorrupciós javaslatainak kell nagyobb nyilvánosságot biztosítani.

1. A Fidesz korrupciós ügyeinek tematizálása. Miközben a Fidesz kormányzása

alatt minden releváns mérés szerint drámaian nőtt a korrupció mértéke, a

nyilvánosság minderről csak kevéssé szerezhetett tudomást. A Transparency

International első alkalommal állapította meg Magyarországgal kapcsolatban a

„state capture” jelenségét: azt a helyzetet, amikor nem egyszerűen egyedi

esetekhez kapcsolódnak a korrupciós ügyek, hanem az államgépezet egésze

válik érdekcsoportok foglyává.

21

Az MSZP elemi érdeke folyamatosan rávilágítani ezekre a kérdésekre. Ezért

javasoljuk az ún. „Elszámoltatás sorozat” elindítását. Az „elszámoltatás” során

az MSZP politikusai folyamatosan „végigjárják” a korrupciós helyszíneket:

legyen szó tanácsadói szerződésekről vagy a Közgép megbízásairól, a

szocialisták vizuálisan is egyértelmű üzenettel bíró helyszíneken támadják a

Fideszt korrupciós ügyeiért. A sorozat minél egyértelműb módokon,

infografikákkal, kreatív eszközökkel és a kapcsolatok világos bemutatásával

jelöli meg a felelősségi viszonyokat. A sorozat címe szándékosan rezonál a

Fidesz „elszámoltatására”, ezáltal is igyekezve a média érdeklődését felkelteni e

sorozat iránt.

2. Antikorrupciós testület. A választópolgárok és a véleményformálók többsége

nem hiszi el, hogy az MSZP elkötelezettsége a korrupció-ellenes harc iránt

őszinte lenne. Éppen ezért is szükséges egy olyan, a párttól független

szakemberekből álló testület létrehozása, amelyet a szocialisták felkérnek

törvényjavaslatok kidolgozására a korrupció csökkentése érdekében. Az MSZP

vállalja, hogy a testület által megfogalmazott ajánlásokat 2014-es kormányra

kerülését követően implementálni fogja.

ÉRTELMISÉGHEZ ÉS VÉLEMÉNYFORMÁLÓKHOZ FŰZŐDŐ VISZONY

Az MSZP támogatottsága a klasszikus értelmiség körében is megrendült. E korábban

főként a baloldalhoz kötődő kör a Fidesz politikájának egyértelmű vesztese – mégsem

feltétlenül érzi úgy, hogy a szocialisták eléggé képviselnék érdekeit.

Az értelmiség megszólítása, miközben szavazatszerzési szempontból nem elsőrendű

fontosságú, igen lényeges kulturális és szimbolikus szempontból. Ezért kifejezetten erre

a területre fókuszálva önálló részstratégia létrehozását látjuk szükségesnek. E stratégia

megszületése előtt is lényeges azonban az értelmiség minél szélesebb körének bevonása

a párt programalkotásába, illetve a baloldal távlati víziójának kialakításába.

22

1. Szakmai programalkotás. Az MSZP műhelyeiben elkészülnek a párt

programjának alapjai. Érdemes e dokumentumokat egy szakmai

rendezvénysorozat keretében, szakpolitikai bontásban a különböző

szakterületek értelmiségi felelőseinek bemutatni, velük megvitatni,

véleményüket kikérni. Számos véleményformáló jogos igénye, hogy a

kormányzásra készülő párt hallgassa meg; hogy lehetőséget kapjon szakmai

álláspontjának ismertetésére, meghallgattatására. Egy, havi rendszerességgel

tartott, a párt vonatkozó politikusait és a pártelnököt felvonultató rendezvény e

funkciót kiválóan ellátná.

2. Baloldali vízió. A programalkotásban az MSZP rendelkezik előzetes

anyagokkal – ám a tágabb, társadalompolitikai és ideológiai vízió terén kevésbé

léteznek aktuális dokumentumok – dacára annak, hogy az ilyen megalapozó,

ideológiai típusú elemek fontosak lehetnek, főleg a véleményformálók körében.

Legutóbb Gyurcsány Ferenc időszakában, az ún. „harmadik út” meghirdetése

kapcsán került sor olyan tágabb perspektívát is bemutató, hosszabb távú víziót

felmutató anyag megalkotására, ami általában foglalkozott a magyar baloldal

jelenével, jövőjével, lehetőségeivel és leglényegesebb prioritásaival. Ez a

harmadik utas koncepció azonban nem csak Magyarországon, de világszerte

kifulladt; a gazdasági válság leginkább a klasszikus baloldali értékekhez való

visszanyúlást kényszerítette ki a kontinens baloldali pártjaiból. Minderre

azonban Magyarországon eddig nem volt intellektuális reflexió; a baloldal ma

kevéssé rendelkezik tág, hosszú távú társadalom- és gazdaságpolitikai vízióval.

Az MSZP elemi érdeke, hogy komoly, intellektuálisan felkészültséget

demonstráló, hosszú távra szóló koncepcióval is rendelkezzen a napi politikai

küzdelmekben felhasználható programokon és elképzeléseken túl. Ezért

indokolt egy ilyen vízió megalkotására felkérni Magyarország legtekintélyesebb,

legkomolyabb tudású, a baloldallal szimpatizáló értelmiségi szereplőit. E

baloldali – és hangsúlyozottan nem az MSZP távlati jövőjére, hanem a hazai

baloldal persepktíváira koncentráló – vízió egy szocialista politikus

koordinálásában, de alapvetően független szakemberek bevonásával

készülhetne.

23

FIATALOK

Az MSZP a fiatalok körében mért alacsony támogatottsága visszatérő támadási felület a

párttal szemben. Annak ellenére, hogy a választásokat nem a fiatalok körében lehet

megnyerni – hiszen e szavazók az átlagosnál kisebb arányban vesznek részt a

választásokon és számbeli kisebbségben is vannak –, a média folyamatosan az MSZP

egy komoly versenyhátrányának tekinti a fiatalok körében mért alacsony

támogatottságot. Minden nem csak kommunikációs probléma: miközben a

szocialistáknak nem kell győzniük e korosztályban ahhoz, hogy kormány tudjanak

alakítani 2014 után, a mostani, rendkívül alacsony támogatottságon javítaniuk kell.

Az MSZP, kulturális okokból, de a javasolt stratégiai irányokból következően sem lesz

soha a „fiatalok” pártja. Az MSZP fő célcsoportjának szimpatikus üzenetek ráadásul

nem is minden esetben rezonálnak a fiatalok, főként a sikeres, urbánus fiatalok

problémáira – egy kifejezetten az egyetemisták érdekeit szolgáló program könnyen

kontraproduktív lehetne más célcsoportban.

Ezért a pártnak elsősorban stílusban és image-ben kell versenyképesebbé válnia e

korosztályban, s fő ellenfélnek nem az itt természetes közegben lévő LMP-t és

Jobbikot, hanem a Fideszt kell tekinteni. A Fidesz legyőzésének kulcsa pedig a

modernségi verseny megnyerése: az MSZP-nek modernebbnek, a huszonegyedik

század problémáira jobban rezonáló pártnak kell lennie, mint fő versenytársának.

A modernségi versenyt a Fidesszel szemben meg lehet nyerni: az MSZP vezetése ma

lényegesen fiatalabb, mint a Fideszé, és lassan kiépülnek azok a felületek és elérések is,

amelyek e modernségi verseny szempontjából kulcsfontosságúak. Két elem

megvalósítása különösen lényege e tekintetben:

1. Működő internetes felületek, elérések. A jobboldal számára rendkívüli erőt

jelentett ellenzékben, hogy az akkor újszerűnek számító internetes felületeken

nem csak jelen tudott lenni, de e felületek segítségével olyan egymást erősítő

networköket – mandiner, jobbklikk, konzervatorium, stb. – tudott kiépíteni,

amelyek drámaian növelték a párt és holdudvarának internetes beágyazottságát.

Hasonlóan erős netes jelenlétet az MSZP még nem tudott megteremteni, holott

24

ez rendkívül fontos lenne nem csak a konkrét elérések, de az újszerűség

látszanának megteremtése okán is. Emellett a szocialistáknak erősíteni és

modernizálni kellene jelenlétüket a közösségi oldalakon, és minél előbb le

kellene csapni azokra az új alkalmazásokra, amelyekről ma még csak

vélelmezzük hogy két év múlva szerepet játszanak majd. Mindez azt kívánja,

hogy az a pártban tudatosuljon: e felületek használata a szocialistáknak nem

csak azért fontos, hogy választóikat elérjék – e tekintetben az MSZP-nek még

ma is kevésbé lényegesek az online felületek, mint versenytársainak –, hanem

hogy a véleményformálók és a fiatalok felé a párt modernségét jelezzék.

2. Modern pártelnök. A modernségi versenyben komoly kontraszt képezhető

Orbán Viktor és Mesterházy Attila között. Orbán Viktor, különösen

miniszterelnökké választása óta, egyre kevésbé kompatibilis a fiatalos

életérzéssel, a modern világgal – miközben az MSZP elnöke mindennapi

viselkedésében sokkal modernebb. Éppen ezért érdemes a pártelnök profilját

ebbe az irányba fejleszteni; a pártelnököt minél több olyan kommunikációs

helyzetbe helyezni, ahol e modernség megjelenhet.

SZENT TEHENEK

A kutatások alapján adódik néhány olyan terület, ahol az MSZP eddigi álláspontjának

követése a legfontosabb – olyan kérdések, ahol az eddig vallott állásponttól való

bármilyen eltérés lehet a veszélyes. Minden stratégia alapgondolata, hogy a legelső cél

a létező pozíció amortizálásának megakadályozása – vagyis, semmilyen,

szavazatbővítést célzó akció nem sodorhatja veszélybe a létező szavazótábort.

1. Nyugdíjasok védelme. Az MSZP létező szavazóinak több mint fele, potenciális

szavazóinak egyharmada nyugdíjas, vagy nagyon közelít a nyugdíjkorhatárhoz.

Éppen ezért logikusan semmilyen olyan lépés nem támogatható, s főleg nem

kezdeményezhető, ami a nyugdíjasokat a legkisebb mértékben is hátrányosan

érintené. Az MSZP-nek meg kell őriznie azt a képét, hogy a pártok közül

25

legjobban védi a nyugdíjasok érdekét, mert semmilyen más szavazói csoport

nem ennyire fontos a párt számára.

2. Fidesz-ellenesség. Jóllehet a Fideszt nem elsősorban jogállammal kapcsolatos

kérdésekben kell támadni, az e területen eddig felvállalt konfliktusokból nem

szabad engedni. Az MSZP fő ellensége a Fidesz: kompromisszumot csak ritkán

és taktikai ügyekben szabad tenni. Nem érdemes a Fidesz „megosztására” sem

törekedni: a Fideszt differenciálatlanul és keményen kell támadni – minden

szakpolitikai kérdésben. Nincs olyan szavazói csoport, ami egy kiélezett

választási helyzetben az MSZP és a Fidesz „összeborulását” várná – az MSZP

leváltani, legyőzni kívánja a kormányt.

3. A Jobbik szélsőséges párt. Esetenként felmerül, hogy legalább taktikai szinten

érdemes lehet a Jobbikkal együttműködni. Ez roppant veszélyes irány.

Miközben a Jobbik szavazóit érdemes tisztelni, őket meg is kell szólítani, a

Jobbikot, mint pártot továbbra is szélsőségesnek kell bélyegezni. A Jobbikkal

szemben nem érdemes folyamatosan az MSZP-nek konfrontálódni – az MSZP

ellenfele a Fidesz, e tekintetben a Jobbik nem számít. Mindez azonban még

burkoltan sem jelenthet elismerést. Az MSZP fő versenyelőnye a Jobbikkal

szemben, hogy a választók kormányzóképesebbnek látják a pártot, miközben a

Jobbikot szélsőségesnek gondolják – érdemes ezekre az előnyökre építeni.