baranyai dóra vivien egyéni portfólió

Eötvös Loránd Tudományegyetem

Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar

Az iskoláskor pedagógiája, NBÁA-006

2014/2015 tanév 2. félév

A MINDENNAPOS TESTNEVELÉS HATÁSAI

Készítette: Baranyai Dóra Vivien

Neptun kód: C72K5Y

Email cím: [email protected]

„A sport nemcsak testnevelés, hanem a léleknek is az egyik legerőteljesebb

nevelőeszköze.”

(Szent-Györgyi Albert)

ÖTLETTÁR

1. Nyelvoktatás a középiskolában

Mely nyelvek közül választhatnak napjainkban a diákok?

Heti mekkora óraszámban van mód ezen nyelvek elsajátítására?

Van-e megfelelő számú és képzettségű oktató?

Nyelvtagozatos iskolák: Mennyiben mondhatóak eredményesnek?

Kimutatható-e a hasznosságuk például a nyelvvizsgák számával?

2. Művészeti területek megjelenése az iskolában

Mely művészeti ágak találhatóak meg a gyermekek oktatásában?

Mekkora hangsúly kerül ezekre?

Ha az iskola biztosít szakköröket, akkor ezen szakkörök a nap mely szakában

vannak?

Jobb eredményekkel rendelkeznek azok a tanulók, akik aktívan részt vesznek

bármely művészeti oktatásban?

3. Iskolán/osztályon belüli piszkálódás

Manapság nagyon magas azon tanulók száma, akiket bizonyos ok(ok) miatt

kirekesztenek. Vajon mi lehet ennek az oka?

Mennyiben tud segíteni a helyzeten a tanár?

Egyáltalán észre veszi-e a tanár, ha valaki egyedül marad?

Milyen következményekkel járhat, ha valaki kikerül a bizonyos „kör”szélére?

4. Testnevelés oktatás az iskolákban

A nemrégiben bevezetett változtatás mennyiben segítette a gyermekek

hozzáállását a sportokhoz?

Mivel kellene felkelteni a tanulók érdeklődését?

Számít-e az, hogy milyen lehetőségekkel rendelkezik egy bizonyos intézmény

ebből a szempontból?

Hasznos dolognak számít, hogy osztályozva vannak a tanulók ebből a

tantárgyból? ( Nem mindenki sportos alkatú, nem egyforma képességekkel

rendelkeznek a gyermekek.)

5. Kivételezés

Miért alakul ki?

Mennyire van jelen napjainkban?

Kik is a kivételezettek?

Mennyiben befolyásolja ez a gyermekek egymással való viszonyát?

Kialakulhat-e emiatt osztályon belüli piszkálódás

MINDENNAPOS TESTNEVELÉS

Baranyai Dóra Vivien

Eötvös Loránd Tudományegyetem - Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar

[email protected]

Kulcsszavak: testnevelés, motiváció, sport, teljesítmény, életmód, egészségfejlesztés,

egészségnevelés

Az én kutatási témám a mindennapos testnevelés. A testnevelés és a sport egy sajátosan

összetett műveltségi terület. Ez a tantárgy eszközeivel megkülönböztetett részét képezi a

diákok testi, lelki, motoros, érzelmi, és szociális fejlődését szolgáló teljes körű iskolai

egészségfejlesztésnek, illetve tehetséggondozásnak. A műveltségterület meghatározó célja,

hogy a tanulók életében kiemelt figyelmet kapjon a rendszeres sportolás, illetve, hogy ennek

köszönhetően minden diák élethosszig tartó egészségtudatos életmódot folytasson (NAT,

2012).

A témafeldolgozásom középpontjában leginkább azon kérdések merültek fel, hogy hogyan

sikerül megvalósítaniuk az iskoláknak a mindennapi testmozgást, illetve, hogyan

viszonyulnak mindehhez a diákok, valamint a pedagógusok. Válaszokat kerestem arra is,

hogy milyen magatartást tanúsítanak a diákok, ezen felül az is érdekelt, hogy a rendszeres

testmozgás milyen hatással van a diákok életére és iskolai teljesítményére. Magyarország

lakosságának egészségi állapota igen kedvezőtlen, amit nagyon jól mutat a „World Health

Statistics 2010” eredménye is, miszerint hazánkban 2008-ban a születéskor várható élettartam

körülbelül 5 évvel alatta marad az Európai Unió átlagának (Péterfia, 2013). A fizikai

inaktivitás korunk egyik korunk egyik nem fertőző krónikus betegségek és a korai halálozás

egyik vezető rizikófaktora. Ez ellen a fiatalok körében úgy lehet tenni, hogy bevezetjük

életükbe a mindennapos testnevelést. Ez a gondolat először a zseniális Nobel-díjas Szent-

Györgyi Albert szorgalmazta 1930-ban. Ahhoz azonban, hogy ezek a foglalkozások

megfelelő minőségűek illetve megfelelő hosszúak legyenek a pedagógusoknak is

szemléletváltásra van szükségük, valamint arra, hogy módszereik megfeleljenek az

egészségfejlesztési szempontoknak (Somhegyi, 2014).

Kutatásaim során azonban azt tapasztaltam, hogy ez a szemléletváltás sem mindig elég,

hiszen a kevés pedagógus és a nem megfelelő méretű testneveléstermek is igen nagyon

hátrányt jelentenek. Nehezen tudják megoldani az intézmények, hogy a diákok minden nap

mozogjanak, így vannak olyan iskolák is, amelyek hétvégi kirándulásokkal oldják meg a

kötelező óraszámokat. Ezen kívül abban az intézményben, ahol a megfigyelést végeztem

elmondták, hogy ott úgy sikerült megoldani, hogy délután, illetve 0. órában

sportfoglalkozásokat tartanak, amelyekre az év elején mindenki jelentkezhet. Ezen

sportfoglalkozások között megtalálhatóak a különböző labdajátékok, mint például a

kosárlabda, floorball, kézilabda, valamint a röplabda. Vannak olyan intézmények is, ahol a

városi uszodákkal kötnek szerződést, heti pár alkalommal ott tartják ezeket a foglalkozásokat.

Összességében tehát az a tapasztalatom, hogy minden iskola próbálkozik a lehető legjobb

megoldásokat megtalálni, illetve segíteni a diákok egészséges életvitelét kialakítani.

GONDOLATI TÉRKÉP

Felhasznált irodalom:

Gergely Gy. (2002). A testnevelés tantárgy helyzete és fejlesztési feladatai. Új

Pedagógiai Szemle, 52 (7-8), 161-174.

Hamar P. (2012). "MindenNATos" testnevelés. Új Pedagógiai Szemle, 62 (11-12), 87-

97.

Vass Z., Molnár P., Kun I., és Varga M. (2007). Új módszerek a gimnáziumi iskolai

testnevelés oktatásában és a teljesítmény mérésében. Új Pedagógiai Szemle, 57 (7-8),

78-87.

KUTATÁSI MÓDSZEREK

Megfigyelési szempontjaim:

Hogyan viselkednek a diákok a testnevelés órákon?

Hogyan alkalmazkodnak a testnevelés tanárok a különböző összetételű osztályokhoz?

Mennyire jó a tanárok problémamegoldó képessége?

Milyen munkamódszerrel és munkaeszközökkel dolgozik a pedagógus?

Hogyan adaptálják az órai anyagot minden gyermek számára?

Mennyire jellemző a diákok körében, hogy igazolás kíséretében inkább csak ülnek az

órákon?

Az osztályzások során mennyire veszik figyelembe a különböző testalkatú diákok

képességeit?

Jelen van-e még a mai napon is az órán való piszkálódás?

Hogyan lehet könnyebbé tenni a diákok számára a hajnali órákat?

Mekkora számban vesznek részt a diákok a délutáni foglalkozásokon?

Interjú vázlatom:

Mennyire esett nehezére az iskolának alkalmazkodni az előírt napi szintű

testneveléshez?

Hogyan oldották meg, hogy a 11-12. évfolyamban a fakultációk ne ütközzenek a

délutáni testnevelésekkel?

Mi volt a diákok reakciója, amikor megtudták, hogy ez a jogszabály heti plusz három

órát jelent számukra?

Hogy oldották meg, hogy az iskola egyetlen testnevelés termében elosszanak több

mind 400 diákot?

Milyen változásokat vettek észre a gyermekek életmódjában?

A több mozgás milyen hatással van a diákok szellemi teljesítményére?

Hogyan viszonyultak a pedagógusok a plusz órákhoz?

Hogyan tartják fenn a diákok érdeklődését a délutáni, illetve a hajnali

foglalkozásokon?

HOSPITÁLÁSI NAPLÓ Az óralátogatás ideje: 11.05-11.50

Intézmény: Tóparti Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola

Osztály: 10. B

Műveltségi terület: Testnevelés

Tantárgy: Testnevelés

Tananyag: (tanmenetben megjelölt) Talajtorna

Cél (NAT):

A műveltségterület kiemelt célja, hogy a rendszeres fizikai aktivitás minden tanuló életében jelentős szerepet kapjon, továbbá ennek révén minden tanulót

élethosszig tartó egészségtudatos aktív életvezetésre szocializáljon. Az életkornak, érdeklődésnek és fizikai állapotnak megfelelő rendszeres fizikai aktivitás

igényt teremt az öntevékeny testedzésre, önálló sportolásra és motoros önkifejezésre, az önismeretben és önértékelésben fontos szerepet játszó saját testkép

megismerésére, a testtudat kialakítására.

Kutatási témám:

Miben különbözik az órai testnevelés, illetve a délutáni sportkör? Milyen a tanárok hozzáállása? Milyen a diákok hozzáállása? Hogyan zajlik le egy középiskolai

testnevelés? Milyen ismereteket sajátítanak el? Hogyan alkalmazkodnak a tanárok a különböző alkatú és képességű diákokhoz? Mennyire figyelhető meg a mai

tinédzserek körében a piszkálódás, csúfolódás?

Megfigyelési szempontjaim:

- Diákok hozzáállása

- Tanár magatartása, segítőkészsége

- Aktivitás

- Terem felszereltsége

- A meglévő időkeret kitöltése

A tanterem képe/elrendezése:

A testnevelés egy kézilabda nagyságú teremben folyik, amely középen két részre van osztva függönnyel, amelyet alkalom adtán fel lehet húzni, és akkor egy

teljes teremben biztosított a testmozgás. A tanórai kereten belül tartott testnevelések ideje alatt a függöny le van engedve. Ezzel biztosítják azt, hogy egyszerre

akár két osztály is itt lehessen. A félbe osztott teremben van 2 kosárpalánk, jelen pillanatban középen fel van állítva egy röplabdaháló. Ezek mellett a terem egyéb

állandó felszereltsége tornaszőnyeg, a felemáskorlát, a különböző magasságú rudak, zsámolyok, bordásfalak.

Az óra menete Módszere

k

Munkafor

mák Eszköz

Időkere

t Megjegyzéseim

A tanulók tevékenysége A pedagógus tevékenysége

I. Bevezetés

(ráhangolódás, motiválás,

célkitűzés…..)

A diákok a szünetben átöltöztek, és a

terem előtt várták a tanárnőt

becsengetéskor.

Bejött, és megkérte a gyerekeket,

hogy álljanak be tornasorba. előadás frontális - 1 perc

Meglepő volt számomra,

hogy nem sok felmentett

volt, illetve 1 diákot

kivéve mindenkinek volt

felszerelése is.

A hetes elmondta, hogy kik hiányoznak.

Megköszönte a hetesnek, majd

ismertette a diákokkal az aznapi

feladatokat, illetve bemutatott nekik.

Mindezek után kiküldte a diákokat a

szertárba kosárlabdákért.

előadás frontális - 1 perc

A diákok teljes

nyugalomban várták

végig az egészet, nem

beszélgettek.

A diákok az előzőeknek megfelelően

párokat választottak maguknak, és

minden páros egyik tagja elment

labdáért.

Oda jött hozzám és elmondta, hogy

nem teljesen ezt tervezte a mai napra,

azonban ha már itt vagyok, akkor

megmutatja, mit is jelent felkészíteni

egy osztályt az osztályzásokra. ( A

következő héten mérte fel a

kosárlabdát.) A tanár sípol, és a

térelválasztóhoz küldte a diákokat.

figyelem-

felkeltés

páros

munka

kosárlabda,

síp 3 perc

A szertár mérete miatt

több percet is igénybe

vett, mire minden páros

talált magának labdát,

illetve mire mindenki

visszaért a terembe.

Ezt követően a párok egymás mellé

felálltak egy vonalra ( és várták, hogy

milyen feladatokat kell majd

teljesíteniük.

Szembe állt a diákokkal, és elkezdte

ismertetni, hogy a bemelegítés

milyen feladatokat fog tartalmazni,

illetve, hogy minden diáknak

felváltva kell elvégeznie az egyes

gyakorlatokat.

előadás,

ismertetés

páros

munka kosárlabda 2 perc

Az egyetlen dolog, ami

itt feltűnő volt

számomra, az az, hogy a

diákok inkább nézték azt,

hogy mikor és mennyit

írok, mintsem, hogy arra

figyeltek volna, amit a

tanárnő mond nekik.

A pár első tagja elkezdett futni, eközben

váltott kézzel vezette maga előtt a

kosárlabdát, majd miután elérte a

vonalat, visszafelé már labdavezetés

nélkül futott. (2 körön keresztül)

Állt és figyelte, hogy mindenki

megfelelően végzi-e a feladatát.

megfigye-

lés

páros

munka

síp,

kosárlabda 2 perc

A párosok második tagjai

kicsit unottan álltak a

feladatokhoz.

A második feladatban a páros első

tagjának előbbre kellett lépni, nagy

terpeszbe állnia, és nyolcas alakban

kellett a lábai körül köröznie a labdával.

Mikor végzett helyet cserélt a társával,

és ő is végre hajtotta a feladatot.

A feladat ismertetését követően

ismét állt, és figyelte a diákokat.

feladat

ismertetés

páros

munka

síp,

kosárlabda 2 perc

Több lány között

kialakult kisebb-nagyobb

versengés.

A következő feladatban a diákoknak

hátrafelé kellett futniuk, miközben a

labdát az első feladathoz hasonlóan

kellett vezetniük. Míg a páros egyik

tagja a labdával végezte a feladatokat,

Mutatott a diákoknak egy újabb

feladatot, amellyel az volt a célja,

hogy a későbbi játékhoz kellően

bemelegítse mindenki a bokáját.

Illetve, mivel látta, hogy a páros

feladat

ismertetés

páros

munka

síp,

kosárlabda 2 perc

Nem mindenki végezte a

gimnasztikát.

addig a másik diák a vonal mögött

végzett gimnasztikai feladatokat.

második tagja néha unatkozott,

gimnasztikai gyakorlatokat mutatott

nekik, amit addig kellett végezniük,

míg nem rajtuk volt a sor a

labdavezetési feladatokban.

A következő feladatban bal kézzel

kellett vezetni a labdát, úgy, hogy

közben jobb lábon szökdelnek. Majd ha

ezzel végeztek, cserélni kellett, és most

jobb kézzel kellett vezetni a labdát, bal

lábon pedig szökdelni.

Ismételten bemutatott egy feladatot,

majd figyelte, hogy mindenki

megfelelően csinálja-e. Az egyik

párosra rá kellett szólnia, mert nem

akarták teljesíteni az elvártat.

feladat

ismertetés,

előadás

páros

munka

síp,

kosárlabda 2 perc

A tanárnő viselkedése

nagyon megnyerő volt

számomra, mivel

mindenkire egyaránt

odafigyelt.

A tanulóknak el kellet indulni labda

vezetéssel és amikor meghallották a

sípszót, akkor megállni, és a saját

tengelyük körül megfordulni.

A síppal szabályozta a végrehajtandó

feladatot. Közben folyamatosan

dicséri a diákokat.

megfigye-

lés

páros

munka

síp,

kosárlabda 2 perc

Kisebb nevetések

hallatszottak azáltal,

hogy nem mindenkinek

volt teljes mértékben

sikeres a megfordulás.

Első sor pókjárás labdával az ölükben,

visszafelé pedig váltott kézzel labda

vezetés, illetve futás.

Rászólt az egyik fiúra, hogy nem a

sebesség a lényeg, hanem a helyesen

végrehajtott feladatok.

- páros

munka

síp,

kosárlabda 2 perc

Két fiú elkezdett

egymással versenyezni.

Lábbal vezették a labdákat.

Figyelt, hogy nehogy valaki elessen,

vagy bármiféle baja essen.

megfigye-

lés

páros

munka

síp,

kosárlabda 2 perc

A lányok szívesebben

csináltak volna valami

mást, emiatt a tanárnőnek

többször is rájuk kellett

szólni.

Első sor az ablak felé fordult, jobb

kézzel vezették a labdát, miközben

galopp szökdeltek, visszafelé bal kézzel

vezették a labdát. A második sornak is

ugyan ez volt a feladata.

A gyermekek kezdetben nem értették

a feladatot, így elkért egy labdát, és

megmutatta a feladatot.

feladat

ismertetés

páros

munka

síp,

kosárlabda 2 perc

A kezdeti értetlenséget

nagyon könnyedén

hidalta át a tanárnő.

II. Főrész

(új ismeret, elemzés, feldolgozás…..)

A bemelegítés után két csoportra

osztotta az osztályt a nagy létszám

miatt, illetve azért, hogy a termet

- egyéni


Mindenkinek felkeltette

az érdeklődését, hogy

valami új feladat lesz.

Ziccer dobás ( sima) jobb.

kihasználják, és mindenki többször is

sorra tudjon kerülni.

Sorba álltak, és mindenki várt, hogy

sorra kerüljön. Eközben néhányan

beszélgettek.

Rászólt azokra, akik beszélgettek,

hogy figyeljenek oda, mivel a

következő órán felmérés lesz.

- egyéni


A sorban állás miatt

többen elkezdtek

beszélgetni, ami miatt

lassabban haladtak, mint

kellett volna, amikor a

tanárnő ezt észlelte, rájuk

szólt.

Kapott labdával ziccer dobás. Két diák

kiállt a sorból és dobálták társaiknak a

labdát.

Ismét elmagyarázta a feladatot. feladat

ismertetés

egyéni

munka

síp,

kosárlabda 2 perc

az a két diák dobálta a

labdákat, akiknek

alapvetően jobban ment a

kosarazás.

Végezték a feladatokat, addig, amíg

nem sikerül mindenkinek egymás után

legalább hármat beledobnia a kosárba.

Pár perc elteltével felszólította a

diákokat, hogy cseréljenek, és más is

dobáljon, hogy az a két személy is

tudjon kosárra dobni.

magyará-

zat

egyéni

munka

síp,

kosárlabda 5 perc

A gyakorlás végére

többen megunták.

III. Befejezés

(összegzés, lezárás, értékelés….)

Kivitték a labdákat, az egyik csapat

várta, hogy a felmentett diák visszaérjen

a mezekkel, illetve várta, hogy a tanár

elmondja, mi lesz majd a feladatuk. Az

osztály másik része leült a szőnyegre és

vár.

A feladat elvégzését követően

felszólította a diákokat, hogy egy

labda kivételével a többit vigyék

vissza. A két csapat közül az egyiket

megkérte, hogy üljenek le a

szivacsra. A felmentett tanulót

megkérte, hogy menjen ki a tanáriba

és hozza be az ott található neon

színű mezeket.

- - síp,

kosárlabda 2 perc

Kisebb keveredés volt a

szertárban.

Felvették a mezeket, és csapatot

választottak maguknak, majd beálltak

kezdéshez. A többiek pedig szurkolni

kezdtek.

Miután megkapta a mezeket,

megkérte a csapatot, hogy

válasszanak ki maguk közül 5-5 főt,

mivel kosarazni fognak csapatokban.

feladat

ismertetés csapatjáték

síp,

kosárlabda 1 perc

Mindenki ugyannyi

lelkesedéssel vesz részt a

játékban.

Türelmesen meghallgatták a

szabályokat, majd elkezdtek játszani.

Ismertette a szabályokat, majd

sípszóval elindította a meccset. Játék

közben számolta a kosarakat, illetve

a pontokat, valamint figyelmeztetett

a hibákra.

feladat

ismertetés csapatjáték

síp,

kosárlabda 3 perc

Meglepő az osztályban

uralkodó összetartás,

habár ennek az is lehet az

oka, hogy a mai napon

csak két fiú volt jelen.

Mezt cserélnek az ülő, illetve a

korábban játszó csapatok, majd

szurkolnak egymásnak.

A játék végével, megkérte a csapatot,

hogy cseréljenek azokkal, akik eddig

ülnek, illetve adják át mezeiket. Ezt

követően a másik csapatot is

beállította, és az ő játékukat is

vezette, illetve figyelmeztette a

szabályokra, valamint arra is, ha

valaki nem megfelelően dobott.

feladat

ismertetés,

megfigye-

lés

csapatjáték síp,

kosárlabda 3 perc

Nagyon tetszett, hogy

őszintén szurkoltak

egymásnak a csapatok.

Mosoly jelent meg az arcukon mikor

vége van a játéknak, mivel kimerültek.

Megköszönik a tanárnőnek az órát és

elmennek átöltözni.

Csengetéskor megköszönte az

osztály munkáját, és figyelmeztette

őket, hogy a következő órán ebből

lesz a felmérés.

- - - 1 perc -

REFLEXIÓIM AZ ÓRÁVAL KAPCSOLATOSAN

A nap folyamán volt szerencsém több órán is részt venni, amely nagyban

megkönnyítette a dolgomat. A tanórai kereteken belül zajló testnevelés órák teljesen más

hangulatban teltek, mint azok, amelyek a délután következtek. A délelőtt tartott tanórákon a

diákok nagy része részt vett, illetve lelkesedéssel végezte el a feladatokban. Azon az órán,

amelyen ténylegesen megfigyeltem mindent, észrevettem, hogy a tanárnő az óra elejétől

kezdve figyelemmel kísérte a diákok minden mozdulatát. Az óra kezdetén megosztotta a

tanulókkal, hogy ki vagyok és miért is vagyok én itt. Ez úgy gondolom egy bizonyos szinten

meghatározta a fiatalok viselkedését. Sokan érdeklődően szemléltek, ezt azzal próbáltam

kompenzálni, hogy amikor épp elkaptam egy ilyen pillantást mosollyal feleltem rá.

A mai napon a legtöbb órán a labdajátékok játszották a központi szerepet. A

megfigyelt óra témája a kosárlabda volt. Először bemelegítés gyanánt különböző feladatokat

kellett elvégezni labdákkal. Ezt követően a különböző ziccer dobásokat gyakorolták, majd a

diákok örömére maradt idő egy kis játékra is. Ez alatt a játék alatt azt vettem észre, hogy már

az komoly befolyásoló volt, hogy kin volt megkülönböztető mez. Ahogy azt a pszichológia

tanulmányaim során is megtanultam, ez egyfajta csapatszellemet alakít ki az azonos színben

lévő emberek között, amely csapatok a játék végén érdekes módon nem mindig oszlanak fel,

még akkor sem, amikor már mindenki „egyenlő”.

Egy olyan órán is volt szerencsém részt venni, ahol egy teljesen újfajta tanítási

módszerrel találkozhattam. Itt a testnevelés óra keretein belül egy előre elvett szöveg alapján

elmondott feladatokat kellett teljesíteni. Az ragadta meg a figyelmemet, hogy erre a diákok

sokkal inkább figyeltek és érdeklődéssel kísérték mindazt, amit hallottak.

A délutáni foglalkozásokról volt szerencsém az egyik pedagógussal beszélni.

Elmondta, hogy náluk a heti 5 testnevelés óra beosztás úgy lett megoldva, hogy 3 órát a héten

minden osztálynak biztosítanak a tanórák alatt, a maradék kettőt pedig választásuk alapján

vagy 0. vagy pedig 7-8-9. órában teljesítenek. Ezen alkalmakkor a diákok különböző

tömegsportok közül választhatnak. A tanárnő elmondása szerint a nehézséget az jelenti, hogy

a fakultációs órák is a délutánok folyamán zajlik, így nehéz volt megoldani, hogy mindenki

ott tudjon lenni mindenhol. Emiatt alakult úgy, hogy az év elején, amikor meg lettek hirdetve

az időpontok a délutáni foglalkozásokra, akkor először a felsőbb évesek választhattak épp

amiatt, hogy egyik óráról se maradjanak le.

Összességében elmondhatom, hogy abban az intézményben, ahol voltam mindent

megtesznek annak érdekében, hogy minden gyermek ténylegesen hozzájusson a hét

mindennapján egy kis mozgáshoz. Az eszközök megfelelőek, a pedagógusok jól képzettek, a

diákok pedig az esetek nagy többségében szorgosak.

TANULÁSI TECHNIKÁK

GONDOLATI TÉRKÉP


Mikulán R. (2013). Az iskolai testnevelés szerepe és jelentősége az

egészségfejlesztésben. Új Pedagógiai Szemle, 63 (7-8), 48-69.

ÍRÁS SAJÁT MAGUNK SZÁMÁRA


Hamar P. és Karsai I.(2008). Az iskolai testnevelés affektív jellemzői 11-18 éves fiúk

és lányok körében. Magyar Pedagógia, 108 (2), 135-147.

A választott szakirodalmam címe Az iskolai testnevelés affektív jellemzői 11-18 éves

fiúk és lányok körében. Ebben egy kutatás eredményeiről olvashatunk, amely a testnevelés

hatásait vizsgálja.

A szöveg már az első soraival felkeltette az érdeklődésemet, hiszen rögtön azzal

indított, hogy a pedagógiai kutatások érdeklődési köre megváltozott és egyre nagyobb

figyelmet szentelnek a tanulási eredményességet befolyásoló, a teljesítményeket meghatározó

affektív tényekre. Ez, mint ahogy azt a szövegben is olvashatjuk annak köszönhető, hogy a

kognitív területek, a teljesítmények és a tudásszint-mérés terén felhalmozódott óriás

mennyiségű, empirikus alapon megfogalmazott anyag mellett már egyre nehezebb alapvetően

új összefüggéseket feltárni. A kutatást végző Hamar Pál és Karsai István arra is rájöttek, hogy

az érzelmi dimenziók nem csak együttesen, de külön-külön is nagyon fontosak és erős

befolyással bírnak az egyes tantárgyakból elért eredményekre. Úgy gondolom, hogy ez a

gondolat nagyon jó, hiszen tapasztalatból mondhatom, hogy ténylegesen fontos azt vizsgálni,

hogy milyen hatással vannak érzelmeink a teljesítményünkre. Egy-egy rossz eredmény, nem

feltétlenül mindig azt jelenti, hogy a tanuló nem készült, hanem, hogy esetleg valami olyan

tényező áll a háttérben, amelynek köszönhetően nem tudja azt a megszokott teljesítményt

nyújtani, amit a tanárok elvárnak tőle. Ezt követően a szöveg írói belemennek kicsit a

pszichológiai háttérbe is. Leírják, hogy a pszichológia is küzd az érzelem, mint fogalom

meghatározásával, hiszen olyan sok mindennek van szerepe benne. A pozitív érzelmek, mint

például az öröm, a boldogság, a büszkeség kiszélesítik a személy gondolati-viselkesdéses

repertoárját, és belső erőforrásainak mozgósítását. Mindemellett fontosak a mentális és fizikai

egészséghez is. A negatív érzelmek a cselekvési lehetőségek készletét leszűkítik többek

között a menekülésre vagy a védekezésre. Az érzelmek kulcsfontosságú szerepet játszanak az

iskola nevelő-oktató munkájában elengedhetetlen motiválásban. Arra a következtetésre

jutottak, hogy a tanulás eredményességét, hatékonyságát az adott tárgyhoz kötődő érzelmi

vonások döntően befolyásolják. Azzal a meglátással miszerint a pozitív érzelmi szint növeli,

míg a negatív érzelmi szint csökkenti a teljesítményt én teljes mértékben egyet tudok érteni,

hiszen többen is mondták, valamint én is tapasztaltam és tapasztalom is tanulmányaim során,

hogy azokon a napokon, amikor jó kedvem van, akkor a teljesítményem is jobb, mint azokon

a napokon, amikor rossz kedvem van. Ennek valószínű az is az oka, hogy akkor amikor az

érzelmeim nem a pozitív irányba mozdulnak el, akkor nem tudok a megfelelő módon

koncentrálni, nem ott járnak a gondolataim, ahol kellene. Az a kijelentés miszerint a

testnevelés az „érezzük jól magunkat” elgondolás felé halad szerintem nem teljesen

helyénvaló, hiszen ez teljes mértékben tanárfüggő. A testnevelés kedvelése mind életkor,

mind pedig nem függő. A kutatás célja az volt, hogy rájöjjenek arra, milyen eltérések vannak

a diákok között az iskolai testnevelés iránt mutatott érzelmi reakciók terén. Számukra a 4

meghatározó érzelem a hatalom, az önérvényesítés érzése, a kikapcsolódás öröme, és az

elégedetlenség volt. Ezen négy tényezőt vizsgálták mintegy közel 3000 diák

közreműködésével. A vizsgálatban több iskola is részt vett az ország különböző részeiről. A

keresztmetszeti vizsgálat módszere a kérdőíves kikérdezés volt. Ezen kérdőív 48 kérdésből

állt, ezen belül a kitűzött célok, valamint a felállított hipotézisek alapján 4, jól definiálható, és

a korábbiakban már felsorolt, egymástól lényegesen eltérő érzelmi faktort vizsgáltak. Az

alapstatisztikai számításokat követően a hipotézisek megfelelő igazolására a Mann-, Whitney-

, illetve a Kruskal-Wallis-próbát alkalmazták. Az eredmények egész nagy eltérésekről

számoltak be. A 11-12 éves fiúk esetében a hatalom igen magas arányt ért el, 78%-ot. Ezt

véleményem szerint azzal lehet magyarázni, hogy a fiúk számára fontos az, hogy ők legyenek

a domináns egyedek, és ezt ne feltétlenül csak a sportra lehet érteni. Az ugyanilyen korú

fiúknál az öröm 60%-os támogatást kapott. A pozitív attitűd 67%-ot ért el, míg az

elégtelenség érzelme mindössze 21%-ot. A 13-14 éves fiúknál hasonló eredmények születtek.

A hatalom még mindig kiugróan magas 68%-ot ért, az öröm érzelme 57%-ot, a pozitív attitűd

támogatottsága visszaesett 58%-ra és végül az elégtelenség érzelme még mindig a

legalacsonyabb 27%-al. A 15-16 éves fiú tanulók körében még mindig a legmagasabb a

hatalom érzetére adott igen válasz 64%-al, ahhoz képest is, hogy az előző korcsoportokhoz

képest csökkent az arány. Az öröm érzete 53%-ot kapott, pozitív attitűd szintén 53%-al zárta

a kutatást, míg az elégtelenség érzése 30%-ot kapott. Végül a 17-18 éves fiúk körében a

hatalom faktor kissé ismét emelkedett (68%), az öröm érzése 63%-ot ért el, a pozitív attitűd

némileg emelkedett (55%), ami pedig az elégtelenség érzetét illeti csökkenés figyelhető meg

(28%). A lányok vizsgálatainak az eredménye kissé eltérő. A 11-12 éves lányok körében a

hatalom faktor kiugróan magas, még a fiúkhoz képest is (75%). Az öröm százalékos aránya

60 volt, a pozitív attitűd 63%-os támogatottságot kapott, míg az elégtelen érzelem mindössze

23%-ban volt jellemző. A 13-14 éves korosztályban a hatalom fontosságát illetően 15%-os

visszaesés figyelhető meg (60%). Ugyanebben a korosztályban az öröm 50%-os szinthez

közelít, a pozitív attitűd támogatottsága 53%-os volt. Az elégtelenség 33%-ra nőtt. A 15-16

éves lányoknál a hatalom érzése 55% volt, az örömé mindössze 50%. A pozitív attitűd

hasonló értéket ért el a maga 53%-val. Az elégtelenség faktora elérte a 33%-ot. és végül a 17-

18 éves lányok igenlő válaszai kisarányú emelkedést mutatnak. A hatalom faktornál ez 56, az

örömnél 51, a pozitív attitűdnél 46, míg az elégtelenségnél 40%-ot jelent. Ezen vizsgálattal

belátták, hogy a vizsgált 4 érzelmi faktor a nemek és az életkor függvényében jellemzően

nyilvánulnak meg. A szöveg további részében a faktorok közötti korrelációt vizsgálják. A

pozitív attitűd erősen korrelál az örömmel, ami megerősítése lehet azon pedagógiai

törekvéseknek, amelyek az „örömszerzés” fontosságát hangsúlyozzák a testnevelésben. A fiúk

esetében ezen két faktor folyamatosan növekvő összefüggést mutat. A lányoknál is hasonló a

helyzet. A hatalom és elégtelenség között mutatkozó legnagyobb negatív korreláció a 17-18

éves fiúknál volt. ez a 15-16 éves lányoknál is helytálló, ahol a korreláció szintén jelentősen

megnő. Ez az adat azt mutatja, hogy a két érzelem eltávolodását a pubertáskor változásai

okozhatják, nem pedig a nemi jellegzetességek. A vizsgálat eredményei összesítetten tehát azt

mutatják, hogy mindkért nem legdominánsabb faktorának a hatalom jött ki, amely az

önérvényesítés érzésében jelenik meg a leginkább. Ezt a vizsgált életkorokban

attitűdformálónak nevezhetjük. Ez a megfigyelés teljes mértékben helytálló szerintem, hiszen

éppen a 11-18 éves kor a gyermekek, vagyis most már tinédzserek számára az az időszak,

amikor keresik önmagukat. Mindenben kipróbálják magukat, hogy rájöjjenek kik is ők

valójában, valamint arra is, hogy miben a legjobbak, vagy esetleg mi az a- jelen esetben sport-

amely nem feltétlenül nekik való, vagy mondjuk úgy inkább, hogy melyik az a sportág,

amelyben nem ők a legjobbak. Mind a vizsgálat konklúziójaként, mind pedig a saját

véleményemként azt fogalmazhatjuk meg, hogy az iskolai sportnak és testnevelésnek a

tanulók öröméről kell szólnia. Fontos, hogy a gyermekek számára ne váljon az általános

iskolások számára még egy „örömtantárgy” olyanná, amelyet csak „túl kell élni”.

Zárásként úgy gondolom, hogy fontos azt elmondani, hogy ez két tényező erős

együttműködésén múlik. Fontos a tanári attitűd is, hiszen egy nemtörődöm, esetlegesen a

hibákat rosszul kezelő tanár ezt a folyamatot erőteljesen tudja korlátozni, és mindez ugyanúgy

igaz az olyan tanulókra is, akik készakarva hátráltatják a tanár munkáját. Véleményem

szerinte meghatározó lehet, ha már a tanév elején megbeszéli a tanár az osztályokkal, hogy

milyen sportokat fognak kipróbálni, és felállítanak egy fontossági sorrendet, amely a diákok

kedvétől és érdeklődésétől függ. Ha ez sikeres, akkor nem kell félnie egyik félnek sem, hogy

hiba csúszik a rendszerbe.

KETTÉOSZTOTT NAPLÓ


Csinády R. V. (2014). Ismét legyen rögeszme az eszme: ép testben ép lélek. Egyházi

középiskolai testnevelő tanárok a mindennapos testnevelés megvalósíthatóságáról,

előnyeiről és hátrányairól. Mediárium: Társadalom- egyház- kommunikáció, 8 (1-2),

39-56.

Kiemelések, lényeges elemek Reflexióim, megjegyzéseim

A tanulók harmonikus

személyiségfejlődéséhez nem nélkülözhetjük

sem a test, sem az elme trenírozását.

Úgy gondolom, hogy ez a gondolat teljesen

helytálló, hiszen a gyermekek életében még

épp oly fontosságú a mozgás, mint a tanulás.

Így ha valamelyiktől megfosztjuk, akkor a

fejlődése nem megfelelő ütemben fog zajlani,

vagy lassabban megy végbe.

A mindennapos testnevelés heti plusz két

órája, amolyan kedvébresztő, motiváló

jellegű. Célja szemléletváltás, amely a

sportági ismeretektől a mindennapi élet

mozgáslehetőségeiig terjed.

A mindennapos testnevelés bevezetésének

ötlete véleményem szerint jó volt, azonban a

kivitelezés hagyott némi kívánnivalót maga

mögött. Rendkívül jó dolognak tartom azt,

hogy a gyermekeket már egészen fiatal

koruktól kezdve megpróbáljuk az egészséges

életmód felé terelni, minél több sporttal

összeismertetni.

A sport nem tekinthető egyértelműen

védőfaktornak.

Az a tapasztalatom, hogy egészen az

egyetemig azon diákok, akik valamilyen

sportot versenyszerűen űznek, kivételezett

helyzetben vannak azokkal szemben, akiknek

erre vagy nincs lehetőségük vagy egyszerűen

kedvük. Ezt nem feltétlenül tartom minden

esetben igazságosnak. Az én

gimnáziumomban ebből kifolyólag több vita

is kerekedett, mivel a sportolók nagyon

sokszor megúsztak bizonyos dolgokat.

Lehetne másképpen is értékelni a diákokat,

nem pedig úgy, hogy másképp kezeljük őket.

A sportoló a sport által konfliktuskezelési

technikákat, kooperatív eljárásokat tanul,

fejlődnek a szociális kompetenciái, jobban

elfogadja a hierarchiát, konstruktívan

együttműködő lesz, létét meghatározza a

csoportkohézió. Könnyebben köt

Ezen észrevételekkel teljesen egyet tudok

érteni. Ezekről kellene tájékoztatni a szülőket

is, hiszen a legtöbb szülő a rendszeres

sportokban azt látja csak, hogy gyermeke

kevesebb időt tölt tanulással, és ennek az lesz

a következménye, hogy rosszabb jegyeket is

barátságokat, nyitottabb a világra, érzelmileg

stabilabb.

visz haza.

Már régebbi kutatások szerint is ( Veszprémi

1967) olyan fokú fáradtság lép föl a tíz-

tizennégy évesek körében, három, három és

fél óra padban ülés után, mely jelentős

koncentrációhiányt, munkaképesség-

csökkenést okoz. Ilyenkor kellene beiktatni

egy harminc perces, közepes intenzitású

felszabadult mozgást, lehetőleg szabad

levegőn, játékos formában, hogy további

három órát tudjanak végig ülni.

Miközben ezt olvastam az jutott eszembe,

hogy ez a „rendszer” kiválóan működik az

alsó tagozatokban. Hiszen ott a napi 8 óra a

megszokott, amely annyi idősen nem is tűnt

megterhelőnek. Most már tudom a választ is,

hogy miért nem volt az. Mert minden egyes

nap fel volt osztva két részre. Volt az első 3

óra, majd azt követte egy hosszabb szünet,

illetve az ebéd. Ez az egy óra szünet épp elég

volt arra, hogy ismételten feltöltődhessünk és

nem teljesen kimerülve fogjunk neki az

előttünk álló 3 órának. Egyedül azt nem

értem, hogy ez a negyedik osztállyal miért

szűnik meg. Egészen az általános iskola

végéig ki kellene tolni, hiszen egy 12-14 éves

gyermek számára is épp oly fontos még a

játékkal töltött kötetlen idő, mint a

fiatalabbaknak.

Az új szakmai iránymutatások sokkal több

játékos mozgásformát és kreatív

mozgástanulást követelnek meg. Ezek az

órák hatékonyabban növelik az önbizalmat és

motiválnak, köszönhetően a foglalkozások

személyre szabottságának.

Ha egyszer majd valóban létre fog jönni az a

testnevelés oktatás, amely ezt biztosítani

fogja, abban az esetben a gyermekek sem

teherként fogják felfogni a heti 5 tesit.

Az a jó, ha a testnevelési program garantálja

a diákoknak a sikerélményt, a tudás

átélésének élményét, a testi-lelki

egészségélményt, az életminőség

megalapozásához szükséges egészségtudatos

gondolkodást és a fizikai aktivitás beépülését

az életmódba.

Ezek bár gyönyörű gondolatok, a

gyakorlatban nem sokszor valósulnak meg. A

testnevelés órákon nem feltétlen minden

tanár olyan lelkiismeretes, hogy minden

egyes gyermekkel addig foglalkozik, amíg

helyesen végre nem tudja hajtani a feladatot.

A tanulók terhelésével kapcsolatban a

valóságban jelentős az óraszám növekedés,

az évfolyamonként megállapított

legmagasabb heti óraszámot öttel emelték

meg. Egyéb kötelezettségeik mellett nincs

idejük a regenerálódásra. A délutáni sport

sem feltétlenül a szellemi felfrissülést hozza

magával.

Ez a gondolat nagyon megragadott, hiszen

bár én nem tartoztam azok közé, akiknek heti

5 testnevelésük volt, azonban több

ismerősöm és tanítványom is panaszkodott

amiatt, hogy a délutáni testnevelés nem

feltétlenül segít nekik a másnapra való

felkészülésben, sőt. A legtöbb diáknak, főleg

gimnáziumban csak úgy tudták megoldani a

mindennapi testnevelést, hogy vagy a 0. vagy

a 8-9. órába tették be. Ezzel az a probléma,

hogy napjainkban egyre több az olyan

gyermek, aki ingázik az iskolája és a lakhelye

között. Mindez azt vonja magával, hogy vagy

fel kell kelnie hajnali 5 óra körül ahhoz, hogy

beérjen a 0. órai testnevelésre, vagy ha adott

esetben délután van ez a plusz óra, akkor

pedig nagyon későn ér haza, és a

kimerültségtől, amit a sport, valamint az

utazás okozott nem tudnak tanulni. Az a

véleményem, hogy a rendszert módosítani

kellene valahogy.

A tanárok szempontjából is érzékelik a

hátrányt a mindennapos testnevelésben,

hiszen válaszút elé állítja azokat, akik

edzőként is dolgoznak: együtt a kettő már

nehezen oldható meg hosszabb távon. Ha

viszont a jó szakember elmegy edzőnek, úgy

az iskolák maradnak jó testnevelő tanárok

nélkül.

Ezt a problémát több korábbi tanáromtól is

hallottam. A legtöbb iskolában nem jellemző

a túlóra pénz, ami azt vonja maga után, hogy

a legtöbb esetben a tanárok ingyen tartják a

délutáni foglalkozásokat. Ezt azonban

napjainkban nem sok mindenki engedheti

meg magának, főleg nem azok, akik

gyermekeket is nevelnek.

A mindennapos testnevelés kiváltható, ha a

diák versenyszerűen sportol, és ezt a

sportegyesülete igazolja.

Ez egyrészt egy nagyon jó kikötés, hiszen így

azon gyermekek nincsenek még inkább

leterhelve, akik amúgy is heti 3-4 alkalommal

járnak sportolni. Azonban az éremnek két

oldala van, miszerint megint előjön azon

diákok problémája, akiknek nem adatott meg

a lehetőség, hogy ilyen egyesületeknél

sportoljon.

A szemléletváltásban hiányolható a felnőttek

példamutatása. Miért várjuk el a diákoktól,

hogy felnézzenek a pedagógusokra, ha azok

nem járnak előttük pozitív, követendő

példával? Miért ne lehetne a tantestület is

részese a plusz két foglalkozásnak? Ez is

sokat javíthatna a tanár és diák közötti

kapcsolaton- a közös sport egy sajátos

kötődést is jelentene.

Ezek a kérdések a cikk végén találhatóak. A

cikk olvasása közben végig ehhez hasonló

kérdések jártak az én fejemben is. Hiszen

mindennap sulykolják, hogy mennyire fontos

az egészséges életmód, azonban a

környezetünkben lévő tanárok sokszor nem

veszik észre, hogy rossz példát mutatnak.

Szerintem egy nagyon jó ötlet lenne a

tanárokat is bevonni ezen szakköri

foglalkozásokba, hiszen ekkor ők is

láthatnák, hogy napjainkban nem olyan

egyszerű diáknak lenni, mint ahogy azt ők

gondolják. Ez jó lehetőség lenne arra is, ami

tapasztalataim alapján sok hozzám hasonló

diák fejében is megfordult; miért gondolja azt

a gimnáziumban minden tanár, hogy csak az

az egy tantárgy létezik.

TANULÁSI MÓDSZEREM

A nemrégiben kitöltött tanulási kérdőívek egészen elgondolkodtattak. Egyrészt arról,

hogy bár tanulmányaim során rengeteg tanulási technikát és tanulást segítő stratégiát

sajátítottam el, még mindig bőven van mit kipróbálnom. A másik dolog, amely arra késztetett,

hogy mélyebben is elmerüljek ebben a témakörben az a kérdőív volt, amely eredményeivel

megmutatta, hogy meg tanulási stílus(ok) jellemző(ek) rám a leginkább.

Mind az általános, mind pedig a középiskolában rengeteg technikával ismertettek meg

tanáraim, valamint otthon édesanyám is sokszor próbált meg újfajta tanulásokat bemutatni,

amelyek könnyebbé tették a dolgozatokra való készülést. Az általános iskola alsó tagozatában

szerencsésnek mondhattam magam, ami a tanulást illeti, mert általában bőven elég volt az, ha

oda figyeltem órán, és ha esetleg valamit nem értettem, akkor azt hangos olvasással átnéztem

otthon a dolgozatok előtt. A felső tagozatban azonban már kicsit bonyolódott a helyzet, hiszen

bejött több olyan tantárgy is, amely több készülést igényelt. Ekkor kezdtem el azt a stratégiát

alkalmazni, hogy először elolvastam hangosan a szöveget, majd ha már mindent értettem,

akkor megkértem édesanyámat, hogy hallgassa meg. Ezen számomra megnyugtató volt,

hiszen már a felmérő előtti este bizonyosságot kaptam tudásomról. Hetedikes koromban,

amikor elkerültem a gimnáziumba, minden megváltozott. Hamar rá kellett jönnöm, hogy ott

nem lesz elég az, ha elolvasom és megértem az anyagot. Ekkor kezdtem el „magolni”. Nem

szeretem ezt a szót, azonban szerintem minden diák életében eljön az az időszak, amikor nem

feltétlen az lesz a lényeg, hogy mindent megértsen az anyagból, hanem az, hogy minden

„benne legyen a fejében”. Amikor hetedikben bejött a kémia, biológia és a földrajz, először

megrémültem, hogy fogok ennyi mindent megjegyezni és meg is érteni. Ebben az időszakban

kezdtem el óráról órára tanulni, és sokszor a hangos olvasás mellett, saját magam számára is

felmondtam az anyagot még mielőtt anyukámhoz mentem volna. Aztán az évek múlásával

már egyre magabiztosabb lettem és már nem igényeltem azt a módszert, hogy minden este 2

órán keresztül mondtam a tananyagot a családtagjaimnak. Ez az gondolom annak köszönhető,

hogy, ahogy az ember „öregszik” megismeri a tanárokat is, megjegyzi, hogy kinél mikre kell

oda figyelni, melyek azok az anyagrészek, amelyek esetleg nagyobb hangsúlyt kapnak. A

következő fordulópont az érettségi volt, annak is leginkább a szóbeli része. El kell

mondanom, hogy mind tanulmányaim során, mind pedig minden más területen

maximalistának tartom magam, azonban sajnos olyan diák vagyok, aki szeret mindent a

legutolsó pillanatra hagyni. Ezt a korábbi évek során egész jól sikerült összeegyeztetnem,

amelyet mi sem szemléltet jobban, mint a bizonyítványaim. Az érettségi viszont egy teljesen

más kategória volt. A szóbeli tételek megtanulására mindössze 4 napot hagytam. Ekkor kellett

elővennem sok tanulási stratégiát. Mindenekelőtt a hangos olvasást, az olvasott szöveg

felmondását, az aláhúzást, a szótárakat, a tanári ábrákat, és még sorolhatnám. Ez volt az a

része a tanulmányaimnak, amikor az addigi tanulással kapcsolatos tudásomat mind elő kellett

keresnem. A kérdőív végén találtam két olyan technikát is, amelyről még sohasem hallottam,

így rákeresetem az interneten. Az „SQ4R” úgy gondolom, hogy azok számára való, akinek

sok ideje van felkészülni és nagyon mélyen szeretne belemélyedni a témába. Vannak

bizonyos elemei, amelyeket én is ismerek, mint például, hogy a megtanulandó anyagot

először én is mindig átnézem és ismerős szavak, részek után kutatok. A másik ismeretlen

módszer a Murder program volt. Ennek is utána néztem. Úgy vélem, mint, ahogy az „SQ4R”

módszernél is leírtam, ez szintén azoknak megfelelő, akik sok időt biztosítanak maguk

számára. Sajnos a vizsgaidőszakokban ritkán adatik meg az, hogy egy-egy tárgyra több időnk

legyen pár napra. Bár még csak egy vizsgaidőszakom volt, de számomra a szakirodalmak

többszöri elolvasása és a jegyzetek hozzá tanulása volt a legmegfelelőbb.

Ahogy azt a bevezetésben is írtam, nagyon érdekesnek bizonyult számomra az, hogy a

kérdőív segítségével megtudhattam, mely tanulási stílusok a legjellemzőbbek rám.

Számításaim alapján egy stílus nagyon is jellemző volt rám. Ez nem más mint, hogy szeretek

csendben tanulni ( 5-ös érték). Teljes mértékben igaz rám az, amit a magyarázatban olvastam.

Ha tanulásról van szó, mindig olyan helyet keresek, ahol nincsenek zajok, hiszen ezek a

legtöbbször elvonják a figyelmemet. Úgy érzem, hogy a legcélszerűbb ehhez a stílushoz

kapcsolnom azt is, hogy általában egyedül szoktam tanulni. Nem szeretek közben

kommunikálni másokkal, illetve ha mással is tanulok, akkor is inkább az jellemző rám, hogy

átnézem egyedül, megtanulom, megértem és ezt követően beszélem meg társammal az

anyagot. Ezt követte az auditív stílus, amely értéke 4,1 lett. A leírás szerint könnyen és

szívesen tanulok hallás után. Ez számomra azonban csak akkor helytálló, ha én olvasom fel

magamnak a szöveget hangosan, illetve, ha felmondom saját magamnak. Nem mondanám

jellemzőnek, hogy magnóról, esetleg mások beszéde után tanulok. Ez csak abban az esetben

igaz, ha valaki esetleg magyaráz nekem valamit, mert az sokszor segít, ha nem csak egyféle

magyarázatot hallok, hanem másfajtát is. A reflektív stílus is eléggé jellemző rám. Nem

szeretek válaszokkal „dobálózni”, mindig átgondolom, mi a véleményem, illetve a válaszom,

és csak jól megfontolt választ adok. Két technikára jött ki 3 illetve 3,5-ös eredmény. Az egyik

a vizuális tanulás, amelyről azt gondolom, hogy az ábrák sokszor segítenek megérteni a

megtanulandó anyagrészeket, sőt sokszor én magam is csinálok ábrákat, hogy jobban

átláthatóvá váljanak az összefüggések, azonban erre sincsen mindig időm. A másik stílus a

mozgásos. Nem mondanám, hogy nagyon jellemző lenne rám, hogy tanulás közben sétálok,

az azonban tény, hogy szeretek mutogatni magyarázás, illetve a saját magamnak való „felelet”

közben.

Összességében tehát elmondható, hogy sokféle technikát ismerek és alkalmazok is

tanulmányaim során, azonban sosem lehet elég sok a tudásom a tanulásról, így mindig

szívesem fogadom az új trükköket illetve praktikákat, pláne így az egyetem első évében.

ÓRAI MUNKÁK

FELHASZNÁLT IRODALOM

1. A Tóparti Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola többször módosított szervezeti

és működési szabályzata (2014).

2. A Tóparti Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola többször módosított pedagógiai

programja (2014).

3. Berkes P. (2005). A testnevelés tantárgy értékelési dilemmái. Új Pedagógiai Szemle,

55 (2), 63-68.

4. Bognár J. és Kovács T. L.(2007). Értékelés a testnevelés órán. Iskolakultúra, 17 (1),

88-95.

5. Csinády R. V. (2014). Ismét legyen rögeszme az eszme: ép testben ép lélek. Egyházi

középiskolai testnevelő tanárok a mindennapos testnevelés megvalósíthatóságáról,

előnyeiről és hátrányairól. Mediárium: Társadalom- egyház- kommunikáció, 8 (1-2),

39-56.

6. Földes P. (2000). Mentálhigiéné és testnevelés: interjú Altzeirler Lászlóval. Új

Pedagógiai Szemle, 50 (10), 98-100.

7. Földes P. (2001). Mozgás, testnevelés mindennap: kerekasztal-beszélgetés a

mindennapos testnevelés iskolai gyakorlatáról. Új Pedagógiai Szemle, 51 (11), 141-

148.

8. Gergely Gy. (1997). Több mint testnevelés. Iskolakultúra, 7 (9), 11-18.

9. Gergely Gy. (2002). A testnevelés tantárgy helyzete és fejlesztési feladatai. Új

Pedagógiai Szemle, 52 (7-8), 161-174.

10. Hamar P. (2012). "MindenNATos" testnevelés. Új Pedagógiai Szemle, 62 (11-12), 87-

97.

11. Hamar P. és Karsai I. (2008). Az iskolai testnevelés affektív jellemzői 11-18 éves fiúk

és lányok körében. Magyar Pedagógia, 10 (2), 135-147.

12. Hamar P., Karsai I., és Munkácsi I. (2011). Az iskolai testnevelés kötődésvizsgálata

11-18 éves tanulók körében. Iskolakultúra, 21 (8-9), 114-119.

13. Herzog Cs. (2008). "Testnevelés, mint a vidámság órája! Iskolakultúra, 18 (3-4), 147.

14. Karády V. (2003). Testnevelés, iskolai értékrend és asszimiláció. Iskolakultúra, 13 (1),

25-36.

15. Mikulán R. (2013). Az iskolai testnevelés szerepe és jelentősége az

egészségfejlesztésben. Új Pedagógiai Szemle, 63 (7-8), 48-69.

16. Nemzeti Alaptanterv (2012). Magyar Közlöny

Letöltési hely: https://www.ofi.hu/sites/default/files/attachments/mk_nat_20121.pdf

17. Pál K., Császár J., Huszár A., és Bognár J. (2005). A testnevelés szerepe az

egészségtudatos magatartás kialakításában. Új Pedagógiai Szemle, 55 (6), 25-32.

18. Péterfia É. (2013). Egészségfejlesztés, egészségnevelés. Budapest: Egészségügyi

Szakképző és Továbbképző Intézet.

19. Radák Zs. (2011). Izmosabb agy, napi testnevelés, avagy az iskolapad fogsága.

Magyar edző: módszertani és továbbképző szaklap, 14 (1), 25-26.

20. Rétsági E. és Csányi T. (2014). Nemzeti Alaptanterv 2012: Testnevelés és sport

műveltségi terület – az iskolai testnevelés új kihívásai I. Magyar tudományi szemle, 15

(59), 32-36.

https://www.ofi.hu/sites/default/files/attachments/mk_nat_20121.pdf

21. Somhegyi A. (2014). A mindennapi testnevelés egészségfejlesztési kritériumai:

megvalósításuk jelen helyzete. Népegészségügy, 92 (1), 1-7.

22. Telegdi A. (2011). Az iskolai testnevelés, a sport és az egészség. Magyar edző:

módszertani és továbbképző szaklap, 14 (2), 17-19.

23. Vass Z. Molnár P., Kun I., és Varga M. (2007). Új módszerek a gimnáziumi iskolai

testnevelés oktatásában és a teljesítmény mérésében. Új Pedagógiai Szemle, 57 (7-8),

78-87.

24. Vass Z. és Kun I. (2010). Jövőorientált testnevelés az általános iskola bevezető és

kezdő szakaszában. Új Pedagógiai Szemle, 60 (3-4), 140-150.

ÖNREFLEXIÓ

Az előző félévben lévő pedagógia után nagyon örültem annak, hogy ebben a félévben

is lesz ez a tantárgy. Lénárd Sándor előadásait nagyon megkedveltem, amely nagyban

hozzájárult ahhoz is, hogy maga a tantárgy is egyik kedvencemmé vált. Több opció közül is

lehetett válogatni, amikor arra került a sor, hogy melyik pedagógiát is válasszam. A legtöbb

ismerősöm az alapján választott, hogy melyik passzol legjobban az órarendjébe, és nem az

alapján, hogy valójában miről is szeretne tanulni. Nálam ez nem így volt.

Tizenévesen bárki megkérdezte mi akarok lenni, rávágtam, hogy tanárnő, így

számomra adott volt a lehetőség, hogy ebben a félévben ezt a kurzust hallgatom. Jobban nem

is választhattam volna. Annyi tapasztalattal, illetve tudással gazdagodtam az elmúlt hetek

során, amelyet sosem gondoltam volna. Hatalmas élmény volt számomra visszamenni a régi

gimnáziumomba most már „kollégaként” és beülni különböző órákra. Nagyon furcsa volt,

hogy bár még csak tavaly ballagtam máris egy teljesen más szemszögből figyeltem meg az

iskolát, az egykori tanáraimat, illetve a diákokat is. Mindemellett muszáj azt is

megemlítenem, hogy milyen nagy segítségnek bizonyulnak jelenleg azok a tanulási technikák,

amelyekről ezen a kurzusok hallottam először. Több olyan stratégia is van, amely mára már a

mindennapjaim részévé vált. Az első alkalmakkal még tehernek gondoltam a minden héten

elvégzendő házi feladatokat, azonban egy idő után, már rutinná vált, hogy ha hétvége, akkor

pedagógia házi. A szakirodalmak keresése is egyre könnyebbé vált az idő múlásával, hiszen

már tudtam, hogy mely kulcsszavakat kell beírni ahhoz, hogy azok a cikkek jöjjenek csak elő,

amelyek számomra fontosak. Az órán megoldandó feladatok is nagyon jók voltak, mert

segített a csapatépítésben, illetve több embert is megismertem a kurzus jóvoltából. A tantárgy

keretein belül a kreativitásunk is utat törhetett magának a különböző rajzolási feladatokon

keresztül. Nagy kedvencem volt a LOGO megalkotása, hiszen ott pont az volt a lényeg, hogy

azt valósítsam meg, aki én vagyok. Nagy kihívásnak bizonyult együtt működni 4-5 emberrel,

annak ellenére is, hogy többjüket már ismertem. Nehéz volt minden héten összeegyeztetni az

időpontokat arra, hogy összeüljünk és az arra hétre kitűzött feladatot elvégezzük.

Büszke vagyok arra, hogy egy ilyen fontos témában, mint a gyermekek testnevelése,

ennyire el tudtam merülni, és mint szemtanú is megvizsgálhattam a hétköznapi hatásokat.

ÖNÉRTÉKELŐ LAP

(5- nagyon jellemző rám, 4- jellemző rám, 3- nem tudom eldönteni, 2- nem jellemző rám, 1 nagyon nem jellemző rám)

Aktívan részt vettem az órákon. 1 2 3 4 5

Időben elvégeztem a feladataimat. 1 2 3 4 5

Minden feladatot a legjobb tudásom szerint hajtottam végre. 1 2 3 4 5

Mindig segítettem, ha valaki kérdezett. 1 2 3 4 5

Hasznos tagja voltam a csapatnak. 1 2 3 4 5

Hozzáállásommal hátráltattam a munkát. 1 2 3 4 5

Bátorítottam a csoporttársaimat. 1 2 3 4 5

Az órán elvégzett csoportfeladatokból kivettem a részem. 1 2 3 4 5

Csoportommal haladtam a célok felé. 1 2 3 4 5

A csoportszabályokat mindig betartottam. 1 2 3 4 5

baranyai dóra vivien egyéni portfólió

Documents